1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3213.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az egészségügyi hozzájárulásról
Elõadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1996. október
1996. évi ............
t ö r v é n y
az egészségügyi hozzájárulásról
Az egészségügyi ellátásokhoz szükséges pénzügyi források megteremtése
érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
1. §
Az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott, közvetlen térítés
fizetése nélkül, vagy részleges térítés ellenében igénybevehetõ egészségügyi
ellátások, támogatások fedezetére egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
2. §
(1) A munkáltató az általa munkavégzésre, közremûködésre, ügyellátásra,
vagy munkával elérhetõ eredmény létrehozására irányuló szerzõdés
(megállapodás) alapján foglalkoztatott személy - ide nem értve az egyéni
vállalkozót, továbbá a társadalombiztosításról szóló törvény (a továbbiakban:
T.) 11. §-ában említett személyeket - részére kifizetett, elszámolt
társadalombiztosítási járulékalapot képezõ jövedelme után 13 százalékos
mértékû, de legalább havi 4500 forint összegû egészségügyi hozzájárulást
köteles fizetni.
(2) Az egyéni vállalkozó a T. 103/D. § (2) és (4) bekezdésében
meghatározott társadalombiztosítási járulékalapot képezõ jövedelme, illetõleg
a T. 119/A. §-ában meghatározott baleseti járulékalapot képezõ jövedelme után
13 százalékos mértékû, de legalábbi havi 4500 forint összegû egészségügyi
hozzájárulást köteles fizetni.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem kell egészségügyi
hozzájárulást fizetni arra az idõtartamra, amely alatt a foglalkoztatottnak
társadalombiztosítási járulékalapot képezõ jövedelme nem volt, illetve az
egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulék, vagy baleseti járulék
fizetésére nem kötelezett.
(4) Ha az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség nem áll fenn a
hónap teljes idõtartama alatt, a hozzájárulás legkisebb összege naptári
naponként 150 forint.
(5) Ha az (1)-(2) bekezdésben elõírt 13 százalékos egészségügyi
hozzájárulás nem éri el a legkisebb összeget, azt ki kell egészíteni havi 4500
(napi 150) forintra.
(6) Részmunkaidõs foglalkoztatás esetén az egészségügyi hozzájárulás napi
összegét idõarányosan kell megállapítani, de a napi összeg ez esetben is,
legalább naptári naponként 75 forint.
3. §
A munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõ, valamint az
egészségügyi ellátásokra érvényes közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezõ
személy után a támogatást folyósító, illetõleg a közgyógyellátási igazolványt
kiállító települési önkormányzat köteles havi 4.500 (napi 150) forint összegû
egészségügyi hozzájárulást fizetni.
4. §
(1) Az a személy, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal
jogszabály alapján rendelkeznie kellene és aki után a 2. § (1) bekezdése,
illetve a 3. § szerint egészségügyi hozzájárulást nem fizetnek és nem minõsül
egyéni vállalkozónak, havi 4500 (napi 150) forint összegû egészségügyi
hozzájárulást köteles fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem kell egészségügyi
hozzájárulást fizetnie annak, aki
a) öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az
elõnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes mûvészeti tevékenységet folytatók
öregségi nyugdíjában, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülõ személyt),
rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, ideiglenes vagy állandó özvegyi
nyugdíjban, árvaellátásban, szülõi nyugdíjban,
b) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,
c) gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben,
d) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegû
öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban,
rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban, rokkantsági
járadékban,
e) nemzeti gondozási díjban (pótlékban),
f) bányászati keresetkiegészítésben,
g) rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési
támogatásban,
h) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettõl nyugdíjban,
i) hadigondozotti ellátásban
részesül,
j) három évesnél fiatalabb, vagy tíz évesnél fiatalabb beteg gyermek
gondozása céljából fizetésnélküli szabadságon van.
(3) Nem vonatkozik a hozzájárulás fizetési kötelezettség arra sem, aki
a) nevelési- oktatási intézmény és felsõoktatási intézmény nappali
tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár,
b) sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít,
c) a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének tagja,
d) a Magyarországon nyilvántartásba vett egyháznál, felekezetnél
tevékenykedõ egyházi személy,
e) 1997. december 31-ig nem vonatkozik a hozzájárulás fizetési
kötelezettség arra sem, aki a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 54.-55. §-a alapján e
törvény hatálybalépését megelõzõ napon szociális rászorultság címén a
társadalombiztosítás keretében egészségügyi szolgáltatás igénybevételére
jogosult volt, kivéve ha a rászorultság megszûnését a települési önkormányzat
jegyzõje 1997. december 31. elõtt megállapítja.
f) a 2. § (1)-(2) bekezdésében, valamint az (1)-(2) bekezdésben és az a)-
e) pontokban felsorolt személyek eltartott hozzátartozója,
g) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel
rendelkezõ kiskorú magyar állampolgár,
h) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben
elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt),
i) hajléktalan és a rászorultságát a tartózkodási helye szerint illetékes
települési önkormányzat jegyzõje megállapította,
j) fogvatartott (õrizetbe vett, elõzetesen letartóztatott, elzárásra utalt,
szabadságvesztés büntetést töltõ személy).
5. §
(1) A T. 11. §-ában meghatározott külföldi állampolgár és Magyarországon
nevelési oktatási intézmény, vagy felsõoktatási intézmény nappali tagozatán
tanulmányokat folytató külföldi állampolgár az 1. §-ban említett egészségügyi
ellátásokra való jogosultság megszerzése érdekében vállalhatja a havi 4500
(napi 150) forint összegû egészségügyi hozzájárulás fizetését.
(2) Az (1) bekezdésben említett külföldi állampolgár az egészségügyi
hozzájárulás fizetését vállalhatja a Magyar Köztársaság területén tartózkodó
házastársa és gyermeke után is, annak egészségügyi ellátása érdekében.
6. §
Az egészségügyi hozzájárulás bevallását és befizetését
a) a 2. § (1)-(2) bekezdésében, továbbá a 3. §-ban említett esetben a
társadalombiztosítási járulékokra elõírt szabályok,
b) a 4. § (1) bekezdésében és az 5. §-ban említett esetekben pedig a
kormányrendeletben elõírtak
szerint kell teljesíteni.
7. §
Az egészségügyi hozzájárulás beszedésével, behajtásával és végrehajtásával
kapcsolatos feladatokat az Egészségbiztosítási Önkormányzat központi hivatali
szerve és annak igazgatási szervei látják el.
8. §
Az egészségügyi hozzájárulás ellenõrzésére, bevallására, a bevallás és a
befizetés elmulasztására, késedelmes teljesítésére, a követelés
érvényesítésére, a felelõsségi szabályokra, továbbá a jogorvoslatra a T.
járulékra elõírt szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
9. §
A 13 százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás társadalombiztosítási
tartozás esetén a kiegyenlítési sorrendben a társadalombiztosítási járulékkal
esik egy tekintet alá. Az egészségügyi hozzájárulás legkisebb összegére
történõ kiegészítés pedig a kiegyenlítési sorrendben a T. 105/C. § (1)
bekezdésének alkalmazásánál a társadalombiztosítási járulékot, a T. 105/C. §
(2) bekezdésének alkalmazásánál pedig a biztosítottat terhelõ
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot követi.
10. §
E törvény alkalmazásában:
a) munkáltató: a T. 11/A. §-ában felsorolt szerv, személy;
b) eltartott hozzátartozó: az eltartó háztartásában élõ kiskorú gyermek,
továbbá az a házastárs, vérszerinti-, örökbefogadó-, mostoha- és a
nevelõszülõ, akinek a jövedelme havonta nem éri el az öregségi nyugdíj
legkisebb összegét;
c) egyéni vállalkozó: a T. 103/D. § (1) bekezdésében említett személy.
A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény
módosítása
11. §
A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény
26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A társaság a munkavállalók részére kifizetett munkabérek után
ugyanolyan mértékû társadalombiztosítási járulékot és egészségügyi
hozzájárulást fizet, mint más belföldi gazdálkodó szervezet."
A kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvény módosítása
12. §
A kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvény 4. §-a (1) bekezdésének c)
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/Nem vándorolhat ki:/
"c) az, akinek köztartozása van - adó, társadalombiztosítási járulék,
egészségügyi hozzájárulás - amíg azt nem fizette ki vagy a megfizetését nem
biztosította,"
Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény
módosítása
13. §
Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 11. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A képviselõ társadalombiztosítási jogállására a munkaviszonyban
állókra vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy a képviselõk
tiszteletdíja társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem. Az
illetmény után fizetendõ egészségügyi hozzájárulás fizetésére az 1996. évi
.... törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A járulék-, illetve hozzájárulás
fizetést, illetõleg elszámolást, valamint a nyilvántartást és
adatszolgáltatást az Országgyûlés Hivatalának az Országos Egészségbiztosítási
Pénztárral kötött megállapodásában kell rendezni."
Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény
módosítása
14. §
Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény
10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az országgyûlési biztos társadalombiztosítási jogállására a
munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy
illetménye társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló
jövedelem. Az illetménye után fizetendõ egészségügyi hozzájárulás fizetésére
az 1996. évi ... törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A járulék-, illetve
hozzájárulás fizetést, továbbá az elszámolást, valamint a nyilvántartást és
adatszolgáltatást az Országgyûlési Biztos Hivatalának az Országos
Egészségbiztosítási Pénztárral kötött megállapodásában kell rendezni."
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosítása
15. §
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 32. §-a (8)
bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(8) A Testület tagja társadalombiztosítási jogállására a munkaviszonyban
állókra vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy illetménye
társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem. Az
illetménye után fizetendõ egészségügyi hozzájárulás fizetésére az 1996. évi
... törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A járulék-, illetve hozzájárulás
fizetést, továbbá az elszámolást, valamint a nyilvántartást és
adatszolgáltatást a Testület Irodájának az Országos Egészségbiztosítási
Pénztárral, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatósággal kötött
megállapodásában kell rendezni."
16. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba, egyidejûleg a külföldiek
magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény 26. §-ának (2)
bekezdése hatályát veszti.
(2) A hozzájárulási kötelezettséget elsõ ízben az 1997. január havi
jövedelmekre kell alkalmazni.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az egészségügyi hozzájárulás
részletes szabályait rendeletben szabályozza.
(4) Ahol jogszabály társadalombiztosítási járulékot említ, azon - a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény kivételével - jogszabály
eltérõ rendelkezése hiányában, e törvény hatályba lépésétõl kezdve, az e
törvény szerinti egészségügyi hozzájárulást is érteni kell.
INDOKOLÁS
az egészségügyi hozzájárulásról szóló
törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A magyar társadalombiztosítás évek óta finanszírozási problémákkal terhelt,
ellátórendszerében rendkívül sok ellentmondás van, technikai-ügyviteli
színvonala alulfejlett. Mindezt csak tetõzi, hogy a kiadásait szolgáló
járulékmértékek világviszonylatban is kiemelkednek, a magyar GDP-hez képest
7pedig - az adókat és egyéb adószerû kötelezettségeket is figyelembe véve -
talán a legmagasabbak. Ráadásul a társadalom is elégedetlen a nyújtott
szolgáltatások színvonalával, a szolgáltatások hozzájutásának
szervezettségével.
A társadalombiztosítás a szociális biztonság egyik alapeleme (a másik a
munkavégzési lehetõség) és olyan szerzett jogként foglalható össze, amelynek
megreformálása mindenkor és mindenhol a világon a legnehezebb kormányzati
feladatok egyike. Magyarországon elkerülhetetlenül szükséges a társadalmi-
gazdasági átalakuláshoz való igazítása, a társadalmi igazságosságnak való jobb
megfeleltetése. A társadalombiztosítási alapok együttesen az államháztartás
egyik legnagyobb alrendszere, bevételi oldalról pedig a járulék a legnagyobb
volumenû centralizációs eszköz. Míg a tervezett személyi jövedelemadó bevétel
1997. évre mintegy 520 milliárd Ft, addig a társadalombiztosítási
járulékokból származó bevétel jövõre elérheti az 1100 milliárd Ft-ot.
A járulékbevételeknek a mai rendszerben évek óta megállíthatatlannak tûnõ
erodálása miatt folyamatosan szembe kell nézni a tervezettet meghaladó
hiánnyal és a kiadási oldal feszültségeivel.
A kormányzati felelõsség miatt a társadalombiztosítási alapok állandósult
krónikus válsághelyzete nem fogadható el. Az alapok kiadásainak, illetve
hiányának dinamikus növekedése az ország gazdasági és társadalmi fejlõdését
veszélyezteti.
Nemzetközi tapasztalatok egyértelmûen alátámasztják, hogy ahol a
társadalombiztosítás állami elkötelezettsége viszonylag magas, s ahol az
öngondoskodás, a magánbiztosítási formák nem vesznek részt a kötelezõ, illetve
kiegészítõ társadalombiztosításban, ott mindenütt finanszírozási problémák
jelentkeznek, többek között a demográfiai változások, a lakosság elöregedése
miatt. Nálunk jóval gazdagabb országok is súlyos szigorító intézkedésekre,
kényszerültek, illetve kényszerülnek.
Érdemi reformok nélkül már 1997-ben a társadalombiztosítási alapok hiányának
olyan aránya alakulhat ki, amely az államháztartás egésze szempontjából
kezelhetetlen lenne. 50-100 milliárd Ft-os további szigorítást a központi
költségvetésben az állami feladatok ellátásának súlyos sérelme nélkül nem
lehet elképzelni, míg a társadalombiztosítás ilyen arányú további visszafogása
már szociális oldalról is kezelhetetlen feszültségeket eredményezne.
A társadalombiztosítás területén folyó reformok közül a járulékrendszer
átalakításáról szóló törvényjavaslatoktól nemcsak az várható, hogy a
társadalombiztosítási alapok 1997. évi költségvetése egyensúlyba kerül, hanem
az elfogadott intézkedések hosszabb távra szólnak, a nyugdíjak és az
egészségügyi szolgáltatások finanszírozhatóságának stabilizálását segítik elõ.
Természetesen ez nem egyik napról a másik napra érhetõ el, további szívós
munka szükséges ahhoz, hogy a társadalombiztosítás beszedési és nyilvántartási
rendszereinek technikai színvonala olyanná legyen, hogy a jogos bevételek
beszedhetõk legyenek és csak a jogos kiadások merüljenek fel.
A javasolt változtatások a már évek óta felismert, de meg nem oldott
problémák fokozatos megszüntetését eredményezhetik: ez a járulékelkerülés és a
jövedelem eltitkolás. A járulékrendszer változtatásáról két törvény, illetve
törvénymódosítás rendelkezik, az ezzel egyidejûleg benyújtott harmadik
törvényjavaslat az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével összefüggésben
igényel törvénymódosításokat.
1./ A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása
tartalmazza azt, hogy a járulék alapja mind a munkáltató, mind pedig a
munkavállaló esetében az a jövedelem, ami után személyi jövedelemadót
fizetnek. Ez az intézkedés a járulékalap kiszélesítését jelenti annak
érdekében, hogy a különféle jövedelemtipusok ne "versengjenek" egymással. A
munkáltató (önfoglalkoztató) ne az alapján döntsön amikor fizet, (vagy
jövedelmet vesz fel), hogy melyik jövedelemtipusnak mekkora az adó és
járulékterhelése, s ilyen módon az arányos teherviselés követelményét
megkerülhesse.
Emelkedik az egyéni járulékfizetés felsõ határa, havi 75.000 Ft-ról 99.000
Ft-ra (napi 3.300 Ft-ra). A járulékalap szélesítés és a plafonemelés
természetesen együtt jár az érte nyújtott szolgáltatásokkal. A munkáltatónak
az alap szélesítése miatti tehernövekedését a járulékok 1,5%-pontos
csökkentése ellensúlyozza.
2./ A járulékmechanizmus átalakításának másik reformértékû lépését a
jelen törvényjavaslat tartalmazza. Ez az egészségügyi finanszírozás területén
jelentkezõ feszültségek olyan megoldására tesz javaslatot, mely szerint 1997.
január 1-jétõl az egészségügyi természetbeni szolgáltatásokra jogosultság már
nem biztosítási jogviszony alapján jár. A javasolt konstrukció szerint az
állampolgári jogosultság adójellegû egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez
kötõdik, minimum fizetési kötelezettséggel együtt. Annak érdekében, hogy a
gazdálkodó szervezeteknél és az érintett személyeknél ne következzen be
indokolatlan terhelés, a számítások a havi minimum-hozzájárulás összegét 4.500
Ft-ban (napi 150 Ft) alapozták meg.
A döntésnél azt kellett mérlegelni, hogy meg tudjuk-e õrizni a teljes körû
egészségügyi ellátási rendszerünket, illetve az egészségügyi szolgáltatások
alapvetõen közfinanszírozási jellegét. Ehhez ezek a lépések elkerülhetetlenek.
Nem tartható fenn az a gyakorlat, hogy 400-600 ezer fõre becsült fizetõképes
aktív személy helyett - akik ma járulékfizetés nélkül veszik igénybe az
egészségügyi szolgáltatásokat - a terheket a tisztességesen fizetõ
állampolgárok viseljék.
A Kormány feltett szándéka az, hogy a nemzetközi szinten is igen magas
járulékterhelést - a közös teherviselés jobb érvényesítésével együtt - tovább
mérsékli. Az ellenõrzés fokozásával és a szükséges nyilvántartások
fejlesztésével a Kormánynak mindent meg kell tenni azért, hogy a járulékokat
beszedjék. Ha a járulékfizetési fegyelem javulása a befolyó járulékok
növekedését eredményezi, sor kerül a járulékmértékek további csökkentésére.
Hangsúlyozni kell, hogy a változás a jelenlegihez képest azoknál a
személyeknél jelent valójában többlet-befizetési kötelezettséget, akik
valamilyen ok miatt nem vesznek részt a legális munkaerõ piacon. Ugyanis a
gyermekekre, tanulókra nyugdíjasokra, sorkatonákra és valamennyi szociálisan
érintett rétegre nem vonatkozik a minimumfizetési kötelezettség. Az
állampolgárokat a fizetési kötelezettségrõl az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár fogja értesíteni.
Összességében az intézkedések nem járnak együtt munka-erõpiaci kiszorító
hatással, figyelembe véve a Munkaerõpiaci Alap aktív foglalkoztatáspolitikai
eszközei között megtervezett 400 millió Ft-os kompenzálási keretet is, melyhez
pályázat útján juthatnak hozzá azok a munkaadók, akiknél a reform
eredményeképpen terhelésnövekedés mutatkozik.
A járulékrendszer átalakításának számszerû összefüggéseit az 1-6.sz.
táblázatok tartalmazzák.
A törvényjavaslat részletes indoklása
az 1. §-hoz
Az egészségügyrõl szóló törvényben részletesen meghatározott egészségügyi
szolgáltatások finanszírozásának fedezetére az e törvény szerinti egészségügyi
hozzájárulást kell megfizetni.
a 2. §-hoz
E jogszabályhely határozza meg az egészségügyi hozzájárulás fizetésére
kötelezettek körét és a hozzájárulás mértékét.
a 3. §-hoz
A munkanélküliek jövedelempótló támogatásban és a szociális törvény alapján a
közgyógyellátás keretében egészségügyi hozzájárulás fizetési támogatásban
részesülõ személy után a támogatást a helyi önkormányzat fizeti meg.
a 4. §-hoz
E jogszabályhely rendezi azok egészségügyi hozzájárulás fizetésének kérdését,
akik a mai biztosítási jogviszonyhoz kötött jogosultsági rendszerben
nincsenek jelen, s várható, hogy az új szisztéma alapján megjelennek az
ellátást nyújtó intézményeknél.
Itt kerül meghatározásra az a személyi kör is, akire nem vonatkozik az
egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség.
az 5. §-hoz
E jogszabályhely rendezi a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár
egészségügyi ellátásának feltételeit.
a 6. §-hoz
E jogszabályhely alapján az egészségügyi hozzájárulás bevallását és
befizetését a társadalombiztosítási járulékra vonatkozó szabályok szerint kell
teljesíteni.
a 7. §-hoz
Felhatalmazást kap az Egészségbiztosítási Önkormányzat és végrehajtási
szervezete, hogy az egészségügyi hozzájárulást beszedje, behajtsa.
a 8. §-hoz
Az egészségügyi hozzájárulás ellenõrzésére, bevallására, a késedelmes
teljesítés szankcionálására, illetve a jogorvoslatra a törvényhely a
társadalombiztosítási járulékra vonatkozó szabályozást rendeli alkalmazni.
a 9. §-hoz
E jogszabályhely szabályozza az egészségügyi hozzájárulás helyét a
társadalombiztosítási tartozás kiegyenlítési sorrendjében.
a 10. §-hoz
E jogszabályhely tartalmazza a törvény értelmezõ rendelkezéseit.
a 11-15. §-hoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák az egészségügyi hozzájárulási kötelezettség
bevezetése miatt feltétlenül szükséges más törvényi rendelkezések
módosításait.
a 16. §-hoz
E jogszabályhely szabályozza a törvény hatálybalépési idõpontját, illetve azt,
hogy a hozzájárulási kötelezettséget mely idõponttól kifizetett jövedelmekre
kell alkalmazni, továbbá felhatalmazást ad a Kormány számára a további
részletes szabályok meghatározására. Emellett általában rendezi, hogy azokban
a törvényekben, ahol társadalombiztosítási járulék kifejezés szerepel, azon a
jövõben egészségügyi hozzájárulást is érteni kell.