Magyar Köztársaság Kormánya
T/3247.. számú
törvényjavaslat
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról
Elõadó:
Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
1996. október
1996. évi ..... törvény
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról
1. §
A számvitelrõl szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(1) E törvény alkalmazásában vállalkozó minden olyan jogi személy, továbbá
jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet, amely a saját nevében és
kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerûen, ellenérték
fejében termelõ vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban:
vállalkozási tevékenység) végez (ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi
vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosító intézetet is), de
nem tartozik a (2) és (3) bekezdésben felsoroltak közé."
2. §
Az Szt. 3/A. §-ának e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
"e) konszolidálásba bevont vállalatok: az anyavállalat, a konszolidálásba
teljeskörûen bevont leány-vállalat, a tõkerészesedés alapján bevont közös
vezetésû vállalkozás együttesen."
3. §
Az Szt. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A gazdálkodó mûködésérõl, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl, a
naptári év könyveinek lezárását követõen, a törvényben meghatározott
könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni."
4. §
Az Szt. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[(2) A vállalkozók esetében az (1) bekezdés szerinti beszámoló a következõ
lehet:]
"d) egyszerûsített mérleg és eredménylevezetés."
5. §
(1) Az Szt. 8. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"8. § Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált)
üzleti jelentést is köteles készíteni az a vállalkozó, amely egy
vagy több vállalkozóhoz fûzõdõ viszonyában a 8/A. § (1) bekezdése
értelmében anya-vállalatnak minõsül, továbbá az a vállalkozó, amely
a közös vezetésû vállalkozásban a 8/A. § (1) bekezdése szerinti
jogosultságokkal tõkerészesedés alapján rendelkezik."
(2) Az Szt. 8/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésébe az
anyavállalatot, minden leányvállalatot - a 8/E. § kivételével -,
továbbá a közös vezetésû vállalkozást - a 61/F. és 61/G. §-ok alapján
bevontak kivételével - be kell vonni."
6. §
Az Szt. 9. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"9.§ Egyszerûsített mérleget és eredménylevezetést készíthet az az iskolai
szövetkezet, jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközösség, jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek vállalkozási
tevékenységbõl származó éves nettó árbevétele - két egymást követõ évben
- nem haladja meg az 50 millió forintot, függetlenül az általa
foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfõösszegtõl."
7. §
Az Szt. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A 8. § szerinti vállalkozónak, illetve ezen vállalkozó leányvállalatának,
közös vezetésû vállalkozásának a 3. számú melléklet szerint
továbbrészletezett éves beszámolót kell készítenie, a 71. § (1) bekezdése
szerint letétbe helyeznie, a 72. § szerint közzé tennie, és a
8/D. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenõen minden olyan adatot
szolgáltatni köteles, amely adat az összevont (konszolidált) éves
beszámoló, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés
készítéséhez az anyavállalatnak szükséges."
8. §
(1) Az Szt. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A Magyar Nemzeti Bank, a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás, a
befektetési vállal-kozás, a biztosító intézet, a befektetési alap, a
betétbiztosítási alap, az intézményvédelmi alap, a befektetõvédelmi
alap, az ügyfélvédelmi alap, a tõzsde, az elszámolóház, valamint a
közraktár könyvvezetésének és éves beszámolókészítésének
sajátosságait kormányrendelet szabályozza."
(2) Az Szt. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ (5)-(6) bekezdés
lép:
"(5) Az egyéb szervezetek által alapított intézmények könyvvezetési,
beszámolókészítési kötelezettségét - e törvény és a vonatkozó
kormányrendelet, valamint más jogszabály rendelkezései alapul
vételével - a létrehozó szervezet állapítja meg és az eltérhet a
létrehozóra érvényes elõírásoktól.
(6) A kormányrendelet az (1)-(4) bekezdésben jelölt szervek tekintetében
azokat a sajátos szabályokat tartalmazhatja, amelyek - egyéb
jogszabályi elõírásokból következõen -
eltérnek a vállalkozókra elõírt szabályoktól, de nem ellentétesek e
törvény alapelveivel. A kormányrendelettel nem érintett törvényi
elõírások az (1)-(4) bekezdésben jelölt szerveknél - a
kormányrendeletben meghatározott sajátosságokon túlmenõen -
érvényesek."
9. §
(1) Az Szt. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A könyvvezetés a 77-87. §-okban foglaltak figyelembevételével az
egyszeres és a kettõs könyvvitel rendszerében, csak magyar nyelven
történhet."
(2) Az Szt. 12. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Kettõs könyvvitelt köteles vezetni minden vállalkozó, a (4)
bekezdésben foglaltak kivételével, továbbá a költségvetés alapján
gazdálkodó szerv és a Magyar Nemzeti Bank."
10. §
Az Szt. 14. §-a kiegészül a következõ (3)-(6) bekezdéssel:
"(3) A törvényben rögzített alapelvek, értékelési elõírások alapján ki kell
alakítani és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak,
körülményeinek leginkább megfelelõ - a törvény
végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó - számviteli politikát.
(4) A számviteli politika keretében rögzíteni kell - többek között -
azokat a gazdálkodóra jellemzõ szabályokat, elõírásokat, módszereket,
amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás
szempontjából lényegesnek [15. § (14), 72. § (6) bekezdés], az ellenõrzés,
az önellenõrzés során jelentõsebb összegû hibának [18. § (3) bekezdés],
adósonként együttesen kisösszegûnek [27. § (1) bekezdés], nem jelentõsnek
[31. § (3) bekezdés], fajlagosan kisértékûnek [39. § (5) bekezdés].
(5) A számviteli politika keretében el kell készíteni:
a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát;
b) az eszközök és a források értékelési szabályzatát;
c) az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belsõ szabályzatot;
d) a pénzkezelési szabályzatot.
(6) A (5) bekezdés c) pontjában elõírt kötelezettség alól mentesül az
egyszeres könyvvitelt vezetõ vállalkozó, az egyszerûsített éves beszámolót
készítõ vállalkozó, továbbá a 34. § (1) bekezdésében meghatározott
értékhatárt el nem érõ vállalkozó."
11. §
(1) Az Szt. 15. §-ának (11) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(11) Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló
elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni (az egyedi
értékelés elve). A beszámoló elkészítése során - a (13)-(15)
bekezdésben foglaltak alapján - az egyedi értékelés elve e törvény
szerinti esetekben sajátosan érvényesülhet."
(2) Az Szt. 15. §-a a következõ (13)-(15) bekezdésekkel egészül ki:
"(13) A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági
eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak
megfelelõen - e törvény alapelveihez, vonatkozó elõírásaihoz
igazodóan - kell bemutatni, illetve annak megfelelõen kell elszámolni
(tartalom elsõdlegessége a formával szemben elve)."
(14) Lényegesnek minõsül a beszámoló szempontjából minden olyan
információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a
beszámoló adatait felhasználók döntéseit (lényegesség elve).
(15) A beszámolóban (a mérlegben, az eredmény-kimutatásban, a kiegészítõ
mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosít-hatósága
(hasznossága) álljon arányban az információk elõállításának
költségeivel (költség-haszon összevetésének elve)."
12. §
Az Szt. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni
az elõzõ naptári év megfelelõ adatát, és ha az adatok nem hasonlíthatók
össze, akkor ezt a kiegészítõ mellékletben indokolni kell. Amennyiben az
ellenõrzés, az önellenõrzés az elõzõ év(ek) éves beszámolójában elkövetett
jelentõsebb összegû hibá(ka)t állapított meg, akkor az elõzõ év(ek)re
vonatkozó - a mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, nem
fellebbezett, jogerõssé vált megállapítások miatti - módosításokat a
mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az elõzõ év adatai mellett
be kell mutatni, azok nem képezik részét az eredménykimutatás tárgyévi
adatainak. Ez esetben a mérlegben is, az eredménykimutatásban is külön-
külön oszlopban szerepelnek az elõzõ évi adatok, a lezárt év(ek)re
vonatkozó módosítások, valamint a tárgyévi adatok."
13. §
Az Szt. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A vámszabadterületi társaságnak, ide értve a devizáról szóló 1995. évi
XCV. törvény 85. §-a szerinti devizakülföldinek minõsülõ társaságokat is,
az éves beszámolót, illetve a könyveket magyar nyelven, a társasági
szerzõdésben rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteni, illetve
vezetni. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam
listája szerinti devizaegységben kell megadni."
14. §
Az Szt. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az immateriális javak között kimutatható az alapítás-átszervezés aktivált
értéke is. Ez esetben, ameddig ez az érték nem kerül leírásra, addig a
adózott eredménybõl csak akkor lehet osztalékot (részesedést) fizetni, ha
az adózott eredmény (beleértve az eredménytartalékot is) az alapítás-
átszervezés aktivált értékébõl még le nem írt összeg levonása után arra
fedezetet nyújt."
15. §
(1) Az Szt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Aktív idõbeli elhatárolásként kell a kamatbevételekkel szemben
kimutatni a névérték alatt kibocsátott, a névérték alatt vásárolt
diszkont - hitelviszonyt megtestesítõ - értékpapírok névértéke és
kibocsátási értéke (vételára) közötti különbözet adott évre,
idõarányosan járó összegét mindaddig, amíg ezen értékpapírokat nem
értékesítik, nem váltják be, a könyvekbõl nem vezetik ki."
(2) Az Szt. 24. §-a kiegészül a következõ (3)-(4) bekezdéssel:
"(3) Aktív idõbeli elhatárolásként kell kimutatni a tartozásátvállalás
során - a tartozásátvállalás beszámolási idõszakában - a véglegesen
át-vállalt kötelezettség rendkívüli ráfordításként elszámolt szerzõdés
(megállapodás) szerinti összegét. Az elhatárolást az átvállalt
kötelezettségnek a szerzõdés (megállapodás) szerinti - a
tartozásátvállalás idõpontja és a kötelezettség utolsó részlete
esedékességének idõpontja közötti - idõtartam alatt idõarányosan kell
a rendkívüli ráfordításokkal szemben megszüntetni.
(4) A devizakötelezettség keletkezésekor a devizaszámlán meglévõ
devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló -
beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból
származó tartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi
értékelésbõl adódóan - a 40. § (4) bekezdésében foglaltakból
következõen - keletkezett és egyéb ráfordításként elszámolt
árfolyamveszteség teljes összegét aktív idõbeli elhatárolásként lehet
elszámolni az egyéb ráfordítások csökkentésével (nem realizált
árfolyam-veszteség). A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból
származó tartozások törlesztése-kor - az elõzõ idõszakokban idõbelileg
elhatárolt halmozott összegbõl - a törlesztõ részletre jutó - idõbeli
elhatárolásként kimutatott - nem realizált veszteséget meg kell
szüntetni, az egyéb ráfordítások növelésével (realizált
árfolyamveszteség)."
16. §
(1) Az Szt. 26. §-ának (2)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(2) A saját tõke a - jegyzett, de még be nem fizetett tõkével csökkentett
- jegyzett tõkébõl, a tõketartalékból, az eredménytartalékból, az
értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti eredményébõl
tevõdik össze.
(3) Jegyzett tõke részvénytársaságnál, korlátolt felelõsségû társaságnál
a cégbíróságon bejegyzett tõke, az alapszabályban, a társa-sági
szerzõdésben meghatározott összegben. Részvénytársaságnál, korlátolt
felelõsségû társaságnál a jegyzett tõke összegében - a törvény 1.
számú melléklete szerinti módon - figyelembe kell venni az alaptõke,
a törzstõke emelése, leszállítása összegét is, ha az errõl szóló
alapszabály, társasági szerzõdés módosítást - bejegyzés céljából - a
cégbírósághoz benyújtották. Más gazdálkodónál jegyzett tõke a
részjegytõke, az üzletrésztõke, a vagyoni betét, a vagyoni
hozzájárulás, az alapítói vagyon, vagy egyéb módon nevezett, a
társasági szerzõdésben, az alapító okiratban, a tulajdonosok közötti
megállapodásban meghatározott, a tulajdonos által tartósan
rendelkezésre bocsátott tõke, függetlenül attól, hogy azt jogszabályi
elõírás alapján cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli-e vagy
sem.
(4) A tõketartalék növekedéseként kell kimutatni:
a) a részvények kibocsátáskori, ide értve a tõkeemeléskori ellenértéke
és névértéke közötti különbözetet,
b) az alapítók által az alapításkor, illetve a tõkeemeléskor
tõketartalékként véglegesen átadott eszközök, a pénzeszközök
értékét az eszközmozgással, illetve a pénzmozgással egyidejûleg,
c) a jegyzett tõke leszállítását a tõke-tartalékkal szemben,
d) jogszabály alapján tõketartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett
eszközök értékét, a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással
egyidejûleg.
(5) A tõketartalék csökkenéseként kell kimutatni:
a) a jegyzett tõke emelését a szabad tõketartalékból,
b) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére
felhasznált összeget,
c) jogszabály alapján tõketartalékkal szemben átadott pénzeszközök,
eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással
egyidejûleg.
Az a)-c) pontok szerinti összegekkel csak a le nem kötött tõketartalék
csökkenthetõ úgy, hogy a tõketartalék negatív nem lehet.
(6) Az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni:
a) az elõzõ év mérleg szerinti eredményét (nyereségét), ideértve az
ellenõrzés, az önellenõrzés elõzõ év(ek) mérleg szerinti eredményét
növelõ módosítását (nyereségét) is,
b) a jegyzett tõke leszállítását az eredménytartalékkal szemben,
c) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére
felhasznált tõketarta-lékot,
d) jogszabály alapján eredménytartalékba helye-zett pénzeszközöket,
átvett eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással
egyidejûleg.
(7) Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:
a) az elõzõ év mérleg szerinti eredményét (veszteségét), ide értve az
ellenõrzés, az önellenõrzés elõzõ év(ek) mérleg szerinti eredményét
csökkentõ módosítását (veszte-ségét) is,
b) a jegyzett tõke emelését a rendelkezésre álló szabad
eredménytartalékból,
c) a tárgyév végén a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként
osztalékra, részesedésre, ezek adójára, továbbá az eredménytartalék
egyéb célra történõ felhasználása miatti adóra igénybevett
összeget,
d) jogszabály alapján eredménytartalékkal szemben átadott
pénzeszközök, eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az
eszközmozgással egyidejûleg.
(2) A Szt. 26. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (8)-(9) bekezdés számozása (9)-(10) bekezdésre változik:
"(8) Értékelési tartalékként kell kimutatni a 41/A. § szerinti piaci
értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összegét. Az
értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással
szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalék terhére
a saját tõke más elemeit nem lehet kiegészíteni, annak terhére
kötelezettség közvetlenül nem teljesíthetõ."
(3) Az Szt. 26. §-a a következõ (11)-(12) bekezdésekkel egészül ki:
"(11) Az ellenõrzés, az önellenõrzés során megállapított - az elõzõ
év(ek)re vonatkozó - jelentõsebb összegû hibák elkülönítetten
kimutatott eredményre gyakorolt hatásának összegét (mérleg szerinti
eredményét) az eredménytartalékot növelõ-csökkentõ tételként a hiba
megállapításának évében kell elszámolni.
(12) A tárgyévi adózott eredmény akkor fizethetõ ki osztalékként,
részesedésként, ha a 22. § (4) bekezdésében foglaltakon túlmenõen a
lekötött tõketartalékkal, a lekötött eredmény-tartalékkal, továbbá az
értékelési tartalékkal
csökkentett saját tõke összege az osztalék, a részesedés kifizetése
után sem csökken a jegyzett tõke összege alá."
17. §
(1) Az Szt. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adózás elõtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni - a
vevõ, az adós minõsítése alapján - a mérlegforduló-napon fennálló
követelések, kétes követelések (ideértve a hitelintézetekkel,
pénzügyi vállalkozásokkal szembeni pénzköveteléseket is), továbbá a
kölcsönként, az elõlegként adott összegek miatt várható veszteségek
fedezetére. A fizetési határidõt egy évvel meghaladó, és vevõnként,
adósonként együttesen kisösszegû (a végrehajtás várható költségeinek
háromszorosát nem meghaladó) követelések esetén a céltartalék összege
az ilyen követelések értékének százalékában is meghatározható. A
kiegészítõ mellékletben részletezni kell a képzett céltartalék
összegét a felsorolt jogcímek szerint."
(2) Az Szt. 27. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(3) Biztosító intézetnél, befektetési vállal-kozásnál a 94. § c)
pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet
szerint képezhetõ céltartalék.
(4) Hitelintézetnél, pénzügyi vállalkozásnál a hitelintézetekrõl, a
pénzügyi vállakozásokról
szóló törvény, a Magyar Nemzeti Banknál a jegybankról szóló törvény,
valamint a 94. § c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott
kormányrendelet szerint kell céltartalékot képezni."
(3) Az Szt. 27. §-a kiegészül a következõ (6) bekezdéssel:
"(6) Ha a vállalkozás a devizaszámlán meglévõ devizakészlettel nem
fedezett, külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó -
hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó
tartozások nem realizált árfolyam-veszteségét a 24. § (4) bekezdése
szerint idõbelileg elhatárolta, év végén az így elhatárolt halmozott
összegnek a hitelfelvételtõl eltelt idõtartam és a hitel teljes
futamideje arányában számított hányadának megfelelõ összegû
céltartalékot kell kimutatnia. Amennyiben az elõzõ év végéig ilyen
címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a
különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb
ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel
szemben. A számításnál figyelembe vett hitelfutamidõ nem lehet
hosszabb, mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz várható -
amortizációnál figyelembe vett - élettartama."
18. §
(1) Az Szt. 29. §-ának jelölése 29. § (1) bekezdésre változik, egyúttal a) és
b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[Passzív idõbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni:]
"a) a mérleg fordulónapja elõtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a
mérleg fordulónapja utáni idõszak árbevételét, bevételét képezi,
b) a mérleg fordulónapja elõtti idõszakot terhelõ költséget, ráfordítást,
amely csak a mérleg fordulónapja utáni idõszakban jelentkezik
kiadásként, kerül számlázásra,"
(2) A Szt. 29. §-a a következõ (2)-(4) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Passzív idõbeli elhatárolásként kell kimutatni a rendkívüli
bevételként elszámolt
a) fejlesztési célra - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott
(pénzügyileg rendezett) támogatás, juttatás összegét, a véglegesen
fejlesztési célból átvett (pénzügyileg rendezett) pénzeszközöket,
b) elengedett kötelezettség összegét, amennyiben az a kötelezettség
terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik (legfeljebb a
kapcsolódó eszközök nyilvántartás szerinti összegében),
c) térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök
átadónál kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci)
értékét, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a
többletként fellelt eszközök piaci értékét.
(3) A támogatásonként, juttatásonként, térítés nélkül átvett eszközönként
kimutatott passzív idõbeli elhatárolást a fejlesztés során
megvalósított eszköz, az elengedett kötelezettséghez kapcsolódó
eszköz, illetve a térítés nélkül átvett eszköz (ideértve az
ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközöket
is) 35. § szerint meghatározott beszerzési értékének, illetve
beszerzési értéke arányos részének költségkénti, illetve
ráfordításkénti elszámolásakor kell megszüntetni.
(4) Passzív idõbeli elhatárolásként kell kimutatni a költségek (a
ráfordítások) ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül
- kapott (pénzügyileg rendezett), egyéb bevételként elszámolt
támogatás összegébõl a tárgyévben költséggel, ráfordítással nem
ellentételezett összeget. Az elhatárolást a költségek, ráfordítások
tényleges felmerülésekor, illetve a támogatási szerzõdésben,
megállapodásban foglaltak teljesülésekor kell megszüntetni."
19. §
Az Szt. 31. §-a kiegészül a következõ (3) bekezdéssel:
"(3) A 32. § (2)-(3), a 33. § (3)-(4), illetve a 40. § (4) bekezdésében
foglalt értékelési elõírások alkalmazása nem kötelezõ, ha az értékelésnek
a valutában-devizában lévõ eszközökre, forrásokra, illetve az eredményre
gyakorolt hatása nem jelentõs, vagy várhatóan az a következõ évben
ellentételezõdik."
20. §
Az Szt. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A valutapénztárban lévõ valutakészletet és a devizaszámlán lévõ devizát -
a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a könyvekben szereplõ
értéken kell kimutatni."
21. §
Az Szt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Ha a tõzsdén jegyzett, a forgóeszközök között kimutatott értékpapír
tõzsdei árfolyama tartósan (a mérlegkészítés napját megelõzõen legalább
egy éven keresztül) alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, az értékpapírt
az év utolsó, közzétett tõzsdei átlagárfolyama alapján kell értékelni.
Minden más esetben a 39. § (3)-(4) bekezdésében foglaltakat kell
alkalmazni."
22. §
Az Szt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A mérlegben a vásárolt készletet (anyag, áru) a 35. § szerinti beszerzési
áron vagy átlagos (súlyozott) beszerzési áron, a saját termelésû készletet
(befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) a 36. § szerinti
elõállítási
költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerint közvetlen önköltségen
kell értékelni (kimutatni). Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk
beszerzési értékével, az alvállal-kozói teljesítmények értékével
csökkentett nettó árbevétele valamely évben az egymilliárd forintot vagy a
költségnemek szerinti költségek - az eladott áruk beszerzési értékét, az
alvállalkozói teljesítmények értékét nem tartalmazó - együttes összege az
ötszáz millió forintot meghaladja, az ezt követõ évtõl kezdõdõen a saját
elõállítású termékek, a végzett szolgáltatások 36. § szerinti közvetlen
önköltségét a 14. § (5) bekezdésének c) pontjában elõírt szabályzat
szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani."
23. §
Az Szt. 35. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"35. §
(1) Beszerzési költség (beszerzési ár) az a ráfordítás, amely az eszköz
megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a
raktárba történõ beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg
hozzákapcsolható. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal
növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe
helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítõi költségeket, a bizományi
díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett
fogyasztási adót), a vámköltségeket (vámot, vámpótlékot, vámkezelési díjat)
foglalja magában.
(2) A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi - az (1) bekezdésben
felsoroltakon túlmenõen - az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódó
a) fizetendõ (fizetett) illetékek [importbeszerzés utáni statisztikai
illeték, vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó)
illetéke],
b) a vámárut terhelõ vámköltségen kívüli vámteher,
c) az elõzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,
d) a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak,
e) az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak
(környezetvédelmi termékdíj, szakértõi díj).
(3) A beszerzési költségnek (árnak) nem része a levonható elõzetesen
felszámított általános forgalmi adó.
(4) Az (1) bekezdés szerinti beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi
a) az eszköz beszerzéséhez, elõállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe
vett hitel, kölcsön
aa) felvétele elõtt fizetett - a hitel, a kölcsön feltételként elõírt -
bankgarancia díja,
ab) szerzõdésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett
kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig
felszámított rendelkezésre tartási jutalék,
ac) szerzõdés közjegyzõi hitelesítésének díja,
ad) után az üzembe helyezésig, a raktárba történõ beszállításig
felmerült kamat;
b) a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó - az üzembe helyezésig felmerült -
biztosítási díj
a tényleges összegben.
(5) A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, ren-deltetésszerû
használatához szükséges tartozékok, tartalékalkatrészek beszerzési árban
érvényesített értéke is az (1) bekezdés szerinti beszerzési költség
(beszerzési ár) része.
(6) A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezõ - az (1)-(2) és a (4)-
(5) bekezdésben felsorolt - tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény
megtörténtekor (legkésõbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a
számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben az üzembe helyezésig, a
raktárba történõ beszállításig a számla nem érkezett meg, a fizetendõ
összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel
értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerzõdés, jogszabályi elõírás)
alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen
számlázott vagy késõbb módosított
fizetendõ összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket a végleges
bizonylatok kézhezvétele idõpontjában kell módosítani.
(7) A tárgyi eszköznél értéket növelõ beszerzési költségként kell figyelembe
venni a meglevõ tárgyi eszköz bõvítésével, rendeltetésének megváltoz-
tatásával, átalakításával, élettartamának növelésé-vel összefüggõ munka,
továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása,
pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségét is, kivéve
a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló
javítási, karbantartási munka, továbbá az erdõnevelési, az erdõfenntartási,
az erdõfelújítási munka költségeit.
(8) Importbeszerzésként kell elszámolni az eszközöknek a külkereskedelmi
áruforgalomban külföldrõl történõ beszerzését (termékimport), továbbá
azokat a belföldön, illetve külföldön igénybe vett, a külföldiek által
nyújtott szolgáltatásokat, amelyeknél a szolgáltatást nyújtó gazdasági
tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában
lakóhelye, szokásos tartózkodási helye külföldön van (szolgáltatás-import),
függetlenül attól, hogy az ellenértéket devizában, valutában, exportáruval,
export-szolgáltatással, vagy külkereskedelmi szerzõdésben meghatározott
forintszámláról forintban egyenlítik ki. Az importbeszerzés elszámolása
szempontjából külföld a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület. A
köz- és magánvámraktárból történõ beszerzés a vámjogszabályban rögzített
feltételek szerint minõsül importbeszerzésnek.
(9) Nem minõsül importbeszerzésnek az export értékesítéshez kapcsolódóan a
magyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra
jutó - egyébként szolgáltatásimportnak tekintendõ - devizában, valutában
vagy forintban számlázott, fizetett szállítási és rakodási-raktározási
költség. Nem minõsül importbeszerzésnek a vámszabad- és a tranzitterületen
levõ vállalkozótól történõ közvetlen beszerzés.
(10) Az importbeszerzés értéke:
a) ha a (8) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése
számla alapján forintban történik, akkor a számla szerinti -
levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó - forintérték az
importtermék, -anyag, -áru, illetve az importszolgáltatás értéke;
b) ha a (8) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése
számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti -
levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó - devizának, valutának
az importbeszerzéskor, az importszolgáltatás igénybevételekor
(teljesítésekor) érvényes, a devizamûveletek végzésére felhatalmazott -
az adott ügyletet lebonyolító - hitelintézet által meghirdetett (a
hitelintézetek által nem jegyzett deviza, valuta esetén a szabadpiaci)
deviza-, valutaeladási árfolyamon átszámított forintérték az
importtermék, -anyag, -áru, illetve importszolgáltatás értéke;
c) ha a vállalkozó a b) pont szerinti importbeszerzés, importszolgáltatás
kiegyenlí-
téséhez rendelkezik devizával, valutával (ideértve a devizában adott
importelõleg összegét is), akkor az importbeszerzés, az
importszolgáltatás forintértékét a meglevõ deviza, valuta könyv
szerinti árfolyama alapján is meghatározhatja;
d) ha a (8) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése
exportáruval történik, az importbeszerzés forintértékét a 45. § (11)
bekezdése szerint kell meghatározni.
(11) Gazdasági társaságnál a nem pénzbeli betétként kapott eszköz (apport)
társasági szerzõdésben (alapszabályban) meghatározott - a le nem vonható
általános forgalmi adót is magában foglaló - értéke beszerzési árnak
minõsül.
(12) Üzleti vagy cégérték beszerzési árán a megvásárolt társaságért,
vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes
eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett - e törvény szerinti
értékeléssel kialakított - értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a
fizetett ellenérték a magasabb.
(13) A befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó
értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévõ kamat
összegét.
(14) A térítés nélkül (a visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszköz
beszerzési ára az átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti (legfeljebb
forgalmi, piaci) érték, illetve az ajándékként, hagyatékként kapott
eszköz, továbbá a többletként
fellelt eszköz esetében az eszköznek az állománybavétel idõpontjában
meglévõ piaci értéke.
(15) A saját kiskereskedelmi egységbe kiszállított, illetve továbbfelhasznált
saját elõállítású termék (áru) forgalmi értéke után bevallott fogyasztási
adó, fizetendõ környezetvédelmi termékdíj összege is az áru, a termék
beszerzési árának (elõállítási költségének) részét képezi."
24. §
Az Szt. 39. §-a kiegészül a következõ (5) bekezdéssel:
"(5) A (2) bekezdés szerinti értékvesztés összege az egy évnél régebben
beszerzett - fajlagosan kisértékû - készleteknél (ahol a nyilvántartásokon
való keresztülvezetés költsége meghaladja az értékvesztés összegét), a
vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének
arányában is meghatározható."
25. §
Az Szt. 40. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Ha a (3) bekezdés szerinti külföldi pénzértékre szóló tartozás
törlesztése (pénzügyi rendezése) a mérlegkészítés idõpontjáig megtörtént,
a külföldi pénzértékre szóló tartozást a hitelintézet értesítése alapján a
ténylegesen forintban fi-zetett összegben kell a mérlegben szerepeltetni.
Ha a mérleg fordulónapján a vállalkozó rendelke-zik devizaszámláján a
tartozás kiegyenlítéséhez részben vagy egészen elegendõ összegû devizával,
akkor a kötelezettség összegét a kiegyenlítéshez felhasznált deviza könyv
szerinti forintértékének megfelelõ értéken kell a mérlegben szerepeltetni.
Ha a tartozás kiegyenlítése a devizaszámláról a mérlegfordulónap és a
mérlegkészítés idõpontja között a mérleg fordulónapja után megszerzett és
a devizaszámlán elhelyezett devizából megtörtént, akkor a kötelezettség
összegét a kiegyenlítéshez felhasznált deviza könyv szerinti
forintértékének megfelelõ értéken kell a mérlegben szerepeltetni."
26. §
Az Szt. 41/B. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Amennyiben a vállalkozó a 19. § (3) bekezdése szerint kötelezett arra,
hogy az (1) bekezdés szerinti adatokat forint helyett a társasági
szerzõdésben rögzített konvertibilis devizában, illetve a társasági
szerzõdésben rögzített konvertibilis deviza helyett forintban adja meg, a
forintról devizára, illetve a devizáról forintra való áttéréskor a (3)-
(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmaznia.
(3) A (2) bekezdés szerinti áttérési idõponttal (mint mérlegfordulónappal) e
törvény elõírásainak megfelelõ éves beszámolót, egyszerûsített éves
beszámolót kell készíteni az áttérés elõtti pénznemben."
27. §
Az Szt. a 41/D. §-a után a következõ 41/E. §-sal egészül ki:
"41/E. §
(1) Gazdasági társaság megszûnése esetén (a felszámolás, a végelszámolás
befejezésekor) - az errõl szóló határozat jogerõre emelkedésekor - a
tulajdonos (a tag) köteles:
a) rendkívüli ráfordításként elszámolni a megszûnt társasági részesedésének
(részvényeinek, üzlet-részeinek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti)
értékét, és
b) rendkívüli bevételként figyelembe venni a megszûnés miatt - a részesedés
(részvények, üzletrészek) ellenében - kapott eszközök vagyonfelosztási
javaslat szerinti értékének és az átvett kötelezettségek megállapodás
szerinti értékének különbözetét, amennyiben a kapott eszközök értéke a
több,
c) rendkívüli ráfordításként figyelembe venni a megszûnés miatt - a
részesedés (részvények, üzletrészek) ellenében - kapott eszközök
vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének és az átvett
kötelezettségek megállapodás szerinti értékének különbözetét, amennyiben
a kapott eszközök értéke a kevesebb.
(2) Gazdasági társaság átalakulása esetén - a (3)-(4) bekezdésekben foglalt
átalakulás kivételével - az átalakult gazdasági társaság tulajdonosánál
(tagjánál)
a) rendkívüli ráfordításként kell elszámolni az átalakult gazdasági
társaságban lévõ megszûnt részesedésének (részvényeinek, üzletrészeinek)
nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét, és
b) rendkívüli bevételként kell figyelembe venni, az átalakulással létrejött
gazdasági társaságban szerzett részesedés beszerzési értékeként, a
megszûnt részesedésre jutó - a megszûnt gazdasági társaság vagyonmérlege
szerinti - saját tõke összegét.
(3) Gazdasági társaság beolvadása esetén, ha a beolvadással érintett
gazdasági társaságok között nincs tulajdonosi kapcsolat, az átvevõ
(beolvasztó) gazdasági társaságnál a beolvadás során az átvett eszközök és
az átvállalt kötelezettségek - a megszûnt gazdasági társaság vagyonmérlege
szerinti - értékének különbözetével a saját tõkét kell, a társasági
szerzõdésnek megfelelõen módosítani.
(4) Gazdasági társaság beolvadása esetén, ha az átvevõ (beolvasztó) gazdasági
társaság részben vagy egészen tulajdonosa a beolvadt gazdasági társaságnak,
az átvevõ (beolvasztó) gazdasági társaságnál
a) a beolvadt gazdasági társaságban lévõ megszûnt részesedésének
(részvényeinek, üzletrészeinek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti)
értékét, valamint ezen részesedésre jutó, átvett eszközök és átvállalt
kötelezettségek - a megszûnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti -
értékének különbözetét az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltak
szerint,
b) a külsõ tulajdonos (tag) részesedésére jutó, átvett eszközök és
átvállalt kötelezettségek - a megszûnt gazdasági társaság vagyonmérlege
szerinti - értékének különbözetét a (3) bekezdésben foglaltak szerint
kell elszámolni.
(5) A (3) bekezdésben, illetve a (4) bekezdés b) pontjában szereplõ külsõ
tulajdonosnál (tagnál)
a) rendkívüli ráfordításként kell elszámolni a beolvadt gazdasági
társaságban lévõ megszûnt részesedésének (részvényeinek, üzletrészeinek)
nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét, és
b) rendkívüli bevételként kell figyelembe venni az átvevõ (beolvasztó)
gazdasági társaságban szerzett részesedés beszerzési értékeként, a
megszûnt részesedésre jutó - a megszûnt gazdasági társaság vagyonmérlege
szerinti - saját tõke összegét.
(6) Gazdasági társaság
a) megszûnése (felszámolás, végelszámolás) esetén a tulajdonosnál (a
tagnál) a megszûnés miatt kapott eszközök vagyonfelosztási javaslat
szerinti értékét és az átvállalt kötelezettségek megállapodás szerinti
értékét,
b) beolvadása esetén az átvevõnél az átvett eszközök és átvállalt
kötelezettségek - a megszûnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti -
értékét
a könyvekben, az eszközök, illetve a kötelezettségek között állományba kell
venni.
(7) Más gazdálkodó megszûnése, átalakulása (beolvadása) esetén az (1)-(6)
bekezdések elõírásait kell értelemszerûen alkalmazni, a vonatkozó külön
törvények elõírásai figyelembe vételével."
28. §
Az Szt. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az eredménykimutatás a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti - a
vállalkozónál maradó adózott - eredményének levezetését - ellenõrzés,
önellenõr-zés esetén elkülönítetten az elõzõ év (évek) mérleg szerinti
eredményét módosító tételeket is - tartalmazza, az eredmény keletkezésére,
módosítására ható fõbb tényezõket, a mérleg szerinti eredmény összetevõit,
kialakulását mutatja be."
29. §
(1) Az Szt. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Export értékesítés árbevételeként kell elszámolni a termékek,
anyagok, áruk - külföldi vevõnek - külkereskedelmi áruforga-lomban
külföldre, illetve külföldön történõ értékesítésének, továbbá a -
külföldi igénybe vevõnek - külföldön végzett szolgáltatás-
nyújtásnak a (7)-(12) bekezdés szerint meghatározott értékét,
függetlenül attól, hogy azt devizában, valutában, importbeszerzéssel
vagy forintban egyenlítik ki. Az export értékesítés árbevétele
elszámolása szempontjá-ból külföldi vevõnek, külföldi szolgáltatást
igénybe vevõnek minõsül az, ha a külföldi gazdasági tevékenységének
székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában lakóhelye,
szokásos tartózkodási helye a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli
területen van."
(2) Az Szt. 45. §-ának (14) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(14) Az egyéb bevételek között kell kimutatni a várható veszteségek,
illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett elõzõ évi
céltartalékok felhasználáskori értékét, továbbá a vállalkozási
tevékenységhez kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások
ellentételezésére - visszafizetési kötele-zettség nélkül - más,
belföldi, illetve külföldi gazdálkodótól vagy természetes
személytõl, valamint államközi szerzõdés vagy egyéb szerzõdés
alapján külföldi szervezettõl kapott (pénzügyileg rendezett)
támogatások, juttatások, az adásvételi szerzõdésen alapuló - konkrét
termékhez, áruhoz közvetve kapcsolódó, de nem számlázott -, utólag
kapott engedmények szerzõdés szerinti összegeit, valamint a 3. § (2)
bekezdése szerinti költségvetés alapján gazdálkodó szervtõl igényelt
támogatások összegeit."
30. §
(1) Az Szt. 46. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az anyagjellegû ráfordítások között kell kimutatni a vásárolt anyagok
felhasználásának értékét, az igénybe vett (vásárolt) anyagjellegû
szolgáltatások le nem vonható általános forgalmi adót is magában
foglaló értékét, az eladott áruk beszerzési értékét és a
továbbszámlázott alvállalkozói teljesítmények értékét.
(2) Személyi jellegû ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a
szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes
személy tulajdonos (tag) személyes közremûködése ellenértékeként
kivett összeg, továbbá a személyi jellegû egyéb kifizetések, valamint
a társadalombiztosítási járulék."
(2) Az Szt. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A 30 ezer forint egyedi beszerzési, elõállítási érték alatti tárgyi
eszközök beszerzési vagy elõállítási költsége - a vállalkozó
döntésétõl függõen - a használatba vételkor értékcsökkenési leírásként
egyösszegben elszámolható."
31. §
(1) Az Szt. 47 §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az egyéb költségek között kell kimutatni a rendszeres tevékenység
(üzletmenet) során felmerült, az elõzõekben felsorolt jogcímek alá nem
tartozó költségeket (mint például a bankköltséget a 35. § (4)
bekezdésében foglaltak kivételével, a tárgyi eszközök beszerzési
költségei között el nem számolt biztosítási díjat, hatósági díjat, a
le nem vonható általános forgalmi adót is tartalmazó nem anyagjellegû
szolgáltatás értékét). A nem anyagjellegû szolgáltatások értékét a
kiegészítõ mellékletben be kell mutatni."
(2) Az Szt. 47. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni a várható veszteségek,
illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett céltartalék
összegét, továbbá a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a
költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési
kötelezett-ség nélkül - más, belföldi, illetve külföldi gazdálkodónak
vagy természetes személynek adott (pénzügyileg rendezett) támogatások,
juttatások, továbbá az adásvételi szerzõdésen alapuló - konkrét
termékhez, áruhoz közvetve kapcsolódó, de nem számlázott -, utólag
adott engedmények szerzõdés szerinti összegeit, valamint a
költségvetéssel, az elkülönített állami pénzalapokkal, a helyi
önkormány-zatokkal elszámolt - a beszerzési ár részét nem képezõ,
illetve a költségek között el nem számolható - adók, illetékek,
hozzájárulások bevallott, fizetendõ összegeit."
32. §
Az Szt. 51. §-a kiegészül a következõ (4)-(8) bekezdéssel:
"(4) A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás
eredményre gyakorolt hatását a kiegészítõ mellékletben be kell mutatni.
(5) Export-támogatás esetén a kiegészítõ mellékletnek tartalmaznia kell a
támogatott exportárbevételhez kapcsolódó közvetlen költségek (közvetlenül
elszámolt költségek, az eladott áruk beszerzési értéke) összegét.
(6) Az elkülönített állami pénzalapokból kapott összeget támogatásonként - a
kapott összeg, annak felhasználása (jogcímenként és évenként), a
rendelkezésre álló összeg megbontásban - kell a kiegészítõ mellékletben
bemutatni.
(7) A kiegészítõ mellékletben be kell mutatni az ellenõrzés, az önellenõrzés
során feltárt jelentõsebb összegû hibák eredményre, eszközökre-forrásokra
gyakorolt - a mérlegben, az eredménykimutatásban összevontan szereplõ -
hatását, évenkénti megbontásban.
(8) A kiegészítõ mellékletnek tartalmaznia kell legalább a 6. számú melléklet
szerinti tartalmú cash flow-kimutatást is."
33. §
Az Szt. 57. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az egyszerûsített éves beszámoló kiegészítõ mellékletének az 51. § (8)
bekezdése, az 52. § a)-f) pontjai, az 53. § és az 54. § c) pontja
szerinti adatokat nem kell tartalmaznia."
34. §
(1) Az Szt. IV. fejezetének címe, a 64. § elõtti alcím helyébe a következõ
cím és alcím lép:
"IV. FEJEZET
EGYSZERÛSÍTETT MÉRLEG ÉS EREDMÉNYLEVEZETÉS
Általános szabályok"
(2) Az Szt. 64. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"64. §
(1) Az egyszeres könyvvitelt vezetõ vállalkozó a naptári évrõl december 31-
i fordulónappal egyszerûsített mérleget és eredménylevezetést köteles
készíteni.
(2) Az egyszerûsített mérleget és az eredménylevezetést e törvény szerinti
szerkezetben és legalább az elõírt részletezésben, bizonylatokkal
alátámasztott, szabályszerûen vezetett egyszeres könyvvitel (a
pénzforgalmi könyvvitel, illetve analitikus nyilvántartások, kiegészítõ
nyilvántartások, leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthetõ
formában kell elkészíteni.
(3) Az egyszerûsített mérleget és az eredménylevezetést magyar nyelven kell
elkészíteni, az adatokat 1000 forintban kell megadni.
(4) Az egyszerûsített mérleget és az eredménylevezetést a hely és a kelet
feltüntetésével a vállalkozó, illetve a képviseletére jogosult személy
köteles aláírni.
(5) Az egyszerûsített mérlegben, az eredmény-levezetésben - minden tételnél
- fel kell tüntetni az elõzõ naptári év megfelelõ adatát. Amennyiben az
ellenõrzés, az önellenõrzés az elõzõ év(ek) egyszerûsített mérlegében,
egyszerûsített eredménylevezetésében elkövetett jelentõsebb összegû
hibá(ka)t állapított meg, akkor az elõzõ év(ek)re vonatkozó - a
mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, meg nem fellebbezett,
jogerõssé vált és a mérleg fordulónapjáig pénzügyileg rendezett
megállapítások miatti - módosításokat az egyszerûsített mérleg és az
eredménylevezetés minden tételénél az elõzõ év adatai mellett be kell
mutatni, azok nem képezik részét az eredménylevezetés tárgyévi
adatainak. Ez esetben az egyszerûsített mérlegben is, az
eredménylevezetésben is külön-külön oszlopban szerepelnek az elõzõ évi
adatok, a lezárt év(ek)re vonatkozó módosítások, a tárgyévi adatok.
(6) Az egymást követõ naptári évek egyszerûsített mérlegeiben,
eredménylevezetéseiben az összehasonlíthatóságot a szerkezeti
felépítés, a
tagolás és a tartalom, a mérlegtételek értékelési elveinek és
eljárásainak állandóságával kell biztosítani."
35. §
(1) Az Szt. 66. §-ának (1)-(8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az egyszerûsített mérleg tartalmára vonatkozóan a 21-23. és a 26-28.
§-ban foglalt elõírásokat kell alkalmazni a (2)-(10) bekezdésben
foglalt eltérésekkel.
(2) A 26. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérõen a saját tõke jegyzett
tõkébõl, tõketartalékból, eredménytartalékból és egyszerûsített mérleg
szerinti eredménybõl áll.
(3) Eredménytartalék az egyszerûsített mérleg szerinti eszközértéknek a
céltartalékokkal, a kötelezettségekkel, valamint a jegyzett tõkével, a
tõketartalékkal, az egyszerûsített mérleg szerinti eredménnyel és a
tartalékkal csökkentett összege.
(4) Az eredménytartalék a 26. § (6), (7) és (11) bekezdésében leírt
jogcímek szerint változhat. A 26. § (6) bekezdésének d) pontja szerint
az eredménytartalékba kapott, illetve a 26. § (7) bekezdésének d)
pontja szerint az eredménytartalékból adott pénzösszegeket a
jövedelemadózás alá nem vont bevételek, illetve a jövedelemadózásban
nem érvényesíthetõ kiadások között kell a pénzforgalmi nyilván-
tartásba felvenni. Az eredménytartalékról, az abban bekövetkezett
változásokról analitikus nyilvántartást kell vezetni.
(5) Tartaléknak minõsül az egyszerûsített mérlegbe
a) az eszköz oldalra beállított saját termelésû készletek, továbbá a
költségvetéssel még el nem számolt általános forgalmi adóval
csökkentett vevõk együttes összegének, illetve
b) a forrás oldalra beállított, a vásárolt készletek záró állományához
nem kapcsolódó szállítók költségvetéssel még nem rendezett
általános forgalmi adóval csökkentett összege, továbbá a (7)
bekezdés szerinti rövid lejáratú kötelezettségek összege, valamint
a céltartalék együttes összegének
különbsége (negatív elõjelû is lehet).
(6) A 27. § (1) bekezdése szerint a követelések miatt várható veszteségek
fedezetére történõ céltartalék-képzésnél a követelés összegében
foglalt, felszámított általános forgalmi adó összegét nem szabad
figyelembe venni akkor, ha a felszámított általános forgalmi adó
elszámolása a költségvetéssel még nem történt meg (az adóbevallásba
azt még nem kellett beállítani). A 27. § (1) bekezdése szerinti
céltartalékot csak az egyszerûsített mérlegbe kell beállítani, azt
könyvelni nem szabad. A 27. § (2) bekezdésének a kiegészítõ
mellékletre vonatkozó elõírásait nem kell alkalmazni.
(7) A rövid lejáratú kötelezettségek között kell az egyszerûsített
mérlegben kimutatni a tulajdo-nosok részére járó (fizetendõ) osztalék
(részesedés) összegét, a nem áruszállításból, a nem
szolgáltatásteljesítésbõl, a nem hitel- és kölcsönfelvételbõl
származó, a pénzforgalmi nyilvántartásban nem könyvelt, de a
tárgyidõszakot terhelõ kötelezettségek (decemberi munkabér,
társadalombiztosítási járulék, egyéb) összegét, továbbá a
költségvetéssel elszámolt (bevallott), de pénzügyileg nem rendezett
adókötelezettségeket, amelyek még pénzmozgással nem jártak.
(8) A 22. § (4) bekezdése, a 26. § (8)-(10) és (12) bekezdése, a 27. §
(3)-(4) és (6) bekezdése az egyszerûsített mérleg készítésénél nem
alkalmazható."
(2) Az Szt. 66. §-a a következõ (10)-(11) bekezdéssel egészül ki:
"(10) Ha a vállalkozó törvény, kormányrendelet, államközi megállapodás,
vagy önkormányzati rendelet alapján a tevékenységéhez vissza nem
térítendõ támogatást kap, akkor a kapott pénzösszeget
kötelezettségként kell a pénzforgalmi nyilvántartásába és az
egyszerûsített mérlegébe felvennie. Az ebbõl származó kötelezettséget
akkor és olyan összegben kell - adóköteles bevételként történõ
elszámolással - megszüntetni, amikor és amekkora összegben a felvett
(befolyt) pénz elköltéséhez költség (termelési és kezelési költség
vagy értékcsökkenés) elszámolása kapcsolódik. Ha a támogatási cél - a
támogatási okiratban foglalt határidõig - nem valósult meg, de a
kapott pénzt nem kell visszafizetni, a határidõ lejáratakor annak a
kötelezettségek között nyilvántartott összegét adóköteles bevételként
kell elszámolni.
(11) A tárgyévi osztalék (részesedés) összegét úgy kell meghatározni, hogy
annak kifizetése (beleértve a jóváhagyott összegbõl év közben
elõlegként kifizetett összeget is) mellett a lekötött
tõketartalékkal, a lekötött eredménytartalékkal csökkentett saját
tõke összege az osztalék (a részesedés) kifizetése után se csökkenjen
a jegyzett tõke összege alá."
36. §
Az Szt. 69. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A 35. § (7) bekezdése szerinti, a tárgyi eszközök felújítási munkái
számlázott költségeinek aktiválására vonatkozó elõírásokat, továbbá a 35.
§ (4) bekezdésében foglaltakat az egyszerûsített mérleg készítésénél nem
kötelezõ alkalmazni."
37. §
Az Szt. a 70. §-a után a következõ alcímmel és 70/A. §-sal egészül ki:
"Az eredménylevezetés tartalma, tagolása
70/A. §
(1) Az eredménylevezetés az egyszeres könyvvitelt vezetõ vállalkozó tárgyévi
egyszerûsített mérleg szerinti eredményének levezetését - ellenõrzés,
önellenõrzés esetén elkülönítetten az elõzõ év(ek) egyszerûsített mérleg
szerinti eredményét módosító tételeket is - tartalmazza, az eredmény
keletkezésére, módosítására ható fõbb tényezõknek, az egyszerûsített mérleg
szerinti eredmény összetevõinek, kialakulásának bemutatásával.
(2) Az eredménylevezetés tagolását, továbbá az egyes tételekre vonatkozó
elõírásokat a 4. számú melléklet II. része tartalmazza.
(3) A tételek továbbtagolása megengedett."
38. §
(1) Az Szt. 71. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az anyavállalat a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott
összevont (konszolidált) - a könyvvizsgáló záradékával ellátott - éves
beszámolót a tárgyévet követõ év szeptember 30-ig köteles a
cégbíróságnál letétbe helyezni."
(2) Az Szt. 71. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az újonnan alakult vállalkozó a cégjegyzékbe történõ bejegyzésrõl
szóló értesítés kézhezvételét követõ 90 napon belül köteles a
cégbejegyzést megelõzõ és már lezárt naptári
év(ek)rõl az éves beszámolót, az egyszerûsített éves beszámolót
elkészíteni és az (1) bekezdésben elõírtakkal a cégbíróságnál letétbe
helyezni."
39. §
Az Szt. 72. §-a kiegészül a következõ (6)-(9) bekezdésekkel:
"(6) A már közzétett - a tárgyévet megelõzõ év(ek)re vonatkozó - éves
beszámolót, egyszerûsített éves beszámolót a lezárt év(ek)re vonatkozó -
az eredeti adatokat változatlanul hagyva - módosításokkal kiegészítve
akkor kell ismételten közzétenni, amennyiben az ellenõrzés, az
önellenõrzés olyan jelentõsebb összegû hibákat tárt fel, amelyek a
vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetre vonatkozó megbízható és valós képet
a saját tõke változáson keresztül lényegesen befolyásolják és így a már
közzétett adatok megtévesztõek. Az ismételt közzétételhez is szükséges a
könyvvizsgálói záradék, a jóváhagyásra jogosult testület elé terjesztés,
továbbá a jóváhagyást követõ 30 napon belül - a 71. § (1) bekezdése alá
tartozó vállalkozónak - a cégbíróságnál történõ letétbe helyezés.
(7) Közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a vállalkozó, ha az éves
beszámoló, az egyszerûsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált)
éves beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát - a letétbe
helyezéssel egyidejûleg - az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és
Céginformációs Szolgálatának megküldi.
(8) A cégjegyzékbe be nem jegyzett gazdálkodó az (1)-(2), a (4)-(5)
bekezdés szerinti közzétételrõl a letétbe helyezést, a (6) bekezdés
szerinti közzétételrõl az ellenõrzés, az önellenõrzés befejezését követõ
három hónapon belül köteles gondoskodni.
(9) Ha a vállalkozó nem tett eleget közzétételi kötelezettségének és a
közzététel elmaradása a harmadik fél jogos érdekeit érinti, a fél
kezdeményezheti a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását."
40. §
Az Szt. 81. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"81. §
(1) A kettõs könyvvitelrõl az egyszeres könyvvitelre történõ áttéréskor a
mérleg alapján egyszerûsített mérleget kell készíteni. Ebben az esetben az
éves beszámoló, egyszerûsített éves beszámoló elkészítését megelõzõen az
idõbeli elhatárolásokat az eredmény terhére, illetve az eredmény javára
történõ elszámolással, az értékhelyesbítéseket az értékelési tartalékkal
szemben meg kell szüntetni. Az egyszerûsített mérlegben a vevõk, szállítók
állományát - azok áfa tartalmának levonásba helyezése nélkül - a
pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések, illetve a pénzmozgáshoz nem
kapcsolódó rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni. Az
eredménytartalékot és a mérleg szerinti eredményt az egyszerûsített mérleg
eredménytartalék, illetve egyszerûsített mérleg
szerinti eredmény sorába kell beállítani. Az egyszerûsített mérleg
tartalék sorába az áttéréskor összeg nem kerül. Évnyitás után az
egyszerûsített mérlegben kimutatott, az áttérés elõtt megfizetett vásárolt
készletek állományát anyag- és árubeszerzési költségként, a saját
termelésû készletek állományát egyéb termelési és kezelési költségként el
kell számolni. Az áttérés elõtti év eredménykimutatásából nem kell az
eredménylevezetés nyitó adatait összeállítani.
(2) Az egyszeres könyvvitelrõl a kettõs könyvvitelre történõ áttéréskor az
egyszerûsített mérleg alapján kell a nyitómérleget elkészíteni úgy, hogy a
mérleg fõösszege ne változzon meg. A nyitó mérleg eredménytartalék sorába
az egyszerûsített mérlegben kimutatott eredménytartalék és tartalék
együttes összegét kell beállítani. Az egyszerûsített mérleg szerinti
eredményt a nyitómérlegben a mérleg szerinti eredmény sorban kell
szerepeltetni. Nyitás után el kell számolni a vevõk - fizetendõ általános
forgalmi adót magában nem foglaló - állományával azonos összegû árbevételt
az eredménytartalékkal szemben és ki kell mutatni a költségvetéssel még el
nem számolt (be nem vallott) általános forgalmi adót is a vevõkkel
szemben. Ki kell mutatni továbbá a szállítókkal szembeni tartozásokkal
kapcsolatos, a költségvetéssel még el nem számolt (be nem vallott)
általános forgalmi adót is a szállítókkal szemben. A szállítók mérleg
szerinti - a költségvetéssel még el nem számolt, az egyszerûsített
mérlegben levonásba helyezett elõzetesen felszámított általános forgalmi
adót nem tartalmazó - állományából azon tételeket,
amelyek a vásárolt készletek nyitómérleg szerinti állományában nem
szerepelnek (szolgáltatások, elõzõ évben már felhasznált, értékesített
vásárolt készletek), költségként el kell számolni az eredménytartalékkal
szemben. A saját termelésû készletek nyitómérleg szerinti értékével,
illetve a céltartalékok nyitómérlegben szereplõ összegével azonos összeget
el kell számolni rendkívüli bevételként, illetve rendkívüli ráfordításként
az eredménytartalékkal szemben. Az áttérés elõtti évrõl az
eredménylevezetés alapján nem kell eredménykimutatást készíteni."
41. §
Az Szt. 82. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A kettõs könyvvitelt vezetõ gazdálkodó a könyvviteli számlákból az általa
választott idõszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését, valamint a
más törvényekben elõírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatás
teljesítését megelõzõen, annak alátámasztására fõkönyvi kivonatot köteles
készíteni.
(3) Az egyszeres könyvvitelt vezetõ gazdálkodó a naplófõkönyvet, a
pénztárkönyvet vagy más, e törvény követelményeinek megfelelõ
nyilvántartást az általa választott idõszakonként, de legalább az
egyszerûsített mérleg alátámasztásához, valamint a más törvényekben
elõírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatáshoz köteles
lezárni."
42. §
Az Szt. 83. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ (2) bekezdés lép és a § a
következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen
kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a
bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a
könyvvitelben rögzítendõ és a más jogszabályban elõírt adatokat a
valóságnak megfelelõen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat
általános alaki és tartalmi követelményeinek és amelyet - hiba esetén -
elõírásszerûen javítottak.
(3) A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakítása-kor figyelembe kell
venni a következõket is:
a) a pénzeszközöket érintõ gazdasági mûveletek, események bizonylatainak
adatait az éves beszámoló, az egyszerûsített éves beszámoló készítésére
kötelezett vállalkozó késedelem nélkül, a pénzmozgással egyidejûleg,
illetve a pénzintézeti értesítés megérkezésekor, az egyszerûsített
mérleg készítésére kötelezett vállalkozó a készpénzforgalmat érintõ
bizonylatainak adatait késedelem nélkül, a pénzmozgással egyidejûleg,
illetve a pénzintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb
pénzeszközöket érintõ tételeket a tárgyhót követõ 15-ig köteles
könyveiben rögzíteni;
b) az egyéb gazdasági mûveletek, események bizonylatainak adatait a
gazdasági mûveletek,
események megtörténte után, legalább negyed-évenként, a számviteli
politikában meghatározott idõpontig (kivéve, ha más jogszabály eltérõ
rendelkezést nem tartalmaz) kell a könyvekben rögzíteni.
(4) A fõkönyvi könyvelés, az analitikus nyilván-tartások és a bizonylatok
adatai közötti egyeztetés és ellenõrzés lehetõségét, függetlenül az
adathordozók fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától,
logikailag zárt rendszerrel biztosítani kell."
43. §
Az Szt. 84. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Számviteli bizonylat minden olyan külsõ és belsõ okmány - függetlenül
annak nyomdai vagy egyéb elõállítási módjától -, amelyet a gazdasági
esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek.
(2) A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek,
megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a
világosság elvét szem elõtt kell tartani."
44. §
Az Szt. 85. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következõ f) ponttal és
egyidejûleg a jelenlegi f) pont jelölése g) pontra módosul:
/A bizonylat általános alaki és tartalmi követelményei a következõk:/
.
.
.
"f) külsõ bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között:
a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét, adóazonosító számát, a
bizonylat címzettjének nevét, címét, a kapcsolódó adó(elõleg) alapját és
összegét, felvásárlási bizonylatnál a bizonylatot kibocsátó és a
felvásárolt terméket átadó aláírását is;"
45. §
Az Szt. 86. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"86. §
(1) A készpénz kezeléséhez, más jogszabály elõírása alapján meghatározott
gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az
egyszerûsített számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt,
amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplõ
névértéknek megfelelõ ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az
illetéktelen felhasználása visszélésre adhat alkalmat, szigorú számadási
kötelezettség alá kell vonni.
(2) A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt
kibocsátót terheli.
(3) A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a
kezelésükkel megbízott vagy a
kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely
biztosítja azok elszámoltatását."
46. §
Az Szt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ (2) bekezdés lép és a § a
következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A számviteli bizonylatot legalább az adó megállapításához való jog
elévüléséig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása
alapján visszakereshetõ módon megõrizni.
(3) A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a (2)
bekezdés szerinti megõrzési kötelezettség.
(4) A megõrzési idõn belüli szervezeti változás nem hatálytalanítja e
kötelezettséget, így az (1), illetve (2) bekezdés szerinti bizonylatok
megõrzésérõl a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell."
47. §
Az Szt. 94. § c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben szabályozza/
"c) a biztosítóintézetek, a befektetési vállalkozások, a hitelintézetek, a
pénzügyi vállalkozások, a Magyar Nemzeti Bank, a tõzsdék, az
elszámolóházak, a befektési alapok, a betétbiztosítási alapok, az
intézményvédelmi alapok, a befektetõvédelmi alapok, az ügyfélvédelmi alapok
és a közraktár könyvvezetésének, éves beszámolója elkészítésének
sajátosságait a Magyar Nemzeti Bank elõzetes véleményének kikérésével,"
48. §
(1) Az Szt. 1-3. számú melléklete e törvény 1-3. számú melléklete szerint
módosul, az Szt. 4. számú melléklete helyébe e törvény 4. számú melléklete
lép.
(2) Az Szt. kiegészül az e törvény 5. számú melléklete szerinti 6. számú
melléklettel.
Hatálybalépés
49. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba. A 26. § (7) bekezdésének c)
pontjában foglaltakat az 1996. évrõl készülõ éves beszámolónál,
egyszerûsített éves beszámolónál alkalmazni kell.
(2) A hatálybalépéssel egyidejûleg a 4. § (3) bekezdése, a 12. § (3)
bekezdése, a 13. § (1) és (5) bekezdése, a 27. § (5) bekezdése, a 32. § (4)
bekezdése, a 40. § (7) bekezdése, a 49. § (3) bekezdése, a 65. § (1)-(3)
bekezdése, az 1. számú
mellékletben a mérleg elõírt tagolásának B/II. rész 3) tétele, az 1. számú
melléklet 9-10. és 24. pontja, a 2. számú melléklet 25/a. és 26. pontja
hatályát veszti.
(3) A hatályba lépéssel egyidejûleg a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek
törvényességi felügyeletérõl szóló 1989. évi 23. törvényerejû rendeletet
módosító 1995. évi LXII. törvény 15. §-a hatályát veszti.
Átmeneti rendelkezések
50. §
(1) Az Szt. e törvénnyel megállapított 14. § (3) és (5) bekezdésében
foglaltakat a hatálybalépést követõ 120 napon belül kell teljesíteni.
(2) A hatálybalépés elõtt a befektetett, illetve a forgóeszközök között
kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési árában lévõ kamat összegében
képzett céltartalékot a kamatozó értékpapírok beszerzési árának egyidejû
csökkentésével 1997. január 1-jével meg kell szüntetni.
(3) Az elõzõ évek áthozott veszteségeként - 1997. január 1-jei nyitó tételek
könyvelése után - kimutatott összeget legkésõbb 1997. év végével az
eredménytartalék terhére történõ átvezetéssel meg kell szüntetni.
(4) A külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaság külföldi tagja által a
jegyzett tõkén belüli részesedésre konvertibilis valutában, devizában
teljesített befizetésének 1997. január 1-jén a devizatörzsbetét számlán
lévõ valuta- és devizakészlet fizetéskori (könyv szerinti), illetve az
1997. január 1-jei - az adott pénzintézet által meghirdetett - valuta-,
devizavételi árfolyamon számított forintértékeinek különbözetét a
tõketartalékkal szemben kell elszámolni.
(5) A szövetkezet a tõketartalék részét képezõ részjegytõkét - az 1997.
január 1-jei nyitó tételek könyvelése után - köteles a tõketartalék
csökkentésével a jegyzett tõkébe átvezetni.
(6) Ha a tõketartalék - más törvény elõírása következtében - negatív összegû,
a negatív tõketartalékot az általános szabályok szerint kell rendezni.
(7) Ha a tõketartalék nem törvényi elõíráson alapuló okok, indokok miatt
negatív összegû, akkor a tõketartalék negatív összegét 1997. január 1-jével
az eredménytartalékkal szemben kell megszüntetni.
(8) A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a kiegészül a következõ
(3)-(4) bekezdéssel, és egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (5)
bekezdésre változik:
"(3) Azok a társaságok, amelyek egyidejûleg megfelelnek a társasági adóról
és az osztalékadóról szóló 1996. évi .... törvény 4. §-a 28. pontjában
rögzített valamennyi feltételnek devizakülföldinek minõsülnek, az (1)
bekezdés b) pontja vagy a (2) bekezdés alá nem tartozó társaságok
attól a naptól kezdve, amikor e feltételek teljesítését bejelentették
a devizahatóságnak.
(4) Az (1) bekezdés b) pontjában és (2)-(3) bekezdésben említett
társaságok, ha már nem felelnek meg a (3) bekezdésben említett törvény
4. §-a 28. pontjában foglalt valamennyi feltételnek, devizabelföldivé
válnak és devizakülföldivé nem válhatnak a feltételek újbóli
teljesítése esetén sem. A devizabelföldivé válás tényét e társaságok a
devizahatóságnak nyolc napon belül kötelesek bejelenteni."
(9) A helyi adókról szóló, módosított 1990. évi C. törvény 52. §-a 22.
pontjának b)., c) és e) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(22. nettó árbevétel)
"b) a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozások-nál: a kapott kamatok és
kamatjellegû bevételek csökkentve a fizetett kamatok és kamatjellegû
ráfordításokkal, növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a
befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és
befektetési szolgáltatás nettó árbevételével,
c) biztosítóknál: a biztosítási bevételek csökkentve a viszontbiztosítónak
átadott díjjal, a károk és szolgáltatások ráfordításaival, növelve a
nem biztosítási tevékenység bevételeivel, a befektetések nettó
bevételével, csökkentve a saját tulajdonú saját használatú ingatlanok
bevételkorrekciójával, valamint a kapott osztalékokkal és
részesedésekkel."
"e) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység
bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység
bevételeivel, valamint a kapott kamatok és kamatjellegû bevételekkel,"
1. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez
az 1991. évi XVIII. törvény 1. számú mellékletének módosítása
Az Szt. 1. számú mellékletében a mérleg elõírt tagolásának D. része helyébe a
következõk lépnek:
"D. Saját tõke
I. Jegyzett tõke
ebbõl: a) visszavásárolt tulajdonosi részese-
dés névértéken
b) részvénytársaságnál, korlátolt fele-
lõsségû társaságnál cégbíróságon még
be nem jegyzett
- tõkeemelés, illetve
- tõkeleszállítás
összege(i)
II. Jegyzett, de még be nem fizetett tõke (-)
III. Tõketartalék
IV. Eredménytartalék (+)
V. Értékelési tartalék
VI. Mérleg szerinti eredmény (+)"
Az Szt. 1. számú melléklete 5. pontjának b) alpontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
(5. A befektetett pénzügyi eszközök mérlegben kimutatott értékének
meghatározásakor:)
.
.
.
"b) az értékpapírok értékénél azok vételi értékét, a kamatozó
értékpapíroknál a vételi értékben lévõ kamattal csökkentett vételi
értékét,"
.
.
.
(kell figyelembe venni, csökkentve azt a törvény szerinti értékvesztés
összegével.)
Az Szt. 1. számú mellékletének 14. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"14. Külön sorban - a saját tõke elemei között - kell a mérlegben negatív
elõjellel szerepeltetni a jegyzett, de még be nem fizetett tõke értékét.
A saját tõke elemei között a visszavásárolt tulajdonosi részesedést
(saját részvény, üzletrész) névértéken, továbbá részvény-társaságnál,
korlátolt felelõsségû társaságnál a tõkeemelés,a tõkeleszállítás
cégbíróságon még be nem jegyzett alapszabályban, társasági szerzõdésben
meghatározott összegét külön-külön tájékoztató adatként kell kimutatni.
Amennyiben a cégbíróság a részvénytársaság, a korlátolt felelõsségû
társaság által kezdeményezett tõkeemelés, tõkeleszállítás bejegyzését
elutasí-totta, a tájékoztató adat törlésével egyidejûleg a jegyzett tõke
összegét is módosítani kell."
Az Szt. 1. számú mellékletének 16-17. pontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
"16. Pénzügyi lízing esetén a lízingbe adónál a követelések közé kell felvenni
a lízingszerzõdés tárgyát képezõ, a lízingbe vevõ részére beszerzett és a
lízingbe vevõ könyveibe beruházásként elszámolandó eszközöknek a lízingbe
adó által a lízingbe vevõ felé számlázott, a fizetendõ általános forgalmi
adót nem tartalmazó összegét, illetve az eladó által a lízingbe vevõ felé
számlázott, a lízingbe adó által pénzügyileg rendezett, elõzetesen
felszámított - levonható - általános forgalmi adót nem tartalmazó
összegét. Az így felvett követelések összegét a megfizetett lízingdíjnak a
lízingszerzõdésben meghatározott összegével csökkentetten kell a mérlegbe
beállítani. A pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések összege nem
foglalja magában az ezen követelés után felszámított kamat összegét.
17. Pénzügyi lízing esetén a lízingbe vevõnél a kötelezettségek közé kell
felvenni a lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszközöknek a lízingbe
adó (helyette az eladó) által számlázott, az elõzetesen felszámított -
levonható - általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértékét. Az így
felvett kötelezettségek összegét a megfizetett lízingdíjnak a
lízingszerzõdésben meghatározott összegével csökkentetten kell a mérlegbe
beállítani. A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek összege nem
foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendõ kamat
összegét."
2. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez
az 1991. évi XVIII. törvény 2. számú mellékletének módosítása
Az Szt. 2. számú mellékletének 12. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"12. A személyi jellegû egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes
személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként
kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható
általános forgalmi adóját is."
Az Szt. 2. számú mellékletének 14/c. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
(14. Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:)
.
.
.
"c) a szokásos mértéket meg nem haladó hitelezési veszteséget,
káreseményekkel kapcsolatos - le nem vonható általános forgalmi adót
is magában foglaló - költségeket, ráfordításokat;"
Az Szt. 2. számú mellékletének 19. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"19. Kapott, illetve fizetett kamatként a rövid és hosszú lejáratú pénz- és
kereskedelmi hitelek, kölcsönök, értékpapírok, továbbá váltók után
esedékes (járó, fizetendõ) kamatok (kivéve a tárgyi eszközök beszerzési
költségeként elszámolt
kamatok) összegét, valamint a kamatozó értékpapírok eladási-vételi árában,
a pénzügyi lízing díjában lévõ kamat összegét kell kimutatni, függetlenül
attól, hogy azt pénzintézet, más vállalkozó vagy magánszemély fizeti,
illetve azt pénzintézet, más vállalkozó vagy magánszemély részére kell
fizetni."
Az Szt. 2. számú mellékletének 23/c. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
(23. A pénzügyi mûveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között
kell kimutatni:)
.
.
.
"c) a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok bekerülési értéke és az
év utolsó, közzétett árfolyama közötti különbözetet (értékvesztést),
ha az értékpapírok közzétett árfolyama tartósan (a mérlegkészítés
napját megelõzõen legalább egy éven keresztül) alacsonyabb;"
Az Szt. 2. számú mellékletének 24. pontja kiegészül a következõ f)-i)
alpontokkal:
(24. A rendkívüli bevételek között kell elszámolni:)
.
.
.
"f) az elengedett kötelezettség összegét akkor, ha az a kötelezettség
terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik,
g) a fejlesztési célra, illetve nem a vállalkozási tevékenységhez
kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások ellentételezésére -
visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott (pénzügyileg
rendezett) támogatások, juttatások összegeit, valamint a véglegesen
átvett (pénzügyileg rendezett) pénzeszközöket,
h) a térítés nélkül átvett eszközök átadónál kimutatott nyilvántartási
(legfeljebb forgalmi, piaci) értékét, továbbá az ajándékként, a
hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci értékét,
i) a tartozásátvállalás során harmadik személy által átvállalt
kötelezettség szerzõdés (megállapodás) szerinti összegét."
Az Szt. 2. számú mellékletének 25. pontja kiegészül a következõ h)-j)
alpontokkal:
(25. Rendkívüli ráfordításként kell kimutatni:)
.
.
.
"h) a fejlesztési célra, illetve nem a vállalkozási tevékenységhez
kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások ellentételezésére -
visszafizetési kötelezettség nélkül - átadott (pénzügyileg rendezett)
támogatások, juttatások összegeit, valamint a véglegesen átadott
(pénzügyileg rendezett) pénzeszközöket,
i) a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartási értékét, a
felszámított, az átvevõ által meg nem térített általános forgalmi
adóval növelt összegben,
j) a tartozásátvállalás során átvállalt kötelezettség szerzõdés
(megállapodás) szerinti összegét a tartozást átvállalónál."
3. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez
az 1991. évi XVIII. törvény 3. számú mellékletének módosítása
Az Szt. 3. számú mellékletének I. és II. fejezetében az eszköztételek, a
jegyzett tõke, a kötelezettségek, valamint a bevételek és a ráfordítások
megbontása helyébe a következõ megbontást kell felvenni:
"- anya- és leányvállalatok,
- közös vezetésû vállalkozások,
- társult vállalkozások,
- egyéb vállalkozók"
Az Szt. 3. számú melléklete a következõ III. fejezettel egészül ki:
"III.
A mérleg és az eredménykimutatás tételeinek megbontása független attól, hogy
az anyavállalat készít-e összevont (konszolidált) éves beszámolót vagy sem,
illetve bevonja-e a konszolidációba a leányvállalatot, a közös vezetésû
vállalkozást, a társult vállalkozást vagy sem."
4. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez
az 1991. évi XVIII. törvény 4. számú melléklete helyébe lépõ melléklet
"I.
Az egyszerûsített mérleg elõírt tagolása
Eszközök (aktívák):
A. Befektetett eszközök
I. Immateriális javak
II. Tárgyi eszközök
III. Befektetett pénzügyi eszközök
B. Forgóeszközök
I. Készletek
II. Követelések
ebbõl: pénzkiadásból származó követelések
pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések
-le: a költségvetéssel még el nem számolt,
fizetendõ általános forgalmi adó
III. Értékpapírok
IV. Pénzeszközök
Források (passzívák):
C. Saját tõke
I. Jegyzett tõke
II. Tõketartalék
III. Eredménytartalék
IV. Egyszerûsített mérleg szerinti eredmény
D. Tartalék
E. Céltartalékok
F. Kötelezettségek
I. Hosszú lejáratú kötelezettségek
II. Rövid lejáratú kötelezettségek
ebbõl: pénzbevételbõl származó kötelezettségek
pénzmozgáshoz nem kapcsolódó kötelezett-
ségek
le: költségvetéssel még el nem számolt, elõzete-
sen felszámított általános forgalmi adó
Az egyszerûsített mérleg egyes tételeire vonatkozó elõírások
1. Az egyes tételek tartalmát meghatározó részletezést az 1. számú melléklet
szerinti tagolás tartalmazza, az értelemszerûen használandó.
2. Az egyes tételeknél figyelembe veendõk értelemszerûen az 1. számú
mellékletnél szereplõ elõírások az 1. pont e)-g) alpontja, a 2. pont d) és
e) alpontja, az 5. pont d) és e) alpontja, a 14., a 15. és a 23. pontok
kivételével.
3. Az 1. számú melléklet 7., illetve 20. pontja szerint az áruszállításból,
szolgáltatás teljesítésébõl származó követeléseket és kötelezettségeket - a
vevõ által elismert - számlázott, általános forgalmi adót is tartalmazó
összegben kell kimutatni. A költségvetéssel még el nem számolt (az
adóbevallásba még be nem állított) fizetendõ, illetve levonható általános
forgalmi adó összege a követelések, illetve a kötelezettségek összegében nem
mutatható ki, ezeket az összegeket a mérlegben külön soron fel kell tüntetni
és összegüket a követelések, illetve a kötelezettségek összegébõl le kell
vonni.
Mérlegkészítéskor az ilyen követelések és kötelezettségek értékelésére az
általános szabályok érvényesek azzal, hogy az árfolyamváltozásból eredõ
árfolyamkülönbözetet bevételként vagy ráfordításként nem szabad elszámolni,
az csak a pénzügyi teljesítéskor könyvelhetõ.
4. A mérlegben a befektetett eszközök között kell szerepeltetni azokat a
követeléseket, amelyek befektetési céllal vásárolt értékpapírok
megszerzésével, hosszú lejáratra lekötött pénzeszközök elkülönítésével
keletkeztek. Az e követelésekkel kapcsolatos értékvesztést, valamint a
devizában fennálló pénzügyi befektetések árfolyamveszteségét ráfordításként
el kell számolni (zárlati tétel), függetlenül attól, hogy a vállalkozó
eredménye nyereség vagy veszteség.
5. A pénzeszközök közé kell felvenni a pénzforgalmi nyilvántartásban a
követelések között elkülönítetten könyvelt valuta-, devizakészletek forintra
átszámított értékét. A valuta-, devizakészletek mérlegértékének
meghatározására az általános szabályok vonatkoznak, az árfolyamveszteséget
ráfordításként el kell számolni (zárlati tétel), függetlenül attól, hogy a
vállalkozó eredménye nyereség vagy veszteség.
6. A pénzbevételbõl származó kötelezettségek közül a devizában fennállókat
érintõ árfolyamveszteséget a mérlegérték meghatározásakor figyelembe kell
venni, azt ráfordításként könyvelni kell (zárlati tétel), függetlenül attól,
hogy a vállalkozó eredménye nyereség vagy veszteség.
II.
Az eredménylevezetés elõírt tagolása
A. Végleges pénzbevételek (I+II)
1. Nettó árbevétel
2. Adóköteles egyéb bevételek
I. Adóköteles bevételek (1+2)
II. Jövedelemadózás alá nem vont egyéb bevételek
B. Végleges pénzkiadások (III+IV)
3. Anyag- és árubeszerzés költségei
4. Személyi jellegû ráfordítások
5. Egyéb termelési és kezelési költségek,
ráfordítások
III. Ráfordításként érvényesíthetõ kiadások (3+4+5)
6. Beruházási kiadások
7. Egyéb kiadások
IV. Jövedelemadózásban nem érvényesíthetõ kiadások
(6+7)
C. Pénzügyi eredmény tárgyévi változása (A-B)
V. Jövedelembe nem számító végleges pénzmozgások
(II-IV)
D. Pénzügyileg realizált adózás elõtti eredmény (+C+V)
8. Pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések
E. Adózás elõtti eredmény (+D+8)
9. Fizetendõ adó
F. Adózott eredmény (+E-9)
10. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra
11. Az osztalék jóváhagyott összege
G. Egyszerûsített mérleg szerinti eredmény (+F+10-11)
Az eredménylevezetés egyes tételeire vonatkozó elõírások
1. Nettó árbevételként kell kimutatni az Szt. 45.§-ának (1)-(12) bekezdése
szerinti, a mérlegfordulónapig pénzügyileg rendezett összegeket.
Árbevételként kell figyelembe venni a korábban ráfordításként el nem
számolható behajthatatlan vevõkövetelésre utólag befolyt összeget is,
valamint a vevõkövetelés analitikus nyilvántartásba felvett forintértékéhez
képest a pénzügyi teljesítéskor keletkezõ - elkülönítetten nem könyvelt -
árfolyamnyereséget is.
2. Adóköteles egyéb bevételek: az Szt. 45. §-ának (13) bekezdése szerinti
egyéb, az Szt. 48. §-ának (2) bekezdése szerinti pénzügyi és az Szt. 49. §-
ának (2) bekezdése szerinti rendkívüli bevételek pénzforgalmi
nyilvántartásba bevételként felvett összegei. Itt kell szerepeltetni az Szt.
66. §-ának (10) bekezdése szerinti támogatásokból a tárgyévben érvényesített
költséget ellentételezõ összeget is.
3. Jövedelemadózás alá nem vont egyéb bevételek: azok a pénzbevételek,
amelyekkel szemben ráfordítás nem számolható el (fizetendõ áfa,
tartozatlanul befizetett adó visszatérítése, jogszabály alapján adómentesen
kapott pénzbevétel).
4. Anyag- és árubeszerzés költségei: az Szt. 46. §-ának (1) bekezdése
szerinti anyagjellegû ráfordításokból a tárgyévben kiadásként teljesített
tételek.
5. Személyi jellegû ráfordítások: az Szt. 46. §-ának (2) bekezdése szerinti
jogcímeken a tárgyévben kifizetett, továbbá a természetes személy
illetményébõl levont, kötelezettségként elõírt
összegek (személyi jövedelemadó, egyéb levonások), ideértve az Szt. 66. §-
ának (7) bekezdése szerinti kötelezettségeket is.
6. Egyéb termelési és kezelési költségek, ráfordítások: az Szt. 47. §-ának
(1) és (2) bekezdése, az Szt. 48. §-ának (3) bekezdése, az Szt. 49. §-ának
(2) bekezdése szerinti, pénzkiadással járó gazdasági események vagy a
pénzforgalmi követelések, a pénzforgalmi kötelezettségek óvatos
értékelésébõl származó ráfordítások (zárlati tételként könyvelt
értékvesztés, árfolyamveszteség). Az eredmény-levezetés során a társasági
adókötelezettségre fizetett elõleget, illetve a megfizetett vagy
kötelezettségként elõírt adót itt nem szabad figyelembe venni. Az egyéb
termelési és kezelési költségeket - az egyéb kiadások közé átvezetve -
csökkenti az a számlával igazolható, elsõdlegesen anyagbeszerzési, illetve
elsõdlegesen személyi jellegû ráfordításként felmerült azon pénzkiadás,
amely tárgyi eszköz, szellemi termék saját elõállítását szolgálta.
7. Beruházási kiadások: az Szt. 35. §-ának (1)-(3), (5) bekezdése és az Szt.
69. §-ának (4) bekezdése figyelembe vételével a pénzforgalmi nyilvántartás
egyéb kiadások rovatába könyvelt összegekbõl a kiegészítõ nyilvántartáshoz
készített kigyûjtéssel határozható meg e tétel összege.
8. Egyéb kiadások: az adózott jövedelembõl teljesített, beruházási kiadásnak
nem minõsülõ végleges (nem felvett hitelhez vagy kölcsöntartozáshoz
kapcsolódó) pénzkiadások, ideértve a befizetett vagy kötelezett-ségként
elõírt társasági adót (adóelõleget) is.
9. Pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések: e tételben a pénzügyileg
realizált adózás elõtti eredményt
1.) csökkentõ összegként (levonásként) kell figyelembe venni:
a) a tárgyi eszközök, immateriális javak - kiegészítõ nyilvántartásba
felvett - tárgyévi, az Szt. 37. §-ának (1)-(3) bekezdései szerint
tervezett, az Szt. 38. §-ának (2) bekezdése szerint módosított
értékcsökkenése összegét;
b) a tárgyi eszközök, immateriális javak állományában bekövetkezett
mennyiségi csökkenés esetén a kivezetett nyilvántartási (nettó)
értéket;
c) a tárgyévben vagy korábban költségként elszámolt vásárolt készletek
fordulónapra vonatkozó, leltározással megállapított állományának az
elõzõ évihez képest bekövetkezett csökkenését;
2.) növelõ összegként (pozitív elõjellel) kell figyelembe venni a tárgyévben
vagy korábban költségként elszámolt vásárolt készletek fordulónapra
vonatkozó, leltározással megállapított állományának az elõzõ évihez
képest bekövetkezett növekedését.
10. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra: a korábbi évek
eredménytartalékából a tárgyévi adózott eredmény kiegészítésére igénybe
vett összeg, az analitikus nyilvántartásba ilyen címen felvett összeggel
egyezõen.
11. Osztalék: a vállalkozás tagjai részére a tárgyévi adózott eredménybõl,
illetve a szabadon felhasználható vagyonnövekménybõl kifizetni
jóváhagyott összeg, amelyet az egyszerûsített mérlegben a rövid lejáratú
kötelezettségek közé is fel kell venni, függetlenül attól, hogy év közben
történt-e osztalékelõleg-kifizetés.
12. Az egyszerûsített mérleg szerinti eredmény: a vállalkozó tárgyévi
tevékenységébõl származó, a vállalkozásban maradó nyereség, illetve az a
vagyonvesztés, amelyet a tárgyévi tevékenység és/vagy a vagyonnövekménynek
az osztalékfizetésre történõ felhasználása okozott."
5. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez
6. számú melléklet
az 1991. évi XVIII. törvényhez
Cash flow-kimutatás
I. Szokásos tevékenységbõl származó pénzeszköz-változás
(Mûködési cash flow, 1-13. sorok)
1. Adózás elõtti eredmény +
2. Elszámolt amortizáció +
3. Elszámolt értékvesztés +
4. Céltartalék képzés és felhasználás különbözete +
5. Befektetett eszközök értékesítésének eredménye +
6. Szállítói kötelezettség változása +
7. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása +
8. Passzív idõbeli elhatárolások változása +
9. Vevõkövetelés változása +
10. Forgóeszközök (vevõ és pénzeszköz nélkül)
változása +
11. Aktív idõbeli elhatárolások változása +
12. Fizetett adó (nyereség után) -
13. Fizetett osztalék, részesedés -
II. Befektetési tevékenységbõl származó pénzeszköz-
változás (14-16. sorok)
14. Befektetett eszközök beszerzése -
15. Befektetett eszközök eladása +
16. Kapott osztalék +
III. Pénzügyi mûveletekbõl származó pénzeszköz-változás
(17-24. sorok)
17. Részvénykibocsátás bevétele (tõkebevonás) +
18. Kötvénykibocsátás bevétele +
19. Hitelfelvétel +
20. Véglegesen kapott pénzeszköz +
21. Részvénybevonás (tõkeleszállítás) -
22. Kötvényvisszafizetés -
23. Hiteltörlesztés, -visszafizetés -
24. Véglegesen átadott pénzeszköz -
IV. Pénzeszközök változása (+I.+II.+III. sorok) +
A cash flow-kimutatásban a vállalkozó - választásának függvényében - a
tervezett és a tényadatokat, illetve az elõzõ év és a tárgyév adatait köteles
feltüntetni.
Általános indokolás
a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításához
A számvitelrõl szóló - 1992. január 1-jével hatályba lépett - 1991. évi XVIII.
törvény és a módosítását tartalmazó 1993. évi CVIII. törvény az Európai Unió
irányelveiben (a Tanács 1978. július 28-i, 78/660/EGK számú 4. irányelve a
meghatározott típusú társaságok éves beszámolóiról, a Tanács 1983. június 13-
i, 83/349/EGK számú 7. irányelve a konszolidált beszámolóról)
megfogalmazottakat veszi figyelembe a számviteli szabályok, a beszámolóra
vonatkozó elõírások meghatározása során. A törvényi szabályozás biztosítja,
hogy a törvény hatálya alá tartozók által a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi
helyzetrõl nyilvánosságra hozandó információk megbízhatóak és valósak
legyenek, és ezáltal teljesüljenek az összehasonlíthatóság és az
egyenértékûség feltételei is.
A számviteli törvény módosítását a nemzetközi számviteli standardok és azok
intézményesített változásai, továbbá az Európai Unió tagállamai - nemzetközi
számviteli standardokat is figyelembe vevõ - számviteli gyakorlatának
megismerése indokolják. Ugyanis azokban az esetekben, amikor az irányelvek a
felmerülõ kérdésekre nem adnak választ, vagy éppen több variációból lehet
választani, akkor - nemzeti számviteli standardok hiányában - a törvényi
elõírásokba a nemzetközi számviteli standardok ajánlásai, illetve a már
hivatkozott országok számviteli gyakorlatának tapasztalatai épülnek be.
Magyarországon a törvényi szabályozást indokolja az is, hogy a nemzeti, a
nemzetközi számviteli standardokat
nem tekintik az adott szakterületet meghatározó, a szakma által elfogadott, a
számviteli adatokat felhasználók által nem vitatott szabálynak és kötelezõ
erõvel bíró ajánlásnak.
A törvényjavaslat szerint a tervezett módosítások fõbb témakörei:
- a számviteli alapelvek kiegészítése és azok hatása a mérlegtételek
értékelésére,
- az ellenõrzés, az önellenõrzés miatti hatások bemutatása az éves
beszámolóban,
- az eszközök beszerzési és elõállítási költségének tartalma,
- a támogatások, a juttatások, a térítés nélküli átadások-átvételek, a
tartozás átvállalások elszámolása,
- a saját tõke tartalmának változása,
- a beruházáshoz igénybevett devizahitelek árfolyamváltozásának elszámolása,
- a gazdasági társaságok megszûnésével kapcsolatos tulajdonosi elszámolások,
- a törvényi elõírásokat pontosító, az egységes végrehajtás érdekében indokolt
módosítások.
Ezen módosításokkal, kiegészítésekkel a társasági adótörvény és a számviteli
törvény elõírásai közelebb kerülnek egymáshoz.
I.
A számviteli törvény értelmében az éves beszámoló elkészítésekor és a
könyvvezetés során a törvényben meghatározott alapelveket érvényesíteni kell;
az alapelvek érvényesítése a megbízható és valós összkép biztosítását
szolgálja.
A megbízható és valós összkép biztosításához az éves beszámolóban szereplõ
információknak meg kell felelniük néhány olyan alapvetõ követelménynek is,
amelyeket a számviteli törvény számviteli alapelvként jelenleg nem nevesít, de
szellemében és egyes paragrafusaiban érvényre juttat.
A Javaslat a számviteli törvény megfelelõ paragrafusait kiegészíti
- a tartalom elsõdlegessége a formával szemben elvvel,
- a lényegesség elvvel és
- a költség-haszon összevetésének elvével.
A tartalom elsõdlegessége a formával szemben számviteli elv azt jelenti, hogy
az éves beszámolóban az üzleti tranzakciók bemutatása azok közgazdasági
tartalma alapján történik, nem pedig a jogi formula alapján.
Indokolt ezen alapelvnek a törvényben való rögzítése, tekintettel arra, hogy
- egyrészt az üzleti életben elõfordulnak olyan ügyletek, amelyek jogszabályi
megalapozottsága nem teljesen egyértelmû,
- másrészt elõfordul, hogy a szerzõdésekre alapozott ügyletek tartalma a
szerzõdésben foglaltak alapján számviteli szempontból megkérdõjelezhetõ,
- harmadrészt megjelennek a gazdasági életben olyan újszerû, a Polgári
törvénykönyvben nem szabályozott, úgynevezett atipikus szerzõdésekre
alapozott ügyletek (pl. lízingügyletek, franchise ügyletek, határidõs
ügyletek stb.), amelyek számviteli elszámolása "különös" kell legyen.
Az ilyen jellegû ügyletek számviteli elszámolásához - az éves beszámolóban
való szerepeltetéséhez, illetve az azt alátámasztó könyvviteli elszámolás
mikéntjéhez - támpontul a számviteli alapelvek, kiinduló pontként "a tartalom
elsõdlegessége a formával szemben" számviteli elv szolgál.
A lényegesség elve - az éves beszámoló szempontjából - azt jelenti, hogy
lényegesnek minõsül minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves
bemutatása befolyásolhatja a felhasználóknak a beszámoló alapján hozott
gazdasági döntéseit. A lényegesség függ a tétel vagy tévedés nagyságától,
ahogyan az az elhagyás vagy a téves bemutatás adott körülményei között
megítélhetõ.
A lényegesség elve segíti érvényre juttatni a világosság alapelvét azáltal,
hogy ezen elv értelmében mindazon tételeket, amelyek a mérlegben és az
eredménykimutatásban nem vagy nem kellõ részletezésben találhatók meg, és az
éves beszámoló szempontjából lényegesek, a kiegészítõ mellékletben be kell
mutatni.
Indokolttá teszi ezen elv törvénybe iktatását az is, hogy a vállalkozónak - a
törvénybe foglalt
lehetõségeken túlmenõen - legyen lehetõsége a gyakorlatban felmerült
határesetekben ezt az elvet érvényesíteni.
A költség-haszon összevetésének elve (vagy más néven a gazdaságosság elve)
általánosságban azt jelenti, hogy az éves beszámolóban szereplõ információból
nyerhetõ haszon haladja meg az információ elõállításának költségeit.
Ezen elv alkalmazása - a lényegesség elvéhez hasonlóan - az üzleti megítélés
fogalomkörbe tartozik, hiszen sok esetben a haszon és a költségek nagyságának
megítélése nagymértékben szubjektív, továbbá az információ-elõállítás
költségeit szükségképpen nem az információ felhasználói viselik, és az
információ felhasználásából származó elõnyt (hasznot) szükségképpen nem az
információ elõállítói élvezik.
Célszerû ezen elv alkalmazása minden olyan esetben, amikor egy gazdasági
esemény, egy üzleti tranzakció számviteli, vagy más költségei indokolatlanul
meghaladják az abból származó bevételeket [pl. behajthatatlannak kell
minõsíteni (és hitelezési veszteségként le kell írni) mindazon követeléseket,
amelyeket eredményesen nem lehet érvényesíteni, mert érvényesítésük
veszteséget eredményez vagy növeli a már meglévõ veszteséget]; illetve annak
eldöntéséhez, hogy a többletinformáció arányban áll-e a ráfordított
költségekkel.
A leírtaknak a gyakorlatba való átültetése - a mai jogrendszer keretei között
- azt igényli, hogy legfontosabb szabályait a törvény tartalmazza. A
gyakorlatba való átültetés egyszerûsítést jelenthet
- többek között - a céltartalék-képzésnél, a készletek év végi értékelésénél,
az elõzõ évek hibáinak rendezésénél stb.
II.
A számviteli törvény jelenleg hatályos elõírásai szerint a tárgyévi
beszámolóban a rendkívüli bevételek, illetve a rendkívüli ráfordítások között
kell kimutatni az elõzõ évek éves beszámolójában elkövetett jelentõsebb
összegû olyan hibák eredményre gyakorolt kihatásait, amelyeket az elõzõ év(ek)
beszámolója készítésekor - bár az erre vonatkozó információk rendelkezésre
álltak - nem vettek figyelembe.
A számviteli törvény jelenlegi elõírásai nem teszik lehetõvé azt, hogy ezek a
tételek ott kerüljenek helyesbítésre, ahol azok tévesen szerepeltek
(anyagköltség, amortizáció, bér, adó stb.), továbbá azt sem, hogy a tárgyévben
elért eredménytõl elkülönítetten kerüljenek kimutatásra.
Egy adott vállalkozás tárgyévi gazdálkodásának megítélésekor fontos szempont,
hogy az adott vállalkozás éves beszámolója az adott évre vonatkozó
információkat tartalmazza.
A javasolt módosítással lehetõvé válik, hogy a tárgyévi beszámolóban - de azon
belül elkülönítetten - bemutatásra kerüljön a korábbi év(ek)ben elkövetett
hibák korrekciója, annak eredményre gyakorolt hatása. Ebbõl következõen, a
beszámoló információit felhasználók megbízhatóbb képet kaphatnak az adott
vállalkozásról.
A javasolt módosítás nemcsak a beszámoló formáját, vagyis a beszámoló
részeinek, így a mérlegnek és az eredménykimutatásnak egy újabb adatoszloppal
való bõvítését jelenti, hanem érinti a cégbírósághoz történõ leadást, illetve
a beszámoló közzétételét is.
A letétbehelyezést, illetve a közzétételt követõen feltárt elõzõ év(ek)i hiba
korrekciójának idõben történõ megismerése fontos információ lehet egy adott
vállalkozás megítélésénél.
Amennyiben a feltárt hiba és annak az eszközökre-forrásokra, az
eredményváltozáson keresztül a vállalkozó saját tõkéjére gyakorolt hatása
jelentõs, az adott vállalkozás megítélését alapvetõen befolyásolhatja, ezért
ezen információknak a következõ évi beszámolóval együtt történõ bemutatása már
késõ lehet, azaz nem indokolt a letétbehelyezéssel, a közzététellel a
következõ évi beszámolót megvárni. Ilyen esetekben az év közbeni közzétételre
tartalmaz a Javaslat kötelezõ elõírást.
III.
A nemzetközi számviteli standardok, a külföldi számviteli gyakorlat minden, az
eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható költséget, ráfordítást a beszerzési
költség (a beszerzési ár) részének tekint. A számviteli törvény hatályos
elõírásai mellett számos hozzákapcsolható költség, ráfordítás nem része a
beszerzési költségnek.
A törvényjavaslat bõvíti az eszközök beszerzési és elõállítási költségének
tartalmát azzal, hogy minden,
az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható költséget, ráfordítást a beszerzési
költség (a beszerzési ár) részének tekint, az eszközökhöz kapcsolódó
támogatásokkal (juttatásokkal) pedig - a választott nemzetközi számviteli
gyakorlatnak megfelelõen - nem csökkenti a beszerzési költséget.
A javaslat szerint a beszerzési költség (a beszerzési ár) részét képezi: az
eszköz beszerzéséhez kapcsolódó vagyonszerzési illeték, a statisztikai
illeték, az elõzetesen felszámított le nem vonható általános forgalmi adó
összege, továbbá - az eszközök esetében - az igénybe vett hitel, kölcsön
felvétele elõtt fizetett bankgarancia díja, a szerzõdésben meghatározott
kezelési költség, rendelkezésre tartási jutalék, a szerzõdés közjegyzõi
hitelesítési díja is.
Ezzel a szabályozással az óvatosság elvének oldásával az összemérés számviteli
alapelve kerül elõtérbe; a beszerzéshez kapcsolódó költségek abban az
idõszakban csökkentik az eredményt, amikor azok fedezete - az adott eszköz
használata során - az (ár)bevételben megjelenhet.
A beszerzési értékbe tartozó ráfordítások körének bõvítése, az elõzetesen
felszámított és le nem vonható általános forgalmi adónak a beszerzési értékbe
való beépítése miatt - mivel korábban azokat a felmerüléskor a költségek,
illetve az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni - a vállalkozás
adózatlan eredménye átmenetileg nõ, az idõben késõbb történõ amortizációkénti,
illetve költségkénti elszámoláskor pedig csökken.
IV.
A nemzetközi számviteli standardok szerint az állami juttatások számviteli
elszámolásánál kétféle megközelítés lehetséges:
- a tõke-megközelítés, amikor a juttatás összegével közvetlenül a saját tõke
összegét növelik,
- az eredmény-megközelítés, amikor a juttatást bevételnek tekintik, vagy a
kapcsolódó költségeket csökkentik.
A nemzetközi gyakorlatban általában az eredmény-megközelítést tekintik jobb
számviteli módszernek, és ezért inkább ezt alkalmazzák.
Az eszközökhöz kapcsolódó juttatások eredmény-megközelítésû elszámolására két
módszer lehetséges:
- az elsõ módszer szerint a juttatást halasztott bevételként kell kezelni,
amelyet eredmény növeléseként tervszerûen és racionálisan az eszköz hasznos
élettartama (elhasználódása) alatt számolnak el,
- a második módszer szerint az eszköz beszerzési költségeit a juttatás
összegével csökkentik.
Amennyiben a juttatásokat vissza kell fizetni, a visszafizetendõ összeget
hitelként, kölcsönként (kötelezettségként) kell kezelni.
A számviteli törvény jelenlegi elõírása a pénzbeli juttatásoknál (mint
végleges pénzátadás-átvétel) a tõke-megközelítés módszerét alkalmazza (az
átadást, az
átvételt a saját tõke változásaként kezeli). Ugyanakkor az egyéb eszközök
átadását (a nem pénzben adott juttatásokat), mint térítés nélküli átadást az
adózás elõtti eredmény csökkentéseként számoltatja el, és nem engedi kimutatni
a térítés nélküli átvételt (tehát a kapott juttatást) az átvevõnél (mivel az
így kapott eszköz beszerzési értéke nulla). A költségeket ellentételezõ
juttatásokat csak akkor engedi bevételként - az adózás elõtti eredmény
növeléseként - elszámolni, ha az jogszabályi elõíráson alapul. (Vállalkozások
egymás közötti juttatásait végleges pénzátadásként kezeli.)
A számviteli alapelvek alkalmazásának nemzetközi gyakorlata arra utal, hogy a
különbözõ támogatások, juttatások, továbbá a térítés nélküli eszközátadások,
valamint a tartozás-átvállalások elszámolását indokolt egységesen kezelni,
mind a mérlegbe, az eredménykimutatásba történõ beállításnál, mind a
mérlegtételek értékelésénél.
A törvényjavaslat szerint az egységes számviteli elszámolás érdekében:
- a végleges (visszafizetési kötelezettség nélküli) pénzátadás formájában
megvalósult juttatás, támogatás is térítés nélküli átadásnak, illetve a
juttatásban részesülõnél térítés nélküli átvételnek tekintendõ;
- a fejlesztésre véglegesen kapott juttatás, támogatás összegét, a térítés
nélkül átvett vagyontárgyat [az átadónál kimutatott nyilvántartási értékén
(legfeljebb annak forgalmi, piaci értékén) a számviteli elszámolásban
beszerzési értékként] a bevételekkel szemben állományba kell venni, de ezt a
bevételt idõbelileg el kell határolni és így az a
beszerzési értéknek költségkénti elszámolásakor lesz majd bevétel, általában
a költséggel azonos összegben;
- a bevételeket növelõ juttatások köre a fentiek által bõvül, jelenlegi
elszámolási rendszerük alapvetõen nem változik;
- az eszközök beszerzéséhez kapcsolódó kötelezettségek elengedése, amennyiben
a beszerzett eszközök még állományban vannak, (maximum az elengedett
kötelezettség, illetve használatba vett eszköz nyilvántartás szerinti
összegében) térítés nélküli átvételnek minõsül, és ennek megfelelõen az
elengedett kötelezettség összegében, illetve a használatba vett eszköz
nyilvántartás szerinti értékében elszámolt rendkívüli bevételt is idõbelileg
el kell határolni, az amortizáció elszámolásával egyidejûleg kell azt
bevételként elszámolni;
A Ptk. lehetõvé teszi a kötelezettség (tartozás) átvállalásokat, ugyanakkor
ezek számviteli elszámolásának törvényi szabályozása hiányzik: a (véglegesnek
minõsülõ) tartozásátvállalás az átvállaló eredményét - a javaslat szerint - a
ráfordítás idõbeli elhatárolásával a kötelezettség idõtartama alatt
idõarányosan csökkenti, ugyanakkor az eredeti adósnál (ha a kötelezettség nem
meglévõ eszközhöz kapcsolódik) a tõle átvállalt kötelezettség teljes
összegével az adózás elõtti eredményt kell növelni a tartozás átvállalásakor,
vagy (ha a kötelezettség meglévõ eszközhöz kapcsolható) az eszköz utáni
amortizáció költségkénti elszámolásakor növeli az eredményt.
A törvényjavaslat szerinti módszer alkalmazása egyrészt azt is jelenti, hogy
amíg a támogatásoknak, a
juttatásoknak idõbelileg elhatárolt összege van, addig arról elkülönített
nyilvántartást kell vezetni, jelenti másrészt azt is, hogy a támogatások, a
juttatások összege folyamatosan, a tevékenység során - az elhatárolás
megszüntetésével - ellentételezi a költségeket, és ha a tevékenység
többleteredményt hoz, növeli az adózás elõtti eredményt.
A módszer alkalmazásával biztosítható, hogy a mérlegben minden olyan eszköz
kimutatásra kerüljön, amellyel a vállalkozás rendelkezik, és minden olyan
kötelezettség is, amely a vállalkozást terheli.
V.
Az európai számviteli gyakorlatban a saját tõkébõl a jegyzett tõke és a
tõketartalék a befektetõk által pénzben, anyagi eszközökben véglegesen az
adott vállalkozás rendelkezésére bocsátott vagyont mutatja, míg a saját tõke
többi eleme a tevékenység során elért adózott eredménybõl a vállalkozásnál
hagyott összeg. A jelenlegi számviteli elõírás ettõl kissé eltér, bár az
irányelvekben megfogalmazottakkal összhangban van. Az eltérések megszüntetése,
az európai számviteli gyakorlathoz való közelítés indokolja a módosítást.
A törvényjavaslat pontosítja a jegyzett tõke fogalmát. A jegyzett tõke
fogalmának általánosításával biztosítja, hogy az értelmezhetõ legyen a
cégbíróságon bejegyzésre nem kerülõ szervezeteknél is. Így a jegyzett tõke
része lesz a szövetkezeti részjegytõke is.
Mivel a jegyzett tõkét nem kötelezõ azonnal teljes összegében befizetni, a
jegyzett tõke a befektetõk
által jegyzett, de általuk még be nem fizetett összeget is magában foglalja. A
jegyzett, de még be nem fizetett tõke azonban még nem mûködõ vagyon, azt
jelenleg az eszközök között - követelésként - kell kimutatni. A tényleges
vagyoni szerkezetet azonban szemléltetõbben fejezi ki, mutatja be a mérleg
akkor, ha abban a jegyzett, de még be nem fizetett tõke a saját tõkén belül -
mintegy a jegyzett tõkét a mûködõ tõkére módosító tételként - negatív
elõjellel kerül feltüntetésre.
Az elõzõ évek áthozott vesztesége nem a korábbi évek veszteségének azon
összegét mutatja a mérlegben, amely összeg a tárgyévi és a következõ évek
nyereségébõl kigazdálkodható, hanem legfeljebb csak azt a veszteség-összeget
mutatja, amely a társasági adótörvény alapján is meghatározott negatív
adóalap, és a számviteli elõírások szerint kimutatott nyereségbõl a
vállalkozás még nem gazdálkodott ki. Így az elõzõ évek áthozott veszteségének
a saját tõkén belüli elkülönítése nem indokolt.
A saját tõkének része a tõketartalék is. A tõketartalék tartalmát azonban a
jelenlegi törvényi elõírás tágabban határozza meg, mint az a fejlett
piacgazdaság országaiban szokásos. Így a tõketartalék részét képezik az olyan
- alapvetõen - bevételi tételek is, mint például:
- a külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaság külföldi tagja által a
jegyzett tõkén belüli részesedésre konvertibilis valutában, devizában
teljesített befizetésnek (röviden: devizatörzsbetét) a befizetéskor, illetve
a felhasználáskor érvényes valuta-, devizaárfolyamon számított
forintértékének különbözete,
- a más vállalkozó saját tõkéjébõl véglegesen átvett pénzeszközök,
- a végleges fejlesztési juttatások.
A jelenlegi elõírások a tõketartalékot csökkentõ té-telként csak a végleges
pénzeszközátadást jelölik meg.
A törvényjavaslat szerint a fenti tételekkel nem a tõketartalékot kell
módosítani, azokkal - a IV. részben leírtak szerint - az adózás elõtti
eredményt kell növelni, illetve csökkenteni.
Indokolt a törvényben rögzíteni a tõketartalék felhasználásának jogcímeit is,
elõtérbe helyezve a veszteség miatti negatív eredménytartalék
ellentételezését.
A törvényjavaslat szerint pontosul az eredménytartalék tartalma is.
Az eredménytartalék valójában a tárgyévet megelõzõ években folytatott
vállalkozási tevékenység - adózott, osztalékkal, részesedéssel csökkentett -
eredményének, a mérleg szerinti eredménynek a halmozott összegét kell, hogy
mutassa. Amennyiben az eredménytartalék negatív, akkor az a saját tõkét
csökkentõ halmozott veszteséget mutat, ha pozitív, akkor pedig a tevékenység
eredményeként jelentkezõ vagyonnövekményt testesíti meg.
A hitelezõi érdekvédelem követelménye indokolja, hogy a tárgyévi adózott
eredménynek osztalékként, részesedés-ként történõ kifizetését törvényi elõírás
feltételekhez kösse. Ma még elõfordul, hogy osztalékot, részesedést fizetnek,
pedig még az elõzõ év(ek) vagyonvesztését nem
gazdálkodták ki, a saját tõke kevesebb, mint a tulajdonosok által
rendelkezésre bocsátott jegyzett tõke. Az osztalék a társaságba bevitt
vagyonnak a jegyzett tõkét meghaladó összegébõl való részesedés. Ha osztalékot
akkor fizetnek, amikor a saját tõke kevesebb, mint a jegyzett tõke, valójában
tulajdonosi tõkekivonás történik a hitelezõi követelések rendezése helyett.
VI.
A vállalkozások által a beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek miatti
tartozásokat legkésõbb az év végével értékelni kell. A devizák eladási
árfolyamának növekedése miatt, a kötelezettség értékelésébõl adódó
árfolyamveszteség olyan jelentõs összegû, amelyet a vállalkozások jelentõs
része nem képes az adott évben kigazdálkodni, ezért az éves mérleg szerinti
eredménye is veszteség lesz.
A számviteli törvény 1995. január 1-jétõl lehetõséget ad arra - összhangban a
Tanács 78/660/EGK számú 4. irányelvével -, hogy a mérlegben a tartósan
használt eszközök - évenkénti értékeléssel - piaci értékükön szerepeljenek, és
a felértékelésbõl, a reális, a piaci értékre hozásból adódó értékelési
tartalék kompenzálja (de nem szünteti meg!) a veszteség (az árfolyamveszteség)
miatti vagyonvesztést. Ez a módszer sajátos módon kezeli az
árfolyamváltozásból adódó veszteség ellensúlyozását.
Ez azonban nem bizonyult elegendõnek. Ezért a Javaslat a vállalkozó számára
megadja azt a lehetõséget, amelyet a nemzetközi számviteli standardok
biztosítanak az árfolyam-különbözetek elszámolására.
A törvényjavaslat szerinti elszámolási módszer:
a) Az árfolyamveszteséget akkor lehet az eredmény terhére elszámolni, ha a -
beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozás, a devizakötvény-kibocsátásból
származó tartozás már törlesztésre került, akkor is csak a törlesztés
arányában (realizált árfolyamveszteség). A hitelállományhoz, a
devizakötvény-kibocsátáshoz kapcsolódó várható (a még nem realizált)
árfolyamveszteségek miatt pedig meg kell határozni, hogy a hitel, a kötvény
futamideje alatt az egyes évek végén mekkora összegû céltartalékkal kell a
vállalkozásnak rendelkeznie.
b) A devizában fennálló tartozást az eddigieknek megfelelõen - év végén - a
továbbiakban is értékelni kell, az árfolyam növekedésébõl adódó
különbözetet árfolyamveszteségként el kell számolni. Ezt a nem realizált
(mert a hitel még nem került törlesztésre, a kibocsátott devizakötvény nem
került beváltásra) árfolyamveszteséget azonban idõbelileg el lehet
határolni (halasztott árfolyamkülönbözet-elszámolás).
c) Az idõbelileg elhatárolt összegként kimutatott teljes árfolyamveszteség
meghatározott hányadának (a hitelfelvételtõl, a kötvénykibocsátástól eltelt
idõtartam és a hitel, a kötelezettség teljes futamideje arányában)
megfelelõ összegû céltartalékkal kell a vállalkozónak rendelkeznie.
A javasolt elszámolási módszer mellett az egyes évek eredményét a
törlesztéshez kapcsolódó, az adott törlesztõ rész tényleges árfolyam-
különbözete terheli, mint árfolyamveszteség, továbbá a c) pont szerinti
céltartalékképzés ráfordításként elszámolt összege. A
céltartalék felhasználása - a futamidõ elõrehaladása mellett - az
árfolyamveszteséget fogja majd csökkenteni.
A javasolt módszer mellett az árfolyamveszteség - a futamidõ elejét és végét
kivéve - többé-kevésbé egyenletes (egyenletes árfolyamnövekedést feltéte-
lezve), és ezzel figyelemmel van a vállalkozó teherbíróképességére is. A
javasolt módszer mellett az árfolyamveszteség eredményt csökkentõ hatása
idõben késõbb jelenik meg.
VII.
A gazdasági társaság jogutód nélküli megszûnése (felszámolás, végelszámolás),
illetve jogutódlással történõ megszûnése (átalakulás) esetén a megszûnõ, a
megszûnt gazdasági társaság beszámolókészítési és könyvvezetési
kötelezettségének legfontosabb kérdéseirõl a megszûnés alapjául szolgáló
törvények rendelkeznek.
E törvények viszont nem szabályozzák a megszûnt gazdaság társaság
tulajdonosainak (tagjainak) a gazdasági társaság megszûnéséhez kapcsolódó
számviteli, elszámolási kötelezettségeit. Ezért indokolt errõl a számviteli
törvényben a sajátos értékelési szabályok keretében intézkedni.
A megszûnés során célszerû az alapítás számviteli elszámolásának -
értelemszerûen - a fordítottjaként eljárni. Így a megszûnt gazdasági társaság
tulajdonosainál (tagjainál) indokolt a kivezetésre kerülõ (megszûnt)
részesedés (részvény, üzletrész) nyilvántartási (könyv szerinti) értékét, és a
megszûnt
részesedésre jutó saját tõke összegét (az eszközök és a kötelezettségek
különbözetét) eredményt módosító tételként figyelembe venni, és egyben a
jogutódlással történõ megszûnés (átalakulás, beolvadás) esetén a megszûnt
részesedésre jutó saját tõke összegét az átalakulással létrejött gazdasági
társaságban szerzett részesedés beszerzési értékének tekinteni.
Részletes indokolás
Az 1., a 3., a 6. és a 9. §-hoz
Az egyéni vállalkozókra vonatkozó sajátos adózási szabályok indokolják a
magánszemély vállalkozók kivételét a számviteli törvény hatálya alól. A
magánszemély vállalkozóknak csak a személyi jövedelemadó törvényben elõírt
nyilvántartásokat kell vezetniük, nem kell beszámolót, egyszerûsített mérleget
készíteniük.
A 2, az 5. és a 7. §-hoz
A közös vezetésû vállalkozást a konszolidálásba be kell vonni akkor is, ha az
anyavállalatnak nincs a konszolidálásba bevonandó leányvállalata, vagy a
leányvállalatot nem kell a konszolidációba bevonni. A Javaslat egyértelmûvé
teszi, hogy az anya- és a leányvállalatnak, a közös vezetésû vállalkozásnak a
3. számú melléklet szerint továbbrészletezett éves beszámolóját kell a
cégbíróságnál letétbe helyeznie és azt kell a 72. § szerint közzé tennie.
A 4. §-hoz
Az adózási szabályok változása miatt egyszeres könyvvitelt a társasági adó
hatálya alá tartozó
társaságok vezethetnek. Ezen társaságoknál az eredménykimutatáshoz formájában
hasonló, tartalmában az egyszeres könyvvezetésnek megfelelõ eredménylevezetést
is indokolt készíteni. Az eredménylevezetésen keresztül biztosítható a
kapcsolat a számviteli és az adózási elõírások között, ugyanakkor
megjeleníthetõ az egyszerûsített mérlegben is az (egyszerûsített) mérleg
szerinti eredmény.
A 8. §-hoz
A Javaslat a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról, továbbá az
értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapírtõzsdérõl szóló törvényi változásoknak megfelelõen pontosítja a
számviteli törvényi elõírásokat, és kiterjeszti azokra az új szervezetekre is,
amelyek más törvényi elõírással idõközben létrejöttek.
A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy az egyéb szervezetek az általuk alapított
intézmények könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettsége megállapításakor
- a törvény és a vonatkozó kormányrendeletek rendelkezései figyelembe
vételével - eltérhetnek a létrehozóra érvényes elõírásoktól.
A kormányrendeletek tartalmi elõírásait pontosítja a törvényjavaslat azzal,
hogy azok sajátos szabályokat tartalmaznak, eltérhetnek a vállalkozókra elõírt
szabályoktól, de nem lehetnek ellentétesek a törvény alapelveivel. A Javaslat
az eddigi gyakorlatnak ad törvényes keretet.
A 10. §-hoz
Az elmúlt évek tapasztalatai indokolják a számviteli politika törvényi
megfogalmazását. A Javaslat szerint a számviteli politika a törvényben
rögzített alapelvek, értékelési elõírások végrehajtásának vállalkozói
módszereit, eszközeit határozza meg, de kötelezõen is elõír a számviteli
politikában rögzítendõ minõsítéseket, módszereket az egységes gyakorlat
kialakítása érdekében.
Ezen paragrafus tételesen elõírja azt is, hogy a számviteli politika keretében
milyen szabályzatokat kell elkészíteni. Az elõírt szabályzatok hiánya - bár
szükségességük a törvény elõírásaiból korábban is következett - a törvénynek a
számviteli alapelveknek megfelelõ végrehajtását akadályozza. Az egyszeres
könyvvitelt vezetõ vállalkozásoknál, az egyszerûsített éves beszámolót
készítõknél, illetve a törvényben elõírt értékhatárt el nem érõ
vállalkozásoknál felmentést ad a törvényjavaslat az önköltségszámítás rendjére
vonatkozó belsõ szabályzatok elkészítésének kötelezettsége alól, az
egyszerûsítés érdekében.
A 11. §-hoz
Ez a paragrafus tartalmazza az újonnan bevezetésre kerülõ számviteli
alapelveket (amelyeket az általános indokolás részletesen bemutat):
- a tartalom elsõdlegessége a formával szemben elv,
- a lényegesség elve,
- a költség-haszon összevetésének elve.
A Javaslat az elõbbi számviteli alapelvekhez kapcsolódóan lehetõséget ad arra
is, hogy az egyedi
értékelés elve a törvényben foglalt esetekben sajátosan érvényesüljön, az
egyedi értékelés merev szabálya - ennek megfelelõen - oldásra kerüljön.
Ilyenek:
- nem az egyedi követeléseket, hanem a vevõt, az adóst kell minõsíteni a
céltartalék képzése során, a kisösszegû követeléseknél százalékos arányban
is lehet céltartalékot képezni,
- valutában-devizában lévõ eszközök-források kötelezõ értékelésénél, ha az nem
jelentõs, el lehet tekinteni az értékelés hatásának a könyvekben való
rögzítésétõl,
- a készleteknél elszámolandó - egyedileg megállapított - értékvesztés helyett
a könyv szerinti érték arányában is meghatározható az értékvesztés a
vállalkozó által kialakított készletcsoportoknál.
A 12. §-hoz
Az ellenõrzés, az önellenõrzés megállapításainak az eszközökre-forrásokra, az
eredmény összetevõire gyakorolt hatását - amennyiben az lényeges - a Javaslat
szerint a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél a hiba megállapítása
évének adataitól elkülönítetten kell bemutatni. Az elkülönített bemutatás az
önellenõrzés, az ellenõrzés azon adataira vonatkozik, amelyek a mérlegkészítés
idõpontjáig ismertté váltak, amelyeket a vállalkozó nem vitatott, amelyek
miatt nem fellebbezett, amelyek jogerõssé váltak. Így biztosított, hogy az
adott évre vonatkozó információkat az elõzõ év(ek) adatai ne torzítsák, az
elõzõ év(ek)re vonatkozó adatok a mérlegben és az eredménykimutatásban egy
külön oszlopban kerülnek bemutatásra.
A 13-14. §-hoz
A devizatörvény változása, illetve e törvényjavaslatban foglalt egyéb
változások indokolják a vonatkozó elõírások módosítását.
A 15. §-hoz
Az (1) bekezdés a vonatkozó elõírást pontosítja. Az új elõírás minden névérték
alatt kibocsátott, névérték alatt vásárolt diszkont - hitelviszonyt
megtestesítõ - értékpapírra vonatkozik. Eszerint a névérték és a vételár
közötti különbözetet idõarányosan kamatbevételként kell elszámolni.
A (2) bekezdés a tartozásátvállalások, a beruházáshoz igénybevett
devizahitelek, devizakötvény-kibocsátások árfolyamváltozásának elszámolásához
kapcsolódik. (Részletesen az általános indokolásban.)
A Javaslat szerint a tartozás átvállalásakor az átvállalt kötelezettség
szerzõdés (megállapodás) szerinti összegét rendkívüli ráfordításként kell
elszámolni, majd ezt az összeget idõbelileg el kell határolni a
tartozásátvállalás idõpontja és a kötelezettség utolsó részlete
esedékességének idõpontja közötti idõtartamra. Ezen idõtartam alatt az idõbeli
elhatárolást idõarányosan kell megszüntetni, függetlenül attól, hogy ezen
idõtartam alatt az átvállalt kötelezettséget az átvállaló mikor és milyen
részletekben egyenlíti ki.
A külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozásokat,
devizakötvény-kibocsátásból származó tartozásokat a mérlegfordulónapon
értékelni
kell. Az értékelésbõl adódó árfolyamveszteséget egyéb ráfordításként el kell
számolni, majd mint nem realizált árfolyamveszteséget az egyéb ráfordításokkal
szemben idõbelileg el lehet határolni. Az elhatárolt összegbõl a tartozások
törlesztésekor a törlesztõ részre jutó nem realizált árfolyamveszteséget az
egyéb ráfordítások növelésével kell megszüntetni.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat szerint a saját tõke a jegyzett tõkébõl, a tõketartalékból,
az eredménytartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti
eredményébõl tevõdik össze.
A jegyzett tõke a tulajdonosok, a befektetõk, a gazdálkodó szervezetet
létrehozók által a vállalkozás létesítésekor, saját tõkéjének emelésekor a
vállalkozás rendelkezésére bocsátott azon eszközök értékével egyezik meg,
amelyet a tulajdonosok, a befektetõk azért bocsátottak a vállalkozás
rendelkezésére, hogy abban tagsági jogot, tulajdoni részesedést szerezzenek,
illetve növeljék azt, hogy a megszerzett jog, a részesedés arányában az elért
eredménybõl osztalék, részesedés formájában részesüljenek.
A vonatkozó elõírások szerint a jegyzett tõkét nem kötelezõ azonnal teljes
összegében befizetni. A jegyzett, de még be nem fizetett tõke azonban még nem
mûködõ vagyon. Ezért ezt az összeget a saját tõkén belül negatív elõjellel - a
jegyzett tõkét a mûködtethetõ tõkére módosító tételként - kell feltüntetni. A
saját tõkénél külön soron fel kell tüntetni a visszavásárolt tulajdonosi
részesedést névértéken, továbbá a cégbíróságon még be nem jegyzett
tõkeemelést, illetve tõkeleszállítást.
A törvény elõírásaiból következõen jegyzett tõkeként a részvénytársaságnál, a
korlátolt felelõsségû társaságnál csak cégbíróságon bejegyzett összeget lehet
a mérlegben kimutatni. A Javaslat a jegyzett tõke emelésekor, illetve
leszállításakor ettõl eltér, mert jegyzett tõkeként mutattatja ki a
tõkeemelést, illetve a tõkeleszállítást már akkor, amikor azt a cégbíróságra
bejegyzés céljából benyújtották. Ezzel biztosítható, hogy a mûködõ társaságnál
végrehajtott jegyzett tõkeemelésrõl, illetve a jegyzett tõke leszállításáról a
hitelezõk idõben (még a cégbírósági bejegyzés elõtt) információt kapjanak. Az
éves beszámoló megbízhatósága érdekében fontos, hogy a társaság tõkeemelésre,
illetve tõkeleszállításra vonatkozó döntését a cégbíróság bejegyezte-e vagy
sem. Ezért a bejegyzésig ezeket a mérlegben is be kell - külön soron is, mint
tájékoztató adatot - mutatni.
A törvényjavaslat szerint nemcsak a cégbíróságon bejegyzett alaptõke,
törzstõke lehet jegyzett tõke. Ugyanis számos olyan - a számviteli törvény
hatálya alá tartozó - szervezet van, ahol a gazdálkodót magát sem jegyzik a
cégbíróságon, illetve a saját tõkét sem jegyzett tõkeként jegyzik be. A
Javaslat ezért jegyzett tõkének minõsíti a részjegytõkét, az üzletrésztõkét, a
vagyoni betétet, a vagyoni hozzájárulást, az alapítói vagyont, vagy egyéb
módon nevezett, meghatározott, a tulajdonos által tartósan rendelkezésre
bocsátott tõkét, függetlenül attól, hogy azt - jogszabályi elõírás alapján -
cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli-e vagy sem.
A jegyzett szövetkezeti részjegyek értéke a jelenlegi elõírások szerint a
tõketartalékban van, mivel az új tagok belépése, a tagok kilépése, a tagsági
viszony megszûnése olyan gyakran elõfordul, hogy ennek a
jegyzett tõkében való rögzítése a jegyzett tõke cégbíróságon történõ
bejegyzését szinte folyamatossá tenné.
A szövetkezeteknél a részjegyek értéke a tagok által tartósan a szövetkezet
rendelkezésére bocsátott eszközök értékét fejezi ki, tagsági jogokat testesít
meg. Ezért indokolt a részjegyek értékét a jegyzett tõke részének minõsíteni.
A törvényjavaslat külön-külön részletezi - a törvény javasolt egyéb
változásait is figyelembe véve - a tõketartalékot növelõ, illetve csökkentõ
tételeket azzal, hogy csak a le nem kötött tõketartalék csökkenthetõ (azaz a
lekötött tõketartalékot nem lehet felhasználni), a csökkentés, a felhasználás
nem eredményezheti azt, hogy a tõketartalék negatív legyen.
A tõketartalékot a tulajdonosok alapításkor, illetve tõkeemeléskor bocsátják
az alapított szervezet rendelkezésére véglegesen, pénzeszközök vagy más
eszközök átadásával. Ezen túlmenõen a tõketartalék növekedhet a jegyzett tõke
leszállításakor, illetve más jogszabály rendelkezése alapján a tõketartalékba
helyezett összeggel.
A tõketartalék megváltozott felhasználási jogcímeit is rögzíti a Javaslat.
Ilyenek: a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezése, a
szabad, le nem kötött tõketartalékból a jegyzett tõke emelése, illetve más
jogszabály rendelkezése alapján a tõketartalékkal szemben átadott pénzeszközök
és egyéb eszközök értéke.
Az eredménytartaléknak a tárgyévet megelõzõ években folytatott gazdálkodás -
adózott, osztalékkal,
részesedéssel csökkentett - eredményének halmozott összegét kell mutatnia.
Ennek megfelelõen, az eredménytartalék az elõzõ év(ek) mérleg szerinti
eredményének (nyereségének, veszteségének) megfelelõ összeggel változik, ide
értve az ellenõrzés, az önellenõrzés miatti módosításokat is.
A törvényjavaslat külön-külön részletezi az eredménytartalékot növelõ, illetve
csökkentõ tételeket, azzal, hogy a növekedés - esetenként - az
eredménytartalék negatív összegének csökkenését vagy a csökkenés az
eredménytartalék negatív összegének növekedését is eredményezheti.
A veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére a tõketartalékot
kell felhasználni, illetve a jegyzett tõkét kell leszállítani. Jegyzett tõkét
emelni csak a szabad, a le nem kötött eredménytartalékból lehet. Más
jogszabály rendelkezése alapján az eredménytartalékba helyezett, illetve
eredménytartalékkal szemben átadott pénzeszközök, egyéb eszközök értéke
növelheti, illetve csökkenti az eredménytartalékot.
Nem változott az az elõírás, hogy az eredménytartalék milyen feltételek
mellett vehetõ igénybe az adózott eredmény kiegészítéséhez, beleértve a
kiegészítés adóját is.
Az értékelési tartalék fogalmából ugyan következik, az egyértelmûség érdekében
azonban elõ kell írni: az értékelési tartalék terhére a saját tõke más elemeit
nem lehet kiegészíteni, annak terhére kötelezettség közvetlenül nem
teljesíthetõ.
A hitelezõi érdek védelmét szolgálja az a rendelkezés, mely szerint
osztalékot, részesedést csak akkor lehet a tárgyévi adózott eredménybõl
fizetni, ha a jogszabály alapján vagy egyéb módon lekötött összegekkel, az
értékelési tartalékkal csökkentett saját tõke összege az osztalék, a
részesedés kifizetése után sem csökken a jegyzett tõke összege alá. Ezen
elõírással megakadályozható, hogy a tõke a társaságból osztalék, részesedés
formájában kivonásra kerüljön.
A 17. §-hoz
Az (1) bekezdés az újonnan felvett számviteli alapelvekhez kapcsolódóan
szabályozza, hogy nem az egyedi követelést, hanem a vevõt, az adóst kell a
céltartalék képzése során minõsíteni, és nemcsak a határidõn túli
követelésekre kell céltartalékot képezni. A céltartalékképzés az eddigi
lehetõséghez képest kötelezettséggé válik. Egyszerûsíti a céltartalékképzést
az az új elõírás, amely szerint a fizetési határidõt egy évvel meghaladó, és
vevõnként, adósonként együttesen kisösszegû követelések esetén a céltartalék
összege az ilyen követelések értékének százalékában is meghatározható. A
Javaslat utal arra is, mit kell kisösszegû követelés alatt érteni: azt, ahol a
követelés összege a végrehajtás várható költségeinek háromszorosát nem haladja
meg.
A (2) bekezdés a bekövetkezett elnevezés-változások miatt szükséges
pontosításokat tartalmazza.
A (3) bekezdés a külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó -
hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó tartozások
idõbelileg elhatárolt árfolyamveszteségének céltartalék
szükségletét határozza meg. Ezt a céltartalékot az elhatárolt, nem realizált
árfolyamveszteség halmozott összegének a hitelfelvételtõl, a
kötvénykibocsátástól eltelt idõtartam és a hitel teljes futamideje arányában
kell meghatározni. A számításnál figyelembe vett hitelfutamidõ nem lehet
hosszabb, mint a hitellel, a devizakötvény kibocsátásából származó devizával
finanszírozott tárgyi eszköz várható élettartama.
A 18. §-hoz
A Javaslat szerint (az általános indokolásban leírtaknak megfelelõen)
- a fejlesztési célra - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott
támogatás, juttatás összegét, a véglegesen fejlesztési célból átvett
pénzeszközöket a pénzmozgással egyidejûleg,
- az eszközök beszerzéséhez kapcsolódó kötelezettségek elengedett összegét az
elengedéssel egyidejûleg,
- a térítés nélkül átvett eszközök nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci)
értékét az eszközök átvételekor
rendkívüli bevételként kell elszámolni, majd azt juttatásonként,
támogatásonként (az elengedett kötelezettségekhez kapcsolódó már használatba
vett eszközöknél az adott eszközök nyilvántartás szerinti összegében)
idõbelileg el kell határolni. Ezt a - tételesen kimutatott - passzív idõbeli
elhatárolást a fejlesztés során megvalósított eszköz, az elengedett
kötelezettséghez kapcsolódó eszköz, illetve a térítés nélkül átvett eszköz -
törvény szerint meghatározott -
beszerzési értékének, illetve beszerzési értéke arányos részének költségkénti,
illetve ráfordításkénti elszámolásakor, illetve a támogatási szerzõdésben,
megállapodásban foglaltak teljesülésekor kell megszüntetni.
A leírtakból az is következik, ha a vállalkozó a véglegesen átvett (az
idõbelileg elhatárolt támogatás részét képezõ) pénzeszközöket elköltötte,
ezzel a passzív idõbeli elhatárolást vagy konkrét eszközhöz, vagy elszámolt
költséghez kötötte, az idõbeli elhatárolást ennek megfelelõen kell továbbra is
tartani, arányosan vagy véglegesen megszüntetni.
Idõbelileg el kell határolni a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére -
visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott, egyéb bevételként elszámolt
támogatás összegébõl a tárgyévben költséggel, ráfordítással nem
ellentételezett összeget is, az összemérés számviteli alapelv érvényre jutása
érdekében. Amennyiben a kapott támogatás közvetlenül nem költséget,
ráfordítást ellentételez, és a gazdálkodó nem fejlesztési célra kapta, akkor
azt idõbelileg nem lehet elhatárolni, a folyósítás, illetve a juttatás
idõszakában kell egyéb bevételként kimutatni.
A 19. §-hoz
Az egyedi értékelés elve sajátosan érvényesülhet a valutában-devizában lévõ,
illetve kimutatott eszközök-források év végi értékelése során, ha az értékelés
eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása nem jelentõs,
vagy a hatás várhatóan a következõ évben (években) ellentételezõdik, ugyanis a
Javaslat szerint ez esetben az értékelési elõírások alkalmazása nem kötelezõ.
A 20. §-hoz
A törvényjavaslat a rendelkezésre való hivatkozást pontosítja.
A 21. §-hoz
A Javaslat a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok év végi értékelése
szabályainak kiterjesztését tartalmazza, ezzel teljeskörûvé vált a
szabályozás.
A 22. §-hoz
A törvény eddig is meghatározta a saját termelésû készletek értékelési
szabályát. Az önköltség és az ár közötti kapcsolat, az ellenõrzés
lehetõségének biztosítása indokolja, hogy a számviteli politikához
kapcsolódóan elõírt önköltségszámítási szabályzat elkészítésén túlmenõen a
nagyobb forgalmat lebonyolító, a piacon meghatározó szerepet betöltõ
vállalkozások a saját elõállítású termékek, a végzett szolgáltatások közvetlen
önköltségét az - általuk választott és szabályozott - utókalkuláció
módszerével állapítsák meg. A Javaslat a nagyobb forgalmat, a piacon
meghatározó szerepet betöltõ vállalkozások kritériumait is tartalmazza.
A 23. §-hoz
Ezen paragrafus az Szt-nek az eszközök beszerzési és elõállítási költségeit
szabályozó rendelkezése módosított szövegét tartalmazza.
A törvényjavaslat - a nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelõen - bõvíti
a beszerzési költség (a beszerzési ár) tartalmi elõírásait. Így a beszerzési
költségnek (a beszerzési árnak) része lesz
- a fizetendõ (fizetett) illetékek,
- a vámköltségen kívüli vámteher,
- az elõzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,
- a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak,
- az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak,
ha azok az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódnak.
Része a beszerzési költségnek (beszerzési árnak) az eszköz (nemcsak a tárgyi
eszközök) beszerzéséhez, elõállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett
hitel, kölcsön üzembe helyezésig felmerült kamatán túlmenõen, a hitel, kölcsön
felvétele elõtt - a hitel, a kölcsön feltételeként elõírt - bankgarancia díja,
a hitel-, kölcsönszerzõdésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt
fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig
felszámított rendelkezésre tartási jutalék, a hitel-, kölcsönszerzõdés
közjegyzõi hitelesítésének díja, továbbá a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó
biztosítási díj.
A felsorolt költségelemeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény
megtörténtekor kell a beszerzési költségben számításba venni. Amennyiben
azonban ezek bizonylatolt értékei az üzembe helyezéskor, a raktárba történõ
beszállításkor még nem állnak rendelkezésre (az
illetékhivatal az illeték összeget még nem vetette ki, a szállítói számla még
nem érkezett meg), akkor azok értékét a rendelkezésre álló egyéb dokumentumok
alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a tényleges összeg
közötti különbözettel a beszerzési költséget a végleges bizonylatok
kézhezvételekor kell módosítani (nem visszamenõleges hatállyal).
A Javaslat szerint a kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a
vételárban lévõ kamat összegét. Ezért a kamatozó értékpapírok vételárában lévõ
kamatot a beszerzésekor fizetett kamatként el kell számolni. Ezzel a
szabályozással feleslegessé válik a kamatozó értékpapírok vételárában lévõ
kamatnak megfelelõ összegû céltartalék képzése. (Az eddig ilyen címen képzett
céltartalékot a törvényjavaslat hatályba lépésekor meg kell szüntetni.)
A támogatásokkal azonos módon történõ térítés nélküli átadás-átvétel
indokolja, hogy törvény határozza meg a térítés nélkül átvett eszköz, az
ajándékként, a hagyatékként kapott eszköz, a többletként fellelt eszköz
beszerzési árát. Ez nem lehet magasabb, mint az adott eszköznek az
állománybavétel idõpontjában meglévõ piaci értéke.
Az importbeszerzés fogalmának módosítását, illetõleg pontosítását a
vámjogszabályi elõírások tették szükségessé.
A saját elõállítású terméknek a saját kiskereskedelmi egységbe történõ
kiszállításakor, illetve (saját) üzemben történõ továbbfelhasználásakor meg
kell fizetni a fogyasztási adót, a környezetvédelmi termékdíjat. Ilyen esetben
a kereskedelmi egységnél az áruként kimutatott termék beszerzési értékét,
illetve az
elõállított termék elõállítási költségét növelni kell a megállapított,
bevallott fogyasztási adó, illetve környezetvédelmi termékdíj összegével.
A 24. §-hoz
A készletek év végi értékelési szabályai egyszerûsítését tartalmazza a
Javaslat azzal, hogy a készletek törvényben meghatározott körénél az
értékvesztés a könyv szerinti érték arányában is meghatározható, mert a
nyilvántartásokon való keresztülvezetés költsége az értékvesztés összegét
meghaladja.
A 25. §-hoz
A Javaslat a szabad rendelkezésû devizaszámla vezetésével összefüggõen
pontosítja a devizában fennálló kötelezettségek mérlegben szereplõ értéke
megállapítására vonatkozó korábbi elõírásokat. A javasolt módosító elõírás
külön szabályozza azt, hogy a tartozások kiegyenlítésére a mérleg fordulónapja
és a mérlegkészítés napja között felhasznált deviza a mérleg fordulónapján a
devizaszámlán már rendelkezésre állt, vagy azt csak a mérleg fordulónapja után
szerezte meg és helyezte el a devizaszámlán a vállalkozó.
A 26. §-hoz
A Javaslat a deviza- és a társasági adó törvény változásai miatti pontosítást
tartalmazza.
A 27. §-hoz
Gazdasági társaság jogutód nélküli megszûnése (felszámolás, végelszámolás),
illetve jogutódlással történõ megszûnése (átalakulás) esetén a megszûnt
gazdasági társaság beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének
legfontosabb kérdéseirõl a megszûnés alapjául szolgáló törvények
- felszámolás, végelszámolás esetén a csõdeljárásról, a felszámolási
eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL.
törvény,
- átalakulás esetén a gazdasági társaságokról szóló, többször módosított
1988. évi VI. törvény
elõírásai rendelkeznek.
E törvények azonban a megszûnt gazdasági társaság tulajdonosainak (tagjainak)
a gazdasági társaság megszûnéséhez kapcsolódó kötelezettségeit nem
szabályozzák, ezért indokolt a sajátos értékelési szabályok keretében, a 41. §
(1) bekezdésének a) pontja alapján errõl intézkedni.
A szabályozás során a törvény hatályba lépése után megszûnt gazdasági társaság
tulajdonosainál (tagjainál) indokolt a kivezetésre kerülõ (megszûnt)
részesedés (részvény, üzletrész) nyilvántartási (könyv szerinti) értékét, és a
megszûnt részesedésre jutó saját tõke összegét (az eszközök és a
kötelezettségek különbözetét) eredményt módosító tételként figyelembe venni,
és egyben a jogutódlással történõ megszûnés (átalakulás) esetén a megszûnt
részesedésre jutó saját tõke összegét az átalakulással létrejött gazdasági
társaságban szerzett részesedés beszerzési értékének tekinteni.
A gazdasági társaság megszûnése miatt kapott, átvett eszközöket, illetve
átvett kötelezettségeket az átvevõnél a megszûnés alapjául szolgáló
törvényekben meghatározott értéken állományba kell venni, azokat a könyvekben
értékkel kell kimutatni.
Az átalakulás egyik sajátos formája a beolvadás. A beolvadásról - tekintettel
arra, hogy a beolvadással érintett gazdasági társaságok közül a beolvadó
gazdasági társaság megszûnik, az átvevõ (beolvasztó) gazdasági társaság
viszont folyamatosan mûködik - külön indokolt rendelkezni.
A Javaslat szerint a gazdasági társaságokon kívüli szervezeteknél is -
értelemszerûen - a gazdasági társaságokra vonatkozó elõírásokat kell
alkalmazni.
A 28. §-hoz
A Javaslat az eredménykimutatás tartalmára vonatkozó elõírásokat pontosítja,
tekintettel az ellenõrzés, az önellenõrzés megállapításai hatásának
megváltozott bemutatási módjára.
A 29. §-hoz
Az (1) bekezdés az exportértékesítés árbevétele elszámolásának feltételeit
pontosítja azzal, hogy kiemeli, ha termékexportnál külföldi vevõnek,
szolgáltatás-exportnál külföldi igénybevevõnek történik az értékesítés,
illetve a szolgáltatás nyújtás, és csak az elszámolás szempontjából rögzít a
törvény a külföldi vevõre, a külföldi szolgáltatást igénybe vevõre vonatkozóan
feltételeket.
A (2) bekezdésben a javaslat a költségek, a ráfordítások ellentételezésére -
visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott támogatások, juttatások
elszámolási szabályaival egészíti ki az Szt. elõírásait, külön kiemelten az
adásvételi szerzõdésen alapuló, utólag kapott engedmények szerzõdés szerinti
összegeit.
A 30-31. §-hoz
A Javaslat a beszerzési költségek változásához kapcsolódóan pontosítja az
anyagjellegû ráfordítások, az egyéb költségek tartalmi elõírásait, az eddigi
20 ezer forintos egyedi beszerzési, elõállítási értékhatárt pedig 30 ezer
forintra emeli fel a használatba vételkor egyösszegben értékcsökkenési
leírásként elszámolható tárgyi eszközöknél.
A Javaslat kiegészíti az Szt. elõírásait a költségek, a ráfordítások
ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - átadott támogatások,
juttatások elszámolási szabályaival, külön kiemelten az adásvételi szerzõdésen
alapuló, utólag adott engedmények szerzõdés szerinti összegeit.
A 32-33. §-hoz
A Javaslat szerint a kiegészítõ mellékletben be kell mutatni az ellenõrzés, az
önellenõrzés során feltárt jelentõsebb hibák eredményre, eszközökre-forrásokra
gyakorolt hatását, évenkénti megbontásban, mivel azokat a mérleg is, az
eredménykimutatás is összevontan tartalmazza. A kiegészítõ mellékletben be
kell mutatni a számviteli politika meghatározó elemeit, azok változását, a
változás eredményre gyakorolt hatását is,
továbbá a támogatott exportárbevételhez kapcsolódó közvetlen költségeket,
valamint az elkülönített állami pénzalapokból kapott támogatásokat, azok
felhasználását, a támogatott cél megvalósulásának figyelemmel kísérése
érdekében.
Kötelezõ elõírást tartalmaz a Javaslat a cash flow-kimutatásra vonatkozóan,
elõírva annak minimális tartalmát is, de felmentést ad ezen kötelezettség alól
az egyszerûsített éves beszámolót készítõknek.
A 34-37. §-hoz
A törvényjavaslat az egyszeres könyvvitelt vezetõ vállalkozók beszámolási
kötelezettségét kiterjeszti, ezen vállalkozóknak az egyszerûsített mérleg
mellett eredménylevezetést is kell készíteniük. A beszámolási kötelezettség
kiterjesztését egyrészt a kettõs könyvvitelt vezetõkkel való
összehasonlíthatóság biztosítása, másrészt a társasági adótörvény és a
számviteli elõírások közötti kapcsolat elõtérbe helyezése indokolja.
A törvényjavaslat szerinti módosításokat - az egyszeres könyvvitel
sajátosságai mellett - tükröznie kell az egyszerûsített mérlegnek is meg az
eredménylevezetésnek is. Egyik ilyen módosítás az ellenõrzés, az önellenõrzés
megállapításainak megjelenése - elkülönítetten - az egyszerûsített mérlegben
is és az eredménylevezetésben is. A másik a vissza nem térítendõ, pénzben
kapott támogatás sajátos kezelése. A megkapott összeget kötelezettségként kell
kimutatni mindaddig, amíg a kapott pénz elköltéséhez költség elszámolása nem
kapcsolódik. (A kapott támogatást akkor és olyan összegben kell adóköteles
bevételként
elszámolni, amikor és amekkora összegben a felvett pénz elköltéséhez termelési
és kezelési költség vagy értékcsökkenési leírás elszámolása kapcsolódik. A
felvett pénz elköltése és költségkénti elszámolása általában nem azonos idõben
van.)
Az egyszeres könyvvitelt vezetõknél idõbeli elhatárolás nem értelmezhetõ. A
kötelezettségkénti kimutatással biztosítható, hogy a törvényjavaslat szerint
törvény, kormányrendelet, államközi megállapodás, vagy önkormányzati rendelet
alapján kapott támogatás ne a pénzeszköz átvételekor legyen adóköteles
bevétel, hanem a kapott pénzeszköz költségkénti elszámolásakor ellentételezze
a költségként elszámolt kiadás összegét.
A törvényjavaslat az egyszerûsített mérleg tartalmára vonatkozóan pontosítja,
illetve kiegészíti az Szt. elõírásait. A saját tõke elemeinek a kibõvítését az
eredménytartalékkal, az egyszerûsített mérleg szerinti eredménnyel, illetve
csökkentését a tartalékkal az indokolja, hogy az egyszeres könyvvitel
elõírásai mellett készült egyszerûsített mérleg összevethetõ,
összehasonlítható legyen a kettõs könyvvitel szerinti mérleggel. Az
eredménytartalék és a tartalék tartamának, az eredménytartalék változásainak
meghatározásával a tárgyévi osztalék (részesedés) kifizetésének általános
feltételeit itt is érvényesíteni lehet.
Az egyszerûsített mérleg készítésekor sajátos céltartalék-képzési elõírások
érvényesültek. A gyakorlatban jelentkezõ problémák miatt indokolt ezen
változtatni: a sajátos céltartalék-képzés helyett az idetartozó, pénzmozgáshoz
nem kapcsolódó kötelezettségeket a rövid lejáratú kötelezettségek
között kell kimutatni, ideértve a költségvetéssel már elszámolt, de
pénzügyileg még nem rendezett adókötelezettségeket is.
A Javaslat az eredménylevezetés tartalmára, tagolására is tartalmaz
elõírásokat, mivel ilyen eredménylevezetés korábban nem volt.
A 38. §-hoz
A félreértések elkerülése végett rögzíti a törvényjavaslat, hogy az
anyavállalatnak a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott összevont
(konszolidált) éves beszámolót kell az elõírt határidõig a cégbíróságnál
letétbe helyeznie. A javaslat tartalmaz arra vonatkozóan is rendelkezést, hogy
az újonnan alakult vállalkozásnak - a cégbejegyzés elhúzódása miatt - a
cégbejegyzést követõen, mennyi idõn belül kell a már elmúlt naptári év(ek)rõl
a beszámolót elkészítenie és a cégbíróságon letétbe helyeznie.
A 39. §-hoz
Az éves beszámoló, az egyszerûsített éves beszámoló közzétételét követõen az
ellenõrzés, az önellenõrzés által feltárt hibák miatti, az eszközöket-
forrásokat, illetve az eredményt érintõ korrekciók idõben történõ megismerése
igen fontos a közzétett beszámolóban szereplõ adatokat hasznosítók (elsõsorban
az ügyfelek, a hitelezõk, de a befektetõk, a tulajdonosok) számára az adott
vállalkozás megítélésénél. Ezért a törvényjavaslat a beszámoló ismételt
közzétételét
rendeli el, amennyiben az ellenõrzés, az önellenõrzés olyan jelentõsebb
összegû hibákat tárt fel, amelyek a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetre
vonatkozó megbízható és valós képet a saját tõke változáson keresztül
lényegesen befolyásolják és így a már közzétett adatok megtévesztõek. Az
ismételt közzététel (amelyet a saját tõke jelentõs változása vagy a mérleg
szerinti eredmény - mint a saját tõkére ható tényezõ - jellegének, elõjelének
megváltozása indokol) azt jelenti, hogy a legutoljára közzétett éves
beszámoló, egyszerûsített éves beszámoló változatlanul hagyott adatai mellett
feltüntetik a lezárt év(ek)re vonatkozó módosításokat is. Az ismételten
közzétett beszámolóra is vonatkozik a kötelezõ könyvvizsgálat és az, hogy
közzététel elõtt a jóváhagyásra jogosult testület elé kell terjeszteni.
A közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a vállalkozó, ha a beszámoló
egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát az Igazságügyi Minisztérium
Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi. Ennek indoka az,
hogy ezen Szolgálatnál az éves beszámoló, az egyszerûsített éves beszámoló, az
összevont (konszolidált) éves beszámoló adatai gépi feldolgozásra kerülnek, és
biztosított, hogy ezen információkhoz bárki, bármikor hozzájuthat.
Ma még gyakran elõfordul, hogy a vállalkozó nem tett eleget közzétételi
kötelezettségének, és így az adott vállalkozásról az információ nem jut el az
információt felhasználóhoz. Amennyiben a közzététel elmaradása a harmadik fél
jogos érdekeit sérti, a sértett fél - a Javaslat szerint - kezdeményezheti a
cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását.
A 40. §-hoz
Az egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozók beszámolási kötelezettségének
az eredménylevezetéssel való kibõvítése, az egyszerûsített mérleg szerinti
eredmény, az eredménytartalék, a tartalék elkülönített kimutatása indokolják a
könyvviteli rendszerek változtatásával összefüggõ feladatok szabályozásának
módosítását. A Javaslat egyúttal egyértelmû elõírást ad az általános forgalmi
adónak a kettõs, illetve az egyszeres könyvvitelt vezetõ vállalkozók
beszámolóiban eltérõ módon való megjelenítése miatti bizonytalanság
feloldására.
41. §
A Javaslat kiegészítette az Szt. elõírásait azzal, hogy a fõkönyvi kivonat
készítését, a nyilvántartások zárását a más törvényekben elõírt, a számviteli
adatokon alapuló adatszolgáltatáshoz is hozzárendelte.
A 42-46. §-hoz
A törvényjavaslat a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, a számviteli
bizonylatokra vonatkozó elõírásokat egyrészt kiegészíti, másrészt pontosítja.
A törvénymódosítást indokolja az, hogy a bizonylatokat - sok esetben - nem
az elõírásoknak megfelelõen használják, a bizonylatok hiányosak, megõrzésük
nem biztosított, a szabálytalanul kiállított bizonylatok használatával
esetenként visszaélnek.
A Javaslat rögzíti, hogy melyik bizonylat tekinthetõ szabályszerûnek, mikor
kell a szabályszerû bizonylatot
a könyvekben rögzíteni (a nem pénzeszközöket érintõ gazdasági események
bizonylatait legalább negyedévenként, a számviteli politikában meghatározott
idõpontig, a pénzeszközöket érintõ gazdasági események bizonylatait pedig
késedelem nélkül). A nyilvántartások és bizonylatok adatai közötti egyeztetés
és ellenõrzés lehetõségét minden esetben biztosítani kell.
A bizonylatot nemcsak nyomdai, de egyéb módon is elõ lehet állítani. A
bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem elõtt kell tartani.
A külsõ bizonylat tartalmára vonatkozó legfontosabb követelményeket is - a
viták elkerülésére - rögzíti a Javaslat.
A szigorú számadási kötelezettség alá sorolja a javaslat a más jogszabály
elõírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat
(ideértve a számlát, az egyszerûsített számlát, a nyugtát) is.
A szigorú számadási kötelezettség mindig a bizonylatot kibocsátót terheli. A
szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról olyan
nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja a kezelésükkel megbízott vagy a
kibocsátásra jogosult személyek elszámoltatását.
A bizonylatokat olvasható formában, visszakereshetõ módon kell az elõírt
idõtartamig megõrizni, még akkor is, ha közben szervezeti változás következett
be.
A 47. §-hoz
A Kormánynak a számviteli törvényhez kapcsolódó rendeletek kibocsátására
vonatkozó törvényi
felhatalmazását módosítani kell az idõközben bekövetkezett változásokkal.
A 48. §-hoz
Az Szt. mellékleteit módosító és kiegészítõ mellékleteket iktatja be ez a
paragrafus a törvényjavaslatba.
Az 1. számú melléklet az Szt. 1. számú mellékletét módosítja. Ezen módosítások
egy része következik a Javaslat szerinti 16., 23. §-okhoz adott indokolásból.
Az Szt. 1. számú mellékletének 16-17. pontjai helyébe lépõ rendelkezés
szabályozza azt, hogy pénzügyi lízing esetén mit kell a lízingbe adónál a
követelések közé felvenni, illetve mit kell a lízingbe vevõnél a
kötelezettségek között kimutatni. A szabályozást az indokolja, hogy a
hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény által
meghatározott pénzügyi lízing elszámolását a vonatkozó kormányrendelet ugyan
szabályozta, de azt másként értelmezte az, akire kiterjedt a kormányrendelet
hatálya és másként az, aki nem tartozott a pénzintézeti kormányrendelet
hatálya alá. Az egységes eljárás és gyakorlat érdekében szükséges a
szabályozás.
A 2. számú melléklet az Szt. 2. számú mellékletét módosítja. A módosítások
egyértelmûen következnek a Javaslat szerinti 16., 18., 23. §-okhoz adott
indokolásból, illetve elõírásokból.
A 3. számú melléklet az Szt. 3. számú mellékletét módosítja. A módosítás
indoka, egyértelmûvé kellett tenni, hogy az Szt. 3. számú melléklete szerinti
mérlegben, eredménykimutatásban milyen megbontást kell alkalmazni.
A 4. számú melléklet a 34-37., a 40. §-okhoz adott indokolásnak megfelelõen
tartalmazza az egyszerûsített mérleg, az eredménylevezetés elõírt tagolását,
továbbá az eredménylevezetés egyes tételeire vonatkozó részletes elõírásokat.
A pénzügyileg rendezett tételek mellett szerepelnek a pénzmozgással nem járó
költséghelyesbítések is, annak érdekében, hogy az eredménylevezetésben
szerepeljen az osztalék utáni egyszerûsített mérleg szerinti eredmény is.
Az 5. számú melléklet az Szt-t új 6. számú melléklettel, a cash flow-
kimutatással egészíti ki.
A 49. §-hoz
A hatálybalépés idõpontja 1997. január 1-je. A 26. § (7) bekezdés c) pontjában
foglaltakat azonban az 1996. évrõl 1997-ben készülõ éves beszámolónál,
egyszerûsített éves beszámolónál alkalmazni kell. Ezzel biztosítható, hogy az
1996. évi mérleg szerinti eredmény valós legyen, azt az eredménytartalék
igénybevétele miatt fizetett kiegészítõ adó ne torzítsa. A hatálybalépéssel
egyidejûleg az Szt. néhány rendelkezése feleslegessé vált (az egyéni
vállalkozók a hatály alól kikerültek, a kamatozó értékpapírok vételárában lévõ
kamatnak megfelelõ összegben nem kell céltartalékot képezni, az ellenõrzés
megállapításait nem kell mindig rendkívüli tételnek tekinteni, változtak a
saját tõke elemeire vonatkozó elõírások stb.), ezért azokat hatályon kívül
kell helyezni.
A 50. §-hoz
Ez a paragrafus tartalmazza a törvényjavaslat elõírásai végrehajtásához
szükséges átmeneti rendelkezéseket.
A számviteli politika írásba foglalására, a különbözõ szabályzatok
elkészítésére a törvény hatályba lépését követõen 120 nap áll a gazdálkodók
rendelkezésére.
A vásárolt kamatozó értékpapírok vételi ára tartalmazza a kibocsátástól,
illetõleg esedékességtõl számított kamat összegét. A jelenlegi elõírások
szerint ennek megfelelõ összegben céltartalékot kellett képezni. A törvényi
módosítással a kamatozó értékpapírok beszerzési (vételi) árában lévõ kamat
összegét ki kell emelni a beszerzési (vételi) árból és azonnal fizetett
kamatként, a pénzügyi mûveletek ráfordításai között kell elszámolni. Ennek
megfelelõen a hatályba lépéskor meglévõ kamatozó értékpapírok beszerzési árát
- a beszerzési árban lévõ kamat összegével azonos összegben - csökkenteni kell
az ilyen címen képzett céltartalékkal szemben.
A saját tõkére vonatkozó, megváltozott elõírások már nem tartalmazzák az elõzõ
évek áthozott veszteségét. Ezért indokolt rendelkezni arról, hogy az 1997.
január 1-jei nyitó tételek könyvelése után az ilyen címen kimutatott összeget
az eredménytartalék terhére át kell vezetni, legkésõbb 1997. év végével.
Nem tartalmaz a tõketartalékra vonatkozó megváltozott elõírás olyan
rendelkezést, amely szerint a külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaság
külföldi tagja által a jegyzett tõkén belüli részesedésre konvertibilis
valutában, devizában teljesített befizetésnek - a devizatörzsbetétnek - a
befizetéskori, illetve a felhasználáskori árfolyamon számított forintértéke
közötti különbözetét a tõketartalékkal szemben kell elszámolni. Ez az elõírás
valójában adózás nélkül engedte növelni a deviza felhasználásakor az
árfolyamnyereséggel a saját tõkét, és ezzel különbséget tett a különbözõ
devizák árfolyamnyereségének minõsítése között.
A szerzett jogok, a már elért vagyonnövekmény megõrzése érdekében indokolt az
átállás idõpontjában meglévõ devizatörzsbetétet az aktuális devizavételi
árfolyamon átszámítani és a számított árfolyamkülönbözetet (a befizetéskor,
illetve a törvénymódosítás hatálybalépésekor érvényes devizavételi árfolyamon
számított forintértéke közötti különbözetet) még a régi elõírások szerint
rendezni.
A Javaslat szerint a részjegytõke a jegyzett tõke része. Ennek megfelelõen a
részjegytõkét a tõketartalékból 1997. január 1-jével a jegyzett tõkébe át kell
vezetni.
A Javaslat szerint a tõketartaléknak nem lehet negatív egyenlege. Amennyiben
más törvény elõírása miatt a tõketartalék negatívvá válna, úgy azt ki kell
mutatni, egyéb esetekben a tõketartalék negatív összegét az
eredménytartalékkal szemben meg kell szüntetni.
Az átmeneti rendelkezések között szerepel a devizáról szóló 1995. évi XCV.
törvény 85. §-ának a módosítása is. Az így módosított elõíráshoz kapcsolódik a
számviteli törvény azon szabálya, amelyik arról rendelkezik, hogy mely
társaságok kötelesek devizában vezetni könyveiket, illetve devizában
elkészíteni éves beszámolójukat.
A számviteli törvény alapján kiadott, a pénzintézetek, értékpapírforgalmazók,
valamint biztosítóintézetek beszámolókészítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletek által használt
számviteli kategóriák 1997. január 1-jétõl hatályba lépõ változásai miatt -
amelyek a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénnyel, az
értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapír-tõzsdérõl szóló törvénnyel, valamint a biztosítóintézetekrõl szóló
törvénnyel vannak összefüggésben - a helyi adókról szóló 1990. évi C.
törvényben (Htv.) szabályozott - ezen szervezetekre vonatkozó - nettó
árbevétel fogalmat is módosítani szükséges. Ennek elmaradása esetén a
biztosítók, pénzügyi vállalkozások és a hitelintézetek vonatkozásában a Htv.
nettó árbevétel fogalma értelmezhetetlenné válik. A módosítás tartalmi
változtatást nem jelent.