ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán úrnak Tárgy: A Bessenyei Fõiskola és a minisztériumi
a Magyar Országgyûlés elnökének húzd meg, ereszd meg
H E L Y B E N
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-a (1) alapján, dr. Magyar Bálint
mûvelõdési és közoktatási miniszter úrhoz az alábbi
interpellációt
szeretném intézni:
Tisztelt Miniszter Úr!
A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola a legfrissebb adatok
szerint 270 oktató, 140 gyakorlóiskolai tanár, 2788 nappali, 878 levelezõ
hallgató, 280 adminisztratív és egyéb dolgozó. Ahhoz, hogy az így jellemzett
együttes mûködni tudjon, évi átlagban a legszerényebb számítások szerint és
változatlan energia árakat feltételezve, egy milliárd forintra van szükség. De
ebbõl is csak a leggondosabb takarékosság alkalmazása mellett lehet úgy-ahogy
kijönni, és csak a legszükségesebbekre futja, de ez is csak akkor, ismételten
is hangsúlyozom, ha az energia- és egyéb árak változatlanok. Minden évben
külön gond és küzdelem a tizenharmadik havi bér, továbbá az un. soros és
soronkívüli elõléptetések fedezetének biztosítása, és ennek kapcsán a
legkevésbé sem vigasztaló, ha tudjuk, hogy ezúttal nem helyi jelenségrõl van
szó, hanem olyan általánosan jelentkezõ problémáról, amellyel más
felsõoktatási intézményeknek is meg kell küzdeniük.
Ilyen körülmények között a leghatározottabban, sõt mértéken túl is
sokkoló, ha a pénzügyek irányítói húzd meg, ereszd meg játékba kezdenek. A
szóban lévõ intézménynél ugyanis ez történt. 1996. július 2-án az 2096/1996.
számú kormányhatározatra hivatkozva az illetékes minisztériumi fõosztályvezetõ
az intézmény 1996. évi elõirányzatából 5 863 000 forintot zárolt. Ezzel
szemben augusztus 15-én a felsõoktatás és a gazdasági ügyek helyettes
államtitkárai 10 642 000 forint támogatásban részesítették az
intézetet. Augusztus 21-én az illetékes államtitkár további 9,5 millió
egyszeri dologi támogatást biztosított az intézetnek. Úgy látszott, hogy
minden a legjobb rendjén halad. A következõ nap, augusztus 22-én csattant az
ostor: a fentiekben már említett fõosztályvezetõ az 1995-rõl be nem fizetett
tandíj, ami 17 millió forintot jelentett, továbbá 11 780 000 forint 1996.
szeptember 4-ig történõ befizetését rendelte el. Összegezve tehát a
mondottakat az intézmény 1996. július 2-a és augusztus 22-e között 20 142 000
forint támogatásban részesült, miközben 34 643 000 forintot vontak el. Mindent
egybevetve tehát az itt ismertetett eljárásból 14 501 000 forint veszteség
származott, ami tekintve a tekintendõket, azt tehát, hogy olyan intézményrõl
van szó, amely borotvaélen táncol, a szakadék szélén, a lét vagy nemlét
határán küzd fennmaradásáért, csak mint igen érzékeny veszteség értékelhetõ.
Kérdezem ezért Miniszter urat, összeegyeztethetõnek tarja az ismertetett
eljárást a jogállamiság elveivel és gyakorlatával? Meglehet, hogy a húzd meg,
ereszd meg szórakoztató népi játék, szerintem mégsem kellene átvenni,
szabályait az állami pénzgazdálkodás gyakorlatává tenni. Várom tehát
válaszát.
Budapesten, 1996. október 9-én
Tisztelettel
Dr. Kávássy Sándor
FKGP