ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
I n t e r p e l l á c i ó
Az interpelláció tárgya: Az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal felelõssége a
hódmezõvásárhelyi Fekete Sas Szálló további sorsával
kapcsolatban.
Az interpelláció címzettje: Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi- és
területfejlesztési miniszter a 6/1992. (III. 21.) KTM rend.
és a 46/1994. (IX. 30.) OGY. határozat 115. § (4) bekezdése
alapján.
Tisztelt Miniszter Úr !
A hódmezõvásárhelyi Fekete Sas Szálló építését a városi törvényhatóság 1893-as
határozatával ren-delte el, a szállót Pártos Gyula építész tervei alapján
építettek fel, s megnyitására 1905. karácsonyán került sor.
Az épület külsõ megjelenésében eklektikus, fõként neobarokk és rokokó
elemekkel kombinált, belsõ terei pedig dúsan díszítettek aranyozott gipsz
elemekkel. Megjegyzést érdemel, hogy az épületben található Közép-Európa
legnagyobb emeleti bálterme, amely méreténél és díszítésénél fogva is
lenyûgözi a nézelõdõt.
Sajnos az épület állaga az utóbbi évtizedekben a hanyag kezelés, a hozzá nem
értés, valamint a pénz-hiány következtében oly mértékben romlott, hogy már
évekkel ezelõtt be kellett zárni, azóta teljesen használaton kívül áll, s nem
láthatja el sem eredeti, sem bálterem és "rendezvényház" funkcióját sem.
Hódmezõvásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata folyamatosan keresi az épület
hasznosítási lehetõségeit, s a lehetõséget az épület felújítására, de legalább
a további állagromlás megakadályo-zására.
Ennek érdekében a Fekete Sas Szálló homlokzat-felújítási munkáira 1989. június
2-án az Országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség Szegedi Kirendeltségével kötött
szerzõdés alapján került sor. A mun-kák 1992. évben fejezõdtek be. Ezen
idõpontig kifizetésre került vállalkozói díj címén 7.492.008.- Ft. Még ki nem
fizetett vállalkozói díj és pót munkadíj megfizetése iránt indított ellenünk
bírósági el-járást az OMF Szegedi Kirendeltsége 1992. december hónapban. Az
idõközben elvégzett ÉMI vizsgálati eredmények alapján Önkormányzatunk
viszontkeresettel élt a keresettel szemben.
Hibás teljesítés miatt a kifizetett vállalkozói díj visszafizetését jelöltük
meg viszontkereseti köve-telésünkben.
Az 1992-tõl 1995. decemberig tartó tárgyalás során a kirendelt szakértõ, a
meghallgatott tanúk alapján a Csongrád Megyei Bíróság hozott I. fokon
ítéletet, melyben felperes keresetét elutasította, és arra kötelezte, hogy
fizesse vissza Önkormányzatunknak a kifizetett vállalkozó díj 50 %-át, azaz
3.746.000.- Ft-ot.
Az ítélet ellen felperes élt fellebbezéssel, melyben vitatta, hogy hibásan
teljesített, vitatta a szakértõi megállapítások helyességét. Ugyanakkor
elõadta, hogy az a gazdálkodó szervezet, amellyel a szer-zõdést 1989. évben
kötöttük, jogutód nélkül idõközben meg is szünt.
Az a gazdálkodó szervezet, amelynek nevében õ ellenünk, a még ki nem fizetett
vállalkozói díjak megfizetését kérte, nevezetesen az Országos Mûemlékvédelmi
Hivatal Mûemlékhelyreállító KFT. nem azonos és nem jogutódja a szerzõdést kötõ
kirendeltségnek.
A fellebbezést 1996. június 19-én kaptuk meg a Legfelsõbb Bíróság idézésével
egyidejûleg, melyben a II. fokú tárgyalást a Legfelsõbb Bíróság 1996.
szeptember 18-ra tûzte ki. A fellebbezés ellen fel-lebbezési ellenkérelmet
nyújtottunk be.
Érdemi ellenkérelmünk lényege az volt, hogy mivel az I. fokú bíróság
széleskörû bizonyítási eljárás alapján folytatta le az eljárást, és hozta meg
ítéletét, az mindenben helytálló és bizonyítja a hibás tel-jesítés tényét.
Ezért kértük az I. fokú ítélet helybenhagyását azzal, hogy kifogást tettünk a
fellebbezés azon részére is, amelyben felperes azt vitatta, hogy õ nem ugyanaz
a gazdálkodó szervezet, akivel a szerzõdést kötöttük, illetve, hogy annak nem
jogutódja.
Erre vonatkozóan elõadtuk, hogy a pert felperesi minõségben a KFT indította
velünk szemben, és követelését õ maga alapítja arra a szerzõdésre, amelyet
1989. évben a kirendeltség kötött velünk. Itt tehát a szerzõdés kötelezetti
oldalán bekövetkezett változás a szerzõdésbõl eredõ jogokat és köte-
lezettségeket nem érinti, hiszen a KFT önként lépett a kirendeltség helyébe, õ
fejezte be a kivitelezést ebben a minõségében, és alapított igényt velünk
szemben erre a szerzõdésre.
A Legfelsõbb Bíróság 1996. szeptember 18-i tárgyalásán próbálta tisztázni ezt
a körülményt, azonban felperes képviseletében a DÉLPRODUKT KFT jelent meg,
mint az 1996. augusztus 8-i bírósági végzéssel megindult felszámolási
eljárásban kijelölt felszámoló.
A felszámoló semmilyen adattal nem rendelkezett erre vonatkozóan, ezért a
Legfelsõbb Bíróság az I. fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e
körben az ügy újratárgyalására utasította. Az eljárást a Hódmezõvásárhelyi
Városi Bírósághoz tette át.
Az ügyhöz tartozik, mint ahogy azt az elõzõekben említettem, az a tény, hogy
az OMvH Mû-emlékhelyreállító KFT ellen felszámolási eljárás indult. A
felszámoló felé a hitelezõi igényt be-jelentettük, a felszámolótól azonban azt
a tájékoztatást kaptuk, hogy a KFT vagyona a hitelezõi igények kielégítésére
nem elegendõ.
Emiatt szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az ország egyik
legpatinánsabb szállodája az enyészet sorsára fog jutni.
Mindezek alapján arra kérek magyarázatot, hogy:
a.) Miért hagyja Miniszter Úr és a Mûemlékvédelmi Hivatal, hogy a Szálló
állaga tovább romoljon;
b.) Várható-e a közeljövõben, hogy a Kormány segítséget nyújt az épület
felújításához;
c.) Milyen intézkedéseket tervez Miniszter Úr az Országos Mûemlékvédelmi
Hivatallal szemben, kötelességei elhanyagolása miatt;
d.) Miért vállalja az OMvH, illetve az általa alapított gazdasági társaság
olyan munka kivitelezését, amelyhez a kellõ szakértelem nem áll
rendelkezésére ?
Budapest, 1996. október 08.
Dr. Rapcsák András
országgyûlési képviselõ
KDNP
Hmvhely Megyei Jogú Város
polgármestere