ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
I n t e r p e l l á c i ó
Az interpelláció tárgya: A villamos hálózat - fejlesztési hozzájárulás,
mint a részben külföldi tulajdonba került villamos energia
- szolgáltató társaságok burkolt juttatása.
Az interpelláció cimzettje: Dr. Suchmann Tamás ipari és kereskedelmi
miniszter a 149/1994.(XI.17.) Korm. rend., valamint a
46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat 115. §. /1/ bekezdése
alapján
Tisztelt Miniszter Úr!
A 26/1995.(VII.25.) IKM rendeletben szabályozott villamosházlózat fejlesztési
hozzájárulással kapcsolatban magyarázatát kérem az alábbiak miatt:
A rendelet az új fogyasztó villamos teljesítmény iránti igényének, valamint az
áramszolgáltatásba bekapcsolt fogyasztó többletteljesítmény iránti igényének a
közcélú elosztóhálózatról történõ kielégítése érdekében a szolgáltatót
feljogosítja hálózatfejlesztési hozzájárulás megállapítására.
A rendelet értelmében a hálózatfejlesztési hozzájárulás mértéke a tényleges
fejlesztési költség 70 %-a, vagyis a fogyasztó a költségeknek több, mint 2/3
részét viseli, ugyanakkor a hozzájárulással létesített hálózat ennek arányában
nem kerül a fogyasztó tulajdonába, sõt közös tulajdonba sem, hanem a
szolgáltató kizárólagos tulajdonát képezi. Így - teljesen ellentétesen a
piacgazdaság, a számvitel, de még a polgári jog alapelveivel is /ti., hogy
szolgáltatásért megfelelõ ellenszolgáltatás jár/ - létrejön egy olyan állapot,
amikor az egyik fél által létrehozott érték, beruházási eredmény egy másik
fél, másik gazdasági társaság vagyonát növeli ellenszolgáltatás nélkül. /Az
áramszolgáltató társaság ugyanis nem a hozzájárulás, hanem a rendszeres
díjfizetés ellenében szolgáltat áramot a fogyasztónak, így a fogyasztó
befektetése részben sem kerül kompenzálásra./
A vázolt megoldással természetesen valamennyi fogyasztó, így a polgárok,
vállalkozások, stb. zsebébõl is kihúzzák a pénzt, a legrosszabb helyzetbe
azonban az önkormányzatok kerülnek, mivel nincs választásuk, ugyanis a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 8. §. /1/ bekezdése szerint a
települési önkormányzat - többek között - közremûködik a helyi
energiaszolgáltatásban, ugyanezen paragrafus /4/ bekezdése szerint pedig
köteles gondoskodni a közvilágításról.
A két jogszabály összevetésébõl pedig az következik, hogy az önkormányzatok
mintegy "satuba szorulnak": gondoskodniuk kell a közvilágításról, így
hálózatot kell fejleszteniük, de ehhez a fejlesztés anyagi hátterének 70 %-át
elõ kell teremteniük, s ha szûkös anyagi helyzetük ellenére eleget tudnak
tenni törvényi kötelezettségüknek, akkor pedig a hálózat formájában testet
öltött vagyonukat egyszerûen és ellenszolgáltatás nélkül elveszik tõlük!
Itt egy joghézagra is rá kell világítanunk:
a./ A Polgári Törvénykönyv 172. §-ának g./ pontja szerint kizárólagos állami
tulajdonban vannak a közcélú villamosmûvek, az energiaszolgáltatás és
szállítás országos távvezetékhálózata.
b./ A Ptk. 173. §-a szerint a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok
forgalomképtelenek, s így elidegenítésük semmis.
c./ A villamosenergiáról szóló 1962. évi IV. törvény is deklarálta a
villamoshálózat kizárólagos állami tulajdoni jellegét, az új villamosenergia
törvény (1994. évi XLVIII.tv.) azonban már nem említi a kizárólagos állami
tulajdont, a Ptk-t azonban nem módosítja, így továbbra is fennmarad a
kizárólagos tulajdoni jelleg.
d./ Mindezek ellenére azonban a kizárólagos állami tulajdoban álló
villamoshálózatot - annak forgalomképtelensége ellenére - az állam az
áramszolgáltató társaságokba apportálta, ezzel megszüntetve annak kizárólagos
állami tulajdoni helyzetét. (A cégbírósági bejegyzések ezt alátámasztják.)
Vagyis mára kialakult az a helyzet, hogy a hálózafejlesztési hozzájárulással
kiépített hálózati rendszer nem az állam (s így mögöttesen valamennyi
állampolgár) tulajdonába, hanem egy - részben külföldi tulajdonban álló -
gazdasági társaság tulajdonába kerül, kizárólag a társaság tulajdonosainak
érdekeit szolgálva.
Megjegyzést érdemel az is, hogy az energiavagyon önkormányzatok részére
történõ kiadását azért tagadta meg, mivel kizárólagos állami tulajdonról van
szó, de a fenti okfejtés ennek ellentmond, vagy ha nem akkor az
áramszolgáltató társaságokba történõ vagyonbevitel törvénysértõ, s ezért
semmis.
Vagyis a Kormány - pillanatnyi privatizációs érdekeinek megfelelõen - tetszése
szerint értelmezi a jogszabályokat, s rendelkezik az állami tulajdon
tárgyaival. (Egyszerûbben: egyik esetben forgalomképesként rendelkezik
azokkal, más esetben tagadja azok forgalomképességét.)
Két logikus megoldással is fel lehet oldani az ellentmondást: vagy az
áramszolgáltató társaság létesíti a hálózatot hálózatfejlesztési hozzájárulás
fizetése nélkül, s ez kizárólagos tulajdonában marad, vagy a
hálózatfejlesztési hozzájárulás segítségével létesített hálózatot a társaság a
hozzájárulást fizetõktõl megvásárolja vagy a beruházás arányában részvényt
biztosit számára, s így szerzi meg a hálózat tulajdonjogát.
Nem ártana ezeket a megoldásokat átgondolni, s nem minden eszközzel a külföldi
befektetõk kedvét lesni!
Továbbá figyelemmel kellene lenni arra is, hogy sem az állampolgárok, sem az
önkormányzatok számára nem lehet ajándékozási kötelezettséget(!) elõírni, vagy
terhükre "dézsmát" bevezetni!
Mindezek alapján kérdéseim a következõk:
a./Tervezi-e az IKM a sérelmezett rendelet felülvizsgálatát, módosítását?
b./Hogyan tartja összeegyeztethetõnek Miniszter Úr a piacgazdaság elveivel
azt, hogy a privatizált áramszolgáltató társaságok ellenérték nélkül és a
hozzájárulást fizetõk rovására jutnak jelentõs nagyságú vagyonhoz?
c./Miniszter Úr szerint a Kormányt nem kötik a törvények és más jogszabályok,
avagy tetszése szerint értelmezheti és alkalmazhatja azokat?
Budapest, 1996. október 10.
Dr. Rapcsák András
országgyûlési képviselõ
KDNP