ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció:
Felsõoktatási normatívák:
vajúdó minisztérium torz egeret szült
Magyar Bálint úr
miniszter
Tisztelt Miniszter Úr!
A felsõoktatási normatívákról szóló kormányrendelet nem pusztán szakmai
fércmunka, hanem jelzi az oktatás morális válságának mélységét is.
Az elsõ ránézésre jelentõs differenciálást jelzõ normatív értékek
megtévesztõek, valójában alig tartalmaznak eltéréseket, a meglévõ és
elfogadhatatlan helyzet konzerválását, egy vonatkozásban pedig a magyar
felsõoktatás tévútra terelését jelzi.
Megtévesztõek a látszólagos nagy differenciák, mint például az egy hallgatóra
jutó oktatói bér. Például a 4,l9 e Ft oktatónként 59 ezer, a látszólag
lényeges eltérést jelzõ l3,71 e Ft más szakiránynál pedig 60 ezer Ft-ot
jelent valójában.Hasonló, a kutatási többlet normatív adatai közti
tizenháromszoros különbség, ami valójában egy oktatóra jutó 14-16 e Ft-ot
takar.A rendelet 3.sz melléklete nyolc bekezdésben, a rendelet szövege három
paragrafusban magyarázza az egyenértékû hallgatólétszámmal való súlyozást, ami
a költségvetési támogatás differenciált megvalósítását eredményezné.Véletlenül
ez a bonyolult, egyébként az ugyanazokat a tényezõket ismételten, feleslegesen
figyelembevevõ számítás mind a 15 kategóriánál 0,77 lett! Így a normatíva
címen feltüntetett összeg mindenkinél egyformán annak 77%-t jelenti.
Nem tudom, kit akarnak megtéveszteni ezzel a hókusz-pókusszal?
Helyenként, ahol differenciálnak, indokolatlan. Például nincs indokoltsága az
oktatói bérek differenciálásának szakirányok szerint. Miért kap többet az
agrároktató ötezerrel, mint a jogászokat oktató, miért kap többet a
jogászoktató ezer forinttal, mint a közgazdászokat vagy mûszakiakat oktató? Az
oktatók között kell differenciálni, de nem szakonként. A számtalan értelmetlen
következmény egyike, hogy pl. az agrároktatásban közgazdasági ismeretet
elõadó, azonos kvalitású oktatóra hatezer forinttal több bér jut, mint máshol
ugyanazt mûvelõ kollegájára.
A rendelet legátgondolatlanabb normaértéke a fõiskolai oktatás oktatói
normáinak értéke.
Természetes és indokolt a képzési irányok között különbséget tenni, ott ahol
eltérõ az azonos számú hallgatóra esõ oktató és kisegítõ személyzet
igénye.Nyilvánvaló, az elméletibb, kevesebb gyakorlatot igénylõ területeken
fajlagosan kevesebb oktatóra, míg a gyakorlatigényesebb területen több
oktatóra van szükség. Ez indokoltan jelenik meg az egyetemi irányok között,
éppen a gyakorlati-elméleti oktatás igényeivel indokolva.Azonban ez a logika
megtöbbentõen nem érvényesül az elméletibbnek tartott egyetemi és
gyakorlatiasabb fõiskolai szintek között. A fõiskolák gyakorlatigényességüknek
és a logikának megfelelõen nem hogy több, hanem 40%-kal kevesebb oktatót
alkalmazhatnak, mint az azonos szakirányú egyetemek.Ezt még növeli az oktatást
közvetlenül segítõ személyzetnél lévõ hasonló különbség.A rendelet tehát arra
kényszerít, hogy a fõiskolák legyenek az elméleti képzés helyei, míg az
egyetemek hozzájuk képest vagy szintén elméletiek, vagy lehetõségük van az
oktatói létszámigényesebb gyakorlati képzésre is.A normatívában szereplõ
adatok a fõiskolákat arra kényszeríti, hogy az egyetemekhez képest jóval több
összevont nagyelõadást tartsanak, gyakorlatot alig,ezen túl azokat a gépeket,
mûszereket, berendezéseket, amelyeknek a kezelését kézségszinten kellene
elsajátítaniuk a fõiskolai hallgatóknak, majd diavetítõrõl, jobb esetben
képmagnóról megtekinthetik az elõadóterem falán. Tényleg ezt tekinti Miniszter
úr és a kormány reformnak, hogy a fõiskola lesz az elméleti képzés szintere?
100 hallgatóra pl. a mûszaki egyetemi oktatásban l6 oktató és 10 segítõ jut,
ugyanezen irány fõiskolai értékei 10 és 6. Tehát a gyakorlat és oktatói
létszámigényesebb feladatra 16 fõt, míg az elméletibb képzésre 26 fõt jelöl a
normatíva.
Mindezek eredménye összegezve jelenik meg a költségvetésben:
állami
egyetemek fõiskolák F/E
hallgatói létszám/fõ/ 62550 60280 96%
foglalkoztatottak/fõ/ 42640 8344 20%
ktgvetési támogatás/E ft/ 39548 11992 30%
Láthatóan a közel azonos hallgatói létszámra ötöde annyi alkalmazott és
harmadát sem elérõ költségvetési támogatás jut a fõiskolákon. A következmény
ellentétes lesz a szándékkal :
- a rendkívül drága egyetemi képzés versenyképességét a relatív állami
túlfinanszírozás biztosítja
- az egyetemi fõiskolai szintû diplomát háromszor drágábban "állítják"
elõ
- elõfordulhat, hogy az olcsóbb fõiskola kénytelen több tandíjat szedni
- a fõiskolák elméletibbel lesznek, mint az egyetemek
- a szándékosan rombolt fõiskolai képzésben résztvevõ hallgatók képzési
szintek közti átjárhatósági esélyei romlanak
- általában drágul az oktatás
Végül miért jelentenek morális válságot a fenti tények?
Mert a "szakma" tudomásulvette, nem beszél arról, hogy meztelen a király,
semmiféle reform nem történt, hogy az egyetemek tudomásulveszik a fõiskolák
szakmai és anyagi lezüllesztését, mert õket ez rövid távon nem érinti, sõt a
meglévõ forrásból így több jut nekik.
Normatívára szükség van, differenciálásra szükség van, akiknek ez hátrányos
tiltakozni fognak, de ha a normatíva megalapozott, védhetõ, akkor vállalható.A
kormányrendeletben megjelent értékek hat-nyolc évnyi elõkészítés után is
védhetetlenek.
Kérdésem: Miniszter úr hogyan értékeli a felsõoktatási normatívákat
mit tart elfogadható differenciálásnak
mit kíván tenni egy vállalható normarendszerért
kit tart felelõsnek több évi munka után ezért a torzszüleményért
Budapest,l996.november 4.
Üdvözlettel:
Rab Károly
Független