- 1 -

Magyar Köztársaság Kormánya

H/3400.. számú

Országgyûlési határozati javaslat

a Nemzeti Környezetvédelmi Programról

Elõadó: Dr. Baja Ferenc

környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter

Budapest, 1996. november

Az Országgyûlés

......../1996. ( ) OGY. határozata

a Nemzeti Környezetvédelmi Programról

1. A Magyar Köztársaság Országgyûlése megtárgyalta és elfogadta a Kormány

által benyújtott Nemzeti Környezetvédelmi Programot (Melléklet).

Az Országgyûlés tudomásul veszi a - tájékoztatásul benyújtott - Nemzeti

Környezetvédelmi Program megvalósításának általános tervét és függelékeit.

Ezen belül a Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogramot és megvalósítási

tervét is.

2. Az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi

Program alapján kétévenként - elõször 1997. május 31-ei határidõvel -

dolgozzon ki a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet.

3. Az Országgyûlés felhívja a Kormány figyelmét arra, hogy a Nemzeti

Környezetvédelmi Program végrehajtására fordított állami költségvetési

forrásokról a zárszámadás részeként évente számoljon be.

Indoklás

A Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban: Program) elkészítését és

végrehajtását a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi

LIII. törvény 40. § írja elõ. A Program egy olyan hat évre szóló beavatkozási

tervrendszer, amely alapvetõen a jövõ problémáinak megelõzését, valamint a

múlt és a jelen környezeti problémáinak megoldását célozza.

A Program a törvényi elõírásnak megfelelõen tartalmazza a környezet

állapotának bemutatását. A környezeti problémák azonosítása alapján

fogalmazódtak meg a környezetvédelmi célok és célállapotok a környezeti

elemek, a települési és épített környezet, a természetvédelem és az önállóan

kezelt környezeti hatótényezõk szerinti bontásban. A Program a kijelölt célok

alapján megfogalmazza a legfontosabb feladatokat, foglalkozik a különleges

környezetvédelmi intézkedéseket igénylõ területekkel, valamint meghatározza a

cselekvési irányokat az elkövetkezendõ idõszakra. Ezekre alapozva készült el a

Program megvalósításának általános terve, amely bemutatja a megvalósítás

keretfeltételeit, eszközeit és a szükséges általános intézkedéseket. A Program

megvalósításának általános terve tartalmazza a megvalósítás pénzügyi igényeit

a hatéves idõtávra, célok és források szerinti megoszlásban.

Melléklet a H/3400.. számú

Országgyûlési határozati javaslathoz

NEMZETI

KÖRNYEZETVÉDELMI

PROGRAM

1996

BEVEZETE......................................................3

1. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁNAK BEMUTATÁSA.........................5

1.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA............................5

1.1.1. LEVEGÕ..............................................5

1.1.2. VIZEK...............................................5

1.1.3. FÖLD................................................8

1.2. A TELEPÜLÉSI ÉS AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ÁLLAPOTA...........8

1.2.1. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET...............................8

1.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG ALAKULÁSÁNAK KÖRNYEZETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 9

1.2.3. ÉPÍTETT KÖRNYEZET.................................10

1.3. A TERMÉSZET ÁLLAPOTA...................................10

1.3.1. ÉLÕVILÁG...........................................10

1.3.2. TÁJ................................................11

1.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK...........................12

1.4.1. HULLADÉK...........................................12

1.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS......................................14

1.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG.................................14

2. AZ ELÉRNI KÍVÁNT KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK - CÉLÁLLAPOTOK....15

2.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME............................16

2.1.1. LEVEGÕTISZTASÁG-VÉDELEM............................16

2.1.2. A VIZEK VÉDELME....................................18

2.1.3. FÖLDVÉDELEM........................................19

2.2. TELEPÜLÉSI ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME................20

2.2.1. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELME.....................20

2.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉNEK KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI 21

2.2.3. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME.......................21

2.3. A TERMÉSZET VÉDELME....................................22

2.3.1. TERMÉSZETVÉDELEM...................................17

2.3.2. TÁJVÉDELEM.........................................23

2.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK...........................23

2.4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS................................23

2.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM.......................25

2.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG.................................25

3. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI.......................25

3.1. A PROGRAM STRATÉGIAI ALAPELVEI.........................25

3.2. A TERVEZÉS - SZABÁLYOZÁS - FINANSZÍROZÁS ALAPKÉRDÉSEI..28

3.3. NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS...............................30

3.4. INTÉZMÉNYI RENDSZER....................................31

3.5. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL ÉS TUDATOSSÁG ERESÍTÉSE.........31

3.6. A PROGRAM PÉNZÜGYI IGÉNYEI.............................32

4. KÜLÖNLEGES INTÉZKEDÉSEKET IGÉNYLE TERÜLETEK...............33

BEVEZETE

A környezet védelme, a természeti értékek megõrzése napjainkra a társadalmi-

gazdasági élet meghatározó részévé vált. Ennek alapvetõ oka egyrészt a hosszú

távon nem fenntartható gazdálkodás következtében a természeti erõforrások

egyre gyorsabb ütemû felhasználása, másrészt a gazdasági tevékenységek

hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyezõ anyagok növekvõ mennyisége.

Mindezek eredményeképpen - a gazdasági változások kétségtelen elõnyös vonatko-

zásaival párhuzamosan - szinte minden környezeti elem állapota romlott, és ez

már a használatok egyértelmû korlátozásával is együtt jár. Ugyanakkor a

megfelelõ környezeti feltételek nélkülözhetetlenek a jelen és a jövõ

nemzedékek jólétének, egészséges életének biztosításához. A társadalmi-

gazdasági feladatok végrehajtásával párhuzamosan, azokkal együtt kell a

környezetvédelem problémáit megoldani. Mindezeket felismerve határozott úgy az

Országgyûlés, hogy az átfogó (folyamatos és társadalmilag ellenõrzött)

környezeti tervezés megvalósítása érdekében törvényben szabályozott módon

Nemzeti Környezetvédelmi Programot kell készíteni.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban: Program) elkészítését és

végrehajtását a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi

LIII. törvény 40. §-a írja elõ. A Program részeként Nemzeti Természetvédelmi

Alaptervet kell készíteni, amelyet a természet védelmérõl szóló 1996. évi

LIII. törvény 53.§-a ír elõ.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program egy olyan hat évre vonatkozó beavatkozási

tervrendszert jelent, amely a jelen környezeti problémáinak megoldását,

illetve a megoldás megkezdését és a jövõ problémáinak megelõzését kell, hogy

eredményezze.

A Program a következõ alapvetõ fontosságú tartópilléreken nyugszik:

(a) A Kormány Modernizációs Programja, amelynek alapján a Program egyik fõ

feladata a gazdasági fejlõdés és a környezetvédelmi érdekek összehangolása.

Alapvetõ feltétel, hogy a további társadalmi-gazdasági fejlõdés ne járjon a

környezet állapotának romlásával, és a környezeti feltételek változása ne

legyen a további fejlõdés áthághatatlan akadálya. Ennek érdekében a

környezeti szempontokat integrálni kell a gazdaságpolitikába és a különbözõ

ágazati politikákba.

(b) A Programot megalapozó környezetpolitikai dokumentumok közül kiemelendõ

az 1991-ben a Kormány határozatával elfogadott Rövid- és Középtávú

Környezetvédelmi Intézkedési Terv, amely jelenleg is érvényben van. Az

Intézkedési Terv céljai között nem egy olyan kérdés szerepel, amely e

Programnak is szerves része. A másik meghatározó jelentõségû kormányzati

dokumentumnak a Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció

tekinthetõ, melyet a Kormány 1994-ben fogadott el. A fentiek mellett a

környezetvédelem egyes sajátos feladataira, illetve más ágazatok

környezetvédelmet is érintõ területeire számos szakterületi program készült

az elmúlt idõszakban, illetve készül jelenleg.

legfontosabbak az 1993-ban Luzernben elfogadott Közép- és Kelet-Európai

Környezeti Intézkedési Terv, az Európai Unió Ötödik Környezetvédelmi

Akcióprogramja és az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében elfogadott

"Feladatok a XXI. századra" címû dokumentum. A fenti dokumentumok döntõ

mértékben meghatározzák a fejlett országok integrációs szervezeteihez

történõ csatlakozásból - az OECD tagságból, illetve az Európai Unióval való

harmonizációból - származó környezetvédelmi kötelezettségeket. Az Európai

Unióval kapcsolatos integrációs folyamat környezetvédelmi feladatainak

megoldása idõben döntõen egybeesik e Program idõtartamával.

(d) Magyarország sajátos természetföldrajzi adottságaiból következõen a

különbözõ nemzetközi környezetvédelmi egyezményekbõl, programokból, valamint

az egyes országokkal - mindenekelõtt a szomszédos államokkal - kötött,

környezetvédelmet is érintõ megállapodásokból adódó kötelezettségek e

Program szempontjából is lényeges feladatokat jelentenek.

A Programnak ez a négy pillére szoros kapcsolatban áll egymással és az ezek

által meghatározott feladatokat együttesen kell figyelembe venni.

A Program szerint a környezetvédelem alapvetõ célja a meglévõ környezeti

értékek megóvása, a környezeti károk megelõzése. E mellett lényeges feladat a

környezetet károsító hatások korlátozása, illetve megszüntetése, valamint a

kialakult környezeti károk felszámolása, illetve a megfelelõ környezeti

állapot helyreállítása.

A Program kiindulási alapja a megoldandó környezeti problémák azonosítása. A

Program nem egy-egy állapotot tekint problémának, hanem azt a kérdést teszi

fel, hogy miért is jelent problémát az adott környezeti állapotjellemzõ

tényleges vagy várható alakulása. A problémák feltárásával párhuzamosan

meghatározásra kerülnek a problémák okai is abból a célból, hogy meg lehessen

keresni a leghatékonyabb megoldásokat és, hogy a megelõzés elve érvényesíthetõ

legyen. Egy-egy szakterületre együtt kell látni az okok, hatótényezõk Ó a

környezet állapota Ó probléma Ó cél Ó megoldások Ó feladat folyamatot. Ez

lényegét tekintve megfelel az OECD-ben általánosan használt terhelés állapot

válaszintézkedés modellnek.

A problémamegoldás mellett azt is figyelembe kell venni, hogy ma

Magyarországon még van mit védeni. Számos olyan természeti értékkel

rendelkezik az ország, amely Európa gazdaságilag fejlettebb részébõl már

hiányzik. A Program a meglévõ értékekkel kapcsolatos felelõsség tudatában,

azok megõrzésének igényével készült.

A Program megvalósítása nemzeti ügy, ezért nem lehet csak egyetlen tárca,

szakterület feladata. A környezetvédelmi feladatok eredményes megoldásának

feltétele a célok integrációjának biztosítása mind az ágazatok, mind a

szakterületek szempontjából. A Program elkészítését és megvalósítását a

társadalom különbözõ szereplõivel történõ folyamatos együttmûködésre,

egyetértésre kell alapozni. Vonatkozik ez a környezeti hatások elszenvedõire

éppúgy, mint a környezetállapot alakulásáért felelõsökre, az önkormányzatokra,

vállalatokra, az érintett szakmai és tudományos közösségekre, érdekképviseleti

szervezetekre vagy a környezetvédelmi mozgalmakra.

1. A KÖRNYEZET ALLAPOTANAK BEMUTATASA

1.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK ALLAPOTA

1.1.1. LEVEGE

Magyarország levegõminõségi helyzete - az utóbbi évtizedben a nagy

mennyiségben kibocsátott "hagyományos" légszennyezõ anyagok emissziójának

csökkenése ellenére - sok területen még mindig nem kielégítõ.

Az ország területének összesen 3,9 %-a (3590 km2) "szennyezett", 9,3 %-a (8674

km2) pedig "mérsékelten szennyezett" területnek minõsül. Ezen az összesen alig

több mint 13 % nagyságú (12264 km2) területen azonban az ország lakosságának

közel fele él. A legfontosabb levegõtisztasággal kapcsolatos konkrét problémák

a következõk:

(a) Kiemelkedõen nagy a fõvárosi agglomeráció és az észak-dunántúli iparvidék

levegõkörnyezetének terhelése, mindkettõ összefüggõen szennyezett térségnek

tekinthetõ.

(b) Az utóbbi évtizedben mind a kén-dioxid, mind a nitrogén-oxidok

kibocsátása csökkent. E tendenciával ellentétesen a közlekedés nitrogén-oxid

kibocsátási aránya nõtt.

forgalmú közutak közvetlen környezetének és a nagyobb települések

levegõjének szennyezettségében.

(d) A nagyobb városok belterületein és a forgalmas fõútvonalak mentén a

légzési zónában - természetesen az idõjárási és a forgalmi helyzet

függvényében - jelenleg is magas szennyezõanyag-koncentrációk mérhetõk,

helyenként növekvõ gyakorisággal.

(e) A nyári magas felszínközeli ózonkoncentrációk egyes városokban (pl.

Miskolcon, Dorogon, Tatán, Egerben, Kazincbarcikán) többször túllépték a

megengedett értéket.

(f) A nyári magas ózonkoncentrációk gyakoribb kialakulásában szerepet

játszhat a gépjármûvekbõl származó kibocsátások részaránya.

1.1.2. VIZEK

A vízzel mint környezeti elemmel foglalkozó rész a felszíni és felszín alatti

vizek állapotát külön mutatja be. Ezek elkülönítésének oka elsõsorban a

jelentõsen eltérõ hatásfolyamatokban rejlik.

1.1.2.1. FELSZÍNI VIZEK

Az ország medence jellegébõl következõen a hazánk területén átfolyó évi

átlagos vízmennyiség (120 milliárd m3/év) egy lakosra vetített értéke a

világon a legmagasabb. Magyarország a vizeket illetõen is jellegzetesen

tranzit ország, vízkészletei mind mennyiségileg, mind minõségileg döntõ

mértékben függnek a szomszédos országokban tett beavatkozásoktól.

(a) A Dunában változatlanul növekszik az idõszakos algásodás, és nem csökken

a bakteriális szennyezettség. A Duna-víz nitrát tartalma évrõl évre

növekszik, és ma már nem ritkák a 20 mg/l koncentrációt meghaladó

szélsõértékek sem. A folyószabályozás, kavicskotrás miatt egyes partiszûrésû

kutak körzetében iszap halmozódott fel. A bekövetkezõ szervesanyag-bomlás

következtében a kutakból termelt víz vas-, mangán- és oldott szervesanyag

tartalma növekedett. Egyes körzetekben a mederüledékben megfigyelhetõ a

toxikus szennyezõanyagok felhalmozódása.

(b) A Tiszában a legtöbb állapotjelzõ javulása mellett az orto-foszfát

tartalom nagymértékben növekedett.

(d) A Balaton esetében az elmúlt idõszak intézkedései megállították a

tápanyagterhelés növekedését. Az eutrofizáció meghatározó tényezõje a

foszfor, ezen belül döntõ a változatlan szintû belsõ (fenéküledékbõl

visszaoldódó) foszforterhelés. Ha az algaszaporodásnak az idõjárás kedvez, a

tóvíz alacsony nitrogén tartalma miatt a kékalgák elszaporodnak, mivel azok

képesek a levegõ nitrogénjét is megkötni. Ez a jelenség eredményezi a

Balaton nitrogénterhelésének idõszakos megnövekedését. Ilyen idõszakokban a

légköri eredetû nitrogénterhelés a parti eredetû terhelés háromszorosát is

elérheti.

(e) Az Alföldön elsõdlegesen öntözési céllal épült csatornákat számos esetben

települési szennyvizek elvezetésére is használják. Az ilyen módon

szennyezõdõ vizek öntözési célú felhasználása korlátozott.

(f) Elsõsorban a többéves szárazság, s emellett egyes tavaknál a kisesésû

csatornák indokolatlan mértékû vízelvezetése a nagy természeti értéket

képviselõ alföldi természetes szikes tavak erõteljes vízszintcsökkenéséhez

vezetett; e mellett a bevezetett szennyvizek növekvõ mennyisége miatt erõsen

romlott a vízminõség.

(g) Jelentõs szennyezõforrás, hogy míg a lakosság 96-97 %-a közmûves vízzel

ellátott területen él, addig a csatornázott területen élõ lakosok számaránya

csak 57 %, tehát az ún. "közmûolló" közel 40 százalékos.

(h) A szennyvizek jelentõs részét egyáltalán nem vagy nem kielégítõ mértékben

tisztítják. Különösen nagy az elmaradás a fõvárosban és néhány nagyobb

városunkban. A szennyvíztisztítás során keletkezõ iszapok kezelése, ártalom-

mentes elhelyezése általában nem megoldott.

1.1.2.2. FELSZÍN ALATTI VIZEK

A felszín alatti vizek döntõ jelentõségûek életfeltételeink biztosítása

szempontjából. Kiemelt szerepük van az ivóvízellátásban (több mint 90 %-os

részesedéssel), a balneológiai hasznosításban, valamint a környezet egyéb

elemeivel való összefüggésük révén.

Mennyiségi szempontból:

(a) A talajvízszint süllyedés az ország síkvidéki területein az utóbbi egy-

két évtizedben átlagosan 0,1 m/év volt, a Duna-Tisza közén a 0,3 m/év-et is

meghaladta, az eddig bekövetkezett talajvízszint süllyedés itt helyenként

megközelíti az 5 m-t. A Szigetközben a Duna elterelése következtében jelent-

kezett talajvízszint süllyedés. (A süllyedés az 1995/96 évi csapadékos tél

hatására megállt.) A talajvízszint süllyedések hatására a mezõgazdasági

károkon kívül a nedves élõhelyek, talajvíz tavak vízkészlete csökkent, a

roskadásra hajlamos felszínközeli rétegekkel jellemezhetõ területeken

épületkárok következtek be.

(b) A rétegvízszint süllyedés az ország medenceterületein általában 0,1-0,4

m/év vízoszlopban kifejezve, a mélyebb hévíztároló szintekben 1 m/év értéket

is meghaladja.

végéig átlagosan 1 m/év volt, de helyenként ennek többszörösét is elérte. A

depresszió átlagosan elérte a 30 m-t, egyes helyeken a 100 m-t is.

(d) A karsztforrások hozamcsökkenése a 80-as években a Dunántúli-

középhegységben teljes forrás elapadásokban, a peremi termálkarsztos

elõfordulásoknál pedig már veszélyes hozamcsökkenésekben jelentkezett. A

bányászati vízelvételek megszûnésével a regenerálódás megkezdõdött.

Minõségi szempontból:

(a) A felszín alatti vizek szennyezõdése a rendszeresen mért komponensek

körében elsõsorban a nitrátosodásban mutatkozik meg, többek között a

települések és az állattartó telepek csatornázatlansága, a mûtrágyázás és

szerves trágyázás nem pontszerû hatásaként.

(b) Vízminõségi problémákat okoz a bányászati tevékenység, ahol fennáll a

közvetlen szennyezõdés veszélye; a szennyezõanyagok, hulladékok

szakszerûtlen szállítása, elhelyezése, tárolása és a már nem üzemelõ,

ellenõrizhetetlen hulladéklerakók léte.

mellett, egyes területeken vízminõség romlás lépett fel a folyók medrében

finomszemcsés lerakódások által okozott anaerob folyamatok következtében is.

(d) Az ivóvízbázisok esetében a vízminõségvédelem legfontosabb eszköze a

védõterületek és védõidomok kialakítása lenne, de ez a jogi

szabályozatlanság és gazdasági problémák (pl. a területhasználatokból eredõ

gazdálkodási kompenzáció hiánya) miatt a legtöbb helyen elmaradt. A

szabályozás megújítása is most van folyamatban.

(e) A már bekövetkezett és felelõs nélkül maradt szennyezésekkel, tartós

környezetkárosodásokkal kapcsolatos kármentesítés óriási feladattá nõtt,

amely társadalmi, gazdasági, politikai és jogi okok miatt elsõsorban állami

feladattá vált.

1.1.3. FÖLD

A földvédelem kiterjed a földfelszín - különös tekintettel a talaj -, a

felszín alatti rétegek, a kõzetek és az ásványok, ezek természetes és átmeneti

formái és folyamatai védelmére. E környezeti elem alapvetõ közege, befogadója

az élõvilág, a víz és az épített környezet különféle megjelenési formáinak.

A talaj öntisztuló, átmeneti tározó (pufferoló) képességével jelentõsen

hozzájárul a környezetet érõ terhelés csökkentéséhez, így a felszín alatti

vizek védelméhez.

A különféle igénybevételek esetén fontos kiemelni, hogy a természetes

biológiai, kémiai, fizikai folyamatok és az emberi tevékenység okozta hatások

egyrészt meghatározzák e környezeti elem állapotát, másrészt visszahatnak a

természetre és a terület- és vízhasználati lehetõségekre is.

Magyarország a legtöbb európai országgal összehasonlítva sajátos helyzetben

van, hiszen területének mintegy 85 %-a a talaj termékenységének

hasznosítására, erdõgazdálkodásra, illetve mezõgazdasági tevékenység

folytatására alkalmas. Az épített környezet részét alkotó települések, ipari

és katonai területek, infrastruktúra, továbbá a bányászat veszi igénybe a

fennmaradó 15 % terület döntõ hányadát. E hasznosítások mellett lényeges a

talaj hulladék asszimiláló képessége is.

Mindezek alapján e természeti erõforrás megõrzése szempontjából a földdel

kapcsolatos legfõbb problémák a következõk:

(a) átfogó földvédelmi stratégia, illetve egységes jogi és szakmai

szabályozás hiánya (figyelembe véve, hogy idevonatkozó lényeges

rendelkezéseket tartalmaz már többek között a termõföldrõl szóló 1994. évi

LV. törvény);

(b) e környezeti elem országos állapotának értékelését lehetõvé tevõ

ismeretek hiányosságai;

okozta földfelszín-, illetve talajszennyezés;

(d) a talajok minõségének romlása jelentõs területeken (talajdegradációs

folyamatok: víz és szél okozta talajerózió, savanyosodás, szikesedés,

tömörödés, szervesanyagtartalom csökkenése);

(e) részletes környezetföldtani felmérés hiánya.

1.2. A TELEPÜLÉSI ÉS AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ALLAPOTA

1.2.1. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET

A települési környezet az ember által mesterségesen kialakított anyagi

rendszer, amelynek alapvetõ funkciója az ember mindennapi életéhez

elengedhetetlen társadalmi szükségletek kielégítése. E rendszer állapotának

fõbb jellemzõi a következõk:

(a) Településrészek lepusztulása, leépülése. Egyes területeken az épületek

állapota, a települési infrastruktúra és a köztisztaság helyzete romlik.

Különösen a gazdaságilag hanyatló területeken a probléma együtt jelentkezik

az életminõség és az épületállomány állagának romlásával, amit tovább

súlyosbít az évtizedek óta elmaradó felújítás.

(b) Az ipari és közlekedési légszennyezés egész települések, településrészek

állapotát károsítja.

rehabilitáció helyett nagyléptékû zöldmezõs beruházások folynak, melyek a

természetes környezet területi arányának csökkenésével, a települések

szétterülésével és növekvõ közlekedési igényekkel járnak.

(d) A közlekedéssel kapcsolatos környezeti hatások a legnehezebben

kezelhetõk, elsõsorban egészségügyi következményekkel járó

településkörnyezeti problémává váltak.

(e) A települési közterületek elhanyagolt, szemetes állapota egyre

jellemzõbbé válik. A burkolt járdák és utak kevesebb, mint felét tisztítják

rendszeresen a városokban, a városi külterületek és a községek területén

számos illegális szemétlerakó található.

(f) A települési zöldfelületek aránya nem éri el a szükséges mértéket, a

meglévõk a fenntartás hiányosságai miatt gyakran gondozatlanok.

(g) A hagyományos jellegzetességeket mutató településkép fennmaradási

esélyének megszûnése a községekben. A kis és közepes lélekszámú települések

esetében az elmúlt idõszakban felszámolták, illetve skanzenbe szorították

azt a településképet, amelyet valamilyen szempontból különleges értéknek

lehetett tekinteni.

1.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG ALAKULASANAK

KÖRNYEZETI ÖSSZEFÜGGESEI

A hazai lakosság egészségi, de különösen halálozási mutatói jól jelzik, hogy e

téren nagyon súlyos problémával kell szembenézni, amelyért részben a

környezeti ártalmak okolhatók.

(a) 1990-ben 50 %-kal többen haltak meg a 40-59 évesek közül, mint 20 évvel

korábban, a jelzett idõszakban a magyar lakosság korai halálozásának aránya

jelentõs mértékben növekedett.

(b) A bizonyítottan környezeti okokra is visszavezethetõ daganatos

megbetegedések aránya a halálozási okok között magyar és nemzetközi

összehasonlításban is kedvezõtlen. A különbözõ daganattípusokat tekintve

riasztó a változás a fej-nyak tumorok, valamint a tüdõdaganatok esetében -

mindkét nemnél az elmúlt 20 év alatt többszörösére (3-8-szorosára)

emelkedett a halálozás mértéke a 40-59 év közötti népesség körében.

elõfordulásában 7-10 %-os növekedést okoz.

(d) A lakosságon belül a 40 %-ot is eléri az allergiás hajlam, az adatok

alapján 1983-92 között az asztmás esetek száma megduplázódott, a szénanátha

megbetegedéseké 1988 óta megnégyszerezõdött.

1.2.3. ÉPÍTETT KÖRNYEZET

Az épített környezet a környezet tudatos, építési munka eredményeként

létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely

elsõdlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését

szolgálja. Az épített környezet - az épület, az építmény, építményegyüttes, a

tér, az utca, a település - és az ebben foglalt épületállomány a nemzeti

vagyon tartós, jelentõs értéket képviselõ része (összértéke mintegy 20 ezer

milliárd forint). Az épített környezet állapotával kapcsolatos fõ problémák a

következõk:

(a) a lakásállomány, a lakóépületek állagának romlása, amely a lakhatósági

feltételek, életfeltételek, életminõség romlásával, szélsõséges esetben

egészségkárosodással jár;

(b) a középületek, közterek, pályaudvarok, busz- és villamosmegállók,

hajóállomások állagromlása, mûködési zavarokkal és kedvezõtlen esztétikai

megjelenéssel jár, de ebben a pénzügyi források elégtelensége mellett

jelentõs szerepet játszanak a kialakult emberi magatartásformák, a

viselkedéskultúra jellemzõi;

hatása, a település környezeti szempontból kedvezõtlen életfeltételei;

(d) a mûemléki jelentõségû területek, mûemléki környezetek, mûemlékek állag-

romlása, történelmi városrészek, települési hagyományokat õrzõ épített

környezeti elemek, védett temetõk, történeti kertek romlása, pusztulása. Az

igazi okokat a mûemlékvédelemre vonatkozó hatékony jogi szabályozás, a

felújítások pénzügyi fedezetének hiánya, illetve az olcsón megoldott

felújítások színvonala, az emberi gondatlanság jelentik. Az új típusú

piacgazdasági elvárások majd a funkcionális hasznosítást helyezik elõtérbe,

amely szintén problémák forrása lehet.

1.3. A TERMÉSZET ALLAPOTA

1.3.1. ELIVILAG

A természetvédelem az élõ és élettelen természeti értékek és azok

rendszereinek megóvását célozza. Egyik fõ célja a biológiai sokféleség

megõrzése, amelynek alapja a természetes és természetközeli élõhelyek

mûködõképes állapotban történõ megóvása. Az élõhelyek védelme nem szorítkozhat

ugyanakkor a védett területeken található biotópokra, hanem minden

természetvédelmi szempontból jelentõs élõhelytípusra ki kell terjeszteni. Sok

természetvédelmi szempontból kifejezetten értékes élõhely évszázados emberi

gazdálkodás hatására jött létre és maradt fönn. Magyarországon valóban

természetes, teljesen érintetlen élõhely nagyon kevés van; az ország erdei,

rétjei, kaszálói és legelõi évszázados mûvelés alatt állnak. A hagyományos

rét- és erdõgazdálkodás, bár sokat rontott a természetes állapotokon, azokat

nem tette tönkre. Az intenzív gazdálkodás - kiegészülve az egyes régiókat

érintõ lecsapolásokkal és egyéb emberi tevékenységre visszavezethetõ

tényezõkkel - bontotta meg igazán a természetes folyamatok egyfajta, az ember

és a természetes rendszerek közötti egyensúly állapotát. A fõbb konkrét

jellemzõk és problémák a következõk:

(a) A veszélyeztetett növényfajok száma 670, az állatoké pedig 346.

(b) Vizes élõhelyeinket a természetes kiszáradás és az emberi tevékenységre

visszavezethetõ biológiai degradáció mellett a legsúlyosabban az emberi

eredetû szennyezések veszélyeztetik. Szakítani kell azzal a szemlélettel,

hogy a vízterek a szennyezés természetes befogadói, amelyek elnyelnek,

elszállítanak mindent.

kiterjedése ennek a felét sem éri el. Az indokoltnál szélesebb körben

alacsonyra szabott vágásérettségi korok miatt az idõsebb állományok arányát

tekintve még kedvezõtlenebbül alakult a kép. Jelentõs faállomány-

veszteségeket és károkat okozott a hetvenes évek végétõl az ún. újtípusú

(ismeretlen eredetû) erdõpusztulás. A hibás erdészeti koncepciók és

szakmapolitikai irányítás, valamint az erdõgazdaságok ebbõl következõ

haszonérdekeltsége a gyors növekedésû fafajok és -fajták telepítését

helyezték elõtérbe. Sok esetben elõfordult, hogy értékes õshonos

állományokat is ilyenekre cseréltek le.

(d) Az értékes láprétek és lápok kiszáradása nem egyszerûen egy kedvezõtlen

éghajlati tendencia (vagy akár csak ingadozás) következménye volt, hanem

ehhez hozzájárultak a vízgyûjtõkön véghezvitt káros mûszaki beavatkozások és

a vizes területek felszámolása is.

(e) Nedves és közepesen nedves (mezofil) rétjeink, kaszálóink és legelõink

állapota a nem okszerû kezelés miatt, illetve a hagyományos hasznosítási

formák következtében - fõleg az utóbbi 20-25 évben - rohamosan romlott. A

rétek és legelõk területe is nagy mértékben csökkent a szántóföldi és

erdõgazdálkodási igénybevétel, valamint más hasznosítási formák (halastavak,

ipari üzemek, urbanizálódás okozta igénybevételek, közlekedés okozta

szegregáció) miatt. Az emberi tevékenységek által okozott zavaró hatások a

füves területek nagy részén degradációs folyamatokat indítottak el.

(f) A virággazdag hegy- és dombvidéki rétjeink eltûnése, rohamos szegényedése

biológiai sokféleségünk pusztulásának egyik legriasztóbb jele.

(g) A pannóniai flóratartomány legsajátosabb elemei közül igen sok a száraz

pusztagyepeink és sziklagyepeink lakója. Ezeknél az állapotromlás legfõbb

oka egészen egyszerûen az élõhelyek megszûnése többek között gyepfeltörés,

gyomosodás, beerdõsítés következtében. Erdõterületeink látványos gyarapodása

például részben olyan erdõtelepítéseknek tudható be, amelyekkel

pótolhatatlan gyepeket számoltak fel (feketefenyõ dolomit sziklagyepek

helyén, erdei fenyõ és akác a homoki gyepek helyén).

1.3.2. TÁJ

Az emberi élet feltételeit fenntartható módon biztosító környezetgazdálkodás

alapja a társadalmi tevékenységeknek egymással és a környezeti

feltételrendszerrel való összehangolása. Ez a társadalmi munkamegosztás magas

foka, a munkamegosztásból eredõ érdekütközések, a természeti, a társadalmi és

a gazdasági adottságok és folyamatok bonyolult egymásra hatása miatt összetett

feladat. A környezetvédelem eredményessége ezért igazán a természeti, a

társadalmi és a gazdasági tényezõket egyaránt magába foglaló tájvédelem

szintjén biztosítható.

Tájvédelmi szempontból alapvetõ probléma a komplex tájpotenciál területileg

eltérõ módon megjelenõ csökkenése. Az egymással összefüggõ tájvédelmi

problémák közül a legfontosabbak:

(a) a tájak teljesítõképességének, terhelhetõségének, önszabályozó

képességének csökkenése;

(b) a térszíni folyamatok kedvezõtlen irányú megváltozása (ez pl. olyan

konkrét problémákhoz vezetett, mint pl. a Duna-Tisza köze hõ- és

vízháztartásának megváltozása);

(d) az egyedi tájértékek és a tájkarakter elemeinek pusztulása (kunhalmok,

malmok, tanyák, hagyományos gazdálkodási típusok);

(e) a tájesztétikai értékek csökkenése (pl. Balaton, külszíni bányák).

Az infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági növekedés "természetes velejárójává"

vált a környezetminõség és a természeti értékek "feláldozása". A tájhasználat

során hasznosított nemzeti vagyon hosszú távon nem segítette elõ a

tájpotenciál megõrzését vagy fejlesztését, csökkentve ezáltal a késõbbi más-

vagy többcélú területhasználatok lehetõségét (pl. borsodi iparvidék). A

tájvédelmi problémák elsõsorban a megfelelõ tájvédelmi szemlélet hiányából, a

tájvédelmi szempontok érvényesítési lehetõségeinek, eszközeinek hiányosságából

erednek. A tájvédelemnek jelenleg nincs megfelelõ tudományos, szakmapolitikai

és végrehajtási intézményi kerete, eszközrendszere és forrása. A valós

érdekeltség a tájvédelemben még ma is alacsony szintû, a felelõsségi viszonyok

nem kellõen tisztázottak. A nap mint nap jelentkezõ "területéhség" a még

természetközeli, értékes állapotban megõrzött tájakat is veszélyezteti.

1.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK

1.4.1. HULLADÉK

Magyarországon évente közel 104 millió tonna hulladék képzõdik. Ebbõl kb. 4

millió t/év a települési szilárd hulladék, és kb. 20 millió t/év a kezelt

folyékony települési hulladék. A fennmaradó kb. 80 millió t/év hulladék ipari,

mezõgazdasági vagy más gazdasági tevékenységbõl származik. A termelési

hulladékon belül összesen kb. 4,2 millió t/év a veszélyes hulladék, melybõl

1,5 millió t/év a vörösiszap mennyisége. Az ipari eredetû hulladék mennyisége

csökkenõ, a kommunális hulladéké kissé növekvõ tendenciát mutat. A

hulladákgazdálkodással kapcsolatban általános gondot jelent, hogy:

(a) nincs átfogó, valamennyi hulladékfajtára kiterjedõ hulladékgazdálkodási

törvény;

(b) nincs a különbözõ hulladékokra vonatkozó, megbízhatóan mûködõ információs

rendszer.

Települési szilárd hulladék:

(a) nem teljeskörû a települési szilárd hulladékok gyûjtése, még alacsony

fokú a szelektív hulladék gyûjtés, az alkalmazott eszközök mûszaki

színvonala és állapota rendkívül rossz;

(b) a mintegy 2700 kommunális lerakóhelynek csupán 30 %-a felel meg többé-

kevésbé az elõírásoknak és jelentõs az olyan illegális és legális lerakók

száma, melyek jelenleg potenciális szennyezõforrások;

nem alkalmazzák.

Települési folyékony hulladék:

(d) ellenõrizhetetlen a ténylegesen begyûjtött hulladék mennyisége,

elhelyezése követhetetlen a nem megfelelõ begyûjtési módszer miatt;

(e) a hulladék fogadására a mûködõ szennyvíztelepeknek csak kis hányada

készült fel, míg a hulladékleeresztés többnyire csatornahálózatba vagy

szemétlerakóba, esetenként kijelölt, de általában megfelelõ mûszaki védelem

nélküli gyûjtõmedencékbe történik, ill. közvetlenül a természetbe kerül.

Települési hulladékként kezelt egyéb hulladék:

(f) az egészségügyi hulladék égetésére átalakított kazánok mûszaki

szempontból nem kielégítõek, a néhány speciális égetõ állapota, kialakítása

sem megfelelõ;

(g) az építési-bontási hulladékok (7-800 ezer t/év) másodnyersanyagkénti

hasznosítása nem megfelelõ.

Ipari hulladék:

(h) jelenleg indokolatlanul nagy az ipari hulladékok mennyisége, továbbá nem

megfelelõ ezen hulladékok felmérése;

(i) a hulladékminimalizálás és -hasznosítás mértéke nem megfelelõ, lassú a

hulladékszegény technológiák és termelési rendszerek bevezetése;

(j) nem készült el az ipari létesítmények, valamint a termelési és

kommunálisként kezelt kisüzemi hulladékok által okozott talaj- és talajvíz-

szennyezések felmérése.

Mezõgazdasági hulladék:

(k) a tárolótavakban felhalmozott kb. 14-15 millió m3 hígtrágya szakszerû

kezelése igen sok helyen megoldatlan;

(l) hiányoznak az egyszerû eszközökkel mûködtethetõ komposztáló üzemek, és a

meglévõk mûködése is bizonytalan, a biotechnológiai módszerek alkalmazása

esetleges.

Hulladékká vált termékek:

(m) a visszavételi, csere és kezelési kötelezettség, betétdíj alkalmazása nem

kellõen átgondolt;

(n) a termékek teljes élettartamára vonatkozóan a termelõi és a forgalmazói

felelõsség korlátozottsága, illetve a fogyasztók megfelelõ tájékozottságának

hiánya.

Veszélyes hulladék:

(o) kevés a veszélyes hulladék ártalmatlanító kapacitás;

(p) nehézfémekkel és/vagy szénhidrogénekkel szennyezett ismeretlen mennyiségû

talaj helyben történõ ártalmatlanítása nem megoldott.

Radioaktív hulladék:

(q) az intézményi forrásokból származó nagy aktivitású és hosszú élettartamú

radioaktív hulladékok elhelyezésével, valamint a kiégett nukleáris

üzemanyagok újrafeldolgozásával, illetve elhelyezésével kapcsolatos

álláspont újraértékelése folyamatban van.

Különleges radioaktív hulladék:

(r) Mecseki Ércbányászati Vállalat meddõje által okozott talaj- és

talajvízszennyezés;

(s) Mecseki Ércbányászati Vállalat használt ioncserélõinek sorsa jelenleg

megoldatlan, végsõ elhelyezésük várhatóan az atomerõmûvi reaktorok nagy

aktivitású hulladékaival együtt lesz megoldható.

1.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS

A zajpanaszok egész Európában azt mutatják, hogy a városi lakosság jelentõs

részénél a zaj károsan befolyásolja az emberek közérzetét és az életminõséget.

Az Egészségügyi Világszervezet 1994-ben Európa egészségi állapotával

foglalkozó tanulmányában a 65 dBA fölötti környezeti zajt potenciális

egészségkárosító hatásként értékeli. A fõbb problémák a következõk:

(a) Elmúlt évi felmérések szerint a települések sûrûn lakott részein áthaladó

fõútvonalak mindenütt domináns környezeti zajforrások. (Nappal gyakran 70

dBA feletti, éjjel 65 dBA feletti terheléseket mérnek.)

(b) A települések lakott részén áthaladó vasútvonalak mellett nappal 70-72

dBA egyenértékû szint is mérhetõ, és a zaj éjszaka sem csökken 68-70 dBA

alá.

létesítmény környezeti zajkibocsátását vizsgálták, kb. 80 %-ban lakossági

bejelentésre. A panaszok több mint 90 %-ban jogosnak bizonyultak.

(d) Helyi viszonylatban speciális problémaként ismétlõdõen megjelentek a

közlekedési rezgés okozta épületkárok.

1.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG

Az emberiség fejlõdésének egyik legnagyobb kihívása a globális, a regionális

és helyi szintû biztonság megteremtése, ennek keretében a fenntartható

fejlõdés környezetbiztonsági garanciáinak szavatolása. A legmagasabb

nemzetközi szintû fórumokon is kiemelt fontossággal kezelik a környezet-

biztonság ügyét, amelynek idõszerûségét az élet egyre gyakrabban igazolja a

különbözõ súlyos, ipari eredetû környezeti katasztrófák bekövetkezésével.

(a) Hazánk nem rendelkezik a vegyi anyagokra vonatkozó, valamint a

katasztrófák megelõzésére és elhárítására irányuló törvényekkel.

(b) A környezetbiztonságra alapvetõ befolyást gyakorló ipari (kiemelten

vegyipari) létesítmények biztonságtechnikai ellenõrzöttsége, tevékenységük

kockázatelemzése intézményesen nem biztosított, és nem teljes körûen

szabályozottak a veszélyes anyagok szállításával összefüggõ tevékenységek

sem.

környezetbiztonsági információs központ, amely kapcsolható lenne a már

mûködõ európai rendszerekhez.

(d) A legjelentõsebb problémát az esetleges környezeti katasztrófák

(haváriák) esetében a végrehajtó szervezetek széttagoltsága, egyes

részterületeken azok teljes hiánya okozza.

2. AZ ELERNI KIVANT KÖRNYEZETVEDELMI CELOK - CÉLALLAPOTOK

A Program alapvetõ célkitûzése a fenntartható fejlõdéshez szükséges

legfontosabb környezetvédelmi feltételek kialakítása és a környezetvédelem

stratégiai feladatainak meghatározása. Ehhez konkrét beavatkozásokra, bizonyos

tevékenységeket ösztönzõ, másokat korlátozó szabályozásra van szükség. A

Program célja nemcsak a legfontosabb környezeti problémák feltárása, hanem

azok megoldása is.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program fõ céljai:

(a) az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget

károsító, veszélyeztetõ hatások csökkentése, megszüntetése; a megfelelõ

életminõséghez szükséges környezeti állapot megõrzése, javítása és

helyreállítása;

(b) az élõ és élettelen környezet természetközeli állapotának megõrzése, a

természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának

biztosítása, a bioszféra sokszínûségének megtartása, a természeti

folyamatokban rejlõ információk megõrzése;

elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erõforrásokkal

(víz, föld, levegõ) való takarékos, értékvédõ gazdálkodás, ezeknek a

következõ nemzedékek számára való megtartása;

(d) az elõzõekkel összefüggésben a gazdasági fejlõdés és a környezet

harmonikus, az ésszerû környezet-igénybevételre és a minimális

környezetkárosításra törekvõ viszonyának megvalósítása.

A Program prioritásait úgy kell meghatározni, hogy közben állandóan figyelembe

vegyük a környezet egészét, összefüggõ rendszerjellegét. A környezet

állapotában végbemenõ változásokat két, bizonyos fokig ellentétes tendencia

jellemzi. Egyfelõl az állapot egésze hosszabb idõt tekintve folyamatosan

romlik (életkilátások romlása, szennyezett ipartelepek számának növekedése

stb.). Másfelõl egy sor szakterületen, vagy egy-egy regionális és helyi

kérdésben kimutathatóan jelentõs javulás történt, amely a gazdasági

visszaesésnek és szerkezetváltásnak is köszönhetõ (például a kén-dioxid

kibocsátás, vagy egy-egy ipari régió összkibocsátása terén). A környezet

védelmének kérdésében bizonyos területeken jelentõs elõrelépés történt, mind a

szabályozást, mind a közvetlen beruházásokat illetõen, de még nem alakult ki

átfogó és a döntések részévé váló környezetvédelmi cél- és eszközrendszer.

Mindezek alapján a következõ fõ szempontokat kell figyelembe venni:

(a) az ország jelentõs környezeti értékekkel rendelkezik, amelyek védelme

gazdasági érdek is;

(b) a korábbi évtizedekben jelentõs környezeti értékvesztés történt, ezek

hazai, regionális, illetve globális környezeti problémákra vezethetõk

vissza;

együttmûködések számos feladatot jelentenek a környezetvédelem számára;

(d) számottevõ mértékben a káros környezeti hatásoknak is tulajdoníthatóan az

emberi egészség és a természeti értékek védelme nincs megfelelõen megoldva;

a helyzet különösen kritikus akár a halálozási és megbetegedési mutatókat,

akár a természeti értékek alakulását vizsgáljuk;

(e) nagyon erõsek azok a háttértényezõk, amelyek a káros

környezetegészségügyi hatásokat súlyosbítják (stresszhelyzetek,

túlterheltség, fogyasztási szokások stb.).

A problémák megoldása szempontjából alapvetõ jelentõségû a társadalmi

részvétel, a tudatformálás, a lakosság megfelelõ tájékoztatása.

A problémák ismertetését követõen az általános célkitûzések megfogalmazása az

adott terület, szakágazat számára a problémák megoldásának fõ irányait

jelentik. A konkrétabb célok, illetve a cselekvési irányok a számszerûsíthetõ

célállapotokat, azonosítható tartalmú feladatokat határozzák meg a Program

hatéves idõszakára.

2.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME

2.1.1. LEVEGETISZTASÁG-VÉDELEM

LEV-1. A szálló por és a toxikus szilárd anyagok tekintetében a szennyezettnek

minõsített településeken el kell érni, hogy hat év alatt 20 százalékkal

csökkenjen a szennyezettség mértéke.

LEV-2. Az 1994-1998 közötti évekre elfogadott Levegõtisztaság-védelmi

Ágazatközi Intézkedési Program alapján kiemelt cél az ország súlyosan

szennyezett településeinek és térségeinek levegõminõségét javítani olyan

mértékben, hogy azok legalább a mérsékelten szennyezett minõsítésnek

megfeleljenek. Biztosítani kell e program további folytatását 1998 után, a

települési levegõszennyezettség további csökkentése és a kedvezõ állapotok

fenntartása céljából.

LEV-3. A közlekedés eredetû emissziók csökkentése érdekében:

(a) mérsékelni kell a közlekedési-szállítási igényeket a

településfejlesztés, az informatika, logisztika, ipar- és

kereskedelempolitika eszközeivel;

(b) elõ kell segíteni - ahol lehetséges - a nem motorizált közlekedés

prioritásának biztosítását;

fejlõdését, javítani kell a szolgáltatási színvonalat és a

versenyképességet mûszaki és gazdasági, tarifapolitikai intézkedésekkel,

a közlekedési és szállítási teljesítményekbõl való részesedésük

megõrzése, - ahol lehetséges - növelése érdekében, összhangban az

elfogadott hazai közlekedéspolitika célkitûzéseivel;

(d) vám- és adópolitikai intézkedésekkel elõ kell segíteni a

gépjármûállomány korszerûsítését, ezen belül kiemelt súlyt adva a

környezetvédelmi szempontoknak;

(e) az üzemelõ gépjármûpark emissziós jellemzõinek javítása utólagosan

beépíthetõ eszközök alkalmazásának ösztönzésével; hat év alatt el kell

érni elsõsorban a korszerû jármûvek beszerzésével és üzembeállításával,

hogy a személygépkocsipark fele katalizátorral legyen ellátva;

(f) megfelelõ fejlesztésekkel javítani kell az üzemanyagok minõségét, a

tervezési idõszak végére el kell érni az ólomadalék használatának teljes

megszûnését; a további jellemzõket illetõen az EU 1996 júniusában

elfogadott célkitûzéseit kell érvényesíteni;

(g) a környezetvédelmi és közlekedési prioritásokat összehangolva

folytatni - lehetõség szerint gyorsítani - kell a településeket elkerülõ

utak építését és a hiányzó úthálózati elemek kiépítését.

LEV-4. Az ipari és erõmûvi kibocsátások csökkentése területén - elsõsorban a

megelõzés elvének figyelembevételével - a korszerû és a kisebb energiaigényû

technológiákat kell elõnybe részesíteni és támogatni a megfelelõ jogi-

mûszaki-gazdasági ösztönzõk kidolgozásával és bevezetésével.

LEV-5. A kommunális fûtésbõl eredõ káros kibocsátások csökkentése, a fûtési

energiaigény csökkentésével kis szennyezõanyag kibocsátású

tüzelõberendezések és megfelelõ minõségû tüzelõanyagok alkalmazásával.

LEV-6. A nemzetközi egyezményekbõl adódó feladatok végrehajtása a kén-dioxid,

nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek, ózonkárosító és üvegházhatású

gázok vonatkozásában:

(a) A konkrét célok elsõsorban a megkötött és a megkötésre váró

nemzetközi egyezményekhez kapcsolódnak. A kén-dioxid kibocsátást 1980-

hoz viszonyítva 2000-ig 45 %-kal, 2005-ig 50 %-kal kell csökkenteni, a

meglévõ és új forrásokkal kapcsolatban hatékony kibocsátás csökkentési

intézkedéseket kell hozni.

(b) Az illékony szerves vegyületek kibocsátása 1999 végéig nem lépheti

túl az 1988-as szintet; új technológiáknál a hatálybalépést követõ két

éven, meglévõ forrásoknál öt éven belül alkalmazni kell a rendelkezésre

álló legjobb technológiákat, nemzeti programot kell kidolgozni a

kibocsátások és a határokon átterjedõ mennyiségek csökkentésére.

egyezményekben elfogadott határidõk betartásával.

(d) Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása; 2000-re a

kibocsátás ne haladja meg a meghatározott viszonyítási szintet.

(e) A kén- és a nitrogén vegyületek kibocsátásának csökkentése a Program

idõszaka alatt olyan szintre, hogy a légköri savas ülepedés a kritikus

terhelési szint alatt maradjon.

(f) Folyamatban van a nehézfémek kibocsátásának csökkentésére vonatkozó

nemzetközi megállapodás véglegesítése, illetve további egyezményekhez

való csatlakozás elõkészítése.

LEV-7. A levegõtisztaság-védelmi információs rendszer és mérõhálózat

fejlesztése a kidolgozott koncepció és megvalósítási terv szerint. A Program

hat éve alatt 40 települési és 10 háttérszennyezettségi mérõállomást kell

telepíteni.

2.1.2. A VIZEK VÉDELME

2.1.2.1. FELSZÍNI VIZEK

VIZ-1. A vízhiány okozta kritikus vízgazdálkodási helyzetek elõfordulásának

csökkentése.

VIZ-2. A vízhiányos területeken, elsõsorban az Alföld egyes régióiban, a

lefolyás-szabályozás fejlesztésével, illetve - amennyiben az ökológiailag

fenntartható - felszíni víz átvezetéssel a felhasználható felszíni

vízkészletek növelése.

VIZ-3. A takarékos vízhasználatot ösztönzõ szabályozás kialakítása.

VIZ-4. Konkrét vízminõségi célkitûzéseket csak hosszabb távra lehet kijelölni.

Ezek a következõk:

(a) a Duna esetében a szerves mikroszennyezõk és a mikrobiológiai

paraméterek szempontjából a vízminõség legyen legalább III. osztályú (a

jelenlegi öt osztályos rendszer alapján);

(b) a Tisza vízminõsége általában legalább III. osztályú legyen;

koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m3-es értéket;

(d) a felszíni vizek só- és toxikusanyag-koncentrációjának növekedését

meg kell állítani, az öntözõvízbázisok esetében a magas sótartalmú

használt- és szennyvizek bevezetésének további korlátozásával e

befogadók sótartalmát csökkenteni kell.

VIZ-5. Annak a távlati célnak a megvalósulása érdekében, hogy a települési

csatornázás a kb. 65 %-os ellátottságot elérje, minden közcsatornán élõvízbe

vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. A kiemelten

védendõ, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, tározók, holtágak, idõszaki

vízfolyások, kisvízhozamú befogadók) nitrát- és foszforterhelését

csökkenteni kell; ezeken a területeken harmadik fokozatú szennyvíztisztítás

is szükséges. Az EU irányelvei alapján a tagországokban a 2000. év végére a

15000-nél, a 2005. év végére a 2000-nél nagyobb lakosegyenértékû

településeken meg kell oldani a szennyvízelvezetést és tisztítást. Ezeket a

feladatokat Magyarország 2010-re szándékozik teljesíteni. A Program hat

évében a kiemelten védendõ területeken lévõ települések

szennyvízelvezetésének fejlesztésével a csatornázottság 60 százalékosra

növelése a cél, ezen szennyvizek tisztítása és a megyei jogú városokban a

szennyvíztisztítási fejlesztések megkezdése kiemelt feladat.

VIZ-6. Hosszú távú cél, hogy az élõvizekbe jutó szervesanyag terhelés a

jelenlegi szint 20 %-a alá csökkenjen, a kibocsátott szennyvizek

mennyiségének feltehetõ növekedése mellett is. A Programban ennek a

részarányos teljesítését kell megvalósítani.

VIZ-7. Az ipari és mezõgazdasági üzemek szennyvíztisztítását megfelelõ

gazdaságszabályozási (elvonási, támogatási) rendszer segítségével

fokozatosan meg kell oldani. Az új üzemek esetében már eleve csak a

környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ megoldások engedélyezhetõk.

Hasonlóképpen el kell érni a közcsatornába kerülõ szennyvizek

elõtisztítását.

VIZ-8. A szennyvíztisztítás megfelelõ megoldása érdekében biztosítani kell a

szennyvíziszapok komposztálását, illetve ártalommentes elhelyezését.

2.1.2.2. FELSZÍN ALATTI VIZEK

VIZ-9. A felszín alatti vizek nagyobb arányban és mértékben a kitermelés

térségében hasznosuljanak az arra alkalmas tisztított szennyvizek helyben

tartásos elhelyezésével, újrahasznosításával.

VIZ-10. A tartós vízszintsüllyedések következtében veszélyeztetett helyzetben

lévõ térségekben - elsõsorban a Duna-Tisza közi homokhátságon, a Maros

hordalékkúpon és a Dunántúli-középhegységben - javuljon a vízháztartási

egyensúly.

VIZ-11. A felszín alatti vizek nyomáscsökkenése ütemének mérséklése, majd

megállítása, a túlzott regionális igénybevétel megállítása.

VIZ-12. Az engedély nélküli felszín alatti vízkitermelések megszüntetése, majd

- ütemezetten, a prioritási területek meghatározásával - az engedélyezettek

módosítása (a környezetvédelmi igénybevételi határértékben meghatározott

szintig az utánpótlódás figyelembevételével).

VIZ-13. A felszín alatti vizek minõségi célállapotának ütemezett

megközelítése, fokozott figyelemmel a sérülékeny környezetû vízbázisok

(üzemelõ és távlati) környezetére (védõterület/védõidom).

VIZ-14. A felszín alatti vizeket veszélyeztetõ szennyezõforrások

felderítésével, a korábbi évtizedekben felhalmozott tartós

környezetkárosodások számbavételével és feltárásával egyidejûleg - az

azonosított környezetszennyezõ jogi és anyagi felelõsségének

érvényesítésével - a veszélyeztetések megszüntetése, a környezetkárosodások

felszámolása ütemterv szerint.

VIZ-15. A nitrátterhelés és a nem természetes eredetû diffúz mikroszennyezések

csökkentése.

VIZ-16. Azoknak a meghatározott területeknek, térségeknek az azonosítása, ahol

természeti okok, folyamatok miatt a felszín alatti víz minõsége eltér a WHO

ivóvíz szabványban rögzített határértékektõl.

VIZ-17. A folyamszabályozás, vízrendezés, mûvelési ág változás, bányászati

tevékenység, valamint a bányászati tevékenység által megváltozott terület-

használat (pl. bányatavak) ne csökkentsék a felszín alatti vizek utánpótlódó

mennyiségét és minõségét.

VIZ-18. Ki kell építeni a vízvédelmi információrendszert. Meg kell kezdeni a

felszín alatti vizek minõségének megfigyelését szolgáló hálózat kiépítését

és üzemeltetésének beindítását.

2.1.3. FÖLDVÉDELEM

FÖV-1. A földvédelmi stratégia kialakítása.

FÖV-2. A támogatási rendszer korszerûsítésével ösztönözni kell a termõföld

minõségének védelmét és termékenységének megõrzését, illetve javítását

szolgáló beruházások megvalósítását, a talajvédelmi létesítmények

fenntartását, valamint a talaj vízgazdálkodásának ésszerû szabályozását, a

szélsõséges vízháztartási helyzetek mérséklését.

FÖV-3. Átfogó, a földvédelmet szolgáló jogi és közgazdasági szabályozórendszer

kialakítása és mûködtetése, beleértve a termõföldterület csökkenésének

minimalizálását.

FÖV-4. A földtulajdonnal gazdálkodók - sajátosan a privatizáció során föld-

tulajdonhoz jutott új gazdálkodók - tevékenységének szakszerûbbé tétele

érdekében fontos feladat a gazdálkodók és az intézmények közötti gyors

információcsere feltételrendszerének kialakítása, a szakmailag megalapozott

szaktanácsadás biztosítása a talajvédelem területén is (szakanyagok,

pályázati lehetõségek, kedvezmények). A mezõgazdasági kemikáliák

alkalmazásának korszerûbb, a megváltozott termelési viszonyoknak megfelelõ

szabályozása.

FÖV-5. A jelentõs környezeti kockázatot hordozó, állami felelõsségi körbe

tartozó környezeti károk felszámolása, illetve kockázatcsökkentõ

beavatkozások végrehajtása.

FÖV-6. A meddõhányók és külszíni bányagödrök elmaradt rekultivációjának

elvégzése.

FÖV-7. A külszíni bányászat számára a környezetvédelmi érdekek miatt zárt

területnek tekinthetõ térségek lehatárolása.

FÖV-8. A környezeti károk megelõzése érdekében el kell készíteni a környezet-

földtani - környezetérzékenységi felméréseket, nagy méretarányú térképeket.

2.2. TELEPÜLÉSI ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME

2.2.1. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELME

A Program célállapotként egy kevesebb környezeti eredetû stresszhatást

közvetítõ, jobb környezeti állapotjellemzõkkel rendelkezõ települési környezet

hosszabb távú kialakítását jelöli meg. Ennek megfelelõen az általános

településkörnyezeti célok a következõk:

TEP-1. A települési légszennyezés határozott csökkentése.

TEP-2. A települések csatornázottságának és szennyvíztisztításának

fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme.

TEP-3. A települési szilárd hulladékok megfelelõ kezelése és ártalmatlanítása,

valamint a településtisztasági feladatok ellátásának fejlesztése.

TEP-4. A településeken a környezeti zaj- és rezgésterhelés egészséget és

közérzetet veszélyeztetõ hatásainak csökkentése.

TEP-5. A települési zöldfelületek lehetõ legnagyobb mértékû fejlesztése mind

minõségi, mind mennyiségi vonatkozásban.

TEP-6. A lakosság bevonása a települési környezetvédelmi döntésekbe és azok

végrehajtásába.

TEP-7. A települési kép és a települések általános tisztaságának a javítása.

TEP-8. A települések területén található természeti értékek, élõhelyek védelme

és sokszínûségének megõrzése.

TEP-9. A településrészek - különösen a történelmi településközpontok,

településmagok rehabilitációja, revitalizációja.

A feladatok nagy részét a környezeti elemeknél mutatja be a Program,

ugyanakkor olyan ideális célállapotot, amely átfogó módon minden tényezõt

figyelembe vesz, a jelenlegi keretek között nem lehet meghatározni. A

témakörrel kapcsolatos legfontosabb célok: az önkormányzatok környezetvédelmi

munkájának erõsítése, a települési környezetvédelmi tervezés módszertanának

kialakítása, alkalmazásának elõsegítése és a településrendezési tervekkel való

összhang biztosítása. A problémák megoldásában az Országos Területfejlesztési

Koncepciónak döntõ szerepe van.

2.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉNEK

KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI

Az emberi egészséggel kapcsolatos problémákat és teendõket részletesen a WHO

útmutatása alapján kidolgozott Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram

tárgyalja a Program keretében. Ezen problémák kezelése minden környezeti elem

és rendszer szintjén feladatot jelent, amelyek közül külön ki kell emelni a

következõket:

EMB-1. A szálló pornak az egészségügyi hatások miatt fontos apró - 10, illetve

2,5 mikrométer átmérõnél kisebb - részecske-összetevõit illetõen az állapot

javítása.

EMB-2. A belsõtéri levegõszennyezettségi helyzet javítása, elsõként megfelelõ

szabályozás kialakításával.

EMB-3. Az ivóvízellátással kapcsolatban az arzéntartalmú ivóvizek, a

bakteriológiai fertõzöttség, a nitráttartalom és a klórozási melléktermékek

kérdésének megnyugtató rendezése.

EMB-4. A bakteriológiai fertõzöttség következtében fellépõ fürdõjárványok

veszélyének csökkentése.

2.2.3. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME

ÉPT-1. A károsodott, tönkrement településrészek felmérésére és rendbe-

hozatalára megfelelõ stratégiák kidolgozása és a végrehajtás megkezdése.

ÉPT-2. A mûemlékvédelmi szabályozás és finanszírozás középtávú fejlesztési

tervének elkészítése és végrehajtása.

ÉPT-3. A fenntartási tevékenység javítására megfelelõ szabályozás kialakítása

és alkalmazása.

ÉPT-4. Jobb és az esztétikai, történeti, nemzeti szempontokat figyelembe vevõ

tervezési módszerek kialakítása, elterjesztése a településkép javításának

befolyásolására.

2.3. A TERMÉSZET VÉDELME

2.3.1. TERMÉSZETVÉDELEM

A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény alapján elkészített

Nemzeti Természetvédelmi Alaptervvel összhangban a természet megõrzése és

védelme szervezett, törvényileg szabályozott, központilag irányított és

finanszírozott szakmai és hatósági tevékenység, de egyszersmind társadalmi,

önkormányzati, állampolgári érdek és feladat is. Az Alapterv részletesen

meghatározza az elérendõ természetvédelmi célokat, célállapotokat és

feladatokat a talajjal, a földtani-felszínalaktani értékekkel, a barlangokkal,

a vizes élõhelyekkel, a növényvilággal, az állatvilággal és a tájakkal

összefüggésben.

TEV-1. Meg kell valósítani a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben megfogal-

mazott feladatokat.

TEV-2. Ki kell alakítani a nemzeti parkok országos hálózatát, beleértve az

elõkészítés alatt álló Balatoni, Duna-Ipoly és Körös-Maros vidéki Nemzeti

Parkot is. A jelenlegi adottságokra építve létre kell hozni a kimondottan a

természetvédelem menedzselésére, a védett területek kezelésére alkalmas

nemzeti parki szervezet közgazdasági és jogi feltételrendszerét. Magukat az

igazgatóságokat kell alkalmassá tenni feladatuk ellátására és nem új

szervezeteket kell létrehozni.

TEV-3. Valamennyi védett területre vonatkozóan alapállapot felvételt kell

végezni, amelyek alapján el kell készíteni a területek kezelési, fenntartási

terveit.

TEV-4. Az ország erdõsültsége érje el a 20 (illetve hosszabb távon 25) %-ot, a

természetközeli erdõk kiterjedése pedig a 12 %-ot. A védett területek aránya

érje el az ország területének 11-12 %-át.

TEV-5. Biztosítani kell a veszélyeztetett fajok és élõhelyek védelmét.

TEV-6. Létre kell hozni a zöldfolyosó hálózatot, amely illeszkedik a Pán-

Európai Ökológiai Hálózathoz.

TEV-7. A nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok természetközeli állapotban

megmaradt képviselõinek megmentése a jövõben kiemelt természetvédelmi

feladat.

TEV-8. A természetvédelmi hatóságok által mûködtetett génbankok létrehozása.

TEV-9. Meg kell teremteni a fenntartható fejlõdést biztosító gazdálkodás

alapjait. Ennek keretében létre kell hozni - az Európai Unió hatályos

direktívájának figyelembevételével - a Környezetileg Érzékeny Területek

rendszerét és az ehhez kapcsolódó közgazdasági feltételrendszert.

TEV-10. Biztosítani kell a természetvédelmi kompenzációs rendszer pénzügyi

alapjait.

TEV-11. Ki kell alakítani és mûködtetni kell az Országos Biomonitoring

Rendszert.

TEV-12. A veszélyeztetett mesterséges föld alatti üregek (bányák stb.)

felmérésére, értékelésére, védetté nyilvánítására, fenntartására és

bemutatására programot kell kidolgozni, és meg kell teremteni a végrehajtás

feltételeit és pénzügyi fedezetét.

TEV-13. A barlangok esetében olyan módon kell rendezni a tulajdonosi kezelés

kérdését, hogy a természetvédelmi szervezet legyen a kincstári vagyon

kezelõje. Meg kell határozni, hogy ezzel milyen feladatok, kötelezettségek

járnak, ki kell dolgozni a használattal kapcsolatos közgazdasági és jogi

feltételrendszert. Ezzel párhuzamosan közszolgálati, hivatalos alapadatokat,

állapotra, értékekre vonatkozó információkat tartalmazó országos

értéknyilvántartási rendszert kell mûködtetni és meg kell oldani ennek

folyamatos karbantartását, az adatszolgáltatást és archiválást.

TEV-14. A földtani, felszínalaktani értékek, barlangok védelmére, a velük

kapcsolatos kutatási, megõrzési és bemutatási feladatok összehangolására

cselekvési programot kell kidolgozni. Biztosítani kell a végrehajtás

pénzügyi és szervezeti feltételrendszerét.

TEV-15. Ki kell dolgozni a kövületek, õsmaradványok, ásványok és lelõhelyeik

védelmére szolgáló intézményi rendszer kialakításának feltételeit.

2.3.2. TÁJVÉDELEM

A konkrét célok és feladatok a problémákat elõidézõ okokból következnek. A

tájvédelem biztosítása érdekében ezért:

TÁJ-1. A törvényalkotás folyamatában biztosítani kell a tájvédelmi

felhatalmazások szükség szerinti beépítését az egyes törvényekbe.

TÁJ-2. A kerettörvényekhez illeszkedve és a többi tervezési rendszerhez

kapcsolódóan jogszabályt kell alkotni a tájvédelmi tervezés rendjérõl.

TÁJ-3. Programot kell indítani országos tájkataszter létrehozására, különös

tekintettel a hagyományos, természeti és kultúrtörténeti értékekben gazdag

tájak védelmének, illetve a komplex tájpotenciál szempontjából degradálódott

tájak rehabilitációjának megalapozására, és ezek alapján biztosítani kell a

védelmet és a helyreállítást.

TÁJ-4. Ki kell alakítani a táj-terhelhetõségi és -kapacitásvizsgálatok

rendszerét, ki kell dolgozni az e vizsgálatok eredményeként megfogalmazott

javaslatok érvényesítésének eszközrendszerét.

TÁJ-5. Ki kell dolgozni a tájvédelmi szemlélet fejlesztésének hatékony

módszereit.

TÁJ-6. Intézkedési tervet kell kidolgozni a felhagyott külszíni bányák

tájrendezésére, a tájat döntõen meghatározó geológiai értékek felmérésére és

védelmére.

2.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK

2.4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

Települési szilárd hulladék:

HUL-1. A hulladékmennyiség ne növekedjék a jelenlegi mértéken túl (4 millió

t/év), a lerakott hulladék szervesanyag tartalmát fokozatosan csökkenteni

szükséges 5 % végsõ értékig. A Program hat éve alatt ebbõl 20 %-ig kell

eljutni.

HUL-2. A szervezett hulladékgyûjtés arányát közel 100 %-ra kell növelni, a

veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív gyûjtését el kell kezdeni

az infrastruktúra megteremtésével.

HUL-3. Évente legalább 10-15 regionális lerakót kell létesíteni átlagosan 2

millió m3 évi összkapacitással. Megfelelõ mûszaki védelemmel rendelkezõ

regionális lerakókat kell telepíteni. Csökkenteni kell az illegális

lerakást, bezárni a nem megfelelõ mûszaki védelemmel, illetve az engedély

nélkül mûködõ lerakókat.

HUL-4. A hulladékhasznosítás arányát növelni kell a keletkezõ hulladék mintegy

25-30 %-ának újrafeldolgozásával vagy másodnyersanyagként való

hasznosításával.

Települési folyékony hulladék:

HUL-5. A települési folyékony hulladék mennyiségének csökkentéséhez növelni

kell a csatornázott területek arányát (vagy megfelelõ közmûpótló megoldást

kell találni).

HUL-6. A közcsatornákkal nem rendelkezõ területeken növelni kell a

környezetkímélõ szennyvízszikkasztással elhelyezett szennyvizek arányát a

leghatékonyabb megoldások legalább 30 %-ra történõ emelésével.

HUL-7. A folyékony hulladék fogadó és/vagy kezelõ kapacitást, a

szennyvíztisztítóba kerülõ hulladék arányát növelni kell.

HUL-8. Be kell zárni a nem megfelelõ mûszaki védelemmel mûködõ lerakókat,

ehhez felmérés és rangsorolás szükséges.

Termelési nem veszélyes hulladék:

HUL-9. A termelési nem veszélyes hulladékok mennyiségét teljeskörûen fel kell

mérni és csökkenteni kell - megfelelõ szabályozással, illetve gazdasági

ösztönzõkkel - a hulladékszegény és fajlagosan kevesebb alapanyagot

felhasználó technológiák bevezetésével, az újrafelhasználás és

újrahasznosítás arányának növelésével.

Veszélyes hulladék:

HUL-10. A nemzetközi egyezményekbõl és programokból adódó feladatok

végrehajtása, különös tekintettel a Bázeli Egyezményre (beleértve a

hulladékok felmérését az egyezmény kihirdetése után egyeztetett listák

alapján).

HUL-11. Programot kell kidolgozni a veszélyeztetõ források, komponensek

felmérésére, helyettesítésére és csökkentésére.

HUL-12. Növelni kell a hulladékhasznosítás arányát. A hasznosíthatatlannak

minõsülõ veszélyes hulladékok esetében a hulladékgyûjtés rendszerének az

ellenõrizhetõ ártalmatlanítást (égetés, lerakás) kell elõsegítenie. A

következõ hat évben az égetési és lerakási kapacitást egyaránt mintegy 25

ezer t/év mértékben kell növelni.

HUL-13. Az átmeneti tárolást fokozatosan meg kell szüntetni.

HUL-14. Növelni kell a termikusan ártalmatlanított hulladékmennyiség arányát.

HUL-15. Technológia- és termékváltás szükséges a hulladékmennyiség csökken-

téséhez.

Különleges kezelést igénylõ hulladékok:

HUL-16. Vörösiszap hányók, érces meddõhányók problémáját hosszú távú

projektekkel meg kell oldani, felmérve az ehhez szükséges pénzügyi források

mértékét és biztosításának lehetõségeit.

HUL-17. A veszélyesnek tekintett kórházi hulladékok ártalmatlanítására több

intézményt kiszolgáló égetõket kell létesíteni, megyénként átlagosan egyet-

egyet.

HUL-18. A kórházi hulladékok egységes szabályozáson alapuló teljes körû

kezelésére kormányrendelet, illetve a teendõket részletezõ együttes

miniszteri rendelet szükséges.

HUL-19. Meg kell oldani a kiégett nukleáris üzemanyagok kezelését, illetve az

atomerõmûvi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok problémamentes

elhelyezését és meg kell kezdeni a "nulla állapot" felmérését.

2.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM

ZAJ-1. A zajterhelés csökkentése esetében konkrét számszerû célokat nem lehet

megadni, hiszen ezek jelenleg megvalósíthatatlanok és ellenõrizhetetlenek

lennének. Középtávon a nemzetközileg elfogadhatatlannak tekinthetõ 75 dBA

terhelés fölötti helyzetek megszüntetése lehet az elérendõ általános cél,

míg hosszabb távon a legfeljebb 65 dBA terhelési szintet lehet még

elfogadhatónak tekinteni.

2.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG

BIZ-1. Az OECD és az EU követelményekkel összhangban ki kell dolgozni a kémiai

biztonsággal foglalkozó szabályozást, és ennek alapján a kémiai kockázatok

csökkentésére külön programot kell indítani.

BIZ-2. Egységes környezetbiztonsági informatikai rendszer kiépítése, megfelelõ

információs központ és ügyeleti rendszer kialakításával és mûködtetésével.

BIZ-3. Szakmailag megalapozott kárelhárító szervezet létrehozása.

3. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI

3.1. A PROGRAM STRATÉGIAI ALAPELVEI

A FENNTARTHATO FEJLIDES

A fenntartható fejlõdés két, a piac által nem kellõen érzékelhetõ szempontot

kíván érvényesíteni, a környezeti értékek megtartását és a jövõ generációkért

érzett felelõsség elvét. A társadalom fenntartható fejlõdésének

környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis

azt az alapelvet, hogy úgy javítsuk az emberi élet minõségét, hogy közben a

természeti erõforrások és az életfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és

megújuló képességének határain belül maradjunk. A fenntartható fejlõdés

feltételezi, hogy egyensúlyt lehet teremteni a szükségletek kielégítése és a

környezeti értékek megõrzése között. Itt kulcskérdés a lételemek (víz, föld,

levegõ) állapotának és a természet megõrzésének igénye. Az elv érvényesítése

megkívánja egy sor nem piaci megoldás érvényesítését. Az elvet egyaránt

érvényesíteni kell helyi, regionális és globális szinten.

AZ ELIVIGYAZATOSSAG ELVE

Az emberi tevékenységek bõvülésével, a társadalmi és földrajzi munkamegosztás

fokozódásával és szakosodásával rohamosan növekednek és gyakoribbá válnak az

ezekbõl eredõ környezeti kockázatok. Az újabb és egyre bonyolultabb termelési

rendszerek, technológiák alkalmazása során egyre nõ a környezeti hatásokra

vonatkozó bizonytalansági tényezõ. A kockázatok csökkentése érdekében az

elõvigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amelyek során

súlyos vagy visszafordíthatatlan környezeti károk következhetnek be a jövõben.

Ennek legjellemzõbb példái a vegyi anyagokkal kapcsolatos problémák, a

nukleáris biztonság kérdései és a hosszabb távon fenyegetõ globális

éghajlatváltozás.

A MEGELIZES ELVE

A megelõzés elvének érvényesítése nélkül nem lehet elõre lépni a fenntartható

fejlõdés irányába. A megelõzés egyrészt általában lényegesen gazdaságosabb

megoldás az utólagos beavatkozásoknál, másrészt vannak olyan esetek - fõleg a

természeti értékek területén - ahol az eredeti érték semmilyen ráfordítással

sem állítható helyre. Az ilyen értékek csak a káros hatások megelõzésével

óvhatók meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a Program által meghatározott

szabályozási, kutatási és fejlesztési tevékenységeknek a megelõzés a fõ

iránya.

A stratégia kulcskérdése a megelõzés elvének érvényesítése. A korlátozott

erõforrásokat és lehetõségeket még azon az áron is a megelõzésre kell

fordítani, hogy a meglévõ környezetállapothoz kapcsolódó problémák

felszámolása hosszabb idõt vesz igénybe.

A megelõzés elve megköveteli, hogy a környezetvédelem segítse és befolyásolja

a technológiai fejlõdést, részt vegyen annak támogatásában. Hasonlóképpen ezen

elv érvényesítéséhez a környezetbarát termékek elterjesztésének és a jelenleg

használt, környezeti problémákat okozó anyagok helyettesítésének megoldására

is szükség van. Azokat a technológiai fejlesztéseket, innovációs lépéseket,

termékkorszerûsítéseket, amelyek a környezet igénybevételét, terhelését

csökkentik éppen úgy támogatni szükséges, mint a csak közvetlenül

környezetvédelminek tekintett beavatkozásokat.

PARTNERI VISZONY

A környezetpolitika kialakítása és megvalósítása során a Program partneri

viszonyt kíván kialakítani a különbözõ szereplõkkel, és ezt a stratégia elvei

is tükrözik. Ennek érdekében meg kell teremteni az egyes közigazgatási szintek

közötti hatékony és folyamatos együttmûködés feltételeit. A "szubszidiaritás"

elvét követve egyre nagyobb szerep jut az önkormányzatoknak és társulásaiknak

a környezeti problémák megoldásában. A központi kormányzat

környezetpolitikájának e tevékenységeket kell elõsegítenie és szolgálnia. A

közigazgatás valamennyi szintjén törekedni kell a nyílt és eredményes

kapcsolatok megteremtésére az önkéntes állampolgári csoportokkal és

szervezeteikkel. Külön kiemelendõ, hogy új alapokra kell helyezni a

magánszektorral való együttmûködést.

A stratégiát és magát a Programot elfogadhatóvá kell tenni a társadalom

számára. A környezetvédelmi beavatkozások hatékonyságának biztosítása, az

érintettekkel való viszony javítása, a megelõzés elvének érvényesítése

érdekében elõre kell lépni a környezetvédelmi céloknak a többi ágazat

politikájába való integrálása kérdésében. A fenti célok csak akkor

biztosíthatók, ha ez az utóbbi törekvés sikeres.

Javítani kell a gazdálkodók részvételi lehetõségeit a környezetvédelemben, így

ahol ez lehetséges olyan megoldásokat kell kialakítani, amelyek az érintettek

számára gazdasági haszonnal is járnak. Ebbõl a szempontból szakítani kell

azzal a szemlélettel, hogy csak azok a fejlesztések támogathatók

környezetvédelmi szempontból, amelyek valamilyen száz százalékig

környezetvédelminek minõsített "csõvégi" megoldást jelentenek. Erre annál is

inkább szükség van, mert a vállalkozók részvétele nem megfelelõ mértékû a

környezetvédelmi fejlesztések terén. Mindezek alapján a stratégia egyik

legfontosabb eleme a vállalkozók részvételének növelése a környezetvédelemben.

Az adózás körül kialakult viszonyok jól jellemzik, hogy az érintettek közötti

egyetértés nélkül nem lehet hatékony rendszert mûködtetni. A

környezetvédelemnek ezt a összhangot meg kell teremtenie: vonatkozik ez a

kormányzati szintre éppen úgy, mint a területi szervezetekre. A

felügyelõségeket hosszabb távon feltétlenül erõsíteni kell, abból a célból is,

hogy a vállalkozók segítséget kapjanak a megoldások keresésében. Olyan

együttmûködésre van szükség, amely a bizalomra és a jó szándékra épít. Az

állam felelõssége az, hogy ezeket a folyamatokat elindítsa és segítse.

GAZDASZEMLELET

A környezetvédelemnek olyan kötelezõ feladatai is vannak, amelyek nem kapcsol-

hatók a piacgazdasághoz, ezért szükség van olyan megoldásokra, amelyek

környezetvédelmi és természetmegõrzési célokat valósítanak meg és ehhez

biztosítják a gazdasági eszközöket. Ennek feltétele, hogy mind az állam

szintjén, mind az önkormányzatoknál az értékek megtartásának érdekében

kialakuljon egy "gazda típusú szemlélet" és az ennek megfelelõ felelõsségtudat

is.

A stratégia célként tûzi ki az állami és önkormányzati környezetvédelmi példa-

mutatást, mert e nélkül nem várható el a lakosságtól és a vállalkozóktól a

környezetvédelem érdekében tett áldozatvállalás. Ehhez a példamutatáshoz nem

csupán a "gazda" módjára való viselkedésre, de a megalkotott szabályok

betartására is szükség van. A gazdaszerep, a "jó háztartás-vezetés" gyakorlata

annál erõsebben jelentkezhet, minél konkrétabb maga a gazdálkodás tárgya. A

problémák megjelenése és azok gyakorlati megoldása is helyi vagy regionális

szinten a legjellemzõbb. Ennek megfelelõen a stratégia olyan megoldásokat

képvisel, amelyek nagyobb lehetõséget teremtenek a helyi és a regionális

szinten a társadalmi részvételre és a beavatkozásokra.

3.2. A TERVEZES - SZABALYOZAS - FINANSZIROZAS ALAPKERDESEI

A korszerû környezetpolitika elõrelátó, célorientált és integrált

megközelítést, a különbözõ területi szintek és az ágazatok közötti egyeztetett

tervezést, programkészítést és megvalósítást igényel. A környezetvédelmi

törvény ennek szellemében rendelkezik a megyei és helyi önkormányzatok

környezetvédelmi programalkotásának kereteirõl és rendjérõl. E törvény elõírja

a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásának kétévenkénti értékelését,

és ennek megfelelõen a szükségessé váló tervezési módosításokat. A Program és

a különbözõ szintû tervek, illetve programok megalapozott összehangolásához

elengedhetetlen a környezetpolitikai tervezés átfogó módszertanának

kidolgozása és rendszeres továbbfejlesztése. Ennek érdekében a törvénnyel

összhangban a következõ két év során ki kell dolgozni a helyi és megyei

önkormányzatok számára a környezetvédelmi program készítés útmutatóit, és ezek

alkalmazásának jogszabályi kereteit.

A folyamatosan alkalmazott stratégiai tervezési módszerek a központi

kormányzati, a regionális, megyei és a helyi szinten egyaránt jó lehetõséget

biztosítanak a környezeti célok, prioritások és problémamegoldási módozatok

pontosabb mérlegelésére. A stratégiai tervezés alkalmas az állandóan változó

külsõ környezet új kihívásaihoz történõ alkalmazkodás elõsegítésére, a

környezetvédelem eszköztárát gazdagító új megoldások folyamatos

elsajátítására. Ugyanakkor a számításba vehetõ alternatívák feltárása révén

lehetõséget nyújt a különbözõ környezeti kockázatok csökkentésére, illetve

megelõzésére, a szükséges pénzügyi források, költségvetési igények pontos

megfogalmazására, az erõforrások optimális hasznosítására.

A Program végrehajtásánál megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a

jelenleg megvalósítás alatt levõ programokra (Levegõtisztaság-védelmi

Ágazatközi Intézkedési Program, Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartását

és vízpótlását célzó program, a Balaton vízminõségének és ökológiai

állapotának javítására irányuló program, Alföld program stb.) és a Nemzeti

Környezetvédelmi Program keretében, illetve azzal együtt készült tervekre,

program-irányelvekre, programokra, amelyek célkitûzései szorosan kapcsolódnak

a Program céljaihoz. Ez utóbbiak: az Országos Környezeti Kármentesítési

Program, Magyarország szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának

irányelvei és a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv, valamint a Nemzeti

Környezetegészségügyi Akcióprogram.

A Program tervezési rendszere módot ad a környezetvédelmi igazgatás különbözõ

szintjei számára az érdek- és érvrendszer erõteljesebb érvényesítésére, s a

szûkös pénzügyi források felhasználására oly módon, hogy a költséghatékony

megoldások egyidejûleg a lehetõ legnagyobb környezeti haszonnal járjanak.

A döntési rendszert a "szubszidiaritás" elvére kell építeni, de tudni kell,

hogy az elv magában foglalja az érintett környezeti elemek és rendszerek

természettudományos adottságainak és a döntéshozatalhoz szükséges feltételek

biztosításának figyelembevételét is.

A szabályozás területén olyan rendszer létrehozására és mûködtetésére kell

törekedni, amely elérhetõvé teszi a stratégiai célok megvalósítását. A

környezetvédelmi (jogi, gazdasági, mûszaki) szabályozásnak a költségek és a

környezetvédelmi, illetve ökológiai hasznok viszonyát tekintve hatékonynak

kell lennie. A szabályozások kialakításának feltétele a bevezethetõség

biztosítása, ehhez egyrészt olyan szabályozókat nem szabad bevezetni, amelyek

nem érvényesíthetõk, másrészt az új szabályozások szakmai, pénzügyi,

szervezeti feltételeit körültekintõen a bevezetéssel egyidejûleg biztosítani

kell.

Olyan szabályozási koncepciót kell érvényesíteni, amely stabil és tervezhetõ,

azaz amelyet a szubjektív elemekkel szemben az elõreláthatóság jellemez és

amely a jogokat és kötelességeket az érintettek számára világossá teszi.

A szabályozásnak egységes jogelveken kell nyugodnia, a büntetések és bírságok

esetében a felróhatóság és a felelõsség is lényeges döntési szempont, míg a

szabályok betartása esetén alkalmazott megoldásoknál (díj, járulékrendszer) a

"szennyezõ fizet" elvet egyértelmûen kell érvényesíteni.

A "szennyezõ fizet" elv csak korlátozottan alkalmazható akkor, ha a

szabályozás valamilyen jogsértést büntet, hiszen az elv nem a felróhatóságra

épül. Az egységes elvek érvényesítéséhez a jelenleginél világosabb

tulajdonviszonyokra és ehhez kapcsolódóan egyértelmûbb felelõsségi viszonyokra

van szükség. A felelõsséget illetõen a jelenleg kialakult helyzetért mindenkit

- államot és állampolgárt, vállalatot és fogyasztót - egyaránt felelõsség

terhel. Ez nagyon eltérõ mértékû, de a megfelelõ részt mindenkinek vállalnia

kell.

A problémák megoldásánál, a terhek elosztásánál a megosztott felelõsség elvét

szükséges figyelembe venni, azaz a Program a társadalom minden szereplõjének

részvételére számít, de mindenki számára kíván hasznokat is elérni.

A vállalatok gazdasági helyzete és az alkalmazott adóztatási, elvonási

rendszer nem hagy elegendõ erõforrást az érintetteknél a környezetvédelmi célú

fejlesztések megtételére, így a környezetterhelési díjak, vagy más ilyen

típusú elvonások csak megfelelõ támogatási mechanizmusok párhuzamos

mûködtetésével, vagy a források kötött célú helybenhagyásával alkalmazhatók. A

támogatásoknak normatívan, elsõsorban mûszaki és tudományos feltételekhez

kötötten, és a befizetõk számára követhetõ és tervezhetõ módon kell mûködniük.

Jelenleg csak az érintettek érdekeltségének megteremtésével van lehetõség a

megoldások finanszírozásának biztosítására. Erõsíteni kell a gazdálkodók

környezetvédelmi önfinanszírozási lehetõségeit. Lehetõvé kell tenni, hogy a

felelõsök képesek legyenek a problémák megoldására is. Az a rendszer jó,

amelyben minden érintett tudja, hogy milyen feltételek esetén számíthat

biztosan a támogatásra, vagy valamilyen összeg önfinanszírozásszerû

felhasználására.

A környezethasználatért beszedett összegek csak nagyon korlátozott mértékben

fordíthatók a mérõ, ellenõrzõ rendszer mûködtetésére. A pénzügyi forrásoknak a

problémák megoldását kell elsõsorban szolgálniuk.

A környezetvédelmi terhek növelését körültekintõen lehet csak megtenni; ha

csak lehetséges, a hagyományos adók csökkentésével párhuzamosan történjenek

meg ezek a lépések.

A környezetvédelmi követelmények szigorodásánál a mûködõ intézmények és

vállalatok esetében alkalmazkodási idõt kell adni a megfelelés elérésére,

biztosítani kell a fokozatosságot a lehetõségek függvényében az új szabályok

érvényesítésénél. A fokozatosságnak együtt kell járnia az elõreláthatósággal,

így az ilyen szabályozásoknak konkrét idõpontokat és mértékeket kell

tartalmazniuk. A megelõzés elvének érvényesítése érdekében az új vállalkozások

esetében és az újonnan létesített beruházásoknál már nem szabad ilyen

kedvezményeket alkalmazni.

A szabályozás alapja a legtöbb esetben egy-egy helyi vagy regionális szinten

megjelenõ környezeti probléma megoldása. A szabályozás hatékonyságának

javítását csak akkor lehet elérni, ha a kiválasztott eszközök megfelelnek a

megoldandó probléma jellegének. Hatékonysági szempontból elengedhetetlen, hogy

a szabályozási rendszer bizonyos elemei tükrözzék a helyi és regionális

környezeti problémák sajátosságait.

Összességében a környezetvédelmi szabályozásnak egységes, összehangolt

rendszert kell alkotnia, amelynek elemeit csak az egész rendszer

összefüggéseinek megóvásával lehet változtatni.

3.3. NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS

A Program szempontjából kulcskérdés, hogy Magyarország környezetvédelmi

szempontból meg tudjon felelni az Európai Unióhoz történõ csatlakozás

feltételeinek. Ez a kérdés más országokhoz hasonlóan nálunk is a következõ

kettõsséggel jár. Egyrészt meg kell tartani azokat az elõnyöket, amellyel a

hazai környezetállapot és a környezetvédelmi szabályozás rendelkezik, másrészt

ahol szükség van a szabályozás változtatására vagy konkrét lépések

megtételére, ott ezt a lehetséges ütemben meg kell tenni.

Meg kell találni azt az ésszerû alkalmazkodási szintet és ütemet az EU

kívánalmaihoz és nemzetközi szerzõdések teljesítéséhez, amely Magyarországnak

is megfelel. A stratégia célja az EU környezetvédelmi elõírásainak való

megfelelés, de ezt az eddig felsorolt szempontok figyelembevételével

(környezeti hatékonyság, bevezethetõség, elõreláthatóság, fokozatosság stb.),

az ország érdekének és teherbíró-képességének megfelelõ ütemben kell megtenni.

A Program szempontjából kiemelt cél, hogy hat éven belül a csatlakozással

kapcsolatos alapvetõ tartalmi és formai feladatokat meg kell oldani és a

további tartalmi feladatok megoldását el kell kezdeni.

A csatlakozáshoz kapcsolódó feladatok elsõsorban különbözõ szabályozások,

szabványok, normák bevezetését és érvényesítését és azt az integrációs

törekvést jelentik, amelyet a stratégia a fenntartható fejlõdéssel

kapcsolatban már megfogalmazott. A szabályozások bevezetésénél figyelembe kell

venni, hogy más a bevezethetõség és más az érvényre juttathatóság idõ- és

ráfordítás igénye.

Az eddigi gyakorlatnak is megfelelõen, fontos követelmény a nemzetközi

egyezményekben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítése. Világosan

kell látni, hogy különösen az ENSZ keretében megkötött egyezmények

követelményrendszerének való megfelelés az Európai Unióhoz történõ

csatlakozásnak is elengedhetetlen feltétele. A szomszédos országokkal

folytatott kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén a fõ feladat a már

megkötött megállapodások megvalósításának biztosítása és új kapcsolatok

kialakítása a közös fellépés lehetõségének érdekében.

A nemzetközi kötelezettségek és az ezekhez kapcsolódó feladatok teljesítésénél

el kell érni, hogy ezek szorosabb kapcsolatban legyenek a hazai környezeti

problémák megoldásával. A kettõ megfelelõ összekapcsolása lényeges

hatékonysági követelmény.

3.4. INTEZMENYI RENDSZER

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezetvédelem szervezeti rendszere

mindig olyan problémákkal küzdött, amelyek bizonyos jogkörök hiányára, a

környezeti elemek és rendszer feletti rendelkezés korlátozottságára vagy nem

létezõ szintjére vezethetõk vissza. Az ilyen jellegû gondok fenn fognak

maradni, de megfelelõ intézményi rendszerrel és infrastruktúrával, valamint

hatékony kapcsolatrendszerrel áthidalható a problémák jelentõs része.

A Program megvalósítása szempontjából alapvetõ a környezetvédelem

intézményrendszerének erõsítése mind az országos hatáskörû intézmények

szintjén, mind a regionális és helyi szinten. E nélkül veszélybe kerülhet a

fenntartható fejlõdés elvének gyakorlati érvényesítése, a közérdek védelme, az

állami feladatok ellátása.

A környezetvédelem intézményi rendszerét a decentralizáció irányába kell

fejleszteni, azaz erõsíteni kell a helyi és regionális intézmények

önállóságát, szervezeti és anyagi lehetõségeit. Szintén erõsíteni kell a

horizontális kapcsolatok rendszerét és az érintett ágazatok, kamarák, szakmai

szervezetek környezetvédelmi munkáját és környezetvédelemmel foglalkozó

egységeit.

A fenti szempontokat figyelembe kell venni a környezetvédelmi

intézményrendszer fejlesztése és mûködtetése során.

3.5. A TARSADALMI RESZVETEL ES TUDATOSSAG ERISITESE

A Program megvalósításában nagy szerep hárul a társadalom különbözõ

szereplõire, szervezeteire. Ebben a vonatkozásban sajátos feladatai vannak az

önkormányzatoknak a környezetvédelmi, természetvédelmi és a területfejlesztési

törvénnyel is összhangban.

A környezetvédelmi ismeretek és az ökológiai szemlélet kialakítása minden

állampolgár és minden szakma számára elengedhetetlen a fenntartható fejlõdés

irányába való elõrelépés igénye miatt. Az oktatás, képzés, tájékoztatás

feladata, hogy az emberek számára világossá tegye az egyes döntéseik

környezeti következményeit és a helyes megoldások módozatait.

A társadalom környezethez való viszonyában a tömegtájékoztatási eszközöknek

döntõ szerepe van. Jelenleg mind az írott sajtóban, mind a rádióban és

televízióban teret kaptak a környezetvédelmi információk, ennek ellenére a

hatás jelentéktelennek tûnik, hiszen ezek képtelenek ellensúlyozni a szintén a

médiából származó ellentétes irányú információk tömegét. Stratégiai kérdés a

helyzet javítása, de ez nem feltétlenül csak a gyakoriság növelését, hanem a

színvonal emelését is kell, hogy jelentse. A tájékoztatás eddigieknél

hatékonyabb formáinak alkalmazását kell elõsegíteni.

A társadalom szempontjából alapvetõ elvárás az információhoz való jog

biztosítása. Ebbõl a szempontból nem elegendõ a környezeti állapotadatok

megadása, hanem szükség van az okok, okozók tisztázására is, mert e nélkül a

védekezésnek korlátozottak a lehetõségei. Javítani kell az információhoz jutás

lehetõségeit. A társadalom tudatossága csak olyan körülmények között

növelhetõ, amelynél a valóságos helyzet ismertetése a normális állapot, és ez

nem lehet állandó mérlegelés tárgya.

Értelmes célokért az emberek öntevékenyen is fel tudnak lépni, ugyanakkor

megfelelõ háttér vagy támogatás hiányában ezek a kezdeményezések általában

elhalnak. A lakosság vagy a közösségek öntevékeny környezetvédelmi

kezdeményezései számára meg kell teremteni azt a hátteret, amely a lehetõségek

kihasználásához támogatást jelent; orvosolni kellene az ilyen kezdemé-

nyezéseknél jellemzõ magárahagyottság érzését.

A társadalom számára be kell mutatni, hogy a környezeti feltételek, értékek a

megfelelõ életminõség lényeges összetevõi. A Program feladata olyan

lehetõségek megteremtése, amelyek kihasználásával mód nyílik környezetbarát

életmódot folytatni.

A társadalmi részvétel és a tudatosság erõsítésében kiemelkedõ szerepe van a

fentiek mellett a közoktatási, felsõoktatási és kulturális intézményekben

folyó tevékenységnek.

3.6. A PROGRAM PÉNZÜGYI IGÉNYEI

A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995-ben és 1996-ban a GDP-

bõl 1 % körüli értékre emelkedett. (1996-ban a környezetvédelmi fejlesztési

kiadások várható nagysága 71,1 milliárd forint lesz.)

A Program elsõ három évében - a modernizációs program elõirányzataiból

kiindulva - a környezetvédelmi kiadásoknak a hazai össztermékhez (GDP)

viszonyított aránya az 1996-os 1 %-ról fokozatosan 1,4 %-ra emelkedik, majd a

2000-2002 közötti szakaszban elérheti az 1,7 %-ot. Ez a közvetlen költségekre

vonatkozik. Ha a nem közvetlenül környezetvédelmi indíttatású fejlesztések egy

bizonyos hányadát is figyelembe vesszük, akkor ez a növekedés fokozatosan

elérheti az 1,7 %-ot, illetve a 2000-2002 közötti szakaszban a 2,2 %-ot. A

közvetlen költségek vonatkozásában a GDP prognosztizált növekedésének ezen

1 %-ról 1,7 %-ra emelkedõ részarányát tekintjük a Program közvetlen

fejlesztési kiadásai felsõ határának.

A gazdasági prognózisok szerint a GDP növekedése már a Program félidejére

elérheti az évi átlagos 4-5 %-ot, kedvezõ esetben az ezredforduló után ennél

nagyobb mértékû növekedési ütem is elképzelhetõ. Amennyiben a gazdasági

növekedés felgyorsul, a környezetvédelmi célok elérésére fordított kiadások is

megnövekedhetnek.

A Program mint minimummal számol a nemzetközi környezetvédelmi egyezményekbõl

és az érvényben lévõ hazai programokból származó kiadásokkal (a kén-dioxid,

nitrogén-oxidok, szén-dioxid és ózon-egyezmények; országos települési

szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási program; ágazatközi intézkedési

program a levegõ minõségének javítására; célprogram az ivóvízbázisok

védelmére; Balaton, Velencei-tó intézkedési tervek stb.). E kötelezettségek

teszik ki a Program fejlesztési kiadásainak mintegy háromnegyed részét.

4. KÜLÖNLEGES INTÉZKEDÉSEKET IGÉNYLE TERÜLETEK

A problémafeltárás és a megoldások keresése során két olyan térség rajzolódott

ki, ahol a különleges feltételek miatt nem elegendõk az általános

környezetvédelmi intézkedések, közvetlen beavatkozások, hanem a térség egészét

érintõ, átfogó intézkedéscsomag kidolgozására van szükség. Ezek a területek a

Balaton térsége és a fõvárosi agglomeráció.

Környezetvédelmi szempontból a fokozott figyelmet igénylõ térségek közé

sorolandók - a fentieken kívül - a nagy iparvidékek (például az észak-

dunántúli iparvidék, a Sajó-völgye) és az Alföld. Az iparvidékeknél a

kialakult helyzet az ipari terhelésre, azaz a magas levegõ-, víz- és

talajszennyezésre, a hulladékelhelyezési gondokra vezethetõ vissza. Az

Alföldnél pedig az alapvetõ gondot a térség, de különösen a Duna-Tisza közi

hátság vízhiányos területté válása jelenti, amely tendencia káros ökológiai és

ezen keresztül mezõgazdasági, társadalmi-gazdasági következményekkel jár. Ezen

térségekben a környezeti elemeknél felsorolt feladatok következetes

végrehajtása - kiegészítve regionális, vagy helyi célprogramokkal - megfelelõ

a problémák megoldásához. Az iparvidékeknél tehát az ipari terhelések és

igénybevételek nagyságát kell csökkenteni, illetve a már szennyezett

területeket kell felszámolni a Programban leírtak szerint. Az Alföld esetében

pedig politikai, szakpolitikai döntésre van szükség ahhoz, hogy hosszú távon

miként és milyen ökológiai, társadalmi gazdasági feltételek mellett érdemes a

térséget hasznosítani.

A Balatont és a fõvárosi agglomerációt a környezetvédelem korábban is kiemelt

térségként kezelte. E tevékenység azonban sokszor csak a legveszélyesebb

folyamatok, legégetõbb problémák kezelésére összpontosított elsõsorban

finanszírozási gondok miatt. Egy-egy akcióprogram megvalósítása sikeres volt,

de ezek összességükben nem bizonyultak elégségesnek. A Balaton vízminõség-

védelme érdekében például ilyen volt egyes szennyvízkibocsátó források

felszámolása a vízgyûjtõn, a hígtrágyás állattartó telepek átállítása

hagyományosra, a mezõgazdasági kemikáliák használatának korlátozása vagy a

Keszthelyi-öböl kotrása.

A Program elkészítéséhez kapcsolódó problémafeltárás bizonyította, hogy

mindkét térségben számos olyan káros környezeti hatás is jelentkezik, ami nem

szoros következménye a legsúlyosabb gondoknak. Ez azt jelzi, hogy nem

egyszerûen csak a legfontosabb problémák kezelésére van szükség, sõt

helyenként és idõnként az is elõfordulhat, hogy ezek megoldása további

környezetvédelmi gondokat eredményez.

Ezért a Nemzeti Környezetvédelmi Program hat éve alatt javasolható egy olyan

átfogó intézkedéscsomag kidolgozása, amely a környezeti problémákat egymással

is összefüggésben tárgyalja és kitér a különféle megoldások kölcsönhatásaira

is. Például nem elegendõ szigorú forgalomkorlátozást bevezetni a belvárosban,

hanem ezzel egyidejûleg más közlekedési feltételeket kell biztosítani, és a

parkolási lehetõségeket is javítani kell a megfelelõ helyeken úgy, hogy ezek

ne okozzanak nagyobb környezeti problémát.

Eltérést jelent a két terület között az, hogy a Balaton térségében a

környezeti problémák megoldása alapvetõen kormányzati koordinálást igénylõ

feladat, míg a fõvárosi agglomeráció esetében a Fõvárosi Önkormányzatnak és az

agglomeráció települési önkormányzatainak kell elsõsorban a gondokat kezelni.

Eleje Honlap