ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Képviselõi önálló indítvány!
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján - benyújtom a lakások és helyiségek
bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot az alábbiak
szerint:
1996. évi ... törvény
a lakások és helyiségek bérletére,
valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról
1.§
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó
egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 85.
§ (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A lakás fekvése szerint illetékes önkormányzat köteles 1998. december 31-
ig a kényszerbérlõ részére önkormányzati cserelakás bérbeadását felajánlani."
2.§
A Lt. 85. §-a a következõ (3) és (4) bekezdésekkel egészül ki:
"(3) Az elhelyezésre jogosult kényszerbérlõ által fizetendõ lakáshasználati
díj mértéke nem haladhatja meg az önkormányzat rendelete alapján az
önkormányzati lakásra megállapítható lakbér kétszeresének mértékét.
(4) A (3) bekezdés rendelkezése a
a) szabad megállapodással
b) bírói ítélettel
megállapított lakáshasználati díjakra nem vonatkozik.
3.§
E tövény kihirdetésének napján lép hatályba.
INDOKLÁS
Az 1. §-hoz
A Lt. 85.§ (1) bekezdése a kényszerbérletek megszüntetését - a kényszerbérlõk
elhelyezését - cserelakás felajánlásával, vagy pénzbeli térítéssel
önkormányzati hatáskörbe utalta 1996. december 31-i határidõvel.
E törvényi kötelezettségnek az önkormányzatok többsége az elmúlt három éves
idõszak alatt sem idõarányosan, sem a folyó év augusztus 31-i állapotot jelzõ
Összesítõ szerint nem tett eleget, nem tudott eleget tenni.
A Fõvárosban az elbírált 1745 kényszerbérletbõl 662 bérlet megszüntetésére
került sor, ami a teljes érték 38 %-a. Országosan, becsült adatok szerint, ez
az arány mindössze 25-30 %.
Budapesten még újabb kérelmek növelik az eddigi kényszerbérletek számát, és
megközelítõleg 1100 megoldatlan; vidéken óvatos becslések szerint 1500
elhelyezés húzódik át a következõ évekre. A hátralevõ három hónap alatt a
törvényi kötelezettség végrehajtására az önkormányzatok objektív okok miatt -
mivel nem áll rendelkezésükre pillanatnyilag a kényszerbérlõk rendelkezésére
bocsátható cserelakás - nem képesek. Az önkormányzatok illetékesei szerint a
probléma végleges rendezésére várhatóan csak 1998. közepén vagy végén kerülhet
sor.
A törvényi határidõ közeledte és a megoldatlan, áthúzódó ügyek magas száma
indokolja a törvény módosítását és egyben lehetõséget nyújt arra, hogy az
Országgyûlés átfogó értékelés alapján döntsön a kényszerbérletek felszámolását
elõsegítõ rendelkezésekrõl.
A határidõ törvényi módosítása elkerülhetetlen. Sem a belügyminisztériumi
állásfoglalások, miszerint "nem jogvesztõ hatályú a december 31-i határidõ
lejárta", sem a miniszteri válaszok nem pótolhatják az egységes értelmezéshez
jogilag is indokolt, törvény által meghatározott újabb határidõ kihirdetését.
Az Alkotmánybíróság számos határozatának indoklása kifejti, hogy "a
jogállamiság alapvetõ követelménye a jogbiztonság". A jogbiztonság alkotmányos
követelménye "megköveteli a kiszámíthatóságot, az elõreláthatóságot", azt,
hogy az érintettek a szabályozás végsõ idõpontjával biztonsággal
számolhassanak. Ezeket az alkotmányos követelményeket elsõdlegesen a
jogalkotásnak kell érvényre juttatnia. A határidõ törvényi módosítása nélkül
az érintett állampolgárok jogbizonytalansága tovább növekszik, fokozva a
feszültségeket és a kényszerbérlõk amúgy is kiszolgáltatott helyzetét.
A 2. §-hoz
Általános tendencia, hogy a bérbeadók a lakbéremelés eszközével kényszerítik
kényszerbérlõiket a mielõbbi elköltözésre. Az önkormányzatok árhatósági
jogkörükben megalkotott rendeleteikkel korlátozzák ugyan a piaci
lakbérköveteléseket, de még a fõvárosi önkormányzatok is teljesen eltérõen
határozzák meg a maximális mértéket. Ebbõl kifolyóan országos szinten a
kényszerbérlõk lakbérterhei szélsõségesen eltérõek.
Már az átlagosan 150 %-kal emelt önkormányzati lakbérek kétszeres-négyszeres
mértéke is havi 5-15 ezer Ft lakbért jelent, de az éves forgalmi érték 6-8 %-
ában meghatározott lakbérterhek elérhetik a 20-30 ezer Ft-os összeget is.
Természetesen ez az összeg a többnyire idõs, nyugdíjas kényszerbérlõknek
megfizethetetlen.
A bírósági ítéletekhez kötelezõen irányadók a helyi rendeletek. Így bár a
bírói gyakorlat, fõként a mûszaki állapot figyelembevételével általában 15-20
%-kal csökkenti a maximált mértéket, azonban a még így is magas lakbér és
egyéb rezsi-terhek nagymértékben rontják a kényszerbérlõk életkörülményeit.
Budapest, 1996. november 12.
Molnár Gyula Dr. Szabó Lajos Mátyás Csizmár Gábor