A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

H/3483.. számú

ORSZÁGGYÛLÉSI HATÁROZATI JAVASLAT

a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveirõl, a

kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerérõl

Elõadó: Dr.Baja Ferenc

Környezetvédelmi és

területfejlesztési miniszter

Budapest, 1996. november

Az Országgyûlés

......../1996.(........) OGY határozata

a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveirõl, a

kedvezményezett

területek besorolásának feltételrendszerérõl

Az Országgyûlés a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló 1996. évi

XXI. törvény 6. § e) pontja alapján a területfejlesztési támogatások és a

decentralizálás elveirõl, a kedvezményezett területek besorolásának

feltételrendszerérõl az 1997-1999. évekre a következõ határozatot hozza:

A területfejlesztési támogatások átfogó elvei

1. A területfejlesztési célkitûzések elérése érdekében a különbözõ

elkülönített állami pénzalapokat, fejezeti célelõirányzatokat és egyéb állami

pénzeszközöket, pénzügyi kedvezményeket összehangolva kell mûködtetni és

felhasználni.

2. A központi támogatások térségenkénti és fejlesztési célonkénti halmozódása

a területfejlesztés támogatási elveivel összhangban történjen. Ennek érdekében

mind országos, mind térségi szinten biztosítani kell a támogatások koordinált

felhasználását, illetve a felhasználások átláthatóságát.

2.1. A regionális és megyei területfejlesztési programok állami támogatását

alapvetõen a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló 1996. évi

XXI. törvényben nevesített pénzügyi eszközökkel - területfejlesztési

célelõirányzat, önkormányzati szabályozás keretében mûködõ területi

kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatás - szükséges elõsegíteni.

Az Országgyûlés e területfejlesztési eszközrendszer korszerûsítése érdekében:

a) szükségesnek tartja a decentralizált döntési rendszerben mûködõ

eszközök növelését, és egyidejûleg a központi döntési körben mûködõ

eszközöknek a legsúlyosabb helyzetû térségek többlettámogatására való

koncentrált felhasználását;

b) egyetért azzal, hogy a decentralizált döntési rendszerben mûködõ

pénzeszközök megyék közötti differenciált elosztása az eddiginél

fokozottabban segítse a legsúlyosabb helyzetû, hátrányos megyék

fejlesztési programjainak megvalósítását;

c) az átfedések kiküszöbölése érdekében indokoltnak tartja, hogy a

területi gazdaságfejlesztési-, munkahely-teremtési célokat elsõdlegesen a

területfejlesztési célelõirányzat, az önkormányzatok kommunális jellegû

infrastrukturális fejlesztését pedig az önkormányzati szabályozás

keretében mûködõ területi kiegyenlítést szolgáló támogatás finanszírozza.

2.2. A területfejlesztési támogatásoknál fokozatosan át kell térni a

programfinanszírozásra. A pénzügyi szabályozás ösztönözze a hosszú távú

regionális illetve megyei területfejlesztési koncepciók alapján kidolgozott

és jóváhagyott fejlesztési programok megvalósítását.

3. A területfejlesztés kormányzati, regionális és megyei fejlesztési

programjait az államháztartás fejlesztési célú eszközeinek összehangolt

felhasználásával szükséges elõsegíteni. Ennek érdekében a támogatások

odaítélésének folyamatába be kell vonni a megyei területfejlesztési

tanácsokat. A koordináció javítása érdekében a fejlesztési célú

államháztartási pénzügyi eszközrendszer teljes körû átvilágítása, az

indokolatlan átfedések kiküszöbölése, az eljárási és ellenõrzési rendszerek

közelítése, a területi kiegyenlítés követelményeinek erõsítése, továbbá az EU

állami támogatásokra vonatkozó elõírásainak, illetve ajánlásainak

figyelembevétele szükséges.

4. Az államháztartás fejlesztési célú eszközeinek a felhasználása során a

területfejlesztésben adható támogatások elsõsorban az egyes térségek gazdasági

fejlõdését szolgálják, ugyanakkor biztosítani kell a fejlesztésekhez

kapcsolódó oktatási, képzési, marketing és egyéb kísérõ programok

társfinanszírozási lehetõségét is.

5. A települések közötti jelentõs különbségek mérséklése érdekében - az

önkormányzati szabályozás keretében - külön normatív támogatással segíteni

szükséges az elmaradott és súlyos foglalkoztatási gondokkal küszködõ

települések önkormányzatait, település szintû vizsgálatok alapján történt

besorolás szerint.

II.

A területfejlesztési célelõirányzatok decentralizálásának elvei

1. Az országos jelentõségû, több megyét érintõ fejlesztési célok és programok

támogatását a területfejlesztési költségvetési elõirányzat központi pénzügyi

kerete, a térségi fejlesztési célok támogatását a megyei területfejlesztési

tanácsok decentralizált pénzügyi keretei biztosítsák.

2. A területfejlesztési célelõirányzatok decentralizált kereteit (a

területfejlesztési célelõirányzat 50 %-a, és a területi kiegyenlítést szolgáló

fejlesztési célú támogatások) elsõsorban a megyék fejlettségi szintje és

lakónépessége, valamint a kedvezményezett térségek lakónépessége alapján kell

meghatározni.

3. A decentralizált keretek megyénként differenciáltan kerüljenek

megállapításra. A differenciálásnál

a.) a területfejlesztési célelõirányzat tekintetében

- a megye lakónépességét, a decentralizálható pénzeszközök 20 %-a;

- a megye fejlettségét mutató egy fõre jutó bruttó nemzeti termék (GDP)

mutatót a

népességaránnyal súlyozva, a decentralizálható pénzeszközök 30 %-a (2.

sz.

melléklet);

- a kedvezményezett térségek lakónépességének számát, a decentralizálható

pénzeszközök 50 %-a;

b.) a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások

tekintetében

- a megye fejlettségét mutató egy fõre jutó bruttó nemzeti termék (GDP)

mutatót, a

decentralizálható keret 50 %-a;

- a kedvezményezett térségek lakónépességének számát, a decentralizálható

keret

50 %-a

mértékéig kell figyelembe venni.

III.

A területfejlesztési célelõirányzatok felhasználásának irányelvei

1. A területfejlesztést szolgáló kiemelt pénzügyi elõirányzatok felhasználása

a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvényben

meghatározott célokkal összhangban segítse elõ a gazdaság fejlõdését

megalapozó, a fenntartható fejlõdés követelményeit biztosító

területfejlesztési koncepciók és programok megvalósítását.

Ennek érdekében kiemelten támogatni kell:

- az ország társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott területein a

gazdaság

megerõsödését, a foglalkoztatást elõsegítõ fejlesztéseket és a

gazdaságfejlesztéssel

összefüggõ infrastrukturális fejlesztéseket;

- a legsúlyosabb foglalkoztatási problémákkal küzdõ körzetekben, és a

szerkezet-

átalakítás térségeiben gazdasági szerkezetváltást segítõ hatékony

munkahely-

teremtést illetve annak megtartását;

- a gazdasági és infrastrukturális fejlesztéseket azokban a térségekben,

amelyekben a

társadalmi és gazdasági elmaradottság súlyos munkanélküliséggel társul;

- a mezõgazdasági és vidékfejlesztés térségeiben a biotermékek

elõállítását, a

munkahelyteremtõ beruházásokat, különös tekintettel a mezõgazdasági

termékek

feldolgozását biztosító fejlesztéseket, az agrárintegrációt és az ezek

mûködtetéséhez

kapcsolódó termelõ infrastrukturális fejlesztéseket;

- az innovációs létesítmények létesítését, illetve elõkészítését a

megfelelõ tudományos

és szellemi háttérrel rendelkezõ központokban;

- vállalkozói övezetek kialakítását;

- nemzetközi egyezmények alapján a határmenti térségek fejlesztését.

2. A támogatások szolgálják a helyi és regionális természeti, társadalmi,

gazdasági, humán és termelõ, infrastrukturális erõforrások jobb hasznosítását

és a gazdaság szerkezeti átalakítását. Ezzel az új, értéktermelõ tevékenységek

meghonosítását, a kisvállalkozások beindulását segítõ feltételek javítását.

A támogatások is erõsítsék a területi kötõdést, a kulturális örökség

megõrzését is szolgáló helyi és regionális kezdeményezõkészség kialakulását, a

szakmai hagyományok felélesztését.

A támogatás csak olyan fejlesztések megvalósításához adható, amelyekkel együtt

a környezet terhelése nem haladja meg az életfenntartó ökoszisztéma

terhelhetõségét.

3. A területfejlesztési célelõirányzat felhasználása során prioritást kell

biztosítani a kormányzati regionális és válságkezelõ programokba illeszkedõ

fejlesztéseknek.

4. A támogatható célok és területek meghatározásánál ügyelni kell a források

és igények összhangjának megteremtésére, a pályázati célokat a források és

térségi adottságok, illetve fejlesztési célok függvényében kell meghirdetni.

5. Mindezeket figyelembe véve a következõ térségi programok, illetve

fejlesztések támogatandók a területfejlesztési célelõirányzatból:

- munkahelyteremtõ beruházások és a meglévõ foglalkoztatott létszám

megõrzését

szolgáló piac- és termékváltást elõsegítõ fejlesztések;

- vállalkozásokat segítõ innovációs központok, inkubátorházak, ipari

parkok

kiépítése és munkahelyteremtéssel járó humán infrastruktúra-

fejlesztések;

- térségi fejlesztési programok, a helyi társadalom fejlõdését,

önszervezõdését

elõsegítõ programok készítése;

- biotermékek elõállításához kapcsolódó és az agrárintegrációt elõsegítõ

fejlesztések;

- a gazdasági fejlesztéssel összefüggõ, vállalkozásokat segítõ termelõ

infrastrukturális

beruházások, így elsõsorban térségi jelentõségû energia-, közlekedés-,

víz- és

szennyvízrendszerek kiépítését, a hírközlést, a térségi hulladék

elhelyezését és

kezelését szolgáló fejlesztések;

- más jogszabályokban meghatározott vállalkozási övezetekben megvalósuló

fejlesztések;

- speciális, a helyi gazdasági fejlõdést elõsegítõ célprogramokhoz,

részfoglalkoztatást

segítõ közmunka-programokhoz, közhasznú munkavégzéshez kapcsolódó

fejlesztések;

- a falusi idegenforgalom fejlesztése.

6. A területi kiegyenlítést szolgáló támogatásokat az önkormányzatok a

következõ fejlesztések érdekében vehetik igénybe:

- a településeken vagy annak egyes területein a termelõ infrastruktúra

kiépítéséhez;

- a megszûnt mezõgazdasági szervezetektõl átvett bel- és külterületi

meglévõ

infrastrukturális hálózatok felújításához, fejlesztéséhez, beleértve a

mezõgazdasági

tevékenységhez szükséges bekötõ-, összekötõ utak kiépítését és

felújítását;

- a felszíni vízelvezetõ rendszerek kiépítéséhez, felújításához és a

holtágak

rehabilitációjához;

- ipari területek elõkészítéséhez;

- infrastrukturális fejlesztési és környezetvédelmi célú közhasznú munkák

dologi és

felhalmozási költségeihez történõ hozzájáruláshoz;

- a turizmushoz, természetvédelemhez és szociális foglalkoztatáshoz

kapcsolódó

önkormányzati fejlesztésekhez;

- a céltámogatásoknál a saját forrás kiegészítéséhez.

7. A támogatások felhasználásánál elsõdlegesen azokat a célokat kell

támogatni, amelyek térségi összefogással valósulnak meg.

8. A területfejlesztési célelõirányzat központi kerete a mûködtetési, a

tervezési és a kutatás-fejlesztési feladatok finanszírozása mellett

biztosítson támogatást:

- az Európai Unió által támogatott fejlesztési programokhoz;

- az innovációs programokhoz, vállalkozói övezetek, ipari parkok,

inkubátorházak

fejlesztési programjához;

- más központi alapokkal közös finanszírozással meghirdetett fejlesztési

programokhoz;

- több megyét érintõ regionális fejlesztési koncepciók és programok

megvalósításához;

- a megyei fejlesztési programok támogatásához, azok minõsége illetve a

források

függvényében;

- a jelentõs, legalább 100 munkahelyet teremtõ fejlesztésekhez.

9. Az állami forrásokból a fejlesztésekhez, beruházásokhoz együttesen

nyújtható támogatások elérhetõ felsõ határát - ha törvény vagy más jogszabály

másképp nem intézkedik - a megyénként egy fõre jutó bruttó nemzeti termék

(GDP) figyelembevételével a következõk szerint kell meghatározni:

a) azokban a megyékben, amelyeknél az egy fõre jutó bruttó nemzeti termék

(GDP)

nem éri el az országos átlag 75 %-át az együttesen elérhetõ

támogatások felsõ

határa

- az önkormányzati és nonprofit szervezetek által megvalósított

fejlesztéseknél,

beruházásoknál a fejlesztési költségek 100 %-a;

- a vállalkozásjellegû, profitérdekeltségû szervezetek által

megvalósított

fejlesztéseknél, beruházásoknál az elismerhetõ költségek 75 %-a;

b) azokban a megyékben, amelyeknél az egy fõre jutó bruttó nemzeti termék

(GDP)

az országos átlag 75-100 %-a között van

- az önkormányzati és nonprofit szervezetek által megvalósított

fejlesztéseknél,

beruházásoknál költségek 80 %-a;

- a vállalkozásjellegû, profitérdekeltségû szervezetek által

megvalósított

fejlesztéseknél, beruházásoknál az elismerhetõ költségek 70 %-a;

c) azokban a megyékben, amelyeknél az egy fõre jutó bruttó nemzeti termék

(GDP)

az országos átlag 100-125 %-a között van

- az önkormányzati és nonprofit szervezetek által megvalósított

beruházásoknál a fejlesztési költségek 70 %-a;

- a vállalkozásjellegû, profitérdekeltségû szervezetek által

megvalósított

fejlesztéseknél, beruházásoknál az elismerhetõ költségek 60 %-a;

d) azokban a megyékben, ahol az egy fõre jutó bruttó nemzeti termék (GDP)

meghaladja az országos átlag 125 %-át

- az önkormányzati és nonprofit szervezetek által megvalósított

beruházásoknál a fejlesztési költségek 60 %-a;

- a vállalkozásjellegû, profitérdekeltségû szervezetek által

megvalósított

fejlesztéseknél, beruházásoknál az elismerhetõ költségek 50 %-a.

IV.

A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszere

1. Kedvezményezett térségként a következõ térségtípusokat kell meghatározni:

- társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek;

- tartósan munkanélküliséggel sújtott térségek;

- az ipari szerkezet-átalakítás térségei;

- a mezõgazdasági vidékfejlesztés térségei.

2. A Kormány a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI.

törvény 27. § (1) bek. b) pontban meghatározott feladatát, az egyes térségek

meghatározását a vonzáskörzeten alapuló statisztikai körzet vizsgálata alapján

végezze el, a megyei jogú városok statisztikai vonzáskörzeteit a megyei jogú

város mutatói nélkül kell vizsgálni.

3. A térségek besorolásánál figyelembe kell venni a demográfiai, foglalkozási,

foglalkoztatási, gazdasági, infrastrukturális ellátottsági és egyéb speciális

mutatókból képzett komplex mutatót.

A komplex mutató kiszámításánál használt adatok körét az 1. sz. melléklet

tartalmazza.

4. Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségnek kell minõsíteni

azokat a statisztikai vonzáskörzeteket, amelyek az 1. sz. mellékletben

szereplõ mind a 6 mutatószám csoportból képzett komplex mutatója nem éri el az

országos átlagot.

5. Tartós munkanélküliséggel sújtott térségnek kell minõsíteni azokat a

térségeket, amelyekben 1994., 1995. és 1996. években a tartós munkanélküliek

aránya mindhárom évben meghaladta az országos átlagot.

6. Az ipari szerkezet-átalakítás térségei közé kell besorolni azokat a

térségeket, amelyekben az iparban foglalkoztatottak aránya 1990-ben

meghaladta az országos átlag kétszeresét, továbbá az iparban foglalkoztatottak

arányának csökkenése 1990-1995. között, valamint a munkanélküliség 1996.

június 20-án az országos átlagot meghaladja.

7. A mezõgazdaság vidékfejlesztés térségei közé kell besorolni azokat a

térségeket, amelyeknek alacsony az urbanitás/ruralitás indexe (1. sz.

melléklet 6.1. pont), az 1990. évi népszámláláskor az országos vidéki átlagot

meghaladó volt az agrárfoglalkoztatási arány, az országos átlag alatt van az

egy fõre jutó személyi jövedelemadó alap és a munkanélküliség az országos

átlagot meghaladja.

8. Az önkormányzati szabályozás keretében társadalmi-gazdasági szempontból

elmaradottnak illetve munkanélküliséggel sújtottnak minõsített településeket a

területfejlesztési szempontból kedvezményezettnek kell tekinteni.

9. A kedvezményezett térségek lakónépessége ne haladja meg az ország

lakosságának 1/3-át. Amennyiben az 5., 6., 7., 8. pontban meghatározott

feltételek szerint a kedvezményezett kistérségek lakónépessége meghaladja az

ország lakosságának 1/3-át, az országos átlagtól való eltérés mértékét úgy

kell meghatározni, hogy összességében az 1/3-os felsõ határ teljesíthetõ

legyen.

10. A decentralizálásnál és a kistérségek besorolásánál alkalmazott mutatókról

és módszerekrõl tájékoztató kiadványt kell készíteni és a megyei

területfejlesztési tanácsok, valamint a területfejlesztésben érintett egyéb

szervezetek és intézmények rendelkezésére kell bocsátani.

1. sz. melléklet az ......./1996. OGY határozathoz

A kistérségek besorolásánál alkalmazott mutatók

1. Demográfiai mutatók:

1.1. népsûrûség 1995 december 31. fõ/km2

1.2. a vándorlások arányának évi átlaga 1990-1995 %-ban

1.3. vitalitási index (OECD statisztikai szabvány szerint, a 18-39 éves és a

18-59 éves

korosztály hányadosa, 1990)

2. Foglalkozási szerkezeti mutatók

2.1. mezõgazdasági

2.2. ipari

2.3. tercier szektor aktív keresõk aránya %-ban, az 1990-es népszámlálás

adatai alapján.

3. A foglalkoztatás változása és a munkanélküliség mutatói

3.1. ipari foglalkoztatottak számának változása 1990-95. (1990. 100 %)

3.2. munkanélküliek aránya %-ban, 1996. június 20.*

3.3. tartósan (180 napon túl) munkanélküliek aránya %-ban, 1994. december 20.*

3.4. tartósan (180 napon túl) munkanélküliek aránya %-ban 1995. december 20.*

3.5. tartósan (180 napon túl) munkanélküliek aránya %-ban 1996. június 20.*

4. Gazdasági mutatók

4.1. gazdasági szervezetek 1000 lakosra jutó száma 1995. december 31.

4.2. gazdasági szervezetek és egyéni vállalkozások együttes területi sûrûsége,

db/km2

1995. december 31.

4.3. gazdasági szervezetek változásának dinamikája 1992-95., 1992-100 %

4.4. mezõgazdasági egyéni vállalkozások 1000 lakosra jutó száma 1994. december

31.

4.5. Egy állandó lakosra jutó SZJA alapot képezõ jövedelem, Ft 1995.

4.6. Egy állandó lakosra jutó SZJA Ft, 1995.

5. Infrastrukturális mutatók

5.1. 1000 lakosra jutó telefon-fõállomások száma, db 1995. december 31.

5.2. 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma, db 1995. december 31.

5.3. közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya %, 1995. december 31.

5.4. 1 km víz-vezetékhálózatra jutó csatornahálózat hossza, 1995. december 31.

5.5. kiskereskedelmi boltok 1000 lakosra jutó száma 1995. december 31.

5.6. a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 1000 lakosra jutó

száma

1995. december 31.

6. Egyéb, speciális mutatók

6.1. az urbanitás/ruralitás indexe (az adott kistérség népességének hány %-a

él 120 fõ/km2-

nél nagyobb népsûrûségû településen) 1995. december 31.

6.2. egyetemi és fõiskolai tanulók aránya a lakónépességbõl 1990. január 1.

6.3. a népesség átlagos iskolai végzettsége, 10-évesnél idõsebb népesség által

elvégzett

átlagos osztály(évfolyam)szám 1990. január 1.

6.4. az 1990-1995. között épült lakások száma az 1995. december 31-ei

lakásállomány %-

ában.

* A regisztrált munkanélküliek száma a december 31-ei munkavállaló-korú

állandó népességre vetítve, kivéve 1996. június 20., ahol a vetítési alap

1995. december 31.

2.sz. melléklet az ....../1996. OGY határozathoz

Allokációs képlet

a felosztható területfejlesztési pénzeszközök megyékhez rendeléséhez

A megyéhez rendelt, decentralizált pénzeszköz összege adott felosztható alapok

mellett, annak egy fõre jutó GDP fajlagos mutatója és népességszáma alapján:

Dj = D (sum) = (D sum)

xjnj

______ yj

S xjnj

j = 1

Ahol: D (sum) = a megyék közti szétosztható összeg illetve annak

meghatározott része, Ft

Dj = j a megye rendelkezésére álló, decentralizált összeg Ft-ban (j =

1-19)

nj = j megye népesség száma 1995. január 1. fõ.

xj = j megye egy fõre jutó GDP-bõl képzett mutatója. Az x értéke

legmagasabb

a legkedvezõtlenebb megyében (1.00000), a legalacsonyabb

Budapesten (0.000)

xj nj = j megye népességszámának és súlyszámának szorzata

S xjnj = a 19 megye súlyozott népességszámának összege

j = 1

xj nj

______ = yj = j megye súlyozott népesség számának aránya a megyék

képzett

összes népesség számából %.

S xjnj

j = 1

Indoklás

a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveirõl,

a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerérõl

szóló Országgyûlési Határozati javaslathoz

Általános indoklás

A fejlesztési célú államháztartási támogatások rendszere ma Magyarországon még

nem kiforrott.

A gazdaságfejlesztést, infrastruktúra-fejlesztést, foglalkoztatást,

területfejlesztést szolgáló fejezeti elõirányzatok, elkülönített állami

pénzalapok rendszere túlságosan széttagolt, indokolatlan átfedésekkel és

párhuzamosságokkal terhelt. Ezért indokolt a központi döntési körben mûködõ,

valamint a megyei területfejlesztési tanácsok decentralizált rendszerében

mûködõ támogatásokat összehangolni.

A fejlesztési támogatási rendszer fõ problémái a következõk:

- a támogatási célokat tekintve mind a gazdaságfejlesztést, mind a termelõ

infrastruktúra fejlesztését szolgáló támogatások között túlzott mértékûek az

átfedések és az egyes rendszerek közötti kölcsönös információáramlás csak

részben biztosított;

- a támogatások döntési rendszere sokrétû, a döntések sok esetben nem ott

születnek, ahol az azokhoz szükséges ismeretanyag rendelkezésre áll. A

döntési rendszereket különbözõ szintû jogszabályok szabályozzák, a

törvénytõl a miniszteri rendeletig;

- a pályázati rendszerben mûködõ támogatás iránti kérelmek beadásának,

elbírálásának rendszere, és idõbeni eljárási rendje is jelentõs eltéréseket

mutat. Ez akadályozza az azonos projektek több állami forrásból való

támogatásának átláthatóságát, ellenõrizhetõségét;

- az EU tagországokhoz viszonyítva a támogatásoknak csak viszonylag kis

hányada mûködik decentralizált döntési rendszerben. E téren elõrelépést

jelent a megyei területfejlesztési tanácsok létrejötte, ami felveti a

központi és decentralizált döntési rendszerek közötti kölcsönös

információáramlás szabályozásának szükségességét;

- a támogatási rendszerek többségében nem elégséges a területi kiegyenlítés

követelménye. Az országosan mûködõ rendszerek nem biztosítanak valóságos

többletpreferenciákat az ország elmaradott, illetve válságtérségeibõl érkezõ

pályázatoknak;

- a magyar gyakorlatban az állami támogatások halmozódása

alapvetõen nincs

szabályozva, illetve megoldatlan ennek ellenõrzése;

- a támogatási rendszer legtöbb elemében ma még nem biztosított a több éves

lefutású, döntõen beruházási projektek, illetve programok folyamatos

finanszírozása (kivételt képeznek a központi beruházások, valamint a címzett

támogatások);

Az állami támogatási rendszer EU konformitás irányába való átalakítását -

beleértve a regionális programok koordinált finanszírozási rendszerének

szélesebb körû bevezetését is -, fokozatosan szükséges megvalósítani. Az

átalakítás érinti a költségvetés fejezeti és címrendjének módosítását, a

költségvetési tervezés módszereinek áttekintését és a pályázati rendszerû

támogatások szabályainak teljes körû áttekintését. A fokozatos korszerûsítést

indokolja az is, hogy ha az ez évben megalakult megyei és regionális

területfejlesztési tanácsok 1997-ben dolgozzák ki területfejlesztési

programjaikat, azok figyelembe vételére csak az 1998. évi költségvetés

tervezése során lesz lehetõség.

Az 1997 évben javasolható konkrét korszerûsítési lépéseknél alapelvnek kell

tekinteni, hogy elsõdlegesen a különbözõ államháztartási pénzek koordinált,

átlátható felhasználásának lehetõségeit kell megteremteni, emellett meg kell

kezdeni, illetve fel kell gyorsítani a különbözõ források integrált

felhasználásán alapuló program-finanszírozási rendszer kidolgozását. A

programfinanszírozás elvének megfelelõ támogatási elvek teljes körû

érvényesítésére csak hosszabb távon lesz lehetõség, ezért a most benyújtott

Országgyûlési Határozati javaslat olyan szabályozásra tesz javaslatot, ami

biztosítja a fokozatos átmenetet a programfinanszírozás rendszerébe.

Részletes indoklás

az I. fejezethez

A Határozati javaslat I. fejezete az általános támogatási elvekben az

általános indoklásban bemutatott támogatási rendszer fõbb problémáinak

fokozatos megoldására tesz javaslatot.

a II. fejezethez

Az Európai Unióban az elmaradott régiókat az egy fõre jutó GDP alapján

határozzák meg, ha azok az EU átlag 75 %-át nem érik el.

Az 1 fõre jutó bruttó nemzeti termék alacsony szintje együtt jár a lakosság

alacsony jövedelemi viszonyaival, és összefüggés mutatható ki a

munkanélküliséggel is. Alapvetõ feladat ezért a gazdasági növekedés

elõmozdítása mind a munkahelyteremtéssel, mind a munkahelyek létesítéséhez

szorosan kapcsolódó infrastrukturális feltételekkel. Ezért a

területfejlesztési célelõirányzat decentralizálásának egyik fõ szempontja a

gazdasági elmaradottságot jelzõ GDP.

A megyei fajlagos GDP értéke, mint a fejlettséget illetve az elmaradottságot

jelzõ érték az egész megye általános gazdasági helyzetét mutatja. A területi

fejlettségbeli különbségek azonban megyén belül is jelentõsek, és a hátrányos

vagy többszörösen hátrányos helyzetû térségek kiterjedése eltérõ, így

jelentõsen különböznek az egyes megyék a hátrányos körülményekkel, rossz

esélypozíciókkal érintett lakónépesség számában. Ez indokolja, hogy a

kedvezményezett területek lakónépességének száma a decentralizált pénzügyi

keretek meghatározásának szempontja legyen.

a III. fejezethez

A területfejlesztés alapvetõ feladata a társadalmi-gazdasági szempontból

elmaradott, az ipari szerkezet-átalakítás és a mezõgazdasági vidékfejlesztés

térségeinek, továbbá a tartós munkanélküliséggel sújtott térségeknek a

fejlesztése, felzárkóztatása. Ennek érdekében kell történnie a gazdaság

szerkezet-átalakításának és a gazdasági növekedés beindításának. A

gazdaságfejlesztés támogatása kihat a jövedelemtermelésre, közvetve növeli a

lakosság tõkeerejét a vállakozások továbbfejlesztésére, újak szervezésére.

Ezért célszerû, hogy a területfejlesztési célelõirányzat felhasználásánál

prioritást kapjon a munkahelyteremtés és a munkahelyek megõrzése, a

gazdaságfejlesztést elõsegítõ infrastrukturális, innovációs stb. programok

támogatása.

A források felhasználásának hatékonyságát, az eszközök takarékosabb

felhasználását segítheti az egymásra épülõ vállalkozói, infrastrukturális

programok kidolgozása és megvalósítása. Az ebben rejlõ elõnyök kihasználása

érdekében szükséges e programok megkülönböztetett elbírálása.

A területi kiegyenlítést szolgáló támogatás a területfejlesztési szempontból

kedvezményezett térségekben mûködõ önkormányzatok termelõ infrastruktúra

kiépítéséhez nyújt támogatást. Az ezekben a térségekben mûködõ

önkormányzatoknál a térség alacsony jövedelemteremtõ képessége miatt, az

infrastrukturális elmaradottság felszámolásához rendelkezésre álló helyi

források nem kielégítõek. A jelenlegi infrastrukturális ellátottsági színvonal

mellett az új vállalkozások létrehozása, a gazdasági növekedés megindulása nem

várható. A felzárkóztatás és a gazdaság infrastrukturális feltételeinek

javítása érdekében indokolt a kiegyenlítõ támogatási rendszernek a

mûködtetése.

A területfejlesztési célelõirányzat központi kerete szolgál a megyei kereteket

túllépõ országos jelentõségû fejlesztések támogatására. Emellett figyelembe

kell venni azt is, hogy egyes fejlesztések támogatási igénye meghaladja az

adott megyére jutó decentralizált keretek mértékét. Az Európai Unió által

támogatott fejlesztési programok megvalósítása is központi támogatást igényel.

Az innovációs programok, vállalkozói övezetek, ipari parkok megvalósításának

támogatási igénye meghaladja a decentralizált keretekbõl nyújtható támogatási

lehetõségeket. Létrehozásuk sorrendjét központi döntésekkel kell meghatározni,

és azokhoz a támogatást biztosítani.

A megyei jövedelemtermelõ képesség alapvetõen befolyásolja a fejlõdés ütemét.

A jövedelemtermelõ képességet mutató egy fõre jutó GDP-hez javasoljuk kötni a

több állami forrásból adható támogatások együttes mértékét. Ez a

differenciált, összevont támogatási mérték jelentheti az esélyegyenlõség

megteremtésének közelítését, illetve biztosítja a fejlesztések halmozódásának

területi szempontú szabályozását.

a IV. fejezethez

A kedvezményezett kistérségek meghatározásánál a statisztikai vonzáskörzetek

vizsgálatát azért javasoljuk, mert a statisztikai vonzáskörzetek viszonylag

stabil, az egész országot lefedõ rendszert alkotnak.

A javasolt kedvezményezett térségtípusok lényegében megegyeznek az Európai

Unióban is alkalmazott térségi formákkal. A területfejlesztésrõl és

területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény meghatározta a társadalmi-

gazdasági szempontból elmaradott, az ipari szerkezet-átalakítási, a

mezõgazdasági és vidékfejlesztési térségek fogalmát. Magyarországon jelenleg

indokolt kiemelten kezelni a tartós munkanélküliséggel sújtott térségeket,

mivel az elhúzódó munkanélküliség felszámolása, az abból eredõ hátrányok

oldása érdekében ezeknek a térségeknek a támogatása is indokolt.

A térségtípusok vizsgálatára az 1. sz. mellékletben szereplõ 6 mutató

csoportot javasoljuk.

A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térséget egy komplex mutatószám

rendszerrel javasoljuk meghatározni, amely magában foglalja a gazdasági, az

infrastrukturális, a foglakoztatási, a demográfiai és egyéb speciális

jellemzõket. A mutatók kiválasztásának alapvetõ szempontja az volt, hogy

valamennyi kistérségre egyaránt rendelkezésre álljanak és megfelelõen

jellemezzék a kistérségek átfogó helyzetét. Az alkalmazott módszernél a

mutatók alapján a térségek egymással kerültek összevetésre, így a relatív

különbségek alapján a hátrányos helyzet kellõen bemutatható.

A tartós munkanélküliséggel sújtott térségeknél a meghatározás alapja a

munkanélküliség aránya és tartóssága. Az a kistérség kerül ebbe a

kedvezményezett térségtípusba, amelyekben a tartós - 180 napon túli -

munkanélküliség az elmúlt 3 év mindegyikében meghaladta az országos átlagot.

Az ipari szerkezet-átalakítás térségeiben az egyoldalú ipari struktúra miatt a

foglalkoztatottak száma erõsen csökkent, amelyet erõsített az, hogy bel- és

külföldi vállalkozások a kedvezõbb adottságú térségekbe települtek. Ezeknek a

térségeknek a meghatározásánál az iparban foglalkoztatottak számának a

változása illetve a munkanélküliség helyzete a meghatározó. Ipari térségnek

azokat a kistérségeket tekintjük, amelyekben 1990-ben az iparban

foglalkoztatottak aránya az országos átlag kétszeresét meghaladta. Ezek közül

"ipari szerkezet-átalakítás térségei" címen a területfejlesztés szempontjából

kedvezményezett térségként azokat a kistérségeket javasoljuk meghatározni,

amelyekben az iparban foglalkoztatottak arányának csökkenése, és a

munkanélküliség az országos átlagot meghaladja.

A mezõgazdasági és vidékfejlesztés térségeit a kedvezményezett térségek között

azért javasoljuk meghatározni, mert az ország egyes kistérségeiben a gazdaság

és a jövedelem alapját a mezõgazdaság határozza meg. A jelenlegi

feltételrendszerben ezen térségek közül a legrosszabb helyzetûek strukturális

átalakításának a támogatása indokolt.

Ebbe a kedvezményezett formába kerülnek be azok a kistérségek, amelyekben az

agrárágazatban foglalkoztatottak aránya az országos vidéki átlagot meghaladja,

a munkanélküliség az országos átlag fölött, az egy fõre jutó SZJA az országos

átlag alatt van. Fontos a térség meghatározásánál, hogy milyen a

településszerkezete a kistérségnek, továbbá rendelkezik-e a térség olyan

központtal, amely befolyásolhatja a térség fejlõdését, illetve képes-e vonzani

olyan befektetéseket, amely a térség egészét fellendítheti. A

településhálózatot az urbanitás/ruralitás indexével javasoljuk figyelembe

venni.

Az 1996-ban érvényes térségi besorolást, a megyei jogú városok körzeteinek a

komplex mutatóját jelentõsen befolyásolta a város viszonylagos kedvezõ

helyzete. Ugyanakkor a városkörnyéki térség tényleges helyzete, leszámítva a

nagyváros közelségét, esetenként még rosszabb is, mint a nagyvárosoktól

távolabb esõ térségek helyzete.

A területfejlesztési támogatás irányelveirõl és a kedvezményezett területek

besorolásának feltételrendszerérõl szóló 84/1993. (XI.11.) Országgyûlési

Határozat alapján a kedvezményezett településekben 1993-ban az ország

lakosságának kb. 15 %-a élt. Az elmúlt években a kedvezményezett térségek,

települések köre folyamatosan növekedett. 1996-ban az ott élõk aránya már

meghaladta a 26 %-ot. A támogatási források szétaprózásának megakadályozása

érdekében a kedvezményezett térségek lakónépességének felsõ határát az ország

népességének egyharmadában határozza meg.

Indoklás

a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveirõl valamint a

kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerérõl szóló

Országgyûlési Határozati javaslathoz

Általános indoklás

A fejlesztési célú államháztartási támogatások rendszere ma Magyarországon még

nem kiforrott.

A gazdaságfejlesztést, infrastruktúra-fejlesztést, foglalkoztatást,

területfejlesztést szolgáló fejezeti elõirányzatok, elkülönített állami

pénzalapok rendszere túlságosan széttagolt, indokolatlan átfedésekkel és

párhuzamosságokkal terhelt. Ezért indokolt a központi döntési körben mûködõ,

valamint a megyei területfejlesztési tanácsok decentralizált rendszerében

mûködõ támogatásokat összehangolni.

A fejlesztési támogatási rendszer fõ problémái a következõk:

- a támogatási célokat tekintve mind a gazdaságfejlesztést, mind a termelõ

infrastruktúra fejlesztését szolgáló támogatások között túlzott mértékûek az

átfedések és az egyes rendszerek közötti kölcsönös információáramlás csak

részben biztosított;

- a támogatások döntési rendszere sokrétû, a döntések sok esetben nem ott

születnek, ahol az azokhoz szükséges ismeretanyag rendelkezésre áll. A

döntési rendszereket különbözõ szintû jogszabályok szabályozzák a törvénytõl

a miniszteri rendeletig;

- a pályázati rendszerben mûködõ támogatások iránti kérelmek beadásának,

elbírálásának rendszere, és idõbeni eljárási rendje is jelentõs eltéréseket

mutat. Ez akadályozza az azonos projektek több állami forrásból való

támogatásának átláthatóságát, ellenõrizhetõségét;

- az EU tagországokhoz viszonyítva a támogatásoknak csak viszonylag kis

hányada mûködik decentralizált döntési rendszerben. E téren elõrelépést

jelent a megyei területfejlesztési tanácsok létrejötte, ami felveti a

központi és decentralizált döntési rendszerek közötti kölcsönös

információáramlás szabályozásának szükségességét

- a támogatási rendszerek többségében nem elégséges a területi kiegyenlítés

követelménye. Az országosan mûködõ rendszerek nem biztosítanak valóságos

többletpreferenciákat az ország elmaradott, illetve válságtérségeibõl érkezõ

pályázatoknak;

- a magyar gyakorlatban az állami támogatások halmozódása

alapvetõen szabályozatlan, illetve megoldatlan ennek ellenõrzése;

- A támogatási rendszer legtöbb elemében ma még nem biztosított a több éves

lefutású, döntõen beruházási projektek, illetve programok folyamatos

finanszírozása (kivételt képeznek a központi beruházások, valamint a címzett

támogatások).

Az állami támogatási rendszer EU konformitás irányába való átalakítását, -

beleértve a regionális programok koordinált finanszírozási rendszerének

szélesebb körû bevezetését is - fokozatosan szükséges megvalósítani. Az