Magyar Köztársaság Kormánya

T/3566.. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a halászatról és a horgászatról

Elõadó:

Dr. Nagy Frigyes

fölmûvelésügyi miniszter

Budapest, 1996. december

Törvényjavaslat

a halászatról és a horgászatról

Az Országgyûlés

az állat- és növényvilág természetes sokféleségének fenntartása, folyamatos

megújulása, a halászati jognak a piacgazdaság követelményeivel, valamint a

vízi élõvilág és a vizek természeti környezete védelmével harmonizáló

gyakorlása érdekében a halászat feltételeinek meghatározására

a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet

Bevezetõ rendelkezések

A törvény tárgya és hatálya

1. §

(1) E törvény a halászati jog gyakorlásának feltételeit, a Magyar Köztársaság

területén levõ vizeken és halászatra alkalmas vízilétesítményeken folyó, a

halgazdálkodással, a hal- és élõhelyének védelmével összefüggõ

tevékenységeket, az ezeket végzõ személyek jogait és kötelezettségeit,

valamint a halászati igazgatással összefüggõ feladat- és hatásköröket

szabályozza.

(2) E törvény hatálya a horgászat, a tiltott eszközök és módok, a halászati

õrzés, a halállományt, illetõleg táplálékforrását veszélyeztetõ vad gyérítése,

a külföldrõl származó egyedek telepítése vonatkozásában a haltenyésztési

létesítményre (halastó) is kiterjed.

(3) Védett hal esetében e törvény rendelkezéseit a természet védelmérõl szóló

törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Értelmezõ rendelkezések

2. §

(1) E törvény alkalmazásában:

a) hal: a "halak" állatrendszertani osztályba tartozó állatfaj. A halra

vonatkozó rendelkezéseket - az e törvényben meghatározott esetekben -

alkalmazni kell a haltáplálékszervezetre, a rákra, a békára, a kagylóra, a

piócára, valamint ezek egyedfejlõdési alakjaira is (a továbbiakban együtt: más

hasznos víziállat).

b) halászat: a halnak megengedett módon és eszközzel halászati

vízterületen történõ fogása - ide értve a horgászatot is -, illetve gyûjtése,

továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése, valamint a hal- és

élõhelyének védelmét szolgáló tevékenység;

c) horgászat: a halászati vízterületen a halnak horgászeszközzel

(készséggel) vagy a csalihalnak 1 m2-nél nem nagyobb, emelõhálóval való

fogása;

d) halászati vízterület: az a víz, amely jellegének megváltoztatása

nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, és amelyet a halászati

hatóság halászati vízterületté nyilvánított;

e) halastó: az a vízfeltöltést és lecsapolást biztosító mûtárgyakkal

(zsilipekkel) ellátott mesterséges vízterület, amelyet haltenyésztésre

használnak, ide értve a teleltetõ és ivadéknevelõ tavakat, valamint a táp- és

lecsapoló csatornákat.

(2) A nem halászható (horgászható) halfajok és víziállatok körét a

földmûvelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) a természetvédelemért

felelõs miniszterrel együtt rendeletben határozza meg.

II. fejezet

A halászati jog

A halászati jog fogalma

3. §

(1) A halászati jog - mint vagyonértékû jog - a halászattal összefüggõ

jogosultságok és kötelezettségek összessége, amely - ha e törvény másképp nem

rendelkezik - a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része.

(2) Holtág és bányató esetében a halászati jog a Magyar Államot illeti.

(3) A halászati jog haszonbérbe adható.

A halászati jog jogosultja

4. §

(1) Ha a halászati vízterület

a) kizárólag egy személy - ide értve a Magyar Államot is - tulajdonában

van, a halászati jog a tulajdonost önállóan (a továbbiakban: önálló halászati

jog);

b) több személy - ide értve a Magyar Államot is - tulajdonában van, a

halászati jog a tulajdonosokat közösen (a továbbiakban: társult halászati jog)

illeti meg.

(2) Társult halászati jog esetén a tulajdonosok

a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselõ személyérõl;

b) a halászati vízterületté nyilvánításra irányuló kérelem benyújtásáról;

c) a halászati jog gyakorlásának módjáról

a tulajdonukban levõ vízterület nagysága szerinti szavazati arányban, egyszerû

szótöbbséggel határoznak, és ilyen arányban viselik a halászati jog

gyakorlásával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból.

(3) Társult halászati jogra egyebekben a Polgári Törvénykönyv 142-143., 145-

146. §-ainak rendelkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni.

5. §

(1) A halászati jog jogosultjának általában a halászati vízterület

tulajdonosát, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott esetben pedig a

haszonbérlõt kell tekinteni.

(2) A halászati jog gyakorlásával kapcsolatos kötelezettségek és jogok e

törvényben foglaltak szerinti teljesítéséért, illetõleg gyakorlásáért a

jogosult felel.

(3) A jogosultakról a halászati hatóság nyilvántartást vezet.

A halászati vízterület

6. §

Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a víz halászati vízterületté

nyilvánítását a halászati hatóságtól kell kérni. A halászati hatóság a

határozatát a vízügyi, a környezetvédelmi hatóság - természeti, illetve védett

természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság - szakhatósági

hozzájárulásával hozza meg.

7. §

A 6. § szerinti víz halászati vízterületté nyilvánítása iránti kérelemnek

tartalmaznia kell:

a) a vízterület megnevezését, fekvésére, határvonalaira, tulajdoni és

használati viszonyaira vonatkozó adatokat;

b) a vízterület által érintett ingatlan mûvelési ágának megjelölését.

A különleges rendeltetésû halászati vízterület

8. §

(1) A halászati vízterület

a) a génállomány megõrzése érdekében,

b) oktatási vagy kutatási célból,

c) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt vagy

d) más közérdekbõl

különleges rendeltetésûvé nyilvánítható.

(2) A különleges rendeltetés közérdekbõl történõ megállapítását a közérdek

érvényesítésével érintett miniszter, illetõleg helyi önkormányzat (fõvárosban

a Fõvárosi Önkormányzat) a miniszternél kezdeményezheti, aki az erre vonatkozó

határozatában a halászati jog hasznosításával kapcsolatosan különleges

feltételeket állapíthat meg.

(3) A halászati vízterület közérdekbõl történõ különleges rendeltetésûvé

nyilvánításából eredõ költség megtérítésérõl, valamint a jogosult

kártalanításáról a kezdeményezõ köteles gondoskodni.

A hal tulajdonjogának megszerzése

9. §

(1) A jogosult - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a hal, illetve más

hasznos víziállat tulajdonjogát annak jogszerû kifogásával (gyûjtésével)

szerzi meg.

(2) A hal (más hasznos víziállat) tulajdonjoga a jogosultat illeti, ha a

halászati vízterület is a tulajdonában van.

(3) Az elhullott hal (más hasznos víziállat) a lelés helyével érintett

halászati vízterület szerinti jogosult tulajdonába kerül.

A halászati jog gyakorlása

10. §

(1) A halászati jogot a jogosult köteles gyakorolni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a

halászati jog gyakorlásának minõsül az is, ha a jogosult a hal- és élõhelyének

védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tesz.

A Magyar Állam önálló halászati jogának gyakorlása

11. §

A Magyar Államot megilletõ halászati jog gyakorlásával kapcsolatos

jognyilatkozatokat, ide értve a 12. §-ban foglaltakat is, az állam nevében a

miniszter - az érintett miniszterekkel egyetértésben - teszi meg.

12. §

(1) Az államot megilletõ önálló halászati jog hasznosítása nyilvánosan

meghirdetett pályázat alapján, haszonbérbe adás útján történik.

(2) A haszonbérbe adásra vonatkozó pályázatot

a) a fennálló haszonbérleti szerzõdés lejárata elõtt legalább hat

hónappal, vagy

b) a halászati jog elsõ alkalommal történõ haszonbérbe adása esetén az e

törvény hatálybalépését követõ harminc napon belül;

c) újonnan keletkezett vizek esetén a halászati vízterületté nyilvánítást

követõ hatvan napon belül

kell kiírni.

(3) A pályázati kiírásnak tartalmazni kell a halászati vízterület

megnevezését és nagyságát, a halászati jog haszonbérbe adásának az adott

vízterületre, illetve a vízminõség megóvására meghatározott feltételeit,

valamint a pályázat benyújtásának határidejét és helyét. A pályázati kiírás

egyéb tartalmi követelményeket is meghatározhat.

(4) A pályázati kiírást a helyben szokásos módon a Földmûvelésügyi

Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hivatalos lapjában, valamint a

szaklapokban közzé kell tenni.

13. §

A pályázatnak tartalmaznia kell a halgazdálkodás tervezett célját és a

26. § (1) bekezdésében foglalt elõírás teljesítésére tervezett intézkedéseket,

valamint a 12. § (3) bekezdésében meghatározottak teljesítésére vonatkozó

elképzeléseket.

A halászati jog haszonbérbe adása

14. §

(1) A halászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezõgazdasági

haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell

alkalmazni.

(2) A halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerzõdést határozott idõre

kell megkötni.

(3) A bérbeadó a halászati jog haszonbérletére kötött szerzõdést azonnali

hatállyal akkor is felmondhatja, ha a haszonbérlõ

a) a haszonbérleti szerzõdésben vállalt, valamint az e törvényben írt

kötelezettségeit a teljesítésre megfelelõ határidõt tartalmazó felszólítás

ellenére sem teljesíti;

b) a halászati jogot alhaszonbérletbe adja;

c) a természetvédelem, illetve a vízgazdálkodás érdekeit súlyosan

veszélyezteti.

(4) Nem minõsül a halászati jog alhaszonbérbe adásának a területi engedély

kiadása (23. §).

15. §

(1) A haszonbérleti szerzõdést nyilvántartásba vétel céljából legkésõbb annak

aláírásától számított hatvan napon belül kell a haszonbérlõnek a halászati

hatósághoz bejelenteni.

(2) Ha a haszonbérleti szerzõdés megkötésekor a korábbi halgazdálkodási terv

még érvényben van, újat csak a korábbi lejáratakor kell készíteni.

(3) A halászati jog haszonbérletére kötött szerzõdés megszûnésekor, eltérõ

megállapodás hiányában, a haszonbérlõ követelheti az el nem vihetõ halászati

berendezéseknek, létesítményeknek - ide értve a telepítési költségek meg nem

térült részét is -, valamint az okszerû gazdálkodás mértékéig a hasznos

beruházásoknak a szerzõdés megszûnésekori tényleges értékét. A haszonbérlõ

mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási

kötelezettségének eleget nem tesz.

A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlanra vagy tevékenységre vonatkozó

rendelkezések

16. §

(1) A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója -

eltérõ megállapodás hiányában - köteles tûrni, illetve lehetõvé tenni, hogy az

ingatlanon keresztül a jogosult - ha az másképp nem lehetséges - a vízhez a

külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az

ingatlanon a halászati tevékenység idõtartamára fogási eszközt elhelyezzen,

illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet folytasson, valamint a

fogási zsákmányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog).

(2) A vízparti ingatlanra is kiterjedõ áradás esetén annak tulajdonosa

köteles tûrni, illetõleg lehetõvé tenni a halivadéknak a halászati

vízterületre történõ visszajuttatását.

(3) Az ingatlan tulajdonosát, használóját az (1)-(3) bekezdés szerinti

korlátozásból eredõ károkozás miatt kártalanítás illeti meg.

17. §

(1) A vízilétesítmény üzemeltetõje köteles a jogosultat a víz leeresztésével,

feltöltésével járó, vagy más halászatot akadályozó tevékenységének

megkezdésérõl és annak várható idõtartamáról - a szükséghelyzetet kivéve -

legalább nyolc nappal megelõzõen értesíteni.

(2) A hal természetes mozgását akadályozó létesítmény építéséhez

(átalakításához, felújításához, megszûntetéséhez stb.) a halászati hatóság, a

vízügyi hatóság, valamint természeti, illetõleg védett természeti terület

esetén a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.

(3) A nagyértékû természetes vízi halállományok ívási vándorlásának

biztosítása érdekében a halászati hatóság a folyókon épülõ duzzasztómûvek

beruházóját (üzemeltetõjét) hallépcsõ létesítésére és mûködtetésére

kötelezheti.

18. §

A halászati vízterületen bekövetkezett halpusztulás esetén a víz

gazdálkodója (a vízilétesítmény üzemeltetõje), a vízparti ingatlan

tulajdonosa, használója, valamint a jogosult a vízmintavételt és a szükséges

vizsgálat elvégzését a 37. § (2) bekezdésében megjelölt szervezet számára

köteles lehetõvé tenni és tûrni.

III. Fejezet

A halgazdálkodás

A halfogásra jogosító okmányok

19. §

(1) A halászati tevékenység - ide értve a tudományos kutatási célból való

végzését is - a halászati hatóság által kiadott érvényes halászati vagy

horgászati engedéllyel (a továbbiakban: állami halászjegy, állami horgászjegy)

folytatható. Az adott halászati vízterületen és a halastavon a halászati

tevékenység végzéséhez - ha azt nem a jogosult, vagy a nevében eljáró személy

vagy szervezet végzi - a jogosult területi engedélye is szükséges.

(2) A halászati tevékenységet végzõ személy köteles magánál tartani az állami

halászjegyet, az állami horgászjegyet és a területi engedélyt (a továbbiakban

együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a jogosult, a halászati õr, a

halászati-, a természetvédelmi-, valamint a rendõrhatóság ellenõrzésre

felhatalmazott képviselõjének felhívására bemutatni.

Az állami halászjegy és az állami horgászjegy

20. §

(1) Az állami halászjegyet vagy -horgászjegyet az elsõ fokú halászati hatóság

egy évre - díj fizetése ellenében - adja ki.

(2) A 14. életévét be nem töltött személy, illetve a 70. életévét betöltött

személy mentes az állami horgászjegy díjának megfizetése alól.

(3) Az állami halászjegyet az igénylõ lakóhelye szerinti elsõ fokú halászati

hatóság adja ki. Az állami horgászjegy kiadására jogosult hatóságot, illetve

szervezetet a miniszter rendeletben jelöli ki.

21. §

(1) Állami halászjegyet az a személy kaphat, akinek korábban már volt

halászjegye, vagy - ha e törvény másképp nem rendelkezik - halászvizsgával

rendelkezik. A halász szakmunkás képesítés a halászvizsgát helyettesíti.

(2) Állami horgászjegyet az a személy kaphat, aki a - (3) bekezdésben

foglaltak kivételével - rendelkezik a halászati hatóság által igazolt

horgászvizsgával, vagy az elõzõ évi horgászjegyét bemutatja.

(3) Nem magyar állampolgár horgászvizsgát nem köteles tenni.

(4) A halász-, és a horgászvizsga követelményeit, rendjét, a vizsgadíj

mértékét és megfizetésének módját a miniszter rendeletben határozza meg.

(5) A halász-, illetve a horgászvizsga lefolytatására jogosult hatóságot,

illetve szervezetet, valamint az állami halászjegy és -horgászjegy mintáit,

díjának mértékét és megfizetésének módját a miniszter rendeletben határozza

meg.

22. §

(1) Állami halászjegy vagy -horgászjegy nem adható ki annak a személynek

a) akit a hal fogásával (gyûjtésével) összefüggésben elkövetett

szabálysértés, vagy bûncselekmény miatt jogerõsen felelõsségre vontak,

b) akivel szemben halvédelmi bírságot szabtak ki

a kiadás iránti kérelem idõpontjától visszamenõleg egy éven belül.

(2) Megtagadható az állami halászjegy vagy horgászjegy kiadása, annak a

személynek, akit a hal fogásával (gyûjtésével) összefüggésben elkövetett

bûncselekmény miatt a kiadás iránti kérelem idõpontjától visszamenõleg három

éven belül jogerõsen felelõsségre vontak.

(3) Az állami halászjegyet, -horgászjegyet a halászati hatóság egy év

idõtartamra visszavonja attól a személytõl, akinek a halászattal,

horgászattal, illetõleg a hal fogásával összefüggésben jogerõsen

szabálysértési vagy büntetõjogi felelõsségét állapították meg.

(4) A szabálysértési hatóság, a bíróság, illetõleg a halvédelmi bírságot

kiszabó halászati hatóság köteles az elkövetõ lakóhelye szerint illetékes

halászati hatóságot a halászattal, horgászattal, illetve a hal fogásával

összefüggõ felelõsség megállapításáról értesíteni.

A területi engedély

23. §

(1) Területi engedély csak halászati vízterületre, illetõleg halastóra adható

ki.

(2) A jogosult területi engedély adásával más személy (a továbbiakban:

engedélyes) számára biztosíthat halászati vagy horgászati lehetõséget.

Területi engedélyt két vagy több jogosult együttesen is kiadhat.

(3) A jogosult köteles nyilvántartást vezetni

a) az általa kiadott területi engedélyekrõl, valamint

b) a telepített, illetve

c) a kifogott hal mennyiségérõl és faj szerinti összetételérõl (fogási

napló összesítõ),

és a halászati hatóság számára a nyilvántartásába a betekintést lehetõvé

tenni.

(4) A területi engedély csak az állami halászjeggyel vagy -horgászjeggyel

együtt jogosít halászatra vagy horgászatra.

(5) A területi engedélyt a jogosult köteles nevének (cégének), címének

(székhelyének) feltüntetésével írásba foglalni és abban meg kell jelölnie:

a) az engedélyes nevét és lakcímét;

b) a halászati vízterületet, illetve azt a vízszakaszt, amelyre az

engedély vonatkozik;

c) az engedély érvényességének idõtartamát;

d) az alkalmazható halászeszközt vagy azt, hogy a jegy kizárólag csak

horgászatra jogosít;

e) az e törvényben elõírt tilalmak, és korlátozások alapján az általa

megállapított fogási tilalmat és korlátozást.

(6) A halászati tevékenységet tudományos kutatási célból végzõ személy

részére kiadott területi engedélyben a kutatási célt is fel kell tüntetni.

(7) Az engedélyes a kifogott hal mennyiségérõl, és faj szerinti

összetételérõl - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - fogási naplót köteles

vezetni.

Tiltott eszközök és módok

24. §

(1) Tilos a hal fogásához minden olyan fogási eszköz, illetve -mód

alkalmazása, amely a halállományt, és élõhelyét károsíthatja.

(2) Tilos a hal fogásához különösen

a) mérgezõ- vagy kábító hatású anyag;

b) robbanóanyag;

c) szúrószerszám, illetve

d) búvárszigony vagy más, halfogásra alkalmas búváreszköz

használata.

(3) Tilos folyóvízen olyan halfogóeszköz vagy -készülék, továbbá olyan fogási

mód alkalmazása, amely átlagos vízállás esetén a folyó, illetve a holtág,

mellékág medrének felénél többet keresztirányban folyamatosan elzár.

25. §

(1) A jogosult az elektromos eszközzel történõ halfogás idõpontját köteles a

területileg illetékes halászati hatóságnak elõzetesen bejelenteni.

(2) Elektromos eszközzel tilos hal fogását (gyûjtését) az április 30. és

szeptember 30. napja közötti idõszakban végezni. Folyóvízen azonos

vízszakaszon havonta egy alkalommal lehet elektromos eszközzel halászni.

(3) Az (2) bekezdésben foglalt korlátozások alól a halászati hatóság indokolt

esetben, a jogosult kérelmére, illetõleg hozzájárulásával

a) keltetõházi szaporításhoz szükséges anyahalak begyûjtéséhez;

b) ártéren végzett ivadékmentéshez;

c) rendkívüli kár elhárítása miatt szükséges lehalászáshoz;

d) tudományos célt szolgáló vizsgálati anyag begyûjtéséhez

felmentést engedélyezhet.

(4) Védett természeti területen - a rendkívüli kár megelõzéséhez szükséges

állománymentés, továbbá tudományos kutatási célt szolgáló vizsgálati anyag

begyûjtése kivételével - tilos az elektromos halászat. Az állománymentést,

továbbá a tudományos célú gyûjtést a természetvédelmi hatóság - a halászati

hatóság szakhatósági hozzájárulásával engedélyezi.

(5) Elektromos eszközzel kizárólag elektromos halászgépkezelõ szakmunkás

képesítéssel rendelkezõ személy halászhat.

A halgazdálkodás tervszerûsége

26. §

(1) A jogosult a halállomány és élõhelyének megújulása érdekében köteles a

halászati vízterületen az élõhelyre jellemzõ fajú évenkénti állománypótlás

mellett oly módon gazdálkodni, hogy az élõhelynek megfelelõ korú és sûrûségû

halállomány tartósan fennmaradjon.

(2) Öt évre szóló halgazdálkodási tervet köteles a jogosult készíteni arra a

halászati vízterületre, amely más halászati vízterülettel olyan

összeköttetésben van, hogy az lehetõvé teszi a hal szabad átjutását.

(3) A (2) bekezdés szerinti halászati vízterületen a halgazdálkodás

szakszerûségének biztosítása érdekében a miniszter elõírhatja megfelelõ szintû

halászati szakirányú végzettséggel rendelkezõ személy jogosult által történõ

foglalkoztatását. Nem kötelezõ a halászati szakirányú végzettséggel rendelkezõ

személy foglalkoztatása, ha a jogosult rendelkezik a megfelelõ halászati

végzettséggel, és azt a halászati hatósághoz nyilvántartás céljából

bejelentette.

(4) A kötelezõ foglalkoztatásra, valamint a halászati képesítésre vonatkozó

szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg.

27. §

A halgazdálkodási tervet az elsõ fokú halászati hatóság hagyja jóvá. A

halgazdálkodási terv jóváhagyásához a környezetvédelmi,

a) természeti és védett természeti terület esetén a természetvédelmi,

b) vízilétesítmény esetén pedig a vízügyi

hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.

28. §

A halgazdálkodási terv tartalmazza:

a) a halászati vízterület azonosító adatait (helyrajzi számát, a jogosult

nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét);

b) a vízterületen tervezett halgazdálkodást és más, halászattal

összefüggõ hasznosítási célokat;

c) az alkalmazható halászati és horgászati eszközök és módszerek

megjelölését;

d) az évenkénti haltelepítés mennyiségére vonatkozó adatokat, halfaj és

korosztály szerinti megosztásban;

e) a víz minõségének és halgazdálkodási értékének védelmét célzó

intézkedéseket - beleértve a hal etetését vagy takarmányozását is;

f) a halgazdálkodás érdekében a vízinövény- és víziállat-állomány

fenntartására tervezett intézkedéseket, valamint

g) a halállomány õrzése módjának, a halászati õrök létszámának,

h) a területi engedélyek fajtáinak és mennyiségének meghatározását.

29. §

A halászati hatóság a halgazdálkodási terv jóváhagyását megtagadja, ha az

nem felel meg a jogszabályban, hatósági határozatban, illetõleg a halászati

jog haszonbérbe adásáról szóló szerzõdésben elõírt követelményeknek.

30. §

A halgazdálkodási terv elõírásai akkor is érvényben maradnak, ha a

jogosult személyében változás következik be. Az új jogosult köteles a

halgazdálkodási tervben foglalt elõírások végrehajtásáról - annak érvényességi

idején belül - gondoskodni.

31. §

Ha a halgazdálkodási terv jóváhagyását követõen a halállomány vagy a hal

élõhelyének állapotában bekövetkezett változás miatt szükséges, a halászati

hatóság a jogosult kérelemére vagy hivatalból - természeti, illetve védett

természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság, vízilétesítmény esetén a

vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - a halgazdálkodási tervet

módosítja, illetõleg attól eltérést engedélyez.

Országos Halászati Adattár

32. §

(1) A halállomány és élõhelyének védelmére a miniszter állami feladatként

Országos Halászati Adattárat (a továbbiakban: Adattár) tart fenn és mûködtet.

(2) Az Adattár tartalmazza:

a) a halászati vízterületek azonosítására szolgáló adatokat;

b) a jogosultak nevét (megnevezését), címét (székhelyét);

c) a halgazdálkodási tervek és a megvalósításuk adatait;

d) az egyes halászati vízterületeken az adott évben telepített, illetve

kifogott halak mennyiségére, minõségére és faj szerinti összetételére

vonatkozó adatokat.

(3) Az Adattárban a (2) bekezdés szerinti adatokban bekövetkezett

változásokat folyamatosan kell vezetni.

(4) A 15. § (3) bekezdése szerinti telepítési költségek megállapításához az

Adattár adatait kell alapul venni.

33. §

(1) A jogosult évente köteles jelenteni a halászati hatóságnak

a) a halászati vízterületen telepített hal fajonkénti mennyiségét,

valamint

b) a továbbnevelési,

c) a fogyasztási célból kihalászott, továbbá

d) a horgászat keretében kifogott hal

fajonkénti mennyiségét, valamint a minõségre vonatkozó adatokat. A jelentés

alapját a halászatra vonatkozó fogási naplóösszesítõ, illetõleg a halászati

hatóság által elõzetesen jóváhagyott becslési módszerrel megállapított adatok

képezik.

(2) A halászati hatóság az Adattár vezetéséhez szükséges adatokat megküldi a

miniszternek.

34. §

(1) Az Adattár

a) a jogosult, valamint a halászati vízterület által érintett más

vízterületre vonatkozó halászati jog jogosultja, vagy

b) a halászati vízterülettel érintett ingatlan tulajdonosa, használója,

valamint

c) a halászati jog gyakorlásával érintett hatóságok

számára - az õt érintõ adatok tekintetében - nyilvános.

(2) Az Adattár adatairól kiállított igazolás közokiratnak minõsül. A

miniszter az adatszolgáltatást rendeletben díj fizetéséhez kötheti.

A halászati õrzés

35. §

(1) A jogosult köteles a halgazdálkodási terv alapján hasznosított halászati

vízterület halállományát és élõhelyét õrizni vagy õrzésérõl - halászati õr

útján - gondoskodni. Halászati õr egyéb vízterületen, illetõleg halastavon is

igénybe vehetõ. Halászati õrt több jogosult közösen is foglalkoztathat. A

halászati õr feladataival a külön jogszabály szerint létesített mezei

õrszolgálat is megbízható.

(2) Halászati õr az a nagykorú, büntetlen elõéletû magyar állampolgár lehet,

aki

- hatósági orvosi igazolvánnyal igazolja, hogy nem szenved olyan testi és

szellemi fogyatékosságban, amely gátolná feladata ellátásában, továbbá - ha az

õrzés során lõfegyvert is tart magánál - megfelel a lõfegyvertartási engedély

kiadására vonatkozó, külön jogszabály szerinti feltételeknek;

- a mûködési helye szerinti halászati hatóságnál vizsgát, és a miniszter

által rendeletben meghatározott szövegû esküt tett;

- a halászati hatóság által kiadott szolgálati igazolvánnyal és az

igazolvánnyal azonos sorszámú szolgálati naplóval rendelkezik.

(3) A halászati õrzés módját, illetve halászati õr foglalkoztatását, vagy

annak megszûnését a jogosult köteles a halászati hatóságnál nyilvántartásba

vétel céljából haladéktalanul bejelenteni. A halászati õr a (2) bekezdés

szerinti vizsgát legkésõbb a foglalkoztatásának kezdõ napjától számított

hatvan napon belül köteles letenni.

(4) A halászati õr a halászati vízterületen, halastavon, illetõleg annak

partján -a mezõõrt megilletõ jogosultságokon túlmenõen - jogosult

a) azt a személyt, aki a halászati vízterületen halászik, horgászik, a

halászatra jogosító okmányok bemutatására felszólítani;

b) a halászati vízterületen vagy az azzal érintett ingatlanon halászó,

horgászó személyt a birtokában lévõ hal kifogására való jogosultságának

igazolására felszólítani, illetve a halászatra jogosító okmányok, vagy a

jogosultság hiányában jármûvét átvizsgálni, a kifogott halat a vízbe

kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében

visszatartani;

c) a méreten aluli, a területi engedélyben meghatározott mennyiségen

felüli, a tilalmi idõben kifogott, valamint a védett halat a vízbe kíméletesen

visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében visszatartani.

(5) A halászati õrök felügyeletét a halászati hatóság - a rendõrhatósággal

együtt - látja el. A halászati õrök hatósági nyilvántartására,

vizsgakövetelményeire, továbbképzésére és mûködésére vonatkozó részletes

szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.

IV. fejezet

A hal- és élõhelyének védelme

Általános szabályok

36. §

(1) A jogosult köteles a halászati vízterületén élõ hal állományát,

életközösségét, valamint élõhelyét védeni, a hal természetes táplálékszerzését

és szaporodását - ide értve áradás esetén a halivadék mentését is -

elõsegíteni.

(2) A hal élõhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas

szervezet, táplálékanyag vízbehelyezése, illetõleg abból történõ kiemelése

kizárólag a jogosult által, vagy annak hozzájárulásával történhet. Ez a

rendelkezés a jogosultnak a környezetvédelmi, a természetvédelmi, valamint a

vízügyi jogszabályokban elõírt kötelezettségeit nem érinti.

(3) A jogosult köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a

halállomány megbetegedésének megelõzése, illetve megszûntetése érdekében

szükségesek, így különösen a halállományban észlelt elhullás esetén köteles a

haltetem eltávolításáról intézkedni.

(4) Amennyiben a jogosult a hal- és élõhelyének védelmére elõírt

kötelezettségének nem, vagy nem megfelelõ módon tesz eleget, a halászati

hatóság határozatában - határidõ megjelölésével - felhívja e kötelezettségének

teljesítésére, melynek elmulasztása esetén a szükséges munkálatokat a jogosult

költségére elvégezteti.

37. §

(1) A halászati vízterületen bekövetkezett halpusztulás észlelése esetén a

jogosult, a halászati õrzéssel megbízott, vagy a jogszerûen halászó, horgászó

személy köteles haladéktalanul a területileg illetékes halászati hatósághoz

bejelentést tenni.

(2) A halpusztulás okainak felderítése állami feladat, melyrõl a miniszter az

általa kijelölt vízélettani laboratórium útján gondoskodik. A laboratórium

eljárására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3) A halpusztulás okozta vízminõségi kár elhárítására és a kár viselésére a

vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezései az irányadók.

38. §

(1) A jogosult kezdeményezheti a halállományt, illetõleg annak

táplálékforrását veszélyeztetõ, külön jogszabály szerinti vadászható vad

gyérítését a vadászati hatóságnál, amely felhívja a vadászati jog jogosultját

a határidõben való gyérítésre. Amennyiben annak nem tesz eleget, a gyérítés a

vadászati jog jogosultja költségére elvégeztethetõ. Az eljárás nem érinti a

vad birtokbavételére vonatkozó - külön jogszabályban foglalt -

rendelkezéseket.

(2) A nem vadászható vad gyérítését a jogosult a természetvédelmi hatóságnál

kezdeményezheti.

Tilalmak és korlátozások

39. §

(1) A természetvédelmi oltalom alatt álló hal fogása (gyûjtése) - ha

jogszabály másképp nem rendelkezik - tilos.

(2) A hal- és élõhelyének védelme érdekében a miniszter rendeletben határozza

meg:

a) a természetvédelemért felelõs miniszterrel együtt azt a naptári

idõszakot, és azt az egyes halfajt, amelynek egyedét tilos kifogni (halászati

tilalmi idõ);

b) halfajonként a legkisebb fogási méretet (halászati méret-korlátozás),

valamint a naponta kifogható mennyiséget;

c) az országhatár mentén lévõ halászati vízterületekre - a

belügyminiszterrel egyetértésben - a halászat rendjét.

(3) A halászati hatóság által azzá nyilvánított halászati vízterületen az (2)

bekezdés a)-b) pontjában meghatározott tilalmak és korlátozások

végrehajtásától a jogosult a halászati hatóság - természeti és védett

természeti területen a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával

kiadott - engedélyével eltérhet.

40. §

(1) Ha a halászati vízterületen vagy annak meghatározott részén a

halállomány, vagy élõhelyének védelme indokolja, a halászati hatóság -

természeti vagy védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság

szakhatósági hozzájárulásával -

a) az elõírt halászati tilalmi idõt - legfeljebb tizenöt nappal -

meghosszabbíthatja;

b) korlátozhatja vagy megtilthatja egy vagy több halfaj halászását,

horgászását;

c) az elõírt halászati tilalmi idõt - legfeljebb tizenöt nappal -

megrövidítheti, illetõleg a rendeletben elõírt halászati méretkorlátozás alól

meghatározott idõtartamra felmentést engedélyezhet.

(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott esetekben a

természetvédelmi hatóság a szakhatósági hozzájárulás tárgyában nyolc napon

belül köteles nyilatkozni, ellenkezõ esetben a hozzájárulást megadottnak kell

tekinteni.

41. §

Fogási tilalom alá tartozó, vagy jogszabályban, illetve hatósági

határozatban megjelölt fogási méretnél kisebb hal, vagy más víziállat fogása

esetén a halat, illetve a víziállatot a vízbe kíméletesen vissza kell

helyezni.

42. §

Bármely halfaj külföldrõl származó egyede, vagy ennek továbbtenyésztésbõl

származó utódja telepítéséhez a miniszter - a természetvédelemért felelõs

miniszter hozzájárulásával kiadott - engedélye szükséges.

A kíméleti terület

43. §

(1) Amennyiben a hal szaporodása, telelése és a halivadék nevelése indokolja,

a halászati hatóság - a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - a

halászati vízterületet, vagy annak meghatározott részét kíméleti területté

nyilvánítja. Természeti, illetõleg védett természeti területen a kíméleti

területté nyilvánításhoz a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása

is szükséges.

(2) A kíméleti területen - a tilalom feloldásáig - az évnek az (1) bekezdés

szerinti határozattal meghatározott idõszakában tilos a halászat, a horgászat,

a vadászat, a csónakázás, a fürdõzés, a vízisportok ûzése, továbbá minden

olyan tevékenység végzése, amely a hal szaporodását és fejlõdését zavarhatja.

(3) A kíméleti területté nyilvánításról szóló határozatot a sajtóban is közzé

kell tenni.

(4) A kíméleti terület határait jól láthatóan, a nyilvánosság számára

felismerhetõ módon kell megjelölni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak végrehajtásával kapcsolatban felmerült

költségeket a halászati hatóság viseli.

V. Fejezet

A halászati igazgatással összefüggõ állami feladatok

és hatáskörök

A halászati igazgatás

44. §

A halászati igazgatással összefüggõ irányítási, szervezési, valamint

hatósági és ellenõrzési feladatokat a miniszter és a halászati felügyelõ látja

el.

45. §

(1) Halászati hatósági ügyben - ha e törvény másképp nem rendelkezik - elsõ

fokon a halászati felügyelõ jár el. A halászati felügyelõ hatáskörébe tartozó

ügyben felettes szervként a miniszter jár el. Az elsõ fokú halászati hatóság

illetékességi területét a miniszter rendeletben határozza meg.

(2) Az e törvény alapján kérelemre indult halászati hatósági eljárásban a

miniszter által rendeletben megállapított igazgatási szolgáltatási díjat kell

az ügyfélnek fizetnie.

(3) A halászati hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás általános

szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait az e törvényben foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni.

A miniszter feladat- és hatásköre

46. §

A halászattal összefüggõ szervezési, irányítási, szabályozási és egyes

hatósági feladatokat a miniszter - együttmûködve az érintett miniszterekkel -

látja el.

47. §

(1) A miniszter a halászattal összefüggõ irányítási, valamint szabályozási

feladatkörében:

a) kidolgozza a halgazdálkodás, halászat hosszú távú fejlesztési

irányelveit és gondoskodik ezek megvalósításáról;

b) a halászati jog hasznosításával, valamint a halászati igazgatással

összefüggésben jogszabályokat készít elõ, illetve alkot;

c) kidolgozza a halászat külön jogszabály szerinti támogatási rendszerét

és gondoskodik a támogatás forrásainak felhasználásáról;

d) létrehozza a halászati hatósági és egyéb szervezési feladatait ellátó

szerveket, valamint meghatározza részletes feladat- és hatáskörüket;

e) ellátja a nemzetközi halászati együttmûködésbõl adódó kormányzati

feladatokat és kapcsolatot tart a nemzetközi halászati szervekkel;

f) ellátja a kormány által vagy a külön jogszabályban részére

meghatározott feladatokat.

(2) A miniszter a halászati igazgatással összefüggõ szervezési

feladatkörében:

a) gondoskodik az Adattár fenntartásáról és mûködtetésérõl;

c) ellátja az állami támogatásokkal külön jogszabályban írt feladatokat.

(3) A miniszter az állam nevében gondoskodik az államot megilletõ halászati

jog hasznosításáról.

(4) A miniszter hatósági jogkörében

a) a halászati vízterületet közérdekbõl különleges rendeltetésûvé

nyilvánítja,

b) bármely halfaj külföldrõl származó egyede, vagy ennek

továbbtenyésztésébõl származó utódja telepítését - a természetvédelemért

felelõs miniszter hozzájárulásával -

engedélyezi.

Országos Halászati Bizottság

48. §

(1) A miniszter a 11-12., valamint 46-47. §-okban foglalt a feladat- és

hatáskörébe tartozó ügyekben véleményezõ, javaslattevõ tevékenységet ellátó

Országos Halászati Bizottságot hoz létre, amely elõsegíti a halászati jog

gyakorlásával összefüggõ egyéni és közérdek közötti összhang megteremtését,

továbbá a miniszter felkérése alapján véleményt nyilvánít halászati szakmai

kérdésekben, valamint az azokra vonatkozó jogalkotási elképzelésekrõl.

(2) Az Országos Halászati Bizottság tagjait az érintett kormányzati,

érdekképviseleti- és szakmai szervek, az Önkormányzatok Szövetségének Tanácsa,

valamint a tudomány képviselõi közül a miniszter kéri fel. Az Országos

Halászati Bizottság mûködési feltételeinek biztosításáról a miniszter

gondoskodik.

A halászati felügyelõ feladat- és hatásköre

49. §

(1) A halászati felügyelõ szervezési feladatkörében:

a) nyilvántartást vezet a halászati vízterületekrõl (beleértve a

különleges rendeltetésû halászati vízterületet és a halászati kíméleti

területet) - mely tartalmazza az azonosítására szolgáló adatokat, a jogosultak

körét, a halászati jog haszonbérletére kötött szerzõdéseket és a vonatkozó

hatósági határozatokat -, továbbá az általa kiadott állami halász- és -

horgászjegyekrõl;

b) gondoskodik az Adattár vezetéséhez szükséges, a halászati jog

gyakorlásával vagy hasznosításával összefüggõ adatok bekérésérõl és a

miniszter részére történõ megküldésérõl;

c) ellátja az állami támogatásokkal kapcsolatos külön jogszabályban

meghatározott feladatokat.

(2) A halászati felügyelõ hatósági feladatainak ellátása során

a) külön térítés fizetése nélkül a halászati vízterülettel érintett

ingatlanra bejárhat, a vízparton szemlét, vizsgálatot tarthat;

b) a jogosulttól, a halásztól, a horgásztól a halászati tevékenységgel

összefüggésben felvilágosítást, adatot, igazolást kérhet, valamint a

jogosultnak a halászati joggal kapcsolatos irataiba, nyilvántartásaiba

betekinthet;

c) a halászati vízterületen a halászat állapotáról megfigyelést végez;

d) a halállományt veszélyeztetõ tevékenység abbahagyását, illetve a

tevékenységtõl való tartózkodást rendelheti el;

e) a halpusztulás esetén a haltetem elszállítását ellenõrzi;

f) jogosulatlan vagy nem megengedett módon való halászat, horgászat

esetén a kifogott halat, valamint a kifogáshoz használt eszközt - elismervény

ellenében - visszatarthatja;

g) a halászati jog hasznosításával összefüggõ jogszabálysértés észlelése

esetén eljár, illetõleg az illetékes hatóságnál eljárást kezdeményez;

h) a halászati õrökrõl nyilvántartást vezet.

VI. Fejezet

A halgazdálkodási és a halvédelmi bírság

A halgazdálkodási bírság

50. §

(1) A halászati hatóság halgazdálkodási bírságot szab ki a jogosulttal

szemben akkor, ha:

a) a halgazdálkodási terv szerinti kötelezettségének a halászati hatóság

figyelmeztetése ellenére nem tesz eleget;

b) a halászati hatóság hozzájárulása nélkül olyan fajú vagy korosztályú

halat telepít, amelyet jogszabály tilt, vagy a halgazdálkodási terv nem

tartalmaz;

c) megsérti a hal- és élõhelyének védelmére vonatkozó e törvényben

foglalt elõírásokat;

d) nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget;

e) állami halászjeggyel vagy horgászjeggyel nem rendelkezõ személy

számára területi engedélyt ad.

(2) A halgazdálkodási bírság mértéke hektáronként 100 forinttól 10.000

forintig terjedhet.

A halvédelmi bírság

51. §

(1) A halászati hatóság halvédelmi bírságot szab ki:

a) a jogosulatlanul halászó vagy horgászó;

b) az e törvény által nem megengedett módon vagy tilalmi idõben halászó

vagy horgászó, illetõleg

c) a 36. § (2) bekezdésében, a 39. §-ban, a 42. §-ban, valamint a 43. §

(2) bekezdésében meghatározott tilalmat megszegõ

személlyel szemben.

(2) A halvédelmi bírság mértéke 1.000 forinttól 50.000 forintig terjedhet.

52. §

A halgazdálkodási-, illetve halvédelmi bírságot az azt kiszabó határozat

jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül kell megfizetni a

miniszter által külön jogszabályban meghatározott számlára.

VII. fejezet

A halászattal összefüggõ feladatok pénzügyi fedezete

Támogatható feladatok

53. §

(1) Az e törvényben meghatározott feladatok végrehajtásával

a) a természetes vizek halállományának pótlásával;

b) a halpusztulással összefüggõ kármegelõzéssel, kárelhárítással és a

halállomány megújításával;

c) a természetes vízi halállomány védelmével és fejlesztésével;

d) a természetes vízi élõhely állapotának javításával;

e) a természetes vízi halgazdálkodással összefüggõ kutatási és

ismeretterjesztõ tevékenységgel;

f) természetes vízi halgazdálkodással összefüggõ külföldi

tapasztalatszerzéssel;

g) a nemzetközi halászati szervezetekben a nemzeti képviselet ellátásával

kapcsolatos személyi és dologi költségek részbeni vagy teljes fedezésére

támogatás nyújtható.

(2) Az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátásának támogatására az alábbi

pénzügyi források használhatók fel:

a) az államot megilletõ halászati jog haszonbérbe adásából;

b) az állami halászjegy és az állami horgászjegy kiadásáért fizetett

díjának megfizetésébõl;

c) a halászvizsga és a horgászvizsga díjának megfizetésébõl;

d) a halgazdálkodási bírság és a halvédelmi bírság befizetésébõl;

e) a halászat céljainak megvalósítását elõsegítõ egyéb önkéntes

befizetésekbõl;

f) jogszabály által elõírt egyéb befizetésekbõl

származó bevételek.

VIII. Fejezet

Záró rendelkezések

Hatálybalépés

54. §

(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba azzal, hogy a 3. § (2)

bekezdésében foglalt rendelkezés a hatálybalépése elõtt a Magyar Államtól

jogszerûen megszerzett halászati jogot nem érinti.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg:

a) a halászatról szóló 1977. évi 30. törvényerejû rendelet (a

továbbiakban: tvr.), valamint a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl

szóló 1995. évi CXXI. törvény 88. §-ának, a tvr. 8. §-át és a 9. § (3)

bekezdését megállapító rendelkezése,

b) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló többször módosított 1959. évi IV.

törvény ( a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló

1960. évi 11. törvényerejû rendelet 23. §-a és

c) az egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet

92-93. §-a

hatályát veszti.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Ptk.

a) 128. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élõ halak,

valamint más hasznos víziállatok - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az

állam tulajdonában vannak."

b) 128. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos

víziállat tulajdonjogát - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - a halászati

jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A nem a jogosult által kifogott hal,

valamint más hasznos víziállat - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - a

halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül."

Átmeneti rendelkezések

55. §

(1) A nem állami tulajdonban lévõ vízen e törvény hatálybalépésekor a Magyar

Államot megilletõ halászati jog 1999. január 1. napjával megszûnik. Az ilyen

vízre vonatkozó, az állam által átengedett halászati jog hasznosításáról szóló

határozat - az általa kijelölt hasznosító és a vízterület tulajdonosa közötti,

korábbi idõpontot megjelölõ megállapodás hiányában - a Magyar Állam halászati

joga megszûnésének idõpontjáig érvényes. Ezt követõen a vízterület

tulajdonosát illeti meg a halászati jog. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 3.

§ (2) bekezdésében meghatározott vízterületekre.

(2) Az államot megilletõ halászati jog átengedésérõl szóló határozatok e

törvény hatálybalépésekor állami tulajdonú vízen legkésõbb 2003. január 1.

napjával érvényüket vesztik, a halászati jog hasznosítóját pedig ugyanez

idõpontig illetik meg, illetve terhelik a halászati jog gyakorlásával

összefüggõ jogok és kötelezettségek.

(3) A (2) bekezdés szerinti jogok és kötelezettségek vonatkoznak arra a

horgászegyesületre is, amely a Magyar Országos Horgász Szövetség útján

szerzett jogosultságot az államot illetõ halászati jog hasznosítására,

amennyiben hitelt érdemlõen igazolja, hogy legalább öt éve a vízterület

tényleges halászati hasznosítója és a Szövetséggel szemben fennálló, a

halgazdálkodással kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeinek eleget tett.

56. §

(1) E törvény alkalmazásában halászati vízterületté nyilvánított víznek

minõsülnek az 55. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott vizek.

(2) A 12. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést az 55. § szerinti

vízterületekre a következõ eltérésekkel kell alkalmazni:

a) Amennyiben a halászati üzemterv az 55. §-ban meghatározott határidõ

elõtt lejár, érvényessége a halászati jog átengedésére vonatkozó határozat

érvényességéig e törvény erejénél fogva meghosszabbodik. A halászatfejlesztési

hozzájárulást a korábban megállapított mértékben mindaddig fizetni kell,

ameddig a halászati jog átengedésérõl szóló határozat érvényben van.

b) Az állami tulajdonban levõ vízen az államot megilletõ halászati jog

hasznosítására a miniszter az 55. § (2) bekezdésében meghatározott határidõ

lejárta elõtt

- a törvény hatálybalépését követõen keletkezett halászati vízterületre;

- a jogosult lemondása, halála vagy jogutód nélküli megszûnése esetén,

vagy

- az 55. § (2)-(3) bekezdése szerinti hasznosító kezdeményezésére

írhat ki pályázatot.

c) Az 55. § (2) bekezdésében meghatározott határidõ lejártakor a

miniszter köteles pályázatot kiírni valamennyi olyan állami tulajdonban levõ

halászati vízterületre, amelyre vonatkozóan az államot megilletõ önálló

halászati jog hasznosítása - a b) pont szerinti módon - még nem történt meg.

d) A korábbi hasznosító által jogszerûen létesített halászati

létesítmények, berendezések ellenértékének - ide értve a telepítési költségek

meg nem térült részének értékét is - megfizetésére a haszonbérlet megszûnésére

vonatkozó rendelkezés az irányadó (15. § (3) bekezdés).

Felhatalmazások

57. §

(1) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a törvény végrehajtásával

kapcsolatos részletes szabályokat:

a) az állami halászjegy és az állami horgászjegy mintáját, tartalmával és

kiadásával összefüggõ részletes feltételeket, az állami halászjegyért és -

horgászjegyért járó díj mértékét és megfizetésének módját;

b) a halászvizsga, horgászvizsga követelményeit és szabályait a

vizsgáztatásra jogosult szervezetet, a vizsgadíj mértékét és megfizetésének

módját;

c) halászati szakirányú képesítéssel rendelkezõ személy

foglalkoztatásának és képesítésének feltételeit;

d) a halászati képzettségre vonatkozó szabályokat;

e) az Adattárból való adatszolgáltatás rendjét, a díj mértékét és

megfizetésének módját;

f) a halászati hatósági és egyéb szervezési feladatait ellátó szervek

létrehozását és részletes feladat- és hatáskörét;

g) a halászati tilalmak és korlátozások (2) bekezdés szerinti

szabályozással nem érintett körét;

h) a halászati hatósági eljárásban fizetendõ igazgatási-szolgáltatási díj

mértékét;

i) az elsõ fokú halászati hatóság illetékességi területét, a vízélettani

laboratórium eljárására vonatkozó szabályokat;

j) pénzügyi források befizetésének, felhasználásának feltételeit és

módját

rendeletben határozza meg.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a természetvédelemért felelõs

miniszterrel együtt rendeletben határozza meg a nem halászható (horgászható)

halfajok és víziállatok körét, valamint a halászati tilalmi idõket.

(3) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a belügyminiszterrel együtt

rendeletben határozza meg az országhatár mentén lévõ halászati vízterületre a

halászat, horgászat rendjét.

INDOKOLÁS

a halászatról és a horgászatról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

Hazánk száznegyvenezer hektár felületû természetes vize és víztározója

nyújt a halak számára alkalmas életteret. Az ember feladata velük kapcsolatban

az, hogy tudatos beavatkozással elõsegítse a halállományok fennmaradását és

folyamatos utánpótlását, illetve szabályozza a különbözõ halfajok fogását,

részben a természeti környezet megóvása, részben gazdasági céljai érdekében. E

tudatos tevékenységnek folyamatosan alkalmazkodni kell a megváltozott

környezeti feltételekhez, és egyúttal a társadalom változó prioritásaihoz.

Jellemzõ részben még a múlt században történt folyószabályozások, valamint a

környezet általános állapotának az elmúlt évtizedekben tapasztalt romlása oda

vezetett, hogy az ember szerepe a vizek halállományának fenntartásában és

fejlesztésében felértékelõdött, mivel a halállományok magukra hagyatva a

megújulásra már nem képesek. Hasonló jelenségek valamennyi európai országban

lejátszódtak, amit a halászati jogalkotás fejlõdése is már mindenütt tükröz.

Hasonlóképpen jelentõs változások következtek be e területen az ember

gazdasági céljait illetõen is. A fejlett országokban a hagyományos

természetesvízi halászat gazdasági jelentõsége fokozatosan csökkent, helyébe a

szabadidõs halászat (horgászat) igényeinek kielégítése lépett. Magyarország

vizein napjainkban mintegy százezer hektáron - így a Balatonon is - a

halászati-horgászati kettõs hasznosítás a jellemzõ. Ennek lényege, hogy a

horgászati igények kielégítése az alapvetõ cél, a kereskedelmi halászati

tevékenység a halállomány szabályozásával, egyes halfajok intenzívebb

telepítésével és kitermelésével a horgászat feltételeit javítja. Mintegy

harmincezer hektáron kizárólag horgászati hasznosítás folyik, ugyanakkor

mindössze néhány ezer hektár terjedelmû az a vízfelület (évente lecsapolható

víztározók), ahol a horgászat kizárásával kereskedelmi célú haltermelés

folyik.

Mivel a vizek halállományának fenntartásában és a horgászati igények

kielégítésében meghatározó szerepe van az évenkénti rendszeres

haltelepítéseknek, a haltenyésztési célokra épült tógazdaságok (mintegy

huszonnégyezer hektár) haltermékének egy része nem étkezési halként, hanem a

természetes vizek népesítõ anyagaként kerül forgalomba. E kapcsolat

szükségessé teszi, hogy a vizek halállományának védelmére vonatkozó jogi

szabályozás egy része az egyébként alapvetõen állattenyésztési célú

létesítményekben is érvényesüljön.

Hazánkban évente háromszázhatvanezer állampolgár vált egész évre érvényes

állami horgászengedélyt, és több tízezer azoknak a személyeknek a száma, akik

alkalomszerûen, úgynevezett üdülõjeggyel hódolnak e szenvedélynek, vagy

hazánkba látogató külföldi turistaként horgászni is kívánnak. Évente

háromezerkétszáz személy vált állami halászjegyet, részben a megélhetését a

vizeken keresõ fõfoglalkozású halászként, részben jövedelem-kiegészítésképpen,

részben szabadidõs tevékenység céljából. E számok azt jelentik, hogy - három

fõs családokat véve alapul - a lakosság mintegy tíz százaléka közvetlenül

érdekelt a halgazdálkodás, illetve a halászati jog hosszú távú

szabályozásában. E kör még szélesebb, ha figyelembe vesszük, hogy a vizeken

folyó szabadidõs tevékenység a nemzetgazdaság más területein (idegenforgalom,

közlekedés, horgászcikk gyártás és kereskedelem, tógazdasági haltermelés) is

jelentõs jövedelmet termel, illetve foglalkoztatási lehetõséget biztosít.

Jelenleg a halászatra törvényi szintû szabályozással nem rendelkezünk. A

halászatról rendelkezõ 1977. évi 30. számú törvényerejû rendelet (a

továbbiakban: tvr.) szûk terjedelemben szabályozta e jogviszonyokat, míg a

részletes szabályait miniszteri szintû végrehajtási rendelet tartalmazza. A

tvr. hatálybalépésekor a termõföldek és a vizek állami tulajdona volt a

jellemzõ, ezért a szabályozás az állami halászati jog gyakorlására

korlátozódott. A halászati jog állami tulajdonának alapelve mellett a tvr.

deklarálja, hogy az állampolgárt a tulajdonában lévõ vízen megilleti a

halászat joga, de sem a tulajdonos változásakor követendõ eljárást, sem a

magántulajdonban lévõ halászati jog gyakorlását nem szabályozza. Ugyancsak

szabályozatlan a vízterületek állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba

kerülésekor, vagy a gazdálkodó szervezetek tulajdonszerzése esetén követendõ

eljárás.

Az állam halászati jogának hasznosítása, a jelenlegi hasznosítók körének

meghatározása - a tvr-nek megfelelõen - a halászati jog átengedésével,

gyakorlatilag állami elosztással történt. A halászati vízterületek hasznosítói

hosszú idõn át kizárólag állami vállalatok, mezõgazdasági és halászati

szövetkezetek, valamint a a horgászok érdekképviseleti szerve, a Magyar

Országos Horgász Szövetség voltak. A tvr. 3. § (2) bekezdésének az 1992. évi

LXXXVIII. törvény 29. §-ával történt hatályon kívül helyezésével nyílt meg

annak elvi lehetõsége, hogy az önkormányzatok, a gazdasági társaságok, továbbá

a horgászegyesületek és állampolgárok is igényelhessék az állam tulajdonában

lévõ halászati jog gyakorlását. E lehetõséggel azonban ez idáig kevesen éltek,

mivel a jogszabály nyilvános versenyhelyzet kialakulását nem tette lehetõvé, a

hasznosítás évtizedek óta kialakult rendszerében a használók helyzete mintegy

változatlan érvényûvé vált.

A termõföldek tulajdonviszonyainak átalakulásával, az egyes állami

tulajdonú vízfolyások, tavak, holtágak önkormányzati tulajdonba adásával, a

Polgári Törvénykönyvnek az egyes állami tulajdonú vizek forgalomképtelenségére

vonatkozó rendelkezése feloldásával már nem egyeztethetõ össze az, hogy a

vízterület tulajdonosa a hatósági elosztástól függõen gyakorolja a halászati

jogot.

A halászati jogviszonyok szabályozása átfogó törvényi szintû, továbbá

olyan - az európai jogrendszerek szabályozásához igazodó - minõségi változást

igénylõ szabályozást igényel, amely már megfelel az átalakult társadalmi-

gazdasági viszonyoknak, és piacgazdasági alapokon versenyfeltételeket teremt a

halgazdálkodás lehetséges szereplõi számára, és egyidejûleg biztosítja az

élõhelyre jellemzõ összetételû halállomány fennmaradását.

A javaslat alapvetõ célja éppen ezért az, hogy a halászat és a horgászat

feltételei a piacgazdaság követelményeivel összhangban úgy kerüljenek

meghatározásra, hogy folyamatosan biztosítsák a vízi élõvilág sokféleségének

fenntartását és megújulását.

A törvényjavaslat új alapokra helyezve állapítja meg a halászati jog

tartalmát, és mint vagyoni értékû jogot - fõszabályként - a vízterület

tulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi.

A javaslat szerint a halászati jog hasznosításáról a tulajdonos

határozhat, vagyis eldöntheti, hogy e vagyoni értékû jogát maga hasznosítja

vagy haszonbérbe adja. Azokban az esetekben, amikor a vízterület és így a

halászati jog tulajdonosa a Magyar Állam, a haszonbérlõ kiválasztása minden

esetben nyilvános pályázat útján történik, megszûnik tehát a halászati jog

hasznosításának eddigi hatósági átengedési rendszere.

Részletes indokolás

I. Fejezet

Bevezetõ rendelkezések

(Az 1. §-hoz)

A javaslatnak a törvény tárgyával összefüggõ rendelkezése összefoglalását

adja a szabályozás körének. Kiemelendõ, hogy a törvény hatálya valamennyi

természetes vízre és halgazdálkodásra alkalmas vízilétesítményre kiterjed.

Tekintettel arra is, hogy a vizek népesítését szolgáló tenyészanyag

megtermelése a tógazdaságokban folyik, ugyanakkor halastavakon is

megvalósulhat horgásztatási szolgáltatás, nem indokolt e vízterületek esetében

a javaslat hatálya alól kivételt tenni. A halastavakra azonban csak a

halászattal összefüggõ rendelkezések közül néhányat (így például a hal- és

élõhelyének védelmére vonatkozó követelmények, a horgászattal, az õrzéssel

kapcsolatosak) kell alkalmazni. A védett halfajok az adott vízterület

halállományának részét képezik, így a hal védelmével, a gazdálkodással

összefüggõ beavatkozások elõírásai a védett halfajokra is kiterjednek,

emellett utalni kell arra, hogy fogásukat a természet védelmérõl szóló törvény

korlátozza, illetve tiltja.

(A 2. §-hoz)

Az értelmezõ rendelkezések körében a "hal" fogalma, nem azonos a

közismert biológiai kategóriával, mivel kiterjed a halgazdálkodás által

érintett és a vizekbõl gyûjtött más állati szervezetekre is. A halászati

vízterület és a halastó fogalmának elhatárolása a javaslat hatályának

rendelkezéseivel összefüggésben szükséges, mivel ez utóbbiak nem minõsülnek

halászati vízterületnek, csak a javaslatban meghatározott tevékenységek

szempontjából tartoznak a szabályozás körébe.

II. Fejezet

A halászati jog

(A 3 -5. §-hoz)

A javaslat fõszabályként új alapokra helyezi a halászati jog tartalmát

azzal, hogy azt, mint vagyoni értékû jogot a hal életterét képezõ halászati

víz tulajdonjogának részévé teszi. A javaslat a holtágak és a bányatavak

esetében kivételt tesz, mivel ökológiai megfontolásból és a horgásztársadalom

érdekeit elõtérbe helyezve ez utóbbiakra - a víz tulajdonosától függetlenül -

a halászati jog állami tulajdonát tartja indokoltnak.

A javaslat az önálló halászati jog mellett szabályozza a társult

halászati jogközösség létrehozását is, amennyiben a halászati vízterületnek

több tulajdonosa van. A társult halászati jogról a tulajdonosok a vízterület

tulajdoni hányada arányában ötvenegy százalékos többséggel határozhatnak.

A halászati jog hasznosításáról a tulajdonos vagy a tulajdonosok

közössége határozhat. A tulajdonos, illetve tulajdonosok számára lehetõség

nyílik a halászati jog haszonbérbeadás útján való hasznosítására. Az államot

megilletõ halászati jog hasznosítása is - a jelenlegi hatósági átengedéssel

ellentétben - haszonbérbeadással történhet a Polgári Törvénykönyvnek és e

javaslatnak a haszonbérbeadásra vonatkozó rendelkezései alapján.

(A 6-7. §-okhoz)

A vadászterületektõl eltérõen a halászati vízterület határai általában

természetes eredetûek, az adott vízterület kiterjedésének felelnek meg.

Hazánkban a történetileg kialakult gyakorlat szerint a leghosszabb folyók

alkotnak több halászati vízterületet. A Duna tíz, a Tisza nyolc, a Rába kettõ

halászati szakaszra oszlik, további szakaszolásuk a halállományok összefüggése

miatt szakmailag nem indokolt. Az egyes szakaszok halgazdálkodásának

összhangját az ilyen vízterületeken a halgazdálkodási tervek (26. §)

biztosítják. Mivel a halászati vízterületek az országban kialakultak, a

halászati vízterületté nyilvánítási eljárást a tulajdonosok kérelmére az új

vízterületek (például újonnan épült víztározók, eddig nem hasznosított

bányatavak) esetében szükséges lefolytatni.

(A 8. §-hoz)

A halászatról szóló jelenleg hatályos szabályozás a különleges

rendeltetésû halászati vízterületté nyilvánítást nem teszi lehetõvé. Ennek

hiánya esetenként nehezíti a halászati hasznosítás érdekeinek egyeztetését az

elsõdleges rendeltetéssel (például a természetvédelmi célokkal, az ivóvíz-

tározással). A javaslat szabályozza a hasznosítás korlátozásának közérdekbõl

való kezdeményezése lehetõségét és annak anyagi vonatkozásait.

(A 9. §-hoz)

A javaslatnak a hal tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó rendelkezései

lényegében nem érintik a Polgári Törvénykönyvnek a halak állami tulajdonáról,

valamint a jogosultat megilletõ tulajdonszerzésrõl szóló rendelkezéseit,

azonban kiegészítést tartalmaz a tulajdonszerzés "kifogással", "gyûjtéssel"

való megvalósulására. A Ptk. rendelkezéseivel összhangban hiányzó tulajdonjogi

rendelkezést, illetve pontosítást tartalmaz a javaslat a jogosult tulajdonát

képezõ halászati vízterület, valamint a haltetem lelése esetén.

(A 10-13. §.-okhoz)

A halászati vízterületeken a javaslat kötelezõvé teszi a halászati jog

gyakorlását, azonban a vízterület tulajdonosa vagy a halászati jog

haszonbérlõje már azzal is eleget tesz e kötelezettségének, ha a vízterületen

élõ hal- és élõhelyének védelmére vonatkozó elõírásokat megtartja.

A javaslat külön is rendelkezik a Magyar Állam tulajdonában lévõ

halászati vízterületek, valamint holtágak és bányatavak esetén az államot

megilletõ halászati jog gyakorlásáról. Az állam halászati jogának hasznosítása

csak nyilvános pályáztatás útján haszonbérbeadással lehetséges. A javaslat

meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a földmûvelésügyi miniszternek

minden egyes pályáztatáskor egyaránt figyelembe kell vennie, és nem zárja, ki,

hogy a miniszter ezen felül további követelményeket is meghatározzon.

(A 14-15. §-okhoz)

A javaslat meghatározza azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a halászati

jog haszonbérletére vonatkozó szerzõdéseknek tartalmaznia kell, valamint

rendelkezik a haszonbérleti szerzõdés azonnali hatályú felmondása okairól,

köztük az alhaszonbérbeadás tilalmáról. A halgazdálkodási terv ötéves

idõtartamra határozza meg a hasznosítás követelményeit azokon a vizeken,

amelyekbõl összeköttetésük révén a halak szabadon átjuthatnak más halászati

vizekbe, ezért abban az esetben is indokolt a halgazdálkodási terv

végrehajtása, ha idõközben változik a jogosult személye.

A haszonbérleti szerzõdés érvényességéhez a javaslat nem követeli meg a

halászati hatóság jóváhagyását, azonban a bérlõ köteles azt hatósági

nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.

A halgazdálkodás érdekeinek védelmét szolgálja a javaslatnak az a

rendelkezése, miszerint a szerzõdés megszûnésekor a haszonbérlõ által

létesített egyes berendezések, létesítmények és beruházások értékét - a

halgazdálkodási szempontból indokolt, még meg nem térült telepítési

költségeket - el kell számolni, kivéve ha a szerzõdõ felek ettõl eltérõen

állapodnak meg. Amennyiben a haszonbérbeadó nem számol el, a haszonbérlõ a

teljesítésig birtokban maradhat. Az Országos Halászati Adattár részére (32. §)

történõ bejelentési kötelezettség elõírásával regisztrálásra kerül és

becsülhetõ, hogy a telepítési érték - mint ráfordítás - mekkora hányada térült

meg a halfogásban.

(A 16-18. §-okhoz)

A javaslat a parti ingatlan tulajdonosára nézve tûrési kötelezettséget

állapít meg a halgazdálkodás szempontjából indokolt mértékig, ugyanakkor

elõírja a halászati tevékenység (halászati szolgalmi jog) jogszerû

folytatásából eredõ károkozás miatt a parti ingatlan tulajdonosa részére

kártalanítás fizetését.

A javaslat szabályozza a vízilétesítmény üzemeltetõje kötelezettségét

arra, hogy a halászati jogosultat idõben tájékoztassa a halállományt

veszélyeztetõ, vagy a halászati tevékenységet korlátozó beavatkozásról. A

folyóvízi, vándorló halállományok védelmét szolgálja a létesítmények

építéséhez elõírt halászati hatósági, valamint más hatóságok szakhatósági

hozzájárulása szükségessége. A hal szabad mozgását, ívási vándorlását akkor is

lehetõvé kell tenni, ha a folyóvízen duzzasztómû épül, ezért, a nagy értékû

folyóvízi halállományok ívási vándorlásának biztosítására a halászati hatóság

a duzzasztómûvek beruházóját (üzemeltetõjét) hallépcsõ létesítésére és

üzemeltetésére kötelezheti. A javasolt szabályozás gyakorlatilag valamennyi

nyugat-európai ország halászati törvénye tartalmazza, elismerve, hogy a

halállomány védelmének biztosítása egyike az energiatermelés költségeinek. A

jogharmonizáció általános célja mellett a Duna-medencében a szabályozásnak

gyakorlati jelentõsége a nemzetközi vizek vonatkozásában van. (Például szolgál

erre, hogy a Vaskapu erõmû megépítésekor nem készült hallépcsõ, így megszûnt

az értékes tokfélék felvándorlása a Fekete-tengerbõl a hazai Duna szakaszra.)

Rendkívüli halpusztulások esetén elkerülhetetlenné válhat a szükséges

mintavételezéshez a parti ingatlan használata. A vízmintavétel és szükséges

vizsgálat állami feladatainak végzését a vízterület szerint érintettek nem

akadályozhatják, illetve tûrni kötelesek.

III. Fejezet

A halgazdálkodás

(19-23. §-okhoz)

A halfogásra jogosító okmányok rendszerére vonatkozó javaslat mindenki

számára, aki halászati vagy horgászati tevékenységet folytat - beleértve a

halászati vízterület tulajdonosát is -, kötelezõvé teszi az állami halászati

hatósági engedély: az állami halászjegy vagy horgászjegy kiváltását. Mindkét

hatósági engedélyhez a (nem magyar állampolgárok kivételével) a javaslatban

elõírt személyi feltételek megléte szükséges. Az állami halászjegy vagy

horgászjegy önmagában nem jogosít halászatra vagy horgászatra, mivel ahhoz még

szükség van a jogosulttól (a halászati vízterület vagy halastó tulajdonosától,

illetve haszonbérlet esetén a haszonbérlõtõl) az adott vízterületre érvényes

területi engedélyre. A halászó vagy horgászó tevékenysége során mindkét

engedélyt, az állami hatósági engedélyt és a tulajdonos, illetve haszonbérlõ

által adottat köteles magánál tartani, melyek alapján a hatóságok a

jogosultságot bármikor ellenõrizhetik.

Az állami halászjegy és az állami horgászjegy díja országosan egységes és

kedvezõ mértékûnek tervezett, melynek rendeletben történõ megállapítására a

földmûvelésügyi miniszter kap felhatalmazást (jelenleg háromszáz forint a díj

összege). A javaslat - méltányossági megfontolásból - mentesíti a díj

megfizetése alól a 14 éven aluli és a 70 éven felüli horgászókat. Az állami

halászjegyek és horgászjegyek kiadásáért fizetendõ igazgatási-szolgáltatási

díjak a javaslat 53. §-ában felsorolt országos halgazdálkodási célokat

szolgálják.

A területi engedélyt a halászatra jogosult a szolgáltatásokkal arányosan

a piaci feltételek szerinti áron értékesíti, mely nem tartozik a szabályozás

körébe.

Mivel a javaslat szerint az állami halászjegy és horgászjegy kiadása és a

halvédelmi bírság kiszabása egyaránt az elsõ fokú halászati hatóság

hatáskörébe kerül, a gyakorlatban is érvényesíthetõvé válik annak elõírása,

hogy a jegy nem adható ki - a kérelem idõpontjából egy éven belül - annak a

személynek, akit szabálysértés vagy bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen

felelõsségre vontak, illetve halvédelmi bírság kiszabásával sújtottak.

(A 24. §-hoz)

A javaslat 24. §-ának (2) bekezdésében felsorolt tiltott eszközök

harmonizálnak a nyugat-európai országok belvízi halászati jogszabályaival

(egyes ilyen eszközök tengerben használhatók, de belvizeken nem). E tilalmak

körét az Európa Tanács felé is deklarálnunk kellett.

A folyóvizeken ívási vagy táplálkozási vándorlást végzõ halállományok

rablógazdálkodás-szerû fogását hivatott megakadályozni a 24. § (3)

bekezdésében foglalt tilalom.

(A 25. §-hoz)

Az elektromos halászat a korszerû halgazdálkodás egyik elengedhetetlen

eszköze. Alkalmazását minden ország szigorú szabályozáshoz köti, ezt követi a

javaslat is, amikor a jelenlegi szabályozást törvényi szintre emeli,

ugyanakkor tovább szigorítja. A megfelelõ géppel, kiképzett szakember által

végzett elektromos halászat a vízi élõvilágra ártalmatlan, avatatlan kezekbe

kerülve azonban nagy károkat okozhat. A folyóvízi alkalmazás korlátozása nem

annyira az élõvilág védelmét, sokkal inkább a horgászati tevékenység

zavartalanságát szolgálja. Mivel az utóbbi idõkben az orvhalászatban is

alkalmazott eszközzé vált az elektromos halászgép, a halvédelmi bírság

javasolt rendszere (51. §.) is kapcsolódik a témához.

(A 26-31. §-okhoz)

A javaslat a jelenlegi szabályozás szerint javasolja törvényi szintû

szabályozásban meghatározni a halgazdálkodási tevékenységben követendõ

tervezési rendszert, melynek fenntartását indokolja a halászati jog szakszerû

hasznosítása és hatósági ellenõrzése. A javaslat - a jelenlegi szabályozástól

eltérõen - csak azokra vízterületekre követeli meg az öt évre szóló

halgazdálkodási terv készítését és ezáltal a gazdálkodás összhangjának

kialakítását, melyek a hal szabad mozgása szempontjából más halászati

vízterülettel összeköttetésben vannak. A halgazdálkodási terv kötelezõ

tartalmi elõírásai olyan évenkénti gazdálkodást igényelnek a jogosulttól, hogy

az adott élõhelyen egyúttal tartósan fennmaradjon a megfelelõ halállomány. A

javaslat összhangban van az Országgyûlés által a közelmúltban elfogadott

erdõrõl és vadászatról szóló törvények rendelkezéseivel, melyek az erdõ és

vadállomány fenntarthatósága érdekében szintén hosszú távú tervezést, illetve

gazdálkodást tartanak szükségesnek.

A halászati hatóság az egyes halgazdálkodási terv jóváhagyását

megtagadhatja, amennyiben az nem felel meg a halászati szakmai

követelményeknek. A természetvédelmi érdekek megvalósulását és a

vízgazdálkodási szempontokat a természetvédelmi és a vízügyi hatóságok

szakhatósági közremûködése biztosítja.

(A 32-34. §-okhoz)

A halgazdálkodással, a halállomány védelmével összefüggõ országos adatok

nyilvántartására, rendszerezésére, értékelésére a halászati tevékenységet

folytatók és az érintett ingatlanok tulajdonosai, valamint a hatóságok részére

történõ adatközlés lehetõvé tétele érdekében a javaslat Országos Halászati

Adattár létrehozását tartja szükségesnek. A halászati adattár létrehozásáról

és fenntartásáról az Országos Erdõállomány és az Országos Vadgazdálkodási

Adattár létrehozásával és fenntartásával azonosan a földmûvelésügyi miniszter

állami feladatként gondoskodik.

(A 35. §-hoz)

A javaslat hiányt pótol azzal, hogy a halgazdálkodási szempontból

jelentõs halászati vízterülettel rendelkezõ tulajdonos, vagy haszonbérlõ

számára elõírja a vízterületének halállománya és élõhelye õrzését. Az õrzésrõl

a tulajdonos saját maga - ha ennek feltételeivel rendelkezik - vagy halászati

õr igénybevételével - gondoskodhat. A javaslat meghatározza a halászati

tevékenység sajátosságaival összhangban a halászati õr foglalkoztatásának

személyi feltételeit, valamint egyes jogosítványait. A halászati õrök

foglalkoztatásának - az erdõõrök, vadõrök foglalkoztatásával összhangban -

változatlan feltétel, hogy a halászati hatóság elõtt vizsgát és esküt

tegyenek, továbbá a halászati hatóság nyilvántartásában szerepeljenek.

A halászati õrök további jogosítványainak, a kényszerítõ eszköz

használatának szabályairól a javaslat azért nem rendelkezik, mert azt külön

jogszabályok rendezik.

IV. fejezet

A hal- és élõhelyének védelme

(A 36-42. §-okhoz)

A javasolt szabályozás az eddigieknél szigorúbban és egyértelmûbben

határozza meg a halászati jogosult felelõsségét az élõhely védelme

vonatkozásában. A javaslat egyúttal a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó

nemzetközi konvenciók (Riói Egyezmény) végrehajtását is szolgálja.

A jogosult a védelmi elõírásoknak akkor is köteles eleget tenni, ha

vízterületén gazdálkodást nem végez. A halászati hatóság pedig jogosítványt

kap a jogosult mulasztása esetén a szankcionálásra, illetve a tevékenységnek a

jogosult költségeire történõ elvégzésére.

A javaslat lehetõséget ad a halászati jogosult számára, hogy

kezdeményezze a vad gyérítését, amennyiben az a halállományt vagy annak

táplálékforrását veszélyezteti.

A részletes tilalmi rendelkezések (halászati tilalmi idõ, halászati

méretkorlátozások stb.) megállapítására a tervezet a minisztert hatalmazza

fel, tekintettel arra, hogy e rendelkezések esetleg szakmai szempontból

szükségessé váló módosításai miatt nem indokolt a törvényi szintû szabályozás.

A külföldrõl származó halfaj telepítésének szabályozása a nemzetközi

gyakorlatnak megfelelõen az õshonos halfajok védelmét szolgálja, ezért

indokolt annak alkalmazása a tógazdaságokban is, ahonnan az import állatok

vagy azok utódai a szabad természetes vizekbe kikerülhetnek.

(A 43. §-hoz)

A javaslat hiányt pótol azzal, hogy lehetõvé teszi a halászati hatóság

részére a halászati vízterület használatának idõszakos korlátozását,

amennyiben a halak szaporodása és fejlõdése szükségessé teszi. A halállomány

fennmaradása érdekében hatóságilag elrendelt korlátozás miatt a jogosult

kártalanítás nem igényelhetõ, a végrehajtás során felmerült költségeket viseli

az állam.

V. fejezet

A halászati igazgatással összefüggõ állami feladatok és hatáskörök

(A 44-49-§-okhoz)

A javaslat a kormányzati munkamegosztásnak megfelelõen határozza meg a

halászati igazgatással összefüggõ feladatokat és hatásköröket, a halászati

igazgatás szervezetét, a halászati felügyelõk hatósági feladatait. A miniszter

a feladat- és hatáskörébe tartozóan a halászati ágazat irányítási,

szabályozási, valamint szervezési, hatósági feladatain kívül - az állam

képviseletében - gondoskodik az állami halászati jog hasznosításáról.

VI. fejezet

A halgazdálkodási és a halvédelmi bírság

(Az 50-51. §-okhoz)

A jogosulatlan halászat vagy horgászat, továbbá a halgazdálkodási érdek

veszélyeztetésének szabálysértése alapján jelenleg kiszabható bírságok már nem

jelentenek visszatartó erõt a halászati-horgászati szabálysértõkre. A

javaslatban elõírt kötelezettségek elmulasztása vagy tilalmak megszegése

esetén új jogintézményként halgazdálkodási bírság vagy halvédelmi bírság kerül

bevezetésre, melynek alapján a jogosultak számára hektáronként tízezer

forintig terjedõ, a jogosulatlanul vagy tiltott módon halászók, horgászók

számára pedig ötvenezer forintig terjedõ bírság is kiróható. A halászati

hatóság jogosítványainak jelentõs kiterjedését jelenti, hogy a hatósági

ellenõrzés keretében jogosulttá válik a bírságolási eljárásra is. A bírságok

összegébõl eredõ állami bevételek a halgazdálkodás támogatására használható

fel.

VII. fejezet

A halászattal összefüggõ feladatok pénzügyi fedezete

(Az 53. §-hoz)

A halgazdálkodással összefüggõ állami támogatások céljai a hatályos

jogszabályokhoz képest nem változnak. A jelenlegi támogatási jogcímekkel

egyezõen céljuk elsõsorban a természetes vízi halállomány fenntartásával -

védelmével, fejlesztésével, a halpusztulás megelõzésével, a halállomány

megújításával - kapcsolatosak. A javaslat összegyûjti e feladatok ellátásához

szükséges pénzügyi forrásokat, mint lehetõséget.

VIII. fejezet

Záró rendelkezések

(Az 54-57. §-okhoz)

A javaslat a törvény hatálybalépése idejéül 1997. január 1. napját jelöli

meg, azonban az államot megilletõ halászati jog rendszerének változására,

illetve a nem állami tulajdonú vizeken az állami halászati jog megszûnésére

figyelemmel többéves átmeneti idõszakot javasol. A halászati jog tulajdonának

változása esetén az új tulajdonos 1999. január 1. napja után élhet halászati

jogával. Azokban az esetekben, amikor továbbra is az állam marad a halászati

jog tulajdonosa, legfeljebb 2003. január 1. napjáig maradhatnak érvényben a

jelenlegi átengedési határozatok, ezt követõen mindenütt kötelezõ a

miniszternek a haszonbérlet elnyerésére pályázatot kiírni.

A javasolt átmeneti idõszakot indokolja, hogy a jelenlegi és az új

halászati jogosultak részére megfelelõ felkészülési idõ szükséges az új

halászati jogközösségek kialakítására, a halászati haszonbérleti szerzõdések

kötésére, ugyanakkor a többszázezer hazai horgászegyesületi tag is

folyamatosan horgászati lehetõséghez jusson. A földmûvelésügyi miniszter az

állami tulajdonban lévõ halászati vízterületek esetén azonban elõbb is kiírhat

nyilvános pályázatot.

A Magyar Állam halászati jogának a holtágakra és a bányatavakra való

kiterjedése nem érinti azokat a - törvény hatályba lépésekor - holtággal és

bányatóval rendelkezõ tulajdonosokat, akik a jelenleg hatályos jogszabály

alapján már halászati jogot szereztek a Magyar Államtól.