ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

I/3606..

Interpelláció: Az elszegényedés

megállítása tárgyában

Horn Gyula úrnak

a Magyar Köztársaság miniszterelnöke

Budapest

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

December elején kaptam meg a Szociális Szakmai Szövetség kiadásában

"Gyorsjelentés a szegénységrõl" címen megjelent könyvet, amelyben közlik, hogy

"a szociológusok és statisztikusok a magyar népesség 30-33 %-ára becsülik a

szegénységben élõk arányát, míg a létminimum alatt élõk aránya 1992-ben 22 %-

volt.

A cigányoknál ez az arány háromszorosan rosszabb.

A szegénység okai közismertek: munkanélküliség, az alacsony bérek, a

nyugdíjasok létküzdelme, a pályakezdõ fiatalok között növekvõ reménytelenség,

a gyermekek szociális helyzetének drámai romlása, ami a családok nehéz

helyzetét is mutatja. Az elégedetlenség lassan már elkeseredéssé fokozódik,

amit csak növel a közteherviselés súlyos aránytalansága: a szegények

roskadoznak alatta, míg a gyors-gazdaságok Mercédessel száguldanak el felette.

Tudom, hogy a rendszerváltozás számos, elõre nem látott nehézségeket okozott,

nemcsak gazdasági, hanem az élet minden területén, sõt az emberek

gondolkozásában és magatartásában is. Egy mesterségesen kitartott

társadalomból, az önellátásra kellett áttérni, mint amikor egy hosszú ideig

kalitkába zárt madarat visszaengednek a természetbe és kiderül, hogy már

repülni sem tud, hát még a fenntartásához szükséges élelmét megszerezni. A

megoldandó nehézségeket tudjuk, viszont azt nem, hogy orvoslásukra a kormány

képes-e?

Miniszterelnök Úr!

A szegénységben, ha nehezen is, de lehet élni. Reménytelenségben nem, az már

nem élet, csak létezés.

Minden polgárnak joga van a kormánytól követelni, hogy dolgozhasson,

keresetébõl önmagát és családját eltartsa és nyugdíjából emberségesen

megéljen.

Kérdezem a Miniszterelnök Urat:

Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy az elszegényedés megálljon és az

emberek reménykedhetnek, hogy sorsuk jobbra fordul és az életüket megnyomorító

nehézségektõl megszabadulnak.

Várom Miniszterelnök Úr válaszát.

Budapest, 1996. december 10.

dr. Varga László

Eleje Honlap