Az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága
Bizottsági önálló indítvány!
Az Országgyûlés
....../1996. (.....) OGY
határozata
a holtágak megóvásával, hasznosításával és rehabilitációjával kapcsolatos
feladatokról
Az Országgyûlés a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi
LIII. törvény továbbá a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény egyes
rendelkezéseinek érvényesülése érdekében szükségesnek tartja, hogy
összehangolt intézkedések történjenek a magyarországi holtágak védelmére,
amelyet Európa vizes élõhelyének kiemelt értékét képviseli. Ennek
megvalósítása érdekében az Országgyûlés felkéri a Kormányt:
1. A Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóság által teljes egészében védettségre
javasolt un. "szentély" tipusú holtágakat az államháztartásról szóló
1992. évi XXXVIII. törvénynek megfelelõen 1997. július 1-ig a területileg
illetékes nemzeti park igazgatóságoknak adja át vagyonkezelésbe és
határozza meg a fenntartás költségeinek nagyságát.
2. A holtágak megmentése, védelme és rehabilitácója érdekében megkezdett
helyi kezdeményezéseket támogassa, tegye lehetõvé hogy az elkülönített
alapok és más központi és önkormányzati pénzeszközök együttmûködésével
azok végrehajtását. Biztosítsa az un. "szentély" tipusú holtágak
természetvédelmi kezelésének költségeit az 1998. évi központi
költségvetés megfelelõ fejezetében.
3. Az érintett minisztériumok közremûködésével 1997. március 31-ig hozzon
létre tárcaközi bizottságot a holtágak országos állapotfelmérésére,
minõsítésére, a holtágakkal kapcsolatos hatályos joganyag részletes
megvizsgálására a törvények és jogszabályok szükséges módosítására, és a
holtág-rehabilitáció általános és átfogó irányelveinek kidolgozására. A
tárcaközi bizottság javaslatait 1997. július 1-ig jelentés formájában
terjessze az Országgyûlés elé.
4. A tárcaközi bizottság vezetõje, a megalakulást követõen adjon
tájékoztatást az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága részére
munkaprogramjáról.
E határozat a közzététel napján lép hatályba.
Indokolás
A magyarországi holtágak Európa vizes élõhelyeinek kiemelkedõ értékét
jelentik, mert megõrizték a táj arculatának és élõvilágának sok vonását. A
hazai vízgazdálkodás, természet- és környezetvédelem fontos feladat ezeknek az
értékeknek számbavétele, tudatosítása és megõrzése. A holtágak napjainkra
tájképi, vízgazdálkodási, természetvédelmi és ökológiai szempontból egyaránt
kritikus helyzetbe kerültek. Erre hívta fel a figyelmet Szöllõsi Istvánné
országgyûlési képviselõ asszony, aki önálló javaslatot tett egy holtág-törvény
kidolgozására. Az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága egyes térségekben
már korábban is foglalkozott a holtágakkal például a Kõrosök mentén a Szarvas-
Békésszentandrási, a Duna mentén, a Szigetközi illetve a Fadd dombori
holtágakkal.
A természetvédelem nemzetközi törekvései a tevékenységük középpontjába a vizes
élõhelyek rehabilitációját helyezték. A folyók holtágai kiemelkedõ elemei az
un. ökológiai folyosóknak és ezzel nagymértékben elõsegítik a biológiai
sokféleség megõrzését. A holtágak védelme mellett bizonyos feltételekkel
gazdasági hasznosításuk is megengedhetõ és ez a helyi önkormányzatok és a
vállalkozások gazdagodásának, a mikrorégiók fejlõdésének egyik eddig ki nem
használt forrása lehet.
A Környezetvédelmi Bizottság a kérdés megvizsgálására eseti albizottságot
hozott létre a Mezõgazdasági és Önkormányzati bizottságokkal együttesen. Az
eseti albizottság a szaktárcák, az Igazságyügyi Minisztérium és független
szakértõk véleménye alapján indokolatlannak tartja önálló holtág-törvény
megalkotását. A közelmúltban jóváhagyott vízgazdálkodási és természetvédelmi
törvény és az elõkészületben levõ halászati törvény - kisebb módosításokkal -
megfelelõ keretet biztosít a holtágak védelméhez és hasznosításához.
A legfontosabb feladat, az ország teljes területére ki terjeszteni a holtágak
leltárba vételét és széleskörû állapotfelmérését. Valamennyi kataszterbe vett
holtág esetén el kell végezni a védelem és hasznosítás minõsítését. Ennek
célja olyan alapadatsorok elkészítése, amelyre támaszkodva a jövõbeni átfogó
tervek, koncepciók és hasznosítási javaslatok elbírálhatók. A
természetmegõrzési szempontból eredeti állapotú "szentély" holtág esetében
részletes ökológiai állapotfelmérés indokolt.
Az eddigi vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a holtágak megmentése csak
konkrétan és egyedileg történhet, hisz nincs két egyforma holtág. Ebbõl
következõen egy általános megoldás nem alkalmazható, szükséges viszont egy
átfogó program készítése. A holtágak tulajdonosi viszonyai nagyon sokszínû
képet mutatnak és egy-egy holtág területe több tulajdonos között oszlik meg.
Számos esetben bizonytalanok a birtokhatárok, vízparti területeket is
felparcelláztak és így a szabadparti sáv közcélú hasznosítására, fenntartási
tevékenységek végzésére sincs lehetõség. Annak ellenére sem, hogy mind a
korábbi mind az új vízgazdálkodási törvények ezt nem tették lehetõvé. A magán,
önkormányzati és állami tulajdon egymásmellettisége széles körben jellemzõ. Az
állami tulajdonú holtágak jelenlegi kezelõi döntõ mértékben a vízügyi
igazgatóságok. A korábbiakban lehetõsége volt az érintett önkormányzatoknak a
holtágak helyi kezelésbe vételére, de a törvény által biztosított ezen
lehetõséggel elenyészõ mértékben éltek. A holtágak további sorsának, jovõjének
meghatározása és a szükséges konkrét intézkedések végrehajtása érdekében az
illetékes állami szervek és az önkormányzatok, valamint a magántulajdonosok
legszélesebb összefogására van szükség. Nagyon fontos, hogy a helyi
gazdaságfejlesztési erõk a felszínre törjenek és esetenként fáradságos
munkával keressék meg azt a konszenzust, amely egy-egy holtág további sorsát
kedvezõen alakíthatja. Jó feltételeket teremthetnek a megfelelõ projektek
kidolgozásához és megvalósításához a területfejlesztési és rendezési törvény
keretében létrejött megyei és regonális fejlesztési tanácsok által elfogadott
koncepciók.
Az önkormányzati tulajdonba került holtágak védelme érdekében elengedhetetlen,
hogy az érintett önkormányzatok illetve gazdálkodó szervezetek az
illetékességi területükön lévõ holtágakra részletes esettanulmányokat és
hasznosítási projekteket készítsenek. Az esettanulmány alapján és egyúttal
feltételül is szolgál egy a holtágakra országosan vonatkozó kormányzati szintû
feladatterv kidolgozásához.
Az ország gazdasági helyzetének ismeretében csak úgy érhetõ el a holtágak
megmentése, ha hasznosításukra olyan társaságok alakulnak, melyben a holtágak
tulajdonosai, kezelõi és a járulékos hasznokat élvezõk egyaránt részt
vállalnak. A holtágak rehabilitácója, kezelése és karbantartása költségekkel
is jár. Ezt állami támogatás nélkül a legtöbb önkormányzat nem tudja
megoldani, ugyanakkor meg kell teremteni a lehetõségét annak, hogy az
önkormányzatok és a gazdasági társaságok a már elhatározott fejlesztések,
rekonstrukciók, projektek végrehajtásához különbözõ támogatást
igényelhessenek. Itt elsõsorban a vízügyi, környezetvédelmi és
területfejlesztési alapok, az idegenforgalmi, sport és mezõgazdasági
támogatások továbbá az önkormányzatok címzett támogatása jöhet szóba.
A holtágakkal kapcsolatos feladatok sokrétûsége indokolja, hogy a
minisztériumok közötti együttmûködés szervezett fomában történjen. Az
albizottság javaslata szerint a KHVM Koordinálásával és a KTM társ
felelõsségével mûködõ tárcaközi bizottságot javasolunk, amely kiegészülhet a
"zöld" szervezetek képviselõivel is.
Az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága a felvázolt feladatok végrehajtása
érdekében tartja szükségesnek a legfontosabb átfogó tennivalók országgyûlési
szintû megerõsítését határozat formájába.
Budapest, 1996. december 10.
dr. Baráth Etele
elnök