MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/3712.. számú
törvényjavaslat
a gazdasági reklámtevékenységrõl
Elõadó: Dr. Fazakas Szabolcs
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter
Budapest, 1997. február
2
1997. évi ................... törvény
a gazdasági reklámtevékenységrõl
Az Országgyûlés - a fogyasztói érdekek védelmének
biztosítása, valamint a gazdasági hatékonyságot és a
társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny fenntartása
érdekében- a fogyasztók tisztességes tájékoztatása, az
üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások
érdekeinek védelme, valamint az áruk és a szolgáltatások
értékesítésének elõmozdítása céljából a gazdasági
reklámtevékenység szabályozására a következõ törvényt
alkotja:
Általános rendelkezések
1. §
E törvény hatálya kiterjed a természetes és jogi személynek,
valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak (a
továbbiakban együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság
területén reklámozóként, reklám szolgáltatóként vagy reklám
közzétevõként végzett gazdasági reklámtevékenységére.
2. §
E törvény alkalmazásában:
a/ Gazdasági reklám: olyan tájékoztatás, amely termék,
szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség (a
továbbiakban: áru) értékesítését vagy más módon történõ
igénybevételét, illetve a vállalkozás nevének,
megjelölésének, tevékenységének népszerûsítését, továbbá
áru vagy árujelzõ megismertetését mozdítja elõ (a
továbbiakban: reklám).
b/ Burkolt reklám: semleges információ látszatát keltõ
tájékoztatás formájában közzétett reklám.
c/ Tudatosan nem észlelhetõ reklám: olyan reklám, amelynek
közzétételekor -az idõtartam rövidsége vagy más ok
következtében- a fogyasztóra a pszichológiai értelemben
tudatos észleléshez szükséges ingerküszöbnél kisebb
erõsségû látvány, hang - vagy egyéb hatás keltette inger
hat.
d/ Fogyasztó: minden olyan természetes és jogi személy,
valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki
felé a reklám irányul, vagy akinek a tudomására juthat.
e/ Reklámozó: aki a saját érdekében a reklám közzétételét
megrendeli.
f/ Reklámszolgáltató: aki tevékenységi körében a reklámot
megalkotja, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben
egyéb szolgáltatást nyújt.
g/ A reklám közzétevõje: aki a reklám közzétételére alkalmas
eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot
megismerhetõvé teszi.
h/ Gyermekkorú: aki a tizennegyedik életévét nem töltötte
be.
i/ Fiatalkorú: aki a tizennegyedik életévét betöltötte, de a
tizennyolcadikat még nem.
j/ Felnõttkorú: aki a tizennyolcadik életévét betöltötte.
k/ Összehasonlító reklám: olyan reklám, amely közvetve vagy
közvetlenül felismerhetõvé teszi a reklámozóval azonos,
vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más
vállalkozást vagy a más vállalkozás által elõállított,
forgalmazott, vagy bemutatott, a reklámban szereplõ
áruval azonos, vagy ahhoz hasonló rendeltetésû árut.
l/ Gyógyszer: a külön jogszabály alapján lefolytatott
eljárás után törzskönyvbe bejegyezett, forgalomba
hozatali engedéllyel rendelkezõ és gyógyszernek
minõsített anyag vagy anyagkeverék.
m/ Gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosult: az
orvos, a gyógyszerész, a gyógyszerek kereskedelmi
forgalmában résztvevõ -a vonatkozó tevékenységi
engedéllyel rendelkezõ- elõállító és a gyógyszer-
nagykereskedõ.
n/ Gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény: olyan
anyag vagy anyagkeverék, amely nem gyógyszer, de külön
jogszabály alapján nyilvántartásba vették és gyógyszernek
nem minõsülõ gyógyhatású anyagként forgalomba hozatalát
engedélyezték.
o/ Vizsgálati készítmény: a külön jogszabályban
meghatározott klinikai vizsgálatok vagy vizsgálati
értékelések alatt álló készítmény, a gyógyszer
törzskönyvbe, illetve gyógyszernek nem minõsülõ
gyógyhatású készítmény nyilvántartásába való
bejegyzésééig és a forgalombahozatali engedély
megadásáig.
p/ Pornográf megjelenítés: célzatosan és leplezetlenül az
érzékiségre hatni akaró, a nemiséget szemérmetlenül
ábrázoló megjelenítés.
r/ Sajtótermék: az idõszaki lap egyes lapszámai, a könyv, a
szórólap, a szöveget, a hangot, a képet, a grafikát, a
rajzot vagy fényképet tartalmazó kiadvány, valamint a
számítógépes alkalmazói program.
s/ Címoldal: a nyomtatott sajtótermék elülsõ (Borító I.) és
hátsó (Borító IV.) borítólapjának külsõ oldala, valamint
a számítógépes alkalmazói program kezdõ (bejelentkezõ)
képernyõje.
t/ Gyermekjáték: olyan áru, amelyet egyértelmûen játék
céljára terveztek és gyártottak gyermekkorúak számára.
u/ Közoktatási intézmény: a közoktatás nevelõ, valamint
nevelõ és oktató, pedagógiai szakszolgálati és pedagógiai
szakmai-szolgáltató intézményei.
v/ Egészségügyi intézmény: olyan egészségügyi szerv,
intézet, intézmény, szolgálat vagy más szervezet, amelyet
külön jogszabály egészségügyi intézménynek minõsít vagy
egészségügyi intézménynek minõsítés nélkül a gyógyító
ellátásban feladatkörében részt vesz.
z/ Szabadtéri reklámhordozó: minden, az építmény külsején
vagy azon kívül szabad téren, közterületen vagy
közterületrõl észlelhetõen elhelyezett reklámhordozó.
3. §
(1) Reklám akkor tehetõ közzé, ha a reklámozó azonosítható
módon megnevezi a vállalkozását, megjelöli a székhelyét,
vagy az állandó belföldi telephelyét, továbbá az
adószámát, és az ezekrõl, valamint a kamarai tagságáról
kiállított okiratot a reklám közzétételének
megrendelésekor a reklámszolgáltató -ennek hiányában a
reklám közzétevõ- részére bemutatja.
(2) A külön jogszabályban meghatározott, elõzetes
minõségvizsgálati vagy megfelelõség tanúsítási
kötelezettség alá esõ árura vonatkozó reklám esetén a
reklámozó köteles a reklámszolgáltatónak - ennek
mellõzése esetén a reklám közzétevõnek - nyilatkozni
arról, hogy a vizsgálatot elvégezték és annak alapján az
áru forgalomba hozható, vagy köteles bemutatni az
érvényes megfelelõségi tanúsítványt. Ha az áru nem esik
elõzetes minõségvizsgálati vagy megfelelõség tanúsítási
kötelezettség alá, a nyilatkozatnak ezt kell
tartalmaznia. Ilyen nyilatkozat hiányában a reklám nem
tehetõ közzé.
(3) A fogyasztó részére csomagküldés útján belföldön
értékesítendõ árura vonatkozó reklámnak azonosítható
módon tartalmaznia kell a reklámozó megnevezését, a
székhelyének vagy az állandó belföldi telephelyének
(üzlethelyiségének) megjelölését, valamint a külön
jogszabályban meghatározott nyilvántartásba-vételi
számát.
(4) Az (1)-(4) bekezdésekben foglaltakat külföldi vagy
belföldi telephellyel és adószámmal nem rendelkezõ
reklámozó esetében megfelelõen kell alkalmazni.
(5) A reklámot csak a reklámjelleg felismerhetõ
feltüntetésével és a környezetétõl elkülönítve lehet
közzétenni.
Általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások
4.§
(1) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely
a/ személyhez fûzõdõ jogokat, kegyeleti érzést, valamint
személyes adatok védelméhez való jogokat sérthet,
b/ közerkölcsöt, közízlést sérthet,
c/ személyes-, vagy közbiztonságot, környezetet, illetve
természetet károsító magatartásra ösztönözhet,
d/ félelemérzetet alapos ok nélkül kelthet.
(2) A személyhez fûzõdõ jogok sérelmét jelenti különösen a
magánszemélyek bármely hátrányos megkülönböztetése nemük,
fajuk, színük, nyelvük, felekezetük, nemzetiségük,
származásuk, vagy társadalmi helyzetük szerint, továbbá a
politikai, a vallási vagy más lelkiismereti meggyõzõdés,
a becsület és az emberi méltóság, a névviselés jogának és
a jóhírnév védelméhez való jognak a megsértése, valamint
a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos
bármiféle visszaélés.
(3) Közerkölcs vagy közízlés sérelmét jelenti különösen a
pornográf megjelenítés, továbbá a szexualitás vagy az
erõszak öncélú bemutatatása. Öncélú a bemutatás, ha a
szexualitás vagy az erõszak bemutatását a reklám tárgya,
témája nem teszi feltétlenül indokolttá.
5.§
(1) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és
fiatalkorúak
a/ fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlõdését
károsíthatja,
b/ tapasztalatlansága vagy hiszékenysége kihasználásával
közvetlenül vásárlásra ösztönöz,
c/ felnõttkorúak -különösen a szülõk és pedagógusok-
iránti bizalmára épít,
d/ részére közvetlen felszólítást tartalmaz arra, hogy a
felnõttkorúakat áru vásárlására ösztönözzék.
(2) A gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy
erkölcsi fejlõdését károsíthatja különösen a gyermek- és
fiatalkorúakat veszélyes, erõszakos, továbbá a
szexualitást hangsúlyozó helyzetben való bemutatása.
6.§
(1) Tilos közzétenni burkolt és tudatosan nem észlelhetõ
reklámot.
(2) Tilos az olyan áruk reklámozása, amelyek elõállítása
vagy forgalmazása jogszabályba ütközik.
(3) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely adómentesség,
adókedvezmény vagy más adóelõny igénybevételének ígéretét
tartalmazza.
7.§
(1) Tilos közzétenni olyan összehasonlító, illetve egyéb
reklámot, amely a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény (a továbbiakban: Vtv.) alapján a tisztességtelen
verseny tilalmába, illetve fogyasztói döntések
tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközik.
(2) A Vtv.-ben meghatározottakon túl megtévesztésre
alkalmas különösen az az összehasonlító reklám, amely
a/ sérti vagy veszélyezteti a versenytárs, más áru vagy
árujelzõ jó hírnevét,
b/ a versenytárs vagy más áru jó hírnevének, illetve
nevének, megjelölésének vagy árujelzõjének
felhasználásával tisztességtelen gazdasági elõny
megszerzésére alkalmas,
c/ elõidézheti a versenytárs vagy más áru hátrányos
megítélését.
(3) A reklámban harmadik személy által készített vizsgálat
összehasonlító eredményét, adatait közzétenni vagy ezekre
hivatkozni csak a vizsgálatot lefolytató személy elõzetes
engedélyével lehet. A reklámozó felelõs azért, hogy az
összehasonlító eredmény, illetve adatok közzététele vagy
hivatkozása ebben az esetben se ütközzön az (1)-(2)
bekezdésekben meghatározott tilalomba.
Az egyes áruk reklámozására vonatkozó tilalmak és
korlátozások
8.§
Tilos a fegyverek, a lõszerek, a robbanóanyagok, és a -külön
jogszabályban meghatározott- közbiztonságra különösen
veszélyes eszközök reklámozása.
9.§
(1) A szakmai célú reklámozáson (a továbbiakban:
gyógyszerismertetés) kivül a gyógyszertárból kizárólag
orvosi vényre kiadható, vagy kizárólag fekvõbeteg
gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett, valamint
kizárólag orvosi rendelõk, gondozóintézetek által
beszerezhetõ gyógyszerek reklámozása tilos.
(2) A gyógyszerismertetés az (1) bekezdésben meghatározott
gyógyszerek reklámozása, ajánlása, valamint a gyógyszer
összetételére, hatására, illetve az alkalmazására
vonatkozó bármiféle információ, amely a gyógyszerek
rendelésére és forgalmazására jogosultaknak szól.
(3) Gyógyszerismertetõ tevékenységet csak orvos vagy
gyógyszerész végezhet.
(4) A gyógyszerismertetés részletes szabályait külön
jogszabály állapítja meg.
10.§
(1) Az -egyes, külön jogszabályban meghatározott
tilalmazott készítmények kivételével- embergyógyászati
célra szánt, gyógyszertárból vény nélkül is kiadható
gyógyszerek és az állatgyógyászati gyógyszerek, továbbá a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmények
reklámozása megengedett, ha a reklám
a/ egyértelmûen meghatározza a gyógyszer vagy a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény valós
jellegét,
b/ tartalmazza a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem
minõsülõ gyógyhatású készítmény nevét és szokásos
elnevezését,
c/ a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minõsülõ
gyógyhatású készítmény rendeltetésszerû használatára
ösztönöz,
d/ a gyógyszert a törzskönyvezés, illetve a gyógyszernek
nem minõsülõ gyógyhatású készítményt a
nyilvántartásbavétel során meghatározott alkalmazási
elõiratnak megfelelõen mutatja be,
e/ tartalmazza a gyógyszer jóváhagyott, illetve a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény
rendeltetésszerû használatához szükséges alapvetõ
tájékoztatást,
f/ egyértelmû felhívást tartalmaz a gyógyszer vagy a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény
használatára vonatkozó tájékoztató megismerésének
szükségességére.
(2) Az (1) bekezdés szerinti reklám nem tartalmazhat olyan
utalást vagy kifejezést, amely
a/ az orvosi vizsgálat, kezelés vagy mûtéti beavatkozás
szükségtelenségére vagy mellõzhetõségére hivatkozik,
b/ a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minõsülõ
gyógyhatású készítmény mellékhatások nélküli vagy
biztos gyógyulást eredményezõ alkalmazhatóságának
képzetét kelti,
c/ gyógyszert vagy gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású
készítményt kozmetikumként vagy élelmiszerként tüntet
fel,
d/ a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minõsülõ
gyógyhatású készítmény hatásosságát és biztonságos
használatát kizárólag annak természetes eredetére
vezeti vissza,
e/ kórtörténet leírásával vagy részletes ismertetésével
téves öndiagnózist eredményezhet,
f/ betegség vagy sérülés hatására bekövetkezõ változást,
illetve a gyógyszer és a gyógyszernek nem minõsülõ
gyógyhatású készítmény által az emberi szervezetre
vagy annak valamely részére gyakorolt hatást
félelemérzetet keltve, vagy a valóságtól eltérõ módon
mutat be,
g/ egészségügyi szakemberek ajánlását tartalmazza,
h/ annak képzetét kelti, hogy a gyógyszer vagy a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény
használata nélkül az emberi egészség károsul,
i/ a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minõsülõ
gyógyhatású készítmény forgalmazási engedélyére
hivatkozik.
(3) Tilos közzétenni
a/ összehasonlító,
b/ külön jogszabályban meghatározott kábítószert vagy
pszichotrop anyagot tartalmazó,
c/ külön jogszabályban meghatározott terápiás területek
gyógyszereit tartalmazó,
d/ vizsgálati készítményt bemutató
gyógyszerreklámot.
11.§
(1) Tilos dohányárut vagy alkoholtartalmú italt reklámozni
a/ olyan sajtótermékben, amely elsõsorban gyermek-,
illetve fiatalkorúakhoz szól,
b/ sajtótermék címoldalán,
c/ színházban és filmszínházban gyermek-, illetve
fiatalkorúak által is megtekinthetõ mûsorszámot
közvetlenül megelõzõen, illetve közvetlenül azt
követõen,
d/ gyermekjátékon és annak csomagolásán,
e/ közoktatási és egészségügyi intézményben és annak
bejáratától -a közúton történõ megközelítéshez
szükséges legrövidebb út alapján- számított 200
méteres távolságon belül.
(2) Tilos közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital
olyan reklámját, amely
a/ közvetlenül gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól,
b/ gyermek-, illetve fiatalkorút mutat be,
c/ túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hív fel.
(3) Tilos közzétenni dohányáru olyan reklámját, amely
a/ a dohányzást az egészséges életvitellel kapcsolja
össze,
b/ a dohányzást, mint követendõ szokást tüntet fel.
(4) A szakmai célú -közvetlenül a vendéglátóknak, a nagy-,
illetve a kiskereskedõknek szóló- reklám kivételével
tilos dohányárut vagy alkoholtartalmú italt ingyenes
mintaadással reklámozni.
12.§
(1) A dohányáru sajtótermékben és szabadtéri reklámhordozón
való reklámjának tartalmaznia kell "A dohányzás súlyosan
károsítja az Ön egészségét" szövegû általános
figyelmeztetést.
(2) A figyelmeztetés szövegét a reklámnak jól olvashatóan,
jól látható helyen, vízszintesen nyomtatva, a háttérbõl
kiemelve, sajtótermékben a sajtótermék megjelenésének
nyelvén, szabadtéri reklámhordozón magyar nyelven kell
tartalmaznia.
(3) A figyelmeztetés szövegének le kell fednie a teljes
reklám területének legalább 10%-át. A lefedésnek legalább
20%-nak kell lennie, ha a figyelmeztetést a reklám két,
vagy kettõnél több nyelven tartalmazza.
13.§
A dohányáru szabadtéri reklámhordozón való reklámja a
dohányáru jellemzõire vonatkozó tájékoztatáson kívül
kizárólag a dohányáru csomagolásban való megjelenítését
tartalmazhatja.
A felelõsség megállapításának szabályai
14.§
(1) A törvény 3.-5.§-aiban, a 6.§ (2)-(3) bekezdéseiben és
a 8.-13.§-aiban foglalt rendelkezések megsértéséért a
reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevõje
egyetemlegesen felelõs.
(2) A törvény 3.§-a
a/ (1) bekezdése alapján bemutatott okirat,
b/ (2) bekezdése alapján adott nyilatkozat, illetve
bemutatott megfelelõségi tanúsítvány,
c/ (3) bekezdése szerinti adatok
tartalmáért és azok valódiságáért a reklámozó felelõs.
(3) A törvény 6.§ (1) bekezdésében és a 7.§-ában foglalt
rendelkezések megsértéséért a reklámozó felelõs.
Eljárási szabályok
15.§
A törvény
a/ 4.§ (1) bekezdés a/ pontjában foglalt rendelkezés
megsértése miatti eljárás a bíróság,
b/ 3.§-ában, 4.§ (1) bekezdés b/-d/ pontjaiban, 5.-6.§-aiban
és 8.-13.§-aiban foglalt rendelkezések megsértése miatti
eljárás a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség,
c/ 7.§ (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése
miatti eljárás a Vtv.-ben meghatározottak szerint a
bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal,
d/ 7.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése
miatti eljárás a Gazdasági Versenyhivatal
hatáskörébe tartozik.
16.§
A 15.§ szerinti eljárások megindítására az jogosult, akinek
jogát vagy jogos érdekét a törvény rendelkezéseinek
megsértése érinti (a továbbiakban: érdekelt fél).
17.§
(1) A 15.§ a/ pont szerinti eljárásra a polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
rendelkezéseit a (2) és a (3) bekezdésben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ha a polgári jogi felelõsség szabályai szerint
kártérítés címén megítélhetõ összeg nem áll arányban a
felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a
jogsértõre közérdekû célra fordítható bírságot is
kiszabhat.
(3) A bíróság eljárása a 18.§ (4) bekezdése szerinti bírság
kiszabására is kiterjed.
18.§
(1) A 15.§ b/ pont szerinti eljárásra az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.
törvény rendelkezéseit a (2)-(7) bekezdésben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az érdekelt fél kérelmében az eset körülményeihez
képest a következõ igényeket támaszthatja:
a/ követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását,
b/ követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértõ
eltiltását a további jogsértéstõl,
c/ követelheti, hogy a jogsértõ megfelelõ módon adjon
elégtételt, és szükség esetén azt, hogy a jogsértõ
részérõl vagy költségén az elégtételnek megfelelõ
nyilvánosságot biztosítsanak,
d/ követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a
jogsértést megelõzõ állapot helyreállítását a jogsértõ
részérõl vagy költségén, különösen a reklám jogsértõ
jellegétõl való megfosztását, vagy -ha ez nem
lehetséges- a jogsértõ reklám megsemmisítését.
(3) Az ellen, akinek a 15.§ b/ pont szerint kifogásolható
magatartása a fogyasztók széles körét érinti, a
fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezetek jogosultak
kérelmet benyújtani akkor is, ha a sérelmet szenvedett
fogyasztók személye nem állapítható meg.
(4) A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség eljárása során
határozatával bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a
törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság többszörös
jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.
(5) A bírság összegét az eset összes körülményeire -
különösen a fogyasztói érdekek sérelmének körére,
súlyára, a jogsértõ állapot idõtartamára, a törvénybe
ütközõ magatartás ismételt tanúsítására- tekintettel kell
meghatározni.
(6) A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek az ügy érdemében
hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A
határozat felülvizsgálata a határozat közlésétõl
számított tizenöt napon belül keresettel kérhetõ a
bíróságtól. A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség
elrendelheti határozatának azonnali végrehajtását.
(7) A (6) bekezdés szerinti kereset alapján indult bírósági
eljárás során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény XX. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell
alkalmazni. A bíróság a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség
határozatát megváltoztathatja.
19.§
A 15.§ c/-d/ pontjai szerinti eljárásra a Vtv.
rendelkezéseit kell alkalmazni.
Záró rendelkezések
20.§
Ez a törvény 1997. július 1-jén lép hatályba.
21.§
(1) A rádió és televízió mûsorszolgáltatásában közzétett
reklámra -ha e törvénytõl eltérõ követelményeket állapít
meg- a rádiózásról és televiziózásról szóló 1996. évi I.
törvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A szabadtéri reklámozásra vonatkozó további szabályokat
külön törvény állapítja meg.*
____________________
22.§
Felhatalmazást kap
a/ a népjóléti miniszter, hogy a gyógyszerek és a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény
reklámozására, a gyógyszerismertetõ tevékenységre és a
gyógyszerismertetõk nyilvántartására vonatkozó részletes
szabályokat, továbbá a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség e
törvény szerinti eljárásában szakhatóságként eljáró
szervek körét,
b/ a földmûvelésügyi miniszter, hogy az állatgyógyászati
gyógyszerek reklámozására vonatkozó részletes
szabályokat,
c/ az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, hogy
a reklámszolgáltatókra vonatkozó képesítési
követelményeket
rendelettel meghatározza.
23.§
E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti
a/ a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3.§ (2) bekezdése;
b/ a belkereskedelemrõl szóló 1978. évi I. törvény 34.§-a,
valamint az azt módosító 1986. évi 18. törvényerejû
rendelet 18.§-a;
c/ az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény 59.§ (4)
bekezdése;
d/ az egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV. 14.)
Korm. rendelet 7/A.§-a, valamint az azt módosító 19/1972.
(VI. 5.) MT rendelet 1.§-a és a 15/1988. (III. 25.) MT
rendelet 3.§-a;
e/ a szeszes ital árusításának korlátozásáról szóló 19/1977.
(XII. 20.) BkM rendelet "Szeszes ital árusításával
kapcsolatos reklámozási és hirdetési tilalom" szövegû
alcíme és a 10.§ (2) bekezdése;
f/ a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységrõl szóló
12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet, valamint az azt módosító
10/1986. (X. 11.) BkM rendelet, a 11/1989. (VI. 22. ) KeM
rendelet, a 6/1992. (I. 28.) IKM rendelet 11.§ (2)
bekezdésének "a belföldi reklám- és hirdetési
tevékenységrõl szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet 8.§-
a" szövegrésze, valamint a 14/1993. (IX. 2.) IKM
rendelet;
g/ az egyéni védõeszközök minõsítõ bizonyítványa kiadásának
szabályairól szóló 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet 8.§-ának
"reklámozni vagy" szövegrésze.
I N D O K O L Á S
a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A hatályos magyar reklámjog
A hatályos magyar reklámjogot a heterogenitás és a
többszintû jogi szabályozás jellemzi. A reklámtevékenységre
vonatkozó rendelkezések szétszórtan, olykor egymásnak is
ellentmondóan, több jogszabályban találhatóak meg.
A legalapvetõbb szabályokat a belkereskedelemrõl szóló 1978.
évi I. törvény (a továbbiakban: Bkt.) tartalmazza, amely
meghatározza a reklámtevékenység néhány általános szabályát
és a rá vonatkozó alapvetõ tilalmakat.
A reklámozás részletszabályait a belkereskedelmi törvény
vonatkozó rendelkezéseit végrehajtó, a belföldi reklám és
hirdetési tevékenységrõl szóló 12/1972. (VI.5.) BkM rendelet
(a továbbiakban: R.) határozza meg.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény
(a továbbiakban: Rtv.) szintén meghatároz olyan szabályokat,
amelyek a reklámtevékenységre vonatkoznak, ezek azonban
kizárólag a rádió és a televízió mûsorszolgáltatásában
megjelenõ reklámokra alkalmazhatóak.
További reklámszabályokat tartalmaz -többek között- a
sajtóról szóló 1986. évi II. törvény a sajtótermékben, a
közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény a
közterületen elhelyezhetõ reklám, valamint az egészségügyrõl
szóló 1972. évi II. törvény a gyógyszerreklám tekintetében.
A jogellenes hirdetés vonatkozásában az egyes
szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet
határoz meg szankciót.
A belföldi reklám- és hirdetési tevékenységre vonatkozó
tilalmak betartását a 95/1991. (VII. 23.) Korm. rendelet
alapján a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség ellenõrzi, amely
szabálysértési hatóságként jár el a reklámelõírások
megszegõivel szemben.
A hivatkozott jogszabályok eltérõ és részben ellentmondó
szabályokat állapítanak meg a reklámtevékenységre
vonatkozóan. Jellemzõ erre a reklám fogalmának és a
reklámtilalmaknak a meghatározása.
A hatályos jogszabályok közül az Rtv. és az R. tartalmaz a
reklámra vonatkozó definíciót, ezek azonban némiképpen
eltérnek egymástól. Ez elsõsorban abban nyilvánul meg, hogy
az R. külön határozza meg a reklám és a hirdetés fogalmát,
míg az Rtv. nem tesz különbséget közöttük. Az Rtv. viszont
önállóan definiálja a reklámot (hirdetést) a burkolt
reklámot, a tudatosan nem észlelhetõ reklámot, a támogatást
és a politikai hirdetést.
A fentiekbõl megállapítható, hogy nem egyértelmû a magyar
jogi szabályozásban a reklám fogalmának meghatározása,
elsõsorban a reklám gazdasági és politikai jellegének,
valamint a reklám és a hirdetés, illetve a reklám és a többi
kereskedelempolitikai kommunikációs eszköz -elsõsorban a
szponzorálás (támogatás)- elhatárolása terén.
A reklámozásra vonatkozó korlátozásokat és tilamakat -mint
az a fentiekbõl kitûnik- több hatályos jogszabály is
meghatároz.
Valamennyi reklámeszközre vonatkozó általános
rendelkezéseket a Bkt. 34. §-a határoz meg a következõk
szerint:
(1) A reklámozás és hirdetés feladata a vásárlók
tájékoztatása, a korszerû fogyasztási szokások
elterjedésének, valamint az áruk és szolgáltatások
értékesítésének elôsegítése.
(2) Tilos minden olyan reklám és hirdetés közzététele, amely
- jogszabályba ütközik,
- túlzó,
- megtévesztésre alkalmas,
- sérti a közerkölcsöt,
- indokolatlan összehasonlítást tesz,
- az egészségre vagy a környezetre ártalmas cikk
fogyasztására ösztönöz,
- nem kellô mennyiségben rendelkezésre álló árut reklámoz.
(3) Tilos a szeszes italok és dohányipari termékek
fogyasztására ösztönzô reklám vagy hirdetés közzététele.
Jogszabály e rendelkezés alól a nemzetközi - illetôleg a
nemzetközi televíziós láncon közvetített - rendezvények,
továbbá idegen nyelvû kiadványok tekintetében kivételt
tehet.
A Bkt. hivatkozott rendelkezéseit az R. hajtja végre, amely
további reklámtilalmakat -így például az emberorvoslásban
használatos gyógyszerek reklámozásának tilalmát- állapít
meg, illetve felhatalmazást ad az ipari és kereskedelmi
miniszter részére, hogy - a népjóléti miniszter véleményének
meghallgatásával - indokolt kérelemre egyes nemzetközi
rendezvényeken engedélyezhesse a szeszes italok és a
dohányipari termékek reklámozását. További kivételt jelent a
fenti termékek reklámozásának tilalma alól a nemzetközi
televíziós láncon közvetített rendezvényeken, valamint az
idegen nyelvû kiadványokban történõ reklámozás lehetõsége.
Az Rtv. a rádió és televízió mûsorszolgáltatásában megjelenõ
reklámokra vonatkozóan több korlátozó és tiltó szabályt is
tartalmaz, azonban felold néhány olyan reklámtilamat,
amelyet a Bkt. és az R. meghatároz. Ennek következtében állt
elõ az az ellentmondásos helyzet, hogy míg a rádiós és
televíziós mûsorszolgáltatásban -meghatározott keretek
között- az alkoholtartalmú italok és a vény nélkül kiadható
gyógyszerek alapvetõen reklámozhatóak, addig a többi
reklámeszközön ez tiltott.
További ellentmondás a hatályos jogi szabályozásban, hogy az
Rtv. a Bkt.-tól eltérõen önállóan szabályozza a támogatást
és a rá vonatkozó korlátozást és tilamakat. Az Rtv. szerint
a támogatás: valamely - reklámnak nem minôsülô - mûsorszám
elkészítéséhez, nyilvános közzétételéhez a
mûsorszolgáltatónak nyújtott pénzbeli vagy más gazdasági
természetû hozzájárulás annak érdekében, hogy a támogató
vagy általa meghatározott harmadik személy nevét, védjegyét,
megkülönböztetô jelzését, a róla alkotott képet
népszerûsítse.
A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény a sajtótermékekben
történõ reklámozással, az egészségügyrõl szóló 1972. évi II.
törvény pedig az emberorvoslásban használt gyógyszerek
reklámozásával kapcsolatban állapít meg tilalmat.
A közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény 1996. évi
X. törvénnyel történt módosítása szintén meghatároz a
reklámozásra vonatkozó tilamat, amely azonban nem a reklám
tartalmára, hanem a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb
reklám célú berendezések közterületi elhelyezésére
vonatkozik.
Szintén a szabadtéri reklámok elhelyezését szabályozza az
építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról
szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet, amely építési
engedélyhez köti meghatározott fényreklámok és
hirdetõberendezések elhelyezését.
A reklámszabályok megszegéséért fennálló felelõsség
megállapítására vonatkozóan az R. és az Rtv. tartalmaz
elõírást.
Az R. a jogszabályi elõírások megsértéséért a reklám
megrendelõjének, a reklám szolgáltatójának és a reklám
közzétevõjének egyetemleges felelõsségét határozza meg,
kivéve a megtévesztésre alkalmas reklám közzétételének
esetét, amikor a megrendelõ egyedül felelõs.
Az Rtv. a mûsorszolgáltatóra vonatkozó felelõsségi
szabályokat állapítja meg.
A reklámtilalmak és korlátozások megszegõivel szembeni
szankciót az egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV.
14.) Korm. rendelet, illetve a fogyasztói döntések
tisztességtelen befolyásolása tilalmának és a
tisztességtelen piaci magatartás tilalmának kimondásával a
tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény állapít meg.
Az egyes szabálysértésekrôl szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm.
rendelet szerint aki a jogszabályba ütközô, a közerkölcsöt
sértô vagy az érdekeltek megtévesztésére alkalmas hirdetést
(reklámot) tesz vagy tétet közzé, tízezer forintig terjedô
pénzbírsággal sújtható. (A szabálysértésekrõl szóló 1968.
évi I. tv. 17/A. §-a szerint: a kiszabható pénzbírság
legmagasabb összege ahol a Korm. rendelet 10000 Ft-ban
határozta meg, ott 30000 Ft.) A szabálysértés miatt az
eljárás - az általános eljárási szabályok által
megállapított keretben - a fogyasztóvédelmi felügyelôség
hatáskörébe is tartozik.
Tekintettel arra, hogy a tisztességtelen gazdasági
tevékenységet tiltó általános versenyjogi rendelkezés
alapján a reklámtilalmak megszegõivel szemben új eljárás már
nem indult, és arra, hogy a hivatkozott szabálysértési
pénzbírság visszatartó erõvel nem bír, jelenleg nincs
megfelelõ jogi szankció a reklámszabályok megszegõivel
szemben.
A hivatkozott jogszabályokon kivül más, különbözõ szintû
jogszabály is tartalmaz reklámszabályt, általában a
szabályozott tárgy vonatkozásában. Ez megnehezíti a hatályos
reklámszabályok áttekinthetõségét.
A jogalkalmazás gyakorlata
A reklámtevékenységgel, illetve a rá vonatkozó jogi
szabályozással kapcsolatban az utóbbi években több bírósági
ítélet, továbbá államigazgatási és versenyeljárási döntés
született.
Nem a reklámozás tartalmára vonatkozó jogszabályi elõírás
megsértése miatt, de a reklámtevékenységgel kapcsolatos az
Alkotmánybíróság 38/1995. (VI. 2.) AB határozata, amelyben
az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szeged Megyei Jogú
Város Közgyûlésének a nem közterületi hirdetôberendezések
elhelyezésének engedélyezésérôl szóló 42/1993. (X. 8.) Kgy.
számú rendelete alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az
AB határozat indokolása számos megállapítást tartalmaz a
reklámeszközök közterületen való elhelyezésére vonatkozó
hatályos jogi szabályozással kapcsolatban.
A vonatkozó bírósági gyakorlat elsõsorban Gazdasági
Versenyhivatal Versenytanácsának határozatai ellen
benyújtott fellebbezések elbírálására hozott legfelsõbb
bírósági ítéletekbõl áll. Így a Legfelsõbb Bíróság
ítélkezett többek között a Bkt.-ban meghatározott
reklámtilalmak ügyében (BH 1994. 447.), a fogyasztásra
ösztönzés értelmezése tárgyában (BH 1995.123.), az
összehasonlító reklám megítélése ügyében (BH 1995. 55.) és
az alkoholtartalmú ital versenyjogi értékelése tárgyában (BH
1995. 602.).
A Gazdasági Versenyhivatal 1991-1992-ben több eljárást
folytatott le hivatalból a reklámtilalmak megszegõivel
szemben, de a Versenytanács határozataival szemben
rendszerint jogorvoslati eljárást kezdeményeztek az
érintettek, így azok egy része már bírósági ítéletben
testesül meg, más része viszont változatlanul bírósági
szakban van.
A Bkt.-ban és az R.-ben meghatározott elõírások betartása
tárgyában a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség - az Ipari és
Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezése alapján - átfogó
vizsgálatot indított 1995. második félévében. Ennek
eredményeképpen megállapították, hogy a Bkt.-ban
meghatározott, a szeszes italok és a dohányipari termékek
reklámozásának tilalmára vonatkozó szabályokat szinte
valamennyi reklámeszközön megsértik. A Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõség ellenõrei a tiltott reklámtevékenységet
folytató reklámszolgáltatókkal szemben -államigazgatási
eljárás keretében - kötelezésre szóló határozatot adtak ki
és a felelõs személyek ellen szabálysértési eljárást
indítottak, továbbá -a közterületi reklámeszközök esetén-
átiratban felhívták az érintett polgármesteri hivatalok
jegyzõjének figyelmét a jogellenes reklámra és
kezdeményezték a területhasználati engedély visszavonását.
Az intézkedések -elsõsorban a hatályos szankciók nem
megfelelõ súlya miatt- azonban nem hozzák meg a kívánt
eredményt.
A szakmai önszabályozás
Hazánkban már létrejöttek azok a szakmai érdekvédelmi
szervezetek, amelyek képesek -az európai gyakorlatnak
megfelelõen- tagszervezeteik tekintetében a jogszabályokban
nem rendezett kérdések szabályozására a jogszabályokkal
összhangban.
Már 1991. óta használja a reklámszakma a Magyar
Reklámszövetség Reklámetikai Kódexének azokat a szabályait,
amelyek nem ütköznek a hatályos jogi elõírásokba. Ugyancsak
ekkortól mûködik a Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottsága,
amely a Kódex alkalmazásáért felelõs ellenõrzõ testület. A
testület saját kezdeményezésére vagy bármely természetes,
illetve jogi személy felkérésére állást foglal vitás
reklámetikai kérdésekben. A testület mûködése során több
olyan reklámetikai üggyel foglalkozott, amelynek konkrét
eredményét a fogyasztók is érzékelhették. Ezeket az ügyeket
a Magyar Reklámszövetség rendszeresen nyilvánosságra hozza.
A Magyar Reklámszövetség Reklámetikai Kódexén kívül ágazati
szakmai etikai kódexek (pl. A Gyógyszerkommunikáció Etikai
Kódexe) is tartalmaznak reklámszabályokat.
II.
Az Európai Unió reklámjoga
A reklám is élvezi az Európai Unió belsõ piaci négy
szabadságjogának védelmét. A reklámnak, mint szolgáltatásnak
a szabad forgalma és a reklámhordozónak, mint árunak a
szabad forgalma az áruk és szolgáltatások szabad forgalmának
integrált része. Általános nézet szerint a reklám szabadsága
-tekintettel az elõzõkre- az alapvetõ közösségi
szabadságjogok közé tartozik.
Természetesen a reklám szabadsága nem jelenthet korlátok
nélküli szabadságot. A reklámra ezért a közösségi jogból
eredõen és az egyes tagállamokon belül is vonatkoznak
bizonyos korlátozások. A korlátozásoknak azonban
összeegyeztethetõeknek kell lenniük az arányosság
alapelvével.
Az EU-ban a reklámjogra vonatkozóan nincs általános
közösségi szabályozás, de léteznek az egyes szektorokra
vonatkozóan ad hoc szabályozások, amelyek közül a
legfontosabbakat, - a Tanács 79/112/EGK irányelve az
élelmiszerek megjelölésérõl és reklámjáról kivételével - a
törvényjavaslat figyelembe veszi .
Az EU-ban a reklámjog túlnyomórészt nemzeti jog. A nemzeti
jogok kialakítása azonban a közösségi jog által alkotott
korlátokba ütközik, amely korlátok elsõsorban azok az
elõírások, amelyek az áruforgalom szabadságát hivatottak
biztosítani. Ezért, amennyiben a reklámra vonatkozó nemzeti
szabályok érintik az áruforgalom szabadságát, mindig
vizsgálni kell, hogy a szabály alkalmazása nem ütközik-e az
EU Szerzõdés 30. cikkelyében meghatározott mennyiségi
korlátozások megszüntetését elõíró rendelkezésbe. A
mennyiségi korlátozások tilalmának áthágását teheti lehetõvé
az egészség védelmére való hivatkozás.
A tilalom áthágásának és az áruforgalom szabadságát
biztosító alapjog megsértésének lehetséges mértékét azonban
- közösségi szintû jogi szabályozás hiányában - csak az
Európai Bíróság állapíthatja meg. Erre irányuló eljárást már
kezdeményeztek az Európai Bíróságnál, ítélet azonban -
perrendtartási okok miatt- nem született. A kérdés
megítélését a közösségi szintû szabályozás, illetve bírósági
joggyakorlat hiányában jogbizonytalanság jellemzi.
III.
Az önálló törvényi szabályozás szükségessége
A piacgazdaság körülményei között a verseny egyik fontos
eszköze a reklám, azonban a hatályos szabályozás -mint az I.
pontból kitûnik- ma már nem alkalmas a piacgazdaság
követelményeinek megfelelõ reklámozási gyakorlat
kialakítására.
A jelenlegi szabályozás -a rádiózásról és televíziózásról
szóló törvényben foglaltak kivételével- a központi
gazdaságirányítási rendszer feltételeihez igazodott. Ebbõl
következõen kellõen nem határolódtak el olyan alapvetõ
fogalmak, mint a használati-kezelési útmutató, a fogyasztó
tájékoztatása, a termékismertetés és a fogyasztásra ösztönzõ
reklám. A fogalmi pontatlanság következtében a jogalkalmazás
során is vitássá vált a reklám "fogyasztásra ösztönzõ"
jellege.
A fogalmi tisztázatlanságot, a korszerûtlen szabályozásból
eredõ zavarokat a jogszabályok többszöri módosítása sem
tudta áthidalni, ezért a gazdasági reklámtevékenység átfogó
és egységes szabályozása egyre sürgetõbbé vált.
A gazdasági reklámtevékenység önálló szabályozásának további
indoka a tárgykört érintõ, az Európai Megállapodás alapján
fennálló jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése.
Ennek megfelelõen az Európai Közösségek irányelveinek
megfelelõ olyan szabályrendszert kell kialakítanunk, amely
összhangban van a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény
és a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv.
rendelkezéseivel, továbbá a fogyasztóvédelmi jogszabályok
folyamatban lévõ felülvizsgálatával is.
Megállapítható továbbá , hogy a gazdasági
reklámtevékenységgel kapcsolatos fogalmak sokrétûsége, az
általános és az egyes árukra vonatkozó tilalmak és
korlátozások, valamint a szervezeti és eljárási
rendelkezések sajátosságai az egységes reklámtörvény
megalkotását indokolják.
A piacgazdaság körülményei között a verseny egyik
legfontosabb eszköze a reklám, amely talán a
legellentmondásosabb a fogyasztók tájékoztatását szolgáló
eszközök között, mert egyszerre informál és alakítja a
fogyasztási szokásokat és ízlést.
A fentiekbõl megállapítható, hogy a reklámozást és annak
szabályozását két alapvetõ szempontból kell megközelíteni:
- a fogyasztói érdekek védelme;
- a piaci verseny fenntartása, a verseny és az üzleti
tisztesség biztosításával.
A reklámra vonatkozó minden jogi szabályozásnak e két
alapvetõ érdek biztosítását kell alapul vennie.
Az új törvényi szabályozás alapvetõ kritériumai
1. A gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvény
koncepcióját a Kormány 1031/1996. (IV.13.) Korm.
határozatával elfogadta és meghatározta, hogy a gazdasági
reklámtevékenység piackonform szabályozása érdekében,
valamint a tárgykört érintõ, a Magyar Köztársaság és az
Európai Közöségek és azok tagállamai közötti társulás
létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án
aláírt és az 1994. évi I. tövénnyel kihirdetett Európai
Megállapodás alapján mely feladatokat kell elvégezni,
továbbá meghatározta a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló
törvény kidolgozásának fõbb szempontjait.
2. Az Európai Megállapodás 67. Cikke szerint a szerzõdõ
felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségekbe történõ
gazdasági integrációjának egyik alapvetõ feltétele, hogy az
ország jelenlegi és jövõbeli jogszabályait közelítse a
Közösségek jogszabályaihoz. Ennek megfelelõen biztosítanunk
kell, hogy a jövõbeli jogszabályok a Közösségek
jogszabályaival összeegyeztethetõek lesznek.
A Megállapodás 68. Cikke emeli ki a jogharmonizáció
legfontosabb területeit. Ezek között említi a
versenyszabályokat, valamint a fogyasztók érdekvédelmét. Ez
utóbbinak az Európai Unió értelmezése szerint lényeges része
a korszerû reklámszabályozás.
Elsõrendû fontosságú, hogy meghatározzuk azokat a
területeket, amelyeken jogharmonizációs eredményeket tudunk
felmutatni a hazai gazdasági érdekek sérelme nélkül, sõt
azok szolgálatában. A fogyasztóvédelem, amelynek része a
reklámozás, ezek közé a területek közé tartozik.
A reklámtevékenység szabályozásánál teljes körû
jogharmonizációra törekedhetünk, mivel a közösségi
fogyasztóvédelmi jog jellegzetessége a "minimum"
szabályozás. Ez lehetõvé tesz a közösségi szabályoknál
szigorúbb rendelkezéseket. Az EGK Szerzõdés 100/a. Cikke
ugyanis szabadságot enged a tagállamoknak a Szerzõdés 36.
Cikkében felsoroltakra figyelemmel. E lehetõséggel a magyar
jogharmonizációban is élhetünk.
A jogharmonizáció során a következõ irányelveket vettük
figyelembe:
- a Tanács 84/450/EGK számú irányelve (1984.
szeptember 10.) a tagállamok megtévesztõ reklámozására
vonatkozó jogszabályainak közelítésérõl;
- a Tanács 89/552/EGK számú irányelve (1989. október
3.) a tagállamok televíziós közvetítésre vonatkozó
jogszabályai egyes rendelkezéseinek összehangolásáról;
- a Tanács 92/28/EGK számú irányelve (1992. március
31.) az emberi használatra szolgáló gyógyszerek
reklámozásáról;
- a Bizottság javaslata a dohánytermékek újságban és
plakáton engedélyezett reklámozásáról (OJ C124, 1989.);
- a Bizottság javaslata az összehasonlító reklámról
és a félrevezetõ reklámozásról szóló 84/450/EGK számú
irányelv módosításáról (COM (91) 147).
3. A reklámtevékenység szabályozása összefügg a gazdasági
verseny tisztességének biztosításával és a
fogyasztóvédelemmel. A gazdasági reklámtevékenységgel
kapcsolatos joganyag jogrendszerbeli elhelyezése
tekintetében többféle megoldás is lehetséges. A
reklámtörvény szabályozásában arra kell törekedni, hogy a
versenyjogi és a fogyasztóvédelmi szabályozással
összefüggésben a legmagasabb védelmet biztosíthassa a
törvény a fogyasztók és a versenytársak részére egyaránt.
4. A törvényjavaslat általános és speciális reklámtilalmakat
és korlátozásokat állapít meg a EU joganyag harmonizációja
megteremtésével és a Kormány vonatkozó határozatával
összhangban.
A speciális tilalmak és korlátozások a következõ áruk
vonatkozásában érvényesülnek:
- fegyverek, lõszerek, robbanóanyagok, és - a külön
jogszabályban meghatározott - közbiztonságra különösen
veszélyes eszközök,
- gyógyszerek és gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású
készítmények,
- alkohol tartalmú italok,
- dohányáru.
5. A törvényjavaslat rendelkezik egyes felelõsségi,
szervezeti és eljárási kérdésekrõl.
- A törvényjavaslat tételesen meghatározza, hogy melyek azok
a törvényi elõírások, amelyek megsértése esetén a reklámozó,
a reklámszolgáltató és a reklám közzétevõje egyetemlegesen
felelõs, illetve melyek azok, amelyeknél a reklámozó egyedül
felelõs.
- Az alkotmányos jogok - így elsõsorban a személyhez fûzõdõ
jogok, kegyeleti érzés, valamint személyes adatok védelméhez
való jogok - megsértése miatti eljárás a bíróság hatáskörébe
tartozik.
- A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben meghatározott, a
tisztességtelen verseny tilalmába, illetve a fogyasztói
döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközõ
reklámokkal kapcsolatos eljárásra a törvényjavaslat alapján
- a versenytörvényben meghatározottak szerint - a bíróság,
illetve a Gazdasági Versenyhivatal jogosult, a többi
rendelkezés megsértése miatti eljárás pedig a
Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség hatáskörébe tartozik.
- A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség határozata ellen
államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, az érdekelt
fél keresettel kérheti a bíróságtól a határozat
felülvizsgálatát.
6. A törvényjavaslat felhatalmazást ad
- a népjóléti miniszternek, hogy a gyógyszerek és a
gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású készítmény
reklámozására, a gyógyszerismertetõ tevékenységre és a
gyógyszerismertetõk nyilvántartására vonatkozó részletes
szabályokat, továbbá a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség e
törvény szerinti eljárásában szakhatóságként eljáró szervek
körét,
- a földmûvelésügyi miniszternek, hogy az állatgyógyászati
gyógyszerek reklámozására vonatkozó részletes szabályokat,
valamint
- az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek,
hogy a reklámszolgáltatókra vonatkozó képesítési
követelményeket
rendelettel meghatározza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Általános rendelkezések
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat hatálya a Magyar Köztársaság területén a
reklámtevékenységben részt vevõk által végzett gazdasági
reklámtevékenységre terjed ki. Ennek megfelelõen a törvény
csak a gazdasági reklámtevékenység vonatkozásában
alkalmazható, a politikai vagy társadalmi célú
reklámtevékenységre, illetve a kommunikációs politika más
eszközeire (pl. támogatás) nem.
A Magyarország területén élõ fogyasztók érdekeinek
védelmében a törvényjavaslat a tevékenység végzésének
helyében - a Magyar Köztársaság területén - határozza meg a
területi hatályt. Noha a külföldön végzett reklámtevékenység
hatása is érvényesülhet a Magyar Köztársaság területén, a
törvényjavaslat nem alkalmaz extraterritoriális hatályt,
mivel e körben a nemzetközi magánjog kollíziós szabályai
(elsõsorban az 1979. évi 13. törvényerejû rendeletben
foglalt kollíziós szabályok), illetve a rádió és televizíó
mûsorszolgáltatása vonatkozásában a rádiózásról és
televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 1.§ (2)
bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó.
A törvényjavaslat alanyi hatálya olyan széleskörû, hogy az
kiterjed mindenkire, illetve minden szervezetre, aki vagy
amely gazdasági reklámtevékenységet végezhet. Ezáltal a
tárgyi hatály (a gazdasági reklámtevékenység végzése)
határozza meg közvetve az alanyi hatályt. A gazdasági
reklámtevékenység résztvevõit a törvényjavaslat egységesen
vállalkozásnak minôsíti. Az alanyi hatály ilyen
meghatározása összhangban van a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvénnyel (a továbbiakban: versenytörvény) és az
Európai Bíróság joggyakorlatában kialakult - az EGK
Szerzôdés 85. és 86. cikkeiben használt "vállalat",
"vállalkozás" (undertaking) kifejezés lehetô legszélesebb
értelmezésére vonatkozó- megközelítéssel.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek
a törvény rendelkezéseinek alkalmazását megkönnyítik.
Ezáltal - többek között - megszünteti a hatályos magyar jogi
szabályozásban és joggyakorlatban fennálló ellentmondásos
helyzetet, amely elsõsorban az eltérõ reklámfogalmak
használatában nyilvánul meg.
A fogalommeghatározások során a törvényjavaslat figyelemmel
van a jogszabályokban vagy a joggyakorlatban már használt
fogalmakkal és az Európai Unió joggyakorlatával való
összhang megteremtésére is.
A 3.§-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a reklám közzétételének
általános és alapvetõ feltételeit. Ezeknek a szabályoknak
egyrészt a fogyasztói érdekek védelmének biztosítása,
másrészt a felelõsség megállapításának megkönnyítése
szempontjából van jelentõségük.
Az elõzetes minõségvizsgálati vagy megfelelõség tanúsítási
kötelezettség alá esõ áru reklámozását feltételhez kötõ
szabály megteremti az összhangot az áruk
forgalombahozatalával kapcsolatos még hatályos magyar
szabályozással és az ettõl eltérõ EU-beli szabályozással is.
Erre azért van szükség, mert a jogharmonizáció során egyre
több olyan - az egyes termékekre vonatkozó- hazai jogszabály
lép hatályba, amelyik már alkalmazza az EU irányelveknek
megfelelõ minõségtanúsítási szabályokat, de az ettõl eltérõ
hazai jogszabályok is hatályban vannak, illetve maradnak
még.
A törvényjavaslat itt meghatározott elõírásait a
törvényjavaslat 14.§ (2) bekezdésében meghatározott
felelõsségi szabályokkal összhangban kell alkalmazni, ennek
megfelelõen az adatok, az okirat és a tanúsítvány meglétéért
a felek egyetemlegesen felelnek, míg az adat, az okirat és a
tanúsítvány tartalmáért és valódiságáért egyedül annak
birtokosa felel.
Általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza azokat az általános
reklámtilalmakat is, amelyek közvetlenül az alkotmányos
jogok védelmét szolgálják. Ezek közül a személyhez fûzõdõ
jogok, a személyes adatok védelméhez való jogok és a
kegyeleti érzés védelme elsõsorban személyhez kötõdõ
védelmet jelent, míg a közerkölcs, közízlés, közbiztonság,
környezet és természet védelme a fogyasztók széles körét
óvja.
A törvényjavaslat egyértelmûen meghatározza azt, hogy mit
ért a védett jogtárgy alatt, ezáltal megkönnyíti a
jogalkalmazást.
Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat összhangban az Európai Unió
joggyakorlatával külön is védi a gyermek- és fiatalkorúak
érdekeit. A törvényjavaslatban meghatározott ilyen jellegû
tilalmak összhangban vannak a televíziós mûsorszórásról
szóló 89/552/EGK irányelvben foglalt tilalmakkal.
A 6-7. §-hoz
A törvényjavaslat megengedi az összehasonlító reklámok
közzétételét, amennyiben azok nem ütköznek a
törvényjavaslatban meghatározott korlátozásokba.
A törvényjavaslat tiltja a tisztességtelen piaci magatartás
és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvénynek (a továbbiakban: versenytörvény) a
tisztességtelen versenyre és a fogyasztói döntések
tisztességtelen befolyásolására vonatkozó tilalmába ütközõ
megtévesztõ, illetve összehasonlító reklámok közzétételét.
A versenytörvény rendelkezik a fogyasztói döntések
tisztességtelen befolyásolásáról, az áruösszehasonlításra
vonatkozó korábbi rendelkezések viszont kimaradtak a
versenytörvénybõl, ezért az összehasonlító reklám
szabályozása a törvényjavaslatba kerül át.
A törvényjavaslatnak az összehasonlító reklámra vonatkozó
rendelkezései összhangban állnak a tagállamok félrevezetõ
reklámozására vonatkozó jogszabályainak közelítésérõl szóló
84/450/EGK irányelv módosítására tett EU Bizottsági javaslat
szabályozásával.
Az egyes áruk reklámozására vonatkozó tilalmak és
korlátozások
A 8-13. §-hoz
A nemzetközi gyakorlattal összhangban a törvényjavaslat
tilalmakat, illetve korlátozásokat határoz meg a részben,
vagy egészben forgalomképtelen áruk vonatkozásában, illetve
az EGK szerzõdés 100/a és a 36. cikkében - elsõsorban az
egészség védelme érdekében - biztosított intézkedések
alapján.
A törvényjavaslatnak a gyógyszertárból kizárólag orvosi
vényre kiadható, vagy kizárólag fekvõbeteg gyógyintézeti
felhasználásra engedélyezett gyógyszerek és a kizárólag
orvosi rendelõk, gondozóintézetek által beszerezhetõ
gyógyszerek fogyasztók részére történõ reklámozásának
tilalmára, továbbá a vény nélkül is kiadható gyógyszerek, az
állatgyógyászati gyógyszerek és a gyógyszernek nem minõsülõ,
gyógyhatású készítmények reklámozásának korlátozására
vonatkozó rendelkezései honosítják az emberi használatra
szolgáló gyógyszerek reklámozásáról szóló 92/28/EGK irányelv
vonatkozó szabályait. A gyógyszerek reklámozásának és a
gyógyszerismertetõ tevékenységnek a részletes szabályozását
a törvényjavaslat felhatalmazása alapján a népjóléti
miniszter rendelete állapítja meg, amely a
törvényjavaslattal egyidejûleg lép hatályba.
A törvényjavaslat a dohányáru és az alkoholtartalmú ital
reklámozását korlátozza.
A dohányáruk reklámozására - a rádióban és a televízióban
való reklámozás kivételével - az Európai Unióban általános
közösségi szintû szabályozás nincs, a vonatkozó szabályok az
EU tagállamainak nemzeti jogában találhatók. Ebbõl
következõen a tagállamoknak a dohányáruk reklámozására
vonatkozó rendelkezései eltérõek, egyes tagállamokban
korlátozzák, vagy tiltják a dohányáruk reklámozását,
általában azonban nem rendelkeznek róla, vagyis megengedik.
A tagállamokban a szabályozás módszerei is különbözõek, a
törvényi szabályozástól a reklámgazdaság önkéntes
korlátozására vonatkozó önszabályozásig terjednek, és a két
módszer kombinációja is megtalálható.
A nemzeti jogok kialakítása a közösségi jog által alkotott
korlátokba ütközik, amely korlátok elsõsorban az áruforgalom
szabadságát hivatottak biztosítani. Ezért a reklámra
vonatkozó nemzeti szabályok érintik az áruforgalom
szabadságát, meg kell vizsgálni, hogy a szabály alkalmazása
nem ütközik-e az EGK Szerzõdés 30. cikkelyében meghatározott
tilalomba. A mennyiségi korlátozások tilalma áthágásának és
az áruforgalom szabadságát biztosító alapjog megsértésének
lehetséges mértékét - a közösségi szintû jogi szabályozás
hiányában - az Európai Bíróság hivatott megállapítani.
Tekintettel arra, hogy a kérdés megítélését sem a közösségi
szintû szabályozás, sem a bírósági joggyakorlat nem
szabályozza, ezen a téren jogbizonytalanság áll fenn.
Mindenesetre az arányosság közösségi alapelvét figyelembe
véve általános álláspontnak tekinthetõ az a megállapítás,
hogy a teljes körû és általános reklámtilalom forgalomképes
áruk meghatározott kategóriájára vonatkoztatva - függetlenül
a fogyasztói célcsoporttól - és a reklámhordozótól - nem
volna összeegyeztethetõ az arányok túllépésének tilalmával.
Szintén létezik az EU-ban olyan vélemény is, amely szerint a
reklámszabályozások is befolyásolhatják a Közösségen belüli
kereskedelmet, így a reklámtilalmak a nemzeti piacot a
"newcomers", vagyis a piacra újonnan belépni kívánók elõl
zárják el, ami elsõsorban a külföldi áruk kínálatára hat ki.
A reklámszabályokat összefüggésbe hozzák az Európai Emberi
Jogi Egyezmény 10. cikkelye által garantált szabad
véleménynyilvánítás jogával is.
Az EU-n belül kialakult joghelyzetre való tekintettel
különbséget kell tenni a címkézési elõírások és a
reklámtilalom között. Az EU-ban pontos szabályozás van
arról, hogy milyen adatokat kell feltüntetni a nikotin- és a
kátránytartalomra vonatkozóan. A dohányzás káros hatásaira
való figyelemfelhívó szöveg csomagoláson történõ
szerepeltetésérõl szintén közösségi szintû norma
rendelkezik. Ezeket a szabályokat a hazai jogrendszerben is
meg kell jeleníteni.
Az Európai Bizottság a Tanácsot elõször 1989-ben kereste meg
a dohányipari termékek reklámkorlátozásának kérdésével, majd
1991-ben átdolgozott javaslatot nyújtott be. A
törvényjavaslat a bizottsági javaslat több elemét átveszi a
dohányáruk sajtóban és szabadtéri reklámhordozókon való
reklámozására vonatkozóan, attól függetlenül, hogy a
bizottsági javaslat már többször szerepelt a Tanács
napirendjén anélkül, hogy megállapodás született volna róla.
A dohányáru reklámozására vonatkozó szabályozásnál
figyelembe kell venni, hogy az egészségre káros, ártalmas
cikk reklámozása a köz érdekében az egészséghez és az
egészséges környezethez való alkotmányos jog biztosítása
miatt korlátozásokat igényel. A nemzetközi gyakorlat és az
egészségügyi társadalmi követelmények érvényre juttatása
indokolja a közérdeket érintõ társadalmi és népegészségügyi
tényezõk gondos mérlegelését. Ennek megfelelõen
a dohányáru reklámjának teljes tilalma érvényesül a rádióban
és a televízióban, - összhangban a 89/552/EGK irányelvvel és
a határokon átnyúló televíziózásról szóló Európai
Egyezménnyel - illetve speciális tilalom vonatkozik a
dohányáruk sajtóterméken, filmszínházban, gyermekjátékon
való reklámozására és szabadtéri reklámhordozón való
megjelenítésére.
Az EU-ban az alkoholtartalmú italok reklámozására
vonatkozóan a rádiós és televíziós reklám kivételével
szintén nincs közösségi szintû szabályozás. A 89/552/EGK
irányelv meghatározott korlátozások mellett lehetõvé teszi
az alkoholtartalmú italok televíziós reklámozását. E
korlátozások honosítását a rádiózásról és televíziózásról
szóló 1996. évi I. törvény és e törvényjavaslat valósítja
meg. Ennek megfelelõen teljes körû tilalom érvényesül a
közszolgálati rádióban és televízióban, a kereskedelmi
rádióban és televízióban az alkoholtartalmú italok
reklámozása meghatározott feltételek mellett megengedett,
míg a többi reklámhordozón a vonatkozó korlátozás részben
megegyezik a dohányáruk reklámozására vonatkozó
korlátozásokkal.
A felelõsség megállapításának szabályai
A 14. §-hoz
A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan
megállapítja a törvény rendelkezései megsértéséért fennálló
felelõsség megállapításának szabályait.
Fõszabályként a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám
közzétevõje a törvényi elõírások megszegéséért
egyetemlegesen felelõs. Meghatározott esetekben - amikor az
egyetemleges felelõsség megállapítása nem várható el -
egyedül a reklámozó felelõs.
Eljárási szabályok
A 15-19. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében az alkotmányos jogok -
személyhez fûzõdõ jogok, a kegyeleti érzés, a személyes
adatok védelméhez való jogok - megsértése esetén a bíróság
jogosult elsõ fokon eljárni.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben meghatározott, a
tisztességtelen verseny, illetve a fogyasztói döntések
tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközõ
reklámokkal kapcsolatos eljárást a törvényjavaslat a
versenytörvényben meghatározottak szerint a bíróság, illetve
a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utalja, míg a
többi rendelkezés megsértése miatti eljárást a
Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség hatáskörébe utalja.
Sem a bíróság, sem pedig a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség
által kiszabható bírság összegét a törvényjavaslat nem
szorítja határok közé, azt - összhangban a versenytörvénnyel
- az eset összes körülményeire tekintettel rendeli el
kiszabni. A törvényjavaslat célja ezzel a rendelkezéssel
visszatartó erejû szankció bevezetése a reklámtilalmak
megsértõivel szemben, a jelenleg kiszabható alacsony összegû
szabálysértési bírság egyidejû megszüntetésével.
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség határozata ellen
államigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, így az
érdekelt fél keresettel kérheti a bíróságtól a határozat
felülvizsgálatát.
A törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy azokban az esetekben,
amikor a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem
állapítható meg, az eljárás megindítására a fogyasztók
érdekvédelmét ellátó szervezetek is jogosultak legyenek.
Záró rendelkezések
A 20. §-hoz
A törvényjavaslat tekintettel a törvényi rendelkezések
érvényesíthetõségéhez fûzõdõ fogyasztóvédelmi és gazdasági
érdekekre, valamint az e tárgykörben fennálló
jogharmonizációs kötelezettségre a törvény hatálybalépését
1997. július 1-jével állapítja meg.
A 21. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a rádiózásról és
televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénnyel és a
szabadtéri reklámhordozókról szóló törvényi szabályozással
való viszonyát.
Amennyiben a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi
I. törvény a rádió és televizió mûsorszolgáltatásában
közzétett reklámok vonatkozásában a törvényjavaslattól
eltérõ rendelkezéseket állapít meg, annyiban ez utóbbi
törvényben foglalt szabályok érvényesülnek.
A szabadtéri reklámhordozók elhelyezésérõl törvényi szinten
jelenleg a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény
rendelkezik.
A 22-23. §-hoz
A törvényjavaslat felhatalmazza a népjóléti minisztert, a
földmûvelésügyi minisztert és az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi minisztert, hogy azokat a
reklámtevékenységhez kapcsolódó részletszabályokat,
amelyeket törvényi szinten nem célszerû meghatározni, de a
reklámtevékenység szabályozásának teljeskörûségét
biztosítják, rendeletben határozzák meg.
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi azokat a
jogszabályi rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a
törvényjavaslatban foglaltakkal, illetve feleslegessé
váltak. A törvényjavaslat csak azoknak a
jogszabályhelyeknek, illetve jogszabályoknak a hatályon
kívül helyezésérõl rendelkezik, amelyeket a végrehajtási
rendeletek nem érintenek, a jogszabály szintje vagy
szabályozási köre miatt. A többi érintett jogszabályi
rendelkezés hatályon kívül helyezésérõl a végrehajtási
rendeletek gondoskodnak.