ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció!
Tisztelt Dr. GÁL ZOLTÁN Úrnak
Az Országgyûlés elnökének
Tisztelt Elnök Úr !
Dr. NAGY FRIGYES Miniszter Úrhoz az alábbi interpellációt kívánom intézni:
" Van- e határa egy hivatali eljárás bürokratikus embertelenségének, avagy 52
évvel férje kényszermunkára hurcolása után mikor kapja meg az ôt megilletô
kárpótlást egy 87 éves özvegy ?
Özv. Striegl Istvánné sz. Bruimann Erzsébet 1994. tavaszán kárpótlás iránti
igényt adott be az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz. Az ügy
száma: 879359/95.
A kérelmezô férjét - néhai Striegl Istvánt 1945. január 18- án, mint polgári
személyt munkára vitték Szovjetúnióba, s ezen idôponttól kezdve életjelt nem
adott magáról. A kérelmezô igényéhez csatolta a tényállás bizonyításául
szolgáló okiratokat, köztük az 1949 aug. 3- án kért azon kérelmét, melyben a
fenti tényállítások is szerepelnek.
Az OKKH a kérelmet elutasította, a határozat indokolása szerint a néhai férje
katona volt, ezért nem jár kárpótlás. A kérelmezô keresettel élt a határozat
ellen, az ügyben a bíróság érdemi tárgyalást még nem tartott, mivel a
kérelmezô súlyos beteg, személyesen nem tudott megjelenni a kitûzött
tárgyaláson. Az OKKH Társadalmi Kollégiuma javasolta az elutasító határozat
saját hatáskörében történô visszavonását és a kérelemnek helyt adó határozat
hozatalát, mivel megállapítható: az igény megalapozott, kárpótlás,
nyugdíjkiegészítés és nemzetgondozási díj jár a kérelmezônek.
Az ügyben még mindig nincs kedvezô döntés.
Ezért kérdezem Miniszter Úrat, van- e határa az embertelen eljárásnak, meddig
kell még várni a súlyos beteg özvegynek az ôt jogosan megilletô kárpótlásra,
felelôsségre vonják- e az elképesztôen tudatlan döntéshozókat ?
Budapest, 1997. február 5.
Dr. Sepsey Tamás