1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3864.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
egyes társadalombiztosítási és
szociális ellátásokról szóló törvények
módosításáról
Elõadó Dr.Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1997. február
1997. évi............
törvény
egyes társadalombiztosítási és
szociális ellátásokról szóló törvények
módosításáról
1. §
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.)
11/A. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásánál/
"b) adóköteles jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII.
törvény (a továbbiakban:szja-törvény) szerint összevont adóalapba tartozó, az
önálló és nem önálló tevékenységbõl származó bevételnek, valamint az egyéb
jogcímen szerzett bevételnek azon része, amelyet az adóelõleg számításánál
jövedelemként kell figyelembe venni, továbbá az szja-törvény 69. §-a szerinti
természetbeni juttatás
adóalapként meghatározott értéke, valamint az szja-törvény 73. § (1) bekezdés
a) pontjában említett, kis összegû kifizetésbõl származó jövedelem."
2.§
(1) A T. 103/A. § (2) bekezdése a következõ 4. ponttal egészül ki:
/(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a
társadalombiztosítási járulék alapját:/
" 4. az szja törvény 39.§ (3) bekezdése szerinti, az összevont adóalap adóját
csökkentõ díj."
(2) A T. 103/A. §. (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A 10. § (1) bekezdésének e) pontjában említett tanulók után - ide nem
értve a munkabérben részesülõt - a fizetendõ egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulékot is magába foglaló társadalombiztosítási járulék összege havi
480 (napi 16) forint."
3. §
(1) A T. 103/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
" (1) A 103. § (2) bekezdésében említett egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
alapját képezõ jövedelemként kell figyelembe venni a 10. § (1) bekezdésének
a)-b) és e)-f) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett biztosított
munkáltatójától a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott
(elszámolt) és társadalombiztosítási járulékalapot képezõ adóköteles
jövedelmet, kivéve az szja-törvény 69. § szerinti természetbeni juttatás
adóalapként meghatározott értékét, valamint az szja-törvény 39.§ (3) bekezdése
szerinti, az összevont adóalap adóját csökkentõ díj, továbbá a közoktatásról
szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény 19. §-ának (3)
bekezdése alapján a pedagógus munkakörben foglalkoztatottat megilletõ
szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulást."
(2) A T. 103/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
" (3) A naptári évi összeghatár megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni
annak az idõtartamnak a naptári napjait, amely alatt a biztosítottnak az (1)
bekezdés szerinti jövedelme nem volt. Ha a biztosítási jogviszony a naptári év
teljes idõtartama alatt nem állt fenn, az egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulék (2) bekezdés szerinti felsõ határát a biztosítási jogviszony
idõtartamával arányosan kell megállapítani."
4. §
A T. 103./D. §-ának (3)-(7) bekezdései helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg a 10. § (1) bekezdésének a)-b)
pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában a munkaideje eléri a heti
36 órát, illetve felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul,
társadalombiztosítási járulékalapjának a meghatározásánál a (2) bekezdést
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a T. 103. § (1) bekezdése szerinti
társadalombiztosítási járulékot legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ
napján érvényes minimálbér 50 százaléka után kell megfizetni.
(4) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a társadalombiztosítási
járulék alapját a vállalkozói osztalékalap 10, illetve 20 százalékos személyi
jövedelemadó alapot képezõ része.
(5) Az egyéni vállalkozó - a 118/A. § szerinti kiegészítõ tevékenységet
folytató és a tevékenységet kezdõnek minõsülõ kivételével - a (2)-(4)
bekezdések szerint meghatározott összeg, de legfeljebb havi 99.000 Ft (napi
3.300 Ft) jövedelem után köteles havonta a 103. § (2) bekezdése szerinti
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni.
(6) Ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg több, a 10. § (1)-(3) bekezdésében
említett biztosítással járó jogviszonyban áll, nem kell egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulékot fizetnie a tárgyév még hátralévõ idõtartamára, ha igazolja,
hogy valamennyi jogviszonyból származó jövedelme együttesen elérte a 103/B. §
(4)-(5) bekezdésében említett felsõ határt. Ha az egyéni vállalkozó a 10.§ (1)
bekezdésének a)-b) pontja alapján is biztosított és e jogviszonyban munkaideje
eléri a heti 36 órát, illetve felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán
tanul, a további jogviszonyokból származó járulékalapot képezõ jövedelem után
nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.
(7) A tevékenységét kezdõ egyéni vállalkozó - a 118/A. § szerinti kiegészítõ
tevékenységet folytató kivételével - a járulékfizetési kötelezettség
kezdetének napjától az év december 31. napjáig havonta az 103. § (1)-(2)
bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási, egészségbiztosítási
és nyugdíjjárulékot fizet a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes
minimálbér összege - a (3) bekezdésben említett esetben ennek 50 százaléka -
után."
5. §
A T. 103/E. § a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (3)-(9)
bekezdés számozása (4)-(10) bekezdésre változik:
" (3) Ha a társas vállalkozás tagja egyidejûleg a 10.§ (1) bekezdés a)-b)
pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában a munkaideje eléri a heti 36
órát, illetve felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a
társadalombiztosítási járulék alapjának a meghatározásánál a (2) bekezdést
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a járulékalap legkisebb összege a
tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 50 százaléka."
6. §
A T. a következõ 103/F. §-al egészül ki:
"103/F. § (1) Ha a 10. § (1) bekezdés a)-b) pontjában említett biztosított
munkaideje eléri a heti 36 órát és egyidejûleg egyéni és társas vállalkozóként
is biztosított (10. § (2) bekezdés) a 103/D. § (3) bekezdésében, illetõleg a
103/E. § (3) bekezdésében elõírt legkisebb összegû járulékot - évente egyszer
történõ választása szerint - egyik vállalkozása után kell megfizetni.
(2) Az egyéni vállalkozó, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított (10.
§ (2) bekezdés b)-g) pontjai) egyéni vállalkozói járulékfizetési
kötelezettsége a 103/D. § (2) és (6) bekezdése szerint áll fenn. Ez esetben a
társas vállalkozásnál (103/E. § (1) bekezdés) fennálló járulékfizetési
kötelezettség legkisebb összege a 103/E. § (3) bekezdésében meghatározott
összeg. Amennyiben az egyéni vállalkozó egyidejûleg több gazdasági társaság
személyesen közremûködõ tagja, a 103/E. § (3) bekezdésében említett legkisebb
összeget - évente egyszer történõ választása szerint - az egyik tagsági
viszonyában kell figyelembe venni.
(3) Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság
személyesen közremûködõ tagja, a 103/E. § (2) bekezdésében, illetõleg a 103/E.
§ (3) bekezdésében elõírt legkisebb összegû járulékot - évente egyszer történõ
választása szerint - egyszer kell megfizetni."
7.§
A T. 119. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és a
jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
"(3) A (2) bekezdés hatálya alá tartozó, szja-törvény szerinti mezõgazdasági
õstermelõ a lakóhelye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnál
történõ bejelentés esetén a tárgyévi egészségbiztosítási járulékfizetési
kötelezettségének a tárgyév november 30-ig tehet eleget."
8. §
A T. 124. § (2) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:
/A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy/
"g) az alkalmilag foglalkoztatottak egyszerûsített társadalombiztosítási
járulék bevallási, bejelentési és befizetési rendszerét szabályozza és ennek
keretében az alkalmilag foglalkoztatottak járulékfizetési kötelezettségének
mértékét eltérõen állapíthassa meg."
9. §
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény (a
továbbiakban: Eht.) 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem kell egészségügyi
hozzájárulást fizetni arra az idõtartamra, amely alatt a foglalkoztatott/
"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segályben,
gyermekgondozási díjban részesül, vagy keresõképtelen, illetõleg 30 napot
meghaladó fizetés nélküli szabadságon van,"
10. §
Az Eht. 4. §-a (2) bekezdése a következõ k) és l) ponttal egészül ki:
/Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem kell egészségügyi hozzájárulást
fizetnie annak, aki/
"k) után magasabb összegû családi pótlékot, házastársi pótlékot, házastárs
utáni jövedelempótlékot folyósítanak, továbbá aki után a rendszeres szociális
járadékban részesülõ növelést kap,
l) munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, gyermekgondozási segélyben,
rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban
részesülõ személynek eltartott hozzátartozója [T. 15.§ (3) bek.]."
11. §
Az Eht. 5. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a jelenlegi
b) pont megjelölése c) pontra változik:
/Az egészségügyi hozzájárulás bevallását és befizetését/
"b) az szja-törvény szerinti mezõgazdasági õstermelõnek a T. 119. § (3)
bekezdése,
c) a 4. § (1) bekezdésében említett esetekben pedig a Kormányrendeletben
elõírtak
szerint kell teljesíteni."
12. §
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény 54.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A települési önkormányzat polgármestere önkormányzati hatáskörben a
társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételére jogosító
igazolványt állít ki annak az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett
szociálisan rászorult személynek, aki
a) a T. 119. § (2) bekezdésében elõírt járulék megfizetésére nem képes,
b) a T. alapján biztosítottnak minõsülõ személy eltartott hozzátartozója,
c) a T. 118. § (1) bekezdés l) pontjában említett eltartott hozzátartozó."
Záró rendelkezések
13. §
(1) Ez a törvény - az 1. § kivételével - a kihirdetés napján lép hatályba, de
rendelkezéseit 1997. január 1-jétõl kell alkalmazni. Az 1. § az e törvény
kihirdetése utáni 45. napot követõ hónap elsõ napján lép hatályba.
(2) A törvény hatályba lépésének napjával a T. 10. § (3) bekezdés c) pontjából
"a választott bíróság bírájára" szövegrész hatályát veszti, és kiegészül az
"önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak választott tisztségviselõjére"
szövegrésszel.
(3) A T. 10. § (3) bekezdés bevezetõ szövegrésze kiegészül "ha a
tevékenységéért díjazásban részesül" szövegrésszel, a T. 44. § (1)
bekezdésében a "[103/B. § (2) bek., 103/D. § (2) és (4) - (5) bek., 103/E. §
(2) és (4)-(5) bek.]" szövegrész "[103/B § (2) és (5) bek., 103/D. " (2), (5)
és (7) bek., 103/E. § (2), (5) és (7) bek.]" szövegrészre változik, a T.
103/E. § (8) bekezdésében a (3) bekezdésre hivatkozás "(5)" bekezdésre, a T.
118/A. §-ban a 103/D. § (1) bekezdésének a)-e) pontjaira hivatkozás "a)-d)"
pontra változik, a T. 119/A. § (2) bekezdésében a "társadalombiztosítási
járulék" szövegrész "baleseti járulék" szövegrészre változik, a T. 119/D. §
(1) bekezdésében a "35 százalékos mértékû" szövegrész "30 százalékos mértékû"
szövegrészre változik, a T. 124. § (2) bekezdésének az 1996. évi LXXXVII.
törvény 26. §-ával kihirdetett "e" pont megjelölése "f" pont megjelölésre
változik.
(4) Az az egyéni vállalkozó, aki vállalkozói igazolványát 1996. november 16.
után visszaadta, vállalkozói tevékenységének újbóli megkezdéséhez 1997. június
1-ig a vállalkozói igazolványt illetékmentesen válthatja ki.
(5) A T. 103/D. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az egyéni vállalkozó 1997.
évben a társadalombiztosítási járulékot legfeljebb havi 99.000 (napi 3.300)
forint után köteles megfizetni.
(6) Az a személy, aki a T. 119. § (2) bekezdésében elõírt egészségbiztosítási
járulék és az Eht. 4. § (1) bekezdése szerint egészségügyi hozzájárulás
fizetésére köteles, bevallási és befizetési kötelezettségét a lakóhely
szerinti illetékes Megyei (fõvárosi) Egészségbiztosítási Pénztárhoz 1997.
május 31-ig bírság és késedelmi pótlék mentesen teljesítheti.
ÁLTALÁNOS INDOKLÁS
egyes társadalombiztosítási és
szociális ellátásokról szóló törvények
módosításához
Az 1997. január 1-jén hatályba lépett társadalombiztosítási törvénymódosítások
alapvetõen a versenysemleges szabályozást, az arányosabb közteherviselés
megvalósulását, a járulékfizetési "kiskapuk" bezárását célozták. E
szabályváltozások következtében alapvetõen változott a munkaviszony mellett
vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége.
A törvénymódosítás 1996. novemberi kihirdetése óta eltelt idõszak tapasztalata
az, hogy mintegy 20 ezer vállalkozó adta vissza vállalkozói igazolványát, s
csaknem ugyanennyi új vállalkozás alakult. Kétségtelen, hogy a munkaviszony
mellett vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetési terhei 1996. évhez
képest egyes esetekben jelentõsen növekednek. Ezért a Kormány - mérlegelve ezt
a helyzetet - módosítani javasolja a társadalombiztosítási törvény vonatkozó
rendelkezéseit a következõk szerint:
- a kizárólag egyéni vállalkozói tevékenységet folytatók esetében 1997. évre
visszaállításra kerül az 1996. december 31-ig érvényes szabály, miszerint a
társadalombiztosítási járulék fizetésnél az egyéni járulékkal egyezõ felsõ
plafon érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a törvénymódosítás hatályba lépésének
idõpontjától a kizárólag egyéni vállalkozói tevékenységet folytatók esetében a
39%-os társadalombiztosítási járulék fizetésénél felsõ határként havi 99.000
(napi 3.300 Ft) érvényesül.
- a munkaviszony mellett vállalkozók esetén egy esetben:
- az egyéni vállalkozónál olyan szabályozás érvényesül, miszerint a
társadalombiztosítási járulék alapja az elõzõ naptári évben elért e
tevékenységbõl származó, személyi jövedelemadó alapot képezõ jövedelem, de
legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimális bér 50%-
a.
- társas vállalkozás személyesen közremûködõ tagjánál pedig olyan szabályozás
érvényesül, miszerint a társadalombiztosítási járulék alapja a személyes
közremûködés alapján kiosztott jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ
hónap elsõ napján érvényes minimális bér 50%-a.
Emellett a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy olyan esetben, ha valakinek
többes vállalkozási jogviszonya van (pl. fõállású egyéni vállalkozása mellett
több gazdasági társaságnak is tagja), akkor fõállású egyéni vállalkozóként
legalább a járulékfizetési minimumot, egyik vállalkozási jogviszonya után
pedig annak 50%-át kell megfizetnie. A további jogviszonyoknál ez már nem
érvényesül, ott a járulékfizetés a tényleges jövedelemhez igazodik. (Így
amennyiben a "harmadik" vállalkozási jogviszonynál nincs tényleges jövedelem,
akkor társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség sincs.)
Mindezek a kedvezmények vonatkoznak a felsõfokú oktatási intézmények nappali
tagozatán tanulókra is, ha tanulói jogviszonyuk mellett egyéni vagy társas
vállalkozók.
A munkaviszony mellett vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetési
kötelezettségeinek módosítása mellett szükség van az 1997. január 1-én
hatályba lépett társadalombiztosítási törvény néhány technikai jellegû, de a
gyakorlat, a végrehajtás számára problémát jelentõ szabályozásának
pontosítására is.
A törvényjavaslat alapján bejelentésük esetén a mezõgazdasági õstermelõk
lehetõséget kapnak arra, hogy - jövedelmezõségük ciklikusságára figyelemmel -
egészségbiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás fizetési
kötelezettségüket a tárgyév november 30-áig egyösszegben teljesíthessék.
A módosító javaslat szélesebb körben kíván mentességet biztosítani szociális
rászorultsági alapon az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alól
azzal, hogy egyrészt módosítani javasolja az egészségügyi hozzájárulásról
szóló 1996. évi LXXXVIII. törvényt, illetve a szociális igazgatásról és a
szociális ellátásokról szóló törvényt.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §-hoz
A törvényjavaslat rendezi a kisösszegû, 3.000 Ft-ot meg nem haladó kifizetések
utáni társadalombiztosítási járulékfizetést akkor, ha a biztosított
nyilatkozata szerint az ilyen kifizetésbõl nem adóelõleget, hanem adót vonnak
le.
2. §-hoz
A javaslat mentesíti a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség
alól a felsõoktatási intézményben tanuló nappali tagozatos hallgató részére az
oktatási intézményétõl kapott díj szja-törvény szerinti, az összevont adóalap
adóját csökkentõ részét.
Emellett a törvényjavaslat egyértelmûvé teszi, hogy az ösztöndíjban részesülõ
szakmunkástanuló esetében a társadalombiztosítási járulék összege-, havi 480
(napi 16) Ft, ami magába foglalja az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
összegét is. Ez nem vonatkozik a munkabérben részesülõ szakmunkástanuló utáni
járulékfizetésre.
3. §-hoz
Az 1997. január 1-tõl érvényes szabályozás jelentõs problémája, hogy a
munkáltatói társadalombiztosítási és az egyéni járulék alapja ugyanaz. A
munkáltatók a természetbeni juttatások egy része után 44%-os adót kötelesek
fizetni, a biztosítottat viszont e juttatás után nem terheli adófizetési
kötelezettség, de ez adóköteles, ezért a társadalombiztosítási szabályozásból
adódóan a biztosított köteles járulékot fizetni. Ez azt eredményezi egyik
oldalról, hogy e juttatás - miután abban a biztosított általában
keresõképtelensége idején is részesül - után táppénz nem jár, másik oldalról
pedig azt, hogy arra idõszakra is képzõdik nyugdíjjárulék alapot képezõ
jövedelem, amely idõszak naptári napjai az átlagkereset számításánál
osztószámként nem vehetõk figyelembe. A törvénymódosítás ezeket a problémákat
oldja meg azzal, hogy az egyéni járulékfizetés alapjából kiveszi az szja-
törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatásokat.
Egyidejûleg a törvényjavaslat mentesíti az egyéni járulékfizetési
kötelezettség alól a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat külön törvény
alapján megilletõ szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulást is.
A szabályozást ki kellett egészíteni a biztosítási idõvel arányos felsõ határ
elõírásával.
4. §-hoz
A munkaviszony mellett, valamint a felsõfokú oktatási intézmény nappali
tagozatán tanuló és vállalkozási tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál
olyan szabályozás érvényesül, miszerint a társadalombiztosítási járulék alapja
az elõzõ naptári évben elért e tevékenységbõl származó, személyi jövedelemadó
alapot képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján
érvényes minimális bér 50%-a.
5. §-hoz
A munkaviszony jellegû jogviszony mellett, valamint a felsõfokú oktatási
intézmény nappali tagozatán tanuló és emellett társas vállalkozásban
személyesen közremûködõ tagnál olyan szabályozás érvényesül, miszerint a
társadalombiztosítási járulék alapja a személyes közremûködés alapján
kiosztott jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján
érvényes minimális bér 50%-a.
6. §-hoz
A törvényjavaslat alapján az esetben, ha a biztosított munkaideje eléri a heti
36 órát és egyidejûleg egyéni és társas vállalkozóként is biztosított, akkor a
tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér, illetve annak
50%-a alapján a társadalombiztosítási járulékot csak egyszer kell megfizetni.
Akkor, ha az egyéni vállalkozó egyben társas vállakozóként is biztosított,
akkor ugyancsak egyszer kell megfizetni a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ
napján érvényes minimálbér, illetve annak 50%-a utáni társadalombiztosítási
járulékot. Az esetben pedig, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg több
gazdasági társaság személyesen közremûködõ tagja is, akkor a tárgyhónapot
megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 50%-a utáni járulékot csak az
egyik személyes közremûködést magába foglaló tagsági viszonya után kell
megfizetnie.
7. §-hoz
A mezõgazdasági ágazatban a jövedelem általában nem folyamatosan keletkezik,
hanem az év meghatározott idõszakában, többnyire õsszel. Erre figyelemmel
indokolt a mezõgazdasági õstermelõk esetében lehetõvé tenni, hogy
járulékfizetési kötelezettségüknek egész évre vonatkozóan egy idõpontban, a
termelés betakarítását követõen tehessenek eleget.
8. §-hoz
A javaslat alapján a Kormány felhatalmazást kap az alkalmilag
foglalkoztatottak egyszerûsített társadalombiztosítási járulék bevallási,
bejelentési és befizetési rendszerének szabályozására, s arra, hogy az
alkalmilag foglalkoztatottak járulékfizetési kötelezettségének mértékét az
általánostól eltérõen állapíthassa meg.
9. §-hoz
A javaslat a keresõképtelenség, illetõleg a 30 napot meghaladó fizetésnélküli
szabadság idõtartamával bõvíti azt az idõszakot, amikor a munkáltatónak nem
kell egészségügyi hozzájárulást fizetnie a foglalkoztatott után.
10. §-hoz
A javaslat rendelkezik az egészségügyi hozzájárulás alól mentesítettek körének
bõvítésérõl.
A javaslat szerint mentesülnek az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól
azok a személyek, akikre tekintettel hozzátartozójuk azért részesül szociális
ellátásban, mert nincs jövedelmük vagy jövedelmük alacsony összegû.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 4. § (2)
bekezdésében felsorolt személyek által eltartott nagykorú hozzátartozók közül
az egészségügyi hozzájárulás megfizetési kötelezettsége alóli mentesítést
abban az esetben indokolt biztosítani, ha a szociális ellátásra való
jogosultságot a család jövedelmi helyzetének vizsgálata alapozza meg. A
rendelkezés szerinti személyi kör a társadalombiztosításról 1975. évi II.
törvény szerint egészségügyi szolgáltatásra járulékfizetési kötelezettség
nélkül jogosult. Indokolt tehát az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól
is a mentesítést megadni.
11. §-hoz
A javaslat lehetõséget ad arra, hogy az szja-törvény szerinti mezõgazdasági
õstermelõk a lakóhelyük szerint illetékes megyei egészségbiztosítási
pénztárnál történõ bejelentésük esetén a tárgyévi egészségügyi hozzájárulás
fizetési kötelezettségüket a tárgyév november 30-ig teljesíthessék.
12. §-hoz
A javaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi
III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításáról is rendelkezik. Az Szt.
54.§-a szerint a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére
jogosító igazolványt állít ki a szociálisan rászorult személy részére. Az
igazolványra jogosultak személyi körét indokolt a biztosított illetõleg az
egészségügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosultak hozzátartozóival
bõvíteni. A javaslat szerint tehát a polgármester - szociális rászorultság
esetén - az eltartott nagykorú hozzátartozónak minõsülõ személy számára is
kiállítja az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt,
amely egyben mentesíti a jogosultat az egészségügyi hozzájárulás megfizetése
alól.
13.§-hoz
A törvényjavaslat - az 1. § kivételével - 1997. január 1-jén - tehát
visszamenõleges hatállyal lép életbe.
Az 1. § - miután az államháztartási törvény elõírja, hogy fizetési
kötelezettséget megállapító törvény csak a kihirdetését követõ 45. napon
léphet hatályba - a kihirdetést követõ 45 napot követõ hónap elsõ napján lép
hatályba. Egyidejûleg hatályon kívül helyezésre kerül a T. 10. § (3) bekezdés
c) pontjának szövegébõl a választott bíróság bírájára vonatkozó szövegrész. A
választott bíróság bírájára vonatkozó kötelezettség elhagyását az teszi
indokolttá, hogy az ilyen eljárásnál a költség viselõje az eljárást
kezdeményezõ fél, majd a felmerülõ költségeket a Kereskedelmi és Iparkamara
fizeti ki. A tiszteletdíj kifizetésére az eljárás befejezésekor kerül sor,
mely az ügytõl függõen akár egy éven túl is történhet. A társadalombiztosítási
rendszer nem tudja kezelni az ilyen problémákat, ezért a legcélszerûbb a
biztosítottak körébõl a választott bíróság tagjait elhagyni. Emellett e
jogszabályhely kiegészül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak választott
tisztségviselõivel, miután a kötelezettek körébõl történõ kihagyásuk
diszkriminatív lenne.
Néhány jogszabályhely hivatkozást a módosításokra tekintettel változtatni
kell.
A módosítás alapján a megállapodással nyugdíj szolgálati idõt szerzõk esetében
a fizetendõ járulék mértéke - a teljes körû biztosítottakkal egyezõen - 35
százalékról 30 százalékra csökken.
Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény szerint az egyéni vállalkozói
igazolvány kiadása 5.000 Ft államigazgatási eljárási illeték alá esik.
Méltánytalan lenne ezt az összeget megfizettetni azokkal, akik vállalkozói
igazolványukat a társadalombiztosítási járulék 1997. januári emelése miatt
adták vissza, de a terhek enyhítésének hatására tevékenységük gyakorlását
rövid idõn belül újra meg kívánják kezdeni. Ezért a (3) bekezdés az említett
alanyi kör számára a vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárás
igénybevételét 1997. június 1-ig illetékmentesen biztosítja.
A (5) bekezdés alapján az egyéni vállalkozó 1997. évben - az 1996. december
31-ig hatályban volt szabályozással egyezõen - a társadalombiztosítási
járulékot legfeljebb havi 99.000 (napi 3.300) Ft után köteles megfizetni.
Tehát az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetésénél 1997.
évben is érvényesül a felsõ határ és 1998-ra szûnik meg.
A (6) bekezdés biztosítja azt, hogy az egészségbiztosítási járulék, illetve
egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezett személyek - különös
tekintettel a rájuk vonatkozó rendelkezésre visszamenõleges módosítására -
fizetési kötelezettségüknek - meghatározott határidõig - bírság és késedelmi
pótlék mentesen tehessenek eleget.
13
TÁJÉKOZTATÓ
az egyes társadalombiztosítási és
szociális ellátásokról szóló
törvények módosításáról szóló
T/3864.. sz. törvényjavaslathoz
A törvényjavaslat az 1997. január 1-jén hatályba lépett társadalombiztosítási
törvénymódosítások, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény és az
egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggõ
törvénymódosításokról szóló törvények néhány ponton történõ módosítását
tartalmazza.
A módosítások egyik célja - az eredeti törvénymódosítási szándékok:
szektorsemleges szabályozás, arányosabb közteherviselés, járulékfizetési
szabályok kijátszhatóságának megszüntetése/csökkentése változatlan fenntartása
mellett - meghatározott foglalkozási csoportok járulékfizetési
kötelezettségeinek mérséklése (munkaviszony mellett vállalkozók, pedagógusok,
munkavállaló egyetemisták), illetve helyzetük figyelembe vétele a teljesítés
feltételeinek meghatározásánál (mezõgazdasági õstermelõk).
A másik cél a végrehajtás során felmerült problémák megoldása (kisösszegû
kifizetések kezelése, egyéni járulékalapból kivétele az szja-törvény 69. §-a
szerinti természetbeni ellátásoknak, szakmunkástanulók utáni járulékfizetés
meghatározása).
Mindez a konkrét javaslatoknál a következõt jelenti.
Az 1.§ rendezi azt a végrehajtási problémát, amit az szja-törvény 73. §-ának
azon szabályozása jelent, hogy a kisösszegû, 3.000 Ft-ot meg nem haladó összeg
kifizetése esetén a magánszemély választhat, jövedelme után adót vagy
adóelõleget vonjanak le. Ez azért volt gond a társadalombiztosítási
járulékfizetés szempontjából, mert bár a társadalombiztosítási törvény 103/A.
§-a szerint a társadalombiztosítási járulék alapja az adóköteles jövedelem, de
a társadalombiztosítási törvény 11/A. §-ának fogalommeghatározása szerint
adóköteles jövedelemnek az adóelõleg számításánál jövedelemként figyelembe
vett bevételt kell tekinteni. Így az 1997. január 1-tõl hatályos
társadalombiztosítási törvény alapján azokban az esetekben, amikor a
magánszemély nyilatkozata szerint nem adóelõleget, hanem adót vontak le a
kisösszegû kifizetésbõl, nem volt társadalombiztosítási járulék és egyéni
járulékalap sem. A módosítás ezt a problémát oldja meg.
A 2. § egyrészt mentesíti a kifizetõt a társadalombiztosítási járulékfizetési
kötelezettség alól akkor, ha a kifizetés az szja-törvény 39. §-ának (3)
bekezdése szerint történik. Ez azt jelenti, hogy - az szja-törvénnyel
összhangban - nem terheli társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség
a kifizetõt az ún. hallgatói munkadíj kedvezmény után. Az szja-törvény 39. §-
ának vonatkozó szabályozása errõl a következõképpen rendelkezik:
"(3) az összevont adóalap adóját csökkenti a felsõoktatási törvényben
felsorolt felsõoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerû elsõ
alapképzésében résztvevõ nappali tagozatos hallgatónál a képesítési
követelményekben meghatározott képzési idõ alatt végzett munkájáért az
említett intézménytõl kapott díjnak - de legfeljebb a nappali tagozatos
hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésrõl
szóló törvényben meghatározott összege kétszeresének - a (4) bekezdés
rendelkezése szerint kiszámított adója (hallgatói munkadíjkedvezmény) a
hallgatónak a tandíjkedvezményn igénybevételére vonatkozó nyilatkozata
alapján, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendelet szerinti
munkalehetõség keretében történik, és feltéve, hogy a díjazás alapjául
szolgáló munkavégzés abban az intézményben történt, amellyel a hallgató
hallgatói jogviszonyban állt.
(4) A hallgatói munkadíjkedvezményt úgy kell kiszámítani, hogy meg kell
határozni az összevont adóalap adóját a (3) bekezdésben említett díjjal együtt
és nélküle is, és még meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.
A 103/A. § (5) bekezdésének módosítása pedig azt a gondot rendezi, hogy a
korábbi szabályozás "csak" az ösztöndíjas szakmunkástanuló utáni
járulékfizetést kezelte, s nem szólt a tanulószerzõdés alapján szakképzõ
iskolai tanulmányokat folytató tanulók esetében fizetendõ
társadalombiztosítási járulékról. A havi 480 Ft igen kedvezõ járulékfizetés
természetesen nem vonatkozik a munkabérben részesülõ szakmunkástanulóra. Ilyen
esetben a foglalkoztató az általános szabályok szerinti 39%-os
társadalombiztosítási járulékot, a tanuló pedig 10%-os egyéni járulékot
fizeti.
A 3. § néhány jövedelemtípust mentesít az egyéni járulékfizetési kötelezettség
alól. Ez azt jelenti, hogy mentesül a 10%-os járulékfizetési kötelezettség
alól:
- szja-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás,
Így nem fog vonatkozni az egyéni járulékfizetési kötelezettség azokra a
munkáltatói természetbeni juttatásokra, amelyeket a dolgozó a kifizetõnek nem
térít meg. Ilyen természetbeni juttatás a pl. névszerint meg nem nevezett
magánszemélyek javára a kifizetõ által kötött biztosítás díja, a kifizetõ
által adott ajándék, a lízingszerzõdés alapján megszerzett és a dolgozó
használatában adott vagyontárgy, reprezentáció.
- a közoktatási törvény alapján a pedagógus munkakörben foglalkoztatottat
megilletõ szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulás.
Ez azt jelenti, hogy - miután ez a támogatás a minimálbér 75%-a - a
pedagógusok számára évi 12.750 Ft 10%-ának "megtakarítását" eredményezi.
A javaslat rendezi azt a gyakorlatban felmerült gondot is, hogy az egyéni
járulékplafon számítása a biztosítási idõvel arányosan történjék.
A 4. § alapján a munkaviszony mellett vállalkozó, illetve a felsõfokú oktatási
intézmény nappali tagozatán tanuló és emellett egyéni vállalkozó személy
esetében a társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér 50%-a lesz.
Ugyanez a kedvezmény vonatkozik a tevékenységet kezdõ egyéni vállalkozóra is.
Az 5. § biztosítja a 4. § szerinti kedvezményeket a társas vállalkozás azon
tagjai vonatkozásában, akik e tevékenységüket munkaviszony mellett végzik.
A 6. § alapján kerül biztosításra a több vállalkozást is mûködtetõk számára,
hogy "csak" egyik vállalkozás után kelljen a társadalombiztosítási járulékot
megfizetni a minimálbér, egy másik vállalkozás után pedig a minimálbér 50%-a
után, a többi vállakozásnál pedig a járulékfizetés a tényleges
jövedelmezõséghez igazodik (tehát ez utóbbiaknál már nem érvényesül a
járulékfizetés minimálbérhez kötése). E kedvezmény érvényesüléséhez az
érintett személy nyilatkozata is szükséges.
A 7. § biztosítja azt a kedvezményt, hogy a mezõgazdasági õstermelõk
bejelentésük alapján lehetõséget kapnak arra, hogy járulékfizetési
kötelezettségüket egész évre vonatkozóan egy idõpontban, november 30-áig a
termés betakarítását követõen teljesíthessék.
A 8. § alapján a Kormány felhatalmazást kap az alkalmilag foglalkoztatottak
egyszerûsített társadalombiztosítási járulék bevallási, bejelentési és
befizetési rendszerének szabályozására, s arra, hogy az alkalmilag
foglalkoztatottak járulékfizetési kötelezettségének mértékét az általánostól
eltérõen állapíthassa meg. E felhatalmazás kérés oka az, hogy fõként a
mezõgazdaság területén jellemzõ az idénymunkások igénybevétele. Ugyanakkor az
általános szabályok szerinti járulékbevallási, bejelentési és befizetési
rendszer alkalmazása ezekben az esetekben a foglalkoztató számára túlságosan
bonyolult, ezért a Kormány rendeleti szabályozás célja ezeknek egyszerûsítése.
A 9. § bõvíti azt az idõszakot, amikor a munkáltatónak nem kell egészségügyi
hozzájárulást fizetnie. Ez azt jelenti, hogy a mentesítés a keresõképtelenség
és a fizetésnélküli szabadság idõtartamára is vonatkozni fog. Ez a megoldás
rendezi azt, hogy a munkáltatónak nem kell fizetnie az egészségügyi
hozzájárulást a nyugdíjas munkavállaló betegségének idõszakára.
A 10. § alapján bõvül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól
mentesítettek köre. Így mentesülnek az egészségügyi hozzájárulás megfizetése
alól tartósan beteg gyermekük után azok, akik e gyermekük után magasabb
összegû családi pótlékban részesülnek, illetve azok, akik házastársuk után
házastársi pótlékban, jövedelempótlékban részesülnek, illetve akik után a
rendszeres szociális járadékban részesülõ növelést kap. A mentesség kiterjed a
munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, gyermekgondozási segélyben,
rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban
részesülõ személyek eltartott hozzátartozóira (eltartott hozzátartozó az,
akinek havi jövedelme nem haladja meg a minimálbér összegét).
A 11. § biztosítja azt, hogy a mezõgazdasági õstermelõ egészségügyi
hozzájárulás fizetési kötelezettségét bejelentése esetén - az
egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel egyezõen - egyösszegben,
november 30-ig teljesíthesse.
A 12. § alapján a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére
jogosító igazolványt állít ki - szociális rászorultság esetén - az eltartott
nagykorú hozzátartozónak minõsülõ személy, valamint az egészségügyi
szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosultak hozzátartozói számára is, amely
mentesíti a jogosultat az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól.
A 13. § alapján a törvényjavaslat - az 1. § kivételével 1997. január 1-jén,
tehát visszamenõleges hatállyal lép életbe. Ennek oka az, hogy a
törvényjavaslat az 1. § kivételével az állampolgárok, kifizetõk számára a
korábbiakhoz képest kedvezõbb szabályozást alkalmaz. Így az államháztartási
törvény azon elõírása, hogy fizetési kötelezettséget megállapító törvény csak
a kihirdetést követõ 45. napon léphet hatályba, csak az 1. §-ra alkalmazandó.
Ugyanis e jogszabályhely alapján a kisösszegû kifizetések egy része, amely
eddig tb és egyéni járulékmentes volt, járulékkötelessé válik.
Itt történik intézkedés a megállapodás alapján nyugdíj szolgálati idõt szerzõk
által fizetendõ járulék 35%-ról 30%-ra csökkentésérõl, s arról is, hogy
azoknál az egyéni vállalkozóknál, akik vállalkozói igazolványukat 1996.
november 16. után adták vissza és vállalkozói tevékenységüket 1997. június 1-
éig újból megkezdik, mentesülnek a vállalkozói igazolvány utáni
illetékfizetési kötelezettség alól.
E javaslat rendezi azt is, hogy az egyéni vállalkozók 1997. évben a
társadalombiztosítási járulékot felsõ jövedelemlimittel, havi 99.000 Ft
alapján fizethetik.
Rendelkezés történik arról is, hogy azok, akik "csak" egészségbiztosítási
járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezettek, bevallási
és befizetési kötelezettségüket 1997. május 31-ig bírság és késedelmi pótlék
mentesen fizethetik meg. E kedvezmény biztosítását az indokolja, hogy ez a
kötelezettség az érintettek számára a korábbiakhoz képest teljesen új,
emellett a most javasolt módosítások alapján is változik kötelezettségük,
ezért bizonyos fizetési haladék biztosítása számukra feltétlenül szükséges.