ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció
"Végveszélyben a magyar szarvasmarha állomány"
címmel
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint a 115. §. (2) bek.
alapján a Földmûvelésügyi Miniszter Úrhoz az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
intézem:
Tisztelt Miniszter Úr!
A falun élõ gazdálkodó emberek utolsó jajkiáltásai késztettek arra, hogy
interpellációt nyújtsak be Önhöz, a magyar mezõgazdaság, azon belül is a
végveszélybe került szarvasmarha állomány ügyében.
Világháborúk dúltak, melyekbõl nekünk magyaroknak, talán az ország földrajzi
fekvése miatt, vagy más okokból kifolyólag nem sikerült, nem is sikerülhetett
kimaradni.
Volt ennek a nemzetnek egy olyan rétege, a hangya szorgalmáról híres magyar
parasztság, amely a legnehezebb idõkben is képes volt az ország helyzetén
javítani.
A II. Világháború végnapjaira képviselõtársaim közül is talán sokan
visszaemlékeznek, a magyar férfiak egy része életét vesztette, másik része
pedig a fogolytáborokban idegen földön sínylõdött, a magyar szarvasmarha
állományt pedig elhajtotta a német, az orosz, de akkor sem lehetett a magyar
mezõgazdaságot a mostani szintjére lesüllyeszteni.
A kolhozosítás utáni évtizedek az emberek nagy részének a mentalitásában is
hatalmas károkat okoztak. Azért maradtak még, akik vállalták a mezõgazdaságban
rejlõ nehéz munkát és megpróbáltatásokat.
Tudott dolog, hogy az állattartás teljes lekötöttséget igényel, csak
elismerést érdemel az, aki ezt vállalja.
Aztán mi lett az elismerés helyett? Ennek az ágazatnak a teljes
csõdbejuttatása, nem veszik át a tejet, megszüntették a falusi tejcsarnokokat,
tejátvevõ helyeket, a húst külföldrõl hozzák be, a magyar állattartók pedig
lehetetlen helyzetbe kerültek.
Panaszosaim elmondták, hogy az állatállomány megszüntetésével olyan helyzetet
teremtettek, hogy a szarvasmarha állomány már szinte katasztrofális szintre
csökkent.
Ha külföldrõl hozunk be élõállatot, vagy húst, elõbb-utóbb behozzuk a nagyon
veszélyes kerge-marhakórt, ezzel végképp tönkre tesszük a még meglévõ
feltûnõen kevés állatállományunkat is.
Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy fel lehessen fejleszteni majd egy kívánt
szintre ezt az ágazatot.
Kérdezem Miniszter Urat! Érzi- e a Kormány azt a felelõsséget, ami terheli
Önöket ezen a téren?
Kívánnak- e tenni valamit a végveszély elhárítására?
Várom elfogadható válaszát.
Budapest, 1997. február 17.
Tisztelettel:
Czoma Kálmán
FKGP
országgyûlési képviselõ