1
BESZÁMOLÓ
AZ ORSZÁGOS RÁDIÓ É TELEVÍZIÓ TESTÜLET
1996. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRÕL
A Rádiózásról és Televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény preambuluma és
31. §-a szerint az ORTT súlyponti feladata a szabad, független rádiózás és
televíziózás megteremtése, a vélemény nyilvánítás szabadságának elõsegítése, a
tájékoztatás függetlenségének, kiegyensúlyozottságának és tárgyilagosságának,
a tájékozódás szabadságának biztosítása, valamint az egyetemes és nemzeti
kultúra támogatása, a vélemények és a kultúra sokszínûségének érvényre
juttatása, a tájékoztatási monopóliumok lebontása és kialakulásuk
megakadályozása. A Testület ezen elveket együttesen az Alkotmánnyal a
kommunikációs emberi jogok eszközértékeiként értelmezi, és a Törvény
szellemében látja el feladatait e jogok érvényesítésére. Az Országos Rádió és
Televízió Testület e feladatairól a törvény 43. § értelmében évente beszámol
az Országgyûlésnek.
Az Országos Rádió és Televízió Testület mûködésének elsõ évérõl szóló
tájékoztatás nem teljes esztendõt ölel fel. 1996. a törvénnyel szabályozott
átalakulás elsõ éve, amelynek legfontosabb médiapolitikai eseménye a megelõzõ
években kialakult struktúrák átalakításának beindulása, a törvényben
meghatározott célok érvényesítését szolgáló intézményrendszer kialakulása
volt.
1. Az intézményrendszer
Az Országos Rádió és Televízió Testület
A 1996. évi I. törvény alapintézménye az Országos Rádió és Televízió
Testület (ORTT), amely független a mindenkori végrehajtó hatalomtól, tagjai
csak a törvénynek vannak alárendelve és tevékenységük körében nem utasíthatók,
csak az országgyûlésnek tartoznak felelõséggel, vissza nem hívhatók. Az
alkotmányos intézményrendszerben eddig hagyomány nélküli Testület
függetlenségének biztosítéka tagjainak pártparitásos alapú jelölése, s a
képviselõk minõsített többségével történt megválasztása, valamint az állami
költségvetéstõl független finanszírozása.
Az ORTT feladatát és ehhez kapcsolódó jogosítványait a Törvény részletesen
szabályozza. A Testület alapvetõ feladata a szólásszabadság védelme, a
mûsorszolgáltatók piacra lépésének elõsegítése, a tájékoztatási monopóliumok
lebontása és újak létrejöttének megakadályozása, a mûsorszolgáltatók
függetlenségének védelme, és a sajtószabadság alkotmányos elvei
érvényesülésének figyelemmel kísérése.
Megválasztása után a Testület egyidejûleg kezdett hozzá a törvény által
rövid határidõre kitûzött tennivalói végrehajtásához és saját szervezete
kiépítéséhez. A munkát nagyban nehezítette, hogy a törvényt megelõzõ években a
média, kihasználva a rendezetlen állapotot, igen bonyolult struktúrává nõtt.
Ebben a helyzetben nem csupán a törvény megalkotása, hanem végrehajtása is
rendkívül összetett feladat. A Testület legfontosabb teendõi a munka 1996
márciusi beindulásakor a következõk voltak:
· az Általános Pályázati Feltételek normarendszerének kidolgozása,
· két országos rádiós mûsorszolgáltatási jogosultságra pályázat kiírása (a
törvény kihirdetését követõ 90 napon belül)
· két országos televíziós mûsorszolgáltatási jogosultságra pályázat kiírása
(a törvény kihirdetését követõ 120 napon belül)
· korábbi stúdióengedélyek alapján mûködõ mûsorszolgáltatók felmérése
· a törvényben meghatározott elvek érvényesülését és ellenõrzését szolgáló
intézmények - a Panaszbizottság és a Mûsorfigyelõ és -elemzõ szolgálat
felállítása
Az Általános Pályázati Feltételek kidolgozásának folyamatában már áprilisban
egyértelmûvé vált, hogy a törvényi határidõk nem tarthatók a Testület
megfeszített munkája ellenére sem. Ennek okai a következõkben foglalhatók
össze:
) a Hírközlési Fõfelügyelet nem biztosította idõben a pályázatok
meghirdetéséhez szükséges frekvenciatervet;
) az Antenna Hungária Rt. nem volt felkészülve országos sugárzású
televíziós és rádiós csatornák kiépítésére,
) a Kormány nem biztosította a szükséges mûszaki fejlesztés anyagi
fedezetét,
) az Antenna Hungária privatizációja körüli bizonytalanság további késést
eredményezett;
) az ORTT kiépülõben lévõ szervezete nem volt alkalmas a pályáztatás
szakszerû lebonyolítására, ezért e feladatra gyorsított közbeszerzési eljárás
keretében ügyvédi konzorciumokat kellett megbízni;
) a médiapiacról rendelkezésre álló kevés és nem megbízható adat
következtében a minimális mûsorszolgáltatási díj megállapítása a vártnál
hosszabb idõt vett igénybe;
) az illetékes miniszter nem döntött a sugárzási- és frekvenciadíjak
mértékérõl, amelyek meghatározóak a mûsorszolgáltatási díj kialakításában is.
Az ORTT az év nyarán megalkotta az Általános Pályázati Feltételeket oly
módon, hogy a benne foglalt szabályok érvényesek mind az országos, mind a
regionális és helyi mûsorszolgáltatási jogosultságok elnyerésére. A
médiaátalakulás e fontos dokumentuma 1996. augusztus 31-én jelent meg a
Mûvelõdési Közlönyben. A Testület ezzel tovább erõsítette azt az
intézményrendszert, amely a tájékoztatás és tájékozódás szabadságát hivatott
megvalósítani Magyarországon.
Az országos televíziós jogosultságok elnyerésére meghirdetett pályázat
tartalmazza a törvény által elõírt monopólum-ellenes és összeférhetetlenségi
szabályokat, kizárva azt, hogy a pályázat nyertese az országban uralkodó
tájékoztatási pozícióba kerüljön. A Testület lényegi döntése volt, hogy a két
országos kereskedelmi csatorna számára közel egyenlõ feltételeket teremtett
azzal, hogy a rendelkezésre álló frekvenciakészletet arányosan osztotta fel
közöttük. Döntés született arról is, hogy a közszolgálati MTV 2-es mûsor
sugárzása az adás frekvenciáján történõ kereskedelmi mûsorszolgáltatás
megindulása elõtti hónaptól mûholdról történjék.
Az országos televíziós jogosultságok elnyerésére meghirdetett pályázati
felhívás végleges szövege 1997. január 10-én jelent meg a Mûvelõdési
Közlönyben.
A korábban megszerzett stúdióengedélyek alapján mûködõ mûsorszolgáltatók
regisztrálása 1996. március 31-ig megtörtént. Eszerint önkormányzati
tulajdonban van 30 helyi televízió- és 10 rádióstúdió, különbözõ formájú
vállalkozások tulajdonában 15 televízió- és 32 rádióstúdió. A Testület ez
idáig nem tudta a korábbi engedélyeket mûsorszolgáltatási szerzõdéssé
alakítani, aminek több oka is van:
· a Hírközlési Fõfelügyelet nem bocsátotta a Testület rendelkezésére a
mûsorszolgáltatási jogosultságok jegyzékét és az ehhez kapcsolódó
frekvenciaterveket, ezért a szerzõdéskötés technikai és gazdasági, a
mûsorszolgáltatási díj megállapításának feltételei a mai napig nem adottak;
· a Testület az Általános Pályázati Feltételek megalkotása után az országos
jogosultságok meghirdetésére helyezte a hangsúlyt.
Az önkormányzati kezelésben lévõ stúdiók átalakulásának elõkészítése
különleges felelõsséget jelent. Tekintettel a nagy számú önkormányzati
mûsorszolgáltatóra és a körülöttük kialakult helyi konfliktusokra, a létrejövõ
szabályozásnak biztosítania kell a helyi mûsorszolgáltatók politikai
függetlenségét, különösen a közmûsorszolgáltatók esetében.
További feladatot jelent a mûsorelosztó rendszer segítségével mûködõ
mûsorszolgáltatók helyzetének szabályozása, mûködésük megfeleltetése a Törvény
összeférhetetlenségre és monopóliumokra vonatkozó elõírásainak.
Késik a mûsorelosztás részletes szabályairól szóló külön törvény
(kábeltörvény) megalkotása.
Az ORTT saját szervezetét a Törvényben meghatározott feladataihoz
illeszkedve, folyamatosan alakította ki, 1996 végére az elõirányzott 98 fõs
létszám mindössze 75 százalékát alkalmaztuk. A szervezet hatékonyságát nem
egész egyéves, elõzmények nélküli intézmény esetében még korai értékelni.
Hátráltatta a munkát az ORTT elhelyezésének több hónapig elhúzódó
rendezetlensége.
Nagyban nehezítette a munkatársak folyamatos felvételét a köztisztviselõi
illetményeknek a médiapiachoz képest alacsony szintje.
A Panaszbizottság
A törvénysértést vélelmezõ eseti panaszokat a Testület Panaszbizottsága
bírálja el.
A panaszok benyújtásának módját a Törvény szabályozza, az eljárásra
vonatkozóan az ORTT ügyrendet határozott meg.
A Panaszbizottság 13 tagját( melybõl 1996. végéig 2 fõ lemondott
megbízatásáról, 1997 elején 3 új tagot választott a Testület) a Testület
konszenzussal választotta 5 évi idõtartamra.
A tagokra ugyanazok az összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak, mint a
Testületre.
A bizottság soros elnökét ABC sorrendben adják a tagok, negyedévenkénti
váltással.
A Panaszbizottság intézménye még kevéssé ismert az állampolgárok számára.
Nem csak az ORTT felelõssége, hogy az állampolgárok megismerjék ezt a
demokratikus közintézményt és éljenek az ezáltal biztosított lehetõségekkel.
A Panaszbizottság 1996. szeptemberben kezdte meg munkáját. Eddigi gyakorlata
nem teszi lehetõvé, hogy pontosan megítéljük helyét és jelentõségét a
médiaszabályozás intézményrendszerén belül, súlyát azonban máris jelzik a
tevékenységét kísérõ heves sajtóreagálások, valamint a mûködésével
kapcsolatban benyújtott alkotmánybírósági beadvány. Érzékelhetõ, hogy a média
munkatársainak jelentõs része saját szabadsága, tévesen a sajtószabadság
korlátozásaként éli meg a tájékoztatás sokoldalúságát, tényszerûségét,
tárgyilagosságát és kiegyensúlyozottságát elõsegíteni hivatott törvényi
elõírásokat, s az azok betartását szavataló intézmények mûködését. A politikai
pártok inkább akartak élni a Panaszbizottság nyújtotta lehetõségekkel. Ezt
jelzi, hogy az év végéig beérkezett 55 panaszból 15 származott politikai
párttól. ( A pártok szerinti megoszlásról tájékoztat a 3. sz. melléklet). Az
1998. évi választásokat megelõzõen a Bizottság jelentõsége várhatóan tovább
növekszik, addig ki kell alakulnia olyan eljárási gyakorlatnak, amely tovább
erõsíti a döntések szakmai megalapozottságát.
Az 1996. december 31-ig érkezett panaszügyek megoszlása a következõ:
+ nézõk és hallgatók által benyújtott panasz: 26
+ szervezetek, pártok által benyújtott panasz: 22
+ névtelen levél: 4
+ Panasziroda hatáskörében megválaszolt (eljárást nem igénylõ) beadvány: 2
+ visszavont panaszbeadvány: 1
· fellebbezés érkezett: 13 ügyben
+ a panaszosnak helyt adó határozat született: 13
+ a panaszost elutasító határozat született: 42, ebbõl 20 formai okból
+ bírósági eljárás iránti keresetet: 3 ügyben indítottak
Az ORTT jogerõs állásfoglalásai közül hatnak a végrehajtását ellenõrizte a
Mûsorfigyelõ és elemzõ szolgálat. Az ellenõrzés két helyi televíziós
társaságnál és a Magyar Televízió Rt., illetve a Magyar Rádió Rt.
szerkesztõségében történt. A mûsorszolgáltatók mind a hat esetben
teljesítették az elmarasztaló határozat közlését.
A Mûsorfigyelõ és -elemzõ szolgálat
A Szolgálat hivatott a Törvény által meghatározott alapelvek, elsõsorban a
kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatás kötelezettségének, a
véleményszabadság jogának érvényesülését, a mûsorszolgáltatókkal a
mûsorszolgáltatási szerzõdésben meghatározott feltételek kielégítését,
valamint a törvényben szereplõ különbözõ korlátozások betartását ellenõrizni.
E tevékenységet az ORTT saját technikai és szakértõi bázissal kívánja
megoldani, az értékelések függetlensége biztosítása érdekében. A Szolgálat
figyelõ tevékenységének alkalmasnak kell lennie a vizsgált mûsorok hagyományos
és a törvény elõírásait szem elõtt tartó tartalomelemzés elvégzésére is.
A Mûsorfigyelõ- és elemzõ szolgálat mûködése a második félévben indult be,
ezért az Országgyûlés számára készült Testületi beszámoló elkészítése idején
még nem álltak rendelkezésre saját elemzései, amelyek megalapozhatnák a 43. §
(1) a. bekezdésben szereplõ tételekrõl szóló jelentést. A hazai hagyományok
nélküli Szolgálat munkájának elõkészítését külsõ szakértõk bevonásával és a
nemzetközi tapasztalatok tanulmányozásával körültekintõen végzi a Testület.
A közalapítványi kuratóriumok
Az 1996. évi I. törvény a részvénytársasággá alakuló közszolgálati
mûsorszolgáltatók feletti tulajdonosi jogok gyakorlására hozta létre a Magyar
Televízió Közalapítványt, a Magyar Rádió Közalapítványt és a Hungária
Televízió Közalapítványt. E közalapítványok kuratóriumába a törvény által
meghatározott társadalmi szervezetek jogosultak tagokat delegálni,
elnökségüket a parlamenti pártok által jelölt és az Országgyûlés által
választott tagok alkotják.
Az ORTT felhívására jelentkezett társadalmi szervezetek képviselõ közül a
Testület 1996. május 3-án sorsolással választotta ki a delegáló
szervezeteket.
Nehezítette a kuratóriumok dolgát az a tény, hogy a közszolgálati médiumok
részvénytársasággá való átalakulását a kormány nem készítette elõ kellõ
körültekintéssel. Nem történt meg ezen intézmények átvilágítása,
adósságállományuk rendezése, 1996-os költségvetésük törvényi biztosítása, a
gazdaságos mûködéshez szükséges átalakulás egyszeri költségeinek
rendelkezésre bocsátása.
A közalapítványi kuratóriumok saját jelentést készítenek tevékenységükrõl,
ezért e beszámoló nem tér ki bõvebben munkájukra.
2. Az etikai intézményrendszer
A törvény nem határoz meg közvetlenül etikai intézményt a preambulumban és a
31. §-ban leírt alapelvek érvényesítésével kapcsolatban, ezt a szerepet a
Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat tölti be, melynek létrehozására a
törvény kötelezi a közszolgálati mûsorszolgáltatókat. A hazai
tömegkommunikációban a csaknem hagyomány nélküli szabályzat alapjaiban
változtatja meg a részvénytársasággá alakult közszolgálati médiumok mûködését.
Eddig a szabályzatok tervezetei készültek el.
Az ORTT-nek és a közszolgálati média-kuratóriumoknak döntõ felelõsségük van
abban, hogy ezek a szabályzatok magukba foglalják a kommunikációs emberi jogok
érvényesülését biztosító etikai normákat. További feladat e normák
megtartásának ellenõrzése, az ezzel kapcsolatos intézményrendszer késõbbi
kialakítása.
3. A gazdasági intézményrendszer
A Mûsorszolgáltatási Alap
A beszámolási idõszakban nem jött létre a törvény által elõírt
Mûsorszolgáltatási Alap. Lényegében ennek keretei között nyílna lehetõség a
mûsorszolgáltatás gazdasági helyzetének alakítására és pénzügyi feltételeinek
vizsgálatára. Ennek hiányában a Testület Irodája és szakértõi próbálkoztak
olyan információkhoz hozzájutni, amelyek a törvény szakszerû végrehajtását
szolgálják.
A médiapiac helyzetérõl hiteles és hivatalos adatokra támaszkodó adatbázist
nem sikerült létrehozni. A négy országos csatorna pályázati felhívásának
elõkészítésekor a pályáztatást bonyolító konzorciumok kiterjedt makroszintû
vizsgálatokat folytattak, de a reklámpiac egészére és részleteire egyértelmû,
megbízható forrás nem állt rendelkezésre. Így csak közelítõ becslésekre volt
lehetõség, ami megnehezítette a minimális mûsorszolgáltatási díj reális
mértékének megállapítását a televíziós mûsorszolgáltatási pályázatoknál, és
hasonló kockázatot jelent majd a rádiós pályázatoknál is.
Ez finanszírozási veszteséget is okozhat a Törvény elõkészítésekor remélt
összegekhez képest a közszolgálati médiumok esetében, miután ezek a majdan
befolyó mûsorszolgáltatási díjból - az Alap közbeiktatásával - közvetlenül
részesednek. További nehézséget jelentett, hogy a Pénzügyminisztérium nagy
késéssel meghozott, a mûsorszolgáltatási díj ÁFA kötelezettségét megállapító
állásfoglalása is. Ez a döntés nemcsak a mûsorszolgáltatási díjak mértékét
csökkentheti, hanem bizonytalanságot okoz a pályázók számviteli-pénzügyi
nyilvántartásában is. A pénzügyi tárca a mûsorszolgáltatási jogosultságot
vagyonértékû jognak tekinti, anélkül, hogy konzekvensen végiggondolta volna
ennek összes következményét, így például az amortizációt, a határozott
idejûséget, az idõ elõtti megvonást.
A mûsorszolgáltatási díj reális mértékének meghatározását hátráltatta az
Antenna Hungária Rt. és a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium
jelentõs késlekedése a mûsorszórási és a frekvenciadíj megállapítását
illetõen.
A kereskedelmi adók által fizetett mûsorszolgáltatási díj lényeges
finanszírozási bázisa a közszolgálati mûsorszolgáltatásnak és a törvényben
meghatározott más céloknak, ezért az esetleges kiesések komoly gondokat
jelenthetnek az érintett médiapiaci szereplõknek és az ORTT-nek is. A helyi és
a regionális (körzeti) mûsorszolgáltatókkal való szerzõdéskötés késedelme
miatt az innen elmaradó mûsorszolgáltatási díjak tovább növelik a
finanszírozási veszteséget.
A Mûsorszolgáltatási Alap kincstári körbe történt csatolásával további
bevételi többletektõl esik el a médiarendszer, egyrészt az átmenetileg és
tartósan szabad pénzeszközök kamatainak elmaradásával, másrészt az esetleges
egyéb gazdálkodási típusú többletbevételek kiesésével.
A médiatörvény hatékonyságát nagy mértékben befolyásolja a közszolgálati
mûsorszolgáltató televíziók és rádiók gazdasági és mûszaki versenyképességének
alakulása. A Testületet aggodalommal tölti el a korábban felgyülemlett
adósságok rendezésének problémája. Pénzügyi zavarokat okozhat az
üzembentartási díj arányainak megváltoztatása. E tényezõk nehezítik a
közszolgálati mûsorszolgáltatók átalakítását, amely önmagában is komoly
konfliktusok forrása. A Testület megítélése szerint az ország kulturális
stratégiájában jelent akkora súlyt ezen szervezetek pénzügyi helyzetének
stabilizálása, hogy - a gazdasági szektor stratégiai problémáihoz hasonlóan -
az Országgyûlés támogató mechanizmussal segítse a közszolgálati
mûsorszolgáltatók kezdeményezéseit.
Az elõzõekben említett tényezõk következménye, hogy a Testületnek jelenleg
még nincs kellõ rálátása a mûsorszolgáltatáshoz kapcsolódó tulajdonosi
viszonyokra. A törvényi korlátozásnak csak a pályáztatás során, illetve a
szerzõdéskötéskor lehet érvényt szerezni. A korábban kialakult monopóliumok
lebontására és az újak kialakulásának megakadályozására intézkedéseket majd
ebben a szakaszban tehet a Testület. A piaci egyensúly egyéb feltételeit
szintén a kereskedelmi típusú csatornák beindításakor lehet érdemben
befolyásolni.
A Mûsorszolgáltatási Alap gazdálkodásának tervezéséhez, ellenõrzéséhez,
mûködtetéséhez rövid idõn belül szükség lesz egy számítógépes modell
kidolgozására, amelyben a szûkebben vett számviteli, költségvetési, pénzügyi,
statisztikai nyilvántartáson kívül szerepelniük kell makrogazdasági és
pénzpiaci információknak, a médiapiaci források becslésében szükséges
feltételezéseknek, a mûsorszolgáltatási díjak mértéke elemzésének, az
üzembentartási díj (és a folyósított költségvetési hozzájárulás) tervezésének,
az Alap által nyújtott támogatások hasznosulásának, és minden olyan további
információnak, amely befolyásolhatja az alap költségvetését.
Ezt az adatbázist és gazdasági elemzõ rendszert koordinálni kell majd mind a
közszolgálati, mind a nem nyereségérdekelt, mind pedig a kereskedelmi rádiók
és televíziók hasonló rendszereivel, illetve a központi és helyi-területi
államigazgatási szervek közigazgatási információs rendszereivel, betartva az
adatvédelmi elõírásokat.
Ilyen elõfeltételek megvalósulása estén lehet az Alap költségvetését
megalapozottan összeállítani. Ekkor lehet reálisan megítélni, hogy a Testület
saját költségvetésének az üzembentartási díj törvény által meghatározott 1
százalékán felüli kiegészítõ forrása az Alap - üzembentartási díjon kívüli -
egyéb bevételeibõl mennyire biztonságosan teremthetõ elõ a fontos, támogatandó
céloktól történõ elvonás nélkül.
Miután a közszolgálati médiafejlesztések nagy hatással lesznek a magyar
filmgyártás alakulására is, ezért a fölösleges párhuzamos fejlesztések
elkerülése érdekében ezeket egyeztetni kell a filmszakma illetékes és
meghatározó szervezeteivel, képviselõivel.
A Mûsorszolgáltatási Alap forrásai jelentõs hányadának kedvezményezettjei a
közszolgálati mûsorok és szolgáltatók. A Testület támogatói koncepciójának
kimunkálásánál összhangot kell teremtenie a tervezett fejlesztési
elképzelésekkel, és részt kell vennie a konszolidációs program kidolgozási
folyamatában. A médiapiac közvetlen és közvetett szereplõinek egy része (AH
Rt., filmstúdiók) tartós állami tulajdonban vannak; ezek privatizációs
stratégiájának kialakításánál ugyancsak jelen kell lennie a Testületnek.
Fontos szempont a helyi és a körzeti vételkörzetû mûsorszolgáltatók
helyzetének elemzése és a Testület támogatási koncepciójába való beillesztése.
Eddig kevés idõ volt erre, de a jövõben súlyt kell fektetnie rá a Testületnek,
mindazon információs eszközök és anyagi támogatások figyelembe vételével,
amelyekkel az elõzõekben foglalkoztunk.
A Törvényben látens módon megtalálhatóak egy korszerû médiapiaci rendtartás
alapelemei. Egy konzisztens koncepció kimunkálása nagy mértékben segítené elõ
a valódi, eurokonform médiapiaci rendtartás törvényi feltételeinek
megteremtését, amely visszahatna a médiatörvényben foglalt célok eredményesebb
megvalósítására.
4. A frekvenciagazdálkodás helyzete
A mûsorterjesztésre rendelkezésre álló frekvenciákat nemzetközi
egyezményekben osztják ki az egyes országok (mûsorszóró igazgatóságok) között.
Ezek meghatározzák az egyes frekvenciasávok különbözõ mûsorszórási
szolgáltatásokra (rádiós illetve televíziós mûsorszórás, pont-pont közötti,
mikrohullámú összeköttetés stb.) való felosztását. A rendelkezésre álló
korlátozott frekvencia-lehetõségek miatt a különbözõ szolgáltatásokra - a
meghatározott földrajzi raszter szerinti újrafelosztást figyelembe véve is -
csak meghatározott számú frekvencia osztható ki egy-egy országnak, köztük
Magyarországnak is. Ezekre a frekvenciákra alapozva kell felépíteni az
országos hálózatokat.
Eldöntendõ kérdés, hogy kevesebb hálózattal minél magasabb ellátottsági
százalék biztosítása a cél, vagy több országos hálózattal az 50-60 százalékot
alig meghaladó vételkörzet kialakítása, esetleg ezek kombinációja. Ezt a
dilemmát az 1996. év I. törvény részben megoldotta, amikor 3 országos
földfelszíni televíziós és 4 országos földfelszíni 100 MHz-es rádiós
mûsorszóró hálózat megvalósítását írta elõ. A hálózatok mûszaki tervezése - az
Országos Rádió és Televízió Testület preferenciáinak a figyelembe vételével -
a Hírközlési Fõfelügyelet feladata volt.
Az ORTT hálózatkialakítási fõ szempontjai - a törvény elõírásai alapján - az
alábbiak voltak:
TV-hálózatok:
· TV 1 (közszolgálati) mûsor a jelenlegi MTV 1 mûsorszóró hálózat
változatlan meghagyása mellett üzemel.
· Kereskedelmi 1. és kereskedelmi 2. tv-hálózatot a rendelkezésre álló,
korábban TV2 mûsort sugárzó adóhálózat frekvenciái és a még rendelkezésre
álló - az országos ellátottság megvalósításához igénybe vehetõ - szabad
frekvenciákból kell kialakítani oly módon, hogy lehetõleg mindkettõ közel
azonos összesített vételkörzetet sugározzon be.
URH-hálózatok
A rendelkezésre álló frekvenciákból 90 % feletti országos vételkörzet 2,5
hálózatra biztosítható. A törvény azonban 4 hálózatot írt elõ. Ezért kisebb
vételkörzetek kerültek kialakításra.
A további elõírásoknak megfelelõen alakultak ki a végleges hálózatok. A
hálózat kialakításnál figyelembe vett preferenciák:
· 2 hálózat 80 % feletti vételkörzetet biztosítson;
· a rendelkezésre álló frekvenciakészlet korlátozottsága miatt kisebb másik
két hálózat vételkörzete is érje el - lehetõleg sztereó üzemmódban is - az 50
%-ot;
· a kereskedelmi és közszolgálati hálózatok közötti esélyegyenlõség a közel
azonos vételkörzet megvalósíthatóságával lényeges követelmény;
· a két kisebb adóhálózatban nagy kiterjedésû összefüggõ ellátatlan
területek és ellátatlan nagyvárosok ne legyenek.
A fentieknek megfelelõ, a Hírközlési Fõfelügyelet által kidolgozott végleges
frekvenciaterveket 1996. október 22-én kapta meg a Testület, s ennek alapján
állította össze az országos kereskedelmi mûsorszolgáltatási jogosultságokra
vonatkozó pályázatokat.
E tények figyelembe vételével megállapítható, hogy a mûsorszolgáltatási
szükségletek kielégítésére csak részben történt megfelelõ intézkedés. Az
országos közszolgálati és kereskedelmi hálózatok frekvenciatervei elkészültek
és a frekvencia-kijelölés megtörtént; a berendezések telepítésére a kiírt
pályázatok eredményeként 1997. III., illetve IV. negyedévben kerül sor.
A regionális és helyi mûsorszolgáltatási igényeket szolgáló prioritások,
ütemezések meghatározása a frekvencia-lehetõségek ismeretének hiányában 1996-
ban nem történt meg.
5. A véleményszabadság és a kiegyensúlyozott tájékoztatás helyzete
Az 1996. évi I. törvény alapvetõ célja a kommunikációs alapjogok
biztosítása. Bevezetõjében a Törvény megalkotása indokaként említi a jogalkotó
a tájékozódáshoz való jog biztosítását és a monopóliumok kialakulásának
megakadályozását. A Törvény azonban nem értelmezi pontosan a preambulumában és
a 31. §-ban leírt alapelveket, ez a feladat a Testületre hárul.
A kommunikációhoz való jog, mint az alapvetõ emberi jogok természetes része,
ez idáig nem kapott külön hangsúlyt, de ma célszerû felhívni rá a figyelmet. A
technika igen gyors és néha egyoldalú fejlõdése egyes társadalmi csoportokat
olyan elõnyökhöz juttat, ami a társadalom erõs polarizálódását eredményezheti;
és így veszélyeztetheti annak stabilitását. Ez felveti a kommunikációs jogok
szabályozásának kérdését is.
Nemzetközi tapasztalatok tanulsága szerint az elektronikus médiapiac
pluralizálódása nem vezetett el a tájékoztatás sokszínûségének bõvüléséhez,
sõt inkább a koncentrációt növelte. A piaci versenyhelyzet önmagában nem
elegendõ annak eléréséhez, hogy valamennyi közérdeklõdésre számot tartó
információ megjelenjen a tömegkommunikációs médiumokban.
Az EU-tagországok többségében egyetértés uralkodik abban, hogy változatlanul
szükség van a közszolgálati mûsorszolgáltatásra. Ennek funkciói a kereskedelmi
médiumok intézményesülésével párhuzamosan körvonalazódnak.
A közszolgálati médiumoknak olyan sajátos feladatkört kell betölteniök,
amelyet egy kereskedelmi alapokon mûködõ mûsorszolgáltató nem akar vagy nem
tud felvállalni.
A közszolgálati médiumokkal kapcsolatban a médiatörvény mellett egyértelmû
támpontot ad az Alkotmánybíróság 3/1992. évi (VI.10.). határozata, amely
kimondja: "A szervezeti megoldások alkalmasságát az minõsíti, hogy elvileg
képesek-e biztosítani a társadalomban meglevõ vélemények teljes körû,
kiegyensúlyozott arányú és valósághû kifejezésre jutását, valamint a
közérdeklõdésre számot tartó eseményekrõl és tényekrõl való elfogulatlan
tájékoztatást." Az Alkotmánybíróság arra is utalt, hogy e megoldásnak "ki kell
zárnia azt a lehetõséget, hogy állami szervek vagy bármely más társadalmi
csoport a mûsor tartalmát úgy befolyásolja, hogy a társadalomban meglévõ
vélemények bemutatásának teljessége, arányainak kiegyensúlyozottsága,
valósághû kifejezése, illetve a tájékoztatás elfogulatlansága megsérüljön".
Az ORTT számára rendelkezésre álló, a legfrekventáltabb hírmûsorokra
vonatkozó mûsorfigyelési vizsgálatok tanúsága szerint ebben a tekintetben
komoly aránytalanságok vannak még. A témák között kiemelkedõ súllyal szerepel
az elsõ helyen a pártpolitika, a kormányzati munka és az annak megítélésével
kapcsolatos parlamenti viták. Ezekhez képest lényegesen háttérbe szorulnak a
gazdasági témák, és szinte jelentéktelen teret kapnak a közélet más, nem
parlamenti párt típusú szereplõi (szakszervezetek, történelmi egyházak,
polgári kezdeményezések, mozgalmak), amelyek a társadalomban meglévõ egyéb
véleményeket reprezentálhatnák, és amelyek a fejlett demokráciák politikai
életérõl beszámoló hírmûsorokban nagyobb súllyal fordulnak elõ.
A túltengõ pártpolitikai hírek belsõ szerkezetét tekintve tovább mélyülnek
az aránytalanságok. Az adatok szerint a hírmûsorokban a politikusok szereplési
arányaiban a kormányzat-ellenzék parlamenti erõviszonyait tekintik mérvadónak.
Így az 1996. december 1-je és január 10. közötti felmérés szerint (KÓD Kft.)
az MTV 1 Híradó, A Hét, a Duna Tv Híradó és a Magyar Rádió Esti Krónikája
parlamenti politikusokkal foglalkozó híreinek 79 százalékában kormányzati
politikusok szerepeltek. A híregységek kétharmadában szerepeltek úgy a
kormányzati politikusok, hogy nem volt jelen az ellenzék képviselõje. Ezzel
szemben az ellenzéki politikusokat szerepeltetõ híreknek csak egyötödében nem
szólalt meg a másik oldal.
Ezek az adatok arra utalnak, hogy a hatalmi ágaktól és a társadalmi
csoportoktól való függetlenség közszolgálati követelményének érvényesítéséhez
nem elegendõ a közvetlen beavatkozás kizárása, hanem ezt a mûsorszolgáltató
intézmények szakmai követelményrendszerében (illetve Közszolgálati
Mûsorszolgáltatási Szabályzatában) is rögzíteni kell.
A vizsgált hírmûsorok másik feltûnõ tulajdonsága az anyagok Budapest-
központúsága. A szerepeltetett hazai vonatkozású események több mint felének,
illetve kétharmadának fõ helyszíne a fõváros. Egész országrészek kerülnek ki a
hírmûsorok látószögébõl.
A hírmûsorok Magyarországon kívüli geopolitikai hangsúlyai némiképp eltérnek
az egyes csatornákon. A Duna Televízió Híradójában egyértelmûen érvényesül a
szomszédos országokban élõ magyar kisebbségek információs igényei
kielégítésének a szándéka: a hírmûsor 22,5 százalékát teszik ki a szomszédos
országokról szóló híregységek. Ennek a híranyagnak az aránya az Esti
Krónikában már csak 15,8, az MTV 1 Híradójában lényegesen kisebb, mindössze
8,2 százalék. Tekintve, hogy ebbõl 5,7 százalék jut Kis-Jugoszláviára, a
fennmaradó régió iránti érdektelenség jelentõsnek tekinthetõ. A médiafigyelem
elõterében minden csatornán Nyugat-Európa áll. Feltûnõ azonban, hogy a
tévéhíradókban Ázsia jelentõsen megelõzi nemcsak Észak-Amerikát, de a FÁK-
országokat is.
A kiegyensúlyozottság további követelménye, hogy a közszolgálati mûsoroknak
a társadalomban jelen lévõ valamennyi ideológiai, politikai vagy kulturális
irányzatot be kell mutatniok, azonban nem preferálhatják egyiket sem.
Ugyancsak kötelességük a társadalomban élõ különféle kisebbségek helyzetének
elfogulatlan bemutatása. A kiegyensúlyozottság megsértése gyakran nem
politikai elfogultság, hanem szakmai hibák eredménye; a kiküszöbölésükre
szolgáló megfelelõ ellenõrzési rendszer szintén hozzátartozik a
közszolgálatiság garanciáihoz. A Testület álláspontja szerint a
mûsorszolgáltatók belsõ önvizsgálatán kívül szükség lesz a mûsorfigyelõ
rendszer megfelelõ kiterjesztésére.
Ez nem áll ellentétben a sajtószabadság követelményével, amelyet a Törvény
értelmében is behatárol a tájékozódás szabadságának követelménye.
A médiapiac megnyílásával, új mûsorszolgáltatók színrelépésével a
véleménypluralitás szintje nem emelkedett. Az ORTT rendelkezére álló
sajtóelemzésekbõl (KÓD Kft, Imázs Kft, AGB) kitûnik, hogy tematizációs
alternatívák nincsenek, a különbözõ kommunikátorok ugyanarról beszélnek
ellenkezõ elõjellel. A legnagyobb probléma a civil társadalom háttérbe
szorulása a médiumokban, amely gátolja a polgári identitás kifejlõdését.
A médiatörvény életbe lépése óta számos pozitív fejlemény, elõrelépés
történt az elektronikus média szabályozása, elsõsorban az intézményrendszer
kiépülése területén. Ez azonban az állampolgárok számára kevéssé érzékelhetõ
változás, ezért a Testület beszámolója végén kötelességünk teret adni a
hiányosságoknak is. A közvélekedés szerint (sajtó, civil és szakmai
szervezetek beadványai, értékelései alapján) a következõ bírálatok
fogalmazódnak meg:
· A társadalom médiafüggõ.
· Kommersz nemzetközi mintákat vesz át kritikátlanul (pl. show-mûsorok,
kvízek, szappanoperák, Játék határok nélkül stb.).
· Kevés hír jelenik meg az életszínvonal valódi tényezõirõl.
· A filmválaszték egyoldalú, túlteng benne az amerikai kommersz.
· Sok a tolakodó reklám, nem mûködik a reklámetika, problémák
tapasztalhatóak a támogatott mûsorok és a bújtatott reklámozás területén.
· A média megalapozott, árnyalt ténybemutatás helyett hamis tájékozottság-
érzetet sugall.
Az ORTT saját tapasztalatai, valamint a média területén nemzetközileg
kialakult változások alapján (tulajdoni koncentráció, technikai robbanás) egy
sor olyan problémát lát, amelyeknek hosszú távú kezelését saját feladatának is
tekinti. Ilyen feladat a sajtó és véleményszabadsághoz kapcsolható jogoknak és
érdekeknek az új helyzethez alkalmazkodó egyensúlyát kialakítani. Az ORTT
álláspontja szerint a fentiekben említett fejlemények miatt újragondolandó az
egyes emberek személyiségi jogainak védelme, valamint az információhoz való
jutás jogának védelme. Különösen fontos ez abban a helyzetben, amikor az
információ megszerzése, feldolgozása és továbbítása egyre kisebb számú kézben
összpontosul, s ebbõl következõen jelentõsen megnövekedett a médiapiac egyes
szereplõinek súlya és befolyása. Amellett, hogy az ORTT megkérdõjelezhetetlen
alapjognak tekinti az állampolgárok jogát az információkhoz való hozzáférésre,
hosszú távon megvizsgálandónak tartja, hogy bizonyos típusú információk adott
társadalomba való becsatornázása milyen szociokulturális hatásokkal jár és
ezzel párhuzamosan meddig terjed média és az egyes médiapiaci szereplõk
felelõsége.
Budapest, 1997. február 28.
1. sz. melléklet
A médiaátalakulás 1996. évi fontosabb eseményei
1995. december 21. Az Országgyûlés elfogadta a rádiózásról és televíziózásról
szóló 1996. évi I. törvényt.
1996. február 1. Hatályba lépett a Médiatörvény
február 28. Az Országgyûlés megválasztotta a médiatestületek pártok
médiatestületek pártok által jelölt tagjait.
február 29. Esküt tettek az ORTT tagjai
március 4. Az ORTT elsõ ülése
március 11. Az ORTT látogatása a Duna Televízió Kuratóriumánál.
március 13. Egyeztetés az ORTT-nél az MTV 2 mûholdra való átkerülésének
kérdéseirõl az MTV, a KHVM, az Antenna Hungária Rt., a Hunsat
és a Duna TV képviselõinek jelenlétében.
március 19. Az ORTT ideiglenes ügyrendjének elfogadása.
március 28. Állásfoglalás az AH Rt. privatizációja ellen.
március 31. A Törvény hatálybalépése elõtt kiadott, dátumszerûen
meghatározott ideig szóló stúdióengedélyek jogosultjai eddig
jelenthették be a Testületnél engedélyük mûsorszolgáltatási
szerzõdésre való átalakításának igényét.
április 16. Megjelent a kuratóriumi tagságra jelentkezõ országos
hatáskörû szervezetek listája.
április 23. Az ORTT a regisztrációra való jogosultság pontosabb
vizsgálata és a megegyezés lehetõségének biztosítására
elhalasztotta a közszolgálati kuratóriumok delegálásos és
sorsolás útján történõ kiegészítését. A megvalósíthatósági
tanulmány elfogadása után megkezdõdött a monitoring
rendszerre vonatkozó elõterjesztés készítése.
május 3. A közszolgálati kuratóriumok névsora teljessé vált, miután a
megegyezéssel delegáltak regisztrálását, ennek hiányában a
sorsolást megrendezte az ORTT.
május 14. ORTT határozat, amely sürgeti az Antenna Hungária Rt.
helyzetének rendezését, az ORTT véleményének elõzetes
meghallgatása nélkül ne szülessen intézkedés.
május 16. ORTT határozat: meghívásos, zárt tárgyaláson, gyorsított
eljárásban kiválasztott egy-egy ügyvédi iroda kap megbízást
az országos mûsorszolgáltatási jogosultságok pályáztatásának
segítésére. A megbízott fix díjban részesül.
Az ORTT megválasztja delegált tagjait a Nemzeti Informatikai
Tanácsban.
május 22. ORTT határozat a televíziós és rádiós földfelszíni országos
és körzeti piacok felmérési módszereirõl, a szolgáltatandó
adatokról.
május 23. A Testület határozatban hívja fel a figyelmet, hogy az
Antenna Hungáriára vonatkozó kormányelõterjesztés tervezetet,
mely a beruházások finanszírozásának egyetlen útjaként a
hitelt jelöli meg rendkívül kedvezõtlenül befolyásolja az Rt.
gazdálkodását.
május 29. Az ORTT Irodája visszaigazolta a regisztrációs kérelmeket, s
jelezte a mûsorszolgáltatatási díjat annak megállapítása után
közli.
július 16. Határozat az MTV 2 terjesztésének analóg mûholdas
megoldásáról. A Testület az MTV javaslatát elfogadva az
Eutelsat mûholdat tartotta legalkalmasabbnak.
Az ORTT nem ért egyet a kormányrendelet tervezetével, amely a
médiatörvény módosítását is kezdeményezi.
július 18. Az ORTT a HIF FT 431875/96. ügyiratszámú országos frekvencia
terveket a 2. számú országos kereskedelmi rádióhálózat
kivételével jóváhagyta. (Ebben az 52 §. (6) szerint fog
eljárni).
július 25. Az újabb megvalósíthatósági tanulmányok alapján a Testület
elfogadta a monitoring rendszer szervezési elveit.
július 30. A mûsorszolgáltatási jogosultságok pályáztatását segítõ
ügyvédi irodák vezette konzorciumokról döntött a Testület:
Televíziók: Dr. Martonyi János Ügyvédi Iroda,
Baker & Mckenzie Iroda,
Creditanstalt Értékpapír Rt.,
Deloitte and Touche Internationelle .
(díj: fix bruttó 140 mFt)
Rádiók: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda,
ABN AMBRO Bank Rt.
Arthur Andersen Co. Könyvszakértõ,
Adó- és Vezetõi Tanácsadó Kft.
(bruttó díj:fix 90 mFt)
másnap megjelenik a közlemény.
augusztus 1. Részvénytársasággá alakult a Magyar Rádió.
Az ORTT közmeghallgatást tartott az ÁPF tervezetérõl.
augusztus 31. A Mûvelõdési Közlönyben megjelent az ÁPF végleges szövege.
szeptember 5. Az ORTT közmeghallgatást rendezett a 2. kereskedelmi rádiós
jogosultság frekvenciatervérõl.
szeptember 10. Megalakult az ORTT Panaszbizottsága.
szeptember 12. Nyilvánosságra került az ORTT Emlékeztetõ címet viselõ, a
Médiatörvény végrehajtásának körülményeit elemzõ dokumentuma.
szeptember 18. A Testület elfogadta az európai, illetve magyarországi
gyártású mûsorszám meghatározásának alapelveit.
október 1. A Magyar Televízió részvénytársasággá alakult.
október 3. Határozatot hozott az ORTT arról, hogy ideiglenes
mûsorszolgáltatási engedélyek kiadására és helyi ideiglenes
mûsorszolgáltatási pályázatok meghirdetésére a vonatkozó
helyi frekvencia tervek hiányában nincs lehetõség.
október 18. A Testület jóváhagyta a 2. kereskedelmi országos, rádiós
jogosultság frekvencia tervét, miután a közmeghallgatáson nem
jött érdemi észrevétel.
október 18-19. Az Európai Médiaintézet és az ORTT nemzetközi befektetõi
konferenciája az MTA-n.
október 22. Az Országos földfelszíni TV és URH Rádió hálózatok
frekvencia tervének végleges elfogadása, miután a KHVM a
nemzetközi egyeztetéseket befejezte.
október 31. ORTT úgy határoz, hogy mûsorszolgáltatási szerzõdést csak az
eredeti engedélyben szereplõ frekvenciákra köt a helyi és
regionális médiumokkal.
A nem nyereségérdekeltként vagy szakosított
mûsorszolgáltatóként mûködni kívánó mûsorszolgáltatóknak a
szerzõdéskötés elõtt dokumentumokkal alátámasztott
nyilatkozatot kell tenniük.
november 21. Az ORTT nyilvánosságra hozta az országos kereskedelmi
televíziós mûsorszolgáltatási jogosultságokra meghirdetendõ
pályázatok kiírás tervezeteit.
december 11. Közmeghallgatás a kiírás tervezetekrõl.
december 12. A Magyar Posta nyerte a készülék üzembentartási díjak
beszedési jogára vonatkozó pályázatot, melyet az ORTT írt ki.
1997. január 10. Megjelent a televíziós országos mûsorszolgáltatási
jogosultságok pályázati kiírásainak végleges szövege és a
nyertesekkel kötendõ szerzõdések tervezeteit.
2. sz. melléklet
A médiapiac gazdasági alakulása 1996-ban
Az elõzetes várakozásokra a reklámpiac 1996. évi alakulása meglehetõsen
rácáfolt. A megnövekedett kínálat "magával húzta" a nagyobb keresletet is,
ezért következhetett be a piac bõvülése mintegy egyharmadával, 64 milliárd
forintra. Az összes reklámbevételbõl 8,8 % (5,6 Mrd Ft) volt a rádiók, 41,4 %
(26,5 Mrd Ft) pedig a televíziók részesedése. Ezt mintegy 20-25 %-os
árengedménnyel csökkentve jutunk a mûsorszolgáltatók nettó reklámbevételéhez,
4,5 Mrd Ft-hoz, illetve 19 Mrd Ft-hoz. A reklámbevételekbõl való részesedés
idõsoraiból világos tendencia olvasható ki: az elektronikus sajtó hasít kii
növekvõ hányadot a piacból, elsõsorban az írott sajtó rovására. Ez a tendencia
az új országos mûsorszolgáltatók belépésével várhatóan tovább erõsödik, az
évezred végére a televíziók részesedése valószínûleg meghaladja a 45 %-ot, a
rádióké pedig 9 % körül stabilizálódik.
Az igazán nagy változások azonban az egyes csoportokon belül mennek majd
végbe. A televíziók körében a két új kereskedelmi csatorna becslések szerint
egyenként mintegy 25-30 %-os részesedésre tesz majd szert a
reklámbevételekbõl, ami azzal jár, hogy a Magyar Televízió részesedése is
ugyanekkorára csökken. Nyilvánvaló, hogy ezt a bevételkiesést az MTV Rt. csak
igen nagyarányú átszervezéssel és költségcsökkentéssel lesz képes áthidalni.
A Duna Televízió reklámbevételei ezzel szemben várhatóan jelentõsen
megnövekednek, mivel mint a közszolgálati televízió, mûsora minden
kábeltársaság alapcsomagjába kötelezõen felkerül. Ez a növekedés, valamint az
üzembentartási díjból befolyó bevételek nagyobb aránya eddig soha nem
tapasztalt biztonságot jelenthet a mûsorszolgáltató számára.
A rádiók piacán a két új kereskedelmi rádió az évezred végére várhatóan
szintén egyenként 30 % körüli részesedést ér majd el. A Magyar Rádió
részesedése 20-25 %-a körülire zsugorodik, ez azonban közel sem jelent majd
akkora megrázkódtatást, hiszen a piac várható jelentõs reálértékû bõvülése
ellensúlyozza a részesedés csökkentését. Az átalakulás igazi nyertesei a helyi
és regionális rádiók, amelyek rövidesen (akár már 1997-ben) elérik a 20 %-os
piaci részesedést.
3. sz. melléklet
A Panaszbizottsághoz eljuttatott panaszok politikai pártok szerinti
megoszlása
. MSZP: 0
. SZDSZ: 0
. FKGP: 9
ebbõl helyt adó határozat: 1
elutasító határozat: 8
. MDF: 1
elutasító határozat: 1
. FIDESZ: 2
elutasító határozat: 2
Frakcióvezetõk által közösen benyújtott panaszok: 3
elutasító határozat: 1
(Demeter Ervin - MDF; Isépy Tamás - KDNP; Szájer József - FIDESZ;
Szabó Iván - MDNP)
helyt adó határozat: 2
( Demeter Ervin - MDF; Isépy Tamás - KDNP; Szájer József - FIDESZ)