Gazdasági Versenyhivatal

J/3969..

Beszámoló

az Országgyûlés részére

a Gazdasági Versenyhivatal 1996. évi tevékenységérõl

és a versenytörvény alkalmazása során szerzett

tapasztalatokról

Budapest, 1997. március

A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990.

évi LXXXVI. törvény 58. §-a elõírja a Gazdasági

Versenyhivatal elnökének évenkénti beszámolási

kötelezettségét. E beszámoló a Gazdasági Versenyhivatal

1996. évi tevékenységérõl és a versenytörvény alkalmazása

során szerzett tapasztalatairól szól.

TARTALOMJEGYZÉK

I. ÁLTALÁNOS TAPASZTALATOK 3

A piaci viszonyok változása 3

Egyes regulált szektorokkal kapcsolatos versenypolitikai tapasztalatok 7

II. A VERSENYFELÜGYELETI ELJÁRÁSOK 12

A generálklauzula alkalmazása 13

A fogyasztók megtévesztésének tilalma 15

A kartellek 18

Az erõfölénnyel való visszaélés 20

A szervezeti egyesülések ellenõrzése 23

A bíróságtól, bírság kiszabására áttett ügy 25

A Versenytanács határozatainak bírósági megtámadása 25

A bírósági felülvizsgálat tapasztalatai 26

Áttekintés a bírságbefizetés helyzetérõl 28

III. EGYÉB VERSENYPOLITIKAI TEVÉKENYSÉG 29

Véleményalkotás a versenyt érintõ kérdésekben 29

A jogszabály-véleményezési tevékenység 29

IV. EGYÉB INFORMÁCIÓK 32

A nemzetközi kapcsolatok 32

Az ismeretterjesztõ tevékenység 34

A hivatal mûködési feltételei 35

MELLÉKLET 36

I. ÁLTALÁNOS TAPASZTALATOK

Az 1996. év volt az utolsó, amely során a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az

1990. évi LXXXVI. törvényt alkalmazta. Ezért a GVH 1996. évben végzett

tevékenységérõl szóló beszámoló még e régi törvény alkalmazási tapasztalatait

tárgyalja. Az új versenytörvény (1996. évi LVII. törvény) 1997. január 1-tõl

hatályos.

A beszámoló elsõ részében két témával foglalkozunk. A koncentráció

csökkenésének és növekedésének tendenciáit, valamint egyes regulált szektorok

szabályozásával kapcsolatos tapasztalatokat tartjuk érdemesnek a kiemelésre.

A piaci viszonyok változása

A rendszerváltás elõtti gazdasági struktúrák leépülése és felbomlása (illetve

leépítése és felbomlasztása), valamint a magánérdekeken alapuló új struktúrák

kialakulása 1996-ban továbbra is párhuzamosan zajlott. Mindkét fajta változás

elõnyösen is, és hátrányosan is befolyásolhatja a piaci viszonyokat és a

versenyt. Az említett folyamatok befolyásolásában jelentõs szerepet játszott

az állam, de 1996 tekinthetõ az elsõ olyan évnek, amikor a piaci szerkezetet

befolyásoló állami akciók fontossága csökkent és markáns hatások

tulajdoníthatók az államtól független tényezõknek.

A koncentráció csökkenésével járó folyamatok

A koncentrációt csökkentõ politikák vagy magántulajdonosi piacralépések során

a korábbi, mesterségesen létrehozott koncentrált vállalati szerkezet jórészt

felszámolódott. Ez a folyamat lényegében befejezõdött, ezért az állami

politika már 1996-ban sem volt e téren releváns.

1. A pénzügyi szolgáltatások piacán jelentõs - és a verseny lehetõsége

szempontjából kedvezõ - változások történtek. A korábbiaknál kevésbé

koncentrálttá vált a banki tevékenység, a mérlegfõösszegek alapján

számított koncentrációs mérõszámok sokkal alacsonyabbak mint néhány éve.

Ez fõleg a külföldi és a vegyes tulajdonú bankok elõretörésének

köszönhetõ, bár némileg közrejátszott benne egyes hazai bankoknál

lezajlott portfolió tisztítás is. A szektor természetesen nem egységes,

bizonyos területein (külföldi tulajdonban lévõ cégek számlavezetése, és a

magasabb jövedelmûeket megcélzó lakossági betéti szolgáltatások) erõs a

verseny, más területein továbbra is a verseny hiánya (lakossági és

kisvállalkozói hitelezés), vagy gyengébb jelenléte a jellemzõ.

Hat éve tart a biztosítási szektorban a koncentráció csökkenése. Itt a

korábbi monopólium helyén ma számos piaci szereplõ tevékenykedik. Ebben a

szektorban is a külföldi érdekeltségek megjelenése nyomán következtek be a

változások, akár privatizáció révén, akár a privatizációtól függetlenül

léptek magyar piacra a külföldiek.

2. A magyar piacot tekintve a verseny erõsödése ment végbe azon iparágakban

is, ahol a nagy multinacionális vállalatok megjelenésével az adott iparág

magyar vállalatai valamilyen regionális, európai szintû vagy világméretû

szervezettségû cég mûködésének részeivé váltak. Ezekben az iparágakban

mára a releváns piac földrajzi értelemben nem Magyarország, hanem annál

nagyobb terület, Kelet-Európa, Európa, vagy valamilyen még nagyobb régió,

esetleg az egész világ. A versengés szereplõi nem a magyarországi,

egyébként is esetenként csupán részfeladatokat ellátó cégek, hanem a nagy

multinacionális vállalatok, amelyek nemzetközi méretekben szervezik meg

termelésüket és értékesítésüket. A verseny a piacon viszonylag sok

szereplõ között folyik, még akkor is, ha a termék gyártása Magyarországon

csupán egy vagy néhány üzemben történik. Ilyen iparágnak tekinthetõ

például az autóipar, a fényforrások gyártása, a szórakoztató elektronikai,

a háztartásvegyipari termékek, a háztartási gépek gyártása, és az

élelmiszeripar egyes, fõként édesipari termékeinek elõállítása. Ezekben az

iparágakban a magyar fogyasztók viszonylag nagy számú márkával, bõ

választási lehetõségekkel és erõs versennyel találkoznak, annak ellenére,

hogy csak néhány magyarországi gyártó van.

3. A mezõgazdasági alapanyagtermelés jónéhány termék esetében erõsen

elaprózott. E helyzet a 90-es évek elején jött létre, és a magángazdaság

kialakulása, elterjedése szempontjából progresszívnek tekinthetõ. Az

elaprózott tulajdoni-, termelési- vagy termékértékesítési szerkezet

azonban - az állami szabályozás és politika alkalmazott gyakorlatától

függetlenül is - sok termék vagy ágazat tekintetében a hatékonysági,

üzemszervezési és méretgazdaságossági megfontolások alapján nem látszik

megfelelõnek, ezért bizonyos koncentrálódás - akár vertikálisan akár

horizontálisan - a jövõben törvényszerûnek, gazdaságilag indokoltnak

tekinthetõ.

A koncentrálódás folyamata

A koncentrációs jelenségek a magántulajdonos piaci érdekei szerintiek, a

méretgazdaságosságon, a szervezeti együttmûködési igényen, a tevékenységi kör

megosztásából eredõ gazdaságosságon, a kutatás-fejlesztés költségeinek,

forrásainak és eredményeinek megosztásán, a kockázat csökkentésén alapulnak.

Mindez az azonos piacon mûködõ cégek közötti integrációt, vagy a beszállító-

értékesítõ kereskedelmi kapcsolatok helyett vertikális irányú koncentrációt

eredményez. A konglomerátum típusú koncentrációk esetén általában a kockázat

csökkentése a motiváció. A koncentrációs tendenciák dekoncentrációs

folyamatokkal szembeni megerõsödése 1996-ban már egyértelmûen tapasztalható

volt.

1. A koncentrációs folyamatok egy része valójában az átalakulás elsõ

fázisában felbomlott vállalati struktúrák korrekciója, újrarendezõdése.

Ilyen példákat látunk a tejiparban, a cukoriparban, a bõriparban, a

konzerviparban, a nyomdaiparban, a papíriparban, ahol az átrendezõdés a

vállalatok felvásárlását, tevékenységek integrálását, az optimális

tevékenységi kör és/vagy méret kialakítását, a szervezeti ésszerûsítést is

jelentette. Ebben az értelemben a koncentráció sehol nem volt

visszarendezõ.

2. Igazi és messzire mutató koncentrációs tendencia figyelhetõ meg a

kiskereskedelemben. Itt az elmúlt években gyökeres átalakulás zajlott. Ez

az átalakulás 1996-ban olyan mértéket ért el, hogy érezhetõvé váltak

hatásai. A nagyméretû kiskereskedelmi láncok egyre növelik piaci

részesedésüket, és tovább terjeszkednek. A változás a korszerû,

versenyképes kereskedelem térhódítását jelenti, amelynek hátterében a

mûködési méretekben rejlõ lehetõségek kihasználásán kívül a logisztikai

rendszer, a beszerzési politika különbségei is ott vannak. A

bevásárlóközpontok terjedése és térnyerése egyértelmûvé vált. E folyamat

is a koncentrációt növelte. Fontos jelenség az is, hogy elmosódnak a

kiskereskedelem és a nagykereskedelem közötti határok, megváltozik a

kiskereskedelmi vállalatok és a beszállítók viszonya.

3. A kiskereskedelem átalakulásának folyamata Magyarországon 4-5 éve együtt

jár az új riválisoktól tartó, a versenyre nem kényszerített korábbi

kiskereskedelmi szereplõk, és a korábbi gyenge alkupozíciójú partnerekhez

szokott beszállítók panaszaival. A folyamat egészét a verseny létrejötte,

erõsödése jellemzi. Eddig komolyabb versenykorlátozás, vagy erõfölénnyel

való visszaélés nem volt jellemzõ. A külföldi tapasztalatok alapján

azonban számítani lehet arra, hogy a koncentráció következtében nálunk is

felbukkannak versenyjogi, versenypolitikai problémák. A nagyszámú

kisméretû kiskereskedõ tönkremenetele és az ezzel járó egzisztenciális

gondok, bizonyos életforma és urbanisztikai változások és kihívások nem

szûnnek meg. A koncentráció már a közeljövõben is elérhet olyan fokot,

hogy a nagy láncok közötti fúzió esetén a verseny védelme érdekében

beavatkozásra lehet szükség. Ugyancsak várható a beszállítóktól, valamint

a kisméretû versenytárs kiskereskedõktõl származó panaszok erõsödése. Az

érintettek feltehetõen a gazdasági erõfölénnyel való visszaélést látják a

nagy láncok viselkedésében. Természetesen nem lehet elõre látni a konkrét

panaszokat és eseteket, a prejudikálásnak pedig még a látszatát is el

kívánjuk kerülni. Azt azonban világosan látni kell, hogy amíg a nagy

láncok egymással kötött versenyt korlátozó megállapodások nélkül mûködnek,

térnyerésük pedig a nagyobb hatékonyságukból fakad, addig nem beszélhetünk

a verseny létének csorbulásáról. Épp ellenkezõleg, a verseny

következményeirõl van szó, amelynek során a fogyasztók a pénzükkel

szavaznak. Ezt a tényezõt különösen fontos figyelembe venni egy olyan

kiskereskedelmi szerkezettel rendelkezõ országban, ahol jellemzõek a nem

hatékony méretek és a kényszervállalkozások. (A verseny létének sérelmétõl

függetlenül a versenyetikai szabályok sérelme minden bizonnyal továbbra is

fennáll majd.)

4. Vertikális koncentráció következett be azokban az esetekben, amikor a

beszerzési vagy értékesítési piacain vállalatokat vásárolt fel cég, vagy

szoros integrációs kapcsolatba lépett korábbi partnereivel. Az eddigi

példákban a cégek a beszerzési vagy továbbfelhasználási piacok

biztosítását és ezáltal a végsõ kereslethez való rugalmasabb

alkalmazkodást jelölték meg célként. Emellett szinte minden esetben

lényeges volt az is, hogy az "integrálón" keresztül a vállalkozás

finanszírozása könnyebben oldható meg. Erõsödött a vertikális integrációk

szerepe az élelmiszeriparban: a hús- és a baromfiiparban (ahol a

nemzetközi példákkal ellentétben a feldolgozó cég alapanyag termelõ

kapacitásokat is vásárolt, hogy az ellátás bizonytalanságát ezzel

mérsékelje), a gabona- és a sütõiparban. Egyes hús- és baromfiipari cégek

a kiskereskedelemben is érdekeltségeket szereztek. Hasonló folyamatok

figyelhetõk meg a vegyipar egyes területein, vagy pl. sajtóterméket kiadó

vállalkozások vettek nyomdákat az elmúlt évek során.

5. Más típusú koncentrációs megfontolások alapján szervezõdnek a

Magyarországon is megjelent konglomerátum vállalatcsoportok. A

konglomerátum típusú fúziók, integrációk során egymással kapcsolatban nem

álló tevékenységek kerülnek azonos tulajdonosi érdekeltségbe. A fõ

motiváció a többlábon állás, a kockázat és a bizonytalanságok megosztása,

vagy éppen a rendelkezésre álló pénzügyi források befektetése, a cég

pénzügyi erejének növelése volt (pl. Fotex). A többfajta tevékenységgel

foglalkozó konglomerátum jellegû vállalkozások általában rövid idõ alatt

gyors növekedéssel jöttek létre. Néhányuk azonban a biztonságos több lábon

állás megteremtésében sikertelen lett, a piac egy részérõl kiszorult,

esetleg bukott (pl. Co-Nexus).

6. A gazdaság szereplõi között felmerülõ és növekvõ koordinációs igény nem

feltétlenül jár tulajdonosi, irányítási jogot is integráló horizontális

vagy vertikális koncentrációval. A vállalatfelvásárlások, egybeolvadások,

vagy egyes vállalati tevékenységek közös vállalatba telepítése csak az

egyik lehetséges forma. A koordináció javítása, szorosabbá tétele

stratégiai szövetségek, hosszú távú megállapodások, vagy más jellegû

együttmûködés révén is megvalósulhat. E megállapodások közgazdasági

szempontból lényegében azonos jelenségek a fúziós típusú koncentrációkkal,

igaz, a koordináció lazább, rugalmasabb formáját képviselik.

Természetüknél fogva a versenytörvény versenykorlátozó megállapodásokkal

foglalkozó része fedi le õket. A koncentrációs tendenciák e formákban is

megjelennek, mind a vertikális, mind a horizontális vállalatközi

együttmûködésekre vannak példák. Ide sorolható a kiskereskedelmi láncok

beszállítókkal egyre szorosabbá váló megállapodásos kapcsolata, a

franchise keretében végzett együttmûködés, stb.

Egyes regulált szektorokkal kapcsolatos versenypolitikai tapasztalatok

A regulált szektorok témájával már az 1994. évrõl szóló beszámolónkban is

foglalkoztunk. Részleteztük és a jogalkotók figyelmébe ajánlottuk a

szabályozás(ok) és a versenypolitika közötti fontosabb összefüggéseket. Akkor

még nem beszélhettünk tanulságokról, csak várakozásokról és a szabályozásokkal

kapcsolatos versenypolitikai szempontokról. Az azóta felgyûlt - sajnos nem

mindenben kedvezõ - tapasztalatok, illetve a kérdés versenypolitikai és

nemzetgazdasági, valamint nemzeti versenyképességet befolyásoló jelentõsége

indokolja, hogy a témára e beszámolóban visszatérjünk. A szabályozás

világszerte problémákat vet fel, vitákat kelt, és mivel a problémák egy

részére világszerte különbözõ válaszok születnek, kevés dolog tekinthetõ jól

kipróbáltnak. Az indokolt változások kezdeményezése elõtt fontos a helyzet

áttekintése, értékelése.

A különleges és kizárólagos jogok adásának a közszolgáltatási

kötelezettséggel való kapcsolata, indokoltsága és a tevékenységek szigorú

szabályozása az Európai Unióval kötött Társulási Megállapodásban vállalt

feladat, teljesítésérõl az elmúlt év során beszámoltatták országunkat. Ez a

kérdéskör várhatóan stratégiai jelentõségû lesz a csatlakozási tárgyalások

során is.

1. A szabályozási rendszerek versenypolitikai jelentõségét egyrészt az adja,

hogy a természetes monopóliumot jelentõ területeken a szabályozás a

versenypolitikai célok megvalósításának eszköze, egyes esetekben a verseny

hatásainak illetve a versenyjog elõírásainak helyettesítõje (például az

árszabályozás jórészt arra való, hogy ne engedje meg a monopol ár

kialakulását). Másrészt a szabályozás képes az iparághoz tartozó, de

természetes monopóliumot nem jelentõ piacokon a versenyt meghonosítani,

valamint a természetes monopólium "szomszédságában" lévõ versenypiacokon

folyó versenyt a monopolizációs törekvésektõl és a torzítástól megvédeni.

A szabályozásnak tehát fontos versenypolitikai funkciói vannak:

helyettesítenie kell a verseny allokációs- és termelési hatékonyságot

kikényszerítõ szerepét. Úgy tûnik, hogy Magyarországon e funkcióknak nem

felel meg maradéktalanul a szabályozás. Mindez az érintett területeken a

lehetségesnél gyengébb hatékonyságot jelent, és egyben jóléti

veszteségeket okoz a társadalomnak.

2. A közszolgáltatások szabályozása 1996-ban nem változott jelentõsen, azt

korábban kialakították és egy részük (pl. az árszabályozás a távközlésben)

már az elmúlt években is mûködött. Az energia szektorban a szabályozás

részben 1996-ban lépett életbe. A szabályozási rendszerek mûködésének

tapasztalatai megerõsítették a szabályok kialakításakor meglévõ

versenyhivatali aggályokat és kételyeket, valamint újabbakat is

felvetettek. Nem töltik be megfelelõen versenypolitikai funkcióikat,

részleteikben számos, a mintául választott eredeti elméleti

elképzelésektõl eltérõ elem található bennük. Jellemzõ az is, hogy az

elvek nincsenek a részletekig végigvezetve, ami az eredeti elképzelések

megvalósulását is csorbítja vagy éppen megakadályozza.

3. Egyes fontos szabályozási elemeket a GVH hibásnak tart. Erre példa a

távközlés árszabályozása, amely egy korszerûnek tekintett árszínvonal

korlátos (price cap) típusú rendszer, ahol azonban a konkrét paramétereket

rosszul állapították meg, így nincs hatékonysági kényszer. Ha figyelembe

vesszük, hogy a monopólium mindig monopol árat szeretne meghatározni, és

hogy éppen az árszabályozás szerepe az, hogy ennél alacsonyabb árakra

kényszerítse, akkor nyilvánvaló, hogy a jelenlegi árszabályozás nem felel

meg funkciójának. Tulajdonképpen olyan, mintha nem is létezne, hiszen

olyan "korlátozó" kereteket biztosít az árak megállapítására, amelyekbe

bõven belefér a monopol ár is. Ez a körülmény hozta létre azt a helyzetet,

hogy a MATÁV 1997-es áremelése kisebb mértékû mint amit az árszabályozás

megengedne, azaz a monopolárat leszorítani hivatott szabályozott ár

magasabb, mint a leszorítandó monopol ár. Érthetetlennek tartjuk, hogy az

állam lemondott az árszabályozás felülvizsgálatának - a koncessziós

megállapodásban deklarált és a szabályozás elveit és elõnyeit nem csorbító

- lehetõségérõl. (vagy, ha más jellegû, alapos oka volt a

felülvizsgálatról való lemondásnak, azt mi nem ismerhettük meg.)

A szabályozás hiányosságát látjuk abban is, hogy elõírták ugyan a

koncessziós megállapodásban a MATÁV számára a kizárólagos jogosultságként,

azaz monopóliumként kapott tevékenységek költségeinek elkülönítését, ez

azonban nem történt meg. Ha meg is történne, csak abban az esetben

szolgálná elégséges mértékben a versenypolitikai célok megvalósulását, ha

a hálózati költségek és az egyéb költségek szétválasztására, illetve a

különbözõ tevékenységek teljes számviteli elkülönítésére is sor kerülne.

Ez a reguláció hatékony mûködésének, és egyben a közérdekû fogyasztói

érdekek érvényesíthetõségének feltétele is.

Így összességében az a helyzet, hogy az árszabályozás nem közvetít

hatékonysági kényszert, az a koncessziós tevékenységek nem teljes körére

vonatkozik, és a cég nem-koncesszióköteles tevékenységeket is folytatva

sem a szabályozóhatóság, sem a GVH által nem átlátható módon képes a

keresztfinanszírozás lehetõségével élni.

4. A villamos energia áráról szóló szabályozás szintén problémákkal terhelt.

A rendszerben többféle szabályozási koncepció - árszínvonal korlátos,

költségalapú, megtérülési ráta típusú szabályozás - keveredik. Ennek

következtében egyik rendszer elõnyei sem tudnak megvalósulni. Az

árszínvonal korlátos szabályozásnak az a lényege, hogy hosszabb idõszakra

(3-5-10 év) automatikus korrigáló mechanizmus ("indexálás") alapján

határozzák meg az érvényesíthetõ átlagos árszínvonalat. E modellben a

regulált vállalatok érdekeltek a hatékonyabb mûködésben, és nincs szükség

permanens költségelemzésre (azt csak a rendszer indításakor vagy

korrekciójakor kell elvégezni). A többi szabályozási koncepció elveinek

érvényesülése, valamint a szabályozásban bekövetkezett legújabb

fejlemények (negyedéves felülvizsgálat) éppen e rendszer lényegét és

pozitív jellemzõit küszöbölik ki.

Az energiaszektorban a vertikális szintek egymástól való szétválasztását

részben megvalósították. A szétválasztásnak azonban a természetes

monopóliumot jelentõ infrastruktúrák és tevékenységek versenyre alkalmas

területektõl és tevékenységektõl való elkülönítését, valamint ez utóbbi

területeken a verseny meghonosítását kellene szolgálnia. Megítélésünk

szerint a leválasztás gyakorlatilag nem járt együtt a verseny e

területeken való meghonosításával. Maga a leválasztás részleges maradt,

egyrészt, egyes természetes monopóliumnak számító tevékenységek keverednek

a többivel, másrészt a keresztfinanszírozási problémákat sem rendezték

megnyugtató módon.

5. Az infrastrukturális közszolgáltatások igénybevevõi számára sok probléma

származik a hálózatfejlesztési hozzájárulások "szabályozásából". A

hálózatok kiépítéséhez a fogyasztóknak olykor tetemes összegekkel hozzá

kell járulniuk. Az így létrejött infrastruktúra -a szabályozás szerint -

ellenszolgáltatás nélkül átmegy a szolgáltató vállalat tulajdonába. A

szolgáltató vállalatok késõbb természetesen saját vagyonukként kezelik a

szóban forgó eszközöket, így például amortizációt is elszámolnak utánuk,

és azt érvényesítik áraikban. Ez egyrészt természetes, másrészt állandó

zavar forrása, hogy az árakban újra a fogyasztóra terhelik a fogyasztó

által fizetett hozzájárulást.

Sok gondot okoz a hálózatfejlesztési kérdések egységes elvek alapján

nyugvó rendezésének hiánya (egyszeri belépési díj vagy hálózatfejlesztési

hozzájárulás; visszajár a fogyasztónak a befizetés vagy a szolgáltatóé

marad; kinek a tulajdonába kerül a kiépített hálózat; min alapul az

"ingyenes" tulajdonbaadás elõírása; milyen konstrukciókat kell alkalmazni

a kötelezõ, ingyenes vagyonátadás ingyenességének megszüntetése érdekében

stb.). Közgazdaságilag, s a verseny szempontjából nincs racionális alapja

annak, hogy az egyes rendszereknél (víz, gáz, villany, telefon, távfûtés

stb.) gyökeresen eltérõ legyen az alkalmazott megoldás, s az legyen az

egyetlen indok az eltérésre, hogy az egyes szakmai csoportoknak milyen az

érdekérvényesítõ képessége.

6. A versenytörvény hatályszabályának, (1. §) az a kitétele, hogy "kivéve, ha

törvény eltérõen rendelkezik" azt jelenti, hogy más törvények révén

bizonyos magatartások vagy területek kikerülnek a versenytörvény alól. Ha

más törvény rendelkezik a piaci magatartás egyes elemeirõl, akkor a

versenytörvény csak azokkal a magatartási elemekkel kapcsolatban kap

szerepet, amelyekrõl az adott törvény nem rendelkezik sajátos módon.

Ilyenformán a versenytörvénytõl eltérõ piaci magatartási szabály

alkotójának felelõssége, hogy ez esetben - a versenytörvény hatálya

hiányában - miként törõdik verseny szempontjaival, a hatékonysági

követelménnyel, a fogyasztói érdekekkel. A Versenyhivatal tehát nem

pótolhatja és nem korrigálhatja a regulákat. Ha egy monopólium az államtól

- akár szabályozás, akár koncessziós szerzõdés formájában - engedélyt

kapott valamilyen ár alkalmazására, a Versenyhivatal nem marasztalhatja el

a monopóliumot ugyanezen árak alkalmazásáért. Ha a szabályozás

felhatalmazza a monopol szolgáltatót egyoldalúan elõnytelen feltételek

kikötésére, akkor a Versenyhivatal ezt legálisan nem akadályozhatja meg,

hiába ellentétes az adott magatartás a versenytörvény szellemével.

A versenypolitikai célokat nem vagy nem megfelelõen érvényesítõ

szabályozás a nem regulált piacokra is kihat. Ha nincsenek megfelelõ -

versenyjogon kívüli - számviteli és egyéb szabályok beépítve a

monopóliumokra vonatkozó szabályozásba, a keresztfinanszírozás

korlátozását, vagy legalább felderíthetõségét biztosítandó, akkor a

Versenyhivatal még akkor sem tud fellépni a verseny védelmében, ha

egyébként ez indokolt volna.

7. A fenti tapasztalatok, jelzések nem csupán önmagukban fontosak. Egyrészt

felhívják a figyelmet arra, hogy a távközlés és az energia-szektor,

valamint a koncessziós területek szabályozását versenypolitikai szempontok

mentén érdemes lenne újra gondolni, másrészt a jelenleg nem szabályozott,

de a piac kudarcai miatt szabályozásra szoruló egyéb területek jövõbeli

regulációira nézve is tanulságosak lehetnek. A Versenyhivatal, részben a

nála lecsapódó ügyek és panaszok alapján ilyen területnek tartja a

vízszolgáltatást, a távhõszolgáltatást, a kábeltelevízió szolgáltatást, és

bizonyos szempontokból a budapesti taxi piacot, és a tankönyvpiacot is.

8. A versenyt befolyásoló szabályozással vagy annak hiányával kapcsolatban

néhány más területen is van tapasztalatunk.

· Az önkormányzatok szabályozási kompetenciájába tartozó helyi

közszolgáltatások egy része egyúttal monopolizált piac is (kommunális

szolgáltatások, helyi közlekedés stb.). A helyi szintû szabályozások

mögül azonban hiányoznak az egységes elvek, megoldások, aminek

következtében vagy meg sem születtek a megváltozott helyzetnek megfelelõ

helyi rendeletek, vagy nagyok az eltérések a szabályozás tartalmát

illetõen. Részben erre vezethetõ vissza, hogy ezeken a piacokon sok az

anomália (ld. a GVH versenyfelügyeleti eljárásait, és a Fogyasztóvédelmi

Fõfelügyelõség vizsgálatait a temetkezési ügyekkel kapcsolatban stb.).

Mivel az említett tevékenységeknél a kötelezõ állami feladatellátás és a

piac határai folyamatos változásban vannak, ugyanakkor a fogyasztói

kiszolgáltatottság a verseny megjelenésével nem feltétlenül csökken,

szükség lenne arra, hogy törvényi szinten kerüljenek meghatározásra azok

a minimum követelmények, szabályozási elvek, esetleg alkalmazható

megoldások, amelyeket az önkormányzati rendeleteknek teljesíteniük kell.

· Az önkormányzatok államigazgatási, tulajdonosi, vállalkozási döntései

sok esetben ugyanolyan jogi formát öltenek, azaz közigazgatási

határozatnak tekintik õket. Ennek az a következménye, hogy a

tulajdonosi, vállalkozói döntéseket csak ugyanolyan eljárásban -

közigazgatási per, alkotmánybírósági megkeresés - lehet megtámadni, mint

az államigazgatási jogkörben hozott döntéseket. A versenyfelügyelet

szempontjából adott esetben ez azt jelentheti, hogy az önkormányzat

vállalkozói minõségében hozott, formailag közigazgatási határozatnak

minõsülõ döntéseiben a versenyjogot sértõ elemek csak hosszadalmasabb

közigazgatási perben vitathatók, míg más vállalkozások ugyanezen

témákban versenyfelügyeleti eljárás alá vonhatók. Ilyen különbségtétel

nem indokolt.

· Az államigazgatási szinten hasonló jellegû gond van a koncessziós

szerzõdések vagy a közhasznú szervezetekkel kötött "közhaszon"

szerzõdések megítélésekor. Nem transzparens, hogy meddig terjed az

államot képviselõ fél jogi felhatalmazottsága (pl. kiterjed-e az árszint

meghatározására, és ha igen, miben áll a felelõssége az ilymódon

kialakuló árakért), amibõl következõen az sem egyértelmû, hogy melyek a

szerzõdésbõl a felekre háruló jogok és kötelezettségek.

Jogalkalmazási szempontból ez oda vezet, hogy nem lehet egyértelmûen

eldönteni, hogy melyik hatóságnak (esetleg bíróságnak) mikor, meddig

terjed a hatásköre, kompetenciája. Ez a tisztázatlanság jelent meg

például az autópálya koncessziós szerzõdések alapján meghatározott

úthasználati díjak ügyében is. (Míg ugyanis a GVH nem hozott marasztaló

határozatot az útdíjak erõfölénnyel való visszaélésen alapuló

vizsgálatában - a koncessziós törvényben meghatározottaknak megfelelõen

a koncessziós szerzõdésben érvényesített ármeghatározó jogot nem vitatva

- addig az elsõfokú bíróság - magánjogi természetûnek tekintve a

koncessziós szerzõdést - polgári jogi alapon megítélte az ebbõl adódó

útdíjakkal kapcsolatban a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti feltûnõ

értékaránytalanságot.)

9. A leírtakkal azt kívántuk érzékeltetni, hogy azokon a területeken ahol

bizonyos okok miatt (piaci kudarcok) a magára hagyott piac nem eredményez

optimális megoldásokat, ott szabályozásra van szükség, és a szabályozásnak

fontos versenypolitikai funkciói vannak. Az sem jó tehát, ha az ilyen

területeken nincs szabályozás és az sem, ha van, de nem tölti be

megfelelõen versenypolitikai funkcióit. Magyarországon mindkét hiányosság

elõfordul. Jelenleg számos területen nincs szabályozás, máshol pedig a

mûködõ szabályozás - bár alapkoncepciója megfelelõ - versenypolitikai

nézõpontból jogosan bírálható, ezért újra-szabályozásra van szükség.

II. A VERSENYFELÜGYELETI ELJÁRÁSOK

A Versenyhivatalnál 1996-ban az elõzõ éveket meghaladó számú eljárás indult.

Az 1995-rõl áthúzódó ügyekkel együtt 345 eljárás folyt, amibõl 250 eljárás be

is fejezõdött. Az összes ügy meghatározó részét a kérelmezõ kezdeményezte és

csak 6 százalékban a hivatal. Az év utolsó negyedévében indult ügyek zöme - 95

- áthúzódik 1997-re.

Versenytanácsi határozattal lezárult 167 ügy, 48 esetben (45 határozattal)

jogsértést állapított meg a Versenytanács, 18 ügyben megadta az engedélyt a

fúzióra, illetve meghatározó befolyásszerzésre, egy esetben pedig megtagadta a

kartell mentesítést. A Versenytanács 81 esetben elutasította a jogsértés

megállapítására irányuló kérelmet, többségében a megalapozatlanság és a

jogsértés hiánya miatt (55 eset), kisebb részben azért mert nem tartozott a

hivatal hatáskörébe az elbírálás, illetve más okból (összesen 26 eset). A

Versenytanács 19 eljárást szüntetett meg, ebbõl kilenc esetben a kérelmezõ

visszavonta a kérelmét, hét esetben nem volt engedélyköteles a fúzió és egy

esetben a kartell, továbbá két (hivatalból indult) eljárás esetén pedig a

vizsgálat alapján nem bizonyosodott be a versenyjog megsértése.

A jogsértést megállapító 45 határozat 111 millió forint bírságot szabott ki,

amibõl 1997 elejéig 16 határozat emelkedett jogerõre (12,3 millió forint). E

jogerõs határozatokból 13 esetben fizették be az eljárás alá vontak a bírságot

10,2 millió forint értékben.

Az áremelési szándék elõzetes bejelentésére 1996-ban nem érkezett kérelem,

mivel a kormány 1996. január 1-jétõl nem sorolt terméket e jogintézmény

körébe.

A versenytörvény konkrét fejezeteihez kapcsolódóan a következõkben nem

számolunk be tételesen az összes marasztaló versenyfelügyeleti határozatról,

ezek fõbb adatai a függelékben megtalálhatóak. Azokat az akár marasztaló, akár

nem marasztaló határozatokat emeljük ki az ügyek közül, amelyekben a

jogalkalmazás tanulságai precedens jellegûnek tekinthetõek, segítenek a piaci

magatartások normáinak tisztázásában, illetve ahol a verseny és a fogyasztók

érdekeinek sérelme a korábbiakhoz képest újdonságként jelentkezõ jogsértõ

magatartások mentén valósult meg.

A generálklauzula alkalmazása

A versenytörvény 3. §-a olyan általános tilalmi szabályt tartalmazó

törvényhely - általában tiltja a versenyszabadságot sértõ, a fogyasztók, a

versenytársak törvényes érdekeit sértõ tisztességtelen piaci viselkedést -,

amely jellegébõl adódóan csupán kisegítõ módon kerülhet alkalmazásra.

Mindaddig nem kerülhet tehát sor a vállalkozó piaci magatartásának eszerinti

elbírálására, amíg a törvény konkrét tilalmai alapján is van mód a

megítélésre.

1. A Versenytanács az általa vizsgált 20 esetbõl mindössze négyben hozott

marasztaló határozatot a generálklauzulára alapozva. Ebbõl kétféle

ügytípus érdemel említést a benne felmerülõ jelenség miatt. Egyik esetben

egy adott szerzõdéses jogvitán túlnõve, az elmarasztalt vállalkozás

valamennyi szerzõdõ partnerével szemben tanúsított eljárása, magatartása

tisztességtelennek minõsült. Az ügy olyan piacok (a konkrét esetben:

számítástechnikai szoftver + folyamatosan frissítendõ adatbázis)

összekapcsolódására példa, amelyek közül az egyik piac a másik piacon

hozott döntés következtében a fogyasztók számára beszûkül, akár monopol

piaccá is alakulhat. Az ilyen piaci összekapcsolódás versenypolitikai

problémákat is felvethet, egyes jelenségek versenyjogi beavatkozást is

igényelhetnek. Ugyanakkor az "elsõ" piacon hozott, de a második piac

költségeit is figyelembe vevõ, körültekintõ döntésekkel a fogyasztóknak is

komoly lehetõségük van önmaguk megvédésére, a kiszolgáltatott helyzet

elkerülésére. A fogyasztóknak fontos tudniuk, hogy vásárláskor nem elég

csupán az alaptermék jellemzõit (minõség, ár) figyelembe venni, hanem

lehet, hogy legalább olyan fontos a követõ termék, szolgáltatás (például

másológép -festék -papír -szerviz, autó -alkatrész -szerviz) jellemzõinek

ismerete is. Bár egyes esetekben jogszabályok védik a fogyasztót a

kiszolgáltatott helyzetbe kerüléstõl (például a tartós fogyasztási cikkek

esetén az alkatrész biztosítása jogszabály által elõírt kötelezettség), az

ilyen védelem azonban csak korlátozott, és a versenypolitikának sem célja,

hogy a nem körültekintõ döntés következményeitõl védje meg azokat a

fogyasztókat, akiktõl elvárható, hogy az összekapcsolódó piacok hatásait

ismerjék, és hosszabb távra szóló beszerzési döntéseiket ennek

figyelembevételével hozzák meg.

2. A további két esetben - bár az elsõdleges jogsértés nem versenyjogi

természetû volt -, a magatartásoknak volt versenyjogi vetülete is. Ebbõl

egyik, a nem szabványos, engedély nélküli termék gyártása, forgalmazása

sértette a jogos érdekeket (a Kommers Bandy eset - figyelem nem Brandy!).

Sajnos nem egyedi az ezen esetnél is tapasztalt jelenség, hogy olyan

ismert színkombinációval, betûtípussal, elsõ ránézésre nem is észlelhetõ -

egy-két betûs - elnevezésbeli, vagy külsõ megjelenésbeli eltéréssel tûnik

fel a rosszabb minõségû - esetleg forgalombahozatali engedéllyel sem

rendelkezõ - termék, ami éppen azzal ösztönzi e termékek megvásárlására a

szegényebb fogyasztót, hogy a termék megjelenése hasonlít valamely ismert

márkához. Sok esetben a fogyasztó maga is tudatában van annak, hogy nem

valódi márkacikkrõl van szó, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a

manipuláció az eredeti márkacikk elõállítójára ne lenne méltánytalan.

Esetenként olyan egyértelmûek a különbségek, hogy áruhamisítást sem

lehetne megállapítani - tehát nem "szolgai" az utánzás -, azonban

egyértelmû, hogy a márkacikk közismertségét, jó hírnevét használja ki az

utánzó, a "potyautas" (aki más erõfeszítéseibõl húz hasznot). Ezt az

ügytípust csak a törvény generálklauzulája alapján lehet elmarasztalni. Ha

más tettenérhetõ jogsértés is megvalósul (védjegybitorlás, áru hamis

megjelölése, forgalombahozatali elõírások megsértése), akkor a jól mûködõ

ellenõrzési rendszer, a hatékony szankciók vagy az érdekeiben sértett fél

fellépése esetén gátat lehet vetni a durvább jogsértéseknek. A

kifinomultabb módszerekkel szembeni fellépés azonban hosszadalmasabb, s

nem is egyértelmû a végkifejlet. Nehezen lehet ugyanis egy-egy esetben

eldönteni, hogy a verseny természetes jelenségérõl van-e szó - a sikeres

ötletekkel, a divatos formákkal, a fogyasztók által megkedvelt termékekkel

versenyzõ, azokhoz a jog által nem tiltott mértékig hasonlatos versenytárs

megjelenésérõl -, vagy az alkalmazott módszer már átlépi a tisztességesség

határait.

3. Szintén más jogszabály - ügyvédségrõl szóló tvr. - megsértése volt az

elsõdleges jogsértés az egyik nagy könyvvizsgáló cég elmarasztalásakor is,

amely annak ellenére vállalta fel a jogi szolgáltatási tevékenység

elvégzését, hogy erre a tvr. értelmében kizárólag ügyvédnek vagy ügyvédi

munkaközösségnek van joga. Ezzel kétségtelenül versenyelõnyt szerzett.

Felvethetõ azonban, hogy miért nem az adott jogszabály saját

szankciórendszere rendezi el a problémát, továbbá milyen más közérdekkel

indokolható, hogy a jogszabály ilyen szûk személyi kör számára teszi

lehetõvé adott tevékenység folytatását. A fogyasztók szempontjából

elegendõ biztonságot jelent, ha az adott tevékenységet ilyen irányú

szakképzettséggel rendelkezõ személy végzi, aki, vagy akinek munkáltatója

megfelelõ garanciával rendelkezik. A piacon pedig kifejezetten kedvezõ

hatású lehet, ha bõvül a potenciális szolgáltatók köre.

4. A marasztaló határozatoknál a jellemzõ bírság összeg 100-200 ezer forint

volt, a könyvvizsgáló cég bírság összege tér el ettõl (öt millió forint).

E határozatokból egy emelkedett jogerõre 1996 során, melynél a bírságot

befizette a vállalkozó. A másik három határozatot megtámadták a

marasztaltak.

5. A négy marasztaláson túl további 16 esetben hozott elutasító határozatot a

Versenytanács olyan ügyekben, ahol a GVH-hoz fordulók az általános

tilalomra alapozták kérelmüket. Ezek közül négy esetben, szerzõdéses

jogvita állt a kérelem hátterében anélkül, hogy kimutatható lett volna a

versenytörvény megsértése. Öt esetben a tényállás alapján a versenytörvény

I. fejezetébe tartozó jogsértéseket valószínûsített a vizsgálat, melyeknek

elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Két esetben más törvények

megsértése (védjegytörvény, közbeszerzési törvény) volt a panasz tárgya,

melyeknek elbírálására szintén nincs a GVH-nak hatásköre. További öt

esetben a sérelmezett magatartást nem találta jogellenesnek a

Versenytanács. Összességében tehát, a 16 kérelmet nagyobb részben hatáskör

hiánya miatt, kisebb részben jogellenesség híján utasította el a

Versenytanács.

Megjegyezzük, hogy az 1997-tõl hatályos versenytörvény generálklauzulájára

alapított kérelmeknél az eljárásra és a döntésre csupán a bíróságnak van

hatásköre.

A fogyasztók megtévesztésének tilalma

1. A versenytörvény II. fejezetének 11-13. §-aiban tilalmazott fogyasztói

megtévesztések ügyében fordultak legtöbbször a hivatalhoz a sértett felek.

Hasonlóan az elõzõ évekhez, az összes marasztaló határozatnak mintegy a

fele e fejezetet érintõen született. Az 56 határozatból 26 volt

marasztaló, 29 elutasító, és egy esetben az eljárás megszüntetésére került

sor, mivel a felek megegyeztek és a közérdek sérelme nem indokolta az

eljárás hivatalbóli folytatását. Az ügyindítók fele-fele arányban voltak

versenytársak, illetve magánszemélyek.

2. A versenytársak által indított és marasztalással végzõdött 14 ügy közül a

reklámmal, illetve más propaganda anyaggal (szórólap, termékismertetõ

stb.) történõ megtévesztés dominált, változatos formákat öltve. Több

esetben úgy került sor a termék reklámozására, hogy a vállalkozó nem

rendelkezett még a forgalomba hozatalhoz szükséges engedélyekkel sem, vagy

a valóságtól eltérõ, hiányos tájékoztatást adott az áru lényeges

tulajdonságairól, így jutva tisztességtelen elõnyhöz versenytársaival

szemben.

3. A fogyasztói kérelmek közül három ügytípus emelhetõ ki. A különösen

érzékeny lakásértékesítési piacon, ahol az elmúlt években folyamatosan

csökkent az új építkezések száma, egyedi konstrukcióval jelent meg a

Pusztadomb BIC-HÁÉV Lakásalap Rt.. Reklámtevékenységének beindításakor

azonban sem a lakások megépítéséhez szükséges telekkel, sem az építéshez

szükséges anyagi fedezettel nem rendelkezett. Ezt részben elhallgatta,

illetve hiányos tájékoztatást adott a lakástámogatások feltételeirõl.

Utólag derült ki, hogy a konstrukcióhoz lakásépítési kedvezmény nem jár. A

Versenytanács megállapította a jogsértést, hangsúlyozva, hogy a fogyasztók

éppen a lakásépítési forma újszerûsége miatt nem voltak abban a

helyzetben, hogy a megtévesztõ magatartást felismerhessék, ezért különösen

gondos eljárást kellett volna a cégnek tanúsítania.

Az idõbeosztásos üdülõhasználat (angol elnevezéssel timeshare), üdülési

jog értékesítési eljárásával kapcsolatban több panaszos megkeresés

érkezett a hivatalhoz. Az e tevékenységgel foglalkozó cégek erõszakos

marketing módszereket alkalmazva toboroztak ügyfeleket, kihasználták az

üdülési szokások megváltozásából adódó nagyobb lehetõségeket, valamint az

új üdülési konstrukció ismeretlenségét, nehezen átlátható voltát. Az

úgynevezett bemutató elõadásokon próbálták megnyerni reménybeli

vásárlóikat, hangsúlyozva, hogy a "kedvezõ" ajánlat, a nagy árengedmény

lehetõsége csak azonnali döntés esetén érvényes. Ezáltal a fogyasztónak

nem volt ideje, módja az alapos mérlegelésre, átgondolásra, a különbözõ

lehetõségek közötti összehasonlításra. A hazai viszonyok között külön

sajátosság, hogy nem csupán az üdülõhasználati jog értékesítése történik,

hanem kombinálódik tõkegyûjtéssel (részvény eladással) is. Ez olyan elem,

ami a tõkepiacon járatlan vevõnek további, számára ismeretlen kockázatokat

okoz. Az évek óta fennálló szabályozatlan piaci viszonyok és a vállalt

jogközelítési kötelezettség miatt, a kormány ebben az évben várhatóan

rendezi e tevékenységek jogszabályi hátterét. Az Európai Unió Tanácsa

irányelvének fontosabb rendelkezései, követelményei olyan információ

közlését teszik majd kötelezõvé a szervezõk számára, amelyek elõsegítik,

hogy csökkenjen az eladó és vevõ közötti információs aszimmetria, a

fogyasztó a döntése szempontjából lényeges körülményeket pontosan

megismerhesse, azok a szerzõdések részévé váljanak, és egyoldalú elállási

jogot is biztosít a fogyasztó részére. A szabályozás során külön figyelmet

kell majd fordítani arra, hogy a részvényjegyzés, vásárlás jól

elkülönüljön az üdülési jog vételétõl, hiszen ezek összekapcsolása módot

adhat a szervezõknek arra, hogy az elállási jog gyakorlását meghiusítsák.

Változatlanul nagy népszerûségnek örvendenek a vásárláshoz kötött

nyereményjátékok, amelyek napjainkban már az eladási módok részévé váltak.

Az okok között említendõ a lakosság nyerési vágyán túl a vállalkozó cégek

ötletessége is, amely azonban nem mindig párosul tisztességes

magatartással. A Versenytanács a fogyasztót megtévesztõ ügyek közül a

legmagasabb bírságot - 10 millió Ft-ot - a Top-Trading Hungary Kft-vel

szemben szabta ki. Az azonos tulajdonosú vállalkozásokat (Biotonic Kft.,

Euro-Direct Service Kft., Royal Ambassador Kft.), akik évente közös

nyereményjátékokat szerveznek, a Versenytanács ismétlõdõen megtévesztõ

marketing módszereik miatt már több ízben elmarasztalta, hangsúlyozva a

fogyasztókkal szemben tanúsított különösen veszélyes magatartásukat.

Az olimpia évéhez kötõdõen szervezte a Coca-Cola Amatil Hungary Kft. a

"Hajrá az Aranyért" és az "Aranyláz" nyereményjátékait. A Versenytanács a

fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartásnak minõsítette az

üdítõitalok lezárását szolgáló kupakok átvilágíthatóságát, és 5 millió Ft

bírságot szabott ki. A cég a döntést tudomásul vette és a kiszabott

bírságot megfizette.

4. Két eljárást indított a hivatal fogyasztómegtévesztés ügyben, a

Versenytanács mindkettõben megállapította a jogsértést. A

növénytermesztéssel és értékesítéssel foglalkozó Holland Bakker Kft.

csomagküldõ szolgáltatás keretében értékesített szaporítóanyagokat,

növényeket, amelyek nem feleltek meg a fajtaminõsítési kritériumoknak, sõt

hiányos és pontatlan kezelési útmutatókban adtak növényápolási

szaktanácsokat. A vásárlói panaszokat hosszadalmasan intézték,

diszkriminálva azokat a fogyasztókat, akik visszatérõen éltek reklamációs

jogukkal. A céget 1 millió forintra bírságolta a Versenytanács,

egyidejûleg eltiltva e magatartás további folytatásától. A Fõvárosi

Bíróság a tényállás megítélését elfogadta, és a bírságot 700.000 Ft-ra

mérsékelte, amit a vállalkozó tudomásul vett és befizetési

kötelezettségének eleget tett.

5. Az elutasított kérelmek közül 8 esetben bebizonyosodott, hogy az polgári

jogi vita tárgya, ezért a bíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a

kérdés eldöntésében. Nyereményakciós ügyben 4 esetben utasította el a

kérelmet a Versenytanács, ebbõl három a Pepsi Szám Mánia akcióját

érintette, ahol megállapítható volt, hogy a vállalkozó eleget tett a

szerencsejátékokra vonatkozó törvény elõírásainak. Az ügyek egy részében a

sérelmezett magatartás a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség kompetenciáját

érintõ volt, további két esetben igényérvényesítési határidõn túli volt a

kérelem. A pénzügyi szolgáltatásokat érintõen 5 esetben - részben a

pénzintézeti törvény kompetenciája miatt, részben pedig a versenyjogsértés

hiánya miatt - került elutasításra a kérelem.

6. A fogyasztók megtévesztése miatt a Versenytanács 26 marasztaló

határozatában 40,2 millió Ft bírságot szabott ki. A legkisebb bírság -

jelképesnek szánt - ezer forint, a legmagasabb 10 millió Ft volt. A

korábbi évek bírság összegeivel szemben ezek mérsékeltebbeknek

tekinthetõk, arányban a jogsértések súlyosságával. A marasztaló

határozatok közül február közepéig 9 jogerõre emelkedett 9 millió Ft

kirótt bírsággal, ebbõl hat eljárás alá vont már befizette a bírságot (6

millió Ft-ot), három marasztalt még hátralékban van.

A kartellek

Az 1996-ban hatályos versenytörvény tiltotta a versenytársak közötti

versenykorlátozó megállapodást, magatartást (horizontális kartell), valamint a

szállító-továbbeladó viszonylatában a versenykorlátozó továbbeladási ár

megkötését (a vertikális versenykorlátozás egy fajtája). A kartell szabályok

alapján nem csupán a tényleges, megvalósult versenykorlátozás, hanem a

versenykorlátozás lehetõségét magában hordozó megállapodások is tiltottak. Ez

módot ad a versenyhatóságnak a preventív fellépésre is.

1. Az év folyamán hivatalból indított, átfogó vizsgálat (6 versenytanácsi

határozat) foglalkozott a sörpiac versenykorlátozó megállapodásaival. A

sörpiac azért igényel külön odafigyelést, mert a piaci helyzet (a termék

viszonylag homogén, a piaci struktúra oligopol jellegû, a kereslet

stagnáló, csökkenõ, az import minimális), objektíve megteremti az

ösztönözöttséget a versenykorlátozó megállapodásokra. A konkrét ügyekben a

közös tulajdonosi irányítás alá tartozó Kõbányai és Kanizsai Sörgyárak öt

regionális kft-bõl álló közös forgalmazási hálózata, valamint a szintén

azonos tulajdonos által irányított Soproni és Martfûi Sörgyárak közös

nagykereskedõje szerzõdéskötési gyakorlatának feltárása volt a vizsgálat

tárgya. (A vizsgálat kiterjedtségét jelzi, hogy összesen 240 vállalkozás

volt szereplõje az ügyeknek, és a négy sörgyár adja a hazai sörértékesítés

58,6 %-át.) A nagykereskedelmi tevékenységet végzõ kft-k általános

szerzõdési feltételek alapján állapodtak meg a velük szerzõdõ további

nagykereskedõkkel, illetõleg a nagyobb forgalmat lebonyolító

kiskereskedõkkel. E típusszerzõdéseknek azt a pontját, amely kimondja,

hogy a sörgyárak értékesítési kft-inek nagykereskedelmi árainál olcsóbban

nem forgalmazzák a viszonteladók a termékeket, a Versenytanács a kartell

tilalomba ütközõ megállapodásnak értékelte. A megállapodások a formát

tekintve a továbbeladási árak megkötését jelentették, tartalmilag azonban

a nagykereskedõk, mint versenytársak közötti árkartellnek is tekinthetõk.

A bírság meghatározásakor figyelembe vette a Versenytanács azt, hogy az

ármegkötés tényleges versenykorlátozó hatása, az azonnali eljárás miatt,

nem volt kihasználható és a verseny veszélyeztetése kismértékû maradt.

Ezért mind a Kõbányai Sörgyár öt regionális értékesítési kft-jét, mind a

másik két gyár kft-jét egyenként 500 ezer forint, míg az érintett

továbbeladókat (összesen 240-et) egyenként jelképes 1000 Ft bírsággal

sújtotta, így mindösszesen 3 millió 240 ezer forint büntetést szabott ki,

egyúttal a versenykorlátozástól eltiltotta a vállalkozókat. E határozatok

mindegyike jogerõre is emelkedett és a bírság nagyobb részét befizették.

2. Két kérelem érkezett 1996-ban a kartell tilalom alóli mentesítésre. Egyik

esetben a mentesítést a Versenytanács nem adta meg, a másik esetben pedig

azt állapította meg, hogy valójában nincs szó versenyt korlátozó

megállapodásról. Az ügyek azonban tanulságosak.

Egyik ügyben a Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi és Ipari Kamara kért

mentesítést a gépjármûvezetõképzésre vonatkozó, általa kiadni tervezett

minimál díjak érvényesítésére. A mentesítést a Versenytanács nem adta meg,

mert egyrészt a Kamara nem kérhetett ilyent, másrészt az érintett

vállalkozói kör egyöntetûen nem is kívánt ilyen megállapodást kötni. E

kérelem kapcsán több elvi probléma is terítékre került. Egy részüket már

megoldja az 1997. január 1-tõl hatályos új versenytörvény (egyesületek,

kamarák eljárásjogi kezelhetõsége a kartelljogban), másrészt azonban

jelzik, hogy a kamara mint köztestület, - akár egyes tagjai ellenében is -

az élére állhat olyan törekvéseknek, amelyek a tagok közötti verseny

csökkentését tûzik ki célul. A versenykorlátozó törekvések a kamarákon

kívül megfigyelhetõk még a különbözõ érdekképviseleti szervezetek, szakmai

szövetségek tevékenységében is.

Az olyan piacokon, ahol viszonylag homogén a termék vagy szolgáltatás, s a

piacralépés és a piacról való kivonulás sem tekinthetõ nehéznek, a

versenytársak száma behatárolható, a kereslet stagnáló vagy csökkenõ és

éles a verseny, ott nagy a késztetés a verseny korlátozására. Az egyik

kézenfekvõ ötlet erre az árkartell létrehozása, ami sokszor jelenik meg a

legalacsonyabb ár meghatározásában (a kamarai törekvésekben ez gyakori).

Ahhoz azonban, hogy a versenykorlátozó legalacsonyabb ármeghatározás

mentesíthetõ legyen a kartelltilalom alól, szükséges, hogy az elõnyei (a

mûszaki fejlõdés elõmozdítása, a forgalmazás, a vevõkiszolgálás javulása,

a fogyasztók részesedése az eredményekbõl stb.) egyértelmûen igazolhatók

legyenek, s azok meghaladják azt a hátrányt, ami a verseny csökkenése (a

hatékonysági kényszer gyengülése, a fogyasztókat legalacsonyabb ár alatt

senki nem szolgálhatja ki stb.) következtében elõáll. Sajnálatos, ha egyes

kamarák, szövetségek kritikai megfontolások nélkül versenykorlátozó

törekvések kezdeményezõivé, szervezõivé, szószólóivá válnak ahelyett, hogy

a valódi okok ellen lépnének fel, kezdeményezve etikai vagy más

államigazgatási eljárásokat. Az árkartell az egyik legveszélyesebb

versenykorlátozás, amelyet tipikusan tetszetõsnek tûnõ szakmai érvekkel

indokolnak, anélkül, hogy emögött bizonyíthatóan gazdasági hatékonyság, és

a fogyasztókhoz is eljutó tényleges elõny állna.

3. A GVH a különbözõ szakmai szervezetek versenykorlátozásai ellen fellép. A

legegyszerûbb eset az, amikor egy figyelemfelhívás is elegendõ ahhoz, hogy

elálljanak az ilyen törekvésektõl (például a Magyar Biztosítók Szövetsége

Etikai Kódexében szereplõ versenykorlátozó jellegû szabályokat törölték

megkeresésünk után.) Ha az önkéntes jogkövetés nem érhetõ el, akkor

versenyfelügyeleti eljárást kell lefolytatni.

Nehezebb a helyzet, ha a versenykorlátozás lehetõsége magában a szakmai

szabályozásban adott. Ott, ahol az újraszabályozás a versenyviszonyokat is

érinti, (az orvos, a mérnök, az építész, a szabadalmi ügyvivõ, a

könyvvizsgáló, az ügyvéd stb. foglalkozásokban) a GVH a tisztességes

verseny lehetõsége vagy élénkítése irányába kívánt és kíván lépéseket

tenni. Fellépéseinket nem igazán nevezhetjük sikeresnek, néha csak annyit

tudtunk elérni, hogy további versenykorlátozó törekvéseknek gátat vessünk.

Amennyiben törekvéseink, s az érintettek egy részének érdekei ellenére

olyan kikötés kerül a jogszabályokba, ami indokolatlanul korlátozza a

piacralépést, a piacon való megmaradást (pl. tervezõ és szakértõ mérnökök,

valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvény 1. §-a kizárja a

tervezési piacról azokat a középfokú tervezõket, akik eddig az egyszerûbb

tervezési munkákat elvégezhették), úgy utólag már csak az Alkotmánybíróság

megkeresésére van mód.

Az erõfölénnyel való visszaélés

1. Az erõfölénnyel való visszaélés témakörében 51 határozatot hozott a

Versenytanács. Ebbõl nyolc esetben történt elmarasztalás, hat esetben a

kérelem visszavonása miatt megszûnt az eljárás. Nem állapított meg

jogsértést a tanács hatályhiány, hatáskör hiány vagy elévülés miatt,

továbbá mert a panaszolt magatartás "elkövetõje" nem volt erõfölényben,

emiatt az azzal való visszaélés fogalmilag kizárt (37 eset). Tíz esetben,

bár az erõfölény ténye igazolódott, az azzal való visszaélést nem lehetett

bizonyítani. A nyolc marasztalás egyike sem emelkedett jogerõre, mert az

eljárás alá vontak megtámadták a döntéseket.

2. Három esetben olyan magatartás miatt kezdeményeztek eljárást, amelyekre

nem terjed ki a versenytörvény tárgyi hatálya, a sérelmezett magatartás

elkövetõje nem vállalkozási tevékenysége körében cselekedett (az IM

Céginformációs Szolgálatának mûködtetése, a PM közremûködése az Agrobank

megmentésében, illetve az Ügyvédi Kamara fegyelmi döntése). Öt esetnél a

GVH hatáskörének hiánya miatt utasította el a kérelmet a Versenytanács (az

autópálya koncessziós szerzõdés alapján megállapított útdíj, illetve

önkormányzati határozattal megállapított piaci helyárak). További három

ügyben a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértése volt

valószínûsíthetõ, ami bírósági, illetve Közbeszerzési Döntõbizottsági

hatáskörbe tartozik. A GVH hatáskörének hiánya nem feltétlenül azt

jelenti, hogy a sérelmezett magatartásokat a verseny tisztessége

szempontjából ne tartanánk adott esetben kifogásolhatónak, károsnak. Ilyen

esetekben azonban, a hatáskörrel rendelkezõ szerv van abban a helyzetben,

hogy akár a jogsértést megállapítsa, akár - ha szabályozási probléma van a

jelenség mögött - változtasson a szabályozáson. A GVH feladata ilyenkor

az, hogy a problémát jelzi, és - amennyiben lehetõséget kap rá - a jobb

megoldás kidolgozásában szakértõi közremûködést is vállal.

3. Ebben az esetcsoportban az elutasító határozatok magas arányának az az

egyik fõ oka, hogy a kérelmezõk olyankor is erõfölényt vélnek felfedezni,

amikor a szerzõdéses kapcsolatban az egyik fél kiszolgáltatottsága

valamilyen körülmény folytán ugyan létezik - például egyetlen

szállítóra/vevõre építette a gazdasági tevékenységét, s ezzel túlzott

kockázatot vállalt magára -, de a másik fél a versenytörvényben definiált

módon nincs erõfölényben. Ilyen ügyeknél gyakran csupán szerzõdéses

jogvita van a háttérben.

A kezdeményezett eljárások során az erõfölény meglétét mindössze 18

esetben lehetett megállapítani, s azt kellett érdemileg vizsgálni, hogy

visszaélés történt-e.

4. Az erõfölénnyel való visszaélés miatt hozott nyolc elmarasztaló

versenytanácsi határozatból négy az OTP Rt. lakáshitelezéshez kapcsolódó

cselekményeit minõsítette jogsértõnek:

- a kezelési költség emelésérõl annak hatálybalépése után, 3 hónappal

késõbb történt a tájékoztatás,

- a lakáscélú hitelnyújtás szerzõdéskötési folyamatában olyan látszatot

keltett a cég, mintha az OTP-Garancia Biztosító Rt.-vel kötendõ

biztosítási szerzõdések a lakáshitel szerzõdések megkötésének

feltételét jelentenék, valamint a lakáskölcsön általános szerzõdési

feltételeiben a kamat és a kezelési költség egyoldalú, de jogos

változtatása ellenõrizhetetlenül és nem objektív feltételhez

kapcsoltan történt,

- a kiemelt törlesztési támogatású, hosszú lejáratú lakáscélú kölcsön

állami támogatási összegét a fogyasztóra hátrányos számítási

módszerrel határozták meg, mely csökkentette az adható támogatást,

- a lakásépítés állami támogatásának igénybevételét lehetõvé tevõ

együttmûködési megállapodás megkötésétõl indokolatlanul elzárkóztak.

Az egyik versenytanácsi határozathoz kapcsolódóan az elmarasztalt

vállalkozó a GVH határozatát eltorzítva, sajátosan értelmezte. Az OTP Rt.

"képviselõje" nyilatkozataként a sajtóban is megjelent, hogy a

lakáshitelek kamatait azért nem csökkentik a jegybanki alapkamatok

csökkenésekor, mert azt a Versenytanács megtiltotta. (Errõl természetesen

szó nem volt a határozatban.)

A lakáscélú hitelezésben jelentkezõ panaszok megalapozottságának okait

keresve nem kerülhetõ meg az a tény, hogy az OTP e piacon - a 90 %-os

piaci részesedése és a hosszú távú szerzõdések okozta elkötelezettségek

következtében - piaci hatalom birtokában van, s nincs, és várhatóan még jó

ideig nem is lesz olyan piaci kényszer, ami üzleti gyakorlatának

ügyfélbarát átalakítására ösztönözné. A piac ugyan nyitott a versenytársak

elõtt, azonban érdemi piacralépés más bankok részérõl nem történt. Ez

viszont a kérdés másik oldala.

5. Két marasztalás született a Kábeltel Budapest Kft. ellen az év során.

Mindkettõ a szolgáltató által alkalmazott általános szerzõdési feltételek

egy-egy pontját találta jogellenesnek, és a fogyasztó számára sérelmesnek.

A kábeltelevíziózás piacán mutatkozó anomáliák arra hívják fel a

figyelmet, hogy a hálózatok kiépítése után már természetes monopóliumként

viselkedõ piacon hiányzik a szabályozás, a fogyasztói érdekérvényesítés

intézményes lehetõsége, illetve egyedül a versenyjogi kontroll jelent ez

idõ szerint jogszolgáltatási lehetõséget.

6. Marasztaltuk a Fõvárosi Közterület-Fenntartó Vállalatot. A cég a fõvárosi

szemétdíj bevezetésekor a szemétgyûjtési rendszert nem alakította át kellõ

idõben a fogyasztói igényeknek megfelelõen, s a nem igényelt

többletszolgáltatás díját ráterhelte a fogyasztókra. A kirótt bírság

jelképes volt, mégis hatással tudott lenni a vállalat magatartására. Az év

második felében - a hasonló kérelemre elindított vizsgálatban - már azt

tudtuk megállapítani, hogy a fogyasztói jelzés után viszonylag gyorsan

intézkedtek a sérelmes helyzet megszüntetése érdekében. A feltárt

jogsértés - bár bagatellnek tûnik - figyelmeztet arra, hogy amikor

lényeges, ráadásul a fogyasztóra nézve hátrányos szabályozási változás

történik, akkor a szabályozónak, és az érintett gazdálkodónak együttesen

kötelessége, hogy a legnagyobb körültekintést tanúsítsa a szabályozás

módját, tartalmát, és a végrehajtását illetõen egyaránt.

7. A Debreceni Vízmû Rt.-t azért marasztalta el a Versenytanács, mert

üzletpolitikai megfontolásokból csak az általa meghatározott két típusú -a

hatósági engedéllyel rendelkezõ kb. 80 típus közül - mellék vízóra

beszereltetése esetén vállalta a mért fogyasztás alapján való számlázást.

E magatartásával az általa nem preferált típusok forgalmazóit, gyártóit

elfogadható indok nélkül kizárta a piacról. Sajnos ez a jelenség nem

egyedi, s bár az utóbbi évek jogszabályi változásainak hatására e

magatartás többnyire elveszítette jogi alapját, egyes szolgáltatók (gáz-,

víz, villamosvezeték rendszereknél, és más, olyan területeken, ahol

hatósági engedélyhez kötött az egyes szerelvény típusok, mûszerek stb.

beépíthetõsége, a rendszer üzembehelyezése) sajátos üzletpolitikát,

preferenciát érvényesítenek, amelyek hatásaikat tekintve piacralépési

korlátot jelentenek.

A szervezeti egyesülések ellenõrzése

1. A vállalkozók szervezeti egyesüléséhez, vagy egymás fölötti meghatározó

befolyásszerzéséhez a versenytörvény 23. és 26.§-a értelmében engedélyt

kellett kérni a Versenyhivataltól. A szervezeti egyesülésekkel kapcsolatos

ügyek száma az elõzõ évihez hasonlóan alakult 1996-ban, de több volt a

koncentráció elõnyeit-hátrányait érdemben mérlegelõ határozat. A

Versenytanács 25 ügyben hozott határozatot, amibõl 18 esetben engedélyezte

azt, a fennmaradó ügyekben pedig az engedélykérés kötelezettségének

hiányát állapította meg.

2. Az ügyek egy csoportjánál részben, vagy teljesen magánkézben lévõ piaci

szereplõk vásárolták meg versenytársukat, vagy a vertikálisan kapcsolódó

piacon tevékenykedõ vállalkozást. Ezek között több, nagyobb jelentõséggel

bíró ügy is volt, mint például a MOL-Nitrogénmûvek, a Dunapack-Halaspack,

a Graboplast-Keszta-Dunawall, az OTP-Merkantil Bank, az Agrana-Magyar

Cukor és a Siemens-Erõkar felvásárlások esetei.

3. Az elmúlt évben is számos, bár a korábbiaknál kevesebb ügy hátterében állt

privatizációs döntés vagy más állami akarat (reorganizációs jellegû

összevonás). Ezek között azonban több olyan akadt, amely a belföldi piacon

érzékelhetõ koncentrációnövekedést eredményezett. Ilyen volt például a

Békéscsabai Baromfifeldolgozó Rt. megvásárlása a Bábolna Rt., illetve a

Hungária Szálloda Rt. megvásárlása a Danubius Rt. részérõl.

4. Az összevonást eredményezõ ügyeknél a legtöbb esetben leányvállalatok

összevonása vagy az anyavállalattal történõ egyesítése valósult meg. Ez az

egyik jellemzõ tendencia, az átalakulással és a privatizációval együttjárt

decentralizációs hullám piaci megfontolások alapján végrehajtott

korrekciójában. Ilyen ügy volt az OMV, a Danone, a Messer Griesheim, a

Porsche Hungária, a Balatonboglári Borgazdaság, a Sárvári Baromfiipari Rt.

és a Vértesi Erõmû leányvállalatainak az anyavállalatokba történt

beolvadásai.

A Ciba-Geigy-Sandoz ügy a leányvállalatok összevonásának érdekes, az

esetnek nemzetközi vonatkozásokat is kölcsönzõ példája volt. A különbözõ

magyarországi leányvállalatokat birtokoló külföldi anyavállalatok

egyesültek, és a leányvállalatokra adódó következmények miatt kértek

Magyarországon fúzióengedélyt. Az 1996. december 31-ig érvényben lévõ

versenytörvénynek azonban nem tartozott a hatálya alá a külföldön mûködõ

vállalkozás és az ezúton bekövetkezõ koncentrációnövekedés.

5. A Graboplast-Keszta-Dunawall és a Danubius-HungarHotels ügyben a konkurens

vállalkozás felvásárlása magas koncentrációjú részpiacokon történt. A

Versenytanács mégis, mindkét esetben engedélyezte a meghatározó

befolyásszerzést, mert úgy ítélte meg, hogy a részpiacok határai

átjárhatóak.

A Danubius- és a Hungária Szálloda Rt. kapacitásainak egyesítését

földrajzi értelemben négy országrészben, termékpiaci értelemben pedig a

három-, négy- és ötcsillagos szállodai szálláshelyek tekintetében

vizsgáltuk. Ezek közül a részesedés érzékelhetõ növekedése csak a

budapesti négycsillagos szállodai szobák kategóriájában volt

megfigyelhetõ. A Versenytanács azonban úgy találta, hogy Budapesten mind a

fogyasztók, mind pedig maguk a szállodák részérõl jelentõs mozgás

figyelhetõ meg a három- és négy-, illetve a négy- és ötcsillagos szállodák

között. Így a kérelmezõknek a meghatározó befolyásszerzést követõen

kialakuló piaci erejét, a négycsillagos szállodai szálláshelyek (mint

érintett piac) tekintetében fennálló részesedésénél jobban jellemzi az,

hogy milyen arányban részesednek a három-négy, vagy a négy-ötcsillagos

szállodai szálláshelyekbõl együttesen. A piacralépés, illetve a piacról

való kilépés lehetõségeit is mérlegelve, a kérelmezõk valós piaci erejét

kifejezõ piaci részesedést a budapesti szálloda piacon 35 százalék körüli

mértékre becsülte a Versenytanács, és úgy ítélte meg, hogy a tervezett

meghatározó befolyásszerzés a gazdasági verseny fennmaradását, fejlõdését

e piacon nem akadályozza. Ezek alapján a meghatározó befolyásszerzést

engedélyezte.

A bíróságtól, bírság kiszabására áttett ügy

Egyetlen ügyet tett át a bíróság 1996. folyamán, amelyben a Versenytanács

100.000 Ft bírságot szabott ki a törvény I. fejezetébe foglalt tilalom

megsértése - "szolgai utánzás" - miatt. A bírságot a marasztalt befizette.

A Versenytanács határozatainak bírósági megtámadása

1. A Versenytanács által 1996. év során hozott 164 határozat közül 127

esetben volt az eljárásnak olyan szereplõje, amelynek érdeke fûzõdhetett a

határozat bírósági felülvizsgálatához (megtámadásához). Ilyen szereplõ

lehet:

- a marasztalt eljárás alá vont vállalkozás, vagyis amelynek terhére

jogsértést állapítottak meg, illetve bírságot szabtak ki;

- az elutasított vagy a marasztalás mértékével elégedetlen kérelmezõ,

valamint

- az olyan vállalkozások, amelyek engedélykérelmét részben vagy

egészben megtagadta a GVH.

Az 1996. évben hozott határozatok megtámadásáról - az elõzõek szerinti

bontásban - az 1. táblázat ad összefoglaló képet.

1. táblázat

Az 1996. évi versenytanácsi határozatok bírósági

megtámadása

Összes Megtámadott A megtámadott határozatok aránya %

A határozat jellege

1996. évi határozatok száma 1996 1991-1996.

Marasztaló 45 30 66,7 64,9

Kérelmet elutasító 81 23 28,4 34,3

Engedélyt megtagadó 1 - - 12,5

Összesen (átlagosan) 127 53 41,7 48,5

A táblázat alapján látható, hogy a határozatok megtámadása tekintetében

nem következett be lényeges változás a korábbi évekhez képest. Továbbra is

majdnem minden második határozatot megtámadnak, s ezen belül

- a marasztaló határozatok mintegy kétharmad részének, míg

- a kérelmet elutasító határozatok kb. egyharmad részének

kérik a bírósági felülvizsgálatát.

2. Ügytípusonként vizsgálva a határozatokat, az a sajátosság állapítható meg,

hogy a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés, és - egy kivételével - a

generálklauzula megsértése miatt marasztalt vállalkozások minden esetben

megtámadták a határozatot, míg a hat kartell (továbbeladási ár megkötése)

ügy marasztaltjai teljes körben tudomásul vették a Versenytanács döntését.

Az elutasított kérelmezõk is a legnagyobb arányban az erõfölényes ügyek

során érezték úgy, hogy a Versenytanács alaptalanul nem adott helyt

kérelmüknek. Mindezt összefoglalóan a 2. táblázat mutatja be.

2. táblázat

A megtámadott határozatok ügytípusonként

Marasztaló Elutasító

Ügytípus határozatok megtámadásának

száma aránya % száma aránya %

Generálklauzula 3 75,0 3 20,0

Fogyasztó megtévesztés 19 73,1 6 20,7

Erõfölény 8 100,0 14 37,8

Kartell 0 0,0 0 0,0

Bírság kiszabás 0 0,0 - -

Összesen (átlagosan) 30 66,7 23 28,4

Az engedélyt megadó, vagy a hivatalból indított eljárást megszüntetõ

versenytanácsi határozat esetében, a versenyfelügyeleti eljárásban

értelemszerûen nincs olyan szereplõ, amelynek érdeke fûzõdne a határozat

megtámadásához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú

határozatok ne kerülhetnének bíróság elé. A Polgári Perrendtartásról

szóló törvény értelmében ugyanis a közigazgatási szerv határozatát bárki

megtámadhatja, akinek jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául

szolgáló ügy érinti. Vagyis a Versenytanács határozatának felülvizsgálatát

nem csak a versenyfelügyeleti eljárás szereplõi (ügyfelei) kérhetik, hanem

bárki, akinek jogát vagy törvényes érdekét a határozat érinti. Ilyen

jellegû megtámadás elõször 1996. évben történt. A Versenytanács

engedélyezte, hogy a Graboplast Rt. meghatározó befolyást szerezzen a

Keszta Kft. felett, s e határozatot a Keszta Kft. kisebbségi tulajdonosa

megtámadta a bíróságon. Ez az ügy precedensértékû lehetett volna abból a

szempontból, hogy a bíróság miként értelmezi az érdekeltséget, illetve

érintettséget. Erre azonban nem derülhetett fény, mert a bírósági

keresetet a kisebbségi tulajdonos még azt megelõzõen visszavonta, mielõtt

a bíróság az üggyel érdemben foglalkozott volna.

A bírósági felülvizsgálat tapasztalatai

1. A Legfelsõbb Bíróság jogerõs ítéletével az 1996. év során három esetben

változtatta meg a GVH határozatát annak jogalapja tekintetében, további

két ügyben pedig a Fõvárosi Bíróság hozott a Versenytanács határozatával

ellentétes döntést. Ez bizonyos növekedést mutat az elõzõ évekhez képest.

Összességében azonban az a tény, hogy az elmúlt hat évben jogerõsen

elbírált 127 határozatból mindössze hét határozatot változtattak meg a

bíróságok, nagyfokú elvi azonosságot tükröz a döntésekben.

2. Az 1996. év során megváltoztatott határozatok - egy kivétellel - nem

jeleznek elvi jogértelmezési eltérést a GVH és a bíróságok között. A

megváltoztatás alapvetõen annak következménye, hogy az ügyek versenyjogi

megítélésében gyakran jelentõs szerepet kap a mérlegelés.

Egy esetben viszont alapvetõ, elvi különbség mutatkozott. A Fõvárosi

Bíróság versenyhivatali döntést helybenhagyó ítéletét követõen a

Legfelsõbb Bíróság a MÁV Rt. magatartását azért nem tekintette

jogsértõnek, mert a kifogásolt magatartást vevõként követte el, ami -

álláspontja szerint - nem minõsül a versenytörvény hatálya alá vont

gazdasági (ellenérték fejében végzett termelõ-szolgáltató) tevékenységnek.

A GVH ezen jogértelmezéssel szemben a legvégsõ fórumon is ellenvéleményt

fejtett ki, azonban a Legfelsõbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság is

fenntartotta elõzõek szerinti álláspontját A vita a jövõben nem fog

felmerülni, mert az új versenytörvény már nem az ellenérték fejében

végzett termelõ-szolgáltató tevékenységben, hanem annál általánosabb

fogalomban - a piaci magatartásban - jelöli ki a törvény hatályát. E

fogalomba pedig a vevõként elkövetett versenyt torzító magatartások nem

vitathatóan beletartoznak.

3. A versenyfelügyeleti ügyek átfutási ideje a Fõvárosi Bíróságon egy-másfél

év, míg, ha az ítélet ellen a Legfelsõbb Bírósághoz fellebbeznek akkor

átlagosan három év. Ezt jelzi, hogy az 1991-1993. években hozott

versenytanácsi határozatok felülvizsgálata - néhány kivétellel - lezárult.

A fenti idõszakban keletkezett, és még el nem bírált határozatok részint

nagy jelentõségû kartell és gazdasági erõfölényes ügyek, részint a dohány-

és alkohol termékek tiltott reklámozásához kapcsolódnak.

A kartell ügyek közül az 1993. évben hozott cukorkartell-határozatot a

Fõvárosi Bíróság ugyan helyben hagyta, a Legfelsõbb Bíróság azonban csak

1997. õszén tartja majd az ügyben az elsõ tárgyalást. Az 1994. évi

kávékartell ügyben viszont még a Fõvárosi Bíróság sem hozott döntést. Az

erõfölényes ügyek közül még nem zárult le a rendszámtábla túlzottan magas

árát 1991. évben megállapító, illetve a napraforgómag felvásárlási árának

túlzottan alacsony voltát kifogásoló, - a kérelmet 1993. évben elutasító -

határozat bírósági felülvizsgálata.

1996. év végén még öt, az 1992-93-as években lefolytatott tiltott reklám

ügyben nem zárult le a bírósági felülvizsgálat. Ezen ügyekben a Fõvárosi

Bíróság konzekvensen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a GVH, a

Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség törvényben rögzített hatáskörét elvonva

állapította meg a reklámok tiltott voltát. A GVH fellebbezett ezen

döntések ellen, melyeknek elbírálása során a Legfelsõbb Bíróság hatályon

kívül helyezte a Fõvárosi Bíróság ítéletét; leszögezve, hogy a GVH-nak van

hatásköre a tiltott reklámok elbírálására a versenytörvény alapján. A

Fõvárosi Bíróság ezen iránymutatás alapján 1996 végén kezdte meg az ügyek

újra tárgyalását, s egy esetben már helyben is hagyta a GVH jogsértést

megállapító határozatát (a többi négy ügy még folyamatban van). Errõl az

oldalról tekintve tehát elhárult az akadály az elõl, hogy a GVH fellépjen

a tiltott reklámtevékenység ellen. Ugyanakkor - mint említettük - az új

versenytörvény már nem teszi lehetõvé, hogy a GVH az üzleti tisztesség

követelményét általában sértõ, magatartásokat tiltó un. generálklauzula

alapján ítéljen meg valamely magatartást, erre csak a bíróságnak van

hatásköre.

Áttekintés a bírságbefizetés helyzetérõl

Tekintettel arra, hogy 1996. volt a régi versenytörvény mûködésének utolsó

éve, adunk egy összefoglaló tájékoztatást a bírságbefizetésekrõl. A

bírságbefizetés a dolog természeténél fogva nem köthetõ a beszámolási évhez,

hiszen csak az számít adott évi eseménynek, hogy az év folyamán lezárt

ügyeinkben a Versenytanács mennyi bírságot szabott ki. Minden más adat a

hivatal döntésétõl a bíróságok jogerõs döntéséig eltelt idõ, és a végrehajtás

sajátosságai alapján válik értelmezhetõvé. Ezt szemlélteti az a tény, hogy

1991-93-as években hozott nyolc bírságkiszabó határozatunk még nem jogerõs,

vagy például az 1995. évi 42 bírságkiszabó határozatunk több, mint fele még

nem jogerõs. A hat év alatt született 249 bírságkiszabó határozatból összesen

172 jogerõs. Ebbõl 117-nél maradéktalanul, további 16-nál részben megtörtént a

bírság befizetése vagy behajtása, és 39 olyan ügy van, ahol bár jogerõs a

bírság, nem történt teljesítés a végrehajtást elrendelõ lépéseink ellenére

sem. Mindez Ft-ban kifejezve azt jelenti, hogy az eddig a kiszabott 1,8 md Ft

bírságból 320 mFt vált jogerõssé, 100 millió forint folyt be, és 220 millió

Ft a hátralék. Az eddig be nem hajthatónak bizonyult bírságból 115 millió két

olyan céget érint, amelyeknél a versenyjogsértõ ügy mellett, vagy hátterében

még büntetõeljárás is folyamatban van. Az idõnként különbözõ neveken

felbukkanó (Home Shopping, Biotonic, Top Trading, Direct Shopping) csomagküldõ

cégek 81 millió Ft bírsággal tartoznak, a végrehajtás eddig jórészt

fedezethiány miatt meghiúsult. A többi, be nem folyt - mintegy 24 millió Ft-

nyi -bírság jellemzõen felszámolás alatti vagy csõdeljárásban lévõ céget

érint.

A jövõre nézve elõre vetíthetõ, hogy amennyiben a bírság adó módjára

behajtható köztartozásnak minõsül, a jelenleg behajthatatlannak bizonyult

bírságok egy része valószínûleg behajthatóvá válik, de korántsem az összes. A

cégek jogutód nélküli megszûnése valamilyen "veszteséget" mindig jelent, és a

különleges eljárásokban sem várható a teljes összeg behajtása.

III. EGYÉB VERSENYPOLITIKAI TEVÉKENYSÉG

Véleményalkotás a versenyt érintõ kérdésekben

Az Országgyûlés a versenytörvény 58. § (2) bekezdése szerinti véleménykérés

jogával nem élt, viszont elsõ ízben napirendjére tûzte az elõzõ évi

beszámolónkat. A lefolytatott Gazdasági Bizottsági vita, a parlamenti

hozzászólások, majd a meghozott (41/1996. (V.15.) OGY számú) határozat

tanulságokkal szolgált a hivatal számára is. A határozat alkotmányozással,

gazdasági törvényalkotással, kormányzati versenypolitikával kapcsolatban

megfogalmazott szempontjai, követelményei túlmutatnak az adott év

idõhorizontján, és reményeink szerint a kormányzati és törvényhozási munkában

tartós iránymutatásul szolgálnak.

A hivatal elnöke a Gazdasági Kabinet ülésein rendszeres meghívottként

kifejtheti álláspontját. A kormányzati szervekkel való együttmûködésben a

hivatal, a jogszabályvéleményezésen túl, állandó résztvevõje a Deregulációs

Tanács, a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság, a Közbeszerzési Tanács, a

Vámtarifa Bizottság, a Piacvédelmi Bizottság munkájának és az ÁPV Rt.

igazgatósági ülésein is állandó résztvevõként ismertetheti a privatizációs

koncepciókkal és döntésekkel kapcsolatos versenypolitikai véleményét.

A jogszabály-véleményezési tevékenység

1. A versenytörvény 60. §-a elõírja, hogy a miniszterek kötelesek kikérni a

Gazdasági Versenyhivatal véleményét a versenyt korlátozó intézkedéseket,

kizárólagos jogokat biztosító, vagy árak meghatározására és értékesítési

feltételekre elõírásokat tartalmazó jogszabály tervezetekrõl. A kialakult

gyakorlat szerint a hivatal résztvesz az államigazgatási egyeztetési

folyamatban, amennyiben a jogszabály-tervezetet elõterjesztõ tárca - fenti

kötelezettségének eleget téve - számunkra azt megküldi. Elõfordul, hogy a

készülõ jogszabály elkerül bennünket. Ilyen esetben utólag felhívjuk az

érintett tárca figyelmét a mulasztásra. Az említett probléma ellenére az

elmúlt évekhez képest 20-30 %-kal több, összesen 308 jogszabály-tervezet

érkezett véleményezésre, ezek közül kb. 220 közvetlenül vagy közvetve

érintette, befolyásolta a piaci versenyt.

Általános tapasztalat, hogy az elõterjesztõk a legritkább esetben végeznek

hatásvizsgálatokat, holott ez a jogos követelmény kormányhatározatban is

megfogalmazódott. Ez a hiány nehezíti, sokszor lehetetleníti a

jogszabályok versenyre gyakorolt hatásának megítélését.

Anélkül, hogy egy-egy konkrét jogszabállyal kapcsolatos szakmai vitára

kitérnénk, fontosnak tartjuk az elmúlt évet jellemzõ szabályozási dilemmák

felvázolását.

2. Általános jelenség az újraszabályozás igénye, ami természetesnek

tekinthetõ a rendszerváltással járó általános deregulációs hullám után.

Ezek az igények azonban - az esetek túlnyomó többségében - túlságosan

szigorú piacralépési korlátok elõírásában, a megnövekedett ellenõrzési

tevékenység és szankciók kikötésében öltenek testet. Mindannyiszor a

fogyasztók érdekeire, a minõségre, a megbízható szolgáltatás biztosítására

szoktak hivatkozni. Mindez fontos érv, ugyanakkor nem szabad figyelmen

kívül hagyni a fogyasztónak azt az érdekét sem, hogy adott, érintett

piacon a választási lehetõsége megmaradjon, hogy az igényeinek,

fizetõképességének megfelelõ választék rendelkezésre álljon, a márkák

közötti, valamint márkán belüli verseny fennmaradjon, mert hosszabb távon

ez a feltétele a gazdasági fejlõdésnek és a jólétnek. A szabályozás

"mûvészete" éppen az optimális megoldás megtalálásában rejlik, amelyben a

szabályozással állított korlátok nem terjednek túl az elérni kívánt célhoz

szükséges mértéken. Sok esetben az újraszabályozás szigorítását képviselik

a szakmai kamarák is, vélt szakmai érdekeik védelmében diszkriminatív

piacralépési korlátok elõírásával vagy kizárólagosság bevezetésének

szándékával.

3. Nem kevésbé fontos szabályozási kérdéseket vet fel az utóbbi évben

tapasztalható közhasznú társaság alapítási hullám, ami a közfeladatok

társasági formában való ellátásának igényével és a kedvezõ adózási

feltételekkel függ össze. Az átszervezések - az adott jogszabályokból

leszûrhetõen - a feladatok kritikai felülvizsgálata nélkül, az

alkalmazotti létszám megõrzése érdekében folytak. Általában nem nyert

bizonyítást, hogy a közfeladat ellátása az új szervezeti forma keretein

belül ésszerûbbé és a fogyasztók számára kedvezõbbé vált volna. Minden

esetben gondot fog okozni a kht-n belül a profit és non-profit

tevékenységek könyvviteli elhatárolásának hiánya, márpedig e körülmény

piacot zavaró tényezõ.

4. Többféle versenypolitikai tisztázatlanság is terheli a közfeladatok

piacosításának folyamatát, illetve magából a közfeladat ellátásból adódóan

is vannak szabályozási dilemmák. Egyik problémakör abból adódik, hogy a

költségvetési megszorításokból következõen a költségvetési intézmények, a

hatósági feladatokat ellátó szervek, vagy szervezetek különféle

bevételnövelési kényszereknek vannak kitéve. Ez jelenik meg akkor, amikor

a hatósági eljárási díjakat, vagy a hatósági szolgáltatásokért fizetendõ

díjakat kísérlik meg - többnyire sikeresen - egyre feljebb emelni. Gond,

hogy e bevételnövelési kényszerek által indukált díjemeléseknek nincsen

normatív korlátja. Míg ugyanis a piaci területen, a kizárólagosan végzett

tevékenységek esetén, létezik valamilyen kontroll (hatósági ár

meghatározása, monopol szabályozás, erõfölénnyel való visszaélés elleni

fellépés lehetõsége), addig a kizárólag állami szervek által végzett

tevékenységek esetén nincs kontrollmechanizmus, nincs meghatározva

törvényi szinten, hogy az állampolgárok, vállalkozók által kötelezõen

igénybe veendõ egyes szolgáltatások díjai mire kell, hogy fedezetet

biztosítsanak. Más szóval azt is lehet mondani, hogy nem látszik mi jár az

adófizetõnek az adójáért, az eljárási illetékért stb. cserébe, és mit kell

még ezen felül külön megfizetnie. (Megjegyezzük, hogy 1997. január 1-tõl

legalább egyfajta felsõ korlátot állít az illetéktörvény módosításával az

az új szabály, miszerint a fizetendõ díj nem haladhatja meg az adott

eljárással felmerülõ költségeket. Tekintettel azonban arra, hogy ezt

megalapozó költségszámbavételi rendszere nincs egyetlen költségvetési

szervnek sem, ez is inkább elvi követelményt jelent, s nem számonkérhetõ

hatékony korlátot.) Ennek az elvi tisztázatlanságnak nagyon sok

megjelenési formája van az elõzõekben említetteken túl is. Ide sorolhatók

például a kötelezõen elõírt nyomtatványok elõállítási, terjesztési

költségeket messze meghaladó árai (pl. ilyen volt a közelmúltig az

erkölcsi bizonyítvány, az útlevélkérõ lap; ilyen ma az adózási

nyomtatványok egy része stb.), vagy amennyiben a közfeladatot ellátó

intézmény a közérdekû adatszolgáltatásáért nem csak a közléssel

kapcsolatban felmerült költségeit, hanem ezen túl a közérdekû adat

elõállítási költségeit is jórészt, vagy teljes egészében az igénybevevõre

kívánja terhelni (pl. Országos Meteorológiai Szolgálat a

repülésmeteorológiai adatokért). Az is elképzelhetõ, hogy másképp kell

meghúzni a közérdekû adatok határait, vagy különbséget kell tenni a

közérdekû adatok közcélú, üzleti célú és magáncélú használata között, és

az igénybevevõt terhelõ költségeket talán ez alapján lehetne meghatározni.

5. A közfeladatok piacosításának másik probléma halmaza abból ered, hogy a

hatósági funkciókat nem szabadna magánkézbe adni (kkt, rt, kft stb. nem

végezhet hatósági munkát). Vagy amennyiben valamely tevékenység

kizárólagos végzésének joga kerül magánkézbe, akkor e kizárólagos

tevékenységre egyúttal monopol szabályozást is kell alkotni (pl. nemesfém

vagy lõfegyver hitelesítés, a minõségtanusításban kizárólagos jog adása

stb.). Ez utóbbiak szabályozása is gyakran rossz, vagy egyáltalán nem

megoldott.

6. Az év folyamán szembesültünk a hatályba lépõ új versenytörvény és az

elõkészület alatt álló más törvények összehangolásának problémájával. A

versenytörvénynek fontos érintkezési pontjai vannak a védjegyek és

földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló, a szerzõi- és szomszédos jogokat

szabályozó, valamint a reklám és a fogyasztóvédelmi törvényekkel. Az

átláthatóság és a jogbiztonság érdekében áll, hogy minden esetben

világosan elhatárolódjanak a szabályozás területei és világosak legyenek a

kapcsolódási pontok.

7. Konkrét szabályozási kérdések tisztázása érdekében hivatalunk többször

megkereste az adott terület szabályozásáért felelõs szervezetet. Így

történt ez a Magyar Posta Rt. csomag szolgáltatásával kapcsolatban

tudomásunkra jutott gyakorlat esetében is. A szolgáltató a belföldi

csomagok kézbesítéséért - jogszabályi megalapozás nélkül - külön díjat

számított fel, valamint a postai kezelést megkönnyítõ, postai értékcikként

feltüntetett segédanyagok árát is felszámította. A jogszabályellenes

magatartásra felhívtuk a minisztérium figyelmét és kértük a szükséges

eljárás lefolytatására. Az 1997-es postai hatósági árakról szóló

miniszteri rendelet a visszásságot megszüntette.

8. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk az alkotmány-koncepcióval

kapcsolatos versenypolitikai észrevételeink lényeges elemeit. Felhívjuk a

figyelmet arra, hogy az alaptörvényben elengedhetetlen a versenyhez fûzõdõ

közérdek deklarálása az alapvetõ alkotmányos elvek és célok között, mivel

a verseny a (piac)gazdaság alapvetõ mûködési elve. A verseny akkor tudja

közérdekû funkcióit betölteni, ha az alkotmány alanyi jogként biztosítja

az egyén számára a tulajdonhoz, a befektetéshez és a vállalkozáshoz való

jogot. E jogok alanyi jogként való elismerése esetén a verseny

szabadságának szükséges feltételei a verseny szektorban teljesülnek.

Fontos kérdés az is, hogy az Alkotmány miként rendelkezik a közérdekû

versenypolitikai elvek érvényesítésérõl - különösen a regulált

szektorokban - és kire testálja ezt a feladatot.

IV. EGYÉB INFORMÁCIÓK

A nemzetközi kapcsolatok

Nemzetközi kapcsolatainknak 1996-ban is két súlyponti eleme az Európai

Bizottság IV. (Verseny) Fõigazgatóságával, valamint az OECD Versenyjogi és

Versenypolitikai Bizottságával folytatott együttmûködés.

1. Kiemelkedõ esemény volt az, hogy 1996. november 6-án a Társulási Bizottság

elfogadta az Európai Megállapodás (EM) vállalatokra vonatkozó versenyjogi

rendelkezéseihez kapcsolódó végrehajtási szabályokat. A jogszabályi

kihirdetése az Európai Unióban a 2/96. Társulási Tanácsi határozattal,

itthon a 230/1996. (XII. 26.) Korm. rendelettel megtörtént. A végrehajtási

szabályok fontos eljárási rendelkezéseket fogalmaznak meg a közösségi és a

magyar versenyhatóság együttmûködésére az EM versenyjogi cikkelyének

hatálya alá esõ magatartások vizsgálata során.

2. Részt vettünk az EK Bizottság kérdõívének megválaszolásában. A

Versenyhivatal a 6/I. alfejezetért ("Antitröszt rendelkezések") viselt

elsõhelyi felelõsséget. A Bizottság a válaszokat elfogadta, kiegészítõ

kérdéseket nem tett.

A csatlakozási tárgyalásokra való felkészülésre alakult munkacsoportok

közül a 6/I-es ("Vállalati versenypolitika") munkacsoport tevékenységének

koordinálásáért a Gazdasági Versenyhivatal a fõ felelõs, de munkatársaink

részt vesznek a kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó 18 további

munkacsoportban is.

3. Az év során magánszemély megtámadta az EM versenyjoggal foglalkozó 62.

cikkének (2) bekezdését az Alkotmánybíróságon. A panasz szerint hazánk

jogalkotási hatáskörrõl mond le azáltal, hogy a hivatkozott bekezdés

értelmében az EM hatálya alá esõ versenyjogi eseteket az EGK-t alapító

Szerzõdés versenyjogi cikkeiben "foglalt szabályok alkalmazásából eredõ

kritériumok alapján kell elbírálni". A kérdésben vita bontakozott ki, az

Alkotmánybíróság az ügy érdemében eddig nem határozott.

4. Említést érdemel, hogy a társhatóságokkal együtt részt vettünk a társult

országok versenyhivatalai részére az európai versenyhatóság által

szervezett szakmai konferencián. Az együttmûködés eredményeként jelentõsen

elõrehaladt az érintett versenyhatóságok számítógépes összekapcsolását

biztosító rendszer kifejlesztése, amelynek beüzemelése 1997-ben várható.

5. Az OECD szakbizottságában került sor a magyar versenyjog alkalmazásának öt

éves gyakorlatát ismertetõ országjelentés részletes vitájára. A

tagországgá válásunk idõpontjától kezdõdõen - a korábbi, megfigyelõi

státushoz képest - aktívabbá vált részvételünk a szakbizottság munkájában.

Az OECD szakmai felmérései során jelentõs munka hárul ránk. Mindez új

kihívást jelent a hivatal részére, kisebb mértékben a szakmai vetületek

miatt, sokkal inkább azért, mert a feladat ellátásához nagyobb mértékben

lenne szükség nyelvismeretre. (A Versenypolitikai Bizottságban és a

munkacsoportjaiban a 4-5 napig tartó üléseken 1000-1600 oldalnyi

dokumentum feldolgozása, vitája folyik.) A munkák keretében részletes

választ kell adnunk arról, hogy a magyar jogalkotás hogyan járul hozzá a

versenyviszonyok fejlesztéséhez, a verseny kibontakoztatásának,

megerõsítésének elõsegítéséhez. Az esetek többségében a magyar részanyagok

összeállításába sikerült bevonnunk az érintett kormányszerveket.

6. Az eddigieken túlmenõen kifejezetten a partner hatóságok kezdeményezésére

tovább bõvült a kelet- és közép-európai országokkal fennálló

együttmûködés. Kapcsolatfelvételre és szakmai konzultációra hivatalunkba

látogatott a szervezés alatt álló román verseny minisztérium vezetõje és

több vezetõ munkatársa. Együttmûködést kért az ukrán versenyhatóság, és

hasonló kérés érkezett az orosz társhatóságtól. Kérdéses azonban -

különösen az uniós csatlakozással összefüggõ feladatok kibõvülése,

valamint az OECD terén megnövekedett tennivalók mellett -, hogy a hivatal

erõforrásai milyen mértékben lesznek képesek eleget tenni az ilyen irányú

kéréseknek.

Az ismeretterjesztõ tevékenység

Az év során kiemelt jelentõségûnek tekintettük, hogy a gazdasági élet

szereplõi már az új versenytörvény hatályba lépése elõtt is, minél gyorsabban

minél több információval rendelkezzenek az új szabályozásról, a korábbi

állapotokhoz képest bekövetkezett változásokról. Jelentõs részben erre

igyekeztünk felhasználni az ismeretterjesztésre már kiépült és bejáratott

csatornáinkat is.

Munkatársaink 48 elõadást tartottak szakmai vagy laikus érdeklõdõk elõtt, 20

alkalommal publikáltak szakmai folyóiratokban a versenypolitikával, illetve a

versenyjoggal kapcsolatos cikkeket. Ez kiegészült azzal, hogy néhány

munkatársunk a versenyszabályozáshoz kapcsolódó témájú tantárgyakat tanított,

és tanít különbözõ felsõfokú oktatási intézményekben, mint a Budapesti

Közgazdaságtudományi Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Szolnoki

Kereskedelmi és Gazdasági Fõiskolán és a Külkereskedelmi Fõiskolán. Gyakori az

is, hogy a versenyjog vagy a versenypolitika iránt nálunk érdeklõdõ diákoknak,

vagy elméleti szakembereknek segítünk az eligazodásban, tanulmányok,

diplomamunkák elkészítésében.

Folytattuk az ELTE Állam- és Jogtudományi Karával közös, a nemzetközi

szakirodalomban megjelenõ, a versenyjoggal kapcsolatos tanulmányok figyelését

és feldolgozását. Hasonló funkciót lát el Versenyismeret c. belsõ kiadványunk

is, amely immár 50. száma fölött jár. Ugyancsak az elméleti ismeretek bõséges

tárházát kínálja házi könyvtárunk, melynek legtöbb kötetét külföldi

intézményektõl kaptuk ajándékba. Az Európai Unió összes versenyhatósági és

bírósági döntése rendelkezésünkre áll.

Hivatalunk alapító tagja a Magyar Versenyjogi Egyesületnek. Részt vesz az itt

folyó munkában, valamint ismeretterjesztésben.

Kiadásunkban jelenik meg a Versenyfelügyeleti Értesítõ, a Gazdasági

Versenyhivatal hivatalos lapja, amelyben a versenytanácsi, és adott esetben a

jogerõs bírósági határozatokat, valamint szakmai elemzéseket közlünk.

A hivatal dolgozói folyamatosan ellátják a sajtót háttérinfomációkkal.

A hivatal mûködési feltételei

A hivatal a törvény által elõírt feladatait az 106 fõs állománnyal

teljesítette. A hivatal részére biztosított költségvetés az új

versenytörvénnyel, és az Európai Unióhoz történõ integrációval kapcsolatos

többletfeladatok miatt nagyobb volt mint korábban (összesen 297,2 millió Ft).

A többletforrások alapvetõen a megnövekedett fordítási költségeket, a külföldi

konzultációk többletköltségeit, és a számítógépes infrastruktúra javítását

fedezték. A hivatal eredeti dologi elõirányzata (37,9 millió Ft) 12 %-kal (4,7

mFt-tal) csökkent a Kormány 2283/96. (okt.25.) sz. határozatában foglaltaknak

megfelelõen.

Az év folyamán több revízió is volt a hivatalban. Teljes átfogó pénzügyi-

gazdasági revíziót tartott az Állami Számvevõszék (ÁSZ), ez 1997-re is

átnyúlik. Ellenõrzést tartott az Egészségbiztosítási Pénztár is a betegellátás

és a családi pótlék folyósításával kapcsolatban. Hiányosságokat is

megállapítottak, amelyek a dolgozók számára járó juttatások pontatlan

elszámolásából adódtak, és a hivatal megalakulásáig vezethetõk vissza. A

Gazdasági Versenyhivatal jogelõd nélkül alakult, s ezt a tényt a

társadalombiztosítási ellátás folyósításakor nem vette figyelembe az illetékes

munkatárs. (Az eltérés a dolgozók rovására 80 ezer forint volt, melyet

rendeztünk.) Ugyancsak ellenõrzést tartott a Fõvárosi Levéltár, ez a vizsgálat

is rendben lezárult.

A hivatal gazdasági ügyeit érintõen megpróbáltatást jelentett a Magyar

Államkincstár 1996. január 1-vel történõ elindulása. Komoly kezdeti nehézségek

adódtak a Magyar Államkincstár (MÁK) által nem kellõ idõben megtartott

tájékoztatók miatt, illetve mert bizonytalan volt, hogy mit is jelent majd a

kincstári rendszer, és a hivatal számára a MÁK létrejötte és szerepe. A

számviteli rendszerünkkel is csak május hónaptól kezdõdõen tudtuk követni az

1996. január 1-vel már kezdett költségvetési évet, mivel az 1996. január 1-tõl

(visszamenõlegesen) érvényes jogszabályt április 12-én fogadták el.

Budapest, 1997. március 17.

Dr. Vissi Ferenc

a Gazdasági Versenyhivatal elnöke

MELLÉKLET

Az 1996. évi versenyfelügyeleti eljárások jellemzõ adatai

a) A versenyfelügyeleti eljárások száma: 345

- 1995-rõl áthúzódó eljárások száma 55

- 1996-ban indult eljárások száma 290

Az összes eljárásból:

- kérelemre indult 323

- hivatalból indult 21

- egyéb 1

b) A befejezett eljárások száma: 250

Ebbõl:

- a vizsgálati szakaszban határozattal lezárva 83

- versenytanácsi határozattal lezárva 167

- a vizsgálati szakaszban más üggyel egyesítve 1

- csatolt ügyként kezelve 2

c) A folyamatban lévõ eljárások száma (december 31.): 95

Ebbõl:

- vizsgáló szakértõknél 73

- Versenytanácsnál (1 felfüggesztés) 22

d) A versenytanácsi határozatok ügytípusok szerinti összesítése:

Generálklauzula 21

Tisztességtelen versenycselekmény -

Fogyasztók megtévesztése 56

Kartell 7

Kartell elõzetes véleményezése 2

Gazdasági erõfölénnyel való visszaélés 52

Fúzió 25

Bíróságtól a bírság kiszabása végett kapott ügy 1

Összesen: 164

e) A Versenytanács által hozott határozatok 164

Ebbõl:

Jogsértés megállapítása 45

3. § (generálklauzula) alapján 4

11. § (fogyasztók megtévesztése) alapján 26

14. § (összehangolt magatartás) alapján 6

20. § (erõfölénnyel való visszaélés) alapján 8

bírság kiszabása (I. fejezet) 1

Engedély megadása 18

fúzióra, illetve meghatározó befolyásszerzésre 18

Engedély megtagadása 1

kartell mentesítésre 1

Eljárás megszüntetése 19

a kérelem visszavonása miatt 9

nem engedélyköteles fúzió miatt 7

nem engedélyköteles kartell miatt 1

jogsértés hiányában (hivatali eljárásban) 2

Kérelem elutasítás 81

Vtv. I. fejezetébe tartozás vélelme miatt 15

hatáskörhiány miatt 4

jogsértés hiánya, illetve megalapozatlanság miatt 55

egyéb okból 7

f) A szakértõi határozattal lezárt ügyek 83

Ebbõl:

a kérelem visszavonása miatt 37

a hiánypótlás elmulasztása miatt 45

egyéb ok miatt 1

g) Marasztaló versenytanácsi határozatok

A generálklauzula alapján jogsértõnek minõsített piaci magatartások

A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A marasztalt vállalkozó neve A kisza-bott bírság összege

(elõtte: Vj-szám)* (eFt)

(alatta: megjelenés)

1995. évrõl áthúzódó ügyek

234. Nem szabványos termék engedély 3. § (2) Kakukkhegyi Termelõ és Szolgáltató Kft. 200

nélküli forgalmazása

(Vf.É. 6/1996.)

nem jogerõs 1996-ban indult ügyek

39. Ügyvédi, jogtanácsosi tevékenység 3. § KPMG Hungária Kft. 5.000

jogosulatlan végzése

(Vf.É. 7-8/1996.)

nem jogerõs 70. Fogyasztók törvényes érdekeit sértõ 3. § Computer-Service Számítástechnikai Kft. 100

egyéb tisztességtelen magatartás

(Vf.É. 10/1996.)

nem jogerõs 78. Kelendõség fokozási célzat nélküli 3. § (2) Kékkúti Ásványvíz Rt. 100

fogyasztómegtévesztés

(Vf.É. 10/1996.)

jogerõs Összesen: 4 határozat Bírság: 5.400 A fogyasztók megtévesztése tilalmába ütközõ magatartások

1995. évrõl áthúzódó ügyek

152. Motorkerékpár akkumulátor 11. §(2) a) HUNISA-2000 Kft. 100

megtévesztõ forgalmazása

(Vf.É. 3/1996.) jogerõs 160. Szennyvíztisztítóberendezés 11. § (2) a) Háziforrás Plusz Kft. 100

megtévesztõ forgalmazása c)

(Vf.É. 3/1996.) nem jogerõs 173. Megtévesztésre alkalmas lakásépítési 11. § (2) a) Pusztadomb-BIC-HÁÉV Lakásalap Rt. 2.000

konstrukció

(Vf.É. 6/1996.) jogerõs 176. Megtévesztésre alkalmas csomagküldõ 11. § (2) a) c) Bakker Holland Kft. 1.000

szolgáltatás

(Vf.É. 3/1996.) jogerõs

____________________

* A megadott Vj-szám alatt a teljes határozat megjelent a jelzett

Versenyfelügyeleti Értesítõben (rövidítés: Vf.É)

A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A marasztalt vállalkozó neve A kisza-bott bírság összege

(elõtte: Vj-szám) (eFt)

(alatta: megjelenés)

199. Megtévesztésre alkalmas nem kellõ 11. § (2) e) EURÓPA Kereskedelmi Bank Rt. 100

választékú lakossági betét reklámozása

(Vf.É. 3/1996.)

jogerõs 215. Megtévesztésre alkalmas hirdetés 11. § (2) a) Közlönykiadó és Terjesztõ Kft. 100

(Vf.É. 5/1996.) Hírtõzsde Kft.

nem jogerõs 220. Megtévesztésre alkalmas reklám 11. § (2) a) SCHIEDEL Kéménygyár Kft. 100

(Vf.É. 3/1996.)

nem jogerõs 233. Megtévesztésre alkalmas hirdetés 11. § (1) Sasform Kft. 100

(Vf.É. 4/1996.)

nem jogerõs 245. Megtévesztésre alkalmas reklám, 11.§ (1) Fotex Records Kft. 500

felsõfokú jelzõhasználattal Fotex Rt.

(Vf.É. 7-8/1996.)

nem jogerõs 247. Megtévesztésre alkalmas 11. § (2) a) Prorenta Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1.000

üdülõhasználati jog értékesítése Marketon Kereskedelmi és Marketing Kft.

(Vf.É. 10/1996.)

nem jogerõs 249. Megtévesztésre alkalmas számítógépes 11. § (2) a) JOBBER Kft. 50

adatbank ajánlat Balogh János 50 (Vf.É. 5/1996.)

jogerõs 1996-ban indult ügyek

7. Megtévesztésre alkalmas 11. § (2) a) c) Háziforrás Kft 200

szennyvíztisztító berendezés Háziforrás/USA Kft.

forgalmazása

(Vf.É. 5/1996.) nem jogerõs 8. Megtévesztésre alkalmas 11. § (1) Top Trading Hungary Kft. 10.000

nyereményjátékok Euro-Direct Service Kft.

(Vf.É. 7-8/1996.) nem jogerõs 10. Megtévesztésre alkalmas 11. § (1) Top-Trading Hungary Kft. 5.000

nyereményjátékok

(Vf.É.10/1996.) nem jogerõs 14. Megtévesztésre alkalmas televízió 11. § (2) a) Samsung Rt. 5.000

készülékkel kapcsolatos reklám

(Vf.É. 5/1996.)

nem jogerõs A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A marasztalt vállalkozó neve A kisza-bott bírság összege

(elõtte: Vj-szám) (eFt)

(alatta: megjelenés)

21. Fogyasztók megtévesztésére 11. § (2) e) SZKM Építõanyagkereskedelmi Gmk. 1

alkalmas rendelkezésre nem álló faház

reklámozása

(Vf.É. 6/1996.)

jogerõs 60. Megtévesztésre alkalmas gyermekfotó 11. § (1) Sooter's Holywood Foto Kft. 35

pályázat

(Vf.É. 4/1997.) nem jogerõs 68. Megtévesztésre alkalmas, valóságtól 11. § (2) a) Mecseki Marantha Kft. 100

eltérõ tájékoztatás nõnapi

virágvásárról

(Vf.É. 9/1996.)

nem jogerõs 85. Megtévesztésre alkalmas üveggyapot 11. § (2) a) d) Salgótarjáni Üveggyapot Rt. 1.000

hõszigetelõ anyagok reklámozása

(Vf.É. 9/1996.)

jogerõs 86. Megtévesztésre alkalmas egységár 11. § (2) a) Vario-Med Bt. 200

tájékoztató érprotézisrõl

(Vf.É. 11/1996.)

nem jogerõs 102. Megtévesztõ reklám felsõfokú 11. §. (2) a) Azúr Kereskedelmi Rt. 3.000

jelzõhasználattal

(Vf.É. 10/1996.) nem jogerõs

114. Megtévesztésre alkalmas hirdetés 11.§ (2) a) Masterschool Kft. 200

(Vf.É.12/1996.) b) nem jogerõs

125. Megtévesztésre alkalmas hirdetés 11. § (2) a) Magyar Hírlap Rt. 200

(Vf.É. 1-2/1997.)

nem jogerõs 142. Rendelkezésre nem álló áru 11. § (2) e) EMJ Számítástechnikai, Kereskedelmi és 100

reklámozása Szolgáltató Kft.

(Vf.É. 1-2/1997.) jogerõs 150. Megtévesztésre alkalmas 11. § (1) Coca-Cola Amatil Hungary Kft. 5.000

nyereményjáték

(Vf.É. 1-2/1997.) jogerõs 176. Megtévesztésre alkalmas 11. § (1) Royal Ambassador Kft. 5.000

nyereményjáték

(Vf.É. 1-2/1997.) nem jogerõs Összesen: 26 határozat Bírság: 40.236

A marasz- talás alapja A marasztalt vállalkozók neve A kisza-bott bírság összege

A versenykorlátozás tilalmába ütközõ magatartások (eFt)

A jogsértõ magatartás megnevezése

(elõtte: Vj-szám)

(alatta: megjelenés)

1996-ban indult ügyek

133. Továbbeladási ár megkötése, ami 14.§ (3) Budapesti Sört Értékesítõ Kft. 500

egyúttal horizontálisan is korlátozza 14.§ (1) 23 továbbeladó (23x1000 Ft) 23

az árversenyt

(Vf.É. 12/1996.)

jogerõs 134. Továbbeladási ár megkötése, ami 14. § (3) Észak-Dunántúli Sört Értékesítõ Kft, 500

egyúttal horizontálisan is korlátozza 14. § (1) Veszprém

az árversenyt 52 továbbeladó (52x1000 Ft) 52 (Vf.É. 12/1996.)

jogerõs 136. Továbbeladási ár megkötése, ami 14.§ (3) Brau Union Hungária 500

egyúttal horizontálisan is korlátozza 14.§ (1) 21 továbbeladó (21x1000 Ft) 21

az árversenyt

(Vf.É. 12/1996.)

jogerõs 137. Továbbeladási ár megkötése, ami 14.§ (3) Kelet-Magyarországi Sört Értékesítõ Kft. 500

egyúttal horizontálisan is korlátozza 14.§ (1) Békéscsaba,

az árversenyt 71 továbbeladó (71x1000 Ft) 71 (Vf.É. 12/1996.)

jogerõs 139. Továbbeladási ár megkötése, ami 14.§ (3) Észak-Magyarországi Sört Értékesítõ Kft, 500

egyúttal horizontálisan is korlátozza 14.§ (1) Miskolc,

az árversenyt 32 továbbeladó (32x1000 Ft) 32 (Vf.É. 12/1996.)

jogerõs 140. Továbbeladási ár megkötése, ami 14.§ (3) Dél-Magyarországi Sört Értékesítõ Kft, 500

egyúttal horizontálisan is korlátozza 14.§ (1) Szeged,

az árversenyt 41 továbbeladó (41x1000 Ft) 41 (Vf.É. 12/1996.)

jogerõs Összesen: 6 határozat Bírság: 3.240

A marasz- talás alapja A marasztalt vállalkozók neve A kisza-bott bírság összege

A gazdasági erõfölénnyel való visszaélés tilalmába ütközõ magatartások (eFt)

A jogsértõ magatartás megnevezése

(elõtte: Vj-szám)

(alatta: megjelenés)

1995. évrõl áthúzódó ügyek

165. Fogyasztó számára hátrá-nyos 20. § a) Kábeltel Budapest Kft. 2.000

általános szerzõdési feltételek

elfogadásának kikényszerítése

(Vf.É. 5/1996.)

nem jogerõs 1996-ban indult ügyek

12. Kezelési költség egyoldalú, 20. § a) OTP Rt. 3.000

visszamenõleges hatályú emelése a

lakáscélú hiteleknél

(Vf.É. 6/1996.) nem jogerõs 40. Indokoltnál gyakoribb szolgáltatás 20. § a) Fõvárosi Közterület-Fenntartó Vállalat 7

nyújtása, ezzel együtt magasabb

szolgáltatási díj felszámítása

(Vf.É. 7-8/1996.) nem jogerõs 63. Lakáscélú hitelezésben a kamat és 20. § a) OTP Rt. 50.000

kezelési költség változtatásával

egyoldalú szerzõdésmódosítás kikötése,

és olyan látszat keltése, hogy a saját

biztosítóval kötendõ szerzõdés a

feltétele a hitelszerzõdés

megkötésének

(Vf.É. 9/1996.) nem jogerõs 79. Lakáscélú támogatás 20. § b) OTP Rt. 1.000

igénybevételéhez szükséges

együttmûködési megállapodás

megkötésétõl való indokolatlan

elzárkózás nem jogerõs (Vf.É. 10/1996.)

87. Lakáscélú hiteleknél az állami 20. § a) OTP Rt. 5.000

támogatás - hitel felvevõ számára

hátrányos - helytelen számítási

módszere nem jogerõs (Vf.É. 9/1996.)

99. Szolgáltatási díj egyoldalú 20. § a) Kábeltel Budapest Kft. 500

emelhetõségének kikötése

(Vf.É. 11/1996.) nem jogerõs

A jogsértõ magatartás megnevezése A marasz- talás alapja A marasztalt vállalkozók neve A kisza-bott bírság összege

(elõtte: Vj-szám) (eFt)

(alatta: megjelenés)

112. Szerzõdéskötés olyan feltételhez 20. § d) e) Debreceni Vízmû Rt. 1.000

kötése, mely hátrányos a fogyasztóra,

s egyúttal más vállalkozók piacra

lépését akadályozza

(Vf.É. 11/1996.) nem jogerõs Összesen: 8 határozat Bírság: 62.507 Bíróságtól bírság kiszabására áttett ügy

1996-ban áttett ügy

80. Tisztességtelen üzleti tevékenység 7. § Focus Kft. 100

(Vf.É.4/1997.) jogerõs Mindösszesen: 45 határozat Bírság: 111.483

Az 1991-1996 évi versenyfelügyelet összefoglaló adatai

a) A versenytanácsi határozatok

Az ügy jellege 1991 1992 1993 1994 1995 1996 Összesen

Generálklauzula 11 24 35 23 24 21 138

ebbõl: marasztaló és tiltó 7 12 18 9 7 4 57

Fogyasztó megtévesztés 6 24 29 50 53 56 218

ebbõl: marasztaló és tiltó 6 19 14 29 24 26 118

Erõfölénnyel visszaélés 28 32 26 28 46 52 212

ebbõl: marasztaló és tiltó 12 11 7 6 8 8 52

Kartell 18* 3 3 1 1 7 33

ebbõl: marasztaló és tiltó 4 2 1 1 0 6 14

Kartell elõzetes véleményezése

3 2 - - 4 2 11

Fúzióengedélyezés 5 8 3 4 24 25 69

Áremelés elõzetes bejelentése**

5 6 4 7 2 - 24

Egyéb 1 3 1 6 3 1 15

ebbõl: marasztaló és tiltó 1 1 - 3 3 1 9

Összesen 77 102 101 119 157 164 720

ebbõl: marasztaló és tiltó 30 45 40 48 42 45 250

____________________

* Megjegyzés: A Versenyhivatal 1991-ben 13 esetben indított kartellellenes

eljárást a törvény 65. §-a alapján, amely lehetõvé tette a törvény

hatályba lépése elõtti kartellszerû szerzõdések rendkívüli és

egyszeri vizsgálatát.

** Megjegyzés: Részbeni áremelés-tiltás, nem tekinthetõ marasztalásnak.

b) A kiszabott bírságok (ezer Ft-ban)

Az ügy jellege 1991 1992 1993 1994 1995 1996 összesen

Generálklauzula 205 18938 37980 10200 30300 5400 103023

Tisztességtelen verseny 10 700 - 450 7600 100 8860

Fogyasztók megtévesztése 6190 104985 163935 204465 530490 40236 1050301

Kartell 8680 2110 96000 388000 - 3240 498030

Erõfölénnyel való visszaélés 46659 3650 6250 24350 8900 62507 152316

Összesen 61744 130383 304165 627465 577290 111483 1812530

Egy ügyre vetítve 2129 2897 7604 13072 13745 2477 7250

c) Ügyszámok

1991 1992 1993 1994 1995 1996

Versenyfelügyeleti eljárások 176 255 284 291 305 345

ebbõl: kérelemre indult 136 236 267 276 288 323

hivatalból indult 38 17 17 10 14 21

egyéb 2 2 - 5 3 1

Befejezett eljárások XII.31 144 223 245 230 250 250

Folyamatban lévõ eljárások XII.31. 32 32 39 61 55 95

d) A versenytanácsi határozatok bírósági megtámadása

A határozat jellege Határozatok száma A felülvizsgálni kért

határozatok aránya (%)

Összes Felülvizsgálni kért

1. Marasztalás

1991 30 11 36,7

1992 45 30 66,7

1993 40 33 82,5

1994 48 34 70,8

1995 42 25 59,5

1996 45 30 66,7

Összesen 250 163*/ 65,2

2. Elutasítás

1991 13 6 46,2

1992 35 11 31,4

1993 42 10 23,8

1994 50 25 50,0

1995 76 22 28,9

1996 81 23 28,4

Összesen 295 97 32,9

3. Az engedély részbeni megtagadása

1991 - - -

1992 1 - -

1993 2 - -

1994 4 1 25,0

1995 1 - -

1996 1 - -

Összesen 9 1 11,1

4. Együtt

1991 43 17 39,5

1992 80 41 50,6

1993. 82 43 51,2

1994 102 60 58,8

1995 119 47 39,5

1996 127 53 41,7

Összesen 556 261 46,9

e) A felülvizsgálati keresetek állása a bíróságon

A megtámadott határozatok közül 1991 1992 1993 1994 1995 1996 összesen

1. Jogerõsen befejezett 16 40 35 30 3 3 127

a) I. fokú (Fõvárosi) Bíróságon 11 22 18 23 3 3 80

b) II. fokú (Legfelsõbb) Bíróságon 5 18 17 7 - - 47

2. Nem jogerõs I. fokú ítélet van - 1 4 12 11 - 28

3. Folyamatban van az I. fokú 1 - 4 18 33 50 106

bíróságon

Összesen 17 41 43 60 47 53 261

____________________

*/ Megjegyzés: E határozatok közül hetet, kérelme részleges elutasítása miatt

a kérelmezõ is megtámadott, kettõt pedig a marasztalt tudomásul vett

(a bírságot megfizette), de a kérelmezõ megtámadott.

f) A bírósági felülvizsgálat eredményei

Elbírált felülvizsgálati kérelmek közül Összesen Ebbõl : megváltoztatva

a jogalap a jogalap részben a bírság összege

1. Jogerõsen befejezve 127 6 1 26

a) I. fokon 81 0 0 13

b) II. fokon 46 6 1 13

2. Nem jogerõs ítélet (I. fok) 27 2 1 4

Együtt (1+2) 154 8 2 30

(%) (100) (5) (1) (19)

Eleje Honlap