350. 1997. FEBRUAR
Állami Számvevõszék
JELENTÉS
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.
1995. évi tevékenységérõl
T A R T A L O M J E G Y Z É K
I. BEVEZETÉS, A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI 1
II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK,
KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK 3
1. Összefoglaló megállapítások 3
2. Következtetések 19
3. Ajánlások 22
III. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 26
. A szervezet gazdálkodása és a hozzárendelt
vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások
alakulása 26
1.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon
bevételei és kiadásai azok elkülönítése, az
elkülönített nyilvántartási rendszer törvényi
elõírásokkal való egyezõsége, átláthatósága 26
1.2. Az ÁPV Rt. tervezett és tényleges
(saját vagyon, hozzárendelt vagyon)
bevételének alakulása és felhasználása 28
1.2.1. A saját vagyon és a hozzárendelt
vagyon 1995. évi értékesítése és
hasznosítása bevételei, kiadásai tervezett
és tényleges adatainak összehasonlítása.
(Az adatokat a 1. sz. melléklet tartalmazza) 28
1.2.2. Deviza bevételek 31
1.3. Költségek 32
1.3.1. Mûködési költség 32
1.3.2. Tanácsadói díjak 34
2. Az ÁPV Rt-hez tartozó rendelt
vagyon, a vagyonváltozás okai 40
2.1. Az ÁVÜ és ÁV Rt-hez tartozó
állami vagyon alakulása az 1995. évi XXXIX.
törvény hatályba lépéséig 40
2.2. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ
Részvénytársasághoz tartozó rendelt vagyon 42
2.3. AZ ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon
változása 1995. évben 44
2.3.1. Állami vállalatok 44
2.3.2. Társaságok 44
2.3.3. Elvont, átvett, vásárolt, végelszámolási
maradvány vagyon 45
2.3.4. Az ÁPV Rt. által alapított társaságok 45
2.4. Az 1995. évi XXXIX. törvény által
elõírt vagyonátadások és vagyonátvételek 46
2.4.1. A banki részvények átadás-átvétele 48
2.4.2. A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl
átvett vállalkozói vagyon 48
2.5. Az Állami Privatizációs Rt.-hez
tartozó, gazdálkodó szervezetekben
mûködõ rendelt vagyon 1995. december 31-én 50
2.6. Végelszámolás, felszámolás 51
2.7. Elvont, átvett, vásárolt eszközök 52
2.8. A vagyonnyilvántartás rendje 53
2.9. Az ÁPV Rt. ellenõrzõ szervezetei
által a rendelt vagyon nyilvántartására
vonatkozó vizsgálatok 55
3. Az értékesítési tevékenység 56
3.1. Szabályozási környezet 56
3.2. Az értékesítés összefoglaló adatai 58
3.3. A kiválasztott privatizációs tranzakciók 60
3.3.1. A MOL Rt. privatizációja 61
3.3.2. Gázszolgáltató társaságok privatizációja 68
3.3.3. Villamosenergia-ipari társaságok
privatizációja 74
4. Az egyszerûsített privatizáció érvényesülése
és jellemzõi 84
4.1. Az egyszerûsített privatizációs eljárás
és a kedvezményes privatizációs
technikákkal való értékesítés szabályozása 84
4.2. Az egyszerûsített privatizáció értékesítési
folyamata 86
4.3. Ágazati jellemzõk az egyszerûsített privatizációban 87
5. Az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és azok teljesülése 89
5.1. A központi költségvetési és egyéb kötelezettségek 89
5.2. Az 1995. évi privatizációhoz kapcsolódó
kötelezettségvállalás 90
5.3. Az 1989. évi XIII. törvény szerinti,
az önkormányzatok részére a belterületi
földek értéke alapján fennálló kötelezettségek 94
5.4. Az önkormányzatok részére alapítói
jogon járó követelések 100
5.5. Társaságoknak járó 20 %
("Privatizációs Ellenérték Hányad") 101
5.6. Gáz- és áramszolgáltató társaságok
vagyonából az önkormányzatokat
megilletõ részesedések 103
5.7. A társadalombiztosítási önkormányzatok
számára járó vagyonátadás 104
5.8. A garanciális, szavatossági, kezesi
kötelezettségvállalások rendjére
vonatkozó belsõ szabályzat 105
6. Reorganizációs kiadások, valamint
befektetések alakulása, a borsodi
kohászat válságkezelésével kapcso-
latos feladatok ellátása 106
6.1. Reorganizációs kiadások 106
6.2. Társaságalapítások, befektetések
tervezése és alakulása 110
6.3. Befektetési alap létrehozása 112
6.4. Borsodi régió kohászatának
válságkezelése, a reorganizáció helyzete 113
7. Vagyonkezelési tevékenység 118
5
ÁLLAMI SZÁMVEVÕSZÉK
V-20-84/1996-1997.
Témaszám: 345
J E L E N T É S
az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.
1995. évi tevékenységének ellenõrzésérõl
I.
BEVEZETÉS, A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI
Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi
XXXIX. törvény alapján létesített Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ
Részvénytársaság (továbbiakban ÁPV Rt.) tevékenységének ellenõrzése az Állami
Számvevõszék feladata.
Az ellenõrzés az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységére terjedt ki. Tekintettel
arra, hogy az ÁPV Rt. 1995. júniusában alakult meg, a vizsgálat tartalmát
lefedõ folyamatokat a jogelõd (ÁVÜ-ÁV Rt.) szervezeteknél is vizsgálni
kellett; továbbá ahol annak racionalitása volt, az ellenõrzést ki kellett
terjeszteni az 1996. I. félévi tendenciákra is.
A vizsgálat középpontjában azon lényeges szabályozási területek álltak,
melyeket a törvény kiemelt fontosságúnak tekint. Így többek között az
ellenõrzés átfogta a vagyonvál-tozás folyamatát a bevételeket és kiadásokat a
kötelezettségvállalásokat, az értékesítési tevékenységet, a vagyonkezelést,
valamint az ellenõrzési rendszert.
Az ellenõrzött idõszak: 1995. év és 1996. I. félévig terjedõ idõszak.
Az ellenõrzés célja: annak megállapítása volt, hogy az ÁPV Rt. 1995. évi
tevékenysége megfelelt-e a törvényi elõírásoknak, a belsõ szabályzatoknak.
Hogyan alakultak a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások,
mi jellemezte a szervezet gazdálkodását. Hogyan változott az ÁPV Rt.-hez
tartozó rendelt vagyon, melyek voltak a vagyonvesztés okai. Mi jellemezte az
értékesítési folyamatot, ezen belül az egyszerûsített privatizációt. Hogyan
alakultak az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és ezek mennyire teljesültek. Mi
volt az ÁPV Rt. regionális válságkezeléssel kapcsolatos állami
szerepvállalása, miként alakultak a reorganizációs kiadások. Hogyan alakultak
a csõd-, felszámolás-, végelszámolási eljárások és milyen volt az Rt.
vagyonkezelési tevékenysége.
A vizsgálat kiterjedt a kötelezettségvállalásokon belül az 1989. évi XIII.
törvény 21. §-ában a belterületi földek értéke után járó vagyonátadásokra,
illetve az ezekre vonatkozó kötelezettségek részletes ellenõrzésére, valamint
a nem tranzakciós szerzõdésekhez kapcsolódó szakértõi tevékenység
átvilágítására.
Nehezítette a vizsgálatot a szükséges kormányzati döntés elhúzódása, így 1996
augusztusáig bizonytalan volt, hogy 1995. december 31-i idõponttal az alaptõke
leszállítást végrehajthatja-e a társaság. Ezért pénzügyi-számviteli
szempontból kérdéses volt, hogy a tõkeleszállítás elõtti vagy utáni adatbázis
képezze-e az ellenõrzés alapját. A Kormány 1097/1996. (IX. 17.) határozatával
döntött az alaptõke fenti idõponttal történõ leszállításáról és ezt követõen
állt a vizsgálat rendelkezésére végleges, könyvvizsgáló és közgyûlés által
elfogadott beszámoló.
A helyszíni vizsgálat során az Állami Számvevõszék megismerte az ÁPV Rt.
Felügyelõ Bizottsága által végeztetett belsõ ellenõrzési és az Etikai
Tranzakciós és Szerzõdés Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság által végzett
vizsgálatokat, melyek megállapításaira, következtetéseire e "Jelentés"
megfelelõ részein hivatkozunk.
II.
ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK
1. Összefoglaló megállapítások
1.1. Az ÁPV Rt. 1995. június 16-án jött létre. Addig a költségvetési
gazdálkodási rendben mûködõ Állami Vagyonügynökség és a társasági
szabályozás szerint mûködõ Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság egymás
mellett mûködött. A törvényalkotás (1995. XXXIX. tv.) elhúzódása, évközi
elfogadása elbizonytalanította a két privatizációs szervezetet és ez azzal
járt, hogy mind a privatizációban, mind a vagyonkezelésben a folyamatok
lelassultak. Az új utódszervezet, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ
Rt. nehézkesen alakult ki.
1.2. Az ÁPV Rt.-t létrehozó törvény elõírta, hogy a hozzárendelt vagyont
megtestesítõ az ÁPV Rt. könyveiben szereplõ eszközöket az alaptõke
leszállításával az alapító okirat egyidejû módosításával kell kivezetni. Az
alaptõke leszállításának végsõ határideje 1997. január hó volt. A
tõkeleszállítást, nem várva meg a jelzett határidõt
- helyesen - 1995. december 31-i dátummal végrehajtották. Így az 1995. évre
vonatkozó beszámolóban az ÁV Rt. által kezelt vagyont az ún. "saját
vagyonban rendelt vagyonként", az ÁVÜ által kezelt vagyont "rendelt
vagyonként"-, párhuzamosan tartották nyilván. Az alaptõke leszállítása során
a rendelt vagyont az ÁPV Rt. könyveibõl nyilvántartási értéken, vagyonleltár
alapján kivezették. Az ÁPV Rt.-nél a tõkeleszállítást követõen a jegyzett
tõke értéke 9,9 milliárd Ft, az eszközök összértéke 11,1 milliárd Ft,
(amelybõl 2,7 milliárd Ft a mûködést szolgáló alapvetõen tárgyi eszköz a
többi bankszámla pénz). Az 1995. gazdasági év nyitó adatai szerint a
gazdálkodó szervezetek száma összesen 1332; nyilvántartott állami tulajdonuk
1711,2 milliárd Ft; a privatizálható vagyon pedig 1201 milliárd Ft volt. Az
ellenõrzés során az 1995. évi nyitó adatok nem egyeztek az 1994. évi záró
adatokkal, a vagyonkimutatás nem teljesítette a folytonosság követelményét.
Az ÁPV Rt.-hez tartozó rendelt vagyon körét törvény és a törvényben
hivatkozott más jogszabályok határozzák meg. Az ÁPV Rt. megalakulásakor az
ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon nagyságát nem határozták meg sem abban a
vonatkozásban, hogy mennyi az a rendelt vagyon ami az ÁV Rt-tõl, s mennyi az
ami az ÁVÜ-tõl kerül állományba; sem atekintetben, hogy mekkora az a vagyon
ami más, a törvényben meghatározott szervezetekbe átkerül, illetve amit más
intézménynek át kell adniuk. A rendelt vagyon nagysága még ma sem tekinthetõ
meghatározottnak, mivel a vagyonátadások-átvételek néhány területen még ma
sem lezártak. Ugyanakkor jelentõs elõrelépés, hogy a privatizációs folyamat
során elsõ ízben készült az állam privatizációs szervezetekre bízott
vagyonának egészére olyan kimutatás, amelyet könyvvizsgáló a számviteli
törvény alapján ellenõrzött. Az 1995. év folyamán az ÁPV Rt.-nél a vagyon
változása nyomonkövethetõ. Veszélyezteti a privatizáció átláthatóságát, a
privatizációs bevételek állami ellenõrzését, hogy az ÁPV Rt. jogelõdei 1995.
végéig 13 társaságba apportáltak vagyont (a lehetséges privatizációs
bevételek terhére), és ezzel 22,4 milliárd Ft értékben tulajdonosi
részesedéssel rendelkeztek. Ez az érték a még esedékes cégbejegyzést
követõen az 1995. évi tõkeemeléssel már eléri a 30 milliárd Ft-ot. Az Állami
Vagyonkezelõ Rt. ezeket a társaságokat (a borsodi térségben mûködõk
kivételével) különbözõ társasági tulajdonrészek apportálásával hozta létre.
Ezzel a lépéssel az állami tulajdonú társasági részesedések privatizációja
és privatizációs bevétele kikerült az állami tulajdonos hatókörébõl.
1.3. Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995.
évi XXXIX. tv. elõírta, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való
gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon
értékesítésével és hasznosításával összefüggõ bevételeket és kiadásokat. Az
erre szolgáló nyilvántartási rendszert a privatizációért felelõs tárca
nélküli miniszternek kellett elõterjesztenie a törvény hatályba lépését
követõ 60 napon belül. A nyilvántartási rendszert az ÁPV Rt. igazgatósága
közel 6 hónapos késedelemmel terjesztette fel jóváhagyásra, így azt a
miniszter 1996. február 1-jei dátummal tudta jóváhagyni. A miniszteri
utasítás elõírta, hogy a nyilvántartás elveirõl, a nyilvántartási
feladatokról, azok végrehajtásáról vezérigazgatói utasítás rendelkezzen.
Ennek elõfeltétele volt - a törvényi szabályozás elõírásának megfelelõen -
az ÁPV Rt. nyilvántartási és beszámolói kötelezettségeinek a számviteli
törvénytõl eltérõ sajátosságait tartalmazó kormányrendelet elkészítése. Ezt
követõ 30 napon belül kellett volna kiadni a vezérigazgatói utasítást. A
kormányrendelet azonban csak 1996. június 19-i hatállyal jelent meg, így
1995-ben e téren elõrelépés nem lehetett.
Egy 1996. május végi ügyvezetõségi határozat ugyan rendelkezett a rendelt
vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos bevételek és kiadások
kimutatásairól (pénzforgalmi szemléletben készült azaz a pénzügyileg
teljesült tételeket kellett elszámolni), de nem rendelkezett a saját vagyon
és a rendelt vagyon hasznosításának bevételei és kiadásai közötti
összefüggések szabályozásáról Emiatt nem lehet a számviteli törvény
elõírásainak megfelelõ idõbeli és a költségviselõkre vonatkozó egyezõségeket
pontosan megteremteni. Következésképpen nem megfelelõ a controlling
tevékenység sem, ezért a költséggazdálkodás gyenge színvonalú volt, az ennek
alapját képezõ nyilvántartások pontatlansága miatt.
1.4. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon alakulása a Kincstári Vagyonkezelõ
Szervezet (késõbb: Kincstári Vagyoni Igazgatóság) és a privatizációs
szervezet közötti törvényben elõírt feladatok megoldatlansága miatt is
bizonytalan volt és jelenleg is az.
A törvényi szabályozás szerint elõírt vagyonátadások és vagyonátvételek
közül nem rendezett a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl átadandó
vállalkozói vagyon kérdése. A privatizációs törvény nem határozza meg
pontosan, hogy mit kell vállalkozói vagyonnak tekinteni. Ebben
véleménykülönbség van az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI)
között. Így a KVI mint átadó - a PM irányítása mellett - maga dönti el, hogy
mit tekint átadandó vállalkozói vagyonnak. Az 1995 júliusában a KVI-nél
lévõ mintegy 78 milliárd Ft értékû ingatlancsoportból a volt szovjet,
illetve munkásõr ingatlanokat adták át 20 milliárd Ft értékben. A vagyon
átadás-átvételére elõírt határidõt e tekintetben sem tudták tartani.
Nem rendezett az állami vagyon mûemlékállományának besorolása a kincstári
vagyoni körbe. A 2248/1995. kormányhatározat írta elõ, hogy az állami vagyon
mûemlékállományát be kell sorolni a "kincstári" vagyoni körbe. A végrehajtás
határideje 1995. szeptember 30. volt. A felmérés nehézkesen halad, az
átadást még nem zárták le.
1.5. A vonatkozó kormányhatározat szerint az ÁPV Rt.-nek a
társadalombiztosítás részére 1995. december 31-ig legalább 55, legfeljebb 65
milliárd Ft. vagyont kellet volna átadni. A tényleges vagyonátadás 10,6
milliárd Ft volt és ez még ennyi volt 1996 júniusában is. Az ÁPV Rt.
kötelezettségét annak ellenére nem teljesítette, hogy e célra már 1995-ben
54 milliárd Ft névértékû társasági és egyéb vagyont különített el, illetve
jelölt ki átadásra.
1.6. Az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetekben lévõ rendelt vagyon
értéke 1995. december 31-én 1303,2 milliárd Ft. Az állami tulajdonú vagyon
értéke a gazdálkodó szervezetek eredményessége alapján 18,2 milliárd Ft-tal
nõtt. Az állami vállalati körbe tartozó 420 vállalatból 311 felszámolás, 100
végelszámolás alatt volt és összesen csak 9 mûködik. A nyilvántartott 779
társaságban az állami tulajdon 1176,4 milliárd Ft. A mûködõ társaságok száma
648, a hozzájuk tartozó vagyon
1160 milliárd Ft. A társaságok közül felszámolás alatt 99, végelszámolás
alatt 32 volt. 1995 végén az állami vagyon 17 %-a volt 100 %-ban állami
tulajdonú társaságokban, a 25 %-nál kisebb állami tulajdoni hányadú
társaságok részaránya pedig
45 % volt. A hozzárendelt vagyon nyilvántartása a könyv szerinti saját
tõkeértéken történik. Azoknál a társaságoknál, ahol rendelkezésre áll az
1995. évi mérlegadat, ott az ennek megfelelõ érték, ellenkezõ esetben a
legutoljára rendelkezésre álló mérlegadat szerepel. Ebbõl az eltérésbõl
következõen a nyilvántartási adatok nagyságrendi információként mutatják
csak a valós értéket. Különösen megtévesztõ eredményhez vezethet ez a
felszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek adatainak feldolgozásánál.
1.7. Az ÁPV Rt. 1995. évi értékesítési folyamataival szemben a törvényi
szabályozás fõbb privatizációs követelményként a gazdálkodás
hatékonyságának növelését, a szükséges tõkeemelés biztosítását, a gazdasági
szerkezetváltás ösztönzését, a hazai tõkepiac fejlesztését, a hazai
vállalkozók tulajdonszerzésének támogatását, munkahely-megõrzést,
munkahelyteremtést, dolgozói tulajdonszerzést írt elõ. A megvalósult
értékesítések során az adott gazdasági társaságoknál tõkeemelés nem történt,
döntõen nem a hazai vállalkozók szereztek tulajdont, a munkahelyteremtés, a
munkahely megõrzés helyett szinte minden társaságnál rövidebb-hosszabb idõn
belül létszámleépítés történik, fejlesztési kötelezettségvállalás nincs.
1.8. Az ÁPV Rt. létrejöttét megelõzõen - 1995. I. félévében - a privatizációs
bevételek elhanyagolható mértéket értek csak el. Az ÁPV Rt. értékesítési
tevékenységében a fõ motivációt a minél elõbbi árbevétel elérése, azaz a
költségvetési bevétel biztosítása jelentette. A Kormány ezen követelménye
végig nyomon követhetõ a privatizáció elõkészítésével és lebonyolításával
kapcsolatban készült igazgatósági elõterjesztésekben és tükrözõdik a
meghozott határozatokban is. Az elõterjesztések nem helyeznek kellõ
hangsúlyt az adott társaságok szakmai érdekeire.
A költségvetési bevétel biztosítására rövid idõ állt rendelkezésre. Ezért az
egyes tranzakciók lebonyolítására is igen szûk határidõket írt elõ önmagának
az ÁPV Rt. Ennek következetében az értékesítés elõkészítése, lebonyolítása
nem felelt meg annak a közgazdaságilag is indokolt igénynek, hogy az egyes
kapcsolódó területeket, a fontos stratégiai ágazatok közötti
összefüggéseket, visszacsatolási pontokat kiemelve átfogó hatásvizsgálatok,
értékelések támasszák alá a választott privatizációs megoldást.
Nem helyettesítette ennek hiányát az sem, hogy az egyes adás-vételi
szerzõdésekben elõírták pl. a hosszú távú együttmûködési megállapodások
megkötését, mivel annak fõbb tartalmi sarokpontjait nem határozták meg. Így
adott esetben már az új, külföldi tulajdonos érdekei kerülhetnek elõtérbe a
hazai érdekekkel szemben.
1.9. Az értékesítések elõkészítése nem volt kellõen megalapozott. Ezt
bizonyítja az a tény is, hogy azon társaságok esetében, ahol a privatizációs
koncepcióról a Kormánynak kellett döntenie a Kormány arra kényszerült, hogy
határozatát - rövid idõn belül - többször módosítsa. (Ez történt a MOL Rt.,
a gáz- és áramszolgáltatók privatizációjára vonatkozó kormányhatározatok
esetében). Jobb elõkészítéssel, megalapozottabb privatizációs koncepcióval
mindez elkerülhetõ lett volna.
Az értékesítéseknél nem minden esetben az igazgatóság testületi döntése
volt a meghatározó. Van példa arra is, hogy az igazgatóság elnöke egy
személyben tett olyan lépést, mellyel a privatizáció további folytatását
biztosította, illetve ezzel annak további irányát is meghatározta. Más
esetben pedig az érdemi döntések egy részét a pályázatokat értékelõ
bizottság hozta meg.
Az ÁPV Rt. vezérigazgatója által 1995. november 15-én kiadott és hatályba
lépett vezérigazgatói utasítás szabályozza az értékesítési eljárásról szóló
emlékeztetõk tartalmi és formai kellékeit. A vizsgálat körébe vont
tranzakciók esetében vagy nem készült emlékeztetõ, vagy a vezérigazgatói
utasítás elõírásainak csak minimális mértékben felelt meg. Az igazgatóság -
melynek tagja a vezérigazgató - az elkészült emlékeztetõket jóváhagyólag
tudomásul vette annak ellenére, hogy azok tartalma az utasításnak nem felelt
meg.
1.10. Az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységében, elért bevételében meghatározó volt
az energia szektorban megvalósított privatizáció. Az energiaipar
privatizációjának koncepcióját az ÁV Rt. már 1994-ben kidolgozta, amely
három - MOL Rt., gázszolgáltató társaságok, valamint MVM Rt. és társaságai -
vállalatcsoport értékesítését jelentette. A Kormány 1994 decemberében
mindhárom vállalatcsoport privatizációjáról döntött, külön-külön
határozattal.
A privatizáció elõfeltétele a gázár rendezése, (ez mindegyik vállalatcsoport
szempontjából meghatározó) amelynek a Kormány által elõírt határideje 1995.
január 31. volt. Ezzel szemben féléves késéssel, 1995. augusztus 4-én jelent
meg a határozat a gázárakról. Csak ezt követõen kezdõdhetett meg a
privatizáció érdemi elõkészítése, lebonyolítása.
A MOL Rt. részvényeinek közel 30 %-át értékesítették pénzügyi befektetõk
részére. Eredetileg a koncepció szakmai befektetõkkel számolt, de mivel a
befektetõk csak a MOL Rt. többségi tulajdoni hányadának megszerzésében
voltak érdekeltek, a Kormány a pénzügyi befektetõknek történõ értékesítés
mellett döntött. Így maradhatott a MOL Rt. egységes nemzeti olajtársaság.
Az elõkészítés hiányosságát mutatja az, hogy a privatizáció konkrét
eljárását meghatározó kormányhatározatot követõen derült csak ki, hogy az
eredetileg szakmai befektetõk körében tervezett értékesítés nem valósítható
meg. Az ÁPV Rt. a tranzakció késõbbi idõpontra halasztását - a kedvezõbb ár
elérése érdekében - nem vállalta, mivel akkor nem tudott volna eleget tenni
annak a feladatnak, hogy a tranzakcióból mihamarabbi bevételhez juttassa a
költségvetést.
A privatizáció 110 %-os árfolyamon történt, a tulajdonosi struktúrát
változtatta meg, tõkebevonást nem eredményezett és ebbõl következõen likvid
forrást sem biztosított a MOL Rt. számára.
A gázszolgáltató társaságok esetében a Kormány arról döntött, hogy az öt
vidéki gázszolgáltató társaság - DÉGÁZ, ÉGÁZ, KÖGÁZ, TIGÁZ, DIGÁZ -
többségi,
50 %- + 1 szavazatnak megfelelõ tulajdoni hányadát szakmai befektetõknek
kell értékesíteni. Azt is elõírta, hogy az eladásra kínált többségi
részvénycsomagot a legmagasabb árajánlatot tevõ pályázó kapja.
A pályázati felhívás megjelenése és az adás-vételi szerzõdések aláírása
közötti idõszak rendkívül szûkreszabott volt, ennek következtében az ÁPV Rt.
típus szerzõdéseket készített. Ugyanezen idõ alatt történt meg az
elõminõsítés, a szerzõdések elõkészítése, a befektetõk tájékozódása, a
pályázatok értékelése, stb. Az ÁPV Rt. a határidõket maga alakította ki
azzal a szándékkal, hogy az 1995. évi privatizációs bevételét biztosítsa és
így eleget tudjon tenni költségvetési befizetési kötelezettségének.
Az öt gázszolgáltató társaság eladási ára mintegy 74 milliárd Ft volt és az
eladó Magyar Állam a vevõk részére nem támasztott sem tõkeemelési, sem
fejlesztési kötelezettséget.
A villamosenergia-ipari társaságokat érintõen a Kormány úgy döntött, hogy az
ÁPV Rt. tulajdonában lévõ részvényeket, az 1 db speciális részvény
kivételével szakmai befektetõk részére kell értékesíteni, valamint a
befektetõknek elõvásárlási jogot kell biztosítani az 50 %- + 1 szavazat
elérésére az áramszolgáltatóknál és azon erõmûveknél, ahol tõkeemelési
kötelezettséget nem írtak elõ. A megkötött szerzõdések alapján a
villamosenergia-ipari társaságok értékesítése 185,4 milliárd Ft bevételt
eredményezett.
Az értékesítés lebonyolítására négy hónap állt az ÁPV Rt.-nek rendelkezésre.
A szoros menetrend elkerülhetõ lett volna, ha az év elsõ felében az
elõkészületeket megkezdik. Így többek között azzal, hogy a tanácsadókkal a
szerzõdéseket idõben megkötik, az átvilágítások elkészülnek és legfõképpen a
privatizáció lebonyolításában jelentkezõ - 1995. februárban feltárt -
problémák Kormány elé vitelét nem halogatják júniusig.
A privatizáció úgy történt meg, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága 1995 december
végéig nem tárgyalt olyan átfogó elõterjesztést, amely bemutatta volna az
iparág privatizációjához kapcsolódó szakmai kérdések, - mint pl.
energiaellátás, szállítás biztosítása, az ország villamosenergia ellátásának
biztonsága - megnyugtató rendezését. A Kormány egyes erõmûvi társaságoknál
tõkeemelési kötelezettséget írt elõ. A társaságok esetében az adás-vételi
szerzõdések e követelmény konkrét megfogalmazását nem tartalmazzák.
1.11. A privatizációs törvény a versenyeztetés mellõzését lehetõvé teszi
részvénycsere esetében. A vizsgált tranzakciók körében egy ilyen eset volt.
A részvénycsere keretében az állami tulajdonú Titán Rt. és Tisza Rt.
részvényeit átadták az állami tulajdonban lévõ MBFB Rt.-nek, vagyis nem
történt magánosítás. Ezzel a két cég privatizációját kivonták a törvény
hatálya alól és a magánosítást az MBFB szabad belátására bízták.
1.12. Az ÁPV Rt. 1995. júliusától 1996. november végéig az egyszerûsített
privatizációs formában 72 társaságot értékesített. Az eladott állami
tulajdon hányadának névértéke 9,4 milliárd Ft, amely az összes
értékesítésnek közel 3 %-a. Az értékesítés vételára 4,8 milliárd Ft, amely
átlagosan a névérték 51 %-a s ez jóval elmarad az összes értékesítés
árfolyamától. Ennek oka, hogy az egyszerûsített privatizációban résztvevõ
társaságok portfoliója nem a versenyszféra hatékonyan mûködõ, eredményesen
gazdálkodó szervezeteibõl tevõdik össze, hanem az egyensúlyzavarokkal
küszködõ kritikus piaci helyzetû, vagyonfelélést folytató körbõl ered.
Többségüknél a privatizációs kísérletek is eredménytelenül zárultak. Az
egyszerûsített privatizáció nem teljesen váltotta be a hozzáfûzött
reményeket. A programba mindössze 121 társaság került be és 72 adás-vételi
szerzõdést írtak alá. Az egyszerûsített privatizációs technika gyorsasága
sem igazolódott. Az azonban tény, hogy az értékesítés 99 %-a készpénz volt.
1.13. Az ÁPV Rt. bevétele 1995-ben 481 milliárd Ft volt, amely a tervezett 2,3
szorosa. Ebbõl a privatizációhoz kapcsolódó készpénzbevétel 438 milliárd
Ft, amelynek döntõ többsége a kiemelt energiaszolgáltatók privatizációjából
ered. A készpénzbevétel 73 %-át ezen társaságok értékesítése adta. Az 1995.
évi kiadások összesen 42,5 milliárd Ft-ot értek el. A kiadás egyes tételei
meghaladják, mások elmaradnak a tervezett értéktõl, összességében azonban a
tervezetthez képest nincs érdemi eltérés.
A privatizációs bevételek és kiadások alakulása lehetõvé tette, hogy az ÁPV
Rt. a költségvetéssel szembeni 150 milliárd Ft-os fizetési kötelezettségét
teljesítse úgy, hogy 134 milliárd Ft. befizetés 1995. december 28-án
teljesült. 1996. januárjában további 100 milliárd és még további 92 milliárd
Ft-ot is átutaltak a költségvetésnek. Így az 1995-1996. évre tervezett
összesen 250 milliárd Ft költségvetési bevételt is elérték.
1.14. Az ÁPV Rt. 42,5 milliárd Ft összes kiadásán belül 4,1 milliárd Ft
mûködési,
5,5 milliárd Ft pedig a privatizációval kapcsolatos költség. A
privatizációhoz kapcsolódó költségek túlnyomó többsége az állami vagyon
értékesítéséhez kapcsolódó tanácsadói díj, melynek nagy része az ÁPV Rt.
elõdszervezeteihez kötõdik, hiszen az azokra vonatkozó szerzõdéseket az ÁVÜ,
illetve az ÁV Rt. kötötte.
A tanácsadói díjak elszámolása terén kialakult helyzet hibákkal terhes. A
társaságnál alkalmazott költségbontás nem teszi lehetõvé a tanácsadási
tevékenységre felmerült költségek elkülönítését az egyéb nem tanácsadás
jellegû költségektõl, mivel a számviteli politika nem határozta meg ezen
költségek körét és tartalmát. Ennek hiányában a számviteli
nyilvántartásokban a tényleges tanácsadási tevékenységre történõ
kifizetések, illetve elszámolt költségek nem rendelhetõek egyértelmûen
fõkönyvi számlákhoz. A tanácsadási tevékenységre 1995. évben elszámolt
költségek tényleges összege az ÁPV Rt. által kimutatott 3,1 milliárd Ft
helyett 4,9 milliárd Ft. Ez a különbözet tükrözi az elszámolási,
nyilvántartási rendszer problémáit, de az eredményt nem érinti, mert a
különbözõ költségek belsõ arányeltolódásáról van szó. Az
ÁPV Rt.-nél egyidejûleg kellett alkalmazni a kettõs és az egyszeres
könyvvitelt; a társaság a két könyvviteli rendszer közötti "átjárást" nem
valósította meg. Az ÁPV Rt. könyvvizsgálója is rámutatott az ebbõl fakadó
bizonytalanságokra.
1.15. A garanciavállalások eljárási rendjét másképpen értelmezik a
Pénzügyminisztériumban és az ÁPV Rt.-nél. A pénzügyminiszterrel
egyetértésben vállalható szavatossági, felelõsségi értelmezés kérdésében
eltért a pénzügyminiszter és a privatizációs miniszter álláspontja, így e
kérdésben nem született megállapodás a két miniszter között és ez a mai
napig rendezetlen.
A privatizációs törvény elõírja, hogy "Az ÁPV Rt. a kezesség vállalását,
vagy szavatossági felelõsséget eredményezõ döntését megelõzõen... köteles a
pénzügyminiszter egyetértését megszerezni, értékhatárra tekintet nélkül". A
vizsgált tranzakciók többségénél a szükséges elõzetes pénzügyminiszteri
egyetértést nem szerezték meg, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter 1995.
március 4-én - a tárca nélküli miniszterhez - írt levele alapján a
vezérigazgató úgy intézkedett, hogy az elõzetes egyetértést minden esetben
az igazgatósági elõterjesztés elõtt be kell szerezni, írásban.
A PM garancia levelek túl általánosak, minden konkrétum nélküliek, vagy
utólag tudomásul veszik a megkötött szerzõdést vagy "kifogást nem emelnek"
ellene. Van példa arra, hogy csak a részvényvásárlási szerzõdéstervezetben
rögzített szavatosságvállalással kapcsolatban nem emelt kifogást a PM, a
végleges szerzõdésben rögzítetteket nem is látva. Így a garanciavállalások
összegszerûségének kontrollja a PM részérõl nem biztosított.
A garanciális, szavatossági és kezességi kötelezettségvállalások rendjére
belsõ szabályozás nincs az ÁPV Rt.-nél. (A két jogelõd szervezetnél
ugyanakkor már volt.)
1.16. 1995. december 31-én a privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó
garanciavállalások összege 393,77 milliárd Ft volt, 1996. június 30-án a
különbözõ jogcímû garanciavállalások 398 milliárd Ft-ot értek el. Ebbõl 363
milliárd Ft a nagyprivatizációkhoz, tehát gyakorlatilag az 1995. évi
privatizációs tevékenységhez kapcsolódó kötelezettségvállalás. Az
elõdszervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt.) garanciavállalása mintegy 35 milliárd Ft
értékû volt. A privatizációhoz kapcsolódó ún. jogszavatossági helytállás
értéke a magyar jog szerint az adás-vétel tényével összefüggésben - amely
azt jelenti, hogy a szolgáltatás, az értékesítés tárgya jogi szempontból
"hiánymentes", azaz a vevõ tulajdonszerzése jogi akadályokba nem ütközik, a
rendelkezési jog nem korlátozott a vagyon per- és tehermentes - általában a
teljes vételár nagysága. Az elõzõ nagy összeg tehát az eladónak a
szerzõdések összegével megegyezõ potenciális szavatossági felelõsségét
tükrözi. A kereskedelmi és környezetvédelmi szavatosságokra ugyanakkor a
szerzõdésekben külön is kikötöttek maximális felsõ korlátokat.
Az ÁPV Rt. alaptevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségvállalások beváltási
valószínûsége azonban egész más nagyságrendeket jelent. Az eddigi tényleges
garanciabeváltások azt valószínûsítik, hogy elfogadható az ÁPV Rt. azon
becslése, hogy a 398 milliárd Ft-os összes kötelezettségvállalásból mintegy
41 milliárd Ft az, amelyet beválthatnak. Ez a 41 milliárd Ft is az egyedi
bekövetkezések valószínûsége alapján több évre eloszlik, az ÁPV Rt. 1995.
évi beszámolójában az év végi hasonló adat 39,5 milliárd Ft volt. A
költségvetési törvény 1996-ra 10 milliárd Ft-ot irányzott elõ folyó
garanciális kifizetésekre az ÁPV Rt. számára. Ezen túlmenõen az ÁPV Rt. 25
milliárd Ft tartalékot képzett a jövõbeni kötelezettségeinek fedezetére.
1.17. A nem tranzakcióhoz kötõdõ pályázatok eljárási rendjét vezérigazgatói
utasítás szabályozza, amely tartalmazza a szerzõdéskötés elõírásait. Nem
tartalmaz azonban eléggé konkrét és szabatos elõírásokat, csak a fõbb
tennivalókat. Ez lehetõvé tette, hogy a szerzõdéskötést elõkészítõnként
egyénileg értelmezzék. Nincsenek elõírva a kötelezõen betartandó tartalmi,
formai követelmények, több esetben az egyes igazgatóságok nem tartották be a
vezérigazgatói utasításban rögzítetteket, pld. az idegen nyelvû szerzõdések
mellé nem csatolják a hiteles fordítást, pedig ezt az utasítás elõírja.
A privatizáció lebonyolításához 1995. évben igénybe vett tanácsadó cégek
jelentõs hányada még az ÁV Rt. által - 1993-ban - megkötött szerzõdések,
vagy azok módosítása alapján dolgozott. Bár az 1995. évi privatizáció
megkezdését megelõzõen foglalkoztak a tanácsadók versenyeztetésének
gondolatával, de az évekkel ezelõtt kötött szerzõdések a tanácsadók számára
olyan általános elkötelezettségeket tartalmaztak, hogy az ÁPV Rt.
kényszerpályára kerülve, a szerzõdések módosítása, vagy újbóli megkötése
mellett döntött (pl. a villamosenergia ipari társaságoknál,
gázszolgáltatóknál, MOL Rt-nél).
A privatizáció lebonyolítása során egyre nagyobb hányadot képviselnek azok a
döntést igénylõ kérdéseket tartalmazó dokumentumok, melyek kizárólag angol
nyelven készülnek és ezek kerülnek a döntésre jogosult testület elé. Ezek a
dokumentumok idegen nyelven speciális, többrétû szakmai tényeket
tartalmaznak. Nem biztosítható, hogy a döntésre jogosultak angolul minden
ilyen ismeret birtokában legyenek. Ennek alapján nem zárható ki a döntést
hozó testület tévedési lehetõsége.
1.18. Az állami vállalatok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. tv. szerint
az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplõ belterületi föld értékének
megfelelõ üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti helyi önkormányzatot
illeti meg. Az ÁPV Rt. ezen címen - 1995. december 31-én meglévõ és 1996.
június 30-án is fennálló - a vagyonrészek névérték adatainak
figyelembevételével összesen 36,7 milliárd Ft kötelezettséget tartott
nyilván.
Az ún. átalakulási törvény ezen elõírása az eltérõ értelmezések
következtében
- amelyre a törvény szövege kétség kívül lehetõséget adott - viták, majd az
önkormányzatok és vagyonkezelõ szervezetek közötti peres eljárások
kiindulópontja lett. A jogelõd szervezetek gyakorlata az volt, hogy a
belterületi földértéknek megfelelõ önkormányzati részesedést arányosítással,
egy képlet segítségével csökkentett mértékben állapították meg.
Érvrendszerük alapja, hogy ha az átalakuló vállalatok részvénymennyiségének
- jegyzett tõke - megállapítása során beszámítják a gazdálkodó szervezet
terheit, akkor ezt az önkormányzati vagyonrésznél is meg kell tenni, -
hiszen ha ez figyelmen kívül marad, a terhek csak az állami vagyonkezelõnél
jelentkeznek. Sõt a rossz gazdasági helyzetben lévõ vállalatoknál az
önkormányzat többségi, esetleg 100 %-os tulajdonosi részesedésre tehetne
szert és olyan esetek is elõfordulhatnának, hogy a belterületi földérték
nagyobb a saját vagyonnál, vagyis eleve lehetetlen a teljes földértéknek
megfelelõ részvényt kiadni.
Az önkormányzatok 1992-tõl egyre növekvõ számban indítottak pereket és
kereseteikben - a törvény betû szerinti értelmezésében - az átalakulási
vagyonmérlegben szereplõ földértékkel azonos összegû tulajdoni részesedés
megadását kérték. A peres eljárások 1995-re érték el a legnagyobb számot és
megközelítették a 20 milliárd
Ft-os perértéket. A vitában az 1995. november 9-én hozott felülvizsgálati
bírósági ítélet (Legfelsõbb Bíróság) hozott döntést, amely a Dunaújvárosi
Önkormányzat számára az önkormányzati értelmezés szerint ismerte el a
belterületi földek értékét. Ezt a döntést precedens értékûnek tekintette az
ÁPV Rt.
A jelzett kötelezettségállomány nem tekinthetõ megbízható adatnak, mert a
tartozások könyvszerinti értékek, járulékokat, késedelmi kamatot, osztalékot
nem tartalmaznak. A további bizonytalanságot az okozza, hogy a belterületi
föld értékek 10 %-át becsléssel állapították meg az alapdokumentációk
hiányosságai, bizonytalanságai miatt. Az év végi állományból az ÁPV Rt.
1996-ban 21,5 milliárd Ft-ot részvényekben és 15 milliárd Ft-ot készpénzben
látott teljesíthetõnek. A késedelmes vagyonátadás miatt éves 20 %-os
késedelmi kamattal a 15 milliárd Ft-os készpénzkötelezettség 21,2 milliárd
Ft-tal, a jegybanki kamat kétszeresével számítva pedig 81 milliárd Ft-tal
emelkedhet meg. E számításnak az ad létjogosultságot, hogy az alapul vehetõ
jogerõs bírósági ítéletek nem voltak egységesek a késedelmi kamat
mértékében, így is, úgy is született döntés.
Az önkormányzatokkal 1996-ban kötött több száz peren kívüli megállapodás
értéke 22,6 milliárd Ft volt. Ennek nagyobb része, mintegy 18 milliárd Ft
készpénzben való teljesítés, 4,6 milliárd Ft részvénykiadás volt. A
tanácsadónak kifizetett sikerdíj 643,3 millió Ft és a kapcsolódó ÁFA
összesen 804,1 millió Ft volt. A vizsgálat idõszakában nem pontosan volt
megállapítható, hogy mennyi a még nem teljesített önkormányzati igények
pénzügyi vonzata, mert nem állt rendelkezésre a ki nem adott és a meglévõ
részvények, üzletrészek cégenkénti állománya és az önkormányzatok esetében
alkalmazandó késedelmi kamatok mértéke.
Az ÁPV Rt.-nek saját kimutatása szerint az önkormányzatok részére alapítói
jogon járó követelések címén fennálló tartozása 4,6 milliárd Ft. Ugyanakkor
tény az információs rendszer alkalmatlan volt ezen kötelezettségekkel
kapcsolatos hiteles adatok szolgáltatására.
1.19. Az ún. önigazgató vállalatokat az átalakulásukat követõen lebonyolított
értékesítés után a bevételek 20 %-a illeti meg ("privatizációs ellenérték
hányad"). A késedelmi kamatok nélkül mintegy 25 milliárd Ft értékû ez a
becsült kötelezettség. Ez a jelzett jogcím szempontjából számbajöhetõ cégek
lehetséges követeléseit jelenti és nem a konkrét bejelentett igényeket. Ez a
fajta tartozás szintén az átalakulási törvényhez nyúlik vissza, mert az írja
elõ, hogy az ún. önigazgató vállalatok (vállalati tanács) átalakulását
követõen az értékesítés után illeti meg a társaságokat a visszafizetés. A
kötelezettségek teljesítése függõben van, mert a tényleges végrehajtás a
gyakorlatban elmaradt (pl. egyezségek kötése, pályáztatás lebonyolítása).
1.20. Az áram és gázszolgáltató társaságok vagyonából az önkormányzatokat
megilletõ részesedések értéke 1996. június 30-án az ÁPV Rt. nyilvántartása
szerint 47,1
milliárd Ft volt. A részvények egymás közötti felosztásában 1995. november
30-ig kellett volna a szolgáltatók mûködési területén lévõ önkormányzatoknak
megegyezniük. A határidõ elmulasztását formai, jogi hibák okozták. Ott sem
történt meg azonban a vagyonátadás, ahol minden szabályszerû volt, pl. a
DÉGÁZ Rt. esetében.
1.21. Az ÁPV Rt. 1995. év során 8,9 milliárd Ft-ot folyósított
reorganizációra. Ebbõl 7,2 milliárd Ft kiadás a borsodi térség kohászatának
feljavítására irányult. A reorganizációs kiadások valóságos nagyságának
megállapítását nehezíti, hogy az egyes tranzakciók idõszaki ráfordításainak
költségbesorolása nem következetes, esetenként ellentmondó. Az ÁPV Rt. nem
alakította ki azt a rendszert, amely a költségvetési törvényben (1996-tól),
valamint a saját pénzügyi tervében szereplõ reorganizációs keretek
felhasználását koordinálja és biztosítja a ráfordítások törvényben
szabályozott engedélyezési és hatásköri mechanizmusának betartását. A
kormányhatározatok által vezérelt borsodi kohászati reorganizáció - idõnként
lassú, késõbb gyorsuló ütemben - a kormányhatározatoknak megfelelõen folyt.
A technológiai váltás megtörtént és a kormányhatározatokon alapuló
fejlesztés pénzügyi lezárása már tervezhetõ.
A reorganizáció keretében a Drótáru és Drótkötél Ipari Kereskedelmi Kft-nek
kormányhatározat alapján 200 millió Ft környezetvédelmi támogatást utaltak
át. Ezt a meghatározott céltól eltérõen nem a Felsõzsolcai Zagytároló
felszámolására fordították, hanem az 51 %-ban privatizált társaság
technológiai fejlesztését szolgálta. Az állami támogatás utalásának és
felhasználásának módja miatt felmerült az ÁPV Rt. érintett vezetõjének
személyi felelõssége, amelynek megalapozása további információt és
vizsgálatot igényel.
1.22. Az ÁPV Rt. vagyonkezelési tevékenysége a vizsgált idõszakban elenyészõ
volt. Az alapvetõ gondok a jogelõd szervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt.) által kötött
vagyonkezelési szerzõdésekhez kapcsolódnak. Az ÁVÜ 1991. decemberében kötött
a Co-Nexus Gazdálkodási és Pénzügyi Rt.-vel vagyonkezelési szerzõdést 3,9
milliárd Ft névértékû portfolió kezelésére. A vagyonkezelõ a teljes
tulajdonosi jogokat gyakorolhatta, s azt a kötelezettséget vállalta, hogy
1996. december 31-ét követõ 8 napon belül 4 milliárd Ft-ot készpénzben
fizet. A Co-Nexus Rt. vállalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A
vagyonkezelési szerzõdés fennállási ideje alatt számtalan, köztük ÁSZ
vizsgálat is felhívta az ÁVÜ figyelmét a szerzõdés teljesítésének
veszélyére. Érdemi intézkedés nem történt. Az ÁPV Rt. vezetése
megalakulásától kezdve, 1995. június 16-tól 1996. közepéig nem foglalkozott
a vagyonkezelési szerzõdés helyzetével, annak ellenére, hogy a 4 milliárd
Ft-os állami vagyon védelme ezt indokolta volna. Az ÁPV Rt.-nél a
vagyonkezelés kérdése sem elvileg, sem gyakorlatilag nem megoldott.
1.23. Az ÁPV Rt.-nél két ellenõrzési igazgatóság mûködik, az általuk végzett
vizsgálatok között minimális volt a tranzakciókhoz kapcsolódó ellenõrzések
száma. Az értékesítések területén végzett ellenõrzéseknél a vizsgálat az
adás-vételi szerzõdésben rögzített vevõi és eladói kötelezettségekre
irányult és nem foglalkozott a privatizáció lebonyolításának
szabályosságával.
Az elvégzett vizsgálatok nyomán érdemi intézkedések nem történtek. Ezt az
Állami Számvevõszék a helyszíni vizsgálat során és az ÁPV Rt.-nek átküldött
bejelentések kivizsgálásának utóéletén, a belsõ realizálás elmaradásával is
folyamatosan tapasztalja.
2. Következtetések
Az ÁPV Rt. megalakulásakor a törvény erejénél fogva átrendezõdõ vagyon
változásának meghatározásában lévõ nagyfokú bizonytalanság miatt, a rendelt
vagyon nagyságáról még ma is több vonatkozásban bizonytalan adatok vannak.
Ennek egyaránt oka a vagyon átadásának-átvételének lezáratlansága, a vagyoni
elemek minõségi megítélésében meglévõ nézetkülönbségek miatti rendezetlenség
(mit lehet forgalomképes, illetve forgalomképtelen vagyonnak tekinteni),
valamint az a jelenlegi gyakorlat, amely szerint a hozzárendelt vagyon
nyilvántartása könyvszerinti saját tõke értéken történik még akkor is, ha a
gazdálkodó szervezet felszámolás alatt áll. (Itt több száz szervezetrõl van
szó). Ez a vagyonérték pedig a valóságban lényegesebben alacsonyabb mint a
könyvszerinti érték.
Így még mindig nem zárult le az a folyamat, amely a mindenkori vagyonkezelõ
szervezetnél megalakulásuk óta tart, nevezetesen, hogy a mindenkori vagyon
nagysága nem határozható meg pontosan. Következésképpen a privatizálható és a
hosszabb ideig állami tulajdonban maradó vagyon csak nagyságrendben
mutatható ki. Tovább árnyalja ezt a képet az a több esetben kialakult
gyakorlat, amely különbözõ módszerekkel úgy csökkenti a privatizálható vagyon
nagyságát, hogy az egyes gazdálkodó szervezeteket kivonja a privatizációs
törvény hatálya alól és ezzel a privatizációs bevétel is kikerül az állami
tulajdonos hatókörébõl. Nem kívánatos, hogy az ÁPV Rt. ezeket a módszereket a
továbbiakban kövesse.
Az értékesítési folyamat elemzése azt mutatja, hogy az 1995. évi
"nagyprivatizációk" fõként az állami bevételek megszerzése tekintetében
voltak eredményesek, de nem tettek eleget azoknak a hosszabb távú - a
törvényi szabályozásban megjelenõ - követelményeknek, mint a tõkeemelés,
fejlesztési kötelezettségvállalás, munkahelyteremtés. Lényegében a
vagyonértékesítési folyamatot a rövidtávú - bár kétségtelenül fontos -
költségvetési érdeknek rendelték alá.
A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez különbözõ jogcímû garanciavállalások
kapcsolódnak. Az ebbõl fakadó kötelezettségek természetesen csökkentik az
állam privatizációs bevételeit. Az egyéb, de szintén törvényi szabályozáson
alapuló kötelezettségek elnagyolt kezelése, az ezzel kapcsolatos információk
elégtelensége egyaránt jelzi, hogy sem a mindenkori vagyonkezelõ szervezet,
sem a Pénzügyminisztérium nem ismerte fel e témakör jelentõségét. A
Pénzügyminisztériumnak e kérdésben játszott formai szerepe - hiszen a
garancia vállalásokat a vagyonkezelõ csak a pénzügyminiszter egyetértésével
teheti meg -, jelzi azt is, hogy nem tudatosult az sem, hogy ezen kérdések jó
vagy rossz megoldásának már nemzetgazdasági szinten is jelentõsége van. Ennek
következtében jelentõsen nõttek és tovább nõhetnek az állami terhek. Ezt jól
mutatja, hogy pl. az önkormányzatoknak járó belterületi földek ellenértékének
késedelmes átadása kedvezõ esetben 21 milliárd Ft, kedvezõtlen esetben
80 milliárd Ft plusz állami teher lehet.
A vizsgálat idõszakában még nem kezdõdött el a privatizációs ellenérték
hányad átadásának felgyorsítása pedig ennek becsült nagysága késedelmi kamat
nélkül is 25 milliárd Ft lehet, sõt még e kötelezettségek teljesítéséhez
szükséges elõfeltételek sem alakultak ki. Az összes kötelezettség eddig
kialakult nagyságrendje sürgõs intézkedések megtételét követeli meg.
A privatizációs tranzakciók nagy hányadában sokszorosan és régóta visszatér
az a gyakorlat, hogy a döntést igénylõ kérdéseket tartalmazó dokumentumok
kizárólag angol nyelven készülnek és kerülnek a döntésre jogosult testület
elé. Azon túlmenõen, hogy a döntésthozó testület tévedési lehetõsége
rendkívül megnõ, - hiszen sokrétû speciális ismeretek szükségesek az
információ kezeléséhez - nagymértékben romlik a privatizáció átláthatósága,
a társadalmi, parlamenti ellenõrzés lehetõsége pedig rendkívül megnehezedik.
Annak következtében, hogy az 1995. II. félévétõl mûködõ ÁPV Rt.-ben egyidõben
kellett alkalmazni a kettõs és az egyszeres könyvvitelt és e két rendszer
között az átjárás nem megfelelõen volt biztosított, továbbá a bizonylati
fegyelem és a számviteli politika hiányosságai együttesen ahhoz vezettek,
hogy nem kellõ megbízhatósággal mutatta ki az ÁPV Rt. az egyes tevékenységek
költségeit. Ez rontja a gazdasági folyamatok értékelésének lehetõségét és nem
a valóságnak megfelelõen mutatja be a költséghatékonyságot. Rá kell mutatni
arra is, hogy az elmúlt években az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium a
privatizációs szervezetnek a költségvetés zárszámadásához kapcsolódó adatait
illetõen jelentõs eltérésekkel mutatják ki, amelynek oka a számviteli
elszámolások nem zárt rendszere.
Az ÁPV Rt. tevékenysége a vizsgált idõszak alatt ellentmondásos volt. Számos
ponton nem felelt meg a követelményeknek. Nem volt megfelelõ a
vagyonkezelési tevékenysége, kötelezettségei teljesítésének kezelése, továbbá
az informatikai, köztük a számviteli rend mûködése hibákkal terhes volt.
Mûködésére rányomta bélyegét a "nagyprivatizációk" stratégiai kérdésének az
egyes privatizációs tranzakciók átláthatóságának megoldatlansága.
Megérett a helyzet a vagyoni struktúra, valamint a kötelezettségeknek
megfelelõ privatizációs és vagyonkezelési koncepció kidolgozására, a
végrehajtás jogi, szervezeti, személyi feltételeinek kialakítására, mert ez
az ÁPV Rt. tevékenysé- gének elõfeltétele és így biztosítható a társadalom és
az Országgyûlés számára az átláthatóság, valamint a szûk csoportérdekek
érvényesülésének elkerülése.
3. Ajánlások
A privatizációért felelõs tárca nélküli miniszternek:
1. Kezdeményezze a pénzügyminiszternél az ÁPV Rt. kormányhatározattal
jóváhagyott szervezeti és mûködési szabályzatában elõírt megállapodás
megkötését, amely a privatizációhoz kapcsolódó kezesség- és
szavatosságvállalás eljárási rendjét tartalmazza.
2. Követelje meg, hogy a kezesség- és szavatosságvállalás eljárási rendjére
vonatkozó megállapodás megkötéséig is az ÁPV Rt. igazgatósága tegyen eleget a
privatizációs törvényben elõírtaknak.
Az ÁPV Rt. igazgatóságának:
3. Tegyen intézkedéseket a hozzárendelt vagyon nyilvántartásában meglévõ
megoldatlan kérdések rendezésére. A könyvvizsgáló szakmai felügyelete mellett
teljeskörûen tekintse át a hozzárendelt vagyoni kör analitikus
nyilvántartását és végezzen adategyeztetést a tulajdonában lévõ gazdálkodó
szervezetek mindegyikével.
4. Tegyen intézkedést, hogy a rendelt vagyon egységes nyilvántartási
rendszerében bemutatható legyen az ÁPV Rt. által alapított társaságok saját
forrású tõkeemelésébõl megnövekedett tulajdoni hányada.
5. Kezdeményezze egy tárcaközi munkacsoport létrehozását, amely rövid
határidõn belül egyedi döntésekkel lezárja a kincstári, valamint mûemlék
vagyon átadás-átvétele körül elhúzódó, az állami tulajdonosnak
többletköltségekkel, elmaradt bevételekkel járó folyamatot.
6. Javítsa a nagy értékû, a gazdaság számára rendkívül fontos privatizációs
tranzakciók döntéselõkészítési munkáját. A költségvetési bevétel
fontosságának megõrzése mellett a tranzakcióknál az elõkészítõ munka feleljen
meg a közgazdaságilag indokolt színvonalnak. A fontos stratégiai ágazatok
közötti összefüggéseket és a visszacsatolási pontokat kiemelve átfogó
hatásvizsgálatokat, értékeléseket készítsen. Ezekkel támassza alá a
választott privatizációs megoldást. El kell kerülni, hogy az elõkészítõ munka
hiányosságai miatt a Kormány határozatát rövid idõn belül többször módosítsa.
7. A privatizációs szerzõdések megkötése során követelje meg a különbözõ
jogcímeken vállalt kötelezettségek értékeinek és hatályának pontos
meghatározását.
8. A kötelezettségvállalásokból eredõ késõbbi esetleges jogviták elkerülése
vagy az ellenõrzések végrehajtása érdekében szigorítsa meg az iratkezelést
és biztosítsa az egész vállalási folyamatot követhetõvé tevõ dokumentumok
megõrzését.
9. Változtassa meg a nem tranzakcióhoz kötõdõ pályáztatás (NEPPER) elõírásait
úgy, hogy a szerzõdéskötés elõkészítõi számára az egyértelmû és világos
legyen, és tegyen intézkedéseket a szerzõdéses gyakorlat és nyilvántartás
javítására.
10. Szüntesse meg azt a gyakorlatot, hogy privatizáció esetében a döntésre
jogosult testületek a döntést igénylõ kérdéseket kizárólag angol nyelven
ismerhessék meg, mert ezzel jelentõs mértékben nõhet a döntést hozó testület
tévedési lehetõsége és egyben nem felel meg az átláthatóság követelményének
sem.
11. A jogszabályok alapján esedékes vagyonátadási kötelezettségeket
folyamatosan mérje fel és teljesítésüket ellenõrizze, különösen a pénzügyi
kötelezettségek pontosítása érdekében.
12. A lehetséges privatizációs bevételek terhére alapított társaságoknál
vizsgálja felül, hogy indokolt-e minden esetben a társaság önálló mûködése,
illetve az értékesítésüknél legyen tekintettel a már apportált állami vagyon
értékére.
13. A borsodi kohászati reorganizáció kormányhatározatokon alapuló
fejlesztésének pénzügyi lezárását tervezze meg és hajtsa végre.
14. A Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft-ben lévõ kisebbségi
állami tulajdonrész privatizálását megelõzõen mérje fel az állami támogatás
felhasználásából, a pácolóüzemi beruházás bõvítésébõl és a
tulajdonostársak mellékszolgáltatási kötelezettségének részleges
teljesítésébõl adódó többletköltségeket. Ez elõsegítené, a tulajdonostárssal
- mint várható kohászati stratégia partnerrel - a hosszútávú, többoldalú
együttmûködés megfelelõ üzleti alapokra helyezését is.
15. Dolgozzon ki olyan privatizációs és vagyonkezelési koncepciót, amely
átfogja az ÁPV Rt.-nél maradó vagyon minden fajtáját (kisebbségi tulajdoni
hányad, tartós állami tulajdon, átmenetileg eladhatatlan tulajdon), a
közvetlen és közvetett vagyonkezelést és annak biztosítékait, valamint
megoldást nyújt a módszertani, szervezeti kérdésekre is.
16. Javítani szükséges az ÁPV Rt. belsõ ellenõrzési tevékenységét, amelynek
során kiemelt figyelmet kell fordítani a tranzakciók elõkészítésének és
lebonyolításának szabályosságára a jogkövetés és a döntések biztonsága
érdekében.
Az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottságának:
17. Ellenõrizze azokat az intézkedéseket, amelyekkel az 1995. évrõl az 1996.
évre történõ átmenet során az alkalmazott könyvviteli rendszerek - a kettõs
és az egyszeres könyvvitel - számviteli törvénynek megfelelõ harmonizációját
biztosították.
III.
RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK
1. A szervezet gazdálkodása és a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos
bevételek és kiadások alakulása
1.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon bevételei és kiadásai azok
elkülönítése, az elkülönített nyilvántartási rendszer törvényi elõírásokkal
való egyezõsége, átláthatósága
Az 1995. évi XXXIX. tv. - az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon
értékesítésérõl - kimondja, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való
gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt-hez rendelt vagyon
értékesítésével és hasznosításával összefüggõ bevételeket és kiadásokat.
A nyilvántartási rendszert az ÁPV Rt. igazgatósága jelentõs késedelemmel a
törvényben megszabott 60 nap helyett, közel 6 hónap múlva terjesztette a
privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter elé, aki azt 1966. február
1-i dátummal hagyta jóvá.
A privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter csak ekkor hagyta jóvá és
szabályozta a fenti jogszabály szerinti elkülönített nyilvántartás
rendszerét, "az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon és ehhez kapcsolódó értékesítési
és hasznosítási mûveletek bevételeinek és kiadásainak nyilvántartási
rendszere" címmel. Az utasítás elõírta, hogy a nyilvántartás elveirõl, a
nyilvántartási feladatokról, azok végrehajtásáról vezérigazgatói utasítás
rendelkezzék a jelen rendszerleírás, illetve az
ÁPV Rt. nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeinek a számviteli
törvénytõl eltérõ sajátosságait szabályozó kormányrendelet jóváhagyását
követõ 30 napon belül. Ebben az utasításban rendelkezni kell a
nyilvántartási és eljárási rend betartásának ellenõrzésérõl is. A
vezérigazgatói utasítást az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökével
ellenjegyeztetni kell.
Az elõzõ miniszteri utasításban hivatkozott ÁPV Rt. éves beszámoló készítési
és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletet
1995-ben nem adták ki. Az 1996-ban - 1996. június 19-i hatállyal 87/1996.
számmal - megjelent kormányrendelet nem szabályozta a saját vagyon és
rendelt vagyon összefüggõ kérdéseire vonatkozó rendelkezéseket, azokat az
ÁPV Rt. - tárca nélküli miniszter - szabályozásába utalta. A tárca nélküli
miniszter utasításában elõírt vezérigazgatói utasítást azonban nem adták ki.
Ehelyett az ÁPV Rt. 1996. május 23-i ügyvezetõségi értekezletének határozata
lépett érvénybe, amely arról intézkedett hogy a pénzforgalmi szemléletû
kimutatást saját vagyon, hozzárendelt vagyon és összesen bontásban kell
elkészíteni.
A jóváhagyott rendszer adatszerkezetének fõbb jellemzõit a 1996. február 1-
jei dokumentum mellékletei tartalmazzák. Ezek iránymutatást adnak,
rendszerezik a rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos
bevételek és kiadások kimutatásait.
Hangsúlyozni kell azonban hogy a bevételek és kiadások a pénzügyileg
teljesült tételeket tartalmazzák, - pénzforgalmi szemlélet - s nem a kettõs
könyvvitel szabályai szerintit. A saját vagyon és rendelt vagyon
hasznosításának bevételei és kiadásai összefüggéseit azonban nem
szabályozták. A bevételek és kiadások a privatizációs törvény, illetve a
miniszteri utasítás szerinti részletezettségûek.
Mindezek alapján megállapítható, hogy nem történt meg a miniszteri
utasításnak megfelelõ ÁPV Rt. szabályozás a rendelt vagyon értékesítésével
és hasznosítá-sával kapcsolatos bevételek (rendelt vagyon, saját vagyon),
kiadások (rendelt vagyon, saját vagyon) összefüggéseinek átlátható, világos
kezeléséhez.
1.2. Az ÁPV Rt. tervezett és tényleges (saját vagyon, hozzárendelt vagyon)
bevéte-lének alakulása és felhasználása
1.2.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon 1995. évi értékesítése és
hasznosítása bevételei, kiadásai tervezett és tényleges adatainak
összehasonlítása. (Az adatokat a 1. sz. melléklet tartalmazza)
Tervezési folyamat, elõzmények
Az 1995. évi tervezés több lépcsõben történt és tartalmát, valamint
elfogadásának idõpontját befolyásolta az a tény, hogy a privatizációs
törvény júniusi életbelépése után összevonták a két vagyonkezelõ
szervezetet. Az ÁV Rt., mint részvénytársaság elkészítette pénzügyi-üzleti
tervét és azt elfogadták. Az ÁVÜ költségvetési szervként mûködött.
Az összevonás után az ÁPV Rt. elkészítette az összevont tervét, melyet az
igazgatóság 158/1995. (IX.20.) sz. határozatával hagyott jóvá.
A terv 1995. szeptemberi készítését befolyásolta az a kettõsség és átmeneti
állapot, hogy az elsõ félévben a szervezetek önállóan és különbözõ
gazdálkodási módban mûködtek. Az év második felében az összevont szervezet
elszámolási rendszere egységesítésének megoldására kellett törekedni. Ez
nem sikerült kielégítõen
(pl. egymásra vissza nem vezethetõ számlarendek a saját vagyon és rendelt
vagyon könyvelésében, szervezeten belüli együttmûködés és integráció
korlátai és az alapvetõ pénzügyi információs folyamatok összefoglaló,
összefüggõ kezelésének hiánya, számítástechnikai feltételek és szoftverek
problémái).
A tõkeleszállítás és ezzel a saját vagyon átcsoportosítása a hozzárendelt
vagyonba csak az év végével következett be. Ez azt jelentette, hogy a saját
vagyon és rendelt vagyon ellentmondásos, zavaros viszonyával 1995. évben
együtt kellett élni.
Az 1995. évi költségvetésrõl szóló törvény a költségvetés nettó
privatizációs bevételeit 150 milliárd Ft-ban határozta meg.
A költségvetési befizetések teljesítéséhez a különbözõ utólagos
kötelezettségek, kiadások figyelembe vételével - mintegy 220-240 milliárd Ft
bevételre lett volna szükség. A tervkészítés idõszakában azonban csak 201
milliárd Ft bevételre, ezen belül 190 milliárd Ft készpénz bevételre volt
reális esély. Ezért a jogos és elõírt kiadások után 112 milliárd Ft maradt
közvetlen költségvetési befizetésre. Így a 150 milliárd Ft befizetés nem
lett volna teljesíthetõ.
A bevételi terv és teljesülése
Az ÁPV Rt. rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos
1995. évi bevétele terv- és a tényszámokkal való összehasonlításban az
alábbiak:
«INVALID_FIELD: Object»
A bevételi terv (értékesítés, vagyonhasznosítás, osztalék, egyéb) összesen
209,6 milliárd Ft volt és ez 481 milliárd Ft-ra - tehát több mint duplájára
- teljesült.
A terv az értékesítési és vagyonhasznosítási bevételt 202 milliárd Ft-ban,
ebbõl a készpénz bevételt 190 milliárd Ft-ban határozta meg. A tervkészítés
idõszakában ez a szám reálisnak tûnt. A tényleges privatizációs bevétel (472
milliárd Ft, ebbõl: készpénz 438 milliárd Ft) ennél lényegesen magasabb
lett, mivel az értékesített energiaszolgáltatók bevételének jelentõs része
1995-ben beérkezett.
A kiadási terv és teljesülése
Az ÁPV Rt. rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos
1995. évi kiadások tervszámai, a tényszámokkal való összehasonlításban az
alábbiak:
«INVALID_FIELD: Object»
A kiadások egyes tételei meghaladják, mások elmaradnak a tervezett értéktõl,
összességében azonban lényegesen nem térnek el a tervezettõl.
Az ÁPV Rt. teljesítette a 150 milliárd Ft, valamint a társaságoktól
elvont osztalék - 5,5 milliárd Ft - költségvetési befizetését.
A többletbevétel lehetõséget adott arra is, hogy ezen felül az ÁPV Rt.
teljesíthette az 1996. évre elõírt 100 milliárd Ft-os kötelezettségét és
további 92 milliárd Ft befizetését is.
Az ÁPV Rt a tervezettnél (terv: 9,9 milliárd Ft, tény 30,1 milliárd Ft)
nagyobb mértékben élt a kárpótlási jegy ellenében történõ értékesítés
lehetõségével, így az elvont kárpótlási jegy (terv 6,6 milliárd Ft, tény:
28,7 milliárd Ft) nagyobb összeggel szerepel.
1.2.2. Deviza bevételek
Deviza bevétel összesen 411,48 milliárd Ft, ebbõl rendelt vagyon
értékesítésével és hasznosításával kapcsolatban 6,98 milliárd Ft, a saját
vagyon esetében 404,50 milliárd Ft.
Összes devizabevétel devizanemenként:
Devizanem Deviza-egység
amerikai dollár (USD) 2.918.038.692,00
német márka (DEM) 2.439.550,00
osztrák schilling (ATS) 38.783.573,00
francia frank (FRF) 27.731.328,00
finn márka (FIM) 16.008.085,00
ausztrál dollár (AUD) 119.574,00
A deviza bevételek közel 90 %-a a saját vagyonban lévõ rendelt vagyon
értékesítésébõl döntõen a II. félévben folyt be, 119 milliárd Ft a MATÁV,
245 milliárd Ft az áram- és gázszolgáltatók privatizációjából.
1.3. Költségek
1.3.1. Mûködési költség
Az ÁPV Rt. kiadásai - 42,5 milliárd Ft - mintegy 22,6 %-a 9,6 milliárd Ft az
összes költség. Az összes költségbõl 4,1 milliárd Ft - 42 % mûködési költség
és 5,5 milliárd Ft a privatizációval kapcsolatos költség.
A mûködési költség meghatározó eleme a bér és személyi jellegû költség,
amelynek aránya 52 %. A bérköltség pedig az összes mûködési költség 35 %-a.
Az ÁPV Rt. létszám- és bérgazdálkodását 1995. évben jelentõsen befolyásolta
a két privatizációs szervezet összevonása, amely sajátos helyzetet
teremtett. Ez különösen az átlagszámításokat befolyásolta, mert az
átlagszámításnál nem összehasonlítható adathalmazból kellett - a torzítás
minimumra csökkentése mellett - átlagadatokat képezni. A bérstatisztikai és
a mérleg szerinti átlagkereset számítása minden társaságnál különbözõséget
mutatott, mert a prémium háromnegyed részét 1996. január végén fizették ki.
Az ÁPV Rt. létrejöttekor a privatizációs törvény követelményeibõl adódó új,
illetve a megváltozott súlypontú feladatoknak megfelelõ munkaszervezetet
alakítottak ki. Az új szervezet 1995. II. félévi átlagos statisztikai
állományi létszáma 460 fõ.
Az 1995. I. félévi átlagos statisztikai állományi létszám az ÁV Rt-ben 177
fõ, az ÁVÜ-ben pedig 303 fõ volt. A három szervezetet együttvéve (ÁVÜ, ÁV
Rt., ÁPV Rt.) bérstatisztikai számítással az 1995. évi 1 fõre jutó
átlagkereset 203.787 Ft/hó szintet ért el.
Az Állami Számvevõszék 1995. novemberi vizsgálati jelentése
részletesen elemzi az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.
bértömegének alakulását. Megállapította, hogy a Kormányhatározattal
összefüggésben az ÁPV Rt. éves bértömege a 6 %-os átlagkereset
növekedést figyelembe véve 1.158.752 ezer Ft lehet 1995. évre. A
Társaság ezzel szemben 1.329.815 ezer Ft bértömeggel, 480 fõre
tervezte gazdálkodását, ami 22 %-os átlagkereset növekedést jelentett
volna.
1995. évre vonatkozóan az ÁV Rt. - ÁPV Rt. mérleg szerinti bértömege
ténylegesen 1.224.805 ezer Ft, ami a tervezetthez képest (1.329.815 ezer Ft-
hoz)
9%-os bértömeg csökkenést, az 1.158.752 ezer Ft-hoz képest pedig 6% bértömeg
növekedést jelentett.
A külföldi utazás és szállásköltség az összes költség 1,3 %-a, 51 millió Ft
volt 1995. II. félévében. 1995. I. félévétõl 1996. I. félévéig pedig
összesen 96 millió Ft lett. Ez tehát az éves nagyságrend. (A tranzakciós és
nem tranzakciós célú külföldi utazások megoszlását a 2. sz. melléklet
tartalmazza). Bár önmagában maga a költség nagysága nem meghatározó, de
célszerûségét tekintve erõsen kifogásolható, mivel az e címen felmerült
költségek nagyrésze a privatizációt produktívan nem szolgálta. Az utazások
célja ünnepségen, kiállításokon, konferenciákon, nyelvtanfolyamon, tanulmány
úton való részvétel volt az esetek közel felénél.
Az összes kiutazási költségbõl nem tranzakciós célú 46 millió Ft, azaz 48 %-
volt. Még inkább figyelemreméltó a nem tranzakciós célú kiutazások
megoszlása, amely szerint 79 % a nyugati országok valamelyikébe, 4 %-a
nyugati országcsoportba (körút), 1,6 %-a távolkeletre, 0,6 % arab
országokba, míg 9,4 %-a keleti országokba irányult.
A külföldi utazások rendjét belsõ szabályzatban írták elõ. Az úti
beszámolókat azonban nem dolgozzák fel, a kiküldetések hatékonyságáról az
ügyvezetés számára nem készült összefoglaló jelentés.
1.3.2. Tanácsadói díjak
A törvényi és kormányszintû szabályozás szerint az állami vagyon
értékesítésével, kezelésbe adásával csak versenyeztetés alapján kiválasztott
tanácsadóval köthettek szerzõdést az ÁPV Rt. illetve jogelõdei. Az ezen
kívüli tevékenységekre vonatkozó szabályozást a Nem Privatizációs Pályázati
Eljárások Rendje - (NEPPER) - tartalmazza.
A tranzakciókhoz kapcsolódó tanácsadói tevékenységek ráfordításainak
nyilvántartását, elszámolását a számviteli törvény szabályozza. Az ÁPV Rt. a
saját vagyonnal való gazdálkodásról beszámolási kötelezettségeinek a
számviteli törvény elõírásai szerint, a hozzárendelt vagyon tekintetében
pedig a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter által jóváhagyott -
a privatizációs törvény által elõírt - nyilvántartási rendszerben foglaltak
szerint köteles eleget tenni.
A társaságnál alkalmazott számviteli számlák költségbontása nem teszi
lehetõvé a tanácsadási tevékenységre felmerült költségek elkülönítését az
egyéb - nem tanács-adás - jellegû költségektõl, mivel a számlarendben,
számviteli politikában nem határozták meg a tanácsadói költségek körét,
tartalmát.
A hozzárendelt vagyont terhelõ költségek között ténylegesen a saját vagyon
terhére elszámolandó költségek is szerepelnek - ha a kifizetés a
hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszerben kimutatott bankszámláról
történt -; illetve a hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszerében
könyvelt saját vagyonra vonatkozó költségszámlákon a hozzárendelt vagyon
terhére elszámolandó költségek is - amennyiben azokat a saját vagyon
könyvviteli rendszerében nyilvántartott bankszámláról egyenlítették ki.
A tanácsadói tevékenység, illetve a tanácsadói költségek egyértelmû
meghatározásának hiánya következtében a számviteli nyilvántartásokban a
ténylegesen tanácsadási tevékenységre történt kifizetések, illetve elszámolt
költségek nem rendelhetõk egyértelmûen fõkönyvi számlákhoz.
A tanácsadás jellegû tevékenység költségeit tartalmazó fõkönyvi számlákról
megállapítható, hogy azonos tevékenységfajta költségét sem mindig ugyanazon
fõkönyvi számlán számolják el, illetve nem a tevékenység jellegének
megfelelõ fõkönyvi számlán szerepelnek.
Például:
- A villamosenergia-ipar privatizációjához pénzügyi tanácsadóként
megbízott Schroders által számlázott fordítási költségeket
részben a 55305 Tanácsadás díj fõkönyvi számlán, részben a 56308
Szakfordítások fõkönyvi számlán számolták el, az információs
szobákban alkalmazott munkaerõ bére pedig részben ugyancsak a
56305 Tanácsadás díj fõkönyvi számlán, részben a 56314 Egyéb ki
nem emelt, nem anyagjellegû szolgáltatások költségei között
szerepel.
- Az Antenna Hungária szervezet-átvilágításának módszertanával az
átvilágítás vezetéselméleti végrehajtásával kapcsolatos
tanácsadás, tanulmány készítés költségét a 56314 Egyéb ki nem
emelt, nem anyagjellegû szolgáltatásként számolták el.
- Gazdasági és számviteli tanácsadásra kötött megbízási szerzõdés
költségeit ugyancsak a 56314 Egyéb ki nem emelt, nem
anyagjellegû szolgáltatások között számolták el.
- A Répcelaki Sajtgyár Rt. privatizációjához igénybe vett
tanácsadó - az Indosuez Capital Bp Kft. - sikerdíja a
hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszerében az 56162
Szakértõi díjak között számolták el, a Székesfehérvár Megyei
Jogú Várost a belterületi föld értékesítése után megilletõ
összeg (8.654.278 Ft) az 56162 Szakértõi díj fõkönyvi számlán
szerepel.
A fentiek miatt az ÁPV Rt. által tanácsadási tevékenységre 1995. évben
elszámolt költségek tényleges összege a könyvviteli nyilvántartásokból,
illetve az azokon alapuló éves beszámolóból - közvetlenül - nem állapítható
meg, annak ellenére, hogy az ÁPV Rt. elszámolt összes költségének igen
jelentõs részét teszik ki.
Ennek alapvetõ oka a tanácsadási jellegû tevékenységek egyértelmû
meghatározásának hiánya, valamint az, hogy a tanácsadói szerzõdések
keretében végzett
"járulékos" tevékenységek (pl. szakfordítás, nyomdai munkák) esetében nem
hatá-
rozták meg, hogy ezek a tanácsadás költségei között, vagy azoktól
elkülönítetten, a ténylegesen végzett tevékenység alapján mutassák ki.
Egyes esetekben a szerzõdésben rögzített tanácsadási tevékenység kapcsolódik
mind a hozzárendelt, mind a saját vagyonhoz.
Ilyen pl. a Money Consult Kft.-vel kötött, a privatizációval
összefüggésben az ÁPV Rt-nél felmerülõ adózási és számviteli
kérdésekben történõ tanácsadás az ÁPV Rt. álláspont
kialakításához tárgyú megbízási szerzõdés alapján végzett
tevékenység.
A tanácsadói költségeket tehát a saját vagyont terhelõ mûködési költségek,
illetve a hozzárendelt vagyont terhelõ privatizációs költségek között nem
osztották meg. A hozzárendelt és a saját vagyont is érintõ költségek közötti
költségmegosztásra vonatkozó eljárásrendet, költségmegosztási
szempontrendszert nem dolgozták ki.
A tanácsadási jellegû - szúrópróbaszerûen kiválasztott -
költségtételek elszámolása általában a teljesítést igazoló
igazgatóság által csatolt szerzõdés alapján történt. Esetenként
azonban a benyújtott számla elszámolhatóságának jogosságát
alátámasztó szerzõdés nem található meg a számla mellett, és az
ÁPV Rt. Szerzõdéstárában sem.
Így pl.: - a Credit Suisse First Boston és az ÁPV Rt. között a
MATÁV Rt. privatizációja során pénzügyi tanácsadásra kötött
megállapodás a Szerzõdéstárban nincs nyilvántartva (csak a
tranzakciós igazgatóságon található meg.) - a NEXT Computer Kft.
és az ÁPV Rt. között a VINES hálózat fejlesztéséhez nyújtott
rendszertechnikai tanácsadásra, és tanulmány készítésre kötött
megállapodás sem az illetékes ügyvezetõ igazgatóságon, sem a
Szerzõdéstárban nem található meg. A Stikeman Elliott és az ÁPV
Rt. között a villamosenergia-ipari privatizáció jogi tanácsadásra
történõ megbízásra szerzõdés nem jött létre. Az elszámolt
számlákhoz csatoltan,
illetve a Szerzõdéstárban szerzõdésként a Stikeman Elliott által
1993. november 26-án Jellen Sándornak írt levél szerepel 10568
szerzõdésszámon nyilvántartva.
E levélben a Stikeman Elliott általános szerzõdési feltételeit
közli, költségtérítéseket, határidõket rögzítõ szerzõdés a felek
között nem született. Ennek ellenére a Stikeman Elliott
benyújtott számlái alapján csupán 1995. évben 524.588.762 Ft-ot
költségként, illetve ráfordításként számoltak el.
Esetenként a szerzõdések megkötését nem elõzte meg tanácsadói pályázat (pl.
Stikeman Elliott jogi tanácsadókénti foglalkoztatása a villamosenergia-ipari
privatizációban), továbbá a szerzõdés aláírás nem az SZMSZ, illetve
vezérigazgatói utasítás által meghatározott hatáskörök szerint történt.
Az 50 millió Ft tanácsadói díjat meghaladó összegû szerzõdéseken nem a
vezérigazgató aláírása szerepel, pl. Schroders és ÁPV Rt. között a
villamosenergia-ipar privatizációs tanácsadási tevékenység végzésére kötött
szerzõdés. A szerzõdésben a tanácsadó részére - az ÁPV Rt. elõzetes írásbeli
jóváhagyásával - térítendõ költségek esetében az írásbeli jóváhagyást a
tranzakciós ügyintézõ adta meg. A gázszolgáltatók vezetõ pénzügyi
tanácsadására az NM Rotschilddal kötött szerzõdésen az ÁPV Rt. részérõl nem
szerepel aláírás.
Az igazolt teljesítések nem minden esetben felelnek meg a szerzõdésben
rögzítetteknek. A vizsgált tételeknél több esetben is elõfordult, hogy a
szerzõdés szerinti rendszeres, írásbeli tájékoztató jelentések, írásos
javaslatok nem készültek, illetve azok nem lelhetõk fel az illetékes
igazgatóságon (pl. Borsodferr Rt.).
A tanácsadói szerzõdésekben - elsõsorban a privatizációkhoz kapcsolódó
szerzõdésekben - az ÁPV Rt. a vállalt tevékenység elvégzéséért járó díj
mellett, a felmerülõ költségek fedezésére költségkeretet biztosít. E
szerzõdésekben a megbízott részére biztosított költségtérítések felsõ
határát általában rögzítették. A ténylegesen benyújtott és az ÁPV Rt. által
megtérített költségek figyelemmel kísérésére, a költségkeretekkel való
összevetésre alkalmas nyilvántartási rendszer nincs.
A tanácsadói tevékenységekkel kapcsolatos eseményeket nyomon követõ PIR
rendszerben sincs megteremtve ennek lehetõsége, tehát a rendszer - az adatok
megfelelõ aktualizálása esetén - sem teszi lehetõvé a jóváhagyott költségek
túllépésének jelzé-sét a tanácsadó által benyújtott számla jogosságát
igazoló tranzakciós terület számára.
A villamosenergia-ipari privatizáció során - az elõzõekben
említett 1993. december 1-jei levél alapján - igénybe vett
Stikeman, Elliott jogi tanácsadó által benyújtott számlákon
szereplõ tanácsadói díjak és költségek alapbizonylattal nincsenek
alátámasztva. (Ráfordított órák elszámolása, felmerült költségek
bizonylatai.)
A privatizációk során igénybe vett pénzügyi, illetve privatizációs
tanácsadók részére a szerzõdésekben megállapított díjak között jelentõs
különbségek tapasztalhatók. Egyes esetekben a %-os ún. sikerdíjakon felül
fix összegû megbízási díj is jár a tanácsadónak.
A tanácsadók részére fizetendõ sikerdíjak mértéke is eltérõ. (Pl. a Biogal
Rt. privatizációja esetében 2,5 %, villamosenergia-ipari társaságok közül
szolgáltató társaságok esetében 0,8 %, erõmûvi társaságok esetén 1,5 %, a
MATÁV Rt. - korábbi tulajdonosoknak történõ értékesítése - esetében 1 %, de
elõfordul ennek többszöröse is (pl. a MOL Rt. privatizációja során a
privatizációs tanácsadóknak fizetett 3,6 %).
A privatizációs, illetve vezetõ pénzügyi tanácsadó mellett az egyes
privatizációk során egyéb tanácsadókat is megbíznak. Olyan nyilvántartás
azonban nem áll rendelkezésre, melybõl megállapítható lenne, hogy az egyes
privatizációk során mely tanácsadókat milyen feladattal bíztak meg, és
tanácsadónként, illetve összesen mennyi tanácsadói költséget számoltak el az
adott privatizáció során. Ezt az információt a privatizáció befejeztével
készített emlékeztetõk sem tartalmazzák.
Az a tény, hogy az ÁPV Rt.-nél egyidejûleg kellett alkalmazni a kettõs és az
egyszeres (pénzforgalmi szemlélet) könyvvitelt, számos problémához vezetett,
mert a két könyvviteli rendszer közötti "átjárást" az ÁPV Rt. nem oldotta
meg. Az ebbõl fakadó bizonytalanságra a könyvvizsgáló is rámutatott
jelentésében. A bizonylati fegyelem lazulása vezetett ahhoz is, hogy a
tanácsadói díjak nem felelnek meg a valóságnak. A mérlegben kimutatott 3.089
millió Ft-al szemben 4.884 millió Ft a tanácsadói díj. Ez az eltérés
következményét illetõen nem érinti az eredmény egészének hitelességét, mert
a költségek belsõ eltolódásáról van szó. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy a
tanácsadói díjakra a valóságban többet fordított az ÁPV Rt. mint amit
kimutatott és ez gátolja a tisztánlátást. Az 1,8 milliárd Ft-os különbség
abból adódik, hogy azt részrénycsereként számolták el, tanácsadói díj
helyett.
A nem tranzakciókhoz kötõdõ pályázatok alapján - tehát a NEPPER hatálya alá
tartozóan - az 1 millió Ft értékhatár feletti szerzõdések száma 876. Az ÁPV
Rt.-nél 1995. november 1-vel hatályba léptetett 26/1995. sz. vezérigazgatói
utasítás általában szabályozza, körülhatárolja a nem privatizációhoz kötõdõ
szerzõdéskötések rendjét. Ezt a 7/1995. sz. vezérigazgatói utasítással
együtt kellett végrehajtani. Az eddig hatályos belsõ szabályozás nem teljes
körû. Ez utóbbi vezérigazgatói utasítás nem tartalmaz konkrét, szabatos
elõírásokat. Minták nincsenek elõírva a kötelezõen betartandó tartalmi,
formai követelményekre, az elõkészítõk saját belátásuk szerint kötik meg a
szerzõdéseket.
A pályáztatásra vonatkozóan elõírt gyakorlatot oly módon alkalmazzák, hogy
az ellentmond a vezérigazgatói utasításnak.
Az ellenérték és a teljesítés terjedelme nem egyértelmûen meghatározott. A
szerzõdések teljesítésének ellenértékét cégenként vagy oldalanként rögzítik,
de ezek értékhatára vagy terjedelme nincs egyértelmûen meghatározva, tehát a
megbízotton múlik, hogy hány céggel végzi el a feladatot, vagy hány oldal a
teljesítés konkrét terjedelme.
A jogelõdöktõl átvett szerzõdések esetében hibás gyakorlatot alkalmaztak
azzal, hogy átvételkor csak azt jelölték meg, hogy az átadó az ÁVÜ, vagy az
ÁV Rt. volt, felelõs személy megjelölése nélkül.
2. Az ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon, a vagyonváltozás okai
(Az adatokat a 3. sz. melléklet tartalmazza)
2.1. Az ÁVÜ és ÁV Rt-hez tartozó állami vagyon alakulása az 1995. évi XXXIX.
törvény hatályba lépéséig
Az 1995. évi XXXIX. törvény hatályba lépéséig az ÁVÜ az idõlegesen állami
tulajdonban lévõ vagyon értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló
1992. évi LIV. tv. alapján a költségvetési intézmények gazdálkodási rendje
szerint mûködött.
A privatizáció céljából rábízott vagyonra, az ezzel összefüggõ bevételekre
és kiadásokra vonatkozó adatokat egy erre a célra kialakított számítógépes
nyilvántartási rendszerben: a Privatizációs Információs Rendszerben (PIR)
kezelte.
Az ÁV Rt. a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon
kezelésérõl és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény alapján
részvénytársaságként mûködött, s a privatizáció céljából rábízott vagyont
saját eszközei között mutatta ki.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságot létrehozó 1995.
évi törvény záró rendelkezései írták elõ, hogy a hozzárendelt vagyont
megtestesítõ, az ÁPV Rt. könyveiben szereplõ eszközöket - az alaptõke
leszállításával - az alapító okirat egyidejû módosításával kell kivezetni.
Az ÁPV Rt. alaptõke leszállításának határideje a törvény hatálybalépését
követõ 18 hónap, tehát legkésõbb 1997. január.
A tõkeleszállítást 1995. december 31-i dátummal hajtották végre, így az
1995. évre vonatkozó beszámolóban az ÁV Rt. által kezelt vagyont az ún.
"saját vagyonban lévõ rendelt vagyonként", az ÁVÜ által kezelt vagyont
"rendelt vagyonként" párhuzamosan tartják nyilván az 1995. év egészére
vonatkozóan.
Az ÁPV Rt. a tõkeleszállítás idõpontját - a törvény által megszabott
idõtartamon belül - 1995. december 31-ében határozta meg. Az erre az
idõpontra vonatkozó tõkeleszállítás közgyûlési határozatát az ÁPV Rt. -
visszamenõleg - 1/1996. határozatában, 1996. június 13-án hozta meg.
Az alaptõke leszállítása során a rendelt vagyont az ÁPV Rt. könyveibõl
nyilvántartási értéken vagyonleltár alapján kivezették.
Az ÁPV Rt. tõkeleszállítást követõ jegyzett tõke értéke 9.698 millió Ft.
Eszközeinek összértéke 11,1 milliárd Ft, melybõl 8.097 millió Ft
bankszámlapénz, s 2.718 millió Ft a mûködést szolgáló - alapvetõen tárgyi -
eszköz.
Az 1995. gazdasági év nyitó adatai szerint a két vagyonkezelõ szervezet
nyilvántartásaiban a gazdálkodó szervezetek száma összesen 1332,
nyilvántartott állami tulajdonú vagyonuk 1711,17 milliárd Ft. Ez csökkentve
a felszámolás, végelszámolás alá tartozó vagyoni körrel, év elején a
ténylegesen privatizációs körbe tartozó gazdálkodó szervezetek száma 754. Ez
csökkentve a vagyonkezelésbe adott 8 társasággal a privatizálható társaságok
száma 746, a privatizálható vagyon 1201,18 milliárd Ft.
A vagyonkimutatások rendre szerepeltetik a felszámolás alatt lévõ
vagyoni kört is, ez azonban megtévesztõ a kezelt vagyon nagyságát
illetõen, hiszen az állami vagyonkezelõknek nincs befolyásuk
érdemben az ezeknél a vállalkozásoknál zajló folyamatokra és a
vagyonhoz jutás sem remélhetõ.
Az elvont, átvett vagyoni eszközök értéke 8,38 milliárd Ft, a privatizációs
vagyoni körhöz tartozó pénzkészlet 15,01 milliárd Ft. Így mindösszesen a két
vagyonkezelõ szervezet "kezelésében lévõ" állami vagyon értéke 1734,6
milliárd Ft volt.
Az ÁVÜ nyilvántartásaiban 1145 gazdálkodó szervezetet (425 állami vállalat,
és 720 társaság) összesen 368,8 milliárd Ft vagyont mutatott ki erre az
idõpontra. Az állami vállalatoknak azonban mindössze 3 %-a mûködõ vállalat,
a többi végelszámolás, felszámolás körébe tartozott. Az ebben a körben
kimutatott vagyon 71 %-a felszámolás alatt volt.
A 720 privatizációs körbe tartozó társaság nyilvántartott vagyona 244,3
milliárd Ft; az átlagos vagyonnagyság 0,34 milliárd Ft.
Az Állami Vagyonkezelõ Rt-hez 1995. január 1-én összesen 195 gazdálkodó
szervezet, 1342,82 milliárd Ft vagyon tartozott. Az ebbe a körbe tartozó 22
állami vállalatból 7 a mûködõ, vagyona 1,8 milliárd Ft. A 173 társaság
vagyona 1340,64 milliárd Ft, az átlagos vagyonnagyság 7,7 milliárd Ft volt.
A vagyonkezelõ szervezet által kezelt vagyonban az ÁPV Rt. mûködésének
megkezdéséig bekövetkezett változásokról elkülönített információ nem állt
rendelkezésre, mivel vagyonmérleg nem készült.
2.2. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársasághoz tartozó
rendelt vagyon
A mûködését 1995. június 16-án megkezdõ ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon
körét az 1995. évi XXXIX. törvény, illetve az e törvényben hivatkozott más,
korábbi jogszabályok határozzák meg.
A rendelt vagyon körébe tartozik a gazdálkodó szervezetek, gazdasági
társaságok, gazdasági társasággá alakult állami vállalatok, külsõ
vállalkozók tulajdonába nem került társasági részesedése; az állami
vállalatok, az állami vállalat által alapított leányvállalatok vagyona; az
ÁVÜ-höz tartozó, az ÁV Rt. tulajdonában lévõ társasági részesedések; az
ezeket a szervezeteket megilletõ egyéb vagyon, vagyoni értékû jog, illetve
az azokat terhelõ kötelezettségek; a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl
(KVSZ) az ÁPV Rt-hez kerülõ vállalkozói vagyon; az ÁPV Rt.-t e törvény
alapján megilletõ, a jogelõd szervezeteken kívül más szervezetek
(minisztériumok) által gyakorolt tulajdonosi jogok.
Az új szervezet mûködésének megkezdésekor az ÁPV Rt-hez tartozó vagyon
nagyságát nem határozták meg sem abban a vonatkozásban, hogy mennyi az a
rendelt vagyon, ami az ÁV Rt-tõl, s mennyi az, ami az ÁVÜ-tõl kerül az
állományba; sem a tekintetben, hogy mekkora az a vagyon, ami más, a
törvényben meghatározott szervezetektõl átkerül, illetve, amit más
intézménynek át kell adniuk.
A rendelt vagyonnak a nagysága még ma sem tekinthetõ meghatározottnak, mivel
a vagyonátadások-átvételek még ma sem lezártak néhány területen.
Ugyanakkor mindenképpen jelentõs elõrelépés, hogy a privatizációs folyamat
során elsõ ízben készült az állam privatizációs szervezetekre bízott
vagyonának egészére vonatkozó olyan kimutatás, amelyet könyvvizsgáló a
számviteli törvény alapelvei alapján ellenõrzött.
2.3. AZ ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon változása 1995. évben
2.3.1. Állami vállalatok
Csökkent az idetartozó gazdálkodó szervezetek száma összesen 41-gyel, s így
a vagyon 9,49 milliárd Ft-tal. Törvényi módosítás következtében más
vagyonkezelõhöz került egy vállalat. Társasággá alakult 3; felszámolási
eljárás 12, végelszámolás 2 vállalatnál indult. Befejezõdött 19 vállalat
végelszámolása, illetve 4 vállalat felszámolása.
Növekedés az állami vállalati kör egészét illetõen nem következett be. Egyes
vagyoni körökön belül volt mozgás; két vállalat végelszámolása, 12 vállalat
felszámolása indult meg.
Összességében, vállalati körben a szervezetek száma 27-tel, az itt lévõ
vagyon 7 milliárd Ft-tal csökkent.
2.3.2. Társaságok
A mûködõ társaságok száma 222-vel csökkent; az ehhez tartozó vagyoncsökkenés
597,38 milliárd Ft. Ebbõl 107 társaságot értékesítettek, 35 társaságot
felszámoltak, 20 társaság végelszámolásra került, 13 társaság megszûnt. A
törvényi szabályozás változásának megfelelõen 32 társaságot átadtak más
vagyonkezelõnek.
A mûködõ társaságok száma növekedett 62 társasággal, a vagyonnövekedés
értéke 177,8 milliárd Ft. A vagyonnövekedésbõl 3,25 milliárd Ft társasági
átalakulásokból, míg 4,51 milliárd Ft tõkeemelésbõl származik.
A mûködõ társaságok száma 160-nal, az ezekben lévõ vagyon 402 milliárd Ft-al
csökkent.
Összességében a társaságok száma (figyelembevéve a felszámolás,
végelszámolás alatt lévõ társaságoknál bekövetkezett növekedést, csökkenést
is) 106-al, az ezekben nyilvántartott állami vagyon 401 milliárd Ft-al
csökkent.
2.3.3. Elvont, átvett, vásárolt, végelszámolási maradvány vagyon
A két vagyonkezelõ szervezet kezelésében 1995. január 1-én 8,38 milliárd Ft
eszközvagyon volt (80 %-ban ingatlan, 15 %-ban gépek).
A vizsgált idõszakban az eszköz növekedés értéke összesen; 30,97 milliárd
Ft, melybõl átvett eszköz érték 19,67 milliárd Ft, vásárolt eszköz 10,86
milliárd Ft, s végelszámolási maradványeszköz 0,05 milliárd Ft. Az eszköz
vásárlások ún. reor-ganizációs célú "vásárlások", s ezekben a legnagyobb
tétel a DIMAG Rt.: 9,4 milliárd Ft-tal.
A csökkenés összesen 2,37 milliárd Ft, melybõl 2,06 milliárd Ft értékesítés.
Az elvont vagyoni eszközök 1995. évi záróértéke 36,98 milliárd Ft.
2.3.4. Az ÁPV Rt. által alapított társaságok
Az ÁPV Rt. jogelõdei 1995. január 1-én a privatizációs bevételek terhére
alapított 16 társaságban rendelkeztek vagyonnal, összesen 23,52 milliárd Ft
értékben.
1995. év végén 13, a privatizációs bevételek terhére alapított társaságban
összesen 22,39 milliárd Ft értékben volt az ÁPV Rt.-nek tulajdoni
részesedése.
A társaságok adataiban még nem szereplõ - cégbíróság által még nem
bejegyzett - 1995. évi tõkeemelés értékének figyelembevételével több, mint
30 milliárd Ft értékû, ebbe a körbe tartozó vagyonnal rendelkezik az ÁPV Rt.
Az általa alapított társaságoknál nem igényelte a keletkezett osztalék
befizetését, hanem úgy intézkedett, hogy a nyereséget reorganizációra, a
privatizáció elõkészítésére kell fordítani.
Az állami vagyonkezelõ ezeket a társaságokat, (a borsodi térségben mûködõk
kivételével) különbözõ társasági tulajdonrészek apportálásával hozta létre.
Ezzel a lépéssel az állami tulajdonú társasági részesedések privatizációja
és privatizációs bevétele kikerült az állami tulajdonos és az állami
ellenõrzés hatókörébõl.
2.4. Az 1995. évi XXXIX. törvény által elõírt vagyonátadások és
vagyonátvételek
Az ÁPV Rt. létrehozásával a törvény néhány állami vagyoni kör tekintetében
ismét átrendezést határozott el a tulajdonosi jogok gyakorlását illetõen,
illetve továbbra is fennmaradt az állami vagyonkezelõ vagyonátadási
kötelezettsége a társadalombiztosítási önkormányzatoknak, illetve a
települési önkormányzatoknak.
A törvény (70. - 72. §-ai) elõírja, hogy:
- a bankkonszolidációban résztvevõ bankok állami tulajdonú részvényei felett
a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja, s az állami tulajdonú
pénzintézetek részvényeinek vagyonkezelését és értékesítését az ÁPV Rt. a
pénzügyminiszter egyetértésével végzi,
- a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet a törvény hatálybalépését követõen
köteles átadni az ÁPV Rt-nek az általa kezelt vállalkozói vagyont,
- az ÁPV Rt.-t e törvény alapján megilletõ más tulajdonosoknak
(minisztériumok) át kell adni a tulajdonosi jogok gyakorlását az ÁPV Rt-
nek,
- azon társaságok társasági részesedéseit, amelyek a törvény melléklete
szerint nem az ÁPV Rt-hez tartoznak, a törvény hatályba lépésétõl számított
30 napon belül át kell adni a törvény mellékletében megjelölt
szervezeteknek.
Az átadás-átvételre elõírt határidõ a törvény hatályba lépését követõ 30
nap, tehát 1995. július 16-a volt. Eddig az idõpontig az átadás-átvétel nem
történt meg teljeskörûen.
A törvényben elõírt társasági részesedések átadás-átvételét az
ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottságának elrendelése alapján a Belsõ
Ellenõrzési Igazgatóság 1996. február-márciusban vizsgálta. Az
ellenõrzési jelentést a Felügyelõ Bizottság megtárgyalta és
elfogadta. Az ÁSZ a megállapításokat elfogadta.
A települési önkormányzatoknak az 1995. decemberi adatok szerint 60,25
milliárd Ft összegû részesedést adtak át. Ebbõl 46,26 milliárd Ft
részvényben, s 13,99 milliárd Ft készpénzben történt.
A belterületi föld utáni járandóságként 1995. évben 2,9 milliárd Ft
értékben adtak ki vagyont.
Az ÁPV Rt. a törvényi elõírásnak megfelelõen más állami vagyonkezelõ
szervezetek részére 37,9 milliárd Ft értékû vagyont adott át a
Belügyminisztériumnak, a Földmûvelésügyi Minisztériumnak, az Ipari és
Kereskedelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztériumnak, a Miniszterelnöki Hivatalnak és a Pénzügyminisztériumnak.
Az ÁPV Rt.-nek 1995. december 31-ig legalább 58 milliárd Ft vagyont kellett
volna átadni a társadalombiztosításnak. Ezt a vagyonátadást az ÁPV Rt. 14 %-
os mértékben teljesítette; az átadott vagyon névértéke 8,2 milliárd Ft,
átadási árfolyamon számított értéke 9,5 milliárd Ft.
2.4.1. A banki részvények átadás-átvétele
Az ÁPV Rt. hét kereskedelmi bank részvényeit, melynek névértéke összesen
19,79 milliárd Ft átadta a Pénzügyminisztériumnak. Az átadásra elõírt
határidõt több hónappal túllépték.
Az ÁPV Rt.-nek a gazdálkodó szervezetek 1995. évben is szolgáltattak be (az
1992. évi LIV. törvény 84. §-a alapján) banki részvényeket összesen 242,3
millió Ft értékben.
A Pénzügyminisztérium 1996. II. negyedévében "Portfolió Vagyonkezelési és
Értékesítési Megállapodás"-t kötött az ÁPV Rt.-vel, azzal, hogy a
pénzintézetek állami tulajdonú részvényeinek vagyonkezelését és
értékesítését egységesen az
ÁPV Rt. végezze a pénzügyminiszter egyetértésével. A megállapodás az MHB
Rt., KHB Rt., Mezõbank Rt., Takarékbank Rt. állami tulajdonú részvényeire
terjed ki.
2.4.2. A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl átvett vállalkozói vagyon
A törvény elõírja, (71. §. (2) bekezdés) hogy a "Kincstári Vagyonkezelõ
Szervezet köteles átadni az ÁPV Rt.-nek az általa kezelt vállalkozói
vagyont, illetve az õt megilletõ költségvetési támogatás vagyon- és
idõarányos, az átadandó vállalkozói vagyon õrzésére fordított részét.
Azt azonban, hogy mit kell pontosan vállalkozói vagyonnak tekinteni,
egyetlen jogszabályi hely sem definiálja. A különbözõ törvényhelyek
együttes értelmezése alapján, tehát vállalkozói vagyon az, ami forgalomképes
és jövedelemszerzési céllal mûködtethetõ.
A vagyon átvételét illetõen az ÁPV Rt. és Kincstári Vagyoni Igazgatóság
(korábban KVSZ) között véleménykülönbség van a vállalkozói vagyon
értelmezésében.
Az ÁPV Rt. vállalkozói vagyonnak tekinti mindazt a vagyont, ami
forgalomképes, illetve jövedelemszerzési céllal hasznosítható. KVSZ
nyilvántartás szerint a KVSZ teljes vállalkozói vagyona 1965 db ingatlan,
mintegy 76,4 milliárd Ft, amelybõl átvételre felajánlott 32 milliárd Ft
értékû vagyont.
A KVI-nál 1995. júliusában már 78 milliárd Ft értékû vagyont tartottak
nyilván. Ezek a volt szovjet, a volt munkásõrségi, a dunai vízlépcsõ, a
Miniszterelnöki Hivataltól átvett, a VAB, az állam által örökölt, a
társadalmi szervezetektõl elvont ingatlanok, valamint mûemlékek,
határõrizeti õrsök, és állami tulajdonú föld elõvásárlás jogán.
A KVI az általa képviselt álláspont alapján nem adta át azokat az
ingatlanokat, amelyek minõsítése szerint forgalomképtelenek; jogszabály vagy
kormányhatározat rendelkezik a használatáról; vagy a privatizálását már
megkezdték, illetve állapotuk hasznosítottságuk miatt jelenleg nem
privatizálhatók.
Így mindösszesen a KVI a nála levõ 10, mintegy 78 milliárd Ft értékû
ingatlancsoportból 1995. december 31-ig két ingatlancsoportot (a volt
szovjet, illetve a munkásõr ingatlanokat) adott át 19,67 milliárd Ft
értékben.
. I. negyedévében a KVI további ingatlanokat adott ugyancsak
e két csoportból 5,5 milliárd Ft értékben. Tárgyalások folytak
1996-ban a Bõs-Nagymarosi ingatlan csoport átadás-átvételérõl, a
vizsgálat lezárásáig azonban nem vezettek eredményre.
Az ingatlanok átvétele könyv szerinti nyilvántartási értéken történik. Ez
azonban nem tükrözi a piaci értéket, mely a nyilvántartási érték 15-20 %-ára
tehetõ.
A KVSZ kezelésébe tartozó vagyon megítélése tekintetében (vállalkozói,
illetve kincstári vagyon) közös álláspont nem alakult ki. Az átadandó vagyon
körét a PM és a KVSZ saját értelmezése szerint állította, illetve állítja
össze.
Az elõírt 30 napos határidõt e tekintetben sem tudták tartani, a vagyon
átadása folyamatban van.
A 2248/1995. Kormányhatározat szerint az érintett két szervezetnek a szakmai
szervezetek bevonásával az állami vagyon mûemlékállományát be kellett
sorolni a "kincstári" vagyoni körbe. A Kormányhatározat végrehajtása -
melynek határideje 1995. szeptember 30. volt - vontatottan, a tárcák közötti
levelezések, illetve az ÁPV Rt.-hez tartozó vállalkozásokhoz intézett
adatbekérés alapján nehézkesen haladt, és ma sem tekinthetõ lezártnak.
Az eddigi átadások lebonyolításáról nem készült jegyzõkönyv, amely
tételesen rögzítené az átadott mûemlék-ingatlanok számát, azok
nyilvántartási értékét.
Az ÁPV Rt. az átvett ingatlanokat átadta üzemeltetésre a Belvárosi Irodaház
Kft-nek.
2.5. Az Állami Privatizációs Rt.-hez tartozó, gazdálkodó szervezetekben mûködõ
rendelt vagyon 1995. december 31-én
Az ÁPV Rt.-hez tartozó rendelt vagyon értéke - figyelembe véve az idetartozó
gazdálkodó szervezetek 1995. évi gazdálkodásának eredményességét is -
1.303,2 milliárd Ft.
A gazdálkodó szervezetek 1995. évi gazdálkodási eredménye alapján az állami
tulajdonú vagyon értéke 18,2 milliárd Ft-tal nõtt.
(Az állami vállalatok vagyona 0,26 milliárd Ft-tal csökkent, a
társaságok vagyona 18,5 milliárd Ft-tal nõtt.)
Az ÁPV Rt. nyilvántartásaiban kimutat, 420 állami vállalatot, 126,8 milliárd
Ft értékû vagyonnal. Ebbõl 311 felszámolás, 100 végelszámolás alatt van. 9
vállalat mûködik, vagyona összesen 2,51 milliárd Ft.
A társaságokból 779-et tart nyilván, amelyekben az állami tulajdonú vagyon
1.176,38 milliárd Ft. Ebbõl 99 felszámolás és 32 végelszámolás alatt van. A
mûködõ társaságok száma 648. A hozzájuk tartozó vagyon 1.159,55 milliárd Ft.
A mûködõ társaságokban lévõ állami vagyonból tehát 815,17 milliárd Ft az
értékesíthetõ, illetve kötelezettségekkel terhelhetõ, mert 344,38 milliárd
Ft-nyi vagyon tartósan állami tulajdonban marad. Ebben nem szerepel a
vagyonkezelésbe adott 8 társaság 3,38 milliárd Ft vagyona. Figyelembe véve
ezek nyitó vagyon értékét, ezeknél a társaságoknál 0,91 milliárd Ft
vagyonvesztés következett be.
100%-os állami tulajdonban a mûködõ társaságok 33 %-ában az állami vagyon
17%-a van. A 25%-nál kisebb tulajdoni hányadú társaságok részaránya 45%.
2.6. Végelszámolás, felszámolás
A végelszámolás, illetve felszámolás alatt lévõ ÁPV Rt.-nél nyilvántartott
vagyon 141,1 milliárd Ft 542 gazdálkodó szervezetnél. Ez nem tükrözi azonban
a valós vagyonértéket, mivel a végelszámolás, illetve felszámolási eljárás
indításakor készült (gyakran 1992., 1993. évi) mérlegeken alapul. 1996.
június hóban végelszámolás alatt 88 vállalat 21,6 milliárd Ft és 25 társaság
3,3 milliárd Ft saját tõkével állt. Felszámolás alatt ennél jóval több 326
vállalat és 127 társaság állt, 113 , illetve mintegy 22 milliárd Ft saját
tõke értékkel.
Ez gyakorlatilag mutatja a felszámolási és végelszámolási folyamat
növekedési ütemének mérséklõdését, hiszen 566-ra nõtt csak az eljárásokba
bekerült gazdálkodó egységek száma.
Az ÁPV Rt. veszteségforrásának egyike a felszámolási eljárások utáni
vagyonvesztés. A tapasztalatok szerint a visszatérülés aránya mintegy 10 %-
os. A felszámolási eljárások megelõzése és a végelszámolások szakszerû
intézésének személyi tárgyi feltételei még mindig nem alakultak megfelelõen.
Ezt jellemzi, hogy a megtett intézkedések ellenére - mint pl. a kontrolling
jelentés, szakértõi névjegyzék - az ügyintézés átlagos átfutási ideje nõtt
és míg a tranzakciós területeken négy gazdálkodó szervezet kezelésére jut
egy érdemi ügyintézõ, addig ezen a területen mintegy 57 az egy ügyintézõre
jutó szervezet.
2.7. Elvont, átvett, vásárolt eszközök
Az ÁPV Rt. jogelõd szervezeteinek gazdasági megfontolású döntései, illetve
jogszabályi intézkedések alapján egyaránt kerültek ebbe a csoportba
különbözõ vagyonelemek. Az elvont, az adott vállalkozásból annak
privatizációjakor "kivont", külön értékesítésre szánt - alapvetõen
ingatlanok - az akkori könyv szerinti nettó értéken szerepelnek a
nyilvántartásokban.
Az átvett eszközök a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl törvényi úton
kerültek az ÁPV Rt.-hez. Nyilvántartási értékük nemzetközi megállapodásokon
alapuló "képzett ár", a mai forgalmi értéket nem tükrözi.
Az értékelésre vonatkozó fenntartásokat figyelembe véve az 1995. évi
nyitóértékrõl, 8,38 milliárd Ft-ról ezeknek az eszközöknek az értéke
összesen év végére 39,82 milliárd Ft-ra emelkedett.
2.8. A vagyonnyilvántartás rendje
Az ÁPV Rt. köteles az értékesítésre kerülõ vagyonról - a rendelt vagyonról -
hiteles, a legfontosabb információkat tartalmazó, a számviteli elõírásokkal
összhangban álló - nyilvántartást vezetni.
A törvényi szabályozás szerint a nyilvántartási rendszert 1995. augusztus
17-éig kellett volna a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter
részére jóváhagyásra elõterjeszteni.
Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon és az ehhez kapcsolódó értékesítési és
hasznosítási mûveletek bevételeinek és kiadásainak nyilvántartási rendszerét
az ÁPV Rt. igazgatósága jelentõs késedelemmel terjesztette a privatizációért
felelõs tárca nélküli mi-niszter elé, a miniszter így 1996. február 1-jén
hagyta jóvá.
A hozzárendelt vagyon nyilvántartása könyv szerinti saját tõke értéken
történik. A vállalkozói vagyon ÁPV Rt. tulajdoni értéke a társaságok
aktuális mérleg, saját vagyon összegének megfelelõ hányada. Azoknál a
társaságoknál, ahol rendelkezésre áll 1995. évi mérlegadat, ott az ennek
megfelelõ érték, ellenkezõ esetben a legutoljára rendelkezésre álló
mérlegadat szerepel.
Ebbõl az eltérésbõl következõen a nyilvántartási adatok nagyságrendi
információk, s mind összességében, mind részleteiben csak megközelítõleg
mutatják-mutathatják a valós vagyonértéket. Különösen igaz ez, s vezethet
megtévesztõ eredményhez a felszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek
adatainak feldolgozásánál.
A nyilvántartási rendszer teljeskörûségét a folyamatba épített és az egyes
igazgatóságok, valamint a belsõ ellenõrzés által elvégzett ellenõrzésekkel
szándékoztak biztosítani.
Az ÁVÜ 1994. december 31-i vagyonkimutatása szerint
a hozzátartozó gazdálkodó szervezetek: 1140 367,18
száma
vagyona (milliárd Ft)
- 1994. december 31.
-1995. január 1. 1145 368,85
Ebbõl állami vállalat társaság
száma vagyona száma vagyona
- 1994. december 31. 421 124,32 719 242,86
- 1995. január 1. 425 124,56 720 244,29
Mivel az ÁPV Rt. évközben alakult, az év eleji adatokat külön eljárással
alakították ki. A könyvvizsgálói jelentés is rögzíti, hogy az 1995. évi
nyitó adatok nem egyeztethetõk közvetlenül az 1994. évi záró adatokkal;
különbözõ korrekciós és értékelési eltérések miatt. (Az 1994. évben tévesen
rögzített adatok helyesbítése a nyitó érték korrekciójaként jelenik meg).
A vagyonkimutatás nem teljesíti a folytonosság követelményét: az egyes
beszámolási idõszakokból nem vezethetõ le a következõ idõszak nyitóadata, és
a belsõ konzisztencia követelményének sem felel meg.
Az analitikus nyilvántartások rendezetlenségébõl következõ problémákra a
könyvvizsgáló az ellenõrzés során felhívta a figyelmet, intézkedésekben
állapodtak meg.
A könyvvizsgáló ellenõrzési megállapításai, s a Felügyelõ Bizottság
jelentése alapján az ÁPV Rt. Ügyvezetése vezérigazgatói utasításban döntött
a hozzárendelt vagyon nyilvántartásának korszerûsítésérõl, az egységes
szemléletû szervezeti és személyi rendszer kialakításáról. Errõl az ÁPV Rt.
ügyvezetése 1996. szeptember 10-én hozott 20/1996. vezérigazgatói
utasítással intézkedett.
2.9. Az ÁPV Rt. ellenõrzõ szervezetei által a rendelt vagyon nyilvántartására
vonatkozó vizsgálatok
A rendelt vagyon jóváhagyott nyilvántartási rendszere az ellenõrzésre
vonatkozóan kimondja, hogy "a rendszer leírásban foglaltak betartását, a
beszámolók, tájékoztatók valódiságát a Felügyelõ Bizottság ellenõrzi,
illetve az ÁPV Rt. könyvvizsgálója vizsgálja."
Az ellenõrzés alá vont idõszakra vonatkozóan a Belsõ Ellenõrzési Igazgatóság
véleményezte az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon nyilvántartási rendszerét, s arra
észrevé-teleket, javaslatokat tett. Vizsgálta az 1995. évi XXXIX. törvényben
megfogalmazott vagyon átadások, vagyon átvételek végrehajtását. A Felügyelõ
Bizottság törvényi kötelezettségének megfelelõen Jelentésben foglalta össze
észrevételeit az
ÁPV Rt. 1995. évi beszámolójáról és a hozzárendelt vagyonról készített
beszámolóról. Kezdeményezte, hogy az Ügyvezetés alakítassa ki a hozzárendelt
vagyon egységes szemléletû nyilvántartásának jól mûködõ rendszerét.
Az Etikai és Tranzakciós Szerzõdés Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóságnak
kötelessége lett volna a PIR-ben tárolt adatok helyességének,
naprakészségének és teljeskörûsége biztosításának érdekében havonta 5-10
felhasználó, összesen 20 tranzakciójához kapcsolódóan a PIR adatbázisban
tárolt adatokat teljeskörûen és érdemben felülvizsgálni, továbbá a vizsgálat
eredményeirõl az illetékes tranzakciós vezérigazgató helyettes, illetve az
informatikai és vagyonnyilvántartási ügyvezetõ igazgató részére írásos
jelentést írni.
Errõl vezérigazgatói utasítás 1995. december végén jelent meg és 1996.
szeptemberében módosították. A vizsgálat lezárásáig ilyen felülvizsgálatot
nem végeztek, ezt tanúsító dokumentumot, jelentést az igazgatóságon nem
tudtak rendelkezésre bocsátani.
3. Az értékesítési tevékenység
3.1. Szabályozási környezet
1995-ben három szervezet foglalkozott az állami vagyon értékesítésével
(privatizációjával), az ÁVÜ, az ÁV Rt. és az ÁPV Rt.
Az ÁVÜ és az ÁV Rt. tevékenységének alapvetõ szabályait az 1992. évi LIII.
és LIV. törvények határozták meg, majd 1995. június 16-tól hatályba lépett
az 1995. évi XXXIX. törvény az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon
értékesítésérõl.
A törvény hatályba lépésével az ÁVÜ megszûnt, az ÁV Rt. elnevezése ÁPV Rt.-
re változott, s ez a szervezet jogutódja lett az ÁVÜ-nek is. A privatizáció
egy szervezethez került és az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon
értékesítésének szabályait is a hivatkozott törvény írta elõ.
A törvény évközbeni hatályba lépése az értékesítés területén azzal járt,
hogy volt ahol a régi, volt ahol az új, s volt ahol mindkét (illetve három)
törvényt kellett alkalmazni. Ez a körülmény megnehezítette mind az
értékesítések lebonyolítását, mind pedig az ellenõrzést.
Az ÁVÜ és az ÁV Rt. is rendelkezett versenyeztetési szabályzattal, mely a
szervezeteken belüli eljárási rendet tartalmazta. E szabályzatok
szerkezetükben és tartalmukban is sok hasonlósággal rendelkeztek, de a
célokat és jogszabályokat érintõen - értelemszerûen - lényeges eltéréseket
is tartalmaztak. Az ÁPV Rt.-nél azonban egyik szabályzat sem volt már
alkalmazható. Az új privatizációs törvény - a korábbiaktól eltérõen - az ÁPV
Rt. versenyeztetési szabályzatának jóváhagyását a Kormány hatáskörébe utalta
és annak Magyar Közlönyben történõ közzétételét is elrendelte.
A Kormány a versenyeztetési szabályzatot 1996. május 30-án hagyta jóvá
1057/1996. határozatával. Így 1995. június 16. és 1996. május 30-a között
(közel egy évig) az ÁPV Rt. nem rendelkezett versenyeztetési szabályzattal.
Az értékesítések során az ÁV Rt. korábbi szabályzata már nem, az ÁPV Rt.-nél
a tervezet formájában meglévõ szabályzat pedig még nem volt alkalmazható.
Emiatt az ÁPV Rt. értékesítésénél csak a törvény elõírásai voltak az
irányadóak, melyek bár elég részletesek, sok esetben azonban keretjellegûek,
így eltérõ értelmezésre is módot adtak.
A konkrét tranzakciók során több esetben felszínre kerültek olyan kérdések,
melyekre vonatkozóan a törvényi elõírás nem egyértelmû. Ezek közül
kiemelendõ a zártkö-rû elhelyezés fogalma, amely olyan értékesítési formát
takar, ahol a törvény a versenyeztetés mellõzését lehetõvé teszi.
A zártkörû elhelyezés definícióját és alkalmazási lehetõségét a törvény nem
tartalmazza, ezért úgy értelmezve, hogy az a pályáztatás nélküli közvetlen
értékesítést jelenti, a versenyeztetés bármikor mellõzhetõ lenne. Ez viszont
a törvény azon alapelõírásával ütközne, hogy a vagyont versenyeztetés útján
kell értékesíteni.
Az ÁPV Rt.-nél ismert volt ez a jogi és egyben eljárási probléma, ezért
különösen kifogásolható az, hogy a versenyeztetési szabályzatban sem
rendezték a kérdést, és változatlanul fennáll az eltérõ értelmezés és
gyakorlat lehetõsége. Konkrét tranzakciók kapcsán mind a hazai, mind a
nemzetközi jogi szakértõk e problémára többször felhívták a figyelmet,
eredménytelenül.
Az ÁPV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzatát - mely az értékesítésekkel
kapcsolatban is elõírja a döntési hatásköröket és eljárási módokat - a
Kormány 1995. augusztus 8-án 1076/1995. határozatával hagyta jóvá.
A nemzetgazdaság mûködõképessége szempontjából jelentõs társaságok körérõl
az Országgyûlés 1995. augusztus 17-e helyett 1996. július 9-én hozott
határozatot. Ezért közel egy évig nem volt rendezett, hogy mely társaságok
értékesítésekor van szükség kormányzati döntésre.
3.2. Az értékesítés összefoglaló adatai
Az 1995. évi értékesítés, melybõl a vagyonkezelõ szervezeteknek bevétele
származott három területet érintett, nevezetesen: részvény-, üzletrész- és
vagyontárgy értékesítést.
Összesen e három körben az év folyamán 325 pályázatot írtak ki, melybõl az
ÁVÜ-nél 175, az ÁV Rt.-nél 9 és az ÁPV Rt.-nél 141 db pályázat volt.
A pályázatok közül 118 részvényértékesítésre szólt (141 társaságot
érintett), 75 üzletrész meghirdetése volt (77 db Kft-t érintve) és 132
pályázat keretében 444 db vagyontárgy eladását hirdették meg.
A pályázatok döntõ többsége nyilvános volt. A zártkörû pályázatok, zártkörû
elhelyezések nagy része a stratégiai társaságok értékesítésénél a külföldi
vevõkörben volt jellemzõ.
A tényleges értékesítés 137 társaság részvényeit, 60 Kft. üzletrészét és 86
db vagyontárgyat érintett.
Az értékesítések névértéke és eladási ára
ezer Ft-ban
Megnevezés Névérték Eladási ár Árfolyam (%)
Részvény 351 042 619 526 357 258 149,94
Üzletrész 7 774 766 6 693 049 86,90
Vagyontárgy 571 554 1 720 089 300,95
Összesen 359 388 939 534 770 396 148,89
Az értékesítések eladási áraként megjelölt - szerzõdés szerinti - érték nem
azonos az 1995-ben ténylegesen befolyt privatizációs bevétellel, két okból.
Egyrészt néhány tranzakció pénzügyi teljesítése a szerzõdés szerint 1996-ban
történt meg, másrészt voltak olyan értékesítések, melyeknél készpénzbevétel
nem jelentkezett. (Például részvénycsere, illetve kizárólag kárpótlási jegy
ellenében történõ értékesítésnél.)
Az 1995. évi értékesítés 83 %-a, 440.503 millió Ft készpénzbevétel volt.
Ebbõl devizabevétel 419.739 millió Ft-nak megfelelõ volt, mely az összes
értékesítésnek
79 %-a.
A részvény és üzletrész értékesítésekhez felhasznált kárpótlási jegyek
értéke 20.216 millió Ft volt, amely 147 társaság értékesítéséhez
kapcsolódott. A vételár kiegyenlítése kizárólag kárpótlási jegy ellenében
24 esetben történt és ez 1.423 millió Ft-nak felel meg. Ezek döntõen az
építõipari és kereskedelmi ágazatban jelentkeztek, elsõsorban menedzsment és
dolgozói tulajdonszerzéskor.
A vételár egy részét 38 esetben E-hitellel egyenlítették ki, melynek értéke
4.000 millió Ft. Ez az érték jóval kisebb, mint az elõzõ években volt;
magyarázata az, hogy az 1995. évi értékesítés döntõen külföldi befektetõk
részére történt.
Tõzsdén keresztüli értékesítés egy esetben, az EGIS Gyógyszergyár Rt.-nél
történt. Több társaság részvényeit a privatizációt követõen bevezették a
tõzsdére (OTP, MOL Rt., Humán Gyógyszergyár, Hajdútej Rt. és Pannonváltó
Rt.).
Az értékesítések bevétele 1995. elsõ 10 hónapjáig minimális volt, az év
végéig elért bevétel 86 %-át 18 társaság eladása eredményezte, amely az év
utolsó 2 hónapjában realizálódott. Ebben szerepet játszott az a
bizonytalanság, amelyet az új privatizációs törvény kialakításának és a két
korábbi szervezet változásának több hónapon át- húzódó elõkészítése okozott.
Ezt az 1995. évi XXXIX. törvény kihirdetése oldotta fel.
Mindez a körülmény nem ad felmentést, de részben elfogadható magyarázatként
szolgál arra, hogy 1995-ben nem volt privatizációs koncepciója az érintett
szervezeteknek és így az ÁPV Rt.-nek sem.
3.3. A kiválasztott privatizációs tranzakciók
A kiválasztott konkrét tranzakciók értékben az ÁPV Rt. 1995. évi
értékesítésbõl származó bevételének 62 %-át teszik ki. A vizsgálatba vont
tranzakciók magukba foglalják a stratégiailag kiemelkedõen fontos energia
szektor, így a villamosenergia ipari társaságok, a gázszolgáltató társaságok
értékesítését és tartalmaznak az olajipar a gyógyszeripar területérõl is
tranzakciókat, valamint a Pénzintézeti Központ megvá-sárlása kapcsán két
kereskedelmi társaságot. A Szolnoki Kõolajkutató Rt., a
Biogal Rt. és a Pénzintézeti Központ privatiációs folyamatának leírását és
problémáit a 4., 5., és 6. sz. mellékletek tartalmazzák.
A vizsgálat körébe vont tranzakciók felölelik a nemzetgazdaság
mûködõképessége szempontjából jelentõsnek minõsített társaságok körét és
tartalmaznak más területrõl kiválasztott értékesítéseket is.
A vizsgálat két irányból is szúrópróba jelleggel történt. Ez egyrészt azt
jelenti, hogy az 1995. évi teljes értékesítési körnek egy, de jelentõs részére
terjedt ki, másrészt egy-egy tranzakciót érintõen sem teljeskörû. A
kiválasztott értékesítések összetettsége, szerteágazó volta a folyamat minden
részletre kiterjedõ, teljes körû ellenõrzését nem tette lehetõvé.
3.3.1. A MOL Rt. privatizációja
A MOL Rt. privatizációjának elsõ szakasza több lépcsõben, összetett
részvényértékesítési formában 1995. évben lezajlott. Ez a tranzakció a
privatizáció folyamatában az eddigi legnagyobb tõkepiaci értékesítésnek
tekinthetõ.
Ennek során a MOL Rt. 98 400 000 db részvényébõl összesen 29 259 221 db
részvényt értékesítettek (29,7 %). A tranzakciót követõen az ÁPV Rt.
tulajdoni hányada 57 668 779 db-ra (58,6 %-ra) csökkent. A munkavállalói
részvényvásárláson
(5 272 484 db) kívüli értékesítések mindegyikénél az eladási ár a névérték
110 %-a volt. A részvények ellenértékeként 1995. évben 31.299 millió Ft
árbevétel folyt be, a nemzetközi túljegyzési opció keretében megvásárolt
részvények, valamint a vezetõi részvényvásárlás ellenértékét pedig szerzõdés
szerint 1996. január végéig fizették ki.
Az összetett részvényértékesítés azt jelenti, hogy a privatizáció mind az
értékesítés módja, mind az alkalmazott eljárás, mind a vételár fizetési
módja tekintetében kombinált módon valósult meg. Az értékesítés közvetlenül
és a tõkepiac intézményrendszerén keresztül bonyolódott, az eljárás
nyilvános forgalomba hozatal és a zártkörû elhelyezés alkalmazásával
történt, a vételár fizetésénél alkalmazták a kedvezményes privatizációs
technikákon belül a részletfizetési kedvezményt és biztosították a
munkavállalói tulajdonszerzés kedvezményeit is.
A tranzakciót követõen a MOL Rt. tõrzsrészvényeit bevezették a Budapesti
Értéktõzsdére, az azokat nemzetközileg megtestesítõ globális letéti
igazolásokat pedig a Luxemburgi Értéktõzsdére és jegyzik a SEAQ tõzsdén
kívüli kereskedési rendszerekben.
A Kormány 1112/1994. (XII.2.) határozatában döntött arról, hogy 1995-ben meg
kell kezdeni a MOL Rt. privatizációját. Elõírta azt is, hogy a MOL Rt.
egységes nemzeti olajtársaságként mûködjön tovább és folytasson egységes
kereskedelmi tevékenységet. Ennek érdekében rendelte el, hogy a Mineralimpex
Rt.-t a MOL Rt. tulajdonába kell adni, valamint, hogy meg kell vizsgálni a
TVK Rt. és a Szolnoki Kõolajkutató és Fúró Rt. MOL Rt.-be integrálhatóságát.
Az itt elõírtak teljesültek, a Mineralimpex Rt.-t beolvasztották a MOL Rt.-
be, a két cég integrálhatóságának vizsgálata alapján az ÁPV Rt. igazgatósága
azok önállóan történõ privatizációja mellett döntött. A kormányhatározat
kétszeri módosítását követõen [1066/1995. (VII.6.) és 1072/1995. (VIII.4.)
kormányhatározatok] alakult ki az a koncepció, mely szerint a korábban
stratégiai befektetõk bevonása, majd a nemzetközi nyílt pályázat útján
pénzügyi befektetõknek történõ értékesítés helyett: "a MOL Rt. részvényeinek
a tartós állami tulajdoni hányad (25 % +1 szavazat) feletti részét tõkepiaci
tranzakciók sorozatának megvalósításával kell értékesíteni, a részvények
többszöri kombinált forgalombahozatala útján. Az elsõ kombinált forgalomba
hozatal a következõket foglalja magába:
a) pénzügyi befektetõk részére egy vagy több külföldi tõzsdén való
bevezetéssel kombinált részvényelhelyezés (private placement),
b) az 1995. évi XXXIX. törvény alapján meghatározott kedvezmények
biztosítása melletti, vezetõi és alkalmazotti törzsrészvény vásárlás,
c) belföldi nyilvános forgalomba hozatal és tõzsdei bevezetés (Budapesti
Értéktõzsde /BÉT/ jegyzett kategória) útján történõ értékesítés."
Az értékesítési koncepció kormány általi módosítását az indokolta, hogy a
szóba jöhetõ stratégiai befektetõk csak a MOL Rt. részvényei többségi
tulajdoni hányadának megszerzésére mutattak érdeklõdést, ezzel azonban az a
cél és akarat sérült volna, amely a társaságot egységes nemzeti
olajtársaságként kívánja továbbra is fenntartani. Pénzügyi befektetõk
bevonása esetén ennek az akaratnak meg lehet felelni, mivel így a befektetõk
száma több száz is lehet, meghatározó tulajdonnal egyik sem rendelkezik,
képviseletükben a letéteményes jár el, így érvényesülhet a magyar irányítás
és a nemzetgazdasági érdek.
Ennek szellemében hozta meg az ÁPV Rt. igazgatósága 341/1995. (XI.22.)
határozatát, amelyben meghatározta az eladandó részvénymennyiséget, [32,8 %,
ezen belül a külföldi intézményi befektetõk részére zártkörû elhelyezés
keretében felajánlott 18.500 millió db (18,8 %) részvényt is].
A tranzakció lebonyolítása során a külföldi forgalombahozatal vezetõ
forgalmazói a Lazard, a Kleinwort Benson, és a Merryll Lynch bankok voltak,
belföldön a Creditanstalt Értékpapír Rt. volt.
Az ÁPV Rt. 1995. évi értékesítésében kiemelt sikerként fémjelzett tranzakció
lebonyolításának elõkészítésével kapcsolatban tehetõ alábbi megállapítások
azonban megtörik a siker fényét.
1. A MOL Rt. privatizációjáról három, egymást módosító kormányhatározat
rendelkezett.
Az elõkészítetlenséget mutatja az, hogy a privatizáció konkrét eljárását
meghatározó kormányhatározatot követõen derült ki, hogy az eredetileg
tervezett módon, az ott meghatározott körben végrehajtandó értékesítés nem
járható út (szakmai befektetõk).
A kormányhatározatok nyilvános volta miatt a befektetõk érzékelték a
bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy milyen körben és milyen módon
szándékozik a Magyar Állam a MOL Rt. részvényeit értékesíteni.
2. A privatizáció elõfeltételeként elõírt földgáz árképzés elveinek
elkészítési határideje 1995. január 31. volt. Az erre vonatkozó
kormányhatározat azonban 1995. augusztus 4-én jelent meg, a végleges
privatizációs módot meghatározó kormányhatározattal egyidõben (1072/1995.
(VIII. 4.). A gázár meghatározásának azért van nagy jelentõsége, mivel a
MOL Rt. árbevételének mintegy 30 %-a a gáz üzletágból származik és
veszteségének egyetlen oka az elõterjesztések szerint a nagykereskedelmi
földgázárak mesterségesen alacsonyan tartott szintje volt.
Mindez, valamint az, hogy az árképzés bevezetésének fokozatossága is csak
a késõbbi években hozhat számottevõ javulást a társaság eredményében
meghatározó jelentõséggel bírt abban, hogy az eladási ársávot a névérték
110-140 %-ában lehetett meghatározni.
3. A privatizáció végrehajtására rendelkezésre álló idõtartam rendkívül
leszûkült. Ennek két oka mutatható ki a dokumentumok alapján:
a) A vezetõ olasz gáz és olajipari társaság - ENI - részvényértékesítési
ütemterve nyilvánosságra került 1995. október 18-án, valamint ismertté
vált, hogy a PT Telekom (indonéz nemzeti telekommunikációs társaság)
kibocsátása is a MOL Rt. tervezett értékesítésével egyidõben történik. E
két tranzakció összesen mintegy 7-7,5 milliárd dollár értékben
csökkentette a nemzetközi piac felvevõképességét.
Mindezek hatására a MOL Rt. értékesítését meg kellett gyorsítani, azaz a
tervezett ütemhez képest elõbbre kellett hozni.
b) Az ÁPV Rt. a MOL Rt. privatizációjának egy késõbbi esetleg kedvezõbb
idõpontra történõ elhalasztását a rendelkezésre álló elõterjesztések
szerint nem tudta vállalni, mert azzal nem tudott volna eleget tenni "a
Kormány azon elvárásának", hogy a tranzakcióból mihamarabbi bevételhez
juttassák a költségvetést.
4. A gázár rendezetlensége, a nemzetközi értékpapír piac telítettsége és a
költségvetési befizetés elvárása vezettek oda, hogy az értékesítés
árfolyama a megjelölt 110-140 %-os ársávon belül, az alsó értéket nem
haladta meg.
5. A rendelkezésre álló dokumentumok hiányossága, hogy egyáltalán nem
tesznek említést arról, hogy a MOL Rt-nek mint társaságnak származik-e és
milyen elõnye a privatizációból és azok mennyiben vannak összhangban a MOL
stratégiájával és üzleti céljaival.
A megvalósított privatizáció a tulajdonosi struktúrát változtatta meg,
tõkebevonást nem eredményezett, és likvid forrást sem jelentett a MOL Rt-
nek.
Kétségtelen elõny, hogy a már régóta húzódó árképzési problémát a
privatizáció kapcsán megoldották, melynek hatása azonban csak a késõbbi
években jelentkezhet. (Az árak rendezése azonban privatizáció nélkül is
eredmény javító a MOL számára).
További elõnye abból származhat a társaságnak, hogy részvényei a tõzsdén
vannak, így egy esetleges részvénykibocsátásnál a nemzetközi ismertség
biztosított és a tõzsde elõnyei kihasználhatók.
Az az elõírás, hogy a MOL Rt. egységes nemzeti olajtársaságként mûködjön,
egyben azt is jelenti, hogy az egységes nemzeti olaj- és gázkereskedelem a
MOL Rt.-n keresztül valósul meg. A MOL Rt. a Mineralimpex beolvadását
követõen, az egyetlen gáztermeléssel és gáz behozatallal foglalkozó
társaság, mivel a Mineralimpex földgázzal kapcsolatos szerzõdései 1995.
májusában a MOL Rt-re szálltak át.
A földgázimport döntõen két államközi szerzõdés (Orenburgi Gázszállítási
Egyezmény és Jamburgi Egyezmény) alapján teljes egészében Oroszországból
érkezik.
Képviselõi felvetés alapján az ÁPV Rt. Etikai, Tranzakciós és Szerzõdés
Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatósága vizsgálatot végzett, a jamburgi opció
keretében biztosított földgázszállítás ügyében. A képviselõi interpelláció
tárgya az volt, hogy a MOL Rt. lemondott-e a jamburgi gázszállítások opciós
jogáról a Panrus Gáz Rt. javára.
A Panrus Gáz Rt.-t 50-50 %-ban a MOL Rt. és a Gazprom cég hozta
létre, ez utóbbi cég külkereskedelmi vállalata a Gázexport
Külkereskedelmi Vállalat, amelyik Magyarország gázexportõre is
egyben.
Az ÁPV Rt. nyilatkozatot kért a MOL Rt. vezetõitõl arról, hogy a társaság
lemondott-e a gázszállítások opciós jogáról.
A MOL Rt. vezérigazgató-helyettese úgy tájékoztatta a vizsgálatot végzõ ÁPV
Rt.-t, hogy a MOL Rt. "hivatalosan nem mondott le és nem is kíván lemondani"
a hivatkozott államközi szerzõdésbõl fakadó földgázvásárlási opciós jogáról
a Panrus Gáz Rt. javára.
E nyilatkozat alapján az ÁPV Rt. vizsgálata azt a következtetést vonta le,
hogy "sem az ÁPV Rt., sem a MOL Rt. a kialakult helyzetért nem felelõs,
abban nem vétett", így a vizsgálat folytatását sem tartotta indokoltnak,
illetve a valós helyzet feltárását a KEI, vagy az ÁSZ hatáskörébe tartozónak
ítélte.
A vizsgálat átadott dokumentumai tartalmaznak egy 1995. május 5-én kelt
emlékeztetõt, amely a Gázexport, Panrus Gáz Rt., Mineralimpex és a MOL Rt.
képviselõinek részvételével a Mineralimpex szervezeti átalakulása kapcsán
készült. Ebben amellett, hogy rögzítik, hogy a Jamburgi Államközi Földgáz
Egyezmény végrehajtására a MOL Rt.-t jelölik ki, szerepel a MOL Rt.
képviselõjének közlése is: "...a MOL lemond a kormányegyezményben rögzített
10 éves magyar földgázvásárlási opció igénybevételérõl, tehát nem kerül
közvetlen szerzõdéses kapcsolatba a Gázexporttal, hanem a hiteltörlesztéses
szállítások befejezése után ezt a gázmennyiséget is a Panrus Gázon keresztül
vásárolja."
Hiányossága a vizsgálatnak, hogy nem tért ki annak feltárására, hogy ezen
emlékeztetõ szerint - amely önmagában ellentmondásos - a MOL Rt nevében
eljáró, értelemszerûen megfelelõ felhatalmazással és döntési joggal bíró
képviselõje által tett nyilatkozat milyen összefüggésben áll az 1996. évi
orosz-magyar kereske-
delmi, gazdasági és együttmûködési kormányközi bizottság jegyzõkönyvében
foglaltakkal. Az ott rögzítettek ugyanis az emlékeztetõben tett lemondással
vannak összhangban.
A MOL Rt. véleménye szerint az opcióról való döntés a Kormány hatáskörébe
tartozik. Ezt figyelembe véve, nincs magyarázat arra, hogy a MOL képviselõje
milyen felhatalmazás alapján tehette az idézett kijelentését, illetve nincs
dokumentum arról, hogy a MOL Rt. hatáskörének túllépését felismerve
korrigálta-e a képviselõje által tett nyilatkozatot.
3.3.2. Gázszolgáltató társaságok privatizációja
A gázszolgáltató társaságok privatizációs koncepcióját, melyet a pénzügyi
tanácsadó javaslatai alapján az ÁV Rt. alakított ki, a Kormány 1113/1994.
(XII.7.) határozatában jóváhagyta.
A Kormány döntött arról, hogy az öt vidéki gázszolgáltató társaság többségi,
50 % + 1 szavazatnak megfelelõ tulajdoni hányadát szakmai befektetõk részére
kell értékesíteni és a pályázati feltételeket közzététel elõtt a Kormánynak
be kell mutatni. Mindennek határideje 1995. június 30-a volt.
A kormányhatározat rendelkezett arról is, hogy 1995. január 1-éig be kell
vezetni a megfelelõ költségarányos árakat, és rögzíteni kell a MOL Rt. és a
gázszolgáltató társaságok között az értékesítés és szolgáltatás alapelveit
1995. január 31-ig.
Az ÁV Rt. igazgatósága 55/1995. (III.13.) határozatában a gázszolgáltató
társaságok privatizációs pályázatának alapvetõ feltételeirõl határozott,
majd ezt a 105/1995. (V.8.) és a 113/1995 (V.15.) sz. határozatával
módosította.
Ezt követõen a Kormány 1065/1995. (VII.6.) határozatában meghatározta a
gázszolgáltatók privatizációs pályázatának alapvetõ feltételeit, melynek
formája többfordulós, nyilvános pályázat volt. A pályázat elsõ szakasza
elõminõsítés volt, azzal a céllal, hogy a szakmailag megfelelõ pályázókat
kiválasszák.
Az elõminõsítés lényeges feltételei az alábbiak voltak:
- a pályázóknak felkészült üzemeltetõknek kellett lenni,
- az üzemeltetõknek bizonyítaniuk kellett, hogy több, mint 5 éve
üzemeltetnek gázszolgáltató rendszert és ugyanennyi idõ alatt nem sértették
meg gázszolgáltatási mûködési engedélyüket,
- az üzemeltetõnek meghatározott számú háztartás ellátását is igazolnia
kellett,
- elégséges saját tõkével kellett rendelkeznie, mind az ajánlattevõ
csoportnak, mind az üzemeltetõnek, s ezt meghatározott dokumentumokkal
bizonyítani is kellett.
A kormányhatározat elõírta, hogy az eladásra kínált többségi
részvénycsomagot a legmagasabb ajánlatot tevõ pályázó kapja, feltéve, hogy
ajánlata nem sérti a befektetési korlátozásokat és a pályázó üzleti tervét
az ÁPV Rt. elfogadta.
A Magyar Energia Hivatal (MEH) határozta meg a befektetési
korlátokat, amelyek szerint egy befektetõ, vagy egy ajánlattevõ
csoport, csak két kisebb (DIGÁZ, DÉGÁZ, ÉGÁZ és KÖGÁZ)
gázszolgáltatóban juthat részvényekhez. Az a befektetõ, aki a
TIGÁZ többségi tulajdonosa lesz, további gázszolgáltatóban nem
szerezhet részesedést.
A pályázaton újabb forduló abban az esetben lesz, ha az üzleti tervet nem
fogadja el az ÁPV Rt., vagy a legjobb ajánlat sértené a befektetési
korlátozásokat, vagy más okból a pályázat értékelhetetlen.
A pályázat Értékelõ Bizottságának összetételét is meghatározta a Kormány,
melyben az ÁPV Rt. három képviselõje, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium,
a Pénzügyminisztérium, valamint a MEH egy-egy képviselõje vett részt.
A privatizációs pályázat meghirdetésének határidejét a Kormány a gázárakról
szóló kormányhatározat megjelenését követõen, de legkésõbb 1995. augusztus
10-ben határozta meg.
A gázárakról szóló kormányhatározat (1075/1995.) csak 1995. augusztus 4-én
jelent meg, ezt követõen nyílt mód a gázszolgáltatók pályázatának
meghirdetésére, mely 1995. augusztus 10-én megtörtént.
Az adásvételi szerzõdések többségét 1995. december 8-án, utolsóként a KÖGÁZ
Rt. esetében 1995. december 14-én aláírták. Az öt gázszolgáltató társaság
eladási ára mintegy 74 milliárd Ft volt. A vételárak átutalása
(egyösszegben, készpénzben) a Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Rt. kivételével
1995. december 20-án megtörtént. (A DDGÁZ Rt. esetében 1996. január 17-én.)
A pályázati felhívás megjelenése és az adás-vételi szerzõdések aláírása
közötti idõszak rendkívül szûkreszabott volt. Ezidõ alatt történt meg az
elõminõsítés, a szerzõdések elõkészítése, a befektetõk tájékozódása a
megvásárolni szándékozott társaságról, a pályázatok és üzleti tervek
értékelése stb.
A kormányhatározatok, igazgatósági határozatok nem írták elõ a privatizáció
decemberi befejezésének határidejét. Az ÁPV Rt. a határidõket maga
alakította ki vélhetõen azzal a szándékkal, hogy az 1995. évi privatizációs
bevételét biztosítsa és így eleget tudjon tenni költségvetési befizetési
kötelezettségének. (Az ÁPV Rt. által kiadott Ajánlattételi Szabályok
egyébként a zárás idõpontját 1996. április 1-ben jelölte meg.)
Az idõkorlát következtében az ÁPV Rt. típus szerzõdés-tervezeteket
készített. A befektetõk a szerzõdés tervezetek véleményezésével egyidõben
szerezték meg a szükséges információkat az érintett társaságokról. Az ÁPV
Rt. igazgatósága is szerzõdés tervezeteket hagyott jóvá. A pénzügyminiszter
1995. november 10-én kelt levele szerint is a megkötendõ szerzõdés
tervezetekkel értett egyet.
Mindez érdemi döntések meghozatalát nem tette lehetõvé.
A pénzügyminiszter 1995. november 10-i levele nem felel meg, a minden
konkrétumot nélkülözõ szerzõdés tervezetek alapján nem is felelhet meg az
1995. évi XXXIX. tv. 23. § (3) bekezdésében elõírtaknak.
Az érdemi döntést az sem segítette elõ, hogy a pályázóknak minden
dokumentumot angol nyelven kellett benyújtaniuk az ÁPV Rt-hez, hisz a kért
anyagok még anyanyelven is sajátos nyelvezetûek (pénzügyi, számviteli,
mûszaki, jogi), speciális szakismeretet igényelnek, így nem lehet reális
elvárás, hogy a döntésben résztvevõk valamennyi témának együttesen kiváló
ismerõi legyenek, ráadásul angolul.
Az angol nyelvhasználat kizárólagos elõírásának létjogosultsága azért is
kifogásolható, mivel az értékesítés lebonyolításánál a magyar jog volt
mindvégig az irányadó, az Értékelõ Bizottság és a döntésre jogosultak is
magyar szakemberek voltak.
A gázszolgáltatók privatizációjával kapcsolatosan hozott ÁPV Rt.
igazgatósági határozatok közül
- 2 db az ajánlattételi szabályokkal foglalkozott,
- egy az Értékelõ Bizottság ÁPV Rt-s képviselõinek helyettesítési rendjét
írta elõ,
- 2 db a pályázók elõminõsítésének Értékelõ Bizottság általi javaslatát
hagyta jóvá,
- 2 db az adás-vételi szerzõdés, Részvényesi Megállapodás, valamint a
társaságok új Alapító Okirata tervezetét hagyta jóvá,
- 3 db az Értékelõ Bizottság döntését a nyertesrõl, valamint az üzleti
tervrõl hagyta jóvá,
- egy pedig az igazgatósági és felügyelõ bizottsági tagok visszahívását és
az új testületi tagok kinevezését határozta meg.
Mindez azt támasztja alá, hogy az ÁPV Rt. Igazgatósága formálisan ugyan
eleget tett az SZMSZ igazgatóságra vonatkozó elõírásainak, érdemi döntéseket
azonban az Értékelõ Bizottság hozott, egyrészt a lebonyolítás során
folyamatosan, másrészt a végsõ nyertes, illetve elfogadott üzleti terv
esetében, amelyet a szerzõdéskötést közvetlenül megelõzõen, - többségében 2
nappal - az igazgatósággal jóváhagyatott.
Az üzleti tervek azokat a vevõi kötelezettségeket tartalmazzák, amelyek
alapvetõen a gázszolgáltató Rt.-ék mûködtetésével, fejlesztésével
kapcsolatosak, így meghatározó szerepük van a biztonságos gázellátásban,
amelyet az 1113/1994. (XII.7.) Kormányhatározat is hangsúlyoz. Mindez azt
indokolta volna, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága e kérdéskörrel érdemben
foglalkozzon, mely esetben elkerülhetõ lett volna a Részvényesi
Megállapodások üzleti tervvel kapcsolatos olyan megfogalmazása is, miszerint
"...a Vevõk... minden tõlük telhetõt megtesznek, hogy a Társaság azt
teljesítse....". Ez alapján a teljesítés nem ellenõrizhetõ, nem
számonkérhetõ.
Az adás-vételi szerzõdésekben a kártalanítás szakaszban két esetben jelennek
meg önkormányzati igényekhez fûzõdõ garanciák.
a) Az önkormányzatok eszközigényeire vonatkozóan, ha az igények teljesítése
következtében a társaságok eszközei csökkennek, akkor a vételár maximum
50 %-áig köteles az ÁPV Rt. a veszteséget megtéríteni.
b) Az önkormányzatok részvényigényére vonatkozóan, ha a vevõ tulajdonában
lévõ részvényeket át kell adni az önkormányzatoknak. A térítendõ összeg
ekkor szélsõséges esetben a vételár 100 %-a, plusz egy olyan (USD-ban
fizetendõ) összeg, amely a LIBOR kamatláb alkalmazásával a vételár
kifizetésétõl az esetleges kártalanítás közötti idõszakra jár.
Az önkormányzatok részvényigényének megjelenése garantált, mivel annak
alapja az 1995. LXX. törvény, mely kimondja, hogy az érintett települési
önkormányzatokra jutó vagyon után gázközmû esetében a közmûvet üzemeltetõ
gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 40 %-a részvény formában
a törvény erejénél fogva a szolgáltatásba bekapcsolt települési
önkormányzatot illeti meg. E törvény a számításra is tartalmaz elõírást.
A törvény elõírása önmagában nem jelenti azt, hogy a gázszolgáltatók
esetében az ÁPV Rt-nek kártérítési kötelezettsége keletkezik, de
elengedhetetlenné és sürgõsen megoldandó feladattá teszi az önkormányzati
igények felmérését, a kiadandó részvények meghatározását és ezek
ismeretében mindazon lépések megtételét, amelyekkel a kártérítés
elkerülhetõ.
Tovább nem tartható az az állapot, mely szerint a törvény hatályba lépése
óta eltelt több mint egy év alatt a gázszolgáltatókkal kapcsolatosan
részvénykiadásra nem került sor, vagyis a kérdés a vizsgálat lezárásakor is
rendezetlen.
A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság vizsgálta a gázszolgáltató
társaságok privatizációja kapcsán megkötött szerzõdéseket. Az ellenõrzés
többek között kifogásolta azt, hogy
- az igazgatóság elé a részvényesi megállapodás tervezetnek csak az angol
nyelvû változata került,
- a szerzõdések angol nyelven készültek,
- az ÁPV Rt. az üzleti tervekkel kapcsolatban konkrét igényt, igénymértéket
nem jelölt meg,
- a szerzõdések tartalmi nyelvezete helyenként körülményes,
szóhasználatában elnagyolt, ami a késõbbiekben jogviták forrásává válhat,
- nem egyértelmûen számon kérhetõek az olyan kötelezettségek, mint "minden
tõle telhetõt megtesz", vagy "amennyiben és amilyen mértékig" stb.
A vizsgálati jelentést a Felügyelõ Bizottság megtárgyalta, határozatot
hozott, az illetékeseknek megküldte. Egyéb intézkedés az ÁPV Rt.
szervezetén belül nem történt.
3.3.3. Villamosenergia-ipari társaságok privatizációja
Elõzmények
Az ÁV Rt. 1993-1994. évi kiemelt feladatának tekintette a magyar energiaipar
privatizációjának elõkészítését. Az energiaipar alatt a privatizáció
szempontjából három vállalatcsoportot, a Magyar Villamos Mûvek Rt.-t és
társaságait (erõmûvek és áramszolgáltatók), a MOL Rt.-t és az öt vidéki
gázszolgáltató társaságot értette.
Mindhárom vállalatcsoporthoz megtörtént a privatizációs tanácsadó cégek
kiválasztása 1993-ban. Így az MVM Rt. esetében a Schroders cég lett a
tanácsadó.
1994. júliusában az ÁV Rt. igazgatósága megtárgyalta az energiaipar
privatizációjának helyzetét. Meghatározta a privatizáció elõkészítése
érdekében szükséges kormányzati intézkedéseket, így kiemelkedõen fontosnak
tartotta, hogy a Kormány egyértelmûen erõsítse meg, milyen iparszerkezetet
tart kívánatosnak a privatizáció után és milyen tartós állami tulajdoni
hányadokat tervez. Egyben jelezte azt is, hogy milyen energia és
gáztörvényt kiegészítõ rendeleteknek, szerzõdéseknek, engedélyeknek végleges
formáját kell elkészíteni, amely elsõsorban az Ipari és Kereskedelmi
Minisztérium kompetenciájába tartozott.
1994. novemberében elõterjesztést készítettek a Kormány részére "A
villamosenergia-ipar jövõbeni struktúrája és privatizációja" címmel. Ebben
a Kormány figyelmét ráirányították a fõbb privatizáció elõtt megoldandó
kérdésekre.
Így többek között kiemelték hogy:
- lépésenként kell a privatizációt végrehajtani, mivel az iparág regulációja
nincs kész, a meglévõ szabályozások nem kiforrottak,
- rendezni kell a tulajdonosi struktúrát oly módon, hogy a villamosenergia-
ipari társaságok mind tulajdonilag, mind mûködésüket tekintve váljanak le
az MVM Rt.-tõl,
- meg kell teremteni a teljes körû jogszabályi hátteret (ár, tarifarendszer,
hõszolgáltatás, stb.), melynek elsõdleges felelõse az Ipari és Kereskedelmi
Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal,
- el kell készíteni a villamosenergia-ipari társaságok közötti
szerzõdéseket, amelyek a rendszer mûködési zavartalanságát biztosítják.
Mindezek megvalósítása átgondolt és koordinált program esetében is mintegy
fél évet igényelnek. Az elõterjesztés ajánlásait figyelembe véve született
meg a Kormány 1114/1994. (XII.7.) határozata azzal az eltéréssel, hogy a
feladatok végrehajtásának idõintervallumát 2 hónapra leszûkítette.
Tanácsadói szerzõdések
A villamosenergia-ipari társaságok privatizációjához a pénzügyi tanácsadó
céget
- Schroders - már 1993-ban pályázattal kiválasztották. Az akkor kötött
szerzõdés 1994. május 1-én megszûnt.
Az ÁV Rt. Igazgatósága 30/1995. (II.21.) sz. határozatában a cég
versenyeztetés nélküli további alkalmazása mellett döntött. Ennek indokaként
az szolgált, hogy a tanácsadó már megismerte a villamosenergia-ipari
társaságokat, a szabályozási rendszert és a kiválasztott modellt. Továbbá az
ismételt versenyeztetés a privatizációs feladatok megkezdését mintegy másfél
hónappal késleltetné.
Ezzel szemben a tanácsadói szerzõdést csak 1995. július 5-én kötötték meg,
mivel a tanácsadói díj mértékében nem jutottak megegyezésre. Tekintve, hogy
a privatizáció érdemi elõkészítése csak ezt követõen kezdõdött meg, a
tényleges késedelem a hivatkozott másfél hónappal szemben közel öt hónap
lett.
A Schroders cégnek 1993 novemberétõl az 1995. évi privatizáció lezárásáig az
ÁPV Rt. összesen közel 2,2 milliárd Ft tanácsadói díjat fizetett ki. A cég
tevékenysége nem fejezõdött be, mivel a villamosenergia-ipari társaságok
további privatizációjának is vezetõ pénzügyi tanácsadója.
A jogi tanácsadói feladatokat a Stikeman Elliott cég végezte, mellyel
szintén 1993-ban vette fel a kapcsolatot az ÁV Rt. Versenyeztetésnek nyoma
nincs és tanácsadói szerzõdést sem kötöttek. A tanácsadás alapját egy, a cég
által írt levél képezi, melynek "célja, hogy az ÁV Rt. által a Stikeman
Elliott Képviseleti Irodának ("SE") adandó megbízás feltételeit leírja."
Ezt a levelet az ÁV Rt. vezérigazgató helyettese a feltételekkel való
egyetértéseként aláírva visszaküldte. Ezt követõen ezt a dokumentumot
tekintették "szerzõdésnek". Ebben nem szerepel az elvégzendõ feladat, az
ehhez szükséges munkaerõ, a konkrét ellenérték és határidõ sem,
tájékoztatásul az általában alkalmazott díjkategóriákat közli. Ezért a levél
alapján a teljesítés érdemi ellenõrzésére nincs mód.
A Stikeman Elliott cég részére 1993-tól az 1995. évi privatizáció lezárásáig
több mint 600 millió Ft díjat fizetett ki a vagyonkezelõ. A megbízás
feltételeit rögzítõ levél alapján a teljesítés, illetve számla ellenõrzés
csak formális lehetett. E levél alapján folytatja a cég 1996-ban is
tanácsadói tevékenységét. Az
ÁPV Rt. elmarasztalható tehát abban, hogy nem a tõle elvárható, kellõ
gondossággal járt el annak érdekében, hogy jogi, ellenõrzési és
szankcionálási lehetõsége mint megbízónak biztosított legyen. Ez a súlyos
mulasztás azt a lehetõséget hordja magában, hogy az ÁPV Rt. bármit kontroll
nélkül kifizethet. Mindez annál is inkább kifogásolható, hogy ez a
rendezetlen helyzet épp egy nemzetközi jogi tanácsadó céggel szemben áll
fenn.
A privatizáció 1995. évi folyamata
A Kormány 1114/1994. (XII.7.) határozatában elõírt, MVM Rt. és ÁV Rt.
közötti részvénycserét nem hajtották végre. Az ÁV Rt. igazgatósága 1995.
február 28-án megtárgyalta "a villamosenergia-ipar privatizációja" címû
elõterjesztést. Az elõ-terjesztés a villamosenergia-ipari társaságok
privatizációjáról szóló kormányhatározat végrehajtására kétféle értékesítési
módot jelöl meg, azok elõnyeit és hátrányait is részletezve.
Mindkét értékesítési eljárásnál a hatályban lévõ jogszabályok miatti
nehézségekre hivatkoznak, de egyetlen egy lépést sem tesznek a megoldás
érdekében.
A megoldás módját nem a jogi akadályok elhárításában és a rendelkezésre álló
idõ minél jobb kihasználásában látják, hanem a kormányhatározatban
megjelölttõl eltérõ, más piaci mûködési modellben, ami valójában a meglévõ,
integrált modellhez hasonló lenne. Ez azt jelentené, hogy a villamosenergia-
ipar többségi állami tulajdonban maradna, bizonyos társasági összevonások
történnének és elsõ lépésben az MVM Rt. és ÁV Rt. közötti részvénycsere sem
valósulna meg. Ebben a struktúrában megmaradna az MVM Rt. rendszerirányítási
és nagykereskedelmi tevékenysége, vagyis monopol helyzete változatlanul
fennállna.
Az ÁV Rt. Igazgatósága 37/1995. (II.28.) határozatában az elõterjesztés
alapján felkérte az ügyvezetést kormány elõterjesztés tervezet készítésére.
Ezt követõen 3 hónapig az igazgatóság nem foglalkozott e kérdéssel, ezalatt
a tanácsadók díjazása szerepelt több napirenden. Az ÁV Rt. ezzel
elszalasztotta azt a kedvezõ lehetõséget, hogy az új privatizációs
törvényben minden olyan kérdés szabályozást nyerjen, ami a lebonyolítást
segíthette volna. Ha még márciusban a Kormánynak feltárják a problémát a
megoldás irányában feltehetõen döntés született volna, úgy, hogy az eredeti
koncepció végrehajtható legyen (pl. részvénycsere, tõkeleszállítás,
kisrészvényesektõl történõ kötelezõ felvásárlás). 1995. június 12-én készült
el a tervezet és az igazgatóság megtárgyalta az elõterjesztést, elfogadta és
javasolta a tárca nélküli miniszternek, hogy nyújtsa be azt a Kormánynak. Ez
az elõterjesztés azonban nem tartalmazza a februárban feltárt problémákat,
mindössze arra hivatkozik, hogy a részvénycsere konstrukció megvalósítása a
privatizáció elõtt gátolná a gyors értékesítést, ezért annak módosítását
javasolta. Magyarázatként a kisebbségi részvények felvásárlási
kötelezettségét, valamint az MVM Rt. tõkeleszállításának idõigényét jelölte
meg.
Nem vitatva, hogy ezek a feladatok hosszabb idõt igényeltek volna, az erre
való hivatkozás az ÁV Rt. részérõl csak részben helytálló, hiszen e
szervezetnek, az általa is technikai jellegû problémának minõsített
feladatot 1994. december 7-tõl - 1995. június 12-ig - 6 hónap alatt módja
lett volna rendezni, részben vagy egészben.
E kormány elõterjesztésben javasolták továbbá, hogy mind az erõmûvek, mind
az áramszolgáltatók privatizációját elsõ lépésben 25 % + 1 szavazat
értékesítésével kezdjék. Ennek alátámasztására felhozott érvek az MVM Rt.
azon - már a korábbi években kialakított privatizációs koncepciójában is
megjelenõ - szándékát látszanak megerõsíteni, hogy az áramszolgáltató és
erõmûvi társaságokban fenntartsa irányító pozícióját és ehhez az ÁV Rt-nél,
majd késõbb az ÁPV Rt-nél is támogatást kapott.
A Kormány hozzájárult a villamosenergia-ipari társaságok privatizációs
koncepciójának megváltoztatásához. Ezért úgy döntött, hogy az ÁV Rt.
módosításra tett javaslatait elfogadja, az értékesítendõ részvénymennyiséget
azonban megváltoztatta. E szerint a társaságoknál az ÁPV Rt. tulajdonában
levõ részvényeket, az 1 db speciális részvény kivételével kell értékesíteni
és elõvásárlási jogot kell a befektetõknek biztosítani az 50 % + 1 szavazat
elérésére az áramszolgáltatóknál és azon erõmûveknél, ahol tõkeemelési
kötelezettséget nem írtak elõ.
Egyidejûleg a Kormány 1064/1995. (VII.6.) határozatával a villamosenergia-
ipari társaságok privatizációs pályázati feltételeit is jóváhagyta.
E szerint az értékesítésnek egyfordulós, nyílt pályázat keretében kell
megvalósulnia, szakmai befektetõk részére. Meghatározta a pályázókkal
szembeni elvárásokat, a konzorcium, illetve az egyéni ajánlattevõ által
elnyerhetõ társaságok összetételét és számát, a fizetési módot, a pályázatok
bírálati szempontjait, stb.
1995 augusztusában a privatizációhoz kapcsolódóan a Kormány újabb
határozatot hozott - 2220/1995. (VIII.4.) - melyben meghatározta az erõmûvi
és hálózati áramszolgáltató társaságoknál bevezetésre kerülõ
szavazatelsõbbségi részvényhez rendelt jogokat, valamint elõírta, hogy:
"1. A privatizáció elsõ fázisában azon erõmûvi társaságoknál, amelyeknél a
fejlesztés létesítési engedélykérelmének benyújtása folyamatban van, a
társaság értékesítése tõkeemelési kötelezettség elõírásával történjen,
ezen fejlesztés megvalósításának mértékéig.
. A villamosenergia-rendszer szabályozását végzõ dunamenti és tiszai
erõmûvek
10 x 215 MW-os blokkjainak rekonstrukcióját e társaságok értékesítése
során kötelezettségként kell elõírni."
A kormányhatározatnak megfelelõen a Pályázati Értesítõ és a Pályázati
Felhívás is idõben megjelent. A pályázat benyújtásának módosított határideje
1995. november 30. volt. A Pályázati Értesítõ megjelenését (1995. július
29.) követõ négy hónap alatt került sor az MVM Rt. és ÁV Rt. közötti
vagyonkezelési szerzõdés megszüntetésére, a társaságok alapszabályainak
módosítására az aranyrészvények miatt, a társaságok pénzügyi, jogi és
környezetvédelmi átvilágítására és a szerzõdéstervezetek befektetõkkel
történõ egyeztetésére, stb.
A rendkívül szoros menetrend elkerülhetõ lett volna, ha az év elsõ felében
az elõkészületeket megkezdik. Így többek között azzal, hogy a tanácsadókkal
a szerzõdéseket idõben megkötik, az átvilágítások elkészülnek és legfõképpen
a privatizáció lebonyolításában jelentkezõ - 1995. februárban feltárt -
problémák Kormány elé vitelét nem halogatják júniusig.
Az 1995. november 30-ra beérkezett pályázatok elbírálása után hat
áramszolgáltató, két erõmûvi és egy iparági tervezõ társaság értékesítésére
hirdetett nyertest az igazgatóság 369/1995. (XII.6.) határozatában és
felhatalmazta az ügyvezetést, hogy a nyertes pályázókkal a szerzõdéseket
kösse meg.
A megkötött szerzõdések alapján a villamosenergia-ipari társaságok
értékesítése eredményeképpen 185,4 milliárd Ft bevétel keletkezett. A
vételár kiegyenlítése
USD-ban történt.
A privatizáció lebonyolítása érdekében az alábbi típusszerzõdések
megkötésére került sor az áramszolgáltató társaságok esetében
- Adás-vételi Megállapodás,
- Részvényesi Megállapodás, amely az ÁPV Rt. és az MVM Rt. között jött létre
a Társaság alaptõkéjében lévõ bizonyos részesedéseiket illetõen,
- Átruházási Megállapodás, melyben az Eladó átruházza a Vevõre és a Vevõ
átvállalja az Eladó Részvényesi Megállapodás szerinti jogait és
kötelezettségeit,
- Feltáró levél - amely egy tételes lista arról, hogy milyen információkat
hoztak a Vevõ tudomására még a zárás elõtt.
Erõmûvi társaságok esetében további része az Adás-vételi Megállapodásnak az
Opciós Megállapodás, melyben az ÁPV Rt. javára az MVM Rt. vételi jogot
biztosít további részvények megvételére.
Ezen túlmenõen mindkét társasági körre érvényesen Részvénycsere
Megállapodást is kötöttek, amely az ÁPV Rt. és MVM Rt. között jött létre a
privatizációt követõen.
Az ÁPV Rt. Igazgatósága 1995. július - és december között számos esetben
foglalkozott a villamosenergia-ipari társaságok privatizációjával. Az
elõkészítés hiányosságára utal, - melyet az ÁSZ 1995. július 3-i "Az állami
tulajdonosi funkció érvényesülésérõl a Magyar Villamos Mûvek
Részvénytársaságnál és társaságainál" címû jelentése is alátámaszt - hogy
nem került az igazgatóság elé olyan átfogó anyag, amelyben bemutatták
volna az iparág privatizációjához kapcsolódó szakmai kérdések megnyugtató
rendezését. Így pl. hogyan biztosított az energiaellátás, szállítás,
miképpen oldották meg a világbanki és EIB hitelek társaságok és MVM Rt.
közötti problémáját, és hogyan biztosították az ország villamosenergia
ellátásának biztonságát.
Jelen vizsgálat az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységének ellenõrzésére irányult
és nem érintette azokat az eseményeket, amelyek a villamosenergia-ipari
társaságok további privatizációjához kapcsolódnak.
Garanciavállalás
A szerzõdéseket 1995. december 8-án írták alá. Ugyanezen a napon kelt a
pénzügyminiszter garancia vállalásra vonatkozó levele, melyben a szerzõdés
tervezetek szerint megközelítõen mintegy 70 milliárd Ft nagyságrendûre
becsüli a garanciális követelményt. "Tekintettel a privatizációs folyamat
szükséges elõrehaladására, az ÁPV Rt. Igazgatótanácsának már bejelentett
döntéseire, tudomásul veszem a villamosenergia-ipari társaságoknak a
megküldött szerzõdések szerinti adás-vételét".
A garancia vállalást tudomásul vevõ levél dátumából egyenesen következik,
hogy a pénzügyminiszteri egyetértés utólagos. Az egyetértést igénylõ
garanciák volumenének áttekintését elõsegítõ 324/1995. (XI.15.) ÁPV Rt.
igazgatósági határozatból kitûnik, hogy maximális esetben a vállalt
garanciák elérhetik a vételár 100 %-át. A szerzõdés tervezetekben vételár
nem szerepelt, így nincs magyarázat arra, hogy a pénzügyminiszter 70
milliárd Ft-ra vonatkozó becslését mi támasztja alá.
Az aláírt szerzõdések alapján a villamosenergia-ipari társaságok
értékesítése 185 milliárd Ft vételár ellenében történt, azaz ennyi a vállalt
garancia felsõ határa.
Megállapítható, hogy az ÁPV Rt. garancia vállalási eljárása a
villamosenergia-ipari társaságok privatizációja esetében sem felel meg az
1995. évi XXXIX. törvény 23. § (3) bekezdésének.
A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság vizsgálata
Az ÁPV Rt. Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatósága megvizsgálta a
villamosenergia-ipari társaságok szerzõdéseit, azzal a céllal, hogy feltárja
"az ÁPV Rt. milyen szerzõdési kötelezettségeket vállalt, és a vevõk
szerzõdési kötelezettségeit is tartalmazzák-e ezek a szerzõdések".
A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság megállapításai a számvevõszéki
ellenõrzés rendelkezésére bocsátott dokumentumokkal alátámasztottak és valós
problémákat vetnek föl.
A vizsgálat fõbb megállapításai:
1. Az áramszolgáltató társaságok esetében a Részvényesi Megállapodások a
vevõk számára a kormányhatározat által elõírt korlátozást tartalmazzák,
miszerint a befektetõ lemond a személyektõl megszerzett részvényekhez
kapcsolódó 50 % feletti szavazati jogáról. Ennek érvényesíthetõsége
azonban csak úgy lenne biztosítható, ha azt a társaság Alapító Okiratában
is rögzítették volna. Ez nem történt meg, és mivel az ettõl való eltérés
nem szankcionálható, a befektetõ szándékán múlik annak betartása.
2. Azon erõmûvi társaságoknál, amelyeknél a fejlesztés létesítési
engedélykérelmének benyújtása folyamatban van, a Kormány a társaság
értékesítését tõkeemelési kötelezettség elõírása mellett engedélyezte.
Ennek az elõírásnak ilyen tartalmú konkrét megfogalmazását a szerzõdés nem
tartalmazza, mindössze arra vállal a vevõ kötelezettséget, hogy "minden
ésszerû erõfeszítést megtesz, hogy támogassa és elõmozdítsa a létesítési
engedélyt kapott fejlesztések megvalósítását és befejezését, valamint
ugyancsak minden ésszerû erõfeszítést megtesz azért, hogy a Társaság
vezetõi kezdeményezzék a fejlesztési projekttel kapcsolatosan esetlegesen
elõirányzott bármilyen alaptõke emelést."
3. Kormányhatározat írta elõ ugyancsak a Dunamenti Erõmû Rt. értékesítése
során a 6 x 215 MW-os blokkok rekonstrukciójának kötelezettségét. Ezzel
szemben a szerzõdésben a vevõ nem a rekonstrukció megvalósítását, hanem
annak támogatását és elõmozdítását vállalja.
A vizsgálati jelentést az ügyvezetés 1996. július 22-én megtárgyalta,
további egyeztetéseket rendelt el, ezt követõen az igazgatóság még
érdemben nem tárgyalta meg és nem zárta le a témát.
4. Az egyszerûsített privatizáció érvényesülése és jellemzõi
4.1. Az egyszerûsített privatizációs eljárás és a kedvezményes privatizációs
technikákkal való értékesítés szabályozása
Az egyszerûsített privatizáció során kell értékesíteni a közép- és
kisméretû gazdasági társaságok állami tulajdonban lévõ társasági
részesedéseit. Alapfeltétel volt, hogy 1994-ben a gazdasági társaság saját
tõkéje 600 millió Ft-ot és teljes munkaidõben foglalkoztatott dolgozóinak
létszáma éves átlagban az 500 fõt nem haladta meg. Pénzintézet, illetve
biztosító esetében az egyszerûsített privatizáció nem alkalmazható.
Az eljárást azért hozták létre, hogy az ebbe a körbe tartozó gazdasági
társaságok privatizációját gyorsítsák, a lebonyolítás módjának
egyszerûsítésével, az ÁPV Rt. munkájának csökkentésével, illetve a
privatizálandó társaságok aktív közremûködésével.
A törvény alapján a tágan értelmezett egyszerûsített privatizáció háromféle
privatizációs lehetõséget jelent:
a) elsõ szakasz: az adott gazdasági társaságok - közvetlenül az ÁPV Rt.
által végrehajtott - jegyzéken keresztül történõ értékesítése,
b) második szakasz: a jegyzékes értékesítés eredménytelensége esetén a
társaság megvásárlása a menedzsment, illetve a munkavállalók által,
c) az elõzõ lehetõségek meghiúsulása után a társaság menedzsmentje által
elõkészített és szervezett ún. nyilvános privatizáció.
A gyakorlati végrehajtás után szükségessé vált a törvényi elõírások
értelmezése és ezeknek belsõ eljárási szabályokká alakítása. A törvénnyel
kapcsolatban értelmezési problémák merültek fel, melyek tisztázására az ÁPV
Rt. igazgatósága az ügyvezetés és az érintett tranzakciós igazgatóság tett
több-kevesebb eredménnyel kísérletet.
A törvény elõírásainak értelmezési folyamatába nem vonták be a törvény
megalkotásában résztvevõ minisztériumokat is. Az ÁPV Rt. igazgatósága e
nélkül hozta meg az egyszerûsített privatizáció eljárási rendjére
vonatkozó határozatát. Ezen határozat érdemben az ún. szûkebb, csak az
érintett gazdasági társaságok által lebonyolított egyszerûsített
privatizációs eljárást szabályozza. Rendelkezései lényegében összhangban
állnak a privatizációs törvénnyel. A feladatok meghatározottak, a
hatáskörök egyértelmûen elhatároltak. Az ÁPV Rt. apparátusának, döntéshozó
szervének az egyszerûsített privatizáció során jelentkezõ konkrét feladata,
hatásköre azonban nem szabályozott.
Az ÁPV Rt. szervezetének az egyszerûsített privatizációban betöltött
szerepérõl, feladatairól több belsõ szabályzat rendelkezik utalás
formájában, azonban egységes szerkezetû anyag e témában nem készült s így
az apparátus ezirányú tevékenysége nehezen látható át.
A 401/1995. (XII.13.) ÁPV Rt. igazgatósági határozat 1. cím 4. pontja
szerint "az ÁPV Rt. a törvény 38. szakaszában foglaltak szerint az
egyszerûsített privatizációs eljárás hatálya alá esõ társaságokat a
törvényes határidõkben jegyzéken hirdette meg." Ezzel szemben II. jegyzéket
a privatizációs törvény által meghatározott 1995. december 31-i határidõig
nem, csak két hónappal az eredeti határidõt követõen 1996. február 28-án
hirdették meg.
A 401/1995. (XII.13.) igazgatósági határozat foglalkozik az egyszerûsített
privatizációs eljárás során alkalmazható kedvezményes privatizációs
technikákkal is. Privatizációs gyakorlatában azonban még nem alakult ki
olyan egységes belsõ szabályozás, amely részletes eligazítást adna a
kedvezményes privatizációs technikákkal való értékesítésrõl.
Az ÁPV Rt. igazgatósága döntött a kedvezményes privatizációt érintõ egyes
kérdésekrõl, így a kárpótlási jegy befogadásáról és a munkavállalói
kedvezményes tulajdonszerzésrõl, az ÁVÜ átalakulási határozatainak
kárpótlási jegy befogadásának és a dolgozói kedvezményre vonatkozó
részeirõl, az MRP Szervezet részvételérõl és a készpénzfizetés
meghatározásáról.
4.2. Az egyszerûsített privatizáció értékesítési folyamata
Az ÁPV Rt. 1995 júliusától 1996 november végéig ebben a formában 72
társaságot értékesített, amely az összes értékesített társaság 33%-a. Az
eladott állami tulajdon hányadának névértéke 9,4 milliárd Ft, amely az
összes ilyen értékesítés közel 3%-a. Ennek oka, hogy kis- és közepes méretû
társaságok tartoznak az egyszerûsített privatizáció hatálya alá.
Az értékesítés vételára 4,8 milliárd Ft volt, amely átlagosan a névérték
51 %-a és jóval elmarad az összes értékesítés 151 %-os átlagos
árfolyamától.
A névérték alatti privatizációs vételár oka, hogy az egyszerûsített
privatizáció portfolióját alkotó társaságok nem a versenyszféra hatékonyan
mûködõ, eredményesen gazdálkodó szervezeteibõl tevõdnek össze, hanem az
egyensúlyzavarokkal küszködõ, kritikus piaci helyzetû, stabilitását
elveszítõ, vagyonfelélést folytató körbõl erednek, továbbá többségüknél,
megalakulásukat követõen a többszöri privatizációs kísérletek is
eredménytelenül zárultak.
Ugyanakkor az egyszerûsített privatizációban a készpénzbevétel domináns
szerepet töltött be, hiszen ennek aránya meghaladta a 99 %-ot.
4.3. Ágazati jellemzõk az egyszerûsített privatizációban
Az I. ütemben az ÁPV Rt. 73 társaságban lévõ állami tulajdonú részesedését
kínálta fel értékesítésre, jegyzéken, készpénzért, limitáron. Az összes
felkínált társaság
48 %-a feldolgozóipari, 23 %-a szolgáltató, 16 %-a kereskedelmi, 7 %-a
építõipari
7 %-a mezõgazdasági profilú volt. A felkínált társaságokból privatizálták a
feldolgozóipari profilú társaságok 77 %-át. A szolgáltatási profilú
társaságok
76 %-át, a kereskedelmi társaságok 67 %-át, az építõipari társaságok 80 %-
át, a mezõgazdasági társaságok esetében pedig valamennyit értékesítették.
A II. ütemben az ÁPV Rt. 48 társaságban levõ állami tulajdonú részesedést
értékesített, jegyzéken, készpénzért, limitáron. Ennek 42 %-a szolgáltatási,
27 %-a kereskedelmi, 21 %-a feldolgozóipari, 6 %-a építõipari és 4 %-a
mezõgazdasági profilú volt. (Az egyszerûsített privatizáció I-II. ütemezés
összefoglaló adatait a 7. sz. melléklet tartalmazza.)
Ebbõl a kínálatból privatizálták a szolgáltatói tevékenységnek 35, a
kereskedelmi profilúak 23, a feldolgozóipari tevékenységûek 70 és a
mezõgazdaságiak 50 %-át.
Az egyszerûsített privatizáció keretében felkínált társaságok keresletének
intenzitása kifejezett ágazati jegyeket is, mivel mindkét ütemben a
legnagyobb számban privatizált társaság a feldolgozó ipar területérõl, a
szolgáltatási szférából és a kereskedelmi profilú ágazatokból tevõdött
össze. Megnõtt a kereslet a mezõgazdasági profilú társaságok iránt is,
hiszen az elsõ ütemben felkínáltak mindegyikét a második ütemben jegyzéken
meghirdetettek felét értékesítették.
Az egyes tárcákkal a kapcsolat az egyszerûsített privatizáció
során nem volt zökkenõmentes.
Pl. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium minisztere az 1995.
december 14-i levelében közölte, Suchman Tamás tárca nélküli
miniszterrel "a második ütembe sorolt társasági kör
véglegesítésekor azonban az ÁPV Rt. Igazgatósága nem tette
lehetõvé a tárca képviselõinek véleménye kifejtését, mivel a
döntéshez nem hívta meg, sõt a tárca korábbi írásos véleményét
sem csatolták a tárgyalási anyaghoz."
Lényegében ezt az eljárást nehezményezi a földmûvelésügyi
miniszter is az 1995. december 15-i levelében a II. ütemmel,
illetve az 1995. IX. 28-i telefaxban az I. ütemmel kapcsolatban.
Az egyszerûsített privatizáció lebonyolítása során több alkalommal az ÁPV
Rt. apparátusa önállóan értelmezte a törvény elõírásait ahelyett, hogy
kikérte volna az illetékes minisztériumok hiteles jogszabály-magyarázatát.
Az egyszerûsített privatizáció csak részben váltotta be a hozzáfûzött
reményeket. A programban mindössze 121 társaság került be, melybõl a két
ütemben 72 társaságban lévõ állami tulajdonú részesedés értékesítése 4.768
millió Ft vételárért megtörtént. Ez a nagyságrend azonban elmaradt az ÁPV
Rt. 1996. évi üzleti-pénzügyi tervében szereplõ 6,5 - 7 milliárd Ft összegre
tervezett egyszerûsített privatizációs bevételtõl. Az egyszerûsített
privatizációs technika gyorsasága - a különbözõ okok miatt bekövetkezõ
idõbeli eltolódások következtében - nem igazolódott be. Az el nem adott 49
db, illetve a jegyzékekrõl kimaradó társaságok privatizációja pedig a
jövõben az általános privatizációs eljárások keretében valósul meg.
5. Az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és azok teljesülése
5.1. A központi költségvetési és egyéb kötelezettségek
A központi költségvetés részére meghatározott 1995. évi befizetési
elõirányzatát és egyéb jogszabályból eredõ fizetési kötelezettségeit
az ÁPV Rt. a következõképpen teljesítette:
millió Ft-ban
privatizációs bevételbõl elõirányzott 150 000
közvetlen költségvetési befizetés osztalék 5 556
korábban felvett hitelek törlesztése 20 708
társaságnak visszajáró 20 % 407
kárpótoltak életjáradék forrására 892
kisvállalkozási garancia alapba 41
egyéb 4
Összesen
177 608
Egyéb, külön jogszabály szerinti befizetések összege (kárpótlási jegy
bevonás, alacsony kamatozású államadósság csökkentés, E-hitel részletfizetés
az önkormányzatok felé) 32,2 milliárd Ft volt (amibõl kárpótlási jegy
bevonás 28,7
milliárd Ft).
A 150 milliárd Ft befizetése 1995. augusztus 18. - december 28. között több
részletben történt meg, amelyek közül az 1995. december 28-i teljesítés 134
milliárd Ft-ot tett ki. Az 1995. évi privatizációs bevételek kedvezõ
alakulása tette lehetõvé, hogy 1996. januárjában további 100 milliárd Ft-ot
és még 92 milliárd Ft-ot is át-utaltak a költségvetésnek. Így az 1995-96.
évre tervezett összesen 250 milliárd Ft elõirányzat teljesült. Ezen felül
lehetõség nyílt 92 milliárd Ft-nak megfelelõ államadósság törlesztésére is.
5.2. Az 1995. évi privatizációhoz kapcsolódó kötelezettségvállalás
Az ÁPV Rt. nyilvántartása szerint összesen 366,3 milliárd Ft értékben
keletkezett, fõként az év végi "nagyprivatizációhoz" kapcsolódóan különbözõ
jogcímeken garanciavállalás. Az ún. jogszavatosság helytállási
kötelezettségek maximuma a megkötött privatizációs szerzõdések értékével
azonos, továbbá az egyes szerzõdésekben rögzített valamennyi jogcímû
vállalás együttesen sem haladhatja meg az értékesítési bevétel nagyságát. A
várható tényleges kifizetés ennek csak jelentõsen kisebb hányada. Különösen
érvényes ez a jogszavatosságokra (a szolgáltatás, az értékesítés tárgya jogi
szempontból "hiánymentes", azaz a vevõ tulajdonszerzése jogi akadályba nem
ütközik, a rendelkezési jog nem korlátozott, a vagyon per- és tehermentes).
Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ugyanis a beváltott ilyen típusú
kötelezettségvállalás a szerzõdéshez viszonyítva minimális volt.
Az említett teljes összegbõl a várható kifizetés a beváltás valószínûsége
alapján 28,19 milliárd Ft. Ez természetesen becsült adat és a késõbbiekben a
tényleges garancialehívások eltérhetnek ettõl.
A vagyonkezelõ szervezetek korábbi hasonló kötelezettségeit is
figyelembevéve, jogcímekre bontva, 1996. június 30-án az ÁPV Rt.
alaptevékenységéhez (privatizáció és vagyonkezelés) kapcsolódóan a
kötelezettségvállalások értékadatai a következõk:
ÁPV Rt. fennálló kötelezettségei
(1996. június 30.)
adatok milliárd
Ft-ban
Privatizációhoz kapcsolódó vagyonkezeléshez kapcsolódó Összesen
Jogi Kereskedelmi Környezetvédelmi
Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a
maximu-ma beváltás valószínû-sége maximuma beváltás valószínûsé-ge maximuma beváltás valószínû-sége maximu-ma beváltás valószínûsége maximuma beváltás valószínû-sége
alapján alapján alapján alapján alapján
"Nagyprivati-záció nélkül" 0,76 0,02 14,75 4,87 4,93 2,46 14,44 7,25 34,88 14,60
--
tizációnélkül"
"Nagypriva- tizációhoz 280,47 2,88 69,34 12,28 13,82 11,52 0,00 0,00 363,63 26,68
kapcsolódóan
csolódóan"
Összesen 281,23 2,90 84,09 17,15 18,75 13,98 14,44 7,25 398,51 41,28
A privatizációhoz kapcsolódó jogcímek szerinti összegek nem azonosak a
szerzõdésben vállalt értékekkel. Ennek "technikai" okai vannak. A jogi
szavatosság a szerzõdés teljes értékére (100 %) terjed ki, kereskedelmi és
környezetvédelmi szavatosságokra ugyanakkor a szerzõdésekben külön is
kikötöttek maximális felsõ korlátokat (kereskedelmi 25 %, a környezetvédelmi
a vételár 10, illetve erõmûveknél 25 %-a). Az összegezés emiatt nem
lehetséges, mivel az összes garanciát maximálták 100 %-ban. Ezért a
nyilvántartásban a szerzõdés értékeken belül arányosítással határozták meg
az egyes jogcímû kötelezettségeket. Így ezek csak tájékoztató jellegû
adatok, az egymáshoz viszonyított nagyságrendeket tükrözik.
A legtágabb a "kereskedelmi" típusú szavatosságvállalások köre. Ez magában
foglalja az eladott társaság állapotára, a pénzügyi, adóügyi
kötelezettségekre vonatkozó vállalásokat (pl. a pénzügyi garancia megkötött
szerzõdésekre, a mérleg és pénzügyi kimutatások hitelessége, tulajdonjogi,
szabadalmi kérdések, csõd-, felszámolási eljárások kizárása stb.).
A korábbi évek igen nagyszámú és kifogásolt jogcímeit tehát már összevontan
tartalmazza a nyilvántartás:
- a kötelezettségek idõben korlátozottak. A "kereskedelmi" típusúak
általában 18 hónapig érvényesek, kivéve az adóügyeket, ahol 5 év, a
"környezetvédelmi" szavatosságvállalások idõtartama 3 év. Ezek az "újabb"
vállalásokra érvényesek, korábban a kötelezettségek idõbeni hatályát nem
mindig rögzítették. A "jogi" jellegû kötelezettségek szerzõdésenként eltérõ
idõtartamúak, többségükben 10 éves, illetve határozatlan idõre szólóak;
- a beváltás valószínûségére alkalmazott módszereket megfelelõnek
tekinthetjük. A vagyonkezelésnél a pénzügyi kezességvállalások esetében
egyedi minõsítéseket végeztek (fõként az ÁV Rt. gyakorlatában), rendszerint
matematikai megközelítéssel, (pl. Nitrokémia kötvénykibocsátás). A többi
esetben az egyes szerzõdésekben szereplõ jogcímeket külön külön, a
beváltási valószínûségek alapján csoportosították (pl. jogi 0,5 %,
környezetvédelmi 50 %, "alacsony" általában 25 %, "közepes" 50 %, "magas"
75 % beváltási valószínûségi kulcs).
Az eddigi tényleges garanciabeváltások - 1995-ben összesen 4,6 milliárd Ft,
1996. I. félévében 1,6 milliárd Ft - is azt valószínûsítik, hogy a táblázat
szerinti 10 % körüli kifizetési becslés nem irreális. Emellett a 41 milliárd
Ft vélhetõleg több évre eloszlik, az egyedi bekövetkezési valószínûségek
alapján.
Az elõbbi kötelezettségállomány a keletkezés idõszakai szerint a
következõképpen bontható meg:
Érték: milliárd Ft-ban
összes kötelezettségvállalás várható beváltás
(valószínûségek alapján)
1994. július 15-ig 28,88
11,32
1994. július 16. - 1995.
június 15 között 3,32
1,77
ÁPV Rt. megalakulás elõtt összesen: 32,20 13,09
1995. június 15. után 366,30
28,19
ebbõl nagyprivatizáció 363,62 26,28
Összes kötelezettség
1996. június 30-án 398,51 41,28
A növekedésben az 1995. év végi nagy privatizáció döntõ volt, és ezzel
értelemszerûen a várható kifizetések becsült összege is megemelkedett, a
kockázat "arányosan" megnõtt. 1995 végén (és lényegében 1996. június 30-án
is ez volt a helyzet) 96 társaságnál, összesen 137 db kötelezettségvállalás
szerepelt a nyilvántartásban.
Ugyanezen adatok 1995. január 1-jén 125 társaság 176 db vállalás volt (1995-
ben 56 db elévülés volt, 9 pedig megszûnt!), vagyis a korábbi években inkább
több, de kisebb értékû szavatossági kötelezettség keletkezett.
A költségvetési törvény 1996-ra 10 milliárd Ft szavatossággal,
kezességvállalással kapcsolatos kiadás felhasználását biztosítja az ÁPV Rt.
számára. Ezen túlmenõen az ÁPV Rt. 25 milliárd Ft tartalékképzést tervezett
és hajtott végre. Így az esetleges privatizációval kapcsolatos
többletkifizetésre ez fedezetet nyújthat.
5.3. Az 1989. évi XIII. törvény szerinti, az önkormányzatok részére a
belterületi földek értéke alapján fennálló kötelezettségek
Elõzmények
Az 1989. évi XIII. törvény 21. § (2) bekezdés szerint az átalakuló vállalat
vagyonmérlegében szereplõ belterületi föld értékének megfelelõ üzletrész
(részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg (akkor a helyi
tanácsot). Ezen kötelezettségek a gazdálkodó szervezetek átalakulásától
esedékesek.
Az átalakulási törvény elõírása a késõbbiek során az eltérõ értelmezések
következtében viták, majd az önkormányzatok és a vagyonkezelõ szervezetek
közötti peres eljárások kiinduló pontja lett. A jogelõd szervezetek
gyakorlata az volt, hogy a belterületi földértéknek megfelelõ önkormányzati
részesedést arányosítással, egy képlet segítségével, csökkentett mértékben
állapították meg.
Az önkormányzatok 1992-tõl egyre növekvõ számban indítottak pereket és
kereseteikben - a törvény betû szerinti értelmezésével - az átalakulási
vagyonmérlegben szereplõ belterületi földértékkel azonos összegû tulajdoni
részesedés megadását kérték. A peres eljárások 1995-re érték el a legnagyobb
számot és megközelítették a 20 milliárd Ft-os perértéket.
A perek, a fellebbezések és az ismert lassú bírósági ügymenet következtében
idõben jelentõsen, esetenként több évre elhúzódtak. Az elsõ jogerõs ítélet
1994-ben született meg. A Legfelsõbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság
megállapította, hogy a Telefongyár ügyében a Legfelsõbb Bíróság, mint
másodfokú bíróság által hozott jogerõs ítélet helytálló, vagyis az
önkormányzati igény jogos. Az ÁPV Rt. Igazgatósága ezzel együtt csak a
Dunaferr ügyben, a dunaújvárosi önkormányzattal szembeni perben 1995.
november 9-én hozott felülvizsgálati bírósági (szintén Legfelsõbb Bíróság)
ítéletet követõen döntött a belterületi földigények elismerése tárgyában. Ezt
ekkor precedens értékû pernek tekintették. Az ügyvezetés az igazgatóság 1995.
december
6-i ülésére egy olyan elõterjesztés elkészítését rendelte el, amelyben
jóváhagyás céljából javasolják; a belterületi földek értékével azonos
részesedést az önkormányzatoknak adják ki, a folyamatban lévõ peres és peren
kívüli eljárásokat fejezzék be. Az elõterjesztés aztán a december 13-i ülésen
került volna napirendre, megtárgyalását azonban elhalasztották. Végülis az
1996. január 10-i igazgatósági ülés 4. napirendi pontjaként foglalkoztak az
üggyel.
Ki kell emelni azonban azt, hogy mindezt megelõzõen az ÁPV Rt. ügyvezetésének
álláspontja más volt. A 77/1995. (VII.20.) határozatban ugyanis az ügyvezetés
még olyan elõterjesztés készítését rendelte el az augusztus 7-i igazgatósági
ülésre, hogy a Jogügyi Ügyvezetõ Igazgatóság a kialakult bírói gyakorlatot
kísérelje megváltoztatni, és egyúttal a várható kötelezettségek felmérését is
elõírta.
Az ÁPV Rt. 1995. július 13-án kelt elõterjesztése (a belterületi földek után
az önkormányzatoknak járó részesedések kiadása tárgykörében) néhány fontos
szempontot tartalmaz, amelyek megvilágítják az ÁPV Rt. (és a jogelõd
szervezetek) korábban követett gyakorlatát, álláspontját. Ezen érvek lényege:
- az átalakuló vállalatok részvénymennyiségének (jegyzett tõke)
megállapításánál be kell számítani a gazdálkodó szervezet terheit
(kötelezettségeit). Ha ez, az önkormányzati vagyonrésznél figyelmen kívül
marad, akkor ezek a terhek egészében az állami vagyonkezelõnél jelentkeznek.
Ez a megoldás a két vagyonelem és a tulajdonosok közötti diszkriminatív
megkülönböztetést jelenti. A belterületi föld tehát nem lehet preferált
vagyonrész, a vagyonmérleg többi tételének "sorsában" kell osztoznia;
- ha a Legfelsõbb Bíróság álláspontját (az akkori helyzetrõl van szó)
elfogadnák, akkor a rossz gazdasági helyzetben lévõ vállalatoknál az
önkormányzat többségi, esetleg 100 %-os tulajdonosi részesedésre tehetne
szert, sõt olyan esetek is elõfordulnának, hogy a belterületi föld érték
nagyobb a saját vagyonnál, vagyis eleve lehetetlen a teljes földértéknek
megfelelõ részvényt (üzletrészt) kiadni (az elõterjesztés öt ilyen céget
sorolt fel);
- az 1992. LIV. tv. (amely már a korábbi ÁVÜ gyakorlatot foglalja törvénybe)
40-43. §-aihoz fûzött hivatalos indoklás a következõképpen fogalmaz: ""A
belterületi föld értékének - pontosabban az ahhoz kapcsolódó, az
önkormányzatot megilletõ jogok - megállapítása a hatályos szabályozástól
némiképp eltérõen történt." ...-"Az üzletrészek (részvények) értékének
megállapítása során azonban - egyébként helyesen - a törvényjavaslat által
megfogalmazott gyakorlat érvényesült". A törvényi indoklás tehát az 1992.
augusztus 28-át megelõzõ ÁVÜ gyakorlatot "helyesnek" minõsíti, mivel múlt
idõben fogalmaz;
- az ÁPV Rt. jogelõdei szakvéleményeket kértek független szakértõktõl. Ezek
mind számviteli, mérlegelméleti, mind jogi oldalról a vagyonkezelõ által
követett gyakorlat helyességét támasztották alá.
Az egyik szakvéleménybõl kiemelhetõ érvelés: "...A tulajdonosok között nem
lehet mást, mint a tulajdont megtestesítõ részvényeket felosztani, amely
szükségszerûen kisebb érték, mint az eszközök (aktívák) összege. Ebbõl
következik, hogy az 1989. évi XIII. tv. 21. § (2) bekezdése "megfelelõ
üzletrész (részvény) kifejezés ezt a viszonyt fejezi ki". Az elõbbi
álláspontok alátámasztására irányuló ÁPV Rt. bizonyítási indítványt az egyik
perben a másodfokú bíróság elutasította, mivel szerinte az értelmezés
kérdésében a szakértõ nem jogosult nyilatkozatra.
Mindezen közgazdaságilag helytálló álláspontok, érvek, valamint a törvény
szövege és a bírósági gyakorlat tehát ellentmondásban voltak egymással.
Egyértelmû, hogy egy közgazdaságilag megalapozatlan törvényi szabályhely és a
nem egyértelmû elõírás együttesen volt a belterületi földek ellenértékének
önkormányzatok részére történ átadásában kialakult helyzet legfontosabb
elõidézéje.
Nyilvántartás, adatok, peres ügyek
Az 1989. évi XIII. tv. 21. § (2) bekezdése szerinti belterületi földek
értékének teljes körû felmérését 1996. elsõ hónapjaiban hajtották végre. Az
1995. december 31-i állapot szerinti információk:
1995. január 1-jei nyitóállomány: 6,33 milliárd Ft
1995. évi növekedés: 33,58 * milliárd Ft
1995. évi csökkenés: 3,04 milliárd Ft
1995. december 31-i záróállomány: 36,74 milliárd Ft
(* A bekövetkezett növekedés alapvetõen az eredetileg kiadott vagyonrészek és
az átalakulási vagyonmérlegekben szereplõ belterületi földértékek
különbözete)
A hivatkozott törvény szerinti járandóságok önkormányzatonkénti
nyilvántartását a
PIR-ben végzik, az ún. önkormányzati modulban. Az adatok "könyv szerinti"
értékek, járulékokat (pl. tranzakciós árfolyam, késedelmi kamatok, osztalék)
nem tartalmaznak. Az adatok pontosságának megítéléséhez hozzátartozik, hogy
azok mintegy
10 %-ánál a belterületi föld értékeket becsléssel állapították meg, az
alapdokumentációk hiányosságai, bizonytalanságai miatt.
Ezen év végi állományból az ÁPV Rt. az 1996. évi pénzügyi terv készítésének
idõszakában (május) 21,5 milliárd Ft-ot részvényekben, 15 milliárd Ft-ot
készpénzben látott teljesíthetõnek. A késedelmes vagyonátadás miatt
számításokat végeztek a késedelmes teljesítés kihatására vonatkozóan is. A
járulékos tételek: késedelmi kamat, elmaradt osztalékok és ennek kamatai.
Éves 20 %-os késedelmi kamattal a 15 milliárd Ft-os készpénz kötelezettség
21,2 milliárd Ft-tal emelkedett meg, a jegybanki kamat kétszeresével számítva
pedig 84,5 milliárd Ft-tal. Ez utóbbi esetén tehát hatalmas újabb
kötelezettsége keletkezhet az ÁPV Rt-nek. A kétfajta kalkuláció a tervezés
idõszakában és jelenleg is indokolt volt, hiszen az alapul vehetõ jogerõs
bírósági ítéletek nem voltak egységesek.
Az ismert tanácsadói egyezségkötések után a kötelezettségállomány, -
csökkenés kivezetésének elmaradása miatt - a vizsgálat idõszakában a még
fennálló vagyoni tartozások könyv szerinti értékei, azon belül a részvényben,
illetve csak készpénzben teljesíthetõ hányadok tételesen és pontosan még nem
voltak megállapíthatók, az összes önkormányzatokat megilletõ kötelezettség
értéke sem.
Az önkormányzatokkal kötött megállapodások (több százról van szó) összes
értéke 22,55 milliárd Ft volt. Ennek nagyobb része, mintegy 18 milliárd Ft
készpénzben való teljesítés, 4,6 milliárd Ft részvénykiadás volt (ez utóbbi
realizálása teljes körûen még nem történt meg). A tanácsadónak kifizetett
sikerdíj 643,3 millió Ft és a kapcsolódó ÁFA összesen 804,1 millió Ft volt.
Az elszámolásokat külön számítógépes nyilvántartásba vitték be. A
megállapodások, elszámolások adatainak ellenõrzése folyamatban van. A könyv
szerinti értékadatok PIR rendszerbõl való kivezetése még nem történt meg.
Jelenleg nem állapítható meg pontosan a még nem teljesített önkormányzati
igények pénzügyi vonzata, mert nem áll rendelkezésre a ki nem adott és
rendelkezésre álló részvények, üzletrészek cégenkénti állománya és az
önkormányzatok esetében alkalmazandó késedelmi kamatok mértéke.
Igen jelentõs pénzügyi teherrõl van szó, meghatározása sürgõs feladat. A
készpénzigény pontosítása azért fontos, mert ez mind az 1996. évi, mind az
1997. évi állami költségvetést érintheti.
Az ÁPV Rt. vezérigazgatója a kialakult helyzet feloldására és a követendõ
eljárási rend kidolgozására két bizottságot állított fel, melyek végzik
feladatukat. Jelenleg csaknem 200 peres eljárás van folyamatban. Az összesen
193 perbõl 33 esetben született jogerõs ítélet, ugyanakkor újabb perek
indításáról is vannak információk. A különbözõ stádiumban lévõ perek értéke
20 milliárd Ft körül van/volt.
Az ítéletek döntõ többsége részvénykiadásra kötelezi az ÁPV Rt.-t és osztalék
vagy kamat igényt nem állapít meg. Ezen ítéletek egyrésze vagylagos: vagy
részvénykiadást, vagy ezen mennyiségû részvény névértékének megfelelõ
pénzösszeg megfizetését határozza meg. Ez utóbbi esetekben késedelmi kamatra
vonatkozó rendelkezést nem tartalmaznak az ítéletek.
Az ítéletek kisebb hányadánál az ÁPV Rt. bejelentette, hogy részvény már
nincs a birtokában, és így itt csak ilyen jellegû döntést hoztak. A
készpénzfizetésre kötelezõ ítéletek többsége késedelmi kamatként a gazdálkodó
szervezetek között szokásos mértékû késedelmi kamatot, a jegybanki kamat
kétszeresét ítélte meg, rendszerint a cégbejegyzés napjától. Két-három olyan
ítélet van, ahol a bíróság a Ptk. szerinti
20 %-ot ítélte meg. A késedelmi kamat számítás alapja a részvények névértéke,
egy esetben azonban a bíróság külön szakértõvel állapíttatta meg a részvények
pénzbeni értékét. Egy ítéletben a tõzsdén lévõ cég esetében nem az aktuális
tõzsdei árfolyamot, hanem a részvények névértékét vették alapul és erre
számítottak fel jegybanki kamat kétszeresének megfelelõ késedelmi kamatot.
Olyan ítélet is született, amelyben a teljes idõszakra (cégbírósági
bejegyzéstõl) az alapösszegre felszámítják az elõbbi mértékû kamatot, ezen
túlmenõen pedig egyes években az elmaradt osztalékot és annak kamatait is.
A bírósági gyakorlat tehát sokszínû. Egyúttal jelzi azt is, hogy a további
vagyonátadások elveinek kialakításánál igen nehéz a bírósági ítéleteket
alapulvenni, attól eltérõ elvek pedig - elméletileg - további viták
kiindulópontjai lehetnek. Mindez elkerülhetõ lett volna ha a mindenkori
vagyonkezelõ korábban eleget tesz fizetési kötelezettségének akár
megállapodás alapján, akár annak alapján, hogy a problémát feltárva a
Kormányhoz fordul döntésért és ennek megfelelõen cselekszik.
5.4. Az önkormányzatok részére alapítói jogon járó követelések
Az ÁPV Rt. ezen a címen az e tárgyban készített 1996. április 26-i
igazgatósági elõterjesztésben, valamint az 1996. július 4-i ügyvezetõségi
elõterjesztésben foglaltak szerint 1.315.590 E Ft-ot tart nyilván.
Az 1995. évi beszámolóban (62. oldal) ugyanakkor az 1995. december 31-én
fennálló ilyen kötelezettség összege 3,5 milliárd Ft. Található olyan
kimutatás is amiben szintén ezen idõpontban, 4,6 milliárd Ft az e jogcímen
fennálló tartozás. A vizsgálat idõpontjában ez tekinthetõ hivatalos adatnak.
Az ügy akkor került nyomatékosan napirendre, amikor 13 megyei önkormányzat
ajánlatot tett egy egyezségre (Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége,
1996. június 5-i ajánlata). A még ki nem adott ilyen jogcímû követeléseiket
közel 2,7 milliárd Ft-ban határozták meg. Noha ez az összeg nem tartalmazza
az összes megye és a fõváros igényeit így is jóval magasabb mint a fenti,
belsõ nyilvántartásban szereplõ érték.
Így a kötelezettségnek pontos összegében is bizonytalanság tapasztalható,
de felmerül, hogy az egész pénzügyi számviteli, tranzakciós információs
rendszer alkalmas e ilyen információk nyújtására. Emellett a jogszabályi
elõírások szûkszavúsága, a konkrét részletezés hiánya következtében is egy
sor tisztázatlan kérdés merül
fel, amelyek úgy tûnik a korábbi években is és jelenleg is csak megállapodás
formájában oldhatók meg.
A jogszabályok lényege az, hogy a volt tanácsi alapítású vállalatok
átalakulás utáni értékesítésébõl származó bevétel bizonyos százaléka az
alapítói jogot gyakorló önkormányzatot illeti meg a mindenkori költségvetési
törvények alapján.
Az 1990-1993. évek szabályozása azonos volt (a bevétel 50 %-a a települési
önkormányzatot illette meg, ha az alapítói jogot gyakorló a megyei
önkormányzat volt, akkor 20 % volt a bevételi részesedése). Az 1994. évi
törvény az értékesítésbõl származó bevétel 50 %-át a helyi önkormányzatnak
ítélte meg, az 1995. évi költségvetési törvény már a készpénzbevétel 50 %-át
határozta meg (utóbbi két év szabályozásában tehát a bevétel fogalma is
változott és a helyi önkormányzat értelmezésére is szükség volt).
A szabályozás ezen túlmenõen más elõírásokat nem tartalmaz, ami további
értelmezési problémákat vet fel. A felmerülõ gondok közül a fontosabbak: a
bevétel és az értékesítési ár fogalmának tisztázása (az önkormányzatok
felváltva használják és a kettõ nem azonos) a részletfizetés, azon belül is
E hiteles részletfizetés esetén mi az eljárás, a kárpótlási jeggyel való
fizetésnél névérték, vagy címletérték, vagy piaci érték, az ún. beszámítási
kötelezettség értelmezése stb. Mindezek indukálhatják a fõként megyei
önkormányzatokkal történõ megegyezést.
Az alapítói jogon járó kötelezettségek pontosításakor számításba kell venni
a volt tanácsi alapítású cégek társaságalapításait, a vagyon kiapportálását,
majd ezen kft-k stb. ÁVÜ által történt értékesítését, a vagyonelvonások
utáni privatizációt, és ebbõl származó kötelezettségeket is. (Ezen ügyben
ugyanis már Legfelsõbb Bírósági ítélet is született).
5.5. Társaságoknak járó 20 % ("Privatizációs Ellenérték Hányad")
Az ÁPV Rt. egy 1996. márciusi felmérés alapján 1995. végével és a vizsgálat
idõszakában is, késedelmi kamatok nélkül mintegy 25 milliárd Ft értékû
becsült kötelezettséget tartott nyilván ezen a címen. Ez a jogcím
szempontjából számbajöhetõ cégek lehetséges követeléseit jelenti, nem
konkrét bejelentett igényeket.
Ez a fajta tartozás is az 1989. évi XIII. törvényhez nyúlik vissza. Az ún.
önigazgató vállalatok (vállalati tanács) átalakulását követõen az
értékesítés után illeti meg ezen társaságokat a visszafizetés.
Az önprivatizációs program keretében, illetve az ÁVÜ által értékesített
társaságok esetében is 1996. év elején egyre több, az 1989. évi törvény
szerint átalakult cég reklamálta a visszajáró 20 % kifizetését. (Át. 21. §
(1) bekezdése alapján). Az igények fõként az 1995. évi XXXIX. törvény
hatálybalépését követõen jelentkeztek. E törvény kimondja: "az 1989. évi
XIII. tv. alapján átalakult vállalatok esetében társaságok számára - a
törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a törvény 21. § (1) bekezdése
szerint fizeti ki a 20 % vételárrészt." Az átalakulási törvény idézett §-a
azt is kimondja, hogy az így visszajuttatott ellenérték a felhalmozott
vagyont növeli és részvénytársaság esetén a Gt 244. § szerint dolgozói
részvényt kell (kellett volna) kibocsátani. Az ÁVÜ az 1992. évi LIII és LIV.
törvények hatálybalépését követõen (amely ezt a szabályt lényegében törölte)
idõnként más-más álláspontot alakított ki és az ügyintézést az akkor mûködõ
tanácsadó cégeknek adta ki. Ezek során mindössze 2,9 milliárd Ft
kifizetésére került sor.
Az 1995. évi privatizációs törvény visszahozta a vitatott szabályozás
végrehajtását és emiatt ma újra napirenden lévõ probléma. Az Igazgatóság
számára 1996. februárjában készített elõterjesztést a Jogi Ügyvezetõ
Igazgatóság, amit azonban csak április 23-án tárgyaltak. Döntés nem
született, azt késõbbre halasztották. Határozatot végül 1996. június 5-én
hoztak (580/1996. (VI. 5.) határozat). A tényleges végrehajtás (pl.
egyezségek kötése, pályáztatás a lebonyolításra) a gyakorlatban elmaradt. A
kötelezettség teljesítése tehát függõben van.
Idõközben néhány társasággal az ÁPV Rt. megállapodást kötött a 20 %-os
hányad visszafizetésére. 4-5 társaság pert indított a vagyonkezelõ ellen.
5.6. Gáz- és áramszolgáltató társaságok vagyonából az önkormányzatokat
megilletõ részesedések
1996. június 30-án az ÁPV Rt. összesen 47,1 milliárd Ft értékû részvény
átadási kötelezettséget tartott nyilván.
A kérdést az 1995. évi LXX. törvény szabályozza. Eszerint a gáz- és
áramszolgáltatók vagyonából a társaságok állami tulajdonú részvényeinek 40,
illetve 25 %-át kitevõ vagyonrészek elosztásában 1995. november 30-ig kellett
volna a szolgáltatók mûködési területén lévõ önkormányzatoknak megegyezniük.
A határidõ elmulasztásának fõ okaként azt jelölték meg, hogy a területi
önkormányzatok - ez indokként a gázszolgáltatók esetében merült fel - a
beruházás arányos egymásközti megegyezést ugyan létrehozták, de a testületi
jóváhagyások nem teljes körûen születtek meg. Így formai, jogi hibák okozták
a részvénykiadás elmaradását. A törvény szerint ugyanakkor a lakosságszám
arányos felosztást kellett volna alkalmazni. Az önkormányzatok nagyobb
részénél ez kétségtelenül kedvezõtlen megoldás lett volna. Meg kell jegyezni,
hogy ott sem történt meg a vagyonátadás, ahol minden szabályszerû volt (pl.
DÉGÁZ Rt.).
A törvény 1995. július 28-án lépett hatályba. Az önkormányzati megállapodások
megkötéséhez, vagyon felosztásához szükséges adatok, információk a társaságok
adatszolgáltatásai alapján szeptember - októberben álltak csak rendelkezésre.
A többszáz önkormányzat ilyen irányú megegyezéséhez a törvény hatálybalépése
idõpontját és ezt a tényt figyelembevéve nem állt kellõ idõ rendelkezésre.
Emellett a törvényi elõírások sem voltak mindenben egyértelmûek. Értelmezési
problémák merültek fel és azok azóta is napirenden vannak.
Két tényre utalni szükséges. Az egyik önkormányzat 1996. szeptemberében pert
nyert (elsõfokon) az ÁPV Rt. ellen. A TIGÁZ az 1993. évi LXXXII. törvény 4. §
(2) bekezdése alapján a lakossági hozzájárulások alapján járó 55,9 millió Ft
értékkel szemben csak 48,8 millió Ft értékben állapított meg
részvénytulajdont (a megállapodást az önkormányzat annakidején csak
véleményeltéréssel fogadta el). A bíróság megítélte az önkormányzat igényét.
Ez az ítélet késõbbiekben esetleg precedens értékû lehet. A másik tényezõ: az
áramszolgáltatók esetében a Magyar Villamos Mûvek Rt. ezen cégekben lévõ
tulajdonrészét nem tekinti az ÁPV Rt. "állami" tulajdonrésznek a 25 %-os
részvényhányad meghatározásánál. Ennek jogi szempontból való egyértelmû
tisztázása indokolt lenne. Az energia szektor tulajdoni kérdései tehát
részben vitatottak annak ellenére, hogy a jelzett törvény éppen ezeket
igyekezett lezárni.
Kérdés: az elõbbi problémák mennyire érinthetik a privatizációs
szerzõdésekbõl fakadó ÁPV Rt. jogi kötelezettségvállalásokat. Fennáll az,
hogy nem garancialehívás történik, hanem perek alapján kártérítési
kötelezettsége lesz az ÁPV Rt-nek, amennyiben a bíróság a tulajdoni
kérdésekben elmarasztalja. (Számításokat végeztek az esetleges önkormányzati
igények maximumát figyelembevéve a gázszolgáltatók esetében. A legmagasabb
részvényigény egy társaságra vetítve 70 %, a 40 %-kal szemben).
5.7. A társadalombiztosítási önkormányzatok számára járó vagyonátadás
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl szóló
1995. évi LXXII. törvény 30. §-ának (4) bekezdése alapján két tb. alapot
1995. december 31-ig legalább 55 milliárd Ft, legfeljebb 65 milliárd Ft
értékû vagyonjuttatásban kell részesíteni, de a törvény nem jelöli meg a
vagyonátadásra kötelezettet.
A tényleges vagyonátadás értéke 10,6 milliárd Ft. Ez a teljesítés 1996.
június 30-án is ennyi volt, tehát a helyzet nem változott. A rendelkezésre
álló iratok alapján megállapítható, hogy különbözõ határozatokkal 1995-ben
összesen 53,9 milliárd Ft névértékû társasági és egyéb vagyont különítettek
el , illetve jelöltek ki átadásra. Meg kell jegyezni, hogy az ezirányú érdemi
döntések elõször 1995. július végén születtek meg, az említett értékû
elkülönítésbõl pedig több mint 33 milliárd Ft-ról csak december közepén, a
399/95. (XII.13.) igazgatósági határozattal döntöttek.
5.8. A garanciális, szavatossági, kezesi kötelezettségvállalások rendjére
vonatkozó belsõ szabályzat
A garanciális, szavatossági, kezességi kötelezettségvállalások rendjére
belsõ szabályozás nincs az ÁPV Rt.-nél. A két jogelõd szervezetnél
ugyanakkor már volt alkalmazható ezirányú szabályozás.
A Felügyelõ Bizottság 1995. novemberében végzett a kötelezettségvállalásokra
irányuló vizsgálatot és a jelentésben már ekkor szerepelt ez a megállapítás.
Az azóta eltelt közel egy év alatt nem született meg az érvényes belsõ
eljárási rendet, szabályokat elõíró utasítás.
A probléma azon alapul, hogy a pénzügyminiszteri egyetértéssel vállalható
szavatossági felelõsség értelmezését jelentõsen eltérõen fogalmazta meg a
pénzügyminiszter és a privatizációs miniszter. Így nem született
megállapodás a két miniszter között és ez a mai napig nem történt meg. Az
ÁPV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzata szerint az egyetértés
megszerzésének eljárási rendjét ebben a megállapodásban kellene rögzíteni.
A belsõ szabályozás és az egyetértés hiánya ellenére a pénzügyminiszteri
engedély beszerzése a valóságban a korábbi idõszakok gyakorlatához igazodva
megtörtént. Mindez azonban nem helyettesíti az egész folyamatot átfogó,
egységes szabályzatot. Az eljárásnak, igaz ugyan a törvény szerinti
legfontosabb eleme az elõzetes engedély, emellett azonban más fontos belsõ
szakaszai, döntési, hatásköri részletei is vannak, melyek igénylik a
szabályozást.
Az 1995. évi XXXIX. tv. 23. § (2) bekezdésében elõírt tartalékképzési
kötelezettségének az ÁPV Rt. 1996 szeptemberében, az MNB-vel folytatott
hosszas egyeztetések után tett eleget. Az MNB sem az értékpapírban történõ
elkülönítéssel, sem alszámla nyitással nem értett egyet. Így jelenleg
számviteli elkülönítés van, külön tételként 25 milliárd Ft-ot tartanak
nyilván privatizációs és kezességvállalásokból eredõ kötelezettségekre,
tartalékként.
Az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottsága és a Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõségi
Igazgatóság e témában is vizsgálatot végzett. Mind a módszereket, a
megállapításokat, mind a levont következtetéseket, javaslatokat tekintve
alapos, sokoldalú értékelését adta a privatizációs kötelezettségvállalások
kialakult gyakorlatának, a szabályozottság, a nyilvántartás problémáinak.
6. Reorganizációs kiadások, valamint befektetések alakulása, a borsodi
kohászat válságkezelésével kapcsolatos feladatok ellátása
6.1. Reorganizációs kiadások
Az ÁV Rt.-ÁPV Rt. 1995. évi reorganizációs tevékenységét a
kormányhatározatokon alapuló borsodi reorganizációs feladatok határozták
meg, melyek az éves reorganizációs ráfordítások közel 80 %-át tették ki.
Az ÁPV Rt. 1995. év során összesen 8.885 millió Ft-ot folyósított
reorganizációra. Ebbõl 7.207 millió Ft kiadás a borsodi térség kohászatának
feljavítására irányult. Az ÁPV Rt. saját hatáskörben mindössze 3 vállalat
(MAHART, Bábolna, MATÁV) reorganizációját támogatta 176,3 millió Ft
folyósításával. Az ÁVÜ hatáskörében fõleg az év elsõ felében további 25
vállalat feljavítására került sor 1.203 millió Ft költséggel.
Az ÁPV Rt. kimutatása szerint a borsodi kohászat reorganizációjára
folyósított összegen felül a tárgyidõszaki kötelezettsége további 5.239
millió Ft-ot tett ki, azonban ezek pénzügyi teljesítése áthúzódott a jelen
idõszakra.
Az 1996. évi költségvetési törvény tovább bontva a privatizációval
összefüggõ költségcímeket, a reorganizációra fordítható éves költségkeretet
külön meghatározta. E szerint az ÁPV Rt. 1996-ban reorganizációra összesen
13.000 millió Ft-ot fordíthat, mely keret a Kormány jóváhagyásával
használható fel. Ezen belül az ÁPV Rt. igazgatósága 200 millió Ft-ig
egyedileg dönthet, de az így felhasznált rész összességében nem haladhatja
meg éves szinten az 1000 millió Ft-ot.
A költségvetési törvény által szigorodó költséggazdálkodási követelmények,
valamint az ÁPV Rt. mûködését illetõen az elsõ teljes tervperiódus indítása
az elõd szervezetek eltérõ számviteli-könyvviteli gyakorlatának átfogó
egységesítését és módosító szabályozását tették szükségessé.
Az ÁPV Rt. 1996. évi számviteli politikája, valamint definiált és
újraszabályozott költségcímek alapján július hóban megkezdõdött a korábbi
könyvelési feladások felülvizsgálata és korrekciója.
Az ÁPV Rt. 1996. évi reorganizációs ráfordításainál bemutatott adatok
alapján megállapítható, hogy az ÁPV Rt. az éves reorganizációs
költségkeretet már az év elsõ felében kimerítette, illetve túllépte.
Az 1996. év I. féléve reorganizációs ráfordításai a következõk:
- Borsodi térség reorganizációja: 9.542
millió Ft
- Egyéb kormányzati jogkörû reorganizáció: 3.446
millió Ft
- Egyéb ÁPV Rt. hatáskörû reorganizáció: 434,5
millió Ft
- 1996. június 31-ig bezárólag összesen: 13.422,5
millió Ft
- július 1. és szeptember 25. között lebonyolított
reorganizáció:
695 millió Ft
- Mindösszesen (1996. szeptember 25-ig) 14.117,5
millió Ft
Az 1996. év folyamán már pénzügyileg teljesített, valamint
folyamatban lévõ és várható reorganizációs kötelezettségek
társaságonkénti bemutatását a 8. sz. melléklet tartalmazza.
A kormányzati hatáskörben elrendelt reorganizációk vonatkozásában
kizárólagosan a borsodi kohászatnak folyósított támogatások esetében
rendelkezik az ÁPV Rt. megközelítõen a teljes kört lefedõ
kormányhatározatokkal, valamint a privatizációs bevételekbõl finanszírozandó
támogatások esetében a részvényesi jogokat gyakorló privatizációs miniszter
határozataival. Az MBFB Rt. tõkeemelése is kormányhatározaton alapul. A többi
1996. évben bonyolított és az ÁPV Rt. kimutatása szerint kormányzati
jóváhagyási hatáskörbe tartozó témában a szervezet csak igazgatósági
testülete határozataival rendelkezik.
A borsodi térség külön alszámlán gyûjtött és összevontan kezelt
reorganizációs költségeinek döntõ többsége ugyan a kormányhatározatokon
alapul, de az abban szereplõ kötelezettségeket meghaladó egyéb
költségtételeket is tartalmaz. Például a Salgótarjáni Acélárugyár Rt-nek
nyújtott 300 millió Ft veszteségpótláson túl eszközölt 200 millió Ft-os 1996.
május 14-i tõkeemelése, valamint a borsodi reorganizáció során tulajdonosi
döntéselõkészítést és ellenõrzést ellátó Borsodferr Rt. 100 millió Ft-ot
meghaladó 1994-1995. évi mûködési támogatása. A Borsodferr Rt. 1996. évi
mûködésének közel 90 millió Ft-os finanszírozása már vagyonkezelési költség
címen történt.
Az ÁPV Rt. költségminõsítési bizonytalanságát, valamint az egyes különbözõ
keménységû költségcímek közötti "átjárhatóságot" mutatják a következõk. A
reorganizáció a gazdálkodás hosszabb távú stabilizálásra irányulóan csak a
gazdálkodó egység idõszaki mûködési állapota alapján értelmezhetõ. Ennek
alapján nem fogadható el, ha egy egységgel (értékesítési projekttel)
kapcsolatos azonos határozaton alapuló és idõpontban eszközölt tranzakciók
ráfordításai különbözõ minõsítést kapnak.
Például a 348 (1995. 11.22.) igazgatósági határozat
végrehajtására történt a Hungar-Hotels szállodalánc 1.023 millió
Ft-os hosszúlejáratú bankkölcsöneinek a rendezése, a kapcsolódó
jelzálogok töröltetése, továbbá mintegy 20 önkormányzattól a
szállodalánc részvényeinek 3.445 millió Ft ráfordítással történõ
megvétele. Az önkormányzatok tulajdonában lévõ részvényeket az
ÁPV Rt. részben közvetlenül, 673 millió Ft értékû részvényt a
Vektor Rt. közbeiktatásával vásárolta. A banki jelzálogok
törlésére fordított 1.023 millió Ft ráfordítást az ÁPV Rt. 1996.
januárjában reorganizációs költségként, a részvényvásárlásra
fordított 3.445 millió Ft-ot - helyesen - 1995. decemberében
befektetésként könyvelte. Mindkét tranzakció a szállodalánc,
illetve Fórum Szálloda közeli privatizációjának közvetlen
elõkészítését szolgálta.
Az éven belül visszatérülõ, rövidlejáratú hiteltípusú tulajdonosi
beavatkozásokat is reorganizációs ráfordításként számolják el. Az ilyen
beavatkozási típusok - amennyiben az éven belüli visszatérülés ténylegesen
biztosított - nem illeszkednek a reorganizáció jellemzõ eszköztárába.
Az MBFB tõkeerejének 6-9 milliárd Ft közötti tõke megemelését
kormányhatározatok írták elõ az ÁVÜ és ÁV Rt. számára. Ebbõl 1995. áprilisáig
2 milliárd Ft tõkeemelést, majd 1995. május 15-én reorganizációként újabb 2,2
milliárd Ft-os tõkeemelést hajtottak végre. Ebbõl 2 milliárd Ft-ot az MBFB
Rt. a Konzumbank tõkeemelésére és 220 millió Ft-ot a Konzumbank
magánszemélyeknél meglévõ konzumbanki részvények felvásárlására fordított.
A Recski Ércbányának május 30-án 213 millió Ft-ot utaltak át. A tranzakció
kormányzati jóváhagyására utaló dokumentum nincs, azt csak igazgatósági
határozat támasztja alá. A határozatban - többek között - szerepel a Recski
Ércbánya Rt. jegyzett tõkéjének 617 millió Ft-al történõ megemelésére
irányuló intézkedés is, melyet a privatizációs szervezetek korábban nyújtott
hiteleinek és késedelmi kamatainak, illetve a vonatkozó szerzõdéseknek
hatálytalanításával biztosítottak. A cégbejegyzés módosításának bírósági
elbírálása jelenleg folyamatban van.
Az elõzõkben elemzett, a már lebonyolított, valamint az ÁPV Rt. igazgatósági
szintjén megtárgyalt és folyamatba tett reorganizációs ráfordítások kapcsán
bemutatott átfedések, keveredések miatt az 1996. évre vonatkozó kimutatások
további tisztázásra szorulnak.
A reorganizációval kapcsolatos eltérések részlegesen magyarázhatóak
költségminõsítési, valamint a megváltozott hatásköri rendszer ellátásának
bizonytalanságaival, de nem zárhatóak ki a költségvetés módosítási
kezdeményezésének alátámasztására irányuló - taktikai jellegû - törekvések
sem.
Az alapvetõ helyzet az, hogy a költségvetési törvényben elõirányzott
reorganizációs költségkeret az elmúlt idõszak során megközelítõen kimerült, a
II. félév további egységek reorganizációjára irányuló kormányzati és ÁPV Rt.
hatáskörû beavatkozásait a pótköltségvetés jóváhagyott keretei határozzák
majd meg, miközben mind a két döntéshozó szint (kormányzat, illetve ÁPV Rt.)
kényszerpályán mozog, a további igények, - pld. az Antenna Hungária, Magyar
Televízió és a Magyar Rádió sugárzási díjainak rendezése, Ikarus Rt., Volán
társaságok fejlesztési támogatása, MBFB Rt. további tõkeemelése - miatt.
6.2. Társaságalapítások, befektetések tervezése és alakulása
Az ÁPV Rt. a privatizációt elõsegítõ társaságalapítási és feltõkésítési
tranzakciókra az év során mindössze 25,5 millió Ft-ot fordított. Ebbõl
márciusban utalta a BORSODFERR Rt. által alapított D. and D Kft.
üzletrészének kivásárlására a 0,49 millió Ft vételárat, a tárgyév májusában
utalta a BORSODFERR Rt. alapítói tõkéjének hiányzó részét képezõ 24 millió
Ft-ot, továbbá június hóban befektetési alapként 1 millió Ft minimál tõkével
létrehozta a Dominancia Kft-t.
A tárgyidõszaki befektetési ráfordítások többségét az egyes társaságok
privatizációjának elõkészítésével kapcsolatos részvényvásárlások tették ki,
melybõl a Hungar-Hotels szállodalánc önkormányzati tulajdonú
részvényvásárlásai 3,44 milliárd Ft-ot képviseltek, a MATÁV Rt. részvényeinek
megvételére 1.335 millió Ft-ot fordítottak, stb.
Az 1995. évben befektetésként könyvelt tételeknél jelentõs átfedések,
keveredések tapasztalhatóak.
A Mezõhegyesi Ménesbirtok januárban utalt 397 millió Ft-os tõkeemelése a
társaság sajátos módon lefolytatott adóskonszolidációjával, a korábban
átvállalt banki hiteltartozások rendezésével összefüggõ tranzakció, így
jellegében a társaság mûködését elõsegítõ, annak reorganizációjára irányult.
Mint ahogy az MBFB Rt. április hóban befektetésként utalt 1 milliárd Ft-os
tõkeemelése is reorganizációs intézkedés. További átfedéseket mutatnak a
Bábolna Rt. közel 2 milliárd Ft banki hiteleinek átvállalásával, a cserébe
átvett üzletrészekkel kapcsolatos könyvelési adatok.
Az ÁPV Rt. az átvállalt hitelek közül az MHB, valamint az OTP bankok esedékes
hiteltörlesztéseit május hóban közel 106 millió Ft értékkel reorganizációs
költségként könyvelte, ugyanakkor a Bábolna Rt. üzletrészei megvétele utáni
ÁFA befizetési kötelezettségét januárban 188 millió Ft értékkel
befektetésként szerepeltette.
Az ÁPV Rt. 1996. évi pénzügyi tervébe befektetési ráfordítást nem állított
be, ezzel szemben a tárgyidõszak I. felében már 4,86 milliárd Ft értékû
befektetést eszközölt.
A pénzügyi tervezés alapvetõ fogyatékosságát mutatja, hogy a tervbe még az
elõzõ évrõl áthúzódó kötelezettségeket sem állították be.
Például ilyen tranzakciónak tekinthetõ 1995-ben az MBFB Rt-tõl
megvásárolt Pénzintézeti Központ Rt. közel 2,5 milliárd Ft
vételár hátralékának a kifizetése.
Az év elsõ felében felmerült további befektetések részvényvásárlásokra,
üzletrészek vételére irányultak, ezek közül a legjelentõsebb tételt képezi a
társadalombiztosítási önkormányzatoktól közel 1,9 milliárd Ft ráfordítással
visszavásárolt BORSODCHEM Rt. részvények.
Az ÁPV Rt. belsõ mechanizmusában érvényesülõ laza költséggazdálkodási
követelmények miatt igen nagy az "átjárás" az egyes költségkategóriák között.
Az 1996. évi költségvetési törvény megszigorította a reorganizációs
költségekkel folytatott gazdálkodás követelményeit. A szigorodó követelmények
ezideig azonban nem jelentek meg az ÁPV Rt. gyakorlatában.
6.3. Befektetési alap létrehozása
Az ÁVÜ 1994-ben - a kisebbségi részvénycsomag hasznosítási lehetõségeinek
szélesítése, továbbá a kárpótlási jegyekkel szembeni kínálat növelése,
illetve a TB vagyonátadás céljából - "Váltó program" néven kezdte meg
befektetési társaságok alapítását. Az alapítást, majd törzstõke emelést
követõen elõször a 2 milliárd Ft vagyonnal rendelkezõ Pannon-Váltó
Vagyonkezelõ és Kereskedelmi Rt. kezdte meg mûködését, amely társaság
részvényeinek 70 %-át kárpótlási jegy ellenében nyilvános forgalomba hozatal
útján értékesítették, majd 1995. augusztusában a részvényeket a Budapesti
Értéktõzsdére is bevezették.
A Pannon-Váltó Rt. alapításával és tõzsdei bevezetésével kapcsolatos
tapasztalatokat is hasznosítva hasonló konstrukcióban hozták létre a
Dominancia vagyonkezelõ és Kereskedelmi Kft.-t, mely társaságot 1 millió Ft
alaptõkével a Pestmegyei Cégbíróság 1995. június 16-án jegyezte be. Az ÁPV
Rt. igazgatósága döntött a Kft. törzstõkéjének 2,9 milliárd Ft-al történõ
megemelésérõl, valamint elrendelte a Kft. részvénytársasággá történõ
átalakítását. A tõkeemelés 21 társaság 4.291 millió Ft névértékû kisebbségi
részesedésének apportálásával történt, mely 67 %-os átlagos apportértéket
egyedi könyvvizsgálói vagyonértékelések támasztanak alá.
A Dominancia Rt. részvényeinek 60 %-át alanyi jogú kárpótlási jegyek
bevonására kívánják forgalmazni, 30 ~ 40 %-át a TB önkormányzatoknak történõ
átadásra tervezik. Jelenleg a Dominancia Rt. részvények forgalmazására és
tõzsdei bevezetésére kiírt pályázatnak, a bróker cégek ajánlatainak
kiértékelése, a vonatkozó igazgatósági határozat döntéselõkészítése történik.
A törzstõke emelést követõen, a részvénytársasági átalakulással párhuzamosan
a Dominancia társaság a hatáskörébe tartozó 21 társasági üzletrész közül 3
társaság részvényeit már értékesítette a 797 millió Ft-os apport értékhez
képest 1.293 millió Ft-ért, melynek során 499 millió Ft árfolyamnyeresége
keletkezett. A társaság készpénz bevételét állampapírba fektette, 1996. évre
jóváhagyott üzleti tervében 530 millió Ft vállalkozási eredményt
prognosztizált. Részvényeinek nyilvános forgalomba hozatalát és tõzsdei
bevezetését megelõzõen vagyoni struktúrája kedvezõ.
6.4. Borsodi régió kohászatának válságkezelése, a reorganizáció helyzete
Az Ózdi valamint Diósgyõri Kohászati üzemek jelentõs anyagi és erkölcsi
károkat okozó privatizációs kísérleteit követõen a kohászat elhúzódó
strukturális válságának kezelésére a Kormányzat egy átfogó reorganizációs
koncepciót dolgozott ki és indított el a 2014/1994. (II.14.) határozatával.
A kormányhatározat a célt egy olyan nagyságrendû és struktúrájú kohászat
megvalósításában jelölte meg, mely elsõsorban mennyiségben és választékban a
hazai igényeket kielégítve önfenntartóan képes mûködni.
A reorganizációs program szakmai koncepciója alapvetõ technológiaváltásként
az integrált acélgyártás helyett a szilárdbetétes elektroacél gyártás
megvalósítását tûzte célul, a szilárdbetétes technológiát kiszolgáló
hulladék-elõkészítés és feldolgozás egyidejû kialakításával, valamint a
kohászati végtermék kibocsátó hengermûvek fejlesztésével. A technológia
váltáson keresztül elõirányozta a veszteséges termelés (gyártási fázis)
leépítését is. A határozatban a Kormány rögzítette annak tudomásulvételét,
hogy a borsodi térségi vaskohászat nélkülözhetetlen szerkezet-átalakítási,
reorganizációs programja csak állami támogatással valósulhat meg.
Kezdeményezte a felszámolás alatt lévõ kohászati üzemek szükséges
termelõeszközeinek állami kivásárlását, a szerkezetváltáshoz kapcsolódó
fejlesztések indítását.
Ezt követõen 1994-ben a kormány még két alkalommal, októberben és decemberben
foglalkozott a borsodi acélipar folyamatos mûködésének biztosításával, a
reorganizáció folytatásának kérdéskörével. A 2110. és 2156 kormányhatározatok
a kialakított kohászati szerkezet-átalakítási program folytatásának és
további támogatások folyósításának elrendelése mellett szorgalmazták a
jelentõs késedelemben lévõ tulajdonviszony rendezésére és munkahely
teremtésre irányuló feladatok végrehajtását is.
A kohászat reorganizációjára irányuló intézkedések végrehajtása azonban nem
kellõ intenzitással indult és 1995. év nagyobb részében is vontatottan
haladt. A kormányprogram végrehajtásának kritikus idõszakában, 1994-1995. I.
féléve között azonban sor került az Ózdi Kohászati Üzem valamint a Dec. 4
Drótmûvek termelõ eszközeinek a kivásárlására, az állami tulajdonlás
rendezésére, továbbá a felszámolás lezárását megelõzõen megkezdõdött a
diósgyõri szerkezetváltás alapvetõ technológiai keresztmetszetének
fejlesztése, az elektrokemence intenzifikálása.
Az elmúlt idõszakban, 1995. IV. negyedévében alapvetõ és kedvezõ változás
történt a borsodi kohászat reorganizációjának folyamatában. A Kormány a
korábbi tapasztalatok hasznosításával, valamint a tervezett intézkedéseknek a
fizetõképes kereslethez történõ igazításával, aktualizálásával adta ki a
reorganizáció folytatását és befejezését szabályozó határozatát. Az ebben
rögzített program alapvetõ célkitûzése a diósgyõri kohászat veszteségeinek
fokozatos csökkentése mellett az állami szubvenció nélkül is mûködõképes
borsodi kohászat megvalósítása. Az új kormányhatározat a jelentõs
veszteségforrást képezõ diósgyõri kohó leállítását, a szilárdbetétes
elektroacél gyártás indítását - változatlan idõpontban - ez év október
végére, november elejére ütemezte, továbbá meghatározva a technológia
átállításának havonként csökkenõ átmeneti támogatását a diósgyõri kohászat
önfinanszírozó mûködésének követelményét 1997 végére rögzíti. Mindezekhez a
szükséges pénzügyi forrásokat is biztosította.
A borsodi kohászat reorganizációjának holtpontról történõ kimozdításában a
kormányhatározat mozgósító hatásán túlmenõen jelentõs szerepet töltött az ÁPV
Rt. privatizációs bevételeinek év végi kedvezõ alakulása, valamint a
végrehajtás koordinációjának, összehangolásának és ellenõrzésének erõsítésére
eszközölt kormánybiztosi funkció kialakítása.
A korábbi idõszakban a támogatások fõként az idõszakonként felgyülemlett
adósságok rendezésére, az idõszaki veszteségek pótlására irányultak, 1996. év
elejétõl a hengermûvi fejlesztések beindításával a reorganizáció egy
intenzívebb szakaszba lépett.
A költségvetési támogatások folyósításának jelentõs része az ÁPV Rt.-n
keresztül történt, ettõl eltérés csak a 2156/1994. (XII.24.) kormányhatározat
10. pontja alapján 1995. áprilisától a kohó leállásáig havonta folyósított
250 millió Ft-os veszteség támogatás pénzügyi bonyolításában jelentkezik. Ezt
az összeget, 1995. szeptemberéig összesen 1.250 millió Ft-ot az APEH az ÁPV
Rt. közbeiktatásával utalta, a további havi - minimum támogatásként kezelt -
veszteségpótlást az APEH közvetlenül a címzett DAM Kft-nek folyósítja. Ez
1996. I. félévéig bezárólag 2.250 millió Ft-ot tett ki.
A borsodi kohászat mûködésének fenntartására, valamint a szükséges
szerkezetváltásra 1995-1996. I. féléve között összesen közel 19 milliárd Ft
támogatás irányult. Ebbõl az összegbõl csak kb. 3,7 milliárd Ft képezte
fejlesztõ jellegû beruházások finanszírozását (hengermûvek fejlesztése,
kemenceintenzifikálás és hulladék elõkészítés, környezetvédelem), a
szubvenció több mint 80 %-a a tulajdonosi szerkezet átalakítására, a cégek
tõkeemelésére, valamint az idõszaki veszteségek rendezésére irányult.
Az Ózdi Rúd-és Dróthengermû, valamint a Diósgyõri Nemesacélhengermû
korszerûsítõ felújítását a 2014/1994. (II.16.) kormányhatározat 2,4 milliárd
Ft fejlesztési támogatási elõirányzattal már tartalmazta. A közel két éves
késedelemmel, projektenként 1-1, összesen 2 milliárd Ft támogatással 1996.
tavaszán beindult fejlesztés esetében valószínûsíthetõ, hogy az eredetileg
elõirányzott mûszaki tartalomnak kb. 50 %-a valósul csak meg.
A borsodi reorganizáció ráfordításainak igen kedvezõtlen összetételét, a
mûszaki fejlesztési intézkedések alacsony hányadát jórészt a diósgyõri kohó
idõben elhúzódó üzemeltetése, a mûködés fenntartásával járó tetemes
veszteségpótló támogatások eredményezték.
A tárgybani kormányhatározatok (1994. októberi, decemberi, valamint 1995.
novemberi határozatok) 1994. októberétõl a kohó 1996. októberi leállításáig
terjedõ 25 hónapra összesen 8,78 milliárd Ft veszteségpótló támogatás
folyósítását rendelték el. A havi támogatások csúcsértéke 1994. év végén
jelentkezett, mikor közelítette az 500 millió Ft-ot, míg különbözõ
önköltségcsökkentõ intézkedések hatására az 1996-os évben már 250 millió
Ft/hó körül alakult.
Hasonló nagyságrendû veszteség keletkezett a DIMAG Rt. társaságainál 1992.
II. félévében indult, fõként a kohót mûködtetõ DNM Kft. felszámolása során,
mivel a Reorg Rt. felszámolótól történõ vagyonkivásárlás 8,5 milliárd Ft-os
összegét fõként az idõben elhúzódó felszámolás során felhalmozódott adósságok
rendezési követelménye alakította. A kohó mûködésének hosszú idõszakon
keresztül történõ fenntartása jelentõs forrásokat vont el fejlesztési és
egyéb területektõl.
A borsodi kohászat reorganizációjának 1996. I. félévi helyzete alapján
megállapítható, hogy az ÁPV Rt. teljesítette a kormányhatározatokból rá
háruló feladatokat. (A reorganizáció szervezetenkénti áttekintését a 8. sz.
melléklet tartalmazza.)
A források alakulásának függvényében egyes intézkedései késedelmesen
történtek, ezek a késedelmek azonban alapvetõen nem veszélyeztetik az 1995.
novemberi kormányhatározatban megjelölt közbülsõ (diósgyõri
technológiaváltás) és végleges (önfinanszírozó mûködés) célesemények
teljesülését. A forráshelyzettõl függetlenül azonban olyan késedelmek is
keletkeztek, melyek a végrehajtás hatékonyságának kockázatát indokolatlanul
megnövelik.
A vagyontárgyak kivásárlásánál a tulajdonosi szerkezet átalakításáról a DIMAG
vonatkozásában ugyan jelentõs késedelem keletkezett, azonban az
elektrokemence intenzifikálását idõben indították, mely beruházás próbaüzeme
1996. április 15-30-a között le is zajlott.
Megjegyzendõ, hogy a DIMAG eszközeinek kivásárlása kapcsán ezideig az APEH,
VPOP követeléseinek, valamint társadalombiztosítási járandóságának
rendezésére nem történt meg a portfolió csomagok, illetve DAM Kft.
üzletrészek átadása. Ezek további egyeztetést és intézkedést igényelnek.
Az ÁPV Rt. a költségvetési forrásból származó és neki utalt veszteségpótló és
fejlesztési támogatások továbbítását rendben teljesítette. A D and D Kft-nek
utalt környezetvédelmi támogatás folyósításától eltekintve széles körben a
pénzügyi bonyolítás olyan formáját alkalmazta, hogy a címzett igazolása,
valamint a Borsodferr Rt. ellenjegyzése alapján a beszállítói, illetve
alvállalkozói számlákat közvetlenül rendezte. Hasonló formában bonyolította a
privatizációs bevételek terhére eszközölt támogatások folyósítását is. Az
ismertetett módszer az állandó likviditási problémákkal mûködõ kohászati
üzemek esetében biztosította a támogatások célirányos felhasználását.
Jelenlegi idõszakban a kormányhatározatokban rögzített fejlesztési feladatok
aktualizálását követõen beindult a hengermûvi fejlesztések tevékenysége is.
Az Ózdi RDH, valamint a Diósgyõri Finomhengermû fejlesztésére az 1-1 milliárd
Ft-os összeg 1995 végén, valamint 1996 februári utalás alapján az OAM Kft.,
valamint a DAM Kft. rendel-
kezésére áll. A szerzõdések kötése, elõleg kifizetés, akkreditív nyitás
megtörtént, a pénzügyi teljesítésig a fennmaradó összeg a társaságoknál
kincstárjegyben kamatozik.
Az ÁPV Rt. Igazgatósága utoljára 1996. szeptember 11-i ülésén tekintette át a
borsodi reorganizáció helyzetét, további lépéseit, és hatáskörébe tartozó
ügyekben jelentõs döntéseket hozott, illetve kormányzati jóváhagyást igénylõ
kérdésekben állásfoglalásokat alakított ki. Döntött a Borsodferr Rt.,
valamint a DAM Kft. részvénytársasági formában történõ összevonásáról, a
diósgyõri hulladék-elõkészítés telepítésérõl és befejezõ beruházásáról,
továbbá a D and D Kft. kisebbségi üzletrészének értékesítésérõl, valamint a
OAM Kft. privatizálásának kezdeményezésérõl. Állásfoglalását kialakítva
javasolja a kormányzat felé a diósgyõri létszámleépítésnél fel nem használt
mintegy 880 millió Ft különbözõ forrású és részben már folyósított
támogatásnak a DAM Kft. forgóeszköz szükségletének feltöltésére történõ
átcsoportosítását, továbbá a diósgyõri FAM II. (folyamatos öntõmû)
beruházásának további piacelemzésekkel történõ megalapozását, a beruházás
indításának függõben tartását.
A kormányhatározatokon alapuló borsodi, kohászati reorganizáció pénzügyi
lezárása jelenleg már tervezhetõ.
7. Vagyonkezelési tevékenység
Az állami tulajdonban lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló (1995.
évi XXXIX. tv.) törvény szabályozta az ÁPV Rt. vagyonkezelési jogosultságát.
Ezek szerint - a tartósan állami tulajdonban lévõ szervezetek kivételével -
jogosult vagyonkezelési szerzõdéseket kötni. Vagyonkezelési, illetve
megbízási szerzõdéseket az ÁPV Rt. és jogelõd szervezetei ÁVÜ és ÁV Rt. is
kötöttek.
Az ÁVÜ 1991-ben az ÁRBAU Építõ Kft., DÉLKER Rt., Haldex Rt., Hunicoop Rt.,
Kaliber Kft., Pécsi Agroker Kft., Pécsi Építõ Kft., Bútorker Rt., (nyolc cég)
részvényeit és üzletrészeit hirdette meg portfolió vagyonkezelésre. A
pályázat nyertese a Co-Nexus Gazdálkodó és Pénzügyi Tanácsadó Rt. lett (Co-
Nexus Rt.). 1991. december 2-án az ÁVÜ a Co-Nexus Rt.-vel vagyonkezelési
szerzõdést kötött a 3.952,6 millió Ft névértékû (jegyzett tõke) portfolió
kezelésére, amelybõl a szerzõdõ felek 2.461,5 millió Ft-ban határozták meg a
szabadon értékesíthetõ részt. A szerzõdésben kikötötték, hogy a vagyonkezelõ
1996. december 31-ét, a szerzõdés lejártát követõ 8 napon belül nettó 4
milliárd Ft-ot készpénzben megfizet az ÁVÜ-nek.
A Co-Nexus Rt. a szerzõdésben vállalt privatizációs kötelezettséget nem tudta
a szerzõdés lejártáig teljesíteni és fizetési kötelezettségének sem tudott
eleget tenni. Az ÁPV Rt. a 4 milliárd Ft értékû vagyonkezelési szerzõdés
teljesíthetõségét nem kísérte figyelemmel, annak ellenére sem, hogy az
elõzetes dokumentumok (pl. ÁSZ jelentés, ÁVÜ Ellenõrzési Igazgatósági
jelentés, Co-Nexus Rt. beszámolói) jelezték a veszélyhelyzetet. Az ÁPV Rt.
megalakulásától, 1995. júniusától kezdve csak 1996. közepén kezdte kezelni a
problémát.
Az ÁVÜ a Bábolna Rt.-vel (vagyonkezelõ) az állami tulajdonrészeinek
vagyonkezelésére és válságmenedzselésére 1993. június 22-én vagyonkezelési
szerzõdést kötött 1995. december 31-i lejárattal. A szerzõdés opciós jogot
biztosított a vagyonkezelõnek az Rt. minimum 51 %-os üzletrészének
megszerzésére (az opciós vételár a teljes 95,1 %-os jegyzett tõkére vetítve
564 millió Ft.)
A Bábolna Rt. a vagyonkezelési idõszak alatt (1993-1995.) a Békéscsabai
Baromfifeldolgozó Rt. (BB Rt.) vagyonában 608,5 millió Ft vagyonveszteséget
könyvelt el.
Az ÁPV Rt. 1996. május 15-i hatállyal kötelezte a Bábolna Rt.-t, hogy opciós
jogával élve vásárolja meg a BB Rt. részvényeit a szerzõdésben meghatározott
áron, valamint
a 608,5 millió Ft vagyonvesztésbõl vagyonkezelõi tevékenységével közvetlenül
összefüggõ 135 millió Ft-ot térítsen meg az ÁPV Rt. számára.
A vásárlás érdekében az ÁPV Rt. ugyancsak 1996. május 15-én zártkörû
tõkeemelést hajtott végre a Bábolna Rt.-nél a vételárral megegyezõ 550.897,5
ezer Ft összegben.
Az ÁV Rt. igazgatósága a 275/1994. (VIII.8.) határozatában döntött, hogy az
OTP Befektetési, Ingatlanforgalmazási és Vagyonkezelõ Rt.-vel (1995. február
15. - 1995. december 31-ig) megbízási szerzõdést köt arra, hogy a Bábolna
Rt.-tõl az ÁV Rt. tulajdonába került privatizálandó társaságok, bérelt
eszközök és ingatlanok privatizációjához befektetõket keressen és
meghatározott vagyonkezelõi feladatokat lásson el. A megbízási szerzõdés
1996. április 23-án módosításra, illetve kiegészítésre került, amely
elsõsorban a határidõ meghosszabbításra, illetve az OTP Ingatlan Rt. esetében
a díjazásra vonatkozott. A megbízási szerzõdés kiegészítése alapján az
értékesítés is megkezdõdött.
A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet (KVSZ) a volt szovjet és munkásõr
ingatlanokat - az 1995. évi XXXIX. tv. 71. § (2) bekezdése alapján - az ÁPV
Rt.-nek adta át. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon birtokbavételét követõen meg
kellett oldani az objektumok kezelõ jogának, könyv szerinti vagyonleltárának
átvételét, az átvett vagyon kezelését, nyilvántartását, fenntartását,
állagmegóvását, gondnoki felügyeletét és hasznosítását.
Az objektumok vagyonkezelésére az Ingatlanokat Hasznosító Ügyvezetõ
Igazgatóság az Ügyvezetõ Értekezlet határozata alapján a Belvárosi Irodaház
Kft.-vel vagyonkezelési szerzõdést kötött 1995. december 15 - 1996. július
31-ig terjedõ idõszakra.
Az ÁPV Rt. igazgatósága egyfordulós nyilvános pályázatot hirdetett a KVSZ-tõl
átvett vállalkozói vagyon kezelése, ideiglenes hasznosítása és megóvása
tárgyában.
A vagyonkezelõi szerzõdéseket a nyertes pályázókkal az ÁPV Rt. 1996.
augusztus
1-jei hatállyal kötötte meg.
Budapest, 1997. március " ".
(Sándor István)
alelnök