350. 1997. FEBRUAR

Állami Számvevõszék

J/4012..

JELENTÉS

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.

1995. évi tevékenységérõl

T A R T A L O M J E G Y Z É K

I. BEVEZETÉS, A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI 1

II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK,

KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK 3

1. Összefoglaló megállapítások 3

2. Következtetések 19

3. Ajánlások 22

III. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 26

. A szervezet gazdálkodása és a hozzárendelt

vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások

alakulása 26

1.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon

bevételei és kiadásai azok elkülönítése, az

elkülönített nyilvántartási rendszer törvényi

elõírásokkal való egyezõsége, átláthatósága 26

1.2. Az ÁPV Rt. tervezett és tényleges

(saját vagyon, hozzárendelt vagyon)

bevételének alakulása és felhasználása 28

1.2.1. A saját vagyon és a hozzárendelt

vagyon 1995. évi értékesítése és

hasznosítása bevételei, kiadásai tervezett

és tényleges adatainak összehasonlítása.

(Az adatokat a 1. sz. melléklet tartalmazza) 28

1.2.2. Deviza bevételek 31

1.3. Költségek 32

1.3.1. Mûködési költség 32

1.3.2. Tanácsadói díjak 34

2. Az ÁPV Rt-hez tartozó rendelt

vagyon, a vagyonváltozás okai 40

2.1. Az ÁVÜ és ÁV Rt-hez tartozó

állami vagyon alakulása az 1995. évi XXXIX.

törvény hatályba lépéséig 40

2.2. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ

Részvénytársasághoz tartozó rendelt vagyon 42

2.3. AZ ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon

változása 1995. évben 44

2.3.1. Állami vállalatok 44

2.3.2. Társaságok 44

2.3.3. Elvont, átvett, vásárolt, végelszámolási

maradvány vagyon 45

2.3.4. Az ÁPV Rt. által alapított társaságok 45

2.4. Az 1995. évi XXXIX. törvény által

elõírt vagyonátadások és vagyonátvételek 46

2.4.1. A banki részvények átadás-átvétele 48

2.4.2. A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl

átvett vállalkozói vagyon 48

2.5. Az Állami Privatizációs Rt.-hez

tartozó, gazdálkodó szervezetekben

mûködõ rendelt vagyon 1995. december 31-én 50

2.6. Végelszámolás, felszámolás 51

2.7. Elvont, átvett, vásárolt eszközök 52

2.8. A vagyonnyilvántartás rendje 53

2.9. Az ÁPV Rt. ellenõrzõ szervezetei

által a rendelt vagyon nyilvántartására

vonatkozó vizsgálatok 55

3. Az értékesítési tevékenység 56

3.1. Szabályozási környezet 56

3.2. Az értékesítés összefoglaló adatai 58

3.3. A kiválasztott privatizációs tranzakciók 60

3.3.1. A MOL Rt. privatizációja 61

3.3.2. Gázszolgáltató társaságok privatizációja 68

3.3.3. Villamosenergia-ipari társaságok

privatizációja 74

4. Az egyszerûsített privatizáció érvényesülése

és jellemzõi 84

4.1. Az egyszerûsített privatizációs eljárás

és a kedvezményes privatizációs

technikákkal való értékesítés szabályozása 84

4.2. Az egyszerûsített privatizáció értékesítési

folyamata 86

4.3. Ágazati jellemzõk az egyszerûsített privatizációban 87

5. Az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és azok teljesülése 89

5.1. A központi költségvetési és egyéb kötelezettségek 89

5.2. Az 1995. évi privatizációhoz kapcsolódó

kötelezettségvállalás 90

5.3. Az 1989. évi XIII. törvény szerinti,

az önkormányzatok részére a belterületi

földek értéke alapján fennálló kötelezettségek 94

5.4. Az önkormányzatok részére alapítói

jogon járó követelések 100

5.5. Társaságoknak járó 20 %

("Privatizációs Ellenérték Hányad") 101

5.6. Gáz- és áramszolgáltató társaságok

vagyonából az önkormányzatokat

megilletõ részesedések 103

5.7. A társadalombiztosítási önkormányzatok

számára járó vagyonátadás 104

5.8. A garanciális, szavatossági, kezesi

kötelezettségvállalások rendjére

vonatkozó belsõ szabályzat 105

6. Reorganizációs kiadások, valamint

befektetések alakulása, a borsodi

kohászat válságkezelésével kapcso-

latos feladatok ellátása 106

6.1. Reorganizációs kiadások 106

6.2. Társaságalapítások, befektetések

tervezése és alakulása 110

6.3. Befektetési alap létrehozása 112

6.4. Borsodi régió kohászatának

válságkezelése, a reorganizáció helyzete 113

7. Vagyonkezelési tevékenység 118

5

ÁLLAMI SZÁMVEVÕSZÉK

V-20-84/1996-1997.

Témaszám: 345

J E L E N T É S

az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.

1995. évi tevékenységének ellenõrzésérõl

I.

BEVEZETÉS, A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI

Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi

XXXIX. törvény alapján létesített Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ

Részvénytársaság (továbbiakban ÁPV Rt.) tevékenységének ellenõrzése az Állami

Számvevõszék feladata.

Az ellenõrzés az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységére terjedt ki. Tekintettel

arra, hogy az ÁPV Rt. 1995. júniusában alakult meg, a vizsgálat tartalmát

lefedõ folyamatokat a jogelõd (ÁVÜ-ÁV Rt.) szervezeteknél is vizsgálni

kellett; továbbá ahol annak racionalitása volt, az ellenõrzést ki kellett

terjeszteni az 1996. I. félévi tendenciákra is.

A vizsgálat középpontjában azon lényeges szabályozási területek álltak,

melyeket a törvény kiemelt fontosságúnak tekint. Így többek között az

ellenõrzés átfogta a vagyonvál-tozás folyamatát a bevételeket és kiadásokat a

kötelezettségvállalásokat, az értékesítési tevékenységet, a vagyonkezelést,

valamint az ellenõrzési rendszert.

Az ellenõrzött idõszak: 1995. év és 1996. I. félévig terjedõ idõszak.

Az ellenõrzés célja: annak megállapítása volt, hogy az ÁPV Rt. 1995. évi

tevékenysége megfelelt-e a törvényi elõírásoknak, a belsõ szabályzatoknak.

Hogyan alakultak a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások,

mi jellemezte a szervezet gazdálkodását. Hogyan változott az ÁPV Rt.-hez

tartozó rendelt vagyon, melyek voltak a vagyonvesztés okai. Mi jellemezte az

értékesítési folyamatot, ezen belül az egyszerûsített privatizációt. Hogyan

alakultak az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és ezek mennyire teljesültek. Mi

volt az ÁPV Rt. regionális válságkezeléssel kapcsolatos állami

szerepvállalása, miként alakultak a reorganizációs kiadások. Hogyan alakultak

a csõd-, felszámolás-, végelszámolási eljárások és milyen volt az Rt.

vagyonkezelési tevékenysége.

A vizsgálat kiterjedt a kötelezettségvállalásokon belül az 1989. évi XIII.

törvény 21. §-ában a belterületi földek értéke után járó vagyonátadásokra,

illetve az ezekre vonatkozó kötelezettségek részletes ellenõrzésére, valamint

a nem tranzakciós szerzõdésekhez kapcsolódó szakértõi tevékenység

átvilágítására.

Nehezítette a vizsgálatot a szükséges kormányzati döntés elhúzódása, így 1996

augusztusáig bizonytalan volt, hogy 1995. december 31-i idõponttal az alaptõke

leszállítást végrehajthatja-e a társaság. Ezért pénzügyi-számviteli

szempontból kérdéses volt, hogy a tõkeleszállítás elõtti vagy utáni adatbázis

képezze-e az ellenõrzés alapját. A Kormány 1097/1996. (IX. 17.) határozatával

döntött az alaptõke fenti idõponttal történõ leszállításáról és ezt követõen

állt a vizsgálat rendelkezésére végleges, könyvvizsgáló és közgyûlés által

elfogadott beszámoló.

A helyszíni vizsgálat során az Állami Számvevõszék megismerte az ÁPV Rt.

Felügyelõ Bizottsága által végeztetett belsõ ellenõrzési és az Etikai

Tranzakciós és Szerzõdés Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság által végzett

vizsgálatokat, melyek megállapításaira, következtetéseire e "Jelentés"

megfelelõ részein hivatkozunk.

II.

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK

1. Összefoglaló megállapítások

1.1. Az ÁPV Rt. 1995. június 16-án jött létre. Addig a költségvetési

gazdálkodási rendben mûködõ Állami Vagyonügynökség és a társasági

szabályozás szerint mûködõ Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság egymás

mellett mûködött. A törvényalkotás (1995. XXXIX. tv.) elhúzódása, évközi

elfogadása elbizonytalanította a két privatizációs szervezetet és ez azzal

járt, hogy mind a privatizációban, mind a vagyonkezelésben a folyamatok

lelassultak. Az új utódszervezet, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ

Rt. nehézkesen alakult ki.

1.2. Az ÁPV Rt.-t létrehozó törvény elõírta, hogy a hozzárendelt vagyont

megtestesítõ az ÁPV Rt. könyveiben szereplõ eszközöket az alaptõke

leszállításával az alapító okirat egyidejû módosításával kell kivezetni. Az

alaptõke leszállításának végsõ határideje 1997. január hó volt. A

tõkeleszállítást, nem várva meg a jelzett határidõt

- helyesen - 1995. december 31-i dátummal végrehajtották. Így az 1995. évre

vonatkozó beszámolóban az ÁV Rt. által kezelt vagyont az ún. "saját

vagyonban rendelt vagyonként", az ÁVÜ által kezelt vagyont "rendelt

vagyonként"-, párhuzamosan tartották nyilván. Az alaptõke leszállítása során

a rendelt vagyont az ÁPV Rt. könyveibõl nyilvántartási értéken, vagyonleltár

alapján kivezették. Az ÁPV Rt.-nél a tõkeleszállítást követõen a jegyzett

tõke értéke 9,9 milliárd Ft, az eszközök összértéke 11,1 milliárd Ft,

(amelybõl 2,7 milliárd Ft a mûködést szolgáló alapvetõen tárgyi eszköz a

többi bankszámla pénz). Az 1995. gazdasági év nyitó adatai szerint a

gazdálkodó szervezetek száma összesen 1332; nyilvántartott állami tulajdonuk

1711,2 milliárd Ft; a privatizálható vagyon pedig 1201 milliárd Ft volt. Az

ellenõrzés során az 1995. évi nyitó adatok nem egyeztek az 1994. évi záró

adatokkal, a vagyonkimutatás nem teljesítette a folytonosság követelményét.

Az ÁPV Rt.-hez tartozó rendelt vagyon körét törvény és a törvényben

hivatkozott más jogszabályok határozzák meg. Az ÁPV Rt. megalakulásakor az

ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon nagyságát nem határozták meg sem abban a

vonatkozásban, hogy mennyi az a rendelt vagyon ami az ÁV Rt-tõl, s mennyi az

ami az ÁVÜ-tõl kerül állományba; sem atekintetben, hogy mekkora az a vagyon

ami más, a törvényben meghatározott szervezetekbe átkerül, illetve amit más

intézménynek át kell adniuk. A rendelt vagyon nagysága még ma sem tekinthetõ

meghatározottnak, mivel a vagyonátadások-átvételek néhány területen még ma

sem lezártak. Ugyanakkor jelentõs elõrelépés, hogy a privatizációs folyamat

során elsõ ízben készült az állam privatizációs szervezetekre bízott

vagyonának egészére olyan kimutatás, amelyet könyvvizsgáló a számviteli

törvény alapján ellenõrzött. Az 1995. év folyamán az ÁPV Rt.-nél a vagyon

változása nyomonkövethetõ. Veszélyezteti a privatizáció átláthatóságát, a

privatizációs bevételek állami ellenõrzését, hogy az ÁPV Rt. jogelõdei 1995.

végéig 13 társaságba apportáltak vagyont (a lehetséges privatizációs

bevételek terhére), és ezzel 22,4 milliárd Ft értékben tulajdonosi

részesedéssel rendelkeztek. Ez az érték a még esedékes cégbejegyzést

követõen az 1995. évi tõkeemeléssel már eléri a 30 milliárd Ft-ot. Az Állami

Vagyonkezelõ Rt. ezeket a társaságokat (a borsodi térségben mûködõk

kivételével) különbözõ társasági tulajdonrészek apportálásával hozta létre.

Ezzel a lépéssel az állami tulajdonú társasági részesedések privatizációja

és privatizációs bevétele kikerült az állami tulajdonos hatókörébõl.

1.3. Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995.

évi XXXIX. tv. elõírta, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való

gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon

értékesítésével és hasznosításával összefüggõ bevételeket és kiadásokat. Az

erre szolgáló nyilvántartási rendszert a privatizációért felelõs tárca

nélküli miniszternek kellett elõterjesztenie a törvény hatályba lépését

követõ 60 napon belül. A nyilvántartási rendszert az ÁPV Rt. igazgatósága

közel 6 hónapos késedelemmel terjesztette fel jóváhagyásra, így azt a

miniszter 1996. február 1-jei dátummal tudta jóváhagyni. A miniszteri

utasítás elõírta, hogy a nyilvántartás elveirõl, a nyilvántartási

feladatokról, azok végrehajtásáról vezérigazgatói utasítás rendelkezzen.

Ennek elõfeltétele volt - a törvényi szabályozás elõírásának megfelelõen -

az ÁPV Rt. nyilvántartási és beszámolói kötelezettségeinek a számviteli

törvénytõl eltérõ sajátosságait tartalmazó kormányrendelet elkészítése. Ezt

követõ 30 napon belül kellett volna kiadni a vezérigazgatói utasítást. A

kormányrendelet azonban csak 1996. június 19-i hatállyal jelent meg, így

1995-ben e téren elõrelépés nem lehetett.

Egy 1996. május végi ügyvezetõségi határozat ugyan rendelkezett a rendelt

vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos bevételek és kiadások

kimutatásairól (pénzforgalmi szemléletben készült azaz a pénzügyileg

teljesült tételeket kellett elszámolni), de nem rendelkezett a saját vagyon

és a rendelt vagyon hasznosításának bevételei és kiadásai közötti

összefüggések szabályozásáról Emiatt nem lehet a számviteli törvény

elõírásainak megfelelõ idõbeli és a költségviselõkre vonatkozó egyezõségeket

pontosan megteremteni. Következésképpen nem megfelelõ a controlling

tevékenység sem, ezért a költséggazdálkodás gyenge színvonalú volt, az ennek

alapját képezõ nyilvántartások pontatlansága miatt.

1.4. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon alakulása a Kincstári Vagyonkezelõ

Szervezet (késõbb: Kincstári Vagyoni Igazgatóság) és a privatizációs

szervezet közötti törvényben elõírt feladatok megoldatlansága miatt is

bizonytalan volt és jelenleg is az.

A törvényi szabályozás szerint elõírt vagyonátadások és vagyonátvételek

közül nem rendezett a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl átadandó

vállalkozói vagyon kérdése. A privatizációs törvény nem határozza meg

pontosan, hogy mit kell vállalkozói vagyonnak tekinteni. Ebben

véleménykülönbség van az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI)

között. Így a KVI mint átadó - a PM irányítása mellett - maga dönti el, hogy

mit tekint átadandó vállalkozói vagyonnak. Az 1995 júliusában a KVI-nél

lévõ mintegy 78 milliárd Ft értékû ingatlancsoportból a volt szovjet,

illetve munkásõr ingatlanokat adták át 20 milliárd Ft értékben. A vagyon

átadás-átvételére elõírt határidõt e tekintetben sem tudták tartani.

Nem rendezett az állami vagyon mûemlékállományának besorolása a kincstári

vagyoni körbe. A 2248/1995. kormányhatározat írta elõ, hogy az állami vagyon

mûemlékállományát be kell sorolni a "kincstári" vagyoni körbe. A végrehajtás

határideje 1995. szeptember 30. volt. A felmérés nehézkesen halad, az

átadást még nem zárták le.

1.5. A vonatkozó kormányhatározat szerint az ÁPV Rt.-nek a

társadalombiztosítás részére 1995. december 31-ig legalább 55, legfeljebb 65

milliárd Ft. vagyont kellet volna átadni. A tényleges vagyonátadás 10,6

milliárd Ft volt és ez még ennyi volt 1996 júniusában is. Az ÁPV Rt.

kötelezettségét annak ellenére nem teljesítette, hogy e célra már 1995-ben

54 milliárd Ft névértékû társasági és egyéb vagyont különített el, illetve

jelölt ki átadásra.

1.6. Az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetekben lévõ rendelt vagyon

értéke 1995. december 31-én 1303,2 milliárd Ft. Az állami tulajdonú vagyon

értéke a gazdálkodó szervezetek eredményessége alapján 18,2 milliárd Ft-tal

nõtt. Az állami vállalati körbe tartozó 420 vállalatból 311 felszámolás, 100

végelszámolás alatt volt és összesen csak 9 mûködik. A nyilvántartott 779

társaságban az állami tulajdon 1176,4 milliárd Ft. A mûködõ társaságok száma

648, a hozzájuk tartozó vagyon

1160 milliárd Ft. A társaságok közül felszámolás alatt 99, végelszámolás

alatt 32 volt. 1995 végén az állami vagyon 17 %-a volt 100 %-ban állami

tulajdonú társaságokban, a 25 %-nál kisebb állami tulajdoni hányadú

társaságok részaránya pedig

45 % volt. A hozzárendelt vagyon nyilvántartása a könyv szerinti saját

tõkeértéken történik. Azoknál a társaságoknál, ahol rendelkezésre áll az

1995. évi mérlegadat, ott az ennek megfelelõ érték, ellenkezõ esetben a

legutoljára rendelkezésre álló mérlegadat szerepel. Ebbõl az eltérésbõl

következõen a nyilvántartási adatok nagyságrendi információként mutatják

csak a valós értéket. Különösen megtévesztõ eredményhez vezethet ez a

felszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek adatainak feldolgozásánál.

1.7. Az ÁPV Rt. 1995. évi értékesítési folyamataival szemben a törvényi

szabályozás fõbb privatizációs követelményként a gazdálkodás

hatékonyságának növelését, a szükséges tõkeemelés biztosítását, a gazdasági

szerkezetváltás ösztönzését, a hazai tõkepiac fejlesztését, a hazai

vállalkozók tulajdonszerzésének támogatását, munkahely-megõrzést,

munkahelyteremtést, dolgozói tulajdonszerzést írt elõ. A megvalósult

értékesítések során az adott gazdasági társaságoknál tõkeemelés nem történt,

döntõen nem a hazai vállalkozók szereztek tulajdont, a munkahelyteremtés, a

munkahely megõrzés helyett szinte minden társaságnál rövidebb-hosszabb idõn

belül létszámleépítés történik, fejlesztési kötelezettségvállalás nincs.

1.8. Az ÁPV Rt. létrejöttét megelõzõen - 1995. I. félévében - a privatizációs

bevételek elhanyagolható mértéket értek csak el. Az ÁPV Rt. értékesítési

tevékenységében a fõ motivációt a minél elõbbi árbevétel elérése, azaz a

költségvetési bevétel biztosítása jelentette. A Kormány ezen követelménye

végig nyomon követhetõ a privatizáció elõkészítésével és lebonyolításával

kapcsolatban készült igazgatósági elõterjesztésekben és tükrözõdik a

meghozott határozatokban is. Az elõterjesztések nem helyeznek kellõ

hangsúlyt az adott társaságok szakmai érdekeire.

A költségvetési bevétel biztosítására rövid idõ állt rendelkezésre. Ezért az

egyes tranzakciók lebonyolítására is igen szûk határidõket írt elõ önmagának

az ÁPV Rt. Ennek következetében az értékesítés elõkészítése, lebonyolítása

nem felelt meg annak a közgazdaságilag is indokolt igénynek, hogy az egyes

kapcsolódó területeket, a fontos stratégiai ágazatok közötti

összefüggéseket, visszacsatolási pontokat kiemelve átfogó hatásvizsgálatok,

értékelések támasszák alá a választott privatizációs megoldást.

Nem helyettesítette ennek hiányát az sem, hogy az egyes adás-vételi

szerzõdésekben elõírták pl. a hosszú távú együttmûködési megállapodások

megkötését, mivel annak fõbb tartalmi sarokpontjait nem határozták meg. Így

adott esetben már az új, külföldi tulajdonos érdekei kerülhetnek elõtérbe a

hazai érdekekkel szemben.

1.9. Az értékesítések elõkészítése nem volt kellõen megalapozott. Ezt

bizonyítja az a tény is, hogy azon társaságok esetében, ahol a privatizációs

koncepcióról a Kormánynak kellett döntenie a Kormány arra kényszerült, hogy

határozatát - rövid idõn belül - többször módosítsa. (Ez történt a MOL Rt.,

a gáz- és áramszolgáltatók privatizációjára vonatkozó kormányhatározatok

esetében). Jobb elõkészítéssel, megalapozottabb privatizációs koncepcióval

mindez elkerülhetõ lett volna.

Az értékesítéseknél nem minden esetben az igazgatóság testületi döntése

volt a meghatározó. Van példa arra is, hogy az igazgatóság elnöke egy

személyben tett olyan lépést, mellyel a privatizáció további folytatását

biztosította, illetve ezzel annak további irányát is meghatározta. Más

esetben pedig az érdemi döntések egy részét a pályázatokat értékelõ

bizottság hozta meg.

Az ÁPV Rt. vezérigazgatója által 1995. november 15-én kiadott és hatályba

lépett vezérigazgatói utasítás szabályozza az értékesítési eljárásról szóló

emlékeztetõk tartalmi és formai kellékeit. A vizsgálat körébe vont

tranzakciók esetében vagy nem készült emlékeztetõ, vagy a vezérigazgatói

utasítás elõírásainak csak minimális mértékben felelt meg. Az igazgatóság -

melynek tagja a vezérigazgató - az elkészült emlékeztetõket jóváhagyólag

tudomásul vette annak ellenére, hogy azok tartalma az utasításnak nem felelt

meg.

1.10. Az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységében, elért bevételében meghatározó volt

az energia szektorban megvalósított privatizáció. Az energiaipar

privatizációjának koncepcióját az ÁV Rt. már 1994-ben kidolgozta, amely

három - MOL Rt., gázszolgáltató társaságok, valamint MVM Rt. és társaságai -

vállalatcsoport értékesítését jelentette. A Kormány 1994 decemberében

mindhárom vállalatcsoport privatizációjáról döntött, külön-külön

határozattal.

A privatizáció elõfeltétele a gázár rendezése, (ez mindegyik vállalatcsoport

szempontjából meghatározó) amelynek a Kormány által elõírt határideje 1995.

január 31. volt. Ezzel szemben féléves késéssel, 1995. augusztus 4-én jelent

meg a határozat a gázárakról. Csak ezt követõen kezdõdhetett meg a

privatizáció érdemi elõkészítése, lebonyolítása.

A MOL Rt. részvényeinek közel 30 %-át értékesítették pénzügyi befektetõk

részére. Eredetileg a koncepció szakmai befektetõkkel számolt, de mivel a

befektetõk csak a MOL Rt. többségi tulajdoni hányadának megszerzésében

voltak érdekeltek, a Kormány a pénzügyi befektetõknek történõ értékesítés

mellett döntött. Így maradhatott a MOL Rt. egységes nemzeti olajtársaság.

Az elõkészítés hiányosságát mutatja az, hogy a privatizáció konkrét

eljárását meghatározó kormányhatározatot követõen derült csak ki, hogy az

eredetileg szakmai befektetõk körében tervezett értékesítés nem valósítható

meg. Az ÁPV Rt. a tranzakció késõbbi idõpontra halasztását - a kedvezõbb ár

elérése érdekében - nem vállalta, mivel akkor nem tudott volna eleget tenni

annak a feladatnak, hogy a tranzakcióból mihamarabbi bevételhez juttassa a

költségvetést.

A privatizáció 110 %-os árfolyamon történt, a tulajdonosi struktúrát

változtatta meg, tõkebevonást nem eredményezett és ebbõl következõen likvid

forrást sem biztosított a MOL Rt. számára.

A gázszolgáltató társaságok esetében a Kormány arról döntött, hogy az öt

vidéki gázszolgáltató társaság - DÉGÁZ, ÉGÁZ, KÖGÁZ, TIGÁZ, DIGÁZ -

többségi,

50 %- + 1 szavazatnak megfelelõ tulajdoni hányadát szakmai befektetõknek

kell értékesíteni. Azt is elõírta, hogy az eladásra kínált többségi

részvénycsomagot a legmagasabb árajánlatot tevõ pályázó kapja.

A pályázati felhívás megjelenése és az adás-vételi szerzõdések aláírása

közötti idõszak rendkívül szûkreszabott volt, ennek következtében az ÁPV Rt.

típus szerzõdéseket készített. Ugyanezen idõ alatt történt meg az

elõminõsítés, a szerzõdések elõkészítése, a befektetõk tájékozódása, a

pályázatok értékelése, stb. Az ÁPV Rt. a határidõket maga alakította ki

azzal a szándékkal, hogy az 1995. évi privatizációs bevételét biztosítsa és

így eleget tudjon tenni költségvetési befizetési kötelezettségének.

Az öt gázszolgáltató társaság eladási ára mintegy 74 milliárd Ft volt és az

eladó Magyar Állam a vevõk részére nem támasztott sem tõkeemelési, sem

fejlesztési kötelezettséget.

A villamosenergia-ipari társaságokat érintõen a Kormány úgy döntött, hogy az

ÁPV Rt. tulajdonában lévõ részvényeket, az 1 db speciális részvény

kivételével szakmai befektetõk részére kell értékesíteni, valamint a

befektetõknek elõvásárlási jogot kell biztosítani az 50 %- + 1 szavazat

elérésére az áramszolgáltatóknál és azon erõmûveknél, ahol tõkeemelési

kötelezettséget nem írtak elõ. A megkötött szerzõdések alapján a

villamosenergia-ipari társaságok értékesítése 185,4 milliárd Ft bevételt

eredményezett.

Az értékesítés lebonyolítására négy hónap állt az ÁPV Rt.-nek rendelkezésre.

A szoros menetrend elkerülhetõ lett volna, ha az év elsõ felében az

elõkészületeket megkezdik. Így többek között azzal, hogy a tanácsadókkal a

szerzõdéseket idõben megkötik, az átvilágítások elkészülnek és legfõképpen a

privatizáció lebonyolításában jelentkezõ - 1995. februárban feltárt -

problémák Kormány elé vitelét nem halogatják júniusig.

A privatizáció úgy történt meg, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága 1995 december

végéig nem tárgyalt olyan átfogó elõterjesztést, amely bemutatta volna az

iparág privatizációjához kapcsolódó szakmai kérdések, - mint pl.

energiaellátás, szállítás biztosítása, az ország villamosenergia ellátásának

biztonsága - megnyugtató rendezését. A Kormány egyes erõmûvi társaságoknál

tõkeemelési kötelezettséget írt elõ. A társaságok esetében az adás-vételi

szerzõdések e követelmény konkrét megfogalmazását nem tartalmazzák.

1.11. A privatizációs törvény a versenyeztetés mellõzését lehetõvé teszi

részvénycsere esetében. A vizsgált tranzakciók körében egy ilyen eset volt.

A részvénycsere keretében az állami tulajdonú Titán Rt. és Tisza Rt.

részvényeit átadták az állami tulajdonban lévõ MBFB Rt.-nek, vagyis nem

történt magánosítás. Ezzel a két cég privatizációját kivonták a törvény

hatálya alól és a magánosítást az MBFB szabad belátására bízták.

1.12. Az ÁPV Rt. 1995. júliusától 1996. november végéig az egyszerûsített

privatizációs formában 72 társaságot értékesített. Az eladott állami

tulajdon hányadának névértéke 9,4 milliárd Ft, amely az összes

értékesítésnek közel 3 %-a. Az értékesítés vételára 4,8 milliárd Ft, amely

átlagosan a névérték 51 %-a s ez jóval elmarad az összes értékesítés

árfolyamától. Ennek oka, hogy az egyszerûsített privatizációban résztvevõ

társaságok portfoliója nem a versenyszféra hatékonyan mûködõ, eredményesen

gazdálkodó szervezeteibõl tevõdik össze, hanem az egyensúlyzavarokkal

küszködõ kritikus piaci helyzetû, vagyonfelélést folytató körbõl ered.

Többségüknél a privatizációs kísérletek is eredménytelenül zárultak. Az

egyszerûsített privatizáció nem teljesen váltotta be a hozzáfûzött

reményeket. A programba mindössze 121 társaság került be és 72 adás-vételi

szerzõdést írtak alá. Az egyszerûsített privatizációs technika gyorsasága

sem igazolódott. Az azonban tény, hogy az értékesítés 99 %-a készpénz volt.

1.13. Az ÁPV Rt. bevétele 1995-ben 481 milliárd Ft volt, amely a tervezett 2,3

szorosa. Ebbõl a privatizációhoz kapcsolódó készpénzbevétel 438 milliárd

Ft, amelynek döntõ többsége a kiemelt energiaszolgáltatók privatizációjából

ered. A készpénzbevétel 73 %-át ezen társaságok értékesítése adta. Az 1995.

évi kiadások összesen 42,5 milliárd Ft-ot értek el. A kiadás egyes tételei

meghaladják, mások elmaradnak a tervezett értéktõl, összességében azonban a

tervezetthez képest nincs érdemi eltérés.

A privatizációs bevételek és kiadások alakulása lehetõvé tette, hogy az ÁPV

Rt. a költségvetéssel szembeni 150 milliárd Ft-os fizetési kötelezettségét

teljesítse úgy, hogy 134 milliárd Ft. befizetés 1995. december 28-án

teljesült. 1996. januárjában további 100 milliárd és még további 92 milliárd

Ft-ot is átutaltak a költségvetésnek. Így az 1995-1996. évre tervezett

összesen 250 milliárd Ft költségvetési bevételt is elérték.

1.14. Az ÁPV Rt. 42,5 milliárd Ft összes kiadásán belül 4,1 milliárd Ft

mûködési,

5,5 milliárd Ft pedig a privatizációval kapcsolatos költség. A

privatizációhoz kapcsolódó költségek túlnyomó többsége az állami vagyon

értékesítéséhez kapcsolódó tanácsadói díj, melynek nagy része az ÁPV Rt.

elõdszervezeteihez kötõdik, hiszen az azokra vonatkozó szerzõdéseket az ÁVÜ,

illetve az ÁV Rt. kötötte.

A tanácsadói díjak elszámolása terén kialakult helyzet hibákkal terhes. A

társaságnál alkalmazott költségbontás nem teszi lehetõvé a tanácsadási

tevékenységre felmerült költségek elkülönítését az egyéb nem tanácsadás

jellegû költségektõl, mivel a számviteli politika nem határozta meg ezen

költségek körét és tartalmát. Ennek hiányában a számviteli

nyilvántartásokban a tényleges tanácsadási tevékenységre történõ

kifizetések, illetve elszámolt költségek nem rendelhetõek egyértelmûen

fõkönyvi számlákhoz. A tanácsadási tevékenységre 1995. évben elszámolt

költségek tényleges összege az ÁPV Rt. által kimutatott 3,1 milliárd Ft

helyett 4,9 milliárd Ft. Ez a különbözet tükrözi az elszámolási,

nyilvántartási rendszer problémáit, de az eredményt nem érinti, mert a

különbözõ költségek belsõ arányeltolódásáról van szó. Az

ÁPV Rt.-nél egyidejûleg kellett alkalmazni a kettõs és az egyszeres

könyvvitelt; a társaság a két könyvviteli rendszer közötti "átjárást" nem

valósította meg. Az ÁPV Rt. könyvvizsgálója is rámutatott az ebbõl fakadó

bizonytalanságokra.

1.15. A garanciavállalások eljárási rendjét másképpen értelmezik a

Pénzügyminisztériumban és az ÁPV Rt.-nél. A pénzügyminiszterrel

egyetértésben vállalható szavatossági, felelõsségi értelmezés kérdésében

eltért a pénzügyminiszter és a privatizációs miniszter álláspontja, így e

kérdésben nem született megállapodás a két miniszter között és ez a mai

napig rendezetlen.

A privatizációs törvény elõírja, hogy "Az ÁPV Rt. a kezesség vállalását,

vagy szavatossági felelõsséget eredményezõ döntését megelõzõen... köteles a

pénzügyminiszter egyetértését megszerezni, értékhatárra tekintet nélkül". A

vizsgált tranzakciók többségénél a szükséges elõzetes pénzügyminiszteri

egyetértést nem szerezték meg, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter 1995.

március 4-én - a tárca nélküli miniszterhez - írt levele alapján a

vezérigazgató úgy intézkedett, hogy az elõzetes egyetértést minden esetben

az igazgatósági elõterjesztés elõtt be kell szerezni, írásban.

A PM garancia levelek túl általánosak, minden konkrétum nélküliek, vagy

utólag tudomásul veszik a megkötött szerzõdést vagy "kifogást nem emelnek"

ellene. Van példa arra, hogy csak a részvényvásárlási szerzõdéstervezetben

rögzített szavatosságvállalással kapcsolatban nem emelt kifogást a PM, a

végleges szerzõdésben rögzítetteket nem is látva. Így a garanciavállalások

összegszerûségének kontrollja a PM részérõl nem biztosított.

A garanciális, szavatossági és kezességi kötelezettségvállalások rendjére

belsõ szabályozás nincs az ÁPV Rt.-nél. (A két jogelõd szervezetnél

ugyanakkor már volt.)

1.16. 1995. december 31-én a privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó

garanciavállalások összege 393,77 milliárd Ft volt, 1996. június 30-án a

különbözõ jogcímû garanciavállalások 398 milliárd Ft-ot értek el. Ebbõl 363

milliárd Ft a nagyprivatizációkhoz, tehát gyakorlatilag az 1995. évi

privatizációs tevékenységhez kapcsolódó kötelezettségvállalás. Az

elõdszervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt.) garanciavállalása mintegy 35 milliárd Ft

értékû volt. A privatizációhoz kapcsolódó ún. jogszavatossági helytállás

értéke a magyar jog szerint az adás-vétel tényével összefüggésben - amely

azt jelenti, hogy a szolgáltatás, az értékesítés tárgya jogi szempontból

"hiánymentes", azaz a vevõ tulajdonszerzése jogi akadályokba nem ütközik, a

rendelkezési jog nem korlátozott a vagyon per- és tehermentes - általában a

teljes vételár nagysága. Az elõzõ nagy összeg tehát az eladónak a

szerzõdések összegével megegyezõ potenciális szavatossági felelõsségét

tükrözi. A kereskedelmi és környezetvédelmi szavatosságokra ugyanakkor a

szerzõdésekben külön is kikötöttek maximális felsõ korlátokat.

Az ÁPV Rt. alaptevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségvállalások beváltási

valószínûsége azonban egész más nagyságrendeket jelent. Az eddigi tényleges

garanciabeváltások azt valószínûsítik, hogy elfogadható az ÁPV Rt. azon

becslése, hogy a 398 milliárd Ft-os összes kötelezettségvállalásból mintegy

41 milliárd Ft az, amelyet beválthatnak. Ez a 41 milliárd Ft is az egyedi

bekövetkezések valószínûsége alapján több évre eloszlik, az ÁPV Rt. 1995.

évi beszámolójában az év végi hasonló adat 39,5 milliárd Ft volt. A

költségvetési törvény 1996-ra 10 milliárd Ft-ot irányzott elõ folyó

garanciális kifizetésekre az ÁPV Rt. számára. Ezen túlmenõen az ÁPV Rt. 25

milliárd Ft tartalékot képzett a jövõbeni kötelezettségeinek fedezetére.

1.17. A nem tranzakcióhoz kötõdõ pályázatok eljárási rendjét vezérigazgatói

utasítás szabályozza, amely tartalmazza a szerzõdéskötés elõírásait. Nem

tartalmaz azonban eléggé konkrét és szabatos elõírásokat, csak a fõbb

tennivalókat. Ez lehetõvé tette, hogy a szerzõdéskötést elõkészítõnként

egyénileg értelmezzék. Nincsenek elõírva a kötelezõen betartandó tartalmi,

formai követelmények, több esetben az egyes igazgatóságok nem tartották be a

vezérigazgatói utasításban rögzítetteket, pld. az idegen nyelvû szerzõdések

mellé nem csatolják a hiteles fordítást, pedig ezt az utasítás elõírja.

A privatizáció lebonyolításához 1995. évben igénybe vett tanácsadó cégek

jelentõs hányada még az ÁV Rt. által - 1993-ban - megkötött szerzõdések,

vagy azok módosítása alapján dolgozott. Bár az 1995. évi privatizáció

megkezdését megelõzõen foglalkoztak a tanácsadók versenyeztetésének

gondolatával, de az évekkel ezelõtt kötött szerzõdések a tanácsadók számára

olyan általános elkötelezettségeket tartalmaztak, hogy az ÁPV Rt.

kényszerpályára kerülve, a szerzõdések módosítása, vagy újbóli megkötése

mellett döntött (pl. a villamosenergia ipari társaságoknál,

gázszolgáltatóknál, MOL Rt-nél).

A privatizáció lebonyolítása során egyre nagyobb hányadot képviselnek azok a

döntést igénylõ kérdéseket tartalmazó dokumentumok, melyek kizárólag angol

nyelven készülnek és ezek kerülnek a döntésre jogosult testület elé. Ezek a

dokumentumok idegen nyelven speciális, többrétû szakmai tényeket

tartalmaznak. Nem biztosítható, hogy a döntésre jogosultak angolul minden

ilyen ismeret birtokában legyenek. Ennek alapján nem zárható ki a döntést

hozó testület tévedési lehetõsége.

1.18. Az állami vállalatok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. tv. szerint

az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplõ belterületi föld értékének

megfelelõ üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti helyi önkormányzatot

illeti meg. Az ÁPV Rt. ezen címen - 1995. december 31-én meglévõ és 1996.

június 30-án is fennálló - a vagyonrészek névérték adatainak

figyelembevételével összesen 36,7 milliárd Ft kötelezettséget tartott

nyilván.

Az ún. átalakulási törvény ezen elõírása az eltérõ értelmezések

következtében

- amelyre a törvény szövege kétség kívül lehetõséget adott - viták, majd az

önkormányzatok és vagyonkezelõ szervezetek közötti peres eljárások

kiindulópontja lett. A jogelõd szervezetek gyakorlata az volt, hogy a

belterületi földértéknek megfelelõ önkormányzati részesedést arányosítással,

egy képlet segítségével csökkentett mértékben állapították meg.

Érvrendszerük alapja, hogy ha az átalakuló vállalatok részvénymennyiségének

- jegyzett tõke - megállapítása során beszámítják a gazdálkodó szervezet

terheit, akkor ezt az önkormányzati vagyonrésznél is meg kell tenni, -

hiszen ha ez figyelmen kívül marad, a terhek csak az állami vagyonkezelõnél

jelentkeznek. Sõt a rossz gazdasági helyzetben lévõ vállalatoknál az

önkormányzat többségi, esetleg 100 %-os tulajdonosi részesedésre tehetne

szert és olyan esetek is elõfordulhatnának, hogy a belterületi földérték

nagyobb a saját vagyonnál, vagyis eleve lehetetlen a teljes földértéknek

megfelelõ részvényt kiadni.

Az önkormányzatok 1992-tõl egyre növekvõ számban indítottak pereket és

kereseteikben - a törvény betû szerinti értelmezésében - az átalakulási

vagyonmérlegben szereplõ földértékkel azonos összegû tulajdoni részesedés

megadását kérték. A peres eljárások 1995-re érték el a legnagyobb számot és

megközelítették a 20 milliárd

Ft-os perértéket. A vitában az 1995. november 9-én hozott felülvizsgálati

bírósági ítélet (Legfelsõbb Bíróság) hozott döntést, amely a Dunaújvárosi

Önkormányzat számára az önkormányzati értelmezés szerint ismerte el a

belterületi földek értékét. Ezt a döntést precedens értékûnek tekintette az

ÁPV Rt.

A jelzett kötelezettségállomány nem tekinthetõ megbízható adatnak, mert a

tartozások könyvszerinti értékek, járulékokat, késedelmi kamatot, osztalékot

nem tartalmaznak. A további bizonytalanságot az okozza, hogy a belterületi

föld értékek 10 %-át becsléssel állapították meg az alapdokumentációk

hiányosságai, bizonytalanságai miatt. Az év végi állományból az ÁPV Rt.

1996-ban 21,5 milliárd Ft-ot részvényekben és 15 milliárd Ft-ot készpénzben

látott teljesíthetõnek. A késedelmes vagyonátadás miatt éves 20 %-os

késedelmi kamattal a 15 milliárd Ft-os készpénzkötelezettség 21,2 milliárd

Ft-tal, a jegybanki kamat kétszeresével számítva pedig 81 milliárd Ft-tal

emelkedhet meg. E számításnak az ad létjogosultságot, hogy az alapul vehetõ

jogerõs bírósági ítéletek nem voltak egységesek a késedelmi kamat

mértékében, így is, úgy is született döntés.

Az önkormányzatokkal 1996-ban kötött több száz peren kívüli megállapodás

értéke 22,6 milliárd Ft volt. Ennek nagyobb része, mintegy 18 milliárd Ft

készpénzben való teljesítés, 4,6 milliárd Ft részvénykiadás volt. A

tanácsadónak kifizetett sikerdíj 643,3 millió Ft és a kapcsolódó ÁFA

összesen 804,1 millió Ft volt. A vizsgálat idõszakában nem pontosan volt

megállapítható, hogy mennyi a még nem teljesített önkormányzati igények

pénzügyi vonzata, mert nem állt rendelkezésre a ki nem adott és a meglévõ

részvények, üzletrészek cégenkénti állománya és az önkormányzatok esetében

alkalmazandó késedelmi kamatok mértéke.

Az ÁPV Rt.-nek saját kimutatása szerint az önkormányzatok részére alapítói

jogon járó követelések címén fennálló tartozása 4,6 milliárd Ft. Ugyanakkor

tény az információs rendszer alkalmatlan volt ezen kötelezettségekkel

kapcsolatos hiteles adatok szolgáltatására.

1.19. Az ún. önigazgató vállalatokat az átalakulásukat követõen lebonyolított

értékesítés után a bevételek 20 %-a illeti meg ("privatizációs ellenérték

hányad"). A késedelmi kamatok nélkül mintegy 25 milliárd Ft értékû ez a

becsült kötelezettség. Ez a jelzett jogcím szempontjából számbajöhetõ cégek

lehetséges követeléseit jelenti és nem a konkrét bejelentett igényeket. Ez a

fajta tartozás szintén az átalakulási törvényhez nyúlik vissza, mert az írja

elõ, hogy az ún. önigazgató vállalatok (vállalati tanács) átalakulását

követõen az értékesítés után illeti meg a társaságokat a visszafizetés. A

kötelezettségek teljesítése függõben van, mert a tényleges végrehajtás a

gyakorlatban elmaradt (pl. egyezségek kötése, pályáztatás lebonyolítása).

1.20. Az áram és gázszolgáltató társaságok vagyonából az önkormányzatokat

megilletõ részesedések értéke 1996. június 30-án az ÁPV Rt. nyilvántartása

szerint 47,1

milliárd Ft volt. A részvények egymás közötti felosztásában 1995. november

30-ig kellett volna a szolgáltatók mûködési területén lévõ önkormányzatoknak

megegyezniük. A határidõ elmulasztását formai, jogi hibák okozták. Ott sem

történt meg azonban a vagyonátadás, ahol minden szabályszerû volt, pl. a

DÉGÁZ Rt. esetében.

1.21. Az ÁPV Rt. 1995. év során 8,9 milliárd Ft-ot folyósított

reorganizációra. Ebbõl 7,2 milliárd Ft kiadás a borsodi térség kohászatának

feljavítására irányult. A reorganizációs kiadások valóságos nagyságának

megállapítását nehezíti, hogy az egyes tranzakciók idõszaki ráfordításainak

költségbesorolása nem következetes, esetenként ellentmondó. Az ÁPV Rt. nem

alakította ki azt a rendszert, amely a költségvetési törvényben (1996-tól),

valamint a saját pénzügyi tervében szereplõ reorganizációs keretek

felhasználását koordinálja és biztosítja a ráfordítások törvényben

szabályozott engedélyezési és hatásköri mechanizmusának betartását. A

kormányhatározatok által vezérelt borsodi kohászati reorganizáció - idõnként

lassú, késõbb gyorsuló ütemben - a kormányhatározatoknak megfelelõen folyt.

A technológiai váltás megtörtént és a kormányhatározatokon alapuló

fejlesztés pénzügyi lezárása már tervezhetõ.

A reorganizáció keretében a Drótáru és Drótkötél Ipari Kereskedelmi Kft-nek

kormányhatározat alapján 200 millió Ft környezetvédelmi támogatást utaltak

át. Ezt a meghatározott céltól eltérõen nem a Felsõzsolcai Zagytároló

felszámolására fordították, hanem az 51 %-ban privatizált társaság

technológiai fejlesztését szolgálta. Az állami támogatás utalásának és

felhasználásának módja miatt felmerült az ÁPV Rt. érintett vezetõjének

személyi felelõssége, amelynek megalapozása további információt és

vizsgálatot igényel.

1.22. Az ÁPV Rt. vagyonkezelési tevékenysége a vizsgált idõszakban elenyészõ

volt. Az alapvetõ gondok a jogelõd szervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt.) által kötött

vagyonkezelési szerzõdésekhez kapcsolódnak. Az ÁVÜ 1991. decemberében kötött

a Co-Nexus Gazdálkodási és Pénzügyi Rt.-vel vagyonkezelési szerzõdést 3,9

milliárd Ft névértékû portfolió kezelésére. A vagyonkezelõ a teljes

tulajdonosi jogokat gyakorolhatta, s azt a kötelezettséget vállalta, hogy

1996. december 31-ét követõ 8 napon belül 4 milliárd Ft-ot készpénzben

fizet. A Co-Nexus Rt. vállalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A

vagyonkezelési szerzõdés fennállási ideje alatt számtalan, köztük ÁSZ

vizsgálat is felhívta az ÁVÜ figyelmét a szerzõdés teljesítésének

veszélyére. Érdemi intézkedés nem történt. Az ÁPV Rt. vezetése

megalakulásától kezdve, 1995. június 16-tól 1996. közepéig nem foglalkozott

a vagyonkezelési szerzõdés helyzetével, annak ellenére, hogy a 4 milliárd

Ft-os állami vagyon védelme ezt indokolta volna. Az ÁPV Rt.-nél a

vagyonkezelés kérdése sem elvileg, sem gyakorlatilag nem megoldott.

1.23. Az ÁPV Rt.-nél két ellenõrzési igazgatóság mûködik, az általuk végzett

vizsgálatok között minimális volt a tranzakciókhoz kapcsolódó ellenõrzések

száma. Az értékesítések területén végzett ellenõrzéseknél a vizsgálat az

adás-vételi szerzõdésben rögzített vevõi és eladói kötelezettségekre

irányult és nem foglalkozott a privatizáció lebonyolításának

szabályosságával.

Az elvégzett vizsgálatok nyomán érdemi intézkedések nem történtek. Ezt az

Állami Számvevõszék a helyszíni vizsgálat során és az ÁPV Rt.-nek átküldött

bejelentések kivizsgálásának utóéletén, a belsõ realizálás elmaradásával is

folyamatosan tapasztalja.

2. Következtetések

Az ÁPV Rt. megalakulásakor a törvény erejénél fogva átrendezõdõ vagyon

változásának meghatározásában lévõ nagyfokú bizonytalanság miatt, a rendelt

vagyon nagyságáról még ma is több vonatkozásban bizonytalan adatok vannak.

Ennek egyaránt oka a vagyon átadásának-átvételének lezáratlansága, a vagyoni

elemek minõségi megítélésében meglévõ nézetkülönbségek miatti rendezetlenség

(mit lehet forgalomképes, illetve forgalomképtelen vagyonnak tekinteni),

valamint az a jelenlegi gyakorlat, amely szerint a hozzárendelt vagyon

nyilvántartása könyvszerinti saját tõke értéken történik még akkor is, ha a

gazdálkodó szervezet felszámolás alatt áll. (Itt több száz szervezetrõl van

szó). Ez a vagyonérték pedig a valóságban lényegesebben alacsonyabb mint a

könyvszerinti érték.

Így még mindig nem zárult le az a folyamat, amely a mindenkori vagyonkezelõ

szervezetnél megalakulásuk óta tart, nevezetesen, hogy a mindenkori vagyon

nagysága nem határozható meg pontosan. Következésképpen a privatizálható és a

hosszabb ideig állami tulajdonban maradó vagyon csak nagyságrendben

mutatható ki. Tovább árnyalja ezt a képet az a több esetben kialakult

gyakorlat, amely különbözõ módszerekkel úgy csökkenti a privatizálható vagyon

nagyságát, hogy az egyes gazdálkodó szervezeteket kivonja a privatizációs

törvény hatálya alól és ezzel a privatizációs bevétel is kikerül az állami

tulajdonos hatókörébõl. Nem kívánatos, hogy az ÁPV Rt. ezeket a módszereket a

továbbiakban kövesse.

Az értékesítési folyamat elemzése azt mutatja, hogy az 1995. évi

"nagyprivatizációk" fõként az állami bevételek megszerzése tekintetében

voltak eredményesek, de nem tettek eleget azoknak a hosszabb távú - a

törvényi szabályozásban megjelenõ - követelményeknek, mint a tõkeemelés,

fejlesztési kötelezettségvállalás, munkahelyteremtés. Lényegében a

vagyonértékesítési folyamatot a rövidtávú - bár kétségtelenül fontos -

költségvetési érdeknek rendelték alá.

A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez különbözõ jogcímû garanciavállalások

kapcsolódnak. Az ebbõl fakadó kötelezettségek természetesen csökkentik az

állam privatizációs bevételeit. Az egyéb, de szintén törvényi szabályozáson

alapuló kötelezettségek elnagyolt kezelése, az ezzel kapcsolatos információk

elégtelensége egyaránt jelzi, hogy sem a mindenkori vagyonkezelõ szervezet,

sem a Pénzügyminisztérium nem ismerte fel e témakör jelentõségét. A

Pénzügyminisztériumnak e kérdésben játszott formai szerepe - hiszen a

garancia vállalásokat a vagyonkezelõ csak a pénzügyminiszter egyetértésével

teheti meg -, jelzi azt is, hogy nem tudatosult az sem, hogy ezen kérdések jó

vagy rossz megoldásának már nemzetgazdasági szinten is jelentõsége van. Ennek

következtében jelentõsen nõttek és tovább nõhetnek az állami terhek. Ezt jól

mutatja, hogy pl. az önkormányzatoknak járó belterületi földek ellenértékének

késedelmes átadása kedvezõ esetben 21 milliárd Ft, kedvezõtlen esetben

80 milliárd Ft plusz állami teher lehet.

A vizsgálat idõszakában még nem kezdõdött el a privatizációs ellenérték

hányad átadásának felgyorsítása pedig ennek becsült nagysága késedelmi kamat

nélkül is 25 milliárd Ft lehet, sõt még e kötelezettségek teljesítéséhez

szükséges elõfeltételek sem alakultak ki. Az összes kötelezettség eddig

kialakult nagyságrendje sürgõs intézkedések megtételét követeli meg.

A privatizációs tranzakciók nagy hányadában sokszorosan és régóta visszatér

az a gyakorlat, hogy a döntést igénylõ kérdéseket tartalmazó dokumentumok

kizárólag angol nyelven készülnek és kerülnek a döntésre jogosult testület

elé. Azon túlmenõen, hogy a döntésthozó testület tévedési lehetõsége

rendkívül megnõ, - hiszen sokrétû speciális ismeretek szükségesek az

információ kezeléséhez - nagymértékben romlik a privatizáció átláthatósága,

a társadalmi, parlamenti ellenõrzés lehetõsége pedig rendkívül megnehezedik.

Annak következtében, hogy az 1995. II. félévétõl mûködõ ÁPV Rt.-ben egyidõben

kellett alkalmazni a kettõs és az egyszeres könyvvitelt és e két rendszer

között az átjárás nem megfelelõen volt biztosított, továbbá a bizonylati

fegyelem és a számviteli politika hiányosságai együttesen ahhoz vezettek,

hogy nem kellõ megbízhatósággal mutatta ki az ÁPV Rt. az egyes tevékenységek

költségeit. Ez rontja a gazdasági folyamatok értékelésének lehetõségét és nem

a valóságnak megfelelõen mutatja be a költséghatékonyságot. Rá kell mutatni

arra is, hogy az elmúlt években az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium a

privatizációs szervezetnek a költségvetés zárszámadásához kapcsolódó adatait

illetõen jelentõs eltérésekkel mutatják ki, amelynek oka a számviteli

elszámolások nem zárt rendszere.

Az ÁPV Rt. tevékenysége a vizsgált idõszak alatt ellentmondásos volt. Számos

ponton nem felelt meg a követelményeknek. Nem volt megfelelõ a

vagyonkezelési tevékenysége, kötelezettségei teljesítésének kezelése, továbbá

az informatikai, köztük a számviteli rend mûködése hibákkal terhes volt.

Mûködésére rányomta bélyegét a "nagyprivatizációk" stratégiai kérdésének az

egyes privatizációs tranzakciók átláthatóságának megoldatlansága.

Megérett a helyzet a vagyoni struktúra, valamint a kötelezettségeknek

megfelelõ privatizációs és vagyonkezelési koncepció kidolgozására, a

végrehajtás jogi, szervezeti, személyi feltételeinek kialakítására, mert ez

az ÁPV Rt. tevékenysé- gének elõfeltétele és így biztosítható a társadalom és

az Országgyûlés számára az átláthatóság, valamint a szûk csoportérdekek

érvényesülésének elkerülése.

3. Ajánlások

A privatizációért felelõs tárca nélküli miniszternek:

1. Kezdeményezze a pénzügyminiszternél az ÁPV Rt. kormányhatározattal

jóváhagyott szervezeti és mûködési szabályzatában elõírt megállapodás

megkötését, amely a privatizációhoz kapcsolódó kezesség- és

szavatosságvállalás eljárási rendjét tartalmazza.

2. Követelje meg, hogy a kezesség- és szavatosságvállalás eljárási rendjére

vonatkozó megállapodás megkötéséig is az ÁPV Rt. igazgatósága tegyen eleget a

privatizációs törvényben elõírtaknak.

Az ÁPV Rt. igazgatóságának:

3. Tegyen intézkedéseket a hozzárendelt vagyon nyilvántartásában meglévõ

megoldatlan kérdések rendezésére. A könyvvizsgáló szakmai felügyelete mellett

teljeskörûen tekintse át a hozzárendelt vagyoni kör analitikus

nyilvántartását és végezzen adategyeztetést a tulajdonában lévõ gazdálkodó

szervezetek mindegyikével.

4. Tegyen intézkedést, hogy a rendelt vagyon egységes nyilvántartási

rendszerében bemutatható legyen az ÁPV Rt. által alapított társaságok saját

forrású tõkeemelésébõl megnövekedett tulajdoni hányada.

5. Kezdeményezze egy tárcaközi munkacsoport létrehozását, amely rövid

határidõn belül egyedi döntésekkel lezárja a kincstári, valamint mûemlék

vagyon átadás-átvétele körül elhúzódó, az állami tulajdonosnak

többletköltségekkel, elmaradt bevételekkel járó folyamatot.

6. Javítsa a nagy értékû, a gazdaság számára rendkívül fontos privatizációs

tranzakciók döntéselõkészítési munkáját. A költségvetési bevétel

fontosságának megõrzése mellett a tranzakcióknál az elõkészítõ munka feleljen

meg a közgazdaságilag indokolt színvonalnak. A fontos stratégiai ágazatok

közötti összefüggéseket és a visszacsatolási pontokat kiemelve átfogó

hatásvizsgálatokat, értékeléseket készítsen. Ezekkel támassza alá a

választott privatizációs megoldást. El kell kerülni, hogy az elõkészítõ munka

hiányosságai miatt a Kormány határozatát rövid idõn belül többször módosítsa.

7. A privatizációs szerzõdések megkötése során követelje meg a különbözõ

jogcímeken vállalt kötelezettségek értékeinek és hatályának pontos

meghatározását.

8. A kötelezettségvállalásokból eredõ késõbbi esetleges jogviták elkerülése

vagy az ellenõrzések végrehajtása érdekében szigorítsa meg az iratkezelést

és biztosítsa az egész vállalási folyamatot követhetõvé tevõ dokumentumok

megõrzését.

9. Változtassa meg a nem tranzakcióhoz kötõdõ pályáztatás (NEPPER) elõírásait

úgy, hogy a szerzõdéskötés elõkészítõi számára az egyértelmû és világos

legyen, és tegyen intézkedéseket a szerzõdéses gyakorlat és nyilvántartás

javítására.

10. Szüntesse meg azt a gyakorlatot, hogy privatizáció esetében a döntésre

jogosult testületek a döntést igénylõ kérdéseket kizárólag angol nyelven

ismerhessék meg, mert ezzel jelentõs mértékben nõhet a döntést hozó testület

tévedési lehetõsége és egyben nem felel meg az átláthatóság követelményének

sem.

11. A jogszabályok alapján esedékes vagyonátadási kötelezettségeket

folyamatosan mérje fel és teljesítésüket ellenõrizze, különösen a pénzügyi

kötelezettségek pontosítása érdekében.

12. A lehetséges privatizációs bevételek terhére alapított társaságoknál

vizsgálja felül, hogy indokolt-e minden esetben a társaság önálló mûködése,

illetve az értékesítésüknél legyen tekintettel a már apportált állami vagyon

értékére.

13. A borsodi kohászati reorganizáció kormányhatározatokon alapuló

fejlesztésének pénzügyi lezárását tervezze meg és hajtsa végre.

14. A Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft-ben lévõ kisebbségi

állami tulajdonrész privatizálását megelõzõen mérje fel az állami támogatás

felhasználásából, a pácolóüzemi beruházás bõvítésébõl és a

tulajdonostársak mellékszolgáltatási kötelezettségének részleges

teljesítésébõl adódó többletköltségeket. Ez elõsegítené, a tulajdonostárssal

- mint várható kohászati stratégia partnerrel - a hosszútávú, többoldalú

együttmûködés megfelelõ üzleti alapokra helyezését is.

15. Dolgozzon ki olyan privatizációs és vagyonkezelési koncepciót, amely

átfogja az ÁPV Rt.-nél maradó vagyon minden fajtáját (kisebbségi tulajdoni

hányad, tartós állami tulajdon, átmenetileg eladhatatlan tulajdon), a

közvetlen és közvetett vagyonkezelést és annak biztosítékait, valamint

megoldást nyújt a módszertani, szervezeti kérdésekre is.

16. Javítani szükséges az ÁPV Rt. belsõ ellenõrzési tevékenységét, amelynek

során kiemelt figyelmet kell fordítani a tranzakciók elõkészítésének és

lebonyolításának szabályosságára a jogkövetés és a döntések biztonsága

érdekében.

Az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottságának:

17. Ellenõrizze azokat az intézkedéseket, amelyekkel az 1995. évrõl az 1996.

évre történõ átmenet során az alkalmazott könyvviteli rendszerek - a kettõs

és az egyszeres könyvvitel - számviteli törvénynek megfelelõ harmonizációját

biztosították.

III.

RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK

1. A szervezet gazdálkodása és a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos

bevételek és kiadások alakulása

1.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon bevételei és kiadásai azok

elkülönítése, az elkülönített nyilvántartási rendszer törvényi elõírásokkal

való egyezõsége, átláthatósága

Az 1995. évi XXXIX. tv. - az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon

értékesítésérõl - kimondja, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való

gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt-hez rendelt vagyon

értékesítésével és hasznosításával összefüggõ bevételeket és kiadásokat.

A nyilvántartási rendszert az ÁPV Rt. igazgatósága jelentõs késedelemmel a

törvényben megszabott 60 nap helyett, közel 6 hónap múlva terjesztette a

privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter elé, aki azt 1966. február

1-i dátummal hagyta jóvá.

A privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter csak ekkor hagyta jóvá és

szabályozta a fenti jogszabály szerinti elkülönített nyilvántartás

rendszerét, "az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon és ehhez kapcsolódó értékesítési

és hasznosítási mûveletek bevételeinek és kiadásainak nyilvántartási

rendszere" címmel. Az utasítás elõírta, hogy a nyilvántartás elveirõl, a

nyilvántartási feladatokról, azok végrehajtásáról vezérigazgatói utasítás

rendelkezzék a jelen rendszerleírás, illetve az

ÁPV Rt. nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeinek a számviteli

törvénytõl eltérõ sajátosságait szabályozó kormányrendelet jóváhagyását

követõ 30 napon belül. Ebben az utasításban rendelkezni kell a

nyilvántartási és eljárási rend betartásának ellenõrzésérõl is. A

vezérigazgatói utasítást az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökével

ellenjegyeztetni kell.

Az elõzõ miniszteri utasításban hivatkozott ÁPV Rt. éves beszámoló készítési

és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletet

1995-ben nem adták ki. Az 1996-ban - 1996. június 19-i hatállyal 87/1996.

számmal - megjelent kormányrendelet nem szabályozta a saját vagyon és

rendelt vagyon összefüggõ kérdéseire vonatkozó rendelkezéseket, azokat az

ÁPV Rt. - tárca nélküli miniszter - szabályozásába utalta. A tárca nélküli

miniszter utasításában elõírt vezérigazgatói utasítást azonban nem adták ki.

Ehelyett az ÁPV Rt. 1996. május 23-i ügyvezetõségi értekezletének határozata

lépett érvénybe, amely arról intézkedett hogy a pénzforgalmi szemléletû

kimutatást saját vagyon, hozzárendelt vagyon és összesen bontásban kell

elkészíteni.

A jóváhagyott rendszer adatszerkezetének fõbb jellemzõit a 1996. február 1-

jei dokumentum mellékletei tartalmazzák. Ezek iránymutatást adnak,

rendszerezik a rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos

bevételek és kiadások kimutatásait.

Hangsúlyozni kell azonban hogy a bevételek és kiadások a pénzügyileg

teljesült tételeket tartalmazzák, - pénzforgalmi szemlélet - s nem a kettõs

könyvvitel szabályai szerintit. A saját vagyon és rendelt vagyon

hasznosításának bevételei és kiadásai összefüggéseit azonban nem

szabályozták. A bevételek és kiadások a privatizációs törvény, illetve a

miniszteri utasítás szerinti részletezettségûek.

Mindezek alapján megállapítható, hogy nem történt meg a miniszteri

utasításnak megfelelõ ÁPV Rt. szabályozás a rendelt vagyon értékesítésével

és hasznosítá-sával kapcsolatos bevételek (rendelt vagyon, saját vagyon),

kiadások (rendelt vagyon, saját vagyon) összefüggéseinek átlátható, világos

kezeléséhez.

1.2. Az ÁPV Rt. tervezett és tényleges (saját vagyon, hozzárendelt vagyon)

bevéte-lének alakulása és felhasználása

1.2.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon 1995. évi értékesítése és

hasznosítása bevételei, kiadásai tervezett és tényleges adatainak

összehasonlítása. (Az adatokat a 1. sz. melléklet tartalmazza)

Tervezési folyamat, elõzmények

Az 1995. évi tervezés több lépcsõben történt és tartalmát, valamint

elfogadásának idõpontját befolyásolta az a tény, hogy a privatizációs

törvény júniusi életbelépése után összevonták a két vagyonkezelõ

szervezetet. Az ÁV Rt., mint részvénytársaság elkészítette pénzügyi-üzleti

tervét és azt elfogadták. Az ÁVÜ költségvetési szervként mûködött.

Az összevonás után az ÁPV Rt. elkészítette az összevont tervét, melyet az

igazgatóság 158/1995. (IX.20.) sz. határozatával hagyott jóvá.

A terv 1995. szeptemberi készítését befolyásolta az a kettõsség és átmeneti

állapot, hogy az elsõ félévben a szervezetek önállóan és különbözõ

gazdálkodási módban mûködtek. Az év második felében az összevont szervezet

elszámolási rendszere egységesítésének megoldására kellett törekedni. Ez

nem sikerült kielégítõen

(pl. egymásra vissza nem vezethetõ számlarendek a saját vagyon és rendelt

vagyon könyvelésében, szervezeten belüli együttmûködés és integráció

korlátai és az alapvetõ pénzügyi információs folyamatok összefoglaló,

összefüggõ kezelésének hiánya, számítástechnikai feltételek és szoftverek

problémái).

A tõkeleszállítás és ezzel a saját vagyon átcsoportosítása a hozzárendelt

vagyonba csak az év végével következett be. Ez azt jelentette, hogy a saját

vagyon és rendelt vagyon ellentmondásos, zavaros viszonyával 1995. évben

együtt kellett élni.

Az 1995. évi költségvetésrõl szóló törvény a költségvetés nettó

privatizációs bevételeit 150 milliárd Ft-ban határozta meg.

A költségvetési befizetések teljesítéséhez a különbözõ utólagos

kötelezettségek, kiadások figyelembe vételével - mintegy 220-240 milliárd Ft

bevételre lett volna szükség. A tervkészítés idõszakában azonban csak 201

milliárd Ft bevételre, ezen belül 190 milliárd Ft készpénz bevételre volt

reális esély. Ezért a jogos és elõírt kiadások után 112 milliárd Ft maradt

közvetlen költségvetési befizetésre. Így a 150 milliárd Ft befizetés nem

lett volna teljesíthetõ.

A bevételi terv és teljesülése

Az ÁPV Rt. rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos

1995. évi bevétele terv- és a tényszámokkal való összehasonlításban az

alábbiak:

«INVALID_FIELD: Object»

A bevételi terv (értékesítés, vagyonhasznosítás, osztalék, egyéb) összesen

209,6 milliárd Ft volt és ez 481 milliárd Ft-ra - tehát több mint duplájára

- teljesült.

A terv az értékesítési és vagyonhasznosítási bevételt 202 milliárd Ft-ban,

ebbõl a készpénz bevételt 190 milliárd Ft-ban határozta meg. A tervkészítés

idõszakában ez a szám reálisnak tûnt. A tényleges privatizációs bevétel (472

milliárd Ft, ebbõl: készpénz 438 milliárd Ft) ennél lényegesen magasabb

lett, mivel az értékesített energiaszolgáltatók bevételének jelentõs része

1995-ben beérkezett.

A kiadási terv és teljesülése

Az ÁPV Rt. rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos

1995. évi kiadások tervszámai, a tényszámokkal való összehasonlításban az

alábbiak:

«INVALID_FIELD: Object»

A kiadások egyes tételei meghaladják, mások elmaradnak a tervezett értéktõl,

összességében azonban lényegesen nem térnek el a tervezettõl.

Az ÁPV Rt. teljesítette a 150 milliárd Ft, valamint a társaságoktól

elvont osztalék - 5,5 milliárd Ft - költségvetési befizetését.

A többletbevétel lehetõséget adott arra is, hogy ezen felül az ÁPV Rt.

teljesíthette az 1996. évre elõírt 100 milliárd Ft-os kötelezettségét és

további 92 milliárd Ft befizetését is.

Az ÁPV Rt a tervezettnél (terv: 9,9 milliárd Ft, tény 30,1 milliárd Ft)

nagyobb mértékben élt a kárpótlási jegy ellenében történõ értékesítés

lehetõségével, így az elvont kárpótlási jegy (terv 6,6 milliárd Ft, tény:

28,7 milliárd Ft) nagyobb összeggel szerepel.

1.2.2. Deviza bevételek

Deviza bevétel összesen 411,48 milliárd Ft, ebbõl rendelt vagyon

értékesítésével és hasznosításával kapcsolatban 6,98 milliárd Ft, a saját

vagyon esetében 404,50 milliárd Ft.

Összes devizabevétel devizanemenként:

Devizanem Deviza-egység

amerikai dollár (USD) 2.918.038.692,00

német márka (DEM) 2.439.550,00

osztrák schilling (ATS) 38.783.573,00

francia frank (FRF) 27.731.328,00

finn márka (FIM) 16.008.085,00

ausztrál dollár (AUD) 119.574,00

A deviza bevételek közel 90 %-a a saját vagyonban lévõ rendelt vagyon

értékesítésébõl döntõen a II. félévben folyt be, 119 milliárd Ft a MATÁV,

245 milliárd Ft az áram- és gázszolgáltatók privatizációjából.

1.3. Költségek

1.3.1. Mûködési költség

Az ÁPV Rt. kiadásai - 42,5 milliárd Ft - mintegy 22,6 %-a 9,6 milliárd Ft az

összes költség. Az összes költségbõl 4,1 milliárd Ft - 42 % mûködési költség

és 5,5 milliárd Ft a privatizációval kapcsolatos költség.

A mûködési költség meghatározó eleme a bér és személyi jellegû költség,

amelynek aránya 52 %. A bérköltség pedig az összes mûködési költség 35 %-a.

Az ÁPV Rt. létszám- és bérgazdálkodását 1995. évben jelentõsen befolyásolta

a két privatizációs szervezet összevonása, amely sajátos helyzetet

teremtett. Ez különösen az átlagszámításokat befolyásolta, mert az

átlagszámításnál nem összehasonlítható adathalmazból kellett - a torzítás

minimumra csökkentése mellett - átlagadatokat képezni. A bérstatisztikai és

a mérleg szerinti átlagkereset számítása minden társaságnál különbözõséget

mutatott, mert a prémium háromnegyed részét 1996. január végén fizették ki.

Az ÁPV Rt. létrejöttekor a privatizációs törvény követelményeibõl adódó új,

illetve a megváltozott súlypontú feladatoknak megfelelõ munkaszervezetet

alakítottak ki. Az új szervezet 1995. II. félévi átlagos statisztikai

állományi létszáma 460 fõ.

Az 1995. I. félévi átlagos statisztikai állományi létszám az ÁV Rt-ben 177

fõ, az ÁVÜ-ben pedig 303 fõ volt. A három szervezetet együttvéve (ÁVÜ, ÁV

Rt., ÁPV Rt.) bérstatisztikai számítással az 1995. évi 1 fõre jutó

átlagkereset 203.787 Ft/hó szintet ért el.

Az Állami Számvevõszék 1995. novemberi vizsgálati jelentése

részletesen elemzi az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.

bértömegének alakulását. Megállapította, hogy a Kormányhatározattal

összefüggésben az ÁPV Rt. éves bértömege a 6 %-os átlagkereset

növekedést figyelembe véve 1.158.752 ezer Ft lehet 1995. évre. A

Társaság ezzel szemben 1.329.815 ezer Ft bértömeggel, 480 fõre

tervezte gazdálkodását, ami 22 %-os átlagkereset növekedést jelentett

volna.

1995. évre vonatkozóan az ÁV Rt. - ÁPV Rt. mérleg szerinti bértömege

ténylegesen 1.224.805 ezer Ft, ami a tervezetthez képest (1.329.815 ezer Ft-

hoz)

9%-os bértömeg csökkenést, az 1.158.752 ezer Ft-hoz képest pedig 6% bértömeg

növekedést jelentett.

A külföldi utazás és szállásköltség az összes költség 1,3 %-a, 51 millió Ft

volt 1995. II. félévében. 1995. I. félévétõl 1996. I. félévéig pedig

összesen 96 millió Ft lett. Ez tehát az éves nagyságrend. (A tranzakciós és

nem tranzakciós célú külföldi utazások megoszlását a 2. sz. melléklet

tartalmazza). Bár önmagában maga a költség nagysága nem meghatározó, de

célszerûségét tekintve erõsen kifogásolható, mivel az e címen felmerült

költségek nagyrésze a privatizációt produktívan nem szolgálta. Az utazások

célja ünnepségen, kiállításokon, konferenciákon, nyelvtanfolyamon, tanulmány

úton való részvétel volt az esetek közel felénél.

Az összes kiutazási költségbõl nem tranzakciós célú 46 millió Ft, azaz 48 %-

volt. Még inkább figyelemreméltó a nem tranzakciós célú kiutazások

megoszlása, amely szerint 79 % a nyugati országok valamelyikébe, 4 %-a

nyugati országcsoportba (körút), 1,6 %-a távolkeletre, 0,6 % arab

országokba, míg 9,4 %-a keleti országokba irányult.

A külföldi utazások rendjét belsõ szabályzatban írták elõ. Az úti

beszámolókat azonban nem dolgozzák fel, a kiküldetések hatékonyságáról az

ügyvezetés számára nem készült összefoglaló jelentés.

1.3.2. Tanácsadói díjak

A törvényi és kormányszintû szabályozás szerint az állami vagyon

értékesítésével, kezelésbe adásával csak versenyeztetés alapján kiválasztott

tanácsadóval köthettek szerzõdést az ÁPV Rt. illetve jogelõdei. Az ezen

kívüli tevékenységekre vonatkozó szabályozást a Nem Privatizációs Pályázati

Eljárások Rendje - (NEPPER) - tartalmazza.

A tranzakciókhoz kapcsolódó tanácsadói tevékenységek ráfordításainak

nyilvántartását, elszámolását a számviteli törvény szabályozza. Az ÁPV Rt. a

saját vagyonnal való gazdálkodásról beszámolási kötelezettségeinek a

számviteli törvény elõírásai szerint, a hozzárendelt vagyon tekintetében

pedig a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter által jóváhagyott -

a privatizációs törvény által elõírt - nyilvántartási rendszerben foglaltak

szerint köteles eleget tenni.

A társaságnál alkalmazott számviteli számlák költségbontása nem teszi

lehetõvé a tanácsadási tevékenységre felmerült költségek elkülönítését az

egyéb - nem tanács-adás - jellegû költségektõl, mivel a számlarendben,

számviteli politikában nem határozták meg a tanácsadói költségek körét,

tartalmát.

A hozzárendelt vagyont terhelõ költségek között ténylegesen a saját vagyon

terhére elszámolandó költségek is szerepelnek - ha a kifizetés a

hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszerben kimutatott bankszámláról

történt -; illetve a hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszerében

könyvelt saját vagyonra vonatkozó költségszámlákon a hozzárendelt vagyon

terhére elszámolandó költségek is - amennyiben azokat a saját vagyon

könyvviteli rendszerében nyilvántartott bankszámláról egyenlítették ki.

A tanácsadói tevékenység, illetve a tanácsadói költségek egyértelmû

meghatározásának hiánya következtében a számviteli nyilvántartásokban a

ténylegesen tanácsadási tevékenységre történt kifizetések, illetve elszámolt

költségek nem rendelhetõk egyértelmûen fõkönyvi számlákhoz.

A tanácsadás jellegû tevékenység költségeit tartalmazó fõkönyvi számlákról

megállapítható, hogy azonos tevékenységfajta költségét sem mindig ugyanazon

fõkönyvi számlán számolják el, illetve nem a tevékenység jellegének

megfelelõ fõkönyvi számlán szerepelnek.

Például:

- A villamosenergia-ipar privatizációjához pénzügyi tanácsadóként

megbízott Schroders által számlázott fordítási költségeket

részben a 55305 Tanácsadás díj fõkönyvi számlán, részben a 56308

Szakfordítások fõkönyvi számlán számolták el, az információs

szobákban alkalmazott munkaerõ bére pedig részben ugyancsak a

56305 Tanácsadás díj fõkönyvi számlán, részben a 56314 Egyéb ki

nem emelt, nem anyagjellegû szolgáltatások költségei között

szerepel.

- Az Antenna Hungária szervezet-átvilágításának módszertanával az

átvilágítás vezetéselméleti végrehajtásával kapcsolatos

tanácsadás, tanulmány készítés költségét a 56314 Egyéb ki nem

emelt, nem anyagjellegû szolgáltatásként számolták el.

- Gazdasági és számviteli tanácsadásra kötött megbízási szerzõdés

költségeit ugyancsak a 56314 Egyéb ki nem emelt, nem

anyagjellegû szolgáltatások között számolták el.

- A Répcelaki Sajtgyár Rt. privatizációjához igénybe vett

tanácsadó - az Indosuez Capital Bp Kft. - sikerdíja a

hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszerében az 56162

Szakértõi díjak között számolták el, a Székesfehérvár Megyei

Jogú Várost a belterületi föld értékesítése után megilletõ

összeg (8.654.278 Ft) az 56162 Szakértõi díj fõkönyvi számlán

szerepel.

A fentiek miatt az ÁPV Rt. által tanácsadási tevékenységre 1995. évben

elszámolt költségek tényleges összege a könyvviteli nyilvántartásokból,

illetve az azokon alapuló éves beszámolóból - közvetlenül - nem állapítható

meg, annak ellenére, hogy az ÁPV Rt. elszámolt összes költségének igen

jelentõs részét teszik ki.

Ennek alapvetõ oka a tanácsadási jellegû tevékenységek egyértelmû

meghatározásának hiánya, valamint az, hogy a tanácsadói szerzõdések

keretében végzett

"járulékos" tevékenységek (pl. szakfordítás, nyomdai munkák) esetében nem

hatá-

rozták meg, hogy ezek a tanácsadás költségei között, vagy azoktól

elkülönítetten, a ténylegesen végzett tevékenység alapján mutassák ki.

Egyes esetekben a szerzõdésben rögzített tanácsadási tevékenység kapcsolódik

mind a hozzárendelt, mind a saját vagyonhoz.

Ilyen pl. a Money Consult Kft.-vel kötött, a privatizációval

összefüggésben az ÁPV Rt-nél felmerülõ adózási és számviteli

kérdésekben történõ tanácsadás az ÁPV Rt. álláspont

kialakításához tárgyú megbízási szerzõdés alapján végzett

tevékenység.

A tanácsadói költségeket tehát a saját vagyont terhelõ mûködési költségek,

illetve a hozzárendelt vagyont terhelõ privatizációs költségek között nem

osztották meg. A hozzárendelt és a saját vagyont is érintõ költségek közötti

költségmegosztásra vonatkozó eljárásrendet, költségmegosztási

szempontrendszert nem dolgozták ki.

A tanácsadási jellegû - szúrópróbaszerûen kiválasztott -

költségtételek elszámolása általában a teljesítést igazoló

igazgatóság által csatolt szerzõdés alapján történt. Esetenként

azonban a benyújtott számla elszámolhatóságának jogosságát

alátámasztó szerzõdés nem található meg a számla mellett, és az

ÁPV Rt. Szerzõdéstárában sem.

Így pl.: - a Credit Suisse First Boston és az ÁPV Rt. között a

MATÁV Rt. privatizációja során pénzügyi tanácsadásra kötött

megállapodás a Szerzõdéstárban nincs nyilvántartva (csak a

tranzakciós igazgatóságon található meg.) - a NEXT Computer Kft.

és az ÁPV Rt. között a VINES hálózat fejlesztéséhez nyújtott

rendszertechnikai tanácsadásra, és tanulmány készítésre kötött

megállapodás sem az illetékes ügyvezetõ igazgatóságon, sem a

Szerzõdéstárban nem található meg. A Stikeman Elliott és az ÁPV

Rt. között a villamosenergia-ipari privatizáció jogi tanácsadásra

történõ megbízásra szerzõdés nem jött létre. Az elszámolt

számlákhoz csatoltan,

illetve a Szerzõdéstárban szerzõdésként a Stikeman Elliott által

1993. november 26-án Jellen Sándornak írt levél szerepel 10568

szerzõdésszámon nyilvántartva.

E levélben a Stikeman Elliott általános szerzõdési feltételeit

közli, költségtérítéseket, határidõket rögzítõ szerzõdés a felek

között nem született. Ennek ellenére a Stikeman Elliott

benyújtott számlái alapján csupán 1995. évben 524.588.762 Ft-ot

költségként, illetve ráfordításként számoltak el.

Esetenként a szerzõdések megkötését nem elõzte meg tanácsadói pályázat (pl.

Stikeman Elliott jogi tanácsadókénti foglalkoztatása a villamosenergia-ipari

privatizációban), továbbá a szerzõdés aláírás nem az SZMSZ, illetve

vezérigazgatói utasítás által meghatározott hatáskörök szerint történt.

Az 50 millió Ft tanácsadói díjat meghaladó összegû szerzõdéseken nem a

vezérigazgató aláírása szerepel, pl. Schroders és ÁPV Rt. között a

villamosenergia-ipar privatizációs tanácsadási tevékenység végzésére kötött

szerzõdés. A szerzõdésben a tanácsadó részére - az ÁPV Rt. elõzetes írásbeli

jóváhagyásával - térítendõ költségek esetében az írásbeli jóváhagyást a

tranzakciós ügyintézõ adta meg. A gázszolgáltatók vezetõ pénzügyi

tanácsadására az NM Rotschilddal kötött szerzõdésen az ÁPV Rt. részérõl nem

szerepel aláírás.

Az igazolt teljesítések nem minden esetben felelnek meg a szerzõdésben

rögzítetteknek. A vizsgált tételeknél több esetben is elõfordult, hogy a

szerzõdés szerinti rendszeres, írásbeli tájékoztató jelentések, írásos

javaslatok nem készültek, illetve azok nem lelhetõk fel az illetékes

igazgatóságon (pl. Borsodferr Rt.).

A tanácsadói szerzõdésekben - elsõsorban a privatizációkhoz kapcsolódó

szerzõdésekben - az ÁPV Rt. a vállalt tevékenység elvégzéséért járó díj

mellett, a felmerülõ költségek fedezésére költségkeretet biztosít. E

szerzõdésekben a megbízott részére biztosított költségtérítések felsõ

határát általában rögzítették. A ténylegesen benyújtott és az ÁPV Rt. által

megtérített költségek figyelemmel kísérésére, a költségkeretekkel való

összevetésre alkalmas nyilvántartási rendszer nincs.

A tanácsadói tevékenységekkel kapcsolatos eseményeket nyomon követõ PIR

rendszerben sincs megteremtve ennek lehetõsége, tehát a rendszer - az adatok

megfelelõ aktualizálása esetén - sem teszi lehetõvé a jóváhagyott költségek

túllépésének jelzé-sét a tanácsadó által benyújtott számla jogosságát

igazoló tranzakciós terület számára.

A villamosenergia-ipari privatizáció során - az elõzõekben

említett 1993. december 1-jei levél alapján - igénybe vett

Stikeman, Elliott jogi tanácsadó által benyújtott számlákon

szereplõ tanácsadói díjak és költségek alapbizonylattal nincsenek

alátámasztva. (Ráfordított órák elszámolása, felmerült költségek

bizonylatai.)

A privatizációk során igénybe vett pénzügyi, illetve privatizációs

tanácsadók részére a szerzõdésekben megállapított díjak között jelentõs

különbségek tapasztalhatók. Egyes esetekben a %-os ún. sikerdíjakon felül

fix összegû megbízási díj is jár a tanácsadónak.

A tanácsadók részére fizetendõ sikerdíjak mértéke is eltérõ. (Pl. a Biogal

Rt. privatizációja esetében 2,5 %, villamosenergia-ipari társaságok közül

szolgáltató társaságok esetében 0,8 %, erõmûvi társaságok esetén 1,5 %, a

MATÁV Rt. - korábbi tulajdonosoknak történõ értékesítése - esetében 1 %, de

elõfordul ennek többszöröse is (pl. a MOL Rt. privatizációja során a

privatizációs tanácsadóknak fizetett 3,6 %).

A privatizációs, illetve vezetõ pénzügyi tanácsadó mellett az egyes

privatizációk során egyéb tanácsadókat is megbíznak. Olyan nyilvántartás

azonban nem áll rendelkezésre, melybõl megállapítható lenne, hogy az egyes

privatizációk során mely tanácsadókat milyen feladattal bíztak meg, és

tanácsadónként, illetve összesen mennyi tanácsadói költséget számoltak el az

adott privatizáció során. Ezt az információt a privatizáció befejeztével

készített emlékeztetõk sem tartalmazzák.

Az a tény, hogy az ÁPV Rt.-nél egyidejûleg kellett alkalmazni a kettõs és az

egyszeres (pénzforgalmi szemlélet) könyvvitelt, számos problémához vezetett,

mert a két könyvviteli rendszer közötti "átjárást" az ÁPV Rt. nem oldotta

meg. Az ebbõl fakadó bizonytalanságra a könyvvizsgáló is rámutatott

jelentésében. A bizonylati fegyelem lazulása vezetett ahhoz is, hogy a

tanácsadói díjak nem felelnek meg a valóságnak. A mérlegben kimutatott 3.089

millió Ft-al szemben 4.884 millió Ft a tanácsadói díj. Ez az eltérés

következményét illetõen nem érinti az eredmény egészének hitelességét, mert

a költségek belsõ eltolódásáról van szó. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy a

tanácsadói díjakra a valóságban többet fordított az ÁPV Rt. mint amit

kimutatott és ez gátolja a tisztánlátást. Az 1,8 milliárd Ft-os különbség

abból adódik, hogy azt részrénycsereként számolták el, tanácsadói díj

helyett.

A nem tranzakciókhoz kötõdõ pályázatok alapján - tehát a NEPPER hatálya alá

tartozóan - az 1 millió Ft értékhatár feletti szerzõdések száma 876. Az ÁPV

Rt.-nél 1995. november 1-vel hatályba léptetett 26/1995. sz. vezérigazgatói

utasítás általában szabályozza, körülhatárolja a nem privatizációhoz kötõdõ

szerzõdéskötések rendjét. Ezt a 7/1995. sz. vezérigazgatói utasítással

együtt kellett végrehajtani. Az eddig hatályos belsõ szabályozás nem teljes

körû. Ez utóbbi vezérigazgatói utasítás nem tartalmaz konkrét, szabatos

elõírásokat. Minták nincsenek elõírva a kötelezõen betartandó tartalmi,

formai követelményekre, az elõkészítõk saját belátásuk szerint kötik meg a

szerzõdéseket.

A pályáztatásra vonatkozóan elõírt gyakorlatot oly módon alkalmazzák, hogy

az ellentmond a vezérigazgatói utasításnak.

Az ellenérték és a teljesítés terjedelme nem egyértelmûen meghatározott. A

szerzõdések teljesítésének ellenértékét cégenként vagy oldalanként rögzítik,

de ezek értékhatára vagy terjedelme nincs egyértelmûen meghatározva, tehát a

megbízotton múlik, hogy hány céggel végzi el a feladatot, vagy hány oldal a

teljesítés konkrét terjedelme.

A jogelõdöktõl átvett szerzõdések esetében hibás gyakorlatot alkalmaztak

azzal, hogy átvételkor csak azt jelölték meg, hogy az átadó az ÁVÜ, vagy az

ÁV Rt. volt, felelõs személy megjelölése nélkül.

2. Az ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon, a vagyonváltozás okai

(Az adatokat a 3. sz. melléklet tartalmazza)

2.1. Az ÁVÜ és ÁV Rt-hez tartozó állami vagyon alakulása az 1995. évi XXXIX.

törvény hatályba lépéséig

Az 1995. évi XXXIX. törvény hatályba lépéséig az ÁVÜ az idõlegesen állami

tulajdonban lévõ vagyon értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló

1992. évi LIV. tv. alapján a költségvetési intézmények gazdálkodási rendje

szerint mûködött.

A privatizáció céljából rábízott vagyonra, az ezzel összefüggõ bevételekre

és kiadásokra vonatkozó adatokat egy erre a célra kialakított számítógépes

nyilvántartási rendszerben: a Privatizációs Információs Rendszerben (PIR)

kezelte.

Az ÁV Rt. a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon

kezelésérõl és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény alapján

részvénytársaságként mûködött, s a privatizáció céljából rábízott vagyont

saját eszközei között mutatta ki.

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságot létrehozó 1995.

évi törvény záró rendelkezései írták elõ, hogy a hozzárendelt vagyont

megtestesítõ, az ÁPV Rt. könyveiben szereplõ eszközöket - az alaptõke

leszállításával - az alapító okirat egyidejû módosításával kell kivezetni.

Az ÁPV Rt. alaptõke leszállításának határideje a törvény hatálybalépését

követõ 18 hónap, tehát legkésõbb 1997. január.

A tõkeleszállítást 1995. december 31-i dátummal hajtották végre, így az

1995. évre vonatkozó beszámolóban az ÁV Rt. által kezelt vagyont az ún.

"saját vagyonban lévõ rendelt vagyonként", az ÁVÜ által kezelt vagyont

"rendelt vagyonként" párhuzamosan tartják nyilván az 1995. év egészére

vonatkozóan.

Az ÁPV Rt. a tõkeleszállítás idõpontját - a törvény által megszabott

idõtartamon belül - 1995. december 31-ében határozta meg. Az erre az

idõpontra vonatkozó tõkeleszállítás közgyûlési határozatát az ÁPV Rt. -

visszamenõleg - 1/1996. határozatában, 1996. június 13-án hozta meg.

Az alaptõke leszállítása során a rendelt vagyont az ÁPV Rt. könyveibõl

nyilvántartási értéken vagyonleltár alapján kivezették.

Az ÁPV Rt. tõkeleszállítást követõ jegyzett tõke értéke 9.698 millió Ft.

Eszközeinek összértéke 11,1 milliárd Ft, melybõl 8.097 millió Ft

bankszámlapénz, s 2.718 millió Ft a mûködést szolgáló - alapvetõen tárgyi -

eszköz.

Az 1995. gazdasági év nyitó adatai szerint a két vagyonkezelõ szervezet

nyilvántartásaiban a gazdálkodó szervezetek száma összesen 1332,

nyilvántartott állami tulajdonú vagyonuk 1711,17 milliárd Ft. Ez csökkentve

a felszámolás, végelszámolás alá tartozó vagyoni körrel, év elején a

ténylegesen privatizációs körbe tartozó gazdálkodó szervezetek száma 754. Ez

csökkentve a vagyonkezelésbe adott 8 társasággal a privatizálható társaságok

száma 746, a privatizálható vagyon 1201,18 milliárd Ft.

A vagyonkimutatások rendre szerepeltetik a felszámolás alatt lévõ

vagyoni kört is, ez azonban megtévesztõ a kezelt vagyon nagyságát

illetõen, hiszen az állami vagyonkezelõknek nincs befolyásuk

érdemben az ezeknél a vállalkozásoknál zajló folyamatokra és a

vagyonhoz jutás sem remélhetõ.

Az elvont, átvett vagyoni eszközök értéke 8,38 milliárd Ft, a privatizációs

vagyoni körhöz tartozó pénzkészlet 15,01 milliárd Ft. Így mindösszesen a két

vagyonkezelõ szervezet "kezelésében lévõ" állami vagyon értéke 1734,6

milliárd Ft volt.

Az ÁVÜ nyilvántartásaiban 1145 gazdálkodó szervezetet (425 állami vállalat,

és 720 társaság) összesen 368,8 milliárd Ft vagyont mutatott ki erre az

idõpontra. Az állami vállalatoknak azonban mindössze 3 %-a mûködõ vállalat,

a többi végelszámolás, felszámolás körébe tartozott. Az ebben a körben

kimutatott vagyon 71 %-a felszámolás alatt volt.

A 720 privatizációs körbe tartozó társaság nyilvántartott vagyona 244,3

milliárd Ft; az átlagos vagyonnagyság 0,34 milliárd Ft.

Az Állami Vagyonkezelõ Rt-hez 1995. január 1-én összesen 195 gazdálkodó

szervezet, 1342,82 milliárd Ft vagyon tartozott. Az ebbe a körbe tartozó 22

állami vállalatból 7 a mûködõ, vagyona 1,8 milliárd Ft. A 173 társaság

vagyona 1340,64 milliárd Ft, az átlagos vagyonnagyság 7,7 milliárd Ft volt.

A vagyonkezelõ szervezet által kezelt vagyonban az ÁPV Rt. mûködésének

megkezdéséig bekövetkezett változásokról elkülönített információ nem állt

rendelkezésre, mivel vagyonmérleg nem készült.

2.2. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársasághoz tartozó

rendelt vagyon

A mûködését 1995. június 16-án megkezdõ ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon

körét az 1995. évi XXXIX. törvény, illetve az e törvényben hivatkozott más,

korábbi jogszabályok határozzák meg.

A rendelt vagyon körébe tartozik a gazdálkodó szervezetek, gazdasági

társaságok, gazdasági társasággá alakult állami vállalatok, külsõ

vállalkozók tulajdonába nem került társasági részesedése; az állami

vállalatok, az állami vállalat által alapított leányvállalatok vagyona; az

ÁVÜ-höz tartozó, az ÁV Rt. tulajdonában lévõ társasági részesedések; az

ezeket a szervezeteket megilletõ egyéb vagyon, vagyoni értékû jog, illetve

az azokat terhelõ kötelezettségek; a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl

(KVSZ) az ÁPV Rt-hez kerülõ vállalkozói vagyon; az ÁPV Rt.-t e törvény

alapján megilletõ, a jogelõd szervezeteken kívül más szervezetek

(minisztériumok) által gyakorolt tulajdonosi jogok.

Az új szervezet mûködésének megkezdésekor az ÁPV Rt-hez tartozó vagyon

nagyságát nem határozták meg sem abban a vonatkozásban, hogy mennyi az a

rendelt vagyon, ami az ÁV Rt-tõl, s mennyi az, ami az ÁVÜ-tõl kerül az

állományba; sem a tekintetben, hogy mekkora az a vagyon, ami más, a

törvényben meghatározott szervezetektõl átkerül, illetve, amit más

intézménynek át kell adniuk.

A rendelt vagyonnak a nagysága még ma sem tekinthetõ meghatározottnak, mivel

a vagyonátadások-átvételek még ma sem lezártak néhány területen.

Ugyanakkor mindenképpen jelentõs elõrelépés, hogy a privatizációs folyamat

során elsõ ízben készült az állam privatizációs szervezetekre bízott

vagyonának egészére vonatkozó olyan kimutatás, amelyet könyvvizsgáló a

számviteli törvény alapelvei alapján ellenõrzött.

2.3. AZ ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon változása 1995. évben

2.3.1. Állami vállalatok

Csökkent az idetartozó gazdálkodó szervezetek száma összesen 41-gyel, s így

a vagyon 9,49 milliárd Ft-tal. Törvényi módosítás következtében más

vagyonkezelõhöz került egy vállalat. Társasággá alakult 3; felszámolási

eljárás 12, végelszámolás 2 vállalatnál indult. Befejezõdött 19 vállalat

végelszámolása, illetve 4 vállalat felszámolása.

Növekedés az állami vállalati kör egészét illetõen nem következett be. Egyes

vagyoni körökön belül volt mozgás; két vállalat végelszámolása, 12 vállalat

felszámolása indult meg.

Összességében, vállalati körben a szervezetek száma 27-tel, az itt lévõ

vagyon 7 milliárd Ft-tal csökkent.

2.3.2. Társaságok

A mûködõ társaságok száma 222-vel csökkent; az ehhez tartozó vagyoncsökkenés

597,38 milliárd Ft. Ebbõl 107 társaságot értékesítettek, 35 társaságot

felszámoltak, 20 társaság végelszámolásra került, 13 társaság megszûnt. A

törvényi szabályozás változásának megfelelõen 32 társaságot átadtak más

vagyonkezelõnek.

A mûködõ társaságok száma növekedett 62 társasággal, a vagyonnövekedés

értéke 177,8 milliárd Ft. A vagyonnövekedésbõl 3,25 milliárd Ft társasági

átalakulásokból, míg 4,51 milliárd Ft tõkeemelésbõl származik.

A mûködõ társaságok száma 160-nal, az ezekben lévõ vagyon 402 milliárd Ft-al

csökkent.

Összességében a társaságok száma (figyelembevéve a felszámolás,

végelszámolás alatt lévõ társaságoknál bekövetkezett növekedést, csökkenést

is) 106-al, az ezekben nyilvántartott állami vagyon 401 milliárd Ft-al

csökkent.

2.3.3. Elvont, átvett, vásárolt, végelszámolási maradvány vagyon

A két vagyonkezelõ szervezet kezelésében 1995. január 1-én 8,38 milliárd Ft

eszközvagyon volt (80 %-ban ingatlan, 15 %-ban gépek).

A vizsgált idõszakban az eszköz növekedés értéke összesen; 30,97 milliárd

Ft, melybõl átvett eszköz érték 19,67 milliárd Ft, vásárolt eszköz 10,86

milliárd Ft, s végelszámolási maradványeszköz 0,05 milliárd Ft. Az eszköz

vásárlások ún. reor-ganizációs célú "vásárlások", s ezekben a legnagyobb

tétel a DIMAG Rt.: 9,4 milliárd Ft-tal.

A csökkenés összesen 2,37 milliárd Ft, melybõl 2,06 milliárd Ft értékesítés.

Az elvont vagyoni eszközök 1995. évi záróértéke 36,98 milliárd Ft.

2.3.4. Az ÁPV Rt. által alapított társaságok

Az ÁPV Rt. jogelõdei 1995. január 1-én a privatizációs bevételek terhére

alapított 16 társaságban rendelkeztek vagyonnal, összesen 23,52 milliárd Ft

értékben.

1995. év végén 13, a privatizációs bevételek terhére alapított társaságban

összesen 22,39 milliárd Ft értékben volt az ÁPV Rt.-nek tulajdoni

részesedése.

A társaságok adataiban még nem szereplõ - cégbíróság által még nem

bejegyzett - 1995. évi tõkeemelés értékének figyelembevételével több, mint

30 milliárd Ft értékû, ebbe a körbe tartozó vagyonnal rendelkezik az ÁPV Rt.

Az általa alapított társaságoknál nem igényelte a keletkezett osztalék

befizetését, hanem úgy intézkedett, hogy a nyereséget reorganizációra, a

privatizáció elõkészítésére kell fordítani.

Az állami vagyonkezelõ ezeket a társaságokat, (a borsodi térségben mûködõk

kivételével) különbözõ társasági tulajdonrészek apportálásával hozta létre.

Ezzel a lépéssel az állami tulajdonú társasági részesedések privatizációja

és privatizációs bevétele kikerült az állami tulajdonos és az állami

ellenõrzés hatókörébõl.

2.4. Az 1995. évi XXXIX. törvény által elõírt vagyonátadások és

vagyonátvételek

Az ÁPV Rt. létrehozásával a törvény néhány állami vagyoni kör tekintetében

ismét átrendezést határozott el a tulajdonosi jogok gyakorlását illetõen,

illetve továbbra is fennmaradt az állami vagyonkezelõ vagyonátadási

kötelezettsége a társadalombiztosítási önkormányzatoknak, illetve a

települési önkormányzatoknak.

A törvény (70. - 72. §-ai) elõírja, hogy:

- a bankkonszolidációban résztvevõ bankok állami tulajdonú részvényei felett

a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja, s az állami tulajdonú

pénzintézetek részvényeinek vagyonkezelését és értékesítését az ÁPV Rt. a

pénzügyminiszter egyetértésével végzi,

- a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet a törvény hatálybalépését követõen

köteles átadni az ÁPV Rt-nek az általa kezelt vállalkozói vagyont,

- az ÁPV Rt.-t e törvény alapján megilletõ más tulajdonosoknak

(minisztériumok) át kell adni a tulajdonosi jogok gyakorlását az ÁPV Rt-

nek,

- azon társaságok társasági részesedéseit, amelyek a törvény melléklete

szerint nem az ÁPV Rt-hez tartoznak, a törvény hatályba lépésétõl számított

30 napon belül át kell adni a törvény mellékletében megjelölt

szervezeteknek.

Az átadás-átvételre elõírt határidõ a törvény hatályba lépését követõ 30

nap, tehát 1995. július 16-a volt. Eddig az idõpontig az átadás-átvétel nem

történt meg teljeskörûen.

A törvényben elõírt társasági részesedések átadás-átvételét az

ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottságának elrendelése alapján a Belsõ

Ellenõrzési Igazgatóság 1996. február-márciusban vizsgálta. Az

ellenõrzési jelentést a Felügyelõ Bizottság megtárgyalta és

elfogadta. Az ÁSZ a megállapításokat elfogadta.

A települési önkormányzatoknak az 1995. decemberi adatok szerint 60,25

milliárd Ft összegû részesedést adtak át. Ebbõl 46,26 milliárd Ft

részvényben, s 13,99 milliárd Ft készpénzben történt.

A belterületi föld utáni járandóságként 1995. évben 2,9 milliárd Ft

értékben adtak ki vagyont.

Az ÁPV Rt. a törvényi elõírásnak megfelelõen más állami vagyonkezelõ

szervezetek részére 37,9 milliárd Ft értékû vagyont adott át a

Belügyminisztériumnak, a Földmûvelésügyi Minisztériumnak, az Ipari és

Kereskedelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

Minisztériumnak, a Miniszterelnöki Hivatalnak és a Pénzügyminisztériumnak.

Az ÁPV Rt.-nek 1995. december 31-ig legalább 58 milliárd Ft vagyont kellett

volna átadni a társadalombiztosításnak. Ezt a vagyonátadást az ÁPV Rt. 14 %-

os mértékben teljesítette; az átadott vagyon névértéke 8,2 milliárd Ft,

átadási árfolyamon számított értéke 9,5 milliárd Ft.

2.4.1. A banki részvények átadás-átvétele

Az ÁPV Rt. hét kereskedelmi bank részvényeit, melynek névértéke összesen

19,79 milliárd Ft átadta a Pénzügyminisztériumnak. Az átadásra elõírt

határidõt több hónappal túllépték.

Az ÁPV Rt.-nek a gazdálkodó szervezetek 1995. évben is szolgáltattak be (az

1992. évi LIV. törvény 84. §-a alapján) banki részvényeket összesen 242,3

millió Ft értékben.

A Pénzügyminisztérium 1996. II. negyedévében "Portfolió Vagyonkezelési és

Értékesítési Megállapodás"-t kötött az ÁPV Rt.-vel, azzal, hogy a

pénzintézetek állami tulajdonú részvényeinek vagyonkezelését és

értékesítését egységesen az

ÁPV Rt. végezze a pénzügyminiszter egyetértésével. A megállapodás az MHB

Rt., KHB Rt., Mezõbank Rt., Takarékbank Rt. állami tulajdonú részvényeire

terjed ki.

2.4.2. A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl átvett vállalkozói vagyon

A törvény elõírja, (71. §. (2) bekezdés) hogy a "Kincstári Vagyonkezelõ

Szervezet köteles átadni az ÁPV Rt.-nek az általa kezelt vállalkozói

vagyont, illetve az õt megilletõ költségvetési támogatás vagyon- és

idõarányos, az átadandó vállalkozói vagyon õrzésére fordított részét.

Azt azonban, hogy mit kell pontosan vállalkozói vagyonnak tekinteni,

egyetlen jogszabályi hely sem definiálja. A különbözõ törvényhelyek

együttes értelmezése alapján, tehát vállalkozói vagyon az, ami forgalomképes

és jövedelemszerzési céllal mûködtethetõ.

A vagyon átvételét illetõen az ÁPV Rt. és Kincstári Vagyoni Igazgatóság

(korábban KVSZ) között véleménykülönbség van a vállalkozói vagyon

értelmezésében.

Az ÁPV Rt. vállalkozói vagyonnak tekinti mindazt a vagyont, ami

forgalomképes, illetve jövedelemszerzési céllal hasznosítható. KVSZ

nyilvántartás szerint a KVSZ teljes vállalkozói vagyona 1965 db ingatlan,

mintegy 76,4 milliárd Ft, amelybõl átvételre felajánlott 32 milliárd Ft

értékû vagyont.

A KVI-nál 1995. júliusában már 78 milliárd Ft értékû vagyont tartottak

nyilván. Ezek a volt szovjet, a volt munkásõrségi, a dunai vízlépcsõ, a

Miniszterelnöki Hivataltól átvett, a VAB, az állam által örökölt, a

társadalmi szervezetektõl elvont ingatlanok, valamint mûemlékek,

határõrizeti õrsök, és állami tulajdonú föld elõvásárlás jogán.

A KVI az általa képviselt álláspont alapján nem adta át azokat az

ingatlanokat, amelyek minõsítése szerint forgalomképtelenek; jogszabály vagy

kormányhatározat rendelkezik a használatáról; vagy a privatizálását már

megkezdték, illetve állapotuk hasznosítottságuk miatt jelenleg nem

privatizálhatók.

Így mindösszesen a KVI a nála levõ 10, mintegy 78 milliárd Ft értékû

ingatlancsoportból 1995. december 31-ig két ingatlancsoportot (a volt

szovjet, illetve a munkásõr ingatlanokat) adott át 19,67 milliárd Ft

értékben.

. I. negyedévében a KVI további ingatlanokat adott ugyancsak

e két csoportból 5,5 milliárd Ft értékben. Tárgyalások folytak

1996-ban a Bõs-Nagymarosi ingatlan csoport átadás-átvételérõl, a

vizsgálat lezárásáig azonban nem vezettek eredményre.

Az ingatlanok átvétele könyv szerinti nyilvántartási értéken történik. Ez

azonban nem tükrözi a piaci értéket, mely a nyilvántartási érték 15-20 %-ára

tehetõ.

A KVSZ kezelésébe tartozó vagyon megítélése tekintetében (vállalkozói,

illetve kincstári vagyon) közös álláspont nem alakult ki. Az átadandó vagyon

körét a PM és a KVSZ saját értelmezése szerint állította, illetve állítja

össze.

Az elõírt 30 napos határidõt e tekintetben sem tudták tartani, a vagyon

átadása folyamatban van.

A 2248/1995. Kormányhatározat szerint az érintett két szervezetnek a szakmai

szervezetek bevonásával az állami vagyon mûemlékállományát be kellett

sorolni a "kincstári" vagyoni körbe. A Kormányhatározat végrehajtása -

melynek határideje 1995. szeptember 30. volt - vontatottan, a tárcák közötti

levelezések, illetve az ÁPV Rt.-hez tartozó vállalkozásokhoz intézett

adatbekérés alapján nehézkesen haladt, és ma sem tekinthetõ lezártnak.

Az eddigi átadások lebonyolításáról nem készült jegyzõkönyv, amely

tételesen rögzítené az átadott mûemlék-ingatlanok számát, azok

nyilvántartási értékét.

Az ÁPV Rt. az átvett ingatlanokat átadta üzemeltetésre a Belvárosi Irodaház

Kft-nek.

2.5. Az Állami Privatizációs Rt.-hez tartozó, gazdálkodó szervezetekben mûködõ

rendelt vagyon 1995. december 31-én

Az ÁPV Rt.-hez tartozó rendelt vagyon értéke - figyelembe véve az idetartozó

gazdálkodó szervezetek 1995. évi gazdálkodásának eredményességét is -

1.303,2 milliárd Ft.

A gazdálkodó szervezetek 1995. évi gazdálkodási eredménye alapján az állami

tulajdonú vagyon értéke 18,2 milliárd Ft-tal nõtt.

(Az állami vállalatok vagyona 0,26 milliárd Ft-tal csökkent, a

társaságok vagyona 18,5 milliárd Ft-tal nõtt.)

Az ÁPV Rt. nyilvántartásaiban kimutat, 420 állami vállalatot, 126,8 milliárd

Ft értékû vagyonnal. Ebbõl 311 felszámolás, 100 végelszámolás alatt van. 9

vállalat mûködik, vagyona összesen 2,51 milliárd Ft.

A társaságokból 779-et tart nyilván, amelyekben az állami tulajdonú vagyon

1.176,38 milliárd Ft. Ebbõl 99 felszámolás és 32 végelszámolás alatt van. A

mûködõ társaságok száma 648. A hozzájuk tartozó vagyon 1.159,55 milliárd Ft.

A mûködõ társaságokban lévõ állami vagyonból tehát 815,17 milliárd Ft az

értékesíthetõ, illetve kötelezettségekkel terhelhetõ, mert 344,38 milliárd

Ft-nyi vagyon tartósan állami tulajdonban marad. Ebben nem szerepel a

vagyonkezelésbe adott 8 társaság 3,38 milliárd Ft vagyona. Figyelembe véve

ezek nyitó vagyon értékét, ezeknél a társaságoknál 0,91 milliárd Ft

vagyonvesztés következett be.

100%-os állami tulajdonban a mûködõ társaságok 33 %-ában az állami vagyon

17%-a van. A 25%-nál kisebb tulajdoni hányadú társaságok részaránya 45%.

2.6. Végelszámolás, felszámolás

A végelszámolás, illetve felszámolás alatt lévõ ÁPV Rt.-nél nyilvántartott

vagyon 141,1 milliárd Ft 542 gazdálkodó szervezetnél. Ez nem tükrözi azonban

a valós vagyonértéket, mivel a végelszámolás, illetve felszámolási eljárás

indításakor készült (gyakran 1992., 1993. évi) mérlegeken alapul. 1996.

június hóban végelszámolás alatt 88 vállalat 21,6 milliárd Ft és 25 társaság

3,3 milliárd Ft saját tõkével állt. Felszámolás alatt ennél jóval több 326

vállalat és 127 társaság állt, 113 , illetve mintegy 22 milliárd Ft saját

tõke értékkel.

Ez gyakorlatilag mutatja a felszámolási és végelszámolási folyamat

növekedési ütemének mérséklõdését, hiszen 566-ra nõtt csak az eljárásokba

bekerült gazdálkodó egységek száma.

Az ÁPV Rt. veszteségforrásának egyike a felszámolási eljárások utáni

vagyonvesztés. A tapasztalatok szerint a visszatérülés aránya mintegy 10 %-

os. A felszámolási eljárások megelõzése és a végelszámolások szakszerû

intézésének személyi tárgyi feltételei még mindig nem alakultak megfelelõen.

Ezt jellemzi, hogy a megtett intézkedések ellenére - mint pl. a kontrolling

jelentés, szakértõi névjegyzék - az ügyintézés átlagos átfutási ideje nõtt

és míg a tranzakciós területeken négy gazdálkodó szervezet kezelésére jut

egy érdemi ügyintézõ, addig ezen a területen mintegy 57 az egy ügyintézõre

jutó szervezet.

2.7. Elvont, átvett, vásárolt eszközök

Az ÁPV Rt. jogelõd szervezeteinek gazdasági megfontolású döntései, illetve

jogszabályi intézkedések alapján egyaránt kerültek ebbe a csoportba

különbözõ vagyonelemek. Az elvont, az adott vállalkozásból annak

privatizációjakor "kivont", külön értékesítésre szánt - alapvetõen

ingatlanok - az akkori könyv szerinti nettó értéken szerepelnek a

nyilvántartásokban.

Az átvett eszközök a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl törvényi úton

kerültek az ÁPV Rt.-hez. Nyilvántartási értékük nemzetközi megállapodásokon

alapuló "képzett ár", a mai forgalmi értéket nem tükrözi.

Az értékelésre vonatkozó fenntartásokat figyelembe véve az 1995. évi

nyitóértékrõl, 8,38 milliárd Ft-ról ezeknek az eszközöknek az értéke

összesen év végére 39,82 milliárd Ft-ra emelkedett.

2.8. A vagyonnyilvántartás rendje

Az ÁPV Rt. köteles az értékesítésre kerülõ vagyonról - a rendelt vagyonról -

hiteles, a legfontosabb információkat tartalmazó, a számviteli elõírásokkal

összhangban álló - nyilvántartást vezetni.

A törvényi szabályozás szerint a nyilvántartási rendszert 1995. augusztus

17-éig kellett volna a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter

részére jóváhagyásra elõterjeszteni.

Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon és az ehhez kapcsolódó értékesítési és

hasznosítási mûveletek bevételeinek és kiadásainak nyilvántartási rendszerét

az ÁPV Rt. igazgatósága jelentõs késedelemmel terjesztette a privatizációért

felelõs tárca nélküli mi-niszter elé, a miniszter így 1996. február 1-jén

hagyta jóvá.

A hozzárendelt vagyon nyilvántartása könyv szerinti saját tõke értéken

történik. A vállalkozói vagyon ÁPV Rt. tulajdoni értéke a társaságok

aktuális mérleg, saját vagyon összegének megfelelõ hányada. Azoknál a

társaságoknál, ahol rendelkezésre áll 1995. évi mérlegadat, ott az ennek

megfelelõ érték, ellenkezõ esetben a legutoljára rendelkezésre álló

mérlegadat szerepel.

Ebbõl az eltérésbõl következõen a nyilvántartási adatok nagyságrendi

információk, s mind összességében, mind részleteiben csak megközelítõleg

mutatják-mutathatják a valós vagyonértéket. Különösen igaz ez, s vezethet

megtévesztõ eredményhez a felszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek

adatainak feldolgozásánál.

A nyilvántartási rendszer teljeskörûségét a folyamatba épített és az egyes

igazgatóságok, valamint a belsõ ellenõrzés által elvégzett ellenõrzésekkel

szándékoztak biztosítani.

Az ÁVÜ 1994. december 31-i vagyonkimutatása szerint

a hozzátartozó gazdálkodó szervezetek: 1140 367,18

száma

vagyona (milliárd Ft)

- 1994. december 31.

-1995. január 1. 1145 368,85

Ebbõl állami vállalat társaság

száma vagyona száma vagyona

- 1994. december 31. 421 124,32 719 242,86

- 1995. január 1. 425 124,56 720 244,29

Mivel az ÁPV Rt. évközben alakult, az év eleji adatokat külön eljárással

alakították ki. A könyvvizsgálói jelentés is rögzíti, hogy az 1995. évi

nyitó adatok nem egyeztethetõk közvetlenül az 1994. évi záró adatokkal;

különbözõ korrekciós és értékelési eltérések miatt. (Az 1994. évben tévesen

rögzített adatok helyesbítése a nyitó érték korrekciójaként jelenik meg).

A vagyonkimutatás nem teljesíti a folytonosság követelményét: az egyes

beszámolási idõszakokból nem vezethetõ le a következõ idõszak nyitóadata, és

a belsõ konzisztencia követelményének sem felel meg.

Az analitikus nyilvántartások rendezetlenségébõl következõ problémákra a

könyvvizsgáló az ellenõrzés során felhívta a figyelmet, intézkedésekben

állapodtak meg.

A könyvvizsgáló ellenõrzési megállapításai, s a Felügyelõ Bizottság

jelentése alapján az ÁPV Rt. Ügyvezetése vezérigazgatói utasításban döntött

a hozzárendelt vagyon nyilvántartásának korszerûsítésérõl, az egységes

szemléletû szervezeti és személyi rendszer kialakításáról. Errõl az ÁPV Rt.

ügyvezetése 1996. szeptember 10-én hozott 20/1996. vezérigazgatói

utasítással intézkedett.

2.9. Az ÁPV Rt. ellenõrzõ szervezetei által a rendelt vagyon nyilvántartására

vonatkozó vizsgálatok

A rendelt vagyon jóváhagyott nyilvántartási rendszere az ellenõrzésre

vonatkozóan kimondja, hogy "a rendszer leírásban foglaltak betartását, a

beszámolók, tájékoztatók valódiságát a Felügyelõ Bizottság ellenõrzi,

illetve az ÁPV Rt. könyvvizsgálója vizsgálja."

Az ellenõrzés alá vont idõszakra vonatkozóan a Belsõ Ellenõrzési Igazgatóság

véleményezte az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon nyilvántartási rendszerét, s arra

észrevé-teleket, javaslatokat tett. Vizsgálta az 1995. évi XXXIX. törvényben

megfogalmazott vagyon átadások, vagyon átvételek végrehajtását. A Felügyelõ

Bizottság törvényi kötelezettségének megfelelõen Jelentésben foglalta össze

észrevételeit az

ÁPV Rt. 1995. évi beszámolójáról és a hozzárendelt vagyonról készített

beszámolóról. Kezdeményezte, hogy az Ügyvezetés alakítassa ki a hozzárendelt

vagyon egységes szemléletû nyilvántartásának jól mûködõ rendszerét.

Az Etikai és Tranzakciós Szerzõdés Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóságnak

kötelessége lett volna a PIR-ben tárolt adatok helyességének,

naprakészségének és teljeskörûsége biztosításának érdekében havonta 5-10

felhasználó, összesen 20 tranzakciójához kapcsolódóan a PIR adatbázisban

tárolt adatokat teljeskörûen és érdemben felülvizsgálni, továbbá a vizsgálat

eredményeirõl az illetékes tranzakciós vezérigazgató helyettes, illetve az

informatikai és vagyonnyilvántartási ügyvezetõ igazgató részére írásos

jelentést írni.

Errõl vezérigazgatói utasítás 1995. december végén jelent meg és 1996.

szeptemberében módosították. A vizsgálat lezárásáig ilyen felülvizsgálatot

nem végeztek, ezt tanúsító dokumentumot, jelentést az igazgatóságon nem

tudtak rendelkezésre bocsátani.

3. Az értékesítési tevékenység

3.1. Szabályozási környezet

1995-ben három szervezet foglalkozott az állami vagyon értékesítésével

(privatizációjával), az ÁVÜ, az ÁV Rt. és az ÁPV Rt.

Az ÁVÜ és az ÁV Rt. tevékenységének alapvetõ szabályait az 1992. évi LIII.

és LIV. törvények határozták meg, majd 1995. június 16-tól hatályba lépett

az 1995. évi XXXIX. törvény az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon

értékesítésérõl.

A törvény hatályba lépésével az ÁVÜ megszûnt, az ÁV Rt. elnevezése ÁPV Rt.-

re változott, s ez a szervezet jogutódja lett az ÁVÜ-nek is. A privatizáció

egy szervezethez került és az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon

értékesítésének szabályait is a hivatkozott törvény írta elõ.

A törvény évközbeni hatályba lépése az értékesítés területén azzal járt,

hogy volt ahol a régi, volt ahol az új, s volt ahol mindkét (illetve három)

törvényt kellett alkalmazni. Ez a körülmény megnehezítette mind az

értékesítések lebonyolítását, mind pedig az ellenõrzést.

Az ÁVÜ és az ÁV Rt. is rendelkezett versenyeztetési szabályzattal, mely a

szervezeteken belüli eljárási rendet tartalmazta. E szabályzatok

szerkezetükben és tartalmukban is sok hasonlósággal rendelkeztek, de a

célokat és jogszabályokat érintõen - értelemszerûen - lényeges eltéréseket

is tartalmaztak. Az ÁPV Rt.-nél azonban egyik szabályzat sem volt már

alkalmazható. Az új privatizációs törvény - a korábbiaktól eltérõen - az ÁPV

Rt. versenyeztetési szabályzatának jóváhagyását a Kormány hatáskörébe utalta

és annak Magyar Közlönyben történõ közzétételét is elrendelte.

A Kormány a versenyeztetési szabályzatot 1996. május 30-án hagyta jóvá

1057/1996. határozatával. Így 1995. június 16. és 1996. május 30-a között

(közel egy évig) az ÁPV Rt. nem rendelkezett versenyeztetési szabályzattal.

Az értékesítések során az ÁV Rt. korábbi szabályzata már nem, az ÁPV Rt.-nél

a tervezet formájában meglévõ szabályzat pedig még nem volt alkalmazható.

Emiatt az ÁPV Rt. értékesítésénél csak a törvény elõírásai voltak az

irányadóak, melyek bár elég részletesek, sok esetben azonban keretjellegûek,

így eltérõ értelmezésre is módot adtak.

A konkrét tranzakciók során több esetben felszínre kerültek olyan kérdések,

melyekre vonatkozóan a törvényi elõírás nem egyértelmû. Ezek közül

kiemelendõ a zártkö-rû elhelyezés fogalma, amely olyan értékesítési formát

takar, ahol a törvény a versenyeztetés mellõzését lehetõvé teszi.

A zártkörû elhelyezés definícióját és alkalmazási lehetõségét a törvény nem

tartalmazza, ezért úgy értelmezve, hogy az a pályáztatás nélküli közvetlen

értékesítést jelenti, a versenyeztetés bármikor mellõzhetõ lenne. Ez viszont

a törvény azon alapelõírásával ütközne, hogy a vagyont versenyeztetés útján

kell értékesíteni.

Az ÁPV Rt.-nél ismert volt ez a jogi és egyben eljárási probléma, ezért

különösen kifogásolható az, hogy a versenyeztetési szabályzatban sem

rendezték a kérdést, és változatlanul fennáll az eltérõ értelmezés és

gyakorlat lehetõsége. Konkrét tranzakciók kapcsán mind a hazai, mind a

nemzetközi jogi szakértõk e problémára többször felhívták a figyelmet,

eredménytelenül.

Az ÁPV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzatát - mely az értékesítésekkel

kapcsolatban is elõírja a döntési hatásköröket és eljárási módokat - a

Kormány 1995. augusztus 8-án 1076/1995. határozatával hagyta jóvá.

A nemzetgazdaság mûködõképessége szempontjából jelentõs társaságok körérõl

az Országgyûlés 1995. augusztus 17-e helyett 1996. július 9-én hozott

határozatot. Ezért közel egy évig nem volt rendezett, hogy mely társaságok

értékesítésekor van szükség kormányzati döntésre.

3.2. Az értékesítés összefoglaló adatai

Az 1995. évi értékesítés, melybõl a vagyonkezelõ szervezeteknek bevétele

származott három területet érintett, nevezetesen: részvény-, üzletrész- és

vagyontárgy értékesítést.

Összesen e három körben az év folyamán 325 pályázatot írtak ki, melybõl az

ÁVÜ-nél 175, az ÁV Rt.-nél 9 és az ÁPV Rt.-nél 141 db pályázat volt.

A pályázatok közül 118 részvényértékesítésre szólt (141 társaságot

érintett), 75 üzletrész meghirdetése volt (77 db Kft-t érintve) és 132

pályázat keretében 444 db vagyontárgy eladását hirdették meg.

A pályázatok döntõ többsége nyilvános volt. A zártkörû pályázatok, zártkörû

elhelyezések nagy része a stratégiai társaságok értékesítésénél a külföldi

vevõkörben volt jellemzõ.

A tényleges értékesítés 137 társaság részvényeit, 60 Kft. üzletrészét és 86

db vagyontárgyat érintett.

Az értékesítések névértéke és eladási ára

ezer Ft-ban

Megnevezés Névérték Eladási ár Árfolyam (%)

Részvény 351 042 619 526 357 258 149,94

Üzletrész 7 774 766 6 693 049 86,90

Vagyontárgy 571 554 1 720 089 300,95

Összesen 359 388 939 534 770 396 148,89

Az értékesítések eladási áraként megjelölt - szerzõdés szerinti - érték nem

azonos az 1995-ben ténylegesen befolyt privatizációs bevétellel, két okból.

Egyrészt néhány tranzakció pénzügyi teljesítése a szerzõdés szerint 1996-ban

történt meg, másrészt voltak olyan értékesítések, melyeknél készpénzbevétel

nem jelentkezett. (Például részvénycsere, illetve kizárólag kárpótlási jegy

ellenében történõ értékesítésnél.)

Az 1995. évi értékesítés 83 %-a, 440.503 millió Ft készpénzbevétel volt.

Ebbõl devizabevétel 419.739 millió Ft-nak megfelelõ volt, mely az összes

értékesítésnek

79 %-a.

A részvény és üzletrész értékesítésekhez felhasznált kárpótlási jegyek

értéke 20.216 millió Ft volt, amely 147 társaság értékesítéséhez

kapcsolódott. A vételár kiegyenlítése kizárólag kárpótlási jegy ellenében

24 esetben történt és ez 1.423 millió Ft-nak felel meg. Ezek döntõen az

építõipari és kereskedelmi ágazatban jelentkeztek, elsõsorban menedzsment és

dolgozói tulajdonszerzéskor.

A vételár egy részét 38 esetben E-hitellel egyenlítették ki, melynek értéke

4.000 millió Ft. Ez az érték jóval kisebb, mint az elõzõ években volt;

magyarázata az, hogy az 1995. évi értékesítés döntõen külföldi befektetõk

részére történt.

Tõzsdén keresztüli értékesítés egy esetben, az EGIS Gyógyszergyár Rt.-nél

történt. Több társaság részvényeit a privatizációt követõen bevezették a

tõzsdére (OTP, MOL Rt., Humán Gyógyszergyár, Hajdútej Rt. és Pannonváltó

Rt.).

Az értékesítések bevétele 1995. elsõ 10 hónapjáig minimális volt, az év

végéig elért bevétel 86 %-át 18 társaság eladása eredményezte, amely az év

utolsó 2 hónapjában realizálódott. Ebben szerepet játszott az a

bizonytalanság, amelyet az új privatizációs törvény kialakításának és a két

korábbi szervezet változásának több hónapon át- húzódó elõkészítése okozott.

Ezt az 1995. évi XXXIX. törvény kihirdetése oldotta fel.

Mindez a körülmény nem ad felmentést, de részben elfogadható magyarázatként

szolgál arra, hogy 1995-ben nem volt privatizációs koncepciója az érintett

szervezeteknek és így az ÁPV Rt.-nek sem.

3.3. A kiválasztott privatizációs tranzakciók

A kiválasztott konkrét tranzakciók értékben az ÁPV Rt. 1995. évi

értékesítésbõl származó bevételének 62 %-át teszik ki. A vizsgálatba vont

tranzakciók magukba foglalják a stratégiailag kiemelkedõen fontos energia

szektor, így a villamosenergia ipari társaságok, a gázszolgáltató társaságok

értékesítését és tartalmaznak az olajipar a gyógyszeripar területérõl is

tranzakciókat, valamint a Pénzintézeti Központ megvá-sárlása kapcsán két

kereskedelmi társaságot. A Szolnoki Kõolajkutató Rt., a

Biogal Rt. és a Pénzintézeti Központ privatiációs folyamatának leírását és

problémáit a 4., 5., és 6. sz. mellékletek tartalmazzák.

A vizsgálat körébe vont tranzakciók felölelik a nemzetgazdaság

mûködõképessége szempontjából jelentõsnek minõsített társaságok körét és

tartalmaznak más területrõl kiválasztott értékesítéseket is.

A vizsgálat két irányból is szúrópróba jelleggel történt. Ez egyrészt azt

jelenti, hogy az 1995. évi teljes értékesítési körnek egy, de jelentõs részére

terjedt ki, másrészt egy-egy tranzakciót érintõen sem teljeskörû. A

kiválasztott értékesítések összetettsége, szerteágazó volta a folyamat minden

részletre kiterjedõ, teljes körû ellenõrzését nem tette lehetõvé.

3.3.1. A MOL Rt. privatizációja

A MOL Rt. privatizációjának elsõ szakasza több lépcsõben, összetett

részvényértékesítési formában 1995. évben lezajlott. Ez a tranzakció a

privatizáció folyamatában az eddigi legnagyobb tõkepiaci értékesítésnek

tekinthetõ.

Ennek során a MOL Rt. 98 400 000 db részvényébõl összesen 29 259 221 db

részvényt értékesítettek (29,7 %). A tranzakciót követõen az ÁPV Rt.

tulajdoni hányada 57 668 779 db-ra (58,6 %-ra) csökkent. A munkavállalói

részvényvásárláson

(5 272 484 db) kívüli értékesítések mindegyikénél az eladási ár a névérték

110 %-a volt. A részvények ellenértékeként 1995. évben 31.299 millió Ft

árbevétel folyt be, a nemzetközi túljegyzési opció keretében megvásárolt

részvények, valamint a vezetõi részvényvásárlás ellenértékét pedig szerzõdés

szerint 1996. január végéig fizették ki.

Az összetett részvényértékesítés azt jelenti, hogy a privatizáció mind az

értékesítés módja, mind az alkalmazott eljárás, mind a vételár fizetési

módja tekintetében kombinált módon valósult meg. Az értékesítés közvetlenül

és a tõkepiac intézményrendszerén keresztül bonyolódott, az eljárás

nyilvános forgalomba hozatal és a zártkörû elhelyezés alkalmazásával

történt, a vételár fizetésénél alkalmazták a kedvezményes privatizációs

technikákon belül a részletfizetési kedvezményt és biztosították a

munkavállalói tulajdonszerzés kedvezményeit is.

A tranzakciót követõen a MOL Rt. tõrzsrészvényeit bevezették a Budapesti

Értéktõzsdére, az azokat nemzetközileg megtestesítõ globális letéti

igazolásokat pedig a Luxemburgi Értéktõzsdére és jegyzik a SEAQ tõzsdén

kívüli kereskedési rendszerekben.

A Kormány 1112/1994. (XII.2.) határozatában döntött arról, hogy 1995-ben meg

kell kezdeni a MOL Rt. privatizációját. Elõírta azt is, hogy a MOL Rt.

egységes nemzeti olajtársaságként mûködjön tovább és folytasson egységes

kereskedelmi tevékenységet. Ennek érdekében rendelte el, hogy a Mineralimpex

Rt.-t a MOL Rt. tulajdonába kell adni, valamint, hogy meg kell vizsgálni a

TVK Rt. és a Szolnoki Kõolajkutató és Fúró Rt. MOL Rt.-be integrálhatóságát.

Az itt elõírtak teljesültek, a Mineralimpex Rt.-t beolvasztották a MOL Rt.-

be, a két cég integrálhatóságának vizsgálata alapján az ÁPV Rt. igazgatósága

azok önállóan történõ privatizációja mellett döntött. A kormányhatározat

kétszeri módosítását követõen [1066/1995. (VII.6.) és 1072/1995. (VIII.4.)

kormányhatározatok] alakult ki az a koncepció, mely szerint a korábban

stratégiai befektetõk bevonása, majd a nemzetközi nyílt pályázat útján

pénzügyi befektetõknek történõ értékesítés helyett: "a MOL Rt. részvényeinek

a tartós állami tulajdoni hányad (25 % +1 szavazat) feletti részét tõkepiaci

tranzakciók sorozatának megvalósításával kell értékesíteni, a részvények

többszöri kombinált forgalombahozatala útján. Az elsõ kombinált forgalomba

hozatal a következõket foglalja magába:

a) pénzügyi befektetõk részére egy vagy több külföldi tõzsdén való

bevezetéssel kombinált részvényelhelyezés (private placement),

b) az 1995. évi XXXIX. törvény alapján meghatározott kedvezmények

biztosítása melletti, vezetõi és alkalmazotti törzsrészvény vásárlás,

c) belföldi nyilvános forgalomba hozatal és tõzsdei bevezetés (Budapesti

Értéktõzsde /BÉT/ jegyzett kategória) útján történõ értékesítés."

Az értékesítési koncepció kormány általi módosítását az indokolta, hogy a

szóba jöhetõ stratégiai befektetõk csak a MOL Rt. részvényei többségi

tulajdoni hányadának megszerzésére mutattak érdeklõdést, ezzel azonban az a

cél és akarat sérült volna, amely a társaságot egységes nemzeti

olajtársaságként kívánja továbbra is fenntartani. Pénzügyi befektetõk

bevonása esetén ennek az akaratnak meg lehet felelni, mivel így a befektetõk

száma több száz is lehet, meghatározó tulajdonnal egyik sem rendelkezik,

képviseletükben a letéteményes jár el, így érvényesülhet a magyar irányítás

és a nemzetgazdasági érdek.

Ennek szellemében hozta meg az ÁPV Rt. igazgatósága 341/1995. (XI.22.)

határozatát, amelyben meghatározta az eladandó részvénymennyiséget, [32,8 %,

ezen belül a külföldi intézményi befektetõk részére zártkörû elhelyezés

keretében felajánlott 18.500 millió db (18,8 %) részvényt is].

A tranzakció lebonyolítása során a külföldi forgalombahozatal vezetõ

forgalmazói a Lazard, a Kleinwort Benson, és a Merryll Lynch bankok voltak,

belföldön a Creditanstalt Értékpapír Rt. volt.

Az ÁPV Rt. 1995. évi értékesítésében kiemelt sikerként fémjelzett tranzakció

lebonyolításának elõkészítésével kapcsolatban tehetõ alábbi megállapítások

azonban megtörik a siker fényét.

1. A MOL Rt. privatizációjáról három, egymást módosító kormányhatározat

rendelkezett.

Az elõkészítetlenséget mutatja az, hogy a privatizáció konkrét eljárását

meghatározó kormányhatározatot követõen derült ki, hogy az eredetileg

tervezett módon, az ott meghatározott körben végrehajtandó értékesítés nem

járható út (szakmai befektetõk).

A kormányhatározatok nyilvános volta miatt a befektetõk érzékelték a

bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy milyen körben és milyen módon

szándékozik a Magyar Állam a MOL Rt. részvényeit értékesíteni.

2. A privatizáció elõfeltételeként elõírt földgáz árképzés elveinek

elkészítési határideje 1995. január 31. volt. Az erre vonatkozó

kormányhatározat azonban 1995. augusztus 4-én jelent meg, a végleges

privatizációs módot meghatározó kormányhatározattal egyidõben (1072/1995.

(VIII. 4.). A gázár meghatározásának azért van nagy jelentõsége, mivel a

MOL Rt. árbevételének mintegy 30 %-a a gáz üzletágból származik és

veszteségének egyetlen oka az elõterjesztések szerint a nagykereskedelmi

földgázárak mesterségesen alacsonyan tartott szintje volt.

Mindez, valamint az, hogy az árképzés bevezetésének fokozatossága is csak

a késõbbi években hozhat számottevõ javulást a társaság eredményében

meghatározó jelentõséggel bírt abban, hogy az eladási ársávot a névérték

110-140 %-ában lehetett meghatározni.

3. A privatizáció végrehajtására rendelkezésre álló idõtartam rendkívül

leszûkült. Ennek két oka mutatható ki a dokumentumok alapján:

a) A vezetõ olasz gáz és olajipari társaság - ENI - részvényértékesítési

ütemterve nyilvánosságra került 1995. október 18-án, valamint ismertté

vált, hogy a PT Telekom (indonéz nemzeti telekommunikációs társaság)

kibocsátása is a MOL Rt. tervezett értékesítésével egyidõben történik. E

két tranzakció összesen mintegy 7-7,5 milliárd dollár értékben

csökkentette a nemzetközi piac felvevõképességét.

Mindezek hatására a MOL Rt. értékesítését meg kellett gyorsítani, azaz a

tervezett ütemhez képest elõbbre kellett hozni.

b) Az ÁPV Rt. a MOL Rt. privatizációjának egy késõbbi esetleg kedvezõbb

idõpontra történõ elhalasztását a rendelkezésre álló elõterjesztések

szerint nem tudta vállalni, mert azzal nem tudott volna eleget tenni "a

Kormány azon elvárásának", hogy a tranzakcióból mihamarabbi bevételhez

juttassák a költségvetést.

4. A gázár rendezetlensége, a nemzetközi értékpapír piac telítettsége és a

költségvetési befizetés elvárása vezettek oda, hogy az értékesítés

árfolyama a megjelölt 110-140 %-os ársávon belül, az alsó értéket nem

haladta meg.

5. A rendelkezésre álló dokumentumok hiányossága, hogy egyáltalán nem

tesznek említést arról, hogy a MOL Rt-nek mint társaságnak származik-e és

milyen elõnye a privatizációból és azok mennyiben vannak összhangban a MOL

stratégiájával és üzleti céljaival.

A megvalósított privatizáció a tulajdonosi struktúrát változtatta meg,

tõkebevonást nem eredményezett, és likvid forrást sem jelentett a MOL Rt-

nek.

Kétségtelen elõny, hogy a már régóta húzódó árképzési problémát a

privatizáció kapcsán megoldották, melynek hatása azonban csak a késõbbi

években jelentkezhet. (Az árak rendezése azonban privatizáció nélkül is

eredmény javító a MOL számára).

További elõnye abból származhat a társaságnak, hogy részvényei a tõzsdén

vannak, így egy esetleges részvénykibocsátásnál a nemzetközi ismertség

biztosított és a tõzsde elõnyei kihasználhatók.

Az az elõírás, hogy a MOL Rt. egységes nemzeti olajtársaságként mûködjön,

egyben azt is jelenti, hogy az egységes nemzeti olaj- és gázkereskedelem a

MOL Rt.-n keresztül valósul meg. A MOL Rt. a Mineralimpex beolvadását

követõen, az egyetlen gáztermeléssel és gáz behozatallal foglalkozó

társaság, mivel a Mineralimpex földgázzal kapcsolatos szerzõdései 1995.

májusában a MOL Rt-re szálltak át.

A földgázimport döntõen két államközi szerzõdés (Orenburgi Gázszállítási

Egyezmény és Jamburgi Egyezmény) alapján teljes egészében Oroszországból

érkezik.

Képviselõi felvetés alapján az ÁPV Rt. Etikai, Tranzakciós és Szerzõdés

Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatósága vizsgálatot végzett, a jamburgi opció

keretében biztosított földgázszállítás ügyében. A képviselõi interpelláció

tárgya az volt, hogy a MOL Rt. lemondott-e a jamburgi gázszállítások opciós

jogáról a Panrus Gáz Rt. javára.

A Panrus Gáz Rt.-t 50-50 %-ban a MOL Rt. és a Gazprom cég hozta

létre, ez utóbbi cég külkereskedelmi vállalata a Gázexport

Külkereskedelmi Vállalat, amelyik Magyarország gázexportõre is

egyben.

Az ÁPV Rt. nyilatkozatot kért a MOL Rt. vezetõitõl arról, hogy a társaság

lemondott-e a gázszállítások opciós jogáról.

A MOL Rt. vezérigazgató-helyettese úgy tájékoztatta a vizsgálatot végzõ ÁPV

Rt.-t, hogy a MOL Rt. "hivatalosan nem mondott le és nem is kíván lemondani"

a hivatkozott államközi szerzõdésbõl fakadó földgázvásárlási opciós jogáról

a Panrus Gáz Rt. javára.

E nyilatkozat alapján az ÁPV Rt. vizsgálata azt a következtetést vonta le,

hogy "sem az ÁPV Rt., sem a MOL Rt. a kialakult helyzetért nem felelõs,

abban nem vétett", így a vizsgálat folytatását sem tartotta indokoltnak,

illetve a valós helyzet feltárását a KEI, vagy az ÁSZ hatáskörébe tartozónak

ítélte.

A vizsgálat átadott dokumentumai tartalmaznak egy 1995. május 5-én kelt

emlékeztetõt, amely a Gázexport, Panrus Gáz Rt., Mineralimpex és a MOL Rt.

képviselõinek részvételével a Mineralimpex szervezeti átalakulása kapcsán

készült. Ebben amellett, hogy rögzítik, hogy a Jamburgi Államközi Földgáz

Egyezmény végrehajtására a MOL Rt.-t jelölik ki, szerepel a MOL Rt.

képviselõjének közlése is: "...a MOL lemond a kormányegyezményben rögzített

10 éves magyar földgázvásárlási opció igénybevételérõl, tehát nem kerül

közvetlen szerzõdéses kapcsolatba a Gázexporttal, hanem a hiteltörlesztéses

szállítások befejezése után ezt a gázmennyiséget is a Panrus Gázon keresztül

vásárolja."

Hiányossága a vizsgálatnak, hogy nem tért ki annak feltárására, hogy ezen

emlékeztetõ szerint - amely önmagában ellentmondásos - a MOL Rt nevében

eljáró, értelemszerûen megfelelõ felhatalmazással és döntési joggal bíró

képviselõje által tett nyilatkozat milyen összefüggésben áll az 1996. évi

orosz-magyar kereske-

delmi, gazdasági és együttmûködési kormányközi bizottság jegyzõkönyvében

foglaltakkal. Az ott rögzítettek ugyanis az emlékeztetõben tett lemondással

vannak összhangban.

A MOL Rt. véleménye szerint az opcióról való döntés a Kormány hatáskörébe

tartozik. Ezt figyelembe véve, nincs magyarázat arra, hogy a MOL képviselõje

milyen felhatalmazás alapján tehette az idézett kijelentését, illetve nincs

dokumentum arról, hogy a MOL Rt. hatáskörének túllépését felismerve

korrigálta-e a képviselõje által tett nyilatkozatot.

3.3.2. Gázszolgáltató társaságok privatizációja

A gázszolgáltató társaságok privatizációs koncepcióját, melyet a pénzügyi

tanácsadó javaslatai alapján az ÁV Rt. alakított ki, a Kormány 1113/1994.

(XII.7.) határozatában jóváhagyta.

A Kormány döntött arról, hogy az öt vidéki gázszolgáltató társaság többségi,

50 % + 1 szavazatnak megfelelõ tulajdoni hányadát szakmai befektetõk részére

kell értékesíteni és a pályázati feltételeket közzététel elõtt a Kormánynak

be kell mutatni. Mindennek határideje 1995. június 30-a volt.

A kormányhatározat rendelkezett arról is, hogy 1995. január 1-éig be kell

vezetni a megfelelõ költségarányos árakat, és rögzíteni kell a MOL Rt. és a

gázszolgáltató társaságok között az értékesítés és szolgáltatás alapelveit

1995. január 31-ig.

Az ÁV Rt. igazgatósága 55/1995. (III.13.) határozatában a gázszolgáltató

társaságok privatizációs pályázatának alapvetõ feltételeirõl határozott,

majd ezt a 105/1995. (V.8.) és a 113/1995 (V.15.) sz. határozatával

módosította.

Ezt követõen a Kormány 1065/1995. (VII.6.) határozatában meghatározta a

gázszolgáltatók privatizációs pályázatának alapvetõ feltételeit, melynek

formája többfordulós, nyilvános pályázat volt. A pályázat elsõ szakasza

elõminõsítés volt, azzal a céllal, hogy a szakmailag megfelelõ pályázókat

kiválasszák.

Az elõminõsítés lényeges feltételei az alábbiak voltak:

- a pályázóknak felkészült üzemeltetõknek kellett lenni,

- az üzemeltetõknek bizonyítaniuk kellett, hogy több, mint 5 éve

üzemeltetnek gázszolgáltató rendszert és ugyanennyi idõ alatt nem sértették

meg gázszolgáltatási mûködési engedélyüket,

- az üzemeltetõnek meghatározott számú háztartás ellátását is igazolnia

kellett,

- elégséges saját tõkével kellett rendelkeznie, mind az ajánlattevõ

csoportnak, mind az üzemeltetõnek, s ezt meghatározott dokumentumokkal

bizonyítani is kellett.

A kormányhatározat elõírta, hogy az eladásra kínált többségi

részvénycsomagot a legmagasabb ajánlatot tevõ pályázó kapja, feltéve, hogy

ajánlata nem sérti a befektetési korlátozásokat és a pályázó üzleti tervét

az ÁPV Rt. elfogadta.

A Magyar Energia Hivatal (MEH) határozta meg a befektetési

korlátokat, amelyek szerint egy befektetõ, vagy egy ajánlattevõ

csoport, csak két kisebb (DIGÁZ, DÉGÁZ, ÉGÁZ és KÖGÁZ)

gázszolgáltatóban juthat részvényekhez. Az a befektetõ, aki a

TIGÁZ többségi tulajdonosa lesz, további gázszolgáltatóban nem

szerezhet részesedést.

A pályázaton újabb forduló abban az esetben lesz, ha az üzleti tervet nem

fogadja el az ÁPV Rt., vagy a legjobb ajánlat sértené a befektetési

korlátozásokat, vagy más okból a pályázat értékelhetetlen.

A pályázat Értékelõ Bizottságának összetételét is meghatározta a Kormány,

melyben az ÁPV Rt. három képviselõje, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium,

a Pénzügyminisztérium, valamint a MEH egy-egy képviselõje vett részt.

A privatizációs pályázat meghirdetésének határidejét a Kormány a gázárakról

szóló kormányhatározat megjelenését követõen, de legkésõbb 1995. augusztus

10-ben határozta meg.

A gázárakról szóló kormányhatározat (1075/1995.) csak 1995. augusztus 4-én

jelent meg, ezt követõen nyílt mód a gázszolgáltatók pályázatának

meghirdetésére, mely 1995. augusztus 10-én megtörtént.

Az adásvételi szerzõdések többségét 1995. december 8-án, utolsóként a KÖGÁZ

Rt. esetében 1995. december 14-én aláírták. Az öt gázszolgáltató társaság

eladási ára mintegy 74 milliárd Ft volt. A vételárak átutalása

(egyösszegben, készpénzben) a Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Rt. kivételével

1995. december 20-án megtörtént. (A DDGÁZ Rt. esetében 1996. január 17-én.)

A pályázati felhívás megjelenése és az adás-vételi szerzõdések aláírása

közötti idõszak rendkívül szûkreszabott volt. Ezidõ alatt történt meg az

elõminõsítés, a szerzõdések elõkészítése, a befektetõk tájékozódása a

megvásárolni szándékozott társaságról, a pályázatok és üzleti tervek

értékelése stb.

A kormányhatározatok, igazgatósági határozatok nem írták elõ a privatizáció

decemberi befejezésének határidejét. Az ÁPV Rt. a határidõket maga

alakította ki vélhetõen azzal a szándékkal, hogy az 1995. évi privatizációs

bevételét biztosítsa és így eleget tudjon tenni költségvetési befizetési

kötelezettségének. (Az ÁPV Rt. által kiadott Ajánlattételi Szabályok

egyébként a zárás idõpontját 1996. április 1-ben jelölte meg.)

Az idõkorlát következtében az ÁPV Rt. típus szerzõdés-tervezeteket

készített. A befektetõk a szerzõdés tervezetek véleményezésével egyidõben

szerezték meg a szükséges információkat az érintett társaságokról. Az ÁPV

Rt. igazgatósága is szerzõdés tervezeteket hagyott jóvá. A pénzügyminiszter

1995. november 10-én kelt levele szerint is a megkötendõ szerzõdés

tervezetekkel értett egyet.

Mindez érdemi döntések meghozatalát nem tette lehetõvé.

A pénzügyminiszter 1995. november 10-i levele nem felel meg, a minden

konkrétumot nélkülözõ szerzõdés tervezetek alapján nem is felelhet meg az

1995. évi XXXIX. tv. 23. § (3) bekezdésében elõírtaknak.

Az érdemi döntést az sem segítette elõ, hogy a pályázóknak minden

dokumentumot angol nyelven kellett benyújtaniuk az ÁPV Rt-hez, hisz a kért

anyagok még anyanyelven is sajátos nyelvezetûek (pénzügyi, számviteli,

mûszaki, jogi), speciális szakismeretet igényelnek, így nem lehet reális

elvárás, hogy a döntésben résztvevõk valamennyi témának együttesen kiváló

ismerõi legyenek, ráadásul angolul.

Az angol nyelvhasználat kizárólagos elõírásának létjogosultsága azért is

kifogásolható, mivel az értékesítés lebonyolításánál a magyar jog volt

mindvégig az irányadó, az Értékelõ Bizottság és a döntésre jogosultak is

magyar szakemberek voltak.

A gázszolgáltatók privatizációjával kapcsolatosan hozott ÁPV Rt.

igazgatósági határozatok közül

- 2 db az ajánlattételi szabályokkal foglalkozott,

- egy az Értékelõ Bizottság ÁPV Rt-s képviselõinek helyettesítési rendjét

írta elõ,

- 2 db a pályázók elõminõsítésének Értékelõ Bizottság általi javaslatát

hagyta jóvá,

- 2 db az adás-vételi szerzõdés, Részvényesi Megállapodás, valamint a

társaságok új Alapító Okirata tervezetét hagyta jóvá,

- 3 db az Értékelõ Bizottság döntését a nyertesrõl, valamint az üzleti

tervrõl hagyta jóvá,

- egy pedig az igazgatósági és felügyelõ bizottsági tagok visszahívását és

az új testületi tagok kinevezését határozta meg.

Mindez azt támasztja alá, hogy az ÁPV Rt. Igazgatósága formálisan ugyan

eleget tett az SZMSZ igazgatóságra vonatkozó elõírásainak, érdemi döntéseket

azonban az Értékelõ Bizottság hozott, egyrészt a lebonyolítás során

folyamatosan, másrészt a végsõ nyertes, illetve elfogadott üzleti terv

esetében, amelyet a szerzõdéskötést közvetlenül megelõzõen, - többségében 2

nappal - az igazgatósággal jóváhagyatott.

Az üzleti tervek azokat a vevõi kötelezettségeket tartalmazzák, amelyek

alapvetõen a gázszolgáltató Rt.-ék mûködtetésével, fejlesztésével

kapcsolatosak, így meghatározó szerepük van a biztonságos gázellátásban,

amelyet az 1113/1994. (XII.7.) Kormányhatározat is hangsúlyoz. Mindez azt

indokolta volna, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága e kérdéskörrel érdemben

foglalkozzon, mely esetben elkerülhetõ lett volna a Részvényesi

Megállapodások üzleti tervvel kapcsolatos olyan megfogalmazása is, miszerint

"...a Vevõk... minden tõlük telhetõt megtesznek, hogy a Társaság azt

teljesítse....". Ez alapján a teljesítés nem ellenõrizhetõ, nem

számonkérhetõ.

Az adás-vételi szerzõdésekben a kártalanítás szakaszban két esetben jelennek

meg önkormányzati igényekhez fûzõdõ garanciák.

a) Az önkormányzatok eszközigényeire vonatkozóan, ha az igények teljesítése

következtében a társaságok eszközei csökkennek, akkor a vételár maximum

50 %-áig köteles az ÁPV Rt. a veszteséget megtéríteni.

b) Az önkormányzatok részvényigényére vonatkozóan, ha a vevõ tulajdonában

lévõ részvényeket át kell adni az önkormányzatoknak. A térítendõ összeg

ekkor szélsõséges esetben a vételár 100 %-a, plusz egy olyan (USD-ban

fizetendõ) összeg, amely a LIBOR kamatláb alkalmazásával a vételár

kifizetésétõl az esetleges kártalanítás közötti idõszakra jár.

Az önkormányzatok részvényigényének megjelenése garantált, mivel annak

alapja az 1995. LXX. törvény, mely kimondja, hogy az érintett települési

önkormányzatokra jutó vagyon után gázközmû esetében a közmûvet üzemeltetõ

gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 40 %-a részvény formában

a törvény erejénél fogva a szolgáltatásba bekapcsolt települési

önkormányzatot illeti meg. E törvény a számításra is tartalmaz elõírást.

A törvény elõírása önmagában nem jelenti azt, hogy a gázszolgáltatók

esetében az ÁPV Rt-nek kártérítési kötelezettsége keletkezik, de

elengedhetetlenné és sürgõsen megoldandó feladattá teszi az önkormányzati

igények felmérését, a kiadandó részvények meghatározását és ezek

ismeretében mindazon lépések megtételét, amelyekkel a kártérítés

elkerülhetõ.

Tovább nem tartható az az állapot, mely szerint a törvény hatályba lépése

óta eltelt több mint egy év alatt a gázszolgáltatókkal kapcsolatosan

részvénykiadásra nem került sor, vagyis a kérdés a vizsgálat lezárásakor is

rendezetlen.

A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság vizsgálta a gázszolgáltató

társaságok privatizációja kapcsán megkötött szerzõdéseket. Az ellenõrzés

többek között kifogásolta azt, hogy

- az igazgatóság elé a részvényesi megállapodás tervezetnek csak az angol

nyelvû változata került,

- a szerzõdések angol nyelven készültek,

- az ÁPV Rt. az üzleti tervekkel kapcsolatban konkrét igényt, igénymértéket

nem jelölt meg,

- a szerzõdések tartalmi nyelvezete helyenként körülményes,

szóhasználatában elnagyolt, ami a késõbbiekben jogviták forrásává válhat,

- nem egyértelmûen számon kérhetõek az olyan kötelezettségek, mint "minden

tõle telhetõt megtesz", vagy "amennyiben és amilyen mértékig" stb.

A vizsgálati jelentést a Felügyelõ Bizottság megtárgyalta, határozatot

hozott, az illetékeseknek megküldte. Egyéb intézkedés az ÁPV Rt.

szervezetén belül nem történt.

3.3.3. Villamosenergia-ipari társaságok privatizációja

Elõzmények

Az ÁV Rt. 1993-1994. évi kiemelt feladatának tekintette a magyar energiaipar

privatizációjának elõkészítését. Az energiaipar alatt a privatizáció

szempontjából három vállalatcsoportot, a Magyar Villamos Mûvek Rt.-t és

társaságait (erõmûvek és áramszolgáltatók), a MOL Rt.-t és az öt vidéki

gázszolgáltató társaságot értette.

Mindhárom vállalatcsoporthoz megtörtént a privatizációs tanácsadó cégek

kiválasztása 1993-ban. Így az MVM Rt. esetében a Schroders cég lett a

tanácsadó.

1994. júliusában az ÁV Rt. igazgatósága megtárgyalta az energiaipar

privatizációjának helyzetét. Meghatározta a privatizáció elõkészítése

érdekében szükséges kormányzati intézkedéseket, így kiemelkedõen fontosnak

tartotta, hogy a Kormány egyértelmûen erõsítse meg, milyen iparszerkezetet

tart kívánatosnak a privatizáció után és milyen tartós állami tulajdoni

hányadokat tervez. Egyben jelezte azt is, hogy milyen energia és

gáztörvényt kiegészítõ rendeleteknek, szerzõdéseknek, engedélyeknek végleges

formáját kell elkészíteni, amely elsõsorban az Ipari és Kereskedelmi

Minisztérium kompetenciájába tartozott.

1994. novemberében elõterjesztést készítettek a Kormány részére "A

villamosenergia-ipar jövõbeni struktúrája és privatizációja" címmel. Ebben

a Kormány figyelmét ráirányították a fõbb privatizáció elõtt megoldandó

kérdésekre.

Így többek között kiemelték hogy:

- lépésenként kell a privatizációt végrehajtani, mivel az iparág regulációja

nincs kész, a meglévõ szabályozások nem kiforrottak,

- rendezni kell a tulajdonosi struktúrát oly módon, hogy a villamosenergia-

ipari társaságok mind tulajdonilag, mind mûködésüket tekintve váljanak le

az MVM Rt.-tõl,

- meg kell teremteni a teljes körû jogszabályi hátteret (ár, tarifarendszer,

hõszolgáltatás, stb.), melynek elsõdleges felelõse az Ipari és Kereskedelmi

Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal,

- el kell készíteni a villamosenergia-ipari társaságok közötti

szerzõdéseket, amelyek a rendszer mûködési zavartalanságát biztosítják.

Mindezek megvalósítása átgondolt és koordinált program esetében is mintegy

fél évet igényelnek. Az elõterjesztés ajánlásait figyelembe véve született

meg a Kormány 1114/1994. (XII.7.) határozata azzal az eltéréssel, hogy a

feladatok végrehajtásának idõintervallumát 2 hónapra leszûkítette.

Tanácsadói szerzõdések

A villamosenergia-ipari társaságok privatizációjához a pénzügyi tanácsadó

céget

- Schroders - már 1993-ban pályázattal kiválasztották. Az akkor kötött

szerzõdés 1994. május 1-én megszûnt.

Az ÁV Rt. Igazgatósága 30/1995. (II.21.) sz. határozatában a cég

versenyeztetés nélküli további alkalmazása mellett döntött. Ennek indokaként

az szolgált, hogy a tanácsadó már megismerte a villamosenergia-ipari

társaságokat, a szabályozási rendszert és a kiválasztott modellt. Továbbá az

ismételt versenyeztetés a privatizációs feladatok megkezdését mintegy másfél

hónappal késleltetné.

Ezzel szemben a tanácsadói szerzõdést csak 1995. július 5-én kötötték meg,

mivel a tanácsadói díj mértékében nem jutottak megegyezésre. Tekintve, hogy

a privatizáció érdemi elõkészítése csak ezt követõen kezdõdött meg, a

tényleges késedelem a hivatkozott másfél hónappal szemben közel öt hónap

lett.

A Schroders cégnek 1993 novemberétõl az 1995. évi privatizáció lezárásáig az

ÁPV Rt. összesen közel 2,2 milliárd Ft tanácsadói díjat fizetett ki. A cég

tevékenysége nem fejezõdött be, mivel a villamosenergia-ipari társaságok

további privatizációjának is vezetõ pénzügyi tanácsadója.

A jogi tanácsadói feladatokat a Stikeman Elliott cég végezte, mellyel

szintén 1993-ban vette fel a kapcsolatot az ÁV Rt. Versenyeztetésnek nyoma

nincs és tanácsadói szerzõdést sem kötöttek. A tanácsadás alapját egy, a cég

által írt levél képezi, melynek "célja, hogy az ÁV Rt. által a Stikeman

Elliott Képviseleti Irodának ("SE") adandó megbízás feltételeit leírja."

Ezt a levelet az ÁV Rt. vezérigazgató helyettese a feltételekkel való

egyetértéseként aláírva visszaküldte. Ezt követõen ezt a dokumentumot

tekintették "szerzõdésnek". Ebben nem szerepel az elvégzendõ feladat, az

ehhez szükséges munkaerõ, a konkrét ellenérték és határidõ sem,

tájékoztatásul az általában alkalmazott díjkategóriákat közli. Ezért a levél

alapján a teljesítés érdemi ellenõrzésére nincs mód.

A Stikeman Elliott cég részére 1993-tól az 1995. évi privatizáció lezárásáig

több mint 600 millió Ft díjat fizetett ki a vagyonkezelõ. A megbízás

feltételeit rögzítõ levél alapján a teljesítés, illetve számla ellenõrzés

csak formális lehetett. E levél alapján folytatja a cég 1996-ban is

tanácsadói tevékenységét. Az

ÁPV Rt. elmarasztalható tehát abban, hogy nem a tõle elvárható, kellõ

gondossággal járt el annak érdekében, hogy jogi, ellenõrzési és

szankcionálási lehetõsége mint megbízónak biztosított legyen. Ez a súlyos

mulasztás azt a lehetõséget hordja magában, hogy az ÁPV Rt. bármit kontroll

nélkül kifizethet. Mindez annál is inkább kifogásolható, hogy ez a

rendezetlen helyzet épp egy nemzetközi jogi tanácsadó céggel szemben áll

fenn.

A privatizáció 1995. évi folyamata

A Kormány 1114/1994. (XII.7.) határozatában elõírt, MVM Rt. és ÁV Rt.

közötti részvénycserét nem hajtották végre. Az ÁV Rt. igazgatósága 1995.

február 28-án megtárgyalta "a villamosenergia-ipar privatizációja" címû

elõterjesztést. Az elõ-terjesztés a villamosenergia-ipari társaságok

privatizációjáról szóló kormányhatározat végrehajtására kétféle értékesítési

módot jelöl meg, azok elõnyeit és hátrányait is részletezve.

Mindkét értékesítési eljárásnál a hatályban lévõ jogszabályok miatti

nehézségekre hivatkoznak, de egyetlen egy lépést sem tesznek a megoldás

érdekében.

A megoldás módját nem a jogi akadályok elhárításában és a rendelkezésre álló

idõ minél jobb kihasználásában látják, hanem a kormányhatározatban

megjelölttõl eltérõ, más piaci mûködési modellben, ami valójában a meglévõ,

integrált modellhez hasonló lenne. Ez azt jelentené, hogy a villamosenergia-

ipar többségi állami tulajdonban maradna, bizonyos társasági összevonások

történnének és elsõ lépésben az MVM Rt. és ÁV Rt. közötti részvénycsere sem

valósulna meg. Ebben a struktúrában megmaradna az MVM Rt. rendszerirányítási

és nagykereskedelmi tevékenysége, vagyis monopol helyzete változatlanul

fennállna.

Az ÁV Rt. Igazgatósága 37/1995. (II.28.) határozatában az elõterjesztés

alapján felkérte az ügyvezetést kormány elõterjesztés tervezet készítésére.

Ezt követõen 3 hónapig az igazgatóság nem foglalkozott e kérdéssel, ezalatt

a tanácsadók díjazása szerepelt több napirenden. Az ÁV Rt. ezzel

elszalasztotta azt a kedvezõ lehetõséget, hogy az új privatizációs

törvényben minden olyan kérdés szabályozást nyerjen, ami a lebonyolítást

segíthette volna. Ha még márciusban a Kormánynak feltárják a problémát a

megoldás irányában feltehetõen döntés született volna, úgy, hogy az eredeti

koncepció végrehajtható legyen (pl. részvénycsere, tõkeleszállítás,

kisrészvényesektõl történõ kötelezõ felvásárlás). 1995. június 12-én készült

el a tervezet és az igazgatóság megtárgyalta az elõterjesztést, elfogadta és

javasolta a tárca nélküli miniszternek, hogy nyújtsa be azt a Kormánynak. Ez

az elõterjesztés azonban nem tartalmazza a februárban feltárt problémákat,

mindössze arra hivatkozik, hogy a részvénycsere konstrukció megvalósítása a

privatizáció elõtt gátolná a gyors értékesítést, ezért annak módosítását

javasolta. Magyarázatként a kisebbségi részvények felvásárlási

kötelezettségét, valamint az MVM Rt. tõkeleszállításának idõigényét jelölte

meg.

Nem vitatva, hogy ezek a feladatok hosszabb idõt igényeltek volna, az erre

való hivatkozás az ÁV Rt. részérõl csak részben helytálló, hiszen e

szervezetnek, az általa is technikai jellegû problémának minõsített

feladatot 1994. december 7-tõl - 1995. június 12-ig - 6 hónap alatt módja

lett volna rendezni, részben vagy egészben.

E kormány elõterjesztésben javasolták továbbá, hogy mind az erõmûvek, mind

az áramszolgáltatók privatizációját elsõ lépésben 25 % + 1 szavazat

értékesítésével kezdjék. Ennek alátámasztására felhozott érvek az MVM Rt.

azon - már a korábbi években kialakított privatizációs koncepciójában is

megjelenõ - szándékát látszanak megerõsíteni, hogy az áramszolgáltató és

erõmûvi társaságokban fenntartsa irányító pozícióját és ehhez az ÁV Rt-nél,

majd késõbb az ÁPV Rt-nél is támogatást kapott.

A Kormány hozzájárult a villamosenergia-ipari társaságok privatizációs

koncepciójának megváltoztatásához. Ezért úgy döntött, hogy az ÁV Rt.

módosításra tett javaslatait elfogadja, az értékesítendõ részvénymennyiséget

azonban megváltoztatta. E szerint a társaságoknál az ÁPV Rt. tulajdonában

levõ részvényeket, az 1 db speciális részvény kivételével kell értékesíteni

és elõvásárlási jogot kell a befektetõknek biztosítani az 50 % + 1 szavazat

elérésére az áramszolgáltatóknál és azon erõmûveknél, ahol tõkeemelési

kötelezettséget nem írtak elõ.

Egyidejûleg a Kormány 1064/1995. (VII.6.) határozatával a villamosenergia-

ipari társaságok privatizációs pályázati feltételeit is jóváhagyta.

E szerint az értékesítésnek egyfordulós, nyílt pályázat keretében kell

megvalósulnia, szakmai befektetõk részére. Meghatározta a pályázókkal

szembeni elvárásokat, a konzorcium, illetve az egyéni ajánlattevõ által

elnyerhetõ társaságok összetételét és számát, a fizetési módot, a pályázatok

bírálati szempontjait, stb.

1995 augusztusában a privatizációhoz kapcsolódóan a Kormány újabb

határozatot hozott - 2220/1995. (VIII.4.) - melyben meghatározta az erõmûvi

és hálózati áramszolgáltató társaságoknál bevezetésre kerülõ

szavazatelsõbbségi részvényhez rendelt jogokat, valamint elõírta, hogy:

"1. A privatizáció elsõ fázisában azon erõmûvi társaságoknál, amelyeknél a

fejlesztés létesítési engedélykérelmének benyújtása folyamatban van, a

társaság értékesítése tõkeemelési kötelezettség elõírásával történjen,

ezen fejlesztés megvalósításának mértékéig.

. A villamosenergia-rendszer szabályozását végzõ dunamenti és tiszai

erõmûvek

10 x 215 MW-os blokkjainak rekonstrukcióját e társaságok értékesítése

során kötelezettségként kell elõírni."

A kormányhatározatnak megfelelõen a Pályázati Értesítõ és a Pályázati

Felhívás is idõben megjelent. A pályázat benyújtásának módosított határideje

1995. november 30. volt. A Pályázati Értesítõ megjelenését (1995. július

29.) követõ négy hónap alatt került sor az MVM Rt. és ÁV Rt. közötti

vagyonkezelési szerzõdés megszüntetésére, a társaságok alapszabályainak

módosítására az aranyrészvények miatt, a társaságok pénzügyi, jogi és

környezetvédelmi átvilágítására és a szerzõdéstervezetek befektetõkkel

történõ egyeztetésére, stb.

A rendkívül szoros menetrend elkerülhetõ lett volna, ha az év elsõ felében

az elõkészületeket megkezdik. Így többek között azzal, hogy a tanácsadókkal

a szerzõdéseket idõben megkötik, az átvilágítások elkészülnek és legfõképpen

a privatizáció lebonyolításában jelentkezõ - 1995. februárban feltárt -

problémák Kormány elé vitelét nem halogatják júniusig.

Az 1995. november 30-ra beérkezett pályázatok elbírálása után hat

áramszolgáltató, két erõmûvi és egy iparági tervezõ társaság értékesítésére

hirdetett nyertest az igazgatóság 369/1995. (XII.6.) határozatában és

felhatalmazta az ügyvezetést, hogy a nyertes pályázókkal a szerzõdéseket

kösse meg.

A megkötött szerzõdések alapján a villamosenergia-ipari társaságok

értékesítése eredményeképpen 185,4 milliárd Ft bevétel keletkezett. A

vételár kiegyenlítése

USD-ban történt.

A privatizáció lebonyolítása érdekében az alábbi típusszerzõdések

megkötésére került sor az áramszolgáltató társaságok esetében

- Adás-vételi Megállapodás,

- Részvényesi Megállapodás, amely az ÁPV Rt. és az MVM Rt. között jött létre

a Társaság alaptõkéjében lévõ bizonyos részesedéseiket illetõen,

- Átruházási Megállapodás, melyben az Eladó átruházza a Vevõre és a Vevõ

átvállalja az Eladó Részvényesi Megállapodás szerinti jogait és

kötelezettségeit,

- Feltáró levél - amely egy tételes lista arról, hogy milyen információkat

hoztak a Vevõ tudomására még a zárás elõtt.

Erõmûvi társaságok esetében további része az Adás-vételi Megállapodásnak az

Opciós Megállapodás, melyben az ÁPV Rt. javára az MVM Rt. vételi jogot

biztosít további részvények megvételére.

Ezen túlmenõen mindkét társasági körre érvényesen Részvénycsere

Megállapodást is kötöttek, amely az ÁPV Rt. és MVM Rt. között jött létre a

privatizációt követõen.

Az ÁPV Rt. Igazgatósága 1995. július - és december között számos esetben

foglalkozott a villamosenergia-ipari társaságok privatizációjával. Az

elõkészítés hiányosságára utal, - melyet az ÁSZ 1995. július 3-i "Az állami

tulajdonosi funkció érvényesülésérõl a Magyar Villamos Mûvek

Részvénytársaságnál és társaságainál" címû jelentése is alátámaszt - hogy

nem került az igazgatóság elé olyan átfogó anyag, amelyben bemutatták

volna az iparág privatizációjához kapcsolódó szakmai kérdések megnyugtató

rendezését. Így pl. hogyan biztosított az energiaellátás, szállítás,

miképpen oldották meg a világbanki és EIB hitelek társaságok és MVM Rt.

közötti problémáját, és hogyan biztosították az ország villamosenergia

ellátásának biztonságát.

Jelen vizsgálat az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységének ellenõrzésére irányult

és nem érintette azokat az eseményeket, amelyek a villamosenergia-ipari

társaságok további privatizációjához kapcsolódnak.

Garanciavállalás

A szerzõdéseket 1995. december 8-án írták alá. Ugyanezen a napon kelt a

pénzügyminiszter garancia vállalásra vonatkozó levele, melyben a szerzõdés

tervezetek szerint megközelítõen mintegy 70 milliárd Ft nagyságrendûre

becsüli a garanciális követelményt. "Tekintettel a privatizációs folyamat

szükséges elõrehaladására, az ÁPV Rt. Igazgatótanácsának már bejelentett

döntéseire, tudomásul veszem a villamosenergia-ipari társaságoknak a

megküldött szerzõdések szerinti adás-vételét".

A garancia vállalást tudomásul vevõ levél dátumából egyenesen következik,

hogy a pénzügyminiszteri egyetértés utólagos. Az egyetértést igénylõ

garanciák volumenének áttekintését elõsegítõ 324/1995. (XI.15.) ÁPV Rt.

igazgatósági határozatból kitûnik, hogy maximális esetben a vállalt

garanciák elérhetik a vételár 100 %-át. A szerzõdés tervezetekben vételár

nem szerepelt, így nincs magyarázat arra, hogy a pénzügyminiszter 70

milliárd Ft-ra vonatkozó becslését mi támasztja alá.

Az aláírt szerzõdések alapján a villamosenergia-ipari társaságok

értékesítése 185 milliárd Ft vételár ellenében történt, azaz ennyi a vállalt

garancia felsõ határa.

Megállapítható, hogy az ÁPV Rt. garancia vállalási eljárása a

villamosenergia-ipari társaságok privatizációja esetében sem felel meg az

1995. évi XXXIX. törvény 23. § (3) bekezdésének.

A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság vizsgálata

Az ÁPV Rt. Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatósága megvizsgálta a

villamosenergia-ipari társaságok szerzõdéseit, azzal a céllal, hogy feltárja

"az ÁPV Rt. milyen szerzõdési kötelezettségeket vállalt, és a vevõk

szerzõdési kötelezettségeit is tartalmazzák-e ezek a szerzõdések".

A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság megállapításai a számvevõszéki

ellenõrzés rendelkezésére bocsátott dokumentumokkal alátámasztottak és valós

problémákat vetnek föl.

A vizsgálat fõbb megállapításai:

1. Az áramszolgáltató társaságok esetében a Részvényesi Megállapodások a

vevõk számára a kormányhatározat által elõírt korlátozást tartalmazzák,

miszerint a befektetõ lemond a személyektõl megszerzett részvényekhez

kapcsolódó 50 % feletti szavazati jogáról. Ennek érvényesíthetõsége

azonban csak úgy lenne biztosítható, ha azt a társaság Alapító Okiratában

is rögzítették volna. Ez nem történt meg, és mivel az ettõl való eltérés

nem szankcionálható, a befektetõ szándékán múlik annak betartása.

2. Azon erõmûvi társaságoknál, amelyeknél a fejlesztés létesítési

engedélykérelmének benyújtása folyamatban van, a Kormány a társaság

értékesítését tõkeemelési kötelezettség elõírása mellett engedélyezte.

Ennek az elõírásnak ilyen tartalmú konkrét megfogalmazását a szerzõdés nem

tartalmazza, mindössze arra vállal a vevõ kötelezettséget, hogy "minden

ésszerû erõfeszítést megtesz, hogy támogassa és elõmozdítsa a létesítési

engedélyt kapott fejlesztések megvalósítását és befejezését, valamint

ugyancsak minden ésszerû erõfeszítést megtesz azért, hogy a Társaság

vezetõi kezdeményezzék a fejlesztési projekttel kapcsolatosan esetlegesen

elõirányzott bármilyen alaptõke emelést."

3. Kormányhatározat írta elõ ugyancsak a Dunamenti Erõmû Rt. értékesítése

során a 6 x 215 MW-os blokkok rekonstrukciójának kötelezettségét. Ezzel

szemben a szerzõdésben a vevõ nem a rekonstrukció megvalósítását, hanem

annak támogatását és elõmozdítását vállalja.

A vizsgálati jelentést az ügyvezetés 1996. július 22-én megtárgyalta,

további egyeztetéseket rendelt el, ezt követõen az igazgatóság még

érdemben nem tárgyalta meg és nem zárta le a témát.

4. Az egyszerûsített privatizáció érvényesülése és jellemzõi

4.1. Az egyszerûsített privatizációs eljárás és a kedvezményes privatizációs

technikákkal való értékesítés szabályozása

Az egyszerûsített privatizáció során kell értékesíteni a közép- és

kisméretû gazdasági társaságok állami tulajdonban lévõ társasági

részesedéseit. Alapfeltétel volt, hogy 1994-ben a gazdasági társaság saját

tõkéje 600 millió Ft-ot és teljes munkaidõben foglalkoztatott dolgozóinak

létszáma éves átlagban az 500 fõt nem haladta meg. Pénzintézet, illetve

biztosító esetében az egyszerûsített privatizáció nem alkalmazható.

Az eljárást azért hozták létre, hogy az ebbe a körbe tartozó gazdasági

társaságok privatizációját gyorsítsák, a lebonyolítás módjának

egyszerûsítésével, az ÁPV Rt. munkájának csökkentésével, illetve a

privatizálandó társaságok aktív közremûködésével.

A törvény alapján a tágan értelmezett egyszerûsített privatizáció háromféle

privatizációs lehetõséget jelent:

a) elsõ szakasz: az adott gazdasági társaságok - közvetlenül az ÁPV Rt.

által végrehajtott - jegyzéken keresztül történõ értékesítése,

b) második szakasz: a jegyzékes értékesítés eredménytelensége esetén a

társaság megvásárlása a menedzsment, illetve a munkavállalók által,

c) az elõzõ lehetõségek meghiúsulása után a társaság menedzsmentje által

elõkészített és szervezett ún. nyilvános privatizáció.

A gyakorlati végrehajtás után szükségessé vált a törvényi elõírások

értelmezése és ezeknek belsõ eljárási szabályokká alakítása. A törvénnyel

kapcsolatban értelmezési problémák merültek fel, melyek tisztázására az ÁPV

Rt. igazgatósága az ügyvezetés és az érintett tranzakciós igazgatóság tett

több-kevesebb eredménnyel kísérletet.

A törvény elõírásainak értelmezési folyamatába nem vonták be a törvény

megalkotásában résztvevõ minisztériumokat is. Az ÁPV Rt. igazgatósága e

nélkül hozta meg az egyszerûsített privatizáció eljárási rendjére

vonatkozó határozatát. Ezen határozat érdemben az ún. szûkebb, csak az

érintett gazdasági társaságok által lebonyolított egyszerûsített

privatizációs eljárást szabályozza. Rendelkezései lényegében összhangban

állnak a privatizációs törvénnyel. A feladatok meghatározottak, a

hatáskörök egyértelmûen elhatároltak. Az ÁPV Rt. apparátusának, döntéshozó

szervének az egyszerûsített privatizáció során jelentkezõ konkrét feladata,

hatásköre azonban nem szabályozott.

Az ÁPV Rt. szervezetének az egyszerûsített privatizációban betöltött

szerepérõl, feladatairól több belsõ szabályzat rendelkezik utalás

formájában, azonban egységes szerkezetû anyag e témában nem készült s így

az apparátus ezirányú tevékenysége nehezen látható át.

A 401/1995. (XII.13.) ÁPV Rt. igazgatósági határozat 1. cím 4. pontja

szerint "az ÁPV Rt. a törvény 38. szakaszában foglaltak szerint az

egyszerûsített privatizációs eljárás hatálya alá esõ társaságokat a

törvényes határidõkben jegyzéken hirdette meg." Ezzel szemben II. jegyzéket

a privatizációs törvény által meghatározott 1995. december 31-i határidõig

nem, csak két hónappal az eredeti határidõt követõen 1996. február 28-án

hirdették meg.

A 401/1995. (XII.13.) igazgatósági határozat foglalkozik az egyszerûsített

privatizációs eljárás során alkalmazható kedvezményes privatizációs

technikákkal is. Privatizációs gyakorlatában azonban még nem alakult ki

olyan egységes belsõ szabályozás, amely részletes eligazítást adna a

kedvezményes privatizációs technikákkal való értékesítésrõl.

Az ÁPV Rt. igazgatósága döntött a kedvezményes privatizációt érintõ egyes

kérdésekrõl, így a kárpótlási jegy befogadásáról és a munkavállalói

kedvezményes tulajdonszerzésrõl, az ÁVÜ átalakulási határozatainak

kárpótlási jegy befogadásának és a dolgozói kedvezményre vonatkozó

részeirõl, az MRP Szervezet részvételérõl és a készpénzfizetés

meghatározásáról.

4.2. Az egyszerûsített privatizáció értékesítési folyamata

Az ÁPV Rt. 1995 júliusától 1996 november végéig ebben a formában 72

társaságot értékesített, amely az összes értékesített társaság 33%-a. Az

eladott állami tulajdon hányadának névértéke 9,4 milliárd Ft, amely az

összes ilyen értékesítés közel 3%-a. Ennek oka, hogy kis- és közepes méretû

társaságok tartoznak az egyszerûsített privatizáció hatálya alá.

Az értékesítés vételára 4,8 milliárd Ft volt, amely átlagosan a névérték

51 %-a és jóval elmarad az összes értékesítés 151 %-os átlagos

árfolyamától.

A névérték alatti privatizációs vételár oka, hogy az egyszerûsített

privatizáció portfolióját alkotó társaságok nem a versenyszféra hatékonyan

mûködõ, eredményesen gazdálkodó szervezeteibõl tevõdnek össze, hanem az

egyensúlyzavarokkal küszködõ, kritikus piaci helyzetû, stabilitását

elveszítõ, vagyonfelélést folytató körbõl erednek, továbbá többségüknél,

megalakulásukat követõen a többszöri privatizációs kísérletek is

eredménytelenül zárultak.

Ugyanakkor az egyszerûsített privatizációban a készpénzbevétel domináns

szerepet töltött be, hiszen ennek aránya meghaladta a 99 %-ot.

4.3. Ágazati jellemzõk az egyszerûsített privatizációban

Az I. ütemben az ÁPV Rt. 73 társaságban lévõ állami tulajdonú részesedését

kínálta fel értékesítésre, jegyzéken, készpénzért, limitáron. Az összes

felkínált társaság

48 %-a feldolgozóipari, 23 %-a szolgáltató, 16 %-a kereskedelmi, 7 %-a

építõipari

7 %-a mezõgazdasági profilú volt. A felkínált társaságokból privatizálták a

feldolgozóipari profilú társaságok 77 %-át. A szolgáltatási profilú

társaságok

76 %-át, a kereskedelmi társaságok 67 %-át, az építõipari társaságok 80 %-

át, a mezõgazdasági társaságok esetében pedig valamennyit értékesítették.

A II. ütemben az ÁPV Rt. 48 társaságban levõ állami tulajdonú részesedést

értékesített, jegyzéken, készpénzért, limitáron. Ennek 42 %-a szolgáltatási,

27 %-a kereskedelmi, 21 %-a feldolgozóipari, 6 %-a építõipari és 4 %-a

mezõgazdasági profilú volt. (Az egyszerûsített privatizáció I-II. ütemezés

összefoglaló adatait a 7. sz. melléklet tartalmazza.)

Ebbõl a kínálatból privatizálták a szolgáltatói tevékenységnek 35, a

kereskedelmi profilúak 23, a feldolgozóipari tevékenységûek 70 és a

mezõgazdaságiak 50 %-át.

Az egyszerûsített privatizáció keretében felkínált társaságok keresletének

intenzitása kifejezett ágazati jegyeket is, mivel mindkét ütemben a

legnagyobb számban privatizált társaság a feldolgozó ipar területérõl, a

szolgáltatási szférából és a kereskedelmi profilú ágazatokból tevõdött

össze. Megnõtt a kereslet a mezõgazdasági profilú társaságok iránt is,

hiszen az elsõ ütemben felkínáltak mindegyikét a második ütemben jegyzéken

meghirdetettek felét értékesítették.

Az egyes tárcákkal a kapcsolat az egyszerûsített privatizáció

során nem volt zökkenõmentes.

Pl. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium minisztere az 1995.

december 14-i levelében közölte, Suchman Tamás tárca nélküli

miniszterrel "a második ütembe sorolt társasági kör

véglegesítésekor azonban az ÁPV Rt. Igazgatósága nem tette

lehetõvé a tárca képviselõinek véleménye kifejtését, mivel a

döntéshez nem hívta meg, sõt a tárca korábbi írásos véleményét

sem csatolták a tárgyalási anyaghoz."

Lényegében ezt az eljárást nehezményezi a földmûvelésügyi

miniszter is az 1995. december 15-i levelében a II. ütemmel,

illetve az 1995. IX. 28-i telefaxban az I. ütemmel kapcsolatban.

Az egyszerûsített privatizáció lebonyolítása során több alkalommal az ÁPV

Rt. apparátusa önállóan értelmezte a törvény elõírásait ahelyett, hogy

kikérte volna az illetékes minisztériumok hiteles jogszabály-magyarázatát.

Az egyszerûsített privatizáció csak részben váltotta be a hozzáfûzött

reményeket. A programban mindössze 121 társaság került be, melybõl a két

ütemben 72 társaságban lévõ állami tulajdonú részesedés értékesítése 4.768

millió Ft vételárért megtörtént. Ez a nagyságrend azonban elmaradt az ÁPV

Rt. 1996. évi üzleti-pénzügyi tervében szereplõ 6,5 - 7 milliárd Ft összegre

tervezett egyszerûsített privatizációs bevételtõl. Az egyszerûsített

privatizációs technika gyorsasága - a különbözõ okok miatt bekövetkezõ

idõbeli eltolódások következtében - nem igazolódott be. Az el nem adott 49

db, illetve a jegyzékekrõl kimaradó társaságok privatizációja pedig a

jövõben az általános privatizációs eljárások keretében valósul meg.

5. Az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és azok teljesülése

5.1. A központi költségvetési és egyéb kötelezettségek

A központi költségvetés részére meghatározott 1995. évi befizetési

elõirányzatát és egyéb jogszabályból eredõ fizetési kötelezettségeit

az ÁPV Rt. a következõképpen teljesítette:

millió Ft-ban

privatizációs bevételbõl elõirányzott 150 000

közvetlen költségvetési befizetés osztalék 5 556

korábban felvett hitelek törlesztése 20 708

társaságnak visszajáró 20 % 407

kárpótoltak életjáradék forrására 892

kisvállalkozási garancia alapba 41

egyéb 4

Összesen

177 608

Egyéb, külön jogszabály szerinti befizetések összege (kárpótlási jegy

bevonás, alacsony kamatozású államadósság csökkentés, E-hitel részletfizetés

az önkormányzatok felé) 32,2 milliárd Ft volt (amibõl kárpótlási jegy

bevonás 28,7

milliárd Ft).

A 150 milliárd Ft befizetése 1995. augusztus 18. - december 28. között több

részletben történt meg, amelyek közül az 1995. december 28-i teljesítés 134

milliárd Ft-ot tett ki. Az 1995. évi privatizációs bevételek kedvezõ

alakulása tette lehetõvé, hogy 1996. januárjában további 100 milliárd Ft-ot

és még 92 milliárd Ft-ot is át-utaltak a költségvetésnek. Így az 1995-96.

évre tervezett összesen 250 milliárd Ft elõirányzat teljesült. Ezen felül

lehetõség nyílt 92 milliárd Ft-nak megfelelõ államadósság törlesztésére is.

5.2. Az 1995. évi privatizációhoz kapcsolódó kötelezettségvállalás

Az ÁPV Rt. nyilvántartása szerint összesen 366,3 milliárd Ft értékben

keletkezett, fõként az év végi "nagyprivatizációhoz" kapcsolódóan különbözõ

jogcímeken garanciavállalás. Az ún. jogszavatosság helytállási

kötelezettségek maximuma a megkötött privatizációs szerzõdések értékével

azonos, továbbá az egyes szerzõdésekben rögzített valamennyi jogcímû

vállalás együttesen sem haladhatja meg az értékesítési bevétel nagyságát. A

várható tényleges kifizetés ennek csak jelentõsen kisebb hányada. Különösen

érvényes ez a jogszavatosságokra (a szolgáltatás, az értékesítés tárgya jogi

szempontból "hiánymentes", azaz a vevõ tulajdonszerzése jogi akadályba nem

ütközik, a rendelkezési jog nem korlátozott, a vagyon per- és tehermentes).

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ugyanis a beváltott ilyen típusú

kötelezettségvállalás a szerzõdéshez viszonyítva minimális volt.

Az említett teljes összegbõl a várható kifizetés a beváltás valószínûsége

alapján 28,19 milliárd Ft. Ez természetesen becsült adat és a késõbbiekben a

tényleges garancialehívások eltérhetnek ettõl.

A vagyonkezelõ szervezetek korábbi hasonló kötelezettségeit is

figyelembevéve, jogcímekre bontva, 1996. június 30-án az ÁPV Rt.

alaptevékenységéhez (privatizáció és vagyonkezelés) kapcsolódóan a

kötelezettségvállalások értékadatai a következõk:

ÁPV Rt. fennálló kötelezettségei

(1996. június 30.)

adatok milliárd

Ft-ban

Privatizációhoz kapcsolódó vagyonkezeléshez kapcsolódó Összesen

Jogi Kereskedelmi Környezetvédelmi

Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a Kötele-zettség vállalás Várható kifizetés a

maximu-ma beváltás valószínû-sége maximuma beváltás valószínûsé-ge maximuma beváltás valószínû-sége maximu-ma beváltás valószínûsége maximuma beváltás valószínû-sége

alapján alapján alapján alapján alapján

"Nagyprivati-záció nélkül" 0,76 0,02 14,75 4,87 4,93 2,46 14,44 7,25 34,88 14,60

--

tizációnélkül"

"Nagypriva- tizációhoz 280,47 2,88 69,34 12,28 13,82 11,52 0,00 0,00 363,63 26,68

kapcsolódóan

csolódóan"

Összesen 281,23 2,90 84,09 17,15 18,75 13,98 14,44 7,25 398,51 41,28

A privatizációhoz kapcsolódó jogcímek szerinti összegek nem azonosak a

szerzõdésben vállalt értékekkel. Ennek "technikai" okai vannak. A jogi

szavatosság a szerzõdés teljes értékére (100 %) terjed ki, kereskedelmi és

környezetvédelmi szavatosságokra ugyanakkor a szerzõdésekben külön is

kikötöttek maximális felsõ korlátokat (kereskedelmi 25 %, a környezetvédelmi

a vételár 10, illetve erõmûveknél 25 %-a). Az összegezés emiatt nem

lehetséges, mivel az összes garanciát maximálták 100 %-ban. Ezért a

nyilvántartásban a szerzõdés értékeken belül arányosítással határozták meg

az egyes jogcímû kötelezettségeket. Így ezek csak tájékoztató jellegû

adatok, az egymáshoz viszonyított nagyságrendeket tükrözik.

A legtágabb a "kereskedelmi" típusú szavatosságvállalások köre. Ez magában

foglalja az eladott társaság állapotára, a pénzügyi, adóügyi

kötelezettségekre vonatkozó vállalásokat (pl. a pénzügyi garancia megkötött

szerzõdésekre, a mérleg és pénzügyi kimutatások hitelessége, tulajdonjogi,

szabadalmi kérdések, csõd-, felszámolási eljárások kizárása stb.).

A korábbi évek igen nagyszámú és kifogásolt jogcímeit tehát már összevontan

tartalmazza a nyilvántartás:

- a kötelezettségek idõben korlátozottak. A "kereskedelmi" típusúak

általában 18 hónapig érvényesek, kivéve az adóügyeket, ahol 5 év, a

"környezetvédelmi" szavatosságvállalások idõtartama 3 év. Ezek az "újabb"

vállalásokra érvényesek, korábban a kötelezettségek idõbeni hatályát nem

mindig rögzítették. A "jogi" jellegû kötelezettségek szerzõdésenként eltérõ

idõtartamúak, többségükben 10 éves, illetve határozatlan idõre szólóak;

- a beváltás valószínûségére alkalmazott módszereket megfelelõnek

tekinthetjük. A vagyonkezelésnél a pénzügyi kezességvállalások esetében

egyedi minõsítéseket végeztek (fõként az ÁV Rt. gyakorlatában), rendszerint

matematikai megközelítéssel, (pl. Nitrokémia kötvénykibocsátás). A többi

esetben az egyes szerzõdésekben szereplõ jogcímeket külön külön, a

beváltási valószínûségek alapján csoportosították (pl. jogi 0,5 %,

környezetvédelmi 50 %, "alacsony" általában 25 %, "közepes" 50 %, "magas"

75 % beváltási valószínûségi kulcs).

Az eddigi tényleges garanciabeváltások - 1995-ben összesen 4,6 milliárd Ft,

1996. I. félévében 1,6 milliárd Ft - is azt valószínûsítik, hogy a táblázat

szerinti 10 % körüli kifizetési becslés nem irreális. Emellett a 41 milliárd

Ft vélhetõleg több évre eloszlik, az egyedi bekövetkezési valószínûségek

alapján.

Az elõbbi kötelezettségállomány a keletkezés idõszakai szerint a

következõképpen bontható meg:

Érték: milliárd Ft-ban

összes kötelezettségvállalás várható beváltás

(valószínûségek alapján)

1994. július 15-ig 28,88

11,32

1994. július 16. - 1995.

június 15 között 3,32

1,77

ÁPV Rt. megalakulás elõtt összesen: 32,20 13,09

1995. június 15. után 366,30

28,19

ebbõl nagyprivatizáció 363,62 26,28

Összes kötelezettség

1996. június 30-án 398,51 41,28

A növekedésben az 1995. év végi nagy privatizáció döntõ volt, és ezzel

értelemszerûen a várható kifizetések becsült összege is megemelkedett, a

kockázat "arányosan" megnõtt. 1995 végén (és lényegében 1996. június 30-án

is ez volt a helyzet) 96 társaságnál, összesen 137 db kötelezettségvállalás

szerepelt a nyilvántartásban.

Ugyanezen adatok 1995. január 1-jén 125 társaság 176 db vállalás volt (1995-

ben 56 db elévülés volt, 9 pedig megszûnt!), vagyis a korábbi években inkább

több, de kisebb értékû szavatossági kötelezettség keletkezett.

A költségvetési törvény 1996-ra 10 milliárd Ft szavatossággal,

kezességvállalással kapcsolatos kiadás felhasználását biztosítja az ÁPV Rt.

számára. Ezen túlmenõen az ÁPV Rt. 25 milliárd Ft tartalékképzést tervezett

és hajtott végre. Így az esetleges privatizációval kapcsolatos

többletkifizetésre ez fedezetet nyújthat.

5.3. Az 1989. évi XIII. törvény szerinti, az önkormányzatok részére a

belterületi földek értéke alapján fennálló kötelezettségek

Elõzmények

Az 1989. évi XIII. törvény 21. § (2) bekezdés szerint az átalakuló vállalat

vagyonmérlegében szereplõ belterületi föld értékének megfelelõ üzletrész

(részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg (akkor a helyi

tanácsot). Ezen kötelezettségek a gazdálkodó szervezetek átalakulásától

esedékesek.

Az átalakulási törvény elõírása a késõbbiek során az eltérõ értelmezések

következtében viták, majd az önkormányzatok és a vagyonkezelõ szervezetek

közötti peres eljárások kiinduló pontja lett. A jogelõd szervezetek

gyakorlata az volt, hogy a belterületi földértéknek megfelelõ önkormányzati

részesedést arányosítással, egy képlet segítségével, csökkentett mértékben

állapították meg.

Az önkormányzatok 1992-tõl egyre növekvõ számban indítottak pereket és

kereseteikben - a törvény betû szerinti értelmezésével - az átalakulási

vagyonmérlegben szereplõ belterületi földértékkel azonos összegû tulajdoni

részesedés megadását kérték. A peres eljárások 1995-re érték el a legnagyobb

számot és megközelítették a 20 milliárd Ft-os perértéket.

A perek, a fellebbezések és az ismert lassú bírósági ügymenet következtében

idõben jelentõsen, esetenként több évre elhúzódtak. Az elsõ jogerõs ítélet

1994-ben született meg. A Legfelsõbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság

megállapította, hogy a Telefongyár ügyében a Legfelsõbb Bíróság, mint

másodfokú bíróság által hozott jogerõs ítélet helytálló, vagyis az

önkormányzati igény jogos. Az ÁPV Rt. Igazgatósága ezzel együtt csak a

Dunaferr ügyben, a dunaújvárosi önkormányzattal szembeni perben 1995.

november 9-én hozott felülvizsgálati bírósági (szintén Legfelsõbb Bíróság)

ítéletet követõen döntött a belterületi földigények elismerése tárgyában. Ezt

ekkor precedens értékû pernek tekintették. Az ügyvezetés az igazgatóság 1995.

december

6-i ülésére egy olyan elõterjesztés elkészítését rendelte el, amelyben

jóváhagyás céljából javasolják; a belterületi földek értékével azonos

részesedést az önkormányzatoknak adják ki, a folyamatban lévõ peres és peren

kívüli eljárásokat fejezzék be. Az elõterjesztés aztán a december 13-i ülésen

került volna napirendre, megtárgyalását azonban elhalasztották. Végülis az

1996. január 10-i igazgatósági ülés 4. napirendi pontjaként foglalkoztak az

üggyel.

Ki kell emelni azonban azt, hogy mindezt megelõzõen az ÁPV Rt. ügyvezetésének

álláspontja más volt. A 77/1995. (VII.20.) határozatban ugyanis az ügyvezetés

még olyan elõterjesztés készítését rendelte el az augusztus 7-i igazgatósági

ülésre, hogy a Jogügyi Ügyvezetõ Igazgatóság a kialakult bírói gyakorlatot

kísérelje megváltoztatni, és egyúttal a várható kötelezettségek felmérését is

elõírta.

Az ÁPV Rt. 1995. július 13-án kelt elõterjesztése (a belterületi földek után

az önkormányzatoknak járó részesedések kiadása tárgykörében) néhány fontos

szempontot tartalmaz, amelyek megvilágítják az ÁPV Rt. (és a jogelõd

szervezetek) korábban követett gyakorlatát, álláspontját. Ezen érvek lényege:

- az átalakuló vállalatok részvénymennyiségének (jegyzett tõke)

megállapításánál be kell számítani a gazdálkodó szervezet terheit

(kötelezettségeit). Ha ez, az önkormányzati vagyonrésznél figyelmen kívül

marad, akkor ezek a terhek egészében az állami vagyonkezelõnél jelentkeznek.

Ez a megoldás a két vagyonelem és a tulajdonosok közötti diszkriminatív

megkülönböztetést jelenti. A belterületi föld tehát nem lehet preferált

vagyonrész, a vagyonmérleg többi tételének "sorsában" kell osztoznia;

- ha a Legfelsõbb Bíróság álláspontját (az akkori helyzetrõl van szó)

elfogadnák, akkor a rossz gazdasági helyzetben lévõ vállalatoknál az

önkormányzat többségi, esetleg 100 %-os tulajdonosi részesedésre tehetne

szert, sõt olyan esetek is elõfordulnának, hogy a belterületi föld érték

nagyobb a saját vagyonnál, vagyis eleve lehetetlen a teljes földértéknek

megfelelõ részvényt (üzletrészt) kiadni (az elõterjesztés öt ilyen céget

sorolt fel);

- az 1992. LIV. tv. (amely már a korábbi ÁVÜ gyakorlatot foglalja törvénybe)

40-43. §-aihoz fûzött hivatalos indoklás a következõképpen fogalmaz: ""A

belterületi föld értékének - pontosabban az ahhoz kapcsolódó, az

önkormányzatot megilletõ jogok - megállapítása a hatályos szabályozástól

némiképp eltérõen történt." ...-"Az üzletrészek (részvények) értékének

megállapítása során azonban - egyébként helyesen - a törvényjavaslat által

megfogalmazott gyakorlat érvényesült". A törvényi indoklás tehát az 1992.

augusztus 28-át megelõzõ ÁVÜ gyakorlatot "helyesnek" minõsíti, mivel múlt

idõben fogalmaz;

- az ÁPV Rt. jogelõdei szakvéleményeket kértek független szakértõktõl. Ezek

mind számviteli, mérlegelméleti, mind jogi oldalról a vagyonkezelõ által

követett gyakorlat helyességét támasztották alá.

Az egyik szakvéleménybõl kiemelhetõ érvelés: "...A tulajdonosok között nem

lehet mást, mint a tulajdont megtestesítõ részvényeket felosztani, amely

szükségszerûen kisebb érték, mint az eszközök (aktívák) összege. Ebbõl

következik, hogy az 1989. évi XIII. tv. 21. § (2) bekezdése "megfelelõ

üzletrész (részvény) kifejezés ezt a viszonyt fejezi ki". Az elõbbi

álláspontok alátámasztására irányuló ÁPV Rt. bizonyítási indítványt az egyik

perben a másodfokú bíróság elutasította, mivel szerinte az értelmezés

kérdésében a szakértõ nem jogosult nyilatkozatra.

Mindezen közgazdaságilag helytálló álláspontok, érvek, valamint a törvény

szövege és a bírósági gyakorlat tehát ellentmondásban voltak egymással.

Egyértelmû, hogy egy közgazdaságilag megalapozatlan törvényi szabályhely és a

nem egyértelmû elõírás együttesen volt a belterületi földek ellenértékének

önkormányzatok részére történ átadásában kialakult helyzet legfontosabb

elõidézéje.

Nyilvántartás, adatok, peres ügyek

Az 1989. évi XIII. tv. 21. § (2) bekezdése szerinti belterületi földek

értékének teljes körû felmérését 1996. elsõ hónapjaiban hajtották végre. Az

1995. december 31-i állapot szerinti információk:

1995. január 1-jei nyitóállomány: 6,33 milliárd Ft

1995. évi növekedés: 33,58 * milliárd Ft

1995. évi csökkenés: 3,04 milliárd Ft

1995. december 31-i záróállomány: 36,74 milliárd Ft

(* A bekövetkezett növekedés alapvetõen az eredetileg kiadott vagyonrészek és

az átalakulási vagyonmérlegekben szereplõ belterületi földértékek

különbözete)

A hivatkozott törvény szerinti járandóságok önkormányzatonkénti

nyilvántartását a

PIR-ben végzik, az ún. önkormányzati modulban. Az adatok "könyv szerinti"

értékek, járulékokat (pl. tranzakciós árfolyam, késedelmi kamatok, osztalék)

nem tartalmaznak. Az adatok pontosságának megítéléséhez hozzátartozik, hogy

azok mintegy

10 %-ánál a belterületi föld értékeket becsléssel állapították meg, az

alapdokumentációk hiányosságai, bizonytalanságai miatt.

Ezen év végi állományból az ÁPV Rt. az 1996. évi pénzügyi terv készítésének

idõszakában (május) 21,5 milliárd Ft-ot részvényekben, 15 milliárd Ft-ot

készpénzben látott teljesíthetõnek. A késedelmes vagyonátadás miatt

számításokat végeztek a késedelmes teljesítés kihatására vonatkozóan is. A

járulékos tételek: késedelmi kamat, elmaradt osztalékok és ennek kamatai.

Éves 20 %-os késedelmi kamattal a 15 milliárd Ft-os készpénz kötelezettség

21,2 milliárd Ft-tal emelkedett meg, a jegybanki kamat kétszeresével számítva

pedig 84,5 milliárd Ft-tal. Ez utóbbi esetén tehát hatalmas újabb

kötelezettsége keletkezhet az ÁPV Rt-nek. A kétfajta kalkuláció a tervezés

idõszakában és jelenleg is indokolt volt, hiszen az alapul vehetõ jogerõs

bírósági ítéletek nem voltak egységesek.

Az ismert tanácsadói egyezségkötések után a kötelezettségállomány, -

csökkenés kivezetésének elmaradása miatt - a vizsgálat idõszakában a még

fennálló vagyoni tartozások könyv szerinti értékei, azon belül a részvényben,

illetve csak készpénzben teljesíthetõ hányadok tételesen és pontosan még nem

voltak megállapíthatók, az összes önkormányzatokat megilletõ kötelezettség

értéke sem.

Az önkormányzatokkal kötött megállapodások (több százról van szó) összes

értéke 22,55 milliárd Ft volt. Ennek nagyobb része, mintegy 18 milliárd Ft

készpénzben való teljesítés, 4,6 milliárd Ft részvénykiadás volt (ez utóbbi

realizálása teljes körûen még nem történt meg). A tanácsadónak kifizetett

sikerdíj 643,3 millió Ft és a kapcsolódó ÁFA összesen 804,1 millió Ft volt.

Az elszámolásokat külön számítógépes nyilvántartásba vitték be. A

megállapodások, elszámolások adatainak ellenõrzése folyamatban van. A könyv

szerinti értékadatok PIR rendszerbõl való kivezetése még nem történt meg.

Jelenleg nem állapítható meg pontosan a még nem teljesített önkormányzati

igények pénzügyi vonzata, mert nem áll rendelkezésre a ki nem adott és

rendelkezésre álló részvények, üzletrészek cégenkénti állománya és az

önkormányzatok esetében alkalmazandó késedelmi kamatok mértéke.

Igen jelentõs pénzügyi teherrõl van szó, meghatározása sürgõs feladat. A

készpénzigény pontosítása azért fontos, mert ez mind az 1996. évi, mind az

1997. évi állami költségvetést érintheti.

Az ÁPV Rt. vezérigazgatója a kialakult helyzet feloldására és a követendõ

eljárási rend kidolgozására két bizottságot állított fel, melyek végzik

feladatukat. Jelenleg csaknem 200 peres eljárás van folyamatban. Az összesen

193 perbõl 33 esetben született jogerõs ítélet, ugyanakkor újabb perek

indításáról is vannak információk. A különbözõ stádiumban lévõ perek értéke

20 milliárd Ft körül van/volt.

Az ítéletek döntõ többsége részvénykiadásra kötelezi az ÁPV Rt.-t és osztalék

vagy kamat igényt nem állapít meg. Ezen ítéletek egyrésze vagylagos: vagy

részvénykiadást, vagy ezen mennyiségû részvény névértékének megfelelõ

pénzösszeg megfizetését határozza meg. Ez utóbbi esetekben késedelmi kamatra

vonatkozó rendelkezést nem tartalmaznak az ítéletek.

Az ítéletek kisebb hányadánál az ÁPV Rt. bejelentette, hogy részvény már

nincs a birtokában, és így itt csak ilyen jellegû döntést hoztak. A

készpénzfizetésre kötelezõ ítéletek többsége késedelmi kamatként a gazdálkodó

szervezetek között szokásos mértékû késedelmi kamatot, a jegybanki kamat

kétszeresét ítélte meg, rendszerint a cégbejegyzés napjától. Két-három olyan

ítélet van, ahol a bíróság a Ptk. szerinti

20 %-ot ítélte meg. A késedelmi kamat számítás alapja a részvények névértéke,

egy esetben azonban a bíróság külön szakértõvel állapíttatta meg a részvények

pénzbeni értékét. Egy ítéletben a tõzsdén lévõ cég esetében nem az aktuális

tõzsdei árfolyamot, hanem a részvények névértékét vették alapul és erre

számítottak fel jegybanki kamat kétszeresének megfelelõ késedelmi kamatot.

Olyan ítélet is született, amelyben a teljes idõszakra (cégbírósági

bejegyzéstõl) az alapösszegre felszámítják az elõbbi mértékû kamatot, ezen

túlmenõen pedig egyes években az elmaradt osztalékot és annak kamatait is.

A bírósági gyakorlat tehát sokszínû. Egyúttal jelzi azt is, hogy a további

vagyonátadások elveinek kialakításánál igen nehéz a bírósági ítéleteket

alapulvenni, attól eltérõ elvek pedig - elméletileg - további viták

kiindulópontjai lehetnek. Mindez elkerülhetõ lett volna ha a mindenkori

vagyonkezelõ korábban eleget tesz fizetési kötelezettségének akár

megállapodás alapján, akár annak alapján, hogy a problémát feltárva a

Kormányhoz fordul döntésért és ennek megfelelõen cselekszik.

5.4. Az önkormányzatok részére alapítói jogon járó követelések

Az ÁPV Rt. ezen a címen az e tárgyban készített 1996. április 26-i

igazgatósági elõterjesztésben, valamint az 1996. július 4-i ügyvezetõségi

elõterjesztésben foglaltak szerint 1.315.590 E Ft-ot tart nyilván.

Az 1995. évi beszámolóban (62. oldal) ugyanakkor az 1995. december 31-én

fennálló ilyen kötelezettség összege 3,5 milliárd Ft. Található olyan

kimutatás is amiben szintén ezen idõpontban, 4,6 milliárd Ft az e jogcímen

fennálló tartozás. A vizsgálat idõpontjában ez tekinthetõ hivatalos adatnak.

Az ügy akkor került nyomatékosan napirendre, amikor 13 megyei önkormányzat

ajánlatot tett egy egyezségre (Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége,

1996. június 5-i ajánlata). A még ki nem adott ilyen jogcímû követeléseiket

közel 2,7 milliárd Ft-ban határozták meg. Noha ez az összeg nem tartalmazza

az összes megye és a fõváros igényeit így is jóval magasabb mint a fenti,

belsõ nyilvántartásban szereplõ érték.

Így a kötelezettségnek pontos összegében is bizonytalanság tapasztalható,

de felmerül, hogy az egész pénzügyi számviteli, tranzakciós információs

rendszer alkalmas e ilyen információk nyújtására. Emellett a jogszabályi

elõírások szûkszavúsága, a konkrét részletezés hiánya következtében is egy

sor tisztázatlan kérdés merül

fel, amelyek úgy tûnik a korábbi években is és jelenleg is csak megállapodás

formájában oldhatók meg.

A jogszabályok lényege az, hogy a volt tanácsi alapítású vállalatok

átalakulás utáni értékesítésébõl származó bevétel bizonyos százaléka az

alapítói jogot gyakorló önkormányzatot illeti meg a mindenkori költségvetési

törvények alapján.

Az 1990-1993. évek szabályozása azonos volt (a bevétel 50 %-a a települési

önkormányzatot illette meg, ha az alapítói jogot gyakorló a megyei

önkormányzat volt, akkor 20 % volt a bevételi részesedése). Az 1994. évi

törvény az értékesítésbõl származó bevétel 50 %-át a helyi önkormányzatnak

ítélte meg, az 1995. évi költségvetési törvény már a készpénzbevétel 50 %-át

határozta meg (utóbbi két év szabályozásában tehát a bevétel fogalma is

változott és a helyi önkormányzat értelmezésére is szükség volt).

A szabályozás ezen túlmenõen más elõírásokat nem tartalmaz, ami további

értelmezési problémákat vet fel. A felmerülõ gondok közül a fontosabbak: a

bevétel és az értékesítési ár fogalmának tisztázása (az önkormányzatok

felváltva használják és a kettõ nem azonos) a részletfizetés, azon belül is

E hiteles részletfizetés esetén mi az eljárás, a kárpótlási jeggyel való

fizetésnél névérték, vagy címletérték, vagy piaci érték, az ún. beszámítási

kötelezettség értelmezése stb. Mindezek indukálhatják a fõként megyei

önkormányzatokkal történõ megegyezést.

Az alapítói jogon járó kötelezettségek pontosításakor számításba kell venni

a volt tanácsi alapítású cégek társaságalapításait, a vagyon kiapportálását,

majd ezen kft-k stb. ÁVÜ által történt értékesítését, a vagyonelvonások

utáni privatizációt, és ebbõl származó kötelezettségeket is. (Ezen ügyben

ugyanis már Legfelsõbb Bírósági ítélet is született).

5.5. Társaságoknak járó 20 % ("Privatizációs Ellenérték Hányad")

Az ÁPV Rt. egy 1996. márciusi felmérés alapján 1995. végével és a vizsgálat

idõszakában is, késedelmi kamatok nélkül mintegy 25 milliárd Ft értékû

becsült kötelezettséget tartott nyilván ezen a címen. Ez a jogcím

szempontjából számbajöhetõ cégek lehetséges követeléseit jelenti, nem

konkrét bejelentett igényeket.

Ez a fajta tartozás is az 1989. évi XIII. törvényhez nyúlik vissza. Az ún.

önigazgató vállalatok (vállalati tanács) átalakulását követõen az

értékesítés után illeti meg ezen társaságokat a visszafizetés.

Az önprivatizációs program keretében, illetve az ÁVÜ által értékesített

társaságok esetében is 1996. év elején egyre több, az 1989. évi törvény

szerint átalakult cég reklamálta a visszajáró 20 % kifizetését. (Át. 21. §

(1) bekezdése alapján). Az igények fõként az 1995. évi XXXIX. törvény

hatálybalépését követõen jelentkeztek. E törvény kimondja: "az 1989. évi

XIII. tv. alapján átalakult vállalatok esetében társaságok számára - a

törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a törvény 21. § (1) bekezdése

szerint fizeti ki a 20 % vételárrészt." Az átalakulási törvény idézett §-a

azt is kimondja, hogy az így visszajuttatott ellenérték a felhalmozott

vagyont növeli és részvénytársaság esetén a Gt 244. § szerint dolgozói

részvényt kell (kellett volna) kibocsátani. Az ÁVÜ az 1992. évi LIII és LIV.

törvények hatálybalépését követõen (amely ezt a szabályt lényegében törölte)

idõnként más-más álláspontot alakított ki és az ügyintézést az akkor mûködõ

tanácsadó cégeknek adta ki. Ezek során mindössze 2,9 milliárd Ft

kifizetésére került sor.

Az 1995. évi privatizációs törvény visszahozta a vitatott szabályozás

végrehajtását és emiatt ma újra napirenden lévõ probléma. Az Igazgatóság

számára 1996. februárjában készített elõterjesztést a Jogi Ügyvezetõ

Igazgatóság, amit azonban csak április 23-án tárgyaltak. Döntés nem

született, azt késõbbre halasztották. Határozatot végül 1996. június 5-én

hoztak (580/1996. (VI. 5.) határozat). A tényleges végrehajtás (pl.

egyezségek kötése, pályáztatás a lebonyolításra) a gyakorlatban elmaradt. A

kötelezettség teljesítése tehát függõben van.

Idõközben néhány társasággal az ÁPV Rt. megállapodást kötött a 20 %-os

hányad visszafizetésére. 4-5 társaság pert indított a vagyonkezelõ ellen.

5.6. Gáz- és áramszolgáltató társaságok vagyonából az önkormányzatokat

megilletõ részesedések

1996. június 30-án az ÁPV Rt. összesen 47,1 milliárd Ft értékû részvény

átadási kötelezettséget tartott nyilván.

A kérdést az 1995. évi LXX. törvény szabályozza. Eszerint a gáz- és

áramszolgáltatók vagyonából a társaságok állami tulajdonú részvényeinek 40,

illetve 25 %-át kitevõ vagyonrészek elosztásában 1995. november 30-ig kellett

volna a szolgáltatók mûködési területén lévõ önkormányzatoknak megegyezniük.

A határidõ elmulasztásának fõ okaként azt jelölték meg, hogy a területi

önkormányzatok - ez indokként a gázszolgáltatók esetében merült fel - a

beruházás arányos egymásközti megegyezést ugyan létrehozták, de a testületi

jóváhagyások nem teljes körûen születtek meg. Így formai, jogi hibák okozták

a részvénykiadás elmaradását. A törvény szerint ugyanakkor a lakosságszám

arányos felosztást kellett volna alkalmazni. Az önkormányzatok nagyobb

részénél ez kétségtelenül kedvezõtlen megoldás lett volna. Meg kell jegyezni,

hogy ott sem történt meg a vagyonátadás, ahol minden szabályszerû volt (pl.

DÉGÁZ Rt.).

A törvény 1995. július 28-án lépett hatályba. Az önkormányzati megállapodások

megkötéséhez, vagyon felosztásához szükséges adatok, információk a társaságok

adatszolgáltatásai alapján szeptember - októberben álltak csak rendelkezésre.

A többszáz önkormányzat ilyen irányú megegyezéséhez a törvény hatálybalépése

idõpontját és ezt a tényt figyelembevéve nem állt kellõ idõ rendelkezésre.

Emellett a törvényi elõírások sem voltak mindenben egyértelmûek. Értelmezési

problémák merültek fel és azok azóta is napirenden vannak.

Két tényre utalni szükséges. Az egyik önkormányzat 1996. szeptemberében pert

nyert (elsõfokon) az ÁPV Rt. ellen. A TIGÁZ az 1993. évi LXXXII. törvény 4. §

(2) bekezdése alapján a lakossági hozzájárulások alapján járó 55,9 millió Ft

értékkel szemben csak 48,8 millió Ft értékben állapított meg

részvénytulajdont (a megállapodást az önkormányzat annakidején csak

véleményeltéréssel fogadta el). A bíróság megítélte az önkormányzat igényét.

Ez az ítélet késõbbiekben esetleg precedens értékû lehet. A másik tényezõ: az

áramszolgáltatók esetében a Magyar Villamos Mûvek Rt. ezen cégekben lévõ

tulajdonrészét nem tekinti az ÁPV Rt. "állami" tulajdonrésznek a 25 %-os

részvényhányad meghatározásánál. Ennek jogi szempontból való egyértelmû

tisztázása indokolt lenne. Az energia szektor tulajdoni kérdései tehát

részben vitatottak annak ellenére, hogy a jelzett törvény éppen ezeket

igyekezett lezárni.

Kérdés: az elõbbi problémák mennyire érinthetik a privatizációs

szerzõdésekbõl fakadó ÁPV Rt. jogi kötelezettségvállalásokat. Fennáll az,

hogy nem garancialehívás történik, hanem perek alapján kártérítési

kötelezettsége lesz az ÁPV Rt-nek, amennyiben a bíróság a tulajdoni

kérdésekben elmarasztalja. (Számításokat végeztek az esetleges önkormányzati

igények maximumát figyelembevéve a gázszolgáltatók esetében. A legmagasabb

részvényigény egy társaságra vetítve 70 %, a 40 %-kal szemben).

5.7. A társadalombiztosítási önkormányzatok számára járó vagyonátadás

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl szóló

1995. évi LXXII. törvény 30. §-ának (4) bekezdése alapján két tb. alapot

1995. december 31-ig legalább 55 milliárd Ft, legfeljebb 65 milliárd Ft

értékû vagyonjuttatásban kell részesíteni, de a törvény nem jelöli meg a

vagyonátadásra kötelezettet.

A tényleges vagyonátadás értéke 10,6 milliárd Ft. Ez a teljesítés 1996.

június 30-án is ennyi volt, tehát a helyzet nem változott. A rendelkezésre

álló iratok alapján megállapítható, hogy különbözõ határozatokkal 1995-ben

összesen 53,9 milliárd Ft névértékû társasági és egyéb vagyont különítettek

el , illetve jelöltek ki átadásra. Meg kell jegyezni, hogy az ezirányú érdemi

döntések elõször 1995. július végén születtek meg, az említett értékû

elkülönítésbõl pedig több mint 33 milliárd Ft-ról csak december közepén, a

399/95. (XII.13.) igazgatósági határozattal döntöttek.

5.8. A garanciális, szavatossági, kezesi kötelezettségvállalások rendjére

vonatkozó belsõ szabályzat

A garanciális, szavatossági, kezességi kötelezettségvállalások rendjére

belsõ szabályozás nincs az ÁPV Rt.-nél. A két jogelõd szervezetnél

ugyanakkor már volt alkalmazható ezirányú szabályozás.

A Felügyelõ Bizottság 1995. novemberében végzett a kötelezettségvállalásokra

irányuló vizsgálatot és a jelentésben már ekkor szerepelt ez a megállapítás.

Az azóta eltelt közel egy év alatt nem született meg az érvényes belsõ

eljárási rendet, szabályokat elõíró utasítás.

A probléma azon alapul, hogy a pénzügyminiszteri egyetértéssel vállalható

szavatossági felelõsség értelmezését jelentõsen eltérõen fogalmazta meg a

pénzügyminiszter és a privatizációs miniszter. Így nem született

megállapodás a két miniszter között és ez a mai napig nem történt meg. Az

ÁPV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzata szerint az egyetértés

megszerzésének eljárási rendjét ebben a megállapodásban kellene rögzíteni.

A belsõ szabályozás és az egyetértés hiánya ellenére a pénzügyminiszteri

engedély beszerzése a valóságban a korábbi idõszakok gyakorlatához igazodva

megtörtént. Mindez azonban nem helyettesíti az egész folyamatot átfogó,

egységes szabályzatot. Az eljárásnak, igaz ugyan a törvény szerinti

legfontosabb eleme az elõzetes engedély, emellett azonban más fontos belsõ

szakaszai, döntési, hatásköri részletei is vannak, melyek igénylik a

szabályozást.

Az 1995. évi XXXIX. tv. 23. § (2) bekezdésében elõírt tartalékképzési

kötelezettségének az ÁPV Rt. 1996 szeptemberében, az MNB-vel folytatott

hosszas egyeztetések után tett eleget. Az MNB sem az értékpapírban történõ

elkülönítéssel, sem alszámla nyitással nem értett egyet. Így jelenleg

számviteli elkülönítés van, külön tételként 25 milliárd Ft-ot tartanak

nyilván privatizációs és kezességvállalásokból eredõ kötelezettségekre,

tartalékként.

Az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottsága és a Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõségi

Igazgatóság e témában is vizsgálatot végzett. Mind a módszereket, a

megállapításokat, mind a levont következtetéseket, javaslatokat tekintve

alapos, sokoldalú értékelését adta a privatizációs kötelezettségvállalások

kialakult gyakorlatának, a szabályozottság, a nyilvántartás problémáinak.

6. Reorganizációs kiadások, valamint befektetések alakulása, a borsodi

kohászat válságkezelésével kapcsolatos feladatok ellátása

6.1. Reorganizációs kiadások

Az ÁV Rt.-ÁPV Rt. 1995. évi reorganizációs tevékenységét a

kormányhatározatokon alapuló borsodi reorganizációs feladatok határozták

meg, melyek az éves reorganizációs ráfordítások közel 80 %-át tették ki.

Az ÁPV Rt. 1995. év során összesen 8.885 millió Ft-ot folyósított

reorganizációra. Ebbõl 7.207 millió Ft kiadás a borsodi térség kohászatának

feljavítására irányult. Az ÁPV Rt. saját hatáskörben mindössze 3 vállalat

(MAHART, Bábolna, MATÁV) reorganizációját támogatta 176,3 millió Ft

folyósításával. Az ÁVÜ hatáskörében fõleg az év elsõ felében további 25

vállalat feljavítására került sor 1.203 millió Ft költséggel.

Az ÁPV Rt. kimutatása szerint a borsodi kohászat reorganizációjára

folyósított összegen felül a tárgyidõszaki kötelezettsége további 5.239

millió Ft-ot tett ki, azonban ezek pénzügyi teljesítése áthúzódott a jelen

idõszakra.

Az 1996. évi költségvetési törvény tovább bontva a privatizációval

összefüggõ költségcímeket, a reorganizációra fordítható éves költségkeretet

külön meghatározta. E szerint az ÁPV Rt. 1996-ban reorganizációra összesen

13.000 millió Ft-ot fordíthat, mely keret a Kormány jóváhagyásával

használható fel. Ezen belül az ÁPV Rt. igazgatósága 200 millió Ft-ig

egyedileg dönthet, de az így felhasznált rész összességében nem haladhatja

meg éves szinten az 1000 millió Ft-ot.

A költségvetési törvény által szigorodó költséggazdálkodási követelmények,

valamint az ÁPV Rt. mûködését illetõen az elsõ teljes tervperiódus indítása

az elõd szervezetek eltérõ számviteli-könyvviteli gyakorlatának átfogó

egységesítését és módosító szabályozását tették szükségessé.

Az ÁPV Rt. 1996. évi számviteli politikája, valamint definiált és

újraszabályozott költségcímek alapján július hóban megkezdõdött a korábbi

könyvelési feladások felülvizsgálata és korrekciója.

Az ÁPV Rt. 1996. évi reorganizációs ráfordításainál bemutatott adatok

alapján megállapítható, hogy az ÁPV Rt. az éves reorganizációs

költségkeretet már az év elsõ felében kimerítette, illetve túllépte.

Az 1996. év I. féléve reorganizációs ráfordításai a következõk:

- Borsodi térség reorganizációja: 9.542

millió Ft

- Egyéb kormányzati jogkörû reorganizáció: 3.446

millió Ft

- Egyéb ÁPV Rt. hatáskörû reorganizáció: 434,5

millió Ft

- 1996. június 31-ig bezárólag összesen: 13.422,5

millió Ft

- július 1. és szeptember 25. között lebonyolított

reorganizáció:

695 millió Ft

- Mindösszesen (1996. szeptember 25-ig) 14.117,5

millió Ft

Az 1996. év folyamán már pénzügyileg teljesített, valamint

folyamatban lévõ és várható reorganizációs kötelezettségek

társaságonkénti bemutatását a 8. sz. melléklet tartalmazza.

A kormányzati hatáskörben elrendelt reorganizációk vonatkozásában

kizárólagosan a borsodi kohászatnak folyósított támogatások esetében

rendelkezik az ÁPV Rt. megközelítõen a teljes kört lefedõ

kormányhatározatokkal, valamint a privatizációs bevételekbõl finanszírozandó

támogatások esetében a részvényesi jogokat gyakorló privatizációs miniszter

határozataival. Az MBFB Rt. tõkeemelése is kormányhatározaton alapul. A többi

1996. évben bonyolított és az ÁPV Rt. kimutatása szerint kormányzati

jóváhagyási hatáskörbe tartozó témában a szervezet csak igazgatósági

testülete határozataival rendelkezik.

A borsodi térség külön alszámlán gyûjtött és összevontan kezelt

reorganizációs költségeinek döntõ többsége ugyan a kormányhatározatokon

alapul, de az abban szereplõ kötelezettségeket meghaladó egyéb

költségtételeket is tartalmaz. Például a Salgótarjáni Acélárugyár Rt-nek

nyújtott 300 millió Ft veszteségpótláson túl eszközölt 200 millió Ft-os 1996.

május 14-i tõkeemelése, valamint a borsodi reorganizáció során tulajdonosi

döntéselõkészítést és ellenõrzést ellátó Borsodferr Rt. 100 millió Ft-ot

meghaladó 1994-1995. évi mûködési támogatása. A Borsodferr Rt. 1996. évi

mûködésének közel 90 millió Ft-os finanszírozása már vagyonkezelési költség

címen történt.

Az ÁPV Rt. költségminõsítési bizonytalanságát, valamint az egyes különbözõ

keménységû költségcímek közötti "átjárhatóságot" mutatják a következõk. A

reorganizáció a gazdálkodás hosszabb távú stabilizálásra irányulóan csak a

gazdálkodó egység idõszaki mûködési állapota alapján értelmezhetõ. Ennek

alapján nem fogadható el, ha egy egységgel (értékesítési projekttel)

kapcsolatos azonos határozaton alapuló és idõpontban eszközölt tranzakciók

ráfordításai különbözõ minõsítést kapnak.

Például a 348 (1995. 11.22.) igazgatósági határozat

végrehajtására történt a Hungar-Hotels szállodalánc 1.023 millió

Ft-os hosszúlejáratú bankkölcsöneinek a rendezése, a kapcsolódó

jelzálogok töröltetése, továbbá mintegy 20 önkormányzattól a

szállodalánc részvényeinek 3.445 millió Ft ráfordítással történõ

megvétele. Az önkormányzatok tulajdonában lévõ részvényeket az

ÁPV Rt. részben közvetlenül, 673 millió Ft értékû részvényt a

Vektor Rt. közbeiktatásával vásárolta. A banki jelzálogok

törlésére fordított 1.023 millió Ft ráfordítást az ÁPV Rt. 1996.

januárjában reorganizációs költségként, a részvényvásárlásra

fordított 3.445 millió Ft-ot - helyesen - 1995. decemberében

befektetésként könyvelte. Mindkét tranzakció a szállodalánc,

illetve Fórum Szálloda közeli privatizációjának közvetlen

elõkészítését szolgálta.

Az éven belül visszatérülõ, rövidlejáratú hiteltípusú tulajdonosi

beavatkozásokat is reorganizációs ráfordításként számolják el. Az ilyen

beavatkozási típusok - amennyiben az éven belüli visszatérülés ténylegesen

biztosított - nem illeszkednek a reorganizáció jellemzõ eszköztárába.

Az MBFB tõkeerejének 6-9 milliárd Ft közötti tõke megemelését

kormányhatározatok írták elõ az ÁVÜ és ÁV Rt. számára. Ebbõl 1995. áprilisáig

2 milliárd Ft tõkeemelést, majd 1995. május 15-én reorganizációként újabb 2,2

milliárd Ft-os tõkeemelést hajtottak végre. Ebbõl 2 milliárd Ft-ot az MBFB

Rt. a Konzumbank tõkeemelésére és 220 millió Ft-ot a Konzumbank

magánszemélyeknél meglévõ konzumbanki részvények felvásárlására fordított.

A Recski Ércbányának május 30-án 213 millió Ft-ot utaltak át. A tranzakció

kormányzati jóváhagyására utaló dokumentum nincs, azt csak igazgatósági

határozat támasztja alá. A határozatban - többek között - szerepel a Recski

Ércbánya Rt. jegyzett tõkéjének 617 millió Ft-al történõ megemelésére

irányuló intézkedés is, melyet a privatizációs szervezetek korábban nyújtott

hiteleinek és késedelmi kamatainak, illetve a vonatkozó szerzõdéseknek

hatálytalanításával biztosítottak. A cégbejegyzés módosításának bírósági

elbírálása jelenleg folyamatban van.

Az elõzõkben elemzett, a már lebonyolított, valamint az ÁPV Rt. igazgatósági

szintjén megtárgyalt és folyamatba tett reorganizációs ráfordítások kapcsán

bemutatott átfedések, keveredések miatt az 1996. évre vonatkozó kimutatások

további tisztázásra szorulnak.

A reorganizációval kapcsolatos eltérések részlegesen magyarázhatóak

költségminõsítési, valamint a megváltozott hatásköri rendszer ellátásának

bizonytalanságaival, de nem zárhatóak ki a költségvetés módosítási

kezdeményezésének alátámasztására irányuló - taktikai jellegû - törekvések

sem.

Az alapvetõ helyzet az, hogy a költségvetési törvényben elõirányzott

reorganizációs költségkeret az elmúlt idõszak során megközelítõen kimerült, a

II. félév további egységek reorganizációjára irányuló kormányzati és ÁPV Rt.

hatáskörû beavatkozásait a pótköltségvetés jóváhagyott keretei határozzák

majd meg, miközben mind a két döntéshozó szint (kormányzat, illetve ÁPV Rt.)

kényszerpályán mozog, a további igények, - pld. az Antenna Hungária, Magyar

Televízió és a Magyar Rádió sugárzási díjainak rendezése, Ikarus Rt., Volán

társaságok fejlesztési támogatása, MBFB Rt. további tõkeemelése - miatt.

6.2. Társaságalapítások, befektetések tervezése és alakulása

Az ÁPV Rt. a privatizációt elõsegítõ társaságalapítási és feltõkésítési

tranzakciókra az év során mindössze 25,5 millió Ft-ot fordított. Ebbõl

márciusban utalta a BORSODFERR Rt. által alapított D. and D Kft.

üzletrészének kivásárlására a 0,49 millió Ft vételárat, a tárgyév májusában

utalta a BORSODFERR Rt. alapítói tõkéjének hiányzó részét képezõ 24 millió

Ft-ot, továbbá június hóban befektetési alapként 1 millió Ft minimál tõkével

létrehozta a Dominancia Kft-t.

A tárgyidõszaki befektetési ráfordítások többségét az egyes társaságok

privatizációjának elõkészítésével kapcsolatos részvényvásárlások tették ki,

melybõl a Hungar-Hotels szállodalánc önkormányzati tulajdonú

részvényvásárlásai 3,44 milliárd Ft-ot képviseltek, a MATÁV Rt. részvényeinek

megvételére 1.335 millió Ft-ot fordítottak, stb.

Az 1995. évben befektetésként könyvelt tételeknél jelentõs átfedések,

keveredések tapasztalhatóak.

A Mezõhegyesi Ménesbirtok januárban utalt 397 millió Ft-os tõkeemelése a

társaság sajátos módon lefolytatott adóskonszolidációjával, a korábban

átvállalt banki hiteltartozások rendezésével összefüggõ tranzakció, így

jellegében a társaság mûködését elõsegítõ, annak reorganizációjára irányult.

Mint ahogy az MBFB Rt. április hóban befektetésként utalt 1 milliárd Ft-os

tõkeemelése is reorganizációs intézkedés. További átfedéseket mutatnak a

Bábolna Rt. közel 2 milliárd Ft banki hiteleinek átvállalásával, a cserébe

átvett üzletrészekkel kapcsolatos könyvelési adatok.

Az ÁPV Rt. az átvállalt hitelek közül az MHB, valamint az OTP bankok esedékes

hiteltörlesztéseit május hóban közel 106 millió Ft értékkel reorganizációs

költségként könyvelte, ugyanakkor a Bábolna Rt. üzletrészei megvétele utáni

ÁFA befizetési kötelezettségét januárban 188 millió Ft értékkel

befektetésként szerepeltette.

Az ÁPV Rt. 1996. évi pénzügyi tervébe befektetési ráfordítást nem állított

be, ezzel szemben a tárgyidõszak I. felében már 4,86 milliárd Ft értékû

befektetést eszközölt.

A pénzügyi tervezés alapvetõ fogyatékosságát mutatja, hogy a tervbe még az

elõzõ évrõl áthúzódó kötelezettségeket sem állították be.

Például ilyen tranzakciónak tekinthetõ 1995-ben az MBFB Rt-tõl

megvásárolt Pénzintézeti Központ Rt. közel 2,5 milliárd Ft

vételár hátralékának a kifizetése.

Az év elsõ felében felmerült további befektetések részvényvásárlásokra,

üzletrészek vételére irányultak, ezek közül a legjelentõsebb tételt képezi a

társadalombiztosítási önkormányzatoktól közel 1,9 milliárd Ft ráfordítással

visszavásárolt BORSODCHEM Rt. részvények.

Az ÁPV Rt. belsõ mechanizmusában érvényesülõ laza költséggazdálkodási

követelmények miatt igen nagy az "átjárás" az egyes költségkategóriák között.

Az 1996. évi költségvetési törvény megszigorította a reorganizációs

költségekkel folytatott gazdálkodás követelményeit. A szigorodó követelmények

ezideig azonban nem jelentek meg az ÁPV Rt. gyakorlatában.

6.3. Befektetési alap létrehozása

Az ÁVÜ 1994-ben - a kisebbségi részvénycsomag hasznosítási lehetõségeinek

szélesítése, továbbá a kárpótlási jegyekkel szembeni kínálat növelése,

illetve a TB vagyonátadás céljából - "Váltó program" néven kezdte meg

befektetési társaságok alapítását. Az alapítást, majd törzstõke emelést

követõen elõször a 2 milliárd Ft vagyonnal rendelkezõ Pannon-Váltó

Vagyonkezelõ és Kereskedelmi Rt. kezdte meg mûködését, amely társaság

részvényeinek 70 %-át kárpótlási jegy ellenében nyilvános forgalomba hozatal

útján értékesítették, majd 1995. augusztusában a részvényeket a Budapesti

Értéktõzsdére is bevezették.

A Pannon-Váltó Rt. alapításával és tõzsdei bevezetésével kapcsolatos

tapasztalatokat is hasznosítva hasonló konstrukcióban hozták létre a

Dominancia vagyonkezelõ és Kereskedelmi Kft.-t, mely társaságot 1 millió Ft

alaptõkével a Pestmegyei Cégbíróság 1995. június 16-án jegyezte be. Az ÁPV

Rt. igazgatósága döntött a Kft. törzstõkéjének 2,9 milliárd Ft-al történõ

megemelésérõl, valamint elrendelte a Kft. részvénytársasággá történõ

átalakítását. A tõkeemelés 21 társaság 4.291 millió Ft névértékû kisebbségi

részesedésének apportálásával történt, mely 67 %-os átlagos apportértéket

egyedi könyvvizsgálói vagyonértékelések támasztanak alá.

A Dominancia Rt. részvényeinek 60 %-át alanyi jogú kárpótlási jegyek

bevonására kívánják forgalmazni, 30 ~ 40 %-át a TB önkormányzatoknak történõ

átadásra tervezik. Jelenleg a Dominancia Rt. részvények forgalmazására és

tõzsdei bevezetésére kiírt pályázatnak, a bróker cégek ajánlatainak

kiértékelése, a vonatkozó igazgatósági határozat döntéselõkészítése történik.

A törzstõke emelést követõen, a részvénytársasági átalakulással párhuzamosan

a Dominancia társaság a hatáskörébe tartozó 21 társasági üzletrész közül 3

társaság részvényeit már értékesítette a 797 millió Ft-os apport értékhez

képest 1.293 millió Ft-ért, melynek során 499 millió Ft árfolyamnyeresége

keletkezett. A társaság készpénz bevételét állampapírba fektette, 1996. évre

jóváhagyott üzleti tervében 530 millió Ft vállalkozási eredményt

prognosztizált. Részvényeinek nyilvános forgalomba hozatalát és tõzsdei

bevezetését megelõzõen vagyoni struktúrája kedvezõ.

6.4. Borsodi régió kohászatának válságkezelése, a reorganizáció helyzete

Az Ózdi valamint Diósgyõri Kohászati üzemek jelentõs anyagi és erkölcsi

károkat okozó privatizációs kísérleteit követõen a kohászat elhúzódó

strukturális válságának kezelésére a Kormányzat egy átfogó reorganizációs

koncepciót dolgozott ki és indított el a 2014/1994. (II.14.) határozatával.

A kormányhatározat a célt egy olyan nagyságrendû és struktúrájú kohászat

megvalósításában jelölte meg, mely elsõsorban mennyiségben és választékban a

hazai igényeket kielégítve önfenntartóan képes mûködni.

A reorganizációs program szakmai koncepciója alapvetõ technológiaváltásként

az integrált acélgyártás helyett a szilárdbetétes elektroacél gyártás

megvalósítását tûzte célul, a szilárdbetétes technológiát kiszolgáló

hulladék-elõkészítés és feldolgozás egyidejû kialakításával, valamint a

kohászati végtermék kibocsátó hengermûvek fejlesztésével. A technológia

váltáson keresztül elõirányozta a veszteséges termelés (gyártási fázis)

leépítését is. A határozatban a Kormány rögzítette annak tudomásulvételét,

hogy a borsodi térségi vaskohászat nélkülözhetetlen szerkezet-átalakítási,

reorganizációs programja csak állami támogatással valósulhat meg.

Kezdeményezte a felszámolás alatt lévõ kohászati üzemek szükséges

termelõeszközeinek állami kivásárlását, a szerkezetváltáshoz kapcsolódó

fejlesztések indítását.

Ezt követõen 1994-ben a kormány még két alkalommal, októberben és decemberben

foglalkozott a borsodi acélipar folyamatos mûködésének biztosításával, a

reorganizáció folytatásának kérdéskörével. A 2110. és 2156 kormányhatározatok

a kialakított kohászati szerkezet-átalakítási program folytatásának és

további támogatások folyósításának elrendelése mellett szorgalmazták a

jelentõs késedelemben lévõ tulajdonviszony rendezésére és munkahely

teremtésre irányuló feladatok végrehajtását is.

A kohászat reorganizációjára irányuló intézkedések végrehajtása azonban nem

kellõ intenzitással indult és 1995. év nagyobb részében is vontatottan

haladt. A kormányprogram végrehajtásának kritikus idõszakában, 1994-1995. I.

féléve között azonban sor került az Ózdi Kohászati Üzem valamint a Dec. 4

Drótmûvek termelõ eszközeinek a kivásárlására, az állami tulajdonlás

rendezésére, továbbá a felszámolás lezárását megelõzõen megkezdõdött a

diósgyõri szerkezetváltás alapvetõ technológiai keresztmetszetének

fejlesztése, az elektrokemence intenzifikálása.

Az elmúlt idõszakban, 1995. IV. negyedévében alapvetõ és kedvezõ változás

történt a borsodi kohászat reorganizációjának folyamatában. A Kormány a

korábbi tapasztalatok hasznosításával, valamint a tervezett intézkedéseknek a

fizetõképes kereslethez történõ igazításával, aktualizálásával adta ki a

reorganizáció folytatását és befejezését szabályozó határozatát. Az ebben

rögzített program alapvetõ célkitûzése a diósgyõri kohászat veszteségeinek

fokozatos csökkentése mellett az állami szubvenció nélkül is mûködõképes

borsodi kohászat megvalósítása. Az új kormányhatározat a jelentõs

veszteségforrást képezõ diósgyõri kohó leállítását, a szilárdbetétes

elektroacél gyártás indítását - változatlan idõpontban - ez év október

végére, november elejére ütemezte, továbbá meghatározva a technológia

átállításának havonként csökkenõ átmeneti támogatását a diósgyõri kohászat

önfinanszírozó mûködésének követelményét 1997 végére rögzíti. Mindezekhez a

szükséges pénzügyi forrásokat is biztosította.

A borsodi kohászat reorganizációjának holtpontról történõ kimozdításában a

kormányhatározat mozgósító hatásán túlmenõen jelentõs szerepet töltött az ÁPV

Rt. privatizációs bevételeinek év végi kedvezõ alakulása, valamint a

végrehajtás koordinációjának, összehangolásának és ellenõrzésének erõsítésére

eszközölt kormánybiztosi funkció kialakítása.

A korábbi idõszakban a támogatások fõként az idõszakonként felgyülemlett

adósságok rendezésére, az idõszaki veszteségek pótlására irányultak, 1996. év

elejétõl a hengermûvi fejlesztések beindításával a reorganizáció egy

intenzívebb szakaszba lépett.

A költségvetési támogatások folyósításának jelentõs része az ÁPV Rt.-n

keresztül történt, ettõl eltérés csak a 2156/1994. (XII.24.) kormányhatározat

10. pontja alapján 1995. áprilisától a kohó leállásáig havonta folyósított

250 millió Ft-os veszteség támogatás pénzügyi bonyolításában jelentkezik. Ezt

az összeget, 1995. szeptemberéig összesen 1.250 millió Ft-ot az APEH az ÁPV

Rt. közbeiktatásával utalta, a további havi - minimum támogatásként kezelt -

veszteségpótlást az APEH közvetlenül a címzett DAM Kft-nek folyósítja. Ez

1996. I. félévéig bezárólag 2.250 millió Ft-ot tett ki.

A borsodi kohászat mûködésének fenntartására, valamint a szükséges

szerkezetváltásra 1995-1996. I. féléve között összesen közel 19 milliárd Ft

támogatás irányult. Ebbõl az összegbõl csak kb. 3,7 milliárd Ft képezte

fejlesztõ jellegû beruházások finanszírozását (hengermûvek fejlesztése,

kemenceintenzifikálás és hulladék elõkészítés, környezetvédelem), a

szubvenció több mint 80 %-a a tulajdonosi szerkezet átalakítására, a cégek

tõkeemelésére, valamint az idõszaki veszteségek rendezésére irányult.

Az Ózdi Rúd-és Dróthengermû, valamint a Diósgyõri Nemesacélhengermû

korszerûsítõ felújítását a 2014/1994. (II.16.) kormányhatározat 2,4 milliárd

Ft fejlesztési támogatási elõirányzattal már tartalmazta. A közel két éves

késedelemmel, projektenként 1-1, összesen 2 milliárd Ft támogatással 1996.

tavaszán beindult fejlesztés esetében valószínûsíthetõ, hogy az eredetileg

elõirányzott mûszaki tartalomnak kb. 50 %-a valósul csak meg.

A borsodi reorganizáció ráfordításainak igen kedvezõtlen összetételét, a

mûszaki fejlesztési intézkedések alacsony hányadát jórészt a diósgyõri kohó

idõben elhúzódó üzemeltetése, a mûködés fenntartásával járó tetemes

veszteségpótló támogatások eredményezték.

A tárgybani kormányhatározatok (1994. októberi, decemberi, valamint 1995.

novemberi határozatok) 1994. októberétõl a kohó 1996. októberi leállításáig

terjedõ 25 hónapra összesen 8,78 milliárd Ft veszteségpótló támogatás

folyósítását rendelték el. A havi támogatások csúcsértéke 1994. év végén

jelentkezett, mikor közelítette az 500 millió Ft-ot, míg különbözõ

önköltségcsökkentõ intézkedések hatására az 1996-os évben már 250 millió

Ft/hó körül alakult.

Hasonló nagyságrendû veszteség keletkezett a DIMAG Rt. társaságainál 1992.

II. félévében indult, fõként a kohót mûködtetõ DNM Kft. felszámolása során,

mivel a Reorg Rt. felszámolótól történõ vagyonkivásárlás 8,5 milliárd Ft-os

összegét fõként az idõben elhúzódó felszámolás során felhalmozódott adósságok

rendezési követelménye alakította. A kohó mûködésének hosszú idõszakon

keresztül történõ fenntartása jelentõs forrásokat vont el fejlesztési és

egyéb területektõl.

A borsodi kohászat reorganizációjának 1996. I. félévi helyzete alapján

megállapítható, hogy az ÁPV Rt. teljesítette a kormányhatározatokból rá

háruló feladatokat. (A reorganizáció szervezetenkénti áttekintését a 8. sz.

melléklet tartalmazza.)

A források alakulásának függvényében egyes intézkedései késedelmesen

történtek, ezek a késedelmek azonban alapvetõen nem veszélyeztetik az 1995.

novemberi kormányhatározatban megjelölt közbülsõ (diósgyõri

technológiaváltás) és végleges (önfinanszírozó mûködés) célesemények

teljesülését. A forráshelyzettõl függetlenül azonban olyan késedelmek is

keletkeztek, melyek a végrehajtás hatékonyságának kockázatát indokolatlanul

megnövelik.

A vagyontárgyak kivásárlásánál a tulajdonosi szerkezet átalakításáról a DIMAG

vonatkozásában ugyan jelentõs késedelem keletkezett, azonban az

elektrokemence intenzifikálását idõben indították, mely beruházás próbaüzeme

1996. április 15-30-a között le is zajlott.

Megjegyzendõ, hogy a DIMAG eszközeinek kivásárlása kapcsán ezideig az APEH,

VPOP követeléseinek, valamint társadalombiztosítási járandóságának

rendezésére nem történt meg a portfolió csomagok, illetve DAM Kft.

üzletrészek átadása. Ezek további egyeztetést és intézkedést igényelnek.

Az ÁPV Rt. a költségvetési forrásból származó és neki utalt veszteségpótló és

fejlesztési támogatások továbbítását rendben teljesítette. A D and D Kft-nek

utalt környezetvédelmi támogatás folyósításától eltekintve széles körben a

pénzügyi bonyolítás olyan formáját alkalmazta, hogy a címzett igazolása,

valamint a Borsodferr Rt. ellenjegyzése alapján a beszállítói, illetve

alvállalkozói számlákat közvetlenül rendezte. Hasonló formában bonyolította a

privatizációs bevételek terhére eszközölt támogatások folyósítását is. Az

ismertetett módszer az állandó likviditási problémákkal mûködõ kohászati

üzemek esetében biztosította a támogatások célirányos felhasználását.

Jelenlegi idõszakban a kormányhatározatokban rögzített fejlesztési feladatok

aktualizálását követõen beindult a hengermûvi fejlesztések tevékenysége is.

Az Ózdi RDH, valamint a Diósgyõri Finomhengermû fejlesztésére az 1-1 milliárd

Ft-os összeg 1995 végén, valamint 1996 februári utalás alapján az OAM Kft.,

valamint a DAM Kft. rendel-

kezésére áll. A szerzõdések kötése, elõleg kifizetés, akkreditív nyitás

megtörtént, a pénzügyi teljesítésig a fennmaradó összeg a társaságoknál

kincstárjegyben kamatozik.

Az ÁPV Rt. Igazgatósága utoljára 1996. szeptember 11-i ülésén tekintette át a

borsodi reorganizáció helyzetét, további lépéseit, és hatáskörébe tartozó

ügyekben jelentõs döntéseket hozott, illetve kormányzati jóváhagyást igénylõ

kérdésekben állásfoglalásokat alakított ki. Döntött a Borsodferr Rt.,

valamint a DAM Kft. részvénytársasági formában történõ összevonásáról, a

diósgyõri hulladék-elõkészítés telepítésérõl és befejezõ beruházásáról,

továbbá a D and D Kft. kisebbségi üzletrészének értékesítésérõl, valamint a

OAM Kft. privatizálásának kezdeményezésérõl. Állásfoglalását kialakítva

javasolja a kormányzat felé a diósgyõri létszámleépítésnél fel nem használt

mintegy 880 millió Ft különbözõ forrású és részben már folyósított

támogatásnak a DAM Kft. forgóeszköz szükségletének feltöltésére történõ

átcsoportosítását, továbbá a diósgyõri FAM II. (folyamatos öntõmû)

beruházásának további piacelemzésekkel történõ megalapozását, a beruházás

indításának függõben tartását.

A kormányhatározatokon alapuló borsodi, kohászati reorganizáció pénzügyi

lezárása jelenleg már tervezhetõ.

7. Vagyonkezelési tevékenység

Az állami tulajdonban lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló (1995.

évi XXXIX. tv.) törvény szabályozta az ÁPV Rt. vagyonkezelési jogosultságát.

Ezek szerint - a tartósan állami tulajdonban lévõ szervezetek kivételével -

jogosult vagyonkezelési szerzõdéseket kötni. Vagyonkezelési, illetve

megbízási szerzõdéseket az ÁPV Rt. és jogelõd szervezetei ÁVÜ és ÁV Rt. is

kötöttek.

Az ÁVÜ 1991-ben az ÁRBAU Építõ Kft., DÉLKER Rt., Haldex Rt., Hunicoop Rt.,

Kaliber Kft., Pécsi Agroker Kft., Pécsi Építõ Kft., Bútorker Rt., (nyolc cég)

részvényeit és üzletrészeit hirdette meg portfolió vagyonkezelésre. A

pályázat nyertese a Co-Nexus Gazdálkodó és Pénzügyi Tanácsadó Rt. lett (Co-

Nexus Rt.). 1991. december 2-án az ÁVÜ a Co-Nexus Rt.-vel vagyonkezelési

szerzõdést kötött a 3.952,6 millió Ft névértékû (jegyzett tõke) portfolió

kezelésére, amelybõl a szerzõdõ felek 2.461,5 millió Ft-ban határozták meg a

szabadon értékesíthetõ részt. A szerzõdésben kikötötték, hogy a vagyonkezelõ

1996. december 31-ét, a szerzõdés lejártát követõ 8 napon belül nettó 4

milliárd Ft-ot készpénzben megfizet az ÁVÜ-nek.

A Co-Nexus Rt. a szerzõdésben vállalt privatizációs kötelezettséget nem tudta

a szerzõdés lejártáig teljesíteni és fizetési kötelezettségének sem tudott

eleget tenni. Az ÁPV Rt. a 4 milliárd Ft értékû vagyonkezelési szerzõdés

teljesíthetõségét nem kísérte figyelemmel, annak ellenére sem, hogy az

elõzetes dokumentumok (pl. ÁSZ jelentés, ÁVÜ Ellenõrzési Igazgatósági

jelentés, Co-Nexus Rt. beszámolói) jelezték a veszélyhelyzetet. Az ÁPV Rt.

megalakulásától, 1995. júniusától kezdve csak 1996. közepén kezdte kezelni a

problémát.

Az ÁVÜ a Bábolna Rt.-vel (vagyonkezelõ) az állami tulajdonrészeinek

vagyonkezelésére és válságmenedzselésére 1993. június 22-én vagyonkezelési

szerzõdést kötött 1995. december 31-i lejárattal. A szerzõdés opciós jogot

biztosított a vagyonkezelõnek az Rt. minimum 51 %-os üzletrészének

megszerzésére (az opciós vételár a teljes 95,1 %-os jegyzett tõkére vetítve

564 millió Ft.)

A Bábolna Rt. a vagyonkezelési idõszak alatt (1993-1995.) a Békéscsabai

Baromfifeldolgozó Rt. (BB Rt.) vagyonában 608,5 millió Ft vagyonveszteséget

könyvelt el.

Az ÁPV Rt. 1996. május 15-i hatállyal kötelezte a Bábolna Rt.-t, hogy opciós

jogával élve vásárolja meg a BB Rt. részvényeit a szerzõdésben meghatározott

áron, valamint

a 608,5 millió Ft vagyonvesztésbõl vagyonkezelõi tevékenységével közvetlenül

összefüggõ 135 millió Ft-ot térítsen meg az ÁPV Rt. számára.

A vásárlás érdekében az ÁPV Rt. ugyancsak 1996. május 15-én zártkörû

tõkeemelést hajtott végre a Bábolna Rt.-nél a vételárral megegyezõ 550.897,5

ezer Ft összegben.

Az ÁV Rt. igazgatósága a 275/1994. (VIII.8.) határozatában döntött, hogy az

OTP Befektetési, Ingatlanforgalmazási és Vagyonkezelõ Rt.-vel (1995. február

15. - 1995. december 31-ig) megbízási szerzõdést köt arra, hogy a Bábolna

Rt.-tõl az ÁV Rt. tulajdonába került privatizálandó társaságok, bérelt

eszközök és ingatlanok privatizációjához befektetõket keressen és

meghatározott vagyonkezelõi feladatokat lásson el. A megbízási szerzõdés

1996. április 23-án módosításra, illetve kiegészítésre került, amely

elsõsorban a határidõ meghosszabbításra, illetve az OTP Ingatlan Rt. esetében

a díjazásra vonatkozott. A megbízási szerzõdés kiegészítése alapján az

értékesítés is megkezdõdött.

A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet (KVSZ) a volt szovjet és munkásõr

ingatlanokat - az 1995. évi XXXIX. tv. 71. § (2) bekezdése alapján - az ÁPV

Rt.-nek adta át. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon birtokbavételét követõen meg

kellett oldani az objektumok kezelõ jogának, könyv szerinti vagyonleltárának

átvételét, az átvett vagyon kezelését, nyilvántartását, fenntartását,

állagmegóvását, gondnoki felügyeletét és hasznosítását.

Az objektumok vagyonkezelésére az Ingatlanokat Hasznosító Ügyvezetõ

Igazgatóság az Ügyvezetõ Értekezlet határozata alapján a Belvárosi Irodaház

Kft.-vel vagyonkezelési szerzõdést kötött 1995. december 15 - 1996. július

31-ig terjedõ idõszakra.

Az ÁPV Rt. igazgatósága egyfordulós nyilvános pályázatot hirdetett a KVSZ-tõl

átvett vállalkozói vagyon kezelése, ideiglenes hasznosítása és megóvása

tárgyában.

A vagyonkezelõi szerzõdéseket a nyertes pályázókkal az ÁPV Rt. 1996.

augusztus

1-jei hatállyal kötötte meg.

Budapest, 1997. március " ".

(Sándor István)

alelnök

Eleje Honlap