J/4047.. szám

BESZÁMOLÓ

AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK

ORSZÁGGYÛLÉSI BIZTOSÁNAK

ÉS ÁLTALÁNOS HELYETTESÉNEK

TEVÉKENYSÉGÉRÕL

1995. július 1.-1996. december 31.

1997

BESZÁMOLÓ

AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ORSZÁGGYÛLÉSI BIZTOSÁNAK

ÉS ÁLTALÁNOS HELYETTESÉNEK TEVÉKENYSÉGÉRÕL

1995. július 1.-1996. december 31.

BESZÁMOLÓ

AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK

ORSZÁGGYÛLÉSI BIZTOSÁNAK

ÉS ÁLTALÁNOS HELYETTESÉNEK

TEVÉKENYSÉGÉRÕL

1995. július 1.-1996. december 31.

1997

Minden jog fenntartva.

Jelen könyvet vagy annak részeit a kiadó engedélye nélkül bármilyen formában

vagy eszközzel reprodukálni, tárolni és közölni tilos.

Kiadó: Országgyûlési Biztosok Hivatala

1054 Budapest, Tüköry utca 3.

Telefon: 269-3500, Fax: 269-3629

Felelõs kiadó: Dr. Gönczöl Katalin

ISSN 1416-9414

Tartalom

1. A Hivatal mûködése, a panaszok és az ezzel kapcsolatos intézkedések

általános jellemzõi 9

1.1. A Hivatal feladatai és szervezete 9

1.2. A panaszok fogadása, az ügyek keletkezése 9

1.3. A panaszok jellemzõi 11

1.4. A panaszok sorsa, az országgyûlési biztos hatásköre és annak mérlegelése

18

2. A panaszok elutasításának gyakorlata 20

2.1. Az elutasítások jelentõsége és formai jellemzõi 20

2.2. A hatáskör hiányában történõ elutasítások 21

3. Az alkotmányos visszásság gyanúja miatt vizsgált panaszok általános

jellemzõi

és a széles körû vizsgálódási lehetõség tapasztalatai 26

3.1. A vizsgálati módszerek 26

3.2. A vizsgált panaszok jellemzõi 28

3.3. A vizsgált panaszok a társadalmi problémák tükrében 32

3.3.1. A szociális biztonság, az alapvetõ létfeltételek 32

3.3.2. A jóvátételbõl fakadó panaszok 33

3.3.3. A piac megteremtésébõl és a minimális piaci biztonság igényébõl

fakadó panaszok 35

3.3.4. Az állampolgári jogok helyzete az egészségügyi és intézményes

szociális

ellátó-rendszer átalakulása során 36

3.3.5. A gyermekek, a diákok állampolgári jogainak védelme az átalakulás

társadalmi,

gazdasági feltételei között 41

3.3.6. Környezetvédelmi problémák a vizsgált panaszok tükrében 43

3.3.7. A közbiztonság iránti igény, az áldozatok fokozott védelme, a

gyanúsítottak

és jogerõs szabadságvesztésre ítéltek emberi jogainak állapota 44

3.3.8. A hatóságok hivatásos állományú tagjainak emberi jogi helyzetérõl

szerzett benyomások 47

3.3.9. A határok megnyitásából fakadó panaszok 49

3.4. A befejezett eljárások egyszerû mérlege 50

4. Az egyes alkotmányos jogok helyzete 52

4.1. Bevezetés 52

4.2. A jogbiztonság követelménye [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] 53

4.2.1. Központi államhatalmi és államigazgatási szervek 54

4.4.2. Rendõrség, ügyészség, büntetés-végrehajtási szervek 56

4.2.3. Egyes országos hatáskörû szervek 59

4.2.4. Közüzemi szolgáltatók 61

4.2.5. Oktatási intézmények 62

4.2.6. Polgármesteri hivatalalok 62

4.2.7. Önkormányzati testületek 64

4.3. Alkotmány 8. § (1), (2) bekezdés 65

4.4. Alkotmány 9. § (1), (2) bekezdés 66

4.5. Alkotmány 12. § (1), (2) és 13. § (1) bekezdés 66

4.6. Alkotmány 54. § (1), (2) bekezdés 67

4.7. Alkotmány 55. § (1) bekezdés 70

4.8. Alkotmány 57. § (3) bekezdés 71

4.9. Alkotmány 57. § (5) bekezdés 72

4.10. Alkotmány 59. § (1) bekezdés 74

4.11. Alkotmány 64. § 74

4.12. Alkotmány 70/A. § (1), (2), (3) bekezdés 75

4.13. Alkotmány 70/B. § (1), (2) bekezdés 77

4.14. Alkotmány 70/D. § (1), (2) bekezdés 78

4.15. Alkotmány 70/E. § (1), (2) bekezdés 79

5. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese által

tett ajánlások

és kezdeményezések 84

5.1. Az egyedi ajánlások és fogadtatásuk 87

5.1.1. Központi államigazgatási és államhatalmi szervek 87

5.1.2. Rendõrhatóságok, büntetés-végrehajtási szervek, határõrség 89

5.1.3. Önkormányzatok és szerveik 91

5.1.4. Önkormányzati testületek, polgármesterek 91

5.1.5. Polgármesteri hivatalok, jegyzõk 92

5.1.6. Közigazgatási hivatalok 93

5.1.7. Nyugdíjbiztosítási igazgatóságok, kárpótlási hivatalok, adóhatóság

94

5.2. Jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze módosításának,

hatályon kívül helyezésének vagy kiadásának kezdeményezése 96

5.3. Alkotmánybírósági eljárás, ügyészi óvás, fegyelmi és büntetõeljárás

kezdeményezése 99

5.3.1. Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése 100

5.3.2. Ügyészi óvás 100

5.3.3. Büntetõeljárás kezdeményezése 101

5.3.4. Fegyelmi ügyek 101

6. Jogszabálytervezetek véleményezése 103

7. Az országgyûlési biztos és általános helyettese szakmai kapcsolatai 104

8. Ajánlá<%-2>sok az Országgyûlés számára a biztosok másfél éves

munk<%0>ájának tapasztalatai alapján 108

Az országgyûlési biztosok közös hivatalának beszámolója 111

1. számú melléklet. Válogatás az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

és általános helyettese eseteibõl 115

2. számú melléklet. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános

helyettese

jogszabályokat érintõ indítványai 221

3. számú melléklet. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános

helyettese

jogszabály-véleményezési tevékenysége 257

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese

tevékenységének tapasztalatairól - ennek keretében az alkotmányos jogok

hatósági eljárásokkal kapcsolatos biztosításának helyzetérõl, valamint az

általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményérõl - az

1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdés alapján évente beszámol az

Országgyûlésnek.

Az országgyûlési biztosokat az Országgyûlés 1995. június 30-án

választotta meg. A Házbizottság döntése alapján az országgyûlési biztosok elsõ

hat hónapos tevékenységérõl készült írásos tájékoztatót az Országgyûlés

Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága, valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és

Vallásügyi Bizottsága 1996 áprilisában megtárgyalta. A beszámoló a két

bizottságban lezajlott vita tapasztalatait is igyekezett hasznosítani.

1.

A Hivatal mûködése, a panaszok és az ezzel kapcsolatos intézkedések általános

jellemzõi

1.1.

A Hivatal feladatai és szervezete

Az Országgyûlési Biztosok Hivatala abban a sajátos, a hazai közigazgatási

gyakorlatban egyedülálló helyzetben van, hogy négy alkotmányosan

megválasztott, három egymástól független, önálló hatáskörrel rendelkezõ

országgyûlési biztos tevékenységét szolgálja, segíti. A Hivatal helyettes

államtitkári rangban lévõ vezetõjét - a külön biztosok egyetértésével - az

országgyûlési biztos nevezi ki és menti fel [1993. évi LIX. törvény 28. § (1),

(4) és (5) bekezdések]. A hivatal mûködését az 1995. november 1. napján

hatályba lépett ideiglenes Szervezeti és Mûködési Szabályzat határozza meg. (A

végleges SZMSZ-t az elsõ másfél év tapasztalatai alapján 1997-ben készítjük

el.) Az ideiglenes SZMSZ szerint a Hivatal feladata az ügyfélszolgálati

tevékenység, az ügyiratkezelés, a hatáskör hiányára, annak megállapítására

vonatkozó javaslatok elkészítése, a hatáskör hiánya miatt elutasított

beadványok ügykezelésének gondozása, a statisztikai adatszolgáltatás

biztosítása. A Hivatal szervezi a biztosok közös szakmai programjait és

nemzetközi kapcsolatait is. Felel a hazai és a nemzetközi rendezvények,

konferenciák szervezéséért, gondoskodik az egész intézmény mûködési

feltételeirõl, fenntartja a könyvtárat és dokumentációs központot, biztosítja

a jogi képviseletet harmadik személlyel szemben.

A Hivatalon belül három fõosztály mûködik. A Jogi Elemzõ Fõosztályon végzik a

tájékoztatást, a panaszok minõsítését, és itt mûködik a panasziroda is. A

Titkárság az egész intézményt érintõ szervezési feladatokat végzi. A

Gazdálkodási, Személyzeti és Munkaügyi Hivatal gondoskodik a mûködés objektív

feltételeirõl. A Hivatal 1996. december 31-én 18 érdemi és 18 ügyviteli

fõállású munkatársat foglalkoztatott. Ezen kívül tízen megbízási szerzõdés

alapján tevékenykedtek. Az Országgyûlési Biztosok Hivatala munkájának érdemi

értékelését a beszámoló külön része tartalmazza.

1.2.

A panaszok fogadása, az ügyek keletkezése

A külföldi és a hazai tapasztalatok alapján az országgyûlési biztos és

általános helyettese olyan ügymenet, illetve szervezet kialakítására

törekedett, amely hatékonyan szûri az érkezõ panaszokat, a hatáskörébe tartozó

kérelmek vizsgálatánál pedig gyors és a lehetõ legkisebb formalitást igénylõ

megoldások alkalmazására képes.

Az írásban érkezett, valamint a szóban felvett panaszok elõször a Jogi Elemzõ

Fõosztályra kerülnek. A Fõosztály az alkotmányos visszásság gyanúja esetén

javaslatot tesz a vizsgálat megindítására, a hatáskör hiánya vagy a

jogszabályban megjelölt egyéb ok miatt pedig a panasz elutasítására. Ezt

követõen valamennyi beadvány az országgyûlési biztos vagy általános helyettese

elé kerül, akik jóváhagyják az elutasítási indítványt vagy megindítják a

vizsgálatot. A Jogi Elemzõ Fõosztály egyik legnagyobb felelõsséggel járó

feladata a soron kívüli ügyintézést igénylõ ügyiratok - naponta történõ -

kiszûrése. Soron kívül kell a biztosokhoz eljuttatni azt a panaszt, amely a

benne foglalt jogsérelem jellege vagy a jogvesztõ határidõ miatt azonnali

beavatkozást igényel.

Az elmúlt másfél évben az állampolgári jogok országgyûlési biztosához és

helyetteséhez összesen 10447 beadvány (ügyirat) érkezett, ezek 71,3 százaléka

1996-ban. (A beadványok megoszlását az 1/1. számú táblázat tartalmazza.) Az

ügyek többsége postán érkezett. A postán továbbított panaszos levél

megérkezésérõl és iktatószámáról a panaszost postafordultával tájékoztattuk.

A Jogi Elemzõ Fõosztályon 1995. szeptember 15-tõl panasziroda mûködik. Itt

heti három alkalommal, elõjegyzés alapján fogadják a panaszosokat. A

panaszirodában annak megnyitásától 1996. december 31-éig 2019 panaszos fordult

meg. A megjelentek közül 511 személy elfogadta a szóbeli tájékoztatást. Minden

szóban elõadott panaszról feljegyzés készült és iktatószámot kapott. Ezt

követõen a panaszirodán felvett ügyek sorsa azonos a postán érkezett

beadványokéval. A panaszirodán a munkatársaknak igen nagy szakmai

felkészültséggel, körültekintéssel és türelemmel kellett eljárniuk. A

panaszosok többsége szinte valamennyi hivatalnál megfordult, de meggyõzõ,

érdemi tájékoztatást, segítséget nem kapott. Elõterjesztett sérelmeik

általában bonyolult, régi ügyek, amelyek írásban történõ benyújtása számukra

nagy nehézséget jelentett volna. A panasziroda közremûködésével ismertük meg a

sürgõs, esetleg azonnali beavatkozást igénylõ panaszok jelentõs részét. Ezek

24 órán belül - szakmai javaslattal - az országgyûlési biztos vagy általános

helyettese kezébe kerültek. A vidékrõl váratlanul érkezõ vagy súlyos helyzetbe

került panaszosokat az iroda soron kívül fogadta. Azokat az azonnali

segítségre szorulókat, akiknek hivatalunk saját hatáskörében nem tudott

+elsõsegélyt  biztosítani, elõzetes telefonkapcsolat-felvétel után tovább

küldtük szociális intézményekhez, így hajléktalan-szállásokra, családsegítõ

szolgálatokhoz, polgármesteri hivatalok szociális ügyintézõihez, gyámügyi

elõadókhoz.

Az 1/1. számú táblázatból kitûnik, hogy 1996-ban jelentõsen megnövekedett a

hivatalból indult eljárások száma. 1996-ban 86 ügyet vizsgáltunk hivatalból.

Ezek egy része olyan elesett, kiszolgáltatott helyzetben lévõ személyek

helyzetét kívánta feltárni, akiknek sérelmeirõl az egyedi panaszokból

hiányosan ugyan, de voltak információink. A hasonló helyzetben lévõk

problémáinak megismerése azonban átfogó, alkalmanként több intézményt érintõ

vizsgálatot igényelt. Ebbõl a megfontolásból vizsgáltuk az emberi és

állampolgári jogok érvényesülését a pszichiátriai fekvõbeteg-intézetekben és a

pszichiátriai otthonokban (OBH 2255/1996), a fogyatékosokat ápoló-gondozó

otthonokban (OBH 600-4/1996, OBH 600-19/1996), valamint az idegenrendészeti

szállásokon (OBH 700-83/1996). Hivatalból indított eljárást láttunk

szükségesnek olyan intézményekben, amelyekben az ügyintézés rendje, az ezzel

kapcsolatos eljárási hibák a jogbiztonság követelményeit veszélyeztették. A

Fõvárosi Kerületek Földhivatalában például a közhitelesség megvalósulásának

feltételeit vizsgáltuk (OBH 1502/1995). Gyakran fordult elõ, hogy sajtóból,

rádióból, televízióból értesültünk olyan esetekrõl, amelyek alkotmányos

visszásság alapos gyanúját keltették, és ezért indítottuk meg hivatalból az

eljárást. Akkor is ezt tettük, ha a sérelem nem volt jelentõs, viszont az

emberi jogok védelme érdekében érdemesnek láttuk a figyelem felhívását (OBH

1856/1996, OBH 4106/1996).

A nem hivatalból indított eljárások közel 96 százalékát természetes személyek

kezdeményezték. Kollektíva - több aláíró, állampolgárok csoportja - 289

esetben fordult beadvánnyal az állampolgári jogok biztosához és általános

helyetteséhez. Civil szervezettõl 42 indítvány érkezett. Az indítványozó

személyek többsége férfi volt. (Lásd a 1/2. számú táblázatot.) A kérelmet

benyújtó személyek száma 10<|>006 volt, 95 százalékuk magyar állampolgár.

Mindössze 84 külföldi, 2 hontalan és 19 kettõs állampolgár tett panaszt a

beszámolási idõszakban.

1.3.

A panaszok jellemzõi

Az országgyûlési biztoshoz és helyetteséhez érkezett beadványok sok esetben

több panaszt is tartalmaztak. A beszámolási idõszakban 10447 ügyben 11509

panaszt kaptunk. A panaszok legnagyobb arányban - 44-45 százalékban - sérelmes

döntést kifogásoltak. Sorrendben ezt követi a sérelmesnek vélt eljárás, amely

a hatóság hallgatása és az eljárás elhúzódása miatt tett panaszokkal együtt az

összes indítvány közel 25 százalékát tette ki. Jogszabályt kifogásoló panaszok

752 esetben fordultak elõ, ami a panaszok 6,5 százalékát képezte (lásd az 1/3.

számú táblázatot).

A beszámolási idõszakban érkezett panaszok típusairól az 1/4. számú táblázat

ad képet. A panaszok közel negyede a települési önkormányzatokra,

polgármesteri hivatalokra vonatkozott. 1277 panasz érkezett bírósági eljárás

vagy bírósági ítélet ellen, ez a panaszok 11,1 százalékát tette ki. Mivel a

bíróság tevékenységét a biztosok nem vizsgálhatják, ezeket a hatáskör hiánya

miatt elutasítottuk. Kárpótlási és ingatlanügyekben, valamint nyugdíj-

biztosítási, rendõrségi, büntetés-végrehajtási, közüzemi szolgáltatóval

kapcsolatos és munkaügyi panaszokkal fordultak hozzánk a leggyakrabban. A

települési önkormányzatok és polgármesteri hivatalok elleni panaszok között

vezetõ helyen voltak a lakás- és helyiségügyek, az építésügyi panaszok, a

szociális ellátással szembeni kifogások és a birtokvédelmi ügyek.

A panaszok struktúrájának változása 1995 második félévének és az 1996. évi

adatoknak az összevetése során néhány figyelemre méltó jelenségre hívja fel a

figyelmet. Az adózással kapcsolatos tavalyi bizonytalanság eredményeként

kétszeresére növekedett az adóügyi panaszok aránya. Az egészségügyben zajló

változások szintén több mint kétszeresére emelték az egészségügyi ellátással

kapcsolatban érkezett beadványok arányát. A két idõszak összehasonlításában

jelentõsen nõtt még a földhivatali eljárással kapcsolatos és a rendõrségre

vonatkozó panaszok aránya. A települési önkormányzatok és polgármesteri

hivatalok döntései, eljárása elleni panaszok körében jelentõsen emelkedett a

helyi adókra, a gyámügyre, az ipari-kereskedelmi vállalkozásokra, a

szabálysértési eljárásokra és döntésekre vonatkozó, a szociális ellátás körébe

esõ és az általános igazgatást érintõ kérelmek aránya.

Az országgyûlési biztos és helyettese általában olyan panaszokat kap,

amelyekben a panaszos meg is megjelöli, hogy melyik hatóságot hibáztatja a

számára sérelmes helyzet kialakulásáért. (A panasszal érintett szervekrõl lásd

az 1/5. számú táblázatból.) A legtöbben természetesen azokat a hatóságokat

vádolják a rájuk nézve sérelmes eljárás vagy döntés miatt, amelyekkel az

állampolgárok általában hivatali ügyeik intézése során a leggyakrabban

kerülnek kapcsolatba. Így a helyi polgármesteri hivatalokat, a helyi

önkormányzati testületeket, a nyugdíjbiztosítót, a pénzintézeteket, a

gazdálkodó szervezeteket, a közüzemi szolgáltatókat és a kárpótlási

hivatalokat. Igen magas a rendõrség tevékenységét sérelmezõ panaszok aránya.

A két megfigyelési idõszak - 1995 és 1996 - összehasonlítása során kiderül,

hogy 1996-ban jelentõsen csökkent a Kárpótlási Hivatal, valamint a

pénzintézetek elleni panaszok aránya. Gyakoribbá váltak viszont a büntetés-

végrehajtási intézetek, az egészségügyi ellátó intézetek, a gazdálkodó

szervek, a helyi önkormányzati testületek és a rendõrség elleni panaszok.

A beszámolási idõszakban 241 panasz érkezett az Országgyûlés és intézményei,

80 a Kormány, 206 pedig a minisztériumok ellen. Az Országgyûlés és a Kormány

elleni panaszok többsége (199, illetve 66) az általuk megalkotott

jogszabályokat kifogásolta. Minisztériumoknál az ilyen jellegû kifogások száma

50 volt, a helyi önkormányzati testületeknél pedig 141. Az összes jogszabály

elleni kifogások 61 százaléka az elõbb említett intézményekre vonatkozott. Az

eljárás elhúzódása miatti panaszok a földhivatalokra, a helyi polgármesteri

hivatalokra, a kárpótlási hivatalokra, a polgári bíróságokra voltak leginkább

jellemzõek. A hatóság hallgatását leggyakrabban a minisztériumok, a helyi

polgármesteri hivatalok, a nyugdíjbiztosító és a rendõrség esetében

kifogásolják. A sérelmesnek ítélt döntések többsége a büntetõ bíróságok, a

helyi polgármesteri hivatalok, a nyugdíjbiztosító, a polgári bíróságok, a

rendõrség, az ügyészség, az adóhatóság, az országos hatáskörû szervek és a

minisztériumok eljárásában született. Magát az eljárást a leggyakrabban a

büntetõ bíróságok, a földhivatal, a helyi polgármesteri hivatalok, a közüzemi

szolgáltatók, az oktatási intézmények, a pénzintézetek, a polgári bíróságok, a

rendõrség és a szövetkezetek gyakorlatában kifogásolták (lásd az 1/6. számú

táblázatot).

A beszámolóban képet szándékozunk adni a magyar lakosság panaszkultúrájának

településtípus és közigazgatási egység szerinti megoszlásáról. Ez az

áttekintés azonban csak a "panaszkodási hajlam" megismerését segítheti,

messzemenõ következtetések levonására nem alkalmas. Talán a ciklus végére

juthatunk abba a helyzetbe, hogy a beérkezett panaszok alapján megalapozott

megállapításokat tehessünk az emberi jogokkal kapcsolatos alkotmányos

visszásságok területi és közigazgatási egység vagy régió szerinti

megoszlásáról. Ma még nem ismerjük, hogy az emberi jogok kultúrája kedvezõbb-e

a hatóságok gyakorlatában a városokban, mint a községekben, vagy van-e

különbség e tekintetben a magyarországi megyék, régiók között. Nem ismerjük

továbbá azt sem, hogy a panaszkészség hogyan függ össze a hatóságok emberi

jogi kultúrájával.

Azt tapasztaltuk, hogy amíg a magyar lakosság 63 százaléka él városokban,

addig a beadványok majdnem háromnegyed része érkezett a városokból. A községek

lakói az összlakosság 37 százalékát alkotják, míg a hozzánk intézett

beadványok valamivel több, mint negyedrésze érkezett községekbõl. 1995-höz

képest a községekbõl származó beadványok aránya, ha csekély mértékben is, de

növekedett. (Lásd az 1/7. számú táblázatot.)

A magyar lakosság megyénkénti megoszlásához viszonyítva messze a legtöbb

beadvány Budapestrõl érkezett. Az állampolgári jogok biztosához és általános

helyetteséhez a fõvárosból címzett beadványok az összes beadvány harmadát

alkották. A fõvárosi panaszosok aránya 1995-ben és 1996-ban közel azonos volt.

A fõvárosi kerületek lakosai közül a kerületben lakók megoszlásához képest

gyakrabban kaptunk beadványt az I., a II., az V., a VI., a VII., a VIII. és a

XII. kerületekbõl. Kevesebb panasszal éltek a külsõ kerületek lakói. (Az

adatokat az 1/8. és az 1/9. számú táblázatok tartalmazzák.)

A megyék áttekintésébõl kitûnik, hogy a lakossági arányhoz képest a legtöbb

beadványt Hajdú-Bihar és Pest megyékbõl kaptuk. (Lásd az 1/8. számú

táblázatot.) Aránytalanul kevés beadvány írója él Bács-Kiskun, Baranya, Békés,

Borsod, Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-

Szatmár-Bereg, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékben. Az utóbbiak között

egyaránt található jó és rossz gazdasági adottságú, szociálisan nagyon

hátrányos helyzetû és igen kedvezõ adottságú megye.

1995-höz képest jelentõsen növekedett a beadványok száma Csongrád és Hajdú-

Bihar megyékben, amit a debreceni és a szegedi kihelyezett ügyfélszolgálat és

a háromnapos inspekciós látogatásnak tulajdonítunk. A látogatás elõtt három

héttel mindkét megyeszékhelyen 10 napra - a Megyei Közigazgatási Hivatal

vezetõjének segítségével - lezárt panaszládákat helyeztünk el a polgármesteri

hivatalok ügyfélszolgálati irodáiban, az iskolákban, a rendõrségen, a

börtönben, a laktanyákban, a postákon és egyéb hatóságok, hivatalok,

intézmények területén. Ennek eredményeként nagyobb számban kaptunk panaszokat,

amelyeket elõzetesen megvizsgáltunk, és ha szükséges volt, az ügyfelet a

helyszínen meghallgattuk. A látogatások alkalmával a folyamatban lévõ ügyeknek

is utánajártak munkatársaink. Találkoztunk a megye polgármestereivel és

jegyzõivel, meglátogattunk néhány, a célvizsgálatain<%2>k szempontjából

jelentõs intézményt is. Nemcsak a panaszok számának növekedése, hanem az

érdemben vizsgálható ügyek arányának kedvezõ változása is azt jelzi, hogy

ilyen intenzív és egy-egy területre koncentrált kiszállásokra munkánk

hatékonyságának növelése érdekében szükség van. 1995-höz képe<%0>st csökkent a

beadványok aránya Baranya, Borsod, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom és

Veszprém megyékben.

1.4.

A panaszok sorsa, az országgyûlési biztos hatásköre és annak mérlegelése

Az elmúlt másfél évben az országgyûlési biztos és általános helyettese

11<|>509 panaszt kapott. A beérkezett panaszok jelentõs részében - 5026

esetben - különösebb vizsgálódás nélkül, pusztán az elõadott panasz és annak

mellékletei alapján megállapítható volt, hogy a törvény értelmében az

országgyûlési biztosnak és általános helyettesének nem volt hatásköre a

sérelem orvoslására. A panaszok 43,7 százalékát tehát vizsgálat nélkül

utasította el. Az elutasítással kapcsolatos gyakorlatunkat a 2. fejezet

részletesen tárgyalja.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és helyettese az elmúlt másfél

évben 1996. december 31-ig - 2336 panasz érdemi vizsgálatát fejezte be. Ez a

beérkezett panaszok 20,3 százalékát tette ki.

A hivatal 1995. július 1-jétõl létezik. Az érdemi munka 1995 októberében

kezdõdött el. Erre figyelemmel egy-egy hónapban átlagosan 155 panasz érdemi

vizsgálatát tudtuk befejezni. A vizsgálatok nagyobb részét az állampolgári

jogok országgyûlési biztosának és helyettesének felsõfokú képzettséggel

rendelkezõ munkatársai végezték. Az érdemi munkatársak létszáma 1995. december

31-én 9 volt, 1996. december 31-én pedig 22. Egy-egy munkatárs az elmúlt 15

hónap alatt átlagosan 146 vizsgálatot fejezett be. Minden erõfeszítésünk

ellenére 3498 panasz vizsgálatát nem tudtuk befejezni. Ez az 1996. december

31-ig hozzánk érkezett panaszok 30,4 százaléka. A hátralékot azért nem tudjuk

gyorsabban feldolgozni, mert a munkatársak létszámának növelésére volt ugyan

pénzügyi keret és megfelelõ képzettséggel rendelkezõ jelentkezõ is akadt, az

új munkatársakat azonban a rendelkezésünkre álló épület kedvezõtlen adottságai

miatt egyszerûen nem tudjuk elhelyezni. Ennek részletesebb kifejtésére az

Országgyûlési Biztosok Hivataláról szóló közös jelentésben még visszatérünk.

2.

A panaszok elutasításának gyakorlata

2.1.

Az elutasítások jelentõsége és formai jellemzõi

Az országgyûlési biztos és általános helyettese - amint azt már említettük -

nagy figyelmet fordítanak azokra a panaszokra is, amelyeket végül valamilyen

oknál fogva elutasítanak. Ennek magyarázata az országgyûlési biztos jogvédõ

funkciójának értelmezésében található. Az Országgyûlési Biztos Hivatalában az

elmúlt másfél év alatt összegyûlt tapasztalatok alátámasztották azt a

feltételezést, hogy az állampolgárok jogérvényesítésének sokszor az az

alapvetõ akadálya, hogy az érintettek nincsenek tisztában legfontosabb

jogaikkal és nem tudnak, vagy nem akarnak olyan intézményekhez fordulni,

amelyek eligazítanák õket. Ezt érzékelve a biztosok a hatáskör vagy

alkotmányos visszásság hiánya miatt elutasított panaszosokat minden olyan

felvilágosítással ellátták, amelyek birtokában azok érdekeik védelmében a

megfelelõ hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ szervekhez fordulhattak

(OBH 504/1995, OBH 4918/1996). Az ügyfél helyzetétõl, az ügy jellegétõl

függõen azonban gyakran az is elõfordult, hogy a biztosok nem elégedtek meg a

tájékoztatással, hanem maguk keresték meg azokat a szerveket, amelyek az

ügyfél érdekében a megfelelõ lépéseket az alkotmányos visszásság hiányában is

képesek megtenni.

Az 1993. évi LIX. törvény az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról (a

továbbiakban: Obtv.) 19. § (3) bekezdése elõírja, hogy az országgyûlési biztos

a hatáskörébe nem tartozó ügyre vonatkozó beadványt - a beadványt tevõ

egyidejû értesítése mellett - az arra hatáskörrel rendelkezõ szervhez átteszi.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese tevékenysége azonban nemcsak

erre korlátozódott. Számos esetben - elsõsorban szociális ügyekben -

ajánlották az ügyfelet olyan társadalmi szervezetek figyelmébe, amelyek az

esetleges konkrét anyagi segítségen túl a panaszos érdekeinek védelmében is

fel tudtak lépni (OBH 5330/1996). Csak példálódzva említjük meg itt a

Nagycsaládosok Országos Egyesületét, a Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálatot

vagy az Indra biztosítottak védelmét szolgáló egyesületet (OBH 3876/1996).

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ilyen, nem hatásköri okból történõ

áttételek, figyelemfelhívások során több társadalmi és állami szervvel kitûnõ

kapcsolataink alakultak ki. Ez megmutatkozott abban is, hogy ezek a

szervezetek fontos információkat és esetenként szakértõi véleményeket

szolgáltattak egyéb tevékenységünkhöz.

Azt, hogy az elutasítást is garanciális aktusnak tartjuk, bizonyítja az is,

hogy szinte valamennyi ilyen tartalmú dokumentumot a biztosok maguk írják alá,

ezzel személyes felelõsséget is vállalnak az elutasítások tartalmáért.

Az írásban beadott és késõbb elutasított panaszok kezelésének módja az ügy

jellegétõl függ. Az egyszerûbb, hatáskör hiányában elutasítható ügyeket

jórészt a hivatal készíti elõ, míg az alkotmányos visszásság hiányát szinte

minden esetben a biztosok közvetlen munkatársainak javaslata alapján

állapítjuk meg. Az elutasítással végzõdött eljárások között kiemelkedõen magas

arányt mutatott az elutasítás tájékoztatással történõ kiegészítése, amely az

összes beérkezett panasz 37,8 százalékát tette ki. Az országgyûlési biztosok

által kialakított rendszer szerint az érdemi vizsgálattal befejezett ügyekben

minden esetben formális jelentés készült, amely tartalmazza az ügyfél

felvilágosítását is. Azokban az ügyekben, amelyekben ilyen vizsgálat nem folyt

- mert a rendelkezésre álló iratok alapján megalapozottan lehetett dönteni -

elegendõnek tûnt a tájékoztató levél elküldése is.

A fentiek alapján az eljárásban is nagy különbség van az elutasítási okok két

nagy csoportja, a hatáskör és egyéb feltételek hiánya, illetve az alkotmányos

visszásság hiánya között.

2.2.

A hatáskör hiányában történõ elutasítások

A hatáskör hiányában történõ elutasításoknak több típusát sorolja fel az Obtv.

Az egyes okok nem egyenlõ súllyal szerepelnek a biztosok gyakorlatában. Az

2/1. számú táblázat szerint 1995-ben 2611, 1996-ban 4283, összesen 6894

panaszt utasítottunk el. Ezek között kiemelkedõ jelentõséggel bírnak és az

arányokban is elõkelõ helyet foglalnak el a hatáskörhiányos panaszok.

Az Obtv. 16-17. szakaszai határozzák meg az országgyûlési biztos hatáskörét. A

16. szakasz 1. bekezdése jelöli meg azokat a szerveket, amelyek tekintetében

az országgyûlési biztos eljárhat. Eszerint az országgyûlési biztoshoz bárki

fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást

végzõ szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott

határozata (intézkedése), illetõleg a hatóság intézkedésének elmulasztása

következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek

közvetlen veszélye áll fenn. Az elutasítások nézõpontjából ez azt jelenti,

hogy minden olyan panasz, amely más állami vagy társadalmi szervet,

magánszemélyt vagy jogi személyt érint, nem tartozhat az országgyûlési biztos

és általános helyettese hatáskörébe, az ilyen ügyekben nem indíthatunk

vizsgálatot.

Az országgyûlési biztos hatáskörének fenti, pozitív módon történt

meghatározása nem könnyítette meg a gyakorlati jogalkalmazást. A hatóság

fogalmi definícióját az Obtv. 29. szakasza bontja ki, felsorolva, hogy e

törvény alkalmazásában milyen szervek minõsülnek hatóságnak.

Egyértelmûen nem tartoznak az országgyûlési biztos hatáskörébe a bíróságok.

Ezt a tényt a biztosok minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek a

közvélemény tudomására hozni, ennek ellenére - bár csökkenõ tendenciát mutatva

- még mindig a bíróságok ellen érkezik a panaszok jelentõs száma, az összes

ügy 13,4 százaléka. A bíróságok ellen panaszok tárgyuk szerint igen változatos

képet mutatnak. Számos esetben a már jogerõs ítélet megváltoztatásához kérték

hivatalunk segítségét (OBH 2359/1995). Fõleg büntetõügyekben írtak olyan

elítéltek, akik ártatlanságukat hangoztatták (OBH 7845/1996). Ilyen esetekben,

aki a tájékoztatásra igényt tartott, illetve akinél ezt egyébként is

szükségesnek láttuk, azt felvilágosítottuk a felülvizsgálati eljárás vagy a

perújítás lehetõségérõl, feltételeirõl. Polgári ügyekben is gyakran elõfordult

magának a bírósági határozatnak a megtámadása, ez azonban többször párosult a

bíróság elfogultságának a bejelentésével is (OBH 3259/1995, OBH 7498/1996). Ez

utóbbi igen sok folyamatban lévõ ügyben is jellemzõ volt. Az ügyfeleknek ilyen

esetekben is elmagyaráztuk, hogy elfogultsági kifogásaikkal milyen fórumhoz és

hogyan fordulhatnak. Az egyik legjellemzõbb bíróságok elleni panasz az

eljárások elhúzódása volt (OBH 7543/1996). A panaszosok nemcsak az esetleg

évek óta tartó és bizonytalan jogi helyzeteket teremtõ eljárások lezárásához

kértek segítséget, hanem esetenként kártérítési igényüket is közölték. Ezekben

az ügyekben semmilyen tanáccsal nem tudtunk szolgálni. A büntetõeljáráshoz

kapcsolódtak azok a panaszok, amelyek az elõzetes letartóztatást sérelmezték.

Tekintettel arra, hogy az errõl történõ döntés a bíróságok hatáskörébe

tartozik, érdemben az ilyen ügyekkel sem foglalkozhattunk (OBH 8921/1996).

Jelentõs volt azoknak a panaszoknak a száma, amelyek bíróságokkal összefüggõ

igazgatási tevékenységet sérelmezték. Mivel az Obtv. nem tesz különbséget a

bíróság ítélkezõ és egyéb funkciói között, az országgyûlési biztos és

általános helyettese érdemben az ilyen ügyeket sem vizsgálhatta.

Kérelemre, illetve ha azt az ügy alapján szükségesnek láttuk, részletes

információt adtunk a panasz<%-2>osoknak arról, hogy az Európa Tanács Emberi

Jogi Bizottságához milyen módon és feltételek mellett fordulhatnak. Minden

esetben hangsúlyoztuk, hogy e fórumot csak valamennyi létezõ jogorvoslat

kimerítése után, meghatározott idõn belül lehet igénybe venni (OBH

9048/1996).<%0>

A bíróságokhoz kapcsolódtak azok az ügyek is amelyekben a sérelem tárgya a

bírósági végrehajtás. A végrehajtók helyzete, jogállása eltér a bíróságokétól,

ám a kötelékek a két intézmény között olyan szorosak, hogy az országgyûlési

biztosnak kifejezett törvényi felhatalmazás híján, csupán értelmezés alapján

nem volt lehetõsége ezt a területet vizsgálni. A végrehajtók feletti törvényes

felügyeletet a megyei bíróságok elnökei látják el. Végrehajtási kifogást

ugyancsak a bíróságokhoz lehet benyújtani és a fegyelmi felelõsségre vonás is

ide kapcsolódik. Az országgyûlési biztos ezért csak annyit tehetett, hogy

eligazította a panaszosokat, mikor és hogyan fordulhatnak a bírósághoz,

illetve az ügyek egy részét maga tette át (OBH 1679/1995). A panaszokból

leszûrhetõ tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a végrehajtási eljárás

az egyik legproblematikusabb területe az igazságszolgáltatásnak.

Hatáskör hiányában kellett számos más olyan szervezet tevékenységét sérelmezõ

beadványt elutasítani, amelyek nem minõsíthetõk sem hatóságnak, sem pedig

közszolgáltatónak. E szervezet közül érdemes megemlíteni néhányat, amelyek

többször fordultak elõ, illetve besorolásuk némiképpen vitatható.

Viszonylag sok panaszt kellett elutasítanunk a pénzintézetek mûködését

illetõen. Az egyik leggyakrabban felmerülõ probléma a hitelszerzõdésben

megállapított kamatok egyoldalú és jelentõs emelése, amely sok kérelmezõ

esetében a teljes anyagi ellehetetlenüléshez vezetett (OBH 1306/1995).

Jellegzetes probléma volt a szociálpolitikai hitelek átminõsítése rendes

építési kölcsönné olyan esetekben, amelyekben a szerzõdõ személyek önhibájukon

kívül nem vagy csak késedelmesen tudnak eleget tenni gyermekvállalási

kötelezettségüknek. Észleltük és jeleztük ezt a súlyos problémát a

pénzügyminiszternek, a panaszos figyelmét pedig felhívtuk a különbözõ

szociális, elsõsorban önkormányzati segélyek lehetõségére, az esetleges

méltányossági vagy részletfizetési kedvezményekre.

Tapasztalatunk szerint nehezen igazodnak el a panaszosok a biztosítási

ügyekben is. A bo- nyolult szerzõdési szövegek, számítási módok miatt többen

csalódtak eredeti várakozásukban, és ezért fordultak hivatalunkhoz. A

különbözõ biztosítók eljárását is kifogásolták. Habár a kötelezõ biztosítás a

közszolgáltatás határterületén mozog, összességében a biztosítás nyilvánvalóan

kívül esik az országgyûlési biztos hatáskörén (OBH 5850/1996).

Több panasz érintette a szövetkezeteket, azoknak is fõként a felszámolását. A

volt szövetkezeti tagok sokszor nem értik a vagyonnevesítéssel kapott

üzletrészek elvesztését, sérelmezték a felszámoló eljárását, az ügy

elhúzódását, a hitelezõi igények besorolását. Hatáskör hiányában a felszámoló

bíróhoz, illetve a hitelezõi választmányhoz irányítottuk õket (OBH 3053/1995,

2318/1996).

A hatáskör hiányában történõ elutasításnak különleges esete volt, amikor az

érintett hatóság nem hatósági intézkedését, mulasztását sérelmezték. A legtöbb

ilyen ügy az önkormányzati tulajdonban álló lakások elidegenítésével

összefüggésben merült fel (OBH 5911/1996, OBH 6612/1996). A panaszosok

általában azt kifogásolták, hogy az önkormányzatok bérlakásukat nem jelölték

ki elidegenítésre, ezáltal hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Az

országgyûlési biztos kénytelen volt az ilyen ügyek vizsgálatától is

eltekinteni, mivel az önkormányzat tulajdonosi jogkörében eljárva, polgári

jogi jogviszony keretében döntött az elidegenítésrõl.

Az országgyûlési biztos hatásköréhez kapcsolódik, de már nem a szervi hatály

körébe tartoznak azok az elutasítások, amelyek a közigazgatási jogorvoslatok

kimerítésének hiánya miatt történtek. Az Obtv. 16. § (1) bekezdése második

fordulata szerint az országgyûlési biztoshoz csak az ilyen jogorvoslatok

igénybevételét követõen, illetve akkor lehet fordulni, ha további

közigazgatási jogorvoslat nincs biztosítva (OBH 4163/1996). A törvény

szövegének ez utóbbi fordulata bizonyos értelmezést igényelt, mivel nem derül

ki egyértelmûen, hogy vajon az is jogosult a biztoshoz fordulni, akinek azért

nincs további jogorvoslatra lehetõsége, mert a rendelkezésére álló határidõt

elmulasztotta. Az országgyûlési biztos a törvény szûk értelmezését fogadta el,

mivel ez felel meg a nemzetközi gyakorlatnak, így többek között az Európa

Tanács Emberi Jogi Bizottsága gyakorlatának.

A közigazgatási jogorvoslat kimerítésének követelménye az ügyek egy részében

ugyanakkor csak az Obtv. egyéb szabályaival összevetve értelmezhetõ.

Elsõsorban a rendõrségi eljárások vizsgálata során fordult elõ, hogy az ügyfél

az országgyûlési biztos beavatkozását kérte, noha egyébként nyitva állott az

út a büntetõeljáráson belüli panaszra. Az országgyûlési biztosnak ilyen

esetekben egyrészt általánosságban azt kellett vizsgálnia, hogy vajon a

közigazgatási jogorvoslat fogalmába az ilyen panasz beilleszthetõ-e, másrészt

viszont figyelemmel kellett lennie arra is, hogy az Obtv. 16. §-ának

értelmében akkor is fel kell lépnie, ha az alkotmányos jogok közvetlen

sérelmének veszélye áll fenn. E két szempont együttes vizsgálata alapján az

országgyûlési biztos arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyes esetekben a

beavatkozásra az alaki jogerõt nem teremtõ panasz elbírálások elõtt is

lehetõség nyílik.

Az 2/1. számú táblázat szerint az összes elutasítás 41,5 százaléka a még

rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõség miatt került elutasításra. Ez a

viszonylag nagy arány részben azt jelzi, hogy az ügyfelek nincsenek tisztában

törvényes lehetõségeikkel, de annak a jele is lehet, hogy nem bíznak a

rendelkezésre álló jogorvoslat elbírálására hivatott szervben.

Az országgyûlési biztos eljárásának további korlátját jelenti, ha a jogerõs

határozattól számított egy éven túl fordulnak hozzá (OBH 2845/1996). Ennek a

szabálynak, melyet az Obtv. 17. § (4) bekezdése tartalmaz, nyilvánvaló indoka

a jogbiztonság védelme. A jóhiszemûen szerzett jogok és gyakorolt

kötelezettségek megváltoztatása súlyos sérelmekkel járhat, ezért volt indokolt

e szabály rögzítése. Hangsúlyozni kell, hogy ezt az egyébként imperatív

szabályt az országgyûlési biztos csak az alaki és anyagi jogerõ együttes

megléte esetén alkalmazta elutasítási indokként. Amennyiben azonban tartósan

visszás állapot keletkezett, illetve az eredeti jogsértések ismétlõdésétõl

kellett tartani, az alakilag jogerõs határozatok felülvizsgálata is indokolt

volt (OBH 141/1995). Az 1 éven túli elutasított ügyek aránya viszonylag

jelentéktelen volt, az összes elutasításnak mindössze 1,4 százalékát tette ki.

Hasonlóan alacsony azoknak az panaszoknak a száma, amelyek vizsgálatát az

Obtv. 17. § (3) bekezdése alapján kellett visszautasítani. E rendelkezés

szerint az országgyûlési biztos hatásköre csak az 1989. évi XXXI. törvény

hatálybalépését (1989. október 23.) követõen indult eljárásokra terjed ki (OBH

118/1995, 390/1996). A törvény indokolása utal arra, hogy célszerûtlen az új

alkotmányos szabályok hatályossága elõtt keletkezett ügyek vizsgálata.

Ugyanakkor azokat az eljárási szabálytalanságokat, amelyekre nézve egyébként

fennállnak a vizsgálati feltételek, önálló, új ügynek tekintjük. Mindenesetre

az e szakaszra történt hivatkozással elutasított panaszok aránya csupán 1,3

százalék volt.

Az országgyûlési biztosnak az Obtv. 19. § (2) bekezdése alapján el kell

utasítania azokat a panaszokat, amelyek nyilvánvalóan alaptalanok, továbbá az

ismételten elõterjesztett és az érdemben új tényt, adatot nem tartalmazó

beadványokat. Nyilvánvalóan alaptalan a panasz akkor, ha a beadvány semmilyen

összefüggésben nincs az országgyûlési biztos feladatával, azaz az alkotmányos

jogok védelmével, vagy ilyen összefüggés ugyan fennáll, de nem az ombudsman

feladatkörével összefüggésben. Nyilvánvaló alaptalanság miatt a panaszok 2,1

százalékát kellett visszautasítani.

Az ismételt beadványok elbírálása során a törvény mintájául a különbözõ

jogalkalmazó szervekre irányadó szabályok szolgáltak. Ezekben az esetekben a

korábbi beadvány már elbírálásra került és az abban kifejtettek megismétlésére

nincs szükség (OBH 7601/1996). Az országgyûlési biztosnak a beadványokkal

kapcsolatos döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak, nincs is olyan fórum,

amely az ilyen kérelmet elbírálhatná. Ezzel szemben alaki jogereje sincs az

ombudsman határozatának, tehát az ügyfélnek joga van panaszát megismételni.

Korábbi döntéséhez azonban a törvény alapján kötve van, azonos feltételek

mellett nem változtathatja meg. Amennyiben viszont akár a beadvány tartalma,

akár az egyéb feltételek változása ezt indokolja, az országgyûlési biztos új

eljárást rendelhet el és ennek során az elõzõtõl eltérõ döntés is születhet.

Ismételt, új adat nélküli panasz elutasítására az ügyek 0,6 százalékában -

összesen 41 esetben - került sor.

Az országgyûlési biztos mérlegelésétõl függõ elutasítási ok a nem jogosult

által, valamint a névtelenül történõ panaszbenyújtás. Az Obtv. 16. §-a azt

írja elõ, hogy az országgyûlési biztoshoz az fordulhat, akit alkotmányos

jogaival összefüggésben sérelem ért, illetve ennek közvetlen veszélye áll

fenn. Panasz benyújtására csak az ilyen módon érintett személynek van

lehetõsége. Az Obtv. nem ismeri az actio popularis intézményét sem, ennek

megfelelõen az érdekeltek körén kívül esõk által benyújtott panaszokat

elutasíthatja. Ennek ellenére az országgyûlési biztos számos olyan ügyet

vizsgált, amelynek kezdeményezõje nem volt jogosult, illetve érdekelt személy

vagy szervezet. A vizsgálatra azért került sor, mert a beadványokban foglalt

közlések komoly alkotmányos visszásság gyanúját keltették. Más esetekben

viszont a nem jogosulttól vagy érdekelttõl származó beadványt - annak tartalma

alapján - az országgyûlési biztos figyelemfelhívásnak tekintette és a

vizsgálatot hivatalból indította meg. Az országgyûlési biztos utóbbi

eljárásának magyarázatát a 16. § (2) bekezdése adja meg, amely lehetõvé teszi,

hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében az

országgyûlési biztos hivatalból is eljárjon. Több jelentõs ügyben is ilyen

módon került sor az eljárás lefolytatására. Egyértelmûen ez is szerepet

játszik abban a tényben, hogy a nem jogosultaktól és a névtelenektõl származó

beadványok száma összesen 44 volt, ami az elutasított panaszoknak mindössze

0,4 százaléka volt.

Az országgyûlési biztoshoz meglepõen kevés névtelen panasz érkezett. Ennél

gyakrabban fordult elõ az az eset, amikor a panaszos nevének elhallgatását

kérte. Erre lehetõséget ad a Obtv., és ezt a biztos eljárásában mindig

tiszteletben is tartja. Ez a tény azonban egyes esetekben az eljárás

akadályául is szolgált. Egy-egy konkrét ügyben ugyanis nem lehetett úgy

vizsgálatot folytatni, hogy annak során a panaszolt hatóság ne szerezhessen

tudomást a panaszos személyérõl. Ilyen esetekben kénytelenek voltunk a konkrét

esetre nézve az eljárást befejezni, viszont tovább folytattuk magát az ügyet,

ha közérdekû problémáról volt szó. Az eljárás megszüntetésére akkor is sor

került, ha a panaszos ezt kérte, vagy a panaszos idõközben elhalálozott. Erre

195 esetben került sor. 252 esetben a hatáskör hiányának megállapítása mellett

a panaszt áttettük az illetékes hatósághoz vagy olyan intézményhez,

szervezethez, ahonnan érdemi megoldásra, segítségre lehetett számítani.

Az elutasítások között kiemelkedõ helyet foglalnak el az alkotmányos

visszásság hiánya, illetve csekély volta miatt történõ elutasítások.

Tekintettel azonban arra, hogy az így befejezõdött ügyek alkalmasak az

alkotmányos visszásság határainak megvonására is, ezek tárgyalására az egyes

alkotmányos jogokkal foglalkozó fejezetben térünk vissza. Itt csak annyit

jegyzünk meg, hogy alkotmányos visszásság hiánya miatt az ügyek 21,6

százalékában, az alkotmányos visszásság csekély jelentõsége miatt pedig 4,3

százalékában került sor elutasításra.

3.

Az alkotmányos visszásság gyanúja miatt vizsgált

panaszok általános jellemzõi

és a széles körû vizsgálódási lehetõség tapasztalatai

3.1.

A vizsgálati módszerek

Az 1993. évi LIX. törvény 18. §-a értelmében a biztosok igen széles körû

vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek. Külön törvény eltérõ rendelkezésének

hiányában bármely hatóság helyiségeibe beléphetnek, bármely hatóságtól

adatokat kérhetnek, a keletkezett iratokba betekinthetnek, annak megküldését

vagy másolat készítését kérhetik, az általuk vizsgált ügy intézõjét vagy az

eljárást folytató szerv bármely munkatársát meghallgathatják, beleértve a

szerv vezetõjét vagy a felügyeleti szerv vezetõjét is. A jogszabály által

egyébként erre feljogosított szerv vezetõjét vizsgálat lefolytatására kérhetik

fel. Az országgyûlési biztosok az általuk vizsgált ügyben bármely szervtõl

vagy annak munkatársától írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot és véleményt

kérhetnek.

Az országgyûlési biztos és helyettese a beszámolási idõszakban alkalmazta a

törvényben biztosított vizsgálódási lehetõségeket. A vizsgálattal befejezett

2336 ügyben 10 962 eljárási cselekményt foganatosított, egy-egy befejezett

vizsgálatra átlagosan 4,7 eljárási cselekmény jutott. (Lásd errõl a 3/1. számú

táblázatot.)

Az alkalmazott eljárási cselekmények közül a leggyakrabban a dokumentumok

alapján történõ, ún. +egyszerû  vizsgálatot alkalmaztuk. Az ilyen vizsgálatok

is az ügy történeti tényállását tisztázó átfogó dokumentum és a vonatkozó

jogszabály elemzését jelentették. Intézményünk ugyanis jogerõsen lezárt,

esetenként több évig húzódó, bonyolult ügyekben kereste az alkotmányos

visszásságot okozó sérelmet. Gyakorlatunkban elõfordultak egyszerû eljárási

cselekmények is. Sokszor rövid úton, telefonon, faxon kaptuk meg a megfelelõ,

az ügy további vizsgálatát elõsegítõ információkat.

Vizsgálataink során viszonylag ritkán - összesen 163 esetben - alkalmaztuk azt

az eljárási lehetõséget, amelyben az érintett vagy a felettes szervet, illetve

az illetékes minisztert kértük fel a vizsgálat lefolytatására. Nem a bizalom

hiánya miatt kényszerültünk magunk vizsgálódni. Ezt a gyakorlatot a hozzánk

érkezett panaszok elõtörténete indokolta. A vizsgált panaszok túlnyomó

többsége ugyanis már minden lehetséges fórumot megjárt, orvoslást a panaszos

sérelmére mégsem kapott. Általában nem várható el, hogy pusztán az

országgyûlési biztos kérésére bármelyik hatóság felülbírálja saját korábbi

álláspontját és az ügyben újabb vizsgálatot folytasson. Magunknak kellett

tehát az alkotmányos visszásság körében kialakult gyanú további bizonyítékait

megszerezni.

Kezdettõl fogva törekedtünk a szélesebb rétegeket érintõ, tömegesen elõforduló

panaszok átfogó vizsgálatára. 1995-ben 12, 1996-ban pedig 31 ilyen vizsgálatra

került sor. Ezek közül említésre méltó a kényszerbérletekkel (OBH 8342/1996),

a távfûtõmûvek szolgáltatási árainak jogosságával (OBH 554/1995), az

elbocsátott felsõoktatási dolgozók beadványaival kapcsolatos (OBH 8086/1996,

valamint a mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeire vonatkozó, átfogó

jogi rendezést igénylõ (OBH 3813/1996), a fogyatékosokat ápoló-gondozó

otthonokban (OBH 600-4/1996), illetve a pszichiátriai fekvõbeteg-intézetekben

és pszichiátriai otthonokban végzett (OBH 2255/1996), az idegenrendészeti

hatóságok által kijelölt helyen való tartózkodás és az idegenrendészeti õrizet

elrendelése és végrehajtása körülményeit feltáró (OBH 700-83/1996), a Fõvárosi

Kerületek Földhivatalánál a biztonságos és közhiteles nyilvántartást ellenõrzõ

(OBH 1502/1995), a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete idõs, nyugdíjas

tagjai létbizonytalansági problémáinak okait feltáró (OBH 2867/1995), az

államigazgatási eljárás keretében megsemmisítésre került almaültetvény

kártalanítási problémáit feltáró (OBH 7923/1996), a háztartásitüzelõolaj-

támogatással kapcsolatos, több településre kiterjedõ (OBH 6495/1996)

vizsgálatok.

Eljárási gyakorlatunkba beletartozik az azonnali kiszállás és az intézményben

végrehajtott helyszíni szemle vagy a helyszínen történõ meghallgatás is. Erre

több esetben került sor kórházban, börtönben, rendõrségi fogdán,

gyermekotthonban, laktanyában, szociális otthonban. Erre akkor került sor, ha

alapos volt a gyanú arra, hogy az azonnali beavatkozás elmulasztása súlyos

állampolgári sérelmet eredményezhet. Váratlan, elõre be nem jelentett

inspekciós ellenõrzést hajtottunk végre az intézmények törvényes mûködésének,

ezen belül az állampolgári jogok betartásának vizsgálata céljából

laktanyákban, börtönökben, rendõrségi fogdákban, idegenrendészeti

szálláshelyen, gyermek- és ijfúságvédõ intézetben. Egy-egy intézmény átfogó

vizsgálatánál jól hasznosíthattuk az inspekciós látogatások alkalmából

lepecsételt dobozokban gyûjtött panaszokat. Ezekbõl információkat

szerezhettünk az intézmény mûködésérõl, így az élelmezésrõl, az ellátásról, a

fenyítési szokásokról, az egészségügyi problémák kezelésérõl is.

A vizsgálatokban a megkeresett hatóságok, ügyintézõk többsége készséggel állt

rendelkezésre. A bekért adatok megküldésével ritkán késtek, és nem voltak

bizalmatlanok a meghallgatások, a helyszíni vizsgálatok során sem. Az átfogó

helyszíni vizsgálatoknál azonban többször sérelmezték, hogy nem a vezetõktõl

és a munkatársaktól szereztük be a szükséges információkat, hanem magunk

kívántunk meggyõzõdni a körülményekrõl és több idõt töltöttünk közvetlen

beszélgetéssel az ápoltakkal, gondozottakkal, fogvatartottakkal,

sorkatonákkal, mint az õket gondozó, felügyelõ személyzettel. Leginkább azt

kifogásolták, hogy a vizsgálat eredményeként létrejött ajánlások tartalmát az

érintettekkel elõre nem egyeztettük. A biztosok azonban nem az érintettekkel

diplomáciai úton egyeztetett álláspont közzétételére hivatottak.

Megalakulásunk óta hatásköri problémánk van a Legfõbb Ügyészséggel. A Legfõbb

Ügyészség általában vitatja azt, hogy az igazságügyi szervek közé tartozna.

Ezért úgy véli, hogy az országgyûlési biztosok vizsgálati hatásköre nem

terjeszthetõ ki az ügyészi szervezetre. Álláspontunk szerint azonban az

állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 29. §

(1) bekezdése világosan és egyértelmûen fogalmaz akkor, amikor a biztosok

által vizsgálható hatóságokat sorolja fel, és ebbõl a körbõl - külön nevesítve

- csak a bíróságokat emeli ki. A kérdés eldöntése most az Alkotmánybíróságra

vár, mivel a négy biztos a hatásköri vita megoldását az Alkotmánybíróságtól

kérte. Az állampolgári jogok biztosa és általános helyettese másfél éves

munkáját csak részben zavarta az említett hatásköri vita. Vizsgálati

jelentéseinkben általában nem ajánlásokat, hanem javaslatokat tettünk az

ügyészségnek, amelyekre többségében szakmailag korrekt válaszokat kaptunk. A

Legfõbb Ügyészségrõl érkezõ levelekben ennek ellenére következetesen azt az

álláspontot közölték, hogy az ügyészség tevékenységére vizsgálódásaink nem

terjedhetnek ki. Ugyanakkor ha iratokat, dokumentumokat kértünk, akkor azokat

hiánytalanul és idõben rendelkezésünkre bocsátották.

Mûködésünk kezdetén együttmûködési problémák keletkeztek a rendõrséggel is. Az

akkori országos rendõrfõkapitány bármely rendõri szervet érintõ

megkeresésünkben maga kívánta meghatározni a válaszadás tartalmát és módját.

Ez a vizsgálati eljárásunkat lassította, akadályozta törvényben rögzített

jogosítványaink gyakorlását, emellett sértette a megkeresett rendõri szerv

jogszabályban rögzített hatáskörét is. A zavartalan együttmûködés elõsegítését

a belügyminisztertõl kértük, aki 1996 elsõ negyedévében visszavonatta az

országos rendõrfõkapitány általunk sérelmesnek és törvénytelennek tartott

belsõ intézkedését. Azóta a kapcsolattartás minden rendõri szervvel

zavartalan.

3.2.

A vizsgált panaszok jellemzõi

A beszámolási idõszakban vizsgálattal lezárt panaszok típus szerinti

megoszlását a 3/2. számú táblázat tartalmazza. A vizsgált panaszok körébõl

kiemelkedik a települési önkormányzatokkal és polgármesteri hivatalokkal

kapcsolatos ügyek magas, 21 százalékos aránya. Különösen nagy számban

fordultak elõ építésügyi, lakás- és helyiségbérleti, valamint szociális ügyek.

A helyi önkormányzati ügyek körében 1995-höz képest jelentõsen növekedett a

helyi adókkal, a szociális ellátással kapcsolatos vizsgálatok aránya. 1996-ban

arányait tekintve csökkentek a vizsgálatok az építési és az általános

igazgatási ügyekben.

Vizsgálati gyakorlatunkban az adóügyek, az egészségbiztosítási, a kárpótlási,

a közüzemi szolgáltatói, a munkaügyek, nyugdíjbiztosítási ügyek fordulnak még

elõ viszonylag nagy gyakorisággal. 1995-höz képest 1996-ban jelentõsen

növekedett az adóügyek, az egészségbiztosítási, az egészségügyi ellátási, a

gazdasági jellegû, a munkaügyek, a nyugdíjbiztosítási ügyek aránya. Külön kell

szólni a rendõrség elleni panaszok vizsgálatáról. 100 vizsgálatból már 1995

második félévében 8 a rendõri eljárásra vonatkozott, az arány 1996 végéig

meghaladta a 10 százalékot.

Tanulságos összevetni a beérkezett panaszok típusainak gyakoriságát a

vizsgálatra utasított panaszok típusainak gyakoriságával. Ebbõl kitûnik, hogy

milyen típusú panaszokban találtunk az elõfordulásukhoz képest gyakrabban

alkotmányos visszásságra utaló alapos gyanút. (E vizsgálódást az 1/4. és a

3/2. táblázatok összevetésével hajtottuk végre.) A benyújtott panaszok az

alkotmányos visszásság gyanúja szempontjából megalapozottaknak, indokoltaknak

tûnnek, ha a vizsgált panaszok körében nagyobb arányban szerepelnek, mint a

benyújtott kérelmek körében. Ez tapasztalható az adóügyekben, az

állampolgársági, a büntetés-végrehajtás elleni, az egészségbiztosítás elleni,

a honvédségi tárgyú, a kárpótlási, a környezetvédelmi, a nyugdíjbiztosítási és

a rendõrségi panaszok körében. A települési önkormányzatok és polgármesteri

hivatalok elleni panaszok aránya nagyjából megegyezik, ezen belül azonban az

arányeltolódás figyelemre méltó. A vizsgálatra utasított panaszok körében

megkétszerezõdött a helyi adóügyek és az egészségügyi igazgatást kifogásoló

ügyek aránya. Jelentõsen növekedett a lakásügyek, a szabálysértési, a

szociális ellátás körébe esõ és a helyi általános igazgatást érintõ panaszok

aránya.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és helyettese a beszámolási

idõszakban lezárt 2336 vizsgálata nem feltétlenül azoknál a hatóságoknál

történt, amelyeknél az alkotmányos visszásságra utaló sérelem vagy annak

gyanúja keletkezett, hanem azoknál is, amelyeknél annak az orvoslása

megoldhatónak tûnt. Bizonyos ügytípusoknál például már a vizsgálat elején

kiderült, hogy a hatályos jogszabály vagy az állami irányítás egyéb eszközei

okozták az emberi jogok megsértésével kapcsolatos alkotmányos visszásságot.

Más ügyekben - a jogerõs határozat birtokában - nem az alapvetõ sérelmet okozó

hatóságnál kellett eljárnunk, hanem annak felügyeleti szervénél, mert

elmulasztotta az idõben történõ érdemi jogorvoslatot. A 3/3. számú táblázat

arról ad áttekintést, hogy vizsgálataink során milyen típusú intézményekkel

kerültünk kapcsolatba, hol, milyen szinten kerestük a megoldást a nálunk

felmerült alapos gyanú megerõsítésére. Gyakorisági sorrendben a vizsgálati

eljárás során az alábbi hatóságokkal, intézményekkel kerültünk az elmúlt

másfél évben intenzív kapcsolatba: helyi polgármesteri hivatalok,

nyugdíjbiztosító, megyei és helyi rendõrségek, helyi önkormányzati testületek,

kárpótlási hivatalok, közüzemi szolgáltatók, minisztériumok, az Országgyûlés,

annak bizottságai, adóhatóságok, egészségbiztosítók, országos hatáskörû

szervek (például ORFK, Országos Nyugdíjbiztosító Igazgatóság, Országos

Kárpótlási Hivatal). 1995-höz képest 1996-ban a kapcsolatunk intenzitása

növekedett az Országgyûléssel, illetve annak bizottságaival, az

adóhatóságokkal, az egészségügyi ellátó intézményekkel, a

nyugdíjbiztosítókkal, a megyei és a helyi rendõrségekkel. Csökkent viszont az

érintkezés gyakorisága a Kormánnyal, a minisztériumokkal, országos hatáskörû

szervekkel, a földhivatalokkal, a földrendezési és földkiadó bizottságokkal, a

helyi polgármesteri hivatalokkal, a kárpótlási hivatalokkal, a

pénzintézetekkel, a szövetkezetekkel.

Az általunk megjelölt alkotmányos visszásság gyanúja nem feltétlenül esett

egybe azzal a sérelemmel, amelyet a panaszos elõadott. (Lásd a 3/4. számú

táblázatot.) A panaszok vizsgálata során a panaszban megjelölt kifogáshoz

képest gyakrabban állapítottuk meg alapos gyanúként a sérelmes döntést és a

jogszabályra visszavezethetõ alkotmányos visszásságot, de eltérés

tapasztalható a hatóság hallgatása megítélésében is. A panaszban elõadottakhoz

képest ritkábban indítottunk vizsgálatot károkozás, sérelmes eljárás és az

eljárás elhúzódása miatt. (Lásd a 3/4. számú táblázatot.)

3.3.

A vizsgált panaszok a társadalmi problémák tükrében

Nem könnyû feladat annak elemzése, hogy tükrözik-e<|> és mennyiben a vizsgált

panaszok az ország társadalmi, politikai, gazdasági és szociális problémáit.

Rávetíthetõk-e egyáltalán a vizsgált panaszokban érzékelhetõ, a különbözõ

emberi közösségek vagy intézmények és hatóságok mûködésével kapcsolatos

gondok, problémák a gyors változásban lévõ mai magyar társadalom egészére? Az

ilyen áttekintés nem tûnik feleslegesnek, hiszen, ha az általunk vizsgáltak

nem is adnak képet a teljes valóságról, akkor is informatívak. Legalább arról

tájékoztatnak, hogy melyek az átmeneti társadalom azon gondjai, amelyek miatt

a polgárok felemelik szavukat és ezek megoldásában milyen mértékben segíthet

az állampolgári jogok országgyûlési biztosa.

3.3.1.

A szociális biztonság, az alapvetõ létfeltételek

Az elmúlt másfél év alatt panaszosaink legsúlyosabb gondjaként a szociális

biztonságot és az alapvetõ létfeltételek hiányát észleltük. A munkanélküliek,

vagy munkaviszonyban álló, de alacsony jövedelemmel rendelkezõk, a

kisnyugdíjasok mindennapi megélhetésük alapvetõ gondjairól számoltak be.

Sérelmezték a megnövekedett közüzemi, közlekedési költségeket, a helyi adók

emelkedését. A panaszok jó része a +vagy enni vagy lakni  választás dilemmáját

tárta elénk. A szociális ellátás körében felmerülõ problémák többségében nem

tudtunk segíteni. Tudomásul kellett vennünk, hogy a rászorulók számához képest

az önkormányzatok segélyezési alapja korlátozott. Még az ilyen esetekben is

gyakran próbáltuk meg felderíteni a latens diszkriminációt. Vizsgáltuk a helyi

önkormányzati rendeletek méltányosságra vonatkozó szabályozását. Adott esetben

felhívtuk a polgármesterek figyelmét egy-egy, a végsõ kétségbeesés állapotába

jutott családra, személyre (OBH 387/1995, OBH 213/1995, OBH 473/1995).

Gyakran és széles körben jelentkezõ gondnak tûnt a lakáshoz jutás.

Gyakorlatilag megszûnt a szociális lakás juttatása. Az önkormányzatok ilyen

lehetõségekkel már nem vagy alig rendelkeznek. A még elérhetõ lakáscélú

szociális támogatás a legelesettebb réteg számára alacsony tõkének bizonyul az

elsõ lakás megszerzéséhez. A lakáskölcsön rendszere és intézményi háttere

kidolgozatlan. A jelzálog bejegyzésére még nincs jogi lehetõség. A meglévõ

lakás fenntartása a közüzemi díjak, különösen a távfûtési és vízdíjak

folyamatos emelkedése miatt egyre drágább. Ha a folyamatot nem sikerül

fékezni, akkor ez sok család széthullásához, a hajléktalanok tömegének

növekedéséhez vezethet. A lakásügyek egy részében egyáltalában nem tudtunk

segíteni, más esetekben az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát kértük a

legelesettebb rétegek érdekében (OBH 69/1995, OBH 567/1995, OBH 859/1995,

2999/1996). Pozitív fejleménynek értékeljük azt a törvénymódosítást, amely

kibõvítette a szociális ellátási formákat (például földprogram, falugondnok

intézménye) és az ellátásban részesülõk körét is bõvítette.

Egyre többet foglalkozunk a hajléktalanok problémáival. A folyamatban lévõ

ügyekrõl még nem adhatunk számot. A beszámolási idõszakban azonban sikerült

elérni, hogy a hajléktalanok költségmentességi kérelme egyszerûsített

ügyintézésben bírálható el, ha személyi igazolványt kérnek az elveszett

helyébe. Korábban az eljáró hatóságok ezt nem biztosították, sõt szabálysértés

miatt még bírsággal is sújtották õket (OBH 2226/1996).

Sok panasz érkezett a háztartási tüzelõolaj támogatásokkal kapcsolatban. Az

1997-ig érvényes jogszabályok a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta a HTO-

támogatás településszükséglet szerinti igénylését, valamint az ezek

szétosztásáról szóló önkormányzati rendeletek megalkotását. Ezekben az

ügyekben több alkotmányos visszásságot tártunk fel és ajánlást fogalmaztunk

meg. Megállapítottuk, hogy a megkárosított érdekeltek pótlólagos

kártérítésérõl minden érintett önkormányzatnak utólag is gondoskodnia kell.

A szociális biztonság körébe tartoznak a nyugdíj megállapításával és

folyósításával kapcsolatos ügyek. Sokan sérelmezték az ellátások hosszadalmas

eljárásban történt megállapítását, ami miatt alapvetõ létbiztonságuk került

veszélybe. Ilyen ügyekben sürgõsséggel járunk el. Sok panasz érkezett a

nyugdíjemelések végrehajtásának bizonytalansága, az eredménytelenül kért

elszámolások, a nyugdíjfolyósító hallgatása, a jogorvoslatok elhúzódása, a

bírói ítéletek nehézkes vagy elmaradt végrehajtása miatt. Egyedi ajánlások

mellett két törvénymódosítási javaslatot tett e tárgyban az országgyûlési

biztos. Ennek eredményeként 1996. január <%-2>1-<%0>jétõl a

társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosított 100. §-a

alapján a nyugdíjbiztosító hibájából elhúzódó eljárás miatti anyagi hátrány

enyhítése érdekében a nyugdíjbiztosító kamatfizetésre köteles. Az Országgyûlés

ugyancsak elfogadta az állampolgári jogok biztosának ajánlását egy másik

ügyben. Módosította az 1975. évi II. törvény 118/A. §-át, így megszûnt a

Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (illetve jogelõdje) nyugdíjasainak

diszkriminációja, ellátásuk a többi nyugdíjassal együtt most már biztosított.

Súlyos létbiztonsági gondot okozott több ezer felsõoktatási dolgozónak a

pótköltségvetési törvényre hivatkozással történõ elbocsátása vagy váratlan

nyugdíjazása, amelyre pusztán pénzügyi problémákra való hivatkozással került

sor. A határozatokból elmaradt a személyre szóló indoklás. Hét egyetem

érintett oktatói kerestek meg bennünket ilyen sérelmekkel. Megállapítottuk,

hogy ezen a területen a mûvelõdési és közoktatási miniszter törvényességi

felügyeleti jogkörrel rendelkezett, amelynek érvényesülését viszont

vizsgálhattuk. Ezért a miniszter számára ajánlást fogalmaztunk meg (OBH

4945/1996).

3.3.2.

A jóvátételbõl fakadó panaszok

Az átmeneti társadalom tipikus termékének tartjuk a kényszerbérletet. A

kényszerbérletet a korábban keletkezett jogsérelmek orvoslására, az eredeti

tulajdonviszonyok helyreállítására vonatkozó jogszabályok eredményezték.

Tapasztalatunk szerint szinte minden olyan intézkedés, jogszabályi

rendelkezés, amely közel fél évszázad során felhalmozott igazságtalanság

utólagos jóvátételére törekszik, igen sok új konfliktus forrása lehet. Nem

történt az másként a kényszerbérleti ügyekben érintettek körében sem. Sok

kényszerbérlõ és bérbeadó kifogásolta a kényszerbérletek felszámolásának

elhúzódását, a jogi rendezetlenséget és a törvényes jogok csorbítását. A

hozzánk érkezett sok-sok panaszból alkotmányos jogsérelem gyanújára

következtettünk, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból

vizsgálatot rendelt el. A panaszokból és az önkor-mányzatok tájékoztatásából

kitûnt, hogy az önkormányzatok többsége határidõre a kényszerbérleteket nem

tudja felszámolni. Ennek legfõbb oka az volt, hogy a lakástörvény nem kellõ

részletességû szabályokat tartalmaz, ezért az önkormányzati rendeletek

ellentmondásosak. A megnyílt vételi jog az önkormányzati lakásállományt

általában töredékére zsugorította. A lakástörvény ezzel egyidejûleg kötelezte

az önkormányzatokat a kényszerbérlõk elhelyezésére. A kényszerbérletek

fennállása és felszámolásuk elhúzódása valamennyi érintett alkotmányos jogait

sérti. Az alkotmányos normáknak megfelelõ helyzet megteremtése érdekében az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa számos ajánlást fogalmazott meg és

négy törvény módosítását indítványozta (OBH 149/1995, 186/1995, 2696/1995, OBH

2798/1996, OBH 3253/1996, 3449/1996, 5528/1996, 7928/1996, OBH 8342/1996).

A kárpótlási és földkiadási ügyek szintén a rendszerváltással kapcsolatos jogi

szabályozás eredményeként keletkeztek, és a politikai, társadalmi, gazdasági

átalakulás sajátjai. Az ezekkel kapcsolatos alkotmányos visszásságok

megszüntetésére több kísérletet tettünk. A jogos panaszok legalább öt típusba

sorolhatók.

A személyi kárpótlással összefüggésben a panaszosok joggal kifogásolták, hogy

az Országgyûlés nem teljesítette az 1992. évi XXXII. törvénnyel összefüggésben

az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB számú határozatával megállapított

jogalkotói feladatát a megjelölt idõpontig, 1995. szeptember 30-ig. Az 1992.

évi XIII. törvény 3. § (1) bekezdés +C  pontja alkotmányellenes szövegrészének

visszamenõleges hatályú megsemmisítése folytán keletkezett igények jogosultjai

azt sérelmezték, hogy a nekik járó kárpótláshoz az eljárási feltételek

megteremtésének elmaradásáig nem juthatnak hozzá (OBH 1174/1995, OBH

1914/1996, 1963/1996).

Volt munkaszolgálatos kárpótlásra jogosultak sérelmezték, hogy személyi

kárpótlási ügyükben született ítéletben a bíróság az Országos Kárrendezési és

Kárpótlási Hivatalt (OKKH) új eljárás lefolytatására kötelezte, a Hivatal

azonban ennek csak késlekedve (OBH 2787/1996, OBH 82/1996) vagy nem tett

eleget (OBH 146/1995). Arra hivatkozott, hogy addig, amíg az Országgyûlés az

Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában megjelölt idõpontig törvényalkotói

kötelezettségének nem tesz eleget, a Hivatal sem hozhat az ügyben új

határozatot. Amennyiben az Országgyûlés az új kárpótlási törvényt megalkotja,

a Hivatal a bíróság ítéletében foglalt új eljárás lefolytatása és új határozat

hozatala iránti kötelezettségének soron kívül eleget tesz. Ezt az érvelést az

országgyûlési biztos nem fogadta el.

Több volt munkaszolgálatos panaszos azt sérelmezte, hogy nem a +közvetlenül a

harcoló alakulat kötelékében teljesített  munkaszolgálatban töltött idõre

tekintettel kért kárpótlást elutasító határozat ellen benyújtott keresetét az

OKKH nem továbbította a bírósághoz. Az OKKH arra hivatkozott, hogy a

kérelmeket saját hatáskörében haladéktalanul elbírálja, ha az Országgyûlés

eleget tesz az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában foglalt jogalkotói

kötelezettségének. Az országgyûlési biztos általános helyettese az indokolást

nem fogadta el és alkotmányos visszásságot állapított meg (OBH 3018/1995).

A személyi sérelemmel összefüggõ kárpótlási ügyekben jogosan

sérelmezték a kérelem elbírálására törvényben megszabott határidõ jelentõs

túllépését (OBH 3040/1995). Többen szóvá tették a személyi sér<%1>elemért

kapott kárpótlási jegyek utólagos életjáradékra v<%-2>áltása lehetõségének

hiányát.<%0>

A vagyoni kárpótlási ügyek vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy a

panaszosok esetenként kevésnek tartják az árverésre kijelölt földmennyiségét

(OBH 2714/1996, OBH 2715/1996). Több kárpótlásra jogosult sérelmezte, hogy az

árverésre kijelölt állami tulajdonú termõföldek aranykorona értéke jelentõsen

alatta marad az 1991. évi XXV. törvény 19. §-ában elõírt 20 százalékos

mértéknek. Kifogásolták továbbá a vagyoni sérelemért kapott kárpótlási jegy

utólagos életjáradékra válthatóságának hiányát. Joggal kifogásolta az egyik

panaszos, hogy egy kérelemben benyújtott igényt több egymást követõ

határozattal bírálták el (OBH 793/1995), illetve, hogy a kérelemben beadott

igénynek csak egy részében döntöttek, míg a kérelem másik részét

elbírálatlanul hagyták (OBH 2374/1995). A jogos panaszok közé tartoztak azok

is, amelyek egyes árverési hirdetmények pontatlanságát (OBH 2603/1996), az

árverés elõtt letétbe helyezett kárpótlási jegyek maradványértékének nem

idõben történõ visszaszolgáltatását (OBH 1875/1995) vagy az árverésre nem

megfelelõen elõkészített táblák árverésre kitûzését (OBH 2635/1995) tették

szóvá.

Az 1996. december 31-ével megszûnt, államigazgatási szervnek nem tekinthetõ,

választás útján létrehozott, laikusokból álló földkiadó bizottságok

tevékenységét is több bírálat érte. Elsõsorban folyamatos mûködésük hiányát,

az eljárások elhúzódását, a hozott határozatok késedelmes kiadását, a

földkiadásnál a sorrendiség betartását, a nyilvános sorsolásra elõírt

szabályok megsértését és általában a földkiadással kapcsolatos adminisztratív

munka pontatlanságát kifogásolták. A bizottságok munkájára vonatkozó, többször

módosított 1993. évi II. törvény a földkiadó bizottsági határozatok elleni

fellebbezések elbírálására az FM megyei földmûvelésügyi hivatalait jogosította

fel. A hivatalok azonban a törvény szerint nem voltak felettes szervei a

bizottságoknak. Ebbõl következõen a hivatal nem tehetett felügyeleti

intézkedést, nem indíthatott hivatalból eljárást, nem változtathatta meg a

bizottságok határozatait, nem kezdeményezhetett felelõsségre vonást sem. Ez a

körülmény kedvezõtlenül befolyásolta a földkiadási eljárások eredményességét

és jogszerûségét. A földkiadó bizottságok munkáját 1997. január 1-jétõl az FM

megyei földmûvelésügyi hivatalai vették át, így a mûködési hiányosságok a

maradék földek kiadásánál már remélhetõen kisebb arányban fordulnak elõ.

3.3.3.

A piac megteremtésébõl és a minimális piaci biztonság igényébõl fakadó

panaszok

A piaci társadalom megteremtése, a piac szabadságának biztosítása idõnként

szabadosságot eredményezett. A centralizált gazdasági rendszerben, a csak

korlátozottan megtûrt piac körülményei között szocializálódott állampolgárok

jelentõs része hozzánk eljuttatott panaszaiban befektetéseinek biztonsága

érdekében legalább minimális garanciákat kért, követelt az államtól.

Az egyik ilyen ügyünk a magát Lánchíd 2000 Befektetési Alap-nak nevezõ

vállalkozással kapcsolatos. A vállalkozás diszkont kincstárjegy vásárlása

céljából pénzt vett át magánszemélyektõl, majd tevékenységét megszüntette, ám

az ügyfelei által befizetett pénzt nem térítette meg. Az üggyel kapcsolatban

összesen 137 károsult beadványával foglalkoztunk. Az állampolgári jogok

országgyûlési biztosa megállapította, hogy az Állami Értékpapír és

Tõzsdefelügyelet (ÁÉTF) felügyeleti hatásköre a nyilvántartásba vételt nem

kérõ, de a befektetési alapról szóló törvényt megsértõ módon tevékenykedõ

vállalkozásokra is kiterjed. E vonatkozásban az ÁÉTF-nek az a kötelezettsége,

hogy bírságot s<%-2>zabjon ki a nyilvántartásba vételét nem kérõ, ám

befektetési alapként mûködõ cégekkel szemben. Az ÁÉTF bejelentést kapott a

Lánchíd 2000 Kft. jogellenes tevékenységérõl, ám nem hozott az ügyben

határozatot. Mulasztásával akadályozta a törvényhozói cél érvényesülését. Az

országgyûlési biztos megállapította továbbá, hogy az Állami Bankfelügyelet

(BAF) a Lánchíd 2000 Kft.-t nyilvántartásba vette, de nem értesítette az ÁÉTF-

et arról, hogy a nyilvántartásba vett vállalkozás nevében a +befektetési alap 

elnevezést használja. Az ÁÉTF-nek lehetõsége lett volna a Lánchíd 2000 Kft.

jogellenes értékpapír-kereskedelmi tevékenységének észlelésére és

megakadályozására. A BAF mulasztása elõsegítette a Lánchíd 2000 Kft. engedély

nélküli tevékenységét.

Amint ez a fenti esetbõl is kitûnik, a piaci mûködés vadhajtásaival szemben az

állampolgári jogok biztosa és helyettese igen korlátozott eszközrendszerrel

rendelkezik. Bonyolult vizsgálatok után kerestünk beavatkozási lehetõséget,

amelyet hatáskörünk hiánya miatt viszonylag ritkán találtunk meg (OBH

2621/1996).

Hasonlóak a tapasztalataink a piaci mûködés során monopolhelyzetbe került

szolgáltatókkal kapcsolatban is. A Távfûtõmûvekkel kapcsolatos beadványok

sorsa jól illusztrálja vizsgálati gyakorlatunkat. A panaszosok a Távfûtõmûvek

szolgáltatási árát, különösen az alapdíjat kifogásolták, mert a Távfûtõmûvek -

kihasználva monopolhelyzetét - állandóan emelte a szolgáltatás díját,

egyoldalúan módosítva ezzel a szerzõdést. A vállalat áremelési terveit az

illetékes közgyûlés is jóváhagyta. A rendelet olyan nagyságrendû terheket ró a

fogyasztókra, amelyek már régen meghaladják a szolgáltatás valóságos értékét.

Az egyik panaszos egyidejûleg a szerzõdések semmisségének megállapítása iránt

keresetet nyújtott be a bírósághoz. A panaszok alapján felmerült a

jogállamisághoz, ezen belül a jogbiztonsághoz fûzõdõ jog, valamint a gazdasági

verseny szabadságának elismeréséhez fûzõdõ jog sérelmének gyanúja. Ezért az

országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat kiterjedt a

távfûtésrõl szóló készülõ törvény tervezetére és az Állami Számvevõszéknek

(ÁSZ) a távhõszolgáltatással kapcsolatos jelentésére is. E kettõ összevetését

követõen az országgyûlési biztos megállapította, hogy még a törvénytervezet

sem oldja fel azt az ellentmondást, hogy a távfûtés szolgáltatási díjával

kapcsolatos panaszokat éppen a hatósági ár megállapítója (a területi

önkormányzat) jogosult vizsgálni. Az ÁSZ megállapította, hogy a takarékosságra

a kollektív elszámolás nem ösztönöz, mivel abban a fogyasztó csak közvetve

érdekelt, a szolgáltatónak pedig egyoldalú elõnyt jelentene, mert a

költségmegosztást a lakóközösségre hárítaná át, amit azok jelenleg az eltérõ

egyéni érdekek miatt nem képesek megoldani. Az ÁSZ vizsgálati

megállapításaival és ajánlásaival az országgyûlési biztos egyetértett, ezért

újabb vizsgálatot nem folytatott. A jogbiztonság és a gazdasági verseny

szabadsága érdekében azonban ajánlásokat tett az ipari, kereskedelmi és

idegenforgalmi miniszternek a készülõ törvénytervezet és elõterjesztés

kiegészítésére (OBH 54/1995).

3.3.4.

Az állampolgári jogok helyzete az egészségügyi és intézményes

szociális ellátórendszer átalakulása során

Az egészségügyi rendszer és az intézményes szociális ellátórendszer

átalakítása egyes területeken válsághelyzet kialakulásához vezetett. A kórházi

ágyak csökkentése, kórházak, egészségügyi utókezelõk bezárása az érintetteket

súlyos helyzetbe hozta. Ez az folyamat 1996-ban gyorsult fel, az ezzel

kapcsolatos panaszok többségét most dolgozzuk fel és az általunk tett

intézkedésekrõl a következõ évben számolunk be. Miközben az említett

intézményrendszer radikális reformja leginkább kapacitáscsökkentés formájában

folyik, addig a még mûködõ intézményekben az állampolgárok egyre érzékenyebben

reagálnak emberi jogaik megsértésére, egyre gyakrabban panaszolják az õket ért

sérelmeket, kiszolgáltatott helyzetüket.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és helyettese fokozott gondot

fordított a betegek, elesettek, fogyatékosok, sérült, ennélfogva

kiszolgáltatott helyzetben lévõ emberek helyzetének megismerésére, az e körben

észlelt alkotmányos visszásságok feltárására, orvoslására, az elfogadott

ajánlások további sorsának nyomon követésére.

Az állampolgári jogok biztosának eljárása sajátos volt a Budai Gyermekkórház

és a Schöpf Mérei Ágost Anyavédelmi Központ tervezett megszüntetése ügyében.

Ebben az esetben a törvényi felhatalmazás alapján preventív állampolgári

jogvédelem történt. Az eljárás jogalapját - a megelõzõ célzatú beavatkozást -

az 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdése biztosítja. Ezt kivételes

eszköznek tekintettük és akkor alkalmaztuk, ha a sérelmes döntés utólag nem

volt orvosolható. Az említett esetben munkatársunk folyamatosan részt vett a

Fõvárosi Önkormányzat Egészségügyi Bizottságának a kérdést tárgyaló ülésein. A

folyamatos tájékozódás, levélváltás, konzultáció hozzájárult ahhoz, hogy a két

kórházat nem zárták be (OBH 487/1995).

Egy másik esetben hivatalból indult vizsgálat egy asszony ügyében, akinek

holttestét egy héttel eltûnése után találták meg annak a kórháznak a

területén, ahová az Idõsek Házából a mentõk kézsérülése miatt beszállították.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ügy kapcsán az Alkotmányban

biztosított jogok sérültek. Ajánlásában az országgyûlési biztos kezdeményezte

az Idõsek Háza orvosának és a mentõk érkezésekor ügyeletben lévõ ápolónõ

fegyelmi felelõsségének tisztázását, továbbá a megyei mentõszervezet volt

mentõápolójának magánokirat-hamisítás vétségének alapos gyanúja miatti

felelõsségre vonását. A kórházban tapasztaltak alapján az országgyûlési biztos

javaslatot tett a népjóléti miniszternek olyan módszertani levél kidolgozására

és kiadására, amely egységesen szabályozza a járóbeteg-szakrendelések mûködési

elvét. Vizsgálatunk végén az ajánlásban foglaltakat elfogadták, s a

mentõszolgálat, illetve a kórház vezetõségével konzultációt tartottak a

hasonló esetek elkerülése érdekében (OBH 2195/1996).

Sok és többirányú panasz érkezett szociális otthonokból, amelyek az ellátás

színvonalát, a szakszerû bánásmód hiányát, esetenként a saját tulajdonnal való

rendelkezés korlátozását sérelmezték. Egy önkormányzat fenntartásában mûködõ

szociális otthon lakója panaszában például kifogásolta az élelmezés

mennyiségét és minõségét, valamint a pénzellátási, pénzkezelési gyakorlatot.

Sérelmezte, hogy a gondozottak többhavi zsebpénzüket nem kapták meg. A

vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a gondozottak

zsebpénzébõl megbízásuk szerint vásárolt áruk átadása nincs dokumentálva, és

az intézmény élelmiszer-nyersanyag normája nem felel meg a népjóléti miniszter

rendeletében elõírtaknak. Ajánlásként felhívta az intézményt fenntartó

önkormányzat jegyzõjének figyelmét, hogy a gondozottak zsebpénzével való

elszámolását szigorítsák, a szociális nõvér által beszerzett áruk tényleges

átadását és a rendeletben elõírt nyersanyag- és kalóriaértékek betartását

ellenõrizzék. Az ajánlásban foglaltakat az önkormányzat elfogadta (OBH

2308/1995). Hasonló panaszt vizsgáltunk egy egyházi fenntartásban mûködõ

szociális otthonban is (OBH 2887/1995).

A súlyosan mozgáskorlátozott személyektõl érkezett panaszok a hatályos,

164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szinte valamennyi rendelkezését

kifogásolták. Bonyolultnak, túlzottan bürokratikusnak ítélték meg a jogilag

rögzített kedvezmények elnyerését célzó eljárást, egyre szûkösebbnek az anyagi

forrásokat. Kifogásolták, hogy vannak olyan támogatási formák, amelyek a

mozgássérült vagy fog<%-2>yatékos személy jövedelmi, anyagi viszonyaitól

függetlenül vehetõk igénybe (például lakáscélú támogatás, adókedvezmény). A

mozgássérültek támogatási rendszerének kívánatos reformját az ún.

Esélyegyenlõségi Törvényben lehet megoldani. A törvényjavaslat kidolgozása

elkezdõdött, azt folyamatosan figyelemmel kísérjük. Az összegyûjtött - a

kodifikációnál hasznosítható - ajánlásainkat idõrõl idõre megküldjük a

törvénytervezet elkészítéséért felelõs népjóléti miniszternek.<%0>

Az egészségügyi és szociális szféra perifériáján mûködõ intézetekben élõ

mentális betegek érdekérvényesítési lehetõségeinek korlátozottsága,

kiszolgáltatott helyzetük indította az állampolgári jogok országgyûlési

biztosát arra, hogy hivatalból vizsgálja az érintettek emberi és állampolgári

jogainak érvényesülését. A vizsgálat öt intézményre terjedt ki, melyek között

volt egészségügyi és szociális jellegû, minisztériumi és önkormányzati

fenntartású, fõvárosi és vidéki fekvõbeteg-intézet és -otthon.

Megállapítottuk, hogy a mentális betegek gondozásánál nem tisztázott az az

alapvetõ kérdés, hogy a rehabilitáció mely szintje tartozik az egészségügyi

ellátás és mely a szociális ellátás hatáskörébe. A szociális és egészségügyi

ellátást akadályozza a két terület elkülönült finanszírozása is. Paradox

helyzet, hogy az otthonokban gondozott személyek jó része az intézményen kívül

- egészségi állapotuktól függetlenül - életképtelen. Számukra nem létezik

szociális háló, nincsenek átmeneti otthonok, védett munkahelyek, védett

szállások, éjszakai és nappali szanatóriumok. A rehabilitáció maga is

látszólagos, mivel az az intézetek többségében falakon belül történik. Ennek

egyik oka, hogy az utóbbi idõben több olyan vállalat szûnt meg, amely

fogyatékosokat foglalkoztatott.

A vizsgált pszichiátriai otthonok egy része eredetileg nem emberi lakhatás

céljára épült. A mûszaki felújítások ellenére a mentális betegek gondozására

szolgáló otthonok épületei elhanyagoltak, korszerûtlenek, ápolási feladatok

ellátására alig alkalmasak. A jogszabályban meghatározott normatíváknak - a

kórházi osztályokat kivéve - nem felelnek meg.

Súlyos hiányosságokat tapasztalt a vizsgálat az ápolási és gondozási feladatok

személyi feltételeiben is. A szociális törvény által elõírt minimális orvosi

és szakorvosi ellátást, továbbá az elõírt szakképzett ápolói létszámot egyik

otthon sem biztosította. Így az ápolás csupán megõrzésre és minimális

gondozásra redukálódott. Külön említést érdemel a gyógyszerelés, amely a

betegek mintegy felénél éveken keresztül ugyanannak a gyógyszernek az

alkalmazását jelenti. A neuroleptikus gyógyszerek hosszú tartamú

alkalmazásával járó veszély az, hogy mellékhatásaik egyike-másika akkor sem

múlik el, ha a beteg abbahagyja a gyógyszer szedését.

Az intézetek pénzügyi kondíciói jelentõs eltérést mutattak. Alapvetõ különbség

van az egészség<%-2>ügyi finanszírozás és a szociális normatíva nagysága

között. A pszichiátriai rehabilitációs szakkórházak esetében a vizsgálat

évében egy gondozási napot 2 ezer forinttal finanszírozott az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár, ezzel szemben a pszichiátriai szociális

otthonoknak az állami költségvetésben biztosított normatívája, kiegészítve a

gondozási díjakkal nem éri el a 700 Ft/napot.

A szakosított ellátás igénybevétele - jogilag - önkéntes. Cselekvõképességet

korlátozó gondnokság alá helyezett személy esetében ez a betegnek a gondnok

által jóváhagyott kérelmére, cselekvõképességet kizáró gondnokság esetén pedig

a gondnok kérelmére történhet. A vizsgálat során minden intézményben azt

tapasztaltuk, hogy az önkormányzatok az ideiglenes gondnok kirendelésével

megoldottnak vélték a problémát, s a gondozott jogi helyzetének rendezéséhez

szükséges további lépéseket elmulasztották megtenni. Megtörténhetett, hogy az

intézmények csupán a gyámügyi elõadó által kijelölt ideiglenes gondnok

ténykedése következtében, ideiglenes gondnokrendelés alapján korlátozták a

betegek lakóhely-megválasztáshoz vagy a tulajdonukkal való rendelkezéshez

fûzõdõ jogait, még mielõtt bíróság állapította volna meg azt, hogy a beteg

cselekvõképtelen, i<%-2>lletve korlátozottan cselekvõképes. Az önkéntességen

alapuló pszichiátriai otthoni ellátás határozatlan idõtartamát gyakran

végleges, a beutalt haláláig tartó idõszakként értelmezték. Egyes esetekben, a

gyámhatóságok a határozatlan idõre pszichiátriai otthonba beutalt,

cselekvõképtelenséget kizáró gondnokság alatt álló beteg ingatlanának - a

gondnok kérésére történõ - elidegenítéséhez hozzájárultak. Ilyenkor ha a beteg

állapotának javulása és ennek folytán cselekvõképességének visszanyerése után

el kívánja hagyni az otthont, már nincs hová visszatérnie.

Az egészségügyi törvény 30, illetõleg 60 naponként kötelezõ jelleggel írja elõ

a pszichiátriai fekvõbeteg-intézetekben lévõ betegek gyógykezelése

szükségességének bírói felülvizsgálatát. Ezzel szemben a szociális törvényben

és végrehajtási rendeleteiben nem egyértelmû a pszichiátriai szociális

otthonokba határozatlan idõre beutalt gondozottak orvosi felülvizsgálatának

szabályozása. Erre általános érvénnyel és megfelelõ rendszerességgel nem

került sor.

A mentális betegek a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb rétegét képezik,

mivel belátási képességük kisebb-nagyobb korlátozottsága miatt érdekeiket

nemcsak érvényesíteni és képviselni, de sokszor még felismerni sem képesek.

Feltétlenül indokolt tehát az érdek-képviseleti rendszer hatékony mûködése. A

hatályos jog szerint a pszichiátriai otthonok fölötti szakmai felügyeletet

elsõsorban a fenntartó, valamint a közigazgatási hivatal és az állami

népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat látja el. Az ellátás szakmai

színvonalának biztosítására - az oktatási intézmények analógiájára -

indokoltnak látszott a szociális tevékenységeknek mûködési engedélyhez kötése,

ami az elõírt szakmai és egyéb követelmények be nem tartása esetén lehetõséget

adna a közvetlen beavatkozásra. A lefolytatott vizsgálat minden intézménynél

tapasztalta a szakmától független, társadalmi-közösségi felülvizsgálat, a

valódi civil kontroll kialakításának szükségességét.

A szociális intézetekben a gondozott a személyi anyagához bármikor

hozzájuthat, a gyógykezelésérõl azonban sokszor minimális tájékoztatást sem

kap. Az egészségügyi intézményekben a gyógykezelésrõl való tájékoztatás

szélesebb körû, de még ott sem teljes, mert a gyakorlatban a beteg

cselekvõképességéhez igazítják.

A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet lehetõvé teszi, hogy a pszichiátriai szociális

otthoni gondozottak eltávozását a házirend igazgatói engedélyhez kösse, ami

ellentétes azzal az Alkotmányban is deklarált elvvel, hogy állampolgári

jogokat és kötelességeket csak törvény mondhat ki. Az igazgatói hatáskör

terjedelmének megítélése nem egyértelmû. A vizsgálat több szociális

intézményben találkozott különbözõ büntetési formákkal és szabadságkorlátozó

intézkedésekkel (hálós ágy, kimenõmegvonás, ruhamegvonás, sõt pénzbüntetés).

Volt olyan otthon is, ahol a betegek ún. fegyelmi ügyeiben eljáró fórum egyben

az érdek-képviseleti fórum szerepét is betöltötte. Az érintett intézetek

esetében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a jogszabályellenes

állapot megszüntetésére, illetõleg a személyi felelõsség megállapítására a

fenntartóknál intézkedést kezdeményezett. A vizsgálat egyetlen intézet

esetében (a Heves Megyei Önkormányzat Visontai Pszichiátriai Otthona)

állapította meg, hogy az emberhez nem méltó körülményeket teremtõ, igazi

totális intézmény. A szakmai tevékenység alacsony színvonala a gondozottak

teljes kiszolgáltatottságát eredményezte, amelyet erõsített a hálós ágy és

egyéb büntetési formák szabályozó eszközként való használata. Az otthon

tevékenysége csupán a gondozott személyek õrzésére korlátozódott. Az intézmény

mind az elhelyezésre szolgáló épületek állapota, mind pedig a dolgozók

szemlélete és szakmai felkészültsége szempontjából megérett a megszüntetésre.

Alkotmányos visszásság gyanúját észlelte a vizsgálat a Pomázi Munkaterápiás

Intézet Budakalász-Dunapart Osztálya vizsgálatakor. Az illetékes bíróság öt

éve nem végezte el az egészségügyi törvény által kötelezõen elõírt bírói

felülvizsgálatot. A végelszámolás alatt lévõ intézmény gazdasági átalakulása

során - az átalakulás választott formája (Kft. és Kht.) miatt - az intézetben

felhalmozott erõforrások kikerülnek az egészségügy rendszerébõl s többé nem a

gondozottak érdekeit szolgálják. Az országgyûlési biztos a vizsgálat

befejezése elõtt ajánlással fordult a legfõbb ügyészhez és az igazságügy-

miniszterhez a bírói felülvizsgálat elmaradása okának tisztázása és a

jogellenes állapot megszüntetése céljából. Megkereste továbbá az Állami

Számvevõszék elnökét, kezdeményezve az átalakulással kapcsolatos eljárás

megvizsgálását. Az ajánlásokra a megkeresett szervek válaszoltak; az Állami

Számvevõszék ellenõrzési tervében kívánja hasznosítani a jelzést, az

igazságügy-miniszter kezdeményezésére pedig 1996 áprilisában megtörtént az

intézményben az elsõ bírói felülvizsgálat.

A vizsgálat megállapításai alapján a pszichiátriai betegek alkotmányos

jogainak érvényesülése és védelme érdekében az állampolgári jogok

országgyûlési biztosa ajánlásokat fogalmazott meg a népjóléti, az igazságügyi

és a pénzügyminiszternek, az öt intézményt fenntartó Megyei Önkormányzatnak és

valamennyi megvizsgált intézménynek. Az ajánlásokat a megkeresett hatóságok,

intézmények elfogadták. Az intézmények fenntartói az alkotmányos visszásságot

okozó gyakorlat megszüntetésére részletes feladattervet dolgoztak ki,

amelyeknek végrehajtása - saját tapasztalatunk szerint is - folyamatosan

halad. A Heves Megyei Önkormányzat döntött a visontai otthon bezárásáról<%0>,

amelyre az új füzesabonyi beruházás befejezésétõl függõen várhatóan 1997

júniusában kerül sor.

Lényeges és kedvezõ fordulatot hozhat a gyámsági eljárási eljárásokban a

gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénytervezet

elfogadása és hatálybalépése. Az ilyen jellegû intézmények mûködési

engedélyhez kötésére vonatkozó ajánlást a jogalkotó beépítette az új

miniszteri rendeletbe és a kormányrendeletbe. A civil kontrollra vonatkozó

javaslatot a népjóléti miniszter elfogadta, a konkrét tervek megvalósítása

azonban még várat magára.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának e vizsgálata igen nagy

médiapublicitást kapott. Szakmai viták, fórumok tárgyalták az anyagban foglalt

megállapításokat és a vizsgálat módszereit. A jelentés teljes terjedelmû - 116

oldalas - anyagát hivatalból megküldtük valamennyi érdekelt intézménynek,

közöttük az összes megyei közigazgatási hivatal vezetõjének, emellett kérésre

minden érdeklõdõnek, közöttük felsõoktatási intézményeknek is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosához több névtelen bejelentés

érkezett, amely - elsõsorban gyermekkorú - fogyatékosokat ápoló otthonokban

folyó ellátásra vonatkoztak. A biztos a bejelentéssel érintett három

intézményben hivatalból vizsgálatot rendelt el. Ennek elõkészítése során

megállapította, hogy a jelenlegi szabályozás alapján Magyarországon a

fogyatékos gyermekeket és felnõtteket azonos intézményekben gondozzák. A

Népjóléti Minisztérium kimutatása szerint mintegy 90 intézményben

megközelítõleg 11 ezer fogyatékos emberrõl gondoskodnak. A vizsgálat három

otthont és 427 fõt érintett. Az elmúlt idõszakban történt jogszabályi

változások miatt a fogyatékosokat gondozó otthonok a szociális szféra

perifériájára kerültek. Ezek az otthonok - különösen a korábbi egészségügyi

gyermekotthonok - nem egészségügyi vagy gyógypedagógiai, hanem szociális

ellátást nyújtanak, jóllehet a fogyatékos embereknek, különösen a

gyermekeknek, ennél többre volna szükségük. Jogszabályi változások

eredményezték azt is, hogy az otthonok mûködését csupán a fenntartók és

bizonyos szûk keretek között a közigazgatási hivatalok, valamint az állami

népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatok ellenõrizték.

A most készülõ, a gyermekek jogairól szóló törvény azonban a fogyatékos

gyermekekre vonatkozó, külön szabályokat nem tartalmaz. Csupán azt mondja ki,

hogy a fogyatékos gyermeknek joga van a fejlõdését biztosító különleges

ellátáshoz. Ugyanígy kimaradtak a korábbi egészségügyi gyermekotthonok abból a

kormányrendeletbõl is, amely ellenõrzéssel megvalósítható szakmai és jogi

garanciákat biztosítana a mûködésükhöz. A vizsgálat megállapította, hogy egy

fogyatékos gyermek sorsa számos esetben az intézetbe kerülésével egész életére

eldõlt. A szakmai felülvizsgálat és a jogi garanciák hiánya, a gyógypedagógiai

fejlesztés sokszor elégtelen volta gyakran azt eredményezi, hogy a gondozott

mentális állapota szükségszerûen hanyatlik, fogyatékossága

visszafordíthatatlanná, sõt súlyosabbá válik. Olyan eseteket is talált a

vizsgálat, amelyekben a gondozott nyilvánvalóan nem ott került elhelyezésre,

ahol segíteni tudnának rajta. Általában olyan gondozottakról van szó, akik

súlyos testi, mozgásszervi fogyatékosságuk miatt túl korán - csecsemõkorukban

vagy közvetlenül születésük után - kerültek csecsemõotthonba. Ehhez valamilyen

szintû szellemi visszamaradottság is társul, sõt esetenként még az sem. Az õ

esetükben indul meg az a mechanizmus, amely végül oda vezet, hogy az emberi

lét legalsó szintjén kény- telenek életüket leélni.

A vizsgálat két otthonban megállapította, hogy az orvosi ellátás nem volt

megfelelõ, egyikben az elõírt gyógyszerek sem álltak rendelkezésre, a másikban

viszont az ápolás-gondozás terén történtek mulasztások. A lakók semmilyen

gyógypedagógiai képzésben, fejlesztésben nem részesültek. Az otthonokban nem

követték figyelemmel a gondozottak állapotának változását, nem voltak

rendszeres állapotfelmérések. A képezhetõ gyermekek készségfejlesztésérõl,

beiskolázásáról nem vagy csak részben gondoskodtak. E két otthonban minimális

mértékû volt a szabadidõs foglalkoztatás, személyre szóló bánásmód. Egyik

otthon épületei sem felelnek meg az emberhez méltó elhelyezés követelményének,

zsúfoltak, piszkosak és elhanyagoltak. Az egyikben rendkívül hiányos volt a

gondozottak ruhanemûvel való ellátása is. Az ápolás, gondozás során mindkét

otthonban alkalmaztak szakmailag nem indokolt módszereket (lekötözés, hálós

ágyban tartás), ami egyértelmûen az emberi méltóságot sérti. Volt olyan

otthon, ahol még a kötelezõ zsebpénzt sem adták meg az ellátottaknak. Egyik

otthon sem teremtette meg minden gondozottja számára a személyes tárgyak

használatának lehetõségét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a fogyatékos emberek és különösen

a fogyatékos gyermekek helyzetének javítása érdekében jogszabályok alkotására,

felülvizsgálatára és módosítására, valamint az egyes alkotmányos visszásságok

orvoslására ajánlásokat tett az érintett kormányzati szerveknek,

fenntartóknak. Kezdeményezte az otthonokban tapasztaltak miatt a fegyelmi vagy

büntetõjogi felelõsség megvizsgálását (OBH 600-4/1996, OBH 600-19/1996). Az

ajánlások megválaszolására e beszámoló megírásáig a határidõk még csak részben

jártak le. Az országos tiszti fõorvos saját hatáskörében elrendelte a

fogyatékosokat ápoló-gondozó intézmények legalább évenkénti közegészségügyi-

járványügyi ellenõrzését. Budapest fõpolgármestere, Tokaj polgármestere az

ajánlásokat elfogadta és a már megtett intézkedésekrõl tájékoztatott.

A fogyatékosokat ápoló és a pszichiátriai otthonok vizsgálatának eredményeként

ajánlást fogalmaztunk meg a rehabilitációs rendszer átdolgozására. Biztató

jelnek tartjuk, hogy a Munkaügyi Minisztérium több megyében - kísérleti

jelleggel - rehabilitációs munkacsoportokat szervez. E kísérlet eredményeként

remény van arra, hogy az általunk vizsgált intézményben a gondozottak

rehabilitációs foglalkoztatásának köre is bõvül.

3.3.5.

A gyermekek, a diákok állampolgári jogainak védelme

az átalakulás társadalmi, gazdasági feltételei között

Az alapvetõ társadalmi átrétegzõdés legveszélyeztetebb csoportja a gyermekek

társadalma. A létminimum alatt élõk körében a gyermekek és fiatalkorúak aránya

a rendszerváltás óta 45-52 százalék közott mozog. A növekedés folyamatos.

Magyarországon minden második szegény gyermek, illetve fiatal. Különösen a

városokban emelkedett a nélkülözõ gyermekek aránya. Társadalmi integrációs

esélyük fokozatosan csökkent. A helyzet ismeretében igyekeztünk fokozott

gondot fordítani e réteg állampolgári jogainak figyelemmel kísérésére és annak

az intézményhálózatnak a megerõsítésére, amely integrációs esélyeiket

növelheti. A gyermekek, fiatalkorúak nem vagy csak nagyon ritkán panaszkodnak.

A kizárólag szociális problémákat jelzõ beadványokra pedig legfeljebb az

illetékesek figyelmét tudjuk felhívni, de érdemben nem áll módunkban segíteni.

Sem az alakilag jogszerû kényszer-kilakoltatásokat nem tudjuk megakadályozni,

sem az ennek nyomán széthulló családok együtt-tartását nem vagyunk képesek

megoldani. Saját hatáskörünkben csak tisztán jogi megoldást igénylõ

kérdésekben járhattunk el.

Az említettek miatt alapvetõ gyermeki jogok körében eredményesen csak a

személyes gondoskodást nyújtó intézetek (GYIVI, különleges gyermekotthonok)

mûködésével kapcsolatos panaszokat vizsgáltuk, valamint a gyámhatóságok

sérelmes vagy elhúzódó eljárásait. Az egyik ilyen ügyben a panaszosok azt

sérelmezték, hogy örökbefogadási kérelmük alapján hozzájuk kihelyezett két

intézeti nevelt kiskorút indokolás nélkül visszavitték a Gyermek- és

Ifjúságvédõ Intézet Átmeneti Otthonába, majd az intézeti gyám kezdeményezte az

örökbefogadási eljárás megszüntetését. Az illetékes Közigazgatási Hivatal

az<%2> örökbefogadási eljárást határozathozatal nélkül szüntette meg. A

vizsgálat megállapította az ügyben eljárt Közigazgatási Hivatal mulasztását,

vagyis a megszüntetõ határozat hiányát. Megállapítottuk továbbá, hogy a

gyermekek GYIVI általi kihely<%0>ezésére, örökbefogadására vonatkozó szabályok

számos, a gyermekek alapvetõ jogait érintõ kérdést nem vagy nem megfelelõ

jogszabályi szinten rendeznek. Az intézeti gyámnak saját tevékenységérõl,

mûködésérõl nincs jelentéstételi kötelezettsége. Ugyanakkor a gyermekek

kih<%2>elyezésérõl kizárólagos döntési jogköre van. Dö<%0>ntésével szemben

azonban nincs jogorvoslati lehetõség, vagyis sérelmet szenved a jogorvoslathoz

való jog is (OBH 3912/1996).

A Népjóléti Minisztérium Debreceni Gyermekotthonában lefolytatott helyszíni

vizsgálat kapcsán azt állapítottuk meg, hogy hiányzik a nevelõotthonok

mûködési rendjét meghatározó jogszabály. Az intézet mûködésére vonatkozó

részletes szabályokat csak a szervezeti és mûködési szabályzat tartalmazza

(OBH 5423/1996).

Mint az említett esetek is mutatják, a gyermekjogokkal kapcsolatos panaszok a

terület jogi rendezetlenségére vezethetõk vissza. A parlamenti tárgyalás alatt

lévõ gyermekvédelmi törvényt már több alkalommal véleményeztük, de az

elõbbiekben vázolt konkrét esetek kapcsán is rámutattunk egy-egy

részterülettel kapcsolatos jogbizonytalansági vagy szabályozásbeli

hiányosságra. A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló

törvényjavaslattal kapcsolatban a legsúlyosabb kifogásaink a titkos

örökbefogadást, a gyermekvédelmi intézmények házirendjére vonatkozó

szabályozási tervezetet, valamint a gyermeki jogok érvényesítésére szolgáló

jogintézményeket érintették. Az ezzel kapcsolatos érveinket a 3. számú

melléklet tartalmazza.

A gyermeki jogok körében külön tartjuk számon a diákjogokat. A beszámolási

idõszakban a diákok körébõl érkezõ panaszok többsége még az inkább szociális

jellegû problémákról, mint az emberi méltóság megsértésével kapcsolatos

sérelmekrõl szólt. Elõfordultak azonban a tanuláshoz való joggal, a diplomák

egyenértékûségének problémájával vagy a felsõoktatási intézmények szervezeti

és mûködési szabályzatával kapcsolatos panaszok is.

Egyetlen, de nagyon figyelemreméltó panaszt vizsgáltunk, amelyben az oktatási

szabadság értékei ütköztek a diszkrimináció tilalmával, illetve az emberi

méltóság tiszteletben tartásának elvével. A panaszos sérelmezte, hogy

iskolájában, egy budapesti gimnáziumban, az osztályt tanító történelemtanár

óráin rendszeresen antiszemita kijelentéseket tett, sértõ, megalázó

megjegyzésekkel illette a tanulókat, illetõleg azok szüleit. Az állampolgári

jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a panaszos beadvánnyal

fordult az iskola igazgatójához, amelyben a tanár magatartását kifogásolta és

kérte az igazgatót, hogy a történelemórák látogatása alól mentse fel, valamint

tegye lehetõvé, hogy tudásáról független vizsgabizottság elõtt adhasson

számot. A tanuló által írt panaszlevélre hivatalos választ az iskola vezetése

nem adott. Az igazgató a probléma megoldásának azt a módját választotta, hogy

a panaszlevéllel osztályfõnöki órára ment be, ott védelmébe vette a pedagógust

és felhívta a panaszost állításai visszavonására. Az igazgató a szülõkkel nem

vette fel a kapcsolatot. A szülõk csak a gyermeküktõl értesülhettek a

történtekrõl. Az édesanya a helyzet tisztázása érdekében kereste fel az

iskolát. Az iskolavezetés elzárkózó magatartása miatt a szülõ kezdeményezte az

iskolaszék összehívását. Ennek hírére a tanulók petíciókat juttattak el a

testülethez, amelyek egy része megerõsítette, más része cáfolta a panaszos

állításait. A vizsgálat rámutatott, hogy a tanuló közoktatási rendszerünk

alapvetõ elveinek az iskola egyik tanára által történõ rendszeres megsértésére

hívta fel a figyelmet. Az igazgató, annak ellenére, hogy az ügy jellege ezt

feltétlenül indokolta volna, nem rendelt el azonnali vizsgálatot. Az

intézkedés elmulasztásából fakadó alkotmányos visszásság megszüntetése

érdekében az országgyûlési biztos ajánlást tett az iskola fenntartójának, hogy

folytasson le egy, az ügy valamennyi vonatkozását érintõ, tényfeltáró, átfogó

vizsgálatot (OBH 5118/196).

A beszámolási idõszakban szép számmal vizsgáltunk iskolamegszüntetési és

különbözõ új típusú iskolák támogatásával kapcsolatos panaszt. Az egyik ügyben

a panaszos több érintett szülõ nevében iskolabezárás miatt fordult beadvánnyal

az állampolgári jogok országgyûlési biztosához. Álláspontja szerint az

önkormányzat döntése több ponton törvénysértõ volt, mivel a különbözõ

évfolyamokban a minimális létszámot a kötelezõ paraméterektõl eltérõen

határozták meg. Sérelmesnek találták emellett az érintett iskola integrálását

egy másik iskolába. Az önkormányzati elõterjesztésbõl nem derül ki, hogy az

érintett iskola megszüntetésével nem sérül-e az a törvényi elõírás, miszerint

a közoktatási feladatok ellátásának átszervezése nem róhat aránytalanul nagy

terhet a tanulókra, illetve szüleikre. Az önkormányzat egy idõben több iskola

ügyével foglalkozott, ami arra engedett következtetni, hogy a végrehajtás az

elõírt maximális osztálylétszámok meghaladása nélkül nem valósítható meg.

Mindezekre a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Közigazgatási

Hivatal is felhívta az önkormányzat figyelmét. Közvetítõi szerepet vállalva az

országgyûlési biztos is felkérte az önkormányzatot határozatainak

felülvizsgálatára. A közgyûlés korábbi döntéseit hatályon kívül helyezte. Az

új döntés értelmében az érintett két iskola bezárására nem került sor. A

testület kinyilvánította, hogy a racionalizálási szándékról továbbra sem mond

le, de végleges döntését az 1996/1997-es tanévet követõen, valamennyi iskolát

érintõ külsõ szakértõi átvilágítás eredményeire alapozottan kívánja meghozni

(OBH 5463/1996).

A felsõoktatásban részt vevõ diákok körébõl a legtöbb panasz a tandíjakkal,

illetve a hallgatóknak járó egyéb anyagi támogatásokkal kapcsolatban érkezett.

Az 1995/1996-os tanévben nem tandíjként szedett önköltségi hozzájárulással

kapcsolatban megállapítottuk, hogy az ellentétes a jogszabályokkal, ezáltal

alkotmányos visszásságot okozott. Az ezzel kapcsolatos ajánlásokat a

mûvelõdési és közoktatási miniszter elfogadta, ám a kifogásolt díjak szedését

a Felsõoktatási Törvény azóta hatályba lépett módosítása már megengedte. A

módosított koncepció szerint most már az állam csak a hallgatók egy részét és

csak bizonyos képzési formákat támogat, a +normán  felüli, illetve a nem

támogatott képzési formákban részt vevõ hallgatóktól a felsõoktatási

intézmények a képzés teljes költségét követelhetik. Ez a változás az

Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) határozatának eredményeként jött létre.

A hallgatóknak juttatható támogatásokkal kapcsolatban azt az álláspontot

alakítottuk ki, hogy a jogszabályi felhatalmazás alapján költségvetési

forrásból származó támogatás elosztási rendje és maga az eljárás közigazgatási

eljárásnak minõsül még akkor is, ha közvetlenül nem az államigazgatási eljárás

általános szabályai, hanem az intézmények autonómiát biztosító szabályzatai

vonatkoznak rájuk. Ezért minden eljárás során figyelembe kell venni az összes

alkotmányos elvet, illetve a közigazgatási eljárásokra vonatkozó, a

jogbiztonság elvébõl fakadó követelményeket, például a szabályozottság, az

írásbeliség, a jogorvoslat biztosításának elõírásait.

Szociális jellegû diákpanasznak tekintettük azt a beadványt is, amely a

különbözõ egyetemek és fõiskolák esti, illetve levelezõ tagozatainak

megszüntetésére vonatkozott, illetve arra, hogy ezekre gyakran csak diplomával

rendelkezõk nyerhetnek felvételt, ami a munkaviszonyban állókat kizárja a

felsõfokú oktatásban való részvételbõl. Az állampolgári jogok országgyûlési

biztosa megállapította, hogy a felsõoktatásról szóló törvény az egyetem

autonóm döntésére bízza a képzési programok - és ezáltal a képzési tagozatok -

megválasztását. Nem zárható ki, hogy egy intézmény az elsõ felsõfokú

végzettség megszerzését kizárólag nappali tagozaton folyó képzésben teszi

lehetõvé. Az Alkotmány 70/F. §-a a felsõfokú oktatást kizárólag a

képességektõl teszi függõvé, elõírja továbbá az állam számára az oktatásban

részesülõk anyagi támogatását. Az Alkotmánybíróság 35/1995. (VI. 2.) AB

határozatában megállapította, hogy az oktatáshoz való jog alapjog, márpedig az

Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében alapvetõ jog lényeges tartalmát még

törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) AB

határozatában azt is megállapította, hogy a felsõoktatáshoz való alapvetõ jog

sérelme abban az esetben állhat fenn, ha egy intézkedés szükségtelenül és

aránytalanul korlátozza e jog érvényesülését, vagyis megakadályozza,

ellehetetleníti a megfelelõ képességgel rendelkezõk oktatásban való

részvételét. A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

megállapította, hogy az esti és levelezõ tagozaton folyó képzés korlátozása

vagy megszüntetése nem jelenti a mûvelõdéshez való alapvetõ jog lényeges

tartalmának korlátozását, mivel az életkörülményektõl függõ állami támogatás

biztosításával az állam a felsõfokú képzésben való részvételt lehetõvé teszi

azok számára is, akik ezért kénytelenek munkaviszonyukat megszüntetni és egyéb

jövedelemforrással sem rendelkeznek. Így a nem nappali tagozatos képzési

formák számának csökkenése nem okozott alkotmányos visszásságot (OBH

3286/1995).

Több panaszos kifogásolta a képesítés vagy a végzettség megszerzését tanúsító

bizonyítvány, oklevél megszerzésével kapcsolatos eljárás bizonytalanságát vagy

szabálytalanságát. Az egyik panaszos sérelmezte például az Állami Nyelvvizsga

Bizottság (ÁNYB) eljárását. A vizsgálat során az állampolgári jogok

országgyûlési biztosa megállapította, hogy az ÁNYB mûködését saját, valamint

az Idegen Nyelvi Továbbképzõ Központ szervezeti és mûködési szabályzata,

továbbá az ELTE Bölcsészettudományi Kara dékánjának állásfoglalása

szabályozza. Hiányzik a jogbiztonságot megteremtõ mûvelõdési és közoktatási

miniszteri rendelet. A vizsgálat eredményeként felkérte a mûvelõdési és

közoktatási minisztert, hogy a közoktatási törvényben meghatározott vizsgák

körét érintõ - a vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét

szabályozó - rendelet kiadása iránt intézkedjék. A miniszter az ajánlást

elfogadta és tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy az idegennyelv-tudás

igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgáról szóló rendeletének hatályon

kívül helyezése és ezzel a kérdéskör teljes újbóli szabályozása folyamatban

van (OBH 144/1996).

3.3.6.

Környezetvédelmi problémák a vizsgált panaszok tükrében

A rendszerváltás elõtt - fõleg az ipari nagyberuházások idõszakában - a

környezetvédelmi szempontok nem vagy alig játszottak szerepet a politikai,

gazdasági döntéshozatali mechanizmusokban. Manapság a piaci mechanizmusra való

felgyorsított áttérés szorítja háttérbe a környezet és az egészség védelmére

vonatkozó elõírások maradéktalan érvényesülését. Ezzel egyidejûleg a

társadalom az állampolgári öntudat fejlõdésének eredményeként egyre

érzékenyebben reagál minden környezeti ártalomra. A lezárult vizsgálatok

tapasztalataiból még csak azt szûrhettük le, hogy az államp<%-2>olgárok

elsõsorban a saját szûkebb, közvetlen környezetükben elõforduló

egészségkárosító vagy egyébként zavaró környezeti ártalmakat kifogásolták.

1996 második felében már egyre több olyan csoporttól vagy civil szervezettõl

érkezett beadvány vizsgálatát kezdtük meg, amely nagyberuh<%0>ázásokkal, a

tágabb természeti környezet +átalakítására  tett kísérletekkel kapcsolatos

sérelmeket tartalmaznak. Ezek eredményérõl a következõ évi beszámolóban

adhatunk számot.

A megvizsgált ügyekben több panaszos a szomszédságukból származó mérgezõ

anyagok káros hatását kifogásolta. A meg nem engedett zajos tevékenységre vagy

más, a nyugalmat zavaró magatartásra is sok panaszos hívta fel figyelmünket. A

megvizsgált esetek közül jó néhányban az ügy nehezen mozdult el a megoldás

felé. Az ilyen típusú ügyekben az önkormányzatok kezében lévõ eszközök nem

bizonyultak elégségesnek a jogerõs határozatok végrehajtására. A kiszabható

bírság alacsony összegben állapítható meg, a jogerõs határozat

kikényszerítésére alig nyílt jogilag szentesített és gyakorlatban alkalmazható

eszköz (OBH 414/1995, OBH 1232/1995).

Az ügyek egy másik csoportjához a környezetszennyezõ magatartások tartoznak.

Az egyik kerület lakosa - több lakótársa nevében - sérelmezte a lakásuk

közelében mûködõ lõtér üzemeltetésének engedélyezését. Eljárása során az

országgyûlési biztos megkereste a fõkapitányság vezetõjét, akit felkért arra,

hogy a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével ellenõriztesse a szóban lévõ

lõteret üzemeltetõ sportegyesület mûködését. Ennek eredményeként az

önkormányzat korlátozta a lõtér mûködési engedélyét (OBH 1559/1995).

3.3.7.

A közbiztonság iránti igény, az áldozatok fokozott védelme, a gyanúsítottak

és jogerõsen szabadságvesztésre ítéltek emberi jogainak állapota

A közbiztonsághoz való jog érvényesítése a növekvõ bûnözéstõl való félelem

miatt egyre hangsúlyosabbá válik gyakorlatunkban. Az állampolgárok nagyobb, a

jelenleginél elviselhetõbb biztonságot kívánnak maguk és vagyontárgyaik

számára. A budapesti VIII. kerület lakosaitól származó beadvány például

felhívta a figyelmet arra, hogy a kerületben általánossá vált prostitúciós -

és ehhez kapcsolódó egyéb, szabálysértést vagy bûncselekményt megvalósító -

tevékenység miatt a közbiztonság jelentõsen megromlott. A vizsgálat során az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította,

hogy a Józsefvárosi Önkormányzat és a kerületi Rendõrkapitányság folyamatosan

erõfeszítéseket tett a közállapotok javítása érdekében. Leszögezte, hogy a

prostitúció és a hozzá kapcsolódó cselekmények a kerületben lakó és dolgozó

állampolgárokat akadályozzák alapvetõ jogaik gyakorlásában. Ajánlásában

felhívta a Józsefvárosi Önkormányzatot és a VIII. kerületi

Rendõrkapitányságot, hogy törekedjenek a kerületi közbiztonság és

közegészségügyi állapotok további javítására, Budapest fõpolgármesterét, az

országos rendõrfõkapitányt, a népjóléti minisztert és a belügyminisztert pedig

arra, hogy vizsgálják meg a jelentés által feltárt kedvezõtlen jelenségek

visszaszorításának jogalkotási és jogalkalmazási lehetõségeit (OBH 91/1995).

Az egyik kerület lakosa - az ott lakók nevében is - sérelmezte, hogy a

kerületben megszüntették a körzeti megbízotti irodát, annak ellenére, hogy a

környéken rossz a közbiztonság. Az országgyûlési biztos vizsgálata során

megállapította, hogy a körzeti megbízotti iroda megszüntetése ugyan nem

jogszabálysértõ, mivel azonban valóban kirívóan rossz a kerület közbiztonsági

helyzete, keresni kell olyan megoldási lehetõséget, amely a lakosság igényéhez

igazodik. Az ügyben az országgyûlési biztos a kerületi Rendõrkapitányság

felettes szervének vezetõjéhez fordult. Kérte, hogy vizsgáltassa meg a szóban

lévõ körzeti megbízotti iroda visszaállításának lehetõségét, és annak

eredményérõl, illetve az ügyben kialakított álláspontjáról adjon

tájékoztatást. A fõkapitány a vizsgálatot késedelmesen ugyan, de lefolytatta.

A szóban forgó iroda visszaállítását vagy új létesítését nem tartotta

indokoltnak. Ezt arra alapozta, hogy a rendszeres járõrözéssel a terület

közbiztonsága hatékonyan, a lakosság igényeinek megfelelõen biztosítható (OBH

88/1995).

Az egyik családsegítõ központ bejelentést tett arról, hogy egyik gondozottjuk

hollétérõl több napja nem tudnak. Beadványuk azt is tartalmazta, hogy

tudomásuk szerint gondozottjukat ismeretlen személyek fogva tartják, lakásának

kulcsát tõle elvették. A beadvány alapján az országgyûlési biztos

megállapította, hogy a gondozottat jogellenesen fosztották meg személyi

szabadságától. A vizsgálat során a családsegítõ központban helyszíni

meghallgatást foganatosított az országgyûlési biztos megbízottja. Mindezek

alapján arra a következtetésre jutott, hogy az országban elterjedtek az olyan

lakásügyletek, amelyekben idõs, beteg, egyedül élõ, esetleg ügyeik vitelében

gátolt személyektõl erõszakkal, sorozatos fenyegetésekkel, ismeretlen

személyek elvették a lakást. Az esetekre jellemzõ volt, hogy az elkövetõk

áldozatukat ismeretlen helyre elszállították, hetekig-hónapokig személyi

szabadságuktól megfosztották, bezárva tartották, bántalmazták, emberi

mivoltukban megalázták, majd aláíratták velük a lakásuk elidegenítésérõl szóló

szerzõdést. Az ügyben az országgyûlési biztos azzal az ajánlással fordult az

országos fõkapitányhoz, hogy végezzen célvizsgálatot azokban a büntetõ-,

valamint eltûnés miatti államigazgatási és szabálysértési ügyekben, amelyekben

a sértettek a lakásuktól erõszakos módon megfosztott személyek voltak, vagy

ahol ilyen személyeket mások személyes szabadságukban jogellenesen

korlátoztak, esetleg ismeretlen helyre szállítottak. Az állampolgári jogok

országgyûlési biztosának ajánlását az országos rendõrfõkapitány elfogadta, bár

válaszát késedelmesen küldte meg. A fõkapitány tájékoztatta a biztost arról,

hogy mindazokban az ügyekben, melyekben idõs emberek sérelmére lakás

megszerzésére irányuló bûncselekményt követtek el, és az a rendõrség

tudomására jutott, a rendõri szervek a nyomozást elrendelték, az elkövetõ

kilétét az ügyek mintegy 90 százalékában felderítették. Az államigazgatási

ügyekben elrendelték az eltûnéseket érintõ bejelentések +kiemelt gyanús

eltûnésként  történõ kezelését. Az országgyûlési biztos az ajánlásra adott

választ elfogadta, az eljárást befejezte, maga a nyomozás azonban még nem

zárult le (OBH 1821/1995).

Az állampolgári jogok biztosa és általános helyettese folyamatosan vizsgálta a

bûncselekmények sértettjei, áldozatai kiszolgáltatottságát szóvá tevõ

panaszokat. A bûncselekmények és szabálysértések sértettjei általában joggal

kifogásolták az adott ügyekben, hogy feljelentésüket a nyomozó hatóságok nem

vagy csak akadékoskodva fogadták el (OBH 326/1995, OBH 3900/1996),

feljelentésük hatására hosszú ideig semmi sem történt (OBH 41/1995), a

feljelentõ sértetteket nem tájékoztatták, hogy ügyükben melyik nyomozóhatóság

jár el (az áttételekrõl nem kaptak értesítést), a rendõrség a nyomozást

indokolatlanul megtagadta vagy megszüntette. A sértettek (áldozatok)

büntetõeljárási helyzetének javítása érdekében a biztos és helyettese sok

egyedi ajánlást fogalmazott meg az eljárást folytató vagy felügyelõ

hatóságoknak címezve.

Néhány esetben jogszabály alkotását, módosítását is indítványoztuk. Így többek

között javasoltuk a büntetõeljárásról szóló törvény olyan értelmû módosítását,

miszerint az eljáró szervek számára kötelezõ lenne a feljelentõk és a

sértettek értesítése a nyomozás elrendelésérõl, illetve a nyomozást folytató

szerv megváltoztatásáról (OBH 251/1995). Javasoltuk továbbá a végrehajtásról

szóló 1994. évi LIII. törvény módosítását olyan módon, hogy a megyei bírósági

végrehajtók hatásköre terjedjen ki a büntetõeljárásban bûncselekménnyel

okozott kár megtérítésének végrehajtására és ez az eljárás legyen

költségmentes (OBH 3723/1996). Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

önálló törvény megalkotását kezdeményezte az Országgyûlés Emberi Jogi,

Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságánál a súlyos erõszakos bûncselekmények

áldozatainak állami kárenyhítését és erre a célra állami kárenyhítési alap

létrehozása érdekében (OBH 6714/1996).

A rendõrség büntetõeljárási gyakorlatát, a nyomozásra vonatkozó szabályok

emberi jogokat sértõ elõfordulását a gyanúsított személyek is igen jelentõs

számban kifogásolták. Ezeknek a bizonyítása különösen nagy körültekintést

igényel, különösen akkor, ha a gyanúsítottal szembeni brutális bánásmódot,

kényszervallatást és más tilos vagy meg nem engedett módszer alkalmazását

kifogásolják a rendõrség eljárásban. Ilyen esetekben általában csak a

törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség közremûködésével tudtunk a

tényállás tisztázásáig eljutni. Az egyik ügyben például a panaszos sérelmezte,

hogy gyermekét az egyik rendõrkapitányság hivatásos állományú tagja

bántalmazta, de a nyomozó hivatal a nyomozás teljesítését megtagadta. A

panaszos szerint az eljárást folytató nyomozó hivatal döntése nem volt

megalapozott, mert nem kutattak a feljelentett rendõr kiléte után, nem volt

teljes körû a meghallgatás. A panaszban foglaltakat - az ügyben keletkezett

nyomozati iratokkal együtt - a biztos felülvizsgáltatta az illetékes

fõügyészséggel, azt az ajánlást téve, hogy megállapításaiktól függõen

rendeljék el az ügyben az eljárás folytatását. A fõügyészség a vizsgálatot

lefolytatta. Annak eredményeként - az ajánlást elfogadva - a nyomozást

megtagadó határozatot hatályon kívül helyezte, egyidejûleg elrendelte az

ügyben a nyomozást (OBH 2367/1995).

A legtöbb rendõri szabálytalanságot kétségtelenül a rumi ügyben tapasztaltuk.

1995. október 17-én a Vas megyei Rum községben a mentõszolgálatnak nyújtott

rendõri segítség során történt fegyverhasználat következtében a kórházba

szállítani kívánt elmebeteg férfi elhunyt. Az állampolgári jogok országgyûlési

biztosa általános helyettese megállapította, hogy a beteg kórházba

szállításának elrendelése és a rendõri segítség igénylése indokolt volt. A

beteg állapotát azonban az orvos személyesen nem észlelte és ez sértette az

egészségügyrõl szóló törvény rendelkezéseit. A beteg házába behatoló,

felkészítetlen és elégtelenül felszerelt rendõrök élete és testi épsége a

beteg támadása következtében közvetlen veszélyben forgott, ezért lõfegyverüket

jogszerûen használták. Ezzel szemben a tragikus végkifejlethez vezetõ

események során az intézkedést irányító rendõrtiszt több súlyos mulasztást

követett el. Az akciót - annak eredeti céljával ellentétben - önkényesen úgy

vezette, mintha egy egészséges elmével rendelkezõ bûnözõt kellett volna

ártalmatlanná tenni. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános

helyettese megállapította, hogy a mulasztások a szakszerûtlenségeken túl

jogellenesek is voltak. A beteg saját cselekményeibõl eredõ veszélyhelyzeten

túl új veszélyhelyzetbe került, a behatoló rendõröknek a szükségesnél

indokolatlanul nagyobb veszélyhelyzettel kellett szembenézniük (OBH

1591/1995).

A súlyos jogsérelemrõl árulkodó panaszok érkeztek a rendõrségi fogdákban

uralkodó állapotokról. Sokan a zsúfoltságot, a megalázó bánásmódot, az

egészségügyi ellátás hiányos megvalósítását kifogásolták. Ezért az

országgyûlési biztos és helyettese váratlan idõpontokban több fogdaellenõrzést

tartott. Vizsgálódásaik során megállapították, hogy egyes fogdákban az orvosi

ellátás formális, nem biztosítják a fogvatartottak számára a diétás étkezést.

A szabad levegõn tartózkodást ún. +sétáló szobában  oldották meg. A fogda

személyzete rendszeresen 12 órás szolgálatot teljesített (OBH 9333/1996).

Vizsgálati tapasztalataink szerint a büntetõeljárási gyakorlatban gyakran

sérül a védelemhez és a méltányos eljáráshoz való jog. Egyes nyomozó hatóságok

csak akkor engedélyezték a védõ iratmegtekintési és iratmásolat-kérési

jogosítványának gyakorlását, amikor az a meghatalmazását leadta, illetve

amikor kirendelése megtörtént. A kirendelt védõ iratmásolat kérésének joga

korlátozódott azzal is, hogy általában nem térítésmentes a büntetõeljárás

során készült dokumentumok másolatának szolgáltatása (OBH 4024/1996). Az

alkotmányos visszásság orvoslására az állampolgári jogok biztosa jogszabály-

módosítási indítványt tett az igazságügyi és a belügyminiszternek, az országos

rendõrfõkapitánynak, a legfõbb ügyésznek, valamint a Vám- és Pénzügyõrség or-

szá- gos parancsnokának.

Az egyik megyei rendõr-fõkapitányság fogdájában fogva tartott személy

rendkívüli körülmények között meghalt. Az ügyben az országgyûlési biztos

hivatalból vizsgálatot rendelt el. Az országgyûlési biztos megállapította,

hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a fogvatartott halálának

körülményeit maga a fogva tartásért felelõs köteles kivizsgálni, ami

összeférhetetlenséget okozhat és sértheti az eljárási garanciák

érvényesülését. A jogbiztonság követelményének megfelelõ, elfogulatlan,

objektív vizsgálódás - a külföldi joggyakorlathoz hasonlóan - csak az

intézmény törvényességi felügyeletét ellátó külsõ szervtõl várható. Erre

tekintettel az országgyûlési biztos javaslatot tett az Országgyûlés Alkotmány-

és Igazságügyi Bizottságának, hogy a Magyar Köztársaság Ügyészségérõl szóló

törvény (illetve melléklete) kiegészítésével kerüljön kizárólagos ügyészségi

hatáskörbe a fogvatartottak a rendõrségi fogdában bekövetkezett halála ügyében

a vizsgálat lefolytatása. Ugyanilyen okok miatt javasolta, hogy kerüljön

kizárólagos ügyészi hatáskörbe a rendõr lõfegyverhasználata jogszerûségének,

szakszerûségének kivizsgálása is. Jelenleg ezt is a rendõri szerv vezetõje

köteles elvégezni (OBH 5254/1996).

A büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott elõzetes letartóztatásban lévõ

vagy jogerõsen elítélt személyek legsúlyosabb sérelme a különösen veszélyessé

minõsítés eljárásával függött össze. E minõsítés feltételeit egy belsõ

rendelkezés szabályozta, amely széles diszkrecionális jogkört biztosított a

büntetés-végrehajtási intézeteknek. A veszélyessé nyilvánított személy

mozgása, életmódja, munkáltatása korlátozott volt a büntetés-végrehajtási

intézetben (OBH 5278/1996, OBH 1636/1996). Az országgyûlési biztos

közbenjárására a szabadságvesztés és az <%-2>elõzetes letartó<%0>ztatás

végrehajtásának szabályairól szóló igazságügyi m<%-2>inisztériumi rendelet

megalkotása felgyorsult. Az 1996. október 1-jén hatályba lépett rendelet a

fenti anomáliát megszüntette.

A büntetés-végrehajtási intézetekben gyakran kifogásolható volt a testi és

lelki egészséghez való jog érvényesülése. E jog sérelmét állapította meg a

vizsgálat, amikor a büntetés-végrehajtási intézetben a gyógyszer kiosztását

nem oldották meg megfelelõen vagy nem volt nõi egészségügyi elkülönítõ.

Ugyanebben az intézetben javasolta az országgyûlési biztos a séta idejének

jogszabályban rögzített betartását (OBH 1223/1995, OBH 6168/1996).

A jogorvoslati jogosultság és a kérelem vagy panasz elõterjesztéséhez való jog

mellõzését sérelmezte az a panaszos, aki szabadulása után munkája ellátásához

szeretett volna útleveléhez engedélyt szerezni, kérelmét azonban a bv. intézet

- a nem egyértelmû szabályozás miatt - elutasította. Volt olyan panaszos, aki

azt kifogásolta, hogy a hivatalos szervekhez küldött beadványait - köztük

fellebbezését - nem vagy nem megfelelõ idõpontban továbbították (OBH 167/1995,

OBH 1615/1995).

A rendõrség és a büntetés-végrehajtási intézetek eljárása elleni panaszokat az

állampolgári jogok biztosa és helyettese általában sürgõs eljárásban vizsgálta

és csak alapos elemzés után utasította el. A különleges eljárást a panaszosok

kiszolgáltatott helyzete indokolta. Ezek a panaszok viszont gyakran

bizonyultak megalapozatlannak vagy eredménytelennek. Ilyen esetekben

alkotmányos visszásság megállapítására nem került sor - vagy azért, mert a

bepanaszolt hatóság +ártatlan  volt, vagy azért, mert a vizsgálódás nem

vezetett egyértelmû eredményre.

3.3.8.

A hatóságok hivatásos állományú tagjainak emberi jogi helyzetérõl szerzett

benyomások

A hatóságok hivatásos állományú tagjai körébõl viszonylag kevés panaszt

kaptunk. Ezekre azonban kiemelkedõ figyelmet fordítottunk, ha a beadvány

rendõröktõl, hivatásos katonáktól és a büntetés-végrehajtás hivatásos

állományú tagjaitól érkezett. Egyrészt azért, mert az õ munkaügyi jellegû

sérelmeik orvoslására rendszeresített fórum- és eljárási rendszer mûködésének

gyakorlata még kiforratlan, másrészt azért, mert mélyen meg vagyunk gyõzõdve

arról, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévõk ügyeivel foglalkozó

hatóságok képviselõinek emberi jogi helyzete kihat, illetve visszahat

+ügyfeleikre . Ha az eljáró hatóság tagjai a hierarchikus rendszerben

kiszolgáltatottak, akkor ennek megfelelõen viselkednek azokkal szemben,

akiknek ügyeiben eljárnak, akikrõl gondoskodni kötelesek, akikrõl - hatalmi

helyzetüknél fogva - döntéseket hoznak.

A megvizsgált esetek között említésre méltó a Rendõr Szakszervezet

fõtitkárának panasza. A panasz szerint az általuk anyagilag finanszírozott

felmérésben érintett rendvédelmi állomány véleménynyilvánításának szabadsága

sérelmet szenvedett azzal, hogy az egyik megyei vezetõ elrendelte a felmérés

résztvevõinek jelentési kötelezettségét az általuk elmondottakra nézve,

illetve a kirendelt egy ellenõrzõ parancsnokot, aki a felmérés során

jegyzeteket készített. Az országgyûlési biztos vizsgálata eredményeként

megállapította, hogy az érintett szakszervezet és az országos hatáskörû

rendvédelmi szerv vezetõi között kölcsönös megegyezésen és

kötelezettségvállaláson alapuló megállapodásból származó jogvita keletkezett.

Ennek eldöntése polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Megállapította továbbá,

hogy a véleménynyilvánítás szabadságát nem csorbította a megyei vezetõ

sérelmezett intézkedése. Ez akkor valósult volna meg, ha azt a hivatásos

állományú személyt, aki véleményt nyilvánított, nyilatkozatának tartalma miatt

zaklatás érte volna. A panasz azonban ilyet nem tartalmazott. A beadvány

szerint ugyanakkor a szakszervezet több esetben kérte az országos hatáskörû

szerv vezetõjét, hogy vizsgáltassa meg a megyei vezetõ sérelmezett

intézkedését. Erre választ nem kapott. Ezért az országgyûlési biztos felkérte

a felettes szerv vezetõjét, ellenõrizze, történt-e mulasztás a szakszervezet

beadványainak kivizsgálására vonatkozó szabályok megtartásában. A felettes

szerv válasza szerint mulasztás nem történt. A panaszt elõterjesztõ

szakszervezet azonban szóban tájékoztatta az országgyûlési biztost, miszerint

az országos hatáskörû szerv vezetõjétõl kaptak egy átiratot, mely azt

tartalmazza, hogy álláspontja szerint a megyei vezetõ +...az ügyben nem kellõ

körültekintéssel járt el.  Az eltérõ tartalmú válaszok miatt többszöri

levélváltásra került sor az ügyben. Végül az országgyûlési biztos a

belügyminisztertõl kérte az ügy felülvizsgálatát (OBH 2707/1995).

Tizenöt hivat<%2>ásos katona panasza szerint a boszniai IFOR misszióba való

felvételre benyújtott pályázatuk elbírálása során diszkrimináció érte õket és

nem kerültek rá a pályázók névsorára. Az állampolgári jogok országg<%0>yûlési

biztos<%2>a megállapította, hogy a pályázatok elbírálása során nem sérült a

diszkrimináció tilalma. A pályázati felhívásra jelentkezõ panaszosok sem

elõnyt, sem hátrányt nem szenvedtek a pá<%4>lyázatok feldolgozásakor. A

kiválasztás, illetve a beosztásba helyezés szempontjai rájuk is ugyanúgy

vonatkozott, mint másokra. A panaszosok neve bekerült a pályázók névsorába.

Alkotmányos visszásság, dis<%2>zkrimináció a pályázatok elbírálásánál nem volt

megállapítható. Az ügyben eljárt hatóság jogszabályt nem sértett <%0>(OBH

2765/1995).

Az egyik ügyünkben egy hivatásos katona - munkakörének ellátása mellett -

baleseti helyszínelõi feladatokat is végzett, de ezért nem kapott készenléti

díjat. Ezt többször kifogásolta a testületen belül, de nem orvosolták

panaszát. Az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben

megállapította a végzett munka mennyisége és minõsége szerinti jövedelemhez

való jog, valamint a jogállamiság sérelmét. Hozzátette, hogy a Magyar

Honvédség belsõ rendelkezései nem sérthetik az államigazgatási eljárás

általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt. Ezért ajánlást tett a

vezérkari fõnöknek, javasolva az ügyintézésre vonatkozó valamennyi belsõ

szabályozó felülvizsgálatát és a jogszabályoknak megfelelõ módosítását. Az

ajánlást a vezérkari fõnök elfogadta, a belsõ szabályozókat felülvizsgálta és

azt ígérte, hogy az ügyintézés jogszabállyal ellentétes gyakorlatát

fokozatosan megszünteti (OBH 2428/1995).

3.3.9.

A határok megnyitásából fakadó panaszok

A rendszerváltás egyik legfontosabb eredménye az országhatárok megnyitása

volt. A szomszédos országokban zajló kedvezõtlen, idõnként tragikus események,

valamint a nemzetközi migráció sok új vagy eddig kevésbé ismert problémát

jelentett a magyar hatóságok számára. Az új típusú ügyek áradatában a hatósági

gyakorlatban alkotmányos visszásságot okozó emberi jogi sérelem is

keletkezett. Ezek egy részére a panaszosaink hívták fel a figyelmet, míg másik

részét a hivatalból indított vizsgálatok során tapasztaltuk.

Az egyik ilyen sérelem az állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmek

elbírálási gyakorlatában alakult ki. A panaszosok általában azt kifogásolták,

hogy kérelmük elbírálása hosszadalmas volt, beadványaikra sokszor évek múlva

válaszoltak. Elõfordult, hogy hiánypótlásra sem kaptak felhívást. A panaszok

alapján az országgyûlési biztos és általános helyettese megállapította, hogy a

vonatkozó törvény az illetékes hatóság (BM Állampolgársági Fõosztály) számára

széles körû mérlegelési jogot biztosít a honosítási eljárásban. A jogszabály

nem szab határidõt az ügyintézésre. A honosítási eljárást sérelmezõ egyedi

ügyekben az országgyûlési biztos és általános helyettese bekérte a BM

Állampolgársági Fõosztályáról az ott keletkezett iratokat, és tájékoztatást

kértek arról is, hogy mi okozza az eljárások elhúzódását, mikorra várható az

adott ügyben érdemi döntés. Kezdetben az Állampolgársági Fõosztály semmiféle

tévedést, mulasztást nem ismert el. 1996 õszén új ügyviteli gyakorlat

kialakítására tett ígéretet a területért felelõs államtitkár. Eszerint minden

beadványt kérelmezésekor megvizsgálnak, a kérvény kézhezvételérõl

tájékoztatják az ügyfelet és az esetleges hiánypótlásra késedelem nélkül

felhívják a figyelmet. Az ügymenet idõtartamán még évekig nem lesz módjuk

változtatni, de az eljárás az említett kapcsolatfelvétel bevezetése miatt

várhatóan kevésbé lesz sérelmes. A panaszosok egy részének honosítási kérelme

az országgyûlési biztos és általános helyettese közbenjárására egyébként

teljesült. A panaszok másik részében alkotmányos visszásságot nem tárt fel a

vizsgálat, de elõfordult, hogy az országgyûlési biztos vagy általános

helyettese - az Állampolgársági Fõosztály közlése alapján - tájékoztatni tudta

a panaszost arról az idõpontról, amikor legkorábban számíthat a magyar

állampolgárság megszerzésére. Ismét más esetekben az illetékesek azt

javasolták, hogy a panaszos adjon be újra honosítási kérelmet. Ezt az

információt mi közvetítettük (OBH 315/1995, 3231/1995, OBH 1959/1996,

4240/1996).

A másik ügytípusba a menekültüggyel, az idegenrendészettel kapcsolatos

sérelmek sorolhatók. Számos egyedi panasz, továbbá a nemzetközi és a hazai

civil szervezetek jelzései alapján hivatalból vizsgáltuk az idegenrendészeti

hatóságok által elrendelt kijelölt helyen való tartózkodást és az

idegenrendészeti õrizet végrehajtásának gyakorlatát az egyik határõr-

igazgatóság közösségi szállásán, illetve egy büntetés-végrehajtási intézetben.

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi szálláson tartózkodók

elhelyezési, ellátási körülményei megfelelõek ugyanakkor kötelezõ tartózkodási

helyként a közösségi szállás kijelölése és hosszabb ideig történõ fenntartása

az eljárás alá vontak döntõ többségének jelentõs sérelmet okoz. Ezek a

személyek ugyanis létfeltételeik javításához semmiféle jogosultsággal nem

rendelkeznek. Nem vállalhatnak munkát, nem folytathatnak jövedelemszerzõ

tevékenységet, nem részesülhetnek szociális támogatásban, még ideiglenes

tartózkodási engedélyt sem kaphatnak. Ha az elõírt magatartás szabályait

megszegik, idegenrendészeti õrizetbe kerülnek. Ez olyan határozatlan

idõtartamú szabadságelvonás, amely csak akkor ér véget, ha a kiutasítás

végrehajthatóvá válik.

Az idegenrendészeti õrizet bv. intézetben való végrehajtását a törvény csak

kivételesen engedi meg. A törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet e

kivételesség feltételét 30 napot meghaladó idõhöz köti. A vizsgált bv.

intézetben kialakított elhelyezés (kb. 5 méter magas kerítés, zsilipes kapuk

stb.) a legszigorúbb õrizet képét mutatta. A kialakított szektorok szerinti

elhelyezés, a mozgási terület szûkössége, az eltérõ anyanyelv miatti

kapcsolattartási nehézség, a foglalkoztatás hiánya és különösen az ott-

tartózkodás határozatlan idõtartama miatt a felgyülemlett feszültségekbõl

törvényszerûen következnek be rendkívüli események. Az intézet közel kétéves

mûködése alatt gyakran fordult elõ falbontás, zárkafelgyújtás, +torlaszolás ,

öngyilkossági kísérlet.

A vizsgálat eredményeként az országgyûlési biztos megállapította, hogy az

idegenrendészeti õrizet, illetve annak büntetés-végrehajtási intézetben

történõ végrehajtása aránytalanul súlyos joghátrány. Kiszámíthatatlan és

elhúzódó idõtartama, végrehajtásának módja nem arányos és nem méltányos az

elkövetett jogsértéshez képest, és nem illeszthetõ a büntetés-végrehajtás

rendszerébe sem. A szabadságukban korlátozott külföldi állampolgárokkal

huzamosan és közvetlenül érintkezõ õrszemélyzet tagjainak egészsége, testi

épsége fokozott veszélynek van kitéve. Méltánytalan, hogy az utóbbiak számára

nem biztosítják a veszélyességi pótlékot.

A megállapított alkotmányos visszásságok megszüntetése érdekében az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa azt ajánlotta az igazságügyi

miniszternek, hogy kezdeményezze az idegenrendészeti törvény módosítását úgy,

hogy abban határozzák meg a szabadságkorlátozás leghosszabb idõtartamát,

továbbá vizsgáltassa meg a bv. intézetben a fogva tartás gyakorlatát és

gondoskodjon arról, hogy az idegenrendészeti õrizet végrehajtásának módja

összhangba kerüljön e jogintézmény céljával. Az ajánlásra válasz még nem

érkezett, de a határidõ sem járt le. Az országgyûlési biztos arra kérte a

külügyminisztert, hogy Jugoszlávia utódállamai budapesti képviseleteinél

kezdeményezze a hazatérési okmányokkal való ellátás egyszerûsítését,

idõtartamának rövidítését. Válaszában a külügyminiszter ígéretet tett arra,

hogy kezdeményezni fogja az eljárás egyszerûsítését, lehetõségek szerinti

rövidítését. Az országgyûlési biztos a belügyminiszternél az idegenrendészeti

törvény módosítását kezdeményezte és a visszairányítási, illetve kiutasítási

tilalom körültekintõbb mérlegelésére hívta fel a figyelmét. Az ajánlásokat a

belügyminiszter elfogadta és tájékoztatást adott arról, hogy az 1977 elsõ

félévében tervezett törvénymódosítás során az ajánlást hasznosítják. A

módosító tervezet kidolgozása folyamatban van. A büntetés-végrehajtás, illetve

a határõrség országos parancsnoka az elhelyezési körülmények javítására, a

veszélyességi pótlék folyósítására, illetõleg a befogadás elõtti kötelezõ

orvosi vizsgálatra tett országgyûlési biztosi ajánlásokat elfogadta,

gondoskodott azok megvalósításáról. Az õrizetesek munkával való

foglalkoztatására irányuló jogi szabályozásra a büntetés-végrehajtás országos

parancsnoka javaslatot dolgozott ki és azt tájékoztatás céljából megküldte az

országgyûlési biztosnak, illetõleg további intézkedésre felterjesztette az

igazságügyi miniszternek (OBH 700-83/1996).

3.4.

A befejezett eljárások egyszerû mérlege

Vizsgálat után állapítottuk meg a hatáskörünk hiányát, vagy a panasz

alaptalanságát az eljárások közel negyedrészében (elutasítás jelentéssel).

Vizsgálódtunk, de a panasz a vizsgálati eljárás menetében megoldott, annak

tanulságait azonban mind az érintett hatóság, mind a panaszos számára

rögzítettük az eljárások közel 2 százalékában (jelentés ajánlás nélkül).

A beszámolási idõszakban 8011 panasz vizsgálatát fejeztük be. Az eljárások

több mint felét tette ki azoknak az aránya, amelyekben voltaképpen jogi

tanácsadói jellegû munkát kellett végeznünk. (A vizsgálat nélküli elutasítás

tájékoztatással a befejezett eljárások 54,4 százalékát képezték.) A panaszból

alkotmányos visszásságra gyanakodtunk, de az erre irányuló vizsgálat ezt nem

igazolta, ezért a panaszt elutasítottuk az esetek közel negyed részében.

(Elutasítás jelentéssel a befejezett eljárások 23,3 százaléka.) Az eljárást a

panaszok 13,3 százalékában zártuk le vizsgálat nélkül elutasítással vagy az

eljárás megszüntetésével. További 3,1 százalékát áttettük más hatósághoz vagy

egyéb szervezethez.

A másfél éves gyakorlatunkban 317 olyan panasz fordult elõ, amelyben

alkotmányos visszásságot állapítottunk meg és az eljárást ajánlással zártuk

le. Ez a panaszok 4 százalékát tette ki. (Lásd a 3/5. számú táblázatot.) A 317

eljárás során 477 ajánlást tettünk és ezen belül 139 volt azoknak az

indítványoknak a száma, amelyek jogszabály létrehozására, módosítására vagy

megszüntetésére vonatkoztak. Az, hogy az ajánlások és az indítványok száma nem

azonos a befejezett eljárások számával, annak tulajdonítható, hogy voltak

olyan ügyeink, amelyekben 16 azonos tárgyú panaszt egy vizsgálati jelentésben

értékeltünk, és a vizsgálati jelentés egy átfogó jogi rendezést igénylõ

ajánlással fejezõdött be (OBH 1452/1995). Volt olyan eljárást befejezõ

jelentés is, amelyben 49 ajánlást, illetve indítványt fogalmaztunk meg (OBH

2255/1996).

Mindezekbõl - egyelõre az ajánlások tartalmának és az indítványok lényegének

átfogó elemzése nélkül - azt a következtetést lehet levonni, hogy a biztosok

munkájának jelentõs része jogi, felvilágosítás, másik - kisebbik - része

bonyolult vizsgálat. A jelentéssel lezárult vizsgálati eljárások nagyobb

hányada fejezõdött be az alkotmányos visszásság megállapításával, az abból

fakadó sérelem orvoslására tett kísérlettel. Kisebb hányada fejezõdött be a

panasz alaptalanságát, az érintett hatóság +ártatlanságát  vagy a saját

hatáskör hiányát megállapító határozattal.

4.

Az egyes alkotmányos jogok helyzete

4.1.

Bevezetés

Az 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdése alapján az országgyûlési biztos

köteles beszámolni az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos

jogvédelme helyzetérõl. Az ezzel összefüggõ érdemi következtetések levonására

azok az ügyek alkalmasak, amelyekben a biztosok a törvényi elõfeltételek

elõzetes megállapítása után vizsgálatot rendeltek el. Vizsgálatra azok az

ügyek kerültek, amelyeknél az alkotmányos visszásság gyanúját megállapították.

A törvény értelmében az országgyûlési biztos akkor léphet fel, ha valamely

ügyben alkotmányos visszásságot tapasztal. A törvény nem határozza meg az

alkotmányos visszásság fogalmát. Íj típusú jogi eszközrõl lévén szó, a

jogirodalomban sem található erre nézve eligazítás. A visszásság jogilag

nehezen megfogható fogalmának pontosításához a 17. § (1) bekezdése nyújt

támpontot. E szerint az alkotmányos jogok sérelme, illetve annak közvetlen

veszélye tartozik a visszásság fogalomkörébe. A jogsérelem fogalmát ugyanakkor

tágan kell értelmezni, ez nemcsak a jogszabályok tételes rendelkezéseinek

megsértését jelenti, hanem azt is, hogy a hatályos jogszabályok nem felelnek

meg az alkotmányos követelményeknek. A törvény indokolása is utal arra, hogy a

visszásság fogalmának pontosabb meghatározását a jogalkalmazás során kell

kialakítani.

A törvény rendelkezéseibõl értelemszerûen következik, hogy bármely hatóság

vagy közszolgáltató eljárásának, döntésének vagy mulasztásának vizsgálata

során az Alkotmányban található állampolgári jogoknak való megfelelést kell

elemezni. A törvény maga nem tesz megszorításokat. Az indokolás pedig ezzel

kapcsolatban megállapítja, hogy az alkotmányos jogok körébe valamennyi, az

Alkotmányban deklarált emberi és állampolgári jog beletartozik, továbbá ide

kell érteni azokat a gazdasági, társadalmi és politikai rend alapelveivel

kapcsolatos jogokat is, amelyek nemcsak magánszemélyeket illethetnek meg.

Az alkotmányos visszásság megállapítása a biztosok gyakorlatában a törvény

rendelkezései és az indokolás alapján történik. Tekintettel az országgyûlési

biztos feladatkörére, valamint a hatósági és közszolgáltatási eljárások egyedi

jellegére, nem lehetett kizárólag az Alkotmány tételes rendelkezéseinek

egyszerû összevetésével az alkotmányos visszásság fogalmát kialakítani. Az

Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelõen jártunk el akkor, amikor az

Alkotmányt nem egyszerûen konkrét szabályok katalógusának, hanem olyan elvek

kartájának tekintettük, amelyet egy egységes rendszerben kell értelmezni és

érvényre juttatni. Következésképpen nem csupán az egyes alkotmányos alapjogok

Alkotmányban szereplõ szabályainak betû szerinti vizsgálata és az ezzel

ellentétes döntés, eljárás, vagy mulasztás alapozhatja meg az alkotmányos

visszásságot, hanem az alkotmányos alapjogból származtatott elv megsértése is.

A biztosok vizsgálataik során gyakran találkoztak olyan ügyekkel, amelyekben

az alapjogból származtatott elv sérelme miatt kellett alkotmányos visszásságot

megállapítani (például OBH 251/1995).

Az alkotmányos alapjogok katalógusát a jogirodalom több szempontból

osztályozza. Közismert az alapjogoknak az elsõ, második és harmadik generációs

jogként történõ osztályozása. A szabadságjogok - amelyek az elsõ generációba

tartoznak - jogszabályi rendelkezésekkel, garanciákkal viszonylag jól

körülbástyázottak. A második, de fõleg a harmadik generációs jogok

kikényszerûsíthetõsége nem ilyen egyértelmû. A hozzánk érkezett beadványok

jelentõs része a második és a harmadik generációs jogokat érintette.

Az Obtv. 27. § (1) bekezdésében rögzítettek szerint a beszámoló kötelezõen

elõírt része az egyes alkotmányos jogok védelme, az ezzel kapcsolatos helyzet

elemzése. Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztos a fent említettek

szerint saját gyakorlatában alakítja ki az alkotmányos visszásság fogalmát,

nem érdektelen azoknak a tapasztalatoknak az ismertetése, amelyek az

alkotmányos visszásság hiánya miatt lezárt ügyekbõl adódnak. Ezek és az

alkotmányos visszásság megállapításával zárult ügyek vizsgálati tapasztalatai

precedensként szolgálnak, hasznosíthatók az alkotmányos visszásság

meghatározásával kapcsolatos gyakorlat továbbfejlesztésére, de megkönnyítik az

érintett hatóságok eljárását is.

A beszámolónak ez a része az egyes alkotmányos jogokat alcímenként tartalmazza

és ezeken az alcímeken belül a törvény rendelkezéseivel összhangban - ahol ez

szükséges - a jogokat hatóságonként csoportosítja.

4.2.

A jogbiztonság követelménye. Alkotmány 2. §

(1) bekezdés: A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam

A jogbiztonság az Alkotmánybíróság értelmezésében kiemelkedõen fontos

jogállami érték, s ebbõl eredõen meghatározott kötelezettségek hárulnak mind a

jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazó szervekre [28/1992. (IV. 30) AB

határozat]. A jogállamiság elvét az alaptörvény további rendelkezései

részletezik, e szabályok ugyanakkor nem töltik ki teljes egészében ezen

alapérték tartalmát. Az Alkotmánybíróság ezért nyilvánította ki, hogy a

jogállamiság fogalmának értelmezése az Alkotmánybíróság egyik fontos feladata

[9/1992. (I. 30.) AB határozat]. Az országgyûlési biztosnak - saját területén

- jelentõs funkciója az, hogy a jogbiztonság fogalmát értelmezze és ennek

megfelelõen alakítsa ki az alkotmányos visszásság jogi tartalmát. Az

országgyûlési biztos vizsgálati gyakorlata ugyan azt mutatja, hogy a

jogbiztonság sérelme nagyon sok esetben visszavezethetõ valamely egyéb, a

jobban behatárolható alkotmányos jog sérelmére, ám ennek ellenére igen fontos,

hogy a jogbiztonság fogalmát értelmezze és meghatározza. Ezzel összefüggésben

külön említésre méltó például a szerzett jogok sérelme, a mérlegelési jogkör

terjedelme, a méltányos eljárás követelménye, vagy a szolgáltatás,

ellenszolgáltatás arányosságának szükségessége. Az alkotmányos sérelem, az

említett követelményekkel összefüggésben a jogbiztonság körében merült fel.

Az országgyûlési biztos ennek az értelmezõ tevékenységnek a során - csakúgy,

mint más jogok esetében - figyelembe vette és követte a mindenkire kötelezõ

Alkotmánybírósági határozatokat. Saját értelmezést akkor alkalmazott, amikor

olyan problémákkal került szembe, amelyekkel az Alkotmánybíróság nem

foglalkozott.

A visszássággal érintett alkotmányos jogok megoszlását tartalmazó táblázat

szerint a jogállam, jogbiztonság sérelmét vagy ennek közvetlen veszélyét 278

esetben állapítottuk meg, ami az összes alkotmány<%0>os visszásság több mint

egyharmadát tette ki.

4.2.1.

Központi államhatalmi és államigazgatási szervek

Az Obtv. 29. § (1) bekezdése a) pontja értelmében hatóságnak minõsül az

államhatalmi szerv is. Ennek megfelelõen az országgyûlési biztos vizsgálhatta

azokat az ügyeket is, amelyekben közvetve vagy közvetlenül az Országgyûlés

volt érintett. Így alkotmányos visszásságot állapított meg annak a panaszosnak

az ügyében, aki az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozatának

kihirdetés után fordult az országgyûlési biztoshoz és azt sérelmezte, hogy az

általa nem közvetlenül harcoló alakulat kötelékében teljesített

munkaszolgálata idejére nem kapott kárpótlást. A vizsgálat megállapította,

hogy az OKKH megfelelõ eljárásának az az akadálya, hogy az Országgyûlés nem

elmulasztotta az alkotmánybírósági határozat 1995. szeptember 30-i határidõvel

elõírt jogalkotási kötelezettségét. Ezért sérült panaszos jogbiztonsághoz való

joga, aki jóhiszemûen bízott ügye igazságos és gyors rendezésében (OBH

1963/1996, OBH 1914/1996, OBH 2089/96).

Nem állapította meg viszont a jogbiztonság sérelmét az országgyûlési biztos

annak a Parlamenten kívüli pártnak a beadványa vizsgálatában, amelyik azt

sérelmezte, hogy a KVSZ - az 1991. évi XLIV. törvény alapján - a párt céljaira

nem ingyenesen akart átengedni ingatlant. Szerinte a KVSZ döntése nem

kifogásolható, az 1991. évi XLIV. törvény egyértelmûen fogalmazott és

egyszeri, ingyenes ingatlan átadást tett lehetõvé (OBH 2541/1995).

A jogbiztonság követelményén belül a szerzett jogok sérelme merül fel a

személy- és vagyonvédelmi tevékenység újabb szabályozásával. A több ezer

személyt érintõ ügyekben a panaszosok kifogásolták, hogy a vállalkozás

keretében végzett személy és vagyonvédelmi tevékenység szabályairól szóló

Kormány és belügyminiszteri rendelet alapján nem ismerték el szakképesítésként

a korábbi szabályozás szerint megszerzett képesítéseket. A vizsgálat

megállapította, hogy a szerzett jogok sérelmére történõ hivatkozás

megalapozott volt. A korábban 1976-ban és 1988-ban kiadott miniszteri

rendeletek alapján az érintettek - testõrképzõ, vagyon- és biztonsági õr,

polgári fegyveres õr tanfolyamokon - különbözõ szintû és típusú képesítéseket

szereztek. Ezek részben vagy egészben történõ el nem ismerésével és az új

vizsgákra kötelezéssel az érintettek méltánytalanul hátrányos helyzetbe

kerültek. Ezt fokozta, hogy az új vizsgák letételére elõírt határidõk

betarthatatlanok voltak (OBH 1452/1995). Az országgyûlési biztos általános

helyettese azt is alkotmányos visszásságként értékelte, hogy olyan személyeket

is szakirányú vizsgák letételére köteleztek, akik a szakirányokra nézve

felsõfokú végzettséggel rendelkeztek (OBH 2162/1996).

A lakosság szélesebb rétegeit érintette az a panasz is, amely a

Belügyminisztérium Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal

szolgáltatásaiért kért díjfizetést kifogásolta kárpótlási ügyekben. A

vizsgálat megállapította, hogy a fizetendõ díj nem a kért adatok

kiszolgáltatása, hanem a felkutatásuk ellenértékének minõsült, ám <%0>az errõl

szóló BM rendelet szövegezése félreérthetõ, ezért jogbizonytalanságot okozva

alkotmányos visszásság jött létre (OBH 886/1995.).

Az egyik panaszos azt kifogásolta, hogy a közlekedési baleset miatt az eljáró

hatóságok a bûnösség megállapítása elõtt bevonják a jogosítványt. A vizsgálat

megállapította, hogy az eljárás az irányadó 20/1990. (VIII. 6.) BM rendeletnek

megfelelõen történik. Ez a rendelet kizárja azt, hogy a gépjármû-vezetõi

engedélyt büntetõeljárás jogerõs befejezése elõtt visszaadják. Ezért

elõfordulhat, hogy az eljárás elhúzódása miatt a várható eltiltásnál hosszabb

idõ telik el. Az országgyûlési biztos általános helyettesének álláspontja

szerint ez a panaszost indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza. Az eljárás

ellentétes a jogszabályi rendelkezés elõre kiszámíthatóságának elvével. Az

alkalmazott gyakorlat a jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos

visszásságot okoz (OBH 5561/1996).

A biztosok több jogbiztonsággal összefüggõ vizsgálata érintette a Honvédelmi

Minisztériumot. Az egyik ajánlásban az állampolgári jogok biztosának

helyettese azt kifogásolta, hogy a kártérítési felelõsségre vonatkozó

szabályozás utasításban található és mint ilyen, közvetlen kötelezettségeket

ró az állampolgárokra. A jogbiztonság ugyanakkor rendeleti úton történõ

szabályozást követel meg (OBH 6066/1996).

Az országgyûlési biztos általános helyettese konkrét panasz alapján észlelte,

hogy a hivatásos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvényerejû rendelet a

szolgálati viszony megszüntetésére irányuló kérelem, illetve lemondás

elfogadására a honvédelmi miniszter számára nem ír elõ határidõt. Ez a

jogbiztonságot sértõ helyzet 1996. szeptember 1-jével a szolgálati törvény

hatálybalépésével megváltozott. Ennek ellenére a folyamatban lévõ ügyekben az

országgyûlési biztos általános helyettese azt tartotta a jogbiztonság elvével

összhangban állónak, ha azokra is az új szabályozás rendelkezéseit alkalmazzák

(OBH 5525/1996).

A Népjóléti Minisztériumra vonatkozott annak az orvos képesítésû panaszosnak a

beadványa, amely kifogásolta, hogy nem tehet endokrinológiai szakvizsgát. A

szakvizsga letételének akadályát jogszabály kifejezett tilalmában jelölte meg

a minisztérium. Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata

egyebek között megállapította, hogy a 9/1978. (XI. 29.) EüM számú rendeletnek

a szakorvosi, szakgyógyszerészi képesítés megszerzésérõl és a képesítésrõl

szóló rendelkezései végrehajtására hozott 39/1978. (EüK. 31) EüM utasítás

formai - jogforrási - alapon alkotmánysértõ, ellentétes a jogállamiságból

fakadó jogbiztonság elvével, mert nem minõsül jogszabálynak, ugyanakkor

közvetlenül érinti az állampolgárok jogait és kötelezettségeit (OBH

2145/1995).

Hasonló alkotmányos visszásságot tárt fel a Magyarországon letelepedett

külföldi állampolgárságú orvosok nyilvántartásba vétele tárgyában folytatott

vizsgálatunk. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy az ilyen ügyekben a jogszabályi rendelkezéssel ellentétben nem a

népjóléti miniszter hozott alakszerû határozatot, hanem - minden elõírt

formaság mellõzésével - a Magyar Orvosi Kamara döntött. Az országgyûlési

biztos általános helyettese kifogásolta azt is, hogy e közigazgatásinak

minõsülõ eljárás során nincs lehetõség közigazgatási jogorvoslatra (OBH

630/1995).

A Népjóléti Minisztériumot érintõ, a jogbiztonság sérelme körébe sorolható

alkotmányos visszásságot megállapító vizsgálatok másik nagy csoportja a

gyámhatósági, gyermekvédelmi ügyekkel voltak kapcsolatosak. A biztosokhoz

többször fordultak olyan panaszosok, akik az intézeti gyermekek családba

történõ kihelyezésével kapcsolatos problémáik orvoslását kérték. Az

országgyûlési biztos az egyik eljárásában megállapította, hogy a gyermekek

nevelõszülõkhöz történõ kihelyezése nincs mindig szakmailag megfelelõen

elõkészítve. A gyermekvédõ intézetek mûködése jogilag rendezetlen. Azt egy

1978-ban született oktatási miniszteri utasítás szabályozza. Esetenként belsõ

szabályzat által megállapított rendben valósulnak meg a kihelyezések. A

megfelelõ szintû jogszabály hiánya egyértelmûen sérti a jogállamiság, a

jogbiztonság követelményét (OBH 3912/1996).

Az országgyûlési biztos általános helyettese a gyermekvédelmi intézmények

vonatkozásában más területen is feltárt jogbiztonsággal összefüggõ alkotmányos

visszásságokat. Megállapította, hogy a különleges gyermekotthonok helyzetét

egy ideiglenes népjóléti miniszteri rendelet szabályozza. Hiányzik a

nevelõotthonok mûködési rendjét meghatározó jogszabály. A mûködésre vonatkozó

részletes szabályokat csak a Szervezeti és Mûködési Szabályzat tartalmazza. A

szabályozás e formája - tekintettel a gyermekek alapvetõ jogaira - garanciális

szempontból elfogadhatatlan (OBH 5423/1996).

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium által kiadott szabályozást

és az ezzel összefüggõ gyakorlatot az országgyûlési biztos általános

helyettese vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az állami tulajdonú

közüzemi csatornamûvek fogyasztói számára nincsen lehetõség locsolási

kedvezmény beszámítására. Álláspontja szerint a díjhasználatot rendezõ

miniszteri rendelet ellentétes a Ptk.-nak azon szabályával, amely szerint a

szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Jogsértõ módon a közüzemek mûködtetõi

és szolgáltatói olyan jövedelemhez jutnak, amelynek nincs ellentételezése.

Mindez a jogbiztonság sérelmét eredményezi (OBH 89/1995).

Az országgyûlési biztos a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének

panaszára vizsgálta a Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány költségtámogatását. A

vizsgálat során kiderült, hogy a Kormány 2062/1993. (XII. 31.) számú

határozatában azonnali határidõ megjelölésével kötelezte a KVSZ-t az

Alapítvány 368 millió forintos hiányának pótlására. Ezt a határozatot a

Kormány 1995-ben egy újabb határozatával ismételten megerõsítette, és

felelõsként újólag a pénzügyminisztert jelölte meg. A vagyonpótlást azonban a

Pénzügyminisztérium havi ütemezésben kívánta az Alapítvány rendelkezésére

bocsátani és ezzel más alkotmányos jogok mellett megsértette többek között a

jogbiztonság követelményét is (OBH 2867/1995).

A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumra vonatkozott az a panasz, amely egy

szolgálati lakás elidegenítésének feltételeit hiányolta. A vizsgálat

megállapította, hogy bár a Lakástörvény elõírja a tevékenység szerint

illetékes miniszter számára, hogy a központi költségvetési szervek

rendelkezése alatt álló lakásokra, a bérlõkijelölési és bérlõkiválasztási jog

gyakorlására vonatkozó szabályokat 1994. I. 1-jéig rendeletben határozza meg,

a mûvelõdésügyi miniszter e rendeletet megalkotását elmulasztotta és ezzel

megsértette a jogbiztonság elvét (OBH 166/1995).

Jogszabályi hiányosság okozott jogbiztonságot érintõ alkotmányos visszásságot

az állami nyelvvizsgák lebonyolításában is. A panaszra indult vizsgálat során

az országgyûlési biztos megállapította, hogy az Állami Nyelvvizsga Bizottság

mûködését egy Szervezeti és Mûködési Szabályzat, továbbá az ELTE

Bölcsészettudományi Kar dékánjának állásfoglalása szabályozza. Hiányzik a

kérdést árfogóan szabályozó mûvelõdési és közoktatási miniszteri rendelet, ez

pedig a jogbiztonság sérelmét eredményezi (OBH 144/1996).

A Földmûvelésügyi Minisztérium a tulajdonosok tájékoztatásának elmulasztásával

megsértette az államigazgatási eljárás szabályait és ezzel sérült a

jogbiztonság követelménye abban a 104 állampolgárt érintõ ügyben, amelyben

sérelmezték, hogy a tûzelhalással érintett almaültetvényeik megsemmisítésével

kapcsolatban a kártalanítási eljárás elhúzódik (OBH 7923/1996).

4.2.2.

Rendõrség, ügyészség, büntetés-végrehajtási szervek

A panaszosok gyakran sérelmezik a rendõrségi, ügyészségi eljárások elleni

beadványaikban, hogy az eljáró hatóságok nem megfelelõen értékelik a

bizonyítékokat. A biztosok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a

bizonyítékok mérlegelése a büntetõeljárási törvénynek megfelelõen az

alkotmányosság keretein belül a büntetõ ügyekben eljáró hatóságok kizárólagos

jogkörébe tartozik. Az országgyûlési biztos csak azt vizsgálhatja, hogy az

érintett hatóság a bizonyítási eljárására vonatkozó jogszabályoknak

maradéktalanul eleget tett-e, a mérlegelése körültekintõ volt-e. Az eljárás

áttekintése után dönthet arról, hogy a hatóságok intézkedése, vagy az

intézkedések elmulasztása okozott-<%0>e alkotmányos visszásságot. Amennyiben a

megvalósított hatósági tevékenység megfelelt a követelményeknek, akkor

alkotmányos visszásság megállapítására nem került sor (OBH 90/1995). Az

országgyûlési biztosnak számos ilyen ügyben kellett a panaszt elutasítania.

Kiemelkedõ jelentõségûek ezen a téren azok az ügyek voltak, amelyekben

közlekedési balesetben elhunytak vagy rendkívüli halálesetek áldozatai

hozzátartozói bírálták a nyomozóhatóságot, különbözõ, általuk feltételezett

mulasztásokért.

A jogbiztonság hiánya miatt sérülnek az állampolgári jogok abban az esetben,

ha a rendõrség indokolatlanul zár ki a mérlegelésbõl a feljelentõk vagy

sértettek által szolgáltatott bizonyítékokat. Egy adott ügyben a

rendõrkapitányság a nyomozást megszüntette, amelyet sikertelenül panaszolt meg

a sértett. Ekkor fordult az országgyûlési biztos általános helyetteséhez és

mellékelte valamennyi bizonyítékát, köztük olyanokat is, amelyekrõl a

rendõrség is értesült, de a bizonyítási eljárást e tényekre nem terjesztette

ki. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította a

jogbiztonsággal kapcsolatos alkotmányos jogsérelmet és a nyomozás folytatása

érdekében a Legfõbb Ügyészséget kereste meg (OBH 2575/1995).

A nyomozások sikere nagyban függ a rendõrhatóságok körültekintõ eljárásától. A

bizonyítékok összegyûjtésének mindig szakszerûen és a jogszabályoknak

megfelelõen kell történnie. Egy ügyben a panaszos éppen azt sérelmezte, hogy a

helyszínelés során a rendõrség figyelemfelhívás ellenére sem tett eleget a

szükséges nyomrögzítésnek. Az országgyûlési biztos általános helyettese

megállapította, sérült az a büntetõeljárási alapelv, amely elõírja a tényállás

alapos és hiánytalan tisztázását, mivel a nyomozóhatóság tárgyi bizonyítási

eszközök beszerzését elmulasztotta. Ezáltal sérült a jogállamiság (OBH

1996/1996).

A hatósági intézkedések több esetben téves, az alkotmányos kereteket messze

meghaladó mérlegelés következtében okoztak alkotmányos visszásságot. A

rendõrség az egyik ügyben szabálysértési eljárást indított közbiztonságra

különösen veszélyes eszköz közterületen közlekedõ gépkocsiban történõ

elhelyezése miatt. Az országgyûlési biztos általános helyettesének álláspontja

szerint a közlekedési eszköz belseje nem minõsül közterületnek, a saját

tulajdonú gépkocsi nem minõsíthetõ közforgalmú közlekedési eszköznek. Ezért

arra a következtetésre jutott, hogy az így indított szabálysértési eljárás és

hozott szankció sérti a jogbiztonság követelményét, ezért alkotmányos

visszásságot okozott. Megállapította továbbá azt is, hogy a konkrét panaszos

ügyében hozott határozat indoklása nem tér ki a pénzbírság mértékének

indokaira, a kiszabás során figyelembe vett körülményekre, így a határozatok

még abban az esetben is jogszabálysértõek lennének, ha az eljárás lefolytatása

és a szabálysértés elkövetésének megállapítása egyébként törvényes lett volna.

Kifogásolta továbbá az országgyûlési biztos általános helyettese a Legfõbb

Ügyészség iránymutatását is, mivel az nem nyilvános jogszabályként, téves

jogértelmezéssel kiterjeszti a 124/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet hatályát és

ez ugyancsak ellentétes a jogbiztonság elvével (OBH 3262/1995).

A jogbiztonság körében alkotmányos visszásságot teremthet az ügyészség

gondatlan ügyiratkezelése. Az egyik panaszos azt sérelmezte, hogy

feljelentésére semmifajta érdemi választ nem kapott. Az országgyûlési biztos

vizsgálata felderítette, hogy az ügyészség a nyomozást bûncselekmény hiányában

megtagadta, ám az ügyben szabálysértési eljárásnak lett volna helye. A

szabálysértési eljárás lefolytatására kijelölt rendõrkapitányság azonban nem

tudott eljárni, mivel az iratok megküldésével az ügyészség addig késlekedett,

míg elévülés miatt a szabálysértés elbírálására a törvényes lehetõség

megszûnt. A jogállamiság, jogbiztonság elve ugyanakkor megköveteli, hogy a

hatóságok minden ilyen cselekmény esetében érvényesítsék a szükséges

felelõsségre vonást (OBH 1247/1995).

A szabálysértésekkel kapcsolatos az országgyûlési biztos általános

helyettesének az a vizsgálata is, amely a vezetõi jogosítvány közlekedési

szabálysértés miatti bevonása ügyében indult. A vezetõi jogosítványt a hatóság

tárgyalás tartása nélkül vonta vissza. Tévesen hivatkozva a közúti közlekedés

rendõrhatósági igazgatásáról szóló belügyminiszteri rendeletre. Megállapítást

nyert továbbá az is, hogy az ügyészség észlelte a szabályszegéseket, de

intézkedést nem tett arra hivatkozva, hogy az ügy érdemi elbírálását a

szabályszegések nem érintették. Az ügyben az országgyûlési biztos általános

helyettese az eljárási szabályszegések miatt a jogállamiság többszöri sérelmét

állapította meg (OBH 5829/1996).

Hasonló probléma merült fel akkor, amikor a nyomozó hivatal a nyomozás

teljesítését úgy tagadta meg, hogy nem kutatott a feljelentett rendõr kiléte

után és nem voltak teljes körûek a tanúkihallgatások. Erre alapozva döntött

úgy az országgyûlési biztos, hogy sérült a nyomozás törvényessége és ezen

keresztül a jogbiztonság (OBH 2367/1995).

A szakszerûség hiánya miatt indult eljárás abban az ügyben, amikor a baleset

helyszínén megjelent, de intézkedést nem foganatosító rendõr magatartását

sérelmezte a panaszos. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a rendõr

megszegte a rendõrségrõl szóló törvényt és a rendõrség szolgálati szabályáról

szóló BM rendelet vonatkozó elõírásait is, ami veszélyeztette az ügy jogszerû

eldöntését és így alkotmányos visszásságot okozott (OBH 3900/1996).

A büntetõügyek idõbeli elhúzódása nemcsak a közbiztonság szempontjából

hátrányos, hanem sérti az eljárás alá vont személy és a sértett jogait is.

Igen gyakran elõforduló probléma, hogy a balesettel érintett személy a

nyomozóhatóság elhúzódó eljárása miatt nem jut idõben az õt egyébként

megilletõ biztosítási összeghez. Az országgyûlési biztos ilyen esetekben, ha

az ügy bonyolultsága a nyomozás befejezését ténylegesen nem hátráltatta, akkor

megállapította a jogbiztonság sérelmét (OBH 0008/1996).

Az ún. Unique-ügyben fellépõ panaszosok többek között azt kifogásolták, hogy a

rendõrség a bejelentések ellenére sem tett semmit a Unique Kft. jogellenes

tevékenységének megakadályozására. Az országgyûlési biztos általános

helyettesének vizsgálata tényként rögzítette, hogy az elsõ feljelentés már

1993 májusában megérkezett a rendõrségre, ám a nyomozást csak 1994. április 8-

án rendelték el. Az országgyûlési biztos általános helyettese azonban a

korábban kifejtettek szerint saját maga a büntetõ hatóságok helyett nem

értékelheti a különbözõ bizonyítékok bizonyító erejét, ezért nem foglalhatott

állást abban a kérdésben, hogy az alapos gyanú fennállt-e, illetve a nyomozást

a rendelkezésre álló adatok alapján el kellett-e rendelni. A nyomozóhatóságok

ugyanis az eljárás formai követelményeit teljesítették (OBH 0071/1995).

Az állampolgárok igen gy<%2>akran tettek panaszt a nyomozóhatóságok zaklatása

miatt is. Számos esetben ezek a panaszok alaptalannak bizonyultak és a

rendõrség eljárása megfelelt a jogállamiság követelményeinek. Így az

országgyûlési biztos megállapította, hogy nem tekinthetõ zaklatásnak, ha

valakit több ízben beidéznek tanúként történõ kihallgatásra és ennek

elmaradása miatt elõvezetést is kilátásba helyeznek. A büntetõeljárási törvény

szerint a tanúvallomás - a törvényi kivételtõl eltekintve - kötelezõ. A

jogállamiság érvényesülését éppen az segíti elõ, hogy a résztvevõk a saját

tevékenységükkel hozzájárulnak<%0> az ügyek gyors és sikeres befejezéséhez.

Alkotmányos visszásság tehát az ilyen ügyekben nem állapítható meg (OBH

5420/1996).

A szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásainak szabályairól

szóló 6/1996. (VII. 12.) számú IM rendelet 1996. október 1-jei

hatálybalépéséig több panasz érkezett a fogva tartottak különösen veszélyessé

minõsítése miatt. A panaszosok általában azt sérelmezték, hogy indokolatlanul,

az okok közlése nélkül döntöttek különösen veszélyessé nyilvánításukról,

valamint elmaradt az elõírt félévenkénti felülvizsgálat. Az országgyûlési

biztos ajánlását követõen kiadott rendelet hatálybalépése után sem múlt el az

alkotmányos visszásság veszélye, mivel hiányoztak a jogszabályból az átmeneti

rendelkezések és az csak az országos parancsnoki intézkedéssel utólag volt

korrigálható (OBH 5278/1996, OBH 1636/1996). Az országgyûlési biztos a

különösen veszélyessé minõsítés tartalmi feltételeit is vizsgálta azzal a

megszorítással azonban, hogy alkotmányos visszásság csak abban az esetben

állapítható meg, ha a minõsítõ hatóság mérlegelési jogkörét túllépve döntött.

Ezekben az ügyekben az országgyûlési biztos nem tapasztalt jogsértést a

büntetés-végrehajtási hatóságok részérõl (OBH 3555/1996, OBH 1688/1995).

4.2.3.

Egyes országos hatáskörû szervek

Az adóhatóságot érintõ vizsgált panaszok elõfordulása viszonylag nem volt

magas (3,3 százalék). A panaszosok azonban beadványaikban olyan intézkedéseket

vagy mulasztásokat sérelmeztek, amelyek több tízezer embert érintettek.

Ismeretes, hogy az APEH a magánszemélyek által az 1995. évre vonatkozó

személyi jövedelemadó bevallásokban megjelölt befektetési kedvezmények egy

részét jogtalannak ítélte és ezért az adókedvezmény tárgyában elsõ fokon

elutasító határozatot hozott. Az elutasító határozatok ellen a fellebbezést

benyújtók függvényében a másodfokú hatóság az eljárást felfüggesztette. Az

országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az APEH

eljárása többek között sértette a jogbiztonság követelményét. Ezeknek az

ügyfeleknek nem volt lehetõségük arra, hogy a jogerõs közigazgatási határozat

meghozatalát kikényszeríthessék. Az ügyfél közigazgatási határozathozatalra

való joga nem tehetõ függõvé attól, hogy a közigazgatási szerv milyen

idõpontban, milyen feltételek mellett hajlandó dönteni a hatáskörébe utalt

ügyben. A közigazgatásnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy hatáskörét

gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben az erre

megszabott idõ alatt érdemi döntést hozzon. Tekintettel arra, hogy az

adóigazgatási eljárás teljes egészében az APEH hatáskörébe tartozik, az

országgyûlési biztos általános helyettesének álláspontja szerint nincs és nem

is lehet olyan az adókedvezmény törvényességének eldöntésével kapcsolatos

elõzetes kérdés, amelynek elbírálása más szerv hatáskörébe tartozna. Az APEH-

nek tehát mindenképpen döntést kellett volna hoznia a befektetési kedvezmények

ügyébe (OBH 6134/1996, OBH 6248/1996).

Az országgyûlési biztos több panasz kapcsán megállapította, hogy az APEH-

nél az eljárások idõszerûsége nem mindig felel meg a jogszabályi elõírásoknak.

Tekintettel arra, hogy az APEH eljárása fontos állampolgári érdekeket érint,

az idõszerûségnek különös jelentõsége van. A jogbiztonság sérelme minden ilyen

ügyben egyértelmûen megállapítható volt (OBH 143/1996).<%0>

Fontos elvi kérdésekben foglaltak állást a biztosok az APEH és a vele

kapcsolatba kerülõ állampolgárok viszonyával összefüggésben. Az egyik ilyen

elvi kérdés volt az egyes adóigazgatási ügyekben eljáró APEH-tisztviselõk

kizárása. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az

államigazgatási eljárásban várható igazság kiderítése, valamint a hatóság

tekintélyének megóvása szükségessé is teszi annak biztosítását, hogy az adott

ügyben eljáró személy elfogulatlan legyen. Kétségkívül a hatóság vezetõjének

mérlegelési jogkörébe tartozik a relatív kizárási indítványok feletti döntés.

Amennyiben azonban a kizárási indítvány konkrét és a tárgyilagos megítéléssel

szembeni kétely kellõen megalapozott tényeket tartalmaz, az ilyen indítvány

elutasítása a mérlegelési jog alkotmányos határain történõ túlterjeszkedéssel

történik, ez pedig megalapozza az alkotmányos visszásságot (OBH 944/1996). Az

országgyûlési biztos általános helyettese a méltányos eljárás követelménye

megsértésének minõsítette, hogy az APEH vezetõ tisztségviselõje az

államigazgatási ügyben eljárás alá vont személy vizsgálat alatt lévõ ügyeirõl

az eljárás befejezése elõtt érdemben nyilatkozott. Ilyen véleménynyilvánítás

különösen pedig az APEH - vizsgálatból nem kizárható - elnökének a sajtó útján

nyilvánosságra hozott magánvéleménye, megalapozza az ügy részlehajlás nélküli

intézésével szembeni kételyt, ezzel sérti a méltányos eljárás elvét és így

alkotmányos visszásságot okoz (OBH 944/1996).

A szociális biztonsággal összefüggõ kérelmek ügyében néhány esetben a

jogbiztonság követelménye is sérült. Legtöbb ilyen ügyben a Nyugdíjbiztosítási

Fõigazgatóság, illetve a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságok voltak

elmarasztalhatóak.

A súlyosan beteg, mozgásában korlátozott panaszos többször fordult írásban a

Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, hogy az 1992-1995-ig külföldi tartózkodása

miatt fel nem vett baleseti járadékát folyósítsák. Az Igazgatóság ennek azon

az alapon nem tett eleget, hogy a külföldi tartózkodásáról panaszos nem

nyújtott be a Belügyminisztérium által kiállított igazolást. A jogszabályok

ilyen igazolások beszerzésére nem kötelezik az ügyfeleket, ezért az

Igazgatóság intézkedésének elmulasztása sértette a jogbiztonságot (OBH

1756/1996).

A jogállamiság elvének megsértését, a jogbiztonság követelményének be nem

tartását észlelte az országgyûlési biztos azokban az ügyekben, amikor csak

hosszú idõ után folyósítottak ellátást az ügyfeleknek. A társadalombiztosítás

ugyanis az elmaradt ellátásokat kamat és pótlék nélkül fizette meg. Ez szemben

állt azzal a jogszabályon alapuló gyakorlattal, mely szerint ha bárki a

társadalombiztosítás számára teljesített késedelmesen, akkor ezt kamat vagy

pótlék terhelte. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az alkotmányos

visszásság jogszabályi hiányosságra volt visszavezethetõ (OBH 66/1995).

A jogbiztonság sérelmét jelentette egyes esetekben a nyugdíjfolyósító szervek

téves jogszabály értelmezése. Panaszos ügyében a rokkantsági nyugdíj

átcserélése után a jogszabály szerint neki járó emelést nem kapta meg. A

Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az emelést azzal az indokkal tagadta meg, hogy a

vonatkozó Kormányrendelet értelmében csak az 1995. I. 1. elõtt megállapított

nyugellátásokra jár emelés. Az országgyûlési biztos általános helyettese a

vizsgálat eredményeként arra az álláspontra jutott, hogy a panaszosnak

nyugdíja átcserélésétõl járt volna az emelés, de annak végrehajtását a

Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elmulasztotta, és a kirendeltség is hibásan

döntött (OBH 3473/1996).

A Lánchíd 2000 Befektetési Alap tevékenysége számos állampolgárnak okozott

anyagi károkat. A panaszosok az országgyûlési biztosnál azt sérelmezték, hogy

az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet, valamint az Állami Bankfelügyelet

kellõen gondos eljárása a károkozást megelõzhette volna. Az országgyûlési

biztos megállapította, hogy az ÁÉTF bejelentést kapott a Lánchíd 2000

jogellenes tevékenységérõl, ám nem hozott az ügyben határozatot. Az is

kiderült, hogy az Állami Bankfelügyelet nem értesítette az ÁÉTF-et arról, hogy

a nyilvántartásba vett vállalkozás nevében a Befektetési Alap elnevezést

használja. A jogszabályi kötelezettség teljesítése esetén az ÁÉTF-nek

lehetõsége lett volna a Lánchíd 2000 jogellenes értékpapír-kereskedelmi

tevékenység észlelésére és megakadályozására. A BAF mulasztása elõsegítette a

Lánchíd 2000 engedély nélküli tevékenységét. E mulasztások az országgyûlési

biztos álláspontja szerint sértették a jogállamiságból fakadó jogbiztonság

követelményét, így alkotmányos visszásságot okoztak (OBH 104/1995).

A Kárpótlási Hivatalokkal szembeni panaszok igen nagy része sérelmezte a

jogszabályban megszabotton sokszorosan túllépõ ügyintézési határidõket. Igen

sok ügyben a kérelmet több évig sem bírálták el (OBH 1542/1995, OBH 3040/1995,

OBH 1889/1996).

Jellegzetes panasz volt az is, hogy a kárpótlási kérelmekben megjelölt

vagyontárgyak közül nem mindegyikrõl döntött a Kárrendezési Hivatal.

Tekintettel arra, hogy az egyszerre elõterjesztett kérelmekbe foglalt minden

vagyontárgyra nézve kötelezõ döntést hozni, az ilyen ügyekben megállapítható

volt a jogbiztonság elvének sérelme (OBH 2374/1995). Különleges esetei voltak

az ügyintézési késlekedéseknek azok, amikor bírósági határozat kötelezte a

Kárpótlási Hivatalokat új eljárásra vagy kárpótlás megállapítására, azonban e

kötelezésnek az OKKH nem tett idõben eleget. Minden ilyen esetben

megállapítottuk az alkotmányos visszásságot (OBH 82/1996, OBH 1461/1995, OBH

2787/1996).

A földhivatali ügyintézés elhúzódása számos állampolgári jogot érint

hátrányosan. A biztosokhoz számos beadvány érkezett, amelyekben e sérelmek

orvoslását kérték. Több olyan esettel foglalkoztunk, amelyekben évekig nem

történt meg a bejegyzés. Mivel ingatlanok esetében a tulajdonjogi bejegyzés

közhiteles, így ennek elmaradása sérti a jogbiztonság elvét, így alkotmányos

visszásságot okoz (OBH 738/1995).

A közhitelesség sérelmét jelentették azok az esetek is, amelyekben a

földhivatal kérelem ellenére sem engedélyezte a betekintést

tulajdonjogváltozás bejegyzésére átadott társasházi alapító okiratba. Az

országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ilyen

eljárás sérti a jogbiztonságot (OBH 1677/1996).

A földhivataloknál más jellegû hiányosságok is elõfordultak. Súlyos sérelem

lehet annak a következménye, ha a tulajdoni lapon a földhivatal nem tesz

eleget széljegyvezetési kötelezettségének. A panaszos az

ingatlannyilvántartásban bízva kívánt az adott ügyben az ingatlanon

tulajdonjogot szerezni, de az adásvételi szerzõdés megkötésének idõpontjában a

tulajdoni lap még széljegy formájában sem tartalmazta az ingatlant terhelõ

végrehajtási jogot. Az országgyûlési biztos általános helyettese

megállapította a jogbiztonsággal összefüggõ alkotmányos visszásságot (OBH

1626/95).

Az esetek egy részében ugyanakkor a földhivatal mulasztása rajta kívül álló

okokra volt visszavezethetõ. A lakásprivatizációval összefüggésben

panaszolták, hogy a lakásingatlanok nyilvántartásba vétele több év elteltével

sem történt meg. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy ennek oka a telekalakítási dokumentáció, valamint egyéb olyan okiratok

hiánya. Ezek rendelkezésre bocsátása más szervek kötelezettsége. Ilyen

esetekben a földhivatalok nem marasztalhatók el (OBH 703/1995).

4.2.4.

Közüzemi szolgáltatók

Az Obtv. 16. § alapján az országgyûlési biztosnak lehetõsége van a

közszolgáltatást végzõ szervek eljárását, intézkedését, illetve mulasztását az

állampolgári jogok védelme szempontjából vizsgálni. Közüzemi szolgáltatók

elleni panaszok általános jellemzõje volt, hogy az abban felvetett problémák a

társadalom széles rétegeit érintették. Ennek megfelelõen az országgyûlési

biztos vizsgálatai igen széles körre hatottak. A közszolgáltatók bizonyos

területeken piaci versenyhelyzetben vannak, az általuk nyújtott szolgáltatások

polgárjogi szerzõdéseken alapulnak. Ezért minden esetben igen gondos

mérlegelésre volt szükség ahhoz, hogy a biztosok a hatáskörüket

megállapíthassák.

Az eljárásainkban az egyik leggyakrabban vizsgált közszolgáltató a MATÁV,

illetve az egyéb telefonszolgáltatók voltak. A biztos általános helyettese

megállapította, hogy a MATÁV a távközlésrõl szóló törvény értelmében közcélú

távbeszélõ szolgáltatást nyújt, ezért a vizsgálat szempontjából

közszolgáltatást végzõ szervnek minõsül. Koncessziós társaság esetén az ilyen

társaságok a kizárólagosan az állam hatáskörébe utalt tevékenységet

koncessziós szerzõdés útján gyakorolják, így bár piaci körülmények között

mûködnek, állami feladatot látnak el. Kötelességeik elmulasztása esetén

felelõsségük alapja legtöbbször a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének

megsértése (OBH 5600/1996).

A panaszok többsége a számlázást sérelmezte, illetve azt kifogásolta, hogy a

távközlési üzem a számlareklamációkat nem ismerte el. Az ilyen ügyek nagyobb

részében nem állapítottunk meg alkotmányos visszásságot, ha a távközlési üzem

a reklamációk alapján felülvizsgálta a vonalakat, valamint a panaszosok által

használt készülékek mûködését hívásrészletezõn elemezte, ellenõrizte és ezzel

legalább azt bizonyította, hogy a hívások a technikai vizsgálat eredménye

alapján az elõfizetõknél felszerelt állomásokon történtek. Még az ilyen típusú

ügyekben is azt észleltük, hogy bár a telefontársaságok eljárásai a vonatkozó

jogszabályoknak megfelelnek, a fogyasztóvédelmet garantáló elõírások

hiányosak. A távközlésrõl szóló törvény szerint a KHVM feladata, hogy az

elõfizetõi szerzõdésnek a fogyasztók védelmével és a szolgáltatás minõségével

összefüggõ feltételeit rendeletben határozza meg. A miniszter azonban e

jogszabály-alkotási kötelezettségének nem tett eleget, így a jogállamiságból

fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben visszásságot

idézett elõ (OBH 1832/1995, OBH 3169/1995, OBH 3146/1995).

A távhõszolgáltatás a díjtételek vonatkozásában elvi kérdésekben is problémát

okozott. A panaszosok azt sérelmezték, hogy a hõszolgáltató légköbméterben

felmérte és a díj megállapításánál figyelembe vette azokat a helyiségeket is -

így villanyóraszekrény, szemétledobó stb. -, amelyekben radiátort nem

helyeztek el. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a hõszolgáltató nem vette figyelembe azt a rendeletet, amely szerint

fûtött az a helyiség, amelyben fûtõtest vagy egyéb hõleadó berendezés vagy a

szomszédos helyiségekbõl átáramló hõ biztosítja az elõírt hõmérsékletet. Az

elõírt hõmérsékleti értékeket az MSZ szabvány tartalmazza. A rendelet

megsértésével alkotmányos visszásság keletkezett a szolgáltatás,

ellenszolgáltatás elvének sérelme miatt (OBH 486/1995).

4.2.5.

Oktatási intézmények

Az oktatási intézmények tevékenységével kapcsolatos panaszok ügyében az

országgyûlési biztos hatáskörét részben az oktatási intézmények közszolgáltató

minõsége, részben pedig az alapozta meg, hogy a törvényességi felügyeletét

ezeknek az intézményeknek valamilyen hatóság látja el. Esetenként az

alkotmányos visszásság az adott oktatási intézmény olyan tevékenységével

függött össze, amely hatósági jellegûnek bizonyult. Ilyennek tekinthetõ az az

eset, amikor az iskola a bizonyítvány kiadását tagadta meg a tanulók egy

csoportjától és ezzel sérült a jogbiztonság követelménye (OBH 217/1995).

A felsõoktatás területén több oktató nyújtott be panaszt munkaviszonyuk

megszüntetését sérelmezve. A beadványok a panaszosok körén túl számos más

felmentett oktatót is érintettek. Az országgyûlési biztos általános helyettese

megállapította, hogy a felmentések jelentõs része a Magyar Köztársaság

pótköltségvetésérõl szóló 1995. évi LXXII. törvény rendelkezéseinek indokával

történt, a csökkentett személyi jutattásokra fordítható összegre hivatkozva.

Ez az indokolás nem elégíti ki a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi

XXXIII. törvényben elõírt valós és okszerû indokolási kötelezettséget. Az

indokolási kötelezettség teljesítésének elmulasztása az országgyûlési biztos

általános helyettesének megállapítása szerint sérti a jogállamiságból fakadó

jogbiztonság követelményét (OBH 596/1995, OBH 25/1996, OBH 4480/1996).

Középiskolában történt jogsérelemmel volt kapcsolatos az a panasz, amely

szerint az iskola egyik tanulója közérdekû bejelentésnek minõsülõ beadványában

a közoktatási rendszer alapvetõ elveinek rendszeres megsértésére hívta fel a

figyelmet. Az igazgató annak ellenére, hogy az ügy jellege ezt indokolta

volna, nem rendelt el vizsgálatot. Az intézkedés elmulasztásából következett a

jogállamiság, ennek keretében a jogbiztonság megsértésének megállapítása (OBH

5158/1996).

4.2.6.

Polgármesteri Hivatalok

Az országgyûlési biztoshoz abszolút számban és arányában is a legtöbb panasz a

Polgármesteri Hivatalok tevékenységével kapcsolatban érkezett (szám szerint

2136, az összes panasz 18,56 százaléka). Természetesen a nagyszámú beadvány

nem azzal magyarázható, hogy a Polgármesteri Hivatalok ügyintézése a többi

hatósághoz képest jelentõsebb mértékben sérti az állampolgárok jogait vagy

érdekeit, hanem sokkal inkább azzal, hogy itt fordul elõ szám szerint a

legtöbb olyan hatósági ügy, amellyel az állampolgárok a mindennapi életben

szembekerülnek.

A Polgármesteri Hivatalban folytatott hatósági eljárások elleni panaszok

nagyon változatosak. Számos esetben sérelmeztek egyedi döntést, a döntés

tartalmát vagy az eljárás elhúzódását. Ez utóbbi tekinthetõ a legtipikusabb

panasznak (OBH 966/1995, OBH 795/1995).

Sok panasz érkezett a szabálysértési ügyekkel összefüggésben. A biztosok

vizsgálata néhány esetben feltárta, hogy a hatóságok nem megfelelõen

alkalmazzák a hatályos jogszabályokat. Az egyik ügyben például a bíróság

bûncselekmény hiányában a szabálysértési ügyet az eljárás lefolytatására az

önkormányzathoz tette át. Az önkormányzat az eljárást elévülés miatt

megszüntette, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a törvény szerint az elévülés

újra kezdõdik, akkor, amikor az áttételt elrendelõ határozat a szabálysértési

hatósághoz érkezik. Az országgyûlési biztos a jogbiztonsággal összefüggésben

alkotmányos visszásságot állapított meg (OBH 2155/1996).

Az országgyûlési biztos általános helyettese panaszok alapján hatásköri

problémákat is észlelt a hivatalokban. Az egyik lakásügyben például a

Vagyongazdálkodási Osztály ügyintézõje bizottsági felhatalmazás nélkül

jegyzõkönyvben tett ígéretet a lakáspályázat megnyerésére, noha erre hatásköre

nem lett volna. Ezzel veszélyeztette a jogbiztonság követelményét (OBH

546/1995).

A lakásügyek jellegzetesen visszatérõ panaszoknak tekinthetõk. Az

önkormányzatok a vonatkozó jogszabályok keretein belül helyi rendeletekben

szabályozzák a lakásépítési támogatásokat. Az országgyûlési biztos több ügyben

állapított meg alkotmányos visszásságot, amikor a rendeletek elmaradásának

következtében jogilag bizonytalan helyzet keletkezett a jogosultak körének

meghatározása, a feltételek pontos meghatározásának hiánya miatt (OBH

69/1995).

Egyes ügyekben a Polgármesteri Hivatal hibás eljárása anyagi hátrány

okozásával is járt. Elõfordult, hogy a hivatal a vállalkozói igazolványt nem

tértivevényes küldeményként <|>továbbította. Ilyenkor a törvényben elõírt

kézbesítési kötelezettség nem teljesül, hiszen a levélként továbbított

küldemény esetén a kézbesítés nem igazolható. A hatósági igazoláshoz fûzõdõ

joghatások a közléssel állnak be, ennek késedelmes kézbesítése anyagi kárt is

eredményezhet, emellett sérti a jogbiztonság követelményét (OBH 2380/1995).

Az ügyek külön nagy csoportját tették ki az építési panaszokkal kapcsolatos

beadványok. Az ilyen beadványok jelentõs része sérelmezte az építési engedély

iránt benyújtott kérelmek ügyintézésének elhúzódását. Azokat a jelentõs

határidõ-túllépéseket, amelyek elfogadható indok nélkül történtek, az

országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság követelményét sértõ

alkotmányos visszásságnak tekintette (OBH 2681/1995). Az építésügyi hatóságok

eljárása alkalmanként jogszabályi rendezetlenség miatt sérelmes. Az

országgyûlési biztos megállapította, hogy a társasházi törvény 18. §-a, amely

megfosztja az egyes tulajdonosokat a jogorvoslati lehetõségtõl, ez ellentétben

áll az 1957. évi IV. törvény 3. §-ával, amely ügyfélnek tekinti azt, akinek

jogát, jogos érdekét az ügy érinti és ennek megfelelõen jogorvoslati

jogosultsága lenne. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy meghatározott

életviszonyok, illetve tényállások ellentétes törvényi rendezése önmagában nem

jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendelkezés azonban alkotmányellenessé

válik, ha egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt

jár [35/1991. (VI. 20.) AB hat.]. Ennek megfelelõen a jogbiztonság sérelmét ez

esetben azért állapíthatta meg az országgyûlési biztos, mert egyben a

jogorvoslathoz való alkotmányos jog is sérült (OBH 96/1996).

A jogbiztonsággal összefüggõ alkotmányos visszásságot meg kellett állapítani

olyan ügyintézés esetén is, amikor a Polgármesteri Hivatal és ezen belül az

építésügyi hatóság a panaszost az üggyel kapcsolatos jogairól, lehetõségeirõl

nem oktatta ki. Tekintettel arra, hogy az államigazgatási eljárásról szóló

törvény kötelezõen elõírja a kioktatási kötelezettséget és ennek elmaradása

súlyosan érintheti az ügyfelet jogainak érvényesítésében, ilyen esetekben is a

jogbiztonság szenved sérelmet (OBH 1852/1995).

4.2.7.

Önkormányzati testületek

Az önkormányzati testületek ellen benyújtott panaszok a panaszolt szerv

jellegénél fogva alapvetõen e testületek jogalkotási tevékenységéhez, kisebb

részben egyedi döntéseihez kapcsolódtak.

A jogbiztonság érvényesülése érdekében az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében

elõírja, hogy a helyi képviselõ-testületnek csak a feladatkörében és csak

olyan rendeleteket szabad alkotnia, amelyek nem lehetnek ellentétesek a

magasabb szintû jogszabályokkal. A jogbiztonság biztosítása miatt a

jogalkotónak kötelessége, hogy az egyes jogszabályok is világosak,

egyértelmûek, következményüket tekintve kiszámíthatóak és elõreláthatóak

legyenek a norma címzettjei számára [9/1992. (I. 30.) AB határozat]. Az

országgyûlési biztos vizsgálatai során a fenti követelményeket figyelembe véve

állapította meg az egyes testületek által alkotott jogszabályok alkotmányos

visszásságot okozó hatását.

Az egyik leggyakoribb és nem csupán a helyi önkormányzati testületet érintõ

panasz a kényszerbérletek felszámolásával összefüggésben érkezett. Az állami

tulajdonú, tanácsi kezelésként bérbe adott lakások bérlõinek jogi helyzete

tisztázatlan volt, ha utólag derült ki, hogy az épület vagy az építési telek

tulajdoni viszonyai rendezetlenek, az épület magánszemély tulajdonában van,

mert azt nem államosították, vagy azt az önkormányzatok adták vissza a

magánszemély tulajdonába. Tapasztalatunk szerint az önkormányzatok jelentõs

része a törvényi felhatalmazás ellenére sem tett eleget jogalkotói

kötelezettségének és ezzel megsértette a jogbiztonsághoz való jogot (OBH

149/1995).

A lakosság igen érzékenyen reagált a szemétszállítási díjak bevezetésére. Az

országgyûlési biztos e panaszok elbírálásánál figyelembe vette, hogy a Ptk.

kimondhatja, hogy a szerzõdés a szolgáltatás igénybevételével létrejön. Mivel

a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás kötelezõ igénybevételét

törvény rendelte el, így az igénybevétel kényszere is kialakult. Ennek

megfelelõen - egyéb alkotmányos visszásságra utaló bizonyítékok hiányában -

önmagában a szemétszállítási díj bevezetését, az errõl rendelkezõ törvény

tartalmi elemeit meghatározó önkormányzati rendeletek megalkotását az

országgyûlési biztos alkotmányosnak ismerte el. Észlelte ugyanakkor, hogy a

belügyminiszter és a környezet és területvédelmi miniszter egy ideig nem tett

eleget jogalkotási kötelezettségének, elmulasztották a kötelezõ

közszolgáltatás szakmai követelményeirõl, tevékenységi körérõl és az ellátásra

való jogosultság feltételeirõl szóló jogszabály megalkotását. Mivel e rendelet

hiánya jogalkalmazási bizonytalanságokhoz vezetett, az országgyûlési biztos

ezt a jogbiztonsággal összefüggõ alkotmányos visszásságnak minõsítette (OBH

2457/1995, OBH 3050/1995, OBH3054/1995).

A helyi rendeletek tartalmi elemeinek hiányosságai, ellentmondásai is gyakran

megalapozzák az alkotmányos visszásság megállapítását, jogbizonytalanságot

teremtenek. Az önkormányzati rendeletnek így tartalmaznia kell a szolgáltató

megnevezését és a fizetendõ díj mértékét (OBH 2849/1995).

Az önkormányzatok nem mindegyike van tisztában hatáskörével, ennek megfelelõen

elõfordul a hatáskör-elvonás tilalmába ütközõ intézkedés. Az ilyen eljárás

minden esetben sérti a jogbiztonságot és alapot nyújt az alkotmányos

visszásság megállapítására. Egy ügyben például az építési tilalom törlésére,

illetõleg korlátozási kártalanítás megállapítására irányuló kérelem ügyében

döntött hatáskör hiányában a képviselõ-testület (OBH 1728/1995).

Az országgyûlési biztos és helyettese a képviselõ-testületek törvénysértõ

határozataival szemben is fellépett. Számos lakásügyi panasz irányult az ilyen

határozatok ellen. Az önkormányzati tulajdonú bérlakások elidegenítésekor a

bérleményt részletfizetéssel megvásárló személyek közül többen kifogásolták,

hogy szerzõdésmódosítási kérelmük esetén, mely a vételár egyösszegû

befizetésére irányult, az önkormányzat testületi határozat alapján 5000 Ft

díjat számított fel. Az országgyûlési biztos helyettese megállapította, hogy

az önkormányzat határozata magasabb rendû jogszabállyal ellentétes, ezért a

kiadására visszamenõ hatállyal érvénytelen és arra jogkövetkezményt alapozni

nem lehet. Az alkotmányos visszásság a határozat visszavonását követõen is

fennmaradt egy ideig, mivel az önkormányzat nem tájékoztatta az érintetteket,

hogy a korábban befizetett díj visszaigényelhetõ (OBH 3062/1995).

Volt olyan eset, amikor az országgyûlési biztos helyettese az önkényes

lakásfoglalók kilakoltatására irányuló egyes önkormányzati eljárásokat

kifogásolta. Az önkormányzat az önkényes lakásfoglalókat egy általa megbízott

kft.-vel távolíttatta el. Az országgyûlési biztos helyettese megállapította,

hogy az önkormányzat eljárása a jogellenes állapot megszüntetésére irányult,

de jogsértést követett el, amikor önhatalommal hárította el a tulajdonjogának

gyakorlását akadályozó jogellenes magatartást. Az Alkotmányban deklarált

jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó jogbiztonság sérelmét azonban

nemcsak az önkormányzat mint a jogállamiság egyik helyi letéteményese

jogsértése okozta, hanem közrejátszott még a törvényes végrehajtási eljárás

nem kellõ hatékonysága, valamint a jogszabályok nem egyértelmû rendelkezései.

A jogellenesen elfoglalt lakások kiürítésének elhúzódása egyébként

veszélyezteti valamennyi önkormányzati lakásra jogosult jogbiztonsághoz való

jogát is (OBH 3723/1996).

Az önkormányzat saját rendeletének megsértését is kifogásolták a panaszosok.

Az egyik ügyben az önkormányzat megalkotta a tulajdonában lévõ nem lakás

céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló rendeletét,

amely a helyiségek vételárát a forgalmi érték 70 százalékában határozta meg.

Egy késõbbi idõpontban a vételárat a rendelet módosítása nélkül 100

százalékban határozták meg. Az országgyûlési biztos helyettese megállapította

a jogbiztonság követelményét sértõ alkotmányos visszásságot a szerzõdéskötések

idõpontjára visszamenõ hatállyal (OBH 2595/1995).

4.3.

Alkotmány 8. §

(1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen

alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû

kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó

szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem

korlátozhatja.

A bûncselekmények áldozatainak védelmére létrejött Fehér Gyûrû Közhasznú

Egyesület a bûncselekmények sértettjeinek állami kárenyhítését célzó

intézkedést kért. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a büntetõ ügyek

jelentõs részében még a büntetõjogi felelõsség megállapítása után sem történik

meg a sértettnek okozott kár megtérítése. Az állampolgári jogok védelme az

Alkotmányban elõírt feladat, a bûncselekmények pedig sértik e védendõnek

nyilvánított értékeket. Az állami felelõsség az elkövetett bûncselekmények

üldözésével és a büntetõigény bíróság elõtti érvényesítésével csak részben

teljesül. Az állam kárenyhítési kötelezettsége az Alkotmány rendelkezéseibõl

önmagában nem olvasható ki, ezért az ilyen eszközök hiánya önmagában nem

minõsíthetõ alkotmányos visszásságnak. Az állam kárenyhítési kötelezettségének

törvényi elõírása és az arra alkalmas eszközök biztosítása viszont összhangban

áll azzal a kötelezettséggel, amelyet az Alkotmány a közbiztonság és az

alkotmányos alapjogok védelmével összefüggésben az államra ró (OBH 6714/1996).

Az országgyûlési biztos helyettese hivatalból indított vizsgálata során

megállapította, hogy a különleges gyermekotthonokról egy ideiglenes népjóléti

miniszteri rendelet van érvényben. Ez szabályozza az intézetben történõ

felvétel, elbocsátás és a jogorvoslat kérdését is. A vizsgálat megállapította,

hogy a szabályozás e formája - mivel a rendelet az intézetben elhelyezett

gyermekek alapvetõ jogait is érinti - ellentétes az Alkotmány 8. § (2)

bekezdésével és alkotmányos visszásságot teremt (OBH 5423/1996).

Az országgyûlési biztoshoz érkezett egyik beadvány azt kifogásolta, hogy az

egyetemek és fõiskolák közül egyre kevesebb indít képzést esti és levelezõ

tagozaton, ezekre gyakran csak diplomával rendelkezõk nyerhetnek felvételt és

ez a munkaviszonyban állókat kizárja a felsõoktatásban való részvételtõl. Az

Alkotmánybíróság a kérdéssel összefüggésben megállapította, hogy az oktatáshoz

való jog alapjog, márpedig az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében alapvetõ

jog lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja [35/1995. (VI. 2.) AB

határozat]. Az Alkotmánybíróság szerint a felsõoktatáshoz való alapvetõ jog

sérelme abban az esetben állhat fenn, ha egy intézkedés szükségtelenül és

aránytalanul korlátozza e jog érvényesülését, vagyis megakadályozza,

ellehetetleníti a megfelelõ képességgel rendelkezõk oktatásban való

részvételét. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a vizsgálata után

megállapította, hogy az esti és levelezõ tagozaton folyó képzés korlátozása

vagy megszüntetése nem jelenti a mûvelõdéshez való alapvetõ jog lényeges

tartalmának korlátozását tekintettel arra is, hogy az állam az

életkörülményektõl függõen különbözõ támogatási formákat biztosít a nappali

képzésben résztvevõk számára, alkotmányos visszásság tehát nem állapítható meg

(OBH 3286/1995).

4.4.

Alkotmány 9. §

(1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a

magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a

gazdasági verseny szabadságát.

A kényszerbérletekkel összefüggõ beadványokkal kapcsolatban az országgyûlési

biztos észlelte, hogy a jogilag rendezetlen helyzet kedvezõtlenül érinti a

bérbeadók oldaláról a gazdasági verseny szabadságának az alkotmányos elvét. A

bérbeadóknak joguk van a piaci feltételekkel történõ bérbeadásra, azonban a

kényszerbérlettel érintett lakások esetében ez nem valósítható meg. Az

országgyûlési biztos megállapította a tulajdon védelmével kapcsolatos

alkotmányos visszásságot (OBH 8342/1996).

Az országgyûlési biztos a távhõszolgáltatók ügyében folytatott vizsgálat során

észlelte, hogy a távhõszolgáltató monopol helyzetébõl adódóan sérül a

gazdasági verseny szabadsága (OBH 2607/1995).

4.5.

Alkotmány 12. §

(1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket,

elismeri a szövetkezetek önállóságát.

(2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Alkotmány 13. §

(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

Az országgyûlési biztos gyakorlatában a tulajdonhoz való jog sérelme

elsõsorban a zavartalan birtoklás - és így a szomszéd jogok kapcsán - továbbá

a kárpótlási igények teljesítésével összefüggésben fordult elõ. Nem volt ritka

e tárgyban azonban az építésrendészeti ügyekben hozott sérelmes döntés vagy

mulasztás sem.

Az egyik panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az elsõ fokú építésügyi

hatóság nem rendelkezett utca céljára kisajátított telekrész után fizetendõ

kártalanításról. Sérelmezte azt is, hogy külön rendelkezés nélkül az ingatlan-

nyilvántartásba bejegyezték az önkormányzat tulajdonjogát. Az országgyûlési

biztos helyettese megállapította, hogy a közút céljára történõ igénybevétel

esetére a kártalanításra a kisajátítási kártalanítás szabályait kell

alkalmazni, kivéve ha az igénybevételre az érdekeltek kérelmére indított

telekalakítási eljárással kapcsolatban kerül sor és az érdekeltek a

kártalanítási igényükrõl lemondtak. Jelen ügyben a panaszos kérelmére indult

az eljárás és nem mondott le kártalanítási igényérõl. Az önkormányzat

tulajdonjogának bejegyzése ezért sértette a tulajdonhoz való jogát és ezzel

alkotmányos visszásságot okozott (OBH 5513/1996).

Az önkormányzattal szemben panaszkodott az a személy is, aki szerint

ingatlanán az önkormányzati bérlakások lakói átjárnak, noha máshonnan is meg

tudnák közelíteni bérleményüket. Az országgyûlési biztos helyettese

megállapította, hogy az ingatlan zavartalan használatának akadályozása miatt

sérült a tulajdonhoz való jog (OBH 18/1995).

A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésének elmaradása számos

ügyben szolgáltatott alapot alkotmányos visszásság megállapítására. A

jogbiztonság sérelme mellett nyilvánvalóan korlátozza a vevõ jogait az

ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzés elmaradása, hiszen ez a bejegyzés

konstitutív hatályú. A bejegyzés elmaradása vagy az eljárás elhúzódása ezért

minden esetben alkotmányos visszásságot teremt (OBH 703/1995).

A panaszosoktól ellopott, majd a tolvaj által más személynek eladott és a

rendõrség által lefoglalt gépjármûvek kiadásával összefüggésben is felmerült a

tulajdon sérelmének gyanúja. Az országgyûlési biztos helyettese

megállapította, hogy a jármûvet annak kell kiadni, akitõl azt lefoglalták,

kivéve ha más nem jelentett be alaposnak látszó igényt, vagy ilyen igény az

eljárás adataiból nem tûnik ki. Az utóbbi esetben a dolgot annak kell kiadni,

aki tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolta. Amennyiben a rendõrség ez

utóbbi kötelezettségeit elmulasztja, sérül a tulajdonhoz való alkotmányos jog

(OBH 2663/1995).

A kényszerbérlõk ügyeinek egy részénél is megállapítottuk a tulajdonhoz való

jog sérelmét. Ez a döntés azokat érintette, akiknek a cserelakásra vonatkozó

vételi, illetve elõvásárlási joga a lakás a kényszerbérlet jellege miatt nem

vagy késedelmesen érvényesülhetett (149/1995).

4.6.

Alkotmány 54. §

(1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez

és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak

vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül

orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

Az élethez való jog tárgyánál fogva kiemelkedõ jelentõségû az alkotmányos

jogok között. Az Alkotmánybíróság meghatározása szerint az emberi élet és az

emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelõzõ

legnagyobb érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet

alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb

alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élethez és méltósághoz mint

abszolút értékhez való jog többek között korlátot jelent az állam büntetõ

hatalmával szemben is [23/1990. (X. 31.) AB határozat].

Az emberi élet sérthetetlenségéhez fûzõdõ alkotmányos jog sérelmének gyanúja

elsõsorban a rendõrség, illetve honvédség által alkalmazott lõfegyver

használat, illetve rendkívüli halálesetek kapcsán merült fel. A biztosokhoz

több ízben fordultak annak az egyesületnek a tagjai, akiknek hozzátartozói

tisztázatlan körülmények között haltak meg sorkatonai szolgálat alatt, vagy a

civil életben. A panaszaik alapvetõen kétirányúak voltak, egyrészt hibáztatták

azokat a hatóságokat, amelyeknek tevékenysége folytán a rendkívüli haláleset

bekövetkezett, másrészt a hatóságok megfelelõ eljárását, illetõleg ennek

hiányát kfogásolták. Az országgyûlési biztos az esetek egy részében

megállapította az alkotmányos visszásságot.

A biztosok gyakorlatában kiemelkedõ jelentõségû volt az ún. rumi ügy. A Vas

megyei Rum községben a mentõszolgálatnak nyújtott rendõri segítség során

történt fegyverhasználat következtében egy kórházba szállítani kívánt

elmebeteg férfi elhunyt. Az érintett alkotmányos jog fontosságára tekintettel

az országgyûlési biztos helyettese - más hasonló, esetekkel egyezõen - az

ügyben személyesen járt el a helyszínen, illetve végzett cselekményeket a

tényállás megnyugtató felderítése érdekében. A vizsgálat során megállapította,

hogy a rendõri intézkedés annak eredeti céljával - egy heveny tüneteket mutató

elmebeteg kórházba szállításának segítésével - ellentétesen olyan akcióként

fejezõdött be, mintha egy egészséges elmével rendelkezõ bûnözõt kellett volna

ártalmatlanná tenni. A fegyverhasználatot illetõen az országgyûlési biztos

helyettese arra a megállapításra jutott, hogy az az adott pillanatban már

elkerülhetetlen volt, az intézkedõ rendõrök jogos védelmi helyzetben

használták fegyverüket. Az akció vezetése és irányítása során ugyanakkor olyan

jogsértésekre és szakmai hibákra került sor, amelyek összességükben a beteg

életének önkényes kioltásához, továbbá a rendõrök életének szükségtelen

veszélyeztetéséhez vezetett. Mindez az élethez való joggal összefüggésben

helyrehozhatatlan alkotmányos visszásságot okozott. Az országgyûlési biztos

helyettese a vizsgálat során rámutatott arra, hogy bár a büntetõjogi vagy

fegyelmi felelõsség érvényesítése a különbözõ ügyekben az arra hatáskörrel és

illetékességgel rendelkezõ szervek feladata az ennek során hozott döntés nem

érinti az országgyûlési biztosnak az alkotmányos visszásságra vonatkozó

álláspontját. Az alkotmányos visszásság abban az esetben is fennáll, ha az

említett szervek - mérlegelési jogkörükben - az ügyben büntetõ vagy fegyelmi

felelõsséget nem állapítanak meg (OBH 1591/1995).

Az élethez való jog sérelmét állapította meg az országgyûlési biztos

helyettese a honvédség egyik alakulatánál bekövetkezett halálos fegyverbaleset

ügyében. Az adott ügyben a felállított õr életét vesztette, mert õrparancsnoka

fegyveres támadás színlelése során agyonlõtte. Az országgyûlési biztos

helyettese elvi éllel szögezte le, hogy az õrszolgálatot ellátó katona

békeidõben fegyverbaleset folytán bekövetkezõ halálának értelemszerûsége a

honvédelem alkotmányos kötelezettségébõl nem vezethetõ le, tehát sérti az

élethez és emberi méltósághoz való korlátozhatatlan alapjogot. A vizsgálat

során feltárt körülmények alapján az országgyûlési biztos helyettese

megállapította, hogy a pályakezdõ tiszthelyett<%0>es õrparancsnok hiányos

felügyelete - a jogerõs bírósági ítéletben korábban elrendelt pártfogó-

felügyelet tényleges gyakorlásának elmulasztása -, illetve a sor- és hivatásos

állomány közötti információhiány hozzájárult a honvédelmi kötelezettségét

teljesítõ honvéd halálához, ami az Alkotmány 54. §-ában biztosított élethez és

emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott

(OBH 7458/1996).

Hivatalból indult vizsgálat annak a személynek a halála miatt, akinek

holttestét egy héttel eltûnése után találták meg az egyik kórháznak a

területén, ahová az Idõsek Házából sérülése miatt beszállították a mentõk. Az

országgyûlési biztos megállapította, hogy az idõs személy halála elkerülhetõ

lett volna, ha a különbözõ intézmények dolgozói körültekintõbben járnak el. Az

ügyben ezért az alkotmányos visszásságot megállapítottuk (OBH 2195/1996).

Az országgyûlési biztos helyettese olyan ügyekben is fellépett, amelyekben az

élethez való jog veszélyeztetését állapította meg, ide sorolva a távoli

veszélyt is. Az IFOR-alakulatnál végzett helyszíni vizsgálat során kiderült,

hogy a katonák részére nem megfelelõ számú és méretû golyóálló mellény áll

rendelkezésre. Az országgyûlési biztos helyettese az élethez való jog

közvetlen veszélyeztetésének hiánya ellenére megállapította az alkotmányos

visszásságot (OBH 6066/1996).

A rendkívüli halálesetek hatósági nyomozásának felülvizsgálata körében az

országgyûlési biztos azt mérlegelte, hogy a hatóság az eljárása során eleget

tett-e mindannak a törvényi kötelezettségének, amely az eset megnyugtató

felderítéséhez és lezárásához szükséges (OBH 642/1995).

Az emberi méltósághoz való jog sérelmének a vizsgálata elsõsorban a

honvédséggel, a rendõrséggel és a büntetés-végrehajtási intézetekkel

összefüggésben merült fel. Az országgyûlési biztos helyszíni vizsgálaton

állapította meg, hogy az egyik helyõrségi laktanya néhány szociális

helyiségében, továbbá fogdájában uralkodó állapotok sértik az emberi

méltósághoz való jogot (OBH 6715/1996).

Több panaszos állította, hogy a r<%2>endõrség eljárása során vagy pedig a

büntetés-végrehajtási intézetben bántalmazták. A bántalmazás ténye önmagában

kimeríti az emberi méltósághoz való jog sérelmét. Az országgyûlési biztos

azonban megfelelõ eszközök híján ilyen esetekben nyomozást nem tud folytatni,

ezért azt igyekezett biztosítani, hogy az ügy nyomozására hivatott szervek a

jogszabályoknak megfelelõen, lelkiismeretesen folytassák le az eljárást (OBH

3555/1996).

Esetenként az is elõfordult, hogy a panaszos által közölt adatok alapján az

egyik ügyben, az emberi méltósághoz való jog sérelmének gyanúja miatt maga

kezdeményezte a büntetõeljárást a hatóság tagja ellen az országgyûlési biztos

helyettese. A panaszost a lakásán felkeresõ, a rendõrség állományába tartozó

személy megfenyegette és arra igyekezett rávenni, hogy álljon el egy polgári

pertõl. A biztos az ügyben nem elégedett meg a rendõrség által tett

parancsnoki intézkedésekkel, hanem kezdeményezte a Legfõbb Ügyészségen a

kényszerítés bûntettének kísérlete miatt a nyomozás elrendelését (OBH

276/1995).

Az országgyûlési biztos álláspontja szerint a megalázó bánásmód és ezáltal az

alkotmányos visszásság nem csupán tettlegesség következtében jöhet létre. A

egyik panaszos azt sérelmezte, hogy a helyi önkormányzat szociális irodájában

tûrhetetlen hangot használtak vele szemben (OBH 3257/1996).

Az emberi méltóság megsértésével, valamint a kínzás, kegyetlen és embertelen

bánásmód tilalmával egyaránt összefüggnek azok a panaszok, amelyek a nyomozó

hatóságok egyes eljárási cselekményeit kifogásolják. Az országgyûlési biztos

vizsgálatát több ilyen ügyben kizárta az a körülmény, hogy a bíróság

foglalkozott a történtekkel vagy pedig a nyomozó hatóságnál nem merítették ki

a rendelkezésre álló jogorvoslatokat. Ettõl függetlenül is rendkívül nehéz

volt az ilyen jellegû panaszokban állást foglalni, hiszen a történtek

bizonyítása alapvetõen a hatóságok útján történhet. Az országgyûlési biztos

tehát kénytelen a különbözõ hatósági eljárások eredményére támaszkodni,

vizsgálta viszont a hatóságok eljárásának szabályszerûségét (OBH 6553/1996,

OBH 3918/1996, OBH 6900/1996). Azt, hogy az esetek többségében elfogulatlan,

objektív vizsgálat folyt, bizonyítja, hogy az országgyûlési biztos által

indítványozott hatósági vizsgálatok feltártak olyan személyes felelõsséget,

amelyet felelõsségre vonás követett (OBH 3900/1996).

4.7.

Alkotmány 55. §

(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi

biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben

meghatározott eljárás alapján megfosztani.

A szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való alkotmányos jog olyan

alapérték, amelyet mindenkinek szem elõtt kell tartania. A hatóságoknak

különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy valóban csak a törvényben

meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás keretében

foszthassanak meg bárkit szabadságuktól. Az Alkotmánybíróság elvi éllel

mutatott rá arra, hogy a személyes szabadságnak jogszerû (törvényes) elvonása

is okozhat alaptalan sérelmet. Az egyes korlátozó rendelkezések csak akkor

fogadhatók el alkotmányszerûnek, ha az általuk elérni kívánt és alkotmányosan

elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerû és arányos [66/1991. (XII.

21.) AB határozat].

Különös gonddal vizsgálta az országgyûlési biztos ennek az alkotmányos jognak

az érvényesülését olyan személyek csoportjai körében, akik helyzetüknél fogva

képtelenek, vagy nagyon kevéssé képesek saját érdekeik védelmére. Ilyen

személyeknek tekinthetõk azok, akik betegségük miatt pszichiátriai otthonokban

vannak. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az intézetben elhelyezett

mentális betegeknek a szabadsághoz való joga gyakran sérül. Az egészségügyi

törvény 30, illetve 60 naponként kötelezõ jelleggel írja elõ a pszichiátriai

fekvõbeteg-intézetekben lévõ betegek gyógykezelésének bírói felülvizsgálatát.

A vizsgálat során kiderült, hogy a Pomázi Munkaterápiás Intézetben 5 éve nem

végezte el az illetékes bíróság az egészségügyi törvény által kötelezõen

elõírt bírói felülvizsgálatot. Mivel a szükséges eljárást elmulasztották,

nyilvánvalóan sérült a betegek szabadsághoz való joga. A legtöbb intézményben

az önkéntességen alapuló pszichiátriai otthonbeli ellátás határozatlan

idõtartamát gyakran végleges, a beutalt haláláig tartó idõszakként

értelmezték. A gyámhatóságok a határozatlan idõre pszichiátriai otthonba

beutalt cselekvõképességet kizáró gondnokság alatt álló beteg javait,

ingatlanait a gondnok kérésére elidegenítették, illetve ennek elidegenítéséhez

hozzájárultak. A beutaló önkormányzatok ugyan többször éltek a határozott

ideig tartó beutalás lehetõségével, de ennek garanciális jelentõségét

gyengítette, hogy nem kísérték figyelemmel a maguk által megjelölt

határidõket. Mindez több esetben szükségtelen szabadságkorlátozáshoz vezetett.

A szabadsághoz való alkotmányos jog sérelmét észlelte az országgyûlési biztos

a pszichiátriai intézményben belül is, amikor a szabadságmegvonások különbözõ

formáit elemezte. Így találkozott olyan elfogadhatatlan

szabadságkorlátozásokkal, mint a hálós ágy, ruhamegvonás, bezárás, kimenõ

megvonás, amelyeket alkalmanként büntetésként foganatosítottak. Mindezek az

alkotmányos joggal összefüggésben alkotmányos visszásság megállapítására

voltak alkalmasak (OBH 2255/1996). Az országgyûlési biztos ugyanakkor nem

állapította meg a szabadsághoz való jog sérelmét olyan esetekben, amikor

gyógykezelés szükségessége miatt szállítottak be valakit kórházba (OBH

2494/1996). Az adott ügyben a vizsgálat megállapította, hogy a panaszos

pszichiátriai osztályra történõ szállítása és gyógykezelése a jogszabályi

elõírásoknak megfelelõen történt, az megalapozott volt.

A személyi szabadság megsértésének gyanúja merült fel több idegenrendészeti

ügyben. Az idegenrendészeti eljárás hatálya alatt álló panaszosok azt

sérelmezték, hogy hosszú idõt - sokszor éveket - töltöttek már el õrizetben,

ügyükben azonban érdemi döntés nem született. Az említett panaszosok

illegálisan érkeztek Magyarországra megszegték a kijelölt helyen való

tartózkodás szabályait, majd elfogásukat követõen többen hamis személyi

adatokat használtak. Hosszabb ideig tartó õrizetükre a személyazonosságuk

felderítése, a vissza- vagy áttelepítésük elhúzódása miatt került sor. Ezeknek

az ügyeknek egy részében nem állapítottunk meg az alkotmányos visszásságot

(OBH 6712/1996, OBH 2691/1996).

Az idegenrendészeti õrizetben lévõk helyzetét értékelte az országgyûlési

biztos a Nagyfai Büntetés-végrehajtási Intézetben folytatott vizsgálata során.

Többek között megállapította, hogy az idegenrendészeti õrizet, illetve annak

büntetés-végrehajtási intézetben történõ végrehajtása aránytalanul súlyos

joghátrány. Kiszámíthatatlanul elhúzódó idõtartama, az õrizet végrehajtásának

módja nem méltányos és nincs arányban az elkövetett jogsértéssel. Az

idegenrendészeti õrizet nem illeszthetõ a büntetés-végrehajtás rendszerébe.

Mindezen körülmények következtében a jelenlegi rendszer több szempontból is

alkotmányos visszásságot okoz. A jogbiztonsággal összefüggésben sérti a

személyi szabadsághoz fûzõdõ jogot is (OBH 700-83/1996).

Elvi állásfoglalást igényelt az a panasz, amely azt kifogásolta, hogy a

városban mûködõ tömegközlekedési helyi járatú jármûvön a jegyellenõrzést olyan

módon végezték, hogy az autóbusz ajtajait a megállóba érkezést követõen zárva

tartották, amíg a jármûvön tartózkodó ellenõrök végigvizsgálták az utasokat. A

vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ajtók zárva

tartása az utazási feltételekben közzétett szabályok alapján végrehajtott

ellenõrzés érdekét szolgálta és nem tekinthetõ a személyi szabadság

korlátozásának, amennyiben szükségszerû és idõtartamát tekintve arányos. Ez

utóbbi két feltétel azonban hangsúlyosan szerepelt az országgyûlési biztos

állásfoglalásában, mivel e két feltétel bármelyikének nem teljesülése

megalapozhatja az alkotmányos visszásságot (OBH 7937/1996).

A személyi biztonsággal kapcsolatban lévõ ügyek általában a közbiztonság

helyzetével függtek össze. A panaszosok az ilyen jellegû beadványokban a

rendõrség eljárását, intézkedéseit kifogásolják, amelyek szerintük a

közbiztonságot és így saját személyes biztonságukat hátrányosan érintik. Több

személy panaszolta a fõváros VIII. kerületében a prostitúció következtében

kialakult állapotokat. Az országgyûlési biztos helyettese vizsgálata során

megállapította, hogy a prostitúció és a hozzá kapcsolódó cselekmények a

kerületben lakó és dolgozó állampolgárokat akadályozzák az Alkotmányban

biztosított különbözõ jogaik gyakorlásában. Az alkotmányos visszásság

kialakulásában több érintett hatóság és a jogi szabályozás is közrejátszott

(OBH 91/1995).

4.8.

Alkotmány 57. §

(3) A büntetõeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában

megilleti a védelem joga. A védõ nem vonható felelõsségre a védelem ellátása

során kifejtett véleménye miatt.

A védelemhez való alkotmányos jog vizsgálata, figyelemmel a büntetõeljárás alá

vont személyek kiszolgáltatott helyzetére, kiemelkedõ jelentõséggel szerepelt

az országgyûlési biztos gyakorlatában. Az országgyûlési biztos ezért nemcsak

konkrét panasz alapján, hanem hivatalból és átfogó módon is vizsgálta ennek a

jognak az érvényesülését. Panasz miatt indult viszont az a vizsgálat, amelyben

ügyvédi kamarák vezetõi azt sérelmezték, hogy egyes nyomozó szervek a

folyamatban lévõ ügy iratainak megtekintését és azokról másolat készítését

csak a meghatalmazás, illetve kirendelés idõpontját követõen keletkezett

iratokra nézve engedélyezik. Sérelmezték azt is, hogy anyagi fedezet hiányára

hivatkozva nem jutnak hozzá a nyomozati iratok másolatához. Az országgyûlési

biztos megállapította, hogy ez a kialakult gyakorlat részben alkotmányellenes

jogszabályi rendelkezésekre visszavezethetõ vissza (OBH 4024/1996).

4.9.

Alkotmány 57. §

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki

jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés

ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

A jogorvoslati jogosultság alapvetõ garanciális elv. A jogorvoslat lehetõséget

biztosít az állampolgárok számára, hogy a számukra sérelmes döntést a

hatóságok felülbírálhassák. A jogorvoslati jogtól való elzárás ezért minden

esetben súlyos alkotmányos visszásságnak minõsül.

A jogorvoslati jog sérelme többféle módon nyilvánult meg az eljáró hatóságok

tevékenységében. A legjellemzõbb magatartási forma a hatóság hallgatása volt.

Ha a hatóság nem hozza meg a kötelezõ határozatot, akkor megsérti az

államigazgatási eljárásról szóló törvény 42. § (1) bekezdését, amely kimondja,

hogy az államigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során

eldöntendõ kérdésekben határozatot hoz.

Az ügyek egy részében a hatóság téves jogszabály értelmezésbõl kiindulva nem

szabályszerû határozattal döntött az ügyfél kérelmérõl és ezzel zárta el õt a

jogorvoslati lehetõségtõl. Az egyik ügyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a

Polgármesteri Hivatal nem bírálta el a területet érintõ építési tilalom miatti

korlátozási kártalanítási kérelmét. Az országgyûlési biztos megállapította,

hogy a kérelem ügyében az illetékes csak tájékoztató levelet írt az ügyfélnek

ahelyett, hogy szabályszerû határozatot hozott volna (OBH 2612/1995).

Több ezer személyt érintett az az ügy, amelyben a panaszosok azt kifogásolták,

hogy az APEH az általuk kért adókedvezmény tárgyában hozott elsõ fokú

elutasító határozatot követõen fellebbezésüket nem bírálta el és a másodfokú

eljárást felfüggesztette. A panaszosok így nem tudták igénybe venni a számukra

egyébként nyitva álló bírói eljárás lehetõségét. Az országgyûlési biztos

helyettese megállapította, hogy alaptalan az APEH-nek az az érvelése, mely

szerint az ügyek felfüggesztésére más hatóság jogkörébe tartozó elõzetes

kérdés eldöntése miatt van szükség, ezért az eljárást az Alkotmány 57. § (5)

bekezdésébe foglalt jogorvoslati jogosultság megsértésének minõsítette (OBH

6134/1996).

A határozat meghozatalának hiánya okozta az alkotmányos visszásságot abban az

ügyben is, amikor a panaszosok beadványukban azt kifogásolták, hogy

örökbefogadási kérelmük alapján hozzájuk kihelyezett intézeti nevelteket

indoklás nélkül vitték vissza a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetbe. A

vizsgálat feltárta, hogy az illetékes közigazgatási hivatal az örökbefogadási

eljárást határozathozatal nélkül szüntette meg és így sérült a jogorvoslathoz

való jog. Az országgyûlési biztos helyettese elvi éllel mutatott rá arra is,

hogy a gyermekek kihelyezése ügyében történõ döntéssel szemben a jogorvoslati

lehetõség a gyakorlatban általában nincs megfelelõen biztosítva (OBH

958/1995).

A felsõoktatási intézményeket érintette az a panasz, amelyben a másoddiplomás

hallgatók azt sérelmezték, hogy - ellentétben az elõzõ évfolyam hallgatóival -

az egyetemi oktatási program befejezését követõen csak fõiskolai és nem

egyetemi szintû nyelvtanári képesítést kaptak. Az országgyûlési biztos

vizsgálata során megállapította, hogy a döntést sérelmezõ panaszosok kérték a

mûvelõdési és közoktatási minisztert, hogy törvényességi felügyeleti

jogkörében eljárva vizsgálja felül az egyetem döntését és ennek során hozzon

formális határozatot, mert csak így vehetik igénybe a felsõoktatási törvény

szerint biztosított bírói felülvizsgálat lehetõségét. Az MKM arról

tájékoztatta õket, hogy az ügyben jogszabálysértõ döntés nem született és az

egyetem eljárásának helybenhagyását feleslegesnek tartja. A minisztérium

döntésével hátrányos helyzetbe hozta a hallgatókat, akik az Alkotmányban

biztosított jogorvoslati jogukkal így nem tudtak élni (OBH 328/1995).

Számos külföldi állampolgárságú, de Magyarországon végzett és itt letelepedett

orvost érintett hátrányosan a Magyar Orvosi Kamara, illetve a Népjóléti

Minisztérium jogellenes eljárása. Az orvosok azt sérelmezték, hogy nem vették

fel õket az Orvosok Országos Nyilvántartásába. Az országgyûlési biztos

helyettese eljárása során megállapította, hogy a jogorvoslati joggal

összefüggésben több okból is alkotmányos visszásság alakult ki. Egyrészt a

nyilvántartásba vételrõl szóló elutasító határozatokat nem az arra kizárólagos

jogkörrel rendelkezõ miniszter, hanem a Magyar Orvosi Kamara hozta meg.

Másrészt e határozatok nélkülöztek minden alapszerûséget, így elsõsorban a

döntés indokait is. Panaszosok a jogsértõ eljárás miatt nem élhettek a

jogorvoslati jogosultságukkal (OBH 630/1995).

Tapasztalatunk szerint a különbözõ hatóságok gyakran elmulasztották a

döntésükben az ügyfelek jogorvoslati jogra történõ kioktatását. E kioktatási

kötelezettséget jogszabály írja elõ. Ilyen ügyek elõfordultak majdnem minden

hatóságnál, így többek között az önkormányzatoknál és az APEH-nél (OBH

4391/1996, OBH 944/1996, OBH 1728/1995, OBH 1188/1995).

Sajátos helyzet alakul ki akkor, amikor negatív hatásköri összeütközés folytán

nincs olyan hatóság, amely a jogorvoslatot elbírálná. Egy ügyben a szülõk azt

sérelmezték, hogy az általános iskola igazgatója megtagadta elsõosztályos

gyermekeik részére az év végi bizonyítvány kiadását. A szülõk az igazgató

határozatával szemben jogorvoslattal kívántak élni, azonban a jogorvoslati

kérelmet egyetlen hatóság sem kívánta elbírálni annak ellenére, hogy az ügyben

a helyi önkormányzat jegyzõjének lett volna hatásköre és illetékessége (OBH

217/1995).

A jogorvoslat akadályát képezi is, ha a hatóság az ügyben hozott határozatokat

nem szabályszerûen kézbesíti. A kézbesítés elmaradása miatt állapította meg az

országgyûlési biztos a jogorvoslattal összefüggõ alkotmányos visszásságot

abban az ügyben, amikor panaszos lakáscélú támogatás, valamint gyermeknevelési

segély iránti kérelmének elutasítását sérelmezte (OBH 213/1995).

A jogorvoslathoz való joggal összefüggésben sajátos jogsértéseket

tapasztaltunk a kárpótlási ügyekben. A panaszos azért fordult az országgyûlési

biztoshoz, mert az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal által hozott

határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, ám a hivatal a hozzá megküldött

keresetet jogszabályi kötelezettsége ellenére évekig nem továbbította a

bírósághoz. Az országgyûlési biztos és általános helyettese megállapította az

alkotmányos visszásságot, továbbá feltárta azt is, hogy az Országos

Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalban 1073 olyan kereseti kérelem volt

található, amelyet a fenti indokok alapján nem terjesztettek a bíróság elé

(OBH 3018/1995, OBH 370/1996).

Egyértelmûen a jogorvoslati jogosultság megsértését jelenti, ha az elbírálásra

jogosult és köteles hatóság e kötelezettségének nem tesz eleget. Tartalmilag

akkor is megállapítható az alkotmányos visszásság, ha a fellebbezési eljárás

megfelelõ indok nélkül túlságosan elhúzódik. Az egyik ügyben a panaszos azt

kifogásolta, hogy a bérleti jog folytatása iránti kérelmét elutasító

önkormányzati határozat ellen benyújtott fellebbezésének elbírálásáról több

mint két éve nem kapott értesítést (OBH 3017/1996).

Az országgyûlési biztos és általános helyettese észrevételt tett olyan

esetekben is, amikor a jogorvoslati jogosultság alkotmányos elvét jogszabályi

hiányosság miatt nem lehetett érvényesíteni. Így megállapította, hogy a

különleges gyermekotthonokban történõ felvétel és elbocsátás esetében az

érintettek számára nincs megfelelõen biztosítva a jogorvoslati jogosultság és

ezáltal alkotmányos visszásság keletkezik (OBH 5423/1996).

4.10.

Alkotmány 59. §

(1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás

sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez

való jog.

A magánlakás sérthetetlenségéhez fûzödõ jog sérelmével sok panasz

vizsgálatában foglalkoztunk. E panaszok többsége azonban kívül esett az

országgyûlési biztos hatáskörén, figyelemmel arra, hogy a jogsértések többsége

nem hatóságok vagy közszolgáltatók tevékenységének következtében merült fel. A

hatáskörünkbe tartozó ilyen jellegû panaszok leginkább a rendõri szervek

eljárását sérelmezték. Az egyik ügyben a rendõrség egy becsületsértés vétsége

miatt elrendelt nyomozás kapcsán tartott a panaszos lakásában házkutatást. Az

országgyûlési biztos megállapította, hogy ebben az ügyben a saját hatáskörben

elrendelt nyomozás hivatali visszaélésnek minõsült és ezáltal alkotmányos

visszásságot okozott (OBH 4687/1996).

Nem merült fel viszont alkotmányos visszásság olyan ügyekben, amikor a

házkutatás elrendelése jogszerû és okszerû volt. Azt sem lehetett kifogásolni,

ha a házkutatásra halaszthatatlan nyomozati cselekményként került sor (OBH

3918/1996).

A magánlakás sérthetetlenségéhez kapcsolódik annak az ügynek a vizsgálata,

amelyet az országgyûlési biztos általános helyettese azért indított, mert a

panaszos ellen a gépkocsijában közúti ellenõrzés során felfedezett baseball-

ütõ miatt a rendõrség szabálysértési eljárást indított. Az országgyûlési

biztos általános helyettese eljárása során megállapította, hogy a jogszabályok

pontosan elõírják, hol tilos a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket

birtokolni, ezek a közterületek, a nyilvános helyek vagy közforgalmú

közlekedési eszközök. A közlekedési eszköz belseje azonban nem minõsülhet

közterületnek, a panaszos saját tulajdonú gépjármûve pedig közforgalmú

közlekedési eszköznek. Ezzel szemben a legfõbb ügyész álláspontja szerint a

közterületen lévõ személygépkocsi éppúgy, mint az elkövetõ által a

közterületen viselt ruházat vagy a nála lévõ táska is a bennük elhelyezett

tárgyakkal együtt ugyanolyan ellenõrzési szabályoknak van alávetve, mint a

közterület. Az országgyûlési biztos általános helyettesének álláspontja

szerint e nem nyilvános szabályként közzétett értelmezés kiterjesztette a

jogszabályok hatályát, ezáltal alkotmányos visszásságot okozott a magánlakás

sérthetetlenségével összefüggésben (OBH 3262/1995).

4.11.

Alkotmány 64. §

A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal

együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv

elé.

Az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszjog az országgyûlési biztos és

általános helyettesének tapasztalata szerint szoros összefüggésben van a

jogorvoslati jogosultsággal. A két alkotmányos jog sérelme gyakran együtt

valósul meg. Viszonylag ritkán fordul elõ a panaszjog önálló megsértése.

Esetenként azonban a panaszjog sérelmére negatív hatásköri összeütközés miatt

került sor. Az egyik ügyben a feltételes szabadságra bocsátott panaszos

útlevelet kért, de ehhez a feltételes szabadságra tekintettel elõzetes

hozzájárulásra volt szüksége. Az elõzetes hozzájárulást a panaszos a városi

bíróságtól kérte, amely a kérelmet további intézkedés céljából megküldte a

megyei büntetés-végrehajtási intézetnek. A büntetés-végrehajtási intézet a

kérelmet mellékleteivel együtt visszaküldte a panaszosnak azzal, hogy a

kérelem elintézése a bíróságnak hatáskörébe tartozik. Az ügyben az

országgyûlési biztos általános helyettese megállapította a panaszjoggal

kapcsolatos alkotmányos visszásságot. Rámutatott arra, hogy az államigazgatási

eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint, ha a bíróság valamely

ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát megállapítja, akkor döntése az

államigazgatási szervre kötelezõ. A büntetés-végrehajtási intézetnek tehát az

ügyben határozatot kellett volna hoznia (OBH 167/1995).

Egy másik ügyben a panaszos kérelmet nyújtott be adóigazgatási ügyében a vele

szemben eljáró AP<%-2>EH-tisztviselõ kizárása iránt, ám e kérelemre nem kapott

választ. Az országgyûlési biztos általános helyettesének véleménye szerint a

kérelem figyelmen kívül hagyása sértette az Alkotmány 64. §-ában foglalt

panaszhoz való jogot és ezáltal alkotmányos visszásságot okozott (OBH

944/1996).

A panaszjoggal kapcsolatos visszásság merült fel azokban az ügyekben,

amelyekben a panaszosok feljelentéssel éltek a rendõrségen, ám több hónap

elteltével sem kaptak értesítést arról, hogy a nyomozás megindult-e és azt

melyik nyomozó hatóság folytatja. Az országgyûlési biztos általános helyettese

vizsgálata során megállapította, hogy az adott ügyekben a nyomozások

megindultak, de azokat átvette a rendõrség egy másik részlege. Az áttételrõl a

hatóságok a fel- jelentõket nem értesítették, így megfosztották õket jogaik

gyakorlásának lehetõségétõl, továbbá azt a látszatot keltették, mintha az

üggyel nem foglalkoznának, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese

megállapította az alkotmányos visszásságot (OBH 251/1995). Nem történt viszont

alkotmányos visszásság azokban a hasonló ügyekben, amikor az értesítés olyan

személyeknél maradt el, akik az ügyben sem feljelentõként, sem sértettként,

sem gyanúsítottként nem szerepeltek (OBH 1436/1995).

Az illetékhivatal eljárását sérelmezte az a panaszos, aki szerint az

illetékhivatal egy szerzõdés után kétszer szabott ki vagyonátruházási

illetéket, majd az ezt kifogásoló beadványokra nem reagált. Az országgyûlési

biztos általános helyettese megállapította, hogy az illetékhivatal második

határozatát törölte, azonban mulasztást követett el, mert egyáltalán nem

tájékoztatta panaszost az illeték összegének kiszámítási módjáról. Ezzel

alkotmányos visszásságot idézett elõ (OBH 1449/1995).

A panaszjog sérelmét állapította meg az országgyûlési biztos abban az ügyben,

amikor egy középiskolai tanuló beadvánnyal fordult az iskola igazgatójához,

amelyben az egyik tanár vele szemben tanúsító magatartását kifogásolta. A

tanuló által írt panaszlevélre az iskola vezetése nem adott hivat<%2>alos

választ. Az alkotmányos visszásság ezért megállapítható v<%0>olt (OBH

5158/1996).

4.12.

Alkotmány 70/A. §

(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy

számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés,

nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,

nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet

szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos

megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az

esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma a nemzetközi és nemzeti jogok egyik

legfontosabb elve. A törvény elõtti egyenlõség követelményébõl a társadalmi

élet minden területére kiterjesztett alkotmányos szabály betartása a

demokrácia egyik fokmérõje is. A diszkriminációt sok esetben nehéz ténylegesen

bizonyítani, a hátrányos megkülönböztetés, mint valódi ok általában az érvelés

háttérében húzódik meg, ezért nehezen fedezhetõ fel.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a Magyarországon diplomát

szerzett külföldi állampolgárságú orvosoknak az orvosi nyilvántatásba

vételével kapcsolatos vizsgálatában feltárta, hogy szakmai vagy emberi oka a

nyilvántartásba vétel elutasításának nem mutatható ki, ugyanakkor más külföldi

állampolgárságú, de magyar nemzetiségû orvosok esetében a nyilvántartásba

vétel megtörtént. Ez a tény önmagában megalapozta az arab származású

orvosokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést (OBH 630/1995).

Az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmával kapcsolatban

visszásságnak értékelte az országgyûlési biztos egyes kényszerbérlõk helyzetét

is. Indokolatlanul kerültek ugyanis hátrányos helyzetbe azok a bérlõk, akik a

jogszabályban elõírt határidõig önhibájukon kívül nem tudtak élni a számukra

biztosított vételi jogukkal (OBH 149/1995).

A bérleti joggal voltak kapcsolatosak azok a panaszok is, amelyekben a bérlõk

a helységbérleti jogok önkormányzat általi felmondással történõ megszüntetését

kifogásolták. A vizsgálat megállapította, hogy hátrányos megkülönböztetést

valósított meg az önkormányzat azzal, hogy a lakástörvényben biztosított

felmondás lehetõségét a jog rendeltetésével össze nem férõ célra a bérlõ

jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására használta fel (OBH 807/1995).

Hátrányos helyzetbe kerültek azok a bérlõk is, akiknek állami tulajdonú

lakóházát az egyház visszaigényelte és az önkormányzat lakottan, ellenérték

kikötése nélkül az egyház tulajdonába adta. Az országgyûlési biztos

megállapította, hogy az önkormányzat és az egyház megállapodása több

szempontból sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ezen alkotmányos

visszásság orvoslása érdekében az országgyûlési biztosnak attól függetlenül el

kellett járnia, hogy az ügyben a bíróság megállapította, hogy a kérdéses

ingatlan nem tartozik az egyházi törvény hatálya alá (OBH 1652/1995).

A nemek közötti diszkrimináció tilalmának megsértését állapította meg az

országgyûlési biztos az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik dolgozójának

nyugdíjazása ügyében. A panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz,

mert az ELTE rektora közalkalmazotti jogviszonyát nyugellátási jogosultságára

tekintettel megszüntette, ugyanakkor a tanszékcsoporton belül több

nyugdíjkorhatáron felüli férfi oktató jogviszonyát fenntartotta. Az

országgyûlési biztos megállapította, hogy az Alkotmánybíróság szerint a nemek

közötti megkülönböztetés akkor nem sérti az Alkotmányt, ha az a nagyobb

társadalmi egyenlõséget célozza [9/1990. (IV. 25.) AB határozat]. A vizsgálat

során az országgyûlési biztos arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató

által alkalmazható kényszer következtében a felsõoktatásban dolgozó nõk

alacsonyabb életkorban történõ nyugellátásba helyezése a nagyobb társadalmi

egyenlõség helyett ezzel ellentétes eredményre vezet, így sérti az Alkotmány

70/A. §-ában meghatározott diszkrimináció tilalmát és alkotmányos visszásságot

okoz (OBH 4945/1996).

A diszkrimináció gyanúja merül fel a felsõoktatásból létszámleépítés

következtében elbocsátott dolgozók ügyeiben. A felmentett oktatók joggal

sérelmezték, hogy felmentésük indoklása - a közalkalmazotti törvény

elõírásaival szemben - nem tartalmazott személyre szóló megállapításokat,

ezáltal lehetõséget nyújtott munkahelyi vezetõiknek arra, hogy diszkriminatív

módon válogassanak az elbocsátandó dolgozók között (OBH 596/1995).

Munkakörükkel összefüggésben történt hátrányos megkülönböztetés miatt

nyújtottak be panaszt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

egyik megyei intézetének dolgozói. A panasz szerint az országos tisztifõorvos

joghézagra hivatkozással megtagadta a veszélyességi pótlékot az e munkakörben

dolgozók számára. A vizsgálat megállapította, hogy az ÁNTSZ megyei

intézeteinek kémiai, virológiai laboratóriumai a köztisztviselõkrõl szóló

törvény, a központi intézetek pedig a közalkalmazottak jogállásairól szóló

törvény hatálya alá tartoznak. Ez utóbbi törvény alapján a laboratóriumi

dolgozók veszélyességi pótlékra jogosultak, míg az ugyanolyan jellegû munkát

végzõ Ktv. hatálya alatt álló munkavállalók ilyenre nem jogosultak. Az

országgyûlési biztos általános helyettese ezért megállapította a hátrányos

megkülönböztetés tilalmának sérelmét (OBH 870/1995, OBH 1547/1995).

A mozgássérültekkel kapcsolatban diszkriminatívnak minõsítettük az OTSH volt

elnökének azt a kijelentését, amely az élsport és a mozgássérültek sportja

közötti megkülönböztetésre vonatkozott (OBH 1856/1996).

Állampolgárok nagy csoportját érintették azok a panaszok is, amelyekkel a volt

hadiárvák fordultak hivatalunkhoz. A beadványokban azt sérelmezték, hogy a

hadiárva juttatások megszüntetése miatt kérelmeztek egyösszegû térítést, ám e

kérelmeket elutasították. A vizsgálat megállapította, hogy a vonatkozó törvény

szerint azoknak jár egyösszegû térítés, akiknek 1949. január 1. elõtt

megállapított hadigondozotti ellátását, ezen idõpontot követõen politikai

okból megszüntették. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint a jogi

szabályozás hátrányos megkülönböztetésre ad alkalmat, mivel azonos helyzetben

lévõ személyek között az idõpont megválasztásával indokolatlanul húz

határvonalat (OBH 347/1995).

Általános problémára hívták fel a figyelmet azok a panaszok, amelyek

sérelmezték, hogy az önkormányzat a helyi adókról szóló rendeletében

indokolatlan megkülönböztetést alkalmaz az állandó lakosok, valamint az

üdülõtulajdonosok között. Az országgyûlési biztos általános helyettese

vizsgálatában megállapította, hogy az egyik önkormányzat az egyes adónemek

esetében a helyi lakosok mentességét oly mértékben kiterjesztette, hogy

gyakorlatilag a teherviselés aránytalanul nagy része az üdülõtulajdonosokra

hárult. Ez a szabályozás egyértelmûen sérti az arányos közteherviselés elvét

és alkotmányos visszásságot teremt a hátrányos megkülönböztetés tilalmának

alkotmányos elvével összefüggésben is (OBH 1685/1996).

4.13.

Alkotmány 70/B. §

(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a

foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül,

egyenlõ bérhez van joga.

A munkához való alkotmányos jog sérelme általában közvetetten, más alkotmányos

jogok sérelmével együtt merül fel. Önmagában a munkanélküliség ténye az

országgyûlési biztos és általános helyettese gyakorlatában nem vezetett

alkotmányos visszásság megállapításához. Fennállt viszont a sérelem veszélye a

polgári és vagyonõrök korábbi képesítésének elismerésével kapcsolatban. Az új

rendelkezés értelmében az addig jogszerûen ilyen képesítéssel rendelkezõ

személyeket alkalmazó vállalkozóknak meghatározott idõn belül csatolni kellett

a magánnyomozói, illetve a személyi és vagyonõri igazolvány másolatát. Ezek

megszerzését egy új tanfolyam elvégzéséhez és vizsgához kötötték. Az eljárás

során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a

képesítés megszerzésére kitûzött határidõ nem tartható be, ezért a

panaszosokat sérelem érte a munkához való joggal összefüggésben (OBH

2162/1996, OBH 1452/1995).

A munkához való jog közvetett sérelmével kapcsolatban állapította meg az

országgyûlési biztos általános helyettese az alkotmányos visszásságot a

pótköltségvetésrõl szóló 1995. évi LXXII. törvény alapján felmentett

felsõoktatási dolgozók ügyében. Az országgyûlési biztos általános helyettese a

hozzá érkezett panaszok alapján megállapította, hogy az ilyen módon történt

felmentések nem elégítik ki a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi

XXXIII. törvényben elõírt valós és okszerû indokolási kötelezettség

követelményét. Ennek következtében a felmentések az Alkotmány 70/B. (1)

bekezdésében biztosított munkához való jog sérelmével történtek, amely alapot

adott az alkotmányos visszásság elõidézésére (OBH 25/1996, OBH 596/1995, OBH

264/1996).

A diszkriminációval összefüggésben merült fel az egyenlõ bérhez való jog

sérelme az ÁNTSZ megyei és központi intézeteinek munkatársai ügyében. A

vizsgálat megállapítása szerint a Ktv. hatálya alá tartozó megyei intézetekben

dolgozók ugyanazért a munkáért nem kapták meg azokat a veszélyességi

pótlékokat, amelyeket a közalkalmazotti törvény alapján a központi intézetek

munkatársai kaptak. Ez az országgyûlési biztos általános helyettesének

álláspontja szerint alkotmányos visszásságot teremtett (OBH 870/1995, OBH

1547/1995).

4.14.

Alkotmány 70/D. §

(1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb

szintû testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi

intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés

biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével

valósítja meg.

A legmagasabb szintû testi és lelki egészség megvalósulása minden esetben

mérlegelést igényel. Ez az alkotmányos jog nem abszolút természetû,

értékelését mindig az összes körülményre figyelemmel kell elvégezni. Az

országgyûlési biztos ennek a jognak az elemzése során általában abból indult

ki, hogy van-e a panaszosok által érintett ügyekben olyan kontrollcsoport,

amely helyzetéhez képest e jog érvényesülését vizsgálni lehet. A vizsgálat

másik irányát az jelentette, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelõen

történik-e a jogalkalmazás ezen a területen.

A testi és lelki egészséghez való jogok sérelmének gyanúja eddigi

gyakorlatunkban elsõsorban a különbözõ zárt, félzárt intézményekben - mint

amilyen a büntetés-végrehajtás, a pszichiátriai és a szociális otthonok -

merült fel.

A büntetés-végrehajtási intézetekben a fogva tartottak különbözõ negatív

hatásoknak van kitéve. Különös odafigyelést igényel viszont az, ha valaki már

eleve ilyen mentális zavarokkal kerül be ezekbe az intézetekbe. Az

országgyûlési biztos általános helyettese megállapította az alkotmányos

visszásságot, ha a fogva tartott személyiségállapotának kezeléséhez szükséges

mentális gondozás feltételeit az adott intézményben nem biztosították (OBH

1223/1995). Önmagában valamilyen akár mentális, akár fizikális betegség léte

nem zárja ki a fogva tartás lehetõségét. Amennyiben az adott büntetés-

végrehajtási intézet fel van készülve a fogva tartottak megfelelõ szintû

ellátására és ezt a gyakorlatban is végrehajtják, akkor nem sérül a

legmagasabb szintû lelki és testi egészséghez való jog (OBH 6168/1996, OBH

215/1995). Az alkotmányos visszásság állapítható meg azokban az esetekben,

amikor a fogva tartottak orvosi ellátása formális, az elõírt orvosi vizsgálat,

a szükséges gyógyszer felírása rendszertelen vagy teljesen elmarad. Ugyanennek

az alkotmányos jognak a sérelméhez vezet a közegészségügyi szabályok be nem

tartása is (OBH 9333/1996).

A zárt vagy félzárt intézetként mûködõ pszichiátriai, illetve szociális

otthonokban lakók többször fordultak az országgyûlési biztoshoz egészséghez

fûzõdõ jogaik megsértése miatt. E tárgyban az országgyûlési biztos hivatalból

indított két vizsgálatot. Az alapvetõ tárgyi és személyi - fõleg szaktudásbeli

- feltételek hiánya alkotmányos visszásságot teremthet. Általános tapasztalat

szerint a szociális törvény által elõírt minimális orvosi és szakorvosi

ellátást, továbbá az elõírt szakképzett ápolói létszámot egyik általunk

vizsgált otthonban sem biztosították. Külön említést érdemel a

gyógyszerellátás, amely a betegek mintegy felénél éveken keresztül ugyanannak

a gyógyszernek az alkalmazását jelentette. A neuroleptikus gyógyszerek hosszú

távú alkalmazásával járó veszély, hogy mellékhatásai esetenként akkor sem

múlnak el, ha a beteg abbahagyja a gyógyszer szedését. Ezek a körülmények

vezettek oda, hogy az országgyûlési biztos több pszichiátriai otthon esetében

megállapította az egészséghez fûzõdõ alkotmányos jog sérelmét (OBH 2255/1996).

Egyes betegeknél a személyre szabott ellátás hiánya okozott hasonló problémát.

Az országgyûlési biztos álláspontja szerint mentális betegségeknél az egyéni

ellátás elengedhetetlen a beteg állapotának javítása vagy szinten tartása

érdekében. Az ilyen egyéni bánásmód hiánya megalapozhatja az alkotmányos

visszásságot (OBH 5425/1996).

Az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdése utal a legmagasabb szintû testi és lelki

egészség biztosításához szükséges környezetvédelem fontosságára. Az

országgyûlési biztoshoz számos, környezetvédelemmel összefüggõ panaszt

nyújtottak be. A környezetszennyezõ tevékenység hatósági ellenõrzése, tiltása,

illetve ezek hiánya vezetett az országgyûlési biztos eljárásához. Általában a

helyi Polgármesteri Hivatal, a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség és az ÁNTSZ

tevékenységét kifogásoltuk. A panaszosok többnyire a szennyezõanyag-kibocsátás

és a magas zajszint ellen tiltakoztak. Az országgyûlési biztos az alkotmányos

visszásságot a fent említett szervek jogszabálysértõ eljárása vagy mulasztása

esetén állapította meg (OBH 1142/1996, OBH 2103/1996, OBH 1559/1995). Hosszas

vizsgálatot folytatott az országgyûlési biztos általános helyettese abban az

ügyben, amelyben a panaszosok egy budapesti buszpályaudvar szennyezés

kibocsátását és zajterhelését kifogásolták. Az országgyûlési biztos általános

helyettese megállapította, hogy a lakókörnyezetbe telepített buszpályaudvar

mûködtetése ténylegesen sérti a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez

való jogot (OBH 1522/1995).

4.15.

Alkotmány 70/E. §

(1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz;

öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül

bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra

jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján

és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

A szociális biztonsághoz való jog a többi nem elsõ generációs joghoz hasonlóan

az Alkotmányban alapvetõen az állam kötelezettségeként, nem pedig az

állampolgárok alanyi jogaként jelenik meg. Az Alkotmánybíróság így

megállapította, hogy a 70/E. §-ból nem következik, hogy az állampolgároknak

alkotmányos joga volna az életszínvonal megõrzésére, illetve a nyugdíjak

közötti arány fenntartására. A nyugdíjak és egyéb juttatások, járadékok

emelésének mértéke, alapvetõen a nemzetgazdaság teherbíró képességének, a

társadalombiztosítás állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló

intézményeknek és számos egyéb tényezõnek a függvénye, az Alkotmány vonatkozó

rendelkezéseirõl azonban az emelés mértékére, nagyságára vonatkozó alkotmányos

kötelezettség nem állapítható meg [26/1993. (IV. 29.) AB határozat].

A biztosoknak a fenti szempontok figyelembevételével kellett elbírálnia a

szociális biztonsággal kapcsolatban benyújtott panaszokat. Alkotmányos

visszásságot többnyire azokban az ügyekben állapítottak meg, amelyekben a

hatóságok tételes jogszabályi rendelkezéseket sértettek meg, vagy a szociális

biztonsághoz való jog mellett más alkotmányos jog is sérült. A panaszok nagy

száma miatt és a nagyon korlátozott hatáskör ellenére a legtöbb visszásságot

mégis ezzel a joggal kapcsolatban állapítottuk meg. Ez az összes alkotmányos

visszásság 13, 23 százaléka (4/1. számú táblázat).

Az országgyûlési biztos álláspontja szerint a szociális biztonság is sérült

azokban az ügyekben, amelyekben a panaszosok számukra utólag elszámolásra

kerülõ szociális ellátást kaptak. Az utólagos kifizetés ugyanis az

országgyûlési biztos fellépéséig a hatályos jogszabályoknak megfelelõen nem

tartalmazott kamatot vagy pótlékot (OBH 66/1995).

Sok esetben alakult ki alkotmányos visszásság amiatt, hogy a táppénzt vagy

valamilyen más ellátást nem idõben folyósítottak. Az egyik ügyben a panaszos

több hónapon keresztül - jogosultsága ellenére - sem jutott ellátáshoz és

folyamatosan keresõképtelen állományban volt (OBH 2698/1995). Hasonló

problémát állapítottunk meg szociális járadék elmaradásánál. A panaszos

kérelmére lefolytatott vizsgálat alapján az országgyûlési biztos általános

helyettese feltárta, hogy egy ideig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a panaszos

külföldi tartózkodása miatt jogszerûen szüntette meg az ellátás folyósítását,

de mulasztott akkor, amikor kérelem ellenére 1991 szeptemberétõl a járadék

újrafolyósítását nem kezdte meg és a fel nem vett ellátásokat nem számolta el.

A panaszos így hat éven keresztül maradt ellátatlan (OBH 6158/1996). Az

idõlegesen megszüntetett, majd újraindított juttatások ügyében más jellegû

alkotmányos visszásságok is elõfordultak. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

esetenként olyan adatok és iratok becsatolását kérte az ellátások

újrafolyósítása érdekében, amelyeket jogszabályi elõírás nem tartalmazott. Az

egyik ügyben az eljárás elhúzódása, a súlyosan beteg, mozgásában korlátozott

panaszos szociális biztonságát nagymértékben veszélyeztette (OBH 1756/1996).

Több esetben okozott problémát a szolgálati idõnek az elismerése és az ennek

megfelelõ nyugdíj összegének kiszámítása. Ezzel összefüggésben az

országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a 62/1993. (XI.

29.) AB határozat alapján egy ideig nem került módosításra az 1991. évi XII.

törvény és ez negatívan érintette a szociális biztonsághoz való jogot (OBH

2342/1995).

A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének tagjai azt sérelmezték, hogy az

1975. évi II. törvény nem tekintette nyugellátásnak a Magyar Alkotómûvészeti

Közalapítvány tagjainak megállapított nyugdíját, rokkantsági segélyét. Az

országgyûlési biztos megállapította, hogy a törvény rendelkezései a

vállalkozóként kezelt alkotómûvészekre az igénybe vehetõ szolgáltatásokhoz

képest aránytalanul nagy kötelezettségeket rótt. Ez a helyzet súlyosan

sértette az érdekeltek szociális biztonsághoz való jogát (OBH 6089/1996).

Téves jogértelmezés adott alapot néhány ügyben a szociális biztonság

sérelmére. Az adott ügyben a korábban megállapított, majd szüneteltetett

rokkantsági nyugdíjat a panaszos 1995. február 11-tõl átcserélte, de az 1995.

szeptember 1-jétõl járó emelést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

jogszabályellenesen nem foganatosította, arra hivatkozással, hogy a vonatkozó

Kormányrendelet értelmében csak az 1995. január 1. elõtt megállapított

nyugellátásokra jár az emelés. Az országgyûlési biztos általános helyettese

megállapította, hogy a téves jogszabályi értelmezés miatt hozott elutasító

határozat sértette a panaszos szociális biztonsághoz való jogát (OBH

3473/1996).

Az országgyûlési biztosnak nem volt lehetõsége azokban az ügyekben fellépni,

amelyek az Orvosi Bizottságok által megállapított rokkantsági fokozatot

kifogásolták. Ennek megítélése ugyanis olyan szakértõi kérdés, amelyben az

országgyûlési biztosnak nincsen kompetenciája. Ezzel szemben alkotmányos

visszásságnak ítélte azokat az eseteket, amikor a rokkantsági csoportba

történõ átsorolás azért nem történt meg, mert az illetékes Orvosi Bizottság

kérelem ellenére sem folytatta le a kötelezõ orvosi vizsgálatot (OBH 86/1995).

Igen sok panasz érkezett a nyugdíjak évenkénti, rendszeres emelésének

összegszerû korlátozása, a magasabb nyugdíjak emiatt történõ inflálódása

miatt. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságok ilyen intézkedései azonban a hatályos

törvények, továbbá a 24/1991. (V. 28.) AB határozatban foglaltak szerint

jogszerûek és alkotmányosak voltak, így az igen sok állampolgárt érintõ

panaszt nem lehetett orvosolni. Hasonló következtetésre jutottunk olyan

panaszok ügyében, amelyek az önkormányzatok szociális juttatásait hiányolták

vagy kevesellték. Az esetek többségében azt állapítottuk meg, hogy az

önkormányzatok anyagi lehetõségei igen korlátozottak és ennek következtében

nem tudtak minden megalapozott igényt kielégíteni, ezért alkotmányos

visszásság nem keletkezett (OBH 1849/1995).

Az önkormányzatok tevékenységével összefüggésben azonban egyes esetekben

felmerült a szociális biztonság sérelme. Az adott ügyben a környezettanulmány

beszerzésének elmulasztása miatt nem lehetett a rendkívül rossz helyzetben

lévõ panaszosnak szociális segélyt biztosítani és ezért kellett az alkotmányos

visszásságot megállapítani (OBH 5331/1996). Más esetekben a lakásfenntartási

támogatás ügyében folytatott hosszadalmas eljárás okozott súlyos megélhetési

nehézségeket a panaszosnak. Tekintettel arra, hogy az eljárás elhúzódása az

önkormányzatnak felróható volt, az alkotmányos visszásságot megállapítottuk

(OBH 2999/1996). A lakásépítés helyi támogatásának elmaradása más ügyekben is

jelentkezett. Az országgyûlési biztos az egyik ügyben megállapította, hogy az

önkormányzat sem a lakáscélú támogatásokról, sem pedig a nevelési segélyekrõl

nem alkotott helyi rendeletet és e rendeletek hiánya a rászorultakat

megfosztotta igényük kielégítésének még a lehetõségétõl is. Ennek

következtében a szociális biztonsághoz való jog sérült (OBH 69/1995).

A panaszosok esetenként a szabálytalan ügyiratkezelés miatt nem jutottak hozzá

az önkormányzati támogatáshoz. Az egyik ügyben a panaszos lakáscélú támogatás,

valamint gyermeknevelési segély iránt nyújtott be kérelmet, ám az eljárás

folytatása azért nem volt lehetséges, mert az errõl szóló határozatokat a

Polgármesteri Hivatal nem szabályszerûen kézbesítette (OBH 213/1995).

Az országgyûlési biztos általános helyettese egy panasz alapján a Munkaügyi

Központ szociális biztonságot sértõ eljárását állapította meg. A panaszos

egyéni vállalkozóként mûködött és munkavállalói járulékot kívánt fizetni.

Megkeresésére azonban a Munkaügyi Központ nem válaszolt és a munkavállalói

járulék fizetésére irányuló szerzõdést még bírósági úton sem sikerült

létrehozatni. A panaszos ezt követõen munkanélküli járadék megállapítását

kérte, ám kérelmét azzal utasították el, hogy a panaszos nem rendelkezett a

jogszabályban elõírt munkaviszonnyal. Az országgyûlési biztos általános

helyettese megállapította, hogy a Munkaügyi Központok a szerzõdéskötési

feltételek kimunkálásának elmulasztása miatt szerzõdéskötési kötelezettségüket

nem teljesítették, így a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog mindaddig

sérült, amíg e szerzõdéskötési kötelezettséget egy késõbbi jogszabály hatályon

kívül nem helyezte (OBH 141/1995).

A szociális biztonsághoz fûzõdõ jog sérelmének gyanúja merült fel a szociális

otthonok lakói által benyújtott panaszokban is. A beadványokban az élelmezési

hiányosságokat, a pénzellátási, pénzkezelési gyakorlatot sérelmezték. Az

országgyûlési biztos megállapította az alkotmányos visszásságot, amikor az

intézmény élelmiszer-nyersanyag normája nem felelt meg a népjóléti miniszter

rendeletében elõírtaknak (OBH 2308/1995). A szociális biztonság

veszélyeztetésének minõsült az is, ha a személyzet létszáma nem érte el a

jogszabályban meghatározott minimumot, nem volt megfelelõ képzett személyzet

és túlzottan egyhangú volt az étrend (OBH 2887/1995).

A 4/1. számú táblázat szerint az eddig tárgyalt alkotmányos jogokon kívül más

jogok megsértése miatt állapítottuk meg az alkotmányos visszásságot. Ezek

külön szöveges értékelése azonban nem szükséges, részben a jogsértések kisebb

száma miatt, részben viszont azért, mert általában más alkotmányos jogokkal

összefüggésben az okozott visszásságok és ezek elemzése megtörtént. Valamennyi

alkotmányos visszásságot feltáró esetet szerepeltetjük azonban az 1. számú

mellékletben.

Az egyes alkotmányos jogokkal összefüggésben lefolytatott vizsgálatok, az

összegyûjtött adatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a Magyar

Köztársaságban az alkotmányos jogok összességükben érvényesülnek, a jogállami

demokrácia szilárd. Egyes területeken azonban - részben az elhúzódó átmeneti

állapotok következtében - csorbulnak az alkotmányos jogok. Mind a jogalkotás,

mind pedig a jogalkalmazás elmarad az elvárható követelményektõl.

Változatlanul tovább él az a szemlélet, amely az alkotmányos jogok egy részét

deklaratív kijelentésnek és nem pedig valamennyi jogalkotói és jogalkalmazói

tevékenység alapjának tekinti. Ezért fordult elõ vizsgálati gyakorlatunkban

viszonylag sok olyan döntés, amely megfelelt egy alacsonyabb szintû

jogszabálynak vagy állami irányítás egyéb eszközének, de ellentétes volt az

Alkotmánnyal. A hatósági eljárásokban változatlanul felfedezhetõ a jogellenes

vagy az állampolgárt egyszerûen alattvalónak tekintõ ügyintézés.

5.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

és általános helyettese által tett ajánlások

és kezdeményezések

Az országgyûlési biztosról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. §-a az

országgyûlési biztos éves beszámolójának kötelezõ részeként említi az általa

tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményérõl szóló

tájékoztatást.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese a törvény keretei között maga

választhatja meg célszerûnek ítélt intézkedését. Az elmúlt másfél év során

azokban az ügyekben tett ajánlást vagy egyéb kezdeményezést, amelyekben a

vizsgálat alkotmányos visszásságot tárt fel. Kivételesen akkor maradt el az

ajánlás vagy kezdeményezés, ha az általunk indított eljárás során az érintett

hatóság vagy közszolgáltató saját hatáskörében orvosolta az alkotmányos

sérelmet, így az országgyûlési biztos részérõl további intézkedésre nem volt

szükség. Írásbeli kezdeményezést, ajánlást abban az esetben sem tettünk, ha az

1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdése alapján lehetõség nyílott arra,

hogy rövid úton elérjük az alkotmányos visszásság orvoslását. A jogszabályi

elõírás szerint az ilyen, szóban vagy távbeszélõn tett kezdeményezés tényét és

annak eredményét az alkotmányos visszásságról szóló jelentésben rögzítettük,

de formális ajánlásként utólag már nem fogalmaztuk meg.

A törvény a feltárt alkotmányos visszásságok orvoslására több lehetséges

eszköz közötti választást enged. A 20. § (1) bekezdése alapján az

országgyûlési biztos ajánlást tehet a visszásságot elõidézõ szerv felügyeleti

szervének, illetve a 21. §-nak megfelelõen magának az érintett szervnek, ha az

saját hatáskörben helyre tudja hozni a sérelmet. A megkeresett szerv 30 napon

belül köteles az ajánlásban foglaltakkal kapcsolatos érdemi állásfoglalásáról,

illetve megtett intézkedésérõl az országgyûlési biztost tájékoztatni.

Amennyiben az érintett szerv a kezdeményezéssel nem ért egyet, azt köteles

véleményével ellátva felügyeleti szervéhez továbbítani. Ha az ajánlást a

felügyeleti szervnek tette meg az országgyûlési biztos, az az ajánlásban

foglaltakat elutasíthatja, de errõl köteles az országgyûlési biztost

értesíteni. Az országgyûlési biztosnak ilyenkor lehetõsége nyílik az ajánlás

fenntartására, visszavonására vagy módosítására. Az ajánlással érintett

szervek felsorolását az 5/1. számú táblázat tartalmazza.

Elõfordulhat, hogy az országgyûlési biztos által megállapított visszásságot az

idézi elõ, hogy a hatóság döntése vagy mulasztása olyan jogszabályon alapul,

amelynek alkotmányossága vitatható és e kérdésben az Alkotmánybíróság

állásfoglalása tûnik szükségesnek. Az országgyûlési biztos az 1993. évi LIX.

törvény 22. § alapján indítványozhatja az Alkotmánybíróságnál jogszabály,

valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének

utólagos vizsgálatát, nemzetközi szerzõdésbe ütközését, alkotmányjogi panasz

elbírálását, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség

megszüntetését.

Az országgyûlési biztosnak lehetõsége van arra is, hogy ha álláspontja szerint

az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság valamely jogszabály vagy az

állami irányítás egyéb jogi eszköze felesleges, nem egyértelmû rendelkezésére,

illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára vezethetõ vissza, a

jogalkotásra, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadására

jogosult szervnél kezdeményezze e szabályok módosítását, hatályon kívül

helyezését vagy kiadását. Ilyen esetekben a megkeresett szervnek az

állásfoglalásáról, illetve az esetleges intézkedésérõl 60 napon belül kell

értesítenie az országgyûlési biztost.

Az országgyûlési biztos külön törvényben meghatározottak szerint

kezdeményezheti az illetékes ügyésznél óvás benyújtását, akinek

álláspontjáról, illetve esetleges intézkedésérõl 60 napon belül értesítenie

kell az országgyûlési biztost.

Az országgyûlési biztos eljárása során olyan bizonyítékok birtokába is juthat,

amelyek alkalmasak szabálysértés, fegyelmi vétség vagy bûncselekmény alapos

gyanújának megállapítására. Az 1993. évi LIX. törvény 24. §-a alapján fegyelmi

vétség és szabálysértés esetén az országgyûlési biztos kezdeményezheti,

bûncselekmény észlelése esetén pedig köteles kezdeményezni az arra hatáskörrel

és illetékességgel rendelkezõ szervnél a megfelelõ eljárás megindítását. A

megkeresett szervek álláspontjukról 60 napon belül értesítik az országgyûlési

biztost.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese 1995

második félévében és 1996-ban összesen 477 kezdeményezést tett. Ebbõl 194-t

1995-ben, 283-at pedig 1996-ban. A kezdeményezések közül a legtöbb olyan

ajánlás volt, amely az adott szervnél vagy felügyeleti szervénél a sérelmezett

egyedi döntés, intézkedés vagy mulasztás orvoslására irányult. Ezeknek az

ajánlásoknak száma összesen 317 volt.

A kezdeményezések másik legjelentõsebb csoportja jogszabályok alkotására,

módosítására, hatályon kívül helyezésére vonatkozott. Jogszabályalkotást 59

esetben, módosítást 80 esetben, hatályon kívül helyezést nem javasoltunk.

Az elsõ két csoporthoz képest elenyészõ a további kezdeményezések száma.

Alkotmánybírósági eljárást jogszabály utólagos vizsgálatára mindössze 1

esetben kértünk. Ügyészi óvás benyújtására 2 esetben tettünk javaslatot, míg

büntetõeljárást 5 ízben, fegyelmi eljárást 11-szer, szabálysértési eljárást

pedig 2-szer kezdeményeztünk. Az összefoglaló statisztikai adatokat az 5/2.

számú táblázat tartalmazza.

Az országgyûlési biztos és általános helyettesének kezdeményezései és ezek

fogadtatása mutatják a biztosi intézmény mûködésének eredményességét és

hatékonyságát. A feltárt alkotmányos visszásságok számával összevetve azt

állapítottuk meg, hogy az országgyûlési biztos és általános helyettese minden

általa észlelt alkotmányos visszásság ügyében fellépett és alkalmazta

valamelyik rendelkezésére álló, törvényben biztosított eszközt. A továbbiakban

az egyes kezdeményezésekrõl és azok fogadtatásáról közlünk rövid áttekintést.

5.1.

Az egyedi ajánlások és fogadtatásuk

5.1.1.

Központi államigazgatási és államhatalmi szervek

A központi államigazgatási és államhatalmi szerveket érintõ ajánlások többsége

jogszabály kiadásának kezdeményezésére vagy módosítására irányult. Ennek oka

nyilvánvalóan az, hogy egyedi hatósági ügyekben döntéseket ritkán hoznak.

Következésképpen azok az ajánlások, amelyek nem a jogszabályokkal

kapcsolatosak, inkább az ellenõrzési, felügyeleti tevékenység egy-egy elemét

érintették. Az esetek egy részében mint felügyeleti szervet kerestük meg az

említett fõhatóságokat. Az 1993. évi LIX. törvény felhatalmazása alapján erre

elsõsorban akkor került sor, ha a visszásságot elõidézõ szerv nem tudta vagy

nem akarta maga orvosolni a sérelmet, illetve olyan általános kérdést érintett

az ajánlás, amely a fõhatóság alá tartozó más szervek tevékenységét is

befolyásolta. Természetesen az is elõfordult, hogy magának a fõhatóságnak

egyedi ügyben hozott döntését vizsgálta felül az országgyûlési biztos és

általános helyettese.

Az országgyûlési biztos a Lánchíd 2000 ügyben ajánlotta, hogy az Állami

Értékpapír Felügyelet törvényességi felügyeletét ellátó Pénzügyminisztérium,

illetve az Állami Bankfelügyelet törvényességéért felelõs Kormány rendszeres

ellenõrzéssel gondoskodjon arról, hogy az ÁÉTF és a BAF közigazgatási

hatáskörének teljes körû gyakorlását a jövõben ne mulassza el. A

Pénzügyminisztérium többszöri egyeztetés után elfogadta az ajánlásokat, de a

javasolt fegyelmik lefolytatásáról nincs tudomásunk (OBH 104/1995).

Szintén a pénzügyminiszter egyedi döntéseit kérte az országgyûlési biztos,

amikor ajánlásában felhívta arra, hogy a Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány

részére a 2098/1994. (IV. 25.) és a 2239/1995. (VIII. 24.) számú

Kormányhatározatokban megállapított vagyonpótlási kötelezettségnek azonnali

hatállyal tegyen eleget, továbbá biztosítsa, hogy az Alapítvány javára

meghatározott nyugdíjsegélyt minden hónapban késedelem nélkül utalják át. A

pénzügyminiszter az ajánlást elfogadta (OBH 2867/1995).

Az országgyûlési biztos és általános helyettese több ajánlást tett a

pénzügyminiszternek az APEH tevékenységével összefüggésben. Így az általános

helyettes felügyeleti intézkedést kezdeményezett a pénzügyminiszternél az

APEH-tisztségviselõ kizárásával és összeférhetetlenségével kapcsolatban. Az

ajánlásnak a pénzügyminiszter eleget tett (OBH 944/1996). Egy másik ügyben az

APEH elnöke által elutasított ajánlást fogadott el a pénzügyminiszter, amely

arra irányult, hogy az APEH valamennyi adó-visszatérítési ügyben a törvényes

határidõn belül hozza meg másodfokú határozatát (OBH 6134/1996, OBH

6248/1996).

A mûvelõdési és közoktatási miniszternek szólt az az ajánlás, amelyben az

országgyûlési biztos azt indítványozta, hogy törvényességi felügyeleti

jogkörében járjon el és hozzon az államigazgatási jogszabályoknak megfelelõ

formális döntést, azoknak a hallgatóknak a panasza ügyében, akik másoddiplomás

átképzésben részesültek és csak fõiskolai szintû nyelvtanári képesítést kaptak

(OBH 328/1995).

Átfogó, szinte valamennyi felsõoktatási intézményt érintõ vizsgálatra tett

indítványt az országgyûlési biztos általános helyettese az elbocsátott

felsõoktatási dolgozók ügyében. Javasolta, hogy a miniszter tartson

vizsgálatot a különbözõ felsõoktatási intézményekben annak érdekében, hogy

feltárja, országosan hány oktatót mentettek fel törvénysértõen, továbbá e

vizsgálat eredményéhez képest tegye meg a szükséges intézkedéseket a

törvénysértõ felmentések jövõbeni elkerülése érdekében. A miniszter az

ajánlásnak eleget tett (OBH 596/1995).

Egyedi döntések meghozatalát kezdeményezte az országgyûlési biztos a népjóléti

miniszternél a külföldi állampolgárságú, de Magyarországon végzett orvosok

Orvosi Nyilvántartásba vétele ügyében. Az országgyûlési biztos általános

helyettese megállapította, hogy a nyilvántartásba vételre a jogszabályok

alapján a miniszter jogosult, de az alakszerû határozatokat nem maga hozta. Az

ajánlást a miniszter elfogadta és ettõl kezdve a minisztériumban történt meg

az alakszerû írásba foglalt döntések kiadása (OBH 630/1995).

A népjóléti minisztert és a pénzügyminisztert egyaránt érintették azok az

ajánlások, amelyek az elmeszociális otthonokban folytatott vizsgálatok ügyében

születtek. A népjóléti miniszternél célvizsgálatot kértünk a gondnokság alá

helyezési eljárások megindításával, szociális otthoni beutalással, valamint a

gondnoksággal összefüggõ ügyekkel kapcsolatban. Kértük továbbá a Pomázi

Munkaterápiás Intézet fokozott ellenõrzését az intézet átalakulása miatt. A

pénzügyminiszternél kezdeményeztük, hogy a költségvetési törvény elõkészítése

során a pszichiátriai otthonok intézményi normatívájának tervezésénél vegye

figyelembe a mentális betegek megfelelõ szakmai ellátását biztosító magasabb

költségeket. A népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter az ajánlásokat

elfogadta (OBH 2255/1996).

A Földmûvelésügyi Minisztérium egyedi intézkedésének elmulasztása miatt tett

ajánlást az országgyûlési biztos. Az ajánlásban indítványozta, hogy a

miniszter haladéktalanul intézkedjen a tûzelhalás miatt megsemmisítésre került

almaültetvények tulajdonosainak kártalanításáról és a folyósítás idõpontjáról

értesítse az érdekelteket. A minisztérium késve bár, de elfogadta az ajánlást

(OBH 7923/1996).

A honvédelmi miniszternek tett ajánlásokat az országgyûlési biztos általános

helyettese a laktanyákban uralkodó állapotokkal, továbbá a magyar IFOR-

alakulat egyes problémáival összefüggésben. Ajánlásában felhívta a honvédelmi

minisztert, hogy a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál

biztosítsák az állandó melegvíz-ellátást, vizsgálják meg az ivóvíz

tisztaságát, továbbá a fogdahelyiségeket alakítsák át olyan módon, hogy az

megfeleljen az alapvetõ követelményeknek. A honvédelmi miniszter valamennyi

ajánlást elfogadta és intézkedett a megállapított hiányosságok felszámolására

(OBH 6715/1996). Az IFOR-erõk ügyében az általános helyettes azt javasolta,

hogy a kontingens tagjainak számával megegyezõ számra kell emelnie a golyóálló

mellények számát, továbbá kezdeményezte az állomány a szélesebb körû

tájékoztatását. A honvédelmi miniszter az ajánlásokat elfogadta (OBH

6066/1996).

A Legfõbb Ügyészséget általában törvényességi ellenõrzés kezdeményezése

céljából vagy nyomozás folytatása érdekében kerestük meg. Ezekben az ügyekben

nem az országgyûlési biztos észlelte a bûncselekmény alapos gyanúját, hanem

ajánlása arra irányult, hogy a hatóságok tudomására jutott ügyben a Legfõbb

Ügyészség vizsgálja felül az alárendelt hatóságok sérelmes döntéseit. Az

országgyûlési biztos általános helyettese egy nyomozás indokolatlan

megszüntetése ügyében javasolta, hogy a legfõbb ügyész vizsgálja meg a

nyomozás továbbfolytatása elrendelésének lehetõségét. A legfõbb ügyész az

ajánlást elfogadta és az ügyben már a vádemelés is megtörtént (OBH 2575/1995).

A környezetvédelmi ügyekben általában az országgyûlési biztos ajánlásaiban a

környezetszennyezés hiteles mérésére hivatott szervek eljárását sürgette (OBH

3036/1995). Hasonló ügyekben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi

Szolgálattal is kapcsolatba kerültünk. Az országgyûlési biztos egyes esetekben

a Szolgálat mérésére tett javaslatot és az érintett ÁNTSZ a tudományos

vizsgálatokat az országgyûlési biztos felszólítására mindig elvégezte (OBH

2103/1996).

5.1.2.

Rendõrhatóságok, büntetés-végrehajtási szervek, határõrség

Az Országos Rendõrfõkapitányságot és az egyéb rendõri szerveket viszonylag sok

ajánlással kerestük meg. Az ajánlások egy része célvizsgálat, vizsgálat

tartására irányult. Másik része egyedi döntésre vagy azok megváltoztatására

kérte fel a rendõri szerveket.

Józsefváros valamennyi lakóját érintette az országgyûlési biztos általános

helyettesének az az ajánlása, amely a rendõri szerveket a terület

közbiztonsági helyzetének javítására hívta fel. A rendõrség egyetértett az

ajánlással (OBH 91/1995).

Az országos rendõrfõkapitányhoz intézte ajánlását az országgyûlési biztos

általános helyettese, amiben azt kérte, hogy a rendõrfõkapitány utasításadás

jogát gyakorolva rendelje el, hogy a felügyelete alá tartozó szervek minden

nyomozás megindításáról, illetve a nyomozást folytató szerv megváltoztatásáról

értesítsék a feljelentõket és - ha nem azonosak a feljelentõkkel - a

sértetteket. A rendõrfõkapitány az ajánlást elfogadta (OBH 251/1995).

Az országgyûlési biztos általános helyettese a Rum községben történt halálos

végû rendõri intézkedéssel összefüggésben kezdeményezte az országos

rendõrfõkapitánynál, hogy gondoskodjon a bevethetõ állomány szükséges

képzésérõl és olyan eszközökkel történõ felszerelésérõl, amelyek a beteg és az

intézkedésben részt vevõ rendõrök vagy más személyek életének indokolatlan

veszélyeztetése nélkül lehetõvé teszik az elmebetegek megfékezését vagy

gyógyintézetbe szállítását. Az ajánlást a fõkapitány elfogadta, a képzési

program beindult (OBH 1591/1995).

Az országgyûlési biztos egyedi ügyekben a nyomozás során elkövetett

jogszabálysértések orvoslására is tett ajánlásokat. Több olyan ügyben lépett

fel, amikor szakszerûtlen eljárási cselekmények következtében szerzett

elégtelen bizonyítékok miatt a nyomozást megszüntették. Az országgyûlési

biztos általános helyettese az egyik ügyben felhívta az illetékes megyei

rendõrkapitányságot, hogy a jövõben biztosítsa a bizonyítási eljárások

lelkiismeretes, jogszabályoknak megfelelõ lefolytatását, a nyomozás

törvényességét. A rendõrség az ajánlást elfogadta (OBH 1996/1996).

Általános célellenõrzést kért ajánlásában az országgyûlési biztos olyan

lakásügyletekkel összefüggésben, amelyekben idõs, beteg, egyedülálló, esetleg

ügyei vitelében gátolt személyektõl erõszakkal, sorozatos fenyegetésekkel

ismeretlen személyek elvették a lakást. Az országos rendõrfõkapitány az

ajánlást elfogadta és megindult az ügyek felderítése (OBH 1821/1995).

Célvizsgálatot kért az országgyûlési biztos a rendõrség által elszállított,

lefoglalt gépjármûvekkel kapcsolatos rendõrségi eljárások ügyében. Az országos

vizsgálatot lefolytatták és az ennek során feltárt hiányosságok felszámolására

az intézkedéseket megtették (OBH 2322/1995).

Lefoglalt gépjármû kiadásával volt kapcsolatos az országgyûlési biztos

általános helyettesének az az ajánlása, amely kezdeményezte, hogy a

büntetõeljárásról szóló törvény 102. § (2) bekezdésében található rendelkezés

elmulasztásáról a rendõrség adjon számot és a gépjármûvek kiadását a

törvényeknek megfelelõen intézze. Az országos rendõrfõkapitány a szükséges

állásfoglalás céljából az ajánlást a fõvárosi fõügyészhez tette át (OBH

2663/1995).

A rendõrség elfogadta az országgyûlési biztosnak azt a kezdeményezését, amely

az ügyek pártatlan kivizsgálásának elõsegítésére irányult. Az országgyûlési

biztos indítványozta, hogy a rendõrség vizsgálja meg a panaszos által

benyújtott elfogultsági kifogást és jelöljön ki az eljáró rendõri szerv

helyett egy másik azonos hatáskörû szervet az adott eljárás lefolytatására

(OBH 2385/1995).

Vita alakult ki az országgyûlési biztos és az országos rendõrfõkapitány között

abban a kérdésben, hogy a rendõri szervek, tévesen hivatkozva a közúti

közlekedés rendõrhatósági igazgatásáról szóló BM-rendeletre, tárgyalás nélkül

vontak vissza vezetõi engedélyt. Az országgyûlési biztos helyettese ezért

felkérte a rendõrfõkapitányt, gondoskodjon arról, hogy a felügyelet alá

tartozó szabálysértési hatóságok a törvény rendelkezéseit tartsák be. A

fõkapitány vitatta azt az álláspontot, hogy a vezetõi engedély visszavonása

téves jogszabályi hivatkozással történt, ezért az ügyet a belügyminiszternek

terjesztette fel (OBH 5829/1996).

Az országgyûlési biztos és általános helyettese több alkalommal ellenõrizte a

büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendõrségi fogdákban lévõk

állampolgári jogainak biztosítását. E vizsgálatok eredményeként ajánlották az

országos rendõrfõkapitánynak, hogy fokozott figyelmet fordítson a

fogvatartottak életkörülményeire, a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló BM-

rendelet elõírásainak betartására, a vizsgált fogdákban érvényesítsék a

különbözõ egészségügyi elõírásokat, végezzenek rendszeresen orvosi

vizsgálatot. Javasolták továbbá a fogda õrszemélyzete számára megfelelõ

munkakörülmények kialakítását. Az országos fõkapitány az ajánlásokkal

egyetértett (OBH 9333/1996).

A büntetés-végrehajtás országos parancsnokának tett ajánlást az állampolgári

jogok biztosának helyettese arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézet pótolja

mulasztását, amit azzal okozott, hogy nem hozott határozatot a panaszos hozzá

intézett kérelmére. Az üggyel összefüggésben az országgyûlési biztos a

büntetés-végrehajtás országos parancsnokának figyelmét is felhívta arra, hogy

rendszeresen ellenõrizze az irányítása alá tartozó szervezet közigazgatási

tevékenységének törvényességét. Az érintett az ajánlásnak eleget tett (OBH

167/1995).

A büntetés-végrehajtási intézetek számára fogalmaztunk olyan ajánlásokat,

amelyek a leromlott egészségi állapotban lévõ fogvatartottak helyzetének

javítását szolgálták. Az országgyûlési biztos általános helyettese javasolta

például a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy a mentálisan

sérült elõzetes letartóztatottakat olyan büntetés-végrehajtási intézetekben

helyezzék el, amelyekben biztosítottak gondozásuk feltételei. Az országos

parancsnok az ajánlást elfogadta (OBH 1223/1995).

Az országgyûlési biztos több olyan vizsgálatot folytatott, amelynek

eredményeként ajánlásokat tett a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának,

hogy fordítson kiemelt figyelmet a fogvatartottak különbözõ beadványainak

idõben történõ továbbítására. A büntetés-végrehajtás parancsnoka az ajánlást

elfogadta és a probléma a 6/1996. (VII. 12.) IM-rendelet 1996. október 1.

hatályba lépésével általánosan is rendezõdött (OBH 1615/1995).

Az országgyûlési biztos a büntetés-végrehajtási intézetekben elhelyezett

idegenrendészeti õrizetesek életkörülményeinek és helyzetének javítását is

kezdeményezte. Javaslatot tett az õrizetesek munkával való foglalkoztatására,

továbbá az õrség számára veszélyességi pótlék folyósítására. A büntetés-

végrehajtás az ajánlásokat elfogadta (OBH 700-83/1996).

5.1.3.

Önkormányzatok és szerveik

A panaszok megoszlásának elemzésénél említettük, hogy a legtöbb panasz az

önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok ellen irányult. Ennek okát abban

jelöltük meg, hogy az állampolgárok legtöbbször ezekkel az intézményekkel

kerülnek kapcsolatba. Ezért, természetesen igen sok ajánlást tettünk az

önkormányzatoknak.

Az ajánlásokat és ezek fogadtatását a beszámoló három csoportban tárgyalja. Az

elsõ csoportban az önkormányzati testületeket, polgármestereket, a második

csoportban a polgármesteri hivatalokat és a jegyzõt, a harmadik csoportban a

közigazgatási hivatalokat érintõ tipikus ajánlásokat és az ezekre adott

válaszokat ismertetjük.

5.1.4.

Önkormányzati testületek, polgármesterek

A helyi közgyûlés figyelmét arra hívta fel az országgyûlési biztos általános

helyettese, hogy az iskola megszüntetése ügyében az oktatási-fejlesztési

koncepciót minél hamarabb meg kell tárgyalni. Ennek keretében indítványozta,

hogy a szóban forgó iskola helyzetét véglegesen rendezzék, döntsenek annak

elhelyezésérõl és biztosítsák a jogszabályban elõírt mûködési feltételeket. Az

érintett közgyûlés az ajánlásokat elfogadta, de azoknak csak részben tett

eleget (OBH 19/1995).

Zajpanasz ügyében hívta fel az országgyûlési biztos általános helyettese az

önkormányzatot a környék nyugalmának biztosítására, a zajártalom

kiküszöbölésére. A polgármester a képviselõtestület nevében az ajánlást

elfogadta (OBH 1232/1995).

A Fõvárosi Önkormányzatnak a buszpályaudvar áthelyezését indítványozta az

országgyûlési biztos általános helyettese. A fõvárosi fõpolgármester

válaszában közölte, hogy a vizsgálat megállapításaival és a jelzett ajánlással

egyetért és a tervezett beruházás 1997-1999 között megvalósul (OBH 1522/1995).

A közutak rendben tartása érdekében kezdeményezte az országgyûlési biztos

helyettese az önkormányzatnál, hogy a közúton található építési törmeléket

szállíttassák el, a telektulajdonosokat kötelezzék a járda és az úttest

rendben tartására, valamint helyezzenek ki utcanévtáblákat és szemétlerakást

tiltó táblákat. Ajánlotta továbbá az önkormányzat képviselõ-testületének, hogy

pénzügyi tervezésénél megfelelõ helyen rangsorolva vegye figyelembe a közút

állapotának rendezését és jelölje meg azt az idõpontot, amikorra az utat a

közúti közlekedésre alkalmas állapotba hozzák. A polgármester az ajánlás rá

vonatkozó részét elfogadta, a képviselõ-testület még nem válaszolt (OBH

97/1995).

Az országgyûlési biztos az egyik megyei jogú város közgyûlése számára

indítványozta, hogy az építési ügyben hatáskör hiányában hozott határozatát

saját hatáskörben vonja vissza és semmisítse meg a hasonló tárgyú

polgármesteri határozatot. Az ajánlásban foglaltakat a közgyûlés csak részben

teljesítette (OBH 1728/1995).

Az országgyûlési biztos hivatalból indított vizsgálata alapján kezdeményezte

Tokaj Város Önkormányzatánál a hozzá tartozó gyermekotthon körülményeinek

javítását, az ott megállapított számos alkotmányos visszásság orvoslását.

Hasonló kezdeményezést tett a Fõvárosi Önkormányzatnál és a Fehér megyei

Önkormányzatnál a tordasi, illetve a polgárdi fogyatékos otthonok

tekintetében. Eddig Budapest Fõpolgármesterének és Tokaj város

polgármesterének válaszai érkeztek meg és arról tájékoztattak, hogy az

ajánlásokat elfogadták (OBH 600-4/1996).

A pszichiátriai otthonokban végzett vizsgálat során feltárt alkotmányos

visszásságok orvoslására az országgyûlési biztos a Vas megyei Önkormányzatot,

a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzatot, a Fõvárosi Önkormányzatot és a

Heves megyei Önkormányzatot kereste meg. Az ajánlások közül kiemelkedik a

Heves megyei önkormányzathoz intézett azon indítvány, mely javasolta a

visontai Pszichiátriai Betegek Otthonának megszüntetését és az ott kezelt

betegek másik intézetben történõ megfelelõ elhelyezését. Valamennyi felsorolt

önkormányzat az ajánlásokat lényegében elfogadta és az abban megfogalmazott

követelmények teljesítését megkezdte (OBH 2255/1996).

5.1.5.

Polgármesteri hivatalok, jegyzõk

A polgármesteri hivatalok különbözõ egységeit érintette az országgyûlési

biztos és általános helyettesének számos vizsgálata. Kiemelkedõen sok ajánlást

tettünk az építésügyi osztályoknak, a gyámhatóságoknak és a lakásügyi

hatóságoknak. Legtöbb ajánlásunkat az önkormányzat jegyzõjének címeztük.

Az országgyûlési biztos több esetben tett ajánlást az eljáró építésügyi

osztálynak, hogy a 30 napos, jogszabályban elõírt határidõ másodfokú határozat

közlését pótolja, továbbá a jövõben tartsa be az államigazgatási eljárásról

szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit. Az ajánlást a hatóságok általában

elfogadták (OBH 402/1995). A helyettes biztos indítványozta azt is, hogy

szükség esetén az építésügyi hatóság vegye igénybe az ügyintézési határidõ

meghosszabbításának lehetõségét (OBH 2530/1996).

A polgármesteri hivatal mulasztását kívánta orvosolni az országgyûlési biztos,

amikor ajánlotta, hogy a rendezési terv módosítására irányuló kérelmet

terjessze a városi képviselõ-testület elé, hogy arról a törvénynek megfelelõen

a hatáskörrel rendelkezõ szerv dönthessen. Az ajánlást a polgármesteri hivatal

részben teljesítette (OBH 2612/1995).

A polgármesteri hivatalt kioktatási kötelezettségének teljesítésére hívta fel

az országgyûlési biztos, amikor vizsgálata során észlelte, hogy a hivatal nem

tájékoztatta a panaszost arról, hogy kérelme ügyében bíróság jogosult dönteni,

így jogait csak bíróság elõtt érvényesítheti. A polgármesteri hivatal

válaszában a mulasztás tényét elismerte, de arra hivatkozott, hogy szóban

megadta a szükséges felvilágosítást (OBH 461/1995). A kioktatás elmaradása

volt az indoka annak az ajánlásnak, amelyben az országgyûlési biztos általános

helyettese felhívta az illetékes jegyzõt, hogy a panaszost építésrendészeti

ügyében jogairól és lehetõségeirõl tájékoztassa, továbbá vizsgálja meg az

építmény fennmaradási engedélye megadásának lehetõségét. Az ajánlást a jegyzõ

elfogadta (OBH 1852/1995).

Az országgyûlési biztos környezetvédelmi ügyben kereste meg az önkormányzatot

azzal, hogy gondoskodjon az általa hozott határozatok végrehajtásáról, az

építési engedély nélkül felhúzott, mûhelyként használt építmény, valamint a

tömör kerítés megfelelõ visszabontásáról. A polgármesteri hivatal az ajánlásra

még nem válaszolt (OBH 442/1995).

Környezetszennyezés megszüntetése tárgyában kezdeményezte az országgyûlési

biztos az illetékes jegyzõnél, hogy egy engedély nélkül ipari tevékenységet

folytató kft. mûködésének megtiltását kimondó önkormányzati határozatot

hajtsák végre, továbbá vegyék igénybe a jogszabály által engedélyezett

valamennyi szankciót (OBH 1142/1996).

Lakásügyeket érintõ panaszra hozta meg az országgyûlési biztos általános

helyettese azt az ajánlást, amelyben felhívta a önkormányzat jegyzõjét annak a

törvénysértõ gyakorlatnak a megszüntetésére, amely az önkényesen elfoglalt

önkormányzati lakások kiürítését egy õrzõ-védõ kft. igénybevételével

bonyolította le. A jegyzõ az ajánlást elfogadta (OBH 3723/1996).

Birtokvédelmi ügyben adott ki ajánlást az országgyûlési biztos általános

helyettese, kérve az önkormányzat jegyzõjét, hogy az érintett önkormányzati

épületben bérbe adott üzlethelyiség megszüntetésével biztosítsa, hogy a bérlõk

a közterületrõl és ne a panaszos ingatlanáról közelítsék meg lakásaikat,

továbbá az önkormányzat épületét önálló vízvezetékrendszerrel lássák el, így a

vezetékrendszeren végzett javítási munkák a panaszost ingatlana használatában

ne akadályozzák. A jegyzõ az ajánlást elfogadta, de közölte, hogy annak

megvalósítása hosszabb idõt vesz igénybe (OBH 18/1995).

Lakásügyi probléma rendezése érdekében kezdeményezte az országgyûlési biztos

általános helyettese az önkormányzat jegyzõjénél, hogy a pályázati kiírásokban

pontosan határozzák meg a pályázati feltételeket, továbbá az ügyintézõk

bizottsági döntést igénylõ kérdésekben csak e döntések birtokában

nyilatkozzanak. A jegyzõ elfogadta az ajánlást (OBH 546/1995).

Az országgyûlési biztos eljárási szabálytalanság miatt fordult az önkormányzat

jegyzõjéhez és javasolta, hogy az általa vezetett hivatal eljárása során

minden esetben tegyenek eleget az 1968. évi I. törvényben elõírt szabályoknak,

különös figyelemmel arra, hogy ne hozzanak téves döntést szabálysértési ügyek

elévülésérõl. A jegyzõ az ajánlásban foglaltakat tudomásul vette és ígéretet

tett a vonatkozó szabályok maradéktalan betartására (OBH 2155/1996).

A hatáskör túllépése miatt tett ajánlást az országgyûlési biztos általános

helyettese, amikor felszólította az érintett jegyzõt, hogy ne küldjön olyan

tüdõszûrésre felhívó leveleket, amelyekben a megjelenés elmulasztása esetén

jogellenesen szankcióval fenyegeti meg az állampolgárokat. Az ajánlást az

érintett jegyzõ elfogadta (OBH 3076/1995).

Az országgyûlési biztos gyámhatósági ügyben kereste meg az önkormányzat

jegyzõjét és hívta fel arra, hogy az adott ügyben a gyermekek intézeti

nevelésérõl, illetve annak megszüntetésére az államigazgatási eljárásokról

szóló törvény szerint határozatot kell hoznia. A jegyzõ az ajánlásnak eleget

tett (OBH 943/1995).

5.1.6.

Közigazgatási hivatalok

Az országgyûlési biztos egyik tipikus ajánlása az ügyintézési határidõ

betartására vonatkozott. Az ilyen hivatali mulasztás megszüntetése érdekében

kérte fel az országgyûlési biztos általános helyettese az érintett

közigazgatási hivatal vezetõjét, továbbá a kerületi önkormányzat jegyzõjét,

hogy gondoskodjanak a törvényben rögzített ügyintézési határidõk betartásáról.

Az ajánlást az érintettek elfogadták (OBH 2681/1995).

Az országgyûlési biztos több építésrendészeti ügyben tett ajánlást. Ezek az

ajánlások a polgármesteri hivatalokat és a közigazgatási hivatalokat egyaránt

érintették. Igen sok ajánlás foglalkozott a felügyeleti jogkörben történõ

törvényességi vizsgálatok kérésével (OBH 296/1996).

Az országgyûlési biztos a közigazgatási hivatalt szabályszerû kézbesítések

tárgyában kereste meg ajánlásával. A közigazgatási hivatal az ajánlást

elfogadta és utasította az elsõ fokú hatóságot a határozatok újbóli

kézbesítésére (OBH 213/1995).

A Fõvárosi Közigazgatási Hivatalnál kezdeményezte az országgyûlési biztos,

hogy az önkormányzat által felterjesztett ügyben a másodfokú határozatot

javítsa ki. A közigazgatási hivatal a mulasztást elismerve eleget tett az

ajánlásnak (OBH 3017/1996).

Téves jogalkalmazás miatt kellett megkeresnie az országgyûlési biztosnak a

megyei közigazgatási hivatalt és azt indítványoznia, hogy gazdasági épület

bontásával kapcsolatos eljárásban határozatát saját hatáskörben vizsgálja

felül, azt vagy vonja vissza és az elsõ fokú határozat megváltoztatásával

utasítsa el panaszos kérelmét a bírói felülvizsgálat lehetõségére való

kioktatásával, vagy pedig eredeti határozatát úgy változtassa meg, hogy az

elsõ fokú hatóságot új eljárásra utasítja, miután annak döntése

ellentmondásokat tartalmaz (OBH 1188/1995).

Az országgyûlési biztos a közigazgatási hivatal a határozatának visszavonását

kezdeményezte abban a lakásügyben is, amelyben a közigazgatási hivatal

másodfokú határozatában olyan tényekre hivatkozott, amelyek valósága vitatható

volt, továbbá hiányzott a jogorvoslati záradék. A közigazgatási hivatal az

ajánlásnak megfelelõen járt el (OBH 2606/1995).

Kisajátítási ügyben kérte fel az országgyûlési biztos a megyei közigazgatási

hivatal vezetõjét, hogy eredeti határozatát egészítse ki azzal, hogy az

önkormányzati bérlakás biztosítására irányuló kártalanítási kötelezettségét

határidõ betartásával teljesíti. A közigazgatási hivatal az ajánlás tartalmi

részét nem vitatva, azzal utasította el annak elfogadását, hogy az

önkormányzat idõközben egyezséget kezdeményezett az ügyfelekkel (OBH 20/1995).

5.1.7.

Nyugdíjbiztosítási igazgatóságok, kárpótlási hivatalok, adóhatóság

A Nyugdíjbiztosító igazgatóságokhoz intézett ajánlások általában olyan egyedi

döntéseket indítványoztak, amelyek segítségével a panaszosok részbeni vagy

teljes ellátatlanságát lehetett megoldani. Téves jogszabály-értelmezés miatt

került sor például a Nyugdíjbiztosító megkeresésére annak érdekében, hogy

korrigálja korábbi döntését és a panaszos nyugellátását a korengedménynek

megfelelõ szolgálati idõ beszámításával állapítsa meg. A Nyugdíjbiztosító

elismerve tévedését, már az eljárás folyamán módosította döntését (OBH

2342/1995).

A rendszeres szociális járadék visszamenõleges, illetve folyamatos

folyósítására hívta fel a Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságot az országgyûlési

biztos általános helyettese, külön kitérve a késedelmi kamat megfizetésére,

továbbá a részletes elszámolási kötelezettségére. Ugyanebben az ajánlásában

annak vizsgálatát is kezdeményezte, hogy az elmaradt családi pótlék miatt a

jogosultakat ért anyagi veszteség milyen módon kompenzálható. A megkeresett

szerv az ajánlást részben teljesítette (OBH 6158/1996).

Nem fogadta el viszont a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság az országgyûlési

biztosnak azt az ajánlását, amelyet annak érdekében tett, hogy a panaszos -

nem megfelelõ tájékoztatás miatt - több mint kétéves elmaradt ellátását

biztosítsa. A Társadalombiztosításnak ugyanis az ajánlás értelmében fel

kellene hívni az ügyfelek figyelmét arra, hogy az ügyben zajló peres

eljárásoktól függetlenül lehet igényelni átmeneti járulékot. A

Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke és a Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság

nem osztotta az országgyûlési biztos véleményét (OBH 119/1995).

Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal saját hatáskörében csak részben

teljesítette a hozzá intézett ajánlásokat. Esetenként a felettes szervet - a

Pénzügyminisztériumot - kellett megkeresni. A közigazgatási szerv hallgatása

miatt tett ajánlást az országgyûlési biztos általános helyettese a befektetési

kedvezménnyel kapcsolatos ügyekben. Felhívta a APEH figyelmét arra, hogy nem

lehet a másodfokú eljárásokat felfüggeszteni addig, amíg a bíróság nem hoz

más, hasonló ügyekben irányadó ítéleteket. Az APEH elnöke az ajánlást

elfogadta és a másodfokú eljárásokat lefolytatták. Az ügyek egy csoportjában

ugyanakkor, amelyek esetében a befektetéssel érintett szervezet ügyében

ügyészi vizsgálat indult, az APEH elnöke visszautasította az ajánlást. A

megkeresett pénzügyminiszter azonban magáévá tette az országgyûlési biztos

álláspontját, így ezekben az ügyekben is az ajánlásnak megfelelõen folytatták

le a másodfokú eljárásokat (OBH 6134/1996, OBH 6248/1996).

Az országgyûlési biztos általános helyettese az APEH elnökének egy konkrét ügy

kapcsán - de általános érvénnyel - ajánlotta, hogy rendszeresen ellenõrizze az

elfogultsági kifogás által érintett APEH-tisztviselõk kizárásáról hozott

határozatokat, figyelemmel arra, hogy az ezt elutasító döntések nem minden

esetben voltak megalapozottak. Az ajánlást ebben az esetben is a felügyeletet

ellátó pénzügyminiszter fogadta el (OBH 944/1996).

A kárpótlási ügyekben tett ajánlások többsége a hibás határozatok korrigálását

igyekezett elérni. A vitatott határozatok rendkívül sokfélék voltak. Az egyik

leggyakrabban elõforduló hiba miatt kellett ajánlást tenni az országgyûlési

biztosnak, amikor azt indítványozta az OKKH elnökének, hogy valamennyi

másodfokú határozat ellen hozzá benyújtott keresetet továbbítsa az illetékes

bírósághoz. Az országgyûlési biztos általános helyettese ugyanis nem találta

megalapozottnak azt a gyakorlatot, amely arra hivatkozással tartotta vissza

kereseteket, hogy a kárpótlási hivatal késõbbi jogszabályváltozás után, saját

hatáskörben is el tudja bírálni a panaszosok kérelmét. Az OKKH elnöke az

ajánlást elfogadta és a Kárpótlási Hivatal a sérelmezett gyakorlatot

megváltoztatta (OBH 3018/1995).

Egy másik jellegzetesebb probléma megoldását kezdeményezte több esetben az

országgyûlési biztos, az ügyintézési határidõkkel összefüggésben. A konkrét

ügyekben tapasztalt, a jogszabályban elõírt határidõk igen jelentõs túllépése

miatt ajánlotta az OKKH elnökének, hogy azokban az ügyekben, amelyekben

jogerõs bírósági ítélet alapján kell határozatot hoznia, szigorítsa meg az

ellenõrzését és biztosítsa a törvény által megszabott határidõk betartását. Az

OKKH elnöke az ajánlást elfogadta (OBH 82/1996).

Hasonló probléma megoldására tett kezdeményezést az országgyûlési biztos,

amikor azt észlelte, hogy az OKKH nem hozott a bírósági ítéleteknek megfelelõ

új határozatot arra hivatkozással, hogy az Országgyûlés az Alkotmánybíróság

vonatkozó határozatának megfelelõ új törvényt még nem alkotta meg. Az

országgyûlési biztos ajánlásában rámutatott arra, hogy a közigazgatási szervet

a bírósági ítélet rendelkezései kötik és annak tartalmát a megismételt eljárás

és a határozat hozatala során ugyan úgy köteles figyelembe venni, mint az ügy

elintézésére a törvényben megszabott határidõt (OBH 1461/1995).

Az OKKH mögöttes felelõssége miatt élt ajánlással az országgyûlési biztos,

amikor felszólította az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, hogy

biztosítsa a kárpótlási jegy cseréjénél és a kárpótlási jegy címletváltásánál

a maradványérték kiszolgáltatását a megbízott pénzintézetnél. A OKKH elnöke az

ajánlást elfogadta, az ügyben intézkedett, továbbá a panasz általános jellege

miatt a pénzintézettel kötött szerzõdést felbontotta (OBH 1875/1995).

Az egyedi ügyekben tett ajánlások általában kedvezõ fogadtatásra találtak. Az

érintett szerv az összesen 317 ajánlásból 100-at, a felügyeleti szerv pedig

97-et azonnal elfogadott. További 13, illetve 15 ajánlás elfogadására a

határidõn túl került sor. Mindössze 32 ajánlással nem értettek egyet a

megkeresett szervek, míg a többi ajánlás sorsa a beszámoló idõpontjában még

nyitott volt (5/3. táblázat)

5.2.

Jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze módosításának, hatályon

kívül helyezésének vagy kiadásának kezdeményezése

Az országgyûlési biztos és általános helyettese talán legfontosabb, de

mindenképpen a legtöbb embert érintõ kezdeményezése a jogszabályok

módosítására, kiadására vagy hatályon kívül helyezésére irányult. Az 5/2.

számú táblázat szerint e kezdeményezésre az elmúlt másfél évben gyakran került

sor. Tekintettel arra, hogy a jogszabály mindenkire nézve kötelezettségeket

vagy jogokat teremthet, az ilyen kezdeményezés hatása messze túlmutat azon az

esetleg egyedi alkotmányos visszásságon, amely vizsgálatunk eredményeként a

jogszabály változtatásának alapjául szolgált. A kérdés jelentõségére

figyelemmel, amellyel az alkotmányos visszásság orvoslása érdekében élhet, a

2. számú mellékletben közöljük - a jogforrási hierarchiának megfelelõen -

valamennyi jogszabályra vonatkozó ajánlásunkat és azok fogadtatását. Az

általános értékelés keretében csak néhány elvi kérdésre térünk ki.

Az ombudsman alapvetõen a közigazgatás ellenõrzésére, befolyásolására

hivatott, ám figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a közigazgatás már

önmagában is széles körû rendeletalkotási jogköre folytán részben átvett olyan

feladatokat, amelyek eredetileg a törvényhozói hatalomhoz tartoztak. Nem

vitás, hogy ha az országgyûlési biztos a közigazgatást mint az állampolgári

életviszonyokat befolyásoló rendszert kívánja ellenõrizni, vizsgálnia kell a

jogalkalmazás alapjául szolgáló jogszabályokat is.

Az országgyûlési biztos jogalkotásban betöltött szerepét vizsgálva

természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az

országgyûlési biztos alaptevékenysége a jogalkalmazás ellenõrzése. Amikor

tehát a biztos egy jogszabályt vizsgál felül, ennek a vizsgálatnak jelentõs

korlátai vannak. Az országgyûlési biztos semmilyen politikai szempontot nem

érvényesíthet egy jogszabály bírálata során. Il<%2>yen módon nem

foglalkozhatott az országgyûlési biztos számos olyan panasszal, amelyek a

kárpótlási törvények egyes rendelkezéseit sérelmezték. Más esetekben az

adójogi szabályozás megváltoztatására irányuló kérelmeket kellett elutasítani

(OBH 2401/1996).<%0>

Az országgyûlési biztos tevékenységének másik, de az elõbbiekben tárgyalt

kérdéshez szorosan kapcsolódó korlátja az a tény, hogy maguk a jogalkotó

szervek a jogszabályok tartalmi kérdéseiben az alkotmányos keretek között

széles mérlegelési joggal rendelkeznek. Az országgyûlési biztos csak akkor

kezdeményezheti a jogszabály felülvizsgálatát, ha az alkotmányos emberi

jogokkal kapcsolatban állapít meg valamilyen visszásságot. Az alkotmányos

szabályok ugyanakkor sok esetben nem csak egy fajta megoldást kínálnak az

alsóbb szintû szabályozás számára. Ilyenkor pedig a több, alkotmányosan

elfogadható alternatíva valamelyikének megvalósítása kizárja az ombudsmani

kritika lehetõségét. Hiszen alkotmányos szempontból visszásság akkor sem

keletkezik, ha az országgyûlési biztos egy másik megoldást részesítene

elõnyben, például célszerûségi szempontok miatt. Különösen így van ez a

szociális biztonsághoz való alkotmányos jog körében, a szociális jogalkotás

esetében. Az országgyûlési biztos gyakorlatában számos panaszt kellett ilyen

okból visszautasítani. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szociális

törvényhozás területén ne élhetne ajánlással az országgyûlési biztos. Éppen

ellenkezõleg, az egyik legfontosabb ajánlás ebben a körben született (OBH

66/1995).

A szociális biztonsággal kapcsolatos panaszok azonban korán felvetették az

országgyûlési biztos beavatkozásának egy további korlátját. Nevezetesen azt a

problémát, hogy a második és harmadik generációs alkotmányos jogok, így a

szociális biztonsághoz vagy a munkához való jog alapjaiban nem

kikényszeríthetõ állami kötelezettségekként, állam célként vannak megjelenítve

az Alkotmányban. Bár az országgyûlési biztost ez az elméleti megkülönböztetés

nem feltétlenül köti, saját legitimitása megõrzésnek érdekében ezen a

területen csak nagyon indokolt esetben tehet jogszabály-módosításra ajánlást.

Ilyen indok volt, ha a szociális biztonsághoz való jog sérelme

összekapcsolódott valamilyen más, elsõ generációs alkotmányos jog sérelmével,

például a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezés megsértésével.

Az elsõ generációs alkotmányos jogok közül a jogbiztonság, a hátrányos

megkülönböztetés tilalma és a jogorvoslati jogosultság megsértése fordult elõ

legtöbbször mint a jogszabály-módosításra, -alkotásra vagy hatályon kívül

helyezésre irányuló kezdeményezés indoka. A második és harmadik generációs

jogok között egyértelmûen a szociális biztonsághoz való jog sérelme indította

az országgyûlési biztosokat ilyen kezdeményezésre.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese gyakorlatában az elmúlt másfél

év alatt szinte minden szintû jogszabály vizsgálatára sor került.

Jelentõségüknél és számszerûségüknél fogva is kiemelkedtek a törvények körében

tett ajánlások. Az országgyûlési biztos és általános helyettese a

törvényhozást érintõ javaslatait vagy az Országgyûlés illetékes bizottságai

vagy pedig az adott törvény elõkészítéséért felelõs minisztériumon keresztül

kísérelte meg érvényesíteni. Ez a módszer bevált és egy viszonylag jól mûködõ

mechanizmus alakult ki.

Külön kell szólni egy olyan szabálytípusról, ami ugyan nem minõsül

jogszabálynak, de nagyban befolyásolja a hatóságok tevékenységét. Ez az az

állami irányítás egyéb jogi eszköze. A nem jogszabályi formában kiadott

határozatok és utasítások kötik az alárendelt szerveket, de közvetlenül nem

érinthetik az állampolgárokat. Közvetett hatásuk azonban igen erõteljes és nem

véletlen, hogy az 1993. évi LIX. törvény kifejezetten rendelkezik

felülvizsgálatuk lehetõségérõl. Az országgyûlési biztos és általános

helyettese gyakorlatában többször fordult elõ, hogy az alkotmányos visszásság

orvoslására érdekében ilyen jogszabálynak nem minõsülõ rendelkezések

megváltoztatását kellett kezdeményezni.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese jogszabályokra vontakozó

kezdeményezései túlnyomórészt sikeresnek bizonyultak. E nemzetközi

összehasonlításban is kiemelkedõ eredménynek tekinthetõ, hogy az indítványok

közel 80 százalékát elfogadták.

A teljesség igénye nélkül említjük meg néhány olyan fontos kezdeményezésünket,

amelyeket az érintett szervek már nem csupán elfogadtak, hanem teljesítettek

is. Az állampolgárok széles körét érintõ javaslatunk irányult a

társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására. A módosítás

lényege az volt, hogy a társadalombiztosítás az utólag kifizetett ellátások

után fizessen kamatot, illetve pótlékot. Az Országgyûlés a kezdeményezésnek

megfelelõen az 1995. CXVIII. törvénnyel eleget tett ajánlásunknak. Sikeres

volt az országgyûlési biztos beavatkozása az idõs alkotómûvészek érdekében.

Ajánlására az Országgyûlés elfogadta az 1996. évi LXXXVII. törvényt, amelyben

kiegészítõ<%0> tevékenység megítélésénél nyugellátásnak ismerték el a Magyar

Alkotómûvészeti Közalapítványtól kapott öregségi nyugdíjat és rendszeres

rokkantsági segélyt.

Két minisztériumot érintett az országgyûlési biztosnak az a kezdeményezése,

amely a kötelezõ helyi közszolgáltatások szakmai követelményeinek rendeletben

történõ megállapítására irányult. A települési szilárd és folyékony hulladékra

vonatkozó helyi közszolgáltatási ellátásról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM-KTM

együttes rendelet 1996. július 23-án lépett életbe.

Javasoltuk a hatályban lévõ Büntetés-végrehajtási Szabályzat módosítását a

fogva tartottakra vonatkozó garanciális szabályok érvényesítése érdekében. Az

ajánlást a miniszter elfogadta és beépítésre került az elõzetes letartóztatás

végrehajtási szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletbe.

A szolgálati lakások bérlõinek hátrányos helyzetét indítványoztuk

kiküszöbölni, amikor javaslatot tettünk a Mûvelõdési és Közoktatási

Minisztérium és intézményei rendelkezése alatt álló lakások

b<%1>érlõkijelölési és bérlõkiválasztási gyakorlatának miniszteri rendeletben

történõ rögzítésére. A kezdeményezésünkre meghozott 7/1996. (VIII. 9.) MKM

rendelet 1996. július 9-én lépett hatályba.

A helyi önkormányzatok rendeletei fontos lakossági jogokat és érdekeket

érintenek. Ezért fordítottunk nagy figyelmet az ilyen szabályokat érintõ

kezdeményezéseink sorsára. Több önkormányzatot kerestünk meg például a

köztisztaság fenntartásával, valamint a települési hulladék gyûjtésével

kapcsolatos rendeletek módosításának ügyében. Többek között a debreceni

önkormányzat is eleget tett az országgyûlési biztos általános helyettese

ajánlásának a 12/1996. (III. 18.) Kr. számú rendeletével.

Valószínûnek tûnik, hogy a jövõben a jogszabályokra vonatkozó indítványok

továbbra is központi szerepet fognak betölteni az országgyûlési biztos

tevékenységében, ezért nem lehet mellékes körülményként értékelni az

ajánlásokkal kapcsolatos pozitív tapasztalatokat.

5.3.

Alkotmánybírósági eljárás, ügyészi óvás, fegyelmi

és büntetõeljárás kezdeményezése

Az egyedi ügyekben tett ajánlásokhoz és a jogszabályokhoz kapcsolódó

kezdeményezések számához képest gyakorlatunkban aránytalanul kevés azoknak a

további eszközöknek az alkalmazása, amelyekkel az országgyûlési biztos az

1993. évi LIX. törvény alapján az alkotmányos visszásság kiküszöbölése

érdekében folyamodhat. Ennek a jelenségnek több oka van. A törvényben elõírt

kezdeményezések egy részét több ügyben is igénybe vehetõ lett volna, ám -

elsõsorban célszerûségi megfontolások miatt - más módon igyekeztünk orvosolni

a felmerült jogos sérelmet. Elsõsorban az alkotmánybírósági eljárás és az

ügyészi óvás lehetõségével éltünk óvatosan. Az Alkotmánybíróság elõtti eljárás

kezdeményezésének lehetõsége nyilvánvalóan azokban az esetekben merült fel,

amikor a hatóság vagy közszolgáltató alkotmányos visszásságot elõidézõ

tevékenysége valamilyen jogszabályi hiányosságra volt visszavezethetõ.

Vizsgálataink során olyan súlyú és bonyolultságú alkotmányos problémát nem

tártunk fel, amely esetében az alkotmánybírósági út elkerülhetetlenül

szükséges lett volna. Egyes ügyekben az országgyûlési biztos is az

Alkotmánybírósághoz fordult volna, ám e panaszokról kiderült, hogy a kérdést

az Alkotmánybíróság már vizsgálja. Ilyen volt elsõsorban a hadiárváknak

nyújtandó egyösszegû térítés, illetve a nem harcoló alakulatban eltöltött

munkaszolgálat miatt járó kárpótlás ügye. Ezeknél a panaszoknál a panaszos

beadványát az ügyhöz történõ csatolás érdekében megküldtük az

Alkotmánybíróságnak, továbbá értesítettük a panaszosokat arról, hogy ügyükben

alkotmánybírósági eljárás van folyamatban.

Az egyéb ügyekben azonban úgy ítéltük meg, hogy a jogszabályra visszavezethetõ

alkotmányos visszásság - esetenként az Alkotmánybíróság hasonló tárgyú döntése

alapján - az országgyûlési biztos jogkörében is helyrehozható, az ellentmondó

tartalmú, hiányos jogszabály módosításával, új jogszabály kiadásával vagy a

régi hatályon kívül helyezésével.

Az országgyûlési biztos nem hozhat kötelezõ határozatot egyetlen hatóságra,

így a jogalkotó szervek számára sem. Ezért annak elvi lehetõsége nyitva áll,

hogy jogszabály alkotásra felhívó kezdeményezésésünk sikertelensége esetén -

ha az ügy alkotmányos vonatkozásai ezt indokolják - az Alkotmánybírósághoz

forduljunk. Az elmúlt másfél évben azonban erre eddig még nem volt példa.

Az ügyészi óvások csekély számának az a magyarázata, hogy a legtöbb, esetleges

ügyészi óvást igénylõ ügyben az érintett szerv vagy annak felügyeleti szerve

ajánlásunkra olyan módon orvosolta az alkotmányos visszásságot, hogy más szerv

eljárása, jelen esetben az ügyészség közbeavatkozása szükségtelenné vált.

A fegyelmi és büntetõeljárások kezdeményezéséhez ritkán folyamodtunk. A

törvény szerint bûncselekmény alapos gyanúja esetén kötelezõen, fegyelmi

vétség alapos gyanúja esetén pedig mérlegelésétõl függõen kezdeményez eljárást

az országgyûlési biztos. Fegyelmi eljárás kezdeményezésére sokkal több esetben

nyílott volna mód. Különbözõ mulasztásokban megnyilvánuló alkotmányos

visszásság ugyanis a legtöbb esetben ügyintézõi felelõtlenségre, vétkességre

volt visszavezethetõ. Az országgyûlési biztos és általános helyettese azonban

arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak a kirívóan súlyos, illetve

ismételt vétkes kötelezettségszegése esetén javasolja a fegyelmi eljárás

megindítását, egyébként pedig a tények feltárásával az adott szerv vezetõjére,

illetve a felügyeleti szervre bízza, hogy saját hatáskörében intézkedik-e

ilyen módon vagy sem. Az országgyûlési biztos ugyanis alapvetõen az

alkotmányos visszásság felszámolásában és hasonló esetek jövõbeli

elkerülésében érdekelt, nem pedig a felelõsségre vonásban. Ez utóbbi

mindenekelõtt az érintett szervek kötelezettsége.

Más a helyzet bûncselekmény alapos gyanúja esetén. Ilyenkor kötelezõ a

feljelentést megtenni, a feltárt bizonyítékokat a nyomozás elrendelésére

hivatott szervnek átadni. Bûncselekmény alapos gyanújának megállapítására

azonban csak igen kevés ügyben került sor. Ennek részben az a magyarázata,

hogy az Országgyûlési Biztos Hivatala nem rendelkezik olyan apparátussal,

technikai eszközökkel, amely az alapos gyanút alátámasztó bizonyítékok

beszerzését lehetõvé tenné. A törvény szerint e feladat természetesen nem is

tartozik az országgyûlési biztos hatáskörébe. Bûncselekmény gyanúja esetén

viszont az országgyûlési biztos és általános helyettese általában vizsgálatra

hívta fel a büntetõeljárásra hivatott szervet, aminek eredményeként vagy

sikerült az alapos gyanúhoz szükséges bizonyítékokat összegyûjteni és a

büntetõeljárást megindítani vagy erre nem került sor. Az elõbbi esetben az

országgyûlési biztos és helyettese a vizsgálat kezdeményezését ajánlásként

tarthatja számon, ám a konkrét személyek elleni büntetõeljárás megindítását

nem.

Hasonló a helyzet azokban az ügyekben, amelyekben a panaszosok azért fordultak

az országgyûlési biztoshoz, mert egy adott ügyben a nyomozás megszüntetése

számukra sérelmes volt. Több esetben fordult elõ, hogy az országgyûlési biztos

és általános helyettese elsõsorban eljárási szabálysértések miatt, de

esetenként a mérlegelési jogkör helytelen értelmezését bírálva javasolta a

nyomozás tovább folytatását. Szigorúan véve azonban ez sem minõsül

büntetõeljárás önálló kezdeményezésének.

5.3.1.

Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése

Alkotmánybíróság elé az országgyûlési biztos egy ügyet terjesztett. Ez azonban

valamennyi biztost érintette, így a beadvány kezdeményezõje nemcsak az

országgyûlési biztos és általános helyettese, hanem az adatvédelmi, továbbá a

nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa is volt. A beadvány az

Alkotmánybíróság állásfoglalását kérte az országgyûlési biztosok hatáskörének

vonatkozásában. Ellentétes értelmezés alakult ki ugyanis az országgyûlési

biztosok és az ügyészség között az országgyûlési biztosokról szóló 1993. évi

LIX. törvény 29. §-ának értelmezésében, nevezetesen abban a kérdésben, hogy az

országgyûlési biztosok vizsgálati jogosultsága kiterjed-e az ügyészségre.

Figyelemmel arra, hogy az ügyészség tevékenysége nagy mértékben érinti a

polgárok különbözõ alkotmányos jogait, az országgyûlési biztosok nagyon

fontosnak tartották, hogy ebben a kérdésben megnyugtató megoldás szülessen és

ezért fordultak az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a beadvány

tárgyában még nem foglalt állást (OBH 700-64/1996).

5.3.2.

Ügyészi óvás

Az országgyûlési biztos általános helyettese törvényességi intézkedést

kezdeményezett a legfõbb ügyésznél amiatt, hogy a rendõrhatóság közlekedési

szabályszegés miatt folytatott szabálysértési ügyben tárgyalás nélkül vonta

vissza az ügyfél vezetõi engedélyét, tévesen hivatkozva a közúti intézkedés

rendõrhatósági igazgatásáról szóló belügyminiszteri rendeletre, a másodfokon

eljárt szabálysértési hatóság pedig a jogszabálysértést nem észlelve

helybenhagyta a fellebbezéssel megtámadott határozatot. A legfõbb ügyész az

ajánlást elfogadta és az illetékes ügyészség a kifogásolt határozat ellen

óvást jelentett be (OBH 5829/1996).

Szabálysértési ügyben került sor óvás kezdeményezésére abban az ügyben, amikor

az országgyûlési biztos általános helyettese azért fordult az ügyészséghez,

mert a panaszos ügyében hozott szabálysértési határozatok indokolása nem tért

ki a kiszabott pénzbírság mértékének indokaira, továbbá nem szólt a mérlegelés

során felmerült körülményekrõl. A legfõbb ügyész azzal a magyarázattal

utasította vissza az ajánlást, hogy idõközben a panaszos felülvizsgálati

kérelmet nyújtott be az ügyben és ezt a bíróság végzéssel elutasította. Az

országgyûlési biztos általános helyettese a bírósági döntésre figyelemmel,

hatáskörének hiánya miatt visszavonta az ajánlását (OBH 3262/1995).

5.3.3.

Büntetõeljárás kezdeményezése

Az országgyûlési biztos egy rendõrtiszt ellen kezdeményezett büntetõeljárást,

mivel az érintett rendõr egy becsületsértés vétsége miatt ismeretlen tettes

ellen tett feljelentés nyomán hivatali hatalmával visszaélve a panaszos

lakásában házkutatást tartott, majd gyanúsítottkénti kihallgatást

foganatosított annak ellenére, hogy nem rendelhette volna el a nyomozást saját

hatáskörében. A legfõbb ügyész az ajánlásnak eleget tett és az ügy iratait a

szükséges eljárás lefolytatására megküldte az illetékes ügyészségi nyomozó

hivatalnak (OBH 4687/1996).

Rendõr elkövetõ ellen irányult az a kezdeményezés is, amelyben az

országgyûlési biztos amiatt állapította meg bûncselekmény alapos gyanúját,

hogy egy rendõr felkereste lakásán a panaszost és veréssel fenyegette peres

ügyben folytatott jogvita miatt, majd felszólította, hogy a pertõl álljon el.

A gyanúsított azzal adott nyomatékot követelésének, hogy õ rendõrségi nyomozó

ezért az ügyet jól ismeri és tudja, hogy a panaszosnak nincs igaza. Az

országgyûlési biztos általános helyettese kényszerítés büntette kísérletének

alapos gyanúja miatt kezdeményezte a büntetõeljárás megindítását. A Legfõbb

Ügyészség a nyomozást elrendelte (OBH 276/1995).

A Rum községben végrehajtott kommandós akcióval összefüggésben az

országgyûlési biztos általános helyettese foglalkozás körében elkövetett

gondatlan veszélyeztetés alapos gyanúját észlelte, ezért kezdeményezte az

akció parancsnoka ellen a büntetõeljárás megindítását. Az alapos gyanút az

indokolta, hogy a rendõrtiszt olyan mulasztásokat követett el, amely az

egyébként elismert szakmai hibákon túl, jogellenesnek is minõsültek és ezért a

beszállítani kívánt beteg, továbbá a behatoló rendõrök a szükségesnél

indokolatlanul nagyobb veszélyhelyzetbe kerültek. A legfõbb ügyész a nyomozás

elrendelését megtagadta arra hivatkozással, hogy a szakmai hibákat téves

helyzetértékelés okozta, ez pedig nem alapozza meg a foglalkoztatás körében

elkövetett veszélyeztetést (OBH 1591/1995).

5.3.4.

Fegyelmi ügyek

A rumi akció ügyében az országgyûlési biztos általános helyettese fegyelmi

eljárást is kezdeményezett. A vizsgálat során megállapította nyert, hogy az

elmebeteg férfi kórházba szállítását úgy rendelte el az illetékes szakorvos,

hogy nem tett eleget törvényi kötelezettségének, amely alapján a beszállítás

elõtt személyesen kellett volna megvizsgálnia a beteget vagy benyomást

szerezni állapotáról. A Népjóléti Minisztérium az ajánlást elfogadta és a

fegyelmi eljárást az érintett orvos ellen lefolytatta (OBH 1591/1995).

Az országgyûlési biztos fegyelmi indítására látott alapot a Lánchíd 2000 Kft.

ügyében. Megállapította, hogy az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet,

továbbá az Állami Bankfelügyelet illetékes tisztviselõi mulasztást követtek

el, amikor nem tettek eleget értesítési kötelezettségüknek, illetve nem

szabtak ki bírságot a nyilvánvaló jogsértések miatt. Az ÁÉTF tekintetében a

Pénzügyminisztérium a BAF tekintetében pedig a Kormány beavatkozását kértük. A

Pénzügyminisztérium az ajánlást elfogadta, de a fegyelmi eljárások

megindításáról és azok eredményérõl a törvényben elõírtak ellenére sem

tájékoztatta az országgyûlési biztost (OBH 104/1995).

Rendõri mulasztás miatt kezdeményezett fegyelmi eljárást az országgyûlési

biztos általános helyettese a megyei rendõrfõkapitányságon. Vizsgálata során

ugyanis megállapította, hogy a bûnügyi nyomozást folytató rendõr nem tett

eleget kötelezettségeinek, nem rögzítette a felelõsség eldöntése szempontjából

fontos nyomokat. A rendõr-fõkapitányság egyetértett az ajánlással és a

mulasztást elkövetõ ügyintézõt fegyelmi úton felelõsségre vonta (OBH

1996/1996).

A pszichiátriai otthonokban lefolytatott országgyûlési biztosi átfogó

vizsgálat több olyan hiányosságot tárt fel, amelyek megalapozták a fegyelmi

felelõsség vizsgálatát. A Visontai Pszichiátriai Betegek Otthonával

kapcsolatban tett megállapítások, így elsõsorban a betegekkel szemben

folytatott büntetési formák miatt kezdeményezte az ezért felelõs dolgozó

fegyelmi felelõsségének vizsgálatát a Heves megyei Önkormányzatnál. Az

ajánlást az érintett szerv nem fogadta el, fegyelmi eljárást nem indítottak

(OBH 2255/1996).

Hasonló kezdeményezést tett az országgyûlési biztos Tokaj Város Önkormányzat

Egyesített Népjóléti Intézmény Gyermekotthonában tapasztaltak miatt. A

vizsgálat megállapításai szerint esetenként megalázó, embertelen módon bántak

az ápoltakkal, ami megalapozta legalább a fegyelmi felelõsség vizsgálatát. A

Tokaji Önkormányzat az ajánlást elfogadta és a fegyelmi eljárást a korábbi

igazgató ellen megindította. Ezzel szemben a polgárdi fogyatékos otthont

fenntartó Fejér megyei Önkormányzat az ugyanilyen tényállás miatt tett

ajánlásra határidõn belül érdemben nem válaszolt (OBH 600-4/1996, OBH 600-

19/1996).

Többszöri felszólításra sem orvosolt mulasztás miatt kezdeményezett az

országgyûlési biztos fegyelmi eljárást az egyik polgármesteri hivatal

ügyintézõjével szemben, amikor az a határozatát hosszú idõn keresztül nem

hozta meg. Az országgyûlési biztos azért hívta fel a fegyelmi eljárás

lefolytatására az illetékes jegyzõt, mert az ügyben annak ellenére sem történt

sokáig semmi, hogy a felettes szerv többször sürgette az ügyintézõt a

határozat meghozatalára (OBH 1655/1996).

Rendkívüli haláleset miatt folytatott az országgyûlési biztos vizsgálatot és

ennek során állapította meg, hogy a kórház területén megfagyott idõs személy

halála ügyében felmerül az Idõsek Házának orvosa és a kórház ügyeletben lévõ

ápolónõjének fegyelmi felelõssége. Ezért kezdeményezte nevezettek fegyelmi

felelõsségének vizsgálatát. Ezzel az érintett szervek egyetértettek (OBH

2195/1995).

Az országgyûlési biztos kezdeményezte, hogy vonják felelõsségre a megyei

Kárrendezési Hivatalnak azt az ügyintézõjét, aki a hivatalhoz intézett

keresetet tíz hónapos késedelemmel továbbította a bírósághoz. Az OKKH elnöke a

fegyelmi vétség tényét elismerte, azonban a felelõssel szemben intézkedni nem

tudott, mert az érintett idõközben megvált munkahelyétõl (OBH 370/1996).

6.

Jogszabálytervezetek véleményezése

Az országgyûlési biztost és általános helyettesét, ellentétben az adatvédelmi

biztossal, a jogalkotó a jogszabálytervezetek véleményezésével,

észrevételezésével kapcsolatos feladat- és hatáskörrel nem ruházta fel. Olyan

jogszabályi tilalom sem létezik azonban, amelyik megakadályozná a különbözõ

tervezetek véleményezését. Az alkotmányos visszásság fogalmába ugyanakkor nem

csupán a sérelem, hanem annak veszélye is beletartozik, következésképpen a

visszásság lehetõségét magában hordozó jogszabály elõzetes áttekintése

lehetõséget nyújthat a sérelem kiküszöbölésére. Az országgyûlési biztos és

általános helyettese ezért, ha nem is nagy számban, de véleményezett olyan

jogszabálytervezeteket, amelyek az alkotmányos jogok gyakorlati

érvényesülésével függtek össze és széles rétegek emberi jogait érintette. E

véleményezés során az országgyûlési biztos hangsúlyozta, hogy észrevételei nem

jelentik azt, hogy ha a jogszabály hatálybalépése után annak gyakorlati

alkalmazása során, mégis visszásságot észlel, akkor nem lép fel ellene.

Tapasztalatunk szerint a jogszabály elõkészítésben az érintett hatóságok az

országgyûlési biztos véleményét az esetek többségében figyelembe vették és a

tervezetbe vagy a jogszabály végleges szövegébe beépítették. Az említett

jogszabálytervezeteket és a velük kapcsolatban kialakított állásfoglalások

fõbb pontjait a 3. számú mellékletben közöljük.

7.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese

szakmai kapcsolatai

A biztosok nemcsak vizsgálataikkal összefüggésben kerültek kapcsolatba a

különbözõ hatóságok képviselõivel. Kezdettõl fogva törekedtek arra, hogy

párbeszédet folytassanak a munkájukban valamilyen módon érdekelt intézmények

képviselõivel, sõt rendszeresen konzultáljanak velük.

Göncz Árpád köztársasági elnök kezdeményezésére, az általa szervezett

összejöveteleken megismerkedhettünk a megyei önkormányzatok, valamint a megyei

közigazgatási hivatalok vezetõivel. Ugyancsak a köztársasági elnök

kezdeményezésére folyhatott két alkalommal párbeszéd a jogvédõ és az

érdekvédelmi tevékenységben érdekelt civil szervezetekkel. Ezek az

összejövetelek kezdetben azt a cél szolgálták, hogy megismerjük az utóbbiakat

foglalkoztató szakmai, társadalmi, szociális problémákat és ismertethessük

elképzeléseinket hatáskörünkrõl, terveinkrõl, valamint vizsgálódási

szempontjaikról. Késõbb már a gyakorlatban felmerült, a konkrét esetekben

elõfordult szakmai kérdésekrõl tartottunk megbeszéléseket.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese egy tanfolyamszerû

továbbképzési program keretében tanácskozott a városi rendõrkapitányokkal. Az

inspekciós vizitek alkalmával Debrecenben és Szegeden tartalmas - a vizsgált

esetekre is kiterjedõ - megbeszélésre került sor a két megye településeinek

polgármestereivel és jegyzõivel.

Igen jó munkakapcsolat alakult ki az Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi

Bizottságával, valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságával.

Minden olyan ülésükre meghívást kaptunk, amelynek napirendjén az

érdeklõdésünkre számot tartó kérdések szerepeltek. Az általunk elõterjesztett,

törvényekre vonatkozó indítványokat igen hamar napirendre tûzték, alkalmat

adtak érveink kifejtésére. Szívesen vették, ha egy-egy, az állampolgárok

széles rétegeit emberi jogi szempontból érintõ törvénytervezetrõl kifejtettük

véleményünket. Így érezzük, hogy e két bizottságtól minden segítséget

megkaptunk ahhoz, hogy intézményünk sikeresen integrálódjon a magyar

alkotmányos rendszerbe.

A magyarországi civil szervezetek közül 45 mutatott készséget a velünk való

együttmûködésre. Ezek közül huszonöttel folyamatossá és intenzívvé vált a

kapcsolat. A civil szervezetek empirikus ismeretekkel segítették egy-egy

tényállás tisztázását, sokszor maga a beadvány is tõlük származott.

Vizsgálatainkban - eseti megbízás alapján - szakértõik is részt vettek. A

jogszabályokra vonatkozó indítványaink elõkészítése során gyakran kértük

véleményüket. Igénybe vettük olyan civil szervezõdések szolgáltatásait,

amelyek képesek voltak ügyfeleink számára +elsõsegélyt  biztosítani.

Rendszeresen részt vettünk szakmai tanácskozásaikon.

Több száz nevet tartalmazó - a legkülönfélébb szakmát képviselõ - szakértõi

lista áll rendelkezésünkre, amelyen olyanok szerepelnek, akik alkalmi

jelleggel szívesen vállalnak feladatot a vizsgálatainkban felmerülõ, speciális

szaktudást igénylõ feladat megoldásában.

A kezdettõl fogva jó a kapcsolatunk az írott és elektronikus sajtóval. Az

alaposan feldolgozott, tényfeltáró riportok, híradások hatására gyakran

indítottunk hivatalból vizsgálatot. Közérdeklõdésre számot tartó eseteinkrõl

folyamatosan tájékoztattuk az országos médiát, helyi jellegû ügyekben pedig a

regionális tájékoztatás intézményeivel kerültünk szoros kapcsolatba. Nemcsak a

vizsgálatok eredményeit és az ajánlásokat igyekeztünk eljuttatni hozzájuk,

hanem az ezek nyomán kialakuló helyzetrõl, az utóvizsgálatok eredményeirõl is

hírrel szolgáltunk. Az általunk legjelentõsebbnek vélt vizsgálatok

tapasztalatairól sajtótájékoztatót tartottunk.

1996 novembere óta - a személyiségi jogok védelmére tekintettel átalakított -

vizsgálati jelentéseink a sajtó rendelkezésére állnak. Feladataink

megvalósításához nélkülözhetetlennek tartjuk a sajtó támogatását. A média

segítségével felerõsíthetõ a hangunk, nagyobb figyelmet kaphatnak azok az

emberi jogi értékek, amelyeket képviselni igyekszünk. Ezek a médián keresztül

eljuthatnak azokhoz is, akiknek sorsán segíteni szeretnénk. A média

természetesen saját szakmai szempontjai szerint mûködik, szelektál. Egy-egy

vizsgálat eredményét ezért igyekszünk közérthetõen megfogalmazott, jelentõsen

rövidített formában rendelkezésre bocsátani. Egy-egy konkrét, spontán módon

felmerülõ esetben a média kérdésére soha nem adunk azonnali választ. Kérésre

azonban - az érdekeltek hozzájárulásával - minden olyan ügyben vizsgálatot

indítottunk, amelyben az alkotmányos visszásság gyanúja felmerült.

Az alábbiakban felsoroljuk azokat a fontosabb szakmai elõadásokat, amelyeket a

beszámolási idõszakban az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és

általános helyettese tartott.

1. Rendõrszakszervezetek Európai Tanácsa III. Kongresszusa

Elõadás címe: Mi a rendõr? Elsõsorban állampolgár és utána rendõr vagy

fordítva?

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. március 21.

Elõadás helyszíne: ORFK Oktatási és Kiképzõ Központ

2. Magyar Gyermekorvosok Társasága: A gyermekekért, a 21. századért címmel

interszektoriális

konferencia

Elõadás címe: A hatalom felelõssége a gyermekekért és a +gyermeki jogok 

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. március 23.

Elõadás helyszíne: Visegrád

3. Bûnmegelõzési napok '96 (Konfrenciaprogram)

Elõadás címe: A bûnmegelõzés néhány sarkalatos kérdése és az állampolgári

jogok védelme

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. április 10.

Elõadás helyszíne: Fõpolgármesteri Hivatal

4. Belvárosi Szabadegyetem

Elõadás címe: Milyen védelmet nyújt az ombudsman intézménye az állampolgárnak?

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. április 24.

Elõadás helyszíne: Budapest

5. Városi és kerületi kapitányságvezetõk továbbképzõ tanfolyama (ORFK

Rendõrségi Vezetõképzõ

Intézet felkérésére)

Elõadás címe: Az állampolgári jogok biztosa és a rendõrség

(Gönczöl Katalin és Polt Péter)

Elõadás idõpontja: 1996. szeptember 4., október 14., november 27.

Elõadás helyszíne: IM BV Oktatási Központ, Pilisszentkereszt

6. Lakitelki Jegyzõi Tanácskozás a (Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal

szervezésében)

Elõadás címe: Az országgyûlési biztosok és az önkormányzatok kapcsolata

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. szeptember 10.

Elõadás helye: Lakitelek

7. Crime Problems in Eastern and Western Europe (5th European Colloquium on

Criminology)

Elõadás címe: East European Perspective in Crime Policy: Designing European.

Policy-crime

Prevention Strategies, Criminal Justice Systems, Implementation of Sanctions

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. szeptember 27.

Elõadás helye: Szlovénia, Bled

8. Judical Oversight of Prisons In Europe (Colloque de Marly)

Elõadás címe: Protecting prisoners' rights in the new democracies of Central

Europe

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. október 27.

Elõadás helye: Franciaország, Marly le Roi

9. Az alapjogok és az alkotmányozás címû tudományos tanácskozás

Elõadás címe: Az alkotmányos visszásságok az ombudsman gyakorlatában

(Gönczöl Katalin)

Elõadás idõpontja: 1996. december 10.

Elõadás helye: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar

10. Magyar Pártfogók Országos Szövetségének tudományos ülése - a pártfogói

felügyelet múltja,

jelene és jövõje

Elõadás címe: Elnöki bevezetõ a pártfogó felügyelet múltjáról és jövõjérõl

(Gönczöl Katalin)

Idõpont: 1996. december 11.

Helye: Pest Megyei Önkormányzat

11. "Esély" Alapítvány, Regionális Szellemi Forrásközpont és az egri

Családsegítõ Intézet

Elõadás címe: Az ombudsman munka az Országgyûlési Biztosok Hivatalában

(Polt Péter)

Elõadás idõpontja: 1995. november 2.

Elõadás helyszíne: Eger

12. De JuRe Alapítvány a Sérült emberek Jogaiért.

Elõadás címe: Az ombudsman tapasztalatai a jogalkotás és jogalkalmazás

területén

(Polt Péter)

Elõadás idõpontja: 1996. június 15.

Elõadás helyszíne: Gyula

13. Népjóléti Minisztérium, BAZ Megyei Önkormányzat, BAZ Megyei Gyermek- és

Ifjúségvédõ

Intézet, "Gyermekvédelem Európai Normákkal"

Elõadás címe: A gyermeki jogok érvényesülése a magyar joggyakorlatban és a

mindennapokban

(Polt Péter)

Elõadás idõpontja: 1996. november 6.

Elõadás helyszíne: Lillafüred

14. Európa Tanács - Munkaügyi Minisztérium, "Jogegyenlõség az EU integrációs

folyamatában"

szeminárium. "Nõk jogegyenlõsége a jogi szabályozásban és a gyakorlatban"

Elõadás címe: A diszkrimináció tilalma az országgyûlési biztosok gyakorlatában

(Polt Péter)

Elõadás idõpontja: 1996. november 28.

Elõadás helyszíne: Budapest

15. Közép- és Kelet-európai Ombudsman Találkozó

Elõadás címe: Summary Report on the Budapest Conference of Central and Eastern

European

Ombudsman

(Gönczöl Katalin)

Az ombudsman szerepe a jogalkotásban

(Polt Péter)

Elõadás idõpontja: 1996. november 21-22.

Konferencia helyszíne: Budapest, Kormány Vendégház

Érdemi vizsgálatokat vezetõ kollegáink egyre több szakmai fórumon szerepeltek

elõadásokkal, korreferátumokkal. Egyre gyakrabban fejtik ki álláspontjukat

szakcikkekben, a médiáknak nyilatkoznak vizsgálati tapasztalataikról.

8.

Ajánlások az Országgyûlés számára

Az Obvt. 26. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a biztosok az éves

beszámolójukban az Országgyûlés elé terjesztik azokat a kirívóan súlyos,

illetve az állampolgárok nagyobb csoportját érintõ alkotmányos visszásságokat,

amelyeket vizsgálataik során feltártak. Az elmúlt másfél év tapasztalatai

alapján ajánlásainkat a következõkben foglaljuk össze.

1. A törvényalkotás körébe tartozó ajánlások:

a) A szükségbérletekkel kapcsolatos alkotmányos visszásság megszüntetése

érdekében javasoljuk az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII.

törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi

III. törvény, valamint a lakások és helyiségek bérletére, illetve az

elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény

módosítását.

b) Az összeférhetetlenség megszüntetése, az eljárási garanciák biztosítása

érdekében javasoljuk a rendõrségnél fogva tartottak körében elõforduló

halálesetek, valamint a rendõrségi lõfegyverhasználat kivizsgálásának az

ügyészi hatáskörbe utalását.

c) Javasoljuk az áldozatok kárenyhítését célzó törvény megalkotását.

d) A kárpótlással kapcsolatos jogbiztonság megteremtése érdekében kívánatosnak

tartjuk, hogy az Országgyûlés teljesítse az Alkotmánybíróság határozatában

elrendelt - az 1992. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdés c) pontját érintõ -

törvényalkotási feladatát.

e) Az emberi jogok garanciarendszerének megerõsítése érdekében javasoljuk az

idegenrendészeti eljárásról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény módosítását. Erre

nézve már ajánlást tettünk az igazságügyi miniszternek.

f) A távhõ-szolgáltatási díjak megállapítása körében kialakult

jogbizonytalanság megszüntetése érdekében sürgetjük, hogy az ipari,

kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter tegyen eleget a törvény-elõkészítõ

feladatának és ennek során vegye figyelembe ajánlásainkat.

2. Az Országgyûlés vizsgálatát igénylõ esetek:

a) Az országgyûlési biztos általános helyettese az OBH 870/1995. számú ügyben

az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálat egyes veszélyes

munkakörben dolgozó munkatársainak veszélyességi pótlékával kapcsolatban

jogszabály alkotását kérte a miniszterelnöktõl. A Miniszterelnöki Kabinetiroda

az ajánlást a népjóléti miniszternek továbbította. A miniszter tájékoztató

állásfoglalását követõ kiegészített ajánlásunkra válasz nem érkezett.

b) Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az OBH 4945/1996. számú ügyben

a felsõoktatásban dolgozó vezetõ oktató nõk nyugdíjazása során megnyilvánuló,

alkotmányos visszásságot okozó diszkrimináció orvoslása érdekében ajánlást

tett a mûvelõdési és közoktatási miniszternek. A miniszter az ajánlás

teljesítését visszautasította.

c) Az általános helyettes az OBH 596/1995. számú és a kapcsolódó ügyekben a

mûvelõdési és közoktatási minisztertõl azt kérte, hogy semmisítse meg a

felsõoktatásban oktatók felmentése ügyében hozott és kizárólag az 1995. évi

pótköltségvetési törvényben meghatározott támogatáscsökkentésre hivatkozó

munkáltatói döntéseket. Az alkotmányos visszásságot okozó döntések

jogellenességét a miniszter elismerte, ám nem közölte, hogy megkezdte-e a

jogerõs bírói döntések kiterjesztését a munkaügyi jogvitát nem kezdeményezõ

felmentett oktatókra.

d) Az országgyûlési biztos általános helyettese a személy- és vagyonvédelmi

tevékenységet szabályozó 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet módosításának

indítványozását, valamint a kormányrendelet végrehajtására kiadott 11/1995.

(VIII. 18.) BM rendelet és a 12/1995. (VIII. 18.) BM rendelet módosítását

kérte a belügyminisztertõl az OBH 1452/1995. és a kapcsolódó ügyekben. A

belügyminiszter az ajánlást csak részben teljesítette.

Felhívjuk az Országgyûlés figyelmét arra, hogy az elõterjesztett ügyekben

megállapított alkotmányos visszásságok az állampolgári jogokat súlyosan

sértik, esetenként az állampolgárok nagy csoportjait érintik. Ezért a sérelmek

orvoslásában az Országgyûlés tevékeny közremûködését kérjük.

Budapest, 1997. március 17.

Polt Péter Gönczöl Katalin

az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

általános helyettese

Az országgyûlési biztosok közös hivatalának beszámolója

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény

28. §-a alapján az országgyûlési biztos és a külön biztosok feladatával

kapcsolatos ügyvitel és elõkészítés teendõit az Országgyûlési Biztos Hivatala

látja el. Az 1995. november 1. napján hatályba lépett Ideiglenes Szervezeti

Mûködési Szabályzatban megpróbáltuk megoldani azt a magyar államigazgatásban

páratlan helyzetet, amelyben egyetlen hivatalnak kell kiszolgálnia a három -

gyakorlatilag inkább négy - alkotmányosan megválasztott, egymástól független,

önálló hatáskörrel rendelkezõ biztos tevékenységét. A két külön biztos külön

törvények alapján is tevékenykedik. Feladatuk jelentõs részét nem panaszok,

beadványok alapján látják el. A nem panaszorientált tevékenységüket a

beszámolási idõszakban a Hivatal közremûködése nélkül látták el. Az Ideiglenes

SZMSZ rendelkezése szerint a Hivatal hatáskörébe tartoznak a funkcionális

feladatok, így a gazdálkodás, az ügyiratkezelés, az informatika, a közös és

intézményes külföldi kapcsolatok, a parlamenti munka figyelemmel kísérése, a

közös sajtókapcsolatok, valamint a közös rendezvények elõkészítése,

szervezése.

A biztosok a közös döntést igénylõ kérdésekben eddig harmonikus egyetértésben

mûködtek együtt. Szakmai szuverenitásuk az együttmûködés során nem sérült, a

hatáskörükbe tartozó kérdésekben a három fõ szakmai területen - a törvény

rendelkezéseinek megfelelõen - egymástól függetlenül jártak el.

A megválasztás után a Kormány az országgyûlési biztosok és a Hivatal

elhelyezésére a Tüköry u. 3. szám alatti épület egy részét - a IV. emeleti

helyiségeket - ajánlotta fel. Az egész épületet egy korábbi kormányrendelettel

azonban a Pest Megyei Gazdasági Kamarának már kiutalták. Ezt a rendeletet 1996

végén ránk nézve kedvezõ módon megváltoztatták. 1996. február 1-jéig az EXPO

és az EXPO 96 Kormánybiztosi Iroda kezdetben 25, késõbb 8 munkatársa foglalta

el az épület kétharmad részét. 1995. december 31-ig 43 munkatárs és a biztosok

összesen 23 szobában dolgoztak. (Ebbe beleértendõ a panasziroda is.) A kormány

december 27-én hozta meg 1132/95. számú határozatát, amelyben a Tüköry utcai

székházat 1996. január 1-jétõl használatunkba adta. Az EXPO intézményei

februárban hagyták el az épületet. Ezt követõen 1996. március végén vehettük

birtokba az egész épületet.

Az említett kormányhatározat ellenére azonban még mindig nem tisztázott, hogy

kivel, mennyi idõre és milyen feltételekkel köthetünk hosszabb távra szóló

bérleti szerzõdést. Legutolsó híreink szerint a székházul szolgáló épület

éppen most került ki az állami tulajdonból. Az épületben 1300 hasznosítható

négyzetméterrel rendelkezõ 52 helyiség van. Sok benne a hivatali munkára

teljesen alkalmatlan, ablaktalan szoba. A felsõfokú képesítéssel rendelkezõ

munkatársainkat csak hármasával-négyesével tudtuk leültetni, a

fõosztályvezetõk ketten dolgoznak egy szobában és a titkárnõknek is csak közös

szobákat tudtunk biztosítani. Az emeletenkénti egy-egy kisméretû

tárgyalótermet is dolgozószobákká alakítottuk át. A zsúfoltság a munka

hatékonyságának rovására megy. Az érdemi munkatársak egymás közötti

konzultációja csak a folyosókon oldható meg, telefonon történõ ügyintézésük

szobatársaik munkáját megbénítja. A panaszirodán a négyszemközti beszélgetés

biztosítására nincs mód. Szakkönyvtárunk csak raktárként mûködik, olvasótermi

szolgáltatást nem tud biztosítani. Elhelyezési gondjainkat 1997. március

elején megismertettük a miniszterelnökkel, aki ígéretet tett arra, hogy a

megalapozott igényeinkre a közeli jövõben találnak megoldást.

Az országgyûlési biztosok közvetlen munkatársai jelentõs többségben felsõfokú

végzettséggel rendelkeznek. Az ügyviteli dolgozók az összlétszám egyharmadát

teszik ki, és többségük - a jogalkotói szándéknak megfelelõen - a közös

Hivatalban látja el feladatait. Az elhelyezésünkkel kapcsolatos nehézségek

miatt a munkatársak létszámát csak fokozatosan tudtuk feltölteni. A fõállású

munkatársak száma 1996. december 31-én 95 volt. (Lásd errõl az 1. számú

táblázatot.) Anyagi lehetõségeink még lehetõvé tennék a 15-20 százalékos

létszámbõvítést, amelyre egyébként igen nagy szükségünk is lenne, de a

kedvezõtlen elhelyezés miatt jelenleg a munkatársak köre tovább nem növelhetõ.

Az optimális létszám egyébként 110-120 fõben határozható meg, mindenekelõtt a

felsõfokú végzettségû munkatársak számának bõvítésével. A kiemelkedõ munkát

végzõ, nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkezõ egyetemi végzettségû

munkatársaink számára igyekeztünk a Számvevõszéknél és az Alkotmánybíróságnál

alkalmazott bérezési rendszerhez hasonlót biztosítani. Az erre vonatkozó

jogszabály-módosítási indítványunkkal most foglalkozik az Országgyûlés

Alkotmányügyi Bizottsága és a Kormány.

A munka objektív feltételeit 1996. december óta jelentõs mértékben javította a

számítógépes rendszer kialakítása.

A közös Hivatal több közös szakmai programot szervezett a biztosok számára.

Ezek sorából kiemelkedett a Hajdú-Bihar és a Csongrád megyék Közigazgatási

Hivatalai segítségével megvalósított 3-3 napos munkalátogatás. E

munkalátogatások keretében a biztosok helyszíni szemlét tartottak

laktanyákban, rendõrségi fogdákban, gyermek- és ifjúságvédõ intézetekben,

kárpótlási hivatalokban, földhivatalokban, idegenrendészeti szállásokon.

Fórumon találkoztak egyetemi és fõiskolai hallgatókkal. Közös megbeszélést

tartottak a megyék országgyûlési képviselõivel, bíráival, ügyészeivel, a

megyei önkormányzat és a rendõrség vezetõivel. Miközben a biztosok az elõbb

részletezett programokban vettek részt, a Hivatal és a biztosok munkatársai

panaszosokat hallgattak meg, vagy a helyben elintézhetõ vizsgálatokat végezték

el. A megyeszékhelyeken elõre meghirdetett módon 15-20 intézményben

panaszládákat helyeztünk el. A lepecsételt ládákba alkalmanként 130-150

értékelhetõ panaszbeadvány gyûlt össze.

Az országgyûlési biztosokat megválasztásuk óta meglátogatta a köztársasági

elnök, az országgyûlés elnöke, az Országgyûlés Alkotmányügyi Bizottsága és az

Emberi Jogi Bizottsága elnökei és elnökhelyettesei, a belügyminiszter, a

Legfelsõbb Bíróság elnöke és a Legfelsõbb Bíróság kollégiumának vezetõi, a

legfõbb ügyész és helyettesei. Ezeken a látogatásokon szakmai problémák

megbeszélésére került sor.

A Hivatal létrejötte óta jelentõs figyelmet szentelt a nemzetközi kapcsolatok

megteremtésének. Ennek elsõdleges célja az volt, hogy az országgyûlési

biztosok a más országokban már korábban bevezetett ombudsmani intézmények

tapasztalatait, módszereit megismerhessék. Az országgyûlési biztosok

igyekeztek a külföldi szakembereket, kollégákat megnyerni arra, hogy a

Hivatalnál folyó munkáról mondjanak véleményt, adjanak tanácsot.

Gönczöl Katalin, Majtényi László és Kaltenbach Jenõ 1995 novemberében részt

vettek a Spanyolországban rendezett elsõ Trikontinentális Ombudsman

Konferencián, ahol megválasztásuk után elõször nyílt alkalmuk találkozni a

világ szinte valamennyi ombudsmanjával. 1996 májusában a magyar obmudsmanok az

Európa Tanács szervezésében az V. Európai Ombudsman kerekasztal-megbeszélésen,

Limasszolban gyarapították szakmai ismereteiket. 1996 októberében Kaltenbach

Jenõ és Polt Péter Buenos Airesben rendezett ombudsman-világkonferencián

képviselte Magyarországot.

A biztosok egyéni meghívásnak 1995 szeptemberében tettek eleget, amikor a

lengyel emberjogi biztos, Tadeusz Zielinski vendégei voltak Varsóban. A

háromnapos lengyelországi tapasztalatcsere azért is érdemel nagy figyelmet,

mert az elsõ volt szocialista országban már 1988 óta mûködik az ombudsmani

intézmény.

1996 januárjában a brit külügyminisztérium szervezésében egyhetes

tanulmányúton vett részt Gönczöl Katalin, Majtényi László és Polt Péter.

Látogatásuk során az országgyûlési biztosok megismerkedtek az angliai országos

és regionális ombudsmani intézmények vezetõivel, munkájukkal. Gyakorlati,

módszertani kérdéseket tanulmányoztak a panaszirodák mûködtetése, a parlamenti

bizottságok szerepe, továbbá a hivatalok és a tömegtájékoztatás kapcsolatának

fenntartása terén.

Intézményünk bekapcsolódott a kanadai Nemzetközi Ombudsman Intézet és az

ausztriai Európai Ombudsman Intézet munkájába. Ezek a kapcsolatok lehetõvé

teszik, hogy az intézetek által kiadott idõszakos hírlevelek és kiadványok

révén az országgyûlési biztosok hozzájussanak más ombudsman-hivatalok szakmai

anyagaihoz.

Az Országgyûlési Biztosok Hivatala 1996. november 21-22-én az Európa Tanáccsal

közösen Közép- és Kelet-európai Ombudsman Találkozót szervezett Budapesten. A

18 közép- és kelet-európai országból érkezõ ombudsmanok, emberjogi képviselõk

és az öt további nyugat-európai szakember között élénk párbeszéd alakult ki. A

konferencia anyagát angolul az Európa Tanács, magyarul a közös Hivatal teszi

közzé.

Az intézmény az eltelt másfél év alatt elfogadható ismertségi szintet ért el.

Felméréseink szerint az ország lakosságának 60 százaléka tud a biztosok

létezésérõl. Lényegesen kevesebb azoknak az aránya, akik pontosabb

ismeretekkel rendelkeznek a biztosok feladatairól, hatáskörérõl és annak

korlátairól. Ismeretterjesztõ elõadásokkal, intézmények, hatóságok

panaszirodáin elhelyezett szórólapokkal próbáltuk ismertté tenni az intézmény

mûködésének célját és a biztosok tevé- kenységének lehetõségeit.

Budapest, 1997. március 14.

Kaltenbach Jenõ Gönczöl Katalin

nemzeti, etnikai és kisebbségi biztos az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

Majtényi Lászó Polt Péter

adatvédelmi biztos az állampolgár jogok országgyûlési

biztosának általános helyettese

1. számú melléklet

Válogatás

az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

és általános helyettese eseteibõl

1995. július 1.-1996. december 31.

OBH 18/1995.

A panaszos 1995 júliusában érkezett beadványában azt panaszolta, hogy az

önkormányzat tulajdonában lévõ lakások bérlõi az õ ingatlanán át közelítik meg

lakásaikat, továbbá az önkormányzati lakások vízellátását szolgáló

vezetékrendszer egy szakasza az õ telkén fekszik, a javítási munkálatok így

nála folynak.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a bérlakások lakóinak átjárása a panaszos ingatlanán zavaró, akadályozza

õt az ingatlan használatában.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány tulajdonhoz való jogot

biztosító rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos általános helyettese felhívta az

önkormányzat jegyzõjét, hogy az érintett önkormányzati épületben bérbeadott

üzlethelyiség megszüntetésével biztosítsa, hogy a bérlõk a közterületrõl és ne

a panaszos ingatlanáról közelítsék meg lakásaikat, továbbá az önkormányzat

épületét önálló vízvezetékrendszerrel lássák el, így a vezetékrendszeren

végzett javítási munkák a panaszost ingatlana használatában ne akadályozzák.

Az ajánlásra adott válaszában az önkormányzat jegyzõje közölte, hogy a

panaszos szomszédjában lévõ önkormányzati bérlakások bérlõit máshol kívánják

elhelyezni, az ingatlant a továbbiakban nem hasznosítják lakásbérbeadás

céljára. A végrehajtást akadályozó kapubeépítést is megszüntetik, ennek

érdekében a helyiségbérleti jogviszonyt felmondták. Végezetül közölték, hogy a

végrehajtás hosszabb idõt vesz igénybe, a panaszos által elvárt azonnali

megoldást nem tudják vállalni.

Késõbbi idõpontban panaszos írásban jelezte, hogy 1996. július hónapban

panaszát az önkormányzat orvosolta, a lakókat elköltöztette, ingatlanának

bejáratát már nem használják, a zavaró magatartás megszûnt. Az ajánlás 1996.

március 19-én kelt, melyben foglaltaknak az önkormányzat - a kiköltöztetéseket

is figyelembe véve - viszonylag rövid idõ alatt eleget tett.

OBH 19/1995.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a fenntartó önkormányzat

törvénysértõ módon adta át az általa irányított általános iskola épületét a

Tiszántúli Református Egyházkerületnek.

A vizsgálat során megállapított tényállás szerint a Magyar Református Egyház

az 1991<%-6>.<%0> évi XXXII. törvény alapján igényt nyújtott be, többek között

a panaszos által irányított, önkormányzati fenntartású általános iskola

épületére.

A települési önkormányzat közgyûlése 1992-ben - annak ellenére, hogy az egyház

igényének jogosságát perben vitatta - úgy döntött, hogy a helyi református

kollégium általános iskolája elhelyezésére az 1992-93-as tanévben tantermeket

biztosít az érintett általános iskola épületében. Vállalta azt is, hogy az

egyházi iskola folyamatos bõvítéséhez is biztosítja az elhelyezési

feltételeket. Ennek megfelelõen a következõ tanévben újabb tantermeket adott

át az egyháznak.

Az 1995. július 3-án kötött megállapodás szerint az önkormányzat az érintett

általános iskola épületét a református kollégium tulajdonába és kizárólagos

használatába adta, az épületben mûködõ oktatási intézmény megfelelõ

elhelyezésére pedig funkció-kiváltási igénnyel élt.

A közgyûlés az átadással egyidejûleg döntött az önkormányzati általános iskola

elhelyezésérõl. Határozatát az iskolaszék megtámadta a megyei közigazgatási

hivatalnál. A felügyeleti szerv vizsgálata megállapította, hogy a döntés

törvénysértõ módon történt és felhívta a figyelmet arra, hogy a felsõ tagozat

elhelyezésére kijelölt épület nem felel meg az |NTSZ által elõírt

követelményeknek.

A jogszabálysértés orvoslása érdekében az önkormányzat valamennyi érintett

véleményét beszerezte és a felsõ tagozat elhelyezése céljából egy másik épület

alkalmassági vizsgálatát rendelte el. A közgyûlés rendkívüli ülésén újra

tárgyalta a július 3-án hozott döntését. A közigazgatási hivatal észrevételeit

elfogadta, ennek megfelelõen módosította korábbi határozatát. A felsõ tagozat

elhelyezésére új iskolaépületet jelölt ki. Egyúttal megbízta az Oktatási és

Nevelési Bizottságot, hogy a közoktatási-fejlesztési koncepció részeként 1995.

december 31-ig terjessze a közgyûlés elé az önkormányzati általános iskola

mûködtetésének végleges rendezésére vonatkozó javaslatát. Az iskola igazgatója

azzal a javaslattal fordult az önkormányzathoz, hogy támogassák az iskola

alapítványi formában történõ mûködését.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének vizsgálata

megállapította, hogy a közgyûlés 1995. július 3-án hozott határozatával

megsértette a közoktatási törvényt. Így engedte át ugyanis a tulajdonában lévõ

nevelési-oktatási intézmény tulajdonjogát az egyháznak, hogy azoknak a

gyerekeknek részére, akiknek szülei nem akarták az átadott nevelési-oktatási

intézménybe járatni gyermeküket, a nevelést és oktatást az új iskolaépületben

nem megfelelõ színvonalon biztosította. Döntése elõtt nem szerezte be az

intézmény alkalmazotti közösségének, az iskolaszéknek, az iskolai diák-

önkormányzati szervnek a véleményét. A közgyûlés ezen eljárása az Alkotmány

jogállamiságot deklaráló és jogbiztonság elvét magába foglaló tételét is

megsértette.

A közigazgatási hivatal törvényességi észrevételére a közgyûlés módosította

törvénysértõ határozatát. Beszerezte a szükséges véleményeket, és a felsõ

tagozat elhelyezésére egy másik épületet jelölt ki. E lépésével az alkotmányos

visszásságot részben orvosolta.

Az önkormányzati általános iskola azonban továbbra is három különbözõ,

egymástól távol esõ épületben mûködik. Az épületek az egészségügyi

elõírásoknak ugyan megfelelnek, de az iskolaépület széttagoltsága miatt nagy

nehézségekbe ütközik az oktatás megfelelõ színvonalának biztosítása. A

közgyûlés a mai napig nem oldotta meg az iskola - a közoktatási törvényben

elõírtaknak megfelelõ - elhelyezését, ennek következtében az önkormányzati

iskola tanulói hátrányosabb körülmények között kénytelenek tanulni, mint az

egyházi iskola diákjai. Ezzel az önkormányzat veszélyezteti az általános

iskola tanulóinak az Alkotmányban biztosított mûvelõdéshez való jogát.

Az általános helyettes ajánlásában felhívta a közgyûlés figyelmét, hogy az

oktatási-fejlesztési koncepciót még az 1996-97-es tanév megkezdése elõtt

tárgyalja meg.

Ennek keretében az iskola helyzetét rendezze, döntsön végleges elhelyezésérõl

és biztosítsa annak jogszabályban elõírt mûködési feltételeit.

Tárgyalja meg az iskola alapítványi formában történõ mûködésének lehetõségét

is.

Döntését - tartalmától függetlenül - úgy hozza meg, hogy elegendõ idõt

biztosítson az érintetteknek a döntés megismeréséhez, illetve a szükséges

lépések megtételéhez.

A közgyûlés által elfogadott oktatási koncepcióról az ajánlásra adott

válaszként írásos tájékoztatást kért.

OBH 66/1995.

A panaszos 5 éven át rokkantsági nyugdíjas volt. A soros I. fokú orvosi

felülvizsgálatán csak 50%-os munkaképesség-csökkenését állapították meg,

melyet a II. fok is helyben hagyott.

Panaszos bírósághoz fordult. A több évig tartó jogorvoslati eljárás alatt a

rokkantsági nyugdíj helyett csak rendszeres szociális járadékot kapott és 1993

április hónaptól 1995 augusztus hóig - visszamenõleg - a két ellátás között

elszámolt különbséget, kamat nélkül térítették részére.

Az eljárás során súlyosan sérült a panaszos szociális biztonsághoz való

alkotmányos joga. Az ügy nem egyedi. A hosszadalmas jogorvoslati út abban az

esetben is megviseli a beteg embert, ha végül is kedvezõ az ítélet. Anyagilag

rendkívül hátrányos helyzetbe kerül az idõközi alacsonyabb összegû ellátás

folyósítása miatt. Ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

törvénymódosítást kezdeményezett az Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi

Bizottságánál 1995. november 29-én. A Parlament a társadalombiztosításról

szóló 1975. évi II. törvény 100. |-át úgy módosította, hogy a

társadalombiztosítás hibájából utólag elszámolásra kerülõ ellátást késedelmi

pótlékkal kell kifizetni. Mivel a jogsérelem mulasztásos magatartás miatt is

bekövetkezhet - például nem bírálják el az igényt, valamint a végrehajtás

során alkalmazási gondok is felmerülhetnek - az országgyûlési biztos felkérte

az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság vezetõjét a

társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtásának szabályozására. A

végrehajtást szabályozó Fõigazgatói Utasítás 1997. III. 1-tõl kiadásra kerül,

ezzel megszûnnek a törvény alkalmazása során felmerült bizonytalanságok.

Az országgyûlési biztos eljárása elérte célját, a konkrét panaszt is

megoldotta.

OBH 69/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy az önkormányzat - másokkal ellentétben

- nem részesítette lakásépítési helyi támogatásban. Elõadta, hogy a helyi

rendeletben életkorra vonatkozó korlátozás nem szerepelt, ennek ellenére

elutasították azzal az indokolással, hogy a rendeletben meghatározott

életkoron túl nem részesülhet a fiatal házasok részére nyújtandó támogatásban.

Kifogásolta továbbá, hogy 3 gyermeke részére adott rendszeres nevelési segély

folyósítását az önkormányzat megszüntette.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy az alaprendelet

valóban nem tartalmazott az életkorra vonatkozó megkötést, azonban a rendelet

idõközben módosításra került, s itt már korhatár szabta meg a támogatás

feltételét. Panaszos kérelmét e módosítást követõen nyújtotta be, így az

önkormányzat a hatályos rendeletre való hivatkozással tagadta meg a kérelem

teljesítését.

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat a rendelkezésre álló anyagi

keretek között részben eleget tett az igények kielégítésének, ugyanakkor a

lehetõségek keretei között nyújtott gondoskodás nem ad szociális biztonságot a

panaszos családjának.

Idõközben az önkormányzat a lakáscélú támogatásokról szóló rendeletet hatályon

kívül helyezte, új rendeletet nem alkotott, továbbá az ugyancsak szociális

biztonsággal összefüggõ rendszeres nevelési segély tárgyában sem alkottak

helyi rendeletet.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot és szociális

biztonságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban, figyelemmel arra, hogy

ezen életviszonyokra már korábban a településen létezett szabályozás, annak

jelenlegi hiánya, illetve az eddig egyáltalán nem szabályozott életviszonyok

szabályozatlansága mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség. A

rendeletek hiánya az állampolgárok egy csoportját (a jelenlegi rászorultakat)

megfosztja igényük kielégítésének még a lehetõségétõl is.

A vizsgálat azt is megállapította, hogy panaszos sérelmével kapcsolatban nem

állapítható meg alkotmányos visszásság, de a rendeletalkotások elmaradása, a

szabályozás és az anyagi teljesítõképesség hiánya miatt alkotmányos visszásság

keletkezett.

Ajánlásként az országgyûlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy

anyagi lehetõségeik függvényében alkosson helyi rendeletet a lakáscélú

támogatások megállapításáról, akár önállóan, akár más támogatási formákkal

egybekötötten.

Kezdeményezte továbbá, hogy az önkormányzat az önkormányzati törvényben kapott

felhatalmazás alapján alkosson rendeletet a rendszeres nevelési segély

tárgyában.

Az ajánlásra az önkormányzat határidõben nem válaszolt, sürgetésre közölték,

hogy az ajánlásban foglaltakkal egyetértenek, az ezzel kapcsolatos részletes

válaszukat megküldik.

Ezt követõen az önkormányzat közölte, hogy az ajánlásra az önkormányzat

rendeletet alkotott a lakáscélú támogatások megállapításáról.

A szociális jogalkotásról és szociális ellátásokról szóló önkormányzati

rendeletben szabályozták a rendszeres nevelési segély megállapításának

feltételeit.

OBH 71/1995., OBH 1205/1995., OBH 1633/1995., OBH 1651/1995., OBH 1823/1995.,

OBH 1877/1995.

A panaszosok - valamennyien az UNIQUE Transtrade Kft. ügyfelei - azt

kifogásolták, hogy az õket megkárosító kft. jogellenes tevékenységét hatósági

mulasztások tették lehetõvé, kifogásolták továbbá a kft. vezetõje ellen

indított büntetõeljárás során történt ügyészségi intézkedéseket.

A panaszosok kifogásolták, hogy a kft. engedélyt kapott kiskereskedelmi

tevékenység folytatására, továbbá a felszámolási eljárás felülvizsgálatát

kérték. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította, hogy személygépkocsi-kiskereskedelmi tevékenységet az a

kereskedõ folytathat, akit (és akinek üzletét) az Ipari és Kereskedelmi

Minisztérium nyilvántartásba vett. A minisztérium a törvényi feltételek

fennállása (így a telephely, a szakképzett alkalmazott, a cégbejegyzés és a

szükséges technikai feltételek megléte) esetén minden további nélkül köteles a

kereskedõt nyilvántartásba venni. A mérlegelés nélküli nyilvántartásba vétel

nem tekinthetõ engedélyezésnek, a személygépkocsi-kiskereskedelem tehát

hatósági engedély nélkül végezhetõ tevékenység. Ennek megfelelõen a

tevékenység során elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban hatósági mulasztás

nem állt fenn. Megállapította továbbá, hogy a felszámolási eljárás az adós

székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozó nem peres

eljárás. Mivel azonban az országgyûlési biztosok nem vizsgálhatják a bíróságok

eljárását, illetve döntéseit, a felszámolással kapcsolatos eljárások és

döntések felülvizsgálatára nem volt hatásköre.

A panaszosok azt is kifogásolták, hogy a hitelezõk között szereplõ APEH, TB

Önkormányzatok, a Vám- és Pénzügyõrség a csõdtörvény rendelkezései szerint

elõnyt élveznek a felszámolási eljárás során, holott a felsorolt

szervezeteknek kötelességük lett volna a kintlevõségeket idõben behajtani. Az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította,

hogy a jogszabály szerint a követelések rangsorolására azért van szükség, mert

a legtöbb esetben nincs lehetõség az összes hitelezõi igény kielégítésére. A

követelések rangso<%2>rolása a kielégítésükhöz fûzõdõ méltányolható érdek

súlya alapján történt. Az adók és más adók módjára behajtható köztartozások

behajtásához szélesebb társadalmi érdek fûzõdik, ezek rangs<%1>orbeli elõbbre

sorolása tehát nem tekinthetõ alkotmányos visszásság okozására alkalmas

rendelkezésnek.<%0>

Többen kifogásolták, hogy az ügyészség - tekintettel a gyanúsított által

elkövetett súlyosabb bûncselekményekre - mellõzte a vádemelést a sérelmükre

elkövetett bûncselekmények miatt. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

általános helyettese megállapította, hogy a kiszabható büntetés nem növekszik

arányosan az elkövetett bûncselekmények számával, hanem van egy felsõ határ,

aminél súlyosabb büntetés nem szabható ki. Ezért abban az esetben, ha bizonyos

számú bûncselekmény esetén a kiszabható büntetés már eléri ezt a nem átléphetõ

felsõ határt, akkor a további bûncselekmények miatti vádemelésnek nincs

jelentõsége, ám a büntetõeljárást jelentõsen meghosszabbítaná. Az ügyészségi

vádemelés, a bûncselekmények elkövetésével megalapozott állami büntetõigény

érvényesítésének eszköze, és nem a bûncselekményekkel okozott kár, vagyoni

hátrány ellensúlyozásának, illetve az egyéb hatósági döntésekkel szembeni

jogorvoslat eszköze, a büntetõigényt pedig a vádemelés mellõzése nem

befolyásolja. Megállapította tehát, hogy vádemelés mellõzése nem okozott

alkotmányos visszásságot a bûncselekmények sértettjeinek.

Egy panaszos azt kifogásolta, hogy az ügyészség a sérelmére elkövetett

bûncselekmény alapos gyanúja miatt indított büntetõeljárást megszüntette,

mivel a panaszos által megrendelt gépkocsi vámszabadterületen található,

azokon használatra utaló nyomot nem találtak, ezért nem cáfolható kétséget

kizáróan az, hogy a gyanúsított a szóban forgó gépkocsikat valóban át akarta

adni a panaszosnak; megállapította továbbá, hogy a vámszabadterületen lévõ,

zár alá vett gépkocsik a gyanúsított vagyona részének tekintendõk, ám a

gyanúsított és a panaszos közti polgári jogi vita eldöntésére az ügyészség nem

hivatott. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította, hogy a bizonyítékok mérlegelése és a tényállás tisztázása a

büntetõ ügyekben eljáró hatóságok feladata, az országgyûlési biztosoknak ezért

nincs lehetõségük a bizonyítékok mérlegelésére, így a nyomozás

továbbfolytatásáról sem dönthetnek. Az ügyészség a bizonyítékok értékelése

után döntött a nyomozás megszüntetésérõl, határozatát indokolta, a felettes

ügyészség pedig a határozatot - indokai alapján - helyben hagyta. Mivel tehát

a nyomozás megszüntetése törvényi indok alapján történt, ennek valószerûségét

pedig nem vizsgálhatta az általános helyettes a nyomozás megszüntetése miatt

alkotmányos visszásságot nem állapított meg. Az állampolgári jogok

országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította továbbá, hogy a zár

alá vett gépkocsik ügyében a büntetõbíróság jogosult rendelkezni, amelynek

ítélkezõ tevékenységét az országgyûlési biztosok nem vizsgálhatják.

Kifogásolták továbbá a panaszosok, hogy a rendõrség a bejelentések ellenére

sem tett semmit az UNIQUE Transtrade Kft. jogellenes tevékenységének

megakadályozására. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános

helyettese megállapította, hogy a volt kft. ellen az elsõ feljelentés 1993

májusában érkezett a rendõrséghez. A feljelentés kiegészítése során a nyomozó

hatóság megállapította, hogy a kft. nem teljesítette a megbízási szerzõdésben

foglaltakat, ám a nyomozást megtagadta, mivel megállapítása szerint a

szerzõdésszegés önmagában nem elegendõ bûncselekmény alapos gyanújának

megállapítására. A nyomozás megtagadásáról hozott döntést az is indokolta,

hogy a kft. a gépkocsivásárlásra kapott megbízások egy részét teljesítette. A

folyamatosan érkezett feljelentések, valamint a kft. ellen idõközben megindult

felszámolási eljárás adatai alapján végül 1994. április 8-án a Budapesti

Rendõr-fõkapitányság elrendelte a nyomozást, mivel ekkorra megalapozottá vált

annak gyanúja, hogy bár a kft. vezetõje a megbízások egy részének

teljesítésével a törvényes és szerzõdésszerû magatartás látszatát keltette, a

megbízók befizetéseinek nagy részébõl jogtalan haszonra kívánt szert tenni. A

nyomozó hatóságok indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, a nyomozás

iratai között pedig nem volt olyan, a feljelentõktõl vagy a jogi képviselõktõl

származó indítvány, amelynek teljesítését a nyomozó hatóságok megtagadták

volna. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította, hogy a nyomozás megtagadásáról hozott határozatokat a

feljelentõknek kézbesítették, és tájékoztatták õket a határozat elleni panasz

lehetõségérõl. Az iratok között elbírálatlan panaszra utaló adatot nem talált

az országgyûlési biztos általános helyettese. A vizsgálat során feltárt

körülmények alapján tehát nem volt megállapítható az eljárt hatóságok

intézkedésével vagy az intézkedések elmulasztásával a feljelentõknek okozott

alkotmányos visszásság.

OBH 86/1995.

A panaszos sérelmezte a MÁV Nyugdíj-igazgatóság vele szemben tett

mulasztásait.

A panaszos 1990. április 1-tõl III. csoportos rokkantsági nyugdíjas. Volt

vasúti alkalmazottként nyugdíjigényét a MÁV Nyugdíj Igazgatóság bírálta el és

az folyósítja ellátását. Egészségi állapota a nyugdíjazását követõen tovább

romlott, ezért 1992 januárjában kivizsgálásra és gyógykezelésre került a MÁV

Kórházba.

1992. március 14-én ajánlott levélben a MÁV Orvosszakértõi Intézet Orvosi

Bizottságától kérte a II. rokkantsági csoportba történõ átsorolását. A

levélhez mellékelte kórházi zárójelentését és a vizsgálati eredmények iratait.

Jelezte továbbá, hogy április elsõ hetében ismét kórházba kell mennie és

utólag ismét megküldi a zárójelentést. 1992. április 6-án teljesen lebénult, a

kórházi kezelés befejezését követõen elküldte a zárójelentést. Kérelme

ellenére azonban intézkedés nem történt, választ nem kapott. Ezért utólag

kérte visszamenõlegesen a III. és II. rokkantsági csoport közötti

nyugdíjkülönbözet megállapítását és megfizetését. A II. rokkantsági csoport

alapján alanyi jogon közgyógyellátási igazolványra is jogosultságot

szerezhetett volna.

A MÁV Rt. Orvosszakértõi Intézet Orvosi Bizottságának mulasztása valóban

súlyosan sértette a panaszos szociális biztonsághoz való alkotmányos jogát.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa elsõ megkeresésére a MÁV Rt.

igazgatója elutasító választ adott arra hivatkozva, hogy a panaszos kérelme

késve érkezett.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa azonban ajánlását fenntartotta,

melyhez az eredeti ajánlott feladóvevényt is mellékelte. Végül a kérelem

jogosságát a MÁV Rt. vezérigazgatója elismerte. A panaszos kérelmét

teljesítették. Az országgyûlési biztos eljárása tehát a panaszt megoldotta, az

eljárás elérte célját.

OBH 89/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy a vízmû- és csatornamû-szolgáltatást

végzõ társaság a csatornamû használatakor, lakossági fogyasztás esetén, a

fogyasztói díjból nem nyújt locsolási kedvezményt. Panaszos ingatlantulajdonán

a vízmennyiség egy részét öntözésre használja, így ez a vízmennyiség nem kerül

a csatornahálózatba. Több fórumon kezdeményezte a csatornadíj bizonyos mértékû

csökkentését. Kezdeményezései azonban eredménytelenek maradtak arra

hivatkozva, hogy a csatornadíj az adott helyen fogyasztott (számlázott)

vízmennyiség alapulvételével kerül megállapításra.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló

rendelkezésével kapcsolatban. A jogállamisághoz szervesen kapcsolódó

jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében ugyanis

elengedhetetlen, hogy a kihirdetett jogszabályok mindenben megfeleljenek a

jogalkotásról szóló törvény elõírásainak. Megállapította, hogy magasabb szintû

jogszabállyal (Ptk.) nem áll összhangban a szabályozást érintõ KHVM rendelet.

A kifogásolt miniszteri rendelet, annak szabályozási hiányossága miatt a közmû

üzemet mûködtetõ szolgáltatót részben olyan jövedelemhez juttatja, melynek

ellentételezéseként nincs szolgáltatás. Ez ellenkezik a Ptk.-ban rögzített

azon szabályozással, hogy szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár.

Panaszos ingatlantulajdonának fekvése szerinti községben a szolgáltatást végzõ

társaság az állami tulajdonú közüzemi vízmûbõl szolgáltatott ivóvízért az

állami tulajdonú közüzemi csatornamû használatáért fizetendõ díjakról szóló

KHVM rendelet alapján végzi a számlázást, mely jogszabály ún. locsolási

kedvezmény figyelembevételét nem teszi lehetõvé. Ugyanakkor önkormányzati

tulajdonban lévõ vízi és szennyvízközmûbõl való szolgáltatás esetén történt

már kedvezmény igénybevételének szabályozása, pontosan a fõváros területén,

ahol a jogszabályban meghatározott ingatlanok esetében az év meghatározott

szakában locsolási kedvezményt adnak a szolgáltatást igénybe vevõnek.

Ajánlásként az országgyûlési biztos általános helyettese felhívta a

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter figyelmét, hogy gondoskodjon a

rendelet módosításáról. Az állami tulajdonú közüzemi csatornamû használatáért

fizetendõ díjat oly módon határozza meg, hogy lakossági fogyasztás esetén az

év meghatározott idõszakára a díj tükrözze a locsolási kedvezményt is.

A válaszadásra nyitva álló határidõ még nem telt le.

OBH 90/1995.

A panaszos beadványában a fia halálos balesetével kapcsolatos rendõrségi,

illetve ügyészségi eljárást kifogásolta. A panaszos fia halálos közúti

balesetet szenvedett. A balesettel érintett két személlyel szemben a rendõrség

nyomozást rendelt el ittas jármûvezetés, illetve halálos közúti baleset

gondatlan okozás vétsége miatt, amelyet a késõbbiek során bûncselekmény

hiányában megszüntetett. A nyomozás megszüntetése miatt a panaszos - mint a

sértett képviselõje - panasszal élt, melynek az ügyészség helyt adott, és a

rendõrséget a nyomozás továbbfolytatására utasította. A nyomozó hatóság a

nyomozást - bûncselekmény hiányában - ismételten megszüntette. A határozat

ellen benyújtott panaszt az ügyészség - mint alaptalant - ismételten

elutasította. Az elutasítás elleni újabb panaszt a Legfõbb Ügyészség sem

találta alaposnak. A panaszost - kérésére - meghallgatta a legfõbb ügyész

helyettese. A meghallgatás során felmerült újabb bizonyítékok alapján a

Legfõbb Ügyészség elrendelte a kifogásolt határozat felülvizsgálatát.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította, hogy a panaszos által kifogásolt eljárás felülvizsgálata

folyamatban van. A bûncselekmény gyanújával kapcsolatos adatok mérlegelése a

nyomozó hatóságok, illetve az ügyészség, vádemelés esetén pedig a bíróság

hatáskörébe tartozik, a tényállás tisztázása pedig az eljáró hatóságok

feladata. Ennek megfelelõen az országgyûlési biztosok nem mérlegelhetik a

nyomozás során felmerült bizonyítékokat, csak azt állapíthatják meg, hogy az

érintett hatóság a jogszabályoknak, végsõ soron az Alkotmánynak megfelelõen

járt-e el, a hatóságok intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása okozott-e

alkotmányos visszásságot. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

általános helyettese megállapította, hogy a panaszos beadványait a rendõrség

által folytatott nyomozások törvényességét felügyelõ ügyészség, illetve a

Legfõbb Ügyészség többször vizsgálta, ennek során mérlegelte a felmerült

bizonyítékokat, és megtette a hatáskörébe utalt intézkedéseket. Az ügyben nem

merült fel a mérlegelési jogkörrel kapcsolatos mulasztás, nem állapítható meg

tehát az, hogy az eljárt hatóságok intézkedése vagy mulasztása alkotmányos

visszásságot okozott.

OBH 91/1995., OBH 170/1995., OBH 631/1995., OBH 1812/1995.

Több, a VIII. kerület lakosaitól származó beadvány kifogásolta, hogy a

kerületben általánossá vált prostitúciós - és ehhez kapcsolódó egyéb,

szabálysértést vagy bûncselekményt megvalósító - tevékenység miatt a kerület

lakói folyamatos rettegésben élnek.

A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános

helyettese megállapította, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat és a kerületi

rendõrkapitányság folyamatosan erõfeszítéseket tesz a közállapotok javítása

érdekében. Az önkormányzat a helyzet megváltoztatása érdekében rendeletet

hozott, ám azt a köztársasági megbízott törvénysértõnek találta, és hatályon

kívül helyezte. Nem javított a helyzeten a kerületi közlekedési rend

megváltoztatása sem. A kerület vezetõi 1993-1994. folyamán eredménytelenül

kérték (írásban) a helyzet javítását célzó intézkedést az akkori kormány

vezetõitõl, és több képviselõtõl. Válasz nélkül maradt a képviselõ-testület

felterjesztése. A rendõrség fokozott ellen<%2>õrzést vezetett be a kerületben.

A Józsefvárosi Önkormányzat képviselõ-testülete létrehozta a Józsefváros

Közbiztonságáért Alapítványt, melynek célja a kerületi rendõrkapitányság

számára olyan technikai felszerelés biztosítása, amely javítja a rendõrség

munka- és életkörülményeit. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

általános helyettese megállapította, hogy a prostitúció és a hozzá kapcsolódó

cselekmények a kerületben lakó és dolgozó állampolgárokat akadályozzák a

Magyar Köztársaság Alkotmányában biztosított jogaik gyakorlásában, így

alkotmányos visszásságot okoznak ifjúságvédelemmel és az egészséghez való

joggal összefüggésben.

Ajánlásában felhívta a Józsefvárosi Önkormányzatot és a Budapesti VIII.

Kerületi Rendõrkapitányságot, hogy a jogszabályok által rendelkezésükre

bocsátott eszközök alkalmazásával törekedjenek a kerületi közbiztonsági és

közegészségügyi állapotok további javítására, Budapest fõváros

fõpolgármesterét, az országos rendõrfõkapitányt, a népjóléti minisztert és a

belügyminisztert pedig arra, hogy vizsgálják meg a jelentés által feltárt

kedvezõtlen jelenségek visszaszorításának jogalkotási és jogalkalmazási

lehetõségeit, majd errõl írásban tájékoztassák.

Az érintettek az ajánlásokat elfogadták, a belügyminiszter tájékoztatta arról,

hogy készül a prostitúció szabályozásáról szóló jogszabálytervezet.

OBH 97/1995.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy többszöri bejelentése ellenére a

lakóháza mellett található közút elgazosodott, rossz állapotának megszüntetése

érdekében a polgármesteri hivatal nem tett intézkedéseket.

Az ügyben az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott,

az errõl készült jelentésben megállapította, hogy az eljáró hatóság nem tett

eleget jogszabályban elõírt kötelezettségeinek, többszöri bejelentésre sem

tett hatékony intézkedést a probléma megoldására, holott saját apparátusa is

tapasztalta a helyszínen, hogy a bejelentõ állításai megfelelnek a valóságnak.

Mindezek alapján az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy az önkormányzat megsértette az Alkotmányban deklarált jogállamiságból

fakadó jogbiztonság elvét.

A jelentésben ajánlást tett a polgármesternek, hogy az úton található építési

törmeléket szállíttassa el, a telektulajdonosokat kötelezze a járda és az

úttest rendben tartására, valamint, hogy helyeztessen ki szemétlerakást tiltó

táblákat.

A polgármesteri hivatal az ajánlásban foglaltak teljesítésére különbözõ

intézkedéseket tett, azonban az út elhanyagolt állapotának megszüntetése

érdekében az országgyûlési biztos általános helyettese szükségesnek látta

eredeti ajánlásának kiegészítését.

Az újabb jelentésben megfogalmazott ajánlásban felszólította az önkormányzat

képviselõ-testületét, hogy a pénzügyi tervezésénél - megfelelõ helyen

rangsorolva - vegye figyelembe a közút állapotának rendezését, és határozatban

jelölje meg azt az idõpontot, amikorra vállalja, hogy az utat a közúti

közlekedésre alkalmas állapotba hozza.

Ez utóbbi ajánlásra válasz még nem érkezett.

OBH 104/1995.

A panaszos sérelmezte, hogy a magát Lánchíd 2000 Befektetési Alapnak nevezõ

vállalkozás diszkont kincstárjegy vásárlása céljából pénzt vett át

magánszemélyektõl, majd tevékenységét megszüntette, ám az ügyfelei által

befizetett pénzt nem térítette meg. A késõbbiekben további 131 károsult

csatlakozott az eredeti állampolgári beadványhoz.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az Állami

Értékpapír és Tõzsdefelügyelet (ÁÉTF) felügyeleti hatásköre a nyilvántartásba

vételt nem kérõ, de a befektetési alapról szóló törvényt sértõen tevékenykedõ

vállalkozásokra is kiterjed. E vonatkozásában az ÁÉTF-nek az a kötelezettsége,

hogy bírságot szabjon ki a nyilvántartásba vételét nem kérõ, ám befektetési

alapként mûködõ cégekkel szemben. Az ÁÉTF bejelentést kapott a Lánchíd 2000

Kft. jogellenes tevékenységérõl, ám nem hozott az ügyben határozatot.

Mulasztásával akadályozta a törvényhozói cél érvényesülését. Az országgyûlési

biztos megállapította továbbá, hogy az Állami Bankfelügyelet (BAF) a Lánchíd

2000 Kft.-t nyilvántartásba vette, de nem értesítette az ÁÉTF-et arról, hogy a

nyilvántartásba vett vállalkozás megnevezésében a befektetési alap elnevezést

használja. A jogszabályi kötelezettség teljesítése esetén az ÁÉTF-nek

lehetõsége lett volna a Lánchíd 2000 Kft. jogellenes értékpapír-kereskedelmi

tevékenységének észlelésére és megakadályozására. A BAF mulasztása

elõsegítette a Lánchíd 2000 Kft. engedély nélküli tevékenységét.

A mulasztások sértették a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1)

bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét,

tehát alkotmányos visszásságot okoztak.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlásában felkérte az ÁÉTF

törvényességi felügyeletét ellátó Pénzügyminisztériumot, illetve a Magyar

Köztársaság Kormányát, amely a BAF felügyeletét látja el, hogy rendszeres

ellenõrzéssel gondoskodjon arról, hogy az ÁÉTF és a BAF közigazgatási

hatáskörének teljes körû gyakorlását a jövõben ne mulassza el. Kezdeményezte

továbbá, hogy a Pénzügyminisztérium indítson fegyelmi eljárást az ÁÉTF, a

Kormány pedig a BAF mulasztást elkövetõ köztisztviselõi ellen, és

intézkedéseirõl tájékoztassa.

A Pénzügyminisztérium többszöri egyeztetés után elfogadta az ajánlásokat, ám a

fegyelmi eljárások megindításáról és azok eredményérõl eddig nem tájékoztatta

az országgyûlési biztost.

OBH 118/1995.

Tisztelt Uram!

Az Országgyûlési Biztos Hivatalához örökösödési és vagyonmegosztási

ügyének vizsgálata iránt benyújtott kérelmével kapcsolatban az alábbiakról

tájékoztatom:

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX.

törvény határozza meg az országgyûlési biztos eljárási jogosultságát. E

törvény 16. § (1) bekezdése így fogalmaz:

"Az országgyûlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint

valamely hatóság [29. § (1) bek.], illetve közszolgáltatást végzõ szerv (a

továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata

(intézkedése), illetõleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében

alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye

áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati

lehetõségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetõség nincs számára

biztosítva."

Annak érdekében, hogy kétség se férhessen ahhoz, hogy mely szervek

eljárását jogosult vizsgálni, a 29. § (1) bekezdése tételes felsorolást ad.

E törvény alkalmazásában hatóság:

a) az államhatalmi, államigazgatási feladatot ellátó szerv;

b) az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv;

c) a fegyveres erõk;

d) a rendõrség, a rendészeti szerv;

e) a nemzetbiztonsági szolgálatok;

f) az igazságügyi szerv - kivéve a bíróságot;

g) a helyi önkormányzat;

h) a bíróságon kívüli jogvitát kötelezõ érvénnyel eldöntõ szerv.

A felsorolásból kitûnik, hogy a bíróságra - melynek függetlenségét az

Alkotmány garantálja - az országgyûlési biztos konkrét ügyben semmiféle

befolyást nem gyakorolhat.

A törvény 17. §. (3). bek. további korlátokat állít: "Az országgyûlési

biztos vizsgálati lehetõsége az 1989. évi XXXI. törvény hatálybalépését

követõen indult eljárásokra terjed ki."

Beadványából megállapítottam, hogy a kifogásolt eljárások a törvény

hatálybalépése elõtt 1987-ben indultak, és abban jelenleg is polgári peres

eljárás van folyamatban.

A fentiek alapján tájékoztatom, hogy kérelme ügyében vizsgálatot

folytatni nem áll módomban.

Budapest, 1996. január 24.

Üdvözlettel

Gönczöl Katalin

OBH 119/1995.

Panaszos sérelmezte, hogy munkaképesség-csökkenése mértékének és rokkantsági

nyugdíja megállapítása ügyében folyó per alatt társadalombiztosítási ellátás

nélkül maradt.

Az országgyûlési biztos a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja

miatt folytatott vizsgálatot. Megállapította, hogy panaszos rokkantosítási

eljárást kezdeményezett, és a munkaviszonyát megszüntette. A rokkantosítására

azonban nem került sor, mert az Országos TB Fõigazgatóság Orvosszakértõi

Intézete munkaképessége csökkenésének mértékét csupán 50%-ban állapította meg.

A rokkantsági nyugdíjigényét a TB jogerõs határozattal 1989-ben elutasította,

és tájékoztatta a kérelmezõt, hogy a döntéssel szemben keresettel élhet. A

határozat indoklásában szerepel, hogy az 50%-os rokkant szociális, vagy

átmeneti járadékot igényelhet.

Panaszos nem igényelte a járadék megállapítását, hanem keresettel élt az

elutasító határozat ellen. A szociális járadékot abban a hiszemben nem

igényelte, hogy az ellentétes a kereseti kérelmével, és annak megítélését

veszélyeztetheti. Az elhúzódó bírósági eljárásra tekintettel közel 3 évig

semmiféle jövedelemmel, ellátással nem rendelkezett. A bíróság a keresetét

elutasította. A TB hivatalból csak a másodfokú elutasító határozatot követõen

kezdeményezte a rehabilitációs eljárás megindítását, melynek során kérelmezõ

1992. február 11-én jelent meg a Rehabilitációs Bizottság elõtt. A Bizottság

igazolta, hogy munkaképesség-csökkenésének megfelelõ munkát nem tudnak részére

biztosítani. Csak ennek alapján, 1992 áprilistól folyósított járadékot a

Nyugdíjbiztosító Fõigazgatóság.

A vizsgálat kimutatta, hogy a panaszos nem kapott megfelelõ tájékoztatást, és

ez okozta, hogy több mint két évig ellátás nélkül maradt. A TB igazolhatóan

csak 1991 júniusban hívta fel a figyelmét arra, hogy a peres eljárástól

függetlenül is igényelheti az átmeneti járulékot. A törvény szerint a

társadalombiztosítási szerv tudtával az ügyfelet a jogszabály nem ismerésébõl

hátrány nem érheti. A TB mulasztása tehát a jogbiztonság elvét, valamint a

szociális biztonsághoz való jogot sértette. Az alkotmányos visszásság miatt az

országgyûlési biztos felkérte a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság fõigazgatóját,

valamint a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnökét, vizsgálják meg, hogy

megfelelõen tájékoztatják-e az ügyfeleket a társadalombiztosítási szervek és

intézkedjenek a hasonló esetek megelõzésére. Az ajánlással sem a fõigazgató,

sem az önkormányzat elnöke nem értett egyet, ezért az országgyûlési biztos -

éves beszámolója keretében - az Országgyûlés figyelmét hívja fel az

alkotmányos visszásságra.

OBH 149/1995.

Panaszos sérelmezte, hogy az önkormányzat a kényszerbérlet helyett felajánlott

cserelakásra csak 5 évre szóló bérleti szerzõdést hajlandó kötni.

Az országgyûlési biztosnak a vizsgálata során kifejtett jogi álláspontja

alapján az önkormányzat az ügyet a törvényi elõírás szerint rendezte, és a

bérlõvel a cserelakásra határozatlan idejû bérleti szerzõdést kötött.

Panaszos ügye eredményesen megoldódott, de számos további kérdés vetõdött fel,

melyekre az országgyûlési biztos hivatalból vizsgálatot folytatott.

Az 1993. évi LXXVIII. tv. a kényszerbérletek felszámolására 1996. XII. 31-ig

adott határidõt az önkormányzatoknak, míg a vételi jog határideje már 1995.

XI. 30-án lejárt. A határidõk közötti idõben az ügyfelek jogi helyzete

bizonytalanná vált. Ez sértette a jogbiztonságot. Az a kényszerbérlõ, akinek

az önkormányzat 1995. XI. 30-ig biztosított cserelakást, kizáró feltételek

hiányában élhetett a vételi jogával, de aki ezt követõen kapott cserelakást,

már csak elõvásárlási joggal rendelkezett. A kényszerbérletek szabályainak

kidolgozatlansága sok alkotmányos jogsérelem forrása, ezért azok módosítása

mellõzhetetlen. A vételi jog rövid határideje miatt pedig, a várható

jogsérelmek megelõzése érdekében, sürgõs helyi szintû intézkedés vált

indokolttá.

Ezért az országgyûlési biztos a jogbiztonsághoz, és a diszkrimináció mentes

eljáráshoz való jog sérelmének megelõzése érdekében ajánlást tett a fõvárosi

kerületeknek, amelyben felhívta az önkormányzatokat, hogy rendeleteikben

szabályozzák a vételi jogra biztosított határidõ eltelte után a kényszerbérlõk

jogait.

Az ajánlásra az önkormányzatok kétharmada adott választ határidõn belül, de

több önkormányzat írásban nem is reagált. A bérlakások elidegenítését az

önkormányzatok rendeletei különbözõ módon szabályozzák; az általuk biztosított

jogok és gyakorlatuk milyensége szabta meg, hogy az ajánlást elfogadták vagy

elutasították.

Amelyik önkormányzat rendelete nem tett különbséget a vételi és az

elõvásárlási jog alapján történõ elidegenítés feltételei között, az nem

tartotta szükségesnek a rendelet módosítását. Ahol azonban azt különbözõ módon

bírálták el, ott a rendelet módosításával kedvezõbb elbírálást tettek lehetõvé

a kényszerbérlõk számára.

Az országgyûlési biztos - a kényszerbérletek törvényi szabályozására készített

OBH 8342/96. számú javaslatát megelõzõen - a gyorsabb megoldás érdekében

felhívta az önkormányzatok figyelmét az alkotmányos visszásságra, és annak

rendezésére. Az ajánlást követõen, több ilyen panasz nem érkezett az

országgyûlési biztoshoz. Az országgyûlési biztos eljárása tehát részben elérte

célját.

OBH 159/1995.

Panaszosok kifogásolták, hogy a lakóépületük tulajdonjogát az egyház kapta

meg. Véleményük szerint ezzel sérült a jogbiztonsághoz való joguk.

A panasz alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy az egyház az

ingatlant az egyházi törvény (Et.) alapján visszaigényelte, és a Mûvelõdési és

Közoktatási Minisztérium az igénylést megalapozottnak ismerte el. A megyei

vagyonátadó bizottság megvonta a korábbi kezelõ kezelõi jogát és az ingatlant

az igénylés rendezéséig a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet (KVSZ) kezelésébe

adta. A minisztérium felhívta a KVSZ-t, hogy az egyházzal közvetlenül

állapodjanak meg az ingatlan átadásáról. E megállapodással az épület lakottan

az egyház tulajdonába és birtokába került. Az egyház a lakók bérleti

szerzõdését nem az állami vagy önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok

szerint kívánta módosítani.

Az országgyûlési biztos megállapította továbbá, hogy a KVSZ és az egyház

között létrejött megállapodás sértette a jogbiztonság elvét, valamint a

hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

Az országgyûlési biztos ajánlásban szólította fel a KVSZ-t, hogy a bérlõkkel

folytasson egyeztetést, és szükség esetén gondoskodjon elhelyezésükrõl.

Javaslatot tett az Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi, valamint az Emberi

Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának, hogy az elõidézett alkotmányos

visszásságra tekintettel kezdeményezzék az egyházi törvény módosítását.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság az ajánlásnak eleget tett, mert az egyházzal

és a bérlõkkel közös megállapodást kötött a bérlõk elhelyezésérõl, illetve

bérleti joguk megváltásáról.

A törvény módosítására tett ajánlással az Országgyûlési Bizottságok

egyetértettek, és azt a Miniszterelnöki Hivatalnak támogató javaslattal

megküldték. A Miniszterelnöki Hivatal 1996 júniusában elkészíttette a

módosítás koncepcióját, de a szakmai vitát követõen átdolgozásra visszaadta az

elõterjesztõnek. Íjabb koncepcióról az országgyûlési biztos tájékoztatást nem

kapott.

Az eljárás alapját képezõ panasz az újabb megállapodással megoldódott, de az

alkotmányos visszásságot elõidézõ törvény módosításáig további hasonló esetek

elõfordulhatnak.

OBH 166/1995.

Felsõoktatási intézménynél közalkalmazotti állományba tartozó személy

sérelmezte, hogy szolgálati lakását a bérbe adó 100%-os forgalmi értéken azzal

a kikötéssel kínálta eladásra, hogy ha nem köti meg a szerzõdést 15 napon

belül, akkor a lakást harmadik személy részére lakottan értékesíti. A

szolgálati lakás elidegenítésének feltételeit jogszabály nem rendezte, bár a

lakástörvény elõírta a tevékenység szerint illetékes miniszternek, hogy a

központi költségvetési szervek rendelkezése alatt álló lakásokra, a

bérlõkijelölési és bérlõkiválasztási jog gyakorlásának szabályait 1994. I. 1-

jéig rendeletben határozza meg. Az országgyûlési biztos a lefolytatott

vizsgálat alapján megállapította, hogy a Mûvelõdési és Közoktatási

Minisztérium, valamint intézményei rendelkezése alatt álló lakásokra

vonatkozóan a panasz benyújtásáig nem készült el a rendelet.

A miniszter mulasztása sértette a jogbiztonság elvét, mert az állampolgárok

egy csoportját jogbizonytalanságban tartotta.

Az országgyûlési biztos 1995. XII. 1-jén felhívta a minisztert, hogy

intézkedjen a rendelet kiadásáról. A miniszter a felhívást elfogadta, de a

rendelet hat hónap múlva sem készült el. Ezért az országgyûlési biztos 1996.

VI. 3-án ajánlással fordult a Kormányhoz. Csak ezt követõen, VI. 7-én küldte

meg a minisztérium a rendelet tervezetét, amely 1996. VII. 9-én lépett

hatályba.

Az ajánlás teljesítésével a panasz még nem oldódott meg, de már van egy

jogszabályi keret, amelyen belül - hasonló esetekben - bírósághoz is lehet

fordulni.

Az eljárás tehát elérte a célját.

OBH 167/1995.

A feltételes szabadságra bocsátott panaszosnak munkájához útlevélre volt

szüksége. Az útlevél-engedélyezõ hatóság a kérelmezõt a feltételes szabadságra

tekintettel elõzetes hozzájárulás megszerzésére hívta fel. A panaszos

hozzájárulást kért a bíróságtól, amely a kérelmet megküldte a Büntetés-

végrehajtási Intézet Bûnügyi Nyilvántartó Csoportjának a méltányossági jogkör

gyakorlása céljából. A Bûnügyi Nyilvántartó Csoport a kérelmet mellékleteivel

együtt visszaküldte a panaszosnak azzal, hogy a méltányossági jogkör

gyakorlása a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény

szerint, ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát

megállapítja, ez a döntés az államigazgatási szervre kötelezõ. Mivel a bíróság

megállapította, hogy az útlevél kiadásával kapcsolatos méltányossági jogkör

gyakorlása ez esetben nem a bíróság, hanem a Bv. Intézet hatáskörébe tartozik,

ez a döntés a Bv. Intézetre kötelezõ volt. Az állampolgári jogok országgyûlési

biztosa általános helyettese megállapította, hogy a Bv. Intézet az intézkedést

elmulasztotta, ezáltal az eljárási mulasztáson túl sértette a büntetések és

intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 114/A. §-át, mely

szerint a büntetés-végrehajtási intézet elõsegíti, hogy az elítélt rendezze a

szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit,

lehetetlenné tette továbbá a jogorvoslat igénybevételét. A mulasztás a Magyar

Köztársaság Alkotmányának 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz

való joggal és 58. § (1) bekezdésében biztosított szabad mozgáshoz való joggal

összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.

Ajánlásában felhívta a Megyei Bv. Intézetet, hogy a mulasztást a jogszabályok

szerint kötelezõ határozat meghozatalával orvosolja; a Büntetés-végrehajtás

Országos Parancsnokának figyelmét pedig felhívta arra, hogy az irányítása alá

tartozó szervezet jogalkalmazó - különösen közigazgatási - tevékenysége

törvényességének rendszeres ellenõrzése alkalmas a hasonló mulasztások

megelõzésére.

Az ajánlással érintett szervek ajánlásoknak eleget tettek.

OBH 213/1995.

Panaszos lakáscélú támogatás, valamint gyermeknevelési segély iránti

kérelmének elutasítását sérelmezte.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy panaszos

kérelme ügyében hozott határozatokat a Polgármesteri Hivatal nem

szabályszerûen kézbesítette, a határozatok kézbesítése nem volt bizonyítható,

ezért a vizsgálatra felkért Közigazgatási Hivatal utasította az elsõ fokú

hatóságot a határozatok újbóli kézbesítésére. A Közigazgatási Hivatal

egyetértett azon indítvánnyal is, hogy a családban nevelkedõ gyermek (panaszos

testvérének gyermeke) érdekében a gyámhatóság indítson gyermekelhelyezési

pert, melynek eredményeként panaszos családjában nyerne elhelyezést az

egyébként 12 éve ott nevelkedõ gyermek.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogorvoslati jogosultságot,

valamint szociális biztonságot garantáló rendelkezéseivel kapcsolatban. Az

ajánlások elfogadásával az országgyûlési biztos eljárása végül is elérte

célját.

Az országgyûlési biztos tájékoztatta panaszost, hogy az ismételten kézbesített

határozatok ellen jogorvoslattal élhet.

OBH 215/1995.

A panaszos szerint elõzetes letartóztatása ideje alatt többirányú betegségei

ellenére nem részesült megfelelõ gyógykezelésben, a szükséges idegsebészeti

mûtétet sem végezték el.

Az egészségügyi ellátást biztosító jog sérelmének gyanújára figyelemmel az

állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot

folytatott. Megállapította, hogy a kényszerintézkedés idõtartama alatt, a bv.

intézet székhelyén lévõ kórház traumatológiáján, illetve idegsebészetén

elvégzett vizsgálatok eredménye alapján, az orvosi konzílium nem látta

indokoltnak, hogy a panaszoson idegsebészeti mûtétet végezzenek. A bv. intézet

a konzílium által javasolt gyógyszereket viszont biztosította.

Az ügyben alkotmányos visszásság tehát nem állt fenn.

OBH 251/1995., OBH 264/1995., OBH 637/1995., OBH 1994/1995.

A panaszos azt kifogásolta, hogy szerzõdést kötött kárpótlási jegyeinek

eladása tárgyában, ám a szerzõdõ partner a szerzõdést csak részben

teljesítette, majd irodáját bezárta, és a továbbiakban elérhetetlennek

bizonyult. A panaszos a cselekmény miatt feljelentést tett a kerületi

rendõrkapitányságon, ám több hónap elteltével sem kapott értesítést arról,

hogy a nyomozás megindult-e, és azt melyik nyomozó hatóság folytatja. A

továbbiakban több azonos tárgyú beadvány érkezett a rendõri szervekhez.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata

során megállapította, hogy az ügy nagy kiterjedése miatt a nyomozás áttételre

került. Az áttételrõl a feljelentést átvevõ és a nyomozást elrendelõ hatóságok

a feljelentõket nem értesítették, így megfosztották õket jogaik gyakorlásának

lehetõségétõl, továbbá azt a látszatot keltették, mintha a nyomozó hatóságok

nem foglalkoznának az üggyel. A mulasztás a Magyar Köztársaság Alkotmányának

61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekû adatok megismerésének jogával,

valamint az Alkotmány 64. §-ában biztosított indítványtételi joggal

összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.

Ajánlásában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

felhívta az országos rendõrfõkapitányt, a Vám- és Pénzügyõrség országos

parancsnokát valamint a legfõbb ügyészt, hogy - utasításadási jogát gyakorolva

- rendelje el, hogy a felügyelete alá tartozó szervek minden nyomozás

elrendelésérõl, illetve a nyomozást folytató szerv megváltozásáról értesítsék

a feljelentõket és - ha nem azonosak a feljelentõkkel - a sértetteket.

Felhívta továbbá az igazságügyi minisztert és a belügyminisztert, hogy

vizsgálják meg a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény olyan

módosításának lehetõségét, amely a feljelentõk és sértettek értesítését a

nyomozás elrendelésérõl, illetve a nyomozást folytató szerv megváltozásáról

minden eljáró szerv számára kötelezõvé tenné.

A belügyminiszter és a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka elfogadták az

ajánlásokat, a legfõbb ügyész úgy foglalt állást, hogy a büntetõeljárásról

szóló törvény kifejezett elõírása nélkül a kért utasítás kiadására nem lát

lehetõséget. A törvény módosítását illetõen a belügyminiszter úgy foglalt

állást, hogy megfontolja ennek lehetõségét, az igazságügyi miniszter a

büntetõeljárás szabályainak megváltoztatását nem találta idõszerûnek. A

válaszokat az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

tudomásul vette.

OBH 276/1995.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a rendõrség állományába tartozó

rendõrök segítséget nyújtottak a panaszos által képviselt társasházzal perben

álló biztosító társaságnak abban, hogy a perrel kapcsolatos, és a társasház

birtokában lévõ reklámhordozót a biztosító társaság megszerezze. Az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította,

hogy a biztosító nagy méretû reklámhordozójának eltávolítása a forgalmas

városközpontban történt. Ezért a rendõrség beosztottjai annak ellenõrzésére

jelentek meg a helyszínen, hogy a forgalom elterelése, illetve a munkaterület

körbeszalagozása esetén a mûvelet balesetmentesen elvégezhetõ-e. A rendõrség a

szóban forgó reklámhordozó eltávolítása során tehát a törvény által

hatáskörébe tartozó feladatot látta el. A vizsgálat továbbá nem tárt fel olyan

adatokat, melyek arra utaltak volna, hogy a rendõrség eljárása során a polgári

vitába valamelyik fél oldalán beavatkozott volna, így tevékenységével

alkotmányos visszásságot nem okozott.

A panaszos kiegészítõ beadványában azt is kifogásolta, hogy megjelent lakásán

egy általa nem ismert férfi, aki elmondta a panaszosnak, hogy õt a

rendõrségrõl ismeri, és - hangsúlyozva, hogy magánemberként van jelen -

veréssel fenyegette egy peres jogvita miatt, majd felszólította, hogy a pertõl

álljon el. A panaszos válasza után az ismeretlen férfi ismételten közölte

vele, hogy õ rendõrségi nyomozó, ezért az ügyet jól ismeri, és tudja, hogy a

panaszosnak nincs igaza. A történteket a panaszos még aznap bejelentette a

rendõrségen. Az eseményt vizsgáló rendõrségi vezetõ szerint a panaszost

magánemberként, polgári peres ügy miatt felkeresõ ismeretlen férfi valóban a

rendõrség állományába tartozik, ezért megtette vele szemben a szükséges

parancsnoki intézkedést, és felhívta figyelmét arra, hogy a jövõben a hasonló

cselekményektõl tartózkodjon. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

általános helyettese megállapította annak gyanúját, hogy az érintett személy a

panaszost lakásában veréssel fenyegetve arra próbálta rávenni, hogy az ne

folytasson egy pert, holott a panaszosnak a per folytatásához nyilvánvalóan

érdeke fûzõdött. Ezáltal a panaszos sérelmére megvalósította a Btk. 174. §-ába

ütközõ kényszerítés bûntettének kísérletét. Az állampolgári jogok

országgyûlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy a Legfõbb

Ügyész gondoskodjon a büntetõeljárás megindításáról. A Legfõbb Ügyészség a

nyomozást elrendelte. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános

helyettese a választ tudomásul vette. Az eljárást folytató ügyészség a

késõbbiekben a nyomozást bûncselekmény hiányában megszüntette.

OBH 328/1995.

A panaszosok a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (továbbiakban KLTE), a Miskolci

Egyetemen (továbbiakban ME), illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

(továbbiakban ELTE), az 1991-es tanévtõl másoddiplomás átképzésen vettek

részt. Beadványukban azt sérelmezték, hogy az oktatási program befejezését

követõen - ellentétben az elõzõ évfolyam hallgatóival - fõiskolai szintû

nyelvtanári képesítést kaptak.

A panaszosok az 1991-es tanévtõl kezdve vettek részt az érintett felsõoktatási

intézményekben az orosznyelv-tanárok másoddiplomás átképzésének programjában.

Tanulmányaik befejezését követõen kiadott diplomájuk fõiskolai végzettséget

deklarált. Az 1990-ben beiratkozott hallgatók - ugyanolyan képzési feltételek

mellett - diplomájuk szerint +nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanárok 

lettek.

A képzés idõtartama (6 félév), formája (levelezõ tagozat) megmaradt, de az

1991-es tanévtõl beiratkozó hallgatók már csak az oktatási intézmények által

meghatározott további feltételek teljesítése esetén - önköltséges képzés

keretében - kaphattak +nyelv- és irodalom szakos  tanári képesítést.

A KLTE diákjai elõször az egyetem rektorától kérték diplomájuk minõsítésének

megváltoztatását. Az egyetem rektorhelyettese azonban arról tájékoztatta a

panaszosokat, hogy a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium állásfoglalása e

kérdésben az, hogy az 1991-es tanévtõl az orosz tanárok átképzése országosan

egységes, az átképzés során teljesített feltételek fõiskolai szintnek felelnek

meg, így a diploma szintje is ehhez igazodik.

A döntést sérelmezõ pedagógusok kérték a mûvelõdési és közoktatási minisztert,

hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálja felül az egyetem

döntését. A minisztérium levélben tájékoztatta a panaszosokat arról, hogy az

egyetem döntése a jogszabályoknak megfelel. A pedagógusok kérték a minisztert,

hogy határozattal döntsön kérelmükrõl, mert csak így vehetik igénybe a

felsõoktatási törvény szerint biztosított bírói felülvizsgálat lehetõségét, de

az MKM válaszlevelében arra hivatkozott, hogy mivel az ügyben jogszabálysértõ

döntés nem született, az egyetem eljárásának helyben hagyását feleslegesnek

tartja.

A KLTE rektorának tájékoztatása szerint a panaszosok az egyetem fõiskolai

szakára nyertek felvételt és tanulmányaik során semmi olyan további, az

egyetem által meghatározott feltételt nem teljesítettek, amelynek

eredményeként diplomájuk szerint nyelv- és irodalom szakos középiskolai

tanárok lehetnének.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy

a mûvelõdési és közoktatási miniszter a Felsõoktatási törvényben biztosított

törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva az államigazgatási eljárás

általános szabályait köteles alkalmazni (Áe.) és ennek megfelelõen a

panaszosok kérelmérõl határozatban köteles dönteni. A KLTE hallgatóinak

kérelmére indult eljárás lefolytatása tehát a fentebb hivatkozott törvényen

túl sérti az Alkotmányban foglalt jogbiztonság követelményét és a panaszosok -

az Alkotmányban és az Áe. törvényben biztosított - jogorvoslathoz való jogát

is.

A jogsérelem orvoslása érdekében az országgyûlési biztos ajánlásában felkérte

a mûvelõdési és közoktatási minisztert, hogy a KLTE hallgatói által

elõterjesztett felülvizsgálati kérelemrõl az irányadó jogszabályoknak

megfelelõen határozatban döntsön.

A miniszter az ajánlást elfogadta, határozatáról azonban még nem adott

tájékoztatást.

OBH 347/1995.

Panaszos sérelmezte, hogy mint volt hadiárva kérte a neki járó egyösszegû

térítést, kérelmét azonban elutasították.

A panasz megérkezése után állásfoglalás céljából az országgyûlési biztos a HM

Központi Irattár parancsnokát is, aki válaszlevelében közölte, hogy az

egyösszegû térítésre az jogosult, akinek 1949. január 1. elõtt megállapított

hadigondozotti pénzellátását ezen idõpontot követõen politikai okokból

megszüntették. Mind az elsõ, mind a másodfokú eljárás törekedett az

iratbeszerzésre, azonban nem volt megállapítható, hogy a hadiárva-járadékot

mikor állapították meg, továbbá mikor és milyen indokkal szüntették meg.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a vonatkozó

törvény valóban hátrányos megkülönböztetést tartalmaz az azonos jogosultságú

személyek között. A törvény az egyösszegû térítés megállapítását akkor teszi

lehetõvé, ha a jogosult pénzellátását 1949. január 1-je után politikai okokból

szüntették meg.

Akinek a pénzellátását ezen idõpont elõtt vonták el, vagy ezen idõpont után

állapították meg, nem részesülhet az egyösszegû térítésben, ezért indokolt az

1949-es dátum módosítása.

Az igen jelentõs számú panasz ellenére az alkotmányos visszásság észlelésekor

az országgyûlési biztos nem élt jogszabálymódosítás kezdeményezésével, mivel a

diszkrimináció kiküszöbölését indítványozó törvénymódosítás folyamatban van.

Idõközben a törvénymódosítást a honvédelmi miniszter benyújtotta, ezzel az

alkotmányos visszásság orvoslása a közeljövõben megtörténik.

OBH 387/1995.

Panaszos sérelmezte, hogy szociális támogatás tárgyában három ízben benyújtott

kérelmére a polgármesteri hivataltól nem kapott választ. Jelezte továbbá, hogy

a juttatások elosztási módját is kifogásolja.

Panaszos három gyermekét egyedül neveli, havi jövedelme alacsony.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy panaszos által

jelzett három kérelem elintézésével kapcsolatban az önkormányzat nem adott

magyarázatot. Megállapította továbbá, hogy a szociális törvény rendelkezései

nem minden esetben érvényesülnek az önkormányzat gyakorlatában. A rászorultság

elvének érvényre juttatása nem érvényesül, tekintettel arra, hogy a gyermekek

utaztatása, utazási bérlet biztosítása, óvodai és iskolai ellátás nyújtása,

tankönyv és tanszercsomag juttatása a rászorultság vizsgálata nélkül kerül

biztosításra. Ez a módszer valóban nem követi a rászorultság elvét, így

jogosan kifogásolta panaszos az önkormányzat által követett elosztási elveket.

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat saját rendeletével is

ellentétes gyakorlatot folytat, mivel a rendelet egyébként utal a jövedelmi

viszonyok vizsgálatára.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogorvoslati jogosultságot

garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a

jelzett három kérelemmel kapcsolatban részletesen nyilatkozzon. Amennyiben a

kérelmek még nem kerültek elbírálásra, úgy kérte, hogy haladéktalanul

intézkedjenek a határozatok meghozataláról.

Ajánlotta továbbá az önkormányzat gyakorlatának felülvizsgálatát és a

szociális juttatások esetében a rászorultsági elv feltétlen érvényre

juttatását, tehát a szociális törvény elvének, valamint az önkormányzat

rendeletének maradéktalan betartását.

Az ajánlás eredményeként az önkormányzat a kifogásolt, el nem bírált kérelmek

ügyében döntött, a határozatokat megküldte. Elfogadta az önkormányzat a

további ajánlást is, és a szociális ellátásokról szóló rendelet

felülvizsgálatát elrendelték.

OBH 402/1995.

A panaszos építési ügyében a közigazgatási hivatal - jogszabályban elõírt

harmincnapos határidõt túllépve - elmulasztotta meghozni a másodfokú

határozatot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának felhívására ennek a hivatal

eleget tett. Ezt követõen az elsõ fokon eljárt önkormányzat építésügyi

osztálya nem közölte a panaszossal a határozatot.

Az országgyûlési biztos megkeresésére késedelmesen ugyan, de közölték a

panaszossal a másodfokú határozatot.

A vizsgálat megállapította az alkotmányos visszásságot, mely a késedelmes

ügyintézésben, ezáltal a jogbiztonság sérelmében állt.

Ajánlásában az országgyûlési biztos felhívta az eljáró államigazgatási szervek

figyelmét az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek,

különös tekintettel e törvény határidõk betartására vonatkozó

rendelkezéseinek, szigorú alkalmazására.

Az ajánlásban foglaltakat mind a közigazgatási hivatal, mind az önkormányzat

elfogadta.

Az országgyûlési biztos eljárása megoldotta a konkrét panaszt, az eljárás

elérte célját.

OBH 414/1995.

Panaszos a lakótársai nevében benyújtott beadványában sérelmezte, hogy

lakóházukban mûködõ vendéglátó egység zajos mûködése, a hangos

zeneszolgáltatás, rendszeres utcai zajok mindennapi nyugalmukban zavarják,

lakásuk rendeltetésszerû használata nincs biztosítva.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat

a nyitva tartást határozattal korlátozta, majd több ízben végzett ellenõrzést

a határozat betartása érdekében. Az ellenõrzések során több esetben az üzletet

éjszaka bezáratták. Idõközben az üzlethelyiségnek új tulajdonosa lett, mellyel

szemben a nyitva tartást még nem korlátozták, holott a panasz vele szemben is

fennállt.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány pihenéshez való jogot

garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a

lakóközösség korábban benyújtott kérelme alapján folytasson eljárást az üzlet

nyitva tartásának korlátozása érdekében.

Az önkormányzat válaszában közölte, hogy az üzletben mûködõ hangos

zeneszolgáltatás, valamint az éjszakai nyitva tartásból eredõ zajok, a távozó

vendégek hangoskodó magatartása valóban lehetetlenné teszik a pihenést. Ezért

felszólították a tulajdonost, hogy az üzlet csak akkor tarthat nyitva 22.00

óra után, ha az nem zavarja a környezetében lakók éjszakai nyugalmát.

Amennyiben a felszólításuk eredménytelennek bizonyul, úgy az üzlet 22.00 óra

utáni nyitva tartását megtiltják.

Az intézkedést követõen az országgyûlési biztoshoz ismételt panasz nem

érkezett.

OBH 442/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy a szomszédos ingatlanon, részben

építési engedéllyel, részben engedély nélkül létesült építmények mindennapi

életében zavarják, lakhatását lehetetlenné teszik, saját építményének értékét

lényegesen csökkentették.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a szomszédos ingatlanon létesült mûhely az engedélytõl eltérõen kétszer

nagyobb alapterülettel épült meg, melyre a vállalkozó az önkormányzattól

használatba vételi engedélyt kapott. Megállapította továbbá, hogy ezen

használatbavételi engedély kiadása során felelõsség terheli az építési

hatóságot. A hatóság késõbb határozattal kötelezte a szomszédot

hangszigeteléssel ellátott tömör téglakerítés megépítésére, mely azonban

hangszigetelés nélkül, valamint az elõírt magasságot túllépve épült meg.

Kötelezett nem tett eleget a felszíni csapadékvíz elvezetésre vonatkozó

elõírásnak sem, melynek végrehajtása érdekében bírság kiszabására került sor.

Az önkormányzat hivatala késõbb határozatot hozott az építési engedély nélkül

épített gépkocsitároló, de mûhelyként használt melléképület és az elõírt

magasságot meghaladó kerítés visszabontására.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány egészséges környezetet

garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos általános helyettese felhívta az

önkormányzat figyelmét, hogy gondoskodjon az ügyben hozott határozatok

végrehajtásáról, vagyis hogy a panaszos ingatlanára a felszíni csapadékvíz ne

jusson át, valamint gondoskodjon az építési engedély nélkül épített,

mûhelyként használt építmény, valamint a tömör kerítés megfelelõ magasságra

való visszabontásáról.

A válaszadásra nyitva álló határidõ még nem telt le.

OBH 461/1995.

Panaszos szociális ellátás, valamint az önkormányzattal fennálló egyéb

problémája miatt fordult az országgyûlési biztoshoz.

Sérelmezte, hogy az önkormányzat a megélhetésük könnyítését szolgáló

haszonbérleti szerzõdést felmondta. Elõadta továbbá, hogy beiskolázási segély

ügyében csak hónapok múlva kapott választ, a támogatást pedig alacsonynak

találta.

Jelentõs a család közüzemi díjtartozása, ennek csökkentése érdekében szeretett

volna az HÉRA Alapítvány által támogatottak közé kerülni, de tudomása szerint

az önkormányzat nem nyújtott be pályázatot az Alapítványhoz.

Panaszos családjában öt kiskorú gyermek nevelõdik, havi jövedelmük a

rendszeres nevelési segély folyósításával sem biztosított. Végezetül

sérelmezte, hogy a házuk elõtt lévõ buszmegálló közvetlenül a kapubejáratuknál

van, a megálló kiképzett útfelülete olyan hosszú, mint a telkük, ezért zavarja

a bejárat szabad használatát.

A vizsgálat során az országyûlési biztos megállapította, hogy alkotmányos

visszásság keletkezett az Alkotmány jogállamiság elvébõl fakadó

jogbiztonságot, valamint a szociális biztonságot garantáló rendelkezéseivel

kapcsolatban. Az önkormányzat nem tett maradéktalanul eleget kioktatási

kötelezettségének, mert panaszost nem tájékoztatta arról, hogy az õt zavaró

buszmegálló esetleges áthelyezése kérdésében - mint egy éven túl fennálló

birtokháborítás - a bíróság jogosult dönteni, jogait bírósági eljárás során

érvényesítheti. A megfelelõ tájékoztatás az önkormányzat részérõl elmaradt.

A szociális biztonsághoz való jog sérülése egyrészt a szabályozás

hiányosságára, másrészt az önkormányzat anyagi teljesítõképességének

korlátaira vezethetõ vissza.

Ajánlásként az országgyûlési biztos felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a

polgármesteri hivatal eljárása során mindenkor tegyen eleget a közigazgatási

eljárás alapelvei között rögzített kioktatási kötelezettségének, tájékoztassa

az ügyfeleket az igénybe vehetõ fórumról, és arról, hogy a kérelem elbírálása

nem tartozik a hivatal hatáskörébe.

Javasolta, hogy az önkormányzat ismételten vegye fel a kapcsolatot a HÉRA

Alapítvánnyal és a pályázati feltételek ismeretében az arra rászorulók

megsegítésére nyújtsanak be pályázatot, melynek esetleges elnyerésével

panaszos és a hozzá hasonló, nehéz anyagi körülmények között élõ családok

gondjai, ha kismértékben is, de enyhíthetõk.

Az önkormányzat válaszában közölte, hogy a buszmegálló ügyében az ügyfelet

szóban tájékoztatták, ennek írásbeli formája valóban elmaradt.

A szociális segélyezés ügyében a jövõben még körültekintõbben fognak eljárni.

Az Alapítványhoz való pályázat benyújtásáról a válasz nem tesz említést,

holott a pályázati feltételeket és a módszerre vonatkozó eljárásokat a HÉRA

Alapítvány közrem<%2>ûködésével az országgyûlési biztos eljuttatta az

önko<%0>rmányzatnak.

OBH 473/1995.

Panaszos kifogásolta, hogy az önkormányzat a lakásfenntartási támogatást és

egyéb szociális juttatásokat megszüntette. Tudomása szerint a lakásfenntartási

támogatás nemcsak az õ esetében, hanem a kerületben általánosságban megszûnt.

Panaszolta, hogy benyújtott kérelmeire nem kapott választ, továbbá kifogásolta

a helyszínen eljáró ügyintézõ magatartását.

A vizsgálatra az Alkotmány szociális biztonságot garantáló rendelkezésének

megsértése, illetve annak veszélye miatt került sor.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy panaszos által

különbözõ szociális juttatások iránt elõterjesztett kérelmei között valóban

található olyan eset, amikor a kérelem elbírálatlan maradt.

Az önkormányzat helytelenül a +fellebbezés elutasítása  megjelölést használta,

holott panaszos nem kapott határozatot, így fellebbezéssel sem élt. A

vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy panaszos a szociáli<%-2>s törvénybõl

adódó helyi rendelet sz<%1>abályainak figyelembevételével több irányú<%-2>

támogatásban részesült az önkormányzattól, 1989 és 1996 I. féléve között

eltelt idõben az mintegy 450 ezer forint összeg volt.<%0>

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzat a rendelkezésre álló anyagi

keretek között kötelezettségének eleget tett, ugyanakkor a lehetõségek keretei

között nyújtott szociális gondoskodás szociális biztonságot nem nyújt

panaszosnak és családjának.

A szociális biztonsághoz való jog alapjogként való szabályozása nem

keletkeztet alanyi jogot az ellátásra, az az állam kötelezettségvállalását

jelenti, amelynek mértékét a törvényhozás és a Kormány az ország teherbíró

képességének függvényében állapítja meg.

Az önkormányzat a szociális biztonsághoz való jog érvényesülése során anyagi

teherbíró képességeinek keretei között eleget kívánt tenni e feladatának,

annak szintje azonban nem fedi a ma kívánalomként jelentkezõ szociális

biztonság fogalmát. A kifogásolt ügyintézõi magatartás valóban sértheti a

magánélet és magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot, azonban az eljárások

lefolytatásához szükséges a kérelmezõk életvitelének felmérése; ez óhatatlanul

- korlátozott - betekintést jelent az ellátást igénylõ magánéletébe. Ez a

korlátozás azonban jelentõs érdeksérelemmel nem járhat.

A vizsgálat megállapította, hogy a felhívott alkotmányos jogokkal kapcsolatban

visszásság nem keletkezett, ugya<%-2>nakkor az is megállapításra került, hogy

a panasz a jelenlegi szabályozási hiányosságra és az önkormányzat anyagi

teljesítõképességének hiányára vezethetõ vissza, így ajánlást nem tett az

országgyûlési biztos. Az önkormányzat a lakásfenntartási támogatást

általánosságban nem szüntette meg, helyi rendeletében a hozzáj<%0>utás

feltételeit szabályozta. Panaszos esetében valóban megszüntetésre került ez az

ellátási forma, de ennek indoka a hozzájárulás feltételeinek hiánya volt. Az

önkormányzattól az országgyûlési biztos kérte, hogy a továbbiakban is kísérjék

figyelemmel a gondoskodásra, támogatásra szoruló család nehéz helyzetét.

OBH 504/1995.

Tisztelt Uram!

Hivatalunkhoz beterjesztett beadványaiban foglaltakat, melyben

örökösödési illetékek és közös tulajdon használatának felülvizsgálatát kérte,

áttanulmányoztam.

Megállapítottam, hogy kérelmeiben írtak szerint az Ön által megjelölt

ingatlan 4/8-ad részben ajándékozás, 1/8-ad részben öröklés címén az Ön

tulajdona. A fennmaradó 3/8-ad részt nõvére 1/8-ad részben örökölte, 2/8-ad

részben ajándékba kapta. Nõvére halála után a 3/8-ad rész unokahúga

tulajdonába került. Ön azt sérelmezi, hogy édesapja halálát követõ hagyatéki

ügyben nem az ingatlan 1/8-ad forgalmi értéke alapján számították az

örökösödési illetéket. Kifejti azon véleményét, hogy a befizetett illeték

befolyásolja a közös tulajdonú ingatlan használatát.

Tájékoztatom arról, hogy a tulajdoni arányt a közjegyzõ állapítja meg a

hagyatékátadó végzésében, azt nem érinti az örökösödési illeték nagysága. A

Legfelsõbb Bíróság hagyatéki ügyben hozott határozatának vizsgálatára nincs

hatásköröm.

Beadványaiból kitûnik, hogy nem érti, miért az unokahúga használja a

nagyobb értékû ingatlant, ha tulajdoni része kisebb. Ez sem függ össze az

illetékkiszabás összegével.

Az Ön 5/8-ad, illetve unokahúga 3/8-ad része, eszmei hányad. Ez azt

jelenti, hogy a közös tulajdonú ingatlannak valamennyi részére, a kertre, az

udvari lakásra, utcai lakásra, az esetleges gazdasági épületre, megilleti

Önöket 5/8-ad, 3/8-ad arányú tulajdonjog. A tulajdoni aránytól eltérhet a

használat aránya. Önök esetében is ez áll fenn, vagyis nem használják

mindketten az ingatlan valamennyi részét, hanem egy-egy részt használnak.

Amennyiben ez az állapot Önnek nem felel meg, közös tulajdon használati

módjának megváltoztatása iránt polgári pert indíthat. Ha a használat módján

nem akar változtatni, többlethasználatért díjat kérhet az unokahúgától, amiben

ha nem tudnak megegyezni ugyancsak indíthat polgári pert.

A perindítással kapcsolatban a bíróságok panaszirodáján kérhet bõvebb

tájékoztatást, sõt kérelmét ügyfélfogadási idõben ott jegyzõkönyvbe is

mondhatja.

Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló

1993. évi LIX. törvény 19. § (2) bekezdése figyelembevételével az illeték

kiszabásával kapcsolatban nem indítok vizsgálatot.

Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét. Sajnálom, hogy kérésének

nem tudtam eleget tenni.

Budapest, 1996. április 11.

Üdvözlettel

Gönczöl Katalin

OBH 546/1995.

A panaszos és férje egymást követõen két lakáspályázatot nyújtott be a helyi

önkormányzathoz. Beadványában a pályázatok elbírálásával kapcsolatos

önkormányzati eljárást sérelmezte. A panaszos és házastársa elsõ alkalommal

elnyerték a lakást, de azt leromlott állapota miatt nem tudták elfogadni. A

Vagyongazdálkodási Osztály jegyzõkönyvben biztosította õket arról, hogy a

következõ pályázatnál - elõzõ pályázatuk alapján - számukra lakást

biztosítanak. Az ezt követõen kiírt pályázaton azonban nem õk nyertek, mivel

az idõközben megváltozott helyi rendelet szerint egy fõre esõ jövedelmük

alapján szociális lakásra már nem voltak jogosultak.

A pályázatok elbírálásánál az önkormányzat biztosította a lakások

megtekintését a pályázat benyújtása elõtt, azonban ezt a lehetõséget a

panaszosok elmulasztották, így a bérleti szerzõdés megkötése nem az

önkormányzatnak felróható okból hiúsult meg. A vizsgálat megállapította, hogy

az önkormányzat az elbírálással kapcsolatban a jogszabályi elõírásokat

megtartotta, alkotmányos visszásságot nem okozott.

A Vagyongazdálkodási Osztály ügyintézõje azonban bizottsági felhatalmazás

nélkül olyan kérdésben tett nyilatkozatot, melynek eldöntése a bizottság

hatáskörébe tartozott. Ezzel veszélyeztette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében

deklarált jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményét.

A vizsgálat megállapításai alapján az országgyûlési biztos általános

helyettese az önkormányzat jegyzõjének ajánlást tett arra vonatkozóan, hogy a

jövõben a pályázati kiírásokban külön hívják fel a figyelmet arra, hogy

amennyiben a pályázó a lakást nem tekinti meg, ennek jogkövetkezményeit neki

kell viselnie. Az országgyûlési biztos általános helyettese a jegyzõ

intézkedését kérte még az iránt, hogy az ügyintézõk bizottsági döntést igénylõ

kérdésekben, csak a bizottsági döntések birtokában nyilatkozzanak.

Az ajánlást a jegyzõ határidõn belül elfogadta, az ügy ezzel megoldódott.

OBH 554/1995., 2607/1995., 1757/1996., 2556/1996., 4121/1996., 7899/1996.

Panaszosok a Távfûtõmûvek szolgáltatási árát, különösen az alapdíjat

kifogásolták, mert a Távfûtõmûvek - kihasználva monopolhelyzetét - állandóan

emeli a szolgáltatás díját, egyoldalúan módosítva ezzel a szerzõdést. A Távhõ

áremelési terveit az illetékes közgyûlés is jóváhagyta. A panasz alapján

felmerült a jogállamisághoz, ezen belül a jogbiztonsághoz fûzõdõ jog, valamint

a gazdasági verseny szabadságának elismeréséhez fûzõdõ jog sérelmének gyanúja.

Ezért az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el.

Megállapította, hogy a távhõszolgáltatók területi monopóliumot élveznek, s

ezzel gazdasági erõfölénybe kerülnek a fogyasztókkal szemben. Azt, hogy az

árképzés során visszaélnek-e ezzel a helyzettel vagy sem, azt a

tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény alapján a Gazdasági

Versenyhivatal jogosult vizsgálni. Ezért az országgyûlési biztos felkérte a

Gazdasági Versenyhivatalt a szükséges intézkedések megtételére. A hivatal

ennek nem tett eleget. Arra hivatkozott, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján

nincs hatásköre a hatósági árak felülvizsgálatára. A jogsértés megszüntetésére

az ármegállapító, vagyis a közgyûlés jogosult.

A vizsgálat kiterjedt a távfûtésrõl szóló törvény tervezetére és az Állami

Számvevõszéknek (továbbiakban: ÁSZ) a távhõszolgáltatással kapcsolatos

jelentésére is. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzatok

- ellentétben az ártörvény követelményeivel - elismerték a távfûtõmûvek nem

hatékony mûködésének költségeit, és kettõs szorításban (fogyasztói érdek és

szolgáltató szervek mûködtetése) többnyire a vállalkozások igényeit,

nyereségre való törekvését engedték érvényre jutni. A törvénytervezet sem

oldja fel ezt az ellentmondást, hiszen a távfûtés szolgáltatási díjával

kapcsolatos panaszokat a hatósági ár megállapítója (a területi önkormányzat)

jogosult vizsgálni. A fogyasztó biztonságát és védelmét az jelentené, ha a

Gazdasági Versenyhivatal folyamatosan ellenõrizné a távhõszolgáltató

szervezetek díjkalkulációit. A rendszeres árellenõrzés biztosítaná, hogy a

távfûtõmûvek törekedjen a gazdaságos üzemelésre. Ennek érdekében lenne fontos

az is, hogy a távfûtõmûvek egyéni szerzõdéseket kössön. A törvénytervezet

mérés szerinti elszámolás esetén lakossági fogyasztóként az építmény,

építményrész (lakás) tulajdonosát, illetve azok közösségét jelöli meg. Az ÁSZ

jelentése szerint a takarékosságra a kollektív elszámolás nem ösztönöz, mivel

abban a fogyasztó csak közvetve érdekelt, a szolgáltatónak pedig egyoldalú

elõnnyel jár, mert a költségmegosztást a lakóközösségre hárítja. Az ÁSZ

megállapításaival és ajánlásaival az országgyûlési biztos egyetértett. Ezért e

tárgyban újabb vizsgálatot nem folytatott. A jogbiztonság és a gazdasági

verseny szabadsága érdekében azonban ajánlásokat tett az ipari, kereskedelmi

és idegenforgalmi miniszternek a törvénytervezet és elõterjesztés

kiegészítésére, különösen a Gazdasági Versenyhivatal szerepét, a szolgáltató

és a fogyasztó jogviszonyát illetõen. Ezeket tájékoztatásul megküldte az

Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi, valamint Önkormányzati és Rendészeti

Bizottsága Elnökének. Az ajánlásokra válasz még nem érkezett, de a határidõ

sem járt le.

OBH 567/1995.

Panaszosok, mint fiatal házasok lakáscélú támogatásban részesültek, de a

szerzõdésben vállalt határidõre rajtuk kívülálló ok miatt gyermekvállalási

kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni. Az anya 29 évesen, súlyos betegség

miatt rokkantnyugdíjazásra került. Sérelmezték, hogy ezen körülmények ellenére

a pénzintézet az összeg behajtása iránt intézkedett.

A vizsgálatra az Alkotmány házasság és család védelmét, valamint a szociális

biztonságot garantáló rendelkezésének megsértése, illetve annak veszélye miatt

került sor.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a pénzintézet a jogszabályi lehetõségeken túlmenõen egyéb, kifejezetten

méltányos elbírálásra nem jogosult. A tõketartozás elengedésére a szabályozott

feltételek esetén a pénzügyminiszter jogosult. A rendkívül méltánylást érdemlõ

eset nem egyedi, e témában még több panasz érkezett, hasonló tényállással,

illetve az esetek nagy részében a vállalt gyermek (gyermekek) megszületett, de

a szerzõdésben rögzített határidõn túl. (400/1995; 1281/1995; 4647/1996;

5369/1996.)

A határidõ letelte után a lakáscélú támogatás, mint megelõlegezett kedvezmény

hitelként él tovább, és azt kamataival együtt a pénzintézet a szerzõdõ félre

terheli.

Az esetleges méltányos elbírálás érdekében a felsorolt esetekben az

országgyûlési biztos általános helyettese megkereste a pénzügyminisztert,

vizsgálja meg annak lehetõségét, hogy a súlyos beteg anya esetében, illetve

azokban az esetekben, ahol a gyermekek a vállalt határidõn túl születtek meg,

milyen lehetõség van a felhalmozódott tartozás enyhítésére.

A pénzügyminiszter válaszában közölte, hogy a jogszabályban részletezett

eseteken kívül sajnálatosan az anyagi, tehát a költségvetési lehetõségek

korlátozott mértéke miatt nincs módjuk a tartozások elengedésére.<%0>

A vizsgálat alkotmányos jogsérelmet nem tárt fel, jogszabály-módosítást nem

kezdeményezett az általános helyettes.

OBH 596/1995., OBH 25/1996., OBH 264/1996., OBH 289/1996.,OBH 1693/1996., OBH

1716/1996., OBH 2863/1996.

A panaszos azt kifogásolta, hogy a Budapesti Mûszaki Egyetem jogellenesen -

indokolás nélkül - szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította, hogy a kizárólag a Magyar Köztársaság pótköltségvetésérõl

szóló 1995. évi LXXII. törvényben csökkentett személyi juttatásokra fordítható

összegre hivatkozó indokolás nem elégíti ki a közalkalmazottak jogállásáról

szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. § (1) bekezdésében elõírt valós és okszerû

indokolási kötelezettséget. Figyelemmel arra, hogy a Magyar Köztársaság

Alkotmánybíróságának 40/1995. (VI. 15.) AB határozata megállapította, hogy -

az egyetemi autonómiára tekintettel - a költségvetés nemhogy egy konkrét

oktató, de meghatározott létszámú oktatói csoport felmentését sem írhatja elõ,

a felmentés az egyetem saját döntése, így azt indokolni kötele<%2>s. Az

indokolási kötelezettség teljesítésének elmulasztása a Magyar Köztársaság

Alkotmányának 2. § (1) b<%0>ekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó

jogbiztonság követelményével, az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében

biztosított munkához való joggal és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében

biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben alkotmányos

visszásságot okozott.

Ajánlásában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

felkérte a mûvelõdési és közoktatási minisztert, hogy - a felsõoktatásról

szóló 1993. évi LXXX. törvény 74. § (1) bekezdés c) pontjában az Országgyûlés

által ráruházott törvényességi felügyeleti jogkörben eljárva - vizsgálja meg a

Budapesti Mûszaki Egyetemen - a Magyar Köztársaság 1995. évi

pótköltségvetésérõl szóló 1995. évi LXXII. törvénnyel összefüggésben -

közalkalmazottak felmentésérõl hozott döntések törvényességét, gondoskodjon

továbbá a jogszabályi elõírások érvényesülésének biztosításáról.

Mivel a késõbbiekben más felsõoktatási intézmények (Eötvös Loránd

Tudományegyetem, Janus Pannonius Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert

Orvostudományi Egyetem, Gépipari és Automatizálási Mûszaki Fõiskola,

Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) volt közalkalmazottai is hasonló

panasszal fordultak a Hivatalhoz, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa

általános helyettese felkérte a minisztert, hogy vizsgálatát ezekre az

intézményekre is terjessze ki. Ugyanakkor a Zsámbéki Katolikus Tanítóképzõ

Fõiskolán történt jogviszony-megszüntetéseket nem vizsgálhatta, mivel a nem

állami felsõoktatási intézményekre nem terjed ki a miniszter felügyeleti

jogköre.

A miniszter írásban tájékoztatta az országgyûlés általános helyettesét arról,

hogy a törvénysértõ eljárás megállapítása mellett felhívja a felsõoktatási

intézményeket a felmentések valós és okszerû indokolásának kötelezettségére.

-géretet tett továbbá arra, hogy a hasonló ügyek egy részében megindított

munkaügyi perek jogerõs befejezése után a bírósági döntéseket törvényességi

felügyeleti jogkörében eljárva kiterjeszti azokra az oktatókra is, akik nem

fordultak bírósághoz.

OBH 642/1995.

A panaszos l4 éves fiát az egyik szegedi tó strandján társai holtan találták a

tó medencéjének mély vízû részében. A boncolás a halál okát vízbe fulladásban,

légzési elégtelenségben állapította meg. A panaszos feljelentése alapján

eljáró nyomozó hatóság a nyomozást - bûncselekmény hiányában - megszüntette. A

panaszos szerint a nyomozást hiányosan folytatták le, s ekként tisztázatlan

maradt fia halálának valódi oka. Szerinte a gyermekeket kísérõ személyeket

büntetõjogilag felróható mulasztás terhelte. Azt is kifogásolta, hogy az

ügyben eljárt hatóságok nem kézbesítették részére az iratokat.

A panasz érintette a panaszhoz és az élethez való jogot, ezért az állampolgári

jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot folytatott. Alkotmányos visszásságot

azonban nem állapított meg, mivel a nyomozó hatóság az eljárást az adott

jogszabályi keretek között folytatta le, de a széles körû bizonyítás adataiból

sem lehetett arra következtetni, hogy a csoport kísérõi büntetõjogilag

felróható mulasztást követtek volna el. Az élethez való jog tehát nem sérült,

de a panaszjog sérelme sem valósult meg, mert a nyomozás során meghozott

határozatokat a panaszosnak kézbesítették, így lehetõsége volt - az általa

egyébként igénybe is vett - panaszjog gyakorlására.

OBH 738/1995.

A panaszos a földhivataltól több éve hiába kérte tulajdonjogának bejegyzését.

A földhivatal ezen eljárása sértette a jogállamiságból fakadó jogbiztonság

követelményét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a panaszos

kárpótlási árverésen, 1993-ban megszerezte egy ingatlan tulajdonjogát.

Az országgyûlési biztos az ügyben megkereste a megyei földhivatal vezetõjét,

aki azt a tájékoztatást adta, hogy az érintett ingatlan illetékességi

területén mûködõ kirendeltségük kapacitás hiányában nem volt képes az árverési

anyagok elõkészítésére és az ingatlanok kitûzésére. A munka elvégzésére a

megyei földhivatal vállalkozási szerzõdést kötött a Földmérési és

Távérzékelési Intézettel /FÖMI/. A FÖMI nem az érvényben lévõ földmérési

szakmai utasítások és elõírások szerint végezte feladatát, így a tulajdonjog

bejegyzésére nem kerülhetett sor. A megyei földhivatal végül saját hatáskörben

kijavította a hibákat és bejegyezte a panaszos tulajdonjogát az

ingatlannyilvántartásba.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy

a panaszos tulajdonjogának ingatlannyilvántartásba való bejegyzése - a

jogszabályban elõírtakhoz képest - jelentõs késedelemmel történt. Ezzel az

eljárással a földhivatal megsértette a jogállamiságból fakadó jogbiztonság

követelményét. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatának ideje

alatt a földhivatal elvégezte a szerkesztési hibák kijavítását és bejegyezte a

tulajdonjogot. Erre tekintettel az országgyûlési biztos ajánlással nem élt.

Eljárása azonban a panaszt megoldotta, az eljárás elérte célját.

OBH 795/1995.

Panaszos 1989-ben kamatmentes építési kölcsönt kapott a kerületi

önkormányzattól. A részletek törlesztésére csekket érdeklõdése ellenére sem

kapott. 1995-ben az önkormányzat egy összegben kérte tõle a kölcsön

visszafizetését. Panaszos részletfizetés iránti kérelmet adott be, melyre fél

év alatt sem kapott választ.

Az ügyben felmerült a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményének

veszélye (Alkotmány 2. §).

Az országgyûlési biztos általános helyettesének megkeresésére a jegyzõ

engedélyezte a részletfizetést. Az önkormányzat mulasztásának okaként a jegyzõ

a Lakásigazgatási Iroda utóbbi idõben történt többszöri átszervezését és a

nagyarányú elvándorlást jelölte meg. Az állampolgári jogok országgyûlési

biztosának általános helyettese az alkotmányos visszásságot megállapította az

eljárás során, de tekintettel arra, hogy az ügy kedvezõen befejezõdött, nem

élt ajánlással.

OBH 807/1995.

Egy önkormányzati tulajdonú helyiség bérlõje panaszolta, hogy az önkormányzat

felmondással jogellenesen megszüntette helyiségbérleti jogát.

Panaszos évtizedek óta bérelte a négy helyiségbõl álló helyiségcsoportot.

Kettõt határozatlan idejû, kettõt ideiglenes szerzõdéssel bérelt. Ez

utóbbiakat önerõbõl, romos, használaton kívüli épületrészek helyreállításával

vette birtokba, utánuk bért nem fizetett. A vagyonkezelõ kft. csak a panaszos

1993-ban bejelentett vásárlási szándékát követõen állapította meg a

bérletidíj-hátralékot és 800 000 forint befizetését kérte. A lefolytatott

egyeztetések eredményeképpen a bérlõ az összeg egy részét elismerte és

befizette. Ekkor új bérleti szerzõdést kötöttek, és új bérleti díjban

állapodtak meg. Panaszos ismételten beadott vásárlási kérelmét - a két

helyiség ideiglenes kiutalására tekintettel - az önkormányzat elutasította.

Három hónap múltán az önkormányzat új helyiségbért állapított meg; ezt a bérlõ

kifogásolta, továbbra is a korábban megállapított díjat fizette. Az

önkormányzat egy hónappal késõbb saját hatáskörben visszavonta törvénysértõ

rendeletét, és visszaállította a korábbi díjat. A bérbeadó azonban

felszólította a bérlõt az egyhavi díjhátralék megfizetésére, majd "nem

fizetés" miatt a bérleti szerzõdést felmondta.

Hátrányos megkülönböztetést valósított meg az önkormányzat azzal, hogy a

lakástörvényben biztosított felmondás lehetõségét a jog társadalmi

rendeltetésével össze nem férõ módon, a bérlõ jogainak és törvényes érdekeinek

csorbítására használta fel.

1996. január 10-én az országgyûlési biztos felhívta az önkormányzatot, hogy

vizsgálja felül panaszolt rendeleteit. Megkereste a Közigazgatási Hivatalt is,

mint a törvényességi felügyeletet gyakorló szervet, kérte, hogy folytasson

vizsgálatot és észrevételeit tegye meg.

A közigazgatási hivatal az ajánlással egyetértett, és saját hatáskörben is

felszólította az önkormányzatot rendeletei módosítására. Az önkormányzat az

ajánlásokra határidõn túl - 1996. május 6-án - adott választ, mert csak a

15/1996. (IV. 1) ÖK rendelettel módosította korábbi rendeleteit.

Az ügyfelet tájékoztatták, hogy a felmondást tekintse tárgytalannak, de a

bérbeadó a helyiségbér körüli vitát bíróság elõtt kívánja rendezni. Az

alkotmányos visszásság ugyan rendezõdött, de a vitát a felek bíróság elõtt

folytathatják.

OBH 870/1995. és 1547/1995.

Panaszosok az ÁNTSZ egyik megyei intézetének kémiai és virológiai

laboratóriumában dolgoznak mérgezõ, kórokozó anyagokkal (vér, vizelet,

szennyvíz stb.). Az országos tiszti fõorvos joghézagra hivatkozással

megtagadta a veszélyességi pótlékot az e munkakörben dogozók részére.

Ugyanakkor a közalkalmazottak, az állat-egészségügyi és élelmiszerminõség-

ellenõrzõ intézetek, környezetvédelmi felügyelõségek dolgozói kapnak

veszélyességi pótlékot. A panaszosok szerint nekik és munkatársaiknak is járna

az illetménypótlék.

A panasz alapján felmerült annak veszélye, hogy a munkáltató döntése sérti a

diszkrimináció tilalmát, és az egyenlõ munkáért egyenlõ bér követelményét.

Ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese

vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy panaszosok munkahelye, az ÁNTSZ

érintett megyei intézetének kémiai és virológiai laboratóriumai a

köztisztviselõkrõl szóló törvény (Ktv.), a központi intézetek pedig a

közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak. Ez utóbbi

törvénynek az egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló

kormányrendelet szerint a diagnosztikai laboratóriumi dolgozók - mint fokozott

fizikai és pszichés megterheléssel járó munkakörben foglalkoztatottak - az

A.1. fokozat illetményének 100%-át kapják veszélyességi pótlékként. A megyei

intézetek dolgozói, mint a Ktv. hatálya alá tartozók, jogszabályi rendelkezés

hiányában nem kapnak veszélyességi pótlékot. Ez a juttatás azonban az õ

esetükben is indokolt volna, hiszen mérgezõ, kórokozó, és egészségre ártalmas

toxikus anyagokkal dolgoznak. A Ktv. 47. § (5) bekezdése szerint ugyan az

egészségre ártalmas, vagy fokozottan veszélyes munkát végzõ köztisztviselõ

illetménypótlékra jogosult, de azt a kormányrendeletet, mely ezeket a

munkaköröket meghatározná, még nem alkották meg.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a

szabályozás hiánya hátrányos megkülönböztetést jelent azok számára, akik

köztisztviselõként dolgoznak az ÁNTSZ intézeteiben az említett munkakörökben.

Ezért ajánlást tett a miniszterelnöknek arra, hogy a Ktv.-ben kapott

felhatalmazás alapján intézkedjen a hivatkozott külön jogszabály mielõbbi

kiadására. Az ajánlást a Miniszterelnöki Kabinetiroda a népjóléti miniszternek

továbbította. A miniszter válasza szerint a pótlékrendszer korrekciójával

kapcsolatos ágazati feladatok végrehajtására a minisztériumban Szakértõi

Bizottság alakult. A korrekciós elképzelések azonban éppen szûkíteni szeretnék

a pótlékra jogosult munkaköröket. Ebbõl arra következtetett az országgyûlési

biztos általános helyettese, hogy a népjóléti miniszter az ajánlással nem

értett egyet. Az ajánlás kiegészítése után ismételten kérte a miniszter

állásfoglalását, melyre válasz még nem érkezett, de a határidõ sem járt le.

OBH 886/1995.

A panaszosnak kárpótlási ügyéhez adatokra volt szüksége, ezért az Országos

Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalhoz fordult. A Hivatal levélben

tájékoztatta, hogy a kért adatok nem szerepelnek a nyilvántartásában, ezzel

egyidejûleg a belügyminiszter rendeletére hivatkozva lekérdezési díj és

postázási díj megfizetésére felhívó számlát állított ki a panaszos nevére. A

panaszos válaszlevelében kifogásolta, hogy az illetékmentességet élvezõ

kárpótlási eljáráshoz kapcsolódó, nem teljesített adatközlésért a Hivatal

díjat számít fel. A Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy az

adatszolgáltatásért a belügyminiszter rendeletében meghatározott összegû

igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni akkor is, ha az adatszolgáltatás

sikertelen. A tájékoztatást a panaszos nem fogadta el, ezért a

belügyminiszterhez fordult. A belügyminisztériumi válaszlevél szerint a

díjfizetési kötelezettséget a Hivatal nem az illetékekrõl szóló törvény, hanem

a vonatkozó BM rendelet alapján, törvényesen és jogszerûen állapította meg. A

tájékoztatás szerint a rendelet díjmentességet nem állapít meg, ezért csak

arra van lehetõség, hogy az adatszolgáltatást végzõ hivatal vezetõje az ügyfél

kérelmére, méltányosságból teljes költségmentességet állapítson meg, ezt

azonban a panaszos nem kérte.

A személyes költségmentességgel nem rendelkezõ panaszosnak jogszabályi elõírás

alapján számlázta a Hivatal a (sikertelen) adatszolgáltatásért fizetendõ

igazgatási szolgáltatási díjat, így az állampolgári jogok országgyûlési

biztosa általános helyettese megállapította, hogy a díj számlázása önmagában

nem tekinthetõ alkotmányos visszásság okozásának. Ezzel szemben

megalapozottnak találta a panaszosnak azt a kifogását, mely szerint a

beadványaira kapott válaszok nem indokolják, hogy a díjfizetési kötelezettség

miért áll fenn az egyébként tárgyi illetékmentesség alá esõ eljárás esetén.

Megállapította, hogy - ellentétben a Belügyminisztérium álláspontjával - az

igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség elsõsorban az

illetéktörvényen alapul, ennek alapján pedig indokolható lett volna a

kárpótlással összefüggõ - ezért tárgya szerint illetékmentes - eljárásban

fennálló díjfizetési kötelezettség. Megállapította ezért, hogy a Hivatal

(mostani nevén: Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal), valamint a

Belügyminisztérium a panaszos beadványaira adott válaszaikban elmulasztották a

panaszost terhelõ díjfizetési kötelezettség pontos, a jogszabályi

megalapozottságot tartalmazó indokolását, a formális, a jogilag szabatos

indokolás nélküli válasz pedig az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz

való jog gyakorlásával összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. Az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította

továbbá, hogy a fizetendõ díj nem a kért adatok kiszolgáltatása, hanem a

nyilvántartásban történõ keresésük ellenértékének minõsül, ám a BM rendelet

szövegezése félreérthetõ, ezért - sértve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében

deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét - alkotmányos

visszásságot okoz.

Ajánlásában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

kezdeményezte, hogy a belügyminiszter gondoskodjon arról, hogy a minisztérium,

valamint az irányítása alá tartozó szervezetek a hasonló ügyekben a panaszok

elbírálása során teljesítsék indokolási kötelezettségüket, továbbá a

díjköteles szolgáltatás tárgyának - az adatok keresésének - pontos

megfogalmazásával módosítsa rendeletét. A belügyminiszter az ajánlásokat

elfogadta.

OBH 916/1995., 2297/1995., OBH 534/1995., OBH 2540/1995.

A panaszosok - állami felsõoktatási intézmények nem elsõ alapképzésben részt

vevõ hallgatói - azt kifogásolták, hogy õket a korábban bevezetett és a

tandíjrendszer ellenére fenntartott képzési hozzájáruláson túl havi 2000 Ft

tandíj megfizetésére is kötelezik. Ez a nappali és nem nappali tagozatos

alapképzésben részt vevõ hallgatók számára nyújtott képzés különbségét,

illetve a pedagógushallgatók illetményét figyelembe véve aránytalanul magas.

Mivel az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) AB határozatában elutasította a

tandíjfizetési kötelezettséget elõíró jogszabályok alkotmányellenességének

megállapítására vonatkozó indítványokat, az állampolgári jogok országgyûlési

biztosa általános helyettese megállapította, hogy nincs lehetõsége általános

érvénnyel vizsgálni azt, hogy a mûvelõdéshez való alkotmányos joggal

összefüggésben okoznak-e alkotmányos visszásságot a tandíjfizetési

kötelezettséget elõíró jogszabályok. Megállapította azonban, hogy a

tandíjfizetést elõíró kormányrendelet szabályainak megfelelõen megállapított

kiegészítõ tandíjon kívül bármely, a képesítési követelményekben vagy a

tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó díj

meghatározása ellentétben áll a rendelet elõírásaival, nélkülözi a jogszabályi

alapot, ezért alkotmányos visszásságot okoz, mivel sérti az Alkotmány 2. § (1)

bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét.

Megjegyezte továbbá azt is, hogy a rendelet értelmében a tandíj havonta

egyenlõ részben fizetendõ, de a hallgató saját döntése esetén egy összegben is

megfizetheti azt. Ezért még a rendelet szabályainak megfelelõen megállapított

tandíj esetén is sérti a jogszabályi rendelkezéseket a tandíj egy összegben

történõ befizetésének kötelezõ elõírása.

Az alkotmányos visszásság kiküszöbölését célzó ajánlását a miniszter azzal

fogadta el, hogy a felsõoktatási törvény - az Országgyûlés által éppen

vitatott - módosítása az önköltséges oktatást lehetõvé fogja tenni. A választ

az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese tudomásul

vette.

OBH 943/1995.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy az Önkormányzat Polgármesteri Hivatal

Népjóléti Irodája, mint elsõfokú gyámhatóság nyolc hónap óta nem hozott

határozatot három kiskorú gyermekük intézeti nevelésérõl, illetve annak

megszüntetésérõl.

Az országgyûlési biztos a jogbiztonság, mint alkotmányos alapelv sérelmét

állapította meg a panasz alapján. Ezért ajánlással élt az Önkormányzat

Polgármesteri Hivatala jegyzõjéhez. Az ajánlásban felhívta a figye<%2>lmet

arra, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint a benyújtott

kérelem tárgyában az államigazgatási szerv 30 napon belül köteles határozatot

hozni. Felhívta továbbá a jegyzõt a jogszabálysértõ helyzet megszüntetésére és

a határozat haladéktalan meghozatalára. Külön hangsúlyozta, hogy mivel

gyermekek érdekérõl van szó, a jogsértés különösen súlyos, így ennek

megszüntetése érdekében fokozott körültekintéssel, de a lehetõ legrövid<%0>ebb

idõn belül folytassák le az eljárást és hozzák meg a döntést.

A jegyzõ az ajánlásnak határidõben eleget tett. Ezzel az országgyûlési biztos

eljárása a panaszt megoldotta, eljárása elérte célját.

OBH 958/1995.

Panaszosok beadványukban sérelmezték, hogy örökbefogadási kérelmük alapján

hozzájuk kihelyezett két intézeti nevelt kiskorút indokolás nélkül

visszavitték a Gyermek- és Ifjúságvédõ Intézet Átmeneti Otthonába

(továbbiakban GYIVI ), majd az intézeti gyám kezdeményezte az örökbefogadási

eljárás megszüntetését. Az illetékes Közigazgatási Hivatal az örökbefogadási

eljárást határozathozatal nélkül szüntette meg.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította az ügyben eljárt

Közigazgatási Hivatal mulasztását, vagyis a megszüntetõ határozat hiányát. A

hivatal ezen mulasztásával sérült a jogállamiság elve és a jogorvoslathoz való

jog. Megállapította továbbá, hogy a gyermekek GYIVI általi kihelyezésére,

örökbefogadására vonatkozó szabályok számos, a gyermekek alapvetõ jogait

érintõ kérdést nem, vagy nem jogszabályi szinten rendeznek, ami szintén sérti

a jogállamiság elvét. Az intézeti gyámnak tevékenységérõl, mûködésérõl nincs

jelentéstételi kötelezettsége. Ugyanakkor a gyermekek kihelyezése tekintetében

kizárólagos döntési jogköre van. Döntésével szemben nincs jogorvoslati

lehetõség, vagyis sérelmet szenved a jogorvoslathoz való jog is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a

megállapított alkotmányos visszásságok orvoslását kezdeményezte az érintett

Közigazgatási Hivatalhoz tett ajánlásában. A Közigazgatási Hivatal az

ajánlásra - a határidõ letelte és sürgetés ellenére - nem válaszolt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlással fordult a Népjóléti

Minisztériumhoz is, melyben a minisztert a gyermekek örökbefogadását

részletesen szabályzó norma megalkotására kérte fel. A Minisztérium az

ajánlást elfogadta.

Ajánlással fordult továbbá a GYIVI fenntartójához, melyben kezdeményezte a

GYIVI Szervezeti és Mûködési Szabályzatának módosítását a pszichológus

szakértõi vélemény szerepének növelése, és a nevelõszülõi felügyelõ ellenõrzõ

tevékenységének gyakoribbá tétele érdekében. Az ajánlást a címzett elfogadta.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének eljárása tehát a konkrét

panaszt nem oldotta meg, de a jövõre nézve az új jogszabályok megalkotásával a

probléma megoldódhat. Ezzel az eljárás elérte célját.

OBH 966/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy hivatalos tárgyú megkereséseire a

település polgármestere nem válaszol.

Az ügyben felmerült a jogállamiság sérelmének gyanúja.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének vizsgálata

megállapította, hogy panaszos nyaralótelkének lábánál egy szigetszerû vízmosás

található. Panaszos a vízmosásra vonatkozó vételi ajánlattal fordult a

Nagyközség Tanácsához. Az 1986. december 8-án hozott határozat szerint a

területet nem lehet elidegeníteni, a Tanács VB azonban hozzájárult ahhoz, hogy

panaszos a terület rendben tartása céljából a fenti ingatlant használja.

1992. szeptember 27-én panaszos azt tapasztalta, hogy a használatába adott

vízmosást ismeretlen eladók ismeretlen vevõknek árulják.

A vizsgálat megállapította, hogy panaszos kérte a Polgármesteri Hivatal

állásfoglalását abban a kérdésben, hogy jogosult-e az általa használt

területet sajátjaként bárki is árulni. Többszöri sürgetés ellenére sem kapott

választ, ezért az Országgyûlési Biztos Hivatalához fordult.

Az országgyûlési biztos általános helyettese elõször 1996. január 29-én kért

tájékoztatást a válaszadási kötelezettség elmaradásának okáról. A

Polgármesteri Hivatal jegyzõje válaszában nem tett említést arról, hogy miért

nem válaszoltak panaszos megkereséseire.

1996. június 17-én ismételten kérte a polgármester magyarázatát a válaszadás

elmulasztásának okáról.

A Polgármesteri Hivatal jegyzõje 1996. október 10-én kelt levelében azt írta,

hogy panaszos részére a polgármester 1996. október 2-án írt levelében az

ügyben érdemi tájékoztatást adott.

A vizsgálat feltárta, hogy panaszos több alkalommal fordult a település

polgármesteréhez, választ azonban az államigazgatási eljárásról szóló

törvényben (Áe.) szabályozott 30 napos elintézési határidõn belül nem kapott.

A válaszadás elmulasztása megvalósította a jogállamiságból fakadó jogbiztonság

alkotmányos elvének sérelmét.

A polgármester az országgyûlési biztos általános helyettesének 1996. június

17-én kelt tájékoztatást kérõ levelére 1996. október 10-én válaszolt,

figyelmen kívül hagyva az Áe.-ben rögzített elintézési határidõt, megsértve

ezzel a jogbiztonság követelményét.

Az alkotmányos visszásság jövõbeni elkerülése érdekében az országgyûlési

biztos általános helyettese ajánlásokkal élt.

Az 1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdése és 24. § alapján felhívta a

Polgármesteri Hivatal jegyzõjét, hogy biztosítsa a beérkezett beadványok

határidõn belüli megválaszolását és rendszeresen ellenõrizze azt.

A közigazgatási eljárásban az ügyintézési határidõk betartásának garanciális

jelentõsége van, ezért felhívta a jegyzõt, hogy folytasson vizsgálatot a

konkrét ügyben és ha a személyazonosság megállapítható, a mulasztásokért

felelõsökkel szemben folytasson le fegyelmi eljárást.

A jegyzõ az ajánlásokat elfogadta. Tájékoztatott, hogy az ajánlásban

foglaltakat a hivatali munkavégzésbe beépíti. Közölte, hogy a szükséges

fegyelmi eljárás megindításáról gondoskodott. Az országgyûlési biztos

általános helyettesének eljárása eredményesen zárult.

OBH 1037/1995.

A panaszos a szomszédos ingatlanon folyamatban lévõ építkezéssel és

palacsintasütõ üzem engedély nélküli mûködésével kapcsolatban nyújtott be

panaszt.

A panaszos szomszédai lakóház bõvítésére és élelmiszert készítõ kisüzem

építésére kaptak építési engedélyt.

Az építési engedélyt követõen azonban építtetõk a jogerõsítõ záradék kiadása

elõtt kezdték meg az építkezést, mely tevékenység miatt engedély nélkülivé

vált az építkezés. A panaszos bejelentése alapján az elsõfokú építésügyi

hatóság azonnal végrehajtható határozatával leállította az építkezést, majd

építésrendészeti eljárás keretében 1994. december 06-án fennmaradási engedély

iránti kérelem benyújtására kötelezte építtetõket. Az elsõfokú építésügyi

hatóság tájékoztatta panaszost arról, hogy nem továbbítja az építést

engedélyezõ határozat elleni fellebbezést a fennmaradási engedély iránti

kérelem benyújtásáig (30 nap elteltéig). A határidõ az iratok tanúsága szerint

eredménytelenül telt el, a hatóság semmilyen intézkedést nem tett az engedély

nélküli palacsintasütõ üzem mûködésének elkezdéséig.

A megkezdett mûködés elleni lakossági tiltakozásra többször tartott az

építésügyi hatóság ellenõrzést, majd határozatával az engedély nélküli

használatot leállította. A határozat fellebbezés hiányában jogerõre

emelkedett, végrehajtása érdekében építtetõkkel szemben bírságot is kiszabtak

(1995. november 02.).

Az iratokból nem derült ki, milyen körülmények között utasította el a kérelmet

az elsõfokú hatóság, valamint, hogy a fellebbezés miért nem került elbírálásra

az Áe.-ban elõírt eljárási határidõn belül.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló

rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásában felhívja a közigazgatási hivatal vezetõjét, vizsgálja ki az ügyet

és tegye meg a szükséges intézkedéseket.

A közigazgatási hivatal vezetõje az elõírt határidõn belül megadta válaszát,

amelyhez csatolta a jegyzõnek szóló intézkedés másolatát.

OBH 1174/1995.

Panaszos sérelmezte, hogy szovjet hadifogságban és munkaszolgálatban töltött

ideje után kért kárpótlást, és csak hadifogságban töltött ideje és

munkaszolgálatban töltött idejének egy része után kapott kárpótlást.

Mivel a rendelkezésre álló adatok alapján alkotmányos visszásságra lehetett

következtetni, az országgyûlési biztos az ügyben vizsgálatot rendelt el.

A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.

A vizsgálat megállapította, hogy panaszos kérelmét az Országos Kárrendezési és

Kárpótlási Hivatal 1993-ban bírálta el. Panaszos által a munkaszolgálatban

töltött idõ egy részére a hivatal kárpótlást állapított meg, míg panaszos

által teljesített munkaszolgálat azon részére, melyet nem közvetlenül harcoló

alakulat kötelékében teljesített, a Hivatal kárpótlást nem állapított meg. A

Hivatal 1993-ban hozott döntése az 1992. évi XXXII. törvény akkor hatályos

szövege szerint jogszerû volt. Panaszos az 1993. szeptember 16-án

keresetindítási jogáról lemondott, a határozat jogerõre emelkedett.

Panaszos azonban az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozatának

kihirdetését követõen fordult panaszával az országgyûlési biztoshoz, s ahhoz

kérte segítségét, hogy részére - az általa nem közvetlenül harcoló alakulat

kötelékében teljesített munkaszolgálata idejére is kerüljön sor kárpótlás

megállapítására. Panaszos részére az OKKH csak akkor tud az Alkotmánybíróság

határozata szerinti kárpótlást megállapítani, ha az Országgyûlés teljesíti az

említett alkotmánybírósági határozat 5. pontja harmadik mondatában írt

feltételeket, melynek teljesítését az Alkotmánybíróság 1995. szeptember 30-i

napjában határozta meg. Az Országgyûlés e feltételeket nem teremtette meg.

Ezáltal alkotmányos visszásságot idézett elõ, mert mulasztásával sérti az

Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogbiztonság elvét.

Ezért az országgyûlési biztos az ügyben ajánlást tett az Országgyûlés

Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága elnökének. Felkérte, hogy az

Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozat 5. pontja harmadik mondatában

írt feltételek teljesítésének elmulasztásával elõidézett alkotmányos

visszásság megszüntetése érdekében a jogi szabályozás céljából tegye meg a

szükséges intézkedéseket. Az ajánlásra az Országgyûlés Alkotmány- és

Igazságügyi Bizottságának elnöke arról tájékoztatta az országgyûlési biztost,

hogy megkereste az igazságügyi minisztert abból a célból, hogy a

törvényjavaslat benyújtása mikorra várható, s hogy ennek eredményérõl az

országgyûlési biztost tájékoztatni fogja. Az országgyûlési biztos az ajánlásra

tett intézkedést és tájékoztatást tudomásul vette. Az ügyintézés még nem

fejezõdött be.

OBH 1188/1995.

Panaszos sérelmezte, hogy társtulajdonosa engedély nélkül gazdasági épületet

épített közös tulajdonukon.

Panasza szerint az ideiglenes fennmaradási engedéllyel rendelkezõ gazdasági

épület bontására kötelezõ határozatot a másodfokú építésügyi hatóság

megsemmisítette.

A vizsgálat megállapította, hogy a másodfokú határozat rendelkezõ része nem

tartalmazza a bírói felülvizsgálat lehetõségére utaló felhívást.

Mind az elsõ, mind a másodfokú határozatból kitûnt, hogy a tulajdonostárs és

családja a gazdasági épületet rendeltetéstõl eltérõen használja. Emiatt

valóban nem az ideiglenes fennmaradási engedéllyel rendelkezõ építmény

bontását kellett volna elrendelni, hanem a hatóságnak nevezettet a

rendeltetéstõl eltérõ használat megszüntetésére kellett volna köteleznie.

Amennyiben a másodfokú hatóság úgy ítélte meg, hogy az elsõ fokú határozat nem

volt megalapozott, s emiatt megsemmisíti az elsõ fokú határozatot, a hatóságot

új eljárásra kellett volna utasítania, vagy az elsõ fokú döntést

megváltoztatnia, s panaszos kérelmét elutasítania. Ebben az esetben a bírói út

igénybevételérõl kellett volna tájékoztatnia a kérelmezõt.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy alkotmányos

visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot garantáló, valamint a

jogorvoslati jogot biztosító rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásban felhívta a megyei közigazgatási hivatalt, hogy határozatát saját

hatáskörben vizsgálja felül, s vagy vonja vissza és az elsõ fokú határozat

megváltoztatásával utasítsa el panaszos kérelmét, bírói felülvizsgálat

lehetõségének biztosításával; vagy határozatát egészítse ki azzal, hogy az

elsõfokú hatóságot utasítsa új eljárásra, miután annak tárgymegjelölése és az

indokolási rész ellentmond egymásnak.

A közigazgatási hivatal az ügyben hozott határozatát az ajánlásban megadottak

szerint módosította, s azt a nyitva álló határidõn belül tájékoztatásul

megküldte.

OBH 1232/1995.

Panaszos az utca lakóinak nevében beadványában sérelmezte, hogy a lakóházuk

közelében egy korábbi idõpontban nonstop diszkórendezvény megtartására került

sor. Ezen éjszakán a környék lakói részérõl mintegy 800 bejelentés érkezett a

rendõrkapitányságra az elviselhetetlen zajterhelés miatt.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a kérdéses napon a délután 5 órától másnap reggel 7 óráig megtartott

szabadtéri rendezvény rendkívüli mértékben zavarta a környék lakóinak

nyugalmát, a zajkibocsátási határérték mintegy duplájával lépte túl a

megengedett mértéket. A lakossági bejelentés hatására a polgármester

megtiltotta az ilyen típusú rendezvények lebonyolítását, melyrõl a lakókat is

értesítette. A vizsgálat megállapította, hogy a zajkibocsátási határérték

túllépése miatt a szervezõ terhére rótt közel kétmillió forint zajbírság nem

érte el a célját, mivel a szervezõ a megadott címeken nem volt fellelhetõ, a

határozat kézbesítése sem volt eredményes.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány egészséges környezetet

garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országggyûlési biztos általános helyettese felhívta az

önkormányzat figyelmét, hogy a terület hasznosításakor a hasonló események

elkerülése érdekében mindenkor legyen figyelemmel a környék nyugalmának

biztosítására, a zajártalom kiküszöbölésére.

A polgármester válaszában közölte, hogy a képviselõ-testület nevében

biztosítja, hogy a jövõben a terület hasznosításakor a lakosság nyugalmát

zavaró rendezvényeket megakadályozzák.

OBH 1247/1995.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy feljelentésével kapcsolatban

mindmáig semmilyen értesítést nem kapott. Közúti baleset érte, ezért a baleset

okozóját feljelentette. Az ügyészség megállapította, hogy a felmerült adatok

alapján a feljelentett személy terhére bûncselekmény gyanúja nem állapítható

meg, ezért a nyomozást bûncselekmény hiányában megtagadta. A szabálysértési

eljárás lefolytatására kijelölt rendõrkapitányság azonban nem tudott az ügyben

eljárni, mivel az iratok megküldésével az ügyészség olyan sokáig késedelme<%-

2>skedett, hogy mire a rendõrkapitányság megkapta azokat, az elévülési

szabályokra tekintettel a cselekmény elbírálására már akkor sem maradt volna

törvényes lehetõsége, ha az ügyészségen az iratokhoz mellékelték volna az

ügyészségi határozatot, és nem lezárt ügyként irattározásra küldik meg azt a

rendõrségnek.

A lefolytatott vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy az

ügyészség mulasztása jogbizonytalanságot idézett elõ. Az iratokon található

különbözõ feljegyzésekbõl és irodai utasításokból egyértelmûen megállapította

azt is, hogy gondatlanul jártak el, mikor a saját határozatukban elrendelt, a

rendõrséghez történõ iratáttétellel az elévülési szabályok figyelmen kívül

hagyásával késedelmeskedtek. Az pedig, hogy az ügyészség illetékese nem tudta,

csatolta-e vagy sem saját határozatát az iratokhoz, illetve hogy +elintézett

ügyként  küldte el az aktát, önmagában is jogbizonytalanságot okozott.

Tekintettel arra, hogy az elévülés következtében az okozott visszásság már nem

orvosolható, valamint arra, hogy a hasonló esetek elkerülésére a Legfõbb

Ügyészség határozott intézkedéseket ígért, jelen ügyre vonatkozóan az

országgyûlési biztos ajánlással nem élt. Panaszost a vizsgálatról tájékoztatta

és felhívta az ügyben érintett hatóságok figyelmét, hogy eljárásaik során

minden esetben tanúsítsanak fokozott gondosságot az eljárási és iratkezelési

normák betartásával kapcsolatban.

OBH 1306/1995.

Tisztelt Asszonyom!

Ön panaszbeadványában sérelmezi, hogy az OTP helyi fiókja

kölcsönszerzõdését felbontotta és egy összegben kéri tartozása

visszafizetését.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX.

törvény 16. §-a határozza meg az országgyûlési biztos eljárására,

intézkedésére vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanezen törvény 29. § (1) bekezdése

szerint az országgyûlési biztosnak nincs felhatalmazása arra, hogy folyamatban

lévõ bírósági eljárásba beavatkozzon. A fizetési meghagyás kibocsátásával az

Ön és az OTP helyi fiókja közötti bírósági eljárás megindult, így hatáskör

hiányában ügyének vizsgálatára nincs módom.

Következõ tanácsot tudom adni Önnek.

Végrehajtás csak jogerõs fizetési meghagyás vagy jogerõs bírósági

határozat alapján indulhat. A végrehajtás elrendelése is jogerõs bírói döntés

alapján történik. Önnek a végrehajtási eljárás megindítása elõtt, illetve

közben is lehetõsége van megegyezni az OTP-vel tartozása visszafizetésének

módjáról.

Lehetõségeirõl részletes ingyenes tájékoztatást kérhet a helyi illetékes

bíróság panaszirodáján.

Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok segíteni.

Budapest, 1996. február 5.

Üdvözlettel

Gönczöl Katalin

OBH 1421/1995.

A panaszos a települési önkormányzatnak a köztisztaság fenntartásáról és a

település szilárd hulladék gyûjtésével, kezelésével összefüggõ tevékenységérõl

szóló többször módosított rendeletét sérelmezte. Beadványában azt kifogásolta,

hogy az egyes helyi közszolgáltatások kötelezõ igénybevételérõl szóló 1995.

évi XLII. törvény hatálybalépése elõtt alkotott helyi rendelet törvénysértõ

módon rendelte el a közszolgáltatás kötelezõ igénybevételét, illetve az 1994.

április 1-tõl bevezetett hozzájárulás megfizetését. Kifogásolta továbbá, hogy

azoktól, akik nem kötötték meg a szerzõdést a szolgáltatóval és díjat nem

fizettek, 1994. április 1-ig visszamenõlegesen követelik és beszedik az

elmaradt hozzájárulást.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy: +A Magyar Köztársaság

független, demokratikus jogállam.  A jogállam alapvetõ eleme a jogbiztonság. A

jogbiztonság a jogalkotó kötelezettségévé teszi annak biztosítását, hogy a jog

egésze, annak egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak,

egyértelmûek, mûködésüket tekintve kiszámíthatóak és elõreláthatóak legyenek a

norma címzettjei számára. Ez a megfogalmazás magában foglalja az Alkotmány

44/A § (2) bekezdésében elõírt alkotmányos követelményt is, hogy a helyi

képviselõ-testület feladatkörében alkotott rendelete nem lehet ellentétes a

magasabb szintû jogszabályokkal.

A Polgári Törvénykönyv 198. § (2) bekezdése kimondja, hogy jogszabály

szerzõdés kötését kötelezõvé teheti. A (3) bekezdés szerint szolgáltatásra

irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági

rendelkezésbõl szerzõdéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a

törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik és a kötelezet<%2>tet, a

jogosultat és a szolgáltatást kellõ pontossággal meg<%0>határozza.

A Ptk. 226. § (1) bekezdése szerint jogszabály meghatározhatja a szerzõdés

egyes tartalmi elemeit és kimondhatja, hogy ezek a szerzõdésnek akkor is

részei, ha a felek eltérõen rendelkeznek. A 388. § (1) bekezdése értelmében

jogszabály kimondhatja, hogy a szerzõdés a szolgáltatás igénybevételével jön

létre. A 685. § a) pontja szerint a Ptk. alkalmazásában jogszabály a törvény,

továbbá a kormányrendelet.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (2) bekezdése

szerint fizetési kötelezettséget elõírni, a fizetésre kötelezettek körét, a

fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és

mértékét, továbbá elõlegfizetési kötelezettséget megállapítani - a díj

kivételével - csak törvényben lehet. Az (5) bekezdés elõírja, hogy a díjat -

ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány, illetve felhatalmazása alapján

a miniszter rendelettel állapítja meg.

Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános

helyettese megállapította, hogy a települési önkormányzat rendeletében

törvényi felhatalmazás nélkül írt elõ szerzõdéskötési kötelezettséget

közszolgáltatás igénybevételére, illetõleg állapított meg fizetési

kötelezettséget. A rendeletet alkotó önkormányzat ezzel sértette a

jogbiztonság követelményét és azon alkotmányos követelményt is, hogy a helyi

képviselõ-testület feladatkörében alkotott rendelete nem lehet ellentétes a

magasabb szintû jogszabályokkal.

Mindezek alapján az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásában

felhívta a települési önkormányzatot, hogy rendeletét módosítsa az 1995. évi

XLII. törvénynek megfelelõen, melyben szabályozza az elmaradt díjfizetések

sorsát is.

Az önkormányzat - tájékoztatása szerint - a vizsgált rendeletét az

országgyûlési biztos általános helyettesének ajánlását elfogadva módosította,

mely módosítással a rendelet már megfelel a törvényi elõírásoknak. Az ajánlást

követõen az önkormányzat rendezte a vitatott idõszakban keletkezett hátralékok

sorsát is.

A vizsgálatot megindító panaszos ismételt beadványa szerint az önkormányzat

rendelete a módosítás ellenére sem felel meg a jogszabályi követelményeknek. E

jelzés alapján az országgyûlési biztos általános helyettese kezdeményezte az

illetékes Közigazgatási Hivatalnál, hogy törvényességi ellenõrzési jogkörében

eljárva vizsgálja meg a települési önkormányzat rendeletét. A Közigazgatási

Hivatal eljárása folyamatban van.

OBH 1449/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy az illetékhivatal egy szerzõdés után

kétszer szabott ki vagyonátruházási illetéket, emiatt tett kifogásaira választ

nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a bekért

iratokból megállapította, hogy az Illetékhivatal a második határozatát

törölte, ezáltal a kétszeres illetékkiszabásból adódó jogsérelmet korrigálta.

Mulasztott azonban az illetékhivatal azért, hogy nem tájékoztatta a panaszost

az illeték összeg kiszámításának módjáról. Ez sértette az Alkotmány 64. §-ában

biztosított kérelem és panasz elõterjesztésével kapcsolatos jogot.

A kiszabott illeték összegszerûségének felülvizsgálatára felszólító ajánlással

az illetékhivatal nem értett egyet, az ajánlást felettes szervéhez

felterjesztette.

Az ügyben az eljárás még folyamatban van.

OBH 1452/1995.

Panaszosok (magánszemélyek, egyéni és társas vállalkozások) különbözõ

idõpontokban érkezett beadványukban a vállalkozás keretében végzett személy-

és vagyonvédelmi tevékenység átmeneti szabályairól szóló kormányrendelet és

végrehajtása tárgyában kiadott BM rendelet egyes alkotmányellenes szabályait

kifogásolták.

Az 1452/1995. számú ügyhöz kapcsolódnak még: 1513; 1514; 2118; 2285; 2585;

2602; 2802; 2910; 3035; 3107/1995.; és a 418; 1705; 2476 és 8482/1996. számú

beadványok.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy az érkezett 16 ügyben - melyek mögött egyes képesítési formákat

figyelembe véve több tízezer érintett húzódik meg - az átmeneti szabályozást

nyújtó rendeletek súlyosan érintik a jelenleg személy- és vagyonvédelmi

tevékenység keretében mûködõ vállalkozókat és alkalmazottjaikat.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány jogbiztonságot és a munkához

való jogosultságot garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos általános helyettese felhívta a

belügyminiszter figyelmét, hogy módosítsa a BM rendeletben meghatározott

szolgáltatási díjak mértékét, mivel azok aránytalanul magasak.

Kezdeményezte, hogy a kifogásolt rendelet módosítása során biztosítsa, hogy

személy- és vagyonõr képesítésként fogadják el a rendelet hatálybalépésekor

jogszerûen mûködõ vállalkozó és alkalmazottja által a korábbi iskolarendszeren

kívüli oktatás alapján megszerzett szakirányú képesítést.

Személy- és vagyonõri képesítésnek ismerjék el a rendelet hatálybalépésekor

vagy azt követõen a fegyveres biztonsági õrség, továbbá a közép- és felsõfokú

éves és kétéves tanfolyamokon, valamint a korábban megszerzett polgári

fegyveres õrparancsnokképzõ szakképesítéseket.

Javasolta a vonatkozó kormányrendelet módosításának kezdeményezését az elõírt

szakképesítés megszerzésére elõírt határidõ módosítására, mivel az ott

meghatározott idõpont nem biztosít elegendõ felkészülési idõt a teljesítésre.

Végezetül javasolta annak megvizsgálását, hogy a vállalkozók és alkalmazottak

milyen módon kaphatnak kártalanítást az átmeneti szabályozás következtében már

letett vizsga költségeinek ellentételezésére, figyelemmel arra, hogy az

ajánlásban elismerni javasolt képesítésekkel rendelkeztek.

A belügyminiszter az ajánlásban foglaltakat csak részben fogadta el.

A kifogásolt igazgatási-szolgáltatási díjak vonatkozásában a módosítást akként

tervezik, hogy személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység

együttes kérelme esetén a 20 ezer forintnyi igazgatási díjat csak egyszer kell

leróni.

Egyebekben csökkentést nem terveznek, így a rendõrhatósági engedély továbbra

is 20 ezer forint, illetve az igazolvány kiadása vagy pótlása iránti kérelem 6

ezer forint marad.

A válasz hangsúlyozza, hogy a vagyonvédelmi tevékenységek újraszabályozásának

alapvetõ célja volt az, hogy a korábbinál magasabb szakmai követelményeket

támasszanak e területen. Nem is törekedtek az egyenértékûségre a korábban

megszerzett szakképesítések tekintetében, mivel az nem jelentett volna mást,

mint a fennálló személy- és vagyonvédelmi mûködés jogi szentesítését.

Az átmeneti szabályozást adó BM rendelet hatálybalépését követõen ismételten

felülvizsgálják az egyenértékû képesítési kört, mivel érzékelhetõvé vált, hogy

a rendeletben rögzített egyenértékû képesítésfajták köre túlságosan szûk, nem

foglalja magába azokat a képesítéseket, amelyek szakmai és vizsgakövetelményei

egyébként megfelelnek a személy- és vagyonõri képesítést megalapozó ilyen

követelményeknek. Ennek kapcsán elsõsorban rendész képesítés, illetve rendész

munkakörben eltöltött meghatározott idõtartam figyelembevételének igénye

merült fel. Kétségtelen ugyanis, hogy a korábban megszerzett rendész

képesítések - közép- és felsõ fokon - valóban komoly követelményrendszerre

épültek. Ugyanakkor a válasz leszögezi, hogy a szakképesítési körnek a rendész

képesítéssel kiegészítése azért nem valósítható meg, mivel a rendészszakma

államilag nem elismert, így annak ún. mögöttes jogszabályban megfogalmazott

szakmai és vizsgakövetelmény-rendszere sem létezik. A rendész munkakörben

eltöltött idõ, valamint a kérelmezõ birtokában lévõ rendész képesítés

figyelembevételét azonban indokoltnak tartják.

Az ajánlásra adott válasz szerint a meghatározott határidõk módosítására

irányuló ajánlás teljesítése megtörtént, a kormányrendelet kihirdetésre

került.

Végezetül a kártalanításra vonatkozó ajánlás tárgyában a minisztérium

álláspontja az, hogy a kifogásolt rendeletek a hatályos jog részét képezik,

azok a jogalkotásról szóló törvényhez meghatározott anyagi és eljárásjogi

rendelkezések megtartásával születtek meg, ennek alapján a benne foglalt

kötelezettségek teljesítése jogszerûtlennek nem minõsíthetõk, így a

kártalanítási igényeknek nincs jogalapja.

Az ajánlásra adott fenti reagálást követõen az országgyûlési biztos általános

helyettese válaszában közölte, hogy az ajánlásban foglaltakat változatlanul

fenntartja. Továbbra is szorgalmazta az ajánlásban felsorolt jogszabályok

alapján megszerzett képesítések egyenértékû elfogadását a jogállamisághoz

hozzátartozó, szerzett jogok tiszteletben tartása alapján. A jogbiztonság

ugyanis megköveteli, hogy bizonyos idõ után a keletkezett jogviszonyokat ne

lehessen megbolygatni.

A válaszban kifejtésre került az a lehetetlen helyzet, hogy az átmeneti

szabályozás alapján kiállított bizonyítvány egy záradékkal egészül ki, mely

azt rögzíti, hogy +Ezen bizonyítvány a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI.

törvény 3. § (3) bekezdése alapján állam által el nem ismert szakképesítést

igazol. 

Ez a kitétel itt a minisztérium véleménye szerint problémamentes, az átmeneti

szabályozás eredményeként kiállított bizonyítvány állam által el nem ismert

képesítést igazol, ugyanakkor a rendész képesítést azért nem tartja

egyenértékû képesítésnek, mivel a rendészszakma államilag el nem ismert, így

annak szakmai és vizsgakövetelmény-rendszere sem létezik. Természetesen

ugyanez a helyzet az átmeneti szabályozás alapján is, az állam által elismert

szakképesítéseket tartalmazó Országos Képzési Jegyzék (OKJ) a személy- és

vagyonõri szakképesítés megnevezést nem ismeri. A vonatkozó 1993. évi MüM

rendelet ugyanakkor kimondja, hogy az OKJ-ben szereplõ szakképzés

megszerzésére szakmai vizsga csak a szakképesítésért felelõs miniszter által

meghatározott szakmai követelmények alapján szervezhetõ. Megállapítható, hogy

panaszosok esetében olyan képesítésrõl állítódik ki bizonyítvány - a vizsgálat

idõpontjában - a kormányrendelet olyan foglalkozást nevesít meg, melynek ún.

szakmásítása nem történt meg, az erre vonatkozó jogszabályi háttér hiányzik,

melyet a minisztérium is elismert.

Az ajánlás célja tehát az volt, hogy ezen ellentmondásos helyzet feloldásával,

a jogszabály-módosítással elismerést nyerjenek az eddigi képesítések, melyek

megszerzése az átmeneti szabályozás elõtt történt.

Az ajánlás elutasítására adott válaszban az országgyûlési biztos általános

helyettese rámutatott, hogy az állami költségvetés az utóbbi években 180

millió forintot meghaladó összeggel támogatta az Országos Munkaügyi Központ

útján a munkanélküliek átképzését õrzõ-védõ vagyonõri képesítés megszerzése

érdekében. Ezek a támogatások az átmeneti szabályozás elõtt kerültek

felhasználásra, tehát a megszerzett képesítések hatályon kívül helyezésével a

180 millió forint, mint igen komoly mértékû támogatás értékét veszti, így e

szempontból is megkérdõjelezhetõ az átmeneti szabályozás megalapozottsága.

A válaszban nyomatékosan kitért arra, hogy az átmeneti szabályozás megjelenése

elõtt végre kell hajtani azt a jogszabályi követelményt, mely szerint

elsõdlegesen történjen meg a szakmásítás, a szakmai és vizsgáztatási

követelmények megfogalmazásával, a képesítés kerüljön az OKJ-be, majd ennek

megfelelõen törvényben nyerjenek szabályozást a vállalkozás keretében végzett

személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályai.

A fentiekben kifejtettek szerint az ajánlást fenntartotta és kérte a miniszter

állásfoglalását.

Az ajánlás fenntartására vonatkozó közlésre a minisztérium lényegében korábbi

álláspontját megismételte, további, fõként a képesítések megfelelõségének

kiterjesztésére vonatkozó ajánlás elfogadásától elzárkózott.

Az ismételt válaszra való reagálás során az országgyûlési biztos általános

helyettese egy ellentmondásra mutatott még rá, nevezetesen arra, hogy a

törvényi szabályozástervezet alapján készült BM rendelettervezet kifejezetten

úgy fogalmaz, hogy személy- és vagyonõri képesítésként kell továbbá elfogadni

a törvény hatálybalépéséig megszerzett biztonságszervezõ, valamint a közép- és

felsõfokú rendészeti képzést igazoló oklevelet is.

Az ajánlásra adott válasz nem ilyen egyértelmû, ott a megfelelõség

kimondásának aggályait részletezi a minisztérium azt, hogy a rendészszakma

államilag nem elismert.

A válaszban jelezte, hogy panaszosok nagy része pontosan e képesítési forma el

nem ismerését sérelmezik, így számukra tájékoztatást fogunk adni arról a

tényrõl, hogy a BM rendelettervezet az õ képesítésüket el kívánja ismerni, így

újabb vizsga letétele alól mentesülnek.

A rendelet ilyen tartalommal való megjelenése sem jelentett azonban teljes

megoldást panaszosok esetében, mivel ezen oklevél birtokában is közel 100 ezer

forint költségû tanfolyam elvégzésére kényszerültek, ha vállalkozásukat tovább

akarták folytatni, illetve ilyen vállalkozásban alkalmazottként kívántak

munkát végezni.

Kérte a belügyminiszter segítségét abban, hogy a vállalkozás keretében végzett

személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól

szóló törvénytervezetet az Országgyûlés napirendjére tûzése elõtti állapotban

küldje meg az állampolgári jogok országgyûlési biztosa részére is.

Tájékoztasson továbbá a törvénytervezettel egyidõben készülõ BM

rendelettervezetrõl is, azt szintén juttassa el az országgyûlési biztoshoz.

OBH 1461/1995.

Panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert az Országos

Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) nem tett eleget a Legfelsõbb Bíróság

1995. március 6-án kelt ítéletében foglalt kötelezésnek, mely szerint a

bíróság a Hivatal határozatát hatályon kívül helyezi és a Hivatalt új eljárás

lefolytatására kötelezi.

A vizsgálat a jogbiztonság sérelme miatt indult.

Panaszos 1992. július 22-én kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elõ az OKKH-

nál szovjet hadifogságban és munkaszolgálatban töltött idõ alatti

szabadságának politikai okokból történõ megfosztása miatt.

A Hivatal panaszos kérelmét 1993. május 13. napján hozott határozatával

bírálta el, mely ellen panaszos keresetet nyújtott be. A Fõvárosi Bíróság

ítéletével panaszos részére újabb kárpótlást állapított meg. Fellebbezés

folytán az ügyben a Legfelsõbb Bíróság 1995. március 6-án kelt ítéletével

bírálta el az ügyet. A Legfelsõbb Bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét

megváltoztatta és a Hivatal panaszos ügyében hozott határozatát hatályon kívül

helyezte, a Hivatalt új eljárás lefolytatására utasította. A Legfelsõbb

Bíróság ítéletében rámutatott, hogy a Hivatal az Alkotmánybíróság vonatkozó

határozatának [1/1995. (II. 8.) AB határozat] figyelembevételével köteles

megállapítani a kárpótlás összegét.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Hivatal az

említett alkotmánybírósági határozat alapján arra az álláspontra helyezkedett,

hogy +Mivel az Országgyûlés az alkotmánybírósági határozatban megjelölt 1995.

szeptember 30-i idõpontig törvényalkotói kötelezettségének nem tett eleget,

így az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal sem hozhatott az ügyben új

határozatot. Amennyiben az Országgyûlés az új Kárpótlási törvényt megalkotja,

úgy a Hivatal a Legfelsõbb Bíróság ítéletében foglalt új eljárás lefolytatása

és új határozat hozatala iránti kötelezettségének soron kívül eleget tesz.  Ez

az álláspont sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság

alapvetõ elemét, a jogbiztonság elvét, mellõzi annak figyelembevételét, hogy a

közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései kötik és annak tartalmát

a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni,

úgyszintén az ügy elintézésére a törvényben megszabott határidõt is. Az OKKH

az új eljárást - az országgyûlési biztos vizsgálatának befejezését megelõzõen

többszöri, rövid úton történt sürgetésre lefolytatta - és panaszos részére a

törvényi elõírásnak megfelelõ határozatot hozott 1996. július 16. napján.

Mivel a Hivatal az alkotmányos visszásságot az országgyûlési biztos vizsgálata

befejezését megelõzõen saját hatáskörében megszüntette, a konkrét ügyben

ajánlást az országgyûlési biztos nem tett, de felkérte az OKKH elnökét a

vizsgált üggyel azonos esetekben az alkotmányos visszásság megelõzése és

megszüntetése érdekében való intézkezdésre. A felkérésre reagálva az OKKH

elnöke kifejezte azt az aggályát, hogy ha az új eljárás során az

Alkotmánybíróság jelenleg hatályos normaszövege szerint hozzák meg az elsõ

fokú határozatokat, az várhatóan a perek ezres nagyságrendjét vonja maga után,

azonban az ajánlást az egyedi üggyel azonos esetekre elfogadta és intézkedett.

Az országgyûlési biztos az ajánlás elfogadását és az intézkedést tudomásul

vette.

OBH 1502/1995.

A névtelen bejelentõ szerint ügyvédi segédlettel és földhivatali

közremûködéssel olyan tevékenység folyik, amelynek során idõs, hiszékeny

embereket csalárd módon adásvételi szerzõdések aláírására bírnak rá. Ezeket

benyújtják a földhivatalhoz, ahol soron kívül bejegyzik az ingatlan-

nyilvántartásba. Ezzel megfosztják a tulajdonost az ingatlanától, lehetõvé

téve az ellenérték nélkül szerzõ fél számára az ingatlan továbbértékesítését.

Az országgyûlési biztos a tulajdonhoz való jog, magánlakás sérthetetlensége, a

jogállamisághoz, ezen belül a jogbiztonsághoz fûzõdõ jog sérelmének gyanúját

tárta fel. Ezért vizsgálatot folytatott. A vizsgálat során a bejelentõ által

leírt gyakorlat nem igazolódott be. Elõfordult azonban olyan eset, amelyben az

aláíró a tulajdont átruházó szerzõdésen vitatta aláírását és ezért büntetõ

feljelentést tett. A tulajdonos idõs kora az esetek többségében nem volt

jellemzõ. Ezekben az ügyekben a Földhivatal a tulajdonjog bejegyzésérõl szóló

határozatot mindkét szerzõdõ félnek kézbesítette. Indokolatlanul gyors

ügyintézés elvétve fordult elõ. Az ingatlan továbbértékesítésére csak egy

esetben került sor.

A vizsgált ügyekben azonban az országgyûlési biztos a Fõvárosi Kerületek

Földhivatala gyakorlatában eljárási, ügykezelési és ellenõrzési hiányosságokat

tárt fel. Ezek sértették a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét

azáltal, hogy akadályozták az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének

érvényre jutását. Az alkotmányos visszásság megszüntetése, a biztonságosabb és

még teljesebb közhitelesség megvalósulása érdekében az országgyûlési biztos

ajánlásokat tett az illetékes földhivatalok vezetõinek, valamint felkérte a

földmûvelésügyi minisztert, hogy az ajánlásban foglaltakat a földhivatalok

országos gyakorlatában hasznosítsák. Az ajánlásokat a megszólítottak

elfogadták. A minisztérium valamennyi megyei földhivatal vezetõjének figyelmét

felhívta az ombudsmani ajánlások érvényesítésére. A megszólított földhivatal

vezetõje hivatalvezetõi utasításban rendelte el, hogy minden büntetõeljárással

érintett ügyben a jövõben indítsanak belsõ vizsgálatot. Emellett

célvizsgálatokat rendelt el a jelentés által feltárt eljárási és ügykezelési

hiányosságok megszüntetésére. Az ügy lezárásához még szükséges a

célvizsgálatokról szóló beszámoló megküldése. Ezekkel a földhivatal jelenleg

késésben van. December 6-án levélben sürgette a hivatalt az országgyûlési

biztos, majd ez év januárjában a felügyeleti szervnek telefonon is jelezte a

késedelmet. A földhivatalok és a minisztérium eddigi intézkedései megfelelnek

az országgyûlési biztos ajánlásainak, mert alkalmasak arra, hogy a

közhitelességet - ezen keresztül a jóhiszemû ingatlanszerzõk védelmét -

erõsítsék.

OBH 1522/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte a lakókörnyezetében lévõ Volán és BKV

buszpályaudvar környezetszennyezõ és egészségre káros mûködését.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a panaszos által elõadottakkal egybehangzóan a házuk közé ékelõdött

végállomás már hosszú ideje szennyezi a lakóterület levegõjét. A

buszpályaudvarok kitelepítését megvalósító beruházási program elmaradása,

illetve évrõl évre való halasztása különösen érzékenyen érinti a lakosságot.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány egészséges környezetet,

valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot

garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos általános helyettese felhívta a Fõvárosi

Önkormányzat figyelmét, hogy az alkotmányos jogok kiküszöbölése érdekében

tegyen lépéseket egy korszerû tömegközlekedési csomópont megvalósítására,

melynek keretében a sérelmezett Volán és BKV buszpályaudvar kitelepítése is

megvalósulhat.

A fõpolgármester válaszában közölte, hogy a vizsgálat megállapításaival, a

jelentésben szereplõ ajánlással egyetért. A Fõvárosi Közgyûlés 1997. évi

költségvetési koncepció részeként kidolgozták az 1997-2000. évekre szóló

fejlesztési tervet. Az 1997. évi költségvetési javaslatok kidolgozásánál

különös gondot fordítanak arra, hogy egy korszerû tömegközlekedési csomópont

megvalósításával a sérelmezett pályaudvar is kitelepítésre kerüljön. A hosszú

idõ óta problémás kérdés terveik szerint megnyugtatóan rendezõdhet és a

tervezett beruházás 1997-1999 közötti idõszakban megvalósulhat.

OBH 1542/1995.

A panaszos sérelmezte és segítséget kért az országgyûlési biztostól, mert

kérelmét a megyei Kárrendezési Hivatal másfél év alatt sem bírálta el.

Az Alkotmány 57. § (5) bek. szerinti jogorvoslati sérelem, a jogos érdekek

sérelme veszélye állt fenn, ezért vizsgálat indult.

Tekintettel a fentiekre, az 1993. évi LIX. tv. 19. § (2) bekezdésére

figyelemmel megkerestük az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal

elnökét.

Válaszuk szerint, idõközben a határozatot meghozták. Panaszos fellebbezést nem

terjesztett elõ.

A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános

helyettese alkotmányos visszásságot állapított meg az eljárás elhúzódása

miatt. Mivel idõközben a határozatot meghozták, ajánlás megtétele a konkrét

esetben nem volt szükséges.

OBH 1559/1995.

Az egyik kerület lakosa - több lakótársa nevében is - sérelmezte a lakásuk

közelében mûködõ lõtér üzemeltetésének engedélyezését, mert az nagy zajt okoz

a környéken.

A panasz alapján az országgyûlési biztos a testi egészséghez való jog sérelmét

állapította meg.

Eljárása során megkereste a fõkapitányság vezetõjét és felkérte, hogy a

vonatkozó jogszabályok figyelembevételével ellenõriztesse a szóban lévõ

lõteret üzemeltetõ Sport Egyesület mûködését.

A fõkapitány az önkormányzat bevonásával a vizsgálatot elvégeztette. Annak

eredményeként az önkormányzat korlátozta a lõtér mûködési engedélyét. Az errõl

szóló határozat tartalmazta, hogy nagykaliberû (0,22-nél nagyobb) lõfegyver

nem használható a lõtéren, továbbá, hogy ha az üzemeltetõ a korlátozó

elõírásokat nem tartja be, a lõtér mûködését felfüggesztik.

A fõkapitányság válasza ugyan késedelmesen érkezett, de azt az országgyûlési

biztos elfogadta, külön intézkedést, ajánlást nem tett. Az eljárás elérte

célját, a konkrét panaszt megoldotta.

OBH 1591/1995., OBH 2375/1995.

1995. október 17-én a Vas megyei Rum községben a mentõszolgálatnak nyújtott

rendõri segítség során történt fegyverhasználat következtében a kórházba

szállítani kívánt elmebeteg férfi elhunyt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította, hogy a beteg kórházba szállításának elrendelése és a rendõri

segítség igénylése indokolt volt, de annak hiánya, hogy a beteg állapotát

orvos személyesen nem észlelte, sértette az egészségügyrõl szóló törvény

rendelkezéseit. A beteg házába behatoló, felkészítetlen és elégtelenül

felszerelt rendõrök élete és testi épsége a beteg felfegyverkezve elkövetett

támadása következtében közvetlen veszélyben forgott, ezért lõfegyverüket

jogszerûen használták. Ezzel szemben a tragikus végkifejlethez vezetõ

események során az intézkedést irányító rendõrtiszt több súlyos mulasztást

követett el: nem vont be orvost, beosztottai javaslata ellenére nem a

kiképzett túsztárgyalót jelölte ki a beteggel folytatandó tárgyalásra, hanem a

Beavatkozó Alosztály vezetõjét, aki így elszakadt saját állományától. A beteg

kifejezett kérése és a belsõ szabályzatok elõírása ellenére nem gondoskodott

arról, hogy a beteg fiát bevonják a tárgyalásokba. Az akciót annak eredeti

céljával - egy heveny tüneteket mutató elmebeteg kórházba szállításának

segítése - ellentétben, önkényesen úgy vezette, mintha egy egészséges elmével

rendelkezõ bûnözõt kellett volna ártalmatlanná tenni.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

megállapította tehát, hogy a mulasztások a szakszerûtlenségeken túl

jogellenesek is voltak. A beteg a saját cselekményeibõl eredõ veszélyhelyzeten

túl új veszélyhelyzetbe került, a behatoló rendõröknek a szükségesnél

indokolatlanul nagyobb veszélyhelyzettel kellett szembenézniük. Végül a

jogellenes, hibás döntések összességükben a beteg életének önkényes

kioltásához vezettek, ezzel a Magyar Köztársaság Alkotmányának 54. § (1)

bekezdésében biztosított, élethez való joggal összefüggésben tragikus,

helyrehozhatatlan alkotmányos visszásságot okoztak.

Ajánlásában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

az intézkedéseket irányító rendõrtiszt ellen a Legfõbb Ügyészségen

büntetõeljárást kezdeményezett a beteg, valamint a beosztott rendõrök

sérelmére foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének

alapos gyanúja miatt. A Népjóléti Minisztériumban az érintett orvos ellen

fegyelmi vizsgálat megindítását kezdeményezte. Ajánlotta továbbá, hogy a

Minisztérium gondoskodjon az elmebetegek kórházba szállításában kialakult

mindenkori gyakorlat rendszeres, és az egész országra kiterjedõ

ellenõrzésérõl. Javasolta a Népjóléti Minisztériumnak és a

Belügyminisztériumnak, hogy vizsgálják felül az érintett jogszabályokat és

belsõ szabályzatokat, továbbá gondoskodjanak arról, hogy az egyes intézkedések

során kirendelhetõ személyek a szabályokat megismerjék. Ajánlotta az Országos

Rendõr-fõkapitányságnak, hogy gondoskodjon a bevethetõ állomány szükséges

képzésrõl és olyan eszközökkel történõ felszerelésérõl, amelyek a beteg és az

intézkedésben részt vevõ személyek életének indokolatlan veszélyeztetése

nélkül lehetõvé teszik az elmebetegek megfékezését.

Az érintett minisztériumok, valamint az ORFK az állampolgári jogok

országgyûlési biztosa általános helyettese ajánlásait elfogadta, és ígéretet

tett azok megvalósítására. Az orvossal szemben a fegyelmi eljárást

lefolytatták, ennek során fegyelmi vétség elkövetését nem állapították meg. A

Legfõbb Ügyészség a nyomozás elrendelését megtagadta. Az ajánlásokra adott

válaszokat az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese

tudomásul vette.

OBH 1615/1995.

A jogerõs szabadságvesztés büntetését töltõ panaszos azt sérelmezte, hogy a

hatóságoknak küldött beadványait a büntetés-végrehajtási intézet egyáltalán

nem, vagy késedelmesen továbbítja.

A vizsgálat megállapította, hogy az akkor hatályos Büntetés-végrehajtási

Szabályzat nem tartalmazott konkrét határidõt arra nézve, hogy a büntetés-

végrehajtási intézet hány napon belül köteles a fogvatartottak részére

érkezett vagy általuk küldött küldeményt továbbítani. Emiatt alkotmányos

visszásság állt fenn az Alkotmány jogorvoslati jogosultságot garantáló

rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felhívta az

igazságügyi miniszter figyelmét a Büntetés-végrehajtási Szabályzat

módosításának haladéktalan szükségességére, a legfõbb ügyész figyelmét pedig

annak fontosságára, hogy a büntetés-végrehajtás felett gyakorolt törvényességi

felügyelet keretében is ellenõrizzék az elitéltek jogorvoslati joga

érvényesülésének feltételeit. Felszólította a büntetés-végrehajtás országos

parancsnokát, hogy az új szabályzat életbelépéséig is fordítsanak kiemelt

figyelmet a küldemények idõben történõ továbbítására.

Az ajánlásra - határidõn belül - az igazságügy-miniszter azt válaszolta, hogy

miniszteri rendelet készül a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás

végrehajtásának szabályairól. A legfõbb ügyész válaszában vitatta, hogy az

állampolgári jogok országgyûlési biztosának a hozzá címzett ajánlása az 1993.

LIX. tv. 20. és 21. §-ainak hatálya alá tartozik. Tájékoztatást adott arról,

hogy az ügyészség hivatalból és panaszok alapján rendszeresen ellenõrzi a

jogerõsen elítéltek és más törvényes jogcímen fogvatartottak helyzetét. A

büntetés-végrehajtás országos parancsnoka azt a választ adta, hogy

ellenõrzéseik során a jövõben nagyobb figyelemmel fogják vizsgálni a

fogvatartottak említett jogainak érvényesülését. Az országgyûlési biztos

intézkedése ugyan a konkrét panaszt nem orvosolta teljes egészében, de a

szabadságvesztés és elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1996. október 1-jei hatályba lépésével a

probléma megoldódott. A rendelet kimondja, hogy a fogvatartott jogorvoslati

joga érvényesülésérõl az intézet gondoskodik. Az ilyen iratokat a címzettnek

haladéktalanul továbbítani kell.

OBH 1652/1995.

Panaszosok kifogásolták, hogy lakóépületük tulajdonjogát átadták az egyháznak.

Ez sértette az állami tulajdonú lakóház bérlõinek jogbiztonsághoz való jogát.

Az ingatlant az államosítás óta IKV kezelésében bérházként hasznosították.

Az egyház az ingatlant az egyházi törvény (Et.) alapján visszaigényelte, a

Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium az igénylést megalapozottnak ismerte

el, és a tulajdoni viszony rendezéséig az ingatlan-nyilvántartásban

elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztetett be. Egyidejûleg felhívta az

ingatlan kezelõjét és az egyházat, hogy az ingatlan átadásáról közvetlenül

állapodjanak meg. Az önkormányzat az 1992. július 6-án létrejött megállapodás

alapján mûemlék épületet lakottan, ellenérték kikötése nélkül az egyház

tulajdonába adta. A minisztérium az épület tulajdonjogának átadásáról kötött

megállapodását jogszerûnek ismerte el, és az elidegenítési és terhelési

tilalmat töröltette. A bérlõk a megállapodás ellen keresettel éltek. A per

során a felek abban egyeztek meg, hogy az ingatlan nem tartozik az Et. hatálya

alá. A bíróság az 1995. X. 6-án kelt ítéletével a megállapodást

érvénytelenítette, és visszaállította az eredeti állapotot, vagyis az állami

tulajdont és az állami kezelõi jogot. Az ingatlan ugyanis az átadáskor nem

volt az önkormányzat tulajdonában, továbbá az önkormányzat nem szabályozta

rendeletben az önkormányzati vagyon elidegenítését.

Az országgyûlési biztos a lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy

az önkormányzat és az egyház megállapodása sértette a jogbiztonság elvét,

valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az alkotmányos visszásságot a

bíróság ítéletétõl függetlenül állapította meg, mert a kérdés az ítéletben

foglalt hiányosságok kiigazítása után sem rendezhetõ a korábbi módon.

Az országgyûlési biztos felszólította az önkormányzatot, hogy az ingatlan

tulajdoni viszonyainak rendezésekor biztosítsa a bérlõk törvényes jogait.

Javaslatot tett az Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának,

valamint Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának, hogy az

elõidézett alkotmányos visszásságra tekintettel kezdeményezzék az egyházi

törvény módosítását.

A törvény módosítására tett ajánlással az Országgyûlési Bizottságok

egyetértettek, és azt a Miniszterelnöki Hivatalnak támogató javaslattal

megküldték. 1996 júniusában elkészült a módosítás koncepciója, de a szakmai

vitát követõen a Miniszterelnöki Hivatal átdolgozásra visszaadta az

elõterjesztõnek. Íjabb koncepcióról az országgyûlési biztos nem kapott

tájékoztatást.

Az önkormányzat az ajánlásnak eleget tett. Az ingatlan tulajdonjogának

átadását több ízben újratárgyalta, és az összes érintettel elõzetesen

egyeztetve 1997. január 29-én végleges döntést hozott: az épületet társasházzá

alakította, a bérlõk jogait helyreállította. Az eljárás alapját képezõ panasz

az újabb megállapodással megoldódott. Az alkotmányos visszásságot elõidézõ

törvény módosításáig azonban további hasonló esetek fordulhatnak elõ, noha az

eset óta bérlakásokat nem adtak át lakottan. Ez a jelenség kedvezõ gyakorlat

kialakulásával biztat.

OBH 1679/1995.

Tisztelt Uram !

Hiteltartozása ügyében beadott panaszát áttanulmányoztam és az

alábbiakról tájékoztatom.

Legnagyobb sajnálatomra közölnöm kell Önnel, hogy az állampolgári jogok

országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény nem ad lehetõséget

folyamatban levõ, illetve jogerõsen befejezõdött bírósági eljárás

felülvizsgálatára.

Felhívom a figyelmét arra, hogy a végrehajtási eljárás során hozott

határozatokat az abban írtak szerint fellebbezze meg, mert más hatósághoz

beadott panasz a végrehajtási eljárást nem befolyásolja.

Tájékoztatom arról, hogy a végrehajtási eljárásban, ha ingatlanárverést

is kezdeményezett a Pénzintézet, ez nem jelenti azt, hogy az ingatlan lakott

állapotban vevõre is talál. Amennyiben idõközben sikerült elhelyezkednie,

lehetséges, hogy a Pénzintézet egy sikertelen ingatlanárverés után kénytelen

lesz letiltás alapján csak a havi törlesztéssel megelégedni.

Õszintén sajnálom nehéz anyagi helyzetüket, kilátástalan jövõjüket, de

konkrét segítséget nem tudok nyújtani. Jelen körülmények között szociális

indokokra hivatkozással esetleg az önkormányzathoz tudnak fordulni

támogatásért.

Budapest, 1996. május 14.

Üdvözlettel

Dr. Polt Péter

OBH 1688/1995.

A kérelme elõterjesztésekor elõzetes letartóztatásban lévõ panaszos egyrészt

az ellene indult bûnügyben hozott - nem jogerõs - elsõ fokú ítélet

megalapozatlanságát, másfelõl a fogva tartás ideje alatti +különösen

veszélyessé  minõsítését sérelmezte.

A panasz érintette a jogállamiság elvét és a diszkrimináció tilalmát. Ezért az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot folytatott.

Megállapította, hogy a panasz benyújtását követõen meghozott másodfokú

bírósági ítélet a szabadságvesztés tartamát enyhítette, majd a panaszost

feltételes szabadságra bocsátották. Ezt megelõzõen +különösen veszélyessé 

minõsítését is megszüntették

A büntetõügyben hozott bírósági határozat felülvizsgálatára az állampolgári

jogok országgyûlési biztosának nincs hatásköre, tehát ezt nem vizsgálta.

Megállapította azonban, hogy a panaszost a nyomozás során végrehajtott szökése

miatt nyilvánították +különösen veszélyessé , amit végül megszüntettek.

Alkotmányos visszásság megállapítására nem került sor az ügyben.

OBH 1728/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte azt az önkormányzati döntést, amely a

tulajdonát képezõ ingatlanon fennálló építési tilalom törlésére, illetõleg

korlátozási kártalanítás megállapítására irányuló kérelmét elutasította.

Az építési tilalmat elrendelõ és az azt helybenhagyó közgyûlési határozat

törvénysértõ, mivel mind a polgármester, mind a képviselõ-testület hatáskör

hiányában hozta meg döntését.

A polgármester a panaszos korlátozási kártalanítás megállapítása iránti

kérelmét, az ellene benyújtott fellebbezést pedig Megyei Jogú Város Közgyûlése

elutasította.

Mind a két kérelem tárgyában az eljáró szervek hatáskörük hiányában hozták meg

határozataikat.

Az építési tilalom elrendelésére benyújtott fellebbezést elutasító közgyûlési

határozat nem tartalmazta a bírói felülvizsgálat lehetõségére utaló felhívást.

A mulasztás az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati

joggal való összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott.

Az országgyûlési biztos ajánlásában felhívta a közgyûlést az 1993. évi LIX.

törvény 21. §-a alapján, hogy saját hatáskörben orvosolja a panaszt, valamint

kezdeményezte a hatáskör hiányában hozott határozat saját hatáskörben való

visszavonását, s a polgármesteri határozat megsemmisítését. Felhívta a

képviselõ-testület figyelmét arra, hogy a korlátozási kártalanítás

megállapítására irányuló kérelmek elbírálása jegyzõi hatáskör, s hogy a

konkrét kérelmet továbbítsa elbírálásra a jegyzõnek.

Az ügyben a polgármester határidõben válaszolt, azonban csak az egyik

pontjában foglaltakat teljesítette maradéktalanul a közgyûlés. -gy az

országgyûlési biztos megismételte kérését. Ez utóbbira válasz még nem

érkezett.

OBH 1821/1995.

Az egyik Családsegítõ Központ családgondozói bejelentést tettek arról, hogy

egyik gondozottjuk hollétérõl több napja nem tudnak. Beadványuk azt is

tartalmazta, hogy tudomásuk szerint gondozottjukat ismeretlen személyek fogva

tartják, lakásának kulcsát tõle elvették.

A beadvány alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a gondozottat

alkotmányellenesen fosztották meg személyi szabadságától.

A vizsgálat során a Családsegítõ Központban helyszíni meghallgatást

foganatosított az országgyûlési biztos megbízottja. Az ügyben az országgyûlési

biztos arra a következtetésre jutott, hogy az országban elterjedtek az olyan

lakásügyletek, ahol idõs, beteg, egyedül élõ, esetleg ügyeik vitelében gátolt

személyektõl erõszakkal, sorozatos fenyegetésekkel, ismeretlen személyek

elvették a lakást. Az esetekre jellemzõ volt, hogy az elkövetõk +áldozatukat 

ismeretlen helyre elszállították, hetekig-hónapokig személyi szabadságukban

korlátozták, bántalmazták, emberi mivoltukban megalázták, majd aláírattatták

velük lakásuk adásvételi szerzõdését.

Az ügyben az országgyûlési biztos azzal az ajánlással fordult az országos

fõkapitányhoz, hogy végezzen célvizsgálatot azon büntetõ- és eltûnés miatti

államigazgatási, szabálysértési ügyekben, ahol a sértettek a lakásuktól

erõszakos módon megfosztott személyek voltak vagy ahol ilyen személyeket mások

személyes szabadságukban jogellenesen korlátoztak, esetleg ismeretlen helyre

szállítottak.

Ajánlását az országos rendõrfõkapitány elfogadta, de válaszát késedelmesen

küldte meg. A fõkapitány tájékoztatta az országgyûlési biztost arról, hogy

mindazon ügyekben, melyekben idõs emberek sérelmére lakás megszerzésére

irányuló bûncselekményt követtek el és az a rendõrség tudomására jutott, a

rendõri szervek a nyomozást elrendelték, az elkövetõ kilétét az ügyek mintegy

90%-ában felderítették. Az államigazgatási ügyek területén elrendelték az

eltûnéseket érintõ bejelentések +kiemelt gyanús eltûnésként  történõ

kezelését.

Az országgyûlési biztos eljárása a konkrét panaszt ugyan nem oldotta meg, de

eljárása a jövõre nézve elérte célját.

OBH 1832/1995.; 3169/1995.; 3146/1995.

A fent megjelölt számokon nyilvántartott panaszbeadványokban az állampolgárok

sérelmezték, hogy a Magyar Távközlési Részvénytársaság (MATÁV RT.), illetve az

EMITEL Távközlési Részvénytársaság nem fogadta el elõfizetõi

számlareklamációikat, így a panaszosoknak az általuk el nem ismert

beszélgetések díjait ki kellett fizetniük.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének vizsgálata

megállapította, hogy mind a MATÁV RT., mind az EMITEL RT. az elrendelt

vonalvizsgálatot elvégezte, a helyi ügyfélszolgálati irodák intézkedései

minden esetben megfeleltek a vonatkozó jogszabályok és az üzletszabályzat

elõírásainak.

A MATÁV RT. a reklamációk alapján felülvizsgálta a vonalakat, a panaszosok

készülékeinek mûködését hívásrészletezõn elemezte és ellenõrizte, hogy a

reklamációkban kifogásolt számok hívását megelõzte-e, vagy követte-e az

elõfizetõk által is elismert kapcsolási szám hívása. A vizsgálat eredményei

alapján - amelyek természetesen nem azt bizonyították, hogy a kifogásolt

hívásokat az elõfizetõk kezdeményezték, csak azt, hogy a beszélgetéseket az

elõfizetõknél felszerelt állomásokról bonyolították - a számla jogosságát

vitató beadványokat elutasították. A lejárt határidejû számlák befizetésére

részletfizetést engedélyeztek.

A vizsgálat azonban megállapította, hogy bár a MATÁV RT. és az EMITEL RT.

eljárása a vonatkozó jogszabályoknak megfelelt, a fogyasztóvédelmet garantáló

jogszabályi elõírások hiányosak.

Az EMITEL Távközlési Részvénytársaság a panasz kapcsán kért megkeresésre azt a

tájékoztatást adta, hogy a vonalvizsgálatot késedelmesen ugyan, de elvégezte,

amelynek eredménye hibára utaló nyomot nem mutatott. Mivel a panaszost a

vizsgálat elhúzódásáról nem értesítették, az EMITEL RT. az el nem ismert

beszélgetés díját jóváírta.

A távközlési szolgáltatást szabályozó hatályos jogi normák szerint a

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter ágazati irányítói jogköre

egyrészrõl a szakmai tartalmi kérdések meghatározásában, illetõleg kiadásában,

másrészrõl jogszabályalkotásban valósul meg. A távközlésrõl szóló törvény

szerint a miniszter feladata, hogy az elõfizetõi szerzõdésnek a fogyasztók

védelmével és a szolgáltatás minõségével összefüggõ feltételeit rendeletben

határozza meg.

Mivel a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a már hivatkozott

törvényben elõírt jogszabályalkotási kötelezettségének mind a mai napig nem

tett eleget, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével

összefüggésben visszásságot idézett elõ, amelynek megszüntetése érdekében az

általános helyettes ajánlással élt. Felkérte a közlekedési, hírközlési és

vízügyi minisztert, hogy a távközlési törvényben meghatározott rendelet

kiadása iránt intézkedni szíveskedjék.

A miniszter az ajánlásra adott válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy az

anyag szakmai kodifikáció alatt áll.

Az általános helyettes a kodifikációs munka befejezését követõen tájékoztatást

kért a rendelettervezet szövegérõl.

OBH 1849/1995.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a polgármesteri hivatal háztartási

tüzelõolaj-kompenzáció iránti kérését elutasította azzal, hogy a támogatási

forma nem létezik. Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális

biztonsághoz való jog érintettsége miatt az országgyûlési biztos általános

helyettese az ügyben vizsgálatot indított. A helyi polgármesteri hivatal a

megkeresésre határidõn belül válaszolt.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította,

hogy a HTO kompenzációról a helyi önkormányzat külön rendeletet nem alkotott,

hanem a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó helyi rendeletük szerint

folytatták le az ezzel kapcsolatos eljárást. Erre a HTO kompenzációról szóló,

módosított miniszteri rendelet lehetõséget ad. A panaszost több ízben szóban

tájékoztatták lehetõségeirõl, valamint írásban is kioktatást kapott a

teendõkrõl.

A panaszos ennek ellenére nem nyújtotta be a hivatalhoz kérelmét. Így annak

elbírálására a helyi rendelet alapján nem került sor.

A vizsgálat alkotmányos visszásságot nem tárt fel.

OBH 1852/1995.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy lakására a használatbavételi engedélyt

nem kapta meg, mivel az engedély megadásánál az építkezés mûszaki vezetõjének

szakmai képesítését nem igazolta. Ennek hiányában vállalkozásában

telephelyként nem jelölheti meg ingatlanát. Ismételt beadványában -

szükségtelennek tartva az önkormányzat lakhatási engedéllyel kapcsolatos

eljárását -, kérte az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról

szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM sz. és az építõipari kivitelezési tevékenység

gyakorlásáról szóló 84/1990. (IV. 27.) MT rendeletek módosítását.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a

jogállamiság elvének és az vállalkozás joga sérelmének gyanúja miatt

vizsgálatot indított.

Az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény több szakasza utal arra, hogy az

építésügyi hatóság tevékenységét jogszabály részletezi. A törvény 64. §-a

rendelkezik arról, hogy a törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. A

Kormány ennek tett eleget a már említett ÉVM és MT rendeletek megalkotásával.

A jogalkotó akkor követne el alkotmányos mulasztást, ha nem teljesítené

jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát. Ezért alkotmányos

visszásságot a rendeleti szabályozás kapcsán nem állapított meg az

állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese.

Megállapította viszont, hogy a használatbavételi engedély megadására irányuló

eljárásban vizsgálni kell a felelõs mûszaki vezetõ jogosultságát. -gy helyesen

járt el a szakigazgatási szerv, amikor a panaszost hiánypótlásra hívta fel. A

hatóság a hiánypótlás érdekében hivatalból is eljárt. Emiatt az eljárás

elhúzódott. Mivel a hatóság a panaszos érdekében kísérelte meg az igazolás

beszerzését, az eljárás elhúzódása nem róható a terhére.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított

1957. évi IV. törvény (továbbiakban Áe.) 16. § (3) bekezdése szerint a

kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A panaszos szándéka arra irányult,

hogy a több éve épült házának jogi helyzetét rendezze. Azzal, hogy a felépült

lakására sem használatbavételi, sem fennmaradási engedélyt nem kapott, több

szempontból hátrá<%0>nyos helyzetbe került.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálatát

kiterjesztette annak vizsgálatára is, hogy a hatóság eleget tett-e az Áe. 2.§

(6) bekezdésében rögzített kioktatási kötelezettségének. Megállapította, hogy

a hatóság ennek részben tett eleget, ezzel megsértette a jogállamiság elvét.

Az alkotmányos visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyûlési

biztosa általános helyettese azt az ajánlást tette, hogy a jegyzõ tegye meg a

szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a panaszost az üggyel

kapcsolatos jogairól, lehetõségeirõl kioktassák, és vizsgálják meg a

fennmaradási engedély megadásának lehetõségét.

A jegyzõ válaszát az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános

helyettese elfogadta.

OBH 1875/1995.

Panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert termõföld-árverésen

letétbe helyezett, de el nem vásárolt kárpótlási jegyeinek maradványértékét

1993 októbere óta nem kapta vissza annak ellenére, hogy a bankfiók a

maradványérték kiszolgáltatását 30-40 napos határidõvel vállalta.

A vizsgálat a jogbiztonság megsértése miatt indult.

Panaszos két esetben is termõföldet vásárolt árverésen, amikor a kárpótlási

hivatal eljáró ügyintézõjénél kárpótlási jegyeit letétbe helyezte.

Mivel az egy-egy alkalommal vásárolt termõföld aranykorona értéke nem érte el

az általa letétbe helyezett kárpótlási jegy címletértékét, így maradványérték

keletkezett. Ezt a maradványértéket az eljáró ügyintézõ az árverés befejezését

követõen nem tudta panaszosnak visszaszolgáltatni, mert ehhez a tízezer forint

címletértékû kárpótlási jegyet +fel kellett volna váltani . Ilyen esetek

megoldására a kárpótlási hivatal úgy készült fel, hogy a jogszabály kötelezõ

rendelkezése alapján a 104/1991. (VII. 13.) Korm. rendelet 8. § (3)

bekezdésében foglaltaknak megfelelõen pénzintézetet bízott meg +a kárpótlási

jegyek kezelésével, kiadásával, tõzsdei bevezetésével, az eredendõ jogosultság

szerinti közbensõ felhasználás regisztrálásával és az értékpapírok

megsemmisítésével kapcsolatos összes feladatok ellátásával .

A maradványérték kárpótlási jegyre cseréjérõl és a kárpótlási jegy

címletváltásáról a pénzintézettel 1994 júliusában aláírt megállapodás 4.

pontja rendelkezik kifejezetten, mely szerint a maradványérték

kiszolgáltatását mint értékforgalmi feladatot a pénzintézet megbízatásai

között rögzítik, s ezzel az eredeti szerzõdést módosítják.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy panaszos

részére a pénzintézet a maradványérték kiszolgáltatását, vállalt

kötelezettsége ellenére sem teljesítette, melyért az OKKH is felelõs.

A mulasztást az országgyûlési biztos jelezte az OKKH elnökének, aki a konkrét

ügyben azonnal intézkedett, s megkereste a pénzintézet helyettes vezetõjét

panaszos ügyének rendezése céljából. Az OKKH elnöke arról is tájékoztatta az

országgyûlési biztost, hogy a Kormányzati Ellenõrzési Iroda és az Állami

Számvevõszék vizsgálatai és a vonatkozó kormányrendelet alapján 1995. december

31. napjával a pénzintézettel kötött szerzõdést felmondták, s új forgalmazónak

adnak megbízást. Az országgyûlési biztos a tájékoztatást tudomásul vette.

OBH 2145/1995.

A belgyógyász szakorvosi képesítéssel rendelkezõ panaszos azt sérelmezte, hogy

nem tehet endocrinológiai szakvizsgát.

A beadványból a jogállamiság alkotmányos elvének, valamint a munkához, illetve

a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelmének gyanúja

merült fel.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének vizsgálata

megállapította, hogy panaszos általános orvosi diplomáját a Semmelweis

Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerezte 1981-ben, majd

1992-ben belgyógyászatból eredményes szakvizsgát tett. Panaszos többszöri

megbetegedése után tisztázódott, hogy primaer immundeficientia betegségben

szenved. Állapotának rosszabbodása miatt 1993-ban rokkantnyugdíjba

kényszerült.

Panaszos az endocrinologia területén kívánta tovább folytatni hivatását.

Rokkantnyugdíjasként letöltötte a szükséges szakmai gyakorlatot az endocrin

szakvizsga feltételeinek eleget téve.

Panaszos kérte a népjóléti minisztert az endocrin szakképesítés megszerzésének

engedélyezésére. Azt a tájékoztatást kapta, hogy kérelme jogszabály kifejezett

tiltása miatt nem teljesíthetõ.

Az endocrin szakképesítés megszerzésének feltétele két év belgyógyászati

osztály endocrinológiai részlegén eltöltött szakgyakorlati idõ. Panaszos

önálló kezdeményezésben és szervezésben, anyagi juttatás nélkül végezte a

szakmai gyakorlatot.

A vizsgálat megállapította, hogy a 9/1978. (XI. 29.) EüM-rendeletnek a

szakorvosi, a szakgyógyszerészi szakképesítés megszerzésérõl és a képesítésrõl

szóló rendelkezései végrehajtására hozott 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM-utasítás

formai - jogforrási - alapon alkotmánysértõ, ellentétes a jogállamiságból

fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével, mert nem minõsül jogszabálynak,

ugyanakkor közvetlenül érinti az állampolgárok jogait és kötelezettségeit.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az

alkotmányos visszásság jövõbeni elkerülése érdekében ajánlásokkal élt.

Az 1993. évi LIX. törvény 25. §-a alapján az országgyûlési biztos általános

helyettese felhívta a népjóléti minisztert, hogy a 39/1978. (Eü. K. 31.) EüM-

utasításban rendezett, a szakorvosi, szakgyógyszerészi szakképesítés

megszerzésére és a képesítésre vonatkozó szabályokat az állami irányítás egyéb

jogi eszközei körébe tartozó és mint ilyen, jogszabálynak nem minõsülõ

utasítás helyett rendeleti úto<%0>n szabályozza.

Felhívta továbbá a népjóléti minisztert, hogy vizsgálja felül a panaszos

ügyével kapcsolatos álláspontját tekintettel arra, hogy szerinte a 39/1978.

(Eü. K. 31.) EüM-utasításban szabályozott kizártság nem hozható összefüggésbe

panaszos esetével.

A népjóléti miniszter határidõben érkezett válaszában arról adott

tájékoztatást, hogy a szakorvosképzésre vonatkozó szabályozás korszerûsítése

folyamatban van.

Közölte továbbá, hogy panaszos ügyében az Országos Szakképesítõ Bizottság

elnöke véleményének meghallgatására kerül sor.

Az ajánlásokra adott válaszokra tekintettel az országgyûlési biztos általános

helyettesének eljárása eredményesen zárult.

OBH 2308/1995.

Az önkormányzat fenntartásában mûködõ szociális otthon lakója panaszában

kifogásolta az élelmezés mennyiségét és minõségét, valamint a pénzellátási,

pénzkezelési gyakorlatot. Sérelmezte, hogy a gondozottak többhavi zsebpénzüket

nem kapták meg.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a gondozottak

zsebpénzébõl megbízásuk szerint vásárolt áruk átadása nincs dokumentálva, és

az intézmény élelmiszer-nyersanyag normája nem felel meg a népjóléti miniszter

rendeletében elõírtaknak.

Alkotmányos visszásság keletkezett az Alkotmány szociális biztonságot

garantáló rendelkezésével kapcsolatban.

Ajánlásként az országgyûlési biztos felhívta az intézményt fenntartó

önkormányzat jegyzõjének figyelmét, hogy a gondozottak zsebpénzével való

elszámolást szigorítsák, a szociális nõvér által beszerzett áruk tényleges

átadását és a rendeletben elõírt nyersanyag- és kalóriaértékek betartását

ellenõrizzék.

Az ajánlásban foglaltakat az önkormányzat elfogadta, melynek során

módosították a gondozotti pénzkezelési szabályzatot. Intézkedtek, hogy a

gazdasági nõvér által vásárolt árut a foglalkoztató nõvér vegye át megfelelõ

dokumentálással. Az élelmezési normát 150 forintra emelték (1996. március),

valamint az egészségesebb étkeztetésre nagyobb figyelmet fordítanak a

kalóriaszükséglet és a diétás étkeztetés mellett.

OBH 2322/1995.

A panaszos kifogásolta, hogy a sérelmére elkövetett közúti baleset gondatlan

okozás és lopás vétsége miatt indult nyomozást nem folytatja tovább az

illetékes rendõri szerv. A beadvány tartalmazta, hogy az ügyészi szervek is

elutasították panaszait. Segítséget kért a rendõrségi eljárás során

keletkezett kára megtérítéséhez is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a kifogásolt rendõrségi és

ügyészségi eljárások, illetve döntések irataiból megállapította, hogy

megfelelõen foglalkoztak a panaszos beadványaival, válaszokat minden esetben

kapott. A nyomozások során a hatóságok törekedtek a tényállás megfelelõ

felderítésére. Az is nyilvánvaló volt, hogy a panaszos által kezdeményezett

rendõri eljárások ügyészségi határozatokkal váltak jogerõssé. Ezen irányban

tehát alkotmányos visszásság nem keletkezett.

Megállapította az országgyûlési biztos továbbá, hogy a panaszos gépkocsijának

rendõrségre való beszállítása, majd tárolása, õrzése a szakértõi vizsgálat

szempontjából indokolt volt. Nem tisztázták viszont, hogy ki viseli a tárolás,

õrzés költségét addig az idõpontig, amíg a panaszost felszólították a kocsi

elszállítására, illetve az azt követõ idõszakra.

Megállapítást nyert az is, hogy a rendõrség által lefoglalt gépkocsi

tárolásával és õrzésével kapcsolatos költségeket a rendõrség (vagyis az állam)

lett volna köteles viselni addig az idõpontig, amíg fel nem szólították a

panaszost a gépkocsi elszállítására, attól kezdve pedig a panaszos. A konkrét

ügyben a költségviselés nem így történt, vagyis sérült a jogállamiság elve.

Ezért az országgyûlési biztos ajánlással élt az illetékes rendõr-fõkapitányság

vezetõjéhez és kérte, hogy vizsgálja felül a panaszos gépkocsijának rendõrség

által történt tárolásával, õrzésével kapcsolatos eljárást. Kérte továbbá, hogy

vizsgálatát terjessze ki az eljáró ügyintézõ mulasztásának vizsgálatára és

tegye meg a szükséges intézkedéseket.

Az ajánlásban foglaltakra a megkeresett szerv határidõn belül válaszolt, de a

választ az országgyûlési biztos nem fogadta el. Ajánlását változatlanul

fenntartotta. Ezzel egyidejûleg új ajánlást tett az országos

rendõrfõkapitánynak. Indítványozta, hogy végezzen országos szintû

célellenõrzést a rendõrség által elszállított, lefoglalt gépjármûvekkel

kapcsolatos ügyintézésre kiterjedõen.

Az ajánlást mindkét rendõri szerv vezetõje határidõn belül teljesítette. A

megyei vezetõ kártérítést fizetett a panaszosnak és büntetõ feljelentést tett

az ügyintézés során mulasztó rendõrrel szemben. Az országos vezetõ a

vizsgálatot lefolytatta, a szükséges intézkedéseket megtette.

Az országgyûlési biztos eljárása a konkrét panasz kártérítést érintõ részét

megoldotta.

OBH 2342/1995.

A panaszos sérelmezte, hogy az l985. január 1-tõl esedékes nyugellátását

megállapító határozatot az 1991. évi XII. tv. 3. §-ára hivatkozással az

illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jogelõdje felülvizsgálta és 4 év 317

nappal kevesebb szolgálati idõt ismert el, ennek megfelelõen nyugdíja összegét

leszállította.

A panaszos szerint az 1991. évi XII. törvény rá nem vonatkozik.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata

megállapította, hogy a panasz megalapozott, vagyis sérült a szociális

biztonsághoz való jog. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetõleg egyes

nyugdíj-kiegészítéseknek megszüntetésérõl szóló 1991. évi XII. törvény, a

62/1993. (XI. 29.) AB határozat és annak indoklása szerint, nem

alkotmányellenes. Alkotmányellenes azonban, hogy míg a törvény melléklete 7.

pontjában szerepel az átszervezési feladatokról és egyes határozatok hatályon

kívül helyezésérõl szóló 3089/1988. (III. 25.) MT határozat, hiányzik a