ÁLLAMI SZÁMVEVÕSZÉK
J/4067..sz.
JELENTÉS
az Állami Számvevõszék 1996. évi
tevékenységérõl
A-212-1/97.
Bevezetõ
Az Állami Számvevõszék 1996-ban mûködésének hetedik évét zárta. Munkánk
középpontjában 1996-ban a törvényekben elõírt ellenõrzési kötelezettségek
teljesítése és a törvényhozás tevékenységének segítése állt.
Az Országgyûlés, illetve annak bizottságai és a Számvevõszék közötti
kapcsolatok az elmúlt évben tovább fejlõdtek. Ezt nagymértékben elõsegítette,
hogy 1994. évi beszámolónkat az Országgyûlés plenáris ülésen tárgyalta meg
továbbá, 1995-ben az Országgyûlés bizottsági elnökeinek értekezlete külön
foglalkozott jelentéseink hasznosításával. Az elmúlt évben a bizottságok
jelentéseink többségét megtárgyalták, kifejtették véleményüket és
javaslatainkkal kapcsolatos határozatokat hoztak. Egyes albizottságok
jelentéseink megállapításainak és javaslatainak hasznosulását azzal is
elõsegítették, hogy beszámoltatták azok teljesítésérõl az ellenõrzött
szerveket.
Beszámolónkat abban a reményben készítettük el, hogy azt az Országgyûlés ismét
felveszi tárgysorozatába és arról általános vitát folytat. Ennek eredménye
további orientációt, ösztönzést adhat tevékenységünk fejlesztéséhez,
színvonalának emeléséhez.
Budapest, 1997. március 21.
dr. Nyikos László Sándor István
alelnök alelnök
TARTAL
OMJEGYZEK
I. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK
EREDMÉNYEI 5
1. Ellenõrzési munkánk jellemzõi 5
2. Az ellenõrzések megállapításai és javaslatai 6
3. Az ellenõrzések hasznosulása 11
II. AZ 1996. ÉVBEN BEFEJEZETT ELLENERZÉSEK MEGÁLLAPITASAI- NAK,
JAVASLATAINAK ÁTTEKINTÉSE 15
A. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS GAZDÁLKODÁSÁNAK ELLENÕRZÉSE 15
1. KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS 15
1.1. A központi költségvetés tervezésének és végrehajtásának
ellenõrzése 15
1.2. A központi költségvetési fejezetek, költségvetési szervek
ellenõrzése 20
2. ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK 25
2.1. Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap mûködésének
ellenõrzése
2.2. Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési Alap
ellenõrzése 26
3. HELYI ÖNKORMÁNYZATOK 27
3.1. A helyi önkormányzatoknak a központi költségvetésbõl juttatott
támogatások ellenõrzése 27
3.2. A helyi önkormányzatok közszolgáltatási tevékenységének
ellenõrzése 32
3.3. A helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének,
adóztatási tevékenységének és az országos kisebbségi önkormányzatok
ellenõrzése 36
4. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 39
4.1. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi zárszámadásának
ellenõrzése 39
4.2. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi
pótköltségvetésének ellenõrzése 40
4.3. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi
költségvetésének véleményezése 40
4.4. Az öregségi nyugdíjmegállapítás folyamatának és az ügyintézés
hatékonyságának ellenõrzése 40
B. AZ ÁLLAM GAZDÁLKODÓI VAGYONA ÉS A PRIVATIZÁCIÓ ELLENÕRZÉSE 42
1. AZ ÁLLAMI PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELÕ Rt. ELLENÕRZÉSE 42
2. AZ ÁLLAM VÁLLALKOZÓI VAGYONÁNAK ELLENÕRZÉSE 43
2.1. A hitel-, bank-és adóskonszolidáció végrehajtásának ellenõrzése a
Magyar Hitelbanknál, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknál és
a Konzumbanknál 43
2.2. A Dunamenti Erõmû Rt. mûködésének és privatizációjának
ellenõrzése. 45
2.3. A Magyar Távközlõ Vállalat 1990-95. évek közötti gazdálkodásának
és privatizációjának ellenõrzése 47
2.4. A Ceglédi, a Komáromi, a Törökszentmiklósi és a Hódmezõvásárhelyi
mezõgazdasági részvénytársaságok gazdálkodásának ellenõrzése 49
2.5. A TECHNOIMPEX Rt.-nek a GSM típusú digitális közcélú rádiótelefon
szolgáltatás létesítésére kiírt pályázatban betöltött szerepének
vizsgálata 50
2.6. A Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjának
vizsgálata 51
C. EGYÉB TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGEN ALAPULÓ ELLENÕRZÉ-SEK 54
1. ALAPÍTVÁNYOK ÉS KÖZALAPÍTVÁNYOK ELLENÕRZÉSE 54
2. POLITIKAI PÁRTOK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK ELLENÕRZÉSE 56
3. NEMZETKÖZI SEGÉLYPROGRAMOK ELLENÕRZÉSE 59
III. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI 61
1. SZEMÉLYI FELTÉTELEK, OKTATÁS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS 61
2. TÁRGYI FELTÉTELEK 62
3. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 63
MELLEKLET: az 1996-ban készült jelentések (vélemények, tájékoztatók)
címjegyzéke
5
I. AZ
ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK EREDMÉNYEI
I. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK EREDMÉNYEI
5
I.
AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK
EREDMÉNYEI
1. ELLENIRZESI MUNKANK JELLEMZII
Az Állami Számvevõszék (ÁSZ) ellenõrzési kötelezettségeit mindenekelõtt
az Alkotmány és a Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. tv.
határozza meg. A megalakulást követõen újabb jogszabályok és a
nemzetközi kapcsolatok kiépülése is tovább bõvítették az ÁSZ
jogosítványait és feladatait. A növekvõ ellenõrzési kötelezettségek
teljesítése és a rendelkezésre álló kapacitások összhangjának
megteremtése érdekében az ÁSZ szempontokat határozott meg az 1996. évi
ellenõrzési feladatok kiválasztásához.
Az ÁSZ elmúlt évi munkája egyik súlypontját jelentette a törvényekben
elõírt kötelezettségeibõl fakadó rendszeres ellenõrzések elvégzése.
Ezek a vizsgálatok már évek óta lekötik az ellenõrzési kapacitás
jelentõs részét.
Évenkénti kötelezettségünknek megfelelõen ellenõriztük az 1995. évi
központi költségvetés zárszámadását, az 1997. évi költségvetési
javaslat megalapozottságát; az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.
1995. évi tevékenységét; a központi költségvetésbõl az
önkormányzatoknak juttatott támogatások igénybevételét és elszámolását,
valamint egyes önkormányzatok 1994. évi zárszámadását és az 1996. évi
költségvetési javaslatait; továbbá a társadalombiztosítás alapjai 1994.
évi zárszámadását és 1996. évi költségvetési tervét.
Kétévenkénti ellenõrzési kötelezettségünk alapján vizsgáltuk a
költségvetési támogatásban részesülõ pártok gazdálkodásának
törvényességét.
Rendszeres ellenõrzési kötelezettségünk alapján 1996-ban fejezõdött be
a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium gazdálkodására, a
Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet megszüntetésére
irányuló pénzügyi-gazdasági ellenõrzés. 1996-ban végeztük el a központi
költségvetés helyzetét jelentõs mértékben meghatározó, a költségvetés
hiányát finanszírozó értékpapír kibocsátás, továbbá a Nemzetközi
elszámolások fejezet pénzügyi-gazdasági ellenõrzését.
Az 1996. évi ellenõrzések másik súlypontját jelentették az új
jogszabályokból és jogszabályi változásokból adódó vizsgálatok, illetve
az azokra való felkészülés. Az elõbbiek alapján fejeztük be az
alapítványok, közalapítványok körében a fejezetek és intézményeik által
juttatott állami pénzeszköz és vagyon felhasználásának, mûködtetésének
vizsgálatát. A jogszabályok változása alapján került sor a hitel-,
bank-, és adóskonszolidáció; továbbá az országos kisebbségi
önkormányzatok gazdálkodásának ellenõrzésére is. Elõkészítettük a
közbeszerzési törvény érvényesülésének és a Kincstár mûködésének
ellenõrzését.
Az állam vállalkozói vagyona és a privatizáció ellenõrzésének keretében
került sor a MATÁV RT. továbbá a Dunamenti Erõmû Rt. és a
Hódmezõvásárhelyi Tangazdaság és a Törökszentmiklósi Mezõgazdasági Rt.
gazdálkodásának vizsgálatára.
A törvényben elõírt rendszeres ellenõrzési kötelezettségeink mellett
elnöki döntés alapján a miniszterelnök és az országgyûlési bizottságok
által kezdeményezett ellenõrzéseket is folytattunk (a búzatermés állami
felvásárlása és exportja, a haderõfejlesztési célok érvényesülése a HM
1994-95. évi költségvetésében, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági
Közalapítvány, a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány).
Bõvülõ nemzetközi kapcsolatainkkal összhangban más számvevõszékekkel
közös vizsgálatokat végeztünk, melyek a fõiskolák gazdálkodására, PHARE
segélyek felhasználására, továbbá az EU csatlakozást szolgáló
pénzforrások felhasználására irányultak.
Az Állami Számvevõszék 1996-ban is alkotmányos és törvényi
kötelezettségei alapján, az ellenõrzési tervben foglaltak szerint
végezte ellenõrzéseit. Az elmúlt évben 61 jelentést készítettünk. (A
jelentések címlistáját a Melléklet tartalmazza). Jelentéseinket az év
folyamán rendszeresen közzétettük. Az ellenõrzések legfontosabb
megállapításainak, javaslatainak összefoglalása (beszámolónk II. része)
lehetõséget nyújt munkánk eredményeinek részletesebb áttekintésére.
Ezért itt ellenõrzési tapasztalataink közül a legfontosabbakat,
elsõsorban a szabályozást érintõ jelenségeket emeljük ki.
2. AZ ELLENIRZESEK MEGALLAPITASAI ES JAVASLATAI
Fõbb megállapítások
Az 1995. évi központi költségvetés zárszámadásának ellenõrzése alapján
megállapítottuk, hogy az Országgyûlés az elmúlt évben sem kapott
áttekinthetõ képet a költségvetés teljesítésérõl. Továbbra sem került
sor az állami vagyon pontos bemutatására, annak változásáról való
részletes elszámolásra. A zárszámadási dokumentumok ellenõrzését
korlátozta a társadalombiztosítási alapok beszámolójának késedelme és
az állami vagyonkezelõ szervezet beszámolójának hiánya. A fejezetek és
intézményeik egy része az új számviteli törvény megjelenése után 5
évvel sem rendelkezett az elõírásoknak megfelelõ, a számviteli
elszámolásokat szabályozó számlarenddel. A Kormány jóval túllépte a
kezességvállalások és érvényesítések költségvetési törvényben limitált
értékét, amelyrõl a pénzügyminiszter megelõzõen nem tájékoztatta a
Kormányt.
A közigazgatás korszerûsítésérõl, a létszámcsökkentés végrehajtásáról,
az állami feladatok felülvizsgálatáról nyertünk tapasztalatokat a
Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet megszüntetésével
kapcsolatos vizsgálatunk során is. Megállapítottuk, hogy annak
összevonása az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal mechanikusan
történt. Az összevonás nem mérsékelte a központi költségvetés
kiadásait.
Megvizsgáltuk a haderõfejlesztési célok érvényesülését a Honvédelmi
Minisztérium 1994-95. évi költségvetésében. A haderõreform késedelmes
indítását mindenekelõtt a szabályozási háttér hiánya okozta. Az
elvárásokban tükrözõdõ általános korszerûsítési törekvéseknek a
nemzetgazdaság teherbíró képessége is határt szabott. Az utóbbi években
a költségvetési források egyre kevésbé tudták fedezni a honvédség
szükségleteit.
Az angol számvevõszékkel párhuzamosan szervezett program szerint
vizsgáltuk a fõiskolák és az egyetemek fõiskolai karai állami
támogatásának felhasználását. Megállapítottuk, hogy 1993. és 1996.
között -részben az állami szabályozások elégtelensége miatt- ezen
intézmények integrációjában jelentõsebb elõrehaladás nem történt.
Érdemben nem változott a bázisalapú finanszírozási rendszer, nem
sikerült megteremteni a normatív finanszírozás feltételeit. Emiatt több
fõiskolának is napi likviditási gondjai voltak. Általában romlottak a
felsõoktatás technikai feltételei.
A fejezetek és intézményeik által az alapítványoknak juttatott
támogatások és vagyonfelhasználás ellenõrzése során 308 alapítványtól
beérkezett adatokat dolgoztunk fel, 11 alapítványt helyszínen
ellenõriztünk. Tapasztalataink szerint az alapítvány mint jogintézmény
hasznosnak bizonyult, ugyanakkor az alapítványok nem tudták kellõképpen
koncentrálni az államháztartáson kívüli pénzeszközöket. Vizsgálatunk az
1992-94 között adott 48,1 Mrd Ft állami támogatásra terjedt ki. Az
alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos ellenõrzési tapasztalataink
többségében negatívak. A közalapítványok támogatása törvényileg nem
szabályozott. Az általunk ellenõrzött alapítványok közel felének nincs
semmilyen belsõ szabályzata, számos esetben megsértették a pénzügyi-
bizonylati fegyelem alapvetõ normáit. A kuratóriumok egyharmada nem
készített költségvetést, nem tárgyalta meg az éves beszámolót. A
szabálytalanságok nemcsak a rendeltetésnek megfelelõ mûködést
akadályozzák, hanem az alapítványokat támogatók bizalmának
elvesztéséhez is vezethetnek.
A társadalombiztosítási alapok 1995. évi zárszámadásának vizsgálatánál
megállapítottuk, hogy az alapok költségvetésérõl szóló 1995. évi
törvényben meghatározott egyensúlyi állapot már akkor sem volt reális
és betartható. Az alapok pénzügyi helyzete a vártnál lényegesen
kedvezõtlenebbül alakult és az ellátások színvonala sem javult. Ebben
az is szerepet játszott, hogy egyes intézkedéseket nem lehetett
bevezetni, mivel azok ütköztek az Alkotmánnyal. A társadalombiztosítási
alapok nem megfelelõ nyilvántartási rendszerük miatt több számviteli
alapelvet megsértettek, legfõképpen a mérlegvalódiság elvét.
Vagyongazdálkodásuk számos eleme nem felelt meg a törvényi
elõírásoknak. Felhatalmazás nélkül vagyonelemek átcsoportosítására
került sor. A Nyugdíjbiztosítási Alap befektetéseket beruházásként
tüntetett fel. Az alapoknak történõ vagyonjuttatás célja továbbra sem
tisztázott, 1995-ben is a tervezett érték alatt maradt. Javasoltuk,
hogy az Országgyûlés mielõbb alkossa meg a társadalombiztosítási alapok
vagyongazdálkodásáról szóló törvényt.
Az önkormányzatoknál 1996-ban mintegy 1000 helyszíni vizsgálatot
végeztünk. A tapasztalatok szerint az önkormányzati struktúra
kedvezõtlen feltételeket teremtett a pénzeszközök takarékos, hatékony
felhasználásához (a pénzfelhasználás közel 3200 helyi és területi
önkormányzatnál és 13 500 önkormányzati intézményben történik). Ez az
erõforrások túlzott szétforgácsolását jelenti. Az önállóvá lett
önkormányzatok a hatékonysági követelményeknek nem megfelelõ ellátó
szervezeteket is létrehoztak és mûködtetnek (általános iskolák,
faluházak, tornacsarnokok). A negatív folyamatoknak a finanszírozási
rendszer sem szabott gátat. Vizsgálataink szerint az önkormányzatok
többsége nem érzékeli az ellenõrzések fontosságát és továbbra sem tesz
eleget a törvényben elõírt ellenõrzési kötelezettségének.
Ellenõrzéseink jelentõs része 1996-ban is az önkormányzatok
költségvetési kapcsolataira irányult. A normatív állami hozzájárulás
vizsgálata 462 önkormányzatra és 1721 intézményére terjedt ki. Az
ellenõrzések eredményeként minden alkalommal javaslatot tettünk az
önkormányzatok által jogosulatlanul igénybevett összegek elvonására,
illetve a nem megfelelõen igényelt, de az önkormányzatokat pótlólagosan
megilletõ hozzájárulások központi költségvetésbõl való kiutalására. A
cél- és címzett támogatások ellenõrzése eredményeként javaslatot
tettünk a támogatás hatékonyabb felhasználására és a kapacitások jobb
kihasználására.
Az önkormányzatok központosított elõirányzatainak felhasználásával
kapcsolatban jórészt a helyi - elsõsorban szociális jellegû - szabályok
pótlására, a nyilvántartások, az elszámolások szabályszerûségének
betartására tettünk javaslatot. Összességében pedig vizsgálatunk 1996-
ban is bemutatta, hogy a sokféle és elaprózódott központosított
elõirányzatok szövevénye szinte áttekinthetetlenné teszi az
önkormányzati feladatok finanszírozását, nem egy esetben a
feladatellátásban lévõ ellentmondások hordozójává vált (háztartási
tüzelõolaj, közmûfejlesztési hozzájárulás).
1996-ban kiemelt feladatunk volt az önkormányzati vagyonnal történõ
gazdálkodás vizsgálata. A helyszíni vizsgálatok során elsõsorban a
vízközmû vagyon nyilvántartásának teljes körûvé tételére, az
önkormányzati tulajdonosi jogok gyakorlásának szabályozására, a
hatósági ármegállapítás megalapozottabbá tételére hívtuk fel a
figyelmet. A vizsgálat azt is föltárta, hogy az önkormányzatok a
törzsvagyonba tartozó közmû vagyont helytelenül társaságba adták úgy,
hogy afölött a rendelkezési jogosultságuk megszûnt. A távhõellátás
utóellenõrzése ugyancsak az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodást
érintette. Megállapítottuk, hogy az 1991. évi alapvizsgálat óta
jelentõsen nem korszerûsödött a távhõellátás technikai bázisa és az
energia-kibocsátás mérési feltételei. A távhõ közmûvek az ésszerû
gazdálkodás követelményeit nem tudták teljesíteni, a távhõszolgáltatási
díjakba tartalékokat is beépítettek.
A helyi önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseihez számos
forrásból nyújtott támogatások felhasználásának hatékonyságát
nagymértékben csökkentette a koncepcionális terület és
településfejlesztés hiánya, az infrastrukturális fejlesztések
ellentmondásos pénzügyi szabályozása, az állami források elosztási,
pályázati rendszerének hiányosságai.
Vizsgáltuk a helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetét és
helyi adóztatási tevékenységét. Az önkormányzatok eladósodása 1995-ben
tovább nõtt, az azóta meghozott központi intézkedések kedvezõ hatása
csak 1996. második félévétõl válik érezhetõvé. Helyi adókat a lakosság
alacsony jövedelme miatt nagyon sok önkormányzat nem tudott bevezetni.
Fõképpen az iparûzési adót alkalmazták a közepes, illetve a nagyobb
települések. A helyi adóztatás tovább differenciálta az
önkormányzatokat, a gazdagabb önkormányzatok vagyoni helyzete még
kedvezõbb lett, a szegényebb önkormányzatok pénzügyi helyzete tovább
romlott.
Az Áht. elõírása szerint 1996-ban új feladatként fejeztük be a 11
országos nemzetiségi kisebbségi önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzését. Az 1995-ben alakult országos nemzetiségi
kisebbségi önkormányzatoknál a számviteli rend, könyvviteli
nyilvántartások területén mutatkozó hiányosságok kijavítására hívtuk
fel a figyelmet. A Pénzügyminisztériumnak javasoltuk a kisebbségi
önkormányzatok finanszírozási rendszerének kialakítását.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 1995. évi tevékenységének
ellenõrzésérõl készült jelentésünkben már 1996-ra várható tendenciákat
is jeleztünk. Az ÁPV Rt. 1995-ben az állammal szembeni kötelezettségét
teljesítette, sõt rekord 481 milliárd Ft-os privatizációs bevételt ért
el. Ugyanakkor arra is rámutattunk, hogy a költségvetési szempontból
eredményes értékesítési tevékenység - amely az energia szektor
privatizálásán alapult - a törvényi szabályozásban meghatározott fõbb
privatizációs követelményeknek nem felelt meg, mert a gazdasági
társaságoknál konkrét tõkeemelési, fejlesztési kötelezettséget a
szerzõdések nem írtak elõ, munkahelyteremtés, illetve megõrzés helyett
létszámleépítés történik. Az értékesítési folyamatot elsõdlegesen a
minél elõbbi árbevétel elérése motiválta és nem a társaságok
fejlesztési-szakmai érdeke. A vizsgálat az ÁPV Rt. tevékenységében
számos területen - vagyonkezelés, kötelezettségek teljesítésének
kezelése, informatikai, számviteli rendszer mûködése - hiányosságokat
tárt föl.
Az ÁPV Rt. törekvései következtében a villamos energiaipari
privatizáció - szakmai szempontból elõkészítetlen volt, állapítottuk
meg a Dunamenti Erõmû Rt. mûködésének és privatizációjának ellenõrzése
során. Megállapításaink rámutattak az ár- és tarifarendszer
megoldatlanságaira és a forrás-teljesítmény növelõ beruházások
finanszírozásának tisztázatlanságára.
A Magyar Távközlési Vállalat ellenõrzése során vizsgáltuk az
átalakulás, a gazdálkodás és a privatizálás súlypontjait. A MATÁV 1993.
évi elsõ privatizációjával egyidõben verseny nélküli, sokszereplõs (18
vidéki telefontársaság részvételével ) koncessziós piac jött létre.
Kellõ elõkészítettség hiányában a helyi koncessziós társaságok részére
történt kötelezõ eszközátadás 4 milliárd Ft-os állami vagyonvesztéssel
járt, mert az egyes társaságok a könyv szerinti MATÁV vagyonértéket nem
fogadták el.
A hitel- bank- és adóskonszolidáció végrehajtását a Magyar Hitelbanknál
a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknál és a Konzumbanknál
ellenõriztük. A konszolidációs folyamatban felhasznált pénzforrásokból
140 milliárd Ft sorsát vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a vizsgált
pénzintézetek a Kormány elõírásait nem tartották be és ezzel - valamint
az Ybl Banknak a hitelkonszolidációba való bevonásával - 8,7 milliárd
Ft-os kárt okoztak a költségvetésnek, mert ilyen névértékben
jogosulatlanul került a pénzintézetekhez államkötvény. A vizsgálat
számos szakszerûtlen eljárást tárt fel a Pénzügyminisztériumnál,
valamint a vizsgált bankoknál. A vizsgált pénzintézetekhez került
államkötvények a hitelkonszolidáció következtében 1993-95. között 75
milliárd Ft kamatkiadást okoztak a költségvetésnek, 5,5 milliárd Ft
bevétellel szemben. A hitelkonszolidáció nem tudta biztosítani a bankok
mûködõképességének tartós megõrzését, végre kellett hajtani a bank- és
adóskonszolidációt. A bankkonszolidáció megfelelõ eredményt hozott, de
az adóskonszolidáció rámutatott arra, hogy a bank által bevont ügyfelek
túlnyomó többsége képtelen volt megfelelõ kibontakozási programot
készíteni, ami jelezte a gazdaság súlyos állapotát. A vizsgálat
rámutatott arra, hogy az államnak nagy valószínûséggel számolni kell
további, a bankok helyzetét valamilyen módon konszolidáló, a
költségvetést terhelõ intézkedésekkel.
Az 1996-ban ellenõrzött pártoknál megállapítottuk, hogy nem tartották
be teljes körûen a számviteli törvény elõírásait.
Feltárt veszteségforrások, javaslatok költségvetési megtakarításokra
Ellenõrzéseink alapján 1996-ban 491 millió Ft - a központi költségvetés
javára történõ - befizetését, illetve egyszeri megtakarítását
kezdeményeztük. Így, többek között a központi költségvetésbõl
jogtalanul igénybe vett és az önkormányzatokat - vizsgálatunk alapján -
megilletõ pótlólagos támogatás egyenlegeként 340 millió Ft a központi
költségvetésbõl jogalap nélkül igénybe vett önkormányzati támogatás
visszavonására tettünk javaslatot. Ebbõl az Országgyûlés 329 millió Ft
visszavonásáról intézkedett. A Társadalombiztosítás 1995. évi
zárszámadásának ellenõrzése nyomán a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya 128
millió Ft-al az Egészségbiztosítási Alapé pedig 34 millió Ft-al lett
kevesebb.
A KHVM a vízügyi ágazatban az alapfeladatokat elválasztotta a
vállalkozási tevékenységektõl, mely 1,2 milliárd Ft államháztartási
többletkiadással járt és 2,2 milliárd Ft-os állami vagyon társaságokba
apportálását jelentette. A másfél-két éves mûködés tapasztalatai
alapján csekély a megtérülés és jövedelem realizálás esélye. A Magyar
Alkotómûvészeti Közalapítvány mûködésének elsõ három évében induló
vagyonának kétharmadát elvesztette (850 millió Ft), melyben a
célszerûtlen és a pazarló gazdálkodás is szerepet játszott.
A hitelkonszolidáció során a hitelintézeteknek a rossz követelések
ellenértékeként átadott piaci kamatozású államkötvények 20 éven
keresztül többletkiadást jelentenek a költségvetésnek. Az 1993. és
1995. közötti években ez évente átlagosan 23 milliárd Ft-ot tett ki.
A Dunamenti Erõmû Rt.-nél végzett vizsgálatunk megakadályozta azt, hogy
az MVM Rt. 4 milliárd Ft értékû tisztán állami tulajdonú olajtároló
tartályparkot ellentételezés nélkül egy vegyes tulajdonú társaságba
apportáljon. Ezzel egyidejûleg meghiúsult a tároló hasznosítására szánt
vegyes tulajdonú társaság alapító okiratának azon elõírása, ami szerint
a vagyonbevitel közel 200 millió Ft azonnali vagyonvesztést jelentett
volna az állam számára.
1995. végén 10,5 milliárd Ft címzett- és céltámogatás maradt
felhasználatlanul a támogatási rendszer jellegébõl, hiányosságaiból és
önkormányzati hibákból eredõen. 206 milliárd Ft értékû közmû vagyon az
önkormányzatok tulajdonából vállalati és társasági tulajdonba ment át,
részben a cégbíróság által bejegyzett törzstõkeként, részben a
cégbírósági ellenõrzést megkerülve tõketartalékként.
A számvevõszéki ellenõrzések eredményei azonban az esetek többségében
nem számszerûsíthetõ, hanem - amennyiben az érintettek elfogadják - az
adott tevékenység eredményesebbé tételéhez, hatékonyságának növeléséhez
járulnak hozzá.
Javaslatok jogszabályok módosítására
Évek óta kialakult gyakorlat - amit a jövõben még erõsíteni is
szeretnénk -, hogy az ellenõrzési tapasztalatok alapján jogszabály-
módosításra vagy új jogszabály alkotására teszünk javaslatokat.
Esetenként - elsõsorban a Számvevõszéki bizottsággal kialakult
munkakapcsolat keretében - törvénymódosító indítványok szakmai,
tartalmi hátterének megadásával, norma szöveg javaslatokkal is
segítettük a megfelelõ jogszabályok kialakítását.
Vizsgálati tapasztalataink alapján javaslatokat tettünk a számviteli
törvény módosítására, mely 1997-tõl már tartalmazza, hogy az
államháztartáson kívülre juttatott pénzeszközökrõl a beszámoló
kiegészítõ mellékletében számot kell adni. A törvényhez kapcsolódó
kormányrendelet 1997-tõl már kötelezõen elõírja a költségvetési szervek
részére a számviteli politika kidolgozását. Ugyanezen
kormányrendeletben szabályozták - javaslatunk alapján - a megszûnt
elkülönített állami pénzalapok vagyonelszámolását.
Az államháztartási törvény módosítása során - az alapítványi
vizsgálataink tapasztalatai alapján - javasoltuk, hogy a Kincstár
vezesse a közalapítványok számláit. Javaslatunk elfogadása lehetõvé
teszi az állami feladatokat ellátó közalapítványok bevételeinek és
kiadásainak áttekintését. Az önkormányzati támogatási elõirányzatok
bruttó elszámolásának biztosítása érdekében sor került a
visszafizetések gyûjtõ számlájának megbontására. A javasolt
törvénymódosítás alapján a továbbiakban az elkülönített állami
pénzalapok beszámolója tartalmazni fogja a több éves kihatással járó
döntések, kötelezettségvállalások kihatásait évek szerinti bontásban.
Vizsgálataink alapján javaslatot tettünk arra, hogy a konzorcium típusú
irányítási rendszerben kerüljön sor az állami szerepvállalás normatív
szabályozására. Kezdeményeztük a villamosenergia- ipari jogszabályok
felülvizsgálatát, mert nem felelnek meg az Országgyûlés 21/1996. (VI.
9.) határozatában foglaltaknak. Javaslatot tettünk a villamos energia
ár- és tarifarendszer korszerûsítésére, a villamos energia és a
szénhidrogének árképzési ellentmondásainak kiküszöbölésére.
Javasoltuk a Kormánynak, hogy készítse elõ az alapítványokról szóló
törvényjavaslatot, melynek tartalmára több szempontot is
megfogalmaztunk. Kezdeményeztük továbbá az államháztartási törvény
módosítását a közalapítványok nem normatív támogatásának garantálása és
tervezési rendjének szabályozása érdekében. Javasoltuk az alapítványok
éves beszámolójának készítését és könyvvezetési kötelezettségét
szabályozó 8/1996. (I.4.) és a gazdálkodás rendjérõl szóló 115/1992.
(VII.23.) Kormány rendeletek módosítását az alapítványok gazdálkodási
szabályainak egyértelmû meghatározása érdekében.
A Számvevõszék már 1995-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a
párttörvényben a beszámoló készítését a számviteli törvénnyel
összhangban kell szabályozni. Így a számviteli törvényhez kapcsolódó
szankciók is alkalmazhatóvá válnának hibás beszámoló esetén. Az
elkészült törvénytervezet még parlamenti jóváhagyásra vár.
3. AZ ELLENIRZESEK HASZNOSULASA
A Számvevõszéknek, mint az Országgyûlés pénzügyi-gazdasági ellenõrzõ
szervének alapvetõ feladata, hogy a törvényben kapott felhatalmazása
alapján ellenõrzései révén információkat, bizonyítékokat szolgáltasson
az államháztartásról és az állami vagyonnal való gazdálkodásról, az
Országgyûlés döntéseinek megvalósulásáról, elõsegítve ezzel az
Országgyûlés törvényalkotó munkáját és ellenõrzõ szerepének
érvényesülését.
A Számvevõszéknek nincsenek hatósági jogosítványai, az ellenõrzések
eredményeinek hasznosítására nincs közvetlen kényszerítõ eszköze. Az
ellenõrzésekrõl készült jelentések Országgyûlésnek és bizottságainak
történõ megküldése és nyilvánosságra hozatala azok az eszközök,
amelyekkel a Számvevõszék a feltárt problémák rendezésére képes
ösztönözni.
A számvevõszéki ellenõrzések eredményei elsõsorban azokban az
intézkedésekben hasznosulnak, amelyeket az ellenõrzött szervezetek
tesznek a feltárt szabálytalanságok, mûködésbeli hiányosságok és a nem
kielégítõ teljesítmények felszámolása érdekében.
A vizsgált szervek amennyiben készítenek intézkedési tervet általában
eljuttatják hozzánk. A társadalombiztosítási alapok 1995. évi
zárszámadásának ellenõrzése alapján tett javaslatainkra az alapokat
kezelõ szervezetek intézkedési tervet nem készítettek. A jogszabályi
korrekciók az azóta eltelt idõszakban sem valósultak meg.
A vízközmûveket magánkézbe adó önkormányzatok intézkedési tervet nem
készítettek, a javaslatok elfogadásával és észrevételeikkel igazolták
vissza a szükséges intézkedéseket. A legfõbb ügyész intézkedése alapján
az ország 17 fõügyészsége 27 víz-, illetve csatornamû társaság
átalakulásának és mûködésének felülvizsgálatát kezdte meg. A vizsgálat
jelenleg is folyamatban van.
Az ÁSZ a hitel- adós- és bankkonszolidációval kapcsolatos ellenõrzés
alapján több konkrét pénzügyi, az állami költségvetést ért kár
helyreállításán túl felvetette a személyi felelõsségrevonás
szükségességét is. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Hitelbank ezirányú
további vizsgálata azt állapította meg, hogy a személyi felelõsség
tényállását az idõbeli elévülés, valamint jogszabályi szankciók
hiányában nem lehet megállapítani.
Pozitív irányú változást érzékeltünk jelentéseink fogadtatásában - a
legutóbbi miniszterváltást követõen - a Pénzügyminisztérium részérõl. A
Kormány számára tett ajánlásaink fogadtatásáról ugyanakkor nincs
szervezett visszacsatolásunk. Információink szerint a Kormányzati
Ellenõrzési Iroda vizsgálatai során figyelemmel kíséri
megállapításaink, javaslataink hasznosulását, esetenként a
miniszterelnök is beszámoltatta a tárcák vezetését vizsgálataink nyomán
tett intézkedéseikrõl ( haderõ korszerûsítés).
Az intézkedési tervekben vállalt kötelezettségek végrehajtásáról az
utóellenzések során lehetne meggyõzõdni. A kialakult gyakorlat szerint
az éves ellenõrzési tervekben - az újonnan jelentkezõ feladatok miatt -
az utóellenõrzések aránya 10 % körüli. Részben szolgál megoldásul az
intézkedési tervekben foglalt feladatok teljesítésének ellenõrzésére,
hogy egyes igazgatóságok vizsgálataik keretében korábbi javaslataik
végrehajtását is ellenõrzik.
Az ellenõrzések eredményeinek realizálása a Parlamentben a plenáris
üléseken (néhány esetben), illetve a bizottsági üléseken történik és
határozatokban vagy törvénymódosításokban testesül meg. Az ÁSZ
ellenõrzési feladatai között - amint már utaltunk rá - jelentõs súlyt
képviselnek azok az évenkénti kötelezettséggel elõírt ellenõrzések,
melyek realizálásához jogszabályok biztosítanak kereteket. A központi
és a társadalombiztosítási költségvetési törvény javaslatok illetve a
zárszámadások ellenõrzésérõl készült jelentéseinket (véleményünket) az
államháztartási törvényben foglaltak szerint az Országgyûlés a
beterjesztett törvényjavaslatokkal együtt tárgyalja. Ugyancsak törvény
rendelkezik arról, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ
Részvénytársaság tevékenységének ellenõrzésérõl készült jelentést a
kormánybeszámolóval egyidejûleg kell az Országgyûlés elé terjeszteni.
Ez az eljárás lehetõséget teremt arra, hogy az ellenõrzések eredményei
a Parlament munkáját közvetlenül segítsék.
A Számvevõszéki bizottsággal kialakult és egyre erõsödõ
munkakapcsolatunk fontos szerepet tölt be jelentéseink hasznosulásában.
Az elmúlt évben a bizottság legfontosabb jelentéseinket napirendjére
tûzte és a Kormánynak, illetve az Országgyûlésnek címzett javaslataival
közvetlenül segítette megállapításaink hasznosulását. Kapcsolatunk a
Költségvetési és a Szociális bizottságokkal is szorosabbá vált.
Jelentõs fejlõdés következett be a többi bizottsághoz fûzõdõ
kapcsolatban is. Az állandó bizottságok, mivel az Országgyûlés
kormányzati munka ellenõrzésében közremûködõ szervei, állásfoglalásaik
révén közvetlen szerepet töltenek be az ellenõrzések eredményeinek
hasznosulásában. Az ellenõrzöttek meghallgatása és az ellenõrzési
jelentésekben foglaltak mérlegelése alapján a bizottsági
állásfoglalások különös nyomatékot adnak a feltárt problémák
megoldásához.
A Számvevõszék és az Országgyûlési bizottságok kapcsolatában új vonás,
hogy a létrehozott "ad hoc" bizottságok egyre többet támaszkodnak a
Számvevõszék munkájára. Ezt jelzi, hogy a Számvevõszék külön
vizsgálattal segítette a Budapest Bank 12 milliárd Ft-os állami
támogatását vizsgáló bizottság munkáját. A Gazdasági bizottság részére
pedig a Számvevõszék összefoglalót készített a vagyonkezelõ szervezet
1993-95. évi tevékenységérõl. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár
és az Egészségbiztosítási Önkormányzat tevékenységét vizsgáló
parlamenti bizottság felkérésére külön vizsgáltuk az 1994. és 1995. évi
társadalombiztosítási költségvetésben a kockázatkezelésre elõirányzott
pénzösszegek felhasználását.
Az Országgyûlés bizottságai, albizottságai az elõzõ éveknél nagyobb
számban és arányban - összesen 43 alkalommal- tárgyalták meg
jelentéseinket. Kedvezõ az is, hogy esetenként az intézkedések
végrehajtásának folyamatát is figyelemmel kísérték, így pld. a
Környezetvédelmi Ellenõrzési albizottság a Központi Környezetvédelmi
Alap vizsgálata nyomán született intézkedések végrehajtásának állásáról
részvételünkkel számoltatta be a tárca érintett vezetõit.
Jelentõségében kiemelkedõnek tartjuk, "A fejezetek és intézményeik
által az alapítványoknak juttatott állami pénz- és vagyon ..." c.
jelentésünk fogadtatását, ugyanis a Számvevõszéki bizottság
javaslataink figyelembevételével a Kormány részére fogalmazott meg -
tájékoztatási kötelezettség mellett - feladatokat.
Mindezek mellett a realizálás erõsítésére, javítására néhány -a korábbi
években tett- javaslatunkat változatlanul idõszerûnek tartjuk.
Megállapításaink, javaslataink hasznosulását elõsegítené, ha a
Számvevõszéki bizottság jelenéseinket csak a miniszter vagy a
közigazgatási államtitkár, illetve az érintett intézmény vezetõje
jelenlétében tárgyalná meg. Elõsegítené jelentéseink hasznosulását, ha
a bizottságok rendszeresen beszámoltatnák ajánlásaink címzettjeit
(Kormány, miniszter, fejezet vezetõje) intézkedéseikrõl, illetve
magyarázatot kérnének azok esetleges elmaradásáról.
A Számvevõszék ellenõrzési tapasztalatait közvetlenül a törvény-,
jogszabály egyeztetési folyamatban is fölhasználja. Egyes esetekben a
Számvevõszék szerepe sajátos a törvényelõkészítés folyamatában, hiszen
törvényben elõírt ellenjegyzési kötelezettsége van, például a
számviteli törvény esetében. A kötelmek ellenére a számviteli törvény
változtatását 1996-ban a Pénzügyminisztérium ellenjegyzésünk nélkül
nyújtotta be a Parlamentnek. Ellenjegyzésünket utólag terjesztettük az
Országgyûlés elé.
Az ellenõrzésekrõl készült jelentések nyilvánosságra hozatala
törvényszabta kötelességünk. Ezen túlmenõen azonban az ellenõrzések
eredményeinek hasznosításában fontos szerepet tölt be a nyilvánosság
ereje. Ellenõrzéseink sajtó visszhangját jelzi az évi mintegy 3000
publikáció. Az ellenõrzési jelentések sajtóhoz való eljuttatása, a
sajtótájékoztatók szervezése, az interjúk, szakmai publikácók
ösztönzése, segítése során nem csak általános tájékoztatásra
törekszünk. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk arra, hogy a
közvélemény az ellenõrzések legfontosabb tanulságait ismerje meg és
cselekvésre késztesse a problémák felszámolásában illetékeseket.
Mindezzel szeretnénk elkerülni annak a veszélyét, hogy a vizsgálatokból
csupán a személyekre szóló megállapítások, s az esetleges szenzációk
kerüljenek az érdeklõdés középpontjába.
II. AZ 1996. ÉVBEN BEFEJEZETT ELLENERZÉSEK MEGÁLLAPÍTÁSAINAK,
JAVASLATAINAK ÁTTEKINTÉSE
A. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS GAZDÁLKODÁSÁNAK ELLENÕRZÉSE
1. KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS
1.1. A központi költségvetés tervezésének és végrehajtásának ellenõrzése
1.1.1. Törvényi kötelezettségünk alapján ellenõriztük a Magyar Köztársaság
1995. évi költségvetésének végrehajtását. Vizsgáltuk a Kormány által
benyújtott dokumentumokat és megállapítottuk, hogy a beszámolás
rendszerében alapvetõ változás nem történt. Javulást tapasztaltunk a
törvényjavaslat számszaki háttéranyagának kidolgozottságában, de a
korábbi évekhez hasonlóan hibák, hiányosságok sorozatát tártuk fel a
zárszámadás szerkezetével, adattartalmával, az adatok megbízhatóságával
kapcsolatban. Az 1995. évi zárszámadásról benyújtott dokumentum sem
volt alkalmas arra, hogy az Országgyûlés megbízható, áttekinthetõ képet
kapjon a költségvetés teljesítésérõl.
Minden évben felhívjuk a figyelmet arra, hogy néhány fontos területrõl
a zárszámadási törvényjavaslatban nincs elég információ. Hiányzik az
állami vagyonról történõ pontos, részletes, megbízható elszámolás és a
kormányzati beruházásokra fordított pénzeszközök informatív,
áttekinthetõ bemutatása is.
A zárszámadási dokumentumok ellenõrzését hátráltatja, a teljes körû
áttekintést évek óta nehezíti az ehhez szükséges információk (a
részletes indokolást tartalmazó fejezeti kötetek, a TB alapok és a
vagyonkezelõ szervezet beszámolója) késedelme, illetve hiánya. Az
elõterjesztõk rendre megsértik ezirányú törvényi kötelezettségeiket,
ami azt is jelzi, hogy a zárszámadás parlamenti megtárgyalásának
ütemezését újra kellene gondolni, s a vonatkozó törvényi elõírásokban
reálisan teljesíthetõ határidõket kellene meghatározni.
A helyszíni ellenõrzés tapasztalatai szerint a felügyeleti szervek
számszakilag felülvizsgálták ugyan a költségvetési szervek beszámolóit,
de nem értékelték a szakmai feladatok teljesítését. Több esetben
elmaradt a kötelezõ jelleggel elõírt feladatok teljesítésének és a
pénzügyi források összhangjának értékelése. Ez a felügyeleti ellenõrzõ
tevékenység hiányosságait is mutatta. A fejezetek, központi
költségvetési szervek beszámolójában szereplõ adatok valódisága,
megalapozottsága, bizonylatokkal való alátámasztása 1995-ben sem volt
megfelelõ.
Az 1995. évi zárszámadás ellenõrzése alapján javasoltuk, hogy az évek
óta tapasztalt hiányosságok megszüntetésére az Országgyûlés
határozatban kötelezze a Kormányt. Már többször sürgettük az
államháztartás információs rendszerének átalakítását, a központi
költségvetésre vonatkozó - számviteli elveknek megfelelõ - zárt
rendszerû beszámolási rend kialakítását, a mérlegrendszerek
kidolgozását.
Az 1995. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló
törvényjavaslat számos bevételi és kiadási tételénél tapasztaltunk
kisebb-nagyobb számszaki és tartalmi pontatlanságot. A bevételi oldalon
az évek között áthúzódó adó- és vámbevétel okoztak jelentõsebb tartalmi
eltéréseket. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredõ bevételek és
kiadások, valamint a "vonal alatti" adósságtörlesztési kiadások nem
voltak teljes körûek. Az állami kezesség alapján teljesített
kifizetéseket a zárszámadás nem teljes összegben tartalmazta.
A központi költségvetési szervek beszámolójának, mérlegének valódiságát
hátrányosan befolyásolta, hogy egyes fejezeteknek, intézményeknek
nincs, illetve a jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõ a számlarendje.
Esetenként hiányoztak a pénzügyi teljesítések alapbizonylatai, hibásan
értelmezték az elszámolási szabályokat és a bruttó elszámolás elvének
megsértése miatt adathiányokat is tapasztaltunk.
Az elõirányzatok átcsoportosításai közül a fejezeti kezelésû
elõirányzatok támogatási összegeinek elkülönített kezelésérõl,
nyilvántartásáról, az átcsoportosítások dokumentálásáról a fejezetek
többnyire gondoskodtak, de az elszámolási szabályokat számos esetben
megsértették. A költségvetési szervek saját hatáskörben végrehajtott
elõirányzat módosításai az évközi többletbevételek és az azokból
teljesíthetõ kiadások elõirányzatokon történõ átvezetésével függtek
össze, melyeknél több esetben nem tartották be a jogszabályi (Áht.)
elõírásokat.
A fejezetek és intézményeik 1995. évi pénzmaradványai keletkezésében
több tényezõ játszott szerepet. A központi költségvetés még meglévõ
laza pénzellátási, finanszírozási rendje mellett a tudatos
megtakarításnak, a nem tervezhetõ, a törvényi szabályok megváltozásából
származó többletbevételnek, a felhasználásról rendelkezõ
kormányhatározatok késõi megjelenésének, illetve bizonyos esetekben a
helytelen elszámolásnak is szerepe volt.
A költségvetési szervek vagyona összességében növekedett, elsõsorban az
ingatlanokkal kapcsolatos felújítások eredményeként. Esetenként a
helytelen számviteli elszámolások is növelték az épületek állományi
értékét. Néhány esetben vagyoncsökkenést is tapasztaltunk, amely a
feleslegessé vált ingatlanok értékesítésére, illetve korábbi helytelen
elszámolások helyesbítésére volt visszavezethetõ.
Az állami forgóalap pénzszükségletének, ezen belül a költségvetés
hiányának finanszírozása a törvényi felhatalmazás keretei között
valósult meg.
A Nemzetközi elszámolások technikai fejezet elõirányzatainak
teljesítésénél prezentációs és az adatok teljes körûségének hiányait is
feltártuk. Az 1995. évi gazdálkodás során az elszámolások
megvalósításával megsértették az Áht-ban, illetve a számviteli
törvényben foglalt elõírásokat, elveket.
A belföldi államadósság, adósságszolgálat elõirányzatainak teljesítései
között feltártuk az állami kezesség mellett felvett likviditási
hitelátvállalás felhatalmazás nélküli kamatfizetését. Hiányosságként
fogalmaztuk meg, hogy a PM nem gondoskodott az államkötvények különbözõ
mozgás-nemeinek névérték és pénzforgalom szerinti zárt rendszerû
vezetésérõl, a szervezetek közötti egyeztetés megvalósításáról.
A letéti számlák tételes ellenõrzése eredményeként megállapítottuk,
hogy a letéti pénzkezelés döntõen összhangban volt a jogszabályi
elõírásokkal, de néhány esetben megsértették az államháztartási törvény
elõírásait.
A zárszámadási törvényjavaslat általános tartalék felhasználására
vonatkozó elszámolása megfelelt a tényeknek, de a törvényi
kötelezettségnek (költségvetési törvény) teljes körûen nem tett eleget.
Elmaradt az önkormányzatok 1994. évi normatív állami hozzájárulása
visszatérítéseinek, illetve a pótlólagos hozzájárulásoknak az általános
tartalék terhére történõ elszámolása. A költségvetés pozícióját
javította, hogy az általános tartalék jelentõs részét a Kormány nem
használta fel.
A Kormány a kezességvállalások és érvényesítések költségvetési
törvényben meghatározott kiadási fõösszegét túllépte. A túllépésrõl a
Kormánynak nem volt tudomása, mert a pénzügyminiszter évközben nem
tájékoztatta a testületet sem a túllépés veszélyérõl, sem annak
bekövetkezésérõl. A PM nyilvántartásában és a zárszámadásban is a
kezességvállalások csak a tõkeösszeget tartalmazzák, a felmerülõ kamat-
és egyéb hitelköltségeket, árfolyamváltozásokat nem. A számbavétel
problémájára évek óta felhívjuk a figyelmet, de érdemi elõrelépést nem
tapasztaltunk. Az elõzõ évekhez hasonlóan 1995-ben is tovább
folytatódott a következõ évek költségvetését terhelõ támogatások -
formálisan kezességvállalással való - megelõlegezése, ami a központi
költségvetés közvetett hitelezését jelenti.
1.1.2. Az 1997. évi költségvetési törvényjavaslatban számos - az Áht-ben
rögzített - elõírás nem érvényesült. Esetenként visszalépés történt a
tájékoztatási kötelezettség teljesítése terén az 1996. évi
költségvetési törvényjavaslat tartalmához viszonyítva is.
Ellenõrzésünket hátráltatta, hogy a törvényjavaslat parlamenti
benyújtásával egyidejûleg nem állt rendelkezésünkre a fejezetek
elõirányzatainak részletes számszaki és szöveges indokolása.
Javult viszont a központi költségvetés 1997. évi, valamint az 1998-
1999. évekre vonatkozó makrogazdasági megalapozása, annak ellenére,
hogy a számítástechnikai feltételek nem voltak kellõen biztosítottak.
Nincs kialakult kapcsolat ezen a területen az ágazati tárcákkal,
amelynek hiányát a PM ágazati fõosztályai igyekeztek pótolni. A
makroszámítások adatbázisa - a javulás ellenére - változatlanul nem
teljes körû. Több terület (nonprofit szervezetek, kereskedelmi bankok
és biztosító intézetek stb.) továbbra is hiányzik a
prognóziskészítésbõl. Az 1998-1999. évekre várható elõirányzatok
kidolgozását az Áht. írta elõ. Az elõirányzatok meg-határozásánál
azonban a költségvetés reálfolyamatainak áthúzódó hatásait, a tervezett
feladat-ellátási és szervezeti változásokat a fejezetek a tervezési
köriratnak megfelelõen teljesítették. Külön számításokat nem végeztek.
Az elõirányzatok meghatározásánál általában a megadott szorzószámokat
mechanikusan alkalmazták.
Az 1997. évi költségvetés fõ bevételi elõirányzatait többnyire a
gazdasági- és jövedelemprognózisok figyelembevételével, számszakilag
alátámasztva tervezték. Az egyes adónemek bevételi elõirányzatának
teljesülését viszont bizonytalanná teszi az, hogy a tervezésük alapjául
szolgáló statisztikai adatbázis nem volt teljes körû és pontos. Az
1997. évi elõirányzatok realitását azonban mindenekelõtt az kérdõjelezi
meg, hogy az energiaár változásának hatását nem számszerûsítették,
mivel az árváltozás mértéke nem volt ismert. Ezen túl a fejezetek
jelentõs részénél találtunk megalapozatlan, számításokkal nem kellõen
alátámasztott, mechanikusan tervezett elõirányzatokat.
Az 1997. évi költségvetési irányelvekben nagy hangsúlyt kapott az
intézményrendszer reformja. A tervezés során az ellenõrzött fejezetek
többsége továbbra sem vállalt kezdeményezõ szerepet a szervezet- és
intézményrendszer korszerûsítésében, egyes szervezetek
megszüntetésében, átalakításában. Így az évek óta szorgalmazott
intézmény- és feladatfelülvizsgálat messze elmarad a programokban
megfogalmazott elképzelésektõl.
A tervezés során a prioritásokat élvezõ területeken többletforrás
biztosítására is sor került, míg a többi területen erõteljesebben
érvényesültek a megszorító intézkedések. Ez utóbbi területeken - a még
nem ismert árváltozások (energia stb.) hatása és kompenzálásának módja,
mértéke miatt is - komoly feszültségek alakultak ki az ellátandó
feladatok és a pénzügyi lehetõségek között.
A fejezeti kezelésû elõirányzatoknál több esetben tapasztaltuk, hogy a
tervezett összegek alátámasztására nem készültek számítások, illetve
túltervezettek voltak.
Az elõzõ évek gyakorlatától eltérõen a fejezetek és intézményeik az
1997. évi saját bevételek elõirányzatát alapvetõen a tervezési
köriratban szereplõ mértékig tervezték. Egyes fejezeteknél az
elõirányzatok megalapozására nem készültek megfelelõ számítások. A
fejezetek döntõ többsége nem dolgozta ki az intézményi szolgáltatások,
ellátások díjtételei emeléséhez szükséges jogszabályi módosításokat.
A központi költségvetés technikai fejezetei közül a nemzetközi
elszámolások fejezet elõirányzatai (kiadási és bevételi egyaránt) a
deviza árfolyamok prognosztizálásának problémái, az elõirányzott
hitelfelvétel számításainak hiányai miatt nem voltak kellõen
megalapozottak. Az elõirányzatok részletezettsége a törvényi
elõírásokban foglaltaknak (Áht.) sem minden esetben felelt meg.
A belföldi államadósság költségvetési elszámolásai fejezet
elõirányzatainak ellenõrzése alapján kifogásoltuk, hogy nem került sor
a belföldi államadóssághoz kapcsolódó címrend átfogó felülvizsgálatára
és rendszerszemléletû átalakítására. Kifogásoltuk az 1997-re tervezett,
a "0-s adósságcsere" költségvetési törvényjavaslatban bemutatott
elképzelését, a tervezett intézkedéseket érdemben megalapozó szakmai
érvanyag, dokumentumok hiányát.
Az állami garanciavállalás 1997. évi költségvetési elõirányzatait az
Áht. elõírásai szerint állították ugyan össze, de a kezességek
minõsítésénél a kockázati elemzések szakterületenként eltérõ mélységben
készültek és ez bizonytalanná tette az elõirányzatok tervezését is.
Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az államháztartási reform keretében, a
pénzügyi információs rendszer felülvizsgálatát követõen törvényben kell
szabályozni az Országgyûlés elé terjesztett költségvetési
törvényjavaslat formáját, részletezettségét és teljes dokumentációjának
tartalmát és formai megjelenítését.
1.1.3. Az Állami Forgóalap pénzszükségletét (a központi költségvetés hiányát)
finanszírozó értékpapír kibocsátás ellenõrzése alapvetõen az 1991-95.
évekre terjedt ki és elsõ alkalommal került sor a hiányfinanszírozás
átfogó vizsgálatára. Az állami forgóalap pénzszükségletének
finanszírozási szerkezete az elmúlt években gyökeresen átalakult. A
finanszírozás túlnyomórészt - a hitelek
helyébe lépõ - állampapírok kibocsátásával valósult meg. A
költségvetési hiányok pénzpiaci finanszírozása csak az utóbbi idõben
kezdte beváltani a hozzáfûzött reményeket.
Az elmúlt öt év során az egyes idõszakokban érvényesülõ negatív és
pozitív reálkamatokkal és adókedvezményekkel a költségvetés jelentõs
jövedelemátcsoportosítást hajtott végre az adóalanyok és a befektetõk
között. A végsõ megtakarítóként rendszeresen hivatkozott lakosság
(kisbefektetõi kör) részesedése volt a legszerényebb. Nyertesek
elsõsorban az intézményi befektetõk és a kereskedelmi bankok voltak.
Az államadósság menedzselés és ennek részeként az állampapír kibocsátás
koncepcionális kérdéseirõl - az utóbbi rövid idõszakot kivéve - is a
szakmai szervezetek döntöttek. A pénzpiac fejlõdését és szervezettségét
elõmozdító kormányzati lépésekre a szükségesnél késõbb került sor. A
likviditást biztosító másodlagos piac szervezettségének megteremtésérõl
- ellenõrzésünk idején - csak célként beszélhettünk.
Az Állami forgóalap mindenkori pénzszükségletének és az állampapírok
kibocsátásának összhangját, a központi pénzkészlet optimális keretek
között tartását nem sikerült biztosítani. A belföldi pénzpiac
nagyságához és fejlettségéhez képest rendkívül magas és éven belül sem
egyenletes pénzszükséglet kielégítése a központi költségvetést hosszabb
távon is kiszolgáltatott helyzetbe hozta a befektetõkkel szemben.
A finanszírozás biztonságát növelõ és a pénzforgalmi költségeket
csökkentõ hatása miatt pozitívan értékeltük, hogy kialakult és
rendszerré vált az állampapírok menetrendje. Az állampapírok
kibocsátását és forgalmazását terhelõ költségeket azonban
indokolatlanul magasnak minõsítettük.
A PM az értékpapír kibocsátások, illetve az államadósság kezelés
folyamatát belsõ szabályzatban nem rögzítette. Az átfogó szabályozás
hiányának tulajdonítható, hogy nem mindenben alakult ki az egységes,
hézagmentesen ellenõrzött végrehajtás. A hiányfinanszírozás, állampapír
kibocsátás szervezeti kereteinek létrehozása nélkülözte azt az
átgondoltságot, amelyet a feladat komplex értelmezése megkívánt volna.
Az ellenõrzés igen jelentõs, de pontosan nem számszerûsíthetõ
szükségtelen (elkerülhetõ) költségvetési kiadásokat állapított meg,
amelyek az ellenõrzést követõen már nem voltak megtéríthetõk.
A jelentést az OGY Számvevõszéki bizottsága az 1996. májusi ülésén - a
PM és az MNB képviselõinek jelenlétében - tárgyalta. Az ülésen a
Bizottság SZV/50.-1/1996. számon állásfoglalást fogadott el, amelyben
jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést és az annak ajánlásában
foglaltakat. Az állásfoglalás az ellenõrzött téma fontosságát
hangsúlyozva a PM és az MNB közötti folyamatos együttmûködést
szorgalmazta. Felkérték a szervezetek vezetõit, hogy a
hiányfinanszírozás, illetõleg az államadósság egészére vagy annak
részterületére vonatkozó elemzéseket, koncepcionális javaslatokat
küldjék meg a Bizottságnak. A Számvevõszéki bizottság indokoltnak
tartotta a hiányfinanszírozás problémakörének napirenden tartását és az
OGY illetékes bizottságaival a téma közös bizottsági ülésén történõ
megvitatását.
A vizsgálat realizálásáról a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára
az OGY Számvevõszéki bizottsága elõtt szóban számolt be, jelezve, hogy
megállapításainkkal a pénzügyi kormányzat egyetért, realizálásuk
folyamatban van.
Ellenõrzésünknek is szerepe lehetett abban, hogy az állampapírok
forgalmazását és pénzforgalmát terhelõ egyes járulékok és költségek
mértékét meghatározó jogszabályokat módosították.
1.2. A központi költségvetési fejezetek, költségvetési szervek ellenõrzése
1.2.1. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet megszûnésével
kapcsolatos állami feladat-, létszám- és eszközátcsoportosítások
pénzügyi-gazdasági ellenõrzése eredményeként megállapítottuk, hogy
NGKM-ot és a jogutód Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot 1994. július
közepén mechanikusan egyesítették.
A szervezet átalakítása másfél év alatt folyamatosan történt. Érdemi
változásra csak 1995. decemberétõl került sor. Ekkorra lecsökkent mind
a szervezeti egységek, mind a vezetõi szintek, illetve a felsõvezetõk
száma és az intézményhálózaton belül is jelentõs átalakításra került
sor. Az átszervezéssel együtt járó áthelyezések -koordinált
intézkedések hiányában- a munkaszervezésben is problémákat okoztak.
Másfél év alatt nem történt meg a Szervezeti és Mûködési Szabályzat és
a kapcsolódó szabályzatok jóváhagyása sem.
Az összevonás dologi kiadásaira a központi forrásból tervezett 12
millió Ft-tal szemben 35 millió Ft-ot fordítottak. A hiányzó összeg
fedezetét a két minisztérium jórészt saját forrásból biztosította. Ezen
kívül kormányengedéllyel 15,5 millió Ft-ot az intézményektõl is
átcsoportosítottak, melybõl ellenõrzésünk alapján 4,9 millió Ft-ot
indokolatlannak tartottunk. Megállapítottuk, hogy a beruházások,
felújítások során nem minden esetben jártak el takarékosan, az
indokoltnál nagyobb kifizetéseket teljesítettek és több esetben
szabálytalanul jártak el. Ezek egy részét a belsõ ellenõrzés keretében
feltárták, de intézkedés a felelõsség megállapítására nem történt.
A vizsgálat eredményei alapján az a következtetés vonható le, hogy a
minisztériumok összevonása nem mérsékelte a központi költségvetés
kiadásait. A támogatás csökkentéséhez szükség lett volna a
minisztériumok által felügyelt jóléti intézmények kapacitásának és az
új minisztériumok igényének összehangolására, a felesleges ingatlanok
értékesítésére is.
A minisztérium mûködési feltételeinek, szabályozottságának javítása
érdekében javasoltuk a Kormánynak, hogy számoltassa be a minisztert az
összevonás, átszervezés eddigi eredményeirõl, gondjairól. A
piacgazdaság által támasztott követelmények figyelembevételével
határozza meg a miniszter egységes szemléletû, integrált feladatait.
1.2.2. A Honvédelmi Minisztérium 1994-95. évi költségvetésében és
gazdálkodásában a haderõfejlesztési célok érvényesülését az
Országgyûlés által 1993-ban elfogadott honvédelmi törvény alapján
vizsgáltuk.
A haderõ reform késedelmes elindítása mindenekelõtt azzal magyarázható,
hogy hiányzott a törvényi szabályozási háttér. Emellett az elvárásokban
tükrözõdõ általános korszerûsítési törekvéseknek a nemzetgazdaság
teherbíró képessége is határt szabott. Az utóbbi években a
költségvetési források egyre kevésbé tudták fedezni a honvédség
szükségleteit. A költségvetés tervezésében folyó alku rendszeresen a
honvédségi igények és a PM által diktált tervszámok nagymértékû
eltérésével zárult. Ezen a helyzeten segíthet ugyan a honvédelmi tárca
áttérése egy új védelmi tervezési rendszerre, de az alkotmányos
feladatát teljesíteni képes, s egyben finanszírozható haderõ
kialakítása még számos elemzést és racionális döntés meghozatalát tesz
szükségessé.
Az ellenõrzés tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy az MH
átalakításának irányairól rendelkezõ OGY határozat maradéktalan
végrehajtásával nem lehet számolni sem a létszám- és állományarányok
vonatkozásában, sem a feleslegessé váló készletek, fegyverzeti anyagok
értékesítése terén. A honvédség haditechnikai megrendeléseinek
elmaradása kedvezõtlenül érintette a hadiipar javító és gyártó
kapacitásait, valamint a HM alapítású részvénytársaságokat.
A kiemelt fejlesztések tenderkiírásai hangsúlyozzák a halasztott
fizetési konstrukció biztosításának lehetõségét, de ezek teljesítésének
realitása jelenleg nem ítélhetõ meg, ugyanakkor növelik az állam
hosszabb távú tehervállalásának felelõsségét.
Évek óta neuralgikus kérdés a Központi Honvédkórház rekonstrukciós
beruházása, melynek társasági formában történõ befejezésérõl 1996-ban
döntött a Kormány. A pályázatnyertes változat kivitelezése nem igényel
kormánygaranciát. A beruházás befejezése egy ingatlanhasznosító
részvénytársaság hitelfelvételeire épülne, fedezetét az üzemeltetésbõl
származó bevételek jelentenék. Tekintettel arra, hogy ezek teljesülése
elõre nem látható kimenetelû megállapodások függvénye, nem zárható ki,
hogy kedvezõtlen alakulásuk esetén közvetve mégis érinti a központi
költségvetést.
Az ellenõrzés által feltárt hiányosságok ellenére megállapítható, hogy
a Honvédelmi Minisztérium a nemzetközi együttmûködés terén, az
euroatlanti integráció feltételeinek kialakításával kapcsolatban, a
nemzetközi biztonságpolitikai szerzõdések és dokumentumok elõírásainak
teljesítése során jelentõs feladatokat hajtott végre.
Megállapításaink alapján felhívtuk a Kormány figyelmét, hogy a
védelempolitikai követelmények aktualizálása, az érintett tárcák (HM,
KüM, PM, IKM stb.) közötti összhang megteremtése megfelelõ fórum
létrehozását igényli. A döntések elõkészítésének irányítását, a
végrehajtás koordinálását célszerû lenne a Kormány mellett mûködõ
kabinet feladataként kezelni.
A költségvetési gazdálkodás általános szabályait a fegyveres szervek
gazdálkodására is kiterjesztették, a kormányzat azonban a sajátosságok
miatti eltérõ szabályozás lehetõségét ezideig nem használta ki. A
kincstári rendszer bevezetése újabb gondokat is felvetett, ami a
jogszabályi háttér rendezését méginkább sürgeti. Szükségesnek tartjuk
az államháztartás korszerûsítésének folyamatában a fegyveres szervek
gazdálkodásának indokolt eltéréseivel kapcsolatos kormányrendelet
megalkotását.
1.2.3. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) fejezet
ellenõrzése egy jelentõs intézményi háttérrel rendelkezõ, három nagy
infrastrukturális ágazatot felölelõ költségvetési fejezetre irányult. A
minisztérium központi irányítását végzõ szervezete meglehetõsen tagolt
-32 szervezeti egysége van- ebbõl következõen magas a vezetõk aránya.
Néhány szakfõosztály létszám-ellátottsága kritikussá vált, ezért a
tárca irányító, felügyeleti tevékenységét jórészt az ún. középirányító
szervek - Hírközlési Fõfelügyelet (HIF), Közlekedési Fõfelügyelet
(KFF), Országos Vízügyi Fõigazgatóság (OVF) - segítségével látta el. Ez
azzal a veszéllyel jár, hogy tárcaszintû feladatok "kerülnek le" a
középirányító szervek szintjére és az intézményrendszer irányítása
túlzottan közvetetté válik.
A vizsgált idõszakban - 1994-95 évben - széleskörû szervezet-
átalakítási folyamat kezdõdött az intézményeknél. Legjelentõsebb
változásra a vízügyi ágazatban került sor. Az alapfeladatokat
elválasztották a vállalkozási tevékenységektõl és kft-ket alapítottak,
amelyek nagy része az alapfeladatokhoz kapcsolódó állami tulajdonú kft.
Az átalakításra az államháztartás közvetlen pénzkiadásaként 1,2
milliárd Ft-ot költött. További 2,2 milliárd Ft-ot jelentett a
társaságokba bevitt apport értéke. Az átszervezést érdemi elemzõ munka,
hatásvizsgálat nem elõzte meg, így a "tulajdonosnak" - a kft-k másfél
éves mûködésének tapasztalatai alapján - csekély esélye lesz arra, hogy
a befektetett tõkéje után belátható idõn belül jövedelmet realizáljon.
A megvalósult intézkedések eredményeként fejezeti szinten végül is két
év alatt közel 4500 fõ (16%) létszámcsökkentésre került sor, ami
alapvetõen a közalkalmazottakat érintette. A köztisztviselõi létszám
ugyanakkor az 1993. évi szinten maradt.
A fejezet gazdálkodásában az egyes ágazatok ellátási szintje különbözõ
mértékû. A viszonylag kedvezõtlenebb helyzetben lévõ vízügyi
szakterületen az árvízvédelemhez szükséges készletállomány egy része
már alig használható, a géppark hiányos és elöregedett.
A minisztérium éves költségvetésének közel negyedét (1994-ben 38
milliárd Ft-ot) kitevõ fejezeti kezelésû elõirányzatok 80%-át a vasút
és a vízügy támogatására fordították. A vasútfejlesztéshez nyújtott
költségvetési támogatás az állagromlást csak mérsékelni tudta.
A vízügyi ágazatban vízgazdálkodási célprogramokat és a vízkár
elhárítás beruházásait finanszírozták. A szennyvíztisztító mûveket 15-
20 évvel ezelõtt dinamikus terhelésnövekedést feltételezve tervezték,
majd idõközben a kapacitásukat mérsékelték. A megvalósult beruházások
az igényeket jóval meghaladták, alacsony kihasználtságuk esetenként
mûködési zavarokat is okozott. Ezeknél a beruházásoknál döntõen az
OVIBER volt a lebonyolító, tevékenységét átfogóan sem a KHVM, sem az
OVF nem ellenõrizte.
A minisztérium vizsgálata során öt korábbi vizsgálatunk utóellenõrzését
is elvégeztük. Megállapítottuk, hogy az ÁSZ ellenõrzései alapján
készített intézkedési terveket nem minden esetben hajtották végre (pl.
útberuházás, légiforgalom irányítás).
1.2.4. A Nemzetközi elszámolások fejezet ellenõrzése során megállapítottuk,
hogy a fejezetgazda Pénzügyminisztérium nem készítette el az éves
gazdálkodási feladatok megvalósítására és mûködési rendjére vonatkozó
szabályzatokat. Nem teljesítette a fejezet a feladatellátása érdekében
szükséges szervezési feladatait sem. Ez hátrányosan befolyásolta a
feladatellátást és az ellenõrizhetõséget is, illetve egyes esetekben a
hatályos törvényi elõírások (Áht.) megsértéséhez vezetett.
Nem határozták meg a nemzetközi elszámolások tartalmát, az ezzel
kapcsolatos feladatok megvalósításának folyamatát és a dokumentumok
megõrzésének, tárolásának helyét sem. Nem állapították meg az
alkalmazottakkal szembeni szakképesítési követelményeket és nem
készítették el a dolgozók munkaköri leírását.
A kormányhitel-követelések és kötelezettségek állományának
nyilvántartási rendszere nem volt megfelelõ. Az elszámolásoknál az
államháztartási törvénnyel ellentétes megoldásokat (törlesztés letéti
számlán való elszámolása, diszázsióval való értékesítés stb.) is
feltártunk. A számviteli törvény bruttó elszámolás elvét is
megsértették.
A nemzetközi pénzintézetektõl számos esetben nem kellõképpen átgondolt
hitelfelvételekre került sor. A felvett hitelek továbbadásának és
felhasználásának ellenõrzése során a PM munkájában az állam hitelezõi
érdekérvényesítésének nyomát sem találtuk.
A fejezet vegyes kiadásai között következetlen elszámolásokat
találtunk. Hiányosságokat tártunk fel a nemzetközi szakmai szervezetek
tagdíjai elszámolásánál, a magyar-angol és amerikai-magyar kötvény-
megállapodásnál, a donor-országok-tól kapott segélyek elszámolásánál
is.
A segélyek között legnagyobb volumenû PHARE segélyek nyilvántartásával,
felhasználásával, a PHARE irodák mûködésével kapcsolatban több
hiányosságot is tapasztaltunk, ami arra utal, hogy a korábbi - e
témában folytatott - számvevõszéki ellenõrzések megállapításait és
ajánlásait figyelmen kívül hagyták.
A Nemzetközi elszámolások fejezet egyes elõirányzatainak (kormány-
hitelek, világbanki hitelek, segély-megállapodások stb.) ellenõrzését
is hátrányosan befolyásolta, hogy a dokumentációk az érintett
szervezeteknél magyar nyelven nem álltak rendelkezésre. Ezért
javasoltuk, hogy a Kormány kezdeményezze a nemzetközi szerzõdésekkel
kapcsolatos törvényerejû rendelet törvénnyel való módosítását, hogy a
nemzetközi szervezetekkel kötött szerzõdések hiteles magyar nyelvû
fordítása is rendelkezésre álljon.
Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az államháztartás számvitelének
keretében szabályozzák a kormányhitelek elszámolásának rendjét. A
Kormány intézkedjen arról, hogy a tárcáknál, valamint e technikai
fejezetnél a segélyekkel kapcsolatosan egységes információs rendszer
jöjjön létre.
Az ellenõrzés során felhívtuk a figyelmet a nemzetközi segélyekbõl
származó pénzfelhasználások, valamint az orosz államadósság
lebontásával kapcsolatos határidõkre. Valószínûleg ennek is köszönhetõ,
hogy az orosz államadósság lebontása határidejének meghosszabbításáról
kormányzati tárgyalások kezdõdtek.
Az elõzõ évek ellenõrzései hatására az orosz államadósság
elszámolásával, az elszámolás ellenõrzésével kapcsolatosan az
államháztartási törvény az éves költségvetési törvények, valamint az
1994. évi XIII. törvény módosítására került sor.
1.2.5. Az 1995. évi búzatermés felvásárlásának és exportjának pénzügyi-
gazdasági ellenõrzését a búza világpiacán 1995. június végén, illetve a
magyar árutõzsdén - több hetes késéssel és lassúbb ütem mellett -
bekövetkezett árrobbanás következményei tették szükségessé.
A felvásárlók és az exportõrök többsége még az új termés betakarítása
elõtt megkötötte a szerzõdéseket. A várható jó búzatermés, valamint az
irányárak meghirdetésének elmulasztása miatt az aratás utáni idõszakban
a búza árai a garantált - minimum - ár körül alakultak ki. Az
exportõrök árajánlatát az is befolyásolta, hogy az exporttámogatás
összegérõl 1994. decemberében döntöttek, amikor még nem volt ismert sem
az új búza termésmennyisége, sem az értékesítés piaci feltétele.
A bekövetkezett áremelkedés hatására augusztus-szeptember hónapban
jelentõsen emelkedett a kivitel. A hazai ellátás biztosítása érdekében
az érintett tárcák - a Pénzügyminisztérium és a Földmûvelésügyi
Minisztérium - nem vállalták annak kockázatát, hogy az idejekorán
meghirdetett exporttámogatást visszavonják. Az Ipari és Kereskedelmi
Minisztérium október 12-tõl felfüggesztette az export engedélyek
kiadását, de ez az intézkedés nem volt képes a kivitel tényleges
korlátozására.
Az állami gazdaságbiztonsági tartalék készleteket kezelõ TIG Közhasznú
Társaság nem megfelelõ üzletpolitikája és a hirtelen áremelkedés
megnehezítették az elõírt étkezési búzamennyiség feltöltését annak
ellenére, hogy nem is kezel olyan intervenciós készleteket, amellyel az
állam piaci zavar esetén helyreállíthatná a piaci egyensúlyt.
Ellenõrzésünk során a vizsgált pénzintézeteknél - az Országos
Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a Kereskedelmi és Hitelbank
Rt., a Magyar Hitelbank Rt., illetve a CIB Hungária Rt. (csak
tájékozódás jelleggel) - nem tapasztaltunk a búza tõzsdei felvásárlásra
vonatkozó megbízást. Az OTP Kereskedelmi Bank Rt-nak az Agrograin
(Agrotrade) Rt. alapítása, majd eladása során tanúsított üzletmenete
rávilágított a pénzintézeti törvény egyes bekezdéseinek nem egyértelmû
elõírásaira.
A növekvõ exportkedv és az igen mérsékelt eredményeket hozó
tárcaintézkedések hatására év végére kérdéses volt, hogy marad-e a
júliusi 5 millió tonna búzából a hazai ellátáshoz szükséges mintegy 3
millió tonna. Az összesített adatok szerint 1995-ben az exportált búza
mennyisége megközelítõleg megegyezett a kivihetõ mennyiséggel.
A búza piacán kialakult helyzet nyilvánvalóvá tette, hogy a jelenleg
mûködõ információs rendszer koordinálatlan, lassú és rugalmatlan. Nem
képes kellõ idõben olyan megbízható adatokat adni, ami - indokolt
esetben - kormányzati beavatkozást tenne lehetõvé. A búzavertikum
mûködését befolyásoló szabályozók egy része nem volt alkalmas arra,
hogy megfelelõen közvetítse az állami érdeket, ennek következtében a
döntési mechanizmus is lelassult. Az ellenõrzés tapasztalatai alapján
felhívtuk a Kormány figyelmét az agrárrendtartás - a gabonatermelés
finanszírozása, exporttámogatási rendszere - szabályozásának, továbbá a
búzavertikum információs rendszere korszerûsítésének szükségességére.
1.2.6. A Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) III. számú Belgyógyászati
Klinika rekonstrukciójára - mint kormányzati beruházásra - kiírt
pályázat elbírálása körülményeinek vizsgálatára 1996 elsõ félévében -
országgyûlési képviselõi megkeresés alapján - került sor. A
célvizsgálat versenytárgyalás kiírására, lebonyolítására és a
benyújtott ajánlatok elbírálására irányult. A beruházás teljes
költségelõirányzata 1,1 milliárd Ft , melynek kizárólagos forrása a
központi költségvetés volt. A helyszíni ellenõrzés a beruházó DOTE-n
kívül a szakmai felügyeletet gyakorló Népjóléti Minisztériumra is
kiterjedt.
Az ellenõrzés során megállapítottuk, hogy a versenykiírás alapját
képezõ tender tervdokumentáció teljes mértékben nem tette lehetõvé a
pályázatok azonos szempontok szerinti elbírálását. A pályamûvek
értékelésének elõkészítésekor nem dolgozták ki kellõ mélységben az
elbírálás szempontrendszerét, s a mûszaki tartalomra vonatkozó
információk sem nyújtottak megfelelõ alapot a döntéshez. Ezek hiányában
a kiválasztásnál elsõdlegesen az játszott szerepet, hogy az ajánlati ár
minél közelebb álljon a költségvetés által biztosított pénzügyi
kerethez.
A nyertes pályázat nem felel meg maradéktalanul a versenyfelhívásnak.
Az ajánlat nem tartalmazott mûszaki szakaszolást és ehhez igazodó
pénzügyi ütemezést. Emellett a beruházás teljes költségigényére
vonatkozó prognózisa feltûnõen alacsony, amely elõre vetíti a költség
túllépés veszélyét.
Ezért különös nyomatékkal felhívtuk a felügyeletet gyakorló Népjóléti
Minisztérium figyelmét arra, hogy ellenõrizze a beruházás mûszaki
teljesítésének megfelelõ pénzügyi teljesítést.
1.2.7. A fõiskolák és az egyetemek fõiskolai karai állami támogatásának elmúlt
évi ellenõrzése az angol számvevõszékkel (NAO) párhuzamosan szervezett,
egyeztetett program szerint valósult meg. A vizsgálat az ország
valamennyi állami fõiskolai oklevél kiadására jogosult intézményére
kiterjedt (33 önálló fõiskola, 25 egyetemi kar, intézet vagy egyéb
státuszú fõiskola).
Megállapítottuk, hogy a vizsgált idõszakban (1993-96) - részben az
állami szabályozások elégtelensége miatt - a felsõoktatási intézmények
integrációja terén jelentõsebb elõrehaladás nem történt. Érdemben nem
változott a bázis alapú finanszírozási rendszer, nem sikerült
megteremteni a normatív finanszírozás feltételeit, emiatt több
fõiskolának is napi likviditási gondjai voltak. Általában romlottak a
felsõoktatás technikai feltételei. A fejlesztés fõ forrásait a
pályázatokon elnyert támogatások képezték. Ezek mértéke és feltételei
azonban nem alkalmasak a mûszaki, tudományos, technikai feltételekben
mutatkozó elmaradások számottevõ befolyásolására, mérséklésére.
A létszámcsökkentési kötelezettségeknek a fõiskolák eleget tettek, de
kellõ elõkészületek hiányában a létszámcsökkentést nem alapozták meg
belsõ szervezeti intézkedések.
2. ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK
2.1. 1996-ban fejeztük be a Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap
mûködésének ellenõrzését. Az Alapot az 1996. évi költségvetési törvény
megszüntette, feladatait, bevételeit és kiadásait a Pénzügyminisztérium
fejezetbe integrálta.
1991 közepéig a gépjármû tulajdonosok a kötelezõ gépjármû-felelõsség-
biztosítási díjhoz való hozzájárulásukat a motorbenzin vásárlásakor
fizették meg. A biztosítási szolgáltatások fedezetérõl a költségvetés
gondoskodott. Az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet valós biztosítási
alapokra helyezte ezt a tevékenységet. A korábban keletkezett károkra
vonatkozóan azonban érvényben maradt az állam helytállási
kötelezettsége. Ennek pénzügyi fedezetét teremtették meg az
elkülönített állami pénzalap létrehozásával.
Az Alap forrását részben az átadott - mintegy 5 milliárd Ft - vagyon
hozama, részben a költségvetésbõl juttatott évenkénti költségvetési
támogatás képezte. A kár- és járadékfizetésekbõl adódó állami fizetési
kötelezettség - amely jelenleg mintegy 15 000 károsultat érint - még
évtizedekig fennmarad, számottevõ csökkenése csak 2040. év után
várható.
A járadékok számának, s a kifizetendõ járadékok csökkentésére azok
egyszeri megváltásával nyílna mód, ebben azonban - a jogi szabályozás
korlátai miatt - sem az Alapkezelõ, sem a járadékosok nem érdekeltek.
Ezzel összefüggésben javasoltuk a járadékok egyösszegû megváltása
jogszabályi akadályainak felülvizsgálatát és az ösztönzõ érdekeltségi
rendszer kidolgozását.
A károsultak közül jelentõs azok száma, akiknek egyetlen megélhetési
forrásuk a havi járadék, ezért döntõ fontosságú ennek pontos,
folyamatos utalása, az ezt szolgáló szervezet mûködése.
Az Alap megszüntetését követõen a pénzügyminiszter a feladatok
folyamatos ellátásával - a korábban is hasonló jellegû tevékenységet
végzõ, központi költségvetési szervként mûködõ - Támogatásokat és
Járadékokat Kezelõ Szervezetet bízta meg.
A feladatrendszer költségvetési intézményhez történt telepítése csak
akkor tekinthetõ gazdaságosnak, ha a szervezet mûködési költségei - a
tevékenység komplex ellátása mellett - sem haladják meg a korábbiakat.
A számítások 1996-ra ezt még nem igazolták, a következõ években azonban
adott ennek lehetõsége.
Felhívtuk a pénzügyminiszter figyelmét, hogy az Alap központi
költségvetésbe integrálásával kapcsolatos intézkedései az átmeneti
idõszakban biztosítják a tevékenység folyamatos végzését, de a
vonatkozó rendelete módosításával meg kell teremtenie a hosszú távra
szóló feladatellátás jogszabályi hátterét. Szükségesnek tartjuk azt is,
hogy vizsgálják felül az új szervezet elsõ évi magas mûködési
költségeit, s tegyenek intézkedéseket a költségek csökkentésére.
2.2. A Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési Alappal összefüggõ
gazdálkodás egyes kérdéseinek célvizsgálata keretében a következõ fõbb
területeket ellenõriztük: az Expo '96 Kft. alapításának, mûködésének
törvényességét, a részére juttatott közpénzek indokoltságát, a Kft-be
fektetett vagyon megõrzését, az innovációs felsõoktatási
kötvényfinanszírozást. Ezen kívül áttekintettük az Alapnál selejtezett
eszközök kijelölését, az ezekkel kapcsolatos számviteli elszámolásokat,
továbbá az Alap megszûnésével összefüggõ pénz- és vagyon elszámolási
kötelezettségeket, a Világkiállításhoz kapcsolódó
ingatlanértékesítéseket.
Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy az Expo '96 Kft.
alapítása, törzsvagyonhoz juttatása megfelelt a vonatkozó törvényi
elõírásoknak. Az adatváltozások bejelentésének elmulasztásával azonban
megsértették az 1988. évi VI. törvény vonatkozó elõírásait. Az alapító
Világkiállítási Programiroda (majd Kormánybiztosi Iroda) nem késztette
a Kft-t takarékos gazdálkodásra, sõt esetenként indokolatlanul ismert
el teljesítményeket, szolgáltatásokat.
A Világkiállítás lemondásával a beruházások megvalósítása lelassult,
ami a fejlesztések drágulásával jár(hat). Egyes közmûveket és
közterületeket az elõírt határidõre nem adtak fõvárosi önkormányzati,
illetve közmûtársasági tulajdonba.
Az Alap terhére 1994-ben végrehajtott 1520,1 millió Ft összegû -
túlnyomó többségében szellemi termékek költségeinek leírását jelentõ -
selejtezés során megsértették a vonatkozó számviteli elõírásokat, ezért
az Alap 1994. évi mérlege hibás.
Az innovációs felsõoktatási kötvénykibocsátás idõbeli ütemezése nem
igazodott sem az egyetemi beruházások mûszaki megvalósításához, sem a
fedezetbiztosítás jogszabályi követelményeihez. Ugyanakkor a
kötvényforrás befektetése megfelelt a vonatkozó kormányhatározatnak.
Az Alap megszûnését követõen az érintettek nem tettek megfelelõ
intézkedéseket az Alap vagyonának, pénzeszközeinek szabályszerû
elszámolására, a letéti kezelés törvényben és egyéb jogszabályban
elõírt módjának megteremtésére. A számvitel emiatt nem tükrözi
megfelelõen a valós folyamatokat.
A Világkiállítási Programiroda a Világkiállításhoz kapcsolódó
ingatlanok értékesítésénél, az ingatlanértékesítési feladatok
vállalkozásba adásánál nem az elvárható gondossággal járt el. A
megbízott Szentex Kft. - a Globex Rt. részére történõ földingatlan
értékesítése során - a versenytárgyalásra vonatkozó elõírásokat
megsértette, megbízását túllépte. A megbízó Világkiállítási
Programiroda hátrányára részfizetéses megállapodást kötött és a vételár
elsõ részének teljesítése után hozzájárult a tulajdonjog bejegyzéséhez.
A Globex Rt. nem hajlandó a vételár hátralékot megfizetni, s a megbízó
(jogutódja) sem tud a követelésnek érvényt szerezni.
A Kormány megbízta a Kormányzati Ellenõrzési Irodát a jelentés
megállapításai alapján további vizsgálatok elvégzésére a felelõsség
megállapítása és az okozott kár mérséklése érdekében. A
pénzügyminiszter javaslataink figyelembe vételével intézkedett a
feltárt hiányosságok megszüntetésére.
3. HELYI ÖNKORMÁNYZATOK
3.1. A helyi önkormányzatoknak a központi költségvetésbõl juttatott
támogatások ellenõrzése
Az önkormányzatoknál l996-ban végzett ellenõrzéseink jelentõs része az
l995. évi központi költségvetési támogatásokra irányult. Vizsgáltuk az
önkormányzatoknak juttatott normatív állami hozzájárulás igénybevételét
és elszámolását, a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és
rekonstrukcióikhoz nyújtott címzett- és céltámogatások, valamint a
helyi önkormányzatok által igényelhetõ központosított elõirányzatok
felhasználását.
3.1.1. Az önkormányzatoknak juttatott normatív állami hozzájárulás
igénybevételének és elszámolásának ellenõrzése az önkormányzatok
legjelentõsebb pénzügyi forrását érintette. A normatív állami
hozzájárulások összege l995-ben 204,8 milliárd forint volt, az
önkormányzatoknak jutatott összes állami támogatás közel kétharmadát
tette ki. A normatív állami hozzájárulások elõirányzata -a bérpolitikai
intézkedések kivétele miatt- l994-hez képest 3,8%-kal csökkent. A
vizsgált jogcímek összegükben harmadik éve nem változtak, s az infláció
évrõl-évre elértéktelenítette az állami hozzájárulást.
1990-95 közötti években a normatívák száma 12-rõl 27-re nõtt, annak
ellenére, hogy vizsgálati tapasztalataink alapján lényegesen kevesebb
és szakmailag egységesebb tartalmú jogcímet tartottunk indokoltnak. A
jogcímek száma l996-ban 14-re csökkent ugyan, de az egyes jogcímekhez
kapcsolódó részletes szabályozás szerint az önkormányzatok közel 70
féle mértékben vehették igénybe az állami hozzájárulást. Ez a
finanszírozási rendszer l996-ban - az elszámolás lebonyolításához
szükséges nyilvántartások részletekbe menõ szabályozása nélkül - mind
az igénylésben, mind az elszámolásban komoly problémákat okozhat és
rendkívül megnehezíti az ellenõrzést is.
Vizsgálataink tapasztatai azt mutatják, hogy a normatív támogatási
rendszerrel kapcsolatos problémák elsõsorban abból származnak, hogy
továbbra sincs kellõen körülhatárolva az állami feladatvállalás. A
költségvetési törvény szövege pedig a kétségtelen színvonaljavulás
ellenére esetenként továbbra is pontatlan vagy félreérthetõ. Egyes
jogcímek tartalmának értelmezéséhez a szakmai jogszabályok részletes
ismeretére is szükség lenne, melyhez az önkormányzatok munkatársainak
szakmai felkészültségét kellene javítani.
Még mindig hiányzik az összhang a költségvetési törvényben foglalt
finanszírozási követelmények és az ágazati-szakmai statisztikák között,
az elõírt nyilvántartások vezetése pedig többnyire pontatlan, hiányos.
Az önkormányzatok többsége nem érzékeli a finanszírozás szempontjából
fontos ellenõrzés súlyát és továbbra sem tett eleget a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 92. § (2) bekezdésében,
illetve az 1991. évi XX. törvény 140. § e) és h) pontjaiban foglalt
ellenõrzési kötelezettségének. Nem gyõzõdött meg a mutatószámok
valódiságáról, az elõírt bizonylatok meglétérõl és szabályszerû
vezetésérõl. A vizsgált 462 önkormányzathoz tartozó 1721 intézmény
közül csupán 270-nél (16%) tartottak célellenõrzést. Az alapokmányok
ellenõrzésének elmulasztása is hozzájárult ahhoz, hogy a számviteli
törvény teljességre, valódiságra, következetességre vonatkozó alapelvei
sérelmet szenvedtek. Az érintett önkormányzatoknál megfelelõ
intézkedések születtek a hibák jövõbeni megismétlõdésének
megakadályozására.
A normatív állami hozzájárulásokra vonatkozó korábbi vizsgálataink
alapján tett javaslatok egy jelentõs részét hasznosították. A
javaslatainkra bevezetett szankciók, eljárási kérdések rendezése
hozzájárultak a tervezési, elszámolási gyakorlat javulásához, de az
alapvetõ problémák nem oldódtak meg.
Javaslatainkkal ellentétben nem került sor olyan alapvetõ, a rendszer
mûködése szempontjából meghatározó körülmények rendezésére mint például
az állami szerepvállalás törvényi szintû meghatározása, a
finanszírozási szempontok, a költségvetési beszámolók feladatmutatói és
az ágazati-szakmai statisztikák adatgyûjtése közötti összhang
biztosítása, a tervezés, elszámolás, ellenõrzés rendszer szemléletû
szabályozása, kisebb számú és szakmailag homogénebb "normatívák"
kialakítása, az önkormányzatok ellenõrzési kötelezettségének konkrétabb
elõírása stb. A kormányzat jobbító szándéka ellenére a normatív
finanszírozási rendszer mûködése még ma is számos ellentmondással
terhelt.
Különösen fontosnak tartjuk az önkormányzatok ellenõrzési
kötelezettségének részletesebb szabályozását, mert a Számvevõszék nem
tudja rendszeresen és teljes körûen ellenõrizni a közel 3200
önkormányzatot és 13 500 intézményét.
Az érintett tárcák az egyeztetések során javaslatainkkal egyetértettek,
megállapításainkat nem kifogásolták és jelezték, hogy a továbbiakban is
megteszik a szükséges intézkedéseket a költségvetési törvény szövegének
javítására, egyértelmûbbé tételére. Ugyanakkor egyes kérdések
rendezésére csak az államháztartási reform során megvalósuló új
önkormányzati finanszírozás keretében látnak lehetõséget.
Az 1995. évi normatív állami hozzájárulás igénybevételének és
elszámolásának helyszíni ellenõrzése eredményeként összességében 134
571,2 E Ft jogosulatlan igénybevételt és 54 658,8 E Ft önkormányzatokat
megilletõ állami hozzájárulást állapítottunk meg. Az eltérések
egyenlege 79 912,4 E Ft, amely a központi költségvetést megilletõ
visszafizetési kötelezettség.
Az Országgyûlés az 1996. évi CIX . törvény 7. §-ában döntött az
önkormányzatok visszafizetési kötelezettségérõl, illetve a pótlólagos
állami hozzájárulás átutalásáról. A döntés a központi költségvetésbe
visszafizetendõ támogatások összegét 132,6 millió Ft-ban határozta meg.
A visszafizetendõ és kiutalandó állami hozzájárulások összegeinek
önkormányzatonkénti részletezését a 43/1996. (XII. 28.) PM-BM együttes
rendelet melléklete tartalmazza.
3.1.2. A helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott
l995 évi címzett- és céltámogatások ellenõrzése során azt tapasztaltuk,
hogy a támogatási igények benyújtásánál és a támogatások
felhasználásánál az önkormányzatok többsége megtartotta a jogszabályi
elõírásokat.
A helyi fejlesztési döntések elõkészítettsége - különösen a pénzügyi
megalapozottságukat tekintve - nem volt megfelelõ. Gyakori, hogy a
beruházáshoz szükséges saját forrást csak részben, vagy egyáltalán nem
tudják biztosítani. Az igénybejelentéskor a saját forrásra vonatkozó
képviselõ-testületi kötelezettségvállalás (határozat) sokszor csak
formális volt. Az önkormányzatok a megítélt céltámogatás után keresték
a kiegészítõ saját erõ -elkülönített állami pénzalapok, vagyoneladás,
alvállalkozói és bérleti szerzõdések útján történõ- igénybevételének
lehetõségét. A saját források hiánya, elégtelensége részben a feladatok
elhagyásához, korlátozott mértékû megvalósításához és az elnyert
céltámogatási elõirányzatról való lemondáshoz vezetett, vagy a
beruházások megvalósításának elhúzódását idézte elõ. Erre vezethetõ
vissza a felhasználás során elkövetett szabálytalanságok számottevõ
része is. Több önkormányzat a saját forrást csak hitelfelvétel útján
tudta biztosítani. A saját erõ megteremtésének fontos feltétele volna a
stabil pénzügyi szabályozás, a több évre elõre látható megbízható
forrásképzõdés.
A fejlesztések jelentõs hányadát nem terv szerint valósították meg,
melyet a céltámogatási elõirányzatok 1994-1995. évi maradványának
emelkedõ összege is jelez. 1995. év végén összesen 10 548,4 millió Ft
állami pénzeszköz maradt felhasználatlanul. A fejlesztések
megvalósítása során a bankok a pénzügyi teljesítést megelõzõen a
viszonylag magas kezelési költség ellenére sem szûrik ki a céltól
eltérõ és pazarló felhasználást. Az 1993-95. években többszörösére
növekedett a céltámogatási elõirányzatokról történõ lemondás összege.
Emellett továbbra is jelentõs a jogtalanul igénybe vett, központi
költségvetésbe visszafizetendõ címzett és céltámogatások nagysága. Ezek
a problémák a címzett és céltámogatási rendszer jellegébõl, mûködési
hiányosságaiból és az önkormányzati megvalósítás hibáiból egyaránt
fakadnak.
A támogatásokkal létrehozott beruházások nagymértékben elõsegítették a
települések, illetve egyes térségek kommunális, egészségügyi, oktatási
és közmûvelõdési ellátási színvonalának emelését, az életkörülmények
javítását és a környezeti ártalmak csökkenését. Az önkormányzatok és a
lakosság jelentõs hányadát érintõ vízmû beruházások eddig ellátatlan
területeken biztosítják az egészséges ivóvízzel való ellátást. Ezek a
beruházások a foglalkoztatás szempontjából is jelentõsek, hozzájárultak
a településeken a munkanélküliség mérsékléséhez. A beruházásokkal
létrehozott létesítmények (szennyvíztisztítók, tornatermek,
tornacsarnokok) egy részének kihasználtsága alacsony, s várhatóan a
közel jövõben is az marad.
A címzett- és céltámogatási rendszer hibájaként róható fel, hogy a
célok kijelölése nem minden esetben a valós helyi szükségleteket
tükrözte vissza és kényszerpályára terelte a helyi fejlesztési
tevékenységet. Nem ösztönzött az állami pénzeszközök takarékos és
hatékony felhasználására. A területi koordináció, a szakmai irányítás
és ellenõrzés hiányosságai következtében létrejöttek elaprózott vagy
éppen túlméretezett kapacitások.
Az ÁFA törvény 1994. évi módosítása következtében - amely az l992. év
végén folyamatban levõ vízgazdálkodási beruházásoknál lehetõvé tette az
ÁFA visszaigénylését l996. év végéig - a vízgazdálkodási beruházásoknál
a visszaigényelhetõ ÁFA összege feleslegesen terhelte az 1995-96. évi
költség- és céltámogatási elõirányzatokat.
Vizsgálati tapasztalataink alapján a címzett- és céltámogatási rendszer
fejlesztése és a törvényesség érvényesítése érdekében javasoltuk az
érintett tárcáknak, hogy a beruházások jobb pénzügyi megalapozása
érdekében az elkülönített állami pénzalapok elosztását idõbelileg és
tartalmilag hangolják össze a céltámogatásokkal. Célszerû lenne a
pályázatokat egy eljárásban elbírálni. A megyei fejlesztési tanácsok
kapjanak hatáskört a címzett- és céltámogatások, valamint a
céltámogatási kiegészítõ keret döntéselõkészítésében, a felhasználások
értékelésében, erõsítve ezzel a térségi szemlélet és a területi
koordináció (társulásos fejlesztések ) érvényesülését.
A támogatási rendszer mûködése hatékonyságának javítása érdekében
javasoltuk továbbá, hogy az érintett tárcák alakítsák ki a saját forrás
vállalások szankcióját. Jogszabályban rögzítsék, hogy ha az
önkormányzat rendeletében nem biztosítja a saját forrást, akkor nem
támogatás lemondási kötelezettsége keletkezik, hanem automatikusan
megszûnik a jóváhagyott keret fölötti jogosultsága.
Az 1995. évi címzett- és céltámogatások ellenõrzésének eredményeként
178,7 millió Ft jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetésére
tettünk javaslatot. Az Országgyûlés az 1996. évi CIX. törvény 7. §-ában
döntött a 178,7 millió Ft jogtalan támogatás visszafizetésérõl.
Javasoltuk még, hogy az érintett tárcák az Országgyûlés elé
terjesztendõ törvényjavaslat formájában intézkedjenek az ellenõrzések
által feltárt, 1996. június 4-ig a képviselõ-testületek által le nem
mondott 194,4 millió Ft céltámogatási elõirányzat visszavonásáról.
3.1.3. A helyi önkormányzatok által igényelhetõ 1995. évi központosított
elõirányzatok felhasználásának ellenõrzése ismételten rámutatott a
támogatási rendszerrel kapcsolatos problémákra. Már 1994-ben az
önkormányzatokra háruló feladatokkal együtt jelentõsen megnövekedett a
központosított elõirányzatok jogcíme és mértéke. 1994-rõl 1995-re
tovább emelkedett, 20-ról 23-ra az elõirányzatok száma, összege azonban
változatlan, 29,5 milliárd Ft maradt. A pótköltségvetési törvény
további két elõirányzatot biztosított, s ezáltal a központosított
elõirányzatok összege 32,6 milliárd Ft-ra módosult.
Az 1995. évi új elõirányzatok részben az alapellátással összefüggõ
feladatok racionálisabb megoldását ösztönözték (egyes közoktatási
feladatok támogatása), részben az évközi megszorító intézkedések
hatásának kompenzálására szolgáltak (gazdasági stabilizációs
intézkedésekhez kapcsolódó szociális célú hozzájárulás). A
központosított elõirányzatok bármelyikét vizsgálva azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy az adott feladatokra juttatott kiegészítõ források
az önkormányzatok mûködéséhez szükségesek. Ugyanakkor a feladatonként
külön feltételrendszer szerint igényelhetõ központosított elõirányzatok
köre az évek során túlburjánzott és nincs összhangban a helyi
önkormányzati szabályozás általános elveivel. A támogatási formák
sokfélesége a kapcsolódó - esetenként nem egyértelmû és hiányos -
jogszabályok egész sorának alkalmazási szintû ismeretét igényelte
volna. Ennek a követelménynek az önkormányzatok többsége nem tudott
eleget tenni.
Az 1995. évi költségvetési törvényben biztosított támogatások
feltételrendszerét a kormány- és a miniszteri rendeletek, tájékoztatók,
közlemények nem minden esetben szabályozták egyértelmûen, a törvény
elõírásaival összhangban. Esetenként tágabb lehetõségeket, lazább
szabályozást biztosítottak a pályázatok benyújtásához, mint amit a
költségvetés mellékletében a jogalkotók megfogalmaztak.
A jogszabályok, valamint az önkormányzatoknál a jogalkalmazás
hiányosságai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a támogatások
igénylésénél, felhasználásánál a vizsgálatok szabálytalanságokat tártak
föl. Az ellenõrzéseink által feltárt 26 millió Ft jogtalanul igénybe
vett támogatás visszavonására javaslatot tettünk az Országgyûlésnek,
amelyrõl döntés az 1996. évi CIX. törvény 7 §-ában született.
Az elosztás, a felhasználás és az elszámolás hiányosságai egyértelmûen
bizonyítják, hogy az elaprózott támogatási rendszerben juttatott állami
források felhasználásának hatékonysága, célszerûsége nem kellõen
biztosítható. Ezért változatlanul indokoltnak tartjuk, hogy az
államháztartási reform keretében mérsékeljék a támogatási rendszer
elaprózottságát, csökkentsék a központosított elõirányzatok számát.
Ezzel összefüggésben fontos feladat a szétaprózott, céljelleggel
juttatott különféle források koncentrálása és a normativitás erõsítése.
3.2. A helyi önkormányzatok közszolgáltatási tevékenységének ellenõrzése
1996-ban végzett ellenõrzéseink másik nagy részét az önkormányzatok
közszolgáltatási tevékenységének vizsgálata tette ki. Ebben a körben a
helyi önkormányzatok közüzemi víz- és csatornaszolgáltatási
feladatainak és az ehhez kapcsolódó lakossági díjtámogatási rendszer
mûködésének, az infrastrukturális fejlesztésekre fordított pénzeszközök
felhasználásának, valamint az önkormányzatok adóztatási tevékenységének
vizsgálatát végeztük el. Utóvizsgálat keretében a távhõszolgáltatás
gazdálkodási rendszerét ellenõriztük.
3.2.1. A helyi önkormányzatok közüzemi víz- és csatornaszolgáltatási
feladataira és az ehhez kapcsolódó lakossági díjtámogatási rendszer
mûködésére vonatkozó vizsgálatunk a helyi önkormányzatok egyik
legfontosabb közellátási tevékenységét érintette. A korábban kizárólag
állami feladatként biztosított egészséges ivóvízellátást a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. a települési önkormányzatok
kötelezõ feladataként határozta meg. Ez az ellátási kötelezettség az
ország minden települését érinti és fokozatosan a lakosság egészére
kiterjed. Tömeges jellege mellett jelentõségét növeli az is, hogy
sajátosságai, valamint közegészségügyi követelményei miatt a
szolgáltatások egyik legérzékenyebb területét jelenti, ahol a kellõ
háttér és szakmai felkészültség hiánya beláthatatlan következményekkel
járhat. A csatornaszolgáltatást viszont az önkormányzatok választható
feladatként végzik.
A helyszíni vizsgálat az országban mûködõ 232 üzemeltetõ mintegy 25%-
ára terjedt ki, amelyek 2033 településen - mintegy 7,5 millió lakost -
látnak el víziközmû szolgáltatással.
A közmûves vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás helyzetével, az
önkormányzati vagyon kialakításával foglalkozó korábbi években végzett
vizsgálataink alapján a minisztériumoknak javasolt intézkedések
megvalósítására nem került sor, s ezért több, korábban is megállapított
hiányosságot tártunk föl.
Az állami és helyi vízgazdálkodási feladatok megosztását szabályozó
rendelkezések között nem minden tekintetben volt összhang. Az
önkormányzati törvény a települési önkormányzatok kötelezõ feladatává
tette az egészséges ivóvízellátásról való gondoskodást és ezzel együtt
a közszolgáltatás biztosításához szükséges eszközök nagy részének
önkormányzati tulajdonba adásáról is rendelkezett. Nem rendelkezett
viszont a regionális vállalatok kezelésében levõ eszközök önkormányzati
tulajdonba adásáról. A vagyontörvény szerint ebben a szûk körben
továbbra is megmaradt az állam feladatellátási kötelezettsége és az
állami tulajdon is. A szabályozásbeli ellentmondás abban van, hogy a
települési önkormányzat ellátási felelõssége általános, amely akkor is
fennáll, ha vízközmû tulajdonnal nem rendelkezik. Ugyanakkor a
tulajdonos kötelessége a közmûvek üzemeltetése, fejlesztése, a
szolgáltatás folyamatos teljesítése.
Az állami tulajdon lebontását és az önkormányzati tulajdon kialakítását
a jelentõs késedelemmel meghozott törvények is nehezítették. A
vagyonátadás elõkészítésére és megalapozására nem készült egy aktuális
helyzetértékelésre épülõ, a szolgáltatás sajátosságait is figyelembe
vevõ stratégiai terv.
A vagyonrendezés idõben nagyon elhúzódott. Az önkormányzatok különbözõ
módon és mértékben juthattak közmûvagyon tulajdonjogához attól függõen,
hogy azok regionális, vagy a korábbi tanácsi vállalati szolgáltatás
körébe tartoztak. A regionális vállalattal érintett önkormányzatok
mûködtetõi vagyont nem kaphattak.
A vagyonátadás többnyire az üzemeltetõk által a VÁB döntést megelõzõen
készített leltárak alapján történt, ezek hitelesítését teljes körûen
nem végezték el. Az önkormányzati tulajdonba került vagyont gyakran
nem, vagy nem valós értékadatokkal vették nyilvántartásba. A közmûvek
mûködtetésére különbözõ típusú és nagyságrendû szervezetek jöttek
létre. A vizsgált szervezetek egy része üzemeltetési engedéllyel sem
rendelkezett a vizsgálat idõpontjában.
Megállapításaink szerint a vizsgált szervezetek 50%-ának önkormányzati
közmûvagyon került a tulajdonába, részben a cégbíróság által is
elfogadva jegyzett tõkeként, részben pedig a cégbírósági kontrollt
kikerülve, tõketartalékként. Ezzel jelentõs nagyságrendû, mintegy 206
milliárd forint értékû közmû az önkormányzatok tulajdonából társasági
és vállalati tulajdonba ment át. A korlátozottan forgalomképes
törzsvagyon körébe tartozó eszközök kikerültek az önkormányzatok
tulajdonából és a gazdálkodó szervezetek szabad rendelkezésû,
korlátlanul forgalmazható tárgyai lettek.
A vizsgálat alapján javasoltuk, hogy a Legfõbb Ügyészség tegyen
intézkedéseket az önkormányzatok és az állam által jogszerûtlenül
gazdasági társasági és vállalati tulajdonba adott víziközmû eszközök
állami tulajdonba, illetve önkormányzati törzsvagyonba való
visszajuttatása, valamint a jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõen
mûködõ önkormányzati közös vállalatok megszüntetése érdekében.
Megállapítottuk, hogy az önkormányzatok többsége csak az ármegállapítás
során közölte a szolgáltatás tartalmára vonatkozó elvárásait a
viziközmûveket üzemeltetõ szervezetekkel, csak kis részük támasztott
követelményeket a hatékonyságra vonatkozóan. Az ármegállapításnál a
tulajdonosi érdekek, a gazdasági követelmények háttérbe szorultak és
elsõdlegesen a fogyasztók "rövid távú" érdekei érvényesültek. A
díjmegállapításra jogosult képviselõk többsége nem rendelkezett
információval arról, hogy mit tartalmaz, milyen kiadásokra nyújt
fedezetet a javasolt, illetve jóváhagyott ár.
Az ármegállapítások megalapozatlansága és a tárcaközi bizottság
munkamódszere miatt az ártámogatási rendszer ellentétes a hatályos
ármegállapítási törvényben foglaltakkal, mivel olyan ármegállapításhoz
nyújt költségvetési támogatást, amelyet nem a pénzügyminiszterrel
egyetértésben állapítottak meg. A támogatási rendszer egységes
lakossági ártámogatásként mûködött önkormányzati és állami
feladatellátás esetén egyaránt. Az évenkénti költségvetési törvények
csak az önkormányzatok által ellátandó feladathoz rendelték ezt a
támogatást, ugyanakkor önkormányzati elhatározástól függetlenül végzett
állami rendelkezésû víz- és csatornaszolgáltató szervezetek is kaptak
ilyen támogatást.
Ezáltal a támogatási keretösszeget a költségvetési törvényben
meghatározott rendeltetési céltól eltérõen biztosította a tárcaközi
bizottság az állami szolgáltató szervezeteknek még akkor is, ha azt egy
általa kijelölt önkormányzaton keresztül utalta át.
Az ellenõrzés alapján javasoltuk, hogy a pénzügyminiszter tegyen
intézkedéseket a központi költségvetésbõl 1995-ben jogtalanul kiutalt
összesen 79,8 millió Ft ártámogatás elvonására.
3.2.2. A helyi önkormányzatok infrastrukturális fejlesztésére fordított
pénzeszközök felhasználásának ellenõrzése eredményeként
megállapítottuk, hogy a települések egy jelentõs része eddig soha nem
tapasztalt mértékben fejlõdött, a korábbi éveket messze meghaladó
infrastrukturális beruházások fejezõdtek be vagy befejezés közeli
állapotba kerültek. Ebben kiemelt szerepe volt a különbözõ támogatási
rendszereknek (cél- és címzett, elkülönített állami pénzalapok).
Ugyanakkor a vizsgált idõszakban nem volt olyan hatályos magas szintû
jogszabály, amely biztosította volna az egységes állami terület- és
településfejlesztési politika kialakítását.
Alapvetõ problémát jelentett, hogy nem készült hosszabb távú
területfejlesztési koncepció, ami a térségi, az ágazatok közötti
koordinációnak, valamint az infrastrukturális fejlesztések támogatására
szolgáló állami pénzalapok felhasználásának, a támogatások elosztásának
az alapját képezhette volna. Egy-egy terület fejlesztését több
egymástól független kormányhatározat, ágazati koncepció igyekezett
kedvezõ irányba terelni. Hiányzott az a középszint, ami a
területfejlesztés kormányzati feladatait közvetítette volna.
A törvényi szabályozás a területfejlesztési (térségi) feladatok
ellátásában a helyi önkormányzatok önkéntes szervezõdéseire,
társulásaira alapozott. A települések többsége viszont legfeljebb egy-
egy cél megvalósulására társult önkéntes alapon, ami nem eredményezett
komplex szemléletû, tartós kapcsolatokra épülõ, kölcsönös elõnyöket
biztosító térségfejlesztést.
Az önkormányzatok infrastrukturális fejlesztésekben dekralált
önállósága valójában nagyon szûk területre korlátozódott, többségük
számottevõ fejlesztést központi segítség nélkül nem tudott volna
végrehajtani. Az önkormányzatok egy része a területfejlesztésben
érintett valamennyi alaphoz eljuttatta pályázatát és elsõsorban azokra
a fejlesztésekre vállalkozott , amelyekhez központi forrást sikerült
elnyerni. A források elnyerése érdekében a pályázati feltételként
megszabott önkormányzati saját erõ vállalása gyakran megalapozatlan
volt.
A térségfejlesztésre használható források szûkösek voltak és a
különbözõ alapok között erõsen szétforgácsolódtak. A pályáztatás
ütemezése, a pályázható célok és a támogatottság mértékének
kiszámíthatatlansága ad hoc jelleget adott a térségfejlesztõ
tevékenységnek, bizonytalanná tette a forrástervezést, rontotta az
elõkészítést. Alapvetõ hiányosság volt, hogy a döntéseknél általában
nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, az ellátottságbeli
különbségeket.
Megállapítottuk, hogy a jelentõs infrastrukturális fejlesztések
ellenére az egyes térségek és települések ellátottsági színvonalában
meglevõ különbségek csak átrendezõdtek, de összességükben nem
mérséklõdtek. A vizsgálatba bevont létesítmények hasznosulása
ellentmondásos. A infrastrukturális hálózatok mindegyike javítja a
lakosság életminõségét, a gazdaság felzárkóztatásának
feltételrendszerét. A fejlesztések koordinációjának hiánya
következtében azonban - ami jelentõs mértékben a tévesen értelmezett
önkormányzati önállóságra törekvésbõl fakad - túlméretezett,
indokolatlan és ésszerûtlen kapacitásokat is létrehoztak.
A létrehozott intézmények elidegenítése és privatizációja újabb
problémákkal jár. Privatizáció esetén az önkormányzatokat megilletõ
részvények arányának meghatározása nem differenciált annak ellenére,
hogy a megvalósuló fejlesztések forrásösszetétele igen eltérõ.
Vizsgálati tapasztalataink alapján felhívtuk a figyelmet az
önkormányzati fejlesztéseket befolyásoló széleskörû, illetve túltagolt
támogatási rendszer nélkülözhetetlen reformjára, a támogatási
automatizmusokat felváltó szelektív támogatási rendszer kialakítására
és a területi szempontok érvényesítésének erõsítésére.
3.2.3. A távhõszolgáltatás gazdálkodási rendszerének utóvizsgálata
eredményeként megállapítottuk, hogy az 1991. évi alapvizsgálat óta
eltelt idõszakban olyan változások következtek be, melyek az ÁSZ
alapvizsgálatkor tett javaslatainak részbeni megvalósulását is
jelentették. A változások a jogszabályok tartalmában és a gazdasági
környezetben, a távhõszolgáltatók tulajdoni-szervezeti formájában,
mûködési feltételeiben, gazdálkodásuk eredményességében egyaránt
jelentkeztek.
A távhõszolgáltató közmûvagyont törvényi szabályozással az
önkormányzatok tulajdonába adták. A távhõszolgáltató szervezeteket
1992-1995 közötti években - néhány kivételtõl eltekintve - gazdasági
társaságokká alakították át olymódon, hogy a mûködésükhöz szükséges
vagyont az önkormányzatok apportálták a gazdasági társaságokba.
Kormányrendelet kötelezte a távhõszolgáltatókat, hogy a hõközpontokban
a hõmennyiségmérés feltételeit alakítsák ki. Az árhatósági jogkört a
települési önkormányzatokhoz telepítették.
Az alapvizsgálat eredményeként tett számvevõszéki javaslatok közül több
nem realizálódott. Nem került sor az MVM Tröszt hõerõmûvei
meghatározott vagyoni hányadának önkormányzati tulajdonba adására, az
energiaracionalizálást elõsegítõ hitel- és adókedvezmények nyújtására,
a távhõszolgáltató szervezetek mûködési és gazdálkodási tartalékainak
feltárására, a rendszeres utókalkulációra és annak ellenõrzésére sem.
A jelenleg érvényes jogszabályok alapvetõ problémája, hogy nem rendezik
konzisztens módon a távhõszolgáltatásban érintett energiatermelõk,
távhõ-szolgáltatók, fogyasztók viszonyát, nem segítik a kinnlevõségek
(díjhátralékok) gyors, hatékony behajtását, nem szankcionálják a
jogszabályi elõírások megszegését. Hiányzik a távhõszolgáltatásra
vonatkozó ágazati törvény is.
Ezek a feltételek hozzájárultak ahhoz, hogy az önkormányzatok tudomásul
vették, ha a távhõszolgáltatók nem tettek eleget a 129/1991. (X.15.)
Kormányrendelet elõírásainak és nem biztosították mindenütt az elõírt
határidõre a hõmennyiségmérés lehetõségét. Az önkormányzatok többnyire
elfogadták a díjemelésekre vonatkozó javaslatok elkészítésénél a
távhõszolgáltatók által alkalmazott és jelentõs tartalékot képezõ
tervezési - kalkulációs módszereket, a viszonylag jelentõs,
nemzetgazdasági átlagot meghaladó mértékû béremeléseket, az
átalakuláskori vagyonértékeléseket, amelyek az amortizáció összegét és
így közvetve a díjakat is megemelték. Lényegében tehát az
önkormányzatok nem tettek maradéktalanul
eleget a törvényekben elõírt kötelezettségeiknek, nem éltek megfelelõen
tulajdonosi jogaikkal. Az ármegállapítás során az ártörvény
követelményeivel ellentétben elismerték a nem hatékony mûködés
költségeit. A létrehozott felügyelõ bizottságok tevékenysége formálissá
vált.
Mindezek odavezettek, hogy a területileg természetes monopolhelyzetben
levõ távhõszolgáltatók nem törekedtek a költségtakarékosságra, a
hálózati veszteségek csökkentésére. Áremeléseiknek "csak" a
szolgáltatást igénybe vevõ fogyasztók fizetõképességének fokozatos
csökkenése szab gátat, amelynek konkrét megjelenési formája a
díjhátralékok évrõl-évre növekvõ nagysága.
Az önkormányzatok részére juttatott vagyon átvétele és a
távhõszolgáltató szervezetek részére való továbbadása rendezõdött,
nyilvántartásuk is megfelel a számviteli törvény elõírásainak.
Ugyanakkor viszont az önkormányzatok mintegy fele csak részlegesen tett
eleget az állományba vételi kötelezettségnek, így megsértették a
számviteli törvénynek a teljességre és a valódiságra vonatkozó
alapelvét.
Megállapításainkat az érintett önkormányzatok elfogadták,
észrevételükben, intézkedési tervükben a feltárt szabálytalanságok
felszámolásának megkezdésérõl számoltak be, illetve az erre irányuló
szándékukat jelezték.
3.3. A helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének, adóztatási
tevékenységének és az országos kisebbségi önkormányzatok ellenõrzése
3.3.1. A helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének ellenõrzése
során megállapítottuk, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi
LXV. tv. a testületek számára rendkívül nagyfokú önállóságot
biztosított. Az alapvetõ közszolgáltatások ellátásának kötelezettségén
túlmenõen az önkormányzatok mindazon feladatok ellátását vállalhatják,
amelyet törvény más szervezet kizárólagos hatáskörébe nem utal. A helyi
döntések gazdasági alapját - az önkormányzatok részére juttatott
vagyontárgyakon túlmenõen - részben még a tanácsrendszer utolsó évében
bevezetett, alapvetõen forrásorientált pénzügyi szabályozás által a
központi költségvetésbõl juttatott források, részben pedig a helyben
realizálható bevételek hivatottak biztosítani.
A forrásszabályozás alapvetõ hiányossága, hogy a törvények által elõírt
kötelezõ önkormányzati feladatok meghatározott szintû ellátásának
pénzügyi fedezetét sem garantálja. Nem került sor az állami és az
önkormányzati feladatok szétválasztására és a feladatmegosztáson
alapuló költségviselés arányainak kimunkálására.
A gazdálkodás biztonságát a támogatási rendszer gyakori módosításai sem
szolgálták. A forráshoz jutás feltételeinek évente történõ változtatása
az önkormányzati tervezõ munkában bizonytalanságot okozott és
megalapozatlan kötelezettség vállalásokhoz vezetett. A
forrásszabályozás stabilitásának, kiszámíthatóságának hiánya az
ellátási kötelezettség teljesítésére, valamint az önkormányzatok
pénzügyi egyensúlyi helyzetére is kedvezõtlenül hatott.
Az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetét közvetlenül a pénzügyi
szabályozás beruházásokat ösztönzõ elemei befolyásolták. A
képviselõtestületek nagy része a központi források minél nagyobb
igénybevételével a lehetõ legtöbb beruházás megvalósítására törekedett
anélkül, hogy felmérte volna a fejlesztésekhez forráslehetõségeit.
Mindez megalapozatlan kötelezettségvállalásokhoz vezetett és a külsõ
források növekvõ mértékû bevonásával járt.
A külsõ források igénybevételének mértéke az egyes önkormányzatoknál
rendkívül nagy szóródást mutat. Az önkormányzatok nagy részénél a
hitelfelvétel a gazdálkodás nélkülözhetetlen elemévé vált. A
beruházások finanszírozását szolgáló fejlesztési célú hitelek
felvételén túl, szinte állandósultak a likviditási gondok enyhítésére,
a munkabérekre, illetve egyéb célokra felvett rövid lejáratú hitelek.
Az összesített gazdasági adatok szerint 1994. év végén, az
önkormányzatok hosszú- és rövid lejáratú kötelezettségeinek összege
77,9 milliárd Ft volt. Az önkormányzati kötelezettségállományon belül
meghatározó a hosszú lejáratú tartozások aránya.
A vizsgálat tapasztalatai és az országosan összesített adatok is azt
mutatják, hogy a saját gazdasági helyzetüket rosszul megítélõ,
megalapozatlan fejlesztési döntéseket hozó önkormányzatok kritikus
pénzügyi helyzetbe kerültek. Az ellenõrzés lezárását követõ idõszakban
megalkotott csõdtörvény a már eladósodott, csõdhelyzetbe került
önkormányzatok helyzetének rendezéséhez, a kötelezõ feladatok
ellátásához nyújt segítséget, a csõdhelyzet megelõzésére azonban nem
alkalmas. A felelõs önkormányzati gazdálkodás kikényszerítéséhez ezért
a forrásszabályozás korszerûsítése mellett elsõsorban a fejlesztési
támogatásához jutás feltételeinek szigorítására és a hitelfelvételek
korlátozására van szükség.
Felhívtuk az érintett tárcák figyelmét, hogy megállapításainkat az
államháztartási reform munkálatainál hasznosítsák.
3.3.2. A helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenõrzése
elsõsorban arra irányult, hogy a helyi adórendszer kialakításának
célja, az önkormányzatok önálló gazdálkodásának megalapozása, a
központi költségvetéstõl való függõségük csökkentése milyen mértékben
valósult meg.
A helyi adóztatás joga csak az önkormányzatok egy részét juttatta olyan
forráshoz, melybõl helyi érdekeltségen alapuló, önként vállalt
feladatokat finanszíroztak. A helyi adót bevezetõ önkormányzatok száma,
a befolyt helyi adó összege évrõl évre nõtt. A kialakult helyi
adórendszer a területi, allokációs feszültségeket tovább növelte, s nem
csökkentette a központi költségvetés felé irányuló helyi igényeket.
A vizsgált önkormányzatoknál az összes bevételen belül a helyi adó
aránya 0-42,5% között szóródott, döntõen az eltérõ adóztatási képesség
miatt. Az összes beszedett helyi adó 82%-a a vállalkozásokat terhelõ
iparûzési adó, amely az infláció és az adómérték emelése következtében
dinamikusan nõtt. Adóztatással kapcsolatos feladatokat a gépjármûadó
következtében azok az önkormányzatok is elláttak, ahol nem vezettek be
helyi adót. A gépjármûadó lényegében központi adó, mivel az
önkormányzatoknak 1996. január 1-ig semmilyen ráhatásuk nem volt annak
mértékére. Az önkormányzatokat a bevételek 50%-a illette meg, viszont a
költségek 100%-át viselték. Az adó beszedése indokolatlanul
munkaigényes, néhány önkormányzatnál a bevétel a ráfordításokat sem
fedezte.
A magánszemélyeket terhelõ adókat és azok mértékét a törvény adta
keretek alsó határához közel határozták meg. A vizsgált idõszakban a
helyi lakosokat terhelõ adók alacsonyan megállapított mértéke általában
nem változott.
Az Országgyûlés 1995. november 25-én módosította a helyi adókról és a
gépjármûadóról szóló törvényt. A módosítás jelentõs mértékben emelte az
alkalmazható adómértékeket, szûkítette a kötelezõ mentességek körét, és
a törvény keretei között önkormányzati hatáskörbe utalta a gépjármûadó
konkrét mértékének megállapítását is. A helyi adók szerepének növelése
azonban továbbra is szükségessé teszi a központi és a helyi adók
harmonizációját, az önkormányzati finanszírozási rendszer és a területi
kiegyenlítés eszközrendszerének korszerûsítését.
A helyi adóztatással kapcsolatban még további kérdéseket kell
tisztázni, mindenek elõtt a központi és a helyi adók nemzeti
adórendszerbeli helyét, az önkormányzati finanszírozásba betöltött
szerepét. Megoldásra vár az ingatlanok értékalapú, hatékony és
igazságos adóztatása is.
3.3.3. Az országos kisebbségi önkormányzatok pénzügyi- gazdasági
tevékenységének ellenõrzése eredményeként megállapítottuk, hogy az
1995. év tavaszán létrejött országos kisebbségi önkormányzatok mûködési
feltételeit csak átmenetileg és részben biztosították.
Az országos kisebbségi önkormányzatok mûködésének támogatásáról az
Országgyûlés 1995. június 29-én döntött, három hónappal megalakulásuk
után. Ekkor vált ismertté számukra, hogy 193,8 millió Ft összeggel
gazdálkodhatnak. Ezt az összeget a választási eredmények
figyelembevételével osztották fel közöttük. Legtöbb önkormányzat ebbõl
gazdálkodott, más forrásból származó bevételük elenyészõ volt, bár
szinte mindegyik önkormányzat kihasználta a pályázati lehetõséget és
konkrét feladathoz is kapott támogatást. Saját nemzeti kormánya csak
egy önkormányzatot támogatott.
Vizsgálati tapasztalataink szerint az országos kisebbségi
önkormányzatok részére a helyileg illetékes területi önkormányzatok
ingatlanokat ajánlottak fel hivatali helyiség biztosításához. Ezeknek
az ingatlanoknak csak egy részét fogadták el az országos kisebbségi
önkormányzatok. Elhelyezésükrõl döntõen magánforgalomból beszerzett
ingatlan vásárlással gondoskodtak.
Az országos kisebbségi önkormányzatoknál problémát jelentett a
gazdálkodásukra vonatkozó szabályok értelmezése (önkormányzati, vagy
társadalmi szervezeti gazdálkodást kell folytatniuk) és nagy részük nem
is tekintette elsõrendû feladatának a szabályozott számviteli rendszer
megteremtését. Vizsgálatunk közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az
1995. év végi zárást már minden önkormányzat folyamatos könyvelés
alapján végezte. Javaslatainknak megfelelõen szabályozták a pénzügyi
folyamatokat és a jogszabályok elõírásai szerint kialakították a
számviteli és bizonylati rendet.
A vizsgálat tapasztalatai és az önkormányzatok vezetõinek véleménye
szerint nem megoldott a támogatás rendszere. Az országos kisebbségi
önkormányzatok sem rendelkeznek pontos adattal arra vonatkozóan, hogy
milyen nagyságrendû a Magyarországon élõ kisebbségek száma. Így a
lélekszám alapján történõ finanszírozás nem oldható meg. Az
önkormányzatok által kötelezõen ellátandó konkrét feladatok
meghatározása sem történt meg. Ezért a finanszírozásához politikai
döntésen alapuló rendezõ elveket célszerû meghatározni. El kell
dönteni, hogy a támogatás költség vagy normatív finanszírozással, vagy
költségvetésen kívüli jövedelem ilyen célra rendelésével, vagy a
személyi jövedelemadóból évenként átengedett összeggel történjen. Ha az
országos kisebbségi önkormányzatok finanszírozása a továbbiakban is
döntõen állami költségvetési forrásokból történik, akkor indokolt, hogy
ezeket a szervezeteket bekapcsoljuk az államháztartás rendszerébe, s
ezzel megoldódik az éves rendszeres külsõ ellenõrzés iránti igényük is.
4. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
4.1. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi zárszámadásának
ellenõrzése az 1995. évi LXXIII. törvény végrehajtásával kapcsolatban
súlyos hiányosságokat tárt fel. Már a költségvetés elfogadásakor
látható volt, hogy a költségvetési törvényben meghatározott egyensúlyi
állapot nem reális. A vártnál sokkal kedvezõtlenebbül alakult mindkét
biztosítási alap pénzügyi helyzete. A két alap együttes hiánya
meghaladta a 40 milliárd forintot. A társadalombiztosítás pénzügyi
alapjai 1995. évi zárszámadásának ellenõrzése eredményeként az
Országgyûlés döntése nyomán a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya 128, az
Egészségbiztosítási Alap hiánya pedig 34 millió forinttal lett
kevesebb.
A számvevõszéki ellenõrzések az alapok gazdálkodásában évek óta
ismétlõdõ szabálytalanságokat, illetve szabályozásbeli hiányosságokat
tárnak fel. Ismételten meg kellett állapítanunk, hogy hiányzik a
vagyongazdálkodási tevékenység értékelésére vonatkozó megfelelõ
törvényi szabályozás, nehezítve annak minõsítését. A
társadalombiztosítási alapok részére történõ vagyonátadás az újabb,
módosított törvényi határidõre sem teljesült. Az ÁSZ rámutatott a
vagyonjuttatás ellentmondásaira, céljainak tisztázatlanságára, a
vagyonfelélés veszélyeire.
A gyógyító-megelõzõ egészségügyi ellátás finanszírozásának ellenõrzése
számos ellentmondásra mutatott rá. Így többek között az
esetfinanszírozás zavaraira, az 1995. évi szerzõdéskötésektõl várt
megtakarítások elmaradására. Sikertelenek voltak az intézményi
finanszírozás kiegyenlítésére irányuló törekvések, nem tisztázódott a
biztosítói szerepvállalás a megelõzés terén. Az ellátó rendszer
átalakításában érdemleges változások nem következtek be.
A zárszámadás ellenõrzése nyomán az ellenõrzött szervek (OEP, ONYF)
intézkedéseirõl a Számvevõszékhez visszajelzés nem érkezett. Ezekre az
1996. évi zárszámadás vizsgálata kapcsán térünk vissza. Egyre gyakoribb
azonban, hogy az alapok fontos gazdálkodási kérdésekben még a
döntéshozatal elõtt kérik a Számvevõszék véleményét.
A zárszámadási ellenõrzéshez kapcsolódóan - az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár, valamint az Egészségbiztosítási
Önkormányzat tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság felkérésére -
külön vizsgáltuk az 1994. és az 1995. évi társadalombiztosítás
költségvetésében "kockázatkezelésre" elõirányzott pénzösszegek
felhasználását, hasznosulását. A megállapításokat a vizsgáló bizottság
- lényegüket tekintve - változtatás nélkül fogadta el. A késõbbi munka
során támaszkodott azokra. Az alapok zárszámadása ellenõrzésének
eredményei a törvényjavaslatok parlamenti vitájában, a bizottságok
szakmai munkájában hasznosultak (módosító indítványok, normaszöveg
javaslatok elkészítésében).
4.2. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi pótköltségvetését
az tette szükségessé, hogy a biztosítási alapok várható pénzügyi hiánya
lényegesen meghaladta a költségvetési törvényben elõirányzott összeget.
Különösen az Egészségbiztosítási Alap gazdasági egyensúlyi helyzete
romlott, az eredeti 1,5 milliárd forintos deficit sokszorosa alakult
ki. A nagymérvû hiányt elsõsorban a bevételi oldalon a
járulékbevételek, ezen belül is a kintlevõségek un. rendkívüli
behajtásából tervezett bevételi tételek elmaradása okozta. E mellett a
kiadási oldalon az Egészségbiztosítási Alap egyes természetbeni
ellátásainál következett be túllépés (gyógyszer, gyógyászati
segédeszköz, gyógyfürdõi szolgáltatás).
Pótköltségvetés készítésére a hiány tervezettet meghaladó növekedésén
túl azért is sor került, mert az egészségügy finanszírozásának eredeti
elõirányzata nem nyújtott elegendõ fedezetet a bérek emelésére. Ezen
kívül részben a pótköltségvetésben kívánták megoldani az egészségügyi
intézményeknél felhalmozódott adósságállomány rendezését.
4.3. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetésérõl
készített ÁSZ vélemény kialakítását több körülmény is nehezítette.
Egyrészt elõkészítése idõben egybeesett az 1996-os pótköltségvetéssel,
másrészt a járulékrendszer gyökeres átalakítását maga után vonó
törvényjavaslatok a költségvetési törvényjavaslattal egyidejûleg
kerültek az Országgyûlés elé.
Az ellenõrzés alapján készített véleményben a társadalombiztosítási
alapok tervezett pénzügyi egyensúlyát megalapozatlannak minõsítettük és
az 1997. évi hiányt lényegesen nagyobbnak valószínûsítettük. Súlyos
helyzet kialakulására az egészségbiztosítás területén lehet számítani
fõként az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével és a
struktúraátalakítással összefüggésben.
A társadalombiztosítási alapok költségvetésének parlamenti vitáját, a
bizottságokban folyó szakmai munkát közvetlenül (módosító indítványok,
normaszöveg javaslatok elkészítésével) is segítettük.
4.4. Az öregségi nyugdíjmegállapítás folyamatának és az ügyintézés
hatékonyságának ellenõrzése az öregségi nyugdíj iránti
igénybejelentések közel felét érintette. A vizsgálatot a
Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságnál és hat megyei igazgatóságán
folytattuk le. Az ellenõrzésre a brit számvevõszékkel párhuzamos
vizsgálat keretében került sor.
Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a nyugdíjelbírálás
folyamata csak részlegesen szabályozott. Az átfogó szabályozás hiánya
kedvezõtlenül befolyásolja a nyugdíjkérelmek elbírálásának idõigényét
és a feladatok elvégzéséhez szükséges egységes feltételek biztosítását.
A vizsgált idõszakban az átlagos ügyintézési idõ az elvárt 30 nappal
szemben 50-60 nap körül alakult. A külföldi nyugdíj ügyek esetén ez az
idõ lényegesen hosszabb volt.
A vizsgálat során feltártuk, hogy az igazgatóságok teljesítménye és az
ügyintézés hatékonysága csak részlegesen mérhetõ. A hatékonyság
vizsgálatához szükséges teljesítmény-követelményeket az igazgatóságok
csak részben tudták szolgáltatni.
A fõigazgatóság norma-, illetve költségszámítási javaslata pedig még
nem alkalmas a hatékonysági számítások elvégzésére.
A vizsgálat eredményeként javasoltuk, hogy határozzák meg a
szakfeladatok teljesítmény mutatóit, illetve az értékelés feltételeit.
Továbbá felvetettük, hogy az ügyintézési idõ rövidítése érdekében
módosítsák az eddigi gyakorlatot. Vizsgálják felül a nemzetközi
szociálpolitikai egyezményeket. (Többnyire éppen a szomszéd országokkal
nem valósul meg a kölcsönösség elve.)
B.
AZ ÁLLAM GAZDÁLKODÓI VAGYONA ÉS A PRIVATIZÁCIÓ ELLENÕRZÉSE
1. AZ ÁLLAMI PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELE RT. ELLENERZÉSE
1.1. Évenkénti kötelezettségünk a mindenkori vagyonkezelõ szervezet éves
tevékenységének ellenõrzése. Az önálló költségvetési szervként mûködõ
Állami Vagyonügynökség és a részvénytársasági formában mûködõ Állami
Vagyonkezelõ Rt. jogutód szervezeteként 1995. félévtõl létrehozott
Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság (ÁPV Rt.)
mûködését új privatizációs törvény szabályozta. Az új szervezet
ellenõrzése összetett vizsgálati feladatot jelentett.
Az adott helyzetben 1995. elsõ félévében, mind a privatizációs, mind a
vagyonkezelési folyamatok érezhetõen lelassultak. Az új utódszervezet,
az ÁPV Rt. nehezen alakult mûködõképes szervezetté. Az új törvényi
szabályozás szerinti vagyonátadás-átvételi folyamatok, többek között a
nem kellõ mélységû törvényi szabályozás miatt, még 1996. elsõ félévében
sem zárultak le. Az ÁPV Rt. hatókörébe tartozó állami vagyon
nyilvántartása - számbavételi okok, valamint a jelentõs nagyságrendû
felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek adatainak névértéken
történõ nyilvántartása miatt - nem pontos. Így az 1995. december 31-i
1303 milliárd Ft-os vagyonérték csak nagyságrendileg elfogadható érték.
Az ÁPV Rt. értékesítési tevékenysége 1995-ben rekord bevételt
eredményezett, amely elérte a 481 milliárd Ft-ot és mintegy 2,3-szerese
volt a tervezettnek. Ennek megfelelõen a Részvénytársaság a
költségvetést jelentõs nagyságú többletbevételhez juttatta. Az
értékesítési folyamat elemzése ugyanakkor arra is rámutat - miután a
bevétel döntõ forrása az energiaszektor egy részének magánosítása volt
- hogy olyan lényeges, a privatizációs törvényben foglalt követelmények
nem teljesültek, mint a konkrét tõkeemelés és fejlesztési
kötelezettségek szerzõdésbe foglalása, a munkahelyteremtés, illetve
megõrzés helyett pedig rövidebb-hosszabb idõn belül létszámleépítés
történt, illetve történik. A magánosítási folyamat alapvetõen a minél
elõbbi árbevétel elérését, a költségvetési bevételek növelését
szolgálta. A privatizációt a rövidtávú érdekeknek rendelték alá. Már a
vizsgált privatizációs tranzakciók átláthatóságát sem biztosították.
Ezekrõl több esetben emlékeztetõ nem készült - pedig ez törvényben
elõírt kötelezettség -, vagy ha készült is csak minimálisan felelt meg
az ÁPV Rt. saját belsõ szabályozásának is.
A tanácsadói díjak elszámolása terén számos hibát tapasztaltunk. A
társaságnál alkalmazott költségbontás és a számviteli politika
tartalmának hiányosságai miatt a tényleges tanácsadási tevékenységekre
fordított költségeket pontosan nem lehetett kimutatni.
A privatizációs bevételbõl a költségvetés részére befizethetõ
pénzeszköz nagyságát a bevételeken túl nagymértékben befolyásolják azok
a kötelezettségek, amelyek az ÁPV Rt.-t terhelik. Ezen kötelezettségek
jelentõs része nem volt az ÁPV Rt.-nél megfelelõ mélységben kimutatható
és ebbõl is következõen a rendelkezésre álló információk alapján
valószínûsíthetõ nagyságrendek alsó és felsõ határa között olykor több
10 milliárd Ft eltérés is lehetséges. Ebben az is közrejátszik, hogy az
ÁPV Rt. kötelezettségeinek elmaradása miatti többletráfordításokat (pl.
kamat, kötvényérték számbavétel problémái) az eltérõ bírói gyakorlat
miatt csak tág határok között lehet megítélni.
Az ÁPV Rt. 1995-ben 9 milliárd Ft-ot folyósított reorganizációra,
amelybõl mintegy 7,2 milliárd Ft a borsodi térség kohászatának
feljavítására irányult. Megállapítottuk, hogy a reorganizációs kiadások
valóságos nagyságát pontosan nem lehet kimutatni, mert az egyes
tranzakciók idõszaki ráfordításainak költségbesorolása nem
következetes, esetenként ellentmondásos volt. A kormányhatározatok
által vezérelt borsodi kohászati reorganizáció mindemellett lényegében
a kormányhatározatoknak megfelelõen folyt. Megállapítottuk azt is, hogy
a reorganizáció keretében a Drótáru és Drótkötél Ipari Kereskedelmi
Kft.-nek kormányhatározat alapján átutalt 200 millió Ft
környezetvédelmi támogatást nem a meghatározott célra, hanem a társaság
technológiai fejlesztésére fordították.
Az ÁPV Rt. tevékenysége a vizsgált idõszakban ellentmondásos volt,
számos területen nem felelt meg a követelményeknek. Szükséges a vagyoni
struktúrának, a kötelezettségeknek megfelelõ privatizációs és
vagyonkezelési koncepció kidolgozása, a végrehajtás jogi, szervezeti,
személyi feltételeinek kialakítása. Mindez elõfeltétele az ÁPV Rt.
megfelelõ mûködésének és így biztosítható a társadalom és az
Országgyûlés számára az átláthatóság, valamint a szûk csoportérdekek
érvényesülésének elkerülése is.
2. AZ ÁLLAM VÁLLALKOZÓI VAGYONÁNAK ELLENERZÉSE
2.1. Tulajdonosváltás és következményei a bankoknál - hitel-, bank-és
adóskonszolidáció végrehajtása ellenõrzésére az Országgyûlés 1995-ben
felállított hitel, bank és adóskonszolidáció körülményeit vizsgáló
bizottságának felkérése alapján került sor. A vizsgálatot a Kormányzati
Ellenõrzési Iroda (KEI) és az ÁSZ munkamegosztás alapján végezték. A
KEI a kormányzati intézményeket az ÁSZ pedig az egyes bankok
tevékenységét ellenõrizte. A három pénzintézet kiválasztására a
következõk mérlegelése alapján került sor. A Magyar Hitelbank melletti
döntést az indokolta, hogy a konszolidációra fordított összes állami
eszköz mintegy 38 %-át ez a bank kapta. Ugyanilyen arányban részesedett
az egyes konszolidációs akciókból és gazdálkodását a konszolidáció
mindhárom formája egyaránt érintette. A Konzumbank ellenõrzése
lehetõséget adott egy kisbank esetében lefolytatott hitelkonszolidáció
gyakorlati tapasztalatainak áttekintésére. A Magyar Befektetési és
Fejlesztési Bank Rt. (MBFB) ellenõrzését a hitelkonszolidáció
lebonyolításában kapott sajátos szerepe indokolta. Az MBFB vizsgálatán
keresztül a hitelkonszolidációba bevont követelések kezelése és további
sorsa volt nyomonkövethetõ. Az ellenõrzés közvetlenül, illetve közvetve
mintegy 140 milliárd Ft állami pénzforrás felhasználását tekintette át,
amely a konszolidációra fordított teljes összeg 40%-át jelentette.
Az 1992-95. évek közötti konszolidációs folyamat ellenõrzése arra
irányult, hogy feltárja a kormányhatározatok elõírásainak
érvényesülését, a bankok tõkepozíciójának és mûködésének változását, a
tõkemegfelelés alakulását, valamint a konszolidációs folyamatok
lezárulását.
Az 1991-92. években életbe léptetett pénzintézeti-, csõd- és számviteli
törvények hatásaként a banki mérlegekben láthatóvá váltak a
fizetésképtelen vállalatokkal összefüggõ rejtett veszteségek. Ezek a
bankoknál a kétes, illetve rossz hitelek állományának gyors növekedését
jelentették. A kétessé vált, vagy behajthatatlan követelések 1992.
végére olyan tehertétellé váltak, amelyek már erõteljesen
veszélyeztették a bankrendszer stabilitását és a nemzetgazdaság céljait
szolgáló mûködését.
A hitelkonszolidáció során az állam halasztott fizetéssel vásárolta meg
a pénzintézetektõl a rossz minõsítésû követeléseket. A Kormány az adás-
vétel feltételei között meghatározta a konszolidációba bevonható
hitelek körét és minõsítését, valamint vételárát. Az ellenõrzés
feltárta, hogy a Kormány által meghatározott feltételek be nem tartása
miatt, valamint az Ybl Bank hitelkonszolidációba vonása következtében
8,7 milliárd Ft névértékû hitelkonszolidációs államkötvény
jogosulatlanul került a pénzintézetekhez. A vizsgálat megállapította,
hogy a hitelkonszolidációt nem megfelelõen készítették elõ és a Magyar
Állam nevében eljáró Pénzügyminisztérium és az MBFB szakapparátusa
esetenként nem kellõ körültekintéssel járt el.
Az MHB ellenõrzésének tapasztalatai is alátámasztották, hogy ilyen
horderejû döntés végrehajtásához több idõre, jobb felkészülésre és
fõleg alaposabb ellenõrzésre lett volna szükség. A Konzumbanknál az
általánosnál kedvezõbb feltételekkel valósították meg a
hitelkonszolidációt. Az adás-vételi szerzõdés kapcsán a bank mérlegébõl
kikerült portfolió értéke a követelések 77 %-át tette ki. Ez a magas
arány alapvetõen a bank szakszerûtlen tevékenységére vezethetõ vissza.
Az adósokkal való kapcsolattartással összefüggõ feladatokra a PM az
MBFB-t bízta meg. A köztük létre jött kezelési szerzõdés túl általános,
a kezelési tevékenységre konkrétumot alig tartalmazott és a kikötések
egy része is ellentmondásos volt. Az MBFB kezelési tevékenységében
érdemi változás 1994. januárjától következett be, amikor a PM-tõl
felhatalmazást kapott a követelések piaci értékesítésére. A Magyar
Állam és az MBFB között 1993. februárjában kötött opciós megállapodás a
szerzõdés hiányosságai miatt az állam számára elõnytelen volt, ami az
eljáró PM-nek róható fel.
A hitelkonszolidáció lezárása során, 1994. év második felében jogalap
nélkül történt az állami tulajdonba került követelések kezelése. 1995-
tõl a PM-el kötött adásvételi szerzõdéssel a MBFB lett a még állami
tulajdonban lévõ 63 milliárd Ft követelésállomány tulajdonosa. Ez a
szerzõdés elõnytelen az állam számára az irreálisan alacsony fizetendõ
készpénzhányad miatt.
A Kormány a pénzintézetek 120 milliárd Ft rossz minõsítésû
követelésének megvételével átmenetileg stabilizálta a bankrendszert. A
hitelkonszolidáció során a bankok állományából kiemelt követelések
érdemi kezelése azonban még két évig nem volt megoldott. Az államot
képviselõ MBFB nem volt alkalmas a rossz hitelek kezelésére, a bankok
pedig nem voltak érdekeltek az általuk eladott követelésekkel való
foglalkozásban. A PM a rossz követelések ellenértékeként
konszolidációs államkötvényt adott a pénzintézeteknek. Ez az 1993-95.
években közel 75 milliárd Ft kamatkiadást okozott az állami
költségvetésnek, míg ugyanezen idõszak alatt a bevétel 5,5 milliárd Ft
volt.
A bankkonszolidációt jóval gondosabban készítették elõ, mint a
hitelkonszolidációt.
Az adós vállalatok tõkehelyzetének javítását célzó adóskonszolidáció a
reorganizációs javaslatában távlatilag életképességet igazolni tudó
cégekre terjedt ki. Az ügyfelek többsége azonban nem volt képes piaci
pozícióinak reális megítélésére, megfelelõ kibontakozási program
kidolgozására. Az adóskonszolidáció kormányzati elõkészítése rövid és
erõltetett volt, végeredményben betarthatatlan határidõket határozott
meg. A nem kellõen átgondolt kormányzati szabályozás következtében az
eljárás menetét a résztvevõk speciális helyzete, érdeke alakította. MHB
esetében az adóskonszolidációba vonható adósok minõsített
követelésállománya az összes követelésállományhoz képest 53 % volt, ami
számos esetben megfontolatlan, felelõtlen hitelezõi magatartásra
vezethetõ vissza.
A Magyar Hitelbank hitelkonszolidáció nélkül elvesztette volna saját
tõkéjét. A bank átmenetileg javította ugyan tõkehelyzetét, fontos
mutatószámai kedvezõen alakultak, a tényleges gondok azonban
fennmaradtak. Az ipari válsághelyzetek kezelése során, az annak
keretében kijelölt nagyvállalatok MHB-n keresztül történõ
konszolidációja a vállalatok többségénél nem hozott javulást.
A Konzumbank a hitelkonszolidációt követõen folytatta expanzív
üzletpolitikáját. Kihelyezett hitelállományát újból közel megduplázta.
A bank mûködése ismét kritikussá vált. Az 1993. évi hitelkonszolidációt
mintegy két és fél év múlva követõ tõkeemeléssel az 1996. év
indításához ismételten egy megfelelõ gazdálkodási pozíció alakult ki.
Összességében elmondható, hogy a hitelkonszolidáció megõrizte a bankok
mûködõképességét de nem hozta meg a remélt eredményeket.
Elkerülhetetlenné vált a bank- és adóskonszolidáció megvalósítása is. A
vizsgált bankoknál további állami szerepvállalásra volt szükség a
mûködõképesség fenntartásához. Az adóskonszolidáció eredménytelensége
pedig rámutatott a gazdaság szereplõinek valóságos helyzetére. A
bankoknál a tulajdonváltás önmagában nem jelenti az állami
szerepvállalás szükségességének megszûnését.
Az ÁSZ a hitel-bank- és adóskonszolidáció vizsgálatáról készült
jelentését az illetékes "ad hoc" bizottság rendelkezésére bocsátotta. A
bizottság az ÁSZ és az érintett bankok bevonásával a jelentést
megtárgyalta.
A hitel-, bank és adóskonszolidációs folyamat során hozott döntések a
felelõsség legkülönbözõbb összefüggéseit vetik fel. Az ÁSZ
javaslataiban mind a Pénzügyminisztérium, mind pedig vizsgált bankok
irányában megtette a szükséges kezdeményezéseket. A pénzügyminiszter a
vizsgálat megállapításainak hatására belsõ vizsgálatot rendelt el. A
vizsgálat eredményérõl a Pénzügyminisztérium tájékoztatta a
Számvevõszéki bizottságot, amely további feladatokat határozott meg.
2.2. A Dunamenti Erõmû Rt. (DE Rt.) mûködésének és privatizációjának
ellenõrzése a villamosenergia-ipar privatizáció céljai érvényesülésének
vizsgálatára irányult. A DE Rt. az iparág 560 milliárdos vagyonából 34
milliárd forinttal részesedett. A Társaság részvényeinek 48,76 %-át
értékesítették 1995. végén egy belga konzorciumnak.
Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a privatizáció
folyamatában az energiapolitikai alapelvek, a privatizációs elõírások,
az ellátásbiztonság és a legkisebb költség alapú árelv részlegesen
érvényesültek. A felgyorsított privatizációt alapos elõkészítés nélkül
bonyolították le. Nem készültek a tulajdonszerkezet megváltozásának
hatásait bemutató elemzések. Nem mérték fel az erõmûvi fejlesztések
privatizációhoz kapcsolható alaptõke emelési igényét. A privatizációt
megelõzõen nem készült vagyonértékelés. Nem rendezték a villamos
energia ár- és tarifarendszert. Az MVM Rt. és az ÁPV Rt. másodlagos,
kiszolgáló szerepet játszott a villamos energia privatizáció
modellalkotási és elbírálási folyamatában. A külföldi tanácsadók
kerültek elõtérbe.
A DE Rt. privatizációjában a készpénzes részvényértékesítés elsõdleges
szerepet kapott a szemben a külföldi tõkebevonással, a fejlesztések
kötelezettségként történõ elõírásával. A privatizáció ütemét a
költségvetés bevételi igénye határozta meg. A szakmai befektetõ a
kisebbségi részvénycsomag megvásárlásával többségi management jogokhoz
és kormányhatározatban garantált mértékû nyereséghez jutott. Az ÁPV Rt.
nem tartotta be a fejlesztésekre, a tõkeemelésre, a részvények
elidegenítésére és a hazai ipar védelmére vonatkozó privatizációs
elõírásokat. A garanciavállaláshoz szükséges elõzetes pénzügyminiszteri
engedélyeket szabálytalanul, utólag szerezte be.
A DE Rt. termelõ berendezéseinek 80%-a selejtezésre, illetve
felújításra szorul. A karbantartási ráfordítások reálértéke pedig a
mûszakilag szükséges összeg mintegy 2/3-a. Ez növeli az üzemviteli
kockázatot. Veszélyezteti a biztonságos energia ellátást, hogy a
privatizációt követõen mintegy 100-120 Mrd Ft-ot kitevõ
forrásteljesítmény növelõ beruházás finanszírozása tisztázatlan.
A DE Rt. - MVM Rt. kapcsolatában a kevésbé kiszámítható piaci viszonyok
ellentmondásba kerültek a direkt állami elõírásokkal. Az állam
szerepvállalása nem egyértelmû és hiányosan megfogalmazott a jogi
szabályozásban.
Az erõmû gazdálkodása jól szabályozott, eredményes. A
költséggazdálkodás meghatározó eleme az ár, amely szorosan összefügg a
szénhidrogén alapú primer energiahordozó ellátással. A villamos energia
és a szénhidrogének ármechanizmusa ellentmondásosan szabályozott. A
tüzelõanyag-ellátás bizonytalan, mivel a Társaságnak nincs hosszú távú
szerzõdése s ez a fejlesztések gátjává vált.
Az erõmû területén a MVM Rt. beruházásban létesített olajtároló-park
üzemeltetésével és hasznosításával kapcsolatban elhúzódó vita alakult
ki. Az MVM. Rt. üzletpolitikailag megalapozatlanul -az állami vagyon
apportálási elõírásainak joghézagait kihasználva- magántársaságba
akarta apportálni a tartályparkot. Az ÁSZ vizsgálata is hozzájárult
ahhoz, hogy sikerült a jogellenes lépéseket megakadályozni és az
iparági érdekeknek megfelelõ hasznosítási megállapodást kötni.
Az ellenõrzés eredményeként javaslatot tettünk az állami vagyon
elidegenítését szabályozó hiányos törvényi elõírások pótlására; a
konszern-típusú irányítási rendszerben az állami szerepvállalás
normatív szabályozására; a villamos energia és a szénhidrogének
árképzési ellentmondásainak rendeleti újraszabályozására. E mellett
felhívtuk a figyelmet a villamos energia ár- és tarifarendszer
kidolgozására és a privatizáció hátralévõ idõszakában az ÁPV Rt.
privatizációs döntéseinek folyamatba épített ellenõrzésére. Az Állami
Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. igazgatóságának elnöke jelezte, hogy
a DE Rt. privatizációjának ellenõrzési tapasztalatait és az ajánlásokat
a jövõben figyelembe veszik.
2.3. Az ÁSZ az elmúlt évben ellenõrizte a Magyar Távközlõ Vállalat (MATÁV)
1990-95. évek közötti gazdálkodását és privatizációját. A vizsgálat az
állami vállalat alapításától részvénytársasággá alakulásig, majd a
részvények külföldi konzorciumnak történõ eladásáig kísérte figyelemmel
a gazdálkodási folyamatot. A közép-európai összehasonlításban
legjelentõsebb telefontársasági privatizáció során összesen 67%-ot
kitevõ részvénypakett került ki az állam kezébõl. Mindezért 207
milliárd forintot fizetett a német és amerikai cégek által létesített
konzorcium, a MagyarCom. Egyidejûleg a tárca értékesítette a távközlési
koncessziót megteremtve ezzel a távközlés több szereplõs piacát.
Az egykori Magyar Posta távközlést szolgáló vagyonából 1990-ben lett a
MATÁV 100%-ban állami tulajdonú vállalat. Majd 1991-ben alakult át
ugyancsak 100%-ban állami tulajdonú részvénytársasággá. Az Rt. alapító
vagyona 58 milliárd forint, mérlegének fõösszege 68 milliárd forint,
fõfoglalkozású dolgozóinak létszáma 21 ezer fõ volt.
Korábbi vizsgálatainkban megállapítottuk, hogy az egykori Magyar Posta
közel 2700 ingatlant magában foglaló vagyonának egyértelmû
megosztásáról a tulajdonos nem rendelkezett az 1990. évi
szétválasztáskor, sõt azt követõen sem. Holott minden érdekelt
tisztában volt a korábban együtt telepített postai, távközlési és
mûsorszórási tevékenységbõl eredõ használattal. Tulajdonosi döntés
hiányában az utódvállalatok csak két év múlva tudtak megállapodni s az
ingatlanvagyonról rendelkezni. A késedelmes rendezés következtében a
MATÁV-nak 17 M Ft ÁFA kötelezettsége keletkezett. További hátrány, hogy
a MATÁV földhivatali nyilvántartása nem volt rendezett. Emiatt az
átalakuláskor nem tudott ingatlanokat apportálni. Teljes
ingatlanvagyona a tõketartalékba került. A MATÁV ingatlanok több, mint
10%-át nem vezették át a tényleges tulajdonos nevére. A MATÁV-nak 3
milliárd forint visszafizetési kötelezettsége volt abból 1996-ban, hogy
a Magyar Posta 1987-ben távközlési beruházásokra állami alapjuttatást
vett fel.
A Postából létrehozott állami vállalatok forgótõke hiánnyal kezdték
mûködésüket. A részvénytársaságok belõlük átalakulással jöttek létre,
likvid tõkéhez nem jutottak. A Magyar Állam a MATÁV-ot 200 milliárd Ft
kormánygaranciás hitellel támogatta, valamint 1993-ban a részvények
eladásából származó bevételbõl 40 milliárd Ft visszaforgatásával
tõkésítette.
Az 1989. évi vagyonmegosztás rendezése, a tulajdonjogi viszonyok
tisztázása a közös használatú üzemi és szociális létesítményeknél
mindhárom szervezetre vonatkozóan csak 1996-ban zárult le.
A külföldi konzorciummal kötött részvényesi szerzõdésben hátrányos
következményei voltak annak, hogy a magyar állam nem deklarálta
érdekeit a tulajdoni jogok érvényesítése terén. Az 1993-ban kötött elsõ
részvényesi megállapodásban az állam több jogot engedett át a
kisebbségi tulajdonosnak, mint az elõírások megköveteltek volna. A
második részvényesi megállapodásban pedig a többségi tulajdonos
szélesebb beavatkozási lehetõségre törekedett, mint tulajdoni hányada,
részben ütközve a gazdasági társaságokról szóló törvény egyes
rendelkezéseivel. Az állami (rész)tulajdonos jogaihoz, szerepének
gyakorlati betöltéséhez kapcsolódó egyenetlenségek részben a
cégbírósági eljárás elhúzódását okozták, más oldalról az ellenõrzõ
testületek napi munkájában ütköztek ki.
A MagyarCom konzorcium befektetõként már 1993-ban nagymértékben
csökkentette üzleti kockázatát az általa gyakorolható menedzsment jogok
kikötésével. A MATÁV-ot irányító négytagú ügyvezetõ bizottságban
szavazategyenlõség esetén a külföldi befektetõ megbízottjának szavazata
döntött. Ezzel az igazgatóság törvénysértõ módon olyan jelentõs jogokat
engedett át a bizottságnak, amelyek a részvények kisebbségének
tulajdonosaként nem illették meg.
Több per van folyamatban azért, mert az ÁV Rt. az átalakuláskor nem
adta ki az önkormányzatoknak a 4,2 milliárd Ft értékû belterületi
földjük után az õket megilletõ részvényeket. Amennyiben az
önkormányzatok a pert megnyerik, további 2 milliárd Ft értékû részvényt
kell kiadni számukra. Az ÁPV Rt. tulajdona azonban az 1995. évi
privatizációt követõen és részvénytartalékolási kötelezettsége
teljesítése esetén a törvény szerint jelenleg kötelezõ 25%+ 1
szavazattal szemben 19,5%-ra csökken.
A privatizáció összességében sikeresnek könyvelhetõ el, de az állami
érdekek érvényesítése hiányos volt mindkét szerzõdésben. Menetközben az
Európai Unió irányelveinek megfelelõen a telefónia piacát megosztották
- több kisebb koncessziós társaságot hoztak létre -, de ez nem
szüntette meg a MATÁV jelentõs piaci dominanciáját. Sõt 4 milliárd Ft
veszteséget is okozott, amit 1/3 részben a MATÁV részvények eladásának
bevételébõl kellett megfinanszírozni, a szaktárca pedig további 1/3-ot
fizetett ki.
A vizsgálat feltárta, hogy az illetékes kormányzati és tulajdonosi
szervezetek, valamint a vállalat vezetése gondoskodtak a felelõsségi
körükbe tartozó vagyon eredményes hasznosításáról. A konzorcium is egy
megújított és a meghirdetettnél nagyobb kapacitású cég tulajdonosa
lett, biztos beruházási- és fogyasztói piaccal. A korszerûsítések
ellenére nem javult a MATÁV szolgáltatásainak minõsége, nemzetközi
mérce szerint közepes színvonalú maradt. A MATÁV Rt. igazgatósága és
ügyvezetése részére javasolta az ÁSZ, hogy a felmutatott fejlõdés és
javuló teljesítõképesség után fordítson gondot a szolgáltatások
minõségének színvonalára, mérsékelje a tarifaemeléseket, képezzen
rugalmas árú tarifacsomagokat, vizsgálja felül a befektetések
állományát, beruházásainál használja a magyar termékeket.
A hírközlésért felelõs tárca számára az ÁSZ ajánlja, hogy a különbözõ
jogszabálytervezeteknél hasznosítsa a jelentés megállapításait. Így
azoknál, amelyek pontosítják az állam tulajdonosi (civiljogi) és
közhatalmi funkciójának elhatárolását, illetõleg amelyek kiküszöbölik
az eddigi jogalkotás hiányosságait. A vonatkozó jogszabályi környezet
nem nyújt kellõ eligazítást többek között a külföldi többségi
tulajdonban mûködõ MATÁV védelmi feladatokhoz kapcsolódó
szolgáltatásainak gyakorlati végrehajtásához.
Az ÁSZ javasolja az érintett minisztériumok számára, hogy vizsgálják
meg, milyenek a lehetõségek az Építési Érdekegyeztetõ Fórumhoz hasonló
Közmûépítési Fórum megteremtésére az önállósult telefontársaságok
párhuzamos hálózatépítései, a közmûáthelyezések és létesítések
egyeztetése érdekében.
Az ÁPV Rt. számoljon be, miként teljesülnek a megkötött szerzõdések
feltételei, jelentkezett-e hátrány a megállapodások azon pontjaiból,
ahol a magyar állam tulajdonosi érdekeit csak korlátozottan juttatták
érvényre. Dolgozza ki az állami felelõsségvállalás mértékéhez rendelt
ellenõrzési rendszert. Gondoskodjon az általa kötött privatizációs
szerzõdésekben a kormányzati elõírások érvényesítésére. Biztosítsa,
hogy külföldi részvétele esetén a szerzõdések már aláíráskor is
rendelkezésre álljanak magyar nyelven.
Az Országgyûlés Számvevõszéki bizottsága elfogadta az ÁSZ jelentését. A
megállapítások jelentõs része olyan hiányosságokra vonatkozik, amelyek
visszamenõleg nem korrigálhatók. A tapasztalatokat a koncessziós
szerzõdések lejártakor kötendõ új megállapodások alkalmával lehet
hasznosítani. Az önkormányzati földek után járó részvények pénzbeni
megváltására az ÁPV Rt. elnöke kötelezettséget vállalt. A jogorvoslat
1996. évben megkezdõdött.
2.4. Az ÁSZ 28 tartósan állami tulajdonban maradt mezõgazdasági
részvénytársaságból négy a Ceglédi, a Komáromi, a Törökszentmiklósi és
a Hódmezõvásárhelyi Állami Gazdaság jogutódainál ellenõrizte az állami
vagyonnal való gazdálkodást. E négy cég az 1991-95. közötti idõszakban
9,2 milliárd Ft eszközértékkel gazdálkodott. Ez több, mint 13%-a a
mezõgazdaságban mûködõ, ma még állami tulajdonú részvénytársaság
vagyonának. A jogutódok 100%-ban állami tulajdonú, egyszemélyes
részvénytársaságokká alakultak át. A tulajdonosi jogok gyakorlója az ÁV
Rt. jogutódjaként az ÁPV Rt. A privatizációs törvény 1995-ben az állami
tulajdoni részesedés arányát 50%-ról 75%-ra növelte az átalakuló állami
gazdaságokra vonatkozóan.
1991. és 1992. években az rt-vé átalakult állami gazdaságok válságos
helyzetbe kerültek, sok gazdaság eladósodott, veszteséges lett. Az
eladósodott mezõgazdasági részvénytársaságokat az ÁV Rt. kénytelen volt
1,2 milliárd Ft tõkeemeléssel, adósságkiváltással és 5 milliárd Ft
hitelfelvételi kezességvállalással, 2 milliárd Ft fejlesztési pénzzel
segíteni.
A konszolidált részvénytársaságok helyzete 1993-ban kedvezõbb lett, s
1995-ben már 3,8 milliárd Ft nyereségük volt. A volt állami gazdaságok
szervezeti átalakítása sikeres volt. A vizsgált 4 gazdaság mûködõképes
maradt, annak ellenére, hogy a tulajdonos állam - többször változó -
képviselõi az osztalékfizetést tartották elsõdlegesnek. A korábbi
évtizedekre jellemzõ mintagazdasági jelleget, a vetõmag ellátást,
tenyészállat tartást, fejlesztési szerepet nem tudták megtartani. Az
ÁPV Rt. kiforratlan vagyonkezelési módszerei nem adnak kellõ útmutatást
ezekhez.
Gazdálkodásuk továbbra is feszültségekkel terhes. Bevételeikbõl
hatalmas összegeket fordítottak hitel-visszafizetésre és kamatokra. Az
ágazatból kiáramló tõke következtében a termelõeszközök elhasználódtak,
pótlás, fejlesztés nem volt. Sem a piac állami befolyásolását szolgáló
állami készletezésbe vétel, sem a magyar termékek külpiacra jutását
szolgáló támogatás a minõsített vetõmagvakra nem terjed ki, holott a
gazdaságok kihasználatlan kapacitása jelentõs. A rövid-tenyészidejû
hibridkukorica vetõmag FÁK országokba történõ exportja leállt,
értékesítési válságot idézve elõ a részvénytársaságok jelentõs
részénél.
A kárpótlási törvények végrehajtásának körülményei is nehezítették a
gazdaságok termelési feltételeit. A társaságok kezelésében lévõ föld a
magyar állam tulajdona. Bérleti szerzõdést az ÁPV Rt. még nem kötött
rá. A gazdaságok összterületének 40-45%-át kellett kiadni kárpótlásra.
A magánszemélyeknek kárpótlásra kiadott földalap a leghasznosabb
területeket vitte el. A szántóföldek 33%-a került magántulajdonba. A
többi legelõ volt. A magántulajdonba adott szántóföldeket vissza kell
bérelni. A földbérleti díj drágítja a termelést, a piaci árban nehezen
érvényesíthetõ. A földek kistulajdonokra darabolása után kevés helyen
biztosítható az izolációs távolság, ami a vetõmagtermelésnél a
gyommentes tiszta fajta elõállításához szükséges. A bérelt területeken
nehéz a vetésforgó alkalmazása, a szervestrágyázás, az öntözési
rendszerek beruházása. Felborultak az elmúlt 40 év alatt nehezen
kiépült termelési vertikumok. Az állatállományt nem tudják a gazdaságok
saját termelésû tömegtakarmánnyal ellátni. A drágán vett takarmányon
tartott állatokra alapozott húsfeldolgozó üzemek is drágábban
termelnek. Számos gazdaság felszámolta tej és húsüzemét, csökkentette
az állatállományt.
Az ellenõrzés eredményeként javaslatot tettünk a kormányzati irányítás
javítására, egységes ágazati és tulajdonosi szempontok érvényesítésére.
ÁPV Rt. figyelmét felhívtuk, hogy mint tulajdonos javítsa társaságainak
vagyonmegtartó,-gyarapító képességét, teremtse meg ennek
elõfeltételeit.
A földmûvelési, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter eljárásának
szükségességét vetettük fel, hogy a rövid-tenyészidejû hibridkukorica
vetõmag készlet eladása érdekében csatlakozzon hazánk a vám- és ÁFA
mentességet biztosító bisketi egyezményhez, továbbá váltsák be az orosz
földmûvelési miniszter 20 ezer tonna hibridkukorica átvételére tett
1994. évi szándéknyilatkozatát.
Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára értesítette az ÁSZ
elnökét, hogy megtörtént Magyarország csatlakozása a bisketi
egyezményhez. Ezt a 2143/1996. (VII.11.) Kormányhatározat hirdette ki.
Az ipari tárca támogatta a szándéknyilatkozat realizálását, amennyiben
a gazdálkodó szerveztek tárgyalás alapján magánjogi szerzõdéseket
kötnek.
2.5. 1996-ban vizsgáltuk a TECHNOIMPEX Rt-nek a GSM típusú digitális közcélú
rádiótelefon szolgáltatás létesítésére kiírt pályázatban betöltött
szerepét. A vizsgálat arra irányult, hogy megfelelõen gazdálkodtak-e az
állami vagyonnal a GSM koncessziós szerzõdésekkel és tendereztetésekkel
kapcsolatos 1,7 milliárd Ft sikerdíj kifizetésénél, amelyet - a
Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium /KHVM/ biztosított.
A mobil rádiótelefon koncessziós pályázatának elõkészítését 1990-ben
kezdték el. Az elsõ pályázatot fel kellett függeszteni, mert az egyik
pályázó pert indított. A TRANSELEKTRO Rt. 1992-ben írásos szerzõdés
nélkül végezte el a GSM tender másodszori kiírásának megszervezését, a
pályázat megjelentetésének technikai lebonyolítását, a tender iránt
érdeklõdõk tájékoztatását, a beérkezett pályázatok átvételét és
regisztrálását. A TRANSELEKTRO munkadíja a megbízás tervezete szerint a
koncessziós díj 4,5 %-a lett volna, a kiírtnál magasabb koncessziós díj
esetén pedig 5,5 %. 24 millió USD koncessziós díjbevételre számítottak,
alacsonyabb fogyasztói árak mellett. Az alacsonyabb telefondíjakra
azonban nem voltak valós garanciák.
KHVM 1993. június 3-án felmondta a ráutaló magatartással alátámasztott
megbízást. Ezt követõen a TRANSELEKTRO Rt. átadta a minisztériumnak a
beérkezett pályázatok teljes anyagát. A munka kiadásait a pályázat
kiírásából befolyt díj terhére számolta el.
A TRANSELEKTRO Rt. megbízási jogviszonyának felmondása nem tekinthetõ
jogellenesnek, mert a Ptk. 483. § (1) bekezdése szerint a megbízó a
szerzõdést azonnali hatállyal felmondhatja. A felmondás alapjául
szolgáló körülmény azonban nem állapítható meg. A tenderkiírással
kapcsolatosan szemléletváltás történt, ez azonban még nem teszi
feltétlenül szükségessé a megbízott cseréjét.
A szemléletváltás abban jelentkezett, hogy a koncessziós jogot aukció
útján értékesítik a tenderfelhívás megemelt minimum ára mellett. Az
akkori miniszter sikeres nemzetközi példákból indult ki, amikor a
díjversenyes megoldást elfogadta. A KHVM és a TECHNOIMPEX 1993-ban
kötött szerzõdést a GSM típusú rádiótelefon koncessziós pályázatának
lebonyolítására. A ténylegesen elért többszörös koncessziós díjbevétel
igazolta, értékesebb volt a mobil telefon koncesszió, mint azt a
tendert elsõként elõkészítõ feltételezte.
A GSM tender koncessziós díja a licit folytán 28 millió USD-ról 96
millió USD-ra emelkedett. A vevõ ténylegesen megfizette a díjat, annak
döntõ része befolyt a Hírközlési Alapba. A TECHNOIMPEX-nek fizetett
sikerdíj mértékére a távközlési törvény felsõ határt nem szabott. A
KHVM és a TECHNOIMPEX között 1993-ban kötött szerzõdés az igazolt
költségeken felül 15,3 M Ft alapdíjról szólt a megbízott részére. Az e
szerzõdéshez csatolt - de alá nem írt - táblázat szerint illette meg a
28 millió USD koncessziós díjat meghaladó díjból sikerdíjként a
TECHNOIMPEX-et egy degresszíven meghatározott díj (25-14%).
A TECHNOIMPEX a sikerdíját, valamint - tévesen - ennek 352,4 M Ft
általános forgalmi adóját és 15,4 M Ft késedelmi pótlékot visszatartott
a befizetendõ összegbõl. KHVM nem ismerte el ezt az összeget, mert a
végzett tevékenység nem volt ÁFA köteles. TECHNOIMPEX KHVM
követeléseinek csak részlegesen tett eleget. Járulékos kár származott
tehát abból, hogy a KHVM által kezelt Hírközlési Alapba több éven át
nem folyt be 352,4 M Ft ÁFA és a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevõ
kamat. A tárca által kikötött 13%-os kamat a törvény szerint
felszámíthatónál kevesebb volt és még ebbõl sem térült meg 132,9 M Ft.
A TRANSELEKTRO Rt. idõközben 2 milliárd Ft perértékre beperelte a KHVM-
et, amely a GSM tender elõkészítésekor végzett munkák ki nem fizetett
ellenértékére vonatkozott. A KHVM 1996. májusában peren kívül
megegyezett TRANSELEKTRO-val és 197,5 M Ft-ot kifizetett számára. Ennek
az összegnek a kifizetése elkerülhetõ lett volna, ha a miniszter 1993-
ban rendezteti a 30 M Ft-ra tehetõ munka megfizetését. A különbözet
ugyanis az évi 20%-os kamat, az ÁFA és 142 M Ft kártérítés.
A Kormány megtárgyalta az ÁSZ jelentését és 2386/1996 (XII.20.) számú
határozatában felhívta a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert,
hogy a jelentés figyelembevételével vizsgálja meg a GSM rádiótelefon
szolgáltatás pályáztatásának körülményeit és 1997. február 15-ig adjon
tájékoztatást a Kormánynak.
2.6. A Vízlépcsõrendszer felfüggesztését követõ ellenõrzések sorában 1996-
ban a Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjának
vizsgálata került sorra. Az ellenõrzés nem csak a beruházási program
megvalósítására, terjedt ki, hanem annak kidolgozására és jóváhagyására
is.
A Bõs-Nagymaros-i Vízlépcsõrendszer építkezéseivel érintett területek
helyreállítása viszonylag nehézkesen indult. A politikai indíttatású
viták és a hatásukra végrehajtott szervezeti intézkedések nagyfokú
bizonytalanságot vittek a szakmai elõkészítõ munkába. A döntések
elhúzódtak. Az elvi vízjogi engedély felülvizsgálata és módosítása egy
évet vett igénybe. A tájhelyreállítás koncepciójának kialakítása
országos hírnevû kutatóintézetek és tervezõszervezetek bevonásával
történt. A javaslatokat az érintett önkormányzatok és társadalmi
szervek véleményeinek figyelembe vételével, kompetens szakmai
összetételû bíráló bizottság alapos értékelés után fogadta el.
Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a Kormány által
jóváhagyott tájhelyreállítás mûszaki feladatainak programja összhangban
van az elfogadott koncepcióval. Minden területen kiállta a szakhatósági
elõírások próbáját. A beruházási alapokmány megfelel a kormányhatározat
elõírásainak. A törvényes elõírásoknak megfelelõen versenytárgyalás
keretében választották ki a beruházások lebonyolítói feladatait és a
kivitelezést végzõ szervezeteket. Jogsértés a szerzõdéskötéseknél sem
volt. A szerzõdésekbõl azonban hiányzik néhány olyan kikötés, amely
nagyobb garanciát adhatott volna a költségvetési pénzeszközök takarékos
felhasználására, a beruházások határidõre történõ megvalósítására.
A Kormányhatározatban nevesített finanszírozási források közül a
költségvetési juttatások és a Vízügyi Alap pénzeszközeinek
igénybevétele az elõirányzott ütemezésnek megfelelõen történt. A
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium /KTM/ azonban
elzárkózott a Központi Környezetvédelmi Alapból 1995-re elõirányzott
154 M Ft átadásától.
A tájrehabilitáció által érintett területen lévõ ingatlanok és felépülõ
új létesítmények egy részének tulajdonjoga rendezetlen. Többek között
ez is nehezíti az ingatlanok hasznosítását. E mellett az önkormányzatok
a tájrehabilitáció tervezésével egyidõben, vele szoros összhangban nem
dolgozták ki az új, részletes rendezési terveket. Ezért nincs garancia
arra, hogy az érintett önkormányzatokkal egyetértésben végrehajtott
tájrehabilitációs munkák - a késõbb módosításra kerülõ önkormányzati
rendezési tervek miatt - nem bizonyulnak-e feleslegesnek.
A beruházások eredményeként 37 létesítmény épült meg, melyek
tulajdonjogának rendezéséhez a vonatkozó kormányhatározatok semmilyen
eligazítást nem adnak. A tulajdonjog rendezését több körülmény is
megnehezíti. Elsõsorban az a törvény, amely szerint az önkormányzatok
részére állami tulajdon térítésmentesen nem adható át. A költségvetési
szervek pedig finanszírozási problémák miatt csak az üzemeltetési és
fenntartási költségek egyidejû rendezésével hajlandók bizonyos
létesítményeket üzemeltetésre átvenni. A tulajdonosi és a kezelõi jogok
rendezetlensége, az ingatlanhasznosítást és a közterületek fenntartását
akadályozva, jelentõs nemzetgazdasági károkat okozhat.
Javasoltuk a Kormány részére, hogy a pénzügyminiszter és a közlekedési,
hírközlési és vízügyi miniszter közös elõterjesztése alapján tárgyalja
meg a tájrehabilitáció során megvalósított létesítmények és az
ingatlanok tulajdonba adásával, üzemeltetésével kapcsolatos
feladatokat. Továbbá az önkormányzati, illetve államháztartási
törvényekkel összhangban hozzon határozatot a helyreállított Visegrád-
Nagymaros-i táj értékeinek megõrzését elõsegítõ intézkedésekre. Az
Országgyûlésnél pedig kezdeményezze a szükséges törvénymódosításokat.
A KHVM-nek egyebek között javasoltuk, saját hatáskörben rendezze az
irányítása alá tartozó költségvetési szervek kezelésébe kerülõ
létesítmények és ingatlanok kezelõi és üzemeltetõi feladatainak vitás
kérdéseit, üzemeltetési költségvonzatát. Továbbá érvényesítse a jelen
vizsgálat tapasztalatait a tájrehabilitációs intézkedések
elõkészítésénél, különös tekintettel a lebonyolító szervezettel szemben
támasztott követelményekre, anyagi érdekeltségére, valamint a
vállalkozói versenyeztetés körültekintõbb végrehajtására.
Felhívtuk a KTM figyelmét arra, hogy a kormányhatározatnak megfelelõen
intézkedjen arról, hogy a Központi Környezetvédelmi Alapból
elõirányzott forrás rendelkezésre álljon a tájrehabilitáció hátralévõ
munkáinak finanszírozására.
Javasoltuk, hogy a Pénzügyminisztérium készítsen elõterjesztést a
Kormány részére azon intézkedésekrõl, amelyek révén a tulajdonba adás
és az üzemeltetés feltételei összhangba kerülhetnek az érvényes
számviteli, államháztartási és önkormányzati törvények elõírásaival.
1996 februárjában a kormányhatározatnak megfelelõen átutalták a KHVM-
nek a 154 millió forintot. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium pedig elkészítette 8 pontból álló intézkedési tervét a
vizsgálati javaslatok megvalósításának elõkészítésére.
C.
EGYÉB TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGEN ALAPULÓ ELLENÕRZÉSEK
1. ALAPÍTVÁNYOK ÉS KÖZALAPÍTVÁNYOK ELLENERZÉSE
1.1. A fejezetek és intézményeik által az alapítványoknak juttatott állami
pénzek és vagyon felhasználásának, mûködtetésének ellenõrzése - 308
alapítvány adatainak feldolgozása, illetve 11 alapítvány helyszíni
ellenõrzése révén - az 1992-94. között adott állami támogatás mintegy
99%-ára terjedt ki. Kormányhatározatban foglalt felkérés alapján
ellenõriztük a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványt.
Ellenõrzési tapasztalataink alátámasztották, hogy az eltelt idõszakban
az alapítvány, mint jogintézmény hasznosnak bizonyult. Tevékenységükkel
elõmozdították az anyagi eszközökkel szûkösen ellátott közcélok egy
részének teljesítését. Felélesztették és társadalmilag egyre inkább
elismertté teszik az önkéntes adakozást és áldozatvállalást. Az
alapítványok egy része azonban nem volt mentes az egyéni haszonszerzési
szándékoktól, visszaélésektõl sem. Ezért különösen fontosnak tartjuk -
az állampolgárok bizalmának megõrzése érdekében is - a jogi, gazdasági
szabályozás újbóli áttekintését, kiegészítését, pontosítását.
Az eltelt idõszak ugyanakkor nem igazolta vissza az alapítványokkal
szembeni azon várakozást, hogy sikeresen mozgósítani és koncentrálni
tudják az állami támogatáson kívüli anyagi eszközöket. Mûködésük
biztonsága egyértelmûen a központi költségvetési támogatás nagyságától
és rendszerességétõl függ. A 308 alapítvány feldolgozásra került adatai
szerint 1994. végéig 48,1 milliárd Ft állami támogatást kaptak (ebbõl
35,2 milliárd Ft készpénz, 9,1 milliárd Ft az átadott ingatlanok
nyilvántartás szerinti értéke).
168 alapítvány létesült központi költségvetési szervek alapítói
közremûködésével. Ezek jelentõs része korábban állami keretben ellátott
feladatokat is átvett azzal a céllal, hogy az alapítványok nyitottabb
mûködése révén igazságosabb legyen a forráselosztás és a feladat-
támogatás.
Az állami forrásból alapított és/vagy támogatott alapítványok a
vizsgált három évben legtöbbet kulturális feladatokra, az oktatási
tevékenységre, a határontúli magyarsággal kapcsolatos feladatokra és a
kutatási feladatokra fordítottak. Legkevesebb anyagi támogatást adtak
az állampolgári jogok védelmére, a menekültek segítésére, politikai
tevékenységre és a vallás- és hitéleti tevékenység támogatására.
Azt tapasztaltuk, hogy az alapítványi céloknak leginkább megfelelõen
azok az alapítványok mûködnek, amelyek kiadásaik nagyobb hányadát
pályázati rendszer mûködtetésével teljesítik, illetve amelyek
közfeladatukat az e célra alapított intézmény keretében végzik. A
vizsgált idõszakban azonban az ellenõrzött alapítványoknak csak mintegy
13%-a írt ki pályázatot. Pályázati rendszerben elsõsorban kulturális
tevékenységet, a foglalkoztatás elõsegítését és a határontúli
magyarságot támogatták.
Az alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos ellenõrzési tapasztalataink
többségükben negatívak. Az alapítványok egy része - jelentõs állami
támogatás felhasználásával - közérdekûnek nem minõsíthetõ gazdasági
tevékenységet folytat, befektetéseik jövedelmezõsége kétes vagy
veszteséges. Ezért fontosnak tartjuk, hogy törvény korlátozza az
alapítványok befektetési lehetõségét és írja elõ a közcélokat szolgáló
alapítványi vagyon kezeléséért az érdemi döntéseket elõkészítõ és
befolyásoló kuratóriumi tisztségviselõk fokozottabb felelõsségét is. A
törvénynek az eddiginél részletesebben kellene meghatározni a
közalapítványok kötelezõen nyilvánosságra hozandó adatainak tartalmát
is, hogy a közvélemény megismerhesse, hogy a közalapítvány mely
szervezeteket, személyeket, milyen összeggel és céllal támogatott.
A kuratóriumok többsége nem rendelkezik azzal a szakmai
felkészültséggel, üzleti tapasztalattal, amely lehetõvé tenné a rájuk
bízott vagyonnal való megfelelõ gazdálkodást. A kuratóriumok egyharmada
nem készített költségvetést, nem tárgyalta meg az éves beszámolót. Az
alapítványok közel felének nincs semmilyen belsõ szabályzata.
Elfogadhatatlan színvonalú a számviteli munka, több esetben
tapasztaltuk a pénzügyi rend és a bizonylati fegyelem alapvetõ
normáinak megsértését. A szabálytalanságokat olykor jogosulatlan egyéni
haszonszerzés motiválta, melyek személyi összeférhetetlenségen alapuló
üzleti kapcsolatokra épültek.
Vizsgálatunk a Kormány, illetve egyes minisztériumok alapítványokkal
kapcsolatos tevékenységében is hiányosságokat tárt föl. Egyes
közalapítványoknál az alapításkor elkövetett hibák késõbb mûködési
zavarokhoz vezethetnek. Az alapításkor átadott nagy értékû
ingatlanvagyon egy részét, közöttük történelmi jelentõségû épületeket
az alapítók nem minõsítették törzsvagyonnak, így ezeket a kuratóriumok
felhasználhatják, akár a vagyon teljes feléléséig is. A központi
költségvetési szervek a támogatások egy részét konkrét cél megjelölése
vagy elszámolási kötelezettség nélkül juttatták az alapítványoknak. Ez
jellemzõ a Kormány által, egyedi kormányhatározattal 1992-94. között
adott támogatások többségére is, melyeknél a felhasználás ellenõrzése
is elmaradt.
Az ellenõrzés tapasztalatai alapján célszerû lenne ha az alapítványok -
ezen belül a közalapítványok - tevékenységét külön törvény szabályozná.
Az alapítványok által ellátott állami közfeladatok biztonságosabb
ellátását garantálná, ha a törvény közalapítványnak minõsítené a
kizárólag központi költségvetési szervek által alapított, állami
közfeladatokat ellátó alapítványokat.
Felhívtuk a Kormány, illetve a miniszterek figyelmét az egyes
alapítványoknál, közalapítványoknál feltárt hiányosságok, mulasztások
felszámolására, a szabálytalanul mûködõ kuratóriumok vagy kurátorok
visszahívására, szükség szerinti felelõsségre vonására. Javasoltuk,
hogy határozzák meg az alapítványoknak juttatott állami támogatás cél-
és rendeltetésszerû felhasználásának elszámolási rendjét. Ennek azt is
biztosítania kell, hogy csak azok az alapítványok kaphassanak
ismételten állami támogatást, amelyek mûködése törvényes, pénzügyi-
számviteli tevékenysége megfelelõ és korábbi elszámolási
kötelezettségének maradéktalanul eleget tettek.
1.2. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (MAK) gazdálkodásának
ellenõrzése az alapítástól 1995. év végéig terjedõ idõszakot fogta át.
A Kormány 1992. október 1-jei hatállyal hozta létre a Magyar
Alkotómûvészeti Alapítványt, a Magyar Köztársaság Mûvészeti Alapja
jogutódjaként. A Ptk. módosítását követõen 1994. január 1-jétõl
közalapítvány lett. Az Alapítvány, illetve a Közalapítvány célja
elsõsorban a mûvészek társadalombiztosítási, jóléti és szociális
biztonságával összefüggõ feladatok ellátása, amelyhez megkapta a
Mûvészeti Alap kezelésében lévõ vagyont.
A Közalapítvány mûködésének elsõ három évében az induló 1,3 milliárd
Ft-os vagyonának kétharmadát elvesztette. Az alapítással összefüggõ
vagyonvesztés miatt 350 millió Ft, a gazdálkodással összefüggõ
vagyonvesztés miatt 500 millió Ft vagyoncsökkenés következett be. Ez
utóbbiban jelentõs része volt a pazarló és célszerûtlen gazdálkodásnak
és az alapítványi célok teljesítése érdekében bekövetkezõ
vagyonfelélésnek. Az Alapító Okiratban meghatározott alapítványi
célokat a kuratórium csak vagyonfeléléssel tudta teljesíteni. A célok
így is csak részlegesen, illetve a vártnál szerényebb mértékben
teljesültek.
Az Alapítvány kezelésére felkért elsõ kuratórium alkalmatlan volt a
feladatok ellátására. Visszahívásukra, illetve a lemondott kurátorok
pótlására a Kormány késedelmesen intézkedett és a közalapítvánnyá
történõ átalakításig az ellenõrzésrõl sem gondoskodott.
A jelenlegi kuratóriumot alkalmasnak tartjuk a feladatok megoldására. A
kuratórium pénzügyi tervet készített a Közalapítvány stabilizálásához.
A Kormány által is jóváhagyott pénzügyi terv alkalmasnak látszik a
helyzet rendezésére. A végrehajtási folyamat elhúzódása miatt a
Közalapítvány feladatainak finanszírozásához várhatóan folyamatos és
növekvõ állami támogatásra lesz szükség.
A saját nyugdíjpénztár megalakítása a kuratórium hibájából két évet
késett. Az e célra adott állami támogatást és hitelt részben
elpazarolták, részben a nyugdíjkifizetések fedezetéül használták fel.
1995-96. évben indokolatlanul megkésve folyósították a költségvetési
támogatásokat, emiatt több alkalommal idõben nem tudták kifizetni a
nyugdíjas mûvészek járandóságát. Az állami garanciával vállalt
nyugdíjak fedezetére biztosított költségvetési támogatás rendszeresen
kevesebb a ténylegesen fizetendõ nyugdíjaknál. A központi költségvetés
adóssága 1995. év végén már meghaladta a 90 millió Ft-ot, ami
jelentõsen hozzájárult a Közalapítvány likviditási zavaraihoz.
Az ellenõrzés megállapításai alapján javaslatot tettünk a Közalapítvány
mûködése jogi és gazdasági feltételeinek javítására. A feltárt
mulasztások alapján büntetõ eljárást is kezdeményeztünk. A
Közalapítványnak több olyan javaslatot is megfogalmaztunk, amelyek
célszerûbb és megalapozottabb vagyonkezelést, a számviteli, elszámolási
rend helyreállítását, valamint az átfogó ellenõrzési rendszer
kialakítását biztosítják.
2. POLITIKAI PÁRTOK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK ELLENERZÉSE
2.1. A vonatkozó törvény rendelkezése alapján ellenõriztük a költségvetési
támogatásban részesülõ pártok gazdálkodásának törvényességét. 1996-ban
nem fejeztük be a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták
Szövetsége, az Agrárszövetség és a Munkáspárt vizsgálatát.
A pártok gazdálkodásában a számvevõszéki ellenõrzés számos
szabálytalanságot tárt fel. Tipikus szabálytalanságok voltak, a
számviteli törvény elõírásainak megsértése, a számviteli törvényben
elõírt számlarend készítési kötelezettség teljesítésének elmulasztása,
a pontatlan és nem teljes körû beszámolók, a tiltott gazdálkodásból
származó bevételek.
A vizsgálatok eredményeként tett javaslatok közül a párttörvény
módosítását tartjuk a legfontosabbak. A számvevõszék elnöke már 1995-
ben felhívta a figyelmet arra, hogy a párttörvényben a beszámoló
készítését a számviteli törvénnyel összhangban kell szabályozni. Így a
számviteli törvényhez kapcsolódó szankciók is alkalmazhatóvá válnának
hibás beszámoló esetén. Az elkészült törvénytervezet jelenleg még
parlamenti jóváhagyásra vár.
2.2. A Magyarok Világszövetségénél végzett ellenõrzés a szervezet
könyvvezetésében és számviteli rendjében súlyos szabálytalanságokat
tárt föl. 1992-93. években a számviteli rend kialakításánál alapvetõen
figyelmen kívül hagyták a számviteli törvény rendelkezéseit. Emiatt a
könyvviteli nyilvántartás és az 1993-94. évi beszámoló nem tartalmazza
teljes körûen és a tényleges állapotnak megfelelõen az MVSZ vagyoni
helyzetét. A hiányosságok kialakulásában jelentõs szerepet játszott,
hogy az MVSZ nem rendelkezett megfelelõ szakemberrel, illetve
részleggel.
Jelentõs javulás a könyvvezetésben és a számviteli rendben 1995-ben
következett be. Egységes és számítógépes rendszeren nyugvó könyvelést
és nyilvántartásokat hoztak létre, kialakították a Szövetség számviteli
politikáját. E mellett információs és tervezési rendszert építettek ki.
Az MVSZ-nél a rendelkezésére álló források felhasználása során a
takarékosság és a célszerûség szempontjai nem mindig érvényesültek
(például a székházak felújításának ismételt terveztetése, az
ugrásszerûen megnövekedett reprezentációs költségek, külföldi utazások
és egyéb költségtérítések emelkedése).
Az MVSZ vezetése az ellenõrzés megállapításaira már a helyszíni
vizsgálat idõtartama alatt reagált, illetve intézkedett. Több esetben
korrekciókat végzett a még le nem zárt könyvelés adataiban. Az
átnyújtott vizsgálati részjelentésben foglaltakra pedig intézkedési
tervet készített, határidõk és felelõsök megjelölésével.
2.3. A Szülõi Kamara ellenõrzése csak néhány kisebb hiányosságot tárt fel.
Elháríthatatlan akadályok miatt idõközben lehetetlenné vált a Kamara
által kitûzött feladatok megvalósítása. A Kamara megszûntetését kimondó
határozatképes közgyûlés összehívására azonban nem volt meg az anyagi
fedezet ezért a szervezet elnöke - a tevékenység beszüntetésével
egyidejûleg - kezdeményezte a Legfõbb Ügyészségnél a SZÜK
megszüntetését.
A vizsgálat befejezéséig nem született döntés, ezért az Állami
Számvevõszék a megfelelõ intézkedés megtételére javaslatot tett a
felügyeletet ellátó ügyészségnek.
2.4.
A Magyar Vöröskereszt - 1992-96. elsõ félévét felölelõ idõszakának -
pénzügyi-gazdasági ellenõrzése során arra kerestünk választ, hogy a
központi költségvetésbõl juttatott támogatást és az államháztartás más
alrendszereibõl származó pénzeszközöket hogyan használta fel.
A Magyar Vöröskeresztre (MVK) vonatkozó 1993. évi XL. törvény a
szervezet által ellátott összes feladatot alapfeladatként határozza
meg, azzal a kitétellel, hogy a szociális segítségnyújtás területén a
konkrét feladatokról a szervezet Alapszabályában kell rendelkezni. Ez
lehetõséget ad az MVK feladatvállalásának bõvítéséhez. Ugyanakkor sem
az idézett törvény, sem más törvények nem adnak egyértelmû eligazítást
ahhoz, hogy az alapfeladatok körében behatároljuk az állami
feladatvállalás mértékét. Az MVK-ról szóló törvény az alapfeladatok
teljesítéséhez az éves költségvetési törvényekben állami támogatás
biztosítását írja elõ, de a feltételek meghatározása nélkül. Ezért a
támogatás célirányos, eredményes felhasználását sem lehet nyomon
követni. A költségvetési támogatás - bár csökkenõ arányban - elsõsorban
a szervezet mûködési kiadásainak fedezetét szolgálta (a törvényi
elõírás nem zárja ki ezt a lehetõséget).
Az ellenõrzés tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk az
alapfeladatok körének felülvizsgálatát és azon feladatok kiemelését,
amelyeket az állami feladatellátás keretében végeznek és ezekhez
megfelelõ finanszírozási formákat kell hozzárendelni.
A szervezet mûködését, feladatellátását 65-78%-ban az alaptevékenység
bevételei és a költségvetési támogatás biztosította. A költségvetési
támogatási igény szakmai alátámasztásához azonban számításokat nem
végeztek és a támogatás szervezeten belüli elosztása sem volt kellõen
megalapozott. A szervezet összes kiadása 72%-kal nõtt, szerkezetének
alakulását az alaptevékenységekre fordított kiadások csökkenése, ezzel
egyidejûleg a mûködési kiadások emelkedése jellemezte. A beruházások
eredményeként a szervezet ingatlanállományának jelentõs gyarapodása
ellenére a MVK a vállalt feladatai ellátásához szükséges vagyoni
(ingatlan) feltételekkel csak korlátozottan rendelkezett.
Az MVK-nak a vizsgált idõszak végére kialakult szervezete alkalmassá
vált az alapfeladatok ellátására. A szervezet szabályozottsága
jelentõsen javult, azonban a gazdálkodás egyes területeire vonatkozó
szabályzatok nem tértek ki a költségvetési támogatás felhasználásának
feltételeire.
A központi költségvetési szervektõl, valamint az államháztartás más
alrendszereitõl kapott támogatást meghatározott célokhoz kötötték.
Szakmai és pénzügyi kötelezettségének a MVK eleget tett, a
támogatásokra vonatkozó elkülönített nyilvántartási és pénzügyi
kötelezettségének azonban nem vagy nem kielégítõen. Mûködésérõl,
vagyonáról, pénzügyi helyzetérõl - a számviteli törvény elõírásainak
megfelelõen - a szervezet egészére vonatkozóan nem számolnak be. Ennek
hiányában a pénzügyi, vagyoni helyzet áttekinthetetlen.
Az ellenõrzés eredményeként javasoltuk a MVK-ról szóló törvény
módosítását továbbá a 8/1996. (I.24.) Korm. rendelet módosításával a
társadalmi szervezetek önállóan gazdálkodó szervezetei konszolidált
éves beszámoltatását.
3. NEMZETKÖZI SEGÉLYPROGRAMOK ELLENERZÉSE
3.1. 1996-ban vizsgáltuk a magyar tudományos kutatási és fejlesztési
tevékenységet támogató PHARE segélyprogramok végrehajtását. A PHARE-
forrás felhasználását egyrészt a kezeléssel megbízott Országos Mûszaki
Fejlesztési Bizottság PHARE Programirodájánál ellenõriztük, másrészt az
itt nyert információk kontrolljaként öt tudományos intézménynél. (A
PHARE-forrás megkeresett kedvezményezettjei voltak: az Országos Mûszaki
Információs Központ és Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia
Titkársága, az Országos Tudományos Kutatási Alap Irodája, a Tudományos
Információs Infrastruktúra Hálózat Koordinációs Irodája, a Magyar
Állami Földtani Intézet.)
Az 1991-1995. évek során teljesült programok jelentõs mértékben
járultak hozzá a magyar kutatási és fejlesztési terület
modernizálásához. Az eszközbeszerzések révén lényegesen javították a
magyar kutatási bázist az EU-országok tudományos intézményeivel
megvalósult közös kutatásokat támogató projektek. Egyúttal - a
tanulmányutakat támogató programokkal együtt - hasznosan szolgálták a
tudományos intézmények munkatársainak szakismeret-gyarapodását. Az
összességében jól hasznosult programok kedvezõtlen vonatkozásai, hogy a
kedvezményezettek döntõen budapestiek voltak, valamint az, hogy a
PHARE-támogatások hatékonyságát esetenként rontották az indokolatlanul
hosszú átfutási idõk.
A jelentést az Országgyûlés Számvevõszéki bizottsága megtárgyalta és
elfogadta. Továbbá elküldtük az Európai Unió Számvevõszéke részére is.
4. AZ 1989. ÉVI XXXVIII. törvény 2.§ (1) bekezdésben foglalt felhatalmazás
alapján ellenõriztük az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatát, az
annak érdekében tett kormányzati intézkedéseket. A Lengyel Köztársaság
legfelsõbb ellenõrzési hivatalával párhuzamosan végeztük el a
vizsgálatot, közösen kidolgozott ellenõrzési célrendszer és tematika
alapján. A vizsgálat tapasztalatairól kölcsönösen tájékoztattuk
egymást.
Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a magyar Kormány a
társulási megállapodás elõkészítésére felhívó indítvány 1990. évi
elfogadását követõen megtette a szükséges intézkedéseket az integráció
elõkészítésére. Az 1996. közepére felállított irányítási struktúra
alkalmas az integráció folyamatának kézben tartására.
Az integráció elõkészítéséhez jelentõsebb forrás elkülönítésére a
tárcák költségvetésében elsõ alkalommal az 1994. évi költségvetési
törvényben került sor. Az 1997. évre már 10 tárcánál terveznek
nevesített elõirányzatot, ami még mindig távol áll a teljes körûségtõl.
Az elkülönített állami pénzalapoknál és az önállóan gazdálkodó
intézményeknél is használnak fel erõforrásokat integrációs célra. A
hazai források mellett igen jelentõs a külföldi, ezen belül a PHARE-
forrás szerepe a finanszírozásban. Az 1997. évi mintegy 6,4 M Ft
forrásigénybõl 2,2 M Ft-ot, azaz 34 %-ot a PHARE-forrás biztosít,
szemben az 1994. évi 12 %-os aránnyal. A hazai források mellett igen
jelentõs a külföldi, ezen belül a PHARE-forrás szerepe a
finanszírozásban. Az 1997. évi mintegy 6,4 M Ft forrásigénybõl 2,2 M
Ft-ot, azaz 34 %-ot a PHARE-forrás biztosít, szemben az 1994. évi 12 %-
os aránnyal.
Az integrációs feladatok elvégzéséhez speciális szakismeretekkel
rendelkezõ, idegen nyelvet beszélõ munkatársak szükségesek. A vizsgált
intézményeknél ez nem áll rendelkezésre. Hozzáértõ szakemberek
felvételét pedig az államigazgatási szervek részére elõírt
létszámcsökkentési kötelezettség nehezíti.
A vizsgálati jelentés publikus részeit a Visegrádi Országok
számvevõszékeinek és az EU Számvevõszékének rendelkezésére bocsátottuk.
5. Az Országos Betétbiztosítási Alap pénzügyi-számviteli ellenõrzése az
Alap biztosítási feladatai ellátásának és számviteli rendjének
vizsgálatára irányult. Az Alapot az 1993. évi XXIV. törvény hozta létre
a fizetésképtelenné váló pénzintézeteknél befagyott betétek (1 millió
Ft-ig) betéteseknek történõ visszafizetésére.
Az ellenõrzés során megállapítottuk, hogy az Alap felhalmozott vagyona
csak korlátozottan teszi lehetõvé a betétbiztosítási kötelezettségek
önerõbõl való teljesítését. A törvényben biztosított hitelfelvételi
lehetõség és erre kormánygarancia nyújtása elvileg kielégítõ megoldást
jelent. Az Alap pénzügyi helyzetét kedvezõtlenül befolyásolta, hogy a
visszterhesen nyújtott anyagi hozzájárulásoknak várhatóan csak a
harmada térül vissza. Ebbõl következõen az Alap tõkeszegénysége tovább
nõ.
Az Igazgató Tanács az éves díjpolitikát törvényes keretek között
alakította ki. A díjfizetési szabályzatban meghatározott mutatók
alapján kockázatosabbnak minõsített pénzintézetek számára emelt
díjfizetést határoztak meg, amelytõl azonban az elmúlt két évben utólag
többnyire eltekintettek. Az érintett pénzintézeti kör javára hozott
kedvezõ döntések egyben az érvényes szabályozásban szereplõ
normativitást kérdõjelezték meg.
Az Alap a klasszikus kártérítési esetekben a törvényi elõírások
szerint, szervezetten, a határidõk betartásával járt el. A pénzintézeti
válsághelyzetek megelõzésével összefüggõ egyes kifizetéseknél, illetve
vagyoncsökkenéseknél azonban célszerûtlen és szükségtelen
felhasználásokat is megállapítottunk. Ezek megtérülésével reálisan nem
lehet számolni.
Az Alapot kezelõ szervezet mérete és mûködésének költsége
mértéktartónak minõsíthetõ. Az Alap számviteli rendje megfelel a
vonatkozó kormányrendelet elõírásainak. A könyvelés naprakészségében, a
vezetõi információrendszer mûködésében, a bizonylati rendben és a belsõ
szabályozásban ugyanakkor hiányosságok is elõfordultak.
Ellenõrzési tapasztalataink alapján az Alap Igazgatótanácsa és
ügyvezetése részére javasoltuk, hogy a hitelintézeti törvény keretei
között az Alap aktívabb szerepet vállaljon a pénzintézeti válsághelyzet
megelõzésében, illetve kezelésében. Ezen túlmenõen felhívtuk a
figyelmet arra, hogy a díjpolitikában következetesen alkalmazzák a
jogszabály elõírásait, készítsék el a hiányzó belsõ szabályzatokat.
Javítsák az éves költségvetések megalapozottságát, a számviteli és
információs rendszer mûködését.
III. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI
Az 1996. évi költségvetési törvényben az Országgyûlés az ÁSZ mûködési
kiadásaira 962,9 millió Ft, felhalmozási kiadásokra 118,5 millió Ft
elõirányzatot hagyott jóvá. A fejezethez tartozó ÁSZ Továbbképzési
Intézet és Üdülõ cím elõirányzatát 39,6 millió Ft-ban határozta meg. Az
évközi elõirányzat módosítások következtében a fejezeti mûködési
elõirányzatok összege 1005,1 millió Ft-ra, a felhalmozási elõirányzatok
összege 121,2 millió Ft-ra változott. Fejezeti szinten 1996-ban 1116,4
millió Ft-ot használtunk fel. A mûködési költségeken belül a személyi
juttatások 566,6 millió Ft-ot, járulékai 228,1 millió Ft-ot, a dologi
kiadások 200,3 millió Ft-ot, a pénzeszköz átadás 4,8 millió Ft-ot
tettek ki. A felhalmozási kiadások összege 116,6 millió Ft volt,
melybõl a felújítási kiadások 33,8 millió Ft-ot tettek ki.
1. SZEMÉLYI FELTÉTELEK, OKTATÁS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS
Az ÁSZ-nál foglalkoztatott dolgozók létszáma 1996. december 31-én 361
fõ volt, az ÁSZ Továbbképzési Intézetében 28 fõ dolgozott.
1996-ban - mivel az illetmények egyre nagyobb mértékben maradtak el a
megélhetési költségektõl - a korábbi éveket jelentõsen meghaladta az
eltávozások száma. 1995-ben 17 fõ, tavaly 34 fõ távozott az ÁSZ-ból,
nagyobbrészt közvetlen ellenõrzési feladatokat ellátó munkatársak és
vezetõk. A más munkahelyre távozók fele a fiatalabb, 40 év alatti
generációhoz tartozott. A távozó kollégák között nagyobb számban voltak
okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõk.
A Számvevõszék dolgozóinak átlagos életkora 48 év fölött van. 1996-ban
11 fõ vonult nyugdíjba, de jelenleg is 16 - már nyugdíjkort betöltött-
fõállású munkatársunk van. A törzsállomány 30 %-a a nyugdíjkorhatárt
megelõzõ 5 éves periódusba került, míg a 40 év alatti aránya mindössze
10 %.
1996-ban 25 új munkatárs került az ÁSZ-hoz. Ebbõl 21 fõ számvevõ,
akiknek felvételénél - a szakmai és erkölcsi követelmények mellett -
már a fokozatos fiatalítás szempontját is figyelembe vettük. Új
számvevõink közül hatan 30 év alatti életkorúak.
Az Országgyûlés Számvevõszéki bizottsága mind a jövedelempozícióval,
mind pedig a létszámkérdésben támogatta szervezetünk törekvéseit, ami
döntõ szerepet játszott abban, hogy a költségvetési törvény szerint
1997. január 1-tõl a számvevõk 40 %-os illetményemelésben
részesülhetnek és az ÁSZ 4 %-os létszámbõvítési lehetõséget kapott. E
körülmények lényegesen javítják az ellenõrzést végzõ munkatársak
bérhelyzetét és valószínûleg kedvezõen hatnak a szakember-kiválasztás
esélyeire is.
A tudatos fiatalítás, az elõttünk álló generációváltás a szakmai
színvonal szintentartását, illetõleg emelését szolgáló oktatási és
továbbképzési tevékenységet is új feladatok elé állítja. Az 1996. évi
oktatási terv összeállításánál elõször alkalmaztunk a fejlett nyugati
számvevõszékek gyakorlatához hasonló szervezés-technikai megoldásokat.
Sajátosságaiknak megfelelõen külön kezeltük az ún. központi, vagyis
általánosabb ismereteket nyújtó és az igazgatóságok által
kezdeményezett, speciális - a vizsgálatokhoz szorosabban fûzõdõ -
szakmai foglalkozásokat.
Összesen 25 oktatási-továbbképzési rendezvényt tartottunk, 747
résztvevõvel. A munkatársak átlagosan egy hetet töltöttek tanfolyamon
vagy továbbképzõ foglalkozáson. Tanulmányi szerzõdéssel 28 fõ folytat
tanulmányokat felsõfokú szakmai képesítés, illetõleg másoddiploma
megszerzéséért.
2. TÁRGYI FELTÉTELEK
A folyamatos áremelkedések a gazdálkodásban továbbra is a fokozott
takarékossági intézkedések fenntartását tették szükségessé. Mindezek
mellett 1996-ban is sikerült biztosítani a fennakadások nélküli
mûködést. Továbbra sem oldódott meg azonban megnyugtató és végleges
módon a dolgozók elhelyezése, bár ennek érdekében több ízben
próbálkoztunk - sikertelenül - a Kormánynál.
1996-ban székházunk földszinti átépítését az eredetileg tervezettnél
jóval szerényebb kivitelezésben és két évre ütemezve kezdtük meg. A
felújítási munkákkal a földszinti helyiségek jobb kihasználtságát
teremtettük meg, egy új 20-25 fõ befogadására alkalmas tárgyaló, oktató
termet létesítettünk.
Az elnöki és titkársági szobák évek óta halasztott felújítására került
sor, továbbá két megyei irodánkat is felújítottunk.
A telefonközpont áthelyezésével a központi épület strukturált
számítástechnikai hálózatára kapcsoltuk a telefonállomásokat. A
belföldi távhívások költségének csökkentését szolgáló telefonközponti
kiegészítõ berendezést vásároltuk.
A személygépkocsi állomány tervszerû cseréje keretében 4 db öt évnél
idõsebb gépkocsi helyett újakat vásároltunk (3 Astra, 1 VW Passat).
A központi épület személyfelvonóinak teljes felújítását végeztük el és
a központi anyag és eszközraktárba raktári teherfelvonót létesítettünk.
Az 1995-ben elvégzett számítógépes hálózat rekonstrukciójának
eredményeképpen 1996-tól az ÁSZ központi épületében egy strukturált
kábelezésû, korszerû hálózat üzemel. Az 1996-97. évekre jóváhagyott
Informatikai stratégiának megfelelõen 1996-ban üzembe állítottunk egy
új hálózati operációs rendszert (Novell Netware 4.1). Ezzel egyidejûleg
egy hálózat menedzsment szoftver installálása is megtörtént, amely
biztosítja az egyes munkaállomások távoli menedzselését. Megoldottuk a
szerver gépek szünetmentes felügyeletét, amely áramszünet esetén védi a
számítógépes rendszereket. A hálózatot és a munkaállomásokat is
elláttuk korszerû vírusvédõ szoftverekkel.
1996-ban kiemelt feladat volt a munkaállomások Windows környezetre való
átállítása. Az ÁSZ meglévõ számítógépparkjának mindössze 10%-a volt
alkalmas az új környezet használatára. Ezért 120 db új Pentium típusú
asztali PC számítógépet és 7 db nagyteljesítményû, valamint 20 db
kisebb lézernyomtatót szereztünk be. A számítógép beszerzés 100 db
elavult számítógép cseréjét és az ÁSZ vidéki kirendeltségein 20 db új
munkaállomás telepítését tette lehetõvé. A hardver eszközök beszerzése
a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény elõírásainak
megfelelõen nyílt eljárás keretében történt.
A Windowsra történõ áttéréshez minden tervezett szoftvert (MS Windows
3.11, MS Office csomag stb.)a szükséges példányszámban beszereztük, és
telepítettük a kihelyezett számítógépekre. Az átállás zökkenõmentes
lebonyolítása érdekében a rendszer korábbi és új szolgáltatásai
egyaránt elérhetõk minden munkaállomásról.
1996-ban az ITB anyagi támogatásával az ÁSZ-ban is telepítésre került
az X.400-as levelezõ rendszer. Az elmúlt évben a PHARE program
keretében a helyszíni ellenõrzések támogatásához 20 db notebook típusú
számítógépet kapott az ÁSZ. Ennek folytatásaként 1997-ben az IDEA nevû
auditáló szoftver telepítésére és oktatására kerül sor.
Az elmúlt évben végzett egyéb rendszerfejlesztések az ellenõrzési munka
támogatását szolgálják.
Az új gépek és szoftverek kihelyezésével egyidõben megkezdõdött az ÁSZ
dolgozóinak intenzív oktatása elsõsorban a leggyakrabban használt Word
6.0 szövegszerkesztõ és az Excel 5.0 táblázatkezelõ programokra.
3. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK
Az ÁSZ nemzetközi kapcsolataiban 1996-ban is meghatározó szerepet
játszott a különbözõ nemzetközi szervezetekkel való együttmûködés. Az
INTOSAI Belsõ Ellenõrzési Szabvány Bizottság irányításából eredõen több
feladatot kellett megoldanunk.
A Kormányzó Tanács 42. ülésén elõterjesztettük az 1997-ben
megrendezésre kerülõ Belsõ Ellenõrzési Konferencia programtervezetét és
a várható költségvetést, valamint a Nemzetközi Belsõ Ellenõrzési
Bibliográfia felhasználásának hatékonyságát felmérõ kérdõívet. A szóban
forgó anyagokat a Bizottság valamennyi tagállamával egyeztetnünk
kellett. A Kormányzó Tanács felhatalmazása alapján elkészítettük a
végleges szakmai forgatókönyvet és felkértük a konferencia elõadóit, a
vitavezetõket. Erre is a Kormányzó Tanács tagjai, illetve néhány
számvevõszék közremûködésével, valamint két nagy amerikai
magánszervezettel való konzultáció alapján került sor.
Részt vettünk az EUROSAI Kormányzó Tanácsának 13. ülésén és a szervezet
III. Kongresszusán. A Kormányzó Tanácson képviseltük és beszámoltunk az
INTOSAI Belsõ Ellenõrzési Szabvány Bizottságának a tevékenységérõl az
INTOSAI képviseletében. A kongresszus tevékenységében aktívan részt
vettünk. A Kormányzó Tanácsban viselt tagsági megbízatásunk az
alapszabályzatban meghatározott idõtartam elteltével megszûnt.
A Visegrádi Országok számvevõszéki elnökeinek Prágában megtartott III.
találkozóján elfogadták azt a javaslatunkat, hogy 1997-ben szakértõi
találkozóra kerüljön sor Velencén a belsõ ellenõrzés és a
korrupcióellenes harc kérdéseirõl. Az értekezleten a Visegrádi Országok
mellett Brazília és Izrael, valamint Ausztria /INTOSAI/ és Horvátország
is képviselteti magát. Ugyancsak a visegrádi együttmûködés keretében
került sor, arra a rendezvényre, amelyen kiértékelték az EU-hoz való
csatlakozás párhuzamosan végzett ellenõrzésének tapasztalatait.
1996. tavaszán az EU Számvevõszékének 3 tagja látogatott el Budapestre
és általános ellenõrzési kérdésekrõl konzultációkat folytattak az ÁSZ
vezetõivel és munkatársaival. A konzultáció az EU csatlakozás
elõkészítéséhez nyújtott módszertani segítséget. Részt vettünk az EU
Számvevõszéke és a középkelet-európai országok számvevõszéki elnökeinek
értekezletén Luxemburgban.
Felvettük a kapcsolatot a NATO Nemzetközi Ellenõrzõ Testületével, ahová
számvevõszéki küldöttség tett látogatást.
1996-ban is részt vettünk az OECD SIGMA Programjában, a Golawiczében
megrendezett szakértõi találkozón.
Az ÁSZ kétoldalú kapcsolatai is jelentõsen fejlõdtek az elmúlt évben. A
szlovén, a lengyel és a brazil számvevõszék vezetõi küldöttsége
folytatott megbeszéléseket az ÁSZ vezetõivel. A Szlovén Számvevõszék
elnökének látogatása a két ország számvevõszéki kapcsolatainak
megalapozását szolgálta. A lengyel Legfelsõbb Ellenõrzési Kamara
elnökével folytatott tárgyalások alapján megfogalmazódtak azok az
együttmûködési javaslatok, melyek lehetõséget nyújtanak a kétoldalú
kapcsolatok elmélyítésére. Brazília Számvevõszékével együttmûködési
megállapodást kötöttünk.
A korábbi évekhez hasonlóan intenzív kapcsolatunk volt a német, az
osztrák és az angol számvevõszékekkel. Befejezõdött az ÁSZ és a Német
Szövetségi Számvevõszék (BRH) párhuzamos vizsgálata, amely a START és
az ERP hitelek felhasználásának helyzetét tárta fel. A vizsgálat
eredményeit megtárgyalta a Bundestag Számvevõszéki Bizottsága, amelyen
az ÁSZ küldöttsége is részt vett. Szakértõi küldöttség tanulmányozta
ugyancsak Németországban a Szövetségi Pénztár tevékenységének
ellenõrzését. Az Osztrák Számvevõszékkel kétfordulós szakértõi
tanácskozásra került sor a számvevõszék irányításáról, az oktatásról és
a személy-zeti politika legfontosabb kérdéseirõl. E mellett
áttekintették a parlamenti kapcsolatok egyes fontos vonatkozásait is.
Több látogatásra került sor az Egyesült Királyság ellenõrzõ szerveinél.
Felvettük a kapcsolatokat az együttmûködést finanszírozó brit "Know How
Fund" alappal, valamint az önkormányzatokat ellenõrzõ szervezettel.
Eredményes megbeszélések folytak az ÁSZ és a Brit Számvevõszék vezetõi
között a közbeszerzések elleõrzésének kérdéseirõl, valamint a kincstár
vizsgálatának módszereirõl.
Budapest, 1997. március 21.
61
July 18, 19978:15 AM
Melléklet
1996-ban közzétett jelentések
(vélemények, tájékoztatók)
címjegyzéke
289. Jelentés a Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjának
ellenõrzésérõl (1996. február)
290. Jelentés a magyar tudományos kutatási és fejlesztési tevékenységet
támogató PHARE segélyprogramok végrehajtásának vizsgálatáról (1996.
március)
291. Jelentés az 1995. évi búzatermés állami felvásárlásának és
exportjának pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996. február)
292. Jelentés a Bolgár Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
293. Jelentés az Országos Cigány Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
294. Jelentés a Görög Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
295. Jelentés a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata pénzügyi-
gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
296. Jelentés az Országos Lengyel Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
297. Jelentés a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata pénzügyi-
gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõ (1996. február)
298. Jelentés az Országos Örmény Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
299. Jelentés a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata pénzügyi-
gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
300. Jelentés az Országos Szerb Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
301. Jelentés az Országos Szlovák Önkormányzat pénzügyi-gazdasági
tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)
302. Jelentés az Országos Szlovén Kisebbségi Önkormányzat pénzügyi-
gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõ (1996. február)
303. Jelentés az állami forgóalap pénzszükségletét (a központi
költségvetés hiányát) finanszírozó értékpapír kibocsátás
ellenõrzésérõl (1996. március)
304. Report on the examination of the implementation of the PHARE
programmes supporting the Hungarian scientific research and
development activities (February 1996) (Lásd: 290. sorszám alatt
magyarul)
305. Jelentés a távhõszolgáltatás gazdálkodási rendszerének
utóvizsgálatáról (1996. május)
306. Jelentés a fejezetek és intézményeik által az alapítványoknak
juttatott állami pénzek-és vagyon felhasználásának, mûködtetésének
ellenõrzésérõl (1996. április)
307. Jelentés a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének
ellenõrzésérõl (1996. március)
308. Jelentés a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet
megszüntetésével kapcsolatos állami feladat-, létszám- és
eszközátcsoportosítások pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996.
május)
309. Jelentés a Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap
mûködésének ellenõrzésérõl (1996. június)
310. Jelentés az Országos Betétbiztosítási Alap pénzügyi-számviteli
ellenõrzésérõl (1996. május)
311. Jelentés az Állami Számvevõszék 1995. évi tevékenységérõl (1996.
május)
312. Jelentés a Debreceni Orvostudományi Egyetem III. sz.
belgyógyászati klinika rekonstrukciójára kiírt pályázat elbírálása
körülményeinek vizsgálatáról (1996. június)
313. Jelentés a Honvédelmi Minisztérium fejezet 1994-95. évi
költségvetésében és gazdálkodásában a haderõfejlesztési célok
érvényesülésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996. június)
314. Jelentés a helyi önkormányzatok közüzemi víz-és
csatornaszolgáltatási feladatainak és az ehhez kapcsolódó lakossági
díjtámogatási rendszer mûködésének vizsgálatáról(utóvizsgálat)
(1996. június)
315. Jelentés a Magyarok Világszövetsége által 1993-95. évben kapott
állami költségvetési támogatás felhasználásának ellenõrzésérõl
(1996. augusztus)
316. Jelentés a helyi önkormányzatok infrastruktúrális fejlesztéseire
fordított pénzeszközök felhasználásának ellenõrzésérõl (1996.
június)
317. Jelentés a helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúly helyzetének
ellenõrzési tapasztalatairól (1996. július)
318. Jelentés a fõiskolák és az egyetemek fõiskolai karai állami
támogatásának ellenõrzésérõl (1996. szeptember)
319. Jelentés a Hódmezõvásárhelyi Állami Tangazdaság átalakulásáról és
a részvénytársaság gazdálkodásáról -1993-95. években- (1996.
augusztus)
320. Jelentés a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság átalakulásáról és a
részvénytársaság gazdálkodásáról - 1993-95. években - (1996.
augusztus)
321. Összefoglaló a mezõgazdasági részvénytársaságok gazdálkodásáról az
állami vagyonnal (1996. augusztus)
322. Jelentés a hitel-, bank és adóskonszolidáció végrehajtásának
ellenõrzésérõl a Magyar Hitelbanknál, a Magyar Befektetési és
Fejlesztési Banknál és a Konzumbanknál (1996. augusztus)
323. Jelentés a Magyar Távközlési Vállalat gazdálkodásáról és
privatizációjáról -1990-1995- (1996. október)
324. Jelentés az önkormányzatok 1995. évi normatív állami hozzájárulása
igénybevételének és elszámolásának ellenõrzési tapasztalatairól
(1996. szeptember)
325. Jelentés az öregségi nyugdíjmegállapítás folyamatának és az
ügyintézés hatékonyságának ellenõrzésérõl (1996. november)
326. Jelentés a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetése
végrehajtásának ellenõrzésérõl (1996. augusztus)
327. Jelentés a helyi önkormányzatok által igényelhetõ 1995. évi
központosított elõirányzatok felhasználásának vizsgálatáról (1996.
augusztus)
328. Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi
zárszámadásához kapcsolódó ellenõrzések tapasztalatairól (1996.
szeptember)
329. Jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és
rekonstrukcióihoz nyújtott 1995. évi címzett- és céltámogatások
vizsgálatának tapasztalatairól (1996. szeptember)
330. Jelentés a Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési
Alappal összefüggõ gazdálkodás egyes kérdéseinek célvizsgálatáról
(1996. szeptember)
331. Jelentés a Magyar Vöröskereszt pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
(1996. október)
332. Jelentés az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatának
ellenõrzésérõl (1996. november)
333. Vélemény a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl (1996.
október)
334. REPORT on the examination of the process of joining the European
Union (Lásd: 332. sorszám alatt magyarul) (1996. november)
335. Jelentés a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításának ellenjegyzésérõl (1996. október)
336. Jelentés a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium fejezet
pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996. november)
337. Jelentés az esztergomi Mária-Valéria híd beruházás elõkészítésérõl
(1996. október)
338. Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi
pótköltségvetésérõl (1996. november)
339. Jelentés a Munkáspárt 1994-95. évi gazdálkodása törvényességének
ellenõrzésérõl (1996. december)
340. Jelentés az Agrárszövetség 1994-95. évi gazdálkodása
törvényességének ellenõrzésérõl (1996. december)
341. Jelentés a Kereszténydemokrata Néppárt 1994-95. évi gazdálkodása
törvényességének ellenõrzésérõl (1997.)
342. Jelentés a Magyar Demokrata Fórum 1994-95. évi gazdálkodása
törvényességének ellenõrzésérõl (1997.)
343. Jelentés a FIDESZ Magyar Polgári Párt 1994-95. évi gazdálkodása
törvényességének ellenõrzésérõl (1997.)
344. Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi
költségvetésérõl (1996. november)
345. Jelentés a TECHNOIMPEX Rt. szerepérõl a GSM típusú digitális
közcélú rádiótelefon szolgáltatás létesítésére kiírt pályázatban
(1996. november)
346. Jelentés a Dunamenti Erõmû Rt. mûködésének és privatizációjának
ellenõrzésérõl (1997. január)
347. Jelentés a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány gazdálkodásának
ellenõrzésérõl (1996. december)
348. Jelentés a Nemzetközi elszámolások fejezet pénzügyi-gazdasági
ellenõrzésérõl (1996. december)
350. Jelentés az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 1995. évi
tevékenységének ellenõrzésérõl (1997. március)