ÁLLAMI SZÁMVEVÕSZÉK

J/4067..sz.

JELENTÉS

az Állami Számvevõszék 1996. évi

tevékenységérõl

A-212-1/97.

Bevezetõ

Az Állami Számvevõszék 1996-ban mûködésének hetedik évét zárta. Munkánk

középpontjában 1996-ban a törvényekben elõírt ellenõrzési kötelezettségek

teljesítése és a törvényhozás tevékenységének segítése állt.

Az Országgyûlés, illetve annak bizottságai és a Számvevõszék közötti

kapcsolatok az elmúlt évben tovább fejlõdtek. Ezt nagymértékben elõsegítette,

hogy 1994. évi beszámolónkat az Országgyûlés plenáris ülésen tárgyalta meg

továbbá, 1995-ben az Országgyûlés bizottsági elnökeinek értekezlete külön

foglalkozott jelentéseink hasznosításával. Az elmúlt évben a bizottságok

jelentéseink többségét megtárgyalták, kifejtették véleményüket és

javaslatainkkal kapcsolatos határozatokat hoztak. Egyes albizottságok

jelentéseink megállapításainak és javaslatainak hasznosulását azzal is

elõsegítették, hogy beszámoltatták azok teljesítésérõl az ellenõrzött

szerveket.

Beszámolónkat abban a reményben készítettük el, hogy azt az Országgyûlés ismét

felveszi tárgysorozatába és arról általános vitát folytat. Ennek eredménye

további orientációt, ösztönzést adhat tevékenységünk fejlesztéséhez,

színvonalának emeléséhez.

Budapest, 1997. március 21.

dr. Nyikos László Sándor István

alelnök alelnök

TARTAL

OMJEGYZEK

I. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK

EREDMÉNYEI 5

1. Ellenõrzési munkánk jellemzõi 5

2. Az ellenõrzések megállapításai és javaslatai 6

3. Az ellenõrzések hasznosulása 11

II. AZ 1996. ÉVBEN BEFEJEZETT ELLENERZÉSEK MEGÁLLAPITASAI- NAK,

JAVASLATAINAK ÁTTEKINTÉSE 15

A. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS GAZDÁLKODÁSÁNAK ELLENÕRZÉSE 15

1. KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS 15

1.1. A központi költségvetés tervezésének és végrehajtásának

ellenõrzése 15

1.2. A központi költségvetési fejezetek, költségvetési szervek

ellenõrzése 20

2. ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK 25

2.1. Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap mûködésének

ellenõrzése

2.2. Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési Alap

ellenõrzése 26

3. HELYI ÖNKORMÁNYZATOK 27

3.1. A helyi önkormányzatoknak a központi költségvetésbõl juttatott

támogatások ellenõrzése 27

3.2. A helyi önkormányzatok közszolgáltatási tevékenységének

ellenõrzése 32

3.3. A helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének,

adóztatási tevékenységének és az országos kisebbségi önkormányzatok

ellenõrzése 36

4. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 39

4.1. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi zárszámadásának

ellenõrzése 39

4.2. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi

pótköltségvetésének ellenõrzése 40

4.3. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi

költségvetésének véleményezése 40

4.4. Az öregségi nyugdíjmegállapítás folyamatának és az ügyintézés

hatékonyságának ellenõrzése 40

B. AZ ÁLLAM GAZDÁLKODÓI VAGYONA ÉS A PRIVATIZÁCIÓ ELLENÕRZÉSE 42

1. AZ ÁLLAMI PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELÕ Rt. ELLENÕRZÉSE 42

2. AZ ÁLLAM VÁLLALKOZÓI VAGYONÁNAK ELLENÕRZÉSE 43

2.1. A hitel-, bank-és adóskonszolidáció végrehajtásának ellenõrzése a

Magyar Hitelbanknál, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknál és

a Konzumbanknál 43

2.2. A Dunamenti Erõmû Rt. mûködésének és privatizációjának

ellenõrzése. 45

2.3. A Magyar Távközlõ Vállalat 1990-95. évek közötti gazdálkodásának

és privatizációjának ellenõrzése 47

2.4. A Ceglédi, a Komáromi, a Törökszentmiklósi és a Hódmezõvásárhelyi

mezõgazdasági részvénytársaságok gazdálkodásának ellenõrzése 49

2.5. A TECHNOIMPEX Rt.-nek a GSM típusú digitális közcélú rádiótelefon

szolgáltatás létesítésére kiírt pályázatban betöltött szerepének

vizsgálata 50

2.6. A Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjának

vizsgálata 51

C. EGYÉB TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGEN ALAPULÓ ELLENÕRZÉ-SEK 54

1. ALAPÍTVÁNYOK ÉS KÖZALAPÍTVÁNYOK ELLENÕRZÉSE 54

2. POLITIKAI PÁRTOK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK ELLENÕRZÉSE 56

3. NEMZETKÖZI SEGÉLYPROGRAMOK ELLENÕRZÉSE 59

III. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI 61

1. SZEMÉLYI FELTÉTELEK, OKTATÁS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS 61

2. TÁRGYI FELTÉTELEK 62

3. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 63

MELLEKLET: az 1996-ban készült jelentések (vélemények, tájékoztatók)

címjegyzéke

5

I. AZ

ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK EREDMÉNYEI

I. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK EREDMÉNYEI

5

I.

AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK ELLENERZÉSI FELADATAI ÉS AZ ELLENERZÉSEK

EREDMÉNYEI

1. ELLENIRZESI MUNKANK JELLEMZII

Az Állami Számvevõszék (ÁSZ) ellenõrzési kötelezettségeit mindenekelõtt

az Alkotmány és a Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. tv.

határozza meg. A megalakulást követõen újabb jogszabályok és a

nemzetközi kapcsolatok kiépülése is tovább bõvítették az ÁSZ

jogosítványait és feladatait. A növekvõ ellenõrzési kötelezettségek

teljesítése és a rendelkezésre álló kapacitások összhangjának

megteremtése érdekében az ÁSZ szempontokat határozott meg az 1996. évi

ellenõrzési feladatok kiválasztásához.

Az ÁSZ elmúlt évi munkája egyik súlypontját jelentette a törvényekben

elõírt kötelezettségeibõl fakadó rendszeres ellenõrzések elvégzése.

Ezek a vizsgálatok már évek óta lekötik az ellenõrzési kapacitás

jelentõs részét.

Évenkénti kötelezettségünknek megfelelõen ellenõriztük az 1995. évi

központi költségvetés zárszámadását, az 1997. évi költségvetési

javaslat megalapozottságát; az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.

1995. évi tevékenységét; a központi költségvetésbõl az

önkormányzatoknak juttatott támogatások igénybevételét és elszámolását,

valamint egyes önkormányzatok 1994. évi zárszámadását és az 1996. évi

költségvetési javaslatait; továbbá a társadalombiztosítás alapjai 1994.

évi zárszámadását és 1996. évi költségvetési tervét.

Kétévenkénti ellenõrzési kötelezettségünk alapján vizsgáltuk a

költségvetési támogatásban részesülõ pártok gazdálkodásának

törvényességét.

Rendszeres ellenõrzési kötelezettségünk alapján 1996-ban fejezõdött be

a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium gazdálkodására, a

Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet megszüntetésére

irányuló pénzügyi-gazdasági ellenõrzés. 1996-ban végeztük el a központi

költségvetés helyzetét jelentõs mértékben meghatározó, a költségvetés

hiányát finanszírozó értékpapír kibocsátás, továbbá a Nemzetközi

elszámolások fejezet pénzügyi-gazdasági ellenõrzését.

Az 1996. évi ellenõrzések másik súlypontját jelentették az új

jogszabályokból és jogszabályi változásokból adódó vizsgálatok, illetve

az azokra való felkészülés. Az elõbbiek alapján fejeztük be az

alapítványok, közalapítványok körében a fejezetek és intézményeik által

juttatott állami pénzeszköz és vagyon felhasználásának, mûködtetésének

vizsgálatát. A jogszabályok változása alapján került sor a hitel-,

bank-, és adóskonszolidáció; továbbá az országos kisebbségi

önkormányzatok gazdálkodásának ellenõrzésére is. Elõkészítettük a

közbeszerzési törvény érvényesülésének és a Kincstár mûködésének

ellenõrzését.

Az állam vállalkozói vagyona és a privatizáció ellenõrzésének keretében

került sor a MATÁV RT. továbbá a Dunamenti Erõmû Rt. és a

Hódmezõvásárhelyi Tangazdaság és a Törökszentmiklósi Mezõgazdasági Rt.

gazdálkodásának vizsgálatára.

A törvényben elõírt rendszeres ellenõrzési kötelezettségeink mellett

elnöki döntés alapján a miniszterelnök és az országgyûlési bizottságok

által kezdeményezett ellenõrzéseket is folytattunk (a búzatermés állami

felvásárlása és exportja, a haderõfejlesztési célok érvényesülése a HM

1994-95. évi költségvetésében, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági

Közalapítvány, a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány).

Bõvülõ nemzetközi kapcsolatainkkal összhangban más számvevõszékekkel

közös vizsgálatokat végeztünk, melyek a fõiskolák gazdálkodására, PHARE

segélyek felhasználására, továbbá az EU csatlakozást szolgáló

pénzforrások felhasználására irányultak.

Az Állami Számvevõszék 1996-ban is alkotmányos és törvényi

kötelezettségei alapján, az ellenõrzési tervben foglaltak szerint

végezte ellenõrzéseit. Az elmúlt évben 61 jelentést készítettünk. (A

jelentések címlistáját a Melléklet tartalmazza). Jelentéseinket az év

folyamán rendszeresen közzétettük. Az ellenõrzések legfontosabb

megállapításainak, javaslatainak összefoglalása (beszámolónk II. része)

lehetõséget nyújt munkánk eredményeinek részletesebb áttekintésére.

Ezért itt ellenõrzési tapasztalataink közül a legfontosabbakat,

elsõsorban a szabályozást érintõ jelenségeket emeljük ki.

2. AZ ELLENIRZESEK MEGALLAPITASAI ES JAVASLATAI

Fõbb megállapítások

Az 1995. évi központi költségvetés zárszámadásának ellenõrzése alapján

megállapítottuk, hogy az Országgyûlés az elmúlt évben sem kapott

áttekinthetõ képet a költségvetés teljesítésérõl. Továbbra sem került

sor az állami vagyon pontos bemutatására, annak változásáról való

részletes elszámolásra. A zárszámadási dokumentumok ellenõrzését

korlátozta a társadalombiztosítási alapok beszámolójának késedelme és

az állami vagyonkezelõ szervezet beszámolójának hiánya. A fejezetek és

intézményeik egy része az új számviteli törvény megjelenése után 5

évvel sem rendelkezett az elõírásoknak megfelelõ, a számviteli

elszámolásokat szabályozó számlarenddel. A Kormány jóval túllépte a

kezességvállalások és érvényesítések költségvetési törvényben limitált

értékét, amelyrõl a pénzügyminiszter megelõzõen nem tájékoztatta a

Kormányt.

A közigazgatás korszerûsítésérõl, a létszámcsökkentés végrehajtásáról,

az állami feladatok felülvizsgálatáról nyertünk tapasztalatokat a

Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet megszüntetésével

kapcsolatos vizsgálatunk során is. Megállapítottuk, hogy annak

összevonása az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal mechanikusan

történt. Az összevonás nem mérsékelte a központi költségvetés

kiadásait.

Megvizsgáltuk a haderõfejlesztési célok érvényesülését a Honvédelmi

Minisztérium 1994-95. évi költségvetésében. A haderõreform késedelmes

indítását mindenekelõtt a szabályozási háttér hiánya okozta. Az

elvárásokban tükrözõdõ általános korszerûsítési törekvéseknek a

nemzetgazdaság teherbíró képessége is határt szabott. Az utóbbi években

a költségvetési források egyre kevésbé tudták fedezni a honvédség

szükségleteit.

Az angol számvevõszékkel párhuzamosan szervezett program szerint

vizsgáltuk a fõiskolák és az egyetemek fõiskolai karai állami

támogatásának felhasználását. Megállapítottuk, hogy 1993. és 1996.

között -részben az állami szabályozások elégtelensége miatt- ezen

intézmények integrációjában jelentõsebb elõrehaladás nem történt.

Érdemben nem változott a bázisalapú finanszírozási rendszer, nem

sikerült megteremteni a normatív finanszírozás feltételeit. Emiatt több

fõiskolának is napi likviditási gondjai voltak. Általában romlottak a

felsõoktatás technikai feltételei.

A fejezetek és intézményeik által az alapítványoknak juttatott

támogatások és vagyonfelhasználás ellenõrzése során 308 alapítványtól

beérkezett adatokat dolgoztunk fel, 11 alapítványt helyszínen

ellenõriztünk. Tapasztalataink szerint az alapítvány mint jogintézmény

hasznosnak bizonyult, ugyanakkor az alapítványok nem tudták kellõképpen

koncentrálni az államháztartáson kívüli pénzeszközöket. Vizsgálatunk az

1992-94 között adott 48,1 Mrd Ft állami támogatásra terjedt ki. Az

alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos ellenõrzési tapasztalataink

többségében negatívak. A közalapítványok támogatása törvényileg nem

szabályozott. Az általunk ellenõrzött alapítványok közel felének nincs

semmilyen belsõ szabályzata, számos esetben megsértették a pénzügyi-

bizonylati fegyelem alapvetõ normáit. A kuratóriumok egyharmada nem

készített költségvetést, nem tárgyalta meg az éves beszámolót. A

szabálytalanságok nemcsak a rendeltetésnek megfelelõ mûködést

akadályozzák, hanem az alapítványokat támogatók bizalmának

elvesztéséhez is vezethetnek.

A társadalombiztosítási alapok 1995. évi zárszámadásának vizsgálatánál

megállapítottuk, hogy az alapok költségvetésérõl szóló 1995. évi

törvényben meghatározott egyensúlyi állapot már akkor sem volt reális

és betartható. Az alapok pénzügyi helyzete a vártnál lényegesen

kedvezõtlenebbül alakult és az ellátások színvonala sem javult. Ebben

az is szerepet játszott, hogy egyes intézkedéseket nem lehetett

bevezetni, mivel azok ütköztek az Alkotmánnyal. A társadalombiztosítási

alapok nem megfelelõ nyilvántartási rendszerük miatt több számviteli

alapelvet megsértettek, legfõképpen a mérlegvalódiság elvét.

Vagyongazdálkodásuk számos eleme nem felelt meg a törvényi

elõírásoknak. Felhatalmazás nélkül vagyonelemek átcsoportosítására

került sor. A Nyugdíjbiztosítási Alap befektetéseket beruházásként

tüntetett fel. Az alapoknak történõ vagyonjuttatás célja továbbra sem

tisztázott, 1995-ben is a tervezett érték alatt maradt. Javasoltuk,

hogy az Országgyûlés mielõbb alkossa meg a társadalombiztosítási alapok

vagyongazdálkodásáról szóló törvényt.

Az önkormányzatoknál 1996-ban mintegy 1000 helyszíni vizsgálatot

végeztünk. A tapasztalatok szerint az önkormányzati struktúra

kedvezõtlen feltételeket teremtett a pénzeszközök takarékos, hatékony

felhasználásához (a pénzfelhasználás közel 3200 helyi és területi

önkormányzatnál és 13 500 önkormányzati intézményben történik). Ez az

erõforrások túlzott szétforgácsolását jelenti. Az önállóvá lett

önkormányzatok a hatékonysági követelményeknek nem megfelelõ ellátó

szervezeteket is létrehoztak és mûködtetnek (általános iskolák,

faluházak, tornacsarnokok). A negatív folyamatoknak a finanszírozási

rendszer sem szabott gátat. Vizsgálataink szerint az önkormányzatok

többsége nem érzékeli az ellenõrzések fontosságát és továbbra sem tesz

eleget a törvényben elõírt ellenõrzési kötelezettségének.

Ellenõrzéseink jelentõs része 1996-ban is az önkormányzatok

költségvetési kapcsolataira irányult. A normatív állami hozzájárulás

vizsgálata 462 önkormányzatra és 1721 intézményére terjedt ki. Az

ellenõrzések eredményeként minden alkalommal javaslatot tettünk az

önkormányzatok által jogosulatlanul igénybevett összegek elvonására,

illetve a nem megfelelõen igényelt, de az önkormányzatokat pótlólagosan

megilletõ hozzájárulások központi költségvetésbõl való kiutalására. A

cél- és címzett támogatások ellenõrzése eredményeként javaslatot

tettünk a támogatás hatékonyabb felhasználására és a kapacitások jobb

kihasználására.

Az önkormányzatok központosított elõirányzatainak felhasználásával

kapcsolatban jórészt a helyi - elsõsorban szociális jellegû - szabályok

pótlására, a nyilvántartások, az elszámolások szabályszerûségének

betartására tettünk javaslatot. Összességében pedig vizsgálatunk 1996-

ban is bemutatta, hogy a sokféle és elaprózódott központosított

elõirányzatok szövevénye szinte áttekinthetetlenné teszi az

önkormányzati feladatok finanszírozását, nem egy esetben a

feladatellátásban lévõ ellentmondások hordozójává vált (háztartási

tüzelõolaj, közmûfejlesztési hozzájárulás).

1996-ban kiemelt feladatunk volt az önkormányzati vagyonnal történõ

gazdálkodás vizsgálata. A helyszíni vizsgálatok során elsõsorban a

vízközmû vagyon nyilvántartásának teljes körûvé tételére, az

önkormányzati tulajdonosi jogok gyakorlásának szabályozására, a

hatósági ármegállapítás megalapozottabbá tételére hívtuk fel a

figyelmet. A vizsgálat azt is föltárta, hogy az önkormányzatok a

törzsvagyonba tartozó közmû vagyont helytelenül társaságba adták úgy,

hogy afölött a rendelkezési jogosultságuk megszûnt. A távhõellátás

utóellenõrzése ugyancsak az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodást

érintette. Megállapítottuk, hogy az 1991. évi alapvizsgálat óta

jelentõsen nem korszerûsödött a távhõellátás technikai bázisa és az

energia-kibocsátás mérési feltételei. A távhõ közmûvek az ésszerû

gazdálkodás követelményeit nem tudták teljesíteni, a távhõszolgáltatási

díjakba tartalékokat is beépítettek.

A helyi önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseihez számos

forrásból nyújtott támogatások felhasználásának hatékonyságát

nagymértékben csökkentette a koncepcionális terület és

településfejlesztés hiánya, az infrastrukturális fejlesztések

ellentmondásos pénzügyi szabályozása, az állami források elosztási,

pályázati rendszerének hiányosságai.

Vizsgáltuk a helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetét és

helyi adóztatási tevékenységét. Az önkormányzatok eladósodása 1995-ben

tovább nõtt, az azóta meghozott központi intézkedések kedvezõ hatása

csak 1996. második félévétõl válik érezhetõvé. Helyi adókat a lakosság

alacsony jövedelme miatt nagyon sok önkormányzat nem tudott bevezetni.

Fõképpen az iparûzési adót alkalmazták a közepes, illetve a nagyobb

települések. A helyi adóztatás tovább differenciálta az

önkormányzatokat, a gazdagabb önkormányzatok vagyoni helyzete még

kedvezõbb lett, a szegényebb önkormányzatok pénzügyi helyzete tovább

romlott.

Az Áht. elõírása szerint 1996-ban új feladatként fejeztük be a 11

országos nemzetiségi kisebbségi önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzését. Az 1995-ben alakult országos nemzetiségi

kisebbségi önkormányzatoknál a számviteli rend, könyvviteli

nyilvántartások területén mutatkozó hiányosságok kijavítására hívtuk

fel a figyelmet. A Pénzügyminisztériumnak javasoltuk a kisebbségi

önkormányzatok finanszírozási rendszerének kialakítását.

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 1995. évi tevékenységének

ellenõrzésérõl készült jelentésünkben már 1996-ra várható tendenciákat

is jeleztünk. Az ÁPV Rt. 1995-ben az állammal szembeni kötelezettségét

teljesítette, sõt rekord 481 milliárd Ft-os privatizációs bevételt ért

el. Ugyanakkor arra is rámutattunk, hogy a költségvetési szempontból

eredményes értékesítési tevékenység - amely az energia szektor

privatizálásán alapult - a törvényi szabályozásban meghatározott fõbb

privatizációs követelményeknek nem felelt meg, mert a gazdasági

társaságoknál konkrét tõkeemelési, fejlesztési kötelezettséget a

szerzõdések nem írtak elõ, munkahelyteremtés, illetve megõrzés helyett

létszámleépítés történik. Az értékesítési folyamatot elsõdlegesen a

minél elõbbi árbevétel elérése motiválta és nem a társaságok

fejlesztési-szakmai érdeke. A vizsgálat az ÁPV Rt. tevékenységében

számos területen - vagyonkezelés, kötelezettségek teljesítésének

kezelése, informatikai, számviteli rendszer mûködése - hiányosságokat

tárt föl.

Az ÁPV Rt. törekvései következtében a villamos energiaipari

privatizáció - szakmai szempontból elõkészítetlen volt, állapítottuk

meg a Dunamenti Erõmû Rt. mûködésének és privatizációjának ellenõrzése

során. Megállapításaink rámutattak az ár- és tarifarendszer

megoldatlanságaira és a forrás-teljesítmény növelõ beruházások

finanszírozásának tisztázatlanságára.

A Magyar Távközlési Vállalat ellenõrzése során vizsgáltuk az

átalakulás, a gazdálkodás és a privatizálás súlypontjait. A MATÁV 1993.

évi elsõ privatizációjával egyidõben verseny nélküli, sokszereplõs (18

vidéki telefontársaság részvételével ) koncessziós piac jött létre.

Kellõ elõkészítettség hiányában a helyi koncessziós társaságok részére

történt kötelezõ eszközátadás 4 milliárd Ft-os állami vagyonvesztéssel

járt, mert az egyes társaságok a könyv szerinti MATÁV vagyonértéket nem

fogadták el.

A hitel- bank- és adóskonszolidáció végrehajtását a Magyar Hitelbanknál

a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknál és a Konzumbanknál

ellenõriztük. A konszolidációs folyamatban felhasznált pénzforrásokból

140 milliárd Ft sorsát vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a vizsgált

pénzintézetek a Kormány elõírásait nem tartották be és ezzel - valamint

az Ybl Banknak a hitelkonszolidációba való bevonásával - 8,7 milliárd

Ft-os kárt okoztak a költségvetésnek, mert ilyen névértékben

jogosulatlanul került a pénzintézetekhez államkötvény. A vizsgálat

számos szakszerûtlen eljárást tárt fel a Pénzügyminisztériumnál,

valamint a vizsgált bankoknál. A vizsgált pénzintézetekhez került

államkötvények a hitelkonszolidáció következtében 1993-95. között 75

milliárd Ft kamatkiadást okoztak a költségvetésnek, 5,5 milliárd Ft

bevétellel szemben. A hitelkonszolidáció nem tudta biztosítani a bankok

mûködõképességének tartós megõrzését, végre kellett hajtani a bank- és

adóskonszolidációt. A bankkonszolidáció megfelelõ eredményt hozott, de

az adóskonszolidáció rámutatott arra, hogy a bank által bevont ügyfelek

túlnyomó többsége képtelen volt megfelelõ kibontakozási programot

készíteni, ami jelezte a gazdaság súlyos állapotát. A vizsgálat

rámutatott arra, hogy az államnak nagy valószínûséggel számolni kell

további, a bankok helyzetét valamilyen módon konszolidáló, a

költségvetést terhelõ intézkedésekkel.

Az 1996-ban ellenõrzött pártoknál megállapítottuk, hogy nem tartották

be teljes körûen a számviteli törvény elõírásait.

Feltárt veszteségforrások, javaslatok költségvetési megtakarításokra

Ellenõrzéseink alapján 1996-ban 491 millió Ft - a központi költségvetés

javára történõ - befizetését, illetve egyszeri megtakarítását

kezdeményeztük. Így, többek között a központi költségvetésbõl

jogtalanul igénybe vett és az önkormányzatokat - vizsgálatunk alapján -

megilletõ pótlólagos támogatás egyenlegeként 340 millió Ft a központi

költségvetésbõl jogalap nélkül igénybe vett önkormányzati támogatás

visszavonására tettünk javaslatot. Ebbõl az Országgyûlés 329 millió Ft

visszavonásáról intézkedett. A Társadalombiztosítás 1995. évi

zárszámadásának ellenõrzése nyomán a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya 128

millió Ft-al az Egészségbiztosítási Alapé pedig 34 millió Ft-al lett

kevesebb.

A KHVM a vízügyi ágazatban az alapfeladatokat elválasztotta a

vállalkozási tevékenységektõl, mely 1,2 milliárd Ft államháztartási

többletkiadással járt és 2,2 milliárd Ft-os állami vagyon társaságokba

apportálását jelentette. A másfél-két éves mûködés tapasztalatai

alapján csekély a megtérülés és jövedelem realizálás esélye. A Magyar

Alkotómûvészeti Közalapítvány mûködésének elsõ három évében induló

vagyonának kétharmadát elvesztette (850 millió Ft), melyben a

célszerûtlen és a pazarló gazdálkodás is szerepet játszott.

A hitelkonszolidáció során a hitelintézeteknek a rossz követelések

ellenértékeként átadott piaci kamatozású államkötvények 20 éven

keresztül többletkiadást jelentenek a költségvetésnek. Az 1993. és

1995. közötti években ez évente átlagosan 23 milliárd Ft-ot tett ki.

A Dunamenti Erõmû Rt.-nél végzett vizsgálatunk megakadályozta azt, hogy

az MVM Rt. 4 milliárd Ft értékû tisztán állami tulajdonú olajtároló

tartályparkot ellentételezés nélkül egy vegyes tulajdonú társaságba

apportáljon. Ezzel egyidejûleg meghiúsult a tároló hasznosítására szánt

vegyes tulajdonú társaság alapító okiratának azon elõírása, ami szerint

a vagyonbevitel közel 200 millió Ft azonnali vagyonvesztést jelentett

volna az állam számára.

1995. végén 10,5 milliárd Ft címzett- és céltámogatás maradt

felhasználatlanul a támogatási rendszer jellegébõl, hiányosságaiból és

önkormányzati hibákból eredõen. 206 milliárd Ft értékû közmû vagyon az

önkormányzatok tulajdonából vállalati és társasági tulajdonba ment át,

részben a cégbíróság által bejegyzett törzstõkeként, részben a

cégbírósági ellenõrzést megkerülve tõketartalékként.

A számvevõszéki ellenõrzések eredményei azonban az esetek többségében

nem számszerûsíthetõ, hanem - amennyiben az érintettek elfogadják - az

adott tevékenység eredményesebbé tételéhez, hatékonyságának növeléséhez

járulnak hozzá.

Javaslatok jogszabályok módosítására

Évek óta kialakult gyakorlat - amit a jövõben még erõsíteni is

szeretnénk -, hogy az ellenõrzési tapasztalatok alapján jogszabály-

módosításra vagy új jogszabály alkotására teszünk javaslatokat.

Esetenként - elsõsorban a Számvevõszéki bizottsággal kialakult

munkakapcsolat keretében - törvénymódosító indítványok szakmai,

tartalmi hátterének megadásával, norma szöveg javaslatokkal is

segítettük a megfelelõ jogszabályok kialakítását.

Vizsgálati tapasztalataink alapján javaslatokat tettünk a számviteli

törvény módosítására, mely 1997-tõl már tartalmazza, hogy az

államháztartáson kívülre juttatott pénzeszközökrõl a beszámoló

kiegészítõ mellékletében számot kell adni. A törvényhez kapcsolódó

kormányrendelet 1997-tõl már kötelezõen elõírja a költségvetési szervek

részére a számviteli politika kidolgozását. Ugyanezen

kormányrendeletben szabályozták - javaslatunk alapján - a megszûnt

elkülönített állami pénzalapok vagyonelszámolását.

Az államháztartási törvény módosítása során - az alapítványi

vizsgálataink tapasztalatai alapján - javasoltuk, hogy a Kincstár

vezesse a közalapítványok számláit. Javaslatunk elfogadása lehetõvé

teszi az állami feladatokat ellátó közalapítványok bevételeinek és

kiadásainak áttekintését. Az önkormányzati támogatási elõirányzatok

bruttó elszámolásának biztosítása érdekében sor került a

visszafizetések gyûjtõ számlájának megbontására. A javasolt

törvénymódosítás alapján a továbbiakban az elkülönített állami

pénzalapok beszámolója tartalmazni fogja a több éves kihatással járó

döntések, kötelezettségvállalások kihatásait évek szerinti bontásban.

Vizsgálataink alapján javaslatot tettünk arra, hogy a konzorcium típusú

irányítási rendszerben kerüljön sor az állami szerepvállalás normatív

szabályozására. Kezdeményeztük a villamosenergia- ipari jogszabályok

felülvizsgálatát, mert nem felelnek meg az Országgyûlés 21/1996. (VI.

9.) határozatában foglaltaknak. Javaslatot tettünk a villamos energia

ár- és tarifarendszer korszerûsítésére, a villamos energia és a

szénhidrogének árképzési ellentmondásainak kiküszöbölésére.

Javasoltuk a Kormánynak, hogy készítse elõ az alapítványokról szóló

törvényjavaslatot, melynek tartalmára több szempontot is

megfogalmaztunk. Kezdeményeztük továbbá az államháztartási törvény

módosítását a közalapítványok nem normatív támogatásának garantálása és

tervezési rendjének szabályozása érdekében. Javasoltuk az alapítványok

éves beszámolójának készítését és könyvvezetési kötelezettségét

szabályozó 8/1996. (I.4.) és a gazdálkodás rendjérõl szóló 115/1992.

(VII.23.) Kormány rendeletek módosítását az alapítványok gazdálkodási

szabályainak egyértelmû meghatározása érdekében.

A Számvevõszék már 1995-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a

párttörvényben a beszámoló készítését a számviteli törvénnyel

összhangban kell szabályozni. Így a számviteli törvényhez kapcsolódó

szankciók is alkalmazhatóvá válnának hibás beszámoló esetén. Az

elkészült törvénytervezet még parlamenti jóváhagyásra vár.

3. AZ ELLENIRZESEK HASZNOSULASA

A Számvevõszéknek, mint az Országgyûlés pénzügyi-gazdasági ellenõrzõ

szervének alapvetõ feladata, hogy a törvényben kapott felhatalmazása

alapján ellenõrzései révén információkat, bizonyítékokat szolgáltasson

az államháztartásról és az állami vagyonnal való gazdálkodásról, az

Országgyûlés döntéseinek megvalósulásáról, elõsegítve ezzel az

Országgyûlés törvényalkotó munkáját és ellenõrzõ szerepének

érvényesülését.

A Számvevõszéknek nincsenek hatósági jogosítványai, az ellenõrzések

eredményeinek hasznosítására nincs közvetlen kényszerítõ eszköze. Az

ellenõrzésekrõl készült jelentések Országgyûlésnek és bizottságainak

történõ megküldése és nyilvánosságra hozatala azok az eszközök,

amelyekkel a Számvevõszék a feltárt problémák rendezésére képes

ösztönözni.

A számvevõszéki ellenõrzések eredményei elsõsorban azokban az

intézkedésekben hasznosulnak, amelyeket az ellenõrzött szervezetek

tesznek a feltárt szabálytalanságok, mûködésbeli hiányosságok és a nem

kielégítõ teljesítmények felszámolása érdekében.

A vizsgált szervek amennyiben készítenek intézkedési tervet általában

eljuttatják hozzánk. A társadalombiztosítási alapok 1995. évi

zárszámadásának ellenõrzése alapján tett javaslatainkra az alapokat

kezelõ szervezetek intézkedési tervet nem készítettek. A jogszabályi

korrekciók az azóta eltelt idõszakban sem valósultak meg.

A vízközmûveket magánkézbe adó önkormányzatok intézkedési tervet nem

készítettek, a javaslatok elfogadásával és észrevételeikkel igazolták

vissza a szükséges intézkedéseket. A legfõbb ügyész intézkedése alapján

az ország 17 fõügyészsége 27 víz-, illetve csatornamû társaság

átalakulásának és mûködésének felülvizsgálatát kezdte meg. A vizsgálat

jelenleg is folyamatban van.

Az ÁSZ a hitel- adós- és bankkonszolidációval kapcsolatos ellenõrzés

alapján több konkrét pénzügyi, az állami költségvetést ért kár

helyreállításán túl felvetette a személyi felelõsségrevonás

szükségességét is. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Hitelbank ezirányú

további vizsgálata azt állapította meg, hogy a személyi felelõsség

tényállását az idõbeli elévülés, valamint jogszabályi szankciók

hiányában nem lehet megállapítani.

Pozitív irányú változást érzékeltünk jelentéseink fogadtatásában - a

legutóbbi miniszterváltást követõen - a Pénzügyminisztérium részérõl. A

Kormány számára tett ajánlásaink fogadtatásáról ugyanakkor nincs

szervezett visszacsatolásunk. Információink szerint a Kormányzati

Ellenõrzési Iroda vizsgálatai során figyelemmel kíséri

megállapításaink, javaslataink hasznosulását, esetenként a

miniszterelnök is beszámoltatta a tárcák vezetését vizsgálataink nyomán

tett intézkedéseikrõl ( haderõ korszerûsítés).

Az intézkedési tervekben vállalt kötelezettségek végrehajtásáról az

utóellenzések során lehetne meggyõzõdni. A kialakult gyakorlat szerint

az éves ellenõrzési tervekben - az újonnan jelentkezõ feladatok miatt -

az utóellenõrzések aránya 10 % körüli. Részben szolgál megoldásul az

intézkedési tervekben foglalt feladatok teljesítésének ellenõrzésére,

hogy egyes igazgatóságok vizsgálataik keretében korábbi javaslataik

végrehajtását is ellenõrzik.

Az ellenõrzések eredményeinek realizálása a Parlamentben a plenáris

üléseken (néhány esetben), illetve a bizottsági üléseken történik és

határozatokban vagy törvénymódosításokban testesül meg. Az ÁSZ

ellenõrzési feladatai között - amint már utaltunk rá - jelentõs súlyt

képviselnek azok az évenkénti kötelezettséggel elõírt ellenõrzések,

melyek realizálásához jogszabályok biztosítanak kereteket. A központi

és a társadalombiztosítási költségvetési törvény javaslatok illetve a

zárszámadások ellenõrzésérõl készült jelentéseinket (véleményünket) az

államháztartási törvényben foglaltak szerint az Országgyûlés a

beterjesztett törvényjavaslatokkal együtt tárgyalja. Ugyancsak törvény

rendelkezik arról, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ

Részvénytársaság tevékenységének ellenõrzésérõl készült jelentést a

kormánybeszámolóval egyidejûleg kell az Országgyûlés elé terjeszteni.

Ez az eljárás lehetõséget teremt arra, hogy az ellenõrzések eredményei

a Parlament munkáját közvetlenül segítsék.

A Számvevõszéki bizottsággal kialakult és egyre erõsödõ

munkakapcsolatunk fontos szerepet tölt be jelentéseink hasznosulásában.

Az elmúlt évben a bizottság legfontosabb jelentéseinket napirendjére

tûzte és a Kormánynak, illetve az Országgyûlésnek címzett javaslataival

közvetlenül segítette megállapításaink hasznosulását. Kapcsolatunk a

Költségvetési és a Szociális bizottságokkal is szorosabbá vált.

Jelentõs fejlõdés következett be a többi bizottsághoz fûzõdõ

kapcsolatban is. Az állandó bizottságok, mivel az Országgyûlés

kormányzati munka ellenõrzésében közremûködõ szervei, állásfoglalásaik

révén közvetlen szerepet töltenek be az ellenõrzések eredményeinek

hasznosulásában. Az ellenõrzöttek meghallgatása és az ellenõrzési

jelentésekben foglaltak mérlegelése alapján a bizottsági

állásfoglalások különös nyomatékot adnak a feltárt problémák

megoldásához.

A Számvevõszék és az Országgyûlési bizottságok kapcsolatában új vonás,

hogy a létrehozott "ad hoc" bizottságok egyre többet támaszkodnak a

Számvevõszék munkájára. Ezt jelzi, hogy a Számvevõszék külön

vizsgálattal segítette a Budapest Bank 12 milliárd Ft-os állami

támogatását vizsgáló bizottság munkáját. A Gazdasági bizottság részére

pedig a Számvevõszék összefoglalót készített a vagyonkezelõ szervezet

1993-95. évi tevékenységérõl. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár

és az Egészségbiztosítási Önkormányzat tevékenységét vizsgáló

parlamenti bizottság felkérésére külön vizsgáltuk az 1994. és 1995. évi

társadalombiztosítási költségvetésben a kockázatkezelésre elõirányzott

pénzösszegek felhasználását.

Az Országgyûlés bizottságai, albizottságai az elõzõ éveknél nagyobb

számban és arányban - összesen 43 alkalommal- tárgyalták meg

jelentéseinket. Kedvezõ az is, hogy esetenként az intézkedések

végrehajtásának folyamatát is figyelemmel kísérték, így pld. a

Környezetvédelmi Ellenõrzési albizottság a Központi Környezetvédelmi

Alap vizsgálata nyomán született intézkedések végrehajtásának állásáról

részvételünkkel számoltatta be a tárca érintett vezetõit.

Jelentõségében kiemelkedõnek tartjuk, "A fejezetek és intézményeik

által az alapítványoknak juttatott állami pénz- és vagyon ..." c.

jelentésünk fogadtatását, ugyanis a Számvevõszéki bizottság

javaslataink figyelembevételével a Kormány részére fogalmazott meg -

tájékoztatási kötelezettség mellett - feladatokat.

Mindezek mellett a realizálás erõsítésére, javítására néhány -a korábbi

években tett- javaslatunkat változatlanul idõszerûnek tartjuk.

Megállapításaink, javaslataink hasznosulását elõsegítené, ha a

Számvevõszéki bizottság jelenéseinket csak a miniszter vagy a

közigazgatási államtitkár, illetve az érintett intézmény vezetõje

jelenlétében tárgyalná meg. Elõsegítené jelentéseink hasznosulását, ha

a bizottságok rendszeresen beszámoltatnák ajánlásaink címzettjeit

(Kormány, miniszter, fejezet vezetõje) intézkedéseikrõl, illetve

magyarázatot kérnének azok esetleges elmaradásáról.

A Számvevõszék ellenõrzési tapasztalatait közvetlenül a törvény-,

jogszabály egyeztetési folyamatban is fölhasználja. Egyes esetekben a

Számvevõszék szerepe sajátos a törvényelõkészítés folyamatában, hiszen

törvényben elõírt ellenjegyzési kötelezettsége van, például a

számviteli törvény esetében. A kötelmek ellenére a számviteli törvény

változtatását 1996-ban a Pénzügyminisztérium ellenjegyzésünk nélkül

nyújtotta be a Parlamentnek. Ellenjegyzésünket utólag terjesztettük az

Országgyûlés elé.

Az ellenõrzésekrõl készült jelentések nyilvánosságra hozatala

törvényszabta kötelességünk. Ezen túlmenõen azonban az ellenõrzések

eredményeinek hasznosításában fontos szerepet tölt be a nyilvánosság

ereje. Ellenõrzéseink sajtó visszhangját jelzi az évi mintegy 3000

publikáció. Az ellenõrzési jelentések sajtóhoz való eljuttatása, a

sajtótájékoztatók szervezése, az interjúk, szakmai publikácók

ösztönzése, segítése során nem csak általános tájékoztatásra

törekszünk. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk arra, hogy a

közvélemény az ellenõrzések legfontosabb tanulságait ismerje meg és

cselekvésre késztesse a problémák felszámolásában illetékeseket.

Mindezzel szeretnénk elkerülni annak a veszélyét, hogy a vizsgálatokból

csupán a személyekre szóló megállapítások, s az esetleges szenzációk

kerüljenek az érdeklõdés középpontjába.

II. AZ 1996. ÉVBEN BEFEJEZETT ELLENERZÉSEK MEGÁLLAPÍTÁSAINAK,

JAVASLATAINAK ÁTTEKINTÉSE

A. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS GAZDÁLKODÁSÁNAK ELLENÕRZÉSE

1. KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS

1.1. A központi költségvetés tervezésének és végrehajtásának ellenõrzése

1.1.1. Törvényi kötelezettségünk alapján ellenõriztük a Magyar Köztársaság

1995. évi költségvetésének végrehajtását. Vizsgáltuk a Kormány által

benyújtott dokumentumokat és megállapítottuk, hogy a beszámolás

rendszerében alapvetõ változás nem történt. Javulást tapasztaltunk a

törvényjavaslat számszaki háttéranyagának kidolgozottságában, de a

korábbi évekhez hasonlóan hibák, hiányosságok sorozatát tártuk fel a

zárszámadás szerkezetével, adattartalmával, az adatok megbízhatóságával

kapcsolatban. Az 1995. évi zárszámadásról benyújtott dokumentum sem

volt alkalmas arra, hogy az Országgyûlés megbízható, áttekinthetõ képet

kapjon a költségvetés teljesítésérõl.

Minden évben felhívjuk a figyelmet arra, hogy néhány fontos területrõl

a zárszámadási törvényjavaslatban nincs elég információ. Hiányzik az

állami vagyonról történõ pontos, részletes, megbízható elszámolás és a

kormányzati beruházásokra fordított pénzeszközök informatív,

áttekinthetõ bemutatása is.

A zárszámadási dokumentumok ellenõrzését hátráltatja, a teljes körû

áttekintést évek óta nehezíti az ehhez szükséges információk (a

részletes indokolást tartalmazó fejezeti kötetek, a TB alapok és a

vagyonkezelõ szervezet beszámolója) késedelme, illetve hiánya. Az

elõterjesztõk rendre megsértik ezirányú törvényi kötelezettségeiket,

ami azt is jelzi, hogy a zárszámadás parlamenti megtárgyalásának

ütemezését újra kellene gondolni, s a vonatkozó törvényi elõírásokban

reálisan teljesíthetõ határidõket kellene meghatározni.

A helyszíni ellenõrzés tapasztalatai szerint a felügyeleti szervek

számszakilag felülvizsgálták ugyan a költségvetési szervek beszámolóit,

de nem értékelték a szakmai feladatok teljesítését. Több esetben

elmaradt a kötelezõ jelleggel elõírt feladatok teljesítésének és a

pénzügyi források összhangjának értékelése. Ez a felügyeleti ellenõrzõ

tevékenység hiányosságait is mutatta. A fejezetek, központi

költségvetési szervek beszámolójában szereplõ adatok valódisága,

megalapozottsága, bizonylatokkal való alátámasztása 1995-ben sem volt

megfelelõ.

Az 1995. évi zárszámadás ellenõrzése alapján javasoltuk, hogy az évek

óta tapasztalt hiányosságok megszüntetésére az Országgyûlés

határozatban kötelezze a Kormányt. Már többször sürgettük az

államháztartás információs rendszerének átalakítását, a központi

költségvetésre vonatkozó - számviteli elveknek megfelelõ - zárt

rendszerû beszámolási rend kialakítását, a mérlegrendszerek

kidolgozását.

Az 1995. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló

törvényjavaslat számos bevételi és kiadási tételénél tapasztaltunk

kisebb-nagyobb számszaki és tartalmi pontatlanságot. A bevételi oldalon

az évek között áthúzódó adó- és vámbevétel okoztak jelentõsebb tartalmi

eltéréseket. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredõ bevételek és

kiadások, valamint a "vonal alatti" adósságtörlesztési kiadások nem

voltak teljes körûek. Az állami kezesség alapján teljesített

kifizetéseket a zárszámadás nem teljes összegben tartalmazta.

A központi költségvetési szervek beszámolójának, mérlegének valódiságát

hátrányosan befolyásolta, hogy egyes fejezeteknek, intézményeknek

nincs, illetve a jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõ a számlarendje.

Esetenként hiányoztak a pénzügyi teljesítések alapbizonylatai, hibásan

értelmezték az elszámolási szabályokat és a bruttó elszámolás elvének

megsértése miatt adathiányokat is tapasztaltunk.

Az elõirányzatok átcsoportosításai közül a fejezeti kezelésû

elõirányzatok támogatási összegeinek elkülönített kezelésérõl,

nyilvántartásáról, az átcsoportosítások dokumentálásáról a fejezetek

többnyire gondoskodtak, de az elszámolási szabályokat számos esetben

megsértették. A költségvetési szervek saját hatáskörben végrehajtott

elõirányzat módosításai az évközi többletbevételek és az azokból

teljesíthetõ kiadások elõirányzatokon történõ átvezetésével függtek

össze, melyeknél több esetben nem tartották be a jogszabályi (Áht.)

elõírásokat.

A fejezetek és intézményeik 1995. évi pénzmaradványai keletkezésében

több tényezõ játszott szerepet. A központi költségvetés még meglévõ

laza pénzellátási, finanszírozási rendje mellett a tudatos

megtakarításnak, a nem tervezhetõ, a törvényi szabályok megváltozásából

származó többletbevételnek, a felhasználásról rendelkezõ

kormányhatározatok késõi megjelenésének, illetve bizonyos esetekben a

helytelen elszámolásnak is szerepe volt.

A költségvetési szervek vagyona összességében növekedett, elsõsorban az

ingatlanokkal kapcsolatos felújítások eredményeként. Esetenként a

helytelen számviteli elszámolások is növelték az épületek állományi

értékét. Néhány esetben vagyoncsökkenést is tapasztaltunk, amely a

feleslegessé vált ingatlanok értékesítésére, illetve korábbi helytelen

elszámolások helyesbítésére volt visszavezethetõ.

Az állami forgóalap pénzszükségletének, ezen belül a költségvetés

hiányának finanszírozása a törvényi felhatalmazás keretei között

valósult meg.

A Nemzetközi elszámolások technikai fejezet elõirányzatainak

teljesítésénél prezentációs és az adatok teljes körûségének hiányait is

feltártuk. Az 1995. évi gazdálkodás során az elszámolások

megvalósításával megsértették az Áht-ban, illetve a számviteli

törvényben foglalt elõírásokat, elveket.

A belföldi államadósság, adósságszolgálat elõirányzatainak teljesítései

között feltártuk az állami kezesség mellett felvett likviditási

hitelátvállalás felhatalmazás nélküli kamatfizetését. Hiányosságként

fogalmaztuk meg, hogy a PM nem gondoskodott az államkötvények különbözõ

mozgás-nemeinek névérték és pénzforgalom szerinti zárt rendszerû

vezetésérõl, a szervezetek közötti egyeztetés megvalósításáról.

A letéti számlák tételes ellenõrzése eredményeként megállapítottuk,

hogy a letéti pénzkezelés döntõen összhangban volt a jogszabályi

elõírásokkal, de néhány esetben megsértették az államháztartási törvény

elõírásait.

A zárszámadási törvényjavaslat általános tartalék felhasználására

vonatkozó elszámolása megfelelt a tényeknek, de a törvényi

kötelezettségnek (költségvetési törvény) teljes körûen nem tett eleget.

Elmaradt az önkormányzatok 1994. évi normatív állami hozzájárulása

visszatérítéseinek, illetve a pótlólagos hozzájárulásoknak az általános

tartalék terhére történõ elszámolása. A költségvetés pozícióját

javította, hogy az általános tartalék jelentõs részét a Kormány nem

használta fel.

A Kormány a kezességvállalások és érvényesítések költségvetési

törvényben meghatározott kiadási fõösszegét túllépte. A túllépésrõl a

Kormánynak nem volt tudomása, mert a pénzügyminiszter évközben nem

tájékoztatta a testületet sem a túllépés veszélyérõl, sem annak

bekövetkezésérõl. A PM nyilvántartásában és a zárszámadásban is a

kezességvállalások csak a tõkeösszeget tartalmazzák, a felmerülõ kamat-

és egyéb hitelköltségeket, árfolyamváltozásokat nem. A számbavétel

problémájára évek óta felhívjuk a figyelmet, de érdemi elõrelépést nem

tapasztaltunk. Az elõzõ évekhez hasonlóan 1995-ben is tovább

folytatódott a következõ évek költségvetését terhelõ támogatások -

formálisan kezességvállalással való - megelõlegezése, ami a központi

költségvetés közvetett hitelezését jelenti.

1.1.2. Az 1997. évi költségvetési törvényjavaslatban számos - az Áht-ben

rögzített - elõírás nem érvényesült. Esetenként visszalépés történt a

tájékoztatási kötelezettség teljesítése terén az 1996. évi

költségvetési törvényjavaslat tartalmához viszonyítva is.

Ellenõrzésünket hátráltatta, hogy a törvényjavaslat parlamenti

benyújtásával egyidejûleg nem állt rendelkezésünkre a fejezetek

elõirányzatainak részletes számszaki és szöveges indokolása.

Javult viszont a központi költségvetés 1997. évi, valamint az 1998-

1999. évekre vonatkozó makrogazdasági megalapozása, annak ellenére,

hogy a számítástechnikai feltételek nem voltak kellõen biztosítottak.

Nincs kialakult kapcsolat ezen a területen az ágazati tárcákkal,

amelynek hiányát a PM ágazati fõosztályai igyekeztek pótolni. A

makroszámítások adatbázisa - a javulás ellenére - változatlanul nem

teljes körû. Több terület (nonprofit szervezetek, kereskedelmi bankok

és biztosító intézetek stb.) továbbra is hiányzik a

prognóziskészítésbõl. Az 1998-1999. évekre várható elõirányzatok

kidolgozását az Áht. írta elõ. Az elõirányzatok meg-határozásánál

azonban a költségvetés reálfolyamatainak áthúzódó hatásait, a tervezett

feladat-ellátási és szervezeti változásokat a fejezetek a tervezési

köriratnak megfelelõen teljesítették. Külön számításokat nem végeztek.

Az elõirányzatok meghatározásánál általában a megadott szorzószámokat

mechanikusan alkalmazták.

Az 1997. évi költségvetés fõ bevételi elõirányzatait többnyire a

gazdasági- és jövedelemprognózisok figyelembevételével, számszakilag

alátámasztva tervezték. Az egyes adónemek bevételi elõirányzatának

teljesülését viszont bizonytalanná teszi az, hogy a tervezésük alapjául

szolgáló statisztikai adatbázis nem volt teljes körû és pontos. Az

1997. évi elõirányzatok realitását azonban mindenekelõtt az kérdõjelezi

meg, hogy az energiaár változásának hatását nem számszerûsítették,

mivel az árváltozás mértéke nem volt ismert. Ezen túl a fejezetek

jelentõs részénél találtunk megalapozatlan, számításokkal nem kellõen

alátámasztott, mechanikusan tervezett elõirányzatokat.

Az 1997. évi költségvetési irányelvekben nagy hangsúlyt kapott az

intézményrendszer reformja. A tervezés során az ellenõrzött fejezetek

többsége továbbra sem vállalt kezdeményezõ szerepet a szervezet- és

intézményrendszer korszerûsítésében, egyes szervezetek

megszüntetésében, átalakításában. Így az évek óta szorgalmazott

intézmény- és feladatfelülvizsgálat messze elmarad a programokban

megfogalmazott elképzelésektõl.

A tervezés során a prioritásokat élvezõ területeken többletforrás

biztosítására is sor került, míg a többi területen erõteljesebben

érvényesültek a megszorító intézkedések. Ez utóbbi területeken - a még

nem ismert árváltozások (energia stb.) hatása és kompenzálásának módja,

mértéke miatt is - komoly feszültségek alakultak ki az ellátandó

feladatok és a pénzügyi lehetõségek között.

A fejezeti kezelésû elõirányzatoknál több esetben tapasztaltuk, hogy a

tervezett összegek alátámasztására nem készültek számítások, illetve

túltervezettek voltak.

Az elõzõ évek gyakorlatától eltérõen a fejezetek és intézményeik az

1997. évi saját bevételek elõirányzatát alapvetõen a tervezési

köriratban szereplõ mértékig tervezték. Egyes fejezeteknél az

elõirányzatok megalapozására nem készültek megfelelõ számítások. A

fejezetek döntõ többsége nem dolgozta ki az intézményi szolgáltatások,

ellátások díjtételei emeléséhez szükséges jogszabályi módosításokat.

A központi költségvetés technikai fejezetei közül a nemzetközi

elszámolások fejezet elõirányzatai (kiadási és bevételi egyaránt) a

deviza árfolyamok prognosztizálásának problémái, az elõirányzott

hitelfelvétel számításainak hiányai miatt nem voltak kellõen

megalapozottak. Az elõirányzatok részletezettsége a törvényi

elõírásokban foglaltaknak (Áht.) sem minden esetben felelt meg.

A belföldi államadósság költségvetési elszámolásai fejezet

elõirányzatainak ellenõrzése alapján kifogásoltuk, hogy nem került sor

a belföldi államadóssághoz kapcsolódó címrend átfogó felülvizsgálatára

és rendszerszemléletû átalakítására. Kifogásoltuk az 1997-re tervezett,

a "0-s adósságcsere" költségvetési törvényjavaslatban bemutatott

elképzelését, a tervezett intézkedéseket érdemben megalapozó szakmai

érvanyag, dokumentumok hiányát.

Az állami garanciavállalás 1997. évi költségvetési elõirányzatait az

Áht. elõírásai szerint állították ugyan össze, de a kezességek

minõsítésénél a kockázati elemzések szakterületenként eltérõ mélységben

készültek és ez bizonytalanná tette az elõirányzatok tervezését is.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az államháztartási reform keretében, a

pénzügyi információs rendszer felülvizsgálatát követõen törvényben kell

szabályozni az Országgyûlés elé terjesztett költségvetési

törvényjavaslat formáját, részletezettségét és teljes dokumentációjának

tartalmát és formai megjelenítését.

1.1.3. Az Állami Forgóalap pénzszükségletét (a központi költségvetés hiányát)

finanszírozó értékpapír kibocsátás ellenõrzése alapvetõen az 1991-95.

évekre terjedt ki és elsõ alkalommal került sor a hiányfinanszírozás

átfogó vizsgálatára. Az állami forgóalap pénzszükségletének

finanszírozási szerkezete az elmúlt években gyökeresen átalakult. A

finanszírozás túlnyomórészt - a hitelek

helyébe lépõ - állampapírok kibocsátásával valósult meg. A

költségvetési hiányok pénzpiaci finanszírozása csak az utóbbi idõben

kezdte beváltani a hozzáfûzött reményeket.

Az elmúlt öt év során az egyes idõszakokban érvényesülõ negatív és

pozitív reálkamatokkal és adókedvezményekkel a költségvetés jelentõs

jövedelemátcsoportosítást hajtott végre az adóalanyok és a befektetõk

között. A végsõ megtakarítóként rendszeresen hivatkozott lakosság

(kisbefektetõi kör) részesedése volt a legszerényebb. Nyertesek

elsõsorban az intézményi befektetõk és a kereskedelmi bankok voltak.

Az államadósság menedzselés és ennek részeként az állampapír kibocsátás

koncepcionális kérdéseirõl - az utóbbi rövid idõszakot kivéve - is a

szakmai szervezetek döntöttek. A pénzpiac fejlõdését és szervezettségét

elõmozdító kormányzati lépésekre a szükségesnél késõbb került sor. A

likviditást biztosító másodlagos piac szervezettségének megteremtésérõl

- ellenõrzésünk idején - csak célként beszélhettünk.

Az Állami forgóalap mindenkori pénzszükségletének és az állampapírok

kibocsátásának összhangját, a központi pénzkészlet optimális keretek

között tartását nem sikerült biztosítani. A belföldi pénzpiac

nagyságához és fejlettségéhez képest rendkívül magas és éven belül sem

egyenletes pénzszükséglet kielégítése a központi költségvetést hosszabb

távon is kiszolgáltatott helyzetbe hozta a befektetõkkel szemben.

A finanszírozás biztonságát növelõ és a pénzforgalmi költségeket

csökkentõ hatása miatt pozitívan értékeltük, hogy kialakult és

rendszerré vált az állampapírok menetrendje. Az állampapírok

kibocsátását és forgalmazását terhelõ költségeket azonban

indokolatlanul magasnak minõsítettük.

A PM az értékpapír kibocsátások, illetve az államadósság kezelés

folyamatát belsõ szabályzatban nem rögzítette. Az átfogó szabályozás

hiányának tulajdonítható, hogy nem mindenben alakult ki az egységes,

hézagmentesen ellenõrzött végrehajtás. A hiányfinanszírozás, állampapír

kibocsátás szervezeti kereteinek létrehozása nélkülözte azt az

átgondoltságot, amelyet a feladat komplex értelmezése megkívánt volna.

Az ellenõrzés igen jelentõs, de pontosan nem számszerûsíthetõ

szükségtelen (elkerülhetõ) költségvetési kiadásokat állapított meg,

amelyek az ellenõrzést követõen már nem voltak megtéríthetõk.

A jelentést az OGY Számvevõszéki bizottsága az 1996. májusi ülésén - a

PM és az MNB képviselõinek jelenlétében - tárgyalta. Az ülésen a

Bizottság SZV/50.-1/1996. számon állásfoglalást fogadott el, amelyben

jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést és az annak ajánlásában

foglaltakat. Az állásfoglalás az ellenõrzött téma fontosságát

hangsúlyozva a PM és az MNB közötti folyamatos együttmûködést

szorgalmazta. Felkérték a szervezetek vezetõit, hogy a

hiányfinanszírozás, illetõleg az államadósság egészére vagy annak

részterületére vonatkozó elemzéseket, koncepcionális javaslatokat

küldjék meg a Bizottságnak. A Számvevõszéki bizottság indokoltnak

tartotta a hiányfinanszírozás problémakörének napirenden tartását és az

OGY illetékes bizottságaival a téma közös bizottsági ülésén történõ

megvitatását.

A vizsgálat realizálásáról a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára

az OGY Számvevõszéki bizottsága elõtt szóban számolt be, jelezve, hogy

megállapításainkkal a pénzügyi kormányzat egyetért, realizálásuk

folyamatban van.

Ellenõrzésünknek is szerepe lehetett abban, hogy az állampapírok

forgalmazását és pénzforgalmát terhelõ egyes járulékok és költségek

mértékét meghatározó jogszabályokat módosították.

1.2. A központi költségvetési fejezetek, költségvetési szervek ellenõrzése

1.2.1. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet megszûnésével

kapcsolatos állami feladat-, létszám- és eszközátcsoportosítások

pénzügyi-gazdasági ellenõrzése eredményeként megállapítottuk, hogy

NGKM-ot és a jogutód Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot 1994. július

közepén mechanikusan egyesítették.

A szervezet átalakítása másfél év alatt folyamatosan történt. Érdemi

változásra csak 1995. decemberétõl került sor. Ekkorra lecsökkent mind

a szervezeti egységek, mind a vezetõi szintek, illetve a felsõvezetõk

száma és az intézményhálózaton belül is jelentõs átalakításra került

sor. Az átszervezéssel együtt járó áthelyezések -koordinált

intézkedések hiányában- a munkaszervezésben is problémákat okoztak.

Másfél év alatt nem történt meg a Szervezeti és Mûködési Szabályzat és

a kapcsolódó szabályzatok jóváhagyása sem.

Az összevonás dologi kiadásaira a központi forrásból tervezett 12

millió Ft-tal szemben 35 millió Ft-ot fordítottak. A hiányzó összeg

fedezetét a két minisztérium jórészt saját forrásból biztosította. Ezen

kívül kormányengedéllyel 15,5 millió Ft-ot az intézményektõl is

átcsoportosítottak, melybõl ellenõrzésünk alapján 4,9 millió Ft-ot

indokolatlannak tartottunk. Megállapítottuk, hogy a beruházások,

felújítások során nem minden esetben jártak el takarékosan, az

indokoltnál nagyobb kifizetéseket teljesítettek és több esetben

szabálytalanul jártak el. Ezek egy részét a belsõ ellenõrzés keretében

feltárták, de intézkedés a felelõsség megállapítására nem történt.

A vizsgálat eredményei alapján az a következtetés vonható le, hogy a

minisztériumok összevonása nem mérsékelte a központi költségvetés

kiadásait. A támogatás csökkentéséhez szükség lett volna a

minisztériumok által felügyelt jóléti intézmények kapacitásának és az

új minisztériumok igényének összehangolására, a felesleges ingatlanok

értékesítésére is.

A minisztérium mûködési feltételeinek, szabályozottságának javítása

érdekében javasoltuk a Kormánynak, hogy számoltassa be a minisztert az

összevonás, átszervezés eddigi eredményeirõl, gondjairól. A

piacgazdaság által támasztott követelmények figyelembevételével

határozza meg a miniszter egységes szemléletû, integrált feladatait.

1.2.2. A Honvédelmi Minisztérium 1994-95. évi költségvetésében és

gazdálkodásában a haderõfejlesztési célok érvényesülését az

Országgyûlés által 1993-ban elfogadott honvédelmi törvény alapján

vizsgáltuk.

A haderõ reform késedelmes elindítása mindenekelõtt azzal magyarázható,

hogy hiányzott a törvényi szabályozási háttér. Emellett az elvárásokban

tükrözõdõ általános korszerûsítési törekvéseknek a nemzetgazdaság

teherbíró képessége is határt szabott. Az utóbbi években a

költségvetési források egyre kevésbé tudták fedezni a honvédség

szükségleteit. A költségvetés tervezésében folyó alku rendszeresen a

honvédségi igények és a PM által diktált tervszámok nagymértékû

eltérésével zárult. Ezen a helyzeten segíthet ugyan a honvédelmi tárca

áttérése egy új védelmi tervezési rendszerre, de az alkotmányos

feladatát teljesíteni képes, s egyben finanszírozható haderõ

kialakítása még számos elemzést és racionális döntés meghozatalát tesz

szükségessé.

Az ellenõrzés tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy az MH

átalakításának irányairól rendelkezõ OGY határozat maradéktalan

végrehajtásával nem lehet számolni sem a létszám- és állományarányok

vonatkozásában, sem a feleslegessé váló készletek, fegyverzeti anyagok

értékesítése terén. A honvédség haditechnikai megrendeléseinek

elmaradása kedvezõtlenül érintette a hadiipar javító és gyártó

kapacitásait, valamint a HM alapítású részvénytársaságokat.

A kiemelt fejlesztések tenderkiírásai hangsúlyozzák a halasztott

fizetési konstrukció biztosításának lehetõségét, de ezek teljesítésének

realitása jelenleg nem ítélhetõ meg, ugyanakkor növelik az állam

hosszabb távú tehervállalásának felelõsségét.

Évek óta neuralgikus kérdés a Központi Honvédkórház rekonstrukciós

beruházása, melynek társasági formában történõ befejezésérõl 1996-ban

döntött a Kormány. A pályázatnyertes változat kivitelezése nem igényel

kormánygaranciát. A beruházás befejezése egy ingatlanhasznosító

részvénytársaság hitelfelvételeire épülne, fedezetét az üzemeltetésbõl

származó bevételek jelentenék. Tekintettel arra, hogy ezek teljesülése

elõre nem látható kimenetelû megállapodások függvénye, nem zárható ki,

hogy kedvezõtlen alakulásuk esetén közvetve mégis érinti a központi

költségvetést.

Az ellenõrzés által feltárt hiányosságok ellenére megállapítható, hogy

a Honvédelmi Minisztérium a nemzetközi együttmûködés terén, az

euroatlanti integráció feltételeinek kialakításával kapcsolatban, a

nemzetközi biztonságpolitikai szerzõdések és dokumentumok elõírásainak

teljesítése során jelentõs feladatokat hajtott végre.

Megállapításaink alapján felhívtuk a Kormány figyelmét, hogy a

védelempolitikai követelmények aktualizálása, az érintett tárcák (HM,

KüM, PM, IKM stb.) közötti összhang megteremtése megfelelõ fórum

létrehozását igényli. A döntések elõkészítésének irányítását, a

végrehajtás koordinálását célszerû lenne a Kormány mellett mûködõ

kabinet feladataként kezelni.

A költségvetési gazdálkodás általános szabályait a fegyveres szervek

gazdálkodására is kiterjesztették, a kormányzat azonban a sajátosságok

miatti eltérõ szabályozás lehetõségét ezideig nem használta ki. A

kincstári rendszer bevezetése újabb gondokat is felvetett, ami a

jogszabályi háttér rendezését méginkább sürgeti. Szükségesnek tartjuk

az államháztartás korszerûsítésének folyamatában a fegyveres szervek

gazdálkodásának indokolt eltéréseivel kapcsolatos kormányrendelet

megalkotását.

1.2.3. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) fejezet

ellenõrzése egy jelentõs intézményi háttérrel rendelkezõ, három nagy

infrastrukturális ágazatot felölelõ költségvetési fejezetre irányult. A

minisztérium központi irányítását végzõ szervezete meglehetõsen tagolt

-32 szervezeti egysége van- ebbõl következõen magas a vezetõk aránya.

Néhány szakfõosztály létszám-ellátottsága kritikussá vált, ezért a

tárca irányító, felügyeleti tevékenységét jórészt az ún. középirányító

szervek - Hírközlési Fõfelügyelet (HIF), Közlekedési Fõfelügyelet

(KFF), Országos Vízügyi Fõigazgatóság (OVF) - segítségével látta el. Ez

azzal a veszéllyel jár, hogy tárcaszintû feladatok "kerülnek le" a

középirányító szervek szintjére és az intézményrendszer irányítása

túlzottan közvetetté válik.

A vizsgált idõszakban - 1994-95 évben - széleskörû szervezet-

átalakítási folyamat kezdõdött az intézményeknél. Legjelentõsebb

változásra a vízügyi ágazatban került sor. Az alapfeladatokat

elválasztották a vállalkozási tevékenységektõl és kft-ket alapítottak,

amelyek nagy része az alapfeladatokhoz kapcsolódó állami tulajdonú kft.

Az átalakításra az államháztartás közvetlen pénzkiadásaként 1,2

milliárd Ft-ot költött. További 2,2 milliárd Ft-ot jelentett a

társaságokba bevitt apport értéke. Az átszervezést érdemi elemzõ munka,

hatásvizsgálat nem elõzte meg, így a "tulajdonosnak" - a kft-k másfél

éves mûködésének tapasztalatai alapján - csekély esélye lesz arra, hogy

a befektetett tõkéje után belátható idõn belül jövedelmet realizáljon.

A megvalósult intézkedések eredményeként fejezeti szinten végül is két

év alatt közel 4500 fõ (16%) létszámcsökkentésre került sor, ami

alapvetõen a közalkalmazottakat érintette. A köztisztviselõi létszám

ugyanakkor az 1993. évi szinten maradt.

A fejezet gazdálkodásában az egyes ágazatok ellátási szintje különbözõ

mértékû. A viszonylag kedvezõtlenebb helyzetben lévõ vízügyi

szakterületen az árvízvédelemhez szükséges készletállomány egy része

már alig használható, a géppark hiányos és elöregedett.

A minisztérium éves költségvetésének közel negyedét (1994-ben 38

milliárd Ft-ot) kitevõ fejezeti kezelésû elõirányzatok 80%-át a vasút

és a vízügy támogatására fordították. A vasútfejlesztéshez nyújtott

költségvetési támogatás az állagromlást csak mérsékelni tudta.

A vízügyi ágazatban vízgazdálkodási célprogramokat és a vízkár

elhárítás beruházásait finanszírozták. A szennyvíztisztító mûveket 15-

20 évvel ezelõtt dinamikus terhelésnövekedést feltételezve tervezték,

majd idõközben a kapacitásukat mérsékelték. A megvalósult beruházások

az igényeket jóval meghaladták, alacsony kihasználtságuk esetenként

mûködési zavarokat is okozott. Ezeknél a beruházásoknál döntõen az

OVIBER volt a lebonyolító, tevékenységét átfogóan sem a KHVM, sem az

OVF nem ellenõrizte.

A minisztérium vizsgálata során öt korábbi vizsgálatunk utóellenõrzését

is elvégeztük. Megállapítottuk, hogy az ÁSZ ellenõrzései alapján

készített intézkedési terveket nem minden esetben hajtották végre (pl.

útberuházás, légiforgalom irányítás).

1.2.4. A Nemzetközi elszámolások fejezet ellenõrzése során megállapítottuk,

hogy a fejezetgazda Pénzügyminisztérium nem készítette el az éves

gazdálkodási feladatok megvalósítására és mûködési rendjére vonatkozó

szabályzatokat. Nem teljesítette a fejezet a feladatellátása érdekében

szükséges szervezési feladatait sem. Ez hátrányosan befolyásolta a

feladatellátást és az ellenõrizhetõséget is, illetve egyes esetekben a

hatályos törvényi elõírások (Áht.) megsértéséhez vezetett.

Nem határozták meg a nemzetközi elszámolások tartalmát, az ezzel

kapcsolatos feladatok megvalósításának folyamatát és a dokumentumok

megõrzésének, tárolásának helyét sem. Nem állapították meg az

alkalmazottakkal szembeni szakképesítési követelményeket és nem

készítették el a dolgozók munkaköri leírását.

A kormányhitel-követelések és kötelezettségek állományának

nyilvántartási rendszere nem volt megfelelõ. Az elszámolásoknál az

államháztartási törvénnyel ellentétes megoldásokat (törlesztés letéti

számlán való elszámolása, diszázsióval való értékesítés stb.) is

feltártunk. A számviteli törvény bruttó elszámolás elvét is

megsértették.

A nemzetközi pénzintézetektõl számos esetben nem kellõképpen átgondolt

hitelfelvételekre került sor. A felvett hitelek továbbadásának és

felhasználásának ellenõrzése során a PM munkájában az állam hitelezõi

érdekérvényesítésének nyomát sem találtuk.

A fejezet vegyes kiadásai között következetlen elszámolásokat

találtunk. Hiányosságokat tártunk fel a nemzetközi szakmai szervezetek

tagdíjai elszámolásánál, a magyar-angol és amerikai-magyar kötvény-

megállapodásnál, a donor-országok-tól kapott segélyek elszámolásánál

is.

A segélyek között legnagyobb volumenû PHARE segélyek nyilvántartásával,

felhasználásával, a PHARE irodák mûködésével kapcsolatban több

hiányosságot is tapasztaltunk, ami arra utal, hogy a korábbi - e

témában folytatott - számvevõszéki ellenõrzések megállapításait és

ajánlásait figyelmen kívül hagyták.

A Nemzetközi elszámolások fejezet egyes elõirányzatainak (kormány-

hitelek, világbanki hitelek, segély-megállapodások stb.) ellenõrzését

is hátrányosan befolyásolta, hogy a dokumentációk az érintett

szervezeteknél magyar nyelven nem álltak rendelkezésre. Ezért

javasoltuk, hogy a Kormány kezdeményezze a nemzetközi szerzõdésekkel

kapcsolatos törvényerejû rendelet törvénnyel való módosítását, hogy a

nemzetközi szervezetekkel kötött szerzõdések hiteles magyar nyelvû

fordítása is rendelkezésre álljon.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az államháztartás számvitelének

keretében szabályozzák a kormányhitelek elszámolásának rendjét. A

Kormány intézkedjen arról, hogy a tárcáknál, valamint e technikai

fejezetnél a segélyekkel kapcsolatosan egységes információs rendszer

jöjjön létre.

Az ellenõrzés során felhívtuk a figyelmet a nemzetközi segélyekbõl

származó pénzfelhasználások, valamint az orosz államadósság

lebontásával kapcsolatos határidõkre. Valószínûleg ennek is köszönhetõ,

hogy az orosz államadósság lebontása határidejének meghosszabbításáról

kormányzati tárgyalások kezdõdtek.

Az elõzõ évek ellenõrzései hatására az orosz államadósság

elszámolásával, az elszámolás ellenõrzésével kapcsolatosan az

államháztartási törvény az éves költségvetési törvények, valamint az

1994. évi XIII. törvény módosítására került sor.

1.2.5. Az 1995. évi búzatermés felvásárlásának és exportjának pénzügyi-

gazdasági ellenõrzését a búza világpiacán 1995. június végén, illetve a

magyar árutõzsdén - több hetes késéssel és lassúbb ütem mellett -

bekövetkezett árrobbanás következményei tették szükségessé.

A felvásárlók és az exportõrök többsége még az új termés betakarítása

elõtt megkötötte a szerzõdéseket. A várható jó búzatermés, valamint az

irányárak meghirdetésének elmulasztása miatt az aratás utáni idõszakban

a búza árai a garantált - minimum - ár körül alakultak ki. Az

exportõrök árajánlatát az is befolyásolta, hogy az exporttámogatás

összegérõl 1994. decemberében döntöttek, amikor még nem volt ismert sem

az új búza termésmennyisége, sem az értékesítés piaci feltétele.

A bekövetkezett áremelkedés hatására augusztus-szeptember hónapban

jelentõsen emelkedett a kivitel. A hazai ellátás biztosítása érdekében

az érintett tárcák - a Pénzügyminisztérium és a Földmûvelésügyi

Minisztérium - nem vállalták annak kockázatát, hogy az idejekorán

meghirdetett exporttámogatást visszavonják. Az Ipari és Kereskedelmi

Minisztérium október 12-tõl felfüggesztette az export engedélyek

kiadását, de ez az intézkedés nem volt képes a kivitel tényleges

korlátozására.

Az állami gazdaságbiztonsági tartalék készleteket kezelõ TIG Közhasznú

Társaság nem megfelelõ üzletpolitikája és a hirtelen áremelkedés

megnehezítették az elõírt étkezési búzamennyiség feltöltését annak

ellenére, hogy nem is kezel olyan intervenciós készleteket, amellyel az

állam piaci zavar esetén helyreállíthatná a piaci egyensúlyt.

Ellenõrzésünk során a vizsgált pénzintézeteknél - az Országos

Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a Kereskedelmi és Hitelbank

Rt., a Magyar Hitelbank Rt., illetve a CIB Hungária Rt. (csak

tájékozódás jelleggel) - nem tapasztaltunk a búza tõzsdei felvásárlásra

vonatkozó megbízást. Az OTP Kereskedelmi Bank Rt-nak az Agrograin

(Agrotrade) Rt. alapítása, majd eladása során tanúsított üzletmenete

rávilágított a pénzintézeti törvény egyes bekezdéseinek nem egyértelmû

elõírásaira.

A növekvõ exportkedv és az igen mérsékelt eredményeket hozó

tárcaintézkedések hatására év végére kérdéses volt, hogy marad-e a

júliusi 5 millió tonna búzából a hazai ellátáshoz szükséges mintegy 3

millió tonna. Az összesített adatok szerint 1995-ben az exportált búza

mennyisége megközelítõleg megegyezett a kivihetõ mennyiséggel.

A búza piacán kialakult helyzet nyilvánvalóvá tette, hogy a jelenleg

mûködõ információs rendszer koordinálatlan, lassú és rugalmatlan. Nem

képes kellõ idõben olyan megbízható adatokat adni, ami - indokolt

esetben - kormányzati beavatkozást tenne lehetõvé. A búzavertikum

mûködését befolyásoló szabályozók egy része nem volt alkalmas arra,

hogy megfelelõen közvetítse az állami érdeket, ennek következtében a

döntési mechanizmus is lelassult. Az ellenõrzés tapasztalatai alapján

felhívtuk a Kormány figyelmét az agrárrendtartás - a gabonatermelés

finanszírozása, exporttámogatási rendszere - szabályozásának, továbbá a

búzavertikum információs rendszere korszerûsítésének szükségességére.

1.2.6. A Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) III. számú Belgyógyászati

Klinika rekonstrukciójára - mint kormányzati beruházásra - kiírt

pályázat elbírálása körülményeinek vizsgálatára 1996 elsõ félévében -

országgyûlési képviselõi megkeresés alapján - került sor. A

célvizsgálat versenytárgyalás kiírására, lebonyolítására és a

benyújtott ajánlatok elbírálására irányult. A beruházás teljes

költségelõirányzata 1,1 milliárd Ft , melynek kizárólagos forrása a

központi költségvetés volt. A helyszíni ellenõrzés a beruházó DOTE-n

kívül a szakmai felügyeletet gyakorló Népjóléti Minisztériumra is

kiterjedt.

Az ellenõrzés során megállapítottuk, hogy a versenykiírás alapját

képezõ tender tervdokumentáció teljes mértékben nem tette lehetõvé a

pályázatok azonos szempontok szerinti elbírálását. A pályamûvek

értékelésének elõkészítésekor nem dolgozták ki kellõ mélységben az

elbírálás szempontrendszerét, s a mûszaki tartalomra vonatkozó

információk sem nyújtottak megfelelõ alapot a döntéshez. Ezek hiányában

a kiválasztásnál elsõdlegesen az játszott szerepet, hogy az ajánlati ár

minél közelebb álljon a költségvetés által biztosított pénzügyi

kerethez.

A nyertes pályázat nem felel meg maradéktalanul a versenyfelhívásnak.

Az ajánlat nem tartalmazott mûszaki szakaszolást és ehhez igazodó

pénzügyi ütemezést. Emellett a beruházás teljes költségigényére

vonatkozó prognózisa feltûnõen alacsony, amely elõre vetíti a költség

túllépés veszélyét.

Ezért különös nyomatékkal felhívtuk a felügyeletet gyakorló Népjóléti

Minisztérium figyelmét arra, hogy ellenõrizze a beruházás mûszaki

teljesítésének megfelelõ pénzügyi teljesítést.

1.2.7. A fõiskolák és az egyetemek fõiskolai karai állami támogatásának elmúlt

évi ellenõrzése az angol számvevõszékkel (NAO) párhuzamosan szervezett,

egyeztetett program szerint valósult meg. A vizsgálat az ország

valamennyi állami fõiskolai oklevél kiadására jogosult intézményére

kiterjedt (33 önálló fõiskola, 25 egyetemi kar, intézet vagy egyéb

státuszú fõiskola).

Megállapítottuk, hogy a vizsgált idõszakban (1993-96) - részben az

állami szabályozások elégtelensége miatt - a felsõoktatási intézmények

integrációja terén jelentõsebb elõrehaladás nem történt. Érdemben nem

változott a bázis alapú finanszírozási rendszer, nem sikerült

megteremteni a normatív finanszírozás feltételeit, emiatt több

fõiskolának is napi likviditási gondjai voltak. Általában romlottak a

felsõoktatás technikai feltételei. A fejlesztés fõ forrásait a

pályázatokon elnyert támogatások képezték. Ezek mértéke és feltételei

azonban nem alkalmasak a mûszaki, tudományos, technikai feltételekben

mutatkozó elmaradások számottevõ befolyásolására, mérséklésére.

A létszámcsökkentési kötelezettségeknek a fõiskolák eleget tettek, de

kellõ elõkészületek hiányában a létszámcsökkentést nem alapozták meg

belsõ szervezeti intézkedések.

2. ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK

2.1. 1996-ban fejeztük be a Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap

mûködésének ellenõrzését. Az Alapot az 1996. évi költségvetési törvény

megszüntette, feladatait, bevételeit és kiadásait a Pénzügyminisztérium

fejezetbe integrálta.

1991 közepéig a gépjármû tulajdonosok a kötelezõ gépjármû-felelõsség-

biztosítási díjhoz való hozzájárulásukat a motorbenzin vásárlásakor

fizették meg. A biztosítási szolgáltatások fedezetérõl a költségvetés

gondoskodott. Az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet valós biztosítási

alapokra helyezte ezt a tevékenységet. A korábban keletkezett károkra

vonatkozóan azonban érvényben maradt az állam helytállási

kötelezettsége. Ennek pénzügyi fedezetét teremtették meg az

elkülönített állami pénzalap létrehozásával.

Az Alap forrását részben az átadott - mintegy 5 milliárd Ft - vagyon

hozama, részben a költségvetésbõl juttatott évenkénti költségvetési

támogatás képezte. A kár- és járadékfizetésekbõl adódó állami fizetési

kötelezettség - amely jelenleg mintegy 15 000 károsultat érint - még

évtizedekig fennmarad, számottevõ csökkenése csak 2040. év után

várható.

A járadékok számának, s a kifizetendõ járadékok csökkentésére azok

egyszeri megváltásával nyílna mód, ebben azonban - a jogi szabályozás

korlátai miatt - sem az Alapkezelõ, sem a járadékosok nem érdekeltek.

Ezzel összefüggésben javasoltuk a járadékok egyösszegû megváltása

jogszabályi akadályainak felülvizsgálatát és az ösztönzõ érdekeltségi

rendszer kidolgozását.

A károsultak közül jelentõs azok száma, akiknek egyetlen megélhetési

forrásuk a havi járadék, ezért döntõ fontosságú ennek pontos,

folyamatos utalása, az ezt szolgáló szervezet mûködése.

Az Alap megszüntetését követõen a pénzügyminiszter a feladatok

folyamatos ellátásával - a korábban is hasonló jellegû tevékenységet

végzõ, központi költségvetési szervként mûködõ - Támogatásokat és

Járadékokat Kezelõ Szervezetet bízta meg.

A feladatrendszer költségvetési intézményhez történt telepítése csak

akkor tekinthetõ gazdaságosnak, ha a szervezet mûködési költségei - a

tevékenység komplex ellátása mellett - sem haladják meg a korábbiakat.

A számítások 1996-ra ezt még nem igazolták, a következõ években azonban

adott ennek lehetõsége.

Felhívtuk a pénzügyminiszter figyelmét, hogy az Alap központi

költségvetésbe integrálásával kapcsolatos intézkedései az átmeneti

idõszakban biztosítják a tevékenység folyamatos végzését, de a

vonatkozó rendelete módosításával meg kell teremtenie a hosszú távra

szóló feladatellátás jogszabályi hátterét. Szükségesnek tartjuk azt is,

hogy vizsgálják felül az új szervezet elsõ évi magas mûködési

költségeit, s tegyenek intézkedéseket a költségek csökkentésére.

2.2. A Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési Alappal összefüggõ

gazdálkodás egyes kérdéseinek célvizsgálata keretében a következõ fõbb

területeket ellenõriztük: az Expo '96 Kft. alapításának, mûködésének

törvényességét, a részére juttatott közpénzek indokoltságát, a Kft-be

fektetett vagyon megõrzését, az innovációs felsõoktatási

kötvényfinanszírozást. Ezen kívül áttekintettük az Alapnál selejtezett

eszközök kijelölését, az ezekkel kapcsolatos számviteli elszámolásokat,

továbbá az Alap megszûnésével összefüggõ pénz- és vagyon elszámolási

kötelezettségeket, a Világkiállításhoz kapcsolódó

ingatlanértékesítéseket.

Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy az Expo '96 Kft.

alapítása, törzsvagyonhoz juttatása megfelelt a vonatkozó törvényi

elõírásoknak. Az adatváltozások bejelentésének elmulasztásával azonban

megsértették az 1988. évi VI. törvény vonatkozó elõírásait. Az alapító

Világkiállítási Programiroda (majd Kormánybiztosi Iroda) nem késztette

a Kft-t takarékos gazdálkodásra, sõt esetenként indokolatlanul ismert

el teljesítményeket, szolgáltatásokat.

A Világkiállítás lemondásával a beruházások megvalósítása lelassult,

ami a fejlesztések drágulásával jár(hat). Egyes közmûveket és

közterületeket az elõírt határidõre nem adtak fõvárosi önkormányzati,

illetve közmûtársasági tulajdonba.

Az Alap terhére 1994-ben végrehajtott 1520,1 millió Ft összegû -

túlnyomó többségében szellemi termékek költségeinek leírását jelentõ -

selejtezés során megsértették a vonatkozó számviteli elõírásokat, ezért

az Alap 1994. évi mérlege hibás.

Az innovációs felsõoktatási kötvénykibocsátás idõbeli ütemezése nem

igazodott sem az egyetemi beruházások mûszaki megvalósításához, sem a

fedezetbiztosítás jogszabályi követelményeihez. Ugyanakkor a

kötvényforrás befektetése megfelelt a vonatkozó kormányhatározatnak.

Az Alap megszûnését követõen az érintettek nem tettek megfelelõ

intézkedéseket az Alap vagyonának, pénzeszközeinek szabályszerû

elszámolására, a letéti kezelés törvényben és egyéb jogszabályban

elõírt módjának megteremtésére. A számvitel emiatt nem tükrözi

megfelelõen a valós folyamatokat.

A Világkiállítási Programiroda a Világkiállításhoz kapcsolódó

ingatlanok értékesítésénél, az ingatlanértékesítési feladatok

vállalkozásba adásánál nem az elvárható gondossággal járt el. A

megbízott Szentex Kft. - a Globex Rt. részére történõ földingatlan

értékesítése során - a versenytárgyalásra vonatkozó elõírásokat

megsértette, megbízását túllépte. A megbízó Világkiállítási

Programiroda hátrányára részfizetéses megállapodást kötött és a vételár

elsõ részének teljesítése után hozzájárult a tulajdonjog bejegyzéséhez.

A Globex Rt. nem hajlandó a vételár hátralékot megfizetni, s a megbízó

(jogutódja) sem tud a követelésnek érvényt szerezni.

A Kormány megbízta a Kormányzati Ellenõrzési Irodát a jelentés

megállapításai alapján további vizsgálatok elvégzésére a felelõsség

megállapítása és az okozott kár mérséklése érdekében. A

pénzügyminiszter javaslataink figyelembe vételével intézkedett a

feltárt hiányosságok megszüntetésére.

3. HELYI ÖNKORMÁNYZATOK

3.1. A helyi önkormányzatoknak a központi költségvetésbõl juttatott

támogatások ellenõrzése

Az önkormányzatoknál l996-ban végzett ellenõrzéseink jelentõs része az

l995. évi központi költségvetési támogatásokra irányult. Vizsgáltuk az

önkormányzatoknak juttatott normatív állami hozzájárulás igénybevételét

és elszámolását, a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és

rekonstrukcióikhoz nyújtott címzett- és céltámogatások, valamint a

helyi önkormányzatok által igényelhetõ központosított elõirányzatok

felhasználását.

3.1.1. Az önkormányzatoknak juttatott normatív állami hozzájárulás

igénybevételének és elszámolásának ellenõrzése az önkormányzatok

legjelentõsebb pénzügyi forrását érintette. A normatív állami

hozzájárulások összege l995-ben 204,8 milliárd forint volt, az

önkormányzatoknak jutatott összes állami támogatás közel kétharmadát

tette ki. A normatív állami hozzájárulások elõirányzata -a bérpolitikai

intézkedések kivétele miatt- l994-hez képest 3,8%-kal csökkent. A

vizsgált jogcímek összegükben harmadik éve nem változtak, s az infláció

évrõl-évre elértéktelenítette az állami hozzájárulást.

1990-95 közötti években a normatívák száma 12-rõl 27-re nõtt, annak

ellenére, hogy vizsgálati tapasztalataink alapján lényegesen kevesebb

és szakmailag egységesebb tartalmú jogcímet tartottunk indokoltnak. A

jogcímek száma l996-ban 14-re csökkent ugyan, de az egyes jogcímekhez

kapcsolódó részletes szabályozás szerint az önkormányzatok közel 70

féle mértékben vehették igénybe az állami hozzájárulást. Ez a

finanszírozási rendszer l996-ban - az elszámolás lebonyolításához

szükséges nyilvántartások részletekbe menõ szabályozása nélkül - mind

az igénylésben, mind az elszámolásban komoly problémákat okozhat és

rendkívül megnehezíti az ellenõrzést is.

Vizsgálataink tapasztatai azt mutatják, hogy a normatív támogatási

rendszerrel kapcsolatos problémák elsõsorban abból származnak, hogy

továbbra sincs kellõen körülhatárolva az állami feladatvállalás. A

költségvetési törvény szövege pedig a kétségtelen színvonaljavulás

ellenére esetenként továbbra is pontatlan vagy félreérthetõ. Egyes

jogcímek tartalmának értelmezéséhez a szakmai jogszabályok részletes

ismeretére is szükség lenne, melyhez az önkormányzatok munkatársainak

szakmai felkészültségét kellene javítani.

Még mindig hiányzik az összhang a költségvetési törvényben foglalt

finanszírozási követelmények és az ágazati-szakmai statisztikák között,

az elõírt nyilvántartások vezetése pedig többnyire pontatlan, hiányos.

Az önkormányzatok többsége nem érzékeli a finanszírozás szempontjából

fontos ellenõrzés súlyát és továbbra sem tett eleget a helyi

önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 92. § (2) bekezdésében,

illetve az 1991. évi XX. törvény 140. § e) és h) pontjaiban foglalt

ellenõrzési kötelezettségének. Nem gyõzõdött meg a mutatószámok

valódiságáról, az elõírt bizonylatok meglétérõl és szabályszerû

vezetésérõl. A vizsgált 462 önkormányzathoz tartozó 1721 intézmény

közül csupán 270-nél (16%) tartottak célellenõrzést. Az alapokmányok

ellenõrzésének elmulasztása is hozzájárult ahhoz, hogy a számviteli

törvény teljességre, valódiságra, következetességre vonatkozó alapelvei

sérelmet szenvedtek. Az érintett önkormányzatoknál megfelelõ

intézkedések születtek a hibák jövõbeni megismétlõdésének

megakadályozására.

A normatív állami hozzájárulásokra vonatkozó korábbi vizsgálataink

alapján tett javaslatok egy jelentõs részét hasznosították. A

javaslatainkra bevezetett szankciók, eljárási kérdések rendezése

hozzájárultak a tervezési, elszámolási gyakorlat javulásához, de az

alapvetõ problémák nem oldódtak meg.

Javaslatainkkal ellentétben nem került sor olyan alapvetõ, a rendszer

mûködése szempontjából meghatározó körülmények rendezésére mint például

az állami szerepvállalás törvényi szintû meghatározása, a

finanszírozási szempontok, a költségvetési beszámolók feladatmutatói és

az ágazati-szakmai statisztikák adatgyûjtése közötti összhang

biztosítása, a tervezés, elszámolás, ellenõrzés rendszer szemléletû

szabályozása, kisebb számú és szakmailag homogénebb "normatívák"

kialakítása, az önkormányzatok ellenõrzési kötelezettségének konkrétabb

elõírása stb. A kormányzat jobbító szándéka ellenére a normatív

finanszírozási rendszer mûködése még ma is számos ellentmondással

terhelt.

Különösen fontosnak tartjuk az önkormányzatok ellenõrzési

kötelezettségének részletesebb szabályozását, mert a Számvevõszék nem

tudja rendszeresen és teljes körûen ellenõrizni a közel 3200

önkormányzatot és 13 500 intézményét.

Az érintett tárcák az egyeztetések során javaslatainkkal egyetértettek,

megállapításainkat nem kifogásolták és jelezték, hogy a továbbiakban is

megteszik a szükséges intézkedéseket a költségvetési törvény szövegének

javítására, egyértelmûbbé tételére. Ugyanakkor egyes kérdések

rendezésére csak az államháztartási reform során megvalósuló új

önkormányzati finanszírozás keretében látnak lehetõséget.

Az 1995. évi normatív állami hozzájárulás igénybevételének és

elszámolásának helyszíni ellenõrzése eredményeként összességében 134

571,2 E Ft jogosulatlan igénybevételt és 54 658,8 E Ft önkormányzatokat

megilletõ állami hozzájárulást állapítottunk meg. Az eltérések

egyenlege 79 912,4 E Ft, amely a központi költségvetést megilletõ

visszafizetési kötelezettség.

Az Országgyûlés az 1996. évi CIX . törvény 7. §-ában döntött az

önkormányzatok visszafizetési kötelezettségérõl, illetve a pótlólagos

állami hozzájárulás átutalásáról. A döntés a központi költségvetésbe

visszafizetendõ támogatások összegét 132,6 millió Ft-ban határozta meg.

A visszafizetendõ és kiutalandó állami hozzájárulások összegeinek

önkormányzatonkénti részletezését a 43/1996. (XII. 28.) PM-BM együttes

rendelet melléklete tartalmazza.

3.1.2. A helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott

l995 évi címzett- és céltámogatások ellenõrzése során azt tapasztaltuk,

hogy a támogatási igények benyújtásánál és a támogatások

felhasználásánál az önkormányzatok többsége megtartotta a jogszabályi

elõírásokat.

A helyi fejlesztési döntések elõkészítettsége - különösen a pénzügyi

megalapozottságukat tekintve - nem volt megfelelõ. Gyakori, hogy a

beruházáshoz szükséges saját forrást csak részben, vagy egyáltalán nem

tudják biztosítani. Az igénybejelentéskor a saját forrásra vonatkozó

képviselõ-testületi kötelezettségvállalás (határozat) sokszor csak

formális volt. Az önkormányzatok a megítélt céltámogatás után keresték

a kiegészítõ saját erõ -elkülönített állami pénzalapok, vagyoneladás,

alvállalkozói és bérleti szerzõdések útján történõ- igénybevételének

lehetõségét. A saját források hiánya, elégtelensége részben a feladatok

elhagyásához, korlátozott mértékû megvalósításához és az elnyert

céltámogatási elõirányzatról való lemondáshoz vezetett, vagy a

beruházások megvalósításának elhúzódását idézte elõ. Erre vezethetõ

vissza a felhasználás során elkövetett szabálytalanságok számottevõ

része is. Több önkormányzat a saját forrást csak hitelfelvétel útján

tudta biztosítani. A saját erõ megteremtésének fontos feltétele volna a

stabil pénzügyi szabályozás, a több évre elõre látható megbízható

forrásképzõdés.

A fejlesztések jelentõs hányadát nem terv szerint valósították meg,

melyet a céltámogatási elõirányzatok 1994-1995. évi maradványának

emelkedõ összege is jelez. 1995. év végén összesen 10 548,4 millió Ft

állami pénzeszköz maradt felhasználatlanul. A fejlesztések

megvalósítása során a bankok a pénzügyi teljesítést megelõzõen a

viszonylag magas kezelési költség ellenére sem szûrik ki a céltól

eltérõ és pazarló felhasználást. Az 1993-95. években többszörösére

növekedett a céltámogatási elõirányzatokról történõ lemondás összege.

Emellett továbbra is jelentõs a jogtalanul igénybe vett, központi

költségvetésbe visszafizetendõ címzett és céltámogatások nagysága. Ezek

a problémák a címzett és céltámogatási rendszer jellegébõl, mûködési

hiányosságaiból és az önkormányzati megvalósítás hibáiból egyaránt

fakadnak.

A támogatásokkal létrehozott beruházások nagymértékben elõsegítették a

települések, illetve egyes térségek kommunális, egészségügyi, oktatási

és közmûvelõdési ellátási színvonalának emelését, az életkörülmények

javítását és a környezeti ártalmak csökkenését. Az önkormányzatok és a

lakosság jelentõs hányadát érintõ vízmû beruházások eddig ellátatlan

területeken biztosítják az egészséges ivóvízzel való ellátást. Ezek a

beruházások a foglalkoztatás szempontjából is jelentõsek, hozzájárultak

a településeken a munkanélküliség mérsékléséhez. A beruházásokkal

létrehozott létesítmények (szennyvíztisztítók, tornatermek,

tornacsarnokok) egy részének kihasználtsága alacsony, s várhatóan a

közel jövõben is az marad.

A címzett- és céltámogatási rendszer hibájaként róható fel, hogy a

célok kijelölése nem minden esetben a valós helyi szükségleteket

tükrözte vissza és kényszerpályára terelte a helyi fejlesztési

tevékenységet. Nem ösztönzött az állami pénzeszközök takarékos és

hatékony felhasználására. A területi koordináció, a szakmai irányítás

és ellenõrzés hiányosságai következtében létrejöttek elaprózott vagy

éppen túlméretezett kapacitások.

Az ÁFA törvény 1994. évi módosítása következtében - amely az l992. év

végén folyamatban levõ vízgazdálkodási beruházásoknál lehetõvé tette az

ÁFA visszaigénylését l996. év végéig - a vízgazdálkodási beruházásoknál

a visszaigényelhetõ ÁFA összege feleslegesen terhelte az 1995-96. évi

költség- és céltámogatási elõirányzatokat.

Vizsgálati tapasztalataink alapján a címzett- és céltámogatási rendszer

fejlesztése és a törvényesség érvényesítése érdekében javasoltuk az

érintett tárcáknak, hogy a beruházások jobb pénzügyi megalapozása

érdekében az elkülönített állami pénzalapok elosztását idõbelileg és

tartalmilag hangolják össze a céltámogatásokkal. Célszerû lenne a

pályázatokat egy eljárásban elbírálni. A megyei fejlesztési tanácsok

kapjanak hatáskört a címzett- és céltámogatások, valamint a

céltámogatási kiegészítõ keret döntéselõkészítésében, a felhasználások

értékelésében, erõsítve ezzel a térségi szemlélet és a területi

koordináció (társulásos fejlesztések ) érvényesülését.

A támogatási rendszer mûködése hatékonyságának javítása érdekében

javasoltuk továbbá, hogy az érintett tárcák alakítsák ki a saját forrás

vállalások szankcióját. Jogszabályban rögzítsék, hogy ha az

önkormányzat rendeletében nem biztosítja a saját forrást, akkor nem

támogatás lemondási kötelezettsége keletkezik, hanem automatikusan

megszûnik a jóváhagyott keret fölötti jogosultsága.

Az 1995. évi címzett- és céltámogatások ellenõrzésének eredményeként

178,7 millió Ft jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetésére

tettünk javaslatot. Az Országgyûlés az 1996. évi CIX. törvény 7. §-ában

döntött a 178,7 millió Ft jogtalan támogatás visszafizetésérõl.

Javasoltuk még, hogy az érintett tárcák az Országgyûlés elé

terjesztendõ törvényjavaslat formájában intézkedjenek az ellenõrzések

által feltárt, 1996. június 4-ig a képviselõ-testületek által le nem

mondott 194,4 millió Ft céltámogatási elõirányzat visszavonásáról.

3.1.3. A helyi önkormányzatok által igényelhetõ 1995. évi központosított

elõirányzatok felhasználásának ellenõrzése ismételten rámutatott a

támogatási rendszerrel kapcsolatos problémákra. Már 1994-ben az

önkormányzatokra háruló feladatokkal együtt jelentõsen megnövekedett a

központosított elõirányzatok jogcíme és mértéke. 1994-rõl 1995-re

tovább emelkedett, 20-ról 23-ra az elõirányzatok száma, összege azonban

változatlan, 29,5 milliárd Ft maradt. A pótköltségvetési törvény

további két elõirányzatot biztosított, s ezáltal a központosított

elõirányzatok összege 32,6 milliárd Ft-ra módosult.

Az 1995. évi új elõirányzatok részben az alapellátással összefüggõ

feladatok racionálisabb megoldását ösztönözték (egyes közoktatási

feladatok támogatása), részben az évközi megszorító intézkedések

hatásának kompenzálására szolgáltak (gazdasági stabilizációs

intézkedésekhez kapcsolódó szociális célú hozzájárulás). A

központosított elõirányzatok bármelyikét vizsgálva azt a következtetést

vonhatjuk le, hogy az adott feladatokra juttatott kiegészítõ források

az önkormányzatok mûködéséhez szükségesek. Ugyanakkor a feladatonként

külön feltételrendszer szerint igényelhetõ központosított elõirányzatok

köre az évek során túlburjánzott és nincs összhangban a helyi

önkormányzati szabályozás általános elveivel. A támogatási formák

sokfélesége a kapcsolódó - esetenként nem egyértelmû és hiányos -

jogszabályok egész sorának alkalmazási szintû ismeretét igényelte

volna. Ennek a követelménynek az önkormányzatok többsége nem tudott

eleget tenni.

Az 1995. évi költségvetési törvényben biztosított támogatások

feltételrendszerét a kormány- és a miniszteri rendeletek, tájékoztatók,

közlemények nem minden esetben szabályozták egyértelmûen, a törvény

elõírásaival összhangban. Esetenként tágabb lehetõségeket, lazább

szabályozást biztosítottak a pályázatok benyújtásához, mint amit a

költségvetés mellékletében a jogalkotók megfogalmaztak.

A jogszabályok, valamint az önkormányzatoknál a jogalkalmazás

hiányosságai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a támogatások

igénylésénél, felhasználásánál a vizsgálatok szabálytalanságokat tártak

föl. Az ellenõrzéseink által feltárt 26 millió Ft jogtalanul igénybe

vett támogatás visszavonására javaslatot tettünk az Országgyûlésnek,

amelyrõl döntés az 1996. évi CIX. törvény 7 §-ában született.

Az elosztás, a felhasználás és az elszámolás hiányosságai egyértelmûen

bizonyítják, hogy az elaprózott támogatási rendszerben juttatott állami

források felhasználásának hatékonysága, célszerûsége nem kellõen

biztosítható. Ezért változatlanul indokoltnak tartjuk, hogy az

államháztartási reform keretében mérsékeljék a támogatási rendszer

elaprózottságát, csökkentsék a központosított elõirányzatok számát.

Ezzel összefüggésben fontos feladat a szétaprózott, céljelleggel

juttatott különféle források koncentrálása és a normativitás erõsítése.

3.2. A helyi önkormányzatok közszolgáltatási tevékenységének ellenõrzése

1996-ban végzett ellenõrzéseink másik nagy részét az önkormányzatok

közszolgáltatási tevékenységének vizsgálata tette ki. Ebben a körben a

helyi önkormányzatok közüzemi víz- és csatornaszolgáltatási

feladatainak és az ehhez kapcsolódó lakossági díjtámogatási rendszer

mûködésének, az infrastrukturális fejlesztésekre fordított pénzeszközök

felhasználásának, valamint az önkormányzatok adóztatási tevékenységének

vizsgálatát végeztük el. Utóvizsgálat keretében a távhõszolgáltatás

gazdálkodási rendszerét ellenõriztük.

3.2.1. A helyi önkormányzatok közüzemi víz- és csatornaszolgáltatási

feladataira és az ehhez kapcsolódó lakossági díjtámogatási rendszer

mûködésére vonatkozó vizsgálatunk a helyi önkormányzatok egyik

legfontosabb közellátási tevékenységét érintette. A korábban kizárólag

állami feladatként biztosított egészséges ivóvízellátást a helyi

önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. a települési önkormányzatok

kötelezõ feladataként határozta meg. Ez az ellátási kötelezettség az

ország minden települését érinti és fokozatosan a lakosság egészére

kiterjed. Tömeges jellege mellett jelentõségét növeli az is, hogy

sajátosságai, valamint közegészségügyi követelményei miatt a

szolgáltatások egyik legérzékenyebb területét jelenti, ahol a kellõ

háttér és szakmai felkészültség hiánya beláthatatlan következményekkel

járhat. A csatornaszolgáltatást viszont az önkormányzatok választható

feladatként végzik.

A helyszíni vizsgálat az országban mûködõ 232 üzemeltetõ mintegy 25%-

ára terjedt ki, amelyek 2033 településen - mintegy 7,5 millió lakost -

látnak el víziközmû szolgáltatással.

A közmûves vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás helyzetével, az

önkormányzati vagyon kialakításával foglalkozó korábbi években végzett

vizsgálataink alapján a minisztériumoknak javasolt intézkedések

megvalósítására nem került sor, s ezért több, korábban is megállapított

hiányosságot tártunk föl.

Az állami és helyi vízgazdálkodási feladatok megosztását szabályozó

rendelkezések között nem minden tekintetben volt összhang. Az

önkormányzati törvény a települési önkormányzatok kötelezõ feladatává

tette az egészséges ivóvízellátásról való gondoskodást és ezzel együtt

a közszolgáltatás biztosításához szükséges eszközök nagy részének

önkormányzati tulajdonba adásáról is rendelkezett. Nem rendelkezett

viszont a regionális vállalatok kezelésében levõ eszközök önkormányzati

tulajdonba adásáról. A vagyontörvény szerint ebben a szûk körben

továbbra is megmaradt az állam feladatellátási kötelezettsége és az

állami tulajdon is. A szabályozásbeli ellentmondás abban van, hogy a

települési önkormányzat ellátási felelõssége általános, amely akkor is

fennáll, ha vízközmû tulajdonnal nem rendelkezik. Ugyanakkor a

tulajdonos kötelessége a közmûvek üzemeltetése, fejlesztése, a

szolgáltatás folyamatos teljesítése.

Az állami tulajdon lebontását és az önkormányzati tulajdon kialakítását

a jelentõs késedelemmel meghozott törvények is nehezítették. A

vagyonátadás elõkészítésére és megalapozására nem készült egy aktuális

helyzetértékelésre épülõ, a szolgáltatás sajátosságait is figyelembe

vevõ stratégiai terv.

A vagyonrendezés idõben nagyon elhúzódott. Az önkormányzatok különbözõ

módon és mértékben juthattak közmûvagyon tulajdonjogához attól függõen,

hogy azok regionális, vagy a korábbi tanácsi vállalati szolgáltatás

körébe tartoztak. A regionális vállalattal érintett önkormányzatok

mûködtetõi vagyont nem kaphattak.

A vagyonátadás többnyire az üzemeltetõk által a VÁB döntést megelõzõen

készített leltárak alapján történt, ezek hitelesítését teljes körûen

nem végezték el. Az önkormányzati tulajdonba került vagyont gyakran

nem, vagy nem valós értékadatokkal vették nyilvántartásba. A közmûvek

mûködtetésére különbözõ típusú és nagyságrendû szervezetek jöttek

létre. A vizsgált szervezetek egy része üzemeltetési engedéllyel sem

rendelkezett a vizsgálat idõpontjában.

Megállapításaink szerint a vizsgált szervezetek 50%-ának önkormányzati

közmûvagyon került a tulajdonába, részben a cégbíróság által is

elfogadva jegyzett tõkeként, részben pedig a cégbírósági kontrollt

kikerülve, tõketartalékként. Ezzel jelentõs nagyságrendû, mintegy 206

milliárd forint értékû közmû az önkormányzatok tulajdonából társasági

és vállalati tulajdonba ment át. A korlátozottan forgalomképes

törzsvagyon körébe tartozó eszközök kikerültek az önkormányzatok

tulajdonából és a gazdálkodó szervezetek szabad rendelkezésû,

korlátlanul forgalmazható tárgyai lettek.

A vizsgálat alapján javasoltuk, hogy a Legfõbb Ügyészség tegyen

intézkedéseket az önkormányzatok és az állam által jogszerûtlenül

gazdasági társasági és vállalati tulajdonba adott víziközmû eszközök

állami tulajdonba, illetve önkormányzati törzsvagyonba való

visszajuttatása, valamint a jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõen

mûködõ önkormányzati közös vállalatok megszüntetése érdekében.

Megállapítottuk, hogy az önkormányzatok többsége csak az ármegállapítás

során közölte a szolgáltatás tartalmára vonatkozó elvárásait a

viziközmûveket üzemeltetõ szervezetekkel, csak kis részük támasztott

követelményeket a hatékonyságra vonatkozóan. Az ármegállapításnál a

tulajdonosi érdekek, a gazdasági követelmények háttérbe szorultak és

elsõdlegesen a fogyasztók "rövid távú" érdekei érvényesültek. A

díjmegállapításra jogosult képviselõk többsége nem rendelkezett

információval arról, hogy mit tartalmaz, milyen kiadásokra nyújt

fedezetet a javasolt, illetve jóváhagyott ár.

Az ármegállapítások megalapozatlansága és a tárcaközi bizottság

munkamódszere miatt az ártámogatási rendszer ellentétes a hatályos

ármegállapítási törvényben foglaltakkal, mivel olyan ármegállapításhoz

nyújt költségvetési támogatást, amelyet nem a pénzügyminiszterrel

egyetértésben állapítottak meg. A támogatási rendszer egységes

lakossági ártámogatásként mûködött önkormányzati és állami

feladatellátás esetén egyaránt. Az évenkénti költségvetési törvények

csak az önkormányzatok által ellátandó feladathoz rendelték ezt a

támogatást, ugyanakkor önkormányzati elhatározástól függetlenül végzett

állami rendelkezésû víz- és csatornaszolgáltató szervezetek is kaptak

ilyen támogatást.

Ezáltal a támogatási keretösszeget a költségvetési törvényben

meghatározott rendeltetési céltól eltérõen biztosította a tárcaközi

bizottság az állami szolgáltató szervezeteknek még akkor is, ha azt egy

általa kijelölt önkormányzaton keresztül utalta át.

Az ellenõrzés alapján javasoltuk, hogy a pénzügyminiszter tegyen

intézkedéseket a központi költségvetésbõl 1995-ben jogtalanul kiutalt

összesen 79,8 millió Ft ártámogatás elvonására.

3.2.2. A helyi önkormányzatok infrastrukturális fejlesztésére fordított

pénzeszközök felhasználásának ellenõrzése eredményeként

megállapítottuk, hogy a települések egy jelentõs része eddig soha nem

tapasztalt mértékben fejlõdött, a korábbi éveket messze meghaladó

infrastrukturális beruházások fejezõdtek be vagy befejezés közeli

állapotba kerültek. Ebben kiemelt szerepe volt a különbözõ támogatási

rendszereknek (cél- és címzett, elkülönített állami pénzalapok).

Ugyanakkor a vizsgált idõszakban nem volt olyan hatályos magas szintû

jogszabály, amely biztosította volna az egységes állami terület- és

településfejlesztési politika kialakítását.

Alapvetõ problémát jelentett, hogy nem készült hosszabb távú

területfejlesztési koncepció, ami a térségi, az ágazatok közötti

koordinációnak, valamint az infrastrukturális fejlesztések támogatására

szolgáló állami pénzalapok felhasználásának, a támogatások elosztásának

az alapját képezhette volna. Egy-egy terület fejlesztését több

egymástól független kormányhatározat, ágazati koncepció igyekezett

kedvezõ irányba terelni. Hiányzott az a középszint, ami a

területfejlesztés kormányzati feladatait közvetítette volna.

A törvényi szabályozás a területfejlesztési (térségi) feladatok

ellátásában a helyi önkormányzatok önkéntes szervezõdéseire,

társulásaira alapozott. A települések többsége viszont legfeljebb egy-

egy cél megvalósulására társult önkéntes alapon, ami nem eredményezett

komplex szemléletû, tartós kapcsolatokra épülõ, kölcsönös elõnyöket

biztosító térségfejlesztést.

Az önkormányzatok infrastrukturális fejlesztésekben dekralált

önállósága valójában nagyon szûk területre korlátozódott, többségük

számottevõ fejlesztést központi segítség nélkül nem tudott volna

végrehajtani. Az önkormányzatok egy része a területfejlesztésben

érintett valamennyi alaphoz eljuttatta pályázatát és elsõsorban azokra

a fejlesztésekre vállalkozott , amelyekhez központi forrást sikerült

elnyerni. A források elnyerése érdekében a pályázati feltételként

megszabott önkormányzati saját erõ vállalása gyakran megalapozatlan

volt.

A térségfejlesztésre használható források szûkösek voltak és a

különbözõ alapok között erõsen szétforgácsolódtak. A pályáztatás

ütemezése, a pályázható célok és a támogatottság mértékének

kiszámíthatatlansága ad hoc jelleget adott a térségfejlesztõ

tevékenységnek, bizonytalanná tette a forrástervezést, rontotta az

elõkészítést. Alapvetõ hiányosság volt, hogy a döntéseknél általában

nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, az ellátottságbeli

különbségeket.

Megállapítottuk, hogy a jelentõs infrastrukturális fejlesztések

ellenére az egyes térségek és települések ellátottsági színvonalában

meglevõ különbségek csak átrendezõdtek, de összességükben nem

mérséklõdtek. A vizsgálatba bevont létesítmények hasznosulása

ellentmondásos. A infrastrukturális hálózatok mindegyike javítja a

lakosság életminõségét, a gazdaság felzárkóztatásának

feltételrendszerét. A fejlesztések koordinációjának hiánya

következtében azonban - ami jelentõs mértékben a tévesen értelmezett

önkormányzati önállóságra törekvésbõl fakad - túlméretezett,

indokolatlan és ésszerûtlen kapacitásokat is létrehoztak.

A létrehozott intézmények elidegenítése és privatizációja újabb

problémákkal jár. Privatizáció esetén az önkormányzatokat megilletõ

részvények arányának meghatározása nem differenciált annak ellenére,

hogy a megvalósuló fejlesztések forrásösszetétele igen eltérõ.

Vizsgálati tapasztalataink alapján felhívtuk a figyelmet az

önkormányzati fejlesztéseket befolyásoló széleskörû, illetve túltagolt

támogatási rendszer nélkülözhetetlen reformjára, a támogatási

automatizmusokat felváltó szelektív támogatási rendszer kialakítására

és a területi szempontok érvényesítésének erõsítésére.

3.2.3. A távhõszolgáltatás gazdálkodási rendszerének utóvizsgálata

eredményeként megállapítottuk, hogy az 1991. évi alapvizsgálat óta

eltelt idõszakban olyan változások következtek be, melyek az ÁSZ

alapvizsgálatkor tett javaslatainak részbeni megvalósulását is

jelentették. A változások a jogszabályok tartalmában és a gazdasági

környezetben, a távhõszolgáltatók tulajdoni-szervezeti formájában,

mûködési feltételeiben, gazdálkodásuk eredményességében egyaránt

jelentkeztek.

A távhõszolgáltató közmûvagyont törvényi szabályozással az

önkormányzatok tulajdonába adták. A távhõszolgáltató szervezeteket

1992-1995 közötti években - néhány kivételtõl eltekintve - gazdasági

társaságokká alakították át olymódon, hogy a mûködésükhöz szükséges

vagyont az önkormányzatok apportálták a gazdasági társaságokba.

Kormányrendelet kötelezte a távhõszolgáltatókat, hogy a hõközpontokban

a hõmennyiségmérés feltételeit alakítsák ki. Az árhatósági jogkört a

települési önkormányzatokhoz telepítették.

Az alapvizsgálat eredményeként tett számvevõszéki javaslatok közül több

nem realizálódott. Nem került sor az MVM Tröszt hõerõmûvei

meghatározott vagyoni hányadának önkormányzati tulajdonba adására, az

energiaracionalizálást elõsegítõ hitel- és adókedvezmények nyújtására,

a távhõszolgáltató szervezetek mûködési és gazdálkodási tartalékainak

feltárására, a rendszeres utókalkulációra és annak ellenõrzésére sem.

A jelenleg érvényes jogszabályok alapvetõ problémája, hogy nem rendezik

konzisztens módon a távhõszolgáltatásban érintett energiatermelõk,

távhõ-szolgáltatók, fogyasztók viszonyát, nem segítik a kinnlevõségek

(díjhátralékok) gyors, hatékony behajtását, nem szankcionálják a

jogszabályi elõírások megszegését. Hiányzik a távhõszolgáltatásra

vonatkozó ágazati törvény is.

Ezek a feltételek hozzájárultak ahhoz, hogy az önkormányzatok tudomásul

vették, ha a távhõszolgáltatók nem tettek eleget a 129/1991. (X.15.)

Kormányrendelet elõírásainak és nem biztosították mindenütt az elõírt

határidõre a hõmennyiségmérés lehetõségét. Az önkormányzatok többnyire

elfogadták a díjemelésekre vonatkozó javaslatok elkészítésénél a

távhõszolgáltatók által alkalmazott és jelentõs tartalékot képezõ

tervezési - kalkulációs módszereket, a viszonylag jelentõs,

nemzetgazdasági átlagot meghaladó mértékû béremeléseket, az

átalakuláskori vagyonértékeléseket, amelyek az amortizáció összegét és

így közvetve a díjakat is megemelték. Lényegében tehát az

önkormányzatok nem tettek maradéktalanul

eleget a törvényekben elõírt kötelezettségeiknek, nem éltek megfelelõen

tulajdonosi jogaikkal. Az ármegállapítás során az ártörvény

követelményeivel ellentétben elismerték a nem hatékony mûködés

költségeit. A létrehozott felügyelõ bizottságok tevékenysége formálissá

vált.

Mindezek odavezettek, hogy a területileg természetes monopolhelyzetben

levõ távhõszolgáltatók nem törekedtek a költségtakarékosságra, a

hálózati veszteségek csökkentésére. Áremeléseiknek "csak" a

szolgáltatást igénybe vevõ fogyasztók fizetõképességének fokozatos

csökkenése szab gátat, amelynek konkrét megjelenési formája a

díjhátralékok évrõl-évre növekvõ nagysága.

Az önkormányzatok részére juttatott vagyon átvétele és a

távhõszolgáltató szervezetek részére való továbbadása rendezõdött,

nyilvántartásuk is megfelel a számviteli törvény elõírásainak.

Ugyanakkor viszont az önkormányzatok mintegy fele csak részlegesen tett

eleget az állományba vételi kötelezettségnek, így megsértették a

számviteli törvénynek a teljességre és a valódiságra vonatkozó

alapelvét.

Megállapításainkat az érintett önkormányzatok elfogadták,

észrevételükben, intézkedési tervükben a feltárt szabálytalanságok

felszámolásának megkezdésérõl számoltak be, illetve az erre irányuló

szándékukat jelezték.

3.3. A helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének, adóztatási

tevékenységének és az országos kisebbségi önkormányzatok ellenõrzése

3.3.1. A helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének ellenõrzése

során megállapítottuk, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi

LXV. tv. a testületek számára rendkívül nagyfokú önállóságot

biztosított. Az alapvetõ közszolgáltatások ellátásának kötelezettségén

túlmenõen az önkormányzatok mindazon feladatok ellátását vállalhatják,

amelyet törvény más szervezet kizárólagos hatáskörébe nem utal. A helyi

döntések gazdasági alapját - az önkormányzatok részére juttatott

vagyontárgyakon túlmenõen - részben még a tanácsrendszer utolsó évében

bevezetett, alapvetõen forrásorientált pénzügyi szabályozás által a

központi költségvetésbõl juttatott források, részben pedig a helyben

realizálható bevételek hivatottak biztosítani.

A forrásszabályozás alapvetõ hiányossága, hogy a törvények által elõírt

kötelezõ önkormányzati feladatok meghatározott szintû ellátásának

pénzügyi fedezetét sem garantálja. Nem került sor az állami és az

önkormányzati feladatok szétválasztására és a feladatmegosztáson

alapuló költségviselés arányainak kimunkálására.

A gazdálkodás biztonságát a támogatási rendszer gyakori módosításai sem

szolgálták. A forráshoz jutás feltételeinek évente történõ változtatása

az önkormányzati tervezõ munkában bizonytalanságot okozott és

megalapozatlan kötelezettség vállalásokhoz vezetett. A

forrásszabályozás stabilitásának, kiszámíthatóságának hiánya az

ellátási kötelezettség teljesítésére, valamint az önkormányzatok

pénzügyi egyensúlyi helyzetére is kedvezõtlenül hatott.

Az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetét közvetlenül a pénzügyi

szabályozás beruházásokat ösztönzõ elemei befolyásolták. A

képviselõtestületek nagy része a központi források minél nagyobb

igénybevételével a lehetõ legtöbb beruházás megvalósítására törekedett

anélkül, hogy felmérte volna a fejlesztésekhez forráslehetõségeit.

Mindez megalapozatlan kötelezettségvállalásokhoz vezetett és a külsõ

források növekvõ mértékû bevonásával járt.

A külsõ források igénybevételének mértéke az egyes önkormányzatoknál

rendkívül nagy szóródást mutat. Az önkormányzatok nagy részénél a

hitelfelvétel a gazdálkodás nélkülözhetetlen elemévé vált. A

beruházások finanszírozását szolgáló fejlesztési célú hitelek

felvételén túl, szinte állandósultak a likviditási gondok enyhítésére,

a munkabérekre, illetve egyéb célokra felvett rövid lejáratú hitelek.

Az összesített gazdasági adatok szerint 1994. év végén, az

önkormányzatok hosszú- és rövid lejáratú kötelezettségeinek összege

77,9 milliárd Ft volt. Az önkormányzati kötelezettségállományon belül

meghatározó a hosszú lejáratú tartozások aránya.

A vizsgálat tapasztalatai és az országosan összesített adatok is azt

mutatják, hogy a saját gazdasági helyzetüket rosszul megítélõ,

megalapozatlan fejlesztési döntéseket hozó önkormányzatok kritikus

pénzügyi helyzetbe kerültek. Az ellenõrzés lezárását követõ idõszakban

megalkotott csõdtörvény a már eladósodott, csõdhelyzetbe került

önkormányzatok helyzetének rendezéséhez, a kötelezõ feladatok

ellátásához nyújt segítséget, a csõdhelyzet megelõzésére azonban nem

alkalmas. A felelõs önkormányzati gazdálkodás kikényszerítéséhez ezért

a forrásszabályozás korszerûsítése mellett elsõsorban a fejlesztési

támogatásához jutás feltételeinek szigorítására és a hitelfelvételek

korlátozására van szükség.

Felhívtuk az érintett tárcák figyelmét, hogy megállapításainkat az

államháztartási reform munkálatainál hasznosítsák.

3.3.2. A helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenõrzése

elsõsorban arra irányult, hogy a helyi adórendszer kialakításának

célja, az önkormányzatok önálló gazdálkodásának megalapozása, a

központi költségvetéstõl való függõségük csökkentése milyen mértékben

valósult meg.

A helyi adóztatás joga csak az önkormányzatok egy részét juttatta olyan

forráshoz, melybõl helyi érdekeltségen alapuló, önként vállalt

feladatokat finanszíroztak. A helyi adót bevezetõ önkormányzatok száma,

a befolyt helyi adó összege évrõl évre nõtt. A kialakult helyi

adórendszer a területi, allokációs feszültségeket tovább növelte, s nem

csökkentette a központi költségvetés felé irányuló helyi igényeket.

A vizsgált önkormányzatoknál az összes bevételen belül a helyi adó

aránya 0-42,5% között szóródott, döntõen az eltérõ adóztatási képesség

miatt. Az összes beszedett helyi adó 82%-a a vállalkozásokat terhelõ

iparûzési adó, amely az infláció és az adómérték emelése következtében

dinamikusan nõtt. Adóztatással kapcsolatos feladatokat a gépjármûadó

következtében azok az önkormányzatok is elláttak, ahol nem vezettek be

helyi adót. A gépjármûadó lényegében központi adó, mivel az

önkormányzatoknak 1996. január 1-ig semmilyen ráhatásuk nem volt annak

mértékére. Az önkormányzatokat a bevételek 50%-a illette meg, viszont a

költségek 100%-át viselték. Az adó beszedése indokolatlanul

munkaigényes, néhány önkormányzatnál a bevétel a ráfordításokat sem

fedezte.

A magánszemélyeket terhelõ adókat és azok mértékét a törvény adta

keretek alsó határához közel határozták meg. A vizsgált idõszakban a

helyi lakosokat terhelõ adók alacsonyan megállapított mértéke általában

nem változott.

Az Országgyûlés 1995. november 25-én módosította a helyi adókról és a

gépjármûadóról szóló törvényt. A módosítás jelentõs mértékben emelte az

alkalmazható adómértékeket, szûkítette a kötelezõ mentességek körét, és

a törvény keretei között önkormányzati hatáskörbe utalta a gépjármûadó

konkrét mértékének megállapítását is. A helyi adók szerepének növelése

azonban továbbra is szükségessé teszi a központi és a helyi adók

harmonizációját, az önkormányzati finanszírozási rendszer és a területi

kiegyenlítés eszközrendszerének korszerûsítését.

A helyi adóztatással kapcsolatban még további kérdéseket kell

tisztázni, mindenek elõtt a központi és a helyi adók nemzeti

adórendszerbeli helyét, az önkormányzati finanszírozásba betöltött

szerepét. Megoldásra vár az ingatlanok értékalapú, hatékony és

igazságos adóztatása is.

3.3.3. Az országos kisebbségi önkormányzatok pénzügyi- gazdasági

tevékenységének ellenõrzése eredményeként megállapítottuk, hogy az

1995. év tavaszán létrejött országos kisebbségi önkormányzatok mûködési

feltételeit csak átmenetileg és részben biztosították.

Az országos kisebbségi önkormányzatok mûködésének támogatásáról az

Országgyûlés 1995. június 29-én döntött, három hónappal megalakulásuk

után. Ekkor vált ismertté számukra, hogy 193,8 millió Ft összeggel

gazdálkodhatnak. Ezt az összeget a választási eredmények

figyelembevételével osztották fel közöttük. Legtöbb önkormányzat ebbõl

gazdálkodott, más forrásból származó bevételük elenyészõ volt, bár

szinte mindegyik önkormányzat kihasználta a pályázati lehetõséget és

konkrét feladathoz is kapott támogatást. Saját nemzeti kormánya csak

egy önkormányzatot támogatott.

Vizsgálati tapasztalataink szerint az országos kisebbségi

önkormányzatok részére a helyileg illetékes területi önkormányzatok

ingatlanokat ajánlottak fel hivatali helyiség biztosításához. Ezeknek

az ingatlanoknak csak egy részét fogadták el az országos kisebbségi

önkormányzatok. Elhelyezésükrõl döntõen magánforgalomból beszerzett

ingatlan vásárlással gondoskodtak.

Az országos kisebbségi önkormányzatoknál problémát jelentett a

gazdálkodásukra vonatkozó szabályok értelmezése (önkormányzati, vagy

társadalmi szervezeti gazdálkodást kell folytatniuk) és nagy részük nem

is tekintette elsõrendû feladatának a szabályozott számviteli rendszer

megteremtését. Vizsgálatunk közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az

1995. év végi zárást már minden önkormányzat folyamatos könyvelés

alapján végezte. Javaslatainknak megfelelõen szabályozták a pénzügyi

folyamatokat és a jogszabályok elõírásai szerint kialakították a

számviteli és bizonylati rendet.

A vizsgálat tapasztalatai és az önkormányzatok vezetõinek véleménye

szerint nem megoldott a támogatás rendszere. Az országos kisebbségi

önkormányzatok sem rendelkeznek pontos adattal arra vonatkozóan, hogy

milyen nagyságrendû a Magyarországon élõ kisebbségek száma. Így a

lélekszám alapján történõ finanszírozás nem oldható meg. Az

önkormányzatok által kötelezõen ellátandó konkrét feladatok

meghatározása sem történt meg. Ezért a finanszírozásához politikai

döntésen alapuló rendezõ elveket célszerû meghatározni. El kell

dönteni, hogy a támogatás költség vagy normatív finanszírozással, vagy

költségvetésen kívüli jövedelem ilyen célra rendelésével, vagy a

személyi jövedelemadóból évenként átengedett összeggel történjen. Ha az

országos kisebbségi önkormányzatok finanszírozása a továbbiakban is

döntõen állami költségvetési forrásokból történik, akkor indokolt, hogy

ezeket a szervezeteket bekapcsoljuk az államháztartás rendszerébe, s

ezzel megoldódik az éves rendszeres külsõ ellenõrzés iránti igényük is.

4. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

4.1. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi zárszámadásának

ellenõrzése az 1995. évi LXXIII. törvény végrehajtásával kapcsolatban

súlyos hiányosságokat tárt fel. Már a költségvetés elfogadásakor

látható volt, hogy a költségvetési törvényben meghatározott egyensúlyi

állapot nem reális. A vártnál sokkal kedvezõtlenebbül alakult mindkét

biztosítási alap pénzügyi helyzete. A két alap együttes hiánya

meghaladta a 40 milliárd forintot. A társadalombiztosítás pénzügyi

alapjai 1995. évi zárszámadásának ellenõrzése eredményeként az

Országgyûlés döntése nyomán a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya 128, az

Egészségbiztosítási Alap hiánya pedig 34 millió forinttal lett

kevesebb.

A számvevõszéki ellenõrzések az alapok gazdálkodásában évek óta

ismétlõdõ szabálytalanságokat, illetve szabályozásbeli hiányosságokat

tárnak fel. Ismételten meg kellett állapítanunk, hogy hiányzik a

vagyongazdálkodási tevékenység értékelésére vonatkozó megfelelõ

törvényi szabályozás, nehezítve annak minõsítését. A

társadalombiztosítási alapok részére történõ vagyonátadás az újabb,

módosított törvényi határidõre sem teljesült. Az ÁSZ rámutatott a

vagyonjuttatás ellentmondásaira, céljainak tisztázatlanságára, a

vagyonfelélés veszélyeire.

A gyógyító-megelõzõ egészségügyi ellátás finanszírozásának ellenõrzése

számos ellentmondásra mutatott rá. Így többek között az

esetfinanszírozás zavaraira, az 1995. évi szerzõdéskötésektõl várt

megtakarítások elmaradására. Sikertelenek voltak az intézményi

finanszírozás kiegyenlítésére irányuló törekvések, nem tisztázódott a

biztosítói szerepvállalás a megelõzés terén. Az ellátó rendszer

átalakításában érdemleges változások nem következtek be.

A zárszámadás ellenõrzése nyomán az ellenõrzött szervek (OEP, ONYF)

intézkedéseirõl a Számvevõszékhez visszajelzés nem érkezett. Ezekre az

1996. évi zárszámadás vizsgálata kapcsán térünk vissza. Egyre gyakoribb

azonban, hogy az alapok fontos gazdálkodási kérdésekben még a

döntéshozatal elõtt kérik a Számvevõszék véleményét.

A zárszámadási ellenõrzéshez kapcsolódóan - az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár, valamint az Egészségbiztosítási

Önkormányzat tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság felkérésére -

külön vizsgáltuk az 1994. és az 1995. évi társadalombiztosítás

költségvetésében "kockázatkezelésre" elõirányzott pénzösszegek

felhasználását, hasznosulását. A megállapításokat a vizsgáló bizottság

- lényegüket tekintve - változtatás nélkül fogadta el. A késõbbi munka

során támaszkodott azokra. Az alapok zárszámadása ellenõrzésének

eredményei a törvényjavaslatok parlamenti vitájában, a bizottságok

szakmai munkájában hasznosultak (módosító indítványok, normaszöveg

javaslatok elkészítésében).

4.2. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi pótköltségvetését

az tette szükségessé, hogy a biztosítási alapok várható pénzügyi hiánya

lényegesen meghaladta a költségvetési törvényben elõirányzott összeget.

Különösen az Egészségbiztosítási Alap gazdasági egyensúlyi helyzete

romlott, az eredeti 1,5 milliárd forintos deficit sokszorosa alakult

ki. A nagymérvû hiányt elsõsorban a bevételi oldalon a

járulékbevételek, ezen belül is a kintlevõségek un. rendkívüli

behajtásából tervezett bevételi tételek elmaradása okozta. E mellett a

kiadási oldalon az Egészségbiztosítási Alap egyes természetbeni

ellátásainál következett be túllépés (gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz, gyógyfürdõi szolgáltatás).

Pótköltségvetés készítésére a hiány tervezettet meghaladó növekedésén

túl azért is sor került, mert az egészségügy finanszírozásának eredeti

elõirányzata nem nyújtott elegendõ fedezetet a bérek emelésére. Ezen

kívül részben a pótköltségvetésben kívánták megoldani az egészségügyi

intézményeknél felhalmozódott adósságállomány rendezését.

4.3. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetésérõl

készített ÁSZ vélemény kialakítását több körülmény is nehezítette.

Egyrészt elõkészítése idõben egybeesett az 1996-os pótköltségvetéssel,

másrészt a járulékrendszer gyökeres átalakítását maga után vonó

törvényjavaslatok a költségvetési törvényjavaslattal egyidejûleg

kerültek az Országgyûlés elé.

Az ellenõrzés alapján készített véleményben a társadalombiztosítási

alapok tervezett pénzügyi egyensúlyát megalapozatlannak minõsítettük és

az 1997. évi hiányt lényegesen nagyobbnak valószínûsítettük. Súlyos

helyzet kialakulására az egészségbiztosítás területén lehet számítani

fõként az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével és a

struktúraátalakítással összefüggésben.

A társadalombiztosítási alapok költségvetésének parlamenti vitáját, a

bizottságokban folyó szakmai munkát közvetlenül (módosító indítványok,

normaszöveg javaslatok elkészítésével) is segítettük.

4.4. Az öregségi nyugdíjmegállapítás folyamatának és az ügyintézés

hatékonyságának ellenõrzése az öregségi nyugdíj iránti

igénybejelentések közel felét érintette. A vizsgálatot a

Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságnál és hat megyei igazgatóságán

folytattuk le. Az ellenõrzésre a brit számvevõszékkel párhuzamos

vizsgálat keretében került sor.

Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a nyugdíjelbírálás

folyamata csak részlegesen szabályozott. Az átfogó szabályozás hiánya

kedvezõtlenül befolyásolja a nyugdíjkérelmek elbírálásának idõigényét

és a feladatok elvégzéséhez szükséges egységes feltételek biztosítását.

A vizsgált idõszakban az átlagos ügyintézési idõ az elvárt 30 nappal

szemben 50-60 nap körül alakult. A külföldi nyugdíj ügyek esetén ez az

idõ lényegesen hosszabb volt.

A vizsgálat során feltártuk, hogy az igazgatóságok teljesítménye és az

ügyintézés hatékonysága csak részlegesen mérhetõ. A hatékonyság

vizsgálatához szükséges teljesítmény-követelményeket az igazgatóságok

csak részben tudták szolgáltatni.

A fõigazgatóság norma-, illetve költségszámítási javaslata pedig még

nem alkalmas a hatékonysági számítások elvégzésére.

A vizsgálat eredményeként javasoltuk, hogy határozzák meg a

szakfeladatok teljesítmény mutatóit, illetve az értékelés feltételeit.

Továbbá felvetettük, hogy az ügyintézési idõ rövidítése érdekében

módosítsák az eddigi gyakorlatot. Vizsgálják felül a nemzetközi

szociálpolitikai egyezményeket. (Többnyire éppen a szomszéd országokkal

nem valósul meg a kölcsönösség elve.)

B.

AZ ÁLLAM GAZDÁLKODÓI VAGYONA ÉS A PRIVATIZÁCIÓ ELLENÕRZÉSE

1. AZ ÁLLAMI PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELE RT. ELLENERZÉSE

1.1. Évenkénti kötelezettségünk a mindenkori vagyonkezelõ szervezet éves

tevékenységének ellenõrzése. Az önálló költségvetési szervként mûködõ

Állami Vagyonügynökség és a részvénytársasági formában mûködõ Állami

Vagyonkezelõ Rt. jogutód szervezeteként 1995. félévtõl létrehozott

Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság (ÁPV Rt.)

mûködését új privatizációs törvény szabályozta. Az új szervezet

ellenõrzése összetett vizsgálati feladatot jelentett.

Az adott helyzetben 1995. elsõ félévében, mind a privatizációs, mind a

vagyonkezelési folyamatok érezhetõen lelassultak. Az új utódszervezet,

az ÁPV Rt. nehezen alakult mûködõképes szervezetté. Az új törvényi

szabályozás szerinti vagyonátadás-átvételi folyamatok, többek között a

nem kellõ mélységû törvényi szabályozás miatt, még 1996. elsõ félévében

sem zárultak le. Az ÁPV Rt. hatókörébe tartozó állami vagyon

nyilvántartása - számbavételi okok, valamint a jelentõs nagyságrendû

felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek adatainak névértéken

történõ nyilvántartása miatt - nem pontos. Így az 1995. december 31-i

1303 milliárd Ft-os vagyonérték csak nagyságrendileg elfogadható érték.

Az ÁPV Rt. értékesítési tevékenysége 1995-ben rekord bevételt

eredményezett, amely elérte a 481 milliárd Ft-ot és mintegy 2,3-szerese

volt a tervezettnek. Ennek megfelelõen a Részvénytársaság a

költségvetést jelentõs nagyságú többletbevételhez juttatta. Az

értékesítési folyamat elemzése ugyanakkor arra is rámutat - miután a

bevétel döntõ forrása az energiaszektor egy részének magánosítása volt

- hogy olyan lényeges, a privatizációs törvényben foglalt követelmények

nem teljesültek, mint a konkrét tõkeemelés és fejlesztési

kötelezettségek szerzõdésbe foglalása, a munkahelyteremtés, illetve

megõrzés helyett pedig rövidebb-hosszabb idõn belül létszámleépítés

történt, illetve történik. A magánosítási folyamat alapvetõen a minél

elõbbi árbevétel elérését, a költségvetési bevételek növelését

szolgálta. A privatizációt a rövidtávú érdekeknek rendelték alá. Már a

vizsgált privatizációs tranzakciók átláthatóságát sem biztosították.

Ezekrõl több esetben emlékeztetõ nem készült - pedig ez törvényben

elõírt kötelezettség -, vagy ha készült is csak minimálisan felelt meg

az ÁPV Rt. saját belsõ szabályozásának is.

A tanácsadói díjak elszámolása terén számos hibát tapasztaltunk. A

társaságnál alkalmazott költségbontás és a számviteli politika

tartalmának hiányosságai miatt a tényleges tanácsadási tevékenységekre

fordított költségeket pontosan nem lehetett kimutatni.

A privatizációs bevételbõl a költségvetés részére befizethetõ

pénzeszköz nagyságát a bevételeken túl nagymértékben befolyásolják azok

a kötelezettségek, amelyek az ÁPV Rt.-t terhelik. Ezen kötelezettségek

jelentõs része nem volt az ÁPV Rt.-nél megfelelõ mélységben kimutatható

és ebbõl is következõen a rendelkezésre álló információk alapján

valószínûsíthetõ nagyságrendek alsó és felsõ határa között olykor több

10 milliárd Ft eltérés is lehetséges. Ebben az is közrejátszik, hogy az

ÁPV Rt. kötelezettségeinek elmaradása miatti többletráfordításokat (pl.

kamat, kötvényérték számbavétel problémái) az eltérõ bírói gyakorlat

miatt csak tág határok között lehet megítélni.

Az ÁPV Rt. 1995-ben 9 milliárd Ft-ot folyósított reorganizációra,

amelybõl mintegy 7,2 milliárd Ft a borsodi térség kohászatának

feljavítására irányult. Megállapítottuk, hogy a reorganizációs kiadások

valóságos nagyságát pontosan nem lehet kimutatni, mert az egyes

tranzakciók idõszaki ráfordításainak költségbesorolása nem

következetes, esetenként ellentmondásos volt. A kormányhatározatok

által vezérelt borsodi kohászati reorganizáció mindemellett lényegében

a kormányhatározatoknak megfelelõen folyt. Megállapítottuk azt is, hogy

a reorganizáció keretében a Drótáru és Drótkötél Ipari Kereskedelmi

Kft.-nek kormányhatározat alapján átutalt 200 millió Ft

környezetvédelmi támogatást nem a meghatározott célra, hanem a társaság

technológiai fejlesztésére fordították.

Az ÁPV Rt. tevékenysége a vizsgált idõszakban ellentmondásos volt,

számos területen nem felelt meg a követelményeknek. Szükséges a vagyoni

struktúrának, a kötelezettségeknek megfelelõ privatizációs és

vagyonkezelési koncepció kidolgozása, a végrehajtás jogi, szervezeti,

személyi feltételeinek kialakítása. Mindez elõfeltétele az ÁPV Rt.

megfelelõ mûködésének és így biztosítható a társadalom és az

Országgyûlés számára az átláthatóság, valamint a szûk csoportérdekek

érvényesülésének elkerülése is.

2. AZ ÁLLAM VÁLLALKOZÓI VAGYONÁNAK ELLENERZÉSE

2.1. Tulajdonosváltás és következményei a bankoknál - hitel-, bank-és

adóskonszolidáció végrehajtása ellenõrzésére az Országgyûlés 1995-ben

felállított hitel, bank és adóskonszolidáció körülményeit vizsgáló

bizottságának felkérése alapján került sor. A vizsgálatot a Kormányzati

Ellenõrzési Iroda (KEI) és az ÁSZ munkamegosztás alapján végezték. A

KEI a kormányzati intézményeket az ÁSZ pedig az egyes bankok

tevékenységét ellenõrizte. A három pénzintézet kiválasztására a

következõk mérlegelése alapján került sor. A Magyar Hitelbank melletti

döntést az indokolta, hogy a konszolidációra fordított összes állami

eszköz mintegy 38 %-át ez a bank kapta. Ugyanilyen arányban részesedett

az egyes konszolidációs akciókból és gazdálkodását a konszolidáció

mindhárom formája egyaránt érintette. A Konzumbank ellenõrzése

lehetõséget adott egy kisbank esetében lefolytatott hitelkonszolidáció

gyakorlati tapasztalatainak áttekintésére. A Magyar Befektetési és

Fejlesztési Bank Rt. (MBFB) ellenõrzését a hitelkonszolidáció

lebonyolításában kapott sajátos szerepe indokolta. Az MBFB vizsgálatán

keresztül a hitelkonszolidációba bevont követelések kezelése és további

sorsa volt nyomonkövethetõ. Az ellenõrzés közvetlenül, illetve közvetve

mintegy 140 milliárd Ft állami pénzforrás felhasználását tekintette át,

amely a konszolidációra fordított teljes összeg 40%-át jelentette.

Az 1992-95. évek közötti konszolidációs folyamat ellenõrzése arra

irányult, hogy feltárja a kormányhatározatok elõírásainak

érvényesülését, a bankok tõkepozíciójának és mûködésének változását, a

tõkemegfelelés alakulását, valamint a konszolidációs folyamatok

lezárulását.

Az 1991-92. években életbe léptetett pénzintézeti-, csõd- és számviteli

törvények hatásaként a banki mérlegekben láthatóvá váltak a

fizetésképtelen vállalatokkal összefüggõ rejtett veszteségek. Ezek a

bankoknál a kétes, illetve rossz hitelek állományának gyors növekedését

jelentették. A kétessé vált, vagy behajthatatlan követelések 1992.

végére olyan tehertétellé váltak, amelyek már erõteljesen

veszélyeztették a bankrendszer stabilitását és a nemzetgazdaság céljait

szolgáló mûködését.

A hitelkonszolidáció során az állam halasztott fizetéssel vásárolta meg

a pénzintézetektõl a rossz minõsítésû követeléseket. A Kormány az adás-

vétel feltételei között meghatározta a konszolidációba bevonható

hitelek körét és minõsítését, valamint vételárát. Az ellenõrzés

feltárta, hogy a Kormány által meghatározott feltételek be nem tartása

miatt, valamint az Ybl Bank hitelkonszolidációba vonása következtében

8,7 milliárd Ft névértékû hitelkonszolidációs államkötvény

jogosulatlanul került a pénzintézetekhez. A vizsgálat megállapította,

hogy a hitelkonszolidációt nem megfelelõen készítették elõ és a Magyar

Állam nevében eljáró Pénzügyminisztérium és az MBFB szakapparátusa

esetenként nem kellõ körültekintéssel járt el.

Az MHB ellenõrzésének tapasztalatai is alátámasztották, hogy ilyen

horderejû döntés végrehajtásához több idõre, jobb felkészülésre és

fõleg alaposabb ellenõrzésre lett volna szükség. A Konzumbanknál az

általánosnál kedvezõbb feltételekkel valósították meg a

hitelkonszolidációt. Az adás-vételi szerzõdés kapcsán a bank mérlegébõl

kikerült portfolió értéke a követelések 77 %-át tette ki. Ez a magas

arány alapvetõen a bank szakszerûtlen tevékenységére vezethetõ vissza.

Az adósokkal való kapcsolattartással összefüggõ feladatokra a PM az

MBFB-t bízta meg. A köztük létre jött kezelési szerzõdés túl általános,

a kezelési tevékenységre konkrétumot alig tartalmazott és a kikötések

egy része is ellentmondásos volt. Az MBFB kezelési tevékenységében

érdemi változás 1994. januárjától következett be, amikor a PM-tõl

felhatalmazást kapott a követelések piaci értékesítésére. A Magyar

Állam és az MBFB között 1993. februárjában kötött opciós megállapodás a

szerzõdés hiányosságai miatt az állam számára elõnytelen volt, ami az

eljáró PM-nek róható fel.

A hitelkonszolidáció lezárása során, 1994. év második felében jogalap

nélkül történt az állami tulajdonba került követelések kezelése. 1995-

tõl a PM-el kötött adásvételi szerzõdéssel a MBFB lett a még állami

tulajdonban lévõ 63 milliárd Ft követelésállomány tulajdonosa. Ez a

szerzõdés elõnytelen az állam számára az irreálisan alacsony fizetendõ

készpénzhányad miatt.

A Kormány a pénzintézetek 120 milliárd Ft rossz minõsítésû

követelésének megvételével átmenetileg stabilizálta a bankrendszert. A

hitelkonszolidáció során a bankok állományából kiemelt követelések

érdemi kezelése azonban még két évig nem volt megoldott. Az államot

képviselõ MBFB nem volt alkalmas a rossz hitelek kezelésére, a bankok

pedig nem voltak érdekeltek az általuk eladott követelésekkel való

foglalkozásban. A PM a rossz követelések ellenértékeként

konszolidációs államkötvényt adott a pénzintézeteknek. Ez az 1993-95.

években közel 75 milliárd Ft kamatkiadást okozott az állami

költségvetésnek, míg ugyanezen idõszak alatt a bevétel 5,5 milliárd Ft

volt.

A bankkonszolidációt jóval gondosabban készítették elõ, mint a

hitelkonszolidációt.

Az adós vállalatok tõkehelyzetének javítását célzó adóskonszolidáció a

reorganizációs javaslatában távlatilag életképességet igazolni tudó

cégekre terjedt ki. Az ügyfelek többsége azonban nem volt képes piaci

pozícióinak reális megítélésére, megfelelõ kibontakozási program

kidolgozására. Az adóskonszolidáció kormányzati elõkészítése rövid és

erõltetett volt, végeredményben betarthatatlan határidõket határozott

meg. A nem kellõen átgondolt kormányzati szabályozás következtében az

eljárás menetét a résztvevõk speciális helyzete, érdeke alakította. MHB

esetében az adóskonszolidációba vonható adósok minõsített

követelésállománya az összes követelésállományhoz képest 53 % volt, ami

számos esetben megfontolatlan, felelõtlen hitelezõi magatartásra

vezethetõ vissza.

A Magyar Hitelbank hitelkonszolidáció nélkül elvesztette volna saját

tõkéjét. A bank átmenetileg javította ugyan tõkehelyzetét, fontos

mutatószámai kedvezõen alakultak, a tényleges gondok azonban

fennmaradtak. Az ipari válsághelyzetek kezelése során, az annak

keretében kijelölt nagyvállalatok MHB-n keresztül történõ

konszolidációja a vállalatok többségénél nem hozott javulást.

A Konzumbank a hitelkonszolidációt követõen folytatta expanzív

üzletpolitikáját. Kihelyezett hitelállományát újból közel megduplázta.

A bank mûködése ismét kritikussá vált. Az 1993. évi hitelkonszolidációt

mintegy két és fél év múlva követõ tõkeemeléssel az 1996. év

indításához ismételten egy megfelelõ gazdálkodási pozíció alakult ki.

Összességében elmondható, hogy a hitelkonszolidáció megõrizte a bankok

mûködõképességét de nem hozta meg a remélt eredményeket.

Elkerülhetetlenné vált a bank- és adóskonszolidáció megvalósítása is. A

vizsgált bankoknál további állami szerepvállalásra volt szükség a

mûködõképesség fenntartásához. Az adóskonszolidáció eredménytelensége

pedig rámutatott a gazdaság szereplõinek valóságos helyzetére. A

bankoknál a tulajdonváltás önmagában nem jelenti az állami

szerepvállalás szükségességének megszûnését.

Az ÁSZ a hitel-bank- és adóskonszolidáció vizsgálatáról készült

jelentését az illetékes "ad hoc" bizottság rendelkezésére bocsátotta. A

bizottság az ÁSZ és az érintett bankok bevonásával a jelentést

megtárgyalta.

A hitel-, bank és adóskonszolidációs folyamat során hozott döntések a

felelõsség legkülönbözõbb összefüggéseit vetik fel. Az ÁSZ

javaslataiban mind a Pénzügyminisztérium, mind pedig vizsgált bankok

irányában megtette a szükséges kezdeményezéseket. A pénzügyminiszter a

vizsgálat megállapításainak hatására belsõ vizsgálatot rendelt el. A

vizsgálat eredményérõl a Pénzügyminisztérium tájékoztatta a

Számvevõszéki bizottságot, amely további feladatokat határozott meg.

2.2. A Dunamenti Erõmû Rt. (DE Rt.) mûködésének és privatizációjának

ellenõrzése a villamosenergia-ipar privatizáció céljai érvényesülésének

vizsgálatára irányult. A DE Rt. az iparág 560 milliárdos vagyonából 34

milliárd forinttal részesedett. A Társaság részvényeinek 48,76 %-át

értékesítették 1995. végén egy belga konzorciumnak.

Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a privatizáció

folyamatában az energiapolitikai alapelvek, a privatizációs elõírások,

az ellátásbiztonság és a legkisebb költség alapú árelv részlegesen

érvényesültek. A felgyorsított privatizációt alapos elõkészítés nélkül

bonyolították le. Nem készültek a tulajdonszerkezet megváltozásának

hatásait bemutató elemzések. Nem mérték fel az erõmûvi fejlesztések

privatizációhoz kapcsolható alaptõke emelési igényét. A privatizációt

megelõzõen nem készült vagyonértékelés. Nem rendezték a villamos

energia ár- és tarifarendszert. Az MVM Rt. és az ÁPV Rt. másodlagos,

kiszolgáló szerepet játszott a villamos energia privatizáció

modellalkotási és elbírálási folyamatában. A külföldi tanácsadók

kerültek elõtérbe.

A DE Rt. privatizációjában a készpénzes részvényértékesítés elsõdleges

szerepet kapott a szemben a külföldi tõkebevonással, a fejlesztések

kötelezettségként történõ elõírásával. A privatizáció ütemét a

költségvetés bevételi igénye határozta meg. A szakmai befektetõ a

kisebbségi részvénycsomag megvásárlásával többségi management jogokhoz

és kormányhatározatban garantált mértékû nyereséghez jutott. Az ÁPV Rt.

nem tartotta be a fejlesztésekre, a tõkeemelésre, a részvények

elidegenítésére és a hazai ipar védelmére vonatkozó privatizációs

elõírásokat. A garanciavállaláshoz szükséges elõzetes pénzügyminiszteri

engedélyeket szabálytalanul, utólag szerezte be.

A DE Rt. termelõ berendezéseinek 80%-a selejtezésre, illetve

felújításra szorul. A karbantartási ráfordítások reálértéke pedig a

mûszakilag szükséges összeg mintegy 2/3-a. Ez növeli az üzemviteli

kockázatot. Veszélyezteti a biztonságos energia ellátást, hogy a

privatizációt követõen mintegy 100-120 Mrd Ft-ot kitevõ

forrásteljesítmény növelõ beruházás finanszírozása tisztázatlan.

A DE Rt. - MVM Rt. kapcsolatában a kevésbé kiszámítható piaci viszonyok

ellentmondásba kerültek a direkt állami elõírásokkal. Az állam

szerepvállalása nem egyértelmû és hiányosan megfogalmazott a jogi

szabályozásban.

Az erõmû gazdálkodása jól szabályozott, eredményes. A

költséggazdálkodás meghatározó eleme az ár, amely szorosan összefügg a

szénhidrogén alapú primer energiahordozó ellátással. A villamos energia

és a szénhidrogének ármechanizmusa ellentmondásosan szabályozott. A

tüzelõanyag-ellátás bizonytalan, mivel a Társaságnak nincs hosszú távú

szerzõdése s ez a fejlesztések gátjává vált.

Az erõmû területén a MVM Rt. beruházásban létesített olajtároló-park

üzemeltetésével és hasznosításával kapcsolatban elhúzódó vita alakult

ki. Az MVM. Rt. üzletpolitikailag megalapozatlanul -az állami vagyon

apportálási elõírásainak joghézagait kihasználva- magántársaságba

akarta apportálni a tartályparkot. Az ÁSZ vizsgálata is hozzájárult

ahhoz, hogy sikerült a jogellenes lépéseket megakadályozni és az

iparági érdekeknek megfelelõ hasznosítási megállapodást kötni.

Az ellenõrzés eredményeként javaslatot tettünk az állami vagyon

elidegenítését szabályozó hiányos törvényi elõírások pótlására; a

konszern-típusú irányítási rendszerben az állami szerepvállalás

normatív szabályozására; a villamos energia és a szénhidrogének

árképzési ellentmondásainak rendeleti újraszabályozására. E mellett

felhívtuk a figyelmet a villamos energia ár- és tarifarendszer

kidolgozására és a privatizáció hátralévõ idõszakában az ÁPV Rt.

privatizációs döntéseinek folyamatba épített ellenõrzésére. Az Állami

Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. igazgatóságának elnöke jelezte, hogy

a DE Rt. privatizációjának ellenõrzési tapasztalatait és az ajánlásokat

a jövõben figyelembe veszik.

2.3. Az ÁSZ az elmúlt évben ellenõrizte a Magyar Távközlõ Vállalat (MATÁV)

1990-95. évek közötti gazdálkodását és privatizációját. A vizsgálat az

állami vállalat alapításától részvénytársasággá alakulásig, majd a

részvények külföldi konzorciumnak történõ eladásáig kísérte figyelemmel

a gazdálkodási folyamatot. A közép-európai összehasonlításban

legjelentõsebb telefontársasági privatizáció során összesen 67%-ot

kitevõ részvénypakett került ki az állam kezébõl. Mindezért 207

milliárd forintot fizetett a német és amerikai cégek által létesített

konzorcium, a MagyarCom. Egyidejûleg a tárca értékesítette a távközlési

koncessziót megteremtve ezzel a távközlés több szereplõs piacát.

Az egykori Magyar Posta távközlést szolgáló vagyonából 1990-ben lett a

MATÁV 100%-ban állami tulajdonú vállalat. Majd 1991-ben alakult át

ugyancsak 100%-ban állami tulajdonú részvénytársasággá. Az Rt. alapító

vagyona 58 milliárd forint, mérlegének fõösszege 68 milliárd forint,

fõfoglalkozású dolgozóinak létszáma 21 ezer fõ volt.

Korábbi vizsgálatainkban megállapítottuk, hogy az egykori Magyar Posta

közel 2700 ingatlant magában foglaló vagyonának egyértelmû

megosztásáról a tulajdonos nem rendelkezett az 1990. évi

szétválasztáskor, sõt azt követõen sem. Holott minden érdekelt

tisztában volt a korábban együtt telepített postai, távközlési és

mûsorszórási tevékenységbõl eredõ használattal. Tulajdonosi döntés

hiányában az utódvállalatok csak két év múlva tudtak megállapodni s az

ingatlanvagyonról rendelkezni. A késedelmes rendezés következtében a

MATÁV-nak 17 M Ft ÁFA kötelezettsége keletkezett. További hátrány, hogy

a MATÁV földhivatali nyilvántartása nem volt rendezett. Emiatt az

átalakuláskor nem tudott ingatlanokat apportálni. Teljes

ingatlanvagyona a tõketartalékba került. A MATÁV ingatlanok több, mint

10%-át nem vezették át a tényleges tulajdonos nevére. A MATÁV-nak 3

milliárd forint visszafizetési kötelezettsége volt abból 1996-ban, hogy

a Magyar Posta 1987-ben távközlési beruházásokra állami alapjuttatást

vett fel.

A Postából létrehozott állami vállalatok forgótõke hiánnyal kezdték

mûködésüket. A részvénytársaságok belõlük átalakulással jöttek létre,

likvid tõkéhez nem jutottak. A Magyar Állam a MATÁV-ot 200 milliárd Ft

kormánygaranciás hitellel támogatta, valamint 1993-ban a részvények

eladásából származó bevételbõl 40 milliárd Ft visszaforgatásával

tõkésítette.

Az 1989. évi vagyonmegosztás rendezése, a tulajdonjogi viszonyok

tisztázása a közös használatú üzemi és szociális létesítményeknél

mindhárom szervezetre vonatkozóan csak 1996-ban zárult le.

A külföldi konzorciummal kötött részvényesi szerzõdésben hátrányos

következményei voltak annak, hogy a magyar állam nem deklarálta

érdekeit a tulajdoni jogok érvényesítése terén. Az 1993-ban kötött elsõ

részvényesi megállapodásban az állam több jogot engedett át a

kisebbségi tulajdonosnak, mint az elõírások megköveteltek volna. A

második részvényesi megállapodásban pedig a többségi tulajdonos

szélesebb beavatkozási lehetõségre törekedett, mint tulajdoni hányada,

részben ütközve a gazdasági társaságokról szóló törvény egyes

rendelkezéseivel. Az állami (rész)tulajdonos jogaihoz, szerepének

gyakorlati betöltéséhez kapcsolódó egyenetlenségek részben a

cégbírósági eljárás elhúzódását okozták, más oldalról az ellenõrzõ

testületek napi munkájában ütköztek ki.

A MagyarCom konzorcium befektetõként már 1993-ban nagymértékben

csökkentette üzleti kockázatát az általa gyakorolható menedzsment jogok

kikötésével. A MATÁV-ot irányító négytagú ügyvezetõ bizottságban

szavazategyenlõség esetén a külföldi befektetõ megbízottjának szavazata

döntött. Ezzel az igazgatóság törvénysértõ módon olyan jelentõs jogokat

engedett át a bizottságnak, amelyek a részvények kisebbségének

tulajdonosaként nem illették meg.

Több per van folyamatban azért, mert az ÁV Rt. az átalakuláskor nem

adta ki az önkormányzatoknak a 4,2 milliárd Ft értékû belterületi

földjük után az õket megilletõ részvényeket. Amennyiben az

önkormányzatok a pert megnyerik, további 2 milliárd Ft értékû részvényt

kell kiadni számukra. Az ÁPV Rt. tulajdona azonban az 1995. évi

privatizációt követõen és részvénytartalékolási kötelezettsége

teljesítése esetén a törvény szerint jelenleg kötelezõ 25%+ 1

szavazattal szemben 19,5%-ra csökken.

A privatizáció összességében sikeresnek könyvelhetõ el, de az állami

érdekek érvényesítése hiányos volt mindkét szerzõdésben. Menetközben az

Európai Unió irányelveinek megfelelõen a telefónia piacát megosztották

- több kisebb koncessziós társaságot hoztak létre -, de ez nem

szüntette meg a MATÁV jelentõs piaci dominanciáját. Sõt 4 milliárd Ft

veszteséget is okozott, amit 1/3 részben a MATÁV részvények eladásának

bevételébõl kellett megfinanszírozni, a szaktárca pedig további 1/3-ot

fizetett ki.

A vizsgálat feltárta, hogy az illetékes kormányzati és tulajdonosi

szervezetek, valamint a vállalat vezetése gondoskodtak a felelõsségi

körükbe tartozó vagyon eredményes hasznosításáról. A konzorcium is egy

megújított és a meghirdetettnél nagyobb kapacitású cég tulajdonosa

lett, biztos beruházási- és fogyasztói piaccal. A korszerûsítések

ellenére nem javult a MATÁV szolgáltatásainak minõsége, nemzetközi

mérce szerint közepes színvonalú maradt. A MATÁV Rt. igazgatósága és

ügyvezetése részére javasolta az ÁSZ, hogy a felmutatott fejlõdés és

javuló teljesítõképesség után fordítson gondot a szolgáltatások

minõségének színvonalára, mérsékelje a tarifaemeléseket, képezzen

rugalmas árú tarifacsomagokat, vizsgálja felül a befektetések

állományát, beruházásainál használja a magyar termékeket.

A hírközlésért felelõs tárca számára az ÁSZ ajánlja, hogy a különbözõ

jogszabálytervezeteknél hasznosítsa a jelentés megállapításait. Így

azoknál, amelyek pontosítják az állam tulajdonosi (civiljogi) és

közhatalmi funkciójának elhatárolását, illetõleg amelyek kiküszöbölik

az eddigi jogalkotás hiányosságait. A vonatkozó jogszabályi környezet

nem nyújt kellõ eligazítást többek között a külföldi többségi

tulajdonban mûködõ MATÁV védelmi feladatokhoz kapcsolódó

szolgáltatásainak gyakorlati végrehajtásához.

Az ÁSZ javasolja az érintett minisztériumok számára, hogy vizsgálják

meg, milyenek a lehetõségek az Építési Érdekegyeztetõ Fórumhoz hasonló

Közmûépítési Fórum megteremtésére az önállósult telefontársaságok

párhuzamos hálózatépítései, a közmûáthelyezések és létesítések

egyeztetése érdekében.

Az ÁPV Rt. számoljon be, miként teljesülnek a megkötött szerzõdések

feltételei, jelentkezett-e hátrány a megállapodások azon pontjaiból,

ahol a magyar állam tulajdonosi érdekeit csak korlátozottan juttatták

érvényre. Dolgozza ki az állami felelõsségvállalás mértékéhez rendelt

ellenõrzési rendszert. Gondoskodjon az általa kötött privatizációs

szerzõdésekben a kormányzati elõírások érvényesítésére. Biztosítsa,

hogy külföldi részvétele esetén a szerzõdések már aláíráskor is

rendelkezésre álljanak magyar nyelven.

Az Országgyûlés Számvevõszéki bizottsága elfogadta az ÁSZ jelentését. A

megállapítások jelentõs része olyan hiányosságokra vonatkozik, amelyek

visszamenõleg nem korrigálhatók. A tapasztalatokat a koncessziós

szerzõdések lejártakor kötendõ új megállapodások alkalmával lehet

hasznosítani. Az önkormányzati földek után járó részvények pénzbeni

megváltására az ÁPV Rt. elnöke kötelezettséget vállalt. A jogorvoslat

1996. évben megkezdõdött.

2.4. Az ÁSZ 28 tartósan állami tulajdonban maradt mezõgazdasági

részvénytársaságból négy a Ceglédi, a Komáromi, a Törökszentmiklósi és

a Hódmezõvásárhelyi Állami Gazdaság jogutódainál ellenõrizte az állami

vagyonnal való gazdálkodást. E négy cég az 1991-95. közötti idõszakban

9,2 milliárd Ft eszközértékkel gazdálkodott. Ez több, mint 13%-a a

mezõgazdaságban mûködõ, ma még állami tulajdonú részvénytársaság

vagyonának. A jogutódok 100%-ban állami tulajdonú, egyszemélyes

részvénytársaságokká alakultak át. A tulajdonosi jogok gyakorlója az ÁV

Rt. jogutódjaként az ÁPV Rt. A privatizációs törvény 1995-ben az állami

tulajdoni részesedés arányát 50%-ról 75%-ra növelte az átalakuló állami

gazdaságokra vonatkozóan.

1991. és 1992. években az rt-vé átalakult állami gazdaságok válságos

helyzetbe kerültek, sok gazdaság eladósodott, veszteséges lett. Az

eladósodott mezõgazdasági részvénytársaságokat az ÁV Rt. kénytelen volt

1,2 milliárd Ft tõkeemeléssel, adósságkiváltással és 5 milliárd Ft

hitelfelvételi kezességvállalással, 2 milliárd Ft fejlesztési pénzzel

segíteni.

A konszolidált részvénytársaságok helyzete 1993-ban kedvezõbb lett, s

1995-ben már 3,8 milliárd Ft nyereségük volt. A volt állami gazdaságok

szervezeti átalakítása sikeres volt. A vizsgált 4 gazdaság mûködõképes

maradt, annak ellenére, hogy a tulajdonos állam - többször változó -

képviselõi az osztalékfizetést tartották elsõdlegesnek. A korábbi

évtizedekre jellemzõ mintagazdasági jelleget, a vetõmag ellátást,

tenyészállat tartást, fejlesztési szerepet nem tudták megtartani. Az

ÁPV Rt. kiforratlan vagyonkezelési módszerei nem adnak kellõ útmutatást

ezekhez.

Gazdálkodásuk továbbra is feszültségekkel terhes. Bevételeikbõl

hatalmas összegeket fordítottak hitel-visszafizetésre és kamatokra. Az

ágazatból kiáramló tõke következtében a termelõeszközök elhasználódtak,

pótlás, fejlesztés nem volt. Sem a piac állami befolyásolását szolgáló

állami készletezésbe vétel, sem a magyar termékek külpiacra jutását

szolgáló támogatás a minõsített vetõmagvakra nem terjed ki, holott a

gazdaságok kihasználatlan kapacitása jelentõs. A rövid-tenyészidejû

hibridkukorica vetõmag FÁK országokba történõ exportja leállt,

értékesítési válságot idézve elõ a részvénytársaságok jelentõs

részénél.

A kárpótlási törvények végrehajtásának körülményei is nehezítették a

gazdaságok termelési feltételeit. A társaságok kezelésében lévõ föld a

magyar állam tulajdona. Bérleti szerzõdést az ÁPV Rt. még nem kötött

rá. A gazdaságok összterületének 40-45%-át kellett kiadni kárpótlásra.

A magánszemélyeknek kárpótlásra kiadott földalap a leghasznosabb

területeket vitte el. A szántóföldek 33%-a került magántulajdonba. A

többi legelõ volt. A magántulajdonba adott szántóföldeket vissza kell

bérelni. A földbérleti díj drágítja a termelést, a piaci árban nehezen

érvényesíthetõ. A földek kistulajdonokra darabolása után kevés helyen

biztosítható az izolációs távolság, ami a vetõmagtermelésnél a

gyommentes tiszta fajta elõállításához szükséges. A bérelt területeken

nehéz a vetésforgó alkalmazása, a szervestrágyázás, az öntözési

rendszerek beruházása. Felborultak az elmúlt 40 év alatt nehezen

kiépült termelési vertikumok. Az állatállományt nem tudják a gazdaságok

saját termelésû tömegtakarmánnyal ellátni. A drágán vett takarmányon

tartott állatokra alapozott húsfeldolgozó üzemek is drágábban

termelnek. Számos gazdaság felszámolta tej és húsüzemét, csökkentette

az állatállományt.

Az ellenõrzés eredményeként javaslatot tettünk a kormányzati irányítás

javítására, egységes ágazati és tulajdonosi szempontok érvényesítésére.

ÁPV Rt. figyelmét felhívtuk, hogy mint tulajdonos javítsa társaságainak

vagyonmegtartó,-gyarapító képességét, teremtse meg ennek

elõfeltételeit.

A földmûvelési, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter eljárásának

szükségességét vetettük fel, hogy a rövid-tenyészidejû hibridkukorica

vetõmag készlet eladása érdekében csatlakozzon hazánk a vám- és ÁFA

mentességet biztosító bisketi egyezményhez, továbbá váltsák be az orosz

földmûvelési miniszter 20 ezer tonna hibridkukorica átvételére tett

1994. évi szándéknyilatkozatát.

Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára értesítette az ÁSZ

elnökét, hogy megtörtént Magyarország csatlakozása a bisketi

egyezményhez. Ezt a 2143/1996. (VII.11.) Kormányhatározat hirdette ki.

Az ipari tárca támogatta a szándéknyilatkozat realizálását, amennyiben

a gazdálkodó szerveztek tárgyalás alapján magánjogi szerzõdéseket

kötnek.

2.5. 1996-ban vizsgáltuk a TECHNOIMPEX Rt-nek a GSM típusú digitális közcélú

rádiótelefon szolgáltatás létesítésére kiírt pályázatban betöltött

szerepét. A vizsgálat arra irányult, hogy megfelelõen gazdálkodtak-e az

állami vagyonnal a GSM koncessziós szerzõdésekkel és tendereztetésekkel

kapcsolatos 1,7 milliárd Ft sikerdíj kifizetésénél, amelyet - a

Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium /KHVM/ biztosított.

A mobil rádiótelefon koncessziós pályázatának elõkészítését 1990-ben

kezdték el. Az elsõ pályázatot fel kellett függeszteni, mert az egyik

pályázó pert indított. A TRANSELEKTRO Rt. 1992-ben írásos szerzõdés

nélkül végezte el a GSM tender másodszori kiírásának megszervezését, a

pályázat megjelentetésének technikai lebonyolítását, a tender iránt

érdeklõdõk tájékoztatását, a beérkezett pályázatok átvételét és

regisztrálását. A TRANSELEKTRO munkadíja a megbízás tervezete szerint a

koncessziós díj 4,5 %-a lett volna, a kiírtnál magasabb koncessziós díj

esetén pedig 5,5 %. 24 millió USD koncessziós díjbevételre számítottak,

alacsonyabb fogyasztói árak mellett. Az alacsonyabb telefondíjakra

azonban nem voltak valós garanciák.

KHVM 1993. június 3-án felmondta a ráutaló magatartással alátámasztott

megbízást. Ezt követõen a TRANSELEKTRO Rt. átadta a minisztériumnak a

beérkezett pályázatok teljes anyagát. A munka kiadásait a pályázat

kiírásából befolyt díj terhére számolta el.

A TRANSELEKTRO Rt. megbízási jogviszonyának felmondása nem tekinthetõ

jogellenesnek, mert a Ptk. 483. § (1) bekezdése szerint a megbízó a

szerzõdést azonnali hatállyal felmondhatja. A felmondás alapjául

szolgáló körülmény azonban nem állapítható meg. A tenderkiírással

kapcsolatosan szemléletváltás történt, ez azonban még nem teszi

feltétlenül szükségessé a megbízott cseréjét.

A szemléletváltás abban jelentkezett, hogy a koncessziós jogot aukció

útján értékesítik a tenderfelhívás megemelt minimum ára mellett. Az

akkori miniszter sikeres nemzetközi példákból indult ki, amikor a

díjversenyes megoldást elfogadta. A KHVM és a TECHNOIMPEX 1993-ban

kötött szerzõdést a GSM típusú rádiótelefon koncessziós pályázatának

lebonyolítására. A ténylegesen elért többszörös koncessziós díjbevétel

igazolta, értékesebb volt a mobil telefon koncesszió, mint azt a

tendert elsõként elõkészítõ feltételezte.

A GSM tender koncessziós díja a licit folytán 28 millió USD-ról 96

millió USD-ra emelkedett. A vevõ ténylegesen megfizette a díjat, annak

döntõ része befolyt a Hírközlési Alapba. A TECHNOIMPEX-nek fizetett

sikerdíj mértékére a távközlési törvény felsõ határt nem szabott. A

KHVM és a TECHNOIMPEX között 1993-ban kötött szerzõdés az igazolt

költségeken felül 15,3 M Ft alapdíjról szólt a megbízott részére. Az e

szerzõdéshez csatolt - de alá nem írt - táblázat szerint illette meg a

28 millió USD koncessziós díjat meghaladó díjból sikerdíjként a

TECHNOIMPEX-et egy degresszíven meghatározott díj (25-14%).

A TECHNOIMPEX a sikerdíját, valamint - tévesen - ennek 352,4 M Ft

általános forgalmi adóját és 15,4 M Ft késedelmi pótlékot visszatartott

a befizetendõ összegbõl. KHVM nem ismerte el ezt az összeget, mert a

végzett tevékenység nem volt ÁFA köteles. TECHNOIMPEX KHVM

követeléseinek csak részlegesen tett eleget. Járulékos kár származott

tehát abból, hogy a KHVM által kezelt Hírközlési Alapba több éven át

nem folyt be 352,4 M Ft ÁFA és a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevõ

kamat. A tárca által kikötött 13%-os kamat a törvény szerint

felszámíthatónál kevesebb volt és még ebbõl sem térült meg 132,9 M Ft.

A TRANSELEKTRO Rt. idõközben 2 milliárd Ft perértékre beperelte a KHVM-

et, amely a GSM tender elõkészítésekor végzett munkák ki nem fizetett

ellenértékére vonatkozott. A KHVM 1996. májusában peren kívül

megegyezett TRANSELEKTRO-val és 197,5 M Ft-ot kifizetett számára. Ennek

az összegnek a kifizetése elkerülhetõ lett volna, ha a miniszter 1993-

ban rendezteti a 30 M Ft-ra tehetõ munka megfizetését. A különbözet

ugyanis az évi 20%-os kamat, az ÁFA és 142 M Ft kártérítés.

A Kormány megtárgyalta az ÁSZ jelentését és 2386/1996 (XII.20.) számú

határozatában felhívta a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert,

hogy a jelentés figyelembevételével vizsgálja meg a GSM rádiótelefon

szolgáltatás pályáztatásának körülményeit és 1997. február 15-ig adjon

tájékoztatást a Kormánynak.

2.6. A Vízlépcsõrendszer felfüggesztését követõ ellenõrzések sorában 1996-

ban a Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjának

vizsgálata került sorra. Az ellenõrzés nem csak a beruházási program

megvalósítására, terjedt ki, hanem annak kidolgozására és jóváhagyására

is.

A Bõs-Nagymaros-i Vízlépcsõrendszer építkezéseivel érintett területek

helyreállítása viszonylag nehézkesen indult. A politikai indíttatású

viták és a hatásukra végrehajtott szervezeti intézkedések nagyfokú

bizonytalanságot vittek a szakmai elõkészítõ munkába. A döntések

elhúzódtak. Az elvi vízjogi engedély felülvizsgálata és módosítása egy

évet vett igénybe. A tájhelyreállítás koncepciójának kialakítása

országos hírnevû kutatóintézetek és tervezõszervezetek bevonásával

történt. A javaslatokat az érintett önkormányzatok és társadalmi

szervek véleményeinek figyelembe vételével, kompetens szakmai

összetételû bíráló bizottság alapos értékelés után fogadta el.

Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a Kormány által

jóváhagyott tájhelyreállítás mûszaki feladatainak programja összhangban

van az elfogadott koncepcióval. Minden területen kiállta a szakhatósági

elõírások próbáját. A beruházási alapokmány megfelel a kormányhatározat

elõírásainak. A törvényes elõírásoknak megfelelõen versenytárgyalás

keretében választották ki a beruházások lebonyolítói feladatait és a

kivitelezést végzõ szervezeteket. Jogsértés a szerzõdéskötéseknél sem

volt. A szerzõdésekbõl azonban hiányzik néhány olyan kikötés, amely

nagyobb garanciát adhatott volna a költségvetési pénzeszközök takarékos

felhasználására, a beruházások határidõre történõ megvalósítására.

A Kormányhatározatban nevesített finanszírozási források közül a

költségvetési juttatások és a Vízügyi Alap pénzeszközeinek

igénybevétele az elõirányzott ütemezésnek megfelelõen történt. A

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium /KTM/ azonban

elzárkózott a Központi Környezetvédelmi Alapból 1995-re elõirányzott

154 M Ft átadásától.

A tájrehabilitáció által érintett területen lévõ ingatlanok és felépülõ

új létesítmények egy részének tulajdonjoga rendezetlen. Többek között

ez is nehezíti az ingatlanok hasznosítását. E mellett az önkormányzatok

a tájrehabilitáció tervezésével egyidõben, vele szoros összhangban nem

dolgozták ki az új, részletes rendezési terveket. Ezért nincs garancia

arra, hogy az érintett önkormányzatokkal egyetértésben végrehajtott

tájrehabilitációs munkák - a késõbb módosításra kerülõ önkormányzati

rendezési tervek miatt - nem bizonyulnak-e feleslegesnek.

A beruházások eredményeként 37 létesítmény épült meg, melyek

tulajdonjogának rendezéséhez a vonatkozó kormányhatározatok semmilyen

eligazítást nem adnak. A tulajdonjog rendezését több körülmény is

megnehezíti. Elsõsorban az a törvény, amely szerint az önkormányzatok

részére állami tulajdon térítésmentesen nem adható át. A költségvetési

szervek pedig finanszírozási problémák miatt csak az üzemeltetési és

fenntartási költségek egyidejû rendezésével hajlandók bizonyos

létesítményeket üzemeltetésre átvenni. A tulajdonosi és a kezelõi jogok

rendezetlensége, az ingatlanhasznosítást és a közterületek fenntartását

akadályozva, jelentõs nemzetgazdasági károkat okozhat.

Javasoltuk a Kormány részére, hogy a pénzügyminiszter és a közlekedési,

hírközlési és vízügyi miniszter közös elõterjesztése alapján tárgyalja

meg a tájrehabilitáció során megvalósított létesítmények és az

ingatlanok tulajdonba adásával, üzemeltetésével kapcsolatos

feladatokat. Továbbá az önkormányzati, illetve államháztartási

törvényekkel összhangban hozzon határozatot a helyreállított Visegrád-

Nagymaros-i táj értékeinek megõrzését elõsegítõ intézkedésekre. Az

Országgyûlésnél pedig kezdeményezze a szükséges törvénymódosításokat.

A KHVM-nek egyebek között javasoltuk, saját hatáskörben rendezze az

irányítása alá tartozó költségvetési szervek kezelésébe kerülõ

létesítmények és ingatlanok kezelõi és üzemeltetõi feladatainak vitás

kérdéseit, üzemeltetési költségvonzatát. Továbbá érvényesítse a jelen

vizsgálat tapasztalatait a tájrehabilitációs intézkedések

elõkészítésénél, különös tekintettel a lebonyolító szervezettel szemben

támasztott követelményekre, anyagi érdekeltségére, valamint a

vállalkozói versenyeztetés körültekintõbb végrehajtására.

Felhívtuk a KTM figyelmét arra, hogy a kormányhatározatnak megfelelõen

intézkedjen arról, hogy a Központi Környezetvédelmi Alapból

elõirányzott forrás rendelkezésre álljon a tájrehabilitáció hátralévõ

munkáinak finanszírozására.

Javasoltuk, hogy a Pénzügyminisztérium készítsen elõterjesztést a

Kormány részére azon intézkedésekrõl, amelyek révén a tulajdonba adás

és az üzemeltetés feltételei összhangba kerülhetnek az érvényes

számviteli, államháztartási és önkormányzati törvények elõírásaival.

1996 februárjában a kormányhatározatnak megfelelõen átutalták a KHVM-

nek a 154 millió forintot. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

Minisztérium pedig elkészítette 8 pontból álló intézkedési tervét a

vizsgálati javaslatok megvalósításának elõkészítésére.

C.

EGYÉB TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGEN ALAPULÓ ELLENÕRZÉSEK

1. ALAPÍTVÁNYOK ÉS KÖZALAPÍTVÁNYOK ELLENERZÉSE

1.1. A fejezetek és intézményeik által az alapítványoknak juttatott állami

pénzek és vagyon felhasználásának, mûködtetésének ellenõrzése - 308

alapítvány adatainak feldolgozása, illetve 11 alapítvány helyszíni

ellenõrzése révén - az 1992-94. között adott állami támogatás mintegy

99%-ára terjedt ki. Kormányhatározatban foglalt felkérés alapján

ellenõriztük a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványt.

Ellenõrzési tapasztalataink alátámasztották, hogy az eltelt idõszakban

az alapítvány, mint jogintézmény hasznosnak bizonyult. Tevékenységükkel

elõmozdították az anyagi eszközökkel szûkösen ellátott közcélok egy

részének teljesítését. Felélesztették és társadalmilag egyre inkább

elismertté teszik az önkéntes adakozást és áldozatvállalást. Az

alapítványok egy része azonban nem volt mentes az egyéni haszonszerzési

szándékoktól, visszaélésektõl sem. Ezért különösen fontosnak tartjuk -

az állampolgárok bizalmának megõrzése érdekében is - a jogi, gazdasági

szabályozás újbóli áttekintését, kiegészítését, pontosítását.

Az eltelt idõszak ugyanakkor nem igazolta vissza az alapítványokkal

szembeni azon várakozást, hogy sikeresen mozgósítani és koncentrálni

tudják az állami támogatáson kívüli anyagi eszközöket. Mûködésük

biztonsága egyértelmûen a központi költségvetési támogatás nagyságától

és rendszerességétõl függ. A 308 alapítvány feldolgozásra került adatai

szerint 1994. végéig 48,1 milliárd Ft állami támogatást kaptak (ebbõl

35,2 milliárd Ft készpénz, 9,1 milliárd Ft az átadott ingatlanok

nyilvántartás szerinti értéke).

168 alapítvány létesült központi költségvetési szervek alapítói

közremûködésével. Ezek jelentõs része korábban állami keretben ellátott

feladatokat is átvett azzal a céllal, hogy az alapítványok nyitottabb

mûködése révén igazságosabb legyen a forráselosztás és a feladat-

támogatás.

Az állami forrásból alapított és/vagy támogatott alapítványok a

vizsgált három évben legtöbbet kulturális feladatokra, az oktatási

tevékenységre, a határontúli magyarsággal kapcsolatos feladatokra és a

kutatási feladatokra fordítottak. Legkevesebb anyagi támogatást adtak

az állampolgári jogok védelmére, a menekültek segítésére, politikai

tevékenységre és a vallás- és hitéleti tevékenység támogatására.

Azt tapasztaltuk, hogy az alapítványi céloknak leginkább megfelelõen

azok az alapítványok mûködnek, amelyek kiadásaik nagyobb hányadát

pályázati rendszer mûködtetésével teljesítik, illetve amelyek

közfeladatukat az e célra alapított intézmény keretében végzik. A

vizsgált idõszakban azonban az ellenõrzött alapítványoknak csak mintegy

13%-a írt ki pályázatot. Pályázati rendszerben elsõsorban kulturális

tevékenységet, a foglalkoztatás elõsegítését és a határontúli

magyarságot támogatták.

Az alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos ellenõrzési tapasztalataink

többségükben negatívak. Az alapítványok egy része - jelentõs állami

támogatás felhasználásával - közérdekûnek nem minõsíthetõ gazdasági

tevékenységet folytat, befektetéseik jövedelmezõsége kétes vagy

veszteséges. Ezért fontosnak tartjuk, hogy törvény korlátozza az

alapítványok befektetési lehetõségét és írja elõ a közcélokat szolgáló

alapítványi vagyon kezeléséért az érdemi döntéseket elõkészítõ és

befolyásoló kuratóriumi tisztségviselõk fokozottabb felelõsségét is. A

törvénynek az eddiginél részletesebben kellene meghatározni a

közalapítványok kötelezõen nyilvánosságra hozandó adatainak tartalmát

is, hogy a közvélemény megismerhesse, hogy a közalapítvány mely

szervezeteket, személyeket, milyen összeggel és céllal támogatott.

A kuratóriumok többsége nem rendelkezik azzal a szakmai

felkészültséggel, üzleti tapasztalattal, amely lehetõvé tenné a rájuk

bízott vagyonnal való megfelelõ gazdálkodást. A kuratóriumok egyharmada

nem készített költségvetést, nem tárgyalta meg az éves beszámolót. Az

alapítványok közel felének nincs semmilyen belsõ szabályzata.

Elfogadhatatlan színvonalú a számviteli munka, több esetben

tapasztaltuk a pénzügyi rend és a bizonylati fegyelem alapvetõ

normáinak megsértését. A szabálytalanságokat olykor jogosulatlan egyéni

haszonszerzés motiválta, melyek személyi összeférhetetlenségen alapuló

üzleti kapcsolatokra épültek.

Vizsgálatunk a Kormány, illetve egyes minisztériumok alapítványokkal

kapcsolatos tevékenységében is hiányosságokat tárt föl. Egyes

közalapítványoknál az alapításkor elkövetett hibák késõbb mûködési

zavarokhoz vezethetnek. Az alapításkor átadott nagy értékû

ingatlanvagyon egy részét, közöttük történelmi jelentõségû épületeket

az alapítók nem minõsítették törzsvagyonnak, így ezeket a kuratóriumok

felhasználhatják, akár a vagyon teljes feléléséig is. A központi

költségvetési szervek a támogatások egy részét konkrét cél megjelölése

vagy elszámolási kötelezettség nélkül juttatták az alapítványoknak. Ez

jellemzõ a Kormány által, egyedi kormányhatározattal 1992-94. között

adott támogatások többségére is, melyeknél a felhasználás ellenõrzése

is elmaradt.

Az ellenõrzés tapasztalatai alapján célszerû lenne ha az alapítványok -

ezen belül a közalapítványok - tevékenységét külön törvény szabályozná.

Az alapítványok által ellátott állami közfeladatok biztonságosabb

ellátását garantálná, ha a törvény közalapítványnak minõsítené a

kizárólag központi költségvetési szervek által alapított, állami

közfeladatokat ellátó alapítványokat.

Felhívtuk a Kormány, illetve a miniszterek figyelmét az egyes

alapítványoknál, közalapítványoknál feltárt hiányosságok, mulasztások

felszámolására, a szabálytalanul mûködõ kuratóriumok vagy kurátorok

visszahívására, szükség szerinti felelõsségre vonására. Javasoltuk,

hogy határozzák meg az alapítványoknak juttatott állami támogatás cél-

és rendeltetésszerû felhasználásának elszámolási rendjét. Ennek azt is

biztosítania kell, hogy csak azok az alapítványok kaphassanak

ismételten állami támogatást, amelyek mûködése törvényes, pénzügyi-

számviteli tevékenysége megfelelõ és korábbi elszámolási

kötelezettségének maradéktalanul eleget tettek.

1.2. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (MAK) gazdálkodásának

ellenõrzése az alapítástól 1995. év végéig terjedõ idõszakot fogta át.

A Kormány 1992. október 1-jei hatállyal hozta létre a Magyar

Alkotómûvészeti Alapítványt, a Magyar Köztársaság Mûvészeti Alapja

jogutódjaként. A Ptk. módosítását követõen 1994. január 1-jétõl

közalapítvány lett. Az Alapítvány, illetve a Közalapítvány célja

elsõsorban a mûvészek társadalombiztosítási, jóléti és szociális

biztonságával összefüggõ feladatok ellátása, amelyhez megkapta a

Mûvészeti Alap kezelésében lévõ vagyont.

A Közalapítvány mûködésének elsõ három évében az induló 1,3 milliárd

Ft-os vagyonának kétharmadát elvesztette. Az alapítással összefüggõ

vagyonvesztés miatt 350 millió Ft, a gazdálkodással összefüggõ

vagyonvesztés miatt 500 millió Ft vagyoncsökkenés következett be. Ez

utóbbiban jelentõs része volt a pazarló és célszerûtlen gazdálkodásnak

és az alapítványi célok teljesítése érdekében bekövetkezõ

vagyonfelélésnek. Az Alapító Okiratban meghatározott alapítványi

célokat a kuratórium csak vagyonfeléléssel tudta teljesíteni. A célok

így is csak részlegesen, illetve a vártnál szerényebb mértékben

teljesültek.

Az Alapítvány kezelésére felkért elsõ kuratórium alkalmatlan volt a

feladatok ellátására. Visszahívásukra, illetve a lemondott kurátorok

pótlására a Kormány késedelmesen intézkedett és a közalapítvánnyá

történõ átalakításig az ellenõrzésrõl sem gondoskodott.

A jelenlegi kuratóriumot alkalmasnak tartjuk a feladatok megoldására. A

kuratórium pénzügyi tervet készített a Közalapítvány stabilizálásához.

A Kormány által is jóváhagyott pénzügyi terv alkalmasnak látszik a

helyzet rendezésére. A végrehajtási folyamat elhúzódása miatt a

Közalapítvány feladatainak finanszírozásához várhatóan folyamatos és

növekvõ állami támogatásra lesz szükség.

A saját nyugdíjpénztár megalakítása a kuratórium hibájából két évet

késett. Az e célra adott állami támogatást és hitelt részben

elpazarolták, részben a nyugdíjkifizetések fedezetéül használták fel.

1995-96. évben indokolatlanul megkésve folyósították a költségvetési

támogatásokat, emiatt több alkalommal idõben nem tudták kifizetni a

nyugdíjas mûvészek járandóságát. Az állami garanciával vállalt

nyugdíjak fedezetére biztosított költségvetési támogatás rendszeresen

kevesebb a ténylegesen fizetendõ nyugdíjaknál. A központi költségvetés

adóssága 1995. év végén már meghaladta a 90 millió Ft-ot, ami

jelentõsen hozzájárult a Közalapítvány likviditási zavaraihoz.

Az ellenõrzés megállapításai alapján javaslatot tettünk a Közalapítvány

mûködése jogi és gazdasági feltételeinek javítására. A feltárt

mulasztások alapján büntetõ eljárást is kezdeményeztünk. A

Közalapítványnak több olyan javaslatot is megfogalmaztunk, amelyek

célszerûbb és megalapozottabb vagyonkezelést, a számviteli, elszámolási

rend helyreállítását, valamint az átfogó ellenõrzési rendszer

kialakítását biztosítják.

2. POLITIKAI PÁRTOK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK ELLENERZÉSE

2.1. A vonatkozó törvény rendelkezése alapján ellenõriztük a költségvetési

támogatásban részesülõ pártok gazdálkodásának törvényességét. 1996-ban

nem fejeztük be a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták

Szövetsége, az Agrárszövetség és a Munkáspárt vizsgálatát.

A pártok gazdálkodásában a számvevõszéki ellenõrzés számos

szabálytalanságot tárt fel. Tipikus szabálytalanságok voltak, a

számviteli törvény elõírásainak megsértése, a számviteli törvényben

elõírt számlarend készítési kötelezettség teljesítésének elmulasztása,

a pontatlan és nem teljes körû beszámolók, a tiltott gazdálkodásból

származó bevételek.

A vizsgálatok eredményeként tett javaslatok közül a párttörvény

módosítását tartjuk a legfontosabbak. A számvevõszék elnöke már 1995-

ben felhívta a figyelmet arra, hogy a párttörvényben a beszámoló

készítését a számviteli törvénnyel összhangban kell szabályozni. Így a

számviteli törvényhez kapcsolódó szankciók is alkalmazhatóvá válnának

hibás beszámoló esetén. Az elkészült törvénytervezet jelenleg még

parlamenti jóváhagyásra vár.

2.2. A Magyarok Világszövetségénél végzett ellenõrzés a szervezet

könyvvezetésében és számviteli rendjében súlyos szabálytalanságokat

tárt föl. 1992-93. években a számviteli rend kialakításánál alapvetõen

figyelmen kívül hagyták a számviteli törvény rendelkezéseit. Emiatt a

könyvviteli nyilvántartás és az 1993-94. évi beszámoló nem tartalmazza

teljes körûen és a tényleges állapotnak megfelelõen az MVSZ vagyoni

helyzetét. A hiányosságok kialakulásában jelentõs szerepet játszott,

hogy az MVSZ nem rendelkezett megfelelõ szakemberrel, illetve

részleggel.

Jelentõs javulás a könyvvezetésben és a számviteli rendben 1995-ben

következett be. Egységes és számítógépes rendszeren nyugvó könyvelést

és nyilvántartásokat hoztak létre, kialakították a Szövetség számviteli

politikáját. E mellett információs és tervezési rendszert építettek ki.

Az MVSZ-nél a rendelkezésére álló források felhasználása során a

takarékosság és a célszerûség szempontjai nem mindig érvényesültek

(például a székházak felújításának ismételt terveztetése, az

ugrásszerûen megnövekedett reprezentációs költségek, külföldi utazások

és egyéb költségtérítések emelkedése).

Az MVSZ vezetése az ellenõrzés megállapításaira már a helyszíni

vizsgálat idõtartama alatt reagált, illetve intézkedett. Több esetben

korrekciókat végzett a még le nem zárt könyvelés adataiban. Az

átnyújtott vizsgálati részjelentésben foglaltakra pedig intézkedési

tervet készített, határidõk és felelõsök megjelölésével.

2.3. A Szülõi Kamara ellenõrzése csak néhány kisebb hiányosságot tárt fel.

Elháríthatatlan akadályok miatt idõközben lehetetlenné vált a Kamara

által kitûzött feladatok megvalósítása. A Kamara megszûntetését kimondó

határozatképes közgyûlés összehívására azonban nem volt meg az anyagi

fedezet ezért a szervezet elnöke - a tevékenység beszüntetésével

egyidejûleg - kezdeményezte a Legfõbb Ügyészségnél a SZÜK

megszüntetését.

A vizsgálat befejezéséig nem született döntés, ezért az Állami

Számvevõszék a megfelelõ intézkedés megtételére javaslatot tett a

felügyeletet ellátó ügyészségnek.

2.4.

A Magyar Vöröskereszt - 1992-96. elsõ félévét felölelõ idõszakának -

pénzügyi-gazdasági ellenõrzése során arra kerestünk választ, hogy a

központi költségvetésbõl juttatott támogatást és az államháztartás más

alrendszereibõl származó pénzeszközöket hogyan használta fel.

A Magyar Vöröskeresztre (MVK) vonatkozó 1993. évi XL. törvény a

szervezet által ellátott összes feladatot alapfeladatként határozza

meg, azzal a kitétellel, hogy a szociális segítségnyújtás területén a

konkrét feladatokról a szervezet Alapszabályában kell rendelkezni. Ez

lehetõséget ad az MVK feladatvállalásának bõvítéséhez. Ugyanakkor sem

az idézett törvény, sem más törvények nem adnak egyértelmû eligazítást

ahhoz, hogy az alapfeladatok körében behatároljuk az állami

feladatvállalás mértékét. Az MVK-ról szóló törvény az alapfeladatok

teljesítéséhez az éves költségvetési törvényekben állami támogatás

biztosítását írja elõ, de a feltételek meghatározása nélkül. Ezért a

támogatás célirányos, eredményes felhasználását sem lehet nyomon

követni. A költségvetési támogatás - bár csökkenõ arányban - elsõsorban

a szervezet mûködési kiadásainak fedezetét szolgálta (a törvényi

elõírás nem zárja ki ezt a lehetõséget).

Az ellenõrzés tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk az

alapfeladatok körének felülvizsgálatát és azon feladatok kiemelését,

amelyeket az állami feladatellátás keretében végeznek és ezekhez

megfelelõ finanszírozási formákat kell hozzárendelni.

A szervezet mûködését, feladatellátását 65-78%-ban az alaptevékenység

bevételei és a költségvetési támogatás biztosította. A költségvetési

támogatási igény szakmai alátámasztásához azonban számításokat nem

végeztek és a támogatás szervezeten belüli elosztása sem volt kellõen

megalapozott. A szervezet összes kiadása 72%-kal nõtt, szerkezetének

alakulását az alaptevékenységekre fordított kiadások csökkenése, ezzel

egyidejûleg a mûködési kiadások emelkedése jellemezte. A beruházások

eredményeként a szervezet ingatlanállományának jelentõs gyarapodása

ellenére a MVK a vállalt feladatai ellátásához szükséges vagyoni

(ingatlan) feltételekkel csak korlátozottan rendelkezett.

Az MVK-nak a vizsgált idõszak végére kialakult szervezete alkalmassá

vált az alapfeladatok ellátására. A szervezet szabályozottsága

jelentõsen javult, azonban a gazdálkodás egyes területeire vonatkozó

szabályzatok nem tértek ki a költségvetési támogatás felhasználásának

feltételeire.

A központi költségvetési szervektõl, valamint az államháztartás más

alrendszereitõl kapott támogatást meghatározott célokhoz kötötték.

Szakmai és pénzügyi kötelezettségének a MVK eleget tett, a

támogatásokra vonatkozó elkülönített nyilvántartási és pénzügyi

kötelezettségének azonban nem vagy nem kielégítõen. Mûködésérõl,

vagyonáról, pénzügyi helyzetérõl - a számviteli törvény elõírásainak

megfelelõen - a szervezet egészére vonatkozóan nem számolnak be. Ennek

hiányában a pénzügyi, vagyoni helyzet áttekinthetetlen.

Az ellenõrzés eredményeként javasoltuk a MVK-ról szóló törvény

módosítását továbbá a 8/1996. (I.24.) Korm. rendelet módosításával a

társadalmi szervezetek önállóan gazdálkodó szervezetei konszolidált

éves beszámoltatását.

3. NEMZETKÖZI SEGÉLYPROGRAMOK ELLENERZÉSE

3.1. 1996-ban vizsgáltuk a magyar tudományos kutatási és fejlesztési

tevékenységet támogató PHARE segélyprogramok végrehajtását. A PHARE-

forrás felhasználását egyrészt a kezeléssel megbízott Országos Mûszaki

Fejlesztési Bizottság PHARE Programirodájánál ellenõriztük, másrészt az

itt nyert információk kontrolljaként öt tudományos intézménynél. (A

PHARE-forrás megkeresett kedvezményezettjei voltak: az Országos Mûszaki

Információs Központ és Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia

Titkársága, az Országos Tudományos Kutatási Alap Irodája, a Tudományos

Információs Infrastruktúra Hálózat Koordinációs Irodája, a Magyar

Állami Földtani Intézet.)

Az 1991-1995. évek során teljesült programok jelentõs mértékben

járultak hozzá a magyar kutatási és fejlesztési terület

modernizálásához. Az eszközbeszerzések révén lényegesen javították a

magyar kutatási bázist az EU-országok tudományos intézményeivel

megvalósult közös kutatásokat támogató projektek. Egyúttal - a

tanulmányutakat támogató programokkal együtt - hasznosan szolgálták a

tudományos intézmények munkatársainak szakismeret-gyarapodását. Az

összességében jól hasznosult programok kedvezõtlen vonatkozásai, hogy a

kedvezményezettek döntõen budapestiek voltak, valamint az, hogy a

PHARE-támogatások hatékonyságát esetenként rontották az indokolatlanul

hosszú átfutási idõk.

A jelentést az Országgyûlés Számvevõszéki bizottsága megtárgyalta és

elfogadta. Továbbá elküldtük az Európai Unió Számvevõszéke részére is.

4. AZ 1989. ÉVI XXXVIII. törvény 2.§ (1) bekezdésben foglalt felhatalmazás

alapján ellenõriztük az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatát, az

annak érdekében tett kormányzati intézkedéseket. A Lengyel Köztársaság

legfelsõbb ellenõrzési hivatalával párhuzamosan végeztük el a

vizsgálatot, közösen kidolgozott ellenõrzési célrendszer és tematika

alapján. A vizsgálat tapasztalatairól kölcsönösen tájékoztattuk

egymást.

Az ellenõrzés eredményeként megállapítottuk, hogy a magyar Kormány a

társulási megállapodás elõkészítésére felhívó indítvány 1990. évi

elfogadását követõen megtette a szükséges intézkedéseket az integráció

elõkészítésére. Az 1996. közepére felállított irányítási struktúra

alkalmas az integráció folyamatának kézben tartására.

Az integráció elõkészítéséhez jelentõsebb forrás elkülönítésére a

tárcák költségvetésében elsõ alkalommal az 1994. évi költségvetési

törvényben került sor. Az 1997. évre már 10 tárcánál terveznek

nevesített elõirányzatot, ami még mindig távol áll a teljes körûségtõl.

Az elkülönített állami pénzalapoknál és az önállóan gazdálkodó

intézményeknél is használnak fel erõforrásokat integrációs célra. A

hazai források mellett igen jelentõs a külföldi, ezen belül a PHARE-

forrás szerepe a finanszírozásban. Az 1997. évi mintegy 6,4 M Ft

forrásigénybõl 2,2 M Ft-ot, azaz 34 %-ot a PHARE-forrás biztosít,

szemben az 1994. évi 12 %-os aránnyal. A hazai források mellett igen

jelentõs a külföldi, ezen belül a PHARE-forrás szerepe a

finanszírozásban. Az 1997. évi mintegy 6,4 M Ft forrásigénybõl 2,2 M

Ft-ot, azaz 34 %-ot a PHARE-forrás biztosít, szemben az 1994. évi 12 %-

os aránnyal.

Az integrációs feladatok elvégzéséhez speciális szakismeretekkel

rendelkezõ, idegen nyelvet beszélõ munkatársak szükségesek. A vizsgált

intézményeknél ez nem áll rendelkezésre. Hozzáértõ szakemberek

felvételét pedig az államigazgatási szervek részére elõírt

létszámcsökkentési kötelezettség nehezíti.

A vizsgálati jelentés publikus részeit a Visegrádi Országok

számvevõszékeinek és az EU Számvevõszékének rendelkezésére bocsátottuk.

5. Az Országos Betétbiztosítási Alap pénzügyi-számviteli ellenõrzése az

Alap biztosítási feladatai ellátásának és számviteli rendjének

vizsgálatára irányult. Az Alapot az 1993. évi XXIV. törvény hozta létre

a fizetésképtelenné váló pénzintézeteknél befagyott betétek (1 millió

Ft-ig) betéteseknek történõ visszafizetésére.

Az ellenõrzés során megállapítottuk, hogy az Alap felhalmozott vagyona

csak korlátozottan teszi lehetõvé a betétbiztosítási kötelezettségek

önerõbõl való teljesítését. A törvényben biztosított hitelfelvételi

lehetõség és erre kormánygarancia nyújtása elvileg kielégítõ megoldást

jelent. Az Alap pénzügyi helyzetét kedvezõtlenül befolyásolta, hogy a

visszterhesen nyújtott anyagi hozzájárulásoknak várhatóan csak a

harmada térül vissza. Ebbõl következõen az Alap tõkeszegénysége tovább

nõ.

Az Igazgató Tanács az éves díjpolitikát törvényes keretek között

alakította ki. A díjfizetési szabályzatban meghatározott mutatók

alapján kockázatosabbnak minõsített pénzintézetek számára emelt

díjfizetést határoztak meg, amelytõl azonban az elmúlt két évben utólag

többnyire eltekintettek. Az érintett pénzintézeti kör javára hozott

kedvezõ döntések egyben az érvényes szabályozásban szereplõ

normativitást kérdõjelezték meg.

Az Alap a klasszikus kártérítési esetekben a törvényi elõírások

szerint, szervezetten, a határidõk betartásával járt el. A pénzintézeti

válsághelyzetek megelõzésével összefüggõ egyes kifizetéseknél, illetve

vagyoncsökkenéseknél azonban célszerûtlen és szükségtelen

felhasználásokat is megállapítottunk. Ezek megtérülésével reálisan nem

lehet számolni.

Az Alapot kezelõ szervezet mérete és mûködésének költsége

mértéktartónak minõsíthetõ. Az Alap számviteli rendje megfelel a

vonatkozó kormányrendelet elõírásainak. A könyvelés naprakészségében, a

vezetõi információrendszer mûködésében, a bizonylati rendben és a belsõ

szabályozásban ugyanakkor hiányosságok is elõfordultak.

Ellenõrzési tapasztalataink alapján az Alap Igazgatótanácsa és

ügyvezetése részére javasoltuk, hogy a hitelintézeti törvény keretei

között az Alap aktívabb szerepet vállaljon a pénzintézeti válsághelyzet

megelõzésében, illetve kezelésében. Ezen túlmenõen felhívtuk a

figyelmet arra, hogy a díjpolitikában következetesen alkalmazzák a

jogszabály elõírásait, készítsék el a hiányzó belsõ szabályzatokat.

Javítsák az éves költségvetések megalapozottságát, a számviteli és

információs rendszer mûködését.

III. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVESZÉK MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI

Az 1996. évi költségvetési törvényben az Országgyûlés az ÁSZ mûködési

kiadásaira 962,9 millió Ft, felhalmozási kiadásokra 118,5 millió Ft

elõirányzatot hagyott jóvá. A fejezethez tartozó ÁSZ Továbbképzési

Intézet és Üdülõ cím elõirányzatát 39,6 millió Ft-ban határozta meg. Az

évközi elõirányzat módosítások következtében a fejezeti mûködési

elõirányzatok összege 1005,1 millió Ft-ra, a felhalmozási elõirányzatok

összege 121,2 millió Ft-ra változott. Fejezeti szinten 1996-ban 1116,4

millió Ft-ot használtunk fel. A mûködési költségeken belül a személyi

juttatások 566,6 millió Ft-ot, járulékai 228,1 millió Ft-ot, a dologi

kiadások 200,3 millió Ft-ot, a pénzeszköz átadás 4,8 millió Ft-ot

tettek ki. A felhalmozási kiadások összege 116,6 millió Ft volt,

melybõl a felújítási kiadások 33,8 millió Ft-ot tettek ki.

1. SZEMÉLYI FELTÉTELEK, OKTATÁS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS

Az ÁSZ-nál foglalkoztatott dolgozók létszáma 1996. december 31-én 361

fõ volt, az ÁSZ Továbbképzési Intézetében 28 fõ dolgozott.

1996-ban - mivel az illetmények egyre nagyobb mértékben maradtak el a

megélhetési költségektõl - a korábbi éveket jelentõsen meghaladta az

eltávozások száma. 1995-ben 17 fõ, tavaly 34 fõ távozott az ÁSZ-ból,

nagyobbrészt közvetlen ellenõrzési feladatokat ellátó munkatársak és

vezetõk. A más munkahelyre távozók fele a fiatalabb, 40 év alatti

generációhoz tartozott. A távozó kollégák között nagyobb számban voltak

okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõk.

A Számvevõszék dolgozóinak átlagos életkora 48 év fölött van. 1996-ban

11 fõ vonult nyugdíjba, de jelenleg is 16 - már nyugdíjkort betöltött-

fõállású munkatársunk van. A törzsállomány 30 %-a a nyugdíjkorhatárt

megelõzõ 5 éves periódusba került, míg a 40 év alatti aránya mindössze

10 %.

1996-ban 25 új munkatárs került az ÁSZ-hoz. Ebbõl 21 fõ számvevõ,

akiknek felvételénél - a szakmai és erkölcsi követelmények mellett -

már a fokozatos fiatalítás szempontját is figyelembe vettük. Új

számvevõink közül hatan 30 év alatti életkorúak.

Az Országgyûlés Számvevõszéki bizottsága mind a jövedelempozícióval,

mind pedig a létszámkérdésben támogatta szervezetünk törekvéseit, ami

döntõ szerepet játszott abban, hogy a költségvetési törvény szerint

1997. január 1-tõl a számvevõk 40 %-os illetményemelésben

részesülhetnek és az ÁSZ 4 %-os létszámbõvítési lehetõséget kapott. E

körülmények lényegesen javítják az ellenõrzést végzõ munkatársak

bérhelyzetét és valószínûleg kedvezõen hatnak a szakember-kiválasztás

esélyeire is.

A tudatos fiatalítás, az elõttünk álló generációváltás a szakmai

színvonal szintentartását, illetõleg emelését szolgáló oktatási és

továbbképzési tevékenységet is új feladatok elé állítja. Az 1996. évi

oktatási terv összeállításánál elõször alkalmaztunk a fejlett nyugati

számvevõszékek gyakorlatához hasonló szervezés-technikai megoldásokat.

Sajátosságaiknak megfelelõen külön kezeltük az ún. központi, vagyis

általánosabb ismereteket nyújtó és az igazgatóságok által

kezdeményezett, speciális - a vizsgálatokhoz szorosabban fûzõdõ -

szakmai foglalkozásokat.

Összesen 25 oktatási-továbbképzési rendezvényt tartottunk, 747

résztvevõvel. A munkatársak átlagosan egy hetet töltöttek tanfolyamon

vagy továbbképzõ foglalkozáson. Tanulmányi szerzõdéssel 28 fõ folytat

tanulmányokat felsõfokú szakmai képesítés, illetõleg másoddiploma

megszerzéséért.

2. TÁRGYI FELTÉTELEK

A folyamatos áremelkedések a gazdálkodásban továbbra is a fokozott

takarékossági intézkedések fenntartását tették szükségessé. Mindezek

mellett 1996-ban is sikerült biztosítani a fennakadások nélküli

mûködést. Továbbra sem oldódott meg azonban megnyugtató és végleges

módon a dolgozók elhelyezése, bár ennek érdekében több ízben

próbálkoztunk - sikertelenül - a Kormánynál.

1996-ban székházunk földszinti átépítését az eredetileg tervezettnél

jóval szerényebb kivitelezésben és két évre ütemezve kezdtük meg. A

felújítási munkákkal a földszinti helyiségek jobb kihasználtságát

teremtettük meg, egy új 20-25 fõ befogadására alkalmas tárgyaló, oktató

termet létesítettünk.

Az elnöki és titkársági szobák évek óta halasztott felújítására került

sor, továbbá két megyei irodánkat is felújítottunk.

A telefonközpont áthelyezésével a központi épület strukturált

számítástechnikai hálózatára kapcsoltuk a telefonállomásokat. A

belföldi távhívások költségének csökkentését szolgáló telefonközponti

kiegészítõ berendezést vásároltuk.

A személygépkocsi állomány tervszerû cseréje keretében 4 db öt évnél

idõsebb gépkocsi helyett újakat vásároltunk (3 Astra, 1 VW Passat).

A központi épület személyfelvonóinak teljes felújítását végeztük el és

a központi anyag és eszközraktárba raktári teherfelvonót létesítettünk.

Az 1995-ben elvégzett számítógépes hálózat rekonstrukciójának

eredményeképpen 1996-tól az ÁSZ központi épületében egy strukturált

kábelezésû, korszerû hálózat üzemel. Az 1996-97. évekre jóváhagyott

Informatikai stratégiának megfelelõen 1996-ban üzembe állítottunk egy

új hálózati operációs rendszert (Novell Netware 4.1). Ezzel egyidejûleg

egy hálózat menedzsment szoftver installálása is megtörtént, amely

biztosítja az egyes munkaállomások távoli menedzselését. Megoldottuk a

szerver gépek szünetmentes felügyeletét, amely áramszünet esetén védi a

számítógépes rendszereket. A hálózatot és a munkaállomásokat is

elláttuk korszerû vírusvédõ szoftverekkel.

1996-ban kiemelt feladat volt a munkaállomások Windows környezetre való

átállítása. Az ÁSZ meglévõ számítógépparkjának mindössze 10%-a volt

alkalmas az új környezet használatára. Ezért 120 db új Pentium típusú

asztali PC számítógépet és 7 db nagyteljesítményû, valamint 20 db

kisebb lézernyomtatót szereztünk be. A számítógép beszerzés 100 db

elavult számítógép cseréjét és az ÁSZ vidéki kirendeltségein 20 db új

munkaállomás telepítését tette lehetõvé. A hardver eszközök beszerzése

a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény elõírásainak

megfelelõen nyílt eljárás keretében történt.

A Windowsra történõ áttéréshez minden tervezett szoftvert (MS Windows

3.11, MS Office csomag stb.)a szükséges példányszámban beszereztük, és

telepítettük a kihelyezett számítógépekre. Az átállás zökkenõmentes

lebonyolítása érdekében a rendszer korábbi és új szolgáltatásai

egyaránt elérhetõk minden munkaállomásról.

1996-ban az ITB anyagi támogatásával az ÁSZ-ban is telepítésre került

az X.400-as levelezõ rendszer. Az elmúlt évben a PHARE program

keretében a helyszíni ellenõrzések támogatásához 20 db notebook típusú

számítógépet kapott az ÁSZ. Ennek folytatásaként 1997-ben az IDEA nevû

auditáló szoftver telepítésére és oktatására kerül sor.

Az elmúlt évben végzett egyéb rendszerfejlesztések az ellenõrzési munka

támogatását szolgálják.

Az új gépek és szoftverek kihelyezésével egyidõben megkezdõdött az ÁSZ

dolgozóinak intenzív oktatása elsõsorban a leggyakrabban használt Word

6.0 szövegszerkesztõ és az Excel 5.0 táblázatkezelõ programokra.

3. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Az ÁSZ nemzetközi kapcsolataiban 1996-ban is meghatározó szerepet

játszott a különbözõ nemzetközi szervezetekkel való együttmûködés. Az

INTOSAI Belsõ Ellenõrzési Szabvány Bizottság irányításából eredõen több

feladatot kellett megoldanunk.

A Kormányzó Tanács 42. ülésén elõterjesztettük az 1997-ben

megrendezésre kerülõ Belsõ Ellenõrzési Konferencia programtervezetét és

a várható költségvetést, valamint a Nemzetközi Belsõ Ellenõrzési

Bibliográfia felhasználásának hatékonyságát felmérõ kérdõívet. A szóban

forgó anyagokat a Bizottság valamennyi tagállamával egyeztetnünk

kellett. A Kormányzó Tanács felhatalmazása alapján elkészítettük a

végleges szakmai forgatókönyvet és felkértük a konferencia elõadóit, a

vitavezetõket. Erre is a Kormányzó Tanács tagjai, illetve néhány

számvevõszék közremûködésével, valamint két nagy amerikai

magánszervezettel való konzultáció alapján került sor.

Részt vettünk az EUROSAI Kormányzó Tanácsának 13. ülésén és a szervezet

III. Kongresszusán. A Kormányzó Tanácson képviseltük és beszámoltunk az

INTOSAI Belsõ Ellenõrzési Szabvány Bizottságának a tevékenységérõl az

INTOSAI képviseletében. A kongresszus tevékenységében aktívan részt

vettünk. A Kormányzó Tanácsban viselt tagsági megbízatásunk az

alapszabályzatban meghatározott idõtartam elteltével megszûnt.

A Visegrádi Országok számvevõszéki elnökeinek Prágában megtartott III.

találkozóján elfogadták azt a javaslatunkat, hogy 1997-ben szakértõi

találkozóra kerüljön sor Velencén a belsõ ellenõrzés és a

korrupcióellenes harc kérdéseirõl. Az értekezleten a Visegrádi Országok

mellett Brazília és Izrael, valamint Ausztria /INTOSAI/ és Horvátország

is képviselteti magát. Ugyancsak a visegrádi együttmûködés keretében

került sor, arra a rendezvényre, amelyen kiértékelték az EU-hoz való

csatlakozás párhuzamosan végzett ellenõrzésének tapasztalatait.

1996. tavaszán az EU Számvevõszékének 3 tagja látogatott el Budapestre

és általános ellenõrzési kérdésekrõl konzultációkat folytattak az ÁSZ

vezetõivel és munkatársaival. A konzultáció az EU csatlakozás

elõkészítéséhez nyújtott módszertani segítséget. Részt vettünk az EU

Számvevõszéke és a középkelet-európai országok számvevõszéki elnökeinek

értekezletén Luxemburgban.

Felvettük a kapcsolatot a NATO Nemzetközi Ellenõrzõ Testületével, ahová

számvevõszéki küldöttség tett látogatást.

1996-ban is részt vettünk az OECD SIGMA Programjában, a Golawiczében

megrendezett szakértõi találkozón.

Az ÁSZ kétoldalú kapcsolatai is jelentõsen fejlõdtek az elmúlt évben. A

szlovén, a lengyel és a brazil számvevõszék vezetõi küldöttsége

folytatott megbeszéléseket az ÁSZ vezetõivel. A Szlovén Számvevõszék

elnökének látogatása a két ország számvevõszéki kapcsolatainak

megalapozását szolgálta. A lengyel Legfelsõbb Ellenõrzési Kamara

elnökével folytatott tárgyalások alapján megfogalmazódtak azok az

együttmûködési javaslatok, melyek lehetõséget nyújtanak a kétoldalú

kapcsolatok elmélyítésére. Brazília Számvevõszékével együttmûködési

megállapodást kötöttünk.

A korábbi évekhez hasonlóan intenzív kapcsolatunk volt a német, az

osztrák és az angol számvevõszékekkel. Befejezõdött az ÁSZ és a Német

Szövetségi Számvevõszék (BRH) párhuzamos vizsgálata, amely a START és

az ERP hitelek felhasználásának helyzetét tárta fel. A vizsgálat

eredményeit megtárgyalta a Bundestag Számvevõszéki Bizottsága, amelyen

az ÁSZ küldöttsége is részt vett. Szakértõi küldöttség tanulmányozta

ugyancsak Németországban a Szövetségi Pénztár tevékenységének

ellenõrzését. Az Osztrák Számvevõszékkel kétfordulós szakértõi

tanácskozásra került sor a számvevõszék irányításáról, az oktatásról és

a személy-zeti politika legfontosabb kérdéseirõl. E mellett

áttekintették a parlamenti kapcsolatok egyes fontos vonatkozásait is.

Több látogatásra került sor az Egyesült Királyság ellenõrzõ szerveinél.

Felvettük a kapcsolatokat az együttmûködést finanszírozó brit "Know How

Fund" alappal, valamint az önkormányzatokat ellenõrzõ szervezettel.

Eredményes megbeszélések folytak az ÁSZ és a Brit Számvevõszék vezetõi

között a közbeszerzések elleõrzésének kérdéseirõl, valamint a kincstár

vizsgálatának módszereirõl.

Budapest, 1997. március 21.

61

July 18, 19978:15 AM

Melléklet

1996-ban közzétett jelentések

(vélemények, tájékoztatók)

címjegyzéke

289. Jelentés a Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjának

ellenõrzésérõl (1996. február)

290. Jelentés a magyar tudományos kutatási és fejlesztési tevékenységet

támogató PHARE segélyprogramok végrehajtásának vizsgálatáról (1996.

március)

291. Jelentés az 1995. évi búzatermés állami felvásárlásának és

exportjának pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996. február)

292. Jelentés a Bolgár Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

293. Jelentés az Országos Cigány Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

294. Jelentés a Görög Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

295. Jelentés a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata pénzügyi-

gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

296. Jelentés az Országos Lengyel Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

297. Jelentés a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata pénzügyi-

gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõ (1996. február)

298. Jelentés az Országos Örmény Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

299. Jelentés a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata pénzügyi-

gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

300. Jelentés az Országos Szerb Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

301. Jelentés az Országos Szlovák Önkormányzat pénzügyi-gazdasági

tevékenységének ellenõrzésérõl (1996. február)

302. Jelentés az Országos Szlovén Kisebbségi Önkormányzat pénzügyi-

gazdasági tevékenységének ellenõrzésérõ (1996. február)

303. Jelentés az állami forgóalap pénzszükségletét (a központi

költségvetés hiányát) finanszírozó értékpapír kibocsátás

ellenõrzésérõl (1996. március)

304. Report on the examination of the implementation of the PHARE

programmes supporting the Hungarian scientific research and

development activities (February 1996) (Lásd: 290. sorszám alatt

magyarul)

305. Jelentés a távhõszolgáltatás gazdálkodási rendszerének

utóvizsgálatáról (1996. május)

306. Jelentés a fejezetek és intézményeik által az alapítványoknak

juttatott állami pénzek-és vagyon felhasználásának, mûködtetésének

ellenõrzésérõl (1996. április)

307. Jelentés a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének

ellenõrzésérõl (1996. március)

308. Jelentés a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fejezet

megszüntetésével kapcsolatos állami feladat-, létszám- és

eszközátcsoportosítások pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996.

május)

309. Jelentés a Gépjármû Felelõsségbiztosítási Kárrendezési Alap

mûködésének ellenõrzésérõl (1996. június)

310. Jelentés az Országos Betétbiztosítási Alap pénzügyi-számviteli

ellenõrzésérõl (1996. május)

311. Jelentés az Állami Számvevõszék 1995. évi tevékenységérõl (1996.

május)

312. Jelentés a Debreceni Orvostudományi Egyetem III. sz.

belgyógyászati klinika rekonstrukciójára kiírt pályázat elbírálása

körülményeinek vizsgálatáról (1996. június)

313. Jelentés a Honvédelmi Minisztérium fejezet 1994-95. évi

költségvetésében és gazdálkodásában a haderõfejlesztési célok

érvényesülésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996. június)

314. Jelentés a helyi önkormányzatok közüzemi víz-és

csatornaszolgáltatási feladatainak és az ehhez kapcsolódó lakossági

díjtámogatási rendszer mûködésének vizsgálatáról(utóvizsgálat)

(1996. június)

315. Jelentés a Magyarok Világszövetsége által 1993-95. évben kapott

állami költségvetési támogatás felhasználásának ellenõrzésérõl

(1996. augusztus)

316. Jelentés a helyi önkormányzatok infrastruktúrális fejlesztéseire

fordított pénzeszközök felhasználásának ellenõrzésérõl (1996.

június)

317. Jelentés a helyi önkormányzatok pénzügyi egyensúly helyzetének

ellenõrzési tapasztalatairól (1996. július)

318. Jelentés a fõiskolák és az egyetemek fõiskolai karai állami

támogatásának ellenõrzésérõl (1996. szeptember)

319. Jelentés a Hódmezõvásárhelyi Állami Tangazdaság átalakulásáról és

a részvénytársaság gazdálkodásáról -1993-95. években- (1996.

augusztus)

320. Jelentés a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság átalakulásáról és a

részvénytársaság gazdálkodásáról - 1993-95. években - (1996.

augusztus)

321. Összefoglaló a mezõgazdasági részvénytársaságok gazdálkodásáról az

állami vagyonnal (1996. augusztus)

322. Jelentés a hitel-, bank és adóskonszolidáció végrehajtásának

ellenõrzésérõl a Magyar Hitelbanknál, a Magyar Befektetési és

Fejlesztési Banknál és a Konzumbanknál (1996. augusztus)

323. Jelentés a Magyar Távközlési Vállalat gazdálkodásáról és

privatizációjáról -1990-1995- (1996. október)

324. Jelentés az önkormányzatok 1995. évi normatív állami hozzájárulása

igénybevételének és elszámolásának ellenõrzési tapasztalatairól

(1996. szeptember)

325. Jelentés az öregségi nyugdíjmegállapítás folyamatának és az

ügyintézés hatékonyságának ellenõrzésérõl (1996. november)

326. Jelentés a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetése

végrehajtásának ellenõrzésérõl (1996. augusztus)

327. Jelentés a helyi önkormányzatok által igényelhetõ 1995. évi

központosított elõirányzatok felhasználásának vizsgálatáról (1996.

augusztus)

328. Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi

zárszámadásához kapcsolódó ellenõrzések tapasztalatairól (1996.

szeptember)

329. Jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és

rekonstrukcióihoz nyújtott 1995. évi címzett- és céltámogatások

vizsgálatának tapasztalatairól (1996. szeptember)

330. Jelentés a Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési

Alappal összefüggõ gazdálkodás egyes kérdéseinek célvizsgálatáról

(1996. szeptember)

331. Jelentés a Magyar Vöröskereszt pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl

(1996. október)

332. Jelentés az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatának

ellenõrzésérõl (1996. november)

333. Vélemény a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl (1996.

október)

334. REPORT on the examination of the process of joining the European

Union (Lásd: 332. sorszám alatt magyarul) (1996. november)

335. Jelentés a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény

módosításának ellenjegyzésérõl (1996. október)

336. Jelentés a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium fejezet

pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl (1996. november)

337. Jelentés az esztergomi Mária-Valéria híd beruházás elõkészítésérõl

(1996. október)

338. Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi

pótköltségvetésérõl (1996. november)

339. Jelentés a Munkáspárt 1994-95. évi gazdálkodása törvényességének

ellenõrzésérõl (1996. december)

340. Jelentés az Agrárszövetség 1994-95. évi gazdálkodása

törvényességének ellenõrzésérõl (1996. december)

341. Jelentés a Kereszténydemokrata Néppárt 1994-95. évi gazdálkodása

törvényességének ellenõrzésérõl (1997.)

342. Jelentés a Magyar Demokrata Fórum 1994-95. évi gazdálkodása

törvényességének ellenõrzésérõl (1997.)

343. Jelentés a FIDESZ Magyar Polgári Párt 1994-95. évi gazdálkodása

törvényességének ellenõrzésérõl (1997.)

344. Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi

költségvetésérõl (1996. november)

345. Jelentés a TECHNOIMPEX Rt. szerepérõl a GSM típusú digitális

közcélú rádiótelefon szolgáltatás létesítésére kiírt pályázatban

(1996. november)

346. Jelentés a Dunamenti Erõmû Rt. mûködésének és privatizációjának

ellenõrzésérõl (1997. január)

347. Jelentés a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány gazdálkodásának

ellenõrzésérõl (1996. december)

348. Jelentés a Nemzetközi elszámolások fejezet pénzügyi-gazdasági

ellenõrzésérõl (1996. december)

350. Jelentés az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 1995. évi

tevékenységének ellenõrzésérõl (1997. március)

Eleje Honlap