Magyar 1
Köztársa
ság
Kormánya
T/4101.. sz
Törvényjavaslat
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról
Elõadó: dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1997. március
1997. évi ...... törvény
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C.
törvény és az ahhoz kapcsolódó
egyes törvények módosításáról
Az Országgyûlés a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Tv.) és az ahhoz kapcsolódó egyes
törvények módosításáról a következõ törvényt alkotja:
1. §
(1) A Tv. 1. §-ának 1. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági
társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti
forma. Az egyéni vállalkozóra - e minõségében - e törvény és végrehajtási
rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni;"
(2) A Tv. 1. §-ának 3. b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"b) vámhatóság: a vámhatóság hatósági jogkörrel rendelkezõ szervei. Hatósági
jogkörrel rendelkezõ szervek: a vámszervezet vezetõje, a
vámszervezet központi, területi szerve, a számlavezetõ, valamint a
járõrszolgálati vámszerv, a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség, a
nyomozó-, a szabálysértési hivatal és a Vámáruraktár."
(3) A Tv. 1. §-ának 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen
vámárut/árut - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - külön engedély
nélkül szabad a vámhatáron át szállítani;"
(4) A Tv. 1. §-ának 15. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"15. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is -
mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a
törvény rendelkezései alapján nem tekinthetõ belföldi forgalom számára
vámkezeltnek, vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra,
hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt. Vámárunak kell
tekinteni az olyan árut is, amelyet külföldi rendeltetéssel közvámraktárba
betároltak, ha a vonatkozó külkereskedelmi ügylet megvalósult és a külföldi a
beraktározott árut - külföldre szállítás nélkül, új külkereskedelmi szerzõdés
alapján - belföldi szervezetnek aktív feldolgozásra átadja."
(5) A Tv. 1. §-ának 20. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"20. lízing: a vámáru átadása olyan szerzõdés alapján, amely az áru határozott
idõre szóló, de legalább 365 napot meghaladó bérletérõl rendelkezik azzal a
kikötéssel, hogy a bérlõ a tulajdonjogot legkésõbb az utolsó bérleti díj
kiegyenlítésével, illetõleg a szerzõdés lejártával megszerzi vagy számára a
bérbeadó vételi jogot biztosít."
(6) A Tv. 1. §-ának 21. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"21. vámteher:
a) a vám, a termékimportot terhelõ általános forgalmi adó és fogyasztási adó
(a továbbiakban együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb,
jogszabályon alapuló kötelezõ befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás
során kell kivetni;
b) a vámbiztosíték megállapítása szempontjából a kivitelre kerülõ adózatlan
jövedéki termékek esetében a forgalmi adók, a közvámraktárba beraktározott áru
után visszaigényelt (levont) forgalmi adók, a visszatérített egyéb vámteher és
az igénybevett állami támogatás, továbbá a termelési célból importált
adózatlan jövedéki termék után a fogyasztási adó és az azt terhelõ általános
forgalmi adó."
(7) A Tv. 1. §-ának 23. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a
szervezet, amely megfelel a következõ feltételeknek:
a) a természetes személy, illetõleg szervezetnél a kérelem szerinti szakág
vezetõje büntetlen elõéletû, valamint
b) a szervezetnek tizenkét hónapon belül nem volt vámhatóságnál
nyilvántartott vám- és egyéb tartozása, valamint állami adóhatóságnál
nyilvántartott adótartozása, társadalombiztosítási szervnél nyilvántartott
tartozása, továbbá nincs felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.
A felsorolt feltételek meglétét évente kell igazolni az illetékes
vámszervnél."
(8) A Tv. 1. §-ának 24. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"24. zöld folyosó: határátkelõhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó
ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa
behozni kívánt vámáruk mentesek a vámteher alól, illetve nem esnek behozatali
korlátozás alá."
(9) A Tv. 1. §-ának 25. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"25. állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni
vámellenõrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos
vámkezeléssel eléri és erre havonta legalább tizenöt munkanapon van igény;"
(10) A Tv. 1. §-ának 32. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"32. elszámolási határidõ: a visszaviteli határidõ lejártát követõ ötödik
munkanapig, illetõleg a visszahozatali határidõ lejártát követõ harmincadik
napig tart, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy kivitt, illetõleg
aktív vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell
kérni;"
(11) A Tv. 1. §-ának 34. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"34. vámhiány: a jogszabály szerint fizetendõ és az annál kisebb összegben
tévesen közölt, illetve közölni elmulasztott vámteher különbözete, ha a téves
közlés, illetve a közlés elmulasztása nem abból keletkezett, hogy a
vámhatóság jogszabályt sértett vagy a rendelkezésre álló helyes adatokat
helytelenül értelmezte."
(12) A Tv. 1. §-a a következõ 35. ponttal egészül ki:
"35. a nemzetközi szerzõdéshez kapcsolódó kedvezményes (preferenciális)
elbánás: a 13. § (4) bekezdés, a 18. §, a 20. § (1) bekezdés, a 68. § (1)
bekezdés, a 73. § (3) bekezdés, a 92. § (1) bekezdés, a 103. § (1) bekezdés,
a 128. § (1) bekezdés, a 132. § (1) bekezdés, a 137. § (1) bekezdés, és a
147. § (1) és (3) bekezdés alkalmazásában a páneurópai kumulációs
rendszerhez csatlakozó, - Magyarországgal kedvezményes piacrajutási
feltételeket szabályozó szabadkereskedelmi szerzõdéses kapcsolatban álló -
országokba történõ kivitel esetén az exportõr részérõl igényelt
származásigazolási okmány kiadásának feltételeként a vonatkozó megállapodások
származási elõírásaiban rögzített vámfizetési kötelezettség vállalása, aminek
eredményeként az exportpiacon igénybe vehetõ a megállapodásban biztosított
vám- és egyéb piacrajutási kedvezmény."
2. §
(1) A Tv. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A törvény hatálya kiterjed
a) a vámhatáron átszállított, áthozott, átvitt minden vámárura/árura, az
ezekkel kapcsolatos eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes
személyre egyaránt;
b) a vámteherre, valamint az azzal kapcsolatos minden eljárásra, ideértve
különösen a vámteher kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését,
helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenõrzését, a
vámteherre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint - ha e
törvény lehetõvé teszi - elengedését és mérséklését is, ha az a vámhatóság
hatáskörébe tartozik."
(2) A Tv. 2. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a vámigazgatási eljárásban az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni."
3. §
A Tv. 3. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A nemzetközi személyszállítást végzõ
a) magyar vízi jármû fedélzetére - az elsõ hazai kikötõbe érkezés elõtt,
illetve a hazai kikötõ elhagyása után -, valamint
b) a magyar repülõgépek fedélzetére - az elsõ hazai repülõtérre érkezés
elõtt, illetve a hazai repülõtér elhagyása után -,
a tranzitterületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni."
4. §
A Tv. 5. §-ának (2) bekezdése a következõ új mondattal egészül ki:
"Érvényesíteni kell továbbá a hamisított, illetve a bitorlással elõállított
áruk szabad forgalomba kerülésének megakadályozása tárgyában külön
jogszabályban meghatározott elõírásokat is."
5. §
(1) A Tv. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"c) a közvámraktárba beraktározott olyan áruk továbbításánál, amelyek után a
vámterhet visszatérítették, illetõleg a forgalmi adókat visszaigényelték
vagy állami támogatást vettek igénybe;"
(2) A Tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következõ új mondattal egészül ki:
"A c) és f) pont alkalmazása esetén az Egységes Árutovábbítási Eljárásról
szóló Egyezmény alapján továbbított árura az Egyezményben szabályozott
biztosíték nyújt fedezetet. Az e) pont alkalmazása alapján nyújtandó
vámbiztosíték összegébe be kell számítani a jövedéki törvény szerint
bankgaranciában adott jövedéki biztosítékot."
(3) A Tv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez
vámbiztosítékot (tevékenységi garanciát) kell nyújtani az e törvényben
meghatározott esetekben és formában. A vámszabadterület, a magánvámraktár
üzemeltetõje és a halasztott vámfizetésre jogosult a központi vámszervtõl
kérheti, hogy az általa nyújtandó vámbiztosíték összegének megállapításakor a
vámteher alapjának számításánál, a több engedély alapján vámeljárás alá vont
azonos vámáru/áru vámterhét csak egy alkalommal, a legmagasabb mértékû
garancia megállapításánál vegyék figyelembe, ha a vámbiztosíték ilyen módon
történõ megállapításához a kérelmezõ az általa vezetett nyilvántartáson
alapuló, ellenõrizhetõ adatokat szolgáltat. Az adatszolgáltatás tartalmát e
törvény végrehajtási rendelete határozza meg."
(4) A Tv. 7. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A vámbiztosíték - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - az annak
nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyû bank
által vállalt vagy felülgarantált külföldi bankgarancia, fedezetigazolás,
továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkezõ
szervezet készfizetõ kezességvállalása lehet. A készpénzben nyújtott
vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény
ettõl eltérõen nem rendelkezik - nem keletkezhet."
(5) A Tv. 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek,
gazdasági érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerûen
foglalkozik nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel és belföldi
székhelyû hitelintézet vagy belföldi székhelyû hitelintézet által
felülgarantált külföldi bank vagy hitelintézet garanciát vállal a
kezességvállalásból keletkezõ vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért."
(6) A Tv. 7. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének idõtartama
alatt a bankgarancia összegétõl függõen az alábbiakra jogosítja fel az
engedélyest:
a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy
meghatározott vámhivatalnál azonos idõben összesen ötszázezer forint összegû
vámteherre vállalhat készfizetõ kezességet;
b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy
meghatározott vámhivatalnál azonos idõben összesen kettõ és félmillió forint
összegû vámteherre vállalhat készfizetõ kezességet;
c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint, az engedélyes egy
területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos idõben
összesen tízmillió forint összegû vámteherre vállalhat készfizetõ kezességet;
d) ha a bankgarancia összege legalább húszmillió forint, az engedélyes
bármely vámhivatalnál vállalhat készfizetõ kezességet összeghatárra tekintet
nélkül;
e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének
megfizetésére kizárólag az e bekezdés a) - d) pontjaiban rögzített
bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség."
(7) A Tv. 7. §-a a következõ új (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
meglévõ (8) bekezdés (9)-re módosul:
"(8) Amennyiben a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket
megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben
kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is -
csak az engedély visszavonását követõ két év elteltével adható."
6. §
(1) A Tv. 8. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép, a bekezdés kiegészül egy új d) ponttal, ezzel egyidejûleg a
jelenlegi d) és e) pont megjelölése e) és f) pontra változik:
"b) az átviteli rendeltetésû vámáru esetén, valamint belföldi rendeltetésû
gyûjtõáru továbbításánál 15 %-os vámtétel, míg a fogyasztási adóról szóló
törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a
Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher
összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15 %-os vámtétel, míg a
jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa
vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,
c) a 7. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint a vámáru
forgalomba kerülése esetén fizetendõ vámteher összegében,
d) a 7. § (1) bekezdésének c) pontja esetén a visszatérített vámteher, a
visszaigényelt (levont) forgalmi adó és az igénybevett állami támogatás
összegében,"
(2) A Tv. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A vámraktár és a vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély
kiadásához vámbiztosítékként elõírt bankgarancia vagy fedezetigazolás mértékét
a tárolni kívánt vagy tárolt vámárut/árut terhelõ éves vámteher négy
százalékában kell meghatározni, tízezer forintra kerekítve. A bankgarancia
vagy fedezetigazolás összege egymillió forintnál kevesebb nem lehet. A
nyújtott vámbiztosíték összegét negyedévenként felül kell vizsgálni és 10 %-ot
meghaladó eltérés esetén azt - az egymillió forint értékhatáron felül - a
tényleges forgalomhoz kell igazítani. Az éves vámteher megállapításánál a
vámot - a jövedéki termékek kivételével - a vámtarifának a vámbiztosíték
meghatározását megelõzõ évben megállapított súlyozott átlagával, az egyéb
vámterheket pedig az azokat megállapító jogszabályok rendelkezései szerinti
mértékben kell figyelembe venni."
7. §
A Tv. 9. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"9. § Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendõ:
a) valamennyi eljárásban
1. a nemzetközi szerzõdés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru;
2. a központi költségvetési szervek részére a központi kincstári
finanszírozás keretében érkezõ vámáru;
3. a nemzetközi szállítást végzõ külföldi tulajdonában lévõ és külföldön
besorolt (lajstromozott) jármû (fuvareszköz) és szállítótartály,
felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és
tartozékai, valamint a külföldi által hat hónapot meg nem haladó
magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott
külföldi rendszámú gépjármû;
4. az a vámáru, amely után a fizetendõ vámtehernek megfelelõ összeget - a
7.§ (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - elõre letétbe
helyezték és ezt megfelelõen igazolták;
5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív
feldolgozás céljából érkezõ vámáru (anyag, valamint továbbfeldolgozáshoz
szükséges munkaeszközök, minták és mintadarabok) - árutovábbítás esetén
akkor, ha ennek ténye a határvámhivatalnál dokumentálható -;
6. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába
adott vámáru;
7. a vámhatóság által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru;
b) az árutovábbítási eljárásban az a) pontban felsoroltakon túl
1. a vasúti, postai, hajózási- és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve
a külföldi tulajdonában lévõ és külföldön besorolt (lajstromozott) jármüvet
(fuvareszközt) és szállítótartályt, ameddig a fuvarozó birtokában van;
2. a nemzetközi vámokmány fedezetével szállított vámáru/áru."
8. §
A Tv. 10. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha a vámárut/árut
külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára
vámkezelték, - amennyiben e törvény eltérõen nem rendelkezik - arra az
esedékessé váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett
megsemmisítették, közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül
az államnak felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a
29. §-ban elõirányzott vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem
megalapozottságát támasztja alá, továbbá ha a kiviteli célból szállított
adózatlan jövedéki terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre
veszik."
9. §
A Tv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék vagy ezzel azonos hatású fizetési
kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei, valamint a
(3) bekezdésben meghatározott vámtétel mellett kell a vámkiszabásnál
alkalmazni."
10. §
(1) A Tv. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a vámáru után vámterhet
kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének
kötelezettségét jelenti."
(2) A Tv. 13. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Amennyiben az exportõr nemzetközi szerzõdés alapján biztosított
piacrajutási kedvezmények igénybevételéhez szükséges származási igazolás
kiadását kérelmezi, az igazolás kiadásának feltétele a nemzetközi szerzõdés
származási szabályaiban elõírt vámfizetési kötelezettség teljesítése."
11. §
A Tv. 18. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"18. § A vámáru vagy kivitelre kerülõ áru származásának származási okmánnyal
történõ igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén
kötelezõ. A kivitelre kerülõ áruk esetében a nemzetközi szerzõdés alapján
származási igazoláshoz kötött kedvezményes elbánáshoz az exportõr részérõl
igényelt származási igazolás kiadásának feltételeként azonban érvényesíteni
kell a nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettségeket."
12. §
(1) A Tv. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A kiszabásra kerülõ vám alapja a vámáru vámértéke. Amennyiben a vám
kiszabására a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának céljából
kerül sor, a vám alapjául az exportáruba beépített import vámáru vámterületre
történõ bekerülésekor megállapított (bevallott) vámértéket kell figyelembe
venni."
(2) A Tv. 20. §-a a következõ új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (4) - (7) bekezdés számozása (5) - (8) bekezdésre módosul és ezen
(8) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az ipari vámszabadterületrõl belföldre szállított vámáru belföldi
forgalom számára történõ vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól,
hogy a vámáruban belföldi eredetû áru értéke is szerepel - az (1) bekezdésben
foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom
számára való vámkezelésnél a 153. § (1) - (2) bekezdéseinek rendelkezéseit is
alkalmazni kell."
"(8) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni:
a) ha a vámáru vámértéke nem éri el küldeményenként az egymillió forintot és
a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései szerint történt;
b) az árutovábbítási eljárásban;
c) vámraktárban való raktározáskor;
d) a kiviteli ellenõrzés, a passzív feldolgozás és az ideiglenes kivitel
esetén;
e) minden olyan - az a) - d) pontban nem említett - esetben, amikor a
vámkezeléshez számla benyújtása nem kötelezõ.
Ez esetekben úgy kell eljárni, mintha a vámkezelést kérõ a vámérték bevallást
csatolta volna."
(3) A Tv. 20. §-a a következõ új (9) bekezdéssel egészül ki:
(9) A vámhatóság a (7) bekezdés a) pontjában és a (8) bekezdés a) pontjában
meghatározott értékhatár alatti értékû vámáru esetében is kérheti a vámérték
bevallást, ha az a vámérték megállapításához szükséges."
13. §
A Tv. 21. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"b) a 25. §, valamint a 26. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy
hasonló áruk vámértékét;"
14. §
A Tv. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem
adtak el az értékelendõ áruk importjának idõpontjában, illetõleg
megközelítõleg azonos idõpontban, akkor a vámérték az (1) bekezdés
rendelkezéseinek megfelelõen azon az egységáron alapul, amelyen az importált
árukat vagy az azonos vagy hasonló importált árukat Magyarországon az
értékelendõ áru importját követõ legkorábbi idõpontban, de legkésõbb kilencven
napon belül, változatlan állapotban eladták."
15. §
A Tv. 32. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"A nem kereskedelmi forgalomban beérkezõ vámáru után fizetendõ vám alapja a
vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint
levonható vagy visszatéríthetõ adó levonása után fennmaradó külföldi ára."
16. §
A Tv. 35. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"35. § A beléptetés a jelentkezési, az árubemutatási, továbbá a nem
természetes személy által lebonyolított kereskedelmi forgalomban az
árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal általi
elfogadásából, a behozatal feltételeinek megállapításából, kereskedelmi
forgalomban az ellenõrzõ vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti
kérelem elfogadásából áll."
17. §
A Tv. 44. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"Az átmeneti megõrzés idõtartama legfeljebb harminc nap lehet. Ha azonban az
átmeneti megõrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor és az engedély
megszerzése iránt a kérelmet a belépést, - végre nem hajtható vámkezelés
esetében az árunyilatkozat visszaadását vagy visszautasítását - követõ két
munkanapon belül benyújtották és ezt a tényt a vámhivatalnál a 30 napos
határidõn belül igazolták, akkor a határidõ legfeljebb a hatósági engedély
kiadását követõ 10. munkanapon jár le."
18. §
A Tv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmat tiltó vagy
korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi
kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.
Az áruk, szolgáltatások, anyagi értéket képviselõ jogok kivitelérõl, illetve
behozataláról szóló jogszabály rendelkezéseit azonban nem kell alkalmazni az
olyan vámáruk/áruk vámkezelésénél, amelyek nem tartoznak a külkereskedelemrõl
szóló 1974. évi III. tv. hatálya alá."
19. §
A Tv. 52. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit,
valamint az Egységes Vámárunyilatkozat (a továbbiakban: EV) gyártásának
feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és
kitöltési szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg."
20. §
A Tv. 53. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"53. § (1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény vagy nemzetközi
egyezmény másként nem rendelkezik - az EV kitöltésével és a vámhivatalnál
történõ benyújtásával kell árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel
rendelkezõk a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléshez, valamint a
kiviteli ellenõrzéshez szükséges árunyilatkozatot összevont formában is
benyújthatják.
(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhivatal annak engedélyezheti,
aki/amely szerv:
a) vámszempontból megbízható és
b) tömegáru vagy azonos áruk nagytömegû behozatala esetén halasztott
vámfizetési engedéllyel rendelkezik vagy
c) tömegárut vagy azonos nagytömegû árut kíván kivinni.
Nem engedélyezhetõ összevont árunyilatkozat adása a jövedéki törvény hatálya
alá tartozó és a külön jogszabály szerint fokozott ellenõrzést igénylõ
termékekre, továbbá olyan vámárura/árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét
jogszabály tiltja vagy szállítmányonként bemutatandó engedélyhez, igazoláshoz
köti."
21. §
(1) A Tv. 55. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság
az átvételkor köteles ellenõrizni és ha az az elõírásnak megfelel, elfogadni."
(2) A Tv. 55. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi és a
vámkezelést kérõvel egyidejûleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen
módon fogja megkezdeni. Amennyiben a vámkezelés feltételei fennállnak, a
vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján, - de
legkésõbb az elfogadástól számított három munkanapon belül - köteles
elvégezni. Gyorsan romló áruk és adminisztratív vámkezelés esetén, továbbá a
vámszervezet központi szerve által kiadott általános engedély alapján a
vámkezelést az árunyilatkozat elfogadása napján kell elvégezni."
22. §
A Tv. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérõ kérelmét is
figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru
bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru/áru további vámkezelését,
illetve kiléptetését kell kérni."
23. §
A Tv. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru, valamint a
külföldi tulajdonában lévõ és külföldön besorolt (lajstromozott) jármû
(fuvareszköz) és szállítótartály továbbítására - a (3) bekezdésben
meghatározott feltétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendelete
egyszerûsített szabályokat határozhat meg."
24. §
A Tv. 65. §-ának felvezetõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által
üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi vámáruk/áruk:"
25. §
A Tv. 67. §-a (3) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"e) a kérelmezõ a tevékenységéhez vámbiztosítékkal rendelkezik,
f) a kérelmezõ a raktárépületre vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik."
26. §
A Tv. 68. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata után a következõ mondattal egészül
ki:
"Az egyszerûsített eljárásban üzemeltetett magánvámraktár esetén - amennyiben
a beraktározás a vámáru exporttermékbe történõ beépítése céljából történik - a
készáru külföldre történõ kiviteli vámkezelésénél az áru kedvezményes
származásának igazolási kérelme esetén, a származási elõírások tekintetében
érvényesíteni kell a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt feltételeket
is."
27.§
A Tv. 71. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"71. § (1) A beraktározónak a 66-70. §-okban meghatározott vámárura vonatkozó
jogai és kötelezettségei értelemszerûen vonatkoznak a közvámraktárba
beraktározott árura is.
(2) A közvámraktárba beraktározott áru esetében a beraktározó jogai és
kötelezettségei az áru igazolt külföldi tulajdonosára is vonatkoznak.
(3) A vámraktár létesítésére vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha az
engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes az
elõírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt
rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen
raktárengedélyes vagy üzemeltetõ részére két éven belül újabb létesítési
engedély nem adható."
28. §
(1) A Tv. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség
megállapításából, a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából,
valamint a visszaviteli határidõ megállapításából, az elszámolás feltételeinek
megállapításából és jóváírásából, jövedéki termék esetében a belföldi
forgalomba kerülés esetére fizetendõ vámterhek biztosításából áll."
(2) A Tv. 73. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidõ
lejártát követõ ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt - a 90. §
(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a vámáru külföldre történõ
kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történõ beraktározásának vagy
belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes
behozatalban történõ vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a
vámáru újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történõ
vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor a módosított bérmunka szerzõdés
vagy az új eljárásra vonatkozó szerzõdés bemutatása szükséges. A vámáru
külföldre történõ kiszállítása melletti elszámolásnál - amennyiben a
kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik - érvényt kell
szerezni a nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségeknek is."
29. §
A Tv. 74. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"74. § (1) Az aktív feldolgozásban történõ vámkezelést a vámhivatal akkor
engedélyezi, ha
a) a feldolgozásra kerülõ vámáru behozatalát az IKIM engedélyezte vagy az
engedélyt - külön jogszabály rendelkezése szerint - megadottnak kell
tekinteni,
b) ahhoz az illetékes környezetvédelmi hatóság jogerõs elõzetes engedélyével
hozzájárult,
c) a kérelmezõ a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezõ
szervezet,
d) a kérelmezõ vámszempontból megbízható.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedélyezés részletes szabályait e törvény
végrehajtási rendelete állapítja meg."
30. §
A Tv. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a
külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott személyt
is - tulajdonjogának fenntartása mellett, ideiglenes használat, bemutatás vagy
kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt."
31. §
A Tv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a
vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidõ megállapításából, a
vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendõ
vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. A vámárut/árut
fuvarozó szállítóeszközök ideiglenes behozatalára és használati feltételeire,
továbbá a külföldi által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás
idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármû vámkezelésére vonatkozó
eltérõ szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."
32. §
(1) A Tv. 77. §-ának (1) bekezdése a következõ új c) ponttal egészül ki,
egyidejûleg az eredeti c) - h) pontok jelölése d) - i)-re változik:
"c) a bérleti szerzõdés vagy megállapodás alapján behozott, külföldi
tulajdonában lévõ és külföldön besorolt (lajstromozott), vámáru/áru
szállítására szolgáló valamint a nemzetközi utasforgalmat bonyolító jármû
(fuvareszköz) és szállítótartály, a felszerelési, berendezési tárgyaival
együtt (ideértve a lökésmérõ készülékeket is). Az említett jármûvek javítására
és szokásos karbantartására szolgáló felszerelési, berendezési tárgyakat akkor
is ideiglenes behozatalban kell vámkezelni, ha azokat nem a jármûvel, hanem
elõre vagy utána szállítják."
(2) A Tv. 77. §-a (1) bekezdésének - az (1) bekezdés szerinti módosítás miatti
- új i) pontja a következõ mondattal és a bekezdés a következõ új j) ponttal
egészül ki:
"Amennyiben külföldi állampolgár kérelmére a 113. § (1) - (4) bekezdése
alapján személygépkocsit vámmentesen vámkezeltek, a vámmentes vámkezeléstõl
számított három éven belül e pont alapján részére személygépkocsi nem
vámkezelhetõ;
j) a nemzetközi fuvarozást végzõ légi jármû külföldön történõ meghibásodása
esetén a hazatérés idejére kölcsönkapott alkatrész."
(3) A Tv. 77. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés b) és d) pontja alapján történõ vámkezelés esetében az
ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott és az általános
forgalmi adó, valamint a fogyasztási adó összegével csökkentett vámteher két
százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha
a vámáruval a visszaviteli határidõn belül annak külföldre történõ
visszaszállításával, közvámraktárba kivitel céljából történõ beraktározásával,
vagy ismételt ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésének igazolásával
számoltak el. Az így fizetendõ összeg a kiszabott vám, vámkezelési díj és
statisztikai illeték, továbbá a 15. § alapján kiszabott vámteher összegét nem
haladhatja meg."
33. §
A Tv. 80. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles
kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértõ cselekmény
elkövetését
nem állapított meg és a kiszabott vámterhet megfizették vagy arra
vámbiztosítékot nyújtottak, (ideértve az e törvény alapján biztosítottnak
tekintett eseteket is) illetve annak megfizetésére - amennyiben e
törvény másként nem rendelkezik - halasztott vámfizetési jogosultságot,
illetõleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek."
34. §
A Tv. 86. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A magyar honosságú szállítóeszköz fuvarozási tevékenység végzése céljából
történõ ideiglenes kiviteli vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása nélkül
kérhetõ."
35. §
(1) A Tv. 90. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A vámszabadterület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari,
Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési,
Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint a Földmûvelésügyi
Minisztériummal, illetve az általuk kijelölt szervekkel egyetértésben ad
engedélyt."
(2) A Tv. 90. §-ának (6) bekezdése a következõ új mondattal egészül ki:
"Nem szükséges felmentés ahhoz, hogy az ipari vámszabadterületre betárolt
vámáru megmunkálásának egyes fázisait belföldi alvállalkozó végezze el. Ilyen
esetben az aktív feldolgozás azonban csak a vámáru külföldre történõ -
ideértve a vámszabadterületet is - kiszállításával számolható el."
36. §
(1) A Tv. 92. §-ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A kedvezményes elbánásra jogosító származási bizonyítvány kiállításának
igénye esetén azonban érvényesíteni kell a nemzetközi kötelezettségekben
vállalt feltételeket is."
(2) A Tv. 92. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A vámszabadterületre a feldolgozás (továbbfeldolgozás) céljából
kiszállított árut a kiviteli eljárásra elõírt rendelkezések szerint kell
vámkezelni."
37. §
A Tv. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Vámmentes - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - a külföldi
szerzõdõ fél vagy megbízottja által ellenszolgáltatás nélkül a részére
gyártott, az exportáruba beépítésre kerülõ anyag, alkatrész, továbbá az
exportáru csomagolására, adjusztálására beküldött anyag, amennyiben a belföldi
forgalom számára vámkezelendõ vámáru arányban áll a kivitelre kerülõ
árumennyiséggel. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel kötött
szerzõdést."
38. §
A Tv. 109. §-a a következõ új (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Vámmentesen vámkezelhetõk azok a vámáruk is, amelyeket zártkörû diplomata
boltban, a (3) bekezdésben meghatározott személyek részére hoznak forgalomba.
A diplomatabolt köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelybõl a vevõköre
ellenõrizhetõ. A diplomataboltba betárolt vámáruk más célra csak a vámteher
megfizetése után használhatók fel."
39. §
A Tv. 110. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Vámmentes útiholminak minõsülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkezõ
utasok, fuvarozó vállalati alkalmazottak által a külföldi utazások
idõtartamára, személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt
és visszahozott vagy külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikk
kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak."
40. §
A Tv. 111. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(7) Vámmentesek a katonai temetõk létrehozásához, fenntartásához,
felújításához, áthelyezéséhez, valamint megszüntetéséhez szükséges,
ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok."
41. §
(1) A Tv. 113. §-a (1) bekezdésének a) - b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"a) beköltözésük elõtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban voltak
és
b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg."
A Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó - tanulmányokat folytató,
dolgozó - külföldi állampolgár esetében a két évet meghaladó külföldi
tartózkodást az ideiglenes tartózkodásának megkezdése elõtti idõpontban kell
vizsgálni. Kérelmükre személygépkocsi vámmentesen mindaddig nem vámkezelhetõ,
amíg részükre a vámhivatal ideiglenes behozatalban vámkezelt személygépkocsit
tart nyilván."
(2) A Tv. 113. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az (1) - (3) bekezdés alapján gépjármû csak vezetõi engedéllyel
rendelkezõ személy (családtag) esetében vámkezelhetõ. Az (1) bekezdésben
meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül
csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után
idegeníthetõ el. Az (1) - (3) bekezdés alapján vámmentes vámkezelés az elsõ
vámkezeléstõl számított egy éven belül kérhetõ."
(3) A Tv. 113. §-a (9) bekezdésének felvezetõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által a (6), (11) és (12)
bekezdésben foglalt elõírások figyelembe vételével behozott személygépkocsi:"
42. §
A Tv. 116. §-ának (1) - (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"116. § (1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek
megfelelõen behozott
a) oktatási és tudományos mûszerek és készülékek, valamint az
b) oktatási, kulturális jellegû vizuális és auditív anyagok, könyvek,
dokumentumok, újságok, folyóiratok, mûalkotások, mûtárgyak, valamint a vakok
számára készült dombornyomású kiadványok és azok, a vakok részére készült
tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az õket segélyezõ szervezetek
részére érkeznek.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vámmentességi jogcím
alapja a mûszerek és készülékek felhasználási célja.
(3) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az
illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést
a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve
végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."
43. §
A Tv. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos
vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkezõ humán- és
állatgyógyászati, továbbá növényvédelmi célú készítmények küldeményei."
44. §
A Tv. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkezõ könyv, folyóirat, zenemû,
levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó, fuvarozó és
utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkezõ nemzetközi díjszabás és
menetrendkönyv, továbbá az ellenszolgáltatás nélkül érkezõ külföldi autópályán
felhasználásra kerülõ matrica."
45. §
A Tv. 125. §-ának (2) bekezdése új c) ponttal egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi c) - f) pont megjelölése d) - g) pontra változik:
"c) a megbízó, akinek a számlájára a megbízott a vámkezelést kéri,"
46. §
A Tv. 126. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtõl függõen, vámmentesen,
kedvezményesen vagy az elõírásoknak megfelelõen más módon vámkezelt, továbbá a
vámjogszabályoknak megfelelõen behozott vámárut a korlátozástól, illetõleg a
feltételtõl vagy a jogszabály rendelkezésétõl eltérõen elidegenít, megtart,
használ, felhasznál, megsemmisít, bérbe, használatba, lízingbe ad vagy ezek
megvalósításában közremûködik."
47. §
A Tv. 127. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából
az (1) bekezdés szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke,
mennyisége, származása, vámtarifaszáma és vámtétele, a vámfizetésre kötelezett
hivatalos azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek
fizetését, a vámmentességet vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását
befolyásolja."
48. §
A Tv. 128. §-ának (1) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
"Vámterhet kell kiszabni továbbá a kedvezményes elbánásra jogosító származás
igazolásának igénye esetén, a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt
elõírások szerint."
49. §
A Tv. 131. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után
kiszabott vámteher - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - a belföldi
forgalomba hozatal napján vagy legkésõbb a visszaviteli határidõ lejártát
követõ napon esedékes, feltéve, ha azzal nem számoltak el."
50. §
(1) A Tv. 132. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésekben, a 133. §-ban
foglaltak, valamint a központi költségvetési szervek részére a kincstári
finanszírozás terhére érkezõ vámáruk kivételével - a vámáru kiadása elõtt, a
közlést követõ öt munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés
jogcímeinek megfelelõen elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali
vámfizetés). A kincstári finanszírozás terhére a központi költségvetési
szervek részére vámkezelt vámáruk vámterhének megfizetésénél a kincstári
elszámolások szabályozására vonatkozó elõírásokat kell figyelembe venni. A
vámfizetésre kötelezett a határozat kézhezvételétõl számított tizenöt
munkanapon belül köteles igazolni a vámhatóságnál a vámteher megfizetésére
vonatkozóan a Magyar Államkincstárnál tett intézkedését. A kedvezményes
elbánásra jogosító származási igazolás kiadásának feltételeként kiszabott
vámteher megfizetése a származási igazolás kiadása elõtt a vámteher
megfizetésére vonatkozó általános szabályok szerint történik azzal az
eltéréssel, hogy a származási bizonyítvány kiadásához halasztott vámfizetés
esetén is szükséges a vámteher fizetés megtörténtének igazolása."
(2) A Tv. 132. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a
vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével
- az esedékességtõl számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott
vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható ki, ha a
kérelmezõ
a) vámszempontból megbízható és a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét
hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért vámteher
fizetéssel járó vámkezelést;
b) számláját vezetõ pénzintézet a kiszabásra kerülõ vámteher megfizetésére
legalább a megelõzõ tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra
esõ átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegû, jövedéki termék
esetében három hónapra esõ átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint
összegû garanciát vállal;
c) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan az a) pont szerinti
egyéb feltételekkel, de
1. a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét havi vagy ennek hiányában a
tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a 10 millió forintot és
2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a b) pontban meghatározott
bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes,
ezt követõen az a) és b) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a
kérelmezõ részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély
azonos kérelmezõ részére csak egyszer adható;
d) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló,
három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezõt külön
jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba."
(3) A Tv. 132. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) Jövedéki termékek esetében csak meghatározott termékekre vagy
termékkörre adható ki halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy az (5)
bekezdés a) - d) pontjaiban rögzített feltételeknek az engedélyben foglalt
termékkörre is teljesülnie kell."
(4) A Tv. 132. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(8) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása
után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik
vámtartozása, az (5) bekezdés b) pontjában elõírt bankgarancia mértékét az
átlagos évi vámteher 4 %-ában, jövedéki termék esetében 12 %-ában kell
megállapítani."
(5) A Tv. 132. §-a a következõ új (13) bekezdéssel egészül ki:
"(13) A központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás
terhére történt vámkezelés esetén a vámteher megfizetésének igazolására a
vámkezelés és a kincstári teljesítésrõl szóló igazolás együttesen szolgál."
51. §
(1) A Tv. 137. §-a (1) bekezdésének felvezetõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés vagy törvény eltérõen nem rendelkezik, a
befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a
vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles
visszatéríteni, ha:"
(2) A Tv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történõ intézkedése miatt került sor
és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre
kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban
kezelt vámáruval az e törvény 73. §-ában foglalt elszámolási feltételeknek a
visszaviteli határidõ lejártáig eleget tett."
(3) A Tv. 137. §-ának (1) bekezdés d) pontja 3. alpontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe
igazoltan beépítette, illetve annak elõállításához felhasználta és az
exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további
feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelõ vám- és
adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportõr
belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetû árut
szerzett be és ezt számlával igazolja."
(4) A Tv. 137. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
(2) - (5) bekezdések számozása (3) - (6) bekezdésekre módosul:
"(2) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett vagy exportõr számára e § alapján
visszatéríthetõ vámterhet a kérelmezõ vámteher tartozása vagy az állami
adóhatóság és társadalombiztosítási szerv vámhatósági megkeresésében közölt
tartozásai összegéig visszatarthatja. A visszatartásról a vámhatóság a
kérelmezõt határozattal értesíti. A vámhatóság a visszatartott összegbõl nyolc
napon belül utalja át a megfelelõ összeget a megkeresõ szervnek a kérelmezõvel
szemben fennálló követelésének fedezetére."
(5) A Tv. 137. §-ának - a (4) bekezdés szerinti módosítás miatti - új (4)
bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történõ
kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály
elõírásainak megfelelõen, igazoltan tranzitterületre vagy közvámraktárba,
illetve feldolgozási céllal vámszabadterületre beszállították."
52. §
(1) A Tv. 141. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az e törvényben meghatározott:
a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
b) az átmeneti megõrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó,
c) más, a vámhatóság által végzett ellenõrzési eljárás feltételeinek
biztosítására jogszabályban meghatározott kötelezettségek megszegése, az
ellenõrzés akadályozása, továbbá
d) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggõ kötelezettségek
megszegése
esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki."
(2) A Tv. 141. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:
"(9) Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a
vámteher megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával
vagy egyéb rosszhiszemû magatartással függ össze."
53. §
(1) A Tv. 142. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére,
valamint, ha a feltételtõl függõ vámmentesség vagy vámkedvezmény
alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámterhet a feltétel feloldása
érdekében utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét"
(2) A Tv. 142. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidõ
lejártát követõ naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher
közlésének napjától az engedélyezett határidõ napjáig terjedõ idõszakra kell
felszámítani. Amennyiben a kamatfizetési kötelezettség azért keletkezik, mert
a vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámterhet a feltétel
feloldása érdekében utólag megfizetik, a kamatszámítás kezdõ idõpontja a
belföldi forgalom számára történõ vámkezelés napján kezdõdik. A kamat alapja a
vámteher vagy a vámteher különbözete."
54. §
A Tv. 143. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a vámkezelés
költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt - a (2) bekezdésben és e
törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékû vámkezelési díjat kell
fizetni a (3) bekezdésben foglalt kivétellel."
55. §
(1) A Tv. 144. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"c) ha az utóellenõrzés megszakítása miatt költség merül fel;"
(2) A Tv. 144. §-ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelõhelyeken, valamint az állandó
jelleggel megnyitott határátkelõhelyeken a nyitvatartási idõ
meghosszabbításával végzett vámszolgálatért - a ténylegesen felmerült
költségek figyelembevételével - a vámhatóság és a határnyitást kérõ
megállapodása szerinti díjat kell fizetni."
56. §
A Tv. 145. §-ának (6) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki, egyidejûleg
az eredeti c) pont megjelölés d) pontra módosul:
"c) elfogadott exportõri minõsítés iránti kérelmek elbírálása;"
57. §
(1) A Tv. 146. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel, az engedélyezéssel
kapcsolatos egyéb kérelmekrõl,"
(2) A Tv. 146. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a
raktározás, a kiviteli ellenõrzés, valamint az ideiglenes kivitel és passzív
feldolgozás esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása
határozatnak minõsül."
58. §
A Tv. 147. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"147. § (1) Az elsõ fokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül -
végrehajtható:
a) - ha nemzetközi egyezmény eltérõen nem rendelkezik - a vámfizetési
kötelezettség megállapításánál;
b) az árunyilatkozat visszautasításánál;
c) a vámáru/áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;
d) jogszabályban meghatározott kötelezõ határidõk meghosszabbítására
irányuló kérelmek elutasításakor.
(2) A vámteherrõl szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet,
vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés
kivételével - csak egy ízben, a 139. §-ban meghatározott elévülési határidõn
belül módosítható, illetve vonható vissza.
(3) A határozatban rögzített határidõn belül az ügyfél kérelmére visszavonható
a vámfizetésrõl szóló határozat abban az esetben is, ha annak kiadására a
kedvezményes származás igazolás kiadása miatt kerül sor.
(4) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja
ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott
utólagos ellenõrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértõ.
Ilyen esetben a határozatnak az utólagos ellenõrzés megállapításai szerinti
módosítása megengedett, amely ellen jogorvoslattal lehet élni.
(5) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált jogsértõ határozat a
felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott
elévülési határidõn belül megváltoztatható, megsemmisíthetõ, továbbá az ügyben
új eljárás lefolytatása rendelhetõ el.
(6) A 128.§ (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterhet a
vámfizetésre kötelezett az elõírt határidõn belül akkor is köteles megfizetni,
ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása
esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a
szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a
benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani
szükséges.
(7) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek
következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a
vámhatóság a visszafizetendõ összeg után a befizetés napjától a 142. § (1)
bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû kamatot köteles fizetni. A
vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési
kötelezettségre a 136. § és a 137. §-okban foglaltak az irányadók."
59. §
A Tv. 148. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy
nyilvántartó vámhatóság, illetve az általa külön megállapodás alapján
megbízott adóhatóság - a jogerõs vagy a 147. § (1) bekezdés a) pontjában
szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt
haladéktalanul intézkedik."
60. §
(1) A Tv. 155. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"a) személyes és egyéb személyre, továbbá szervezetekre vonatkozó egyedileg
azonosítható adatokat megkeresés alapján adó-, vám- és devizahatósági
eljáráshoz a Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a
Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévõ eljárásban, illetve bûnüldözés,
bûnmegelõzés céljából bíróság, ügyészség és bûnüldözõ szervek számára,
nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, külön
jogszabályban meghatározott ellenõrzési célra az Állami Számvevõszéknek és a
Kormányzati Ellenõrzési Irodának, adóellenõrzési célra az Adó- és Pénzügyi
Ellenõrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a közjegyzõnek;"
61. §
A Tv. 161. §-ának elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezõ lép:
"A vámhatóság által végzett utólagos ellenõrzés a vámfizetésre kötelezett
szervezet vámellenõrzés alá esõ külkereskedelmi tevékenységére irányuló
teljes körû felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a
vámfizetésre kötelezett, illetõleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály
alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget
tett-e."
62. §
A Tv. 167. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az ellenõrzött
a) az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat köteles a vámhatóság
rendelkezésére bocsátani, illetve az utólagos ellenõrzéshez szükséges tények,
körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani, szóban vagy írásban
tájékoztatást, magyarázatot adni és a dokumentációs anyagokba a betekintést
lehetõvé tenni,
b) az ellenõrzést végzõ személy kérésére a szolgáltatott adatok és a
rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességérõl nyilatkozatot tenni."
63. §
A Tv. 203. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"203. § (1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerûen végzõ egyéni
vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerûen végzõ jogi és/vagy
természetes személyek társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban
együtt: vámügynök).
(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye szerint illetékes területi
vámszerv engedélye (mûködési engedély) alapján kezdheti meg és
folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez
szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal
vagy - társaság esetén - cégjegyzékbe bejegyezték és azt három hónapnál nem
régebbi keltû, cégbíróság által kiadott cégkivonattal igazolja."
64. §
A Tv. 204. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"d) a létesítendõ vámügynökség vezetõje (ügyvezetõ igazgatója) vagy -
több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág
vezetõje vámszakértõi engedéllyel vagy vámügyintézõi képesítéssel, a
szakalkalmazottak pedig vámkezelõi képesítéssel rendelkeznek;"
65. §
A Tv. 207. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"207. § Nem jogosult vámügyekben eljárni a vámügynökség azon alkalmazottja,
akit e tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütközõ cselekmény ismételt
elkövetése miatt szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerõsen elmarasztalt."
66. §
A Tv. 208. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A vámügynök megbízás alapján kérheti a vámkezelést, közremûködhet annak
végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Az e törvényben
meghatározott vámbiztosíték(ok) letétele esetén - külön engedéllyel - a
megbízója javára:
a) kezességvállalási nyilatkozatot adhat,
b) székhelyén (telephelyén) vámraktárat tarthat fenn, ahol a vámhivatal
szolgálati helyet üzemeltethet, valamint
c) halasztott vámfizetési engedélyt kérhet."
67. §
(1) A Tv. 212. §-ának (2) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:
"k) az állandó, illetve ideiglenes jelleggel megnyitásra kerülõ közúti
határátkelõhelyek létesítésével kapcsolatos eljárási rendet."
68. §
A Tv. 1. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"2. Az e törvény végrehajtási rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó
egyedi értékû vámáruk/áruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor
vámkezelhetõk, ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket
képviselõ jogoknak a kivitelérõl és behozataláról, illetve az ezekkel
kapcsolatos tevékenységi engedélyezésrõl szóló jogszabályok nem tartalmaznak
korlátozó feltételeket, továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást
tartalmazó egyéb elõírások nincsenek hatályban. Az ilyen jogcímen vámkezelt
vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes vámterheket kell kiszabni. Az e
pont alapján természetes személy részére vámkezelt vámáruk mennyisége sem
haladhatja meg az 1. pontban, illetve e törvény egyéb rendelkezéseiben
rögzített mennyiségi keretet."
Átmeneti és záró rendelkezések
69. §
(1) Ez a törvény a (2) bekezdésben foglaltak kivételével 1997. július 1-jén
lép hatályba.
(2) E törvény 70. §-ának (4) bekezdése 1997. június 1-jén lép hatályba.
(3) Azon, 1997. július 1-jét megelõzõen vámkezelt vámáruk tekintetében,
amelyek e törvény hatálybalépését követõen vámkezelt export termékbe
épülnek(tek) be, az exportõr választása szerint
a) változatlanul igénybe vehetõk a törvényben biztosított vámkedvezmények
vagy
b) amennyiben az exportõr a szerzõdéses alapon biztosított és a kedvezményes
származás igazolásához kötött export piacrajutási kedvezményt kívánja igénybe
venni, a származási bizonyítvány kiadásának feltételeként vállalnia kell a
nemzetközi szerzõdésben elõírt vámfizetési kötelezettség teljesítését, e
törvény 1. §-a (12) bekezdésében hivatkozott rendelkezések megfelelõ
alkalmazásával.
(4) A Tv. 8. §-ának (4) bekezdése alapján a vámügynöki tevékenységre nyújtott
bankgaranciát a vámhatóságnak e törvény hatályba lépésének napjával fel kell
szabadítani. A vámügynök a folyamatban lévõ kezességvállalásaira köteles új
bankgaranciát nyújtani.
(5) A Tv. 113. §-a (5) bekezdésében meghatározott személyek által 1997.
december 31-e elõtt a "Vámáru nyilvántartási könyv" felhasználásával behozott
vámárukat legkésõbb végleges hazatelepülésük alkalmával, az 1997. december 31-
ig érvényes szabályok szerint kell a belföldi forgalom számára vámmentesen
vámkezelni. 1998. január 1-tõl a "Vámáru nyilvántartási könyv" csak az azt
megelõzõen behozott, említett vámkezelésnél használható fel, azzal újabb
vámáruk behozatalára nincs lehetõség.
(6) A Tv. 113. § (5) - (6) bekezdésében meghatározott vámmentességet 1998.
április 1-jéig történõ végleges hazatérés esetében alkalmazni kell az olyan
külszolgálatosra is, aki a külszolgálatot 1996. január 1-je és április 1-je
között kezdte meg. 1998. április 1-jétõl vámmentes vámkezelésre az érdekeltek
csak a 113. § (1) - (4) bekezdése alapján jogosultak.
(7) E tv. 42. §-ával megállapított, a Tv. 116. §-ának (1) - (3) bekezdésében
foglalt rendelkezést a folyamatban lévõ vámkezeléseknél a Tv. hatályba
lépésére - 1996. április 1-jére - visszamenõlegesen kell érvényesíteni. E
rendelkezés alkalmazásában folyamatban lévõ vámkezelésnek kell tekinteni a még
le nem zárt vámkezeléseket, valamint a Tv. hatályba lépése óta a Tv. 45. §-a
(5) bekezdése alkalmazásával feltételtõl függõen vámkezelt és vámfelügyelet
alatt álló vámáruk vámmentességi jogosultságát.
(8) A vámhatóság az e törvény hatályba lépése elõtt kiadott, a vámszempontból
megbízhatóság vizsgálatát is igénylõ engedélyeket az 1. § (7) bekezdésében
foglalt elõírások figyelembevételével felülvizsgálja. A felülvizsgálat
eredményeként a már kiadott engedély vagy változatlan tartalommal és ideig
érvényben marad vagy a feltételeknek meg nem felelõ engedély esetében az új
feltételeket az engedélyesnek 1997. december 31-ig kell teljesítenie. Ennek
hiányában az engedély 1998. január 1-jével érvényét veszti.
(9) A Tv. 137. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában a vámhatóság számára
biztosított vámteher visszatartási jog a 137. §-ban biztosított elévülési
határidõk figyelembevételével érvényesíthetõ.
(10) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a Tv. 8. § (4) bekezdése, a
21. § (4) bekezdésének c) pontja, a 125. § (2) bekezdés b) pontjának 2.
alpontja, a 125. § (4) bekezdése, a 132. § (7) bekezdése, a 145. § (1)
bekezdése, valamint a 204. § (1) bekezdésének c) pontja hatályát veszti.
70. §
(1) A jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési
szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 9. §-a (6)
bekezdésének a) pontja, a (7) és (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép, továbbá kiegészül a következõ új (16) bekezdéssel.
"a) a tárgyévet megelõzõ éves adóbevallásban bevallott nettó fogyasztási adó
éves összegének egy tizenketted részét elérõ, illetve kezdõ vállalkozás esetén
a kérelem benyújtása évében a jövedéki termékértékesítés után számított
várható fizetendõ nettó fogyasztási adó egy hónapra esõ átlagának megfelelõ
összegre szóló bankgarancia, illetve - az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvény 18/B. §-ának (5) bekezdése szerint kincstári körbe tartozó
gazdálkodó szervezetek esetében - a kincstári számlán rendelkezésre álló, (16)
bekezdés szerinti fedezetbiztosítás, vagy"
"(7) A termeltetési, az önálló raktározási és tárolási, az import és export, a
nagykereskedelmi jövedéki tevékenység végzéséhez a kérelmezõnek jövedéki
biztosítékként
a) dohánygyártmány, szesz és szeszes ital, sör, kávé, fûszerpaprika-õrlemény
termékkel folytatott tevékenység esetén 15 millió forint értéket,
b) kõolajtermékekkel és egyéb kõolajszármazékkal folytatott tevékenység
esetén 80 millió forint értéket elérõ forgalomképes, per- és tehermentes saját
ingatlantulajdon vagy azonos értékben bankgarancia, illetve fedezetbiztosítás
igazolásával kell rendelkeznie."
" (9) E törvény alkalmazásában a jövedéki biztosítékként szolgáló bankgarancia
belföldi székhelyû pénzintézet által kiállított és igazolt, a 69. §-ban
foglaltak szerint megállapított és jogerõs határozattal kivetett jövedéki
bírság felmerülése, illetve a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja
szerint nyújtott vámbiztosíték érvényesítése esetére - az e §. (6) bekezdése
a) pontjában, illetve a (7) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott
összeghatárig - az országos parancsnokság számára érvényesíthetõ
biztosítéknyújtás lehet."
"(16) A (6) bekezdés a) pontjában szereplõ fedezetbiztosításként a jövedéki
biztosítékra az e törvény szerint elõírt összegnek a kincstári körbe tartozó
kérelmezõnek a kincstár által vezetett fedezetbiztosítási számláján történõ
elkülönítése fogadható el, ha a kérelmezõ a fedezetbiztosítási számla felett
csak az országos parancsnoksággal együttesen rendelkezhet."
(2) Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. tv.
(a továbbiakban: titokvédelmi törvény) mellékletét képezõ államtitokköri
jegyzék "Különös adatfajták" fejezetében a "Pénzügyminisztérium" cím a 137.
pontot követõen a következõ pontokkal egészül ki:
"137/a. A vám- és pénzügyõrségnél a büntetõeljárás megindítása elõtt a
felderítés során keletkezett információk a büntetõeljárásban történõ esetleges
felhasználásig.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.
137/b. A vám- és pénzügyõrség szerveinek konkrét személyre, ügyre vonatkozó
titkos információgyûjtõ tevékenysége során keletkezett és ehhez kapcsolódó
minden konkrét adat, a büntetõeljárásban történõ esetleges felhasználásáig,
valamint az ezen adatokat tartalmazó nyilvántartásaik tekintet nélkül az
adathordozóra, fajtájára.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
137/c. A titkos információgyûjtés eszközeinek, az erõk és módszerek
alkalmazásának belsõ szabályai, valamint a nyilvántartásukra vonatkozó adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.
137/d. A titkos információgyûjtéssel kapcsolatos oktatási célt szolgáló
kiadványok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.
137/e. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995.
évi C. törvény 175. § (3) bekezdésének c) pontja alapján a rendõrségrõl szóló
1994. évi XXXIV. törvény 64. §-ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott
fedõvállalkozások jellegével összefüggõ, valamint a pénzügyi eszközeik
forrását tartalmazó adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
137/f. A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése alapján
ügyészi jóváhagyással megtagadott, illetve megszüntetett nyomozás során
keletkezett elõterjesztések, javaslatok és jelentések, melyek az együttmûködõ
gyanúsítottra vonatkozó adatokat is tartalmaznak.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."
(3) A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény
37. és 40. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép és kiegészül a 37. §
után a 37/A. §-sal:
"37. § (1) Külföldi által vagy külföldi részvétellel társaság ipari
vámszabadterületen is alapítható, ilyen társaságban külföldi részesedést
szerezhet. Egyesülés vámszabadterületen nem alapítható.
(2) Vámszabadterületi társaság alapítására, ilyen társaságban részesedés
szerzésére és a társaság mûködésére - az e fejezetben foglalt eltérésekkel és
kiegészítésekkel - ez a törvény és a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény
rendelkezései az irányadóak.
(3) A vámszabadterület technikai elhatárolásának, a vámszabadterületen
létesítmények létrehozásának és tevékenységek folytatásának feltételeit, a
vámszabadterületen lebonyolódó személy és áruforgalom szabályait a vámjogra és
a vámeljárásra vonatkozó jogszabályok tartalmazzák.
37/A. § (1) A vámszabadterületi társaság a vámszervezet központi szervének a
vámszabadterület létesítését engedélyezõ határozata jogerõre emelkedésétõl
számított nyolc napon belül köteles létrejöttét nyilvántartásbavétel céljából
a devizahatóságnak bejelenteni.
(2) Amennyiben a Magyarországon bejegyzett belföldi székhelyû, kizárólag
külföldi vagy külföldi részvétellel mûködõ társaság a vámszervezet központi
szervétõl székhelyén ipari vámszabadterület létesítésére engedélyt kap vagy a
székhelyét ipari vámszabadterületre teszi át, ezzel vámszabadterületi
társaságnak minõsül és ezt a tényt nyilvántartásbavétel céljából köteles nyolc
napon belül bejelenteni a devizahatóságnak.
40. § (1) Vámszabadterületi társaságoknak a cégjegyzékbe történõ bejegyzéséhez
a vámszervezet központi szervének határozatát be kell csatolni arról, hogy azt
az ingatlant, amelyen a társaság székhelye található és mûködését tervezik,
vámszabadterületté nyilvánították.
(2) A vámszabadterület létesítésére adott engedély visszavonásáról, illetve
lejártáról a társaság az ebben a tárgyban hozott jogerõs határozat
csatolásával vagy a lejárat bejelentésével köteles értesíteni a cégbíróságot,
valamint a devizahatóságot nyolc napon belül."
(4) Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. tv. 3. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a
társadalombiztosítási, az adó-, jövedéki és vámigazgatási, az iparjogvédelmi
ügyekben, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a
versenykorlátozásról, az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekrõl és a
biztosítási tevékenységrõl, a hitelintézetekrõl és a pénzügyi
vállalkozásokról, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési
szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló törvényben meghatározott,
valamint az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó
ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."
71. §
E törvény 68. §-a (4) bekezdésének hatályba lépésével egyidejûleg hatályát
veszti:
A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény 236. §-a.
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 66. §-a (2) bekezdésének b)
pontja az e törvény 68. §-a (4) bekezdésének hatályba lépésével egyidejûleg
hatályát veszti.
72. §
(1) Ahol a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995.
évi C. törvény bankot vagy pénzintézetet említ, az alatt hitelintézetet kell
érteni.
(2) Ahol a Tv. Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot (IKM) említ, helyette az
Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumot (IKIM) kell érteni.
I N D O K O L Á S
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó
egyes törvények módosításához
Általános indokolás
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C.
törvény (a továbbiakban: Vtv) módosítást az Európai Unióval (a továbbiakban:
EU) vállalt jogharmonizációs kötelezettség fokozatos végrehajtása, a múlt év
áprilisában hatályba lépett törvény alkalmazásának segítése, idõszerûségét az
EU-val - és egymással is - szabadkereskedelmi szerzõdéses kapcsolatot
létrehozó országok közötti szorosabb kereskedelmi és integrációs együttmûködés
megalapozását biztosító egységes származási szabályok alkalmazásának 1997.
július 1-tõl vállalandó kötelezettsége indokolja. A szerzõdõ felek közötti
kereskedelemben a partner országokból származó árukra igénybe vehetõ vám-, és
egyéb piacrajutási kedvezmények származási feltételeit az EU-val, az EFTA-val
és a visegrádi országokkal (CEFTA) eddig aláírt, törvényi szinten kihirdetett
társulási, illetve szabadkereskedelmi megállapodásaink részét képezõ
származási jegyzõkönyvek tartalmazzák.
A piacrajutási kedvezmények bõvítése céljából az EU, EFTA, CEFTA és a balti
országok, valamint Románia és Bulgária részérõl is elfogadott, illetve
elhatározott származási szabályharmonizációt biztosító új származási
jegyzõkönyveket kormányrendeletek hirdetik ki. Az új származási szabályok
alapján lehetõvé válik, hogy - a szerzõdéses térségbe történõ export esetén -
az egységes rendszerhez csatlakozó országokból származó és az exporttermékbe
beépült anyagokat és félkésztermékeket is - a piacrajutási kedvezmények
igénybevételét biztosító ún. "származó hányadként" igazolhassák az exportõr
országok. A származó anyagok értéke tehát növelhetõ a szerzõdõ felektõl
származó importhányad értékével, amennyiben a késztermék a kedvezményes térség
piacán értékesül. A szerzõdéses országokból származó termékhányadok
származóként történõ beszámíthatósága az ún. pán-európai kumuláció.
A pán-európai kumuláció alkalmazásával változnak a származás igazolásának
feltételei is, amennyiben az integrációs térségen kívüli országokból származó
vámárukra a továbbiakban csak korlátozottan érvényesíthetõk a Vtv által az
exportba beépült vámárukra biztosított vámjogi kedvezmények és mentességek,
ha az exportõr a kedvezményes származás igazolásához kötött szerzõdéses
piacrajutási kedvezményekkel élni kíván. Így az 1997. július 1-tõl magyar
részrõl is alkalmazandó új nemzetközi kötelezettségvállalásban rögzített
feltételek végrehajtásának biztosítása céljából szükségessé vált a Vtv
exportösztönzõ rendelkezéseinek módosítása. A mellékelt törvényjavaslat ennek
érdekében érinti a vámszabadterületi szabályozást, az aktív feldolgozás
jogcímén alkalmazható vámteher fizetés alóli mentesítést, a magánvámraktár
igénybevétele esetén az exportba beépülõ vámárukra kiszabott vámteher
felfüggesztésének lehetõségét, a külföldi fél részérõl küldött és az általa
megrendelt exporttermékbe beépülõ import anyagra és alkatrészre biztosított
vámmentes jogcím alkalmazását, valamint az exportteljesítés igazolásához
kötött vámvisszatérítési lehetõség igénybevételét.
Eszerint, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásban rögzítetteknek
megfelelõen 1998. december 31-ig a vámtörvényi vámmentességi, illetve
vámkedvezmény jogcímek csak az 5 %-os vámszint fölötti vámtételek
tekintetében - textiltermékeknél 10 % fölött - érvényesíthetõk, ha az exportõr
a szerzõdéses partnerek piacán igénybe kívánja venni a származás igazolásához
kötött piacrajutási kedvezményt, 1999-tõl pedig a teljes vámot meg kell
fizetni a szóbanforgó esetekben.
A törvényjavaslat az említett szabályok alkalmazását biztosító rendelkezések
mellett az EU Vámkódexével vállalt harmonizáció megvalósítását szolgáló
elõírásokat is tartalmaz, továbbá olyan rendelkezéseket, amelyek a vámtörvény
hatálybalépése óta ismertté vált értelmezési problémák megoldását segítik,
különös tekintettel a gazdálkodás feltételeinek javítására.
Tartalmaz a tervezet olyan módosítási javaslatokat is, amelyek a
feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést biztosítják a Vtv gyakorlati
alkalmazása során e téren szerzett tapasztalatok ismeretében.
Részletes indokolás
1-2. §-ok
A törvény értelmezõ rendelkezéseinek módosítása, amely - többek között - a
törvény hatálybalépése óta a vámszervezetnél megvalósult hatósági
funkcióváltozást, és a vámáru fogalomban a közvámraktárba kiviteli céllal
betárolt belföldi áru bérmunkaszerzõdés keretében történõ visszahozatalának
biztosíthatósága céljából szükséges módosítást tartalmazza. A lízing
definíciót a hazai törvényhozásban bekövetkezett idõközbeni változások miatt
kell a Vtv-ben szerepeltetni. A vámteher fogalom bõvítését a vámbiztosíték
alapjának pontosabb meghatározása teszi szükségessé. A vámszempontból
megbízható fogalom újraszabályozását (szigorítását) az e feltételhez kötött
vámjogi kedvezményekkel történõ visszaélések tapasztalatai indokolják. A
kockázatot csökkentendõ került be a feltételek közé a vámtartozás mentesség
mellé az évente igazolandó adó- és TB tartozás alóli mentesség, valamint a cég
mûködõképességét bizonyító körülmény igazolása.
A nemzetközi szerzõdéshez kapcsolódó kedvezményes elbánás fogalmának
meghatározását a pán-európai kumulációs rendszerhez történõ csatlakozás
feltételeit megteremtõ módosító javaslatok egyértelmû alkalmazásának
biztosítása teszi szükségessé.
Az egyéb rendelkezések pontosító célú és szerkesztési javaslatokat
tartalmaznak, amelyek érdemben nem változtatják a hatályos elõírásokat, így a
2. § (2) bekezdéseként javasolt rendelkezés is - amely a vámigazgatási eljárás
és az államigazgatási eljárás szabályainak egymásra épülését rögzíti - a
hatályos Vtv vonatkozó elõírásának értelemszerû átrendezését szolgálja.
3-4 . §-ok
A Vtv 3. §-ának módosítása elsõsorban azt a célt szolgálja, hogy a MALÉV
járatok fedélzetén ismét zavartalanul biztosítható legyen a légiutasok
fedélzeti kiszolgálása, ideértve a devizáért történõ értékesítés lehetõségét
is.
A hamisított és kalóztermékek nemzetközi forgalmának korlátozására érvényes
nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtásának EU-konform vámtörvényi
megalapozása céljából - az áruforgalom szabadsága érvényesítésének elvét
megõrizve - nevesített hivatkozás történik arra, hogy a továbbiakban a
vámeljárásban érvényesíteni szükséges a jelenleg elõkészítés alatt álló külön
jogszabályban a hamisított áruk szabad forgalomba kerülésének megakadályozása
érdekében elõírt korlátozó rendelkezéseket is.
5. §
A közvámraktárba export céllal betárolt áruk továbbítására is
vámbiztosítéknyújtási kötelezettséget szükséges elõírni annak érdekében, hogy
az áruk raktárból történõ kivitele esetén a vámhatárig fedezhetõ legyen a
beraktározást követõen visszatérített közterhek és igénybevett állami
támogatások összege arra az esetre, ha az áru a külföldre történõ kiszállítás
helyett belföldi forgalomba kerülne.
Emellett a múlt év júliusától bevezetett tranzitgarancia és a vámtörvényben
szabályozott vámbiztosítéknyújtási garanciák gazdálkodók érdekeit figyelembe
vevõ összhangjának megteremtésére is tartalmaz javaslatokat a rendelkezés,
valamint a javaslatban meghatározott esetben a jövedéki garanciát is
beszámíthatóvá teszi a vámbiztosítékba.
A gazdálkodók likviditási problémáit mérlegelve a javaslatban pontosan
meghatározott feltételek megléte esetén - amennyiben az adott vámáru, vagy
áru vámterhét több vámjogi kedvezmény biztosításánál is figyelembe kellene
venni - lehetõvé válik a vámbiztosítékok halmozódásának kiküszöbölése. Ennek
alkalmazását és ellenõrzését biztosítandó a javaslat a kérelmezõ által
nyújtandó feltételeket is rögzíti.
A külföldi bankgarancia elfogadásának feltételeként - és az MNB-vel e
kérdésben folytatott többszöri egyeztetés eredményeként - rögzítésre kerül,
hogy vámbiztosítékként csak a belföldi bank (hitelintézet) által
felülgarantált külföldi bankgaranciát fogadhatja el a vámhatóság.
A vámbiztosítékokkal foglalkozó rendelkezések kezességvállalási feltételei az
egyértelmû alkalmazás és egységes végrehajtás biztosítása céljából kerülnek
pontosításra (ld. 5. § (6) bekezdését). Ugyanakkor a kezességvállalási
tevékenység garanciális feltételeit erõsítendõ, kiegészül a szabályozás egy
olyan rendelkezéssel, amely a feltételek megszegése esetén lehetõvé teszi az
engedély visszavonását és ilyen esetben két éves moratórium alkalmazását annak
ismételt megszerzésére.
6-7. §-ok
A vámbiztosíték mértékét szabályozó 6. §-ban foglalt javaslatok az egyes
jogcímeken nyújtandó vámbiztosíték feltételeket pontosítják, valamint a
közvámraktárba beraktározott áruk vámhatárig történõ árutovábbításánál
igényelhetõ vámbiztosíték tartalmát szabályozzák. Pontosításra kerül továbbá a
vámraktár és a vámszabadterület üzemeltetéséhez kért tevékenységi garancia
feltételrendszere is, aminek célja, hogy a nyújtott fedezet vámhatósági
ellenõrzését is megfelelõbben biztosítsa.
A vámbiztosíték mentesség szabályait (7. §) azok egyértelmûbb alkalmazási
feltételeit biztosítandó javasolja a tervezet a hatályos elõírások
áttekinthetõbb szerkezetbe foglalását. Új jogcímként fogalmazza meg a javaslat
a külföldi lajstromjelû szállítóeszközök vámbiztosítéknyújtás mentességét.
8-9. §-ok
A vámbiztosíték felszabadítását szabályozó rendelkezés (8. §) a
vámbiztosítékok gyorsabb elszámolásának elõsegítése céljából a hatályos
elõírást egészíti ki azzal a jogcímmel, amikor a vámbiztosíték indokoltsága a
vámteher megfizetése miatt szûnik meg.
A vámkezelésnél alkalmazott vámtételek szabályait a 9. §. pontosítja.
10-12. §-ok
E rendelkezések közül a pán-európai kumulációs rendszer alkalmazása céljából
1997. júliustól bevezetésre kerülõ szabályok végrehajtási feltételeinek
biztosítását szolgáló módosításoknak van kiemelt jelentõsége. A javaslatban
utalás történik arra, hogy az új szabályok szerint az exportõrnek a Vtv-ben
továbbra is biztosított vámkedvezményektõl függetlenül vámfizetési
kötelezettsége keletkezik, amennyiben a nemzetközi szerzõdés alapján igénybe
vehetõ kedvezmények érvényesítéséhez a származás igazolását kéri (ld. 10. §
(2) bekezdése).
A kiadásra kerülõ származási bizonyítványok megszerzésének feltételeként
utalás történik arra is, hogy export esetén a vonatkozó nemzetközi szerzõdés
tartalmazhat a származás igazolás feltételeire vonatkozó elõírásokat, amit
kötelezõ érvényesíteni (11. §).
A 12. § (1) bekezdésében pedig szabályozásra kerül, hogy amennyiben az új
származási szabályok szerinti származás igazolás kiadásának feltételeként
megfizetendõ vámteherkivetésre kerül sor, a vám kiszabásánál az exportba
beépült vámáru tekintetében annak a vámterületre történt korábbi
beérkezéskori vámértékét kell figyelembe venni.
A 12. §-ban rögzített egyéb rendelkezések részben pontosító jellegûek, részben
a vámérték felülvizsgálat segítése céljából felhatalmazást adnak a
vámhatóságnak arra, hogy a konkrét körülményektõl függõen döntsön a vámérték
bevallás megkövetelésérõl, amennyiben a bevallott vámérték tekintetében
kételye támad.
13-15. §-ok
E §-ok döntõen ugyancsak a vámérték felülvizsgálat végrehajtását könnyítõ
pontosításokat tartalmaznak.
16-17. §-ok
E rendelkezések a vámhatáron történõ ügyféli kötelezettségek, valamint az
átmeneti õrzés igénybevételével kapcsolatos elõírások pontosítását szolgálják.
18. §
Az államhatáron át bonyolódó forgalomra vonatkozó tiltó és korlátozó
jogszabályok hatályát nem sértve, kiegészül a rendelkezés egy olyan feltétel
rögzítésével, aminek alapján egyértelmûvé válik a Vtv-ben biztosított jogok és
kedvezmények érvényesíthetõsége, amennyiben az adott forgalom nem tartozik a
külkereskedelmi törvény hatálya alá.
19-20. §-ok
A bizalmi elv érvényesítése céljából a 20. §-ban újraszabályozott összevont
árunyilatkozatadás feltételei a gyakorlati tapasztalatok alapján szigorodnak.
Az egyszerûsített bevallást ugyanis csak a ténylegesen megbízható ügyfelek
számára szabad biztosítani. Ezért javasolja például a tervezet, hogy a
továbbiakban csak a vámszempontból megbízható ügyfelek kapjanak erre
lehetõséget, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vagy egyéb szempontból
fokozott ellenõrzést igénylõ áruk vámkezelésénél az árunyilatkozatadás
egyszerûsített módja nem alkalmazható.
21. §
A vámkezelés céljából benyújtott vámárunyilatkozat alapján a vámhatóság nem
minden esetben tudja elõre megállapítani azt, hogy a vámkezelést mikorra tudja
elvégezni. Ezt ugyanis az árunyilatkozatból meg nem állapítható egyéb
körülmények is befolyásolhatják. Ezért a hatályos törvényi szöveg értelemszerû
módosítása szükséges, ugyanakkor az ügyfelek érdekében rögzíti a módosítás a
vámhatóság azon kötelezettségét is, hogy az árunyilatkozat átvételekor köteles
azt ellenõrizni. Tartalmaz továbbá a módosítás felhatalmazást az országos
parancsnokság részére annak érdekében, hogy kérelemre, a körülmények
mérlegelésével, általános engedélyt adhasson a Vtv-ben nem rögzített
esetekben is a vámkezelések soronkívüli, illetve a vámárunyilatkozat
benyújtásának napján történõ lebonyolítására is. Az engedélyezés feltételei a
vámtörvény végrehajtási rendeletében kerülnek szabályozásra.
22-25. §-ok
Általában pontosító javaslatok.
A 23. § a külföldi tulajdonban lévõ és külföldi lastromjellel ellátott
fuvareszközökre is lehetõvé teszi az árutovábbításkor az egyszerûsített
eljárást a végrehajtási rendeletben szabályozott részletek szerint.
26. §
A pán-európai kumulációs rendszer alkalmazását biztosító módosítási javaslat,
amely biztosítja, hogy a magánvámraktárnál eddig alkalmazható vámteherfizetés
alóli mentesítés július 1-jét követõen a nemzetközi kötelezettségben vállalt
vámteherfizetési feltétel érvényesítési lehetõségével módosuljon, ha az
exportõr az új származási szabályok szerinti igazolást kér.
27. §
E rendelkezésben javasolt módosítás az EU vonatkozó elõírásaival összhangban
lehetõvé teszi, hogy a közvámraktárba árut beraktározó jogai és
kötelezettségei megegyezzenek a vámárut beraktározóéval, továbbá arról is
rendelkezik, hogy a beraktározói jogok és kötelezettségek átszállhassanak az
áru igazolt külföldi tulajdonosára is. Ez utóbbi rendelkezésnek azért van
jelentõsége, hogy lehetõvé váljék az új tulajdonos rendelkezési jogosultsága
az áru felett.
28-31. §-ok
E rendelkezések egyik célja, hogy mind az aktív feldolgozás esetében, mind az
ideiglenes behozatali vámkezelésnél egyértelmûvé tegyék, hogy a vámterheket a
vámáru esetleges belföldi forgalomba kerülésének esetére 100 %-ban kell
biztosítani függetlenül attól, hogy a vonatkozó törvényi elõírások szerint az
adott vámeljárás milyen vámteherfizetési kötelezettség alá esik. Ennek
alapján a továbbiakban egyértelmûvé válik, hogy a forgalmi adók fedezetét is
biztosítani kell (ld. 28. § (1) bekezdését és a 31. §-t).
A hazai foglalkoztatási érdekek figyelembe vételével a módosító rendelkezések
azt is biztosítják, hogy a közvámraktárba export céllal betárolt árukat a
külföldi vevõ rendelkezésének megfelelõen a vele kötött bérmunkaszerzõdés
alapján az aktív feldolgozás szabályainak alkalmazásával vissza lehessen hozni
a közvámraktárból. A vámtörvény hatálybalépésével ugyanis - többek között - a
vámszabadterületi raktározás helyett bevezetett vámraktározási intézmény nem
tette lehetõvé ezt, ami azt eredményezte, hogy a külföldi fél által
megvásárolt magyar árut ki kellett léptetni az országból ahhoz, hogy azt
bérmunkavégzés céljából újra behozhassák. Ez a szállítás miatti
költségnövekedésen túl azzal a veszéllyel is járt, hogy például Szlovákiával
kell versenyezni az exportált magyar termékre köthetõ bérmunka vállalási üzlet
megszerzéséért.
A 28. § (2) bekezdésében rögzített javaslat pontosítja továbbá a bérmunka
elszámolás feltételeit is, ami a biztonságosabb hatósági ellenõrzést
szolgálja, másrészt biztosítja a nemzetközi kötelezettség érvényesíthetõségét
is a bérmunka, illetve aktív feldolgozás esetén a jelenlegi szabályozás
alapján élvezett vámteherfizetés alóli mentesség helyett, amennyiben az
exportõr a pán-európai kumulációs szabályok szerinti származás igazolását
kéri.
A 29. § az aktív feldolgozásban történõ vámkezelés feltételeit szabályozza
újra, tekintettel arra, hogy a Vtv elfogadását követõen végrehajtási problémát
okozott az engedélyezésben résztvevõ hatóságok eltérõ törvényértelmezése a
feladat végrehajtása tekintetében. Az új rendelkezés lényegében megõrzi az EU
konform szabályozást és pontosítja az érintett hatóságok feladatait.
32. §
E rendelkezésben rögzített javaslat célja - a vonatkozó nemzetközi
gyakorlattal összhangban -, hogy a külföldi lajstromozású fuvarozó eszközök és
szállítótartályok ideiglenes behozatali szabályozásának feltételeit
egyértelmûvé tegye, eszerint az ilyen fuvareszközök ideiglenes behozatala
vámmentes jogcímen történhet.
A Magyarországon tartózkodó külföldiek számára azonos idõszakra csak egyféle
jogcímen teszi lehetõvé a személygépkocsi vámkezelést, mégpedig vagy a
vonatkozó jogcímen történõ vámmentesség alkalmazásával a belföldi forgalom
számára történõ vámkezeléssel, vagy ideiglenes behozatali jogcímen, amihez 6
hónapon túli idõtartam esetén vámbiztosítéknyújtás szükséges.
Kibõvíti a javaslat az ideiglenes behozatali jogcímek körét a nemzetközi
légifuvarozást végzõ légijármûvek külföldi meghibásodása esetén a hazatérés
idejére kölcsönkapott alkatrész vámáruk vámkezelésével, ami megfelel a
vonatkozó nemzetközi gyakorlatnak.
Egyértelmûvé teszi továbbá a módosítás, hogy az ideiglenes behozatali jogcímen
élvezhetõ kedvezményes vámfizetés arra az esetre nem alkalmazható, ha a
vámáruval való elszámolás a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléssel
történik.
33-34. §-ok
A vámtörvény megszigorította a vámáru kiadásának feltételeit, aminek
következtében nem volt lehetséges a vámáru kiadása a törvényben szabályozott
vámbiztosítéknyújtás mellett. Ez az azonnali vámfizetési móddal vámkezelt
vámáruknál okoz problémát, mert a vámteher megfizetése elõtt a szállítmányozó
raktárából nem adható ki a vámáru. A javaslat a gondot megoldja.
A 34. § pontosítja, hogy csak a fuvarozási tevékenység végzése céljából
történõ ideiglenes kivitel esetén mentesül a szállítóeszköz az árunyilatkozat
benyújtási kötelezettség alól.
35-36. §-ok
E rendelkezések részben a gazdálkodók érdekeit (35. § (2) bekezdése), részben
az ellenõrzés biztonságosabb feltételeit szolgálják ( a 36. § (2) bekezdése).
A 35. § (2) bekezdésében rögzített javaslat célja a vámszabadterület és a
belterület között egyre bonyolultabbá váló gazdasági együttmûködési
kapcsolatok pontosabb szabályozása, különös tekintettel a vámszabadterület
kedvezõbb vámjogi helyzetére és az egyes törvények ezzel kapcsolatos eltérõ
rendelkezéseire is.
A 36. § (1) bekezdéseként javasolt rendelkezés utal arra, hogy amennyiben a
vámszabadterületen gyártott exporttermék kivitelénél a pán-európai szabályok
alkalmazásával kérik a származás igazolását, érvényesíteni kell a nemzetközi
kötelezettségekben vállalt feltételeket is, ami gyakorlatilag vámfizetési
kötelezettség vállalását jelenti.
37.§
Az e §-ban rögzített feltételek a pán-európai kumuláció alkalmazásával
ugyancsak módosulnak, miután az új nemzetközi kötelezettségvállalás
érvényesítése korlátozza az eddig igénybe vehetõ vámtörvényi vámmentességi
jogcímet, amikor az exportõr a külföldi vevõ által térítés nélkül beküldött
anyagot, alkatrészt épít be az export-termékbe.
38-44. §-ok
E rendelkezések a Vtv vámmentességi jogcímeit pontosító javaslatokat
tartalmaznak. Így többek között a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján a
Magyarországon dolgozó diplomaták számára zártkörû diplomata boltban történõ
vásárlás esetén biztosított vámmentességet beiktatja a Vtv-be is, a fuvarozó
vállalati alkalmazottak által a szolgálatteljesítés alkalmával behozott
útiholmikra vonatkozó egyenlõ elbánást is megteremti, továbbá a katonai
temetõkkel kapcsolatos vámmentességi jogcím tartalmát az idõközben felmerült,
nemzetközi gyakorlattal összhangban álló igények szerint módosítja.
A hazatelepülõknek, bevándorlóknak, hosszabb idõtartamra Magyarországon
letelepülõknek vagy itt tartózkodóknak biztosított vámmentességi feltételeket
pontosító javaslat kiküszöböli a hatályos Vtv szabályozás értelmezési gondot
felvetõ megfogalmazását és a Vhr-bõl átvett rendelkezéssel egyértelmûvé teszi
a számukra vámkezelhetõ személygépkocsira alkalmazható vámmentességi
feltételeket, 1 éves idõtartamra behatárolja továbbá e kedvezményezett kör
számára a vámmentes vámkezelés lehetõségét.
A Lake Successi Egyezmény alapján vámmentes oktatási és tudományos készülékek
és mûszerek vámkezelési feltételeinek újraszabályozását az e jogcím gyakorlati
alkalmazása során ismertté vált végrehajtási problémák elkerülése indokolja
(ld. 42. §-t). Ezzel a módosítással kiiktatásra kerül a törvényi feltételek
közül a a vámáruk tudományos egyenértékûségének igazolási kötelezettsége és a
hasonló termékek hazai gyártása hiányának igazolása. Így ezeket a
körülményeket a kedvezmény igénybevételére kijelölt felsõfokú oktatási és
kutatási intézmények vezetõjének nyilatkozata szerinti tényleges hasznosítás
vizsgálata igazolhatja, a hazai termelés védelmét pedig a közbeszerzési
pályázatok révén történõ beszerzés dokumentálása helyettesíti.
A szaktárca javaslatára a törzskönyvezési céllal behozott növényvédelmi célú
készítmények is megkapják a vámmentességi jogcímet, továbbá a külföldi
autópályán felhasználásra kerülõ matricákkal kapcsolatos vámmentességi
kérelemnek is helyt ad a javaslat, miután azoknak nincs hazai forgalmi
értékük és a kedvezmény beilleszthetõ a vonatkozó vámmentességi jogcímbe is.
45-47. §-ok
A vámfizetésre kötelezett meghatározása a törvény egyik alapvetõ anyagi
szabályt rögzítõ §-a. Ezért is szükséges pontosítani a vonatkozó szabályozást.
A javaslat a vámterhek biztonságosabb megtérülése céljából - az
egyetemlegesség elvét érvényesítve - vámfizetésre kötelezetté nyilvánítja a
megbízót is, akinek a számlájára a megbízott a vámkezelést kéri.
A rendelkezési jog korlátozásával vagy a feltételtõl függõ vámkedvezmény
alkalmazásával történõ vámkezelés garanciális feltételeit erõsítendõ, az
ilyen árukra elõírt elidegenítési korlátozást szükséges kiegészíteni a bérbe-
, használatba- és lízingbe adási korlátozás elõírásával is (ld: 46. §-t).
A 47. §-ban javasolt módosítás a visszaélés esetén alkalmazandó szankció
megalapozása érdekében a vámbiztosíték megállapítás szempontjából is lényeges
körülménynek tekinti a jelenleg a vámteher megállapításánál felsorolt
feltételeket.
48. §
A javaslat az 1997. júliustól alkalmazásra kerülõ új származási szabályok
alapján történõ vámteher kiszabás lehetõségére és módjára utal, ami a magyar
gyakorlatban is megteremti az áruk exportjánál történõ vámkiszabást.
49. §
Pontosító szabályozási javaslat az aktív feldolgozás esetén bizonyos esetekben
kiszabható vámteherrel kapcsolatban felmerült értelmezési problémák
kezelésére.
50. §
A vámteher megfizetését szabályozó törvényi rendelkezések pontosítását
szolgáló javaslatok célja többirányú.
Egyrészt biztosítják a kincstári elszámolási szabályozás és a vámteher
fizetési kötelezettség közötti egyértelmû törvényi kapcsolat megteremtését
(ld: az (1) és az (5) bekezdéseket), másrészt egyértelmûvé teszik, hogy az új
származási szabályok alapján igényelt származási igazolás esetén az exportõr
kérelmére kiszabott vámteher megfizetésének igazolása mindkét vámteher
fizetési módnál szükséges a származási bizonyítvány megszerzéséhez.
A halasztott vámfizetés feltételeinek szigorítására vonatkozó javaslat (ld: a
(2) bekezdést) a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést biztosítja. Ezen
belül különösen a vámszempontból megbízható feltétel elõírása lényeges
elõrelépést alapozhat meg, miután ez a vámtörvényi fogalom megköveteli az
ügyfél büntetlen elõéletét is a vámfizetési kedvezmény megszerzéséhez. A
cégjegyzékbe történõ bejegyzés igazolása ugyancsak növeli a vámbeszedés
biztonságát.
51.§
A vámvisszatérítési szabályok módosítására vonatkozó javaslatok elsõsorban a
pán-európai kumuláció alkalmazásának lehetõségét, valamint a visszatérítés
feltételeit pontosító elõírásokat tartalmaznak a visszaélések lehetõségének
csökkentése céljából.
Kiegészül a § továbbá egy új (2) bekezdéssel, amely az adóeljárási
szabályokkal összhangban a vámhatóság számára is megadja a lehetõséget a
visszatérítendõ vámterhek visszatartására, ha a kérelmezõnek vámtehertartozása
van, továbbá ha a vámhatóság erre vonatkozó megkeresést kap az adóhatóságtól
vagy a társadalombiztosítási szervtõl a nála nyilvántartott közterhek
megtérítése érdekében.
52. §
A vámigazgatási bírságra vonatkozó új jogcím megfogalmazását tartalmazó
javaslat célja a növekvõ szerepet játszó vámhatósági utólagos ellenõrzés
akadályoztatásának szankcionálása.
53. §
A kamatfizetési kötelezettség módosítását tartalmazó javaslat a kamatszámítás
kezdõ idõpontját határozza meg azokra az esetekre, amikor egy korábban
élvezett feltételes vámkedvezmény feltételének feloldása miatt kell a
kamatot felszámítani.
54. §
A rendelkezés a nemzetközi szerzõdések (WTO és szabadkereskedelmi
megállapodások) alapján idén januártól megszûnt vámon kívüli fizetési
kötelezettségre utal, így a továbbiakban a vámkezelési díj és a statisztikai
illeték csak a nem WTO országokból származó importnál merül fel.
55-56. §-ok
A javaslatok közül a határátkelõhelyeken végzett túlórai szolgálatért
felszámítható költségtérítési lehetõség emelhetõ ki, aminek a megnövekedett
nemzetközi forgalom szabta mûködtetési költség igények miatt van jelentõsége.
57-58. §-ok
A vámigazgatási eljárás egyéb államigazgatási eljárásoktól eltérõ különös
szabályait tartalmazó rendelkezéseinek módosítási javaslata, amely
- pontosítja a határozathozatali szabályokat (57. §); és
- a jogorvoslati elõírásokat áttekinthetõbb rendszerbe foglalja (58. §).
E szabályok közül kiemelendõ az új származási szabályok alkalmazásával
kiszabott vámteherrõl szóló elsõfokú határozat kivétele az azonnali
végrehajtási kötelezettség alól, valamint az ilyen kötelezettséget tartalmazó
határozat ügyfél kérelmére történõ visszavonhatóságának szabályozása, amivel
megakadályozható az e jogcímhez kapcsolódó kintlévõségállomány képzõdés
(lásd: a javaslat 58. §-ában foglalt Tv. 147. § (1) bekezdés a) pontját és (3)
bekezdését.)
A határozathozatalra vonatkozó egyéb rendelkezésekben foglalt javaslatok célja
a határozatok módosítási és visszavonási eseteinek pontosítása, ami az eljárás
során szükséges korrekciók elvégzésének lehetõségét biztosítja.
A jogbiztonság növelését szolgálja a vámhatóság kamatfizetési
kötelezettségének megerõsítése, ha határozata jogszabályt sértett és e címen
visszafizetési kötelezettsége keletkezik (lásd: 58. §-ában foglalt Tv. 147. §
(7) bekezdését).
59-60. §-ok
A végrehajtási eljárás hatékonyságának növelése céljából a módosítás
megteremti a lehetõséget arra, hogy a vámhatóság együttmûködési megállapodást
köthessen az adóhatósággal a vámterhek behajtására. Ezzel mód nyílik a
hatóságok erõinek ésszerûbb koncentrálására (lásd 59. §-t).
A vámadatbázisban meglévõ adatok ellenõrzési célra történõ felhasználásának
biztosítását szolgáló módosítás az APEH, ÁSZ és a Kormányzati Ellenõrzési
Iroda részére (lásd az 60. §-t).
61-62. §-ok
A vámhatósági tevékenységen belül szükségszerûen növekvõ szerepet játszó
utóellenõrzés feltételeire vonatkozó javaslatok pontosabban behatárolják a
vámhatósági ellenõrök illetékességét (61. §), és az ellenõrökkel azonos módon
szabályozzák újra az ellenõrzött kötelezõ együttmûködését az ellenõrzés
lefolytatásában, illetve feltételeinek biztosításában (62. §), ami megalapozza
az ennek megsértése miatt kiszabható vámigazgatási bírság kiszabás lehetõségét
is.
63-66. §-ok
A vámügynöki tevékenységre vonatkozó szabályok módosítását a törvény
bevezetése óta ismertté vált gyakorlati problémák kezelésének igénye teszi
indokolttá. Így például a gazdasági társaságok tevékenységi feltételeit
szabályozó törvénymódosítási szándékkal összhangban kerül szabályozásra a
vámügynöki tevékenységi engedély kiadásának feltétele is a cégbírósági
bejegyzési igazolás tekintetében (63. § (2) bekezdés).
Egyértelmûvé teszi a sok vitát kiváltó garancianyújtási kötelezettségek
alkalmazását is (ld: 66. §-t), és egyidejûleg törli a vámügynöki tevékenységi
engedély kiváltásához szükséges 2 %-os bankgarancianyújtási kötelezettséget.
Következésképpen a vámügynök(ség) által végzett egyes tevékenységekhez elõírt
garanciafeltételeket külön-külön kell teljesíteni.
Az új szabályozás elfogadásával a vámügynöki tevékenység szakmai végzettség
igazolásával, vámbiztosítéknyújtási feltétellel és szervezet esetén
cégbejegyzés igazolásával folytatható.
68. §
A törvény 1. számú mellékletének 2. pontjában szabályozott nem kereskedelmi
forgalomra vonatkozó elõírások újraszabályozásával a természetes személyek
számára - e minõségükben - a jelenlegi elõírások szerint lehetõvé tett
kereskedelmi mennyiségnek minõsülõ vámkezelési lehetõségét célszerû
korlátozni a feketegazdaság feltételezhetõ áruforrásainak szûkítése céljából.
69-71. §-ok
Az átmeneti rendelkezések egyik legfontosabb elõírása a pán-európai kumuláció
július 1-jei hatálybalépésével érintett átmeneti szabályok megfogalmazása (69.
§ (3) bekezdés). Eszerint egyértelmû, hogy a július 1-je elõtt importált és a
július 1-jét követõen bonyolított exportba beépülõ vámáruk tekintetében az
exportõr döntése az irányadó abban, hogy változatlanul élni kíván-e a
vámtörvényi vámkedvezmények igénybevételével, vagy a pán-európai kumulációs
szabályok alkalmazásával (vámfizetés vállalásával) kéri az export-piacrajutási
kedvezményt biztosító származás igazolását a vámhatóságtól.
Tartalmaz a rendelkezés a gazdálkodók (vámügynökök) által a hatályos Vtv.
alapján megkövetelt 2 %-os tevékenységi garancia azonnali felszabadítására
vonatkozó garanciális elõírást is (69. § (4) bekezdés). Az oktatási és
tudományos eszközök vámmentességi jogcíme feltételeinek változását olyan
folyamatban lévõ ügyekre is kiterjeszti az átmeneti rendelkezés hatálya, amely
készülékek és mûszerek a vámtörvény szerint feltételes vámmentességgel
kerültek vámkezelésre (lásd a 69. § (7) bekezdését). Ezzel a törvénymódosítás
segítené a vámhatóság által végzett vámfelügyeleti ellenõrzés során feltárt
problémák megoldását. Kiemelendõ továbbá a jövedéki törvényi módosításra
vonatkozó javaslat a vámbiztosíték és a jövedéki biztosíték összhangba
hozatalára, a kincstári finanszírozási rendben tevékenykedõk jövedéki
biztosítékának különös szabályozására (lásd a 70. § (1) bekezdést), valamint a
titokvédelmi rendelkezések, amit az erre vonatkozó törvényi szabályozási
kötelezettség indokol.
A 70. § (3) bekezdésében foglaltak a külföldiek magyarországi befektetéseirõl
szóló 1988. évi XXIV. törvény vámszabadterületi társaságokra vonatkozó
elõírásainak az idõközben bekövetkezett jogszabály-módosulások miatti
hiányosságait hivatottak pótolni, valamint összhangot kívánnak teremteni a
vámszabadterületi és a vámszabadterületi társaságokat megilletõ
kedvezményekkel rendelkezõ társaságokra vonatkozó különbözõ jogszabályok
között. A befektetési törvény korábbi szabályozása kizárólag arról
rendelkezett, hogy a vámszabadterületi társaság a vám-, a deviza és a
külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából külföldinek minõsül. A
módosítás rögzíti, hogy az újonnan alakult, valamint az áttérõ társaságok a
vámszervezet központi szervének határozata jogerõre emelkedésétõl válnak
külföldivé, illetve a vámszabadterület létesítésére kiadott engedély
visszavonása vagy lejárta napjával veszti el külföldiségét az említett
jogszabályok tekintetében. A korábbi szabályozás nem tartalmazta, hogy egy
társaság a cégjegyzékben vámszabadterületi társaságként kerüljön bejegyzésre,
továbbá, hogy a vámszervezet központi szervének azon határozatát, mely a
társaság székhelye szerinti ingatlan vámszabadterületté nyilvánításáról szól,
csatolni kell a cégbejegyzés iránti kérelemhez. Hasonló módon a
vámszabadterület létesítésére adott engedély visszavonását vagy lejártát a
társaság, a határozat megküldésével köteles bejelenteni a cégbíróságon, hogy
az a vámszabadterületi státusz törlésérõl intézkedjen.
A számviteli törvény 1996. évi módosításával összhangban a vámszabadterületi
társaságok esetében is lehetõséget ad az ún. áttérésre, azaz bejegyzett
belföldi társaság vámszabadterületivé, illetve vámszabadterületi társaság vám-
, deviza- és külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából belföldivé
való átalakulására. A devizahatóságnak történõ bejelentési kötelezettség
elõírása a devizakülföldi társaságok egységes nyilvántartása érdekében
szükséges.
A 70. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, az államigazgatási
eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Ae) 3. §-ának (6) bekezdése került
módosításra. A módosításokra azért van szükség, mert az atomenergia
alkalmazási körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben is alkalmazni
kell az Ae szabályait, azonban az atomenergiáról szóló törvény módosítása
során megfogalmazott Ae-t módosító rendelkezésbõl kimaradt az értékpapírok
forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapírtõzsdérõl szóló törvényre történõ hivatkozás. Ezt pótolja a
törvényjavaslatban felvett rendelkezés, figyelemmel arra is, hogy a már
hivatkozott atomenergiáról szóló törvénymódosítás 1997. június 1-jén lép
hatályba (lásd: 70. § (4) és 71. §).