A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
J/4108.. számú
jelentés
a társulási megállapodás végrehajtásának
elõrehaladásáról és a további végrehajtásra
szolgáló kormányzati intézkedési terv
megvalósulásáról, valamint általában
Magyarországnak az Európai Unióba
történõ integrációja helyzetérõl
Elõadó: Kovács László
külügyminiszter
Budapest, 1997. április
Az Országgyûlés 10/1993. (III.5.) határozata kötelezi a Kormányt,
hogy minden év március 31-ig írásban tájékoztassa az Országgyûlést a
társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról, a kormányzati
intézkedési terv megvalósításáról, valamint általában Magyarországnak az
Európai Unióba történõ integrációja helyzetérõl. A Kormány legutóbbi
beszámolóját 1996. áprilisában nyújtotta be.
A jelentés elsõdleges célkitûzése, hogy ismertesse az Európai Unióhoz
való csatlakozási folyamatunkban 1996. folyamán elért elõrehaladást, a
jelenlegi helyzetet áttekintve felvázolja az ország elõtt álló EU-
integrációs feladatokat.
I. Általános helyzetértékelés
Az Európai Tanács 1995. decemberi madridi határozata, majd azt
megerõsítõ 1996. évi firenzei és dublini döntések egyértelmûvé tették az
Európai Unió politikai eltökéltségét az integráció kibõvítése iránt.
Egyidejûleg a társult közép- és kelet-európai országok csatlakozási
folyamatához megteremtették a szükséges keretet.
Az Európai Bizottság valamennyi társult ország számára 1996.
áprilisában megküldött kérdõíve és az arra adott válaszok már azt jelzik,
hogy az integráció kibõvülésének folyamatában a gyakorlati szempontok
kerültek elõtérbe. A kérdõívre adott válaszok feldolgozása folyamatban van
és annak alapján a Bizottság a Kormányközi Konferencia végére elkészíti az
egyes jelentkezõ országokról szóló véleményét. ( A beérkezett jelzések
szerint a kérdésekre adott magyar válaszokat a legjobbak között tartja
számon a Bizottság.)
A csatlakozási tárgyalások elkezdésének az EU által felvázolt
menetrendje alapvetõ feltételként rögzíti, hogy eredményesen fejezõdjön
be a Maastrichti Szerzõdés felülvizsgálatát végzõ, 1996. március 29-én
Torinóban megnyílt Kormányközi Konferencia. A Konferencia az integráció
belsõ reformját végzi, s bár nem szerepel külön napirendi pontként, a
kibõvítés kérdésköre deklaráltan a reformok kidolgozásában meghatározó
szempont. A konferencia napirendjén az EU intézményeinek reformja, az
integráció továbbfejlõdésének kérdésköre (az ún. flexibilitás), az Unió
polgárközelisége, átláthatósága, a tagállamok bel- és igazságügyi
együttmûködésének fejlesztése, e terület egy részének közösségiesítése,
hatékony közös kül- és biztonságpolitika kialakítása, az Uniót létrehozó
szerzõdések egyszerûsítése, valamint az Európai Unió jogi személyiségének
meghatározása szerepelnek fõ témaként.
Az EU ír elnöksége mandátumának megfelelõen a konferencia új
szakaszát nyitotta meg azzal, hogy szinte minden témában konkrét
szerzõdésszöveggel állt elõ, ezzel igyekezvén közelíteni a nemzeti
álláspontokat egy konszenzusos megállapodás felé. Az ír elnökség törekvése
- a Firenzében kapott feladattal összhangban - az volt, hogy 1996.
decemberére olyan szöveg készüljön el, amely a tagállamok általános
elveket megfogalmazó politikai koncepcióit megegyezéshez közeli,
szerzõdésszerû szöveggé transzformálja. A dublini Európai Tanács ülésén
elfogadott szövegtervezet megfelelõ alapot teremt ahhoz, hogy a
Kormányközi Konferencia a tervezett idõkeretben sikeresen befejezhesse
munkáját. Errõl a tagállamok a dublini Európai Tanács ülésén hitet tettek.
A madridi állásfoglalás, az azt megerõsítõ firenzei és dublini
csúcstalálkozók döntései, a Kormányközi Konferencia munkájának sikeres
befejezésével kapcsolatos tagállami politikai eltökéltség - belsõ
felkészülésünk pozitív megítélését elõrevetítve - bizonyossá teszi, hogy
hazánk legkésõbb 1998. elején megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat az
Európai Unióval. Mindez reálisan tarthatóvá teszi a csatlakozási kérelmünk
beadásakor meghatározott menetrendünket.
A legfontosabb elõttünk álló feladat, hogy az esseni Európai Tanács
ülésén átadott Memorandumban leírt nemzeti stratégiák mentén folyó belsõ
felkészülésünk további folytatásával hazánk olyan helyzetbe kerüljön,
amely biztosítja helyét az Európai Unióhoz csatlakozó országok elsõ
körében.
II. Az integrációs felkészülés kormányzati intézményi rendje
A madridi csúcstalálkozót követõen a csatlakozási tárgyalásokra
történõ felkészülés vált a magyar integrációs stratégia központi részévé.
E stratégia egyik lényegi elemét képezi az európai integrációval
összefüggõ ügyek koordinációs és felelõsségi rendszerének
továbbfejlesztése, valamint az ezt elõsegítõ tudományos kutatómunka
megszervezése.
Az 1994. õszén elfogadott kormányhatározat rögzíti, hogy az Európai
Unióhoz történõ csatlakozásunkra való felkészüléssel összefüggõ
döntésekért a Kormány testületi felelõsséget visel. Ezen belül az egyes
tárcák és országos hatáskörû szervek - saját területükön - önállóan
felelõsek a Kormány integrációs politikájának végrehajtásáért. A tárcák
integrációs tevékenységének szervezeti összehangolására 1994-tõl Európai
Integrációs Tárcaközi Bizottság is mûködik.
A beszámolási idõszakban a csatlakozási tárgyalásokra történõ
intézményi felkészülés hatékonyságának elõsegítésére a Kormány további
lépéseket tett. Ennek érdekében 1996. elsõ félévében létrehozta az Európai
Integrációs Kabinetet és az Integrációs Stratégiai Munkacsoportot,
valamint a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságát.
A kormányzati döntést igénylõ legfontosabb integrációs kérdéseket
felsõ szinten az Európai Integrációs Kabinet /továbbiakban: Kabinet/
készíti elõ. A Kabinet az EU-hoz történõ csatlakozás stratégiai
jelentõségû kérdéseinek megvitatására, a nemzeti stratégiák és az
intézményrendszer meghatározásával kapcsolatos javaslatok kidolgozására,
az integrációnkhoz szükséges döntések elõkészítésének és végrehajtásának
koordinálására létesült. A Kabinetet a miniszterelnök vezeti. Tagjai a
belügyminiszter, az igazságügy-miniszter, az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter, a külügyminiszter, pénzügyminiszter és a
földmûvelésügyi miniszter. A Kabinet 1996. folyamán olyan fontos
kérdéseket vitatott meg, mint például az Európai Bizottság kérdõívében
foglaltakra adott magyar válaszok, ezek kidolgozásának általános
tapasztalatai, valamint az ezekbõl eredõ feladatok.
Az európai integrációval összefüggõ stratégiai kutatómunkát az
Integrációs Kabinet mellett mûködõ Integrációs Stratégiai Munkacsoport
/ISM/ szervezi és végzi. Mûködésérõl rendszeresen beszámol a Kabinetnek.
Az ISM munkatársai részt vettek a kérdõívre adott válaszok
kidolgozásában.
A Kormány a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságát az euro-
atlanti intézményekhez történõ csatlakozásunk elõmozdítására hozta létre
1996. májusában. Az Integrációs Államtitkárság a külügyminiszter
irányítása alatt a csatlakozás egész folyamatában ellátja a csatlakozással
összefüggõ tárcaközi koordinációs feladatokat, a Kormány és az Európai
Integrációs Kabinet által kijelölt feladatait. Az Integrációs
Államtitkárság létrehozása idõben egybeesett a bizottsági kérdõívekre
adott válaszok kimunkálásának kezdetével. E nagyszabású feladatra az
Államtitkárság eredményesen mozgósította a tárcákat. Koordinációs
tevékenységével és szükség szerinti irányítómunkájával jelentõs mértékben
hozzájárult a munka magas színvonalához.
A csatlakozási tárgyalásokra történõ felkészülés tovább erõsödött
azzal, hogy az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság keretében 27
tárcaközi munkacsoport jött létre, amelyek fõ feladata a csatlakozási
tárgyalásokra történõ felkészülés összehangolása, a jogharmonizáció
sikeres megvalósításának elõsegítése. A munkacsoportok munkájában
részvételi lehetõséget kaptak az ISM munkatársai és az érdekképviseleti
szervek képviselõi is.
III. Az Európai Megállapodás végrehajtása és továbbfejlesztése
1/ A társulási intézmények mûködése
Az Európai Megállapodással összhangban sikerült megvalósítani azon
törekvéseinket, hogy a társulás intézményei fokozatosan a magyar uniós
csatlakozásra történõ felkészülés bilaterális fórumaivá váljanak. Az ilyen
irányú kezdeményezéseink megvalósulásának újabb bizonyítéka az ÉT-ESC
Paritásos Konzultatív Bizottság megalakulása, amit a magyar-EU Társulási
Tanács 1996. július 16-ai ülése határozott el.
Az Unió és tagállamai mind szóbeli, mind írásbeli értékeléseikben
méltányolják erõfeszítéseinket és megerõsítik a felkészülési nemzeti
stratégiák végrehajtásának fontosságát.
a/ A Társulási Tanács
A Társulási Tanács 1996. július 16-ai ülésén hozott 1/96. sz.
határozatával létrehozta a már említett Paritásos Konzultatív Bizottságot,
amely a magyarországi Érdekegyeztetõ Tanácsban résztvevõ munkaadói és
munkavállalói oldal, valamint az Európai Közösségek Gazdasági és Szociális
Bizottságának /ESC/ képviselõibõl áll. Ezen túlmenõen a Társulási Tanács
írásos eljárás formájában határozott az Európai Megállapodás vállalatokra
vonatkozó versenyjogi rendelkezései végrehajtási szabályainak
elfogadásáról. A Társulási Tanács ezen, 2/96. számú határozatát a Kormány
230/1996 (XII.26.) sz. rendelete hirdette ki.
A Társulási Tanács ülésén siker koronázta azon törekvésünket, hogy
egyértelmûen bemutathassuk álláspontunkat az Európai Megállapodás
végrehajtásával kapcsolatban még függõben maradt kérdésekben és
megteremtsük az ezekrõl történõ megegyezés lehetõségét. Az ülés ismételten
megerõsítette, hogy az Európai Unió a csatlakozás szempontjából kiemelt
figyelmet fordít a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatok
rendezettségére.
A Társulási Tanács 1997. április 30-án tartja soron következõ
ülését.
b/ A Társulási Bizottság
A Társulási Bizottság 1996. március 22-én, Brüsszelben tartotta
negyedik és 1997. január 30-31-én, Budapesten ötödik ülését.
A felek mindkét ülésen áttekintették az elõzõ ülés óta végbement
gazdasági, kulturális és politikai fejleményeket, értékelték az
elõcsatlakozási stratégiák megvalósulásának helyzetét. Megállapítást
nyert, hogy utóbbiak valójában már csatlakozási stratégiává váltak,
mivel az EU Kormányközi Konferenciájának egyik legfõbb feladata a keleti
bõvülés feltételeinek megteremtése.
A Bizottság mindkét ülésen foglalkozott az Európai Megállapodás
- kereskedelemre,
- munkaerõmozgásra, letelepedésre és szolgáltatásokra,
- fizetésekre, tõkemozgásra, versenyre,
- gazdasági és pénzügyi együttmûködésre,
- kulturális együttmûködésre,
- intézményi rendelkezésekre (albizottságok, strukturált párbeszéd)
vonatkozó cikkeihez tartozó kérdésekkel.
Az Európai Megállapodás intézményi rendelkezéseihez kapcsolódóan a
Bizottság elfogadta új albizottsági struktúráját. Az új albizottságoknak
jelentõs szerepe lesz a csatlakozási felkészülés, valamint a csatlakozási
kérelemre adandó bizottsági vélemény elkészítésének folyamatában. A
Társulási Bizottság tevékenységének egy része várhatóan áttevõdik az
albizottságokba.
A felek elõzetesen egyetértettek abban, hogy a Társulási Bizottság
következõ ülésére 1998 elején kerüljön sor.
c/ A Parlamenti Társulási Bizottság
A Parlamenti Társulási Bizottság a tárgyidõszakban 1996. április 26-
27-én és november 20-21-én tartotta soros üléseit. Az Európai Unió
intézményei és a magyar Kormány felé megfogalmazott ajánlásaival
jelentõsen támogatta az Európai Megállapodás végrehajtásához, valamint
integrációnk elõkészítéséhez fûzõdõ érdekeinket.
A magyar Kormány a csatlakozási felkészülésben kiemelt jelentõséget
tulajdonít az integráció parlamenti dimenziójának. Integrációs
felkészülésünk folyamatában a Parlament illetékes bizottságai, valamint a
kormányzati szervek együttmûködését érdemi párbeszéd jellemzi.
A Parlamenti Társulási Bizottság soron következõ ülését 1997. május
20-21-én tartja.
2/. Az Európai Megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel összefüggõ
rendelkezéseinek alkalmazása
1. A társulási megállapodás az ipari termékek meghatározott menetrend
szerinti szabadkereskedelmét irányozza elõ. A mezõgazdaságban a felek
kölcsönös engedményeket tettek egymásnak, itt a szabadkereskedelem elérése
csak a taggá válással lehetséges.
1.1 1997. január 1-jétõl az ipari termékeink kivitelét illetõen - a
textiltermékeket kivéve - valamennyi kereskedelmi korlátozás megszûnt. Az
érzékeny szektorként számon tartott acéltermékek esetében mennyiségi
korlátozások 1992. március 1-je óta nem léteznek, a vámokat pedig 1996.
január 1-jével törölte el az EK. A textiltermékeknél 16 úgynevezett
anyagos textilkvótára és 11 bérmunka kontingensre 1997 végéig áll fenn
mennyiségi korlátozás, a vámokat e téren 1996 végén törölték el.
A magyar-EK textilkereskedelem mennyiségi rendszerét szabályozó, az
Európai Megállapodást Kiegészítõ Jegyzõkönyv értelmében a felek 1995-ben
tekintették át a Megállapodás mûködését és a liberalizálás irányába
történõ elõrehaladás további lehetõségeit. Ennek eredményeként 1995 végén
a piacrajutási feltételeket tovább javító Megállapodás jött létre, amely
1996. január 1-jével de facto módon került alkalmazásra.
1.2 A piacrajutási érdekeink és törekvéseink javítására irányuló
erõfeszítéseinket az elmúlt években a mezõgazdasági termékek
kereskedelmére összpontosítottuk. E rendszer továbbfejlesztésére két
körülmény is okot szolgáltatott. Egyrészt a három EFTA-ország EU-
csatlakozása miatt vált szükségessé a szerzõdés kiigazítása, másrészt
végre kellett hajtani a társulási megállapodás agrárkoncessziós
rendszerének a GATT Uruguay-i Fordulója során elfogadott megállapodás
keretében kialakított új formák mentén történõ módosítását (mennyiségi
korlátozások vámosítását), megerõsítve a preferenciális piacrajutási
kedvezmények értékét.
A tárgyalások elhúzódása miatt 1995. január 1-jétõl - kölcsönösen
egyeztetett tartalommal - autonóm ideiglenes intézkedések kerültek
bevezetésre. A mezõgazdasági adaptációs tárgyalások 1996 õszén végül
lezárultak, a kereskedelmi adaptációs jegyzõkönyvet a felek a Társulási
Bizottság üléséhez kapcsolódva, 1997. január 31-én parafálták. A
jegyzõkönyv 1997. július 1-jéig várhatóan hatályba lép, így az adaptáció
eredményei a második félévben már szerzõdéses alapon lesznek
alkalmazhatók.
1.3 A közösségi származású behozatalra 1997. január 1-tõl teljesen
eltöröltük az 1-1% mértékû vámkezelési díjat, illetve statisztikai
illetéket, így eleget tettünk a Társulási Megállapodás 12. cikke szerinti
kötelezettségünknek, az illetékek három év alatti eltörlésének.
2. Az Európai Megállapodás kereskedelmi rendszerében 1996-ban fontos
módosulást eredményezett, hogy Magyarország 1996. július 1-jei hatállyal
csatlakozott az EU tagállamai és az EFTA tagországok között 1988 óta
hatályos Tranzit Egyezményhez és az Árutovábbítások Egyszerûsítésérõl
szóló Egyezményhez. Az egyezmények a szerzõdõ országok egymás közötti
árutovábbítási folyamatát nagymértékben egyszerûsítik, a határátlépést
gyorsítják, egyszerûbbé és pontosabbá válik a szállítmányok követhetõsége.
Csatlakozásunkkal megvalósult a társulási megállapodás azon célkitûzése,
hogy a közösségi és magyar árutovábbítási rendszerek között kapcsolat
jöjjön létre, illetve bevezetésre kerüljön a SAD-okmány (egységes
vámárunyilatkozat).
3. A társulási szerzõdés 4. sz. Jegyzõkönyvében található származási
szabályok újabb módosítása a múlt év kiemelkedõ eseményeihez tartozott. A
jegyzõkönyv korábbi, 1995. október 1-jétõl hatályos módosítása a CEFTA
országok közötti kumulációt tette lehetõvé a kedvezményes piacrajutáshoz
szükséges származó állapot meghatározása során (az ezen országokból
importált anyagok, alkatrészek, félkész termékek hazaiként vehetõk
figyelembe a közös piacra történõ exportálás során). A 4. sz. Jegyzõkönyv
újabb, az európai gazdasági integrációt elõsegítõ, 29 országot (EU, EFTA,
CEFTA, Balti államok, Bulgária, Románia) magába foglaló páneurópai
kumuláció lehetõségét teremti meg - így mód nyílik az Európai Megállapodás
biztosította kereskedelmi kedvezmények szélesebb körû igénybevételére. A
változásnak olyan kedvezõtlen hatásai is lesznek, hogy a páneurópai
kumulációs övezeten kívülrõl (pl. USA, Japán, FÁK-országok) származó és
oda származási igazolással kedvezményes vámtétellel bevinni kívánt
termékekre - ha azokat a kumulációs övezetbe exportált termék gyártáshoz
használták fel - a kifizetett vámokat 1998. végéig még részlegesen vissza
lehet téríteni, 1999-tõl kezdõdõen az exportõröknek azonban választaniuk
kell, hogy nem igénylik vissza a kifizetett vámokat és élnek a
vámpreferenciális elbánás adta elõnyökkel, vagy a vámvisszatérítést
választják, de ez esetben nem jogosultak az Európai Megállapodás alapján
egyébként járó vámkedvezmények igénybevételére. Az új rendszerben -
amelyben tagságunkat a csatlakozási stratégia fontos lépcsõjének
tekintjük - Magyarország 1997. július 1-jétõl vesz részt. Az ezt lehetõvé
tevõ, a társulási szerzõdés 4. sz. Jegyzõkönyvét módosító Társulási
Tanács-i határozat elfogadása 1997. elsõ hónapjaiban várható.
4. Az Európai Megállapodásból eredõ kereskedelmi kötelezettségeknek
idáig mindkét fél eleget tett. A menetrend szerint folyik a kereskedelmi
akadályok lebontása, továbbra sem került sor kereskedelmi védelmi
intézkedés alkalmazására. A Társulási Megállapodás hatályba lépése óta az
ipari termékek körében az EK részérõl 1995. júliusában került elõször sor
dömpingellenes eljárás indítására bizonyos acéltermékeket érintõen. Az
eljárást az Európai Bizottság 1997. januárjában intézkedés hozatala nélkül
megszüntette, mivel a panaszos fél (az EUROFER) visszavonta beadványát.
1996. folyamán felülvizsgálati eljárás indult egy 1993-ban hozott, szintén
acélipart érintõ dömpingellenes határozat felülvizsgálata kapcsán,
amelyben a magyar termelõ önkorlátozást vállalt. Az eljárás lezárása 1997.
második felében várható.
Szubvencióellenes vagy piaczavarási eljárást idáig egyik fél sem
indított.
5. A kereskedelmi forgalom egyenlegében mutatkozó problémák 1995. I.
negyedévében ebben a relációban is tovább romló tendenciát mutattak, ezért
a fizetési mérleg egyensúlya jelentõs mértékû megbomlásának veszélyére
hivatkozással a Kormány a stabilizációs intézkedéscsomag keretében 8%-os
általános vámpótlék bevezetésérõl döntött. Az intézkedést a Közösségnek
notifikáltuk azzal, hogy a vámpótlék lebontása ennek fokozatos
csökkentésével 1997. július 1-re befejezõdik. A vámpótlék lebontását az
EK mindig is fontos integrációs politikai kérdésként kezelte, a téma
rendszeresen szerepelt a Társulási Bizottság ülésein. A Kormány 1996.
október 1-tõl 6%-ra, 1997. március 10-tõl 4%-ra csökkentette a vámpótlék
mértékét, a magyar fél a végleges, 1997. július 1-jei határidejû
fokozatos leépítésre a Társulási Bizottság legutóbbi, 1997. január 30-31-
ei ülésén is ígéretet tett.
A kétoldalú kapcsolataink legfõbb jellemzõje, hogy az Európai
Közösségek Magyarország legnagyobb gazdasági és kereskedelmi partnere.
Az EK-ba irányuló kivitel 1996-ban (I-XII. havi adatok alapján) 8250
millió USD-t, az onnét ide irányuló import 9684 millió USD-t tett ki.
1996-ban az EK-ba irányuló export 2,1 %-kal, az onnét ide érkezõ import
1,8 %-kal növekedett, miközben a kivitelben 2,2 %, a behozatalban 4,8 %-os
volt az átlagos növekedés. Az EK részesedése exportunkban 62,7 %-ot,
importunkban 59,8 %-ot tett ki, a forgalom egyenlege 1434 millió USD-nyi
passzívumot mutatott. Az Európai Közösség vállalatai és bankjai
Magyarország legfõbb befektetõi, részesedésük a magyarországi külföldi
befektetésekben meghaladja az 50%-ot.
6. A társulási megállapodás vállalati versenykorlátozásokra vonatkozó
rendelkezései alkalmazását segítõ, a Gazdasági Versenyhivatal és az
Európai Bizottság IV. Fõigazgatósága /Versenypolitika/ közötti
együttmûködésrõl szóló végrehajtási szabályokat a Társulási Tanács
elfogadta, hatályba 1997. január 1-jével léptek./ lásd. III.1.pont/
Az állami támogatások terén a végrehajtási szabályokat a felek 1997
folyamán fogadják el, a kormány megtette a hatályba léptetéshez szükséges
elõkészítõ intézkedéseket.
A Társulási Megállapodás a Magyarország által nyújtott állami
támogatásokra 5 éves kedvezményes elbánást irányoz elõ. Az állami
támogatások megítélésénél élvezett különleges státuszunk 1996 végén
megszûnt, így a Kormány - a Társulási Megállapodás rendelkezéseivel
összhangban - kezdeményezte a Közösségnél a kedvezményes idõszak újabb 5
évvel történõ meghosszabbítását. Az erre vonatkozó, a szén- és acéliparra
is kiterjedõ, várhatóan pozitív döntések meghozatalára 1997 elsõ felében
kerül sor.
7. Magyarország az Európai Megállapodásban vállalt
kötelezettségeinek megfelelõen 1997. január 1-jével megszüntette az
exportengedélyezés korábbi rendszerét. Ez évtõl csak azon termékek
maradtak az exportengedélyezés körében, amelyeknél ennek fenntartására
nemzetközi kötelezettség végrehajtásához van szükség.
Az import vonatkozásában arra vállaltunk kötelezettséget, hogy 1997.
december 31-ig felszámoljuk az Unióból származó, az Európai Megállapodás
VI. Mellékletében szereplõ termékek behozatalára fenntartott korlátozások
40%-át. Ennek megfelelõen 1997. január 1-jével a liberalizáció elsõ
lépéseként 13 százalékponttal csökkentettük az importengedély-köteles
termékek körét.
3/. Az Európai Megállapodás gazdasági szabadságokra és gazdasági
együttmûködésre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása
A dolgozók mozgását illetõen az Európai Megállapodás hatálybalépése
óta érdemi elõrehaladás nem történt. Ez az Unió tagállamainak a
munkanélküliséggel kapcsolatos növekvõ problémájával magyarázható. A
kormányzati szervek ennek ellenére folyamatosan szorgalmazzák a kétoldalú
munkaerõ szabályozott áramlását biztosító megállapodások létrehozását.
A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése tekintetében a
felek a Társulási Bizottság legutóbbi, ötödik ülésén megegyeztek abban,
hogy albizottsági keretek között tisztázzák az egyenértékûségi
megállapodáshoz szükséges feltételeket.
A szolgáltatások nyújtása és a letelepedési jog kérdéskörében
folytatódtak a konzultációk annak érdekében, hogy az Európai Megállapodás
vonatkozó rendelkezései igazodjanak a GATS Egyezményhez, figyelembe véve
az Uruguay-i Forduló tárgyalási eredményeit. Elvi egyezség jött létre
abban, hogy az Európai Megállapodás 58. cikke (2) bekezdése helyébe a
legnagyobb kedvezményes elbánás elvére épülõ általános záradék lép.
A GATS 5. cikke alapján megtörtént az Európai Megállapodással
létrehozott társulás gazdasági integrációként történõ bejelentése.
A Közösséggel elõirányzott közúti szállítási, belvízi hajózási és
légügyi szállítási megállapodások feltételezik a jogközelítést. Ugyanakkor
elengedhetetlen a piaci feltételek mindkét fél számára elõnyös, gazdasági
és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott javítása. Szükséges továbbá a
mûszaki feltételek és az infrastruktúra színvonalának közelítése, amelyben
az EU további támogatására számítunk. Ezen elvekre építve szorgalmazzuk a
szóban forgó két-, ill. többoldalú szállítási (fuvarozási) megállapodások
létrehozását. A belvízi szállításokról folytatott tárgyalások
eredményeként született megállapodás tervezetét - annak piacrajutási
feltételei miatt - országunk nem parafálta (szemben Csehországgal,
Szlovákiával és Lengyelországgal).
A tõkemozgások és fizetések területén az 1996. január 1-jével
hatályba lépett új devizakódex az Európai Megállapodás e fejezetében
vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítését biztosította.
A jogi harmonizáció témakörével - kiemelt jelentõségére tekintettel -
önálló alfejezet foglalkozik (V/3.).
Az Európai Megállapodás gazdasági együttmûködésre vonatkozó címének
alkalmazása tekintetében az alábbiak emelhetõk ki:
Az infrastruktúra témájában, ideértve a transzeurópai hálózatok
kérdését is, nincs elvi véleménykülönbség a felek közt a közösségi
társfinanszírozást igénylõ projektumok azonosítása tekintetében. Az
Európai Bizottság az Európai Beruházási Bankkal közösen vizsgálja a
finanszírozási mechanizmus továbbfejlesztésének lehetõségeit.
Az uniós csatlakozás szempontjából lényegesek a regionális politika
jogi és intézményrendszerében bekövetkezett változások, melyek elõsegítik
az európai uniós források fogadási feltételeit. A területfejlesztésrõl és
területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény vonatkozó szabályai már
jelentõs lépést tesznek az összeférhetõség irányába.
Tovább folytatódtak az Európai Bizottsággal állat- és
növényegészségügyi téren az ún. egyenértékûségi megállapodás megkötését
célzó tárgyalások és 1997. februárjában feltáró megbeszélések kezdõdtek
egyes ipari termékek (pl. gyógyszerek, orvosi mûszerek, elektromossági
cikkek) megfelelõség tanúsításának kölcsönös elismerésére irányuló
megállapodás létrehozására. A közvetlen cél mindkét esetben kereskedelmi
feltételeink javítása, valamint harmonizációnk elismertetése.
Az EUROSTAT-tal folytatott statisztikai együttmûködést az EU abban
az összefüggésben is támogatni kívánja, hogy a csatlakozási kérelemre
adandó vélemény kidolgozásához és véglegesítéséhez megbízható statisztika
szükséges.
A globális információs társadalom kialakítását célzó, az információs
technológiai fejlõdés eredményeit megvitató információs fórum
tevékenységében Magyarország mind szakértõi, mind miniszteri szinten
továbbra is aktívan részt vesz.
Az emberi erõforrások és a kutatás-fejlesztés témakörében elsõsorban
az ezzel kapcsolatos közösségi programok megnyitása és mûködési feltételei
adják az együttmûködés lehetõségeit, amelyeket a III.4. pont taglal.
4/ A közösségi programok megnyitása
Az Európai Tanács koppenhágai csúcstalálkozóján 1993-ban döntés
született arról, hogy a közösségi programokat megnyitják a közép- és
kelet-európai országok számára is. A programok megnyitásáról szóló, az
Európai Megállapodást kiegészítõ jegyzõkönyv 1996. február 1-jén hatályba
lépett.
A programszintû részvétel költségeit a magyar félnek kell fedeznie.
Az EU-val folytatott tárgyalások eredményeképpen 1996-1999 között a Phare
Többéves Programból 30 millió ECU különült el a programrészvétel
finanszírozására.
A Kiegészítõ Jegyzõkönyv által felsorolt 15 területbõl 8 területen
/1. kutatás és technológiai fejlesztés, 2. környezet, 3. oktatás,
szakképzés és ifjúságügy, 4. szociálpolitika és egészségügy, 5. kis- és
középméretû vállalkozások, 6. kultúra, 7. audiovizuális szektor, 8.
energia/ nyílik reális esély a programszintû részvételre a közeli jövõben.
Az egyes programokban történõ részvételünk feltételeit és módozatait a
Társulási Tanácsnak kell meghatároznia.
A programok megnyitásának elsõ hulláma a humán erõforrás programokat
/a SOCRATES (általános oktatási együttmûködés, egyetemi mobilitás), a
LEONARDO (szakképzési együttmûködés) és a Youth For Europe (oktatáson
kívüli ifjúságpolitika) / érinti. A három humán erõforrás programban
történõ részvétel feltételeirõl és módozatairól várhatóan 1997. elsõ
felében határoz a Társulási Tanács.
Elkezdõdött a humán programokban történõ részvétel hazai
feltételeinek megteremtése. Felállt mindhárom program nemzeti irodája,
amelyek feladata a programokról kiadott ismertetõk terjesztése, a
pályázatok kiírása, a kapcsolattartás a külföldi partnerekkel.
Az audiovizuális politika területén, a MÉDIA II programban
/együttmûködés a film és a televíziózás területén/ - amennyiben
megszületik a Társulási Tanács határozata - valószínûleg már 1997.
harmadik negyedévétõl részt vehetünk. A magyar részvételt akadályozta,
hogy a médiatörvény egyes rendelkezései nem voltak összhangban az EU
audiovizuális szektort szabályozó irányelvével. Az Országos Rádió és
Televízió Testület az EU elvárásaira figyelemmel elõször meghatározta a
médiatörvényben elõírt nemzeti és európai gyártású mûsorszámok fogalmát,
majd az 1997. január 10-én kiírt frekvenciapályázatban közzétette a
mûsorszámok szerkesztési feltételeit. Az ORTT ezen lépéseit az EU
megelégedéssel fogadta.
Jelentõs elõrelépés történt a kutatás-fejlesztési programokban
történõ részvétel területén is. Az EU IV. Kutatás-fejlesztési
keretprogramjában magyar partnerek is részt vesznek projekt szinten.
A többi - így a belsõ piaci integrációnkat közvetlenebbül elõsegítõ -
területen mûködõ programokban 1998-tól számíthatunk részvételre. Arra
törekszünk, hogy a Jegyzõkönyv által megjelölt területek mindegyikén részt
vehessünk a közösségi programokban. Ennek érdekében ez évben tovább
folytatjuk a szakértõi konzultációkat.
5/ A Phare Program
1990 óta az Európai Unió a Phare Program keretében összesen mintegy
700 millió ECU (140 MdFt) támogatást hagyott jóvá Magyarország részére. A
jóváhagyott támogatási kereteknek eddig mintegy 60 %-át használtuk fel
különféle programok megvalósítására. (A kereteket évente hagyják jóvá,
egy-egy éves keret felhasználására 4 év áll rendelkezésre.) Az 1990-1994.
között indított programok többsége már megvalósult, vagy a befejezéshez
közeledik. E programok a piacgazdaság alapintézményeinek kiépítéséhez, a
társadalmi-gazdasági reformok megindításához és kidolgozásához nyújtottak
részben szakértõi, részben közvetlen pénzügyi segítséget.
1995-ben új szakasz kezdõdött a Phare megvalósításában, amiben
nagyobb hangsúly tevõdik az integrációs folyamat támogatására, az
infrastruktúra fejlesztésére. Az 1995-1999. közötti idõszakra az EU
Bizottságával közösen összeállított, s a magyar Kormány által jóváhagyott
Középtávú Program 425 millió ECU támogatást irányoz elõ, amelybõl 150
millió ECU fordítható infrastrukturális beruházásokra. A 150 mECU, amely
egyaránt tartalmaz beruházást és technikai segítségnyújtást, a következõk
szerint oszlik meg: közlekedés, tranzit, hírközlés, vízgazdálkodás 80
mECU; energia 30 mECU és környezetvédelem 40 mECU. Az 1995-ben és 1996-ban
85, illetve 90 millió ECU értékben indított országprogramok elsõsorban a
gazdaságfejlesztést (privatizáció és ehhez kapcsolódó vállalati szerkezet-
átalakítás, regionális fejlesztés, agrárgazdaság fejlesztése, kis- és
középvállalati szektor támogatása), az oktatás fejlesztését
(felsõoktatás), az integrációs felkészülés különbözõ feladatainak
végrehajtását (jogharmonizáció, köztisztviselõk képzése), s az
infrastruktúra fejlesztését (közúthálózat felújítása, vasútfejlesztés,
szennyvíztisztítás) támogatják. A nemzeti Phare programon túlmenõen 1995-
tõl megkezdõdött a Phare határmenti együttmûködési programjainak
megvalósítása is, amelyek keretében a magyar-osztrák határmenti térségek
fejlesztéséhez magyar oldalon a Phare 1995-ben 7 millió ECU-t, 1996-ban 11
millió ECU-t biztosított.
1997-tõl a Phare támogatások rendszerében új elemként a társult
országoknak lehetõségük lesz támogatás igénybevételére a bel- és
igazságügyi együttmûködéshez, továbbá az EU belsõ közösségi programjaihoz
való csatlakozás költségeihez. E programok elõkészítése folyamatban van.
A csatlakozási tárgyalások várható idõpontjának közeledtével, s az
integrációs felkészülés feladatainak konkrétabbá válásával szükségessé
válik a Phare alapvetõ céljainak újbóli átgondolása és meghatározása.
Egyetértés mutatkozik az Európai Unióval abban, hogy a Phare támogatást az
eddiginél koncentráltabban, elsõsorban a csatlakozási felkészüléshez
közvetlenül kapcsolódó területeken kell hasznosítani, kiemelt figyelmet
fordítva a Társulási Megállapodásban foglaltak végrehajtására.
Várhatóan lehetõségünk nyílik arra, hogy a Phare program mûködési
rendjét közelítsük az EU-ban alkalmazott fejlesztési támogatások
rendszeréhez. Ez a gyakorlatban az EU Strukturális Alapjai által nyújtott
regionális fejlesztési támogatások eljárásrendjének alkalmazására történõ
felkészülést jelenti. Ezen lehetõség kihasználása számunkra a
csatlakozásnál és azt követõen komoly elõnnyel járhat, mivel a korábban
csatlakozott országok az adaptációban számos nehézséggel, ideértve ennek
idõigényét is, találkoztak. A Phare ilyen irányú átalakítása természetesen
csak fokozatosan történhet, mivel a regionális fejlesztés
feltételrendszerének kiépítettsége Magyarországon egyelõre nem teljes
körû.
Az elõbbi elképzelések kidolgozására irányuló munka már megindult, s
várhatóan az év elsõ felében sor kerül a szükséges módosításokra.
Folytatódik a Phare által támogatott határmenti együttmûködési
programok kidolgozása és végrehajtása is, ez évben indul a magyar-román és
a magyar-osztrák-szlovén program, s elõkészítés alatt vannak a magyar-
osztrák-szlovák, valamint a magyar-szlovén és magyar-szlovák programok is.
A határmenti együttmûködési programok összeállításánál - bizonyos mértékig
- megvalósult a Strukturális Alapok eljárási rendjéhez való közelítés.
IV. A strukturált párbeszéd
Az 1994. december 9-ei esseni Európai Tanács ülésen elfogadott
elõcsatlakozási stratégia multilaterális strukturált párbeszéd elindítását
kezdeményezte a közép- és kelet európai társult országokkal. A stratégia a
transzeurópai dimenziójú közösségi politikák mellett a párbeszédet
kiterjesztette a kül- és biztonságpolitikára, valamint a bel- és
igazságügyi együttmûködésre.
Az elfogadott stratégia szerint a strukturált dialógus keretében az
állam, illetve kormányfôk az Európai Tanács üléséhez kapcsolódva évente
egyszer, a külügyminiszterek, a bel- és igazságügyminiszterek félévente, a
szakminiszterek évente egyszer találkoznak. A párbeszéd gyakorlati
megvalósulásában azonban a felek eltértek a találkozók gyakoriságának
eredetileg meghatározott rendjétõl. Rendszeressé vált, hogy az Európai
Unió elnöki feladatait betöltõ állam meghívja a társult országok állam,
ill. kormányfõit az Európai Tanácsnak az adott elnökségi idõszakot lezáró
ülésére, valamint bizonyos szakminiszteri találkozókra is, mint a
gazdasági és pénzügyminiszterek megbeszélései, amelyekre félévenként
kerül sor.
A strukturált párbeszéd keretében lezajló találkozóra
/Melléklet/ minden Európai Megállapodást aláírt társult ország meghívást
kap. 1996. június 11-én, Európai Megállapodásának aláírását követõen
Magyarországhoz, Lengyelországhoz, Csehországhoz, Szlovákiához,
Bulgáriához és Romániához, valamint a három balti államhoz csatlakozott
Szlovénia is. Ciprus, a spanyol elnökség döntése értelmében egyes
találkozókra meghívást kap, míg Málta részvételét a párbeszédben az
Európai Tanács az ottani parlamenti választások eredményeként hatalomra
került politikai erõk szándékának megfelelõen felfüggesztette.
1/ A szakminiszteri találkozók
A szakminiszteri találkozók rendszerességükkel politikai jelentõségû
változást eredményeztek az Unió és a társult országok közötti
kapcsolatokban. A rendszeres találkozók a kibõvítés problémakörét
állandóan "napirenden szerepeltetett" kérdéssé tették. A találkozók
lehetõvé teszik a személyes kapcsolatok kialakulását, ami erõsíti az Unió
tagállamai és a társult országok közötti együttmûködés természetességét, s
egyben alkalmat teremtenek az EU egyeztetési mechanizmusának
megismerésére, valamint az ebbe történõ bekapcsolódásra.
Az egyes alkalmak jó lehetôséget kínálnak a magyar álláspont
ismertetésére, az EU álláspontjának befolyásolására, mint például a
firenzei csúcs elôtti külügyminiszteri találkozó a Phare program, míg a
dublini csúcs elõtti találkozó az elõcsatlakozási stratégia
végrehajtásának áttekintéséhez teremtett lehetõséget, s egyben lehetôvé
tette a magyar álláspont melletti érvelést.
A találkozók egy részén változatlanul a formális elemek
vannak túlsúlyban. Egyes EU-elnökségek nem eléggé alaposan készítették elô
a találkozókat, túlságosan általános napirendet határoztak meg. A társult
országoknak pedig a napirendjavaslat késõi kézhezvétele miatt nem volt
elegendô idejük a megfelelô felkészülésre.
Az EU tagállamok és a társult országok külügyminisztereinek
1996. február 27-ei találkozóján felmerült a strukturált kapcsolatrendszer
továbbfejlesztésének és hatékonysága javításának kérdésköre. A különbözõ
szektorális területeken folyó munka javítása érdekében az Általános Ügyek
Tanácsa 1996. március 11-én döntést hozott arról, hogy két elnökségi
ciklusra elõre meghatározzák a strukturált kapcsolatok programját és
napirendjét. Törekvés mutatkozik a napirend szûkítésére, megvizsgálják,
hogy a közösen megtárgyalandó kérdések mennyire relevánsak a társult
országok számára. Tervezik, hogy az egyes miniszteri ülésekrõl "elnöki
következtetések" címmel írásos dokumentumot készítenek. Ez várhatóan
jelentõsen javítja majd az egyes találkozókat követõ közös (follow up)
tevékenységet.
Az Európai Unió jelenlegi, holland elnöksége prioritásként kezeli a
szakminiszteri találkozók hatékonyságának növelését, s ennek érdekében
részletes javaslatot dolgoz ki. Ennek jegyében és az ülések elõkészítésére
elkezdõdött a tanácsadó jellegû szakbizottságok megnyitása a társult
országok számára.
Magyar részrõl következetesen támogatjuk a strukturált párbeszéd
hatékonyságát növelõ tagállami kezdeményezéseket és javaslatokat teszünk
a multilaterális kapcsolatrendszer érdemibbé tételére.
2/ A kül- és biztonságpolitikai együttmûködés
A közép- és kelet-európai társult országok Európai Unióval folytatott
multilaterális politikai párbeszédének alapját az Európai Tanács
koppenhágai határozatai, az Európai Unió Tanácsának 1994. március 7-ei
ülésén született döntések, az esseni elõcsatlakozási stratégia programja
és az egyes konkrét együttmûködési formákat szabályozó, legutóbb 1996.
július 5-én felülvizsgált Irányelvek adják. Az együttmûködés ezen
struktúrája lehetõvé teszi a tagállamok és a társult országok állam- és
kormányfõinek rendszeres, az Európai Tanács ülései keretében létrejövõ
megbeszéléseit, a külügyminiszterek, politikai igazgatók elnökségenként
megvalósuló találkozóit, valamint az érdemi szakértõi szintû
együttmûködést.
1996. folyamán az Európai Unió olasz és ír elnökségei egyaránt
meghívták a közép- és kelet-európai társult országok állam-, illetve
kormányfõit az elnökségeket lezáró csúcstalálkozókra, ami hozzájárult a
partneri viszony további erõsítéséhez. A külügyminiszteri és politikai
igazgatói találkozók rendszeres munkakapcsolatot jelentenek a társult
országok és a tagállamok között, lehetõséget nyújtanak az együttmûködés
tartalmi kiteljesítéséhez, érdemivé tételéhez. A politikai igazgatói
szintû együttmûködés minõségileg új formáját jelenti az EU ír elnökségének
azon kezdeményezése, amely bizonyos kül- és biztonságpolitikai témák
közös elemzését, megtárgyalását önálló munkanap keretében javasolja a
társult országokkal. 1996-ban, a szorosan vett kül- és biztonságpolitikai
témák (délszláv válság, Oroszország, Belarusz, európai biztonsági
architektúra, közel-keleti békefolyamat) mellett integrációs
felkészülésünket közvetlenül érintõ témák (strukturált párbeszéd
hatékonyságának növelése, esseni elõcsatlakozási stratégia végrehajtása)
is napirenden szerepeltek, amit pozitív fejleménynek tekintünk.
Az Európai Unióval fennálló kül- és biztonságpolitikai párbeszédünk
szakértõi szintû fórumai az ide tartozó kérdéseket kezelõ munkacsoportok.
Szakértõink 1996. folyamán a terrorizmus, az ENSZ, a leszerelés, a
biztonságpolitika-EBESZ, a nukleáris NPT /Atomsorompó Szerzõdés/,a vegyi
és biológiai NPT, a kábítószer, az ex-Jugoszlávia, a hagyományos
fegyverexport, Kelet-Európa-Közép-Ázsia kérdéseit tárgyaló
munkacsoportokba kaptak meghívást. Sajnálatos tény, hogy szakértõinket
változatlanul csak elnökségenként egy alkalommal és csak meghatározott
számú munkacsoport munkájához hívják meg. Az ír elnökség azzal hárította
el a társult országok azon, többször ismételt javaslatait, amelyek a
meghívások, valamint az együttmûködés számára megnyitott munkacsoportok
számának növelését szorgalmazták, hogy a munkacsoport szint az Európai
Unió közös kül- és biztonságpolitikájának döntés-elõkészítõ fóruma, így
azok munkájában a társult országok szakértõi csak korlátozott keretek
között vehetnek részt. A tárgyidõszakban jelentõsen javult a
munkacsoportok üléseinek elõkészítettsége, valamint a megtárgyalásra
javasolt kérdések aktualitása.
Az Európai Unió tagállamai 1994. novemberében nyitották meg a közös
kül- és biztonságpolitika egyes eszközeihez történõ csatlakozás
lehetõségét a társult közép- és kelet-európai államok számára. A társult
országok számára lehetõvé vált a csatlakozás az Unió egyes külpolitikai
demarche-aihoz, nyilatkozataihoz, közös külpolitikai akcióihoz. Ezt az
Unió 1995. júniusában kiterjesztette Ciprusra és Máltára is.
Magyar részrõl következetesen szorgalmaztuk, hogy az Unió tegye
lehetõvé a csatlakozást a közös kül- és biztonságpolitikai álláspontokhoz.
Erre elsõ alkalommal az 1996. február 27-ei külügyminiszteri találkozón
nyílt a társult országok számára lehetõség. Ezt követõen a tagállamok 47
esetben ajánlották fel a csatlakozás lehetõségét a közös külpolitikai
akciókhoz. Magyar részrõl valamennyi közös akcióhoz jeleztük csatlakozási
szándékunkat.
A tagállamok és a társult országok közötti külpolitikai egyeztetést
folytató európai levelezõk rendszeres munkakapcsolatot tartanak fenn
egymással. Feladatuk a külpolitikai párbeszéd tartalmi fejlõdésének
figyelemmel kísérése, az ezzel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása. A
brüsszeli EU-missziókon dolgozó "kapcsolattartó diplomaták" révén érdemi
párbeszéd folyik az Unió közös kül- és biztonságpolitikai kérdésekért
felelõs intézményei, elsõsorban a Tanács Fõtitkársága, a tagállamok
felelõs diplomatái, valamint a társult országok külügyminisztériumai
között. A politikai párbeszéd továbbfejlesztését szolgálják azok az 1996.
július 5-én elfogadott és a gyakorlatban már mûködni kezdõ formák, amelyek
lehetõséget teremtenek a tagállamok és a társult országok harmadik
országokban és a nemzetközi szervezetek mellett mûködõ képviseletei
közötti szorosabb együttmûködésre, a részletes politikai egyeztetésre.
Országunknak változatlan érdeke, hogy a közös kül- és
biztonságpolitikáról folyó párbeszéd ne csak tartalmilag gazdagodjék,
hanem ezt egyre inkább érdemi együttmûködés jellemezze.
A strukturált multilaterális politikai párbeszéd mellett Európai
Megállapodásunk, valamint a magyar-EU Társulási Tanács 1/1994. sz.
határozatának 15. cikkelye lehetõséget teremt a kétoldalú politikai
párbeszédre. Ennek megfelelõen a Társulási Tanács ülései áttekintik a
közös érdeklõdésre számot tartó nemzetközi kérdéseket is.
3/ A bel- és igazságügyi együttmûködés
A bel- és igazságügyi együttmûködés Magyarország európai
integrációjának kiemelkedõen fontos területe. Az Európai Tanács esseni
ülésén átadott magyar Memorandum tartalmával összhangban, az 1996. évben
az Európai Unióval folytatott bel- és igazságügyi együttmûködésünk
elsõsorban a teljes jogú tagságot elõkészítõ tárgyalásokra történõ minél
hatékonyabb felkészülést kívánta elõsegíteni. E cél jegyében tovább
mélyítettük az Európai Unió szervezeteivel kialakított kapcsolatainkat,
fejlesztettük a tagállamokkal a nemzetközi szervezett bûnözés, az
illegális kábítószer-kereskedelem ellen a korábbi években elkezdett
rendõri és az igazságügyi együttmûködést.
1. Magyarország Európai Unióhoz történõ csatlakozásának folyamatában
az 1996. év legfontosabb kormányzati feladatának e területen is az
Európai Bizottság által átadott kérdõív kormányválaszának elkészítése
bizonyult. A bel- és igazságügyi együttmûködés témáira vonatkozó
kormányválasz kedvezõ fogadtatását jelezte, hogy az Európai Bizottság e
területen kiegészítõ tájékoztatásra nem tartott igényt.
2. Miniszteri szinten vettünk részt az 1994. évtõl kezdõdõen évente
két alkalommal a strukturált dialógus keretében megrendezett bel- és
igazságügy-miniszteri találkozókon. Az 1996. márciusában, majd
novemberében lezajlott párbeszéden az illegális kábítószer-kereskedelem,
valamint az emberkereskedelem elleni közös fellépés, továbbá az
igazságügyi együttmûködés továbbfejlesztésének lehetõségei szerepeltek
napirenden.
Magyarországnak 1996-ban is alkalma nyílt, hogy szakértõi szinten
képviseltesse magát a bel- és igazságügyi együttmûködés K4-es Bizottsága
munkacsoportjaiban. Így az igazságügyi együttmûködéssel, a kábítószerekkel
és a szervezett bûnözéssel, a rendõrségi együttmûködéssel, továbbá a hamis
úti okmányokkal és több migrációs kérdéssel foglalkozó munkacsoport
tevékenységébe is bekapcsolódhattunk. Ezek közül kiemelkedõen fontos a
terrorizmus kérdésével foglalkozó munkacsoport februári ülése, amelyen sor
került a terrorizmus visszaszorítása érdekében eddigi tett közös
erõfeszítések áttekintésére.
3. Az Európai Unió az 1996. évi bel- és igazságügyi együttmûködés
elsõrendû feladatai közé sorolta a szervezett bûnözés visszaszorítása
érdekében teendõ intézkedések összehangolását és a közös európai
fellépést. E törekvéseket szem elõtt tartva Magyarország is elkötelezte
magát arra, hogy a megfelelõ jogi és intézményi háttér kiépítésével e
területen megteszi a szükséges lépéseket. E szándéktól is vezetve került
sor a Strasbourgban, 1977. január 27-én a terrorizmus visszaszorításáról
és a Bécsben, 1988. december 20-án a kábítószerek és pszichotrop anyagok
tiltott forgalma ellen kelt Egyezményekhez történõ csatlakozási
folyamatunknak az Egyezmények országgyûlési megerõsítés általi lezárására.
A Bécsi Egyezmény hatékony végrehajtását célozza a kábítószerek tiltott
gyártásában használt egyes vegyi anyagokkal végzett tevékenységek
szabályozására a Kormány által kiadott 100/1996. (VII. 12.) Korm. számú
rendelet.
A szervezett bûnözés elleni küzdelem jegyében és a gépjármûlopások
elleni eredményesebb fellépés érdekében hatékony együttmûködési formák
kialakítására törekszünk az Európai Unió tagállamaival. A kapcsolat-
fejlesztés legfrissebb eredménye, hogy küszöbön áll a döntés a
gépjármûlopások megfékezését szolgáló európai információs rendszerhez, az
EUCARIS-hoz történõ csatlakozási lehetõségünkrõl.
A kétoldalú - az Európai Unió tagállamaival, valamint a kelet- közép-
európai térség államaival kialakított - együttmûködés legfontosabb
eredményeit a szervezett bûnözés visszaszorítása és az illegális
kábítószer-kereskedelem megfékezése érdekében, továbbá a személyek
államhatáron történõ átadásáról kötött megállapodások jelentik. A
szervezett bûnözés területén - többek között - Ausztriával, Csehországgal
és Lengyelországgal kötöttünk a rendõrségi együttmûködést elõsegítõ
megállapodást, valamint toloncegyezményt írtunk alá Franciaországgal és
Bosznia-Hercegovinával.
4. Megkezdõdött a bel- és igazságügyi együttmûködés területén a
csatlakozási tárgyalásokon résztvevõ köztisztviselõk felkészítése, amely
kiterjed egyrészt a csatlakozási tárgyalások során szerzett tapasztalatok
átadására, másrészt szakmai és nyelvi képzésre. Ebben hasznos segítséget
nyújtanak azok a kétoldalú kapcsolatokon alapuló programok, amelyeket
eddig Ausztria, az Egyesült Királyság, Finnország, valamint Franciaország
és Svédország ajánlott fel. E segélyprogramok már 1996. elsõ félévétõl
elkezdõdtek.
5. A bel- és igazságügyi együttmûködésben történõ részvételünk
tapasztalatai azt tükrözik, hogy a kapcsolatok további elmélyítését és az
együttmûködés hatékonyságának növelését változatlanul hátráltatja az
Európai Unió tagállamai között az e terület jövõjére vonatkozó teljes
egyetértés hiánya. A nézetkülönbségek feloldása a jelenleg zajló
Kormányközi Konferenciától várható. A Konferencia napirendjén szereplõ
javaslatok elfogadása a Maastrichti Szerzõdés által kialakított "három
pillérre" épülõ struktúra olyan átalakítását eredményezheti, amely a
személyek szabad mozgására vonatkozó kérdések újfajta értelmezéséhez
vezethet. Az elõzetes elképzelések szerint a menekült-, a bevándorlási- és
a vízumpolitikára, valamint az Európai Unió külsõ határainak ellenõrzésére
vonatkozó egységesített szabályok közösségi, ún. elsõ pilléres hatáskörbe
kerülnének. E változások keresztülvitele új távlatokat nyitna az Európai
Unión belüli bel- és igazságügyi együttmûködéshez.
Mindazonáltal Magyarországnak - e fejlemények figyelemmel kísérése
mellett is - törekednie kell arra, hogy az állampolgárok biztonságának
erõsítését szolgáló területeken biztosítsa minél intenzívebb részvételét
az Európai Unióval folytatott bel- és igazságügyi együttmûködésben.
V. A belsõ felkészülés súlypontjai
1/ A kérdõívre kidolgozott magyar kormányzati válaszok és ezek
tapasztalatai
A Európai Unió állam- és kormányfõinek 1995. decemberi, madridi
csúcsértekezlete megbízta az Európai Unió Bizottságát, hogy dolgozza ki
véleményét a közép- és kelet-európai társult országok csatlakozási
kérelmérõl és nyújtsa be ezt a Tanácsnak még az EU Kormányközi
Konferenciája befejezése elõtt. Az Unió tagfelvételi gyakorlatában a
kérdõív szolgál azon információk begyûjtéséhez, amelyek alapján a
Bizottság megfogalmazza véleményét ("avis") az egyes jelentkezõ
országokról. Az EU 1996. április végén nyújtotta át a kérdõívet és három
hónapon belül kért rá választ.
A válasz kidolgozásában folyamatosan és egyidejûleg a
A válaszdokumentum kidolgozásában részt vett az ISM, illetve számos
esetben történt egyeztetés nem kormányzati intézményekkel, szakmai,
munkaadói és más érdekképviseleti szervezetekkel is.
A kérdõívre elkészített kormányválaszt a külügyminiszter 1996. július
26-án továbbította az Országgyûlés elnökének, az Országgyûlés Európai
Integrációs Ügyek Bizottságának, a Külügyi Bizottságnak, valamint a
frakcióvezetõknek.
A válaszdokumentum bevezetõje bemutatja Magyarország társadalmi-
gazdasági rendszerét. Tényekkel, a jogi és intézményi rendszer leírásával
támasztja alá, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, ahol
mûködnek a demokráciát, az emberi és kisebbségi jogokat biztosító
intézmények, s már kialakultak a mûködõképes piacgazdaság törvényi és
intézményi keretei. Ennek alapján Magyarország már ma megfelel a
csatlakozás Koppenhágában megfogalmazott politikai feltételeinek.
A válaszdokumentum 23 fejezete felöleli a hazai társadalmi, politikai
és gazdasági élet egészét. A válaszok szakmai jellegûek, konkrét tényeken,
adatokon és fejlõdési irányokon alapulnak. A részletes gazdasági
adatszolgáltatás mellett kiemelt helyet kap a gazdasági környezet emberi
és társadalmi vetülete is. Az egyes fejezetek a jelenlegi helyzet és
trendek bemutatásával azt támasztják alá, hogy Magyarország a
csatlakozáskor képes lesz integrálódni az EU gazdasági környezetébe.
A kérdõívre adott válasz, amely megfelelt az iránta támasztott
minõségi és idõbeli követelményeknek, kidolgozásában az államigazgatás
mintegy 400 munkatársa vett részt. A munka során felszínre kerültek a
további teendõk is, amelyeket a kormányzat folyamatosan vizsgál, így -
többek között - a felkészülés pénzügyi hátterét, a szakemberállomány, a
képzés és a nyelvi-fordítási kapacitás helyzetét.
A kérdések és a válaszadás hozzásegített ahhoz, hogy már most
azonosíthatóak legyenek a csatlakozási tárgyalások fõ témakörei, súlyponti
témái. Világossá vált, hogy elengedhetetlen a harmonizálás és a
csatlakozás hatásainak vizsgálata, az egyes területekre kiterjedõ elõny-
hátrány elemzések rövid határidõn belül történõ elvégzése és ezek alapján
a magyar tárgyalási stratégia és taktika meghatározása.
Általános tapasztalat, hogy a közös célok érdekében a központi
államigazgatási szervek mellett az önkormányzatokat, a társadalmi és
szakmai érdekképviseleti szerveket is közvetlenül és aktívan be kell
kapcsolni az integrációs elõkészítést szolgáló kormányzati politika
kidolgozásába.
A kérdõív kidolgozásának egyik fontos tapasztalata, hogy
elengedhetetlen a megfelelõ szakmai és nyelvi felkészültségû
szakemberállomány biztosítása mind a felkészüléshez, mind a
tárgyalásokhoz.
2/ Középtávú gazdaságfejlesztés és átalakulás
A középtávú gazdaságfejlesztés és átalakulás szempontjából
meghatározók azon gazdaságpolitikai eredményeink, melyek képessé teszik
hazánkat a csatlakozásra, valamint a gazdaságfejlesztés terén elért
jogharmonizáció.
a) Az 1995 márciusi stabilizációs program tovagyûrûzõ hatásai 1996
folyamán kedvezõ változásokat indukáltak az ország makromutatóinak
alakulásában:
- az államháztartás deficitje az elõzetesen tervezettnél is kedvezõbben
alakult, míg 1995-ben a GDP 6,8%-a volt, 1996-ban a tervezett 4.0% helyett
3,3%-ra csökkent
- a bruttó belföldi államadósság a GDP 70 %-a volt szemben az 1995-ös 80%-
kal
- a nettó külsõ adósságállomány értéke 1996 végén kb. 13 Mrd. dollár volt,
ami mintegy 3 Mrd. dollárral alacsonyabb az elõzõ év véginél
- az inflációs ráta az 1995 évi 28,2%-ról 23,6%-ra esett vissza, amely a
vártnál szerényebb mértékben ugyan, de mérséklõdést jelent
- az 1996-os év átlagában a növekedés üteme 0-0,5%-ra tehetõ, azonban
1997-re ismét 2% körüli növekedés várható, azaz a megszorító intézkedések
miatti holtponton túljutunk az idei év folyamán.
Összességében megállapítható, hogy 1995-96. folyamán sikerrel járt az
egyensúly helyreállítása és a versenyképesség javítása érdekében
végrehajtott gazdaságpolitikai kiigazítás. Az összehangolt jövedelmi,
fiskális és monetáris politika 1996-ban képes volt fenntartani a
makrogazdasági egyensúlyjavulást és hozzájárult az infláció leszorításához
is.
b) Az EU csatlakozásra történõ felkészülésben gazdaságpolitikai
szempontjából különösen fontos jogharmonizációs eredmény, hogy az
Országgyûlés elfogadta az 1996. évi LIII. törvényt a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, az 1996. évi CXXIX.
törvénnyel módosította a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX.
törvényt, ezzel tovább növelte a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét,
elfogadta a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.
évi CXII. törvényt, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló 1996.
évi CXIV. törvényt és az értékpapírok forgalomba hozataláról, a
befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi
CXI. törvényt, amelyek megfelelnek a vonatkozó (fõként fehér könyvi) EK
irányelveknek.
3/ Jogharmonizáció
Az Országgyûlés részére készített korábbi éves jelentések teljes
körûen bemutatták a jogharmonizációs programok mûködését és változásait,
továbbá azt, hogy az integrációs folyamat elmélyülése, illetve az EU
Cannes-ban elfogadott Fehér Könyve hatására a jogharmonizációs programon
belül önálló belsõ piaci integrációs nemzeti stratégia és munkaprogram is
létrejött.
Az 1996. évre vonatkozó részletes jogharmonizációs programról szóló
2343/1995.(XI.16.) Korm. határozat 3. pontja megkövetelte, hogy a belsõ
piaci integrációnkra vonatkozó Fehér Könyvre figyelemmel készüljön
javaslat az átfogó jogharmonizációs program elõirányzatainak módosítására
és kiegészítésére, valamint az egységes belsõ piaci jogharmonizációs
programnak az átfogó jogharmonizációs programba történõ beillesztésére.
A 2282/1996. (X.25.) Korm. határozat e feladatnak tesz eleget, mivel
a jogharmonizációs, illetve a belsõ piaci integrációs programokat
módosította és egyben egységes szerkezetbe foglalta. A kormányhatározat
egyben elõírta, hogy az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságban
rendszeres idõközönként értékelni kell a jogharmonizáció - azon belül
különösen a belsõ piaci integráció - elõrehaladását, valamint a
jogharmonizáció gazdasági összefüggéseit.
Az átfogó jogharmonizációs program megvalósulása összességében
megfelelõen halad, azonban határidõ elõtti teljesítés és mulasztás
egyaránt elõfordul. A mulasztások okai az esetenként elhúzódó
hatásvizsgálatok, a közösségi jog változásai, az esetenkénti nehéz
hozzáférhetõség az EK jogértelmezéséhez. Az okok között szerepel az is,
hogy a jogharmonizációnak a gazdasági reálfolyamatokkal is összhangban
kell lennie, ami bizonyos esetekben (pl.: szállító jármûpark
modernizációja) szintén határt szab a jogközelítés végrehajtásának. A
hiányosságok legfõbb területeinek az ipari termékek biztonsága és
forgalombahozatala, a szállítás és a fogyasztóvédelem tekinthetõ. A
2282/1996. (X.25.) Korm. határozat alapján a tapasztalt hiányosságokról, a
harmonizációt gátló akadályokról - szükség szerint- tájékoztatni kell a
Kormány Európai Integrációs Kabinetjét.
A jogharmonizációs program fentiek szerinti aktualizálásán és
korszerûsítésén túlmenõen, már kifejezetten a csatlakozási tárgyalásokra
történõ felkészülés céljából újabb síkon is munkálatok kezdõdtek. A
csatlakozási tárgyalásokra történõ felkészülés ugyanis megkívánja a
hatályos EK szabályozás (acquis communautaire) tételes feldolgozását, ami
gyakorlatilag a jogharmonizációs program kiteljesítését jelenti. Az erre a
célra az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság keretében létrehozott 27
munkacsoport saját szakterületén 1997. szeptember 30-ig megállapítja, hogy
az adott közösségi jogszabályt illetõen:
- a kapcsolódó magyar szabályozás már teljesen harmonizált,
- a kapcsolódó magyar szabályozás harmonizálása 1997 végéig van
elõirányozva a jogharmonizációs programban,
- nincs kapcsolódó magyar szabályozás, vagy ez részben, vagy teljesen
eltér az EK-étól, s ha nincs, akkor megalkotása mikorra irányozható elõ.
Összességében megállapítható, hogy a társult országok csatlakozási
felkészülésében az Európai Unió különös hangsúlyt fektet a
jogharmonizációra, mivel a tagság egyik alapvetõ feltétele az "acquis
communautaire" meghatározó részének átvétele a tárgyalások kezdetéig. A
jogharmonizációs tevékenység megerõsítése és lehetõség szerinti
felgyorsítása tehát a jövõbeni tárgyalások kulcseleme. A
jogharmonizációhoz kapcsolódóan megemlítendõ, hogy a szabványosítási
tevékenység, mint a jogközelítés egyik kiemelt területe, ugyancsak
megerõsítésre és felgyorsításra szorul. A jelenleg érvényes 6400 európai
szabványból eddig 1100-at vezettünk be, a bevezetés további üteme
alapvetõen a pénzügyi források meglétének függvénye.
4/ Szakemberképzés
Az európai integrációhoz történõ magyar csatlakozás stratégiája
többek között célul tûzi ki a közigazgatás korszerûsítését a tagállamok
politikai-gazdasági viszonyaival összeegyeztethetõ rendszer kialakítása
irányában. Ennek hangsúlyos részét képezi a köztisztviselõk integrációs
felkészítése, amit folyamatos feladatként kezelünk.
A központi közigazgatásban dolgozó szakemberek képzése 1996-ban
tovább folytatódott a korábban már mûködõ keretek között. Ezek:
1. A Phare Euro-GTAF közösségi köztisztviselõi integrációs képzési
program 1996. december 31-ével bezárólag lezajlott. Ennek során a központi
közigazgatás különbözõ területein dolgozó 280 szakember felkészítése
valósult meg a felsõ- és középszintû vezetõk és a szakértõk szintjén. Az
általános és szakirányú közösségi ismereteket nyújtó tanfolyamok 106
résztvevõje kapott oklevelet. A program kiterjedt oktatók képzésére is,
valamint kiegészült a szaknyelv és az uniós terminológia elsajátítását
célzó nyelvi felkészítéssel.
2. Az EITB által koordinált továbbképzés egyik legfontosabb eleme az
a lehetõség, hogy az Európai Bizottság fõigazgatóságai három hónapos
gyakorlatra fogadják a tárcák jelöltjeit. Az évente 12 fõs keretlétszámot
minden alkalommal felhasználjuk, sõt, újabb lehetõségként 5 diplomata
részesült ilyen szakmai képzésben.
3. A tagállamok által felajánlott képzési lehetõségek magas
színvonalat képviselnek. Olyan nemzetközi hírû oktatási intézmények
közremûködését vehetjük igénybe, mint a francia Államigazgatási Fõiskola
(ENA), a brit Közigazgatási Fõiskola (Civil Service College), a dán
Államigazgatási Intézet és mások. A képzés költségeit a tagállamok
teljesen vagy kofinanszírozásban fedezik, számos esetben a fogadó ország
Külügyminisztériuma vagy magánalapítvány felajánlásai nyújtják a pénzügyi
fedezetet. A dániai lehetõségekkel 120-an - köztük mintegy 20 fõ
parlamenti képviselõ -, a francia lehetõséggel mintegy 150-en a központi
és mintegy 270-en a helyi közigazgatásból, a budapesti helyszínû német
illetve svéd lehetõséggel mintegy háromszázan tudtak élni. A képzési
formák a különbözõ integrációs szakismereteket nyújtó és a tagállami
tapasztalatokat átadó tanfolyamok, szemináriumok, mûhelyek voltak. A
felsorolásból nem hagyhatók ki a felsõfokú oktatási intézmények keretei
között, nemzetközi kooperációban folyó képzési formák sem.
4. A csatlakozási felkészülés folyamatában egyre növekszik a
jogászképzés terén az igény az európai közösségi és az integrációval
kapcsolatos egyéb ismeretek oktatása, az ilyen irányú képzés és
továbbképzés iránt, amely egyesíti magában az Európai Unióval kapcsolatos
ismeretek graduális oktatását, a posztgraduális tanfolyamokat és az
intenzív, rövidtávú képzési formákat.
A jogászok képzésében és továbbképzésében 1996-ban fõleg a kétoldalú
kapcsolatok felhasználásával történt elõrehaladás. A Deutsche Stiftung
/Német Alapítvány a nemzetközi Jogi Együttmûködésért / két alkalommal
szervezett szemináriumot " A közösségi jog alkalmazása és
jogharmonizáció", valamint "A jogharmonizáció eredményei a közép- és
kelet-európai államokban" címmel. A kétoldalú kapcsolatok mellett a
jövõben a Phare program hatékonyabb szerepvállalására is szükség van.
Az Európai Bizottság kérdõívére adandó válaszok kidolgozása
alkalmat nyújtott a képzés területére vonatkozó tapasztalatok összegzésére
és az újabb feladatok meghatározására. Ennek eredményeként az Integrációs
Kabinet 1996. december 4-én átfogó koncepciót fogadott el a
köztisztviselõk integrációs képzésének további feladatairól, amelynek elsõ
szakaszában a fõ hangsúly az 1998 elején várhatóan megkezdõdõ csatlakozási
tárgyalásokra történõ felkészítésre került. A köztisztviselõi képzési
stratégia így kiemelten vonatkozik egyrészt a tárgyalásokon majdan
résztvevõk körére, másrészt az õ munkájukat közvetlenül segítõ
szakértõkre. A tárgyalásokon résztvevõk számára a szûk értelemben vett
szakmai kérdések uniós megközelítése, a nemzeti érdekek hatékony
képviselete, más országok e téren szerzett tapasztalatainak megismerése
képezi a felkészítés tartalmi elemét, ami összekapcsolódik
tárgyalástechnikai gyakorlatokkal és intenzív nyelvi továbbképzéssel. A
szakértõk csoportja számára a stratégia az általános uniós ismereteken túl
szakirányú továbbképzést és intenzív nyelvtanulást irányoz elõ.
A Kabinet döntése értelmében a köztisztviselõk integrációs
felkészítésének feladatát a koordináló szerepet betöltõ Irányító Bizottság
látja el, amely elkezdte mûködését. A korábbi képzési formákra épülõ,
célirányos, a közigazgatás teljes körét átfogó képzési stratégia
megvalósításához az Irányító Bizottság összehangolja az igényeket a
felajánlásokkal és megoldást keres a hiányok pótlására. A képzés anyagi
fedezetét a Phare program e célra elkülönített kerete, a tagállamok és az
Európai Bizottság tanfolyami illetve ösztöndíj-felajánlásai képezik,
amellett, hogy számítani kell a tárcák és a résztvevõk egyéni
hozzájárulására is.
5/ «\filename \* MERGEFORMAT »
Melléklet
Strukturált párbeszéd az olasz és ír elnökség alatt
(1996.)
Dátum Helyszín Találkozó Magyar résztvevõ Rang
február 16. Brüsszel Politikai igazgatók Pataki István h. államtitkár
találkozója
február 26-27. Brüsszel Általános Ügyek Tanácsa Kovács László miniszter
március 4. Brüsszel Környezetvédelmi Tanács Szili Katalin pol. államtitkár
március 11. Brüsszel ECOFIN Tanács Medgyessy Péter miniszter
március 20. Brüsszel Bel- és Igazságügyi Tanács Vastagh Pál miniszter
március 25. Brüsszel Kutatási Miniszterek Tanácsa Nyíri Lajos OMFB ügyvezetõ elnöke
május 28-29. Torino Az oktatásért-képzésért Dinya László h. államtitkár
felelõs miniszterek tanácsa
Június 11. Luxemburg Kulturális Tanács Magyar Bálint miniszter
Június 21-22. Firenze Európai Tanács Horn Gyula miniszterelnök
június 25. Luxemburg Mezõgazdasági Tanács Lakos László miniszter
július 8. Brüsszel Gazdasági és pénzügyminisz- Medgyessy Péter miniszter
terek
szeptember 16. Brüsszel Informális találkozó Baja Ferenc miniszter
Környezetvédelmi miniszterek
október 3. Luxemburg Közlekedési miniszterek Lotz Károly miniszter
október 8. Luxemburg Információs társadalom Zombory Károly NHIT elnöke
ügyéért felelõs miniszterek
október 25. Luxemburg Belsõ piaci ügyekkel Gottfried Péter Integrációs
foglalkozó miniszterek Államtitkárság
helyettes vezetõje
október 29. Luxemburg Általános Ügyek Tanácsa Kovács László miniszter
(külügyminiszterek)
november 21. Brüsszel Oktatásügyi miniszterek Szabó Zoltán politikai államtitkár
november 29. Brüsszel Bel- és igazságügyminiszterek Vastagh Pál miniszter
Kuncze Gábor miniszter
Strukturált párbeszéd a holland elnökség alatt
(1997. I. félév)
Dátum Helyszín Találkozó Magyar résztvevõ Rang
január 27. Brüsszel Gazdasági és pénzügyminisz- Medgyessy Péter miniszter
terek
március 3. Brüsszel Környezetvédelmi miniszterek Szili Katalin pol. államtitkár
március 18. Brüsszel Agrárminiszterek Nagy Frigyes miniszter