1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

J/4183. számú

Jelentés

a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról

és az ezzel összefüggésben megtett

kormányzati intézkedésekrôl

Elõadó: Kiss Péter

munkaügyi miniszter

Budapest, 1997. április

A Magyar Országgyûlés 106/1995. (XI. 1.) OGY határozata alapján a Kormánynak

1997. évi március hó 31. napjáig jelentést kell a törvényhozás elé

terjesztenie a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról és az

ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrôl.

A jelentést a Kormány elsô ízben 1996-ban terjesztette elô. A dokumentum

országgyûlési vitája során az Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sport

Bizottság ajánlást tett a jelentés szerkezetére vonatkozóan.

Az ajánlásnak megfelelôen a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága

felkérte a Gyermek és Ifjúságkutatási Tanácsadó Testületet és a Központi

Statisztikai Hivatalt az I. fejezet kidolgozására, valamint a tárcákat a II.

fejezethez az illetékességi körükben megtett intézkedések ismertetésére.

Mindezek mellett a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága mellett

mûködô Gyermekjogi Kodifikációs Munkabizottság elemzést készített az 1991-

1995. évi költségvetési támogatások alakulásáról.

A kormányzati intézkedésekrôl szóló részek kidolgozásához a Gyermek és

Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága az alábbiaktól kapott részanyagot:

Belügyminisztérium

Földmûvelésügyi Minisztérium

Honvédelmi Minisztérium

Igazságügyi Minisztérium

Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium

Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium

Külügyminisztérium

Munkaügyi Minisztérium

Mûvelôdési és Közoktatatási Minisztérium

Népjóléti Minisztérium

Pénzügyminisztérium

Az ekként rendelkezésünkre álló jelentôs dokumentáció birtokában jeleznünk

kell, hogy a jelentés szerkezete - elsôsorban a II. fejezetben - bizonyos

mértékig eltér a bizottsági ajánlásétól, amelynek elsôdleges oka az, hogy a

bizottsági szerkezet által meghatározott elhatárolások a gyermek- és ifjúsági

ügyek összetettsége és kormányzati koordináltsága miatt számos esetben több

alfejezetet is átfognak.

A jelentést a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács is megtárgyalta,

észrevételeikre az elõkészítés során figyelemmel voltak az anyag összeállítói.

A jelentés szerkezete

I. A gyermekek és fiatalok helyzete 1996-ban

II. A gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintô állami intézkedések

III. A Kormány gyermek- és ifjúságpolitikai feladatainak összehangolása

Határozati javaslat

I. A gyermekek és a fiatalok helyzete

I. A gyermekekrõl

A születések száma az utóbbi másfél évtizedben, kis megszakításokkal

folyamatosan, 140-150 ezerrõl 105 ezerre csökkent. Ennek következtében a

gyermekkorúak - a 14 évesnél fiatalabbak - száma 1980-tól 1996-ig több mint

félmillióval csökkent és arányuk a népességbõl 22%-ról 18%-ra mérséklõdött.

Ugyanebben az idõszakban a fiatalok - a 15-29 évesek - száma csak kissé

mérséklõdött, így arányuk a csökkenõ népességen belül érzékelhetõen nagyobb

lett. Ez az 1980 elõtti idõszak, különösen az 1974-1978. évek magas

születésszámával függ össze.

A 30 éven aluliak száma és aránya

Megnevezés 1980 1990 1996

0-14 éves, ezer fõ 2341 2131 1828

a népesség %-ában 21,9 20,5 17,9

15-29 éves, ezer fõ 2356 2066 2317

a népesség %-ában 22,0 19,9 22,7

0-29 éves, ezer fõ 4697 4196 4145

a népesség %-ában 43,9 40,4 40,6

A fiatalok között, a születési arányokból adódóan, több a fiú, mint a

lány. Ez az idõsebb korúak - a 40 éven felettiek - esetében fordítva van. Az

ezer férfira jutó nõk száma a népesség egészében 1091, a 30 éven aluliak

között 955.

A gyermekkor kritikus életszakasza az elsõ év. Az egyéves kor elérése

elõtt meghaltak száma ezer élveszületésre számítva a háború elõtti években még

100 fölött volt, azóta folyamatosan csökken, jelenleg 10-11 között van. Ez

azonban még mindig másfél-kétszerese a legtöbb fejlett ország hasonló

mutatójának. Az 1-14 éves gyermekek halandósága hagyományosan alacsony, s az

utóbbi években is folyamatosan mérséklõdött. 1995-ben ebbõl a korosztályból

511-en haltak meg, ez jelentette az összes haláleset 0,35%-át (1980-ban ez az

arány 0,63%-ot tett ki).

A háromévesnél fiatalabb gyermekek zömét szüleik gondozzák, 70%-ban

gyermekgondozási segély, illetve díj igénybevételével. Bölcsõdébe a megfelelõ

korúak 10-11%-a, 37-38 ezer gyermek jár.

Az óvodás korúak jelentõs és növekvõ része óvodás. 1980-ban a megfelelõ

korúaknak 77,9%-a, 1990-ben 84,9%-a,1996-ban 86,6%-a járt óvodába. 1996-ban

száz óvodai helyre 106 gyermeket írattak be, s egy pedagógusra 12,4 gyermek

jutott (1990-ben 11,6). A törvényes elõírásoknak megfelelõen a folyó tanévben

az iskolai felkészítõ foglalkozásokra kötelezett 5 éves gyermekek szinte

valamennyien óvodások.

Az általános iskolák tanulóinak száma az 1990/1991-es tanévben 1131 ezer,

az 1996/1997-es tanévben 966 ezer volt. A csökkenés a korosztály

létszámváltozásával magyarázható, a megfelelõ korúak 98-99%-a iskolás. Az

általános iskolát a tanköteles kor végéig (16. év) a tanulók 96-97%-a fejezi

be. Évente 5-6 ezer (1990/1991-ben még több mint 10 ezer) fiatal lép ki a

tanköteles korból a 8. osztálynál alacsonyabb végzettséggel. A pedagógusok

száma az általános iskolákban kevésbé csökkent, mint a tanulóké, így egy

pedagógusra az 1990/1991. tanévi 12,5-del szemben 1996/1997-ben 11,5 diák

jutott.

Mind az óvodák, mind az általános iskolák egy része nemzetiségi

tannyelvû, illetve nemzetiségi nyelven (is) oktat. 1996/1997-ben ilyen

intézménybe jár több mint 20 ezer óvodás és közel 52 ezer általános iskolás (a

gyermekek 5-5 százaléka). Mindkét oktatási szinten a túlnyomó többség német

nyelven, illetve nyelvet tanul.

Az általános iskolai tanulók több mint fele (54%-a) részesül iskolai

étkeztetésben. Napközis volt az alsó tagozatos (1-4. osztályos) tanulók 57%-a,

a felsõ tagozatosok 10%-a. Az arányszám mindkét korosztályban csökkent a

kilencvenes években.

Az általános iskolát végzettek közül csaknem mindenki - 1996/1997-ben

97,1% - a végzés évében tovább tanul, egyre nagyobb arányban

szakközépiskolában (34,4%), illetve gimnáziumban (27,2%), és csökkenõ

mértékben szakmunkásképzõ iskolában (31,9%). A középfokú szakiskolát választók

hányada 4%.

A gyógypedagógiai intézményekben az 1996/1997-es tanévben 43 100

gyermeket neveltek, 3700-zal többet, mint hat évvel korábban. Közülük 37 ezer

az általános iskolás, 1200 az óvodás. Az összes gyermek túlnyomó része, 94%-a

értelmi fogyatékos volt. Egy pedagógusra átlagosan 6,6 gyermek jut, valamivel

több, mint az 1990/1991-es tanévben.

A továbbiakban gyermeknek számítanak azok, akik a szüleikkel, illetve egy

szülõvel élnek, házasságot még nem kötöttek, és 19 évesek vagy fiatalabbak.

Jelenleg az ország 3,8 millió háztartásából 1,5 millióban 2,5 millió

tizenkilenc éves és fiatalabb eltartott gyermek él. A gyermekes háztartások

mintegy 48%-a egy, 41%-a kettõ, és 11%-a három vagy több gyermeket nevel.

Gyermek nélkül él a háztartások 60%-a.

A gyermektelen háztartásokban az egy fõre jutó havi nettó jövedelem

1996-ban 20 551, az egygyermekesek körében 17 426, a kétgyermekeseknél 14 830,

a három- vagy több gyermekeseknél 11 374 forint volt. A gyermeket nevelõ

családok 40%-a a három alsó jövedelmi tizedbe tartozik. A legalsó tizedbe

tartozó háztartások átlagos nagysága 4,2 fõ. Az alsó tizedben a gyermeket

nevelõ háztartások 6%-ának nem volt önálló lakása. A lakással rendelkezõk is

az átlagosnál lényegesen rosszabb lakáskörülmények között laktak. Lakásaik

mintegy egyharmadában nem épült sem fürdõszoba, sem WC, és kétharmadában nem

volt vezetékes gáz.

A családok bevallott jövedelmeinek különbözõ hányada származott

társadalombiztosításból és szociális forrásokból. A gyermekes háztartások 72%-

a kapott 1995-ben a családi pótlékon túl egyéb társadalmi jövedelmet is. Több

mint háromnegyed részben társadalmi jövedelem volt az alapvetõ megélhetési

forrása az e jövedelemmel rendelkezõ gyermekes háztartások több mint

egytizedének. Közöttük az átlagosnál nagyobb arányban éltek olyan

többgyermekesek, akik gyermeküket egyedül nevelték, a felnõttek 20%-a volt

nyugdíjas, és 16%-a munkanélküli. A munkanélküliségi ráta 1996-ban országosan

9,2% volt. A mutató értéke az öt- és több tagú háztartásokban 19,4%.

A gyermeknevelés anyagi feltételeit tekintve 1995-ben a

legveszélyeztetettebbnek az a 126 ezer gyermekes háztartás minõsült, ahol a

szülõk a munkaerõpiacról kiszorultak, és csak társadalmi jövedelmekbõl éltek.

A gyámhatóságoka) 1995 végén 313 ezer 18 évesnél fiatalabb

veszélyeztetett gyermeket tartottak számon, a korosztály 13,5%-át. A

veszélyeztetett gyermekek családjaiban átlagosan több mint két gyermek élt. A

____________________

a) A Népjóléti Minisztérium adatai szerint.

nehéz helyzetben gyermeket nevelõ családok száma, és az ott nevelõdõ

gyermekeké 1990-tõl 1,7-1,8-szeresére nõtt.

A családok anyagi helyzetének romlásával és a munkanélküliség

megjelenésével összefüggésben legszámottevõbben az anyagi okokból

nyilvántartásba vett gyermekek aránya nõtt. A veszélyeztetett környezetben élõ

gyermekeknek 1990-ben 59%-át, 1995-ben 75%-át vették ilyen alapon

nyilvántartásba. A gyermekek további 15%-a környezeti, és 9%-a magatartási

okokból került a gyámhatóság látókörébe. Az év folyamán 132 ezer család, a

gyermekes családok 6,7%-a nem tudta gyámhatósági segítség nélkül biztosítani

gyermekei elfogadható nevelését.

1995-ben 73 200 gyámhatósági óvó- és védõintézkedés történt, 6,7 ezerrel

kevesebb, mint egy évvel azelõtt. Ezekben az esetekben figyelmeztették a

kiskorút vagy a szülõt, pártfogót rendeltek ki stb.

Állami gondoskodásban - intézményekben, illetve nevelõszülõknél -

1995-ben 21 952 kiskorút részesítettek, a megfelelõ korosztály közel 1%-át,

arányában valamivel többet, mint 1994-ben. A gondozásra szoruló kiskorúak 14%-

a volt félárva, 2%-a árva, a többség egyéb okból szorult állami gondoskodásra.

Az intézeti gondozási forma átalakuló. Jelentõs és emelkedõ mértékû a

lakásotthoni elhelyezés. Ugyanakkor az év folyamán a Népjóléti Minisztérium

intézményeiben kb. egyharmadával csökkent a különleges gyermekotthonokban és

egynegyedével a nevelõintézetekben lakók száma.

Nevelõszülõknél az intézeti és állami neveltek 42%-a élt. Arányuk a

nyolcvanas évek elejéhez képest megduplázódott. A nevelõszülõkhöz kihelyezett

gyermekek mintegy 24%-át hivatásos nevelõszülõi család nevelte.

Rendszeres nevelési segélyben 1995-ben 385 ezer kiskorú részesült, több

mint 50%-uk az év minden hónapjában. A kifizetett átlagos havi összeg 1117

forint, ezen belül az év egészében rászorulóké 1882 forint volt.

II. A fiatalokról

A kilencvenes években a fiatalok száma a hetvenes évek második felének

magas születésszámából adódóan emelkedett. Az emelkedés a 20-24 évesek

korosztályában volt a legjelentõsebb.

A fiatalok száma korcsoportonként, ezer fõ

Korcsoportok 1990 1996

15-19 évesek 767 799

20-24 évesek 679 818

25-29 évesek 620 699

Összesen 2 066 2 317

1996-ban a háztartások több mint felének volt legalább egy harmincévesnél

fiatalabb tagja. Ez az arány 1980-hoz képest mintegy 6 százalékponttal

kevesebb, ami fõként abból adódott, hogy kevesebb a csak fiatalokból álló

háztartás. Meghosszabbodott a tanulás ideje, és a fiatalok tovább maradnak

szüleikkel.

A kilencvenes évek változásai jelentõsen befolyásolták a fiatalok önálló

életvitelének kezdetét. A harmincévesnél fiatalabbak közül kevesebben kötöttek

házasságot, mint korábban. Az elmúlt tíz évben a 20 évesnél fiatalabbak

házasságkötési aránya csaknem harmadára, a 20-24 éveseké felére, a 25-29

éveseké egyharmaddal csökkent. A 15-29 évesek korosztályából a hajadonok

aránya az 1990. évi 53%-ról 1996-ban 62%-ra, a nõtlen férfiaké 71%-ról 77%-ra

emelkedett. A válások gyakorisága az utóbbi három évben ismét nõtt. A

leggyakrabban a 20-29 évesek házasságai bomlanak fel. A csak fiatalok alkotta

élettársi kapcsolatok összes élettársi kapcsolatokon belüli aránya 1990-1996

között ugyanakkor csaknem megkétszerezõdött.

Az elsõ házasságkötés korának kitolódása elsõsorban a fõvárosra és a

vidéki városokra volt jellemzõ. A községekben élõk többsége jelenleg is 30

éves koráig családot alapít, és több gyermeket vállal, mint a városiak.

A háztartások 11%-ában volt a háztartásfõ 30 évesnél fiatalabb. A

fiatalok háztartásaiban a háztartásfõk 70%-a férfi. Száz fiatal háztartásfõ

közül mindössze 3 nem végezte el az általános iskola 8. osztályát, és 40

sikeresen fejezett be valamilyen középiskolát, vagy szerzett ennél is magasabb

iskolai végzettséget. Az idõsebbeknél ez a mutató mintegy 20%, illetve 34%. A

fiatalok iskolai végzettsége azonban - életkoruknál fogva - nem tekinthetõ

véglegesnek.

A fiatal háztartásfõk háromnegyede aktív, 13%-a inaktív keresõ - jelentõs

hányadában gyesen, gyeden vagy gyeten lévõ fiatal nõ -, a munkanélküliek

aránya 4,6% volt, ami több mint kétszerese az idõsebbekének. A munkanélküliek

hányada a fiatalabb korcsoportokban a férfiak, a 25-29 évesek körében a nõk

esetében jelentõsebb.

Magyarországon 1996-ban 2,9 millió volt a családok száma, ebbõl mintegy

félmillió volt az olyan együttélés - vagy egyszülõs család -, ahol legalább az

egyik fél, illetve a szülõ fiatal volt.

Az összes születés 80%-ában az anya 30 éves vagy fiatalabb. A

házasságkötés és a gyermekvállalás között szoros, de gyengülõ a kapcsolat, nõ

a házasságon kívüli születések száma és aránya. A késõbbi életkorban

házasságra lépõ nõk viszonylag késõn szülik meg elsõ gyermeküket, és

folyamatosan csökken a fiatal házas nõk körében a két gyermeket vállalók

hányada. Nõtt ugyanakkor a gyermektelenek és az egy gyermeket szülõk aránya. A

száz 15-29 éves házas nõre jutó élve született gyermekek száma az 1980. évi

131-rõl 1996-ban 126-ra csökkent. A termékenység csökkenésével párhuzamosan

21-rõl 25 évre emelkedett az az életkor, amikor a nõk leggyakrabban vállalnak

gyermeket.

A fiatal házas nõk megoszlása az élve született gyermekek száma szerint, %

A gyermekek száma 1980 1990 1996

Gyermektelen 19,9 20,9 20,8

Egygyermekes 38,5 40,1 41,7

Kétgyermekes 34,7 32,3 30,6

Háromgyermekes 5,5 5,4 5,5

Négy- és több gyermekes 1,4 1,3 1,4

A házasságon kívüli születések aránya 1980-hoz képest közel két és

félszeresre emelkedett. 1995-ben több mint 23 ezer újszülött, a gyermekek 21%-

a született házasságon kívül. (Budapesten minden negyedik gyermek házasságon

kívüli kapcsolatból származik.) A házasságkötésen kívüli születések 28%-ában

az anya tizenéves, 60%-ában 25 évesnél fiatalabb. A fiataloknál három-,

négyszerte gyakoribb az elsõ tartós partnerkapcsolat létesítése során az

együttélés, mint korábban szüleiknél volt.

A hetvenes évek népesebb fiatal korosztályainak munkavállalási korba

lépésével egyidõben megváltozott a gazdasági környezet, és módosultak a

foglalkoztatási feltételek. Jelentõsen csökkent a munkaerõpiac felvevõ

képessége, és változott a munkaerõ-kereslet összetétele. E körülmények

erõsítették a továbbtanulásra irányuló törekvéseket.

A fiatalok (15-29 évesek) megoszlása gazdasági aktivitás szerint, %

Gazdasági aktivítás 1980 1990 1996

Aktív keresõk 70,1 59,6 42,9

Munkanélküliek - 3,1 9,1

Inaktív keresõk 10,0 9,1 12,0

Eltartottak 19,9 28,3 36,0

ebbõl: tanulók 16,0 24,4 27,5

Az 1990-ben 14-16 évüket betöltõk korosztályában a szakképzetlenül maradt

réteg 20%-kal volt magasabb, mint a késõbbi alacsonyabb létszámú évjáratokban.

Míg az elsõ demográfiai csúcs alkalmával a szakmunkásképzés mûködött levezetõ

szelepként, a második esetben, a magasabb iskolázottsági igényekkel

összefüggésben, nõtt a középiskolák szerepe is. A középiskolákban 1990-ben az

elsõ osztályt 84 ezer, 1994-ben 87 ezer, 1996-ban 85 ezer diák kezdte meg

szeptemberben. A felvettek aránya a megfelelõ korosztályból meghaladta a

60%-ot. Ezzel párhuzamosan csökkent a szakmunkásképzõkben tovább tanulók

aránya.

A képzés és a munkaerõ-kereslet összehangolatlansága azonban oda

vezetett, hogy a kilencvenes évek elsõ felére az oktatási rendszer évente

továbbra is mintegy 20-25 ezer, középfokú végzettség nélküli potenciális

munkanélkülit bocsátott ki.

1992-1994-ben, amikor nagy létszámú korosztályok léptek ki a középfokú

oktatásból, a tanulmányaikat befejezõk több mint 60%-a szerzett szakmunkás-

bizonyítványt vagy középiskolai végzettséget.

A középiskolából kilépõk 37%-a gimnáziumot, 36%-a szakközépiskolát

végzett, 27%-a technikusi vizsgát tett. A gimnáziumban végzõk többsége az

érettségi után egy-két évvel tovább tanul a felsõoktatásban, vagy középfokú

szakképesítést szerez.

A nagy létszámú korosztályok továbbtanulási lehetõségei a felsõoktatásban

folyamatosan - de fõként 1992-ben és 1993-ban - bõvültek. A nappali

tagozatokon tanulók száma 1993 óta meghaladja a 100 ezer fõt, és jelenleg 2,6-

szorosa az 1970. évinek. Egyetemeken és fõiskolákon nappali tagozaton száz

18-22 éves közül 1970-ben 6,3, 1980-ban 9,2 és 1996-ban 16,1 tanult. A

felvehetõk száma évrõl évre nõtt, de a továbbtanulási igényeket felerészben

sem lehetett kielégíteni. A kilencvenes évek közepén egy-egy korosztály

19-20%-a kerülhetett be felsõoktatási intézménybe, ami nemzetközi

összehasonlításban még mindig alacsony arány.

Az elmúlt 25 évben az egyetemek és a fõiskolák nappali tagozatain több

mint 380 ezren szereztek oklevelet, évi átlagban 15,2 ezren. 1994-ben 18

ezren, 1996-ban 22 ezren diplomáztak. A diplomások többsége mûszaki,

pedagógiai, közgazdasági vagy egészségügyi végzettségû.

1990 óta - a korábbi tendenciákat folytatva - tovább csökkent a 8

általánosnál alacsonyabb végzettségûek, és ezzel párhuzamosan nõtt a közép- és

felsõfokú végzettségûek hányada. Változtak a nemek közötti különbségek is: a

felsõfokú végzettségûek körében tovább csökkent a nõk hátránya, a középfokú

végzettségûek esetében viszont tovább nõtt az elõnyük. Megállt a községek és

városok közötti különbség növekedése. A különbözõ típusú településen élõk

korcsoportok szerinti összehasonlítása alapján a legfiatalabb (25-29 éves)

korcsoportban jóval kisebbek az iskolázottsági különbségek, mint az idõsebbek

körében. A felsõfokú végzettségûeknél 1996-ban Budapesten és a községekben

élõk közötti eltérés a népesség egészét tekintve közel ötszörös, a 25-29

évesek körében csupán 3,5-szeres volt. Kisebb mértékben ugyan, de a

középiskolai végzettségûek csoportjában is csökkentek a különbségek. Az

általános iskolát vagy kevesebbet, valamint a szakmunkásképzõt végzettek

aránya a községekben élõk között a legmagasabb, és ezzel párhuzamosan a

befejezett felsõfokú iskolával rendelkezõké a legalacsonyabb.

A 7 éves és idõsebb népesség, valamint a 25-29 évesek legmagasabb iskolai

végzettség szerinti összetétele, 1996, %

Legmagasabb iskolai végzettség

Budapest Többi város Község Összesen

A 7 éves és idõsebb népesség összesen

8 osztálynál kevesebb 15,7 21,5 29,8 23,5

8 általános 26,2 28,8 34,3 30,3

Szakmunkásképzõ 10,6 16,4 19,0 16,3

Szakiskola 0,7 0,6 0,6 0,6

Befejezett középiskola 29,4 22,7 12,7 20,3

Befejezett felsõfokú 17,4 10,0 3,6 9,0

iskola

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

25-29 évesek

8 osztálynál kevesebb 0,5 1,5 2,9 1,8

8 általános 13,1 16,2 26,7 19,4

Szakmunkásképzõ 20,5 31,3 38,6 31,8

Szakiskola 1,5 1,9 1,5 1,7

Befejezett középiskola 41,4 33,7 23,9 31,7

Befejezett felsõfokú iskola 22,9 15,3 6,4 13,6

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Magyarország a közép- és felsõfokú végzettséggel rendelkezõ 25-64 éves

népesség aránya alapján a 18 európai OECD-ország rangsorában - Olaszországot,

Spanyolországot, Törökországot és Portugáliát megelõzve - a 14.helyen áll.

A családi indíttatás, az iskolai életút döntõen befolyásolja a

pályakezdést és a távolabbi lehetõségeket. A gyermekkori szocializáció

(társadalmi beilleszkedés) fõ színhelye, a család stabilitása folyamatosan

csökken. Ez megnyilvánul mind a családi konfliktusok gyakoribbá válásában,

mind a válások számának növekedésében. A családbomlási folyamat a hetvenes

években Budapesten, a nyolcvanas években a vidéki városokban volt

dinamikusabb. A csonka családban nevelkedõ gyermekek aránya a hetvenes években

13%, a nyolcvanas években 19% volt. Jelenleg a középiskolások és az általános

iskolás 7-8. osztályosok mintegy 22%-át neveli csak az egyik szülõ. Az egy

szülõvel élõ gyermekek többségét az anya nevelte.

A családok stabilitása anyagi helyzetüktõl függõen eltérõ, de általában

gyengült. A hetvenes években a legjobb anyagi körülmények között élõ családok

4%-a vált csonka családdá, napjainkban ez 14%-ra emelkedett. A legrosszabb

anyagi helyzetûek között ez az arány korábban is magas (32%) volt, és az

idõszak alatt tovább nõtt (41%).

A társadalmi rétegek közül az egyéb szellemi foglalkozású, a segédmunkás,

és az önálló iparos apák gyermekeit fenyegette a leginkább az a veszély, hogy

felbomlott családban nevelõdjenek fel.

Azoknak a fiataloknak az aránya, akik a szabadidejüket kívülrõl

megítélhetõen is tartalmasan töltötték el - nyaralás, színházba és moziba

járás, barátokkal közös sport, szórakozás stb. - 6%-ról 18%-ra emelkedett. A

vizsgált szabadidõs tevékenységek továbbra is a városi, azon belül is fõként a

nagyvárosi családokra voltak jellemzõk. Eközben az ifjúság mintegy fele,

kifejezetten ilyen értelemben "szegényes életmódot élt", és arányuk a

korábbiakhoz képest alig változott.

A színház- és mozilátogatás, megfelelõen az általános tendenciáknak,

csökkent. Színházba 1984-ben a fiatalok 23%-a járt, 1995-ben 12%-a. Az

értelmiségiek közül a színházba járó családok aránya ezen idõ alatt 61%-ról

28%-ra csökkent. Moziba a hatvanas évektõl a hetvenes évek végéig a diákok

30-33% járt, ez az arány a nyolcvanas évek elejétõl a felére csökkent.

Az általános iskolások baráti körben leggyakrabban sportolnak,

kerékpároznak (43%). A közös tévénézés és videózás aránya 26%. A leányok

inkább zenét hallgatnak, a fiúknak a sport jelent kikapcsolódást. A

középiskolásoknál vezetõ helyen a diszkó és a zenehallgatás áll. A

középiskolások többen járnak moziba, mint a fiatalabbak, és új szórakozásként

megjelent a biliárdozás is (6%).

A szülõk és a gyermekek közös nyaralásának finanszírozása az évek során

egyre nehezebb lett, mégis a 10-14 éves gyermekeikkel közösen nyaralók (és

utazók) aránya a hetvenes évekbeli 30%-ról a nyolcvanas évektõl 38%-ra

emelkedett. Család nélkül a gyerekek mintegy fele nyaralt.

Az elmúlt évben az általános iskolások 28%-a, a középiskolások 24%-a

(ezen belül a gimnazisták 33%-a) a családdal közösen nyaralt. A családdal

külföldre a gyermekek további 11%-a utazott, ezen gyermekek többsége a

fiatalabb korosztályhoz tartozott, és sok volt közülük gimnazista.

A külön szobával rendelkezõ fiatalok hányada 32%-ról a nyolcvanas évek

közepére 48%-ra emelkedett, és azóta lényegében nem változott. A problémás

családok gyermekeinek 41%-a is önálló szobával rendelkezett. Ez az arány a

korábbiakban 15%-ot ért el. Saját tanulóasztallal a hatvanas évek végén és a

hetvenes évek elején a fiatalok 37%-a, jelenleg 85%-a rendelkezett.

Különórára a hetvenes években a diákok 16-21%-a, jelenleg 40%-a jár. Az

addig lényegében az értelmiséget jellemzõ gyakorlat szinte valamennyi

társadalmi rétegben elterjedté vált. A legrosszabb anyagi feltételek között

élõ családok gyermekeinek korábban 5%-a, a kilencvenes években 19%-a járt

különórára. Az iskolai teljesítmények fokozása és a kiegészítõ készségek

fejlesztése érdekében jelenleg iskolán kívül is taníttatják az általános

iskolások 59%-át, a középiskolások 41%-át. Az általános iskolások esetében a

különórák 25%-a külön torna, 19%-a hittan, 18%-a idegen nyelv és további 10%-a

számítástechnika. A számítástechnika iránti érdeklõdés a felsõtagozatosok

között jelentõs (13%). Korrepetálásra az általános iskolásoknak összességében

5%-a, a továbbtanulást megelõzõen a 7-8. osztályosok 8%-a jár.

A kevésbé tehetõs, alacsony iskolai végzettségû szülõk törekvései

gyermekeik továbbtanulásának biztosítására, közvetett statisztikai vizsgálatok

szerint, részleges eredményeket hoztak. A középfokú továbbtanulási arányok

kisebb mértékû javulása a 8 általánossal, a szakmunkásvizsgával rendelkezõ,

valamint az érettségizett apák gyermekeinél volt megfigyelhetõ. A 8

általánosnál alacsonyabb végzettségû apák gyermekei a továbbtanulásban

leszakadnak az átlagtól. A középfokú intézmények közül a szakmunkásképzõ

iskolákba az alacsonyabb, a középiskolákba a magasabb végzettségû szülõk

gyermekei jutnak be.

A gimnáziumban tanulók arányát tekintve a társadalmi különbségek

jelentõsen nõttek. A legmagasabb képzettségû (diplomás) apák végzõs gyermekei

a korábbi ötszörös helyett 10-11-szer olyan arányban kerülnek gimnáziumba,

mint a 8 általánosnál kevesebbet végzetteké.

A felsõoktatási intézményekben tanulóknak az érettségizettekhez

viszonyított aránya azt mutatja, hogy e téren a származás szerinti különbségek

csak kissé változtak. Ezen belül azonban az egyetemi hallgatók esetében az

utóbbi 10-15 évben jelentõsen nõttek a származás szerinti különbségek. 1992-

ben a diplomás apák érettségizett gyermekeinek 32%-a, az általános iskolát sem

végzett apák gyermekeinek 1%-a járt egyetemre. (15 évvel korábban a megfelelõ

arányszám 18,4, illetve 4,4% volt.)

A közép- és a felsõszintû iskolákban tanuló és kistelepülésekrõl származó

diákok szempontjából a diákotthoni ellátásnak számottevõ szerepe van. Az ezzel

kapcsolatos mutatószámok azt jelzik, hogy a 80-as évek eleje óta mind a közép-

, mind a felsõfokú iskolákban tanulók körében csökkent a diákotthonban lakók

aránya. E körülmény kedvezõtlen a tanulási esélyegyenlõség szempontjából,

hiszen azt jelzi, hogy a falvakban élõ és továbbtanulni szándékozó fiatalok -

kellõ számú diákotthoni férõhely hiányában - jóval költségesebb albérletekben

kell hogy megszálljanak.

Diákszociális ellátásban részesülõk aránya, %

Megnevezés 1980/81 1990/91 1996/97

Szakmunkásképzõ iskolában

diákotthonban lakik

18,7 13,1 12,0

társadalmi ösztöndíjban

részesül 14,3 7,1 0,2

Középiskolában

diákotthonban lakik 23,5 18,2 15,7

ösztöndíjat kap 10,7 5,3 1,0

menzán étkezik 35,9 33,0 21,8

Felsõoktatási intézményben

diákotthonban lakik 47,1 46,8 32,2

rendszeres pénzbeli szociális

támogatásban részesülõk aránya

47,0 34,4 32,1*

* 1994/1995

A különféle ösztöndíjban részesülõk arányát, illetve annak kialakulását alapul

véve ugyancsak szembetûnõek a romló tendenciák. A középiskolások körében mára

már szinte eltûnt az ösztöndíj, és az egyetemisták, fõiskolások körében is

jelentõsen visszaesett (19980-1995 között 47%-ról 32%-ra). E tendencia

különösen a szegényebb családokból származó diákok továbbtanulása

szempontjából kedvezõtlen.

III. Az ifjúság a munka világában

Az ifjúság gazdasági aktivitásának változása 1980 és 1996 között

A népességen belül az aktív keresõk aránya 1980-1990 között mérsékelten,

nem egészen 4 százalékponttal csökkent. A csökkenés folyamata 1990 után

jelentõs mértékben felgyorsult: 1996-ban a gazdasági aktivitás szintje több

mint 9 százalékponttal volt alacsonyabb, mint hat évvel korábban. E változás

mögött az húzódott meg, hogy az 1980-as évek végén megjelenõ munkanélküliség

az 1990-es évek elején tömegessé vált, továbbá az aktív keresõk jelentõs

rétegei visszavonultak a munkaerõpiacról, és a gazdaságilag inaktívak

csoportját gyarapították.

Az aktív keresõk aránya az adott korcsoport népességének százalékában, nemek

szerint, 1980-1996, %

Korcsoport Összesen Férfi Nõ

1980 1990 1996 1980 1990 1996 1980 1990 1996

Összesen 47,3 43,6 34,2 55,3 50,4 39,7 39,9 37,4 29,1

Ebbõl:

14 éves 2,5 1,1 0,0 1,4 0,8 0,1 3,6 1,6 -

15-19 éves 43,0 33,3 13,6 45,5 34,9 12,8 40,4 31,5 14,4

20-24 éves 76,2 72,2 54,7 91,9 84,5 61,7 59,9 59,3 47,4

25-29 éves 84,2 78,3 62,6 98,2 93,3 76,2 69,8 62,9 48,4

Az aktív keresõk aránya a 15-19 évesek csoportjában 1990 óta drasztikusan

visszaesett: 1990-ben még az e korcsoportba tartozóknak egyharmada, 1996-ban

nem sokkal több mint egynyolcada folytatott aktív keresõ tevékenységet. A

csökkenés mind a férfiaknál, mind a nõknél végbement. E jelentõs változás

összefüggésbe hozható a pályakezdõk nagymérvû munkanélküliségével, továbbá

azzal, hogy a korábbinál több 18-19 éves fiatal kapcsolódott be a felsõfokú

oktatási intézmények nappali tagozatán folyó képzésbe.

A korspecifikus mutatók a 20-24 évesek körében szintén az aktivitás

csökkenését jelzik. Az e korcsoportba tartozóknak 1980-ban még több mint

háromnegyede aktív keresõ volt. 1980-1990 között csak mérsékelt (4

százalékpontot jelentõ) visszaesés következett be; 1990 után viszont az aktív

keresõk hányada több mint 17 százalékponttal lett alacsonyabb (72,2%-ról

54,7%-ra változott). A csökkenés a férfiaknál még nagyobb mérvû volt, mint a

nõknél, tehát nem a gyes, gyed, illetve gyet fokozott igénybevételével

magyarázható, hanem a felsõfokon tanulmányaikat folytatók körének bõvülésével,

valamint azzal, hogy a munkanélküliség e korcsoportot is az átlagosnál

erõteljesebben érintette. Az aktív keresõk arányának visszaesése a 25-29

éveseknél is lényeges volt.

E tendenciák következtében a hazai fiatalok foglalkoztatottsága

nemzetközileg nézve is igen alacsony szintre került. A 25-29 éveseket alapul

véve, az EU-országok közül csak Olaszországban alacsonyabb (59%) a fiatalok

foglalkoztatási szintje. (Az EU átlagában 1995-ben a 25-29 évesek 70%-a volt

foglalkoztatott, Magyarországon 65%-a.)

1996-ban a fiatal aktív keresõk aránya az egyes településtípusokon belül

alig különbözött. Ez nem mondható el a többi korosztályról, ugyanis körükben a

fõvárosban sokkal nagyobb az aktívak aránya, mint a községekben. Ez azt

jelenti, hogy a községben lakó fiatalok - a nagyobb mértékû munkanélküliség

ellenére - legalább olyan arányban tudnak aktív keresõként elhelyezkedni, mint

a fõvárosban lakó társaik. Ebben jelentõs szerepet játszik az, hogy

életkoruknál, családi helyzetüknél fogva mobilabbak, és a naponta történõ

ingázás révén a lakóhelyüktõl távolabb is munkát tudnak vállalni. Emellett a

fiatalabb korosztályok iskolai végzettségében is kisebbek a településtípus

szerinti különbségek, mint a közép- és idõsebb korúaknál.

A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása településtípusonként, 1996,

%

Mindösszesen Fõváros Többi város Községek

népes-ség ebbõl népes-ség ebbõl 14-29 éves népes-ség ebbõl népes-ség ebbõl

Gazdasági aktivitás 14-29 éves 14-29 éves 14-29 éves

34,2 40,6 37,3 41,1 36,0 40,0 30,4 41,0

Gazdaságilag aktív népesség

Aktív keresõ

Gyes és nyugdíj mellett

dolgozó 0,8 0,2 1,3 0,3 0,8 0,2 0,5 0,2

Foglalkoztatottak együtt 35,0 40,8 38,6 41,4 36,8 40,2 30,9 41,1

Munkanélküliek 4,7 8,6 3,4 5,4 4,6 8,3 5,7 10,7

Gazdaságilag aktív

népesség együtt 39,7 49,4 42,0 46,8 41,4 48,5 36,6 51,9

Gazdaságilag nem aktív népesség 3,0 8,1 2,3 5,5 3,0 7,7 3,3 9,9

Gyermekgondozási ellátásban

részesülõ

Nyugdíjas 27,4 1,1 27,9 0,5 25,1 0,8 29,8 1,8

Egyéb inaktív keresõ 1,4 2,0 1,4 2,0 1,2 1,7 1,6 2,4

Inaktív keresõ együtt 31,7 11,1 31,6 8,0 29,3 10,1 34,7 14,0

Nappali tagozatos tanuló 16,2 31,3 16,4 37,7 17,5 34,5 14,4 23,8

Egyéb eltartott 12,4 8,2 10,0 7,4 11,8 6,8 14,3 10,3

Eltartott együtt 28,5 39,5 26,4 45,2 29,3 41,3 28,7 34,1

Gazdaságilag nem aktív

népesség együtt 60,3 50,6 58,0 53,2 58,6 51,5 63,4 48,1

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Az aktív keresõ ifjúság foglalkoztatottsági struktúrájának változása 1980 és

1996 között

A gazdasági átalakulás alapvetõen meghatározó folyamata a magánosítás,

ami a tulajdonviszonyok gyökeres megváltozását eredményezi. Bár a privatizáció

még nem fejezõdött be, az állam tulajdonosi szerepvállalásának a mértéke már

az eddig eltelt idõszakban is igen jelentõsen csökkent. Ezt az is jól mutatja,

hogy az aktív keresõként foglalkoztatottaknak csak kissé több mint egyharmada

(34,5%) dolgozik a kizárólagosan állami tulajdonban lévõ gazdasági

szervezeteknél és az állami intézményeknél. Az aktív keresõk több mint

kétötödét (41,8%) kötik le a magántulajdonú vállalkozások, további 5,4%-át a

szövetkezetek. Vegyes tulajdonban lévõ munkáltatók foglalkoztatják az aktív

keresõk közel 14%-át, nem egészen 1%-ukat pedig közületek, egyházak és más

nonprofit szervezetek.

Az aktív keresõk a munkáltató tulajdoni jellege, korcsoport szerint, 1996, %

Korcsoport Összesen Állami, egyéb közületi, Vegyes Szövetkezeti Magán- A munkáltató tulajdoni

egyházi jellegét

nem tudja

tulajdonú

Összesen 100,0 35,4 13,7 5,4 41,8 3,7

Ebbõl:

14-19 éves 100,0 19,3 14,2 6,7 53,7 6,1

20-29 éves 100,0 30,1 13,2 4,0 48,0 4,6

A különbözõ tulajdoni jellegû munkáltatóknál foglalkoztatott aktív

keresõk korösszetételében jellemzõ eltérések tapasztalhatók. Az aktív keresõk

egészét jellemzõ átlagos kormegoszlást legjobban a vegyes tulajdonú

munkáltatóknál foglalkoztatottak korösszetétele közelíti meg, a kizárólag

állami tulajdonban lévõ gazdálkodó szervek és az állami intézmények

alkalmazottait kissé idõsebb korstruktúra jellemzi. A fiatalabb

korosztályokhoz tartozók viszont szívesen dolgoznak a magánszektorban, a 30

éven aluliak csaknem fele magántulajdonú munkáltatónál vállalt munkát. Ennek

megfelelõen a magántulajdonú cégek dolgozói között jóval több a 30 éven aluli

fiatal, mint a többi tulajdonformában, ugyanakkor az átlagosnál alacsonyabb

(56,5%) a középsõ korosztályokhoz tartozók és csupán egytized az 50 éves és

idõsebb korúak hányada. Ez részben annak tudható be, hogy a magánmunkáltatók

is elõnyben részesítik a mozgékonyabbnak, rugalmasabbnak, nagyobb

munkabírásúaknak ítélt fiatalokat, másrészt a magánszektor által preferált

területeken számos olyan munkalehetõség kínálkozik (pl. a kereskedelemben),

amely alacsonyabb szintû iskolai végzettséggel, tehát általános vagy középfokú

iskolából kikerülõ, továbbtanulni nem szándékozó pályakezdõként is betölthetõ.

Életkori adottságok miatt a fiatalok körében viszonylag alacsonyabb az

önálló foglalkozásúak hányada. Ennek ellenére kimutatható, hogy a '90-es évek

derekán a korábbi évekhez képest több fiatal választotta fõfoglalkozásban az

önálló pályát. Ez döntõen azzal magyarázható, hogy a '90-es években a

munkahelyek számának a szûkülése sokakat indított el az önállóvá válás útjára.

A fiatal vállalkozók elsõsorban a középfokú végzettségûek közül kerültek

ki (45%-uk érettségizett), az idõsebbek között gyakrabban találkozhatunk

diplomásokkal. (A diplomások aránya a fiatalok között 18, az idõsebbek között

28%.) Az idõsebbekkel szemben viszont megvan az elõnyük, hogy nagyobb hányaduk

beszél idegen nyelvet.

A piac kiépülésével a községekben is elszaporodtak a vállalkozások. A

falusi vállalkozók fiatalabbak, mint a nagyobb településeken mûködõk. A

falusi, fiatal tulajdonosok által mûködtetett vállalkozások számbeli

szaporodása nyilván nem független a kistelepülések rosszabb munkaerõ-piaci

helyzetétõl, a nagyobb arányú munkanélküliségtõl. Továbbá a falvakban most

épülnek csak ki azok az alapvetõ szolgáltatások a kereskedelemben és az ipari

javítótevékenységben, melyekbõl a városokban már nincs hiány. A fiatalok

vállalkozói pályára való beáramlása jól körülírható tevékenységi területekre

korlátozódik. Ezek a legkevésbé tõkeigényesek, legkisebb szakmai tudást

igénylõk. A fiatal vállalkozók több mint fele kereskedik, negyede pedig a

nagyobb befektetést nem igénylõ ügynöki, illetve piaci árusi tevékenységet

végez.

Az aktív keresõk foglalkozási fõcsoportok szerinti kormegoszlása jelentõs

rétegspecifikus eltéréseket mutat. A vezetõk rétegén belül 1996-ban is a 40-49

évesek aránya volt a legmagasabb (43,3%). A vezetõi tevékenység természetébõl

adódik e korosztály dominanciája.

A magasan kvalifikált szakemberek között 1996-ban a 30 éven aluliak

aránya közel egyötöd volt, ugyanakkor az 50 éven felüli aktív keresõk is

majdnem ugyanilyen arányban szerepeltek ebben a körben. Az elmúlt hat évben az

ebbe a fõcsoportba tartozó 30 éven aluli szakemberek aránya lényegesen nem

változott, viszont az idõsebb korosztályt reprezentáló 50 éven felüli aktív

keresõké emelkedett.

A 14-29 éves aktív keresõk a megfelelõ foglalkozási fõcsoport

összes aktív keresõjének százalékában, 1980-1996

Foglalkozási fõcsoport 1980 1990 1996

1 Vezetõ állású 14,7 8,4 10,2

2 Értelmiségi 30,9 21,9 18,8

3 Egyéb szellemi 34,5 27,5 27,8

4 Ügyviteli 38,4 28,8 27,5

5 Szolgáltatás 34,9 36,6 40,3

6 Mezõgazdaság 18,6 21,9 23,7

7 Ipar, építõipar 41,6 33,5 33,5

8 Gépkezelõ 34,2 26,7 27,5

9 Segédmunkás 23,6 22,9 24,4

0 Fegyveres erõk .. 28,3 37,1

Összesen 32,6 27,2 28,5

Ebbõl:

1-4. Szellemi 30,1 21,9 22,2

5-9. Fizikai 33,7 29,9 32,3

A felsõfokú képzettséget nem, vagy csak részben igénylõ csoportban a

fiatalabb korosztályokhoz tartozók aránya - 1990-hez hasonlóan - továbbra is

magas volt (28-29%).

A fizikai foglalkozásúak körén belül a szolgáltatási tevékenységet végzõk

korösszetétele 1980 óta jelentõsen megváltozott, ugyanis 34,9%-ról 40,3%-ra

nõtt a 30 éven aluli fiatal aktív keresõk aránya. 1996-ban az e fõcsoportba

tartozók kétharmada 40 éven aluli volt. A jelentõs létszámbõvülés tehát, amely

ezt a fõcsoportot jellemezte, kizárólag a fiatal korosztályok beáramlása révén

vált lehetõvé.

A mezõgazdasági foglalkozásúak csoportjába tartozó 30 éven aluli aktív

keresõk aránya 1980-ban 18,6% volt, amely 1996-ra 23,7%-ra nõtt. Az 50 éven

felüliek aránya pedig fordítva alakult, 33,9%-ról 16,6%-ra csökkent. A

mezõgazdasági termelésben tehát egyre nagyobb szerepet játszanak a fiatalabb

korosztályokhoz tartozó, magasabb szakképzettséggel rendelkezõ aktív keresõk.

A fizikai foglalkozásúak körén belül az ipari, építõipari és gépkezelõ

foglalkozások korstruktúrája viszonylag stabilnak mondható, és tükrözi azokat

a változásokat, melyek az aktív keresõk összességét jellemzik.

A segédmunkás jellegû tevékenységet végzõk között 1980 óta 28,6%-ról

15,3%-ra csökkent az 50 éves és idõsebbek aránya, amely tendencia arra utal,

hogy e csökkenõ létszámú rétegben is egyre inkább a fiatalabb korosztályoknak

van esélyük munkahelyük megõrzésére.

Az ifjúság munkaerõ-piaci helyzetének változása 1992-1996 között

Az utóbbi két évben a munkahelyek számának csökkenése megállt, a

munkaerõ-piaci helyzet stabilizálódása azonban nem hozott kedvezõ fordulatot a

fiatal korosztályokba tartozók számára. Így a fiatal (15-29 év közötti)

munkanélküliek abszolút számának csökkenése ellenére változatlanul õk alkotják

az összes munkanélküli mintegy 40%-át.

Az ifjúsági munkanélküliség szintjét jelentõs mértékben befolyásolta az a

tény, hogy az utóbbi hat évben a potenciális ifjúsági munkaerõ-kínálatot

jelentõ 15-29 év közötti korosztály létszáma - demográfiai okok miatt -

igen jelentõsen, 250 ezer fõvel nõtt.

A 15-29 éves munkanélküliek aránya az összes munkanélkülin belül,

korcsoportonként, 1992-1995, %

Év 15-19 20-24 25-29 Együtt

évesek

1992 11,3 15,6 12,4 39,3

1993 11,2 16,0 11,6 38,8

1994 10,7 17,0 11,8 39,5

1995 11,0 16,5 11,9 39,4

Magyarországon a fiatalok relatíve kedvezõtlen munkaerõ-piaci helyzetébõl

következõen a munkanélküliség szintje és az életkor között szoros, negatív

irányú kapcsolat áll fenn. A 15-19 év közötti korosztály munkanélküliségi

rátája kiugróan magas, az átlagos érték közel háromszorosa, de a 20-24 év

közöttieké is meghaladja az átlagot. A 15-24 év közötti korosztály esetében a

munkanélküliség gyakran a továbbtanulás irányának nem megfelelõ

megválasztásából következik. A megszerzett képzettséggel gyakran nehéz vagy

éppen lehetetlen állást találni, hiszen a munkaerõpiac igénye az utóbbi

években gyorsabban változott, mint az oktatási struktúra. Ráadásul gyakori az

is, hogy egy iskola környezetében lokális túlkínálat alakul ki az ott oktatott

képzettséggel rendelkezõkbõl.

A munkanélküliségi ráta* alakulása 1991-1996 között, %

Ebbõl

Idõszak Összesen

15-19 20-24 25-29

évesek

1991. II. negyedév** 4,4 18,3 6,1 5,0

1993. II. negyedév 11,2 30,4 15,5 10,7

1994. II. negyedév 10,1 27,0 14,3 9,6

1995. II. negyedév 9,4 27,8 13,1 8,6

1996. II. negyedév 9,2 27,4 13,2 9,6

1996. III. negyedév 9,9 32,4 14,8 10,8

1996. IV. negyedév 8,6 25,7 10,6 9,0

* A gyermekgondozási ellátást igénybe vevõk és a sorkatonák a gazdaságilag

aktívak között szerepelnek.

** Az 1991. április-június hónapokban végrehajtott próbafelvétel eredménye.

A fiatalok esetében a munkaerõ-piaci státusz és az iskolai végzettség között

az átlagosnál is szorosabb és közvetlenebb kapcsolat áll fenn. A jelenlegi fiatal

munkanélküliek 36%-a legfeljebb csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik.

Az elmúlt években jelentõs számú munkanélküli fiatalt termelt ki az a

szakmunkásképzési rendszer is, melynek struktúrája nem követte elég rugalmasan a

gyorsan változó munkaerõ-piaci igényeket. A középiskolát végzetteken belül, úgy

tûnik, a gimnáziumi érettségivel rendelkezõ fiataloknak vannak leginkább

elhelyezkedési gondjaik. A munkanélküli státusz a középiskolai végzettséggel

rendelkezõ fiatalok esetében azonban gyakran csak átmeneti, s a tényleges cél nem

az elhelyezkedés, hanem tanulmányaik folytatása valamely felsõoktatási

intézményben. A fõiskolát, egyetemet végzettek a fiatal munkanélküliek között

alulreprezentáltak, hiszen az utóbbi években a felsõfokú tanintézetben tanulók

létszáma igen nagy arányban nõtt.

A foglalkoztatottak és munkanélküliek megoszlása legmagasabb iskolai

végzettség és korcsoportok szerint, 1995, %

Ebbõl:

Összesen

Legmaga- 15-19 20-24 25-29 15-29 évesek

sabb iskolai fog- mun- évesek együtt

végzettség lal-koz-tatott ka-nélküli foglal-kozta-tott mun-ka-nélküli foglal-kozta-tott munka-nélküli foglal-kozta-tott munka-nélküli foglal-kozta-tott mun-ka-nélküli

8 általános-

nál alacso-

nyabb 1,3 4,0 1,6 4,1 0,6 2,8 0,5 1,9 0,7 2,9

8 általános 22,4 34,9 33,1 41,2 16,7 29,3 14,6 31,2 17,3 33,2

Szakmun-

kásképzõ 29,0 35,5 49,5 41,6 41,3 40,3 35,2 40,0 39,2 40,5

Szakiskola 1,2 1,2 3,5 2,8 3,3 2,2 2,2 0,8 2,8 1,9

Gimnázium 11,3 7,9 4,0 3,4 11,7 10,0 11,4 6,0 10,8 7,0

Egyéb

középiskola 19,4 12,4 8,3 6,9 23,0 12,8 22,3 16,5 21,2 12,3

Fõiskola,

egyetem 15,4 4,1 0,0 0,0 3,4 2,6 13,8 3,6 8,0 2,2

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A fiatalok képzettségének szerepe a munkaerõpiacon 1996-ban

A fiatalok munkaerõ-piaci státuszát vizsgáló 1996. évi felvétel alapján

kimutatható a formális iskolai végzettség munkaerõ-piaci jelentõsége. A

foglalkoztatottak csoportjában a munkaerõpiacon legalacsonyabbra értékelt,

alapfokú általános végzettséggel rendelkezõk aránya 15,5%, szemben a nem

tanuló és nem dolgozó fiatalok csoportjára jellemzõ, közel 32%-os aránnyal. Az

átlagosnál rosszabb elhelyezkedési esélyt biztosít az általános gimnáziumi

érettségi is, melynek részbeni ellensúlyozására szolgálnak a különbözõ

fakultációk (pl. nyelvi, számítástechnikai). Az elõbbi megállapítással

összefüggésben a dolgozó fiatalok 77,7%-ának, a nem dolgozó és nem tanuló

fiatalok 55,4%-ának volt valamilyen szakképzettsége. A fiatal korosztályok

esetében a nõk iskolai végzettsége (ha csak az elvégzett osztályok számát

nézzük) magasabb, ugyanakkor a nõk a férfiaknál nagyobb arányban szereznek

általános végzettséget a szakirányú helyett. E döntés jogosultságát részben

visszaigazolja a munkaerõpiac is; a számok alapján úgy tûnik, hogy a nõk

könnyebben találnak általános végzettséggel is munkát, mint a hasonló

ismeretanyaggal rendelkezõ férfiak.

A iskolarendszerben elsajátított tudás megújításra, frissítésre szorul, a

szakirányú végzettség hiánya annak pótlására kényszeríti a fiatalokat. Ehhez a

különbözõ tanfolyamok jelentik az egyik lehetõséget. A 15-29 év közötti

fiatalok 7%-a, ezen belül a foglalkoztatotti kategóriába tartozó fiatalok

22,5%-a, a nem dolgozó és nem iskolarendszerben tanuló fiatalok 12,6%-a

szerzett valamilyen tanfolyami végzettséget. Bár manapság divat

nyelvtanfolyamra járni, a többség azért szakmai tanfolyamokat látogatott. Ez

alól csak a tanuló fiatalok jelentettek kivételt, akik közül mintegy 11%

rendelkezett - többnyire folyamatos, iskolarendszerû tanulmányai mellett

szerzett - tanfolyami végzettséggel, s ez 10-bõl 8 esetben nyelvtanfolyam

elvégzését jelentette. (Figyelemre méltó tény, hogy a 20-24 év közötti tanulók

21%-a, az ennél is idõsebbek 36%-a szerzett nyelvtanfolyamon valamilyen

tudásszintet tanúsító igazolást.) Valamennyi csoport esetében a tanfolyami

végzettséggel rendelkezõk aránya az életkor mentén növekszik, és igaz az, hogy

a nõk e téren szorgalmasabbnak bizonyulnak a férfiaknál. (Igaz, a csak

általános képzettséggel rendelkezõk magasabb aránya miatt nekik erre nagyobb

szükségük is van.)

A munkába lépéshez az iskolai végzettség, a szakképzettség, a

munkavállalásra jogosító, valamilyen szakmában jártasságot tanúsító

bizonyítványok mellett olyan tudásra, ismeretekre is szükség van, amit nem

csak az iskolarendszerben, tanfolyamon, hanem magánúton is megszerezhet a

fiatal. Ezek közül - fontosságuk miatt - a nyelvtudást és a számítógépes

ismeretet érdemes kiemelni. A 15-29 éves fiatalok kétharmada a magyaron kívül

semmilyen idegen nyelven nem ért. A nyelvet tudók esetében magasan vezet az

angol, összesen minden ötödik - közel 400 ezer - fiatal beszél valamilyen

szinten ezen a nyelven, minden tizedik tud németül, míg a többi idegen nyelven

értõk aránya százalékosan alig mérhetõ. A megkérdezettek 8%-a - 166 ezer

fiatal - két nyelven is ért, és mintegy 32 ezren beszélnek három vagy több

idegen nyelven. A 15-29 éves korosztályba tartozó fiatalok viszonylag nagy

arányban értenek a számítógép kezeléséhez. A megkérdezett fiatalok fele

állítja magáról azt, hogy teljes egészében vagy részben ért a számítógéphez.

Ez az arány jóval alacsonyabb a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok

csoportjában, ahol 72%-uk egyáltalán nem rendelkezik informatikai

ismeretekkel. A tanulóknak viszont a 72%-a tudja használni a számítógépet. Ez

az iskolai számítógépek elterjedését, az informatikai oktatási program sikerét

mutatja, és egyben azt is jelzi, hogy a tanulók az iskolában már nem csak a

szûken értelmezett végzettséget szerzik meg, hanem azzal a kiegészítõ

ismerettel is felvértezik õket, ami egyre inkább az elhelyezkedés egyik

elõfeltétele.

Úgy tûnik, a fiatalok iskolai végzettség, szakképzettség szerinti

összetétele és annak függvényében az elhelyezkedési esélyek különbözõsége

miatt a sikeres munkába állítás változatlanul igényli a kifejezetten

fiatalokra szabott képzési, átképzési programok mûködtetését, mert bizonyos

tudásszint elérése nélkül az elhelyezkedés ma már igen komoly nehézségbe

ütközik.

Az ifjúság munkahelyi mobilitása 1992 és 1996 között

A fiatalokra általában fokozott mobilitás jellemzõ. 1996-ban a

foglalkoztatott fiatalok 20%-ának már három vagy több munkahelye volt. 27%-uk

második munkahelyén dolgozik, míg 53%-uknak a felvételben rögzített az elsõ

munkahelye, de ezen belül a nõk esetében ez az arány 58%. A nem dolgozó és nem

tanuló fiatalok 32%-a soha nem dolgozott, 42%-uknak egy, 14%-uknak kettõ, a

többieknek három vagy ennél több munkahelye volt már.

A foglalkoztatottnak minõsülõ fiatalok közül a 20-24 éves férfiak 41%-a,

a nõk 44%-a, a 25-29 éves férfiak 78%-a, az ugyanilyen korú nõk 57%-a

folyamatosan dolgozott az elmúlt négy évben. A nemek közötti aránykülönbség

döntõen a gyermekvállalással magyarázható. A dolgozó fiatalok háromnegyedének

- saját bevallása szerint - nincs említésre érdemes gondja a munkájával

összefüggésben. 13%-uknak kisebb, 11%-uknak jelentõs gondjai vannak, mely

utóbbi elsõdlegesen a jövedelemmel áll összefüggésben.

A nem dolgozó és nem tanuló fiatalok munkában töltött ideje lényegesen

alacsonyabb a dolgozó fiatalokénál. A 15-19 évesek 89%-a, a 20-24 évesek 42%-a

a vizsgált négyéves periódusban hat hónapnál rövidebb idõt dolgozott, de a

25-29 évesek közel 36%-ának, ezen belül a férfiak 28%-ának sincsen ennél több

munkatapasztalata. Az elmúlt négy év döntõ részét a 20-24 éveseknek mindössze

13%-a és a 25-29 éveseknek a 19%-a dolgozta végig. Akik tehát a felvétel

idején nem rendelkeztek munkahellyel, azok munkavállalási pozíciói korábban is

rosszak voltak, és mivel nem is tanulnak, esélyeik javulásával sem igen

számolhatnak. A felvétel idején nem dolgozó és nem tanuló fiatalok többsége,

80%-a2 szeretett volna munkát vállalni. A fõ motiváló tényezõ természetesen a

____________________

2 A gyermekgondozás miatt jelenleg dolgozni nem szándékozókat a válasz

értékelésénél figyelmen kívül hagytuk.

pénzkeresés, a fiatalok 60%-át elsõdlegesen ez, míg 13%-át a tanult ismeretek

hasznosításának igénye ösztönözné arra, hogy munkát vállaljon. A dolgozni nem

szándékozó 20%-nak mintegy fele családi okból (pl. beteg hozzátartozó ápolása,

közeli házasságkötés) adta a nemleges választ. A nem dolgozó és nem tanuló

kategóriába tartozók 5%-a (mintegy 10 ezer fiatal) viszont azért döntött így,

mert idegennek, tõle távolinak érzi a munka világát, nem lát esélyt arra, hogy

szerzett ismereteit ott hasznosítsa. További 2,5% (többségében lány)

klasszikus háztartásbeli, aki azért nem dolgozik, mert a családja eltartja. A

fennmaradó 2,5%-on belül a legnagyobb csoportot az egyéb forrásból

jövedelemhez jutók és a felvételire készülõk alkotják.

A fiatalok által igénybe vett munkaerõ-piaci eszközök 1996-ban

A dolgozó fiatalok közül jelenlegi munkavállalását megelõzõen 17%-uk

megfordult már a munkaügyi központ valamely kirendeltségén. Kétharmaduk munkát

keresett, 20%-uk viszont elsõdlegesen pénzbeni támogatásért folyamodott. A nem

jelentkezõk 90%-ának soha nem volt szüksége a munkaügyi központ segítségére,

illetve nem igényelte ezt a lehetõséget, mivel más úton próbált sikerrel

munkahelyet találni.

A jelenleg tanulóknak mindössze 1%-a jelentkezett a munkaügyi központ

valamelyik kirendeltségén, a 20-24 éves diákok esetében viszont ez az arány

4%-os, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalok a középiskola elvégzése

után és további tanulmányaik megkezdése elõtt nagyobb arányban vették igénybe

a rendelkezésre álló munkaerõ-piaci eszközöket (elsõsorban munkalehetõséget

kerestek, másodsorban a pályakezdõk munkanélküli segélyéért folyamodtak),

illetve néhányan jelenleg is a munkaügyi központok támogatásával tanulnak.

A nem tanuló és nem dolgozó fiataloknak 29%-a jelentkezett a munkaügyi

központoknál. A valamilyen munkaerõ-piaci eszközt igénylõknél 11%-os a

különbség a férfiak (36%) és a nõk (25%) jelentkezési aránya között. A 15-19

évesek között azonban a férfiak még csak 2%-kal vannak többen, mint a nõk; de

a következõ ötéves korcsoportokban már 10%, illetve 20% a különbség, ami

egyértelmûen a gyermekek gondozásával magyarázható. A segítségért nem

jelentkezõk a miértet tudakoló kérdésre többnyire a "nem igényelte", illetve a

"nem számíthatott kellõ segítségre" választ adták. Ez utóbbi válasz aránya

különösen a legfiatalabbak körében volt magas. A 15-19 évesek fele azért nem

kereste fel a munkaügyi kirendeltséget, mert úgy vélte, hogy nem érdemes,

úgysem kaphat anyagi támogatást, illetve nem tudnak számára munkát ajánlani.

A munkaügyi központok által szervezett programokon - tájolón,

állásbörzén, munkahely-látogatáson, FIT- és Choices-programon - arányaiban

kevés fiatal vett részt. A jelenleg dolgozó fiatalok közül 2% vett már részt

valamelyiken, de a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok részvételi aránya sem

haladja meg az 5%-ot. A szakmunkások foglalkoztatásának támogatását mindkét

csoportból a férfiak, míg az átképzést a dolgozók közül inkább a nõk vették

igénybe, a nem dolgozó és nem tanulók esetében is ez az arány a férfiak javára

billen. A pályakezdõk túlnyomó többsége (80%-a) nem számít arra, hogy a

munkaügyi központtól az 1996. július 1-jétõl bevezetett aktív munkaerõ-

piaci eszközök valamelyikében részesülhet. A valamilyen támogatásra számítók

közül legtöbben a gyakornoki foglalkoztatást és a foglalkoztatást elõsegítõ

képzést jelölték meg mint számukra szóba jöhetõ támogatási formát.

Keresetek

1995-ben a nemzetgazdaságban - a 10 fõnél többet foglalkoztató

munkahelyeken - a nettó átlagkereset 27 ezer, a fiataloké 23 ezer forint volt.

A fiatalok nettó átlagkeresete 85%-a a foglalkoztatottak átlagkeresetének.

A fiatalok kereseti elmaradása összefügg a képzettséggel, a

munkatapasztalat esetleges hiányával és a munkamegosztásban elfoglalt hellyel.

A 20-29 évesek körében még alacsony a fõiskolát, egyetemet végzettek aránya,

ebbõl adódóan a 30-39 évesek nettó átlagkeresete 3 ezer forinttal magasabb,

mint a tíz évvel fiatalabbaké.

Az általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségûek az egyetemi

végzettségûek fizetésének 52-56%-át keresik. Az idõsebb egyetemi diplomások

elõnye nagyobb.

Az alapfokú képzettséggel és szakképesítéssel rendelkezõk 25-29 éves

korukban megközelítik a végzettségükre jellemzõ átlagot, és keresetük a

továbbiakban szerény mértékben emelkedik. A középiskolai végzettségûek ezt a

szintet 30-39 éves korban, az egyetemi végzettségûek ennél késõbb érik el.

A fiatal (20-29 éves) diplomások negyede havonta nettó 20 600 forintot

keres. A csoport középsõ 50%-ában a legjobban és legkevésbé jól keresõk között

mintegy 10 ezer forintnyi a különbség. A keresetek differenciáltsága a

középiskolai végzettségûek körében ennél jelentõsebb.

Az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete iskolai végzettség szerint,

korcsoportonként, 1995

Alkalmazásban Ebbõl:

Iskolai végzettség állók 15-19 20-24 25-29 30-39

átlagkeresete éveseké

Egy fõre jutó havi átlagkereset, forint

8 általános vagy 20 402 17 048 19 074 20 302 20 198

kevesebb

Szakiskola 22 959 17 779 21 234 22 724 22 537

Szakmunkásképzõ 23 003 16 929 19 831 22 158 23 102

iskola

Szakközépiskola 26 820 19 433 21 791 24 673 26 304

Gimnázium 26 781 20 317 22 546 25 459 25 491

Technikum 31 934 .. 24 609 29 151 29 505

Fõiskola 33 959 .. 27 167 30 604 32 398

Egyetem 46 208 .. 33 863 38 785 42 323

Összesen 27 213 17 472 21 065 25 256 26 527

A korcsoportonkénti átlag %-ában

8 általános vagy

kevesebb 75,0 97,6 90,5 80,4 76,1

Szakiskola 84,4 101,8 100,8 90,0 85,0

Szakmunkásképzõ

iskola 84,5 96,9 94,1 87,7 87,1

Szakközépiskola 98,6 111,2 103,4 97,7 99,2

Gimnázium 98,4 116,3 107,0 100,8 96,1

Technikum 117,3 .. 116,8 115,4 111,2

Fõiskola 124,8 .. 129,0 121,2 122,1

Egyetem 169,8 .. 160,8 153,6 159,5

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A versenyszférában a fiatalok keresete sokkal inkább elmarad az átlagtól,

mint a költségvetési szférában. A 15-19 éves fiatalok nettó átlagkeresete

mindössze 62%-át tette ki a versenyszféra átlagának, míg a költségvetésben ez

az arány 74%. A költségvetésben dolgozó 20-24 éves fiataloknak alig több, mint

400 forint a kereseti elõnyük a versenyszférabeli társaikkal szemben. A 25-29

éveseknél mintegy 300 forintos elõnyre tesznek szert a versenyszférában

dolgozók. A 30-39 évesek keresetei között átlagosan 1000 forint a különbség,

amely az életkor elõrehaladtával nõ.

A költségvetés és a versenyszféra nettó havi átlagkeresetei, 1995

(Ft)

Korcsoportok Költségvetés Vállalkozások

Összesen 26 400 27 535

Ezen belül 15-19 évesek 19 693 17 080

20-24 évesek 21 405 20 971

25-29 évesek 25 054 25 330

30-39 évesek 25 759 26 855

A kiugróan jól keresõ fiatalok kivétel nélkül a vezetõk és az egyetemi,

fõiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylõ foglalkozásúak fõcsoportjából

kerülnek ki, pl. ügyész, könyvvizsgáló, könyvszakértõ, hírközlési, postai

vezetõ, országos és területi közigazgatási vezetõ. A legkevésbé jól fizetett

szakmák a mezõ- és erdõgazdasági, az ipari, építõipari foglalkozások, valamint

a szakképzettséget nem igénylõ, egyszerû foglalkozások fõcsoportban

találhatók.

A területi különbségek jelentõsek. A budapesti fiatalok átlagkeresete

1995-ben jóval meghaladja az átlagot. További kedvezõ kereseti lehetõségek

vannak Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest és Baranya megyében.

A legalacsonyabb a fiatalok keresete Bács-Kiskun, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-

Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben. A legkisebb és legnagyobb keresetek

közötti megyei különbség 5000 forint volt.

IV. A fiatalok életkörülményeirõl

Az összes háztartás csaknem 40%-a gyermekes és 9%-ot tesznek ki az önálló

egzisztenciájú fiatalok háztartásai. Az utóbbiak jelentõs hányada gyermeket is

nevel, így részben az elõbbi arányban benne foglaltatik.

1995-ben a fiatalok háztartásainak (ahol a háztartásfõ 30 éven aluli)

kétharmadában neveltek kisgyermeket. A fiatal generációnak ez a rétege

szüleitõl külön él, és rendszerint saját tulajdonú lakásban lakik.

A fiatalok háztartásaiban az egy fõre jutó évi átlagos nettó jövedelem

1995-ben 178 ezer forint volt, ami az országos átlag 94%-át tette ki. Ezen

belül legmagasabb jövedelemmel, az átlag kétszeresével - 356 ezer forinttal -

a gyermektelen egyedülállók rendelkeztek. A gyermektelen, többtagú háztartások

egy fõre jutó évi jövedelme ugyanakkor 282 ezer forint volt. A házaspár

gyermek(ek)kel családtípus évente, fejenként nettó 148 ezer forinttal

rendelkezett.

A gyermektelen fiatalok jövedelmeinek 79%-a munkajövedelem3 volt, ami a

gyermekesek esetében 68%. A társadalmi jövedelem aránya 8-24% és az egyéb

jövedelmeké 14-6%. Ez utóbbin belül az idõsebb korosztályokénál lényegesen

nagyobb volt a szülõktõl kapott pénzbeli támogatás. (Egy fõre jutó jövedelmeik

majdnem egyötödét tette ki.)

Az önálló életet kezdõ fiatalok egzisztenciális helyzete a nyolcvanas

évek elején - a korábbiakhoz képest - több területen is romlott, és igen nagy

hányaduk szorult szülõi támogatásra. A kilencvenes évek változásai, a kevesebb

túlmunka-lehetõség, a növekvõ munkanélküliség következtében a családok anyagi

ereje tovább gyengült. A családi együttmûködésben kialakult új tendenciák

összefüggenek a romló életkörülményekkel, valamint az életmódban és az

együttmûködési szokásokban bekövetkezett változásokkal. Az anyagi és a nem

anyagi támogatást együttvéve a gyermekeiket segítõ szülõk aránya 81%-ról 59%-

ra csökkent. Ugyanakkor folytatódott - felemás módon - a háztartások

korszerûsítése, és a fiatal házasok háztartásainak a felszereltsége kedvezõbb

az átlagosnál.

____________________

3 Munkajövedelemnek neveztük mindazokat a jövedelemeket, amelyek

alkalmaztatásból, vállalkozásból és mezõgazdasági tevékenységbõl

származtak. Társadalmi jövedelemnek neveztük azokat, amelyek

társadalombiztosításból származtak, és szociális jövedelmek voltak.

Az utódok támogatásában meglevõ társadalmi egyenlõtlenségek mérséklõdtek,

azonban a kiegyenlítõdés úgy ment végbe, hogy az értelmiségi családok

támogatóképessége romlott. A gyermeknevelésben segítséget kapó fiatalok aránya

67%-ról 43%-ra mérséklõdött. Az unokák nyaraltatását kevésbé vállalják a

nagyszülõk. A nyaraltatott unokák aránya 38%-ról 11%-ra csökkent.

A generációk közötti munkacserének a mezõgazdaságban és az építkezésben

ma is nagy a jelentõsége. A szülõi támogatás aránya azonban ezen a területen

is csökkent. A mezõgazdasági jellegû munkáknál 44%-ról 17%-ra, az

építkezéseknél 49%-ról 19%-ra esett vissza.

Az anyagi támogatásoknál is hasonló a helyzet, mint az egyéb segítségnél.

A szülõk ma a fiataloknak csak a komolyabb kiadásoknál segítenek a

korábbiaknál jelentõsebb mértékben.

A szülõktõl kapott anyagi jellegû támogatások aránya, %

Támogatás típusa 1984 1995

Napi kiadásokra 41 20

Nagyobb kiadásokra 25 29

Gyermekek ruházkodására 79 35

Bútorvásárlásra 49 19

Lakásépítésre, -vásárlásra 47 26

Mezõgazdasági termékek 40 23

A gyermekeiket támogató szülõk 45%-a négy- és többféle támogatásban

részesíti a gyermekeit. A családok közötti együttmûködés nem egyirányú. A

szüleit száz fiatal család közül 38 segítette. Az átlagtól csupán ott mérhetõ

eltérés, ahol a szülõk korábbi anyagi helyzete lényegesen rosszabb volt az

átlagosnál. Társadalmi rétegenként nézve a szüleiket segítõk aránya a

segédmunkások körében 45%, az önálló iparosok között és az egyéb szellemi

foglalkozásúak csoportjában mintegy 40% volt.

Az egy fõre jutó jövedelmek és kiadások szerkezete a fiatalok különbözõ

csoportjaiban eltérõek. Legjobb jövedelmi helyzetben és legmagasabb kiadási

színvonallal a gyermektelen egytagú háztartások voltak, és legkedvezõtlenebbek

a körülményeik a gyermekeiket egyedül nevelõ fiatal családoknak.

A gyermekes fiatal háztartások összes háztartáson belüli arányuknál

nagyobb hányadban tartoznak az alsóbb decilisekhez, s a jövedelmi létrán

felfelé haladva a gyermekes háztartások aránya egyre csökken (a legfelsõ három

decilisben 21%-ot tett ki 1995-ben).

A legalsó decilisbe tartozó háztartások átlagos háztartásnagysága 4,2, a

legfelsõ decilisbe tartozóké 3,4 fõ volt. Mind a kettõ meghaladta az

országosan mért 2,7 fõs háztartásméretet. A legalsó decilisbe tartozó

háztartások körében magas az eltartott gyermek aránya, továbbá a felnõtteknek

csak csekély hányada volt aktív keresõ, jövedelmeik túlnyomó többségét a

társadalombiztosításból származó és szociális jövedelmek tették ki. A két

szélsõ jövedelmi póluson élõ gyermekes háztartások egy fõre jutó

munkajövedelmeiben több mint 11-szeres a különbség, amit a társadalmi

jövedelmek - alacsony színvonaluk ellenére - összeségében ötszörösére

mérsékeltek.

A legalsó tizedben élõk mind lakáskörülményeikben, mind tartós

fogyasztási cikkekkel való ellátottságukban, mind pedig kiadási színvonalukban

és annak szerkezetében eltértek a többi jövedelmi decilisben élõkétõl. 6%-uk

nem rendelkezett lakással, a lakással rendelkezõ háztartások pedig lényegesen

rosszabb körülmények között éltek, mint a magyarországi átlag. Fogyasztásukban

csak a legalapvetõbb szükségletekre koncentráltak, kiadásaik több mint

négytizedét élelmiszerekre, majdnem kéttizedét lakásfenntartásra fordították.

Személygépkocsi a legalsó tizedbe tartozó háztartások 15%-ában volt, míg

a 10. tizedben a háztartások majdnem kilenctizedében. A 100 háztartásra jutó

személyi számítógéppel való ellátottság a két szélsõ jövedelmi póluson élõk

körében 2, illetve 36 db volt. A többi tartós fogyasztási cikkel való

ellátottságban is lényeges mennyiségi, de még inkább minõségi különbségek

voltak.

A két szélsõ jövedelemkategória között a legnagyobb arányú eltérések a

mûvelõdésre és üdülésre, a közlekedésre és hírközlésre, valamint az egyéb

célra fordított kiadásokban voltak, majdnem 9-szeresek; s legkisebbek az

élelmiszerekre és a lakásfenntartásra fordítottakban, valamivel több mint 2-

szeresek. A többi kiadási fõcsoportban 5-6-szoros eltérések voltak a

jellemzõek.

Lakáshelyzet, önálló lakáshoz jutás

1984-1995 között a fiatal házasok körében az önálló lakással rendelkezõk

aránya 56%-ról 86%-ra nõtt. A kilencvenes években jelentõsen csökkent a

házasságkötések száma, és a fiatalok a házasságkötést követõen viszonylag

rövid idõn belül önálló lakáshoz jutottak. Ez az arány a 20-24 évesek körében

a nyolcvanas évek közepétõl 37%-ról 80%-ra nõtt. Legjelentõsebb a javulás a

fõvárosban és a községekben.

Az örökléssel megszerzett lakások aránya közel háromszorosára nõtt, és az

építéssel való hozzájutás egyharmadával csökkent. Az örökléssel lakáshoz jutók

aránya legjelentõsebben a fõvárosban (3%-ról 23%-ra) emelkedett. A jelenlegi

lakásszerzési esélyek arányok a korábbi idõszakok intenzívebb lakásépítéseibõl

és a fogyó népességszámból adódnak.

A nyolcvanas évek közepéhez képest közel felére csökkent a tanácsi

(önkormányzati) kiutalással, és az OTP-értékesítéssel lakáshoz jutók aránya.

Nõtt ugyanakkor - az önkormányzati lakások privatizációjából adódóan - a

vásárlással lakáshoz jutók hányada.

A szülõktõl külön élõ házas fiatalok lakáshoz jutása, %

Önkor- Önkor-

mányzati és szövet- mányzati

kezeti és

Év Örökölte Építette Vásárolta OTP-érté-kesítésû szolgálati lakás Csere Egyéb Össze-sen

lakás

46

19845,4 29,2 32,2 10,1 21,5 1,6 - 100,0

199514,9 20,6 41.4 4,0 11,9 4,0 3,3 100,0

Három- és több szobás lakásban élt 1984-ben a fiatal házasok 33%-a, 1995-

ben 44%-a. A szülõk esetében a megfelelõ érték 31%, illetve 63% volt. Az

utóbbi két-három évben a 20-24 évesek körében jelentõs javulás következett be.

1995-ben a fiatalok 45%-a nem tervezett változtatást

lakáskörülményeikben, 24%-uk úgy érezte, hogy különbözõ okok miatt nincs

lehetõsége a változtatásra. A változtatások jelentõsebb része az átalakítás,

8%-uk csere és mindössze 5-5% a vásárlás, illetve az építés. Az átalakítási és

az építési szándék elsõsorban a községi fiatalokra jellemzõ, a városokban,

ezen belül is elsõsorban a fõvárosban inkább a lakáscsere kerül elõtérbe.

Ifjúsági és ifjúsággal foglalkozó szervezetek

1994-ben az összes magyar nonprofit szervezetnek több mint 10%-a, 3531

alapítvány és 1341 egyesület foglalkozott kizárólag vagy legalábbis elsõsorban

a fiatal korosztályokat érintõ tevékenységgel. Ezeknek a szervezeteknek több

mint fele olyan iskolai alapítvány volt, amely különbözõ állami fenntartású

alap-, közép- és felsõfokú oktatási intézmények, valamint szakmunkásképzõ

iskolák mellett, azok munkájának a segítésére jött létre. Legtöbbjüknek az

adománygyûjtés, az anyaintézmény pénzügyi gondjainak enyhítése vagy a

tervezett fejlesztések finanszírozása volt a funkciója, de szép számmal

akadtak köztük a kiváló képességû, illetve a hátrányos helyzetû diákok

támogatására szánt ösztöndíj-alapítványok is. Sokkal kisebb volt ugyanakkor

azoknak az oktatási alapítványoknak a száma, amelyek a tényleges oktatási

tevékenységet tekintették feladatuknak. Viszonylag sok alapítvány dolgozott

(zömében szintén adománygyûjtési, intézménytámogatási céllal) a gyermek- és

ifjúságvédelem területén is. A családvédelmet szolgáló nonprofit szervezetek

többségét a nagycsaládosok egyesületei adták. A fiatalok sport- és szabadidõs,

valamint vallási és politikai szervezetei is elsõsorban egyesületi formában

mûködtek.

Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek száma tevékenységi területek és

szervezettípus szerint, 1994

Tevékenységi terület Alapítvány Egyesület Összesen

Gyermekoktatás 2715 113 2828

Felsõoktatás 290 12 302

Gyermek-

és ifjúságvédelem 345 36 381

Családvédelem 76 209 285

Diáksport - 554 554

Szabadidõs

tevékenység 83 372 455

Ifjúsági hitélet 22 34 56

Politikai tevékenység - 11 11

Összesen 3531 1341 4872

Az ifjúsággal foglalkozó alapítványoknak és egyesületeknek 1994-ben

7 milliárd forint bevételük volt. Ez mindössze 5%-át tette ki a szektor

bevételének. Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek számára történõ

magánadományok az átlagosnál sokkal fontosabb bevételi forrást jelentenek. A

fiatalok érdekében adományokat gyûjtõ alapítványok a külföldi támogatók

meggyõzésében a legsikeresebbek, de finanszírozásukhoz a belföldi

magánszemélyek, nonprofit szervezetek és vállalatok is jelentõs mértékben

hozzájárulnak. A külföldi támogatások fõleg a nagyobb (jórészt valláshoz

kötõdõ) oktatási, illetve gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények létrehozását,

fejlesztését, mûködtetését segítik. Az állami gyermekintézmények mellett

létrehozott alapítványok elsõsorban a hazai adományozókra számíthatnak. Az

érintett szülõktõl érkezõ támogatások fontosságára utal, hogy az oktatási

alapítványok bevételeinek közel egynegyedét a lakossági adományok teszik ki,

miközben a többi alapítvány bevételi szerkezetében nem egészen 5% az arányuk.

Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek átlagosnál rosszabb anyagi helyzete

tehát nem adománygyûjtési erõfeszítések sikertelenségével magyarázható, hanem

azzal, hogy nagyon kevés az alaptevékenységgel összefüggõ, illetve a

vállalkozásokból származó bevételük, ami részben a tevékenység jellegével,

részben a szervezetek tõkeszegénységével függ össze.

Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek bevételei bevételi források szerint,

1994

Bevételi forrás A bevétel

összege,millió Ft megoszlása, %

Normatív költségvetési támogatás 701,6 9,8

Nem normatív költségvetési támogatás 393,9 5,5

Normatív önkormányzati támogatás 20,1 0,3

Nem normatív önkormányzati támogatás 382,8 5,4

Összes állami támogatás 1 498,4 21,0

Vállalati támogatás 550,6 7,7

Lakossági támogatás 707,5 9,9

Külföldi támogatás 1 324,9 18,6

Támogatás nonprofit szervezetektõl 623,7 8,7

Összes magántámogatás 3 206,7 44,9

Tagdíjbevétel magánszemélyektõl 88,0 1,2

Tagdíjbevétel jogi személyektõl 14,3 0,2

Alaptevékenység árbevétele 647,1 9,1

Alaptevékenység összes bevétele 749,4 10,5

Kamat- és hozambevétel 799,4 11,2

Vállalkozási bevétel 460,3 6,5

Gazdálkodási tevékenység összes bevétele 1 259,7 17,7

Egyéb bevétel 420,8 5,9

Összes bevétel 7 135,0 100,0

Az ifjúsági célú nonprofit szervezeteknek 1994-ben összesen 361 ezer

nyilvántartott tagja volt, ezen belül a 20 év alattiak aránya megközelítette a

kétharmadot. A fiatalok egyesületekben végzett munkája azonban természetesen

nem korlátozódott az ifjúsági célú nonprofit szervezetekre, kisebb-nagyobb

intenzitással valamennyi tevékenységi területre kiterjedt. Az egyesületi

szférának összességében 746 ezer 20 éven aluli tagja volt. Több mint

kétharmaduk a szabadidõs és sportszervezetekkel áll tagsági viszonyban, s

egyúttal ez az a terület, ahol kiugróan magas a legfiatalabbak aránya. A

környezetvédelmi egyesületek tagjainak közel egynegyede a 20 év alattiak

soraiból kerül ki. A fiatalok egyesületi tagokon belüli aránya három további

tevékenységi területen haladja meg valamelyest a 10%-ot: az egyik a

kulturális, oktatási és kutatási szervezetek csoportja, a második a vallási, a

harmadik pedig a nemzetközi kapcsolatokat ápoló egyesületeké.

A 20 év alatti egyesületi tagok száma és aránya tevékenységi területek

szerint, 1994

Tevékenységi terület A 20 év alatti tagok száma, A 20 év alatti tagok 20 év alattiak a teljes tagság

fõ megoszlása, % %-ában

Kultúra, oktatás, kutatás 51 051 6,9 12,1

Vallás 1 847 0,2 11,9

Sport, pihenés 519 015 69,6 26,2

Egészségügy, szociális ellátás 97 743 13,1 4,7

Környezetvédelem 13 669 1,9 22,9

Település- és gazdaságfejlesztés,

érdekvédelem 8 040 1,0 2,3

Nemzetközi kapcsolatok 4 009 0,5 11,6

Közbiztonság védelme, tûzvédelem 4 981 0,7 9,2

Jogvédelem, kisebbségvédelem 9 071 1,2 5,7

Egyéb 36 613 4,9 10,6

Összesen 746 039 100,0 13,5

A fiatalok nemcsak ellátottként, a nonprofit szektor által nyújtott

szolgáltatások igénybe vevõjeként és egyesületi tagként kerülhetnek

kapcsolatba a civil szervezetekkel, hanem támogatóként is.

Az 1993-as adatok szerint a 18 és 30 év közöttieknek több mint kétharmada

támogatta valamilyen módon a nonprofit szervezeteket. Ezen belül a fiatalok

fele csak egy formában, másik fele az adományok és az önkéntes munka

valamilyen kombinációjával segített. A 30 év alattiak egyharmada nyújtott

természetbeni adományt, s körülbelül ugyanilyen hányaduk végzett önkéntes

munkát. Pénzadományokkal a fiatalok 44%-a támogatta a nonprofit szervezeteket.

Az adományozók aránya és az átlagos adományösszeg a 30 év alattiak körében

valamivel alacsonyabb volt, mint az idõsebbeknél. Ugyanakkor az alapítványok,

egyesületek és egyházak által szervezett önkéntes munkában a fiatalok nagyobb

arányban és jóval magasabb idõráfordítással vettek részt. Ezzel összhangban a

nonprofit szervezeteknek nyújtott pénzadományoknak csak 17%-a (1993-ban

összesen 1,3 milliárd Ft) származott a 30 év alattiaktól, az ugyanezen

szervezeteket segítõ önkéntes munkának viszont közel egyharmadát (havi 2,7

millió óra) a fiatalok végezték. Ennek a különbségnek elsõsorban az ifjabb és

idõsebb korosztály eltérõ életvitelében és anyagi lehetõségeiben kereshetjük a

magyarázatát.

Fiatalkori bûnözés

A fiatalok bûnözése a társadalom egészében nagy vonalakban követte és

követi a bûnözés alakulását. A kilencvenes évek elején a bûnelkövetõ fiatalok

száma is emelkedett, ráadásul egyes években az idõsebb bûnelkövetõk számát

meghaladóan. Az ismertté vált fiatalkorú bûnelkövetõk 1992-ben voltak a

legtöbben (15 500-an), számuk azóta egyenletesen mérséklõdik.

1996-ban 122 ezer bûnelkövetõ vált ismertté az országban, ebbõl 13 500

volt a fiatalkorú (14-17 éves), ami 5%-kal kevesebb az elõzõ évinél és az

összes bûnelkövetõ 11%-át tette ki. (A nem büntethetõ gyermekkorú elkövetõk

száma az 1995. évi 5000-rõl 1996-ban 4420-ra, 12%-kal csökkent.) Ugyanakkor a

fiatal felnõtt - 18-24 éves - bûnelkövetõk száma 3,4%-kal emelkedett. Arányuk

az összes bûnelkövetõ között az 1995. évi 28,8%-ról 29,5%-ra nõtt.

A felnõttekéhez hasonlóan a gyermekkorú és a fiatalkorú elkövetõk

cselekményei egyaránt leginkább vagyon ellen irányulnak: 1995-ben a

gyermekkorúak cselekményeinek kilenctizedét, a fiatalkorúakénak több mint

háromnegyedét a vagyon elleni cselekmények tették ki. A fiatalkorúak esetében

emellett jelentõs - és átlag feletti - volt az erõszakos és garázda jellegû

bûnözésben való részvétel.

A jogerõsen elítéltek között a fiatalkorúak aránya az elmúlt évtizedekben

fokozatosan emelkedett, az 1960. évi 6,3%-ról 1989-ig 9,8%-ra és 1995-ben

10,2%-ra. A fiatalkorú elítélteken belül a nõk aránya az átlagosnál kisebb, a

fiatal felnõttek között viszont jóval nagyobb.

A jogerõsen elítéltek nemek és korcsoportok szerint

Korcsoport Férfi Nõ Összesen

14-17 éves 8 173 544 8 717

18-24 éves 23 342 1 995 25 337

25-29 éves 12 098 1 157 13 255

30-39 éves 18 641 2 230 20 871

40 éves és idõsebb 15 359 2 207 17 566

Összesen 77 613 8 133 85 746

A jogerõsen elítélt fiatalkorúak százezer azonos korúra vetített száma

1995-ben 1417 volt, csaknem kétszerese az 1990. évinek, Ugyanez az arányszám

a 18-29 éveseknél öt év alatt közel 70%-kal emelkedett, és 1995-ben 2109-es

értéket ért el. A korcsoporton belül a legmagasabb arányszám (4118) a 20-24

éves férfiaknál alakult ki.

II.

A gyermek és ifjúsági korosztályokat érintô állami intézkedések

1996-ra - építve az 1995-ben elkezdett folyamatokra is - teljessé vált a

gyermek- és ifjúságpolitika kormányzati struktúrája, megteremtôdött a hatékony

munka jogszabályi, szerkezeti-szervezeti és financiális háttere. 1996-ban a

Kormány nagyságrendileg nagyobb pénzt fordított a gyermek és ifjúsági ügyekre,

mint bármikor az elôzô években. (Pl. 500 millió forintot Gyermek és Ifjúsági

Alapprogramra, 100 millió forintot az önkormányzatok gyermek és ifjúsági

munkájának segítésére.) Mûködôképessé vált a Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány

is, a tárcák önálló pályázatokkal is segítették az e korosztályok körében végzett

- elsôsorban egészségnevelési, környezetvédelmi - tevékenységet.

A gyermek és ifjúsági ügyekre rendelkezésre álló pénzek nyilvános pályázati

rendszerekben - civil kontrollal - kerültek felhasználásra.

Ezévre megizmosodott és hatékonyan mûködik a Kormány és a civil szféra

eredményes partneri viszonyát is szimbolizáló Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô

Tanács, folyamatos a párbeszéd a civil szervezetekkel. Egyre tartalmasabb és

hatékonyabb az együttmûködés a segítõ (gyermekvédõ, egyházi, helyi)

egyesületekkel és alapítványokkal is.

A diákjogok az ENSZ-egyezménynek megfelelôen bekerültek a módosított köz- és

felsôoktatási törvényekbe. Jelentõs lépések történtek a pályakezdõ fiatalok

munkanélküliségének megelõzésére és kezelésére. Megindult a fogyatékos fiatalok

rehabilitációs rendszerének kidolgozása,. 1997-ben kiteljesedik a gyerekek és

fiatalok körében végzett egészségügyi prevenciós tevékenység is.

Kialakult az állami ifjúságkutató-, s teljessé vált az ifjúságstatisztikai

rendszer. A nemzetközi ifjúsági ügyek is rendezôdtek, felújultak a két- és

többoldalú kapcsolatok, mûködik a nemzetközi ifjúsági cseréket koordináló, s a

"Fiatalok Európáért" mozgalmat szervezô Mobilitás Ifjúsági Szolgálat.

A Kormány 1997. március 14-én elindította a Youth for Europe programot.

Az 1996-ban hozott - a gyermek és ifjúsági korosztályokat érintô - állami

intézkedéseket a következôkben ismertetjük

A közoktatási törvény módosítása

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt az 1996. évi LXII. törvény

módosította. E törvény - a Gyermekjogi Egyezményben vállalt kötelezettségek

alapján - újrafogalmazza a gyermek jogait. Ennek megfelelôen a törvény a

véleménynyilvánítás szabadságát kiterjeszti a tanulói jogviszonnyal összefüggô

valamennyi kérdésre. A véleménynyilvánítás szabadsága magába foglalja a

véleményalkotás szabadságát, az információk és eszmék megismerésének és

közlésének szabadságát. A tanuló ezt a jogát azzal a korlátozással gyakorolhatja,

hogy ezáltal ne sértse mások emberi méltóságát.

A törvény a gyermekek és a tanulók védelme érdekében a jogok

rendeltetésszerû gyakorlásának követelményét is megfogalmazza.

A közoktatási törvénynek és a családjogi törvénynek a szülôi felügyeletre

vonatkozó összhangját is megteremtette az új szabályozás. A szülôi felügyelet

ugyanis a kiskorú gyermekre áll fenn. Az a tanuló, aki eléri a nagykorúságot, a

saját ügyeiben önálló döntéshozatalra jogosult.

A változások minél szélesebb körû megismertetése érdekében a Mûvelôdési és

Közoktatási Minisztérium kiadványt jelentetett meg Diákjogok a közoktatási

törvényben címmel.

A diákügyek, a diákjogok területén történt törvényi szabályozás fontos eleme

az Országos Diákjogi Tanács mint a mûvelôdési és közoktatási miniszter tanácsadó

testületének megalakulása és intenzív munkájának megkezdése, amelynek idei

legfontosabb eleme az Országos Diákparlament - mint a közoktatásirányítás új

tájékoztató fóruma - tartalmi elôkészítése.

Mindemellett a közoktatási törvény, a közoktatási fejlesztési stratégia és a

szakképzés távlati fejlesztési programja egyaránt az iskolázottság jelentõs

kiterjesztését célozza.

A felsôoktatási törvény módosítása

A felsôoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényt módosító 1996. évi LXI. törvény

felhatalmazása alapján

· megjelent az egyetemi és fôiskolai hallgatók részére nyújtható támogatásokról

és az általuk fizetendô díjakról szóló rendelet;

· a hallgatói normatív támogatás (65 ezer Ft/fô) változatlan maradt, az

államilag finanszírozott képzésben intézményi szabályzat alapján ebbôl fedezik

az ösztöndíjat és a szociális támogatást;

· az 1997-re felvételt nyert hallgatók tandíja 1998. szeptember 1-jétôl

növekszik;

· a kollégiumi térítési díj havi összege a hallgatói normatíva 5%-a;

· a köztársasági ösztöndíj 1996-ban 15 ezer Ft-ra emelkedett;

· a hallgatói elôirányzatnak része a tankönyv- és jegyzettámogatás.

A törvény értelmében 1997-ben államilag finanszírozott és költségtérítéses

képzés egyaránt indulhat; az állam nem kíván nagyobb létszámú államilag

finanszírozott képzést indítani.

Bôvül a felsôoktatás képzési tevékenysége az akkreditált iskolai rendszerû

felsôfokú szakképzés indulásával.

A felsôoktatás szeretné bôvíteni tevékenységét a továbbképzések széleskörûvé

tételével.

Hallgatói kulturális és sporttámogatásra pályázati úton 20 millió forint

használható fel.

A büntetôjogszabályok módosítása

Az 1995. évi XLI. törvénynek a büntetôeljárást érintô rendelkezései közül

kiemelést érdemel a vádemelés elhalasztásának új intézménye. Erre az ügyész - a

bûncselekmények meghatározott körében - a fiatalkorú helyes irányú fejlôdése

érdekében jogosult.

A fiatalkorú védelemhez való jogát erôsíti a törvény azon rendelkezése,

amely kimondja, hogy ha a fiatalkorúnak nincs meghatalmazott védôje, részére

védôt a hatóság az alapos gyanú közlésével - a fiatalkorúnak a büntetôeljárásba

való bevonásával - egyidejûleg köteles kirendelni.

Az 1995. évi XLI. törvény 1996. május 15-én hatályba lépett módosítása

lehetôséget teremt arra, hogy a fiatalkorú elôzetes letartóztatását

javítóintézetben is végre lehessen hajtani. Ehhez a Népjóléti Minisztérium számos

lépést tett: készül az javítóintézetek új rendtartása, valamint megtörténtek az

elôkészületek az elôzetes letartóztatásba kerülôk nagyobb számban való fogadására

a javítóintézetekben.

A Büntetô Törvénykönyv felülvizsgálata jelenleg is folyamatban van, ez

érinteni fogja a gyermek- és ifjúsági korosztályt.

A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény kidolgozása

A törvény tervezetét a Kormány benyújtotta az Országgyûlésnek, jelenleg az

általános vita zajlik.

A gyermekvédelmi reform indoka

A gyermekekkel kapcsolatos hazai jogi szabályozásban lényeges változást hozott

az, hogy az Országgyûlés a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt az 1991. évi LXIV.

törvénnyel hirdette ki. Az Egyezmény egységes rendszerbe szabályozza a gyermek

jogait, a gyermek támogatására és védelmére vonatkozó kötelezettségeket.

Az elmúlt években a gyermeki jogokat érintôen ellentmondás alakult ki az

Egyezményben, valamint az Alkotmányban vállalt kötelezettségeink és a hazai

jogszabályaink között.

Åtfogó gyermekvédelmi törvényünk 1901 óta nem létezik.

Ma a Családjogi törvény (1952. IV. tv.) ad felhatalmazást az állami

gyermekvédelmi beavatkozásra.

A törvényjavaslat fôbb alapelvei a következôk:

A törvényjavaslat - címében és rendelkezéseiben - olyan szociálpolitikai célt tûz

ki maga elé, amely egy tágabb tevékenységi kört, a minden rászoruló gyermek

esélyegyenlôségét közelítô ellátórendszer kereteit határozza meg. Ennek érdekében

a törvényjavaslat alapelvei:

a) a gyermek nevelésére elsôsorban a családja jogosult és köteles,

b) a család életében történô hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhetô

meg, ha a gyermek(ek) védelme az ellátások önkéntes igénybevételével nem

valósul meg,

c) a gyermeket csak törvényben meghatározott esetben lehet családjából

kiemelni,

d) a családjából kiemelt gyermek helyettesítô védelmét elsôsorban örökbefogadó

családban, nevelôszülôi családban vagy - ha azokra nincs lehetôség - családias

gyermekotthonban kell biztosítani,

e) hatékonyan kell segíteni a gyermek családjába történô visszahelyezését,

f) a gyermek személyi és vagyoni érdekeinek védelme érdekében korszerûsíteni

kell a gyámügyi igazgatás szervezetét.

A törvényjavaslat lényeges változások szabályozását célozza.

1. A nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma minden évben tovább

növekszik. A gyermekek szociális biztonsága érdekében bevezetésre kerül a

rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelynek célja, hogy az anyagi okok miatt

veszélyeztetett gyermek családját segítse abban, hogy - a gyermeki jogokkal

összhangban - képes legyen a gyermek otthon történô ellátására.

A gyermekjóléti szolgáltatások keretében kell biztosítani különösen a gyermeki

jogokkal és a gyermekek ellátásával kapcsolatos ismereteket, a családgondozást,

valamint segíteni az utógondozást.

A gyermekek védelmének rendszerében fontos feladatokat látnak el az egészségügyi

és a szociális intézmények (háziorvosi, védônôi, családsegítô szolgálat stb.).

A törvényjavaslat a védelembe vétel jogi intézményével kívánja megakadályozni

azt, hogy a hatóság a gyermek, a család komplex problémáit egyetlen intézkedéssel

kezelje.

2. A családjából kiemelt állami gondoskodás alatt állók létszáma abszolút

számban is és az azonos korú népességhez viszonyított arányában is folyamatosan

csökkent 1995-ig. 1996-ban újra emelkedést mutatnak az adatok.

A mintegy 22 ezer gyermek családpótló, teljes ellátását biztosító gondozása,

nevelése jelenleg elsôsorban bentlakásos gyermekvédelmi intézményekben, illetve

nevelõszülõknél történik.

A gyermeki jogok érvényesítése, a gyermekek családközeli elhelyezése érdekében

fejleszteni kell a nevelôszülôi hálózatot, illetve meg kell teremteni a

professzionális nevelôszülôk alkalmazásának lehetôségeit.

A törvényjavaslat a gyermekotthoni nevelés korszerûsítése érdekében a

kisközösségre épülô, az önálló életvitelre hatékonyabban felkészítô, a

lakókörnyezetbe szervezesen beilleszkedô kis létszámú gyermekotthoni hálózat

kialakítását célozza meg és ennek megfelelôen határozza meg szakmai szabályait.

Emellett fokozott segítséget kíván nyújtani a gyermekvédelmi gondoskodásból

kikerülô fiatal felnôtteknek a bevezetésre kerülô otthonteremtési támogatással,

amellyel lehetôségük nyílik lakás, telek vásárlására, bérlésére,

korszerûsítésére, illetve lakáscélú hitel igénybevételére.

3. A gyermekvédelmi reform egyik sarkalatos pontjaként a törvényjavaslat

megszünteti az intézeti gyámságot.

A törvényjavaslat értelmében a családból kiemelt gyermek számára a gyámhivatal -

lehetôség szerint - a gyermeket ténylegesen gondozó személyt, nevelôszülôt,

gyermekotthon vezetôjét rendeli ki gyámul. Ha ez nem lehetséges, hivatásos gyámot

rendel.

4. A törvényjavaslat hangsúlyozza a gyámügyi igazgatás korszerûsítését.

Az elsôfokú gyámhatósági feladatok túlnyomó többségét a speciális szakmai

felkészültségre tekintettel a városi, fôvárosi kerületi polgármesteri hivatal

gyámügyi ügyintézôje látja el.

A megyei (fôvárosi) közigazgatási hivatal foglalja magában a másodfokú gyámügyi

és gyermekvédelmi feladatot ellátó igazgatási szervet, mint a középszintû

közigazgatás reformjának elsô lépését.

5. A gyámügyi igazgatás korszerûsítésétôl elválaszthatatlan a személyes adatok

kezelésének törvényi szabályozása.

6. A gyermekvédelmi reform hosszú távú megvalósításához központi költségvetési

hozzájárulás szükséges. Az 1997. évi költségvetésrôl szóló törvény biztosítja az

otthonteremtési támogatáshoz, a jövedelemhatártól függô rendszeres gyermekvédelmi

támogatáshoz, a gyámügyi igazgatás és pártfogói hálózat átalakításához, a

gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztéséhez, a gyermekjóléti szolgálat

struktúrájának a családsegítô szolgálattal összehangolt kialakításához szükséges

állami forrásokat.

A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat -

elfogadása esetén - eredményesen szolgálja majd a gyermeki jogok érvényesülését,

továbbá egy gyermekcentrikus, átlátható, ellenôrizhetô és hatékony gyermekvédelmi

rendszer kiépülését.

A gyermeki jogok érvényesítésérôl szóló törvény szabályozási elveinek kidolgozása

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács 1997. áprilisában megtárgyalja a

törvény szabályozási elveit, melyet a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács

Titkársága mellett mûködô Gyermekjogi Kodifikációs Munkabizottság dolgoz ki. Ha a

Koordinációs Tanács szükségesnek tartja a törvény megalkotását, annak célja az

lesz, hogy kiegészítse és összehangolja a gyermekek jogainak érvényesítését

szolgáló jogi szabályozást, továbbá ugyanebbôl a célból létrehozza, beillessze a

magyar jogrendszerbe azokat a hiányzó jogintézményeket, eljárásokat, jogokat és

kötelezettségeket, amelyek a gyermekek különleges jogi és társadalmi helyzetébôl

következôen jogaik érvényesítése érdekében szükségesek.

Feladat, hogy tovább javítsuk az Alkotmányba, a Gyermekjogi Egyezményt

kihirdetô 1991. évi LXIV. törvénybe, valamint a gyermeki jogokat érintô egyes

ágazati törvényekbe (családjogi törvény, közoktatási törvény, gyermekvédelmi

törvény, Polgári Törvénykönyv, Büntetô Törvénykönyv, Munka Törvénykönyve,

egészségügyi törvény, eljárásjogi törvények) foglalt szabályok érvényesülésének

feltételeit és esélyeit a gyermek sajátságos jogi helyzetéhez igazodó sajátságos

jogalkalmazói, szabályozási és eljárási kötelezettségek meghatározásával.

Fontos kiterjeszteni a Gyermekjogi Egyezmény hazai jogrendszerbe illesztését

célzó jogharmonizációt, illetve a végrehajtási szabályok, garanciák és technikák

kialakítását. A Koordinációs Tanács dönt arról, hogy szükséges -e az önálló

törvényi szabályozás.

A rendezés elsôsorban jogharmonizációs jellegû kell legyen. Ennek megfelelôen

fôként más jogszabályok módosításával teremthetõk meg azok a hiányzó

jogintézmények, eljárások és garanciák, amelyek a gyerekek jogait tartalmazó

jogszabályok érvényesítéséhez a társadalmi fejlôdés mai szintjén

elengedhetetlenül szükségesek.

Döntés születik arról is, hogy a törvény kiegészítô jelleggel önálló

rendelkezésként határozzon-e meg olyan jogalkotást és jogalkalmazást befolyásoló

jogi szabályokat is, amelyek több jogágazatot érintenek a gyermeki jogok

érvényesítése érdekében, ezért törvénybe foglalásuk ebben a törvényben lehetséges

és szükséges.

A gyermek- és ifjúsági célokat szolgáló intézményrendszer fejlesztése

Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium által kezdeményezett gyermek- és

ifjúságpolitikai kormányzati döntések közül a legfontosabb a Zánka Gyermeküdülô-

Centrumnak költségvetés intézménybôl közhasznú társasággá való átalakulása volt.

A kht. létrehozása az ifjúsági közéletben komoly viharokat kavart. Megoszlottak a

vélemények arról, hogy Zánka társasággá vagy közalapítvánnyá alakuljon. A

kormányzat a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány tapasztalatai alapján a

gazdasági társasági formát preferálta, de civil nyomásra a tulajdonosi jogokat

gyakorló miniszter mellé civil tanácsadó testületet rendelt, egyetértési joggal

egyes tulajdonosi jogok gyakorlásában. A tanácsadó testület létrejöttét

hátráltatta az is, hogy a kht. létrehozása egybeesett a Gyermek és Ifjúsági

Érdekegyeztetô Tanács Korosztályi Tárgyalócsoportjában elôállt legitimitási

problémákkal, illetve azzal az idôszakkal, amikor két korosztályi tárgyalócsoport

volt.

A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram felügyelete - törvénymódosítással - 1996.

januárjától került át a Koordinációs Tanács Titkárságára, 1996. április 10-tôl

önálló költségvetési szervként mûködik, tevékenységét kormányrendelet

szabályozza. Az Alapprogram 1996-ban mintegy 500 millió Ft-ra írt ki nyilvános

támogatási pályázatot. Minden esetben megtörtént a pályázati pénzek

elszámoltatása is.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács 1996-ban 17 témakörben folytatott

elvi-koncepcionáló és operatív-szervezô munkát, ajánlásait a tárcák követték a

jogszabályok megalkotásában. A Tanács kontrollálta és értékelte az állami gyermek

és ifjúsági feladatok ellátását, s koordinálta a gyermekek és fiatalok

helyzetérôl és az érdekükben hozott állami intézkedésekrôl szóló, az

Országgyûlésnek benyújtott kormányjelentés elkészítését.

1996-ban is sikeresen mûködött a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanács.

A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány gazdasági helyzetének rendezése

1996-ban folytatódott. A kuratóriumnak már a válság menedzselésével mind

kevesebbet kell foglalkoznia, és erôsödik szakmai-koordináló szerepe.

A közoktatási és a felsôoktatási törvény módosítása nyomán, valamint a hamis

diákigazolványok használatát visszaszorítandó szükségessé vált a diákigazolvány

reformja is. 1996-ban még csak a reform elôkészítése történt meg, valamint a

hamisíthatatlanságot biztosító, és egyben korszerû technológiák összegyûjtése. Az

új diákigazolvány várhatóan 1997 szeptemberétôl kerül bevezetésre.

A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztériumnak lehetôsége volt arra is, hogy

támogatást biztosítson - önállóan, illetve a Gyermek és Ifjúsági Alapprogrammal

együttmûködve - olyan programokhoz, táborozásokhoz, amelyek a hazai és határon

túli magyarok, illetve a környezô országok népei és a hazánkban élô nemzetiségiek

kapcsolatát szándékoztak erôsíteni.

A pályakezdô fiatalok munkábaállását szolgáló aktív foglalkoztatáspolitikai

intézkedések

A Kormány 1996 májusában rendeletben szabályozta a pályakezdô munkanélküliek

elhelyezkedésének elôsegítését célzó új támogatási rendszert. A támogatási

rendszer fô elemei:

· A munkatapasztalat-szerzés támogatása

· A foglalkoztatási támogatás

· A foglalkoztatást elôsegítô képzés

A Kormány 1997-ben módosította a rendszert. A 39/1997 (III.5) Kormányrendelet

vonzóbbá tette a fenti aktív eszközöket mind a fiatalok, mind a munkáltatók

körében.

A pályakezdô fiatalokat segítô kísérleti programok

A Munkaügyi Minisztérium által irányított támogatási rendszer mellett az Országos

Foglalkoztatási Alapítvány kísérleti jellegû projekteket indított a pályakezdô

fiatalok munkába helyezésének elôsegítésére, illetve új típusú eszközök

bevezetésére:

· A hátrányos helyzetû fiatalok képzését és foglalkoztatását együttesen

megvalósító programok támogatása

· A pályakezdô fiatalok területi mobilitását elôsegítô albérleti, lakásbérleti

költségek, állásbörzék és céglátogatások támogatása

· A pályakezdô fiatalok vállalkozóvá válását inkubátorházi szolgáltatások

igénybevételével támogató program

Az 1996. decemberi adatok szerint 20.184 pályakezdõnek minõsülõ fiatal vette

igénybe az aktív eszközök valamelyikét, ebbõl az új támogatási formákban 11.754

fõ részesült.

A Munkaügyi Minisztérium - a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvánnyal együtt

- 1996-ban kidolgozta a fogyatékos fiatalok munkaerôpiaci rehabilitálásának

koncepcióját is.

A lakáshozjutást szolgáló intézkedések

A Kormány 1074/1996. (VII. 10.) Korm. határozatával elfogadta a lakásépítés

és -felújítás finanszírozásának fejlesztési koncepcióját, majd Az Országgyûlés

elfogadta a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényt.

A fiatalok lakáshoz jutásának segítése érdekében kidolgozásra került a

jelzálog hitelintézetrôl és a jelzáloglevélrôl szóló törvény is, amelyet a

Kormány az Országgyûlés elé terjesztett.

A sorkötelesek-katonafiatalok érdekében tett intézkedések

Az Országgyûlés 1996-ban elfogadta a hadköteles katonák szolgálati

viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvényt, amely elsô ízben szabályozza törvényi

szinten a honvédelmi kötelezettségüket teljesítô személyek alapvetô jogait és

kötelezettségeit. Kiadásra került továbbá a 17/1996. (XII. 29.) HM rendelet a

hivatásos és hadköteles katonák illetményen kívüli járandóságairól, szociális

juttatásáról és illetményelôlegérôl és a 18/1996. (XII. 29.) HM rendelet a

hivatásos és hadköteles katonák egyes költségtérítéseirôl.

A Magyar Honvédség Parancsnoksága 1995-1996-ban az 1993. évi CX. törvény

rendelkezéseinek megfelelôen foglalkozott a bevonult hadkötelesek élet- és

szolgálati körülményeinek javításával. A Honvédelmi Minisztériummal együttmûködve

kiemelt feladatként kezelte a munkanélküli fiatalok át- és továbbképzésére

irányuló munkaügyi minisztériumi programok megvalósítását. Elindultak továbbá az

alábbi projektek:

· A bevonulók szociális és mentálhigiénés szûrése

· Önismeretfejlesztô, kommunikációjavító tréning a sorkatonák számára

· Sorállományú (század)bizalmiak mentálhigiénés képzése, felkészítése

· Bûnmegelôzési program az Országos Rendôrfôkapitánysággal közösen

· "Gyors reagálás" program a haderôátalakítás során munkahelyüket elvesztôk

számára USA-projekt alapján a Munkaügyi Minisztériummal közösen

Tervezés alatt állnak az alábbi projektek:

· A preventív célú át- és továbbképzése rendszerének kiterjesztése a fiatal

hivatásos és szerzôdéses katonákra

· Tanácsadó és segélytelefon-rendszer kiépítése a szociális, mentálhigiénés és

pszichés problémák megoldásának elôsegítésére

· Humán ügyeleti rendszer - kríziskezelô szolgálat létrehozása

A Magyar Honvédség Parancsnoksága fokozott figyelmet fordít a hadkötelesek

érdekképviseleti szervezeteivel való együttmûködés feladataira, amelyeket

intézkedési terv alapján hajt végre.

A települési önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi feladatellátása

Az önkormányzatok jelentôs része felmérte és áttekintette, milyen a gyermek- és

ifjúsági korosztályokhoz tartozók egyéni és kollektív helyzete az önkormányzat

illetékességi területén. Ez a helyzetelemzés nemcsak a fennálló állapot leírását

tükrözi, hanem azt a változást is, amelyet egyfelôl a gyermek- és ifjúsági célú

vagyon (intézmények, létesítmények, támogatások stb.) felszámolódása, a

rendelkezésre álló pénzeszközök megszûnése, a kedvezményrendszer szinte teljes

erodálódása, a tanácsi-önkormányzati gyermek és ifjúsági ügykör megszûnése,

másfelôl az új-alakuló gyermek és ifjúsági civil szféra, az egyéni és közösségi

kezdeményezések, az egyházak és felekezetek aktivitásának növekedése képviselnek.

Számos önkormányzat kezdte meg, illetve folytatta a gyermek- és ifjúsági

korosztályokhoz tartozó lakosok, az egyének számára hozzáférhetô tanácsadás

megszervezését

· életviteli,

· érdek- és jogérvényesítési,

· pályaorientációs, családalapítási, munkavállalási,

· mentálhigiénés,

· szabadidõ-töltési

kérdésekben elsôsorban civil szervezetek közremûködésével.

Mind több önkormányzat tevékenységére jellemzô, hogy az önkormányzati

jogszabályalkotás és államigazgatás intézkedési rendszer mûködésében felhívja a

figyelmet a speciális gyermek- és ifjúsági szempontokra, érdekekre és jogi

elôírásokra. Ilyen jellegû kezdeményezés a szószóló, az ombudsman, a települési

gyermek- és/vagy ifjúsági és/vagy diákönkormányzat intézménye, amely a

képviselôtestület, a bizottságok és az apparátus körében is felhatalmazással,

legalábbis javaslattételi és véleményezési joggal rendelkezik. Ugyancsak

intézményesülni kezd az témával foglalkozó bizottságok, tanácsnokok, apparátusi

szakemberek is.

A település, a régió területén, s illetékességi körében (tanügyigazgatás,

gyámügy, gyermek- és ifjúságvédelem, mûvelôdés, sport stb.) az önkormányzat egy

része felismerte azt az alapvetô érdeket, hogy függetlenül a szakmai érvektôl és

megfontolásoktól, megszervezze a civil-társadalmi kontrolt, amely a gyermek- és

ifjúsági korosztályok érdekérvényesítési törekvéseibôl ered, s amely támogatója

lehet az önkormányzat törekvéseinek is.

A települési önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi támogatása

A Belügyminisztérium és a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága

1995 és 1997 között 290 millió forintos forrással rendelkezô pályázati támogatási

rendszert épített ki az önkormányzatok gyermek és ifjúsági feladatai

teljesítésének támogatására. Ennek eredményeként két év alatt mintegy 800

önkormányzat kapott központi támogatást gyermek- és ifjúsági célú törekvéseinek

segítése érdekében. Az 1997. évi pályázat lebonyolítása jelenleg folyik.

Az üzleti és belkereskedelmi tevékenység szabályozása

A 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet számos szabályt határozott meg a gyermek-

és ifjúsági korosztályok védelme érdekében az üzletek mûködésével és a

belkereskedelmi tevékenység folytatásával kapcsolatban. Ennek megfelelôen került

szabályozásra

· a szexuális áru forgalmazásának korlátozása,

· a szeszesital mérés korlátozása,

· a szeszesital kiszolgálásának korlátozása,

· a kártyajátékban és a pénznyerô-automata, valamint a játékautomata

használatában való részvétel korlátozása

a kiskorú személyek differenciált tevékenységi, ellátási és személyi körére

irányultan.

Az Országgyûlés elé került a gazdasági reklámtevékenységrôl szóló törvény

tervezete, amely garanciákat állít a gyermek- és fiatalkorúakat e területen

érhetô hatások megelôzésére és szankcionálására.

A cigány oktatási program

A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium 1994-1995-ben készített kutatásai

és felmérései alapján elfogadta és megkezdte a cigány oktatásfejlesztési program

megvalósítását.

A gyermekkönyvtári hálózat fejlesztése

A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium által finanszírozott pályázatok

lehetôséget adtak az iskolai könyvtárak állománygyarapítására, valamint

könyvbeszerzésekre. Ezek a pályázatok nem a gyermekkönyvtáraknak szóltak, de

nagyon sok közkönyvtár vagy kettôs funkciójú közmûvelôdési könyvtár az ifjúságnak

is szolgáltat, nem csak a felnôtt lakosságnak. A Nemzeti Kulturális Alap 150

millió forintot különített el a közmûvelôdési közkönyvtárak fejlesztésére.

Alapvetô kézikönyvek és a szakirodalom többespéldányainak beszerzésére 90

könyvtár 53 millió forintot kapott.

Telekommunikációs kapcsolatok megteremtésére 169 községi és városi könyvtár

átlagosan 150-200 ezer forintot kapott. A városi könyvtáraknak az országos

könyvtári-informatikai rendszerhez való felzárkóztatása, az Internethez való

csatlakozás elôsegítése érdekében a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium minden

intézmény számára 250 ezer forintos támogatást biztosít.

A gyermek- és ifjúsági közmûvelôdés támogatása

A Nemzeti Kulturális Alap különbözô szakkollégiumai által 1996-ban kiírt

pályázatok nagy mértékben figyelembe vették a gyermek- és ifjúsági korosztályt. A

Közmûvelôdési és a Népmûvészeti Szakkollégium a különféle mûvészeti,

népmûvészeti, hagyományismereti tevékenységre szervezôdô táborokat,

rendezvényeket, amatôr mûvészeti gyermek közösségek programjait támogatták.

A Mûvészeti és Szabadmûvelôdési Alapítvány pályázati kiírásának elsôdleges

célja a táborozások, nyári szabadidôs tevékenységek megvalósításához nyújtandó

segítség volt.

A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium társadalmi szervezetek számára

hirdetett pályázatán a közmûvelôdésben kiosztható 12,50 millió Ft-ból 6,03 Ft

támogatást nyújtott gyermek- és ifjúsági társadalmi szervezeteknek.

A közmûvelôdési törvény koncepciójában a gyermek- és ifjúsági korosztály

érdekei is megfogalmazódnak, meghatározva ezzel - minden bizonnyal - hosszabb

idôre az adott korosztály mûvelôdési lehetôségeihez biztosított jogosítványokat

és kötelességeket.

A környezetvédelem népszerûsítése a gyermekek és az ifjúság körében

Az óvodák, az iskolák, a közmûvelôdési intézmények és a civil szervezetek

mind nagyobb számban kapcsolódnak be azokba a programokba, akciókba, amelyek

elsôdleges célja a környezetvédelem népszerûsítése (a föld napja, a madarak és

fák napja, a környezetvédelmi világnap, a takarítási világnap).

1996-ban több száz iskola vett részt a szelektív hulladékgyûjtési és

fásítási programokba.

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium évente mintegy húsz

féle országos és regionális környezetvédelmi és természetvédelmi pályázat,

vetélkedô, tehetséggondozó tanulmányi verseny megszervezésével, támogatásával

segíti a környezetvédelmi gondolkodás fejlesztését. Ezeken 1996-ban mintegy 25

ezer gyermek és fiatal vett részt.

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a szemléletformálás

érdekében jelentôs támogatást nyújt az elsôdlegesen az ifjúságnak szóló

környezetvédelmi tematikájú könyvek kiadásához, kiállítások, egyéb rendezvények

megvalósításához, rádió- és televíziós mûsorok sugárzásához. 1996-ban a Központi

Környezetvédelmi Alapból közel 200 millió forintot fordítottak részben pályázati,

részben közcélú feladatokra felhasználható keretekbôl.

A környezetvédelmi oktatás

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megkezdte a

környezetvédelmi ágazatba tartozó államilag elismert szakképesítések

dokumentumainak kiadását; ezek alapján 1997 szeptemberétôl mintegy húsz féle

szakképzés keretében nyílik lehetôség alap- és középfokú környezetvédelmi szakmák

oktatására és elsajátítására.

A környezetvédô szervezetek támogatása

A több mint 900 környezet- és természetvédô civil szervezet döntô többsége a

gyermek- és ifjúsági korosztályok környezetvédelmi szemléletének formálását

tekinti egyik legkiemelkedôbb feladatának. E szervezet számára a Környezetvédelmi

és Területfejlesztési Minisztérium a Központi Környezetvédelmi Alapból 1996-ban

48 millió forintot folyósított pályázati támogatásként.

A múzeumi kedvezményeket szabályozó jogszabály

A múzeumi kedvezményekrôl tervezett kormányrendelet szövegében a múzeumok

közismerten súlyos anyagi helyzete ellenére sem kérdôjelezôdött meg a gyermek- és

ifjúsági korosztályok kedvezményezése. A szabályozás lényege a hétvégi

szabadnapokon a családok együttes múzeumlátogatását elôsegítô, új formában

jelentkezô támogatás, amely szerint "díjtalan a belépés minden hétvége egyik

munkaszüneti napján a 18 éven aluli gyermekek, és az ôket kísérô, legfeljebb két

hozzátartozó részére (családi kedvezmény)."

A prostitúcióval kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó tervek

A Belügyminisztérium által kidolgozott koncepció lényeges eleme, hogy

különösen nagy figyelmet fordít a kiskorúak nemi kizsákmányolásának megelôzésére

és szankcionálására elsôsorban azzal, hogy az erre vonatkozó tényállásokban

fokozza a kiskorúak védelmét, kiterjeszti azok súlyosbító terjedelmét azon

esetekre is, amikor a kiskorú nem áll a bûnelkövetô gondozása vagy felügyelete

alatt. Az erre vonatkozó szabályozás még ebben az évben a törvényhozás elé kerül.

A rendôrségi szervek által tett intézkedések

Megkezdôdött a 12/1986. sz. BM-parancs, az ifjúságvédelmi szabályzat

felülvizsgálata. A rendôrségnél folyó gyermek- és ifjúságvédelmi munkát, az ezzel

kapcsolatos bûnmegelôzési feladatokat a 16/1991. sz. ORFK vezetôi intézkedés

szabályozza.

A rendôrség bûnmegelôzési tevékenységében az alábbi programok szerepelnek

kiemelt súllyal:

· A D.A.D.A., a rendôrség biztonságra nevelô iskolai programja, amely 1996-ra

már a nemzeti alaptanterv illeszkedô, a gyerekek munkáját segítô

munkafüzetekkel jelent meg. Elkészült a nevelôotthonban élô gyerekekre

irányuló programváltozat, s készül a fogyatékos gyermekeket nevelô

intézményekre való kiterjesztés.

· Több éves kutatómunkával elkészült az újszülöttölés körülményeit vizsgáló

szociológiai és pszichológiai elemzést adó monográfia. Szekszárdon megalakult

a Bölcsô alapítvány, amely célzott segítséget ajánl fel az emberölés

veszélyével fenyegetett, válságterhességüket hordó nôk számára.

· Az ORFK, az Aszódi Fiúnevelô Intézet és a Sing-Sing Együttes drogellenes

kampányturnét indított huszonkét helyszínnel, a turné jelenleg is folyik.

· A Belügyminisztérium irányítása alatt álló rendôr szakközépiskolák

átalakították képzési rendszerüket úgy, hogy nagy szerepet kap a gyermek- és

ifjúságvédelemmel kapcsolatos ismeretek oktatása a elsôsorban a szakmai és

kommunikációs felkészültségnek a rendôri intézkedések során, valamint a

kiskorúak sérelmére elkövetett bûncselekmények során a sértettek meghallgatása

során való alkalmazása területén. A tanintézetek önállóan végzik a D.A.D.A.

programban résztvevôk képzését.

· A középiskolák egy részében megindult a rendvédelmi szakirányú fakultációs

képzés, amelynek során a mintegy 400 jelentkezô diákok jogi és rendvédelmi

ismereteket tanul és lehetôségek kap B-kategóriás vezetôi engedély megszerzésére,

valamint önvédelmi ismeretek elsajátítására.

A szakképzés fejlesztése a földmûvelésügy területén

A szakmai követelmények kiadásáról szóló miniszteri rendeletek révén 169

szakképesítés került meghatározásra. Ezek között harminc olyan szakképesítés van,

amelynek a megszerzéséhez nincs elôírt iskolai végzettség.

Mintegy 170 középfokú oktatási intézményben folyik ágazati szakképzés, ami a

szakképzésben tanulók 12%-át érinti.

A tudományos diákköri mozgalom

A felsôoktatásban a minôségi képzés egyik alappillére a tudományos diákköri

mozgalom, amely fontos szerepet tölt be a tudományos elôképzésben, a tehetséges

fiatal kutatók kiválasztásában. A diáktudományos tevékenységet folytató hallgatók

és tanáraik szakmai és érdekképviseleti szervezete az Országos Tudományos

Diákköri Tanács (OTDT). Feladata a tudományos diákköri mozgalom országos szintû

összefogása, támogatása.

A felsôoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1996. július 3-i módosítása

szabályozta az OTDT státuszát a tanács és a diákköri mozgalom autonómiájának,

önszervezôdésének maximális biztosítása mellett.

Ugyancsak a módosított felsôoktatási törvény rögzítette a tudományos

diákköri mozgalom költségvetési támogatását, miszerint az országos diákköri

mozgalom tevékenységének támogatásának pénzügyi fedezetére az éves hallgatói

normatíva országos keretösszege egy ezrelékének megfelelô összeget kell

elôirányzatként biztosítani.

Ilyen módon a felsôoktatási törvény hosszú távra megteremtette az OTT, a

tudományos diákköri mozgalom mûködésének jogi és anyagi alapjait, s ez közvetve

hozzájárulhat a magyar ifjúság képzettségének, tudásszintjének az emelkedéséhez.

A központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok gyermek- és ifjúsági

célú ráfordításai

Az 1991-1995. évet átfogó elemzés alapvetô megállapítása az, hogy a központi

költségvetés gyermek- és ifjúságpolitikai célú kiadásairól rendelkezésre álló

adatok hézagosak, egyenetlenek. Az önkormányzatoknál azok az adatok vehetôk

számításba, amelyekrôl a normatívák alapján megállapítható, hogy az összegek a

korosztályok támogatására jutottak el az önkormányzatokhoz. A ténylegesen

célirányos felhasználásról, a források kiegészítésérôl vagy elvonásáról nincs

megbízható adat.

A költségvetés gyermek- és ifjúsági célú kiadásainak növekedése nem tartott

lépést az inflációval. A tárcák támogató kiadásai 1991 és 1995 között

reálértékben csökkentek.

Ugyanakkor mind az 1996., mind az 1997. évi költségvetés a gyermek- és

ifjúsági korosztályok támogatására jóval több megnevezett és ellenôrizhetô

elôirányzatot határozott meg. Ugyanez az eljárás érvényesült az egyes tárcák

1996. és 1997. évi költségvetésében is.

A gyermek és ifjúsági célú pénzek felhasználása 1996-ban minden eddiginél

koordináltabban és ellenôrizettebben folyt, s így történik 1997-ben is.

III.

A Kormány gyermek- és ifjúságpolitikai feladatainak

összehangolása

A Magyar Köztársaság Kormányának 1994-ben elfogadott programja külön fejezetben

szól azokról a feladatokról, amelyeket a kormányzati szerveknek a gyermek- és

ifjúságpolitika megújítása érdekében el kell végezniük. A kormányprogram e

fejezetét is áthatja az a szándék, hogy a kormányzati irányítás minden

megnyilvánulásában érvényesüljön a társadalmi párbeszéd. Az érintett társadalmi

csoportokkal, az ôket képviselô civil szervezetekkel, az érdekükben fellépô

szakmai és érdekvédelmi mûhelyekkel, intézményekkel való folyamatos és korrekt

egyeztetés mind a kormányzati intézkedések elôkészítése, mind azok végrehajtása

során fontos tartalmi feladattá vált. 1996 végére jelentôs mértékben megerôsödött

a kormányzati koordinációt ellátó szervezet és az egyes tárcák közötti

együttmûködés is.

Az elmúlt két és fél esztendô során a Kormány gyermek- és ifjúságpolitikájának e

párbeszédre való készség volt a legfontosabb jellemzôje.

A különbözô véleményekben, javaslatokban, állásfoglalásokban, a gyermek- és

ifjúsági korosztályokat érintô folyamatok befolyásolásában megnyilvánuló érdekek

mindemellett nem csupán a mûködô gyermek- és ifjúsági intézményrendszer

tekintetében igénylik a rendszeres egyeztetést, hanem a kormányzati szférában is,

hiszen az elmúlt idôszak egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy nincs a

hatalomgyakorlásnak olyan szférája, amely - akár kötelezettségei, akár törekvései

révén - ne érintené valamiképp a gyermek- és ifjúsági korosztályok helyzetét.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanácsot az 1109/1994. (XII. 2.) Korm. számú

határozat hozta létre. A Tanács elsôdleges feladata, hogy a kormány minden egyes

tagja számára elôírt, a gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekeinek a

kormányzati döntésekben való érvényesítése mellett fórumot biztosítson az e

korosztályok ügyeiben leginkább illetékes miniszterek konzultációjának,

nemkülönben gazdát adjon azoknak a problémáknak, amelyek több tárca ügykörében

állnak kapcsolatban a gyermek- és ifjúsági ügyekkel, illetve amelyek a

miniszterek jelenlegi feladat- és hatásköre szerint egyetlen szaktárca

feladataihoz sem sorolhatók.

A Tanács így talán nevezhetô gyermek- és ifjúságügyi kormánynak is, hiszen elnöki

tisztét a miniszterelnök, elnökhelyettesi tisztét a mûvelôdési és közoktatási

miniszter kapta, tagjai pedig a "kulcstárcák" vezetôi: a belügyminiszter, a

honvédelmi miniszter, az igazságügyi miniszter, a munkaügyi miniszter, a

népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter. Az egyes ágazatok legmagasabb szintû

képviselôjének jelenlétére, a szaktárcák képviseletének biztosítékául a tanács

mûködési rendje kimondja azt is, hogy a minisztert a politikai államtitkár, s ha

ô is akadályoztatva van, legfeljebb a közigazgatási államtitkár helyettesítheti a

tanács ülésein.

Az államigazgatás kiemelkedô hatáskörrel rendelkezô vezetôi mellett a tanácsnak

lehet - s van - olyan tagja, aki a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal

kapcsolatos kutatás, elméleti és gyakorlati tevékenység területérôl - kiemelkedô

szakmai érdemeik alapján - a miniszterelnök felkérésére dolgozik a testületben.

A Tanács titkári feladatait a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára látja

el, akire - a Kormány 1996 augusztusi döntése alapján - a kormányzati gyermek- és

ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásának összehangolása hárul.

Tény az, hogy mióta Magyarországon gyermek- és ifjúságpolitikáról beszélnek,

most jött létre elõször e bonyolult problémakörrel foglalkozó ilyen magas szintû

kormányzati szervezeti forma.

A tanácsot létrehozó kormányhatározat és a tanács mûködési rendje ugyanakkor

garanciája lett annak, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos

állami feladatok megoldása nem marad egy alkalomszerûen össze-összehívott, s

elsôsorban az államigazgatás keretein és gondolkodásmódján belül mozgó testület

látszattevékenysége.

Elôször: a kormány valamennyi tagja számára iránymutató a kormányprogramnak az a

kezdeményezése, hogy a döntésekben fokozottan kell figyelembe venni a gyermek- és

ifjúsági korosztályok érdekeit. Ez a kormánytagokra felelôsséget ró, az ügy

számára pedig kellôen számonkérhetô követelményrendszert határoz meg.

Másodszor: a tanács feladatai rendkívül széles körben adnak lehetôséget a

kormányzati tevékenység gyermek- és ifjúságügyi koordinációjára, s ez lehetôvé

teszi, hogy a tanács illetékességi köre részének tekintsen számos olyan

feladatot, amellyel évtizedes kormányzati adósságok törleszthetôk. A Tanács

kiemelt feladata a gyermek- és ifjúságügyi tárgykörû jogszabály-elôkészítés, a

jogalkotás összehangolása és fejlesztése, a nemzetközi normák és a magyar

jogrendszer harmonizálásának megszervezése, a gyermek és ifjúsági civil szférával

való párbeszéd kormányzati szervezése, a korosztályok érdekeinek, problémáinak

kellô mélységû elemzése, s a korosztályok ellátásának fejlesztésével kapcsolatos

teendôk kimunkálása, a végrehajtás ellenôrzése.

Harmadszor: a tanácsban helyet kapó nem miniszteriális szakemberek közvetlenül az

állami döntéshozatal szintjén fejthetik ki véleményüket, javaslatukat a tanács

munkája során, s így számukra is nagyobb ösztönzést, a kormányzat számára pedig

értékes segítséget jelent e szakmai felkészültség primer hasznosíthatósága.

Negyedszer: a tanács útmutatásának megfelelôen a testületet "kiszolgáló"

szakértôi és köztisztviselôi csoport létszáma és feladatrendszere úgy alakult ki,

hogy minél rugalmasabban, ugyanakkor a legésszerûbb forráskihasználással álljon

állandóan a tanács rendelkezésére.

A Tanács 1994 decemberi megalakulása óta eredményesen mûködik. A gyermek és

ifjúsági érdekegyeztetés fórumrendszerének kialakítása, a szaktárcákkal való

együttmûködés kereteinek és tartalmának egyeztetése, a társadalmi szervezetekkel

való folyamatos konzultáció azt ígéri, hogy a tanács valóságos funkciót képes

betölteni, s meg tud felelni az iránta támasztott társadalmi igényeknek is.

Az elmúlt két esztendôben a tanács számos olyan átfogó témakörrel foglalkozott,

amelyekben régóta esedékes volt a kormányzati lépés, intézkedés. A napirendre

került témák nyomán számos egyedi és konkrét feladat végrehajtása kezdôdött meg

vagy éppen fejezôdött be:

· a Gyermekjogi Egyezmény és a hatályos magyar jogszabályok harmonizációjával

kapcsolatos feladatok meghatározása, majd jogharmonizációs program

kialakítása, ezt követôen 1996 decemberére a gyermeki jogok érvényesítésérôl

szóló, a kormányprogram által is elhatározott törvény szabályozási koncepciója

tervezetének kidolgozása

· az 1996. és az 1997. évi állami költségvetés gyermek- és ifjúsági

korosztályokkal kapcsolatos elôirányzatairól szóló javaslatok kialakítása,

· a gyermek- és ifjúságkutatás fejlesztése és a kutatási eredmények hasznosítása

közép távú tervének kialakítása, a társadalomstatisztika speciális korosztályi

feladatainak meghatározása,

· a gyermekvédelmi rendszer szabályozása, a devianciajelenségekkel kapcsolatos

kormányzati feladatok terve,

· az önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi feladatai, az ügykör kialakításával

kapcsolatos központi kormányzati tennivalók kidolgozása,

· az ifjúsági munkanélküliség kezelésének jogszabályi és kormányzati

feladatainak ütemezése, a pályakezdô munkanélküliek érdekében bevezetendô

aktív eszközök koncepciójának kialakítása,

· a jogalkotási rendszer fejlesztésével kapcsolatos speciális feladatok: a

gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekérvényesítési lehetôségei a kormányzati

tevékenységben,

· a diákjogok érvényesülésének fejlesztése a közoktatás modernizálása során; a

diákkedvezmények és -támogatások feltételeinek kialakításával kapcsolatos

feladatok.

E témakörökben a tanács elôször a koncepcionális kérdéseket tekintette át, majd a

kormányzati döntések meghozatala elôtt kialakította álláspontját, amely mértékadó

volt a hatalmi szervek határozatainak meghozatalakor is.

A tanács munkája során mind a fenti témákban, mind az egyéb kérdéskörökben

különös figyelmet fordít a "tárcaközi" és a "tárca nélküli" kérdések

tanulmányozására. Mivel ebben a tanács titkárságának számos feladata van, a

Titkárság és a köréje - tizenkét team-be - szervezett szakértõi hálózat a

kormányzati gyermek- és ifjúságpolitikai tevékenység elméleti és gyakorlati

mûhelyeként mûködnek. Így a korábbiakban erôteljesen tárca- vagy témakörorientált

szemléletmódtól eltérôen - a társadalmi-gazdasági folyamatok egészében

vizsgálhatók a felnövekvô korosztályok problémái, helyzetük javításának

lehetôségei és szükségletei.

A tanács emellett külön figyelmet fordít arra, hogy ülésrôl ülésre, s az ülések

között is információt kapjon, értékeljen és adjon a gyermek- és ifjúsági

társadalmi csoportokat, a civil szférát illetô aktuális helyzetrôl,

tennivalókról, gondokról.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács állásfoglalásai egy új

társadalompolitika kialakításának meghatározó, példaadó dokumentumai, értékes

folyamatok elindítói és életben tartói lehetnek. A Kormány ezzel kapcsolatos

elszánása, a szakértelem koncentrálása és a társadalmi párbeszéd elmélyítése

ekként a modernizáció egyik legfontosabb alappillérévé válhat.

· · ·

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a kormányprogramban

meghatározottak szerint kidolgozta az állami gyermek- és ifjúságkutatás rendszere

kialakítására és mûködtetésére vonatkozó koncepciót. Ennek alapján a

miniszterelnök Gyermek- és Ifjúságkutatási Tanácsadó Testületet hozott létre, s

megkezdôdött a gyermek- és ifjúságstatisztika új koncepciójának kidolgozása is,

amely ugyancsak a kormányprogramban megfogalmazott feladat.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkárságának egyik legfontosabb

feladata az országos szintû gyermek- és ifjúságügyi érdekegyeztetésben a Kormány

képviselete. Az 1995 januárjában több mint száz gyermek- és ifjúsági, illetve e

korosztályokat támogató szervezet képviselôivel létrejött megállapodás alapján

megszületett a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanács. Ennek Kormányzati

Tárgyalócsoportjában jelen vannak mindazok a tárcák, amelyek a jogszabályok és az

intézkedések elôkészítése szempontjából meghatározó szerepet játszanak a gyermek-

és ifjúsági korosztályok élethelyzetének alakításában. A rendszeresen mûködô

tárgyalócsoport és annak titkársága a konszenzuskeresés útját járva különös

felelôsségének tartja, hogy átsegítse a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô

Tanácsot mind a mûködési, mind a szakmai szempontból konfliktusokat hordozó

érdekegyeztetési folyamat buktatóin, s az a mindinkább széles megegyezésen

alapuló megállapodások keretében gyakoroljon befolyást a kormányzati döntésekre.

A Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanácsban született megegyezések alapján

jelenleg is folyik a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók szabadidô-

töltésének fejlesztését szolgáló koncepció kidolgozása, a gyermek- és ifjúsági

célú vagyon felmérését, megóvását és hatékony mûködtetését szolgáló kataszter

kidolgozása és mûködtetésének elôkészítése, valamint az országos hatású gyermek-

és ifjúsági "intézmények" - a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, a Nemzeti Gyermek

és Ifjúsági Közalapítvány, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a Zánkai Gyermek és

Ifjúsági Központ Üdültetési és Oktatási Közhasznú Társaság - co-management

struktúrában való mûködésének fejlesztése, s a szakmai munka bizottsági szinten

való kiteljesítése.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a jogszabály-elôkészítés

kormányzati folyamatának részese. Egyfelôl - mind az érdekegyeztetési

rendszerben, mind a saját szakértôi gárda révén - részt vesz a különbözô szintû

jogszabályok elôkészítésében, másfelôl maga is kezdeményezte és kezdeményezi

lényeges jogi normák megszületését például az építôtáborozás, a nyári diákmunka,

a fogyatékos fiatalok felzárkóztatása, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram mûködési

rendje témakörében.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága sajátos együttmûködést

alakított ki a Gyermek és Ifjúsági Alapprogrammal, hiszen az alapprogram

tanácsának elnöki tisztét a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács titkára látja

el. Az együttmûködés nemcsak a kormányzati lépések összehangolását teszi

lehetôvé, hanem azt is, hogy a gyermek- és ifjúsági célokra rendelkezésre álló

forrásokat a központi intézményrendszer észszerûen, a törvényben meghatározott

célokra, s az élet által igazolt prioritásoknak megfelelôen használja fel.

Az Alapprogram Tanácsa ennek megfelelôen alakította ki támogatási alapelveit,

amelyeknek leglényegesebb elemei az alábbiak:

· Az alapprogram forrásai nem helyettesítenek más, a gyermek- és ifjúsági

korosztályok helyzetének befolyásolását szolgáló állami pénzforrást sem a

kormányzat, sem az önkormányzatok szintjén.

· Az alapprogram forrásaiból abban az esetben részesedhetnek az állami

költségvetés egyes alrendszereihez tartozó szervek, amennyiben többlet

feladatot vállalnak a gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekében.

· Az alapprogram forrásainak felhasználását úgy kell koordinálni, hogy azok az

egyéb állami pénzforrásokkal együtt növeljék a kormányzati gyermek- és

ifjúságpolitika megvalósítására szánható pénzeszközök hatékonyságát. Ennek

érdekében folyamatosan fel kell tárni az állami költségvetés alrendszereiben

gyermek- és ifjúsági célokra fordítható, illetve fordítandó források irányát

és mértékét, s a konkrét támogatási formák kialakításakor ezt is figyelembe

kell venni.

Az Alapprogram 1996-ban mintegy 500 millió forintos forrással rendelkezett, s

ebbõl az alábbi témákat finanszírozta:

¨ A gyermekek és a fiatalok nyári programjai (táborozások, táborozási jellegû és

egyéb szabadidõs programok) megszervezésének támogatása

¨ A gyermek- és ifjúsági szervezetek, valamint a gyermek- és ifjúsági

korosztályokat támogató szervezetek vezetõi és önkéntesei képzésének támogatása

¨ A gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók, illetve a velük foglalkozók

számára tanácsadó szolgáltatási formák kialakítása, illetve fejlesztése

¨ Az ifjúsági tanácsadó és információs irodák hálózatának fejlesztése

¨ Az országos gyermek- és ifjúsági szervezetek, valamint a gyermek- és ifjúsági

korosztályokat támogató szervezetek együttmûködését szolgáló kapcsolatrendszer

kiépítése és mûködtetése

¨ Az ifjúsági munkanélküliség megelõzését és kezelését segítõ programok

támogatása

¨ A diák- és hallgatói képviseleti szervek vezetõinek, tagjainak és felnõtt

segítõinek képzése

¨ A gyermekek és fiatalok civil társadalmi részvételét szolgáló országos gyermek-

és ifjúsági szervezetek, közösségi hálózatok és érdekérvényesítési formák

támogatása

¨ Az európai integrációt elõsegítõ, a határon túli magyar gyermek- és ifjúsági

közösségekkel való kapcsolattartást fejlesztõ kezdeményezések támogatása

¨ A családi életre nevelést, az egészséges életmód kialakítását segítõ programok

támogatása

¨ A gyermekek és a fiatalok helyzetérõl és jogairól szóló tudományos kutatás és

információszolgáltatás, ismeretterjesztés támogatása

¨ A gyermek- és ifjúsági korosztályoknak szóló tájékoztatás, rendszeres sajtó

tevékenység

¨ A honismeret, hazafiság kiteljesedését segítõ programok.

E célok teljesítéseként indult el a mintegy hatvan közösségi rádióban havonta

hallható Tizenévek címû rádiómûsor, a MaHolnap címmel ugyancsak havonként

megjelenõ lap, amely a mûködõ gyermek- és ifjúsági intézményrendszer

dokumentumait, információit hivatott terjeszteni.

Mindezek mellett az Alapprogram számos egyedi kezdeményezés támogatását is

vállalta, kiadványok megjelentetéséhez, a gyermek- és ifjúsági korosztályok

legkülönbözõbb összetételû és létszámú csoportjainak törekvéseihez biztosított

induló anyagi eszközöket.

A már említett "mûködõ gyermek- és ifjúsági intézményrendszer" részeként a

Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága szorosan együttmûködik a

Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal. Ennek az együttmûködésnek a

tartalma a közalapítvány helyzetének rendezése során, majd mûködésének

újraindulásától mindinkább a kölcsönös szakmai támogatás felé fordul; így 1996

novemberében közös kiadásban jelent meg a Gyermek és ifjúsági feladatok az

önkormányzatokban címû módszertani kiadvány, amely a Gyermek és Ifjúsági

Koordinációs Tanács Titkársága önkormányzati szakértõinek és a közalapítvány

szakembereinek közös produktuma.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a Belügyminisztériummal

együtt "társgazdája" annak a pályázatnak, amelyet a Gyermek és Ifjúsági

Koordinációs Tanács 1996-ban immár másodszor írt ki az önkormányzatok gyermek és

ifjúsági célú törekvéseinek, kezdeményezéseinek támogatására, a két esztendõ

alatt összesen 175 millió forint forrással. Az 1995-ös és az 1996-os pályázat

elemzése alapján az eddigieknél is részletesebb, a gyakorlatban megvalósított

példákat felmutató ajánlás készül az önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi

feladatainak ellátásához. A Koordinációs Tanács 1997-re 115 millió forintra írt

ki pályázatot.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága különös gonddal alakította

ki kapcsolatát a médiával. Az e témával foglalkozó szakértõi csoport ajánlásai

alapján szinte minden magyarországi sajtó- és elektronikus orgánumban egyre

gyakrabban kapnak teret a gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintõ kérdések.

Ezt szolgálják a rendszeresen megtartott sajtótájékoztatók mind a Gyermek és

Ifjúsági Koordinációs Tanács, mind a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács,

mind a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsának ülései után. Ugyancsak

szokásossá váltak az egyes témákban szervezett háttérbeszélgetések.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága ugyanakkor megkezdte az "új

generáció": fiatal médiaszakemberek képzését a gyermek- és ifjúsági

korosztályoknak szóló rádiózás és televíziózás fejlesztése érdekében.

A kormányzati gyermek- és ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásának

összehangolásában kiemelkedõ szerepe van a nemzetközi kapcsolatok

koordinálásának. A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács számos önálló

kezdeményezéssel lépett fel elsõsorban a gyermek- és ifjúsági közösségek külföldi

kapcsolatainak kialakítása és fejlesztése érdekében.

Bár nemzetközi kötelezettség teljesítését szolgálta, mégis az egész magyar

gyermek- és ifjúságpolitika megítélését árnyalta az, hogy a Gyermek és Ifjúsági

Koordinációs Tanács Titkársága és a Külügyminisztérium együttmûködésének

eredményeként 1996 tavaszán a Magyar Köztársaság Kormánya eljuttatta jelentését

az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Gyermekjogi Egyezményben elismert jogok

érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekrõl. E jelentés benyújtásával a

Kormány 1993-ból örökölt adósságát egyenlítette ki, s a hazai vita, valamint az

elõzetes nemzetközi értékelések szerint reális képet adott a gyermeki jogok

magyarországi érvényesülésének helyzetérõl. Az igazi "ítéletet" természetesen a

Gyermek Jogai Bizottságának véleménye jelenti majd, amelyet a Bizottság várhatóan

ezév elsõ felében fogalmaz meg a magyar jelentés megtárgyalásakor.

Az eddigiekben felsorolt tevékenység elvégzését segítendõ, s más feladatok

teljesítését is támogatandó a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága

- éppen a szakmai párbeszéd elmélyítésében rejlõ elõnyök kiaknázása érdekében -

olyan, nagyrészt önkéntesekbõl álló szakértõi hálózatot épített ki, amely mind

elméleti, mind gyakorlati téren folyamatosan gondoz néhány rendkívül fontos

témát, mint

¨ a szenvedélybetegségek megelõzése,

¨ az állami gondoskodásban élõk, illetve abból kikerülõk szocializációjának,

családi életre nevelésének segítése,

¨ a gyermek- és ifjúsági korosztályok mentális gondozása rendszerének

kialakítása,

¨ az ifjúsági turizmus és szabadidõtöltés segítése,

¨ az önkormányzatok gyermek és ifjúsági munkájának támogatása.

November óta a Titkárság felel az oktatáson kívüli nemzetközi ifjúsági ügyekért.

E rövid idõ óta a Koordinációs Tanács mellett tárcaközi szakértõi bizottság

alakult, megélénkült a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács külügyi

bizottságának munkája, újjáélesztettük a halódó kétoldalú kapcsolatokat. Tendert

írtunk ki az Európai Ifjúsági Kártya hazai elterjesztésére. Célunk, hogy a

nemzetközi kapcsolatok és az arra szánt pénzeszközök a gyermekeket és fiatalokat

szolgáló értelmes projektekben öltsenek testet. A Fiatalok Európáért Program, a

csereprogramok és egyéb kezdeményezések haszonélvezõje nem lehet egy szûk

ifjúsági elit. Az "ifjúsági diplomácia" ma minél több fiatal felkészítését

Európára, a valódi népi diplomácia ösztönzését, a határon túli magyar gyerekek és

fiatalok támogatását jelenti. 1997. elejére kiépült az a mechanizmus, amely

mindezt hatékonnyá, átláthatóvá és mérhetõvé teszi. A Koordinációs Tanács

Titkársága 1997. március 14-én elindította a Youth for Europe nemzeti programját.

A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága - bár természetesen bizonyos

ágazatokhoz szorosabb együttmûködés fûzi - napi kapcsolatban van a tárcákkal.

A közoktatási törvény diákokat érintõ rendelkezéseinek korszerûsítését biztosító

törvénymódosítást követõen kiteljesedett a közös fellépés a Mûvelõdési és

Közoktatási Minisztériummal a gyermekek és a fiatalok szabadidõtöltési, üdülési

lehetõségeinek bõvítése, a gyermek- és ifjúsági kedvezmények rendszerének

kialakítása, a nemzetközi gyermek- és ifjúsági kapcsolatok fejlesztése, a határon

túl élõ magyar gyerekek és fiatalok, valamint közösségeik közötti kapcsolatok

ápolása, fejlesztése terén.

Az Igazságügyi Minisztérium meghatározó partner nemcsak a jogszabályelõkészítõ,

jogszabályalkotó munka során, hanem a koordinációs feladatok teljes rendszerében.

A pályakezdõ munkanélküliekkel kapcsolatos aktív intézkedések, s a fogyatékos

fiatalok rehabilitációja koncepciójának kidolgozása során mindennapi volt, s

azóta is folyamatos az együttmûködés a Munkaügyi Minisztériummal az ezekre

vonatkozó kormánydöntések gyakorlati megvalósításában.

Mind a Népjóléti Minisztériummal (a gyermekek védelmérõl szóló törvénytervezet

elõkészítése), mind a Mentálhigiénés Programirodával, mind NEVI-vel folyamatos

kapcsolat él az egészségvédõ a programok gyakorlati megvalósítását szolgáló közös

fellépés érdekében.

Egyre fontosabb a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség azon tevékenysége

(s az ezirányú koordináció), amely a katonafiatalok körében végzett prevenciós

munkára és a mentálhigiénés ellátás rendszerére vonatkozik.

A Belügyminisztériummal napi koordinációban folyik az önkormányzati gyermek és

ifjúsági feladatai ellátásának segítése.

A Belügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium

"Prevenció és bûnmegelõzés a gyerekek és fiatalok körében" címmel hamarosan közös

anyagot terjeszt a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács elé, meghatározva a

közeljövõ operatív feladatait is.

Mind a gyermek és ifjúsági érdekegyeztetõ tevékenységben, mind a koordinációban

folyamatosan lehet számítani a Pénzügyminisztérium szakmai segítségére.

Mind az un. "ENSZ-jelentés", mind az Országgyûlésnek az ifjúság helyzetérõl szóló

jelentés elkészítése során valamennyi tárca a legmesszebbmenõkig segítette a

Koordinációs Tanács munkáját.

A kormányprogram a gyermek- és ifjúságpolitikai feladatok teljesítésére

vonatkozóan egyedi határidõket nem szabott meg. A Gyermek és Ifjúsági

Koordinációs Tanács Titkársága a Kormány munkaprogramja és ehhez illeszkedõ saját

ütemterve szerint halad az egyes tennivalók teljesítésében. Ennek ellenõrzésében

és támogatásában nagy mértékben számít a pártok országgyûlési

képviselõcsoportjaiból a gyermek és ifjúsági ügyekkel foglalkozó országgyûlési

képviselõkre.

Ezerkilencszázkilencvenhét a kormányprogram valóra váltásának utolsó "teljes"

éve. A kitûzött feladatok teljes mértékben ezévben teljesülhetnek.

Határozati javaslat

1. A Kormány A Magyar Köztársaság Kormányának jelentése a Magyar Országgyûlés

számára a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel

összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrôl c. elôterjesztést (a

továbbiakban jelentés) elfogadja és azt az Országgyûlés elé terjeszti. A

Kormány a jelentés elõadásával......................................... bízza

meg.

Eleje Honlap