1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
J/4183. számú
Jelentés
a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról
és az ezzel összefüggésben megtett
kormányzati intézkedésekrôl
Elõadó: Kiss Péter
munkaügyi miniszter
Budapest, 1997. április
A Magyar Országgyûlés 106/1995. (XI. 1.) OGY határozata alapján a Kormánynak
1997. évi március hó 31. napjáig jelentést kell a törvényhozás elé
terjesztenie a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról és az
ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrôl.
A jelentést a Kormány elsô ízben 1996-ban terjesztette elô. A dokumentum
országgyûlési vitája során az Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sport
Bizottság ajánlást tett a jelentés szerkezetére vonatkozóan.
Az ajánlásnak megfelelôen a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága
felkérte a Gyermek és Ifjúságkutatási Tanácsadó Testületet és a Központi
Statisztikai Hivatalt az I. fejezet kidolgozására, valamint a tárcákat a II.
fejezethez az illetékességi körükben megtett intézkedések ismertetésére.
Mindezek mellett a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága mellett
mûködô Gyermekjogi Kodifikációs Munkabizottság elemzést készített az 1991-
1995. évi költségvetési támogatások alakulásáról.
A kormányzati intézkedésekrôl szóló részek kidolgozásához a Gyermek és
Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága az alábbiaktól kapott részanyagot:
Belügyminisztérium
Földmûvelésügyi Minisztérium
Honvédelmi Minisztérium
Igazságügyi Minisztérium
Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium
Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium
Külügyminisztérium
Munkaügyi Minisztérium
Mûvelôdési és Közoktatatási Minisztérium
Népjóléti Minisztérium
Pénzügyminisztérium
Az ekként rendelkezésünkre álló jelentôs dokumentáció birtokában jeleznünk
kell, hogy a jelentés szerkezete - elsôsorban a II. fejezetben - bizonyos
mértékig eltér a bizottsági ajánlásétól, amelynek elsôdleges oka az, hogy a
bizottsági szerkezet által meghatározott elhatárolások a gyermek- és ifjúsági
ügyek összetettsége és kormányzati koordináltsága miatt számos esetben több
alfejezetet is átfognak.
A jelentést a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács is megtárgyalta,
észrevételeikre az elõkészítés során figyelemmel voltak az anyag összeállítói.
A jelentés szerkezete
I. A gyermekek és fiatalok helyzete 1996-ban
II. A gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintô állami intézkedések
III. A Kormány gyermek- és ifjúságpolitikai feladatainak összehangolása
Határozati javaslat
I. A gyermekek és a fiatalok helyzete
I. A gyermekekrõl
A születések száma az utóbbi másfél évtizedben, kis megszakításokkal
folyamatosan, 140-150 ezerrõl 105 ezerre csökkent. Ennek következtében a
gyermekkorúak - a 14 évesnél fiatalabbak - száma 1980-tól 1996-ig több mint
félmillióval csökkent és arányuk a népességbõl 22%-ról 18%-ra mérséklõdött.
Ugyanebben az idõszakban a fiatalok - a 15-29 évesek - száma csak kissé
mérséklõdött, így arányuk a csökkenõ népességen belül érzékelhetõen nagyobb
lett. Ez az 1980 elõtti idõszak, különösen az 1974-1978. évek magas
születésszámával függ össze.
A 30 éven aluliak száma és aránya
Megnevezés 1980 1990 1996
0-14 éves, ezer fõ 2341 2131 1828
a népesség %-ában 21,9 20,5 17,9
15-29 éves, ezer fõ 2356 2066 2317
a népesség %-ában 22,0 19,9 22,7
0-29 éves, ezer fõ 4697 4196 4145
a népesség %-ában 43,9 40,4 40,6
A fiatalok között, a születési arányokból adódóan, több a fiú, mint a
lány. Ez az idõsebb korúak - a 40 éven felettiek - esetében fordítva van. Az
ezer férfira jutó nõk száma a népesség egészében 1091, a 30 éven aluliak
között 955.
A gyermekkor kritikus életszakasza az elsõ év. Az egyéves kor elérése
elõtt meghaltak száma ezer élveszületésre számítva a háború elõtti években még
100 fölött volt, azóta folyamatosan csökken, jelenleg 10-11 között van. Ez
azonban még mindig másfél-kétszerese a legtöbb fejlett ország hasonló
mutatójának. Az 1-14 éves gyermekek halandósága hagyományosan alacsony, s az
utóbbi években is folyamatosan mérséklõdött. 1995-ben ebbõl a korosztályból
511-en haltak meg, ez jelentette az összes haláleset 0,35%-át (1980-ban ez az
arány 0,63%-ot tett ki).
A háromévesnél fiatalabb gyermekek zömét szüleik gondozzák, 70%-ban
gyermekgondozási segély, illetve díj igénybevételével. Bölcsõdébe a megfelelõ
korúak 10-11%-a, 37-38 ezer gyermek jár.
Az óvodás korúak jelentõs és növekvõ része óvodás. 1980-ban a megfelelõ
korúaknak 77,9%-a, 1990-ben 84,9%-a,1996-ban 86,6%-a járt óvodába. 1996-ban
száz óvodai helyre 106 gyermeket írattak be, s egy pedagógusra 12,4 gyermek
jutott (1990-ben 11,6). A törvényes elõírásoknak megfelelõen a folyó tanévben
az iskolai felkészítõ foglalkozásokra kötelezett 5 éves gyermekek szinte
valamennyien óvodások.
Az általános iskolák tanulóinak száma az 1990/1991-es tanévben 1131 ezer,
az 1996/1997-es tanévben 966 ezer volt. A csökkenés a korosztály
létszámváltozásával magyarázható, a megfelelõ korúak 98-99%-a iskolás. Az
általános iskolát a tanköteles kor végéig (16. év) a tanulók 96-97%-a fejezi
be. Évente 5-6 ezer (1990/1991-ben még több mint 10 ezer) fiatal lép ki a
tanköteles korból a 8. osztálynál alacsonyabb végzettséggel. A pedagógusok
száma az általános iskolákban kevésbé csökkent, mint a tanulóké, így egy
pedagógusra az 1990/1991. tanévi 12,5-del szemben 1996/1997-ben 11,5 diák
jutott.
Mind az óvodák, mind az általános iskolák egy része nemzetiségi
tannyelvû, illetve nemzetiségi nyelven (is) oktat. 1996/1997-ben ilyen
intézménybe jár több mint 20 ezer óvodás és közel 52 ezer általános iskolás (a
gyermekek 5-5 százaléka). Mindkét oktatási szinten a túlnyomó többség német
nyelven, illetve nyelvet tanul.
Az általános iskolai tanulók több mint fele (54%-a) részesül iskolai
étkeztetésben. Napközis volt az alsó tagozatos (1-4. osztályos) tanulók 57%-a,
a felsõ tagozatosok 10%-a. Az arányszám mindkét korosztályban csökkent a
kilencvenes években.
Az általános iskolát végzettek közül csaknem mindenki - 1996/1997-ben
97,1% - a végzés évében tovább tanul, egyre nagyobb arányban
szakközépiskolában (34,4%), illetve gimnáziumban (27,2%), és csökkenõ
mértékben szakmunkásképzõ iskolában (31,9%). A középfokú szakiskolát választók
hányada 4%.
A gyógypedagógiai intézményekben az 1996/1997-es tanévben 43 100
gyermeket neveltek, 3700-zal többet, mint hat évvel korábban. Közülük 37 ezer
az általános iskolás, 1200 az óvodás. Az összes gyermek túlnyomó része, 94%-a
értelmi fogyatékos volt. Egy pedagógusra átlagosan 6,6 gyermek jut, valamivel
több, mint az 1990/1991-es tanévben.
A továbbiakban gyermeknek számítanak azok, akik a szüleikkel, illetve egy
szülõvel élnek, házasságot még nem kötöttek, és 19 évesek vagy fiatalabbak.
Jelenleg az ország 3,8 millió háztartásából 1,5 millióban 2,5 millió
tizenkilenc éves és fiatalabb eltartott gyermek él. A gyermekes háztartások
mintegy 48%-a egy, 41%-a kettõ, és 11%-a három vagy több gyermeket nevel.
Gyermek nélkül él a háztartások 60%-a.
A gyermektelen háztartásokban az egy fõre jutó havi nettó jövedelem
1996-ban 20 551, az egygyermekesek körében 17 426, a kétgyermekeseknél 14 830,
a három- vagy több gyermekeseknél 11 374 forint volt. A gyermeket nevelõ
családok 40%-a a három alsó jövedelmi tizedbe tartozik. A legalsó tizedbe
tartozó háztartások átlagos nagysága 4,2 fõ. Az alsó tizedben a gyermeket
nevelõ háztartások 6%-ának nem volt önálló lakása. A lakással rendelkezõk is
az átlagosnál lényegesen rosszabb lakáskörülmények között laktak. Lakásaik
mintegy egyharmadában nem épült sem fürdõszoba, sem WC, és kétharmadában nem
volt vezetékes gáz.
A családok bevallott jövedelmeinek különbözõ hányada származott
társadalombiztosításból és szociális forrásokból. A gyermekes háztartások 72%-
a kapott 1995-ben a családi pótlékon túl egyéb társadalmi jövedelmet is. Több
mint háromnegyed részben társadalmi jövedelem volt az alapvetõ megélhetési
forrása az e jövedelemmel rendelkezõ gyermekes háztartások több mint
egytizedének. Közöttük az átlagosnál nagyobb arányban éltek olyan
többgyermekesek, akik gyermeküket egyedül nevelték, a felnõttek 20%-a volt
nyugdíjas, és 16%-a munkanélküli. A munkanélküliségi ráta 1996-ban országosan
9,2% volt. A mutató értéke az öt- és több tagú háztartásokban 19,4%.
A gyermeknevelés anyagi feltételeit tekintve 1995-ben a
legveszélyeztetettebbnek az a 126 ezer gyermekes háztartás minõsült, ahol a
szülõk a munkaerõpiacról kiszorultak, és csak társadalmi jövedelmekbõl éltek.
A gyámhatóságoka) 1995 végén 313 ezer 18 évesnél fiatalabb
veszélyeztetett gyermeket tartottak számon, a korosztály 13,5%-át. A
veszélyeztetett gyermekek családjaiban átlagosan több mint két gyermek élt. A
____________________
a) A Népjóléti Minisztérium adatai szerint.
nehéz helyzetben gyermeket nevelõ családok száma, és az ott nevelõdõ
gyermekeké 1990-tõl 1,7-1,8-szeresére nõtt.
A családok anyagi helyzetének romlásával és a munkanélküliség
megjelenésével összefüggésben legszámottevõbben az anyagi okokból
nyilvántartásba vett gyermekek aránya nõtt. A veszélyeztetett környezetben élõ
gyermekeknek 1990-ben 59%-át, 1995-ben 75%-át vették ilyen alapon
nyilvántartásba. A gyermekek további 15%-a környezeti, és 9%-a magatartási
okokból került a gyámhatóság látókörébe. Az év folyamán 132 ezer család, a
gyermekes családok 6,7%-a nem tudta gyámhatósági segítség nélkül biztosítani
gyermekei elfogadható nevelését.
1995-ben 73 200 gyámhatósági óvó- és védõintézkedés történt, 6,7 ezerrel
kevesebb, mint egy évvel azelõtt. Ezekben az esetekben figyelmeztették a
kiskorút vagy a szülõt, pártfogót rendeltek ki stb.
Állami gondoskodásban - intézményekben, illetve nevelõszülõknél -
1995-ben 21 952 kiskorút részesítettek, a megfelelõ korosztály közel 1%-át,
arányában valamivel többet, mint 1994-ben. A gondozásra szoruló kiskorúak 14%-
a volt félárva, 2%-a árva, a többség egyéb okból szorult állami gondoskodásra.
Az intézeti gondozási forma átalakuló. Jelentõs és emelkedõ mértékû a
lakásotthoni elhelyezés. Ugyanakkor az év folyamán a Népjóléti Minisztérium
intézményeiben kb. egyharmadával csökkent a különleges gyermekotthonokban és
egynegyedével a nevelõintézetekben lakók száma.
Nevelõszülõknél az intézeti és állami neveltek 42%-a élt. Arányuk a
nyolcvanas évek elejéhez képest megduplázódott. A nevelõszülõkhöz kihelyezett
gyermekek mintegy 24%-át hivatásos nevelõszülõi család nevelte.
Rendszeres nevelési segélyben 1995-ben 385 ezer kiskorú részesült, több
mint 50%-uk az év minden hónapjában. A kifizetett átlagos havi összeg 1117
forint, ezen belül az év egészében rászorulóké 1882 forint volt.
II. A fiatalokról
A kilencvenes években a fiatalok száma a hetvenes évek második felének
magas születésszámából adódóan emelkedett. Az emelkedés a 20-24 évesek
korosztályában volt a legjelentõsebb.
A fiatalok száma korcsoportonként, ezer fõ
Korcsoportok 1990 1996
15-19 évesek 767 799
20-24 évesek 679 818
25-29 évesek 620 699
Összesen 2 066 2 317
1996-ban a háztartások több mint felének volt legalább egy harmincévesnél
fiatalabb tagja. Ez az arány 1980-hoz képest mintegy 6 százalékponttal
kevesebb, ami fõként abból adódott, hogy kevesebb a csak fiatalokból álló
háztartás. Meghosszabbodott a tanulás ideje, és a fiatalok tovább maradnak
szüleikkel.
A kilencvenes évek változásai jelentõsen befolyásolták a fiatalok önálló
életvitelének kezdetét. A harmincévesnél fiatalabbak közül kevesebben kötöttek
házasságot, mint korábban. Az elmúlt tíz évben a 20 évesnél fiatalabbak
házasságkötési aránya csaknem harmadára, a 20-24 éveseké felére, a 25-29
éveseké egyharmaddal csökkent. A 15-29 évesek korosztályából a hajadonok
aránya az 1990. évi 53%-ról 1996-ban 62%-ra, a nõtlen férfiaké 71%-ról 77%-ra
emelkedett. A válások gyakorisága az utóbbi három évben ismét nõtt. A
leggyakrabban a 20-29 évesek házasságai bomlanak fel. A csak fiatalok alkotta
élettársi kapcsolatok összes élettársi kapcsolatokon belüli aránya 1990-1996
között ugyanakkor csaknem megkétszerezõdött.
Az elsõ házasságkötés korának kitolódása elsõsorban a fõvárosra és a
vidéki városokra volt jellemzõ. A községekben élõk többsége jelenleg is 30
éves koráig családot alapít, és több gyermeket vállal, mint a városiak.
A háztartások 11%-ában volt a háztartásfõ 30 évesnél fiatalabb. A
fiatalok háztartásaiban a háztartásfõk 70%-a férfi. Száz fiatal háztartásfõ
közül mindössze 3 nem végezte el az általános iskola 8. osztályát, és 40
sikeresen fejezett be valamilyen középiskolát, vagy szerzett ennél is magasabb
iskolai végzettséget. Az idõsebbeknél ez a mutató mintegy 20%, illetve 34%. A
fiatalok iskolai végzettsége azonban - életkoruknál fogva - nem tekinthetõ
véglegesnek.
A fiatal háztartásfõk háromnegyede aktív, 13%-a inaktív keresõ - jelentõs
hányadában gyesen, gyeden vagy gyeten lévõ fiatal nõ -, a munkanélküliek
aránya 4,6% volt, ami több mint kétszerese az idõsebbekének. A munkanélküliek
hányada a fiatalabb korcsoportokban a férfiak, a 25-29 évesek körében a nõk
esetében jelentõsebb.
Magyarországon 1996-ban 2,9 millió volt a családok száma, ebbõl mintegy
félmillió volt az olyan együttélés - vagy egyszülõs család -, ahol legalább az
egyik fél, illetve a szülõ fiatal volt.
Az összes születés 80%-ában az anya 30 éves vagy fiatalabb. A
házasságkötés és a gyermekvállalás között szoros, de gyengülõ a kapcsolat, nõ
a házasságon kívüli születések száma és aránya. A késõbbi életkorban
házasságra lépõ nõk viszonylag késõn szülik meg elsõ gyermeküket, és
folyamatosan csökken a fiatal házas nõk körében a két gyermeket vállalók
hányada. Nõtt ugyanakkor a gyermektelenek és az egy gyermeket szülõk aránya. A
száz 15-29 éves házas nõre jutó élve született gyermekek száma az 1980. évi
131-rõl 1996-ban 126-ra csökkent. A termékenység csökkenésével párhuzamosan
21-rõl 25 évre emelkedett az az életkor, amikor a nõk leggyakrabban vállalnak
gyermeket.
A fiatal házas nõk megoszlása az élve született gyermekek száma szerint, %
A gyermekek száma 1980 1990 1996
Gyermektelen 19,9 20,9 20,8
Egygyermekes 38,5 40,1 41,7
Kétgyermekes 34,7 32,3 30,6
Háromgyermekes 5,5 5,4 5,5
Négy- és több gyermekes 1,4 1,3 1,4
A házasságon kívüli születések aránya 1980-hoz képest közel két és
félszeresre emelkedett. 1995-ben több mint 23 ezer újszülött, a gyermekek 21%-
a született házasságon kívül. (Budapesten minden negyedik gyermek házasságon
kívüli kapcsolatból származik.) A házasságkötésen kívüli születések 28%-ában
az anya tizenéves, 60%-ában 25 évesnél fiatalabb. A fiataloknál három-,
négyszerte gyakoribb az elsõ tartós partnerkapcsolat létesítése során az
együttélés, mint korábban szüleiknél volt.
A hetvenes évek népesebb fiatal korosztályainak munkavállalási korba
lépésével egyidõben megváltozott a gazdasági környezet, és módosultak a
foglalkoztatási feltételek. Jelentõsen csökkent a munkaerõpiac felvevõ
képessége, és változott a munkaerõ-kereslet összetétele. E körülmények
erõsítették a továbbtanulásra irányuló törekvéseket.
A fiatalok (15-29 évesek) megoszlása gazdasági aktivitás szerint, %
Gazdasági aktivítás 1980 1990 1996
Aktív keresõk 70,1 59,6 42,9
Munkanélküliek - 3,1 9,1
Inaktív keresõk 10,0 9,1 12,0
Eltartottak 19,9 28,3 36,0
ebbõl: tanulók 16,0 24,4 27,5
Az 1990-ben 14-16 évüket betöltõk korosztályában a szakképzetlenül maradt
réteg 20%-kal volt magasabb, mint a késõbbi alacsonyabb létszámú évjáratokban.
Míg az elsõ demográfiai csúcs alkalmával a szakmunkásképzés mûködött levezetõ
szelepként, a második esetben, a magasabb iskolázottsági igényekkel
összefüggésben, nõtt a középiskolák szerepe is. A középiskolákban 1990-ben az
elsõ osztályt 84 ezer, 1994-ben 87 ezer, 1996-ban 85 ezer diák kezdte meg
szeptemberben. A felvettek aránya a megfelelõ korosztályból meghaladta a
60%-ot. Ezzel párhuzamosan csökkent a szakmunkásképzõkben tovább tanulók
aránya.
A képzés és a munkaerõ-kereslet összehangolatlansága azonban oda
vezetett, hogy a kilencvenes évek elsõ felére az oktatási rendszer évente
továbbra is mintegy 20-25 ezer, középfokú végzettség nélküli potenciális
munkanélkülit bocsátott ki.
1992-1994-ben, amikor nagy létszámú korosztályok léptek ki a középfokú
oktatásból, a tanulmányaikat befejezõk több mint 60%-a szerzett szakmunkás-
bizonyítványt vagy középiskolai végzettséget.
A középiskolából kilépõk 37%-a gimnáziumot, 36%-a szakközépiskolát
végzett, 27%-a technikusi vizsgát tett. A gimnáziumban végzõk többsége az
érettségi után egy-két évvel tovább tanul a felsõoktatásban, vagy középfokú
szakképesítést szerez.
A nagy létszámú korosztályok továbbtanulási lehetõségei a felsõoktatásban
folyamatosan - de fõként 1992-ben és 1993-ban - bõvültek. A nappali
tagozatokon tanulók száma 1993 óta meghaladja a 100 ezer fõt, és jelenleg 2,6-
szorosa az 1970. évinek. Egyetemeken és fõiskolákon nappali tagozaton száz
18-22 éves közül 1970-ben 6,3, 1980-ban 9,2 és 1996-ban 16,1 tanult. A
felvehetõk száma évrõl évre nõtt, de a továbbtanulási igényeket felerészben
sem lehetett kielégíteni. A kilencvenes évek közepén egy-egy korosztály
19-20%-a kerülhetett be felsõoktatási intézménybe, ami nemzetközi
összehasonlításban még mindig alacsony arány.
Az elmúlt 25 évben az egyetemek és a fõiskolák nappali tagozatain több
mint 380 ezren szereztek oklevelet, évi átlagban 15,2 ezren. 1994-ben 18
ezren, 1996-ban 22 ezren diplomáztak. A diplomások többsége mûszaki,
pedagógiai, közgazdasági vagy egészségügyi végzettségû.
1990 óta - a korábbi tendenciákat folytatva - tovább csökkent a 8
általánosnál alacsonyabb végzettségûek, és ezzel párhuzamosan nõtt a közép- és
felsõfokú végzettségûek hányada. Változtak a nemek közötti különbségek is: a
felsõfokú végzettségûek körében tovább csökkent a nõk hátránya, a középfokú
végzettségûek esetében viszont tovább nõtt az elõnyük. Megállt a községek és
városok közötti különbség növekedése. A különbözõ típusú településen élõk
korcsoportok szerinti összehasonlítása alapján a legfiatalabb (25-29 éves)
korcsoportban jóval kisebbek az iskolázottsági különbségek, mint az idõsebbek
körében. A felsõfokú végzettségûeknél 1996-ban Budapesten és a községekben
élõk közötti eltérés a népesség egészét tekintve közel ötszörös, a 25-29
évesek körében csupán 3,5-szeres volt. Kisebb mértékben ugyan, de a
középiskolai végzettségûek csoportjában is csökkentek a különbségek. Az
általános iskolát vagy kevesebbet, valamint a szakmunkásképzõt végzettek
aránya a községekben élõk között a legmagasabb, és ezzel párhuzamosan a
befejezett felsõfokú iskolával rendelkezõké a legalacsonyabb.
A 7 éves és idõsebb népesség, valamint a 25-29 évesek legmagasabb iskolai
végzettség szerinti összetétele, 1996, %
Legmagasabb iskolai végzettség
Budapest Többi város Község Összesen
A 7 éves és idõsebb népesség összesen
8 osztálynál kevesebb 15,7 21,5 29,8 23,5
8 általános 26,2 28,8 34,3 30,3
Szakmunkásképzõ 10,6 16,4 19,0 16,3
Szakiskola 0,7 0,6 0,6 0,6
Befejezett középiskola 29,4 22,7 12,7 20,3
Befejezett felsõfokú 17,4 10,0 3,6 9,0
iskola
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
25-29 évesek
8 osztálynál kevesebb 0,5 1,5 2,9 1,8
8 általános 13,1 16,2 26,7 19,4
Szakmunkásképzõ 20,5 31,3 38,6 31,8
Szakiskola 1,5 1,9 1,5 1,7
Befejezett középiskola 41,4 33,7 23,9 31,7
Befejezett felsõfokú iskola 22,9 15,3 6,4 13,6
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Magyarország a közép- és felsõfokú végzettséggel rendelkezõ 25-64 éves
népesség aránya alapján a 18 európai OECD-ország rangsorában - Olaszországot,
Spanyolországot, Törökországot és Portugáliát megelõzve - a 14.helyen áll.
A családi indíttatás, az iskolai életút döntõen befolyásolja a
pályakezdést és a távolabbi lehetõségeket. A gyermekkori szocializáció
(társadalmi beilleszkedés) fõ színhelye, a család stabilitása folyamatosan
csökken. Ez megnyilvánul mind a családi konfliktusok gyakoribbá válásában,
mind a válások számának növekedésében. A családbomlási folyamat a hetvenes
években Budapesten, a nyolcvanas években a vidéki városokban volt
dinamikusabb. A csonka családban nevelkedõ gyermekek aránya a hetvenes években
13%, a nyolcvanas években 19% volt. Jelenleg a középiskolások és az általános
iskolás 7-8. osztályosok mintegy 22%-át neveli csak az egyik szülõ. Az egy
szülõvel élõ gyermekek többségét az anya nevelte.
A családok stabilitása anyagi helyzetüktõl függõen eltérõ, de általában
gyengült. A hetvenes években a legjobb anyagi körülmények között élõ családok
4%-a vált csonka családdá, napjainkban ez 14%-ra emelkedett. A legrosszabb
anyagi helyzetûek között ez az arány korábban is magas (32%) volt, és az
idõszak alatt tovább nõtt (41%).
A társadalmi rétegek közül az egyéb szellemi foglalkozású, a segédmunkás,
és az önálló iparos apák gyermekeit fenyegette a leginkább az a veszély, hogy
felbomlott családban nevelõdjenek fel.
Azoknak a fiataloknak az aránya, akik a szabadidejüket kívülrõl
megítélhetõen is tartalmasan töltötték el - nyaralás, színházba és moziba
járás, barátokkal közös sport, szórakozás stb. - 6%-ról 18%-ra emelkedett. A
vizsgált szabadidõs tevékenységek továbbra is a városi, azon belül is fõként a
nagyvárosi családokra voltak jellemzõk. Eközben az ifjúság mintegy fele,
kifejezetten ilyen értelemben "szegényes életmódot élt", és arányuk a
korábbiakhoz képest alig változott.
A színház- és mozilátogatás, megfelelõen az általános tendenciáknak,
csökkent. Színházba 1984-ben a fiatalok 23%-a járt, 1995-ben 12%-a. Az
értelmiségiek közül a színházba járó családok aránya ezen idõ alatt 61%-ról
28%-ra csökkent. Moziba a hatvanas évektõl a hetvenes évek végéig a diákok
30-33% járt, ez az arány a nyolcvanas évek elejétõl a felére csökkent.
Az általános iskolások baráti körben leggyakrabban sportolnak,
kerékpároznak (43%). A közös tévénézés és videózás aránya 26%. A leányok
inkább zenét hallgatnak, a fiúknak a sport jelent kikapcsolódást. A
középiskolásoknál vezetõ helyen a diszkó és a zenehallgatás áll. A
középiskolások többen járnak moziba, mint a fiatalabbak, és új szórakozásként
megjelent a biliárdozás is (6%).
A szülõk és a gyermekek közös nyaralásának finanszírozása az évek során
egyre nehezebb lett, mégis a 10-14 éves gyermekeikkel közösen nyaralók (és
utazók) aránya a hetvenes évekbeli 30%-ról a nyolcvanas évektõl 38%-ra
emelkedett. Család nélkül a gyerekek mintegy fele nyaralt.
Az elmúlt évben az általános iskolások 28%-a, a középiskolások 24%-a
(ezen belül a gimnazisták 33%-a) a családdal közösen nyaralt. A családdal
külföldre a gyermekek további 11%-a utazott, ezen gyermekek többsége a
fiatalabb korosztályhoz tartozott, és sok volt közülük gimnazista.
A külön szobával rendelkezõ fiatalok hányada 32%-ról a nyolcvanas évek
közepére 48%-ra emelkedett, és azóta lényegében nem változott. A problémás
családok gyermekeinek 41%-a is önálló szobával rendelkezett. Ez az arány a
korábbiakban 15%-ot ért el. Saját tanulóasztallal a hatvanas évek végén és a
hetvenes évek elején a fiatalok 37%-a, jelenleg 85%-a rendelkezett.
Különórára a hetvenes években a diákok 16-21%-a, jelenleg 40%-a jár. Az
addig lényegében az értelmiséget jellemzõ gyakorlat szinte valamennyi
társadalmi rétegben elterjedté vált. A legrosszabb anyagi feltételek között
élõ családok gyermekeinek korábban 5%-a, a kilencvenes években 19%-a járt
különórára. Az iskolai teljesítmények fokozása és a kiegészítõ készségek
fejlesztése érdekében jelenleg iskolán kívül is taníttatják az általános
iskolások 59%-át, a középiskolások 41%-át. Az általános iskolások esetében a
különórák 25%-a külön torna, 19%-a hittan, 18%-a idegen nyelv és további 10%-a
számítástechnika. A számítástechnika iránti érdeklõdés a felsõtagozatosok
között jelentõs (13%). Korrepetálásra az általános iskolásoknak összességében
5%-a, a továbbtanulást megelõzõen a 7-8. osztályosok 8%-a jár.
A kevésbé tehetõs, alacsony iskolai végzettségû szülõk törekvései
gyermekeik továbbtanulásának biztosítására, közvetett statisztikai vizsgálatok
szerint, részleges eredményeket hoztak. A középfokú továbbtanulási arányok
kisebb mértékû javulása a 8 általánossal, a szakmunkásvizsgával rendelkezõ,
valamint az érettségizett apák gyermekeinél volt megfigyelhetõ. A 8
általánosnál alacsonyabb végzettségû apák gyermekei a továbbtanulásban
leszakadnak az átlagtól. A középfokú intézmények közül a szakmunkásképzõ
iskolákba az alacsonyabb, a középiskolákba a magasabb végzettségû szülõk
gyermekei jutnak be.
A gimnáziumban tanulók arányát tekintve a társadalmi különbségek
jelentõsen nõttek. A legmagasabb képzettségû (diplomás) apák végzõs gyermekei
a korábbi ötszörös helyett 10-11-szer olyan arányban kerülnek gimnáziumba,
mint a 8 általánosnál kevesebbet végzetteké.
A felsõoktatási intézményekben tanulóknak az érettségizettekhez
viszonyított aránya azt mutatja, hogy e téren a származás szerinti különbségek
csak kissé változtak. Ezen belül azonban az egyetemi hallgatók esetében az
utóbbi 10-15 évben jelentõsen nõttek a származás szerinti különbségek. 1992-
ben a diplomás apák érettségizett gyermekeinek 32%-a, az általános iskolát sem
végzett apák gyermekeinek 1%-a járt egyetemre. (15 évvel korábban a megfelelõ
arányszám 18,4, illetve 4,4% volt.)
A közép- és a felsõszintû iskolákban tanuló és kistelepülésekrõl származó
diákok szempontjából a diákotthoni ellátásnak számottevõ szerepe van. Az ezzel
kapcsolatos mutatószámok azt jelzik, hogy a 80-as évek eleje óta mind a közép-
, mind a felsõfokú iskolákban tanulók körében csökkent a diákotthonban lakók
aránya. E körülmény kedvezõtlen a tanulási esélyegyenlõség szempontjából,
hiszen azt jelzi, hogy a falvakban élõ és továbbtanulni szándékozó fiatalok -
kellõ számú diákotthoni férõhely hiányában - jóval költségesebb albérletekben
kell hogy megszálljanak.
Diákszociális ellátásban részesülõk aránya, %
Megnevezés 1980/81 1990/91 1996/97
Szakmunkásképzõ iskolában
diákotthonban lakik
18,7 13,1 12,0
társadalmi ösztöndíjban
részesül 14,3 7,1 0,2
Középiskolában
diákotthonban lakik 23,5 18,2 15,7
ösztöndíjat kap 10,7 5,3 1,0
menzán étkezik 35,9 33,0 21,8
Felsõoktatási intézményben
diákotthonban lakik 47,1 46,8 32,2
rendszeres pénzbeli szociális
támogatásban részesülõk aránya
47,0 34,4 32,1*
* 1994/1995
A különféle ösztöndíjban részesülõk arányát, illetve annak kialakulását alapul
véve ugyancsak szembetûnõek a romló tendenciák. A középiskolások körében mára
már szinte eltûnt az ösztöndíj, és az egyetemisták, fõiskolások körében is
jelentõsen visszaesett (19980-1995 között 47%-ról 32%-ra). E tendencia
különösen a szegényebb családokból származó diákok továbbtanulása
szempontjából kedvezõtlen.
III. Az ifjúság a munka világában
Az ifjúság gazdasági aktivitásának változása 1980 és 1996 között
A népességen belül az aktív keresõk aránya 1980-1990 között mérsékelten,
nem egészen 4 százalékponttal csökkent. A csökkenés folyamata 1990 után
jelentõs mértékben felgyorsult: 1996-ban a gazdasági aktivitás szintje több
mint 9 százalékponttal volt alacsonyabb, mint hat évvel korábban. E változás
mögött az húzódott meg, hogy az 1980-as évek végén megjelenõ munkanélküliség
az 1990-es évek elején tömegessé vált, továbbá az aktív keresõk jelentõs
rétegei visszavonultak a munkaerõpiacról, és a gazdaságilag inaktívak
csoportját gyarapították.
Az aktív keresõk aránya az adott korcsoport népességének százalékában, nemek
szerint, 1980-1996, %
Korcsoport Összesen Férfi Nõ
1980 1990 1996 1980 1990 1996 1980 1990 1996
Összesen 47,3 43,6 34,2 55,3 50,4 39,7 39,9 37,4 29,1
Ebbõl:
14 éves 2,5 1,1 0,0 1,4 0,8 0,1 3,6 1,6 -
15-19 éves 43,0 33,3 13,6 45,5 34,9 12,8 40,4 31,5 14,4
20-24 éves 76,2 72,2 54,7 91,9 84,5 61,7 59,9 59,3 47,4
25-29 éves 84,2 78,3 62,6 98,2 93,3 76,2 69,8 62,9 48,4
Az aktív keresõk aránya a 15-19 évesek csoportjában 1990 óta drasztikusan
visszaesett: 1990-ben még az e korcsoportba tartozóknak egyharmada, 1996-ban
nem sokkal több mint egynyolcada folytatott aktív keresõ tevékenységet. A
csökkenés mind a férfiaknál, mind a nõknél végbement. E jelentõs változás
összefüggésbe hozható a pályakezdõk nagymérvû munkanélküliségével, továbbá
azzal, hogy a korábbinál több 18-19 éves fiatal kapcsolódott be a felsõfokú
oktatási intézmények nappali tagozatán folyó képzésbe.
A korspecifikus mutatók a 20-24 évesek körében szintén az aktivitás
csökkenését jelzik. Az e korcsoportba tartozóknak 1980-ban még több mint
háromnegyede aktív keresõ volt. 1980-1990 között csak mérsékelt (4
százalékpontot jelentõ) visszaesés következett be; 1990 után viszont az aktív
keresõk hányada több mint 17 százalékponttal lett alacsonyabb (72,2%-ról
54,7%-ra változott). A csökkenés a férfiaknál még nagyobb mérvû volt, mint a
nõknél, tehát nem a gyes, gyed, illetve gyet fokozott igénybevételével
magyarázható, hanem a felsõfokon tanulmányaikat folytatók körének bõvülésével,
valamint azzal, hogy a munkanélküliség e korcsoportot is az átlagosnál
erõteljesebben érintette. Az aktív keresõk arányának visszaesése a 25-29
éveseknél is lényeges volt.
E tendenciák következtében a hazai fiatalok foglalkoztatottsága
nemzetközileg nézve is igen alacsony szintre került. A 25-29 éveseket alapul
véve, az EU-országok közül csak Olaszországban alacsonyabb (59%) a fiatalok
foglalkoztatási szintje. (Az EU átlagában 1995-ben a 25-29 évesek 70%-a volt
foglalkoztatott, Magyarországon 65%-a.)
1996-ban a fiatal aktív keresõk aránya az egyes településtípusokon belül
alig különbözött. Ez nem mondható el a többi korosztályról, ugyanis körükben a
fõvárosban sokkal nagyobb az aktívak aránya, mint a községekben. Ez azt
jelenti, hogy a községben lakó fiatalok - a nagyobb mértékû munkanélküliség
ellenére - legalább olyan arányban tudnak aktív keresõként elhelyezkedni, mint
a fõvárosban lakó társaik. Ebben jelentõs szerepet játszik az, hogy
életkoruknál, családi helyzetüknél fogva mobilabbak, és a naponta történõ
ingázás révén a lakóhelyüktõl távolabb is munkát tudnak vállalni. Emellett a
fiatalabb korosztályok iskolai végzettségében is kisebbek a településtípus
szerinti különbségek, mint a közép- és idõsebb korúaknál.
A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása településtípusonként, 1996,
%
Mindösszesen Fõváros Többi város Községek
népes-ség ebbõl népes-ség ebbõl 14-29 éves népes-ség ebbõl népes-ség ebbõl
Gazdasági aktivitás 14-29 éves 14-29 éves 14-29 éves
34,2 40,6 37,3 41,1 36,0 40,0 30,4 41,0
Gazdaságilag aktív népesség
Aktív keresõ
Gyes és nyugdíj mellett
dolgozó 0,8 0,2 1,3 0,3 0,8 0,2 0,5 0,2
Foglalkoztatottak együtt 35,0 40,8 38,6 41,4 36,8 40,2 30,9 41,1
Munkanélküliek 4,7 8,6 3,4 5,4 4,6 8,3 5,7 10,7
Gazdaságilag aktív
népesség együtt 39,7 49,4 42,0 46,8 41,4 48,5 36,6 51,9
Gazdaságilag nem aktív népesség 3,0 8,1 2,3 5,5 3,0 7,7 3,3 9,9
Gyermekgondozási ellátásban
részesülõ
Nyugdíjas 27,4 1,1 27,9 0,5 25,1 0,8 29,8 1,8
Egyéb inaktív keresõ 1,4 2,0 1,4 2,0 1,2 1,7 1,6 2,4
Inaktív keresõ együtt 31,7 11,1 31,6 8,0 29,3 10,1 34,7 14,0
Nappali tagozatos tanuló 16,2 31,3 16,4 37,7 17,5 34,5 14,4 23,8
Egyéb eltartott 12,4 8,2 10,0 7,4 11,8 6,8 14,3 10,3
Eltartott együtt 28,5 39,5 26,4 45,2 29,3 41,3 28,7 34,1
Gazdaságilag nem aktív
népesség együtt 60,3 50,6 58,0 53,2 58,6 51,5 63,4 48,1
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Az aktív keresõ ifjúság foglalkoztatottsági struktúrájának változása 1980 és
1996 között
A gazdasági átalakulás alapvetõen meghatározó folyamata a magánosítás,
ami a tulajdonviszonyok gyökeres megváltozását eredményezi. Bár a privatizáció
még nem fejezõdött be, az állam tulajdonosi szerepvállalásának a mértéke már
az eddig eltelt idõszakban is igen jelentõsen csökkent. Ezt az is jól mutatja,
hogy az aktív keresõként foglalkoztatottaknak csak kissé több mint egyharmada
(34,5%) dolgozik a kizárólagosan állami tulajdonban lévõ gazdasági
szervezeteknél és az állami intézményeknél. Az aktív keresõk több mint
kétötödét (41,8%) kötik le a magántulajdonú vállalkozások, további 5,4%-át a
szövetkezetek. Vegyes tulajdonban lévõ munkáltatók foglalkoztatják az aktív
keresõk közel 14%-át, nem egészen 1%-ukat pedig közületek, egyházak és más
nonprofit szervezetek.
Az aktív keresõk a munkáltató tulajdoni jellege, korcsoport szerint, 1996, %
Korcsoport Összesen Állami, egyéb közületi, Vegyes Szövetkezeti Magán- A munkáltató tulajdoni
egyházi jellegét
nem tudja
tulajdonú
Összesen 100,0 35,4 13,7 5,4 41,8 3,7
Ebbõl:
14-19 éves 100,0 19,3 14,2 6,7 53,7 6,1
20-29 éves 100,0 30,1 13,2 4,0 48,0 4,6
A különbözõ tulajdoni jellegû munkáltatóknál foglalkoztatott aktív
keresõk korösszetételében jellemzõ eltérések tapasztalhatók. Az aktív keresõk
egészét jellemzõ átlagos kormegoszlást legjobban a vegyes tulajdonú
munkáltatóknál foglalkoztatottak korösszetétele közelíti meg, a kizárólag
állami tulajdonban lévõ gazdálkodó szervek és az állami intézmények
alkalmazottait kissé idõsebb korstruktúra jellemzi. A fiatalabb
korosztályokhoz tartozók viszont szívesen dolgoznak a magánszektorban, a 30
éven aluliak csaknem fele magántulajdonú munkáltatónál vállalt munkát. Ennek
megfelelõen a magántulajdonú cégek dolgozói között jóval több a 30 éven aluli
fiatal, mint a többi tulajdonformában, ugyanakkor az átlagosnál alacsonyabb
(56,5%) a középsõ korosztályokhoz tartozók és csupán egytized az 50 éves és
idõsebb korúak hányada. Ez részben annak tudható be, hogy a magánmunkáltatók
is elõnyben részesítik a mozgékonyabbnak, rugalmasabbnak, nagyobb
munkabírásúaknak ítélt fiatalokat, másrészt a magánszektor által preferált
területeken számos olyan munkalehetõség kínálkozik (pl. a kereskedelemben),
amely alacsonyabb szintû iskolai végzettséggel, tehát általános vagy középfokú
iskolából kikerülõ, továbbtanulni nem szándékozó pályakezdõként is betölthetõ.
Életkori adottságok miatt a fiatalok körében viszonylag alacsonyabb az
önálló foglalkozásúak hányada. Ennek ellenére kimutatható, hogy a '90-es évek
derekán a korábbi évekhez képest több fiatal választotta fõfoglalkozásban az
önálló pályát. Ez döntõen azzal magyarázható, hogy a '90-es években a
munkahelyek számának a szûkülése sokakat indított el az önállóvá válás útjára.
A fiatal vállalkozók elsõsorban a középfokú végzettségûek közül kerültek
ki (45%-uk érettségizett), az idõsebbek között gyakrabban találkozhatunk
diplomásokkal. (A diplomások aránya a fiatalok között 18, az idõsebbek között
28%.) Az idõsebbekkel szemben viszont megvan az elõnyük, hogy nagyobb hányaduk
beszél idegen nyelvet.
A piac kiépülésével a községekben is elszaporodtak a vállalkozások. A
falusi vállalkozók fiatalabbak, mint a nagyobb településeken mûködõk. A
falusi, fiatal tulajdonosok által mûködtetett vállalkozások számbeli
szaporodása nyilván nem független a kistelepülések rosszabb munkaerõ-piaci
helyzetétõl, a nagyobb arányú munkanélküliségtõl. Továbbá a falvakban most
épülnek csak ki azok az alapvetõ szolgáltatások a kereskedelemben és az ipari
javítótevékenységben, melyekbõl a városokban már nincs hiány. A fiatalok
vállalkozói pályára való beáramlása jól körülírható tevékenységi területekre
korlátozódik. Ezek a legkevésbé tõkeigényesek, legkisebb szakmai tudást
igénylõk. A fiatal vállalkozók több mint fele kereskedik, negyede pedig a
nagyobb befektetést nem igénylõ ügynöki, illetve piaci árusi tevékenységet
végez.
Az aktív keresõk foglalkozási fõcsoportok szerinti kormegoszlása jelentõs
rétegspecifikus eltéréseket mutat. A vezetõk rétegén belül 1996-ban is a 40-49
évesek aránya volt a legmagasabb (43,3%). A vezetõi tevékenység természetébõl
adódik e korosztály dominanciája.
A magasan kvalifikált szakemberek között 1996-ban a 30 éven aluliak
aránya közel egyötöd volt, ugyanakkor az 50 éven felüli aktív keresõk is
majdnem ugyanilyen arányban szerepeltek ebben a körben. Az elmúlt hat évben az
ebbe a fõcsoportba tartozó 30 éven aluli szakemberek aránya lényegesen nem
változott, viszont az idõsebb korosztályt reprezentáló 50 éven felüli aktív
keresõké emelkedett.
A 14-29 éves aktív keresõk a megfelelõ foglalkozási fõcsoport
összes aktív keresõjének százalékában, 1980-1996
Foglalkozási fõcsoport 1980 1990 1996
1 Vezetõ állású 14,7 8,4 10,2
2 Értelmiségi 30,9 21,9 18,8
3 Egyéb szellemi 34,5 27,5 27,8
4 Ügyviteli 38,4 28,8 27,5
5 Szolgáltatás 34,9 36,6 40,3
6 Mezõgazdaság 18,6 21,9 23,7
7 Ipar, építõipar 41,6 33,5 33,5
8 Gépkezelõ 34,2 26,7 27,5
9 Segédmunkás 23,6 22,9 24,4
0 Fegyveres erõk .. 28,3 37,1
Összesen 32,6 27,2 28,5
Ebbõl:
1-4. Szellemi 30,1 21,9 22,2
5-9. Fizikai 33,7 29,9 32,3
A felsõfokú képzettséget nem, vagy csak részben igénylõ csoportban a
fiatalabb korosztályokhoz tartozók aránya - 1990-hez hasonlóan - továbbra is
magas volt (28-29%).
A fizikai foglalkozásúak körén belül a szolgáltatási tevékenységet végzõk
korösszetétele 1980 óta jelentõsen megváltozott, ugyanis 34,9%-ról 40,3%-ra
nõtt a 30 éven aluli fiatal aktív keresõk aránya. 1996-ban az e fõcsoportba
tartozók kétharmada 40 éven aluli volt. A jelentõs létszámbõvülés tehát, amely
ezt a fõcsoportot jellemezte, kizárólag a fiatal korosztályok beáramlása révén
vált lehetõvé.
A mezõgazdasági foglalkozásúak csoportjába tartozó 30 éven aluli aktív
keresõk aránya 1980-ban 18,6% volt, amely 1996-ra 23,7%-ra nõtt. Az 50 éven
felüliek aránya pedig fordítva alakult, 33,9%-ról 16,6%-ra csökkent. A
mezõgazdasági termelésben tehát egyre nagyobb szerepet játszanak a fiatalabb
korosztályokhoz tartozó, magasabb szakképzettséggel rendelkezõ aktív keresõk.
A fizikai foglalkozásúak körén belül az ipari, építõipari és gépkezelõ
foglalkozások korstruktúrája viszonylag stabilnak mondható, és tükrözi azokat
a változásokat, melyek az aktív keresõk összességét jellemzik.
A segédmunkás jellegû tevékenységet végzõk között 1980 óta 28,6%-ról
15,3%-ra csökkent az 50 éves és idõsebbek aránya, amely tendencia arra utal,
hogy e csökkenõ létszámú rétegben is egyre inkább a fiatalabb korosztályoknak
van esélyük munkahelyük megõrzésére.
Az ifjúság munkaerõ-piaci helyzetének változása 1992-1996 között
Az utóbbi két évben a munkahelyek számának csökkenése megállt, a
munkaerõ-piaci helyzet stabilizálódása azonban nem hozott kedvezõ fordulatot a
fiatal korosztályokba tartozók számára. Így a fiatal (15-29 év közötti)
munkanélküliek abszolút számának csökkenése ellenére változatlanul õk alkotják
az összes munkanélküli mintegy 40%-át.
Az ifjúsági munkanélküliség szintjét jelentõs mértékben befolyásolta az a
tény, hogy az utóbbi hat évben a potenciális ifjúsági munkaerõ-kínálatot
jelentõ 15-29 év közötti korosztály létszáma - demográfiai okok miatt -
igen jelentõsen, 250 ezer fõvel nõtt.
A 15-29 éves munkanélküliek aránya az összes munkanélkülin belül,
korcsoportonként, 1992-1995, %
Év 15-19 20-24 25-29 Együtt
évesek
1992 11,3 15,6 12,4 39,3
1993 11,2 16,0 11,6 38,8
1994 10,7 17,0 11,8 39,5
1995 11,0 16,5 11,9 39,4
Magyarországon a fiatalok relatíve kedvezõtlen munkaerõ-piaci helyzetébõl
következõen a munkanélküliség szintje és az életkor között szoros, negatív
irányú kapcsolat áll fenn. A 15-19 év közötti korosztály munkanélküliségi
rátája kiugróan magas, az átlagos érték közel háromszorosa, de a 20-24 év
közöttieké is meghaladja az átlagot. A 15-24 év közötti korosztály esetében a
munkanélküliség gyakran a továbbtanulás irányának nem megfelelõ
megválasztásából következik. A megszerzett képzettséggel gyakran nehéz vagy
éppen lehetetlen állást találni, hiszen a munkaerõpiac igénye az utóbbi
években gyorsabban változott, mint az oktatási struktúra. Ráadásul gyakori az
is, hogy egy iskola környezetében lokális túlkínálat alakul ki az ott oktatott
képzettséggel rendelkezõkbõl.
A munkanélküliségi ráta* alakulása 1991-1996 között, %
Ebbõl
Idõszak Összesen
15-19 20-24 25-29
évesek
1991. II. negyedév** 4,4 18,3 6,1 5,0
1993. II. negyedév 11,2 30,4 15,5 10,7
1994. II. negyedév 10,1 27,0 14,3 9,6
1995. II. negyedév 9,4 27,8 13,1 8,6
1996. II. negyedév 9,2 27,4 13,2 9,6
1996. III. negyedév 9,9 32,4 14,8 10,8
1996. IV. negyedév 8,6 25,7 10,6 9,0
* A gyermekgondozási ellátást igénybe vevõk és a sorkatonák a gazdaságilag
aktívak között szerepelnek.
** Az 1991. április-június hónapokban végrehajtott próbafelvétel eredménye.
A fiatalok esetében a munkaerõ-piaci státusz és az iskolai végzettség között
az átlagosnál is szorosabb és közvetlenebb kapcsolat áll fenn. A jelenlegi fiatal
munkanélküliek 36%-a legfeljebb csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik.
Az elmúlt években jelentõs számú munkanélküli fiatalt termelt ki az a
szakmunkásképzési rendszer is, melynek struktúrája nem követte elég rugalmasan a
gyorsan változó munkaerõ-piaci igényeket. A középiskolát végzetteken belül, úgy
tûnik, a gimnáziumi érettségivel rendelkezõ fiataloknak vannak leginkább
elhelyezkedési gondjaik. A munkanélküli státusz a középiskolai végzettséggel
rendelkezõ fiatalok esetében azonban gyakran csak átmeneti, s a tényleges cél nem
az elhelyezkedés, hanem tanulmányaik folytatása valamely felsõoktatási
intézményben. A fõiskolát, egyetemet végzettek a fiatal munkanélküliek között
alulreprezentáltak, hiszen az utóbbi években a felsõfokú tanintézetben tanulók
létszáma igen nagy arányban nõtt.
A foglalkoztatottak és munkanélküliek megoszlása legmagasabb iskolai
végzettség és korcsoportok szerint, 1995, %
Ebbõl:
Összesen
Legmaga- 15-19 20-24 25-29 15-29 évesek
sabb iskolai fog- mun- évesek együtt
végzettség lal-koz-tatott ka-nélküli foglal-kozta-tott mun-ka-nélküli foglal-kozta-tott munka-nélküli foglal-kozta-tott munka-nélküli foglal-kozta-tott mun-ka-nélküli
8 általános-
nál alacso-
nyabb 1,3 4,0 1,6 4,1 0,6 2,8 0,5 1,9 0,7 2,9
8 általános 22,4 34,9 33,1 41,2 16,7 29,3 14,6 31,2 17,3 33,2
Szakmun-
kásképzõ 29,0 35,5 49,5 41,6 41,3 40,3 35,2 40,0 39,2 40,5
Szakiskola 1,2 1,2 3,5 2,8 3,3 2,2 2,2 0,8 2,8 1,9
Gimnázium 11,3 7,9 4,0 3,4 11,7 10,0 11,4 6,0 10,8 7,0
Egyéb
középiskola 19,4 12,4 8,3 6,9 23,0 12,8 22,3 16,5 21,2 12,3
Fõiskola,
egyetem 15,4 4,1 0,0 0,0 3,4 2,6 13,8 3,6 8,0 2,2
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
A fiatalok képzettségének szerepe a munkaerõpiacon 1996-ban
A fiatalok munkaerõ-piaci státuszát vizsgáló 1996. évi felvétel alapján
kimutatható a formális iskolai végzettség munkaerõ-piaci jelentõsége. A
foglalkoztatottak csoportjában a munkaerõpiacon legalacsonyabbra értékelt,
alapfokú általános végzettséggel rendelkezõk aránya 15,5%, szemben a nem
tanuló és nem dolgozó fiatalok csoportjára jellemzõ, közel 32%-os aránnyal. Az
átlagosnál rosszabb elhelyezkedési esélyt biztosít az általános gimnáziumi
érettségi is, melynek részbeni ellensúlyozására szolgálnak a különbözõ
fakultációk (pl. nyelvi, számítástechnikai). Az elõbbi megállapítással
összefüggésben a dolgozó fiatalok 77,7%-ának, a nem dolgozó és nem tanuló
fiatalok 55,4%-ának volt valamilyen szakképzettsége. A fiatal korosztályok
esetében a nõk iskolai végzettsége (ha csak az elvégzett osztályok számát
nézzük) magasabb, ugyanakkor a nõk a férfiaknál nagyobb arányban szereznek
általános végzettséget a szakirányú helyett. E döntés jogosultságát részben
visszaigazolja a munkaerõpiac is; a számok alapján úgy tûnik, hogy a nõk
könnyebben találnak általános végzettséggel is munkát, mint a hasonló
ismeretanyaggal rendelkezõ férfiak.
A iskolarendszerben elsajátított tudás megújításra, frissítésre szorul, a
szakirányú végzettség hiánya annak pótlására kényszeríti a fiatalokat. Ehhez a
különbözõ tanfolyamok jelentik az egyik lehetõséget. A 15-29 év közötti
fiatalok 7%-a, ezen belül a foglalkoztatotti kategóriába tartozó fiatalok
22,5%-a, a nem dolgozó és nem iskolarendszerben tanuló fiatalok 12,6%-a
szerzett valamilyen tanfolyami végzettséget. Bár manapság divat
nyelvtanfolyamra járni, a többség azért szakmai tanfolyamokat látogatott. Ez
alól csak a tanuló fiatalok jelentettek kivételt, akik közül mintegy 11%
rendelkezett - többnyire folyamatos, iskolarendszerû tanulmányai mellett
szerzett - tanfolyami végzettséggel, s ez 10-bõl 8 esetben nyelvtanfolyam
elvégzését jelentette. (Figyelemre méltó tény, hogy a 20-24 év közötti tanulók
21%-a, az ennél is idõsebbek 36%-a szerzett nyelvtanfolyamon valamilyen
tudásszintet tanúsító igazolást.) Valamennyi csoport esetében a tanfolyami
végzettséggel rendelkezõk aránya az életkor mentén növekszik, és igaz az, hogy
a nõk e téren szorgalmasabbnak bizonyulnak a férfiaknál. (Igaz, a csak
általános képzettséggel rendelkezõk magasabb aránya miatt nekik erre nagyobb
szükségük is van.)
A munkába lépéshez az iskolai végzettség, a szakképzettség, a
munkavállalásra jogosító, valamilyen szakmában jártasságot tanúsító
bizonyítványok mellett olyan tudásra, ismeretekre is szükség van, amit nem
csak az iskolarendszerben, tanfolyamon, hanem magánúton is megszerezhet a
fiatal. Ezek közül - fontosságuk miatt - a nyelvtudást és a számítógépes
ismeretet érdemes kiemelni. A 15-29 éves fiatalok kétharmada a magyaron kívül
semmilyen idegen nyelven nem ért. A nyelvet tudók esetében magasan vezet az
angol, összesen minden ötödik - közel 400 ezer - fiatal beszél valamilyen
szinten ezen a nyelven, minden tizedik tud németül, míg a többi idegen nyelven
értõk aránya százalékosan alig mérhetõ. A megkérdezettek 8%-a - 166 ezer
fiatal - két nyelven is ért, és mintegy 32 ezren beszélnek három vagy több
idegen nyelven. A 15-29 éves korosztályba tartozó fiatalok viszonylag nagy
arányban értenek a számítógép kezeléséhez. A megkérdezett fiatalok fele
állítja magáról azt, hogy teljes egészében vagy részben ért a számítógéphez.
Ez az arány jóval alacsonyabb a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok
csoportjában, ahol 72%-uk egyáltalán nem rendelkezik informatikai
ismeretekkel. A tanulóknak viszont a 72%-a tudja használni a számítógépet. Ez
az iskolai számítógépek elterjedését, az informatikai oktatási program sikerét
mutatja, és egyben azt is jelzi, hogy a tanulók az iskolában már nem csak a
szûken értelmezett végzettséget szerzik meg, hanem azzal a kiegészítõ
ismerettel is felvértezik õket, ami egyre inkább az elhelyezkedés egyik
elõfeltétele.
Úgy tûnik, a fiatalok iskolai végzettség, szakképzettség szerinti
összetétele és annak függvényében az elhelyezkedési esélyek különbözõsége
miatt a sikeres munkába állítás változatlanul igényli a kifejezetten
fiatalokra szabott képzési, átképzési programok mûködtetését, mert bizonyos
tudásszint elérése nélkül az elhelyezkedés ma már igen komoly nehézségbe
ütközik.
Az ifjúság munkahelyi mobilitása 1992 és 1996 között
A fiatalokra általában fokozott mobilitás jellemzõ. 1996-ban a
foglalkoztatott fiatalok 20%-ának már három vagy több munkahelye volt. 27%-uk
második munkahelyén dolgozik, míg 53%-uknak a felvételben rögzített az elsõ
munkahelye, de ezen belül a nõk esetében ez az arány 58%. A nem dolgozó és nem
tanuló fiatalok 32%-a soha nem dolgozott, 42%-uknak egy, 14%-uknak kettõ, a
többieknek három vagy ennél több munkahelye volt már.
A foglalkoztatottnak minõsülõ fiatalok közül a 20-24 éves férfiak 41%-a,
a nõk 44%-a, a 25-29 éves férfiak 78%-a, az ugyanilyen korú nõk 57%-a
folyamatosan dolgozott az elmúlt négy évben. A nemek közötti aránykülönbség
döntõen a gyermekvállalással magyarázható. A dolgozó fiatalok háromnegyedének
- saját bevallása szerint - nincs említésre érdemes gondja a munkájával
összefüggésben. 13%-uknak kisebb, 11%-uknak jelentõs gondjai vannak, mely
utóbbi elsõdlegesen a jövedelemmel áll összefüggésben.
A nem dolgozó és nem tanuló fiatalok munkában töltött ideje lényegesen
alacsonyabb a dolgozó fiatalokénál. A 15-19 évesek 89%-a, a 20-24 évesek 42%-a
a vizsgált négyéves periódusban hat hónapnál rövidebb idõt dolgozott, de a
25-29 évesek közel 36%-ának, ezen belül a férfiak 28%-ának sincsen ennél több
munkatapasztalata. Az elmúlt négy év döntõ részét a 20-24 éveseknek mindössze
13%-a és a 25-29 éveseknek a 19%-a dolgozta végig. Akik tehát a felvétel
idején nem rendelkeztek munkahellyel, azok munkavállalási pozíciói korábban is
rosszak voltak, és mivel nem is tanulnak, esélyeik javulásával sem igen
számolhatnak. A felvétel idején nem dolgozó és nem tanuló fiatalok többsége,
80%-a2 szeretett volna munkát vállalni. A fõ motiváló tényezõ természetesen a
____________________
2 A gyermekgondozás miatt jelenleg dolgozni nem szándékozókat a válasz
értékelésénél figyelmen kívül hagytuk.
pénzkeresés, a fiatalok 60%-át elsõdlegesen ez, míg 13%-át a tanult ismeretek
hasznosításának igénye ösztönözné arra, hogy munkát vállaljon. A dolgozni nem
szándékozó 20%-nak mintegy fele családi okból (pl. beteg hozzátartozó ápolása,
közeli házasságkötés) adta a nemleges választ. A nem dolgozó és nem tanuló
kategóriába tartozók 5%-a (mintegy 10 ezer fiatal) viszont azért döntött így,
mert idegennek, tõle távolinak érzi a munka világát, nem lát esélyt arra, hogy
szerzett ismereteit ott hasznosítsa. További 2,5% (többségében lány)
klasszikus háztartásbeli, aki azért nem dolgozik, mert a családja eltartja. A
fennmaradó 2,5%-on belül a legnagyobb csoportot az egyéb forrásból
jövedelemhez jutók és a felvételire készülõk alkotják.
A fiatalok által igénybe vett munkaerõ-piaci eszközök 1996-ban
A dolgozó fiatalok közül jelenlegi munkavállalását megelõzõen 17%-uk
megfordult már a munkaügyi központ valamely kirendeltségén. Kétharmaduk munkát
keresett, 20%-uk viszont elsõdlegesen pénzbeni támogatásért folyamodott. A nem
jelentkezõk 90%-ának soha nem volt szüksége a munkaügyi központ segítségére,
illetve nem igényelte ezt a lehetõséget, mivel más úton próbált sikerrel
munkahelyet találni.
A jelenleg tanulóknak mindössze 1%-a jelentkezett a munkaügyi központ
valamelyik kirendeltségén, a 20-24 éves diákok esetében viszont ez az arány
4%-os, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalok a középiskola elvégzése
után és további tanulmányaik megkezdése elõtt nagyobb arányban vették igénybe
a rendelkezésre álló munkaerõ-piaci eszközöket (elsõsorban munkalehetõséget
kerestek, másodsorban a pályakezdõk munkanélküli segélyéért folyamodtak),
illetve néhányan jelenleg is a munkaügyi központok támogatásával tanulnak.
A nem tanuló és nem dolgozó fiataloknak 29%-a jelentkezett a munkaügyi
központoknál. A valamilyen munkaerõ-piaci eszközt igénylõknél 11%-os a
különbség a férfiak (36%) és a nõk (25%) jelentkezési aránya között. A 15-19
évesek között azonban a férfiak még csak 2%-kal vannak többen, mint a nõk; de
a következõ ötéves korcsoportokban már 10%, illetve 20% a különbség, ami
egyértelmûen a gyermekek gondozásával magyarázható. A segítségért nem
jelentkezõk a miértet tudakoló kérdésre többnyire a "nem igényelte", illetve a
"nem számíthatott kellõ segítségre" választ adták. Ez utóbbi válasz aránya
különösen a legfiatalabbak körében volt magas. A 15-19 évesek fele azért nem
kereste fel a munkaügyi kirendeltséget, mert úgy vélte, hogy nem érdemes,
úgysem kaphat anyagi támogatást, illetve nem tudnak számára munkát ajánlani.
A munkaügyi központok által szervezett programokon - tájolón,
állásbörzén, munkahely-látogatáson, FIT- és Choices-programon - arányaiban
kevés fiatal vett részt. A jelenleg dolgozó fiatalok közül 2% vett már részt
valamelyiken, de a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok részvételi aránya sem
haladja meg az 5%-ot. A szakmunkások foglalkoztatásának támogatását mindkét
csoportból a férfiak, míg az átképzést a dolgozók közül inkább a nõk vették
igénybe, a nem dolgozó és nem tanulók esetében is ez az arány a férfiak javára
billen. A pályakezdõk túlnyomó többsége (80%-a) nem számít arra, hogy a
munkaügyi központtól az 1996. július 1-jétõl bevezetett aktív munkaerõ-
piaci eszközök valamelyikében részesülhet. A valamilyen támogatásra számítók
közül legtöbben a gyakornoki foglalkoztatást és a foglalkoztatást elõsegítõ
képzést jelölték meg mint számukra szóba jöhetõ támogatási formát.
Keresetek
1995-ben a nemzetgazdaságban - a 10 fõnél többet foglalkoztató
munkahelyeken - a nettó átlagkereset 27 ezer, a fiataloké 23 ezer forint volt.
A fiatalok nettó átlagkeresete 85%-a a foglalkoztatottak átlagkeresetének.
A fiatalok kereseti elmaradása összefügg a képzettséggel, a
munkatapasztalat esetleges hiányával és a munkamegosztásban elfoglalt hellyel.
A 20-29 évesek körében még alacsony a fõiskolát, egyetemet végzettek aránya,
ebbõl adódóan a 30-39 évesek nettó átlagkeresete 3 ezer forinttal magasabb,
mint a tíz évvel fiatalabbaké.
Az általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségûek az egyetemi
végzettségûek fizetésének 52-56%-át keresik. Az idõsebb egyetemi diplomások
elõnye nagyobb.
Az alapfokú képzettséggel és szakképesítéssel rendelkezõk 25-29 éves
korukban megközelítik a végzettségükre jellemzõ átlagot, és keresetük a
továbbiakban szerény mértékben emelkedik. A középiskolai végzettségûek ezt a
szintet 30-39 éves korban, az egyetemi végzettségûek ennél késõbb érik el.
A fiatal (20-29 éves) diplomások negyede havonta nettó 20 600 forintot
keres. A csoport középsõ 50%-ában a legjobban és legkevésbé jól keresõk között
mintegy 10 ezer forintnyi a különbség. A keresetek differenciáltsága a
középiskolai végzettségûek körében ennél jelentõsebb.
Az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete iskolai végzettség szerint,
korcsoportonként, 1995
Alkalmazásban Ebbõl:
Iskolai végzettség állók 15-19 20-24 25-29 30-39
átlagkeresete éveseké
Egy fõre jutó havi átlagkereset, forint
8 általános vagy 20 402 17 048 19 074 20 302 20 198
kevesebb
Szakiskola 22 959 17 779 21 234 22 724 22 537
Szakmunkásképzõ 23 003 16 929 19 831 22 158 23 102
iskola
Szakközépiskola 26 820 19 433 21 791 24 673 26 304
Gimnázium 26 781 20 317 22 546 25 459 25 491
Technikum 31 934 .. 24 609 29 151 29 505
Fõiskola 33 959 .. 27 167 30 604 32 398
Egyetem 46 208 .. 33 863 38 785 42 323
Összesen 27 213 17 472 21 065 25 256 26 527
A korcsoportonkénti átlag %-ában
8 általános vagy
kevesebb 75,0 97,6 90,5 80,4 76,1
Szakiskola 84,4 101,8 100,8 90,0 85,0
Szakmunkásképzõ
iskola 84,5 96,9 94,1 87,7 87,1
Szakközépiskola 98,6 111,2 103,4 97,7 99,2
Gimnázium 98,4 116,3 107,0 100,8 96,1
Technikum 117,3 .. 116,8 115,4 111,2
Fõiskola 124,8 .. 129,0 121,2 122,1
Egyetem 169,8 .. 160,8 153,6 159,5
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
A versenyszférában a fiatalok keresete sokkal inkább elmarad az átlagtól,
mint a költségvetési szférában. A 15-19 éves fiatalok nettó átlagkeresete
mindössze 62%-át tette ki a versenyszféra átlagának, míg a költségvetésben ez
az arány 74%. A költségvetésben dolgozó 20-24 éves fiataloknak alig több, mint
400 forint a kereseti elõnyük a versenyszférabeli társaikkal szemben. A 25-29
éveseknél mintegy 300 forintos elõnyre tesznek szert a versenyszférában
dolgozók. A 30-39 évesek keresetei között átlagosan 1000 forint a különbség,
amely az életkor elõrehaladtával nõ.
A költségvetés és a versenyszféra nettó havi átlagkeresetei, 1995
(Ft)
Korcsoportok Költségvetés Vállalkozások
Összesen 26 400 27 535
Ezen belül 15-19 évesek 19 693 17 080
20-24 évesek 21 405 20 971
25-29 évesek 25 054 25 330
30-39 évesek 25 759 26 855
A kiugróan jól keresõ fiatalok kivétel nélkül a vezetõk és az egyetemi,
fõiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylõ foglalkozásúak fõcsoportjából
kerülnek ki, pl. ügyész, könyvvizsgáló, könyvszakértõ, hírközlési, postai
vezetõ, országos és területi közigazgatási vezetõ. A legkevésbé jól fizetett
szakmák a mezõ- és erdõgazdasági, az ipari, építõipari foglalkozások, valamint
a szakképzettséget nem igénylõ, egyszerû foglalkozások fõcsoportban
találhatók.
A területi különbségek jelentõsek. A budapesti fiatalok átlagkeresete
1995-ben jóval meghaladja az átlagot. További kedvezõ kereseti lehetõségek
vannak Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest és Baranya megyében.
A legalacsonyabb a fiatalok keresete Bács-Kiskun, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-
Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben. A legkisebb és legnagyobb keresetek
közötti megyei különbség 5000 forint volt.
IV. A fiatalok életkörülményeirõl
Az összes háztartás csaknem 40%-a gyermekes és 9%-ot tesznek ki az önálló
egzisztenciájú fiatalok háztartásai. Az utóbbiak jelentõs hányada gyermeket is
nevel, így részben az elõbbi arányban benne foglaltatik.
1995-ben a fiatalok háztartásainak (ahol a háztartásfõ 30 éven aluli)
kétharmadában neveltek kisgyermeket. A fiatal generációnak ez a rétege
szüleitõl külön él, és rendszerint saját tulajdonú lakásban lakik.
A fiatalok háztartásaiban az egy fõre jutó évi átlagos nettó jövedelem
1995-ben 178 ezer forint volt, ami az országos átlag 94%-át tette ki. Ezen
belül legmagasabb jövedelemmel, az átlag kétszeresével - 356 ezer forinttal -
a gyermektelen egyedülállók rendelkeztek. A gyermektelen, többtagú háztartások
egy fõre jutó évi jövedelme ugyanakkor 282 ezer forint volt. A házaspár
gyermek(ek)kel családtípus évente, fejenként nettó 148 ezer forinttal
rendelkezett.
A gyermektelen fiatalok jövedelmeinek 79%-a munkajövedelem3 volt, ami a
gyermekesek esetében 68%. A társadalmi jövedelem aránya 8-24% és az egyéb
jövedelmeké 14-6%. Ez utóbbin belül az idõsebb korosztályokénál lényegesen
nagyobb volt a szülõktõl kapott pénzbeli támogatás. (Egy fõre jutó jövedelmeik
majdnem egyötödét tette ki.)
Az önálló életet kezdõ fiatalok egzisztenciális helyzete a nyolcvanas
évek elején - a korábbiakhoz képest - több területen is romlott, és igen nagy
hányaduk szorult szülõi támogatásra. A kilencvenes évek változásai, a kevesebb
túlmunka-lehetõség, a növekvõ munkanélküliség következtében a családok anyagi
ereje tovább gyengült. A családi együttmûködésben kialakult új tendenciák
összefüggenek a romló életkörülményekkel, valamint az életmódban és az
együttmûködési szokásokban bekövetkezett változásokkal. Az anyagi és a nem
anyagi támogatást együttvéve a gyermekeiket segítõ szülõk aránya 81%-ról 59%-
ra csökkent. Ugyanakkor folytatódott - felemás módon - a háztartások
korszerûsítése, és a fiatal házasok háztartásainak a felszereltsége kedvezõbb
az átlagosnál.
____________________
3 Munkajövedelemnek neveztük mindazokat a jövedelemeket, amelyek
alkalmaztatásból, vállalkozásból és mezõgazdasági tevékenységbõl
származtak. Társadalmi jövedelemnek neveztük azokat, amelyek
társadalombiztosításból származtak, és szociális jövedelmek voltak.
Az utódok támogatásában meglevõ társadalmi egyenlõtlenségek mérséklõdtek,
azonban a kiegyenlítõdés úgy ment végbe, hogy az értelmiségi családok
támogatóképessége romlott. A gyermeknevelésben segítséget kapó fiatalok aránya
67%-ról 43%-ra mérséklõdött. Az unokák nyaraltatását kevésbé vállalják a
nagyszülõk. A nyaraltatott unokák aránya 38%-ról 11%-ra csökkent.
A generációk közötti munkacserének a mezõgazdaságban és az építkezésben
ma is nagy a jelentõsége. A szülõi támogatás aránya azonban ezen a területen
is csökkent. A mezõgazdasági jellegû munkáknál 44%-ról 17%-ra, az
építkezéseknél 49%-ról 19%-ra esett vissza.
Az anyagi támogatásoknál is hasonló a helyzet, mint az egyéb segítségnél.
A szülõk ma a fiataloknak csak a komolyabb kiadásoknál segítenek a
korábbiaknál jelentõsebb mértékben.
A szülõktõl kapott anyagi jellegû támogatások aránya, %
Támogatás típusa 1984 1995
Napi kiadásokra 41 20
Nagyobb kiadásokra 25 29
Gyermekek ruházkodására 79 35
Bútorvásárlásra 49 19
Lakásépítésre, -vásárlásra 47 26
Mezõgazdasági termékek 40 23
A gyermekeiket támogató szülõk 45%-a négy- és többféle támogatásban
részesíti a gyermekeit. A családok közötti együttmûködés nem egyirányú. A
szüleit száz fiatal család közül 38 segítette. Az átlagtól csupán ott mérhetõ
eltérés, ahol a szülõk korábbi anyagi helyzete lényegesen rosszabb volt az
átlagosnál. Társadalmi rétegenként nézve a szüleiket segítõk aránya a
segédmunkások körében 45%, az önálló iparosok között és az egyéb szellemi
foglalkozásúak csoportjában mintegy 40% volt.
Az egy fõre jutó jövedelmek és kiadások szerkezete a fiatalok különbözõ
csoportjaiban eltérõek. Legjobb jövedelmi helyzetben és legmagasabb kiadási
színvonallal a gyermektelen egytagú háztartások voltak, és legkedvezõtlenebbek
a körülményeik a gyermekeiket egyedül nevelõ fiatal családoknak.
A gyermekes fiatal háztartások összes háztartáson belüli arányuknál
nagyobb hányadban tartoznak az alsóbb decilisekhez, s a jövedelmi létrán
felfelé haladva a gyermekes háztartások aránya egyre csökken (a legfelsõ három
decilisben 21%-ot tett ki 1995-ben).
A legalsó decilisbe tartozó háztartások átlagos háztartásnagysága 4,2, a
legfelsõ decilisbe tartozóké 3,4 fõ volt. Mind a kettõ meghaladta az
országosan mért 2,7 fõs háztartásméretet. A legalsó decilisbe tartozó
háztartások körében magas az eltartott gyermek aránya, továbbá a felnõtteknek
csak csekély hányada volt aktív keresõ, jövedelmeik túlnyomó többségét a
társadalombiztosításból származó és szociális jövedelmek tették ki. A két
szélsõ jövedelmi póluson élõ gyermekes háztartások egy fõre jutó
munkajövedelmeiben több mint 11-szeres a különbség, amit a társadalmi
jövedelmek - alacsony színvonaluk ellenére - összeségében ötszörösére
mérsékeltek.
A legalsó tizedben élõk mind lakáskörülményeikben, mind tartós
fogyasztási cikkekkel való ellátottságukban, mind pedig kiadási színvonalukban
és annak szerkezetében eltértek a többi jövedelmi decilisben élõkétõl. 6%-uk
nem rendelkezett lakással, a lakással rendelkezõ háztartások pedig lényegesen
rosszabb körülmények között éltek, mint a magyarországi átlag. Fogyasztásukban
csak a legalapvetõbb szükségletekre koncentráltak, kiadásaik több mint
négytizedét élelmiszerekre, majdnem kéttizedét lakásfenntartásra fordították.
Személygépkocsi a legalsó tizedbe tartozó háztartások 15%-ában volt, míg
a 10. tizedben a háztartások majdnem kilenctizedében. A 100 háztartásra jutó
személyi számítógéppel való ellátottság a két szélsõ jövedelmi póluson élõk
körében 2, illetve 36 db volt. A többi tartós fogyasztási cikkel való
ellátottságban is lényeges mennyiségi, de még inkább minõségi különbségek
voltak.
A két szélsõ jövedelemkategória között a legnagyobb arányú eltérések a
mûvelõdésre és üdülésre, a közlekedésre és hírközlésre, valamint az egyéb
célra fordított kiadásokban voltak, majdnem 9-szeresek; s legkisebbek az
élelmiszerekre és a lakásfenntartásra fordítottakban, valamivel több mint 2-
szeresek. A többi kiadási fõcsoportban 5-6-szoros eltérések voltak a
jellemzõek.
Lakáshelyzet, önálló lakáshoz jutás
1984-1995 között a fiatal házasok körében az önálló lakással rendelkezõk
aránya 56%-ról 86%-ra nõtt. A kilencvenes években jelentõsen csökkent a
házasságkötések száma, és a fiatalok a házasságkötést követõen viszonylag
rövid idõn belül önálló lakáshoz jutottak. Ez az arány a 20-24 évesek körében
a nyolcvanas évek közepétõl 37%-ról 80%-ra nõtt. Legjelentõsebb a javulás a
fõvárosban és a községekben.
Az örökléssel megszerzett lakások aránya közel háromszorosára nõtt, és az
építéssel való hozzájutás egyharmadával csökkent. Az örökléssel lakáshoz jutók
aránya legjelentõsebben a fõvárosban (3%-ról 23%-ra) emelkedett. A jelenlegi
lakásszerzési esélyek arányok a korábbi idõszakok intenzívebb lakásépítéseibõl
és a fogyó népességszámból adódnak.
A nyolcvanas évek közepéhez képest közel felére csökkent a tanácsi
(önkormányzati) kiutalással, és az OTP-értékesítéssel lakáshoz jutók aránya.
Nõtt ugyanakkor - az önkormányzati lakások privatizációjából adódóan - a
vásárlással lakáshoz jutók hányada.
A szülõktõl külön élõ házas fiatalok lakáshoz jutása, %
Önkor- Önkor-
mányzati és szövet- mányzati
kezeti és
Év Örökölte Építette Vásárolta OTP-érté-kesítésû szolgálati lakás Csere Egyéb Össze-sen
lakás
46
19845,4 29,2 32,2 10,1 21,5 1,6 - 100,0
199514,9 20,6 41.4 4,0 11,9 4,0 3,3 100,0
Három- és több szobás lakásban élt 1984-ben a fiatal házasok 33%-a, 1995-
ben 44%-a. A szülõk esetében a megfelelõ érték 31%, illetve 63% volt. Az
utóbbi két-három évben a 20-24 évesek körében jelentõs javulás következett be.
1995-ben a fiatalok 45%-a nem tervezett változtatást
lakáskörülményeikben, 24%-uk úgy érezte, hogy különbözõ okok miatt nincs
lehetõsége a változtatásra. A változtatások jelentõsebb része az átalakítás,
8%-uk csere és mindössze 5-5% a vásárlás, illetve az építés. Az átalakítási és
az építési szándék elsõsorban a községi fiatalokra jellemzõ, a városokban,
ezen belül is elsõsorban a fõvárosban inkább a lakáscsere kerül elõtérbe.
Ifjúsági és ifjúsággal foglalkozó szervezetek
1994-ben az összes magyar nonprofit szervezetnek több mint 10%-a, 3531
alapítvány és 1341 egyesület foglalkozott kizárólag vagy legalábbis elsõsorban
a fiatal korosztályokat érintõ tevékenységgel. Ezeknek a szervezeteknek több
mint fele olyan iskolai alapítvány volt, amely különbözõ állami fenntartású
alap-, közép- és felsõfokú oktatási intézmények, valamint szakmunkásképzõ
iskolák mellett, azok munkájának a segítésére jött létre. Legtöbbjüknek az
adománygyûjtés, az anyaintézmény pénzügyi gondjainak enyhítése vagy a
tervezett fejlesztések finanszírozása volt a funkciója, de szép számmal
akadtak köztük a kiváló képességû, illetve a hátrányos helyzetû diákok
támogatására szánt ösztöndíj-alapítványok is. Sokkal kisebb volt ugyanakkor
azoknak az oktatási alapítványoknak a száma, amelyek a tényleges oktatási
tevékenységet tekintették feladatuknak. Viszonylag sok alapítvány dolgozott
(zömében szintén adománygyûjtési, intézménytámogatási céllal) a gyermek- és
ifjúságvédelem területén is. A családvédelmet szolgáló nonprofit szervezetek
többségét a nagycsaládosok egyesületei adták. A fiatalok sport- és szabadidõs,
valamint vallási és politikai szervezetei is elsõsorban egyesületi formában
mûködtek.
Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek száma tevékenységi területek és
szervezettípus szerint, 1994
Tevékenységi terület Alapítvány Egyesület Összesen
Gyermekoktatás 2715 113 2828
Felsõoktatás 290 12 302
Gyermek-
és ifjúságvédelem 345 36 381
Családvédelem 76 209 285
Diáksport - 554 554
Szabadidõs
tevékenység 83 372 455
Ifjúsági hitélet 22 34 56
Politikai tevékenység - 11 11
Összesen 3531 1341 4872
Az ifjúsággal foglalkozó alapítványoknak és egyesületeknek 1994-ben
7 milliárd forint bevételük volt. Ez mindössze 5%-át tette ki a szektor
bevételének. Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek számára történõ
magánadományok az átlagosnál sokkal fontosabb bevételi forrást jelentenek. A
fiatalok érdekében adományokat gyûjtõ alapítványok a külföldi támogatók
meggyõzésében a legsikeresebbek, de finanszírozásukhoz a belföldi
magánszemélyek, nonprofit szervezetek és vállalatok is jelentõs mértékben
hozzájárulnak. A külföldi támogatások fõleg a nagyobb (jórészt valláshoz
kötõdõ) oktatási, illetve gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények létrehozását,
fejlesztését, mûködtetését segítik. Az állami gyermekintézmények mellett
létrehozott alapítványok elsõsorban a hazai adományozókra számíthatnak. Az
érintett szülõktõl érkezõ támogatások fontosságára utal, hogy az oktatási
alapítványok bevételeinek közel egynegyedét a lakossági adományok teszik ki,
miközben a többi alapítvány bevételi szerkezetében nem egészen 5% az arányuk.
Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek átlagosnál rosszabb anyagi helyzete
tehát nem adománygyûjtési erõfeszítések sikertelenségével magyarázható, hanem
azzal, hogy nagyon kevés az alaptevékenységgel összefüggõ, illetve a
vállalkozásokból származó bevételük, ami részben a tevékenység jellegével,
részben a szervezetek tõkeszegénységével függ össze.
Az ifjúsági célú nonprofit szervezetek bevételei bevételi források szerint,
1994
Bevételi forrás A bevétel
összege,millió Ft megoszlása, %
Normatív költségvetési támogatás 701,6 9,8
Nem normatív költségvetési támogatás 393,9 5,5
Normatív önkormányzati támogatás 20,1 0,3
Nem normatív önkormányzati támogatás 382,8 5,4
Összes állami támogatás 1 498,4 21,0
Vállalati támogatás 550,6 7,7
Lakossági támogatás 707,5 9,9
Külföldi támogatás 1 324,9 18,6
Támogatás nonprofit szervezetektõl 623,7 8,7
Összes magántámogatás 3 206,7 44,9
Tagdíjbevétel magánszemélyektõl 88,0 1,2
Tagdíjbevétel jogi személyektõl 14,3 0,2
Alaptevékenység árbevétele 647,1 9,1
Alaptevékenység összes bevétele 749,4 10,5
Kamat- és hozambevétel 799,4 11,2
Vállalkozási bevétel 460,3 6,5
Gazdálkodási tevékenység összes bevétele 1 259,7 17,7
Egyéb bevétel 420,8 5,9
Összes bevétel 7 135,0 100,0
Az ifjúsági célú nonprofit szervezeteknek 1994-ben összesen 361 ezer
nyilvántartott tagja volt, ezen belül a 20 év alattiak aránya megközelítette a
kétharmadot. A fiatalok egyesületekben végzett munkája azonban természetesen
nem korlátozódott az ifjúsági célú nonprofit szervezetekre, kisebb-nagyobb
intenzitással valamennyi tevékenységi területre kiterjedt. Az egyesületi
szférának összességében 746 ezer 20 éven aluli tagja volt. Több mint
kétharmaduk a szabadidõs és sportszervezetekkel áll tagsági viszonyban, s
egyúttal ez az a terület, ahol kiugróan magas a legfiatalabbak aránya. A
környezetvédelmi egyesületek tagjainak közel egynegyede a 20 év alattiak
soraiból kerül ki. A fiatalok egyesületi tagokon belüli aránya három további
tevékenységi területen haladja meg valamelyest a 10%-ot: az egyik a
kulturális, oktatási és kutatási szervezetek csoportja, a második a vallási, a
harmadik pedig a nemzetközi kapcsolatokat ápoló egyesületeké.
A 20 év alatti egyesületi tagok száma és aránya tevékenységi területek
szerint, 1994
Tevékenységi terület A 20 év alatti tagok száma, A 20 év alatti tagok 20 év alattiak a teljes tagság
fõ megoszlása, % %-ában
Kultúra, oktatás, kutatás 51 051 6,9 12,1
Vallás 1 847 0,2 11,9
Sport, pihenés 519 015 69,6 26,2
Egészségügy, szociális ellátás 97 743 13,1 4,7
Környezetvédelem 13 669 1,9 22,9
Település- és gazdaságfejlesztés,
érdekvédelem 8 040 1,0 2,3
Nemzetközi kapcsolatok 4 009 0,5 11,6
Közbiztonság védelme, tûzvédelem 4 981 0,7 9,2
Jogvédelem, kisebbségvédelem 9 071 1,2 5,7
Egyéb 36 613 4,9 10,6
Összesen 746 039 100,0 13,5
A fiatalok nemcsak ellátottként, a nonprofit szektor által nyújtott
szolgáltatások igénybe vevõjeként és egyesületi tagként kerülhetnek
kapcsolatba a civil szervezetekkel, hanem támogatóként is.
Az 1993-as adatok szerint a 18 és 30 év közöttieknek több mint kétharmada
támogatta valamilyen módon a nonprofit szervezeteket. Ezen belül a fiatalok
fele csak egy formában, másik fele az adományok és az önkéntes munka
valamilyen kombinációjával segített. A 30 év alattiak egyharmada nyújtott
természetbeni adományt, s körülbelül ugyanilyen hányaduk végzett önkéntes
munkát. Pénzadományokkal a fiatalok 44%-a támogatta a nonprofit szervezeteket.
Az adományozók aránya és az átlagos adományösszeg a 30 év alattiak körében
valamivel alacsonyabb volt, mint az idõsebbeknél. Ugyanakkor az alapítványok,
egyesületek és egyházak által szervezett önkéntes munkában a fiatalok nagyobb
arányban és jóval magasabb idõráfordítással vettek részt. Ezzel összhangban a
nonprofit szervezeteknek nyújtott pénzadományoknak csak 17%-a (1993-ban
összesen 1,3 milliárd Ft) származott a 30 év alattiaktól, az ugyanezen
szervezeteket segítõ önkéntes munkának viszont közel egyharmadát (havi 2,7
millió óra) a fiatalok végezték. Ennek a különbségnek elsõsorban az ifjabb és
idõsebb korosztály eltérõ életvitelében és anyagi lehetõségeiben kereshetjük a
magyarázatát.
Fiatalkori bûnözés
A fiatalok bûnözése a társadalom egészében nagy vonalakban követte és
követi a bûnözés alakulását. A kilencvenes évek elején a bûnelkövetõ fiatalok
száma is emelkedett, ráadásul egyes években az idõsebb bûnelkövetõk számát
meghaladóan. Az ismertté vált fiatalkorú bûnelkövetõk 1992-ben voltak a
legtöbben (15 500-an), számuk azóta egyenletesen mérséklõdik.
1996-ban 122 ezer bûnelkövetõ vált ismertté az országban, ebbõl 13 500
volt a fiatalkorú (14-17 éves), ami 5%-kal kevesebb az elõzõ évinél és az
összes bûnelkövetõ 11%-át tette ki. (A nem büntethetõ gyermekkorú elkövetõk
száma az 1995. évi 5000-rõl 1996-ban 4420-ra, 12%-kal csökkent.) Ugyanakkor a
fiatal felnõtt - 18-24 éves - bûnelkövetõk száma 3,4%-kal emelkedett. Arányuk
az összes bûnelkövetõ között az 1995. évi 28,8%-ról 29,5%-ra nõtt.
A felnõttekéhez hasonlóan a gyermekkorú és a fiatalkorú elkövetõk
cselekményei egyaránt leginkább vagyon ellen irányulnak: 1995-ben a
gyermekkorúak cselekményeinek kilenctizedét, a fiatalkorúakénak több mint
háromnegyedét a vagyon elleni cselekmények tették ki. A fiatalkorúak esetében
emellett jelentõs - és átlag feletti - volt az erõszakos és garázda jellegû
bûnözésben való részvétel.
A jogerõsen elítéltek között a fiatalkorúak aránya az elmúlt évtizedekben
fokozatosan emelkedett, az 1960. évi 6,3%-ról 1989-ig 9,8%-ra és 1995-ben
10,2%-ra. A fiatalkorú elítélteken belül a nõk aránya az átlagosnál kisebb, a
fiatal felnõttek között viszont jóval nagyobb.
A jogerõsen elítéltek nemek és korcsoportok szerint
Korcsoport Férfi Nõ Összesen
14-17 éves 8 173 544 8 717
18-24 éves 23 342 1 995 25 337
25-29 éves 12 098 1 157 13 255
30-39 éves 18 641 2 230 20 871
40 éves és idõsebb 15 359 2 207 17 566
Összesen 77 613 8 133 85 746
A jogerõsen elítélt fiatalkorúak százezer azonos korúra vetített száma
1995-ben 1417 volt, csaknem kétszerese az 1990. évinek, Ugyanez az arányszám
a 18-29 éveseknél öt év alatt közel 70%-kal emelkedett, és 1995-ben 2109-es
értéket ért el. A korcsoporton belül a legmagasabb arányszám (4118) a 20-24
éves férfiaknál alakult ki.
II.
A gyermek és ifjúsági korosztályokat érintô állami intézkedések
1996-ra - építve az 1995-ben elkezdett folyamatokra is - teljessé vált a
gyermek- és ifjúságpolitika kormányzati struktúrája, megteremtôdött a hatékony
munka jogszabályi, szerkezeti-szervezeti és financiális háttere. 1996-ban a
Kormány nagyságrendileg nagyobb pénzt fordított a gyermek és ifjúsági ügyekre,
mint bármikor az elôzô években. (Pl. 500 millió forintot Gyermek és Ifjúsági
Alapprogramra, 100 millió forintot az önkormányzatok gyermek és ifjúsági
munkájának segítésére.) Mûködôképessé vált a Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány
is, a tárcák önálló pályázatokkal is segítették az e korosztályok körében végzett
- elsôsorban egészségnevelési, környezetvédelmi - tevékenységet.
A gyermek és ifjúsági ügyekre rendelkezésre álló pénzek nyilvános pályázati
rendszerekben - civil kontrollal - kerültek felhasználásra.
Ezévre megizmosodott és hatékonyan mûködik a Kormány és a civil szféra
eredményes partneri viszonyát is szimbolizáló Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô
Tanács, folyamatos a párbeszéd a civil szervezetekkel. Egyre tartalmasabb és
hatékonyabb az együttmûködés a segítõ (gyermekvédõ, egyházi, helyi)
egyesületekkel és alapítványokkal is.
A diákjogok az ENSZ-egyezménynek megfelelôen bekerültek a módosított köz- és
felsôoktatási törvényekbe. Jelentõs lépések történtek a pályakezdõ fiatalok
munkanélküliségének megelõzésére és kezelésére. Megindult a fogyatékos fiatalok
rehabilitációs rendszerének kidolgozása,. 1997-ben kiteljesedik a gyerekek és
fiatalok körében végzett egészségügyi prevenciós tevékenység is.
Kialakult az állami ifjúságkutató-, s teljessé vált az ifjúságstatisztikai
rendszer. A nemzetközi ifjúsági ügyek is rendezôdtek, felújultak a két- és
többoldalú kapcsolatok, mûködik a nemzetközi ifjúsági cseréket koordináló, s a
"Fiatalok Európáért" mozgalmat szervezô Mobilitás Ifjúsági Szolgálat.
A Kormány 1997. március 14-én elindította a Youth for Europe programot.
Az 1996-ban hozott - a gyermek és ifjúsági korosztályokat érintô - állami
intézkedéseket a következôkben ismertetjük
A közoktatási törvény módosítása
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt az 1996. évi LXII. törvény
módosította. E törvény - a Gyermekjogi Egyezményben vállalt kötelezettségek
alapján - újrafogalmazza a gyermek jogait. Ennek megfelelôen a törvény a
véleménynyilvánítás szabadságát kiterjeszti a tanulói jogviszonnyal összefüggô
valamennyi kérdésre. A véleménynyilvánítás szabadsága magába foglalja a
véleményalkotás szabadságát, az információk és eszmék megismerésének és
közlésének szabadságát. A tanuló ezt a jogát azzal a korlátozással gyakorolhatja,
hogy ezáltal ne sértse mások emberi méltóságát.
A törvény a gyermekek és a tanulók védelme érdekében a jogok
rendeltetésszerû gyakorlásának követelményét is megfogalmazza.
A közoktatási törvénynek és a családjogi törvénynek a szülôi felügyeletre
vonatkozó összhangját is megteremtette az új szabályozás. A szülôi felügyelet
ugyanis a kiskorú gyermekre áll fenn. Az a tanuló, aki eléri a nagykorúságot, a
saját ügyeiben önálló döntéshozatalra jogosult.
A változások minél szélesebb körû megismertetése érdekében a Mûvelôdési és
Közoktatási Minisztérium kiadványt jelentetett meg Diákjogok a közoktatási
törvényben címmel.
A diákügyek, a diákjogok területén történt törvényi szabályozás fontos eleme
az Országos Diákjogi Tanács mint a mûvelôdési és közoktatási miniszter tanácsadó
testületének megalakulása és intenzív munkájának megkezdése, amelynek idei
legfontosabb eleme az Országos Diákparlament - mint a közoktatásirányítás új
tájékoztató fóruma - tartalmi elôkészítése.
Mindemellett a közoktatási törvény, a közoktatási fejlesztési stratégia és a
szakképzés távlati fejlesztési programja egyaránt az iskolázottság jelentõs
kiterjesztését célozza.
A felsôoktatási törvény módosítása
A felsôoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényt módosító 1996. évi LXI. törvény
felhatalmazása alapján
· megjelent az egyetemi és fôiskolai hallgatók részére nyújtható támogatásokról
és az általuk fizetendô díjakról szóló rendelet;
· a hallgatói normatív támogatás (65 ezer Ft/fô) változatlan maradt, az
államilag finanszírozott képzésben intézményi szabályzat alapján ebbôl fedezik
az ösztöndíjat és a szociális támogatást;
· az 1997-re felvételt nyert hallgatók tandíja 1998. szeptember 1-jétôl
növekszik;
· a kollégiumi térítési díj havi összege a hallgatói normatíva 5%-a;
· a köztársasági ösztöndíj 1996-ban 15 ezer Ft-ra emelkedett;
· a hallgatói elôirányzatnak része a tankönyv- és jegyzettámogatás.
A törvény értelmében 1997-ben államilag finanszírozott és költségtérítéses
képzés egyaránt indulhat; az állam nem kíván nagyobb létszámú államilag
finanszírozott képzést indítani.
Bôvül a felsôoktatás képzési tevékenysége az akkreditált iskolai rendszerû
felsôfokú szakképzés indulásával.
A felsôoktatás szeretné bôvíteni tevékenységét a továbbképzések széleskörûvé
tételével.
Hallgatói kulturális és sporttámogatásra pályázati úton 20 millió forint
használható fel.
A büntetôjogszabályok módosítása
Az 1995. évi XLI. törvénynek a büntetôeljárást érintô rendelkezései közül
kiemelést érdemel a vádemelés elhalasztásának új intézménye. Erre az ügyész - a
bûncselekmények meghatározott körében - a fiatalkorú helyes irányú fejlôdése
érdekében jogosult.
A fiatalkorú védelemhez való jogát erôsíti a törvény azon rendelkezése,
amely kimondja, hogy ha a fiatalkorúnak nincs meghatalmazott védôje, részére
védôt a hatóság az alapos gyanú közlésével - a fiatalkorúnak a büntetôeljárásba
való bevonásával - egyidejûleg köteles kirendelni.
Az 1995. évi XLI. törvény 1996. május 15-én hatályba lépett módosítása
lehetôséget teremt arra, hogy a fiatalkorú elôzetes letartóztatását
javítóintézetben is végre lehessen hajtani. Ehhez a Népjóléti Minisztérium számos
lépést tett: készül az javítóintézetek új rendtartása, valamint megtörténtek az
elôkészületek az elôzetes letartóztatásba kerülôk nagyobb számban való fogadására
a javítóintézetekben.
A Büntetô Törvénykönyv felülvizsgálata jelenleg is folyamatban van, ez
érinteni fogja a gyermek- és ifjúsági korosztályt.
A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény kidolgozása
A törvény tervezetét a Kormány benyújtotta az Országgyûlésnek, jelenleg az
általános vita zajlik.
A gyermekvédelmi reform indoka
A gyermekekkel kapcsolatos hazai jogi szabályozásban lényeges változást hozott
az, hogy az Országgyûlés a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt az 1991. évi LXIV.
törvénnyel hirdette ki. Az Egyezmény egységes rendszerbe szabályozza a gyermek
jogait, a gyermek támogatására és védelmére vonatkozó kötelezettségeket.
Az elmúlt években a gyermeki jogokat érintôen ellentmondás alakult ki az
Egyezményben, valamint az Alkotmányban vállalt kötelezettségeink és a hazai
jogszabályaink között.
Åtfogó gyermekvédelmi törvényünk 1901 óta nem létezik.
Ma a Családjogi törvény (1952. IV. tv.) ad felhatalmazást az állami
gyermekvédelmi beavatkozásra.
A törvényjavaslat fôbb alapelvei a következôk:
A törvényjavaslat - címében és rendelkezéseiben - olyan szociálpolitikai célt tûz
ki maga elé, amely egy tágabb tevékenységi kört, a minden rászoruló gyermek
esélyegyenlôségét közelítô ellátórendszer kereteit határozza meg. Ennek érdekében
a törvényjavaslat alapelvei:
a) a gyermek nevelésére elsôsorban a családja jogosult és köteles,
b) a család életében történô hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhetô
meg, ha a gyermek(ek) védelme az ellátások önkéntes igénybevételével nem
valósul meg,
c) a gyermeket csak törvényben meghatározott esetben lehet családjából
kiemelni,
d) a családjából kiemelt gyermek helyettesítô védelmét elsôsorban örökbefogadó
családban, nevelôszülôi családban vagy - ha azokra nincs lehetôség - családias
gyermekotthonban kell biztosítani,
e) hatékonyan kell segíteni a gyermek családjába történô visszahelyezését,
f) a gyermek személyi és vagyoni érdekeinek védelme érdekében korszerûsíteni
kell a gyámügyi igazgatás szervezetét.
A törvényjavaslat lényeges változások szabályozását célozza.
1. A nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma minden évben tovább
növekszik. A gyermekek szociális biztonsága érdekében bevezetésre kerül a
rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelynek célja, hogy az anyagi okok miatt
veszélyeztetett gyermek családját segítse abban, hogy - a gyermeki jogokkal
összhangban - képes legyen a gyermek otthon történô ellátására.
A gyermekjóléti szolgáltatások keretében kell biztosítani különösen a gyermeki
jogokkal és a gyermekek ellátásával kapcsolatos ismereteket, a családgondozást,
valamint segíteni az utógondozást.
A gyermekek védelmének rendszerében fontos feladatokat látnak el az egészségügyi
és a szociális intézmények (háziorvosi, védônôi, családsegítô szolgálat stb.).
A törvényjavaslat a védelembe vétel jogi intézményével kívánja megakadályozni
azt, hogy a hatóság a gyermek, a család komplex problémáit egyetlen intézkedéssel
kezelje.
2. A családjából kiemelt állami gondoskodás alatt állók létszáma abszolút
számban is és az azonos korú népességhez viszonyított arányában is folyamatosan
csökkent 1995-ig. 1996-ban újra emelkedést mutatnak az adatok.
A mintegy 22 ezer gyermek családpótló, teljes ellátását biztosító gondozása,
nevelése jelenleg elsôsorban bentlakásos gyermekvédelmi intézményekben, illetve
nevelõszülõknél történik.
A gyermeki jogok érvényesítése, a gyermekek családközeli elhelyezése érdekében
fejleszteni kell a nevelôszülôi hálózatot, illetve meg kell teremteni a
professzionális nevelôszülôk alkalmazásának lehetôségeit.
A törvényjavaslat a gyermekotthoni nevelés korszerûsítése érdekében a
kisközösségre épülô, az önálló életvitelre hatékonyabban felkészítô, a
lakókörnyezetbe szervezesen beilleszkedô kis létszámú gyermekotthoni hálózat
kialakítását célozza meg és ennek megfelelôen határozza meg szakmai szabályait.
Emellett fokozott segítséget kíván nyújtani a gyermekvédelmi gondoskodásból
kikerülô fiatal felnôtteknek a bevezetésre kerülô otthonteremtési támogatással,
amellyel lehetôségük nyílik lakás, telek vásárlására, bérlésére,
korszerûsítésére, illetve lakáscélú hitel igénybevételére.
3. A gyermekvédelmi reform egyik sarkalatos pontjaként a törvényjavaslat
megszünteti az intézeti gyámságot.
A törvényjavaslat értelmében a családból kiemelt gyermek számára a gyámhivatal -
lehetôség szerint - a gyermeket ténylegesen gondozó személyt, nevelôszülôt,
gyermekotthon vezetôjét rendeli ki gyámul. Ha ez nem lehetséges, hivatásos gyámot
rendel.
4. A törvényjavaslat hangsúlyozza a gyámügyi igazgatás korszerûsítését.
Az elsôfokú gyámhatósági feladatok túlnyomó többségét a speciális szakmai
felkészültségre tekintettel a városi, fôvárosi kerületi polgármesteri hivatal
gyámügyi ügyintézôje látja el.
A megyei (fôvárosi) közigazgatási hivatal foglalja magában a másodfokú gyámügyi
és gyermekvédelmi feladatot ellátó igazgatási szervet, mint a középszintû
közigazgatás reformjának elsô lépését.
5. A gyámügyi igazgatás korszerûsítésétôl elválaszthatatlan a személyes adatok
kezelésének törvényi szabályozása.
6. A gyermekvédelmi reform hosszú távú megvalósításához központi költségvetési
hozzájárulás szükséges. Az 1997. évi költségvetésrôl szóló törvény biztosítja az
otthonteremtési támogatáshoz, a jövedelemhatártól függô rendszeres gyermekvédelmi
támogatáshoz, a gyámügyi igazgatás és pártfogói hálózat átalakításához, a
gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztéséhez, a gyermekjóléti szolgálat
struktúrájának a családsegítô szolgálattal összehangolt kialakításához szükséges
állami forrásokat.
A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat -
elfogadása esetén - eredményesen szolgálja majd a gyermeki jogok érvényesülését,
továbbá egy gyermekcentrikus, átlátható, ellenôrizhetô és hatékony gyermekvédelmi
rendszer kiépülését.
A gyermeki jogok érvényesítésérôl szóló törvény szabályozási elveinek kidolgozása
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács 1997. áprilisában megtárgyalja a
törvény szabályozási elveit, melyet a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács
Titkársága mellett mûködô Gyermekjogi Kodifikációs Munkabizottság dolgoz ki. Ha a
Koordinációs Tanács szükségesnek tartja a törvény megalkotását, annak célja az
lesz, hogy kiegészítse és összehangolja a gyermekek jogainak érvényesítését
szolgáló jogi szabályozást, továbbá ugyanebbôl a célból létrehozza, beillessze a
magyar jogrendszerbe azokat a hiányzó jogintézményeket, eljárásokat, jogokat és
kötelezettségeket, amelyek a gyermekek különleges jogi és társadalmi helyzetébôl
következôen jogaik érvényesítése érdekében szükségesek.
Feladat, hogy tovább javítsuk az Alkotmányba, a Gyermekjogi Egyezményt
kihirdetô 1991. évi LXIV. törvénybe, valamint a gyermeki jogokat érintô egyes
ágazati törvényekbe (családjogi törvény, közoktatási törvény, gyermekvédelmi
törvény, Polgári Törvénykönyv, Büntetô Törvénykönyv, Munka Törvénykönyve,
egészségügyi törvény, eljárásjogi törvények) foglalt szabályok érvényesülésének
feltételeit és esélyeit a gyermek sajátságos jogi helyzetéhez igazodó sajátságos
jogalkalmazói, szabályozási és eljárási kötelezettségek meghatározásával.
Fontos kiterjeszteni a Gyermekjogi Egyezmény hazai jogrendszerbe illesztését
célzó jogharmonizációt, illetve a végrehajtási szabályok, garanciák és technikák
kialakítását. A Koordinációs Tanács dönt arról, hogy szükséges -e az önálló
törvényi szabályozás.
A rendezés elsôsorban jogharmonizációs jellegû kell legyen. Ennek megfelelôen
fôként más jogszabályok módosításával teremthetõk meg azok a hiányzó
jogintézmények, eljárások és garanciák, amelyek a gyerekek jogait tartalmazó
jogszabályok érvényesítéséhez a társadalmi fejlôdés mai szintjén
elengedhetetlenül szükségesek.
Döntés születik arról is, hogy a törvény kiegészítô jelleggel önálló
rendelkezésként határozzon-e meg olyan jogalkotást és jogalkalmazást befolyásoló
jogi szabályokat is, amelyek több jogágazatot érintenek a gyermeki jogok
érvényesítése érdekében, ezért törvénybe foglalásuk ebben a törvényben lehetséges
és szükséges.
A gyermek- és ifjúsági célokat szolgáló intézményrendszer fejlesztése
Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium által kezdeményezett gyermek- és
ifjúságpolitikai kormányzati döntések közül a legfontosabb a Zánka Gyermeküdülô-
Centrumnak költségvetés intézménybôl közhasznú társasággá való átalakulása volt.
A kht. létrehozása az ifjúsági közéletben komoly viharokat kavart. Megoszlottak a
vélemények arról, hogy Zánka társasággá vagy közalapítvánnyá alakuljon. A
kormányzat a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány tapasztalatai alapján a
gazdasági társasági formát preferálta, de civil nyomásra a tulajdonosi jogokat
gyakorló miniszter mellé civil tanácsadó testületet rendelt, egyetértési joggal
egyes tulajdonosi jogok gyakorlásában. A tanácsadó testület létrejöttét
hátráltatta az is, hogy a kht. létrehozása egybeesett a Gyermek és Ifjúsági
Érdekegyeztetô Tanács Korosztályi Tárgyalócsoportjában elôállt legitimitási
problémákkal, illetve azzal az idôszakkal, amikor két korosztályi tárgyalócsoport
volt.
A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram felügyelete - törvénymódosítással - 1996.
januárjától került át a Koordinációs Tanács Titkárságára, 1996. április 10-tôl
önálló költségvetési szervként mûködik, tevékenységét kormányrendelet
szabályozza. Az Alapprogram 1996-ban mintegy 500 millió Ft-ra írt ki nyilvános
támogatási pályázatot. Minden esetben megtörtént a pályázati pénzek
elszámoltatása is.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács 1996-ban 17 témakörben folytatott
elvi-koncepcionáló és operatív-szervezô munkát, ajánlásait a tárcák követték a
jogszabályok megalkotásában. A Tanács kontrollálta és értékelte az állami gyermek
és ifjúsági feladatok ellátását, s koordinálta a gyermekek és fiatalok
helyzetérôl és az érdekükben hozott állami intézkedésekrôl szóló, az
Országgyûlésnek benyújtott kormányjelentés elkészítését.
1996-ban is sikeresen mûködött a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanács.
A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány gazdasági helyzetének rendezése
1996-ban folytatódott. A kuratóriumnak már a válság menedzselésével mind
kevesebbet kell foglalkoznia, és erôsödik szakmai-koordináló szerepe.
A közoktatási és a felsôoktatási törvény módosítása nyomán, valamint a hamis
diákigazolványok használatát visszaszorítandó szükségessé vált a diákigazolvány
reformja is. 1996-ban még csak a reform elôkészítése történt meg, valamint a
hamisíthatatlanságot biztosító, és egyben korszerû technológiák összegyûjtése. Az
új diákigazolvány várhatóan 1997 szeptemberétôl kerül bevezetésre.
A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztériumnak lehetôsége volt arra is, hogy
támogatást biztosítson - önállóan, illetve a Gyermek és Ifjúsági Alapprogrammal
együttmûködve - olyan programokhoz, táborozásokhoz, amelyek a hazai és határon
túli magyarok, illetve a környezô országok népei és a hazánkban élô nemzetiségiek
kapcsolatát szándékoztak erôsíteni.
A pályakezdô fiatalok munkábaállását szolgáló aktív foglalkoztatáspolitikai
intézkedések
A Kormány 1996 májusában rendeletben szabályozta a pályakezdô munkanélküliek
elhelyezkedésének elôsegítését célzó új támogatási rendszert. A támogatási
rendszer fô elemei:
· A munkatapasztalat-szerzés támogatása
· A foglalkoztatási támogatás
· A foglalkoztatást elôsegítô képzés
A Kormány 1997-ben módosította a rendszert. A 39/1997 (III.5) Kormányrendelet
vonzóbbá tette a fenti aktív eszközöket mind a fiatalok, mind a munkáltatók
körében.
A pályakezdô fiatalokat segítô kísérleti programok
A Munkaügyi Minisztérium által irányított támogatási rendszer mellett az Országos
Foglalkoztatási Alapítvány kísérleti jellegû projekteket indított a pályakezdô
fiatalok munkába helyezésének elôsegítésére, illetve új típusú eszközök
bevezetésére:
· A hátrányos helyzetû fiatalok képzését és foglalkoztatását együttesen
megvalósító programok támogatása
· A pályakezdô fiatalok területi mobilitását elôsegítô albérleti, lakásbérleti
költségek, állásbörzék és céglátogatások támogatása
· A pályakezdô fiatalok vállalkozóvá válását inkubátorházi szolgáltatások
igénybevételével támogató program
Az 1996. decemberi adatok szerint 20.184 pályakezdõnek minõsülõ fiatal vette
igénybe az aktív eszközök valamelyikét, ebbõl az új támogatási formákban 11.754
fõ részesült.
A Munkaügyi Minisztérium - a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvánnyal együtt
- 1996-ban kidolgozta a fogyatékos fiatalok munkaerôpiaci rehabilitálásának
koncepcióját is.
A lakáshozjutást szolgáló intézkedések
A Kormány 1074/1996. (VII. 10.) Korm. határozatával elfogadta a lakásépítés
és -felújítás finanszírozásának fejlesztési koncepcióját, majd Az Országgyûlés
elfogadta a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényt.
A fiatalok lakáshoz jutásának segítése érdekében kidolgozásra került a
jelzálog hitelintézetrôl és a jelzáloglevélrôl szóló törvény is, amelyet a
Kormány az Országgyûlés elé terjesztett.
A sorkötelesek-katonafiatalok érdekében tett intézkedések
Az Országgyûlés 1996-ban elfogadta a hadköteles katonák szolgálati
viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvényt, amely elsô ízben szabályozza törvényi
szinten a honvédelmi kötelezettségüket teljesítô személyek alapvetô jogait és
kötelezettségeit. Kiadásra került továbbá a 17/1996. (XII. 29.) HM rendelet a
hivatásos és hadköteles katonák illetményen kívüli járandóságairól, szociális
juttatásáról és illetményelôlegérôl és a 18/1996. (XII. 29.) HM rendelet a
hivatásos és hadköteles katonák egyes költségtérítéseirôl.
A Magyar Honvédség Parancsnoksága 1995-1996-ban az 1993. évi CX. törvény
rendelkezéseinek megfelelôen foglalkozott a bevonult hadkötelesek élet- és
szolgálati körülményeinek javításával. A Honvédelmi Minisztériummal együttmûködve
kiemelt feladatként kezelte a munkanélküli fiatalok át- és továbbképzésére
irányuló munkaügyi minisztériumi programok megvalósítását. Elindultak továbbá az
alábbi projektek:
· A bevonulók szociális és mentálhigiénés szûrése
· Önismeretfejlesztô, kommunikációjavító tréning a sorkatonák számára
· Sorállományú (század)bizalmiak mentálhigiénés képzése, felkészítése
· Bûnmegelôzési program az Országos Rendôrfôkapitánysággal közösen
· "Gyors reagálás" program a haderôátalakítás során munkahelyüket elvesztôk
számára USA-projekt alapján a Munkaügyi Minisztériummal közösen
Tervezés alatt állnak az alábbi projektek:
· A preventív célú át- és továbbképzése rendszerének kiterjesztése a fiatal
hivatásos és szerzôdéses katonákra
· Tanácsadó és segélytelefon-rendszer kiépítése a szociális, mentálhigiénés és
pszichés problémák megoldásának elôsegítésére
· Humán ügyeleti rendszer - kríziskezelô szolgálat létrehozása
A Magyar Honvédség Parancsnoksága fokozott figyelmet fordít a hadkötelesek
érdekképviseleti szervezeteivel való együttmûködés feladataira, amelyeket
intézkedési terv alapján hajt végre.
A települési önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi feladatellátása
Az önkormányzatok jelentôs része felmérte és áttekintette, milyen a gyermek- és
ifjúsági korosztályokhoz tartozók egyéni és kollektív helyzete az önkormányzat
illetékességi területén. Ez a helyzetelemzés nemcsak a fennálló állapot leírását
tükrözi, hanem azt a változást is, amelyet egyfelôl a gyermek- és ifjúsági célú
vagyon (intézmények, létesítmények, támogatások stb.) felszámolódása, a
rendelkezésre álló pénzeszközök megszûnése, a kedvezményrendszer szinte teljes
erodálódása, a tanácsi-önkormányzati gyermek és ifjúsági ügykör megszûnése,
másfelôl az új-alakuló gyermek és ifjúsági civil szféra, az egyéni és közösségi
kezdeményezések, az egyházak és felekezetek aktivitásának növekedése képviselnek.
Számos önkormányzat kezdte meg, illetve folytatta a gyermek- és ifjúsági
korosztályokhoz tartozó lakosok, az egyének számára hozzáférhetô tanácsadás
megszervezését
· életviteli,
· érdek- és jogérvényesítési,
· pályaorientációs, családalapítási, munkavállalási,
· mentálhigiénés,
· szabadidõ-töltési
kérdésekben elsôsorban civil szervezetek közremûködésével.
Mind több önkormányzat tevékenységére jellemzô, hogy az önkormányzati
jogszabályalkotás és államigazgatás intézkedési rendszer mûködésében felhívja a
figyelmet a speciális gyermek- és ifjúsági szempontokra, érdekekre és jogi
elôírásokra. Ilyen jellegû kezdeményezés a szószóló, az ombudsman, a települési
gyermek- és/vagy ifjúsági és/vagy diákönkormányzat intézménye, amely a
képviselôtestület, a bizottságok és az apparátus körében is felhatalmazással,
legalábbis javaslattételi és véleményezési joggal rendelkezik. Ugyancsak
intézményesülni kezd az témával foglalkozó bizottságok, tanácsnokok, apparátusi
szakemberek is.
A település, a régió területén, s illetékességi körében (tanügyigazgatás,
gyámügy, gyermek- és ifjúságvédelem, mûvelôdés, sport stb.) az önkormányzat egy
része felismerte azt az alapvetô érdeket, hogy függetlenül a szakmai érvektôl és
megfontolásoktól, megszervezze a civil-társadalmi kontrolt, amely a gyermek- és
ifjúsági korosztályok érdekérvényesítési törekvéseibôl ered, s amely támogatója
lehet az önkormányzat törekvéseinek is.
A települési önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi támogatása
A Belügyminisztérium és a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága
1995 és 1997 között 290 millió forintos forrással rendelkezô pályázati támogatási
rendszert épített ki az önkormányzatok gyermek és ifjúsági feladatai
teljesítésének támogatására. Ennek eredményeként két év alatt mintegy 800
önkormányzat kapott központi támogatást gyermek- és ifjúsági célú törekvéseinek
segítése érdekében. Az 1997. évi pályázat lebonyolítása jelenleg folyik.
Az üzleti és belkereskedelmi tevékenység szabályozása
A 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet számos szabályt határozott meg a gyermek-
és ifjúsági korosztályok védelme érdekében az üzletek mûködésével és a
belkereskedelmi tevékenység folytatásával kapcsolatban. Ennek megfelelôen került
szabályozásra
· a szexuális áru forgalmazásának korlátozása,
· a szeszesital mérés korlátozása,
· a szeszesital kiszolgálásának korlátozása,
· a kártyajátékban és a pénznyerô-automata, valamint a játékautomata
használatában való részvétel korlátozása
a kiskorú személyek differenciált tevékenységi, ellátási és személyi körére
irányultan.
Az Országgyûlés elé került a gazdasági reklámtevékenységrôl szóló törvény
tervezete, amely garanciákat állít a gyermek- és fiatalkorúakat e területen
érhetô hatások megelôzésére és szankcionálására.
A cigány oktatási program
A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium 1994-1995-ben készített kutatásai
és felmérései alapján elfogadta és megkezdte a cigány oktatásfejlesztési program
megvalósítását.
A gyermekkönyvtári hálózat fejlesztése
A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium által finanszírozott pályázatok
lehetôséget adtak az iskolai könyvtárak állománygyarapítására, valamint
könyvbeszerzésekre. Ezek a pályázatok nem a gyermekkönyvtáraknak szóltak, de
nagyon sok közkönyvtár vagy kettôs funkciójú közmûvelôdési könyvtár az ifjúságnak
is szolgáltat, nem csak a felnôtt lakosságnak. A Nemzeti Kulturális Alap 150
millió forintot különített el a közmûvelôdési közkönyvtárak fejlesztésére.
Alapvetô kézikönyvek és a szakirodalom többespéldányainak beszerzésére 90
könyvtár 53 millió forintot kapott.
Telekommunikációs kapcsolatok megteremtésére 169 községi és városi könyvtár
átlagosan 150-200 ezer forintot kapott. A városi könyvtáraknak az országos
könyvtári-informatikai rendszerhez való felzárkóztatása, az Internethez való
csatlakozás elôsegítése érdekében a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium minden
intézmény számára 250 ezer forintos támogatást biztosít.
A gyermek- és ifjúsági közmûvelôdés támogatása
A Nemzeti Kulturális Alap különbözô szakkollégiumai által 1996-ban kiírt
pályázatok nagy mértékben figyelembe vették a gyermek- és ifjúsági korosztályt. A
Közmûvelôdési és a Népmûvészeti Szakkollégium a különféle mûvészeti,
népmûvészeti, hagyományismereti tevékenységre szervezôdô táborokat,
rendezvényeket, amatôr mûvészeti gyermek közösségek programjait támogatták.
A Mûvészeti és Szabadmûvelôdési Alapítvány pályázati kiírásának elsôdleges
célja a táborozások, nyári szabadidôs tevékenységek megvalósításához nyújtandó
segítség volt.
A Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium társadalmi szervezetek számára
hirdetett pályázatán a közmûvelôdésben kiosztható 12,50 millió Ft-ból 6,03 Ft
támogatást nyújtott gyermek- és ifjúsági társadalmi szervezeteknek.
A közmûvelôdési törvény koncepciójában a gyermek- és ifjúsági korosztály
érdekei is megfogalmazódnak, meghatározva ezzel - minden bizonnyal - hosszabb
idôre az adott korosztály mûvelôdési lehetôségeihez biztosított jogosítványokat
és kötelességeket.
A környezetvédelem népszerûsítése a gyermekek és az ifjúság körében
Az óvodák, az iskolák, a közmûvelôdési intézmények és a civil szervezetek
mind nagyobb számban kapcsolódnak be azokba a programokba, akciókba, amelyek
elsôdleges célja a környezetvédelem népszerûsítése (a föld napja, a madarak és
fák napja, a környezetvédelmi világnap, a takarítási világnap).
1996-ban több száz iskola vett részt a szelektív hulladékgyûjtési és
fásítási programokba.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium évente mintegy húsz
féle országos és regionális környezetvédelmi és természetvédelmi pályázat,
vetélkedô, tehetséggondozó tanulmányi verseny megszervezésével, támogatásával
segíti a környezetvédelmi gondolkodás fejlesztését. Ezeken 1996-ban mintegy 25
ezer gyermek és fiatal vett részt.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a szemléletformálás
érdekében jelentôs támogatást nyújt az elsôdlegesen az ifjúságnak szóló
környezetvédelmi tematikájú könyvek kiadásához, kiállítások, egyéb rendezvények
megvalósításához, rádió- és televíziós mûsorok sugárzásához. 1996-ban a Központi
Környezetvédelmi Alapból közel 200 millió forintot fordítottak részben pályázati,
részben közcélú feladatokra felhasználható keretekbôl.
A környezetvédelmi oktatás
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megkezdte a
környezetvédelmi ágazatba tartozó államilag elismert szakképesítések
dokumentumainak kiadását; ezek alapján 1997 szeptemberétôl mintegy húsz féle
szakképzés keretében nyílik lehetôség alap- és középfokú környezetvédelmi szakmák
oktatására és elsajátítására.
A környezetvédô szervezetek támogatása
A több mint 900 környezet- és természetvédô civil szervezet döntô többsége a
gyermek- és ifjúsági korosztályok környezetvédelmi szemléletének formálását
tekinti egyik legkiemelkedôbb feladatának. E szervezet számára a Környezetvédelmi
és Területfejlesztési Minisztérium a Központi Környezetvédelmi Alapból 1996-ban
48 millió forintot folyósított pályázati támogatásként.
A múzeumi kedvezményeket szabályozó jogszabály
A múzeumi kedvezményekrôl tervezett kormányrendelet szövegében a múzeumok
közismerten súlyos anyagi helyzete ellenére sem kérdôjelezôdött meg a gyermek- és
ifjúsági korosztályok kedvezményezése. A szabályozás lényege a hétvégi
szabadnapokon a családok együttes múzeumlátogatását elôsegítô, új formában
jelentkezô támogatás, amely szerint "díjtalan a belépés minden hétvége egyik
munkaszüneti napján a 18 éven aluli gyermekek, és az ôket kísérô, legfeljebb két
hozzátartozó részére (családi kedvezmény)."
A prostitúcióval kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó tervek
A Belügyminisztérium által kidolgozott koncepció lényeges eleme, hogy
különösen nagy figyelmet fordít a kiskorúak nemi kizsákmányolásának megelôzésére
és szankcionálására elsôsorban azzal, hogy az erre vonatkozó tényállásokban
fokozza a kiskorúak védelmét, kiterjeszti azok súlyosbító terjedelmét azon
esetekre is, amikor a kiskorú nem áll a bûnelkövetô gondozása vagy felügyelete
alatt. Az erre vonatkozó szabályozás még ebben az évben a törvényhozás elé kerül.
A rendôrségi szervek által tett intézkedések
Megkezdôdött a 12/1986. sz. BM-parancs, az ifjúságvédelmi szabályzat
felülvizsgálata. A rendôrségnél folyó gyermek- és ifjúságvédelmi munkát, az ezzel
kapcsolatos bûnmegelôzési feladatokat a 16/1991. sz. ORFK vezetôi intézkedés
szabályozza.
A rendôrség bûnmegelôzési tevékenységében az alábbi programok szerepelnek
kiemelt súllyal:
· A D.A.D.A., a rendôrség biztonságra nevelô iskolai programja, amely 1996-ra
már a nemzeti alaptanterv illeszkedô, a gyerekek munkáját segítô
munkafüzetekkel jelent meg. Elkészült a nevelôotthonban élô gyerekekre
irányuló programváltozat, s készül a fogyatékos gyermekeket nevelô
intézményekre való kiterjesztés.
· Több éves kutatómunkával elkészült az újszülöttölés körülményeit vizsgáló
szociológiai és pszichológiai elemzést adó monográfia. Szekszárdon megalakult
a Bölcsô alapítvány, amely célzott segítséget ajánl fel az emberölés
veszélyével fenyegetett, válságterhességüket hordó nôk számára.
· Az ORFK, az Aszódi Fiúnevelô Intézet és a Sing-Sing Együttes drogellenes
kampányturnét indított huszonkét helyszínnel, a turné jelenleg is folyik.
· A Belügyminisztérium irányítása alatt álló rendôr szakközépiskolák
átalakították képzési rendszerüket úgy, hogy nagy szerepet kap a gyermek- és
ifjúságvédelemmel kapcsolatos ismeretek oktatása a elsôsorban a szakmai és
kommunikációs felkészültségnek a rendôri intézkedések során, valamint a
kiskorúak sérelmére elkövetett bûncselekmények során a sértettek meghallgatása
során való alkalmazása területén. A tanintézetek önállóan végzik a D.A.D.A.
programban résztvevôk képzését.
· A középiskolák egy részében megindult a rendvédelmi szakirányú fakultációs
képzés, amelynek során a mintegy 400 jelentkezô diákok jogi és rendvédelmi
ismereteket tanul és lehetôségek kap B-kategóriás vezetôi engedély megszerzésére,
valamint önvédelmi ismeretek elsajátítására.
A szakképzés fejlesztése a földmûvelésügy területén
A szakmai követelmények kiadásáról szóló miniszteri rendeletek révén 169
szakképesítés került meghatározásra. Ezek között harminc olyan szakképesítés van,
amelynek a megszerzéséhez nincs elôírt iskolai végzettség.
Mintegy 170 középfokú oktatási intézményben folyik ágazati szakképzés, ami a
szakképzésben tanulók 12%-át érinti.
A tudományos diákköri mozgalom
A felsôoktatásban a minôségi képzés egyik alappillére a tudományos diákköri
mozgalom, amely fontos szerepet tölt be a tudományos elôképzésben, a tehetséges
fiatal kutatók kiválasztásában. A diáktudományos tevékenységet folytató hallgatók
és tanáraik szakmai és érdekképviseleti szervezete az Országos Tudományos
Diákköri Tanács (OTDT). Feladata a tudományos diákköri mozgalom országos szintû
összefogása, támogatása.
A felsôoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1996. július 3-i módosítása
szabályozta az OTDT státuszát a tanács és a diákköri mozgalom autonómiájának,
önszervezôdésének maximális biztosítása mellett.
Ugyancsak a módosított felsôoktatási törvény rögzítette a tudományos
diákköri mozgalom költségvetési támogatását, miszerint az országos diákköri
mozgalom tevékenységének támogatásának pénzügyi fedezetére az éves hallgatói
normatíva országos keretösszege egy ezrelékének megfelelô összeget kell
elôirányzatként biztosítani.
Ilyen módon a felsôoktatási törvény hosszú távra megteremtette az OTT, a
tudományos diákköri mozgalom mûködésének jogi és anyagi alapjait, s ez közvetve
hozzájárulhat a magyar ifjúság képzettségének, tudásszintjének az emelkedéséhez.
A központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok gyermek- és ifjúsági
célú ráfordításai
Az 1991-1995. évet átfogó elemzés alapvetô megállapítása az, hogy a központi
költségvetés gyermek- és ifjúságpolitikai célú kiadásairól rendelkezésre álló
adatok hézagosak, egyenetlenek. Az önkormányzatoknál azok az adatok vehetôk
számításba, amelyekrôl a normatívák alapján megállapítható, hogy az összegek a
korosztályok támogatására jutottak el az önkormányzatokhoz. A ténylegesen
célirányos felhasználásról, a források kiegészítésérôl vagy elvonásáról nincs
megbízható adat.
A költségvetés gyermek- és ifjúsági célú kiadásainak növekedése nem tartott
lépést az inflációval. A tárcák támogató kiadásai 1991 és 1995 között
reálértékben csökkentek.
Ugyanakkor mind az 1996., mind az 1997. évi költségvetés a gyermek- és
ifjúsági korosztályok támogatására jóval több megnevezett és ellenôrizhetô
elôirányzatot határozott meg. Ugyanez az eljárás érvényesült az egyes tárcák
1996. és 1997. évi költségvetésében is.
A gyermek és ifjúsági célú pénzek felhasználása 1996-ban minden eddiginél
koordináltabban és ellenôrizettebben folyt, s így történik 1997-ben is.
III.
A Kormány gyermek- és ifjúságpolitikai feladatainak
összehangolása
A Magyar Köztársaság Kormányának 1994-ben elfogadott programja külön fejezetben
szól azokról a feladatokról, amelyeket a kormányzati szerveknek a gyermek- és
ifjúságpolitika megújítása érdekében el kell végezniük. A kormányprogram e
fejezetét is áthatja az a szándék, hogy a kormányzati irányítás minden
megnyilvánulásában érvényesüljön a társadalmi párbeszéd. Az érintett társadalmi
csoportokkal, az ôket képviselô civil szervezetekkel, az érdekükben fellépô
szakmai és érdekvédelmi mûhelyekkel, intézményekkel való folyamatos és korrekt
egyeztetés mind a kormányzati intézkedések elôkészítése, mind azok végrehajtása
során fontos tartalmi feladattá vált. 1996 végére jelentôs mértékben megerôsödött
a kormányzati koordinációt ellátó szervezet és az egyes tárcák közötti
együttmûködés is.
Az elmúlt két és fél esztendô során a Kormány gyermek- és ifjúságpolitikájának e
párbeszédre való készség volt a legfontosabb jellemzôje.
A különbözô véleményekben, javaslatokban, állásfoglalásokban, a gyermek- és
ifjúsági korosztályokat érintô folyamatok befolyásolásában megnyilvánuló érdekek
mindemellett nem csupán a mûködô gyermek- és ifjúsági intézményrendszer
tekintetében igénylik a rendszeres egyeztetést, hanem a kormányzati szférában is,
hiszen az elmúlt idôszak egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy nincs a
hatalomgyakorlásnak olyan szférája, amely - akár kötelezettségei, akár törekvései
révén - ne érintené valamiképp a gyermek- és ifjúsági korosztályok helyzetét.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanácsot az 1109/1994. (XII. 2.) Korm. számú
határozat hozta létre. A Tanács elsôdleges feladata, hogy a kormány minden egyes
tagja számára elôírt, a gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekeinek a
kormányzati döntésekben való érvényesítése mellett fórumot biztosítson az e
korosztályok ügyeiben leginkább illetékes miniszterek konzultációjának,
nemkülönben gazdát adjon azoknak a problémáknak, amelyek több tárca ügykörében
állnak kapcsolatban a gyermek- és ifjúsági ügyekkel, illetve amelyek a
miniszterek jelenlegi feladat- és hatásköre szerint egyetlen szaktárca
feladataihoz sem sorolhatók.
A Tanács így talán nevezhetô gyermek- és ifjúságügyi kormánynak is, hiszen elnöki
tisztét a miniszterelnök, elnökhelyettesi tisztét a mûvelôdési és közoktatási
miniszter kapta, tagjai pedig a "kulcstárcák" vezetôi: a belügyminiszter, a
honvédelmi miniszter, az igazságügyi miniszter, a munkaügyi miniszter, a
népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter. Az egyes ágazatok legmagasabb szintû
képviselôjének jelenlétére, a szaktárcák képviseletének biztosítékául a tanács
mûködési rendje kimondja azt is, hogy a minisztert a politikai államtitkár, s ha
ô is akadályoztatva van, legfeljebb a közigazgatási államtitkár helyettesítheti a
tanács ülésein.
Az államigazgatás kiemelkedô hatáskörrel rendelkezô vezetôi mellett a tanácsnak
lehet - s van - olyan tagja, aki a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal
kapcsolatos kutatás, elméleti és gyakorlati tevékenység területérôl - kiemelkedô
szakmai érdemeik alapján - a miniszterelnök felkérésére dolgozik a testületben.
A Tanács titkári feladatait a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára látja
el, akire - a Kormány 1996 augusztusi döntése alapján - a kormányzati gyermek- és
ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásának összehangolása hárul.
Tény az, hogy mióta Magyarországon gyermek- és ifjúságpolitikáról beszélnek,
most jött létre elõször e bonyolult problémakörrel foglalkozó ilyen magas szintû
kormányzati szervezeti forma.
A tanácsot létrehozó kormányhatározat és a tanács mûködési rendje ugyanakkor
garanciája lett annak, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos
állami feladatok megoldása nem marad egy alkalomszerûen össze-összehívott, s
elsôsorban az államigazgatás keretein és gondolkodásmódján belül mozgó testület
látszattevékenysége.
Elôször: a kormány valamennyi tagja számára iránymutató a kormányprogramnak az a
kezdeményezése, hogy a döntésekben fokozottan kell figyelembe venni a gyermek- és
ifjúsági korosztályok érdekeit. Ez a kormánytagokra felelôsséget ró, az ügy
számára pedig kellôen számonkérhetô követelményrendszert határoz meg.
Másodszor: a tanács feladatai rendkívül széles körben adnak lehetôséget a
kormányzati tevékenység gyermek- és ifjúságügyi koordinációjára, s ez lehetôvé
teszi, hogy a tanács illetékességi köre részének tekintsen számos olyan
feladatot, amellyel évtizedes kormányzati adósságok törleszthetôk. A Tanács
kiemelt feladata a gyermek- és ifjúságügyi tárgykörû jogszabály-elôkészítés, a
jogalkotás összehangolása és fejlesztése, a nemzetközi normák és a magyar
jogrendszer harmonizálásának megszervezése, a gyermek és ifjúsági civil szférával
való párbeszéd kormányzati szervezése, a korosztályok érdekeinek, problémáinak
kellô mélységû elemzése, s a korosztályok ellátásának fejlesztésével kapcsolatos
teendôk kimunkálása, a végrehajtás ellenôrzése.
Harmadszor: a tanácsban helyet kapó nem miniszteriális szakemberek közvetlenül az
állami döntéshozatal szintjén fejthetik ki véleményüket, javaslatukat a tanács
munkája során, s így számukra is nagyobb ösztönzést, a kormányzat számára pedig
értékes segítséget jelent e szakmai felkészültség primer hasznosíthatósága.
Negyedszer: a tanács útmutatásának megfelelôen a testületet "kiszolgáló"
szakértôi és köztisztviselôi csoport létszáma és feladatrendszere úgy alakult ki,
hogy minél rugalmasabban, ugyanakkor a legésszerûbb forráskihasználással álljon
állandóan a tanács rendelkezésére.
A Tanács 1994 decemberi megalakulása óta eredményesen mûködik. A gyermek és
ifjúsági érdekegyeztetés fórumrendszerének kialakítása, a szaktárcákkal való
együttmûködés kereteinek és tartalmának egyeztetése, a társadalmi szervezetekkel
való folyamatos konzultáció azt ígéri, hogy a tanács valóságos funkciót képes
betölteni, s meg tud felelni az iránta támasztott társadalmi igényeknek is.
Az elmúlt két esztendôben a tanács számos olyan átfogó témakörrel foglalkozott,
amelyekben régóta esedékes volt a kormányzati lépés, intézkedés. A napirendre
került témák nyomán számos egyedi és konkrét feladat végrehajtása kezdôdött meg
vagy éppen fejezôdött be:
· a Gyermekjogi Egyezmény és a hatályos magyar jogszabályok harmonizációjával
kapcsolatos feladatok meghatározása, majd jogharmonizációs program
kialakítása, ezt követôen 1996 decemberére a gyermeki jogok érvényesítésérôl
szóló, a kormányprogram által is elhatározott törvény szabályozási koncepciója
tervezetének kidolgozása
· az 1996. és az 1997. évi állami költségvetés gyermek- és ifjúsági
korosztályokkal kapcsolatos elôirányzatairól szóló javaslatok kialakítása,
· a gyermek- és ifjúságkutatás fejlesztése és a kutatási eredmények hasznosítása
közép távú tervének kialakítása, a társadalomstatisztika speciális korosztályi
feladatainak meghatározása,
· a gyermekvédelmi rendszer szabályozása, a devianciajelenségekkel kapcsolatos
kormányzati feladatok terve,
· az önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi feladatai, az ügykör kialakításával
kapcsolatos központi kormányzati tennivalók kidolgozása,
· az ifjúsági munkanélküliség kezelésének jogszabályi és kormányzati
feladatainak ütemezése, a pályakezdô munkanélküliek érdekében bevezetendô
aktív eszközök koncepciójának kialakítása,
· a jogalkotási rendszer fejlesztésével kapcsolatos speciális feladatok: a
gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekérvényesítési lehetôségei a kormányzati
tevékenységben,
· a diákjogok érvényesülésének fejlesztése a közoktatás modernizálása során; a
diákkedvezmények és -támogatások feltételeinek kialakításával kapcsolatos
feladatok.
E témakörökben a tanács elôször a koncepcionális kérdéseket tekintette át, majd a
kormányzati döntések meghozatala elôtt kialakította álláspontját, amely mértékadó
volt a hatalmi szervek határozatainak meghozatalakor is.
A tanács munkája során mind a fenti témákban, mind az egyéb kérdéskörökben
különös figyelmet fordít a "tárcaközi" és a "tárca nélküli" kérdések
tanulmányozására. Mivel ebben a tanács titkárságának számos feladata van, a
Titkárság és a köréje - tizenkét team-be - szervezett szakértõi hálózat a
kormányzati gyermek- és ifjúságpolitikai tevékenység elméleti és gyakorlati
mûhelyeként mûködnek. Így a korábbiakban erôteljesen tárca- vagy témakörorientált
szemléletmódtól eltérôen - a társadalmi-gazdasági folyamatok egészében
vizsgálhatók a felnövekvô korosztályok problémái, helyzetük javításának
lehetôségei és szükségletei.
A tanács emellett külön figyelmet fordít arra, hogy ülésrôl ülésre, s az ülések
között is információt kapjon, értékeljen és adjon a gyermek- és ifjúsági
társadalmi csoportokat, a civil szférát illetô aktuális helyzetrôl,
tennivalókról, gondokról.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács állásfoglalásai egy új
társadalompolitika kialakításának meghatározó, példaadó dokumentumai, értékes
folyamatok elindítói és életben tartói lehetnek. A Kormány ezzel kapcsolatos
elszánása, a szakértelem koncentrálása és a társadalmi párbeszéd elmélyítése
ekként a modernizáció egyik legfontosabb alappillérévé válhat.
· · ·
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a kormányprogramban
meghatározottak szerint kidolgozta az állami gyermek- és ifjúságkutatás rendszere
kialakítására és mûködtetésére vonatkozó koncepciót. Ennek alapján a
miniszterelnök Gyermek- és Ifjúságkutatási Tanácsadó Testületet hozott létre, s
megkezdôdött a gyermek- és ifjúságstatisztika új koncepciójának kidolgozása is,
amely ugyancsak a kormányprogramban megfogalmazott feladat.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkárságának egyik legfontosabb
feladata az országos szintû gyermek- és ifjúságügyi érdekegyeztetésben a Kormány
képviselete. Az 1995 januárjában több mint száz gyermek- és ifjúsági, illetve e
korosztályokat támogató szervezet képviselôivel létrejött megállapodás alapján
megszületett a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanács. Ennek Kormányzati
Tárgyalócsoportjában jelen vannak mindazok a tárcák, amelyek a jogszabályok és az
intézkedések elôkészítése szempontjából meghatározó szerepet játszanak a gyermek-
és ifjúsági korosztályok élethelyzetének alakításában. A rendszeresen mûködô
tárgyalócsoport és annak titkársága a konszenzuskeresés útját járva különös
felelôsségének tartja, hogy átsegítse a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô
Tanácsot mind a mûködési, mind a szakmai szempontból konfliktusokat hordozó
érdekegyeztetési folyamat buktatóin, s az a mindinkább széles megegyezésen
alapuló megállapodások keretében gyakoroljon befolyást a kormányzati döntésekre.
A Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanácsban született megegyezések alapján
jelenleg is folyik a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók szabadidô-
töltésének fejlesztését szolgáló koncepció kidolgozása, a gyermek- és ifjúsági
célú vagyon felmérését, megóvását és hatékony mûködtetését szolgáló kataszter
kidolgozása és mûködtetésének elôkészítése, valamint az országos hatású gyermek-
és ifjúsági "intézmények" - a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, a Nemzeti Gyermek
és Ifjúsági Közalapítvány, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a Zánkai Gyermek és
Ifjúsági Központ Üdültetési és Oktatási Közhasznú Társaság - co-management
struktúrában való mûködésének fejlesztése, s a szakmai munka bizottsági szinten
való kiteljesítése.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a jogszabály-elôkészítés
kormányzati folyamatának részese. Egyfelôl - mind az érdekegyeztetési
rendszerben, mind a saját szakértôi gárda révén - részt vesz a különbözô szintû
jogszabályok elôkészítésében, másfelôl maga is kezdeményezte és kezdeményezi
lényeges jogi normák megszületését például az építôtáborozás, a nyári diákmunka,
a fogyatékos fiatalok felzárkóztatása, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram mûködési
rendje témakörében.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága sajátos együttmûködést
alakított ki a Gyermek és Ifjúsági Alapprogrammal, hiszen az alapprogram
tanácsának elnöki tisztét a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács titkára látja
el. Az együttmûködés nemcsak a kormányzati lépések összehangolását teszi
lehetôvé, hanem azt is, hogy a gyermek- és ifjúsági célokra rendelkezésre álló
forrásokat a központi intézményrendszer észszerûen, a törvényben meghatározott
célokra, s az élet által igazolt prioritásoknak megfelelôen használja fel.
Az Alapprogram Tanácsa ennek megfelelôen alakította ki támogatási alapelveit,
amelyeknek leglényegesebb elemei az alábbiak:
· Az alapprogram forrásai nem helyettesítenek más, a gyermek- és ifjúsági
korosztályok helyzetének befolyásolását szolgáló állami pénzforrást sem a
kormányzat, sem az önkormányzatok szintjén.
· Az alapprogram forrásaiból abban az esetben részesedhetnek az állami
költségvetés egyes alrendszereihez tartozó szervek, amennyiben többlet
feladatot vállalnak a gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekében.
· Az alapprogram forrásainak felhasználását úgy kell koordinálni, hogy azok az
egyéb állami pénzforrásokkal együtt növeljék a kormányzati gyermek- és
ifjúságpolitika megvalósítására szánható pénzeszközök hatékonyságát. Ennek
érdekében folyamatosan fel kell tárni az állami költségvetés alrendszereiben
gyermek- és ifjúsági célokra fordítható, illetve fordítandó források irányát
és mértékét, s a konkrét támogatási formák kialakításakor ezt is figyelembe
kell venni.
Az Alapprogram 1996-ban mintegy 500 millió forintos forrással rendelkezett, s
ebbõl az alábbi témákat finanszírozta:
¨ A gyermekek és a fiatalok nyári programjai (táborozások, táborozási jellegû és
egyéb szabadidõs programok) megszervezésének támogatása
¨ A gyermek- és ifjúsági szervezetek, valamint a gyermek- és ifjúsági
korosztályokat támogató szervezetek vezetõi és önkéntesei képzésének támogatása
¨ A gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók, illetve a velük foglalkozók
számára tanácsadó szolgáltatási formák kialakítása, illetve fejlesztése
¨ Az ifjúsági tanácsadó és információs irodák hálózatának fejlesztése
¨ Az országos gyermek- és ifjúsági szervezetek, valamint a gyermek- és ifjúsági
korosztályokat támogató szervezetek együttmûködését szolgáló kapcsolatrendszer
kiépítése és mûködtetése
¨ Az ifjúsági munkanélküliség megelõzését és kezelését segítõ programok
támogatása
¨ A diák- és hallgatói képviseleti szervek vezetõinek, tagjainak és felnõtt
segítõinek képzése
¨ A gyermekek és fiatalok civil társadalmi részvételét szolgáló országos gyermek-
és ifjúsági szervezetek, közösségi hálózatok és érdekérvényesítési formák
támogatása
¨ Az európai integrációt elõsegítõ, a határon túli magyar gyermek- és ifjúsági
közösségekkel való kapcsolattartást fejlesztõ kezdeményezések támogatása
¨ A családi életre nevelést, az egészséges életmód kialakítását segítõ programok
támogatása
¨ A gyermekek és a fiatalok helyzetérõl és jogairól szóló tudományos kutatás és
információszolgáltatás, ismeretterjesztés támogatása
¨ A gyermek- és ifjúsági korosztályoknak szóló tájékoztatás, rendszeres sajtó
tevékenység
¨ A honismeret, hazafiság kiteljesedését segítõ programok.
E célok teljesítéseként indult el a mintegy hatvan közösségi rádióban havonta
hallható Tizenévek címû rádiómûsor, a MaHolnap címmel ugyancsak havonként
megjelenõ lap, amely a mûködõ gyermek- és ifjúsági intézményrendszer
dokumentumait, információit hivatott terjeszteni.
Mindezek mellett az Alapprogram számos egyedi kezdeményezés támogatását is
vállalta, kiadványok megjelentetéséhez, a gyermek- és ifjúsági korosztályok
legkülönbözõbb összetételû és létszámú csoportjainak törekvéseihez biztosított
induló anyagi eszközöket.
A már említett "mûködõ gyermek- és ifjúsági intézményrendszer" részeként a
Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága szorosan együttmûködik a
Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal. Ennek az együttmûködésnek a
tartalma a közalapítvány helyzetének rendezése során, majd mûködésének
újraindulásától mindinkább a kölcsönös szakmai támogatás felé fordul; így 1996
novemberében közös kiadásban jelent meg a Gyermek és ifjúsági feladatok az
önkormányzatokban címû módszertani kiadvány, amely a Gyermek és Ifjúsági
Koordinációs Tanács Titkársága önkormányzati szakértõinek és a közalapítvány
szakembereinek közös produktuma.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a Belügyminisztériummal
együtt "társgazdája" annak a pályázatnak, amelyet a Gyermek és Ifjúsági
Koordinációs Tanács 1996-ban immár másodszor írt ki az önkormányzatok gyermek és
ifjúsági célú törekvéseinek, kezdeményezéseinek támogatására, a két esztendõ
alatt összesen 175 millió forint forrással. Az 1995-ös és az 1996-os pályázat
elemzése alapján az eddigieknél is részletesebb, a gyakorlatban megvalósított
példákat felmutató ajánlás készül az önkormányzatok gyermek- és ifjúságügyi
feladatainak ellátásához. A Koordinációs Tanács 1997-re 115 millió forintra írt
ki pályázatot.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága különös gonddal alakította
ki kapcsolatát a médiával. Az e témával foglalkozó szakértõi csoport ajánlásai
alapján szinte minden magyarországi sajtó- és elektronikus orgánumban egyre
gyakrabban kapnak teret a gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintõ kérdések.
Ezt szolgálják a rendszeresen megtartott sajtótájékoztatók mind a Gyermek és
Ifjúsági Koordinációs Tanács, mind a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács,
mind a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsának ülései után. Ugyancsak
szokásossá váltak az egyes témákban szervezett háttérbeszélgetések.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága ugyanakkor megkezdte az "új
generáció": fiatal médiaszakemberek képzését a gyermek- és ifjúsági
korosztályoknak szóló rádiózás és televíziózás fejlesztése érdekében.
A kormányzati gyermek- és ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásának
összehangolásában kiemelkedõ szerepe van a nemzetközi kapcsolatok
koordinálásának. A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács számos önálló
kezdeményezéssel lépett fel elsõsorban a gyermek- és ifjúsági közösségek külföldi
kapcsolatainak kialakítása és fejlesztése érdekében.
Bár nemzetközi kötelezettség teljesítését szolgálta, mégis az egész magyar
gyermek- és ifjúságpolitika megítélését árnyalta az, hogy a Gyermek és Ifjúsági
Koordinációs Tanács Titkársága és a Külügyminisztérium együttmûködésének
eredményeként 1996 tavaszán a Magyar Köztársaság Kormánya eljuttatta jelentését
az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Gyermekjogi Egyezményben elismert jogok
érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekrõl. E jelentés benyújtásával a
Kormány 1993-ból örökölt adósságát egyenlítette ki, s a hazai vita, valamint az
elõzetes nemzetközi értékelések szerint reális képet adott a gyermeki jogok
magyarországi érvényesülésének helyzetérõl. Az igazi "ítéletet" természetesen a
Gyermek Jogai Bizottságának véleménye jelenti majd, amelyet a Bizottság várhatóan
ezév elsõ felében fogalmaz meg a magyar jelentés megtárgyalásakor.
Az eddigiekben felsorolt tevékenység elvégzését segítendõ, s más feladatok
teljesítését is támogatandó a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága
- éppen a szakmai párbeszéd elmélyítésében rejlõ elõnyök kiaknázása érdekében -
olyan, nagyrészt önkéntesekbõl álló szakértõi hálózatot épített ki, amely mind
elméleti, mind gyakorlati téren folyamatosan gondoz néhány rendkívül fontos
témát, mint
¨ a szenvedélybetegségek megelõzése,
¨ az állami gondoskodásban élõk, illetve abból kikerülõk szocializációjának,
családi életre nevelésének segítése,
¨ a gyermek- és ifjúsági korosztályok mentális gondozása rendszerének
kialakítása,
¨ az ifjúsági turizmus és szabadidõtöltés segítése,
¨ az önkormányzatok gyermek és ifjúsági munkájának támogatása.
November óta a Titkárság felel az oktatáson kívüli nemzetközi ifjúsági ügyekért.
E rövid idõ óta a Koordinációs Tanács mellett tárcaközi szakértõi bizottság
alakult, megélénkült a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács külügyi
bizottságának munkája, újjáélesztettük a halódó kétoldalú kapcsolatokat. Tendert
írtunk ki az Európai Ifjúsági Kártya hazai elterjesztésére. Célunk, hogy a
nemzetközi kapcsolatok és az arra szánt pénzeszközök a gyermekeket és fiatalokat
szolgáló értelmes projektekben öltsenek testet. A Fiatalok Európáért Program, a
csereprogramok és egyéb kezdeményezések haszonélvezõje nem lehet egy szûk
ifjúsági elit. Az "ifjúsági diplomácia" ma minél több fiatal felkészítését
Európára, a valódi népi diplomácia ösztönzését, a határon túli magyar gyerekek és
fiatalok támogatását jelenti. 1997. elejére kiépült az a mechanizmus, amely
mindezt hatékonnyá, átláthatóvá és mérhetõvé teszi. A Koordinációs Tanács
Titkársága 1997. március 14-én elindította a Youth for Europe nemzeti programját.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága - bár természetesen bizonyos
ágazatokhoz szorosabb együttmûködés fûzi - napi kapcsolatban van a tárcákkal.
A közoktatási törvény diákokat érintõ rendelkezéseinek korszerûsítését biztosító
törvénymódosítást követõen kiteljesedett a közös fellépés a Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztériummal a gyermekek és a fiatalok szabadidõtöltési, üdülési
lehetõségeinek bõvítése, a gyermek- és ifjúsági kedvezmények rendszerének
kialakítása, a nemzetközi gyermek- és ifjúsági kapcsolatok fejlesztése, a határon
túl élõ magyar gyerekek és fiatalok, valamint közösségeik közötti kapcsolatok
ápolása, fejlesztése terén.
Az Igazságügyi Minisztérium meghatározó partner nemcsak a jogszabályelõkészítõ,
jogszabályalkotó munka során, hanem a koordinációs feladatok teljes rendszerében.
A pályakezdõ munkanélküliekkel kapcsolatos aktív intézkedések, s a fogyatékos
fiatalok rehabilitációja koncepciójának kidolgozása során mindennapi volt, s
azóta is folyamatos az együttmûködés a Munkaügyi Minisztériummal az ezekre
vonatkozó kormánydöntések gyakorlati megvalósításában.
Mind a Népjóléti Minisztériummal (a gyermekek védelmérõl szóló törvénytervezet
elõkészítése), mind a Mentálhigiénés Programirodával, mind NEVI-vel folyamatos
kapcsolat él az egészségvédõ a programok gyakorlati megvalósítását szolgáló közös
fellépés érdekében.
Egyre fontosabb a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség azon tevékenysége
(s az ezirányú koordináció), amely a katonafiatalok körében végzett prevenciós
munkára és a mentálhigiénés ellátás rendszerére vonatkozik.
A Belügyminisztériummal napi koordinációban folyik az önkormányzati gyermek és
ifjúsági feladatai ellátásának segítése.
A Belügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium
"Prevenció és bûnmegelõzés a gyerekek és fiatalok körében" címmel hamarosan közös
anyagot terjeszt a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács elé, meghatározva a
közeljövõ operatív feladatait is.
Mind a gyermek és ifjúsági érdekegyeztetõ tevékenységben, mind a koordinációban
folyamatosan lehet számítani a Pénzügyminisztérium szakmai segítségére.
Mind az un. "ENSZ-jelentés", mind az Országgyûlésnek az ifjúság helyzetérõl szóló
jelentés elkészítése során valamennyi tárca a legmesszebbmenõkig segítette a
Koordinációs Tanács munkáját.
A kormányprogram a gyermek- és ifjúságpolitikai feladatok teljesítésére
vonatkozóan egyedi határidõket nem szabott meg. A Gyermek és Ifjúsági
Koordinációs Tanács Titkársága a Kormány munkaprogramja és ehhez illeszkedõ saját
ütemterve szerint halad az egyes tennivalók teljesítésében. Ennek ellenõrzésében
és támogatásában nagy mértékben számít a pártok országgyûlési
képviselõcsoportjaiból a gyermek és ifjúsági ügyekkel foglalkozó országgyûlési
képviselõkre.
Ezerkilencszázkilencvenhét a kormányprogram valóra váltásának utolsó "teljes"
éve. A kitûzött feladatok teljes mértékben ezévben teljesülhetnek.
Határozati javaslat
1. A Kormány A Magyar Köztársaság Kormányának jelentése a Magyar Országgyûlés
számára a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel
összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrôl c. elôterjesztést (a
továbbiakban jelentés) elfogadja és azt az Országgyûlés elé terjeszti. A
Kormány a jelentés elõadásával......................................... bízza
meg.