MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

T/4233.. számú

t ö r v é n y j a v a s l a t

a Polgári perrendtartásról szóló

1952. évi III. törvény módosításáról

Elõadó: dr. Vastagh Pál

1997. április

1997. évi ... törvény

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi

III. törvény módosításáról

1. §

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:

Pp.) 10. §-át megelõzõ cím helyébe az alábbi cím lép:

"Eljáró bíróságok"

2. §

A Pp. 10. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések

lépnek, egyúttal a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(2) Másodfokon ítélkeznek:

a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó

ügyekben a megyei bíróság (Fõvárosi Bíróság),

b) a megyei bírósághoz (Fõvárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az

ítélõtábla,

c) az ítélõtáblához tartozó ügyekben (233/A. §) a Legfelsõbb Bíróság.

(3) Felülvizsgálati ügyekben a Legfelsõbb Bíróság jár el."

3. §

A Pp. 11. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések

lépnek:

"(1) Az elsõ fokon eljáró bíróság - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel

- egy hivatásos bíróból áll (egyesbíró).

(2) Törvényben meghatározott esetben az elsõ fokon eljáró bíróság egy

hivatásos bíróból mint elnökbõl és két ülnökbõl álló háromtagú tanácsban

ítélkezik."

4. §

A Pp. 11. §-a az alábbi (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos

bíróból álló tanácsban ítélkezik.

(6) Törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az (1)-(5)

bekezdésekben meghatározottaktól eltérõen is megállapíthatja."

5. §

A Pp. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) Az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket, és meghozhatja

mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök

hatáskörébe utal."

6. §

A Pp. 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"14. § A perben az a helyi bíróság, megyei bíróság, illetõleg ítélõtábla

sem járhat el, amelynek vezetõje a 13. § (1) bekezdésének a), b) vagy c)

pontja értelmében ki van zárva."

7. §

(1) A Pp. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok

nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra

kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint

másodfokú bíróságot érintõ ok esetében az ítélõtábla, az ítélõtáblát érintõ ok

esetében pedig a Legfelsõbb Bíróság határoz."

(2) A Pp. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a 349. §-ban meghatározott

munkaügyi perek."

8. §

A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének c), e), f) és g) pontja helyébe a következõ

rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következõ h)-j) pontokkal egészül

ki, a jelenlegi h) pont megnevezése pedig k) pontra változik:

(A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:)

"c) a szerzõi jogi perek és a Ptk. 86. §-ának (3) és (4) bekezdésében

meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;

e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének

megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatainak bírósági

felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági

jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági

bejegyzõ végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,

f) a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minõsülõ

szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a

törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által,

illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek,

g) a személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi

igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az életben, testi

épségben, egészségben szerzõdésszegéssel okozott károk megtérítése iránt

indított pereket is,

h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek,

i) a közigazgatási perek (XX. Fejezet), a társadalombiztosítási határozat

bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (341. §) kivételével,

j) a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. Fejezet),"

9. §

A Pp. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a

területén levõ helyi bíróságok között merült fel, illetõleg, ha a területén

levõ helyi bíróság kizárása esetében a területén levõ másik helyi bíróság

kijelölhetõ. Az ítélõtábla határoz a kijelölés kérdésében, ha az összeütközés

a területén levõ megyei bíróságok között merült fel, illetõleg, ha a területén

levõ megyei bíróság kizárása esetében a területén levõ másik megyei bíróság

kijelölhetõ. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsõbb Bíróság dönt."

10. §

A Pp. 73/A. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A jogi képviselet kötelezõ:)

"a) az ítélõtábla elõtti eljárásban az ítélet, valamint a 270. § (2)

bekezdésében meghatározott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó

fellebbezést), továbbá a Legfelsõbb Bíróság elõtti eljárásban a

felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) elõterjesztõ

fél számára,"

11. §

A Pp. a következõ 73/B. §-sal egészül ki:

"73/B. § Ha a jogi képviselet kötelezõ, a jogi képviselõ közremûködése

nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve, ha

a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történõ

eljárást kizárja."

12. §

A Pp. az alábbi 73/C. §-sal egészül ki:

"73/C. § (1) A 73/A. § alkalmazásában jogi képviselõnek kell tekinteni

a) az ügyvédet (ügyvédi irodát),

b) a 67. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározottak szerint az

ügyintézõt,

c) a 67. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározottak szerint az ott

megjelölt személyeket, a képviselõtestület (önkormányzat) tagja kivételével,

d) a 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározottak szerint a

jogtanácsost,

e) a külön törvényben meghatározott személyeket (pl. szabadalmi ügyvivõ).

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározottak csak akkor

tekinthetõk jogi képviselõnek, ha jogi szakvizsgával rendelkeznek.

(3) Kötelezõ jogi képviselet esetében - amennyiben törvény kivételt nem

tesz - a jogi szakvizsgával rendelkezõ személy saját ügyében jogi képviselõ

nélkül is eljárhat."

13. §

A Pp. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselõ ügyvéd,

jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivõ készkiadásait és munkadíját is."

14. §

A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyzõ vagy más hatóság, illetve

közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint

közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot,

továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az

okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját.

Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály

közokiratnak nyilvánít."

15. §

A Pp. 196. §-ának (1) bekezdése az alábbi e) ponttal egészül ki:

(A magánokirat az ellenkezõ bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál

arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetõleg

elfogadta, vagy magára kötelezõnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi

feltételek valamelyike fennáll:)

"e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerû

ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot elõtte

írta alá, vagy aláírását elõtte saját kezû aláírásának ismerte el."

16. §

(1) A Pp. 220. §-ának (3) bekezdése az elsõ mondat után a következõ

mondattal egészül ki:

"A feleket tájékoztatni kell arról, ha fellebbezésükre a 256/B-256/E.

§-ok irányadók, továbbá e fellebbezés kötelezõ tartalmi elemeirõl, illetve az

ezek hiányából adódó jogkövetkezményekrõl."

(2) A Pp. 225. §-a (6) bekezdésének második mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha a 233/A.

§-ban meghatározott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott

döntés következtében az szükséges."

17. §

A Pp. a 233. §-t követõen az alábbi 233/A. §-sal egészül ki:

"233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan

végzés, amellyel szemben az elsõ fokú eljárás szabályai szerint

fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a

fellebbezést hivatalból elutasító végzés."

18. §

A Pp. 252. §-ának (4) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

"Az új eljárásban nincs helye olyan tények elõadásának, illetve

bizonyítékok elõterjesztésének, amelyeket a 141. § (2) bekezdése alapján a

korábbi elsõ fokú eljárásban kellett volna elõadni, illetve elõterjeszteni."

19. §

(1) A Pp. 256/A. §-ának (1) bekezdése az alábbi f) ponttal egészül ki:

(A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül

bírálhatja el, ha)

"f), megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó

fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra -

az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges."

(2) A Pp. 256/A. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a

jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésre változik:

"(3) Ha a másodfokú bíróság az (1) bekezdés f) pontja alkalmazását

indokoltnak tartja, errõl a feleket értesíti, azzal a tájékoztatással, hogy ha

bármelyikük nyolc napon belül írásban kéri, tárgyalást tart. "

20. §

A Pp. a 256/A. §-t követõen az alábbi alcímmel és 256/B-256/E. §-

okkal egészül ki:

"Fellebbezés kis perértékû ügyekben

256/B. § (1) Azokban a helyi bíróság elsõ fokú hatáskörébe tartozó

vagyonjogi perekben, amelyekben az elsõ fokú bíróság által megítélt, illetve

elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a

kettõszázezer forintot nem haladja meg, az ítélet elleni fellebbezésre a 233-

256/A. §-ok rendelkezéseit a 256/C-256/E. §-okban foglalt eltérésekkel kell

alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti érték megállapításánál az ott meghatározott

értékbe a fõkövetelésnek az ítélet kihirdetéséig eltelt idõszakban esedékessé

vált járulékait, valamint a megítélt perköltséget is be kell számítani.

256/C. § (1) Fellebbezésnek az elsõ fokú eljárás szabályainak lényeges

megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály

téves alkalmazására hivatkozással van helye.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lényeges eljárási szabálysértésnek az

olyan jogszabálysértés minõsül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása

volt.

(3) Az elmulasztott fellebbezési határidõ utolsó napjától számított hatvan

nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthetõ elõ, ha a mulasztás

csak késõbb jutott a fél tudomására vagy az akadály csak késõbb szûnt meg.

(4) A másodfokú eljárásban új tények állításának illetve új bizonyítékok

elõterjesztésének helye nincs. E tilalom nem érvényesül, ha a tények

elõadására, illetve bizonyítékok elõterjesztésére az elsõ fokú eljárásban a

bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem

kerülhetett sor.

(5) A másodfokú eljárásban a 247. § a)-c) pontjai alkalmazásának - ha az

bizonyítási eljárás lefolytatását tenné szükségessé - csak akkor van helye, ha

a keresetváltoztatásra okot adó körülmények a tárgyalás berekesztését követõen

álltak be. E tilalom nem érvényesül, ha a (4) bekezdés alapján a bizonyítási

eljárás folytatásának egyébként is helye van.

(6) Beszámítási kifogást a másodfokú eljárásban csak akkor lehet

elõterjeszteni, ha a beszámítani kívánt követelés a tárgyalás berekesztését

követõen járt le. Ha a beszámítási kifogás elõterjeszthetõ, a (4) bekezdésben

foglalt tilalom annak elbírálása során nem alkalmazható.

256/D. § (1) A fellebbezést a tanács elnöke a 240-242. §-ban meghatározott

intézkedések szükségessége megvizsgálásával egyidõben hivatalból elutasítja,

ha a fellebbezés - figyelemmel a 256/C. § (5) és (6) bekezdésére is -

nélkülözi a 256/C. § (1) bekezdésében megjelölt hivatkozást. A fellebbezés

elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbezõ megjelöli, hogy az

elsõ fokú ítélet meghozatala elõtti eljárás mely mozzanatát tartja

jogszabálysértõnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja szerint mely jogát

vagy jogos érdekét sérti.

(2) A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek

bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart.

(3) Tárgyalás tartását a fellebbezõ fél a fellebbezésében, illetve az

ellenfél csatlakozó fellebbezésének kézhezvételétõl számított nyolc napon

belül, a fellebbezõ fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétõl

számított nyolc napon belül kérheti. A határidõk elmulasztásának igazolására a

256/C. § (3) bekezdése irányadó.

256/E. § (1) Ha az elsõ fokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel,

vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására

kihatása nem volt, a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét helyben

hagyja.

(2) Lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a másodfokú

bíróság a 252. §-ban meghatározottak szerint határoz.

(3) Ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények

megállapíthatóak, a bíróság a jogszabálysértõ határozatot - mindenkor a

fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem

korlátai között - megváltoztathatja, egyébként a jogszabálysértõ határozatot

egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt elsõ fokú

bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja."

21. §

A Pp. 259. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"259. § Amennyiben a 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek, az ítélet

elleni fellebbezésre vonatkozó szabályokat - a 256/B.-256/E. §-ok kivételével

- végzés elleni fellebbezés esetében is megfelelõen alkalmazni kell."

22. §

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelõ alkalmazásával van helye

felülvizsgálati kérelemnek az ügy érdemében külön jogszabály rendelkezése

alapján hozott jogerõs végzés ellen."

23. §

A Pp. 271. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés

lép:

(Nincs helye felülvizsgálatnak:)

"a) az elsõ fokon jogerõre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt

törvény lehetõvé teszi."

24. §

A Pp. 271. §-a az alábbi (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a kérelmezõ által vitatott határozatban, illetve a határozat

vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24.

§ alapján megállapított értéke) a kettõszázezer forintot nem haladja meg,

felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat iránti kérelem

elõterjesztését a Legfelsõbb Bíróság engedélyezi. Az érték megállapításánál a

megítélt perköltség összegét be kell számítani.

(4) Az engedély iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemmel együtt kell

benyújtani. A felülvizsgálati kérelem elõterjesztését engedélyezni kell, ha az

ügyben hozott jogerõs határozat - a 275. § (2) bekezdésében meghatározottakra

is figyelemmel - jogkérdésben a Legfelsõbb Bíróság határozatától eltér, vagy

ha az adott jogkérdésben a Legfelsõbb Bíróság még nem határozott. Más esetben

az engedély megadásának helye nincs.

(5) A Legfelsõbb Bíróság a kérelem tárgyában tárgyaláson kívül határoz.

Ha a kérelem megalapozott, a felülvizsgálati eljárást lefolytatja, ellenkezõ

esetben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet elutasítja."

25. §

A Pp. 274. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"274. § (1) A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson

kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy

a Legfelsõbb Bíróság a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja.

(2) Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet elõterjesztõ fél a

felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenfél csatlakozó felülvizsgálati

kérelmének kézhezvételétõl számított nyolc napon belül, az ellenfél pedig a

felülvizsgálati kérelem kézhezvételétõl számított nyolc napon belül kérheti. A

határidõ elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem

elõterjesztésére a 244. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

(4) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács

elnöke a tárgyalást úgy tûzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek

részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelõzze.

Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk a

felülvizsgálati kérelem elbírálását nem gátolja.

(5) A felülvizsgálati tárgyalásra a 247. §-ban foglalt rendelkezések

kivételével a fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelõen irányadóak.

(6) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke

jogegységi eljárást kezdeményez, egyidejûleg az ügy elbírálását a jogegységi

eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a

bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntõ jogegységi határozatnak megfelelõ

határozatot hoz."

26. §

A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A

Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre

álló iratok alapján dönt."

27. §

A Pp. 309. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(3) A gondnokság alá helyezésrõl kibocsátott hirdetményt tizenöt napra ki

kell függeszteni a bíróság hirdetõtáblájára, valamint a gondnokolt lakóhelyén

a polgármesteri hivatal hirdetõtáblájára. A gondnokság alá helyezést be kell

vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett betûsoros névjegyzékbe. A

jegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fûzõdõ

jogi érdeküket igazolják."

28. §

A Pp. 317. §-ának elsõ mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"A bíróság a fizetési meghagyást az ellenfél meghallgatása nélkül,

legkésõbb a kérelem beérkezésétõl számított harminc napon belül bocsátja ki."

29. §

A Pp. 329. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"329. § Az alperes közigazgatási szerv ügyintézõje képviseleti

jogosultságát - külön meghatalmazás nélkül - munkáltatói igazolványával

igazolja. Az alperes közigazgatási szerv az ügyben eljárt elsõ fokú

közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat."

30. §

A Pp. 340. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben

meghatározott kivétellel - nincs helye.

(2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási

pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan

szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra

kiterjed, és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja.

(3) A 337. § (2) bekezdését a fellebbezési eljárásban is megfelelõen

alkalmazni kell."

31. §

A Pp. az alábbi 340/A. §-sal egészül ki:

"340/A. § (1) A 271. § (1) bekezdésének a) pontja közigazgatási perben nem

alkalmazható, ha az ítélet ellen a 340. § alapján fellebbezésnek nincs helye.

(2) A 271. § (3)-(5) bekezdései közigazgatási perben nem alkalmazhatók.

(3) Ha a jogerõs határozat ellen a fél perújítással élt, az elsõ fokú

bíróság, ha pedig a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a

Legfelsõbb Bíróság errõl - az eljárás felfüggesztésérõl való döntés érdekében

- értesíti az eljáró közigazgatási szervet.

(4) A perújítás, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálását követõen,

ha a bíróság a határozatot megváltoztatta, a közigazgatási szerv a

határozatnak megfelelõen a közigazgatási eljárást tovább folytatja vagy

megszünteti."

32. §

A Pp. 341. §-ának d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perekre

ennek a fejezetnek a rendelkezéseit a következõ eltérésekkel kell alkalmazni:)

"d) illetékes annak a megyei bíróságnak a székhelyén lévõ helyi bíróság

(Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság), amelynek területén a

társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van,"

33. §

A Pp. XXIII. fejezetének címe és a 349-358. §-ok helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

A MUNKAVISZONYBÓL ÉS A MUNKAVISZONY JELLEGÛ

JOGVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ PEREK

Az eljárás megindítása

349. § (1) A munkaviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból, közszolgálati

jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegû

jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból (a továbbiakban: munkaviszony)

származó perekben (munkaügyi perek) az I-XIV. Fejezet rendelkezéseit az e

fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti munkaügyi pernek minõsül:

a) a munkaszerzõdés megkötését megelõzõ tárgyalásra, a munkaviszony

megszûnését követõen a munkaviszonyból eredõ jogra,

b) a kollektív szerzõdés kötésére jogosult felek, illetve ezek és harmadik

személy között, a kollektív szerzõdés fennállására, továbbá a kollektív

szerzõdésbõl eredõ jogra,

c) a sztrájkkal, egyéb munkaharccal vagy a szervezkedési szabadsággal

kapcsolatos jogellenes magatartásra

alapított igény érvényesítése.

(3) A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen

kapcsolatban lévõ jogra alapított igény az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott

munkaügyi perben is érvényesíthetõ.

(4) A fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is

érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosulása,

megszûnése, vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló

által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve

fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.

Bíróságok

349/A. § Munkaügyi perben az elsõ fokú bíróság - eltérõ rendelkezés

hiányában - szakülnökök közremûködésével jár el.

Hatáskör, illetékesség

349/B. § (1) A pertárgy értékének megállapításánál a végkielégítést

figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a kereset kizárólag végkielégítés

megfizetésére irányul.

(2) Munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetõleg

a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a

munkavállaló munkaszerzõdése alapján munkát végez, vagy végzett.

(3) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati

viszonyával összefüggõ perben a sérelmezett döntést hozó elsõ fokon eljárt

szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróság, a polgári, illetve a

katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendõrség nem nyílt hivatásos

állományú tagjai perében a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság jár el.

A bírák kizárása

350. § (1) A per elintézésébõl - a 13-15. §-ban, valamint a 21. §-ban

felsorolt eseteken felül - ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:

a) az, aki a keresettel megtámadott intézkedést tette, határozatot hozta;

b) az a) pont alá esõ személynek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt

hozzátartozója vagy volt házastársa;

c) az, aki a fegyelmi vagy egyeztetési eljárásban részt vett, ideértve a

tanúként vagy szakértõként történõ részvételt is.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzõkönyvvezetõ kizárására is

megfelelõen alkalmazni kell.

A felek és más perbeli személyek

351. § A perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdekképviseleti

szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek a 48. § értelmében

nincs perbeli jogképessége.

Képviselet

352. § Munkaügyi perben meghatalmazottként a munkáltatói érdekképviseleti

szervezet is eljárhat a saját tagjának perében.

Intézkedések a keresetlevél alapján

353. § (1) Ha az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, az alperes

az idézéssel együtt rövid határidõ kitûzése mellett felszólítható, hogy a

keresetlevélre írásban nyilatkozzék.

(2) A bíróság a megtámadott határozat vagy intézkedés végrehajtását

indokolt esetben hivatalból is felfüggesztheti.

(3) A tárgyalást - ha külön intézkedésre (elõkészítés, iratbeszerzés,

hiánypótlás stb.) nincs szükség - legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz

érkezéstõl számított tizenötödik napon belül ki kell tûzni.

(4) A megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló perben a

bíróság soron kívül jár el.

354. § A bíróság indokolt esetben a tárgyalást a székhelyén kívül, a helyi

bíróság hivatalos helyiségébe tûzi ki.

Tárgyalás

355. § (1) Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselõik útján

megjelentek, a tárgyalás - a Munka Törvénykönyvének 109. §-a alapján

alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében vagy a fegyelmi felelõsség alapján

indult per kivételével - a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel

kezdõdik. Evégett az elnök a jogvita egészét az összes körülmény szabad

mérlegelésével a felekkel megvitatja.

(2) Ha az (1) bekezdésben szabályozott egyeztetés eredménytelenül

végzõdött, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja.

356. § A felperes keresetétõl az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor

elállhat.

357. § Munkaügyi perben a munkabér megfizetése, továbbá a munkáltatói

igazolás kiadása iránti kérelem a 156. § alkalmazásában különös méltánylást

érdemlõ jogvédelmi igénynek minõsül.

Fellebbezés, felülvizsgálat

358. § (1) A fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes

megyei bíróság bírálja el.

(2) Munkaügyi perben a 271. § (3)-(5) bekezdései nem alkalmazhatók."

34. §

(1) A Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében az "a Legfelsõbb Bíróság"

szövegrész helyébe "az ítélõtábla" szövegrész lép.

(2) A Pp. 313. §-ának (2) bekezdésében a "százezer" szövegrész helyébe a

"kettõszázezer" szövegrész lép.

(3) Ahol a Pp. népi ülnököt említ, azon a továbbiakban ülnököt kell

érteni.

35. §

(1) E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 1999. január

1-jén lép hatályba.

(2) A 11-16., 18-21., 24-26. §. és a 34. § (2) bekezdése 1998. január 1-

jén lép hatályba. A 11-16., 18-21. §. és a 34. § (2) bekezdése rendelkezéseit

a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni, azzal, hogy a másodfokú

bíróságnak a fellebbezést hivatalból elutasító végzése ellen e törvénynek a

35. § (1) bekezdésében meghatározott hatálybalépéséig a 233/A. §-ban

meghatározott fellebbezés helyett felülvizsgálatnak van helye. A 24-26. §-ok

rendelkezéseit a hatálybalépéskor jogerõsen be nem fejezett ügyekben is

alkalmazni kell.

36. §

(1) E törvény 1999. január 1-jén hatályba lépõ rendelkezéseit a

hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni, a (2)-(4) bekezdésben

meghatározott kivétellel.

(2) A helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azokat az ügyeket,

amelyek e törvény alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, ha az ügyben

a perindítás hatályai még nem álltak be. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra

az esetre, ha a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasították. E

rendelkezéseket kell alkalmazni a fizetési meghagyás kibocsátása iránti

kérelmekre, ha a fizetési meghagyás kibocsátására e törvény hatálybalépéséig

nem került sor.

(3) Azokban az ügyekben, amelyekben e törvény alapján a jogorvoslat

elbírálása az ítélõtábla hatáskörébe tartozik, e törvény rendelkezéseit akkor

kell alkalmazni, ha a hatálybalépéskor az elsõ fokú határozatot még nem hozták

meg, kivéve a (4) bekezdésben meghatározott esetet.

(4) A Legfelsõbb Bíróság az ítélõtáblának küldi meg azokat az ügyeket,

amelyekben e törvény alapján a fellebbezés elbírálása az ítélõtábla

hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a törvény hatálybalépését megelõzõen a

240-243. §-ok szerinti intézkedésekre nem került sor.

(5) Nem minõsül e törvény hatálybalépése után indult ügynek az, ha a

másodfokú bíróság, illetve a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsõbb Bíróság a

megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt bíróságot

új eljárás lefolytatására utasítja.

37. §

E törvény hatálybalépésével a Pp. következõ rendelkezései hatályukat

vesztik: a 47. §, a 256/A. § (1) bekezdésének e) pontjában az "a fellebbezési

határidõ lejárta elõtt közösen" szövegrész, a 259/A. §, a 273. § (1)

bekezdése, a 326.§ (2) bekezdése, a 339. § (2) bekezdés e) pontja.

38. §

(1) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet 18. §-a

az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye".

(2) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet 19. §-a

és az azt megelõzõ cím helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"Felülvizsgálat

19. § A Fõvárosi Bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak van helye."

(3) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet

20. §-ának (2) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

"Az ipari mintákkal kapcsolatos, minden más jogvitás ügy elbírálása a

megyei bíróság hatáskörébe tartozik."

(4) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-ának (1)

bekezdése az alábbi m) ponttal egészül ki:

(Illetékmentes a polgári ügyekben:)

"m) a felülvizsgálati eljárás, ha a felülvizsgálati kérelem

elõterjesztését a Legfelsõbb Bíróság nem engedélyezte."

(5) A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §-a

helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"57. § A bíróság eljárására egyebekben a Pp. rendelkezései irányadók

azzal, hogy a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a

jogerõs ítélet ellen a jogosult felülvizsgálati kérelemmel élhet."

(6) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény

101. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye."

(7) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény

103. §-a és az azt megelõzõ címe helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"Felülvizsgálat

103. § A Fõvárosi Bíróság jogerõs végzése ellen felülvizsgálatnak van

helye."

"(8) A védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI.

törvény 93-94. §-a, valamint a 94. §-t megelõzõ cím helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"93. § A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

Felülvizsgálat

94. § A Fõvárosi Bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak van helye."

39. §

Hatályukat vesztõ rendelkezések:

a) az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának (1)

bekezdésében a "valamint végzés elleni kifogás" szövegrész,

b) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 86.

§-ának (2) bekezdése, valamint 102. §-a és az azt megelõzõ címe,

c) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati

viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 198. §-a,

d) a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI.

törvény 78. §-ának (3) bekezdése, valamint 93. §-át megelõzõ címe,

e) a mintaoltalmi ügyekben alkalmazandó bírósági eljárásról szóló 1/1979.

(III.24.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,

f) az 1972. évi 26. törvényerejû rendelet 7. §-ának a Pp. 12. §-a (1)

bekezdését megállapító része,

g) az 1972. évi 31. törvényerejû rendelet 13. §-a,

h) az 1979. évi 31. törvényerejû rendelet 16. §-a,

i) az 1990. évi LXXXV. törvény 6. §-a,

j) az 1991. évi XXVI. törvény 9. §-ának a Pp. 326. §-a (2) bekezdését, 12.

§-ának a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének e) pontját megállapító része és 13. §-

a,

k) az 1992. évi XXII. törvény 212. §-ának (1) - (3) bekezdése és (5) - (6)

bekezdése,

l) az 1992. évi LXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének a Pp. 22. §-a (2)

bekezdését megállapító része, 4. §-ának (2) bekezdése, 15. §-ának a Pp. 270.

§-a (2) bekezdését, 271. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 273. §-a (1)

bekezdését, 274. §-át, 275. §-a (1) bekezdését megállapító része, valamint 18.

§-ának (2) és (3) bekezdése,

m) az 1995. évi LX. törvény 7. §-ának a Pp. 73/A. §-a a) pontját

megállapító része és 27. §-ának (3) bekezdése, 28. §-a,

n) az 1996. évi CXXII. törvény 1. §-ának a Pp. 225. §-a (6) bekezdésének

második mondatát megállapító része és 2. §-a.

I N D O K O L Á S

a Polgári perrendtartás módosításáról szóló

törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A javaslat az igazságszolgáltatási reform keretében végrehajtott

szervezeti változások alapján kialakuló négyszintû bírósági rendszer

igényeihez és lehetõségeihez igazítja a polgári eljárásjog kódexének

szabályait. Az ítélõtáblák mint másodfokú ügyekben ítélkezõ fórumok

beiktatásával lehetõség nyílik az elsõ fokú hatáskörök arányosabb elosztására

a helyi és a megyei bíróságok között. A javaslat ennek megfelelõen bõvíti a

megyei bíróságok elsõ fokú hatáskörébe tartozó pertípusok körét.

A bírósági szintek egymáshoz kapcsolódásának perbeli formája a

jogorvoslat. Az ítélõtáblák felállítása így a jogorvoslati rend

továbbfejlesztésére is lehetõséget ad. Az ítélõtáblák fellebbezési fórumként

mûködnek, azaz elbírálják a megyei bíróságok határozatai elleni

fellebbezéseket. Ezzel a Legfelsõbb Bíróság mentesül a rendes jogorvoslatok

elbírálása alól, s - igen szûk kivétellel - csak felülvizsgálati ügyekben jár

el, ami lehetõséget ad arra, hogy az egységes jogalkalmazás biztosítására

vonatkozó feladatkörét hatékonyabban láthassa el. A négyszintû

szervezetrendszer alkalmat ad arra is, hogy a végzések, illetve ítéletek

elleni jogorvoslatok rendjének elvi alapokon nyugvó egyértelmû szétválasztása

megvalósuljék.

A javaslat a jogorvoslati rend újraszabályozása körében nem csupán

hatáskör-átcsoportosításokat valósít meg, de ésszerûsítést is végrehajt:

megteremti az ún. kis perértékû ügyek kategóriáját, s ebben az ügycsoportban

mind a fellebbezési eljárást, mind a felülvizsgálatot egyszerûsíti, ez azonban

természetesen nem jelenti a jogorvoslati jog korlátozását. A javaslat célja

pusztán az, hogy e pertípusban a társadalom igényeibõl fakadó elvárásokhoz

igazítsa a társadalom által fenntartott szervezetet, az igazságszolgáltatás

ezen igény kielégítésére hivatott tevékenységét, ésszerû és arányos perrend

megteremtésével. A jogkeresõ állampolgárok érdeke az, hogy a kis ügyekben

egyszerû, gyors és kevésbé költséges igazságszolgáltatás mûködjön, ugyanakkor

ez a perrend módot adjon arra is, hogy a jogot a bíróságok helyesen és

egységesen alkalmazzák, a peres felek számára pedig megadja azt a lehetõséget,

hogy ezt a jogorvoslati kérelem valamely formájával ki is kényszeríthessék.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-7. §-hoz

A törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) a Polgári perrendtartás (a

továbbiakban: Pp.) általános rendelkezései körében a Bíróságok címû II.

Fejezet szabályait az ítélõtáblák felállítása miatt módosítja. Az "Elsõ és

másodfokú bíróságok" alcím "Eljáró bíróságok"-ra módosul, mivel a teljes

szabályozás érdekében a Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati jogköre is

feltüntetésre kerül, s ez nem illeszthetõ be sem az elsõ fokú, sem a másodfokú

bíróság fogalma alá (1. §).

A másodfokú bíróságok közé bekerül az ítélõtábla, amely a javaslat

szabályai szerint csak jogorvoslatokat bírál el, elsõ fokú hatásköre nincs (2.

§). A Legfelsõbb Bíróság eljár a felülvizsgálati ügyekben, továbbá szûk

körben a javaslat alapján is bírál el végzések elleni fellebbezéseket (Pp.

233/A. §).

A javaslat - összhangban a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló

törvényjavaslattal - a polgári ügyekben elsõ fokon az egyesbírói ítélkezést

teszi fõszabállyá (3-5. §). Ez azonban nem fosztja meg a peres feleket attól

a jogtól, hogy jogorvoslati kérelmükkel ügyüket olyan magasabb fórum elé

juttathassák (másodfokú bíróságok, illetve a felülvizsgálatot végzõ Legfelsõbb

Bíróság), amely már minden esetben tanácsban jár el. Így a felek akaratától

függ, hogy perükben több tagú tanács ítélkezik-e végsõ fokon.

Az ülnökbíráskodás a Pp.-ben szabályozott perek közül a munkaügyi perekben

marad fenn (33. §), ahol szakülnöki rendszert honosít meg a javaslat. Az

ülnöki rendszer visszaszorítását az indokolja, hogy a peres gyakorlatban

nagyon kevés azon ügyek száma, ahol a laikus elemnek az ítélkezést

ténylegesen segítõ hatása lehet. Ilyen azonban a munkaügyi per, ahol a

speciális életviszonyok ismeretével az ülnökök segíthetik a bíróság munkáját.

A javaslat a kizárás szabályait az ítélõtáblák felállítására tekintettel

módosítja. Ennek megfelelõen az ítélõtábla sem járhat el a perben, ha

vezetõjével szemben kizárási ok áll fenn (6. §), illetve a kizárási ügyekben

eljáró fórumok közé beiktatódik az ítélõtábla (7. §).

A munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozó perek megjelölése a 349. §-ra

utalással történik. A módosítást a XXIII. Fejezet átalakítása indokolja (33.

§).

A 8. §-hoz

Az ítélõtáblák felállítása lehetõséget ad a megyei bíróságok elsõ fokú

hatáskörének bõvítésére, arányosabbá téve ezzel a helyi és megyei bíróságok

közötti munkamegosztást. A rendezõ elv az, hogy a bonyolult, speciális

ismereteket kívánó ügyek kerüljenek a megyei bíróságok elsõ fokú hatáskörébe.

A tízmillió forint feletti pertárgyértékû vagyonjogi perek változatlanul

megyei hatáskörbe tartoznak. Mivel az értékhatár nem emelkedik, az ilyen

pereknek a száma is növekedni fog a megyei bíróság elõtt, figyelemmel a

vagyonjogi ügyekben tapasztalható fokozatos perérték emelkedésre. Kisegítõ

elv, hogy a megyei bíróságokon vezetett nyilvántartásokba bejegyzett

szervezetek perei is a megyei bíróságokra kerüljenek. A megyei bíróság elsõ

fokú hatáskörébe kerülnek a következõ perek:

- A cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása

iránti perek, a cég szervei határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt

indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló

perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyzõ végzés hatályon

kívül helyezése iránt indított perek. Jelenleg a cégekkel kapcsolatos pereknek

csak egy része tartozik megyei elsõ fokú hatáskörbe. A javaslat célja, hogy

minden ilyen, azonos tárgykörhöz kapcsolódó per azonos hatáskörû bírósághoz

tartozzon.

- A megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minõsülõ

szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a

törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által,

illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek. A

hatályos szabályok alapján nem minden ilyen per tartozik a megyei bíróság

hatáskörébe. Az ilyen perek egy részére a jogszabályok a közigazgatási perek

szabályait rendelik alkalmazni, így azok a javaslat alapján eleve megyei elsõ

fokú hatáskörbe kerülnek. E szabály a teljeskörû és egységes rendezést

valósítja meg.

- A személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi

igények érvényesítése iránt indított perek. A hatáskör-átcsoportosítást a

védett jogtárgy fontossága indokolja, továbbá a generálklauzulákra épülõ

anyagi jogi szabályozás, amelyre tekintettel az egységes joggyakorlat

kialakítását a koncentráltabb hatáskör jobban szolgálja. A javaslat

egyértelmûvé teszi, hogy a személyiségi jog megsértése miatt támasztott igény

(Ptk. 84. §) érvényesítése akkor is a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ha

a jogsértés egyúttal valamely szerzõdés megszegésével is együttjár.

- Az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek. A szabály

alkalmazhatóságának feltétele, hogy jogszabály az értékpapír minõsítést

kimondja.

- A sajtóhelyreigazítási perek (XXI. Fejezet).

- A közigazgatási perek (XX. Fejezet), a társadalombiztosítási határozat

bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (Pp. 341. §) kivételével. A

hatályos szabályok alapján a közigazgatási pereknek csak az a része tartozik

megyei elsõ fokú hatáskörbe, amelyben a felülvizsgálni kért közigazgatási

határozatot elsõ fokon olyan szerv hozta, amelynek illetékessége az ország

egész területére kiterjed. A közigazgatási perek megyei hatáskörbe kerülése

összefügg a fellebbezési jognak e pertípusban fõszabály szerinti

megszüntetésével (30. §). A javaslat egyfokú elbíráló fórumként magasabb

szintû bíróságot jelöl ki, biztosítva ezzel a fokozott szakértelmet az

ítélkezésben.

A választottbíráskodással és az iparjogvédelemmel kapcsolatos perek

megyei hatáskörbe tartozásának említését mellõzi a javaslat (szemben a

hatályos szabályozással), mivel külön jogszabály alapján tartoznak a megyei

bíróság elsõ fokú hatáskörébe, s a jogszabályok speciálisan differenciálnak is

(pl. bizonyos iparjogvédelmi ügyekben nem általában a megyei bíróságok, hanem

kizárólag a Fõvárosi Bíróság jár el).

A 9. §-hoz

Az eljáró bíróságok kijelölésének szabályait az ítélõtáblák felállítása

következtében szükséges módosítani. A kijelölés kérdésében az ítélõtábla

határoz, ha a hatásköri vagy illetékességi összeütközés a területén lévõ

megyei bíróságok között merül fel, illetve kijelöli a kizárt megyei bíróság

helyett eljáró másik, területén lévõ megyei bíróságot. Ha erre nincs mód, a

kijelölést a Legfelsõbb Bíróság végzi el.

A 10-12. §-hoz

A hatályos szabályok alapján a jogi képviselet a Legfelsõbb Bíróság elõtti

eljárásokban kötelezõ. A kötelezõ jogi képviselet szabályait elsõsorban a

szervezeti változásokra tekintettel kell módosítani, azaz ki kell terjeszteni

az ítélõtáblák elõtti fellebbezési eljárásra is. Ennek oka az, hogy azokban a

fellebbezési eljárásokban, amelyekben jelenleg a Legfelsõbb Bíróság jár el, a

jövõben viszont az ítélõtábla, változatlanul kötelezõ legyen a jogi

képviselet. A jövõben tehát általánosságban nem csak a Legfelsõbb Bíróság, de

az ítélõtábla elõtt is jogi képviselõvel kell eljárni. Ez a szakszerû pervitel

biztosítását szolgálja. A javaslat ugyanakkor csak az ítélet elleni

fellebbezés esetében teszi kötelezõvé a jogi képviseletet az ítélõtáblák

elõtti eljárásban. A végzés elleni fellebbezés esetében célszerûtlen az

ügyvédkényszer. Különösen igaz ez a kívülálló személyek (tanú, szakértõ)

esetében, akiknek méltánytalan terhet jelentene a kötelezõ ügyvédvallás. Az

egyéb végzések is leginkább a bíróság ténybeli kérdésben elfoglalt

álláspontjának eljárásjogi tükrözõdései, ezért jogi értékelésük általában

egyszerûbb. A végzések elleni fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül

történik, így a nyilatkozattételi lehetõség korlátozott. Emellett e végzések

többnyire a per tárgyalása folyamatában merülnek fel, s az ügyvédkényszer azt

a helyzetet eredményezné, hogy a fél a végzés meghozatalakor jogi képviselõ

nélkül járna el, majd ügyvédet venne igénybe pl. a felfüggesztés

megfellebbezéséhez, s aztán nélküle folytatná a pert (legalábbis

folytathatná).

A kötelezõ jogi képviselet szabályozása a nemperes eljárásban szintén

rendezést nyer: ha a 270. § (2) bekezdése szerint az ügy érdemében külön

jogszabály alapján hozott jogerõs végzés ellen felülvizsgálatnak van helye,

akkor az ítélõtábla elõtt ezen érdemi végzések elleni fellebbezés esetében a

jogi képviselet kötelezõ. A szabály ezzel a megoldással közvetetten írja elõ

a jogi képviseletet: ha az ügytípusban felülvizsgálatnak van helye, akkor a

másodfokú elbírálásban - ha az ítélõtáblai hatáskörbe tartozik - indokolt az

ügyvédkényszer is.

A javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a kötelezõen igénybe vett jogi

képviselõ és az õt megbízó fél nyilatkozata miképpen viszonyul egymáshoz. Ha

a jogi képviselet kötelezõ, a jogi képviselõje közremûködése nélkül a fél nem

járhat el: a 73/B. § szerint a fél önállóan nem tehet perbeli nyilatkozatot,

illetve nem végezhet perbeli cselekményt, vagyis a jogi képviselõ nélküli

nyilatkozata és perbeli cselekménye hatálytalan. Így a jogi képviselõnek jelen

kell lennie a tárgyaláson, illetve a beadványokat ellenjegyezni kell, de a fél

is nyilatkozhat, mert nem zárható el ügyétõl akkor sem, mikor ügyvéd

segédkezését köteles igénybe venni. Ha köztük (nyilatkozataik tartalmában)

ellentét van, a bíróság elbírálja, hogy mit vesz figyelembe.

A jogi képviselõ kötelezõ közremûködése alóli egyetlen kivétel az, ha az

adott perbeli cselekményre nézve a törvény a meghatalmazott útján való

eljárást kizárja (így pl. a fél személyes meghallgatása nem foganatosítható a

jogi képviselõvel szemben). Ilyen esetben a fél személyes eljárásán van a

hangsúly, tehát a jogi képviselõ közremûködése irreleváns.

E szabályok alapján a törvény rendelkezéseinek megfelelõen kötelezõen

igénybe vett jogi képviselõ perbeli jogállása relatíve önállósodik: pozíciója

nem csupán a fél helyett való eljárás, (mint az egyszerû meghatalmazott

esetében), hanem a fél mellett is köteles eljárni. Mulasztásának önmagában is

jogkövetkezménye van, a fél azt személyes közremûködésével nem háríthatja el:

ilyenkor a fél önálló nyilatkozata, perbeli cselekménye hatálytalan. E

jogkövetkezmény hiányában a kötelezõ jogi képviselet esetlegesen formálissá

válhatna.

A javaslat a kötelezõ jogi képviselet esetköreinek meghatározása mellett

egyértelmûen kimondja, hogy kit lehet ebben a vonatkozásban jogi képviselõnek

tekinteni. A szabályozás a meghatalmazottakra utal vissza, s ezek egyes

csoportjaira (állami szerv és önkormányzat ügyintézõje, jogtanácsos, ügyvéd)

nézve teszi lehetõvé, hogy kötelezõen igénybe veendõ jogi képviselõként

eljárjanak, abban a körben, amelyben meghatalmazottak is lehetnek. Így pl. az

ügyvéd általános képviseleti jogánál fogva bármely ügyben eljárhat, de az

állami szerv ügyintézõje csak az állami szerv tevékenységével kapcsolatos

ügyekben. További feltétel, hogy a jogi képviselõként eljárni kívánó személy

jogi szakvizsgával rendelkezzen.

A javaslat szerint a jogi szakvizsgával rendelkezõ jogászok saját ügyükben

eljárhatnak. Pl. a jogtanácsos saját ügyében olyan perben is eljárhat, melyben

egyébként nem lehetne meghatalmazott. Éppen ezért, és a "saját ügy"

meghatározásból következõen e jogászoknak sem hozzátartozóik, sem pertársaik

viszonylatában nincs ilyen jogosultságuk. Ennek oka az, hogy ebben az esetben

valójában nem képviseletet gyakorolnak, nem hivatásszerûen járnak el, ezért a

mások képviseletével járó felelõsséget nem vállalhatják (a felelõsség

érvényesítésére alkalmas biztosítékkal - pl. kötelezõ felelõsségbiztosítással

- sem rendelkeznek).

A 13. §-hoz

A perköltség-számítás szabályai körében a javaslat egységesen kimondja,

hogy a hivatásszerûen jogi képviseletet ellátó személyek munkadíját és

készkiadását a perköltséghez hozzá kell számítani. Így az ügyvédek mellett a

szabályt a javaslat kiterjeszti a jogtanácsosokra és a szabadalmi ügyvivõkre

is.

A 14-15. §-hoz

A javaslat a közokirat fogalmát pontosítja: közokiratnak minõsül a

közigazgatási szerv által nem hatósági ügykörben kiállított okirat is (14. §).

A teljes bizonyító erejû magánokirat szükséges és elégséges kellékei közé

bekerül az ügyvédi, illetve jogtanácsosi ellenjegyzés. E személyek azonban

ezzel nem válnak "hitelesítõ helyekké" (a közjegyzõk mintájára), ugyanis csak

az általuk készített okiraton pótolja ellenjegyzésük a két tanú aláírását;

hogy nem hitelesítésrõl van szó, arra utal a javaslat "bizonyítja"

szóhasználata is (15. §).

A 16. §-hoz

A javaslat a kis perértékû ügyek megváltoztatott fellebbezési szabályaihoz

(20. §) kapcsolódóan módosítja a fellebbezési jogról való tájékoztatás

szabályait is (16. § (1) bek.). A feleket ki kell oktatni e fellebbezési

szabályok alkalmazásáról, a fellebbezési kérelem kötelezõ tartalmi

kellékeirõl, illetve ezek hiányának jogkövetkezményérõl. A tájékoztatás

teljeskörûsége a fellebbezési jog gyakorolhatóságának fontos alapköve, ezért

minden lényeges feltételre ki kell térnie.

A javaslat fenntartja az 1996: CXXII. törvénnyel bevezetett kifogás

intézményével egyidõben meghonosított ítéletkiegészítési szabályt, csupán a

jogorvoslat elnevezését igazítja a 233/A. § új szabályához (16. § (2) bek.).

A 17. §-hoz

A javaslat a jogorvoslati jog alkotmányos alapjogából kiindulva lehetõvé

teszi, hogy minden olyan végzés ellen, amelyet a másodfokú bíróság elsõ fok

módjára hoz meg (azaz az adott kérdésben elõször dönt), rendes fellebbezésnek

legyen helye, feltéve, hogy ha az adott végzést az elsõ fokú bíróság hozta

volna meg, akkor az elsõ fokú eljárás szabályai szerint ellene fellebbezésnek

lenne helye. Az ítélõtáblák felállítása ad lehetõséget arra, hogy ezen

végzések esetében is rendes fellebbezési eljárás valósuljon meg az 1996:

CXXII. tv.-ben meghonosított kifogás helyett. (A kifogás fontos jellemzõje,

hogy azt a megtámadott végzést hozó bíróság másik tanácsa bírálja el, tehát az

ügy nem kerül felsõbb fórumhoz.) A Pp. szabályai részben meghatározzák,

illetve a bírói gyakorlat kialakította, hogy mely végzések ellen van elsõ

fokon fellebbezési jog, s a rendszer egységességét, következetességét az

biztosítja, ha minden, elsõ fokon egyébként megfellebbezhetõ végzés ellen a

jogorvoslat lehetõsége adottá válik akkor is, ha azt a másodfokú bíróság hozza

meg.

Vannak olyan végzések, amelyek elsõ fokon nem hozhatók meg. A javaslat

ezek egyikét, a másodfokú bíróság fellebbezést hivatalból elutasító végzését

fellebbezhetõnek minõsíti. A fellebbezést hivatalból elutasító, a másodfokú

bíróság által hozott döntés szigorú értelemben nem elsõ fok módjára hozott

döntés - noha az elsõ fokú bíróság is hozhat ilyen végzést, de az a Pp.

szerkezetébõl következõen már a másodfokú eljárás része -, jelentõségére

tekintettel mégis indokolt ellene a jogorvoslatot megadni.

A többi, elsõ fokon egyébként meg nem hozható végzés ellen fellebbezésnek

továbbra sincs helye. Ilyen pl. az elsõ fokú ítéletet hatályon kívül helyezõ

végzés, a végrehajtás felfüggesztése kérdésében a 240. § (2) bekezdésében

meghatározott végzés. Ugyanakkor pl. fellebbezésnek van helye, ha a 109. § (1)

bekezdése alapján az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság dönt: ez

ellen az elsõ fokú eljárásban a 110. § szerint fellebbezésnek lenne helye,

ezért az új szabály alapján a másodfokon elsõ fok módjára meghozott ilyen

döntés ellen is megnyílik a fellebbezés joga. A szabály alapján nem lesz

fellebbezhetõ az olyan végzés, amelyet az elsõ fokú bíróság fellebbezhetõ

végzéseinek elbírálása tárgyában hoztak, illetve az olyan végzés, amelyet a

másodfokon hozott, kvázi-elsõ fokú végzés elleni fellebbezés elbírálása

tárgyában hoztak. Ha tehát pl. az elsõfokú bíróságnak a fellebbezést elutasító

végzése ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja, nincs

lehetõség arra, hogy e végzés ellen az ítélõtáblához újabb fellebbezést

nyújtsanak be. Ellenkezõ esetben ugyanis a végzések elleni fellebbezések

körében kétfokú rendes jogorvoslati rendszert teremtenénk, ami az érdemi

határozat, az ítélet ellen sincs (csupán egy fellebbezés és egy rendkívüli

jogorvoslat, a felülvizsgálat lehetõsége adott).

A javaslat a másodfokon elsõ fok módjára hozható végzések közül külön nem

nevesíti a 130., 148., és 157. § alapján hozható végzéseket. Az új általános

szabály alapján ezek ellen szintén csak akkor lesz helye fellebbezésnek, ha a

másodfokú bíróság azokat elsõ fok módjára hozta, vagyis nem az ilyen végzések

elleni fellebbezés elbírálása során a másodfokú elbírálás eredményeképpen

válik másodfokon jogerõssé az elsõ fokú bíróság ilyen végzése. Ez különbséget

(szûkítést) jelent a felülvizsgálat jelenlegi szabályaihoz képest, azok

ugyanis az ilyen típusú jogerõs végzések felülvizsgálhatóságát megengedik

akkor is, ha a másodfokú bíróság jogerõs határozatával az elsõ fokú végzést

helyben hagyta.

A fellebbezés határidejére, illetve a mulasztás igazolására az általános

szabályok irányadóak: nem indokolt eltérõ szabályozás, hiszen olyan másodfokon

hozott kvázi elsõ fokú végzésekrõl van szó, amelyek elsõ fokon történõ

meghozatala esetében is az általános határidõk szerint van helye

fellebbezésnek.

A javaslat a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyó felülvizsgálati eljárásra nem

terjeszti ki a kvázi elsõ fokú végzések fellebbezhetõségét. Ennek indoka az,

hogy nincs olyan felettes fórum, amely az ügyet elbírálhatná, másrészt a

felülvizsgálati eljárásban alapvetõen nem jellemzõ az ilyen "közbensõ", elsõ

fokon egyébként fellebbezhetõ végzések meghozatala.

A 18. §-hoz

A javaslat a jóhiszemû, eljárást elõsegítõ, gondos pervitel követelményének

következetes érvényesítése érdekében kimondja, hogy a Pp. 141. §-ának (2)

bekezdésében elõírtakba ütközõ, jogellenes mulasztásnak minõsülõ magatartás

következményeit akkor is érvényesíteni kell, ha a másodfokú bíróság az elsõ

fokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezve az elsõ fokú bíróságot új

eljárásra utasítja. Az új eljárás ugyanis nem szolgálhat alapul a felek

korábbi mulasztásainak pótlására. Az új eljárásban tehát a felek nem

hozhatnak fel olyan új tényeket és bizonyítékokat, amelyekrõl kétségeket

kizáróan megállapítható, hogy a 141. § (2) bekezdése értelmében azokat már

korábban elõ kellett volna adniuk. Ezt az újból eljáró elsõ fokú bíróság a

megelõzõ eljárás adatainak és a másodfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására

irányadó kötelezõ utasításainak függvényében határozza meg. Ha az elsõ fokú

bíróság jogszabálysértése miatt nem hozhatták fel a felek bizonyítékaikat, az

új eljárásban pótolhatják "mulasztásukat", hiszen az nem nekik róható fel.

A 19. §-hoz

A javaslat a másodfokú eljárásban szélesíti a tárgyaláson kívüli elbírálás

lehetõségét. Ha a másodfokú bíróság a beérkezett fellebbezés (csatlakozó

fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem) alapján úgy ítéli meg, hogy a

fellebbezés tárgyaláson kívül is aggálytalanul elbírálható (mert pl. nincs

szükség további nyilatkozatokra, a felek új tényeket, illetve bizonyítékokat

nem adtak elõ a fellebbezésben stb.), errõl értesíti a feleket, azzal, hogy

ha bármelyikük ennek ellenére 8 napon belül kéri a tárgyalástartást, úgy annak

a bíróság eleget fog tenni. Ezzel a felek meghallgatáshoz való joga nem

szenved csorbát, ugyanis a szóbeli tárgyalást egyszerû kérelmükkel

mellõzhetetlenné teszik.

A 20-21. §-hoz

A kis perértékû ügyekben nem célszerû olyan eljárási rendet mûködtetni,

amely a társadalomra az ügy értékénél jóval jelentõsebb anyagi terhet ró

(egyrészrõl a peres illetve potenciális peres felekre, másrészrõl a

bíróságokat fenntartó államra, vagyis közvetetten ismét az államot fenntartó

társadalomra). Mindazonáltal a jog betartását, s a jogbiztonság lényegi részét

alkotó egységes jogalkalmazást biztosítani kell, tehát az elsõ fokú bírói

döntések revíziójára szükség van. Ezért az ítélet elleni fellebbezés teljes

kizárása a kis perértékû ügyekben sem képzelhetõ el: a jogorvoslati jog mint

alkotmányos alapjog korlátozása csak kivételes esetekben, más alkotmányos

alapjog érvényesülésének biztosítása érdekében mondható ki. A kis perértékû

ügyek általánosságban ilyen kivételt nem jelentenek. Mindezekre tekintettel a

javaslat célja egy olyan jogorvoslati rend felépítése, amelyben a kis

jelentõségû (csekély perértékû) ügyekben az ítélet elleni jogorvoslat arra

nézve lehetséges, hogy a felek által elõadottak alapján elsõ fokon hozott

ítélet jogszerû-e (eljárásjogi és anyagi jogi értelemben). Ezt a döntést a

másodfokú bíróság olyan eljárásban hozza meg, amely egyszerûbb a rendes

fellebbezési eljárásnál, de az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkének,

illetve az Alkotmány 57. §-a (1) bekezdésének követelményeit kielégíti. Az

egyszerûsített fellebbezési eljárás lényege az, hogy másodfokon a per nem

érdemben folytatódik, hanem az elsõ fokú bíróság határozata kerül revízió alá.

Erre az egyszerûsített fellebbezési eljárásra "kis perértékû ügyekben"

kerül majd sor. Ezt a kategóriát a Pp. jelenleg nem használja, ezért a

javaslat pontos meghatározást ad: olyan, a helyi bíróság elsõ fokú hatáskörébe

tartozó vagyonjogi per, amelyben az elsõ fokú bíróság által megítélt, illetve

elutasított követelés értéke a kettõszázezer forintot nem haladja meg. A

vagyonjogi perek kategóriáját a hatályos Pp. is használja (23. § (1) bek. a)

pont), így a vagyonjogi perek körének meghatározásában a bírói gyakorlat már

kialakult. Az ítéleti érték számítására a pertárgyértékszámítás szabályai

alkalmazandók, azonban azzal a kiegészítéssel, hogy a bíróság által megítélt

járulékokat, illetve a perköltséget az értékbe be kell számítani. Ha a Pp.

szabályai alapján a pertárgy értéke összegszerûen nem fejezhetõ ki, akkor az

eljárás nem alkalmazható, mivel a per tárgya ilyenkor nem vagyonjogi igény. Az

eljárás alkalmazása tekintetében nem a fellebbezésben meghatározott igény,

hanem az elsõ fokú bíróság ítélete irányadó: milyen összegben marasztal,

illetve milyen követelést utasít el. Ebbõl következõen közömbös az, hogy a fél

milyen mértékben (mely részében) fellebbezi meg az ítéletet. A javaslat e

fellebbezési eljárást csak akkor teszi lehetõvé, ha a per a helyi bíróság elsõ

fokú hatáskörébe tartozik, vagyis nem alkalmazhatók e szabályok akkor, ha elsõ

fokon a megyei bíróság jár el, noha az ítéleti érték 200 ezer forint alatt

marad.

A javaslat célja az, hogy a per eredményéhez képest tegye alkalmazandóvá e

fellebbezési eljárást. Ezáltal mindkét peres fél elõtt világos lehet, hogy

fellebbezésük esetén a bíróság milyen eljárási rendet fog alkalmazni.

Ellenkezõ esetben a fellebbezési kérelem megváltoztatása, illetve a másodfokú

bíróságnak az elsõ fokú ítéletrõl való, a fellebbezési kérelem korlátaira

tekintet nélkül gyakorolható döntési joga a két típusú fellebbezési eljárás

összekeveredését eredményezné.

Kiemelt jelentõsége van annak, hogy a fellebbezési eljárás "terjedelmének"

szûkítése mellett egyszerûsödjék maga az eljárás is. Ezért az ilyen típusú

fellebbezést fõszabály szerint a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja

el, de a felek bármelyikének kérelmére kötelezõ a tárgyalástartás. Ez a

megoldás összhangban van e fellebbezési eljárás jellegével: mivel itt fõképpen

jogszempontú revízió történik, a felek szóbeli nyilatkozattétele túlnyomórészt

formális lenne, azonban kérelmükkel azt mellõzhetetlenné tehetik.

A tárgyalástartási kérelem elõterjesztésére rövid határidõk vannak. Az

igazolási kérelem határidejére a fellebbezéssel kapcsolatos igazolási határidõ

irányadó (külön szabály kimondása nem indokolt, mivel a kérelem általában a

fellebbezésben fog szerepelni). Az írásban elõterjesztett fellebbezési

ellenkérelem nem nyitja meg az eredeti fellebbezõ fél tárgyaláskérelmezési

jogát. Ez azt jelenti, hogy a fellebbezési ellenkérelem

elõterjeszthetõségének határideje eshetõlegesen a 244. § (2) bekezdésében

foglalthoz képest lerövidül: a bíróság érdemben addig képes figyelembe venni

az ellenkérelemben foglaltakat, amíg az elbírálás meg nem történik.

Fellebbezésnek lényeges eljárási jogszabálysértésre vagy téves anyagi

jogszabályalkalmazásra hivatkozással van helye. Lényegesnek az az eljárási

szabálysértés minõsül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt. A

téves anyagi jogszabályalkalmazás az anyagi jogi norma tartalmával ellentétes,

helytelen jogalkalmazást, azaz jogszabálysértõ határozatot jelent. Ez a fajta

jogszempontú felülbírálás - a jogorvoslati jog "valódisága" síkján -

konfliktusban állhat azonban azzal a feltételezett tipikus helyzettel, hogy a

kis perértékre tekintettel a felek ügyvéd nélkül járnak el, tehát "jogias"

fellebbezés készítése nem várható el tõlük. Ezért rendelkezik úgy a javaslat,

hogy a fellebbezés megfelelõnek tekintendõ akkor, ha a fellebbezõ megjelöli,

hogy az eljárást mennyiben véli jogszabálysértõnek, vagyis azt, hogy az

eljárás mely mozzanatát tartja sérelmesnek, illetve azt, hogy az ítélet milyen

jogát vagy jogos érdekét sérti. Nincs szükség arra, hogy a fél pontos

jogszabályhivatkozással éljen, így ennek hiánya miatt elutasításnak sem lehet

helye. A másodfokú bíróság tanácselnöke csak akkor utasíthatja el a

fellebbezést, ha az érdemleges hivatkozást nem tartalmaz: a hivatkozás

megalapozottságát azonban nem bírálhatja el. Ha a fellebbezés a fenti

szempontból hiányos, a felet az elutasítás elõtt határidõ tûzésével a hiány

pótlására felhívják. Ennek eredménytelensége vezet csak a fellebbezés

hivatalbóli elutasításához. Az elutasításra a tervezet csak a másodfokú

bíróság tanácselnökét jogosítja fel, így az elsõ fokú bíróság azt a 235. § (2)

bekezdése alapján nem teheti meg. A tanácselnök határozata ellen a Pp. új,

233/A. §-a alapján fellebbezésnek van helye.

A javaslat azt, hogy a másodfokú eljárás az elsõ fokú döntés helyességének

ellenõrzésére szorítkozzék, azzal biztosítja, hogy megtiltja a másodfokú

eljárásban új tények állítását, illetve új bizonyítékok elõterjesztését,

valamint a kereset megváltoztatását, illetve beszámítási kifogás

elõterjesztését. E korlátozások alól csak szûk kivételeket enged. Nem célszerû

a keresetváltoztatást megtiltani, ha annak elbírálása nem teszi szükségessé a

bizonyítási eljárás folytatását (pl. a szükséges bizonyítékok már

rendelkezésre állnak, illetve az ellenfél az igény jogosságát elismeri, vagyis

azt bizonyítani nem kell.) Gyakorlati, pertakarékossági szempontból engedi

meg a javaslat, hogy ha a keresetváltoztatásra okot adó körülmények az elsõ

fokú ítélet meghozatalát megelõzõ tárgyalás berekesztését követõen álltak be

(vagyis amikor a félnek már nem nyílott lehetõsége azok bejelentésére),

illetve a beszámítani kívánt követelés ilyen idõpontban járt le, akkor a

keresetváltoztatás, illetve a beszámítási kifogás elõterjeszthetõ. Nem lenne

szerencsés ugyanis ilyenkor a vétlen felet azzal sújtani, hogy perújítással,

illetve új perben érvényesíthesse csak a megváltoztatott igényét, illetve

beszámítható követelését. A szabály viszont kizárja azt, hogy a másodfokú

eljárásban olyan keresetváltoztatásra, illetve beszámításra kerüljön sor,

amelyet már az elsõ fokú eljárásban meg lehetett volna tenni, ha az érintett

fél eleget tett volna a gondos, az eljárást elõsegítõ pervitel

követelményének [(Pp. 141. § (2) bek.)].

További kivétel az, ha a tények elõadására, illetve bizonyítékok

elõterjesztésére az elsõ fokú bíróság jogszabálysértése (akár anyagi, akár

eljárásjogi) miatt nem kerülhetett sor. A fél ebben az esetben nem sújtható

jogvesztéssel, mivel a mulasztás nem neki róható fel.

A javaslat a kivételeket össze is kapcsolja: ha az elsõ fokú bíróság

jogszabálysértése miatt a bizonyítás korlátozása nem érvényesül, akkor nem

indokolt a keresetváltoztatási tilalmat sem fenntartani. Fontos kiemelni, hogy

a bizonyítás folytatásának lehetõsége mindig csak abban a körben és mértékben

nyílik meg, amelyben az elsõ fokú bíróság hibája azt korábban lehetetlenné

tette. Nincs mód tehát arra, hogy az elsõ fokú bíróságnak pl. a

kamatszámításban elkövetett anyagi jogi hibájának bebizonyítására alapozva a

fél a fõkövetelés megítélése tekintetében új bizonyítékokkal elõhozakodva az

eljárás folytatását kényszerítse ki. Ha a beszámítási kifogás elõterjesztése a

törvény alapján másodfokon lehetségessé válik - mivel a korábbi érvényesítés

objektíve lehetetlen volt - akkor a kifogás érvényesítéséhez szükséges

bizonyításra lehetõség van. (Természetesen a beszámítás akkor is lehetséges,

ha a követelés már korábban lejárt, és így elõ is lehetett és kellett volna

terjeszteni az elsõ fokú eljárásban, de az ellenfél a késve elõadott igényt

elismeri, így bizonyítás nem szükséges.)

A javaslat a keresetváltoztatás és a beszámítás tilalma alóli kivételeket

objektív körülményhez, s nem az érintett fél vétlenségéhez köti. Ennek oka az,

hogy a vétlenség valószínûsítése körül vita bontakozhat ki, ami az elbírálást

jelentõsen meghosszabbíthatná. Ugyanakkor ha a fél vétlenségét bizonyítani

tudja, akkor jogait nem veszti el, hanem igazolási kérelemmel élhet, illetve

perújítással (vagy új perrel) igényét érvényesítheti.

A kis perértékû ügyekben tehát az új bizonyítás lehetõsége fõszabály

szerint kizárt, s a félnek az elsõ fokú bíróság jogszabálysértésére, illetve

objektív körülményekre kell hivatkoznia, hogy a bizonyítási eljárást

folytathassa, illetve a keresetét megváltoztathassa, vagy beszámítással

élhessen. Ezzel szemben a rendes fellebbezési eljárásban a 235. § alapján a

fõszabály a bizonyítás folytathatósága, azonban a gondos, jóhiszemû pervitel

követelményébe ütközõ magatartással elõterjesztett bizonyítási indítványt a

másodfokú bíróság elutasíthatja (a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésének, 235. §-

a (1) bekezdésének, illetve 239. §-ának együttes alkalmazásával),

szankcionálva ezzel a jogellenes magatartást. Összehasonlítva tehát a két

eljárást, alapvetõen eltérõ kiinduló elvekrõl van szó: a különbség éppen az,

hogy kinek kell aktivitást kifejtve álláspontját igazolnia, illetve hogy ennek

eredménytelensége kinek a terhére esik.

A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás alapján a következõ

határozatokat hozhatja: ha jogszabálysértés nem történt (vagy csak

jelentéktelen eljárási hiba, amelynek az ügy elbírálására kihatása nem volt)

az elsõ fokú ítéletet helyben hagyja. Ha lényeges eljárási hiba történt, a

másodfokú bíróság a 252. § szerint dönt. A 252. § (3) bekezdése

alkalmazásának csak akkor van helye, ha a bizonyítás a már részletezett

szabályok szerint másodfokon folytatható lenne. A másodfokú bíróság ugyan

felülbírálhatja (felülmérlegelheti) az elsõ fokú bíróság által megállapított

tényállást (az általános szabályok szerint), de új tényeket nem vehet

figyelembe, csak akkor, ha az elsõ fokú bíróság szabálysértése miatt azt a fél

korábban nem terjeszthette elõ.

Az anyagi jogot sértõ ítéletet a másodfokú bíróság - ha a döntéshez

szükséges tények megállapíthatóak -, megváltoztatja, egyébként hatályon kívül

helyezi. Új bizonyításra csak abban a körben nyílik lehetõség, amennyiben a

korábbiakban a felek az elsõ fokú bíróság téves anyagi jogszabály alkalmazása

miatt nem tudhatták (hibájukon kívül) elõterjeszteni bizonyítékaikat.

Az új bizonyítás lehetõsége megnyílásának tehát minden esetben

összefüggésben kell állnia az elsõ fokú bíróság (anyagi vagy eljárási)

jogszabálysértésével (vagy a korábban részletezett keresetváltoztatás, illetve

beszámítás megengedettségén kell alapulnia).

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a kis perértékû ügyekben bevezetni

kívánt eljárás megfelel az Alkotmányban biztosított jogorvoslati jog részét

képezõ minden követelménynek, alkalmas arra, hogy funkcióját alkotmányosan

láthassa el, mivel minden érintett félnek joga van arra, hogy a jogát vagy

jogos érdekét sértõ elsõ fokú ítéletet kifogásolhassa. A fellebbezés jogához

erre elég hivatkozni, azt igazolni nem kell, azaz a fél alanyi joggal

rendelkezik a jogsérelem állítására, amely cselekményével szükségszerûen

kikényszeríti azt, hogy az ügyben magasabb fórum döntsön.

Az egyszerûsített fellebbezési eljárás csak az ítélet elleni fellebbezések

esetében alkalmazandó. A végzések esetében jelenleg is fõszabály a tárgyaláson

kívüli elbírálás, s az új bizonyítékok felhozhatóságának korlátozása -

tekintettel a végzések tárgyára - alapvetõen irreleváns. A javaslat szerint

tehát a végzések elleni fellebbezésre a XII. fejezet alkalmazandó változtatás

nélkül. Ezt biztosítja a Pp. 259. §-ának módosítása (21. §).

A 22. §-hoz

A javaslat a felülvizsgálati kérelem elõterjeszthetõségét csak ítélet

ellenében engedi meg, valamint a külön jogszabályokban meghatározott érdemi

végzések esetében. A Pp. 130., 148. és 157. §-ai alapján hozott végzések

felülvizsgálhatósága megszûnik, viszont fellebbezéssel lesznek támadhatók, ha

a másodfokú bíróság elsõ fok módjára hozta meg õket, viszont nem lesz további

jogorvoslat, ha az elsõ fokú bíróság ilyen végzését a másodfokú bíróság

helybenhagyja (két egybehangzó végzés ellen, ami általában egyszerû kérdést

dönt el - pl. 130. § (1) bek. h) pont - nem indokolt a további jogorvoslat,

miként pl. a felek egyezségének kétszeres jóváhagyása esetében sem). A

hatásköri szabályok szerinti másodfokú bíróság fogja a jogorvoslatot

elbírálni, tehát nem feltétlenül a Legfelsõbb Bíróság. Erre a megoldásra az

ítélõtáblák felállítása ad lehetõséget.

A 23. §-hoz

A javaslat a jogorvoslati rend átalakítása körében bizonyos esetekben a

fellebbezés kizárása mellett megadja a felülvizsgálat jogát (pl. közigazgatási

perekben, iparjogvédelmi ügyekben külön jogszabályok útján). Ezért - az

ellentmondás elkerülése érdekében - szükséges utalni arra, hogy speciális

esetekben lehetõség van az elsõ fokon jogerõre emelkedett határozatok

felülvizsgálatára is.

A 24. §-hoz

A hatályos szabályok alapján a perben hozott ítélet ellen bármely esetben

automatikusan helye van a fél kérelmére felülvizsgálatnak. Annak érdekében,

hogy a Legfelsõbb Bíróság elláthassa a jogalkalmazás egységét biztosító

funkcióját, a bírói csúcsszervhez érkezõ ügyek számát korlátozni kell. Nem

kielégítõ megoldás a Legfelsõbb Bíróság felduzzasztása, mivel az eljáró

tanácsok számának növelése esetében ellehetetlenül az egységes gyakorlat

biztosítása (annak ellenére, hogy a bírósági szervezetre vonatkozó törvényben

bevezetendõ jogegységi eljárásnak ez a fõ célja). Ezért az ügyek feljutása elé

kell korlátokat állítani. Ugyanakkor a felülvizsgálat teljes kizárása -

tekintettel az egységes jogalkalmazás kívánalmára, ami a jogbiztonság

megvalósulása érdekében nélkülözhetetlen - nem indokolt. A jognak a peres

félre is kiható egységes alkalmazása kikényszerítését minden ügyben lehetõvé

kell tenni. Ennek megfelelõen a javaslat a felülvizsgálati kérelem

elõterjeszthetõségét értékhatárhoz kötéssel korlátozza, de nem teszi

teljességgel kizárttá azt, csupán a Legfelsõbb Bíróság engedélyéhez köti. A

szabály célja az, hogy az értékhatár alatti ügyekben a Legfelsõbb Bíróság a

felülvizsgálatnál egyszerûbb eljárásban elutasíthassa a felülvizsgálat

engedélyezése iránti kérelmet, ha a megtámadott határozat megfelel a

jogszabályoknak és a Legfelsõbb Bíróság gyakorlatának, viszont

jogszabálysértést eredményezõ helytelen jogalkalmazás esetében megadja a jogot

a felülvizsgálathoz, s ezáltal biztosítsa a jogszabálysértés kiküszöbölésének

lehetõségét ezekben az ügyekben is.

Az új szabály szerint a felülvizsgálat engedélyezése akkor indokolt, ha az

alsóbb bíróság döntése nem felel meg a jogszabályoknak, illetve a jogszabályok

Legfelsõbb Bíróság általi értelmezésének: vagyis, ha jogkérdésben a határozat

eltér a Legfelsõbb Bíróság korábbi döntéseitõl. További eset az, ha a

"helytelen" döntés olyan jogkérdést érint, amelyben a Legfelsõbb Bíróság

korábban még nem foglalt állást. Az el nem döntött jogkérdések nevesítése

azért szükséges, mert elképzelhetõ, hogy éppen egy kisebb értékû ügy hoz a

felszínre olyan jogkérdést, amely a Legfelsõbb Bíróság állásfoglalását

igényli.

A javaslatban meghatározott kritériumok teljesülése esetében a Legfelsõbb

Bíróság az engedélyt köteles megadni, tehát e jogköre nem diszkrecionális:

mérlegelési joga csupán annyiban szabad, amennyiben ítélkezése során általában

a jogszabályok értelmezésében. A Legfelsõbb Bíróság az engedély megadása felõl

végzéssel dönt. Azt megindokolnia csak akképpen szükséges, hogy tételesen

hivatkoznia kell az adott jogkérdéshez kapcsolódó gyakorlatára a vonatkozó

ítéleteinek megjelölésével. A bírósági szervezeti törvény teremti meg annak

garanciáit, hogy a peres felek a hivatkozások alapján a megfelelõen közzétett

legfelsõbb bírósági döntést azonosíthassák, megtekinthessék. Természetesen a

nyilvánosságra hozatal garanciájának igazán akkor van szerepe, ha a Legfelsõbb

Bíróság el kívánja utasítani az engedély iránti kérelmet.

Az engedélyezési eljárás alkalmazása értékhatárhoz kötött. Akkor kell ezt

az eljárást lefolytatni, ha a kérelmezõ által vitatott határozatban, illetve a

határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve

annak a Pp. 24. §-a alapján megállapított értéke) a kettõszázezer forintot nem

haladja meg. Az érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét be kell

számítani. E szabályok szerint tehát a határozat azon részének összegszerûsége

(értéke) irányadó, amelyet a kérelmezõ felülvizsgálati kérelmében vitat. (Ez

tehát nem azonos a kis perértékû ügyek fellebbezési szabályának

értékszámításával.) Minden ügyben a Legfelsõbb Bíróság dönti el, hogy melyik

eljárást kell alkalmaznia. Ez a kérelmezõ szempontjából annyiban közömbös,

hogy kérelmét minden esetben azonos tartalommal kell elõterjesztenie.

A tervezet szabályait figyelembe véve annak a kérdésnek az eldöntése, hogy

egy határozat ellen van e helye felülvizsgálatnak, több lépcsõben történik.

Alkalmazni kell a 270. §-t, a 271. § jelenleg hatályos rendelkezéseit,

végezetül az új szabályokat.

Az engedély felõli döntés során is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve

(Pp. 275. § (2) bek.).

A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel egyidõben magát a

felülvizsgálati kérelmet is be kell nyújtani. Ennek megfelelõen a jogi

képviselet kötelezõ, s a felülvizsgálati eljárás illetékét is le kell róni,

amelyet a fél visszakap, ha az engedélyt nem kapja meg (38. § (4) bek.). Az

engedélyezés tárgyaláson kívül történik: mivel itt kizárólag jogkérdésrõl van

szó, a tárgyalási elv feltétlen érvényesítése indokolatlan lenne.

Ha a Legfelsõbb Bíróság az engedélyt megadja, a felülvizsgálati eljárást

lefolytatja. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsõbb Bíróság onnan kezdi az

eljárást, mintha "rendes" felülvizsgálati kérelem érkezett volna hozzá. Ennek

megfelelõen csatlakozó felülvizsgálati kérelem terjeszthetõ elõ (amelyre nézve

az értékhatár miatti engedélyezési eljárást már nem kell alkalmazni), döntés

születik arról, hogy tárgyaláson vagy azon kívül történik-e az elbírálás stb.

A nemperes eljárásban a bíróság nem ítélettel, hanem végzéssel dönt. Ennek

ellenére helye lehet az engedélyezési eljárásnak, ugyanis a 105/1992.

(XII.28.) MT rendelet a nemperes eljárásokban a Pp.-t általános mögöttes

jogszabállyá teszi. Ha tehát a Pp. 270. § (2) bekezdés alapján

felülvizsgálatnak van helye egy nemperes eljárásban hozott érdemi végzés

ellen, akkor erre a Pp. felülvizsgálati fejezetének megfelelõ alkalmazásával

az új szabályoknak is vonatkozniuk kell.

A 25. §-hoz

A javaslat az engedélyezési eljárás bevezetése mellett a felülvizsgálat

meglévõ szabályait is módosítja. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati

eljárás jogkérdések elbírálására szorítkozik, a tárgyalás szükségességét

illetõen indokolt a hatályos fõszabály megfordítása: az elbírálás tárgyaláson

kívül történik, kivéve, ha bármelyik fél ezzel ellentétes kérelmet terjeszt

elõ.

A 26. §-hoz

A 275. § (1) bekezdésének módosításával a javaslat egyértelmûvé teszi: a

felülvizsgálati eljárás jogkérdések elbírálására korlátozódik, ezért ténybeli

bizonyítás felvételének helye nincs. Ezen eljárás nem szolgálhat a felek

korábbi, a bizonyítási eljárás során elkövetett mulasztásainak pótlására

(különösen nem diszkriminatívan: csak az írásbeli bizonyíték adható jelenleg

elõ). Ha a felülvizsgálni kért határozat jogerõre emelkedése után szerez a fél

új tényekrõl tudomást, az irányadó szabályok szerint perújítást

kezdeményezhet.

A 27. §-hoz

A javaslat a gondnokság alá helyezett személyek személyes adatainak

védelme érdekében korlátozza a gondnokoltak névjegyzékébe való betekintés

jogát. Az új szabály alapján e jog gyakorlásához igazolni kell azt, hogy mely

jogi érdek miatt szükséges a betekintés.

A 28. §-hoz

A kis perértékû ügyek gyorsabb elbírálása érdekében a javaslat kimondja,

hogy a fizetési meghagyást a kérelem beérkezésétõl számított 30 napon belül ki

kell bocsátani. Ha a kérelem a szükséges kellékeket nélkülözi, a hiányok

pótlására fordított idõ a 30 napba értelemszerûen nem számít be: a törvényi

határidõ a bíróság intézkedéseire áll rendelkezésre.

A 29. §-hoz

A javaslat lehetõséget ad arra, hogy ha a közigazgatási per alperese az

ügyben eljárt másodfokú közigazgatási szerv, akkor e szerv az ügyben eljárt

elsõ fokú közigazgatási szervnek a per vitelére meghatalmazást adjon. E

lehetõség kihasználására valószínûleg célszerûségi szempontból kerül majd sor.

Azt, hogy a meghatalmazott milyen jogkörrel képviseli az alperest, a

meghatalmazásnak kell rendeznie.

A 30. §-hoz

A közigazgatási perek szabályait a javaslat a jogorvoslati rend körében

kívánja megreformálni. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a jelenlegi

rendszer, vagyis a közigazgatási ügyek ötfokú elbírálása (két szint a

közigazgatásban, továbbá három bírói fórum) oly mértékben hosszabbítja meg a

közigazgatási ügyek idõtartamát, ami sem a jogkeresõ állampolgárok, sem a

közigazgatás mûködõképessége szempontjából nem kívánatos. Ezért az elbíráló

szintek száma a bírói szakban csökkentendõ. A javaslat ezt úgy viszi véghez,

hogy fõszabály szerint kizárja a perben a fellebbezést (azért nem a

felülvizsgálatot, mert az egységes jogalkalmazást csak úgy lehet teljes

mértékben biztosítani, ha e feladat ellátásáról egyetlen szerv gondoskodik). A

jogorvoslati funkciót a felülvizsgálat látja el, amelyet a Legfelsõbb Bíróság

bírál el.

Fellebbezésnek közigazgatási perben a javaslat alapján akkor van helye, ha

a határozatot egyfokú eljárásban olyan szerv hozta, amelynek illetékessége az

egész országra kiterjed. Kivételt képez az az eset, ha a határozatot a bíróság

nem változtathatja meg. Nem indokolt ugyanis 3 bírói szint akkor, ha a bíróság

jogköre csak kasszatórikus, vagyis kizárólag a közigazgatási határozat

hatályon kívül helyezésére szorítkozik. Ilyenkor tehát nincs fellebbezésre

mód.

A fellebbezés kizárása csak az ítélet ellenében érvényesül. Ítélet

formájú a megváltoztatás, a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra

utasítás is. A határozat helybenhagyása is ítélet formájú keresetelutasítás.

Végzés azonban pl. a permegszüntetés, idézés kibocsátása nélküli keresetlevél

elutasítás, egyezség-jóváhagyás. Itt nem indokolt az általános szabályoktól

való eltérés, mivel a bíróság alapvetõen eljárási jellegû hibája ugyanolyan,

mint a többi perben.

A 31. §-hoz

A Pp. XIV. Fejezetének szabályai szerint felülvizsgálatnak nincs helye az

elsõ fokon jogerõre emelkedett ítélet ellen. A közigazgatási perekben a

fellebbezés korlátozása miatt - tekintve, hogy az egységes jogalkalmazás

biztosításának kívánalma a felülvizsgálat lehetõségét nélkülözhetetlenné teszi

- a 271. § (1) bekezdésének a) pontjától el kell térni: az elsõ fokon jogerõre

emelkedett ítélet ellen is van felülvizsgálat közigazgatási perekben. Miután a

közigazgatási perben hozott ítéletek szûkített körben fellebbezéssel

támadhatók maradnak, a szabályban kifejezésre jut az, hogy csak ahol nincs

fellebbezés, ott lesz felülvizsgálat az elsõ fokon jogerõre emelkedett

ítélettel szemben.

A felülvizsgálat engedélyezési eljárást közigazgatási perekben nem lehet

alkalmazni. Ennek oka kettõs: egyrészrõl számos esetben az értékhatár

értelmezhetetlen lenne (a per tárgya egy közigazgatási határozat

jogszerûsége), másrészrõl azokban az ügyekben, ahol a fellebbezés kizárt, az

ítéletek tartalmi kontrolljának egyetlen eszköze a felülvizsgálat, ezért

célszerû azt automatikusan lehetõvé tenni.

A 32. §-hoz

A társadalombiztosítási ügyekben nem indokolt a megyei bíróság elsõ fokú

hatáskörének kimondása (Pp. 23. § (1) bekezdés i) pont), ezért e pertípusban a

341. §-t módosítani kell: a társadalombiztosítási perekben elsõ fokon a

jövõben is a megyei bíróságok székhelyén lévõ helyi bíróságok (Budapesten a

Pesti Központi Kerületi Bíróság) járnak el.

A 33. §-hoz

A javaslat egységesen újraalkotja a munkaügyi perek szabályait tartalmazó

XXIII. fejezetet. A munkaügyi per kategóriája kiterjesztett értelemben kerül

alkalmazásra: a javaslat alapján e pertípusba tartozik a munkaviszonyból,

közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból,

szövetkezeti tag munkaviszony jellegû jogviszonyából és a bedolgozói

jogviszonyból származó igény érvényesítése. Ezen túlmenõen a munkajog anyagi

szabályaihoz való szoros kapcsolódás miatt munkaügyi perben kell elbírálni a

munkaszerzõdés megkötését megelõzõ tárgyalásra, valamint a megszûnt

munkaviszonyból eredõ jogra alapított igényt (Pp. 349. § (2) bek. a) pont). A

munkaszerzõdést, illetve a munkaviszonyt tágan kell értelmezni, beleértve a

fentebb felsorolt jogviszonyokat, illetve az azok létrehozását célzó

szerzõdéseket is.

Munkaügyi perben kell elbírálni a kollektív szerzõdés fennállásával,

illetve fenn nem állásával kapcsolatos jogvitákat, illetve a kollektív

szerzõdésbõl eredõ jogra alapított igényeket, akkor, ha ezek a viták a

kollektív szerzõdést kötõ felek között, illetve ezek és harmadik személyek

között merülnek fel. Végezetül munkaügyi per tárgya a sztrájkkal, egyéb

munkaharccal, vagy a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes

magatartásra alapított igény elbírálása (Pp. 349. § (2) bek. b) és c) pont).

A javaslat lehetõséget ad arra, hogy ha a fenti esetek valamelyike

szerinti munkaügyi per indul, annak keretében a munkavállaló és a munkáltató

közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévõ jogra alapított igény

is elbírálható legyen, tehát azok érvényesítése érdekében a jogosultnak nem

kell külön polgári pert indítania (Pp. 349. § (3 bek.).

A munkaügyi perben a bíróság szakülnökök közremûködésével jár el (Pp.

349/A. §). A szakülnök sajátosságait a bíróságok szervezetérõl és

igazgatásáról szóló törvényjavaslat tartalmazza.

A gyakorlatban felmerült igénynek megfelelõen a javaslat egyértelmûen

kimondja, hogy a munkaügyi perben a pertárgyérték kiszámításakor (Pp. 24. §

(2) bek. b) pont) a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve azt az

esetet, ha a kereset tárgya kizárólag a végkielégítés iránti igény (Pp. 349/B.

§ (1) bek.).

A javaslat pontosítja az illetékességi szabályokat: munkaügyi perre

kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetõleg a munkáltató azon

telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló

munkaszerzõdése alapján munkát végez, vagy végzett. A fegyveres szervek

hivatásos állományú tagjának szolgálati viszonyával összefüggõ perben a

sérelmezett döntést hozó elsõ fokon eljárt szerv székhelye szerint illetékes

munkaügyi bíróság, a polgári, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok,

valamint a rendõrség nem nyílt hivatásos állományú tagjai perében a Fõvárosi

Munkaügyi Bíróság jár el (Pp. 349/B. § (2)-(3) bek.).

A bírák kizárásának szabályai nem változnak, a javaslat kizárólag a

jelenlegi 352. § (1) bekezdés c) pont szövegét pontosítja (a javaslat szerinti

350. § (1) bekezdés c) pont).

A javaslat a perbeli jog- és cselekvõképesség általános szabályaitól

(48-49. §) eltérve kimondja, hogy a munkaügyi perben fél lehet a

szakszervezet, munkáltatói érdekképviseleti szervezet vagy üzemi

(közalkalmazotti) tanács is (Pp. 351.§). A meghatalmazottak köre is kiegészül:

munkaügyi perben meghatalmazottként a munkáltatói érdekképviseleti szervezet

is eljárhat saját tagja perében (Pp. 352. §).

A javaslat a tárgyalás elõkészítésének szabályait - az alcím

megváltozatása mellett - annyiban egészíti ki, hogy a bíróság soron kívüli

eljárását teszi kötelezõvé a megszüntetett munkaviszony helyreállítására

irányuló perekben (353. § (4) bek.), továbbá lehetõvé teszi, hogy a bíróság a

tárgyalást indokolt esetben a székhelyén kívüli helyi bíróság hivatalos

helyiségébe tûzze ki (354. §).

Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselõik útján megjelentek, a

tárgyalás - a Munka Törvénykönyvének 109. §-a alapján alkalmazott

jogkövetkezmény tekintetében vagy a fegyelmi felelõsség alapján indult per

kivételével - a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdõdik. Az elnök

a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel

megvitatja. Az egyeztetés során a bíró fõleg azt mutatja be külön-külön a

felek álláspontjával kapcsolatban, hogy annak elfogadásához milyen lényeges

tények bizonyítása szükséges, illetve hogy ennek hiánya milyen perbeli

jogkövetkezménnyel jár. Ha az egyeztetés eredménytelenül végzõdött, a bíróság

a tárgyalást nyomban megtartja (Pp. 355. §).

A javaslat kimondja, hogy a munkaügyi perben a munkabér megfizetése és a

munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a Pp. 156. §-a alkalmazásának

vonatkozásában különös méltánylást érdemlõ jogvédelmi igénynek minõsül. Ez azt

jelenti, hogy az ideiglenes intézkedésnek ezekben az esetekben helye van,

feltéve, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az elérhetõ

elõnyöket (Pp. 357. §).

A javaslat végezetül kimondja, hogy munkaügyi perben a felülvizsgálat

engedélyezési eljárás nem alkalmazható (Pp. 358. §).

A 34. §-hoz

A javaslat az ítélõtáblák felállításának következményeként a másodfokú

eljárás megkeresési szabályát (Pp. 249. § (2) bek.) úgy módosítja, hogy a

Legfelsõbb Bíróság helyett az ítélõtáblát jogosítja fel erre a bizonyítási

eljárási cselekményre. Mivel a Legfelsõbb Bíróság a jövõben csak

felülvizsgálatot bírál el - ahol a bizonyítási eljárás nem folytatható - e

jogkör megadása számára fölösleges.

A (2) bekezdés a kötelezõen fizetési meghagyással érvényesítendõ igény

összeghatárát 200 ezer forintra emeli fel.

A (3) bekezdés az "ülnök" kifejezés bevezetését érvényesíti a törvény

egészére nézve.

A 35-36. §-hoz

A javaslat hatálybalépése a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló

törvényhez igazodva 1999. január 1. A közbensõ idõszak az ítélõtáblák

felállításához szükséges. Ugyanakkor az ítélõtáblákat nem érintõ

rendelkezések korábban, 1998. január 1-jén lépnek hatályba. A javaslat

fõszabálya az, hogy az új szabályokat a hatálybalépés után indult ügyekben

kell alkalmazni. Ezért, ha a keresetlevél benyújtására már sor került, az új

szabályok nem alkalmazhatók. Kivételt képez az, hogy ha az új hatásköri

szabályok szerint a per nem a helyi, hanem a megyei bíróság hatáskörébe

tartozik. Ilyenkor a helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azokat az

ügyeket, amelyek e törvény alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, ha

az ügyben a perindítás hatályai (Pp. 128. §) még nem álltak be. Ez a

rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a keresetlevelet idézés

kibocsátása nélkül elutasították, viszont e rendelkezéseket kell alkalmazni a

fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmekre, ha a fizetési meghagyás

kibocsátására e törvény hatálybalépéséig nem került sor.

E szabályok célja az, hogy a javaslat hamarabb életbe lépve szélesebb

körben fejthesse ki hatását. Hasonlóképpen az ítélõtáblák gyorsabb "munkába

állítása" érdekében rendelkezik úgy a javaslat, hogy azokban az ügyekben,

amelyekben e törvény alapján a jogorvoslat elbírálása az ítélõtábla

hatáskörébe tartozik, a törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a

hatálybalépéskor az elsõ fokú határozatot még nem hozták meg. Így az ilyen

ügyben a fellebbezést már nem a megyei bíróság, hanem az ítélõtábla bírálja

el.

A Legfelsõbb Bíróság az ítélõtáblának küldi meg azokat az ügyeket,

amelyekben e törvény alapján a fellebbezés elbírálása az ítélõtábla

hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a törvény hatálybalépését megelõzõen a

240-243. §-ok szerinti intézkedésekre nem került sor. E szabállyal a

fellebbezéssel már megtámadott ügy is átkerül a Legfelsõbb Bíróságtól az

ítélõtáblához, ha az ügyben a Legfelsõbb Bíróság még nem intézkedett.

A 36. § (5) bekezdése egyértelmûvé teszi, hogy ha a másodfokú bíróság,

illetve a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsõbb Bíróság hatályon kívül

helyezi a megtámadott határozatot, s az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra

utasítja, az nem fog új ügynek számítani, vagyis a régi hatásköri szabályok

szerinti fórum jár el. Ennek az az indoka, hogy a pert korábban eldöntõ

bíróság már jól ismeri az ügyet, így nem célszerû azt tõle elvonni.

A javaslat a kis perértékû ügyek fellebbezési szabályait úgy lépteti

hatályba, hogy átmeneti szabályt is alkot: ameddig az ítélõtáblák

felállítására nem kerül sor, a másodfokú bíróságnak a fellebbezést a Pp.

256/D. § (1) bekezdése alapján hivatalból elutasító végzése ellen - amely az

ítélõtáblák felállítása után a 233/A. § alapján fellebbezhetõvé válik -

felülvizsgálatnak lesz helye. Erre azért van szükség, hogy e fontos döntés

ellen ebben az átmeneti idõszakban is legyen jogorvoslat.

A felülvizsgálatnak 1998. január 1-jén hatályba lépõ megváltozott

szabályait (javaslat 24-26. §) akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a

hatálybalépéskor a jogerõs határozat még nem született meg. E szabály is azt

szolgálja, hogy az új rendelkezések mihamarabb érvényesülhessenek, ugyanakkor

ez az elõrehozott hatálybalépés a felek érdekeit nem sérti, mivel a szabályok

az addigi eljárásra visszamenõleg nem hatnak ki.

A 37. §-hoz

E § a hatályukat vesztõ rendelkezéseket sorolja fel. A 47. § elhagyása

azért szükséges, mert a Legfelsõbb Bíróság e jogköre ellentétes a "törvény

által rendelt bíróhoz (bírósághoz) való jog" garanciális jellegû

igazságszolgáltatási alapelvével.

A 256/A. § (1) bekezdésének e) pontját a javaslat úgy módosítja, hogy a

tárgyaláson kívüli elbírálás iránti kérelmet idõbeli korlátozás nélkül elõ

lehet terjeszteni, s nem szükséges a felek közös kérelme, elegendõ, ha

egyikük indítványozza ezt, s a bíróság közli az indítványt az ellenféllel

hozzájárulásának beszerzése érdekében.

A 259/A. § a kifogás intézményét tartalmazza, hatályon kívül helyezésének

oka az, hogy a 233/A. §-ban meghatározott fellebbezés lép helyébe.

A 273. § (1) bekezdése fölöslegessé válik, mivel a javaslat a bíróság

összetételét a Pp. 11. §-ában teljeskörûen rendezi.

A 326. § (2) bekezdését a közigazgatási perek új hatásköri szabályai (Pp.

23. § (1) bekezdés i) pont) váltják fel.

A 339. § (2) bekezdés e) pontjának hatályon kívül helyezését a mögöttes

anyagi jogszabályok változása indokolja.

A 38-39. §-hoz

Az ítélõtáblák felállításának következménye az lenne, hogy azokban a peres

és nemperes eljárásokban, amelyeket nem a Pp., hanem külön jogszabály

szabályoz úgy, hogy az elsõ fokú bírói hatáskört a megyei bírósághoz telepíti,

ugyanakkor a felülvizsgálatot kizárja, a fellebbezési (másodfokú) hatáskör

automatikusan az ítélõtáblákhoz kerülne, így a Legfelsõbb Bírósághoz az

eljárás nem jutna el. Mivel az egységes jogalkalmazás biztosítása -

tekintettel a bonyolult jogkérdéseket is involváló ügytípusokra - a Legfelsõbb

Bíróság közremûködését szükségessé teszi, az adott eljárások szabályait úgy

kell módosítani - mivel célunk az eljáró fórumok számának csökkentése -, hogy

a fellebbezés kizárt, de felülvizsgálatnak helye van. Ilyen tartalmú

szabályozást tartalmaz a javaslat a választottbíráskodásról szóló törvényben

és az iparjogvédelmi jogszabályokban (38. § (1)-(3) és (5)-(8) bekezdése, 39.

§ b), d) és e) pontja).

Az illetéktörvény módosításának célja az, hogy az elutasított

felülvizsgálat engedélyezési kérelem illetékét a fél visszakaphassa (38. § (4)

bek.).

A 39. § c) pontjában megjelölt rendelkezés hatályon kívül helyezését az

indokolja, hogy a munkaügyi perek szabályai azt változtatás nélkül átveszik

(Pp. 349/B. § (3) bek.). Az f), - n) pontok a Pp.-nek a javaslattal érintett

szakaszait megállapító korábbi jogszabályokat helyezik hatályon kívül.

Eleje Honlap