MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/4233.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a Polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény módosításáról
Elõadó: dr. Vastagh Pál
1997. április
1997. évi ... törvény
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény módosításáról
1. §
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:
Pp.) 10. §-át megelõzõ cím helyébe az alábbi cím lép:
"Eljáró bíróságok"
2. §
A Pp. 10. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek, egyúttal a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
"(2) Másodfokon ítélkeznek:
a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó
ügyekben a megyei bíróság (Fõvárosi Bíróság),
b) a megyei bírósághoz (Fõvárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az
ítélõtábla,
c) az ítélõtáblához tartozó ügyekben (233/A. §) a Legfelsõbb Bíróság.
(3) Felülvizsgálati ügyekben a Legfelsõbb Bíróság jár el."
3. §
A Pp. 11. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(1) Az elsõ fokon eljáró bíróság - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel
- egy hivatásos bíróból áll (egyesbíró).
(2) Törvényben meghatározott esetben az elsõ fokon eljáró bíróság egy
hivatásos bíróból mint elnökbõl és két ülnökbõl álló háromtagú tanácsban
ítélkezik."
4. §
A Pp. 11. §-a az alábbi (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos
bíróból álló tanácsban ítélkezik.
(6) Törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az (1)-(5)
bekezdésekben meghatározottaktól eltérõen is megállapíthatja."
5. §
A Pp. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(1) Az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket, és meghozhatja
mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök
hatáskörébe utal."
6. §
A Pp. 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"14. § A perben az a helyi bíróság, megyei bíróság, illetõleg ítélõtábla
sem járhat el, amelynek vezetõje a 13. § (1) bekezdésének a), b) vagy c)
pontja értelmében ki van zárva."
7. §
(1) A Pp. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok
nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra
kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint
másodfokú bíróságot érintõ ok esetében az ítélõtábla, az ítélõtáblát érintõ ok
esetében pedig a Legfelsõbb Bíróság határoz."
(2) A Pp. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a 349. §-ban meghatározott
munkaügyi perek."
8. §
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének c), e), f) és g) pontja helyébe a következõ
rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következõ h)-j) pontokkal egészül
ki, a jelenlegi h) pont megnevezése pedig k) pontra változik:
(A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:)
"c) a szerzõi jogi perek és a Ptk. 86. §-ának (3) és (4) bekezdésében
meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;
e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének
megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatainak bírósági
felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági
jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági
bejegyzõ végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,
f) a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minõsülõ
szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a
törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által,
illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek,
g) a személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi
igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az életben, testi
épségben, egészségben szerzõdésszegéssel okozott károk megtérítése iránt
indított pereket is,
h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek,
i) a közigazgatási perek (XX. Fejezet), a társadalombiztosítási határozat
bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (341. §) kivételével,
j) a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. Fejezet),"
9. §
A Pp. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a
területén levõ helyi bíróságok között merült fel, illetõleg, ha a területén
levõ helyi bíróság kizárása esetében a területén levõ másik helyi bíróság
kijelölhetõ. Az ítélõtábla határoz a kijelölés kérdésében, ha az összeütközés
a területén levõ megyei bíróságok között merült fel, illetõleg, ha a területén
levõ megyei bíróság kizárása esetében a területén levõ másik megyei bíróság
kijelölhetõ. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsõbb Bíróság dönt."
10. §
A Pp. 73/A. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A jogi képviselet kötelezõ:)
"a) az ítélõtábla elõtti eljárásban az ítélet, valamint a 270. § (2)
bekezdésében meghatározott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó
fellebbezést), továbbá a Legfelsõbb Bíróság elõtti eljárásban a
felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) elõterjesztõ
fél számára,"
11. §
A Pp. a következõ 73/B. §-sal egészül ki:
"73/B. § Ha a jogi képviselet kötelezõ, a jogi képviselõ közremûködése
nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve, ha
a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történõ
eljárást kizárja."
12. §
A Pp. az alábbi 73/C. §-sal egészül ki:
"73/C. § (1) A 73/A. § alkalmazásában jogi képviselõnek kell tekinteni
a) az ügyvédet (ügyvédi irodát),
b) a 67. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározottak szerint az
ügyintézõt,
c) a 67. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározottak szerint az ott
megjelölt személyeket, a képviselõtestület (önkormányzat) tagja kivételével,
d) a 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározottak szerint a
jogtanácsost,
e) a külön törvényben meghatározott személyeket (pl. szabadalmi ügyvivõ).
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározottak csak akkor
tekinthetõk jogi képviselõnek, ha jogi szakvizsgával rendelkeznek.
(3) Kötelezõ jogi képviselet esetében - amennyiben törvény kivételt nem
tesz - a jogi szakvizsgával rendelkezõ személy saját ügyében jogi képviselõ
nélkül is eljárhat."
13. §
A Pp. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(2) A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselõ ügyvéd,
jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivõ készkiadásait és munkadíját is."
14. §
A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(1) Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyzõ vagy más hatóság, illetve
közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint
közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot,
továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az
okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját.
Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály
közokiratnak nyilvánít."
15. §
A Pp. 196. §-ának (1) bekezdése az alábbi e) ponttal egészül ki:
(A magánokirat az ellenkezõ bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál
arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetõleg
elfogadta, vagy magára kötelezõnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi
feltételek valamelyike fennáll:)
"e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerû
ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot elõtte
írta alá, vagy aláírását elõtte saját kezû aláírásának ismerte el."
16. §
(1) A Pp. 220. §-ának (3) bekezdése az elsõ mondat után a következõ
mondattal egészül ki:
"A feleket tájékoztatni kell arról, ha fellebbezésükre a 256/B-256/E.
§-ok irányadók, továbbá e fellebbezés kötelezõ tartalmi elemeirõl, illetve az
ezek hiányából adódó jogkövetkezményekrõl."
(2) A Pp. 225. §-a (6) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha a 233/A.
§-ban meghatározott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott
döntés következtében az szükséges."
17. §
A Pp. a 233. §-t követõen az alábbi 233/A. §-sal egészül ki:
"233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan
végzés, amellyel szemben az elsõ fokú eljárás szabályai szerint
fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a
fellebbezést hivatalból elutasító végzés."
18. §
A Pp. 252. §-ának (4) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
"Az új eljárásban nincs helye olyan tények elõadásának, illetve
bizonyítékok elõterjesztésének, amelyeket a 141. § (2) bekezdése alapján a
korábbi elsõ fokú eljárásban kellett volna elõadni, illetve elõterjeszteni."
19. §
(1) A Pp. 256/A. §-ának (1) bekezdése az alábbi f) ponttal egészül ki:
(A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül
bírálhatja el, ha)
"f), megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó
fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra -
az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges."
(2) A Pp. 256/A. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a
jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésre változik:
"(3) Ha a másodfokú bíróság az (1) bekezdés f) pontja alkalmazását
indokoltnak tartja, errõl a feleket értesíti, azzal a tájékoztatással, hogy ha
bármelyikük nyolc napon belül írásban kéri, tárgyalást tart. "
20. §
A Pp. a 256/A. §-t követõen az alábbi alcímmel és 256/B-256/E. §-
okkal egészül ki:
"Fellebbezés kis perértékû ügyekben
256/B. § (1) Azokban a helyi bíróság elsõ fokú hatáskörébe tartozó
vagyonjogi perekben, amelyekben az elsõ fokú bíróság által megítélt, illetve
elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a
kettõszázezer forintot nem haladja meg, az ítélet elleni fellebbezésre a 233-
256/A. §-ok rendelkezéseit a 256/C-256/E. §-okban foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti érték megállapításánál az ott meghatározott
értékbe a fõkövetelésnek az ítélet kihirdetéséig eltelt idõszakban esedékessé
vált járulékait, valamint a megítélt perköltséget is be kell számítani.
256/C. § (1) Fellebbezésnek az elsõ fokú eljárás szabályainak lényeges
megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály
téves alkalmazására hivatkozással van helye.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lényeges eljárási szabálysértésnek az
olyan jogszabálysértés minõsül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása
volt.
(3) Az elmulasztott fellebbezési határidõ utolsó napjától számított hatvan
nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthetõ elõ, ha a mulasztás
csak késõbb jutott a fél tudomására vagy az akadály csak késõbb szûnt meg.
(4) A másodfokú eljárásban új tények állításának illetve új bizonyítékok
elõterjesztésének helye nincs. E tilalom nem érvényesül, ha a tények
elõadására, illetve bizonyítékok elõterjesztésére az elsõ fokú eljárásban a
bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem
kerülhetett sor.
(5) A másodfokú eljárásban a 247. § a)-c) pontjai alkalmazásának - ha az
bizonyítási eljárás lefolytatását tenné szükségessé - csak akkor van helye, ha
a keresetváltoztatásra okot adó körülmények a tárgyalás berekesztését követõen
álltak be. E tilalom nem érvényesül, ha a (4) bekezdés alapján a bizonyítási
eljárás folytatásának egyébként is helye van.
(6) Beszámítási kifogást a másodfokú eljárásban csak akkor lehet
elõterjeszteni, ha a beszámítani kívánt követelés a tárgyalás berekesztését
követõen járt le. Ha a beszámítási kifogás elõterjeszthetõ, a (4) bekezdésben
foglalt tilalom annak elbírálása során nem alkalmazható.
256/D. § (1) A fellebbezést a tanács elnöke a 240-242. §-ban meghatározott
intézkedések szükségessége megvizsgálásával egyidõben hivatalból elutasítja,
ha a fellebbezés - figyelemmel a 256/C. § (5) és (6) bekezdésére is -
nélkülözi a 256/C. § (1) bekezdésében megjelölt hivatkozást. A fellebbezés
elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbezõ megjelöli, hogy az
elsõ fokú ítélet meghozatala elõtti eljárás mely mozzanatát tartja
jogszabálysértõnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja szerint mely jogát
vagy jogos érdekét sérti.
(2) A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek
bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart.
(3) Tárgyalás tartását a fellebbezõ fél a fellebbezésében, illetve az
ellenfél csatlakozó fellebbezésének kézhezvételétõl számított nyolc napon
belül, a fellebbezõ fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétõl
számított nyolc napon belül kérheti. A határidõk elmulasztásának igazolására a
256/C. § (3) bekezdése irányadó.
256/E. § (1) Ha az elsõ fokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel,
vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására
kihatása nem volt, a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét helyben
hagyja.
(2) Lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a másodfokú
bíróság a 252. §-ban meghatározottak szerint határoz.
(3) Ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények
megállapíthatóak, a bíróság a jogszabálysértõ határozatot - mindenkor a
fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem
korlátai között - megváltoztathatja, egyébként a jogszabálysértõ határozatot
egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt elsõ fokú
bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja."
21. §
A Pp. 259. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"259. § Amennyiben a 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek, az ítélet
elleni fellebbezésre vonatkozó szabályokat - a 256/B.-256/E. §-ok kivételével
- végzés elleni fellebbezés esetében is megfelelõen alkalmazni kell."
22. §
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelõ alkalmazásával van helye
felülvizsgálati kérelemnek az ügy érdemében külön jogszabály rendelkezése
alapján hozott jogerõs végzés ellen."
23. §
A Pp. 271. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés
lép:
(Nincs helye felülvizsgálatnak:)
"a) az elsõ fokon jogerõre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt
törvény lehetõvé teszi."
24. §
A Pp. 271. §-a az alábbi (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a kérelmezõ által vitatott határozatban, illetve a határozat
vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24.
§ alapján megállapított értéke) a kettõszázezer forintot nem haladja meg,
felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat iránti kérelem
elõterjesztését a Legfelsõbb Bíróság engedélyezi. Az érték megállapításánál a
megítélt perköltség összegét be kell számítani.
(4) Az engedély iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemmel együtt kell
benyújtani. A felülvizsgálati kérelem elõterjesztését engedélyezni kell, ha az
ügyben hozott jogerõs határozat - a 275. § (2) bekezdésében meghatározottakra
is figyelemmel - jogkérdésben a Legfelsõbb Bíróság határozatától eltér, vagy
ha az adott jogkérdésben a Legfelsõbb Bíróság még nem határozott. Más esetben
az engedély megadásának helye nincs.
(5) A Legfelsõbb Bíróság a kérelem tárgyában tárgyaláson kívül határoz.
Ha a kérelem megalapozott, a felülvizsgálati eljárást lefolytatja, ellenkezõ
esetben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet elutasítja."
25. §
A Pp. 274. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"274. § (1) A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson
kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy
a Legfelsõbb Bíróság a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja.
(2) Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet elõterjesztõ fél a
felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenfél csatlakozó felülvizsgálati
kérelmének kézhezvételétõl számított nyolc napon belül, az ellenfél pedig a
felülvizsgálati kérelem kézhezvételétõl számított nyolc napon belül kérheti. A
határidõ elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
elõterjesztésére a 244. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.
(4) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács
elnöke a tárgyalást úgy tûzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek
részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelõzze.
Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk a
felülvizsgálati kérelem elbírálását nem gátolja.
(5) A felülvizsgálati tárgyalásra a 247. §-ban foglalt rendelkezések
kivételével a fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelõen irányadóak.
(6) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke
jogegységi eljárást kezdeményez, egyidejûleg az ügy elbírálását a jogegységi
eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a
bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntõ jogegységi határozatnak megfelelõ
határozatot hoz."
26. §
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(1) A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A
Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre
álló iratok alapján dönt."
27. §
A Pp. 309. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(3) A gondnokság alá helyezésrõl kibocsátott hirdetményt tizenöt napra ki
kell függeszteni a bíróság hirdetõtáblájára, valamint a gondnokolt lakóhelyén
a polgármesteri hivatal hirdetõtáblájára. A gondnokság alá helyezést be kell
vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett betûsoros névjegyzékbe. A
jegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fûzõdõ
jogi érdeküket igazolják."
28. §
A Pp. 317. §-ának elsõ mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"A bíróság a fizetési meghagyást az ellenfél meghallgatása nélkül,
legkésõbb a kérelem beérkezésétõl számított harminc napon belül bocsátja ki."
29. §
A Pp. 329. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"329. § Az alperes közigazgatási szerv ügyintézõje képviseleti
jogosultságát - külön meghatalmazás nélkül - munkáltatói igazolványával
igazolja. Az alperes közigazgatási szerv az ügyben eljárt elsõ fokú
közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat."
30. §
A Pp. 340. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben
meghatározott kivétellel - nincs helye.
(2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási
pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan
szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra
kiterjed, és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja.
(3) A 337. § (2) bekezdését a fellebbezési eljárásban is megfelelõen
alkalmazni kell."
31. §
A Pp. az alábbi 340/A. §-sal egészül ki:
"340/A. § (1) A 271. § (1) bekezdésének a) pontja közigazgatási perben nem
alkalmazható, ha az ítélet ellen a 340. § alapján fellebbezésnek nincs helye.
(2) A 271. § (3)-(5) bekezdései közigazgatási perben nem alkalmazhatók.
(3) Ha a jogerõs határozat ellen a fél perújítással élt, az elsõ fokú
bíróság, ha pedig a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a
Legfelsõbb Bíróság errõl - az eljárás felfüggesztésérõl való döntés érdekében
- értesíti az eljáró közigazgatási szervet.
(4) A perújítás, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálását követõen,
ha a bíróság a határozatot megváltoztatta, a közigazgatási szerv a
határozatnak megfelelõen a közigazgatási eljárást tovább folytatja vagy
megszünteti."
32. §
A Pp. 341. §-ának d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perekre
ennek a fejezetnek a rendelkezéseit a következõ eltérésekkel kell alkalmazni:)
"d) illetékes annak a megyei bíróságnak a székhelyén lévõ helyi bíróság
(Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság), amelynek területén a
társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van,"
33. §
A Pp. XXIII. fejezetének címe és a 349-358. §-ok helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
A MUNKAVISZONYBÓL ÉS A MUNKAVISZONY JELLEGÛ
JOGVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ PEREK
Az eljárás megindítása
349. § (1) A munkaviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból, közszolgálati
jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegû
jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból (a továbbiakban: munkaviszony)
származó perekben (munkaügyi perek) az I-XIV. Fejezet rendelkezéseit az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti munkaügyi pernek minõsül:
a) a munkaszerzõdés megkötését megelõzõ tárgyalásra, a munkaviszony
megszûnését követõen a munkaviszonyból eredõ jogra,
b) a kollektív szerzõdés kötésére jogosult felek, illetve ezek és harmadik
személy között, a kollektív szerzõdés fennállására, továbbá a kollektív
szerzõdésbõl eredõ jogra,
c) a sztrájkkal, egyéb munkaharccal vagy a szervezkedési szabadsággal
kapcsolatos jogellenes magatartásra
alapított igény érvényesítése.
(3) A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen
kapcsolatban lévõ jogra alapított igény az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott
munkaügyi perben is érvényesíthetõ.
(4) A fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is
érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosulása,
megszûnése, vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló
által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve
fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.
Bíróságok
349/A. § Munkaügyi perben az elsõ fokú bíróság - eltérõ rendelkezés
hiányában - szakülnökök közremûködésével jár el.
Hatáskör, illetékesség
349/B. § (1) A pertárgy értékének megállapításánál a végkielégítést
figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a kereset kizárólag végkielégítés
megfizetésére irányul.
(2) Munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetõleg
a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a
munkavállaló munkaszerzõdése alapján munkát végez, vagy végzett.
(3) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati
viszonyával összefüggõ perben a sérelmezett döntést hozó elsõ fokon eljárt
szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróság, a polgári, illetve a
katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendõrség nem nyílt hivatásos
állományú tagjai perében a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság jár el.
A bírák kizárása
350. § (1) A per elintézésébõl - a 13-15. §-ban, valamint a 21. §-ban
felsorolt eseteken felül - ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:
a) az, aki a keresettel megtámadott intézkedést tette, határozatot hozta;
b) az a) pont alá esõ személynek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt
hozzátartozója vagy volt házastársa;
c) az, aki a fegyelmi vagy egyeztetési eljárásban részt vett, ideértve a
tanúként vagy szakértõként történõ részvételt is.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzõkönyvvezetõ kizárására is
megfelelõen alkalmazni kell.
A felek és más perbeli személyek
351. § A perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdekképviseleti
szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek a 48. § értelmében
nincs perbeli jogképessége.
Képviselet
352. § Munkaügyi perben meghatalmazottként a munkáltatói érdekképviseleti
szervezet is eljárhat a saját tagjának perében.
Intézkedések a keresetlevél alapján
353. § (1) Ha az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, az alperes
az idézéssel együtt rövid határidõ kitûzése mellett felszólítható, hogy a
keresetlevélre írásban nyilatkozzék.
(2) A bíróság a megtámadott határozat vagy intézkedés végrehajtását
indokolt esetben hivatalból is felfüggesztheti.
(3) A tárgyalást - ha külön intézkedésre (elõkészítés, iratbeszerzés,
hiánypótlás stb.) nincs szükség - legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz
érkezéstõl számított tizenötödik napon belül ki kell tûzni.
(4) A megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló perben a
bíróság soron kívül jár el.
354. § A bíróság indokolt esetben a tárgyalást a székhelyén kívül, a helyi
bíróság hivatalos helyiségébe tûzi ki.
Tárgyalás
355. § (1) Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselõik útján
megjelentek, a tárgyalás - a Munka Törvénykönyvének 109. §-a alapján
alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében vagy a fegyelmi felelõsség alapján
indult per kivételével - a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel
kezdõdik. Evégett az elnök a jogvita egészét az összes körülmény szabad
mérlegelésével a felekkel megvitatja.
(2) Ha az (1) bekezdésben szabályozott egyeztetés eredménytelenül
végzõdött, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja.
356. § A felperes keresetétõl az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor
elállhat.
357. § Munkaügyi perben a munkabér megfizetése, továbbá a munkáltatói
igazolás kiadása iránti kérelem a 156. § alkalmazásában különös méltánylást
érdemlõ jogvédelmi igénynek minõsül.
Fellebbezés, felülvizsgálat
358. § (1) A fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes
megyei bíróság bírálja el.
(2) Munkaügyi perben a 271. § (3)-(5) bekezdései nem alkalmazhatók."
34. §
(1) A Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében az "a Legfelsõbb Bíróság"
szövegrész helyébe "az ítélõtábla" szövegrész lép.
(2) A Pp. 313. §-ának (2) bekezdésében a "százezer" szövegrész helyébe a
"kettõszázezer" szövegrész lép.
(3) Ahol a Pp. népi ülnököt említ, azon a továbbiakban ülnököt kell
érteni.
35. §
(1) E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 1999. január
1-jén lép hatályba.
(2) A 11-16., 18-21., 24-26. §. és a 34. § (2) bekezdése 1998. január 1-
jén lép hatályba. A 11-16., 18-21. §. és a 34. § (2) bekezdése rendelkezéseit
a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni, azzal, hogy a másodfokú
bíróságnak a fellebbezést hivatalból elutasító végzése ellen e törvénynek a
35. § (1) bekezdésében meghatározott hatálybalépéséig a 233/A. §-ban
meghatározott fellebbezés helyett felülvizsgálatnak van helye. A 24-26. §-ok
rendelkezéseit a hatálybalépéskor jogerõsen be nem fejezett ügyekben is
alkalmazni kell.
36. §
(1) E törvény 1999. január 1-jén hatályba lépõ rendelkezéseit a
hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni, a (2)-(4) bekezdésben
meghatározott kivétellel.
(2) A helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azokat az ügyeket,
amelyek e törvény alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, ha az ügyben
a perindítás hatályai még nem álltak be. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra
az esetre, ha a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasították. E
rendelkezéseket kell alkalmazni a fizetési meghagyás kibocsátása iránti
kérelmekre, ha a fizetési meghagyás kibocsátására e törvény hatálybalépéséig
nem került sor.
(3) Azokban az ügyekben, amelyekben e törvény alapján a jogorvoslat
elbírálása az ítélõtábla hatáskörébe tartozik, e törvény rendelkezéseit akkor
kell alkalmazni, ha a hatálybalépéskor az elsõ fokú határozatot még nem hozták
meg, kivéve a (4) bekezdésben meghatározott esetet.
(4) A Legfelsõbb Bíróság az ítélõtáblának küldi meg azokat az ügyeket,
amelyekben e törvény alapján a fellebbezés elbírálása az ítélõtábla
hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a törvény hatálybalépését megelõzõen a
240-243. §-ok szerinti intézkedésekre nem került sor.
(5) Nem minõsül e törvény hatálybalépése után indult ügynek az, ha a
másodfokú bíróság, illetve a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsõbb Bíróság a
megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt bíróságot
új eljárás lefolytatására utasítja.
37. §
E törvény hatálybalépésével a Pp. következõ rendelkezései hatályukat
vesztik: a 47. §, a 256/A. § (1) bekezdésének e) pontjában az "a fellebbezési
határidõ lejárta elõtt közösen" szövegrész, a 259/A. §, a 273. § (1)
bekezdése, a 326.§ (2) bekezdése, a 339. § (2) bekezdés e) pontja.
38. §
(1) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet 18. §-a
az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye".
(2) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet 19. §-a
és az azt megelõzõ cím helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"Felülvizsgálat
19. § A Fõvárosi Bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak van helye."
(3) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet
20. §-ának (2) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
"Az ipari mintákkal kapcsolatos, minden más jogvitás ügy elbírálása a
megyei bíróság hatáskörébe tartozik."
(4) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-ának (1)
bekezdése az alábbi m) ponttal egészül ki:
(Illetékmentes a polgári ügyekben:)
"m) a felülvizsgálati eljárás, ha a felülvizsgálati kérelem
elõterjesztését a Legfelsõbb Bíróság nem engedélyezte."
(5) A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §-a
helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"57. § A bíróság eljárására egyebekben a Pp. rendelkezései irányadók
azzal, hogy a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a
jogerõs ítélet ellen a jogosult felülvizsgálati kérelemmel élhet."
(6) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény
101. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye."
(7) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény
103. §-a és az azt megelõzõ címe helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"Felülvizsgálat
103. § A Fõvárosi Bíróság jogerõs végzése ellen felülvizsgálatnak van
helye."
"(8) A védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI.
törvény 93-94. §-a, valamint a 94. §-t megelõzõ cím helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"93. § A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.
Felülvizsgálat
94. § A Fõvárosi Bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak van helye."
39. §
Hatályukat vesztõ rendelkezések:
a) az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának (1)
bekezdésében a "valamint végzés elleni kifogás" szövegrész,
b) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 86.
§-ának (2) bekezdése, valamint 102. §-a és az azt megelõzõ címe,
c) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati
viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 198. §-a,
d) a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI.
törvény 78. §-ának (3) bekezdése, valamint 93. §-át megelõzõ címe,
e) a mintaoltalmi ügyekben alkalmazandó bírósági eljárásról szóló 1/1979.
(III.24.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,
f) az 1972. évi 26. törvényerejû rendelet 7. §-ának a Pp. 12. §-a (1)
bekezdését megállapító része,
g) az 1972. évi 31. törvényerejû rendelet 13. §-a,
h) az 1979. évi 31. törvényerejû rendelet 16. §-a,
i) az 1990. évi LXXXV. törvény 6. §-a,
j) az 1991. évi XXVI. törvény 9. §-ának a Pp. 326. §-a (2) bekezdését, 12.
§-ának a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének e) pontját megállapító része és 13. §-
a,
k) az 1992. évi XXII. törvény 212. §-ának (1) - (3) bekezdése és (5) - (6)
bekezdése,
l) az 1992. évi LXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének a Pp. 22. §-a (2)
bekezdését megállapító része, 4. §-ának (2) bekezdése, 15. §-ának a Pp. 270.
§-a (2) bekezdését, 271. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 273. §-a (1)
bekezdését, 274. §-át, 275. §-a (1) bekezdését megállapító része, valamint 18.
§-ának (2) és (3) bekezdése,
m) az 1995. évi LX. törvény 7. §-ának a Pp. 73/A. §-a a) pontját
megállapító része és 27. §-ának (3) bekezdése, 28. §-a,
n) az 1996. évi CXXII. törvény 1. §-ának a Pp. 225. §-a (6) bekezdésének
második mondatát megállapító része és 2. §-a.
I N D O K O L Á S
a Polgári perrendtartás módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslat az igazságszolgáltatási reform keretében végrehajtott
szervezeti változások alapján kialakuló négyszintû bírósági rendszer
igényeihez és lehetõségeihez igazítja a polgári eljárásjog kódexének
szabályait. Az ítélõtáblák mint másodfokú ügyekben ítélkezõ fórumok
beiktatásával lehetõség nyílik az elsõ fokú hatáskörök arányosabb elosztására
a helyi és a megyei bíróságok között. A javaslat ennek megfelelõen bõvíti a
megyei bíróságok elsõ fokú hatáskörébe tartozó pertípusok körét.
A bírósági szintek egymáshoz kapcsolódásának perbeli formája a
jogorvoslat. Az ítélõtáblák felállítása így a jogorvoslati rend
továbbfejlesztésére is lehetõséget ad. Az ítélõtáblák fellebbezési fórumként
mûködnek, azaz elbírálják a megyei bíróságok határozatai elleni
fellebbezéseket. Ezzel a Legfelsõbb Bíróság mentesül a rendes jogorvoslatok
elbírálása alól, s - igen szûk kivétellel - csak felülvizsgálati ügyekben jár
el, ami lehetõséget ad arra, hogy az egységes jogalkalmazás biztosítására
vonatkozó feladatkörét hatékonyabban láthassa el. A négyszintû
szervezetrendszer alkalmat ad arra is, hogy a végzések, illetve ítéletek
elleni jogorvoslatok rendjének elvi alapokon nyugvó egyértelmû szétválasztása
megvalósuljék.
A javaslat a jogorvoslati rend újraszabályozása körében nem csupán
hatáskör-átcsoportosításokat valósít meg, de ésszerûsítést is végrehajt:
megteremti az ún. kis perértékû ügyek kategóriáját, s ebben az ügycsoportban
mind a fellebbezési eljárást, mind a felülvizsgálatot egyszerûsíti, ez azonban
természetesen nem jelenti a jogorvoslati jog korlátozását. A javaslat célja
pusztán az, hogy e pertípusban a társadalom igényeibõl fakadó elvárásokhoz
igazítsa a társadalom által fenntartott szervezetet, az igazságszolgáltatás
ezen igény kielégítésére hivatott tevékenységét, ésszerû és arányos perrend
megteremtésével. A jogkeresõ állampolgárok érdeke az, hogy a kis ügyekben
egyszerû, gyors és kevésbé költséges igazságszolgáltatás mûködjön, ugyanakkor
ez a perrend módot adjon arra is, hogy a jogot a bíróságok helyesen és
egységesen alkalmazzák, a peres felek számára pedig megadja azt a lehetõséget,
hogy ezt a jogorvoslati kérelem valamely formájával ki is kényszeríthessék.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-7. §-hoz
A törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) a Polgári perrendtartás (a
továbbiakban: Pp.) általános rendelkezései körében a Bíróságok címû II.
Fejezet szabályait az ítélõtáblák felállítása miatt módosítja. Az "Elsõ és
másodfokú bíróságok" alcím "Eljáró bíróságok"-ra módosul, mivel a teljes
szabályozás érdekében a Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati jogköre is
feltüntetésre kerül, s ez nem illeszthetõ be sem az elsõ fokú, sem a másodfokú
bíróság fogalma alá (1. §).
A másodfokú bíróságok közé bekerül az ítélõtábla, amely a javaslat
szabályai szerint csak jogorvoslatokat bírál el, elsõ fokú hatásköre nincs (2.
§). A Legfelsõbb Bíróság eljár a felülvizsgálati ügyekben, továbbá szûk
körben a javaslat alapján is bírál el végzések elleni fellebbezéseket (Pp.
233/A. §).
A javaslat - összhangban a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló
törvényjavaslattal - a polgári ügyekben elsõ fokon az egyesbírói ítélkezést
teszi fõszabállyá (3-5. §). Ez azonban nem fosztja meg a peres feleket attól
a jogtól, hogy jogorvoslati kérelmükkel ügyüket olyan magasabb fórum elé
juttathassák (másodfokú bíróságok, illetve a felülvizsgálatot végzõ Legfelsõbb
Bíróság), amely már minden esetben tanácsban jár el. Így a felek akaratától
függ, hogy perükben több tagú tanács ítélkezik-e végsõ fokon.
Az ülnökbíráskodás a Pp.-ben szabályozott perek közül a munkaügyi perekben
marad fenn (33. §), ahol szakülnöki rendszert honosít meg a javaslat. Az
ülnöki rendszer visszaszorítását az indokolja, hogy a peres gyakorlatban
nagyon kevés azon ügyek száma, ahol a laikus elemnek az ítélkezést
ténylegesen segítõ hatása lehet. Ilyen azonban a munkaügyi per, ahol a
speciális életviszonyok ismeretével az ülnökök segíthetik a bíróság munkáját.
A javaslat a kizárás szabályait az ítélõtáblák felállítására tekintettel
módosítja. Ennek megfelelõen az ítélõtábla sem járhat el a perben, ha
vezetõjével szemben kizárási ok áll fenn (6. §), illetve a kizárási ügyekben
eljáró fórumok közé beiktatódik az ítélõtábla (7. §).
A munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozó perek megjelölése a 349. §-ra
utalással történik. A módosítást a XXIII. Fejezet átalakítása indokolja (33.
§).
A 8. §-hoz
Az ítélõtáblák felállítása lehetõséget ad a megyei bíróságok elsõ fokú
hatáskörének bõvítésére, arányosabbá téve ezzel a helyi és megyei bíróságok
közötti munkamegosztást. A rendezõ elv az, hogy a bonyolult, speciális
ismereteket kívánó ügyek kerüljenek a megyei bíróságok elsõ fokú hatáskörébe.
A tízmillió forint feletti pertárgyértékû vagyonjogi perek változatlanul
megyei hatáskörbe tartoznak. Mivel az értékhatár nem emelkedik, az ilyen
pereknek a száma is növekedni fog a megyei bíróság elõtt, figyelemmel a
vagyonjogi ügyekben tapasztalható fokozatos perérték emelkedésre. Kisegítõ
elv, hogy a megyei bíróságokon vezetett nyilvántartásokba bejegyzett
szervezetek perei is a megyei bíróságokra kerüljenek. A megyei bíróság elsõ
fokú hatáskörébe kerülnek a következõ perek:
- A cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása
iránti perek, a cég szervei határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt
indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló
perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyzõ végzés hatályon
kívül helyezése iránt indított perek. Jelenleg a cégekkel kapcsolatos pereknek
csak egy része tartozik megyei elsõ fokú hatáskörbe. A javaslat célja, hogy
minden ilyen, azonos tárgykörhöz kapcsolódó per azonos hatáskörû bírósághoz
tartozzon.
- A megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minõsülõ
szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a
törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által,
illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek. A
hatályos szabályok alapján nem minden ilyen per tartozik a megyei bíróság
hatáskörébe. Az ilyen perek egy részére a jogszabályok a közigazgatási perek
szabályait rendelik alkalmazni, így azok a javaslat alapján eleve megyei elsõ
fokú hatáskörbe kerülnek. E szabály a teljeskörû és egységes rendezést
valósítja meg.
- A személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi
igények érvényesítése iránt indított perek. A hatáskör-átcsoportosítást a
védett jogtárgy fontossága indokolja, továbbá a generálklauzulákra épülõ
anyagi jogi szabályozás, amelyre tekintettel az egységes joggyakorlat
kialakítását a koncentráltabb hatáskör jobban szolgálja. A javaslat
egyértelmûvé teszi, hogy a személyiségi jog megsértése miatt támasztott igény
(Ptk. 84. §) érvényesítése akkor is a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ha
a jogsértés egyúttal valamely szerzõdés megszegésével is együttjár.
- Az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek. A szabály
alkalmazhatóságának feltétele, hogy jogszabály az értékpapír minõsítést
kimondja.
- A sajtóhelyreigazítási perek (XXI. Fejezet).
- A közigazgatási perek (XX. Fejezet), a társadalombiztosítási határozat
bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (Pp. 341. §) kivételével. A
hatályos szabályok alapján a közigazgatási pereknek csak az a része tartozik
megyei elsõ fokú hatáskörbe, amelyben a felülvizsgálni kért közigazgatási
határozatot elsõ fokon olyan szerv hozta, amelynek illetékessége az ország
egész területére kiterjed. A közigazgatási perek megyei hatáskörbe kerülése
összefügg a fellebbezési jognak e pertípusban fõszabály szerinti
megszüntetésével (30. §). A javaslat egyfokú elbíráló fórumként magasabb
szintû bíróságot jelöl ki, biztosítva ezzel a fokozott szakértelmet az
ítélkezésben.
A választottbíráskodással és az iparjogvédelemmel kapcsolatos perek
megyei hatáskörbe tartozásának említését mellõzi a javaslat (szemben a
hatályos szabályozással), mivel külön jogszabály alapján tartoznak a megyei
bíróság elsõ fokú hatáskörébe, s a jogszabályok speciálisan differenciálnak is
(pl. bizonyos iparjogvédelmi ügyekben nem általában a megyei bíróságok, hanem
kizárólag a Fõvárosi Bíróság jár el).
A 9. §-hoz
Az eljáró bíróságok kijelölésének szabályait az ítélõtáblák felállítása
következtében szükséges módosítani. A kijelölés kérdésében az ítélõtábla
határoz, ha a hatásköri vagy illetékességi összeütközés a területén lévõ
megyei bíróságok között merül fel, illetve kijelöli a kizárt megyei bíróság
helyett eljáró másik, területén lévõ megyei bíróságot. Ha erre nincs mód, a
kijelölést a Legfelsõbb Bíróság végzi el.
A 10-12. §-hoz
A hatályos szabályok alapján a jogi képviselet a Legfelsõbb Bíróság elõtti
eljárásokban kötelezõ. A kötelezõ jogi képviselet szabályait elsõsorban a
szervezeti változásokra tekintettel kell módosítani, azaz ki kell terjeszteni
az ítélõtáblák elõtti fellebbezési eljárásra is. Ennek oka az, hogy azokban a
fellebbezési eljárásokban, amelyekben jelenleg a Legfelsõbb Bíróság jár el, a
jövõben viszont az ítélõtábla, változatlanul kötelezõ legyen a jogi
képviselet. A jövõben tehát általánosságban nem csak a Legfelsõbb Bíróság, de
az ítélõtábla elõtt is jogi képviselõvel kell eljárni. Ez a szakszerû pervitel
biztosítását szolgálja. A javaslat ugyanakkor csak az ítélet elleni
fellebbezés esetében teszi kötelezõvé a jogi képviseletet az ítélõtáblák
elõtti eljárásban. A végzés elleni fellebbezés esetében célszerûtlen az
ügyvédkényszer. Különösen igaz ez a kívülálló személyek (tanú, szakértõ)
esetében, akiknek méltánytalan terhet jelentene a kötelezõ ügyvédvallás. Az
egyéb végzések is leginkább a bíróság ténybeli kérdésben elfoglalt
álláspontjának eljárásjogi tükrözõdései, ezért jogi értékelésük általában
egyszerûbb. A végzések elleni fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül
történik, így a nyilatkozattételi lehetõség korlátozott. Emellett e végzések
többnyire a per tárgyalása folyamatában merülnek fel, s az ügyvédkényszer azt
a helyzetet eredményezné, hogy a fél a végzés meghozatalakor jogi képviselõ
nélkül járna el, majd ügyvédet venne igénybe pl. a felfüggesztés
megfellebbezéséhez, s aztán nélküle folytatná a pert (legalábbis
folytathatná).
A kötelezõ jogi képviselet szabályozása a nemperes eljárásban szintén
rendezést nyer: ha a 270. § (2) bekezdése szerint az ügy érdemében külön
jogszabály alapján hozott jogerõs végzés ellen felülvizsgálatnak van helye,
akkor az ítélõtábla elõtt ezen érdemi végzések elleni fellebbezés esetében a
jogi képviselet kötelezõ. A szabály ezzel a megoldással közvetetten írja elõ
a jogi képviseletet: ha az ügytípusban felülvizsgálatnak van helye, akkor a
másodfokú elbírálásban - ha az ítélõtáblai hatáskörbe tartozik - indokolt az
ügyvédkényszer is.
A javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a kötelezõen igénybe vett jogi
képviselõ és az õt megbízó fél nyilatkozata miképpen viszonyul egymáshoz. Ha
a jogi képviselet kötelezõ, a jogi képviselõje közremûködése nélkül a fél nem
járhat el: a 73/B. § szerint a fél önállóan nem tehet perbeli nyilatkozatot,
illetve nem végezhet perbeli cselekményt, vagyis a jogi képviselõ nélküli
nyilatkozata és perbeli cselekménye hatálytalan. Így a jogi képviselõnek jelen
kell lennie a tárgyaláson, illetve a beadványokat ellenjegyezni kell, de a fél
is nyilatkozhat, mert nem zárható el ügyétõl akkor sem, mikor ügyvéd
segédkezését köteles igénybe venni. Ha köztük (nyilatkozataik tartalmában)
ellentét van, a bíróság elbírálja, hogy mit vesz figyelembe.
A jogi képviselõ kötelezõ közremûködése alóli egyetlen kivétel az, ha az
adott perbeli cselekményre nézve a törvény a meghatalmazott útján való
eljárást kizárja (így pl. a fél személyes meghallgatása nem foganatosítható a
jogi képviselõvel szemben). Ilyen esetben a fél személyes eljárásán van a
hangsúly, tehát a jogi képviselõ közremûködése irreleváns.
E szabályok alapján a törvény rendelkezéseinek megfelelõen kötelezõen
igénybe vett jogi képviselõ perbeli jogállása relatíve önállósodik: pozíciója
nem csupán a fél helyett való eljárás, (mint az egyszerû meghatalmazott
esetében), hanem a fél mellett is köteles eljárni. Mulasztásának önmagában is
jogkövetkezménye van, a fél azt személyes közremûködésével nem háríthatja el:
ilyenkor a fél önálló nyilatkozata, perbeli cselekménye hatálytalan. E
jogkövetkezmény hiányában a kötelezõ jogi képviselet esetlegesen formálissá
válhatna.
A javaslat a kötelezõ jogi képviselet esetköreinek meghatározása mellett
egyértelmûen kimondja, hogy kit lehet ebben a vonatkozásban jogi képviselõnek
tekinteni. A szabályozás a meghatalmazottakra utal vissza, s ezek egyes
csoportjaira (állami szerv és önkormányzat ügyintézõje, jogtanácsos, ügyvéd)
nézve teszi lehetõvé, hogy kötelezõen igénybe veendõ jogi képviselõként
eljárjanak, abban a körben, amelyben meghatalmazottak is lehetnek. Így pl. az
ügyvéd általános képviseleti jogánál fogva bármely ügyben eljárhat, de az
állami szerv ügyintézõje csak az állami szerv tevékenységével kapcsolatos
ügyekben. További feltétel, hogy a jogi képviselõként eljárni kívánó személy
jogi szakvizsgával rendelkezzen.
A javaslat szerint a jogi szakvizsgával rendelkezõ jogászok saját ügyükben
eljárhatnak. Pl. a jogtanácsos saját ügyében olyan perben is eljárhat, melyben
egyébként nem lehetne meghatalmazott. Éppen ezért, és a "saját ügy"
meghatározásból következõen e jogászoknak sem hozzátartozóik, sem pertársaik
viszonylatában nincs ilyen jogosultságuk. Ennek oka az, hogy ebben az esetben
valójában nem képviseletet gyakorolnak, nem hivatásszerûen járnak el, ezért a
mások képviseletével járó felelõsséget nem vállalhatják (a felelõsség
érvényesítésére alkalmas biztosítékkal - pl. kötelezõ felelõsségbiztosítással
- sem rendelkeznek).
A 13. §-hoz
A perköltség-számítás szabályai körében a javaslat egységesen kimondja,
hogy a hivatásszerûen jogi képviseletet ellátó személyek munkadíját és
készkiadását a perköltséghez hozzá kell számítani. Így az ügyvédek mellett a
szabályt a javaslat kiterjeszti a jogtanácsosokra és a szabadalmi ügyvivõkre
is.
A 14-15. §-hoz
A javaslat a közokirat fogalmát pontosítja: közokiratnak minõsül a
közigazgatási szerv által nem hatósági ügykörben kiállított okirat is (14. §).
A teljes bizonyító erejû magánokirat szükséges és elégséges kellékei közé
bekerül az ügyvédi, illetve jogtanácsosi ellenjegyzés. E személyek azonban
ezzel nem válnak "hitelesítõ helyekké" (a közjegyzõk mintájára), ugyanis csak
az általuk készített okiraton pótolja ellenjegyzésük a két tanú aláírását;
hogy nem hitelesítésrõl van szó, arra utal a javaslat "bizonyítja"
szóhasználata is (15. §).
A 16. §-hoz
A javaslat a kis perértékû ügyek megváltoztatott fellebbezési szabályaihoz
(20. §) kapcsolódóan módosítja a fellebbezési jogról való tájékoztatás
szabályait is (16. § (1) bek.). A feleket ki kell oktatni e fellebbezési
szabályok alkalmazásáról, a fellebbezési kérelem kötelezõ tartalmi
kellékeirõl, illetve ezek hiányának jogkövetkezményérõl. A tájékoztatás
teljeskörûsége a fellebbezési jog gyakorolhatóságának fontos alapköve, ezért
minden lényeges feltételre ki kell térnie.
A javaslat fenntartja az 1996: CXXII. törvénnyel bevezetett kifogás
intézményével egyidõben meghonosított ítéletkiegészítési szabályt, csupán a
jogorvoslat elnevezését igazítja a 233/A. § új szabályához (16. § (2) bek.).
A 17. §-hoz
A javaslat a jogorvoslati jog alkotmányos alapjogából kiindulva lehetõvé
teszi, hogy minden olyan végzés ellen, amelyet a másodfokú bíróság elsõ fok
módjára hoz meg (azaz az adott kérdésben elõször dönt), rendes fellebbezésnek
legyen helye, feltéve, hogy ha az adott végzést az elsõ fokú bíróság hozta
volna meg, akkor az elsõ fokú eljárás szabályai szerint ellene fellebbezésnek
lenne helye. Az ítélõtáblák felállítása ad lehetõséget arra, hogy ezen
végzések esetében is rendes fellebbezési eljárás valósuljon meg az 1996:
CXXII. tv.-ben meghonosított kifogás helyett. (A kifogás fontos jellemzõje,
hogy azt a megtámadott végzést hozó bíróság másik tanácsa bírálja el, tehát az
ügy nem kerül felsõbb fórumhoz.) A Pp. szabályai részben meghatározzák,
illetve a bírói gyakorlat kialakította, hogy mely végzések ellen van elsõ
fokon fellebbezési jog, s a rendszer egységességét, következetességét az
biztosítja, ha minden, elsõ fokon egyébként megfellebbezhetõ végzés ellen a
jogorvoslat lehetõsége adottá válik akkor is, ha azt a másodfokú bíróság hozza
meg.
Vannak olyan végzések, amelyek elsõ fokon nem hozhatók meg. A javaslat
ezek egyikét, a másodfokú bíróság fellebbezést hivatalból elutasító végzését
fellebbezhetõnek minõsíti. A fellebbezést hivatalból elutasító, a másodfokú
bíróság által hozott döntés szigorú értelemben nem elsõ fok módjára hozott
döntés - noha az elsõ fokú bíróság is hozhat ilyen végzést, de az a Pp.
szerkezetébõl következõen már a másodfokú eljárás része -, jelentõségére
tekintettel mégis indokolt ellene a jogorvoslatot megadni.
A többi, elsõ fokon egyébként meg nem hozható végzés ellen fellebbezésnek
továbbra sincs helye. Ilyen pl. az elsõ fokú ítéletet hatályon kívül helyezõ
végzés, a végrehajtás felfüggesztése kérdésében a 240. § (2) bekezdésében
meghatározott végzés. Ugyanakkor pl. fellebbezésnek van helye, ha a 109. § (1)
bekezdése alapján az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság dönt: ez
ellen az elsõ fokú eljárásban a 110. § szerint fellebbezésnek lenne helye,
ezért az új szabály alapján a másodfokon elsõ fok módjára meghozott ilyen
döntés ellen is megnyílik a fellebbezés joga. A szabály alapján nem lesz
fellebbezhetõ az olyan végzés, amelyet az elsõ fokú bíróság fellebbezhetõ
végzéseinek elbírálása tárgyában hoztak, illetve az olyan végzés, amelyet a
másodfokon hozott, kvázi-elsõ fokú végzés elleni fellebbezés elbírálása
tárgyában hoztak. Ha tehát pl. az elsõfokú bíróságnak a fellebbezést elutasító
végzése ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja, nincs
lehetõség arra, hogy e végzés ellen az ítélõtáblához újabb fellebbezést
nyújtsanak be. Ellenkezõ esetben ugyanis a végzések elleni fellebbezések
körében kétfokú rendes jogorvoslati rendszert teremtenénk, ami az érdemi
határozat, az ítélet ellen sincs (csupán egy fellebbezés és egy rendkívüli
jogorvoslat, a felülvizsgálat lehetõsége adott).
A javaslat a másodfokon elsõ fok módjára hozható végzések közül külön nem
nevesíti a 130., 148., és 157. § alapján hozható végzéseket. Az új általános
szabály alapján ezek ellen szintén csak akkor lesz helye fellebbezésnek, ha a
másodfokú bíróság azokat elsõ fok módjára hozta, vagyis nem az ilyen végzések
elleni fellebbezés elbírálása során a másodfokú elbírálás eredményeképpen
válik másodfokon jogerõssé az elsõ fokú bíróság ilyen végzése. Ez különbséget
(szûkítést) jelent a felülvizsgálat jelenlegi szabályaihoz képest, azok
ugyanis az ilyen típusú jogerõs végzések felülvizsgálhatóságát megengedik
akkor is, ha a másodfokú bíróság jogerõs határozatával az elsõ fokú végzést
helyben hagyta.
A fellebbezés határidejére, illetve a mulasztás igazolására az általános
szabályok irányadóak: nem indokolt eltérõ szabályozás, hiszen olyan másodfokon
hozott kvázi elsõ fokú végzésekrõl van szó, amelyek elsõ fokon történõ
meghozatala esetében is az általános határidõk szerint van helye
fellebbezésnek.
A javaslat a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyó felülvizsgálati eljárásra nem
terjeszti ki a kvázi elsõ fokú végzések fellebbezhetõségét. Ennek indoka az,
hogy nincs olyan felettes fórum, amely az ügyet elbírálhatná, másrészt a
felülvizsgálati eljárásban alapvetõen nem jellemzõ az ilyen "közbensõ", elsõ
fokon egyébként fellebbezhetõ végzések meghozatala.
A 18. §-hoz
A javaslat a jóhiszemû, eljárást elõsegítõ, gondos pervitel követelményének
következetes érvényesítése érdekében kimondja, hogy a Pp. 141. §-ának (2)
bekezdésében elõírtakba ütközõ, jogellenes mulasztásnak minõsülõ magatartás
következményeit akkor is érvényesíteni kell, ha a másodfokú bíróság az elsõ
fokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezve az elsõ fokú bíróságot új
eljárásra utasítja. Az új eljárás ugyanis nem szolgálhat alapul a felek
korábbi mulasztásainak pótlására. Az új eljárásban tehát a felek nem
hozhatnak fel olyan új tényeket és bizonyítékokat, amelyekrõl kétségeket
kizáróan megállapítható, hogy a 141. § (2) bekezdése értelmében azokat már
korábban elõ kellett volna adniuk. Ezt az újból eljáró elsõ fokú bíróság a
megelõzõ eljárás adatainak és a másodfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására
irányadó kötelezõ utasításainak függvényében határozza meg. Ha az elsõ fokú
bíróság jogszabálysértése miatt nem hozhatták fel a felek bizonyítékaikat, az
új eljárásban pótolhatják "mulasztásukat", hiszen az nem nekik róható fel.
A 19. §-hoz
A javaslat a másodfokú eljárásban szélesíti a tárgyaláson kívüli elbírálás
lehetõségét. Ha a másodfokú bíróság a beérkezett fellebbezés (csatlakozó
fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem) alapján úgy ítéli meg, hogy a
fellebbezés tárgyaláson kívül is aggálytalanul elbírálható (mert pl. nincs
szükség további nyilatkozatokra, a felek új tényeket, illetve bizonyítékokat
nem adtak elõ a fellebbezésben stb.), errõl értesíti a feleket, azzal, hogy
ha bármelyikük ennek ellenére 8 napon belül kéri a tárgyalástartást, úgy annak
a bíróság eleget fog tenni. Ezzel a felek meghallgatáshoz való joga nem
szenved csorbát, ugyanis a szóbeli tárgyalást egyszerû kérelmükkel
mellõzhetetlenné teszik.
A 20-21. §-hoz
A kis perértékû ügyekben nem célszerû olyan eljárási rendet mûködtetni,
amely a társadalomra az ügy értékénél jóval jelentõsebb anyagi terhet ró
(egyrészrõl a peres illetve potenciális peres felekre, másrészrõl a
bíróságokat fenntartó államra, vagyis közvetetten ismét az államot fenntartó
társadalomra). Mindazonáltal a jog betartását, s a jogbiztonság lényegi részét
alkotó egységes jogalkalmazást biztosítani kell, tehát az elsõ fokú bírói
döntések revíziójára szükség van. Ezért az ítélet elleni fellebbezés teljes
kizárása a kis perértékû ügyekben sem képzelhetõ el: a jogorvoslati jog mint
alkotmányos alapjog korlátozása csak kivételes esetekben, más alkotmányos
alapjog érvényesülésének biztosítása érdekében mondható ki. A kis perértékû
ügyek általánosságban ilyen kivételt nem jelentenek. Mindezekre tekintettel a
javaslat célja egy olyan jogorvoslati rend felépítése, amelyben a kis
jelentõségû (csekély perértékû) ügyekben az ítélet elleni jogorvoslat arra
nézve lehetséges, hogy a felek által elõadottak alapján elsõ fokon hozott
ítélet jogszerû-e (eljárásjogi és anyagi jogi értelemben). Ezt a döntést a
másodfokú bíróság olyan eljárásban hozza meg, amely egyszerûbb a rendes
fellebbezési eljárásnál, de az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkének,
illetve az Alkotmány 57. §-a (1) bekezdésének követelményeit kielégíti. Az
egyszerûsített fellebbezési eljárás lényege az, hogy másodfokon a per nem
érdemben folytatódik, hanem az elsõ fokú bíróság határozata kerül revízió alá.
Erre az egyszerûsített fellebbezési eljárásra "kis perértékû ügyekben"
kerül majd sor. Ezt a kategóriát a Pp. jelenleg nem használja, ezért a
javaslat pontos meghatározást ad: olyan, a helyi bíróság elsõ fokú hatáskörébe
tartozó vagyonjogi per, amelyben az elsõ fokú bíróság által megítélt, illetve
elutasított követelés értéke a kettõszázezer forintot nem haladja meg. A
vagyonjogi perek kategóriáját a hatályos Pp. is használja (23. § (1) bek. a)
pont), így a vagyonjogi perek körének meghatározásában a bírói gyakorlat már
kialakult. Az ítéleti érték számítására a pertárgyértékszámítás szabályai
alkalmazandók, azonban azzal a kiegészítéssel, hogy a bíróság által megítélt
járulékokat, illetve a perköltséget az értékbe be kell számítani. Ha a Pp.
szabályai alapján a pertárgy értéke összegszerûen nem fejezhetõ ki, akkor az
eljárás nem alkalmazható, mivel a per tárgya ilyenkor nem vagyonjogi igény. Az
eljárás alkalmazása tekintetében nem a fellebbezésben meghatározott igény,
hanem az elsõ fokú bíróság ítélete irányadó: milyen összegben marasztal,
illetve milyen követelést utasít el. Ebbõl következõen közömbös az, hogy a fél
milyen mértékben (mely részében) fellebbezi meg az ítéletet. A javaslat e
fellebbezési eljárást csak akkor teszi lehetõvé, ha a per a helyi bíróság elsõ
fokú hatáskörébe tartozik, vagyis nem alkalmazhatók e szabályok akkor, ha elsõ
fokon a megyei bíróság jár el, noha az ítéleti érték 200 ezer forint alatt
marad.
A javaslat célja az, hogy a per eredményéhez képest tegye alkalmazandóvá e
fellebbezési eljárást. Ezáltal mindkét peres fél elõtt világos lehet, hogy
fellebbezésük esetén a bíróság milyen eljárási rendet fog alkalmazni.
Ellenkezõ esetben a fellebbezési kérelem megváltoztatása, illetve a másodfokú
bíróságnak az elsõ fokú ítéletrõl való, a fellebbezési kérelem korlátaira
tekintet nélkül gyakorolható döntési joga a két típusú fellebbezési eljárás
összekeveredését eredményezné.
Kiemelt jelentõsége van annak, hogy a fellebbezési eljárás "terjedelmének"
szûkítése mellett egyszerûsödjék maga az eljárás is. Ezért az ilyen típusú
fellebbezést fõszabály szerint a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja
el, de a felek bármelyikének kérelmére kötelezõ a tárgyalástartás. Ez a
megoldás összhangban van e fellebbezési eljárás jellegével: mivel itt fõképpen
jogszempontú revízió történik, a felek szóbeli nyilatkozattétele túlnyomórészt
formális lenne, azonban kérelmükkel azt mellõzhetetlenné tehetik.
A tárgyalástartási kérelem elõterjesztésére rövid határidõk vannak. Az
igazolási kérelem határidejére a fellebbezéssel kapcsolatos igazolási határidõ
irányadó (külön szabály kimondása nem indokolt, mivel a kérelem általában a
fellebbezésben fog szerepelni). Az írásban elõterjesztett fellebbezési
ellenkérelem nem nyitja meg az eredeti fellebbezõ fél tárgyaláskérelmezési
jogát. Ez azt jelenti, hogy a fellebbezési ellenkérelem
elõterjeszthetõségének határideje eshetõlegesen a 244. § (2) bekezdésében
foglalthoz képest lerövidül: a bíróság érdemben addig képes figyelembe venni
az ellenkérelemben foglaltakat, amíg az elbírálás meg nem történik.
Fellebbezésnek lényeges eljárási jogszabálysértésre vagy téves anyagi
jogszabályalkalmazásra hivatkozással van helye. Lényegesnek az az eljárási
szabálysértés minõsül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt. A
téves anyagi jogszabályalkalmazás az anyagi jogi norma tartalmával ellentétes,
helytelen jogalkalmazást, azaz jogszabálysértõ határozatot jelent. Ez a fajta
jogszempontú felülbírálás - a jogorvoslati jog "valódisága" síkján -
konfliktusban állhat azonban azzal a feltételezett tipikus helyzettel, hogy a
kis perértékre tekintettel a felek ügyvéd nélkül járnak el, tehát "jogias"
fellebbezés készítése nem várható el tõlük. Ezért rendelkezik úgy a javaslat,
hogy a fellebbezés megfelelõnek tekintendõ akkor, ha a fellebbezõ megjelöli,
hogy az eljárást mennyiben véli jogszabálysértõnek, vagyis azt, hogy az
eljárás mely mozzanatát tartja sérelmesnek, illetve azt, hogy az ítélet milyen
jogát vagy jogos érdekét sérti. Nincs szükség arra, hogy a fél pontos
jogszabályhivatkozással éljen, így ennek hiánya miatt elutasításnak sem lehet
helye. A másodfokú bíróság tanácselnöke csak akkor utasíthatja el a
fellebbezést, ha az érdemleges hivatkozást nem tartalmaz: a hivatkozás
megalapozottságát azonban nem bírálhatja el. Ha a fellebbezés a fenti
szempontból hiányos, a felet az elutasítás elõtt határidõ tûzésével a hiány
pótlására felhívják. Ennek eredménytelensége vezet csak a fellebbezés
hivatalbóli elutasításához. Az elutasításra a tervezet csak a másodfokú
bíróság tanácselnökét jogosítja fel, így az elsõ fokú bíróság azt a 235. § (2)
bekezdése alapján nem teheti meg. A tanácselnök határozata ellen a Pp. új,
233/A. §-a alapján fellebbezésnek van helye.
A javaslat azt, hogy a másodfokú eljárás az elsõ fokú döntés helyességének
ellenõrzésére szorítkozzék, azzal biztosítja, hogy megtiltja a másodfokú
eljárásban új tények állítását, illetve új bizonyítékok elõterjesztését,
valamint a kereset megváltoztatását, illetve beszámítási kifogás
elõterjesztését. E korlátozások alól csak szûk kivételeket enged. Nem célszerû
a keresetváltoztatást megtiltani, ha annak elbírálása nem teszi szükségessé a
bizonyítási eljárás folytatását (pl. a szükséges bizonyítékok már
rendelkezésre állnak, illetve az ellenfél az igény jogosságát elismeri, vagyis
azt bizonyítani nem kell.) Gyakorlati, pertakarékossági szempontból engedi
meg a javaslat, hogy ha a keresetváltoztatásra okot adó körülmények az elsõ
fokú ítélet meghozatalát megelõzõ tárgyalás berekesztését követõen álltak be
(vagyis amikor a félnek már nem nyílott lehetõsége azok bejelentésére),
illetve a beszámítani kívánt követelés ilyen idõpontban járt le, akkor a
keresetváltoztatás, illetve a beszámítási kifogás elõterjeszthetõ. Nem lenne
szerencsés ugyanis ilyenkor a vétlen felet azzal sújtani, hogy perújítással,
illetve új perben érvényesíthesse csak a megváltoztatott igényét, illetve
beszámítható követelését. A szabály viszont kizárja azt, hogy a másodfokú
eljárásban olyan keresetváltoztatásra, illetve beszámításra kerüljön sor,
amelyet már az elsõ fokú eljárásban meg lehetett volna tenni, ha az érintett
fél eleget tett volna a gondos, az eljárást elõsegítõ pervitel
követelményének [(Pp. 141. § (2) bek.)].
További kivétel az, ha a tények elõadására, illetve bizonyítékok
elõterjesztésére az elsõ fokú bíróság jogszabálysértése (akár anyagi, akár
eljárásjogi) miatt nem kerülhetett sor. A fél ebben az esetben nem sújtható
jogvesztéssel, mivel a mulasztás nem neki róható fel.
A javaslat a kivételeket össze is kapcsolja: ha az elsõ fokú bíróság
jogszabálysértése miatt a bizonyítás korlátozása nem érvényesül, akkor nem
indokolt a keresetváltoztatási tilalmat sem fenntartani. Fontos kiemelni, hogy
a bizonyítás folytatásának lehetõsége mindig csak abban a körben és mértékben
nyílik meg, amelyben az elsõ fokú bíróság hibája azt korábban lehetetlenné
tette. Nincs mód tehát arra, hogy az elsõ fokú bíróságnak pl. a
kamatszámításban elkövetett anyagi jogi hibájának bebizonyítására alapozva a
fél a fõkövetelés megítélése tekintetében új bizonyítékokkal elõhozakodva az
eljárás folytatását kényszerítse ki. Ha a beszámítási kifogás elõterjesztése a
törvény alapján másodfokon lehetségessé válik - mivel a korábbi érvényesítés
objektíve lehetetlen volt - akkor a kifogás érvényesítéséhez szükséges
bizonyításra lehetõség van. (Természetesen a beszámítás akkor is lehetséges,
ha a követelés már korábban lejárt, és így elõ is lehetett és kellett volna
terjeszteni az elsõ fokú eljárásban, de az ellenfél a késve elõadott igényt
elismeri, így bizonyítás nem szükséges.)
A javaslat a keresetváltoztatás és a beszámítás tilalma alóli kivételeket
objektív körülményhez, s nem az érintett fél vétlenségéhez köti. Ennek oka az,
hogy a vétlenség valószínûsítése körül vita bontakozhat ki, ami az elbírálást
jelentõsen meghosszabbíthatná. Ugyanakkor ha a fél vétlenségét bizonyítani
tudja, akkor jogait nem veszti el, hanem igazolási kérelemmel élhet, illetve
perújítással (vagy új perrel) igényét érvényesítheti.
A kis perértékû ügyekben tehát az új bizonyítás lehetõsége fõszabály
szerint kizárt, s a félnek az elsõ fokú bíróság jogszabálysértésére, illetve
objektív körülményekre kell hivatkoznia, hogy a bizonyítási eljárást
folytathassa, illetve a keresetét megváltoztathassa, vagy beszámítással
élhessen. Ezzel szemben a rendes fellebbezési eljárásban a 235. § alapján a
fõszabály a bizonyítás folytathatósága, azonban a gondos, jóhiszemû pervitel
követelményébe ütközõ magatartással elõterjesztett bizonyítási indítványt a
másodfokú bíróság elutasíthatja (a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésének, 235. §-
a (1) bekezdésének, illetve 239. §-ának együttes alkalmazásával),
szankcionálva ezzel a jogellenes magatartást. Összehasonlítva tehát a két
eljárást, alapvetõen eltérõ kiinduló elvekrõl van szó: a különbség éppen az,
hogy kinek kell aktivitást kifejtve álláspontját igazolnia, illetve hogy ennek
eredménytelensége kinek a terhére esik.
A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás alapján a következõ
határozatokat hozhatja: ha jogszabálysértés nem történt (vagy csak
jelentéktelen eljárási hiba, amelynek az ügy elbírálására kihatása nem volt)
az elsõ fokú ítéletet helyben hagyja. Ha lényeges eljárási hiba történt, a
másodfokú bíróság a 252. § szerint dönt. A 252. § (3) bekezdése
alkalmazásának csak akkor van helye, ha a bizonyítás a már részletezett
szabályok szerint másodfokon folytatható lenne. A másodfokú bíróság ugyan
felülbírálhatja (felülmérlegelheti) az elsõ fokú bíróság által megállapított
tényállást (az általános szabályok szerint), de új tényeket nem vehet
figyelembe, csak akkor, ha az elsõ fokú bíróság szabálysértése miatt azt a fél
korábban nem terjeszthette elõ.
Az anyagi jogot sértõ ítéletet a másodfokú bíróság - ha a döntéshez
szükséges tények megállapíthatóak -, megváltoztatja, egyébként hatályon kívül
helyezi. Új bizonyításra csak abban a körben nyílik lehetõség, amennyiben a
korábbiakban a felek az elsõ fokú bíróság téves anyagi jogszabály alkalmazása
miatt nem tudhatták (hibájukon kívül) elõterjeszteni bizonyítékaikat.
Az új bizonyítás lehetõsége megnyílásának tehát minden esetben
összefüggésben kell állnia az elsõ fokú bíróság (anyagi vagy eljárási)
jogszabálysértésével (vagy a korábban részletezett keresetváltoztatás, illetve
beszámítás megengedettségén kell alapulnia).
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a kis perértékû ügyekben bevezetni
kívánt eljárás megfelel az Alkotmányban biztosított jogorvoslati jog részét
képezõ minden követelménynek, alkalmas arra, hogy funkcióját alkotmányosan
láthassa el, mivel minden érintett félnek joga van arra, hogy a jogát vagy
jogos érdekét sértõ elsõ fokú ítéletet kifogásolhassa. A fellebbezés jogához
erre elég hivatkozni, azt igazolni nem kell, azaz a fél alanyi joggal
rendelkezik a jogsérelem állítására, amely cselekményével szükségszerûen
kikényszeríti azt, hogy az ügyben magasabb fórum döntsön.
Az egyszerûsített fellebbezési eljárás csak az ítélet elleni fellebbezések
esetében alkalmazandó. A végzések esetében jelenleg is fõszabály a tárgyaláson
kívüli elbírálás, s az új bizonyítékok felhozhatóságának korlátozása -
tekintettel a végzések tárgyára - alapvetõen irreleváns. A javaslat szerint
tehát a végzések elleni fellebbezésre a XII. fejezet alkalmazandó változtatás
nélkül. Ezt biztosítja a Pp. 259. §-ának módosítása (21. §).
A 22. §-hoz
A javaslat a felülvizsgálati kérelem elõterjeszthetõségét csak ítélet
ellenében engedi meg, valamint a külön jogszabályokban meghatározott érdemi
végzések esetében. A Pp. 130., 148. és 157. §-ai alapján hozott végzések
felülvizsgálhatósága megszûnik, viszont fellebbezéssel lesznek támadhatók, ha
a másodfokú bíróság elsõ fok módjára hozta meg õket, viszont nem lesz további
jogorvoslat, ha az elsõ fokú bíróság ilyen végzését a másodfokú bíróság
helybenhagyja (két egybehangzó végzés ellen, ami általában egyszerû kérdést
dönt el - pl. 130. § (1) bek. h) pont - nem indokolt a további jogorvoslat,
miként pl. a felek egyezségének kétszeres jóváhagyása esetében sem). A
hatásköri szabályok szerinti másodfokú bíróság fogja a jogorvoslatot
elbírálni, tehát nem feltétlenül a Legfelsõbb Bíróság. Erre a megoldásra az
ítélõtáblák felállítása ad lehetõséget.
A 23. §-hoz
A javaslat a jogorvoslati rend átalakítása körében bizonyos esetekben a
fellebbezés kizárása mellett megadja a felülvizsgálat jogát (pl. közigazgatási
perekben, iparjogvédelmi ügyekben külön jogszabályok útján). Ezért - az
ellentmondás elkerülése érdekében - szükséges utalni arra, hogy speciális
esetekben lehetõség van az elsõ fokon jogerõre emelkedett határozatok
felülvizsgálatára is.
A 24. §-hoz
A hatályos szabályok alapján a perben hozott ítélet ellen bármely esetben
automatikusan helye van a fél kérelmére felülvizsgálatnak. Annak érdekében,
hogy a Legfelsõbb Bíróság elláthassa a jogalkalmazás egységét biztosító
funkcióját, a bírói csúcsszervhez érkezõ ügyek számát korlátozni kell. Nem
kielégítõ megoldás a Legfelsõbb Bíróság felduzzasztása, mivel az eljáró
tanácsok számának növelése esetében ellehetetlenül az egységes gyakorlat
biztosítása (annak ellenére, hogy a bírósági szervezetre vonatkozó törvényben
bevezetendõ jogegységi eljárásnak ez a fõ célja). Ezért az ügyek feljutása elé
kell korlátokat állítani. Ugyanakkor a felülvizsgálat teljes kizárása -
tekintettel az egységes jogalkalmazás kívánalmára, ami a jogbiztonság
megvalósulása érdekében nélkülözhetetlen - nem indokolt. A jognak a peres
félre is kiható egységes alkalmazása kikényszerítését minden ügyben lehetõvé
kell tenni. Ennek megfelelõen a javaslat a felülvizsgálati kérelem
elõterjeszthetõségét értékhatárhoz kötéssel korlátozza, de nem teszi
teljességgel kizárttá azt, csupán a Legfelsõbb Bíróság engedélyéhez köti. A
szabály célja az, hogy az értékhatár alatti ügyekben a Legfelsõbb Bíróság a
felülvizsgálatnál egyszerûbb eljárásban elutasíthassa a felülvizsgálat
engedélyezése iránti kérelmet, ha a megtámadott határozat megfelel a
jogszabályoknak és a Legfelsõbb Bíróság gyakorlatának, viszont
jogszabálysértést eredményezõ helytelen jogalkalmazás esetében megadja a jogot
a felülvizsgálathoz, s ezáltal biztosítsa a jogszabálysértés kiküszöbölésének
lehetõségét ezekben az ügyekben is.
Az új szabály szerint a felülvizsgálat engedélyezése akkor indokolt, ha az
alsóbb bíróság döntése nem felel meg a jogszabályoknak, illetve a jogszabályok
Legfelsõbb Bíróság általi értelmezésének: vagyis, ha jogkérdésben a határozat
eltér a Legfelsõbb Bíróság korábbi döntéseitõl. További eset az, ha a
"helytelen" döntés olyan jogkérdést érint, amelyben a Legfelsõbb Bíróság
korábban még nem foglalt állást. Az el nem döntött jogkérdések nevesítése
azért szükséges, mert elképzelhetõ, hogy éppen egy kisebb értékû ügy hoz a
felszínre olyan jogkérdést, amely a Legfelsõbb Bíróság állásfoglalását
igényli.
A javaslatban meghatározott kritériumok teljesülése esetében a Legfelsõbb
Bíróság az engedélyt köteles megadni, tehát e jogköre nem diszkrecionális:
mérlegelési joga csupán annyiban szabad, amennyiben ítélkezése során általában
a jogszabályok értelmezésében. A Legfelsõbb Bíróság az engedély megadása felõl
végzéssel dönt. Azt megindokolnia csak akképpen szükséges, hogy tételesen
hivatkoznia kell az adott jogkérdéshez kapcsolódó gyakorlatára a vonatkozó
ítéleteinek megjelölésével. A bírósági szervezeti törvény teremti meg annak
garanciáit, hogy a peres felek a hivatkozások alapján a megfelelõen közzétett
legfelsõbb bírósági döntést azonosíthassák, megtekinthessék. Természetesen a
nyilvánosságra hozatal garanciájának igazán akkor van szerepe, ha a Legfelsõbb
Bíróság el kívánja utasítani az engedély iránti kérelmet.
Az engedélyezési eljárás alkalmazása értékhatárhoz kötött. Akkor kell ezt
az eljárást lefolytatni, ha a kérelmezõ által vitatott határozatban, illetve a
határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve
annak a Pp. 24. §-a alapján megállapított értéke) a kettõszázezer forintot nem
haladja meg. Az érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét be kell
számítani. E szabályok szerint tehát a határozat azon részének összegszerûsége
(értéke) irányadó, amelyet a kérelmezõ felülvizsgálati kérelmében vitat. (Ez
tehát nem azonos a kis perértékû ügyek fellebbezési szabályának
értékszámításával.) Minden ügyben a Legfelsõbb Bíróság dönti el, hogy melyik
eljárást kell alkalmaznia. Ez a kérelmezõ szempontjából annyiban közömbös,
hogy kérelmét minden esetben azonos tartalommal kell elõterjesztenie.
A tervezet szabályait figyelembe véve annak a kérdésnek az eldöntése, hogy
egy határozat ellen van e helye felülvizsgálatnak, több lépcsõben történik.
Alkalmazni kell a 270. §-t, a 271. § jelenleg hatályos rendelkezéseit,
végezetül az új szabályokat.
Az engedély felõli döntés során is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve
(Pp. 275. § (2) bek.).
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel egyidõben magát a
felülvizsgálati kérelmet is be kell nyújtani. Ennek megfelelõen a jogi
képviselet kötelezõ, s a felülvizsgálati eljárás illetékét is le kell róni,
amelyet a fél visszakap, ha az engedélyt nem kapja meg (38. § (4) bek.). Az
engedélyezés tárgyaláson kívül történik: mivel itt kizárólag jogkérdésrõl van
szó, a tárgyalási elv feltétlen érvényesítése indokolatlan lenne.
Ha a Legfelsõbb Bíróság az engedélyt megadja, a felülvizsgálati eljárást
lefolytatja. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsõbb Bíróság onnan kezdi az
eljárást, mintha "rendes" felülvizsgálati kérelem érkezett volna hozzá. Ennek
megfelelõen csatlakozó felülvizsgálati kérelem terjeszthetõ elõ (amelyre nézve
az értékhatár miatti engedélyezési eljárást már nem kell alkalmazni), döntés
születik arról, hogy tárgyaláson vagy azon kívül történik-e az elbírálás stb.
A nemperes eljárásban a bíróság nem ítélettel, hanem végzéssel dönt. Ennek
ellenére helye lehet az engedélyezési eljárásnak, ugyanis a 105/1992.
(XII.28.) MT rendelet a nemperes eljárásokban a Pp.-t általános mögöttes
jogszabállyá teszi. Ha tehát a Pp. 270. § (2) bekezdés alapján
felülvizsgálatnak van helye egy nemperes eljárásban hozott érdemi végzés
ellen, akkor erre a Pp. felülvizsgálati fejezetének megfelelõ alkalmazásával
az új szabályoknak is vonatkozniuk kell.
A 25. §-hoz
A javaslat az engedélyezési eljárás bevezetése mellett a felülvizsgálat
meglévõ szabályait is módosítja. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati
eljárás jogkérdések elbírálására szorítkozik, a tárgyalás szükségességét
illetõen indokolt a hatályos fõszabály megfordítása: az elbírálás tárgyaláson
kívül történik, kivéve, ha bármelyik fél ezzel ellentétes kérelmet terjeszt
elõ.
A 26. §-hoz
A 275. § (1) bekezdésének módosításával a javaslat egyértelmûvé teszi: a
felülvizsgálati eljárás jogkérdések elbírálására korlátozódik, ezért ténybeli
bizonyítás felvételének helye nincs. Ezen eljárás nem szolgálhat a felek
korábbi, a bizonyítási eljárás során elkövetett mulasztásainak pótlására
(különösen nem diszkriminatívan: csak az írásbeli bizonyíték adható jelenleg
elõ). Ha a felülvizsgálni kért határozat jogerõre emelkedése után szerez a fél
új tényekrõl tudomást, az irányadó szabályok szerint perújítást
kezdeményezhet.
A 27. §-hoz
A javaslat a gondnokság alá helyezett személyek személyes adatainak
védelme érdekében korlátozza a gondnokoltak névjegyzékébe való betekintés
jogát. Az új szabály alapján e jog gyakorlásához igazolni kell azt, hogy mely
jogi érdek miatt szükséges a betekintés.
A 28. §-hoz
A kis perértékû ügyek gyorsabb elbírálása érdekében a javaslat kimondja,
hogy a fizetési meghagyást a kérelem beérkezésétõl számított 30 napon belül ki
kell bocsátani. Ha a kérelem a szükséges kellékeket nélkülözi, a hiányok
pótlására fordított idõ a 30 napba értelemszerûen nem számít be: a törvényi
határidõ a bíróság intézkedéseire áll rendelkezésre.
A 29. §-hoz
A javaslat lehetõséget ad arra, hogy ha a közigazgatási per alperese az
ügyben eljárt másodfokú közigazgatási szerv, akkor e szerv az ügyben eljárt
elsõ fokú közigazgatási szervnek a per vitelére meghatalmazást adjon. E
lehetõség kihasználására valószínûleg célszerûségi szempontból kerül majd sor.
Azt, hogy a meghatalmazott milyen jogkörrel képviseli az alperest, a
meghatalmazásnak kell rendeznie.
A 30. §-hoz
A közigazgatási perek szabályait a javaslat a jogorvoslati rend körében
kívánja megreformálni. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a jelenlegi
rendszer, vagyis a közigazgatási ügyek ötfokú elbírálása (két szint a
közigazgatásban, továbbá három bírói fórum) oly mértékben hosszabbítja meg a
közigazgatási ügyek idõtartamát, ami sem a jogkeresõ állampolgárok, sem a
közigazgatás mûködõképessége szempontjából nem kívánatos. Ezért az elbíráló
szintek száma a bírói szakban csökkentendõ. A javaslat ezt úgy viszi véghez,
hogy fõszabály szerint kizárja a perben a fellebbezést (azért nem a
felülvizsgálatot, mert az egységes jogalkalmazást csak úgy lehet teljes
mértékben biztosítani, ha e feladat ellátásáról egyetlen szerv gondoskodik). A
jogorvoslati funkciót a felülvizsgálat látja el, amelyet a Legfelsõbb Bíróság
bírál el.
Fellebbezésnek közigazgatási perben a javaslat alapján akkor van helye, ha
a határozatot egyfokú eljárásban olyan szerv hozta, amelynek illetékessége az
egész országra kiterjed. Kivételt képez az az eset, ha a határozatot a bíróság
nem változtathatja meg. Nem indokolt ugyanis 3 bírói szint akkor, ha a bíróság
jogköre csak kasszatórikus, vagyis kizárólag a közigazgatási határozat
hatályon kívül helyezésére szorítkozik. Ilyenkor tehát nincs fellebbezésre
mód.
A fellebbezés kizárása csak az ítélet ellenében érvényesül. Ítélet
formájú a megváltoztatás, a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra
utasítás is. A határozat helybenhagyása is ítélet formájú keresetelutasítás.
Végzés azonban pl. a permegszüntetés, idézés kibocsátása nélküli keresetlevél
elutasítás, egyezség-jóváhagyás. Itt nem indokolt az általános szabályoktól
való eltérés, mivel a bíróság alapvetõen eljárási jellegû hibája ugyanolyan,
mint a többi perben.
A 31. §-hoz
A Pp. XIV. Fejezetének szabályai szerint felülvizsgálatnak nincs helye az
elsõ fokon jogerõre emelkedett ítélet ellen. A közigazgatási perekben a
fellebbezés korlátozása miatt - tekintve, hogy az egységes jogalkalmazás
biztosításának kívánalma a felülvizsgálat lehetõségét nélkülözhetetlenné teszi
- a 271. § (1) bekezdésének a) pontjától el kell térni: az elsõ fokon jogerõre
emelkedett ítélet ellen is van felülvizsgálat közigazgatási perekben. Miután a
közigazgatási perben hozott ítéletek szûkített körben fellebbezéssel
támadhatók maradnak, a szabályban kifejezésre jut az, hogy csak ahol nincs
fellebbezés, ott lesz felülvizsgálat az elsõ fokon jogerõre emelkedett
ítélettel szemben.
A felülvizsgálat engedélyezési eljárást közigazgatási perekben nem lehet
alkalmazni. Ennek oka kettõs: egyrészrõl számos esetben az értékhatár
értelmezhetetlen lenne (a per tárgya egy közigazgatási határozat
jogszerûsége), másrészrõl azokban az ügyekben, ahol a fellebbezés kizárt, az
ítéletek tartalmi kontrolljának egyetlen eszköze a felülvizsgálat, ezért
célszerû azt automatikusan lehetõvé tenni.
A 32. §-hoz
A társadalombiztosítási ügyekben nem indokolt a megyei bíróság elsõ fokú
hatáskörének kimondása (Pp. 23. § (1) bekezdés i) pont), ezért e pertípusban a
341. §-t módosítani kell: a társadalombiztosítási perekben elsõ fokon a
jövõben is a megyei bíróságok székhelyén lévõ helyi bíróságok (Budapesten a
Pesti Központi Kerületi Bíróság) járnak el.
A 33. §-hoz
A javaslat egységesen újraalkotja a munkaügyi perek szabályait tartalmazó
XXIII. fejezetet. A munkaügyi per kategóriája kiterjesztett értelemben kerül
alkalmazásra: a javaslat alapján e pertípusba tartozik a munkaviszonyból,
közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból,
szövetkezeti tag munkaviszony jellegû jogviszonyából és a bedolgozói
jogviszonyból származó igény érvényesítése. Ezen túlmenõen a munkajog anyagi
szabályaihoz való szoros kapcsolódás miatt munkaügyi perben kell elbírálni a
munkaszerzõdés megkötését megelõzõ tárgyalásra, valamint a megszûnt
munkaviszonyból eredõ jogra alapított igényt (Pp. 349. § (2) bek. a) pont). A
munkaszerzõdést, illetve a munkaviszonyt tágan kell értelmezni, beleértve a
fentebb felsorolt jogviszonyokat, illetve az azok létrehozását célzó
szerzõdéseket is.
Munkaügyi perben kell elbírálni a kollektív szerzõdés fennállásával,
illetve fenn nem állásával kapcsolatos jogvitákat, illetve a kollektív
szerzõdésbõl eredõ jogra alapított igényeket, akkor, ha ezek a viták a
kollektív szerzõdést kötõ felek között, illetve ezek és harmadik személyek
között merülnek fel. Végezetül munkaügyi per tárgya a sztrájkkal, egyéb
munkaharccal, vagy a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes
magatartásra alapított igény elbírálása (Pp. 349. § (2) bek. b) és c) pont).
A javaslat lehetõséget ad arra, hogy ha a fenti esetek valamelyike
szerinti munkaügyi per indul, annak keretében a munkavállaló és a munkáltató
közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévõ jogra alapított igény
is elbírálható legyen, tehát azok érvényesítése érdekében a jogosultnak nem
kell külön polgári pert indítania (Pp. 349. § (3 bek.).
A munkaügyi perben a bíróság szakülnökök közremûködésével jár el (Pp.
349/A. §). A szakülnök sajátosságait a bíróságok szervezetérõl és
igazgatásáról szóló törvényjavaslat tartalmazza.
A gyakorlatban felmerült igénynek megfelelõen a javaslat egyértelmûen
kimondja, hogy a munkaügyi perben a pertárgyérték kiszámításakor (Pp. 24. §
(2) bek. b) pont) a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve azt az
esetet, ha a kereset tárgya kizárólag a végkielégítés iránti igény (Pp. 349/B.
§ (1) bek.).
A javaslat pontosítja az illetékességi szabályokat: munkaügyi perre
kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetõleg a munkáltató azon
telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló
munkaszerzõdése alapján munkát végez, vagy végzett. A fegyveres szervek
hivatásos állományú tagjának szolgálati viszonyával összefüggõ perben a
sérelmezett döntést hozó elsõ fokon eljárt szerv székhelye szerint illetékes
munkaügyi bíróság, a polgári, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok,
valamint a rendõrség nem nyílt hivatásos állományú tagjai perében a Fõvárosi
Munkaügyi Bíróság jár el (Pp. 349/B. § (2)-(3) bek.).
A bírák kizárásának szabályai nem változnak, a javaslat kizárólag a
jelenlegi 352. § (1) bekezdés c) pont szövegét pontosítja (a javaslat szerinti
350. § (1) bekezdés c) pont).
A javaslat a perbeli jog- és cselekvõképesség általános szabályaitól
(48-49. §) eltérve kimondja, hogy a munkaügyi perben fél lehet a
szakszervezet, munkáltatói érdekképviseleti szervezet vagy üzemi
(közalkalmazotti) tanács is (Pp. 351.§). A meghatalmazottak köre is kiegészül:
munkaügyi perben meghatalmazottként a munkáltatói érdekképviseleti szervezet
is eljárhat saját tagja perében (Pp. 352. §).
A javaslat a tárgyalás elõkészítésének szabályait - az alcím
megváltozatása mellett - annyiban egészíti ki, hogy a bíróság soron kívüli
eljárását teszi kötelezõvé a megszüntetett munkaviszony helyreállítására
irányuló perekben (353. § (4) bek.), továbbá lehetõvé teszi, hogy a bíróság a
tárgyalást indokolt esetben a székhelyén kívüli helyi bíróság hivatalos
helyiségébe tûzze ki (354. §).
Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselõik útján megjelentek, a
tárgyalás - a Munka Törvénykönyvének 109. §-a alapján alkalmazott
jogkövetkezmény tekintetében vagy a fegyelmi felelõsség alapján indult per
kivételével - a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdõdik. Az elnök
a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel
megvitatja. Az egyeztetés során a bíró fõleg azt mutatja be külön-külön a
felek álláspontjával kapcsolatban, hogy annak elfogadásához milyen lényeges
tények bizonyítása szükséges, illetve hogy ennek hiánya milyen perbeli
jogkövetkezménnyel jár. Ha az egyeztetés eredménytelenül végzõdött, a bíróság
a tárgyalást nyomban megtartja (Pp. 355. §).
A javaslat kimondja, hogy a munkaügyi perben a munkabér megfizetése és a
munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a Pp. 156. §-a alkalmazásának
vonatkozásában különös méltánylást érdemlõ jogvédelmi igénynek minõsül. Ez azt
jelenti, hogy az ideiglenes intézkedésnek ezekben az esetekben helye van,
feltéve, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az elérhetõ
elõnyöket (Pp. 357. §).
A javaslat végezetül kimondja, hogy munkaügyi perben a felülvizsgálat
engedélyezési eljárás nem alkalmazható (Pp. 358. §).
A 34. §-hoz
A javaslat az ítélõtáblák felállításának következményeként a másodfokú
eljárás megkeresési szabályát (Pp. 249. § (2) bek.) úgy módosítja, hogy a
Legfelsõbb Bíróság helyett az ítélõtáblát jogosítja fel erre a bizonyítási
eljárási cselekményre. Mivel a Legfelsõbb Bíróság a jövõben csak
felülvizsgálatot bírál el - ahol a bizonyítási eljárás nem folytatható - e
jogkör megadása számára fölösleges.
A (2) bekezdés a kötelezõen fizetési meghagyással érvényesítendõ igény
összeghatárát 200 ezer forintra emeli fel.
A (3) bekezdés az "ülnök" kifejezés bevezetését érvényesíti a törvény
egészére nézve.
A 35-36. §-hoz
A javaslat hatálybalépése a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló
törvényhez igazodva 1999. január 1. A közbensõ idõszak az ítélõtáblák
felállításához szükséges. Ugyanakkor az ítélõtáblákat nem érintõ
rendelkezések korábban, 1998. január 1-jén lépnek hatályba. A javaslat
fõszabálya az, hogy az új szabályokat a hatálybalépés után indult ügyekben
kell alkalmazni. Ezért, ha a keresetlevél benyújtására már sor került, az új
szabályok nem alkalmazhatók. Kivételt képez az, hogy ha az új hatásköri
szabályok szerint a per nem a helyi, hanem a megyei bíróság hatáskörébe
tartozik. Ilyenkor a helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azokat az
ügyeket, amelyek e törvény alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, ha
az ügyben a perindítás hatályai (Pp. 128. §) még nem álltak be. Ez a
rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a keresetlevelet idézés
kibocsátása nélkül elutasították, viszont e rendelkezéseket kell alkalmazni a
fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmekre, ha a fizetési meghagyás
kibocsátására e törvény hatálybalépéséig nem került sor.
E szabályok célja az, hogy a javaslat hamarabb életbe lépve szélesebb
körben fejthesse ki hatását. Hasonlóképpen az ítélõtáblák gyorsabb "munkába
állítása" érdekében rendelkezik úgy a javaslat, hogy azokban az ügyekben,
amelyekben e törvény alapján a jogorvoslat elbírálása az ítélõtábla
hatáskörébe tartozik, a törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a
hatálybalépéskor az elsõ fokú határozatot még nem hozták meg. Így az ilyen
ügyben a fellebbezést már nem a megyei bíróság, hanem az ítélõtábla bírálja
el.
A Legfelsõbb Bíróság az ítélõtáblának küldi meg azokat az ügyeket,
amelyekben e törvény alapján a fellebbezés elbírálása az ítélõtábla
hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a törvény hatálybalépését megelõzõen a
240-243. §-ok szerinti intézkedésekre nem került sor. E szabállyal a
fellebbezéssel már megtámadott ügy is átkerül a Legfelsõbb Bíróságtól az
ítélõtáblához, ha az ügyben a Legfelsõbb Bíróság még nem intézkedett.
A 36. § (5) bekezdése egyértelmûvé teszi, hogy ha a másodfokú bíróság,
illetve a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsõbb Bíróság hatályon kívül
helyezi a megtámadott határozatot, s az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra
utasítja, az nem fog új ügynek számítani, vagyis a régi hatásköri szabályok
szerinti fórum jár el. Ennek az az indoka, hogy a pert korábban eldöntõ
bíróság már jól ismeri az ügyet, így nem célszerû azt tõle elvonni.
A javaslat a kis perértékû ügyek fellebbezési szabályait úgy lépteti
hatályba, hogy átmeneti szabályt is alkot: ameddig az ítélõtáblák
felállítására nem kerül sor, a másodfokú bíróságnak a fellebbezést a Pp.
256/D. § (1) bekezdése alapján hivatalból elutasító végzése ellen - amely az
ítélõtáblák felállítása után a 233/A. § alapján fellebbezhetõvé válik -
felülvizsgálatnak lesz helye. Erre azért van szükség, hogy e fontos döntés
ellen ebben az átmeneti idõszakban is legyen jogorvoslat.
A felülvizsgálatnak 1998. január 1-jén hatályba lépõ megváltozott
szabályait (javaslat 24-26. §) akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a
hatálybalépéskor a jogerõs határozat még nem született meg. E szabály is azt
szolgálja, hogy az új rendelkezések mihamarabb érvényesülhessenek, ugyanakkor
ez az elõrehozott hatálybalépés a felek érdekeit nem sérti, mivel a szabályok
az addigi eljárásra visszamenõleg nem hatnak ki.
A 37. §-hoz
E § a hatályukat vesztõ rendelkezéseket sorolja fel. A 47. § elhagyása
azért szükséges, mert a Legfelsõbb Bíróság e jogköre ellentétes a "törvény
által rendelt bíróhoz (bírósághoz) való jog" garanciális jellegû
igazságszolgáltatási alapelvével.
A 256/A. § (1) bekezdésének e) pontját a javaslat úgy módosítja, hogy a
tárgyaláson kívüli elbírálás iránti kérelmet idõbeli korlátozás nélkül elõ
lehet terjeszteni, s nem szükséges a felek közös kérelme, elegendõ, ha
egyikük indítványozza ezt, s a bíróság közli az indítványt az ellenféllel
hozzájárulásának beszerzése érdekében.
A 259/A. § a kifogás intézményét tartalmazza, hatályon kívül helyezésének
oka az, hogy a 233/A. §-ban meghatározott fellebbezés lép helyébe.
A 273. § (1) bekezdése fölöslegessé válik, mivel a javaslat a bíróság
összetételét a Pp. 11. §-ában teljeskörûen rendezi.
A 326. § (2) bekezdését a közigazgatási perek új hatásköri szabályai (Pp.
23. § (1) bekezdés i) pont) váltják fel.
A 339. § (2) bekezdés e) pontjának hatályon kívül helyezését a mögöttes
anyagi jogszabályok változása indokolja.
A 38-39. §-hoz
Az ítélõtáblák felállításának következménye az lenne, hogy azokban a peres
és nemperes eljárásokban, amelyeket nem a Pp., hanem külön jogszabály
szabályoz úgy, hogy az elsõ fokú bírói hatáskört a megyei bírósághoz telepíti,
ugyanakkor a felülvizsgálatot kizárja, a fellebbezési (másodfokú) hatáskör
automatikusan az ítélõtáblákhoz kerülne, így a Legfelsõbb Bírósághoz az
eljárás nem jutna el. Mivel az egységes jogalkalmazás biztosítása -
tekintettel a bonyolult jogkérdéseket is involváló ügytípusokra - a Legfelsõbb
Bíróság közremûködését szükségessé teszi, az adott eljárások szabályait úgy
kell módosítani - mivel célunk az eljáró fórumok számának csökkentése -, hogy
a fellebbezés kizárt, de felülvizsgálatnak helye van. Ilyen tartalmú
szabályozást tartalmaz a javaslat a választottbíráskodásról szóló törvényben
és az iparjogvédelmi jogszabályokban (38. § (1)-(3) és (5)-(8) bekezdése, 39.
§ b), d) és e) pontja).
Az illetéktörvény módosításának célja az, hogy az elutasított
felülvizsgálat engedélyezési kérelem illetékét a fél visszakaphassa (38. § (4)
bek.).
A 39. § c) pontjában megjelölt rendelkezés hatályon kívül helyezését az
indokolja, hogy a munkaügyi perek szabályai azt változtatás nélkül átveszik
(Pp. 349/B. § (3) bek.). Az f), - n) pontok a Pp.-nek a javaslattal érintett
szakaszait megállapító korábbi jogszabályokat helyezik hatályon kívül.