ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció
Gál Zoltán
az Országgyûlés elnöke
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 115.§. alapján interpellációt kívánok benyújtani dr.
Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrhoz: "Mit kíván tenni a kormány a kora
tavaszi természeti katasztrófa kártételeinek csökkentése, az érintett gazdák
és gazdálkodó szervezetek megsegítése érdekébení?"
I n d o k o l á s:
Bogárdi Zoltán a Magyar Demokrata Fórum országgyûlési képviselõje 1997.
április 22-én napirend elõtti felszólalásában felhívta a közvélemény és a
kormány figyelmét a mezõgazdaságot ért kora tavaszi természeti katasztrófára.
Nem túlzás a katasztrófa szó, mert a kevés téli csapadék, a viharkárok, a
homokverés, a rendkívüli fagykárokat okozó szigorú áprilisi tél kártétele
sokkal több és nagyobb, mint egy átlagos természeti csapás. Felszólaló
képviselõtársaink pártállásra való tekintet nélkül megerõsítették, hogy
valóban vészhelyzet alakult ki, fõleg a fagykárokkal sújtott gyümölcsösökben.
Egyetértés volt a jegyzõkönyv tanúsága szerint abban is, hogy segíteni kell a
bajba jutott gazdáknak. Ezt nem csak karitatív megfontolásból kell megtenni,
hanem azért is, mert csõdbe jutásuk hátrányos lesz az egész nemzetgazdaság
számára. A napirend elõtti vitában Kiss Zoltán földmûvelésügyi államtitkár úr
is hozzászólt. Számadatokkal igazolta a fagykár súlyosságát és sajnálattal
állapította meg, hogy nem jött létre 1995-ben az un. katasztrófa-alap. A
megoldásról, a károsultak konkrét támogatásáról azonban nem szólt - bizonyára
nem volt rá felhatalmazása.
Átéltük a februári-márciusi gazdatüntetéseket. Bár a kormány több ízben
próbálta a demonstrációkat egyes politikai pártok által "felheccelt" emberek
megmozdulásának minõsíteni, mindenki tudta, nem errõl volt szó. A szervezett
parasztmegmozdulás ritka, ha sor kerül rá, az annak a jele, hogy nagy baj van
vidéken. A kormány végül is kénytelen volt ezt érzékelni és közel három éves
várakozás után kezdeményezte a Nemzeti Agrárprogram megalkotását. Most nem
kívánom ismételten minõsíteni a nagy propagandával kibocsátott vitairatot,
minõsítette azt a szakmai közvélemény részérõl történt elutasítás. A lényeg
az, hogy a kormány kénytelen volt széleskörû tárgyalásokat kezdeni a
mezõgazdaságról. Minden józanul gondolkozó politikus és szakember szeretné, ha
ezek a tárgyalások valóban érdemben folynának és az ágazat megújhodásához
vezetnének. A kormánynak is csak ez lehet az érdeke, de be kell bizonyítnia,
hogy a Nemzeti Agrárkerekasztal összehívása nem üres propagandafogás és
idõhúzás. Most itt van a lehetõség a kézzelfogható cselekedetre, a természeti
katasztrófa miatt csõdhelyzetbe jutott gazdák megsegítésére.
Azért fordulok interpellációmmal pénzügyminiszter úrhoz és nem a
földmûvelési tárca vezetõjéhez, mert tisztában vagyok azzal, hogy ennek a
fájdalmas problémának a megoldásához komoly pénzügyi kormánydöntésre van
szükség.
Kérdezem tehát miniszter urat, mit kíván tenni a kormány a kora tavaszi
természeti katasztrófa kártételeinek csökkentése, az érintett gazdák és
gazdálkodó szervezetek megsegítése érdekében?
Budapest, 1997. április 23.
dr. Medgyasszay László
MDF