1
A Magyar Köztársaság legfõbb ügyészének
országgyûléso beszámolója
az ügyészség 1996. évi tevékenységérõl
TARTALOMJEGYZÉK
1. Az ügyészség helye az államszervezetben 3
1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség 3
1.1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség vizsgálatai 4
1.1.2. A Legfõbb Ügyészség és Katonai Fõügyészség szerepe a
kodifikációban 8
1.2. A fõügyészségek 9
1.3. A helyi ügyészségek 10
2. Ügyészség és alkotmányreform 10
2.1. Az ügyészség helye az Alkotmánykoncepcióban 10
2.2. A tervezett igazságszolgáltatási reform hatása az ügyészi szervezetre
11
3. A legfõbb ügyész parlamenti tevékenysége 13
4. Az ügyészség mûködésének feltételei 13
4.1. Személyi feltételek 13
4.2. Tárgyi és pénzügyi feltételek 16
5. Az ügyészi szakágak tevékenysége 18
5.1. Áttekintés. Az ügyészi tevékenység arányai 18
5.2. Az ügyészség és az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak
kapcsolata 18
6. A büntetõjogi ügyészi tevékenység 19
6.1. A bûnözés alakulása 20
6.2. Az ügyész a büntetõeljárásban 24
6.3. A titkos információ-gyûjtéssel kapcsolatos ügyészi tevékenység
(Rtv.67-68.§) 26
6.4. Az ügyészségi nyomozás 27
6.5. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet 27
6.6. A vádképviseleti tevékenység 29
6.7. A felülvizsgálat és a perújítás 30
6.8. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete 31
6.9. Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a büntetõügyekben 32
6.10. Közlekedési ügyészi tevékenység a büntetõügyekben 36
7. A magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység 37
7.1. A magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység és változásai
38
7.2. A közigazgatással kapcsolatos ügyészi feladatok 39
7.3. A környezetvédelemmel kapcsolatos ügyészi tevékenység 41
7.4. A szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység 42
7.5. A cégbírósági eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység 44
7.6. A munkaviszony és a szolgálati viszony szabályai érvényesülésének
segítése 45
7.7. A társadalmi szervezetek és alapítványok törvényességi felügyelete
46
7.8. Az ügyészséghez benyújtott törvényességi kérelmek intézése 47
8. A katonai ügyészség 49
8.1. A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység 49
8.2. A magánjogi és közigazgatási jogi katonai ügyészi tevékenység 52
8.3. A katonai ügyészség személyi feltételei 53
9. Az ügyészség informatikai, tudományos és nemzetközi tevékenysége
54
9.1. Az ügyészségi munka informatikai háttere 54
9.2. Az OKKrI; az ügyészek tudományos tevékenysége 55
9.3. Az ügyészség nemzetközi tevékenysége 56
9.3.1. Nemzetközi kapcsolatok 56
9.3.2. Jogsegély ügyek 57
Tisztelt Országgyûlés!
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 52. §-ának (2) bekezdésében, valamint a
Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY
határozat 89. §-ában foglalt kötelezettségem alapján a Magyar Köztársaság
ügyészsége 1996. évi mûködésérõl jelentést teszek. Ezt megelõzõen 1996. május
10-én terjesztettem beszámolót az Országgyûlés elé.
1. Az ügyészség helye az államszervezetben
Az ügyészség Magyarországon önálló állami szerv. Az Alkotmány önálló
fejezetben rendelkezik az ügyészségrõl. Az ügyészséget az Országgyûlés által
választott legfõbb ügyész vezeti és irányítja, aki mûködéséért az
Országgyûlésnek felelõs.
Az ügyészség érvényesíti az állam büntetõjogi igényét, védi az
igazságszolgáltatásban az alkotmányos jogokat, törvényben meghatározott
esetekben és módon fellép a törvényesség védelmében.
Az ügyészség centralizált, hierarchikusan felépült szervezet, amely
független más állami szervektõl, feladatait a Legfõbb Ügyészség és a területi
ügyészi szervek látják el (1. számú melléklet).
1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség
A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló - többször módosított - 1972.
évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 18. §-a alapján az ügyészi szervezet
tagozódása a következõ:
a) a Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyészsége,
b) a megyei fõügyészségek, illetve a Fõvárosi Fõügyészség,
c) a helyi ügyészségek (Budapesten kerületi ügyészségek, városokban
városi ügyészségek),
d) a Katonai Fõügyészség és
e) a területi katonai ügyészségek.
A Legfõbb Ügyészségnek alárendelten mûködnek a megyei fõügyészségek, a
Fõvárosi Fõügyészség (a továbbiakban együtt:fõügyészségek) és a helyi
ügyészségek. A legfõbb ügyész felügyeli továbbá az Országos Kriminológiai és
Kriminalisztikai Intézet tevékenységét.
A katonai ügyészi szervezet az egységes ügyészi szervezet integráns
részeként mûködik. E szervezetet a legfõbb ügyész irányítja egyik helyettesén,
a katonai fõügyészen keresztül. A katonai ügyészek hivatásos katonák is
egyben, de az irányítás rendszere folytán tevékenységükben függetlenek
a katonai hierarchiától.
A szervezetben öt elsõfokú területi katonai ügyészség (budapesti,
debreceni, szegedi, kaposvári és gyõri székhellyel) mûködik, tevékenységüket a
Katonai Fõügyészség irányítja, illetve ez végzi a másodfokú katonai ügyészi
teendõket.
Az ügyészség, valamint a Legfõbb Ügyészség szervezetét (2. számú
melléklet) az Ütv. 19. §-án alapuló - többször módosított - 6/1994. (ÜK.7.) LÜ
utasítás (SZMSZ) határozza meg. A szervezet kialakítása az Ütv., továbbá a
polgári perrendtartás, a büntetõeljárásról, illetõleg az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseibõl következõ
feladatokon alapul.
A Legfõbb Ügyészség sok vonatkozásban központi közigazgatási szervként
mûködik (jogszabályok kezdeményezése, a jogszabályok alkotásában az
államigazgatási egyeztetés során történõ vélemény-nyilvánítás, legfõbb ügyészi
"normatív" utasítások alkotása), továbbá közvetlenül irányítja a
fõügyészségek (a Katonai Fõügyészség a területi katonai ügyészségek)
tevékenységét, ellenõrzi mûködésüket és ellátja a jogszabályok által a
hatáskörébe utalt büntetõjogi, magánjogi és közigazgatási jogi, s az e
szakágak mûködéséhez szükséges funkcionális feladatokat.
1.1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség vizsgálatai
Az 1996-ban a Legfõbb Ügyészségre érkezett 16228 és a Katonai
Fõügyészségre érkezett 500 ügy intézése mellett az egyes ügyészi
szakterületeken folyó szakmai munka rendszeres figyelemmel kísérése, illetve
meghatározott ügycsoportokban és ügyekben az ügyintézés ellenõrzése és
segítése végett a Legfõbb Ügyészség, illetve a Katonai Fõügyészség szakági,
illetõleg célvizsgálatokat tart.
Büntetõjogi területen a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében
1996-ban két, az ország valamennyi ügyészségét és nyomozó hatóságát érintõ
vizsgálat lefolytatására került sor, így
a) az elõzetes letartóztatási gyakorlat, ennek körében az ügyészségek
indítványozási gyakorlata, az elõzetes letartóztatás idõtartama,
fenntartásának vagy megszüntetésének szükségessége, továbbá az, hogy a
szükséges esetekben nem maradt-e el a gyanúsított elõzetes letartóztatásának
indítványozása,
b) a Btk. XV. Fejezet VII. címében foglalt közélet tisztasága elleni
bûncselekmények miatti büntetõeljárások nyomozása, ennek körében az, hogy ezek
a bûncselekmények a közélet mely területein és milyen formákban, illetve
milyen célok érdekében és indítékokkal valósulnak meg és az elkövetõk milyen
körbõl kerülnek ki, továbbá, hogy az eljárásokat milyen bizonyítási
sajátosságok jellemzik, azok mennyiben megalapozottak és törvényesek.
Vizsgálatra került továbbá a szakág körében
c) az ún. korrupciós bûncselekmények (vesztegetés, befolyással üzérkedés)
nyomozási gyakorlata is. A vizsgálat az elõzetes várakozásoknak megfelelõen
nem adhatott megbízható képet a korrupcióról, mint komplex, sajátos,
strukturált társadalmi jelenségrõl, legfeljebb néhányszáz ismertté vált
esetrõl. A felderített korrupciós cselekmények száma (724) az összbûnözésen
belül 1996-ban a 0,2%-ot sem érte el, bár a jelenség társadalmi hatása ennél
lényegesen nagyobb. Ennek egyik okaként kell említést tenni arról, hogy a
rendszerváltozást követõen a tulajdonviszonyok változásának felgyorsulása, a
gazdaság szerkezetének átalakulása és ennek következtében a piacgazdaság
kialakulása, új jogszabályok sorának megalkotásával járt együtt. A jogalkotás
során számos szempontot, érdeket kell figyelembe venni. Az új megoldásokkal új
visszaélési lehetõségek is keletkeztek. A visszaszorításért folyó állami
küzdelem szerves része a bûnüldözés is, ám nem egyetlen, hanem végsõ eszköze,
d) az ügyész által büntetõ ügyekben benyújtott felülvizsgálati
indítványok szakszerûsége és eredményessége. A vizsgálat - mely az 1993-1995.
évek idõszakára terjedt ki - feltárta, hogy a felülvizsgálati indítványok
leggyakrabban a tényállás téves jogi értékelésére, illetve a hatáskör bírósági
túllépésében megnyilvánuló eljárásjogi szabálysértésre hivatkoztak. Az ügyészi
felülvizsgálati indítványok eredményessége a vizsgált idõszak alatt 61% volt,
de az eredménytelen ügyészi felülvizsgálati indítványok (39%) sem tekinthetõk
eredménytelennek, mert vitás jogértelmezési kérdésekben lehetõséget adtak a
Legfelsõbb Bíróság iránymutató álláspontjának kifejtésére,
e) az egyes gazdasági bûncselekmények vádképviseleti gyakorlata annak
megállapítására, hogy - különös tekintettel a Btk. XVII. fejezetének új
törvényi tényállásaira - az ügyészi jogalkalmazási gyakorlat országosan
mennyire egységes, illetve, hogy a bíróságok osztják-e a jogi minõsítésre és a
jogkövetkezményekre vonatkozó ügyészi álláspontot. A vizsgálat - mely azokra
az ügyekre terjedt ki, amelyek 1995-ben jogerõs bírósági határozattal
fejezõdtek be - számos olyan jogértelmezési kérdést tárt fel, amelyekben a
jogalkalmazás során az ország különbözõ területein a legeltérõbb jogi
megoldások születtek. Ezért a gazdasági bûncselekmények körében az ügyészi
vádképviseleti gyakorlatot a jövõben is folyamatosan figyelemmel kísérjük,
f) a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendõrségi fogdákban a
közelmúltban bekövetkezett rendkívüli események (különösen a szökések) miatt a
fogvatartottak õrzésének, felügyeletének és ellenõrzésének törvényessége. A
vizsgálatok feltárták, hogy az eseti mulasztások mellett a fogvatartás
biztonságához szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányosságai számos
esetben járultak hozzá a rendkívüli események bekövetkezéséhez. Ezért
kezdeményeztük az õrzésvédelmi rendszerek korszerûsítését, a biztonsági
létesítmények és berendezések felújítását, a személyi állomány létszámának a
feladatokhoz történõ igazítását és megfelelõ szakképzésének biztosítását,
g) az elkobzás végrehajtásának törvényessége. E tárgyban a rendõrségi,
valamint a vám- és pénzügyõrségi szerveknél folytatott országos vizsgálatunk
feltárta, hogy sok esetben nem hatályosulnak a gyakorlatban az egyes
lefoglalt, elkobzott - gyakran nagy értékû vagy veszélyes - dolgok
nyilvántartására, tárolására, kezelésére, kiadására, értékesítésére, avagy
megsemmisítésére vonatkozó jogszabályi elõírások. Az elkobzás végrehajtásának
folyamatában résztvevõ szervek munkakapcsolata nem mindenütt kielégítõ, ami
lényegesen rontja a végrehajtás hatékonyságát. A feltárt hiányosságok
megszüntetése iránt intézkedtünk, emellett kezdeményeztük az elkobzással
kapcsolatos jogi szabályozás felülvizsgálatát is,
h) közlekedési területen a vasúti közlekedés biztonsága elleni szándékos
és gondatlan cselekmények nyomozási, vádemelési gyakorlata (lásd a 6.10.
pontban).
A büntetõjogi vizsgálati jelentéseket megküldtük a Legfelsõbb Bíróságnak,
az Igazságügyi Minisztériumnak, a Belügyminisztériumnak, a Gazdaságvédelmi
Koordinációs Bizottságnak, továbbá a központi nyomozó hatóságok vezetõinek. A
jelentéseket a fõügyészségek kollégiumi ülésen vitatták meg és meghatározták a
közvetlen konkrét teendõket.
A magánjogi és közigazgatási jogi szakterületen 1996-ban sor került
a) a zaj- és rezgésvédelemmel kapcsolatos hatósági és szakhatósági
tevékenység törvényességének vizsgálatára a környezetvédelmi felügyelõségeken.
A vizsgálat célja a veszélyeztetõ zajos és káros rezgések elleni védelemmel
kapcsolatos hatósági intézkedések törvényességének megállapítása; a
kötelezési, ellenõrzési és bírságolási gyakorlat elemzése; a másodfokú
eljárások törvényességének értékelése; a felelõsségrevonás egyéb eszközeinek
feltárása volt (lásd részletesen a 7.3. pontban),
b) az alapítványok közalapítvánnyá történõ átalakítása és azok mûködése
törvényességének vizsgálatára. E vizsgálat célja annak megállapítása volt,
hogy a Ptk. 74/G. §-ában foglaltak szerint megtörtént-e egyes alapítványok
közalapítvánnyá történõ átalakítása és az átalakulással, illetve a
közalapítványok
mûködésével kapcsolatos jogszabályok rendelkezései miként érvényesültek (lásd
részletesen a 7.7. pontban),
c) a fiatalkorú és a nõ munkavállalókra vonatkozó speciális jogszabályi
elõírások érvényesülésének vizsgálatára az egyéni vállalkozóknál és a
gazdasági társaságoknál. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a
munkáltatók betartják-e a nõk és fiatalkorúak alkalmazásánál és
foglalkoztatásánál a nõk és a fiatalkorúak egészségének és testi épségének
védelmérõl szóló jogszabályokat, valamint a rendkívüli munkavégzés (éjszakai
és túlmunka) elrendelése, illetõleg a szabadság megállapítása és kiadása,
valamint a munkavégzés díjazása körében hatályos, az általánostól eltérõ
tilalmakat, illetve kedvezényeket elõíró rendelkezéseket,
d) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei állam-
igazgatási eljárásainak törvényességi vizsgálatára. E vizsgálat célja annak
megállapítása volt, hogy az ÁNTSZ városi és megyei intézetei elsõ- és
másodfokú hatósági és szakhatósági jogkörükben eljárva miként tesznek eleget a
jogszabályok elõírásainak,a környezetvédelmi eljárásokban közremûködik-e
szakhatóságként a közegészségügyi hatóság, milyen a társszervek
együttmûködése, az Országos Tisztifõorvosi Hivatal miként látja el a
tevékenység irányítását és a hatáskörébe utalt egyéb feladatokat,
e) az un. fantomcégek törlésére irányuló ügyészi indítványok és az azok
alapján indult cégbírósági eljárások eredményének vizsgálatára. A vizsgálat
célja annak elemzése volt, hogy a különbözõ gazdasági visszaélések leplezésére
is lehetséges eszközül felhasználható, nem törvényesen mûködõ cégek
felderítése, a cégek törlésére irányuló ügyészi indítványok és a cégbírósági
eljárásokban hozott határozatok miként segítik a cégnyilvántartás
közhitelességének teljességét és az ilyen cégekkel való visszaélések
megelõzését (lásd részletesen a 7.5. pontban),
f) az MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) szervezetek bírósági
nyilvántartásba vételével kapcsolatos ügyészi fellebbezési gyakorlat
elemzésére és a szervezetek mûködése törvényességének vizsgálatára. E
vizsgálat célja annak elemzése volt, hogy az ügyészi fellebbezési gyakorlat
mennyiben segítette elõ, hogy a törvény rendelkezései szerint alakult MRP
szervezetek kerüljenek bírósági nyilvántartásba vételre, továbbá annak
megállapítása, hogy a létrejött szervezetek mûködésében hogyan érvényesülnek a
törvény elõírásai.
A törvényességi vizsgálatokról készült országos összefoglaló
jelentéseket tájékoztatásul megküldtük az Országgyûlés elnökének, a Legfelsõbb
Bíróság elnökének, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárának, a
vizsgálat tárgya szerint érintett miniszternek és a közigazgatási
államtitkárának, illetõleg az országos hatáskörû szerv vezetõjének; indokolt
esetben jogszabályi módosítást vagy más intézkedést kezdeményezve.
A Katonai Fõügyészség és a területi katonai ügyészségek vizsgálták
a) a katonai büntetõeljárásban gyanúsítottként érintett személyeket
megilletõ védelmi jogok biztosítását,
b) a Magyar Honvédség katonai fogházában büntetésüket töltõ elítéltek
jogainak érvényesülését és fogvatartásuk körülményeit,
c) a fegyverek, lõszerek és robbanóanyagok biztonságos tárolására,
kezelésére, kiadására, felhasználására és visszavételére vonatkozó
rendelkezések betartását,
d) a fegyveres erõk sorállományú tagjait alanyi jogon megilletõ
szabadság, eltávozás, kimaradás, illetve anyagi ellátásuk biztosításának
megtartását,
e) a különlélési pótlék, az elszámolható útiköltség és egyéb költségek
kifizetésének mechanizmusát.
A katonai ügyészségek a vizsgálataik eredményérõl az érintett
parancsnokokat minden esetben tájékoztatták. A Katonai Fõügyészség a védelmi
jogok érvényesülése körében tapasztaltakról értékelést küldött a területi
katonai ügyészségeknek. A fegyverek, lõszerek és robbanóanyagok kezelésével,
illetõleg a fegyveres erõk tagjai egyes jogainak érvényesülésével kapcsolatos
vizsgálat megállapításait a Legfõbb Ügyészség vezetõi értekezleten
megtárgyalta, majd a vizsgálati jelentéseket a Magyar Honvédség parancsnoka,
illetõleg a Határõrség országos parancsnoka is megkapta a hasznosítás
érdekében.
1.1.2. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség szerepe a
kodifikációban
A Legfõbb Ügyészség ügyészei 1996-ban közremûködtek a büntetõeljárási
törvény kidolgozásában, részt vettek az Igazságügyi Minisztérium által
vezérelt kodifikációs bizottság munkájában.
Még 1996-ban kezdõdött meg - a bírósági reformra figyelemmel - az
ügyészség szervezetére és mûködésének feltételrendszerére vonatkozó koncepció
és a megvalósításukhoz szükséges módosító törvényjavaslatok kidolgozása, e
vonatkozásban az Igazságügyi Minisztérium a Legfõbb Ügyészségtõl
államigazgatási egyeztetésre érett, kidolgozott szövegjavaslatokat vehetett
át.
A kodifikáció szakmai színvonalának fenntartása céljából a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. törvény 28. §-a elõírta, hogy a törvény és a
kormányrendelet tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a legfõbb
ügyésznek.
Az Ütv. 4. § (2) bekezdés b) pontja a legfõbb ügyész számára biztosítja
azt is, hogy miniszteri rendelet tervezetére is törvényességi szempontból
elõzetesen észrevételt tegyen.
A tárcák e törvényi elõírásoknak 1996-ban is csak részben tettek eleget
és külön gondot jelentett - nemcsak a Legfõbb Ügyészség, hanem a központi
közigazgatási szervek számára is -, hogy a véleményezésre a jogalkotási
törvényben, illetõleg a Kormány ügyrendjében elõírt határidõket sem tartották
be, és kivételnek számított az általános szabály (1088/1994. (IX.20.) Korm.h.
29. pont), amikor a véleményezésre a határozatban elõírt 15 napos határidõt
biztosították .
Az 1996-ban érkezett közel 800 véleményezés ( 32. sz. tábla) több mint
50%-a ilyen rövid határidõvel érkezett, s ez nem minden esetben tette lehetõvé
az alapos vélemény-nyilvánítást.
A tervezetek közül 354 jogszabálytervezetre tett a Legfõbb Ügyészség,
illetve a Katonai Fõügyészség érdemi törvényességi észrevételt, amelyeket a
jogszabály elõkészítõje alig néhány kivétellel elfogadott.
1.2. A fõügyészségek
A fõügyészségek szervezete a büntetõjogi, a magánjogi és a törvényességi
felügyeleti tevékenység alapján tagozódik, így általában
- Büntetõjogi Csoport (nyomozásfelügyeleti, illetve büntetõbírósági
szakág),
- Magánjogi és Közigazgatási Jogi Csoport
szervezetben mûködnek, kiegészülve a megfelelõ funkcionális (szervezeti)
egységekkel, s 1996. január 1-jétõl fõügyészségi szervezetben mûködnek az
ügyészségi nyomozó hivatalok is.
A Fõvárosi Fõügyészség - sajátos helyzetére tekintettel részletes
osztálytagozódással mûködik, szervezeti egységei a következõk:
- Fõvárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal,
- Nyomozás Felügyeleti Osztály,
- Gazdasági Bûnügyek Osztálya,
- Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztály,
- Közlekedési Osztály,
- Büntetõbírósági Osztály,
- Közigazgatási Jogi Osztály,
- Magánjogi Osztály,
- Titkárság,
- Személyügyi Osztály,
- Pénzügyi Osztály.
A szervezett, gazdasági jellegû bûnözés elleni hatékonyabb fellépés
jogszabályi és anyagi feltételeinek megteremtésérõl szóló 1077/1996. (VII.16.)
Korm. határozat - a gazdasági bûncselekmények miatt folytatott
büntetõeljárásokban való eredményesebb ügyészi közremûködés érdekében -
lehetõvé tette, hogy a megyék ügyészi létszáma egy-három fõvel, az ilyen
eljárásokkal túlterhelt Fõvárosi Fõügyészség ügyészi létszáma 15 fõvel
növekedjen. A folyamatban lévõ létszámfejlesztés biztosítja, hogy a
fõügyészségeken, illetve a nagyobb (megyeszékhelyi) helyi ügyészségeken - a
Fõvárosi Fõügyészséghez hasonlóan - gazdasági bûnügyekre szakosodott
szervezeti egységeket alakítsanak ki.
1.3. A helyi ügyészségek
A 114 városi (fõvárosi kerületi) ügyészségen önálló szervezeti egységek
általában nincsenek. A beosztott ügyészek szakterületenkénti beosztásban a
vezetõ ügyésznek, illetve helyettesének alárendelten mûködnek. Az SZMSZ
lehetõvé teszi azonban - ha a helyi ügyészség ügyforgalma indokolja -
szervezeti egységek létesítését.
A hatályos rendelkezések szerint a helyi ügyészség jár el azokban az
ügyekben, amelyeket jogszabály vagy legfõbb ügyészi utasítás nem utal más
ügyészi szerv hatáskörébe. Ez azt jelenti, hogy a helyi ügyészségek járnak el
az ügyek túlnyomó részében, így az ügyészek munkaterhe is ott - elsõsorban a
fõvárosi kerületi ügyészségeken, továbbá a Fõvárosi Fõügyészség gazdasági
bûnügyekkel foglalkozó osztályán és a megyeszékhelyen mûködõ helyi
ügyészségeken - a legnagyobb.
2. Ügyészség és alkotmányreform
Az új alkotmány elõkészítésével kapcsolatban az ügyészség alkotmányos
helyérõl és feladatairól különbözõ vélemények láttak napvilágot. Vitatott volt
a kérdés az Országgyûlés Alkotmány-elõkészítõ Bizottságában is, amely végül a
jelenlegi alkotmányos helyzet fenntartása mellett foglalt állást.
2.1. Az ügyészség helye az Alkotmánykoncepcióban
A Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási elveit tartalmazó
119/1996. (XII.21.) OGY határozat melléklete IV. részének - az
igazságszolgáltatásról szóló - V. fejezete kimondja: "Az Alkotmány határozza
meg az ügyészség feladatát: az ügyészség üldözi a tudomására jutott
bûncselekményeket, továbbá a törvényben meghatározott esetekben és módon
fellép más jogszabálysértõ cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint
elõsegíti a jogszabálysértések megelõzését.
Az ügyészség törvényben meghatározott jogosítványokkal rendelkezik a
bûncselekmények nyomozását illetõen, képviseli a vádat a bírósági eljárásban
és felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Polgári
és közigazgatási ügyekben bekövetkezett jogszabálysértés esetén - ha az
érintett jogainak védelmére nem képes, illetõleg kifejezett törvényi
rendelkezés alapján a közérdek védelme érdekében - eljárást kezdeményez,
fellép az eljárásban, továbbá jogorvoslati jogot gyakorol és intézkedéseket
tesz a jogszabálysértés megszüntetése, illetve megelõzése érdekében.
A legfõbb ügyész jogállását az alkotmányban szabályozni kell. A legfõbb
ügyész az Országgyûlésnek felelõs, mûködésérõl köteles az Országgyûlésnek
beszámolni, interpellálható. A legfõbb ügyészt a köztársasági elnök
javaslatára az Országgyûlés választja meg. A legfõbb ügyész megbízatási ideje
hat év. Megbízatása megszûnik a megbízatási idõtartam leteltével,
felmentésével, lemondásával, összeférhetetlenségének megállapításával,
országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré
történõ megválasztásával, hivatalvesztése kimondásával, bíróságnak közügyektõl
eltiltást kimondó jogerõs határozatával, halálával. A legfõbb ügyész
helyetteseit - a legfõbb ügyész javaslatára - a köztársasági elnök nevezi ki
és szünteti meg megbízatásukat."
Az új alkotmány szövegtervezete a koncepciónak megfelelõen rendelkezik.
2.2. A tervezett igazságszolgáltatási reform hatása az ügyészi szervezetre
Az igazságszolgáltatás reformja keretében kidolgozott törvényjavaslatok
alapvetõen érintik, megváltoztatják a bíróságok jelenlegi szervezetét és
igazgatási rendszerét.
A négyszintû bírósági szervezet létrehozása - az ítélõtáblák felállítása
- és a bíróságok igazgatási rendszerének megváltozása, továbbá a legfõbb
ügyész szerepe a jogegységi eljárásban az ügyészség szervezetét, feladatait,
illetõleg a legfõbb ügyész jogkörét is érinti. Nevezetesen:
a) a négyszintû bírósági szervezethez igazodva létre kell hozni az
ítélõtábláknak megfelelõ szintû ügyészségi szervezeti egységeket: a
fellebbviteli fõügyészségeket, illetõleg a Katonai Fellebbviteli Ügyészséget.
Ezek az új szervezeti egységek az ítélõtáblák elõtt folyó bírósági
eljárásokban látnak el törvényben meghatározott ügyészi feladatokat,
b) a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló törvényjavaslat
szerint megváltozik a bíróságok igazgatási rendszere, s abban meghatározó
szerepet kap az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amelynek egyik tagja
lesz a legfõbb ügyész is,
c) ugyancsak szerepet kap a legfõbb ügyész - a bíróságok szervezetérõl és
igazgatásáról szóló törvényjavaslat, illetõleg az eljárási törvények ahhoz
kapcsolódó szabályai szerint - a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyó jogegységi
eljárásokban.
Mindezek a változások az Ütv. módosítását igénylik. Ennek kapcsán
indokolt - a jogrendszerben bekövetkezett egyéb változásokra figyelemmel - a
törvény egyes, idõközben meghaladottá vált rendelkezéseit is módosítani,
illetõleg hatályon kívül helyezni.
Az igazságszolgáltatás reformja keretében kidolgozott törvényjavaslatok
megváltoztatják a bírák és az igazságügyi alkalmazottak jogállására,
javadalmazására vonatkozó szabályokat is.
A magyar jogfejlõdés során minden esetben irányadó volt, hogy a bírák és
az ügyészek, valamint más bírósági és ügyészségi alkalmazottak jogállásának,
munkajogi helyzetének a szabályozása - a két igazságszolgáltatási szervezet
sajátos helyzete által indokolt eltérések kivételével - azonos vagy hasonló
legyen. Az elmúlt több mint száz év során a jogalkotás ezt a szabályozási
elvet töretlenül megtartotta. Ezt az elvet követte a jogalkotó akkor is,
amikor a két szervezet alkalmazottai számára azonos javadalmazást biztosító -
a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és
javadalmazásáról szóló - 1990. évi LXXXVIII. törvényt, valamint az ügyészségi
szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX.
törvényt megalkotta.
Ezt az elvet követve, a bírák és az igazságügyi alkalmazottak jogállására
és javadalmazására vonatkozó, megváltozó szabályokhoz igazodva, az ügyészségi
szolgálati viszonyt és az ügyészek, ügyészségi alkalmazottak javadalmazását
érintõ szabályokat is módosítani kell. Így különösen:
a) szigorítani kell az ügyésszé válás feltételeit az ügyészségi
fogalmazóként eltöltendõ joggyakorlati idõ meghosszabbításával, a titkári
mûködés általánossá tételével, a pályaalkalmasság és a tényleges büntetlenség
vizsgálatának elõírásával,
b) az ügyész elsõ kinevezésének határozott idõre - három évre - kell
szólnia. Ez alatt az idõ alatt megítélhetõ, hogy az ügyész alkalmas-e hivatása
gyakorlására,
c) bõvíteni szükséges a kizárólag pályázat útján betölthetõ álláshelyek
körét,
d) megváltoznak az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak
javadalmazására vonatkozó szabályok is. Az új szabályok az ügyészek és az
ügyészségi alkalmazottak számára a bírákéval, illetõleg az igazságügyi
alkalmazottakéval azonos javadalmazást biztosítanak.
3. A legfõbb ügyész parlamenti tevékenysége
Az ügyészség alkotmányos helyzetébõl adódik, hogy a legfõbb ügyész és az
Országgyûlés kapcsolatának alapvetõ szabályait is az Alkotmány rögzíti.
Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság legfõbb ügyészét a köztársasági
elnök javaslatára az Országgyûlés - hat évre - választja, megbízatási idejének
lejártát követõen 1996-ban az Országgyûlés újraválasztotta.
A legfõbb ügyész az Országgyûlésnek felelõs és mûködésérõl köteles
beszámolni. Az 1994 óta kialakult gyakorlat szerint erre évenként kerül sor.
A hatályos jogszabályok szerint a legfõbb ügyész tanácskozási joggal
részt vehet az Országgyûlés ülésein, ahol az általános szabályok szerint az
országgyûlési képviselõk interpellációt, kérdést intézhetnek hozzá.
A jelenlegi parlamenti ciklus alatt eddig az országgyûlési képviselõk
összesen 32 interpellációt, 13 kérdést - ebbõl 6 esetben a választ az
Országgyûlés ülésén kívül, írásban kérték - és 2 azonnali kérdést intéztek a
legfõbb ügyészhez.
Az interpellációk közül 3-at visszavontak, 4 tárgyalására pedig még nem
került sor. Az Országgyûlés ülésein elhangzott 25 interpelláció közül a
legfõbb ügyész válaszát az interpelláló képviselõk 6 esetben elfogadták, 19
esetben pedig a választ elfogadásáról az Országgyûlés döntött. Az Országgyûlés
18 esetben a választ elfogadta, egy válasz azonban nem kapta meg a szükséges
számú "igen" szavazatot, s ezzel a plénum az ügyet az Alkotmány- és
Igazságügyi Bizottság elé utalta. A bizottság jelentésében az interpellációra
adott választ megalapozottnak tartotta, s javasolta az Országgyûlésnek, hogy
utólag ítélje helyesnek azt. A bizottsági jelentést az Országgyûlés elfogadta.
4. Az ügyészség mûködésének feltételei
4.1. Személyi feltételek
Az ügyészség mûködése személyi feltételeinek alakulása szempontjából az
1996. esztendõt a kiegyensúlyozottság és a nyugodtság jellemezte.
Ebben az évben változatlanul jellemzõek voltak a megelõzõ három-négy év
tendenciái; a létszámhelyzet - az engedélyezett létszámhoz viszonyítva -
stabil; a mennyiségi ügyészi létszámhiány - egy-két fõügyészség kivételével -
elviselhetõ mértékû; az utánpótlási lehetõségek kedvezõek.
Az elmúlt több, mint fél évtized eredményeként tovább javult az ügyészek
életkor és szolgálati idõ szerinti megoszlása; a szakmailag már képzett, de
perspektivikusan is alkotó erejük teljében lévõ korosztályok javára.
A 60-as évek óta a nõk aránya az ügyészek és fogalmazók körében
fokozatosan nõtt. 1996-ra országosan az ügyésznõk számaránya - ha nem is
nagymértékben -, de meghaladta az 50%-ot. Ez a kislétszámú egységekben
helyettesítési gondokat okoz, amelyek azonban körültekintõ munkaszervezéssel
megoldhatók.
A létszámhelyzet konszolidálódását mutatja, hogy mind az ügyészek, mind
pedig a fogalmazók között a szolgálati viszony megszûnések aránya 1996-ban
mindössze 6% körül alakult. Ez azt jelenti, hogy az 1109 ügyészbõl 64 fõnek; a
közel 180 fogalmazóból pedig 11-nek a szolgálati viszonya szûnt meg különbözõ
jogcímeken.
Az ügyészi szolgálati viszony megszûnések között is többségben vannak a
természetes, vagy annak tekinthetõ megszûnési okok. 27-en nyugállományba
vonultak, elhunyt 3 fõ, egészségügyi alkalmatlanság miatt felmentésre került 1
fõ, rokkantság és egyéb jogcím alapján pedig 1-1 ügyészi felmentés volt. Közös
megegyezéssel 21 ügyész távozott és csupán 4 fõ szüntette meg lemondással a
szolgálati viszonyát.
Az elõzõ évi országgyûlési beszámolóban részletezett okokból 1995-ben sor
került az ügyészségi nyomozó hivatalok átszervezésére. Ennek 1996-ban
jelentkezõ következményeként 6 ügyésznek szûnt meg a szolgálati viszonya.
A korábbi években elõfordult - döntõen más jogászi foglalkozások
vonzóbbnak tartott anyagi lehetõségei miatti - pályaelhagyási élénkülés,
egymást erõsítõ csoportos távozás 1996-ban nem volt.
Az ügyészi szervezetbõl eltávozottak számszerû pótlása összességében nem
okozott gondot. Az utánpótlás elsõsorban - túlnyomó többségében kiváló
eredménnyel jogi szakvizsgát tett - ügyészségi fogalmazók körébõl került ki.
A 64 megszûnéssel szemben 99 új ügyészi kinevezésre került sor.
Álláshely pályázatainkra mindig van jelentkezõ. A fogalmazói
álláshelyeken pedig többszörös a túljelentkezés annak ellenére, hogy a
pályázókkal szemben változatlanul magas követelményeket támasztunk és közöljük
velük, hogy mennyiségben is nagy munkateherben lesz részük.
Az ügyészségi személyügyi helyzet 1996-os tényei, valamint a 90-es évek
kedvezõ létszám- és utánpótlási tendenciái alapot adnak annak feltételezésére,
hogy az 1997-re engedélyezett létszámfejlesztések is megvalósíthatóak lesznek.
1996-ban az ügyészi szervezet teljesítette - a szakmai ismeretek bõvítése
és a gyakorlati tapasztalatok közreadása céljából elfogadott - képzési,
továbbképzési tervét. Elsõsorban a gazdasági jellegû bûnözés elleni
hatékonyabb fellépés érdekében és az európai uniós csatlakozási szándékunkból
következõ nemzetközi intézmény- és jogszabályismeret oktatására helyeztük a
hangsúlyt.
A belsõ szervezésû tanfolyamokon kívül lehetõséget nyújtottunk
ügyészeknek más szervek által rendezett konferenciákon, szakszemináriumokon
való részvételére is.
A gazdasági bûnügyekkel összefüggõ - bírákkal, rendõrtisztekkel közös -
képzés megszervezésére a már említett 1077/1996. (VII.16.) Korm.határozat
biztosította az anyagi eszközöket és feltételeket.
A szakmai továbbképzés részét képezik a külföldi ösztöndíjas
tanulmányutak, tapasztalatcserék. Mintegy húsz ügyésznek, fogalmazónak volt
módja külföldi tanulmányúton az ismeretbõvítésre. Csak példaszerûen: ügyészek
részvételét biztosítottuk az Európa Tanács közremûködésével Strassbourgban,
Minszkben, Szófiában, Brnóban, Sziciliában az ügyészek képzésérõl, a
szervezett bûnözésrõl, korrupcióról, az ügyészség szerepérõl a
büntetõeljárásban, stb. rendezett konferenciákon. Három-három ügyész Angliában
a kábítószer elleni küzdelem tárgyában tanulmányúton, Drezdában
jogösszehasonlító konferencián, Deggendorfban közép-keleteurópai jogi fórumon
vett részt. A Bajor Bírói Akadémia kezdõ ügyészi és a szexuális
bûnelkövetõkrõl tartott egy-egyhetes továbbképzésének is volt magyar ügyész
résztvevõje. Egy ügyész négy hónapos ösztöndíjas tanulmányúton Stockholmban az
Európai Emberi Jogi Egyezmény svéd joganyagban való hatályosulását
tanulmányozta, egy fogalmazó hat hónapos Bundestag ösztöndíj pályázat
elnyerésével Bonnban folytatott tanulmányokat.
Az ügyészek posztgraduális továbbtanulását tanulmányi szerzõdések
kötésével is elõsegítettük. 1996-ban támogatásunkkal 6 ügyész közlekedési
szakjogász, hat ügyész jogi informatikai szakjogász másoddiplomát szerzett.
Tizenegy ügyész a költségek teljes átvállalásával megkezdte tanulmányait az
ELTE Jogi Továbbképzõ Intézet két éves gazdasági büntetõjogi szakjogász
végzettséget nyújtó tanfolyamán. Vannak ügyész továbbtanulók a pénzügyi és
számviteli fõiskolai, közgazdasági egyetemi, környezetvédelmi, biztosítási,
bankszakjogász másoddiplomás képzésben is.
1996-ban az ügyészek több, mint egyharmada - 400 fõ - részesült a
szervezett továbbképzés valamely formájában. A szakmai felkészítésre a Legfõbb
Ügyészség vezetése a jövõben is kiemelt figyelmet kíván fordítani.
Az ügyészség személyügyi helyzetét az 1-4. sz. tábla mutatja be.
4.2. Tárgyi és pénzügyi feltételek
Az ügyészi szervezet az 1996. évben együttesen 5,3 milliárd forinttal
gazdálkodott. A tárgyévben is mind a pénzügyi feltételek, mind pedig a
gazdálkodás tekintetében az elmúlt évek során kialakult helyzet, tendencia
volt a jellemzõ. Nem változott lényegesen a korábbihoz képest a költségvetés
belsõ aránya sem. A költségvetés nagyobb hányadát (83,6%) továbbra is a
személyi kiadások és a munkáltatót terhelõ járulékok tették ki. A fennmaradó,
mindössze 861 millió Ft (16,4 %) jutott a 134 ügyészségi szervezeti egység
folyamatos mûködési üzemeltetési költségeire, valamint a felújítási és
beruházási feladatokra.
A szervezet nettó tárgyi eszközállománya az év végén 456 millió Ft-ot
tett ki. Az év folyamán az ingatlanok állománya 54,6, a gépek berendezések,
felszerelések állománya 3,1, a jármûveké 25,5 millió Ft-tal gyarapodott. Az
eszközállomány nettó értéke alapján ítélve is az épületek állaga, állapota a
közepesnél gyengébb fokúnak minõsíthetõ, fõként néhány helyi ügyészségi épület
szorul sürgõs felújításra, és egyidejûleg - a zsúfolt elhelyezés csökkentése
érdekében - rekonstrukcióra, bõvítésre.
Az éves költségvetési elõirányzat az elõzõ évi pénzmaradvánnyal
kiegészülve csak az igények alsó határán nyújtott fedezetet a mûködéshez.
Finanszírozási gond az év elején jelentkezett a fõügyészségek egy részénél.
A személyi juttatások tekintetében a pénzügyi feltételek megfelelõen
alakultak, figyelemmel a május 1-jével megvalósult 35 %-os ügyészi pótlék
összegére is. Az átlagkeresetek növekedése az ügyészek körében mintegy 25-27
%-os, a nem ügyészek körében 19,5 %-os volt. A szervezet teljes alkalmazotti
köre részesült ruházati költségtérítésben, 62 millió forint összegben.
A dolgozók közérzetét javító feladatokra és más jóléti juttatásokra
(üdülõ támogatás, étkezési hozzájárulás, jubileumi jutalom, segély stb.)
együttesen 102,5 millió forint felhasználására nyílt lehetõség.
A pályakezdõk letelepedését 1,5 millió forint pályakezdési támogatás
segítette.
A pénzügyi lehetõségek hiánya miatt nem emelkedett az egyébként jogosan
igényelt mértékre a lakásépítésre és vásárlásra adható kölcsön összege.
Az összesen 12,3 millió forint felhasználás 72 fõ lakásproblémájának
megoldását segítette. A folyósított kölcsön egy fõre jutó összege 171 ezer
forint volt, amely az elõzõ évihez képest emelkedett, a lakásárak emelkedését
azonban így sem tudta követni.
Az épületfelújítási elõirányzat terhére 38,0 millió Ft felhasználás
történt. Ezen összegbõl megújult négy megyei (az egri, szegedi, tatabányai és
nyíregyházi) fõügyészségi épület. Ezek magukban foglalják a székhely városi
ügyészségek épületét is. Ide sorolható még a jelentõs bõvítéssel - tetõtér
beépítéssel - együtt felújított székesfehérvári ügyészség.
A saját tulajdonú épületek közül 3 millió forintba került a Pest Megyei
Fõügyészség székházának tetõfelújítása, 3,3 millió forintba a Borsod-Abaúj-
Zemplén Megyei Fõügyészség székháza kazánházának és teljes fûtési rendszerének
korszerûsítése, és 2,6 millió forintba a szolnoki garázs teljes felújítása.
Az ügyészségi nyomozó hivatalok átszervezéséhez kapcsolódóan átalakítási
munkák váltak szükségessé Miskolcon, Gyulán, Budapesten (Pest megyei
ügyészségi nyomozó hivatal). Összesen mintegy 2 millió Ft költséggel került
sor új dolgozószobák kialakítására és fûtéskorszerûsítésre.
Jelentõs összeget igényelt a Paksi Városi Ügyészség homlokzat- és
tetõfelújítása, valamint fûtéskorszerûsítése, a Fehérgyarmati és a
Mosonmagyaróvári Városi Ügyészség fûtéskorszerûsítése, valamint a komlói,
monori, nagykõrösi, szigetvári és két fõvárosi kerületi (VI-VII., illetve XIV.
és XVI. ker.) ügyészség tisztasági festése.
A kormányzati és intézményi beruházási keret terhére megvalósult
beruházások között két jelentõsebb építési feladat említhetõ: a Salgótarjáni
Városi Ügyészség új épületének befejezése (20,3 millió Ft) és a Fonyódi Városi
Ügyészség új épülete kialakításának megkezdése (6,8 millió Ft). Ebbõl a
forrásból kezdõdött meg a személygépkocsi park megújítása is. Tizenhárom db
ötéves kocsi cseréjére került sor összesen 37,6 millió Ft értékben. Az
adminisztratív munkát segítõ és gyorsító irodatechnikai, híradástechnikai
beszerzésekre összesen 14,3 millió, számítástechnikai fejlesztésre 22,9 millió
Ft (saját költségvetésbõl, illetve központi forrásból) felhasználása történt.
Ez utóbbi összeg csak töredéke a tényleges igénynek, s így e területen az
ellátás színvonala tovább romlik.
A Fõvárosi Fõügyészség részére az 1077/1996. (VII.16.) Korm.
határozattal a gazdasági jellegû bûncselekmények üldözésével összefüggõ
nyomozásfelügyeleti, nyomozási tevékenység megerõsítésére biztosított 20
millió forint terhére már az elmúlt évben 3 ügyészi és egy gépkocsivezetõi
állás betöltésére került sor. A 15 millió forint beruházási keretbõl a
fõügyészség a feladat ellátásához szükséges technikai háttér megteremtéséhez
egy személygépkocsit, 20 számítógépet, CD jogtárat és híradástechnikai
eszközöket szerzett be. Az ezirányú beszerzés az 1997. évre biztosított
költségvetési elõirányzat terhére tovább folytatódik.
A gazdasági és pénzügyi területen továbbra is kiemelt feladat a Fõvárosi
Fõügyészség elhelyezésének teljeskörû megoldása, ideértve az újonnan létrejövõ
fellebbviteli fõügyészséget is; a leromlott ügyészségi épületek felújításának
gyorsítása, továbbá a korszerû informatikai rendszer általánossá tétele az
ügyészi szervezet minden szintjén.
Az egyes költségvetési elõirányzatok alakulását az 5.sz. tábla mutatja
be.
5. Az ügyészi szakágak tevékenysége
5.1. Áttekintés. Az ügyészi tevékenység arányai
Az ügyészség feladatai két fõ csoportra oszthatók. Egyikbe - ide esik az
ügyészi tevékenység zöme - a büntetõ igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó
feladatok tartoznak. E körben az ügyészség bûnüldözõ hatóságként érvényesíti
az állam büntetõjogi igényét. Ennek során törvényben meghatározott ügyekben
nyomozást végez, felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett,
képviseli a vádat a bírósági eljárásban, valamint felügyeletet gyakorol a
büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
Az ügyészi feladatok másik csoportja rendkívül szerteágazó. Ide tartozik
mindaz, amit az ügyész a polgári jog, a közigazgatási jog, a munkajog és a
gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályok körében végez. E tevékenység
fõ célja a közremûködés a jogszabályok megtartásában, azok egységes
értelmezésében és alkalmazásában, valamint az emberi és állampolgári jogok
védelmében.
5.2. Az ügyészség és az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak
kapcsolata
Az állampolgári jogok országgyûlési biztosával és általános
helyettesével, valamint az adatvédelmi biztossal, illetõleg a nemzeti és
etnikai kisebbségi jogok biztosával - megítélésem szerint - korrekt
munkakapcsolat alakult ki.
Az országgyûlési biztosok tájékoztatást kérõ, ügyészi vagy más szervek
intézkedéseinek felülvizsgálatára, ügyészi óvás benyújtására irányuló
megkereséseit az ügyintézéshez szükséges lehetõ legrövidebb határidõben
megválaszoltuk, indokolt esetben a törvényben elõírt intézkedést egyidejûleg
az ügyben eljárásra jogosult ügyészség megtette.
Nem oldódott meg - ezirányú törekvéseink ellenére - az elõzõ évi
jelentésemben jelzett, az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló
1993. évi LIX. törvény eltérõ értelmezésébõl eredõ gond, nevezetesen az, hogy
az országgyûlési biztosok vizsgálati és intézkedési jogosultsága kiterjed-e az
ügyészi szervezet szakmai tevékenységére.
A kérdés eldöntése végett az országgyûlési biztosok az
Alkotmánybírósághoz fordultak.
Az Alkotmánybíróság döntésének meghozataláig - az országgyûlési biztosok
ügyészi szervezetre vonatkozó vizsgálati és intézkedési jogosultsága
tekintetében felmerült eltérõ jogértelmezéstõl függetlenül - az ügyészség nem
zárkózik el az országgyûlési biztosok megkereséseinek teljesítése elõl.
6. A büntetõjogi ügyészi tevékenység
A társadalom jó közérzetének, a nyugodt, kiegyensúlyozott életnek, a
mindennapok zavartalanságának egyik, talán legfontosabb, elengedhetetlen
feltétele a közrend és közbiztonság megfelelõ állapota. A lakosság
életkörülményei megítéléséhez meghatározó a közbiztonság érzete.
A kriminalitás és más jogellenes-deviáns jelenségek dinamikus szaporodása
miatt a közrend és közbiztonság javítása, a bûncselekmények megelõzése
alapvetõ társadalmi és politikai érdek és mindenekelõtt, de nem kizárólag
állami feladat.
A feketegazdaság létezése még napjainkban is erõteljesen zavarja, fékezi
a piacgazdaságra történõ átmenet folyamatát, a piaci önszabályozó
mechanizmusok érvényre jutását. A feketegazdaság közterhet nem viselõ
termékei, szolgáltatásai tisztességtelen, illegális árversenyekkel gazdasági
ágazatok egész sorának ellehetetlenülését idézték elõ, s nem elhanyagolható
mellékhatásként demoralizálóan hatnak a legális gazdaság jogkövetõ
résztvevõire is.
Az ország közbiztonsági helyzetét alapvetõen
- az ismertté vált bûncselekmények száma,
- az eljárás kezdeményezések és befejezések alakulása,
- a nyomozások eredményessége (amely szoros összefüggést mutat az
is- meretlenül maradt bûnelkövetõk számával),
- a vádemeléssel befejezett ügyek száma és aránya,
- az ítélkezés hatékonysága és idõszerûsége
határozza meg.
6.1. A bûnözés alakulása
A bûnözésnek az 1996. évre ismertté vált adatai (6-9.sz. tábla)
megerõsítik az Országgyûlésnek adott egy évvel ezelõtti beszámolómban tett azt
a megállapításomat, amely szerint a bûnözés az 1990-ben és 1991-ben
bekövetkezett robbanásszerû emelkedéssel - e két év alatt bekövetkezett
mintegy 220 ezres növekedéssel - évi 500 ezer ismertté vált bûncselekmény
körül állandósult. Ezt a megállapítást nem befolyásolja az, hogy az elmúlt öt
évben a bûnözés számszerûsége egyik évrõl a másikra különbözõ ingadozásokat
mutat.
A büntetõjogi szabályozást érintõ törvényalkotás az elmúlt években nem
eredményezett olyan változásokat, amelyek a bûncselekmények számát lényegesen
befolyásolták volna. Tapasztalhatók erre visszavezethetõ, de a bûnözés egészét
lényegesen nem befolyásoló változások, mint pl. a szerzõi és szomszédos jogok
megsértése megnevezésû bûncselekmény, ami erre vonatkozó büntethetõségi
szabály hiányában 1993-ig nem volt bûncselekmény, így az elmúlt évben ismertté
vált 4023 ilyen bûncselekmény a korábbi évekhez viszonyított emelkedésnek nem
tekinthetõ. A Büntetõ Törvénykönyv ezután történt módosításai (1994. évi IX.,
1996. évi XVI. és 1996. évi LII. törvények) létrehoztak ugyan új törvényi
tényállásokat, ezek folytán azonban egyrészt csekély mértékû az ismertté vált
bûncselekmények száma (pl. társadalombiztosítási csalás), másrészt pedig a
Büntetõ Törvénykönyv elmúlt évben történt módosításainak hatása még nem is
jelentkezhet.
A bûnözés mennyiségét és változásait továbbra is elsõsorban a vagyon
elleni bûncselekmények száma, illetve annak változásai határozzák meg.
A mennyiségi elõfordulást illetõen ezt mutatja az, hogy az 1996. évben
számbavett 466.050 bûncselekménybõl 365.235 (78,4%) volt a vagyon elleni
bûncselekmény, ami arányában megegyezõ az elõzõ évivel.
A vagyon elleni bûncselekményeken belül állandósultnak látszik az is,
hogy meghatározó jelentõsége van a lopás és a csalás elõfordulásának, ez
együttvéve a vagyon elleni bûncselekmények 63%-át teszi ki (15,6%-kal
emelkedett a betöréses lopások száma, ennek mintegy 45%-a lakásba vagy üzletbe
történt betörés volt).
Az egyéb vagyon elleni bûncselekmények közül csak a jármû önkényes
elvétele mutat számottevõ változást, amennyiben annak száma 6937-re
emelkedett. Ugyancsak aggasztó a gépjármûlopások számának jelentõs emelkedése
(1996-ban: 16792, a megelõzõ évben 12998). E bûncselekmények közel
háromnegyedét a fõvárosban követték el, de jelentõs annak az elõfordulása és
emelkedése több megyében is. Ugyancsak növekedett a zseblopások száma.
Jelentõségénél fogva különös figyelmet érdemel a személy elleni és a
gazdasági bûncselekmények alakulása.
A személy elleni bûncselekmények száma néhány %-kal (pl. a befejezett
emberölések száma a megelõzõ évi 290-rõl 267-re) csökkent (az erõs
felindulásban elkövetett emberölések nélkül). E bûncselekmény kategórián belül
a szándékos testi sértések száma alig mutat változást.
Ami a sértetti kört illeti, változatlanul az elkövetõ hozzátartozói,
barátai és közeli ismerõsei vannak túlsúlyban, a bûncselekmény elkövetésére
általában a közöttük rendszeressé vált vagy alkalmi nézeteltérés vezet. Az
emberölések közül számottevõ rész az idõs, egyedülálló személyek ellen,
nyereségvágyból elkövetett cselekmény, a köznapi szóhasználat szerinti
rablógyilkosság. Az utóbbi évek - közöttük az elmúlt évnek is - új jelensége
azok a lõfegyver vagy robbantószer használatával elkövetett emberölések,
illetve ilyen kísérletek, amelyeket vállalkozók sérelmére követnek el
ugyancsak nyereségvágyból, vagy azért, mert a sértettnek és az elkövetõnek
vagyoni természetû vitája van. Az utóbbi körbe tartozó bûncselekmények egy
része esetében a cselekmény tettese anyagi haszon fejében, felbujtásra
vállalkozik a bûncselekmény elkövetésére.
A gazdasági bûncselekmények száma emelkedett a megelõzõ évihez képest.
Ezen belül nem mutat lényeges változást a csempészettel összefüggõ
bûncselekmények és a pénzhamisítás; figyelmet érdemel, hogy az ismertté vált
csõdbûntettek száma 190-rõl 327-re (72%), az adó- és társadalombiztosítási
csalások száma pedig 480-ról 531-re emelkedett.
A vagyon elleni és gazdasági bûncselekmények kedvezõtlen változásának
mutatója, hogy arányuk emelkedését messze meghaladó arányban növekedett az
azokkal okozott kár, illetve az azzal érintett gazdasági érték. Ezeknek a
bûncselekményeknek a súlyát a legalapvetõbben ezek a tényezõk jellemzik.
Az elmúlt évben a vagyon elleni bûncselekményekkel okozott kár összege 85
milliárd forint volt (ez 36,2%-kal magasabb a megelõzõ évben okozott kárnál),
s ebbõl a nyomozás során 11,4 milliárd forint megtérülését sikerült
biztosítani.
A gazdasági bûncselekmények elkövetésével érintett érték ennél is jóval
nagyobb arányban, kétszeresére emelkedett és 23,8 (a megelõzõ évben 12)
milliárd forintot tett ki, amelybõl az elkobzás érdekében lefoglalással,
illetve zár alá vétellel 7,8 milliárd forint biztosítására került sor a
nyomozás során.
Az elõbbiek tehát azt mutatják, hogy a bûncselekmények elkövetésével a
nemzetgazdaság és a lakosság évrõl-évre nagyobb és a bûncselekmények számának
növekedésével arányban nem álló károkat szenved el.
Jelentõs mennyiségi elõfordulásánál fogva befolyással van a
bûncselekmények számszerû elõfordulására a közlekedési bûncselekmények száma,
amely 16%-kal csökkent 1995-höz képest.
A közrend elleni bûncselekmények száma 1996-ban 48.598, 11,7%-kal
kevesebb volt az elõzõ évinél. Ebbõl azonban nem lehet azt a következtetést
levonni, hogy ez egyúttal a közrend ilyen mérvû javulását jelenti, mert a
mintegy 7000-et kitevõ csökkenést a közrend elleni bûncselekmények között
számbavett okirattal kapcsolatos bûncselekmények csökkenése (44.210 helyett
37.947) eredményezte.
A kábítószerrel visszaélés ismertté vált eseteinek száma egy esztendõ
alatt alig nõtt. Bár a felderített bûncselekmények száma az összbûnözésen
belül nem jelentõs (0,09%), e bûncselekmények veszélyességét az ennek alapját
képezõ társadalmi jelenség sajátos jellege határozza meg. A jelentõs politikai
és gazdasági átalakulásokkal párhuzamosan megnövekedett a veszélye annak, hogy
a kábítószer-kereskedelem és a fogyasztás növekszik hazánkban is. A
felderített esetek száma, a nemzetközi elõrejelzések és az ún. drogambulanciák
mûködése ugyanis arra a tendenciára mutatnak, amely Magyarországot is a
fogyasztó országok felé sodorja. Az ügyészség különösen a szervezett
kereskedelem résztvevõinek felderítését és szigorú megbüntetését szorgalmazza.
Az elõbbiekhez hasonlóan nem a cselekmények száma, hanem sajátos jellege
és az Európai Unióhoz történõ csatlakozási folyamat ad jelentõséget az
embercsempészet felderítésének. E bûntettbõl 13,3%-kal több cselekmény vált
ismertté, az összbûnözésen belüli aránya 0,2% volt. A klasszikus, az ún.
zöldhatáron történõ embercsempészés visszaszorulóban van, helyét átvette a
hamis, illetve hamisított úti okmányok felhasználásával történõ elkövetés.
Számos lopott, illetve tisztázatlan eredetû magyar és más nemzeti útlevél tûnt
fel a feketepiacon. Ezek felhasználásával román, délszláv, sõt olykor ázsiai
és afrikai államok polgárai kíséreltek meg határátlépést.
A bûnözés egészére és annak változásaira vonatkozó, ismertetett adatok
kiemelését azért tartottam szükségesnek, hogy azokból a közrend és
közbiztonság, továbbá a jogbiztonság helyzetére és változására nézve
következtetések legyenek levonhatók, amelyeket az alábbiakban körvonalazok.
a) A bûncselekmények számának alakulása, a már jelzett robbanásszerû
emelkedés után évenkénti 500 ezer körüli számban látszik állandósulni, ami
önmagában is kedvezõtlen közállapotokat mutat.
b) A bûncselekmények számának egyik évrõl a másik évre történõ kisebb
emelkedésébõl vagy csökkenésébõl önmagában nem lehet sem a közrend és
közbiztonság romlására, sem pedig javulására következtetni.
c) A bûnözés mennyiségének és számszerû változásának a meghatározó
tényezõje a vagyon elleni bûncselekmények elõfordulása.
d) A vagyon elleni és a közbiztonság elleni bûncselekmények elmúlt évi
csökkenésébõl nem következik az, hogy a közbiztonság terén javulás következett
volna be. Ellenkezõleg: a vagyon elleni bûncselekményeken belül a betöréses
lopások és gépjármûlopások, a gépjármûvek önkényes elvételének és a
zsebtolvajlásoknak az emelkedése a közbiztonság romlását mutatja.
e) A csalási cselekmények számának a változásai az elmúlt éveket illetõen
meghatározó hatással voltak a bûnözés egészére és a vagyon elleni
bûncselekmények számának alakulására. Ezek nagyszámú elõfordulása, illetve
évenkénti jelentõs változása a közbiztonsággal nincs összefüggésben.
f) A közrend elleni bûncselekmények körébe tartozó, okirathamisítással
megvalósuló nagyszámú bûncselekmény összefügg a vagyon elleni
bûncselekményekkel, mert azok leplezésére vagy az ellopott dolog
értékesítésének megkönnyítésére szolgál, ennyiben tehát tényezõje a
közbiztonságnak. Ugyanakkor a bûncselekmények nagy száma az okiratokba vetett
közbizalom elvesztését és ezzel elsõsorban a forgalom biztonságának megingását
eredményezte.
g) A közbiztonság helyzetének megítélése szempontjából egyre inkább az
azzal összefüggésbe hozható lõfegyverrel vagy robbantószerrel elkövetett élet
és vagyon elleni támadásoknak, a pénzintézetek, pénzszállítók, benzinkutak és
üzletek elleni támadásoknak van jelentõsége. Ezeknek a száma a bûncselekmények
egészéhez képest nem magas, önmagában azonban, különösen naponkénti
elõfordulásuk miatt aggasztó és a biztonságérzetet rontó tényezõ.
Az elmúlt évben a megelõzõ évivel csaknem azonos számú bûnelkövetõ vált
ismertté (lásd a 6.sz. táblát). Ez a szám egyúttal azt is mutatja, hogy a
bûncselekmények számának elõfordulása alapvetõen nem befolyásolja azt, hogy
hány bûnelkövetõ válik egy-egy évben ismertté. Az ismertté vált bûnelkövetõk
38,5%-a volt büntetett elõéletû. E mintegy 47.000 büntetett elõéletû ismertté
vált elkövetõbõl 17.540 volt a különbözõ fokozatú visszaesõ, ami azt a
változatlan helyzetet mutatja, hogy a bûnelkövetõk jelentõs része rendezkedett
be a bûnözõ életmódra.
A rendõrségi nyomozások eredményessége az elmúlt évben 47% volt, ami 13%-
kal kevesebb a megelõzõ évi (60%-os) eredményességnél. Az elmúlt évi
beszámolómban rámutattam arra, hogy az 1995. évre vonatkozó 60%-os nyomozás-
eredményesség statisztikai szempontból korrekt ugyan, de nem a rendõrség
eredményesebb nyomozási tevékenységét dicséri, hanem annak következménye, hogy
két megyében (Baranya és Csongrád) két ügyben együttvéve mintegy 67.000
bûncselekmény (csalás) eredményes nyomozásának számbavételére került sor, ami
az összes ismertté vált bûncselekményhez viszonyított nyomozás-eredményességet
kedvezõen befolyásolta.
6.2. Az ügyész a büntetõeljárásban
A büntetõügyek túlnyomó többségében a nyomozást a rendõrség és a vám- és
pénzügyõrség nyomozó hatóságai folytatják és az ügyésznek ezekhez a
nyomozásokhoz kapcsolódnak a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében
szabályozott feladatai.
Ebben a körben az ügyész értesül a nyomozó hatóság valamennyi, a
büntetõeljárást megindító intézkedésérõl, jogorvoslati fóruma a nyomozó
hatóságnak és elbírálja az intézkedéseik és határozataik elleni panaszokat, a
jelentõsebb ügyekben folytatott nyomozásokat fokozott felügyelet gyakorlásával
figyelemmel kíséri és a szükséges intézkedést megteszi. Az ügyész feladata a
nyomozó hatóságoknak a gyanúsított elõzetes letartóztatására irányuló
elõterjesztéseinek az elbírálása és azzal való egyetértés esetén a bíróságnál
az elõzetes letartóztatás elrendelésének az indítványozása.
A nyomozás törvényessége feletti felügyelet gyakorlásának az a célja,
hogy a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával biztosítsa a nyomozás
során az eljárási szabályok érvényesülését, az ügy olyan felderítését, hogy
annak alapján a vádemelés kérdésében megalapozott állásfoglalásra kerülhessen
sor.
A büntetõeljárások jelenlegi helyzetét az idõszerûséget illetõen az
ügyforgalom növekedése (10.sz. tábla), az ügyek jelentõs részének ténybeli és
jogi bonyolultsága, továbbá a bizonyítás nehézségei miatt a hosszabb
idõtartam, azok elhúzódása jellemzi.
Az ügyészi szervezetben a megnövekedett munkateher ellenére is sikerült
eddig biztosítani az ügyek túlnyomó többségének a törvényben megállapított
határidõn belüli elintézését.
Kedvezõtlenebb a helyzet a rendõrségi nyomozások idõszerûségét illetõen,
különösen azokban az ügyekben, amelyek bonyolult ténybeli és jogi
megítélésûek, ezért teljes felderítésük szerteágazó feladatokat igényel,
továbbá azokban az ügyekben, amelyekben a nyomozás nagyobb számú gyanúsított
által elkövetett több bûncselekményre vonatkozik.
Az élet elleni, a gazdasági és jelentõs részben a vagyon elleni
bûncselekmény miatt folytatott büntetõeljárásban - annak mind a nyomozási,
mind pedig a bírósági szakaszában - a bizonyítás során elengedhetetlen
szakértõ, gyakran több szakértõ igénybevétele.
A szakértõket rendszerint bonyolult vizsgálat elvégzése és erre alapozott
szakértõi vélemény elõterjesztése terheli, ami önmagában is meghosszabbítja a
büntetõeljárás idõtartamát. Ugyanakkor az is tapasztalat, hogy a szakértõk
erre vagy más elfoglaltságukra hivatkozva indokolatlan késedelemmel terjesztik
elõ szakértõi véleményüket, vagy annak hiányosságai miatt õket annak
kiegészítésére vagy azzal kapcsolatos felvilágosítás adására kell felhívni.
Az is tapasztalat, hogy a gyanúsítottak, de inkább a védõik már a
nyomozás során más szakértõ igénybevételét is indítványozzák, vagy általuk
beszerzett más tartalmú szakértõi véleményt csatolnak az eljárás irataihoz,
ami további (harmadik) szakértõ igénybevételét teszi szükségessé.
A kiterjedtebb szakértõi igénybevételt tette lehetõvé és ezzel hatását
tekintve az eljárások hosszabb idejét eredményezte a Be-nek az 1994. évi XCII.
törvénnyel történt és 1995. február 15-én hatályba lépett módosítása, amely
szerint, ha a hatóság a nyomozás során szakértõt rendelt ki, a vádlott vagy a
védõ kérelmére - ugyanazon tényre - a bíróságnak más szakértõt is ki kell
rendelnie.
Az elõzõekben említettek is közrejátszanak abban, hogy az eljárás
idõtartama a bírósági szakban a leghosszabb. Az ügyészségnek e helyzet
enyhítésére annyiban van lehetõsége, hogy amikor az egyszerûsített eljárás
folytatásának feltétele az ügyész erre vonatkozó indítványa, ezt minden
esetben haladéktalanul megteszi.
Ilyen, az ügyész indítványához kötött egyszerûsített eljárási lehetõség a
tárgyalás mellõzése, amelynek alkalmazási körét a Be-nek az 1995. évi LXI.
törvénnyel történt módosítása lényegesen kiterjesztette különösen azzal, hogy
lehetõvé tette tárgyalás mellõzésével egy évet meg nem haladó, felfüggesztett
szabadságvesztés büntetés kiszabását is. Ennek a törvénynek a hatálya egész
évben elõször 1996-ban érvényesült és az ügyészségek mintegy 50%-kal magasabb
arányban, 27.182 esetben tettek arra indítványt, hogy a bíróságok tárgyalás
mellõzésével bírálják el a vádat, ami az összes vádemelések mintegy 40%-át
jelenti. Mindez azt eredményezi, hogy a bírósági eljárás a vádemelések
számottevõ részében könnyebb és gyorsabb, elõsegítve ezzel azt is, hogy a
bíróságok a tárgyalásra kerülõ ügyekben kedvezõbb helyzetbe kerüljenek. Az
elõbbiekbõl az is megállapítható, hogy a Be-nek ez a módosítása kedvezõen
szolgálja a bíróságnak a tárgyalási teher alóli részleges mentesítését és az
ítélkezés idõszerûségének javítását.
A büntetõeljárás egyszerûsítését és gyorsítását célozza a Be-ben
szabályozott az a lehetõség, hogy az ügyész a terheltet a bûncselekmény
elkövetésétõl számított nyolc napon belül írásbeli vád benyújtása nélkül
bíróság elé állíthatja. Ez a jogintézmény távolról sem tudja úgy betölteni a
szerepét, mint a vádnak tárgyalás tartása nélküli elbírálása. Ennek legfõbb
oka az, hogy az eljárás a nyomozó hatóságtól és az ügyésztõl azonnali
intézkedéseket igényel és feltételezi, hogy a bíróság bármely idõben
tárgyalást tud tartani, ami a hatóságok mindegyikének túlterheltsége miatt
csak nehézségek árán oldható meg. Mindezeknek betudható, hogy az elmúlt évben
bíróság elé állításra a törvény által lehetõvé tett eseteknél kisebb számban
(összesen 1191 esetben) került sor. A feltételek könnyítése segítené a bíróság
elé állítások számának növelését. Ilyen könnyítés lehetne a 8 napos határidõ
15 napra történõ módosítása.
6.3. A titkos információgyûjtéssel kapcsolatos ügyészi tevékenység
(Rtv.67-68.§)
A rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 67.§-a szerint a
rendõrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy
megszüntetésének kilátásba helyezésével információ-szolgáltatásban állapodhat
meg a bûncselekmény elkövetõjével, ha a megállapodással elérhetõ bûnüldözési
célhoz fûzõdõ érdek meghaladja az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez
fûzõdõ érdeket. Az elõbbiekben szabályozott körben megjelölt érdekek súlyának
vizsgálata a fõügyészségek egy-egy vezetõ ügyészének a feladata. Miután az
állam büntetõjogi igényének érvényesítésérõl való lemondásról van szó, az e
körben elõfordult nem nagy számú ügyben mindig körültekintõ vizsgálatra és
megalapozott döntésre került sor. Megállapítható, hogy a büntetõjogi igény
érvényesítésérõl való lemondás az esetek mindegyikében jóval kisebb érdek
érvényesítésérõl való lemondást jelentett, mint amit az a bûnüldözési érdekek
számára jelentett, eképpen a törvény céljai minden elõfordult esetben
megvalósultak.
Az Rtv.-hez hasonló rendelkezést tartalmaz a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 55.§-a, azzal a különbséggel,
hogy itt a nemzetbiztonsági érdeknek kell jelentõsebbnek lennie, mint a
büntetõjogi igény érvényesítéséhez fûzõdõ érdek.
Az Rtv. másik ügyészi intézkedést igénylõ rendelkezése az annak 68.§-ában
szabályozott, a bûncselekmény felderítése körében szükséges adatkérés
jóváhagyása. E § szerint a rendõrség nyomozó szervének vezetõje a két évi vagy
ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ, szándékos bûncselekmény
felderítése érdekében az üggyel összefüggõ adatok szolgáltatását - az ügyész
jóváhagyásával - igényelheti az adatot kezelõ pénzintézettõl, adóhatóságtól,
szolgáltatást nyújtó távközlési szervezettõl. Ebben az esetben tehát az elõbb
említett szervezetektõl az adatot nem a már elrendelt büntetõeljárás, hanem
azt megelõzõ felderítés keretében kéri a rendõrség, amire csak ügyészi
jóváhagyással kerülhet sor. Az ügyésznek a jóváhagyási eljárás keretében azt
kell vizsgálnia, hogy büntetõeljáráson kívüli felderítésrõl van-e szó, annak
tárgya két évi vagy annál súlyosabb büntetéssel fenyegetett szándékos
bûncselekmény-e és az ilyen cselekmény eredményes felderítéséhez szükség van-e
arra az adatra, aminek a rendelkezésre bocsátását a rendõrség az elõbb
említett szervek valamelyikétõl kéri. Ha az ügyész az adatkérésnek ezeket a
feltételeit megállapítja, azt jóváhagyja, különben a jóváhagyást megtagadja. A
tapasztalatok alapján az állapítható meg, hogy a rendõrségnek az adatkérés
jóváhagyására irányuló elõterjesztései megfelelnek az Rtv. rendelkezéseinek és
néhány eset kivételével azok ügyészi jóváhagyásra kerültek.
6.4. Az ügyészségi nyomozás
Az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó - az Ütv.
mellékletének 1. pontjában felsorolt - bûncselekmények nyomozását 1996. január
1-jétõl a fõügyészségeken szervezett ügyészségi nyomozó hivatalok látják el.
Az ügyészségi nyomozó hivatalok - amelyek a hatásköri szabályoknak
megfelelõen továbbra is olyan bûncselekmények miatt indult ügyekben jártak el,
ahol az állami szervek törvényes mûködése, az Országgyûlés által megválasztott
tisztségviselõk, az országgyûlési képviselõk, valamint az igazságszolgáltatás
hitelébe vetett bizalom megóvása és erõsítése a sértettek vagy az elkövetõk
személye miatt garanciális okból alapvetõ követelmény - 1996-ban az elõzõ
évhez képest 7,6%-kal több, (összesen 4.783) feljelentés tárgyában foglaltak
állást (lásd a 23 sz. táblát).
Nyomozást 3.656 ügyben folytattak és az eljárást ezek közül 1.794 ügyben
vádemelési javaslattal fejezték be.
6.5. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet
A nyomozás törvényessége feletti felügyelet körébe tartozó ügyészi
feladatok jellege és mennyisége az elmúlt évben hasonlóan alakult a korábbi
évekhez. Az ügyészségekhez különbözõ eljárásjogi okokból közel hatszázezer
büntetõjogi ügy érkezett (10.sz. tábla).
Ebbõl jelentõségénél fogva kiemelendõ a közel százezer vádemelés
kérdésében döntésre váró ügy (12. és 13.sz. tábla), amelybõl 68.349 volt a
vádemelések száma, míg a többi esetben a nyomozás megszüntetésére, pótnyomozás
vagy nyomozás kiegészítés elrendelésére, illetve egyéb intézkedésre került
sor.
Az ügyészségeknek az ebben a körben végzett munkáját változatlanul az
idõszerûség jellemzi, amennyiben az e körben 15 napon belül feldolgozott ügyek
aránya 66,9%, a 15 és 30 napon belül feldolgozott ügyek aránya pedig 16,9%.
Annak ellenére, hogy évközben a vádemelés kérdésében döntésre váró ügyeknek
mintegy 16%-ában 30 napon túl került sor a döntéshozatalra, az év végén
mindössze 2.558 (2,6%) volt az elintézetlenül maradt ügyek száma, aminek
mintegy háromnegyede egy hónapon belül érkezett az ügyészségre. Az elõbbi
adatokból is kitûnik, hogy az ügyészségek, a Legfõbb Ügyészséget is ideértve,
megkülönböztetett figyelmet fordítanak az ügyek határidõn belüli elintézésére.
Annak folytán, hogy a nyomozó hatóságok jogorvoslati fóruma az ügyész,
41274 olyan panaszt kellett elbírálni, amely a nyomozó hatóságok intézkedése
vagy határozata, illetve ügyészségi határozatok ellen irányult. Ez a szám
nagyobb a megelõzõ évi panaszok számánál, ami azt mutatja, hogy a
büntetõeljárással érintett személyek, illetve védõik és jogi képviselõik
növekvõ számban nyújtanak be panaszt az ügyészségekhez.
Az ügyészségek a különbözõ bûncselekmény-csoportok vagy eljárásjogi
intézmények tekintetében a nyomozó hatóságoknál folytatott vizsgálatokkal is
ellenõrzik a nyomozó hatóságok tevékenységének törvényességét.
A tárgyidõszak alatt a nyomozó hatóságok 9924 gyanúsított elõzetes
letartóztatására tettek elõterjesztést az ügyészségeknél, amelybõl 8706
esetben az ügyész indítványozta a bíróságnál az elõzetes letartóztatás
elrendelését (14.sz. tábla), míg 1186 esetben nem tartotta azt indokoltnak,
további 43 esetben a nyomozó hatóság erre irányuló elõterjesztése nélkül
került sor az ügyész részérõl az elõzetes letartóztatás elrendelésének
indítványozására, így összesen 8749 gyanúsított elõzetes letartóztatásának
indítványozására került sor. Az elsõfokú bíróságok 8196, ügyészi fellebbezés
alapján a másodfokú bíróságok további 59 esetben, összesen tehát az
indítványok 95,5%-ában, 8255 esetben rendelték el a gyanúsított elõzetes
letartóztatását, míg 53 gyanúsított esetében lakhelyelhagyási tilalmat
rendeltek el. Az elõzetes letartóztatás indítványozására, illetve
elrendelésére vonatkozó számadatok megfelelnek a megelõzõ három év átlagának.
Az elõzetes letartóztatások 21,1%-a egy hónapon belüli, 41,6%-a egy és
három hónap közötti, 26%-a pedig három és hat hónap közötti ideig tartott az
eljárás nyomozási szakaszában, de 11,3%-a meghaladta a hat hónapot (15.sz.
tábla). Az utóbbit az magyarázza, hogy az elõzetes letartóztatás mellett
folytatott nyomozások kisebb része bonyolult bizonyítást igényel, jelentõsebb
részében pedig az több elkövetõ ellen nagyobb számú bûncselekmény gyanúja
miatt folyik.
Az azonnali ügyészi intézkedést igénylõ feladatokból kiemelést igényel
még a biztosíték letétbe helyezési kérelmek elintézése, amelynek száma az
elmúlt évben 667 volt, ebbõl 574 (86%) kérelemnek helyt adtak, lehetõvé téve
ezzel a külföldi állampolgár hazatérését.
A bûnözés egyre kiterjedtebb nemzetközi jellege évrõl-évre növeli az
ügyészségnek az ehhez kapcsolódó feladatait, nemzetközi jogsegély
igénybevételét és teljesítését. Egyre növekszik azoknak a külföldi
állampolgároknak a száma is, akik itt-tartózkodásuk során válnak bûncselekmény
sértettjévé. Ezek nagyobbik részét gépkocsi vagy gépkocsiból történt lopás, a
jármû megrongálása, zsebtolvajlás és valamely ingóság üdülõhelyen történt
eltulajdonítása teszi ki. Ezek számát mutatja, hogy a Legfõbb Ügyészség 1996-
ban 12.405 nyomozás során hozott határozatot kézbesített külföldön lakó
sértettnek. Ezek többségét az olyan nyomozást megszüntetõ határozatok tették
ki, amelyek meghozatalára a tettes ismeretlensége miatt került sor.
6.6. A vádképviseleti tevékenység
Az ügyész vádképviseleti tevékenységének feltételei 1996-ban lényegesen
nem változtak. Az 1995. évi átmeneti csökkenést követõen a jogerõs bírósági
határozattal befejezett ügyek és az említett ügyekben szereplõ vádlottak száma
egyaránt emelkedett, azonban a vádképviselet ellátásával járó munkaterhet az
elmúlt évben is mérsékelte az ügyészi indítvány alapján, tárgyalás
mellõzésével hozott ügydöntõ határozatok arányának kedvezõ alakulása. Míg
1995-ben csupán az ügyek közel egynegyedében, 1996-ban már több mint
egyharmadában a Be. XVII. fejezete szerinti külön eljárás szabályai alapján
hozták meg érdemi döntésüket a bíróságok, így csökkent azoknak az ügyeknek az
aránya is, amelyekben a bíróságok elsõ fokon tárgyalást tartottak
(16.sz.tábla).
A korábbi évek adataihoz képest jelentõs mértékben változott a kötelezõ
ügyészi jelenléttel járó bûntetti, illetve a fõszabályként ilyen
kötelezettséggel nem járó vétségi eljárásban tárgyalt ügyek aránya is. A
vétségi eljárás javára mutatkozó különbség 1996-ban már a 27 %-ot is
meghaladta. Ez a jelentõs változás az 1995. évi LXI. törvény rendelkezésének
hatályosulására vezethetõ vissza. 1995. szeptember 1-jétõl ugyanis
fõszabályként a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel
fenyegetett bûntettek elkövetõivel szemben is a vétségi eljárás szabályait
kell alkalmazni.
Az elsõ fokú tárgyalások 14,4 %-os csökkenéséhez képest csekélyebb
arányban mérséklõdött az ügyész tárgyalási részvételének aránya, amely 1996-
ban csupán 6,8 %-kal maradt el az elõzõ évitõl (16.sz. tábla).
A büntetõeljárások idõszerûsége bírósági ügyekben valamelyest javult. A
bíróságok a vádemeléstõl számított három hónapon belül az ügyek 48,3 %-ában,
míg hat hónapon túl 37,9 %-ában hoztak elsõfokú ügydöntõ határozatot. Ezek az
adatok kedvezõbbek az 1995. évinél. Említésre méltó a vádemeléstõl számított
30 napon belül meghozott elsõ fokú határozatok közel 10 %-os növekedése is.
Ezek a változások szintén az 1995. évi LXI. törvény gyorsító rendelkezéseinek
hatékonyságát igazolják.
A kedvezõ eredmények ellenére 1996 végén a helyi és a megyei (fõvárosi)
bíróságokon 46053 elsõ fokú peres büntetõ ügy volt folyamatban. 1996-ban a
bíróságok 117159 peres büntetõ ügyet fejeztek be. Ezek közül 91486 ügy, (az
összes befejezett ügy 78,1 %-a) elsõfokon jogerõre emelkedett.
Az ügyészek joghátrány indítványozási gyakorlatát 1996-ban is fõleg az
határozta meg, hogy a bíróságok az ügyek döntõ többségét (63,8 %-át) a vétségi
eljárás szabályai szerint bírálták el. Ennek során a bíróságok leggyakrabban
pénzbüntetést szabtak ki. A szabadságvesztések aránya kisebb mértékben
emelkedett, azonban ezen belül csak a végrehajtásában próbaidõre
felfüggesztett büntetéseké növekedett, míg a végrehajtandóké csökkent.
A fellebbezések számának alakulását döntõen az határozta meg, hogy 1996-
ban 13,3 %-kal mérséklõdött azon vádlottak száma és részaránya, akiknek az
ügyében a bíróságok tárgyalást tartottak és jogerõs ügydöntõ határozatot
hoztak.
Az ügyészi perorvoslatok döntõ többsége a büntetés súlyosítására
irányult, azonban a tényállás hibás megállapítása, eljárásjogi szabálysértés,
a minõsítés téves voltának sérelmezése mellett csekély számban, de a vádlottak
javára is jelentettek be fellebbezést: az elmúlt évben 37 vádlott büntetésének
enyhítését, valamint 15 vádlott felmentését szorgalmazták.
A másodfokú eljárásban fenntartott, illetve visszavont ügyészi
fellebbezések aránya lényegében változatlan. A közvéleményt irritáló, súlyos,
gátlástalan bûncselekmények elkövetõi terhére bejelentett fellebbezéseket a
másodfokon eljáró ügyészek általában fenntartották. Ezzel kapcsolatos
indítványaik 56,5 %-ának adtak helyt a fellebbviteli bíróságok.
Arra törekszünk, hogy az ügyészségek a jövõben is éljenek a fellebbezés
lehetõségével az erõszakos, garázdajellegû, valamint a nagyobb tárgyi súlyú
bûncselekmények miatt folyó büntetõeljárásokban a bíróságok büntetés kiszabási
gyakorlatának szigorítása érdekében.
A másodfokú eljárásban felvett bizonyítások, illetve hatályon kívül
helyezett elsõ fokú ítéletek 1996-ban is a felülbírálatra került ügyek,
illetve az azokban szereplõ vádlottak elenyészõen csekély hányadát érintették
(18.sz.tábla).
A váderedményesség, mint az ügyész büntetõbíróság elõtti tevékenységének
legfontosabb mutatója 1996-ban is kedvezõen alakult ( 95,1 %), azonban
változatlanul csökkenõ tendenciát mutat; ennek alapvetõ oka a bonyolultabb
ténybeli és jogi megítélésû ügyek szaporodása (19.sz.tábla). Eredményes vádnak
nemcsak a vádlottak elítélését tekintjük, hanem azokat az eseteket is, amikor
például a bíróság a vádlott felmentése mellett a kényszergyógykezelését
rendeli el, vagy ha a büntetõeljárást azért szünteti meg, mert a vádlott a
hátralékos tardásdíját kifizette.
6.7. A felülvizsgálat és a perújítás
A felülvizsgálati indítványok számának csökkenése változatlan. Ez arra
utal, hogy a jogosultak felismerték: a felülvizsgálati eljárásban a
ténymegállapítási hibák egyáltalán nem, az eljárási szabálysértések pedig csak
szûk körben orvosolhatók. Míg a Legfelsõbb Bíróság 1994-ben 203
felülvizsgálati indítványt küldött meg nyilatkozattétel céljából a Legfõbb
Ügyészségnek, addig 1995-ben 122, 1996-ban pedig már csak 107 esetben került
erre sor. A Legfõbb Ügyészség által benyújtott, illetve fenntartott ügyészi
felülvizsgálati indítványok száma az említett három év alatt számottevõen nem
változott (21.sz.tábla).
A perújítási kérelmek, illetve indítványok évek óta a jogerõsen elbírált
ügyek igen csekély hányadát érintik. Az elítéltek és védõik 1996-ban 444
perújítás elrendelésére irányuló kérelmet nyújtottak be, míg az ügyészek 41
perújítási indítványt terjesztettek elõ (20.sz. tábla).
A felülvizsgálat jogintézményének szabályozását újra kell gondolni.
Szükségesnek látszik a jogegységi döntés bevezetése is (lásd a 2.2. pontban).
Az ítélkezési gyakorlat irányítására ugyanis a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ
Kollégiumának állásfoglalásai, valamint a felülvizsgálati eljárásban hozott
határozatok nem látszanak elégségesnek. A felülvizsgálat reformját az új
büntetõeljárási törvényjavaslat tartalmazza.
6.8. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete
Az ügyészek rendszeresen ellenõrizték az õrizet és az elõzetes
letartóztatás, valamint az idegenrendészeti õrizet végrehajtásának
törvényességét a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendõrségi fogdákban.
Ennek során különös súllyal vizsgálták a fogvatartottak befogadásának alapjául
szolgáló iratok szabályszerûségét, az ezekben foglalt ügyészi és bírósági
rendelkezések végrehajtását, a fogvatartási határidõk betartását. Ellenõrizték
a fogvatartás rendjének, különösen a bánásmódnak, a kényszerítõ eszközök
alkalmazásának törvényességét, valamint a büntetõeljárási törvényben, a
büntetés-végrehajtási és az idegenrendészeti õrizet végrehajtására vonatkozó
jogszabályokban meghatározott, a fogvatartottakat megilletõ jogok biztosítását
és a kötelességek teljesítésének megkövetelését.
A megelõzõ évekhez hasonlóan kezdeményezték azoknak a fogdáknak a
bezárását, illetve korszerûsítését, amelyek sem a magyar jogi szabályozásnak,
sem a nemzetközi elvárásoknak nem feleltek meg.
A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód
megelõzésérõl szóló nemzetközi egyezmény érvényesülését ellenõrzõ Európai
Bizottság ajánlásaira figyelemmel 1996-tól minden évben az ügyészek külön
jelentésben értékelik a fogvatartottakkal való bánásmód törvényességének
helyzetét, a tapasztalatokról a Belügyminisztériumot, az Igazságügyi
Minisztériumot, az Országos Rendõr-fõkapitányságot, a Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnokságát tájékoztatjuk.
Az ügyészi vizsgálatok feltárták a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejû rendelet
és a meghaladott részletes végrehajtási szabályozás közötti ellentmondást.
Ennek megszüntetésében, a törvénnyel való összhang megteremtését célzó
jogszabályok megalkotásában közremûködtünk.
A jogszabályi változások folytán is szélesedõ feladatok miatt az elõzõ
évhez képest 32%-kal nõtt a vizsgálatok száma.
A büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészek 1996-ban több mint ötezer
büntetés-végrehajtási bírói határozattal kapcsolatos eljárásban
nyilatkozattevõként vagy indítványozóként mûködtek közre, közel 3500 büntetés-
végrehajtási bírói tárgyaláson és meghallgatáson vettek részt.
A bv. felügyeleti ügyészek közel 7000 fogvatartottat hallgattak meg,
emellett számos írásban elõterjesztett panasz, kérelem, bejelentés egyéb
büntetés-végrehajtási tárgyú beadvány intézése kapcsán jártak el.
A kérelmek többsége a hozzátartozókkal való kapcsolattartásra, a
lakóhelyhez legközelebb esõ büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezésre
irányult.
A törvényesség helyreállítása érdekében majd 800 esetben került sor
büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészi intézkedésre.
A büntetés-végrehajtási felügyeleti tevékenység részletes adatait a
22.sz. tábla mutatja be.
6.9. Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a büntetõügyekben
A gyermekkorúak és a fiatalkorúak devianciájában lényeges változás 1996-
ban nem történt. A kiskorúak veszélyeztetettségi mutatója az utóbbi három
évben meghaladta az évi 300.000 fõt. 1996-ban 332000 volt a
veszélyeztetettként nyilvántartott kiskorúak száma.
A számszerû adatok elemzése során fel kell figyelni arra, hogy a
veszélyeztetett körbõl való kikerülés csak részben függ össze a hatóságok
által tett védõ-óvó intézkedésekkel, mert a felnõttkor elérése önmagában is
hatálytalanítja a korábbi regisztrációt. (A felnõtté válás azonban sok esetben
nem jelenti a veszélyeztetettség megszûnését, csupán a társadalmi gondoskodás
formája változik meg).
A gyámhatósági adatok szerint a bármely okból való csökkenést meghaladó
mértékû az újabb nyilvántartásba kerülõk száma. A trend irányának
visszafordulásával akkor lehet reálisan számolni, ha a társadalmi folyamatok
is kedvezõbb irányba mozdulnak el. A gyermekvédelmi törvény elfogadása után
esély mutatkozik arra, hogy a nehéz helyzetben lévõ családok intézményes
segítségben részesüljenek, amely ugyancsak a veszélyeztetettség mértékének a
csökkenését eredményezheti.
A statisztikai adatok szerint a fiatalkorúak 1996-ban is az összes
bûnelkövetõk 11%-át tették ki, bár számuk 1995-höz képest csökkent (1995-ben
14321, 1996-ban 13544 volt a fiatalkorú bûnelkövetõ). A gyermekkorú elkövetõk
számában tapasztalt csökkenés sem szolgálhat alapul optimista következtetés
levonására, mert a latencia ebben a körben magas, becslések szerint a rejtve
maradt esetek száma eléri vagy meghaladja a hatóság tudomására jutott
jogsértõk számát.
A vagyon elleni bûncselekmények dominanciája mellett (kb. 80%-ban ilyen
bûncselekményt követnek el a fiatalkorúak) továbbra is a durva, erõszakos,
esetenként brutális elkövetési mód jellemzi az általuk elkövetett
bûncselekmények egy jelentõs részét (élet elleni bûncselekmények, rablások). A
sértettek nagyobb részt a hasonló korú és az idõs emberek közül kerülnek ki.
Az erõszakos vagyon elleni cselekmények magas aránya, a személy elleni
erõszakos cselekmények durvasága, gyakori motiválatlansága jelzi a korosztály
agresszivitásának fokozódását.
Általános jellemzõje a fiatalkorúak kriminalitásának az is, hogy
rendszerint többen (csoportosan), több bûncselekményt (esetenként
bûncselekmény sorozatot) követnek el. A vagyon elleni bûncselekmények esetében
az alapvetõ motivációt a túlzott költekezésre, szórakozásra, luxuscikkek
vásárlására szolgáló anyagi fedezet megteremtése jelenti.
A bûncselekmények útján szerzett anyagi javak ellenértékének nagy részét
a pénznyerõ automaták nyelik el.
Legnagyobb számban lakás, üzlet, nyaraló, illetve gépkocsi feltörést
követnek el, városi környezetben gyakori még a zsebtolvajlás. Több fiatalkorú
követett el közveszéllyel fenyegetés vétségét is. A fõvárosban elszaporodott
robbantásos merényletek egyikében már szerepel fiatalkorú elkövetõ, egy vidéki
városban az autóbuszon történt robbantás tettese volt fiatalkorú.
A fõvárosban növekedett a kábítószeres ügyek száma. Az elmúlt évben több
olyan eljárás indult, amelyekben arra derült fény, hogy iskolákban,
diszkókban, illetve nevelõotthonban volt kábítószerfogyasztás, illetve
árusítás. Az ilyen eseteknek csak a töredéke jut a hatóságok tudomására.
Valamennyi ügyben kifejezetten kábítószer (LSD bélyegek, heroin, ritkábban
marihuánás cigaretta) fordult elõ. Az ügyekben csupán a kisebb tételeket
árusítók kerültek kézre, a nagy elosztókat nem sikerült felderíteni. Több
olyan elkövetõvel szemben folyt eljárás, akik a vagyon elleni bûncselekményt a
kábítószer megszerzése végett követték el.
A gyermek- és fiatalkorúak nemcsak elkövetõi, hanem gyakran szenvedõ
alanyai is - sértettként - a bûnözésnek.
A múlt évben emelkedett a Btk. 195. §-ába ütközõ kiskorú veszélyeztetése
bûntette miatti esetek száma. A koruknál és helyzetüknél fogva kiszolgáltatott
kiskorúakat a további évekhez képest nagyobb számban bántalmazták, éheztették,
illetve más módon veszélyeztették életüket, testi épségüket, erkölcsi
fejlõdésüket szüleik, illetve a nevelésükre, felügyeletükre vagy gondozásukra
kötelezett más személyek.
A cselekmény elkövetõi általában az alacsonyabb iskolázottságú szülõk
közül kerülnek ki. Az iskolázottabb szülõknél gyakoribb, hogy a gyermekük
szellemi és erkölcsi fejlõdését azáltal veszélyeztetik, hogy az egymás közötti
tettlegességet, az állandóan elfajuló veszekedéseket a kiskorúaknak naponta
kell végignézniük és hallaniuk. Egyre gyakoribb elkövetési mód az is, hogy a
szülõ a gyermekével együtt követ el vagyon elleni bûncselekményt. A
tankötelezettség nem teljesítése is alapja lehet e bûncselekmény
megállapításának. Elõfordult, hogy a túlkorossá vált gyermek azért nem tett
eleget a törvényben elõírt kötelezettségének, mert a családban az általa
keresett pénzre is szükség volt, ezért az iskolai tanulmányokat abbahagyta,
dolgozni kezdett, mindezt szülõi egyetértéssel.
A kiskorú veszélyeztetése bûntette miatt történt vádemelések után - a
bíróságok leterheltsége miatt - évekig elhúzódik az ügy jogerõs befejezése. A
fõvárosban az elmúlt évben került tárgyalásra több olyan ügy, amelyekben az
elkövetés ideje 1993 volt. Az eljárások ilyen mértékû elhúzódása nehezíti a
megfelelõen egyéniesített és a megelõzés céljait is szolgáló joghátrány
megválasztását.
A fiatalkorúak elleni büntetõeljárásokban meghatározó jelentõsége van az
eljárások gyors és szakszerû befejezésének, mert az elhúzódó ügyekben
nehézséget okoz a megfelelõ büntetõjogi joghátrány kiválasztása, illetve
alkalmazása. A büntetõeljárás alatt a fiatalkorúak életében jelentõs
változások következnek be, iskolai tanulmányaikat befejezik, dolgozni
kezdenek, vagy katonai szolgálatra vonulnak be, esetleg házasságot kötnek stb.
Az elhúzódó eljárásokban a személyi körülményekben bekövetkezõ jelentõs
változások ellenére velük szemben a fiatalkorúakra vonatkozó speciális
szabályokat kell alkalmazni, s az eljárások késedelmessége miatt az
alkalmazható jogkövetkezmények köre leszûkül. Az ügyeknek több mint 1/4-e
(1996-ban: 27,91%) két éven túl fejezõdik be, a fõvárosban az arány ennél
lényegesen kedvezõtlenebb (jelenleg zömében az 1994-ben benyújtott
vádiratokkal kapcsolatban kerül sor tárgyalásra).
A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészekre háruló munkateher növekedését
okozta az a törvényi módosítás, amely szerint a vegyes ügyekben is a bíróságok
egyébként leterhelt fiatalkorúak tanácsának kell eljárnia. (A korábbi
szabályozás értelmében ezeket az ügyeket az általános hatáskörû bíróságok - a
fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok figyelembevételével - gyorsabban
bírálták el).
A fiatalkorúakra vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályok
módosítását jelentõ rendelkezések hatályosulása az elmúlt évre vonatkozó
statisztikai adatok alapján kedvezõ képet mutat.
A vádemelés elhalasztására összesen 609 ügyben (5,6%) 882 terhelttel
szemben került sor. Az ügyek körültekintõ kiválasztását jelzi, hogy ezen
ügyészi intézkedés ellen bejelentett perorvoslatok száma csekély. (A
vádhalasztások tényleges hatása és a pártfogolás hatékonysága csak a próbaidõk
letelte után lesz érdemben helyesen megítélhetõ.)
A múlt évben 1335 ügyben (21,5%) 2874 személlyel szemben került sor a
tárgyalás mellõzésére tett ügyészi indítványra. Az 1995. évi XLI. törvény
értelmében 1995. szeptember 1-jétõl fiatalkorú terhelt esetében is törvényes
lehetõség van a bírói szakban vétségi eljárásra. E szerint a bíróság ügyészi
indítvány alapján a fiatalkorúval szemben is alkalmazhatja a törvényben
meghatározott joghátrányokat, akár egy évet meg nem haladó mértékben
felfüggesztett szabadságvesztés büntetést is. A jogintézmény széleskörû
elterjedésének oka abban van, hogy ezáltal a tárgyalási teher lényeges
csökkentése érhetõ el.
Az elõzetes letartóztatások gyakorlata törvényes és kiegyensúlyozott. E
személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére a fiatalkorú
terheltek 3,6%-ában került sor. Az elõzetes letartóztatások számának
csökkenésében (1996-ban 577 fiatalkorút tartóztattak le) és a törvényes
kényszerintézkedési gyakorlat kialakulásában szerepe lehet a már hivatkozott
1995. évi XLI. tv. rendelkezésének, amely szigorúbb feltételekhez köti az
elõzetes letartóztatást, amely fiatalkorú esetében csak akkor alkalmazható, ha
azt a bûncselekmény különös tárgyi súlya indokolja. A múlt évben vádemeléskor
495 fiatalkorú, a megvádolt fiatalkorúak 3,9%-a volt elõzetes
letartóztatásban.
Fiatalkorúval szemben e kényszerintézkedést a bíróságok fõképpen az élet
elleni súlyos, szándékos bûncselekmények, továbbá a rablás és a jelentõs
károkozással járó egyéb vagyon elleni bûncselekmények miatt rendelnek el.
A büntetõeljárási törvény módosítása következtében 1996. május 1-jétõl
lehetõség van arra, hogy a cselekmény jellegét és az elkövetõ körülményeit
figyelembe véve a fiatalkorú elõzetes letartóztatását javítóintézetben
foganatosítsák. Az erre kijelölt intézetek átalakítása jelenleg is tart, ezért
kb. egy évig csupán korlátozott számban kerülhet sor az elõzetes letartóztatás
helyének javítóintézetben történõ meghatározására. 1996. május 1. napja és
1997. március 31. napja közötti idõben a bíróságok összesen 83 fiatalkorú
(ebbõl leány 10) elõzetes letartóztatását rendelték el javítóintézetben
történõ végrehajtás útján. A végrehajtás módjára vonatkozó új szabály
pozitívuma, hogy a javítóintézetbe kerülõ fiatalkorúak megóvhatók a rendõrségi
fogdában, illetve a bv. intézetben az elkülönítés megoldatlansága miatt õket
károsan érintõ hatásoktól. Az ügyészi tapasztalatok szerint a fiatalkorúaknak
törvényes képviselõikkel, más hozzátartozóikkal és védõkkel való
kapcsolattartása feltételeit a kijelölt intézetekben biztosítják.
A jogerõsen befejezett büntetõ ügyek fiatalkorú vádlottjainak 97,3%-ánál
volt eredményes a vád az elmúlt évben. A megvádolt fiatalkorúakkal szemben a
bíróságok 27%-ban szabtak ki határozott tartamú szabadságvesztést, azok 71%-
ában azonban a büntetés végrehajtását próbaidõre felfüggesztették. A megvádolt
fiatalkorúak legnagyobb részét (1996-ban 56%-ban) a bíróság próbára
bocsátotta, s ez a mutató évek óta folyamatos emelkedést jelez.
Javítóintézeti nevelésre 1996-ban 210 fiatalkorút köteleztek, amely az
elõzõ évhez képest mérsékelt emelkedést mutat.
Sajnálatos, hogy bíróság elé állítás alkalmazására országosan is csupán
elvétve kerül sor. A múlt évben mindössze 24 ügyben 29 személy esetében
történt ilyen intézkedés. A bûncselekmény elkövetése után a gyors bírósági
felelõsségre vonás a fiatalkorúak esetében különösen indokolt, ezért a magas
leterheltségre való hivatkozás ellenére, körültekintõbb ügykiválasztással,
valamint a partnerszervekkel való jobb koordináció biztosításával ezen a
helyzeten javítani és változtatni szükséges.
A jelentõs büntetõjogi leterheltség miatt a gyermek- és ifjúságvédelmi
területen 1996-ban központi munkatervi vizsgálatra nem került sor. Az elmúlt
évben a fõ célkitûzés az új törvényi rendelkezések elsajátítása és törvényes
alkalmazása volt. A szakág büntetõjogon kívüli tevékenysége ezért az
esetenként, többnyire a gyámhatóságok láthatást szabályozó határozatai ellen
bejelentett panaszok elbírálására terjedt ki.
A Fõvárosi Fõügyészség a Népjóléti Minisztérium 1. számú és 4. számú
intézeténél összesen 16 fogdavizsgálatot tartott, s ezek során ellenõrizték a
fiatalkorú elõzetes letartóztatottak fogvatartásának körülményeit.
6.10. Közlekedési ügyészi tevékenység a büntetõügyekben
Hazánk közlekedés-biztonsági helyzete az 1996. évben viszonylag kedvezõen
alakult: a közutakon 18365 személyi sérüléses baleset történt, ez 7,3%-kal
kevesebb, mint az elõzõ évben. A többi közlekedési ágazatban (vasúti, légi,
vízi) bûncselekmény megállapítására alapot adó baleset csak elenyészõ számban
fordult elõ.
Csökkent az ittas jármûvezetések száma (a közlekedési bûncselekmények
63,8%-át tette ki), ezen belül viszont igen magas az ilyen állapotban okozott
balesetek részaránya (12 %), s nem javult az elvárásoknak megfelelõen a közút-
vasút szintbeni keresztezõdések forgalombiztonsági helyzete sem, változatlanul
magas a fénysorompóval biztosított vasúti átjáróban bekövetkezett halálos
balesetek száma.
A közúton közlekedõk szubjektív biztonságérzetét súlyosan rontják a
hétvégeken - különösen a nyári csúcsidõszakban - történt halálos kimenetelû
balesetek. (Egyes hétvégeken a személyi sérüléses balesetek száma
megközelítette a 200-at, a halálos kimenetelûek részaránya pedig meghaladta a
10 %-ot.) Az elmúlt évben közútjainkon 1334 személy vesztette életét.
Az ügyészségekhez érkezett közlekedési ügyek számában még nem érzékelhetõ
a közlekedésbiztonság - az elõzõekben említett - relatív javulása, 1996-ban
5570 közlekedési vádemelésre került sor. A gondatlan közlekedési
bûncselekmények - közúti baleset okozása - arra utalnak, hogy többségében a
gépjármûvezetõk a sebesség helytelen megválasztásával és az elsõbbségi jog meg
nem adásával okozták a baleseteket.
Az ügyészi munkát az elõzõ évekhez hasonlóan az idõszerûség és egyben az
alapos ügyfeldolgozás jellemezte. Az elmúlt évben az érkezett ügyiratok 89 %-
ában 30 napon belül került sor a vádemelésre, vagy a nyomozás megszüntetésére.
Az ügyészek a vádemeléskor és a tárgyalási vádképviselet során, a
fõbüntetések között elsõsorban pénzfõbüntetés kiszabására tesznek javaslatot,
az ilyen ítéletek aránya meghaladja a 80 %-ot. A büntetési célok elérése
érdekében szorgalmaztuk a közérdekû munka büntetés indítványozását és a
bíróságok egyre gyakrabban adnak helyt ezeknek az indítványoknak. Az önállóan
alkalmazott mellékbüntetés - jármûvezetéstõl eltiltás - növekvõ arányban
szerepel az indítványozott felelõsségrevonás során és az elmúlt évben a
közlekedési bûncselekmények miatt kiszabott büntetések között elérte a 7 %-ot.
Az utóbbi években jelentõsen megnõtt a közlekedõ vonatok, valamint a
vasúti berendezések sérelmére elkövetett deviáns magatartások száma, ezért az
elmúlt évben a Legfõbb Ügyészség országos vizsgálatot elrendelve elemezte a
vasúti közlekedés biztonsága elleni szándékos és gondatlan cselekmények
nyomozási, vádemelési gyakorlatát. E vizsgálat során megállapítottuk - többek
közt -, hogy a színesfém felvásárlás jogszabályi rendezetlensége olyan
kriminogén tényezõ, amely elõsegíti az un. megélhetési bûnözés erõsödését,
emiatt egyre gyakrabban tulajdonítanak el vasúti kábeleket, akkumulátorokat,
stb. A MÁV Rt., valamint az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetésével tartott
értékelõ értekezleteken erre vonatkozóan is javaslatot tettünk a jogszabályi
anomáliák kiküszöbölésére.
7. A magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység
Az ügyészség magánjogi és közigazgatási jogi tevékenysége része a más
ellenõrzõ és törvényességi felügyeletet ellátó szervekkel együtt egységet
alkotó jogvédelmi rendszernek. Ebbe a rendszerbe illeszkedve az ügyészség
elsõsorban az Ütv.-ben és más törvényekben részletezett módon teljesíti az
Alkotmány 51.§ (3) bekezdésében elõírt azt a kötelezettségét, amely szerint:
"... közremûködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi
szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket.
Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a
törvényesség védelmében."
Az ügyész polgári jogi tevékenysége során a külön törvényekben adott
felhatalmazás alapján peres eljárást indíthat, vagy más bírósági, cégbírósági
eljárást kezdeményezhet, jogorvoslattal élhet.
A törvényességi felügyeleti jogkörében a hatáskörébe tartozó szerveknél
vizsgálhatja az eljárások és a hozott határozatok törvényességét. A
törvénysértés jellegétõl és súlyától függõen óvás, felszólalás vagy jelzés
benyújtásával intézkedik a törvényes állapot helyreállítása iránt.
Az ügyészi törvényességi felügyeleti tevékenységben megkülönböztetett
figyelmet kap a közigazgatási szervek eljárásainak és határozatainak,
valamint
az egyesületek és alapítványok mûködésének törvényességi ellenõrzése, a cégek
törvényességi felügyeletét ellátó cégbíróságok eljárásának ügyészi
kezdeményezése.
A jogszabályi környezet változásának hatására az ügyészi törvényességi
felügyeleti és polgári jogi tevékenység is módosul. Újabb prioritások jelennek
meg, vagy bizonyos régi tevékenységi körök új tartalommal telitõdnek.
7.1. A magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység és változásai
Az ügyészség törvényesség megtartásában való eredményes közremûködésének
feltétele, hogy gyorsan képes felismerni és a jogalkalmazó szervekhez
közvetíteni a változó jogszabályi környezet által támasztott követelményeket,
és jogsértés esetén annak orvoslása végett kellõ idõben megteszi a törvény
felhatalmazása alapján hatáskörébe tartozó intézkedéseket.
Az ügyészség polgári jogi feladatainak változása részben az 1995-ben
hatályba lépett jogszabálymódosítások következménye volt, amelyeknek jelentõs
hatásai 1996-ban voltak érzékelhetõk.
Ismeretes, hogy az 1/1994. (I.7.) AB határozat 1994-tõl jelentõsen
korlátozta az ügyész polgári jogi tevékenységét. Az alkotmánybírósági döntés
következményeként a polgári jogi ügyekben való ügyészi közremûködés köre
szûkült és a szakág egészén belül 1994-ben és 1995-ben a törvényességi
felügyeleti vizsgálatok kaptak prioritást.
Az 1995. augusztus 29-én hatályba lépett 1995. évi LX. törvény más
jogosultságok mellett visszaállította az ügyész fellebbezési jogát az olyan
polgári nemperes eljárásokban hozott határozatok ellen, amelyeket vele törvény
alapján bármely módon közölni kell. A törvény év közben történt hatálybalépése
folytán az ügyészi munkában kisebb részben 1995-ben, jelentõs mértékben 1996-
ban eredményezett változást. Az ügyészségek az elõzõ évi 167-tel szemben
1996-ban 496 ügyben éltek fellebbezéssel a bíróság határozata ellen.
Az ügyész fellebbezési jogosultságának bõvülése mellett egészében
aktívabbá vált a polgári jogi tevékenység. A bíróságokhoz benyújtott keresetek
és fizetési meghagyások száma az elõzõ évi 428-ról 737-re, a más eljárást
kezdeményezõ indítványok száma 426-ról 650-re emelkedett.
A feketegazdaság visszaszorítását célzó erõfeszítések támogatását
szolgálta az ügyészségnek az úgynevezett fantomcégek felderítésére és a
cégjegyzékbõl való törlésére irányuló, 1994-ben kezdõdött és 1996-ban
erõteljesen megnövekedett tevékenysége. Az ügyészségek a fantomcégek ellen az
elõzõ évben 351, 1996-ban több mint 600 cégeljárást kezdeményeztek.
A polgári jogi tevékenység erõsödése folytán a törvényességi felügyeleti
vizsgálatok száma valamelyest mérséklõdött.
Csökkent a vizsgálat alapján benyújtott ügyészi óvások száma is,
növekedett viszont a felszólalások száma. Az említettek mellett kisebb súlyú
jogszabálysértés miatt az ügyészségek 1996-ban közel 1400 jelzéssel éltek a
vizsgált szervekhez.
A közigazgatást érintõ ügyészi külsõ törvényességi felügyeleti
tevékenység és a közigazgatási hivatalok belsõ törvényességi felügyeleti
ellenõrzésének célszerû összehangolását kívánja elérni a fõvárosi, a megyei
közigazgatási hivatalokról szóló 191/1996. (XII.17.) Korm.rendelet, amely
szerint a hivatalvezetõ a fõügyészségekkel egyeztetett ellenõrzési terv és
program szerint ellenõrzi a területi államigazgatási szervek tevékenységében
az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény
hatályosulását, a hatósági tevékenység jogszerûségét.
7.2. A közigazgatással kapcsolatos ügyészi feladatok
A közigazgatás mint a közhatalom akaratérvényesítése számos konfliktus
forrása az állampolgárok és a hatóságok között. Ebben szerepet játszik az
állampolgárnak a hatóság által kifogásolt fegyelmezetlensége; a hatóságnak az
állampolgár által sérelmezett jogszerûtlen vagy annak vélt eljárása,
hatalmaskodása. Ez utóbbi pedig azért szembetûnõ, mert a közigazgatási
jogviszonyban, a hatalmi helyzetben, az erõsebb pozíciójában lévõ féltõl, a
hatóságtól volna elvárható a jogszerû és udvarias, a köz szolgálatát
megjelenítõ magatartás.
A közigazgatási érdemi döntések bíróság által kérelem alapján való
felülvizsgálata, mint a törvényességi garanciarendszer meghatározó eleme
mellett az ügyész jellemzõen a bíróság elé már nem vihetõ ügyekbe avatkozik be
a jogsértés orvoslása végett.
A közigazgatási tevékenység ellátása a hatóságoknak jelentõs munkaterhet,
a tisztviselõkkel szemben magas szakmai igényt támasztó feladatot jelent. Az
ennek való megfelelésre törekvés ellenére tapasztalhatók tipikus hibák és az
egyes ügycsoportokra jellemzõ sajátos jogsértések.
A közigazgatási ügyek intézésében gyakori hibák: az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.)
rendelkezéseinek az ügyfélnek - különösen engedélyezési ügyekben - gyakran
jelentõs érdeksérelmet is okozó megsértése:
- az ügyintézési és a fellebbezés felterjesztési határidõk túllépése;
- a tényállás tisztázásának elmulasztása;
- a határozat alakjára és tartalmára vonatkozó rendelkezések megsértése.
Építési ügyekben a törvényességi vizsgálat során eljáró ügyészségek
kifogásolták különösen
- a tényállás hiányos tisztázását (helyszíni szemlék elmaradását,
megtartá-
suk esetén a dokumentálás hiányát);
- az építési és használatbavételi engedély iránti kérelmek formális
elbírálá-
sát;
- az ellenõrzési tevékenység elmulasztását vagy hiányos teljesítését,
ezáltal a jogellenes építési munkák megakadályozásának elmaradását.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ügyészség által
vizsgált intézeteinek jellemzõen törvényes hatósági eljárásaiban is elsõsorban
az érdemi döntés elõkészítése, a tényállás tisztázásának elmaradása volt
kifogásolható.
Egyes esetekben a helyi önkormányzat rendeletén alapuló közigazgatási
eljárás a rendelet hibájából nem felelt meg a törvényességi követelményeknek.
A korábbi idõszakhoz hasonlóan, különösen a helyi adókról alkotott hiányos,
vagy
a törvénnyel ellentétes szabályt tartalmazó rendeletek alkalmazásával szinte
nem is volt lehetséges hibátlan döntést hozni. Ilyen téves szabályozások a
helyi adó felsõ határának a törvényben elõírt mértéknél magasabban történõ
meghatározása, az építmény rendeltetésszerû használatához szükséges
földrészlet helyben szokásos nagyságának ésszerûtlen mértékben való
megállapítása. Az ügyészségek az említett hibás önkormányzati rendeletek
miatt, valamint számos esetben azért kezdeményeztek eljárást a közigazgatási
hivatal vezetõjénél, mert a képviselõ-testület a hatáskörébe nem tartozó
ügyben alkotott tartalmilag a jogszabállyal is ellentétes rendeletet, vagy
polgári jogviszonyt szabályozott. A szolgálati és bérlõkijelölési joggal
érintett lakások elidegenítésérõl szóló rendeletében az egyik képviselõ-
testület a törvény szerint elõvásárlásra jogosultakat vételi joggal ruházta
fel. Ezáltal a jogosultak egyoldalú jognyilatkozattal megszerezhették a lakás
tulajdonjogát.
7.3. A környezetvédelemmel kapcsolatos ügyészi tevékenység
A környezet védelmének az 1995. évi LIII. törvényben történt korszerû
szabályozása önmagában nem elég az emberi létfeltételeket biztosító, az
életminõséget meghatározó természeti környezet megõrzéséhez, az ilyen módon
okozott kártételek elhárításához. A törvény érvényesülésének egyik - de nem
kizárólagos - feltétele a környezetvédelmi hatóságok jogszerû, ugyanakkor
határozott és gyors intézkedése, a veszélyeztetõ magatartások megtiltása, a
bekövetkezett káros következmények elhárítása.
Az ügyészség a több éve folytatott környezetvédelmi vizsgálatsorozatba
illesztve a hatósági tevékenység jogszerûségének elõmozdítása végett 1996-ban
a környezetvédelmi hatóságoknál a zaj- és rezgésvédelmi tevékenység
törvényességét elemezte.
A zaj- és rezgésártalmaknak különösen a sûrûn lakott települések vannak
kitéve. A fõváros lakosságának több mint fele, a városi lakosság harmada, a
kistelepülések népességének negyede a megengedhetõnél nagyobb zajban kénytelen
élni.
A jelentõs környezeti terhelés ellenére a zaj- és rezgésvédelem kapja a
hatóság részérõl a legkevesebb figyelmet. Tapasztalataink szerint ebben az
ügykörben a legalacsonyabb az ügyek száma, különösen kevés a saját
kezdeményezésû, hivatalból induló eljárás.
A felügyelõségek többnyire kérelemre állapítottak meg zajkibocsátási
határértéket, betartásuk ellenõrzésére általában csak akkor került sor, ha a
lakosság panaszt tett.
Kötelezést, korlátozást és bírságolást nagyon alacsony számban
bocsátottak ki. Az ipari és közlekedési zajterhelés mellett egyre több a
lakóterületen, kisvállalkozások telephelyein - garázsokban, melléképületekben
- okozott zajkeltés, amely súlyosan zavarja a környéken lakókat. A telephely
engedélyezési eljárás joghézagai, valamint a hatásköri megosztottság is
akadályozza ezeknek a gondoknak a gyors megoldását.
Az ügyészi vizsgálat megerõsítette azt a korábbi tapasztalatot, hogy a
települések területrendezési terveiben a felügyelõségek szakismeretüket ritkán
tudják érvényesíteni, véleményükre is csak elvétve kapnak visszajelzést.
A hatósági munka eredményességének javítása végett a Legfõbb Ügyészség
több jogszabálymódosítási javaslattal élt, például az engedélyezési
eljárás hiányosságai, a bírságolás lehetõségének indokolatlan jogszabályi
korlátozása miatt. A jogszabályok javasolt módosításával és kiegészítésével a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium egyetértett.
A környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi érdekek érvényesülését a
felszámolási eljárás és végelszámolás során is köteles biztosítani.
Az ügyészi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felszámolás, végelszámolás
alatt álló gazdálkodó szervezeteknél a felszámoló biztosok, végelszámolók
környezetvédelmi nyilatkozattételi kötelezettségüknek nem tesznek
maradéktalanul eleget, illetõleg késedelmesen kerül sor a környezeti károkról
szóló nyilatkozat benyújtására, jelentõs többletmunkát okozva ezzel a
környezetvédelmi hatóságoknak.
A környezetvédelmi érdekek sérelme, veszélyeztetése miatt a
társhatóságok, közigazgatási szervek és a bíróságok is megkeresik az ügyészi
szerveket intézkedés végett.
Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökének megkeresésére
vizsgálta meg az ügyészség a Hernád folyóból talajmozgást elõidézõ, engedély
nélkül végzett kavicstermelést és a bányakapitányságnál bányabírság kiszabása
iránti eljárást kezdeményezett.
Az ügyészi törvényességi vizsgálatok összesítõ adatait a 24-26. sz. tábla
mutatja be.
7.4. A szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység
A szabálysértési ügyekben való ügyészi törvényességi felügyelet
szükségességét két körülmény indokolja. Az egyik az, hogy szabálysértési
ügyben hozott érdemi (marasztaló) határozat ellen a jelenleg hatályos
jogszabályok szerint bírósági jogorvoslat nem vehetõ igénybe, a másik pedig
az, hogy az eljárás büntetõ jellegû szankció alkalmazására irányul.
Ez utóbbi sajátossága miatt az eljárásban hatványozottan jelenik meg a
hatóság közhatalmi jellege, következésképpen fokozott törvényességi kontroll
szükséges annak érdekében, hogy a hatóság túlhatalmával való esetleges
visszaélés megelõzhetõ legyen, az eljárás törvényességi garanciái megfelelõen
érvényesüljenek.
Ezt a követelményt aláhúzza az a tény is, hogy a szabálysértésekben való
felelõsségre vonás jelentõs számú állampolgárt érint. A szabálysértési
hatóságokhoz 1996-ban 409101 feljelentés érkezett és 272248 marasztaló
határozatot hoztak.
Helyszíni bírságot 1.502507 személlyel szemben szabtak ki, ez mintegy
105.000-rel kevesebb, mint az elõzõ évben volt. Az egyes szabálysértések
között számottevõ arányváltozás nem volt.
Figyelmet érdemel, hogy csökkent a kiemelt közúti közlekedési
szabálysértés miatt marasztalt személyek száma. Egészében azonban a
közlekedési szabálysértéses ügyek száma változatlanul magas, a rendõri
szabálysértési hatóságok a marasztaló határozatok közel 80%-át közlekedési
szabálysértések miatt hozták. A baleseti okok szinte teljesen azonosan
alakultak a bûncselekmény megállapítását megalapozó baleseti okokkal. A
közlekedési ügyészek rendszeresen vizsgálták az elmúlt évben is a
szabálysértési hatóságoknak a közlekedési szabálysértések - a tényállások
megalapozottsága, valamint az alkalmazott felelõsségre vonás törvényessége -
terén folytatott gyakorlatát. Az ügyészek e szakág számára biztosított
eszközökkel - óvásokkal, felszólalásokkal, nemkülönben elõadások tartásával -
érték el a jogalkalmazói jogsértések csökkenését.
Nem változott és viszonylag magas a tulajdon elleni szabálysértés miatti
felelõsségre vonások száma (17878).
Az életviszonyok nehezülésével függ össze, hogy a szabálysértési
hatóságok humánusabb bírságolási gyakorlata következményeként tovább csökkent
a kiszabott bírságok összege.
Az ügyészségek 1996-ban 328 szabálysértési hatóságnál tartottak
vizsgálatot és további 31 szabálysértési hatóságnál utóvizsgálat keretében
ellenõrizték a korábbi vizsgálatok során feltárt jogszabálysértések miatt tett
ügyészi intézkedések eredményességét.
A szabálysértési ügyekkel kapcsolatos ügyészi törvényességi felügyelet
domináns része a szabálysértési elõvezetések ügyészi jóváhagyása során a
szabálysértési hatóságok által tett intézkedések törvényességi szempontú
értékelése. A szabálysértési hatóságoktól 1996-ban 44140 elõvezetés
ügyészi jóváhagyása iránti megkeresés érkezett. Ebbõl az ügyészségek 1859
esetben tagadták meg az elõvezetés jóváhagyását.
Az eljáró ügyészségek a törvényességi vizsgálatok, valamint az
elõvezetések jóváhagyása iránti elõterjesztések iratainak vizsgálata alapján
feltárt jogszabálysértõ marasztaló határozatok ellen 614 óvást emeltek,
mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés és más törvénysértõ gyakorlat miatt
337 esetben felszólalással, 409 esetben jelzéssel éltek.
Az ügyészi vizsgálatok, az elõvezetés ügyészi jóváhagyására irányuló
elõterjesztéseknél az iratok felülvizsgálatának tapasztalatai meghatározott
eljárásjogi típushibákat mutatnak:
- tévesen vagy egyáltalán nem tájékoztatták az elkövetõt a jogorvoslat
lehetõségérõl (a tárgyalás mellõzésével hozott határozatban a kifogás
benyújtásának, pénzbírság elzárásra történõ átváltoztatásánál a bírósági
felülvizsgálatnak a lehetõségérõl);
- a hatásköri szabályokat megsértve a rendõrség hatáskörébe tartozó
szabálysértéseket a jegyzõ bírálta el;
- figyelmen kívül hagyták a fiatalkorú elkövetõkre vonatkozó külön
ren-
delkezéseket (keresettel nem rendelkezõ fiatalkorúval szemben pénzbír-
ságot alkalmaztak stb.);
- elévült cselekmény miatt szabtak ki bírságot.
A szabálysértési hatóságok gyakran találkoznak jogalkalmazási és
jogértelmezési nehézségekkel, mert a szabálysértési kerettényállásokat kitöltõ
rendelkezések nehezen értelmezhetõk, ezért vitatott a megfelelõ szankció
alkalmazásának lehetõsége. Elsõsorban a pénzügyi, a vám- és a jövedéki
igazgatás területén volt tapasztalható, hogy a feketegazdaság térnyerésének
visszaszorítása érdekében alkalmazott intézkedések törvényességének megítélése
esetenként a jogalkalmazói hatáskört meghaladó jogértelmezést tesz szükségessé
(24-26. sz. tábla).
7.5. A cégbírósági eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység
A cégjegyzék nyilvános, közhitelû, az üzleti biztonságot és
tájékozottságot szolgáló, bíróság által vezetett nyilvántartás, olyan
"bejegyzésképes tények, jogok és adatok" foglalata, amelyek jogszerûségének
biztosítása közérdek. A cégjegyzék jelentõségét nyomatékossá teszi, hogy a
gazdasági élet szereplõinek, a gazdasági társaságoknak mûködési feltétele a
cégbejegyzés, a társaság a bejegyzéssel jön létre, ezáltal nyeri el az állami
elismerést.
A közhitelesség elvét a hatályos, többször módosított 1989. évi 23. tvr.
(a továbbiakban: Ctvr.) 2.§ (1) bekezdése fogalmazza meg: "A cégnyilvántartás
hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett
jogok és tények fennállását, illetve azok változásait." A közhitelesség
lényege akként fogalmazható meg, hogy a cégjegyzékben feltüntetett adatokat a
valósággal megegyezõnek kell tekinteni mindaddig, amíg ennek ellenkezõje
bizonyítást nem nyert.
Az elmúlt néhány évben a gazdasági élet alanyainak, a bíróságoknak, a
cégek ellenõrzésére feljogosított hatóságoknak gondot okozott, hogy egyes
cégek sem a cégjegyzékbe bejegyzett székhelyükön, sem képviselõjük lakcímén
nem lelhetõk fel, felkutatásuk nagy nehézségbe ütközött, s túlnyomórészt
eredménytelen maradt. Az ilyen gazdálkodó szervezeteket tekinti a gyakorlat
fantomcégeknek. Tágabb értelemben a jogszabályba ütközõ tevékenység érdekében
vagy annak leplezésére létrejött társaságokat is fantomcégnek lehet tekinteni.
Az ügyészség 1994. óta rendszeresen vizsgálja azokat az eseteket, ahol a
cég fantom jellege felmerül.
Az ügyészségek - folytatva a korábban megkezdett tevékenységet - 1996-ban
több mint 600 cégeljárást kezdeményeztek, amelyekbõl a vizsgálat lezárásáig
közel 350 eredményesen befejezõdött, eredményeként közel 300 fantomcéget
törölt az elsõfokú cégbíróság a cégnyilvántartásból. Eredményesnek tekintjük
azokat az eljárásokat is, amelyekben a bírósági felhívásra vagy a hirdetményre
jelentkezett a cég képviselõje, és az elmulasztott változás-bejelentést
megtette, vagy a cég intézkedett a végelszámolás elhatározása után a gazdasági
tevékenység valóságos befejezésérõl.
A Ctvr. 1995. évi módosítása változást hozott az ügyészi jogkörökben is.
Többek között a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési végzések ellen lehetõvé
teszi a bíróság elõtt kereset indítását, amely - minthogy a kérelmezõ fél a
kérelemnek helyt adó döntés ellen általában nem él jogorvoslattal - elsõsorban
az ügyészt illeti meg.
A kérelemnek helyt adó cégbejegyzõ végzések elleni - elsõsorban a
társasági szerzõdés érvénytelenségére hivatkozó - ügyészi keresetek száma
emelkedett, 1996-ban 90 kereset benyújtására került sor.
7.6. A munkaviszony és a szolgálati viszony szabályai érvényesülésének
segítése
Tapasztalataink szerint a Munka Törvénykönyve fõ alapelve: a
munkaszerzõdés alanyainak mellérendeltsége, egyenjogúsága a gyakorlatban nem
valósult meg, a munkavállalók bizonytalanság érzete, kiszolgáltatottsága ma
sem kisebb, mint a korábbi idõszakban. Ez visszavezethetõ kisebb részben arra
is, hogy a Munka Törvénykönyvének a minimális jogokat és alapvetõ
szabályokat tartalmazó keretrendelkezéseit a kollektív szerzõdéseknek kellene
kiegészíteniük, de a kollektív szerzõdések csak részben tartalmaznak új
kiegészítõ rendelkezéseket. A kollektív szerzõdések jellemzõen az Mt.
rendelkezéseit ismétlik. Számos gazdasági társaságnál kollektív szerzõdés
kötésére egyáltalában nem került sor, elsõsorban az érdekképviseleti szervek
hiánya, illetve azok gyengesége következtében.
Az ügyészi törvényességi vizsgálatok és más úton szerzett tapasztalatok
arra mutatnak, hogy a kisebb gazdasági társaságok és az egyéni vállalkozók egy
része, valamint egyes külföldi cégek a legalapvetõbb jogi ismeretek nélkül
kezdtek vállalkozásba. E munkáltatóknál az esetek nagy részében megsértették
az alapvetõ munkajogi rendelkezéseket. Több munkajogi intézkedés mögött
ugyanakkor sejteni lehet a munkáltató erõfölényét, a függõségi helyzet
visszaélésszerû kihasználását.
Új jelenség, hogy a munkáltatók a társadalombiztosítási terhek
fizetésének kötelezettsége alól akként kívánnak szabadulni, azt mérsékelni,
hogy munkaviszonyban álló dolgozókkal a munkaszerzõdés módosításával a
munkavállalóra hátrányosabb polgári jogi jogviszonyt, megbízási jogviszonyt
létesítettek. Ezzel a munkáltató szabadult a társadalombiztosítási
járulékfizetési kötelezettség alól, a dolgozók pedig egyéni vállalkozóként
voltak kénytelenek korábbi munkájukat végezni.
Az ügyész által e megbízási szerzõdések semmisségének megállapítása iránt
indított perben a másodfokú bíróság az elsõ fokú ítélet megváltoztatásával az
ügyészi keresetnek helyt adott. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a
társadalombiztosítási járulék megfelelõ fizetése olyan társadalmi
érdek és egyben jogszabályi kötelezettség is, amely alól az alperesek a
jogszabály megkerülésével vonták ki magukat, részben ez okból, részben pedig
azért, mert a jóerkölcsbe is ütközik, a szerzõdés semmis.
7.7. A társadalmi szervezetek és alapítványok törvényességi felügyelete
A civil szervezetek két nagy csoportja, a társadalmi szervezetek
(egyesületek), valamint az alapítványok akkor képesek kitûzött céljaikat
eredményesen megvalósítani, ha tevékenységük törvényes, megfelel a jogszabály,
valamint az alapszabály, alapító okirat rendelkezéseinek. E civil szervezetek
törvényességi felügyelete során az ügyészségnek eminens feladata a célnak
megfelelõ mûködés elõmozdítása, törvénysértés esetén a jogszerû állapot
helyreállítása.
Az ügyészségek folyamatosan figyelemmel kísérik a társadalmi szervezetek
bírósági nyilvántartásba vételét, azzal a céllal, hogy ne alakuljon olyan
szervezet, amely a törvény rendelkezéseinek nem felel meg. Az ügyészségek a
jogsértõnek ítélt nyilvántartásba vétel miatt 184 fellebbezést jelentettek be.
Részben munkatervi feladatként, részben törvényességi kérelem alapján az
ügyészségek 395 társadalmi szervezet mûködését vizsgálták meg, és tettek
intézkedést elsõsorban a testületek mûködésében tapasztalt jogsértések, a
testületi szervek alapszabálytól eltérõ módon való megválasztása, a testületi
ülések elmaradása, a tevékenységet igazoló okiratok hiánya miatt.
A társadalmi szervezet mûködésében tapasztalt törvénysértés
megszüntetése, illetve a szervezet feloszlatása, megszûnésének megállapítása
iránt az ügyészek az 1996. évben 173 keresetet nyújtottak be. Több kereset
benyújtására került sor például vállalati sportegyesületek megszûnésének
megállapítása iránt. A vállalatok átalakulása következtében számos sportkör
mûködése megszûnt, már arra sem volt lehetõség, hogy a feloszlás kimondása
érdekében összehívják a sportegyesület legfelsõbb szervét.
Az alapítványok bírósági nyilvántartásba vételénél a Legfelsõbb Bíróság
iránymutatásai ellenére még nem alakult ki az egységesen törvényes gyakorlat.
Olyan alapítványok nyilvántartásba vételére is gyakran sor került, amelyek nem
feleltek meg a Legfelsõbb Bíróság által kialakított gyakorlatnak. Elsõsorban
az alapító okiratok hiányosságai miatt az ügyészségek 1996-ban 194 alapítvány
nyilvántartásba vétele ellen nyújtottak be fellebbezést.
Az alapítványok közalapítvánnyá történõ átalakításának és azok mûködése
törvényességének országos vizsgálata megállapította, hogy a Ptk-t módosító
1993. évi XCII. törvény közalapítványokra vonatkozó rendelkezései - részben a
pontatlan jogi szabályozás miatt - nem teljesen hajthatók végre. Így például a
rendelkezés hatálya alá tartozó alapítványok a törvényi elõírás ellenére azért
nem minõsíthetõk át közalapítvánnyá, mert alapító okirataik és szervezeti
felépítésük a közalapítványokkal szemben támasztott követelményeknek nem
felelnek meg.
Megállapítható volt az is, hogy a Ptk. 74/G.§ (4) bekezdésének
rendelkezései - amely szerint közalapítvány létesítésére jogosult szerv
csak közalapítványt hozhat létre - a gyakorlatban nem érvényesülnek.
Gondot okoz a közalapítványok jogszabályban meghatározott közfeladatai
fogalmának meghatározása, a közalapítvány feladatainak ellátásához szükséges
vagyon megfelelõ mértékû biztosítása, valamint a kezelõ szerv ellenõrzésére
jogosult szerv kijelölésének elmaradása.
Az 1996. évben megvizsgált 787 alapítványnál a mûködés törvényességének
helyreállítása végett az ügyészségek 450 esetben tettek intézkedést. Részben a
vizsgálatok adatai, részben az alapító, illetve a kezelõ szerv jelzése alapján
az ügyészségek 209 keresetet nyújtottak be az alapítvány megszüntetése iránt,
mert az alapítvány megfelelõ vagyon hiányában nem tudta teljesíteni az alapító
okiratban megjelölt célkitûzéseket.
A Ptk-nak a közalapítványra vonatkozó, a bíróságok által eltérõen
értelmezett rendelkezései egységes alkalmazása végett a Legfõbb Ügyészség a
Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumánál állásfoglalás kiadását
kezdeményezte.
7.8. Az ügyészséghez benyújtott törvényességi kérelmek intézése
A magánjogi és közigazgatási jogi szakági tevékenységnek az állampolgári
jogérvényesítés lehetõségének oldaláról nézve figyelmet érdemlõ területe a
törvényességi kérelmek intézése. A törvények felhatalmazzák az ügyészt arra,
hogy olyan esetben is beavatkozzon és kezdeményezhesse a jogsértés orvoslását,
amikor arra más eljárásban már nincs lehetõség.
Az állampolgár kérelmére a sérelem orvoslása, a jogszerû állapot
helyreállítása visszaadhatja a számára a jogrend érvényesülésébe vetett és
megingott bizalmát, egyúttal szembesíti a hatóságot a hibás eljárása
következményével. Olykor a téves döntés után több évvel kerül sor ügyészi
beavatkozásra azért, mert az egyik hatóságtól a másikhoz küldözgetett,
igazságát keresõ állampolgár az ügyében nem kap érdemi választ és segítséget.
(Egy ilyen ügyben az elszenvedett egészségkárosítás miatt megítélt kártérítés
összegébõl 1988-ban személyi jövedelemadó címén több, mint 250.000,- Ft téves
levonása miatt az ügyész 1996-ban nyújtott be óvást, amelynek eredményeként az
adóhatóság a sérelmet orvosolta.)
Az állampolgárok és jogi személyek 1996-ban 2.813 törvényességi kérelmet
nyújtottak be az ügyészségekhez. A kérelmezõk legnagyobb számban a
szabálysértési (797), a földügyi (299), az építésügyi (198) és más
közigazgatási ügyekben (365) folytatott eljárást, társadalmi szervezet
mûködését (241) kifogásolták (27. sz. tábla).
Figyelmet érdemel, hogy a kérelmezõk gyakran nemcsak a hatóság érdemi
döntését kifogásolják, hanem az ügyfelekkel való bánásmódot is.
A kérelmekbõl leszûrhetõ az a tapasztalat, hogy az állampolgárok nem
érzik a közigazgatás szolgáltató jellegét, pedig a szolgáltató jelleg érvényre
jutása és az állampolgárral szembeni bizalom erõsödése egyik feltétele lenne a
jogszerû állampolgári magatartás hatósági kényszer nélkül való elérésének.
A törvényességi kérelmek vizsgálata alapján az ügyészségek a jogsértõ
határozatok ellen 275 óvást emeltek, mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés
és törvénysértõ gyakorlat miatt 138 felszólalást és 106 jelzést nyújtottak be
(28. sz. tábla).
Az ügyészséghez benyújtott kérelmek egy tekintélyes részében az
állampolgárok jogi felvilágosítást kérnek. A számos, olykor nehezen
értelmezhetõ és gyakran változó, netán még ellentmondást is tartalmazó
jogszabályok közötti eligazodás esetenként a jogalkalmazókat is nehéz feladat
elé állítja.
Az állampolgár az általa nem pontosan érthetõ jogi normát önkéntesen
követni nem képes, igénye érvényesítéséhez pedig szakszerû jogi tanácsadásra,
segítségre szorul. Az ügyészségek nemcsak írásban, hanem a kérelmezõk
személyes meghallgatásával és felvilágosításával is segítséget
nyújtanak a hozzájuk fordulóknak, megkülönböztetett figyelmet szentelve
az olyan kérelmezõkre, akik vagyoni és jövedelmi viszonyaik miatt jogi
képviselõ megbízására nem képesek.
8. A katonai ügyészség
A haza katonai védelmére rendelt fegyveres erõk (a Magyar Honvédség és a
Határõrség), továbbá a közbiztonság és a belsõ rend védelmére hivatott
rendõrség és büntetés-végrehajtási testület, valamint az ország
szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme érdekében
tevékenykedõ nemzetbiztonsági szolgálatok mûködése törvényességének és
fegyelmi helyzetének szilárdítása sokrétû katonai ügyészi közremûködést
igényel. Az ügyészi szervezet részeként mûködõ, de viszonylagos önállósággal
rendelkezõ katonai ügyészség e sajátos mûködési területén az elmúlt évben is
sikeresen teljesítette feladatait.
8.1. A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység
A katonai ügyészségek büntetõjogi tevékenységét alapvetõen határozza meg
az az eltérés, hogy amíg a nem katonai eljárásban az általános nyomozó hatóság
a rendõrség és csak kivételesen nyomoz az ügyészség, a katonai
büntetõeljárásban a katonai ügyész az általános nyomozó hatóság és csak szûk
körben van lehetõség - katonai ügyészi felügyelet mellett - parancsnoki
nyomozásra.
Ugyanakkor ki kell emelni a katonai ügyész büntetõjogi tevékenységének
azt a jellemzõjét is, hogy minden bûncselekménnyel kapcsolatban eljárhat,
hiszen a katonai bíráskodás megyei bírósági szinten történik.
A katonai ügyészség büntetõjogi munkaterhében 1996-ban nem volt lényeges
változás, sõt az utóbbi három évben a bûnügyi érkezés nagyjából azonos szinten
mozog. A lényeges változás a büntetõ jogszabályok 1993. májusi módosításának
következtében 1994-ben jelentkezett a statisztikában. 1993. májusa elõtt ui.
az illetékes parancsnokok fegyelmi hatáskörben bírálhattak el bizonyos
bûncselekményeket, s ezek az ügyészségi statisztikát nem terhelték.
Azóta az évi feljelentés érkezés 2800 körül mozog. 1996-ban is 2823
feljelentés érkezett, ami mindössze 3 %-os növekedést jelentett. Ezekben az
ügyekben a korábbi évinél 1,8 %-kal több (3943) feljelentett szerepelt, s
közülük csak 1,1%-os emelkedést mutatott azok száma, akiknek terhére
bûncselekmény elkövetése volt róható.
A katonai ügyészségekhez érkezett feljelentések 64 %-a a Magyar
Honvédséget, közel 19 %-a a Határõrséget, 16 %-a pedig a Rendõrséget
érintette. 1996-ban összesen 118 polgári személy ellen folytatott
büntetõeljárást a katonai ügyészség, ezek egy része a katona bûnelkövetõvel
való szoros személyi összefüggés miatt került ide, többségük azonban korábban
katonai büntetõeljárásban alkalmazott próbára bocsátás idején elkövetett újabb
bûncselekmény miatt került immár polgári személyként ismét katonai
büntetõeljárás hatálya alá.
Az ismertté vált bûnelkövetõk túlnyomó többsége sorállományú katona,
illetve sorállományú határõr volt. Örvendetes, hogy az 1995. évi 220-szal
szemben az elmúlt évben csak 160 tiszttel szemben kellett eljárást folytatni,
s ez a csökkenés majdnem teljes egészében a Magyar Honvédségnél jelentkezett
(142-rõl 90-re).
Az 1996-ban érdemben befejezett ügyek (2508) 96 %-ában a katonai
ügyészségek nyomozást folytattak, s ezek 90,9 %-ában a két hónapos
alaphatáridõn belül be is fejezték a nyomozást. (A 6 hónapot meghaladó
idõtartamú nyomozás összesen 10 ügyben folyt.) Ezzel is összefüggésben a
bíróságok katonai tanácsai az év végéig letárgyalt ügyek 78,8 %-ában a
feljelentés napjától számított négy hónapon belül elsõ fokú ítéletet
hirdettek.
Mindezek igazolják azt a tavalyi jelentésben írt megállapítást, hogy a
katonai büntetõeljárásban az idõszerûségi, igen kedvezõ mutatók állandósultak.
Az igazságszolgáltatás iránt általában is megalapozott igény az
idõszerûség, a gyorsaság, ez fokozottan érvényes a büntetõeljárásokra, de
kiemelkedõ jelentõsége van a katonai büntetõeljárásban, hiszen a katonai
fegyelem szempontjából elviselhetetlenek lennének a hosszan elhúzódó
eljárások. A katonai ügyészség tevékenységét illetõen ezért meghatározó
követelmény a szakismeret (a katonai belsõ jog és a katonai szolgálat- és
életkörülmények ismerete) mellett a gyors, de törvényes eljárás. Ehhez a
megfelelõ létszám- és munkafeltételek biztosítottak. A katonai ügyészségek
ennek megfelelõen törekedtek a nyomozások gyors lefolytatására és a mielõbbi
bírói felelõsségrevonás elõsegítésére. Látni kell azonban, hogy bizonyos
körülmények nehezítették a katonai ügyészi munkát. A büntetõeljárás alá vont
sorkatonák és határõrök közel 28 %-ának már a nyomozás befejezése elõtt
megszûnt a szolgálati viszonya, az elsõ fokú bírósági határozat kihirdetésekor
pedig a megvádolt volt sorkatonák 39 %-a tartalékállományban volt, és közel 36
%-uk munkanélkülinek vallotta magát.
A katonai ügyészi eljárás idõszerûségi mutatói közül kiemelendõ még, hogy
az ügyek 16 %-ában un. gyorsított eljárással, bíróság elé állításra került
sor.
Szintén az idõszerûséget szolgálta az, hogy a katonai ügyészek az 1995. évi
182-vel szemben 1996-ban már 314 vádlott esetében kezdeményezték a
bíróságoknál a tárgyalás mellõzésével folytatott eljárást.
A gyorsaságra törekvés nem járt kedvezõtlen hatással a nyomozások
eredményességére, sõt e téren is, ha kis mértékben is, de javultak a mutatók.
A katonai ügyészségi eljárásokban az elmúlt évben sem történtek jelentõs
mulasztások a gyanúsítotti és védelmi jogok biztosítása terén, és egyre inkább
gondot fordítanak a sértettek jogainak érvényesítésére.
Tovább csökkent a katonai eljárásban elrendelt, személyi szabadságot
korlátozó kényszerintézkedések száma, így 166 gyanúsított letartóztatására és
32 õrizetbe vételére került sor. Érvényesül a katonai ügyészi eljárásban az a
határozott felfogás, hogy a személyi szabadság korlátozása nem lehet
elõrehozott büntetés és ezért a gyakori parancsnoki meg nem értés ellenére is
csak törvényes okok esetén folyamodnak kényszerintézkedéshez. Jó hozzáállásra
utal az is, hogy az elõzõ évinél is nagyobb arányban, a letartóztatottak 39 %-
a esetében a letartóztatási ok megszûnésekor a katonai ügyészség megszüntette
az elõzetes letartóztatást.
A katonai ügyészségek által folytatott nyomozások alapvetõen megfeleltek
a bírósági bizonyítási igényeknek, s mindössze 7 ügyben került sor pótnyomozás
elrendelésére (ebbõl 4 esetben a katonai ügyész indítványára), a
váderedményesség pedig a sokévi átlagnak megfelelõ (96,7 %-os) volt. Ez azt is
jelenti, hogy eredményes volt a katonai ügyészségek vádképviseleti
tevékenysége, az viszont kifogásolható, hogy a katonai ügyészek viszonylag
ritkán (mindössze 57 fõ terhére) éltek fellebbezéssel. A statisztika azt
mutatja, hogy az 5 katonai tanács ítélkezése, büntetéskiszabási gyakorlata
korántsem egységes, ezért konzekvens fellebbezési gyakorlattal elõ lehetne
segíteni az ilyen anomáliák megszüntetését.
A bíróságok katonai tanácsai egyébként a vádlottak 66 %-ával szemben
büntetést, 34 %-ával szemben pedig intézkedést alkalmaztak. A büntetések 36 %-
a volt szabadságvesztés, ennek 60 %-a volt végrehajtandó, s ezek döntõ
többségének (93 %-nak) a Katonai Fogházban való végrehajtását rendelték el. A
büntetés helyett alkalmazott intézkedések mintegy 2/3-a volt próbára bocsátás,
1/3-a pedig megrovás, ez az arány megegyezik az elmúlt évek arányaival.
A katonai büntetõeljárásban megállapított bûncselekmények 54,4 %-a
katonai bûncselekmény, 45,6 %-a pedig köztörvényi bûncselekmény volt.A katonai
bûncselekmények vonatkozásában 4 %-os csökkenés, a köztörvényi
bûncselekmények esetében pedig 23,9 %-os növekedés jelentkezett. A katonai
bûncselekményeken belül továbbra is a szolgálati bûncselekmények dominálnak
(81,8 %), s ezen belül a legnagyobb részt (54 %) a szolgálatban
kötelességszegés és a szolgálat alóli kibúvás tette ki.
Az elkövetési magatartás hasonlósága miatt a szolgálati visszaélések és
az alárendelt megsértések számát helyes együtt értékelni. Sajnos a sorkatonák
egymás közötti durvaságát, különösen az újoncok megalázását, bántalmazását
jelentõ bûncselekmények száma az elõzõ évi 580-ról 632-re nõtt. Külön
figyelemre méltó, hogy amíg a Magyar Honvédségen belül valamivel csökkent az
ilyen bûncselekmények száma, addig a Határõrségnél ez jelentõsen nõtt. Az
ilyen bûncselekményekkel kapcsolatban ügyészi megítélés szerint szigorúbb
ítélkezésre lenne szükség, de az is kétségtelen, hogy az ilyen bûncselekmények
megelõzése elsõsorban összehangolt parancsnoki intézkedéseket igényel. (A
Katonai Fõügyészség ebben az évben e tárgyban nemzetközi konferenciát szervez,
ahol nemcsak büntetõjogi, hanem kriminológiai, katona-szociológiai,
pszichológiai és alkotmányjogi megközelítésbõl kívánják a témát megtárgyalni.)
A köztörvényi bûncselekmények száma 1992. óta igen határozott növekedést
mutat, 1996-ra közel megkétszerezõdött az 1992-es szinthez képest. Ezeknek kb.
20 %-a volt katonai bûncselekménnyel halmazatban, 14 %-a a szolgálattal
kifejezett összefüggésben, 66 %-ukat pedig szolgálati helyen követték el.
A köztörvényi bûncselekmények körében továbbra is a vagyon elleni
bûncselekmények a leggyakoribbak (53 %), amelyeket döntõen a Honvédség,
illetve a Határõrség sérelmére követtek el, mégpedig elsõsorban sorkatonák (93
%). Az ilyen bûncselekményekkel 1992 óta a Magyar Honvédséget évente átlagosan
30 millió forint, 1996-ban azonban már 148 millió forint kár érte, aminek
mindössze 24 %-a térült meg a nyomozás során.
Külön kell szólni a lõszerrel, lõfegyverrel visszaélések számáról, hiszen
a közbiztonság helyzetének megítélése szempontjából olyannyira veszélyes
fegyveres bûncselekmények eszközeinek beszerzésére a fegyveres szerveknél is
lehetõség nyílik. 1996-ban az 1995. évinél jóval kevesebb, 64 ilyen
bûncselekmény miatt jártunk el, és ezek többségében kisebb mennyiségû lõszer
eltulajdonítása miatt.
A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység adatait a 34-49.sz. tábla
mutatja be.
8.2. A magánjogi és közigazgatási jogi katonai ügyészi tevékenység
A katonai ügyészség munkájának kisebb, de kifejezetten fontos részét
képezi az a tevékenység, amely a büntetõjogi munkán kívül az érintett
fegyveres szervezetek mûködése törvényességét hivatott segíteni, s amely
kiterjed bizonyos parancsnoki döntések törvényességi felügyeletére is. Ide
tartozik még minden olyan katonai ügyészi tevékenység, amely a bûnmegelõzést
kívánja szolgálni (lásd a 37. és 50.sz táblát).
1996-ban a katonai ügyészség 166 törvényességi vizsgálatot tartott,
elsõsorban a katonai és kisebb számban a határõrségi egységeknél, és
vizsgálatai eredményeként 34 esetben élt különbözõ ügyészi intézkedéssel. Az
ilyen vizsgálatok témaválasztása elsõsorban a bûnügyi tapasztalatokon alapul,
de az új jogszabályok hatálybalépése után felmerülõ problémák is inspirálták
az ügyészeket törvényességi vizsgálatokra.
Minthogy a katonai ügyészség kedvezõ létszámviszonyai és a nem növekvõ
bûnügyi munkateher lehetõvé teszi, s mivel a Honvédséget és a Határõrséget
érintõ jelentõs jogszabályváltozások ezt indokolják, a jövõben számszerûleg
több, és lehetõleg intenzívebb törvényességi vizsgálat lefolytatása szükséges.
A megelõzõ jellegû tevékenység körében megemlítendõ, hogy a katonai
ügyészek az elmúlt évben több mint 8000 fõ elõtt 83 jogi felvilágosító
elõadást tartottak, illetve, hogy 100 fogadóórán közel 400 katonának adtak
jogi tanácsot, továbbá, hogy 47 fegyelmi értekezleten osztották meg a
parancsnoki állománnyal bûnügyi tapasztalataikat.
A büntetés-végrehajtási testületi tagok több mint 6 év után kerültek
ismét katonai bíráskodás hatálya alá, s erre az új helyzetre a katonai
ügyészek helyesen reagálva szeptember 1-je (a vonatkozó törvény hatályba
lépése után) a különbözõ büntetés-végrehajtási intézeteknél 22 elõadást, 12
fogadóórát tartottak, s ezzel jól segítették az állomány kívánatos jogi
ismereteinek bõvítését.
8.3. A katonai ügyészség személyi feltételei
A katonai ügyészi szervezet személyi feltételeit, létszámhelyzetét
illetõen a korábbi évekre jellemzõ fluktuációt a stabilitás váltotta fel.
Érzékelhetõen erõsödött a szervezet vonzó és megtartó ereje, így a
rendszeresített 68 fõs létszámból csupán egy ügyészi álláshely nincs
feltöltve, az egyéb tiszti, tiszthelyettesi és tisztviselõi állomány pedig
teljesen feltöltött.
A gondot továbbra is az jelentette, hogy az évnek volt olyan idõszaka,
amikor az ügyészi létszámhelyek 20 %-án fogalmazó dolgozott. Év közben viszont
7-en sikeres szakvizsgát tettek, így jelenleg már csak 7 fogalmazónk van.
A katonai ügyészek - köztük 6 nõ - átlagéletkora 37 év, az ügyészek 1/3-a
30 év alatti, és 40 év alatt van az állomány 2/3-a. A legnagyobb és leginkább
leterhelt Budapesti Katonai Ügyészség átlagéletkora a legalacsonyabb (32 év).
Az átlagos ügyészi szolgálati idõ 11 év, de a Budapesti Katonai
Ügyészségen a beosztott ügyészeké mindössze 2,7 év.
A katonai ügyészek közül 28-nak van különbözõ nyelvvizsgája, jelenleg is
többen tanulnak nyelvet, 6 katonai ügyész pedig posztgraduális szakjogász
képzésen vesz részt.
Az ügyviteli állomány, a pénzügyi szolgálat, a kriminalisztikai
laboratórium és az információs részleg jól segíti a katonai ügyészi munkát.
9. Az ügyészség informatikai, tudományos és nemzetközi tevékenysége
9.1. Az ügyészségi munka informatikai háttere
Az ügyészi munkát segítõ, az irányítás és vezetés hatékonyságát növelõ
feltételek 1996-ban tovább romlottak. Az ügyészségen saját forrásból csak 10
millió forint állt rendelkezésre informatikai célú fejlesztésekre. Ez csupán
arra volt elégséges, hogy a központilag bevezetett információs rendszerek
mûködését fenntartsuk, a teljesen elhasználódott gépeket kicseréljük. Az
ügyészség különbözõ szerveinél - a Számítóközpont "nagy" gépeit nem számítva -
1996 végén 503 személyi számítógép mûködött, s nehézséget okozott, hogy a
fõügyészségek többségében nincs informatikus szakképzettségû ügyészségi
alkalmazott, ezért a leromlott géppark hibáit is központilag kellett
elhárítani.
Az országos kiterjedésû információs rendszerek zavartalan mûködésének
biztosítása érdekében a közeljövõben szükséges ezen gépek cseréje, illetve
bõvítése. Szükséges megteremteni a fõügyészségeken az informatikai tevékenység
személyi feltételeinek alapjait is.
Az ügyészségi információs rendszerek túlnyomórészt közérdekû adatokat
tartalmaznak. Ezért törvényi kötelezettségünk az azokról történõ tájékoztatás.
1996-ban összesen 147 esetben történt adatszolgáltatás, ad hoc adatkérések
alapján.
Az adatok 53,7%-át az ügyészi szervezetben használták fel, míg 46,7%-ukat
ügyészségen kívüli szervezetek kérték és kapták, ebbõl 41,2 %-ban az írott és
elektronikus sajtó részesedett, két esetben a közérdekû adatokat az ENSZ,
illetve az Európa Tanács részére szolgáltattuk.
A mûködés fenntartásának nehézségei miatt csak kisebb intenzitással
folytathattuk fejlesztõ munkánkat. A büntetõjogi szakterület számítógépes
ügyvitele és a személyügyi, továbbképzési számítógépes információs rendszer
új verzióinak fejlesztése az elmúlt évben kezdõdött meg.
A büntetõeljárás változó szabályait figyelembe kell majd venni az
Országos Rendõr-fõkapitánysággal és a Vám- és Pénzügyõrség Országos
Parancsnokságával megkezdett informatikai együttmûködés további szakaszaiban
is.
A változatlanul központi gyûjtési módszerrel mûködõ statisztikai
rendszereink részesei a Kormány Országos Statisztikai Adatgyûjtési
Programjának (OSAP).
A bûnözés, a bûnüldözés, az ügyészek vádképviseleti tevékenysége, az
ügyészségi ügyforgalom leglényegesebb statisztikai adatai hosszú évek óta
tájékoztató kötetekben jelennek meg. 1996-ban ezekhez társult az ügyészség
kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekményekrõl és bûnelkövetésekrõl, az
ügyészségi nyomozásokról szóló statisztikai kiadvány. Önálló kötetben jelent
meg a rendõr bûnelkövetõkrõl és a rendõrök által elkövetett bûncselekményekrõl
szóló statisztikai tájékoztató is.
Tájékoztatóinkat rendszeresen megküldjük az Országgyûlés elnökének és
alelnökeinek, az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságnak, valamint az
ország- gyûlési biztosoknak.
9.2. Az OKKrI; az ügyészek tudományos tevékenysége
Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKrI) az ország
távolabbról Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legjelentõsebb kriminológiai
kutatóbázisa, s egyben a kriminalisztika tudományának is jelentõs kutatóhelye.
Feladata és rendeltetése egyfelõl a bûnözés társadalmi jelenségének, a
különbözõ bûncselekményfajtáknak, valamint az egyes bûncselekményeknek,
továbbá a bûncselekményeket elkövetõk, illetve az azok által sérelmet
szenvedett személyek meghatározott csoportjainak, nemkülönben a
bûnözés és a bûnelkövetés megelõzési lehetõségeinek a vizsgálata, másfelõl
pedig a bûnfelderítés, a bûnüldözés és a bûnmegelõzés eredményességének
krimináltaktikai, -metodikai, valamint -technikai eszközökkel és módszerekkel
történõ elõsegítése. 1996 eleje óta az OKKrI a magyarországi bûnmegelõzési
kutatások központja. E minõségében az Intézet
- elkészítette az Országos Bûnmegelõzési Program koncepcióját,
- adatbankot állított fel, melynek lényege, hogy különféle
nyilvántartások alapján kérdõívet kaptak a városi (fõvárosi kerületi)
önkormányzatok, a rendõrkapitányságok, a bûnmegelõzéssel foglalkozó
alapítványok és a 30 fõs vagy ennél nagyobb tagsággal rendelkezõ polgárõr-
szervezetek bûnmegelõzési tevékenységükre, irányultságukra,
eszközellátottságukra és igényeikre vonatkozóan, s a beérkezett válaszok
rendszerezve számítógépes nyilvántartásba kerültek.
Az OKKrI kutatási tevékenységét a 3.számú melléklet tartalmazza.
Az ügyészek megbecsült résztvevõi a jogi tudományos közéletnek. A
Jogtudományi Közlönyben, a Magyar Jogban, a Belügyi Szemlében és más szakmai-
tudományos folyóiratokban rendszeresen jelennek meg cikkeik, tanulmányaik. Öt
ügyész rendelkezik tudományos (kandidátusi) fokozattal.
Az egyetemek állam- és jogtudományi karain, a Rendõrtiszti Fõiskolán, az
Államigazgatási Fõiskolán, néhány más felsõoktatási intézményben, illetõleg
posztgraduális képzésben számos ügyész oktat: tart elõadást, vezet
szemináriumot, speciális kollégiumot és vesz részt a Jogi Szakvizsga Bizottság
munkájában.
9.3. Az ügyészség nemzetközi tevékenysége
9.3.1. Nemzetközi kapcsolatok
A beszámolási idõszakban kiemelt feladatunk volt az Európa Tanács
büntetõjogi egyezményeihez történt csatlakozásból folyó kötelezettségek
teljesítése és az ebbõl eredõ lehetõségek kihasználása. (E lehetõség
elsõsorban a jogsegély szélesebb körû alkalmazását jelenti: a forgalomba
bekapcsolódó európai országok száma kibõvült Dániával, Norvégiával, Svájccal
és több kisebb országgal, amelyekkel a korábbi években elvétve volt
jogsegélyforgalmunk.) A csatlakozás nem tette feleslegessé az egyezmények
végrehajtását könnyítõ kétoldalú nemzetközi szerzõdések és egyéb
megállapodások kötését.
E keretbe illeszkedik az ügyészségek felsõszintû kapcsolatainak
alakulása: 1996-ban fogadtuk a francia, a román, a svájci, a cseh, az orosz
legfõbb ügyész, továbbá a kínai legfõbb ügyész helyettes által vezetett
küldöttséget. Az év folyamán Mongóliába utazott ügyészi küldöttség a
kapcsolatok újrafelvétele céljából, Németországban a szövetségi fõállamügyész
meghívására tettünk látogatást. Számos esetben került sor ausztriai és
németországi munkalátogatásra, tudományos konferenciákon, továbbképzõ
tanfolyamokon történõ részvételre.
Vannak olyan országok, amelyekkel számottevõ a jogsegélyforgalmunk, de a
felsõszintû kapcsolatok eddig nem épülhettek ki - például Olaszországgal,
Görögországgal, Törökországgal - részünkrõl fõleg a pénzügyi lehetõségek
korlátozottsága miatt.
Az utóbbi években megnõtt a jelentõsége a határmenti fõügyészségek
nemzetközi kapcsolatainak, ezek részét képezik a szélesebb körû regionális
együttmûködés bõvítésére irányuló törekvéseknek.
E találkozások egyik eredménye az, hogy rendelkezésünkre bocsátották
egyes országok a hatályos jogszabályaikat - pl. megkaptuk az osztrák, a német,
a francia, az ukrán, a szlovák büntetõ jogszabályok gyûjteményét -, ami
számottevõ segítséget jelent ügyintézésünk során.
A katonai igazságszolgáltatási tapasztalatok bõvítése, a katonai jogi
információk cseréje, a jogharmonizáció elõsegítése érdekében fejlõdtek a
Katonai Fõügyészség nemzetközi kapcsolatai is. Fontos tapasztalatokkal járt a
katonai fõügyészségi küldöttség olaszországi, hollandiai, belgiumi látogatása
és a török katonai fõügyésszel folytatott magyarországi tárgyalás; a velünk
hasonló helyzetben lévõ országok katonai ügyészi szerveivel kialakult
információ- és tapasztalatcsere: látogatást tettünk a Szlovák Köztársaságban,
katonai ügyészi küldöttséget fogadtunk Lengyelországból, Ukrajnából,
Albániából.
9.3.2. Jogsegély ügyek
Az ügyészi szervezet nemzetközi vonatkozású tevékenységének napi vetülete
a jogsegélyforgalom elvégzése. Ennek nagyságrendjét jelzi az az adat, hogy az
év folyamán 12621 ügyben kértünk más államok igazságügyi hatóságaitól
jogsegélyt, ebbõl 12405 irányult iratkézbesítésre, 216 valamely nyomozási
cselekmény foganatosítására.
Jogsegélyforgalmunk nagyobb részét a szomszédos és az idegenforgalom
szempontjából jelentõs országokkal folytatjuk, elsõsorban Németországgal (5922
ügy) és az Osztrák Köztársasággal (1810 ügy).
A hazai jogunk által meghatározott keretek között a nemzetközi
jogszokásoknak megfelelõen olyan külföldi hatóságok jogsegély iránti
megkereséseit is teljesítjük, amelyek államaival nincs hatályos
jogsegélyszerzõdésünk.
A büntetõjogi tárgyú európai egyezmények alkalmazása a nemzetközi
ügyintézés szervezeti kereteinek, technikai hátterének korszerûsítését
igényli, szükségessé teszi a nemzetközi büntetõjogban, valamint az idegen
nyelvekben - különösen az Európa Tanács hivatalos nyelveiben és a német
nyelvben - jártas ügyészek szélesebb körben történõ képzését. Ezen túlmenõen
elkezdtük a felkészülést az Európai Unió joggyakorlatának megismeréséhez az
ügyészséget érintõ joganyag továbbképzésben történõ oktatására, a szorosabb
együttmûködés módszereinek kialakítására is.
B u d a p e s t, 1997. május 5.
Dr. Györgyi Kálmán
3.számú melléklet
Áttekintés az OKKrI kutatásairól
1. A következõ kriminológiai kutatások fejezõdtek be:
a) Befejezõdött a bankrablások és az üzemanyagtöltõ állomások elleni
rablótámadások komplex (kriminológiai, viktimológiai és kriminalisztikai
szempontú) kutatása; a zárójelentés elkészült, a tapasztalatok ismertetése a
KKT következõ kötetében lát napvilágot.
b) Lezárult a környezetvédelmi kérdéseket elõtérbe helyezõ, "A
jogérvényesülés a büntetõ igazságszolgáltatásban" c. kutatás, aminek
eredményeképp egy elméleti és egy esettanulmány született.
c) Befejezõdött egy, a jogismerettel és jogtudattal összefüggõ kérdõíves
felmérés, amely 10 fõvárosi általános iskola tanulói körében kívánt
információkhoz jutni a hazai gépjármû-bûnözés helyzetének a közvéleményben
való visszatükrözõdésérõl.
d) Elkészült "Az alternatív büntetések gyakorlata" c. kutatási beszámoló,
amely a közérdekû munka, mint szankció alkalmazásáról, ennek hasznosságáról
alkotott bírói vélekedést tükrözi.
e) A közúti közlekedésbiztonság körében összesen négy project készült el.
Ezek részben a szituáció-orientált balesetmegelõzéssel, részint az egyes
gépjármû-típusok baleseti veszélyességével, részint a közutak-vasutak
szintbeli keresztezõdésével foglalkoznak, egy kutatási anyag pedig világbanki
project keretében végzett kutatásról számol be, ami három intézmény közös
munkájával összehangolva részint a magyar és a külföldi közlekedésbiztonság
összehasonlító elemzésével, részint a magyarországi közlekedési balesetek
látenciájával, részint a balesetek költségvonzataival foglalkozik.
2. Kutatások indultak be a következõ témakörökben:
a) A korrupcióval kapcsolatos kutatás részeként a közlekedési rendõrök
megvesztegethetõsége és megvesztegetése.
b) "Az emberi jogok költségvonzatai a börtönrendszerben" 1998. decemberi
befejezéssel.
3. Folytatódtak a kutatások a következõ témakörökben:
a) A prostitúcióval kapcsolatos kutatás körében szakirodalmi feldolgozás
(zárójelentéssel).
b) Fogdamonitoring vizsgálat.
c) "Looking after children" project hazai adaptálása szakmai fórumokon
való megvitatással és két megyében a rendszer próbájával.
d) A garázdaság morfológiai elemzése, ami az 1989-tõl napjainkig terjedõ
idõszakot öleli fel és a vonatkozó szakirodalmat dolgozza fel.
e) A cigány származású bûnelkövetõk és bûnözõ csoportok szociológiai,
szociálpszichológiai és kriminológiai vizsgálata, melynek keretében
feldolgozásra került az utóbbi esztendõk szakirodalma, publicisztikája,
valamint a statisztikai anyag, a börtönvizsgálat elõkészületei pedig
megkezdõdtek.
f) Az erõszakos szexuális bûncselekmények áldozatai témakörben a
viktimológiai kutatások továbbfolytatódtak, s különbözõ célcsoportoknak
információs anyagok készültek el.
g) A galeribûnözés miatt elítélt fiatalok követéses vizsgálata tovább
folytatódott azzal, hogy a tárgyévben interjúk készültek a köztörvényes
bûncselekmények elkövetése miatt elítélt egykori galeri-tagokkal.
h) A vagyon elleni bûncselekmények elkövetõinek értékrend vizsgálata
körében elkövetõi és kontrollcsoporttal kérdõíves adatfelvétel történt a két
csoport értékrendjének összehasonlítására.
i) Antiszociális személyiségfejlõdés tömegkommunikációs
befolyásoltságának "laboratóriumi-kísérleti" vizsgálat keretében kérdõíves és
teszt-adatok felvételére került sor.
j) "A tömegkommunikáció által közvetített erõszak hatása a hétköznapi
agresszióra, valamint a fiatalkori bûnözésre" kutatás keretében elkészült a
magyar bûnözés sajtóképe.
4. A következõ kriminalisztikai kutatások fejezõdtek be:
a) "Az emberi jogok és a büntetõeljárás" c. programban való részvétel.
b) A bankrablásokkal és a benzinkutak elleni rablótámadásokkal összefüggõ
kutatás kriminalisztikai része.
5. A következõ kriminalisztikai kutatások kezdõdtek el:
a) "A kriminalisztikai bûnmegelõzés stratégiai kérdései" c. kutatás
keretében a téma elméleti kérdéseivel kapcsolatos szakirodalom, s - részben -
az egyes bûncselekmény-fajtákra vonatkozó stratégiai megfontolásokat taglaló
szakirodalom feldolgozása.
b) "A sértett eljárásjogi helyzetének komplex vizsgálata" c. kutatás
keretében az elméleti-szakirodalmi részkutatás.
6. Folytatódtak a kriminalisztikai kutatások a következõ témakörökben:
a) A "Kriminalisztikai szakkérdések" c. kutatás, amelynek keretében a
tárgyévben a Helyszíni szemle alapkérdéseinek vizsgálatára került sor.
b) A gazdasági bûnözés büntetõjogi kérdéseivel kapcsolatban a magyar
nyelvû szakirodalom feldolgozása, jogesetek gyûjtése folyt.
7. A krimináltechnikai vizsgálatok körében, a kriminalisztikai szakértõi
módszerek kifejlesztését célzó kutatások keretében a következõ
tevékenységeket végezték:
a) Folytatódott a talajok röntgendiffrakciós és fénymikorszkópos
vizsgálata, aminek eredményeképp - néhány nehezen megközelíthetõ helyet
leszámítva - az ország egész területére vonatkozó 10-20 km-es felbontásban
lehetõség van a vizsgált talajjellemzõk meghatározására és térképi
ábrázolására.
b) A mûtárgyakkal kapcsolatos komplex kutatás keretében - elsõsorban
megbízásos alapon - a mûemléki helyreállítással kapcsolatban felmerülõ
kérdésekre adandó válaszokra, kormeghatározásra és a mûtárgyak egyértelmû
leírásához szükséges festészettechnikai jellegzetességek meghatározására
került sor.