1

J/4286..

A Magyar Köztársaság legfõbb ügyészének

országgyûléso beszámolója

az ügyészség 1996. évi tevékenységérõl

TARTALOMJEGYZÉK

1. Az ügyészség helye az államszervezetben 3

1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség 3

1.1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség vizsgálatai 4

1.1.2. A Legfõbb Ügyészség és Katonai Fõügyészség szerepe a

kodifikációban 8

1.2. A fõügyészségek 9

1.3. A helyi ügyészségek 10

2. Ügyészség és alkotmányreform 10

2.1. Az ügyészség helye az Alkotmánykoncepcióban 10

2.2. A tervezett igazságszolgáltatási reform hatása az ügyészi szervezetre

11

3. A legfõbb ügyész parlamenti tevékenysége 13

4. Az ügyészség mûködésének feltételei 13

4.1. Személyi feltételek 13

4.2. Tárgyi és pénzügyi feltételek 16

5. Az ügyészi szakágak tevékenysége 18

5.1. Áttekintés. Az ügyészi tevékenység arányai 18

5.2. Az ügyészség és az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak

kapcsolata 18

6. A büntetõjogi ügyészi tevékenység 19

6.1. A bûnözés alakulása 20

6.2. Az ügyész a büntetõeljárásban 24

6.3. A titkos információ-gyûjtéssel kapcsolatos ügyészi tevékenység

(Rtv.67-68.§) 26

6.4. Az ügyészségi nyomozás 27

6.5. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet 27

6.6. A vádképviseleti tevékenység 29

6.7. A felülvizsgálat és a perújítás 30

6.8. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete 31

6.9. Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a büntetõügyekben 32

6.10. Közlekedési ügyészi tevékenység a büntetõügyekben 36

7. A magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység 37

7.1. A magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység és változásai

38

7.2. A közigazgatással kapcsolatos ügyészi feladatok 39

7.3. A környezetvédelemmel kapcsolatos ügyészi tevékenység 41

7.4. A szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység 42

7.5. A cégbírósági eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység 44

7.6. A munkaviszony és a szolgálati viszony szabályai érvényesülésének

segítése 45

7.7. A társadalmi szervezetek és alapítványok törvényességi felügyelete

46

7.8. Az ügyészséghez benyújtott törvényességi kérelmek intézése 47

8. A katonai ügyészség 49

8.1. A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység 49

8.2. A magánjogi és közigazgatási jogi katonai ügyészi tevékenység 52

8.3. A katonai ügyészség személyi feltételei 53

9. Az ügyészség informatikai, tudományos és nemzetközi tevékenysége

54

9.1. Az ügyészségi munka informatikai háttere 54

9.2. Az OKKrI; az ügyészek tudományos tevékenysége 55

9.3. Az ügyészség nemzetközi tevékenysége 56

9.3.1. Nemzetközi kapcsolatok 56

9.3.2. Jogsegély ügyek 57

Tisztelt Országgyûlés!

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 52. §-ának (2) bekezdésében, valamint a

Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY

határozat 89. §-ában foglalt kötelezettségem alapján a Magyar Köztársaság

ügyészsége 1996. évi mûködésérõl jelentést teszek. Ezt megelõzõen 1996. május

10-én terjesztettem beszámolót az Országgyûlés elé.

1. Az ügyészség helye az államszervezetben

Az ügyészség Magyarországon önálló állami szerv. Az Alkotmány önálló

fejezetben rendelkezik az ügyészségrõl. Az ügyészséget az Országgyûlés által

választott legfõbb ügyész vezeti és irányítja, aki mûködéséért az

Országgyûlésnek felelõs.

Az ügyészség érvényesíti az állam büntetõjogi igényét, védi az

igazságszolgáltatásban az alkotmányos jogokat, törvényben meghatározott

esetekben és módon fellép a törvényesség védelmében.

Az ügyészség centralizált, hierarchikusan felépült szervezet, amely

független más állami szervektõl, feladatait a Legfõbb Ügyészség és a területi

ügyészi szervek látják el (1. számú melléklet).

1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség

A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló - többször módosított - 1972.

évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 18. §-a alapján az ügyészi szervezet

tagozódása a következõ:

a) a Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyészsége,

b) a megyei fõügyészségek, illetve a Fõvárosi Fõügyészség,

c) a helyi ügyészségek (Budapesten kerületi ügyészségek, városokban

városi ügyészségek),

d) a Katonai Fõügyészség és

e) a területi katonai ügyészségek.

A Legfõbb Ügyészségnek alárendelten mûködnek a megyei fõügyészségek, a

Fõvárosi Fõügyészség (a továbbiakban együtt:fõügyészségek) és a helyi

ügyészségek. A legfõbb ügyész felügyeli továbbá az Országos Kriminológiai és

Kriminalisztikai Intézet tevékenységét.

A katonai ügyészi szervezet az egységes ügyészi szervezet integráns

részeként mûködik. E szervezetet a legfõbb ügyész irányítja egyik helyettesén,

a katonai fõügyészen keresztül. A katonai ügyészek hivatásos katonák is

egyben, de az irányítás rendszere folytán tevékenységükben függetlenek

a katonai hierarchiától.

A szervezetben öt elsõfokú területi katonai ügyészség (budapesti,

debreceni, szegedi, kaposvári és gyõri székhellyel) mûködik, tevékenységüket a

Katonai Fõügyészség irányítja, illetve ez végzi a másodfokú katonai ügyészi

teendõket.

Az ügyészség, valamint a Legfõbb Ügyészség szervezetét (2. számú

melléklet) az Ütv. 19. §-án alapuló - többször módosított - 6/1994. (ÜK.7.) LÜ

utasítás (SZMSZ) határozza meg. A szervezet kialakítása az Ütv., továbbá a

polgári perrendtartás, a büntetõeljárásról, illetõleg az államigazgatási

eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseibõl következõ

feladatokon alapul.

A Legfõbb Ügyészség sok vonatkozásban központi közigazgatási szervként

mûködik (jogszabályok kezdeményezése, a jogszabályok alkotásában az

államigazgatási egyeztetés során történõ vélemény-nyilvánítás, legfõbb ügyészi

"normatív" utasítások alkotása), továbbá közvetlenül irányítja a

fõügyészségek (a Katonai Fõügyészség a területi katonai ügyészségek)

tevékenységét, ellenõrzi mûködésüket és ellátja a jogszabályok által a

hatáskörébe utalt büntetõjogi, magánjogi és közigazgatási jogi, s az e

szakágak mûködéséhez szükséges funkcionális feladatokat.

1.1.1. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség vizsgálatai

Az 1996-ban a Legfõbb Ügyészségre érkezett 16228 és a Katonai

Fõügyészségre érkezett 500 ügy intézése mellett az egyes ügyészi

szakterületeken folyó szakmai munka rendszeres figyelemmel kísérése, illetve

meghatározott ügycsoportokban és ügyekben az ügyintézés ellenõrzése és

segítése végett a Legfõbb Ügyészség, illetve a Katonai Fõügyészség szakági,

illetõleg célvizsgálatokat tart.

Büntetõjogi területen a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében

1996-ban két, az ország valamennyi ügyészségét és nyomozó hatóságát érintõ

vizsgálat lefolytatására került sor, így

a) az elõzetes letartóztatási gyakorlat, ennek körében az ügyészségek

indítványozási gyakorlata, az elõzetes letartóztatás idõtartama,

fenntartásának vagy megszüntetésének szükségessége, továbbá az, hogy a

szükséges esetekben nem maradt-e el a gyanúsított elõzetes letartóztatásának

indítványozása,

b) a Btk. XV. Fejezet VII. címében foglalt közélet tisztasága elleni

bûncselekmények miatti büntetõeljárások nyomozása, ennek körében az, hogy ezek

a bûncselekmények a közélet mely területein és milyen formákban, illetve

milyen célok érdekében és indítékokkal valósulnak meg és az elkövetõk milyen

körbõl kerülnek ki, továbbá, hogy az eljárásokat milyen bizonyítási

sajátosságok jellemzik, azok mennyiben megalapozottak és törvényesek.

Vizsgálatra került továbbá a szakág körében

c) az ún. korrupciós bûncselekmények (vesztegetés, befolyással üzérkedés)

nyomozási gyakorlata is. A vizsgálat az elõzetes várakozásoknak megfelelõen

nem adhatott megbízható képet a korrupcióról, mint komplex, sajátos,

strukturált társadalmi jelenségrõl, legfeljebb néhányszáz ismertté vált

esetrõl. A felderített korrupciós cselekmények száma (724) az összbûnözésen

belül 1996-ban a 0,2%-ot sem érte el, bár a jelenség társadalmi hatása ennél

lényegesen nagyobb. Ennek egyik okaként kell említést tenni arról, hogy a

rendszerváltozást követõen a tulajdonviszonyok változásának felgyorsulása, a

gazdaság szerkezetének átalakulása és ennek következtében a piacgazdaság

kialakulása, új jogszabályok sorának megalkotásával járt együtt. A jogalkotás

során számos szempontot, érdeket kell figyelembe venni. Az új megoldásokkal új

visszaélési lehetõségek is keletkeztek. A visszaszorításért folyó állami

küzdelem szerves része a bûnüldözés is, ám nem egyetlen, hanem végsõ eszköze,

d) az ügyész által büntetõ ügyekben benyújtott felülvizsgálati

indítványok szakszerûsége és eredményessége. A vizsgálat - mely az 1993-1995.

évek idõszakára terjedt ki - feltárta, hogy a felülvizsgálati indítványok

leggyakrabban a tényállás téves jogi értékelésére, illetve a hatáskör bírósági

túllépésében megnyilvánuló eljárásjogi szabálysértésre hivatkoztak. Az ügyészi

felülvizsgálati indítványok eredményessége a vizsgált idõszak alatt 61% volt,

de az eredménytelen ügyészi felülvizsgálati indítványok (39%) sem tekinthetõk

eredménytelennek, mert vitás jogértelmezési kérdésekben lehetõséget adtak a

Legfelsõbb Bíróság iránymutató álláspontjának kifejtésére,

e) az egyes gazdasági bûncselekmények vádképviseleti gyakorlata annak

megállapítására, hogy - különös tekintettel a Btk. XVII. fejezetének új

törvényi tényállásaira - az ügyészi jogalkalmazási gyakorlat országosan

mennyire egységes, illetve, hogy a bíróságok osztják-e a jogi minõsítésre és a

jogkövetkezményekre vonatkozó ügyészi álláspontot. A vizsgálat - mely azokra

az ügyekre terjedt ki, amelyek 1995-ben jogerõs bírósági határozattal

fejezõdtek be - számos olyan jogértelmezési kérdést tárt fel, amelyekben a

jogalkalmazás során az ország különbözõ területein a legeltérõbb jogi

megoldások születtek. Ezért a gazdasági bûncselekmények körében az ügyészi

vádképviseleti gyakorlatot a jövõben is folyamatosan figyelemmel kísérjük,

f) a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendõrségi fogdákban a

közelmúltban bekövetkezett rendkívüli események (különösen a szökések) miatt a

fogvatartottak õrzésének, felügyeletének és ellenõrzésének törvényessége. A

vizsgálatok feltárták, hogy az eseti mulasztások mellett a fogvatartás

biztonságához szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányosságai számos

esetben járultak hozzá a rendkívüli események bekövetkezéséhez. Ezért

kezdeményeztük az õrzésvédelmi rendszerek korszerûsítését, a biztonsági

létesítmények és berendezések felújítását, a személyi állomány létszámának a

feladatokhoz történõ igazítását és megfelelõ szakképzésének biztosítását,

g) az elkobzás végrehajtásának törvényessége. E tárgyban a rendõrségi,

valamint a vám- és pénzügyõrségi szerveknél folytatott országos vizsgálatunk

feltárta, hogy sok esetben nem hatályosulnak a gyakorlatban az egyes

lefoglalt, elkobzott - gyakran nagy értékû vagy veszélyes - dolgok

nyilvántartására, tárolására, kezelésére, kiadására, értékesítésére, avagy

megsemmisítésére vonatkozó jogszabályi elõírások. Az elkobzás végrehajtásának

folyamatában résztvevõ szervek munkakapcsolata nem mindenütt kielégítõ, ami

lényegesen rontja a végrehajtás hatékonyságát. A feltárt hiányosságok

megszüntetése iránt intézkedtünk, emellett kezdeményeztük az elkobzással

kapcsolatos jogi szabályozás felülvizsgálatát is,

h) közlekedési területen a vasúti közlekedés biztonsága elleni szándékos

és gondatlan cselekmények nyomozási, vádemelési gyakorlata (lásd a 6.10.

pontban).

A büntetõjogi vizsgálati jelentéseket megküldtük a Legfelsõbb Bíróságnak,

az Igazságügyi Minisztériumnak, a Belügyminisztériumnak, a Gazdaságvédelmi

Koordinációs Bizottságnak, továbbá a központi nyomozó hatóságok vezetõinek. A

jelentéseket a fõügyészségek kollégiumi ülésen vitatták meg és meghatározták a

közvetlen konkrét teendõket.

A magánjogi és közigazgatási jogi szakterületen 1996-ban sor került

a) a zaj- és rezgésvédelemmel kapcsolatos hatósági és szakhatósági

tevékenység törvényességének vizsgálatára a környezetvédelmi felügyelõségeken.

A vizsgálat célja a veszélyeztetõ zajos és káros rezgések elleni védelemmel

kapcsolatos hatósági intézkedések törvényességének megállapítása; a

kötelezési, ellenõrzési és bírságolási gyakorlat elemzése; a másodfokú

eljárások törvényességének értékelése; a felelõsségrevonás egyéb eszközeinek

feltárása volt (lásd részletesen a 7.3. pontban),

b) az alapítványok közalapítvánnyá történõ átalakítása és azok mûködése

törvényességének vizsgálatára. E vizsgálat célja annak megállapítása volt,

hogy a Ptk. 74/G. §-ában foglaltak szerint megtörtént-e egyes alapítványok

közalapítvánnyá történõ átalakítása és az átalakulással, illetve a

közalapítványok

mûködésével kapcsolatos jogszabályok rendelkezései miként érvényesültek (lásd

részletesen a 7.7. pontban),

c) a fiatalkorú és a nõ munkavállalókra vonatkozó speciális jogszabályi

elõírások érvényesülésének vizsgálatára az egyéni vállalkozóknál és a

gazdasági társaságoknál. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a

munkáltatók betartják-e a nõk és fiatalkorúak alkalmazásánál és

foglalkoztatásánál a nõk és a fiatalkorúak egészségének és testi épségének

védelmérõl szóló jogszabályokat, valamint a rendkívüli munkavégzés (éjszakai

és túlmunka) elrendelése, illetõleg a szabadság megállapítása és kiadása,

valamint a munkavégzés díjazása körében hatályos, az általánostól eltérõ

tilalmakat, illetve kedvezényeket elõíró rendelkezéseket,

d) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei állam-

igazgatási eljárásainak törvényességi vizsgálatára. E vizsgálat célja annak

megállapítása volt, hogy az ÁNTSZ városi és megyei intézetei elsõ- és

másodfokú hatósági és szakhatósági jogkörükben eljárva miként tesznek eleget a

jogszabályok elõírásainak,a környezetvédelmi eljárásokban közremûködik-e

szakhatóságként a közegészségügyi hatóság, milyen a társszervek

együttmûködése, az Országos Tisztifõorvosi Hivatal miként látja el a

tevékenység irányítását és a hatáskörébe utalt egyéb feladatokat,

e) az un. fantomcégek törlésére irányuló ügyészi indítványok és az azok

alapján indult cégbírósági eljárások eredményének vizsgálatára. A vizsgálat

célja annak elemzése volt, hogy a különbözõ gazdasági visszaélések leplezésére

is lehetséges eszközül felhasználható, nem törvényesen mûködõ cégek

felderítése, a cégek törlésére irányuló ügyészi indítványok és a cégbírósági

eljárásokban hozott határozatok miként segítik a cégnyilvántartás

közhitelességének teljességét és az ilyen cégekkel való visszaélések

megelõzését (lásd részletesen a 7.5. pontban),

f) az MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) szervezetek bírósági

nyilvántartásba vételével kapcsolatos ügyészi fellebbezési gyakorlat

elemzésére és a szervezetek mûködése törvényességének vizsgálatára. E

vizsgálat célja annak elemzése volt, hogy az ügyészi fellebbezési gyakorlat

mennyiben segítette elõ, hogy a törvény rendelkezései szerint alakult MRP

szervezetek kerüljenek bírósági nyilvántartásba vételre, továbbá annak

megállapítása, hogy a létrejött szervezetek mûködésében hogyan érvényesülnek a

törvény elõírásai.

A törvényességi vizsgálatokról készült országos összefoglaló

jelentéseket tájékoztatásul megküldtük az Országgyûlés elnökének, a Legfelsõbb

Bíróság elnökének, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárának, a

vizsgálat tárgya szerint érintett miniszternek és a közigazgatási

államtitkárának, illetõleg az országos hatáskörû szerv vezetõjének; indokolt

esetben jogszabályi módosítást vagy más intézkedést kezdeményezve.

A Katonai Fõügyészség és a területi katonai ügyészségek vizsgálták

a) a katonai büntetõeljárásban gyanúsítottként érintett személyeket

megilletõ védelmi jogok biztosítását,

b) a Magyar Honvédség katonai fogházában büntetésüket töltõ elítéltek

jogainak érvényesülését és fogvatartásuk körülményeit,

c) a fegyverek, lõszerek és robbanóanyagok biztonságos tárolására,

kezelésére, kiadására, felhasználására és visszavételére vonatkozó

rendelkezések betartását,

d) a fegyveres erõk sorállományú tagjait alanyi jogon megilletõ

szabadság, eltávozás, kimaradás, illetve anyagi ellátásuk biztosításának

megtartását,

e) a különlélési pótlék, az elszámolható útiköltség és egyéb költségek

kifizetésének mechanizmusát.

A katonai ügyészségek a vizsgálataik eredményérõl az érintett

parancsnokokat minden esetben tájékoztatták. A Katonai Fõügyészség a védelmi

jogok érvényesülése körében tapasztaltakról értékelést küldött a területi

katonai ügyészségeknek. A fegyverek, lõszerek és robbanóanyagok kezelésével,

illetõleg a fegyveres erõk tagjai egyes jogainak érvényesülésével kapcsolatos

vizsgálat megállapításait a Legfõbb Ügyészség vezetõi értekezleten

megtárgyalta, majd a vizsgálati jelentéseket a Magyar Honvédség parancsnoka,

illetõleg a Határõrség országos parancsnoka is megkapta a hasznosítás

érdekében.

1.1.2. A Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség szerepe a

kodifikációban

A Legfõbb Ügyészség ügyészei 1996-ban közremûködtek a büntetõeljárási

törvény kidolgozásában, részt vettek az Igazságügyi Minisztérium által

vezérelt kodifikációs bizottság munkájában.

Még 1996-ban kezdõdött meg - a bírósági reformra figyelemmel - az

ügyészség szervezetére és mûködésének feltételrendszerére vonatkozó koncepció

és a megvalósításukhoz szükséges módosító törvényjavaslatok kidolgozása, e

vonatkozásban az Igazságügyi Minisztérium a Legfõbb Ügyészségtõl

államigazgatási egyeztetésre érett, kidolgozott szövegjavaslatokat vehetett

át.

A kodifikáció szakmai színvonalának fenntartása céljából a jogalkotásról

szóló 1987. évi XI. törvény 28. §-a elõírta, hogy a törvény és a

kormányrendelet tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a legfõbb

ügyésznek.

Az Ütv. 4. § (2) bekezdés b) pontja a legfõbb ügyész számára biztosítja

azt is, hogy miniszteri rendelet tervezetére is törvényességi szempontból

elõzetesen észrevételt tegyen.

A tárcák e törvényi elõírásoknak 1996-ban is csak részben tettek eleget

és külön gondot jelentett - nemcsak a Legfõbb Ügyészség, hanem a központi

közigazgatási szervek számára is -, hogy a véleményezésre a jogalkotási

törvényben, illetõleg a Kormány ügyrendjében elõírt határidõket sem tartották

be, és kivételnek számított az általános szabály (1088/1994. (IX.20.) Korm.h.

29. pont), amikor a véleményezésre a határozatban elõírt 15 napos határidõt

biztosították .

Az 1996-ban érkezett közel 800 véleményezés ( 32. sz. tábla) több mint

50%-a ilyen rövid határidõvel érkezett, s ez nem minden esetben tette lehetõvé

az alapos vélemény-nyilvánítást.

A tervezetek közül 354 jogszabálytervezetre tett a Legfõbb Ügyészség,

illetve a Katonai Fõügyészség érdemi törvényességi észrevételt, amelyeket a

jogszabály elõkészítõje alig néhány kivétellel elfogadott.

1.2. A fõügyészségek

A fõügyészségek szervezete a büntetõjogi, a magánjogi és a törvényességi

felügyeleti tevékenység alapján tagozódik, így általában

- Büntetõjogi Csoport (nyomozásfelügyeleti, illetve büntetõbírósági

szakág),

- Magánjogi és Közigazgatási Jogi Csoport

szervezetben mûködnek, kiegészülve a megfelelõ funkcionális (szervezeti)

egységekkel, s 1996. január 1-jétõl fõügyészségi szervezetben mûködnek az

ügyészségi nyomozó hivatalok is.

A Fõvárosi Fõügyészség - sajátos helyzetére tekintettel részletes

osztálytagozódással mûködik, szervezeti egységei a következõk:

- Fõvárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal,

- Nyomozás Felügyeleti Osztály,

- Gazdasági Bûnügyek Osztálya,

- Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztály,

- Közlekedési Osztály,

- Büntetõbírósági Osztály,

- Közigazgatási Jogi Osztály,

- Magánjogi Osztály,

- Titkárság,

- Személyügyi Osztály,

- Pénzügyi Osztály.

A szervezett, gazdasági jellegû bûnözés elleni hatékonyabb fellépés

jogszabályi és anyagi feltételeinek megteremtésérõl szóló 1077/1996. (VII.16.)

Korm. határozat - a gazdasági bûncselekmények miatt folytatott

büntetõeljárásokban való eredményesebb ügyészi közremûködés érdekében -

lehetõvé tette, hogy a megyék ügyészi létszáma egy-három fõvel, az ilyen

eljárásokkal túlterhelt Fõvárosi Fõügyészség ügyészi létszáma 15 fõvel

növekedjen. A folyamatban lévõ létszámfejlesztés biztosítja, hogy a

fõügyészségeken, illetve a nagyobb (megyeszékhelyi) helyi ügyészségeken - a

Fõvárosi Fõügyészséghez hasonlóan - gazdasági bûnügyekre szakosodott

szervezeti egységeket alakítsanak ki.

1.3. A helyi ügyészségek

A 114 városi (fõvárosi kerületi) ügyészségen önálló szervezeti egységek

általában nincsenek. A beosztott ügyészek szakterületenkénti beosztásban a

vezetõ ügyésznek, illetve helyettesének alárendelten mûködnek. Az SZMSZ

lehetõvé teszi azonban - ha a helyi ügyészség ügyforgalma indokolja -

szervezeti egységek létesítését.

A hatályos rendelkezések szerint a helyi ügyészség jár el azokban az

ügyekben, amelyeket jogszabály vagy legfõbb ügyészi utasítás nem utal más

ügyészi szerv hatáskörébe. Ez azt jelenti, hogy a helyi ügyészségek járnak el

az ügyek túlnyomó részében, így az ügyészek munkaterhe is ott - elsõsorban a

fõvárosi kerületi ügyészségeken, továbbá a Fõvárosi Fõügyészség gazdasági

bûnügyekkel foglalkozó osztályán és a megyeszékhelyen mûködõ helyi

ügyészségeken - a legnagyobb.

2. Ügyészség és alkotmányreform

Az új alkotmány elõkészítésével kapcsolatban az ügyészség alkotmányos

helyérõl és feladatairól különbözõ vélemények láttak napvilágot. Vitatott volt

a kérdés az Országgyûlés Alkotmány-elõkészítõ Bizottságában is, amely végül a

jelenlegi alkotmányos helyzet fenntartása mellett foglalt állást.

2.1. Az ügyészség helye az Alkotmánykoncepcióban

A Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási elveit tartalmazó

119/1996. (XII.21.) OGY határozat melléklete IV. részének - az

igazságszolgáltatásról szóló - V. fejezete kimondja: "Az Alkotmány határozza

meg az ügyészség feladatát: az ügyészség üldözi a tudomására jutott

bûncselekményeket, továbbá a törvényben meghatározott esetekben és módon

fellép más jogszabálysértõ cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint

elõsegíti a jogszabálysértések megelõzését.

Az ügyészség törvényben meghatározott jogosítványokkal rendelkezik a

bûncselekmények nyomozását illetõen, képviseli a vádat a bírósági eljárásban

és felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Polgári

és közigazgatási ügyekben bekövetkezett jogszabálysértés esetén - ha az

érintett jogainak védelmére nem képes, illetõleg kifejezett törvényi

rendelkezés alapján a közérdek védelme érdekében - eljárást kezdeményez,

fellép az eljárásban, továbbá jogorvoslati jogot gyakorol és intézkedéseket

tesz a jogszabálysértés megszüntetése, illetve megelõzése érdekében.

A legfõbb ügyész jogállását az alkotmányban szabályozni kell. A legfõbb

ügyész az Országgyûlésnek felelõs, mûködésérõl köteles az Országgyûlésnek

beszámolni, interpellálható. A legfõbb ügyészt a köztársasági elnök

javaslatára az Országgyûlés választja meg. A legfõbb ügyész megbízatási ideje

hat év. Megbízatása megszûnik a megbízatási idõtartam leteltével,

felmentésével, lemondásával, összeférhetetlenségének megállapításával,

országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré

történõ megválasztásával, hivatalvesztése kimondásával, bíróságnak közügyektõl

eltiltást kimondó jogerõs határozatával, halálával. A legfõbb ügyész

helyetteseit - a legfõbb ügyész javaslatára - a köztársasági elnök nevezi ki

és szünteti meg megbízatásukat."

Az új alkotmány szövegtervezete a koncepciónak megfelelõen rendelkezik.

2.2. A tervezett igazságszolgáltatási reform hatása az ügyészi szervezetre

Az igazságszolgáltatás reformja keretében kidolgozott törvényjavaslatok

alapvetõen érintik, megváltoztatják a bíróságok jelenlegi szervezetét és

igazgatási rendszerét.

A négyszintû bírósági szervezet létrehozása - az ítélõtáblák felállítása

- és a bíróságok igazgatási rendszerének megváltozása, továbbá a legfõbb

ügyész szerepe a jogegységi eljárásban az ügyészség szervezetét, feladatait,

illetõleg a legfõbb ügyész jogkörét is érinti. Nevezetesen:

a) a négyszintû bírósági szervezethez igazodva létre kell hozni az

ítélõtábláknak megfelelõ szintû ügyészségi szervezeti egységeket: a

fellebbviteli fõügyészségeket, illetõleg a Katonai Fellebbviteli Ügyészséget.

Ezek az új szervezeti egységek az ítélõtáblák elõtt folyó bírósági

eljárásokban látnak el törvényben meghatározott ügyészi feladatokat,

b) a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló törvényjavaslat

szerint megváltozik a bíróságok igazgatási rendszere, s abban meghatározó

szerepet kap az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amelynek egyik tagja

lesz a legfõbb ügyész is,

c) ugyancsak szerepet kap a legfõbb ügyész - a bíróságok szervezetérõl és

igazgatásáról szóló törvényjavaslat, illetõleg az eljárási törvények ahhoz

kapcsolódó szabályai szerint - a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyó jogegységi

eljárásokban.

Mindezek a változások az Ütv. módosítását igénylik. Ennek kapcsán

indokolt - a jogrendszerben bekövetkezett egyéb változásokra figyelemmel - a

törvény egyes, idõközben meghaladottá vált rendelkezéseit is módosítani,

illetõleg hatályon kívül helyezni.

Az igazságszolgáltatás reformja keretében kidolgozott törvényjavaslatok

megváltoztatják a bírák és az igazságügyi alkalmazottak jogállására,

javadalmazására vonatkozó szabályokat is.

A magyar jogfejlõdés során minden esetben irányadó volt, hogy a bírák és

az ügyészek, valamint más bírósági és ügyészségi alkalmazottak jogállásának,

munkajogi helyzetének a szabályozása - a két igazságszolgáltatási szervezet

sajátos helyzete által indokolt eltérések kivételével - azonos vagy hasonló

legyen. Az elmúlt több mint száz év során a jogalkotás ezt a szabályozási

elvet töretlenül megtartotta. Ezt az elvet követte a jogalkotó akkor is,

amikor a két szervezet alkalmazottai számára azonos javadalmazást biztosító -

a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és

javadalmazásáról szóló - 1990. évi LXXXVIII. törvényt, valamint az ügyészségi

szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX.

törvényt megalkotta.

Ezt az elvet követve, a bírák és az igazságügyi alkalmazottak jogállására

és javadalmazására vonatkozó, megváltozó szabályokhoz igazodva, az ügyészségi

szolgálati viszonyt és az ügyészek, ügyészségi alkalmazottak javadalmazását

érintõ szabályokat is módosítani kell. Így különösen:

a) szigorítani kell az ügyésszé válás feltételeit az ügyészségi

fogalmazóként eltöltendõ joggyakorlati idõ meghosszabbításával, a titkári

mûködés általánossá tételével, a pályaalkalmasság és a tényleges büntetlenség

vizsgálatának elõírásával,

b) az ügyész elsõ kinevezésének határozott idõre - három évre - kell

szólnia. Ez alatt az idõ alatt megítélhetõ, hogy az ügyész alkalmas-e hivatása

gyakorlására,

c) bõvíteni szükséges a kizárólag pályázat útján betölthetõ álláshelyek

körét,

d) megváltoznak az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak

javadalmazására vonatkozó szabályok is. Az új szabályok az ügyészek és az

ügyészségi alkalmazottak számára a bírákéval, illetõleg az igazságügyi

alkalmazottakéval azonos javadalmazást biztosítanak.

3. A legfõbb ügyész parlamenti tevékenysége

Az ügyészség alkotmányos helyzetébõl adódik, hogy a legfõbb ügyész és az

Országgyûlés kapcsolatának alapvetõ szabályait is az Alkotmány rögzíti.

Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság legfõbb ügyészét a köztársasági

elnök javaslatára az Országgyûlés - hat évre - választja, megbízatási idejének

lejártát követõen 1996-ban az Országgyûlés újraválasztotta.

A legfõbb ügyész az Országgyûlésnek felelõs és mûködésérõl köteles

beszámolni. Az 1994 óta kialakult gyakorlat szerint erre évenként kerül sor.

A hatályos jogszabályok szerint a legfõbb ügyész tanácskozási joggal

részt vehet az Országgyûlés ülésein, ahol az általános szabályok szerint az

országgyûlési képviselõk interpellációt, kérdést intézhetnek hozzá.

A jelenlegi parlamenti ciklus alatt eddig az országgyûlési képviselõk

összesen 32 interpellációt, 13 kérdést - ebbõl 6 esetben a választ az

Országgyûlés ülésén kívül, írásban kérték - és 2 azonnali kérdést intéztek a

legfõbb ügyészhez.

Az interpellációk közül 3-at visszavontak, 4 tárgyalására pedig még nem

került sor. Az Országgyûlés ülésein elhangzott 25 interpelláció közül a

legfõbb ügyész válaszát az interpelláló képviselõk 6 esetben elfogadták, 19

esetben pedig a választ elfogadásáról az Országgyûlés döntött. Az Országgyûlés

18 esetben a választ elfogadta, egy válasz azonban nem kapta meg a szükséges

számú "igen" szavazatot, s ezzel a plénum az ügyet az Alkotmány- és

Igazságügyi Bizottság elé utalta. A bizottság jelentésében az interpellációra

adott választ megalapozottnak tartotta, s javasolta az Országgyûlésnek, hogy

utólag ítélje helyesnek azt. A bizottsági jelentést az Országgyûlés elfogadta.

4. Az ügyészség mûködésének feltételei

4.1. Személyi feltételek

Az ügyészség mûködése személyi feltételeinek alakulása szempontjából az

1996. esztendõt a kiegyensúlyozottság és a nyugodtság jellemezte.

Ebben az évben változatlanul jellemzõek voltak a megelõzõ három-négy év

tendenciái; a létszámhelyzet - az engedélyezett létszámhoz viszonyítva -

stabil; a mennyiségi ügyészi létszámhiány - egy-két fõügyészség kivételével -

elviselhetõ mértékû; az utánpótlási lehetõségek kedvezõek.

Az elmúlt több, mint fél évtized eredményeként tovább javult az ügyészek

életkor és szolgálati idõ szerinti megoszlása; a szakmailag már képzett, de

perspektivikusan is alkotó erejük teljében lévõ korosztályok javára.

A 60-as évek óta a nõk aránya az ügyészek és fogalmazók körében

fokozatosan nõtt. 1996-ra országosan az ügyésznõk számaránya - ha nem is

nagymértékben -, de meghaladta az 50%-ot. Ez a kislétszámú egységekben

helyettesítési gondokat okoz, amelyek azonban körültekintõ munkaszervezéssel

megoldhatók.

A létszámhelyzet konszolidálódását mutatja, hogy mind az ügyészek, mind

pedig a fogalmazók között a szolgálati viszony megszûnések aránya 1996-ban

mindössze 6% körül alakult. Ez azt jelenti, hogy az 1109 ügyészbõl 64 fõnek; a

közel 180 fogalmazóból pedig 11-nek a szolgálati viszonya szûnt meg különbözõ

jogcímeken.

Az ügyészi szolgálati viszony megszûnések között is többségben vannak a

természetes, vagy annak tekinthetõ megszûnési okok. 27-en nyugállományba

vonultak, elhunyt 3 fõ, egészségügyi alkalmatlanság miatt felmentésre került 1

fõ, rokkantság és egyéb jogcím alapján pedig 1-1 ügyészi felmentés volt. Közös

megegyezéssel 21 ügyész távozott és csupán 4 fõ szüntette meg lemondással a

szolgálati viszonyát.

Az elõzõ évi országgyûlési beszámolóban részletezett okokból 1995-ben sor

került az ügyészségi nyomozó hivatalok átszervezésére. Ennek 1996-ban

jelentkezõ következményeként 6 ügyésznek szûnt meg a szolgálati viszonya.

A korábbi években elõfordult - döntõen más jogászi foglalkozások

vonzóbbnak tartott anyagi lehetõségei miatti - pályaelhagyási élénkülés,

egymást erõsítõ csoportos távozás 1996-ban nem volt.

Az ügyészi szervezetbõl eltávozottak számszerû pótlása összességében nem

okozott gondot. Az utánpótlás elsõsorban - túlnyomó többségében kiváló

eredménnyel jogi szakvizsgát tett - ügyészségi fogalmazók körébõl került ki.

A 64 megszûnéssel szemben 99 új ügyészi kinevezésre került sor.

Álláshely pályázatainkra mindig van jelentkezõ. A fogalmazói

álláshelyeken pedig többszörös a túljelentkezés annak ellenére, hogy a

pályázókkal szemben változatlanul magas követelményeket támasztunk és közöljük

velük, hogy mennyiségben is nagy munkateherben lesz részük.

Az ügyészségi személyügyi helyzet 1996-os tényei, valamint a 90-es évek

kedvezõ létszám- és utánpótlási tendenciái alapot adnak annak feltételezésére,

hogy az 1997-re engedélyezett létszámfejlesztések is megvalósíthatóak lesznek.

1996-ban az ügyészi szervezet teljesítette - a szakmai ismeretek bõvítése

és a gyakorlati tapasztalatok közreadása céljából elfogadott - képzési,

továbbképzési tervét. Elsõsorban a gazdasági jellegû bûnözés elleni

hatékonyabb fellépés érdekében és az európai uniós csatlakozási szándékunkból

következõ nemzetközi intézmény- és jogszabályismeret oktatására helyeztük a

hangsúlyt.

A belsõ szervezésû tanfolyamokon kívül lehetõséget nyújtottunk

ügyészeknek más szervek által rendezett konferenciákon, szakszemináriumokon

való részvételére is.

A gazdasági bûnügyekkel összefüggõ - bírákkal, rendõrtisztekkel közös -

képzés megszervezésére a már említett 1077/1996. (VII.16.) Korm.határozat

biztosította az anyagi eszközöket és feltételeket.

A szakmai továbbképzés részét képezik a külföldi ösztöndíjas

tanulmányutak, tapasztalatcserék. Mintegy húsz ügyésznek, fogalmazónak volt

módja külföldi tanulmányúton az ismeretbõvítésre. Csak példaszerûen: ügyészek

részvételét biztosítottuk az Európa Tanács közremûködésével Strassbourgban,

Minszkben, Szófiában, Brnóban, Sziciliában az ügyészek képzésérõl, a

szervezett bûnözésrõl, korrupcióról, az ügyészség szerepérõl a

büntetõeljárásban, stb. rendezett konferenciákon. Három-három ügyész Angliában

a kábítószer elleni küzdelem tárgyában tanulmányúton, Drezdában

jogösszehasonlító konferencián, Deggendorfban közép-keleteurópai jogi fórumon

vett részt. A Bajor Bírói Akadémia kezdõ ügyészi és a szexuális

bûnelkövetõkrõl tartott egy-egyhetes továbbképzésének is volt magyar ügyész

résztvevõje. Egy ügyész négy hónapos ösztöndíjas tanulmányúton Stockholmban az

Európai Emberi Jogi Egyezmény svéd joganyagban való hatályosulását

tanulmányozta, egy fogalmazó hat hónapos Bundestag ösztöndíj pályázat

elnyerésével Bonnban folytatott tanulmányokat.

Az ügyészek posztgraduális továbbtanulását tanulmányi szerzõdések

kötésével is elõsegítettük. 1996-ban támogatásunkkal 6 ügyész közlekedési

szakjogász, hat ügyész jogi informatikai szakjogász másoddiplomát szerzett.

Tizenegy ügyész a költségek teljes átvállalásával megkezdte tanulmányait az

ELTE Jogi Továbbképzõ Intézet két éves gazdasági büntetõjogi szakjogász

végzettséget nyújtó tanfolyamán. Vannak ügyész továbbtanulók a pénzügyi és

számviteli fõiskolai, közgazdasági egyetemi, környezetvédelmi, biztosítási,

bankszakjogász másoddiplomás képzésben is.

1996-ban az ügyészek több, mint egyharmada - 400 fõ - részesült a

szervezett továbbképzés valamely formájában. A szakmai felkészítésre a Legfõbb

Ügyészség vezetése a jövõben is kiemelt figyelmet kíván fordítani.

Az ügyészség személyügyi helyzetét az 1-4. sz. tábla mutatja be.

4.2. Tárgyi és pénzügyi feltételek

Az ügyészi szervezet az 1996. évben együttesen 5,3 milliárd forinttal

gazdálkodott. A tárgyévben is mind a pénzügyi feltételek, mind pedig a

gazdálkodás tekintetében az elmúlt évek során kialakult helyzet, tendencia

volt a jellemzõ. Nem változott lényegesen a korábbihoz képest a költségvetés

belsõ aránya sem. A költségvetés nagyobb hányadát (83,6%) továbbra is a

személyi kiadások és a munkáltatót terhelõ járulékok tették ki. A fennmaradó,

mindössze 861 millió Ft (16,4 %) jutott a 134 ügyészségi szervezeti egység

folyamatos mûködési üzemeltetési költségeire, valamint a felújítási és

beruházási feladatokra.

A szervezet nettó tárgyi eszközállománya az év végén 456 millió Ft-ot

tett ki. Az év folyamán az ingatlanok állománya 54,6, a gépek berendezések,

felszerelések állománya 3,1, a jármûveké 25,5 millió Ft-tal gyarapodott. Az

eszközállomány nettó értéke alapján ítélve is az épületek állaga, állapota a

közepesnél gyengébb fokúnak minõsíthetõ, fõként néhány helyi ügyészségi épület

szorul sürgõs felújításra, és egyidejûleg - a zsúfolt elhelyezés csökkentése

érdekében - rekonstrukcióra, bõvítésre.

Az éves költségvetési elõirányzat az elõzõ évi pénzmaradvánnyal

kiegészülve csak az igények alsó határán nyújtott fedezetet a mûködéshez.

Finanszírozási gond az év elején jelentkezett a fõügyészségek egy részénél.

A személyi juttatások tekintetében a pénzügyi feltételek megfelelõen

alakultak, figyelemmel a május 1-jével megvalósult 35 %-os ügyészi pótlék

összegére is. Az átlagkeresetek növekedése az ügyészek körében mintegy 25-27

%-os, a nem ügyészek körében 19,5 %-os volt. A szervezet teljes alkalmazotti

köre részesült ruházati költségtérítésben, 62 millió forint összegben.

A dolgozók közérzetét javító feladatokra és más jóléti juttatásokra

(üdülõ támogatás, étkezési hozzájárulás, jubileumi jutalom, segély stb.)

együttesen 102,5 millió forint felhasználására nyílt lehetõség.

A pályakezdõk letelepedését 1,5 millió forint pályakezdési támogatás

segítette.

A pénzügyi lehetõségek hiánya miatt nem emelkedett az egyébként jogosan

igényelt mértékre a lakásépítésre és vásárlásra adható kölcsön összege.

Az összesen 12,3 millió forint felhasználás 72 fõ lakásproblémájának

megoldását segítette. A folyósított kölcsön egy fõre jutó összege 171 ezer

forint volt, amely az elõzõ évihez képest emelkedett, a lakásárak emelkedését

azonban így sem tudta követni.

Az épületfelújítási elõirányzat terhére 38,0 millió Ft felhasználás

történt. Ezen összegbõl megújult négy megyei (az egri, szegedi, tatabányai és

nyíregyházi) fõügyészségi épület. Ezek magukban foglalják a székhely városi

ügyészségek épületét is. Ide sorolható még a jelentõs bõvítéssel - tetõtér

beépítéssel - együtt felújított székesfehérvári ügyészség.

A saját tulajdonú épületek közül 3 millió forintba került a Pest Megyei

Fõügyészség székházának tetõfelújítása, 3,3 millió forintba a Borsod-Abaúj-

Zemplén Megyei Fõügyészség székháza kazánházának és teljes fûtési rendszerének

korszerûsítése, és 2,6 millió forintba a szolnoki garázs teljes felújítása.

Az ügyészségi nyomozó hivatalok átszervezéséhez kapcsolódóan átalakítási

munkák váltak szükségessé Miskolcon, Gyulán, Budapesten (Pest megyei

ügyészségi nyomozó hivatal). Összesen mintegy 2 millió Ft költséggel került

sor új dolgozószobák kialakítására és fûtéskorszerûsítésre.

Jelentõs összeget igényelt a Paksi Városi Ügyészség homlokzat- és

tetõfelújítása, valamint fûtéskorszerûsítése, a Fehérgyarmati és a

Mosonmagyaróvári Városi Ügyészség fûtéskorszerûsítése, valamint a komlói,

monori, nagykõrösi, szigetvári és két fõvárosi kerületi (VI-VII., illetve XIV.

és XVI. ker.) ügyészség tisztasági festése.

A kormányzati és intézményi beruházási keret terhére megvalósult

beruházások között két jelentõsebb építési feladat említhetõ: a Salgótarjáni

Városi Ügyészség új épületének befejezése (20,3 millió Ft) és a Fonyódi Városi

Ügyészség új épülete kialakításának megkezdése (6,8 millió Ft). Ebbõl a

forrásból kezdõdött meg a személygépkocsi park megújítása is. Tizenhárom db

ötéves kocsi cseréjére került sor összesen 37,6 millió Ft értékben. Az

adminisztratív munkát segítõ és gyorsító irodatechnikai, híradástechnikai

beszerzésekre összesen 14,3 millió, számítástechnikai fejlesztésre 22,9 millió

Ft (saját költségvetésbõl, illetve központi forrásból) felhasználása történt.

Ez utóbbi összeg csak töredéke a tényleges igénynek, s így e területen az

ellátás színvonala tovább romlik.

A Fõvárosi Fõügyészség részére az 1077/1996. (VII.16.) Korm.

határozattal a gazdasági jellegû bûncselekmények üldözésével összefüggõ

nyomozásfelügyeleti, nyomozási tevékenység megerõsítésére biztosított 20

millió forint terhére már az elmúlt évben 3 ügyészi és egy gépkocsivezetõi

állás betöltésére került sor. A 15 millió forint beruházási keretbõl a

fõügyészség a feladat ellátásához szükséges technikai háttér megteremtéséhez

egy személygépkocsit, 20 számítógépet, CD jogtárat és híradástechnikai

eszközöket szerzett be. Az ezirányú beszerzés az 1997. évre biztosított

költségvetési elõirányzat terhére tovább folytatódik.

A gazdasági és pénzügyi területen továbbra is kiemelt feladat a Fõvárosi

Fõügyészség elhelyezésének teljeskörû megoldása, ideértve az újonnan létrejövõ

fellebbviteli fõügyészséget is; a leromlott ügyészségi épületek felújításának

gyorsítása, továbbá a korszerû informatikai rendszer általánossá tétele az

ügyészi szervezet minden szintjén.

Az egyes költségvetési elõirányzatok alakulását az 5.sz. tábla mutatja

be.

5. Az ügyészi szakágak tevékenysége

5.1. Áttekintés. Az ügyészi tevékenység arányai

Az ügyészség feladatai két fõ csoportra oszthatók. Egyikbe - ide esik az

ügyészi tevékenység zöme - a büntetõ igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó

feladatok tartoznak. E körben az ügyészség bûnüldözõ hatóságként érvényesíti

az állam büntetõjogi igényét. Ennek során törvényben meghatározott ügyekben

nyomozást végez, felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett,

képviseli a vádat a bírósági eljárásban, valamint felügyeletet gyakorol a

büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

Az ügyészi feladatok másik csoportja rendkívül szerteágazó. Ide tartozik

mindaz, amit az ügyész a polgári jog, a közigazgatási jog, a munkajog és a

gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályok körében végez. E tevékenység

fõ célja a közremûködés a jogszabályok megtartásában, azok egységes

értelmezésében és alkalmazásában, valamint az emberi és állampolgári jogok

védelmében.

5.2. Az ügyészség és az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak

kapcsolata

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosával és általános

helyettesével, valamint az adatvédelmi biztossal, illetõleg a nemzeti és

etnikai kisebbségi jogok biztosával - megítélésem szerint - korrekt

munkakapcsolat alakult ki.

Az országgyûlési biztosok tájékoztatást kérõ, ügyészi vagy más szervek

intézkedéseinek felülvizsgálatára, ügyészi óvás benyújtására irányuló

megkereséseit az ügyintézéshez szükséges lehetõ legrövidebb határidõben

megválaszoltuk, indokolt esetben a törvényben elõírt intézkedést egyidejûleg

az ügyben eljárásra jogosult ügyészség megtette.

Nem oldódott meg - ezirányú törekvéseink ellenére - az elõzõ évi

jelentésemben jelzett, az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló

1993. évi LIX. törvény eltérõ értelmezésébõl eredõ gond, nevezetesen az, hogy

az országgyûlési biztosok vizsgálati és intézkedési jogosultsága kiterjed-e az

ügyészi szervezet szakmai tevékenységére.

A kérdés eldöntése végett az országgyûlési biztosok az

Alkotmánybírósághoz fordultak.

Az Alkotmánybíróság döntésének meghozataláig - az országgyûlési biztosok

ügyészi szervezetre vonatkozó vizsgálati és intézkedési jogosultsága

tekintetében felmerült eltérõ jogértelmezéstõl függetlenül - az ügyészség nem

zárkózik el az országgyûlési biztosok megkereséseinek teljesítése elõl.

6. A büntetõjogi ügyészi tevékenység

A társadalom jó közérzetének, a nyugodt, kiegyensúlyozott életnek, a

mindennapok zavartalanságának egyik, talán legfontosabb, elengedhetetlen

feltétele a közrend és közbiztonság megfelelõ állapota. A lakosság

életkörülményei megítéléséhez meghatározó a közbiztonság érzete.

A kriminalitás és más jogellenes-deviáns jelenségek dinamikus szaporodása

miatt a közrend és közbiztonság javítása, a bûncselekmények megelõzése

alapvetõ társadalmi és politikai érdek és mindenekelõtt, de nem kizárólag

állami feladat.

A feketegazdaság létezése még napjainkban is erõteljesen zavarja, fékezi

a piacgazdaságra történõ átmenet folyamatát, a piaci önszabályozó

mechanizmusok érvényre jutását. A feketegazdaság közterhet nem viselõ

termékei, szolgáltatásai tisztességtelen, illegális árversenyekkel gazdasági

ágazatok egész sorának ellehetetlenülését idézték elõ, s nem elhanyagolható

mellékhatásként demoralizálóan hatnak a legális gazdaság jogkövetõ

résztvevõire is.

Az ország közbiztonsági helyzetét alapvetõen

- az ismertté vált bûncselekmények száma,

- az eljárás kezdeményezések és befejezések alakulása,

- a nyomozások eredményessége (amely szoros összefüggést mutat az

is- meretlenül maradt bûnelkövetõk számával),

- a vádemeléssel befejezett ügyek száma és aránya,

- az ítélkezés hatékonysága és idõszerûsége

határozza meg.

6.1. A bûnözés alakulása

A bûnözésnek az 1996. évre ismertté vált adatai (6-9.sz. tábla)

megerõsítik az Országgyûlésnek adott egy évvel ezelõtti beszámolómban tett azt

a megállapításomat, amely szerint a bûnözés az 1990-ben és 1991-ben

bekövetkezett robbanásszerû emelkedéssel - e két év alatt bekövetkezett

mintegy 220 ezres növekedéssel - évi 500 ezer ismertté vált bûncselekmény

körül állandósult. Ezt a megállapítást nem befolyásolja az, hogy az elmúlt öt

évben a bûnözés számszerûsége egyik évrõl a másikra különbözõ ingadozásokat

mutat.

A büntetõjogi szabályozást érintõ törvényalkotás az elmúlt években nem

eredményezett olyan változásokat, amelyek a bûncselekmények számát lényegesen

befolyásolták volna. Tapasztalhatók erre visszavezethetõ, de a bûnözés egészét

lényegesen nem befolyásoló változások, mint pl. a szerzõi és szomszédos jogok

megsértése megnevezésû bûncselekmény, ami erre vonatkozó büntethetõségi

szabály hiányában 1993-ig nem volt bûncselekmény, így az elmúlt évben ismertté

vált 4023 ilyen bûncselekmény a korábbi évekhez viszonyított emelkedésnek nem

tekinthetõ. A Büntetõ Törvénykönyv ezután történt módosításai (1994. évi IX.,

1996. évi XVI. és 1996. évi LII. törvények) létrehoztak ugyan új törvényi

tényállásokat, ezek folytán azonban egyrészt csekély mértékû az ismertté vált

bûncselekmények száma (pl. társadalombiztosítási csalás), másrészt pedig a

Büntetõ Törvénykönyv elmúlt évben történt módosításainak hatása még nem is

jelentkezhet.

A bûnözés mennyiségét és változásait továbbra is elsõsorban a vagyon

elleni bûncselekmények száma, illetve annak változásai határozzák meg.

A mennyiségi elõfordulást illetõen ezt mutatja az, hogy az 1996. évben

számbavett 466.050 bûncselekménybõl 365.235 (78,4%) volt a vagyon elleni

bûncselekmény, ami arányában megegyezõ az elõzõ évivel.

A vagyon elleni bûncselekményeken belül állandósultnak látszik az is,

hogy meghatározó jelentõsége van a lopás és a csalás elõfordulásának, ez

együttvéve a vagyon elleni bûncselekmények 63%-át teszi ki (15,6%-kal

emelkedett a betöréses lopások száma, ennek mintegy 45%-a lakásba vagy üzletbe

történt betörés volt).

Az egyéb vagyon elleni bûncselekmények közül csak a jármû önkényes

elvétele mutat számottevõ változást, amennyiben annak száma 6937-re

emelkedett. Ugyancsak aggasztó a gépjármûlopások számának jelentõs emelkedése

(1996-ban: 16792, a megelõzõ évben 12998). E bûncselekmények közel

háromnegyedét a fõvárosban követték el, de jelentõs annak az elõfordulása és

emelkedése több megyében is. Ugyancsak növekedett a zseblopások száma.

Jelentõségénél fogva különös figyelmet érdemel a személy elleni és a

gazdasági bûncselekmények alakulása.

A személy elleni bûncselekmények száma néhány %-kal (pl. a befejezett

emberölések száma a megelõzõ évi 290-rõl 267-re) csökkent (az erõs

felindulásban elkövetett emberölések nélkül). E bûncselekmény kategórián belül

a szándékos testi sértések száma alig mutat változást.

Ami a sértetti kört illeti, változatlanul az elkövetõ hozzátartozói,

barátai és közeli ismerõsei vannak túlsúlyban, a bûncselekmény elkövetésére

általában a közöttük rendszeressé vált vagy alkalmi nézeteltérés vezet. Az

emberölések közül számottevõ rész az idõs, egyedülálló személyek ellen,

nyereségvágyból elkövetett cselekmény, a köznapi szóhasználat szerinti

rablógyilkosság. Az utóbbi évek - közöttük az elmúlt évnek is - új jelensége

azok a lõfegyver vagy robbantószer használatával elkövetett emberölések,

illetve ilyen kísérletek, amelyeket vállalkozók sérelmére követnek el

ugyancsak nyereségvágyból, vagy azért, mert a sértettnek és az elkövetõnek

vagyoni természetû vitája van. Az utóbbi körbe tartozó bûncselekmények egy

része esetében a cselekmény tettese anyagi haszon fejében, felbujtásra

vállalkozik a bûncselekmény elkövetésére.

A gazdasági bûncselekmények száma emelkedett a megelõzõ évihez képest.

Ezen belül nem mutat lényeges változást a csempészettel összefüggõ

bûncselekmények és a pénzhamisítás; figyelmet érdemel, hogy az ismertté vált

csõdbûntettek száma 190-rõl 327-re (72%), az adó- és társadalombiztosítási

csalások száma pedig 480-ról 531-re emelkedett.

A vagyon elleni és gazdasági bûncselekmények kedvezõtlen változásának

mutatója, hogy arányuk emelkedését messze meghaladó arányban növekedett az

azokkal okozott kár, illetve az azzal érintett gazdasági érték. Ezeknek a

bûncselekményeknek a súlyát a legalapvetõbben ezek a tényezõk jellemzik.

Az elmúlt évben a vagyon elleni bûncselekményekkel okozott kár összege 85

milliárd forint volt (ez 36,2%-kal magasabb a megelõzõ évben okozott kárnál),

s ebbõl a nyomozás során 11,4 milliárd forint megtérülését sikerült

biztosítani.

A gazdasági bûncselekmények elkövetésével érintett érték ennél is jóval

nagyobb arányban, kétszeresére emelkedett és 23,8 (a megelõzõ évben 12)

milliárd forintot tett ki, amelybõl az elkobzás érdekében lefoglalással,

illetve zár alá vétellel 7,8 milliárd forint biztosítására került sor a

nyomozás során.

Az elõbbiek tehát azt mutatják, hogy a bûncselekmények elkövetésével a

nemzetgazdaság és a lakosság évrõl-évre nagyobb és a bûncselekmények számának

növekedésével arányban nem álló károkat szenved el.

Jelentõs mennyiségi elõfordulásánál fogva befolyással van a

bûncselekmények számszerû elõfordulására a közlekedési bûncselekmények száma,

amely 16%-kal csökkent 1995-höz képest.

A közrend elleni bûncselekmények száma 1996-ban 48.598, 11,7%-kal

kevesebb volt az elõzõ évinél. Ebbõl azonban nem lehet azt a következtetést

levonni, hogy ez egyúttal a közrend ilyen mérvû javulását jelenti, mert a

mintegy 7000-et kitevõ csökkenést a közrend elleni bûncselekmények között

számbavett okirattal kapcsolatos bûncselekmények csökkenése (44.210 helyett

37.947) eredményezte.

A kábítószerrel visszaélés ismertté vált eseteinek száma egy esztendõ

alatt alig nõtt. Bár a felderített bûncselekmények száma az összbûnözésen

belül nem jelentõs (0,09%), e bûncselekmények veszélyességét az ennek alapját

képezõ társadalmi jelenség sajátos jellege határozza meg. A jelentõs politikai

és gazdasági átalakulásokkal párhuzamosan megnövekedett a veszélye annak, hogy

a kábítószer-kereskedelem és a fogyasztás növekszik hazánkban is. A

felderített esetek száma, a nemzetközi elõrejelzések és az ún. drogambulanciák

mûködése ugyanis arra a tendenciára mutatnak, amely Magyarországot is a

fogyasztó országok felé sodorja. Az ügyészség különösen a szervezett

kereskedelem résztvevõinek felderítését és szigorú megbüntetését szorgalmazza.

Az elõbbiekhez hasonlóan nem a cselekmények száma, hanem sajátos jellege

és az Európai Unióhoz történõ csatlakozási folyamat ad jelentõséget az

embercsempészet felderítésének. E bûntettbõl 13,3%-kal több cselekmény vált

ismertté, az összbûnözésen belüli aránya 0,2% volt. A klasszikus, az ún.

zöldhatáron történõ embercsempészés visszaszorulóban van, helyét átvette a

hamis, illetve hamisított úti okmányok felhasználásával történõ elkövetés.

Számos lopott, illetve tisztázatlan eredetû magyar és más nemzeti útlevél tûnt

fel a feketepiacon. Ezek felhasználásával román, délszláv, sõt olykor ázsiai

és afrikai államok polgárai kíséreltek meg határátlépést.

A bûnözés egészére és annak változásaira vonatkozó, ismertetett adatok

kiemelését azért tartottam szükségesnek, hogy azokból a közrend és

közbiztonság, továbbá a jogbiztonság helyzetére és változására nézve

következtetések legyenek levonhatók, amelyeket az alábbiakban körvonalazok.

a) A bûncselekmények számának alakulása, a már jelzett robbanásszerû

emelkedés után évenkénti 500 ezer körüli számban látszik állandósulni, ami

önmagában is kedvezõtlen közállapotokat mutat.

b) A bûncselekmények számának egyik évrõl a másik évre történõ kisebb

emelkedésébõl vagy csökkenésébõl önmagában nem lehet sem a közrend és

közbiztonság romlására, sem pedig javulására következtetni.

c) A bûnözés mennyiségének és számszerû változásának a meghatározó

tényezõje a vagyon elleni bûncselekmények elõfordulása.

d) A vagyon elleni és a közbiztonság elleni bûncselekmények elmúlt évi

csökkenésébõl nem következik az, hogy a közbiztonság terén javulás következett

volna be. Ellenkezõleg: a vagyon elleni bûncselekményeken belül a betöréses

lopások és gépjármûlopások, a gépjármûvek önkényes elvételének és a

zsebtolvajlásoknak az emelkedése a közbiztonság romlását mutatja.

e) A csalási cselekmények számának a változásai az elmúlt éveket illetõen

meghatározó hatással voltak a bûnözés egészére és a vagyon elleni

bûncselekmények számának alakulására. Ezek nagyszámú elõfordulása, illetve

évenkénti jelentõs változása a közbiztonsággal nincs összefüggésben.

f) A közrend elleni bûncselekmények körébe tartozó, okirathamisítással

megvalósuló nagyszámú bûncselekmény összefügg a vagyon elleni

bûncselekményekkel, mert azok leplezésére vagy az ellopott dolog

értékesítésének megkönnyítésére szolgál, ennyiben tehát tényezõje a

közbiztonságnak. Ugyanakkor a bûncselekmények nagy száma az okiratokba vetett

közbizalom elvesztését és ezzel elsõsorban a forgalom biztonságának megingását

eredményezte.

g) A közbiztonság helyzetének megítélése szempontjából egyre inkább az

azzal összefüggésbe hozható lõfegyverrel vagy robbantószerrel elkövetett élet

és vagyon elleni támadásoknak, a pénzintézetek, pénzszállítók, benzinkutak és

üzletek elleni támadásoknak van jelentõsége. Ezeknek a száma a bûncselekmények

egészéhez képest nem magas, önmagában azonban, különösen naponkénti

elõfordulásuk miatt aggasztó és a biztonságérzetet rontó tényezõ.

Az elmúlt évben a megelõzõ évivel csaknem azonos számú bûnelkövetõ vált

ismertté (lásd a 6.sz. táblát). Ez a szám egyúttal azt is mutatja, hogy a

bûncselekmények számának elõfordulása alapvetõen nem befolyásolja azt, hogy

hány bûnelkövetõ válik egy-egy évben ismertté. Az ismertté vált bûnelkövetõk

38,5%-a volt büntetett elõéletû. E mintegy 47.000 büntetett elõéletû ismertté

vált elkövetõbõl 17.540 volt a különbözõ fokozatú visszaesõ, ami azt a

változatlan helyzetet mutatja, hogy a bûnelkövetõk jelentõs része rendezkedett

be a bûnözõ életmódra.

A rendõrségi nyomozások eredményessége az elmúlt évben 47% volt, ami 13%-

kal kevesebb a megelõzõ évi (60%-os) eredményességnél. Az elmúlt évi

beszámolómban rámutattam arra, hogy az 1995. évre vonatkozó 60%-os nyomozás-

eredményesség statisztikai szempontból korrekt ugyan, de nem a rendõrség

eredményesebb nyomozási tevékenységét dicséri, hanem annak következménye, hogy

két megyében (Baranya és Csongrád) két ügyben együttvéve mintegy 67.000

bûncselekmény (csalás) eredményes nyomozásának számbavételére került sor, ami

az összes ismertté vált bûncselekményhez viszonyított nyomozás-eredményességet

kedvezõen befolyásolta.

6.2. Az ügyész a büntetõeljárásban

A büntetõügyek túlnyomó többségében a nyomozást a rendõrség és a vám- és

pénzügyõrség nyomozó hatóságai folytatják és az ügyésznek ezekhez a

nyomozásokhoz kapcsolódnak a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében

szabályozott feladatai.

Ebben a körben az ügyész értesül a nyomozó hatóság valamennyi, a

büntetõeljárást megindító intézkedésérõl, jogorvoslati fóruma a nyomozó

hatóságnak és elbírálja az intézkedéseik és határozataik elleni panaszokat, a

jelentõsebb ügyekben folytatott nyomozásokat fokozott felügyelet gyakorlásával

figyelemmel kíséri és a szükséges intézkedést megteszi. Az ügyész feladata a

nyomozó hatóságoknak a gyanúsított elõzetes letartóztatására irányuló

elõterjesztéseinek az elbírálása és azzal való egyetértés esetén a bíróságnál

az elõzetes letartóztatás elrendelésének az indítványozása.

A nyomozás törvényessége feletti felügyelet gyakorlásának az a célja,

hogy a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával biztosítsa a nyomozás

során az eljárási szabályok érvényesülését, az ügy olyan felderítését, hogy

annak alapján a vádemelés kérdésében megalapozott állásfoglalásra kerülhessen

sor.

A büntetõeljárások jelenlegi helyzetét az idõszerûséget illetõen az

ügyforgalom növekedése (10.sz. tábla), az ügyek jelentõs részének ténybeli és

jogi bonyolultsága, továbbá a bizonyítás nehézségei miatt a hosszabb

idõtartam, azok elhúzódása jellemzi.

Az ügyészi szervezetben a megnövekedett munkateher ellenére is sikerült

eddig biztosítani az ügyek túlnyomó többségének a törvényben megállapított

határidõn belüli elintézését.

Kedvezõtlenebb a helyzet a rendõrségi nyomozások idõszerûségét illetõen,

különösen azokban az ügyekben, amelyek bonyolult ténybeli és jogi

megítélésûek, ezért teljes felderítésük szerteágazó feladatokat igényel,

továbbá azokban az ügyekben, amelyekben a nyomozás nagyobb számú gyanúsított

által elkövetett több bûncselekményre vonatkozik.

Az élet elleni, a gazdasági és jelentõs részben a vagyon elleni

bûncselekmény miatt folytatott büntetõeljárásban - annak mind a nyomozási,

mind pedig a bírósági szakaszában - a bizonyítás során elengedhetetlen

szakértõ, gyakran több szakértõ igénybevétele.

A szakértõket rendszerint bonyolult vizsgálat elvégzése és erre alapozott

szakértõi vélemény elõterjesztése terheli, ami önmagában is meghosszabbítja a

büntetõeljárás idõtartamát. Ugyanakkor az is tapasztalat, hogy a szakértõk

erre vagy más elfoglaltságukra hivatkozva indokolatlan késedelemmel terjesztik

elõ szakértõi véleményüket, vagy annak hiányosságai miatt õket annak

kiegészítésére vagy azzal kapcsolatos felvilágosítás adására kell felhívni.

Az is tapasztalat, hogy a gyanúsítottak, de inkább a védõik már a

nyomozás során más szakértõ igénybevételét is indítványozzák, vagy általuk

beszerzett más tartalmú szakértõi véleményt csatolnak az eljárás irataihoz,

ami további (harmadik) szakértõ igénybevételét teszi szükségessé.

A kiterjedtebb szakértõi igénybevételt tette lehetõvé és ezzel hatását

tekintve az eljárások hosszabb idejét eredményezte a Be-nek az 1994. évi XCII.

törvénnyel történt és 1995. február 15-én hatályba lépett módosítása, amely

szerint, ha a hatóság a nyomozás során szakértõt rendelt ki, a vádlott vagy a

védõ kérelmére - ugyanazon tényre - a bíróságnak más szakértõt is ki kell

rendelnie.

Az elõzõekben említettek is közrejátszanak abban, hogy az eljárás

idõtartama a bírósági szakban a leghosszabb. Az ügyészségnek e helyzet

enyhítésére annyiban van lehetõsége, hogy amikor az egyszerûsített eljárás

folytatásának feltétele az ügyész erre vonatkozó indítványa, ezt minden

esetben haladéktalanul megteszi.

Ilyen, az ügyész indítványához kötött egyszerûsített eljárási lehetõség a

tárgyalás mellõzése, amelynek alkalmazási körét a Be-nek az 1995. évi LXI.

törvénnyel történt módosítása lényegesen kiterjesztette különösen azzal, hogy

lehetõvé tette tárgyalás mellõzésével egy évet meg nem haladó, felfüggesztett

szabadságvesztés büntetés kiszabását is. Ennek a törvénynek a hatálya egész

évben elõször 1996-ban érvényesült és az ügyészségek mintegy 50%-kal magasabb

arányban, 27.182 esetben tettek arra indítványt, hogy a bíróságok tárgyalás

mellõzésével bírálják el a vádat, ami az összes vádemelések mintegy 40%-át

jelenti. Mindez azt eredményezi, hogy a bírósági eljárás a vádemelések

számottevõ részében könnyebb és gyorsabb, elõsegítve ezzel azt is, hogy a

bíróságok a tárgyalásra kerülõ ügyekben kedvezõbb helyzetbe kerüljenek. Az

elõbbiekbõl az is megállapítható, hogy a Be-nek ez a módosítása kedvezõen

szolgálja a bíróságnak a tárgyalási teher alóli részleges mentesítését és az

ítélkezés idõszerûségének javítását.

A büntetõeljárás egyszerûsítését és gyorsítását célozza a Be-ben

szabályozott az a lehetõség, hogy az ügyész a terheltet a bûncselekmény

elkövetésétõl számított nyolc napon belül írásbeli vád benyújtása nélkül

bíróság elé állíthatja. Ez a jogintézmény távolról sem tudja úgy betölteni a

szerepét, mint a vádnak tárgyalás tartása nélküli elbírálása. Ennek legfõbb

oka az, hogy az eljárás a nyomozó hatóságtól és az ügyésztõl azonnali

intézkedéseket igényel és feltételezi, hogy a bíróság bármely idõben

tárgyalást tud tartani, ami a hatóságok mindegyikének túlterheltsége miatt

csak nehézségek árán oldható meg. Mindezeknek betudható, hogy az elmúlt évben

bíróság elé állításra a törvény által lehetõvé tett eseteknél kisebb számban

(összesen 1191 esetben) került sor. A feltételek könnyítése segítené a bíróság

elé állítások számának növelését. Ilyen könnyítés lehetne a 8 napos határidõ

15 napra történõ módosítása.

6.3. A titkos információgyûjtéssel kapcsolatos ügyészi tevékenység

(Rtv.67-68.§)

A rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 67.§-a szerint a

rendõrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy

megszüntetésének kilátásba helyezésével információ-szolgáltatásban állapodhat

meg a bûncselekmény elkövetõjével, ha a megállapodással elérhetõ bûnüldözési

célhoz fûzõdõ érdek meghaladja az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez

fûzõdõ érdeket. Az elõbbiekben szabályozott körben megjelölt érdekek súlyának

vizsgálata a fõügyészségek egy-egy vezetõ ügyészének a feladata. Miután az

állam büntetõjogi igényének érvényesítésérõl való lemondásról van szó, az e

körben elõfordult nem nagy számú ügyben mindig körültekintõ vizsgálatra és

megalapozott döntésre került sor. Megállapítható, hogy a büntetõjogi igény

érvényesítésérõl való lemondás az esetek mindegyikében jóval kisebb érdek

érvényesítésérõl való lemondást jelentett, mint amit az a bûnüldözési érdekek

számára jelentett, eképpen a törvény céljai minden elõfordult esetben

megvalósultak.

Az Rtv.-hez hasonló rendelkezést tartalmaz a nemzetbiztonsági

szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 55.§-a, azzal a különbséggel,

hogy itt a nemzetbiztonsági érdeknek kell jelentõsebbnek lennie, mint a

büntetõjogi igény érvényesítéséhez fûzõdõ érdek.

Az Rtv. másik ügyészi intézkedést igénylõ rendelkezése az annak 68.§-ában

szabályozott, a bûncselekmény felderítése körében szükséges adatkérés

jóváhagyása. E § szerint a rendõrség nyomozó szervének vezetõje a két évi vagy

ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ, szándékos bûncselekmény

felderítése érdekében az üggyel összefüggõ adatok szolgáltatását - az ügyész

jóváhagyásával - igényelheti az adatot kezelõ pénzintézettõl, adóhatóságtól,

szolgáltatást nyújtó távközlési szervezettõl. Ebben az esetben tehát az elõbb

említett szervezetektõl az adatot nem a már elrendelt büntetõeljárás, hanem

azt megelõzõ felderítés keretében kéri a rendõrség, amire csak ügyészi

jóváhagyással kerülhet sor. Az ügyésznek a jóváhagyási eljárás keretében azt

kell vizsgálnia, hogy büntetõeljáráson kívüli felderítésrõl van-e szó, annak

tárgya két évi vagy annál súlyosabb büntetéssel fenyegetett szándékos

bûncselekmény-e és az ilyen cselekmény eredményes felderítéséhez szükség van-e

arra az adatra, aminek a rendelkezésre bocsátását a rendõrség az elõbb

említett szervek valamelyikétõl kéri. Ha az ügyész az adatkérésnek ezeket a

feltételeit megállapítja, azt jóváhagyja, különben a jóváhagyást megtagadja. A

tapasztalatok alapján az állapítható meg, hogy a rendõrségnek az adatkérés

jóváhagyására irányuló elõterjesztései megfelelnek az Rtv. rendelkezéseinek és

néhány eset kivételével azok ügyészi jóváhagyásra kerültek.

6.4. Az ügyészségi nyomozás

Az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó - az Ütv.

mellékletének 1. pontjában felsorolt - bûncselekmények nyomozását 1996. január

1-jétõl a fõügyészségeken szervezett ügyészségi nyomozó hivatalok látják el.

Az ügyészségi nyomozó hivatalok - amelyek a hatásköri szabályoknak

megfelelõen továbbra is olyan bûncselekmények miatt indult ügyekben jártak el,

ahol az állami szervek törvényes mûködése, az Országgyûlés által megválasztott

tisztségviselõk, az országgyûlési képviselõk, valamint az igazságszolgáltatás

hitelébe vetett bizalom megóvása és erõsítése a sértettek vagy az elkövetõk

személye miatt garanciális okból alapvetõ követelmény - 1996-ban az elõzõ

évhez képest 7,6%-kal több, (összesen 4.783) feljelentés tárgyában foglaltak

állást (lásd a 23 sz. táblát).

Nyomozást 3.656 ügyben folytattak és az eljárást ezek közül 1.794 ügyben

vádemelési javaslattal fejezték be.

6.5. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet

A nyomozás törvényessége feletti felügyelet körébe tartozó ügyészi

feladatok jellege és mennyisége az elmúlt évben hasonlóan alakult a korábbi

évekhez. Az ügyészségekhez különbözõ eljárásjogi okokból közel hatszázezer

büntetõjogi ügy érkezett (10.sz. tábla).

Ebbõl jelentõségénél fogva kiemelendõ a közel százezer vádemelés

kérdésében döntésre váró ügy (12. és 13.sz. tábla), amelybõl 68.349 volt a

vádemelések száma, míg a többi esetben a nyomozás megszüntetésére, pótnyomozás

vagy nyomozás kiegészítés elrendelésére, illetve egyéb intézkedésre került

sor.

Az ügyészségeknek az ebben a körben végzett munkáját változatlanul az

idõszerûség jellemzi, amennyiben az e körben 15 napon belül feldolgozott ügyek

aránya 66,9%, a 15 és 30 napon belül feldolgozott ügyek aránya pedig 16,9%.

Annak ellenére, hogy évközben a vádemelés kérdésében döntésre váró ügyeknek

mintegy 16%-ában 30 napon túl került sor a döntéshozatalra, az év végén

mindössze 2.558 (2,6%) volt az elintézetlenül maradt ügyek száma, aminek

mintegy háromnegyede egy hónapon belül érkezett az ügyészségre. Az elõbbi

adatokból is kitûnik, hogy az ügyészségek, a Legfõbb Ügyészséget is ideértve,

megkülönböztetett figyelmet fordítanak az ügyek határidõn belüli elintézésére.

Annak folytán, hogy a nyomozó hatóságok jogorvoslati fóruma az ügyész,

41274 olyan panaszt kellett elbírálni, amely a nyomozó hatóságok intézkedése

vagy határozata, illetve ügyészségi határozatok ellen irányult. Ez a szám

nagyobb a megelõzõ évi panaszok számánál, ami azt mutatja, hogy a

büntetõeljárással érintett személyek, illetve védõik és jogi képviselõik

növekvõ számban nyújtanak be panaszt az ügyészségekhez.

Az ügyészségek a különbözõ bûncselekmény-csoportok vagy eljárásjogi

intézmények tekintetében a nyomozó hatóságoknál folytatott vizsgálatokkal is

ellenõrzik a nyomozó hatóságok tevékenységének törvényességét.

A tárgyidõszak alatt a nyomozó hatóságok 9924 gyanúsított elõzetes

letartóztatására tettek elõterjesztést az ügyészségeknél, amelybõl 8706

esetben az ügyész indítványozta a bíróságnál az elõzetes letartóztatás

elrendelését (14.sz. tábla), míg 1186 esetben nem tartotta azt indokoltnak,

további 43 esetben a nyomozó hatóság erre irányuló elõterjesztése nélkül

került sor az ügyész részérõl az elõzetes letartóztatás elrendelésének

indítványozására, így összesen 8749 gyanúsított elõzetes letartóztatásának

indítványozására került sor. Az elsõfokú bíróságok 8196, ügyészi fellebbezés

alapján a másodfokú bíróságok további 59 esetben, összesen tehát az

indítványok 95,5%-ában, 8255 esetben rendelték el a gyanúsított elõzetes

letartóztatását, míg 53 gyanúsított esetében lakhelyelhagyási tilalmat

rendeltek el. Az elõzetes letartóztatás indítványozására, illetve

elrendelésére vonatkozó számadatok megfelelnek a megelõzõ három év átlagának.

Az elõzetes letartóztatások 21,1%-a egy hónapon belüli, 41,6%-a egy és

három hónap közötti, 26%-a pedig három és hat hónap közötti ideig tartott az

eljárás nyomozási szakaszában, de 11,3%-a meghaladta a hat hónapot (15.sz.

tábla). Az utóbbit az magyarázza, hogy az elõzetes letartóztatás mellett

folytatott nyomozások kisebb része bonyolult bizonyítást igényel, jelentõsebb

részében pedig az több elkövetõ ellen nagyobb számú bûncselekmény gyanúja

miatt folyik.

Az azonnali ügyészi intézkedést igénylõ feladatokból kiemelést igényel

még a biztosíték letétbe helyezési kérelmek elintézése, amelynek száma az

elmúlt évben 667 volt, ebbõl 574 (86%) kérelemnek helyt adtak, lehetõvé téve

ezzel a külföldi állampolgár hazatérését.

A bûnözés egyre kiterjedtebb nemzetközi jellege évrõl-évre növeli az

ügyészségnek az ehhez kapcsolódó feladatait, nemzetközi jogsegély

igénybevételét és teljesítését. Egyre növekszik azoknak a külföldi

állampolgároknak a száma is, akik itt-tartózkodásuk során válnak bûncselekmény

sértettjévé. Ezek nagyobbik részét gépkocsi vagy gépkocsiból történt lopás, a

jármû megrongálása, zsebtolvajlás és valamely ingóság üdülõhelyen történt

eltulajdonítása teszi ki. Ezek számát mutatja, hogy a Legfõbb Ügyészség 1996-

ban 12.405 nyomozás során hozott határozatot kézbesített külföldön lakó

sértettnek. Ezek többségét az olyan nyomozást megszüntetõ határozatok tették

ki, amelyek meghozatalára a tettes ismeretlensége miatt került sor.

6.6. A vádképviseleti tevékenység

Az ügyész vádképviseleti tevékenységének feltételei 1996-ban lényegesen

nem változtak. Az 1995. évi átmeneti csökkenést követõen a jogerõs bírósági

határozattal befejezett ügyek és az említett ügyekben szereplõ vádlottak száma

egyaránt emelkedett, azonban a vádképviselet ellátásával járó munkaterhet az

elmúlt évben is mérsékelte az ügyészi indítvány alapján, tárgyalás

mellõzésével hozott ügydöntõ határozatok arányának kedvezõ alakulása. Míg

1995-ben csupán az ügyek közel egynegyedében, 1996-ban már több mint

egyharmadában a Be. XVII. fejezete szerinti külön eljárás szabályai alapján

hozták meg érdemi döntésüket a bíróságok, így csökkent azoknak az ügyeknek az

aránya is, amelyekben a bíróságok elsõ fokon tárgyalást tartottak

(16.sz.tábla).

A korábbi évek adataihoz képest jelentõs mértékben változott a kötelezõ

ügyészi jelenléttel járó bûntetti, illetve a fõszabályként ilyen

kötelezettséggel nem járó vétségi eljárásban tárgyalt ügyek aránya is. A

vétségi eljárás javára mutatkozó különbség 1996-ban már a 27 %-ot is

meghaladta. Ez a jelentõs változás az 1995. évi LXI. törvény rendelkezésének

hatályosulására vezethetõ vissza. 1995. szeptember 1-jétõl ugyanis

fõszabályként a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel

fenyegetett bûntettek elkövetõivel szemben is a vétségi eljárás szabályait

kell alkalmazni.

Az elsõ fokú tárgyalások 14,4 %-os csökkenéséhez képest csekélyebb

arányban mérséklõdött az ügyész tárgyalási részvételének aránya, amely 1996-

ban csupán 6,8 %-kal maradt el az elõzõ évitõl (16.sz. tábla).

A büntetõeljárások idõszerûsége bírósági ügyekben valamelyest javult. A

bíróságok a vádemeléstõl számított három hónapon belül az ügyek 48,3 %-ában,

míg hat hónapon túl 37,9 %-ában hoztak elsõfokú ügydöntõ határozatot. Ezek az

adatok kedvezõbbek az 1995. évinél. Említésre méltó a vádemeléstõl számított

30 napon belül meghozott elsõ fokú határozatok közel 10 %-os növekedése is.

Ezek a változások szintén az 1995. évi LXI. törvény gyorsító rendelkezéseinek

hatékonyságát igazolják.

A kedvezõ eredmények ellenére 1996 végén a helyi és a megyei (fõvárosi)

bíróságokon 46053 elsõ fokú peres büntetõ ügy volt folyamatban. 1996-ban a

bíróságok 117159 peres büntetõ ügyet fejeztek be. Ezek közül 91486 ügy, (az

összes befejezett ügy 78,1 %-a) elsõfokon jogerõre emelkedett.

Az ügyészek joghátrány indítványozási gyakorlatát 1996-ban is fõleg az

határozta meg, hogy a bíróságok az ügyek döntõ többségét (63,8 %-át) a vétségi

eljárás szabályai szerint bírálták el. Ennek során a bíróságok leggyakrabban

pénzbüntetést szabtak ki. A szabadságvesztések aránya kisebb mértékben

emelkedett, azonban ezen belül csak a végrehajtásában próbaidõre

felfüggesztett büntetéseké növekedett, míg a végrehajtandóké csökkent.

A fellebbezések számának alakulását döntõen az határozta meg, hogy 1996-

ban 13,3 %-kal mérséklõdött azon vádlottak száma és részaránya, akiknek az

ügyében a bíróságok tárgyalást tartottak és jogerõs ügydöntõ határozatot

hoztak.

Az ügyészi perorvoslatok döntõ többsége a büntetés súlyosítására

irányult, azonban a tényállás hibás megállapítása, eljárásjogi szabálysértés,

a minõsítés téves voltának sérelmezése mellett csekély számban, de a vádlottak

javára is jelentettek be fellebbezést: az elmúlt évben 37 vádlott büntetésének

enyhítését, valamint 15 vádlott felmentését szorgalmazták.

A másodfokú eljárásban fenntartott, illetve visszavont ügyészi

fellebbezések aránya lényegében változatlan. A közvéleményt irritáló, súlyos,

gátlástalan bûncselekmények elkövetõi terhére bejelentett fellebbezéseket a

másodfokon eljáró ügyészek általában fenntartották. Ezzel kapcsolatos

indítványaik 56,5 %-ának adtak helyt a fellebbviteli bíróságok.

Arra törekszünk, hogy az ügyészségek a jövõben is éljenek a fellebbezés

lehetõségével az erõszakos, garázdajellegû, valamint a nagyobb tárgyi súlyú

bûncselekmények miatt folyó büntetõeljárásokban a bíróságok büntetés kiszabási

gyakorlatának szigorítása érdekében.

A másodfokú eljárásban felvett bizonyítások, illetve hatályon kívül

helyezett elsõ fokú ítéletek 1996-ban is a felülbírálatra került ügyek,

illetve az azokban szereplõ vádlottak elenyészõen csekély hányadát érintették

(18.sz.tábla).

A váderedményesség, mint az ügyész büntetõbíróság elõtti tevékenységének

legfontosabb mutatója 1996-ban is kedvezõen alakult ( 95,1 %), azonban

változatlanul csökkenõ tendenciát mutat; ennek alapvetõ oka a bonyolultabb

ténybeli és jogi megítélésû ügyek szaporodása (19.sz.tábla). Eredményes vádnak

nemcsak a vádlottak elítélését tekintjük, hanem azokat az eseteket is, amikor

például a bíróság a vádlott felmentése mellett a kényszergyógykezelését

rendeli el, vagy ha a büntetõeljárást azért szünteti meg, mert a vádlott a

hátralékos tardásdíját kifizette.

6.7. A felülvizsgálat és a perújítás

A felülvizsgálati indítványok számának csökkenése változatlan. Ez arra

utal, hogy a jogosultak felismerték: a felülvizsgálati eljárásban a

ténymegállapítási hibák egyáltalán nem, az eljárási szabálysértések pedig csak

szûk körben orvosolhatók. Míg a Legfelsõbb Bíróság 1994-ben 203

felülvizsgálati indítványt küldött meg nyilatkozattétel céljából a Legfõbb

Ügyészségnek, addig 1995-ben 122, 1996-ban pedig már csak 107 esetben került

erre sor. A Legfõbb Ügyészség által benyújtott, illetve fenntartott ügyészi

felülvizsgálati indítványok száma az említett három év alatt számottevõen nem

változott (21.sz.tábla).

A perújítási kérelmek, illetve indítványok évek óta a jogerõsen elbírált

ügyek igen csekély hányadát érintik. Az elítéltek és védõik 1996-ban 444

perújítás elrendelésére irányuló kérelmet nyújtottak be, míg az ügyészek 41

perújítási indítványt terjesztettek elõ (20.sz. tábla).

A felülvizsgálat jogintézményének szabályozását újra kell gondolni.

Szükségesnek látszik a jogegységi döntés bevezetése is (lásd a 2.2. pontban).

Az ítélkezési gyakorlat irányítására ugyanis a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ

Kollégiumának állásfoglalásai, valamint a felülvizsgálati eljárásban hozott

határozatok nem látszanak elégségesnek. A felülvizsgálat reformját az új

büntetõeljárási törvényjavaslat tartalmazza.

6.8. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete

Az ügyészek rendszeresen ellenõrizték az õrizet és az elõzetes

letartóztatás, valamint az idegenrendészeti õrizet végrehajtásának

törvényességét a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendõrségi fogdákban.

Ennek során különös súllyal vizsgálták a fogvatartottak befogadásának alapjául

szolgáló iratok szabályszerûségét, az ezekben foglalt ügyészi és bírósági

rendelkezések végrehajtását, a fogvatartási határidõk betartását. Ellenõrizték

a fogvatartás rendjének, különösen a bánásmódnak, a kényszerítõ eszközök

alkalmazásának törvényességét, valamint a büntetõeljárási törvényben, a

büntetés-végrehajtási és az idegenrendészeti õrizet végrehajtására vonatkozó

jogszabályokban meghatározott, a fogvatartottakat megilletõ jogok biztosítását

és a kötelességek teljesítésének megkövetelését.

A megelõzõ évekhez hasonlóan kezdeményezték azoknak a fogdáknak a

bezárását, illetve korszerûsítését, amelyek sem a magyar jogi szabályozásnak,

sem a nemzetközi elvárásoknak nem feleltek meg.

A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód

megelõzésérõl szóló nemzetközi egyezmény érvényesülését ellenõrzõ Európai

Bizottság ajánlásaira figyelemmel 1996-tól minden évben az ügyészek külön

jelentésben értékelik a fogvatartottakkal való bánásmód törvényességének

helyzetét, a tapasztalatokról a Belügyminisztériumot, az Igazságügyi

Minisztériumot, az Országos Rendõr-fõkapitányságot, a Büntetés-végrehajtás

Országos Parancsnokságát tájékoztatjuk.

Az ügyészi vizsgálatok feltárták a büntetések és az intézkedések

végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejû rendelet

és a meghaladott részletes végrehajtási szabályozás közötti ellentmondást.

Ennek megszüntetésében, a törvénnyel való összhang megteremtését célzó

jogszabályok megalkotásában közremûködtünk.

A jogszabályi változások folytán is szélesedõ feladatok miatt az elõzõ

évhez képest 32%-kal nõtt a vizsgálatok száma.

A büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészek 1996-ban több mint ötezer

büntetés-végrehajtási bírói határozattal kapcsolatos eljárásban

nyilatkozattevõként vagy indítványozóként mûködtek közre, közel 3500 büntetés-

végrehajtási bírói tárgyaláson és meghallgatáson vettek részt.

A bv. felügyeleti ügyészek közel 7000 fogvatartottat hallgattak meg,

emellett számos írásban elõterjesztett panasz, kérelem, bejelentés egyéb

büntetés-végrehajtási tárgyú beadvány intézése kapcsán jártak el.

A kérelmek többsége a hozzátartozókkal való kapcsolattartásra, a

lakóhelyhez legközelebb esõ büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezésre

irányult.

A törvényesség helyreállítása érdekében majd 800 esetben került sor

büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészi intézkedésre.

A büntetés-végrehajtási felügyeleti tevékenység részletes adatait a

22.sz. tábla mutatja be.

6.9. Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a büntetõügyekben

A gyermekkorúak és a fiatalkorúak devianciájában lényeges változás 1996-

ban nem történt. A kiskorúak veszélyeztetettségi mutatója az utóbbi három

évben meghaladta az évi 300.000 fõt. 1996-ban 332000 volt a

veszélyeztetettként nyilvántartott kiskorúak száma.

A számszerû adatok elemzése során fel kell figyelni arra, hogy a

veszélyeztetett körbõl való kikerülés csak részben függ össze a hatóságok

által tett védõ-óvó intézkedésekkel, mert a felnõttkor elérése önmagában is

hatálytalanítja a korábbi regisztrációt. (A felnõtté válás azonban sok esetben

nem jelenti a veszélyeztetettség megszûnését, csupán a társadalmi gondoskodás

formája változik meg).

A gyámhatósági adatok szerint a bármely okból való csökkenést meghaladó

mértékû az újabb nyilvántartásba kerülõk száma. A trend irányának

visszafordulásával akkor lehet reálisan számolni, ha a társadalmi folyamatok

is kedvezõbb irányba mozdulnak el. A gyermekvédelmi törvény elfogadása után

esély mutatkozik arra, hogy a nehéz helyzetben lévõ családok intézményes

segítségben részesüljenek, amely ugyancsak a veszélyeztetettség mértékének a

csökkenését eredményezheti.

A statisztikai adatok szerint a fiatalkorúak 1996-ban is az összes

bûnelkövetõk 11%-át tették ki, bár számuk 1995-höz képest csökkent (1995-ben

14321, 1996-ban 13544 volt a fiatalkorú bûnelkövetõ). A gyermekkorú elkövetõk

számában tapasztalt csökkenés sem szolgálhat alapul optimista következtetés

levonására, mert a latencia ebben a körben magas, becslések szerint a rejtve

maradt esetek száma eléri vagy meghaladja a hatóság tudomására jutott

jogsértõk számát.

A vagyon elleni bûncselekmények dominanciája mellett (kb. 80%-ban ilyen

bûncselekményt követnek el a fiatalkorúak) továbbra is a durva, erõszakos,

esetenként brutális elkövetési mód jellemzi az általuk elkövetett

bûncselekmények egy jelentõs részét (élet elleni bûncselekmények, rablások). A

sértettek nagyobb részt a hasonló korú és az idõs emberek közül kerülnek ki.

Az erõszakos vagyon elleni cselekmények magas aránya, a személy elleni

erõszakos cselekmények durvasága, gyakori motiválatlansága jelzi a korosztály

agresszivitásának fokozódását.

Általános jellemzõje a fiatalkorúak kriminalitásának az is, hogy

rendszerint többen (csoportosan), több bûncselekményt (esetenként

bûncselekmény sorozatot) követnek el. A vagyon elleni bûncselekmények esetében

az alapvetõ motivációt a túlzott költekezésre, szórakozásra, luxuscikkek

vásárlására szolgáló anyagi fedezet megteremtése jelenti.

A bûncselekmények útján szerzett anyagi javak ellenértékének nagy részét

a pénznyerõ automaták nyelik el.

Legnagyobb számban lakás, üzlet, nyaraló, illetve gépkocsi feltörést

követnek el, városi környezetben gyakori még a zsebtolvajlás. Több fiatalkorú

követett el közveszéllyel fenyegetés vétségét is. A fõvárosban elszaporodott

robbantásos merényletek egyikében már szerepel fiatalkorú elkövetõ, egy vidéki

városban az autóbuszon történt robbantás tettese volt fiatalkorú.

A fõvárosban növekedett a kábítószeres ügyek száma. Az elmúlt évben több

olyan eljárás indult, amelyekben arra derült fény, hogy iskolákban,

diszkókban, illetve nevelõotthonban volt kábítószerfogyasztás, illetve

árusítás. Az ilyen eseteknek csak a töredéke jut a hatóságok tudomására.

Valamennyi ügyben kifejezetten kábítószer (LSD bélyegek, heroin, ritkábban

marihuánás cigaretta) fordult elõ. Az ügyekben csupán a kisebb tételeket

árusítók kerültek kézre, a nagy elosztókat nem sikerült felderíteni. Több

olyan elkövetõvel szemben folyt eljárás, akik a vagyon elleni bûncselekményt a

kábítószer megszerzése végett követték el.

A gyermek- és fiatalkorúak nemcsak elkövetõi, hanem gyakran szenvedõ

alanyai is - sértettként - a bûnözésnek.

A múlt évben emelkedett a Btk. 195. §-ába ütközõ kiskorú veszélyeztetése

bûntette miatti esetek száma. A koruknál és helyzetüknél fogva kiszolgáltatott

kiskorúakat a további évekhez képest nagyobb számban bántalmazták, éheztették,

illetve más módon veszélyeztették életüket, testi épségüket, erkölcsi

fejlõdésüket szüleik, illetve a nevelésükre, felügyeletükre vagy gondozásukra

kötelezett más személyek.

A cselekmény elkövetõi általában az alacsonyabb iskolázottságú szülõk

közül kerülnek ki. Az iskolázottabb szülõknél gyakoribb, hogy a gyermekük

szellemi és erkölcsi fejlõdését azáltal veszélyeztetik, hogy az egymás közötti

tettlegességet, az állandóan elfajuló veszekedéseket a kiskorúaknak naponta

kell végignézniük és hallaniuk. Egyre gyakoribb elkövetési mód az is, hogy a

szülõ a gyermekével együtt követ el vagyon elleni bûncselekményt. A

tankötelezettség nem teljesítése is alapja lehet e bûncselekmény

megállapításának. Elõfordult, hogy a túlkorossá vált gyermek azért nem tett

eleget a törvényben elõírt kötelezettségének, mert a családban az általa

keresett pénzre is szükség volt, ezért az iskolai tanulmányokat abbahagyta,

dolgozni kezdett, mindezt szülõi egyetértéssel.

A kiskorú veszélyeztetése bûntette miatt történt vádemelések után - a

bíróságok leterheltsége miatt - évekig elhúzódik az ügy jogerõs befejezése. A

fõvárosban az elmúlt évben került tárgyalásra több olyan ügy, amelyekben az

elkövetés ideje 1993 volt. Az eljárások ilyen mértékû elhúzódása nehezíti a

megfelelõen egyéniesített és a megelõzés céljait is szolgáló joghátrány

megválasztását.

A fiatalkorúak elleni büntetõeljárásokban meghatározó jelentõsége van az

eljárások gyors és szakszerû befejezésének, mert az elhúzódó ügyekben

nehézséget okoz a megfelelõ büntetõjogi joghátrány kiválasztása, illetve

alkalmazása. A büntetõeljárás alatt a fiatalkorúak életében jelentõs

változások következnek be, iskolai tanulmányaikat befejezik, dolgozni

kezdenek, vagy katonai szolgálatra vonulnak be, esetleg házasságot kötnek stb.

Az elhúzódó eljárásokban a személyi körülményekben bekövetkezõ jelentõs

változások ellenére velük szemben a fiatalkorúakra vonatkozó speciális

szabályokat kell alkalmazni, s az eljárások késedelmessége miatt az

alkalmazható jogkövetkezmények köre leszûkül. Az ügyeknek több mint 1/4-e

(1996-ban: 27,91%) két éven túl fejezõdik be, a fõvárosban az arány ennél

lényegesen kedvezõtlenebb (jelenleg zömében az 1994-ben benyújtott

vádiratokkal kapcsolatban kerül sor tárgyalásra).

A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészekre háruló munkateher növekedését

okozta az a törvényi módosítás, amely szerint a vegyes ügyekben is a bíróságok

egyébként leterhelt fiatalkorúak tanácsának kell eljárnia. (A korábbi

szabályozás értelmében ezeket az ügyeket az általános hatáskörû bíróságok - a

fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok figyelembevételével - gyorsabban

bírálták el).

A fiatalkorúakra vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályok

módosítását jelentõ rendelkezések hatályosulása az elmúlt évre vonatkozó

statisztikai adatok alapján kedvezõ képet mutat.

A vádemelés elhalasztására összesen 609 ügyben (5,6%) 882 terhelttel

szemben került sor. Az ügyek körültekintõ kiválasztását jelzi, hogy ezen

ügyészi intézkedés ellen bejelentett perorvoslatok száma csekély. (A

vádhalasztások tényleges hatása és a pártfogolás hatékonysága csak a próbaidõk

letelte után lesz érdemben helyesen megítélhetõ.)

A múlt évben 1335 ügyben (21,5%) 2874 személlyel szemben került sor a

tárgyalás mellõzésére tett ügyészi indítványra. Az 1995. évi XLI. törvény

értelmében 1995. szeptember 1-jétõl fiatalkorú terhelt esetében is törvényes

lehetõség van a bírói szakban vétségi eljárásra. E szerint a bíróság ügyészi

indítvány alapján a fiatalkorúval szemben is alkalmazhatja a törvényben

meghatározott joghátrányokat, akár egy évet meg nem haladó mértékben

felfüggesztett szabadságvesztés büntetést is. A jogintézmény széleskörû

elterjedésének oka abban van, hogy ezáltal a tárgyalási teher lényeges

csökkentése érhetõ el.

Az elõzetes letartóztatások gyakorlata törvényes és kiegyensúlyozott. E

személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére a fiatalkorú

terheltek 3,6%-ában került sor. Az elõzetes letartóztatások számának

csökkenésében (1996-ban 577 fiatalkorút tartóztattak le) és a törvényes

kényszerintézkedési gyakorlat kialakulásában szerepe lehet a már hivatkozott

1995. évi XLI. tv. rendelkezésének, amely szigorúbb feltételekhez köti az

elõzetes letartóztatást, amely fiatalkorú esetében csak akkor alkalmazható, ha

azt a bûncselekmény különös tárgyi súlya indokolja. A múlt évben vádemeléskor

495 fiatalkorú, a megvádolt fiatalkorúak 3,9%-a volt elõzetes

letartóztatásban.

Fiatalkorúval szemben e kényszerintézkedést a bíróságok fõképpen az élet

elleni súlyos, szándékos bûncselekmények, továbbá a rablás és a jelentõs

károkozással járó egyéb vagyon elleni bûncselekmények miatt rendelnek el.

A büntetõeljárási törvény módosítása következtében 1996. május 1-jétõl

lehetõség van arra, hogy a cselekmény jellegét és az elkövetõ körülményeit

figyelembe véve a fiatalkorú elõzetes letartóztatását javítóintézetben

foganatosítsák. Az erre kijelölt intézetek átalakítása jelenleg is tart, ezért

kb. egy évig csupán korlátozott számban kerülhet sor az elõzetes letartóztatás

helyének javítóintézetben történõ meghatározására. 1996. május 1. napja és

1997. március 31. napja közötti idõben a bíróságok összesen 83 fiatalkorú

(ebbõl leány 10) elõzetes letartóztatását rendelték el javítóintézetben

történõ végrehajtás útján. A végrehajtás módjára vonatkozó új szabály

pozitívuma, hogy a javítóintézetbe kerülõ fiatalkorúak megóvhatók a rendõrségi

fogdában, illetve a bv. intézetben az elkülönítés megoldatlansága miatt õket

károsan érintõ hatásoktól. Az ügyészi tapasztalatok szerint a fiatalkorúaknak

törvényes képviselõikkel, más hozzátartozóikkal és védõkkel való

kapcsolattartása feltételeit a kijelölt intézetekben biztosítják.

A jogerõsen befejezett büntetõ ügyek fiatalkorú vádlottjainak 97,3%-ánál

volt eredményes a vád az elmúlt évben. A megvádolt fiatalkorúakkal szemben a

bíróságok 27%-ban szabtak ki határozott tartamú szabadságvesztést, azok 71%-

ában azonban a büntetés végrehajtását próbaidõre felfüggesztették. A megvádolt

fiatalkorúak legnagyobb részét (1996-ban 56%-ban) a bíróság próbára

bocsátotta, s ez a mutató évek óta folyamatos emelkedést jelez.

Javítóintézeti nevelésre 1996-ban 210 fiatalkorút köteleztek, amely az

elõzõ évhez képest mérsékelt emelkedést mutat.

Sajnálatos, hogy bíróság elé állítás alkalmazására országosan is csupán

elvétve kerül sor. A múlt évben mindössze 24 ügyben 29 személy esetében

történt ilyen intézkedés. A bûncselekmény elkövetése után a gyors bírósági

felelõsségre vonás a fiatalkorúak esetében különösen indokolt, ezért a magas

leterheltségre való hivatkozás ellenére, körültekintõbb ügykiválasztással,

valamint a partnerszervekkel való jobb koordináció biztosításával ezen a

helyzeten javítani és változtatni szükséges.

A jelentõs büntetõjogi leterheltség miatt a gyermek- és ifjúságvédelmi

területen 1996-ban központi munkatervi vizsgálatra nem került sor. Az elmúlt

évben a fõ célkitûzés az új törvényi rendelkezések elsajátítása és törvényes

alkalmazása volt. A szakág büntetõjogon kívüli tevékenysége ezért az

esetenként, többnyire a gyámhatóságok láthatást szabályozó határozatai ellen

bejelentett panaszok elbírálására terjedt ki.

A Fõvárosi Fõügyészség a Népjóléti Minisztérium 1. számú és 4. számú

intézeténél összesen 16 fogdavizsgálatot tartott, s ezek során ellenõrizték a

fiatalkorú elõzetes letartóztatottak fogvatartásának körülményeit.

6.10. Közlekedési ügyészi tevékenység a büntetõügyekben

Hazánk közlekedés-biztonsági helyzete az 1996. évben viszonylag kedvezõen

alakult: a közutakon 18365 személyi sérüléses baleset történt, ez 7,3%-kal

kevesebb, mint az elõzõ évben. A többi közlekedési ágazatban (vasúti, légi,

vízi) bûncselekmény megállapítására alapot adó baleset csak elenyészõ számban

fordult elõ.

Csökkent az ittas jármûvezetések száma (a közlekedési bûncselekmények

63,8%-át tette ki), ezen belül viszont igen magas az ilyen állapotban okozott

balesetek részaránya (12 %), s nem javult az elvárásoknak megfelelõen a közút-

vasút szintbeni keresztezõdések forgalombiztonsági helyzete sem, változatlanul

magas a fénysorompóval biztosított vasúti átjáróban bekövetkezett halálos

balesetek száma.

A közúton közlekedõk szubjektív biztonságérzetét súlyosan rontják a

hétvégeken - különösen a nyári csúcsidõszakban - történt halálos kimenetelû

balesetek. (Egyes hétvégeken a személyi sérüléses balesetek száma

megközelítette a 200-at, a halálos kimenetelûek részaránya pedig meghaladta a

10 %-ot.) Az elmúlt évben közútjainkon 1334 személy vesztette életét.

Az ügyészségekhez érkezett közlekedési ügyek számában még nem érzékelhetõ

a közlekedésbiztonság - az elõzõekben említett - relatív javulása, 1996-ban

5570 közlekedési vádemelésre került sor. A gondatlan közlekedési

bûncselekmények - közúti baleset okozása - arra utalnak, hogy többségében a

gépjármûvezetõk a sebesség helytelen megválasztásával és az elsõbbségi jog meg

nem adásával okozták a baleseteket.

Az ügyészi munkát az elõzõ évekhez hasonlóan az idõszerûség és egyben az

alapos ügyfeldolgozás jellemezte. Az elmúlt évben az érkezett ügyiratok 89 %-

ában 30 napon belül került sor a vádemelésre, vagy a nyomozás megszüntetésére.

Az ügyészek a vádemeléskor és a tárgyalási vádképviselet során, a

fõbüntetések között elsõsorban pénzfõbüntetés kiszabására tesznek javaslatot,

az ilyen ítéletek aránya meghaladja a 80 %-ot. A büntetési célok elérése

érdekében szorgalmaztuk a közérdekû munka büntetés indítványozását és a

bíróságok egyre gyakrabban adnak helyt ezeknek az indítványoknak. Az önállóan

alkalmazott mellékbüntetés - jármûvezetéstõl eltiltás - növekvõ arányban

szerepel az indítványozott felelõsségrevonás során és az elmúlt évben a

közlekedési bûncselekmények miatt kiszabott büntetések között elérte a 7 %-ot.

Az utóbbi években jelentõsen megnõtt a közlekedõ vonatok, valamint a

vasúti berendezések sérelmére elkövetett deviáns magatartások száma, ezért az

elmúlt évben a Legfõbb Ügyészség országos vizsgálatot elrendelve elemezte a

vasúti közlekedés biztonsága elleni szándékos és gondatlan cselekmények

nyomozási, vádemelési gyakorlatát. E vizsgálat során megállapítottuk - többek

közt -, hogy a színesfém felvásárlás jogszabályi rendezetlensége olyan

kriminogén tényezõ, amely elõsegíti az un. megélhetési bûnözés erõsödését,

emiatt egyre gyakrabban tulajdonítanak el vasúti kábeleket, akkumulátorokat,

stb. A MÁV Rt., valamint az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetésével tartott

értékelõ értekezleteken erre vonatkozóan is javaslatot tettünk a jogszabályi

anomáliák kiküszöbölésére.

7. A magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység

Az ügyészség magánjogi és közigazgatási jogi tevékenysége része a más

ellenõrzõ és törvényességi felügyeletet ellátó szervekkel együtt egységet

alkotó jogvédelmi rendszernek. Ebbe a rendszerbe illeszkedve az ügyészség

elsõsorban az Ütv.-ben és más törvényekben részletezett módon teljesíti az

Alkotmány 51.§ (3) bekezdésében elõírt azt a kötelezettségét, amely szerint:

"... közremûködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi

szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket.

Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a

törvényesség védelmében."

Az ügyész polgári jogi tevékenysége során a külön törvényekben adott

felhatalmazás alapján peres eljárást indíthat, vagy más bírósági, cégbírósági

eljárást kezdeményezhet, jogorvoslattal élhet.

A törvényességi felügyeleti jogkörében a hatáskörébe tartozó szerveknél

vizsgálhatja az eljárások és a hozott határozatok törvényességét. A

törvénysértés jellegétõl és súlyától függõen óvás, felszólalás vagy jelzés

benyújtásával intézkedik a törvényes állapot helyreállítása iránt.

Az ügyészi törvényességi felügyeleti tevékenységben megkülönböztetett

figyelmet kap a közigazgatási szervek eljárásainak és határozatainak,

valamint

az egyesületek és alapítványok mûködésének törvényességi ellenõrzése, a cégek

törvényességi felügyeletét ellátó cégbíróságok eljárásának ügyészi

kezdeményezése.

A jogszabályi környezet változásának hatására az ügyészi törvényességi

felügyeleti és polgári jogi tevékenység is módosul. Újabb prioritások jelennek

meg, vagy bizonyos régi tevékenységi körök új tartalommal telitõdnek.

7.1. A magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység és változásai

Az ügyészség törvényesség megtartásában való eredményes közremûködésének

feltétele, hogy gyorsan képes felismerni és a jogalkalmazó szervekhez

közvetíteni a változó jogszabályi környezet által támasztott követelményeket,

és jogsértés esetén annak orvoslása végett kellõ idõben megteszi a törvény

felhatalmazása alapján hatáskörébe tartozó intézkedéseket.

Az ügyészség polgári jogi feladatainak változása részben az 1995-ben

hatályba lépett jogszabálymódosítások következménye volt, amelyeknek jelentõs

hatásai 1996-ban voltak érzékelhetõk.

Ismeretes, hogy az 1/1994. (I.7.) AB határozat 1994-tõl jelentõsen

korlátozta az ügyész polgári jogi tevékenységét. Az alkotmánybírósági döntés

következményeként a polgári jogi ügyekben való ügyészi közremûködés köre

szûkült és a szakág egészén belül 1994-ben és 1995-ben a törvényességi

felügyeleti vizsgálatok kaptak prioritást.

Az 1995. augusztus 29-én hatályba lépett 1995. évi LX. törvény más

jogosultságok mellett visszaállította az ügyész fellebbezési jogát az olyan

polgári nemperes eljárásokban hozott határozatok ellen, amelyeket vele törvény

alapján bármely módon közölni kell. A törvény év közben történt hatálybalépése

folytán az ügyészi munkában kisebb részben 1995-ben, jelentõs mértékben 1996-

ban eredményezett változást. Az ügyészségek az elõzõ évi 167-tel szemben

1996-ban 496 ügyben éltek fellebbezéssel a bíróság határozata ellen.

Az ügyész fellebbezési jogosultságának bõvülése mellett egészében

aktívabbá vált a polgári jogi tevékenység. A bíróságokhoz benyújtott keresetek

és fizetési meghagyások száma az elõzõ évi 428-ról 737-re, a más eljárást

kezdeményezõ indítványok száma 426-ról 650-re emelkedett.

A feketegazdaság visszaszorítását célzó erõfeszítések támogatását

szolgálta az ügyészségnek az úgynevezett fantomcégek felderítésére és a

cégjegyzékbõl való törlésére irányuló, 1994-ben kezdõdött és 1996-ban

erõteljesen megnövekedett tevékenysége. Az ügyészségek a fantomcégek ellen az

elõzõ évben 351, 1996-ban több mint 600 cégeljárást kezdeményeztek.

A polgári jogi tevékenység erõsödése folytán a törvényességi felügyeleti

vizsgálatok száma valamelyest mérséklõdött.

Csökkent a vizsgálat alapján benyújtott ügyészi óvások száma is,

növekedett viszont a felszólalások száma. Az említettek mellett kisebb súlyú

jogszabálysértés miatt az ügyészségek 1996-ban közel 1400 jelzéssel éltek a

vizsgált szervekhez.

A közigazgatást érintõ ügyészi külsõ törvényességi felügyeleti

tevékenység és a közigazgatási hivatalok belsõ törvényességi felügyeleti

ellenõrzésének célszerû összehangolását kívánja elérni a fõvárosi, a megyei

közigazgatási hivatalokról szóló 191/1996. (XII.17.) Korm.rendelet, amely

szerint a hivatalvezetõ a fõügyészségekkel egyeztetett ellenõrzési terv és

program szerint ellenõrzi a területi államigazgatási szervek tevékenységében

az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény

hatályosulását, a hatósági tevékenység jogszerûségét.

7.2. A közigazgatással kapcsolatos ügyészi feladatok

A közigazgatás mint a közhatalom akaratérvényesítése számos konfliktus

forrása az állampolgárok és a hatóságok között. Ebben szerepet játszik az

állampolgárnak a hatóság által kifogásolt fegyelmezetlensége; a hatóságnak az

állampolgár által sérelmezett jogszerûtlen vagy annak vélt eljárása,

hatalmaskodása. Ez utóbbi pedig azért szembetûnõ, mert a közigazgatási

jogviszonyban, a hatalmi helyzetben, az erõsebb pozíciójában lévõ féltõl, a

hatóságtól volna elvárható a jogszerû és udvarias, a köz szolgálatát

megjelenítõ magatartás.

A közigazgatási érdemi döntések bíróság által kérelem alapján való

felülvizsgálata, mint a törvényességi garanciarendszer meghatározó eleme

mellett az ügyész jellemzõen a bíróság elé már nem vihetõ ügyekbe avatkozik be

a jogsértés orvoslása végett.

A közigazgatási tevékenység ellátása a hatóságoknak jelentõs munkaterhet,

a tisztviselõkkel szemben magas szakmai igényt támasztó feladatot jelent. Az

ennek való megfelelésre törekvés ellenére tapasztalhatók tipikus hibák és az

egyes ügycsoportokra jellemzõ sajátos jogsértések.

A közigazgatási ügyek intézésében gyakori hibák: az államigazgatási

eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.)

rendelkezéseinek az ügyfélnek - különösen engedélyezési ügyekben - gyakran

jelentõs érdeksérelmet is okozó megsértése:

- az ügyintézési és a fellebbezés felterjesztési határidõk túllépése;

- a tényállás tisztázásának elmulasztása;

- a határozat alakjára és tartalmára vonatkozó rendelkezések megsértése.

Építési ügyekben a törvényességi vizsgálat során eljáró ügyészségek

kifogásolták különösen

- a tényállás hiányos tisztázását (helyszíni szemlék elmaradását,

megtartá-

suk esetén a dokumentálás hiányát);

- az építési és használatbavételi engedély iránti kérelmek formális

elbírálá-

sát;

- az ellenõrzési tevékenység elmulasztását vagy hiányos teljesítését,

ezáltal a jogellenes építési munkák megakadályozásának elmaradását.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ügyészség által

vizsgált intézeteinek jellemzõen törvényes hatósági eljárásaiban is elsõsorban

az érdemi döntés elõkészítése, a tényállás tisztázásának elmaradása volt

kifogásolható.

Egyes esetekben a helyi önkormányzat rendeletén alapuló közigazgatási

eljárás a rendelet hibájából nem felelt meg a törvényességi követelményeknek.

A korábbi idõszakhoz hasonlóan, különösen a helyi adókról alkotott hiányos,

vagy

a törvénnyel ellentétes szabályt tartalmazó rendeletek alkalmazásával szinte

nem is volt lehetséges hibátlan döntést hozni. Ilyen téves szabályozások a

helyi adó felsõ határának a törvényben elõírt mértéknél magasabban történõ

meghatározása, az építmény rendeltetésszerû használatához szükséges

földrészlet helyben szokásos nagyságának ésszerûtlen mértékben való

megállapítása. Az ügyészségek az említett hibás önkormányzati rendeletek

miatt, valamint számos esetben azért kezdeményeztek eljárást a közigazgatási

hivatal vezetõjénél, mert a képviselõ-testület a hatáskörébe nem tartozó

ügyben alkotott tartalmilag a jogszabállyal is ellentétes rendeletet, vagy

polgári jogviszonyt szabályozott. A szolgálati és bérlõkijelölési joggal

érintett lakások elidegenítésérõl szóló rendeletében az egyik képviselõ-

testület a törvény szerint elõvásárlásra jogosultakat vételi joggal ruházta

fel. Ezáltal a jogosultak egyoldalú jognyilatkozattal megszerezhették a lakás

tulajdonjogát.

7.3. A környezetvédelemmel kapcsolatos ügyészi tevékenység

A környezet védelmének az 1995. évi LIII. törvényben történt korszerû

szabályozása önmagában nem elég az emberi létfeltételeket biztosító, az

életminõséget meghatározó természeti környezet megõrzéséhez, az ilyen módon

okozott kártételek elhárításához. A törvény érvényesülésének egyik - de nem

kizárólagos - feltétele a környezetvédelmi hatóságok jogszerû, ugyanakkor

határozott és gyors intézkedése, a veszélyeztetõ magatartások megtiltása, a

bekövetkezett káros következmények elhárítása.

Az ügyészség a több éve folytatott környezetvédelmi vizsgálatsorozatba

illesztve a hatósági tevékenység jogszerûségének elõmozdítása végett 1996-ban

a környezetvédelmi hatóságoknál a zaj- és rezgésvédelmi tevékenység

törvényességét elemezte.

A zaj- és rezgésártalmaknak különösen a sûrûn lakott települések vannak

kitéve. A fõváros lakosságának több mint fele, a városi lakosság harmada, a

kistelepülések népességének negyede a megengedhetõnél nagyobb zajban kénytelen

élni.

A jelentõs környezeti terhelés ellenére a zaj- és rezgésvédelem kapja a

hatóság részérõl a legkevesebb figyelmet. Tapasztalataink szerint ebben az

ügykörben a legalacsonyabb az ügyek száma, különösen kevés a saját

kezdeményezésû, hivatalból induló eljárás.

A felügyelõségek többnyire kérelemre állapítottak meg zajkibocsátási

határértéket, betartásuk ellenõrzésére általában csak akkor került sor, ha a

lakosság panaszt tett.

Kötelezést, korlátozást és bírságolást nagyon alacsony számban

bocsátottak ki. Az ipari és közlekedési zajterhelés mellett egyre több a

lakóterületen, kisvállalkozások telephelyein - garázsokban, melléképületekben

- okozott zajkeltés, amely súlyosan zavarja a környéken lakókat. A telephely

engedélyezési eljárás joghézagai, valamint a hatásköri megosztottság is

akadályozza ezeknek a gondoknak a gyors megoldását.

Az ügyészi vizsgálat megerõsítette azt a korábbi tapasztalatot, hogy a

települések területrendezési terveiben a felügyelõségek szakismeretüket ritkán

tudják érvényesíteni, véleményükre is csak elvétve kapnak visszajelzést.

A hatósági munka eredményességének javítása végett a Legfõbb Ügyészség

több jogszabálymódosítási javaslattal élt, például az engedélyezési

eljárás hiányosságai, a bírságolás lehetõségének indokolatlan jogszabályi

korlátozása miatt. A jogszabályok javasolt módosításával és kiegészítésével a

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium egyetértett.

A környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi érdekek érvényesülését a

felszámolási eljárás és végelszámolás során is köteles biztosítani.

Az ügyészi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felszámolás, végelszámolás

alatt álló gazdálkodó szervezeteknél a felszámoló biztosok, végelszámolók

környezetvédelmi nyilatkozattételi kötelezettségüknek nem tesznek

maradéktalanul eleget, illetõleg késedelmesen kerül sor a környezeti károkról

szóló nyilatkozat benyújtására, jelentõs többletmunkát okozva ezzel a

környezetvédelmi hatóságoknak.

A környezetvédelmi érdekek sérelme, veszélyeztetése miatt a

társhatóságok, közigazgatási szervek és a bíróságok is megkeresik az ügyészi

szerveket intézkedés végett.

Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökének megkeresésére

vizsgálta meg az ügyészség a Hernád folyóból talajmozgást elõidézõ, engedély

nélkül végzett kavicstermelést és a bányakapitányságnál bányabírság kiszabása

iránti eljárást kezdeményezett.

Az ügyészi törvényességi vizsgálatok összesítõ adatait a 24-26. sz. tábla

mutatja be.

7.4. A szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység

A szabálysértési ügyekben való ügyészi törvényességi felügyelet

szükségességét két körülmény indokolja. Az egyik az, hogy szabálysértési

ügyben hozott érdemi (marasztaló) határozat ellen a jelenleg hatályos

jogszabályok szerint bírósági jogorvoslat nem vehetõ igénybe, a másik pedig

az, hogy az eljárás büntetõ jellegû szankció alkalmazására irányul.

Ez utóbbi sajátossága miatt az eljárásban hatványozottan jelenik meg a

hatóság közhatalmi jellege, következésképpen fokozott törvényességi kontroll

szükséges annak érdekében, hogy a hatóság túlhatalmával való esetleges

visszaélés megelõzhetõ legyen, az eljárás törvényességi garanciái megfelelõen

érvényesüljenek.

Ezt a követelményt aláhúzza az a tény is, hogy a szabálysértésekben való

felelõsségre vonás jelentõs számú állampolgárt érint. A szabálysértési

hatóságokhoz 1996-ban 409101 feljelentés érkezett és 272248 marasztaló

határozatot hoztak.

Helyszíni bírságot 1.502507 személlyel szemben szabtak ki, ez mintegy

105.000-rel kevesebb, mint az elõzõ évben volt. Az egyes szabálysértések

között számottevõ arányváltozás nem volt.

Figyelmet érdemel, hogy csökkent a kiemelt közúti közlekedési

szabálysértés miatt marasztalt személyek száma. Egészében azonban a

közlekedési szabálysértéses ügyek száma változatlanul magas, a rendõri

szabálysértési hatóságok a marasztaló határozatok közel 80%-át közlekedési

szabálysértések miatt hozták. A baleseti okok szinte teljesen azonosan

alakultak a bûncselekmény megállapítását megalapozó baleseti okokkal. A

közlekedési ügyészek rendszeresen vizsgálták az elmúlt évben is a

szabálysértési hatóságoknak a közlekedési szabálysértések - a tényállások

megalapozottsága, valamint az alkalmazott felelõsségre vonás törvényessége -

terén folytatott gyakorlatát. Az ügyészek e szakág számára biztosított

eszközökkel - óvásokkal, felszólalásokkal, nemkülönben elõadások tartásával -

érték el a jogalkalmazói jogsértések csökkenését.

Nem változott és viszonylag magas a tulajdon elleni szabálysértés miatti

felelõsségre vonások száma (17878).

Az életviszonyok nehezülésével függ össze, hogy a szabálysértési

hatóságok humánusabb bírságolási gyakorlata következményeként tovább csökkent

a kiszabott bírságok összege.

Az ügyészségek 1996-ban 328 szabálysértési hatóságnál tartottak

vizsgálatot és további 31 szabálysértési hatóságnál utóvizsgálat keretében

ellenõrizték a korábbi vizsgálatok során feltárt jogszabálysértések miatt tett

ügyészi intézkedések eredményességét.

A szabálysértési ügyekkel kapcsolatos ügyészi törvényességi felügyelet

domináns része a szabálysértési elõvezetések ügyészi jóváhagyása során a

szabálysértési hatóságok által tett intézkedések törvényességi szempontú

értékelése. A szabálysértési hatóságoktól 1996-ban 44140 elõvezetés

ügyészi jóváhagyása iránti megkeresés érkezett. Ebbõl az ügyészségek 1859

esetben tagadták meg az elõvezetés jóváhagyását.

Az eljáró ügyészségek a törvényességi vizsgálatok, valamint az

elõvezetések jóváhagyása iránti elõterjesztések iratainak vizsgálata alapján

feltárt jogszabálysértõ marasztaló határozatok ellen 614 óvást emeltek,

mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés és más törvénysértõ gyakorlat miatt

337 esetben felszólalással, 409 esetben jelzéssel éltek.

Az ügyészi vizsgálatok, az elõvezetés ügyészi jóváhagyására irányuló

elõterjesztéseknél az iratok felülvizsgálatának tapasztalatai meghatározott

eljárásjogi típushibákat mutatnak:

- tévesen vagy egyáltalán nem tájékoztatták az elkövetõt a jogorvoslat

lehetõségérõl (a tárgyalás mellõzésével hozott határozatban a kifogás

benyújtásának, pénzbírság elzárásra történõ átváltoztatásánál a bírósági

felülvizsgálatnak a lehetõségérõl);

- a hatásköri szabályokat megsértve a rendõrség hatáskörébe tartozó

szabálysértéseket a jegyzõ bírálta el;

- figyelmen kívül hagyták a fiatalkorú elkövetõkre vonatkozó külön

ren-

delkezéseket (keresettel nem rendelkezõ fiatalkorúval szemben pénzbír-

ságot alkalmaztak stb.);

- elévült cselekmény miatt szabtak ki bírságot.

A szabálysértési hatóságok gyakran találkoznak jogalkalmazási és

jogértelmezési nehézségekkel, mert a szabálysértési kerettényállásokat kitöltõ

rendelkezések nehezen értelmezhetõk, ezért vitatott a megfelelõ szankció

alkalmazásának lehetõsége. Elsõsorban a pénzügyi, a vám- és a jövedéki

igazgatás területén volt tapasztalható, hogy a feketegazdaság térnyerésének

visszaszorítása érdekében alkalmazott intézkedések törvényességének megítélése

esetenként a jogalkalmazói hatáskört meghaladó jogértelmezést tesz szükségessé

(24-26. sz. tábla).

7.5. A cégbírósági eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység

A cégjegyzék nyilvános, közhitelû, az üzleti biztonságot és

tájékozottságot szolgáló, bíróság által vezetett nyilvántartás, olyan

"bejegyzésképes tények, jogok és adatok" foglalata, amelyek jogszerûségének

biztosítása közérdek. A cégjegyzék jelentõségét nyomatékossá teszi, hogy a

gazdasági élet szereplõinek, a gazdasági társaságoknak mûködési feltétele a

cégbejegyzés, a társaság a bejegyzéssel jön létre, ezáltal nyeri el az állami

elismerést.

A közhitelesség elvét a hatályos, többször módosított 1989. évi 23. tvr.

(a továbbiakban: Ctvr.) 2.§ (1) bekezdése fogalmazza meg: "A cégnyilvántartás

hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett

jogok és tények fennállását, illetve azok változásait." A közhitelesség

lényege akként fogalmazható meg, hogy a cégjegyzékben feltüntetett adatokat a

valósággal megegyezõnek kell tekinteni mindaddig, amíg ennek ellenkezõje

bizonyítást nem nyert.

Az elmúlt néhány évben a gazdasági élet alanyainak, a bíróságoknak, a

cégek ellenõrzésére feljogosított hatóságoknak gondot okozott, hogy egyes

cégek sem a cégjegyzékbe bejegyzett székhelyükön, sem képviselõjük lakcímén

nem lelhetõk fel, felkutatásuk nagy nehézségbe ütközött, s túlnyomórészt

eredménytelen maradt. Az ilyen gazdálkodó szervezeteket tekinti a gyakorlat

fantomcégeknek. Tágabb értelemben a jogszabályba ütközõ tevékenység érdekében

vagy annak leplezésére létrejött társaságokat is fantomcégnek lehet tekinteni.

Az ügyészség 1994. óta rendszeresen vizsgálja azokat az eseteket, ahol a

cég fantom jellege felmerül.

Az ügyészségek - folytatva a korábban megkezdett tevékenységet - 1996-ban

több mint 600 cégeljárást kezdeményeztek, amelyekbõl a vizsgálat lezárásáig

közel 350 eredményesen befejezõdött, eredményeként közel 300 fantomcéget

törölt az elsõfokú cégbíróság a cégnyilvántartásból. Eredményesnek tekintjük

azokat az eljárásokat is, amelyekben a bírósági felhívásra vagy a hirdetményre

jelentkezett a cég képviselõje, és az elmulasztott változás-bejelentést

megtette, vagy a cég intézkedett a végelszámolás elhatározása után a gazdasági

tevékenység valóságos befejezésérõl.

A Ctvr. 1995. évi módosítása változást hozott az ügyészi jogkörökben is.

Többek között a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési végzések ellen lehetõvé

teszi a bíróság elõtt kereset indítását, amely - minthogy a kérelmezõ fél a

kérelemnek helyt adó döntés ellen általában nem él jogorvoslattal - elsõsorban

az ügyészt illeti meg.

A kérelemnek helyt adó cégbejegyzõ végzések elleni - elsõsorban a

társasági szerzõdés érvénytelenségére hivatkozó - ügyészi keresetek száma

emelkedett, 1996-ban 90 kereset benyújtására került sor.

7.6. A munkaviszony és a szolgálati viszony szabályai érvényesülésének

segítése

Tapasztalataink szerint a Munka Törvénykönyve fõ alapelve: a

munkaszerzõdés alanyainak mellérendeltsége, egyenjogúsága a gyakorlatban nem

valósult meg, a munkavállalók bizonytalanság érzete, kiszolgáltatottsága ma

sem kisebb, mint a korábbi idõszakban. Ez visszavezethetõ kisebb részben arra

is, hogy a Munka Törvénykönyvének a minimális jogokat és alapvetõ

szabályokat tartalmazó keretrendelkezéseit a kollektív szerzõdéseknek kellene

kiegészíteniük, de a kollektív szerzõdések csak részben tartalmaznak új

kiegészítõ rendelkezéseket. A kollektív szerzõdések jellemzõen az Mt.

rendelkezéseit ismétlik. Számos gazdasági társaságnál kollektív szerzõdés

kötésére egyáltalában nem került sor, elsõsorban az érdekképviseleti szervek

hiánya, illetve azok gyengesége következtében.

Az ügyészi törvényességi vizsgálatok és más úton szerzett tapasztalatok

arra mutatnak, hogy a kisebb gazdasági társaságok és az egyéni vállalkozók egy

része, valamint egyes külföldi cégek a legalapvetõbb jogi ismeretek nélkül

kezdtek vállalkozásba. E munkáltatóknál az esetek nagy részében megsértették

az alapvetõ munkajogi rendelkezéseket. Több munkajogi intézkedés mögött

ugyanakkor sejteni lehet a munkáltató erõfölényét, a függõségi helyzet

visszaélésszerû kihasználását.

Új jelenség, hogy a munkáltatók a társadalombiztosítási terhek

fizetésének kötelezettsége alól akként kívánnak szabadulni, azt mérsékelni,

hogy munkaviszonyban álló dolgozókkal a munkaszerzõdés módosításával a

munkavállalóra hátrányosabb polgári jogi jogviszonyt, megbízási jogviszonyt

létesítettek. Ezzel a munkáltató szabadult a társadalombiztosítási

járulékfizetési kötelezettség alól, a dolgozók pedig egyéni vállalkozóként

voltak kénytelenek korábbi munkájukat végezni.

Az ügyész által e megbízási szerzõdések semmisségének megállapítása iránt

indított perben a másodfokú bíróság az elsõ fokú ítélet megváltoztatásával az

ügyészi keresetnek helyt adott. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a

társadalombiztosítási járulék megfelelõ fizetése olyan társadalmi

érdek és egyben jogszabályi kötelezettség is, amely alól az alperesek a

jogszabály megkerülésével vonták ki magukat, részben ez okból, részben pedig

azért, mert a jóerkölcsbe is ütközik, a szerzõdés semmis.

7.7. A társadalmi szervezetek és alapítványok törvényességi felügyelete

A civil szervezetek két nagy csoportja, a társadalmi szervezetek

(egyesületek), valamint az alapítványok akkor képesek kitûzött céljaikat

eredményesen megvalósítani, ha tevékenységük törvényes, megfelel a jogszabály,

valamint az alapszabály, alapító okirat rendelkezéseinek. E civil szervezetek

törvényességi felügyelete során az ügyészségnek eminens feladata a célnak

megfelelõ mûködés elõmozdítása, törvénysértés esetén a jogszerû állapot

helyreállítása.

Az ügyészségek folyamatosan figyelemmel kísérik a társadalmi szervezetek

bírósági nyilvántartásba vételét, azzal a céllal, hogy ne alakuljon olyan

szervezet, amely a törvény rendelkezéseinek nem felel meg. Az ügyészségek a

jogsértõnek ítélt nyilvántartásba vétel miatt 184 fellebbezést jelentettek be.

Részben munkatervi feladatként, részben törvényességi kérelem alapján az

ügyészségek 395 társadalmi szervezet mûködését vizsgálták meg, és tettek

intézkedést elsõsorban a testületek mûködésében tapasztalt jogsértések, a

testületi szervek alapszabálytól eltérõ módon való megválasztása, a testületi

ülések elmaradása, a tevékenységet igazoló okiratok hiánya miatt.

A társadalmi szervezet mûködésében tapasztalt törvénysértés

megszüntetése, illetve a szervezet feloszlatása, megszûnésének megállapítása

iránt az ügyészek az 1996. évben 173 keresetet nyújtottak be. Több kereset

benyújtására került sor például vállalati sportegyesületek megszûnésének

megállapítása iránt. A vállalatok átalakulása következtében számos sportkör

mûködése megszûnt, már arra sem volt lehetõség, hogy a feloszlás kimondása

érdekében összehívják a sportegyesület legfelsõbb szervét.

Az alapítványok bírósági nyilvántartásba vételénél a Legfelsõbb Bíróság

iránymutatásai ellenére még nem alakult ki az egységesen törvényes gyakorlat.

Olyan alapítványok nyilvántartásba vételére is gyakran sor került, amelyek nem

feleltek meg a Legfelsõbb Bíróság által kialakított gyakorlatnak. Elsõsorban

az alapító okiratok hiányosságai miatt az ügyészségek 1996-ban 194 alapítvány

nyilvántartásba vétele ellen nyújtottak be fellebbezést.

Az alapítványok közalapítvánnyá történõ átalakításának és azok mûködése

törvényességének országos vizsgálata megállapította, hogy a Ptk-t módosító

1993. évi XCII. törvény közalapítványokra vonatkozó rendelkezései - részben a

pontatlan jogi szabályozás miatt - nem teljesen hajthatók végre. Így például a

rendelkezés hatálya alá tartozó alapítványok a törvényi elõírás ellenére azért

nem minõsíthetõk át közalapítvánnyá, mert alapító okirataik és szervezeti

felépítésük a közalapítványokkal szemben támasztott követelményeknek nem

felelnek meg.

Megállapítható volt az is, hogy a Ptk. 74/G.§ (4) bekezdésének

rendelkezései - amely szerint közalapítvány létesítésére jogosult szerv

csak közalapítványt hozhat létre - a gyakorlatban nem érvényesülnek.

Gondot okoz a közalapítványok jogszabályban meghatározott közfeladatai

fogalmának meghatározása, a közalapítvány feladatainak ellátásához szükséges

vagyon megfelelõ mértékû biztosítása, valamint a kezelõ szerv ellenõrzésére

jogosult szerv kijelölésének elmaradása.

Az 1996. évben megvizsgált 787 alapítványnál a mûködés törvényességének

helyreállítása végett az ügyészségek 450 esetben tettek intézkedést. Részben a

vizsgálatok adatai, részben az alapító, illetve a kezelõ szerv jelzése alapján

az ügyészségek 209 keresetet nyújtottak be az alapítvány megszüntetése iránt,

mert az alapítvány megfelelõ vagyon hiányában nem tudta teljesíteni az alapító

okiratban megjelölt célkitûzéseket.

A Ptk-nak a közalapítványra vonatkozó, a bíróságok által eltérõen

értelmezett rendelkezései egységes alkalmazása végett a Legfõbb Ügyészség a

Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumánál állásfoglalás kiadását

kezdeményezte.

7.8. Az ügyészséghez benyújtott törvényességi kérelmek intézése

A magánjogi és közigazgatási jogi szakági tevékenységnek az állampolgári

jogérvényesítés lehetõségének oldaláról nézve figyelmet érdemlõ területe a

törvényességi kérelmek intézése. A törvények felhatalmazzák az ügyészt arra,

hogy olyan esetben is beavatkozzon és kezdeményezhesse a jogsértés orvoslását,

amikor arra más eljárásban már nincs lehetõség.

Az állampolgár kérelmére a sérelem orvoslása, a jogszerû állapot

helyreállítása visszaadhatja a számára a jogrend érvényesülésébe vetett és

megingott bizalmát, egyúttal szembesíti a hatóságot a hibás eljárása

következményével. Olykor a téves döntés után több évvel kerül sor ügyészi

beavatkozásra azért, mert az egyik hatóságtól a másikhoz küldözgetett,

igazságát keresõ állampolgár az ügyében nem kap érdemi választ és segítséget.

(Egy ilyen ügyben az elszenvedett egészségkárosítás miatt megítélt kártérítés

összegébõl 1988-ban személyi jövedelemadó címén több, mint 250.000,- Ft téves

levonása miatt az ügyész 1996-ban nyújtott be óvást, amelynek eredményeként az

adóhatóság a sérelmet orvosolta.)

Az állampolgárok és jogi személyek 1996-ban 2.813 törvényességi kérelmet

nyújtottak be az ügyészségekhez. A kérelmezõk legnagyobb számban a

szabálysértési (797), a földügyi (299), az építésügyi (198) és más

közigazgatási ügyekben (365) folytatott eljárást, társadalmi szervezet

mûködését (241) kifogásolták (27. sz. tábla).

Figyelmet érdemel, hogy a kérelmezõk gyakran nemcsak a hatóság érdemi

döntését kifogásolják, hanem az ügyfelekkel való bánásmódot is.

A kérelmekbõl leszûrhetõ az a tapasztalat, hogy az állampolgárok nem

érzik a közigazgatás szolgáltató jellegét, pedig a szolgáltató jelleg érvényre

jutása és az állampolgárral szembeni bizalom erõsödése egyik feltétele lenne a

jogszerû állampolgári magatartás hatósági kényszer nélkül való elérésének.

A törvényességi kérelmek vizsgálata alapján az ügyészségek a jogsértõ

határozatok ellen 275 óvást emeltek, mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés

és törvénysértõ gyakorlat miatt 138 felszólalást és 106 jelzést nyújtottak be

(28. sz. tábla).

Az ügyészséghez benyújtott kérelmek egy tekintélyes részében az

állampolgárok jogi felvilágosítást kérnek. A számos, olykor nehezen

értelmezhetõ és gyakran változó, netán még ellentmondást is tartalmazó

jogszabályok közötti eligazodás esetenként a jogalkalmazókat is nehéz feladat

elé állítja.

Az állampolgár az általa nem pontosan érthetõ jogi normát önkéntesen

követni nem képes, igénye érvényesítéséhez pedig szakszerû jogi tanácsadásra,

segítségre szorul. Az ügyészségek nemcsak írásban, hanem a kérelmezõk

személyes meghallgatásával és felvilágosításával is segítséget

nyújtanak a hozzájuk fordulóknak, megkülönböztetett figyelmet szentelve

az olyan kérelmezõkre, akik vagyoni és jövedelmi viszonyaik miatt jogi

képviselõ megbízására nem képesek.

8. A katonai ügyészség

A haza katonai védelmére rendelt fegyveres erõk (a Magyar Honvédség és a

Határõrség), továbbá a közbiztonság és a belsõ rend védelmére hivatott

rendõrség és büntetés-végrehajtási testület, valamint az ország

szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme érdekében

tevékenykedõ nemzetbiztonsági szolgálatok mûködése törvényességének és

fegyelmi helyzetének szilárdítása sokrétû katonai ügyészi közremûködést

igényel. Az ügyészi szervezet részeként mûködõ, de viszonylagos önállósággal

rendelkezõ katonai ügyészség e sajátos mûködési területén az elmúlt évben is

sikeresen teljesítette feladatait.

8.1. A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység

A katonai ügyészségek büntetõjogi tevékenységét alapvetõen határozza meg

az az eltérés, hogy amíg a nem katonai eljárásban az általános nyomozó hatóság

a rendõrség és csak kivételesen nyomoz az ügyészség, a katonai

büntetõeljárásban a katonai ügyész az általános nyomozó hatóság és csak szûk

körben van lehetõség - katonai ügyészi felügyelet mellett - parancsnoki

nyomozásra.

Ugyanakkor ki kell emelni a katonai ügyész büntetõjogi tevékenységének

azt a jellemzõjét is, hogy minden bûncselekménnyel kapcsolatban eljárhat,

hiszen a katonai bíráskodás megyei bírósági szinten történik.

A katonai ügyészség büntetõjogi munkaterhében 1996-ban nem volt lényeges

változás, sõt az utóbbi három évben a bûnügyi érkezés nagyjából azonos szinten

mozog. A lényeges változás a büntetõ jogszabályok 1993. májusi módosításának

következtében 1994-ben jelentkezett a statisztikában. 1993. májusa elõtt ui.

az illetékes parancsnokok fegyelmi hatáskörben bírálhattak el bizonyos

bûncselekményeket, s ezek az ügyészségi statisztikát nem terhelték.

Azóta az évi feljelentés érkezés 2800 körül mozog. 1996-ban is 2823

feljelentés érkezett, ami mindössze 3 %-os növekedést jelentett. Ezekben az

ügyekben a korábbi évinél 1,8 %-kal több (3943) feljelentett szerepelt, s

közülük csak 1,1%-os emelkedést mutatott azok száma, akiknek terhére

bûncselekmény elkövetése volt róható.

A katonai ügyészségekhez érkezett feljelentések 64 %-a a Magyar

Honvédséget, közel 19 %-a a Határõrséget, 16 %-a pedig a Rendõrséget

érintette. 1996-ban összesen 118 polgári személy ellen folytatott

büntetõeljárást a katonai ügyészség, ezek egy része a katona bûnelkövetõvel

való szoros személyi összefüggés miatt került ide, többségük azonban korábban

katonai büntetõeljárásban alkalmazott próbára bocsátás idején elkövetett újabb

bûncselekmény miatt került immár polgári személyként ismét katonai

büntetõeljárás hatálya alá.

Az ismertté vált bûnelkövetõk túlnyomó többsége sorállományú katona,

illetve sorállományú határõr volt. Örvendetes, hogy az 1995. évi 220-szal

szemben az elmúlt évben csak 160 tiszttel szemben kellett eljárást folytatni,

s ez a csökkenés majdnem teljes egészében a Magyar Honvédségnél jelentkezett

(142-rõl 90-re).

Az 1996-ban érdemben befejezett ügyek (2508) 96 %-ában a katonai

ügyészségek nyomozást folytattak, s ezek 90,9 %-ában a két hónapos

alaphatáridõn belül be is fejezték a nyomozást. (A 6 hónapot meghaladó

idõtartamú nyomozás összesen 10 ügyben folyt.) Ezzel is összefüggésben a

bíróságok katonai tanácsai az év végéig letárgyalt ügyek 78,8 %-ában a

feljelentés napjától számított négy hónapon belül elsõ fokú ítéletet

hirdettek.

Mindezek igazolják azt a tavalyi jelentésben írt megállapítást, hogy a

katonai büntetõeljárásban az idõszerûségi, igen kedvezõ mutatók állandósultak.

Az igazságszolgáltatás iránt általában is megalapozott igény az

idõszerûség, a gyorsaság, ez fokozottan érvényes a büntetõeljárásokra, de

kiemelkedõ jelentõsége van a katonai büntetõeljárásban, hiszen a katonai

fegyelem szempontjából elviselhetetlenek lennének a hosszan elhúzódó

eljárások. A katonai ügyészség tevékenységét illetõen ezért meghatározó

követelmény a szakismeret (a katonai belsõ jog és a katonai szolgálat- és

életkörülmények ismerete) mellett a gyors, de törvényes eljárás. Ehhez a

megfelelõ létszám- és munkafeltételek biztosítottak. A katonai ügyészségek

ennek megfelelõen törekedtek a nyomozások gyors lefolytatására és a mielõbbi

bírói felelõsségrevonás elõsegítésére. Látni kell azonban, hogy bizonyos

körülmények nehezítették a katonai ügyészi munkát. A büntetõeljárás alá vont

sorkatonák és határõrök közel 28 %-ának már a nyomozás befejezése elõtt

megszûnt a szolgálati viszonya, az elsõ fokú bírósági határozat kihirdetésekor

pedig a megvádolt volt sorkatonák 39 %-a tartalékállományban volt, és közel 36

%-uk munkanélkülinek vallotta magát.

A katonai ügyészi eljárás idõszerûségi mutatói közül kiemelendõ még, hogy

az ügyek 16 %-ában un. gyorsított eljárással, bíróság elé állításra került

sor.

Szintén az idõszerûséget szolgálta az, hogy a katonai ügyészek az 1995. évi

182-vel szemben 1996-ban már 314 vádlott esetében kezdeményezték a

bíróságoknál a tárgyalás mellõzésével folytatott eljárást.

A gyorsaságra törekvés nem járt kedvezõtlen hatással a nyomozások

eredményességére, sõt e téren is, ha kis mértékben is, de javultak a mutatók.

A katonai ügyészségi eljárásokban az elmúlt évben sem történtek jelentõs

mulasztások a gyanúsítotti és védelmi jogok biztosítása terén, és egyre inkább

gondot fordítanak a sértettek jogainak érvényesítésére.

Tovább csökkent a katonai eljárásban elrendelt, személyi szabadságot

korlátozó kényszerintézkedések száma, így 166 gyanúsított letartóztatására és

32 õrizetbe vételére került sor. Érvényesül a katonai ügyészi eljárásban az a

határozott felfogás, hogy a személyi szabadság korlátozása nem lehet

elõrehozott büntetés és ezért a gyakori parancsnoki meg nem értés ellenére is

csak törvényes okok esetén folyamodnak kényszerintézkedéshez. Jó hozzáállásra

utal az is, hogy az elõzõ évinél is nagyobb arányban, a letartóztatottak 39 %-

a esetében a letartóztatási ok megszûnésekor a katonai ügyészség megszüntette

az elõzetes letartóztatást.

A katonai ügyészségek által folytatott nyomozások alapvetõen megfeleltek

a bírósági bizonyítási igényeknek, s mindössze 7 ügyben került sor pótnyomozás

elrendelésére (ebbõl 4 esetben a katonai ügyész indítványára), a

váderedményesség pedig a sokévi átlagnak megfelelõ (96,7 %-os) volt. Ez azt is

jelenti, hogy eredményes volt a katonai ügyészségek vádképviseleti

tevékenysége, az viszont kifogásolható, hogy a katonai ügyészek viszonylag

ritkán (mindössze 57 fõ terhére) éltek fellebbezéssel. A statisztika azt

mutatja, hogy az 5 katonai tanács ítélkezése, büntetéskiszabási gyakorlata

korántsem egységes, ezért konzekvens fellebbezési gyakorlattal elõ lehetne

segíteni az ilyen anomáliák megszüntetését.

A bíróságok katonai tanácsai egyébként a vádlottak 66 %-ával szemben

büntetést, 34 %-ával szemben pedig intézkedést alkalmaztak. A büntetések 36 %-

a volt szabadságvesztés, ennek 60 %-a volt végrehajtandó, s ezek döntõ

többségének (93 %-nak) a Katonai Fogházban való végrehajtását rendelték el. A

büntetés helyett alkalmazott intézkedések mintegy 2/3-a volt próbára bocsátás,

1/3-a pedig megrovás, ez az arány megegyezik az elmúlt évek arányaival.

A katonai büntetõeljárásban megállapított bûncselekmények 54,4 %-a

katonai bûncselekmény, 45,6 %-a pedig köztörvényi bûncselekmény volt.A katonai

bûncselekmények vonatkozásában 4 %-os csökkenés, a köztörvényi

bûncselekmények esetében pedig 23,9 %-os növekedés jelentkezett. A katonai

bûncselekményeken belül továbbra is a szolgálati bûncselekmények dominálnak

(81,8 %), s ezen belül a legnagyobb részt (54 %) a szolgálatban

kötelességszegés és a szolgálat alóli kibúvás tette ki.

Az elkövetési magatartás hasonlósága miatt a szolgálati visszaélések és

az alárendelt megsértések számát helyes együtt értékelni. Sajnos a sorkatonák

egymás közötti durvaságát, különösen az újoncok megalázását, bántalmazását

jelentõ bûncselekmények száma az elõzõ évi 580-ról 632-re nõtt. Külön

figyelemre méltó, hogy amíg a Magyar Honvédségen belül valamivel csökkent az

ilyen bûncselekmények száma, addig a Határõrségnél ez jelentõsen nõtt. Az

ilyen bûncselekményekkel kapcsolatban ügyészi megítélés szerint szigorúbb

ítélkezésre lenne szükség, de az is kétségtelen, hogy az ilyen bûncselekmények

megelõzése elsõsorban összehangolt parancsnoki intézkedéseket igényel. (A

Katonai Fõügyészség ebben az évben e tárgyban nemzetközi konferenciát szervez,

ahol nemcsak büntetõjogi, hanem kriminológiai, katona-szociológiai,

pszichológiai és alkotmányjogi megközelítésbõl kívánják a témát megtárgyalni.)

A köztörvényi bûncselekmények száma 1992. óta igen határozott növekedést

mutat, 1996-ra közel megkétszerezõdött az 1992-es szinthez képest. Ezeknek kb.

20 %-a volt katonai bûncselekménnyel halmazatban, 14 %-a a szolgálattal

kifejezett összefüggésben, 66 %-ukat pedig szolgálati helyen követték el.

A köztörvényi bûncselekmények körében továbbra is a vagyon elleni

bûncselekmények a leggyakoribbak (53 %), amelyeket döntõen a Honvédség,

illetve a Határõrség sérelmére követtek el, mégpedig elsõsorban sorkatonák (93

%). Az ilyen bûncselekményekkel 1992 óta a Magyar Honvédséget évente átlagosan

30 millió forint, 1996-ban azonban már 148 millió forint kár érte, aminek

mindössze 24 %-a térült meg a nyomozás során.

Külön kell szólni a lõszerrel, lõfegyverrel visszaélések számáról, hiszen

a közbiztonság helyzetének megítélése szempontjából olyannyira veszélyes

fegyveres bûncselekmények eszközeinek beszerzésére a fegyveres szerveknél is

lehetõség nyílik. 1996-ban az 1995. évinél jóval kevesebb, 64 ilyen

bûncselekmény miatt jártunk el, és ezek többségében kisebb mennyiségû lõszer

eltulajdonítása miatt.

A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység adatait a 34-49.sz. tábla

mutatja be.

8.2. A magánjogi és közigazgatási jogi katonai ügyészi tevékenység

A katonai ügyészség munkájának kisebb, de kifejezetten fontos részét

képezi az a tevékenység, amely a büntetõjogi munkán kívül az érintett

fegyveres szervezetek mûködése törvényességét hivatott segíteni, s amely

kiterjed bizonyos parancsnoki döntések törvényességi felügyeletére is. Ide

tartozik még minden olyan katonai ügyészi tevékenység, amely a bûnmegelõzést

kívánja szolgálni (lásd a 37. és 50.sz táblát).

1996-ban a katonai ügyészség 166 törvényességi vizsgálatot tartott,

elsõsorban a katonai és kisebb számban a határõrségi egységeknél, és

vizsgálatai eredményeként 34 esetben élt különbözõ ügyészi intézkedéssel. Az

ilyen vizsgálatok témaválasztása elsõsorban a bûnügyi tapasztalatokon alapul,

de az új jogszabályok hatálybalépése után felmerülõ problémák is inspirálták

az ügyészeket törvényességi vizsgálatokra.

Minthogy a katonai ügyészség kedvezõ létszámviszonyai és a nem növekvõ

bûnügyi munkateher lehetõvé teszi, s mivel a Honvédséget és a Határõrséget

érintõ jelentõs jogszabályváltozások ezt indokolják, a jövõben számszerûleg

több, és lehetõleg intenzívebb törvényességi vizsgálat lefolytatása szükséges.

A megelõzõ jellegû tevékenység körében megemlítendõ, hogy a katonai

ügyészek az elmúlt évben több mint 8000 fõ elõtt 83 jogi felvilágosító

elõadást tartottak, illetve, hogy 100 fogadóórán közel 400 katonának adtak

jogi tanácsot, továbbá, hogy 47 fegyelmi értekezleten osztották meg a

parancsnoki állománnyal bûnügyi tapasztalataikat.

A büntetés-végrehajtási testületi tagok több mint 6 év után kerültek

ismét katonai bíráskodás hatálya alá, s erre az új helyzetre a katonai

ügyészek helyesen reagálva szeptember 1-je (a vonatkozó törvény hatályba

lépése után) a különbözõ büntetés-végrehajtási intézeteknél 22 elõadást, 12

fogadóórát tartottak, s ezzel jól segítették az állomány kívánatos jogi

ismereteinek bõvítését.

8.3. A katonai ügyészség személyi feltételei

A katonai ügyészi szervezet személyi feltételeit, létszámhelyzetét

illetõen a korábbi évekre jellemzõ fluktuációt a stabilitás váltotta fel.

Érzékelhetõen erõsödött a szervezet vonzó és megtartó ereje, így a

rendszeresített 68 fõs létszámból csupán egy ügyészi álláshely nincs

feltöltve, az egyéb tiszti, tiszthelyettesi és tisztviselõi állomány pedig

teljesen feltöltött.

A gondot továbbra is az jelentette, hogy az évnek volt olyan idõszaka,

amikor az ügyészi létszámhelyek 20 %-án fogalmazó dolgozott. Év közben viszont

7-en sikeres szakvizsgát tettek, így jelenleg már csak 7 fogalmazónk van.

A katonai ügyészek - köztük 6 nõ - átlagéletkora 37 év, az ügyészek 1/3-a

30 év alatti, és 40 év alatt van az állomány 2/3-a. A legnagyobb és leginkább

leterhelt Budapesti Katonai Ügyészség átlagéletkora a legalacsonyabb (32 év).

Az átlagos ügyészi szolgálati idõ 11 év, de a Budapesti Katonai

Ügyészségen a beosztott ügyészeké mindössze 2,7 év.

A katonai ügyészek közül 28-nak van különbözõ nyelvvizsgája, jelenleg is

többen tanulnak nyelvet, 6 katonai ügyész pedig posztgraduális szakjogász

képzésen vesz részt.

Az ügyviteli állomány, a pénzügyi szolgálat, a kriminalisztikai

laboratórium és az információs részleg jól segíti a katonai ügyészi munkát.

9. Az ügyészség informatikai, tudományos és nemzetközi tevékenysége

9.1. Az ügyészségi munka informatikai háttere

Az ügyészi munkát segítõ, az irányítás és vezetés hatékonyságát növelõ

feltételek 1996-ban tovább romlottak. Az ügyészségen saját forrásból csak 10

millió forint állt rendelkezésre informatikai célú fejlesztésekre. Ez csupán

arra volt elégséges, hogy a központilag bevezetett információs rendszerek

mûködését fenntartsuk, a teljesen elhasználódott gépeket kicseréljük. Az

ügyészség különbözõ szerveinél - a Számítóközpont "nagy" gépeit nem számítva -

1996 végén 503 személyi számítógép mûködött, s nehézséget okozott, hogy a

fõügyészségek többségében nincs informatikus szakképzettségû ügyészségi

alkalmazott, ezért a leromlott géppark hibáit is központilag kellett

elhárítani.

Az országos kiterjedésû információs rendszerek zavartalan mûködésének

biztosítása érdekében a közeljövõben szükséges ezen gépek cseréje, illetve

bõvítése. Szükséges megteremteni a fõügyészségeken az informatikai tevékenység

személyi feltételeinek alapjait is.

Az ügyészségi információs rendszerek túlnyomórészt közérdekû adatokat

tartalmaznak. Ezért törvényi kötelezettségünk az azokról történõ tájékoztatás.

1996-ban összesen 147 esetben történt adatszolgáltatás, ad hoc adatkérések

alapján.

Az adatok 53,7%-át az ügyészi szervezetben használták fel, míg 46,7%-ukat

ügyészségen kívüli szervezetek kérték és kapták, ebbõl 41,2 %-ban az írott és

elektronikus sajtó részesedett, két esetben a közérdekû adatokat az ENSZ,

illetve az Európa Tanács részére szolgáltattuk.

A mûködés fenntartásának nehézségei miatt csak kisebb intenzitással

folytathattuk fejlesztõ munkánkat. A büntetõjogi szakterület számítógépes

ügyvitele és a személyügyi, továbbképzési számítógépes információs rendszer

új verzióinak fejlesztése az elmúlt évben kezdõdött meg.

A büntetõeljárás változó szabályait figyelembe kell majd venni az

Országos Rendõr-fõkapitánysággal és a Vám- és Pénzügyõrség Országos

Parancsnokságával megkezdett informatikai együttmûködés további szakaszaiban

is.

A változatlanul központi gyûjtési módszerrel mûködõ statisztikai

rendszereink részesei a Kormány Országos Statisztikai Adatgyûjtési

Programjának (OSAP).

A bûnözés, a bûnüldözés, az ügyészek vádképviseleti tevékenysége, az

ügyészségi ügyforgalom leglényegesebb statisztikai adatai hosszú évek óta

tájékoztató kötetekben jelennek meg. 1996-ban ezekhez társult az ügyészség

kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekményekrõl és bûnelkövetésekrõl, az

ügyészségi nyomozásokról szóló statisztikai kiadvány. Önálló kötetben jelent

meg a rendõr bûnelkövetõkrõl és a rendõrök által elkövetett bûncselekményekrõl

szóló statisztikai tájékoztató is.

Tájékoztatóinkat rendszeresen megküldjük az Országgyûlés elnökének és

alelnökeinek, az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságnak, valamint az

ország- gyûlési biztosoknak.

9.2. Az OKKrI; az ügyészek tudományos tevékenysége

Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKrI) az ország

távolabbról Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legjelentõsebb kriminológiai

kutatóbázisa, s egyben a kriminalisztika tudományának is jelentõs kutatóhelye.

Feladata és rendeltetése egyfelõl a bûnözés társadalmi jelenségének, a

különbözõ bûncselekményfajtáknak, valamint az egyes bûncselekményeknek,

továbbá a bûncselekményeket elkövetõk, illetve az azok által sérelmet

szenvedett személyek meghatározott csoportjainak, nemkülönben a

bûnözés és a bûnelkövetés megelõzési lehetõségeinek a vizsgálata, másfelõl

pedig a bûnfelderítés, a bûnüldözés és a bûnmegelõzés eredményességének

krimináltaktikai, -metodikai, valamint -technikai eszközökkel és módszerekkel

történõ elõsegítése. 1996 eleje óta az OKKrI a magyarországi bûnmegelõzési

kutatások központja. E minõségében az Intézet

- elkészítette az Országos Bûnmegelõzési Program koncepcióját,

- adatbankot állított fel, melynek lényege, hogy különféle

nyilvántartások alapján kérdõívet kaptak a városi (fõvárosi kerületi)

önkormányzatok, a rendõrkapitányságok, a bûnmegelõzéssel foglalkozó

alapítványok és a 30 fõs vagy ennél nagyobb tagsággal rendelkezõ polgárõr-

szervezetek bûnmegelõzési tevékenységükre, irányultságukra,

eszközellátottságukra és igényeikre vonatkozóan, s a beérkezett válaszok

rendszerezve számítógépes nyilvántartásba kerültek.

Az OKKrI kutatási tevékenységét a 3.számú melléklet tartalmazza.

Az ügyészek megbecsült résztvevõi a jogi tudományos közéletnek. A

Jogtudományi Közlönyben, a Magyar Jogban, a Belügyi Szemlében és más szakmai-

tudományos folyóiratokban rendszeresen jelennek meg cikkeik, tanulmányaik. Öt

ügyész rendelkezik tudományos (kandidátusi) fokozattal.

Az egyetemek állam- és jogtudományi karain, a Rendõrtiszti Fõiskolán, az

Államigazgatási Fõiskolán, néhány más felsõoktatási intézményben, illetõleg

posztgraduális képzésben számos ügyész oktat: tart elõadást, vezet

szemináriumot, speciális kollégiumot és vesz részt a Jogi Szakvizsga Bizottság

munkájában.

9.3. Az ügyészség nemzetközi tevékenysége

9.3.1. Nemzetközi kapcsolatok

A beszámolási idõszakban kiemelt feladatunk volt az Európa Tanács

büntetõjogi egyezményeihez történt csatlakozásból folyó kötelezettségek

teljesítése és az ebbõl eredõ lehetõségek kihasználása. (E lehetõség

elsõsorban a jogsegély szélesebb körû alkalmazását jelenti: a forgalomba

bekapcsolódó európai országok száma kibõvült Dániával, Norvégiával, Svájccal

és több kisebb országgal, amelyekkel a korábbi években elvétve volt

jogsegélyforgalmunk.) A csatlakozás nem tette feleslegessé az egyezmények

végrehajtását könnyítõ kétoldalú nemzetközi szerzõdések és egyéb

megállapodások kötését.

E keretbe illeszkedik az ügyészségek felsõszintû kapcsolatainak

alakulása: 1996-ban fogadtuk a francia, a román, a svájci, a cseh, az orosz

legfõbb ügyész, továbbá a kínai legfõbb ügyész helyettes által vezetett

küldöttséget. Az év folyamán Mongóliába utazott ügyészi küldöttség a

kapcsolatok újrafelvétele céljából, Németországban a szövetségi fõállamügyész

meghívására tettünk látogatást. Számos esetben került sor ausztriai és

németországi munkalátogatásra, tudományos konferenciákon, továbbképzõ

tanfolyamokon történõ részvételre.

Vannak olyan országok, amelyekkel számottevõ a jogsegélyforgalmunk, de a

felsõszintû kapcsolatok eddig nem épülhettek ki - például Olaszországgal,

Görögországgal, Törökországgal - részünkrõl fõleg a pénzügyi lehetõségek

korlátozottsága miatt.

Az utóbbi években megnõtt a jelentõsége a határmenti fõügyészségek

nemzetközi kapcsolatainak, ezek részét képezik a szélesebb körû regionális

együttmûködés bõvítésére irányuló törekvéseknek.

E találkozások egyik eredménye az, hogy rendelkezésünkre bocsátották

egyes országok a hatályos jogszabályaikat - pl. megkaptuk az osztrák, a német,

a francia, az ukrán, a szlovák büntetõ jogszabályok gyûjteményét -, ami

számottevõ segítséget jelent ügyintézésünk során.

A katonai igazságszolgáltatási tapasztalatok bõvítése, a katonai jogi

információk cseréje, a jogharmonizáció elõsegítése érdekében fejlõdtek a

Katonai Fõügyészség nemzetközi kapcsolatai is. Fontos tapasztalatokkal járt a

katonai fõügyészségi küldöttség olaszországi, hollandiai, belgiumi látogatása

és a török katonai fõügyésszel folytatott magyarországi tárgyalás; a velünk

hasonló helyzetben lévõ országok katonai ügyészi szerveivel kialakult

információ- és tapasztalatcsere: látogatást tettünk a Szlovák Köztársaságban,

katonai ügyészi küldöttséget fogadtunk Lengyelországból, Ukrajnából,

Albániából.

9.3.2. Jogsegély ügyek

Az ügyészi szervezet nemzetközi vonatkozású tevékenységének napi vetülete

a jogsegélyforgalom elvégzése. Ennek nagyságrendjét jelzi az az adat, hogy az

év folyamán 12621 ügyben kértünk más államok igazságügyi hatóságaitól

jogsegélyt, ebbõl 12405 irányult iratkézbesítésre, 216 valamely nyomozási

cselekmény foganatosítására.

Jogsegélyforgalmunk nagyobb részét a szomszédos és az idegenforgalom

szempontjából jelentõs országokkal folytatjuk, elsõsorban Németországgal (5922

ügy) és az Osztrák Köztársasággal (1810 ügy).

A hazai jogunk által meghatározott keretek között a nemzetközi

jogszokásoknak megfelelõen olyan külföldi hatóságok jogsegély iránti

megkereséseit is teljesítjük, amelyek államaival nincs hatályos

jogsegélyszerzõdésünk.

A büntetõjogi tárgyú európai egyezmények alkalmazása a nemzetközi

ügyintézés szervezeti kereteinek, technikai hátterének korszerûsítését

igényli, szükségessé teszi a nemzetközi büntetõjogban, valamint az idegen

nyelvekben - különösen az Európa Tanács hivatalos nyelveiben és a német

nyelvben - jártas ügyészek szélesebb körben történõ képzését. Ezen túlmenõen

elkezdtük a felkészülést az Európai Unió joggyakorlatának megismeréséhez az

ügyészséget érintõ joganyag továbbképzésben történõ oktatására, a szorosabb

együttmûködés módszereinek kialakítására is.

B u d a p e s t, 1997. május 5.

Dr. Györgyi Kálmán

3.számú melléklet

Áttekintés az OKKrI kutatásairól

1. A következõ kriminológiai kutatások fejezõdtek be:

a) Befejezõdött a bankrablások és az üzemanyagtöltõ állomások elleni

rablótámadások komplex (kriminológiai, viktimológiai és kriminalisztikai

szempontú) kutatása; a zárójelentés elkészült, a tapasztalatok ismertetése a

KKT következõ kötetében lát napvilágot.

b) Lezárult a környezetvédelmi kérdéseket elõtérbe helyezõ, "A

jogérvényesülés a büntetõ igazságszolgáltatásban" c. kutatás, aminek

eredményeképp egy elméleti és egy esettanulmány született.

c) Befejezõdött egy, a jogismerettel és jogtudattal összefüggõ kérdõíves

felmérés, amely 10 fõvárosi általános iskola tanulói körében kívánt

információkhoz jutni a hazai gépjármû-bûnözés helyzetének a közvéleményben

való visszatükrözõdésérõl.

d) Elkészült "Az alternatív büntetések gyakorlata" c. kutatási beszámoló,

amely a közérdekû munka, mint szankció alkalmazásáról, ennek hasznosságáról

alkotott bírói vélekedést tükrözi.

e) A közúti közlekedésbiztonság körében összesen négy project készült el.

Ezek részben a szituáció-orientált balesetmegelõzéssel, részint az egyes

gépjármû-típusok baleseti veszélyességével, részint a közutak-vasutak

szintbeli keresztezõdésével foglalkoznak, egy kutatási anyag pedig világbanki

project keretében végzett kutatásról számol be, ami három intézmény közös

munkájával összehangolva részint a magyar és a külföldi közlekedésbiztonság

összehasonlító elemzésével, részint a magyarországi közlekedési balesetek

látenciájával, részint a balesetek költségvonzataival foglalkozik.

2. Kutatások indultak be a következõ témakörökben:

a) A korrupcióval kapcsolatos kutatás részeként a közlekedési rendõrök

megvesztegethetõsége és megvesztegetése.

b) "Az emberi jogok költségvonzatai a börtönrendszerben" 1998. decemberi

befejezéssel.

3. Folytatódtak a kutatások a következõ témakörökben:

a) A prostitúcióval kapcsolatos kutatás körében szakirodalmi feldolgozás

(zárójelentéssel).

b) Fogdamonitoring vizsgálat.

c) "Looking after children" project hazai adaptálása szakmai fórumokon

való megvitatással és két megyében a rendszer próbájával.

d) A garázdaság morfológiai elemzése, ami az 1989-tõl napjainkig terjedõ

idõszakot öleli fel és a vonatkozó szakirodalmat dolgozza fel.

e) A cigány származású bûnelkövetõk és bûnözõ csoportok szociológiai,

szociálpszichológiai és kriminológiai vizsgálata, melynek keretében

feldolgozásra került az utóbbi esztendõk szakirodalma, publicisztikája,

valamint a statisztikai anyag, a börtönvizsgálat elõkészületei pedig

megkezdõdtek.

f) Az erõszakos szexuális bûncselekmények áldozatai témakörben a

viktimológiai kutatások továbbfolytatódtak, s különbözõ célcsoportoknak

információs anyagok készültek el.

g) A galeribûnözés miatt elítélt fiatalok követéses vizsgálata tovább

folytatódott azzal, hogy a tárgyévben interjúk készültek a köztörvényes

bûncselekmények elkövetése miatt elítélt egykori galeri-tagokkal.

h) A vagyon elleni bûncselekmények elkövetõinek értékrend vizsgálata

körében elkövetõi és kontrollcsoporttal kérdõíves adatfelvétel történt a két

csoport értékrendjének összehasonlítására.

i) Antiszociális személyiségfejlõdés tömegkommunikációs

befolyásoltságának "laboratóriumi-kísérleti" vizsgálat keretében kérdõíves és

teszt-adatok felvételére került sor.

j) "A tömegkommunikáció által közvetített erõszak hatása a hétköznapi

agresszióra, valamint a fiatalkori bûnözésre" kutatás keretében elkészült a

magyar bûnözés sajtóképe.

4. A következõ kriminalisztikai kutatások fejezõdtek be:

a) "Az emberi jogok és a büntetõeljárás" c. programban való részvétel.

b) A bankrablásokkal és a benzinkutak elleni rablótámadásokkal összefüggõ

kutatás kriminalisztikai része.

5. A következõ kriminalisztikai kutatások kezdõdtek el:

a) "A kriminalisztikai bûnmegelõzés stratégiai kérdései" c. kutatás

keretében a téma elméleti kérdéseivel kapcsolatos szakirodalom, s - részben -

az egyes bûncselekmény-fajtákra vonatkozó stratégiai megfontolásokat taglaló

szakirodalom feldolgozása.

b) "A sértett eljárásjogi helyzetének komplex vizsgálata" c. kutatás

keretében az elméleti-szakirodalmi részkutatás.

6. Folytatódtak a kriminalisztikai kutatások a következõ témakörökben:

a) A "Kriminalisztikai szakkérdések" c. kutatás, amelynek keretében a

tárgyévben a Helyszíni szemle alapkérdéseinek vizsgálatára került sor.

b) A gazdasági bûnözés büntetõjogi kérdéseivel kapcsolatban a magyar

nyelvû szakirodalom feldolgozása, jogesetek gyûjtése folyt.

7. A krimináltechnikai vizsgálatok körében, a kriminalisztikai szakértõi

módszerek kifejlesztését célzó kutatások keretében a következõ

tevékenységeket végezték:

a) Folytatódott a talajok röntgendiffrakciós és fénymikorszkópos

vizsgálata, aminek eredményeképp - néhány nehezen megközelíthetõ helyet

leszámítva - az ország egész területére vonatkozó 10-20 km-es felbontásban

lehetõség van a vizsgált talajjellemzõk meghatározására és térképi

ábrázolására.

b) A mûtárgyakkal kapcsolatos komplex kutatás keretében - elsõsorban

megbízásos alapon - a mûemléki helyreállítással kapcsolatban felmerülõ

kérdésekre adandó válaszokra, kormeghatározásra és a mûtárgyak egyértelmû

leírásához szükséges festészettechnikai jellegzetességek meghatározására

került sor.

Eleje Honlap