1

Magyar Köztársaság Kormánya

T/4295.. számú

törvényjavaslat

a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról

Elõadó:

Dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

1997. május hó

2

1997. évi........

törvény

a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról

Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelezõ

társadalombiztosítási rendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíj-rendszer

útján gondoskodik idõskor és megrokkanás esetén az állampolgárok

biztonságáról. A magánnyugdíj rendszer létrehozása és mûködése érdekében az

Országgyûlés a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról a következõ

törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1.§

E törvény célja, hogy egységesen szabályozza az állampolgárok tagdíjfizetésen

és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és magánnyugdíj-pénztár rendszerét.

A törvény hatálya

2.§

(1) E törvény hatálya alá tartoznak:

a) az e törvény szerinti magánnyugdíj-pénztárak (a továbbiakban: pénztár),

b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott, valamint a

számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó szervek, szervezetek,

c) a pénztárak állami felügyeletét ellátó szervek,

d) azok a természetes személyek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a

magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérérõl

szóló törvény alapján pályakezdõnek minõsülnek és törvény alapján

kötelezõen pénztártaggá válnak, illetõleg a pénztárba önkéntes döntés

alapján beléptek,

e) a pénztárakat alapító szervezetek.

(2) A nemzetközi szerzõdések hatálya alá tartozó személyekre e törvény

rendelkezéseit a nemzetközi szerzõdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

3.§

(1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá, aki 42.

életévének betöltése elõtt, elsõ ízben 1997. december 31-ét követõen válik a

Tbj. szerint biztosítottá (a továbbiakban: pályakezdõ). Pénztár tagjává válhat

önkéntes döntése alapján az a természetes személy, aki 1997. december 31-ét

megelõzõen vált a Tbj. szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító

szolgálati idõ szerzésére a Tbj. szerint megállapodást kötött.

(2) A tagdíjfizetésre kötelezettek körét és a tagdíj alapjául szolgáló

jövedelmek meghatározását a Tbj. tartalmazza. A Tbj. szabályait kell

alkalmazni továbbá- - az törvényben foglalt eltérésekkel - a tagdíjfizetési

kötelezettség teljesítésére, az ezzel összefüggõ végrehajtási eljárásra, a

bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, tagdíjbevallási

kötelezettségre, valamint e kötelezettség elmulasztására, vagy nem

szabályszerû teljesítésére, továbbá a jogalap nélkül felvett járadék

visszafizetésére, az ezzel összefüggõ felelõsségi szabályokra, a késedelmi

pótlékra, a mulasztási bírságra, az eljárási költségek megtérítésére, a

követelés érvényesítésére, a mérséklésre és elengedésre, a jogorvoslati

lehetõségekre.

(3) A végrehajtási eljárás során a pénztári tagdíjkövetelés egy tekintet alá

esik a társadalombiztosítási járuléktartozással.

Fogalmak

4.§

(1) A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítését az 1. számú melléklet

tartalmazza.

(2) E törvény alkalmazásában:

a) társadalombiztosítási nyugdíj: amit a Tny. társadalombiztosítási

nyugellátásként megjelöl,

b) nyugdíjkorhatár:

1. az az életkor, melyet a Tny. az öregségi nyugdíjra való jogosultság

feltételeként meghatároz,

2. a nyugdíjkorhatár betöltésével esik egy tekintet alá, az az idõpont,

amelytõl a pénztártag társadalombiztosítási nyugellátásban, így

öregségi nyugdíjban (ideértve, a korengedményes nyugdíjat,

elõnyugdíjat, bányásznyugdíjat, egyes mûvészeti tevékenységet

folytatók öregségi nyugdíját, ideértve a Magyar Alkotómûvészeti

Közalapítvány által nyújtott öregségi nyugdíjat is, valamint a

szolgálati nyugdíjat), a rokkantsági és baleseti rokkantsági

nyugdíjban (ide értve a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány által

nyújtott rendszeres rokkantsági segélyt is), továbbá növelt összegû

öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesül,

c) pénztártag: az a természetes személy, aki pályakezdõként vagy önkéntes

döntés alapján pénztárba belép, és e törvény szerint tagdíjat fizet,

illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül,

d) tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles

megfizetni, ideértve azt az összeget is, amellyel a Tbj. által kötelezõen

megállapított mértéket a pénztártag, vagy javára más személy, vagy

szervezet kiegészíti,

e) egyéni számla: az a nyilvántartás, amelyen a felhalmozási idõszakban a

pénztártag követelése, illetve nyugdíjba vonuláskor a részére járó

nyugdíjszolgáltatás megállapítása alapul,

f) szolgáltatási tartalékok: a folyósítás alatt álló ellátások szolgáltatás

típusonkénti fedezete és annak nyilvántartása,

g) biztonsági tartalékok: az egyéni számlákhoz és a szolgáltatási

tartalékokhoz kapcsolódó kockázatok kiegyenlítésére szolgáló tartalékok,

h) felhalmozási idõszak: a tagsági viszony kezdetétõl a nyugdíjszolgáltatás

megállapításáig terjedõ idõszak,

i) járadékos idõszak: a nyugdíjszolgáltatás megállapításától kezdõdõen a

szolgáltatás igénybevételének tartamával megegyezõ idõszak,

j) nyugdíjszolgáltatás: a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag

kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, illetõleg a pénztártag

elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján

nyilvántartott összeg, mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag

által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból

folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó illetve kedvezményezett (a

továbbiakban: kedvezményezett) járadéka, és az e törvényben szabályozott

egy összegben történõ pénzbeni kifizetés,

k) normajáradék: a pénztártag számára megállapítandó legkisebb nyugdíjjáradék

amelynek fedezetét a Pénztárak Garancia Alapja (a továbbiakban: Alap),

illetve a központi költségvetés az e törvényben meghatározott módon a

nyugdíj megállapításakor garantálja,

l) normafedezet: a normajáradék megállapításához szükséges fedezet,

m) hozamelvárás: az a pénztárakra egységesen, évente elõre meghatározott

hozamráta amelyet a pénztár befektetésének el kell érnie,

n) pénzügyi terv: a pénztár gazdálkodását és tartalékainak változását elõre

bemutató rövidtávú (éves), középtávú (öt évre szóló) és hosszú távú (20

évre szóló) terv,

o) biztosításmatematikai mérleg (aktuáriusi értékelés): a pénztár

tartalékainak értékelése, amelynek során a tervezett bevételeket és

kiadásokat összevetik a tényleges eredményekkel, valamint megvizsgálják,

hogy a szolgáltatási tartalékok elégséges fedezetet biztosítanak-e a

nyugdíjszolgáltatások kifizetéséhez,

p) szervezeti és mûködési szabályzat (a továbbiakban: SzMSz): a pénztárnak az

a dokumentuma, amely e törvény és más jogszabályok alapján a pénztár

szervezetének és mûködésének legfontosabb szabályait tartalmazza,

q) szolgáltatási szabályzat: a pénztárnak az a szabályzata, amely

szolgáltatás-típusonként tartalmazza a pénztár által nyújtott járadékok és

egyösszegû kifizetések megállapításának és folyósításának szabályait,

valamint az erre vonatkozó számításokat, továbbá a szolgáltatási

tartalékképzési szabályokat,

r) pénztárak részére történõ vagyonkezelés: a pénztárral kötött szerzõdés

alapján a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok meghatározott

körben történõ gyakorlása és kötelezettségek teljesítése,

s) nyílt pénztár: az a pénztár, amelynek SzMSz-e a lehetséges pénztártagok

körét - a területi pénztár mûködési területének meghatározása kivételével

nem korlátozza,

t) zárt pénztár: olyan pénztár, amelynek SZMSZ-e szakmai vagy más szervezési

elv alapján a pénztár lehetséges tagjainak körét meghatározza,

u) szakmai egyesület: olyan egyesület, amelyben a taggá válás feltétele

valamely szakmához való tartozás,

v) a tag követelése: a felhalmozási idõszakban a tag egyéni számlájának

egyenlege, a járadékos idõszakban a tag által választott szolgáltatás

tartalékából az õt a jövõben még megilletõ szolgáltatás értéke,

x) munkáltató: az akivel a pénztártag munkaviszonyban, közalkalmazotti,

közszolgálati jogviszonyban, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonyban

áll, illetve a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek, polgári

nemzetbiztonsági szolgálatok, a hivatásos állományú tagjaik

vonatkozásában, tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidõben

történik a foglalkoztatás,

y) közeli hozzátartozó: a Ptk. 685.§-ának b) pontjában meghatározott

személyek valamint az élettárs.

Mûködési alapelvek,

alapvetõ rendelkezések

5.§

(1) Az önkormányzati mûködés elvének megfelelõen a pénztárra vonatkozó

alapvetõ döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.

(2) A szabad pénztárválasztás joga abba a pénztárba való belépéssel, illetõleg

átlépéssel gyakorolható, amelynek az SzMSz-e ezt nem korlátozza. Tilos a

pénztártagok vallási, faji, etnikai, illetõleg politikai meggyõzõdés, kor és

nemek szerinti megkülönböztetése.

(3) A kölcsönösség és az öngondoskodás elve alapján a pénztártagok közösen

teremtik meg a pénztár mûködésének és szolgáltatásainak fedezetét, a pénztárak

pedig az Alap létrehozásával és fenntartásával az e törvényben meghatározott

módon gondoskodnak a pénztárak szolgáltatási kötelezettségének teljesítésérõl.

A pénztártagok a felhalmozási idõszakban befektetõi, a járadékos idõszakban

befektetõi és biztosítási kockázatközösséget alkotnak.

(4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag

tulajdona, amely az e törvényben foglaltak szerint örökölhetõ, illetve erre

vonatkozóan kedvezményezett jelölhetõ. A pénztártag követeléséért a pénztár,

illetve az e törvényben meghatározott feltételek szerint az Alap és a központi

költségvetés tartozik helytállni.

(5) A zárt gazdálkodás elve az alábbiak egyidejû érvényesítését jelenti:

a) a pénztár gazdálkodása kizárólag a törvényben meghatározott

nyugdíjszolgáltatás szervezésére és teljesítésére irányul,

b) a pénztár bevételeibõl, és a bevételeibõl képzett tartalékokból

finanszírozza kiadásait, valamint a tartalékképzési követelmény

teljesítését,

c) a fedezeti tartalék az egyéni számlákból és a szolgáltatási tartalékokból

áll. A pénztár az egyéni számlát a tagok részére a felhalmozási idõszakban

vezeti, és a szolgáltatásokat szolgáltatási tartalékokból finanszírozza. A

szolgáltatások fedezetét az egyéni számlákon felhalmozott összegekbõl kell

képezni a szolgáltatási szabályzatban meghatározott járadékok, illetve

egyösszegû kifizetések szerinti szolgáltatási tartalék számlákon,

d) a pénztár nyugdíj-szolgáltatásait kizárólag az e törvényben meghatározott

természetes személyek részére nyújthatja,

e) a tagsági viszony megszûnése, illetve a pénztár felszámolása,

végelszámolása esetén a pénztártag követelésére e törvény, illetõleg a

pénztár SzMSz-ében foglalt eljárási rend szerint tarthat igényt,

f) az egyéni számla és a szolgáltatási tartalékok valamint a hozzájuk

kapcsolódó biztonsági tartalékok kizárólag a pénztártagok követeléseinek

kielégítésére használhatók fel, a pénztár más kötelezettsége fejében nem

foglalhatók le és nem zárolhatók,

g) a pénztár a nyugdíjszolgáltatás fedezetének megteremtése érdekében e

törvény keretei között, az SzMSz felhatalmazása alapján a mûködési

bevételeinek és tartalékának, valamint saját tevékenységi tartalékának, az

éves pénzügyi tervben meghatározott mértékig vállalhat kötelezettséget,

h) a pénztár a mûködésével kapcsolatos nyilvántartási és adminisztrációs

feladatainak ellátásával, illetõleg gazdálkodási és szolgáltatási

tevékenységének végrehajtásával, továbbá vagyonkezelésének ellátásával

megbízhat erre feljogosított szervezetet.

(6) A pénztár gazdálkodásával és különösen befektetési tevékenységével - a

biztonságos gazdálkodás elvét érvényesítve - úgy köteles vagyonát gyarapítani,

hogy az szolgáltatási kötelezettségének teljesítését ne veszélyeztesse.

(7) A jó gazda gondosságának elvét (prudenciális magatartás) megtartva a

pénztár nevében eljáró személyek kötelesek a pénztártagok érdekében különös

gondossággal eljárni.

(8) A nyilvánosság és az adatvédelem elvének megfelelõen a pénztár mûködésére

vonatkozó adatok nyilvánosak, kezelésükrõl, megõrzésükrõl - a szolgáltatások

teljesítését követõen - tíz évig az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelõen

kell gondoskodni. Az egyes pénztártagok részére nyújtott szolgáltatásról,

valamint követelésük összegérõl - az e törvényben meghatározott kivétellel -

csak egyedi azonosításra nem alkalmas, összesített adatok hozhatók

nyilvánosságra.

(9) Az összehasonlítható teljesítmény elve alapján a pénztáraknak

tevékenységükrõl - e törvény szabályainak megfelelõen - olyan

nyilvántartásokat kell vezetniük és ezeket nyilvánosságra hozniuk, amelyek

alkalmasak arra, hogy a pénztárak teljesítménye azonos adatokból és

számításokból kiindulva összehasonlítható és megismerhetõ legyen, elõsegítve

ezzel a szabad pénztárválasztás elvének érvényesülését is.

Az elnevezés védelme

6.§

(1) A "magánnyugdíj pénztár" elnevezést vagy annak idegen nyelvû megfelelõjét

- a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - kizárólag az e törvénynek

megfelelõen alapított és mûködtetett szervezetek használhatják.

(2) A pénztárak érdekképviseleti szervei és az általuk alapított szervezetek,

valamint más természetes vagy jogi személy, illetõleg jogi személyiséggel nem

rendelkezõ gazdasági társaság a nevében, hirdetésében vagy bármely más módon

az (1) bekezdésben megjelölt elnevezést kizárólag olyan összefüggésben

használhatja, amely kizárja azt a látszatot, hogy nyugdíjpénztári

tevékenységet folytat.

II. Fejezet

A PÉNZTÁR ALAPÍTÁSA

Az alapítók

7.§

(1) Pénztárat alapíthatnak, az e törvény hatálybalépésétõl számított 180 napon

belül:

a) a munkáltatók, illetve több munkáltató közösen, a gazdasági és szakmai

kamarák (a továbbiakban együtt: kamara) külön-külön vagy együttesen,

továbbá szakmai egyesületek külön-külön vagy együttesen, illetõleg szakmai

kamarával (kamarákkal) együttesen is, valamint munkavállalói

érdekképviseletek külön-külön vagy együttesen, illetve az elõzõekkel

együttesen,

b) a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat,

amennyiben valószínûsítik, hogy az alapítandó pénztár taglétszáma eléri az

ötezer fõt.

(2) Alapításnak minõsül, ha az önkéntes nyugdíjpénztár közgyûlése minõsített

(kétharmados) többséggel úgy dönt, hogy az e törvényben meghatározott pénztári

feladatokat is ellát. Ebben az esetben a pénztár az önkéntes nyugdíjpénztár

szervezeti keretein belül mûködik, az e törvényben foglalt szabályoknak

megfelelõen. Az alapítás során az önkéntes nyugdíjpénztár jár el alapítóként.

(3) A fõvárosi, megyei önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) nyílt

pénztárként területi pénztárat alapíthat.

(4) A területi pénztár megalapítására az (1) bekezdés alapján számított

határidõt követõ 180 napon belül kerül sor.

(5) A területi pénztár mûködési területe megegyezik az alapító önkormányzat

vagy több megyébõl álló regionális területi pénztár esetében a 2. számú

mellékletben meghatározott régió területével. Ha a regionális pénztár

alapítására és a 13.§ (4) bekezdésében meghatározott feladatok végrehajtására

a régióhoz tartozó önkormányzatok megállapodást kötnek, igényt tarthatnak a

11.§ (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott alapítási költségek megtérítésére.

8.§

(1) Az alapító az alapítást megelõzõen alapító okirat tervezetet készít.

(2) Az alapító okirat tervezetében - a 14.§-ban meghatározottakhoz igazodóan -

meg kell határozni, hogy az alapítás a tagsági kör szerint zárt, vagy nyílt

pénztár létrehozására irányul. A zárt pénztárat az alapító a saját

érdekeltségi körébe tartozó természetes személyek részére hozza létre.

(3) Az alapító okirat tervezete a pénztár szervezõdési elvével összhangban a

tagsági kör meghatározását

a) munkahelyi pénztár esetében az alapító munkáltató által foglalkoztatottak,

b) kamara által alapított pénztár esetében a kamarai tagság, illetve a kamara

tagszervezetei által foglalkoztatottak,

c) szakmai egyesület által alapított pénztár esetében a egyesület tagsága,

d) önkéntes nyugdíjpénztári tagság,

e) munkavállalói érdekképviseleti tagság,

f) területi (regionális) pénztár estében a pénztár mûködési területén

lakóhellyel rendelkezõk

részére tartalmazhatja.

(4) A (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott szervezõdési elvek együttesen

is alkalmazhatók. A (2) bekezdés d) pontja szerinti tagságú pénztár zárt vagy

nyílt is lehet, az e) pont szerinti pénztár zárt, az f) pont szerinti pénztár

nyílt lehet.

9.§

Az alapító az alapítást megelõzõen, a pénztári tagságra kötelezettek és

jogosultak között felmérést végezhet és szándéknyilatkozatot kérhet tõlük

arról, hogy a nyilatkozat aláírója, a tervezett pénztár létrehozása esetén,

tagként belép-e a pénztárba. A nyilatkozatkérés során fel kell hívni a

figyelmet a szabad pénztárválasztás jogára és tilos a szabad pénztárválasztási

jog bármilyen formában történõ korlátozása.

10.§

(1) A pénztár elsõ ízben az alapítástól számított

a) nem területi pénztár esetén 270 napon

b) területi pénztár esetében egy éven

belül közli a pénztárak központi nyilvántartását végzõ szervezettel a

pénztártagok 3. számú melléklet szerinti személyes adatait.

(2) A pénztár havonta, a tárgyhónapot követõ hónap 10. napjáig közli a

pénztárak központi nyilvántartását végzõ szervezettel az új pénztártagok 3.

számú mellékletben meghatározott személyes adatait.

11.§

(1) A 7.§ (1)-(3) bekezdésében felsorolt szervezetek a pénztár alapításának,

valamint pénztári tevékenységének költségeit részben vagy egészben

átvállalhatják.

(2) A regionális területi pénztár alapításával összefüggõ költségeket (a

továbbiakban: alapítási költségek), a központi költségvetés megtéríti az

érintett önkormányzatok részére.

(3) Az alapítási költségek között kell elszámolni:

a) az alapítás közvetlen költségeit, beleértve a nyilvántartásba vételhez

szükséges személyi és tárgyi feltételek költségeit,

b) az elsõ éves mûködéshez szükséges költségeket, beleértve a pénztár

szervezete, székhelye, személyi és tárgyi feltételeinek költségeit is.

12.§

A 7.§ (4) bekezdésében foglalt határidõ elteltét követõen, a 7.§ (1) és (2)

bekezdésében meghatározott alapítók számára, ismét megnyílik a pénztáralapítás

lehetõsége.

Az alapítási engedély

13.§

(1) A pénztár alapításához az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban:

Pénztárfelügyelet) engedélye szükséges. Az önkéntes nyugdíjpénztárnak pénztári

feladat vállalásához mûködtetési engedélyt kell kérnie a Pénztárfelügyelettõl,

melynek feltételei azonosak az alapítási engedélyre irányadó rendelkezésekkel.

(2) A Pénztárfelügyeletnek az alapítási, illetve mûködtetési engedélyt meg

kell adnia, ha a kérelem az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel.

(3) Az alapítási engedély, illetve a mûködtetési engedély (a továbbiakban:

alapítási engedély) iránti kérelemhez csatolni kell:

a) az alapító okirat tervezetét,

b) a tervezett taglétszámra vonatkozó megalapozott becsléseket,

c) annak bemutatását, hogy az alapító hogyan kíván gondoskodni a pénztár

megalakulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekrõl,

d) az alapító alapító okiratát (társasági szerzõdését, alapszabályát, stb.).

(4) Az alapítási engedély alapján az alapító alapító okiratot bocsát ki,

továbbá a 15.§ alapján összehívja az elsõ küldöttközgyûlést és megkezdi a

pénztárüzem szervezését.

(5) Alapítási engedéllyel rendelkezõ alapítók közösen is alapíthatnak egy

pénztárat. Ebben az esetben az alapítók megállapodásban határozzák meg a

képviseletükben eljáró alapítót és ennek személyét az alapító okiraton is

feltüntetik.

(6) Az alapítási engedély érvényét veszti, ha a kézhezvételétõl számított 180

napon belül a pénztár nem nyújtja be tevékenységi engedély iránti kérelmét a

Pénztárfelügyelethez. E határidõ elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.

Az alapító okirat

14.§

(1) Az alapító okirat tartalmazza:

a) az alapító nevét, székhelyét,

b) a pénztár nevét,

c) a pénztár megalakulásának idõpontját,

d) mûködési területét, székhelyét,

e) tagsági körét,

f) a mûködés megkezdésének idõpontját,

g) az alapító nevében eljáró felelõs személy nevét és személyi adatait, a

rendelkezésre bocsátott költségvetést,

h) az alapító okirat kibocsátásának dátumát,

i) az alapító szervezet cégszerû aláírását.

(2) A pénztár az alapító okirat kibocsátását követõ 15 napon belül köteles

számlavezetésre feljogosított hitelintézetnél pénzforgalmi számlát nyitni. A

hitelintézet a számlanyitást nem tagadhatja meg arra hivatkozva, hogy a

pénztárat a bíróság még nem vette nyilvántartásba.

A pénztár elsõ küldöttközgyûlése

15.§

(1) A pénztár elsõ küldöttközgyûlését az alapító hívja össze, az alapítási

engedély kézhezvételétõl számított 30 napon, területi önkormányzat esetében 60

napon belül. A küldöttközgyûlésen a döntés nyílt szavazással, egyszerû

szavazattöbbséggel történik.

(2) A küldöttközgyûlés küldötteinek jelölését jelölõ bizottság végzi. A jelölõ

bizottság 3-5 tagból áll. A jelölõ bizottságot az alapító állítja össze. A

pénztár küldöttközgyûlése 19-35 küldöttbõl állhat.

(3) A munkáltatók által alapított pénztár küldöttközgyûlésének tagjait az

azonos munkáltatónál foglalkoztatott leendõ pénztártagok választják. Ha több

munkáltató alapít pénztárat, azonos személyek jelölését kell elõterjeszteni.

Több munkáltató közös pénztáralapítása esetén minden munkáltatónál külön is

alakulhat jelölõ bizottság, és több munkáltató is alakíthat közösen egyetlen

jelölõ bizottságot. Ha nem egy idõben tartják a munkáltatóknál a

küldöttközgyûlési tagokat választó gyûléseket, az új jelölt felmerülése esetén

sem kell a már elõzõleg megtartott gyûléseket megismételni.

(4) A kamarák, illetõleg a szakmai egyesületek által alapított pénztár

küldöttközgyûlésének tagjait azon leendõ pénztártagok közül választják, akik a

kamara (kamarák), illetõleg a szakmai egyesület (szakmai egyesületek) tagjai,

illetve a tagszervezeteknél alkalmazásban álló leendõ pénztártagok. A jelölõ

bizottság állítását és a választást a kamara elnöksége, az egyesület

vezetõsége a kamarai, egyesületi szabályok figyelembevételével végzi.

(5) A területi pénztár küldöttközgyûlésének tagjait a területi önkormányzat

közgyûlése választja. A jelölõbizottságot a területi önkormányzat

közgyûlésének elnöke, illetve a fõpolgármester állítja össze. Regionális

pénztár küldöttközgyûlésének tagjait az érintett önkormányzatok közgyûlései

arányosan választják.

III. Fejezet

A PÉNZTÁRI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELEI

A pénztár nyilvántartásba vétele

16.§

(1) A pénztárat a székhelye szerint illetékes fõvárosi, megyei bíróság veszi

nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az alapító okirat

kibocsátásától számított 30 napon belül az alapító nyújtja be a bírósághoz. A

kérelemhez mellékelni kell az alapító okiratot, az alapítási engedélyt, a

kérelem beadását követõen pedig az adószámról és a társadalombiztosítási

nyilvántartásba vételi számról szóló igazolást, továbbá a hitelintézet

igazolását pénzforgalmi számla megnyitásáról. A bíróság a nyilvántartásba

vételrõl nem peres eljárásban határoz és határozatáról egyidejûleg az

illetékes ügyészséget és a Pénztárfelügyeletet is értesíti.

(2) A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alapító okirat

kibocsátásának idõpontjára visszaható hatállyal.

17.§

(1) A pénztár a bírósági nyilvántartásba vételt megelõzõen a pénztár

szervezésével összefüggésben jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat.

Ha a bírósági nyilvántartásba vételt megelõzõen a pénztár kötelezettséget

vállal, harmadik személyekkel szemben a nyilvántartásba vétel hiányára nem

hivatkozhat.

(2) A bírósági nyilvántartásba vétel megtörténte elõtt az alapítók

egyetemlegesen felelnek a pénztár nevében vállalt kötelezettségekért. E

felelõsség korlátozása vagy kizárása harmadik személlyel szemben semmis.

(3) A pénztár nyilvántartásba vételének meghiúsulása esetén a jogviták

rendezése a Ptk-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseit kell

alkalmazni.

A tevékenységi engedély

18.§

(1) A pénztár tevékenységét - a pénztári mûködés elõkészítése kivételével - a

Pénztárfelügyelet tevékenységi engedélye birtokában kezdheti meg.

(2) A pénztárnak a tevékenységi engedély megadása iránti kérelméhez csatolni

kell:

a) az alapító okiratot,

b) az SzMSz-t,

c) a bírósági nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtásának igazolását,

illetõleg a bírósági nyilvántartásba vételrõl rendelkezõ jogerõs

határozatot,

d) igazolást arról, hogy a pénztár adószámmal, pénzforgalmi számlával és

társadalombiztosítási nyilvántartásba vételi számmal rendelkezik,

e) a 7.§ (1) bekezdésében meghatározott taglétszám igazolását,

f) a pénzügyi tervet,

g) a vagyonkezelési, vagyonértékelési szabályzatot és a szolgáltatási

szabályzatot,

h) az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság tagjainak, valamint a

könyvvizsgáló személyi adatait,

i) a pénztártevékenységhez a törvényben elõírt személyi és tárgyi, pénzügyi

feltételek meglétét igazoló okiratokat,

j) nyilatkozatot arról, hogy tevékenységét mikor kívánja megkezdeni,

k) nyilatkozatot arról, hogy a jogszabályban meghatározott adatszolgáltatások

teljesítésére felkészült,

l) a pénztár belsõ ellenõrzési rendszerére vonatkozó szabályzatot,

m) ha a pénztár ügyviteli és adminisztrációs tevékenységének ellátásával más

szervezetet bíztak meg, az errõl szóló szerzõdést,

n) a letétkezelõvel kötött szerzõdést,

o) nyilatkozatot arról, hogy a pénztár a Pénztárfelügyelet által

nyilvántartásba vett független minõsítõ szervezet számára hozzáférhetõvé

teszi a pénztár teljesítménye megítéléséhez szükséges, az üzleti titkokat

nem tartalmazó adatokat.

(3) Az adóhatóság - amennyiben az alapítási engedély jogerõre emelkedett - nem

tagadhatja meg az adószám kiadását arra való hivatkozással, hogy a pénztár

tevékenységi engedéllyel nem rendelkezik.

19.§

(1) A pénztár tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelet akkor

utasíthatja el, ha a kérelem és mellékletei nem felelnek meg a jogszabályi

elõírásoknak és a pénztár határidõre nem tesz eleget az esetleges hiánypótlási

felhívásnak.

(2) A Pénztárfelügyelet a benyújtott okiratok módosítását írhatja elõ, ha

azokból valószínûsíthetõ, hogy a pénztár változtatás nélkül nem lesz képes a

vállalt nyugdíjszolgáltatás teljesítésére vagy mûködése egyébként nem

biztonságos, illetve az okiratok szakszerûtlen rendelkezéseket tartalmaznak.

20.§

(1) A tevékenységi engedély jogerõre emelkedéséig a pénztár, a hozzá bármilyen

jogcímen befizetett összegekbõl kizárólag a pénztár szervezésével összefüggõ

kifizetéseket teljesíthet.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértése esetén, a pénztár

nevében eljáró személyek, korlátlanul és egyetemlegesen felelõsek az okozott

kárért. E személyekkel szemben a Pénztárfelügyelet százezertõl egymillió

forintig terjedõ bírságot szabhat ki. A bírság megfizetését a pénztár nem

vállalhatja át.

IV. Fejezet

A TAGSÁGI VISZONY

A pénztártagok jogai és kötelességei

21.§

(1) A pénztártagokat - e törvényben foglalt kivételekkel - azonos jogok

illetik és azonos kötelezettségek terhelik.

(2) A pénztártag, ha törvény másképp nem rendelkezik, csak egyetlen pénztár

tagja lehet.

(3) A pénztártag:

a) részt vehet a pénztár szervei megválasztásában,

b) megválasztható a pénztár szerveinek tagjává, illetve tisztségviselõvé,

c) jogosult a pénztár mûködésére és gazdálkodására valamint saját

követelésének mértékére vonatkozó rendszeres tájékoztatásra

d) az SzMSz szerint jogosult a pénztári nyugdíjszolgáltatások

igénybevételére, valamint a pénztár ezzel összefüggõ tevékenységének

megismerésére.

(4) A pénztártag köteles:

a) tagsági viszonyát - a Tbj. szerinti biztosítási jogviszonyának fennállása

alatt - folyamatosan fenntartani,

b) adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tenni,

c) tagdíjat fizetni,

d) a jogalap nélkül felvett szolgáltatás összegét, ezek kamatait,

határidõben, maradéktalanul a pénztárnak visszafizetni,

e) betartani az SzMSz elõírásait.

Tagsági viszony keletkezése

22.§

(1) A tagsági jogviszony kezdõ idõpontja

a) kötelezõ pénztártagság esetén a Tbj.-ben meghatározott biztosítási

jogviszony keletkezésének napja,

b) az önkéntes belépéssel keletkezõ pénztártagsági jogviszony esetén a

belépési nyilatkozat pénztár által történõ elfogadásának napja.

(2) A biztosított által választott pénztárral történõ tagsági jogviszony

létesítését a biztosított írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi. A

belépési nyilatkozatot a pénztárválasztásra nyitva álló, a Tbj.-ben

meghatározott, határidõn belül kell megtenni.

(3) A kötelezõ pénztártagság a biztosított által választott pénztárral a

belépési nyilatkozat pénztár által történõ elfogadásával az (1) bekezdés a)

pontjában meghatározott idõpontra visszaható hatállyal jön létre.

(4) A pénztár belépési nyilatkozat elfogadását nem tagadhatja meg, ha a

biztosított a törvény, illetve az SZMSZ elõírásai szerint megfelel a

pénztártagságra meghatározott feltételeknek. Ha a belépési nyilatkozat

kézhezvételét követõ 15 napon belül a belépési nyilatkozat elfogadását nem

utasítja el, azt elfogadottnak kell tekinteni. A belépési nyilatkozat

elutasítását a pénztár egyidejûleg köteles a Pénztárfelügyeletnek bejelenteni.

(5) A biztosított köteles a pénztárválasztásra nyitva álló határidõn belül az

általa választott pénztár megnevezését munkáltatójának bejelenteni.

(6) Ha a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását elutasította, a

biztosított az elutasítás kézhezvételét követõ 3 napon belül köteles ezt

munkáltatójának bejelenteni.

(7) A munkáltató a biztosított által választott pénztár bejelentését követõ 15

napon belül tájékoztatja a pénztárak központi nyilvántartását a biztosított

pénztárválasztásáról.

(8) A munkáltató

a) ha a biztosított az (5) bekezdésben meghatározott bejelentési

kötelezettségének nem tett eleget az ott meghatározott határidõ

leteltét követõ vagy

b) a (6) bekezdésben meghatározott esetben a bejelentés kézhezvételét

követõ

15 napon belül a pénztárak központi nyilvántartásán keresztül közli a

területi pénztárakkal a biztosított 3. számú mellékletben meghatározott

személyes adatait.

(9) Ha a biztosított az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségnek nem

tett eleget, illetve ha a pénztár a belépési nyilatkozatot elutasította a

biztosított a területi pénztár tagjává válik. A területi pénztárral a

tagsági viszony a területi pénztárnak a biztosított errõl szóló

értesítésével az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott idõpontra

visszamenõ hatállyal jön létre.

A tagsági viszony megszûnése

23.§

(1) A pénztártag tagsági jogviszonya

a) más pénztárba való átlépéssel,

b) elhalálozással,

c) zárt pénztárban a tagsági viszony SzMSz szerinti feltételének

megszûnésével, vagy

d) a Tny. szerint megállapított rokkant-nyugellátásra jogosulttá válásával, a

tag döntése szerint, illetõleg,

e) a törvény 123.§-ának (3) bekezdése szerinti visszalépéssel

szûnik meg.

(2) A tagdíjfizetés elmulasztása nem szünteti meg a tagsági viszonyt.

(3) A pénztár a tagsági jogviszony megszûnésérõl és módjáról értesíti a

Pénztárfelügyeletet.

24.§

(1) A pénztártag átlépésére, a tag erre irányuló bejelentése alapján, az

esetleges tagdíjhátralék kiegyenlítését követõen kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az átlépésre a

pénztárak egyesülésével, szétválásával, vagy a pénztár megszûnésével

összefüggésben kerül sor.

(3) Az átlépéskor, a pénztár a tag követelésének megfelelõ összeget, a tag

által választott pénztárba, e pénztár felszólítása alapján utalja át. Az

átlépéssel kapcsolatos tényleges költségeket, amelyek nem haladhatják meg a

tag követelésének egy ezrelékét, az átutalást teljesítõ pénztár a tag

követelésébõl levonhatja.

(4) Az a pénztártag, aki idõlegesen nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj.-

ben meghatározott jövedelemmel, vagy a Tbj. szerint megállapodást köthet a

társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási ellátásra,

valamint mindazok akik önkéntes elhatározásuk alapján pénztártaggá kívánnak

válni, megállapodást köthetnek a pénztárral tagdíjfizetésre. E tagdíj

fizetését - támogatási megállapodás alapján - helyettük más átvállalhatja. A

támogatás kedvezményezettje a pénztártag. A támogatás felhasználására a

tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(5) Azt a pénztártagot, aki a tagdíj alapjául szolgáló jövedelemmel nem

rendelkezik és tagdíj fizetésére megállapodást nem kötött, vagy részére

támogatási megállapodást nem kötöttek (a továbbiakban: számlatulajdonos) a

pénztártagok jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik azzal, hogy a

számlatulajdonos nem választhat és a pénztár szerveibe nem választható. Ez a

szabály irányadó a számlatulajdonos örökösére is, illetve arra a rokkantsági

nyugellátásban részesülõ pénztártagra, aki a tagsági jogviszonyát fenn kívánja

tartani.

(6) A 23.§ (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a rokkantsági

nyugellátásra jogosultságot megállapító jogerõs határozat kézhezvételét követõ

15 napon belül a pénztár gondoskodik a pénztártag követelésének a

Nyugdíjbiztosítási Alapba történõ átutalásáról.

25.§

A pénztártag egyéni számláján elhelyezett összegekre sem a pénztártagnak, sem

a pénztárnak a hitelezõi nem tarthatnak igényt.

A tagdíj

26.§

(1) A tagdíj alapja a Tbj.-ben meghatározott nyugdíjjárulék-alapot képezõ

adóköteles jövedelem.

(2) A tagdíj mértékét a Tbj. határozza meg.

(3) A tagdíj megfizetésérõl, illetve a tagdíjfizetési kötelezettség alapján a

pénztárhoz befolyt tagdíj összegérõl a pénztár a pénztártag és ha nem õ a

befizetõ, akkor a befizetõ részére hatvan napon belül igazolást állít ki.

(4) A tagdíj megfizetésének módjáról a Tbj. rendelkezik. A pénztári tagsági

viszony idõszakába csak az az idõ számít bele, amelyre vonatkozó tagdíjat a

pénztárba befizették.

(5) A munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját,

vagy a tag saját tagdíját a tagdíjalap mértékének 10 százalékáig

kiegészítheti. A munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra

azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik.

V. Fejezet

A PÉNZTÁRI SZOLGÁLTATÁS

Járadék szolgáltatás

27.§

(1) A pénztár a pénztártag részére a nyugdíjszolgáltatást a pénztártag által

választott típusú járadék-szolgáltatásként nyújtja, vagy a 28.§-ban foglaltak

szerint egy összegû kifizetésként teljesíti. A pénztár szolgáltatásainak

jogcímét és mértékét, valamint idõpontját e törvény alapján a pénztár

szolgáltatási szabályzata határozza meg.

(2) A járadékszolgáltatás (szolgáltatási típus) lehet:

a) a tag számára élete végéig havonta elõre folyósított járadék

(életjáradék),

b) olyan életjáradék, amelyet a pénztár legalább a nyugdíjszolgáltatás

megkezdésének idõpontjától számított, a pénztár szolgáltatási

szabályzatában elõre meghatározott idõtartam (határozott idõtartam)

lejártáig feltétel nélkül folyósít. A pénztártagnak a határozott idõtartam

alatt bekövetkezõ halála esetén a pénztár a járadékot a tag 29.§ szerinti

kedvezményezettje részére ezen idõtartam végéig folyósítja. Ha a tag

túléli a határozott idõtartamot a járadék a pénztártag részére folyósított

élethosszig tartó járadékká alakul át (elején határozott idõtartamos

életjáradék),

c) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig

folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár

szolgáltatási szabályzatában elõre meghatározott idõtartam (határozott

idõtartam) lejártáig folyósít (végén határozott idõtartamos életjáradék),

d) kettõ, vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és

kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig

folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van.

Egyösszegû kifizetés

28.§

A pénztár egyösszegû kifizetést teljesít:

a) szolgáltatásként a kedvezményezett kérésére a b) pont szerint,

b) ha az egyéni számla egyenlege nagyobb mint a normafedezet kétszerese és a

járadékra jogosult - a nyugdíjjáradék folyósításának megkezdésekor - a

nyugdíjjáradékon felüli egyösszegû szolgáltatás nyújtását igényli. A

normafedezet kétszeresén felüli rész a pénztártag rendelkezése szerint õt

vagy kedvezményezettjét illeti meg,

c) annak a pénztártagnak a kérésére, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig a

különbözõ pénztárakban eltöltött tagsági viszonyának egybeszámításával sem

fizetett 180 havi tagdíjat. Ha a pénztártag nem az egyösszegû kifizetést

kéri, részére járadékszolgáltatást kell megállapítani. E

járadékszolgáltatásra az Alap illetve a központi költségvetés által

nyújtott garancia nem vonatkozik.

Kedvezményezett

29.§

(1) A pénztártag halála esetére egyéni számlájára, illetve

nyugdíjszolgáltatásra vonatkozóan kedvezményezettet jelölhet. Ha a tag

kedvezményezettet nem jelöl, a tag természetes személy törvényes örökösét kell

kedvezményezettnek tekinteni. Örökös hiányában az egyéni számlán levõ összeg

az Alapra száll át.

(2) A tag felhalmozási idõszakban bekövetkezõ halála esetén a kedvezményezett

választhat, hogy az egyéni számlán ráesõ részt:

a) egy összegben felveszi,

b) a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja,

c) más pénztárba viszi át.

(3) A tagsági viszony folytatása a felhalmozási idõszakban akkor választható,

ha a pénztár SzMSz-e ezt lehetõvé teszi és a kedvezményezett más pénztárban

fennálló tagsági viszonyát megszünteti, vagy számlatulajdonos marad.

(4) Egyösszegû szolgáltatásra kedvezményezett a 28.§ b) pontjában

meghatározott esetben a nyugdíjszolgáltatás megkezdése elõtt jelölhetõ.

A szolgáltatás alapvetõ feltételei,

a járadék legkisebb összege

30.§

(1) A járadékszolgáltatásra jogosult a társadalombiztosítási nyugdíj iránti

igényével egyidejûleg, vagy azt követõen kérheti a nyugdíjszolgáltatás

folyósítását.

(2) A pénztártag normajáradéka, amelynél járadéka a megállapításkor nem lehet

kevesebb, a pénztártag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai

szerinti, de legfeljebb öt év járulékfizetés nélküli elismert szolgálati idõ

figyelembe vételével meghatározott nyugellátásának 21 százaléka.

A szolgáltatás fedezete

és a szolgáltatás megállapítása

31.§

(1) A pénztár járadékos idõszakban lévõ tagjai járadékszolgáltatását a járadék

32.§ szerinti folyósításával, vagy biztosítóintézettõl vásárolt járadékkal

teljesítheti. A folyósítás módja a pénztár szolgáltatási szabályzata szerint

járadékonként különbözõ lehet.

(2) A járadékszolgáltatás megállapítása az egyéni számla egyenlegének -

aktuáriusi módszerek alapján - a pénztártag által választott életjáradékra,

illetõleg a 28.§ b) pontjában meghatározott feltételek szerint egy összegre

való átváltásával történik. A járadék megállapításánál alkalmazott egységes

halandósági táblában a férfi és nõi halandóságot egyaránt figyelembe kell

venni. A járadékot a biztonsági tartalékok képzésére és a folyósítás várható

költségeire is figyelemmel kell megállapítani.

(3) A pénztár tagságára és halandósági viszonyaira vonatkozóan a pénztárnak

évente biztosításmatematikai statisztikai jelentést kell készítenie a

Pénztárfelügyelet részére. A pénztárnak a pénztárra vonatkozó

biztosításmatematikai statisztikai jelentéseit figyelembe kell venni az

aktuáriusi számításoknál. A halandósági tábla összeállításának és

alkalmazásának feltételeit valamint a biztosításmatematikai statisztikai

jelentés szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

(4) A választott szolgáltatás fedezetének képzése a szolgáltatás teljes

fedezetének az egyéni számláról a választott szolgáltatás tartalék számlájára

egy összegben való átvezetésével történik.

A pénztár szolgáltatási tevékenységének feltételei

32.§

(1) A pénztár szolgáltatási tevékenységét a Pénztárfelügyelet által

jóváhagyott szolgáltatási szabályzat alapján kezdheti meg. A pénztár által

folyósított járadék-szolgáltatást is tartalmazó szolgáltatási szabályzatot a

Pénztárfelügyelet a (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése

esetén engedélyezi.

(2) A pénztár szolgáltatási szabályzatának legalább az életjáradékra és

valamelyik, a kedvezményezettre is kiterjedõ szolgáltatásra vonatkozó

elõírásokat, valamint a szolgáltatásokhoz kapcsolódó biztonsági tartalék

képzésének és felhasználásának szabályait kell tartalmaznia. A tevékenységét

kezdõ pénztár szolgáltatási szabályzata nem tartalmazhat saját folyósítású

járadékot. Amennyiben a pénztár valamely járadékát saját maga kívánja

folyósítani, úgy ehhez huszonötezer fõ alatti taglétszám esetén legalább 3

évvel, egyéb esetben egy évvel a szolgáltatás megkezdése elõtt be kell

szereznie a Pénztárfelügyelet engedélyét.

(3) A pénztár által nyújtott saját járadék szolgáltatási tevékenység

feltételei:

a) a pénztár saját demográfiai viszonyaira vonatkozó, e törvényben elõírt

statisztikákat vezette, ebbõl a pénztárra vonatkozó halandósági táblát

elkészítette, valamint a járadék biztonságos nyújtásához szükséges számú

nyugdíjas korú tagja van, és az ezeket alátámasztó számításokat a

Pénztárfelügyeletnek benyújtotta,

b) az 58.§ szerinti saját tevékenységi tartaléka van,

c) a 53.§ (5) bekezdése és (8) bekezdése alapján biztonsági tartalékot képez,

d) a 47.§ (2) bekezdésében meghatározott képesítéssel rendelkezõ aktuáriust

alkalmaz.

(4) A Pénztárfelügyelet a saját folyósítási járadék feltételeit tartalmazó

szolgáltatási szabályzatot - a járadékosok várható létszáma és a

szolgáltatások elõrelátható fedezete és biztonsági tartalékai alapján -

engedélyezi. A szolgáltatási szabályzat részletes szabályait a Kormány

rendeletben határozza meg.

(5) A Pénztárfelügyelet elõírhatja a szolgáltatási szabályzat

megváltoztatását, illetõleg intézkedhet és bírságot szabhat ki, ha a

szabályzat valótlan adatokat tartalmaz, illetõleg a szabályzattal szemben

támasztott jogszabályi követelményeknek nem felel meg.

(6) A pénztár a folyósítás alatt álló járadékok fedezetének rendelkezésre

állását aktuáriusi értékelés készítésével ellenõrzi és hiány esetén a

Pénztárfelügyeletet és az Alapot értesíti.

Biztosító intézettõl vásárolt járadék szolgáltatás

33.§

(1) A pénztár járadékszolgáltatási kötelezettségét a Bit. hatálya alá tartozó,

valamely az ügyfél védelmi alapban tagsággal rendelkezõ biztosító intézettõl

történõ járadék vásárlása útján is teljesítheti. A járadék vásárlásának

forrása a pénztár erre vonatkozó szolgáltatási tartaléka. E szolgáltatást

bármelyik pénztártag választhatja. A biztosító intézettõl vásárolható

járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is felajánlhat [27.§ (2)

bekezdés ].

(2) A biztosító intézettõl vásárolt járadékkal teljesített

járadékszolgáltatásra (járadék megállapítás, egyösszegû kifizetés, öröklés) a

Bit. rendelkezései az irányadóak azzal, hogy a járadékszolgáltatásra

jogosultat legalább élethosszig tartó járadékban kell részesíteni, amelynek

rendszeresen, havonta kifizetett összege nem lehet kevesebb, mint amire a

pénztár által történõ nyugdíjszolgáltatás esetében az Alap garanciája

kiterjed. A biztosító intézettõl vásárolt életjáradékot a tag nem szüntetheti

meg.

(3) A biztosítótól vásárolt járadékra az Alap által nyújtott garancia nem

terjed ki.

VI. Fejezet

A PÉNZTÁR SZERVEZETÉRE ÉS MÛKÖDÉSÉRE

VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A pénztár jogállása és szervezete

Szervezeti és mûködési szabályzat

34.§

(1) A pénztár jogi személy.

(2) A pénztár szervei:

a) a közgyûlés, részközgyûlés, vagy küldöttközgyûlés (a továbbiakban együtt:

közgyûlés),

b) az igazgatótanács,

c) az ellenõrzõ bizottság,

d) az SzMSz szerint létrehozott szakértõi bizottságok.

(3) A pénztárban vagy közgyûlés (részközgyûlés), vagy küldöttközgyûlés

mûködik.

(4) A közgyûlés formáját, megtartásának módját és részletes szabályait az

SzMSz határozza meg.

(5) A közgyûlés a pénztártagok összességébõl áll. A közgyûlésen minden tagnak

egy szavazata van.

(6) A részközgyûlés a pénztár tagságából képzett csoportokban külön megtartott

közgyûlés. A részközgyûlésen minden tag egy és csakis egy csoportba tartozik,

és a részközgyûlés határozatait az egyes gyûlések szavazatainak összesítésével

hozza. A részközgyûlésen minden tagnak egy szavazata van. A részközgyûlés

hatásköri és eljárási szabályait az SzMSz tartalmazza.

(7) A küldöttközgyûlés a pénztártagok küldötteken keresztüli képviseletével

megtartott közgyûlés.

(8) A pénztár vezetõ tisztségviselõi:

a) az igazgatótanács elnöke és tagjai,

b) az ellenõrzõ bizottság elnöke és tagjai,

c) a könyvvizsgáló,

d) minden olyan az SzMSz-ben meghatározott tisztségviselõ, aki tisztségét a

közgyûlés hatáskörébe tartozó választás alapján tölti be.

(9) Vezetõ tisztségviselõvé csak büntetlen elõéletû személy választható. A

vezetõ tisztségviselõk megbízatása, a könyvvizsgáló megbízatása kivételével, a

határozott idõ lejártával, visszahívással, lemondással, elhalálozással,

illetve a pénztártagsági viszony megszûnésével, valamint a közügyektõl való

eltiltással szûnik meg.

(10) Az önkéntes pénztár által mûködtetett pénztár igazgatótanácsa és

ellenõrzõ bizottsága egyidejûleg a pénztár igazgatótanácsa, illetve ellenõrzõ

bizottsága is. Egyebekben a közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozó

kérdésekben e szervek külön döntenek.

35.§

Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:

a) a pénztár jogállására és alapítására vonatkozó adatokat,

b) a taggá válás feltételét, a pénztár szervezõdési elvét,

c) a taggá válással, az átlépéssel, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe

való visszalépéssel és a tagsági viszony megszûnésével, valamint - ha a

pénztár azt lehetõvé kívánja tenni - a kedvezményezett pénztártaggá

válásával kapcsolatos eljárásokat,

d) a tagok jogait és kötelezettségeit,

e) a tagok jogainak és kötelezettségeinek érvényesülését biztosító

elõírásokat,

f) a tagdíj fizetésének rendjét, ideértve a tagdíj-átvállalással kapcsolatos

szabályokat is,

g) a pénztári szolgáltatások típusait,

h) a járadék-szolgáltatásokkal és más tagi követeléssel kapcsolatos eljárási

rendet, beleértve a viták rendezésének pénztáron belüli rendjét,

i) a pénztár szervezetére, a közgyûlés formájára, illetve ahol

küldöttközgyûlés mûködik a küldöttek megválasztására és visszahívására

vonatkozó szabályokat,

j) az igazgatótanácsra, az ellenõrzõ bizottságra, ezek választására,

szakértõi bizottságokra, az ügyvezetõre, illetõleg ezek tevékenységére,

hatáskör-átruházásra és a pénztár képviseletére irányadó fõbb szabályokat,

k) a pénztár gazdálkodására, pénzügyi tervére, üzemvitelére vonatkozó fõbb

szabályokat,

l) a pénztár vagyonkezelésére, adminisztrációs és nyilvántartási, valamint

beszámolási, továbbá a járadék-szolgáltatási kötelezettségeire irányadó

alapvetõ elõírásokat, ideértve azt is, hogy a pénztár e tevékenységeket

maga kívánja-e ellátni, illetõleg azokat részben vagy egészben pénztári

szolgáltatóra bízza-e. Ez esetben, a tevékenységek kihelyezésével

kapcsolatos elõírásokat is tartalmazza a szabályzat, továbbá

m) mindazt amit e törvény meghatároz, és amit a közgyûlés szükségesnek tart.

A közgyûlés

36.§

(1) A pénztár legfõbb szerve a közgyûlés.

(2) Küldöttközgyûlés esetén a küldöttközgyûlés létszáma 25-100 küldött lehet.

A küldötteket a tagok, a tagok körébõl létszámarányosan öt évre választják.

(3) A küldöttek választásának és visszahívásának eljárási szabályait a

pénztár SzMSz-e tartalmazza. Az SzMSz-ben rendelkezni kell az újonnan belépõ,

átlépõ tagok képviseletérõl is.

(4) A küldöttek megbízatása a határozott idõ lejártával, visszahívással,

lemondással, elhalálozással, illetve a pénztártagsági viszony megszûnésével,

valamint a közügyektõl való eltiltással szûnik meg.

37.§

(1) A közgyûlést legalább évente kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló,

illetve a pénzügyi terv elfogadására. A beszámolót a pénzügyi év lejártát

követõ 90 napos, a pénzügyi tervet a pénzügyi év lejárta elõtti 90 napos

idõszakban kell a közgyûlés elé terjeszteni és elfogadni. A közgyûlést akkor

is össze kell hívni, ha azt a bíróság vagy a Pénztárfelügyelet elrendeli vagy

az ellenõrzõ bizottság, illetve a pénztártagok, illetve küldötteik legalább 10

százaléka - az ok és a cél megjelölésével - írásban indítványozza, illetve az

igazgatótanács szükségesnek látja. Az SzMSz más esetekben is elõírhatja a

közgyûlés összehívását.

(2) A közgyûlés összehívásának módjáról a pénztár SzMSz-ében kell rendelkezni.

A közgyûlés összehívásáról szóló értesítésben meg kell jelölni a közgyûlés

helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez tartozó iratok

megtekintésének helyét és idejét. A közgyûlés összehívását - a közgyûlést

legalább 15 nappal megelõzõen - egy országos napilapban, illetõleg a helyi- és

munkahelyi idõszakos lapban is legalább egy alkalommal meg kell hirdetni. A

hirdetmény tartalmazza a közgyûlés helyét, idõpontját, tervezett napirendjét,

az elõterjesztések megtekintésének módját.

(3) A küldöttközgyûlés összehívásáról szóló értesítést, a küldöttközgyûlést

megelõzõen legalább 15 nappal elõbb el kell juttatni a küldötteknek. A

bíróság, vagy a Pénztárfelügyelet az értesítés tekintetében, az e törvényben

foglaltnál rövidebb határidõt is elõírhat.

(4) A közgyûlés összehívása az igazgatótanács feladata. Amennyiben az

igazgatótanács a közgyûlés összehívása iránt nem intézkedik, az indítványozók

a Pénztárfelügyelethez, annak elutasító döntése után 30 napon belül a

bírósághoz fordulhatnak. A közgyûlést a bíróság vagy a Pénztárfelügyelet is

összehívhatja.

(5) A közgyûlésre a Pénztárfelügyelet képviselõjét is meg kell hívni. A

Pénztárfelügyelet képviselõje a közgyûlésen tanácskozási joggal vesz részt.

38.§

(1) A közgyûlés akkor határozatképes, ha azon legalább a pénztártagok felének

képviselete biztosított.

(2) Ha a közgyûlés határozatképtelen, úgy a 15 napos idõköz megtartásával

másodízben összehívott közgyûlés az elõzetesen, határozati javaslattal

együtt, beterjesztett eredeti napirendi pontok tekintetében a képviseltek

számától függetlenül határozatképes.

(3) A közgyûlésen minden küldöttnek annyi szavazata van, ahány pénztártagot

képvisel.

(4) A közgyûlés a határozatait - ha az SzMSz eltérõen nem rendelkezik -

egyszerû szavazattöbbséggel hozza.

39.§

(1) A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) az alapító okirat módosítása,

b) az SzMSz elfogadása, illetõleg módosítása,

c) az igazgatótanács tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása,

díjazásuk megállapítása,

d) az ellenõrzõ bizottság tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása,

díjazásuk megállapítása,

e) az igazgatótanács éves beszámolójának - ezen belül a mérleg és az

aktuáriusi értékelés - elfogadása, döntés az egyes tartalékokban mutatkozó

hiány rendezésérõl,

f) a pénztár pénzügyi tervének elfogadása,

g) a tevékenységi engedély jogerõre emelkedése elõtt a pénztár nevében eljáró

személyek, az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság tagjai elleni

kártérítési igény érvényesítése, továbbá intézkedés a pénztár

képviseletére jogosultak ellen indított perekben a pénztár képviseletérõl,

h) döntés érdekképviseleti szervhez történõ csatlakozásról, illetve az abból

történõ kiválásról,

i) döntés a pénztár megszûnésérõl, szétválásról vagy más pénztárral történõ

egyesülésrõl,

j) döntés mindazon ügyekben, amelyeket e törvény, vagy más jogszabály a

hatáskörébe utal,

k) a könyvvizsgáló megválasztása és felmentése,

l) döntés a tagdíjak behajtásának módjáról.

(2) A közgyûlésen jelenléti ívet és jegyzõkönyvet kell vezetni. A jegyzõkönyv

tartalmazza az elhangzott felszólalások lényegét és a hozott határozatokat. A

jegyzõkönyvhöz csatolni kell az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság

beszámolójának egy példányát. A jegyzõkönyv egy példányát a csatolt iratokkal

együtt - a közgyûlést követõ 30 napon belül - meg kell küldeni a

Pénztárfelügyeletnek. Az elfogadott beszámolót és mérleget a nyilvánosságra

hozatal szabályai szerint legalább egy országos lapban meg kell jelentetni.

(3) A közgyûlési határozatok ellen a pénztártagok, illetve a küldöttek,

valamint a Pénztárfelügyelet a határozat meghozatalától számított 90 napon

belül keresetet nyújthat be a pénztár székhelye szerint illetékes megyei

bíróságon.

Az igazgatótanács

40.§

(1) Az igazgatótanács a pénztár ügyvezetõ szerve. Az igazgatótanács létszáma

7-11 fõ. Az igazgatótanácsban biztosítani kell a pénztártagok képviseletét. Az

igazgatótanács megbízatása, megválasztásától számított öt évig, illetõleg

addig tart, amíg az öt évre megválasztott küldöttközgyûlés mandátumának

lejártát követõen az új közgyûlés alakuló ülésén új igazgatótanácsot nem

választ.

(2) Az igazgatótanács:

a) gondoskodik a közgyûlés hatáskörébe tartozó döntések elõkészítésérõl, a

közgyûlési határozatok végrehajtásáról,

b) gondoskodik a pénztár könyveinek szabályszerû vezetésérõl,

c) meghatározza a pénztár üzletpolitikáját,

d) elfogadja a vagyonkezelési és vagyonértékelési, továbbá a szolgáltatási

szabályzatot,

e) dönt a vagyonértékelés módjáról, vagyonkezelõ kiválasztásáról, valamint a

pénztár adminisztrációs és nyilvántartási tevékenysége végzésének módjáról

- szükség szerint - az e tevékenységet végzõ szervezet kiválasztásáról,

f) gondoskodik a pénztár zavartalan mûködésérõl. Ennek érdekében a közgyûlés

által elfogadott pénzügyi terv és a jogszabályok keretei között

átcsoportosításokat hajthat végre. Az átcsoportosítás nem csökkentheti a

fedezeti tartalékot,

g) a jogszabályok keretei között dönt a saját tevékenységi és a biztonsági

tartalékok feltöltésérõl, illetve felhasználásáról,

h) elfogadja ügyrendjét.

(3) Az igazgatótanács gyakorolja az ügyvezetõ felett a munkáltatói jogokat,

kinevezi és felmenti az ügyvezetõ helyettesét (helyetteseit) és a fõkönyvelõt.

(4) Az igazgatótanácsnak - az SzMSz eltérõ rendelkezése hiányában - legalább 3

havonként kell ülést tartania. Az ügyvezetõ az igazgatótanács ülésein

tanácskozási joggal részt vesz. Az igazgatótanács ülését össze kell hívni

akkor is, ha azt a közgyûlés határozata elõírta, illetve ha az ellenõrzõ

bizottság vagy az igazgatótanács tagjainak egyharmada, vagy az ügyvezetõ kéri.

(5) Az igazgatótanács ülése határozatképes, ha azon a tagoknak legalább a fele

jelen van.

(6) Az igazgatótanács határozatait - amennyiben az SzMSz másként nem

rendelkezik - a jelenlévõ igazgatótanácsi tagok szavazatainak egyszerû

többségével hozza. Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt.

(7) Az igazgatótanács minõsített többséggel - az igazgatótanács tagjai

kétharmadának egyetértésével - határoz:

a) a közgyûlés elé terjesztendõ éves beszámoló elfogadásáról,

b) az ügyvezetõ, a vagyonkezelõ és a letétkezelõ - pályázat útján történõ -

kiválasztásáról,

c) hatáskörei gyakorlásának átruházásáról.

(8) Az ülésrõl jegyzõkönyvet kell vezetni, amelynek tartalmaznia kell a

jelenlévõk nevét, az elhangzott felszólalások lényegét és a hozott

határozatokat. A jegyzõkönyvhöz csatolni kell az írásos beszámolók, illetve

más dokumentumok egy-egy példányát.

41.§

Az igazgatótanács a 40.§ (2) bekezdés a)-b) és g) pontjaiban foglalt

hatáskörének gyakorlását - felelõsségének érintetlenül hagyása és rendszeres

beszámolási kötelezettség elõírása mellett - az ügyvezetõre átruházhatja. A

hatáskör gyakorlásának módjáról és mértékérõl az igazgatótanács ügyrendjében

kell rendelkezni.

A pénztár képviselete

42.§

(1) A pénztárat:

a) az igazgatótanács elnöke és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott

alkalmazottja,

b) az igazgatótanács 2 tagja,

c) a pénztár 2 képviseleti joggal felruházott alkalmazottja,

d) az ügyvezetõ és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott

tisztségviselõje

együttesen képviseli.

(2) A pénztár tisztségviselõjét vagy alkalmazottját az igazgatótanács 2 tagja

ruházhatja fel képviseleti joggal.

Az ellenõrzõ bizottság feladata és hatásköre

43.§

(1) A közgyûlés 5-7 tagú ellenõrzõ bizottságot választ. Az ellenõrzõ

bizottságban a pénztártagoknak kell többségben lenniük. Az ellenõrzõ bizottság

megbízatása, megválasztásától számított öt évig, illetõleg addig tart, amíg az

öt évre megválasztott küldöttközgyûlés mandátumának lejártát követõen, az új

küldöttközgyûlés alakuló ülésén új ellenõrzõ bizottságot nem választ.

(2) Az ellenõrzõ bizottság feladata, hogy rendszeresen vizsgálja és

ellenõrizze a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét, a pénztár

fizetõképességének és kötelezettség-vállalásainak összhangját. Az ellenõrzõ

bizottság nyílt pályázat alapján tesz javaslatot a közgyûlésnek a

könyvvizsgáló személyére.

(3) Az ellenõrzõ bizottság megállapításait évente a közgyûlés elé terjeszti.

Az ellenõrzõ bizottság kérheti az igazgatótanács soron kívüli összehívását, ha

ezt az ellenõrzés során tapasztaltak szükségessé teszik.

(4) Az ellenõrzõ bizottság köteles megvizsgálni a hatáskörébe tartozó, a

közgyûlés elé terjesztendõ jelentéseket és az igazgatótanács éves

beszámolóját. Az ellenõrzõ bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekben az

ellenõrzõ bizottság jelentése nélkül a közgyûlés érvényesen nem határozhat. Az

ellenõrzõ bizottság jelentését az éves beszámolóról és a pénzügyi tervrõl a

közgyûlés elõtt, azokkal együtt megtekinthetõvé kell tenni a tagság számára.

Személyi és tárgyi feltételek

44.§

(1) A pénztár a pénztártevékenységet csak a szolgáltatás nyújtásához, illetve

a gazdálkodási, tagfelvételi tevékenység megkezdéséhez szükséges személyi

feltételek, technikai, informatikai, mûszaki felszereltség és a tevékenység

végzésére alkalmas helyiségek birtokában kezdheti meg, továbbá rendelkeznie

kell a jogszabályoknak megfelelõ számviteli renddel, és a biztonságos

mûködéshez szükséges belsõ szabályzatokkal, valamint az egyes tevékenységek

végzésében elõírt pénzügyi követelmények teljesítéséhez szükséges

pénzeszközökkel, tartalékokkal.

(2) A pénztár köteles:

a) ügyvezetõt, (helyettes ügyvezetõt),

b) a számviteli rendért felelõs vezetõt (fõkönyvelõt),

c) befektetésekért felelõs vezetõt,

d) biztosításmatematikust (aktuáriust),

e) könyvvizsgálót,

f) jogászt,

g) belsõ ellenõrt

alkalmazni, illetõleg foglalkoztatni. Az a), b), c) és g) pontokban felsorolt

személyeket a pénztár kizárólag munkaviszony keretében alkalmazhatja.

(3) Az ügyvezetõ elláthatja az (1) bekezdés c), f) pontban meghatározottak

feladatait is, amennyiben a vonatkozó feltételeknek egyébként megfelel.

(4) A Pénztárfelügyelet, illetve az Alap részére teljesítendõ

információszolgáltatáshoz a pénztárnak rendelkeznie kell a beszámolási

rendszerhez, nyilvántartási követelményekhez igazodó számítástechnikai

eszközökkel.

(5) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat székhely-, telephelyváltozás, fiók,

kirendeltség létesítése, áthelyezése esetén is alkalmazni kell.

Az ügyvezetõ

45.§

(1) A pénztár ügyvezetõje a pénztárral munkaviszonyban álló személy. Az

ügyvezetõ nem lehet a pénztár igazgatótanácsának elnöke, illetve más

választott tisztségviselõje.

(2) Ügyvezetõként (ügyvezetõ-helyettesként) az alkalmazható, aki:

a) büntetlen elõéletû,

b) felsõfokú pénzügyi, közgazdasági vagy jogi végzettséggel, legalább 3 éves,

a pénztári tevékenységben hasznosítható szakmai gyakorlattal, valamint

pénztárüzemi vezetõi tevékenységre feljogosító szakvizsgával rendelkezik.

(3) Az igazgatótanács kérésére a Pénztárfelügyelet a pénztárüzemi vezetõi

szakvizsga megszerzése alól meghatározott idõtartamra - legfeljebb 3 évre -

felmentést adhat.

(4) Az ügyvezetõ felelõs az igazgatótanács határozatainak végrehajtásáért, a

pénztár eredményes mûködéséért, folyamatos ügyviteléért, gyakorolja a pénztár

alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat azok kivételével, amelyeket e

törvény, illetõleg az SzMSz a közgyûlés vagy az igazgatótanács hatáskörébe

utal.

(5) Az igazgatótanács jogsértõ határozata, illetve utasítása esetén az

ügyvezetõ az ellenõrzõ bizottsághoz, illetve a Pénztárfelügyelethez fordulhat.

A könyvvizsgáló

46.§

(1) A pénztár köteles könyvvizsgálót foglalkoztatni.

(2) Könyvvizsgálói feladatokat csak az láthat el, aki a könyvvizsgálók

nyilvántartásában szerepel.

(3) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár alapítója, tagja, a pénztár ügyvezetõje,

igazgatótanácsának, ellenõrzõ bizottságának tagja, az alapító tulajdonosa, az

alapító könyvvizsgálója, az alapító vezetõ tisztségviselõje, vezetõ beosztású

alkalmazottja, illetve a vagyonkezelõ, valamint gazdálkodása nyilvántartását

végzõ szervezet és a letétkezelõ könyvvizsgálója.

(4) A könyvvizsgálói feladatot, ilyen tevékenység folytatására jogosult

szervezet is elláthatja. Ebben az esetben a (2)-(3) bekezdésben meghatározott

rendelkezéseket, a szervezetnek a könyvvizsgálói tevékenységet végzõ

dolgozójára kell alkalmazni.

(5) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb öt éves idõtartamra szólhat, amely

nem hosszabbítható meg. Ugyanazon könyvvizsgáló egyidejûleg legfeljebb 3

pénztárnál bízható meg könyvvizsgálói feladatok ellátásával.

(6) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az

ellenõrzõ bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást

kérhet, a pénztár tartalékait, szerzõdéseit, bankszámláját, értékpapír

állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és a ellenõrzõ

bizottság ülésein, a közgyûlésen köteles részt venni.

(7) A könyvvizsgáló a 39.§ (1) bekezdésének e)-f) pontjaiban megjelölt, a

pénztár közgyûlése elé terjesztett beszámolót és pénzügyi tervet köteles

megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e,

illetve megfelelnek-e a jogszabályok elõírásainak, és köteles véleményét

ismertetni. E nélkül a közgyûlés érvényes határozatot nem hozhat.

(8) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának, vagy

a fedezeti tartalék jelentõs csökkenése várható, köteles az ellenõrzõ

bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár

közgyûlésének összehívását kezdeményezni és a Pénztárfelügyeletnek

bejelenteni.

(9) Ha a pénztár közgyûlését az igazgatótanács - nyolc napon belül - nem hívja

össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyûlése nem hozza meg a

szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Pénztárfelügyeletet

és a bíróságot.

A biztosításmatematikus

47.§

(1) A biztosításmatematikus aláírásával ellenjegyzi:

a) a pénzügyi tervet, az éves beszámolóban a aktuáriusi értékelést, a

biztosításmatematikai statisztikai jelentést, a tartalékok képzésére és

mértékére vonatkozó számításokat,

b) az igazgatótanács döntését megelõzõen a pénztár szolgáltatási

szabályzatát,

c) a biztosító intézettel kötendõ kockázatmegosztást célzó szerzõdéseket,

d) az a)-c) pontokra vonatkozó adatok helytállóságát, a számítások

helyességét, valamint igazolja a rendelkezésre álló adatok teljes

körûségét és a számítások alapjául szolgáló módszerek megfelelõségét.

(2) A pénztár biztosításmatematikusaként az alkalmazható, aki:

a) szakirányú felsõfokú végzettséggel és külön jogszabályban meghatározott

tanácsadói szintû biztosításmatematikusi (aktuáriusi) szakképesítéssel

rendelkezik,

b) legalább hároméves - biztosítónál, pénztárnál, önkéntes kölcsönös

biztosító pénztárnál, a Pénztárfelügyeletnél, (az Önkéntes Kölcsönös

Biztosító Pénztárak Felügyeleténél) az Állami Biztosítás Felügyeletnél,

felsõoktatási intézményben, a biztosításmatematikusok szakmai

érdekképviseleti szervénél vagy biztosítási alkuszi tevékenységet folytató

gazdasági társaságnál vagy biztosítási szaktanácsadóként szerzett -

szakmai gyakorlattal rendelkezik,

c) a pénztárral munkaviszonyban, vagy megbízási viszonyban áll,

d) büntetlen elõéletû.

(3) Szakirányú felsõfokú végzettségnek minõsül azon szakok oklevele, amelynek

megszerzéséhez tudományegyetemen, pénzügyi és számviteli fõiskolán legalább

négy féléves, szigorlattal lezárt matematikai és statisztikai képzés

szükséges. Ilyennek minõsül különösen a tudományegyetemen, pénzügyi és

számviteli fõiskolán fakultáció vagy posztgraduális képzés során szerzett

legalább négy féléves biztosításmatematikai képzés.

(4) A (2) bekezdés b) pontjában meglévõ feltételek fennállását az érintett

szervek igazolják. A Pénztárfelügyelet az aktuáriusi szakképesítés, illetõleg

a gyakorlati idõ követelménye alól 3 évre felmentést adhat.

Befektetésekért felelõs vezetõ

48.§

(1) A pénztár köteles befektetésekért felelõs vezetõt alkalmazni abban az

esetben is, ha a vagyonkezelõi tevékenység ellátásával vagyonkezelõ

szervezetet bíz meg.

(2) A pénztár a befektetések irányítására olyan büntetlen elõéletû, külön

jogszabályban elõírt értékpapír forgalmazói, és ha befektetési portfoliója

ingatlant is tartalmaz, ingatlanforgalmazói szakvizsgával vizsgával

rendelkezõ, vele munkaviszonyban álló személyt köteles alkalmazni, aki

szakirányú felsõfokú végzettséggel és legalább 2 év szakmai gyakorlattal

rendelkezik, megfelel az Épt. 14.§-ában meghatározott személyi feltételeknek.

(3) Szakirányú felsõfokú végzettség az egyetemen vagy fõiskolán szerzett jogi,

államigazgatási, közgazdasági, vagy pénzügyi diploma, oklevél, illetõleg

könyvvizsgálói végzettség.

A pénztár vezetõire vonatkozó felelõsségi

és összeférhetetlenségi szabályok

49.§

(1) A pénztár vezetõ állású személye a 44.§ (2) bekezdésében, valamint az

SzMSz-ben meghatározott más munkakört betöltõ személy, ha a pénztárral

munkaviszonyban áll, és választása, kinevezése nem a közgyûlés határkörébe

tartozik.

(2) A pénztár vezetõ tisztségviselõje és vezetõ állású személye, valamint a

pénztár akuáriusi, könyvvizsgálói, jogászi feladatait nem munkaviszony

keretében ellátó személy az ilyen tisztséget betöltõ személyektõl általában

elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a

pénztárnak okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felelõsek, akkor is,

ha a pénztárral munkaviszonyban álltak, illetve állnak.

(3) Az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság, valamint az SzMSz-ben

meghatározott más testületi szerv tagjai, az adott testület döntésekért

egyetemleges felelõsséget viselnek. Nem terheli a felelõsség azt a személyt,

aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását írásban az

igazgatótanácsnak és az ellenõrzõ bizottságnak, igazgató tanácsi és ellenõrzõ

bizottsági tag esetében a közgyûlésnek bejelentette.

(4) Nem választható meg a pénztár vezetõ tisztségviselõjének, illetve nem

alkalmazható a pénztárban vezetõ állásúként az a személy, aki:

a) 10 százalékot elérõ, vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezik,

rendelkezett, olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben,

biztosítóban, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, vagy

fizetésképtelenségét csak felügyeleti intézkedéssel lehetett elkerülni,

illetve amelynek tevékenységi engedélyét az illetékes felügyelet

visszavonta,

b) vezetõ tisztségviselõ volt olyan önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban,

pénztárban, biztosító intézetben, pénzügyi intézményben vagy befektetési

vállalkozásban, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, illetve

amelynek tevékenységi engedélyét állami felügyelete visszavonta,

c) súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény, az Épt., a Hpt., az Átt.,

a Bat., a Bit., az Öpt., illetve e törvények felhatalmazása alapján

kiadott jogszabály elõírásait és emiatt vele szemben az illetékes

felügyelet, más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerõs

határozatban szankciót alkalmazott,

d) akinek egyéb tulajdonosi érdekeltsége és üzleti tevékenysége

veszélyeztetné a pénztár biztonságos mûködését.

(5) A (4) bekezdés d) pontja alkalmazása szempontjából a pénztár biztonságos

mûködését veszélyezteti különösen ha a leendõ vezetõ tisztségviselõ:

a) tevékenysége, illetve a pénztárra gyakorolt befolyása veszélyezteti a

pénztár független, megbízható és körültekintõ irányítását,

b) üzleti tevékenységének, illetve kapcsolatainak jellege, vállalkozásokkal

fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete olyan,

hogy a vezetõ és/vagy ellenõrzõ tevékenységet akadályozza.

(6) A vezetõ tisztségviselõ köteles a Pénztárfelügyeletnek haladéktalanul

bejelenteni, ha:

a) egy másik pénztárnál, befektetési vállalkozásnál, pénzügyi intézménynél,

biztosítónál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezetõ

tisztségviselõvé választják vagy ekként alkalmazzák, illetve ilyen

tisztségét megszünteti,

b) valamely, az a) pont szerinti vállalkozásban befolyásoló részesedést, vagy

szavazati jogot szerez, vagy ilyen részesedését megszünteti,

c) ellene büntetõ eljárás indult.

(7) A vezetõ tisztségviselõ nem vehet részt olyan döntés elõkészítésében,

illetõleg olyan döntésben, amelyhez saját magának, közeli hozzátartozójának,

vagy a közvetlen és közvetett tulajdonában álló vállalkozásnak üzleti érdeke

fûzõdik.

A pénztárak gazdálkodása

50.§

(1) A pénztár gazdálkodása keretében:

a) gondoskodik a pénztárvagyon befektetésérõl és kezelésérõl,

b) a pénztár mûködtetése, illetve a pénztárvagyon befektetése keretében

tulajdont szerezhet a pénztár vagyonának befektetését és kezelését, a

pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási, behajtási

feladatait ellátó gazdálkodó szervezetben,

c) teljesíti az Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségeit és igénybe

veszi azok szolgáltatásait.

(2) A pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások

fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve

fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja,

abból tartalékokat képez. A pénztár vagyona sem osztalék, sem részesedés

formájában nem fizethetõ ki.

(3) A pénztár gazdálkodásából származó bevétel a társasági adó és helyi

iparûzési adó-kötelezettség tekintetében nem minõsül vállalkozási bevételnek.

(4) Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett magánnyugdíj-pénztár

gazdálkodását, vagyonkezelését, szolgáltatását, nyilvántartásait és

könyvvezetését az önkéntes pénztárétól elkülönítetten kell végezni, illetve

vezetni.

51.§

Amennyiben a pénztár indulásakor vagyonnal rendelkezik, azt az alakuló

közgyûlés határozatával a tartalékok között fel kell osztani.

52.§

A pénztár köteles pénzforgalmát hitelintézetnél vezetett számlán bonyolítani.

A számlavezetõjét és számlájának számát köteles, a számlamegnyitást követõen,

haladéktalanul bejelenteni a Pénztárfelügyeletnek és az Alapnak.

A pénztár pénzügyi terve

53.§

(1) Az igazgatótanács évente az éves mérleg megállapítására összehívott

közgyûlés elé terjeszti a pénztár rövid távú, középtávú és a hosszú távú

pénzügyi tervét. A pénztár hosszú távú pénzügyi tervet elsõ ízben a mûködés

megkezdését követõ ötödik évben készít. A pénzügyi terv nem lehet ellentétes a

pénztárakra vonatkozó gazdálkodási és beszámolási szabályokkal, valamint a

pénztár szabályzataival.

(2) A pénzügyi tervnek tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait

meghatározó adatokat:

a) a taglétszám várható alakulását,

b) a szolgáltatások meghatározását, várható igénybevételét és értékét,

c) az elõrelátható bevételeket, ezen belül elkülönítetten a tagdíjat, a

befektetések várható hozamát és az egyéb bevételeket,

d) a várható kiadásokat, ezen belül elkülönítetten a szolgáltatások, a

mûködés, a befektetések kiadásait és az egyéb kiadásokat,

e) az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok közötti, a szolgáltatás

megállapításakor esedékes átcsoportosítást, valamint a befektetéssel,

továbbá a szolgáltatással kapcsolatos tartalékok képzését,

f) a tartalékok közötti átcsoportosításokat.

(3) A várható bevételek között külön-külön kell kimutatni:

a) a tagok által fizetett tagdíjat,

b) a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok vagy

természetes személyek eseti adományának, rendszeres támogatásának értékét,

c) a befektetések,

1. bruttó hozamát,

2. nettó hozamát,

d) az eszközök értékesítésébõl származó bevételeket , ezen belül az árfolyam

különbözeteket,

e) a vagyonkezelõ szervezetben szerzett részesedésbõl származó bevételt,

f) az adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat

ellátó szervezetben szerzett részesedésbõl származó bevételt,

g) az átlépõ tagok által a más pénztárból hozott, a tag követelésének

megfelelõ összeget,

h) a tagok egyéb befizetéseit,

j) a hitelfelvételbõl származó bevételt,

i) az egyéb bevételeket.

(4) A várható kiadások között külön-külön kell kimutatni:

a) a szolgáltatások típusonkénti kiadásait,

b) a szolgáltatásokhoz kapcsolódó kiadásokat,

c) az átlépõ tagok által a más pénztárba átvitt, a tag követelésének

megfelelõ összeget,

d) a folyó mûködés kiadásait költségnemenkénti bontásban,

e) pénzügyi befektetéseket,

f) az értékesítésre kerülõ eszközök nyilvántartott értékét,

g) a pénztári tartalékok befektetéséhez kapcsolódó kiadásokat,

h) az Alappal, a Pénztárfelügyelettel kapcsolatos kiadásokat,

i) a tagdíj behajtásával összefüggõ kiadásokat és a jogosulatlanul felvett

járadék behajtásának kiadásait,

j) a tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, valamint felújítására

szükséges kiadásokat,

k) a tagoknak visszatérített összegeket,

l) a hitel törlesztésének, visszafizetésének kiadásait.

(5) A pénzügyi tervnek a tartalékok alakulását a gazdálkodási és befektetési

szabályokkal összhangban, az alábbiak szerint kell tartalmaznia:

a) a tartalék nyitó állományát,

b) a tartalék befektetését,

c) tervezett bevételeit és kiadásait,

d) a tartalék eszközértékében beálló változásokat,

e) a tartalék záró állományát.

(6) A tartalékok alakulásán belül ki kell mutatni az elõre látható

vagyonátértékelési különbözet.

(7) A pénzügyi tervnek ki kell térnie a mûködéssel kapcsolatos bevételek és

költségek, ráfordítások bemutatására, valamint a mûködési tartalék alakulására

is.

(8) A fedezeti, illetve likviditási tartalékon belül külön kell tervezni az

egyéni számlákról a szolgáltatások fedezetének képzését a szolgáltatási

tartalékokban, a hozamkiegyenlítési és a demográfiai tartalékok, illetve a

szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyéb biztonsági tartalékok alakulását.

54.§

(1) Az éves pénzügyi terv negyedéves ütemezésben készül.

(2) A közép távú és a hosszú távú pénzügyi terv az éves pénzügyi tervvel

megegyezõ szerkezetben, az idõszakon belül éves ütemezésben készül,

kiegészítve a közép és a hosszú távra alkalmazott feltételezésekkel.

55.§

(1) A pénztár a közgyûlés által elfogadott pénzügyi tervét a közgyûlést követõ

30 napon belül megküldi a Pénztárfelügyeletnek.

(2) A Pénztárfelügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat,

ha az nem felel meg a jogszabályi elõírásoknak, illetve a pénztár SzMSz-ének.

A pénztár a Pénztárfelügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles 60

napon belül a pénzügyi tervet átdolgozni. A pénzügyi terv tartalmának

részletes szabályait és összeállításának módszereit a Kormány rendeletben

határozza meg.

Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár

pénzügyi tervére vonatkozó külön szabályok

56.§

(1) Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár gazdálkodására és

pénzügyi tervére 50-55.§ rendelkezéseit, a (2)-(5) bekezdésekben foglalt

eltéréssel kell alkalmazni.

(2) Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár munkaszervezetét úgy kell

kialakítani és mûködtetni, hogy az lehetõvé tegye az önkéntes

nyugdíjpénztárhoz és a pénztárhoz közvetlenül kapcsolódó gazdasági események

kihatásainak a különbözõ pénztári tevékenységre történõ elszámolását és

folyamatos nyilvántartását.

(3) Azokat a bevételeket, költségeket és ráfordításokat, amelyek mindkét

típusú pénztári tevékenységhez kapcsolódnak, vagy bevételarányosan egyikhez

sem rendelhetõk, belsõ elszámolási szabályok alkalmazásával kell a források

között megosztani.

(4) A pénztár pénzügyi tervének tartalmaznia kell a közös kiadásoknak és

bevételeknek az egyes pénztári tevékenységekre esõ részét is.

(5) A pénztárnak a közös tevékenységére vonatkozóan olyan tervet kell

készíteni, amely tartalmazza a közös feladatok ellátása érdekében felmerülõ

kiadásokat és bevételeket.

(6) Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár pénzügyi tervére

vonatkozó részletes szabályokat Kormány rendeletben határozza meg.

A pénztári tartalékok és mûködésük

57.§

(1) A pénztár bevételeibõl köteles fedezeti-, és likviditási tartalékot

létrehozni. A tartalékok kizárólag a törvény elõírásai szerint használhatók

fel.

(2) A pénztár a törvényben meghatározott kötelezõ tartalékok mellett az SzMSz-

ben meghatározott további tartalékokat is képezhet.

58.§

(1) A pénztárnak bevételeibõl elkülönített tartalékot - saját tevékenységi

tartalékot - kell képeznie abban az esetben, ha vagyonkezelési és

járadékszolgáltatási tevékenységét nem helyezi ki. E tartalék a felsorolt

tevékenységek mûködési zavarai esetén a biztonsági tartalékok kimerülése után

a fedezeti tartalék feltöltésére szolgál.

(2) A saját tevékenységi tartalék mértéke 100 millió forint.

59.§

(1) A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyûjtésére és

finanszírozására szolgál.

(2) A fedezeti tartalékon belül elkülönítetten kell kezelni az egyéni

számlákat és a szolgáltatási tartalékokat.

(3) A fedezeti tartalék bevételei:

a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED,

sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkezõ tag

részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben vagy a pénzügyi

tervben meghatározott része,

b) tagok egyéb befizetéseinek az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben

meghatározott része,

c) a fedezeti tartalék befektetésébõl származó hozam,

d) a fedezeti tartalék eszközeinek értékesítésébõl származó bevételek,

e) a támogató rendelkezése szerint a fedezeti tartalék javára juttatott

adomány,

f) az átlépõ tagok által a más pénztárból hozott, a tag követelésének

megfelelõ összeg.

(4) A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:

a) a szolgáltatások típusonkénti kiadásai,

b) az átlépõ tagok által a más pénztárba elvitt, a tag követelésének

megfelelõ összeg,

c) az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok befektetésének kiadásai,

d) a tagoknak visszatérített összegek.

60.§

(1) A likviditási tartalék az idõlegesen fel nem használt eszközök gyûjtésére,

illetõleg a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére, valamint a

pénztár fizetõképességének biztosítására, illetve az értékelési különbözet

fedezetének nyilvántartására szolgál.

(2) A pénztárnak a likviditási tartalékon belül hozamkiegyenlítési

(hozamingadozási), valamint demográfiai tartalékokat kell képeznie.

(3) A likviditási tartalék bevételei:

a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED,

sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkezõ tag

részére befizetett tagdíj célú támogatás az SzMSz-ben vagy a pénzügyi

tervben meghatározott része,

b) tagok egyéb befizetései az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben

meghatározottak szerint,

c) a likviditási tartalék befektetésébõl származó hozam,

d) a likviditási tartalék eszközeinek értékesítésébõl származó bevételek,

e) a támogató rendelkezése szerint a likviditási tartalék javára juttatott

adomány,

f) az 50.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti adminisztrációs, és

nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat ellátó, valamint

vagyonkezelõ szervezetben meglévõ részesedésébõl származó, a likviditási

tartalékot illetõ bevétel,

g) egyéb bevételek likviditási tartalékot illetõ része.

(4) A likviditási tartalék terhére kizárólag a likviditási tartalék

befektetésével felmerült kiadások számolhatók el, illetve annak tartalékaiból

a pénzügyi terv és a jogszabályok szerint a fedezeti alapba és mûködési célra

lehet átcsoportosítást végezni.

61.§

(1) A pénztárnak elkülönítetten kell nyilvántartani a mûködéssel kapcsolatos

bevételeket, költségeket és ráfordításokat.

(2) A mûködéssel kapcsolatos bevételek:

a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED,

sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkezõ tag

részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben vagy a pénzügyi

tervben meghatározott része,

b) tagok egyéb befizetéseinek az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben

meghatározott része,

c) a mûködéssel kapcsolatos bevételek befektetésébõl származó hozam,

d) a mûködéssel kapcsolatos eszközök értékesítésébõl származó bevételek,

e) a támogató rendelkezése szerint mûködési célra juttatott adomány,

f) vagyonkezelõ szervezetben meglévõ részesedésbõl származó, a mûködésre

fordítható bevétel,

g) az adminisztrációs, és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat

ellátó szervezetben meglévõ részesedésbõl származó, a mûködésre fordítható

bevétel,

h) egyéb mûködésre fordítható bevételek.

(3) A mûködéssel kapcsolatos költségek, ráfordítások között kell elszámolni:

a) folyó mûködési kiadásokat költségnemenként,

b) az Alappal, Pénztárfelügyelettel kapcsolatos fizetési kötelezettségeket,

c) a tagdíj behajtásával, és a jogosulatlanul felvett járadék behajtásával

kapcsolatos költségeket,

d) mûködéssel kapcsolatos tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére,

valamint felújítására szükséges kiadásokat,

e) a mûködéssel kapcsolatos bevételek befektetésével kapcsolatos kiadásokat.

62.§

(1) A tartalékok, valamint a mûködéssel kapcsolatos bevételek és kiadások

elszámolását - ideértve az egyéni és szolgáltatási tartalékok bevételeinek és

kiadásainak elszámolását is - legalább havonta kell elvégezni.

(2) A fedezeti tartalékot képezõ pénzösszegek befektetésébõl származó nettó

hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a

tagok egyéni számláin negyedévente kell jóváírni.

(3) A befektetésekkel kapcsolatos bevételek és költségek elszámolása során a

bruttó elszámolás számviteli alapelvének érvényesülését biztosítani kell.

(4) A pénztártagokkal kapcsolatos eseti elszámolásokban (tagsági viszony

megszûnése, szolgáltatás megállapítása, folyósítása esetén) a pénztár SzMSz-

ében, illetve szolgáltatási szabályzatában meghatározott költségeket az egyéni

számlákat, illetve a szolgáltatási tartalékot terhelõ mûködési bevételekként

kell elszámolni.

(5) A nyugdíj-szolgáltatás és az azzal kapcsolatos költségek teljes fedezetét

képezõ forrásokat, vagyis a pénztártag egyéni számlájának egyenlegét egy

összegben kell átcsoportosítani a tag által választott szolgáltatás

tartalékába.

(6) A fedezeti tartalékon belül az egyéni számlákkal és a szolgáltatási

tartalékkal, likviditási tartalékkal szemben kell elszámolni a részükre

teljesített befizetéseket és a hozzájuk kapcsolható kiadásokat. A

tartalékokra, az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékra az

elszámoláskor fennálló egyenlegük arányában kell elszámolni a befektetésükkel

kapcsolatos, illetve vagyonarányos költségeket.

(7) A likviditási és fedezeti tartalékokhoz, ezen belül az egyéni számlákhoz

és a szolgáltatások tartalékához külön-külön befektetési portfolió tartozik. A

tartalékokat, az egyéni számlákat és a szolgáltatási tartalékokat a

befizetések és kiadások elszámolása után fennálló egyenlegük arányában úgy

kell módosítani, hogy összegük az értékelési különbözet tartalékával együtt

megegyezzen a velük szemben álló portfolió piaci értékelés szerinti

eszközértékével.

(8) A felhalmozási idõszakban levõ tagok összes nyilvántartott követelése

megegyezik egyéni számláik egyenlegének összegével. A járadékos idõszakban

levõ tagok követeléseinek összege megegyezik a szolgáltatások tartalékával.

63.§

(1) A pénztár befektetési teljesítményének hozamrátáját negyedévente kell

meghatározni.

(2) A pénztár hozamrátáját évente össze kell hasonlítani a pénztárakra elõírt

hozamelvárással, valamint az e körül meghatározott legkisebb és legnagyobb

hozamrátával. Az összehasonlítás alapja a pénztárban jóváírt, piaci érték

szerint módosított nettó hozamrátájából képzett átlagos éves hozam. Ennek

alapján kell képezni, illetve tartalékonként felhasználni a hozamkiegyenlítési

tartalékot úgy, hogy az eljárás végén az egyéni számlákon és a szolgáltatási

tartalékokon legalább a legkisebb hozamrátának megfelelõ hozam legyen

jóváírva.

(3) Ha a pénztár befektetési tevékenységének hozama meghaladja a legnagyobb

hozamrátának megfelelõ mértéket, a fedezeti tartalék többletének egy részét a

likviditási tartalék hozamkiegyenlítési tartalékába kell helyezni. A fedezeti

tartalék csökkentését a fedezeti tartalék számláival, illetve tartalékaival

arányos összeg terhelésével kell elvégezni úgy, hogy mindegyik számla, illetve

tartalék növekedésének mértéke a csökkentés után is nagyobb maradjon a

legkisebb elõírt hozamrátánál.

(4) A hozamkiegyenlítési tartalékból csak a fedezeti tartalékba lehet

átcsoportosítani. Ha a pénztár hozamteljesítménye nem éri el meghatározott

legkisebb mértéket, a fedezeti tartalék bevételét a likviditási tartalék

hozamkiegyenlítési tartalékából pótolni kell. A fedezeti tartalék növelését, a

fedezeti tartalék számláival, illetve tartalékaival arányos összeg

jóváírásával kell elvégezni úgy, hogy egyik számla, illetve tartalék

növekedése se maradjon kisebb a legkisebb hozamrátánál, és ne legyen nagyobb

az elõírt hozamrátánál. A hozamkiegyenlítési tartalék kimerülésérõl a

Pénztárfelügyeletet és az Alapot haladéktalanul tájékoztatni kell.

(5) A hozamkiegyenlítési tartalék nem lehet kisebb a fedezeti tartalék 0,5

százalékánál. Azokban az években, amikor a tartalék nem éri el az elõírt

szintet, azt a befizetések 0,5 százalékával kell feltölteni.

(6) Nem kell a (3) bekezdésben meghatározott átcsoportosítást, illetve az (5)

bekezdésben meghatározott feltöltést végezni, ha a hozamkiegyenlítési tartalék

elérte a meghatározott mértéket.

(7) A hozamelvárás, a legkisebb és a legnagyobb hozam mértékét a

Pénztárfelügyelet a Pénztártanács bevonásával évente elõre határozza meg.

(8) A Kormány a (1)-(7) bekezdésben foglaltak részletes szabályait rendeletben

határozza meg.

64.§

Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik a likviditási tartalék, és ha a pénztár

képzett, a mûködési tartalék az elõirányzott szintet meghaladó részének

felhasználásáról történõ döntés azzal, hogy a fedezeti tartalék részét képezõ

szolgáltatási tartalékok elõirányzott szintet meghaladó részét nem lehet a

fedezeti tartalékon kívül felhasználni.

65.§

(1) Ha a nyugdíj folyósításának idõszakában a szolgáltatási tartalékok szintje

a aktuáriusi értékelés szerint, tagonként vagy összesen nem éri el a járadékos

tagok követelésével meghatározott szolgáltatáshoz szükséges szintet, akkor a

különbséget az aktuáriusi értékelés szerint a biztonsági tartalékokból kell a

fedezeti tartalék megfelelõ szolgáltatási tartalékába átcsoportosítani. Ha e

tartalékok a veszteséget nem fedezik, errõl a Pénztárfelügyeletet tájékoztatni

kell.

(2) A pénztár a fedezeti tartalék terhére - a befektetési tevékenység és a

szolgáltatások teljesítése kivételével - harmadik személyekkel szemben

kötelezettséget nem vállalhat. A pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítõ

értékpapírt nem bocsáthat ki; hitelt, illetõleg kölcsönt a fedezeti tartalék

terhére nem vehet fel. A hitel- és kölcsönfelvétel részletes szabályait a

Kormány rendelete tartalmazza.

(3) A pénztár más szervezetekért, személyekért pénzügyi kockázatot nem

vállalhat, így nem adhat kölcsönt - ideértve a hitelviszonyt megtestesítõ

értékpapír vásárlását, kivéve a 66.-68.§ keretei között végzett befektetési

tevékenységet - nem fogadhat el váltót és csekket, vagy egyéb kötelezvényt,

nem vállalhat pénztartozásra kezességet, ezekhez biztosítékot nem nyújthat.

Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a pénztár tulajdonában lévõ, a gazdálkodás

nyilvántartását, a biztosításmatematikai feladatok ellátását, a vagyonkezelési

tevékenységet végzõ szervezet részére nem üzletszerûen nyújtott hitelre.

(4) A pénztári szolgáltatások biztonsága érdekében a Kormány rendeletben

további biztonsági tartalék képzési kötelezettséget is meghatározhat.

Vagyonkezelés

66.§

(1) A pénztár a kockázatok mérséklése és az egyoldalú függõség megelõzése

érdekében, befektetéseit minden esetben köteles befektetési eszközcsoportok

szerint megosztani (befektetési portfolió szabályok). A befektetések

megosztása nem veszélyeztetheti a pénztár folyamatos fizetõképességét és a

pénztári szolgáltatások teljesítését.

(2) A pénztári befektetéseknek összhangban kell lenniük a pénztár rövid

lejáratú (éven belüli) és hosszú távú (éven túli) kötelezettségeivel,

fenntartva a pénztár folyamatos fizetõképességét.

(3) A befektetéseket úgy kell megválasztani, hogy az egyes befektetések hozama

a lehetõ legkisebb mértékben függjön más befektetések hozamától.

(4) A pénztár vagyonkezelését:

a) maga végezheti,

b) szerzõdésben részben vagy egészben külsõ vagyonkezelõre bízhatja.

(5) A pénztár vagyonkezelését abban az esetben végezheti vagyonkezelõ

megbízása nélkül önállóan, ha:

a) ezt a pénztár SzMSz-e tartalmazza,

b) vagyonkezelési és vagyonértékelési szabályzattal rendelkezik,

c) saját tevékenységi tartalékot képez,

d) a 60.§ (2) bekezdés és a 63.§ alapján hozamkiegyenlítési tartalékot képez,

e) a vagyonkezelési tevékenység irányítására a 48.§ (2) bekezdésében

meghatározott képesítéssel rendelkezõ szakembert, és ha befektetési

portfoliója ingatlant is tartalmaz, ingatlanszakértõt alkalmaz.

(6) Pénztári vagyonkezelõ csak olyan befektetési vállalkozás, vagy pénzügyi

intézmény lehet, amely tevékenységét az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet

engedélye alapján folytatja.

67.§

(1) A pénztár - a pénztár vagyonának kezelését, illetve nyilvántartásának,

szolgáltatásának és adminisztrációjának, továbbá behajtó szervezetének

végzését ellátó, a pénztár tulajdonában levõ szervezetek kivételével - nem

szerezhet gazdálkodó szervezetben, egy évnél hosszabb idõtartamra annak

jegyzett tõkéje 10 százalékát meghaladó mértékû közvetlen tulajdoni

részesedést.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott részesedés átmeneti megszerzését a

Pénztárfelügyeletnek - a részesedés megszerzésétõl számított 15 napon belül -

be kell jelenteni.

(3) A pénztár nem szerezhet tulajdoni részesedést olyan gazdálkodó

szervezetben, amely ellen csõd, vagy felszámolási eljárás van folyamatban,

illetve amely ellen a tárgyévet megelõzõ 2 évben csõd- vagy felszámolási

eljárást folytattak.

(4) A pénztár:

a) az általa alapított vagy tulajdoni részesedése mellett mûködõ szolgáltatók

kivételével nem szerezhet tulajdoni részesedést olyan gazdálkodó

szervezetben, melyben a pénztárat alapítók, a pénztár tagjainak

munkáltatói, illetve a pénztár részére támogatást nyújtó személy,

szervezet és pénztári szolgáltató tulajdoni részesedése meghaladja a

gazdálkodó szervezet jegyzett tõkéjének 10 százalékát,

b) az állampapírok kivételével az egy kibocsátó által kibocsátott

értékpapírba a pénztári eszközök legfeljebb 10 százalékát fektetheti be,

c) az állampapírok kivételével nem szerezheti meg az egy kibocsátó által

kibocsátott értékpapírok 10 százalékot meghaladó mértékû részét,

d) a pénztári eszközök legfeljebb 10 százalékát fektetheti nem elismert (Dtv.

3.§ 25. pont) értékpapírpiacokon forgalmazott értékpapírba,

e) a pénztári eszközök legfeljebb 2 százalékát fektetheti egy kibocsátó által

forgalomba hozott nem elismert értékpapírpiacon forgalmazott értékpapírba.

(5) Egy bankcsoporthoz tartozó hitelintézetnél elhelyezett betétek - a

pénzforgalmi számla kivételével - valamint az ugyanazon bankcsoporthoz

tartozó szervezet által kibocsátott értékpapír együttes értéke nem haladhatja

meg a pénztári eszközök 20 százalékát.

(6) A külföldi által kibocsátott értékpapír, illetve a külföldi székhelyû

gazdasági társaságban szerzett tulajdonrész, valamint a pénztár tulajdonában

álló külföldi ingatlan értéke együttesen nem haladhatja meg a pénztári

eszközök 30 százalékát.

68.§

(1) A pénztár befektetései nyilvántartásában köteles a befektetett

eszközökbõl eszközcsoportokat, ezekbõl befektetési portfolió osztályokat

képezni és meghatározni azok egymás közötti arányát, továbbá az e törvényben,

valamint a törvényhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályokban meghatározott

szabályokat és keretelõírásokat ezen osztályok szerint érvényesíteni.

(2) A 67.§-ban és az (1) bekezdésben meghatározott befektetési korlátok

részletes szabályait, a 70.§ figyelembevételével, a Kormány rendeletben

szabályozza. A befektetési alapok által kibocsátott jegyekre vonatkozóan az

alap kezelési szabályzatában meghatározott befektetési eszközcsoport

tekintetében a rendelet eltérhet a 67. § (4) bekezdésben meghatározott

korlátoktól.

A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási,

valamint beszámolási kötelezettsége

69.§

(1) A pénztár üzemgazdasági szemléletû kettõs könyvvitelt vezet. A pénztár

nyilvántartása tartalmazza az eszközöket és az eszközök értékében

bekövetkezett változásokat. A befektetési portfolió eszközeit valamint az

értékelési különbözetet a tartalékok, valamint a mûködéssel kapcsolatos

befektetett eszközök szerint kell elkülöníteni.

(2) A pénztár jelentéseiben a pénztár bevételei és kiadásai, továbbá eszközei

értékváltozása alapján kell a fedezeti és likviditási tartalék alakulását,

valamint a mûködéssel kapcsolatos eredmény alakulását bemutatni.

(3) A pénztári vagyon piaci értéken történõ értékelését negyedévente kell

elvégezni, amely a könyvviteli nyilvántartásokban az eszközöknél értékelési

különbözetként, illetve a forrásoknál értékelési különbözet tartalékaként

jelenik meg. Az értékelési különbözetet a befektetések kamat nélküli értéke

alapján kell meghatározni.

(4) A pénztár a befektetési tevékenységének eredményét és a kiadások

költséghatékonyságát bemutató mérõszámokat (a pénztári teljesítménymérés

mutatóit) a pénztártagok és a nyilvánosság tájékoztatása, az

összehasonlíthatóság és a pénztárrendszer egészének áttekinthetõsége

érdekében nyilvánosságra hozza. A befektetési teljesítményt az eszközök piaci

értékelésére épülõ hozamszámítással kell mérni. A költséghatékonyság

mérõszámai között meg kell különböztetni a befektetésekre, a pénztár belsõ

mûködtetésére, és a külsõ szolgáltatókra fordított kiadásokat.

(5) Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfoliójában

található eszközökrõl, illetve az azon alapuló jogokról, azok értékének

óvatosságon alapuló és a piac értékítéletét figyelembe vevõ, egyenkénti

értékelésével.

(6) Az eszközértékelés részletes szabályait, a 70.§-ra is tekintettel,

valamint a pénztári teljesítmény mérés mutatóinak számítási módszereit a

Kormány rendeletben határozza meg.

70.§

(1) A befektetési portfolió és az értékelés eszközcsoportjai a következõk:

a) házipénztár,

b) folyószámla,

c) lekötött betét,

d) kötvények,

1. fix kamatozású értékpapírok,

2. változó kamatozású értékpapírok,

3. diszkont kincstárjegyek,

4. folyamatos kibocsátású értékpapírok,

h) részvények,

i) befektetési jegyek,

j jelzáloglevél,

k) ingatlan,

l) határidõs ügyletek,

m) opciós ügyletek.

(2) Az értékelés szabályainak, valamint a portfolió osztályok kialakításánál

figyelembe kell venni, a kibocsátó kockázatát valamint azt, hogy a portfolió

elem tõzsdén jegyzett-e vagy sem, illetve az ügylet megkötésére elismert

értékpapír-piacon került-e sor.

(3) Az értékelés elsõdlegesen az elismert piacon megállapítható árból indul

ki. Ennek hiányában olyan óvatos becslést kell alkalmazni, amely a

nyilvánosság szerinti piac hasonló értékítéletén alapul. Ha a piaci ár nem

állapítható meg, az értéket a várható bevételek figyelembevételével kell

meghatározni. Hosszú távú befektetések esetében a piac rövid távú ingadozásait

kiküszöbölõ, a megszolgált hozamot összesítõ vagy átlagoláson alapuló módszer

alkalmazandó.

(4) A pénztári jelentésekhez és hozamszámításhoz a befektetési portfoliót a

62.§ (7) bekezdése alapján a tartalékok, valamint a mûködéssel kapcsolatos

befektetett eszközök szerint, a fedezeti tartalékon belül az egyéni számlák és

a szolgáltatási tartalékok szerint külön kell értékelni.

(5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést

tartalmazó jelentést negyedévenként, a aktuáriusi értékelést és

biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni.

(6) Nyilvánosságra kell hozni:

a) a pénztár mûködése megkezdésének idõpontját,

b) a pénztár tisztségviselõinek nevét és beosztásának megnevezését,

c) a pénztár mérlegének kivonatát (az elõzõ évi mérleghez képest történt

változást),

d) a pénztár taglétszámát,

e) járulék- és egyéb bevételeit,

f) a bevételek tartalékok közötti megosztását,

g) a pénztár által nyújtott szolgáltatások értékét (változását),

h) a pénztár mûködési költségeit,

i) a pénztár teljesítménymérésének fõbb mutatóit (változását),

j) a pénztár vagyonkezelõjének nevét (változásokat),

k) a kiszabott pénztárfelügyeleti bírságokat, megnevezve azok okait,

l) az Alap igénybevételét,

m) és minden olyan fontosabb mutatót, amely a pénztárak teljesítményének

összehasonlítását lehetõvé teszi.

(7) A pénzár által készített ismertetõk, tájékoztatók és hirdetmények nem

tartalmazhatnak félrevezetõ adatokat és közléseket, továbbá a pénztár

bármilyen teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag megalapozott

becslések alkalmazhatók, különösen a jövõbeni hozamok vonatkozásában.

(8) A (6) bekezdésben meghatározott adatokat a pénztár SzMSz-ében

meghatározott módon megtekinthetõvé kell tenni, és a pénzügyi év lejártát

követõ 150 napon belül a Pénzügyi Közlönyben nyilvánosságra kell hozni.

71.§

(1) A könyvvizsgáló által hitelesített pénztári beszámolót a pénzügyi év

lejártát követõ 90 napon belül a közgyûlés elé kell terjeszteni. A beszámoló

tartalmazza a vagyonértékelési és teljesítménymérési jelentéseket, valamint a

aktuáriusi értékelést.

(2) A pénztár likviditási helyzetének ellenõrzése érdekében a

Pénztárfelügyelet a pénztárat évközben is beszámoltathatja.

(3) A pénztár beszámolási kötelezettségére, a beszámolót alátámasztó

könyvvezetési kötelezettségére, valamint az aktuáriusi értékelésre irányadó

szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

72.§

(1) Amennyiben a beszámoló valamelyik tartalékban olyan hiányt mutat, amely a

biztonsági tartalékokból, illetve a likviditási tartalékból vagy a saját

tevékenységi tartalékból nem pótolható, az igazgatótanács köteles tájékoztatni

a veszteségrõl és az annak megszüntetését célzó stabilizációs tervérõl a

Pénztárfelügyeletet és az Alapot.

(2) A Pénztárfelügyelet a hozamkiegyenlítõ, demográfiai, valamint az egyéb

biztonsági és jogszabály által elõírt tartalékok szintjét folyamatosan

ellenõrzi, és hiányuk esetén felügyeleti intézkedést kezdeményez.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakkal azonos elbírálás alá esik az ott

megnevezett tartalékok igénybevétele, valamint, ha a beszámoló a kiinduló

állapothoz képest a befizetésekkel növelt egyéni számlák, valamint a

szolgáltatások csökkenésének, illetve a kiadásoknak az e törvényben elõirt

mértékénél magasabb szintjét mutatja.

(4) Ha a Pénztárfelügyelet az igazgatótanács stabilizációs tervét nem tartja

megalapozottnak, annak átdolgozását írhatja elõ.

A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási,

biztosításmatematikai feladatainak,

valamint vagyonkezelésének kihelyezése

73.§

(1) A pénztárak adminisztrációs és nyilvántartási, biztosításmatematikai

feladataik teljesítésével, illetve a vagyonkezelés lebonyolításával e

tevékenységgel üzletszerûen foglalkozó és arra feljogosított, valamint a

Pénztárfelügyeletnek bejelentett szervezeteket (továbbiakban együtt:

szolgáltatók) bízhatnak meg. Az adminisztrációs és nyilvántartási,

biztosításmatematikai feladatok ellátását egyetlen szervezet is végezheti.

(2) A vagyonkezelés ellátásával nem bízható meg az adminisztrációs és

nyilvántartási, illetve a biztosításmatematikai feladatok elvégzésével

megbízott szervezet.

(3) A szolgáltató a pénztár nevében és érdekében jár el, a pénztárakra

vonatkozó gazdálkodási, számviteli, biztosításmatematikai és befektetési

elõírások szerint.

74.§

(1) A vagyonkezelõi szerzõdésnek tartalmaznia kell:

a) a kezelésre átadott vagyon meghatározását,

b) a pénztár által kezelésre átadott vagyonnak a vagyonkezelõ vagyonától,

illetve más megbízás alapján kezelt vagyontól elkülönített kezelésének

szabályait,

c) a befektetési korlátok és a vagyonkezelési elõírások betartásának

biztosítékait,

d) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a vagyonkezelõ olyan nyilvántartásokat

vezet, amelyek a pénztár jelentési és beszámolási kötelezettségéhez

szükséges adatokat hitelt érdemlõen tartalmazzák,

e) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a vagyonkezelõ a pénztár részére,

illetve a pénztár nyilatkozata alapján más szolgáltatók, és

Pénztárfelügyelet részére a jogszabályok szerinti formában biztosítja azok

jogszabályokban elõírt nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeinek

teljesítéséhez szükséges, a pénztárra vonatkozó adatokat.

(2) A vagyonkezelõ megbízása esetén is a pénztár gondoskodik arról, hogy a

vagyonkezelési elõírások ellenõrzéséhez szükséges információk a

Pénztárfelügyelet rendelkezésére álljanak.

(3) Semmis a vagyonkezelõi szerzõdés akkor, ha:

a) a vagyonkezelõ nem rendelkezik a vagyonkezelési tevékenység végzéséhez

szükséges engedéllyel, illetõleg a Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet által

jóváhagyott, a tevékenységre vonatkozó üzletszabályzattal,

b) a vagyonkezelési szerzõdés nem tartalmazza az (1) bekezdésben foglaltakat.

75.§

(1) A szolgáltatóval kötött szerzõdést a Pénztárfelügyeletnek a megkötésétõl

számított 15 napon belül be kell nyújtani.

(2) A Pénztárfelügyelet 30 napon belül felszólítja a pénztárat a

szolgáltatóval kötött szerzõdés felbontására, ha annak tartalma sérti a

pénztár gazdálkodásának nyilvántartásával, biztosításmatematikai és

befektetési feladatainak ellátásával kapcsolatos jogszabályi elõírásokat, vagy

a pénztár vagyonkezelési és eszközértékelési szabályzatát, valamint ha a

biztosítótól vásárolt szolgáltatás nincs összhangban a pénztárak e törvényben

megfogalmazott szolgáltatási rendszerével. Amennyiben a pénztár a jogszabályok

rendelkezéseinek betartása érdekében a Pénztárfelügyelet felhívására nem

intézkedik, a Pénztárfelügyelet a szerzõdés érvénytelenítését kéri a pénztár

székhelye szerint illetékes bíróságon, és a szolgáltató e szerzõdés alapján

végzett tevékenységet határozattal felfüggeszti.

Befektetési szolgáltatások igénybevétele,

befektetési eszközök kezelése

Letétkezelés, letétkezelõ

76.§

(1) A pénztár a letétkezeléssel kapcsolatos feladatai ellátásával az Épt.

szerinti letétkezelõt köteles megbízni. A pénztár csak egy letétkezelõt bízhat

meg.

(2) A pénztári letétkezelõ a pénztár megbízása alapján végzett befektetési

szolgáltatások tekintetében megbízásának ellátásához szükséges mértékben

ellenõrzi a pénztári szolgáltatót, valamint a pénzforgalmi számlát vezetõ

szervezetet.

(3) A letétkezelõ a pénztár nevében eljárva tevékenységét a pénztár érdekében

a letétkezelésre vonatkozó megbízásnak megfelelõen köteles végezni. Köteles

felhívni a pénztár, illetõleg a vagyonkezelõ figyelmét arra, ha a befektetési

megbízás végrehajtása sérti (sértené) vagy veszélyezteti (veszélyeztetné) a

pénztár érdekeit.

(4) A letétkezelõnek vissza kell utasítania minden olyan utasítást, amely a

pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi elõírásokkal ellentétes.

Amennyiben a pénztár befektetéseinek összetétele nem felel meg az

elõírásoknak, ennek bekövetkezését 3 munkanapon belül a letétkezelõ köteles a

pénztárnak jelenteni és - ha van - a pénztári szolgáltatót (szolgáltatókat)

értesíteni.

(5) A pénztár a letétkezelõt - megkötött szerzõdés egyidejû megküldésével - 30

napon belül bejelenti a Pénztárfelügyeletnek.

77.§

(1) Az 76. § (1) bekezdésben meghatározott feladatokkal a pénztár nem bízhatja

meg a vagyonkezeléssel, illetve a szolgáltatási feladatokkal megbízott

gazdálkodó szervezetet.

(2) A pénztári szolgáltató és a letétkezelõ között sem közvetlen sem 10

százalékot meghaladó közvetett tulajdonosi, sem egyéb olyan gazdasági

kapcsolat nem lehet, amely összeférhetetlen a letétkezelõi feladatok

ellátásával.

(3) A pénztár által a befektetések irányítására alkalmazott személy és a

befektetéssel kapcsolatos szervezeti egység dolgozója nem lehet a pénztár

letétkezelõjénél tisztségviselõ, vezetõ állású alkalmazott, vagy olyan

feladatkörben dolgozó személy, aki a letétkezeléssel kapcsolatosan

utasításokat adhat.

(4) A pénztár vagyonkezelõjénél a vagyonkezelést irányító és a

vagyonkezeléssel foglalkozó személy nem lehet a pénztár letétkezelõjénél

tisztségviselõ, vezetõ állású alkalmazott, vagy olyan beosztásban dolgozó

személy, aki a letétkezeléssel foglalkozó szervezeti egységet irányítja, vagy

annak közvetlen utasításokat adhat.

VII. Fejezet

TITOKTARTÁS

Az üzleti titok és pénztártitok

78.§

(1) Üzleti titok minden olyan, a pénztár tevékenységéhez kapcsolódó tény,

információ, megoldás, vagy adat, amelynek titokban maradásához a pénztárnak

méltányolható érdeke fûzõdik, és amelyet a pénztár üzleti titokká minõsített,

illetve amelynek titokban tartása érdekében a pénztár a szükséges

intézkedéseket megtette.

(2) Pénztártitok minden olyan, a pénztártagról a pénztár, vagy a pénztári

szolgáltató szervezet rendelkezésére álló tény, információ, megoldás, vagy

adat, amely a pénztártag személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti

tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a

pénztár által vezetett egyéni számlájára, egyenlegére, forgalmára, a

pénztártag járulékbefizetéseire és a részére járó nyugdíjszolgáltatásra

vonatkozik. A pénztártagok nyilvántartható személyes adatainak körét a törvény

3. számú melléklete tartalmazza.

(3) A pénztár igazgatótanácsának és az ellenõrzõ bizottságának tagja, a

pénztár alkalmazottja, ideértve a megbízás alapján foglalkoztatott

személyeket, szervezeteteket, illetõleg ezek alkalmazottait is, köteles a

pénztár mûködésével kapcsolatban tudomására jutott üzleti titkot és

pénztártitkot - idõbeli korlátozás nélkül, ezen minõsége megszûnését követõen

is - megtartani.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott titoktartási kötelezettség kiterjed arra a

személyre és szervezetre is, aki, illetve amely üzleti titoknak vagy

pénztártitoknak minõsülõ információhoz jutott.

(5) A Pénztárfelügyelet - az üzleti titokra vonatkozó szabályok betartásával -

a pénztárak egyedi azonosítására alkalmas adatokat szolgáltat:

a) statisztikai célokra a Központi Statisztikai Hivatal,

b) a gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai feladatok ellátása céljából

a Pénzügyminisztérium,

c) a gazdasági, pénzpiaci folyamatok elemzése, a pénztárak befektetési

tevékenységének eredményesebbé tétele, valamint a pénztárak szolgáltatási

kötelezettsége teljesíthetõségének értékelése céljából a Pénztártanács és

az Alap részére.

79.§

(1) A 78.§ (3) bekezdésében elõírt titoktartási kötelezettség nem áll fenn a

feladatkörében eljáró

a) Pénztárfelügyelettel,

b) az Alappal,

c) az Állami Számvevõszékkel,

d) a pénztárak törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséggel,

e) a folyamatban levõ büntetõ eljárás keretében eljáró, valamint a

feljelentés kiegészítését végzõ nyomozó hatósággal, ügyészséggel,

f) külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a titkos

információ gyûjtésre felhatalmazott szervvel,

g) a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzõvel, valamint a feladatkörében eljáró

gyámhatósággal,

h) a fõigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott

feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálattal,

i) a büntetõ-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben a csõd- és

felszámolási eljárás, és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása

keretében a bírósággal,

j) az adó-, vám és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének

ellenõrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat

végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal,

vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel,

k) a Gazdasági Versenyhivatallal

szemben, e szerveknek a pénztárhoz intézett írásbeli megkeresése esetén.

(2) A pénztártitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha:

a) a pénztártag, vagy annak törvényes képviselõje a rá vonatkozó

kiszolgáltatható adatkört pontosan megjelölve közokiratban, vagy teljes

bizonyító erejû magánokiratban erre felhatalmazást ad,

b) a törvény a pénztártitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad,

c) a pénztár érdeke ezt a pénztártaggal szemben fennálló követelése

behajtásához (eladásához), vagy lejárt követelése érvényesítéséhez

szükségessé teszi.

(3) Aki üzleti titok, vagy pénztártitok birtokába jut, nem használhatja fel

arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen, vagy

közvetett módon elõnyt szerezzen, továbbá, hogy a pénztárnak, vagy a

pénztártagoknak hátrányt okozzon.

VIII. Fejezet

A PÉNZTÁRAK EGYESÜLÉSE, SZÉTVÁLÁSA, MEGSZÛNÉSE

ÉS FELSZÁMOLÁSA

A pénztárak egyesülése

80.§

(1) Az azonos szervezõdési elv alapján mûködõ pénztárak egyesülhetnek, ha azt

az érintett pénztárak közgyûlései elhatározzák. Az egyesülés beolvadással,

vagy összeolvadással történhet. A területi pénztárba az eltérõ szervezési

elven felépülõ pénztár is beolvadhat.

(2) Beolvadás esetén a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik

pénztárra (átvevõ pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át. Beolvadás

esetén az átvevõ pénztár alapító okiratát és SzMSz-ét módosítani kell.

(3) Összeolvadás esetén az egyesülõ pénztárak megszûnnek és jogaik és

kötelezettségeik, mint egész az új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az

új pénztár alapító okiratának elfogadásával.

A pénztárak szétválása

81.§

(1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyûlés elhatározza és az új

pénztárak az alapító okiratukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban

rendelkezni kell a jogutódlásról.

(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására

vonatkozó rendelkezései az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy

a) a jogutódoknak a szolgáltatási kötelezettségüket a bírósági

nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is

teljesíteniük kell,

b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Pénztárfelügyeletnek a

tevékenységi engedély feltételeinek meglétérõl,

c) a nyilatkozathoz mellékelni kell az átalakulási tervet, a könyvvizsgáló

által hitelesített vagyonmérleg-tervezetet és a kötelezettségek és

követelések állományát tartalmazó dokumentumot is.

A pénztár megszûnése

82.§

A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a Pénztárfelügyeletnek be kell

jelenteni. A Pénztárfelügyelet a pénztár jogutód nélküli megszûnésekor - a

felszámolás kivételével - amennyiben a közgyûlés ezt határozatban kéri,

végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli.

83.§

(1) A pénztár, a felszámolás esetét kivéve, csak végelszámolást követõen, a

Pénztárfelügyelet elõzetes engedélye alapján szûnhet meg.

(2) A pénztár megszûnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni. Az

egyesüléssel, illetve szétválással létrejött pénztárat, illetve pénztárakat

ezzel egyidejûleg nyilvántartásba kell venni.

(3) A pénztár jogutód nélküli megszûnése esetén a pénztártag a rá jutó

vagyonrészt:

a) átlépés esetén a másik pénztárba viheti, vagy,

b) ideiglenesen - legfeljebb hat hónapig - az Alapba helyezheti.

84.§

(1) A pénztár felszámolási eljárására a csõdeljárásról, a felszámolási

eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit az

alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a pénztár akkor minõsül fizetésképtelennek, ha esedékes elismert

kötelezettségeinek 60, illetve a tagok javára vállalat szolgáltatási

kötelezettségeinek az esedékességtõl számított 90 napon belül nem tesz

eleget,

b) a pénztár ellen nincs helye csõdeljárásnak,

c) a bíróság a pénztár felszámolójának csak a Hpt. 177.§ (3) bekezdésében

meghatározott közhasznú társaságot jelölheti ki.

(2) A felszámolás kezdõ idõpontjától:

a) intézkedést csak a felszámoló hozhat,

b) új tag nem vehetõ fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell,

c) a tagdíjakat csak az Alap szedheti be.

(3) A Pénztárfelügyelet köteles a felszámolás kezdõ idõpontjában a pénztár

tevékenységi engedélyét visszavonni és az Alap útján, vagy más pénztár

kijelölésével a tagsági viszony folytatásáról és a járadékszolgáltatások

teljesítésérõl gondoskodni.

(4) A Pénztárfelügyelet a felszámolás kezdõ idõpontjától számított 60 napon

belül köteles kijelölni azt a pénztárat, ahol a tagsági jogviszonyt folytatni

lehet. A kijelölt pénztár a tagok átvételét nem tagadhatja meg. A kijelölés a

tag szabad pénztárválasztási jogát nem érinti. A pénztárak közötti elszámolás

tekintetében, a pénztárak közötti átlépésre vonatkozó szabályokat kell

alkalmazni.

(5) A felszámolás kezdõ idõpontjában a tartalékokhoz tartozó eszközök listáját

azonnal le kell zárni és azt a felszámolónak át kell adni. A felszámolási

eljárás során ezek az eszközök külön kezelendõk és azok csak a fedezeti

alappal szemben fennálló tagi, illetve hozzátartozói követelések kielégítése

után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.

IX. Fejezet

A PÉNZTÁRAK SZÖVETSÉGE

85.§

(1) A pénztárak érdekeik képviseletére és közös céljaik megvalósítására

szövetséget hozhatnak létre.

(2) A szövetség jogi személyként mûködõ társadalmi szervezet.

(3) A szövetség a pénztárak mûködésére vonatkozóan szakmai ajánlásokat adhat

ki.

X. Fejezet

A PÉNZTÁRAK GARANCIAALAPJA

86.§

(1) Az Alap e törvény hatálybalépésével jön létre.

(2) A pénztári tevékenység folytatására engedéllyel rendelkezõ pénztár az Alap

tagjává válik, és garanciadíjat fizet.

Az Alap jogállása

87.§

(1) Az Alap jogi személy, székhelye Budapest.

(2) Az Alap pénzeszközei nem vonhatók el és kizárólag az e törvényben

meghatározott célokra használhatók fel.

(3) Az Alap saját vagyona, bevételei és jövedelme után társasági, helyi adó,

illeték fizetésére nem köteles.

(4) Az Alap saját tõkéje nem osztható fel.

(5) Az Alapot harmadik személyekkel szemben bíróság és hatóság elõtt az

igazgatóság elnöke, vagy az ügyvezetõ igazgató képviseli.

(6) Az Alap mûködésének törvényességi felügyeletét a Pénztárfelügyelet látja

el.

(7) Az Alap viseli a kezelésével felmerülõ költségeket.

Az Alap feladata

88.§

(1) Az Alap feladata:

a) a 89.§-ban meghatározott kifizetések teljesítése,

b) a pénztár és a pénztárak befektetési tevékenységének elemzése az elõírt

hozamtól való eltéréssel és a járadékszolgáltatás fedezetének

rendelkezésre állásával összefüggésben és javaslatok megtétele a

Pénztártanácsnak, illetve a Pénztárfelügyeletnek,

c) a pénztártagtól kapott megbízás esetén a károsult egyezségi tárgyaláson,

illetve felszámolási eljárásban való képviselete,

d) a felszámolás kezdõ idõpontjától a tagdíj beszedése és a pénztár jogutód

nélküli megszûnése esetén a pénztártag által az Alapba helyezett

vagyonrész kezelése,

e) a pénztártag vagy a számlatulajdonos kérésére a tag egyéni számlájának,

illetve járadékfedezetének átvétele, számlájának átmeneti - legfeljebb hat

hónapra - kezelése, illetve járadékának szolgáltatása.

(2) Az Alap a Pénztárfelügyeletet az Alaphoz benyújtott igényrõl tájékoztatja.

Az Alapból történõ kifizetés

89.§

(1) Az Alap pénzeszközeit, az Alapból történõ kifizetésre, akkor kell

felhasználni:

a) ha az Alap tagjánál a pénztártag vagy kedvezményezett követelése átlépés,

a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés, vagy

járadékszolgáltatás, valamint a tag elhalálozása esetén befagyott,

b) ha a tag követelése a nyugdíjba vonuláskor a normafedezetnél kisebb,

c) ha a nyugdíj folyósításának idõszakában a szolgáltatási tartalékának

szintje a szolgáltatási kötelezettségek teljesítését nem teszi lehetõvé.

(2) Befagyott követelésnek minõsül, ha a pénztár a tag követelést az SzMSz-ben

meghatározott esedékességet követõ öt napon belül nem tudja teljes egészében

teljesíteni.

(3) Az Alap az (1) bekezdés szerint:

a) a tagnak a felhalmozási idõszak és a járadékos idõszak alatti átlépése, a

társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ visszalépése esetén a

pénztár által teljesített kifizetést a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve a

választott pénztár részére kiegészíti a tag követelésének mértékéig,

b) a tag részére történõ járadék szolgáltatás megállapításakor szükség esetén

az egyéni fedezetet kiegészíti a normafedezet mértékig.

c) kiegészíti a szolgáltatási tartalékot, ha az aktuáriusi értékelés szerint

a járadék folyósításának idõszakában a szolgáltatási tartalék szintje a

likviditási tartalék demográfiai, illetve hozamkiegyenlítési tartalékának

felhasználása után sem éri el a tagonként meghatározott normafedezetet.

(4) Az Alap a befagyott követelés kifizetését, a követelés befagyását követõ

30 napon belül kezdi meg. Ha az Alap tagjával szemben felszámolási eljárást

kezdeményeztek, az Alapot terhelõ kifizetést a bíróság felszámolást elrendelõ

végzésének közzétételét követõ 15 napon belül kell megkezdeni.

(5) Az Alap köteles egy országos napilapban és a Magyar Közlönyben közzé tenni

az igényérvényesítés legelsõ napját, helyét és módját, továbbá a kifizetés

teljesítésével megbízott szervezet nevét.

90.§

(1) Az a pénztár, amelynek fizetési kötelezettsége miatt az Alap kifizetést

teljesített, az Alap igazgatósága által meghatározott módon ennek összegét és

az ezzel összefüggésben felmerült költségeket az Alap részére megtéríti. Az

Alap a Pénztárfelügyeletnél hivatalból kezdeményezi a személyes felelõsség

megállapítását.

(2) Az Alap által teljesített kifizetés mértékéig a követelés az ügyfélrõl az

Alapra száll át.

(3) Az Alap szükség szerint a felszámolási eljárás során érvényesíti az (1)

bekezdésben meghatározott igényét.

Az Alap tagja, garanciadíj

91.§

Az Alap tagja évente éves garanciadíjat (a továbbiakban: díj) fizet az

Alapnak. Az éves díj összege az elõzõ évi tagdíjbevétel 0,3-0,5 százaléka. A

minden pénztárra nézve azonos elvek szerinti befizetés mértékét az Alap

igazgatósága határozza meg. Az éves díj összegét a pénztár negyedévi

részletekben, legkésõbb a tárgynegyedév tizenötödik napjáig befizeti az Alap

pénzforgalmi számlájára.

92.§

A pénztár mûködésének elsõ évében a garanciadíj mértéke az adott

tárgynegyedévi tagdíjbevétel 0,3-0,5 százaléka, amelyet a tárgynegyedévet

követõ hó tizenötödik napjáig köteles a pénztár megfizetni.

93.§

(1) Az Alap eszközeinek évi átlagos értéke nem lehet kevesebb a pénztárak

összesített eszközei értékének 0,3 százalékánál és nem haladhatja meg az 1,5

százalékot.

(2) Az Alap igazgatósága rendkívüli befizetést rendelhet el, ha az Alap

eszközei az Alap e törvényben elõírt fizetési kötelezettségének teljesítését

nem fedezik. A pénztárnak a rendkívüli befizetési kötelezettséget az

igazgatóság által meghatározott módon és idõben kell teljesítenie. A

rendkívüli fizetési kötelezettség legmagasabb mértékét a Kormány rendeletben

állapíthatja meg.

(3) Ha az Alap eszközeinek mértéke az (1) bekezdésben meghatározott

legmagasabb mértéket meghaladja, az Alap igazgatósága a garanciadíj

befizetését szünetelteti.

Az Alap szervezete

94.§

(1) Az Alapot hét tagú igazgatóság irányítja.

(2) Az igazgatóság tagja:

a) a Pénztártanács által tagjai soraiból választott 2 tag,

b) a Pénztárak Szövetsége által delegált egy fõ, vagy, ha több szövetség

mûködik, általuk közösen delegált egy fõ,

c) az Alap tagjaitól független szakemberek közül a Pénztárfelügyelet

javaslata alapján a Pénzügyminiszter által kinevezett négy személy.

(3) Az igazgatósági tagsági kinevezés, vagy jelölés 3 évre szól.

(4) Megszûnik az igazgatósági tagság:

a) a (3) bekezdésben meghatározott idõ elteltével,

b) a kijelölés visszavonásával vagy visszahívással,

c) felmentéssel,

d) a tag halálával,

e) a tisztségrõl történõ lemondással.

(5) Az igazgatóság a tagjai közül elnököt választ.

(6) Az igazgatóság legalább negyedévente ülést tart. Az igazgatóság ülését

össze kell hívni, ha az Alap terhére az Alap szabályzatában meghatározott,

jelentõsebb összegû kifizetési kötelezettséggel járó helyzet állott elõ vagy

annak bekövetkezése várható, illetõleg, ha a Pénztárfelügyelet azt elrendeli.

Az igazgatóság ülését az elnök hívja össze.

(7) A Pénztárfelügyelet képviselõje és az Alap ügyvezetõ igazgatója az

igazgatóság ülésein tanácskozási joggal vesz részt.

(8) Az igazgatóság akkor határozatképes, ha az ülésen legalább öt tag jelen

van. Az igazgatóság a határozatait egyszerû szótöbbséggel hozza.

Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. Az Alap által történõ

kötelezettség-vállaláshoz az igazgatóság legalább négy tagjának igenlõ

szavazata szükséges.

Az igazgatóság feladata

95.§

(1) Az igazgatóság:

a) elfogadja az Alap szabályzatait,

b) irányítja az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,

c) meghatározza az Alap munkaszervezetének feladatait,

d) kinevezi és felmenti az Alap ügyvezetõ igazgatóját, fõkönyvelõjét és

vezetõ matematikusát (aktuárius), meghatározza feladatait, díjazását,

e) meghatározza az igazgatóság üléseinek ügyrendjét, helyét, idõpontját,

f) meghatározza az alaptagok számára az alaptagok által nyújtandó jelentések,

tájékoztatók tartalmát, gyakoriságát,

g) meghatározza az Alap éves költségvetését, és megállapítja az Alap éves

beszámolóját,

h) meghatározza az Alap által a törvény szerint teljesítendõ kifizetések

rendjét,

i) negyedévente jelentést küld a Pénztárfelügyeletnek és az Alap tagjainak az

Alapban kezelt pénzeszközök állományáról és felhasználásáról,

j) éves tevékenységérõl a tárgyévet követõ év március 31. napjáig jelentést

készít, amelyben bemutatja az Alap vagyoni helyzetét, pénzeszközeit és

felhasználását, és a jelentést megküldi a Pénztárfelügyeletnek, az

alaptagoknak és az Állami Számvevõszéknek,

k) dönt a tag kizárásáról,

l) ellátja a törvényben meghatározott egyéb feladatokat.

(2) Az Alap igazgatósága szabályzatban határozza meg:

a) a tagok által fizetendõ éves díj-, a rendkívüli befizetés mértékét, a

díjfizetés megállapításának eljárási szabályait,

b) az Alap kezelésének szabályait,

c) az Alapból történõ kifizetés rendjét,

d) a kártalanításként nyújtott összeg megtérítésének szabályait,

e) az igazgatóság ügyrendjét.

(3) Az Alap köteles szabályzatait és az igazgatóság nyilvános határozatait a

Pénzügyi Közlönyben nyilvánosságra hozni.

Az ellenõrzõ bizottság feladata

96.§

(1) Az Alap mûködését háromtagú ellenõrzõ bizottság felügyeli.

(2) Az ellenõrzõ bizottság tagjait - a Pénztárfelügyelet javaslata alapján - a

Pénzügyminiszter nevezi ki.

(3) Az ellenõrzõ bizottság megbízatása 3 évre szól és idõtartama megegyezik az

igazgatóság megbízatásának idõtartamával.

(4) Az ellenõrzõ bizottság rendszeresen vizsgálja és elemzi az Alap

gazdálkodását, számvitelét és ügyvitelét, és javaslatot tesz az Alap

könyvvizsgálójára. Megállapításairól és javaslatairól értesíti az Alap

igazgatóságát, valamint - szükség szerint - a Pénztárfelügyeletet. Javaslatot

tesz a Pénztártanács feladatkörét érintõ ügyekben, a Pénztárfelügyeletnek a

Pénztártanács összehívására.

(5) Az ellenõrzõ bizottság ügyrendjét maga határozza meg.

Az Alap ügyvezetõ igazgatója és munkaszervezete

97.§

(1) Az Alap munkaszervezettel rendelkezik.

(2) Az Alap tevékenységének operatív irányítását az ügyvezetõ igazgató látja

el. Az ügyvezetõ igazgató gyakorolja az Alap alkalmazottai felett a

munkáltatói jogokat.

(3) Az ügyvezetõ igazgató az igazgatóság egyetértésével egyes feladatok

ellátására megbízási szerzõdést köthet, illetve együttmûködési

megállapodásokat köthet. Ezekben az esetekben az e törvényben meghatározott

összeférhetetlenségi szabályokat megfelelõen alkalmazni kell.

(4) Az Alapnál könyvvizsgáló mûködik.

Az Alap számlavezetése, pénzkezelése és befektetései

98.§

(1) Az Alap számláját a Magyar Nemzeti Bank vezeti.

(2) Az Alap szabad pénzeszközeit kizárólag pénzben, vagy állampapírban

tarthatja.

(3) Az Alap gazdálkodását az Állami Számvevõszék ellenõrzi.

(4) Az Alap éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének

sajátosságait a Kormány rendeletben állapítja meg.

(5) Az Alap a Magyar Nemzeti Banktól kölcsönt, átmeneti vagy tartós hiány

esetén hitelt vehet fel. A Magyar Nemzeti Banktól felvett kölcsön

visszafizetéséért a központi költségvetés készfizetõ kezesként felel.

Az Alapból történõ kilépés és kizárás

99.§

(1) Az Alapból az Alap tagja önkéntes elhatározással csak a végelszámolást

követõen és akkor léphet ki, ha minden pénztári tevékenységét megszüntette és

igazolja, hogy a pénztártagokkal és az Alappal szembeni kötelezettségeinek

eleget tett.

(2) Az Alap a tagot kizárja, ha

a) annak tevékenységi engedélyét a Pénztárfelügyelet visszavonta vagy

b) az Alap tagja az igazgatóság felszólítása ellenére sem tett eleget az

Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségének.

(3) Az Alapból történõ kizárás nem érinti a tagság fennállása alatt

keletkezett követelésekért való helytállást.

(4) A kizárásról az Alap a Pénztárfelügyeletet egy munkanapon belül értesíti.

A Pénztárfelügyelet a kizárt pénztár tevékenységi engedélyét azonnali

hatállyal visszavonja, s errõl haladéktalanul, legkésõbb 5 munkanapon belül 2

országos napilapban hirdetményt tesz közzé.

XI. Fejezet

ÁLLAMI GARANCIA, A PÉNZTÁRAK ÁLLAMI FELÜGYELETE

100.§

A magánnyugdíj-rendszer mûködését az állam - az intézményvédelmi szabályok

érvényesítésével, az állami felügyelet mûködtetésével valamint a pénztártagok

követeléseit biztosító Alap fizetõképességének a központi költségvetés által

történõ garantálásával - biztosítja.

101.§

A pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészség a rá irányadó szabályok

szerint, felügyeletét a Pénzügyminiszter - az Pénztárfelügyelet útján - látja

el.

A Pénztárfelügyelet

jogállása és feladatköre

102.§

(1) A Pénztárfelügyelet a Pénzügyminiszter felügyelete alatt önálló központi

hivatalként mûködõ, országos hatáskörû elsõfokú közigazgatási szerv.

(2) A Pénztárfelügyelet jogi személy, amely részben önálló gazdálkodású

költségvetési szervként mûködik. A Pénztárfelügyelet Szervezeti és Mûködési

Szabályzatát a Pénzügyminiszter hagyja jóvá. A Pénztárfelügyelet székhelye:

Budapest.

(3) A Pénztárfelügyelet hatásköre kiterjed az e törvény 2.§-ában meghatározott

szervezetek tevékenységének felügyeletére, valamint ellátja az Öpt-ben foglalt

feladatokat és hatásköröket.

(4) A Pénztárfelügyelet eljárására - az Áe-t az e törvényben foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni.

(5) A Pénztárfelügyelet határozata ellen a Pénzügyminisztériumhoz lehet

fellebbezni.

(6) A Pénztárfelügyelet véleményezési joggal rendelkezik a

társadalombiztosítási, a kötelezõ és önkéntes pénztári rendszert érintõ

jogszabályok elõkészítése során, valamint javaslatot tesz az ezeket érintõ

jogszabályok megalkotására és módosítására.

(7) A Pénztárfelügyelet külföldi felügyeleti hatóságokkal, illetve az általuk

létrehozott nemzetközi szervezetekkel együttmûködési megállapodásokat köthet,

személyes adatnak nem minõsülõ információkat cserélhet és tagként ilyen

szervezetbe beléphet. A Pénztárfelügyelet a külföldi felügyeleti hatóságoktól

kapott adatokat, információkat tevékenységének javításához, illetõleg kérelmek

elbírálásához, határozatainak-, intézkedéseinek-, szankcióinak megalapozásához

használhatja fel. Ugyanilyen célokból adhat adatokat és információkat a

nemzetközi együttmûködés során az említett szervezeteknek.

(8) A Pénztárfelügyelet - az üzleti titok és a pénztártitok megtartása mellett

- határozatait és állásfoglalásait hivatalosan a Pénzügyi Közlönyben teszi

közzé.

103.§

(1) A Pénztárfelügyelettel köztisztviselõi jogviszonyban, munkavégzésre

irányuló egyéb jogviszonyban, vagy megbízási jogviszonyban álló vagy állt

személy köteles megõrizni a felügyeleti tevékenység ellátásával kapcsolatban

tudomására jutott, a pénztárak tevékenységéhez kapcsolódó üzleti titkot,

pénztártitkot. A titoktartási kötelezettség idõbeli korlátozás nélkül a

Pénztárfelügyelethez fûzõdõ jogviszony megszûnését követõen is fennáll.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy a tudomására jutott üzleti titkot és

pénztártitkot nem használhatja fel arra, hogy annak révén saját maga vagy más

személy részére közvetlen vagy közvetett módon elõnyt szerezzen, továbbá, hogy

a pénztárnak vagy a pénztártagoknak hátrányt okozzon.

Kinevezési jogkörök

A Pénztárfelügyelet elnöke

104.§

(1) A Pénztárfelügyelet elnökét a hat éves idõtartamra, helyettesét

(helyetteseit) határozatlan idõre a Pénzügyminiszter nevezi ki és gyakorolja

felettük a munkáltatói jogokat.

(2) A Pénztárfelügyelet elnökére, elnökhelyettesére (elnökhelyetteseire),

valamint alkalmazottaira az e törvényben foglalt eltérésekkel a Ktv

rendelkezései az irányadók, azzal hogy a Ktv 30/A § (3) bekezdésében, valamint

a 42.§ (5) bekezdésének b) pontjában, továbbá a 44.§ (1) bekezdésében

megállapított mértékek tekintetében a jogszabályok által a minisztériumokra

meghatározott mértékekig felfelé el lehet térni.

(3) A Pénztárfelügyelet elnöki és elnökhelyettesi tisztségére az a büntetlen

elõéletû, magyar állampolgár nevezhetõ ki, aki szakirányú felsõfokú

végzettséggel, és legalább öt évi, a pénzügyi, gazdasági, közigazgatási élet

területén szerzett vezetõi gyakorlattal rendelkezik. Az öt éves szakmai

gyakorlat alól 2 évre a Pénzügyminiszter felmentést adhat.

(4) Szakirányú felsõfokú végzettségnek minõsül a tudományegyetemek állam és

jogtudományi karán, a közgazdaságtudományi egyetemen, az államigazgatási

fõiskolán, vagy a pénzügyi és számviteli fõiskolán szerzett oklevél.

(5) A Pénztárfelügyelet vezetõ matematikusának kinevezése esetében az e

törvény 47.§ (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakat kell alkalmazni.

(6) Felmentéssel szûnik meg a Pénztárfelügyelet elnökének és

elnökhelyettesének (elnökhelyetteseinek) megbízatása, ha

a) jogerõs bírói ítélet megállapítása szerint bûncselekményt követett el,

vagy más módon tisztségére méltatlanná vált,

b) tisztségének ellátására tartósan alkalmatlanná vált,

c) tisztségével való összeférhetetlenségét nem szûntette meg.

(7) A Pénztárfelügyelet elnöke:

a) képviseli a Pénztárfelügyeletet bel- és külföldön,

b) irányítja a Pénztárfelügyelet tevékenységét,

c) gyakorolja a munkáltatói jogokat a Pénztárfelügyelet alkalmazottai felett,

az elnökhelyettessel (elnökhelyettesekkel) kapcsolatos munkáltatói jogok

gyakorlására javaslatot tesz,

d) gyakorolja a Pénztárfelügyelet gazdálkodásával összefüggõ jogokat,

e) intézkedéseket rendel el és bírságot alkalmaz,

f) gyakorolja mindazon jogokat, amelyekkel e törvény alapján a

Pénztárfelügyelet SzMSz-e felruházza.

(8) A Pénztárfelügyelet elnöke a (7) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott

jogkörének gyakorlását - az elnökhelyettes feletti munkáltatói jogok

gyakorlására vonatkozó javaslattételi jogon kívül - átruházhatja.

Összeférhetetlenség

105.§

(1) A Pénztárfelügyelet elnöke, elnökhelyettese és köztisztviselõi a

pénztárral és pénztárral szerzõdésben álló jogi személlyel, az Alappal,

valamint társadalombiztosítási tevékenységet végzõ szervezettel nem állhatnak

munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló jogviszonyban, vagy személyes

közremûködéssel járó gazdasági társasági tagsági viszonyban és tulajdonosi

viszonyban, valamint nem lehetnek ezek vezetõ tisztségviselõi vagy az

ellenõrzést ellátó szerv tagjai.

(2) A Pénztárfelügyelet elnöke, elnökhelyettesei és köztisztviselõi nem

lehetnek egymás és az (1) bekezdésben felsorolt személyek közeli hozzátartozói

és nem járhatnak el olyan ügyekben, amelyekben maguk, vagy közeli

hozzátartozóik érdekeltsége fennáll.

(3) Az (1) bekezdésben felsorolt személyek, az (1) és (2) bekezdésben

meghatározott összeférhetetlenségi ok fennállását kötelesek haladéktalanul

bejelenteni a munkáltatói jogkört gyakorló személynek és az (1) bekezdésben

foglalt összeférhetetlenséget haladéktalanul megszüntetni. Erre a munkáltatói

jogkört gyakorló az érintett személyt akkor is felhívhatja, ha a bejelentési

kötelezettségének nem tett eleget. Az összeférhetetlenség megszüntetésének

elmulasztása esetén ezen személyeknek a Pénztárfelügyelettel fennálló

köztisztviselõi jogviszonyát meg kell szüntetni. A (2) bekezdésben foglalt

összeférhetetlenségi ok fennállása esetén a munkáltatói jogkört gyakorló dönt

arról, hogy az összeférhetetlenséget meg kell-e szüntetni, illetve az adott

ügyben a bejelentõ eljárhat-e.

A Pénztárfelügyelet feladatai

106.§

(1) A Pénztárfelügyelet:

a) ellenõrzi a törvény, valamint a törvény felhatalmazása alapján kiadott

jogszabályok rendelkezéseinek megtartását,

b) elbírálja az engedélykérelmeket és ellenõrzi, hogy a pénztárak az

engedélynek megfelelõen mûködnek-e,

c) az e törvényben meghatározott esetekben felügyeleti biztost nevez ki,

d) közremûködik a pénztárak, az Alap fejlõdését akadályozó tényezõk

feltárásában és feloldásában, a társadalombiztosítási szervekkel való

együttmûködésük koordinálásában,

e) ellenõrzési és információs rendszert mûködtet,

f) a pénztárak befektetési tevékenységére vonatkozó hozamelvárást és a

minimális hozam mértékét a jogszabályban meghatározott számítási mód

alapján évente elõre meghatározza és közzéteszi,

g) jóváhagyja a pénztárak szabályzatait.

(2) A Pénztárfelügyelet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal

kapcsolatos feladatait külön törvényben foglaltak szerint látja el.

107.§

(1) A Pénztárfelügyelet tevékenysége ellátásában engedélyezési, ellenõrzési,

intézkedési és bírságolási jogkörrel rendelkezik.

(2) A Pénztárfelügyelet jogköre gyakorlása során - az átmeneti

fizetésképtelenség esetét kivéve - nem kötelezheti a pénztárat SzMSz-étõl és

jóváhagyott pénzügyi tervétõl eltérõ gazdálkodásra.

Engedélyezési hatáskörök

108.§

A Pénztárfelügyelet engedélye szükséges:

a) a pénztár alapításához,

b) a pénztár tevékenységének megkezdéséhez,

c) a pénztárak tevékenységének ideiglenes szüneteltetéséhez.,

d) a szolgáltatási szabályzat hatálybalépéséhez és a szolgáltatási

tevékenység megkezdéséhez,

e) a pénztár jogutód nélküli megszûnéséhez.

A Pénztárfelügyelet ellenõrzési,

intézkedési és bírságolási jogköre

109.§

(1) A Pénztárfelügyelet jogosult és 2 évenként köteles ellenõrizni, hogy a

pénztár tevékenysége megfelel-e a törvénynek, a pénztártevékenységre vonatkozó

egyéb jogszabálynak, a Pénztárfelügyelet által kiadott engedélyeknek és a

pénztártagok biztonságának. Ennek érdekében jogosult a pénztártevékenységet

érintõ, az ellenõrzéshez szükséges adatok, beszámolók, bizonylatok, valamint

vizsgálati anyagok bekérésére és - elõzetes értesítés nélkül is - az azokba

való helyszíni betekintésre, továbbá beszámolót kérhet.

(2) A Pénztárfelügyelet információs rendszert mûködtet, amelyen keresztül

közvetlen kapcsolatban áll a pénztárak, az Alap információs rendszerével. A

közös információs adatbázis adataira vonatkozó részletes szabályokat Kormány-

rendelet állapítja meg.

(3) A Pénztárfelügyelet az (1) bekezdésben meghatározott ellenõrzési feladatok

ellátása érdekében az alkalmazásában álló személyt, független könyvvizsgálót,

vagy egyéb szakértõt küldhet ki a pénztárhoz általános ellenõrzésre vagy

meghatározott célvizsgálat lefolytatására, valamint a pénztár jelentési és

beszámolási kötelezettségének teljesítésére.

110.§

(1) A Pénztárfelügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a

pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó

jogszabályi elõírások betartása érdekében, a következõ intézkedéseket teheti:

a) felszólítást bocsáthat ki - a szükséghez képest határidõ kitûzésével - az

e törvényben, és a pénztártevékenységre vonatkozó más jogszabályban

foglalt rendelkezések maradéktalan megtartására,

b) elõírhatja intézkedési terv meghatározott határidõn belüli benyújtását, és

a végrehajtásra is határidõt szabhat,

c) kezdeményezheti a pénztár vezetõinek felelõsségre vonását, vagy

felmentését,

d) összehívhatja az igazgatótanácsot,

e) rendkívüli közgyûlést hívhat össze,

f) felügyeleti bírság megfizetésére kötelezhet,

g) a pénztártevékenységre adott engedélyt visszavonhatja, ennek keretében és

felszámolási eljárás esetén átmenetileg elrendelheti, hogy a pénztártagok

a tagdíjat az Alapnak fizessék és gondoskodik arról, - megfelelõ pénztár

kijelölésével - hogy legkésõbb 60 nap elteltével a pénztártag

meghatározott pénztár tagjává válhassék,

h) a pénzügyi terv átdolgozását, illetve az SzMSz módosítását

kezdeményezheti,

i) bíróságnál kezdeményezheti felszámolási eljárás megindítását,

j) felügyeleti biztost nevezhet ki,

k) elrendelheti a pénztár mûködésének felfüggesztését.

(2) A pénztártevékenység folytatására adott engedély visszavonására akkor

kerülhet sor, ha a pénztár

a) tevékenységének folytatását az engedély jogerõre emelkedésének napjától

számított 180 napon belül nem kezdi meg, vagy azt a Pénztárfelügyelet

hozzájárulása nélkül szünetelteti,

b) az engedélykérelemben valótlan adatot vagy nyilatkozatot közölt és

felszólítás ellenére 30 napon belül az adatot vagy nyilatkozatot

megfelelõen nem módosította,

c) nem tesz eleget az engedélyben foglalt feltételeknek,

d) a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit súlyosan

megsérti, a Pénztárfelügyelet határozataiban foglaltaknak nem tesz eleget

és ezáltal a pénztártagok érdekeit súlyosan veszélyezteti,

e) engedély nélküli tevékenységet végez,

f) az engedély kiadásának feltételei már nem állnak fenn, és azok megfelelõ

határidõn belül nem pótolhatók.

111.§

(1) A Pénztárfelügyelet felügyeleti bírságot szabhat ki az igazgatótanács vagy

az ellenõrzõ bizottság tagjaival szemben, ha az SzMSz-t megsértik, azzal

ellentétes tevékenységet folytatnak, vagy tevékenységi engedély nélkül

pénztárat mûködtetnek, továbbá, ha a Pénztárfelügyelet intézkedését,

határozatát nem tartják be. A bírság mértéke százezer forinttól egymillió

forintig terjedhet, a kiszabott bírság megfizetését a pénztár nem vállalhatja

át.

(2) A Pénztárfelügyelet felügyeleti bírságot szabhat ki a pénztárral szemben,

ha a pénztár figyelmeztetés ellenére nem változtat addigi törvénysértõ vagy az

SzMSz-ben foglalt elõírásokat sértõ gyakorlatán, illetõleg a vonatkozó

számviteli, pénzügyi elõírásokat nem tartja be. A bírság legmagasabb mértéke

az éves tagdíj 2 százaléka, amely ismételten kiszabható. Ha a pénztár eltér a

befektetésre vonatkozó szabályoktól és keretelõírásoktól, az

összeférhetetlenségi, szabályokat tartósan megszegi, a szigorított bírság

legmagasabb mértéke az éves tagdíj öt százaléka.

(3) A Pénztárfelügyelet által kiszabott bírságot az errõl szóló jogerõs

határozat kézhezvételétõl számított 15 napon belül kell a határozatban

megjelölt számlára befizetni.

112.§

Nem lehet a felügyeleti bírságot kiszabni, a mulasztásnak, illetve

kötelezettségszegésnek a Pénztárfelügyelet tudomására jutásától számított hat

hónapon, illetve az elkövetéstõl számított 2 éven túl.

Felügyeleti biztos

113.§

(1) A Pénztárfelügyelet intézkedési terv készítését rendelheti el a pénztár

számára, ha fennáll a veszélye, hogy a pénztár nem tud eleget tenni

kötelezettségeinek.

(2) Ha a pénztár az intézkedési tervben foglaltaknak nem tesz eleget, vagy az

intézkedési terv a pénztár biztonságos mûködését nem segíti elõ, a

Pénztárfelügyelet felügyeleti biztost nevezhet ki. A Pénztárfelügyelet

felügyeleti biztost rendelhet ki abban az esetben is, ha a pénztár

számvitelében, vagy belsõ ellenõrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly

mértékûek, hogy lehetetlen a pénztár valódi pénzügyi helyzetének értékelése,

valamint ha a pénztár igazgatótanácsa nem tudja ellátni feladatát és ez

veszélyezteti a pénztártagok érdekeit.

(3) Felügyeleti biztos csak a pénztárral üzleti kapcsolatban nem álló és a

pénztár tagságához nem tartozó személy lehet.

(4) A felügyeleti biztos feladata a pénztár likviditási helyzetének gyors

feltárása, a pénztárvagyon felmérése, a pénztár beszámoltatásának

elõkészítése. A felügyeleti biztos a likviditási vizsgálatok lezárásakor, de

legkésõbb 15 napon belül köteles intézkedni a közgyûlés összehívására. A

közgyûlés kezdeményezheti a pénztár felszámolását.

(5) A felügyeleti biztos tevékenysége a pénztár mûködõképességének

helyreállítását célozza. Ennek tartama alatt a pénztár a Pénztárfelügyelet

által kinevezett felügyeleti biztos rendelkezései szerint mûködik és a

felügyeleti biztos gyakorolja az igazgatótanács és az ügyvezetõ jogkörét.

(6) A felügyeleti biztos legfeljebb 180 napra rendelhetõ ki, de ez az

idõtartam a felszámoló kijelöléséig meghosszabbítható. Felszámolási eljárás

esetén a felügyeleti biztos megbízatása a felszámoló kijelöléséig tart.

114.§

(1) A felügyeleti biztos megbízó levelében meg kell határozni a feladatait. A

felügyeleti biztos kirendelésével egyidejûleg rendelkezni kell a felügyeleti

biztos hatáskörérõl, amely kizárólag az e törvényben és a végrehajtására

kiadott jogszabályok betartására és betarttatására terjed ki.

(2) A felügyeleti biztos kirendelésérõl a pénztár igazgatótanácsát értesíteni

kell.

(3) A felügyeleti biztos az általa megtett intézkedésekrõl a pénztár

igazgatótanácsát kérésre 3 napon belül írásban köteles tájékoztatni.

(4) A felügyeleti biztost a felügyelet elnöke által meghatározott díjazás

illeti meg, amelyet az érintett pénztár fizet.

115.§

Ha a pénztár pénzügyi helyzete nem teszi lehetõvé az SzMSz szerinti mûködést,

a Pénztárfelügyelet elrendelheti a pénztár mûködésének felfüggesztését, a

bíróságnál pedig kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását.

A Pénztárfelügyelet bevételei

116.§

A Pénztárfelügyelet bevételei:

a) a felügyeleti díj,

b) egyéb bevételek.

117.§

(1) A pénztár a mûködési költsége terhére pénztár-felügyeleti díjat köteles

fizetni.

(2) A felügyeleti díj mértéke a pénztárba a tagok által befizetett tagdíjak

együttes összegének 2 ezreléke.

118.§

(1) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a

tárgynegyedévben realizált pénztári tagdíjbevétel után a tárgynegyedévet

követõ hónap harmincadik napjáig kell a Pénztárfelügyelet számlájára átutalni.

(2) A felügyeleti díjat a Pénztárfelügyelet mûködésének fedezetére kell

felhasználni, év végi maradványának megállapítására, elszámolására,

felhasználására, a költségvetési szervek tervezésének gazdálkodásának,

beszámolási rendszerére vonatkozó jogszabályok az irányadók.

A Pénztárfelügyelet adatkezelése

119.§

(1) A Pénztárfelügyelet az e törvényben szabályozott feladata ellátásához -

ideértve az e törvényben meghatározott személyes adatokat is - adatot

kezelhet.

(2) A Pénztárfelügyelet feladata ellátása érdekében kezelheti a pénztártagok

és a pénztárak vezetõ tisztségviselõinek 3. számú mellékletben meghatározott

adatait, továbbá a pénztártagok összeférhetetlenségével és képesítési

feltételeivel összefüggõ adatokat.

120.§

A pénztárak központi nyilvántartását a Pénztárfelügyelet saját szervezetében

végzi. Ha az adatokból megállapítja, hogy valamely pénztárban, annak mûködési

zavarai miatt veszélyeztetett a szolgáltatások biztonsága, vagy a pénztárak

teljesítmény mérésének adatai feltûnõ aránytalanságot mutatnak, illetõleg

törvény vagy jogszabálysértés gyanúja merül fel, a Pénztárfelügyelet

intézkedik.

XII. Fejezet

A PÉNZTÁRTANÁCS

121.§

(1) A Pénztártanács a Pénztárfelügyelet tanácsadó szerve.

(2) A Pénztártanács tagjai:

a) a Pénzügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium és a Munkaügyi

Minisztérium egy-egy képviselõje,

b) a Pénztárszövetség(ek) képviselõje (képviselõi),

c) a Pénzügyminiszter által a Pénztárfelügyelet elnökének javaslata alapján

felkért 2 független szakértõ,

d) az Állami Biztosítás Felügyelet, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet,

a Magyar Nemzeti Bank és a Budapesti Értékpapír Tõzsde által delegált egy-

egy képviselõ,

e) az Alap képviselõje,

f) a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat által delegált egy képviselõ,

g) azon kamarák képviselõje, amelyekben a pénztári szolgáltatók tagsági

viszonnyal rendelkeznek,

h) azon érdekképviseleti szervek amelyekben a pénztári szolgáltatók tagsági

viszonnyal rendelkeznek.

(3) A Pénztártanács elnökét és alelnökét a Pénzügyminiszter nevezi ki, a (2)

bekezdés c) pontjában megjelölt személyek közül.

(4) A Pénztártanács tagjai - az elnök és az alelnök kivételével - feladatuk

ellátásáért díjazásra nem jogosultak. A Pénztártanács mûködési feltételeit a

Pénztárfelügyelet biztosítja.

(5) A Pénztártanács:

a) véleményt alakít ki a pénztárak és az Alap tevékenységérõl, mûködési

feltételeik alakulásáról, pénz- és tõkepiaci szerepérõl, a pénztárakra

vonatkozó jogi szabályozás érvényesülésének tapasztalatairól, a pénztárak

feladatkörét érintõ jogszabályok tervezetérõl, a pénztárak egységes

eszközértékelésének és teljesítménymérésének gyakorlatáról, a befektetési

diverzifikációs szabályokról, a pénztárak hozamelõírásaira vonatkozóan, és

mindezek tekintetében javaslatokat tesz,

b) szakmai, etikai javaslatokat fogalmaz meg és a Pénztárfelügyelettel

együttmûködve azokat nyilvánosságra hozza,

c) pénztárakkal kapcsolatos szakmai publikációkat készít, készíttet és hoz

nyilvánosságra.

XIII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

122.§

(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1997. július 1.

napján lép hatályba.

(2) A 3.§ (1) bekezdése, és a 92.§, 1998. január 1. napján lép hatályba.

(3) Az Épt. - e törvény 126.§-ának (3) bekezdésével megállapított 9/A.§-a,

valamint a Hpt. - e törvény 127.§ (4) bekezdésével megállapított 9.§-ának (5)

bekezdése 2000. július 1. napján lép hatályba.

Átmeneti rendelkezések

123.§

(1) A 7.§ (1)-(2) bekezdései szerinti pénztár alapítására a törvény

hatálybalépését követõ 181. és 361. nap között nem kerülhet sor. A 7.§ (3)

bekezdése szerinti területi pénztár alapítására a törvény hatálybalépését

követõ 180. naptól kerülhet sor.

(2) A pénztárak elsõ küldöttközgyûlésének megbízatása a küldöttközgyûlés

megtartását követõ 180 napig, területi pénztár esetén 1998. december 31.

napjáig tart.

(3) Amennyiben a pénztártag önkéntes döntése alapján vált a pénztár tagjává

2000. december 31. napjáig, egy alkalommal, visszaléphet a

társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

(4) A törvény hatálybalépésétõl számított 2 évig a pénztár vagyonszerzése

illetékmentes.

(5) a) A 3.§ (1) bekezdésében megjelölt személy foglalkoztatója 1998. július

1-éig tagdíjat a társadalombiztosítási járulékkal együtt az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár útján a Nyugdíjbiztosítási Alap részére utalja

át.

b) A Nyugdíjbiztosítási Alap az 1998. szeptember 30-áig tagonkénti

elszámolással kifizeti a pénztáraknak az 1998. július 1-éig terjedõ

idõszakban a pénztár tagjai után a Nyugdíjbiztosítási Alapba fizetett

tagdíjakat.

c) Az állam kötelezettséget vállal arra, hogy a pénztár és a

Nyugdíjbiztosítási Alap közötti elszámolás során a pénztár részére járó

összeg után olyan kamatot fizet, amely éves szinten legalább 2 százalékkal

meghaladja az idõszakra vonatkozóan a KSH által nyilvánosságra hozott

fogyasztói árindexet. A pénztár és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti

tagdíj és kamat elszámolás rendjét a Kormány rendeletben szabályozza.

(6) A pénztártag a törvény hatályba lépését követõen 2 éven belül élhet a 22.§

(4) bekezdése szerinti tagsági viszony önkéntes létesítésére vonatkozó

jogával. Ha a rokkantsági nyugellátásban részesülõ személy rokkantsági

nyugellátásra jogosultsága állapotjavulás miatt megszûnik, ismét élhet a

pénztárválasztás jogával.

(7) Az 58.§ meghatározott saját tevékenységi tartalékot - a pénztár

tevékenységi engedélyének jogerõre emelkedését követõ elsõ 3 évben - akkor

kell képezni, ha a pénztár befektetett eszközeinek az éves beszámoló jelentése

szerinti értéke a 2-milliárd forintot eléri.

(8) A 67.§ (6) bekezdésében meghatározott külföldi befektetések mértékére

vonatkozó szabály elsõ ízben 2002. január 1. napjától alkalmazható. A külföldi

befektetés mértéke:

a) 1999. december 31. napjáig 0 százalék,

b) 2000. december 31. napjáig 10 százalék,

c) 2001. december 31. napjáig 20 százalék

lehet.

(9) Az Alap létrehozásának és elsõ éves mûködésének költségeirõl a központi

költségvetés gondoskodik.

(10) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete 1997. július hó 1

napján megszûnik, e naptól kezdve jogutódja az Állami Pénztárfelügyelet.

(11) Ahol jogszabály az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletét

említi, azon az e törvény szerinti Állami Pénztárfelügyeletet kell érteni.

(12) A törvény hatálybalépésekor az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak

Felügyeleténél folyamatban levõ ügyekben a Pénztárfelügyelet jár el.

(13) Az Alap igazgatóságát a törvény hatálybalépésétõl számított 90 napon

belül kell létrehozni.

(14) A Pénztártanácsot 1998. január 1-éig létre kell hozni.

Módosító és hatályon kívül helyezõ rendelkezések

124.§

Az Áe 3.§-ának (6) bekezdésének utolsó fordulata helyébe az alábbi rendelkezés

lép:

"az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról, valamint a magánnyugdíjról és a

magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvényekben meghatározott ügyekben akkor kell

alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."

125.§

(1) Az Öpt 53.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"53.§ Az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet)

jogállását külön törvény határozza meg."

(2) Az Öpt. 54-55.§-ai és 57.§-a hatályát veszti.

126.§

(1) Az Épt. 3.§-a (2) bekezdése 26. pontjának a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[intézményi befektetõ]

"a) a bank, a szakosított hitelintézet, a befektetési társaság, a biztosító

részvénytársaság, a befektetési alap, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,

a magánnyugdíj-pénztár, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos

Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság."

(2) Az Épt. 7.§ (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[A befektetési vállalkozás az e törvényben meghatározott korlátokkal

befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítõ befektetési szolgáltatási

tevékenységen kívül kizárólag]

"a) önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak részére

történõ vagyonkezelést (a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény, a továbbiakban: Hpt. 3.§ (1) bekezdésének l)

pontja)."

(3) AZ Épt. a következõ 9/A.§-al egészül ki:

"9/A.§ Magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelést (Hpt. 3.§ (1)

bekezdésének l) pontja) 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett csak

belföldi székhelyû befektetési vállalkozás végezhet, amely ötszáz-millió

forint jegyzett tõkével rendelkezik."

127.§

(1) A Hpt. 3.§-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[Pénzügyi szolgáltatás a következõ tevékenységek üzletszerû végzése forintban,

illetõleg devizában, valutában:]

"l) önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és magánnyugdíj-pénztár részére

történõ vagyonkezelés."

(2) A Hpt. 3.§-ának (5) bekezdése a következõ második mondattal egészül ki.

"Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltató tevékenységet

a Felügyelet az Állami Pénztárfelügyelet véleményének figyelembevételével

engedélyezi."

(3) A Hpt. 3.§-a (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) Törvény korlátozott rendeltetésû pénzforgalmi számla vezetését (3.§ (1)

bekezdésének d) pontja), váltóval saját számlára, vagy bizományosként történõ

kereskedelmi tevékenységet (3.§ (1) bekezdésének g) pontja), továbbá az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, illetõleg magánnyugdíj-pénztárak

részére történõ vagyonkezelést (3.§ (1) bekezdésének l) pontja) más jogi

személy részére is lehetõvé teheti.

(4) A Hpt. 9.§-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Pénzügyi intézmény a 3.§ (1) bekezdés l) pontjában meghatározott

tevékenységet 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett csak akkor

végezheti, ha ötszáz-millió forint jegyzett és befizetett tõkével

rendelkezik."

(5) A Hpt. 100.§-ának (1) bekezdése d) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki]

d) a biztosítóintézet, az önkéntes biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíj-

nyugdíjpénztár,

[betéteire].

(6) A Hpt. 2. számú mellékletének 7. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

7. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történõ vagyonkezelés: az

Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény

alapján mûködõ önkéntes pénztárakkal kötött szerzõdés alapján, az abban

meghatározott feltételek mellett a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi

jogok meghatározott körben történõ gyakorlása és kötelezettségek teljesítése,

így különösen egyes vagyontárgyak mûködtetése és a befektetett eszközök

értékesítése és ismételt befektetése a vagyon gyarapítása érdekében.

A magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelés: a magánnyugdíjról és a

magánnyugdíj-pénztárakról szóló ..... évi .... tv. alapján mûködõ pénztárakkal

kötött szerzõdés alapján a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok

meghatározott körben történõ gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, így

különösen egyes vagyontárgyak mûködtetése, és a befektetett eszközök

értékesítése és ismételt befektetése a vagyon gyarapítása érdekében."

128.§

(1) A Bit. 2.§-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[E törvény hatálya nem terjed ki:]

"e) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak

tevékenységére."

(2) A Bit. 2.§ (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés a) és e) pontjában foglaltak nem érintik a biztosító arra

vonatkozó jogosultságát, hogy külön törvényben meghatározott szolgáltatásokat

teljesítsen a társadalombiztosítás és az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztárak, illetõleg a magánnyugdíj-pénztárak számára."

129.§

(1) A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a Cstv. 2.§-ának (2)

bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) E törvény csõdeljárásra vonatkozó rendelkezései a biztosító

részvénytársaságra, a biztosító szövetkezetre, az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztárakra, valamint a magánnyugdíj-pénztárakra nem vonatkoznak."

(2) A Cstv. 2.§-ának (3) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(3) /E törvénynek/

b) a felszámolási eljárásra és a végelszámolási eljárásra vonatkozó

rendelkezéseit a biztosító részvénytársaságokra és a biztosító

szövetkezetekre a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl

szóló törvényben, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra, az önkéntes

kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényben, a magánnyugdíj-

pénztárakra pedig a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló

törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."

(3) A Cstv. 3.§-ának (1) bekezdése a) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"a) /gazdálkodó szervezet/:

az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a

szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi

személyek vállalata, a leányvállalat, a vízi-közmû társulat kivételével a

vízgazdálkodási társulat, valamint az erdõbirtokossági társulat, az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíj-pénztár.

(4) A Cstv. 3.§ (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ bekezdés lép:

"d) /gazdálkodó szervezet vezetõje/:

állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami

gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál,

illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos),

szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezetõ igazgató) vagy az ügyvezetõ

elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre

jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt

felelõsségû társaságnál az ügyvezetõ(k), részvénytársaságnál az

igazgatóság vagy alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított személy(ek),

önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezetõ (ha a pénztár

ügyvezetõt nem alkalmaz az igazgatótanács), a magánnyugdíj-pénztárnál az

ügyvezetõ."

130.§

(1) A Jbt. 17.§-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a 17.§

jelölése 17.§ (1) bekezdésre módosul:

"(2) Az MNB a Pénztárak Garancia Alapjának kölcsönt, annak átmeneti vagy

tartós hiánya esetén megelõlegezési hitelt nyújthat."

(2) A Jbt. 18.§-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az MNB vezeti a Pénztárak Garancia Alapjának a számláját."

Felhatalmazó rendelkezések

131.§

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:

a) a pénztárak egyes gazdálkodási szabályait, ideértve a hitelfelvételre, a

befektetési tevékenységre, a beszámolási és könyvvezetési kötelezettségre,

a vagyonértékelésre, a teljesítménymérésre és a tervkészítési

kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénztárak minõsítését

végzõ szervezetekre vonatkozó elõírásokat,

b) a pénztárak szolgáltatási szabályzatának kötelezõ tartalmára, a aktuáriusi

értékelésre, a szolgáltatások biztosításmatematikai tartalmára, más

biztonsági tartalékképzésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a

hozamelvárásra, a hozamszámításra, annak módjára, továbbá a befektetési

kockázatokat kiegyenlítõ tartalékra vonatkozó szabályokat, illetõleg a

halandóság tábla alkalmazásának feltételeire vonatkozó rendelkezéseket és

a szolgáltatás engedélyezésének és a tartalékolásnak a részletes

szabályait,

c) a Pénztárfelügyelet információs adatbázisára, pénztárakkal kapcsolatos

feladataira irányadó rendelkezéseket, ideértve a Pénztárfelügyelet

központi nyilvántartással kapcsolatos feladatának és hatáskörének

szabályait,

d) az Alap SzMSz-ének, éves beszámoló készítési és könyvvezetésének

sajátosságait,

e) a munkáltatónak a pályakezdõkre és a pénztárban taggá válókra vonatkozó

adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat,

f) a pénztárak, valamint a pénztárak szolgáltatóinak e tevékenységére

vonatkozó, nyilvánosságra hozandó adatok körét,

g) a vagyonkezelési szerzõdések általános szerzõdési feltételeit,

h) a pénztár és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti tagdíj és kamat elszámolás

rendjét.

1. számú melléklet

A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítései

1. Áe.: az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános

szabályairól;

2. Áht: az 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról;

3. Átt.: az 1994. évi XXXIX. törvény az árutõzsdérõl és az árutõzsdei

ügyletekrõl;

4. Bat.: az 1991. évi LXIII. törvény a befektetési alapokról;

5. Bit.: az 1995. évi XCVI. törvény a biztosító intézetekrõl és a

biztosítási tevékenységrõl;

6. Cst.: az 1991. évi IL. törvény a csõdeljárásról, a felszámolási

eljárásról és a végelszámolásról;

7. Dtv.: az 1995. évi XCV. törvény a devizáról;

8. Épt.: az 1996. évi CXI. törvény az értékpapírok forgalomba hozataláról, a

befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tõzsdérõl;

9. Hpt.: az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrõl és a pénzügyi

vállalkozásokról;

10. Jbt.: az 1991. évi LX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról;

11. Ktv.: az 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselõk jogállásáról;

12. Öpt.: az 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító

Pénztárakról;

13. Ptk.: az 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári

Törvénykönyvérõl;

14. Tbj.: az 1997. évi ....törvény a társadalombiztosítás és a magánnyugdíj-

ellátásaira jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetérõl;

15. Tny.: az 1997. évi .... törvény a társadalombiztosítási nyugdíjról;

16. Szja.: az 1995. évi CXVII. törvény személyi jövedelemadóról;

2. számú melléklet

A területi pénztárak illetékességi területérõl

A területi pénztárak illetékessége az alábbi régiókra terjed ki:

1. számú régió:

Baranya Megye

Fejér Megye

Gyõr - Moson - Sopron Megye

Komárom-Esztergom Megye

Somogy Megye

Tolna Megye

Vas Megye

Veszprém Megye

Zala Megye

Székesfehérvár székhellyel

2. számú régió:

Bács-Kiskun Megye

Budapest

Pest Megye

Budapest székhellyel

3. számú régió:

Békés Megye

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye

Csongrád Megye

Hajdú-Bihar Megye

Heves Megye

Jász-Nagykun-Szolnok Megye

Nógrád Megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye

Szolnok székhellyel

3. számú melléklet

Pénztártitokként kezelendõ személyes adatok

1. személyi adatok:

a) név, leánykori név

b) anyja neve

c) születési hely

d) születési idõ

2. Családi állapot

3. Állampolgárság

4. Lakóhely (tartózkodási hely)

5. Foglalkozási adatok:

a) munkahely neve, címe

b) munkakör, beosztás, tevékenység

6. Keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok

7. Nyilvántartási azonosító jel, illetve társadalombiztosítási azonosító jel

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A Javaslat a tõkefedezeti elven mûködõ magánnyugdíj-pénztárak szabályozásával,

a társadalombiztosítás átfogó reformja keretében kívánja a vegyes

finanszírozású nyugdíjrendszer második pillérét létrehozni. A tõkefedezeti

magánnyugdíj-pénztári rendszer a nyugdíjrendszer részévé válik és így a

monopolizált helyzetû, felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszert egy többelemû

rendszer váltja fel.

A kötelezõ nyugdíjrendszer tehát két pillérbõl áll: a felosztó-kirovó

finanszírozású, kötelezõ részvételû társadalombiztosítási-nyugdíj

alrendszerbõl és a kötelezõ részvételû tõkefedezeti finanszírozású pénztár

alrendszerbõl. A két eltérõ típusú nyugdíjrendszer-elem egymást kiegészítve

biztosítja a nyugdíjszolgáltatásokat.

A kötelezõ nyugdíjrendszert az öngondoskodási formák egészítik ki: a nonprofit

alapon mûködõ önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak és a profitorientált üzleti

biztosítóktól vásárolható nyugdíjbiztosítási formák. A nyugdíjrendszerbõl

kimaradtak részére a szociális, rászorultsági alapon nyújtott állami járadékok

rendszere nyújt segélyt.

A Javaslat abból indul ki, hogy a nyugdíjreform elképzelések mögött egységes

rendezõ elv, cselekvési stratégia, egységes nyugdíjkép áll, ami az idõskori

megélhetés feltételeire, az állam erre vonatkozó feladataira és

kötelezettségeire vonatkozik. A nyugdíjkép mindazokat az elvárásokat,

igényeket tartalmazza, amit az emberek nyugdíjas koruk biztonságáról,

megélhetési szintjérõl, az ehhez szükséges források megteremtésérõl és

mindezek erkölcsi megalapozottságáról gondolnak. Az állam közgazdasági

lehetõségei és az emberek nyugdíjképe közötti egyensúly azonban megbomlott,

mert a jelenlegi nyugdíjrendszer ígérete számos, utóbb hamisnak bizonyult

hipotézisen alapult a teljes foglalkoztatás elve, a társadalom kor- és nembeli

összetétele, a munka hozama és eredményessége tekintetében.

A nyugdíjreform fontos feladata, hogy az állam deklarálja a saját új

nyugdíjképét és azt - a lehetõségek szerint - hangolja össze az állampolgárok

nyugdíjképével, a kötelezõ és megtakarításos formákat egymásra építve,

tudatosan kezelje és a rendszerelemek arányait határozza meg a hosszú távú

kiszámíthatóság elvét szem elõtt tartva, továbbá egyértelmûen határozza meg az

állam anyagi és szabályozási-ellenõrzési garanciájának tartalmát és arányait.

Az állami nyugdíjkép elemei a társadalombiztosítás, a tõkefedezeti pénztár, az

önkéntes pénztár, a magánbiztosítás és az állami segélyrendszer. Ez az öt elem

adja együttesen a - tág értelemben vett - nyugdíjrendszert. Az állami

nyugdíjkép tartalmának, elemei arányának meghatározása társadalmi megegyezés

alapján történhet.

A jogalkotás során szükséges volt meghatározni, hogy az állam az egyes

rendszerelemek mögé milyen mértékben ad közvetlen anyagi felelõsségvállalást,

és mely elemek mögé a szabályozás garanciáját. Közelebbrõl ez azt is jelenti,

hogy az állami kötelezettség-vállalásban megnyilvánuló garancia nem lehet

egészében kevesebb a jelenlegi helyettesítési rátánál a már nyugdíjban

lévõkre, a régi rendszer alapján nyugdíjba vonulókra, a pénztári tagságra

kötelezettekre, sõt a kötelezõ pénztári tagságot önkéntes elhatározásból

választókra is. A rendszer kötelezõ befizetéssel meghatározott részeibõl

meghatározott mértékû nyugdíjnak kell keletkeznie, ugyanakkor az állam anyagi

jellegû kötelezettség-vállalása csak a kötelezõ rendszerekre terjed ki.

A Javaslat nem a jelenleg mûködõ felosztó-kirovó nyugdíjbiztosítás gyakorlati

problémáiból jut el a vegyes finanszírozási rendszer gondolatához, hanem abból

a felismerésbõl indul ki, hogy a nyugdíjrendszer minden elemének megvan a maga

körülhatárolt és speciális helye és szerepe. A megreformált felosztó-kirovó

rendszer a szolidaritás elvét érvényesítve járul hozzá az idõskori

biztonsághoz, míg a tõkefedezeti rendszer nyugdíjszolgáltatásában egyénenként

érvényesül az a különbség, ami az állampolgárok eltérõ életpályájából és

jövedelmi viszonyaiból törvényszerûen adódik.

A tõkefedezeti elven mûködõ nyugdíjpénztárakban a biztosított pénztártagok

befizetett járulékai tõkét képeznek, amely fedezetül szolgál a kiegészítõ

nyugdíjszolgáltatáshoz. A nyugdíjpénztár a bevételeibõl alapokat képez és a

szolgáltatásokra, illetve az intézmény mûködtetésére fel nem használt

pénzeszközöket befekteti. A pénztár az egyes pénztártagok megtakarítását a

felhalmozási idõszakban egyéni számlán tartja nyilván, amelyet a

nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve a nyugdíjszolgáltatás megkezdésekor a

szolgáltatási szabályzatában meghatározott járadékra vált át.

A tõkefedezeti elven nyugvó második pillér fokozatosan, a pályakezdõ

korosztályokra kötelezõen kerül bevezetésre, emellett - meghatározott életkor

alatt - önkéntesen is választható. A következõ évtizedekben tehát a két

nyugdíjrendszer - a tisztán felosztó-kirovó és a vegyes finanszírozású -

egymás mellett létezik, azonban a kötelezõ nyugdíjpénztárak szolgáltatást a

szabályozásból adódóan elõször 15 év múlva nyújthatnak, míg a ma pályakezdõ

korosztályok nyugdíjas korba kerülésével kezdik meg a szolgáltatásaik tömeges

teljesítését.

A pénztár által nyújtott szolgáltatások fõszabály szerint

járadékszolgáltatások. Tipikus szolgáltatás lesz az élethosszig tartó járadék.

A nyugdíjszolgáltatás megállapítása az egyéni számla egyenlegének a

szolgáltatási számlára matematikai és demográfiai módszerekkel való

átváltásával történik. A járadék összegét egy évre kell megállapítani, s

rendszeresen felül kell vizsgálni. Ha a járadék megállapításakor annak összege

elér egy meghatározott szintet, a járadékra jogosult a különbözetet egy

összegben is felveheti, vagy arról is intézkedhet, hogy hozzátartozói ezt az

összeget hozamaival együtt örökölhessék.

A tõkefedezeti magánnyugdíj pénztárak létrehozásának célja az állam

újraelosztó szerepének csökkentése, a kötelezõ és az önként vállalt

elõgondoskodás fokozatos megteremtésével, a felosztó-kirovó rendszerû

nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével egy

hatékonyabban mûködõ, az egyéni érdekeltséget jobban figyelembe vevõ

nyugdíjrendszer kialakítása, amely egyidejûleg a tõkepiac fejlõdéséhez is

hozzájárul.

A nyugdíjrendszernek a Javaslatban szabályozott új eleme nem kapcsolódik az

állami költségvetéshez, bevételeit és kiadásait saját maga finanszírozza.

A bevételeket fõként a pénztártagok kötelezõ tagdíjbefizetései képezik. A

tagdíj alapja a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott

nyugdíjjárulék-alappal egyezik meg. A tagdíj mértékét a Javaslat a járulékalap

százalékában határozza meg oly módon, hogy a kötelezõ pénztárba befizetendõ

tagdíj mértéke bevezetéskor a nyugdíjjárulék-alap hat százaléka, 2000. január

1-tõl pedig annak nyolc százaléka lesz.

A tõkefedezeti nyugdíjpénztárak létrehozása nem csorbítja a már mûködõ

nyugdíjrendszerben megszerzett jogokat és kötelezettségeket, hiszen csak a

pályakezdõket kötelezi a nyugdíjbiztosító pénztárakba történõ belépésre.

A tõkefedezeti nyugdíjpénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a

társadalombiztosítási nyugdíj szabályozásához. Ilyen kapcsolódási pont a

nyugdíjpénztárak és a társadalombiztosítási nyugdíj-rendszer közös

infrastrukturális szervezeteinek rendszere (egységes beszedési, nyilvántartási

rendszer, igényérvényesítési, jogorvoslati rendszer, stb.).

A Javaslat abból indul ki, hogy a nyilvántartási és járulékbeszedési

feladatokat egy, a nyugdíjrendszer egészére kiterjedõ feladatkörû, az állam

által létrehozott szervezet fogja ellátni. A Javaslat a pénztárakat érintõ

központi nyilvántartási feladatokat tekintetében érvényesíti azt az elvet,

hogy a nyugdíjrendszer egyes elemeiért való elkülönült felelõsségnek a

társadalombiztosítás és a kötelezõ pénztári rendszer tekintetében is meg kell

valósulnia.

A Javaslat az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak tapasztalataira építve, az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztári szervezeti és mûködési modellt alapul

véve, azt továbbfejlesztve szabályozza a kötelezõ magánnyugdíj pénztárak

szervezetét és mûködését. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak társadalmi

elfogadottságát bizonyítja az, hogy ma már mintegy 300 önkéntes nyugdíjpénztár

mûködik, 450 ezer ember nyugdíjcélú megtakarításai több mint 22 milliárd

forintos értéket képviselnek. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári modell

továbbfejlesztése a jogalkotó elképzelése szerint hasonló társadalmi

közbizalmat élvez majd.

A kötelezõ magánnyugdíj-pénztárak az önkormányzatiság elvén mûködõ autonóm

szervezetek. A pénztárba való belépésre kötelezettek választhatnak a pénztárak

között, s ily módon a szabad pénztárválasztás a pénztárak közötti versenyt is

ki fogja kényszeríteni. A kötelezõ nyugdíjpénztárak elterjedése az élet- és

nyugdíjbiztosítási piac fejlõdésére is élénkítõ hatással lesz. Magyarországon

még nincs életjáradék-piac, ennek kialakítása azonban mind a piaci biztosítók,

mind a nonprofit alapon mûködõ önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, mind a

nyugdíjpénztárak igénye miatt elkerülhetetlen.

Alapvetõ követelmény a kötelezõ nyugdíjrendszer második pillérét alkotó

pénztárak gyors, zökkenõmentes felállítása. A Javaslatban leírt alapítási

rendszer egyszerre nyújt lehetõséget a pályakezdõk és az önkéntes

elhatározásból átlépõk kisebb-nagyobb tömegének befogadására és alkalmas arra

is, hogy - a távlati fejlõdést is figyelembe véve - több millió magyar

állampolgár a tagjává váljon. A pénztártagságra való kötelezés miatt olyan

teljesen zárt rendszerre van szükség, ami lehetõvé teszi, hogy minden

kötelezett nyilvántartásba kerüljön, járulékot fizessen és járadékot kapjon. A

Javaslat ennek úgy tesz eleget, hogy meghatároz egy alapítási idõszakot

amelyet két részre bont. Az elsõ idõszakban az erre feljogosított szervek

dönthetnek arról, hogy kívánnak e pénztárat alapítani és milyen módon

gondoskodnak a kötelezettek pénztártaggá válásáról. Ha ezen idõszakot követõen

még vannak olyan kötelezettek akik nem váltak pénztártaggá, akkor azok a

területi elv alapján létrejött és kötelezõen megalapítandó pénztár tagjaivá

válnak. Tehát csak az alapítási idõszak második részében jönnek létre a

kötelezõen megalapítandó pénztárak, a kényszertagság és a rendszer zártságának

érdekében. A területi elv képes biztosítani a rendszer zártságát, hiszen végsõ

soron az államnak kell garantálnia a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályozás

maradéktalan érvényesítését.

A pénztárak függetlensége érdekében született az a megoldás, hogy az alapító

szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jön létre, tehát az

alapítási aktuson kívül az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai, sem

kötelezettségei nem keletkeznek.

A pénztárak alapítása alapító okirat kibocsátásával történik. Alapító szervek

lehetnek a munkáltatók, a gazdasági, szakmai kamarák és egyesületek (külön-

külön vagy csoportosan), az országos nyugdíjbiztosítási önkormányzat, az

önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak, amennyiben valószínûsítik, hogy

taglétszámuk eléri az ötezer fõt. A felsorolt szervezetek a fent leírtak

értelmében a törvényben meghatározott idõtartam alatt jogosultak az

alapításra, annak elteltével területi pénztárak alapítására kerül sor a

területi önkormányzatok által. A pénztárak alapításához és tevékenységének

megkezdéséhez a Javaslat részletesen szabályozott módon a Pénztárfelügyelet

engedélyét írja elõ.

A pénztárak vezetõ szerve a pénztártagok által választott, kis taglétszámú

közgyûlés. A pénztártagok megválaszthatók a pénztár szerveinek tagjává,

illetve tisztségviselõvé, és részt vehetnek a pénztár szervei

megválasztásában, s joguk van a szolgáltatásokhoz és a pénztár egészének

mûködésére és saját pénztárral szembeni követelésének mértékére vonatkozó

rendszeres tájékoztatáshoz. A kötelezõ, felosztó-kirovó elven mûködõ

nyugdíjrendszerben a biztosított semmiféle információval nem bír a befizetett

járulékai sorsáról, míg a nyugdíjbiztosító pénztárak esetében rendszeres

tájékoztatást kell kapnia az egyéni számlájának összegérõl. A pénztártagok

közösségileg és egyénileg is megfelelõ nyomást gyakorolhatnak a pénztárak

mûködésére és tulajdonuk hasznosításának eredményességére.

Az operatív vezetési feladatokat az igazgatótanács és az ügyvezetõ látja el.

Az igazgatótanács és az ügyvezetõ a Javaslat szerint széleskörû

jogosítványokkal rendelkeznek. A törvény keretei között gondoskodnak a

nyugdíjpénztári mûködés biztonságáról és eredményességérõl, a

nyugdíjszolgáltatásról. A nyugdíjpénztárra háruló sokrétû feladatok ellátása

érdekében a Javaslat számviteli, befektetési, biztosításmatematikai, jogi

szakemberek alkalmazását írja elõ a pénztárak számára. A törvényjavaslat a

pénztár tisztségviselõire, az igazgatótanács tagjaira, az ügyvezetõre és a

szakfeladatokat ellátó személyekre vonatkozóan részletes összeférhetetlenségi

szabályokat, továbbá fenti szakemberek és az ügyvezetõ esetében sajátos

szakmai és egyéb alkalmassági elõírásokat tartalmaz a feladatokhoz igazodó

felelõsség megteremtése érdekében.

A kötelezõ magánnyugdíj pénztár mûködésének garanciáit a szabályozással, az

intézményrendszer kialakításával, szigorú ellenõrzési mechanizmusokkal, a

kötelezõen létrehozandó garancia alappal és végsõ soron - a garanciaalap

esetleges kimerülése esetén - állami helytállással kívánja biztosítani a

jogalkotó.

A garanciarendszer fontosabb elemei: a kötelezõ magánnyugdíj pénztárak

szervezetére és mûködésére, a tárgyi, személyi, szakmai követelményekre

vonatkozó részletes jogi szabályozás, a nyugdíjpénztári gazdálkodás olyan

szabályozása, amely szûk korlátok közé szorítja a kockázatokat, széleskörû

állami felügyeleti tevékenység, a krízishelyzetekben történõ sokoldalú

közigazgatási beavatkozás lehetõségét is megteremtve, a vagyonkezeléstõl

elkülönült letétkezelés megkövetelése, garancia alap létrehozása és

differenciált személyi, szakmai elõírások a pénztárak szerveire,

tisztségviselõire és a pénztári vagyonkezelõkre vonatkozóan.

A garanciák körébe tartozik a pénztártag induló járadékának értékével szemben

támasztott követelmény (normajáradék), és a pénztárak befektetéseinek a

hozamára vonatkozó kötelezõ hozamelvárás.

A Javaslat szigorú szabályokat tartalmaz a pénztár gazdálkodására, beszámolási

kötelezettségére, a befektetési üzletmenetre vonatkozóan. A szabályozás célja

a pénztár gazdálkodási kockázatainak korlátok közé szorítása. A szabályozás

nem teljes körû: a törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormánynak a

gazdálkodási, számviteli, befektetési elõírások rendeletben történõ

szabályozására.

A törvényjavaslat részletesen szabályozza a pénztárak egyesülésével,

szétválásával, megszûnésével összefüggõ eljárásokat, szabályozza a pénztárak

garancia alapjának mûködését, tevékenységét. A Javaslat szerint a

Pénztárfelügyelet együttesen látja el az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztárak, valamint a kötelezõ pénztárak felügyeletét, mint a pénzügyminiszter

felügyelete alatt álló központi hivatalként mûködõ, elsõfokú államigazgatási

szerv. A törvényjavaslat részletekbe menõen szabályozza a Pénztárfelügyelet

mûködését, hatósági tevékenységét.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

I. Fejezet

A törvény célja

Az 1. §-hoz

A Javaslat a törvény célját a magánnyugdíj-pénztár rendszer egységes

szabályozásában határozza meg, egyben rögzíti e rendszer alapvetõ jellemzõit,

melyek az állampolgárok kötelezõ tagdíjfizetésében és az egyéni

számlavezetésen alapuló magánnyugdíjban fogalmazódnak meg.

A törvény hatálya

A 2. §-hoz

A törvény hatálya valamennyi olyan nyugdíjpénztári szervezetre kiterjed, amely

az e törvényben meghatározott feltételek szerint jön létre, mûködik. A törvény

személyi hatálya a tagdíjat kötelezõen vagy önkéntes választást követõen

fizetõ és a késõbbiekben nyugdíjszolgáltatásban részesülõ természetes

személyekre terjed ki, továbbá e törvény hatálya alá tartoznak a tételesen

felsorolt, a nyugdíjpénztárak által létrehozott szervek, valamint a

nyugdíjpénztárak állami felügyeletét ellátó, vagy abban közremûködõ szervek

is. Ez utóbbiak a pénztárak szövetsége, a Pénztárak Garanciaalapja, a

Pénztárfelügyelet, a Pénztártanács.

A 3.§-hoz

A Javaslat az elsõ ízben biztosítottá váló természetes személyekre vonatkozóan

határozza meg azt a személyi kört, amelyre nézve a pénztártagság kötelezõ.

Meghatározott életkort betöltöttekre azonban - a nyugdíjszolgáltatás

fedezetének a megteremtésére nyitva álló idõ rövidsége miatt - ez a kötelezés

nem vonatkozik. A Javaslat értelmében a kötelezõ pénztárban önkéntes döntéssel

is pénztártaggá lehet válni.

A kötelezõ pénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a

társadalombiztosításról szóló törvényhez, ezért a jogalkotó ez utóbbi törvény

szabályait rendeli alkalmazni a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésére

vonatkozó végrehajtási eljárásokra, a bejelentési és nyilvántartási stb.

kötelezettségek elmulasztására, továbbá a jogalap nélkül felvett járadék

visszafizetésére, a különbözõ bírságokra és a jogorvoslati fórumrendszer

vonatkozásában oly módon, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény

szabályait fenti eljárások tekintetében az e törvényben foglalt eltérésekkel

kell alkalmazni.

Fogalmak

A 4.§-hoz

A tõkefedezeti elven mûködõ kötelezõ magánnyugdíj-pénztárak a magyar

jogrendszer új intézményei, ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a törvény

részletes fogalom meghatározásokat adjon.

A Javaslat a társadalombiztosítási nyugdíj és ehhez kapcsolódó más

nyugellátások körébe vonja mindazokat a nyugellátásokat, amelyeket jogszabály

társadalombiztosítási nyugellátásként határoz meg.

A Javaslat a nyugdíjkorhatár meghatározásakor utaló szabályként azt az

életkort állítja középpontba, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság

egyik feltételeként a társadalombiztosítási jogszabályokban kerül

meghatározásra. E törvény alkalmazásában a taxatív felsorolásban szereplõ

nyugellátásokban részesülõ személy a nyugdíjkorhatárt betöltött személyekkel

esik egy tekintet alá.

A Javaslat értelmében a pénztár tagja az a tagdíjfizetésre kötelezett

természetes személy, aki a nyugdíjpénztárba kötelezés alapján lép be, vagy oda

kötelezõen beléptetik. A Javaslat a kötelezést a pályakezdõk tekintetében

mondja ki. Ezen túlmenõen a törvény arra is lehetõséget biztosít, hogy

meghatározott feltételek teljesítése esetén tagdíjfizetésre nem kötelezett

személy is felvételt nyerjen a pénztárba. Egy természetes személy azonban csak

egyetlen kötelezõ pénztár tagja lehet, függetlenül attól, hogy kötelezõen vagy

önkéntes módon válik a pénztár tagjává.

A pénztárak szolgáltatásokat csak úgy tudnak teljesíteni, ha erre megfelelõ

fedezettel rendelkeznek. A fedezet megteremtésének legfontosabb eszköze a

tagdíj, amelyet a pénztár tagja a pénztár számára köteles megfizetni. A tagdíj

tartaléka a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényben meghatározott

nyugdíjjárulék-tartalékkal egyezik meg, mértékét a Javaslat a járuléktartalék

százalékában határozza meg.

A járulékfizetõ állampolgár számára rendkívül vonzó lehet, hogy amíg eddig

egyáltalán nem tudott a személyét érintõen befizetett járulékának a sorsáról,

addig a törvény rendelkezései a tõkefedezeti rendszerben erre kifejezett jogot

ad neki. Az egyéni számla a pénztártag, továbbá a javára történõ befizetések,

illetve a számla terhére történõ kifizetések valamint a pénztár

gazdálkodásának szempontjából egyaránt alapnyilvántartás. Az egyéni számlán

alapul a pénztár tagja részére a nyugdíjszolgáltatás megállapítása, az egyéni

számlán szereplõ összeget fõszabály szerint a pénztár tagjának vagy más

jogosultnak nyugdíjszolgáltatásként ki kell fizetni. Az egyéni számla a

fedezeti tartalék része, melynek egyenlegével a pénztártag követelése a

felhalmozási idõszakban megegyezik.

A folyósítás alatt álló ellátások fedezetének nyilvántartására a szolgáltatási

tartalék szolgál, amely szintén a fedezeti tartalék része.

A biztonsági tartalékok az egyéni számlákhoz és a szolgáltatási tartalékokhoz

kapcsolódó kockázatok megfelelõ kezelésére, azok kiegyenlítésre szolgálnak.

A felhalmozási idõszak a tagsági viszony keletkezésétõl a nyugdíjszolgáltatás

megállapításáig, míg a járadékos idõszak ez utóbbi idõponttól kezdõdõen a

szolgáltatás igénybevételének végéig terjed.

A - fõszabály szerint az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után, de kérelemre

késõbb is indítható - nyugdíjszolgáltatás az egyéni számlán nyilvántartott

összeg alapján megállapított életjáradék és - az e törvény által megállapított

esetekben - egy összegben történõ pénzbeni kifizetés lehet. A tag elhalálozása

esetén hozzátartozói a pénztártól az e törvényben meghatározott módon

szolgáltatásban részesülnek.

A Javaslat a járadékkövetelmény felállításával a szolgáltatás induló értékével

szemben támaszt kötelezõ elvárásokat. A normajáradék a tag e törvény szerinti

nyugdíjjáradékának azon értéke, ami a nyugdíj megállapításakor egy

meghatározott szintnél nem lehet alacsonyabb. E legkisebb nyugdíjjáradék

fedezetét a Pénztárak Garancia Alapja, illetve a központi költségvetés a

törvényben meghatározott módon garantálja.

A Javaslat a fenti alapelv megvalósításához bevezeti a normafedezet fogalmát,

amely a normajáradék megállapításához egységes szabályok szerint számított

tõkefedezet.

A hozamelvárás elve a pénztárak befektetéseinek a hozamára vonatkozóan

fogalmaz meg elvárást abból a célból, hogy a szolgáltatás fedezete a

felhalmozási idõszak elteltével mindenképpen rendelkezésre álljon.

A pénztár üzemvitele, gazdálkodása a pénzügyi terven alapul. A pénztár

pénzügyi terve olyan dokumentum, amely a készítésekor fennálló állapotból

kiindulva a pénztárakra vonatkozó elõírások figyelembevételével a pénztár

tartalékainak tervezett változását, a várható bevételek és kiadások alakulását

mutatja be rövid távú (éves), közép távú (öt évre szóló) és hosszú távú (húsz

évre szóló) idõszakra vonatkozóan. A pénzügyi terv tervnek tartalmaznia kell a

pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó ismert adatokat és

feltételezéseket.

A biztosításmatematikai mérleg célját tekintve egy rendszeres vizsgálat arra

vonatkozóan, hogy a pénztár képes lesz-e a már megkezdett szolgáltatások

maradéktalan teljesítésére.

A pénztár mûködésének, a pénztár és a tag viszonyának , a tagok jogainak és

kötelezettségeinek, a pénztár által nyújtott szolgáltatásoknak, a

tisztségviselõk és alkalmazottak jogainak és kötelezettségeinek a szabályozása

a pénztár alapdokumentumában, a szervezeti és mûködési szabályzatban történik.

A szervezeti és mûködési szabályzat elfogadása és módosítása a közgyûlés

kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A szolgáltatási szabályzat a pénztár azon dokumentuma, amely a nyújtandó

járadék kiszámításának és folyósításának elõírásait továbbá a tartalékképzésre

vonatkozó szabályokat tartalmazza, melynek kötelezõ tartalmát a Kormány

rendeletben határozza meg.

A pénztártagok által illetve részére befizetett összegek befektetését a

pénztár az e törvényben meghatározott feltételek mellett maga is végezheti, de

a vagyon gyarapításának feladatát erre feljogosított szervezetre is bízhatja a

kötelezõ magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelés keretében.

A nyílt pénztár és a zárt pénztár különbsége abban határozható meg, hogy a

tagsági körre vonatkozóan van-e bármilyen jellegû, a jogszabályi keretek

között lehetséges korlátozás vagy sem.

A szakmai egyesület tekintetében a Javaslat valamely szakmához tartozást, mint

a taggá válás feltételét határozza meg.

A tag követelése eltérõ módon kerül meghatározásra a felhalmozási illetve a

járadékos idõszakra vonatkozóan.

A munkáltató meghatározásakor a Javaslat a munkavégzésre vonatkozó különbözõ

jogviszonyokat helyezi a középpontba.

A közeli hozzátartozó, hozzátartozó fogalma megegyezik a Ptk.-ban szabályozott

fogalommal, azzal a különbséggel, hogy az élettárs is beleértendõ.

Mûködési alapelvek,

alapvetõ rendelkezések

Az 5.§-hoz

A törvény a fogalmak rögzítése után meghatározza a kötelezõ pénztárak mûködési

alapelveit, melyeket mûködésük során folyamatosan kötelesek érvényesíteni.

A magánnyugdíj-pénztárak az önkormányzatiság elvén mûködõ autonóm szervezetek.

Garanciális okokból az önkormányzatiság azonban néhány területen korlátozásra

kerül: a közigazgatási beavatkozás lehetõvé tétele, a hatósági engedélyezés,

az ellenõrzés, kötelezés, szankcionálás, sõt krízis helyzetekben az állami

irányítás lehetõségének a megteremtése egy szélesebb értelemben vett

garanciarendszer fontos elemét képezi. Az önkormányzatiságnak a Javaslat a

pénztártagok jogai és kötelezettségei érvényesítésének, a gazdálkodás

önállóságának és a piaci versenyben szükséges érdekérvényesítés

megvalósításának tekintetében biztosít nagy szerepet. Az önkormányzati

mûködés lényege, hogy a törvényben és az egyéb vonatkozó jogszabályokban

továbbá a pénztár szervezeti és mûködési szabályzatában foglaltak keretei

között a pénztár önkormányzati testülete, a közgyûlés végzi a pénztár

tevékenységének stratégiai irányítását. A pénztártagok azonos jogokkal és

kötelezettségekkel rendelkeznek, az általuk kinevezett tisztségviselõk pedig

felelõsek a pénztár törvényes mûködéséért.

A szabad pénztárválasztás joga értelmében a pénztárba való belépésre

kötelezettek és az önkéntesen belépõk is választhatnak a pénztárak között ez

a pénztárak közötti versenyt fogja kikényszeríteni. A pénztárak közötti

átlépésre a késõbbiek folyamán is lehetõség lesz. A rendszer zártsága

érdekében egy bizonyos idõ elteltével aki nem lépett be valamely pénztárba, a

törvény által meghatározott módon valamely területi pénztár tagja lesz.

A pénztártagok a kölcsönösség és öngondoskodás elve szerint közösen teremtik

meg a pénztár mûködésének és szolgáltatásának a fedezetét. A kötelezõ

pénztárak pedig a kötelezõen létrehozandó garanciaalap megteremtésével és

fenntartásával közösen gondoskodnak valamennyi pénztár szolgáltatási

kötelezettsége teljesítésének biztonságáról. A kölcsönösség elve azt is

jelenti, hogy a pénztártagok a felhalmozási idõszakban befektetõi

kockázatközösséget, míg a járadékos idõszakban befektetõi és biztosítási

kockázatközösséget alkotnak.

A Javaslat rögzíti a tulajdonlás elvét, melynek értelmében a pénztártag

követelése a pénztártag tulajdona, amely az e törvényjavaslat szabályai által

meghatározott módon örökölhetõ, erre kedvezményezett is jelölhetõ, sõt

kiterjed rá a központi költségvetési garancia is.

A pénztárak kiegyensúlyozott mûködõképességének biztosítéka a zárt gazdálkodás

elvében foglaltak érvényesítése, ami több követelmény egyidejû érvényesülését

jelenti. Ezek alapján a pénztár bevételeibõl tartalékokat képez, ezen belül

egyéni számlát vezet és a szolgáltatásokat a szolgáltatási számláról

finanszírozza. A pénztár gazdálkodása kizárólag az e törvényben meghatározott

nyugdíjszolgáltatást teljesítésére irányulhat, melyre az e törvényben

meghatározott személyek jogosultak. A szolgáltatások fedezete kiemelt védelmet

élvez, a pénztár esetleges tartozásai fejében az egyéni és szolgáltatási

számlák összege és a hozzájuk kapcsolódó biztonsági tartalékok nem foglalhatók

le és nem zárolhatók. A pénztár szigorú szabályok között vállalhat

kötelezettséget harmadik személyekkel szemben. Fontos garanciális szabály,

hogy a pénztár számára szolgáltatási tevékenységet végzõ szervezetek által

okozott kárért a megbízottak a Ptk. vonatkozó felelõsségi szabályai szerint

felelnek azzal az eltéréssel, hogy a károsult pénztártaggal szembeni

felelõsség alól a pénztár részérõl kimentésnek nincs helye.

Fenti alapelvek kiegészülve a biztonságos gazdálkodás és prudenciális

magatartás elvével a pénztárvagyon és a pénztártagok érdekeinek a védelmét

szolgálják.

A nyilvánosság és az adatvédelem elve kimondja, hogy a pénztári mûködésre

vonatkozó adatok nyilvánosak, azokat az adatvédelmi jogszabályok betartása

mellett kell kezelni.

Az összehasonlítható teljesítmény elve értelmében a pénztáraknak

tevékenységükrõl nyilvántartásokat kell vezetni és ezeket nyilvánosságra kell

hozni annak érdekében, hogy a pénztárak teljesítménye azonos adatokból és

számításokból kiindulva összehasonlítható és megismerhetõ legyen.

Az elnevezés védelme

A 6.§-hoz

A Javaslat rendelkezik a pénztár elnevezésének a védelmérõl valamint az

elnevezés használata tekintetében érvényesülõ egyes kivételekrõl.

ll. Fejezet