MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4296.. számú

törvényjavaslat

a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól

Elõadó: Dr. Kökény Mihály

népjóléti miniszter

Budapest, 1997. május

1997. évi .... törvény

a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól

Az Országgyûlés attól a céltól vezérelve, hogy a társadalombiztosítási

rendszer keretében az állampolgárok hozzáférhessenek az egészségük

megõrzéséhez, helyreállításához és egészségi állapotuk javításához szükséges

egészségügyi ellátáshoz, továbbá, hogy a foglalkoztatottak betegsége miatt a

kiesõ jövedelmük a megélhetésüket ne veszélyeztesse, a kötelezõ

egészségbiztosítás ellátásairól a következõ törvényt alkotja.

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény célja

1. §

E törvény célja, hogy meghatározza a társadalombiztosítás ellátásaira és

a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló

1997. évi ... törvényben (a továbbiakban: Tbj.) foglalt egészségbiztosítási

ellátásokra és azok igénybevételére vonatkozó részletes szabályokat.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény hatálya

a) a Tbj. szerint biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatás

igénybevételére, valamint baleseti ellátásra, és szerzõdés alapján egyes

egészségbiztosítási ellátásra jogosult személyekre,

b) a Tbj. szerint társadalombiztosítási hozzájárulást fizetõ személyekre

és szervezetekre,

c) az egészségbiztosítási ellátások teljesítésében szerzõdés alapján

résztvevõ szolgáltatókra,

d) a (2) bekezdés kivételével az Egészségbiztosítási Alapból (a

továbbiakban: E. Alap) finanszírozott ellátásokra

terjed ki.

(2) Az E. Alapból finanszírozott rokkantsági nyugdíjról, baleseti

rokkantsági nyugdíjról külön törvény rendelkezik.

(3) Nem terjed ki a törvény hatálya

a) az egészségügyrõl szóló törvény rendelkezései szerint térítésmentesen

igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatásokra, továbbá a kötelezõ

egészségbiztosítástól függetlenül igénybevett ellátásokra,

b) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, illetve az egyéb

biztosítóintézet által szervezett egészségbiztosításra.

Alapelvek

3. §

(1) Az egészségbiztosítási ellátások közül az egészségügyi szolgáltatások

- e törvény keretei között - az egészségi állapot által indokolt mértékben

vehetõk igénybe.

(2) Az egészségbiztosítási ellátások közül a pénzbeli ellátások az

egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel arányosan vehetõk

igénybe.

(3) Az egészségügyi szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg

a Tbj. szerint biztosított, illetve kizárólag egészségügyi szolgáltatásra

jogosult személyeket.

(4) Az állam az e törvényben meghatározott ellátások teljesítését akkor

is biztosítja, ha az ahhoz szükséges kiadások az E. Alapból nem fedezhetõk.

Egészségbiztosítási ellátások

4. §

A biztosított a kötelezõ egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai

keretében az e törvényben foglaltak szerint jogosult

a) a természetben igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások körében

aa) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló

szûrõvizsgálatra és egyéb vizsgálatra,

ab) megbetegedése esetén járóbetegként az egészségügyi

szolgáltatónál, illetve szükség esetén otthonában - ide értve a tartózkodási

helyét is -, vagy intézményi keretek közötti gyógykezelésre, ápolásra, orvosi

rehabilitációra,

ac) szülészeti ellátásra,

ad) betegszállításra,

ae) keresõképessége és munkaképessége változásának megállapításához

szükséges orvosszakértõi vizsgálatra,

b) az árhoz nyújtott támogatással igénybevehetõ egészségügyi

szolgáltatások körében a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz és ellátás árához nyújtott támogatásra, valamint utazási

költségtérítésre.

5. §

(1) A 4. § és az e törvény II. fejezete alkalmazásában a biztosítottal

azonos ellátás illeti meg a Tbj. szerint kizárólag egészségügyi szolgáltatásra

jogosult személyeket.

(2) Eltartott hozzátartozó a biztosítottal közös háztartásban élõ

nagykorú közeli hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pont], akinek jövedelme nem

haladja meg a tárgyév elsõ napján érvényes minimális bér 30 %-át.

6. §

A biztosított az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai keretében az e

törvényben foglaltak szerint jogosult

a) terhességi-gyermekágyi segélyre,

b) táppénzre.

7. §

(1) A biztosított az egészségbiztosítás baleseti ellátásai keretében az e

törvényben foglaltak szerint jogosult

a) baleseti egészségügyi szolgáltatásra,

b) baleseti táppénzre,

c) baleseti járadékra.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt ellátások tekintetében

biztosítottal azonos ellátás illeti meg a Tbj. szerint baleseti egészségügyi

szolgáltatásra jogosult személyeket.

(3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt ellátások tekintetében a

biztosítottal azonos ellátás illeti meg a Tbj. szerint baleseti ellátásra

jogosult személyeket.

8. §

Azok a személyek, akik az egészségbiztosítás körébe tartozó egyes

ellátásokra a Tbj. szerint megállapodást kötöttek, a megállapodás tárgyát

képezõ ellátás tekintetében a Tbj.-ben, illetõleg az e törvényben foglalt

kivételekkel a biztosítottal esnek egy tekintet alá.

9. §

Államközi vagy kormányközi egyezmény alapján igénybevett

egészségbiztosítási ellátások tekintetében e törvény rendelkezéseit az

egyezményben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

II. fejezet

Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai

1. cím

Térítésmentesen igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

I. A betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi

szolgáltatások

10. §

(1) A biztosított a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló

egészségügyi szolgáltatások keretében az alábbi vizsgálatokra jogosult

térítésmentesen:

a) az újszülött egészséges fejlettségét ellenõrzõ, az esetleges

károsodások korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatokra,

b) a 0-6 éves korosztály

ba) életkoruknak megfelelõen az anyagcserére, az érzékszervek

mûködésére, az értelmi képességre vonatkozó, valamint teljeskörû fizikális

szûrõvizsgálatra,

bb) a fogazati rendellenességek felismerését célzó vizsgálatra,

valamint a teljes fogászati státusz rögzítésére,

bc) az életkornak megfelelõ fejlõdésre és az érzelmi állapotra

vonatkozó vizsgálatokra,

bd) a környezeti tényezõk rizikófaktorai által indukált

megbetegedések megelõzését és korai felismerését célzó szûrõvizsgálatokra,

c) a 6-18 éves korosztály - ide értve a 18 év feletti nappali rendszerû

iskolai oktatásban résztvevõ személyeket is - a b) pontban foglaltakon túl

ca) az ifjúságegészségügyi ellátás keretében végzett

szûrõvizsgálatokra,

cb) sportegészségügyi vizsgálatokra, ide nem értve a verseny- és

élsporthoz kapcsolódó sportegészségügyi ellátást,

d) a 18 éven felüli korosztály

da) a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott gyakorisággal,

az abban nevesített szûrõvizsgálatokra,

db) a bd) pontban foglalt vizsgálatokra, ide nem értve a

foglalkozásegészségügyi szolgálat orvosa által végzett munkaköri alkalmasság

megállapítására irányuló vizsgálatokat,

dc) évente egy alkalommal fogászati szûrõvizsgálatra.

(2) A biztosított az (1) bekezdésben foglaltakon túl jogosult a betegsége

várható következményeinek, illetve szövõdményeinek korai felismerését célzó

vizsgálatok elvégzésére is.

(3) Jogszabály a térítésmentes ellátásra való jogosultságot az (1)

bekezdés dc) pontjában foglalt szûrõvizsgálaton való részvételhez kötheti,

illetve azok elmulasztása esetén az azzal összefüggõ ellátások igénybevételét

részleges térítési díjhoz kötheti.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt szolgáltatások közül a biztosított

a) a bb) és dc) pontban foglaltakat bármely, az Országos

Egészségbiztosítási Pénztárral, illetõleg igazgatási szervével (a továbbiakban

együtt: OEP) fogászati ellátásra finanszírozási szerzõdést kötött

szolgáltatónál folyó fogászati rendelésen,

b) az a) pontban foglalt ellátásokon túl a betegségek megelõzését és

korai felismerését célzó szolgáltatásokat - a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott gyakorisággal - a biztosított kezdeményezésére vagy egészségügyi

ellátása során, illetve a háziorvos vagy a kezelõorvos beutalása, továbbá a

szûrõvizsgálatot végzõ egészségügyi szolgáltató értesítése alapján veheti

igénybe.

II. Gyógykezelés céljából végzett ellátások

Háziorvosi ellátás

11. §

(1) A biztosított a háziorvosi, házi gyermekorvosi (a továbbiakban

együtt: háziorvosi) ellátás keretében a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel

térítésmentesen jogosult

a) az egészséges életmód segítését szolgáló tanácsadásra és egészségi

állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére,

b) betegsége esetén a háziorvosi rendelõben, illetve amennyiben egészségi

állapota indokolja az otthonában történõ orvosi vizsgálatra és gyógykezelésre

- ide értve az ellátás során felhasznált, az elsõsegély keretében alkalmazott

gyógyszert, illetve kötszert is -,

c) a háziorvos által kezdeményezett szakorvosi vizsgálatra és véleményre,

d) krónikus betegsége esetén háziorvosi gondozásra, életvezetési

tanácsadásra és a gyógykezeléshez szükséges, a biztosított vagy a gondozását

végzõ személy által használt diagnosztikus és terápiás eszközök használatának

megtanítására,

e) a háziorvos rendelése szerint a háziorvosi szolgálat szakképzett

ápolója által nyújtott, az alapellátás keretében végzett szakápolásra,

f) keresõképességének elbírálására,

g) egyéb orvosszakértõi vizsgálatra és szakvélemény adására, amennyiben

az társadalombiztosítási ellátásra vagy szociális juttatásra, illetve külön

jogszabályban meghatározott kedvezményre való jogosultság megállapítására

irányul.

(2) A biztosított az (1) bekezdésben foglalt szolgáltatásokat

a) bármely az OEP-pel az adott szolgáltatás nyújtására finanszírozási

szerzõdést kötött (a továbbiakban: finanszírozott) szolgáltató - ide értve a

háziorvosi magángyakorlatot folytató orvost is - külön jogszabály szerint

választott háziorvosánál (a továbbiakban: választott háziorvos) igénybe

veheti,

b) amennyiben a választott háziorvosát felkeresni nem tudja, annál a

finanszírozott szolgáltató háziorvosánál veheti igénybe, amelynek ellátási

területén tartózkodási helye van.

Fogászati ellátás

12. §

(1) A biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi

szolgáltatásra jogosult személyt - a fogászati ellátás keretében

térítésmentesen jogosult

a) 18 éves életkorig, továbbá a terhesség megállapításától a szülést

követõ 90 napig teljeskörû alap- és szakellátásra, ide nem értve a technikai

költségeket,

b) 18 éves életkor felett sürgõsségi ellátásra, fogsebészeti ellátásra,

fogkõeltávolításra és az ínyelváltozások kezelésére,

c) 60 éves életkor felett a b) pontban foglaltakon túl teljeskörû

alapellátásra,

d) az életkortól függetlenül az alapbetegséggel kapcsolatos fog- és

szájbetegségek kezelésére, szakorvosi beutaló alapján fogászati góckeresésre.

(2) A megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy a

fogászati ellátás keretében térítésmentesen jogosult sürgõsségi ellátásra.

Járóbeteg szakellátás

13. §

A biztosított betegsége esetén térítésmentesen jogosult járóbeteg

szakellátás keretében történõ vizsgálatra, gyógykezelésre, ide értve az

ellátás során felhasznált - az ellátás finanszírozása során figyelembe vett -

gyógyszert, illetve kötszert is, továbbá gondozásra és külön jogszabályban

meghatározott esetekben a keresõképességének elbírálására

a) a háziorvos, a járóbeteg szakellátás és a külön jogszabályban

meghatározott egyéb orvos (a továbbiakban: beutaló orvos) beutalása alapján,

b) az a) pontban foglaltak hiányában is, amennyiben egészségi állapota az

azonnali ellátását indokolja vagy jogszabály az adott szakellátás beutaló

nélkül történõ igénybevételét is lehetõvé teszi.

Fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás

14. §

(1) A biztosított betegsége esetén térítésmentesen jogosult fekvõbeteg

gyógyintézeti ellátásra

a) orvos beutalása alapján,

b) az a) pontban foglaltak hiányában is, amennyiben egészségi állapota az

azonnali ellátását indokolja.

(2) A biztosított a fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás keretén belül a 19.

§ (1) bekezdésében foglaltak szerint jogosult

a) a betegsége megállapításához szükséges vizsgálatokra,

b) az orvos elõírása szerinti gyógykezelésre - ide értve a mûtéti

beavatkozásokat és az annak során felhasznált gyógyászati anyagokat,

protetikai eszközöket is - és gyógyászati ellátásra,

c) a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerre - ide értve a

vérkészítményeket is -, kötszerre és ideiglenes gyógyászati segédeszközre,

továbbá a gyógyászati segédeszköz használatának betanítására,

d) a gyógykezeléséhez szükséges ápolásra, szakápolásra, továbbá az

otthonába történõ távozást követõ idõre vonatkozó életvezetési tanácsadásra,

valamint diétás tanácsadásra,

e) étkezésre, ide értve az orvos által rendelt diétát is,

f) a rendelkezésre álló, az ellátás szakmai és etikai követelményeinek

megfelelõ színvonalú elhelyezésre arra az idõtartamra, amíg az ellátás

fekvõbeteg gyógyintézeti körülmények között indokolt.

(3) A biztosított, külön jogszabályban foglaltak szerint jogosult,

fekvõbeteg gyógyintézeti ellátást kiváltó otthoni szakápolásra.

III. Egyéb egészségügyi szolgáltatások

Szülészeti ellátás

15. §

(1) A biztosított a 14. § rendelkezései szerint jogosult a magzat méhen

belüli gyógykezelésére, továbbá szülészeti ellátásra és terhességének orvosi

indikáció alapján történõ megszakítására. A biztosított külön jogszabály

rendelkezései szerint jogosult anyatejellátásra.

(2) A biztosított orvosi indikáció alapján külön jogszabályban foglalt

feltételekkel jogosult a meddõség kezelésére.

Orvosi rehabilitáció

16. §

(1) A biztosított az orvosi rehabilitáció keretében térítésmentesen

jogosult

a) orvos elõírása szerinti vizsgálatra, gyógykezelésre és foglalkoztatás

terápiára,

b) a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott esetekben

szanatóriumi ellátásra,

c) amennyiben az orvosi rehabilitációra fekvõbeteg gyógyintézetben kerül

sor, illetve a b) pontban foglalt esetben a 14. § (2) bekezdés c)-f)

pontjaiban foglalt ellátásokra és gyógyászati ellátásra.

(2) A biztosított - külön jogszabályban foglaltak szerint -

térítésmentesen jogosult egészségügyi beavatkozást követõ rekonstrukciót,

továbbá funkciózavart okozó veleszületett vagy szerzett testi rendellenességek

korrekcióját szolgáló mûtéti ellátás céljából a 14. §-ban foglalt

szolgáltatásokra.

Betegszállítás

17. §

A biztosított - beutalás szerinti intézményben végzendõ - orvosi

vizsgálata vagy gyógykezelése, illetve egészségügyi intézménybõl tartózkodási

helyére történõ elbocsátása céljából térítésmentesen jogosult betegszállításra

a) sürgõs szállítás esetén,

b) amennyiben egészségi állapota miatt szállítása másként nem oldható meg

és a szállításra beutalásra jogosult orvos rendelése alapján kerül sor,

c) a szállítás külön jogszabályban foglalt kúraszerû kezelés céljából

történik.

IV. Az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére vonatkozó közös

rendelkezések

18. §

(1) Orvosi beutalás alapján a biztosított akkor jogosult egészségügyi

szakellátás igénybevételére, ha a beutaló orvos finanszírozott egészségügyi

szolgáltató orvosa, vagy külön jogszabályban foglalt feladatot ellátó orvos és

a szakellátás igénybevételére az adott ellátás nyújtására finanszírozott

egészségügyi szolgáltatónál kerül sor.

(2) A beutaló orvos - saját szakmai javaslata és a beteg kérésének

figyelembevétele alapján - a vizsgálatot és gyógykezelést bármely, a

biztosított egészségi állapota által indokolt szintû szakellátást nyújtó

egészségügyi szolgáltatónál kezdeményezheti. A biztosított indokolt ellátását

nem tagadhatja meg az a szolgáltató, amelynek ellátási területéhez tartozik a

biztosított tartózkodási helye, továbbá az, amely a beutaló orvos elõzetes

jelzése alapján az ellátást vállalta. A biztosított területi ellátására nem

kötelezett szolgáltató az indokolt ellátást csak akkor tagadhatja meg, ha a

területi ellátási kötelezettségû feladatainak folyamatos ellátását a területen

kívüli betegek fogadása veszélyezteti és a feladat ellátására az OEP által

lekötött szabad kapacitással nem rendelkezik.

(3) A szolgálati jogviszonyban álló és egyes külön jogszabályban

meghatározott tevékenységet végzõ biztosítottak, továbbá a fogvatartott

személyek külön jogszabályban meghatározott rendben jogosultak az egészségügyi

szolgáltatás igénybevételére.

(4) A gyógyító céllal rendelhetõ finanszírozott ellátások keretében

valamennyi szakmailag indokolt beavatkozás elvégezhetõ, amelyet e törvény

melléklete nem zár ki az egészségbiztosítás keretében térítésmentesen

igénybevehetõ ellátások körébõl.

19. §

(1) Az egészségügyi ellátás keretében a biztosított a kezelõorvos által

gyógyító céllal rendelt, a népjóléti miniszter által az adott finanszírozott

ellátásra meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rend szerinti

szolgáltatásokra jogosult. Amennyiben az adott ellátás tekintetében a

népjóléti miniszter nem határoz meg vizsgálati és terápiás eljárási rendet, a

biztosított a kezelõorvos által gyógyító céllal rendelt, a szolgáltatónál

rendelkezésre álló mindazon finanszírozott vizsgálati és terápiás ellátásra

jogosult, amely egészségi állapotának helyreállításához szükséges.

(2) A biztosított, amennyiben a vizsgálatok eredményét vitatja, vagy a

javasolt vizsgálati, illetve terápiás módszerrel nem ért egyet, jogosult egy

második orvosi szakvéleményre és javaslatra.

20. §

(1) Az ellátást nyújtó szolgáltató egyes vizsgálatok elvégzését, illetve

- amennyiben a biztosított egészségi állapota nem indokolja az azonnali

ellátását - egyes beavatkozásokat elõjegyzés alapján is teljesítheti.

(2) Amennyiben a kezelõorvos a biztosított részére olyan külön

jogszabályban nevesített vizsgálatot vagy beavatkozást rendel, amely csak

szakmai szempontok szerint összeállított várólista szerinti ellátási

sorrendben vehetõ igénybe, a biztosított az ellátásra a várólista szerinti

sorrendben jogosult. A biztosított az általa vélelmezett állapotrosszabbodás

esetén térítésmentesen jogosult a kezelõorvosánál mindazon vizsgálatok

kezdeményezésére és a kezelõorvos javaslata szerinti elvégzésére, amely a

várakozás sorrendjét befolyásoló egészségi állapotváltozás megállapításához

szükséges.

(3) A biztosított részleges vagy teljes térítési díj megfizetése mellett

sem jogosult a várólista szerinti sorrendet megelõzõen az ellátás

igénybevételére. Amennyiben a biztosítottnál olyan beavatkozás elvégzése

szükséges, amelyhez valamely nagyértékû gyógyászati anyag nem áll a

szolgáltatónál rendelkezésre és a biztosított ezt teljes térítés mellett

beszerzi, a beavatkozás a várólista mellõzésével elvégezhetõ, ha a szolgáltató

ehhez szabad kapacitással rendelkezik.

2. cím

Árhoz nyújtott támogatással igénybevehetõ szolgáltatások

A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyászati ellátások árához

nyújtott támogatás

21. §

A biztosított a járóbeteg ellátás keretében jogosult a gyógyászati céllal

rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához

nyújtott támogatásra, amennyiben

a) külön jogszabály az adott gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy

ellátás árához támogatást rendel és

b) azt finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt

orvosa, illetve az OEP-pel e feladatra szerzõdést kötött orvos rendeli és

c) a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint

történik és

d) a kiszolgáltatásra az OEP-pel e feladatra szerzõdött (a továbbiakban:

szerzõdött) forgalmazónál vagy gyártónál kerül sor.

Utazási költségtérítés

22. §

(1) A járóbeteg szakellátásra, a fekvõbeteg gyógyintézetbe, továbbá

gyógyászati ellátásra beutalt biztosított - amennyiben a beutalás a

biztosított ellátására területileg kötelezett egészségügyi szolgáltatóhoz

történik - utazási költségeihez támogatás igénybevételére jogosult. Utazási

költségtérítésre jogosult az a biztosított is, akinek egészségbiztosítási

ellátás iránti igénye elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatát rendelték el.

(2) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben említett egészségügyi

ellátást azért veszi beutaló nélkül igénybe, mert egészségi állapota az

azonnali ellátását indokolta, az egészségügyi szolgáltatótól otthonába

(tartózkodási helyére) történõ utazási költségeihez való támogatásra jogosult.

(3) A biztosított a gyógyászati segédeszköz próbájával, illetve

kiszolgáltatásával kapcsolatos utazási költségeinek támogatására akkor

jogosult, ha a gyógyászati segédeszközt a tartózkodási helyéhez legközelebb

esõ, a rendelt gyógyászati segédeszközt kiszolgáltatására OEP-pel szerzõdött

forgalmazónál szerzi be.

(4) A fogyatékos gyermek ellátását biztosító gyógypedagógiai intézmény,

korai fejlesztését és gondozását, fejlesztõ felkészítését nyújtó intézmény és

a fogyatékos gyermekek rehabilitációs célú szolgáltatását biztosító intézmény

igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségekhez támogatás jár.

(5) Az utazási költséghez nyújtott támogatás a biztosítottal azonos módon

illeti meg

a) a 14 éven aluli gyermek kísérõjét,

b) a 14 éven felüli biztosított kísérõjét, amennyiben egészségi állapota

miatt a kíséretet a beutaló orvos szükségesnek tartja.

(6) Helyi közlekedési eszköz igénybevételéhez nem jár támogatás.

(7) Az utazási költséghez nyújtott támogatás mértékét és módját külön

jogszabály tartalmazza.

3. cím

A biztosított által részleges térítés mellett igénybevehetõ egészségügyi

szolgáltatások

23. §

A biztosított részleges térítés mellett jogosult

a) 18 éves életkor alatt fogszabályozó készülékre,

b) 18 éves életkor felett fogmegtartó ellátásra,

c) a rágóképesség helyreállítása érdekében meghatározott típusú

fogpótlásra,

d) kizárólag beutalóval igénybevehetõ ellátás beutaló nélküli

igénybevételére, ha azt az azonnali ellátás szükségessége nem indokolja, de az

ellátás orvosilag indokolt,

e) az ellátás más finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál történõ

igénybevételére, mint amelynél a beutaló orvos azt kezdeményezte,

f) saját kezdeményezésére az ellátás 19. § (1) bekezdésében foglaltaktól

- többletköltséget okozó - eltérõ tartalommal történõ igénybevételére,

g) amennyiben a szolgáltatónál az ehhez szükséges feltételek

rendelkezésre állnak saját kezdeményezésére

ga) egyéni igényei szerinti étkezésre,

gb) az egészségi állapota által nem indokolt, a 14. § (2) bekezdés

f) pontjától eltérõ, az intézmény e célra kijelölt részlegében magasabb

színvonalú elhelyezésre,

h) amennyiben állapota indokolja az e feladatra finanszírozott

szolgáltatónál ápolás céljából történõ elhelyezésre és ápolásra, ideértve a

szükséges gyógyszereket és az étkezést is,

i) a népjóléti miniszter rendeletében foglalt esetekben szanatóriumi

ellátásra.

24. §

(1) A biztosított által is csak térítési díj megfizetése mellett

igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások díját arra tekintettel kell

megállapítani, hogy az adott ellátás keretében a biztosított részére

nyújtanak-e olyan szolgáltatást, amelyre a biztosított térítésmentesen

jogosult.

(2) Az e fejezetben foglaltak szerint megállapított részleges térítési

díjak az egészségügyi szolgáltató bevételét képezik azzal, hogy a szolgáltató

a finanszírozási szerzõdés alapján nem számolhatja el a részleges térítési díj

ellenében nyújtott szolgáltatás részleges térítési díjjal fedezett részét.

(3) A 23. § b)-c) pontjában meghatározott fogászati ellátások térítési

díját legfeljebb 10 %-kal meg lehet emelni, amennyiben a biztosított nem vett

részt a külön jogszabályban elõírt, idõszakos fogászati szûrõvizsgálaton. A

szûrõvizsgálaton való részvételt bármely, a vizsgálat elvégzésére külön

jogszabály értelmében jogosult egészségügyi szolgáltató igazolhatja.

25. §

(1) A biztosítottat az általa csak részleges térítési díj ellenében

igénybevehetõ szolgáltatásokért fizetendõ díjról a szolgáltatás megkezdése

elõtt tájékoztatni kell. A tájékoztatás megtörténtét a biztosított aláírásával

igazolja.

(2) A biztosított által részleges térítési díj ellenében igénybevehetõ, a

(3) bekezdésben említett szolgáltatások részleges térítési díját a szolgáltató

állapítja meg azzal, hogy ez nem tartalmazhat az ellátással kapcsolatban olyan

beavatkozásra számított díjat, amelyet a biztosított térítésmentesen jogosult

igénybevenni.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján a részleges térítési díj

számításánál

a) a 23. § b) pontja tekintetében az anyagköltséget,

b) a 23. § f) pontja tekintetében a vizsgálati és terápiás rend szerinti

és az attól eltérõ ellátáshoz szükséges diagnosztikus és terápiás anyag- és

gyógyszerköltség különbözetét, valamint fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás

esetén az ebbõl eredõ többlet ápolási idõt is, az ápolási naponkénti étkezési

és elhelyezési költséggel,

c) a 23. § ga) pontja tekintetében az intézeti nyersanyagnorma és a

többlet-nyersanyagköltség különbözetét

kell alapul venni.

(4) A 23. § gb) pontja tekintetében a szolgáltató ápolási naponkénti

díjat állapít meg.

(5) A részleges térítési díjat külön jogszabály állapítja meg a 23. § a),

c)-e), valamint h) és i) pontjában foglalt ellátások tekintetében.

4. cím

Méltányosságból igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

26. §

(1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója - indokolt

esetben - méltányosságból

a) a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett

igénybevett egészségügyi szolgáltatások térítési díjának egy részét vagy

egészét átvállalhatja,

b) a külön jogszabály szerinti támogatással rendelhetõ gyógyszer,

gyógyászati segédeszközt és ellátás árához azt meghaladó támogatás nyújthat,

c) külön jogszabályban foglaltak szerint támogatással nem rendelhetõ

gyógyszerek árához támogatás nyújthat,

d) a gyógyászati segédeszközök árához a külön jogszabályban foglaltaktól

eltérõ gyakorisággal támogatást nyújthat,

e) a külön jogszabályban foglaltaktól eltérõ kivitelben készült

gyógyászati segédeszköz árához támogatást nyújthat.

(2) A méltányossági jogkör gyakorlása nem terjed ki a szakmai szempontok

alapján összeállított várólista alapján igénybevehetõ ellátásokra.

5. cím

Külföldön történõ gyógykezelés

27. §

(1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján

egészségügyi ellátásra jogosultakat - külföldön munkát vállal, tanulmányokat

folytat, vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodik és a 12.-14. §-

okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi

szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgõsségi

betegszállítást azért vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, mert annak

elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve

maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, az OEP a felmerült és igazolt

költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének

megfelelõ összegben megtéríti.

(2) Amennyiben a biztosított devizabelföldi munkáltatója egybefüggõen

három hónapot meghaladó idõtartamra a biztosítottat külföldön foglalkoztatja,

és ez idõ alatt a biztosított, illetve a vele együtt külföldön tartózkodó

házastársa és gyermeke a 12.-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében

meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgõsségi

betegszállítást indokoltan vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, az OEP a

felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi

költség mértékének megfelelõ összegben megtéríti.

(3) A belföldi költség megtérítésének módját és feltételeit a Kormány

rendeletben állapítja meg.

28. §

A biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi

ellátásra jogosultakat - a Magyarországon nem hozzáférhetõ indokolt külföldi

gyógykezeléséhez az egészségbiztosítási támogatás feltételeit és rendjét a

Kormány rendeletben állapítja meg.

III. fejezet

Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira való igény érvényesítése

29. §

(1) A biztosított

a) az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát a

Társadalombiztosítási Azonosító Jel-ét (a továbbiakban: TAJ szám) igazoló

okmány bemutatásával,

b) az árhoz nyújtott támogatással igénybevehetõ ellátásokra való

jogosultságát

ba) a gyógyászati ellátások tekintetében az a) pontban foglaltak

szerint,

bb) gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tekintetében a külön

jogszabályban foglalt orvosi rendelvény bemutatásával,

c) az utazási költségeihez nyújtott támogatásra való jogosultságát a

beutaló orvos által, illetve amennyiben az ellátásra - azonnali ellátás

szükségessége miatt - beutaló nélkül került sor a szolgáltató orvosa által

kiállított igazolással

igazolja.

(2) Az egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi az egészségügyi

szolgáltatásra való jogosultságát az "Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra

való jogosultságról" elnevezésû nyomtatvánnyal igazolja.

(3) A 27. §-ban foglalt ellátások költségeihez nyújtott támogatás iránti

igényt legkésõbb a hazaérkezést követõ 15 napon belül kell - a táppénz

igénylésére vonatkozó rendelkezések szerint - bejelenteni.

IV. fejezet

Az egészségbiztosítás keretében igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

biztosítása

Szerzõdéses kapcsolatok

30. §

(1) Az OEP a egészségügyi szolgáltatások nyújtására - a külön

jogszabályban a tárgyévre meghatározott területi finanszírozási normák szerint

megkötött kapacitáslekötési megállapodások alapján - finanszírozási szerzõdést

köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító mûködési engedéllyel és

felelõsségbiztosítással rendelkezõ egészségügyi szolgáltatóval.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a gyógyszerek, gyógyászati

segédeszközök ártámogatás melletti forgalmazására az OEP szerzõdést köt a

gyógyszer, gyógyászati segédeszköz forgalmazására és a biztosított részére

történõ kiszolgáltatására - külön jogszabályban foglaltak szerint - jogosult

szolgáltatóval.

(3) Az (1) bekezdésben említett területi finanszírozási normákat

meghaladó kapacitásokra finanszírozási szerzõdés csak a népjóléti miniszter

egyetértésével köthetõ.

31. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerzõdésben meg

kell határozni

a) a lekötött kapacitáson nyújtandó szolgáltatásokat szakterületenkénti

bontásban, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás

meghatározásával,

b) a szolgáltatás nyújtásához rendelkezésre álló, a finanszírozás

szempontjából meghatározó feltételeket és egyéb adatokat,

c) a táppénzfizetés alapjául szolgáló keresõképesség elbírálására,

továbbá a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás támogatással történõ

rendelésére jogosult személyek azonosító adatait,

d) az egészségügyi szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettségét,

e) a külön jogszabály rendelkezése alapján a szerzõdésben rögzítendõ

feltételeket,

f) a szerzõdés hatályát, a módosítására és felmondására vonatkozó

rendelkezéseket, a szerzõdés megszegése esetén követendõ eljárást, ide értve a

szerzõdésszegésen alapuló igények érvényesítési rendjét is.

(2) A finanszírozási szerzõdés mellékletét képezi

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító mûködési engedély és

felelõsségbiztosítási szerzõdés,

b) amennyiben az egészségügyi szolgáltató a helyi önkormányzat vagy külön

jogszabály alapján az adott ellátás nyújtására kötelezett kötelezõ feladatát

képezõ egészségügyi szolgáltatás nyújtását vállalta át, az errõl szóló

szerzõdés (megállapodás)

másolata, valamint

c) a b) pontban foglalt esetben a feladatot átadó nyilatkozata a

népjóléti miniszter rendeletében meghatározott minimum feltételek körébe

tartozó tárgyi feltételek térítésmentes rendelkezésre bocsátásáról.

(3) A finanszírozási szerzõdés módosítását - figyelemmel a

kapacitáslekötési megállapodásokra - bármelyik fél kezdeményezheti.

(4) Az egészségügyi szolgáltató köteles bejelenteni

a) ha a mûködési engedélyét módosították,

b) a személyi és tárgyi feltételek változását, amennyiben azok a

finanszírozott feladatkör ellátását érintik.

(5) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató a (4) bekezdésben foglalt

kötelezettségét elmulasztja, köteles az ebbõl eredõ finanszírozási többletet

visszatéríteni.

32. §

(1) A nem finanszírozott egészségügyi szolgáltató orvosával az OEP

gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatással történõ rendelésre jogosító

szerzõdést köt, amennyiben az orvos

a) külön jogszabályban foglaltak szerint gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz rendelésére jogosult, és

b) a szerzõdés megkötését kezdeményezi,

feltéve, hogy a támogatással történõ rendelésbõl a 37. § (6) bekezdésében

foglaltak alapján nem zárták ki.

(2) A támogatással történõ rendelésre jogosító szerzõdésben meg kell

határozni

a) az orvos szakorvosi szakképesítését,

b) azokat a jogcímeket, amelyek alapján az orvos támogatással történõ

rendelésre válik jogosulttá,

c) a szerzõdés hatályát, a módosítására és felmondására vonatkozó

rendelkezéseket, a szerzõdés megszegése esetén követendõ eljárást, ide értve a

szerzõdésszegésen alapuló igények érvényesítési rendjét is.

33. §

(1) A gyógyszer, gyógyászati segédeszköz forgalmazójával, illetve

kiszolgáltatójával kötött szerzõdésben meg kell határozni

a) a készletfenntartásra, a kiszolgáltatásra és az elszámolásra vonatkozó

rendelkezéseket,

b) a szállítási és elszámolási feltételeket,

c) a 32. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakat.

(2) A szerzõdés mellékletét képezi a tevékenység végzésére - külön

jogszabályban foglaltak szerint - jogosító engedély másolata.

Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása

34. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása

a) a ráfordítások alapján meghatározott normán,

b) az ellátandó feladatokon,

c) az ellátott esetek számbavételén,

d) fejkvótán,

e) a nyújtott szolgáltatások teljesítményarányain,

f) az a)-e) pontban foglaltak kombinációján, és

g) az árhoz nyújtott támogatáson

alapuló rendszerben történik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt elveken alapuló finanszírozás részletes

szabályait az E. Alap éves költségvetését meghatározó törvény és a

végrehajtására kiadott jogszabályok tartalmazzák.

(3) A finanszírozásra vonatkozó jogszabályokat a bevezetésük elõtt 30.

nappal ki kell hirdetni.

35. §

(1) A nem kizárólag egészségügyi szolgáltatást végzõ egészségügyi

szolgáltató a finanszírozás keretében kapott összeget más pénzeszközeitõl

elkülönítetten kezeli.

(2) Az E. Alapból a finanszírozási szerzõdésben foglalt feladatokra

folyósított összeg nem mentesíti a szolgáltató fenntartóját (tulajdonos,

kezelõ) az egyéb jogszabályokban elõírt fenntartási és fejlesztési

kötelezettségek alól. A finanszírozás keretében folyósított összeg csak a

finanszírozási szerzõdésben foglalt feladatokra használható fel.

(3) Abban az esetben, amikor a finanszírozási szerzõdés megkötésének

szempontjából a helyi önkormányzat minõsül egészségügyi szolgáltatónak, a

finanszírozás keretében kapott összeg az egészségügyi szolgáltatók mûködésével

kapcsolatos igazgatási kiadásaira nem használható fel.

(4) A finanszírozott egészségügyi szolgáltató részére - a biztosítási

jogviszony keretében igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

igénybevehetõségét veszélyeztetõ - kritikus gazdálkodási helyzet esetén,

amennyiben annak megelõzésére, illetve elhárítására saját hatáskörben

bizonyíthatóan minden lehetséges intézkedést megtett és a tulajdonos saját

forrásaiból meghatározott arányú konkrét hozzájárulást, valamint garanciát

vállal, az OEP - az E. Alap éves költségvetésében e célra megjelölt

elõirányzat terhére - egyszeri, kamatmentes finanszírozási elõleget nyújthat.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti egészségügyi szolgáltató, illetõleg a (3)

bekezdésben szabályozott helyi önkormányzat a finanszírozási szerzõdés alapján

az E. Alapból kapott összeget nem a finanszírozási szerzõdésben meghatározott

egészségügyi szolgáltatásokra használja fel, köteles a kapott összeget - a

szerzõdésszegés esetére kikötött egyéb jogkövetkezmények mellett - az E. Alap

számára megtéríteni.

A szerzõdés teljesítésének ellenõrzése

36. §

(1) Az OEP ellenõrzõ hálózatának (fõ)orvosai (a továbbiakban: ellenõrzõ

orvos) útján ellenõrzi a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások szerzõdés

szerinti teljesítését.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellenõrzés során az ellenõrzõ orvos

a) jogosult a finanszírozott szolgáltatásokhoz szükséges személyi és

tárgyi feltételek vizsgálatára,

b) betekinthet a biztosított ellátására vonatkozó dokumentumokba, továbbá

az elszámolás alapjául szolgáló nyilvántartásokba,

c) külön jogszabályban foglalt esetekben és feltételekkel jogosult a

biztosított vizsgálatára.

(3) Az OEP ellenõrzõ hálózatának szakemberei útján jogosult ellenõrizni a

finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét, az elszámolás

valódiságát.

(4) Az OEP jogosult a támogatással rendelt gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz és egyéb gyógyászati ellátás és anyag rendelésére,

készletbentartására és kiszolgáltatására vonatkozó elõírások érvényesülésének

ellenõrzésére.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak során az ellenõrzéssel érintett

személyes és egészségügyi adatok kezelésére az egészségügyi és a hozzájuk

kapcsolódó adatok kezelésérõl szóló 1997. évi ... törvény vonatkozó

rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) Az ellenõrzés megállapításairól az ellenõrzött szolgáltatót és

fenntartóját tájékoztatni kell a feltárt hiányosságok megjelölésével.

(7) Ha a hiányosságok az ellenõrzõ orvos véleménye szerint elsõsorban a

szakmai elõírások érvényesülésének hiányára vezethetõk vissza, az ellenõrzõ

orvos a szakmai felügyelet gyakorlója részére megküldi az ellenõrzésrõl

készült jegyzõkönyv másolatát.

37. §

(1) Amennyiben az ellenõrzés során megállapítást nyer, hogy az

egészségügyi szolgáltató a finanszírozás keretében

a) olyan ellátást számol el, amely finanszírozására a megkötött

finanszírozási szerzõdés szerint az OEP nem vállalt kötelezettséget,

b) a finanszírozott ellátásokat az e feladatra lekötött kapacitását

meghaladó mennyiségben számolja el, ide nem értve a rendkívüli helyzetbõl

adódó többletfeladatokat,

c) egy ellátást több vagy magasabb összegû finanszírozásra jogosító

jogcímen számol el,

d) más forrásból megtérülõ ellátást számol el,

e) olyan ellátást számol el, amelyet nem végzett el

az ebbõl eredõ többletfinanszírozást köteles megtéríteni.

(2) A 35. § (5) bekezdése, illetõleg az e § (1) bekezdése szerinti

visszatérítési kötelezettség a jogalap nélkül igénybevett finanszírozást

követõ egy éven belül a finanszírozás elszámolása során is érvényesíthetõ.

(3) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti összeg meghaladja az E. Alap

tárgyévi költségvetésérõl rendelkezõ törvényben meghatározott összeget, a

kiesõ kapacitás külön jogszabályban foglaltak szerinti pótlására szolgáló

megállapodás megkötésével egyidejûleg a finanszírozási szerzõdés felmondásának

van helye.

(4) Ha az ellenõrzés azt állapítja meg, hogy gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz és anyag, valamint egyéb gyógyászati ellátás támogatással történõ

rendelésére a finanszírozási szerzõdésben feljogosított vagy erre külön

szerzõdést kötött orvos

a) a rendelésre vonatkozó jogszabályokban foglalt szakmai elõírásokat

megszegi,

b) a rendelés jogcímét a valóságtól eltérõen tünteti fel

és ezzel az E. Alapnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni.

(5) Amennyiben a (4) bekezdés szerint jogosulatlanul rendelt támogatás

összege meghaladja a tárgyhónapban a külön jogszabályban foglalt összeget, a

támogatással történõ rendelésre jogosító szerzõdést - az okozott kár

megtérítésére vonatkozó kötelezés mellett - legfeljebb egy évre fel lehet

függeszteni.

(6) Amennyiben a (5) bekezdésben foglaltak egy éven belül ismételten

elõfordulnak, vagy az okozott kár összege a tárgyévben meghaladja a (5)

bekezdésben említett összeg háromszorosát, a támogatással történõ rendelésre

jogosító szerzõdés felmondásának, illetve a finanszírozási szerzõdés

módosításával e jogosultságból való kizárásnak van helye.

38. §

(1) A gyógyszer, gyógyászati segédeszköz támogatással történõ

forgalmazásának, illetve kiszolgáltatásának ellenõrzése során az ellenõrzõ

hálózat munkatársai vizsgálhatják

a) az egyéves leltáridõszakon belüli beszerzésre, készletváltozásra és

értékesítésre vonatkozó okmányokat,

b) a tényleges készlet összhangját a támogatás alapjául elszámolt

vényekkel,

c) a támogatási összeg kiszámításának jogszerûségét és pontosságát.

(2) Ha az ellenõrzés azt állapítja meg, hogy gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz és anyag, valamint egyéb gyógyászati ellátás támogatással történõ

forgalmazására, illetve kiszolgáltatására szerzõdést kötött szolgáltató a

forgalmazásra, illetve kiszolgáltatásra, továbbá a támogatás elszámolására

vonatkozó elõírásokat megszegi

a) az ezzel összefüggésben okozott kárt megtérítteti,

b) amennyiben az a) pontban foglaltak egy éven belül ismételten

elõfordulnak, vagy az okozott kár összege egy éven belül meghaladja a 37. §

(6) bekezdése szerinti összeget, - az a) pontban foglaltakon túl - a

támogatással történõ forgalmazásra, illetve kiszolgáltatásra jogosító

szerzõdést felmondja.

V. fejezet

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai

Általános rendelkezések

39. §

(1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg

táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi gyermekágyi segélyre is

jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg az (1) bekezdés szerinti ellátásokra és

gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást

vehet igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az

egyik szülõ jogosult táppénzre.

Terhességi-gyermekágyi segély

40.§

(1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két

éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ

negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon túl táppénz,

illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás

megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes

180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-

gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig

folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ

idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési

szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár aki a csecsemõt

örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt

feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

41. §

(1) Nem jár terhességi-gyermekágyi segély a biztosítottnak

a) a szülési szabadságnak arra a tartamára, amelyre a teljes keresetét

megkapja,

b) ha bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzõi jog

védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a személyi jövedelemadó mentes

tiszteletdíjat - ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött

keresõ tevékenységét személyesen folytatja.

(2) Annak a biztosítottnak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az

elmaradt keresete után jár terhességi-gyermekágyi segély.

42. §

(1) A terhességi gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi

átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani,

ha a biztosított gyermekgondozási segély folyósítása alatt szül, vagy a szülés

napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel

rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett biztosított terhességi-gyermekágyi

segélyének naptári napi összegét a jogosultság kezdõ napján érvényes minimális

bér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha

azonban a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelme a

minimális bér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe

venni.

(4) A terhességi-gyermekágyi segély naptári napi összegének

megállapítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

(5) A terhességi-gyermekágyi segélyre, ha jogszabály eltérõ rendelkezést

nem tartalmaz, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni.

Táppénz

43. §

(1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak

megszûnését követõ elsõ, második, vagy harmadik napon keresõképtelenné válik

és a Tbj.-ben meghatározott mértékû egészségbiztosítási járulék fizetésére

kötelezett.

(2) Egyidejûleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a

keresõképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok idõtartamát, az

ellátás mértékét, illetõleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell

megállapítani.

(3) Ha a biztosított táppénzre jogosultsága a megszûnt biztosítása és a

keresõképtelenség bekövetkezésekor fennálló újabb biztosítása alapján is

megállapítható, táppénzre csak az újabb biztosítása alapján jogosult.

44. §

Keresõképtelen:

a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;

b) aki terhessége, illetõleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni és

terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult;

c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét

szoptatja;

d) az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb beteg

gyermekét ápolja;

e) az a szülõ, aki egyévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb

beteg gyermekét ápolja;

f) aki fekvõbeteg gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása

vagy gyógykezelése miatt részesül;

g) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást

nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá

aki járványügyi, illetõleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén

megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem

foglalkoztatható.

45. §

(1) A betegség okozta keresõképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás,

illetõleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a

keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõen dolgozott.

(2) A keresõképesség elbírálására az egészségügyi szolgáltató

finanszírozási szerzõdésben nevesített orvosa és a keresõképesség elbírálására

jogosító szerzõdést kötött orvos jogosult.

(3) A keresõképtelenség a vizsgálatra jelentkezés idõpontjától eltérõen,

legfeljebb öt napra visszamenõleg is igazolható.

(4) Kivételesen indokolt esetben - a (3) bekezdésben foglaltaktól

eltérõen - a külön jogszabály szerinti Fõorvosi Bizottság a

keresõképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés idõpontjától legfeljebb hat

hónapra visszamenõleg is igazolhatja.

46. §

(1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a

gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén

évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén

évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári

napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása

címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári

napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére

külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f)

pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a

betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb

ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának

megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá

válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ

egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb

keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell

számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ,

amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés

vagy a járványügyi, illetõleg állategészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál

hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a

táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a

gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

47. §

(1) A táppénz - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - minden naptári

napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenõnapot és a munkaszüneti napot

is.

(2) Nem jár táppénz

a) a keresõképtelenségnek arra az idõtartamára, amely alatt a biztosítás

szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá

a betegszabadság lejártát követõ szabadnapra és heti pihenõnapra, ha az azt

követõ munkanapon (munkaszüneti napon) a keresõképtelenség már nem áll fenn,

b) a keresõképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a

teljes keresetét megkapja, illetve ha a keresetét részben kapja meg, a részben

megkapott kereset után,

c) a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére, ide nem értve a

segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt,

d) az elõzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára.

(3) A táppénzt meg kell vonni attól, aki

a) az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg,

b) a keresõképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint

ellenõrzõ (fõ)orvos vizsgálatához nem járult hozzá.

48. §

(1) A táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt az

összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított egészségbiztosítási

járulékot fizetett.

(2) A táppénz összegét a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül

megelõzõ naptári évben elért egészségbiztosítási járulék alapját képezõ

jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) napi átlaga alapján kell megállapítani.

Amennyiben a biztosítottnak a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül

megelõzõ naptári évben nincs legalább 20 munkanapi jövedelme, a táppénz

összegét a keresõképtelenség bekövetkezése évének elsõ napjától a

keresõképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelõzõ naptári hónap utolsó

napjáig elért jövedelem napi átlaga, legfeljebb azonban az egészégbiztosítási

járulék alapjának felsõ határa alapján kell megállapítani.

(3) Ha a biztosított munkáltatója az (2) bekezdésben meghatározott

irányadó idõszakban változott, a táppénzt annál a munkáltatónál eltöltött

irányadó idõszakban elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol a

keresõképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.

(4) Ha a biztosítottnak az (2) bekezdésben meghatározott irányadó

idõszakban nincs összesen 20 munkanapi jövedelme, naptári napi

átlagjövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a

biztosított a keresõképtelenség hónapjában, munkavégzés esetén elérhetett

volna. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg az egészségbiztosítási járulék

alapjának felsõ határát.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában elérhetõ jövedelem alatt

a) a munkavégzésre irányadó szerzõdésben meghatározott összeg naptári

napi átlagát,

b) a teljesítménybérrel foglalkoztatottak esetében az adott munkáltatónál

azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak által a tárgyhónapot

megelõzõ hónapban elért átlagos jövedelem naptári napra számított összegét,

c) a tanulószerzõdés alapján szakképzõ iskolai tanulmányokat folytató

tanuló esetén a tanulószerzõdésben meghatározott díjat,

d) egyéni és társas vállalkozó esetén az egészségbiztosítási

járulékalapjának legkisebb összegét

kell érteni.

(6) A naptári év folyamán ismételten keresõképtelenné vált biztosított

táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képezõ kereset napi átlaga alapján

kell megállapítani, ha

a) a korábbi keresõképtelensége is az újabb keresõképtelensége elsõ

napját magában foglaló naptári évben kezdõdött és

b) a korábbi táppénzét az (2) bekezdésben foglaltak alapján állapították

meg.

(7) A táppénz alapjaként figyelembe vehetõ naptári napi átlagkereset

kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

(8) A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idõ

esetében a figyelembe vehetõ napi átlagkereset hetven százaléka, ennél

rövidebb biztosítási idõ esetében, vagy a fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátás

tartama alatt hatvan százaléka.

49. §

A gyermekgondozási segély vagy a gyermeknevelési támogatás mellett munkát

végzõ biztosítottra a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel

kell alkalmazni, hogy

a) a táppénzre jogosultság idõtartamának megállapításánál csak a

gyermekgondozási segély vagy a gyermeknevelési támogatás folyósításának

idõtartama alatt keletkezett biztosítási jogviszonyban töltött napokat lehet

figyelembe venni;

b) a táppénz összegének megállapításánál az a) pontban meghatározott,

legutóbbi biztosítási jogviszonyból származó egészségbiztosítási járulék

alapját képezõ jövedelmet kell figyelembe venni.

Méltányosságból igénybevehetõ pénzbeli ellátások

50. §

(1) Az OEP fõigazgatója méltányossági jogkörében a biztosított részére

akkor is engedélyezheti terhességi-gyermekágyi segély és táppénz folyósítását,

ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idõvel nem rendelkezik.

(2) A méltányossági jogkör gyakorlása során az OEP fõigazgatója a

biztosítottat indokolt esetben segélyben részesítheti.

VI. fejezet

Baleseti ellátás

Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés

51. §

(1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.

(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás,

baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

52. §

(1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása

körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetõleg munkába vagy

onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a

biztosítottat társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási

ellátások igénybevétele során éri.

(2) A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett

balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat

keresõképtelenségének, vagy rokkantságának (munkaképesség-változásának) az

elbírálása céljából elrendelt, illetõleg a keresõképessé váláshoz szükséges

egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben

érte.

(3) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított

foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra

jogot adó foglalkozási betegségek körét a Kormány rendeletben állapítja meg.

(4) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási

betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet

is érteni kell.

53. §

(1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely

a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy

b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka,

engedély nélküli jármûhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy

c) a lakásról (szállásról) munkába, illetõleg a munkából lakásra

(szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon

közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során

történt.

(2) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség

igénybevételével, illetõleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett

az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult.

Baleseti egészségügyi szolgáltatás

54. §

(1) Az üzemi balesetbõl vagy foglalkozási megbetegedésbõl (a továbbiakban

együtt: üzemi baleset) eredõ egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer,

gyógyászati segédeszköz és ellátás árához - amennyiben a támogatás mértéke a

nulla százalékot meghaladja - száz százalékos mértékû támogatás jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti támogatás összege azonos a támogatással

rendelhetõ gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás - az igénybevételkor

érvényes, külön jogszabály szerint a támogatás alapjául elfogadott- árával.

Baleseti táppénz

55. §

(1) Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében

keresõképtelenné válik.

(2) Keresõképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggõ és

gyógykezelést igénylõ egészségi állapota miatt vagy a gyógyászati segédeszköz

hiányában munkát végezni nem tud.

(3) A baleseti táppénz - az elõzetes biztosítási idõre és

táppénzfolyósításra tekintet nélkül egy éven keresztül jár azzal, hogy a

baleseti táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

(4) A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a

betegszabadságra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni.

(5) A baleseti táppénz napi összege azonos a táppénz alapját képezõ

naptári napi átlagjövedelemmel.

56. §

(1) A biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyában jogosult,

amelyben az üzemi baleset éri.

(2) Az egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított

baleseti táppénzének alapjaként - a Tbj.-ben meghatározott összeghatárig - azt

a jövedelmet kell figyelembe venni, amely után a biztosított, illetõleg a

biztosítottra tekintettel a foglalkoztató az irányadó idõszakban baleseti

járulékot fizetett, azonban a baleseti táppénz alapja az egészségbiztosítási

járulék alapjának felsõ határánál több nem lehet.

(3) A saját jogú nyugdíj mellett munkát végzõ biztosított baleseti

táppénzének alapjaként csak a nyugdíjasként elért és a (2) bekezdésben

említett jövedelmet lehet figyelembe venni.

(4) A baleseti táppénzre - ha eltérõ rendelkezés nincs - a táppénzre

vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.

(5) Ha a sérült az elsõ ízbeni baleseti táppénzre jogosultság megszûnését

követõ 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból

keresõképtelenné válik, baleseti táppénzre ismét jogosult, ha táppénzre

egyébként jogosult. A baleseti táppénz összege a korábbinál kevesebb nem

lehet.

(6) Ha a biztosított foglalkozási betegség alapján jogosult baleseti

táppénzre, az üzemi baleset napjának a foglalkozási betegség orvosilag

megállapított napját kell tekinteni.

Baleseti járadék

57. §

(1) Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset

következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti

rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

(2) Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem

haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e

munkaképesség-csökkenés tartamára idõbeli korlátozás nélkül jár.

(3) A (2) bekezdéstõl eltérõen a szilikózisból és azbesztózisból eredõ és

huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképesség-csökkenés fennállása alatt a

baleseti járadék idõbeli korlátozás nélkül jár.

(4) A baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytõl

az igénylõ tizenöt százalékot meghaladó munkaképesség-csökkenését

megállapították. Ha az igénylõ ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a

jogosultság a táppénz megszûnését követõ nappal nyílik meg. A (2) bekezdésben

meghatározott két évet attól a naptól kell számítani, amelytõl az 57. § (1)

bekezdés a) pontja szerinti baleseti járadékot megállapították.

58. §

(1) A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-

csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelõen

a) az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-

csökkenése 16-25 százalék,

b) a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése

26-35 százalék,

c) a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése

36-49 százalék,

d) a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése

50-66 százalék.

(2) A baleseti járadék összege az (1) bekezdésben meghatározott fokozatok

sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetõleg harminc

százaléka.

59. §

(1) A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelõzõ egy éven belül

elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot a

foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért

utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylõ a

baleseti járadék megállapítását megelõzõ öt éven belül ilyen munkakörben

(munkahelyen) egy évnél rövidebb idõn át dolgozott, e rövidebb idõre kapott

kereset havi átlagát kell alapul venni.

(3) A szilikózis vagy azbesztózis (a továbbiakban: szilikózis) alapján

járó baleseti járadék megállapításánál a szilikózis veszélyének kitett

munkakörben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha

az igénylõ az öt éven belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig

dolgozott, és a kereset így megállapított átlaga kedvezõbb.

(4) A baleseti járadék alapját képezõ havi átlagkereset megállapításánál

- az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel - a nyugdíj alapját képezõ havi

átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni.

(5) A havi átlagkereset megállapításánál

a) a nyugdíjjárulék alapját képezõ keresetet kell figyelembe venni,

b) a figyelembe vett keresetet nem kell csökkenteni a magánszemélyek

jövedelemadójával (képzett adójával).

(6) Ha a baleseti járadékot nyugdíjasként elszenvedett üzemi baleset

alapján állapítják meg, a havi átlagkereset összegét a nyugdíjasként elért

kereset alapján kell meghatározni.

60. §

(1) A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új

fokozatnak megfelelõen módosítani kell.

(2) A baleseti járadékra jogosultság megszûnik, ha a munkaképesség-

csökkenés a tizenöt százalékot már nem haladja meg. Ha a munkaképesség-

csökkenés a tizenöt százalékot újból meghaladja, a baleseti járadékra

jogosultság feléled.

(3) Az 1. fokozatú baleseti járadék két éven át történt folyósítása után

a járadékra jogosultság akkor éled fel, ha a munkaképesség-csökkenés utóbb

három hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ha a munkaképesség-

csökkenés ismét huszonhat százalék alá száll, a tizenöt százalékot azonban

meghaladja, a baleseti járadék ennek az állapotnak a tartamára - legfeljebb

két éven át - újból jár.

(4) A baleseti járadék módosításánál, illetõleg újbóli megállapításánál

azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti

járadékot utoljára megállapították.

VII. fejezet

A pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos igény érvényesítése

Általános rendelkezések

61. §

(1) Az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokat szóban vagy írásban, a

külön jogszabályban meghatározott igazolások benyújtásával lehet igényelni.

(2) Az igény visszamenõleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthetõ. Az

ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelõzõ 6. hónap elsõ napjától

lehet megállapítani.

(3) Az igénybejelentés napja az igény átvételének - vagy ha az igényt

posta útján terjesztették elõ a kérelem postára adásának - igazolt napja.

(4) Az igényt alakszerû határozatban kell elbírálni. Az e törvényben

meghatározott esetekben nem kell alakszerû határozatot hozni, ha az igényt

teljes mértékben teljesítik.

(5) Az igényelbíráló szerv a már jogerõsen elbírált ügyben benyújtott

ismételt igénybejelentést - ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása

szempontjából lényeges tényeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz - érdemi

vizsgálat nélkül elutasítja.

(6) Az igényelbíráló szerv az igénylõt személyes megjelenésre is

felhívhatja meghallgatás, orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés stb.

céljából. Ha az ellátásban részesülõ az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a

jogkövetkezményekrõl való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem

jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek

elfogadható indok nélkül nem veti magát alá és emiatt az igényt elbírálni nem

lehet, az eljárást meg kell szüntetetni. A megszüntetés utáni jelentkezést -

ha az igénylõ a mulasztást elfogadhatóan nem igazolja - új igénybejelentésnek

kell tekinteni.

(7) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt

jogszabálysértõ módon elutasították, vagy alacsonyabb összegû ellátást

állapítottak meg, illetõleg folyósítottak, a jogszabálysértés felfedésétõl

visszafelé számított öt éven belül járó összeget és az utána járó - a Tbj.-ben

meghatározott - késedelmi pótlékot utólag ki kell fizetni.

(8) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtõl

számított egy éven belül lehet felvenni.

(9) Az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével

kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

(10) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös

háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülõ, nagyszülõ és testvér

egymást követõ sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál

napjától vagy a hagyatéki végzés jogerõre emelkedése napjától számított egy

éven belül.

Betegség és anyaság esetére járó pénzbeli ellátások iránti igény

62. §

(1) A terhességi gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt a

biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a

munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a

lakóhely szerint illetékes megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztárnál (a

továbbiakban: MEP) kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak

illetékes szervénél kell bejelenteni.

(4) A terhességi gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és

Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes,

akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a

jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû

határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b)

pontjában említett esetben a bérfizetési napon.

(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt havonta utólag kell folyósítani az

(4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj)

végelszámolásakor.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon

kívül más napon is folyósíthatja.

63. §

(1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban

kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére a táppénz, illetõleg a

terhességi-gyermekágyi segély igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és

folyósítani, ahol társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több

társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató által történõ

egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi

hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. § (1)

bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint

illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ

munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét

jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra

kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulék alap felsõ

határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító

társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további

munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

(3) A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel

kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-

gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával,

folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási

szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

Baleseti ellátások iránti igény

64. §

(1) A bejelentett üzemi baleset tényét a baleseti táppénz megállapítására

jogosult szerv határozattal állapítja meg.

(2) Ha a baleseti ellátásra jogosultság szempontjából szükséges, az

egészségbiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat

alkalmával a munkáltató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

(3) A határozatnak tartalmaznia kell, hogy mikor történt a baleset és az

milyen egészségkárosító következményekkel jár.

(4) A határozat meghozatalához az üzemi baleset egészségkárosító

következményeirõl az elsõdleges ellátást nyújtó orvos - egészségügyi intézmény

- tájékoztatja a határozatot hozó szervet.

(5) Az üzemi baleset megállapításáról szóló határozatot meg kell küldeni

a biztosítottnak, a kezelõ orvosnak, továbbá a keresõképtelenséget elbíráló

orvosnak.

65. §

(1) Az üzemi balesettel összefüggésben baleseti egészségügyi ellátás csak

az üzemi baleset tényét megállapító határozat bemutatása esetén rendelhetõ.

(2) Az üzemi baleset jogerõs megállapításáig a biztosítottnak az

általános szabályok szerint rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és

ellátás árához a biztosított által kifizetett térítési díjat megállapítást

követõen a biztosított kérelmére a lakóhely szerint illetékes MEP, vasutas

dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság soron kívül

megtéríti.

(3) A baleseti táppénz iránti igény bejelentésére, elbírálására és

folyósítására a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni azzal, hogy a baleseti táppénz meghosszabbítása az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértõi Intézetének (a

továbbiakban: OOSZI) hatáskörébe tartozik.

(4) A baleseti járadék iránti igényt az igénylõ lakóhelye szerint

illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál - vasutas dolgozók esetében a MÁV

Rt. Nyugdíjigazgatóságánál - kell bejelenteni.

(5) A baleseti járadék iránti igény elbírálására és folyósítására a Tny.-

nek a nyugellátások megállapítására és folyósítására vonatkozó rendelkezéseit

kell alkalmazni.

VIII. fejezet

Felelõsségi szabályok

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

66. §

(1) Az, aki egészségbiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles

azt visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított harminc napon belül írásban

kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõ elteltével a jogalap nélkül

felvett egészségbiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az

ellátás felvétele felróható.

(3) A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül

felvett egészségbiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli

megállapítása, illetõleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérõ

adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást az (1) bekezdése alapján

visszakövetelni nem lehet.

(4) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg

felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülõt

is felelõsség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk

arányában kötelesek megtéríteni, illetõleg visszafizetni. Ha a közrehatások

aránya nem állapítható meg, a felelõsöket egyenlõ arányban kell megtérítésre,

illetõleg visszafizetésre kötelezni.

(5) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg a

felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb szervet terhel felelõsség, a

jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(6) A jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a közrehatás

arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a

címen, hogy a visszafizetésre kötelezettõl az õt terhelõ rész nem hajtható be,

illetõleg azt mérsékelték vagy elengedték.

67. §

A foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset

annak a következménye, hogy õ vagy megbízottja a reá nézve kötelezõ

munkavédelemre vonatkozó szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett

eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor

is, ha õ vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elõ.

68. §

(1) Az akinek az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért,

keresõképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért való

felelõsségét a bíróság jogerõsen megállapította, köteles az emiatt nyújtott

egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan

mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelõsséget megállapították.

(2) A felelõsség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a

Polgári Törvénykönyvnek a szerzõdésen kívül okozott károkért fennálló

felelõsségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a

felelõsség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni

kára nincs.

(3) A megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott egészségbiztosítási

ellátásért felelõs. A megtérítés összege nem csökkenthetõ azért, mert a

megtérítés alapját képezõ ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné

társadalombiztosítási ellátás.

(4) A munkáltató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével

kapcsolatban az (1)-(2) bekezdés rendelkezései alapján megtérítésre nem

kötelezhetõ.

Az ellátások késedelmes kifizetése

69. §

Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a megállapított

pénzbeli ellátások folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) a

határozat kézbesítését követõ 15 napon belül nem teljesíti, e határnaptól

kezdõdõen a külön jogszabályban meghatározott mértékû kamatot köteles fizetni

a jogosult részére.

A követelés érvényesítése

70. §

(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésérõl határozattal, a

foglalkoztatóval, egyéb szervvel szemben érvényesítendõ megtérítésrõl fizetési

meghagyással kell intézkedni. A jogerõre emelkedett határozat, illetõleg

fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.

(2) Az egészségbiztosítási igazgatási szerv a követelést a jogalap nélkül

felvett ellátás utolsó kifizetésétõl számított 5 éven belül érvényesítheti. Ha

a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerõs ítélete szerint

bûncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthetõ mindaddig, amíg a

büntethetõség el nem évül.

(3) A jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás

visszafizetésére kötelezõ határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül

felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a

foglalkoztató, egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, a

visszafizetésre kötelezõ határozatot a foglalkoztató, illetõleg egyéb szerv

székhelye szerint illetékes MEP, illetõleg Vasutas Társadalombiztosítási

Igazgatóság hozza.

71. §

(1) A jogalap nélkül felvett táppénzt, baleseti táppénzt elsõsorban

táppénzbõl, baleseti táppénzbõl kell levonni. A levonás a táppénz, baleseti

táppénz harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(2) A levonást a visszafizetésre kötelezõ határozat jogerõre emelkedése

után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetõleg a túlfizetés

összegére tekintettel csak hosszabb idõ alatt megtérülõ követelés összegét a

keresetbõl is le lehet vonni.

(3) Ha a fizetésre kötelezett foglalkoztató, egyéb szerv és személy a

fizetésre kötelezõ határozat, illetõleg a fizetési meghagyás jogerõre

emelkedésétõl számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem

teljesíti, a határozatot hozó, illetõleg a fizetési meghagyást kibocsátó

egészségbiztosítási igazgatási szerv megkeresi a Tbj. szerint a járulékok

behajtására jogosult szervet, hogy a követelést a járuléktartozás

végrehajtására vonatkozó szabályok szerint hajtsa be.

(4) A visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült

összegét - az örökség erejéig - az örököstõl kell behajtani. A hozzátartozót

megilletõ egészségbiztosítási ellátásból - ide nem értve a jogosult halála

hónapjában általa már fel nem vett és a hozzátartozónak járó ellátást - a meg

nem térített összeget levonni, illetõleg tõle behajtani nem lehet.

Mérséklés, elengedés

72. §

A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ

megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget

méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje,

vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje

mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

73. §

A baleseti járadékkal összefüggõ felelõsség érvényesítésére a Tny.-nek a

nyugellátásokkal kapcsolatos felelõsségi szabályait kell alkalmazni.

IX. fejezet

Jogorvoslat

Visszavonás, módosítás

74. §

Ha az igény elbírálása, illetõleg követelés érvényesítése után

megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési

meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve az

ellátás (követelés) összegét tévesen állapították meg, az ellátást tévesen

folyósították, a határozatot hozó szerv a határozat (fizetési meghagyás)

közlésétõl számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást)

módosítja, illetõleg visszavonja.

Fellebbezés

75.§

(1) A kifizetõhelynek, továbbá a TÁKISZ-nak a betegségi és anyasági

ellátással, valamint a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedése,

illetõleg hozott határozata ellen a munkáltató székhelye (telephelye) szerint

illetékes MEP, illetõleg kirendeltség szakágazati egységéhez lehet

fellebbezni.

(2) A vasutak biztosítottai - ide értve azokat is, akiknek az igényét a

Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. bírálta el - a kifizetõhelynek az (1)

bekezdésben említett intézkedése, illetõleg határozata ellen a Vasutas

Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõjéhez fellebbezhetnek.

(3) Ha elsõ fokon a MEP, illetõleg kirendeltség szakágazati egysége, a

Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság erre illetékes egysége intézkedett

vagy hozott határozatot, a fellebbezést a MEP, a kirendeltség vezetõje,

illetõleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje bírálja el.

Határozat bírósági felülvizsgálata

76. §

(1) A jogszabálysértõ érdemi másodfokú határozat bírósági

felülvizsgálatát kérheti - a határozat kézbesítését követõ harminc napon belül

- az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti. Ha az

elsõfokú határozatot kifizetõhely vagy TÁKISZ hozta, a keresetet a munkáltató

székhelye (telephelye) szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár,

kirendeltség ellen, a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság esetében a

Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság ellen kell benyújtani.

(2) Ha egyéb kizáró ok nincs, a megállapított egészségbiztosítási

ellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.

(3) A megtérítésre kötelezett személy az ellene kibocsátott fizetési

meghagyással szemben bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen

határidõben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya

van.

77. §

(1) A biztosított keresõképessé nyilvánítása miatt panasszal fordulhat a

külön jogszabályba foglalt orvosi bizottsághoz. E bizottság döntése ellen

jogorvoslatnak helye nincs.

(2) A kizárólagos méltányossági jogkörben hozott intézkedéssel, illetõleg

határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.

78. §

A baleseti járadékkal kapcsolatos jogorvoslatokra a Tny.-nek a

nyugellátások esetében érvényesíthetõ jogorvoslatokra vonarkozó rendelkezéseit

kell alkalmazni.

X. fejezet

Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

79. §

(1) Az OEP - ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön

jogszabály vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket

-, természetes személyrõl adatokat az egészségbiztosítási ellátások, illetõleg

a társadalombiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások

megállapítása, folyósítása és ellenõrzése céljából TAJ számon,

társadalombiztosítási folyószámla számon, illetõleg nyugdíjfolyósítási

törzsszámon tarthatnak nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok

tarthatók nyilván:

a) személyazonosító adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési

hely, év, hónap, nap),

b) családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó és élettárs

esetén a hozzátartozói minõség,

c) lakóhely (tartózkodási hely),

d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,

e) az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges

egészségügyi adatok,

f) jövedelemre vonatkozó adatok.

(3) Az egészségbiztosítás igazgatási szervei nem társadalombiztosítási

szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény

felhatalmazása alapján - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejû

megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak.

(4) A bíróság, az ügyészség, a bûnüldözés és a büntetés-végrehajtás

szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében

a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése

esetén, e törvény felhatalmazása alapján - a TAJ szám kivételével - a

nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére - figyelemmel az

egészségügyi adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi ... törvény

rendelkezéseire is - jogosultak. A fogvatartó szerv a fogvatartottak

tekintetében jogosultak a TAJ szám igénylésére is.

80. §

(1) A foglalkoztatók és egyéb szervek az egészségbiztosítás pénzbeli és

baleseti ellátásainak megállapításához szükséges - külön jogszabályban

meghatározott - nyilvántartások vezetésére, valamint adatok bejelentésére

kötelezhetõk. A foglalkoztatók és egyéb szervek nem kezelhetnek egészségügyi

adatot. A nyilvántartások vezetése, illetve az adatszolgáltatás az

egészségbiztosítási igazgatási szervek által meghatározott esetben és módon

mágneses adathordozón (mágneslemez, mágnesszalag stb.) is teljesíthetõ.

(2) Az egészségbiztosítási szerv felhívására a társadalombiztosítási

feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.

(3) Az ellátásban részesülõ - ha a jogszabály kivételt nem tesz - köteles

az egészségbiztosítási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, illetõleg

adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

(4) Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási,

adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, vagy annak nem az elõírt

módon tesz eleget, mulasztási bírság fizetésére kötelezhetõ.

81. §

(1) Az egészségbiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi

ellenõrzése kiterjed az egészségbiztosítás pénzbeli, illetõleg baleseti

ellátásaival összefüggõ nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

teljesítésére, a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe tartozó

ellátásoknak és szolgáltatásoknak a jogosultak részére történõ

megállapítására, folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggõ ügyviteli

feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és

egyéb okmányokat, illetõleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

(2) A vasutaknál az (1) bekezdés szerinti ellenõrzés az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár és a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság

feladatkörébe tartozik.

XI. Fejezet

Átmeneti rendelkezések

82. §

A kötelezõ egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, illetõleg baleseti

ellátásra való jogosultság megállapítása iránti ügyekben e törvény

rendelkezéseit a törvény hatályba lépését követõen induló ügyekben kell

alkalmazni.

Záró rendelkezések

83. §

(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi

szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati

ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási

rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az anyatej-ellátásra való jogosultság feltételeinek,

h) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

i) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése

esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

j) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a

kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot

megalapozó üzemi balesetek,

k) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott

tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás

igénybevételére vonatkozó szabályainak,

l) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására -

ide értve a munkaképesség változás minõsítésének eljárási szabályait is - és

folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

m) a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz

igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a

terhességi gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására,

folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

n) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási

ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási

feladatainak,

o) az eltartott hozzátartózók jövedelem számítási szabályainak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a kötelezõ

egészségbiztosítás ellátásai tekintetében meghatározza

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi

szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási

rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybevehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok

súlyszámértékét,

k) a járóbeteg szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és

azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes

gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség változás minõsítésének szakmai szabályait.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás

pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni

egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló

1995. évi LXXIII. törvény 9.-20. §-a a hatályát veszti.

Melléklet az 1997. évi .... törvényhez

A 18. § (4) bekezdése szerint az egészségbiztosítás keretében térítésmentesen

igénybevehetõ ellátások körébe nem tartozó egészségügyi szolgáltatások

1 Az egészségügyi törvény rendelkezései alapján térítésmentesen igénybevehetõ

egészségügyi szolgáltatások

1.1 kötelezõ védõoltások

1.2. Népegészségügyi feladatok

1. Környezet egészségkárosító hatásainak vizsgálata

2. Közfogyasztású élelmiszer és gyártásának ellenõrzése

3. Sugárzások ellenõrzése

1.3. Járványügyi tevékenység

1. Kötelezõ szûrõvizsgálatok

2. Kötelezõ elkülönítés

3. Kötelezõ fekvõbeteg gyógyintézeti elhelyezés

4. Kötelezõ járványügyi megfigyelés

5. Járványügyi zárlat

6. Jáványügyi ellenõrzés

1.4. család- és nõvédelmi gondozás

1. családtervezési tanácsadás

2. terhesgondozás

1.5. Mentés

2. Más jogszabály alapján elrendelt vizsgálatok

2.1. Munkaegészségügyi ellátások

1. Munkahigiéne szûrõ és ellenõrzõ vizsgálatai

2. A foglalkozás egészségügyi szolgálat által végzett foglalkozásegészségügyi

alapellátás

2.2. Valamennyi nem társadalombiztosítási ellátásra vagy szociális juttatásra

vagy jogszabályban meghatározott kedvezményre való jogosultság céljából

végzett orvosszakértõi vizsgálat és szakvélemény

3. Nem gyógyító céllal nyújtott ellátások

3.1. esztétikai célú

OENO Kód Beavatkozás

50910 Resectio palpebrae

50913 Epiláció

50921 Szemrés helyreállítás

51810-40 Külsõfül alaki korrekciója

52170 Orrkorrekció

55300 Hernioplastica inguinofemoralis

55400 Hernioplastica umbilicalis

58360 Izomrekonstrukció

58361 Inrekonstrukció

58362 Fascia rekonstrukció

58722 Plastica mamillae

58750 Plastica mammae

58752 Plastica cutis mammae

58842 Hegkimetszés

58910 Bõr hegének vagy zsugorodásának kimetszése

58985 Ajak és külsõ száj plasztika

58986 Ajakkorrekció ajakplasztika után

59000 Ráncplasztika arcon

59020 Hajátültetés

81810-19 Epilációk

81840 Tetoválás eltávolítása

3.2. rekreációs, élvezeti (kedvtelési) célú

OENO kód beavatkozás

59020 Hajátültetés

94590 Testedzés

94603 Szertorna

95994 Fitness program testsúly és testzsír korrekciójára

4. Az egészségi állapotot pozitív irányban alapvetõen nem befolyásoló.

szakmailag nem bizonyítottan hatékony ellátások,

OENO kód megnevezés

21610 Vitamin C meghatározás

22410 Vitamin C minõségi meghatározása vizeletbõl

22411 Vitamin C mennyiségi meghatározása vizeletbõl

59810 Sterilizáció (férfi)

88210 Véradás vérvétele

23010 Próbareggeli végzése inzulin provokációval

23020 Próbareggeli végzése hisztamin provokációval

23050 Acidoteszt utáni vizelet vizsgálat

2662A Prosztata specifikus antigén (PSA) meghatározás, kivéve a

terápia monitorozása céljából

28720 LE-sejt kimutatása

31410 Epetáji natív felvétel

3522B Lépscintigráfia

3501B Vasfelszívódás izotópos vizsgálata

87310 Pneumothorax létrehozása kezelés céljából tbc. esetén

87330 Pneumoperitoneum képzés terápiás céllal

88013-15 Plazma vétele manuálisan

88016-19 Autológ trombocita vétele manuálisan

88100 Teljes vér transzfúzió (kivéve az újszülöttkori teljes vér

cseréjét )

88571 Kézi plazmaferezis

88574 Kézi eritrocitaferezis

88923 Narkózis maszkkal (tonsillektómia és adenotómia esetén)

85400 Akupunktúra, kivéve szenvedélybetegségek esetén

5. Technikai, szakmai és forrás hiány miatt korlátozott számban végezhetõ, a

központi költségvetésben e célra elkülönített keretbõl finanszírozott

ellátások

OENO kód megnevezés

35910-30 PET (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálat

53350 Féloldali tüdõátültetés

53351 Kétoldali tüdõátültetés

53352 Szív és tüdõátültetés

53750 Szívátültetés

55040 Májátültetés

55280 Hasnyálmirigy átültetés

6. Orvosbiológiai kutatás keretében nyújtott ellátások

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az egészségügyi ellátások hozzáférésében érzékelhetõ egyenlõtlenségek

csökkentése az ezredvég társadalmainak általános elvárása és egyben legnagyobb

kihívása.

A fejlett országokban is általános tendenciaként jelentkezik az a

probléma, hogy az orvostudomány és orvostechnika fejlõdésének eredményei csak

újabb és újabb források bevonásával lehetnének általánosan alkalmazhatók,

ezért mind markánsabban jelentkeznek a hozzáférés és a finanszírozás zavarai.

Általánosnak tekinthetõ az a törekvés, mely az egészségügyi ellátások

jelentõs részét, - az egészségi állapot védelmét, javítását, megõrzését

szolgáló alapvetõ ellátásokat - minden polgár számára egyenlõ eséllyel

igénybevehetõen a társadalombiztosítás vagy az állami egészségügyi szolgálat

körébe utalja, és az ezt meghaladó igények kielégítését bízza a piacra.

Mindez viszont megköveteli az egészségügyi erõforrások gazdaságos és

hatékony felhasználását. A szolidaritás elvének garantálása érdekében az

államnak lényegi szerepet kell betöltenie az egészségügyi ellátó rendszerek

finanszírozásának szabályozása terén. Az állami szabályozásnak biztosítani

kell azt is, hogy az állampolgárok véleménye és választása befolyásolhassa az

egészségügyi szolgálatok kialakításának és mûködtetésének módját. Az ellátási

igény megfogalmazása mellett azonban a szabályozásban nagy hangsúlyt kell

kapni a költséghatékonyságnak, és rögzíteni kell, hogy az állami gondoskodás

nem lehet korlát nélküli, az állampolgároknak is részt kell vállalniuk a saját

egészségük iránti felelõsségbõl.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény illeszkedik a

társadalombiztosítás rendszerének átfogó megújítását célzó szabályozásba,

ugyanakkor része az egészségügyre vonatkozó jogalkotási folyamatnak is).

A társadalombiztosítás új szabályozási rendszerében az

egészségbiztosítási ág tekintetében is a társadalombiztosítás egészére

vonatkozó, "A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra

jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl" szóló törvény-javaslat (

a továbbiakban: Tbj.) szabályozza a biztosítottak körét, a járulékfizetésre

kötelezetteket, a járulékok alapját, mértékét, valamint a járulékfizetéshez

kapcsolódó bejelentési, bevallási, nyilvántartási, befizetési, behajtási stb.

feladatokat.

Az új szabályozás a lényeges strukturális átrendezés ellenére megõrzi azt

a mára kialakult elvet, hogy az egészségbiztosítás természetbeni ellátásait

tekintve minden Magyarországon élõ magyar állampolgár részese az országos

méretû, egységes kockázatközösségnek, és vagy saját befizetésével, vagy a

kockázatközösségen belül érvényesülõ szolidaritás révén jogot szerez a

kötelezõ egészségbiztosítás keretében nyújtandó egészségügyi szolgáltatásokra.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény - tárgyát tekintve -

éppen ezeknek a szolgáltatásoknak a törvényi katalógusát tartalmazza.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásainak újraszabályozását - a

társadalombiztosítás új törvényi szabályozásán túl - az is indokolja, hogy e

törvénnyel párhuzamosan folyt az 1972-ben megalkotott egészségügyi törvényt

felváltó új egészségügyi törvény elõkészítése. Az egészségügy új alapkódexének

megfogalmazása szükségképpen átrendezi az egészségügy egész eddigi jogi

szabályozását, ezen belül az egészségbiztosítás keretében járó ellátások

szakmai fogalomrendszerét is.

Az egészségügyi törvény általános szabályozási területei az

orvos/intézmény - beteg kapcsolat általános kérdéseire, az egészségügyben

dolgozók jogaira és kötelességeire, az ellátórendszer szintjeire és

területeire, a minõségtanúsítás és minõségbiztosítás szektorsemleges

szabályaira, az államnak az egészségügy területén betöltött szerepére stb.

terjednek ki. A szabályozás szektortól, finanszírozótól függetlenül érvényes

minden egészségügyi tevékenységet folytatóra és a szolgáltatásokat igénybe

vevõre.

Ezzel szemben a Javaslat a biztosítottaknak járó ellátásokat határozza

meg, tehát azt a "szolgáltatási csomagot", melyet a biztosítási jogviszony

keretében, a befizetett járulékokból fedezve garantál a törvényi szabályozás.

A Javaslat célja az új egészségügyi törvénnyel összhangban egy olyan

korszerû törvény készítése, amely megfelelõ pontossággal szabályozza a

biztosítottaknak nyújtandó természetbeni és pénzbeli ellátásokat, valamint

meghatározza azt, hogy ezen ellátások nyújtására milyen szolgáltatókkal,

milyen feltételek szerint kötnek szerzõdést az egészségbiztosítás szervei, és

a szerzõdött ellátók milyen felelõsséggel viseltetnek e kapcsolatrendszerben.

A Javaslat ugyanakkor a szabályozás rugalmasságának, életszerûségének

megõrzése érdekében, a törvényi jellegnek megfelelõen alapvetõen orientáló

szabályokat tartalmaz, a szabályozás az egészségügyi törvénnyel és az ezekhez

kapcsolódó alacsonyabb jogszabályokban, szakmai irányelvek, módszertani

útmutatók rendszerében megfogalmazott szakmai szabályozással összhangban adja

az ellátások teljeskörû meghatározását. Ez természetesen megköveteli a

megfelelõ részletességû és alaposságú szakmai szabályozást, amelynek kapcsán a

teljes egészségügyi törvénykezés megújul.

A Javaslat elkészítésénél azzal a kérdéssel kellett szembenézni, illetve

abban kellett ésszerû kompromisszumot találni, hogy a kötelezõ

egészségbiztosításban milyen körben, milyen minõségben, milyen hozzáféréssel

biztosíthatók az orvostudomány állása szerint nyújtható ellátások?

Ma már az nyilvánvaló, hogy az egészségügyi ellátások az eddigi

szolgáltatási körben, alig korlátozott hozzáféréssel, a jelenlegi forrásokból

bizonyosan nem finanszírozhatók.

Az egészségügyi ellátórendszer szereplõinek összetettsége, a humanitárius

és a gazdasági érdekek szükségszerû ütközése miatt be kell látni, hogy

valamilyen érdeksérelem nélkül az egészségbiztosítás megújítása nem

valósítható meg.

Az államháztartási reform kidolgozása kapcsán ugyanakkor az is

egyértelmûvé vált, hogy a köz- és a magán terhek reálisan és általánosan nem

fokozhatók. A biztosítottaknak járó ellátások mennyiségi szûkítésének

lehetõsége az elmúlt években alapvetõen lezárult. Lényeges tartalékok az

ellátások tartalmának pontosabb meghatározásában, továbbá a hozzáférés és az

eljárásrend szabályozásában maradtak.

Mindezekbõl kiindulva a Javaslat olyan szabályozást tartalmaz, amelyben

az elsõdleges cél az alapvetõ ellátások minél szélesebb körû biztosíthatósága

a közösségi és egyéni terhek érdemi növelése nélkül, de a szolgáltatások

tartalmának, minõségének világos meghatározásával és a hozzáférés ésszerû

korlátok közé terelésével a takarékos mûködés és a folyamatos

finanszírozhatóság feltételeinek megteremtése.

A Javaslat általános elvei körében a természetbeni szolgáltatások

tekintetében a meghatározó alapelv az, hogy a biztosítottak és az egészségügyi

szolgáltatásra jogosultak között a természetbeni szolgáltatások hozzáférésében

a járulékfizetés mértékétõl és jogcímétõl függõen nem lehet különbséget tenni,

azaz a Javaslat megerõsíti azt a rendszert, amelyben a befizetés jövedelem-,

és nem kockázat - arányos, a szolgáltatás pedig az adott kereteken belül

szükség szerinti.

A Javaslat alapelvként követi továbbá, hogy az ellátási listán csak olyan

ellátások szerepeljenek, amelyek a biztosítottak számára szakmai és

finanszírozási szempontból jó eséllyel nyújthatók.

A kötelezõ egészségbiztosítás terhére járó pénzbeli ellátások (táppénz,

terhességi-gyermekágyi segély) esetében a szabályozás ötvözi a

társadalombiztosítás két meghatározó elvét: a biztosítási és szolidaritási

elvet. Ezeknek az ellátásoknak az alapvetõ rendeltetése a betegség, anyaság

miatt kiesett jövedelem pótlása, ezért mértékük a járulékfizetés alapjául

szolgáló jövedelmekhez arányosított.

A kötelezõ egészségbiztosítás általános elvei közé tartozik - hasonlóan a

társadalombiztosítás egyéb ágaihoz -, hogy az ellátásokhoz való hozzájutást

végsõ soron az állam garantálja. Ez az állami garancia megnyilvánul a kötelezõ

egészségbiztosításra vonatkozó jogszabályok megalkotásában, az

egészségbiztosítás elkülönült pénzalapjával való gazdálkodás és az alapot

kezelõ szervezet állami felügyeletében, valamint abban a

kötelezettségvállalásban, hogy az ellátásokat az állam akkor is szavatolja, ha

ezekre a döntõen járulékbefizetésekbõl gazdálkodó, elkülönült

egészségbiztosítási pénzalap nem nyújt fedezetet.

A Javaslat a törvény célját, hatályát és alapelveit tartalmazó általános

rendelkezéseket követõen a kötelezõ egészségbiztosítás keretében a

biztosítottaknak járó egészségügyi szolgáltatásokat határozza meg.

A szolgáltatási kör megvonása a Javaslatban kétféle szabályozási

technikával történik. A Javaslat II. fejezete részletesen felsorolja a

nyújtandó ellátások köreit és területeit, a törvény melléklete pedig rögzíti a

kötelezõ biztosításba nem tartozó ellátási csoportokat, illetõleg ellátásokat.

A Javaslat a jövõre nézve is általános szabályként rögzíti, hogy a

biztosított az egészségügyi szolgáltatásokhoz döntõen térítésmentesen jut

hozzá. A térítésmentes egészségügyi szolgáltatások körében szabályozza a

Javaslat a prevenciót szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat, a háziorvosi, a

járóbeteg, és a fekvõbeteg-intézeti gyógykezeléseket, valamint az egyéb

egészségügyi szolgáltatásokat (pl. szülészeti ellátások).

A Javaslat a jelenlegivel megegyezõ körben számol az árhoz nyújtott

támogatással igénybevehetõ ellátásokkal. Lényeges változás azonban, hogy a

Javaslat külön címben foglalkozik a biztosítottak számára is részleges

térítéssel hozzáférhetõ ellátásokkal.

Az új törvényi szabályozás egyik célja volt az is, hogy a kötelezõ

egészségbiztosítás szolgáltatásainak igénybe vétele során keletkezõ

kapcsolatokat egységes rendszerben, egymásra tekintettel, egy törvényben

rendezze. Ennek megfelelõen a Javaslat a biztosító és a biztosított

kapcsolatán túl szabályozza a biztosító és az egészségügyi szolgáltatók

szerzõdéses viszonyát is, tehát azt a kapcsolatrendszert is, mely a

biztosítottak számára a szolgáltatásokhoz való hozzáférés intézményes hátterét

jelenti.

A Javaslat a kötelezõ egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaiként a

betegség, az anyaság esetén járó jövedelempótló ellátásokat szabályozza,

továbbá speciális juttatásokat állapít meg az üzemi baleset és a foglalkozási

megbetegedés miatt bekövetkezõ megbetegedés esetére. Az e körben nyújtott

tradicionális rövid távú pénzbeli ellátások a táppénz és a terhességi-

gyermekágyi segély, valamint a baleseti táppénz.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira jogosultak köre szûkebb, mint

a természetbeni szolgáltatásra jogosultaké. A törvényi szabályozás a pénzbeli

ellátásoknál - megtartva a jelenlegi szabályozás elvét - azok jogosultságát

ismeri el, akik saját egyéni járulékfizetésükkel szereznek jogot ezekre az

ellátásokra.

A pénzbeli ellátások - ellentétben a természetbeni ellátásokkal -

bizonyos határok között befizetés-arányosak, és a megállapítás alapja azonos a

járulék-alappal.

A Javaslat utolsó része a felelõsségi szabályokkal, a jogorvoslati

renddel és az ellátások megállapításához szükséges információs rendszerrel

foglalkozik. A Javaslat megerõsíti azt az elvet, hogy a jogtalanul igénybe

vett, felvett ellátásokat vissza kell fizetni, illetõleg meg kell téríteni, és

megfogalmazza a harmadik személyek által okozott kár viselésének és

megtérítésének szabályait is.

A Javaslat jogorvoslati rendszere az államigazgatási eljárás általános

szabályainak rendszerét követve szól az igényérvényesítés, illetõleg a

megtérítés, visszatérítés esetén igénybe vehetõ jogorvoslatok speciális

szabályairól.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1.-10. §-okhoz

A Javaslat I. fejezetének rendelkezései hivatottak megteremteni az

összhangot a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra

jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló, un. "közös

törvénnyel", azaz a kötelezõ egészségbiztosítás egyes ellátásai tekintetében

meghatározza, hogy a közös törvény mely rendelkezései figyelembe vételével

lett meghatározva az adott ellátás szempontjából biztosítottnak minõsülõ

személyi kör.

A 10. §-hoz

A kötelezõ egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak elsõ nagy

csoportjába a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló

szolgáltatások tartoznak.

E körben nem kerültek nevesítésre azok az egészségügyi szolgáltatások,

amelyek igénybevétele nem az egészségbiztosítás keretében történik. Így nem

tartalmazza a javaslat

- a terhesgondozásra, amely a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi

LXXIX. törvény értelmében 1993. óta állampolgári jogon járó ellátás,

- az életkorhoz kötött vagy egyes megbetegedések gyanúja esetén kötelezõ

védõoltásokra, illetõleg járványügyi érdekbõl végzendõ kötelezõ

szûrõvizsgálatokra, amelyek a hatályos egészségügyi törvény és az

egészségügyrõl szóló új törvény tervezete értelmében is a biztosítási

jogviszonytól függetlenül, minden magyar állampolgár számára kötelezõ

jelleggel igénybeveendõ szolgáltatás,

- az egyes tevékenységekre való egészségi alkalmasság megállapítására

irányuló vizsgálatokra, mint pl. munkaköri alkalmasság, gépjármûvezetésre,

lõfegyver viselésre való alkalmasság, mivel e vizsgálatok célja nem elsõsorban

az egyes betegségek korai felismerése és megelõzése, továbbá e körbe tipikusan

azok a vizsgálatok tartoznak, amelyek nem tartoznak a klasszikus

kockázatközösség elvébe, (a biztosítottak egy része által gyakorolni kívánt

tevékenység nem indokolja az arra való alkalmassághoz szükséges vizsgálatok

járulékból történõ fedezését, azokat annak a szervnek vagy személynek kell

megfizetni, akinek érdeke fûzõdik az alkalmasság megállapításához)

vonatkozó rendelkezéseket.

Az egészségbiztosítás keretében igénybevehetõ szûrõvizsgálatok fõbb

csoportjaiba tartozó szolgáltatások körét elsõsorban az érintett korosztály

életkori sajátosságai alapján határozza meg a Javaslat.

Ez az elv a gyermekek tekintetében elsõdlegesen az egészséges testi-lelki

fejlõdés kontrollját jelenti. Ugyanakkor az életkori sajátosságok alapján nem

lenne indokolt az ifjúságegészségügyi vagy sportegészségügyi ellátás keretében

végzett szûrõvizsgálatokból kizárni azokat a 18 év feletti személyeket, akik

nappali tagozaton középiskolai vagy szakmunkás képzésben vesznek részt.

A felnõtt korosztály által igénybevehetõ szûrõvizsgálatok körének

részletes meghatározását a népjóléti miniszter rendelete fogja tartalmazni.

Ebben az életkor és a nem által meghatározott leggyakoribb rizikófaktorok

által indukált megbetegedések korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatok

lesznek nevesítve. E vizsgálatokon való részvétel azonban - szemben a

járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatokkal - nem kötelezõ, de a

kezelõorvos köteles felhívni az általa kezelt biztosított figyelmét az adott

életkorban igénybevehetõ szûrõvizsgálati lehetõségre.

A Javaslat meghatározza a szûrõvizsgálatok igénybevételi rendjét is,

hiszen egyes szolgáltatások indokolatlan párhuzamossága a szûrõvizsgálatok

tekintetében sem tartható fent.

A 11. §-hoz

A háziorvosi ellátás keretében a biztosított egyfelõl a hosszú távú

személyes kapcsolatra épülõ megelõzõ, tanácsadó, gondozó tevékenységre,

másfelõl megbetegedése esetén gyógykezelésre, illetve egyes háziorvosi

kompetenciába tartozó orvosszakértõi tevékenységre jogosult. Ez utóbbi körbõl

azonban kizárja a Javaslat azoknak a szakértõi szolgáltatásoknak a körét,

amelyek nem alapoznak meg társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságot,

így az egyes tevékenységekre való alkalmasság elbírálása mellett pl. a

látlelet adása, a véralkohol vizsgálata a jövõben sem illeti meg

térítésmentesen a biztosítottat.

A Javaslat a jövõre nézve is fenntartja azt a lehetõséget, hogy a

biztosított a területi ellátására kötelezett háziorvos helyett, másik, a

biztosító által e feladat ellátására finanszírozott háziorvost választhasson.

Ugyanakkor a Javaslat megteremti annak az elvi lehetõségét is, hogy amennyiben

a biztosított az általa választott háziorvos helyett más háziorvoshoz fordul,

ez utóbbi részére csak korlátozott terjedelmû ellátást nyújtson. E lehetõség

alapján pl. külön jogszabály rendelkezései alapján lehetõség nyílik arra, hogy

a biztosított keresõképességének elbírálására csak választott háziorvosa

legyen jogosult.

A 12. §-hoz

A fogászati ellátások tekintetében a Javaslat csupán a biztosított

életkora, illetve állapota szerint indokolt fõbb csoportokat határozza meg, az

egyes csoportokba tartozó beavatkozások tételes nevesítésére a népjóléti

minisztert hatalmazza fel. E megoldás alapján a törvény és a miniszteri

rendelet együttesen tartalmazza a biztosított által térítésmentesen

igénybevehetõ fogászati beavatkozások körét, amely lényegében megegyezik a

jelenleg hatályos rendelkezésekkel. Eltérést jelent azonban, hogy a Javaslat

nem határozza meg a közgyógyellátottak, a sorkatonák, azaz a pillanatnyi

helyzetük alapján eltérõ tartalmú ellátást igénylõk által térítésmentesen

igénybevehetõ többletszolgáltatásokat, tekintettel arra, hogy e kör

Javaslatban történõ nevesítése a kötelezõ biztosítás rendszerétõl idegen, azaz

e rendelkezéseket az eltérõ ellátást megalapozó helyzetrõl (szociális és

honvédelmi jogszabályok) rendelkezõ jogszabályokban indokolt rögzíteni.

13. §-hoz

A járóbeteg szakellátás tekintetében - a háziorvosi ellátással szemben -

a Javaslat nem teremti meg a biztosítás terhére történõ szabad igénybevétel

korlátlan lehetõségét. Azokat a szakrendeléseket, amelyek a biztosított

döntése alapján szabadon felkereshetõek, ma is külön jogszabály nevesíti.

Tekintettel arra, hogy e körbe egyfelõl olyan - a háziorvoshoz hasonlóan -

személyes bizalmi viszonyon alapuló ellátások tartoznak, amelyek

igénybevehetõségének korlátozása sem szakmai, sem gazdaságossági érvekkel alá

nem támasztható - pl. nõgyógyász -, másfelõl olyanok, amelyek igénybevételének

szükségességét a biztosított egészségügyi szakismeretek nélkül is jól fel

tudja mérni - pl. szemüveg rendelés -.

Természetesen a jövõben sem szükséges beutaló a szakellátás

igénybevételéhez, ha a biztosított egészségi állapota az azonnali ellátását

indokolja. Amennyiben azonban az azonnali ellátás nem szükséges és az adott

rendelés külön jogszabály alapján nem kereshetõ fel beutaló nélkül, a

biztosított azt térítésmentesen csak orvosi beutalóval keresheti fel. A

háziorvoson és a szakellátás orvosán túl a beutalásra jogosult egyéb

területeken dolgozó orvosokat - pl. sorozó orvos, üdülõ orvos,

foglalkozásegészségügyi szolgálat orvosa - külön jogszabály tételesen fogja

nevesíteni.

A 14. §-hoz

Fekvõbeteg gyógyintézeti ellátásra a biztosított kizárólag orvos

beutalása vagy azonnali ellátást indokoló egészségi állapota alapján jogosult.

E körben a megbetegedésével összefüggõ egészségügyi szolgáltatásokhoz

olyan egyéb - elhelyezés, étkezés - szolgáltatások is kapcsolódnak, amelyek

lehetõvé teszik a biztosított folyamatos ott tartózkodása melletti ellátását.

A Javaslat értelmében a jövõben is a gyógykezelés részeként jogosult a

biztosított a mûtétek során felhasznált gyógyászati anyagokra - pl. varró-

anyagok és egyszerhasználatos szettek -, protetikai eszközökre, gyógyszerre,

kötszerre.

A Javaslat a hatályos rendelkezésekkel szemben a fekvõbeteg gyógyintézeti

elhelyezésre való térítésmentes jogosultságot nem köti ágyszámhoz. Ennek oka

egyfelõl az, hogy az átlagos és az emelt szintû elhelyezés minden intézmény

esetében más és más, hiszen vannak olyan intézmények, amelyekben a két-három

ágyas szoba teljesen átlagos elhelyezésnek minõsül. Ugyanakkor azokban az

intézményekben, amelyekben a két ágyas szoba már kiemelt elhelyezés lenne, nem

lehet e szobákat kivonni az indokolt elkülönítésre történõ felhasználás alól,

hiszen pl. a haldoklók részére az elkülönítés nem emelt szintû hotel-

szolgáltatásnak, hanem a haldokló és betegtársai alapvetõ jogai

érvényesíthetõségének minõsül. Végsõ soron az elhelyezés csak az adott eset és

az adott intézmény körülményeinek ismeretében, az ellátás szakmai és etikai

követelményeinek megfelelõ színvonalon történhet, illetve a részleges

térítésre csak az ettõl való eltérés szolgálhat alapul.

A 15.-17. §-okhoz

A szülészeti ellátás keretében a biztosított a jelenlegivel azonos módon

jogosult szülésre, egészségi okból terhességének megszakítására és

meddõségének kezelésére. Az elmúlt években több alkalommal felmerült az

"otthon-szülés" lehetõségének bevezetése. A Javaslat e kérdést teljes

egészében szakmai kérdésként kezeli, azaz nem foglalhat és nem is foglal

állást e szülési módról, azonban a biztosított részére a jövõben is csak

fekvõbeteg gyógyintézetben teszi térítésmentesen lehetõvé a tervezett szülést.

Az orvosi rehabilitáció - a megelõzést szolgáló vizsgálatokkal azonos

módon - nem önálló intézményrendszerben történik, ennek ellenére az ellátáshoz

kapcsolódó speciális rendelkezések indokolják az elkülönített rendezését. E

körben jelenik csak meg a foglalkoztatás terápia, a szanatóriumi ellátás és e

körben a leggyakoribb a gyógyászati ellátások igénybevétele. Ez utóbbi új

kategória az egészségbiztosítás szabályozásával, amelynek indoka, hogy az

eddig nem nevesített egyes ellátások és az indokolatlanul önállóan kezelt -

pl. gyógyfürdõ - ellátások azonos megítélés alá kerüljenek. A gyógyászati

ellátások körébe tartozik tehát minden olyan egészségügyi szolgáltatás,

amelyet a beteg orvosi rendelés nélkül is igénybe vehetne, de ha az

igénybevétel az orvos rendelése szerint történik az ellátás a terápia része.

Az e körbe tartozó szolgáltatásokat - pl. gyógyfürdõ, gyógyúszás, klinikai

pszichológia, gyógytorna, logopédia - a népjóléti miniszter rendelete fogja

nevesíteni.

A Javaslat meghatározza, hogy a biztosított milyen feltételek esetén

jogosult betegszállításra. Új eleme a szabályozásnak, hogy a betegszállítás

elválik az eddig vele együtt kezelt mentéstõl. Az új egészségügyi törvény

értelmében a mentéshez való jog a biztosítástól függetlenül megillet minden

állampolgárt, így ez az ellátás a jövõben nem tartozik a biztosítási

kockázatközösség körébe.

A 18. §-hoz

A Javaslat nem rögzíti minden egyes ellátás tekintetében az

igénybevételre vonatkozó rendelkezéseket, hanem külön cím alatt határozza meg

az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére vonatkozó közös szabályokat.

A térítésmentes ellátásra való jogosultság alapvetõ feltétele, hogy a

biztosított az egészségügyi szolgáltatást olyan szolgáltatónál vegye igénybe,

amellyel a biztosító az adott ellátás nyújtására szerzõdést kötött, azaz

finanszírozza. További feltétel, hogy az az orvos, aki a biztosítottat az

adott ellátásra beutalja szintén biztosító által finanszírozott szolgáltató

orvosa legyen. Tény, hogy egyes nézetek szerint a biztosítottnak alanyi joga

van az egyes ellátások igénybevételére, ezért a beutalás felesleges intézmény,

sõt a beutaló orvos személyével kapcsolatos követelmények megfogalmazása

egyenesen korlátozza a biztosítottak ellátáshoz való jogának érvényesítését. A

Javaslat ennek ellenére fenntartja a jövõre nézve is a szabályozott

igénybevételi rendet, hiszen ennek elhagyása olyan többletköltségek elsõdleges

oka lehet, amely a jelenlegi források mellett teljesen indokolatlan, az

ellátás színvonalát és hatékonyságát negatívan befolyásoló ellátási rendet

eredményezne.

Az alapvetõ megkötés mellett - azaz a finanszírozott szolgáltatók között

elsõdlegesen az orvos beutalása alapján történõ betegmozgás - azonban a

beutaló orvos a saját szakmai meggyõzõdése és a beteg kérésének figyelembe

vétele alapján szabadon választja meg az azonos ellátási színen (városi

kórház, megyei kórház, egyetemi klinika, országos intézet) mûködõ szolgáltatók

közül a beteg ellátására kiválasztott intézményt. Ennek kizárása pl. a

területi ellátásra kötelezett szolgáltatóhoz történõ kötelezõ beutalással sem

szakmai, sem gazdasági szempontból nem lenne indokolt. Szakmailag a beteg

gyógyulását kedvezõen befolyásolhatja, ha õt olyan intézményben látják el,

ahol korábban már eredményesen kezelték, ugyanakkor az ellátás a jelenlegi

finanszírozási rendszerben a biztosító számára azonos kiadást jelent minden

azonos szakmai szintû intézményben.

A Javaslat a területi elvet csak annyiban érvényesíti, hogy rögzíti a

területi ellátásra kötelezett intézmény ellátási kötelezettségét, amelynek

értelmében a területi beteg indokolt ellátását ez az intézmény semmilyen okkal

nem tagadhatja meg.

A 19. §-hoz

A Javaslat alapvetõen új megközelítésben konkretizálja azokat a

beavatkozásokat, amelyekre a biztosított jogosult. Az un finanszírozási

protokollok kiadására történõ felhatalmazás alapján a szakmailag lehetséges és

elfogadott szakmai szabályokból a protokoll azokat az eljárásokat fogja

meghatározni, amelyek az adott betegséget szakmailag megfelelõ,

költséghatékony szolgáltatások alkalmazásával gyógykezelik. Így a biztosított

jogosultsága nem korlátok nélküli ellátási lehetõségre, hanem a

megbetegedésével kapcsolatban külön rögzített beavatkozásokra vonatkozik.

Természetesen, ha a biztosított olyan betegségben szenved, amelyre nem

határozták meg a vizsgálati és terápiás eljárás rendjét, a beteg a jövõben is

jogosult lesz minden, a kezelõorvosa által rendelt ellátásra. A biztosított

tehát a betegségével kapcsolatban meghatározott vizsgálati és terápiás

eljárás, ennek hiányában a kezelõorvos rendelése alapján jogosult

térítésmentesen egészségügyi szolgáltatásra, térítési díj ellenében saját

kezdeményezésére pedig jogosult igénybe venni minden orvosilag nem

ellenjavallt egyéb szolgáltatást. (pl. a protokoll szerint helyi

érzéstelenítés mellett végezhetõ beavatkozások esetén a biztosított - ha ez

orvosilag nem ellenjavallt - kérheti az altatást, de a helyi érzéstelenítés és

az altatás költségének különbözetét a biztosítottnak kell megtéríteni.

A Javaslat a finanszírozási protokolloktól függetlenül feljogosítja a

biztosítottat arra, hogy az ellátásával kapcsolatban felmerült kétségei esetén

térítésmentesen kérhesse egy másik kompetens orvos véleményét és javaslatát. A

második véleményhez való jog biztosítási rendszeren belül történõ garantálása

nem okoz olyan többletköltségeket, amely e jog kizárásával járó

elégedetlenséggel arányban állna, hiszen az esetek jelentõs részében e jog nem

a diagnosztikai eljárások ismétlését, hanem a dokumentumok véleményezését

fogja jelenteni.

A 20. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a szükséges ellátás nem minden esetben vehetõ

várakozás nélkül igénybe, a Javaslat nevesíti az elõjegyzést és a várólistát.

A két intézmény között alapvetõ különbség, hogy az elõjegyzés alapján végzendõ

vizsgálatok oka vagy az adott vizsgálatok egyidõben történõ végzésének

célszerûsége, vagy az adott rendelés egy meghatározott napon vagy idõpontban

történõ mûködése, ugyanakkor a várólista a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott megbetegedések szakmai szempontok szerint ütemezett ellátására

fog szolgálni.

A 21.-22. §-okhoz

A Javaslat a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árához a jelenlegi

szabályozáshoz hasonlóan támogatást rendel. Ez a támogatás lehet a mai

gyakorlat szerinti árhoz nyújtott támogatás, de a gyógyászati segédeszközök

tekintetében lehet akár olyan fix értékû utalvány, amelyet be lehet váltani az

egyedi igények szerint készíttetett gyógyászati segédeszközök esetén is.

További új eleme a Javaslatnak az, hogy a hagyományosan nevesített

gyógyfürdõellátásokat nem emeli ki a gyógyászati ellátások közül, hanem a

gyógyászati ellátások ártámogatásáról rendelkezik, amelyeket a népjóléti

miniszter rendelete fog nevesíteni és a gyógyfürdõ ellátáson kívül e körbe fog

tartozni pl. a gyógyúszás, a klinikai pszichológia, a gyógytorna és a

logopédia is.

Az árhoz nyújtott támogatás igénybevételének természetesen feltétele,

hogy a rendelés a vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerint történjen,

továbbá a biztosított a rendelvényt a biztosítóval szerzõdött szolgáltatónál

érvényesítse.

A Javaslat az utazási költségtérítés alapvetõ kérdéseit rendezi, a

részletes szabályokat a végrehajtási jogszabályokra utalva. Az utazási

költségek megtérítését a biztosító kizárólag a területi ellátásra kötelezett,

illetve a legközelebbi szolgáltató igénybevétele esetén rendeli el a tervezet,

azzal, hogy a területi ellátásra kötelezett szolgáltatót természetesen

progresszivitási szintenként, illetve a legközelebbit, a feladat ellátására

alkalmas szolgáltatónként kell érteni.

23.-25. §-okhoz

A Javaslat külön cím alatt foglalja össze azokat a szolgáltatásokat,

amelyekre a biztosított is csak részleges térítési díj mellett jogosult. E

szolgáltatások nevesítésének indoka, valamint a részleges térítési díj

meghatározására vonatkozó elvek rögzítése idegennek tûnik a kötelezõ

biztosítási rendszer szabályozásától, ugyanakkor garanciális jelentõsége van a

biztosított szempontjából, hogy a szolgáltató ténylegesen csak részleges díjat

számoljon el, azaz a szolgáltatásnak azt a részét, amelyre térítésmentesen

jogosult ne kelljen megfizetnie. E cím tehát azokat a szolgáltatásokat

foglalja össze, amelyek egyes elemei a biztosítottat térítésmentesen, más

elemei pedig térítés mellett illetik meg. A térítés indoka lehet tényleges

többletköltség és biztosításpolitikai szándék. Az elõbbi körbe tartozó

szolgáltatások tipikus esete az egyéni igények szerinti elhelyezés és étkezés,

az utóbbiba tartózóké pedig a beutalástól eltérõ igénybevétel.

A 26. §-hoz

A Javaslat a jövõre nézve is fenntartja a központi igazgatási szerv

vezetõjének méltányossági jogkörét, amelynek alapján a biztosított többlet-

támogatást kaphat pl. a fogpótláshoz, a gyógyszerhez, speciális gyógyászati

segédeszközhöz. A méltányossági jogkör az elmúlt évek során is lehetõvé tette

egyes hátrányos helyzetû biztosítottak számára a szükséges ellátásokhoz való

kedvezõbb hozzáférést. Tekintettel arra, hogy számtalan olyan egyedi eset

fordulhat elõ, amelyre nézve közös rendelkezéseket nem tud felállítani a

jogalkotó, célszerû a méltányossági jogkör meghagyásával lehetõséget

biztosítani az egyedi helyzetbõl adódó egyedi ügyek intézésére.

A 27.-28. §-okhoz

A külföldön történõ gyógykezelés vonatkozásában a Javaslat az eddigi

szabályozási elvekkel részint összhangban, de pontosabban, részint pedig a

biztosítási elvvel történõ harmonizálás miatt ellentétesen rendelkezik. A

külföldön igénybevehetõ szolgáltatások körét a fogászati ellátás, a járóbeteg

szakellátás, a fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás és a szülészeti ellátás

képezi, azaz a biztosított által betegsége esetén gyógyító céllal

igénybevehetõ szolgáltatások. Az indokolt igénybevétel esetén azonban a

biztosítottak munkavégzésre irányuló jogviszonya szerint nem tesz a mai

gyakorlat szerint különbséget a Javaslat, azaz minden járulékfizetõnek azonos

módon a hazai ellátás költségeinek megfelelõ összeget téríti meg.

A 29. §-hoz

Az egészségügyi szolgáltatások iránti igény érvényesítése a Javaslat

szerint a jelenleg hatályos rendelkezésekkel megegyezõen, a TAJ számot igazoló

okmány bemutatásával, illetve a külön jogszabály szerinti orvosi rendelvényen

történõ rögzítésével történik.

A 30.-33. §-okhoz

A Javaslat nem csak a kötelezõ egészségbiztosítás keretében igénybe

vehetõ szolgáltatásokról rendelkezik, hanem arról is, hogy e szolgáltatások

hozzáférhetõségét hogyan köteles garantálni a biztosító. A jelenleg hatályos

tb. törvény e kérdésekrõl egyáltalán nem rendelkezik, a szolgáltatások

teljesítését szolgáló szerzõdéses kapcsolatokat hagyományosan az alapok

költségvetését meghatározó törvények rendezik. A szabályozás áttekinthetõségét

és a logikai egység érvényesülését szolgálja a Javaslat, amikor a

finanszírozási szerzõdések általános elveit, illetve kötelezõ tartalmi elemeit

meghatározza, továbbá rendelkezik azokról a szerzõdésekrõl is, amelyek a nem

finanszírozott egészségügyi szolgáltatók orvosait feljogosítják a biztosító

terhére történõ gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz rendelésre.

A 34.-35. §-okhoz

A Javaslat a finanszírozási szerzõdések alapvetõ kérdéseinek

meghatározásához hasonlóan rendezi a finanszírozásra vonatkozó általános,

várhatóan hosszabb idõn keresztül érvényes szabályait. A finanszírozás

lehetséges módszereinek nevesítése mellett nem határozza meg azonban a

Javaslat az egyes finanszírozási technikákkal érintett szolgáltatások körét,

hiszen az adott egészség- és biztosításpolitikai célok évrõl évre

változtathatják a konkrét finanszírozási rendszert, így e rendelkezéseket

célszerû az alapok adott évi költségvetését meghatározó törvényben rögzíteni.

A 36.-38. §-okhoz

A Javaslat a finanszírozási szerzõdésekre és a finanszírozásra vonatkozó

általános szabályok mellett nevesíti a finanszírozói ellenõrzés kereteit és a

szankcionálási lehetõségeket is. Ez az ellenõrzés természetesen nem érinti a

tulajdonosi és a szakfelügyeleti ellenõrzési jogosítványokat, célja kizárólag

a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások szerzõdés szerinti

teljesítésének, továbbá a támogatással történõ gyógyszer és gyógyászati

segédeszköz rendelésére vonatkozó elõírások megtartásának ellenõrzése. Az

ellenõrzés szabályai azonban önmagukban még nem biztosítják a járulékfizetõk

érdekeinek védelmét, ezért a Javaslat rendezi a biztosítónak jogalap nélkül

okozott költségek megtérítésének általános elveit is.

A 39. §-hoz

A Javaslat törvényi szintre emeli az ún. együttfolyósítási tilalmakat,

tehát amikor azonos biztosítási jogviszony alapján többféle ellátásra is

jogosult lenne a biztosított, illetõleg - szintén a jelenlegi elvek mentén

rendezi a gyermekgondozási segély idõtartama alatt igénybe vehetõ ellátásokat.

A 40.-42. §-okhoz

A pénzbeli ellátások közül a terhességi-gyermekágyi segély hagyományosan

kialakult, bevált szabályai az új szabályozásban szinte a jelenleg hatályos

szöveggel azonos módon kerültek rögzítésre. Az eltérés az, hogy a terhességi-

gyermekágyi segély feltételeként elõírt elõzetes biztosításban töltött idõ

egységesen 180 nap lett és a terhességi-gyermekágyi segély mértéke- ugyancsak

egységesen - a táppénz alapjául szolgáló átlagjövedelem 70 %-a. Ez a módosítás

egyszerûsítést szolgál, olymódon azonban, hogy a jelenlegihez képest némileg

kedvezõbbé teszi az ellátást.

A 43.-49. §-okhoz

A táppénzre vonatkozó rendelkezések szintén a ma hatályos szabályokkal

összhangban kerültek rögzítésre azzal, hogy gyermekápolás címén a jelenlegi 10

éves életkor helyett a gyermek 12 éves koráig vehetõ igénybe táppénz,

ugyanakkor az e címen igénybe nem vett jogosultság következõ évekre történõ

átvitelének lehetõsége és a vörhenyre vonatkozó szakmailag ma már indokolatlan

megkülönböztetés megszûnik.

Az 50. §-hoz

A Javaslat az eddigiekhez hasonlóan fenntartja az OEP fõigazgatója

számára a méltányossági jogot a táppénz és a terhességi gyermekágyi segély

megállapítására, ha a biztosítási feltételek valamelyike hiányzik, de az

igénylõ körülményei indokolják az ellátást.

Az 51.-56. §-okhoz

A Javaslat az üzemi baleset és a foglalkozási betegség fogalmát a

jelenleg hatályos szabályok szerint határozza meg. A baleseti egészségügyi

ellátás, amely lényegében a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök 100 %-os

ártámogatás melletti igénybevételét jelenti, annyiban módosult, hogy a 100 %-

os támogatás feltételévé vált, hogy a konkrét gyógyszer általános szabályok

szerinti támogatásának mértéke ne 0 % legyen. Ennek indoka, hogy üb jelöléssel

számtalan esetben történt olyan gyógyszerrendelés, amelynek szükségessége nem

függött össze az üzemi balesettel és az általános szabályok szerinti 0 %

támogatás helyett 100 %-ban kellett támogatni pl. az azonos hatásosságú és

olcsóbb készítmény helyett az általános szabályok szerint szakmai indokból nem

támogatott drágább készítményeket (egyes kombinált vitaminkészítmények).

57. -60.§-okhoz

A Javaslat a jelenlegi szabályokkal megegyezõen határozza meg a baleseti

járadékra való jogosultság, a baleseti járadék alapjául szolgáló jövedelem és

a járadék mértékének szabályait. Tekintettel arra, hogy egy különálló

balesetbiztosítási ág megalakulásáig a balesetbiztosítás járadékjellegû

ellátásait az E. Alap finanszírozza, a baleseti járadékra vonatkozó szabályok

e Javaslatban kaptak helyet annak ellenére, hogy a megállapítással,

folyósítással kapcsolatos igazgatási feladatokat - az eddigi feladatmegosztást

megõrizve - a nyugdíjbiztosítás igazgatási szervei látják el.

61.-64. §-okhoz

A pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos igény érvényesítésére vonatkozó

rendelkezések a jelenleg a végrehajtási rendeletben lévõ szabályok egy részét

törvényi szintre emelik, egyebekben megegyeznek a ma hatályos eljárással.

A 65.-72. §-okhoz

A Javaslat ugyancsak nem érinti lényegbevágóan az évtizedek alatt

kiformálódott és bevált felelõsségi szabályokat. E szabályok elsõdlegesen a

pénzbeli ellátásokhoz kapcsolódnak, de itt fogalmazódik meg az az általános

szabály is, hogy az egészségbiztosítási ellátásban részesülõ betegségéért,

keresõképtelenségéért, munkaképesség csökkenéséért vagy haláláért felelõs,

köteles az emiatt vagy ezzel összefüggésben nyújtott egészségbiztosítási

ellátást megtéríteni.

A 73. -77. §-okhoz

A Javaslat törvényi szintre emeli és a jogorvoslatokra vonatkozó

általános eljárási szabályokkal összhangba hozza az egészségbiztosítás

ellátásának megállapításával, illetõleg a felelõsségi szabályok

érvényesítésével kapcsolatos jogorvoslati rendszert.

A 78.-80. §-okhoz

A Javaslat itt szabályozza az egészségbiztosítási ellátások

megállapításához szükséges adatok kezelésére, nyilvántartására és

szolgáltatására vonatkozó legfontosabb szabályokat.

A 81.-82. §-okhoz

Az átmeneti rendelkezések meghatározzák, hogy a Javaslatban szereplõ

pénzbeli ellátások új szabályait csak a törvény hatálybalépése után indult

ügyekben lehet alkalmazni.

A Zárórendelkezések nevesítik azokat a tételes felhatalmazásokat, amelyek

alapján a Kormány és a népjóléti miniszter megalkotja a törvény

végrehajtásához szükséges rendelkezéseket.

Eleje Honlap