1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/4320.. számú
országgyûlési határozati javaslat
a megváltozott munkaképességûek és rokkantak
társadalombiztosítási és szociális ellátó
rendszerének átalakításáról
Elõadó: Dr. Kökény Mihály
népjóléti miniszter
Budapest, 1997. május
..../1997.( )OGY határozat
a megváltozott munkaképességûek és rokkantak
társadalombiztosítási és szociális ellátó
rendszerének átalakításáról
A társadalombiztosítási rendszer átalakításának folyamatában a szociális
partnerek között létrejött társadalmi konszenzusnak megfelelõen át kell
alakítani a nyugdíjrendszer és az egészségbiztosítási rendszer reformjához
kapcsolódva, annak folytatásaként a megváltozott munkaképességûeknek,
illetõleg rokkantaknak járó ellátások jelenlegi rendszerét.
Annak érdekében, hogy az új rendszer már 1999. január 1-tõl mûködhessen, az
Országgyûlés a következõ határozatot hozza:
1. A megváltozott munkaképességûeknek, illetõleg rokkantaknak járó ellátások
átalakításának célja az, hogy
a) az egészségi állapothoz, a munkavégzõ képességhez jobban igazodó rendszer
mûködjön,
b) tegye lehetõvé , ösztönözze az egyén foglalkozási rehabilitációját és
teremtse meg a visszatérés feltételeit a munka világa,
c) összehangoltan kezelje a megváltozott munkaképességûek komplex
egészségügyi, foglalkoztatási és szociális - problémáit,
d) csökkentse az ezzel együtt járó társadalmi terheket.
2. Ki kell dolgozni a megváltozott munkaképesség értékelésének új minõsítési
elveit, melyek alapján az egyén egészségi állapotát, elveszett és megmaradt
munkavégzõ képességét az egyén képzettsége, szakmai gyakorlata alapján
ellátható munkakörök követelményei szempontjából lehet minõsíteni.
Ehhez
a) meg kell határozni a megváltozott munkaképesség új minõsítési szabályait,
b)ki kell alakítani a munkaképesség csökkenés mértékét és egyben a
rehabilitálhatóságot is értékelni képes orvosszakértõi szervezet,
c) meg kell alkotni az orvosszakértõi eljárás új szabályait.
3. Az új rendszerben rokkantsági nyugdíjban a teljesen munkaképtelen, nem
rehabilitálható személyek részesüljenek. .
Ennek megfelelõen kell kialakítani az új nyugdíjrendszerben a rokkantsági
nyugdíjra való jogosultság feltételeit (rokkantság fogalma, szolgálati idõ),
valamint a rokkantsági nyugellátások mértékét.
4. A megváltozott munkaképességûek új ellátó rendszerében lehetõség szerint
minden rehabilitálható személynek meg kell adni a segítséget az állapotához
szükséges foglalkozási rehabilitációhoz.
Ehhez ki kell építeni
a) a foglalkozási rehabilitáció speciális intézményrendszerét,
b) a megváltozott munkaképességet kezelõ aktív foglalkozáspolitikai
eszközöket,
c) a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatását elõsegítõ, munkaadói
ösztönzõket.
5. A kiesett jövedelmet pótló és a megmaradt munkaképesség hasznosításával
elérhetõ jövedelmet kiegészítõ ellátásokat olymódon kell meghatározni, hogy
azok az ellátó rendszerek összehangolásával a védelem és a biztonság különbözõ
szintjeit nyújtsák az egyéneknek:
Ennek megfelelõen a megváltozott munkaképességûek és rokkantak új ellátó
rendszere az alábbi elemekbõl épüljön fel:
a ) a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer rokkantsági nyugdíjakat
garantáljon a 3. pontban meghatározottak szerint;
b) a kötelezõ egészségbiztosítás keretében járulékfizetéssel megalapozott, a
megváltozott, de rehabilitálható munkaképességhez kapcsolódó járadékszerû
ellátások jelenjenek meg, melyek feltételeikben és mértékükben az egészségi
állapothoz, a rehabilitálhatósághoz, a szolgálati idõhöz és a kiesett, de
legfeljebb a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelemhez igazodnak;
c) a munkanélküli biztosítás keretében a Munkaerõpiaci Alap nyújtson
jövedelem-kiegészítõ ellátást a rehabilitáció idõszakára, ha a megváltozott
munkaképességû személy korábbi munkaviszonya megszûnt és korábbi munkakörében
egészségi állapota miatt nem foglalkoztatható;
d) a szociális ellátások között jelenjenek meg a megváltozott munkaképességet
figyelembe vevõ, rászorultsági elemet is tartalmazó ellátások. Emellett ki
kell dolgozni a fogyatékkal élõk esélyegyenlõségét biztosító speciális
támogatási rendszert is.
6. Az 5. pontban foglalt feladatmegosztásnak megfelelõen kell kialakítani és
megosztani a teherviselést a központi és helyi önkormányzati költségvetések, a
nyugdíjbiztosítási, az egészségbiztosítási és a munkaerõpiaci források között,
amit érvényesíteni kell a források és kiadások megtervezésénél.
7. Az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy a szociális partnerekkel és a
társadalombiztosítási önkormányzatokkal egyeztetve készítsen ütemtervet a
határozatban foglalt feladatok megvalósítására olyan határidõkkel, hogy az új
rendszer bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokat és szervezeti,
intézményi feltételeket is figyelembe véve, a foglalkozási rehabilitáció és az
ellátások új rendszere legkésõbb 1998. március végéig kihiredetésre és 1999.
január 1-tõl bevezetésre kerülhessen.
I N D O K O L Á S
A társadalombiztosítási rendszer átalakítása napirendre tûzi a megváltozott
munkaképességû személyek és a rokkantak társadalombiztosítási és ezzel
összefüggésben egyéb szociális ellátásainak átalakítását is.
A jelenlegi rendszerben a megváltozott munkaképesség, illetõleg a rokkantság
minõsítése elavult orvosszakmai szabályok alapján történik, melyek kizárólag
az elveszett munkaképességet értékelik, de nem vizsgálják, hogy az egyén
megmaradt képességei, szakképzettsége, eddigi gyakorlata alapján milyen munka
végzésére volna képes. A gazdasági szervezeti struktúra és foglalkoztatási
szerkezet átalakulásával a foglalkozási rehabilitáció korábbi szerény formái
is gyakorlatilag megszûntek. A munkanélküliség általános problémái mellett
mindezek a tényezõk is hozzájárultak ahhoz, hogy a megváltozott
munkaképességûek társadalombiztosítási és szociális ellátó rendszere burkoltan
a munkanélküliség kezelésének egyik eszközévé vált. Az ebbõl adódó
diszfunkciók és finanszírozási problémák - a társadalombiztosítás reformjától
függetlenül is -idõszerûvé tennék a korábbi rendszerek átalakítását.
Ugyanakkor éppen a felhalmozódott társadalmi problémák súlya, tömeges mérete,
a foglalkozási rehabilitáció intézményeinek hiánya, a munkaerõpiac állapota
nem teszi lehetõvé a gyors, radikális változásokat az eddigi ellátó rendszer
átformálásában. Felkészülésre van szükség az orvosszakmai minõsítés új szakmai
szabályainak megalkotásához, a minõsítõ szervezet átalakításához, a hiányzó
foglalkoztatási intézményrendszer kiépítéséhez stb.
A változások elveit és irányait 1996. végén a Kormány határozatban
megfogalmazta és ezeket az elveket a szociális partnerek is elfogadták. A
javasolt országgyûlési határozat - a nyugdíjrendszer reformjához kapcsolódva -
ennek alapján foglalja össze a megváltozott munkaképességû személyek és
rokkantak új ellátó rendszérének kiépítésére vonatkozó irányokat és az
átalakítás elveit annak érdekében, hogy az új rendszer már 1999. január 1-
jétõl mûködhessen.