MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
y
T/4416.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a közalkalmazottak jogállásáról szóló
1992. évi XXXIII. törvény módosításáról
Elõadó:
Kiss Péter
munkaügyi miniszter
Budapest, 1997. május
1997. évi ............... törvény
a közalkalmazottak jogállásáról szóló
1992. évi XXXIII. törvény módosításáról
1. §
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Kjt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következô rendelkezés
lép:
"1. § (1) E törvény hatálya - ha törvény eltérôen nem rendelkezik - az
állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi
önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) foglalkoztatottak
közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki."
2. §
A Kjt. 13. §-a a következô (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a §
jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
"(2) A Munka Törvénykönyve 25. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni,
hogy az önkormányzat, az érintett munkáltatók és a szakszervezet megállapodása
alapján, a több munkáltató szakszervezeti tagságának képviseletében az
önkormányzati szintû érdekegyeztetésen eljárni jogosult szakszervezeti
tisztségviselõ részére a munkaidõ-kedvezmény, vagy annak egy része az egyes
munkáltatóknál meglévõ szakszervezeti taglétszám alapján összevonható. Az
összevont munkaidõ-kedvezmény mértéke nem haladhatja meg a tisztségviselõ havi
munkaidejének ötven százalékát."
3. §
A Kjt. 38. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:
"38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka
Törvénykönyvének a munkaviszony megszûnésérõl és megszüntetésérõl szóló
rendelkezései közül (Harmadik Rész, IV. fejezet) a 86. §, a 86/A. §, a 87. §
(1) bekezdése, a 88. §, a 89. §, a 91/A. §, a 92. § , a 93. § (1)-(2)
bekezdése, a 95-97. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99-101. § nem alkalmazható.
(2) A Munka Törvénykönyve 94/A. § (1) bekezdése azzal az eltéréssel
alkalmazandó, hogy csoportos létszámcsökkentésnek minõsül, ha a munkáltatónál
a 30. § (1) bekezdés a)-b) pontja alapján - 30 napon belül - felmentésre
tervezett közalkalmazottak száma
a) 20 fõ, vagy annál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén
legalább öt fõ,
b) 20-nál több és 100-nál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén
legalább tíz fõ,
c) 100, vagy annál több, de 300-nál kevesebb közalkalmazott
foglalkoztatása esetén legalább a közalkalmazottak 10 %-a,
d) 300, vagy annál több közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább
harminc fõ.
(3) A 30. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt szervek
létszámcsökkentést eredményezô döntését megelôzôen a Kormány a Költségvetési
Intézmények Érdekegyeztetô Tanácsában, a miniszter az ágazati (alágazati)
érdekegyeztetô tanácsban, az önkormányzat az önkormányzati érdekegyeztetô
tanácsban - az érdekegyeztetésben résztvevô felekkel - tárgyalást kezdeményez.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a nemzetbiztonsági
szolgálatoknál fennálló közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka
Törvénykönyve 94/A. §-át nem kell alkalmazni.
(5) A Magyar Honvédség létszámát érintõ döntéssel összefüggésben a
honvédelmi minisztert a (3) bekezdés szerinti tárgyalási kötelezettség nem
terheli."
4. §
A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
"(5) A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló
sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltô
munkavállalót évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg. Ha a
közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz
munkanap pótszabadságra jogosult."
5. §
A Kjt. 59. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következô rendelkezés
lép:
[(2) A Munka Törvénykönyvének]
"b) a 128. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a készenlét
(ügyelet) elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét
alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalány-díjazás
(készenléti díj, ügyeleti díj) mértékét."
6. §
A Kjt. 72. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:
"72. § (1) A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha
a) foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban
meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy
b) a védelem csak egyéni védõeszköz olyan állandó vagy tartós
használatával valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott
megterhelést jelent.
(2) A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerzõdés állapítja meg.
(3) A pótlék mértéke a pótlékalap 30-100 %-a."
7. §
A Kjt. 74. §-ának (4) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:
"(4) Nem fizethetõ idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi,
valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott
közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata
alapján."
8. §
A Kjt. a 83. §-t követôen az alábbi címmel és 83/A. §-sal egészül ki:
VII. Fejezet
Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állókra vonatkozó eltérô
szabályok
83/A. §
(1) Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében a
kinevezés és felmentés, a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés
kiszabása és az állásból való felfüggesztés a képviselôtestület kizárólagos
hatáskörébe tartozik, az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja.
(2) A fegyelmi felelôsségre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a 46. § (3) bekezdés a) pontjában és (5) bekezdésében
megállapított határidôket a polgármester tudomásszerzésétôl kell számítani, a
fegyelmi tanács tagjait és a vizsgálóbiztost a képviselôtestület saját tagjai
közül jelöli ki.
(3) Az (1) bekezdés szerinti esetben a 14-19. §, a 23. §, a 25/A. §, a
30. § (1) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése, valamint a (3) bekezdésébôl
a c) pontra utaló szövegrész, a 37. § (2) bekezdésének harmadik mondata,
valamint az 53/A. § nem alkalmazandó.
9. §
A Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény 2. §-ának (2)
bekezdése helyében a következô rendelkezés lép:
"(2) A költségvetési szervekkel (intézményekkel), valamint a helyi
önkormányzattal fennálló, az (1) bekezdés szerint közszolgálati jogviszonynak
nem minôsülô munkavégzésre irányuló jogviszony e törvénytôl eltérô szabályait
külön törvény állapítja meg."
10. §
(1) E törvény - a 3. és a 7. § kivételével - 1998. január 1-jén lép
hatályba. A 3. és a 7. § 1997. július 1-jén lép hatályba.
(2) A helyi önkormányzat által foglalkoztatottak munkaviszonya e törvény
hatálybalépésével egyidejûleg közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.
(3) A helyi önkormányzattal 1992. július 1-je után fennállt munkaviszony
idõtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idõ számításánál (Kjt. 64.
§ (2) bekezdés, 87. § (2) bekezdés) figyelembe kell venni.
(4) A Kjt. 37. § (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából a helyi
önkormányzattal 1992. július 1-je után fennállt munkaviszonyok idõtartamát a
helyi önkormányzatnál közalkalmazotti jogviszonyban töltött idõként kell
figyelembe venni.
(5) A (2) bekezdés alapján létrejött közalkalmazotti jogviszonyok
esetében a közalkalmazott alapilletményének és illetménypótlékának együttes
összege a jogviszonyváltozást megelõzõ személyi alapbérének összegénél nem
lehet kevesebb.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság 50/1996. (X. 30.) AB határozata 1997. június 30-i
hatállyal megsemmisítette a Kjt. 74. §-ának (4) bekezdését, miszerint nem
jogosult idegennyelv-tudási pótlékra a nyelvtanári, a tolmács, valamint a
fordító munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott. Az Alkotmánybíróság
hivatkozott döntésére tekintettel a nyelvpótlékra vonatkozó rendelkezés
pontosítása, valamint a gyakorlatban felmerült problémák rendezése érdekében a
Kjt. néhány további rendelkezésének módosítása mindenképpen szükségesnek
mutatkozik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §-hoz
A háziorvosokkal összefüggésben felmerült problémák kapcsán, de nemcsak a
háziorvosokat érintõen szükségesnek mutatkozik a Kjt. hatályának tágítása.
Indokolt, hogy a Kjt. hatálya ne csak az állami vagy önkormányzati
költségvetési intézményekkel, hanem a közvetlenül az önkormányzattal - mint
jogi személlyel - jogviszonyban (jelenleg munkaviszonyban) álló személyekre is
terjedjen ki. Az önkormányzati feladatok ellátása érdekében foglalkoztatott
személyek ugyanis jelenleg attól függôen állnak munkaviszonyban vagy
közalkalmazotti jogviszonyban, hogy az önkormányzat létesít-e intézményt vagy
sem az adott feladat ellátására.
A Javaslat 1. §-ában szereplô módosítás eredményeképpen pl. a háziorvos
függetlenül attól, hogy önkormányzati intézménnyel vagy magával az
önkormányzattal áll-e jogviszonyban, egységesen közalkalmazotti jogviszonyban
látná el feladatait.
A Javaslat 8-10. §-a a Kjt. hatályának kiterjesztésével összefüggésben
további rendelkezéseket fogalmaz meg.
2. §-hoz
A közalkalmazotti területen az érdekegyeztetés lefolytatására helyi
önkormányzati szinten is sor kerül, sõt néhány területen az önkormányzati
szintû egyeztetés a munkáltatói szintû egyeztetésnél nagyobb jelentõséggel
bír. Ezért indokolt, hogy - az érintettek megállapodása alapján - lehetõség
nyíljon az egyes munkáltatóknál meglévõ szakszervezeti taglétszám alapján járó
munkaidõ-kedvezmény összevonására. A Javaslat 2. §-a az ennek megfelelõ
törvényi szabályozást tartalmazza.
3. §-hoz
A Munka Törvénykönyve (Mt.) folyamatban lévõ módosítása részletesen
szabályozza a csoportos létszámleépítés intézményét a vonatkozó EU irányelv
[75/129 (EGK)] alapján. Ennek lényege, hogy a munkáltató statisztikai
létszámához viszonyítottan határozza meg a csoportos létszámleépítés
szempontjából mértékadó munkavállalói létszámot, a szabályozás alsó sávjában a
20 és 100 fõ közötti foglalkoztatottal rendelkezô munkáltató szerepel.
Az Mt. vonatkozó rendelkezéseit - kizáró szabály hiányában - a Kjt.
hatálya alá tartozó területen is alkalmazni kell. Figyelemmel azonban az e
területen mûködô kis létszámú intézményekre, a Javaslat szerint a 20 fõ alatti
közalkalmazotti munkáltató esetében csoportos létszámleépítésnek minõsül, ha
a Kjt. 30. § (1) bekezdése a)-b) pontjában foglalt okok alapján legalább 5 fõ
elbocsátására kerül sor.
Ezen túlmenôen - tekintettel arra, hogy e körben a létszámleépítésre
vonatkozó döntés meghozatalára alapvetôen nem intézményi szinten kerül sor -
az Mt. módosításáról szóló törvényjavaslatban foglaltakhoz képest néhány
további eltérô rendelkezés megállapítása indokolt. Ennek megfelelôen a
Javaslat 3. §-a a döntést hozó szervek terhére - a megfelelô szintû
érdekegyeztetô tanácsban - külön egyeztetési kötelezettséget ír elô. A
nemzetbiztonsági szolgálatok speciális jellegére tekintettel, e körben a
csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok alkalmazását a Javaslat
kizárja.
4. §-hoz
A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint, ha az ionizáló sugárzásnak
kitett munkahelyen dolgozó közalkalmazott naponta legalább három órát tölt
ilyen munkahelyen, évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a
közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenkét tíz
munkanap pótszabadság illeti meg.
Az Mt. 132. §-ának (4) bekezdése az ionizálós sugárzásnak kitett
munkahelyen foglalkoztatottak mellett a föld alatt munkát végzô számára is
pótszabadságot biztosít. A két törvény vonatkozó rendelkezése közötti összhang
megteremtése érdekében a Javaslat 4. §-a a Kjt. 57. § (5) bekezdését az Mt.
132. § (4) bekezdésével azonosan módosítja.
5. §-hoz
Az ügyelet törvényi fogalma a hatályos munkajogban nem ismert. A munkajog
fogalomrendszere csupán az ügyeleti díjat határozza meg közvetett módon. Az
Mt. szerint ugyanis a munkáltató a munkavállalót a lakóhelyén, a munkahelyen,
vagy a munkahelytõl eltérõ egyéb helyen történõ készenlétre kötelezheti,
amelyért önmagában is díjazás jár. A készenlét alatt végzett munkáért a
túlmunkára vonatkozó szabályok szerint jár ellenérték, kivéve ha a
munkavállaló a készenléti díjat és a készenlét alatt végzett munka díjazását
egyaránt magában foglaló díjban (ügyeleti díj) részesül.
Kétségtelen, hogy a Kjt. és a Ktv. vonatkozó rendelkezéseiben (a Kjt.
tekintetében az 59. § (2) bekezdés b) pontjában) az "ügyelet" szövegrész
szerepel, annak fogalommeghatározását azonban e törvények sem tartalmazzák. A
Kjt-nek a szociális és egészségügyi ágazatban történô végrehajtásáról szóló
kormányrendelet szövegébe ugyanakkor - az 1997. február 1-jén hatályba lépett
módosítás (237/1996. (XII. 26.) Korm. rend.) eredményeképpen - az ügyelet
egyfajta fogalommeghatározása bekerült. Az ügyeleti díj, mint a készenlét és a
készenlét alatt végzett munka díjazását magában foglaló átalány megállapítása
- figyelemmel mind a korábbi, mind a jelenleg hatályos szabályozásra - a
népjóléti ágazatban tipikus.
A fentiek miatt a Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontjának olyan módosítása
indokolt, mely szerint a miniszter (amely az önkormányzati intézményeket is
érintõ területen a Kormányt jelenti) nemcsak a készenlét elrendelése
feltételeinek, hanem a készenlét és a készenlét alatt végzett munka
díjazását egyaránt magában foglaló díjazás megállapítására is felhatalmazást
kapna.
6. §-hoz
A Kjt. 72. §-ának - az l996. évi XXVIII. törvény 28. §-ával módosított -
rendelkezése szerint a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a
foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok
között került sor, vagy a védelem csak egyéni védôeszköz állandó vagy tartós
használatával valósítható meg.
Az "egészségkárosító kockázat" fogalmát a népjóléti miniszter 26/l996.
(VIII. 28.) NM rendelete határozza meg. A miniszteri rendelet értelmében az
egészségkárosító kockázat kategóriái: a porok; vegyi anyagok; meleg/hideg
környezetben végzett munka; zaj; helyileg/egész testre ható rezgés; különleges
figyelmet igénylõ munkakörök; biológiai tényezôk; kombinált kóroki tényezôk. A
jogszabály értelmében az ún. expoziciós idô legfeljebb négy órával
csökkenthetô.
A kétséget kizáróan egységes joggyakorlat biztosítása érdekében a
Javaslat a rendelkezés szövegébe - a hivatkozott NM rendeletre utaló - "a
jogszabályban meghatározott" szövegrészt beemeli. Emellett - az expoziciós idô
csökkentésére vonatkozó szabállyal összhangban - a pótlékfizetést akkor teszi
lehetôvé, ha az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatásra a
közalkalmazott munkaidejének legalább felében kerül sor.
Ezzel egyidejûleg szükségesnek mutatkozik a védõeszközre vonatkozó
rendelkezés pontosítása és a pótlék mértékének a kockázat "mértékéhez" való
hozzáigazítása is. A védõeszköz fogalma ugyanis számos olyan "eszközt" (pl.
gumitalpú cipõ) foglalt magában, amelynek használatával (viselésével)
összefüggésben a pótlék fizetésének elrendelése nem megalapozott. Ezen
túlmenõen pl. az expozíciós idõ nagyobb mértékû csökkentése magasabb, kisebb
mértékû csökkentése alacsonyabb pótlékmegállapításra adhat alapot.
7. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 50/l996. (X. 30. ) AB határozata l997. június 30-i
hatállyal megsemmisítette a Kjt. 74. §-ának (4) bekezdését, miszerint nem
jogosult idegennyelv-tudási pótlékra a nyelvtanári, a tolmács, valamint a
fordító (revizor-fordító) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott. Az
Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint a hivatkozott rendelkezés a
munkakör tárgyát képezô nyelvismereten túli, további idegen nyelv(ek) esetében
sem teszi lehetôvé a pótlék fizetését. A nyelvpótlék fizetése nem tiltható meg
azon az alapon, hogy más nyelv ismerete egyenesen munkaköri kötelesség. A
munkakör betöltéséhez nem szükséges, de egyébként a kollektív szerzôdés
szerint indokoltnak minôsülô további nyelvismeret esetén nem lehet az
idegennyelv-tudási pótlékra való jogosultság kizáró oka a közalkalmazott
sajátos munkaköre.
A Javaslat - az Alkotmánybíróság döntésének megfelelôen - kizárólag a
munkakör ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján zárja ki a
nyelvpótlék fizetését.
8. §-hoz
A Kjt. hatályának - a Javaslat 1. §-a szerinti - kiterjesztése számos
alapvetô elméleti problémát is felvet.
A Kjt. szabályrendszere ugyanis az intézmény és a közalkalmazott
viszonyára épül. Az önkormányzat [amely jogi személy és jogképes, ebbõl
következõen munkáltatói jogalanyisággal rendelkezik] nem intézmény. Ez a
körülmény a Kjt. valamennyi rendelkezése, így különösen
- a kinevezés, a felmentés, illetõleg az egyéb munkáltatói jogok
gyakorlójának személyére,
- a fegyelmi tanács összetételére, a vizsgálóbiztos személyére, a
fegyelmi eljárással összefüggô határidôkre,
- a magasabb vezetõ, illetve a vezetõ beosztás kérdésére,
- a munkavállalói részvételi jogokra, illetve azok gyakorlására,
- a szakszervezeti jogokra
vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságának alapos vizsgálatát igényli.
Célszerûségi szempontok alapján a Javaslat az érintett személyeket
"egyszemélyes" intézménynek tekintve, olyan szabályozást fogalmaz meg, amely
szerint
a) a kinevezés és felmentés jogát a képviselõ testület, az egyéb
munkáltatói jogokat pedig a polgármester gyakorolja,
b) a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása,
valamint az állásból való felfüggesztés a képviselõ testület hatáskörébe
tartozik,
c) a részvételi jogok az adott helyzetben egyáltalán nem értelmezhetõek,
ezért a Javaslat annak kizárásáról intézkedik.
d) a szakszervezet szervezése és mûködtetése alkotmányos alapjog, így a
szakszervezetbe tömörült háziorvosok - elméleti - feltételezésébõl kiindulva a
vonatkozó rendelkezések értelemszerûen alkalmazandók.
9. §-hoz
A Javaslat az Mt.-nek e törvény miatt szükségessé váló módosítását
tartalmazza. Eszerint a költségvetési szervekkel (intézményekkel), valamint a
helyi önkormányzattal fennálló, közszolgálati jogviszonynak nem minôsülô
munkavégzésre irányuló jogviszony speciális - az Mt.-tôl eltérô - szabályait
külön törvény, azaz a Kjt. állapítja meg.
10. §-hoz
A módosítással egyidejûleg átmeneti szabályok beiktatása is szükségesnek
mutatkozik:
- a Javaslat rendelkezik arról, hogy az érintett személyek munkaviszonya
a törvény hatálybalépésével egyidejûleg közalkalmazotti jogviszonnyá alakul
át,
- a Kjt. a fizetési fokozat megállapításához, illetve az egyéb
juttatásokhoz (pl. jubileumi jutalom) szükséges közalkalmazotti jogviszonyban
töltött idõ számításánál némileg eltérõ szabályokat állapít meg. A fizetési
fokozat megállapításánál az 1992. július 1. utáni munkaviszonyok idõtartama is
beszámít, ha a közalkalmazott már ekkor is rendelkezett a - jelenlegi,
közalkalmazotti - munkaköre ellátásához szükséges iskolai végzettséggel.
Tekintettel arra az elméletileg lehetséges esetre, hogy az érintett
személy 1992. július 1. után folyamatosan közvetlenül az önkormányzattal állt
jogviszonyban, de valamely iskolai végzettséget csak késõbb szerzett meg (és
ezen idõponttól kezdõdõen más munkakörbe került); a Javaslat az 1992. július
1. utáni, az önkormányzattal fennálló munkaviszonyok teljeskörû beszámításáról
rendelkezik.
E rendelkezés egyebekben általános. Ebbõl következõen a besorolást azon
közalkalmazottak esetében is el kell végezni, akiket - az idõközbeni
intézményalapítás folytán - jelenleg már intézményi keretek között
foglalkoztatnak; korábbi munkavégzésükre azonban az önkormányzattal
közvetlenül fennálló munkaviszonyuk alapján került sor.