1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4459.. számú

törvényjavaslat

az egészségügyrõl

Elõadó: Dr. Kökény Mihály

népjóléti miniszter

Budapest, 1997. május

1997. évi .... törvény

az egészségügyrõl

Az Országgyûlés

· a lakosság egészségi állapota iránt érzett felelõsségétõl áthatva,

· attól a meggyõzõdéstõl vezetve, hogy az egyén egészséghez fûzõdõ érdeke

és jól-léte elsõbbséget kell élvezzen továbbá, hogy az orvostudomány

fejlõdésének eredményeit a jelen és a jövendõ nemzedékek javára kell

felhasználni,

· annak tudatában, hogy az egészség az egyén életminõségének és

önmegvalósításának alapvetõ feltétele, amely döntõ hatással van a

családra, a munkára és ezáltal az egész nemzetre,

· tekintettel arra, hogy az egészség fejlesztését, megõrzését és

helyreállítását az egészségügy eszközrendszere csak a szociális

ellátórendszerrel, valamint a természeti és épített környezet

védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági környezettel együttesen,

továbbá az egészséget támogató társadalmi gyakorlattal és politikával

kiegészülve képes szolgálni,

· a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai és társadalmi, valamint a

jogrendszert érintõ változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre

figyelemmel,

a kor kihívásainak megfelelõ, az egészségi állapot megõrzésének és javításának

összetett feltételrendszerét meghatározó alábbi törvényt alkotja meg:

I. fejezet

A TÖRVÉNY CÉLJA, ALAPELVEI ÉS HATÁLYA

1. cím

A törvény célja

1. §

E törvény célja

a) elõsegíteni az egyén és ezáltal a lakosság egészségi állapotának

javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az

annak kialakításában közremûködõk feladatainak meghatározásával,

b) hozzájárulni a társadalom tagjai esélyegyenlõségének megteremtéséhez az

egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük során,

c) megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg megõrizhesse emberi

méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan

maradjon,

d) meghatározni - a szolgáltatók jogállásától és az ellátások fedezetétõl

függetlenül - az egészségügyi szolgáltatások általános szakmai feltételeit,

színvonalának garanciáit,

e) biztosítani az egészségügyi dolgozók és a szolgáltatást nyújtó

intézmények védelmét jogaik és kötelezettségeik meghatározásával, valamint az

egészségügyi szolgáltatás sajátos jellegébõl fakadó garanciális jellegû

intézkedésekkel,

f) lehetõvé tenni az egyéni és a közösségi érdekek harmonikus

érvényesülését, a mindenkori népegészségügyi célok elérését, a szükséges

erõforrások elôteremtését, optimális felhasználását és az egészségtudományok

fejlõdését.

2. cím

Alapelvek

2. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során biztosítani kell a

betegek jogainak védelmét. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga

kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott

esetekben és módon korlátozható.

(2) Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során érvényesülnie kell

az esélyegyenlõségnek.

(3) Az egészségi állapot javításának elsõdleges eszköze az egészség

megõrzése és a betegségek megelõzése.

(4) Az egészségügyi szolgáltatások alapvetõ szakmai feltételrendszere

tulajdon- és mûködtetési formától független, kizárólag a szolgáltatás szakmai

tartalmán alapul.

(5) Az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási szintekre tagolt

felépítése és mûködése emberközpontú, az eltérõ jellegû és súlyosságú

megbetegedésben szenvedõk egészségi állapota által meghatározott

szükségletekhez igazodik, valamint tudományos tényekre alapozott és költség-

hatékony eljárásokon alapul.

3. cím

Fogalom meghatározások

3. §

E törvény alkalmazásában:

a) beteg: tényleges egészségi állapotától függetlenül az egészségügyi

szolgáltatásokat igénybevevõ vagy abban részesülõ személy;

b) kezelõorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával

kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, valamint ezek

keretében beavatkozásokat végzõ orvos;

c) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb

felsõfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy, továbbá a beteg

ellátását végzõ vagy az abban közremûködõ egészségügyi szakképesítéssel

rendelkezõ személy;

d) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amely az egészség

megõrzése, a megbetegedések megelõzése, korai felismerése, megállapítása,

gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult

állapot javítása vagy a további állapotromlás megelõzése céljából a beteg

vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi

rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek

érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ide értve a

gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdõ ellátások kiszolgálását, a

mentést és betegszállítást, valamint a szülészeti ellátást is;

e) egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és a fenntartótól

függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi

hatóság által kiadott mûködési engedély alapján jogosult jogi személy, jogi

személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a

szolgáltatást saját nevében nyújtja;

f) egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel rendelkezõ, valamint a

fekvõbeteg szakellátást nyújtó jogi személyiséggel nem rendelkezõ

egészségügyi szolgáltató;

g) egészségügyi hatóság: az Állami Népegészségügyi- és Tisztiorvosi

Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes szerve;

h) sürgõs szükség: az egészségi állapotban

bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi

ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos

vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne;

i) veszélyeztetõ állapot: az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés

hiánya a beteg vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét

közvetlenül fenyegetõ helyzetet eredményezne, illetõleg a környezetére

közvetlen veszélyt jelentene;

j) vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a beteg egészségi állapotának

felmérése, egészségének megõrzése, a betegségek, illetve kockázatuk

felderítése, a konkrét betegség(ek) meghatározása, prognózisuk, változásuk

megállapítása, a gyógykezelés eredményességének, valamint a halál

bekövetkeztének és a halál okának megállapítása;

k) beavatkozás: azon megelõzõ, diagnosztikus, terápiás vagy rehabilitációs

célú fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai eljárás, amely a beteg

szervezetében változást idéz, vagy idézhet elõ, továbbá a holttesten végzett

vizsgálatokkal, szövetek, szervek kivételével összefüggõ eljárás;

l) invazív beavatkozás: a beteg testébe bõrön, nyálkahártyán vagy

testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg

számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentõ

beavatkozásokat;

m) egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi szolgáltatás során az

egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos

egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés,

nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak

hordozójától vagy formájától;

n) szakképesítés: az adott tevékenység folytatására jogosító, Magyarországon

szerzett, valamint a külföldön szerzett és Magyarországon honosított, illetve

elismert, alap-, közép- és felsõfokú szakképzésben, az egyetemi vagy

fõiskolai szintû alapképzésben, valamint az egyetemi és fõiskolai végzettségû

egészségügyi dolgozók felsõfokú szakirányú szakképzése során megszerzett

szakképzettség;

o) közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az

örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha-

és a nevelõszülõ, a testvér, valamint az élettárs;

p) magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal, továbbá az illetékes

hatóság által kiadott, a Magyar Köztársaság területére érvényes letelepedési

engedéllyel rendelkezõ nem magyar állampolgárságú, valamint a külön

jogszabály értelmében menekültnek minõsülõ személy.

4. cím

A törvény hatálya

4. §

(1) E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén

a) tartózkodó természetes személyekre,

b) mûködõ egészségügyi szolgáltatókra,

c) folytatott egészségügyi tevékenységekre.

(2) Törvény a természetes személyek egyes csoportjai tekintetében az e

törvényben foglaltaktól eltérõ szabályokat állapíthat meg.

(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit a

személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények által nyújtott

egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában is megfelelõen alkalmazni kell.

II. fejezet

A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

1. cím

Az egyén szerepe

5. §

(1) Az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi kötelezettségek az egyén

saját és környezete egészségi állapotáért viselt felelõsségével együtt

biztosítják a lakosság egészségének védelmét és egészségi állapotának

javítását.

(2) Mindenki köteles tiszteletben tartani mások jogait egészségük

megõrzéséhez és védelméhez, a betegségek megelõzéséhez és a gyógyuláshoz.

(3) Mindenkinek

a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetõvé teszik

számára az egészsége megõrzésével és fejlesztésével kapcsolatos

lehetõségei megismerését, valamint megfelelõ tájékoztatáson alapuló

döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben,

b) joga van tájékoztatást kapni az egészségügyi szolgáltatók által

nyújtott egészségügyi ellátások jellemzõirõl, azok elérhetõségérõl és

az igénybevétel rendjérõl,

c) kötelessége tartózkodni minden olyan magatartástól és

tevékenységtõl, amely a társadalmilag elfogadható kockázati szinten

felül, köztudottan mások egészségét veszélyezteti,

d) kötelessége - a tõle elvárható módon - segítséget nyújtani és a

tudomása szerint arra illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni,

amennyiben sürgõs szükség vagy veszélyeztetõ állapot fennállását

észleli, illetve arról tudomást szerez.

2. cím

A betegek jogai és kötelezettségei

Az egészségügyi ellátáshoz való jog

6. §

(1) Sürgõs szükség esetén az életmentõ, illetve a súlyos vagy maradandó

egészségkárosodás megelõzését biztosító ellátás nem korlátozható.

(2) A beteg jogosult az elviselhetetlen szenvedés csökkentéséhez

szükséges ellátás igénybevételére.

7. §

(1) Minden betegnek joga van - térítési díj ellenében, térítésmentesen

vagy az egészségbiztosítási rendszer keretében, - az egészségi állapota által

indokolt, megfelelõ, folyamatosan hozzáférhetõ és megkülönböztetés nélküli

egészségügyi ellátáshoz.

(2) Megfelelõ az ellátás, amennyiben a beteg egészségi állapotának

megõrzése és lehetséges mértékû helyreállítása az adott egészségügyi

szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok megtartásával történik.

(3) Folyamatosan hozzáférhetõ az ellátás, amennyiben az egészségügyi

ellátórendszer mûködése napi 24 órán keresztül biztosítja annak

igénybevehetõségét.

(4) Megkülönböztetés nélküli az ellátás, ha az egészségügyi szolgáltatás

nyújtása során nem történik hátrányos megkülönböztetés a betegek között

társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, származásuk, nemzetiségük, vallásuk,

nemük, szexuális irányultságuk, koruk, családi állapotuk, testi vagy értelmi

fogyatékosságuk, képzettségük és minden más egyéb, az egészségi állapotukkal

össze nem függõ ok alapján.

8. §

(1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintû

egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz - a választott

orvos egyetértésével az ellátását végzõ orvos megválasztásához, amennyiben azt

az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás

sürgõssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem

zárja ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga a fekvõbeteg-

gyógyintézetben az intézet mûködési rendjének megfelelõen gyakorolható.

(3) A beteg bármely, a kezelõorvos által megállapított diagnózissal,

illetõleg javasolt terápiával, valamint fekvõbeteg-gyógyintézetbõl történõ

tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi szolgáltatóhoz történõ

beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történõ vizsgálatát.

9. §

(1) Ha a beteg nem részesíthetõ az egészségi állapota által indokolt

legrövidebb idõn belül a szükséges ellátásban, õt - a 6. § kivételével -

várólistára kell helyezni. Amennyiben az adott ellátás más egészségügyi

szolgáltatónál biztosítható, a beteg választhat, hogy elfogadja-e más

egészségügyi szolgáltatóhoz való utalását. A várólistára helyezés esetén a

beteget a várakozás okáról és annak várható idõtartamáról, illetve esetleges

következményeirõl tájékoztatni kell.

(2) A várólistáról való kiválasztás egységes, ellenõrizhetõ, nyilvános

szempontok szerint és hátrányos megkülönböztetés nélkül történik. Ennek

ellenõrzésére a beteg írásbeli meghatalmazása alapján a betegjogi képviselõ

jogosult.

(3) A várólista az adott egészségügyi ellátásra várakozó betegek

egészségügyi és személyazonosító adatait tartalmazza.

Az emberi méltósághoz való jog

10. §

(1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben

kell tartani.

(2) A betegen - e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában - kizárólag az

ellátásához szükséges beavatkozások végezhetõk el.

(3) Az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az egészségi

állapota által indokolt ideig - törvényben meghatározott - mértékben és módon

korlátozható.

(4) A beteg ellátása során fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai

módszerekkel vagy eljárásokkal indokolatlanul nem korlátozható. Erre kizárólag

sürgõs szükség esetén, illetõleg a beteg vagy a betegtársak védelmében

kerülhet sor. Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását - ha e törvény

kivételt nem tesz - a beteg kezelõorvosa írásban rendelheti el, pontosan

megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk idõtartamát.

(5) A beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni.

(6) A beteg ellátása során tekintettel kell lenni a beteg

szeméremérzetére, ezért csak a vizsgálathoz, illetve beavatkozáshoz szükséges

idõre és az indokolt mértékben lehet eltávolítani ruházatát.

A kapcsolattartás joga

11. §

(1) Az (2)-(7) bekezdésekben foglalt jogokat a beteg a fekvõbeteg-

gyógyintézetben meglévõ feltételektõl függõen, betegtársai jogainak

tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva

gyakorolhatja. Ennek részletes szabályait a fekvõbeteg-gyógyintézet

házirendjében kell meghatározni. A házirend az (2)-(7) bekezdésekben

foglaltakon túl további jogokat is megállapíthat.

(2) A beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során jogosult más

személyekkel kapcsolatot tartani. Amennyiben a beteg megtiltja, hogy a

gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb információt

más elõtt feltárják, akkor e döntését tiszteletben kell tartani és ettõl csak

a gondozása érdekében, közeli hozzátartozójának vagy a gondozásra köteles

személy kérésére lehet eltekinteni.

(3) A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa vagy

cselekvõképtelensége esetén a 16. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott személy

által megjelölt személy mellette tartózkodjon. E bekezdés alkalmazásában

súlyos állapotú az a beteg, aki állapota miatt önmagát fizikailag ellátni

képtelen, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetõk meg, illetõleg

pszichés krízishelyzetben van.

(4) A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülõje, törvényes

képviselõje, illetõleg az általa vagy törvényes képviselõje által megjelölt

hozzátartozója mellette tartózkodjon.

(5) A szülõ nõnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú

személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést

követõen pedig arra, hogy - amennyiben ezt az õ vagy újszülöttje egészségi

állapota nem zárja ki - újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.

(6) A beteget megilleti a vallási meggyõzõdésének megfelelõ egyházi

személlyel való kapcsolattartásnak és vallása szabad gyakorlásának joga.

(7) A beteg - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - jogosult saját

ruháinak és személyes tárgyainak a használatára.

Az intézmény elhagyásának joga

12. §

(1) A betegnek - amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem

veszélyezteti - joga van az egészségügyi intézményt elhagyni. E jog csak

törvényben meghatározott esetekben korlátozható.

(2) Amennyiben az intézmény elhagyására nem a beteg elbocsátásával kerül

sor, a kezelõorvos ezt a tényt a beteg egészségügyi dokumentációjában

feltünteti, továbbá, ha a beteg állapota indokolja, az intézmény elhagyásának

tényérõl értesíti az illetékes hatóságokat, valamint cselekvõképtelen, illetve

korlátozottan cselekvõképes beteg esetén a törvényes képviselõt. Amennyiben a

beteg a távozási szándékát kezelõorvosának bejelenti, ezt a tényt a beteg

egészségügyi dokumentációjában fel kell tüntetni.

(3) A beteget, illetõleg hozzátartozóját az egészségügyi intézménybõl

történõ elbocsátásáról elõzetesen, lehetõség szerint legalább 24 órával a

tervezett elbocsátást megelõzõen tájékoztatni kell.

(4) Cselekvõképtelen beteg esetén az (1) bekezdés szerinti jog a törvényes

képviselõ egyetértésével gyakorolható.

A tájékoztatáshoz való jog

13. §

(1) A beteget egészségi állapotáról - figyelembe véve a 135. § (1)

bekezdésében foglaltakat is - a kezelõorvos, illetve a beavatkozást végzõ

személy folyamatosan tájékoztatja.

(2) A beteget az egyes beavatkozások megkezdése elõtt tájékoztatni kell az

alábbiakról:

a) betegsége feltételezett diagnózisáról, valószínû prognózisáról a

javasolt beavatkozás elfogadása és annak visszautasítása esetén,

b) a szükséges vizsgálatokról, beavatkozásokról, azok tervezett

idõpontjáról,

c) a kezelõorvos által javasolt ellátásról, annak következményeirõl,

d) a felmerülõ kockázatok jellegérõl, mértékérõl, valamint

bekövetkezésük valószínûségérõl, továbbá a javasolt terápia ismert -

gyakoribb, illetõleg súlyos következményekkel járó - mellékhatásairól,

e) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekrõl,

f) a tervezett vizsgálat, beavatkozás céljáról, várható eredményérõl és

elvégzésének, illetõleg elmaradásának kockázatáról,

g) döntési jogáról a javasolt vizsgálat, illetve beavatkozás elvégzése

tekintetében,

h) az ellátás, annak visszautasítása - ideértve a már megadott

belegyezés visszavonását is - közvetlen és közvetett veszélyeirõl,

következményeirõl,

i) a tervezett ellátás jellegérõl és módjáról, várható idõtartamáról,

az elõrelátható fájdalmakról és az egyéb következményekrõl, illetve a

tervezett ellátás során esetlegesen szükségessé váló további

beavatkozásokról, amelyek állapotát, illetõleg életvitelét

befolyásolják,

j) az adott vagy más egészségügyi szolgáltatónál a javasolthoz hasonló

indokkal alkalmazott vizsgálatok, beavatkozások létérõl,

k) arról, hogy az ellátás befejezését követõen egészségi állapotában

várhatóan milyen változások következnek be, milyen további ellátásra

szorul, továbbá milyen életmódot javasolt folytatnia,

l) az alkalmazni kívánt gyógyszerek terápiás hatásáról,

mellékhatásairól, több gyógyszer szedése esetén esetleges

kölcsönhatásaikról,

m) az alkalmazni kívánt, térítési díj megfizetése mellett igénybe

vehetõ ellátások díjáról.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl fel kell ajánlani a betegnek a

további kérdezés lehetõségét.

(4) A beteget ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások

elvégzését követõen tájékoztatni kell annak eredményességérõl vagy esetleges

sikertelenségérõl, illetve a várttól eltérõ eredményérõl és annak okairól.

(5) A (2)-(4) bekezdésben foglaltakról a beteg számára érthetõ módon kell

tájékoztatást adni, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire,

lelki állapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára. A tájékoztatáshoz

szükség esetén és lehetõség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot kell

biztosítani.

(6) A szóbeli tájékoztatást nem helyettesíti az elõre elkészített

általános ismertetõ segédanyagok átadása.

(7) A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közremûködõ

egészségügyben dolgozók nevét, szakképesítését és beosztását.

(8) A tájékoztatásnak ki kell terjednie a 206. § (1) és (5) bekezdése, a

216. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a 216. § (2) bekezdés e) pontja

szerinti körülményekre is.

(9) A tájékoztatáshoz fûzõdõ jogok gyakorlásához szükséges feltételeket a

fenntartó biztosítja.

14. §

(1) A cselekvõképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat. Nem mondhat le a

beteg a szükséges mértékû tájékoztatásról abban az esetben, amikor betegsége

természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ha a

beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból kerül sor, a

tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes.

(2) A cselekvõképes betegnek joga van írásban vagy egyéb hitelt érdemlõ

módon kijelölni azt a személyt, akit helyette tájékoztatni kell. Ezt a

személyt a beteg - cselekvõképtelenné válása esetére - jogosult írásban

felhatalmazni - a várható eseményekkel kapcsolatos döntések tartalmának

konkrét meghatározásával is - a vizsgálatokhoz, illetve beavatkozásokhoz

történõ beleegyezésre, valamint azok visszautasítására.

Az önrendelkezéshez való jog

15. §

(1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag

törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.

(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti

el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely

beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza.

(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintõ

döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektõl eltekintve

bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg

tévedéstõl, megtévesztéstõl, fenyegetéstõl és kényszertõl mentes, megfelelõ

tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.

(4) A beteg a (3) bekezdésben foglalt beleegyezését szóban, írásban vagy

ráutaló magatartással megadhatja, kivéve ha e törvény eltérõen nem

rendelkezik.

(5) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor

visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban

kötelezhetõ az ennek következtében felmerült és indokolt költségek

megtérítésére.

16. §

(1) A cselekvõképes személy közokiratban, teljes bizonyító erejû

magánokiratban vagy más hitelt érdemlõ módon megtett nyilatkozattal

a) megnevezheti azt a személyt, aki cselekvõképtelensége esetére

jogosult helyette az önrendelkezési jogot gyakorolni, illetve akit a

13. § alapján tájékoztatni kell,

b) cselekvõképtelensége esetére az a) pontban meghatározott személy

megjelölésével vagy anélkül a (2) bekezdés szerinti személyek közül

bárkit kizárhat az önrendelkezési jog helyette történõ gyakorlásából,

illetve a 13. § szerinti tájékoztatásból.

(2) Amennyiben a beteg cselekvõképtelen, illetve korlátozottan

cselekvõképes és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján nyilatkozattételre

jogosult személy, az önrendelkezési jog gyakorlására az alábbi személyek - a

megjelölt sorrendben - jogosultak:

a) a beteg törvényes képviselõje, ennek hiányában

b) a beteggel közös háztartásban élõ, cselekvõképes

ba) házastársa vagy élettársa, ennek hiányában

bb) gyermeke, ennek hiányában

bc) szülõje, ennek hiányában

bd) testvére, ennek hiányában

be) nagyszülõje, ennek hiányában

bf) unokája;

c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel közös

háztartásban nem élõ, cselekvõképes

ca) gyermeke, ennek hiányában

cb) szülõje, ennek hiányában

cc) testvére, ennek hiányban

cd) nagyszülõje, ennek hiányában

ce) unokája.

(3) A (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata kizárólag a 13. §-ban

foglalt tájékoztatást követõen és - amennyiben e törvény eltérõen nem

rendelkezik - a beteg egészségi állapotát javító ellátáshoz való beleegyezésre

terjedhet ki. E nyilatkozatokról a beteget cselekvõképessé válását követõen

azonnal tájékoztatni kell.

(4) Az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes nyilatkozata

esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezõbben befolyásoló

döntést kell figyelembe venni.

(5) A cselekvõképes beteget a fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ

felvételekor fel kell világosítani a cselekvõképtelenség esetére szóló

személyes rendelkezés jogáról, valamint a tájékoztatásra és az önrendelkezési

jog gyakorlására jogosult személy kijelölésének lehetõségérõl, illetve ennek

hiányában a nyilatkozat pótlására jogosult személyek körérõl. E felvilágosítás

megtörténtét a beteg aláírásával igazolja.

(6) Nem mellõzhetõ a cselekvõképtelen, illetve korlátozottan cselekvõképes

beteg tájékoztatása a szükséges beavatkozásokról és azok természetérõl. Az

ellátással kapcsolatos döntéshozatal során a beteg véleményét - a szakmailag

lehetséges mértékig - figyelembe kell venni abban az esetben is, ha az

önrendelkezési jogot a (2) bekezdés szerinti személy gyakorolja.

17. §

(1) A beteg beleegyezése mellõzhetõ abban az esetben, ha az adott

beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások egészségét vagy testi épségét

súlyosan veszélyezteti, továbbá ha - a 20-22. § szerinti visszautasítás

kivételével - a beteg közvetlen életveszélyben van.

(2) Amennyiben a beteg egészségi állapota következtében beleegyezõ

nyilatkozat megtételére nem képes és

a) nincs a 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján a nyilatkozat

megtételére jogosult személy vagy

b) a 16. § (2) bekezdés szerinti személyek bármelyike nyilatkozatának

beszerzése olyan jelentõs késedelemmel járna, amely a beteg egészségi

állapotát súlyosan veszélyeztetné

a beavatkozáshoz történõ beleegyezését vélelmezni kell.

18. §

Ha egy invazív beavatkozás során annak olyan kiterjesztése válik

szükségessé, amely elõre nem volt látható, a kiterjesztésre vonatkozó

beleegyezés hiányában az csak akkor végezhetõ el, ha azt sürgõs szükség

fennállása indokolja. Az életveszély esetét kivéve a beavatkozás

kiterjesztéséhez való beleegyezés hiányában nem szabad olyan beavatkozást

végezni, amely egy szerv vagy testrész elvesztéséhez vagy funkciójának teljes

kieséséhez vezethet.

19. §

(1) A beteg beleegyezése szükséges bármely - a beavatkozással

összefüggésben - életében eltávolított sejtjének, sejtalkotórészének,

szövetének, szervének, testrészének - ellátásával össze nem függõ - bármilyen

célú felhasználásához. Nem kell a beteg beleegyezése ezen anyagok szokásos

módon történõ megsemmisítéséhez.

(2) A betegnek - e törvény keretei között - joga van arra, hogy halála

esetére rendelkezzen a holttestét érintõ beavatkozásokról. E törvény

rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestébõl szervet és szövetet

gyógyítás, kutatás vagy oktatás céljából távolítsanak el.

Az ellátás visszautasításának joga

20. §

(1) A cselekvõképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga,

kivéve ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

(2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi

állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, továbbá

az olyan eljárást, amely helyett más eljárás nem alkalmazható csak

közokiratban vagy teljes bizonyító erejû magánokiratban utasíthat vissza. Az

invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy - amennyiben erre nem képes -

két tanú együttes jelenlétében vagy más hitelt érdemlõ módon megtett

nyilatkozata szükséges.

(3) A beteg elviselhetetlen szenvedéseinek csökkentése érdekében az

életfenntartó vagy életmentõ beavatkozás visszautasítására - a betegség

természetes lefolyását lehetõvé téve - csak abban az esetben van lehetõség, ha

a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori

állása szerint rövid idõn belül - megfelelõ egészségügyi ellátás mellett is

feltételezhetõen egy éven belül - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.

(4) A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentõ

beavatkozást, ha

a) várandós és képes a gyermek kihordására,

b) jogszabály alapján cselekvõképtelen személy eltartásáról

gondoskodik.

(5) A (3) bekezdés szerinti visszautasítás esetén három orvosból álló

bizottság a beteget két alkalommal megvizsgálja és egybehangzóan, írásban

nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta

meg, illetve, hogy a (3) bekezdés szerinti feltételek fennállnak. A két

vizsgálat között legalább 30 napnak kell eltelnie. Amennyiben a beteg nem

járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására

vonatkozó nyilatkozata nem vehetõ figyelembe.

(6) Az (5) bekezdés szerinti bizottság tagjai a beteg kezelõorvosa, egy -

a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ - a betegség jellegének megfelelõ

szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos.

(7) A (2)-(3) bekezdések szerinti visszautasítás esetén meg kell

kísérelni a beteg döntése hátterében lévõ okok - személyes beszélgetések

alapján történõ - feltárását és a döntés megváltoztatását. Ennek során a 13. §

szerinti tájékoztatáson túl ismételten tájékoztatni kell a beavatkozás

elmaradásának következményeirõl.

(8) A beteg az életfenntartó vagy életmentõ beavatkozást közokiratban,

vagy teljes bizonyító erejû magánokiratban, illetõleg írásképtelensége esetén

szóban két tanú együttes jelenlétében utasíthatja vissza. Ez utóbbi esetben a

visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a

tanúk aláírásukkal hitelesítenek.

(9) A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki

kötöttség nélkül visszavonhatja.

21. §

(1) Cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes beteg esetén a

visszautasításra - a (2)-(3) bekezdések kivételével - a 20. § rendelkezései

vonatkoznak.

(2) Amennyiben a beteg cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes,

a 20. § (2) bekezdésében megjelölt visszautasítás esetén az önrendelkezési jog

gyakorlására jogosult személy (16. § (1)-(2) bekezdés) nyilatkozatát

közokiratba kell foglalni és érvényességéhez az egészségügyi szolgáltatás

helye szerint illetékes elsõ fokú gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(3) Amennyiben az önrendelkezés gyakorlására jogosult személy a

cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes beteg súlyos vagy maradandó

egészségkárosodásának megelõzéséhez szükséges, továbbá - a 20. § (3) bekezdése

kivételével - életfenntartó vagy életmentõ beavatkozást utasít vissza, az

egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása

iránt. A kezelõorvos azonban a bíróság jogerõs határozatának meghozataláig is

köteles minden olyan ellátás nyújtására, amely a beteg súlyos vagy maradandó

egészségkárosodása megelõzéséhez szükséges. Közvetlen életveszély esetén a

szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs

szükség.

(4) A (3) bekezdésben foglalt kötelezettsége teljesítése során

akadályozott kezelõorvos intézkedésének megtétele érdekében igénybe veheti a

rendõrhatóság közremûködését.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott nyilatkozat pótlására irányuló

eljárás során a bíróság nemperes eljárásban soron kívül jár el. Az eljárás

tárgyi költségmentes. Ha e törvénybõl, illetve az eljárás nemperes jellegébõl

más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári Perrendtartásról szóló

1952. évi III. törvény szabályait kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a

bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

22. §

(1) A cselekvõképes személy - késõbbi esetleges cselekvõképtelensége

esetére - közokiratban vagy teljes bizonyító erejû magánokiratban általános

érvénnyel egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat megtilthat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat kizárólag közokiratban tehetõ

meg, ha a beteg életfenntartó vagy életmentõ [20. § (3) bekezdés]

beavatkozásokat utasít vissza.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilatkozatot öt évente meg kell újítani,

továbbá azt bármikor, írásban vagy - amennyiben erre nem képes - két tanú

együttes jelenlétében vagy más hitelt érdemlõ módon visszavonhatja.

23. §

A beavatkozást visszautasító beteget nem szabad döntésének megváltoztatására

kényszeríteni és a további ellátás során nem alkalmazható vele szemben

semmilyen hátrányos megkülönböztetés.

Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

24. §

(1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi

dokumentációban szereplõ adatait, illetve joga van ahhoz, hogy - a 135. §-ban

foglaltak figyelembe vételével - egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.

(2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban

szereplõ adattal a beteg rendelkezik.

(3) A beteg jogosult

a) a gyógykezeléssel összefüggõ adatainak kezelésérõl tájékoztatást

kapni,

b) a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni,

c) az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról saját

költségére másolatot kapni,

d) az egészségügyi intézménybõl történõ elbocsátásakor zárójelentést

(137. §) kapni,

e) egészségügyi adatairól indokolt célra - saját költségére -

összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt kapni.

(4) A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt - rá

vonatkozó - egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását

kezdeményezni, amelyet a kezelõorvos, illetve más adatkezelõ a dokumentációra

saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá. A hibás egészségügyi

adatot az adatfelvételt követõen törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani,

hogy az eredetileg felvett adat megállapítható legyen.

(5) Amennyiben a betegrõl készült egészségügyi dokumentáció más személy

magántitok-védelméhez való jogát érintõ adatokat is tartalmaz, annak csak a

betegre vonatkozó része tekintetében gyakorolható a betekintési, illetve a (3)

bekezdésben említett egyéb jogosultság.

(6) Cselekvõképtelen személy dokumentációjába való betekintési jog a 16.

§ (1)-(2) bekezdései szerinti személyt illeti meg.

(7) A beteg jogosult az adott betegségével kapcsolatos egészségügyi

ellátásának ideje alatt az általa meghatározott személyt írásban felhatalmazni

a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációba való betekintésre, illetve arra,

hogy azokról másolatot készíttessen.

(8) A beteg egészségügyi ellátásának befejezését követõen csak a beteg

által adott teljes bizonyító erõvel rendelkezõ magánokiratban felhatalmazott

személy jogosult az egészségügyi dokumentációba való betekintésre.

(9) A beteg halála esetén törvényes képviselõje, közeli hozzátartozója,

valamint örököse jogosult a halál okával összefüggõ, vagy összefüggésbe

hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelõzõ gyógykezeléssel kapcsolatos

egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni,

valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni.

(10) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok

kezelésének és védelmének részletes szabályait külön törvény állapítja meg.

Az orvosi titoktartáshoz való jog

25. §

(1) A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában résztvevõ

személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes

adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék és

azokat bizalmasan kezeljék.

(2) A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségérõl, annak

várható kimenetelérõl kiknek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki

egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismerésébõl.

(3) Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában

is közölni kell, amennyiben ezt

a) törvény elrendeli,

b) mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé

teszi.

(4) Az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további ápolását,

gondozását végzõ személlyel közölni lehet azokat az egészségügyi adatokat,

amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi állapotának károsodásához

vezethet.

(5) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során

csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban

szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult, kivéve ha

törvény másként nem rendelkezik.

(6) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálatára és kezelésére olyan

körülmények között kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül mások ne

láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve a sürgõs szükség és a veszélyeztetõ

állapot esetét.

(7) A betegnek joga van megnevezni azt a személyt, akit fekvõbeteg-

gyógyintézetbe történõ elhelyezésérõl, egészségi állapotának alakulásáról

értesíthetnek, illetve joga van bármely személyt ebbõl kizárni.

A beteg kötelezettségei

26. §

(1) A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor köteles

tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és intézményi rendet.

(2) A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetõvé teszi - köteles

az ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei

szerint az alábbiak szerint együttmûködni:

a) tájékoztatni õket mindarról, amely szükséges a kórisme

megállapításához, a megfelelõ kezelési terv elkészítéséhez és a

beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségérõl,

gyógykezelésérõl, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedésérõl,

egészségkárosító kockázati tényezõirõl,

b) tájékoztatni õket - saját betegségével összefüggésben - mindarról,

amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a

fertõzõ betegségekrõl és a foglalkozás végzését kizáró

megbetegedésekrõl és állapotokról,

c) a népjóléti miniszter rendeletében foglalt fertõzõ betegségek esetén

megnevezni azon személyeket, akiktõl a fertõzõ betegséget megkaphatta,

illetve akiket megfertõzhetett,

d) tájékoztatni õket minden, az egészségügyi ellátást érintõ, általa

korábban tett jognyilatkozatáról,

e) a gyógykezelésével kapcsolatban tõlük kapott rendelkezéseket

betartani,

f) az egészségügyi intézmény házirendjét betartani,

g) a jogszabály által elõírt térítési díjat megfizetni.

27. §

(1) A beteg jogai gyakorlása során köteles tiszteletben tartani más

betegek jogait.

(2) A beteg jogainak gyakorlása nem sértheti az egészségügyi dolgozóknak

törvényben foglalt jogait.

(3) A betegjogok gyakorlásának módját - e törvény keretei között - az

intézmény házirendje szabályozza.

3. cím

A beteg jogainak érvényesítése

28. §

Az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi állapotától függõen

- a felvételekor, illetõleg az ellátás elõtt tájékoztatni a betegjogokról,

azok érvényesítésének lehetõségeirõl, illetve az intézmény házirendjérõl. E

rendelkezés megfelelõen alkalmazandó az önrendelkezési jog gyakorlására

jogosult egyéb személy vonatkozásában is.

A beteg panaszainak kivizsgálása

29. §

(1) A beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az

egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni.

(2) Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt

kivizsgálni és ennek eredményérõl a beteget 10 munkanapon belül írásban

tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azon jogát, hogy a

külön jogszabályokban meghatározottak szerint - a panasz kivizsgálása

érdekében - más szervekhez forduljon. Erre a körülményre a szolgáltató köteles

a beteg figyelmét felhívni.

(3) A panasz kivizsgálásának részletes szabályait az egészségügyi

szolgáltató belsõ szabályzatban rögzíti.

(4) A panaszokat nyilván kell tartani és a panasszal, illetve annak

kivizsgálásával összefüggõ iratokat 5 évig meg kell õrizni.

A betegjogi képviselõ

30. §

(1) A betegjogi képviselõ a (2)-(5) bekezdésekben foglaltaknak megfelelõen

ellátja a betegek e törvényben meghatározott jogainak védelmét és segíti õket

e jogaik megismerésében és érvényesítésében.

(2) A betegjogi képviselõ tevékenysége különösen az alábbiakat foglalja

magában:

a) segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban,

azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében,

b) segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak

kivizsgálását,

c) a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az

egészségügyi intézmény vezetõjénél, fenntartójánál, illetve - a beteg

gyógykezelésével összefüggõ ügyekben - eljár az arra illetékes

hatóságnál és ennek során képviseli a beteget,

d) rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra

vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok

érvényesülésérõl az egészségügyi intézményben.

(3) A betegjogi képviselõ egyedi ügyekben kizárólag a betegtõl kapott

meghatalmazás keretei között járhat el.

(4) A betegjogi képviselõ a tevékenysége során az egészségügyi

szolgáltató mûködésével kapcsolatban észlelt jogsértõ gyakorlatra és egyéb

hiányosságokra köteles felhívni a szolgáltató vezetõjének, illetve

fenntartójának a figyelmét és azok megszüntetésére javaslatot tesz. A felhívás

eredménytelensége esetén a betegjogi képviselõ jogosult az illetékes szervhez,

illetve személyhez fordulni.

(5) A betegjogi képviselõ kiemelten kezeli az életkoruk, testi vagy

szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-szociális

helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévõk betegjogi védelmét.

31. §

(1) A betegjogi képviselõ - az ellátás zavartalanságát nem veszélyeztetve

- illetékességi körében jogosult:

a) az egészségügyi szolgáltató mûködési területére belépni,

b) a vonatkozó iratokba betekinteni,

c) az egészségügyben dolgozókhoz kérdést intézni.

(2) A betegjogi képviselõ köteles a betegre vonatkozó orvosi titkot

megtartani és a beteg személyes adatait a vonatkozó jogszabályok szerint

kezelni.

32. §

(1) A betegjogi képviselõ az ÁNTSZ városi (fõvárosi kerületi) intézetének

szervezeti keretei között mûködik.

(2) A betegjogi képviselõ nem állhat azzal az egészségügyi szolgáltatóval

munkavégzésre irányuló jogviszonyban, amely az általa képviselendõ betegek

részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.

33. §

(1) Minden egészségügyi szolgáltatónál biztosítani kell azt, hogy a

betegek a betegjogok képviseletét ellátó személy(ek) kilétét és elérésük

módját megismerhessék.

(2) Az egészségügyi szolgáltató vezetõje 10 munkanapon belül, a fenntartó

30 munkanapon belül - ha a fenntartó önkormányzati képviselõtestület vagy

közgyûlés, a soron következõ testületi ülésen - érdemben megvizsgálja a

betegjogi képviselõ észrevételeit és azzal kapcsolatos állásfoglalásáról õt

tájékoztatja.

A közvetítõi tanács

34. §

(1) A beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülõ jogviták

peren kívüli megoldására a felek együttesen kezdeményezhetik a jogvita

közvetítõi eljárás keretében történõ rendezését.

(2) A közvetítõi eljárás rendjére és a közvetítõi tanács összetételére

külön törvény elõírásait kell alkalmazni.

III. fejezet

NÉPEGÉSZSÉGÜGY

35. §

(1) A népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége,

amelynek célja a lakosság egészségi állapotának javítása az egészség

megõrzése, a betegségek megelõzése révén.

(2) A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség

tudományosan megalapozott biológiai és természeti-társadalmi környezeti

feltételeit, az egészség megõrzésének, a betegségek megelõzésének hatékony,

hozzáférhetõ és a lakosság által elfogadható módszereit, valamint az ehhez

szükséges intézményrendszer sajátosságait.

(3) A népegészségügyi tevékenység keretében

a) rendszeresen elemezni kell a lakosság egészségi állapotát és az ezt

befolyásoló kémiai, fizikai, biológiai, környezeti és társadalmi

tényezõket,

b) az elemzés során feltárt adatok alapján értékelni kell az

egészségkárosító hatások kockázatát és rangsorolni kell a

népegészségügyi feladatokat,

c) ki kell dolgozni a megelõzés és az egészségkárosító hatások

csökkentésének módozatait,

d) a feladatok megoldása érdekében környezetegészségügyi programokat,

egészségmegõrzõ, megelõzõ, gyógyító és rehabilitációs szolgáltatásokat

kell megvalósítani,

e) a szolgáltatásokat hatékonyságuk, hozzáférhetõségük és egyéb

minõségi jellemzõik szerint rendszeresen értékelni kell.

(4) Az egészséget támogató társadalompolitika céljainak meghatározásánál,

valamint a döntések elõkészítésénél támaszkodni kell a népegészségügyi

tevékenység során feltárt adatokra.

(5) A lakosságot a népegészségügyi helyzetrõl, a felmerült problémákról,

az elõidézõ tényezõkrõl, a várható következményekrõl, a megoldás

lehetõségeirõl és korlátairól rendszeresen tájékoztatni kell.

36. §

(1) A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának és az erre

ható kockázati tényezõknek figyelemmel kísérése és elemzése, amelynek

keretében

a) fel kell tárni az emberi szervezet, illetõleg a természeti és az

épített környezet (a továbbiakban együtt: környezet) kölcsönhatásait, a

környezet egészségkárosító tényezõit és kockázatait, valamint ezek

hatásmechanizmusát az emberi szervezetre,

b) meg kell határozni

ba) az emberi szervezettel érintkezõ közegek egészséget még nem

veszélyeztetõ anyagainak tartalmát,

bb) a megelõzés és az egészséget károsító hatások csökkentésének

módozatait,

bc) az egészséges élet- és munkakörülmények feltételeit,

c) rendszeresen felül kell vizsgálni az egészségügyi határértékeket,

továbbá szükség szerint gondoskodni kell módosításukról,

d) el kell végezni az egészségkárosító kockázatok becslését és

intézkedni kell csökkentésük érdekében,

e) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal összefüggõ

egészségkárosodások, illetve megbetegedések bejelentési rendszerét,

f) rendszeresen ellenõrizni kell

fa) a környezet emberi szervezettel kapcsolatba kerülõ tényezõinek

állapotát,

fb) az épített környezet és a munkakörülmények közegészségügyi

megfelelõségét.

(2) A népegészségügyi feladatok ellátása során az egyes - a

népegészségügyi szempontból is fontos - megfigyelõ, ellenõrzõ tevékenységet

végzõ rendszerek együttmûködnek.

(3) Az egészségkárosító hatások megelõzése rendszeres ellenõrzési,

tájékoztatási és felvilágosító tevékenységen alapul.

(4) Az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátása során az emberi

egészségre káros tevékenységek korlátozhatók, illetve megtilthatók.

(5) A népegészségügy egyes területeire vonatkozó részletes szabályokat

külön jogszabályok állapítják meg.

1. cím

Egészségfejlesztés

37. §

(1) Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az életminõség

javítása, valamint az egészség védelme.

(2) Az egészség védelmének elsõdleges eszközei a betegségek és sérülések

megelõzése, valamint az egészségnevelés.

(3) A megelõzés

a) a kockázati tényezõk azonosításán és értékelésén, ezek lakossággal

történõ megismertetésén, a kockázati tényezõk tartós elkerülésére

irányuló ösztönzésén,

b) a kockázati és a környezeti károsító tényezõk csökkentésén és

lehetõség szerinti megszüntetésén,

c) az emberi szervezet kórokozókkal, valamint egyéb egészségkárosító

tényezõkkel szembeni ellenálló-képességének fokozásán,

d) a betegségek iránti fogékonyság, a kórmegelõzõ állapotok, a

betegségek és a szövõdmények korai felismerésén,

e) a már kialakult idült betegség vagy kóros állapot egyensúlyban

tartásán és romlásának megakadályozásán,

f) a kóros lelki folyamatok kialakulásához vezetõ tényezõk idõben

történõ felismerésén és mentálhigiénés gondozáson

alapul.

38. §

(1) A köz- és felsõoktatási, valamint a szakképzési rendszer, illetõleg a

felnõttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz igazodva meg kell

ismertetni

a) az emberi szervezet mûködésének és a természeti, társadalmi,

pszichés környezet kölcsönhatásainak törvényeit,

b) az egészséges táplálkozásra, életmódra, valamint az egészséges

környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat,

c) a személyes testi és lelki higiénés ismereteket,

d) a testmozgás és a sport egészségmegõrzõ szerepét,

e) a stressz-helyzetek megelõzésének, megoldásának és a konfliktusok

kezelésének módszereit,

f) a szexuális kultúrával és a családtervezéssel, a nemi érintkezés

útján terjedõ betegségek megelõzésével kapcsolatos tudnivalókat,

g) a szenvedélybetegségeket, ezek káros hatásait és a rászokás

elkerülésének módját,

h) az elsõsegélynyújtás elméletét és gyakorlatát,

i) az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének feltételeit és

lehetõségeit,

j) a bioetika alapjait.

(2) Az egészségnevelésnek ki kell terjednie a betegségek, illetve

kórmegelõzõ állapotok megelõzésével és korai felismerésével kapcsolatos

tudnivalók, módszerek ismertetésére is. Ennek során hangsúlyozni kell az egyén

lehetõségeit és felelõsségét egészsége megõrzésével kapcsolatban.

(3) Minden egészségügyi dolgozó feladata az egészségnevelésben való aktív

részvétel, ezért az egészségügyi dolgozók képzése során kiemelt figyelmet kell

fordítani az életmód-tanácsadásra történõ felkészítésre.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltakat a pedagógusok képesítési

követelményeinek meghatározása során figyelembe kell venni.

(5) Az egészségnevelés szempontjait a közszolgálati rádió és televízió

mûsorpolitikájának kialakítása során is figyelembe kell venni.

39. §

(1) A lakosság egészségét veszélyeztetõ tényezõket és tevékenységeket

észlelõ, illetve ilyen tevékenységet folytató személyeket és szervezeteket a

külön jogszabályban foglaltak szerint bejelentési kötelezettség terheli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információkat az egészségkárosodás

megelõzéséhez szükséges ismeretekkel kiegészítve nyilvánosságra kell hozni.

40. §

(1) Az egészségvédelem alapvetõ eszközei az egészségnevelés mellett a

fertõzõ megbetegedések megelõzését szolgáló védõoltások, a betegségek és

kórmegelõzõ állapotok korai felismerését célzó szûrõvizsgálatok rendszere,

valamint az egészségügyi ellátás keretében végzett egészségügyi felvilágosító

tevékenység.

(2) A lakosság egészségi állapotát hosszú távon is jelentõsen befolyásoló

területek - a háziorvos ilyen irányú tevékenysége mellett - a család- és

nõvédelmi gondozás, a gyermekek és ifjak közösségeinek egészségügyi gondozása

(a továbbiakban: ifjúság-egészségügyi gondozás), a foglalkozás-egészségügy, az

idõskorúak gondozása és a sportegészségügyi gondozás.

Család- és nõvédelmi gondozás

41. §

A család- és nõvédelmi gondozás célja

a) a gyermekvállalás optimális biológiai körülményeinek megteremtése a

fogamzás elõtti gondozás és genetikai tanácsadás, valamint a termékenységi

ciklus alatti gondozás (a várandós anya gondozása, a magzat születés elõtti

gondozása, a gyermekágyas és szoptató anya gondozása) eszközeivel,

b) megismertetni az egyéneket azokkal a családtervezési ismeretekkel és

fogamzásgátló módszerekkel - ideértve a terhesség-megszakítással járó

veszélyeket is -, amelyekkel elõsegíthetik és megtervezhetik utódaik

fogantatását a kívánt számban és idõben, hogy a gyermekek minél jobb

egészségi állapotban születhessenek meg,

c) a nõk biológiai sajátosságaihoz igazodó, fokozott védelmükhöz szükséges

összetett megelõzési tevékenység, ideértve a fogamzóképesség elõtti, a

termékenységi ciklusok közötti, valamint a fogamzóképes kor utáni

egészségvédelmet.

Ifjúság-egészségügyi gondozás

42. §

(1) Az ifjúság-egészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi

és lelki fejlõdésének elõsegítése. Ennek során biztosítani kell

a) az egészségnevelést,

b) az életkoruknak megfelelõ szûrõvizsgálatokat,

c) az életkorhoz kötött kötelezõ védõoltásokat, illetve azok

megtörténtének és eredményességének vizsgálatát, továbbá a

kampányoltásokat,

d) a pályaválasztási tanácsadás egészségügyi feladatait,

e) a beiskolázás elõtti vizsgálatokat, a szakmai alkalmasság

elbírálását, a szakképzést is nyújtó oktatási intézményekben az

idõszakos alkalmassági vizsgálatok elvégzését.

(2) Az ifjúság-egészségügyi gondozás speciális feladatai körébe tartozik

a) a krónikus megbetegedésben vagy testi, érzékszervi, értelmi

fogyatékosságban szenvedõk - háziorvosukkal történõ együttmûködésen

alapuló - fokozott ellenõrzése, lelki gondozása és az egészséges

közösségekbe történõ beilleszkedésük elõsegítése és szükség szerint

genetikai tanácsadás nyújtása,

b) az iskolai testneveléssel, könnyített és gyógy-testneveléssel, a

diák-sporttal kapcsolatos egészségügyi feladatok ellátása,

c) a harmonikus testi és lelki fejlõdést veszélyeztetõ családi

körülmények észlelése esetén a szülõkkel és a pedagógusokkal történõ

konzultáció, tanácsadás biztosítása, szükség esetén intézkedés

kezdeményezése.

(3) Az ifjúság-egészségügyi gondozás keretében

a) ellenõrizni kell

aa) a közegészségügyi követelmények érvényesülését az elméleti és

gyakorlati képzésre szolgáló helyiségekben, továbbá a szabadtéri

foglalkoztatási és rekreációs területeken,

ab) a nevelési-oktatási intézményben folyó étkeztetést,

ac) a járványügyi elõírások betartását,

ad) az elsõsegélynyújtás feltételeinek meglétét,

ae) alkohol, kábítószer, egyéb pszichotróp anyagok és a

dohánytermékek fogyasztására vonatkozó szabályok betartását,

af) a tanulók pszichológiai állapotát, terhelhetõségét,

b) fertõzõ megbetegedés esetén meg kell tenni a szükséges járványügyi

intézkedéseket,

c) biztosítani kell a nevelési-oktatási intézményekben a gyermekek és

tanulók elsõ orvosi ellátását is.

(4) Az ifjúság-egészségügyi gondozás részét képezi - a külön jogszabályban

meghatározottak szerint - az iskola-egészségügyi ellátás.

(5) Az egészségügyi alapellátás és szakellátás területén mûködõ

egészségügyi szolgáltatók feladataik ellátása során kiemelt figyelmet

fordítanak a gyermekek egészségét veszélyeztetõ tényezõk megelõzésére,

felismerésére és megszüntetésére. Ennek érdekében együttmûködnek a

közoktatási, a szociális és családsegítõ, valamint a gyermekek védelmét ellátó

intézményekkel, személyekkel, és szükség esetén megfelelõ intézkedést

kezdeményeznek.

Sportegészségügyi gondozás

43. §

(1) A sportegészségügyi gondozás célja

a) a diáksportban és a szabadidõsportban rendszeresen résztvevõ

személyek elõzetes alkalmassági vizsgálata és rendszeres ellenõrzése,

b) a fokozott fizikai megterhelésre alkalmatlan személyek kiszûrése, a

rejtett megbetegedések feltárása,

c) a fizikai állapotnak megfelelõ kedvezõ élettani hatást kifejtõ,

szakszerûen irányított testmozgás sportegészségügyi ellenõrzése, a

sporttevékenységre és az ezzel kapcsolatos életmódra vonatkozó

tanácsadás,

d) az iskolai testnevelési, könnyített és gyógy-testnevelési feladatok

ellátásával kapcsolatos tanácsadás,

e) sportrendezvények felügyelete, a sportsérülések megelõzése és

elsõdleges ellátása, a szükséges további intézkedések megtétele,

f) sport és mozgás programok kidolgozása és ezek orvosi ellenõrzése

különös tekintettel azok számára, akiknél ez betegségük

gyógykezelésének eszköze lehet.

(2) A sportegészségügyi gondozás speciális szakterülete a

versenysportolók sportorvosi vizsgálata és felügyelete, amelynek célja az

adott sportágban folytatott sporttevékenységre való alkalmasság megállapítása,

illetve e sporttevékenység esetleges egészségkárosító hatásainak megelõzése

idõszakos sportorvosi ellenõrzõvizsgálat révén.

(3) A meg nem engedett teljesítményfokozó gyógyszerek, egyéb anyagok és

készítmények, valamint módszerek tilalmának ellenõrzése, az ezzel kapcsolatos

tanácsadás és megelõzés a sportegészségügyi gondozás feladatkörébe tartozik.

2. cím

Környezet- és település-egészségügy

44. §

(1) A települések, épületek, létesítmények, mûtárgyak tervezése,

létesítése, rendezése, használata, üzemeltetése, átalakítása, felújítása és

megszüntetése, illetve berendezéseinek mûködtetése, valamint a közlekedési

eszközök gyártása és használata során érvényesíteni és ellenõrizni kell a

közegészségügyi elõírásokat.

(2) A köz- és magánterületeket a közegészségügyi követelményeknek

megfelelõ állapotban kell tartani. Errõl a tulajdonos, illetõleg a használó

gondoskodik.

45. §

(1) A környezet- és település-egészségügy feladata a környezet

egészségkárosító hatásainak vizsgálata és a megelõzés lehetõségeinek

feltárása.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység keretében rendszeresen vizsgálni

kell a talaj, a felszíni és felszín alatti vizek, valamint az ivóvíz, továbbá

a kültéri és belsõtéri levegõ szennyezettségét, a szennyvízelvezetés és a

szilárd hulladékok elhelyezésének állapotát, valamint mindezek

egészségkárosító tényezõit, a környezeti zaj-, rezgés- és fényártalmakat, a

hõmérsékleti és a légnyomás okozta ártalmakat, az ionizáló és nem ionizáló

sugárzások mértékét és egészségkárosító hatását.

(3) Ha valamely környezeti tényezõ szintje meghaladja az egészségügyi

határértéket, az érintett területen tartózkodó személyeket errõl tájékoztatni

kell, az egészségkárosító hatások megelõzéséhez szükséges teendõk egyidejû

közlésével. A feltárt hiányosság megszüntetésére, illetve az egészségkárosító

hatás megelõzésére - a hiányosság jellegétõl függõen - intézkedni kell.

(4) A környezet- és település-egészségügyi tevékenység körében

a) meg kell ismertetni a lakossággal azokat a környezetszennyezõ

tevékenységeket, amelyekkel a saját és mások egészségét

veszélyeztethetik, továbbá azokat az egészséges környezetet

veszélyeztetõ körülményeket, illetve tényeket, amelyek felismerése

általánosan elvárható és ezek bejelentésének módját,

b) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal összefüggõ

egészségkárosodások illetve megbetegedések bejelentési rendszerét.

46. §

A talajt, a vizeket és a levegõt nem szabad fertõzni, illetõleg olyan

mértékben szennyezni, amely közvetlenül vagy közvetve az ember egészségét

veszélyezteti.

47. §

(1) Az emberi egészséget is veszélyeztetõ anyagot, készítményt (a

továbbiakban: veszélyes anyag) elõállítani, külföldrõl behozni, forgalomba

hozni, szállítani, tárolni, felhasználni, továbbá maradékait, hulladékait

feldolgozni, illetve véglegesen elhelyezni a kémiai biztonságot szabályozó

jogszabályok követelményeivel és elõírásaival összhangban szabad.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység az egészségügyi hatóság elõzetes

engedélyéhez köthetõ.

(3) Az emberi egészség védelme érdekében elrendelhetõ egyes veszélyes

anyagok kötelezõ bejelentése és nyilvántartásba vétele.

(4) Egészségkárosodás vagy annak alapos gyanúja esetén az egészségügyi

hatóság a veszélyes anyaggal kapcsolatos tevékenységet felfüggesztheti,

illetve a veszélyes anyag használatát megtilthatja.

3. cím

Élelmezés- és táplálkozás-egészségügy

48. §

Az élelmezés-egészségügy feladata az emberi közfogyasztás céljára szolgáló

élelmiszer (a továbbiakban: élelmiszer)

a) mikrobiológiai, vegyi és sugárzóanyag szennyezettsége egészségügyi

határértékének megállapítása, rendszeres ellenõrzése

b) elõállítása és forgalomba hozatala közegészségügyi követelményeinek

meghatározása és rendszeres ellenõrzése,

c) elõállításában és forgalmazásában közremûködõ személyekre vonatkozó

egészségügyi alkalmassági és higiénés követelmények meghatározása és

rendszeres ellenõrzése,

d) közvetítésével történt mérgezések és fertõzések kivizsgálása,

okainak feltárása, nyilvántartása és további elõfordulásának

megelõzése.

49. §

(1) Élelmiszert csak olyan anyagokból, illetve anyagok alkalmazásával és

oly módon szabad elõállítani, kezelni, forgalomba hozni, illetve külföldrõl

behozni, amely a fogyasztók egészségére nem veszélyes és megfelel az

élelmezés-egészségügyi és közegészségügyi elõírásoknak.

(2) Élelmiszert elõállító, feldolgozó, csomagoló, illetve forgalmazó

tevékenység az egészségügyi hatóság külön jogszabályban elõírt hozzájárulása,

illetve engedélye birtokában folytatható.

(3) Az élelmiszer elõállítása során csak az illetékes egészségügyi

szervek által nyilvántartásba vett adalékanyagot, technológiai segédanyagot,

élelmiszer-csomagolóanyagot, illetve mosó- és fertõtlenítõszert szabad

használni.

(4) Élelmiszer elõállításával, kezelésével, forgalmazásával csak olyan

személy foglalkozhat, akinek az egészségi állapota a fogyasztók egészségét nem

veszélyezteti és a tevékenységhez szükséges szakmai, egészségügyi és higiéniai

ismeretekkel rendelkezik.

(5) A közegészségügyi megfelelõség szempontjából az élelmiszerrel esik

egy tekintet alá a rendeltetésszerû vagy szokásos használata során a szájjal

érintkezõ gyermekjáték és más használati tárgy, illetve a kozmetikai

készítmény.

50. §

(1) A táplálkozás-egészségügy feladata a lakosság táplálkozási helyzetére,

tápláltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi állapot közötti

összefüggésekre vonatkozó vizsgálatok végzése, ezek alapján táplálkozási

ajánlások kidolgozása.

(2) A lakosságot felvilágosítás, nevelés, oktatás útján kell megismertetni

az egészséges táplálkozás, ételkészítés és -kezelés módjaival, a

táplálkozással összefüggõ egészségi ártalmakkal és ezek elkerülési módjaival.

(3) A közétkeztetésben - különös tekintettel az egészségügyi, szociális és

gyermek intézményekben nyújtott közétkeztetésre - az élettani szükségletnek

megfelelõ minõségû és tápértékû étkezést kell biztosítani.

4. cím

Sugáregészségügy

51. §

(1) A sugáregészségügyi tevékenység célja, hogy védje az emberek és

utódaik egészségét az ionizáló és nem-ionizáló sugárzások ártalmas hatásaival

szemben a sugárzások rendeltetésszerû alkalmazása során.

(2) A sugárzások biztonságos - a társadalom számára elfogadható

kockázattal járó - alkalmazása érdekében a sugáregészségügy feladata:

a) az emberi sugárterhelés forrásainak megismerése, mértékének

felmérése és alakulásának nyomon követése,

b) a sugárzás tulajdonságainak és az élõ anyaggal való kölcsönhatásának

tanulmányozása,

c) az emberre gyakorolt sugárhatás vizsgálata megfigyeléses

orvostudományi kutatási, klinikai és epidemiológiai módszerekkel,

d) a sugárzás ártalmas hatásai elleni védekezés szabályainak, hatékony

és gazdaságos eszközeinek és módszereinek a kidolgozása,

e) a sugáregészségügyi szempontból biztonságos munka- és életfeltételek

kialakításához és fenntartásához szükséges intézkedések meghozatala, és

ellenõrzése.

(3) Ionizáló sugárforrásokat mûködtetni csak egészségügyi hatósági

engedély birtokában szabad, ennek sugáregészségügyi szabályozását és

felügyeletét, a túlexpozíciók esetén teendõ intézkedéseket, a radioaktív

anyagok alkalmazásának, a radioaktív hulladékkezelés és tárolás feltételeit az

atomenergiáról szóló törvény követelményeivel és elõírásaival összhangban kell

végrehajtani.

(4) A mesterséges forrásokból származó együttes sugárterhelés nem

haladhatja meg a hatóságilag megállapított dózishatárértéket. E korlátozás nem

vonatkozik azokra a személyekre, akiknél a sugárterhelés - önkéntes

hozzájárulásuk alapján végzett - orvosi diagnosztikai vagy terápiás

kezelésükbõl származik.

52. §

(1) Sugárzó anyagot és készítményt elõállítani, feldolgozni, forgalomba

hozni, szállítani, felhasználni, begyûjteni, tárolni, továbbá sugárzó anyagot

tartalmazó hulladékot feldolgozni, szállítani, illetve véglegesen elhelyezni,

valamint az ionizáló sugárforrást tartalmazó, illetve ionizáló sugárzást

kibocsátó mûszereket és berendezéseket gyártani, felhasználni és üzemeltetni

csak az illetékes hatóság által kiadott engedély birtokában szabad.

(2) Fokozott sugárterhelés vagy sugárártalom, továbbá sugárzó anyaggal

történt szennyezettség gyanúját az egészségügyi hatóságnak jelenteni kell.

(3) A sugárzó anyaggal szennyezett területet, anyagokat és személyeket a

szennyezettségtõl mentesíteni kell, illetve a szennyezett anyagok használatát

az egészségügyi hatóság megtilthatja vagy a szennyezett anyag

ártalmatlanítását, illetve a szennyezett létesítmény lebontását rendelheti el.

5. cím

Munkaegészségügy

53. §

A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során

a) a munkakörnyezetbõl származó egészségkárosító veszélyek és

kockázatok elõrelátása, felismerése, értékelése és kezelése (a

továbbiakban: munkahigiéne), valamint

b) a munkakörnyezeti kóroki tényezõk okozta és a munkavégzésbõl

származó megterhelések, illetõleg igénybevétel vizsgálata és

befolyásolása, továbbá a munkát végzõ személyek munkaköri egészségi

alkalmasságának megállapítása, ellenõrzése és elõsegítése (a

továbbiakban: foglalkozás-egészségügy)

révén a munkát végzõ személy egészségének megóvása.

54. §

A munkahigiéné feladata, hogy:

a) kidolgozza az egészséget nem károsító munkahelyi higiénés

határértékeket;

b) kidolgozza, alkalmazza a munkakörnyezeti kóroki tényezõk

kimutatásának módszereit, a munkakörnyezeti monitorozás rendszerét;

c) a technológia fejlesztési illetõleg a munkahely tervezési

szakaszában megállapítsa a várható egészségkárosító kockázatokat;

d) a munkakörnyezet, a technológia, a tevékenységhez alkalmazott

anyagok, készítmények ismeretében meghatározza az egészségkárosító

kockázatokat, azokat minõségileg és mennyiségileg jellemezze;

e) a kockázatot a mért értékeknek, adatoknak a határértékekkel,

szabványokkal való összevetését követõen határozza meg;

f) kidolgozza a megelõzés stratégiáját;

g) hatósági felügyeletet lásson el a munkahigiéne céljának

megvalósítása érdekében.

55. §

A foglalkozás-egészségügy feladata, hogy

a) a munkahigiéne által feltárt adatok ismeretében elemezze az egyes

munkakörnyezeti kóroki tényezõk emberre kifejtett hatását, az ember

válaszreakcióját, feltárja ez utóbbiakra jellemzõ paramétereket;

b) kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai felismerésére

alkalmas eljárásokat;

c) meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos

összmegterhelését;

d) a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa annak

terhelhetõségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott munkakörre,

szakmára való egészségi alkalmasságát, és meghatározza a

foglalkoztathatóság feltételeit;

e) a munkakörnyezet és a munka jellegének ismeretében meghatározza az

alkalmassági vizsgálatok gyakoriságát;

f) a munkavállalót a munkakör ellátására alkalmasnak vagy

alkalmatlannak minõsítse, továbbá meghatározza, hogy milyen

munkakörnyezetben, mely feltételek mellett alkalmas munkavégzésre;

g) fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a nõk, a terhes nõk, a

szoptatós anyák, az idõskorúak, az idült betegek, a fogyatékosok

egészségi állapotának ellenõrzésére munkavégzésük során;

h) a megváltozott munkaképességû személyek foglalkozási

rehabilitációját kezdeményezze, illetõleg abban részt vegyen.

6. cím

Járványügy

56. §

(1) A járványügyi tevékenység célja a fertõzõ megbetegedések, a járványok

megelõzése és leküzdése, valamint az emberi szervezetnek a fertõzõ

betegségekkel szembeni ellenállóképességének fokozása.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében

a) az egészségügyi hatóság

aa) az egyén személyes szabadsághoz való jogainak gyakorlását az e

törvényben foglaltak szerint korlátozhatja,

ab) a betegek jogait az e törvényben foglaltak szerint korlátozhatja,

ac) a természetes és jogi személyeket, továbbá a jogi személyiséggel

nem rendelkezõ szervezeteket az e törvényben meghatározott

intézkedések tûrésére, illetve megtételére kötelezheti;

b) a kötelezõ járványügyi intézkedést foganatosító egészségügyi

szolgáltató a betegek jogait az e törvényben foglaltak szerint

korlátozhatja.

(3) Kötelezõ járványügyi intézkedés foganatosításához nincs szükség a

beteg beleegyezésére, azonban a beteget - az eset körülményeihez képest -

ekkor is megilleti a tájékoztatáshoz való jog.

(4) Az 57-74. §-ok alkalmazásában fertõzõ betegen a fertõzõ betegségre

gyanús személyt is érteni kell.

Védõoltások

57. §

(1) A védõoltás célja a fertõzõ betegségekkel szembeni aktív, illetve

passzív védettség kialakítása.

(2) A népjóléti miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertõzõ

betegségeket, amelyek esetében

a) életkorhoz kötötten,

b) megbetegedési veszély esetén, illetõleg

c) külföldre történõ kiutazás esetén a kiutazó költségén

kötelezõ védõoltás elrendelésének van helye.

(3) A népjóléti miniszter egyes munkakörökben való foglalkoztatás

feltételeként a munkáltató költségére védõoltási kötelezettséget írhat elõ.

(4) A védõoltásra nem kötelezett személy kérésére - kiskorú esetében

törvényes képviselõje hozzájárulásával - orvosilag indokolt esetben

védõoltásban részesíthetõ.

(5) A védõoltással egy tekintet alá esik az egyes fertõzõ betegségek

esetén alkalmazott megelõzõ gyógyszeres kezelés.

(6) Védõoltás kizárólag az egészségügyi hatóság által engedélyezett

oltóanyaggal és az engedélyezõ okiratban szereplõ céllal és feltételekkel

végezhetõ.

(7) Az oltóanyagok és egyéb immunbiológiai készítmények elõállítására,

forgalomba hozatalára és hatósági ellenõrzésére külön jogszabály rendelkezései

az irányadóak.

58. §

(1) A kötelezõ védõoltás alól a kezelõorvos átmenetileg vagy - az

egészségügyi hatóság hozzájárulásával - véglegesen mentesítheti azt, akinek

egészségi állapotát vagy meglévõ betegségét a védõoltás várhatóan károsan

befolyásolná.

(2) A védõoltásra kötelezett és a védõoltásban részesített személyekrõl

nyilvántartást kell vezetni.

(3) A védõoltás módjáról, céljáról, helyérõl és idejérõl a védõoltásra

kötelezett személyt, illetve törvényes képviselõjét értesíteni kell. A

védõoltásra kötelezett kiskorú személy megjelenésérõl a törvényes képviselõ

köteles gondoskodni.

(4) Ha a védõoltásra kötelezett személy e kötelezettségének írásbeli

felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi hatóság a védõoltást

határozattal rendeli el. A védõoltást elrendelõ határozat - jogorvoslatra

tekintet nélkül - azonnal végrehajtható.

(5) A védõoltás megtörténtérõl igazolást kell adni.

(6) A védõoltás hatékonyságának megállapítása céljából a beoltott személy

orvosi vizsgálata és vizsgálati anyag szolgáltatása rendelhetõ el.

(7) Ha a védõoltásra kötelezett személyt a védõoltás adásával

összefüggésben kár éri, õt az állam részérõl kártalanítás (241. §) illeti meg.

Járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatok

59. §

(1) A járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat célja a fertõzõ

megbetegedések korai felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a

fertõzés veszélyének elhárítása.

(2) A népjóléti miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertõzõ

betegségeket, amelyek megelõzése érdekében az egészségügyi hatóság

a) a lakosság egészének,

b) a lakosság egyes csoportjainak,

c) egy meghatározott terület lakosságának,

d) munkahelyi, család vagy más közösség tagjainak,

e) külföldrõl érkezõ személyeknek,

f) fertõzõ beteggel vagy fertõzöttekkel érintkezett személyeknek

kötelezõ szûrõvizsgálatát rendelheti el.

(3) A népjóléti miniszter rendelete az egyes munkakörökben való

foglalkoztatás, illetõleg a véradás, valamint átültetés céljából történõ szerv

és szöveteltávolítás feltételeként járványügyi érdekbõl szûrõvizsgálati

kötelezettséget írhat elõ.

60. §

(1) A szûrõvizsgálat módjáról, céljáról, helyérõl és idejérõl a

szûrõvizsgálatra kötelezett személyt, illetve törvényes képviselõjét

értesíteni kell. A szûrõvizsgálatra kötelezett kiskorú személy megjelenésérõl

a törvényes képviselõ köteles gondoskodni.

(2) Ha a szûrõvizsgálatra kötelezett személy e kötelezettségének

írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi hatóság a

szûrõvizsgálatot határozattal rendeli el. A szûrõvizsgálatot elrendelõ

határozat - jogorvoslatra tekintet nélkül - azonnal végrehajtható.

(3) A járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat - a szûrõvizsgálat helyére

történõ oda-vissza utazás szükséges idõtartamát is beleértve - a munkajogi

jogszabályok alkalmazása során kötelezõ orvosi vizsgálatnak minõsül.

A fertõzõ betegek bejelentése

61. §

(1) A fertõzõ betegeket, illetve a fertõzõ betegségre gyanús személyeket

a fertõzõ betegek nyilvántartásába be kell jelenteni.

(2) A fertõzõ betegek bejelentésére, nyilvántartására és az ehhez

kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza.

Kötelezõ orvosi vizsgálat

62. §

(1) Aki saját magán vagy a gondozásában álló személyen fertõzõ betegség

tüneteit észleli vagy erre utaló gyanúja van, köteles orvosi vizsgálatot

kezdeményezni.

(2) Akit az orvos fertõzõ betegség gyanúja miatt orvosi vizsgálatra

berendelt, köteles

a) a vizsgálaton megjelenni, amennyiben a betegsége miatt a vizsgálaton

nem tud megjelenni, a tartózkodási helyén a vizsgálatnak alávetni

magát.

b) a szükséges laboratóriumi vizsgálatokhoz vizsgálati anyagot

szolgáltatni, illetve azok vételét lehetõvé tenni,

c) a gyógykezelésnek magát alávetni, ide értve a megelõzõ gyógyszeres

kezelést is,

d) az orvosi utasításokat megtartani.

Járványügyi elkülönítés

63. §

(1) A fertõzõképesség tartamára a betegséget észlelõ orvos - a (2)

bekezdésben foglalt megkülönböztetésnek megfelelõen - a fertõzõ beteg

elkülönítése iránt intézkedik.

(2) A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegségben

szenvedõ személyt otthonában, tartózkodási helyén vagy fekvõbeteg-gyógyintézet

fertõzõ osztályán, illetve kijelölt egészségügyi intézményben el kell

különíteni. Egyes - a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott - fertõzõ

betegségekben szenvedõ személyt kizárólag fekvõbeteg-gyógyintézet fertõzõ

osztályán, illetve kijelölt egészségügyi intézményben kell elkülöníteni,

illetve gyógykezelni.

64. §

(1) A fertõzõ beteget otthonában, illetve tartózkodási helyén akkor lehet

elkülöníteni, ha

a) a beteg állapota ezt megengedi,

b) az elkülönítés feltételei biztosíthatók és

c) a beteg, illetve törvényes képviselõje vállalja, hogy az elkülönítés

idejére a járványügyi rendelkezéseket megtartja.

(2) Fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítés esetén a fertõzõ beteg intézeten

belüli szabad mozgása, valamint kapcsolattartási joga korlátozható.

(3) Ha a fertõzõ beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítésére vonatkozó

kötelezettségének nem tesz eleget, az egészségügyi hatóság erre határozattal

kötelezi. Az elkülönítést kimondó határozat a jogorvoslatra való tekintet

nélkül azonnal végrehajtható.

Járványügyi megfigyelés és járványügyi zárlat

65. §

(1) Azt, aki meghatározott fertõzõ betegségben szenvedõ személlyel

érintkezett és feltehetõen maga is a betegség lappangási szakában van, az

egészségügyi hatóság a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ

betegségek esetén járványügyi megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi.

(2) Az egészségügyi hatóság (1) bekezdés alapján hozott határozata a

jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

66. §

(1) A járványügyi megfigyelés alá helyezett személy a megfigyelés tartama

alatt foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási jogában és mozgási

szabadságában korlátozható.

(2) A járványügyi megfigyelés során a 62. § (2) bekezdésében foglaltakat

megfelelõen alkalmazni kell.

(3) A fertõzõ betegség átlagos lappangási idejének leteltét követõ 48

órán belül meg kell szüntetni a járványügyi megfigyelést, amennyiben az orvosi

vizsgálat eredményeként a fertõzés veszélye kizárható.

67. §

(1) A járványügyi zárlat szigorított, speciális követelményeken alapuló

megfigyelés, illetve elkülönítés, amelyet e célra kijelölt helyen kell

foganatosítani.

(2) A járványügyi zárlat alá helyezett személyre a 66. § (1) bekezdésben

foglaltakat alkalmazni kell, azzal, hogy a zárlat alá helyezett személy a

zárlat foganatosítási helyét nem hagyhatja el.

Járványügyi ellenõrzés

68. §

1) Kórokozó hordozó az a személy, aki szervezetében a népjóléti miniszter

rendeletében meghatározott fertõzõ betegség kórokozóját hordozza, és anélkül

üríti szervezetébõl, hogy maga a fertõzõ betegség bármely szakaszában lenne.

(2) Az egészségügyi hatóság a kórokozó hordozót a kórokozó hordozás

idõtartamára járványügyi ellenõrzés alá helyezheti.

(3) A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegség

esetén a kórokozó hordozó járványügyi ellenõrzés alá helyezése kötelezõ.

(4) Az egészségügyi hatóság (2)-(3) bekezdések alapján hozott határozata

a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

69. §

(1) A járványügyi ellenõrzés alá vont kórokozó hordozó - a fertõzés

terjedési módjától függõen - foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási

jogában és mozgási szabadságában korlátozható.

(2) Amennyiben az orvosi vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy a

járványügyi ellenõrzés fenntartása nem indokolt, azt meg kell szüntetni.

(3) A kórokozó hordozó a fertõzõ betegség jellegéhez képest

a) köteles magát meghatározott idõközönként orvosi vizsgálatnak

alávetni, ehhez vizsgálati anyagot szolgáltatni, illetve annak vételét

lehetõvé tenni,

b) köteles lakóhelyének két hetet meghaladó idõre történõ elhagyását és

tartózkodási helyét az egészségügyi hatóságnak elõzetesen bejelenteni,

c) lakásából, háztartásából közfogyasztás céljára nem vihet ki

élelmiszert, illetve azzal egy tekintet alá esõ készítményt,

d) nem látogathat gyermekintézményt és oktatási intézményt,

e) nem foglalkoztatható gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi,

szociális intézményben, valamint élelmiszert elõállító, feldolgozó,

csomagoló, forgalmazó, illetve ivóvízellátást szolgáló munkakörben,

f) köteles az elõírt egészségügyi rendszabályokat pontosan megtartani.

70. §

A járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a járványügyi

zárlat, továbbá a járványügyi ellenõrzés idején az azok végrehajtásával

összefüggésben felmerült a fertõzõ betegnek, illetve a kórokozó hordozónak fel

nem róható, szükséges és indokolt költségeket és a társadalombiztosítási

jogviszony alapján meg nem térülõ kiesett munkajövedelmet az állam a fertõzõ

beteg, illetve a kórokozó hordozó részére megtéríti.

Fertõzõ betegek szállítása

71. §

(1) Fertõzõ beteg betegszállító jármûvel szállítható. A szállító jármûvet

a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegségek esetén

fertõtleníteni kell.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben foglaltak szerint a fertõzõ beteg

szállítása nem oldható meg vagy a beteg nem tudott fertõzõ betegségérõl és az

orvoshoz saját vagy más - nem közforgalmú - jármûvel érkezett,

továbbszállítása e jármûvel is történhet. Ez esetben - szükség esetén - a

szállító jármû és a kísérõ személy fertõtlenítése [72. § (3) bekezdése]

rendelhetõ el.

(3) Kivételes esetben a fertõzõ beteg közforgalmú jármûvel is

szállítható, azzal, hogy a jármûvet megfelelõ módon fertõtleníteni kell.

Fertõtlenítés

72. §

(1) A fertõzõképesség tartama alatt - ha a betegség jellege indokolja - a

fertõzõ beteg tartózkodási helyének, használati eszközeinek, ruhadarabjainak

és váladékainak folyamatos fertõtlenítésérõl vagy - szükség esetén -

megsemmisítésérõl a kezelõorvos intézkedik.

(2) A fertõzõképesség megszûnését, a fertõzõ beteg elszállítását vagy

halálát követõen a beteg ápolásának helyén és szükség esetén annak környékén

zárófertõtlenítést kell végezni. A zárófertõtlenítést a kezelõorvos

kezdeményezésére az egészségügyi hatóság rendeli el. Az egészségügyi hatóság

zárófertõtlenítést elrendelõ határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül

azonnal végrehajtható.

(3) A fertõzõ beteg ápolásában, a fertõzõ anyagok és tárgyak kezelésében,

illetve a fertõzõ beteg szállításában, valamint a fertõtlenítésben közremûködõ

személyeket - szükség esetén - személyi fertõtlenítés alá kell vonni. A

fertõtlenítéssel kapcsolatban az érintettek kötelesek együttmûködni és a

fertõtlenítés végzését eltûrni.

(4) A zárófertõtlenítéshez szükséges fertõtlenítõ szereket az

egészségügyi hatóság biztosítja.

Rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint rágcsálók irtása

73. §

(1) A betegségeket terjesztõ vagy egészségügyi szempontból káros, külön

jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtásáról a terület, épület

tulajdonosának, illetve kezelõjének rendszeresen gondoskodnia kell. A terület,

illetve épület használói az irtást tûrni kötelesek.

(2) Az emberi test felszínén, illetve felhámjában élõsködõ ízeltlábúak

irtásának, illetve a ruhanemû fertõtlenítésének tûrésére az érintett személy

köteles.

Egyéb járványügyi intézkedések

74. §

(1) Járványveszély vagy járvány (továbbiakban együtt: járvány)

fennállását az egészségügyi hatóság állapítja meg.

(2) Járvány esetén korlátozható vagy megtiltható

a) minden olyan intézmény mûködése, illetve rendezvény és tevékenység,

amely a járvány terjedését elõsegítheti,

b) az egyes területek közötti személyforgalom, élõállat- vagy

áruszállítás,

c) az egyes területek lakosainak más területek lakosaival való

érintkezése,

d) egészségügyi intézmény látogatása,

e) az egyes területek elhagyása,

f) egyes élelmiszerek árusítása, fogyasztása,

g) az ivóvíz fogyasztása, illetõleg

h) meghatározott állatok tartása.

(3) Az egészségügyi hatóságnak a (2) bekezdés alapján hozott határozata a

jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

IV. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK RENDSZERE

1. cím

Mûködési elvek

75. §

(1) Az egészségügyi ellátások rendszere az egészségügyi szolgáltatások

biztosítását és a népegészségügyi célok megvalósulását összehangoltan teszi

lehetõvé.

(2) Az egészségügyi ellátások rendszerében nyújtott egészségügyi

szolgáltatások alapvetõ célja, hogy hozzájáruljon az egyének egészségének

megõrzéséhez, lehetséges mértékû helyreállításához, a további romlás

mérsékléséhez, segítse a megváltozott egészségi állapotú egyének közösségbe

való beilleszkedését.

(3) Az egészségügyi ellátások rendszere az eltérõ egészségi állapotú

egyének differenciált ellátását szolgáló, a munkamegosztás és a fokozatosság

elvén alapuló intézményrendszerre épül, amelyben az egyén egészségi

állapotának összes jellemzõje együttesen határozza meg a szükséges ellátási

szintet (a továbbiakban: progresszív ellátás).

(4) Az egészségügyi ellátások rendszerében a lakosság egészségi

állapotának javítását a rendelkezésre álló erõforrások hatékony

felhasználásával kell végezni.

76. §

(1) A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás valamennyi

szintjén érvényesül.

(2) A progresszív ellátásban az egyes egészségügyi szolgáltatók feladatait

- a külön jogszabályban foglaltak szerint - a rendelkezésre álló személyi és

tárgyi feltételek határozzák meg.

77. §

(1) Az ellátásra jelentkezõ beteget az igénybevétel alapjául szolgáló

jogviszonytól függetlenül meg kell vizsgálni és amennyiben a vizsgálat sürgõs

szükség, illetve veszélyeztetõ állapot fennállását igazolja, a beteget az

egészségi állapota által indokolt sürgõsségi ellátásban kell részesíteni.

(2) A sürgõsségi ellátás igénybevételének jogcímét a beteg vizsgálatát és

ellátását követõen kell megállapítani. Amennyiben a beteg az adott ellátásra

nem térítésmentesen jogosult, a térítési díj utólagos rendezésére külön

jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni.

(3) Minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet

nélkül - az ellátásában résztvevõktõl elvárható legnagyobb gondossággal,

valamint a szakmai és etikai szabályok betartásával kell ellátni.

78. §

(1) Amennyiben a beteg egészségi állapota által indokolt ellátást az

egészségügyi szolgáltató nem tudja biztosítani, úgy a beteget az esetleges

sürgõsségi ellátás után köteles tovább küldeni olyan szolgáltatóhoz, amely a

befejezett ellátáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik.

(2) A beteg ellátását követõen értesíteni kell a beutaló orvost, ennek

hiányában a beteg háziorvosát. Amennyiben a beutaló orvos nem a beteg

háziorvosa és egészségi állapota miatt a beteg tartós gondozásra szorul,

háziorvosát is értesíteni kell. A beteg a beutaló orvos, illetve a háziorvos

értesítését megtilthatja.

(3) Ha a beteg az egészségi állapota alapján kialakított orvosi vélemény

szerint az indokoltnál magasabb szintû egészségügyi szolgáltatónál kívánja az

ellátást igénybe venni, jogszabály az ellátás igénybevételét megalapozó

jogviszony függvényében az igénybevételt korlátozhatja, illetve feltételhez

kötheti.

2. cím

A megelõzõ ellátások

79. §

A betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló ellátások (a

továbbiakban: megelõzõ ellátások) feladata

a) a lakosság fertõzõ betegségekkel szembeni ellenálló-képességének

fokozása, szükség esetén kialakítása,

b) az egyes megbetegedések és kórmegelõzõ állapotok korai felismerését

szolgáló szûrõvizsgálatok elvégzése, különös tekintettel

ba) a család- és nõvédelmi gondozásra

bb) a fogászati megelõzõ ellátás biztosítására,

bc) a mentálhigiénés megelõzésre és gondozásra,

bd) a gyermek- és ifjúság-egészségügyi gondozásra,

be) a jelentõsen veszélyeztetõ fertõzõ betegségek felkutatására,

bf) a népegészségügyi szempontból jelentõs betegségek korai

felismerésére,

bg) az életkorhoz kötött szûrõvizsgálatokra,

c) az egyén élet- és munkakörülményeibõl adódó lehetséges

egészségkárosodások korai felismerése,

d) az egyes - jogszabályban meghatározott - tevékenységekre való

egészségi alkalmasság megállapítása,

e) az egészségügyi ellátás során a beteg - az adott ellátással össze

nem függõ - egyéb betegségeinek korai felismerését célzó vizsgálatok

elvégzése,

f) a beteg ellátása során a betegsége várható következményeinek,

illetve szövõdményeinek korai felismerését célzó vizsgálatok elvégzése,

g) intézkedés az a)-f) pontok szerinti tevékenységek során felismert

elváltozások, kóros eltérések megszüntetése érdekében.

A fertõzõ betegségek megelõzése

80. §

A fertõzõ betegségek megelõzése

a) a védõoltásokon és az egyéb megelõzést szolgáló kezeléseken,

b) a járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatokon,

c) az általános járványügyi feladatok teljesítésén,

d) az egyéni védõeszközök alkalmazásán, valamint

e) az egészségkultúra kialakításán

alapul.

A szûrõvizsgálatok

81. §

(1) A szûrõvizsgálatok célja a lakosság egészségének védelme és az egyén

életminõségének, illetve élettartamának növelése a rejtett betegségek, az

egyes betegségeket megelõzõ kórállapotok, valamint az arra hajlamosító

kockázati tényezõk korai - lehetõleg panaszmentes - szakaszban történõ aktív

felkutatásával és felismerésével.

(2) Szûrõvizsgálatok a lakosság széles körében életkorhoz kötötten,

illetve fertõzõ megbetegedésekkel kapcsolatosan, valamint egyes idült nem-

fertõzõ betegségekre vonatkozóan az alábbi feltételek együttes fennállása

esetén végezhetõk:

a) a szûrt betegség gyakori, illetõleg súlyos egészségkárosító hatású

és szûrõvizsgálattal panaszmentes szakaszban kimutatható,

b) a szûrõvizsgálat várhatóan eredményes és egyszerûen kivitelezhetõ,

c) a szûrést követõ hatékony terápia alkalmazásának feltételei adottak.

(3) Az életkorhoz kötött szûrõvizsgálatok közül az újszülöttek, valamint

a tanköteles korú gyermekek jogszabályban meghatározott esetben való szûrése

kötelezõ. A szûrõvizsgálatra kötelezett kiskorú személy részvételérõl a

szûrõvizsgálaton a törvényes képviselõ köteles gondoskodni. Ha e

kötelezettségének a törvényes képviselõ írásbeli felszólításra sem tesz

eleget, az egészségügyi hatóság a szûrõvizsgálatot határozattal rendeli el. A

szûrõvizsgálatot elrendelõ határozat - jogorvoslatra való tekintet nélkül -

azonnal végrehajtható.

(4) A (3) bekezdésben foglaltakon túl más szûrõvizsgálat igénybevételét

jogszabály kedvezményekkel ösztönözheti; a szûrõvizsgálaton való részvétel

elmulasztása esetén - az egészségi állapotot hátrányosan nem befolyásoló -

kedvezményeket megvonhat.

82. §

(1) A betegségek és a kórmegelõzõ állapotok korai felismerése más

ellátáshoz kötõdõ (a továbbiakban: rutinszerû) vagy célzott

szûrõvizsgálatokkal történik.

(2) Rutinszerû az egyéb ellátás során elvégzett, az életkori

sajátosságokból adódó megbetegedések korai felismerését célzó - külön

jogszabályban meghatározott - szûrõvizsgálat. A kezelõorvos köteles az egyén

életkorához kötött szûrõvizsgálatok szükségességére az egyén vagy törvényes

képviselõje figyelmét felhívni, és

a) a kompetenciájába tartozó vizsgálatokat elvégezni, vagy

b) az egyént a szûrõvizsgálat elvégzésére jogosult egészségügyi

szolgáltatóhoz utalni.

(3) Célzott a szûrõvizsgálat, ha a lakosság egyes kor, nem vagy egyes

kockázati tényezõk által meghatározott veszélyeztetett csoportjainak

szûrésére, illetve egyes népbetegségek felderítésére irányul.

(4) A célzott szûrõvizsgálaton való részvételre a szûrés céljának,

idejének és helyének pontos megjelölésével, közérthetõ és mindenki számára

hozzáférhetõ módon kell felhívni az érintett csoportok figyelmét. Amennyiben a

szûrésre valamely környezeti tényezõ következtében veszélyeztetett csoportban

kerül sor, a szûrés céljáról, idejérõl és helyérõl az érintetteket egyénileg

is értesíteni kell.

Az egyéni kockázati tényezõkön alapuló megelõzés

83. §

(1) Az egyén életkörülményeibõl adódó lehetséges egészségkárosodások

megelõzése érdekében azokon a településeken, amelyeken a környezeti tényezõk

jellemzõi egészségi kockázatot jelenthetnek, a közegészségügyi tevékenység

során gondoskodni kell a kiváltó tényezõk felkutatásáról, megszüntetésérõl,

rendszeres ellenõrzésérõl, valamint következményeinek felszámolásáról.

(2) Amennyiben egy település lakosságának egészségügyi ellátása során

egyes betegségek halmozott elõfordulása észlelhetõ, az egészségügyi hatóságot

azonnal értesíteni kell az (1) bekezdésben foglalt tevékenységek soron kívüli

elvégzése érdekében. Ha a vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy a

környezeti tényezõk az adott területen betegségek kialakulásához vezethetnek,

az egészségügyi hatóság azonnal intézkedést kezdeményez a kockázati tényezõk

felszámolása érdekében.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakkal egyidejûleg el kell végezni a terület

lakosságának az adott egészségi ártalom feltárására irányuló szûrõvizsgálatát

és intézkedni kell a kóroki forrás megszüntetése és az érintettek gondozása

iránt.

84. §

(1) Az egyén munkakörülményeibõl adódó lehetséges egészségkárosodások

megelõzésének eszközei:

a) a munkahelyek (ide értve a nem szervezett munkavégzés keretében

végzett tevékenység helyét is) foglalkozás-egészségügyi szempontból

történõ vizsgálata és ellenõrzése,

b) az ott dolgozók egészségvédelmét szolgáló intézkedések

érvényesítése,

c) annak vizsgálata, hogy a dolgozó egészségi szempontból alkalmas-e az

adott munkakörben saját vagy mások egészségének, illetve testi

épségének elõrelátható károsodása nélküli munkavégzésre.

(2) A munkakörülményekbõl adódó egészségkárosodások korai felismerése

céljából az egészségi alkalmasság elõzetes és idõszakos vizsgálata során

fokozott figyelmet kell fordítani

a) a betegséget megelõzõ kóros állapotok felderítésére,

b) a munkakörülményekbõl adódó egészségkárosodásokra való hajlam

kimutatására,

c) a külön jogszabályban foglalt foglalkozási megbetegedések

felderítését célzó szûrõvizsgálatok elvégzésére.

85. §

A munkavégzésnek nem minõsülõ tevékenységre vonatkozó egészségi alkalmassági

vizsgálat célja annak megállapítása és ellenõrzése, hogy az egyén a

tevékenység megkezdése elõtt és folytatása során alkalmas-e az adott

tevékenységet úgy végezni, hogy sem saját, sem mások egészségét és testi

épségét ne veszélyeztesse.

A magzat egészséges fejlõdésének ellenõrzése és a várandós anya egészségi

állapotának védelme

86. §

(1) A magzat egészséges fejlõdésének ellenõrzése, a veszélyeztetettség és

a szövõdmények megelõzése, illetve megfelelõ idõben történõ felismerése,

továbbá a szülésre, szoptatásra és csecsemõgondozásra való felkészítés a

család- és nõvédelmi gondozás keretében valósul meg.

(2) A család- és nõvédelmi gondozás keretében végzett terhes-gondozás

során figyelemmel kell kísérni a gyermeket váró nõ egészségi állapotát,

családi, szociális és munkahelyi körülményeit, továbbá el kell végezni az anya

és a magzat egészségi állapotát figyelemmel kísérõ külön jogszabályban

meghatározott vizsgálatokat.

3. cím

Az egészségügyi ellátórendszer

87. §

(1) Az egészségügyi ellátórendszernek biztosítania kell a beteg

járóbetegként, illetõleg fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek közötti, valamint

otthonában történõ ellátását.

(2) Az egészségügyi ellátórendszert a népegészségügyi tevékenység során

felmért szükségletek figyelembevételével kell mûködtetni.

(3) Az egészségügyi ellátórendszer bõvítését, színvonalának fejlesztését

a társadalmi-gazdasági erõforrásokkal összehangoltan kell végezni.

Az alapellátás

88. §

(1) A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell, hogy

választása alapján igénybe vehetõ, hosszútávú, személyes kapcsolaton alapuló,

nemétõl, korától és betegsége természetétõl függetlenül folyamatos

egészségügyi ellátásban részesüljön.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapellátás célja

a) az ellátott lakosságra vonatkozó, a 79. § szerinti megelõzõ

tevékenység,

b) az egyén

ba) egészségi állapotának figyelemmel kísérése, valamint egészségügyi

felvilágosítása és nevelése,

bb) gyógykezelése, gondozása - külön jogszabályban meghatározott

kompetencia keretében - az adott diagnosztikus és terápiás háttér

mellett,

bc) szakorvoshoz történõ irányítása a betegség megállapítása,

kezelési terv készítése vagy terápiás ellátás céljából,

bd) gyógykezelése, házi ápolása és rehabilitációja a kezelõorvos

által meghatározott terápiás terv alapján,

c) szükség esetén a bb) és a bd) pontban foglaltaknak a beteg otthonában

történõ ellátása, illetõleg a beteg otthonában végzendõ szakorvosi

konzílium kérése.

Járóbeteg-szakellátás

89. §

(1) Az általános járóbeteg-szakellátás a beteg folyamatos ellátását,

gondozását végzõ orvos beutalása vagy a beteg jelentkezése alapján szakorvos

által végzett egyszeri, illetve alkalomszerû egészségügyi ellátás, továbbá

fekvõbeteg-ellátást nem igénylõ krónikus betegség esetén a folyamatos

szakorvosi gondozás. Az általános járóbeteg-szakellátást a beteg egészségi

állapotának veszélyeztetése nélkül rendszeres tömegközlekedés igénybevételével

megközelíthetõen (a továbbiakban: lakóhelyének közelében) kell biztosítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellátás feladata

a) a megelõzõ tevékenység,

b) az egyes betegek gyógykezelése, szakorvosi gondozása, ideértve az

otthoni szakápolás elrendelését és a rehabilitációt is,

c) szakorvosi konzíliumok elvégzése, szükség esetén a beteg otthonában

is,

d) speciális szakmai, diagnosztikus, illetve terápiás háttér

szükségessége esetén a beteg - vizsgálatát követõ - más járóbeteg-

szakrendelésre vagy szakambulanciára történõ beutalása,

e) a járóbeteg-szakellátás kompetenciakörébe tartozó olyan egyszeri

vagy kúraszerû beavatkozások végzése, amelyeket követõen meghatározott

idejû megfigyelés szükséges,

f) intézeti hátteret igénylõ ellátás szükségessége esetén a beteg

fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ beutalása.

90. §

(1) A 89. § szerinti általános járóbeteg-szakellátás mellett a betegségek

gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön jogszabályban

foglaltak szerint - biztosítani kell speciális diagnosztikai és terápiás

háttérrel mûködõ járóbeteg-szakellátást (a továbbiakban: speciális járóbeteg-

szakellátás).

(2) A speciális járóbeteg-szakellátás olyan betegségek ellátására

szervezett egészségügyi ellátási szint, amelyek különleges szaktudást, illetve

speciális anyagi, tárgyi és szakmai felkészültséget igényelnek.

Fekvõbeteg-szakellátás

91. §

(1) Az általános fekvõbeteg-szakellátás a betegnek a lakóhelye közelében,

fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátása. Ennek

igénybevétele a külön jogszabályba foglaltak szerint a beteg folyamatos

ellátását végzõ orvos, a kezelõorvos, vagy az arra feljogosított más személy

beutalása, valamint a beteg jelentkezése alapján történik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti ellátás lehet

a) folyamatos benntartózkodás mellett végzett diagnosztikai,

gyógykezelési, rehabilitációs vagy ápolási célú fekvõbeteg-

gyógyintézeti ellátás, ideértve a hosszú ápolási idejû ellátásokat is,

b) az a) pontban foglalt céllal, meghatározott napszakokban történõ

ellátás,

c) olyan egyszeri vagy kúraszerû beavatkozás, amelyet követõen

meghatározott idejû megfigyelés szükséges, illetve a megfigyelési idõ

alatt - szükség esetén - a további egészségügyi ellátás azonnali

nyújtása biztosított.

92. §

(1) A 91. § szerinti ellátás mellett az egyes speciális diagnosztikai és

terápiás hátteret, illetve szakmailag összetett feladatok megoldását igénylõ

betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön

jogszabályban foglaltak szerint - speciális fekvõbeteg-szakellátást kell

mûködtetni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott speciális fekvõbeteg-szakellátás

a) a járóbeteg-szakellátást vagy fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek

között nyújtott szakellátást végzõ orvos,

b) sürgõs szükség fennállása esetén, illetõleg a területi ellátási

kötelezettséggel összefüggésben a beteg ellátását végzõ orvos, illetve

mentõorvos vagy mentõtiszt,

c) a speciális ellátásra indokul szolgáló szakmai feltételek esetén a

háziorvos

beutalása alapján vehetõ igénybe.

4. cím

Egyéb egészségügyi ellátások

Ügyeleti ellátás

93. §

(1) Az ügyeleti rendszer biztosítja a napi munkarenden kívül bekövetkezõ

sürgõsségi esetekben a 88-92. §-ok szerinti egészségügyi ellátás folyamatos

igénybevételének lehetõségét.

(2) Az ügyeleti ellátás célja az egészségügyi szolgáltatók napi munkarend

szerinti munkaidõ befejezésének idõpontjától a következõ napi munkarend

szerinti munkaidõ kezdetéig a beteg vizsgálata, egészségi állapotának

észlelése, alkalomszerû és azonnali sürgõsségi beavatkozások elvégzése,

illetõleg fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ sürgõsségi beutalása, valamint a

külön jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel.

Mentés

94. §

(1) A mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a

feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgõsségi

ellátása, illetve az ehhez szükség szerint kapcsolódóan - az egészségi

állapotának megfelelõ ellátásra alkalmas - legközelebbi egészségügyi

intézménybe szállítása, valamint a szállítás közben végzett ellátása (a

továbbiakban: mentés).

(2) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul

a) személyi sérüléssel járó baleset, tömeges baleset, katasztrófa

esetén,

b) ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,

c) heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben, ha a sürgõsségi

ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó egészségkárosodáshoz vagy

a gyógyulás elhúzódásához vezethet,

d) szülés esetén,

e) ha az erõs fájdalom vagy egyéb súlyos heveny tünet csillapítása

sürgõs orvosi beavatkozást igényel,

f) heveny tudatzavar esetén,

g) veszélyeztetõ pszichiátriai betegség vagy annak gyanúja esetén.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetekben bárki jogosult a mentés

kezdeményezésére.

(4) Mentésnek minõsül a továbbá

a) az orvos által rendelt sürgõs (azonnali és egy órán belüli), illetve

sürgõsségtõl függetlenül a mentési készenlétet igénylõ õrzött

szállítás,

b) a más jogszabályokban meghatározott életmentõ ténykedésekhez az azt

végzõ orvos, illetve munkacsoport szállítása (pl. szervátültetés),

c) életmentõ orvosi eszköz és gyógyszer, valamint sürgõs átültetésre

kerülõ szerv szállítása

d) a mozgóõrség (mentési készenlét biztosítása meghatározott helyen és

ideig) .

95. §

A mentés igénybevételéhez való jog a Magyar Köztársaság területén -

állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony fennállására való

tekintet nélkül - mindenkit megillet.

96. §

(1) A mentés biztonságos, egységes és összehangolt mûködéséhez szükséges

feltételrendszer biztosítása és megszervezése állami feladat.

(2) A mentés feladatait az ország egész területére kiterjedõen az

Országos Mentõszolgálat (a továbbiakban: OMSZ), valamint - a mûködési

engedélyben meghatározottak szerint - más, mentésre feljogosított szervezetek

látják el.

Betegszállítás

97. §

(1) A betegszállítás célja, hogy az orvos rendelése alapján biztosítsa az

egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban az esetben, ha az egészségügyi

ellátás elérhetõsége másként nem biztosítható, így különösen ha a beteg

a) csak speciális testhelyzetben szállítható;

b) betegsége miatt szállítása közben felügyeletet igényel;

c) mozgásában korlátozott, járóképtelen vagy egészségi állapota kizárja

a szokványos közlekedési eszközök használatát;

d) fertõzésveszély vagy kóros magatartása miatt közforgalmú jármûvet

nem vehet igénybe;

e) ellátásának eredményességét a szokványos közlekedési eszközök

igénybevételébõl eredõ késedelem vagy más tényezõ veszélyeztetné.

(2) A betegszállítás az (1) bekezdésben foglaltakon túl az egészségügyi

intézménybõl elbocsátott beteg otthonába történõ szállításakor is igénybe

vehetõ, amennyiben

a) a beteg a (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti okok miatt az

intézményt nem tudja elhagyni, vagy

b) tömegközlekedési eszköz az adott idõben nem áll a beteg

rendelkezésére.

Ápolás

98. §

(1) Az ápolás azoknak az ápolási és gondozási eljárásoknak az összessége,

amelyek feladata az egészségi állapot javítása, az egészség megõrzése és

helyreállítása, a beteg állapotának stabilizálása, a betegségek megelõzése, a

szenvedések enyhítése a beteg emberi méltóságának a megõrzésével,

környezetének az ápolási feladatokban történõ részvételre való felkészítésével

és bevonásával.

(2) Az ápolás

a) a beteg azon tevékenységének segítésére irányul, amely elvégzésére a

beteg egészségi állapota miatt önállóan képtelen vagy elvégzése

jelentõs nehézséggel, illetve állapotromlással járna, valamint amelynek

elvégzése speciális felkészültséget igényel,

b) a beteg önellátó-képességének helyreállítására, a betegség okozta

fájdalom csökkentésére és a szenvedés enyhítésére irányul,

c) a tényleges vagy lehetséges egészségi problémákra bekövetkezõ

reakciók, szükségletek felismerését szolgálja,

d) a kezelõorvos által elrendelt terápiás tervben elõírt beavatkozások

végrehajtását szolgálja,

e) egészségnevelési és tanácsadási feladatokat lát el.

(3) Az ápolás

a) szerves része a beteg intézeti keretek között végzett egészségügyi

ellátásának,

b) kiegészítõ eleme a beteg otthonában történõ gyógykezelésének,

illetve rehabilitációjának,

c) alapvetõ eleme a beteg intézeti keretek között végzett vagy

otthonában történõ ápolási és gondozási célú ellátásának.

(4) Az ápolási tevékenység ápolási terv alapján segíti a beteget azon

tevékenységek elvégzésében, amelyek hozzájárulnak egészségéhez, gyógyulásához,

rehabilitációjához. Az ápolási tervet a (3) bekezdés a) és b) pontjában

foglalt esetben - az orvosi diagnózis és a terápiás összefüggések tekintetében

- a beteg kezelõorvosa hagyja jóvá. A (3) bekezdés c) pontjában foglalt

esetben az ápolási tervet az ápoló önállóan készíti és hajtja végre.

(5) Az ápolási tevékenységrõl ápolási dokumentációt kell vezetni, amely

része az egészségügyi dokumentációnak.

A haldokló beteg gondozása

99. §

(1) A haldokló beteg gondozásának (a továbbiakban: hospice ellátás) célja

a haldokló beteg ápolása, gondozása, életminõségének javítása, szenvedéseinek

enyhítése és emberi méltóságának haláláig való megõrzése.

(2) A (1) bekezdés szerinti cél érdekében a beteg jogosult fájdalmának

csillapítására, testi tüneteinek és lelki szenvedéseinek enyhítésére, valamint

arra, hogy hozzátartozói és a vele szoros érzelmi kapcsolatban álló más

személyek vele lehessenek.

(3) A hospice ellátás magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak

segítését a beteg ápolásához, továbbá lelki gondozásukat a betegség fennállása

alatt és a gyász idõszakában.

Rehabilitáció

100. §

(1) A rehabilitáció olyan szervezett segítség, amit a társadalom nyújt az

egészségében, testi vagy szellemi épségében ideiglenes vagy végleges károsodás

miatt fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei

felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben.

(2) A rehabilitáció egészségügyi, pszichológiai, oktatási-nevelési,

foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerû, együttes és összehangolt,

egyénre szabott, az érintett személy tevékeny részvételével megvalósuló

alkalmazása.

(3) A habilitáció a veleszületett, illetõleg fejlõdési rendellenesség,

betegség vagy baleset miatt fejlõdésében megzavart és ezért a közösségi

életben akadályozott gyermekekre, esetlegesen felnõttekre irányuló

rehabilitációs tevékenység.

(4) Az egészségügyi rehabilitáció célja, hogy a fogyatékosokat - az

egészségtudomány eszközeivel - meglevõ képességeik (ki)fejlesztésével, illetve

pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb mértékben

visszanyerjék és képessé váljanak a családba, munkahelyre, más közösségbe való

beilleszkedésre.

(5) Az egészségügyi rehabilitációs ellátás szerves része a gyógyászati

segédeszköz-ellátás és ezek használatának betanítása is.

(6) A gyógyászati segédeszközök az alapvetõ életmûködések megtartását,

illetve a kiesett funkciók pótlását szolgálják és ezáltal az önfenntartó

képességet, az életminõséget és a munkaképességet javítják.

Orvostechnikai eszközellátás

101. §

Orvostechnikai eszköz - ideértve a gyógyászati segédeszközt is - akkor hozható

forgalomba, illetve akkor használható, ha

a) kielégíti a külön jogszabály szerinti minõségi követelményeket és

erre vonatkozóan a kijelölt szerv megfelelõségi vizsgálatot folytatott

le, valamint

b) a külön jogszabályban meghatározott szerv nyilvántartásba vette és

megfelelõségi jelzéssel látta el.

Gyógyszerellátás

102. §

Az egészségügyi ellátás része a gyógyszerellátás, amelynek célja - a külön

törvényben foglaltak szerint - biztosítani a gyógyító és megelõzõ

tevékenységhez a gyógyszerek hivatalos jegyzékében szereplõ megfelelõ

minõségû, biztonságos, hatásos és költség-hatékony gyógyszereket.

Pszichoterápia és klinikai szakpszichológia

103. §

(1) A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan

megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott

terápiás eljárás.

(2) A klinikai szakpszichológiai tevékenység

a) a lelki egészség megõrzésére és helyreállítására,

b) a lelki zavarok megállapítására, vizsgálatára és okainak

feltárására,

c) egyes betegségek diagnosztizálásához szükséges pszichodiagnosztikai

vizsgálatok végzésére,

d) az életvezetési-, munka- és örömképesség, valamint a társadalmi

beilleszkedés elõsegítésére, illetõleg

e) a lelki zavarok pszichológiai módszerekkel történõ korrekciójára

irányul.

(3) A pszichoterápia csak a beteg és a pszichoterapeuta teljes

önkéntességén alapulhat.

(4) A klinikai szakpszichológus pszichoterápiás munkája során köteles

orvosi konzultációt igénybe venni minden esetben, amikor a beteg állapota vagy

állapotának védelme indokolja.

(5) Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttes végzésére orvos

pszichoterapeuta jogosult.

A nem-konvencionális gyógyító eljárások

104. §

(1) A nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati (a továbbiakban

együtt: nem-konvencionális) eljárások célja az egészségi állapot kedvezõ

befolyásolása, a betegségek megelõzése, valamint az egészséget veszélyeztetõ,

illetve károsító tényezõkkel szembeni védekezés lehetõvé tétele.

(2) A nem-konvencionális gyógyító eljárások az egészség és betegség

eltérõ szemléletén, a konvencionális gyógyító, természettudományosan

megalapozott eljárásoktól eltérõ megközelítésbõl eredõ módszereken alapulnak,

amelyek - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a konvencionális

gyógyítási módszereket kiegészítõ, meghatározott esetekben helyettesítõ

eljárások.

(3) A nem-konvencionális gyógyító eljárások körét és az egyes

tevékenységek végzéséhez szükséges feltételeket külön jogszabály határozza

meg.

Egyéb gyógyászati ellátások

105. §

A gyógyászati ellátások körébe tartoznak azok a kiegészítõ jellegû

egészségügyi szolgáltatások, amelyek az orvos rendelése alapján a gyógykezelés

részét képezik, de orvosi rendelés hiányában is - az adott egészségügyi

szolgáltatásra vonatkozó szakmai szabályok keretein belül - igénybevehetõk.

Az egészségügyi ellátás keretében végzett szakértõi tevékenység

106. §

Az egészségügyi szolgáltatások közé tartozik a gyógyító-megelõzõ ellátás

keretében végzett egészségügyi szakértõi tevékenység, így különösen

a) a munkára, illetõleg a szakmára való egészségi alkalmasságnak,

b) a keresõképességnek,

c) a rokkantság fokának és a megmaradt munkaképesség mértékének és

minõségének, illetve a további foglalkoztatás feltételeinek

egészségügyi elbírálása.

V. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK SZAKMAI KÖVETELMÉNYEI

107. §

Az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelmény-rendszerének célja

a) az egészségügyi szolgáltatások megfelelõ minõségének biztosítása,

különös tekintettel azok hatásosságára és hatékonyságára,

b) az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevõ, valamint az e

szolgáltatásokat nyújtó személyek jogainak biztosítása.

1. cím

Az egészségügyi szolgáltatás megkezdésének és gyakorlásának feltételei

108. §

(1) Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által

kiadott mûködési engedély birtokában, az abban meghatározottak szerint

kezdhetõ meg, illetve folytatható.

(2) A mûködési engedély csak abban az esetben adható ki, ha a

kérelmezõnek az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár megtérítésére van

felelõsségbiztosítása. A felelõsségbiztosítási szerzõdés megszûnése esetén a

biztosító ennek tényét haladéktalanul köteles bejelenteni az engedélyezõ

szervnek, amely a mûködési engedélyt visszavonja.

(3) A mûködéshez szükséges feltételek fennállásában bekövetkezett

változást a szolgáltató haladéktalanul köteles bejelenteni az egészségügyi

hatóságnak.

(4) A mûködéshez szükséges feltételek meglétét az egészségügyi hatóság

rendszeresen ellenõrzi.

2. cím

Tárgyi feltételrendszer

109. §

Az egészségügyi szolgáltató tárgyi feltételrendszerének biztosítania kell az

ellátáshoz szükséges követelményeket és meg kell felelnie a munkavégzés

feltételeire vonatkozó elõírásoknak.

3. cím

Személyi feltételrendszer

110. §

(1) Egészségügyi tevékenységet - a (2) és (4) bekezdésekben foglalt

kivétellel - az adott tevékenység folytatására jogosító szakképesítéssel vagy

egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ szakirányú szakképesítéssel

rendelkezõ és a mûködési nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet.

(2) A szakirányú szakképesítéshez kötött egészségügyi tevékenységet az (1)

bekezdésben meghatározott feltételeken túl kizárólag a megfelelõ szakirányú

szakképesítéssel rendelkezõ személy végezhet. Az e feltételeknek megfelelõ

személy felügyelete mellett az ilyen irányú szakképesítés megszerzéséhez

szükséges képzésben résztvevõ, valamint a szakirányú szakképesítéssel

rendelkezõ és a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés a), illetve

c)-g) pontjaiban foglaltak alapján törölt személy is végezhet a törlés okának

megszûnését követõen a mûködési nyilvántartásba történõ visszakerülés idejéig

és annak érdekében.

(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti, önállóan végzett tevékenység a

szakképesítésnek, szakirányú szakképesítésnek a mûködési nyilvántartásba

történõ bejegyzésétõl kezdhetõ meg.

(4) A mûködési nyilvántartásban nem szereplõ, szakképesítéssel rendelkezõ

személy részére - indokolt esetben - a népjóléti miniszter meghatározott, a

szakképesítésnek megfelelõ tevékenységre, idõtartamra és helyszínre

(munkahelyre) szóló mûködési engedélyt adhat ki, a külön jogszabályban foglalt

eljárási rend szerint.

(5) Egészségügyi szolgáltatás nyújtásában megfelelõ egészségügyi

szakképesítéssel nem rendelkezõ személy is közremûködhet az (1) bekezdésben

foglalt feltételeknek megfelelõ személy felügyelete mellett, annak utasítása

szerint. A felügyeletet gyakoroló személy utasítási joga csak a

szakképesítésének megfelelõ körben gyakorolható.

(6) Az az (5) bekezdésben meghatározott személy, aki az egészségügyi

szolgáltatás nyújtása során nem a szakképesítésének megfelelõ körben mûködik

közre, tevékenységét csak elõzetes és megfelelõ oktatását követõen kezdheti

meg, illetve folytathatja.

(7) A (5)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak az

egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ, egészségügyi tevékenység

végzésére jogosító szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ személyekre.

(8) Az (1)-(7) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre figyelemmel

egészségügyi szolgáltatás nyújtására egyébként nem jogosult személy is

közremûködhet egészségügyi tevékenység végzésével saját maga, illetõleg

bármely olyan személy gyógykezelésében, aki ehhez - a 15. §-ra figyelemmel -

belegyezését adta. A közremûködés körét a beavatkozás, illetve a betegség

jellege, a közremûködõ személy szakképesítése, képességei, valamint a

kezelõorvos utasítása határozza meg.

(9) A felügyeletet ellátó egészségügyi dolgozó a (8) bekezdés szerinti

személy által végzett tevékenységbõl fakadó egészségkárosodásért nem tartozik

felelõsséggel, kivéve ha azt az egészségügyi dolgozó

a) nem megfelelõ utasítása,

b) felügyeleti kötelezettségének elmulasztása vagy nem megfelelõ

teljesítése,

c) a (8) bekezdés szerinti személy megfelelõ oktatására vagy

felkészítésére vonatkozó kötelezettségének - az egészségügyi dolgozónak

felróható módon történõ - megszegése

okozta.

Az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartása

111. §

(1) Azt a személyt, aki Magyarországon az állam által elismert oktatási

intézményben szerzett vagy külföldön szerzett és Magyarországon honosított

vagy elismert egészségügyi szakképesítéssel rendelkezik, az oklevél, illetve

bizonyítvány megszerzését követõen alapnyilvántartásba kell venni.

(2) Az alapnyilvántartás célja a megszerzett szakképesítés közhiteles

tanúsítása.

(3) Az alapnyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

a) a szakképesítést szerzett neve, leánykori neve, születési helye és

ideje, anyja neve, állampolgársága;

b) a megszerzett szakképesítés megnevezése, az errõl kiállított

oklevél, bizonyítvány száma, a kiállítás helye és idõpontja, továbbá a

kiállító intézmény megnevezése.

(4) A (3) bekezdésben megjelölt adatokat az oklevelet, bizonyítványt,

illetõleg a honosítást, elismerést végzõ oktatási intézmények az oklevél,

bizonyítvány kiadását követõ 30 napon belül bejelentik az alapnyilvántartást

vezetõ szervnek.

(5) Az alapnyilvántartást a szakképesítés szintjeinek megfelelõen a

Népjóléti Minisztérium vezeti.

Az egészségügyi dolgozók mûködési nyilvántartása

112. §

(1) Azt a személyt, aki az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel,

kérelmére mûködési nyilvántartásba kell venni.

(2) A mûködési nyilvántartás célja az egészségügyi dolgozók (4) bekezdés

szerinti adatainak közhiteles tanúsítása.

(3) Nem vehetõ fel a mûködési nyilvántartásba az,

a) aki nem szerepel az alapnyilvántartásban,

b) aki a (4) bekezdés a) pontjában foglalt adatok közlését megtagadja,

c) aki a kérelem benyújtásakor már esedékes, jogszabály által a

szakképesítés szerinti bármely egészségügyi tevékenység feltételeként

elõírt, megfelelõ továbbképzés elvégzését hitelt érdemlõen nem

igazolja,

d) akit nyilvántartásba vétele esetén a 113. § (1) bekezdés b)-d)

pontjai alapján a nyilvántartásból törölni kellene,

e) akit a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés e), illetve

g) pontjai alapján töröltek, a törléstõl számított egy évig,

f) akit a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés f) pontja

alapján töröltek, a továbbképzés elvégzésének igazolásáig.

(4) A mûködési nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

a) az egészségügyi dolgozó neve, leánykori neve, születési helye és

ideje, anyja neve, lakóhelye (tartózkodási helye), állampolgársága;

b) a megszerzett szakképesítés, szakirányú szakképesítés megnevezése,

az errõl kiállított oklevél száma, a kiállítás helye és idõpontja,

továbbá a kiállító intézmény megnevezése;

c) jogszabály által elõírt továbbképzés(ek) elvégzésének idõpontja(i);

d) a nyelvismeretrõl kiállított oklevél száma, a kiállítás helye és

ideje, a kiállító szerv megnevezése;

e) a korlátozott alkalmasság [114. § (1) bekezdés];

f) a munkahely;

g) a szakmai gyakorlat(ok), az egészségügyi tevékenység egy évet

meghaladó szüneteltetésének ideje.

(5) Az egészségügyi dolgozó a (4) bekezdés szerinti adatokat, valamint a

(4) bekezdés a)-f) pontok szerinti adatokban bekövetkezett változást - az (6)

bekezdésben foglalt kivétellel - a változás bekövetkezésétõl számított 30

napon belül köteles bejelenteni.

(6) Az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács a szakvizsgát tett

személyekrõl, továbbá a (4) bekezdés c) pontja szerinti továbbképzések

elvégzésérôl hivatalból értesíti a mûködési nyilvántartást vezetõ szervet.

(7) A mûködési nyilvántartást a szakképesítés szintjeinek megfelelõen a

Népjóléti Minisztérium vezeti.

(8) A (4) bekezdés b)-f) pontjai, továbbá a) pontjából az egészségügyi

dolgozó neve közérdekû adatnak minõsül.

(9) Az egészségügyi dolgozó mûködési nyilvántartásának idõtartama 5 év,

amely - a nyilvántartott személy kérelmére - újabb 5 éves idõtartamokra

megújítható.

(10) A mûködési nyilvántartást vezetõ szerv - a nyilvántartásba vételt

kizáró ok hiányában - a nyilvántartást megújítja.

113. §

(1) A mûködési nyilvántartásból a nyilvántartást vezetõ szerv - az

egészségügyi dolgozó munkáltatója és az egészségügyi hatóság egyidejû

értesítése mellett - törli azt a személyt, aki

a) nyilvántartását nem újította meg,

b) 1 évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztést kimondó, illetve

foglalkozása gyakorlásától eltiltó jogerõs bírósági határozat hatálya

alatt áll,

c) egészségi állapota következtében az egészségügyi hatóság az

egészségügyi tevékenység folytatására véglegesen alkalmatlanná

nyilvánította,

d) belátási képessége csökkenése következtében az egészségügyi hatóság

az egészségügyi tevékenység gyakorlásától eltiltotta,

e) felróható magatartásával a mûködési nyilvántartást vezetõ szervvel a

nyilvántartás körébe tartozó valótlan adatot közöl,

f) a 112. § (3) bekezdés c) pontja szerinti, idõközben esedékessé váló

továbbképzés elvégzését vagy ennek megkezdését az esedékességétõl

számított 30 napon belül nem igazolja,

g) szakirányú szakképesítéshez kötött tevékenységet - ha jogszabály

eltérõen nem rendelkezik - a megfelelõ szakképesítés, illetve

szakirányú szakképesítés mûködési nyilvántartásba történõ bejelentése

nélkül vagy azt megelõzõen kezd meg,

h) elhalálozott.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a bíróság, a c)-d) pontok esetén az

alkalmatlanságot megállapító szerv hivatalból értesíti a mûködési

nyilvántartást vezetõ szervet.

(3) Az elhalálozást az egészségügyi szolgáltató, illetve a mûködési

engedélyt kiadó szerv jelenti az (1) bekezdésben megjelölt szervnek.

Az egészségügyi tevékenységre való alkalmatlanság

114. §

(1) Azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota következtében

egészségügyi tevékenység gyakorlására véglegesen nem képes, illetve

korlátozottan alkalmas, az egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység

gyakorlására alkalmatlannak, illetve korlátozottan alkalmasnak nyilvánítja.

Korlátozott alkalmasság esetén az egészségügyi hatóság meghatározza a

végezhetõ egészségügyi tevékenységek körét.

(2) Azt az egészségügyi dolgozót, aki belátási képességének csökkenése

következtében egészségügyi tevékenység végzésére alkalmatlanná vált, az

alkalmatlanság idõtartamára e tevékenység folytatásától az egészségügyi

hatóság eltiltja. Az eltiltott egészségügyi dolgozó alkalmasságát az

egészségügyi hatóság legalább két évente felülvizsgálja.

(3) Az egészségügyi szakképzést nyújtó oktatási intézmény tanulója,

hallgatója, amennyiben az (2) bekezdés szerinti okból az egészségügyi

tevékenység folytatására alkalmatlan lenne, az alkalmatlanság idõtartamára e

tanulmányok folytatásától fel kell függeszteni.

(4) Az eltiltásra és felfüggesztésre vonatkozó részletes szabályokat külön

jogszabály állapítja meg.

Egészségügyi képzés, szakképzés, továbbképzés

115. §

(1) Az egészségügyi képzés feladata olyan szakemberek képzése, akik

ismereteik, képességeik és készségeik alapján képesek szakmai képzettségüknek

megfelelõ egészségügyi feladatok ellátására.

(2) Az egészségügyi szakképzés feladata a képzési fokoknak és szinteknek

megfelelõ elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek nyújtása.

(3) A továbbképzés feladata a megszerzett ismeretek és készségek

folyamatos szinten tartása és fejlesztése a tudomány korszerû színvonalának és

az egészségügyi ellátás igényeinek megfelelõen.

(4) A fõiskolai szintû egészségügyi alapképzésben szakképesítést szerzett

egészségügyi dolgozók fõiskolai vagy egyetemi szakirányú továbbképzésben,

illetve szakirányú szakképzésben vehetnek részt.

(5) Az egyetemi szintû egészségügyi alapképzésben szakképzettséget

szerzett egészségügyi dolgozó (orvos, fogorvos, gyógyszerész) munkavégzésre

irányuló jogviszony keretében a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott

szakmák speciális elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítása érdekében

felsõfokú szakmai képzésben (a továbbiakban: felsõfokú szakirányú szakképzés)

vehet részt, amelynek során szakorvosi, szak-fogorvosi, szakgyógyszerészi,

felsõfokú szakirányú szakképesítést szerez.

(6) Az egyetemi szintû, nem egészségügyi alapképzésben szakképzettséget

szerzett egészségügyi dolgozók a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott szakmák speciális elméleti és gyakorlati ismereteinek

elsajátítása érdekében felsõfokú szakirányú szakképzésben vehetnek részt,

amelynek során felsõfokú szakirányú szakképesítést szereznek.

116. §

(1) Az egészségügyi szakképzés alap-, közép- és felsõfokú szakképzés

keretében, valamint egyetemi és fõiskolai szinten történik, a szakképzésre és

felsõoktatásra vonatkozó jogszabályokban foglaltaknak megfelelõen.

(2) A szakorvosok, szakfogorvosok, szakgyógyszerészek, klinikai

szakpszichológusok képzésének (felsõfokú szakirányú szakképzés) és

továbbképzésének - beleértve más felsõfokú végzettséggel rendelkezõk

egészségügyi szakirányú és továbbképzését is - szabályait a népjóléti

miniszter rendeletben szabályozza.

(3) Az egészségügyi képzés és továbbképzés a szakmai képzés biztosításához

szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ oktatási intézményekben,

illetve egészségügyi szolgáltatóknál történik.

117. §

(1) Az egészségügyi képzés, továbbképzés, szakképzés, felsõfokú

szakirányú szakképzés és továbbképzés tekintetében a népjóléti miniszter

döntés-elõkészítõ, véleményezõ, javaslattevõ testületeként Egészségügyi

Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) mûködik, amely

ellátja a (2) bekezdésben, valamint a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott feladatokat.

(2) Az ESZTT

a) véleményezi valamennyi, az egészségügyi szakképzést, továbbképzést

érintõ jogszabály tervezetét;

b) véleményezi az egyetemi, fõiskolai szintû egészségügyi alapképzésben

az államilag finanszírozott hallgatói keretszámokat, illetõleg azok

megosztását;

c) közremûködik a szakorvos-, szakgyógyszerész- és szak-fogorvosképzés,

valamint az egészségügyi dolgozók továbbképzése szakmai feltételeinek,

egységes elveinek és programjainak meghatározásánál és ezeket

országosan minõsíti és összehangolja,

d) külön jogszabályban meghatározottak szerint ellátja a felsõfokú

szakirányú szakképzéssel kapcsolatos feladatokat.

(3) Az ESZTT-ben - a népjóléti miniszter rendeletében foglaltak szerint -

biztosítani kell

a) a képzésben, továbbképzésben résztvevõ felsõoktatási intézmények,

b) az egészségügyi dolgozók alap-, közép- és felsõfokú szakképzését

koordináló intézmény,

c) az egészségügyben mûködõ szakmai kamarák, ezek hiányában az érintett

reprezentatív szakmai szervezetek,

d) a szakmai kollégiumok

képviseletét.

(4) Az ESZTT munkájában meghívottként részt vesz a Mûvelõdési és

Közoktatási Minisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium egy-egy

képviselõje.

118. §

(1) Az egészségügyben dolgozóknak joguk van szakképzésben, szakirányú

szakképzésben és továbbképzésben részt venni. Jogszabály továbbképzést

kötelezõen elõírhat, a továbbképzésben történõ részvétel feltételeinek

egyidejû meghatározásával.

(2) A népjóléti miniszter az egészségügyi ellátás szakmai színvonalának

biztosítása érdekében részt vesz az egyetemi és fõiskolai szintû alapképzések

képesítési követelményeinek meghatározásában.

(3) A népjóléti miniszter meghatározza az egyes alap-, közép- és felsõfokú

szakképesítések, valamint a felsõfokú szakirányú szakképesítések képesítési

feltételeit és követelményeit.

4. cím

Az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítása

A minõségi rendszer

119. §

(1) A minõségi rendszer célja az egészségügyi szolgáltatások minõségének

biztosítása.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cél elérése érdekében a minõségi

rendszer magában foglalja a minõségi követelmények meghatározását, ezek

teljesítésének ellenõrzését, értékelését, szükség szerint tanúsítását és a

folyamatos minõségfejlesztést.

(3) Az egészségügyi szolgáltatás megfelelõ minõségének alapvetõ

feltétele, hogy

a) azt kizárólag jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi

feltételekkel rendelkezõ szolgáltató nyújtsa,

b) az ellátás során érvényesüljenek a jogszabályban foglalt vagy egyéb

szakmai szabályok, így különösen a tudomány mindenkori állását tükrözõ

és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a

módszertani útmutatókban közzétett szabályok, a szakmai irányelvek

vagy módszertani útmutatók hiányában a széles körben elfogadott

szakirodalomban közzétett szakmai követelmények,

c) az az egyén számára

ca) egészségi állapotában az elérhetõ legnagyobb tényleges

állapotjavulást eredményezze,

cb) lehetõvé tegye a betegjogok érvényesülését,

d) a rendelkezésre álló erõforrások optimális felhasználásával szakmailag

hatásosan nyújtható legyen.

120. §

Az egészségügyi szolgáltatások minõségét és minõségfejlesztését az

egészségügyi szolgáltató minõségbiztosítási, minõségfejlesztési és ellenõrzési

rendszere (a továbbiakban: belsõ minõségügyi rendszer), valamint a szakmai

felügyeletet gyakorló szervezet minõségbiztosítási, minõségfejlesztési és

ellenõrzési rendszere, továbbá a megfelelõség-tanúsítás (a továbbiakban: külsõ

minõségi rendszer) biztosítja.

A belsõ minõségügyi rendszer

121. §

Minden egészségügyi intézményben biztosítani kell a belsõ minõségügyi rendszer

mûködését, amelynek célja

a) a szolgáltatások minõségének folyamatos fejlesztése, a szolgáltatás

folyamatainak megismerése és részletes tervezése, ide értve a

lehetséges hibák megelõzésének tervezését is,

b) a szolgáltatás során felmerülõ hiányosságok idõben történõ

felismerése, a megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtétele és

ezek ellenõrzése,

c) a hiányosságok okainak feltárása, az azokból fakadó költségek, károk

csökkentése,

d) megfelelés a szakmai és minõségügyi követelményeknek és a saját

követelményrendszer fejlesztése.

A külsõ minõségi rendszer

122. §

A külsõ minõségi rendszer mûködése az egészségügyi szolgáltatók mûködési

engedélyezési rendjére épül, és

a) a szolgáltatások nyújtáshoz szükséges követelményeknek,

b) az egyes szolgáltatások szakmai tartalmának,

c) a szolgáltatások értékelési szempontjainak,

d) az alkalmazott eljárások dokumentációs rendszere és adatszolgáltatás

minõségi követelményeinek

meghatározásán, nyilvánosságra hozatalán és rendszeres felülvizsgálatán,

továbbá az egészségügyi szolgáltató és szolgáltatás megfelelõségének

felügyeletén, valamint a megfelelõség-tanúsítás rendszerén keresztül valósul

meg.

A szakmai felügyelet

123. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatók és a szolgáltatások felett az

egészségügyi hatóság szakmai felügyeletet gyakorol.

(2) A szakmai felügyelet keretében az egészségügyi hatóság feladata az

egészségügyi ágazati jogszabályok, valamint a szakmai szabályok

érvényesülésének ellenõrzése.

A megfelelõség-tanúsítás

124. §

(1) A megfelelõség-tanúsítás az egészségügyi szolgáltató minõségügyi

rendszerének, valamint ezáltal a szolgáltató által nyújtott ellátások

minõségének felülvizsgálata és elismerése

(2) Az egészségügyi szolgáltatók a megfelelõség-tanúsítást az általuk

önkéntesen teljesített, az ellátás színvonalát emelõ és szakmai tartalmát

bõvítõ szolgáltatás minõsége megfelelõségének elismerése érdekében

kezdeményezhetik.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaknak való megfelelést a megfelelõség-

tanúsításra jogosult szervezet - külön jogszabályban foglalt idõtartamra -

tanúsító okirat kiadásával igazolja.

(4) A megfelelõség-tanúsítvány, illetve annak tartalma csak az érintett

egészségügyi szolgáltató által hozható nyilvánosságra.

(5) A megfelelõség-tanúsítvány érvénytartama alatt a tanúsításra jogosult

szervezet idõszakos ellenõrzést tarthat. Amennyiben az ellenõrzés során

feltártak nem felelnek meg az okirat kiadási feltételeinek, úgy az okirat

érvényteleníthetõ. Ebben az esetben a (7) bekezdésben foglaltakat kell

megfelelõen alkalmazni.

(6) A megfelelõség-tanúsítással rendelkezõ egészségügyi szolgáltató a

megfelelõség-tanúsítvány érvénytartamának lejártát megelõzõen kezdeményezheti

az ismételt megfelelõség-tanúsítást. Amennyiben a felülvizsgálat megállapítja,

hogy a tanúsító okirat kiadásának idõpontjában fennálló feltételek a

szolgáltatónál nem biztosítottak, a tanúsítás ismételt kiadását a

megfelelõség-tanúsításra jogosult szervezet megtagadja.

(7) A nyilvánosságra hozott megfelelõség-tanúsítvány érvényességi idejének

lejártáról - ismételt megfelelõség-tanúsítás hiányában - az egészségügyi

szolgáltató az érintetteket a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott

módon tájékoztatja.

VI. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége

125. §

Sürgõs szükség esetén az egészségügyi dolgozó - idõponttól és helytõl

függetlenül - köteles az adott körülmények között a tõle elvárható módon és a

rendelkezésére álló eszközöktõl függõen az arra rászoruló személynek

elsõsegélyt nyújtani, illetõleg a szükséges intézkedést haladéktalanul

megtenni.

126. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató területi ellátási kötelezettsége körében

az egészségügyi dolgozó munkaidejében köteles az e minõségében hozzáforduló

beteg megfelelõ ellátása iránt - a (2) és (5) bekezdésekben foglaltaknak,

illetve szakmai kompetenciájának és felkészültségének megfelelõ módon -

intézkedni.

(2) Az orvos - feltéve, ha szakmai kompetenciája és felkészültsége

alapján erre jogosult - köteles a hozzáforduló beteget megvizsgálni. A

vizsgálat megállapításaitól függõen köteles a beteget ellátni vagy - a

megfelelõ tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén - a megfelelõ

feltételekkel rendelkezõ orvoshoz, illetve egészségügyi szolgáltatóhoz

irányítani.

(3) A beteg vizsgálatának ki kell terjednie a kezelõorvos tudomására

jutott valamennyi panaszra, a kórelõzményekre és a beteg gyógyulását

befolyásoló egyéni körülmények feltárására.

(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérni kizárólag a beteg életének

megmentéséhez szükséges, halasztást nem tûrõ beavatkozások esetén lehet.

(5) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi dolgozó a

hozzáforduló beteg vizsgálatáról kompetenciájának keretei között saját maga,

illetõleg ha az kompetenciájának kereteit meghaladja, az erre jogosult orvos

értesítése útján köteles gondoskodni. Ez utóbbi esetben azonban ha a beteg

állapota azt szükségessé teszi, az orvos megérkezéséig köteles elvégezni

mindazokat beavatkozásokat, amelyek nyújtására szakmai kompetenciája és

felkészültsége alapján jogosult.

127. §

(1) Távolléte vagy akadályoztatása idõtartamára a kezelõorvos köteles a

beteg vizsgálatára és kezelésére más orvost felkérni, ide nem értve azt az

esetet, amelyben a kezelõorvos feladatait az ügyeletes orvos köteles ellátni.

(2) A felkért kezelõorvos, illetõleg ügyeletes orvos köteles a beteg

egészségi állapotával kapcsolatos eseményekrõl a kezelõorvost megfelelõ idõben

és módon tájékoztatni.

(3) A kezelõorvos felkérésének elutasítására a beteg vizsgálatának

megtagadására vonatkozó rendelkezések az irányadók.

128. §

(1) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi dolgozó a

folyamatos ellátás biztosítása érdekében - a munkáltató rendelkezésének és a

külön jogszabályokban foglaltaknak megfelelõen - köteles a rendes munkaidõn

kívül

a) meghatározott helyen készenlétben állni, illetve

b) ügyeleti feladatokat ellátni.

(2) Az (1) bekezdés tekintetében

a) készenlétnek minõsül a rendkívüli munkaidõben, az egészségügyi

szolgáltató által elérhetõ, vagy meghatározott helyen munkavégzés

céljából való készen állás.

b) ügyeletnek minõsül - amennyiben mûszak szervezése nem szükséges vagy

nem lehetséges - rendkívüli munkaidõben, ügyeleti díj ellenében, a

munkavégzés helyszínén való rendelkezésre állás, továbbá az ügyeleti és

munkaköri feladatok ellátása.

Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása

129. §

(1) A kezelõorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és

terápiás módszerek [119. § (3) bekezdés b) pontja] közül - a hatályos

jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az adott esetben

alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közremûködõ személyek által ismert

és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett

végezhetõ eljárást.

(2) A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának

feltétele, hogy

a) ahhoz a beteg az e törvény szabályai szerint beleegyezését adja,

valamint

b) a beavatkozás kockázata kisebb az alkalmazás elmaradásával járó

kockázatnál, illetõleg a kockázat vállalására alapos ok van.

(3) A kezelõorvos - feladatkörében - jogosult

a) más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendelkezõ egészségügyi

dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való

közremûködésre felkérni,

b) konzílium összehívását javasolni, illetve összehívni.

130. §

(1) A kezelõorvos - feladatkörében - jogosult a beteg ellátásában

közremûködõ egészségügyi dolgozók részére utasítást adni. Az utasításnak

egyértelmûen tartalmazni kell az ellátandó feladatot, annak idejét, helyét és

- amennyiben szükséges - a közremûködésre felkérendõ további egészségügyi

dolgozók nevét és munkakörét.

(2) A közremûködõ egészségügyi dolgozó köteles

a) az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai

szabályoknak megfelelõen végrehajtani,

b) amennyiben a végrehajtás során elõre nem látható vagy a beteg

állapotromlásához vezetõ esemény történik, errõl a kezelõorvost - ha

ez nem lehetséges, a betegellátásban közremûködõ más orvost -

haladéktalanul értesíteni,

c) amennyiben véleménye szerint az utasítás végrehajtása a beteg

állapotát kedvezõtlenül befolyásolja vagy más aggály merül fel, ezt

azonnal a kezelõorvos - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban

közremûködõ más orvos - tudomására hozni,

d) az utasítás végrehajtását - a kezelõorvos egyidejû tájékoztatása

mellett - megtagadni, amennyiben azzal a tõle elvárható ismeretek

szerint a beteg életét veszélyeztetné vagy a gyógykezeléshez nem

szükségszerûen kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna.

(3) A közremûködõ egészségügyi dolgozó - amennyiben a (2) bekezdés c)

pontjában foglaltak ellenére az utasítás végrehajtására szólítják fel -

jogosult az utasítás írásba foglalását kérni.

(4) Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó - szakmai

kompetenciájának keretei között és felkészültségének megfelelõen - önállóan

határozza meg a általa elvégzendõ feladatok végrehajtásának módját és

sorrendjét.

Az ellátás megtagadásának joga

131. §

(1) A hozzáforduló beteg vizsgálatát a betegellátásban közvetlenül

közremûködõ orvos

a) ha ebben más beteg ellátásának azonnali szükségessége miatt

akadályoztatva van, vagy

b) a beteghez fûzõdõ személyes kapcsolata miatt

megtagadhatja, feltéve, hogy a beteget más orvoshoz irányítja.

(2) Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását köteles megtagadni,

ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében

fizikailag alkalmatlan.

(3) Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követõen tagadhatja

meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítást nyer, hogy

a) a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért kezelés

szakmailag nem indokolt,

b) a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál

nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi feltételek és a beteget

beutalja az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz,

vagy

c) a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást és a vizsgálatot

végzõ orvos a beteget késõbbi idõpontra visszarendeli, illetõleg a b)

pontban foglaltak szerint jár el.

(4) Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a

beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy

szakmai szabályba ütközik, az orvos köteles az ellátást megtagadni.

(5) Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha

a) az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási

meggyõzõdésével ellenkezik,

b) a beteg együttmûködési kötelezettségét [26. § (2) bekezdés] súlyosan

megsérti, így különösen, ha a kapott utasításokat rendszeresen és

szándékosan nem tartja be,

c) vele szemben a beteg sértõ vagy fenyegetõ magatartást tanúsít,

kivéve ha e magatartását betegsége okozza,

d) saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti.

(6) A (5) bekezdés a) és c) pontjaiban foglalt okok alapján az orvos a

beteg ellátását csak akkor tagadhatja meg, ha

a) ez a beteg egészségi állapotát károsan nem befolyásolja, és

b) a beteget más orvoshoz irányítja vagy javasolja, hogy saját

érdekében forduljon más orvoshoz.

132. §

(1) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi dolgozó a

beteg által kért ellátást köteles megtagadni ha

a) az jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik,

b) arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény

következtében fizikailag alkalmatlan.

(2) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi dolgozó - a

kezelõorvos tájékoztatása mellett - a kompetenciájába tartozó ellátások

végzését a 131. § (5) bekezdésében foglalt okok alapján jogosult megtagadni.

133. §

A területi ellátási kötelezettséggel mûködõ egészségügyi szolgáltatónál

foglalkoztatott egészségügyi dolgozó esetében a 131. § (5) bekezdés a) pontja

szerinti megtagadási jog gyakorlásának feltétele, hogy ezt a körülményt

alkalmazását megelõzõen vagy foglalkoztatása folyamán a körülmény felmerülését

követõen azonnal a munkáltatójával írásban közölte.

Tájékoztatási kötelezettség

134. §

(1) A kezelõorvos - a 14. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt esetek

kivételével - köteles a beteget annak egészségi állapotáról a 13. §-ban

foglaltaknak megfelelõen tájékoztatni.

(2) Amennyiben a beteg cselekvõképtelen, az általa kijelölt személy,

illetõleg a beavatkozás elvégzéséhez beleegyezési nyilatkozat megtételére

jogosult személy tájékoztatása kötelezõ.

135. §

(1) Ha a tájékoztatás súlyosan veszélyeztetheti a beteg állapotát, a

kezelõorvos felajánlja a betegnek, hogy kívánja-e a tájékoztatást vagy lemond

errõl és egyben megjelöli azt a személyt, akit az orvosnak tájékoztatnia kell.

(2) A kezelõorvosnak a tájékoztatást kíméletesen és körültekintõen kell

megtennie és szükség esetén gondoskodnia kell a tájékoztatott lelki

gondozásáról.

(3) A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a

lehetséges kockázatokra, azok következményeire és elõfordulási gyakoriságára,

továbbá meg kell gyõzõdni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette.

Dokumentációs kötelezettség

136. §

(1) A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az

egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt úgy kell

vezetni, hogy az a valóságnak megfelelõen tükrözze az ellátás folyamatát.

(2) Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni

a) a beteg személyazonosító adatait,

b) cselekvõképes beteg esetén az értesítendõ személy, kiskorú, illetve

gondnokság alatt álló beteg esetében a törvényes képviselõ nevét,

lakcímét, elérhetõségét;

c) a kórelõzményt, a kórtörténetet;

d) az elsõ vizsgálat eredményét,

e) a diagnózist és a gyógykezelési tervet megalapozó vizsgálati

eredményeket, a vizsgálatok elvégzésének idõpontját,

f) az ellátást indokoló betegség megnevezését, a kialakulásának

alapjául szolgáló betegséget, a kísérõbetegségeket és szövõdményeket,

g) egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló betegség, illetve a

kockázati tényezõk megnevezését,

h) az elvégzett beavatkozások idejét és azok eredményét,

i) a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak eredményét,

j) a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonatkozó adatokat,

k) a bejegyzést tévõ egészségügyi dolgozó nevét és a bejegyzés

idõpontját,

l) a betegnek, illetõleg tájékoztatásra jogosult más személynek

nyújtott tájékoztatás tartalmának rögzítését,

m) a beleegyezés (15. § (3) bekezdés), illetve visszautasítás (20. §)

tényét, valamint ezek idõpontját,

n) minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a beteg gyógyulására

befolyással lehet.

(3) Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell õrizni:

a) az egyes vizsgálatokról készült leleteket,

b) a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett iratokat,

c) az ápolási dokumentációt,

d) a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit, valamint

e) a beteg testébõl kivett szövetmintákat.

137. §

Több résztevékenységbõl álló, összefüggõ ellátási folyamat végén vagy

fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátást követõen írásbeli összefoglaló jelentést

(zárójelentést) kell készíteni és - a 14. § (1) bekezdésében, valamint a 135.

§ (1) bekezdésében foglalt esetek kivételével - azt a betegnek át kell adni.

Titoktartási kötelezettség

138. §

(1) Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval

munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden a beteg

egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás

nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, idõbeli

korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy

az adatokat közvetlenül a betegtõl, vizsgálata vagy gyógykezelése során,

illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon

ismerte meg.

(2) A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre, ha ez alól a

beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának

kötelezettségét írja elõ.

Az egészségügyi dolgozók védelme

139. §

Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre

irányuló jogviszonyban álló más személy

a) a látlelet kiadása,

b) a keresõképesség, illetve a munkaképesség csökkenés mértékének

elbírálása,

c) a munka-, illetve pályaalkalmasság elbírálása,

d) az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek kiadására irányuló

eljárásban végzett vizsgálatok,

e) az egyéb egészségügyi, egészségbiztosítási vagy szociális ellátásra

való jogosultság megállapítására irányuló eljárásban végzett

vizsgálatok,

f) a kötelezõ népegészségügyi intézkedések ellátása,

g) a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére végzett vizsgálat,

illetve beavatkozás,

h) az ügyeleti szolgálat, illetve sürgõsségi ellátás

során mindezekkel összefüggésben közfeladatot ellátó személynek minõsül.

A szakmai fejlõdéshez való jog és kötelezettség

140. §

Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre

irányuló jogviszonyban álló más személy jogosult és köteles szakmai

ismereteinek - a tudomány mindenkori állásával, fejlõdésével összhangban

történõ - folyamatos továbbfejlesztésére.

VII. fejezet

AZ ÁLLAM FELELÕSSÉGE A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI

ÁLLAPOTÁÉRT, AZ EGÉSZSÉGÜGY SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA

1. cím

Az állam felelõssége a lakosság egészségi állapotáért

141. §

(1) Az állam - az e törvényben meghatározott keretek között - felelõs a

lakosság egészségi állapotáért, különösen azért, hogy az ehhez szükséges

feltételrendszer kialakításával lehetõvé váljon a közösségek és az egyének

számára egészségi állapotuk megõrzése, védelme és fejlesztése, valamint

szükség esetén lehetséges mértékû helyreállítása.

(2) Az állam felelõsségének tartalma:

a) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga gyakorlásához az

egészségügyi ellátórendszer megfelelõ mennyiségû, minõségû, eloszlású,

összetételû és hatékonyságú mûködése általános (szervezési, intézményi,

oktatási, kutatási) feltételeinek megteremtérse, mûködtetésének

biztosítása,

b) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga gyakorlásához a kötelezõ

egészségbiztosítási rendszer mûködtetésének biztosítása,

c) az emberi méltóság és az önrendelkezési jog teljeskörû védelme és

biztosítása az egészségügyi intézményrendszer mûködése során,

d) az egészségpolitikai cél-, feladat- és eszközrendszer meghatározása

és érvényesítése.

(3) Az állam felelõssége körében az állam kötelezettségét képezi

különösen

a) az egészségmegõrzés és egészségfejlesztés alapvetõ feltételeinek

biztosítása,

b) az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi ellátási

kötelezettség és felelõsség meghatározása,

c) az egészségpolitika céljait szolgáló finanszírozási, fejlesztési és

információs rendszer kialakítása és fejlesztése,

d) az egészségügyi szolgáltatások szakmai feltételrendszerének

meghatározása, ideértve az egészségügyi szolgáltatások minõségének

biztosítását és ellenõrzését is,

e) az egészségügyi képzés, szakképzés és továbbképzés rendszerének

szabályozása, feltételeinek biztosítása,

f) az egészségügyi kutatási tevékenység támogatása, szervezése és

koordinálása,

g) az egészséges életmód választásához szükséges ismereteknek az

oktatási rendszerbe történõ integrálása,

h) az e törvényben meghatározott esetekben a közérdek védelme az egyéni

érdekekkel szemben,

i) az egyéni és a társadalmi érdekek összehangolása a ritka, a

kiemelkedõ költségigényû, illetve az új módszerek és eljárások

alkalmazásánál,

j) a mentés, a katasztrófa-egészségügyi ellátás, a nemzeti

vérkészlettel való gazdálkodás,

k) a népegészségügyi és az egészségügyi igazgatási tevékenység

feltételeinek biztosítása.

142. §

(1) Az állam a központi költségvetésben és az Egészségbiztosítási Alap

költségvetésében biztosítja a megfelelõ szintû és minõségû egészségügyi

ellátások rendszerének mûködését.

(2) Ha törvény kivételt nem tesz, az e törvényben foglalt ellátások és

feladatok közül a központi költségvetésben kell biztosítani

a) a mentéssel,

b) a katasztrófa-egészségügyi ellátással,

c) a vérellátás megszervezésével, valamint a vér rendelkezésre

állásával,

d) a ritka, a kiemelkedõ költségigényû vagy orvosbiológiai kutatások

keretén belül végzett gyógyító célú eljárások alkalmazásával,

e) a 35-36. §-okban foglalt népegészségügyi feladatokkal,

f) a kötelezõ népegészségügyi és járványügyi feladatokkal,

g) az elsõdleges megelõzést szolgáló népegészségügyi feladatok közül az

egészségfejlesztéssel, az egészségnevelés szervezésével, a

családtervezési tanácsadással,

h) a terhesgondozással, a gyermekágyas anyák gondozásával,

i) az egészségügyi szakképzésre és kötelezõ továbbképzésre vonatkozó

állami támogatással,

j) az e törvény alapján az államot terhelõ kártalanítási

kötelezettségek teljesítésével,

k) az e törvény alapján az államot terhelõ megtérítési kötelezettségek

teljesítésével [70. §, 204. § (2) bekezdés], valamint

l) a külön törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján

kormányrendeletben meghatározott feladatokkal

kapcsolatban felmerülõ költségek fedezetét.

2. cím

Az egészségügy szervezése és irányítása

143. §

Az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok

ellátásáért, valamint az ezekkel összefüggõ jogok gyakorlásáért és

kötelezettségek teljesítéséért való felelõsség - az e törvényben foglaltaknak

megfelelõen - az Országgyûlést, a Kormányt, a népjóléti minisztert, az ÁNTSZ-

t, illetõleg a helyi önkormányzatokat, továbbá az egészségbiztosítási

szerveket, valamint az egészségügyi intézmény fenntartóját terheli.

144. §

(1) Az állam a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és elõsegíti az

egészségügy területén mûködõ szakmai kamaráknak és más köztestületeknek,

valamint szakmai érdekképviseleti szerveknek, szakmai egyesületeknek és más

társadalmi szervezeteknek az e törvényben foglaltakkal összhangban levõ

tevékenységét.

(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti szervekkel együttmûködik abból a

célból, hogy a lakosság egészségi állapotának javítása, illetõleg a jobb

életminõség érdekében elõsegítse az e törvényben meghatározott célok és

alapelvek érvényesülését, valamint az egészségkárosító környezeti, társadalmi

és egyéb hatások elleni eredményes fellépést.

Az Országgyûlés feladatai

145. §

A Magyar Köztársaság Országgyûlése

a) tevékenysége során fokozottan figyelembe veszi és érvényesíti a

lakosság egészségének megõrzéséhez fûzõdõ össztársadalmi érdekeket és

az ehhez rendelt egészségpolitikai célokat,

b) meghatározza a Nemzeti Egészségfejlesztési Programot, értékeli az

abban foglaltak végrehajtását és a lakosság egészségi állapotának

általános helyzetét.

A Nemzeti Egészségfejlesztési Program

146. §

(1) A Nemzeti Egészségfejlesztési Program (a továbbiakban: NEP) az

egészségügyi tervezés alapja. A NEP-ben foglaltakat a gazdaságpolitikai, a

terület-, illetõleg településfejlesztési, továbbá valamennyi állami tervezés

körébe tartozó döntés meghozatala, illetõleg végrehajtása során érvényre kell

juttatni.

(2) A NEP tartalmazza

a) a lakosság egészségi állapotának bemutatását, különös figyelemmel a

kiemelkedõen kritikus területekre,

b) a megvalósítani kívánt egészségfejlesztési, egészségvédelmi célok

meghatározását,

c) a kitûzött célok megvalósításához szükséges feladatokat, azok

végrehajtási sorrendjét,

d) a kitûzött célok megvalósításához szükséges eszközöket, különös

tekintettel a pénzügyi forrásokra.

(3) A NEP-et legalább négy évenként felül kell vizsgálni.

A Kormány feladatai

147. §

(1) A Kormány az egészségügy szervezésével és irányításával összefüggõ

feladatkörében

a) gondoskodik - a népjóléti miniszter útján - a NEP elõkészítésérõl,

illetõleg annak az Országgyûlés elé terjesztésérõl,

b) meghatározza az egészséget támogató kormányzati politika, ezen belül

az egészségpolitika elveit, céljait és fõbb irányait,

c) irányítja és összehangolja az egészségügyi államigazgatási feladatok

végrehajtását,

d) gondoskodik az egészségügyet érintõ nemzetközi szerzõdésekben

foglalt kötelezettségek teljesítésérõl, illetõleg jogok

érvényesítésérõl,

e) gondoskodik az e törvény szerint az államot terhelõ kártalanítási és

megtérítési kötelezettségek teljesítésérõl,

f) katasztrófa [225. § (2) bekezdés] esetén gondoskodik a veszély

elhárításához szükséges feltételek biztosításáról, továbbá ellátja az

annak elhárítását célzó tevékenységek általános irányítását.

(2) A Kormány a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen törvényességi

felügyeletet gyakorol az egészségbiztosítási szervek tevékenysége felett.

Nemzeti Egészségügyi Tanács

148. §

(1) A Kormány egészségügyi szervezéssel és irányítással kapcsolatos

feladatainak ellátását a Nemzeti Egészségügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács)

segíti.

(2) A Tanács

a) a kormányzati egészségpolitika kialakításában és az ezzel összefüggõ

döntések meghozatalában kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ és

tanácsadó

b) a kormányzati egészségpolitikai döntések végrehajtásának

folyamatában ellenõrzõ, elemzõ és értékelõ

tevékenységet végez.

(3) A Tanács közremûködik:

a) a NEP kialakításában és végrehajtásában,

b) a lakosság egészségét támogató és fejlesztõ kormányzati szintû

társadalompolitika kialakításában és a döntések elõkészítésében,

c) az egészségpolitika cél- és eszközrendszerének kidolgozásában és

érvényre juttatásában,

d) a népegészségügyi feladatok és azok végrehajtási sorrendjének

meghatározásában.

149. §

(1) A Tanács tagjai:

a) az egészségügy területén mûködõ országos szakmai kamarák egy-egy

képviselõje,

b) az egészségügyben dolgozók országos érdekképviseleti szervezetei

által delegált három fõ,

c) a betegek országos érdekképviseleti szervezetei által delegált tíz

fõ,

d) a helyi önkormányzatok országos érdekszövetségei által delegált

három fõ,

e) az egészségügyi szolgáltatók országos szövetségei által delegált

három fõ,

f) az egészségügyi oktatási intézmények által delegált három fõ,

g) az egészségügyi intézményt fenntartó minisztériumok által delegált

egy-egy fô,

h) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség által

kijelölt egy fõ,

i) a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt egy fõ, valamint

j) az egészségügy területén mûködõ tudományos társaságok által delegált

két fõ.

(2) A Tanácsnak e törvény erejénél fogva tagja továbbá

a) a népjóléti miniszter,

b) az országos tisztifõorvos, valamint

c) az egészségbiztosítási önkormányzat elnöke.

(3) A Tanács a tagjai sorából elnököt választ. A Kormány képviseletében a

népjóléti miniszter e törvény erejénél fogva társelnöki tisztséget tölt be.

(4) A Tanács mûködésének költségeit a központi költségvetés Népjóléti

Minisztérium fejezet költségvetésében kell biztosítani.

(5) A Tanács feladataira, szervezetére, illetõleg mûködésére vonatkozó

további részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

A népjóléti miniszter feladatai

150. §

(1) A népjóléti miniszter az e törvényben foglaltaknak, valamint a

Kormány egészségpolitikai döntéseinek megfelelõen ellátja az egészségügy

ágazati irányítását. Így különösen

a) ellátja a NEP által meghatározott ágazati feladatokat,

b) ellátja az egészségügyi képzéssel, szakképzéssel, szakirányú

szakképzéssel és továbbképzéssel összefüggõ szakmai feladatokat,

c) meghatározza az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelmény

rendszerét,

d) támogatja és összehangolja az egészségügyi ágazat feladatkörét

érintõ tudományos kutató tevékenységet,

e) irányítja az egészségügyi tevékenység ágazati irányításához és

egységes mûködéséhez szükséges nyilvántartási és információs rendszert,

f) az országos tisztifõorvoson keresztül irányítja az ÁNTSZ-t,

g) irányítja az egészségügy területén mûködõ országos intézeteket,

h) meghatározza és összehangolja a gyógyszerek, gyógyászati

segédeszközök elõállításával, forgalmazásával és rendelésével

kapcsolatos tevékenységeket.

(2) A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed minden egészségügyi

tevékenységre, illetõleg - jogállásától függetlenül - minden egészségügyi

szolgáltatóra.

(3) A népjóléti miniszter tevékenységét az Egészségügyi Tudományos Tanács

(a továbbiakban ETT), a szakmai kollégiumok, valamint az (1) bekezdés g)

pontja szerinti országos intézetek segítik.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatai

151. §

(1) Az ÁNTSZ központi és területi szervei ellátják a népegészségügy,

valamint az egészségügyi szakigazgatás és koordináció körében az e törvényben,

továbbá más jogszabályokban meghatározott állami feladatokat és hatásköröket.

(2) Az ÁNTSZ szervezetérõl és mûködésének fõbb szabályairól külön törvény

rendelkezik.

A helyi önkormányzatok feladatai

152. §

(1) A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében

gondoskodik:

a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,

b) a fogorvosi alapellátásról,

c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról,

d) a védõnõi ellátásról,

e) az iskola-egészségügyi ellátásról.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete megállapítja és

kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit, több településre is

kiterjedõ ellátás esetén a körzet székhelyét.

(3) A helyi önkormányzat biztosítja a tulajdonában vagy használatában

levõ járóbeteg-szakellátást, illetõleg fekvõbeteg-szakellátást nyújtó

egészségügyi intézmények mûködését.

153. §

(1) A települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi

feladatok körében

a) gondoskodik a köztisztasági és település-tisztasági feladatok

ellátásáról,

b) biztosítja - figyelemmel a 73. § (1) bekezdésében foglaltakra is - a

település rágcsálómentességét,

c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település környezet-egészségügyi

helyzetének alakulását és ennek esetleges romlása esetén -

lehetõségeihez képest - saját hatáskörben intézkedik vagy a hatáskörrel

rendelkezõ és illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges

intézkedések meghozatalát.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete dönt a gyógyiszap és

gyógyforrástermék kitermelésérõl, kezelésérõl, az elismert gyógyvíz, a

gyógyiszap és a gyógyforrástermék palackozásáról, csomagolásáról, valamint

forgalomba hozataláról, illetve engedélyezi e tevékenységeket.

Az egészségbiztosítási szervek feladatai

154. §

Az egészségbiztosítási szervek a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen

kötelesek biztosítani az egészségügyi intézmények által nyújtott egészségügyi

szolgáltatások vonatkozásában

a) a szükséges kapacitás megfelelõ idõben történõ lekötését, valamint

b) a teljesített és ellenõrzött szolgáltatás finanszírozását.

Egészségügyi intézmények fenntartása

155. §

(1) Az egészségügyi intézmények fenntartójának hatáskörét képezi különösen

a) az alapítói jogok, a létesítés, az átszervezés, illetve a

megszüntetés gyakorlása,

b) az intézmény költségvetésével kapcsolatos jogok gyakorlása,

c) az intézmény vezetõinek (helyetteseinek) tekintetében a munkáltatói

jogok gyakorolása,

d) az intézmény mûködését szabályozó dokumentumok (pl. szervezeti és

mûködési szabályzat, házirend) jóváhagyása,

e) az intézmény mûködésének folyamatos felügyelete és ellenõrzése.

(2) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi intézmény

fenntartója a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen köteles biztosítani az

általa fenntartott egészségügyi intézményben

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges szakmai

feltételeket, valamint

b) az egészségügyi intézmény mûködõképességét és fejlesztését.

156. §

(1) A területi ellátási kötelezettség körében fekvõbeteg szakellátást

nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi felügyelõ tanács és kórházi etikai

bizottság mûködik.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó egészségügyi intézmény a

szervezeti és mûködési szabályzatában kórházi felügyelõ tanácsot, illetve

kórházi etikai bizottságot hozhat létre

(3) A kórházi felügyelõ tanács feladatkörében

a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az intézmény mûködésével,

fenntartásával és fejlesytésével kapcsolatos kérdésekben,

b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény vezetése és az érintett

lakosság között,

c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az intézmény mûködésében,

d) figyelemmel kíséri az intézmény mûködését.

(4) A kórházi felügyelõ tanács legalább kilenc, legfeljebb tizenhét

tagból álló testület. A tagokat felerészben az egészségügyi intézmény ellátási

területén mûködõ társadalmi szervezetek küldöttei, felerészben az intézmény

küldöttei alkotják. A tanács elnökét minden esetben a társadalmi szervezetek

küldöttei közül kell megválasztani.

(5) A kórházi etikai bizottság feladata

a) az intézményen belül felmerülõ etikai ügyben való állásfoglalás,

b) a betegjogok érvényesítésében való közremûködés,

c) a szerv- és szövetátültetés e törvényben szabályozott kivételes

eseteiben a jóváhagyás megadása,

d) amit az intézmény szervezeti és mûködési szabályzata a bizottság

hatáskörébe utal.

(6) A kórházi etikai bizottság legalább öt, legfeljebb tizenegy tagú

testület. Tagjait az egészségügyi intézmény vezetése kéri fel azzal, hogy a

bizottság összetétele biztosítsa a bizottság elé kerülõ ügyek sokoldalú

(orvosi, pszichológiai, jogi, vallási stb.) megítélését.

VIII. fejezet

AZ EMBEREN VÉGZETT ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK

157. §

Az emberen végzett orvostudományi kutatás (a továbbiakban: kutatás) célja

a betegségek kórismézésének, gyógykezelésének, megelõzésének és

rehabilitációjának javítása, okainak és eredetének jobb megismerése, beleértve

olyan beavatkozásokat és megfigyelési módozatokat is, amelyek eltérnek a

megszokott egészségügyi ellátás során alkalmazottaktól, illetõleg amelynek

során még nem teljesen ismert és kivizsgált hatású tényezõket (hatóanyagok,

anyagok, eszközök, eljárások, módszerek, körülmények, feltételek) alkalmaznak.

158. §

(1) A kutatás - gyógyszerek klinikai vizsgálata tekintetében a külön

törvényben foglalt eltérésekkel - az e törvényben meghatározott keretek között

végezhetõ.

(2) A kutatás szakmai feltételeit és részletes szabályait a népjóléti

miniszter - az ETT véleményének figyelembevételével - rendeletben állapítja

meg.

159. §

(1) Kutatás cselekvõképes személyen kizárólag diagnosztikus, terápiás,

megelõzési és rehabilitációs eljárások tökéletesítése, új eljárások

kidolgozása, valamint a betegségek kóroktanának és patogenezisének jobb

megértése céljából, a kutatás jellegének, kockázatainak megfelelõ szakmai

feltételekkel rendelkezõ egészségügyi szolgáltatónál a következõ feltételek

együttes fennállása esetén végezhetõ:

a) a kutatási tervet engedélyezték,

b) a kutatást megelõzõ vizsgálatok igazolják az alkalmazott tényezõk

hatásosságát és veszélytelenségét,

c) nem létezik más, az emberen végzett kutatáshoz hasonló hatékonyságú

eljárás;

d) a kutatás során a személyt fenyegetõ kockázatok arányosak a

kutatástól várható haszonnal, illetve a kutatás céljának

jelentõségével;

e) a kutatás alanya - a (3) bekezdés szerinti tájékoztatást követõen -

írásos beleegyezését adta a kutatáshoz.

(2) Kutatás nem végezhetõ, ha az aránytalanul nagy kockázatot jelent a

kutatás alanyának életére vagy testi, lelki épségére.

(3) A kutatás alanyát a kutatásba való beleegyezését megelõzõen

tájékoztatni kell:

a) a kutatásban való részvételének önkéntességérõl, valamint arról,

hogy a beleegyezés bármikor, indoklás és hátrányos következmények

nélkül visszavonható;

b) a tervezett vizsgálat, vagy beavatkozás kísérleti jellegérõl,

céljáról, várható idõtartamáról;

c) a kutatás során elvégzendõ vizsgálatok, illetve egyéb beavatkozások

jellegérõl, tartalmáról és esetleges kockázatairól, következményeirõl,

valamint a kutatással járó kellemetlenségekrõl;

d) a kutatás alanya vagy mások számára várható elõnyökrõl;

e) a kutatásban való részvétel helyett alkalmazható esetleges egyéb

vizsgálatokról, beavatkozásokról;

f) a kutatásban való részvétel kockázatának körébe tartozó

egészségkárosodás jellegérõl és gyógykezelésérõl, valamint a

kártalanításról, illetve kártérítésrõl;

g) a kutatatásért felelõs személy(ek) nevérõl.

(4) Kutatás cselekvõképtelen, illetve korlátozottan cselekvõképes

személyen kizárólag a következõ feltételek együttes fennállása esetén

végezhetõ:

a) az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülnek;

b) a kutatástól várt eredmény közvetlenül szolgálhatja a kutatás

alanyának egészségét;

c) a kutatás nem folytatható hasonló hatékonysággal cselekvõképes

személyen;

d) a 16. § (1)-(2) bekezdés szerinti személy - a 16. § (6) bekezdésében

foglaltakra is figyelemmel - a beleegyezését adta.

(5) A (4) bekezdés b) pontjában foglalt feltételtõl kivételesen a

következõ feltételek együttes fennállása esetén el lehet tekinteni:

a) a kutatás célja az, hogy a kutatás alanyának állapotához,

betegségéhez kapcsolódó tudományos ismeretek gyarapításával belátható

idõn belül hozzájáruljon olyan eredmények eléréséhez, amelyek hasznosak

a kutatás alanyának vagy más hasonló korú és azonos betegségben

szenvedõ, illetõleg hasonló jellegzetességeket mutató és hasonló

egészségi állapotú személy számára;

b) a kutatás a kutatás alanyára nézve a minimálist jelentõsen meg nem

haladó kockázattal és enyhe igénybevétellel jár;

c) a kutatásra az ETT véleményének figyelembevételével a népjóléti

miniszter engedélyt ad.

(6) A kutatási tervet az egészségügyi intézmény vezetõje, egyéb

egészségügyi szolgáltató esetében a területileg illetékes fõvárosi, megyei

fekvõbeteg gyógyintézet vezetõje - a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott - erre a célra létrehozott független, orvos, jogász, teológus,

etikus és pszichológus szakemberekbõl álló bizottság által készített szakmai-

etikai vélemény birtokában, az abban foglalt feltételeknek megfelelõen

engedélyezi. A bizottság elutasító véleménye esetén az egészségügyi intézmény

vezetõje az ETT-hez fordulhat a vélemény felülvizsgálata érdekében.

160. §

Sürgõs szükség esetén, ha a kutatás alanyának, vagy a 16. § (1)-(2)

bekezdések szerinti személynek a beleegyezése nem szerezhetõ meg, kizárólag a

sürgõs szükségben nyújtott ellátásra vonatkozó, a kutatás alanyának egészségét

várhatóan közvetlenül szolgáló és elõzetesen engedélyezett kutatási terven

alapuló kutatás végezhetõ.

161. §

(1) Állapotos vagy szoptató nõ kizárólag akkor lehet kutatás alanya, ha az

saját vagy gyermeke, illetõleg a hasonló életszakaszban lévõ nõk és gyermekek

egészségét közvetlenül szolgálja, és nem áll rendelkezésre olyan eljárás,

amelynek révén nem állapotos vagy szoptatós nõn is hasonlóan eredményes

kutatás folytatható.

(2) Nem végezhetõ kutatás olyan személyek vagy csoportjaik kutatási

alanyként történõ részvételével, akik szolgálati, anyagi vagy erkölcsi

függõségük következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy szabadon adják

beleegyezésüket a kutatáshoz.

(3) Fogvatartott és katonai szolgálatot töltõ személyen kutatás

beleegyezésével sem végezhetõ. Az e törvény alapján szabadságában korlátozott,

de cselekvõképes személy csak akkor lehet kutatás alanya, ha az saját, közeli

hozzátartozója vagy a hasonló helyzetû személyek egészségét közvetlenül és

jelentõs mértékben szolgálja és hasonló kutatási eredmények szabadságukban e

törvény alapján nem korlátozott személyek bevonásától nem várható.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti kutatás esetén annak elvégzésére - az

ETT véleményének figyelembevételével - a népjóléti miniszter ad engedélyt.

162. §

Az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményezõ kutatás,

beavatkozás kizárólag megelõzési, kórismézési, vagy gyógykezelési indokból és

- a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel - csak akkor végezhetõ,

ha a kutatásnak, beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának

megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja.

163. §

A kutatás során az alany érdeke mindig megelõzi a tudomány és a társadalom

érdekeit; ezért a kutatás alanyát érintõ kockázatot a lehetõ legkisebb

mértékûre kell korlátozni.

164. §

(1) A kutatás során kárt szenvedett személyek kártalanításra, illetve

kártérítésre jogosultak.

(2) A kutatást végzõ intézménynek a kártérítés, kártalanítás fedezetére a

kutatási tevékenység megkezdését megelõzõen a kutatásokra vonatkozó, a

kockázatoknak megfelelõ felelõsségbiztosítási szerzõdést kell kötnie.

IX. fejezet

AZ EMBERI REPRODUKCIÓRA IRÁNYULÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK, AZ EMBRIÓKKAL ÉS

IVARSEJTEKKEL VÉGZETT KUTATÁSOK, A MÛVI MEDDÕVÉTÉTEL

165. §

E fejezet alkalmazásában:

a) embrió: minden élõ emberi embrió a megtermékenyítés befejezõdése

után a terhesség 12. hetéig.

b) magzat: a méhen belül fejlõdõ emberi lény a terhesség 12. hetétõl.

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános feltételei

166. §

(1) Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként (a továbbiakban:

reprodukciós eljárás)

a) testen kívüli megtermékenyítés és embrió beültetés;

b) a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott

ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel;

c) ivarsejt adományozásával történõ testen kívüli megtermékenyítés és

embrió beültetés;

d) embrió adományozással végzett embrió beültetés, valamint;

e) a nõi ivarsejt megtermékenyülését, illetõleg

megtermékenyíthetõségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt

megtapadását, fejlõdését elõsegítõ egyéb módszer

alkalmazható.

(2) Reprodukciós eljárás során történõ megtermékenyítéshez, illetõleg

embrió-beültetéshez kizárólag emberi ivarsejt, illetve embrió használható fel.

(3) Holttestbõl vagy halott magzatból származó ivarsejt reprodukciós

eljáráshoz nem alkalmazható.

(4) Az ivarsejtek, illetõleg az embriók adományozására a 170-174. §-

okban, illetve a 175-179. §-okban foglalt rendelkezések irányadók.

167. §

(1) Reprodukciós eljárás házastársi vagy különnemûek közötti élettársi

kapcsolatban álló személyeknél végezhetõ el, amennyiben bármely félnél

fennálló egészségi ok (meddõség) következtében a kapcsolatból természetes úton

nagy valószínûséggel egészséges gyermek nem származhat.

(2) A reprodukciós eljárás egyedülálló nõnél is folytatható, ha az a nõi

ivarsejt megtermékenyítésével a házasság felbontása iránti keresetlevél

benyújtását, illetve a házastárs (élettárs) halálát megelõzõen megkezdõdött.

Nem folytatható egyedülálló nõnél a reprodukciós eljárás, ha ennek lehetõségét

a házastársak (élettársak) a házastárs (élettárs) halálát, illetõleg a

házassági bontókereset benyújtását megelõzõen tett és egyidejûleg az

egészségügyi szolgáltató rendelkezésre bocsátott, együttes írásbeli

nyilatkozatukkal elõzetesen kizárták.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben reprodukciós eljárás

csak akkor végezhetõ, ha a meddõség egyéb kezelési módszerei eredménytelennek

bizonyultak, és az alkalmazott eljárással orvosilag megalapozott esélye van

egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének.

(4) Reprodukciós eljárás megfelelõ szakorvosi javaslatra, az eljárás

lefolytatására kiadott mûködési engedély alapján jogosult egészségügyi

szolgáltatónál végezhetõ.

168. §

(1) Reprodukciós eljárás - egyedül álló nõ esetén annak folytatása - a

házastársak, illetõleg élettársak együttes, illetve a 167. § (2) bekezdés

szerinti egyedül álló nõ írásbeli kérelmére végezhetõ. A kérelmet teljes

bizonyító erejû magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni.

(2) A beavatkozás megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ orvos,

illetõleg orvoscsoport tagja az egyidejûleg személyesen megjelent kérelmezõket

az adott esetben elvégezhetõ reprodukciós eljárásról szóban és írásban

tájékoztatja. A tájékoztatásnak ki kell terjednie különösen:

a) az eljárás orvosi indikációjára;

b) az elvégezhetõ beavatkozás természetére, az alkalmazása során

szükségessé váló esetleges újabb vagy további orvosi beavatkozásokra;

c) a beavatkozás elvégzéséhez szükséges elõzetes gyógyszeres kezelések

hatásaira;

d) a beavatkozásnak a születendõ gyermekre, illetve az érintettre

gyakorolt hatásaira, esetleges kockázataira;

e) az eljárás alkalmazásától várható eredményre;

f) az alkalmazható eljárás igénybevételének várható költségeire;

g) az eljárás alkalmazására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre.

(3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatás során a betegek tájékoztatására

vonatkozó, e törvényben foglalt általános szabályok is megfelelõen irányadóak

azzal, hogy a beteg jogállása a beavatkozásban közvetlenül részt nem vevõ

házastársat, élettársat is megilleti. Több, a 166. § (1) bekezdése szerinti

reprodukciós eljárás alkalmazhatósága esetén a tájékoztatásnak valamennyi

elvégezhetõ eljárásra ki kell terjednie és az alkalmazandó eljárásra vonatkozó

konkrét orvosi javaslatot is magában kell foglalnia.

(4) A reprodukciós eljárás csak a kérelmezõk - tájékoztatásukat követõen

tett - írásbeli, házastársak, illetve élettársak esetén pedig- együttes

írásbeli beleegyezõ nyilatkozata alapján kezdhetõ meg.

(5) Az (1), illetve a (4) bekezdésben foglalt jognyilatkozatok tételére

kizárólag cselekvõképes személy jogosult.

169. §

(1) A reprodukciós eljárások végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatók

mûködésének szakmai feltételeit, az egyes beavatkozások alapjául szolgáló

egészségügyi indikációk körét, valamint az egészségügyi beavatkozások

végzésének részletes szakmai szabályait a népjóléti miniszter rendeletben

határozza meg.

(2) Reprodukciós eljárások végzésére mûködési engedély csak olyan

egészségügyi szolgáltató részére adható, amely egyidejûleg megfelel az

ivarsejtek, illetõleg az embriók fagyasztva tárolására vonatkozó, külön

jogszabályban meghatározott szakmai feltételeknek is.

Ivarsejt adományozás és -letét

170. §

(1) Reprodukciós eljárás végzéséhez, illetve orvostudományi kutatás

céljából ivarsejt adományozható, amely kizárólag az adományozás szerinti célra

használható fel.

(2) Egyazon reprodukciós eljárás végzése során csak azonos személy által

adományozott ivarsejtek használhatóak.

(3) Ivarsejt adományozásáért ellenérték nem kérhetõ és nem adható. Az

adományozónak az adományozással összefüggõ szükséges és igazolt költségeit,

valamint jövedelem kiesését - a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott

körben és feltételek mellett - meg kell téríteni.

171. §

(1) Ivarsejtet bármely - reprodukciós eljárás céljából történõ

adományozás esetén 35. életévét be nem töltött - cselekvõképes személy

adományozhat, aki megfelel a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek.

(2) Ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve ivarsejt

kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, illetõleg kutatóhelynek lehet

közvetlenül felajánlani. Reprodukciós eljárás vagy kutatás végzésére nem

jogosult természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más

szervezet a neki vagy másnak adományként felajánlott emberi ivarsejtet,

illetõleg az azt tartalmazó anyagot nem fogadhatja el, azon tulajdonjogot nem

szerezhet.

(3) A (2) bekezdés szerinti felajánlás az adományozónak az ivarsejt

elfogadására jogosult egészségügyi szolgáltatóhoz vagy kutatóhelyhez intézett

írásbeli adományozó nyilatkozatával és az intézményben az ivarsejtet

tartalmazó anyag levétele céljából történõ személyes megjelenésével történik.

Reprodukciós eljárás érdekében történõ adományozás esetén az adományozó

nyilatkozatnak tartalmaznia kell az adományozó nevét (családi és utónév,

leánykori név), anyja leánykori nevét, lakcímét, születési idejét, nemét,

külsõdleges testi jegyeit, a felajánló elõtt ismert megbetegedéseit.

(4) A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató a reprodukciós eljárás

céljából adományozott ivarsejtek levételét megelõzõen intézkedik a nála

személyesen megjelent adományozó elõzetes orvosi vizsgálatáról és az

adományozót szóban tájékoztatja az adományozás céljáról és feltételeirõl. Az

adományozónak a személyes megjelenés során hitelt érdemlõ módon igazolnia kell

a közölt személyes adatok helytállóságát.

(5) A (3)-(4) bekezdésekben foglaltaktól eltérõen adományozó nyilatkozat,

valamint elõzetes orvosi vizsgálat csak az ivarsejtek elsõ ízben történõ

levételét megelõzõen szükséges, amennyiben az ivarsejt-adományozás több

alkalommal, folyamatosan történik. Az adományozás folyamatossága az adományozó

ismert megbetegedésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét nem érinti.

(6) Az adományozott ivarsejtek elfogadására jogosult egészségügyi

szolgáltató vagy kutatóhely a felajánlást indokolás nélkül visszautasíthatja.

Vissza kell utasítani a reprodukciós eljárás céljából tett adományozást, ha:

a) az adományozó az adományozást kizáró megbetegedésben szenved;

b) az adományozó a (3) bekezdésben szereplõ személyes és különleges

adatok közlését megtagadja és az adatokról más hitelt érdemlõ módon nem

szerezhetõ tudomás;

c) az adományozás nem a felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltatónál

személyes megjelenés során nyert, ivarsejteket tartalmazó anyaggal

történik.

(7) Bármely személy vagy szerv köteles a jogosulatlanul, illetõleg

jogszerûen, de a (6) bekezdés alapján visszautasított felajánlás során

birtokába jutott ivarsejtek, illetve ivarsejtet tartalmazó anyagok

haladéktalan megsemmisítésérõl gondoskodni.

172. §

(1) A 171. § (3) bekezdése, valamint az adományozó személyes megjelenése

és vizsgálata alapján az egészségügyi szolgáltató vagy az ivarsejt adományozás

során a kutatóhely tudomására jutott személyes és különleges adatok kezelésére

a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló

1992. évi LXIII. törvény, valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó

személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi ...... törvény

rendelkezései - a (2)-(4) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével -

megfelelõen irányadóak.

(2) Az egészségügyi szolgáltató az ivarsejtek adományozásával

összefüggésben kizárólag a 171. § (3) bekezdésében felsorolt személyes és

különleges adatokat kezelheti. Az adatkezelés során a személyes adatok közül a

névre és lakcímre vonatkozó adat nem, bármely egyéb adat - személyazonosításra

alkalmatlan módon - a (3) bekezdésben meghatározottak részére továbbítható. Az

egészségügyi szolgáltató a tudomására jutott, de a jogszerû adatkezelés körébe

nem tartozó adatok megsemmisítésérõl haladéktalanul intézkedik.

(3) A (2) bekezdés szerinti adatkezelés során személyes, illetve

különleges adat más, reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi

szolgáltató, illetõleg reprodukciós eljárás igénybevételére jogosult személy

megkeresésére szolgáltatható ki, a (2) bekezdésben foglalt korlátozások

figyelembevételével.

(4) Kutatóhely az ivarsejt adományozásával összefüggésben tudomására

jutott adatok közül kizárólag az adományozó egészségi állapotára,

megbetegedésére vonatkozó adatot kezelhet. Az adatkezelés joga a jogszerûen

kezelhetõ adatok személyazonosításra nem alkalmas módon történõ

nyilvántartását, valamint az orvostudományi kutatások céljával, illetõleg

eredményével összefüggõ továbbítását, illetõleg nyilvánosságra hozatalát

foglalja magában.

173. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató a reprodukciós eljárás céljából

adományozással rendelkezésére bocsátott ivarsejteket csak ilyen eljárás

elvégzése érdekében és a beavatkozáshoz szükséges mértékben, a (2) bekezdésben

foglalt korlátozásra tekintettel szolgáltathatja ki a nála, illetõleg más,

reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatónál

igénybevett ellátásokhoz.

(2) Az ivarsejtek rendelkezésre bocsátása során biztosítani kell, hogy az

ugyanazon ivarsejt adományozótól származó utódok száma különbözõ személyeknél

elvégzett reprodukciós eljárások során se haladja meg a négyet. Egy

reprodukciós eljáráshoz csak ugyanazon adományozó ivarsejtjei bocsáthatók

rendelkezésre.

(3) Az adományozott ivarsejtek kiadását megelõzõen - más egészségügyi

szolgáltatónál végzett reprodukciós eljárás esetén a beavatkozást végzõ

intézmény által rendelkezésre bocsátott adatok alapján - az ivarsejt tárolását

végzõ egészségügyi szolgáltató meggyõzõdik az ivarsejteknek az adott

reprodukciós eljárásban történõ felhasználhatóságáról, az esetleges biológiai

összeférhetetlenségi okok hiányáról. A reprodukciós eljárást kérelmezõ

személyek személyazonosításra alkalmas adatait - amennyiben az a vizsgálat

elvégzéséhez szükséges - a vizsgálatot végzõ rendelkezésére kell bocsátani.

(4) Az ivarsejtek kiadásának körülményeirõl, a felhasználás szerint

érintett személyek adatairól az ivarsejtek tárolását végzõ egészségügyi

szolgáltató tájékoztatást nem adhat, az adatokat nem továbbíthatja és nem

hozhatja nyilvánosságra.

(5) Kutatóhely csak ivarsejtekkel végzett orvostudományi kutatás céljára

és kizárólag az ivarsejt átvételére jogosult egészségügyi szolgáltató vagy

kutatóhely részére adhat át ivarsejteket.

174. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató az adományozott és általa elfogadott

ivarsejteket a felhasználásig fagyasztva tárolja. A ivarsejtek tárolása külön

jogszabályban meghatározottak szerint kizárható, illetõleg idõtartama

korlátozható. A korlátozott idõtartamig tárolható ivarsejteket a tárolási idõ

lejártát követõen meg kell semmisíteni.

(2) Egészségügyi okból szakorvosi javaslat alapján, illetõleg egyéb

indokolt kérelemre ivarsejtek fagyasztva tárolás céljából cselekvõképes

személytõl késõbbi, a letevõ saját felhasználása céljából is átvehetõk

(ivarsejt letét). Letétként kizárólag a letevõ saját és személyesen átadott

ivarsejtjei vehetõk át.

(3) A letétbe helyezett ivarsejtek a letevõ írásbeli rendelkezése alapján,

a reprodukciós eljárást végzõ egészségügyi szolgáltató részére szolgáltathatók

ki. A letevõ írásbeli kérelmére az ivarsejteket a tárolási idõ lejárta elõtt

meg kell semmisíteni.

(4) Az ivarsejtek tárolása során a különbözõ donoroktól származó, az

azonos donoroktól nem egyidejûleg levett, a különbözõ célból adományozott

ivarsejtek, valamint az ivarsejt letét céljából tárolt különbözõ

ivarsejtminták nem keverhetõk össze.

(5) A tárolt ivarsejtekrõl, azok kiadásáról, felhasználásáról, illetõleg

megsemmisítésérõl folyamatos nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás

érdekében a tárolás során az ivarsejteket személyazonosításra alkalmas,

kutatási célból végzett tárolás esetén személyazonosításra nem alkalmas módon,

tárolási egységenként, azonosítási kóddal kell ellátni.

Embrió adományozás és -letét

175. §

(1) Reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett

embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát az embriót létrehozó házastársak

(élettársak) - a családi állapotukban, illetõleg élettársi kapcsolatukban

bekövetkezett változástól függetlenül - valamelyik fél haláláig közösen

gyakorolják, rendelkezési jogáról azonban bármelyik fél közokiratban vagy

teljes bizonyító erejû magánokiratban lemondhat. Véleményeltérés esetén az

embrió letét szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

(2) Az ivarsejt adományozás révén testen kívül létrehozott embrió feletti

rendelkezési jog az ivarsejt felhasználása szerinti reprodukciós eljárásban

részt vevõ házastársakat (élettársakat) együttesen illeti meg, az (1)

bekezdésben meghatározott feltételek egyidejû figyelembevételével.

(3) Az (1) - (2) bekezdések szerinti rendelkezés joga az embriónak a saját

célú esetleges késõbbi felhasználás érdekében történõ letételérõl (embrió

letét) szóló döntést, vagy más személyeknél végzendõ reprodukciós eljáráshoz

(embrió adományozás), illetõleg orvostudományi kutatás céljára történõ

felajánlását foglalja magában. Megfelelõ rendelkezés - vagy annak ismerete -

hiányában az egészséges embrió letételének szándékát kell vélelmezni.

176. §

(1) Az embrió felajánlása a rendelkezésre jogosultak írásbeli

nyilatkozatával történhet, amely tartalmazza a felajánlás célját, valamint -

az embrió adományozás céljából történõ felajánlása esetén - az embriót

létrehozó ismert személyek életkorát, külsõdleges testi jegyeit, a

nyilatkozattevõ elõtt ismeretes megbetegedéseit.

(2) Az embrió felajánlására, illetõleg visszautasítására a 171. § (2)

bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelõen irányadóak.

(3) A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató, illetõleg kutatóhely a

felajánlott embriót visszautasíthatja, amennyiben a felajánlásnak megfelelõ

cél szerint alkalmazni a felhasználhatóság idõtartama alatt valószínûsíthetõen

nem tudja, a (4) bekezdés szerinti felhasználásáig azonban megõrzésérõl és

tárolásáról köteles gondoskodni. Vissza kell utasítani az adományozás céljából

tett felajánlást, ha nem valószínûsíthetõ, hogy az embrióból egészséges

gyermek fejlõdhet.

(4) Bármely szerv vagy személy a jogosulatlanul, illetõleg a jogszerûen,

de a (3) bekezdés szerint visszautasított felajánlás alapján birtokába jutott

embriónak az arra jogosult más egészségügyi szolgáltatónál, illetve

kutatóhelynél történõ elhelyezésérõl köteles intézkedni. Károsodott embrió

kizárólag kutatóhelynek adható át. A más jogosult által át nem vett embrió

megõrzésérõl, károsodott embrió esetén a megsemmisítésérõl - az (5) bekezdésre

is figyelemmel - a birtokos gondoskodik.

(5) Az embrió birtoklására nyilvánvalóan jogosulatlan személytõl vagy

szervtõl a felajánlásának elfogadására jogosult bármely egészségügyi

szolgáltató, illetõleg kutatóhely az életképes embriót köteles átvenni, és az

embrióval való rendelkezésre jogosultak 175. § (3) bekezdése szerinti

rendelkezése vagy vélelmezett szándéka szerint eljárni.

177. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató, illetõleg a kutatóhely az embriók

adományozási, illetve kutatási célra történõ felajánlásával összefüggésben

tudomására jutott személyes és különleges adatokat az ivarsejtek

adományozásával kapcsolatos adatkezelésre vonatkozó, e törvényben foglalt

rendelkezések megfelelõ alkalmazásával kezelheti azzal, hogy az embrió

adományozásra irányuló eljárás tekintetében kizárólag a 176. § (1)

bekezdésében felsorolt adatok kezelhetõek.

(2) Az embrióadományozásra irányuló eljárás során nem tekinthetõ

jogszerûtlennek az az adatkezelés, amely az embriók, illetõleg az ivarsejtek

adományozásával összefüggésben jogszerûen az egészségügyi szolgáltató

tudomására jutott és legalább az egyik eljárásban kezelhetõ személyes és

különleges adatok összekapcsolásával történik.

178. §

(1) Az adományozás, valamint kutatás céljából felajánlott embrió

kiadására, az embrióknak az egészségügyi szolgáltatónál történõ tárolására,

valamint az embrió letétre a 173. § (1) és (4)-(5) bekezdéseiben, a 174. §

(1)-(3), és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket - a (2)-(3)

bekezdésekben foglalt eltéréssel - kell megfelelõen alkalmazni.

(2) Az embrió letétele a hozzá-kapcsolódó rendelkezési jog gyakorlására

jogosult intézkedése vagy e törvény szerint vélelmezett szándéka alapján

lehetséges. Az embrió letételéhez a letét alapjául szolgáló egészségügyi ok

megjelölése vagy egyéb indokolás nem szükséges.

(3) A letett embrió - bármelyik fél halálának, illetõleg rendelkezési

jogáról történõ lemondásának esetét kivéve - kizárólag a rendelkezési jog

jogosultjainak egybehangzó írásbeli nyilatkozata alapján adható ki.

(4) Az adományozás céljából felajánlott embrió legfeljebb 5 évig

tárolható, de ez az idõtartam egy alkalommal, további 5 évvel

meghosszabbítható. A letétbe helyezett embrió tárolásának leghosszabb

idõtartama 10 év. A fel nem használt embrió a fagyasztva tárolás határidejének

letelte elõtt - az embrió valószínû károsodásának esetét kivéve - nem

semmisíthetõ meg. A határidõ leteltét követõen az egészségügyi szolgáltató az

embriót megsemmisíti vagy tudományos kutatás céljára - a reprodukciós

eljárásban történõ felhasználás lehetõségének kizárásával - felhasználhatja,

illetve ilyen célból arra jogosult kutató intézetnek átadhatja.

179. §

(1) Ivarsejt, illetõleg embrió adományozás eredményeként fogant, illetve

született gyermeknek joga, hogy a nagykorúságának elérését követõen

fogamzásának, születésének körülményeit a rendelkezésre bocsátható adatok

[172. § (2)-(3) bekezdés] körére kiterjedõ módon megismerje.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást a gyermek vérszerinti szülõje,

illetõleg a nagykorúságának elérését közvetlenül megelõzõen törvényes

képviselõjének minõsülõ személy jogosult megadni.

(3) Az (1) bekezdés szerint fogant, illetve született gyermek vérszerinti

szülõjének az ivarsejt felhasználására, illetve az embrió beültetésére

irányuló reprodukciós eljárást kérelmezõket kell tekinteni. A testen kívül

létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg.

Embriókkal, ivarsejtekkel végezhetõ kutatások,

vizsgálatok és beavatkozások

180. §

(1) Embriókkal, illetve ivarsejtekkel az ETT engedélye alapján, az

engedélyben meghatározott dokumentációs rendnek és az egyidejûleg jóváhagyott

kutatási tervnek megfelelõen, a kutatás célja szerinti szakmai feltételekkel

rendelkezõ egészségügyi szolgáltatónál vagy más kutatóhelyen végezhetõ

kutatás.

(2) Embriót, ivarsejtet kutatási célra felhasználni kizárólag a 159. § (1)

bekezdésében meghatározott kutatási célok érdekében lehet.

(3) Embrió kutatási célból nem hozható létre, kutatáshoz csak a

reprodukciós eljárások során létrejött embriót szabad felhasználni az arra

jogosultak rendelkezése alapján vagy az embrió károsodása esetén.

(4) Embrió állat szervezetébe nem ültethetõ, emberi és állati ivarsejtek

egymással nem termékenyíthetõek meg.

(5) Reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve

orvostudományi kutatás során embriót több embrió vagy - a 182. § (1)-(2)

bekezdéseiben foglalt kivétellel - a fogamzással kialakult tulajdonságoktól

eltérõ vagy további sajátossággal rendelkezõ egyed léthozatalára felhasználni

nem lehet, egymással genetikailag megegyezõ egyedek nem hozhatók létre.

181. §

(1) Azon embrió, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe nem

ültethetõ be, kutatáshoz felhasznált ivarsejt reprodukciós eljárás végzéséhez

nem alkalmazható. A kutatás során felhasznált embrió - a fagyasztva tárolás

idejét nem számítva - legfeljebb 14 napig tartható életképes állapotban, a

kutatás tartamát is figyelembe véve.

(2) E törvény alkalmazása szempontjából nem minõsül embriókutatásnak a

diagnosztikai vagy gyógykezelési célból, valamint az embrió visszaültetésre

vagy beültetésre való alkalmasságának megállapítása érdekében végzett

vizsgálat.

182. §

(1) Az utód nemének születése elõtti megválasztására irányuló eljárások a

nemhez kötötten öröklõdõ megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések

kialakulásának megelõzésére végezhetõek.

(2) Az embrió (1) bekezdésben foglaltaktól különbözõ genetikai jellemzõi a

születendõ gyermek várható betegségének megelõzése, illetõleg kezelése

céljából változtathatóak meg, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és

módon.

(3) Az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendõ gyermek

valószínûsíthetõ megbetegedésének, az embrió károsodásának megállapítása

érdekében lehet.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott eljárások az embriót létrehozó

házastársak (élettársak) - tájékoztatásukat követõen tett - írásbeli

beleegyezõ nyilatkozata alapján, reprodukciós eljárás végzésére jogosult

egészségügyi szolgáltatónál alkalmazhatóak.

Embriók, magzatok számának csökkentése többes terhességben

183. §

(1) Többes terhesség fennállása esetén egyes embriók (magzatok) orvosilag

valószínûsíthetõ életképtelenséggel járó fejlõdési rendellenessége vagy az

élettel összeegyeztethetõ, de súlyos és gyógyíthatatlan fogyatékosságot okozó

károsodása miatt méhen belüli beavatkozással a terhesség az egészséges embriók

(magzatok) kihordására korlátozható.

(2) A terhesség megtartása, egészséges gyermek(ek) világrahozatala,

illetõleg az embrióknak (magzatoknak) az anya életét vagy testi épségét nem

veszélyeztetõ biztonságos kihordása érdekében a többes terhességben kihordandó

embriók (magzatok) száma valamennyi embrió (magzat) épsége esetén is

korlátozható.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben - az illetékes genetikai

tanácsadó javaslatára - a magzatok számának méhen belüli korlátozására a

terhesség 20. hetéig, a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig

kerülhet sor. A (2) bekezdésben foglaltak alapján a kihordandó embriók

(magzatok) száma - szakorvosi javaslatra - a terhesség 12. hetéig, a többes

terhesség korábbi diagnózisát befolyásoló ok fennállása esetén a 14. hetéig

csökkenthetõ.

(4) Az embriók (magzatok) számának méhen belüli csökkentésére irányuló

eljárás során a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a

továbbiakban: Mtv.) rendelkezései az e törvényben nem szabályozott kérdések

tekintetében megfelelõen irányadóak. Az e törvényben foglalt rendelkezések nem

érintik a magzatok számának az Mtv. szerint a terhességmegszakítás indokaként

figyelembe vehetõ egyéb feltételek alapján történõ csökkentésének lehetõségét.

Mûvi meddõvététel

184. §

(1) A nemzõ-, illetõleg fogamzásképességet megakadályozó mûvi meddõvététel

családtervezési célból, illetve egészségügyi indokból az érintett nõ vagy

férfi írásbeli kérelme alapján, megfelelõ szakorvosi vélemény alapján, illetve

javaslatra végezhetõ.

(2) Családtervezési célból a mûvi meddõvététel iránti kérelem benyújtására

30. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkezõ,

cselekvõképes, illetve korlátozottan cselekvõképes személy jogosult. A

korlátozottan cselekvõképes személy kérelmének érvényességéhez törvényes

képviselõje, valamint a gyámhatóságnak a hozzájárulása szükséges.

(3) Családtervezési célból mûvi meddõvététel kizárólag magyarországi

lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezõ magyar állampolgár kérelmére

végezhetõ el.

(4) A mûvi meddõvététel elvégzésére a kérelem benyújtását követõ 3 hónap

elteltével kerülhet sor, kivéve, ha a beavatkozás soron kívüli elvégzését

szülészeti vagy más mûtéti esemény lehetõvé és indokolttá teszi. A beavatkozás

megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ egészségügyi szolgáltató kijelölt

orvosa a kérelmezõt - házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élõ

kérelmezõ esetén a házastársat (élettársat) is - tájékoztatja a fogamzásgátlás

egyéb lehetõségeirõl, valamint a beavatkozás jellegérõl, lehetséges

kockázatairól és következményeirõl.

X. fejezet

PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA

185. §

E fejezet alkalmazásában:

a) pszichiátriai intézet: minden olyan egészségügyi szolgáltatást vagy

azt is nyújtó intézmény, amely pszichiátriai betegek ellátását, továbbá

felügyeletét, gondozását napi 24 órán át biztosítja, függetlenül az intézmény

által nyújtott egyéb szolgáltatásoktól, fenntartójától és elnevezésétõl. A

186-192. § tekintetében pszichiátriai intézetnek minõsül a pszichiátriai

betegek járóbeteg szakellátását végzõ pszichiátriai intézet, a pszichiátriai

betegek otthona, valamint rehabilitációs intézete is. A pszichiátriai betegek

otthonára és rehabilitációs intézetére vonatkozó eltérõ szabályokat külön

jogszabály állapítja meg. Külön jogszabály tartalmazza a büntetõeljárás során

elrendelt kényszergyógykezelést, ideiglenes kényszergyógykezelést és elme-

megfigyelést végzõ szervre vonatkozó eltérõ szabályokat;

b) veszélyeztetõ magatartás: a beteg - tudatállapotának zavara

következtében - saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére

jelentõs veszélyt jelenthet és a megbetegedés jellegére tekintettel a sürgõs

intézeti gyógykezelésbe vétel nem indokolt;

c) közvetlen veszélyeztetõ magatartás: a beteg - tudatállapotának akut

zavara következtében - saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére

közvetlen és súlyos veszélyt jelent.

1. cím

Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok

186. §

(1) A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során

- helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben kell részesíteni.

(2) A pszichiátriai betegnek a 6-25. § szerinti jogai - egészségügyi

ellátása során - csak az e törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül

szükséges mértékben és ideig, továbbá - a 190. §-ban foglalt kivétellel -

abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztetõ vagy közvetlen

veszélyeztetõ magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog azonban

ebben az esetben sem korlátozható.

187. §

Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy

a) pszichiátriai gyógykezelése lehetõség szerint családi, illetõleg

lakókörnyezetében, továbbá

b) pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának megfelelõ és a többi

beteg fizikai biztonságát védõ, a lehetõ legkevésbé hátrányos és

kellemetlen módszerrel, illetve

c) pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó, vagy kényszerítõ

intézkedés alkalmazására, valamint korlátozó feltételek közötti

elhelyezésére csak feltétlenül indokolt esetben

kerüljön sor.

188. §

(1) A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az

általános szabályok az irányadók (15-19. §). A 193. § b) és c) pontja alapján

indult eljárásban felvett beteg esetében addig, ameddig a beteg veszélyeztetõ

vagy közvetlenül veszélyeztetõ magatartást tanúsít, el lehet tekintetni a

beteg beleegyezésétõl, de a tájékoztatást ilyen esetben is a lehetõséghez

képest meg kell kísérelni.

(2) A pszichiátriai intézetbe felvett beteget a 13. § szerinti

általánosan elõírt tájékoztatáson túlmenõen tájékoztatni kell jogairól,

különös tekintettel a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos

jogaira.

(3) A veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartás megszûnése

után a beteget az általános szabályok szerint (13. §) részletesen tájékoztatni

kell.

189. §

(1) Személyes szabadságában bármely módon csak a veszélyeztetõ vagy

közvetlen veszélyeztetõ magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak

addig tarthat, illetõleg olyan mértékû és jellegû lehet, amely a veszély

elhárításához feltétlenül szükséges.

(2) A korlátozás elrendelésére a 10. § (4) bekezdése az irányadó.

Kivételesen indokolt esetben, állandó orvosi felügyelet hiányában,

ideiglenesen szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról az

orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell

hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.

190. §

A pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a betegnek az

egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga, ha alapos okkal

feltételezhetõ, hogy a beteg gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, vagy

más személy személyiségi jogait sértené az egészségügyi dokumentáció

megismerése. A korlátozás elrendelésére kizárólag orvos jogosult.

191. §

(1) A 189-190. §-ban foglalt korlátozások elrendelésérõl a betegjogi

képviselõt és a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselõjét

haladéktalanul értesíteni kell.

(2) Az e fejezetben foglalt betegjogi korlátozásokat részletesen

dokumentálni és indokolni kell.

192. §

(1) A betegnek joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem terápiás,

sem egyéb munka végzésére nem lehet kényszeríteni

(2) Lehetõvé kell tenni, hogy a beteg önként részt vehessen az intézet

fenntartását szolgáló munkák végzésében is, ha ettõl állapotának javulása

remélhetõ.

(3) A beteget munkájáért díjazásban kell részesíteni a népjóléti

miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelõen.

2. cím

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése

193. §

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének

a) a beteg beleegyezésével vagy a 16. § (1)-(2) bekezdés szerinti

személy kérelmére (a továbbiakban: önkéntes gyógykezelés),

b) azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tevõ közvetlen

veszélyeztetõ magatartás esetén, az azt észlelõ orvos intézkedése

alapján (a továbbiakban: sürgõsségi gyógykezelés),

c) a bíróság kötelezõ intézeti gyógykezelést elrendelõ határozata

alapján (a továbbiakban: kötelezõ gyógykezelés)

van helye.

Az önkéntes gyógykezelés

194. §

(1) A gyógykezelés akkor tekinthetõ önkéntesnek, ha abba a cselekvõképes

beteg a pszichiátriai intézetbe történõ felvétele elõtt írásban beleegyezett.

(2) A korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen beteg a 16. §

(1)-(2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére vehetõ pszichiátriai

intézeti gyógykezelésbe.

(3) A bíróság az intézeti gyógykezelés indokoltságát és a beleegyezés

érvényességét

a) az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg, illetve a 16. § (1)-(2)

bekezdésben meghatározott személy kérelmére,

b) a (2) bekezdés szerinti esetben hivatalból vizsgálja.

(4) A pszichiátriai intézet, osztály (a továbbiakban együtt:

pszichiátriai intézet) vezetõje a (3) bekezdés a) pontja szerinti kérelmet

köteles haladéktalanul továbbítani a bíróságnak, a (3) bekezdés b) pontja

szerinti esetben pedig a felvételrõl haladéktalanul értesíti a bíróságot.

(5) A bíróság az értesítés beérkezésétõl számított 72 órán belül

megvizsgálja, hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei fennállnak-e. A bíróság

a határozathozatal elõtt meghallgatja a beteget, az intézet vezetõjét vagy az

általa kijelölt orvost, valamint beszerzi független - a beteg gyógykezelésében

részt nem vevõ - igazságügyi elmeorvos-szakértõ véleményét.

(6) A (3)-(5) bekezdésekben meghatározott eljárás során, amennyiben a

gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a beteg elbocsátását. Ebben az

esetben a beteget a bíróság jogerõs határozatának közlésétõl számított 24 órán

belül el kell bocsátani az intézetbõl. Az önkéntes gyógykezelés alapjául

szolgáló belegyezõ nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén -

amennyiben annak az e törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a

bíróság elrendeli a beteg kötelezõ intézeti gyógykezelését.

(7) A cselekvõképes beteget kérelmére, a cselekvõképtelen, illetve

korlátozottan cselekvõképes beteget a gyógykezelésbe vételét kérõ személy

kérelmére az intézetbõl el kell bocsátani.

(8) Az önkéntesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a gyógykezelés

során veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít és emiatt

fennáll az intézeti gyógykezelés szüksége. Ekkor a 196. §-ban szabályozott

eljárást kell lefolytatni.

195. §

(1) A 194. § (1)-(2) bekezdése szerinti esetben a bíróság a kötelezõ

intézeti gyógykezelés szükségességét idõszakosan felülvizsgálja. A

felülvizsgálatra pszichiátriai fekvõbeteg-gyógyintézetben harminc naponként,

pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében hatvan naponként,

pszichiátriai betegek otthonában hat hónaponként kerül sor.

(2) A 194. § (1) bekezdése szerinti esetben a bíróság általi

felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha ez ellen a beteg nem tiltakozott.

Sürgõsségi gyógykezelés

196. §

(1) Ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége

következtében közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít és ez csak azonnali

pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelõ orvos

közvetlenül intézkedik a beteg megfelelõ pszichiátriai intézetbe

szállításáról. A beteg beszállításához szükség esetén a rendõrség

közremûködik.

(2) A beteg felvételét követõen a pszichiátriai intézet vezetõje 24 órán

belül a bíróság értesítésével kezdeményezi a beszállítás indokoltságának

megállapítását és a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését.

(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétõl számított 72 órán belül

határozatot hoz. A bíróság határozatának meghozataláig a beteg ideiglenesen az

intézetben tartható.

(4) A határozat meghozataláig elsõsorban a heveny veszélyeztetõ

magatartás megszüntetésére vagy a gyors állapotromlás megelõzésére kell

törekedni. A szakmailag lehetséges mértékben és módon kerülni kell az olyan

beavatkozások elvégzését, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a

személyes meghallgatás során a beteg pszichés állapotát megítélje. Amennyiben

erre mégis sor kerül, azt részletesen dokumentálni és indokolni kell.

(5) A bíróság a sürgõsséggel felvett beteg esetében akkor rendeli el a

kötelezõ gyógykezelést, ha a beteg veszélyeztetõ magatartást tanúsít és

fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége.

(6) A bíróság a határozathozatal elõtt meghallgatja a beteget, az intézet

vezetõjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi egy független - a

beteg gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi elmeorvos-szakértõ

véleményét.

(7) A bírósági eljárást a sürgõsséggel felvett betegnél akkor is le kell

folytatni, ha a beteg a határozat meghozataláig beleegyezését adta az intézeti

gyógykezeléshez.

(8) A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként

felülvizsgálja.

(9) A pszichiátriai intézetbõl el kell bocsátani a beteget, ha intézeti

gyógykezelése a továbbiakban nem indokolt.

Kötelezõ gyógykezelés

197. §

(1) A bíróság annak a betegnek a kötelezõ intézeti gyógykezelését rendeli

el, aki pszichiátriai megbetegedése vagy szenvedélybetegsége következtében

veszélyeztetõ magatartást tanúsít, de sürgõsségi gyógykezelése nem indokolt.

(2) A kötelezõ gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást az annak

szükségességét megállapító pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa a bíróság

értesítésével kezdeményezi és javaslatot tesz a gyógykezelést végzõ

pszichiátriai intézetre.

(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétõl számított 15 napon belül

határoz a kötelezõ intézeti gyógykezelés elrendelésérõl.

(4) A bíróság a határozat meghozatala elõtt meghallgatja a beteget és a

meghallgatásra idézett független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ -

igazságügyi elmeorvos-szakértõt, valamint az eljárást kezdeményezõ szakorvost.

(5) Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság

elrendelheti elõvezetését. Egyéb kényszerítõ eszköz azonban nem alkalmazható.

(6) Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelezõ intézeti gyógykezelését és a

beteg a jogerõs határozat kézhezvételétõl számított három napon belül nem

jelenik meg a végzésben megjelölt pszichiátriai intézetben, az eljárást

kezdeményezõ orvos intézkedik a beteg beszállítása iránt. A beteg

beszállításához a rendõrség szükség esetén közremûködik.

(7) A bíróság a kötelezõ intézeti gyógykezelés szükségességét a 195. §

szerint meghatározott idõszakonként felülvizsgálja.

(8) A kötelezõ intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az intézetbõl

el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem indokolt.

Közös eljárási szabályok

198. §

(1) A bíróság az e fejezetben szabályozott eljárások során nemperes

eljárásban jár el. Ha e törvénybõl, illetve az eljárás nemperes jellegébõl más

nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári Perrendtartásról szóló 1952.

évi III. törvény szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

(2) Az e fejezetben szabályozott nemperes eljárások tárgyi

költségmentesek.

(3) A kötelezõ pszichiátriai gyógykezelés elrendelésére irányuló

eljárásra a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti helyi bíróság

illetékes. A pszichiátriai intézeti gyógykezelés felülvizsgálatára vonatkozó

eljárásban a pszichiátriai intézet székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.

(4) A bírósági eljárásban biztosítani kell a beteg megfelelõ

képviseletét. A beteg képviseletére a beteg vagy törvényes képviselõje

meghatalmazása alapján a betegjogi képviselõ is jogosult. Ha a betegnek az

eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselõje, részére a

bíróság ügygondnokot rendel ki.

(5) A beteg képviseletét ellátó betegjogi képviselõ vagy ügygondnok

köteles a beteget a bírósági meghallgatás elõtt felkeresni, tájékozódni a

beszállítás körülményeirõl és tájékoztatni az eljárással kapcsolatos jogairól.

(6) A meghallgatást szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül

is meg lehet tartani.

(7) Az eljárás során hozott határozat ellen a közléstõl számított 8 napon

belül lehet fellebbezni.

(8) A sürgõsségi gyógykezelés során a kötelezõ intézeti gyógykezelést

elrendelõ határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a határozat végrehajtására

nincs halasztó hatálya.

(9) Ha a bíróság az eljárás során a beteg gondnokság alá helyezését

tartja indokoltnak, ezt közli a beteg lakóhelye szerint illetékes

gyámhatósággal.

XI. fejezet

SZERV- ÉS SZÖVETÁTÜLTETÉS

199. §

E fejezet alkalmazásában :

a) szövet: az emberi test bármely része, ide nem értve

aa) a spermiumot és a petesejtet,

ab) az embriót és a magzatot,

ac) a vért és a véralkotórészt;

b) szerv: az emberi test olyan része, amely szövetek meghatározott

szerkezetû egysége és amelyet - egészben történõ eltávolítása esetén - a

szervezet nem képes regenerálni;

c) szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet eltávolítása emberi

testbõl, valamint annak más élõ személy testébe történõ beültetése;

d) donor: az a személy, aki szervet, szövetet adományoz más személybe

való átültetés céljából, illetve akinek testébõl halála után szervet

vagy szövetet távolítanak el más személy testébe történõ átültetés

céljából;

e) recipiens: az a személy, akinek testébe más személybõl eltávolított

szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából;

f) agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is - mûködésének teljes

és visszafordíthatatlan megszûnése;

g) halál: amikor a légzés, a keringés és az agymûködés teljes

megszûnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul.

200. §

(1) Átültetés céljára elsõsorban halottból eltávolított szervet és

szövetet kell felhasználni.

(2) Tilos emberi szervet, szövetet bármilyen célú felhasználás céljára

reklámozni.

(3) Tartósan tárolható, átültetés céljára felhasználható, élõbõl vagy

halottból eltávolított szerveket, szöveteket szerv- és szövetbankban kell

tárolni.

(4) Szerv és szövet átültetése, valamint tárolása kizárólag a népjóléti

miniszter által erre feljogosított egészségügyi intézményben végezhetõ.

(5) A szerv- és szövetátültetésre és -tárolásra vonatkozó részletes

szabályokat a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

Szerv, szövet eltávolítása élõ személy testébõl

201. §

(1) Minden élõ személybõl eltávolított szervet, szövetet - a (2) bekezdés

szerinti kivételekkel - kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni.

(2) Nincs szükség a kórszövettani vizsgálatra,

a) ha az eltávolítás más személy testébe való átültetés céljából

történt,

b) ha az eltávolítás célja speciális diagnosztikai vizsgálat elvégzése,

valamint

c) a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott egyes szervek,

szövetek esetén.

202. §

(1) Élõ személy testébõl más személy testébe történõ átültetés céljára

csak a következõ szerveket, szöveteket szabad eltávolítani:

a) olyan páros szerv egyikét, amelynek eltávolítása nem okoz súlyos és

maradandó fogyatékosságot,

b) olyan szerv részletét (szervszegment), amelynek eltávolítása esetén

a szerv jelentõsebb funkciókiesés nélkül mûködik tovább;

c) regenerálódó szövetet.

(2) Az (1) bekezdés b) pont esetén is a szervátültetésre vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni.

203. §

(1) Szervet, illetve szövetet - az (5) bekezdés kivételével - csak

cselekvõképes személy adományozhat.

(2) Szervet cselekvõképes személy is csak abban az esetben adományozhat,

ha a donor a recipiens

a) egyeneságbeli rokona;

b) egyeneságbeli rokonának testvére;

c) testvére;

d) testvérének egyeneságbeli rokona.

(3) Kivételesen a (2) bekezdésben foglalt feltételek hiánya esetén is sor

kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben a donor és a recipiens

együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. Az kórházi etikai

bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyõzõdött róla, hogy a

donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az

adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertõl, fenyegetéstõl és

megtévesztéstõl mentesen történt.

(4) A fogvatartott és a sorkatonai szolgálatot töltõ személy csak a (2)

bekezdés szerinti esetben lehet szervdonor.

(5) Csontvelõ vagy más regenerálódó szövet eltávolítására - kizárólag a

(2) bekezdés szerinti hozzátartozó testébe való átültetés céljából - kiskorú

személy testébõl is sor kerülhet. Ebben az esetben a törvényes képviselõ

beleegyezése a kórházi etikai bizottság jóváhagyásával válik érvényessé. A

kórházi etikai bizottság döntésének meghozatalakor lehetõség szerint a kiskorú

személyt is meghallgatja és meggyõzõdik arról, hogy a kiskorú a beavatkozásnak

kényszertõl, fenyegetéstõl, megtévesztéstõl mentesen veti alá magát.

204. §

(1) Szerv, illetve szövet adományozása kizárólag ellenérték nélkül

történhet.

(2) A donor jogosult az adományozással kapcsolatos jövedelem kiesésének,

valamint az adományozásról szóló nyilatkozat megtételével, továbbá az

utazással összefüggésben ténylegesen felmerült és igazolt -

társadalombiztosítási jogviszonya alapján nem fedezett - költségeinek

megtérítésére. E költségeket az állam viseli.

205. §

Szerv, szövet átültetésének elvégzése elõtt a szerv, szövet kivételét, illetve

átültetését végzõ orvosnak dokumentálnia kell, hogy a donornál a szerv, szövet

eltávolításának feltételei fennállanak, az orvosi szempontból nem

ellenjavallt, a recipiensnél az átültetés indokolt, annak feltételei

fennállanak és a szerv átültetésre alkalmas.

206. §

(1) A szerv, illetve szövet eltávolítása elõtt a donort az általános

szabályokon (13. §) túlmenõen részletesen tájékoztatni kell a beavatkozással

kapcsolatos minden lényeges körülményrõl, különös tekintettel a szerv, illetve

szövet eltávolításának, a szerv hiányának várható hosszú és rövid távú

következményeire, valamint arra, hogy a szervdonort halála esetén kötelezõ

boncolásnak kell alávetni. A donor tájékoz-tatását az átültetésben közvetlenül

részt nem vevõ orvos végzi.

(2) Szerv adományozása esetén a donor beleegyezését közokiratba kell

foglalni. A közokiratnak a beleegyezés általános követelményein túlmenõen a

donor arra vonatkozó nyilatkozatát is tartalmaznia kell, hogy az adományozás

minden kényszertõl, fenyegetéstõl és megtévesztéstõl mentesen, ellenérték

nélkül történt, valamint hogy hozzájárul halála utáni kórboncolásához.

(3) Szövet adományozása esetén a donor beleegyezését teljes bizonyító

erejû magánokiratba kell foglalni.

(4) A donor hozzájárulását a szerv, illetve szövet eltávolításáig

bármikor, formai kötöttség nélkül visszavonhatja. Az orvos érvényes

beleegyezés esetében sem folytathatja a szerv, illetve szövet eltávolításával

kapcsolatos beavatkozást, ha eközben olyan helyzet állt elõ, hogy ez a donor

életét veszélyezteti, illetve egészségkárosodásához vezet.

(5) A recipienst az általános szabályok (13. §) szerint kell tájékoztatni

a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges körülményrõl. A szervrecipienst

arról is tájékoztatni kell, hogy

a) a szerv adományozása milyen következményekkel járhat a donor

egészségi állapotára nézve, valamint hogy

b) halála esetén kórboncolásnak kell alávetni.

(6) A recipiensnek az átültetésre vonatkozó belegyezését írásba kell

foglalni.

207. §

Amennyiben a szerv, illetve szövet eltávolítása következtében a donor

egészségében vagy testi épségében károsodott - ide nem értve az eltávolított

szerv, szövet hiányából eredõ károsodást -, megrokkant vagy meghalt és ez a

beavatkozást végzõ egészségügyi dolgozónak fel nem róható, õt, illetve

eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja mindazért a kárért amely a

társadalombiztosítás jogviszonya alapján nem térül meg.

Szerv, szövet eltávolítása halottból

208. §

(1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából

akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tiltakozott. Tiltakozó

nyilatkozatot a cselekvõképes személy írásban vagy - amennyiben írásbeli

nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni -

szóban tehet. Korlátozottan cselekvõképes személy tiltakozó nyilatkozatot

törvényes képviselõjének közremûködése nélkül is tehet. A cselekvõképtelen

személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselõje tehet.

(2) A kezelõorvos a szerv, illetve szövet átültetésére rendelkezésre álló

idõn belül köteles meggyõzõdni arról, hogy a beteg életében tett-e tiltakozó

nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozat hiányában a kezelõorvos köteles a 16. § (1)-

(2) bekezdése szerinti személy nyilatkozatát beszerezni az elhunytnak a szerv,

szövet eltávolítására vonatkozó feltehetõ szándékáról. Szaruhártya átültetés

céljából történõ szerv-, illetve szöveteltávolítás esetén nincs szükség a

hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére.

(3) Amennyiben a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy nyilatkozatának

beszerzése az átültetésre rendelkezésre álló idõn belül nem lehetséges, a

tiltakozó nyilatkozat hiányát kell vélelmezni.

(4) Amennyiben az elhunyt kiskorú volt és tiltakozó nyilatkozat nem

lelhetõ fel, a szerv-, szövet eltávolítás csak akkor kezdhetõ meg, ha ahhoz

törvényes képviselõje írásban hozzájárult.

209. §

(1) A szerv, szövet eltávolítása akkor kezdhetõ meg, ha egy háromtagú

orvosi bizottság (a továbbiakban: bizottság) tagjai - véleményüket egymástól

függetlenül kialakítva - egybehangzóan, a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott módon megállapították az agyhalál beálltát.

(2) A bizottság tagjai az egészségügyi intézmény vezetõje által erre a

feladatra kijelölt, kellõ gyakorlattal rendelkezõ és erre irányuló

továbbképzésben részt vett szakorvosok.

(3) A bizottságnak nem lehet tagja az az orvos, aki a szerv, szövet

kivételében, átültetésében vagy a recipiens gyógykezelésében részt vesz.

(4) A bizottság jegyzõkönyvben rögzíti a klinikai és eszközös vizsgálatok

eredményét és a halál valószínû okát.

(5) Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés, valamint a

szervezet egyéb funkcióinak mesterséges fenntartása csak abban az esetben

engedhetõ meg, ha azt az átültetés céljából felhasználandó szervek, illetve

szövetek mûködõképességének megtartása érdekében végzik.

210. §

A halottból transzplantáció céljára eltávolított, de fel nem használt

szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni.

211. §

Szerv- és szövetátültetés céljára - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában -

bûncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet eltávolítására,

amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz elõzetesen hozzájárulását adta. Ebben az

esetben a beavatkozás során okozott elváltozásokat részletesen dokumentálni

kell.

Szerv és szövet beültetése

212. §

(1) Azokat a betegeket, akiknél szerv- vagy szövetátültetés orvosilag

indokolt, fel kell venni a szerv-, illetve szövettípusonként vezetett országos

várólistára. A felvételt a szerv- vagy szövetátültetés indikációját felállító

egészségügyi intézmény kezdeményezi.

(2) A beteget tájékoztatni kell a várólistán való szerepeltetésével

kapcsolatos minden lényeges körülményrõl.

(3) A várólistáról a recipiensek kiválasztása kizárólag a szakmai

szabályok szerint történik.

(4) A várólistára kerülés, a listáról történõ kiválasztás szakmai

kontrollját és a betegek panaszainak kivizsgálását az egészségügyi hatóság

végzi.

XII. fejezet

A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

213. §

E fejezet alkalmazásában:

a) klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy mûködésének

átmeneti megszûnése, amely nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát.

b) agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is - mûködésének teljes

és visszafordíthatatlan megszûnése.

c) halál: amikor a légzés, a keringés és az agymûködés teljes

megszûnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul.

d) perinatális halál:

da) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be,

vagy ha a méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t, vagy tömege

az 500 g-ot eléri,

db) amikor a halál az újszülött megszületését követõ 168 órán belül

következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétõl.

214. §

(1) A halál bekövetkezését orvosi vizsgálattal (a továbbiakban:

halottvizsgálat) kell megállapítani. A halottvizsgálatot az egészségügyi

intézménynek a halál bekövetkezésének helye szerint illetékes orvosa végzi.

(2) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az

újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat

után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-,

szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyérõl elszállítani.

(3) A halál beálltának megállapítására vonatkozó részletes szabályokat

külön jogszabály határozza meg.

215. §

(1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni és az

elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni.

(2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése

körülményeinek tisztázása.

(3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését

a körülmények kétségessé teszik, így

a) bekövetkezésének körülményei bûncselekmény elkövetésére utalnak,

b) közlekedési vagy foglalkozás körében bekövetkezett baleset okozta

vagy annak gyanúja merül föl,

c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál bekövetkezésével

összefüggésben szükséges a felelõsség vizsgálata,

d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra utalnak,

e) az egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi

dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül föl,

f) bekövetkezésének elõzményei, körülményei ismeretlenek, és nem állnak

rendelkezésre olyan adatok, amelyekbõl megalapozottan következtetni

lehetne a halál bekövetkeztének körülményeire,

g) fogvatartott elhalálozása esetén.

(4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál esetén

követendõ eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt személyazonossága

ismeretlen.

(5) A rendkívüli halál esetén követendõ eljárásra és hatósági boncolásra

vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.

216. §

(1) Az elhunyt személyt - függetlenül attól, hogy fekvõbeteg-

gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el - kórbonctani vizsgálat alá kell

vonni, ha

a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt megállapítható,

b) perinatális halálesetrõl van szó,

c) az elhunyt szervátültetés donora vagy recipiense volt,

d) az elhunyt foglalkozási eredetû megbetegedésben szenvedett, és annak

gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben,

e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható, nagy értékû mûszert

vagy eszközt ültettek - amennyiben az nem képezi az elhunyt tulajdonát

-, kivéve, ha a mûszer vagy eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt

kórbonctani vizsgálatát,

f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentõsége van,

g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3) bekezdés szerinti

rendelkezéseket,

h) a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy ezt kéri.

(2) Az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az

alábbi feltételek együttes fennállása esetén:

a) a halál természetes eredetû,

b) oka egyértelmûen megállapítható,

c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem

várható,

d) a kezelõorvos és a patológus szakorvos a kórbonctani vizsgálatot nem

tartja szükségesnek,

e) az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követõen kérte

a kórbonctani vizsgálat mellõzését.

(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétõl a (2) bekezdés szerinti

feltételek fennállása esetén az (1) bekezdés f)-g) pontjai szerinti esetben is

el lehet tekinteni.

(4) A kórbonctani vizsgálat mellõzésérõl a fekvõbeteg-gyógyintézet

(egyetemi klinika) orvos igazgatója írásban dönt.

(5) A kórbonctani vizsgálat célja

a) a halál bekövetkezését megelõzõen kialakult valamennyi kóros állapot

részletes vizsgálata és a betegség megállapítása,

b) a népesség megbetegedési és halálozási okainak feltárása,

c) az egészségügyi ellátás során alkalmazott diagnosztikai és gyógyító

eljárások hatékonyságának ellenõrzése,

d) az orvosi és gyógyszerészeti tudomány fejlõdésének elõsegítése.

217. §

(1) Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv-, illetve

szövet

a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál közvetlen okának,

továbbá a halál körülményeinek megállapítása,

b) amennyiben ellene az elhunyt életében nem tiltakozott, oktatás és

kutatás, egyéb gyógyító célú felhasználás, valamint átültetés [208. §

(1) bekezdés]

érdekében távolítható el.

(2) Fogvatartott személy holttestébõl szerv, vagy szövet nem távolítható

el, kivéve, ha az a halál okának és körülményeinek megállapítása érdekében

történik, illetõleg tudományos célt szolgál.

(3) Az átültetés kivételével egyéb gyógyító célú felhasználás érdekében

történõ szerv vagy szövet kivételével járó költségek megtérítését a

fekvõbeteg-gyógyintézet kérheti a szervet vagy szövetet felhasználótól.

(4) A kórbonctani, illetve a hatósági boncolás elvégzése után a

holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell állítani.

218. §

(1) A 216.§ (1) bekezdés h) pontja, illetve (2) bekezdés e) pontja

szerinti nyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba

kell foglalni.

(2) A nyilatkozattételnek az (1) bekezdés szerinti formai

követelményeitõl el lehet tekinteni, ha a beteg fekvõbeteg gyógyintézetben van

és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny nehézségekkel járna. Ebben az

esetben két tanú együttes jelenlétében szóbeli nyilatkozatot lehet tenni,

amelyet a fekvõbeteg-gyógyintézet írásba foglal.

219. §

(1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi

beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem

tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának

megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történõ

helyreállítását.

(2) Orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadható azon

személy holtteste, aki életében

a) ehhez kifejezett beleegyezését adta vagy

b) ez ellen nem tiltakozott, továbbá temetésére kötelezett hozzátartozója

- amennyiben van ilyen - a halált követõen 30 napon belül írásban

beleegyezett.

(3) Az átadás csak ingyenes lehet.

XIII. fejezet

VÉRELLÁTÁS

220. §

(1) A vérellátás a gyógyításhoz szükséges vér és vérkészítmények

biztosítására, illetõleg a vérkészítmények terápiás felhasználására irányuló

egészségügyi és társadalmi tevékenység.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki arra a vérkészítményre, amely

közforgalmú gyógyszertárban beszerezhetõ.

(3) A vérellátás feltételrendszerének meghatározása, biztosítása,

valamint a vérellátás megszervezése, biztonságos és egységes mûködtetése

állami feladat.

(4) A vérkészítmények biztonságos felhasználása érdekében törekedni kell

a vérrel, illetve a vérkészítményekkel való nemzeti önellátásra.

(5) A vérellátási feladatokat az Országos Vérellátó Szolgálat egységes

szakmai elvek és követelmények szerint mûködõ állami szervezetrendszerének

központi és területi egységei végzik, illetõleg felügyelik.

(6) Az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetével és mûködésével

kapcsolatos szabályokat a népjóléti miniszter rendelete állapítja meg.

221. §

A vér és a vérkészítmények - ha jogszabály ettõl eltérõen nem rendelkezik -

kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.

222. §

(1) A gyógyításhoz szükséges vér és vérkészítmények biztosítása körében a

vérellátás feladatát képezi

a) a szükségletek felmérése,

b) a Magyar Vöröskereszttel és más társadalmi szervezetekkel

együttmûködve a véradások szervezése,

c) a véradók kivizsgálása,

d) a vér levétele terápiás készítmény elõállítása céljából,

e) a vérkészítmények elõállítása, beszerzése és vizsgálata,

f) a vérkészítmények tárolása és nyilvántartása,

g) a vérkészítmények készletezése,

h) a vérkészítmények ellenõrzése,

i) a vérkészítmények elosztása

j) a már fel nem használható vér és vérkészítmények megsemmisítése.

(2) A vérkészítmények terápiás felhasználása körében a vérellátás

feladata

a) a vérkészítményre szoruló beteg transzfuziológiai (szerológiai)

vizsgálata és az ennek megfelelõ vérkészítmény kiválasztása,

b) a vérkészítmény beadásával kapcsolatos egészségügyi tevékenységben

való közremûködés, valamint a beadással kapcsolatos szervezeti reakciók

kivizsgálása, az erre vonatkozó adatok gyûjtése, értékelése.

223. §

(1) A véradások szervezése során a véradók toborzását az önkéntesség és -

a külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével - a térítésmentesség

elvei alapján kell végrehajtani.

(2) A véradót - saját, illetve az általa adott vérbõl elõállított

vérkészítményt kapó beteg egészségének védelme érdekében - a véradásra való

alkalmassága tekintetében ki kell vizsgálni. Ennek során a véradó köteles a

saját egészségi állapotáról, valamint életvitelérõl - amennyiben az a vér

útján átvihetõ fertõzõ betegségek szempontjából jelentõs - a vizsgálatot végzõ

orvos kérdésére felvilágosítást adni.

(3) A véradót a társadalom részérõl - a külön jogszabályban

meghatározottak szerint - kiemelt megbecsülés illeti meg.

(4) A véradót a véradással összefüggõ anyagi és nem anyagi kára esetén az

állam részérõl teljes körû kártalanítás illeti meg.

224. §

(1) A beteg számára az egészségi állapota által szakmailag indokolt

minõségû és mennyiségû vérkészítményt biztosítani kell.

(2) A magyar állampolgárok számára az (1) bekezdés szerinti ellátás

térítésmentesen jár.

(3) Nem magyar állampolgárok esetében - eltérõ jogszabályi rendelkezés

hiányában - a vérellátásért fizetni kell. Sürgõs szükség esetén azonban az

anyagi fedezet meglétét csak az ellátást követõen lehet vizsgálni.

(4) A beteget a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti felhasználásával

összefüggõ anyagi és nem anyagi kára esetén az állam részérõl teljes körû

kártalanítás illeti meg.

XIV. fejezet

KATASZTRÓFA-EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS

225. §

(1) Katasztrófa idején a betegek ellátása a katasztrófa-egészségügyi

ellátás keretében történik.

(2) E törvény alkalmazásában katasztrófának minõsül minden - rendszerint

váratlanul bekövetkezõ - esemény, amely a polgárok életét, testi épségét,

egészségét, illetve az egészségügyi szolgáltatók mûködését veszélyezteti,

illetve károsítja olyan mértékben, hogy az az egészségügyi ellátási

szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás közötti aránytalanság

kialakulásához vezet, továbbá az egészségügyi hatóság, az egészségügyi

szolgáltatók, valamint más állami és önkormányzati szervek együttmûködését

teszi szükségessé, függetlenül attól, hogy erre minõsített idõszak (rendkívüli

állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet) idején vagy azon kívül kerül sor.

(3) Minõsített idõszakon kívül valamely eseményt ha az

a) egy megyét (fõvárost) érint, az országos tisztifõorvos,

b) több megyét érint, a népjóléti miniszter

minõsíthet katasztrófának.

226. §

(1) Katasztrófa idején az e törvényben meghatározott betegjogok csak

akkor és kizárólag olyan mértékben gyakorolhatók, amikor és amennyiben nem

veszélyeztetik a katasztrófa-helyzet felszámolásának eredményességét. A beteg

emberi méltósághoz való joga azonban ebben az esetben sem korlátozható.

(2) Katasztrófa idején az e törvényben az egészségügyi ellátó rendszerre,

az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi

dolgozók jogaira és kötelezettségeire elõírt rendelkezések az e fejezetben,

illetõleg az e fejezetben adott felhatalmazás alapján kibocsátott

jogszabályban foglaltak szerinti eltérésekkel alkalmazhatók.

(3) Katasztrófa idején a népjóléti miniszter, illetõleg az egészségügyi

hatóság jogosult - a honvédelmi, rendvédelmi és büntetésvégrehajtási szervek

egészségügyi intézményeiben dolgozók kivételével - bármely egészségügyi

dolgozót az ország más helységébe egészségügyi tevékenység végzésére

kirendelni.

227. §

(1) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosítása és finanszírozása

állami feladat.

(2) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosításának állami

kötelezettsége magába foglalja az erre történõ felkészülési tevékenység,

valamint a tényleges mûködés megszervezését és lebonyolítását.

(3) A katasztrófa-egészségügyi ellátásra történõ felkészülési tevékenység

kiterjed

a) a tervezési feladatok ellátására,

b) az irányítás és vezetés rendjének meghatározására,

c) az ágazati és területi együttmûködés rendjének meghatározására,

d) a jogi és igazgatási szabályozás kidolgozására,

e) az egészségügyi készletek tartalékolására,

f) a speciális képzési feladatok ellátására, valamint

g) a katasztrófa-egészségügyi ellátási gyakorlatok végrehajtására.

(4) A katasztrófa-egészségügyi ellátás tényleges mûködése kiterjed

a) a kizárólag a katasztrófa idején hatályos jogszabályok bevezetésére,

b) az egészségügyi ellátó rendszer szervezetének és mûködésének

szükséges mértékû átalakítására,

c) a katasztrófa-helyzet felszámolásához szükséges irányítási és

vezetési rend bevezetésére,

d) a betegek egészségügyi ellátására,

e) idõszakosan mûködõ gyógyintézetek mûködtetésére,

f) pótlólagos kapacitások és készletek bevonására.

(5) A katasztrófa-egészségügyi ellátásban résztvevõ egészségügyi

szolgáltatóknak az egészségbiztosítás által nem fedezett összegen felül

felmerülõ költségeit a központi költségvetés téríti meg.

228. §

(1) A katasztrófa-egészségügyi ellátáshoz szükséges, az egészségügyi

szolgáltatók, valamint az együttmûködõ szervezetek készleteit meghaladó

eszközöket és anyagokat az Állami Egészségügyi Tartalékból kell biztosítani.

(2) Az Állami Egészségügyi Tartalék katasztrófa idején való kimerülése

esetén a szükséges mértékig gondoskodni kell a készletek pótlólagos

feltöltésérõl. Ez esetben az eszközök és anyagok beszerzése nem tartozik a

közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések hatálya alá.

229. §

(1) A népjóléti miniszter köteles gondoskodni arról, hogy az adott

katasztrófa idején hatályba léptethetõ egészségügyi jogszabályok kihirdetésre

alkalmas állapotban rendelkezésre álljanak.

(2) A népjóléti miniszter által kijelölt egészségügyi intézmények a

felkészülés keretében katasztrófatervet kötelesek készíteni. A katasztrófa

tervek tartalmi követelményeit a népjóléti miniszter határozza meg.

XV. fejezet

EGÉSZSÉGÜGYI SZAKÉRTÕI TEVÉKENYSÉG

230. §

(1) E fejezet alkalmazásában egészségügyi szakértõi tevékenység - a (2)

bekezdésben foglalt kivétellel - az egészségügyi szakismeretet igénylõ tények

vagy egyéb körülmények megállapítása, megítélése útján szakvélemény adása.

(2) Az igazságügyi orvosszakértõi tevékenységre, valamint az igazságügyi

orvosszakértõk mûködésére külön jogszabályok vonatkoznak.

231. §

(1) Egészségügyi szakértõi tevékenységet - a 106. §-ban, illetõleg a 232.

§ (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az a természetes személy végezhet,

akinek a népjóléti miniszter a külön jogszabályban meghatározott feltételek

alapján erre engedélyt adott.

(2) Egyes egészségügyi szakértõi tevékenységek végzésére jogszabály

kizárólagos hatáskört és illetékességet állapíthat meg.

232. §

(1) Az egészségügyi szakértõ a tevékenységét kirendelés, jogszabályban

elõírt feladat vagy megbízás keretében végzi.

(2) Az egészségügyi dolgozó, ha a rendõrség, az ügyészség vagy a bíróság

szakértõnek kirendeli, e kirendelésnek köteles eleget tenni. Ez alól csak

jogszabályban megállapított esetben lehet kérelemre felmentést adni.

233. §

(1) Az egészségügyi szakértõ nem adhat szakvéleményt abban az ügyben,

amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója érintett, illetõleg ha tõle

bármely egyéb okból az ügy tárgyilagos megítélése nem várható (elfogultság).

(2) A vele szemben felmerült kizárási okot az egészségügyi szakértõ

haladéktalanul köteles bejelenteni az õt kirendelõ vagy megbízó szervnek.

234. §

(1) A szakértõi tevékenység végzése és a szakvélemény kialakítása során a

szakértõ önállóan jár el, szakkérdést érintõ utasítás számára nem adható.

(2) Az egészségügyi szakértõi tevékenység során a foglalkozási szabályok

betartásával úgy kell eljárni, hogy a szakértõi vizsgálattal érintett személy

élete, testi-lelki egészsége ne kerüljön veszélybe és megterhelése a lehetõ

legkisebb legyen.

(3) Ha jogszabály másképpen nem rendelkezik, az egészségügyi szakértõi

tevékenységre az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályok megfelelõen

irányadók.

(4) Az egészségügyi szakértõi tevékenység végzése során a betegek jogai

csak a törvényben meghatározott esetekben korlátozhatók.

(5) Az egészségügyi szakértõt a szakvéleményadáson kívül a tevékenysége

során bármely módon tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában,

idõbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terheli.

XVI. fejezet

TERMÉSZETES GYÓGYTÉNYEZÕK, FÜRDÕ- ÉS KLÍMAGYÓGYINTÉZETEK, GYÓGYHELYEK

Természetes gyógytényezõk

235. §

(1) Természetes gyógytényezõ az olyan természetes ásványvíz, természetes

iszap, a talajból nyert egyéb természetes anyag (a továbbiakban együtt:

talajból nyert természetes gyógytényezõk), felszíni éghajlat, felszín alatti

klíma (a továbbiakban együtt: éghajlati gyógytényezõk), amely bizonyítottan

kedvezõ élettani hatással rendelkezik vagy gyógyászati célra felhasználható.

(2) Elismert természetes gyógytényezõ az olyan természetes gyógytényezõ,

amelyre vonatkozóan a

a) természetes ásványvíz,

b) természetes gyógyvíz,

c) természetes gyógyiszap,

d) gyógyklíma,

e) gyógybarlang vagy

f) gyógyhatásra utaló egyéb

elnevezés használatát engedélyezték.

(3) Gyógyászati célokra csak a népjóléti miniszter rendeletében megjelölt

hatóság (a továbbiakban: hatóság) által elismert természetes gyógytényezõ

használható fel.

(4) A talajból nyert természetes gyógytényezõ csak a külön jogszabályban

meghatározott engedély alapján hozható forgalomba.

236. §

A hatóság szakhatósági véleményezési jogkört gyakorol az elismert

természetes ásványvizek, gyógyvizek, gyógyiszapok és a talajból nyert egyéb

természetes gyógytényezõk mennyiségét, minõségét és egészségügyi hasznosítását

érintõ tevékenység engedélyezési eljárásában - ideértve a természetes

gyógytényezõk felhasználásával mûködõ egészségügyi vagy részben egészségügyi

szolgáltatók mûködési engedélyének kiadásával kapcsolatos eljárást is.

Fürdõ- és klímagyógyintézetek

237. §

A fürdõ- és klímagyógyintézet az a természetes gyógytényezõk

felhasználásával egészségügyi szolgáltatást is nyújtó olyan egészségügyi vagy

részben egészségügyi szolgáltató, amely a fürdõ- vagy klimagyógyintézetre

utaló valamely elnevezés használatára a külön jogszabályban meghatározott

feltételeknek megfelelõen mûködési engedélyt kapott.

Gyógyhely

238. §

(1) A gyógyhely megjelölést csak az az elismert természetes

gyógytényezõvel rendelkezõ település (településrész) használhatja, amely a

külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek megfelelõen erre a

népjóléti miniszter által jogszabályban kijelölt hatóságtól engedélyt kapott.

(2) A gyógyhely természetes gyógytényezõinek megóvása érdekében védõövezet

jelölhetõ ki.

A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel és gyógyhelyekkel

kapcsolatos engedélyek módosítása, visszavonása

239. §

A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel, valamint a

gyógyhelyekkel kapcsolatban kiadott bármely engedély és hozzájárulás

egészségügyi érdekbõl módosítható vagy visszavonható, illetõleg az engedély

vagy hozzájárulás további fenntartása egészségügyi érdekbõl szükséges

intézkedések megtételéhez köthetõ.

XVII. fejezet.

NEMZETKÖZI RENDELKEZÉSEK

240. §

(1) A Magyar Köztársaság területén tartózkodó nem magyar állampolgár

egészségügyi ellátása megkötött nemzetközi egyezmény, vagy viszonosság alapján

történik. Egyezmény, illetve viszonosság hiányában nem magyar állampolgár

egészségügyi ellátást a Magyar Köztársaság területén jogszabályban

meghatározott módon vehet igénybe.

(2) E törvénynek a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit nem magyar

állampolgárra nemzetközi egyezmény vagy viszonosság esetében lehet alkalmazni.

(3) A Magyar Köztársaság területén sürgõsségi ellátásra szoruló nem

magyar állampolgárt haladéktalanul el kell látni. A Magyar Köztársaság

területén orvosi beavatkozásra szoruló nem magyar állampolgáron a beavatkozást

ugyanolyan feltételek mellett kell elvégezni, mint magyar állampolgáron.

(4) Nem magyar állampolgár élõ testébõl vér, egyéb szövet, vagy szerv

eltávolítása, valamint magyar állampolgárból, vagy annak holttestébõl kivett

szervnek, illetõleg szövetnek nem magyar állampolgár testébe történõ

átültetése a magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõen

történik.

(5) Nem magyar állampolgárnak a Magyar Köztársaság területén

bekövetkezett halála esetén

a) kórbonctani vizsgálat az elhunyt közeli hozzátartozójának kérelmére

b) hatósági boncolás rendkívüli halál esetén

végezhetõ el. Ezek során szervet, szövetet csak a halál okának és

körülményeinek megállapítása céljából szabad kivenni.

(6) Szervet, szövetet kizárólag átültetés céljából és csak abban az

esetben lehet külföldre, illetve külföldrõl a Magyar Köztársaság területére

szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás azt lehetõvé teszi és a

szerv, szövet átültetésére vonatkozóan e törvényben elõírt feltételek

fennállnak.

(7) Nem magyar állampolgár halála esetén az állampolgársága szerinti

állam konzulját haladéktalanul értesíteni kell.

(8) Külföldön történt katasztrófa esetén az egészségügyi ellátásban való

közremûködés illetve a nemzetközi járványügyi együttmûködés nemzetközi

egyezmény vagy viszonosság alapján történik.

XVIII. fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

241. §

(1) Az e törvény szerinti kártalanítási kötelezettség esetén a

károsultnak meg kell téríteni mindazon - vagyoni és nem vagyoni - kárát, amely

az e törvény alapján nyújtott szolgáltatásokkal, illetve hatósági

intézkedésekkel összefüggésben keletkezett. Nem kell megtéríteni a kár azon

részét, amely a károsult felróható közrehatásának eredményeként következett

be.

(2) A kártalanítás módjára és mértékére egyebekben a Magyar Köztársaság

Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény kártérítésre vonatkozó

szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

242. §

(1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a

kihirdetését követõ hetedik hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) E törvény 142. §-a 1998. január 1-jén lép hatályba.

(3) E törvénynek 30-34. §-ai, valamint 111-113. §-ai 2000. január 1-jén

lépnek hatályba.

243. §

(1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályukat vesztik

a) az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvénynek (a továbbiakban:

Eütv.) 1-54. §-ai, 59-69. §-ai, valamint 71-91. §-ai azzal, hogy az 58.

§ (2)-(3) bekezdései vonatkozásában a 22. §-ban foglalt szabályokat

továbbra is alkalmazni kell;

b) az Eütv.-t módosító 1989. évi LVII. törvény, 1994. évi LXXXVII.

törvény, 1990. évi XXII. törvény 30-31. §-ai, illetve 34-35. §-ai,

1990. évi LXVIII. törvény 4. §-a, 1992. évi IX. törvény 41-44. §-ai,

1992. évi XXXIII. törvény 84. § (1) bekezdés a) pontja, 1994. évi LI.

törvény 39. §-a, 1996. évi LXVI. törvény 11-12.§-ai, valamint az 1987.

évi 6. törvényerejû rendelet;

c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,

valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és

hatásköreirõl szóló 1991. évi XX. törvény 129. §-ának (1) és (3)

bekezdése, 135. §-ának l) pontja, 136. §-a, valamint az élelmiszerekrõl

szóló 1995. évi XC. törvény 27. § (2) bekezdésének b) pontja.

(2) Az Eütv. 70. §-a 2000. január 1. napján veszti hatályát.

244. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására vonatkozó

általános szabályokat, valamint a mûködési engedélyezési eljárásra

vonatkozó szabályokat;

b) a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatára, szervezetére és mûködésére

vonatkozó részletes szabályokat;

c) a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás, különös tekintettel a

vérkészítmények külföldrõl történõ behozatalára, illetõleg külföldre

történõ kivitelére vonatkozó szabályokat;

d) a katasztrófa-egészségügyi ellátásra vonatkozó részletes szabályokat

rendeletben megállapítsa.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy

a) a várólistákra vonatkozó részletes szabályokat;

b) a betegjogi képviselõ jogállására és eljárására vonatkozó részletes

szabályokat;

c) a mûvelõdési és közoktatási, valamint a munkaügyi miniszterrel

egyetértésben az egészségnevelés szakmai tartalmára, továbbá az

illetékes miniszterrel egyetértésben egyes népegészségügyi ellátások

szakmai tartalmára vonatkozó részletes szabályokat;

d) egyes járványügyi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat;

e) a betegbeutalás rendjére vonatkozó részletes szabályokat;

f) az egyes egészségügyi ellátásokra vonatkozó részletes szabályokat;

g) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására, valamint

az egészségügyi szolgáltatók felelõsségbiztosítására vonatkozó

részletes szakmai szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás

folytatásához szükséges tárgyi feltételeket;

h) az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek

alapnyilvántartására, valamint az egészségügyi dolgozók amûködési

nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat;

i) az egészségügyi szakképzésre, a felsõfokú szakirányú szakképzésre,

valamint az egészségügyi továbbképzésre, továbbá a külföldi alap-,

közép- és felsõfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során

szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására vonatkozó

részletes szabályokat;

j) az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács szervezetére és

mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;

k) a minõségi rendszer szakmai tartalmára, valamint a megfelelõség-

tanúsításra vonatkozó részletes szabályokat;

l) az egészségügyi dolgozók rendtartására vonatkozó részletes

szabályokat;

m) az Egészségügyi Tudományos Tanács, a szakmai kollégiumok és országos

intézetek feladatára, szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes

szabályokat;

n) a kórházi felügyelõ tanács és a kórházi etikai bizottság

szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;

o) az emberen végzett orvostudományi kutatásra vonatkozó részletes

szabályokat;

p) az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére

vonatkozó, valamint az ivarsejtek és embriók adományozására és

fagyasztva tárolására vonatkozó, továbbá az ivarsejtekkel és az

embriókkal végzett kutatás részletes szabályokat;

q) a szerv- és szövetátültetésre, valamint -tárolásra vonatkozó

részletes szabályokat;

r) a véradások szervezésével kapcsolatos részletes szabályokat, a

térítéses véradások eseteit, a véradókat megilletõ költségtérítés,

illetõleg a célzott (saját, vagy más meghatározott személy részére

történõ) véradás szabályait;

s) a terápiás készítmény elõállítása céljából történõ vérvétel, a

vérkészítmények elõállításának, tárolásának, nyilvántartásának,

készletezésének, megsemmisítésének, ellenõrzésének, elosztásának és

kiadásának szabályait;

t) a vérkészítmények terápiás felhasználásának részletes szabályait;

u) az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetére és mûködésére vonatkozó

részletes szabályokat;

v) az Országos Mentõszolgálat szervezetére és mûködésére vonatkozó

részletes szabályokat;

w) az Állami Egészségügyi Tartalékkal való gazdálkodás részletes

szabályait; valamint

x) a természetes gyógytényezõkre vonatkozó részletes szabályokat;

rendeletben állapítsa meg.

(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, valamint a

belügyminiszter, hogy - a népjóléti miniszterrel egyetértésben - a

fogvatartottak egészségügyi ellátására vonatkozó szabályokat megállapítsa.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

1. A magyar népesség egészségi állapota - s e tény sajnálatos módon már

közhelynek számít - európai összehasonlításban a legrosszabbak közé tartozik.

Mindez - az általános társadalmi-gazdasági környezetbõl (munkanélküliség,

szociális problémák, környezeti állapot, stb.), illetõleg az életmódból fakadó

problémák mellett - arra is utal, hogy a megelõzõ és gyógyító ellátások

hatásossága és hatékonysága viszonylag alacsony. Ebbõl világosan következik,

hogy az egészségügyi ellátás hozzáférhetõségének javítása, valamint

biztonságának és színvonalának jelentõs mértékû emelése kiemelkedõ fontosságú.

A lakosság egészségi állapotának folyamatos romlása mellett, az

egészségügyet a rendszerváltozás, a magyar társadalom felgyorsult változási

üteme következtében is számos kihívás érte. Az egészségügyet közvetlenül

érintõ fõbb változások az alábbiak voltak:

· az állampolgári jogon járó ingyenes egészségügyi ellátást felváltotta a

biztosítási alapú jogosultsági rendszer,

· az egészségügyi ellátórendszer viszonylag gyorsan bõvült és fejlõdött,

viszont jelentõs szerkezeti aránytalanságok alakultak ki,

· az egészségügy tulajdonosi és az irányítási rendszere, továbbá az ehhez

kapcsolódó ellátási és fejlesztési kötelezettségek rendezetlenekké és

áttekinthetetlenekké váltak,

· az egészségügyi és szociális ellátórendszerrel szemben támasztott

össztársadalmi szükségletek és igények fokozatosan növekedtek,

· az egészségi állapotot befolyásoló általános társadalmi, gazdasági

feltételek igen kedvezõtlenné váltak,

A társadalmi-gazdasági változásoknak megfelelõen - a nemzetközi

tendenciákkal összhangban - az állam társadalmi-gazdasági rendszerben

elfoglalt helye az egészségügyi szférában is alapvetõen megváltozott. A állam

közvetlen szolgáltatásnyújtásban és intézményfenntartásban megnyilvánuló

szerepe átalakult egy döntõen szabályozó-ellenörzõ szereppé. Ennek

eredményeképpen mind az egészségügyi ellátórendszert, mind az annak anyagi

hátterét túlnyomórészben biztosító egészségbiztosítási rendszert meghatározó

jelleggel több-kevesebb autonómiával rendelkezõ jogalanyok tartják fenn és

mûködtetik. Az állam pedig közvetlen mûködtetõ szerepét feladva - néhány

kivételtõl eltekintve - a mûködtetés biztosításában vállal szerepet

szabályozási és igazgatási-hatósági jogosítványok gyakorlása révén.

A társadalmi-gazdasági változások az egyén társadalomban betöltött

szerepét, valamint ebbõl következõen az egyén és állam viszonyát is alapvetõen

megváltoztatták. E változásnak az egészségügyi szférában az lett a

legfontosabb következménye, hogy az egyén az egészségügyi ellátások

igénybevevõjébõl az egészségügyi szolgáltatások fogyasztójává lépett elõ.

Ebbõl következik, hogy az egyén igénye megnõtt egy olyan, megfelelõ mennyiségû

és minõségû egyészségügyi ellátórendszerre, amelyben képes alkotmányos

alapjogainak érvényesítésére.

Az egyén és az állam relációjában az állami szerepkör a mögöttes

felelõsségvállalás irányában mozdult el. Bár az egyén kötelezõ járulékfizetése

révén maga gondoskodik egészségügyi ellátásának fedezetérõl, az állam azonban

biztosítékot vállal arra az esetre, ha az egészségügyi ellátások költségeit

befizetett járulékok nem fedeznék. A közösségi kockázatviselés elvének

érvényesülése jóvoltából meghatározott ellátási körig ez a rendszer arra is

biztosítékot nyújt, hogy a társadalomnak azok a tagjai, akik nem teljesítik

járulékfizetési kötelezettségüket, emiatt ne kerülhessenek életüket vagy

társadalmi létüket közvetlenül veszélyeztetõ állapotba.

2. Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte olyan folyamatok zajlottak le az

orvostudományban, illetve az egészségtudományok területén, valamint a

technikai, technológiai fejlõdésben, amelyek soha nem látott kihívások elé

állították az egészségügyi szakembereket, az ellátást finanszírozókat és a

lakosságot egyaránt. Bizonyossá vált, hogy az egyre fejlettebb technológiával

és egyre nagyobb ráfordításokkal dolgozó egészségügyi ellátó rendszer

önmagában nem képes garantálni a lakosság egészségi állapotának megtartását,

javítását. Ezért a fejlett országokban:

· paradigmaváltás tapasztalható az egészségügyrõl vallott gondolkodásban és

az egészségügyben, mindinkább elõtérbe kerül a megelõzés, a környezet és az

életmód szerepe az egészségi állapot alakításában,

· a lakosság elöregedése, valamint a fertõzõ betegségek visszaszorulása

szükségszerûen módosítja az ellátórendszer hangsúlyait a krónikus

betegségek irányába,

· a korszerû és gyakran nagyon költséges diagnosztikus és terápiás eljárások

hatásosságának és hatékonyságának folyamatos értékelése és ennek

megfelelõen felhasználásuk szabályozása vált szükségessé,

· a robbanásszerû tudományos-technikai fejlõdés eredményeként eddig nem

tapasztalt jellegû és súlyú bioetikai kérdésekkel szembesülnek mind az

egészségügyi dolgozók, mind a betegek és hozzátartozóik,

· egyre növekszik a szakadék az orvosilag lehetséges (az orvostudomány és az

alkalmazható technológiák fejlõdése által lehetõvé tett) és a

finanszírozható (a rendelkezésre álló anyagi és humán erõforrások

meghatározta) ellátás között, ezáltal az egészségügyi ellátórendszer egyre

kevésbé tud megfelelni a lakosság elvárásainak,

· egyre elterjedtebb és gyakoribb a komplementer/alternatív

természetgyógyászati eljárások igénybevétele,

· a korszerû és hatékony irányítási formák, valamint az egészségügy

szereplõinek tudatossága egyaránt megköveteli a tervezési, irányítási,

ellenõrzési rendszernek a kor követelményei szerinti átalakítását,

· a lakosság egyre növekvõ tájékoztatás iránti elvárása és a már megszerzett

ismeretein alapuló tájékozottsága elõtérbe helyezi az egyéni jogok

érvényesülésének igényét.

A legfõbb célt, a lakosság egészségi állapotának alapvetõ javítását tehát

kizárólag a gyógyító orvoslás eszköztárával nem lehet elérni, erre csak egy

átfogó és összehangolt, az egészség ügyét támogató társadalom- és

gazdaságpolitikának és korszerû egészségpolitikának van esélye. A magyar

lakosság romló egészségi állapota csak abban az esetben javítható, ha az

egészség ügye a kormányzat számára alapvetõ stratégiai célt jelent és ezért

egész tevékenységében szem elõtt tartja a kormányzati döntések egészségi

állapotra gyakorolt hatását. Ennek érdekében meg kell követelni, hogy a

döntéselõkészítõ szakaszban az adott kormányzati intézkedés egészségre

gyakorolt hatása is bemutatásra kerüljön, valamint hogy az egészség

szempontjai markánsabban érvényesüljenek a gazdasági jogalkotásban, az

infrastrukturális fejlesztésekben, a tömeg-kommunikáció és az oktatás

területén is.

3. Az egészségi állapot eredményes javítása érdekében az egészség

feltételeinek társadalmi szintû biztosítása, a káros környezeti hatások

csökkentése mellett szükséges a személyes egészségkultúra javítása, az ezzel

összefüggõ szemlélet- és életmódváltás elõsegítése. Ennek eléréséhez a

lakosságnak meg kell ismernie az egészségi állapotát jellemzõ valós adatokat,

annak befolyásolási lehetõségeit és mindazokat az információkat, amelyek az

egészségük megõrzését szolgálják.

Az egészségi állapotot meghatározó tényezõk között az életmód közel 40%-

ban felelõs. Az egészséges életmód kialakításában kimagasló jelentõségû -

különösen az oktatásban és a tömeg-kommunikációban - az egészségnevelés

szerepe. Az egészséges életvezetés és magatartásformák megvalósításának

szempontjait az oktatás valamennyi szintjén érvényesíteni kell. A gyermekek,

az ifjúság egészséges életre való felkészítése a jövõ egyik kulcskérdése.

A népegészségügy összkormányzati és ágazatközi megközelítésén túl az

egészségügyben a gyógyítás és a betegségek korai felismerése mellett az

elsõdleges prevenció, a betegségek megelõzése kell elsõbbséget kapjon.

Ugyancsak kiemelt jelentõségû a másodlagos prevenció, azaz a szûrés és

gondozás, míg a harmadlagos és negyedleges prevenció gyakorlatilag

elválaszthatatlan a rehabilitációtól, illetve magától a gyógyítás

folyamatatától.

Az elmúlt évtizedek érdekeltségi rendszerében kialakult egészségügyi

ellátórendszer már nem képes adekvát és hatékony választ adni a lakosság romló

egészségi állapotának javítására. A lakosság rossz egészségi állapotából eredõ

szükségletek, a differenciálódó igények és az egészségügy által nyújtott

szolgáltatások mennyisége, eloszlása, választéka és minõsége közötti eltérés

jelentõsen növekedett. Az egészségügyi szolgáltatások mai szerkezete nem teszi

lehetõvé a megnövekedett számú, krónikus és nem fertõzõ megbetegedések

költség-hatékony kezelését. Túlságosan nagy a szerepe a gyógyító kórházi

szolgáltatásoknak a járóbeteg szakellátás és az alapellátás rovására, miközben

az olyan szolgáltatások, mint a célzott szûrés, egészségügyi felvilágosítás,

rehabilitáció, elégtelenül állnak rendelkezésre.

4. Fentiekre is tekintettel az új egészségügyi törvény megalkotásának

szakma- és társadalompolitikai indokai a következõk:

· Az államnak a törvény megalkotásával is elõ kell segítenie a lakosság

egészségi állapotának javítását.

· Az államnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az egyének az egészségügyi

ellátásokat egyenlõ eséllyel vehessék igénybe, továbbá biztosítania kell,

hogy az egészségügyi ellátásokat az egyének társadalmi, gazdasági

helyzetüktõl függetelenül azonos szakmai tartalommal vehessék igénybe.

· Az államnak biztosítania kell a betegek általános emberi és állampolgári

jogainak, valamint az egészségügyi ellátás nyújtása során releváns

speciális betegjogainak érvényre juttatását.

· Az államnak a törvényi szabályozás által is - jogaik és kötelezettségeik

meghatározásán keresztül - biztosítania kell az egészségügyi dolgozók és az

ellátást nyújtó intézmények védelmét.

· Az államnak az egészségügyi rehabilitáció feltételeinek biztosításával,

valamint az egészségügyi- és szociális ellátórendszer összekapcsolásával

elõ kell segítenie, hogy az egyének egészségi állapotuk átmeneti vagy

tartós megváltozása esetén is beilleszkedhessenek a társadalomba.

· Az államnak lehetõvé kell tennie az egyéni és közösségi érdekek harmonikus

érvényesülését az egészségügy területén, és biztosítania kell az

egészségtudomány fejlõdését.

5. A szakmapolitikai indokoltság mellett értelemszerûen - a társadalmi-

politikai változások által determinált új jogi környezetre visszavezethetõ

módon - az új egészségügyi törvény megalkotását egy sor jogi tényezõ is

indokolttá teszi. A hatályban levõ egészségügyi törvény (1972. évi II.

törvény) megalkotásakor olyan korszerû rendelkezéseket tartalmazott, amelyek

megfeleltek az akkori magyar társadalom által a jogi szabályozás felé

támasztott követelményeknek. Az azóta eltelt idõben bekövetkezett társadalmi,

politikai, gazdasági, tudományos, technikai, etikai és jogi változások azonban

megnehezítik, illetve számos esetben lehetetlenné teszik a hatályos törvényi

rendelkezések alkalmazását.

A hatályban lévõ egészségügyi törvény és az annak alapján megalkotott

egészségügyi ágazati jogszabályok a kilencvenes évek és a következõ évtizedek

követelményeinek már nem felelnek meg. Mind a törvény, mind a rendeleti szintû

egészségügyi jogszabályok számos, alkotmányossági szempontból aggályos

rendelkezést tartalmaznak és az egészségügyi joganyag rendszere általában,

illetõleg egyes rendelkezései különösen sem teszik maradéktalanul lehetõvé az

alkotmányos jogalkalmazást.

A hatályos jog ezen túlmenõen nem biztosítja annak lehetõségét sem, hogy

az egészségügy területén végbemenõ tudományos-technikai változások megfelelõ

módon beépülhessenek az egészségügyi jogintézményekbe. A tudomány és a

technológia sokszor robbanásszerû fejlõdése olyan új problémákat vettek fel,

amelyekre a jogrendszernek is reagálnia kell.

A hatályban levõ egészségügyi törvény - az elõbbiekben taglalt általános

jellegû hiányosságai mellett - elsõsorban a következõk miatt nem felel meg

azoknak a követelményeknek, amelyek egy korszerû, az egészségügyet mint

ágazatot szabályozó jogszabálytól elvárható:

· A hatályos törvényben (s egyáltalában véve a törvényi jogalkotás szintjén)

számos olyan rendelkezés hiányzik, amelyek szabályozása alapvetõ az

egészségügy bonyolult viszonyrendszerének rendezéséhez. A törvény nem

rendelkezik többek között például az egészségügyi dokumentációról, illetve

a személyes adatok kezelésérõl, az orvos és intézményválasztás kérdésérõl,

nem határozza meg a szolgáltatást nyújtók kompetencia határait,

felelõsségét. A törvény nem határozza meg az egészségügyi szolgáltatások

fõbb csoportjait, illetve az azokra vonatkozó fõbb rendelkezéseket.

Egyáltalán nem tesz említést a törvény például a humán reprodukció modern

módszereirõl, amely iránt a tudományos fejlõdés következtében egyre

szélesebb körû igény jelentkezik, illetve nem szabályozza kielégítõen a

szerv- és szövetátültetés feltételeit sem.

· A hatályos törvény vegyesen tartalmaz igazgatási, felügyeleti, ellenõrzési

típusú normákat, amelyek megfelelõ módon való elkülönítése ugyancsak

szükséges eleme egy korszerû szabályozásnak.

· A hatályos törvény az egészségügyi viszonyrendszer szereplõinek jogait és

kötelezettségeit sem szabályozza egyértelmûen. Így például kizárólag az

egészségügyi dolgozók kötelezettségeként jelentkeznek olyan, a másik felet

- a betegeket - megilletõ jogosultságok, amelyek alanyi jogosultságként

való megfogalmazása elengedhetetlen e jogok érvényesítésének a

szempontjából.

· A jogállamiság követelményei közé tartozik, hogy a jogi szabályozás -

figyelemmel a jogalkotási törvény vonatkozó elõírására is - az idõközben

megváltozott társadalmi viszonyokat megfelelõ módon befogadja, azokra

adekvátan reagáljon. A hatályos törvény azonban e követelmény teljesítésére

nem alkalmas.

· A hatályos törvény járványügyi rendelkezései csupán az egyes járványügyi

intézkedések tartalmát írják körül, mellõzve az egyes szereplõk

kötelezettségeinek, illetve jogosultságainak nevesítését, az intézkedések

tartalmának konkrét meghatározását és a betegek általános jogainak

nevesített korlátozhatóságát. Egyes járványügyi intézkedések azonban még a

nevesítés szintjén sem szerepelnek a törvényben, holott ezek alapvetõ

személyiségi jogokat érintenek.

· A hatályos törvény gyógyító-megelõzõ ellátásra vonatkozó rendelkezései

számos kérdésben nem adnak megfelelõ szabályozást sem az egészségügyi

szolgáltató, sem pedig a szolgáltatást igénybevevõ részére. Az egészségügyi

képesítéshez kötött tevékenység gyakorlásának szabályait a törvény csak

érintõlegesen rendezi, minthogy megszületésének idején szinte kizárólag

állami (tanácsi) egészségügyi intézményekben folyt a betegellátás. Ma már a

magángyakorlatot folytató orvosok mellett megjelentek a komplex

szolgáltatás nyújtására is jogosult egészségügyi vállalkozások, a karitatív

szervezetek, amelyek állami/önkormányzati feladat átvállalására és

közfinanszírozás melletti teljesítésre is jogosultak.

6. A felsoroltakon túlmenõen deregulációs jogi megfontolások és érvek is

alátámasztják az új egészségügyi törvény megalkotásának szükségességét és

idõszerûségét. Az új törvény teremti meg ugyanis annak feltételét, hogy a

napjainkra részben már elavult, többségében a hatvanas években kibocsátott, s

ezen belül egy részében már a jogalkotási törvény rendelkezéseivel is

ellentétessé vált jogforrási (utasítási) szinten megalkotott egészségügyi

ágazati joganyag deregulálására, korszerûsítésére kerülhessen sor. E

deregulációs szempontok érvényesítése részint - igazodva a magyar

jogrendszerben folyó átfogó deregulációs programhoz - magában a törvényben,

részint pedig a törvény felhatalmazásai alapján kibocsátandó kormány-, illetve

miniszteri rendeletek keretében, mintegy félszáz hatályos jogszabály hatályon

kívül helyezésével megy végbe.

7. Az egyes fejlett országok egészségüggyel kapcsolatos törvényei - az adott

ország társadalmi-gazdasági helyzetével, jogrendszerének sajátosságaival

adekvátan - más-más célokat, más-más megközelítésben tûztek ki maguk elé,

ennek megfelelõen a sokszínûség és változatosság jellemzõ rájuk.

Általánosságban véve elmondható, hogy nincsen olyan, az államok túlnyomó

részében érvényesülõ, átfogó, stabil tematikára felépülõ, kódex-szerû

szabályozási mód, mint amilyen például az európai kontinentális polgári

törvénykönyveknél megfigyelhetõ. A fõbb tapasztalatok az alábbiak szerint

összegezhetõk:

· Van, ahol nem létezik általános egészségügyi törvény, ugyanakkor viszont

külön törvények sora szabályozza az egyes egészségügyi részterületeket

(partikuláris törvényi szabályozás). Erre példa a Finnországban vagy a

Német Szövetségi Köztársaságban követett regulációs módszer.

· Találkozhatunk olyan megoldással is, amelyben egy alapvetõ és átfogó

egészségügyi kerettörvény született, amelyhez az egyes részterületeken

további törvények kapcsolódnak (keret-kódex típusú törvényi szabályozás). E

körben példaként említhetõ a portugál szabályozás.

· Végül ismert olyan szabályozás is, amelynél az egészségügyi törvényt az

ágazat minél teljesebb lefedésének igényével alkották meg (kódex típusú

szabályozás). Ezt a megoldási módot alkalmazza a francia törvény és e

módszert követi nemcsak a hatályos hazai egészségügyi törvény, hanem az új

egészségügyi törvény tervezete is.

Az új egészségügyi törvény a fõbb nemzetközi modellek közül ha nem is

teljeskörûen, de leginkább a kódex típusú szabályozás stílusjegyeit mutatja

fel. Ennek indoka - a hazai egészségügyi törvényalkotás tradícióin túlmenõen -

elsõdlegesen az ágazat legfontosabb jogi normáinak áttekinthetõ, rendszerezett

és világos, valamint a jogállamiság alkotmányos követelményeivel összhangban

álló megjelenítése iránti igényben jelölhetõ meg.

8. Mind a magyar lakosság egészségi állapotának a fejlett országokhoz

viszonyított drámai romlása, mind az egészségügy feszültségei egyértelmûen

indokolják, hogy az új egészségügyi törvényben a korszerû népegészségügyi

szemlélet, a betegségek megelõzésének és az egészség megõrzésének elve

egyenrangú és meghatározó elem legyen a gazdasági szempontok mellett.

A népegészségügyi helyzet javításának sürgetõ szüksége megköveteli, hogy

a törvény lefektesse minden potenciális szereplõ - az állam, az

önkormányzatok, a civil társadalom, az egészségügyi szolgáltatások fogyasztói

- felelõsségének és kötelezettségének jogszabályi alapjait.

Fenti körben nyilvánvalóan kiemelt hangsúllyal bír az állam

felelõsségének definiálása. Az állam felelõsségének, amely jellemzõen normatív

és közvetett típusú felelõsség, az alábbi négy központi elem köré

csoportosulva kell megjelennie:

· az egészségügyi ellátórendszer megfelelõ mennyiségben, minõségben,

elosztásban, összetételben és költség-hatékonyan történõ mûködtetésének

biztosítása;

· a kötelezõ egészségbiztosítási rendszer mûködtetésének biztosítása,

ideértve az e hálón keletkezõ rések befedését is;

· az egészségügyi intézményrendszer mûködése során az egyén, emberi

méltósággal és önrendelkezési alapjogaival összefüggõ speciális betegjogok

védelme és érvényre juttatása;

· az egészségpolitikai cél-, feladat- és eszközrendszer meghatározása és

érvényesítése.

A törvényben meg kell határozni az egészségügyi ellátás egyes elemeivel

és szintjeivel szemben támasztott alapvetõ egészségpolitikai követelményeket,

melyek a prevenció és a rehabilitáció elõtérbe helyezésén, az alapellátás és a

gondozás szerepének megerõsítésén, a progresszív ellátás elvén alapulnak,

továbbá szektorsemlegesen érvényesülnek.

A minõségbiztosítás és minõségellenõrzés rendszerének bevezetésével

egyrészt az igénybevevõk számára az egészségügyi ellátás színvonalát kell

garantálni, másrészt a finanszírozó számára a pénzügyi források hatékony

felhasználását lehet elõsegíteni.

Az egészségügy folyamatban levõ átalakításának fentebb meghatározott céljainak

eléréséhez összehangolt szervezeti, szabályozási és finanszírozási eszközök

sorozatára van szükség, melyek hatására fokozatosan megfelelõ, vagyis a

finanszirozót, a szolgáltatót és az igénybevevõt egyaránt hatékonyságra

ösztönzõ környezet alakul ki az egészségügy szereplõi számára.

9. Az új egészségügyi törvénynek összességében véve a következõ jogi

követelményeknek kell megfelelnie:

· A szabályozásnak valamennyi, törvényi szintre tartozó tárgykört fel kell

ölelnie, lehetõséget adva ugyanakkor arra, hogy az alapvetõ jog

érvényesülése szempontjából kisebb jelentõségû kérdéseket alacsonyabb

szintû jogszabály (jellemzõen népjóléti miniszteri rendelet) rendezhesse.

· A törvénynek - tekintettel az egészségügy komplex viszonyrendszerét

szabályozó más törvényekre is - le kell fednie az egészségügyi ágazat

teljes terjedelemét. A törvénynek ezen felül biztosítania kell a megfelelõ

kapcsolódási pontokat mind az ágazatba tartozó más jogszabályokhoz, mind a

más ágazatba vagy a jogrendszer más területére tartozó jogszabályokhoz.

· A szabályozásnak ezen túlmenõen kellõ módon általánosnak is kell lennie. Az

általános szabályok alkalmasak arra, hogy a szabályozórendszer más

elemeiben, a társadalmi-gazdasági környezetben (pl. a népegészségügyi

helyzet, vagy az ország gazdasági teherbíró-képességének alakulása)

valamint a tudomány és a technika területén idõközben óhatatlanul

bekövetkezõ változások megfelelõ módon beépülhessenek a hazai

jogrendszerbe.

· A szabályozás felé megnyilvánuló további követelmény, hogy szektorsemleges

legyen. A szabályozásnak lehetõséget kell biztosítania a arra, hogy az

egészségügyi ellátórendszer egyes elemei, eltérõ jogállásukból adódó

különbségeiktõl függetlenül, egyenlõ esélyekkel vehessenek részt az

ellátórendszer mûködésében.

Végül, de nem utolsósorban a törvény egészét átható követelményként van

jelen az európai integrációt szolgáló jogharmonizációs kötelezettségek

figyelembe vétele.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

I. Fejezet

A TÖRVÉNY CÉLJA, ALAPELVEI ÉS HATÁLYA

1. cím

A törvény célja

Az 1. §-hoz

A törvény célját megállapító rendelkezések egyértelmûvé teszik a

jogalkotónak azt a szándékát, amelyet a jogszabály megalkotásával és

jogrendszerbe való iktatásával meg kívánt valósítani. A Javaslat egyrészt meg

kívánja teremteni azokat a kereteket, amelyek között az egyének igénybevehetik

az egészségügyi ellátásokat, és egészséghez fûzõdõ alkotmányos alapjogaikat

megfelelõ módon gyakorolhatják, másrészt hozzá kíván járulni a lakosság

egészségi állapotának javításához. A Javaslat az egészségügy szereplõi

jogainak és kötelezettségeinek megfogalmazása, valamint az egészségügyi

ellátórendszer kialakítása elveinek meghatározása révén kívánja az egészségügy

egészét hozzáigazítani a társadalomban lezajlott társadalmi-gazdasági

változások következtében az egészségügy felé megnyilvánuló összetett

követelmény- és igényrendszerhez.

2. cím

Alapelvek

A 2. §-hoz

A Javaslat egyrészt azokat az alapelveket határozza meg, amelyek a

törvény szabályozásának alapjául szolgáltak, másrészt azokat az alapelveket

fogalmazza meg, amelyek a jogszabály alkalmazása során a jogalanyok

magatartását meg kell, hogy határozzák. Ennek megfelelôen kiemelt

jelentõséggel bír annak az öt alapelvnek a jogi normába öntése, amelyek az

egész törvény szellemiségét áthatják. Eszerint

a) meghatározó jellegû a betegek jogainak és méltóságának védelme,

b) az igénybevevõk oldaláról nézve az egészségügyi ellátáshoz való

hozzáférés körében biztosítani kell az esélyegyenlõséget és a

méltányosságot,

c) az egészségügy mûködésének meghatározó eleme a megelõzés, a preventív

szemlélet fokozott érvényre juttatása

d) az egészségügyi ellátó rendszer felépítésében kiemelkedõ fontosságú a

progresszivitás elvének alkalmazása,

e) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásának szakmai követelményei

szektorsemlegesek.

Az alapelvek között kiemelkedõ garanciális jelentõsége van a betegek

jogainak és méltóságának védelme. Erre tekintettel a tervezet kimondja, hogy a

betegek személyes szabadsága és önrendelkezési joga egészségügyi

megfontolásból kizárólag a törvényben meghatározott esetekben korlátozható. E

korlátozás végrehajtási módjának és mértékének pedig minden esetben arányosnak

kell lennie a védendõ cél, a közérdek (járványügyi biztonság, a beteg és

környezete testi épségének és egészségének védelme) jelentõségével.

3. cím

Fogalom-meghatározások

A 3. §-hoz

A Javaslat meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek normatív tartalmának

meghatározása szükséges ahhoz, hogy ezek a jogi kategóriák a jogalkalmazás

folyamatában megfelelõ módon válhassanak majd jogviszonyok alapjává, és

ezeknek révén az egészségügy szereplõi pontosan meghatározott jogokkal és

kötelezettségekkel rendelkezzenek.

4. cím

A törvény hatálya

A 4. §-hoz

A Javaslat e része határozza meg a törvény személyi, tárgyi, valamint

területi hatályát. A törvény általános személyi hatálya vonatkozásában a

Javaslat lehetôséget ad arra, hogy más törvény a természetes személyek egyes

meghatározott csoportjait (pl. fogvatartottak) érintôen az egészségügyi

törvényben foglaltaktól eltérô szabályokat alkosson.

II. Fejezet

AZ EGYÉN SZEREPE, A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

1. cím

Az egyén szerepe

Az 5. §-hoz

A Javaslat e §-a az egyén és az állam egészségüggyel kapcsolatos

viszonyára vonatkozó alapvetõ szabályozást tartalmazza.

A Javaslat kiemeli, hogy hogy a lakosság egészségi állapotával

kapcsolatos állami kötelezettségek rendszere nem helyettesítheti az egyén

saját lehetõségei által meghatározott - egyéni és szûkebb környezete

egészségének megõrzéséért és javításáért viselt - felelõsségét. Az államnak

ugyanakkor elõ kell segítenie azt, hogy az egyén ezt a felelõsségét

felismerje, és meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy az egyén abbõl a

felelõsségébõl adódó kötelezettségeit teljesíteni tudja.

Ebben a körben az egyénnek alkotmányos alapokon nyugvó kiemelkedõ

jelentõségû kötelezettsége mások egészséghez fûzõdõ jogainak és törvényes

érdekeinek tiszteletbentarása.

A Javaslat az állam kötelezettségévé teszi az egészségnevelést, a

lakosság egészségüggyel kapcsolatos felvilágosítását, míg az egyén

kötelezettsége a köztudottan mások egészségét veszélyeztetõ magatartástól való

tartózkodás, valamint a jogrendszer egészén végigvonuló segítségnyújtási

kötelezettségnek egészségügyi vonatkozásokban való tejesítése.

2. cím

A betegek jogai és kötelezettségei

A 6-9. §-okhoz

Az egészségügyi ellátáshoz való jog a Javaslat értelmében négy

részjogosítványt foglal magában.

Ennek értelmében a sürgõs szükség esetén az életmentõ, illetve súlyos

vagy maradandó egészségkárosodás megelõzéséhez való jog alapvetõ emberi jog,

annak igénybevétele semmilyen módon nem korlátozható. Ugyancsak alapvetô joga

van a betegnek az elviselhetetlen szenvedés csökkentéséhez.

A beteg az egészségügyi ellátásokat a rendelkezésre álló személyi és

tárgyi feltételek függvényében jogosult igénybevenni. A Javaslat megfogalmazza

azokat a további követelményeket (folyamatos hozzáférhetõség,

diszkriminációmentesség) is, amelyeket az egészségügyi ellátórendszer

egészének, az egészségügyi szolgáltatást végzõ intézményeknek, illetve az

egészségügyi dolgozóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy az egyének

egészségügyi ellátáshoz való joga megfelelõ módon megvalósulhasson.

A beteg jogosult az állapota által szakmailag indokolt szintû

egészségügyi szolgáltató és amennyiben jogszabály kivételt nem tesz a

választott orvos egyetértésével az ellátását végzõ orvos szabad

megválasztásához, ha az ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgõssége,

illetõleg az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony ezt nem

zárja ki.

A beteg egészségügyi ellátáshoz való joga magában foglalja azt a jogot

is, hogy amennyiben egy beteget nem lehet azonnal a szükséges ellátásban

részesíteni, illetõleg egy meghatározott orvosi ellátás ritka, akkor vagy más

alkalmas egészségügyi intézménybe kell õt utalni, vagy pedig várólistára kell

helyezni. Ez utóbbi esetben a beteg jogosult arra, hogy a várakozás okáról és

annak várható idõtartamáról õt tájékoztassák, a listáról való kiválasztás

egységesen, ellenõrizhetõen, nyilvános szempontok alapján és hátrányos

megkülönböztetés nélkül történjen.

A 10. §-hoz

Az egészségügyi ellátások igénybevétele során a beteg gyakran kerülhet

olyan helyzetbe, amelyben fennáll emberi méltósághoz való joga megsértésének

veszélye. A Javaslat erre való tekintettel kiemelt jelentõséget tulajdonít az

emberi méltósághoz való jog deklarálásának. Az egészségügyi ellátás során a

beteg jogosult arra, hogy vele tisztelettel és megbecsülésel bánjanak,

személyhez fûzõdõ jogait tartsák tiszteletben.

Az egészségügyi ellátás során a betegen kizárólag a vizsgálatához és a

gyógykezeléséhez szükséges beavatkozások végezhetõk el. Ettõl a rendelkezéstõl

garanciális okokból kizárólag e törvényben meghatározott esetekben lehet

eltérni.

A beteg ellátása során fizikai, kémiai biológiai vagy pszichikai

módszerekkel és eljárásokkal kizárólag abban az esetben korlátozható, ha

sürgõs szükség helyzete áll fenn, illetve amennyiben erre a beteg vagy mások

egészségének védelme céljából van szükség. Korlátozó módszerek és eljárások

alkalmazását ebben az esetben is kizárólag a beteg kezelõorvosa rendelheti el,

pontosan meghatározva alkalmazásuk indítékát és idõtartamát.

A 11. §-hoz

A Javaslat fekvõbeteg-gyógyintézati ellátásra specializáltan általános

jelleggel megfogalmazza a betegnek kapcsolattartáshoz való jogát. Az

önrendelkezési jog e vonatkozásban való konkretizálásaképpen a Javaslat külön

is nevesíti a betegnek azt a jogát, hogy kifejezett rendelkezésével

megtilthassa az egészségügyi ellátását végzõ intézménynek, hogy róla bárkinek

felvilágosítást adjanak, illetõleg nyilvános módon feltüntessék, hol került

elhelyezésre. Ettõl a rendelkezéstõl kizárólag a beteg érdekében, közeli

hozzátartozójának kérésére lehet eltekinteni.

A Javaslat három esetben (súlyos állapotban lévõ beteg, kiskorú beteg,

szülõ nõ és újszülöttje) az általános szabályoknál is szélesebb jogokat

biztosít az ellátást igénybevevõk számára, amikor meghatározott törvényi

feltételek fennállása esetén az elsõ két esetben alanyi jogon biztosítja a

közeli hozátartozókkal-, a harmadik esetben pedig az egymással való folyamatos

kapcsolattartást.

A beteget az elõzõekben megfogalmazott körön is túlmenõen kiemelten

megilleti a vallási meggyõzõdésének megfelelõ egyházi személlyel való

kapcsolattartásnak- és általában vallása szabad gyakorlásának a joga.

A beteget fôszabályként megilleti továbbá saját ruhája-, valamint

személyes tárgyai használatának a joga.

A Javaslat ugyanakkor tekintettel van az egészségügyi ellátást nyújtó

intézmények tárgyi feltételrendszerére, amikor a törvény e jog gyakorlását a

gyógyintézményben meglévõ feltételektõl teszi függõvé. A jog gyakorlásának

további korlátja, hogy a Javaslat - a törvény 26. §-ában foglaltakkal

összhangban - csak abban az esetben engedi meg e jogok gyakorlását, amennyiben

ez nem jár más beteg jogainak csorbításával, illetõleg nem veszélyezteti az

intézmény betegellátásának zavartalanságát.

A 12. §-hoz

A Javaslat kimondja, hogy a beteg jogosult az egészségügyi intézmény

elhagyására. A Javaslat a betegnek ezt a jogát csak törvényben meghatározott

esetekben tartja korlátozhatónak.

A 13.-14 §-okhoz

A tájékoztatáshoz való jogosultság gyakorlása az önrendelkezési jog

megfelelõ módon való érvényesülésének elõfeltétele. Ennek értelmében a

Javaslat a betegek alapvetõ jogává teszi, hogy egészségi állapotukról

általános jelleggel folyamatosan tájékoztatást kapjanak.

Ezen túlmenõen a beteget az egyes beavatkozások megkezdése elõtt az

egészségi állapotával kapcsolatos minden lényeges körülményrõl tájékoztatni

kell, mert a megfelelõ tájékozottság képezi alapját a beteg egészségi

állapotával kapcsolatos döntéseinek. Ennek értelmében a Javaslat felsorolja

azokat az összetevõket, amelyeket egy megfelelõ tájékoztatásnak tartalmaznia

kell. Ebben a körben kiemelkedõ jelentõségû, hogy a tájékoztatásnak ki kell

terjednie arra, hogy a beteg jogosultsága egy beavatkozás elvégzéséhez való

hozzájárulás, illetve a beavatkozás elutasítása. A tájékoztatásnak ezen

tûlmenõen fôszabályként teljeskörûnek is kell lennie, tehát a beteg egészségi

állapotával és a javasolt kezeléssel kapcsolatos minden körülményre ki kell

terjednie.

A tájékoztatáshoz való ugyanakkor értelemszerûen jog magában foglalja az

e jogról való lemondás lehetõségét is, kivéve amikor a betegnek betegsége

természetét szükséges ismernie ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse.

A Javaslat a cselekvõképes beteg számára biztosítja annak lehetõségét,

hogy megfelelõ alakiságok mellett kijelölje azt a személyt, akit helyette -

cselekvõképtelenné válása esetén - tájékoztatni kell. Egyúttal a jogalkotó

lehetõséget kíván biztositani az ily módon kijelölt személy számára, hogy a

cselekvõképtelen beteg helyett egyes beavatkozások elvégzéséhez hozzájáruljon.

A 15-19. §-okhoz

A Javaslat általános jelleggel biztosítja a betegek számára az

önrendelkezés jogát. Az önrendelkezéshez való jog alkotmányos alapokon

nyugszik, ebbõl következõen lényeges tartalma korlátozhatatlan. A Javaslat

ugyanakkor meghatározza azokat az eseteket, amelyekben akár a jogalkotó, akár

a jogalkalmazó szervek e jogot vagy annak gyakorlását korlátozhatják. Az

anyagi jogi szabályokon túlmenõen garanciális jelentõsége van a jogok

korlátozására szolgáló eljárási szabályok törvény általi meghatározásának is.

Az önrendelkezési jog tartalmát illetõen a Javaslat meghatározza azokat

az összetevõket, amelyek e jogot alkotják. Ezek szerint e jog gyakorlása

keretében a beteg jogosult eldönteni, hogy kíván-e egészségügyi ellátást

igénybevenni, és az ellátás során mely beavatkozások elvégzéséhez járul hozzá,

illetve melyeket utasít vissza.

Az önrendelkezési jog érvényesülésének legfontosabb biztosítéka, hogy

fõszabályként minden egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy

ahhoz a beteg kényszertõl és fenyegetéstõl mentes, megfelelõ tájékoztatáson

alapuló beleegyezést adjon.

Fontos garanciális szabály, hogy az önrendelkezési jog alapján a beteg a

beavatkozás elvégzéséhez való hozzájárulását visszavonhatja. Ez a jog a

beteget bármikor, a beavatkozás - annak természetétõl függõ - egész tartama

alatt megilleti. Az e joggal való visszaélések megakadályozása érdekében a

Javaslat azt a szankciót fûzi a nem rendeltetésszerû joggyakorláshoz, hogy

amennyiben a betegnek nem volt meg az alapos indoka a beavatkozás

visszavonásához, köteles az ebbõl esetlegesen felmerülõ károkat megtéríteni.

Az önrendelkezési jog fontos részjogosítványa, hogy bármely cselekvõképes

személy jogosult megfelelõ alakiságok mellett megtett nyilatkozattal

megnevezni azt a személyt, aki cselekvõképtelensége esetén jogosult helyette a

beavatkozásba beleegyezõ nyilatkozat megtételére.

A Javaslat teljeskörûen meghatározza azokat az eseteket, amelyek

fennállása esetén a beteg beavatkozásba beleegyezõ nyilatkozatától el lehet

tekinteni. Ezek szerint nincs szükség a beteg beleegyezõ nyilatkozatára abban

az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások életét

vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá a törvényben meghatározott

kivétellel - a beteg közvetlen életveszélyben van.

Cselekvõképtelen beteg esetében amennyiben nincs a nyilatkozat

megtételére a beteg nyilatkozata-, illetve ennek hiányában a törvény

rendelkezése alapján a beleegyezõ nyilatkozat megtételére feljogosított

személy, vagy ezek nyilatkozatának beszerzése olyan jelentõs késedelemmel

járna, amely a beteg egészségi állapotát súlyosan veszélyeztetné, a Javaslat a

beavatkozás elvégzésébe beleegyezõ nyilatkozat megtételének törvényi vélelmét

állítja fel.

A Javaslat kiemelten kezeli invazív beavatkozás esetén azt a helyzetet,

amikor a beavatkozás megkezdése elõtt nem látható körülmény idõközbeni

felmerülése miatt a beavatkozás kiterjesztése válik szükségessé. Ebben az

esetben a kiterjesztett beavatkozásra is csak a beleegyezõ nyilatkozat megléte

esetén kerülhet sor. Ennek hiányában a törvény a kiterjesztett beavatkozás

megkezdését - az általános szabályokhoz hasonlóan - csak sürgõs szükség esetén

teszi lehetõvé. Ebben az esetben is csak életveszély esetén lehet olyan

beavatkozást elvégezni, amely egy szerv vagy testrész elvesztéséhez, illetve

funkciójának teljes kieséséhez vezethet.

A 20-22. §-okhoz

A Javaslat a cselekvõképes beteg számára biztosítja az ellátás

visszautasításának jogát. Abban az esetben, amennyiben a beteg egészségi

állapotában az ellátás elmaradása esetén súlyos vagy maradandó károsodás

következne be, a beteg az ellátást csak meghatározott alaki kötöttségekkel

megtett nyilatkozatban utasíthatja vissza.

A Javaslat a gyógyíthatatlan betegségben szenvedõ cselekvõképes beteg

számára - meghatározott kivételekkel - biztosítja azt a jogot, hogy életmentõ

vagy életfenntartó beavatkozást visszautasítson. Ebben az esetben a törvény

meghatározza azokat az eljárási garanciákat, amelyek biztosítják azt, hogy a

beteg önrendelkezési jogát döntése következményeinek teljes ismeretében

gyakorolja. Ezek a garanciák egy, a Javaslatban meghatározott összetételû

bizottság meghatározott törvényi tartalmú eljárását foglalják magukban.

Fontos garanciális jellegû szabály, hogy a beteg ellátás

visszautasítására vonatkozó nyilatkozatát bármikor alaki kötöttségek nélkül

visszavonhatja.

A cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes beteg helyett annak

önrendelkezési jogát vagy törvényes képviselõje vagy az általa erre

feljogosított személy gyakorolja.

Amennyiben viszont az erre feljogosított személy az ellátást úgy utasítja

vissza, hogy az a beteg egészségi állapotát hátrányosan befolyásolja, a

Javaslat hatósági (gyámhatóság, bíróság) eljárásokat iktat be a

rendeltetészszerû joggyakorlás elõsegítésére.

A Javaslat cselekvõképes személy számára biztosítja azt a jogot, hogy

meghatározott alakiságok mellett késõbbi esetleges cselekvõképtelensége

esetére általános jelleggel egyes beavatkozásokat, illetve vizsgálatokat

megtilthasson. Életfenntartó vagy életmentõ beavatkozások visszautasítására

vonatkozó nyilatkozat csak további feltételek teljesülése esetén érvényes.

A 23. §-hoz

Amennyiben a beteg valamilyen beavatkozást visszautasít, nem szabad õt

semmilyen eszközzel sem kényszeríteni arra, hogy döntését megváltoztassa, és

további ellátása során nem alkalmazható vele szemben semmiféle hátrányos

megkülönböztetés. A Javaslat a joggal való visszaélés megakadályozására nem

biztosítja viszont a beteg számára az egészségi állapota alapján kialakított

orvosi álláspont alapján nem indokolt ellátás igénybevételének jogát.

A 24. §-hoz

A tájékoztatáshoz való jogosultsággal összefüggésben a Javaslat kiemelten

nevesíti az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát. A beteg jogosult

továbbá az általa hiányosnak vagy pontatlannak vélt dokumentáció

kiegészítésének vagy kijavításának a kezdeményezésére. Az adatkezeléssel

összefüggõ törvényekben foglaltakkal összhangban az egészségi állapotával

kapcsolatos dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplõ

adataival a beteg rendelkezhet.

A Javaslat meghatározza továbbá a cselekvõképtelen beteg dokumentációjába

való betekintési joggal, a beteg által meghatalmazott személy betekintési

jogával kapcsolatos, valamint a beteg halála esetén irányadó betekintési

szabályokat.

A 25. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi adatokkal kapcsolatos jogok között, a beteg

személyiségi jogainak részeként kiemelten kezeli az egészségügyi adatok és

általában a személyiség megfelelõ védelmét.

Ennek értelmében az egészségügyi ellátásban résztvevõ személyek a beteg

ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és egyéb személyes adatait

bizalmasan kötelesek kezelni, és csak az arra jogszabály, hatósági határozat

vagy a beteg nyilatkozata által feljogosított személyekkel jogosultak közölni.

A 26-27. §-okhoz

A betegeket azon túlmenõen, hogy törvényben meghatározott jogok illetik

meg õket, kötelezettségek is terhelik.

Amennyiben a beteg beleegyezési jogát gyakorolva az egészségügyi ellátás

igénybevétele mellett döntött, köteles az egészségügyi ellátást a vonatkozó

jogszabályok és az intézményi rend keretei között igénybevenni.

A beteget ellátása során az ellátását végzõ egészségügyi dolgozóval való

együttmûködési kötelezettség is terheli. Ennek értelmében a Javaslat

meghatározza azokat a kötelezettségeket, amelyeket a betegnek az együttmûködés

keretében teljesítenie kell.

Fentieken túl a Javaslat megfogalmazza azokat az alapelveket is,

amelyeket a betegeknek jogaik gyakorlása során követniük kell ahhoz, hogy

jogaikat megfelelõ módon, azokkal nem visszaélve gyakorolják.

3. cím

A betegjogok érvényesítése

A 28. §-hoz

A Javaslat a betegjogok érvényesítése körében az egészségügyi szolgáltató

kötelezettségévé teszi hogy a beteget - illetõleg a beteg egészségi

állapotával kapcsolatban a beteg ilyen irányú nyilatkozata vagy a törvény

rendelkezése alapján nyilatkozni jogosult személyt - egészségi állapotától

függõen az egészségügyi szolgáltató intézménybe való felvételekor, illetve

ellátása elõtt a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetõségérõl, valamint

az intézmény házirendjérõl részletesen tájékoztatnia kell.

A 29. §-hoz

A Javaslat a beteg részére ellátásával kapcsolatban észlelt jogainak

sérelmével kapcsolatosan panaszjogot biztosít. A Javaslat részletesen

szabályozza a panaszok kivizsgálására irányuló eljárást, amennyiben az

egészségügyi szolgáltató kötelezettségévé teszi a panasznak meghatározott

határidõn belül történõ kivizsgálását, és a beteg tájékoztatását vizsgálatának

eredményérõl.

A 30-33. §-okhoz

A betegek jogaik megsértése vagy annak veszélye esetén személyesen is

eljárhatnak, azonban a jogalkotó az egészségügyi jogviszony sajátos jellegére

való tekintettel a betegek jogai érvényesítésének segítésére egy külön

jogintézményt, a betegjogi képviselõ jogintézményét hozza létre.

A Javaslat szerint a betegjogi képviselõ feladata a betegek jogainak

védelme, a betegek jogainak betegekkel való megismertetése, és a betegek

segítése jogaik érvényesítésében. Ennek keretében a betegjogi képviselõ

legfõbb jogosítványa, hogy a beteg meghatalmazása alapján - a meghatalmazás

keretei között - panaszt tehet az egészségügyi szolgáltatónál, a fenntartónál,

illetõleg egyes hatósági eljárásokat a beteg felhatalmazása alapján

megindíthat, és ennek során intézkedhet a beteg megfelelõ képviseletérõl. A

betegjogi képviselõ fontos feladata, hogy rendszeresen tájékoztassa az

egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, és azoknak az

adott intézményben való érvényesülésérõl.

A betegjogi képviselõ azon túlmenõen, hogy egyes meghatározott esetekben

segíti a betegeket jogaik érvényesítésében, a betegjogokkal kapcsolatos, az

egészségügyi szolgáltató mûködésében általánosan megnyilvánuló jogsértõ

gyakorlat esetén jogosult arra, hogy ezzel kapcsolatban felhívja ezekre a

hiányosságokra az intézmény vezetõinek, illetve a fenntartónak a figyelmét. A

felhívás eredménytelensége esetén a képviselõ intézkedés végett az illetékes

hatósághoz fordulhat.

A betegjogi képviselõ feladata, hogy az életkoruk, testi vagy szellemi

fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve szociális helyzetük miatt jogaik

érvényesítésében akadályozott személyek jogainak védelmét kiemelten kezelje.

Ahhoz, hogy a betegjogi képviselõ elõzõekben felsorolt feladatait

megfelelõ módon tudja teljesíteni, szükséges, hogy jogállása szerint a

hatáskörébe tartozó egészségügyi szolgáltatótól független legyen. Ennek

érdekében a Javaslat szerint a betegjogi képviselõ olyan köztisztviselõ, aki

tevékenységét az ÁNTSZ városi (fõvárosi kerületi) intézetének szervezeti

keretei között látja el azzal, hogy a kinevezésével kapcsolatos jogköröket az

országos tisztifõorvos, míg az egyéb munkáltatói jogköröket a városi

tisztifõorvos gyakorolja. Fontos garanciális szabály, hogy a betegjogi

képviselõ a hatáskörébe tartozó egészségügyi intézménnyel az elõzõekben

felsoroltakon túlmenõen sem állhat semmilyen munkavégzésre irányuló

jogviszonyban. A Javaslat az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató

kötelezettségeként fogalmazza meg azt, hogy a betegjogokról nyújtott

tájékoztatása körében a beteget tájékoztatnia kell a betegjogi képviselõrõl,

és biztosítani kell, hogy elérhetési módjáról tudomást szerezzenek.

Ezen túlmenõen a Javaslat az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató

kötelezettségévé teszi azt is, hogy betegjogi képviselõ panaszaival érdemben

foglalkozzon, javaslatait érdemben vizsgálja meg, és vizsgálatának

eredményérõl õt meghatározott idõn belül tájékoztassa.

A 34. §-hoz

A Javaslat a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között felmerülõ

jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézményt és eljárást

biztosít. Eszerint jogvita esetén a felek kezdeményezhetik, hogy azt ne a

bíróság, hanem a közvetítõi tanács bírálja el. Tekintettel a jogintézmény

újszerû voltára, és a kérdés jelentõségére, a Javaslat a közvetítõi eljárás

szabályainak és a mediátori tanács összetételének meghatározását külön törvény

rendelkezéseire bízza.

III. Fejezet

NÉPEGÉSZSÉGÜGY

A 35-36. §-okhoz

A Javaslat - összhangban a 3. § (3) bekezdésében megfogalmazott

prevenciós elvvel - alapelvi jelentõséggel mondja ki, hogy a népegészségügy a

társadalom egészének szervezett tevékenysége, amelynek célja a betegségek

megelõzése révén a lakosság egészségi állapotának javítása az egészség

megõrzése. E tevékenység körében kell meghatározni az egészség tudományosan

megalapozott biológiai és természeti-társadalmi környezeti feltételeit, az

egészség megõrzésének, a betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ és a

lakosság által elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges

intézményrendszer sajátosságait.

A népegészségügyi tevékenységgel kapcsolatban két általános jellegû

kötelezettség is jelentkezik. Egyfelõl a kormányzati döntéshozók tekintetében

kötelezettségként kerül megfogalmazásra, hogy az egészséget támogató

társadalompolitika céljainak meghatározásánál, valamint a döntések

elõkészítésénél támaszkodni kell a népegészségügyi tevékenység során feltárt

adatokra. Másfelõl az egészségügyi szervek kötelezettsége az, hogy a

lakosságot a népegészségügyi helyzetrõl, a felmerült problémákról, az elõidézõ

tényezõkrõl, a várható következményekrõl, a megoldás lehetõségeirõl és

korlátairól rendszeresen tájékoztassák.

A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának és az erre

ható kockázati tényezõknek figyelemmel kísérése és elemzése. Ennek az átfogó

feladatkörnek az egyes részfeladatait a Javaslat tételesen felsorolja, továbbá

általános érvénnyel kimondja, hogy ezek ellátása során az emberi egészségre

káros tevékenységek korlátozhatók, illetve megtilthatók.

1. cím

Egészségfejlesztés

A 37-40. §-okhoz

A Javaslat értelmében az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és

az életminõség javítása, valamint az egészség védelme. Ennek megvalósításához

elsõsorban két eszköz áll rendelkezésre: részint a betegségek és sérülések

megelõzése, részint az egészségnevelés. Mindezzel összefüggésben a Javaslat

felsorolja a megelõzés egyes elemeit és fázisait, továbbá meghatározza a köz-

és felsõoktatási, valamint a szakképzési rendszer, illetõleg a felnõttoktatás

keretében az egészségnevelés elvi tartalmát.

A megelõzés körében különösen fontos tényezõk a fertõzõ megbetegedések

megelõzését szolgáló védõoltások, a betegségek és kórmegelõzõ állapotok korai

felismerését célzó szûrõvizsgálatok rendszere, valamint az egészségügyi

ellátás keretében végzett egészségügyi felvilágosító tevékenység.

Az egészségnevelés vonatkozásában lényegi elemként fogalmazódik meg, hogy

- valamennyi egészségügyi dolgozó feladata az egészségnevelésben való aktív

részvétel, erre figyelemmel az egészségügyi dolgozók képzése során kiemelt

figyelmet kell fordítani az életmód-tanácsadásra történõ felkészítésre,

- a pedagógusok képzése, képesítési követelményeinek meghatározása során az

egészségnevelés szempontjait is meg kell jeleníteni,

- az egészségnevelés szempontjait a közszolgálati rádió és televízió

mûsorpolitikájának kialakítása során is figyelembe kell venni.

A Javaslat általános érvénnyel rögzíti, hogy a lakosság egészségét

veszélyeztetõ tényezõket és tevékenységeket észlelõ, illetve ilyen

tevékenységet folytató személyeket és szervezeteket a külön jogszabályokban

foglaltak szerint bejelentési kötelezettség terheli. Ezzel kapcsolatban fontos

követelmény - kiegészülve az egészségkárosodás megelõzéséhez szükséges

ismeretekkel - a megfelelõ nyilvánosság megteremtése.

A 41-43. §-okhoz

A Javaslatban lakosság egészségi állapotát hosszú távon is jelentõsen

befolyásoló, azaz a népegészségügy szempontjából domináns tevékenységi

területek közül - a háziorvos ilyen irányú tevékenysége mellett - három

területet emel ki, úgymint a család- és nõvédelmi gondozást, a gyermek- és

ifjúság-egészségügyi gondozást, illetõleg a sportegészségügyi gondozást. E

három tevékenységi kör céljait, valamint legfontosabb feladatait összegezik a

41-43. §-ok.

2. cím

Környezet- és település-egészségügy

A 44-47. §-okhoz

A klasszikus népegészségügyi feladatkörök közül a Javaslat elsõként a

környezet- és település-egészségügy tárgykörét taglalja, kimondva, hogy ennek

fõ feladata a környezet egészségkárosító hatásainak vizsgálata és a megelõzés

lehetõségeinek feltárása. E vizsgálat ki kell terjedjen szinte valamennyi

környezeti elemre, így a talajra, a felszíni és felszín alatti vizekre, az

ivóvízre, a kültéri és belsõtéri levegõ szennyezettségére, a

szennyvízelvezetésre és a szilárd hulladékok elhelyezésére, a zaj-, rezgés- és

fényártalmakra, a hõmérsékleti és a légnyomás okozta ártalmakra, továbbá az

ionizáló és nem ionizáló sugárzásokra. Amennyiben a vizsgálat során kiderülne,

hogy valamely környezeti tényezõ szintje meghaladja az egészségügyi

határértéket, az érintett területen tartózkodó személyeket errõl tájékoztatni

kell, az egészségkárosító hatások megelõzéséhez szükséges teendõk egyidejû

közlésével. A feltárt hiányosság megszüntetésére, illetve az egészségkárosító

hatás megelõzésére - a hiányosság jellegétõl függõen - intézkedni kell.

Változatlanul érvényesülõ követelmény az, hogy a települések, épületek,

létesítmények, mûtárgyak tervezése, létesítése, rendezése, használata,

üzemeltetése, átalakítása, felújítása és megszüntetése, illetve

berendezéseinek mûködtetése, valamint a közlekedési eszközök gyártása és

használata során érvényesíteni és ellenõrizni kell a közegészségügyi

elõírásokat.

A 47. § a veszélyes anyagokkal kapcsolatos speciális közegészségügyi

szabályokat tartalmazza.

3. cím

Élelmezés- és táplálkozás-egészségügy

A 48-50. §-okhoz

Az élelmezés-egészségügy körében - összhangban az élelmiszerekrõl szóló

1995. évi XC. törvényben foglaltakkal - a Javaslat az emberi közfogyasztás

céljára szolgáló élelmiszerek elõállításával, forgalomba hozatalával

összefüggõ legfontosabb egészségügyi vonatkozásokat emeli ki. E szabályok az

élelmiszerek mellett értelemszerûen alkalmazandók a rendeltetésszerû, vagy

szokásos használata során a szájjal érintkezõ gyermekjátékra és más használati

tárgyra, illetve a kozmetikai készítményre.

A táplálkozás-egészségügy feladataként a Javaslat a lakosság táplálkozási

helyzetére, tápláltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi állapot

közötti összefüggésekre vonatkozó vizsgálatok végzését, illetve mindezek

alapján táplálkozási ajánlások kidolgozását nevesíti. Ennek körében kiemelt

jelentõséget tulajdonít az egészségnevelésnek, valamint a megfelelõ színvonalú

közétkeztetésnek.

4. cím

Sugáregészségügy

Az 51-52. §-okhoz

A Javaslat a sugáregészségügyi tevékenység célját abban jelöli meg, hogy

védje az emberek és utódaik egészségét az ionizáló és nem-ionizáló sugárzások

ártalmas hatásaival szemben a sugárzások rendeltetésszerû alkalmazása során.

Ennek elérése érdekében - összhangban az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI.

törvényben foglaltakkal - meghatározza a sugárzások biztonságos - a társadalom

számára elfogadható kockázattal járó - alkalmazásával, az ionizáló

sugárforrásokkal, a sugárzó anyagok és készítményekkel, továbbá a

sugárterheléssel, a sugárártalommal és a sugárszennyezettséggel kapcsolatos

fõbb sugáregészségügy feladatokat.

5. cím

Munkaegészségügy

Az 53-55. §-okhoz

A Javaslat a munkaegészségügyi tevékenység fõ céljaként a munkát végzõ

személy egészségének megóvását jelöli meg. Ennek érdekében a munkaegészségügy

feladatává teszi egyrészt a munkakörnyezetbõl származó egészségkárosító

veszélyek és kockázatok elõrelátását, felismerését, értékelését és kezelését

(munkahigiéne), másrészt a munkakörnyezeti kóroki tényezõk okozta és a

munkavégzésbõl származó megterhelések, illetõleg igénybevétel vizsgálatát és

befolyásolását, továbbá a munkát végzõ személyek munkaköri egészségi

alkalmasságának megállapítását, ellenõrzését és elõsegítését (foglalkozás-

egészségügy).

6. cím

Járványügy

Az 56. §-hoz

A járványügyi tevékenység célja a fertõzõ megbetegedések, a járványok

megelõzése és leküzdése, valamint az emberi szervezetnek a fertõzõ

betegségekkel szembeni ellenállóképességének fokozása. E cél megvalósítása

érdekében a Javaslat mind az egészségügyi hatóságot, mind a kötelezõ

járványügyi intézkedést foganatosító egészségügyi szolgáltatót felhatalmazza a

betegjogok - részint a szükséghez képest, részint a Javaslatban konkretizált

módon történõ - korlátozására. Fontos körülmény viszont, hogy az egyén

személyes szabadsághoz való jogainak korlátozására, az államigazgatási

eljárási szabályok megszabta keretben, csak az egészségügyi hatóság jogosult.

A betegjogok érvényesülésének járványügyi vonatkozásai körében

kiemelendõ, hogy bár a kötelezõ járványügyi intézkedés foganatosításához

nincs szükség a fertõzõ beteg beleegyezésére, azonban a beteget - az eset

körülményeihez képest - ekkor is megilleti a tájékoztatáshoz való jog.

Az 57-58. §-okhoz

A Javaslat értelmében a védõoltás (ide értve a megelõzõ gyógyszeres

kezeléseket is) célja a fertõzõ betegségekkel szembeni aktív és/vagy passzív

védettség kialakítása.

Kötelezõ védõoltás elrendelésének életkorhoz kötötten, megbetegedési

veszély esetén, továbbá külföldre való kiutazás esetén lehet helye. Ezen

túlmenõen az egyes munkakörökben való foglalkoztatás feltételeként a

munkáltató költségére írható elõ védõoltási kötelezettség .Az ezekre alapot

adó fertõzõ betegségeket a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

Az 58. § rögzíti a kötelezõ védõoltás alóli mentesítésre, a védõoltásra

kötelezett és a védõoltásban részesített személyek nyilvántartására, a

védõoltás hatékonyságának megállapítására, valamint a védõoltási

kötelezettséggel kapcsolatos eljárásra vonatkozó szabályokat.

Az 59-60. §-okhoz

Az egészségügyi szûrõvizsgálatok egyik formáját jelentik a járványügyi

érdekbõl végzett szûrõvizsgálat, amelyek elvégzésének célja a fertõzõ

megbetegedések korai felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a

fertõzés veszélyének elhárítása.

Kötelezõ szûrõvizsgálat - az adott eset körülményeihez képest - a

lakosság egészére, a lakosság egyes csoportjaira, egy meghatározott terület

lakosságára, munkahelyi, család, vagy más közösség tagjaira, külföldrõl érkezõ

személyekre, illetõleg fertõzõ beteggel / vagy fertõzöttekkel érintkezett

személyekre nézve rendelhetõ el. Emellett járványügyi érdekbõl az egyes

munkakörökben való foglalkoztatás, továbbá a véradás, illetve a szerv- és

szövetadományozás feltételeként is elõírható szûrõvizsgálati kötelezettség.

.Az elrendelésre alapot adó fertõzõ betegségek körét minden esetben a

népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

A 60. § a kötelezõ szûrõvizsgálat elvégzésének legfontosabb eljárási

szabályait tartalmazza. A szûrõvizsgálatra kötelezett személyek szempontjából

garanciális elem, hogy a járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat - a

szûrõvizsgálat helyére történõ oda-vissza utazás szükséges idõtartamát is

beleértve - a munkajogi jogszabályok alkalmazása során kötelezõ orvosi

vizsgálatnak minõsül.

A 61. §-hoz

A Javaslat kimondja, hogy a fertõzõ betegségben megbetegedett

személyeket, illetve a fertõzõ betegségekre gyanús személyeket a fertõzõ

betegek nyilvántartásába be kell jegyezni. Az erre vonatkozó szabályokat külön

törvény tartalmazza.

A 62. §-hoz

A 62. § a járványügyi érdekbõl elõírt kötelezõ orvosi vizsgálatra alapot

adó helyzeteket, továbbá az ebben érintett személyre vonatkozó fõbb

magatartás-szabályokat határozza meg.

A 63-64. §-okhoz

A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegségben

szenvedõ személyt otthonában, vagy tartózkodási helyén, vagy fekvõbeteg

gyógyintézet fertõzõ osztályán, illetve kijelölt egészségügyi intézményben el

kell különíteni. Errõl a betegséget észlelõ orvos köteles intézkedni. Ha a

fertõzõ beteg fekvõbeteg gyógyintézeti elkülönítésére vonatkozó

kötelezettségének nem tesz eleget, az egészségügyi hatóság erre határozattal

kötelezi.

Egyes - ugyancsak a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott -

fertõzõ betegségekben szenvedõ személyt kizárólag fekvõbeteg gyógyintézet

fertõzõ osztályán, illetve kijelölt egészségügyi intézményben kell

elkülöníteni, illetve gyógykezelni. Fekvõbeteg gyógyintézeti elkülönítésnél a

fertõzõ beteg intézeten belüli szabad mozgása, valamint kapcsolattartási joga

korlátozható,

A 65-67. §-okhoz

A Javaslat értelmében azt a személyt, aki meghatározott fertõzõ

betegségben szenvedõ személlyel érintkezett és feltehetõen maga is a betegség

lappangási szakában van, az egészségügyi hatóság a népjóléti miniszter

rendeletében meghatározott fertõzõ betegségek esetén járványügyi megfigyelés

vagy járványügyi zárlat alá helyezi.

A járványügyi megfigyelés alá helyezett személy a megfigyelés tartama

alatt foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási jogában és mozgási

szabadságában korlátozható. Garanciális szabály, hogy a fertõzõ betegség

átlagos lappangási idejének leteltét követõ 48 órán belül meg kell szüntetni a

járványügyi megfigyelést, amennyiben az orvosi vizsgálat eredményeként a

fertõzés veszélye kizárható.

A járványügyi zárlat szigorított, speciális követelményeken alapuló

megfigyelés, illetve elkülönítés, amelyet e célra kijelölt helyen kell

foganatosítani. A járványügyi zárlat alá helyezett személyre a járványügyi

megfigyelés esetére elõírt szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a zárlat

alá helyezett személy a zárlat foganatosítási helyét nem hagyhatja el.

A 68-69. §-okhoz

Az egészségügyi hatóság - a népjóléti miniszter rendeletében

meghatározott fertõzõ betegség esetén - a kórokozó hordozót a kórokozó

hordozás idõtartamára járványügyi ellenõrzés alá helyezheti. Meghatározott

esetekben a kórokozó hordozó járványügyi ellenõrzés alá helyezése kötelezõ.

A járványügyi ellenõrzés alá vont kórokozó hordozó - a fertõzés terjedési

módjától függõen - foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási jogában és

mozgási szabadságában korlátozható, továbbá köteles - .a fertõzõ betegség

jellegéhez képest - a részére megállapított magatartási szabályok betartására.

A 70. §-hoz

A Javaslat értelmében egyes kötelezõ járványügyi intézkedések, így a

járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a járványügyi zárlat,

továbbá a járványügyi ellenõrzés idején az azok végrehajtása során felmerülõ,

a fertõzõ betegnek, illetve a kórokozó hordozónak fel nem róható, szükséges

költségeket és a társadalombiztosítási jogviszony alapján meg nem térülõ

kiesett munkajövedelmet az állam a fertõzõ beteg, illetve a kórokozó hordozó

részére megtéríti.

A 71. §-hoz

E § a fertõzõ beteg szállítására, a szállító jármûre, illetõleg a

szállításban közremûködõ személyekre vonatkozó speciális járványügyi

szabályokat foglalja össze.

A 72. §-hoz

Fontos járványügyi érdek fûzõdik ahhoz, hogy az arra illetékes szervek

meghatározott esetekben fertõtlenítést rendelhessenek el. Mindezzel

kapcsolatban a Javaslat három féle esetkört különít el. Egyrészt a beteg

fertõzõképességének tartama alatt - ha a betegség jellege indokolja - a

fertõzõ beteg tartózkodási helyének, használati eszközeinek, ruhadarabjainak

és váladékainak folyamatos fertõtlenítésérõl, vagy szükség esetén

megsemmisítésérõl kell intézkedni. Másrészt a fertõzõképesség megszûnését, a

fertõzõ beteg elszállítását, vagy halálát követõen a beteg ápolásának helyén

és szükség esetén annak környékén záró-fertõtlenítést kell végezni.

Harmadrészt pedig a fertõzõ beteg ápolásában, a fertõzõ anyagok és tárgyak

kezelésében, illetve a fertõzõ beteg szállításában, valamint a

fertõtlenítésben közremûködõ személyeket - szükség esetén - személyi

fertõtlenítés alá kell vonni.

A 73. §-hoz

Járványügyi, egyúttal azonban környezet- és településegészségügyi

relevanciával is bíró érdek az, hogy megvalósuljon a betegségeket terjesztõ,

vagy egészségügyi szempontból káros, külön jogszabályban meghatározott rovarok

és rágcsálók rendszeres irtása. Az ezzel kapcsolatos fõbb szabályokat

fogalmazza meg a Javaslat e §-a.

A 74. §-hoz

A Javaslat e §-a a járványveszély vagy járvány fennállása esetén az

egészségügyi hatóság által elrendelhetõ egyéb járványügyi intézkedéseket

foglalja magában.

IV. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK RENDSZERE

1. cím

Mûködési elvek

A 75-78. §-hoz

A Javaslat e §-ai fogalmazza meg az egészségügyi ellátások rendszere

felépítésének és mûködésének alapvetõ elveit.

Eszerint az egészségügyi ellátások rendszerének egyidejûleg kell

biztosítania a lakosság számára az egyének egészségi állapotának megfelelõ

egészségügyi szolgáltatásokat, és lehetõvé kell tennie a Javaslat III.

Fejezetében megfogalmazott népegészségügyi célok megvalósítását. Ebben a

körben az ellátások rendszerében nyújtott egészségügyi szolgáltatások célja,

hogy a rendelkezésre álló erõforrások hatékony felhasználása mellett

hozzásegítse az egyéneket egészségük megõrzéséhez, lehetséges mértékû

helyreállításához, egészségük további romlásának mérsékléshez, egészségi

állapotuk megváltozása esetén közösségbe való beilleszkedéséhez. Ezzel

egyidejûleg az egészségi ellátások rendszerében biztosítania kell a lakosság

egészségi állapotának javítását is.

E célok megvalósításának feltétele, hogy az egészségügyi ellátások

rendszerének olyan intézményrendszerre kell épülnie, amely a munkamegosztás és

a fokozatosság elvének érvényesítése révén biztosítja, hogy az eltérõ

egészségi állapotú egyének egészségi állapotuk összes jellemzõje alapján

meghatározottan az egészségi állapotuk által indokolt egészségügyi

szolgáltatásokat vehessék igénybe.

A Javaslat az egészségügyi ellátások rendszerében, az ellátások

valamennyi szintjén a progresszivitás elve érvényesülésének követelményét

állítja fel. Eszerint az egészségügyi ellátások rendszerének biztosítania

kell, hogy minden beteg akkor és ott kerüljön gyógykezelésre, ahol és amikor

egészségi állapotának megfelelõ ellátást kaphat, és ahol az ehhez szükséges

szakmai követelmények biztosítottak. Az intézményrendszer szereplõinek

feladatait az ellátórendszer egészében - külön jogszabályban foglaltak szerint

- a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek határozzák meg.

A Javaslat az egészségügyi ellátások rendszere alapvetõ mûködési elveként

határozza meg a sûrgõsségi ellátás követelményét, amely szerint az ellátásra

jelentkezõ beteget minden esetben az egészségi állapotának megfelelõ

ellátásban kell részesíteni. Ugyancsak alapvetõ mûködési elvként jelentkezik

az a követelmény, hogy a szolgáltatások nyújtása közben az ellátásban

résztvevõktõl elvárható legnagyobb gondossággal, a szakmai és etikai szabályok

betartásával kell eljárni, továbbá a beutalás rendjének szabályozottsága.

2. cím

A megelõzõ ellátások

A 79. §-hoz

A Javaslat egésze általában és annak III. fejezete különösen nagy

fontosságot tulajdonít az alapvetõ népegészségügyi feladatok körében az

egészség védelmének, valamint a betegségek megelõzésének és korai

felismerésének. Ennek megfelelõen az egészségügyi ellátások körében kiemelt

jelentõségûek azok az ellátások, amelyek segítséget nyújtanak az egyének és a

lakosság egészségének védelméhez.

A 80. §-hoz

E § értelmében a fertõzõ betegségek megelõzése a védõoltásokon és az

egyéb megelõzést szolgáló kezeléseken, a járványügyi érdekbõl végzett

szûrõvizsgálatokon, az általános járványügyi feladatok teljesítésén, az egyéni

védõeszközök alkalmazásán, valamint az egészségkultúra kialakításán alapul.

A 81-82. §-okhoz

A Javaslat e §-ai határozza meg a szûrõvizsgálatok célját, fajtáit,

végzésük szakmai és jogi feltételeit.

A szûrõvizsgálatok célja a rejtett betegségek, az egyes betegségeket

megelõzõ kórállapotok, valamint az arra hajlamosító kockázati tényezõk korai

felkutatása és felismerése.

A szûrõvizsgálatok életkorhoz kötöttek, egyes fertõzõ megbetegedésekkel

kapcsolatosak, valamint egyes idült nem fertõzõ betegségek vonatkozásában

akkor végezhetõk, ha a szûrt betegség gyakori elõfordulású vagy súlyos

egészségkárosító hatású, és szûrõvizsgálattal panaszmentes szakaszban

kimutatható, a szûrõvizsgálat egyszerûen kivitelezhetõ és várhatóan

eredményes, valamint a szûrést követõ terápia alkalmazásának feltételei

adottak.

A 83-85. §-okhoz

A Javaslat 83. § határozza meg az egyén életkörülményeibõl adódó

lehetséges egészségkárosodások korai felismerésére vonatkozó szabályokat,

különös tekintettel a prevenciót lehetõvé tevõ intézkedések megtételére.

A 84. § az egyén munkakörülményeibõl adódó lehetséges egészségkárosodások

korai felismerésére, valamint a munkavégzésnek nem minõsülõ tevékenységre való

egészségügyi alkalmasság megállapítására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

A 85. § a munkavégzésnek nem minõsülõ tevékenységekre (pl. jármûvezetés,

lõfegyver-használat) vonatkozó egészségügyi alkalmassági vizsgálatok

rendeltetését definiálja

A 86. §-hoz

A család- és nõvédelmi gondozás keretében folyamatosan ellenõrizni kell a

magzat és a gyermeket váró nõ egészségi állapotát, valamint ezen túlmenõen el

kell végezni a gyermeket váró nõ szülésre, szoptatásra és csecsemõgondozásra

való felkészítését. A család- és nõvédelmi gondozás keretében végzett

terhesgondozás során figyelemmel kell kísérni a gyermeket váró nõ egészségi

állapotát, családi-, szociális- és munkakörülményeit, valamint el kell végezni

a magzat és az anya egészségi állapotát figyelemmel kísérõ - külön

jogszabályban meghatározott - vizsgálatokat.

3. cím

Az egészségügyi ellátórendszer

A 87-92. §-okhoz

A Javaslat meghatározza azokat a követelményeket, amelyeket az

egészségügyi ellátórendszernek teljesítenie kell. Az egészségügyi

ellátórendszernek egyrészt biztosítania kell a betegek járóbetegként,

illetõleg otthonukban, valamint fekvõbeteg-intézményi keretek között történõ

ellátását, másrészt az egészségügyi ellátórendszernek rendelkeznie kell a

népegészségügyi tevékenyésg során felmért szükségletekhez igazodó és a

társadalmi-gazdasági erõforrások adta lehetõségekhez méretezett

kapacitásokkal.

A Javaslat 88-92. §-aiban az egészségügyi ellátórendszer részeként az

alapellátást, az általános- és speciális járóbeteg-szakellátást, valamint az

általános- és speciális fekvõbeteg-szakellátást, ezek szakmai tartalmát és az

általánosság szintjén megfogható feladatait határozza meg.

4. cím

Egyéb egészségügyi ellátások

A 93. §-hoz

Az egészségügyi ellátások folyamatos hozzáférhetõségének biztosítása

érdekében szükséges az egészségügyi ellátórendszernek a munkaidõ befejezésétõl

a következõ napi munkaidõ kezdetéig való mûködtetése. Ennek törvényi kereteit

fogalmazza meg a 93. §.

A 94-96. §-okhoz

A Javaslat a mentést a sürgõsségi ellátás részeként, ahhoz kapcsolódóan

határozza meg, amelynek során az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló

betegnek a feltalálási helyén, az erre feljogosított szervezet által végzett

sürgõsségi ellátása, és ehhez szükség szerint kapcsolódóan a megfelelõ

egészségügyi szolgáltatóhoz való szállítása és szállítás közben való ellátása

történikó. A Javaslat meghatározza azokat a szakmai feltételeket is, amelyek

fennállása esetén mentési tevékenységet kell folytatni.

A Javaslat - a mentés sürgõsségi ellátáshoz való tartozásából adódóan - a

mentés igénybevételéhez való jogot mindenki részére biztosítja. A mentés

igénybevételéhez való jog biztosítékeként a Javaslat a mentést állami

feladatként határozza meg, a mentési feladatok országos koordinációjáért

felelõs szervezetként az Országos Mentõszolgálatot nevesítve.

A 97. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátások között nevesíti a betegszállítást

is, amely fõszabályként abban az esetben vehetõ igénybe, ha az egészségügyi

ellátás hozzáférhetõsége másként nem biztosítható

A 98. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátások részeként ismeri el az ápolási

tevékenységet. Eszerint az ápolás azoknak az eljárásoknak az összessége,

amelyek feladata az egészség megõrzése és helyreállítása; a beteg állapotának

stabilizálása; a beteg fájdalmának csökkentése és szenvedéseinek enyhítése

emberi méltóságának megõrzésével; a beteg környezetének ápolási feladatokban

való részvételre történõ felkészítése és abba való bevonása.

A Javaslat az ápolási tevékenységet más egészségügyi ellátáshoz

kapcsolódva, valamint attól függetlenül mint önnálló tevékenységet határozza

meg. Az ápolás önálló jellegét fejezi ki, hogy a tevékenység ápolási terv

alapján folyik, és arról ápolási dokumentációt kell vezetni, amely

dokumentáció az egészségügyi dokumentáció részét képezi.

A 99. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátás részeként határozza meg a haldoklók

gondozását (hospice ellátást). Eszerint az egészségügyi ellátások során a

haldoklók és hozzátartozóik számára biztosítani kell a beteg halálára való

felkészülés lehetõségét. Ennek keretében a haldokló beteg ellátása során

kiemelt figyelmet kell fordítani életminõségének javítására, fájdalmának

csillapítására és szenvedéseinek enyhítésére, valamint emberi méltóságánek

megõrzésére. Ennek érdekében a haldokló beteget a törvény általános

rendelkezésein túlmenõ betegjogok illetik meg, és ezek a jogai

korlátozhatatlanok. A Javaslat szerint a hospice ellátás jelenti egyrészt a

beteg vonatkozásában testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, másrészt

hozzátartozóinak vonatkozásában felkészítésüket a beteg otthoni ápolására,

valamint lelki gondozásukat a betegség és a gyász idejére.

A 100. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátás részeként határozza meg a

rehabilitációt, amely az egészségi állapotukban tartós vagy végleges jelleggel

megváltozott személyek közösségbe való beilleszkedéséhez nyújtott szervezett

segítség. A rehabilitáció komplex tevékenység, amely az egészségügyi

rehabilitáción túlmenõen magában foglal egyéb szervezett ellási formákat is. A

Javaslat a rehabilitáció speciális formájaként határozza meg a habilitációt,

amely az egészségi állapotuk szerint fejlõdésükben megzavart gyermekekre,

esetlegesen felnõttekre irányuló gyógypedagógiai rehabilitáció.

A rehabilitáció körébe tartozó egészségügyi rehabilitáció célja a

megváltozott egészségi állapotú személyeknek olyan komplex egészségügyi

ellátás nyújtása, amely segíti egészségi állapotuk lehetõség szerinti

helyreállítását.

A Javaslat a rehabilitáció részének ismeri el a gyógyászati segédeszköz-

ellátást, valamint használatuk betanítását is. A gyógyászati segédeszköz-

ellátás célja a megváltozott egészségi állapotú személyek elvesztett

funkcióinak pótlására szolgáló eszközök egyének számára való juttatása és

használatuk betanítása.

A 101. §-hoz

A Javaslat az orvostechnikai eszközök forgalombahozatalakor és

használatakor azt a szabályt állapítja meg, hogy ilyen eszköz csak akkor

forgalamazható és használható, ha az megfelel a külön jogszabály szerinti

minõségi követelményeknek, és egy erre feljogosított hatóság nyilvántartásba

vette és megfelelõségi jelzéssel ellátta.

A 102. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátás részének ismeri el a

gyógyszerellátást, amelynek célja, hogy külön törvényben meghatározottak

szerint biztosítsa az egészségügyi ellátáshoz szükséges megfelelõ minõségû,

biztonságos, hatásos és költség-hatékony gyógyszereket.

A 103. §-hoz

A Javaslat egészségügyi ellátásként definiálja a gyógyászati ellátásokat,

amelyek körébe tartoznak egyfelõl az orvos közvetlen felügyeletét nem igénylõ

terápiás ellátások, másfelõl pedig az orvos által indikált és ellenõrzött,

kiegészítõ jellegû diagnosztikus ellátások.

A 104. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátások részeként szabályozza a

pszichoterápiai és a klinikai pszichológiai tevékenységeeket. A pszichoterápia

többféle módszeren alapuló megalapozott pszichés és pszichoszomatikus zavarok

esetén alkalmazott terápiás eljárás. A klinikai pszichológia a beteg lelki

egészségének megõrzésére és helyreállítására, lelki zavarai okainak

feltárására, egyes betegségei természetének megállapításához szükséges

személyiségvizsgálatok elvégzésére és közösségbe való beilleszkedésének

elõsegítésére irányul.

Pszichoterápiát csak a beteg a terapeuta önrendelkezési jogának

érvényesülésén alapulhat. Amennyiben a beteg állapota ezt indokolja, a

klinikai szakpszichológus pszichoterapiás munkája során köteles orvosi

konzultációt igénybevenni. Gyógyszeres kezelést igénylõ pszichoterápiát csak

orvos-pszichoterapeuta végezhet.

A 105. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátások részeként szabályozza a nem-

konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárásokat. Eme eljárások

célja az egyének egészségi állapotának kedvezõ befolyásolása, valamint

egészségük az egészséget veszélyeztetõ, illetve károsító tényezõkkel szembeni

védelmének lehetõvé tétele.

Ezek az eljárások az egészségnek, valamint a betegségnek a konvencionális

gyógyító eljárásoktól különbözõ szemléletén alapulnak, és - külön jogszabály

szerint - lehetnek azokat kiegészítõ, esetenként helyettesítõ, egészségügyi

hatóság által engedélyezett eljárásokat alkalmazó ellátási formák.

A 106. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátások közé tertozónak ismeri el a

gyógyító-megelõzõ ellátások keretében végzett meghatározott egészségügyi

szakértõi tevékenységeket is.

V. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK SZAKMAI KÖVETELMÉNYEI

A 107. §-hoz

A Javaslat meghatározza az egészségügyi szolgáltatások szakmai

követelményei jogi szabályozásának céljait. Eszerint a szabályozás célja az

egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó és az azokat igénybevevõ személyek

jogainak biztosítása az egészségügyi szolgáltatások minõségének,

hatásosságának és hatékonyságának biztosításán keresztül.

Az egészsségügyi szolgáltatás nyújtásának szakmai követelményei

szektorsemlegesek. A Javaslat az egészségügyi szolgáltatások tekintetében

azokat a szakmai követelményeket határozza meg, amelyek a szolgáltatók

jogállásától, az egészségügyi intézmény jellegétõl, továbbá a szolgáltatás

pénzügyi fedezetétõl függetlenül, szektorsemlegesen kell, hogy

érvényesüljenek.

A szakmai követelményrendszer érvényrejuttatása érdekében a törvény

rendelkezéseket tartalmaz az egészségügyi szolgáltató tevékenység

megkezdésének, folytatásának általános feltételeirõl (engedélyezési rendszer);

a szolgáltatás nyújtásának általános tárgyi feltételrendszerérõl, a részletes

elõírásokat más jogszabály szabályozási körébe utalva (tárgyi

feltételrendszer); az egészségügyi szolgáltatás nyújtásának személyi

feltételeirõl, ide értve a képesítési és munkaköri alkalmassági

követelményeket (személyi feltételrendszer); a minõségbiztosítással

kapcsolatos alapvetõ követelményekrõl, ide értve a szakmai felügyelet és

ellenõrzés kérdéseit is (minõségi rendszer).

1. cím

Az egészségügyi szolgáltató tevékenység megkezdésének és gyakorlásának

feltételei

A 108. §-hoz

Egészségügyi szolgáltató tevékenység kizárólag az e tevékenység

folytatására feljogosító mûködési engedély birtokában kezdhetõ meg és

folytatható. Az egészségügyi hatóság az engedélyben foglalt feltételek

teljesülését folyamatosan ellenõrzi.

Az egészségügyi szolgáltató tevékenység megkezdésének különös feltételéül

a Javaslat az egészségügyi szolgáltató számára szerzõdéskötési kötelezettséget

ír elõ, amikor a mûködési engedély kiadásának törvényi feltételeként

felelõsségbiztosítási szerzõdés meglétének az engedélyezési eljárásban történõ

vizsgálatának kötelezettségét írja elõ az egészségügyi hatóság számára. A

felelõsségbiztosítási szerzõdés megszünését a biztosító haladéktalanul köteles

az egészségügyi hatóságnak bejelenteni.

2. cím

Tárgyi feltételrendszer

A 109. §-hoz

Egészségügyi szolgáltató tevékenység csak abban az esetben folytatható,

ha a szolgáltatás elhelyezése, infrastrukturális körülményei, berendezései,

felszereltsége és mûszerezettsége megfelel a külön jogszabályban meghatározott

tárgyi követelményrendszerben foglaltaknak. Az egészségügyi szolgáltatás

tárgyi feltételrendszerének egyrészt biztosítania kell az ellátáshoz szükséges

követelményeket, másrészt meg kell felelnie a munkavégzés feltételeire

vonatkozó egyéb jogszabályokban foglalt elõírásoknak.

3. cím

Személyi feltételrendszer

A 110. §-hoz

Egészségügyi tevékenység folytatására kizárólag az adott tevékenység

folytatására feljogosító szakképzettséggel rendelkezõ az a személy jogosult,

aki a mûködési nyilvántartásban szerepel. Szakirányú szakképesítéshez kötött

egészségügyi tevékenységet kizárólag az ilyen irányú szakképzettséggel

rendelkezõ az a személy folytathat, aki a mûködési nyilvántartásban szerepel.

Szakirányú egészségügyi tevékenységet az ilyen tevékenység folytatására

jogosult személy felügyelete mellett az ilyen irányú szakképesítés

megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzésban résztvevõ, valamint szakirányú

szakképesítéssel rendelkezõ, de a mûködési nyilvántartásból meghatározott okok

miatt törölt személy is végezhet.

Egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közremûködhet a szakirányú

szakképzettséggel nem rendelkezõ olyan személy is, aki e tevékenységet az erre

a tevékenységre feljogosított személy felügyelete mellett, annak utasításai

szerint és elõzetes oktatását követõen látja el.

A népjóléti miniszter indokolt esetben az adott egészségügyi tevékenység

végzéséhez szükséges szakképesítéssel rendelkezõ személy részére meghatározott

tevékenységre, idõtartamra és helyszínre szóló mûködési engedélyt adhat olyan

személy részére is, aki a mûködési nyilvántartásban nem szerepel.

A Javaslat lehetõséget biztosít arra is, hogy egészségügyi szolgáltatás

nyújtására egyébként nem jogosult személy is közremûködjön egészségügyi

tevékenység végzésével saját maga, illetve - a beteg ilyen irányú beleegyezése

esetén - más személy gyógykezelésében. Ebben az esetben a felügyeletet ellátó

egészségügyi dolgozó az ilyen személy tevékenyégébõl fakadó

egészségkárosodásért - meghatározott esetke kivételével - nem tartozik

felelõséggel.

A 111-113. §-hoz

Az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek, illetõleg az

egészségügyi dolgozók országos nyilvántartása az egészségügyi tevékenység

védelmének és a betegek megfelelõ szintû ellátásának egyik fontos biztosítékát

képezi. Ezen belül az alapnyilvántartás célja a megszerzett szakképesítések

közhiteles tanúsítása, míg a mûködési nyilvántartás az egészségügyi dolgozók

törvényben meghatározott adatainak közhiteles regisztrációját célozza. A

Javaslat e §-ai az e két hatósági nyilvántartás vezetésére vonatkozó

legfontosabb szabályokat foglalja össze.

A 114. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátás biztonságának érdekében felhatalmazza

arra az egészségügyi hatóság illetékes szervét, hogy az egészségügyi

tevékenység végzésére alkalmatlan egészségügyi dolgozót a tevékenység

végzésétõl eltilthassa.

A 115-118. §-okhoz

Az egészségügyi képzés célja olyan szakemberek képzése, akik sokoldalú

ismereteik révén képesek a képzettségüknek megfelelõ szinten egészségügyi

feladatok ellátására. Az egészségügyi szakképzés feladata a képzési szinteknek

megfelelõ elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek nyújtása. Az egészségügyi

továbbképzés célja a megszerzett ismeretek folyamatos szinten tartása és

fejlezstése a tudomány mindenkori színvonalának és az egészségügy felé

támasztott igényeknek megfelelõen. A Javaslat e §-ai - összhangban az e

tárgyköröket érintõ más törvényi szabályokkal - e három képzési forma,

egészségügyi aspektusból legfontosabb szabályait tartalmazzák.

A Javaslat értelmében a népjóléti miniszter egészségügyi képzési,

szakképzési és továbbképzési feladatainak teljesítése során a miniszter

döntés-elõkészítõ, véleményezõ, javaslattevõ szerveként Egészségügyi

Szakképzési és Továbbképzési Tanács mûködik, amely ellátja a számára

törvényben és népjóléti miniszter rendeletében meghatározott feladatokat.

A Javaslat alapelvi jelentõséggel mondja ki, hogy az egészségügyi

dolgozók jogosultak az egészségügyi szakképzésben, szakirányú szakképzésben és

továbbképzésben való részvételre. Jogszabály a kötelezõ továbbképzésben való

részvételt kötelezõen elõírhatja.

4. cím

Az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítása

A 119-120. §-hoz

A minõségi rendszer célja az egészségügyi szolgáltatások megfelelõ

minõségének megvalósítása érdekében az egészségügyi szolgáltatások minõségének

meghatározása, biztosítása, ellenõrzése és folyamatos fejlesztése. A minõségi

rendszer keretében az egészségügyi szolgáltatások minõségét és

minõségfejlesztését az egészségügyi szolgáltató minõségbiztosítási,

minõségfejlesztési és ellenõrzési rendszere (belsõ minõségügyi rendszer),

valamint a szakmai felügyeletet gyakorló szervezet minõségbiztosítási,

minõségfejlesztési és ellenõrzési rendszere (külsõ minõségi rendszer)

biztosítja.

A Javaslat értelmében az egészségügyi szolgáltatás megfelelõ minõségének

feltétele, hogy azt kizárólag jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi

feltételekkel rendelkezõ szolgáltató nyújtsa; az ellátás során teljes körûen

érvényesüljenek a szakmai szabályok, így különösen a tudomány mindenkori

állását tükrözõ, tudományos bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek,

módszertani levelekben közzétett szabályok, illetõleg ezek hiányában a széles

körben elfogadott szakirodalomban közzétett szakmai követelmények.; az a beteg

számára hozzáférhetõ legyen, a lehetõ legnagyobb állapotjavulást eredményezze,

és tegye lehetõvé a betegjogok érvényesülését; valamint a rendelkezésre álló

erõforrások optimális felhasználásával, szakmailag hatásosan és gazdaságilag

hatékonyan nyújtható legyen.

A 121. §-hoz

A Javaslat kötelezõen írja elõ, hogy minden egészségügyi intézménynek

biztosítania kell a törvényben meghatározott tartalommal mûködõ belsõ

minõségügyi rendszer mûködését.

A 122-124. §-okhoz

A külsõ minõségi rendszer mûködtetése - ellentétben a 121. § szerinti

belsõ minõségügyi rendszerrel - állami feladat, amely a törvényben

meghatározott tartalommal az egészségügyi szolgáltatók mûködési engedélyezési

rendjén, a szakmai felügyeleti rendszeren, valamint a megfelelõség-tanúsítás

rendszerén keresztül valósul meg. Ennek, a törvényi szabályozási szintre

tartozó legfontosabb keretszabályait határozzák meg a törvény 123-124. §-ai.

VI. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

A 125-128. §-okhoz

A Javaslat az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettségének

többlépcsõs szabályozását tartalmazza.

Sürgõs szükség esetén az egészségügyi dolgozó - idõponttól és helytõl

függetlenül - köteles az adott körülmények között a tõle elvárható módon és a

rendelkezésére álló eszközöktõl függõen az arra rászoruló személynek

elsõsegélyt nyújtani, illetõleg a szükséges intézkedést haladéktalanul

megtenni.

A területi ellátási kötelezettséggel mûködõ egészségügyi szolgáltatónál

foglalkoztatott egészségügyi dolgozó munkaidejében köteles az e minõségében

hozzáforduló beteg megfelelõ ellátása iránt - szakmai kompetenciájának és

felkészültségének megfelelõ módon - intézkedni. Az orvos szakképzettséggel

rendelkezõ egészségügyi dolgozó köteles a hozzáforduló beteget megvizsgálni.

A vizsgálat megállapításaitól függõen köteles a beteget ellátni, vagy - a

megfelelõ tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén - a megfelelõ

feltételekkel rendelkezõ orvoshoz, illetve egészségügyi szolgáltatóhoz

irányítani. Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi dolgozó a

hozzáforduló beteg vizsgálatáról kompetenciájának keretei között maga,

egyébként pedig az erre jogosult orvos értesítése útján köteles gondoskodni.

Ha azonban a beteg állapota azt szükségessé teszi, az orvos megérkezéséig

köteles elvégezni mindazokat a beavatkozásokat, amelyek nyújtására szakmai

kompetenciája és felkészültsége alapján jogosult.

A Javaslat továbbá külön §-ba foglalja a területi ellátási kötelezettség

körében a készenlétre és az ügyeletre vonatkozó legalapvetõbb szabályokat.

A 129-130. §-okhoz

A Javaslat általános érvénnyel mondja ki, hogy a kezelõ orvos joga, hogy

a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül - a hatályos

jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az adott esetben

alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közremûködõ személyek által ismert

és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett

végezhetõ eljárást. E választhatóságnak azonban feltétele, hogy ahhoz a beteg

az e törvény szabályai szerint beleegyezését adja, valamint, hogy a

beavatkozás kockázata kisebb az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál,

illetõleg a kockázat vállalására alapos ok van.

A vizsgálati és terápiás módszerek szabad megválasztásának körében a 129.

§ a kezelõorvos közremûködõ bevonására, illetõleg konzílium összehívására

vonatkozó jogait tartalmazza.

A Javaslat 130. §-a a kezelõorvos utasításadási jogával összefüggõ

szabályokat állapítja meg. Az utasításból a közremûködõ (az utasított)

egészségügyi dolgozóra háruló kötelezettségeket és jogokat a Javaslat az

általános munkajogi és közalkalmazotti jogi szabályokkal összhangban, de az

egészségügyi munkajogviszony sajátosságaira figyelemmel szabályozza.

A 131-133. §-okhoz

A Javaslat az ellátás megtagadásának jogszerû lehetõségei körében

kötelezõ, illetve fakultatív megtagadási okokat nevesít.

A hozzáforduló beteg vizsgálata vonatkozásában az orvos a vizsgálat

elvégzését akkor tagadhatja meg, ha ebben más beteg ellátásának azonnali

szükségessége miatt akadályoztatva van, valamint, ha a beteghez fûzõdõ

személyes kapcsolata ezt indokolttá teszi. Mindkét esetkörben feltétel

azonban, hogy sor kerüljön a beteg más orvoshoz irányítására.

Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását köteles megtagadni, ha

erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében

fizikailag alkalmatlan.

A vizsgálatot követõen a beteg ellátása akkor tagadható meg, ha a

vizsgálat alapján megállapítást nyer, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy

a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt, vagy a szükséges ellátás

nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a személyi és/vagy

tárgyi feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes

egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy a beteg állapota nem igényel azonnali

beavatkozást és a vizsgálatot végzõ orvos a beteget késõbbi idõpontra

visszarendeli, illetõleg az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi

szolgáltatóhoz beutalja.

Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a beutaló

orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai

szabályba ütközik, az orvos köteles az ellátást megtagadni.

A Javaslat a beteg ellátása megtagadásának további, az orvos

mérlegelésétõl függõ eseteit is megállapítja. Minderre akkor kerülhet sor, ha

az adott ellátás az orvos erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási

meggyõzõdésével ellenkezik, ha a beteg együttmûködési kötelezettségét súlyosan

megsérti, így különösen, ha a kapott utasításokat rendszeresen és szándékosan

nem tartja be, ha az orvossal szemben a beteg sértõ vagy fenyegetõ magatartást

tanúsít, kivéve ha e magatartását betegsége okozza, valamint ha az orvos

életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti. Egyes itt

szabályozott esetekben azonban a megtagadás jogának gyakorlása feltételekhez

kötött.

A Javaslat jelentõs korlátot tartalmaz viszont a területi ellátási

kötelezettséggel mûködõ egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott

egészségügyi dolgozók vonatkozásában. Ez esetben ugyanis a lelkiismereti vagy

vallási alapú, illetve az erkölcsi felfogásból fakadó megtagadási jog

gyakorlásának feltétele, hogy ezt a körülményt alkalmazását megelõzõen vagy

foglalkoztatása folyamán a körülmény felmerülését követõen azonnal a

munkáltatójával írásban közölte.

A 134-135. §-okhoz

Elkerülve a 13. §-ában foglalt tájékoztatási részletszabályok

megismétlését, e helyütt a Javaslat csupán annyit mond, hogy a kezelõorvos

köteles a beteget annak egészségi állapotáról a 13. §-ban foglaltaknak

megfelelõen tájékoztatni. A 135. § további speciális szabályokat tartalmaz

egyfelõl arra az esetre, amennyiben a kezelõorvos úgy ítéli meg, hogy a

tájékoztatás súlyosan veszélyeztetné a beteg állapotát, másfelõl pedig a

tájékoztatás módjára nézve

A 136-137. §-okhoz

A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az

egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Ennek részletes tartalmát határozza meg

a 136. §.

A 137. § pedig elõírja, hogy több résztevékenységbõl álló, összefüggõ

ellátási folyamat végén vagy fekvõbeteg gyógyintézeti ellátást követõen

írásbeli összefoglaló jelentést (zárójelentést) kell készíteni és - a törvény

eltérõ rendelkezése hiányában - azt a betegnek át kell adni.

A 138. §-hoz

A Javaslat - a beteg orvosi titoktartáshoz fûzõdõ jogával paralell módon

- kimondja, hogy az egészségügyi dolgozót minden - tudomására jutott - adat

és egyéb tény vonatkozásában, idõbeli korlátozás nélkül titoktartási

kötelezettség terheli, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a beteg

vizsgálata vagy gyógykezelése során, közvetetten az egészségügyi

dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg. E kötelezettség

természetesen nem vonatkozik azokra az esetekre, ha ez alól beteg felmentést

adott, vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elõ.

A titoktartási kötelezettség az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre

irányuló jogviszonyban álló más személyeket (pl. portás) is köti.

A 139. §-hoz

Az egészségügyi dolgozók munkájuk során esetenként olyan típusú fokozott

veszélynek (veszélyhelyzetnek) vannak kitéve, ami indokolttá teszi a kiemelt

védelmüket. Erre a jog körében nyilvánvalóan a büntetõjogi eszközök a

legalkalmasabbak. Erre tekintettel a Javaslat értelmében a büntetõjog által

kiemelten védendõ közfeladatot ellátó személyek köre - adekvátan a hatályos

Büntetõ Törvénykönyv 230. §-ával - kibõvülne. Ennek megfelelõen az egyes,

fokozott veszélyeztetettséggel járó egészségügyi tevékenységeket (pl. éjszakai

ügyelet, látlelet kiadása) végzõ egészségügyi dolgozók, valamint az

egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más

munkavállalók közfeladatot ellátó személynek minõsülnek.

A 140. §-hoz

A Javaslat - az V. fejezet képzésre, továbbképzésre vonatkozó

szabályaival adekvátan - kimondja, hogy az egészségügyi dolgozó jogosult és

köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori állásával, fejlõdésével

összhangban történõ - folyamatos továbbfejlesztésére.

VII. fejezet

AZ ÁLLAM FELELÕSSÉGE A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI

ÁLLAPOTÁÉRT, AZ EGÉSZSÉGÜGY SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA

1. cím

Az állam felelõssége a lakosság egészségi állapotáért

A Javaslat hetedik fejezetében az állam egészséggel kapcsolatos

felelõsségi körének kijelölése - szélesebb kontextusban - az állami szerepkör-

vállalás alakulásával kapcsolatos aktuális trendek függvényében értelmezhetõ.

A törvényi koncepció ennek megfelelõen egyenlõ távolságot igyekszik tartani a

túlzottan gondoskodó és újraelosztó ("paternalista") állam, illetõleg a

túlzottan liberális elveken mûködõ ún. "éjjeliõr állam" eszmeköreitõl. Ennek

megfelelõen az új egészségügyi törvényben leképezett állami felelõsségi kör

nem óhajtja sem teljes mértékben, körülményeiknek teljesen kiszolgáltatva

sorsára hagyni a polgárokat, ugyanakkor viszont gyámkodni sem kíván felettük,

hanem ezek helyett - egyfajta szociális érzékenységtõl sem mentes posztmodern

jóléti állami filozófiát érvényesítve - a keretek, a feltételrendszer

meghatározási folyamatára való, lehetõség szerinti minél erõteljesebb ráhatása

útján alakítja, vagy befolyásolja a lakosság egészségi állapotát.

A 141. §-hoz

A Javaslat e §-a kimondja az állam - értelemszerûen nem feltétlen, hanem

a törvényben meghatározott keretek között érvényesülõ - felelõsségét a magyar

lakosság egészségi állapotáért. Az állami felelõsség különösen atekintetben

fogalmazható meg, hogy az ehhez szükséges feltételrendszer kialakításával

lehetõvé váljon a közösségek és az egyének számára egészségi állapotuk

megõrzése, védelme és fejlesztése, valamint szükség esetén lehetséges mértékû

helyreállítása.

Az állam felelõsségének tartalma különösképpen az alábbi négy relációban

jelölhetõ meg:

a) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga gyakorlásához az

egészségügyi ellátórendszer megfelelõ mennyiségû, minõségû, eloszlású,

összetételû és hatékonyságú mûködtetésének biztosítása,

b) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga gyakorlásához a kötelezõ

egészségbiztosítási rendszer mûködtetésének biztosítása,

c) az emberi méltóság és az önrendelkezési jog teljeskörû védelme és

biztosítása az egészségügyi intézményrendszer mûködése során,

d) az egészségpolitikai cél-, feladat- és eszközrendszer meghatározása

és érvényesítése.

Fenti általános tartalmi körben a Javaslat nevesíti azokat az állami

kötelezettségeket, amelyek az egészségügy egésze szempontjából a legnagyobb

relevanciával bírnak.

A 142. §-hoz

A Javaslat alapelvi jelentõséggel tartalmazza azt, hogy az állam a

központi költségvetésben és az egészségbiztosítási alap költségvetésében

biztosítja a megfelelõ szintû és minõségû egészségügyi ellátások rendszerének

mûködését.

Ennek körében tételesen meghatározza, hogy a törvényben foglalt ellátások

és feladatok közül melyek azok, amelyeknek a pénzügyi-anyagi fedezetét a

központi költségvetésben kell biztosítani.

2. cím

Az egészségügy szervezése és irányítása

A 143-144. §-okhoz

A 143. § tételesen felsorolja mindazokat - az állami és az önkormányzati

- szerveket, amelyeknek konkrét jogszabályban megállapított feladat- és

hatásköreik vannak az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos

feladatok ellátása területén. E szervek - a törvény szempontjából leginkább

releváns, s emellett értelemszerûen a hatályos hazai jogrendszer más normáiban

történõ feladat- és hatáskörtelepítésekkel együtt kezelendõ - konkrét

feladatköreit a Javaslat 145-156. §-ai tartalmazzák.

Az állami és az önkormányzati szervek mellett az egészségügyben

nyilvánvalóan fontos szerep jut a civil szféra különbözõ szereplõinek is. Erre

tekintettel a Javaslat kimondja, hogy az állam a rendelkezésére álló

eszközökkel támogatja és elõsegíti az egészségügy területén mûködõ szakmai

kamaráknak és más köztestületeknek, valamint szakmai érdekképviseleti

szerveknek, szakmai egyesületeknek és más társadalmi szervezeteknek az e

törvényben foglaltakkal összhangban levõ tevékenységét.

A 145-146. §-hoz

A Javaslat 145-146. §-ai a Magyar Köztársaság Országgyûlésének az

egészségügy, a magyar lakosság egészségi állapota iránti feladatköreit veszi

számba. A szükségszerûen csak általánosságban megfogalmazható feladatkörök

(egészségpolitikai célok érvényesítése stb.) mellett kiemelkedõ fontossággal

bír a Nemzeti Egészségfejlesztési Program meghatározásával és végrehajtásával

kapcsolatos feladatok nevesítése. A Nemzeti Egészségfejlesztési Programot a

Javaslat az egészségügyi tervezés alapjaként definiálja, amelynek kötelezõ

tartalmi elemei a lakosság egészségi állapotának bemutatása (különös

figyelemmel a kiemelkedõen kritikus területekre), a megvalósítani kívánt

egészségfejlesztési, egészségvédelmi célok meghatározása, a kitûzött célok

megvalósításához szükséges feladatokat, azok végrehajtási sorrendjének

meghatározása, a kitûzött célok megvalósításához szükséges eszközök (különös

tekintettel a pénzügyi forrásokra) meghatározása. A benne foglaltakat a

gazdaságpolitikai, a terület-, illetõleg településfejlesztési, továbbá

valamennyi állami tervezés körébe tartozó döntés meghozatala, illetõleg

végrehajtása során érvényre kell juttatni.

Fontos garanciális szabály, hogy a Nemzeti Egészségfejlesztési Programot

legalább négy évenként felül kell vizsgálni, azaz valamennyi országgyûlési

ciklusban legalább egy alkalommal a képviselõk elé kell kerüljön.

A 147-151. §-okhoz

E §-ok rögzítik az államigazgatás általános és különös hatáskörû

szerveinek az egészségügy szervezésével és irányításával összefüggõ

legfontosabb feladatköreit.

A Kormány vonatkozásában kiemelésre kerülnek a Nemzeti

Egészségfejlesztési Program elôkészítésével kapcsolatos feladatok, az

egészséget támogató kormányzati politika, s ezen belül az egészségpolitika

elveinek, céljainak és fõbb irányainak meghatározásával összefüggô feladatok,

az egészségügyi államigazgatási feladatok végrehajtásának irányításával és

összehangolásával kapcsolatos feladatok, az egészségügyet érintõ nemzetközi

szerzõdések teljesítésével összefüggô feladatok, a törvény szerint az államot

terhelõ kártalanítási és megtérítési kötelezettségek teljesítésével

kapcsolatos feladatok, továbbá a katasztrófa-egészségügyi ellátás

feltételeinek biztosításával, illetve az e körben megvalósuló általános

irányítással összefüggô feladatok.

A Javaslat értelmében a Kormány egészségügyi szervezéssel és irányítással

kapcsolatos feladatainak ellátását a Nemzeti Egészségügyi Tanács, mint

kezdeményezô, javaslattevô, véleményezô, tanácsadó testület segíti, így

különösen közremûködik a NEP kialakításában és végrehajtásában, a lakosság

egészségét támogató és fejlesztõ kormányzati szintû társadalompolitika

kialakításában és a döntések elõkészítésében, az egészségpolitika cél- és

eszközrendszerének kidolgozásában és érvényre juttatásában, a népegészségügyi

feladatok és azok végrehajtási sorrendjének meghatározásában.

A Javaslat meghatározza a Nemzeti Egészségügyi Tanács összetételét,

amelyben meghatározott számban és arányban képviseltetik magukat az

egészségügy területén mûködõ országos szakmai kamarák, az egészségügyben

dolgozók országos érdekképviseleti szervezetei, a betegek országos

érdekképviseleti szervezetei, a legnagyobb egészségügyi intézményfenntartóként

a helyi önkormányzatok országos érdekszövetségei, az egészségügyi szolgáltatók

országos szövetségei, az egészségügyi oktatási intézmények, az

intézményfenntartó minisztériumok, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia,

valamint az egészségügy területén mûködõ tudományos társaságok. A felsorolt

szervezetek által delegált tagokon túlmenôen a testületnek a törvény erejénél

fogva tagja továbbá a népjóléti miniszter, az országos tisztifõorvos, valamint

az egészségbiztosítási önkormányzat elnöke. A testület a tagjai sorából

elnököt választ, míg a Kormány képviseletében a népjóléti miniszter a törvény

erejénél fogva társelnöki tisztséget tölt be.

A népjóléti miniszter alapvetô feladata, hogy a törvényben foglaltaknak,

valamint a Kormány egészségpolitikai döntéseinek megfelelõen irányítsa az

egészségügyi ágazatot. A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed minden

egészségügyi tevékenységre, illetõleg - jogállásától függetlenül - minden

egészségügyi szolgáltatóra. A népjóléti miniszter egészségügyi ágazati

feladatait és hatásköreit teljeskörûen és részleteiben az ágazat szerteágazó

joganyaga tartalmazza, így a törvény csak a stratégiai jelentôségû

feladatköröket emeli ki. A miniszter tevékenységét az Egészségügyi Tudományos

Tanács, az egészségügyi szakmai kollégiumok, valamint az országos egészségügyi

intézetek segítik. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

(ÁNTSZ) az egészségügy területén tevékenykedô központi szervekbôl és területi

(megyei, illetôleg városi) dekoncentrált szervekbôl álló szervezetrendszer. Az

ÁNTSZ a törvényekben és más jogszabályokban foglaltaknak megfelelôen ellátja a

népegészségügy (egészségfejlesztés, környezet- és településegészségügy,

élelmezés- és táplálkozásegészségügy, sugáregészségügy, munkaegészségügy,

járványügy), valamint az egészségügyi szakigazgatás és koordináció körében

meghatározott államigazgatási feladatokat és hatásköröket, illetve hatósági

jogköröket.

A 152-153. §-okhoz

A Javaslat a hatályos jogi szabályozással megegyezô módon kimondja, hogy

a települési önkormányzatok az egészségügyi alapellátás körében gondoskodnak a

háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról, a fogorvosi alapellátásról, az

alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról, a védõnõi ellátásról, valamint

az iskola-egészségügyi ellátásról.

Az egészségügyi alapellátások vonatkozásában az érintett települési

önkormányzat képviselõ-testülete megállapítja az adott ellátás körzeteit, több

településre is kiterjedõ ellátás esetén a körzet székhelyét.

A járóbeteg-szakellátás, illetõleg a fekvõbeteg-szakellátás

vonatkozásában a helyi (a települési, valamint a megyei) önkormányzatok a

tulajdonukban vagy használatukban levõ és az e körbe tartozó egészségügyi

szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi intézményeket tartják fenn.

A Javaslat az önkormányzati feladatok körében megkülönböztett figyelmet

szentel a környezet- és település-egészségügynek. Ennek megfelelôen külön §

keretében fogalmazza meg azokat a települési önkormányzati feladatokat,

amelyek az adott település közegészségügyi állapota szempontjából a legnagyobb

hangsúllyal jelentkeznek.

A 154. §-hoz

A Javaslat az egészségügy szervezése és irányítása témakörében az

egészségbiztosítási szervek két feladatkörét tartja kiemelésre indokoltnak,

nevezetesen, hogy kötelesek biztosítani az egészségügyi intézmények által

nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában egyrészt a szükséges

kapacitás megfelelõ idõben történõ lekötését, másrészt pedig a teljesített és

ellenõrzött szolgáltatás finanszírozását.

A 155-156. §-okhoz

A Javaslat fenntartótól és intézménytôl függetlenül valamennyi

egészségügyi intézmény fenntartásával kapcsolatos általános fenntartói

hatásköröket nevesíti, úgymint az alapítói jogokat, az intézmény

költségvetésével kapcsolatos jogokat, az intézményvezetõk feletti a

munkáltatói jogokat, az intézményi szabályzatok jóváhagyását, az intézmény

mûködése feletti felügyeletet és ellenõrzést.

További speciális szabályokat állapít meg a Javaslat azon egészségügyi

intézmények tekintetében, amelyek tevékenységüket területi egészségügyi

ellátási kötelezettségként folytatják.

Ezen intézmények fenntartói egyfelôl kötelesek biztosítani az általuk

fenntartott egészségügyi intézményben az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához

szükséges szakmai feltételeket, valamint az egészségügyi intézmény

mûködõképességét.

Másfelôl a Javaslat elôírja, hogy a területi ellátási kötelezettséggel

bíró és fekvõbeteg szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben felügyelõ

tanács és kórházi etikai bizottság mûködik. A 156. § az e testületek

feladataival és szervezetével kapcsolatos legfontosabb szabályokat tárgyalja,

azzal, hogy a további részleteket a népjóléti miniszter szabályozási körébe

utalja.

VIII. fejezet

AZ EMBEREN VÉGZETT ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK

157-164. §-okhoz

Az emberen végzett orvostudományi kutatások kérdését jelenleg miniszteri

rendelet szabályozza. Tekintettel a kérdés súlyára és a garanciális

szempontokra, célszerû a legfontosabb szabályok törvényi rendezése, emellett a

Javaslat arra is felhatalmazást ad, hogy a részletszabályokat rendeleti

szinten állapítsák meg.

A Javaslat az egészséges értelmezés érdekében megadja, hogy a jogalkotó

az emberen végzett orvostudományi kutatások fogalmához milyen konkrét

jelentéstartalmat társít.

A Javaslat rögzíti az emberen végzett orvostudományi kutatás- anyagi és

eljárási feltételeit. A feltételek meghatározása során különös hangsúlyt kap a

kutatás alanya érdekeinek, emberi méltóságának, önrendelkezésének biztosítása,

és a kutatás túlzott kockázatának, illetve öncélúságának kizárása. Eljárási

feltételként nagy jelentôsége van a független orvos, jogász, teológus, etikus

és pszichológus szakemberekbôl álló bizottság szakmai-etikai véleményének. A

nemzetközi szabályokkal összhangban a Javaslat további szigorú feltételek

teljesítése esetén kivételesen lehetôvé teszi a várható haszonnal, illetve az

elérni kívánt céllal való arányosságtól való eltérést. Garanciális szempontból

fontos a sürgôs szükségben nyújtott ellátásra vonatkozó kutatás feltételeinek

külön meghatározása arra az esetre, ha a kutatás alanyának beleegyezése nem

szerezhetô be.

Garanciális szempontból szükséges, hogy a Javaslat az állapotuk, illetve

függô helyzetük miatt sajátos helyzetû személyek különbözô csoportjai esetében

kizárja, hogy kutatás alanyai legyenek, illetve azt a népjóléti miniszter

engedélyéhez kösse.

A tudományos fejlôdés és a morális értékek védelme indokolja, hogy a

genetikai állományt érintô kutatás a nemzetközi jogi szabályozással

összhangban, korlátozás alá essék.

A Javaslat kifejezetten kimondja, a kutatás alanyának érdeke mindig

megelôzi a tudomány és a társadalom érdekeit, a kockázatot pedig a lehetô

legkisebb mértékûre kell korlátozni.

A Javaslat kifejezetten kötelezi a kutatást végzô intézményeket,

hogy az esetleges kártérítés fedezésére felelôsségbiztosítási szerzôdést

kössenek, amelynek költségeit természetesen érvényesíthetik a kutatás

megrendelôjével szemben.

IX. fejezet

AZ EMBERI REPRODUKCIÓRA IRÁNYULÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK, AZ EMBRIÓKKAL ÉS

IVARSEJTEKKEL VÉGZETT KUTATÁSOK, A MÛVI MEDDÕVÉTÉTEL

A 165. §-hoz

A Javaslat meghatározza az e fejezet alkalmazása szempontjából két

legfontosabb fogalmat. Az e fejezetben foglalt rendelkezések közvetlenül

kapcsolódnak az embriók, illetõleg a magzatok egészségéhez, épségéhez,

jogállásához, valamint az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások,

illetõleg embrió kutatások végzésének lehetséges legkésõbbi idõpontjának

meghatározásához is mellõzhetetlen e fogalmak pontos definiálása és

megkülönböztetése.

A 166-169. §-okhoz

A Javaslat az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások

(reprodukciós eljárások) körét és alkalmazásának feltételeit rögzíti. Az

eljárások célja a meddõség következtében gyermeknemzésre más módon képtelen

párok elsõdlegesen vérszerinti gyermekhez juttatása. Ennek megfelelõen bármely

reprodukciós eljárás igénybevételének alapvetõ feltétele házastársi vagy

élettársi kapcsolatban álló különnemû személyek közös kérelme. Tekintettel

arra, hogy egyrészt a reprodukciós eljárás a meddõséget mint betegséget

kívánja a maga eszközeivel kezelni, másrészt az alkalmazásának nem lehet célja

csonka családok kialakulásának elõsegítése, ezért reprodukciós eljárást

kizárólag heteroszexuális kapcsolatban állók vehetnek igénybe, illetõleg

egyedülálló személyek kérelmére - a Javaslatban meghatározott szûk kör

kivételével - az eljárás nem alkalmazható. (Reprodukciós eljárás

igénybevételére nem jogosultak továbbra is a gyermek megfelelõ felnevelésének

lehetõség szerinti valamennyi feltételét figyelembe vevõ örökbefogadás útján

juthatnak saját gyermekhez.) Házastársi (élettársi) kapcsolat esetén a gyermek

vállalása -a gyermek érdekében, valamint a felekre háruló jogkövetkezmények

okán - kizárólag közös döntésen alapulhat, így az egyik házastárs (élettárs)

megfelelõ nyilatkozata önmagában nem eredményezheti reprodukciós eljárás

elvégzését.

Figyelemmel a reprodukciós eljárások bármely típusának alkalmazásával

szükségképpen együttjáró egészségi kockázatokra, továbbá a meddõség

kezelésének egyéb módjai során fel nem merülõ kérdésekre (pl. esetleges

biológiai összeférhetetlenség elõidézése, a testen kívüli megtermékenyítés

során létrejött, de be nem ültetett embriók sorsának, jogi státuszának

rendezése), valamint az eljárások költségigényére, reprodukciós eljárás csak

abban az esetben alkalmazható, ha a meddõség egyéb módon - bizonyíthatóan -

nem kezelhetõ.

A Javaslat keretjelleggel, de felsorolásszerûen meghatározza a törvény

alkalmazása szempontjából reprodukciós eljárásnak minõsülõ beavatkozásokat. A

gyakorlatban kipróbált és alkalmazott eljárásokat nevesít a Javaslat,

melyeknek alapvetõ szakmai szabályai már kialakultak, ezek részletes,

számonkérhetõ módon történõ normatív rögzítése - az alkalmazott technika és

technológia folyamatos fejlõdése okán is - a népjóléti miniszter rendeletében,

illetõleg esetleges módszertani útmutatókban megfelelõ módon megoldható. A

reprodukciós eljárások körének törvényi rögzítése következtében ugyanakkor a

felsorolt eljárások közé be nem sorolható, az emberi reprodukcióra irányuló

további, vagy új eljárás nem, legfeljebb kivételes jelleggel, a VIII. fejezet

szerint minõsülõ emberen végzett orvosbiológiai kutatásként alkalmazható.

Bármely reprodukciós eljárás végzésének feltétele a megfelelõ - szülész-

nõgyógyász szakorvos által adott - szakorvosi javaslat, melynek célja állást

foglalni egyrészrõl a meddõség kezelése más módjának eredménytelenségérõl,

másrészt a kérelmezõ - elsõdlegesen a gyermeket kihordó nõ - általános

alkalmasságáról reprodukciós eljárás elvégzésére. (A konkrét esetben

alkalmazott eljárás meghatározása - a kérelmezõk nyilatkozatainak

figyelembevételével - a beavatkozást végzõ egészségügyi szolgáltató feladata.)

A Javaslat részletesen szabályozza a betegjogok - elsõdlegesen a

tájékoztatáshoz, valamint az önrendelkezéshez való jog - érvényesülésének

különleges szabályait a reprodukciós eljárás alkalmazása során. A Javaslat a

II. fejezetben biztosított általános jogosultságok teljes körû érvényesülése

mellett ezeket kiegészítõ további szabályokat ad, egyúttal a betegjogok

érvényesülését a beavatkozásban közvetlenül részt nem vevõ házastársra

(élettársa) is kiterjeszti. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a reprodukciós

eljárás alkalmazására irányuló kérelem nem helyettesíti a kérelmezõk megfelelõ

tájékoztatás után tett külön beleegyezését az alkalmazott konkrét eljáráshoz.

A reprodukciós eljárások alkalmazhatósága kapcsán megszorító rendelkezése

a Javaslatnak, hogy kérelem benyújtására, illetõleg beleegyezõ nyilatkozat

tételére kizárólag cselekvõképes személy jogosult. Cselekvõképtelen vagy

korlátozottan cselekvõképes személy esetén reprodukciós eljárás alkalmazásának

a törvényes képviselõ vagy a gyámhatóság egyetértésével sincs helye. E

korlátozás alkalmazandósága független attól, hogy a házastársi (élettársi)

kapcsolatban álló mindkét fél vagy csupán az egyik cselekvõképtelen, illetve

korlátozottan cselekvõképes.

A reprodukciós eljárások egészségi kockázatához igazodik az a szabály,

amely szerint ilyen eljárás kizárólag az e célra kiadott mûködési engedéllyel

rendelkezõ egészségügyi szolgáltatónál végezhetõ. A reprodukciós eljárások

engedélyezésének alapjául szolgáló speciális minimum feltételeket a népjóléti

miniszter határozza meg.

A 170-174. §-okhoz

A Javaslat rögzíti az emberi ivarsejteknek reprodukciós eljárásokhoz,

illetõleg orvosbiológiai kutatásokhoz történõ rendelkezésre bocsátásának és

tárolásának alapvetõ szabályait. A Javaslat értelmében ivarsejt adományozásnak

az idegen pároknál alkalmazott reprodukciós eljárás céljára, illetõleg

kutatásokhoz történõ ivarsejt felajánlás tekintendõ. Az adományozás célja a

felajánló nyilatkozatban meghatározandó. (Az adományozó rendelkezési jogának

teljességét biztosítja az, hogy az ivarsejt kizárólag a nyilatkozatnak

megfelelõen használható fel.) Ivarsejt csak az annak felhasználására jogosult

intézmény számára adományozható, más személy (szerv) adományozási célzattal

ivarsejteket nem vehet át.

Ivarsejt adományozás - az azonosíthatóság garanciájaként - kizárólag az

adományozónak a megadományozott intézményben történõ személyes megjelenésével,

és az ivarsejteket tartalmazó anyag közvetlen levételével történhet. A

reprodukciós eljárás során történõ felhasználás érdekében tett adományozáskor

-részint az egyéni azonosíthatóság céljából, részint a felajánlott

ivarsejtekbõl megszületõ gyermek lényeges tulajdonságainak meghatározása, és

az ivarsejtek felhasználásában érintett szülõpár tájékoztatása érdekében - az

adományozó köteles nyilatkozni meghatározott személyes és különleges

adatairól. Az adományozás önkéntessége, az adatkezelés zártsága és

anonimitása, valamint a kért adatok kezelésének szükségessége a Javaslatban

felsorolt adatokra vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget alátámasztja.

(Értelemszerûen mellõzhetõ a nyilatkozattétel azokról az adatokról, amelyekrõl

az ivarsejtek levételét végzõ egészségügyi szolgáltató közvetlenül is

meggyõzõdhet, így pl. a nemrõl, a bõrszínrõl.)

A reprodukciós eljárások érdekében történõ ivarsejt adományozás kizárólag

az adományozó orvosi vizsgálatát követõen történhet, az adományozó, illetõleg

a születendõ gyermek esetleges - örökletes - megbetegedéseinek megállapítása,

életképtelen vagy súlyos megbetegedésben szenvedõ gyermek világrahozatalának

megelõzése céljából. A népjóléti miniszter rendeletében határozza meg azon

megbetegedések körét, amelyek az adományozót az adományozásból kizárják. A

Javaslat - megbetegedéstõl függetlenül - kizárja az adományozásból a bármely

okból cselekvõképesnek nem tekinthetõ, valamint - reprodukciós eljárás

céljából történõ adományozás esetén - a 35. életévüket betöltött személyeket.

A Javaslat részletesen rendezi az ivarsejt adományozás kapcsán az egyes

egészségügyi szolgáltatók, illetve kutatóhelyek rendelkezésére álló személyes,

illetõleg különleges adatok kezelésének speciális szabályait. A Javaslat az

ivarsejtek adományozása kapcsán az anonimitás elvét követi, így az adományozás

szerint illetékes egészségügyi szolgáltatón kívül más az adományozó személyes

adatait személyazonosításra alkalmas módon nem kezelheti, más számára ilyen

módon ezek az adatok nem is tehetõek hozzáférhetõvé. Egészségügyi

szolgáltatónak nem minõsülõ kutatóhely személyes adatokat egyáltalán nem

kezelhet.

A Javaslat az adományozás szerint illetékes egészségügyi szolgáltató,

valamint kutatóhely által kezelhetõ adatok körét taxatív módon határozza meg,

így egyéb személyes vagy különleges adatokat még a megadományozott intézmény

sem kezelhet. Az adatok továbbításának, illetõleg nyilvánosságra hozatalának

lehetséges módozatait a Javaslat rögzíti, ennek megfelelõen más módon és más

címzettek számára az adatok hozzáférhetõvé nem tehetõek. Így a reprodukciós

eljárást kezdeményezõ személyek, illetõleg az eljárás során felhasználásra

kerülõ idegen ivarsejtek adományozója sem ismerhetik meg személyazonosításra

alkalmas módon egymás személyes adatait. Arra azonban természetesen mód van,

hogy a reprodukciós eljárást végzõ egészségügyi szolgáltató, illetõleg a

reprodukciós eljárásban résztvevõ pár a megadományozott és az ivarsejtet

rendelkezésre bocsátó egészségügyi szolgáltatótól az ivarsejt adományozójára

vonatkozó, továbbítható adatok körére vonatkozóan tájékoztatást kérjen.

Az adományozott ivarsejtek felhasználásának ellenõrizhetõsége érdekében a

Javaslat meghatározza azt a kört, akik számára ivarsejtek rendelkezésre

bocsáthatóak, kiszolgáltathatóak.

A Javaslat az ivarsejteket - az e törvényjavaslatban foglaltak alapján

önkéntesen, átvételi kötelezettség nélkül - elfogadó egészségügyi

szolgáltatókat, illetve kutatóhelyeket az ivarsejtek fagyasztva tárolására,

késõbbi felhasználás hiányában pedig azok megsemmisítésére kötelezi.

Tekintettel arra is, hogy a nõi ivarsejtek tárolhatósága a tudomány mai állása

szerint kétséges, így a Javaslat lehetõséget biztosít ivarsejtek fagyasztva

tárolásának jogszabályi kizárására.

A Javaslat az adományozás céljából felajánlott ivarsejtek fagyasztva

tárolásán túl - igazolható egészségi okból - lehetõséget biztosít ivarsejtek

lefagyasztására késõbbi, saját célú felhasználás érdekében is (ivarsejt

letét). A letétbe helyezett ivarsejtek fölött rendelkezési jogot kizárólag a

letevõ gyakorol.

A Javaslat a késõbbi jogszerû és biztonságos felhasználás,

felhasználhatóság érdekében, valamint az ivarsejtek esetleges jogellenes

célból vagy módon történõ igénybevételének elkerülésére, az ivarsejtek

tárolását pontosan meghatározott tárolási és nyilvántartási rendhez köti. A

reprodukciós eljárás céljából történõ tárolás csak személyazonosításra

alkalmas módon végezhetõ, ez azonban nem sértheti a Javaslat személyes és

különleges adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseit.

A 175-179. §-okhoz

A Javaslat az ivarsejtek adományozásán kívül lehetõvé teszi embriók

adományozását, illetve kutatási célra történõ felajánlását is. Kizárólag

reprodukciós eljárás során létrejött és be nem ültetett embrió adományozható,

illetve ajánlható fel. Az embriók feletti rendelkezési jog az embrió(k)

létrejöttét eredményezõ reprodukciós eljárást kezdeményezõ párt - ellenkezõ

megállapodás hiányában együttesen - illeti meg, függetlenül attól, hogy az

ivarsejtek kitõl származnak. E rendelkezési jog alapján az embrió reprodukciós

eljárás céljára adományozható, késõbbi saját felhasználás céljára fagyasztva

tárolható, illetõleg kutatási célra felajánlható. Az embrióról rendelkezõ

írásbeli nyilatkozatnak a felajánlás célját, és a Javaslatban meghatározott

személyes és különleges adatokat tartalmaznia kell.

Embrió kizárólag reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi

szolgáltatónak, illetõleg embriók kutatására jogosult kutatóhelynek

adományozható, illetõleg ajánlható fel kutatási célra. Más személy (szerv)

emberi embriók átvételére nem jogosult.

Az ivarsejtek adományozásához hasonlóan az adományozott, illetõleg

kutatási célra felajánlott embriók az átvételt kizáró jogszabályi rendelkezés

hiányában is visszutasíthatóak, a visszautasítás okát azonban a

törvényjavaslat meghatározza. Így elutasító döntését az embriót visszautasító

intézménynek indokolnia kell. A visszautasított vagy az embrió birtoklására

jogosulatlan által átadott embrió tényleges átvételét az átvételre egyébként

jogosult, de az embriót egyébként felhasználni nem kívánó intézmény nem

tagadhatja meg. Az átvételt követõen azonban köteles az embriónak a

rendelkezésre jogosultak nyilatkozata szerinti célra történõ felhasználásáról

más, arra jogosult intézmény útján gondoskodni. Az embriót megsemmisíteni

kizárólag annak károsodása esetén, illetõleg más jogosult által történt át nem

vétele és a fagyasztva tárolás idõtartamának lejártát követõen lehet.

Károsodott embrió - a rendelkezésre jogosultak döntésétõl függetlenül -

kizárólag kutatási célra használható fel, adható át, ilyen intézkedés

hiányában meg kell semmisíteni.

A Javaslat az embriók adományozásával, illetõleg kutatási célra történõ

felajánlásával összefüggõ adatkezelés tekintetében az ivarsejt adományozás

adatkezelési rendjét követi azzal, hogy - a kezelhetõ adatok zárt köre

ellenére - az ivarsejt adományozással létrejött embrió adományozásával

összefüggõsben az egészségügyi szolgáltató az adott ivarsejt adományozással

kapcsolatosan jogszerûen tudomására jutott adatokat is kezelheti, még akkor is

ha ez az adat az embrió adományozás során egyébként nem lenne kezelhetõ. E

szabály alapvetõ oka, hogy az ilyen módon létrejött embrió adományozásával

összefüggésben is rendelkezésre álljanak, és kezelhetõek legyenek az embriót

létrehozó mindkét személy 176. § (4) bekezdése szerinti adatai.

A Javaslat az embriók fagyasztva tárolására és kiadásának rendjére az

ivarsejt adományozással azonos szabályok alkalmazását írja elõ azzal, hogy

embrió letét esetén - a jogról való lemondás, valamint bármelyik fél halálának

esetét kivéve - a rendelkezési jog együttes jogosultjai az embriót létrehozó

ismert személyek. A letétbe helyezett embrió felhasználására még akkor is csak

a felek együttes nyilatkozata alapján kerülhet sor, ha az embrió letétre a

felek egyezõ akaratának vagy megfelelõ nyilatkozatának hiányában kerülhet sor.

Az embrió letét alkalmazásához egészségügyi indikáció nem szükséges.

A Javaslat biztosítja az ivarsejt-, illetve embrió adományozással fogant,

illetve született gyermek jogát fogantatási, születési körülményeinek

megismerésére, nagykorúságának elérését követõen. A gyermek tájékoztatása

értelemszerûen kizárólag az ivarsejt adományozással, illetõleg az embrió

adományozással összefüggésben átadható adatok körére terjedhet ki, így a

gyermek sem jogosult a fogantatásában adományozóként résztvevõ személyek

adatainak személyazonosításra alkalmas módon történõ megismerésére.

A Javaslat rendezi az ivarsejt-, illetõleg embrió adományozással fogant,

illetõleg született gyermek családi jogi jogállását, amely az egyes családi

jogi jogintézmények alkalmazásán túl meghatározó a gyermek egyes lehetséges

polgári jogi jogviszonyainak (pl. öröklés) megítélése szempontjából is.

A 180-182. §-okhoz

Az embriókkal, ivarsejtekkel végzett kutatásokat, vizsgálatokat és

beavatkozásokat a Javaslat engedélyezett és ellenõrzött orvosszakmai célokhoz

és szakmai rendhez, valamint az érintkezõ tudományos területek fejlõdését

figyelembe vevõ tilalmakhoz köti. A Javaslat a biológiai fajok keresztezését,

valamint az egyes egyedek genetikai sokszorozását megtiltja, a genetikai

tulajdonságok megváltoztatására, befolyásolására irányuló beavatkozások

alkalmazását célhozkötötten korlátozza.

A Javaslat megtiltja embriók kutatási célból történõ létrehozatalát.

Kutatáshoz kizárólag erre a célra reprodukciós eljárás alkalmazása során

felajánlott, illetõleg károsodott embrió használható.

A 183. §-hoz

A Javaslat többes terhesség esetén az életképtelen, vagy súlyos

fogyatékosságot okozó módon károsodott embriók (magzatok) tekintetében

lehetõvé teszi a terhességnek az egészséges embriók (magzatok) kihordására

történõ korlátozását. Az anya védelme, illetõleg a többi egészséges embrió

(magzat) kihordása érdekében a terhesség egyébként életképes és egészséges

embriók (magzatok) tekintetében is korlátozható. A Javaslat az embriók

(magzatok) számának méhen belüli csökkentését - a csökkentés oka szerint

differenciáltan, a terhességmegszakításról szóló 1992. évi LXXIX. törvényben a

terhesség megszakítása vonatkozásában alkalmazott megoldással azonos módon -

idõhatárokhoz köti.

A Javaslat az e törvényben meghatározottakon túl lehetõvé teszi az embriók

(magzatok) számának csökkentését a külön törvény szerint a

terhességmegszakítás alapjául szolgáló egyéb ok alapján is, módot biztosítva

ezzel arra, hogy többes terhesség esetén - indokolt esetben - ne a terhesség

megszakítására, hanem a beavatkozás okának körültekintõ mérlegelésével, azzal

valóban arányosan, a terhesség korlátozására kerülhessen csak sor.

A 184. §-hoz

A Javaslat a mûvi meddõvététel alkalmazását a beavatkozással elõidézett

meddõség alapvetõen visszafordíthatatlan jellegére tekintettel objektív módon

meghatározott okokhoz, és a Javaslatban elõírt egyéb életkori, szociális

feltételeken alapuló engedélyezési eljáráshoz köti. A beavatkozás elvégzésének

lehetõség szerinti elkerülésére irányul a kérelmezõ (valamint házastársa,

élettársa) kötelezõ tájékoztatása és a tájékoztatásnak a Javaslatban elõírt

tartalma, továbbá a beavatkozás elõtti kötelezõ várakozási idõnek a Javaslatba

iktatása.

X. fejezet

PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA

A pszichiátriai betegek esetében két kérdéskörben van szükség az

általánostól eltérõ szabályozásra. Egyrészt azokat a betegeket, akik pszichés

állapotuk következtében saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére

közvetlen, jelentõs veszélyt jelentenek, akaratuk ellenére is gyógykezelésben

kell részesíteni. Ez a személyes szabadság megvonását jelenti, ezért alapvetõ

jelentõségû a kötelezõ intézeti gyógykezelés bírói elrendelése ill.

jogszerüségének utólagos bírói felülvizsgálata. A másik kérdéskör a

pszichiátriai betegek esetében az általános betegjogok érvényesülése, illetve

ezek korlátozásának törvényi garanciái, illetve azon speciális betegjogok

rögzítése, amelyek ezt a betegcsoportot megilletik.

A 185. §-hoz

A Javaslat meghatározza a pszichiátriai intézet fogalmát, valamint

definiálja azt az állapotot (veszélyeztetõ állapot), amikor a pszichiátriai

beteggel szemben kényszerintézkedés (személyes szabadság és a betegjogok

korlátozása) alkalmazható. A pszichiátriai intézet fogalmának tág

meghatározása lehetõséget ad arra, hogy a pszichiátriai betegek otthonára és

rehabilitációs intézetére is kiterjedjen a törvény hatálya, a külön

jogszabályban foglalt eltérésekkel. Ez azért nagyon fontos, mert ezekben az

intézményekben bár alapvetõen nem egészségügyi, hanem szociális intézmények,

mégis pszichiátriai betegek gyógykezelését, gondozását, felügyeletét végzik.

1. cím

Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok

A 186-192. §-hoz

A Javaslatban nagy hangsúlyt kap a pszichiátriai betegek jogainak

védelme. Ennek megfelelõen a Javaslat általános elvként rögzíti, hogy az

általános részben foglalt betegjogok korlátozása csak veszélyeztetõ állapotú

beteg esetében, az állapot fennállásáig lehetséges.

A Javaslat két olyan, alapvetõ jelentõségü betegjogot rögzít, amely

kifejezetten a pszichitriai ellátással kapcsolatos. A pszichiátriai betegnek

joga van, hogy ellátására, gyógykezelésére lakóhelyi illetve családi

környezetében kerüljön sor (közösségi ellátás). Ezzel szorosan összefügg a

betegnek az a joga, hogy gyógykezelése során a lehetõ legkevésbé korlátozó

eszközt illetve módszert alkalmazzák.

A Javaslat a továbbiakban nevesíti azokat a betegjogokat, amelyeknél a

beteg állapotára tekintettel kivételesen korlátozásra kerülhet sor.

Veszélyeztetõ állapotú beteg esetében általában nincs lehetõség a beteg

részletes tájékoztatására, és a veszélyeztetõ állapot elhárítását is

haladéktalanul meg kell kezdeni a beteg beleegyezése nélkül illetve

tiltakozása ellenére is. A Javaslat fontos garanciális elemként rögzíti, hogy

a beteg tájékoztatását ilyen esetekben is a körülményekhez képest meg kell

kísérelni, és a veszélyeztetõ állapot elmúltával a beteget részletesen

tájjékoztatni kell az alkalmazott valamint a további kezeléssel kapcsolatosan

minden olyan kürölményrõl, amelyet a betegtájékoztatás szabályai szerint

beteggel közölni kell.

Veszélyeztetõ állapotú, zavart, nyugtalan pszichiátriai beteg esetében

kivételesen, ideiglenes jelleggel szükségessé válhat a beteg mozgási

szabadságának korlátozása (pld. hálóságy, rögzítés, erõs nyugtató hatású szer

alkalmazása). A Javaslat lehetõséget ad a korlátozó eszközök használatára,

fontos garanciális elemként rögzíti azonban az arányosság követelményét: a

korlátozás csak addig tarhat és olyan mértékü lehet, ameddig és amilyen

mértékben az feltétlenül szükséges. A korlátozást csak orvos rendelheti el.

Olyan intézményekben, ahol nincs állandó orvosi jelenlét (pl. pszichiátriai

betegek otthonában) szakápoló is elrendelheti, azonban errõl az orvost

haladéktalanul értesíteni kell. A betegjogi képviselõt valamint a beteg

törvényes vagy meghatalmazott képviselõjét értesíteni kell a korlátozás

alkalmazásától. Az értesítés tekintetében a Javaslat nem tûz konkrét

határidõt, haladéktalan értesítést ír elõ, amely a körülmények függvényében a

lehetõ leghamarabb történõ cselekvést feltételezi.

Egyes pszichiátriai kórképek esetében a terápiás kapcsolatot

nagymértékben ronthatja az, ha a beteg megtekinti a róla készült

feljegyzéseket. A Javaslat ezért lehetõséget ad arra, hogy a 24.§-ban foglalt

betegjog, az orvosi dokumentáció megismerésének joga veszélyeztetõ állapotú

pszichiátriai betegek esetében korlátozható legyen. Erre két okból kerülhet

sor: egyrészt akkor, ha alapos okkal feltételezhetõ, hogy a dokumentáció

megismerése a beteg gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, másrészt akkor,

ha az abban foglalt információ megismerése más személy személyiségi jogait

sértené (elsõsorban a heteroanamnezis adatai tartalmazhatnak olyan

információt, amely megismerése sértheti az adatokat szolgáltató személyek

jogait). A Javaslat erre az esetre is garanciális szabályként írja elõ, hogy a

korlátozás elrendelésére csak orvos jogosult, és a betegjogi képviselõt,

valamint a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselõjét haladéktalanul

értesíteni kell.

A pszichiátriai betegek gyógykezelésében nagyon fontos szerepet játszik a

foglalkoztatás, a terápiás munkavégzés biztosítása. A Javaslat ezért

alapelvként rögzíti, hogy a pszichiátriai betegnek joga van a terápiás

foglalkoztatáshoz.. A munkában való részvétel csak önkéntes lehet, a munkáért

a beteget - a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelõen - díjazás illeti

meg.

2. cím

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése

A 193. §-hoz

A pszichitriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételére a Javaslat

szerint három esetben kerülhet sor: a beteg tájékozott beleegyezése

(korlátozottan cselekvõképes illetve cselekvõképtelen beteg esetében a

törvényes képviselõ kérelme) alapján; veszélyeztetõ állapotú beteg esetében

sürgõsséggel; valamint bíróság kötelezõ intézeti gyógykezelést elrendelõ

határozata alapján.

A 194-195. §-hoz

Azon cselekvõképes pszichiátriai betegek esetében, akik nincsenek

veszélyeztetõ állapotban, de betegségük, állapotuk pszichiátriai intézeti

gyógykezelést tesz szükségessé, a Javaslat szerint az intézeti gyógykezelésre

a beteg tájékozott beleegyezésével kerül sor. Ha a beteg korlátozottan

cselekvõképes, ill. cselekvõképtelen, a felvételre törvényes képviselõje,

ennek hiányában a 16. §-ban meghatározott hozzátartozója kérelmére kerül sor.

A Javaslat szerint a cselekvõképes beteg az intézeti gyógykezeléshez való

hozzájárulását csak az osztályra történõ felvétel elõtt teheti meg érvényesen.

Ennek a rendelkezésnek az az elsõdleges célja, hogy lehetõvé tegye az olyan

helyzetek elkerülését, amikor a beteg az osztályra történõ felvétele után,

esetleges gyógyszeres hatása alatt írja alá a beleegyezõ nyilatkozatot. A

bíróság a Javaslat szerint az önkéntesen gyógykezelt betegek esetében csak az

intézeti gyógykezelés szükségességét valamint a hozzájárulás érvényességét

vizsgálja. Erre korlátozottan cselekvõképes ill. cselekvõképtelen betegek

esetében hivatalból, míg cselekvõképes betegek esetében kérelemre kerül sor. A

kérelmet a beteg és hozzátartozója terjesztheti elõ. Az önkéntesen felvett

beteget kérelmére, illetve a felvételét kérõ személy kérelmére az intézetbõl

el kell bocsátani, kivéve, ha veszélyeztetõ állapotba került. Amennyiben az

önkéntesen gyógykezelt beteget kérelmére - idõközben kialakult veszélyeztetõ

állapota miatt - nem bocsátják el, a bíróság utólag határoz az intézkedés

indokoltságáról és -amennyiben ennek feltételei fennállnak - utólag rendeli el

a pszichiátriai intézeti gyógykezelést.

A Javaslat szerint a 194. § alapján felvételre került betegek esetében is

a bíróság idõszakosan felülvizsgálja a kötelezõ intézeti gyógykezelés

szükségességét. Erre cselekvõképes betegek esetében azonban csak akkor

kerülhet sor, ha a beteg az ellen nem tilatkozik, cselekvõképtelen ill.

korlátozottan cselekvõképes betegek esetében viszont a beteg nyilatkozatától

függetlenül, pszichiátriai fekvõbeteggyógyintézetekben 30, pszichiátriai

betegek rehabilitációs intézetében 60, pszichiátriai betegek otthonában pedig

6 hónaponként sor kerül a felülvizsgálatra.

A 196. §-hoz

Azon pszichiátriai beteg esetében, akinél akutan kialakult veszélyeztetõ

állapot miatt sürgõsséggel kerül sor pszichiátriai intézeti felvételre, a

Javaslat szerint a bíróság az eljárás kezdeményezésétõl számított 72 órán

belül határoz az intézeti gyógykezelés elrendelésérõl.

A Javaslat annak érdekében, hogy a bíróság a tárgyalás során valós képet

alkothasson a beteg állapotáról, azt írja elõ, hogy a betegnél a határozat

meghozataláig csak olyan gyógykezelést szabad alkalmazni, amely a beteg

állapotát stabilizálja, elsõsorban az állapotromlás megelõzésére kell

törekedni. Amennyiben - orvosszakmai szempontok alapján - ez nem lehetséges,

és a betegnél halaszthatatlanul el kell kezdeni a gyógykezelést, ezt

részletesen indokolni és dokumentálni kell.

Az eljárásban a bíróság meghallgatja az pszichiátriai intézet/osztály

vezetõjét, valamint független igazságügyi elmeorvosszakértõ véleményét is

beszerzi.

Fontos garanciális szabályként jelenik meg a Javaslatban, hogy azon

betegek esetében, akiknek beszállítására sürgõsséggel került sor, akkor is le

kell folytatni a kötelezõ intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló

eljárást, ha késõbb tájékozott beleegyezésüket adják az intézeti

gyógykezeléshez. Ez a szabály mintegy megerõsíti a 191.§ (1) bekezdésének azon

rendelkezését, mely szerint a cselekvõképes betegnek az intézeti

gyógykezelésbe beleegyezõ nyilatkozata csak akkor érvényes, ha azt a felvétele

elõtt tette.

A 197. §-hoz

Kívánatos, hogy azon pszichiátriai betegek esetében, akik veszélyeztetõ

állapotuk miatt intézeti gyógykezelésre szorulnak, azonban ennek önként nem

vetik alá magukat, ne a sürgõsséggel történõ beszállítás legyen az egyetlen

eszköz arra, hogy a beteg a megfelelõ gyógyintézetbe kerülhessen. Ezért a

Javaslat lehetõséget ad arra, hogy a bíróság - a pszichitriai gondozóintézet

orvosa kezdeményezésére eljárva - elrendelje a beteg intézeti gyógykezelését,

és kényszerintézkedésre csak abban az esetben kerüljön sor, ha a beteg a

bíróság határozatának nem tesz önként eleget. Erre az eljárásra csak abban az

esetben van lehetõség, ha a megbetegedés természetére tekintettel nem indokolt

az azonnali intézeti gyógykezelésbe vétel, az elõreláthatólag az eljárás

lefolytatásának idejére halasztható.

A 198. §-hoz

A Javaslat a közös eljárási rendelkezések között e § keretében azokat a

kérdéseket tartalmazza, amelyek - az eljárás jellegébõl adódóan - a Polgári

Perrendtartásról szóló 1952. évi II. törvény szabályaitól eltérõ szabályozást