ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az alábbi interpellációt nyújtom be Dr. Csiha Judit privatizációs miniszter
asszonynak:
"A Budapest Bank portfoliójából 2,6 mdFt értékû rész visszavásárlása"
tárgyában.
Tisztelt Miniszter Asszony!
A Budapest Bank 1995. decemberi privatizációját folyamatosan körüllengi a
megmagyarázhatatlan, ill. megmagyarázatlan pénzügyi tranzakciók halmaza. A
magyar társadalom számára mai napig felfoghatatlan, hogy a BB csodálatos
felfuttatásáért 16 millió forintos jutalommal díjazott Bokros Lajos bankelnök-
vezérigazgatói posztját pénzügyminiszteri cserélve miért kényszerült a bank -
átmenetinek kikiáltott - 12 mdFt-os konszolidációjára. Akkor a kétkedõket
avval nyugtatták meg, hogy az államháztartásnak ez a tranzakció egy fillérjébe
sem kerül, ha 1995. december 31-e elõtt a bankot privatizálják.
Tény, hogy a bankot a 24. óra 59. percében privatizálták csodák csodája épp
annyiért, amekkora az ideiglenes állami injekció volt.
Akkor egyes rosszindulatú, kákán is csomót keresõ bajkeverõk felvetették, hogy
a legkapósabb bankot ingyen elkótyavetyélték. Ez persze rágalom volt, mert -
mint a szakemberek számára közérthetõen elmagyarázták - a feltõkésítõ
állampapír nem onnan jött ki, ahová a vételár cash bement, ami már csak azért
sem mindegy, mert köztudott, hogy a BB ficakjai nem csereszabatosak.
Hogy a privatizációt eldöntõ kormányülés, melyet a miniszterelnök
halaszthatatlan közfeladatai ellátására való tekintettel a vak véletlen
folytán épp Bokros Lajos vezetett, mirõl is döntött, pontosan sohasem fogjuk
megtudni az azon résztvevõ miniszterek egymásnak homlokegyenest ellentétes
nyilatkozatai következtében.
Kiss Elemér államtitkár úr 1997. május 8-i, kormányülést követõ
sajtótájékoztatója egy kérdést azonban tisztázott. Nem ingyen adták el a BB-t!
Hanem: 8,2mdFt veszteséggel. Szó szerint idézem: "A Budapest Bank 1995.
december végi értékesítése során, az akkor kötött részvény-adásvételi
szerzõdésben vannak olyan rendelkezések, amelyek szerint a Budapest Bank
felajánlhat '97 és '98 során visszavásárlásra '95. decemberi dollárárfolyamon
számítva 8,2 milliárd forint összegû Budapest banki vagyontárgyat,
befektetést, tehát azt, ami a Budapest Bank porfóliójában az adásvétel során
szerepelt."
Egy dolog vígasztal csupán: a fele megmarad a jövõre megválasztandó új kormány
és parlament számára, mert - mint az államtitkár úr mondta: - "Ez az összeg
'97-re és '98-ra egyenlõ arányba van elosztva."
Mivel a Polgári Bankot már az állam visszavásárolta, a május 8-i kormányülés
csupán 2,6 mdFt értékû portfolió kényszer-visszavásárlásáról dönthetett.
Az elõterjesztõ(k) - akárcsak az eladáskor - a visszavásárláskor sem
kívánta('k) terhelni a Kormány tagjait fölösleges ismeretekkel.
Kiss Elemér szavaiból ítélve u.i. azért lett volna fölösleges a tények
ismertetése, mert a szakértõi kormány tagjai úgy sem fogták volna fel, mirõl
is van szó valójában.
Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem az államtitkár urat:
"Hogy milyen követeléseket, illetõleg befektetéseket tartalmaz ez a 2,6
milliárd, ez nem szerepelt a kormány ülésén. A Pénzügyminisztériumban van egy
ilyen lista, a kormány egyébként sem tudna egy ilyen listával mit kezdeni. Itt
a lényeg az, teljesen mindegy, hogy mi van a listában".
Óriási!Nem?
És mindezt egy 100%-os állami tulajdonban lévõ Kft-n keresztül kívánja a
kormány lebonyolítani természetesen állami garanciavállalással.
Kérdéseim a következõk:
1.) A kormány még mindig úgy érzi-e, hogy a magyar államra ilyen elõnytelen
kondíciókkal megkötött BB privatizációs szerzõdésért senkit nem terhel
erkölcsi, vagyoni vagy politikai felelõsség?
2.) Melyik az a Kft, amelyikkel e pénzügyi lebonyolításra sor kerül és miért
nem az ÁPV Rt. az állami vagyon visszavásárlója?
3.) Ha az üzleti titok sérelme nélkül a kérdések a plenáris ülésen
részleteiben nem megválaszolhatók, hajlandó-e a t. privatizációs
miniszterasszony az Országgyûlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának
zárt ülésén ennek eleget tenni?
Budapest, 1997. május 29.
Dr. Szabó Iván
MDNP