MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4495.. számú
törvényjavaslat
a nemdohányzók védelmérõl és a dohányzással
kapcsolatos egészségkárosodás megelõzésérõl
Elõadó: Dr. Kökény Mihály
népjóléti miniszter
Budapest, 1997. június
1997. évi ..... törvény
a nemdohányzók védelmérõl és a dohányzással
kapcsolatos egészségkárosodás megelõzésérõl
Az Országgyûlés annak érdekében, hogy a dohánytermékek fogyasztásának
szabályozásával, illetõleg forgalmazásának részleges korlátozásával - a magyar
lakosság kedvezõtlen népegészségügyi mutatóira tekintettel - védelmet nyújtson
a nemdohányzók, valamint az életkoruk, vagy egészségi állapotuk miatt
egyébként fokozott védelmet igénylõ személyek részére a passzív dohányzás
káros hatásaival szemben, elõsegítve ezzel az egészséghez, valamint az
egészséges környezethez fûzõdõ alkotmányos jogok megvalósulását és védelmét,
figyelemmel azonban - az ellentétes érdekek megfelelõ egyeztetésével - a
dohányzás fogyasztói szokásokkal összhangban álló lehetõségének
biztosítására, a következõ törvényt alkotja:
Fogalom-meghatározások
1. §
E törvény alkalmazásában
a) dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, fogyasztási dohány, vagy
egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohányalapanyagú termék;
b) dohányzás: a dohánytermék füstképzõdéssel járó elégetése;
c) közforgalmú intézmény: az érintettek számára közfeladatot, illetõleg
közérdekû vagy egyéb szolgáltatást, ellátást (a továbbiakban együtt:
szolgáltatás) végzõ természetes, vagy jogi személynek, illetõleg jogi
személyiség nélküli gazdasági társaságnak a szolgáltatás, illetve az azzal
összefüggõ tevékenység biztosítására szolgáló létesítménye, vagy egyéb
eszköze;
d) rendezvény: a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. §
(1) bekezdésében meghatározott, valamint gazdasági, kulturális, sport,
egyházi, érdekvédelmi céllal, legalább három személy egyidejû jelenlétével
létrejött szervezett összejövetel, illetve esemény;
e) zárt légterû helyiség: valamely mûszaki megoldással környezetétõl
fizikailag lehatárolt létesítmény, eszköz, amelynek a külsõ környezetbõl
történõ folyamatos légcseréje nem, vagy kizárólag nyílászárók, illetõleg egyéb
mûszaki berendezés útján biztosított.
A dohánytermékek fogyasztásának alapvetõ szabályai
2. §
(1) A dohányzás számára kijelölt helyek kivételével - a (3) bekezdésben
foglalt eltéréssel - nem szabad dohányozni
a) közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevõk számára nyitva
álló zárt légterû helyiségeiben;
b) tömegközlekedési eszközön;
c) zárt térben megtartott rendezvényen;
d) munkahelyen, a külön törvényben, valamint a munkáltató rendelkezései
szerint meghatározott esetekben.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem jelölhetõ ki dohányzó-
hely
a) egészségügyi alapellátást, illetõleg járóbeteg-szakellátást nyújtó
egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat
nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva
álló helyiségeiben;
b) közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben;
c) nappali vagy bentlakásos gyermekvédelmi intézménynek az igénybevevõk
számára nyitva álló helyiségeiben;
d) helyi közforgalomban közlekedõ tömegközlekedési eszközön, helyiérdekû
vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedõ
autóbuszon.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen dohányzóhely kijelölése
nélkül is lehet dohányozni
a) szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú
intézményekben, ha helyben történõ fogyasztás céljából meleg- vagy
hidegkonyhai készítményt nem hoznak forgalomba;
b) a dohánytermék kereskedelmi bemutatója, vagy egyéb okból történõ
fogyasztása céljából létrejött rendezvényeken, feltéve, hogy a dohányzást az e
törvényben foglalt más rendelkezések egyébként nem tiltják.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben dohányzóhely ugyanazon
helyiségben kizárólag úgy jelölhetõ ki, hogy annak légtere a helyiség egyéb
részétõl teljesen elkülöníthetõ legyen. A dohányzásra kijelölt hely zárt
légterû csak abban az esetben lehet, ha a folyamatos légcsere feltételei
megfelelõ nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb mûszaki berendezés
felszerelésével biztosítottak és oda más, nemdohányzó személyt a belépés
kötelezettsége nem terhel.
(5) A kijelölt dohányzóhelyek megfelelõségét az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes városi, fõvárosi
kerületi (a továbbiakban együtt: városi) intézete, illetve tûzvédelmi
szempontból a tûzvédelmi hatóság rendszeresen ellenõrzi.
(6) A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt
helyiségeket felirat vagy más egyértelmû jelzés alkalmazásával szembetûnõ
módon meg kell jelölni.
(7) A munkavállalók munkahelyi dohányzásának, valamint a dohányzóhelyek
munkavállalók részére történõ kijelölésének feltételeire külön törvény,
valamint a munkáltató rendelkezései irányadóak.
3. §
(1) A dohányzás korlátozására vonatkozó, e törvényben foglalt
rendelkezéseket sértõ magatartás a dohányzással érintett más személy(ek)
beleegyezése esetén is jogellenes.
(2) A közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró, valamint a
tömegközlekedési eszköz mûködtetésében hivatásszerûen közremûködõ személy (a
továbbiakban együtt: rendelkezésre jogosult) a dohányzásra vonatkozó
korlátozást megsértõt a magatartás haladéktalan befejezésére, vagy az arra
kijelölt helyen történõ folytatására köteles felhívni. A felhívás
eredménytelensége esetén a rendelkezésre jogosult kezdeményezi a 7. §
szerinti eljárás lefolytatását.
4. §
(1) A 2. § (1) bekezdésének a), illetõleg c) pontjaiban meghatározott
esetekben - a 2. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - dohányzásra az e
törvényben foglaltaknak megfelelõ helyet kell kijelölni és fenntartani,
amennyiben megfelelõ önálló helyiség rendelkezésre áll, vagy az azonos
helyiségben a dohányzóhely 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek
megfelelõ kijelölése a helyiség rendeltetésszerû igénybevételének
veszélyeztetése nélkül megoldható és a kijelölés a 2. § (2) bekezdése alapján
nem tiltott. Dohányzóhely kijelölésének hiányában a helyiségen kívül dohányzás
céljára szolgáló területet kell meghatározni, a 2. § (6) bekezdésében foglalt
rendelkezések megfelelõ alkalmazásával.
(2) Személyszállító vasúti jármûvön dohányzásra alkalmas helyet kell
kijelölni. A kijelölés tûzrendészeti, illetõleg közlekedésbiztonsági érdeket
nem sérthet vagy veszélyeztethet és a kijelölt dohányzóhely meg kell feleljen
a 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek. Zárt légterû dohányzóhely
kijelölésének nem akadálya, ha oda egyes nemdohányzó személyeket a belépés
kötelezettsége munkakörükbõl eredõen terhel.
(3) A (2) bekezdésben, valamint a 2. § (2) bekezdés d) pontjában nem
szereplõ közforgalmú, valamint a magánforgalomban közlekedõ tömegközlekedési
eszközökön a dohányzóhely kijelölésérõl az üzembentartó dönt. A dohányzóhely
kijelölésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelõen irányadóak
azzal, hogy a 2. § (4) bekezdésében meghatározott feltételeket a kijelölés
során nem kell alkalmazni.
(4) A dohányzóhelyek tömegközlekedési eszközön történõ kijelölésének
részletes szabályait - a népjóléti miniszterrel és a belügyminiszterrel
egyetértésben - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletben
állapítja meg.
(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott feltételek biztosításáról a
közforgalmú intézmény belsõ szabályzatában meghatározott személy, a rendezvény
szervezõje, illetõleg a tömegközlekedési eszköz üzembentartója gondoskodik.
A dohánytermékek forgalombahozatalának egyes korlátai
5. §
(1) Dohánytermék nem árusítható közoktatási intézményben, szociális
intézményben, valamint egészségügyi ellátást, szolgáltatást nyújtó
intézményben, továbbá ezeknek - a közterületen történõ legrövidebb
megközelítési útvonalon számítva - 200 méteres körzetében dohányáru szaküzlet
mûködése nem engedélyezhetõ.
(2) Dohánytermék kiskereskedelmi forgalomban 14. életévét, vendéglátóipari
szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményben 18. életévét be nem töltött
személy számára nem szolgálható ki.
(3) Dohánytermék - a 8. § (5) bekezdésében foglalt kivétellel - automatán
keresztül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
(4) Az üzlethelyiségben a dohánytermékeket az egyéb termékektõl el kell
különíteni annak érdekében, hogy az egyéb termékek vásárlása során a
dohánytermékek elhelyezése azok vásárlására ne ösztönözzön. A dohánytermékek
üzlethelyiségen belüli elhelyezésének megfelelõségét az illetékes megyei
(fõvárosi) fogyasztóvédelmi felügyelõség rendszeresen ellenõrzi.
6. §
(1) Dohányterméket kiskereskedelmi forgalomba hozni - a 8. § (6)
bekezdésében foglaltakra figyelemmel - csak abban az esetben lehet, ha a
forgalomba kerülõ csomagolási egység felirata - mindkét fõoldalán egyenként
legalább 10 %-ot kitevõ felületen - szembetûnõen, tartósan, jól olvashatóan,
magyar nyelven tartalmazza
a) a dohányzás káros hatására utaló, külön jogszabályban meghatározott
figyelmeztetést, továbbá
b) a dohánytermék megjelölt egységnyi mennyiségében lévõ kátrány- és
nikotin tartalmat, valamint - külön jogszabály rendelkezése esetén - az egyéb
károsanyag tartalmat.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott figyelmeztetést
dohányterméket árusító üzlethelyiségben, illetve mozgó árusítóhely
kiszolgálóterében is el kell helyezni a csomagolási egységre meghatározott
követelmények megfelelõ figyelembevételével.
A dohánytermékek fogyasztására, illetõleg forgalmazására
vonatkozó tilalmak, valamint kötelezettségek megszegése
7. §
(1) A dohányzással, a dohányzóhely kijelölésével, illetõleg dohánytermékek
forgalmazásával összefüggõ e törvényben foglalt korlátozást, illetve
kötelezettséget megszegõ természetes vagy jogi személy, valamint jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság egészségvédelmi bírság megfizetésére
köteles. A munkavállalóknak, illetõleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet
érintõ dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére
történõ kijelölésének kötelezettségét sértõ magatartása esetén alkalmazandó
jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza.
(2) Az egészségvédelmi bírság összege
a) a dohányzással összefüggõ rendelkezések megsértése esetén legfeljebb
30.000.-Ft.;
b) a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem
megfelelõ teljesítése esetén 50.000-100.000.-Ft.;
c) a dohánytermék forgalmazásával kapcsolatos rendelkezések megsértése
esetén 300.000-500.000.-Ft.
(3) Az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást a dohánytermék
fogyasztására, illetõleg a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén az ÁNTSZ illetékes városi intézete, a
dohánytermék forgalomba hozatalára vonatkozó rendelkezések megsértése esetén
az illetékes megyei (fõvárosi) fogyasztóvédelmi felügyelõség folytatja le. A
jogsértés megállapítása esetén a felügyelõség egyidejûleg intézkedik a 6. §
(1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek meg nem felelõ tételek további
forgalmazásának megtiltásáról és forgalomból történõ kivonásáról.
(4) A jogerõs határozattal megállapított egészségvédelmi bírságot a
Népjóléti Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára kell
befizetni. A számlára befizetett bírság összege kizárólag egészségmegõrzési
célra, illetõleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztõ szakmai
programok támogatására használható fel.
(5) Az egészségvédelmi bírság az eljárás lefolytatására hatáskörrel és
illetékességgel rendelkezõ hatóságnak az (1) bekezdés szerinti magatartásról
való tudomásszerzését követõ 6 hónapon belül alkalmazható. A jogsértõ
magatartás tanúsításától számított 1 éven túl egészségvédelmi bírság nem
szabható ki, kivéve ha a magatartás jogsértõ állapot fenntartásával valósul
meg. Ebben az esetben az elévülési idõ a jogsértõ állapot megszûnésének
napján kezdõdik.
(6) Az egészségvédelmi bírság kiszabása nem érinti a jogsértésnek
megfelelõ, külön jogszabály szerinti jogkövetkezmények alkalmazhatóságát.
Záró rendelkezések
8. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hetedik hónap elsõ napján lép
hatályba azzal, hogy a szórakoztató, vendéglátóipari szolgáltatást nyújtó
közforgalmú intézményekre vonatkozó dohányzási korlátozást 2000. január 1-
jétõl kell alkalmazni.
(2) A jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési
szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 9. § (12) bekezdésének a)
pontjából a "cigaretta értékesítése esetén ideértve a kiskereskedelmi
forgalmazáshoz kihelyezett értékesítõ automata egységet is, (automata, üzlet)"
szövegrész, valamint 17. § (1) bekezdésének c) pontja 2002. január 1. napján a
hatályát veszti.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a munkavédelemrõl szóló 1993.
évi XCIII. törvény 38. § (2) bekezdésének a helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) A nemdohányzók védelme érdekében - az (1) bekezdésben foglaltakat nem
érintve - gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelölésérõl,
illetõleg a zárt légterû dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító
megfelelõ mûszaki megoldásról. Zárt légterû, több munkavállaló egyidejû
tartózkodására szolgáló munkahelyeken - a dohányzás számára kijelölt hely
kivételével - nem szabad dohányozni."
(4) A dohányzás tilalmára vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak nem
érintik a külön jogszabályban meghatározott érdekbõl, illetve célból elrendelt
dohányzási tilalmakat.
(5) Az e törvény hatálybalépésének napján már mûködõ, vagy az
elhelyezésükhöz szükséges hatósági engedélyekkel már rendelkezõ, de ki nem
helyezett cigarettaárusító automaták 2001. december 31-éig mûködtethetõek.
(6) A 6. § (1) bekezdésében szereplõ rendelkezéseknek meg nem felelõ
csomagoló-anyaggal dohánytermék 2000. december 31-éig forgalmazható.
I n d o k o l á s
Általános indokolás
A javaslat célja a nemdohányzók védelme a dohányzás egészségkárosító
hatásaival szemben, egyidejûleg figyelemmel az egészséghez, az egészséges
környezethez fûzõdõ alkotmányos jogok érvényesülésének elõsegítésére,
illetõleg a dohányzáshoz, a társadalmi együttélés magatartás-normáinak
megfelelõ dohányzási szokások megtartásához fûzõdõ jogosultságok, valamint a
magánszféra tiszteletben tartására. A javaslat a jog eszközrendszerével
kívánja kiegészíteni a társadalmi önszabályozás, valamint az egészségmegõrzés
programjainak a dohányzással összefüggõ magatartásformáló és - indirekt módon
- a dohányzás mérséklésére irányuló szerepét. Céljával összhangban a
dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatban javasolja további meghatározott
korlátozó szabályoknak a jogrendszerbe iktatását. A javaslat - a dohányzás,
illetve a dohánytermékek forgalmazásának differenciált korlátozásával -
kiemelten vonja védelem alá azokat a személyeket, akik életkoruk, vagy
egészségi állapotuk következtében fokozott mértékben veszélyeztettek a passzív
dohányzás egészségkárosító hatásával szemben.
A javaslat a dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására
vonatkozó korlátozó szabályok meghatározásakor figyelembe veszi az Európában,
illetõleg - az utóbbi idõszakban - Észak-Amerikában azonos célok érdekében
alkalmazott szabályozási megoldásokat és azok tapasztalatait.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A javaslat tartalmazza a dohányzási, valamint a dohánytermékek
forgalmazására vonatkozó korlátozások alkalmazása szempontjából legfontosabb
fogalmak meghatározását. A dohánytermékek, illetve a dohányzás fogalmának
meghatározása igazodik a szabályozás céljához, így nem tartozik a törvény
hatálya alá az a dohánytermék, illetõleg azon dohánytermék fogyasztása,
valamint forgalmazása, amely közvetlenül nem, vagy füstképzõdés nélkül
fogyasztható, és ennek következtében passzív egészségkárosító hatása nincs
vagy nem jelentõs.
A fogalmak meghatározása a meghatározás milyenségén alapuló dohányzási
korlátozás indokolható legteljesebb mértékéhez igazodik. Így egyrészrõl a
közforgalmú intézmény fogalmába kizárólag az intézmény feladatkörének
megfelelõen nyújtott szolgáltatások számára biztosított helyiségek értendõk,
valamint a rendezvény e törvény szerinti fogalomkörébõl kimaradnak a kizárólag
családi céllal szervezettek, másrészt a közforgalmú intézmény vagy a zárt
légterû helyiség fogalmába nem csupán bizonyos létesítmények, hanem eszközök
(pl. gépkocsi) is beletartoznak.
A 2. §-hoz
A javaslat meghatározza azokat a helyeket, ahol a dohányzás korlátozott. E
helyek közös sajátossága - a korlátozás céljából adódóan - a zárt, a külsõ
környezettel folyamatos légcserét csak az 1. § e) pontja szerinti korlátozott
módon biztosító légtér, valamint a korlátozással érintett helyiségek
rendeltetésébõl fakadó, több személy által történõ együttes használat. Az
együttes használatnak a helyiség rendeltetésébõl kell adódnia, a korlátozás
alkalmazandóságának nem feltétele azonban, hogy a rendeltetésszerû használat
során a helyiségben egyidejûleg ténylegesen többen is tartózkodjanak.
A szabályozás a dohányzási korlátozással érintett helyiségekben az arra
kijelölt helyeken engedi meg a dohányzást, ezen általános szabály alól azonban
kétirányú kivételt enged. Egyrészt - életkoruknál, egészségi állapotuknál vagy
az igénybevett szolgáltatás jellegénél fogva különös védelmet igénylõ
személyek érdekében - egyes helyeken - dohányzóhelyek kijelölésének tilalmával
- a javaslat teljesen megtiltja a dohányzást. Másrészt - meghatározott
szolgáltatási körben - a dohányzási korlátozás alól teljes körû kivételt ad.
Ez utóbbi kivételek egyikében értelemszerû a korlátozás alóli mentesítés, a
másik esetben a szolgáltatás jellege nem teszi indokolttá dohányzási
korlátozás alkalmazását, valamint az ezen körbe tartozó szolgáltatást nyújtók
többségénél végrehajthatatlan feladatot jelent önálló, e törvénynek megfelelõ
dohányzóhelyek elkülönítése.
A dohányzóhely kijelölésének mikéntjére és a kijelölés megfelelõségének
ellenõrzésére vonatkozó szabály a biztosítéka annak, hogy az elkülönített hely
kijelölése valóban megfelelõ intézkedést jelentsen a nemdohányzók érdekeinek
védelme szempontjából azáltal, hogy a dohányzóhely ne csupán térben, de
fizikailag is elkülönüljön a korlátozással érintett helyiség egyéb részeitõl.
A törvényjavaslat egyúttal biztosítékot kíván nyújtani az elkülönített
dohányzóhely belsõ légcseréjének folyamatosságára is.
A törvényjavaslat a munkahelyekre vonatkozó dohányzási korlátozások
tekintetében - az egészséges munkavégzés feltételeinek, valamint az ezekkel
összefüggõ munkáltatói és munkavállalói kötelezettségeknek, illetõleg
jogosultságoknak az egységes törvényi szabályozása érdekében - külön
törvényben foglalt rendelkezésekre utal. A közforgalmú intézménynek is
minõsülõ munkahelyeken nem a munkavállalók által történõ dohányzás
feltételeire, valamint dohányzóhelyeknek nem a munkavállalók részére történõ
kijelölésére azonban e törvény rendelkezései lesznek irányadók. A munkavédelmi
törvény megfelelõ módosítására vonatkozó rendelkezéseket a javaslat Záró
rendelkezései tartalmazzák.
A 3. §-hoz
A javaslat - céljával összhangban - a dohányzás korlátozására vonatkozó
rendelkezéseinek feltétlen hatályosulását kívánja biztosítani olyan módon is,
hogy e rendelkezések a dohányzást lehetõvé tevõ esetleges kölcsönös
megegyezéssel se legyenek megkerülhetõek. A javaslat korlátozó
rendelkezéseivel ellentétes megegyezés e rendelkezések, valamint az esetleges
jogkövetkezmények alkalmazhatóságának szempontjából még abban az esetben is
közömbös, ha a megállapodást kötõ személyek mindegyike dohányos.
A javaslat meghatározza azokat a személyeket és azt a módot, akik és
ahogyan a dohányzás korlátozására vonatkozó rendelkezések betartásának
kötelesek érvényt szerezni.
A 4. §-hoz
A javaslat a dohányosok és a nemdohányzók érdekeinek megfelelõ
egyeztetésével kötelezõvé teszi a dohányzási korlátozással érintett helyiséget
igénybevevõk részére elkülönített dohányzóhely kijelölését vagy - a helyiségen
kívül - megfelelõ dohányzóhely meghatározását. A dohányzóhelyet elsõdlegesen
önálló helyiségben vagy a dohányzási korlátozással érintett helyiségen belüli
megfelelõ elkülönítéssel kell biztosítani. Amennyiben ez a megfelelõ
feltételek hiányában vagy e javaslat tiltó rendelkezése következtében nem
lehetséges, a helyiségen kívül a dohányzás céljára szolgáló területet kell
meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntjére a javaslat további rendelkezést nem
ad, e terület tehát bárhol meghatározható, a helymeghatározás azonban
nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a javaslatban vagy egyéb jogszabályokban
foglalt, a dohányzás korlátozására, illetõleg teljes tilalmára vonatkozó más
szabályokkal.
A tömegközlekedési eszközök esetében - azok sajátosságaira való tekintettel
- a dohányzásra alkalmas hely kijelölése egyrészt további feltételekhez
kötött, másrészt - meghatározott esetekben - a kijelölés az üzembentartó
egyedi, elsõsorban mûszaki, technikai, illetve üzletpolitikai szempontokat
figyelembevevõ döntésén alapul. Az üzembentartó megfelelõ intézkedése
hiányában az utóbbi körben (repülõgép, személyszállító hajó zárt légterû
helyiségei, nemzetközi közforgalomban közlekedõ autóbusz) teljes dohányzási
tilalom érvényesül. Helyi tömegközlekedési eszközön, helyiérdekû vasúton,
illetve belföldi helyközi közforgalomban közlekedõ autóbuszon - a teljes
dohányzási tilalomra tekintettel - dohányzóhely nem jelölhetõ ki.
Az 5-6. §-okhoz
A javaslat az életkor után vagy egészségi állapotuknál fogva fokozott
védelmet igénylõ személyek érdekében, meghatározott intézményekben megtiltja,
azok körzetében pedig korlátozza a dohánytermékek forgalomba hozatalát. A
dohánytermékek forgalomba hozatali korlátozásával érintett intézményi kör 200
m-es körzetében elrendelt üzletnyitási tilalom kizárólag a dohányárú
szaküzletekre vonatkozik, és nem érinti az ilyen üzletkörrel a törvény
hatálybalépésének napját megelõzõen már engedélyezett üzletek megnyitását,
illetõleg további mûködését.
A javaslat - az alkoholtartalmú termékek forgalomba hozatalára vonatkozó
hatályos szabályokkal megegyezõ módon - a vásárlói kör életkora alapján
korlátozza a dohánytermékek közvetlen kiszolgálhatóságát. E szabállyal
összhangban egyidejûleg megtiltja a dohánytermékek automatán keresztül történõ
forgalomba hozatalát azzal, hogy új automata kihelyezése a törvény
hatálybalépésének napjától nem engedélyezhetõ, a már engedélyezett, illetve
mûködõ automaták 2001. december 31-éig üzemeltethetõek.
A törvényjavaslat a forgalomba hozatal módját - az automatán keresztül
történõ árusítás tilalmán túl - az üzlethelyiségen belüli árusítás esetén is
rendezni kívánja oly módon, hogy az üzletköre szerint dohánytermékek
forgalmazására is jogosult üzletek kínálatában e termékek elhelyezését -
fogyasztásra nem ösztönzõ módon - az egyéb termékektõl térben vagy más
egyértelmû megoldás alkalmazásával elkülönítetten kell biztosítani. A javaslat
az elkülönítés módjára részletszabályokat nem határoz meg, nyilvánvalóan nem a
javaslatnak megfelelõ az elkülönítés akkor, ha pl. az üzlethelyiségen belül
egyes közfogyasztású cikkek hozzáférhetõsége kizárólag dohánytermék, illetve a
vásárlására ösztönzõ felirat, jelzés elmozdításával biztosított, vagy
alapvetõen az e javaslat szerint fokozott védelmet igénylõ korosztály által
használt, fogyasztott terméktõl elérhetõ közelségben, illetõleg a látóterüket
meghatározó módon kerül elhelyezésre a dohánytermék.
A dohánytermékek forgalomba hozatalának feltételeként a javaslat az
alkalmazott, magyar nyelvû egészségvédõ figyelmeztetést, valamint a termék
egységnyi károsanyag tartalmát megfelelõ, jól látható módon feltüntetõ
csomagolási szabályokat tartalmaz, amelyek e feliratokat - a hatályos
szabályozástól eltérõen - a csomagolás fõoldalain, az egyes felületek legalább
10 %-át kitevõ méretben rendelik alkalmazni. Az e szabályoknak meg nem felelõ,
a törvény hatálybalépésekor már legyártott csomagolóanyagokkal a
dohánytermékek 2000. december 31-éig forgalmazhatóak.
A 7. §-hoz
A javaslat bevezeti - az e törvényben foglalt korlátozások, illetõleg
kötelezettségek megsértésének speciális szankciójaként - az egészségvédelmi
bírság intézményét a dohányzással, illetve a dohánytermékek forgalmazásával
kapcsolatos korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése érdekében, egyúttal
- szabályszegés esetére - kiegészítõ forrást teremtve az egészségvédelem,
egészségmegõrzés, valamint a gyógyító ellátások feladatainak a fejlesztésére
irányuló programok finanszírozásához.
A javaslat a bírság összegét a szabályszegés súlyára figyelemmel
differenciáltan, de félmillió forintban maximálva határozza meg. A javaslat
értelmében a bírság alkalmazásának szubjektív elévülési ideje hat hónap,
objektív elévülési ideje egy év. A bírság kiszabására a szabályszegés
jellegétõl függõen az ÁNTSZ, illetõleg a fogyasztóvédelmi felügyelõség számára
ad felhatalmazást. Intézkedési jogkört biztosít a fogyasztóvédelmi
felügyelõségnek a javaslatban foglaltak megsértésével forgalmazott
dohánytermék forgalmazásának megtiltására, illetõleg forgalomból történõ
kivonására is.
Az egészségvédelmi bírság önállóan és más, külön jogszabályban
meghatározott jogkövetkezményekkel együtt is alkalmazható. A munkavállalóknak
az adott munkahelyre vonatkozó dohányzási korlátozást, illetõleg a
munkáltatónak a munkavállalók részére történõ dohányzóhely kijelölési
kötelezettségét sértõ magatartása esetén azonban nem az egészségvédelmi
bírság, hanem a munkavédelmi törvényben meghatározott szankciók kerülnek
alkalmazásra.
A 8. §-hoz
A záró rendelkezések - a javaslattal összhangban szükségessé váló -
törvénymódosító, valamint a javaslat egyes rendelkezéseinek fokozatos
hatálybaléptetésére irányuló rendelkezéseket tartalmaznak.
A jövedéki törvény módosítását a dohánytermékek cigarettaárusító automatán
keresztül történõ forgalomba hozatalának megtiltása teszi szükségessé.
A munkavédelmi törvény módosítására tett javaslatok rendezik a
munkavállalóknak az egészséges munkakörnyezethez fûzõdõ jogának
figyelembevételével a munkahelyi dohányzás korlátozására vonatkozó
legfontosabb szabályt, egyúttal biztosítva a megfelelõ dohányzóhelyek
rendelkezésre állását is.