ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Képviselõi önálló indítvány!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az Országgyûlés Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY. határozat 84. §
(1) bekezdés a.) pontja, valamint a 85. § (2) bekezdés d.) pontja alapján a
következõ önálló törvényjavaslatot nyújtom be, és kérem annak önálló napirendi
pontként történõ felvételét és tárgyalását.
1997. évi ......... törvény
a társadalombiztosításról szóló
1975. évi II. törvény módosításáról
1. §
A társadalombiztosításról szóló 1975.. évi II. törvény 118/A. §-a helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"A 103/D § (1) bekezdés a) - d) pontjában említett vállalkozót, továbbá a
társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítõ tevékenységet folytatónak
tekinteni, ha egyidejûleg e törvény vagy külön jogszabály, illetõleg államközi
egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az
elõnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes mûvészeti tevékenységet folytatók
öregségi nyugdíjában, továbbá minden nyugdíjkorhatárt elért, özvegyi
nyugdíjban, valamint özvegyi járadékban részesülõ személyt, a magyar
alkotómûvészeti közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülõ személyt is,
valamint a szolgálati nyugdíjban részesülõ személyt és azokat az ezekre
jogosult, nyugdíjkorhatárt elért özvegyi nyugdíjban részesülõket),
rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotómûvészek
Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülõ személyt is), vagy
növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi járadékban, rokkantsági járadékban
részesül."
2. §
Ez a törvény a kihirdetést követõ 15. napon lép hatályba.
I n d o k o l á s
A jelenleg hatályos törvényszabályozás indokolatlan szûkítést tartalmaz
és ír elõ azzal, hogy a nyugdíjas egyéni vállalkozók közül eleve kirekeszti a
kiegészítõ tevékenységet folytató személyek körébõl azon özvegyi nyugdíjra
jogosult honfitársainkat, akik bár elérték a nyudíjkorhatárt elõírt mértékét,
azonban nem jogosultak a jelenlegi rendelkezések alapján speciálisan kiemelt
korengedményes elõ-, bányász-, mûvészeti- illetõleg szolgálati nyugdíjra. Ez a
szûkítés két nyugellátási kategóriába sorolható személyek indokolatlan
hátrányos helyzetét eredményezi.
Azon özvegy családi állapotú nyugdíjas egyéni vállalkozók, akik
betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt és özvegyi nyugdíjasok, azonban nem
tartoznak a hatályos szabályozás szerint kiemelt néhány kategóriába és így nem
minõsülnek kiegészítõ tevékenységet folytatónak.
Még ennél is sajnálatosabb azon mezõgazdasági szövetkezeti járadékban, s ezen
belül is özvegyi járadékban részesülõ nyugdíjas egyéni vállalkozók helyzete,
akikrõl a hatályos törvényhely említést sem tesz, ekként az elhunyt néhai
mezõgazdasági szövetkezeti tag özvegye annak ellenére, hogy özvegyi járadékban
részesül, továbbá a nyugdíjkorhatárt is elérte, kiegészítõ tevékenységet
folytatónak nem minõsül.
A hatályos törvényszabályozás azon okból hozza igen súlyos helyzetbe a
kiegészítõ tevékenységet folytatónak nem minõsülõ nyugdíjas egyéni vállalkozó
személyeket, mert míg a kiegészítõ tevékenységet folytató személyek csupán
baleseti járulékot kötelesek fizetni, amelynek mértéke a 119/A § (5)
bekezdésében foglaltak szerint csupán 10 %, ezzel szemben a kiegészítõ
tevékenységet folytatónak nem minõsülõ személyek nem baleseti járulékot, hanem
az általános szabályok szerinti járulékot, azaz 49 %-ot kötelesek fizetni.
Mindezen körülmények talán legsúlyosabb mértékben azon idõskorú
személyeket sújtják, akik a kárpótlási törvény elõírásai szerint alkalmazott
degresszív számítási mód alapján és ahhoz kapcsolódóan azon törvényes
lehetõséget választották, miszerint egyéni vállalkozóként az adóhatósághoz
bejelentkeztek és ennek segítségével a degresszív számítási kulcs
alkalmazásával, egyébként elveszíthetõ meghatározott aranykorona értéket,
ennek folytán a megfelelõ földterületet megkapták.
A kárpótlási árverések eredményeképpen közismertek azon széles tömegeket
érintõ körülmények, miszerint a kárpótlási földeket megszerzett állampolgárok
jelentõs része néhány hold felaprózott területhez jutott hozzá, ezen
termõföld-területek jövedelemtermelõ képessége olyan alacsony mértékû, hogy az
utalványos földek egyéni vállalkozás mint kényszervállalkozás keretében
történõ mûvelése aránytalanul súlyos terhet ró a kényszervállalkozóvá váló
széles nyugdíjas tömegek vállára, mint hogy a hatályos törvényi szabályozás
értelmében kiegészítõ tevékenységüket folytatónak nem minõsülnek, azaz ekként
nem a baleseti járulék kedvezményesebb összegét, hanem az általános szabályok
szerinti vállalkozói társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelesek az e
körbe tartozó özvegyi nyugdíjas és özvegyi járadékos személyek.
A hatályos törvényhely által preferált körbe nem tartozó özvegyi nyugdíjas és
szövetkezi özvegyi járadékos személyek néhány hold utalványos termõföld
kényszervállalkozóként való mûvelésébõl sok esetben még a létfenntartásukat
sem tudják biztosítani, nemhogy az igen magas mértékû társadalombiztosítási
járulékot megfizetni.
Ezen özvegyi nyugdíjas és szövetkezeti járadékos személyek számára
jelentõs kedvezményt jelentene, amennyiben kiegészítõ tevékenységet
folytatónak minõsülhetnének, hiszen ez esetben 10 %-os baleseti járulékot
volnának kötelesek fizetni, amely kedvezmény biztosítása valamelyest enyhítene
ezen jogosultak életkörülményein és ezen keresztül az egyébként is
válsághelyzetben lévõ hazai mezõgazdaság helyzetén.
Budapest, 1997. június 10.
Dr. Bánk Attila
országgyûlési képviselõ
FKGP