MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
B E S Z Á M O L Ó
az Országgyûlés részére
a honvédelmi politika 1996. évi megvalósításáról,
a magyar fegyveres erõk felkészítésérõl,
állapotáról és fejlesztésérõl
- 1997. május -
2
Honvédelmi politikánk alapját az Országgyûlés által elfogadott honvédelmi
alapelvek, a honvédelmi törvény, és a kormányprogram képezi. A Kormány az
ezekben megfogalmazott célkitûzések megvalósítása érdekében kiemelten
foglalkozott a védelmi szféra korszerûsítésével, a Magyar Köztársaság
biztonságát szavatoló, a nemzetközi béke megõrzését elõsegítõ aktív
szerepvállalással, valamint hatékony válság- és konfliktuskezelõ mechanizmusok
kialakításával és mûködtetésével.
A Magyar Köztársaság honvédelmi politikájának formálása szempontjából
releváns biztonságpolitikai környezet a 90-es évek eleje óta jelentõs
változáson ment át. A közép- és kelet-európai régióban alapvetõ politikai,
gazdasági és társadalmi változások zajlottak le, illetve indultak meg. A
bipoláris világrend felbomlott, a hidegháborús idõszak viszonylag kiszámítható
biztonsági rendszerét egy új, rendkívül változékony biztonsági környezet
váltotta fel.
A biztonság fogalma jelentõsen átalakult: új tényezõkkel bõvült és sokkal
összetettebbé vált. Összetevõinek, köztük a hagyományosan magasra értékelt
katonai dimenziónak a szerepe alaposan átértékelõdött. Új veszélyforrások, új
kihívások jelentek meg: a globális katonai szembenállás elvont fenyegetését
felváltotta a korlátozott méretû háborúk (lásd: Jugoszlávia) illetve a háborús
szintet el nem érõ konfliktusok valós fenyegetése. A kockázati tényezõk
körében elõtérbe kerültek az emberi jogok megsértése okozta konfliktusok, az
agresszív nacionalizmuson, sovinizmuson, rasszizmuson és idegengyûlöleten
alapuló ellenségeskedések, a tömeges migráció és a szervezett bûnözés
fenyegetése.
Ugyanakkor jelentõsen csökkent egy államok (államcsoportok) közötti
nagyméretû katonai konfliktus, egy adott ország teljes védelmi potenciálját
igénybe vevõ háború valószínûsége. Az európai biztonsági helyzet jelenleg
valószínûtlenné teszi nagyszabású agresszió indítását.
Magyarország szûkebb környezetében rendkívül pozitív fejlemény, hogy a
hazánk biztonságára közvetlenül is kiható délszláv háború véget ért, még ha
kiújulásának veszélye teljesen nem is hárult el. Ezzel párhuzamosan a velünk
szomszédos országokban zajló demokratizálódási folyamatok, törekvésük az euro-
atlanti integrációban való részvételre, minimálisra csökkentik olyan katonai
konfliktus kirobbanásának valószínûségét, amelybe hazánk is belesodródhat.
Számottevõen javultak a regionális együttmûködés feltételei.
Hazánk biztonságát közvetlenül érintõ fejlemény az is, hogy örvendetesen
halad elõre az euro-atlanti integrációs szervezetek új kihívásoknak megfelelõ
átalakítása, valamint nyitása Kelet- és Közép-Európa felé, amely megalapozott
reményeink szerint a belátható jövõben elvezethet Magyarország tagságához az
érintett szervezetekben.
Mindemellett üdvözölnünk kell azt a rendkívül pozitív jelenséget, hogy az
euro-atlanti régióban körvonalazódni látszik egy új, együttmûködésen alapuló
biztonsági modell, amelynek elvi alapját az EBESZ dokumentumaiban foglalt
értékek és normák iránt érzett közös elkötelezettség, intézményi alapjait
pedig a jelenleg is meglévõ biztonsági struktúrák jelentik.
A honvédelmi politika biztonságpolitikai meghatározottságára vonatkozóan
mindezekbõl az alábbi következtetések adódnak:
· bár a biztonsági kihívások egyre kevésbé katonai jellegûek és a válságok
kezelésében relatíve visszaszorult a katonai erõ szerepe, a boszniai
nemzetközi béketeremtõ akció bizonyítja, hogy a katonai erõ továbbra is a
válságok kezelésének egyik leghatékonyabb - ha nem is feltétlenül legvégsõ -
eszköze, és minden más eszköz mögött álló végsõ garancia, s mint ilyen, nem
elhanyagolható. Mindez nem mond ellent annak, hogy biztonságpolitikánkban
természetesen továbbra is elsõdleges szerepe van a külpolitikának;
· a gazdasági és politikai változások, a nyomukban elõállt - esetenként
fegyveres jelleget öltõ - konfliktusok és ezek kezelésének tapasztalatai
alapján egyértelmûvé vált, hogy az új típusú kihívásokat egyre kevésbé
lehetséges nemzeti keretek között eredményesen megválaszolni. A nemzetközi
együttmûködés a biztonság és a védelem területén is elõtérbe kerül a nemzeti
keretek között tett védelmi erõfeszítésekkel szemben;
· az európai biztonsági térség szereplõinek - méretük és jellegük szerint -
jelentõsen különbözõ (katonai) feladatokra kell felkészülniük és ennek során
mind nemzeti, mind nemzetközi szinten meghatározóvá válnak a rugalmasan
alkalmazható struktúrák. Hazánknak ezzel kompatibilis rendszert kell
kiépítenie;
· a haderõk fõ feladatává egyre inkább a fegyveres konfliktusok megelõzése, a
válságkezelés, a békefenntartó és béketeremtõ hadmûveletekben való részvétel
és az ezekre való felkészülés válik.
A fenti következtetések alapján megfogalmazható, hogy olyan szervezetû és
összetételû haderõt kell kialakítanunk, amely alapvetõ, hagyományos feladatán,
az ország szuverenitásának és területi integritásának védelmén túlmenõen
változatos körülmények között, meghatározott feltételek mellett és mértékben
képes válságkezelési feladatok végrehajtására, békefenntartó és béketeremtõ
hadmûveletekben való részvételre. A haderõ-átalakítási folyamat és a védelmi
szféra euro-atlanti integrációja egymást feltételezõ és erõsítõ folyamatok.
Az euro-atlanti integráció a Magyar Köztársaság következõ évekre érvényes
legfontosabb célkitûzése. Törekvéseinket alapvetõen az motiválja, hogy
csatlakozásunk nyomán egyenjogú tagjai legyünk az európai demokratikus államok
közösségének és részévé váljunk azon integrációs struktúráknak, amelyek ezen
államok közös értékein és érdekein alapulnak. Integrációs törekvéseink átfogó
jellegébõl következik, hogy azok a védelmi szféra területére is kiterjednek.
Így teljes jogú tagságra törekszünk azon szervezetekben - a NATO-ban és a
NyEU-ban -, amelyek a közös értékek védelmi szférában való megjelenítését és
hatékony védelmét szolgálják.
Magyarország csatlakozásának egyik feltétele, hogy a hosszú távú
stabilitását és jólétét megalapozó modernizáció a védelmi szférát is áthassa,
folytatódjon a haderõátalakítás és megerõsödjön a haderõ feletti demokratikus,
civil ellenõrzés. A csatlakozás ezekhez a szervezetekhez egyben garanciát is
jelent arra, hogy az elért eredmények konszolidálódnak és növekszik az ország
biztonsága.
A Magyar Köztársaság biztonságának legfõbb garanciája a békés nemzetközi
környezet és az államok kölcsönös elõnyökre épülõ, sokoldalú együttmûködése.
Ehhez minden rendelkezésre álló eszközzel készek vagyunk aktívan hozzájárulni.
A védelmi integrációra való felkészülés legsürgetõbb feladata a magyar
haderõ együttmûködési képességének, interoperabilitásának, majd - hosszabb
távon - kompatibilitásának megteremtése. Az együttmûködési képesség, melynek
elsõ eleme a szellemi kompatibilitás, magába foglalja az olyan alapvetõ
kommunikációs feltételek megteremtését, mint az idegen nyelvek elsajátítása, a
biztonságra, védelemre és katonai mûveletekre, költségvetések összeállítására,
pénzügyi elszámolásokra vonatkozó elvek, koncepciók és fogalmak azonos
értelmezése és alkalmazása. Meg kell teremteni a nemzetbiztonsági politika, a
védelmi politika, a katonai stratégia és a katonai doktrína NATO standardnek
megfelelõ értelmezését. A szellemi kompatibilitás érdekében szorosabb
összhangot kell teremteni a honvédelmi vezetés, a magyar fegyveres erõk,
valamint a NATO tagállamok védelmi szervezeteinek szervezeti, mûködési és
funkcionális alapelvei között.
A NATO tagságra való felkészülés mellett fontos feladatunk a szomszédos
országokkal való katonai kapcsolatok fejlesztése és a kölcsönös bizalom
erõsítése. Az együttmûködésre vonatkozó szándékok tisztázása mellett figyelmet
fordítunk a katonai képességek egyensúlyának megõrzésére is.
Nemzetközi szerepvállalásunk kiváló példájául szolgál a délszláv válság
kezelésében való részvételünk, ahol a magyar részvétel formája (tranzit,
logisztikai bázis, mûszaki kontingens) és tartalma összhangban van a térség
történelmi sajátosságaival, földrajzi adottságainkkal, pénzügyi
lehetõségeinkkel, valamint a térség biztonságáért érzett felelõsségünk
tudatában elõirányzott szerepünkkel és a stratégiai célt jelentõ NATO-
felkészüléssel.
Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az ország
biztonságpolitikai, védelempolitikai célkitûzései helyesek és azok az elmúlt
év során beváltak, újabb igazolást nyertek.
* *
*
A továbbiakban a fegyveres erõk két szervezetének, a Magyar Honvédség és
a BM Határõrség állapotának bemutatására kerül sor.
I.
A Magyar Honvédség jelenlegi állapota
Általános értékelés
A honvédség helyzetének megítélésénél abból célszerû kiindulni, hogy a
stabilizációs politika szükségszerû anyagi korlátait a védelmi szféra sem
léphette túl.
A Magyar Honvédség vonatkozásában elõre kell bocsátani, hogy a fegyveres
erõk mûködésének feltételei és feladatai közötti összhang - már a korábbi
években megkezdõdött - megbomlása egy gyorsított haderõ-átalakítási folyamat
beindítását tette szükségessé. Így a honvédség átalakításával meg kell
teremteni a feltételeket a megmaradó, kisebb létszámú és korszerû szervezetû
haderõ finanszírozásához. A haderõ-átalakítás programjának és középtávú
tervének kidolgozására az Országgyûlés 88/1995. (VII. 6.) határozatában hozott
döntés értelmében a Kormány kapott felhatalmazást. A Magyar Honvédségnél az
átalakítás konkrét feladatainak végrehajtása az 1995. november 30-i
kormányülésen jóváhagyott program alapján megkezdõdött.
A további feladatok tervezése, kialakítása során célszerû figyelembe
venni, hogy 1997 nyarán várhatóan döntés születik a NATO-bõvítés elsõ
lépcsõjébe bekerülõ országok körérõl. Ha a bõvítésre irányuló politikai akarat
erõs is marad, a katonai megfontolások a kiválasztásban fontos szerepet fognak
játszani. A Magyar Honvédség a kedvezõtlen folyamatok megállítása nélkül csak
nagy nehézségek árán lesz képes megfelelni az elvárásoknak.
A harckészültség és mozgósítási készség, hadrafoghatóság alapvetõen
megfelel a követelményeknek, de növelni kell a reagáló- és mûködõképességet.
Mind nagyobb nehézséget okoz a technikai eszközök leromlott állapota, a
hadsereg békemûködésének biztosítása, valamint a nagyszámú üres ingatlan és
objektum õrzése.
Az elmúlt években végrehajtott átalakítások tapasztalatai, a feladatok,
valamint a költségvetési lehetõségek azt mutatják, hogy az átalakítások
célkitûzéseinek megvalósítása a már megtett és a tervezett lépésekkel
biztosítható. Azonban a haderõ tartalékai kimerülõben vannak, a törvényekben
megfogalmazott követelményeken alapuló valós szükségletek és a rendelkezésre
álló források közötti egyensúly kritikussá vált.
Mindezek következtében a béke- és háborús vezetés korszerûsítése
keretében - összhangban a 88/1995. (VII. 6.) OGY határozattal - megkezdõdött a
Magyar Honvédség felsõ vezetésének átszervezése, melynek eredményeként a
Magyar Honvédséget a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari fõnök vezeti a
Magyar Honvédség Parancsnokságán keresztül. Alárendeltségébe - a szárazföldi
csapatok vezetésére - a 4. Gépesített Hadtestparancsnokság ( 2 hadosztállyal
és közvetlen csapatokkal), - a repülõ és légvédelmi csapatok vezetésére - a 2.
Repülõ és Légvédelmi Hadtestparancsnokság valamint a Központi Rendeltetésû
Szervezetek Parancsnoksága, illetve közvetlen szervezetek tartoznak. Ezzel
párhuzamosan megszûnt a Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága, a Légvédelmi
Parancsnokság és a három Katonai Kerületparancsnokság, csökkent a középszintû
vezetõ szervek és más szervezeti elemek száma. A további átalakítás
folyamatban van. Ennek lényege, hogy a felsõszintû vezetést a Honvéd Vezérkar,
a középszintût a haderõnemi vezérkarok fogják ellátni.
A dandárok száma békében 3-mal, háborúban 6-tal; az ezredek száma békében
4-gyel, háborúban 16-tal csökkent. A béke hadrendi elemek száma 249-rõl 195-
re, (22 %-kal) a háborús elemek száma 31 %-kal mérséklõdött. A béke
rendszeresített létszám 86.000-rõl 66.000-re (24 %-kal), a háborús mintegy 25
%-kal csökkent.
Az elmúlt évek szervezeti korszerûsítése során a törvényi szabályozás
módosulása következtében több, nem kizárólag a honvédség alaprendeltetésének
megfelelõ feladatok végrehajtását szolgáló szervezet kivált a Magyar
Honvédségbõl. Ilyenek például a Katonai Biztonsági Hivatal, a Katonai
Felderítõ Hivatal, a felsõfokú tanitézetek, a Haderõcsökkentési Információs és
Ellenõrzõ Központ, a Beszerzési Hivatal, a Haditechnikai Intézet, a Pénzügyi
és Számviteli Szolgálat, stb. Természetesen ez az ésszerûsítési folyamat
folytatódik.
Haditechnikai és anyagi készletek helyzete, fejlesztése
A szervezeti- és létszámcsökkentéssel egyidõben megkezdõdött a technikai
korszerûsítés fõ irányainak, prioritásainak tervezése is, mely az
ezredfordulót követõ idõszakra meghatározza a honvédség technikai
fejlesztését.
Egyidejûleg néhány területen megteremtõdött, illetve folytatódott a
valóságos technikai fejlesztés. Befejezõdött - a Kormány döntésének
megfelelõen az orosz tartozás kiegyenlítésébõl kapott - MIG-29 harcászati
repülõgépek hadrendbe állítása és a saját-idegen felismerõ berendezésekkel
való ellátása. A szárazföldi csapatok harcképességét növeli a belorusz
szállításból beérkezett 100 db T-72-es harckocsi, valamint az orosz
államadósság terhére beérkezõ 487 BTR-80 típusú páncélozott szállító
harcjármû, amelybõl 79 darab már a csapatoknál van. E harceszközök 1997-ben
rendszerbe állításra kerülnek. A BTR-80 harcjármûvek lehetõvé teszik a
korszerûtlen D-944 harcjármûvek hadrendbõl való kivonását.
Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fentieket leszámítva a
haditechnikai fejlesztések a '80-as évek közepétõl gyakorlatilag leálltak.
Ezért a technikai eszközök átlagéletkora megközelíti a 20 évet, mintegy 60
%-ának korszerûségi szintje elmarad a követelményektõl.
Az alkatrész- és anyagellátás nehézségei ellenére a hadrafoghatóság és az
üzemeltetés feltételei még biztosíthatóak, de gondok vannak harci repülõgépek,
a légvédelmi, ezen belül különösen a rádiótechnikai rendszer eszközei,
valamint a páncélozott szállító harcjármûvek üzemeltetése terén.
A honvédség technikai fejlesztési gondjain túlmenõen, a korábban
kidolgozott és megalapozottan lépcsõzött középtávú üzemi és ipari javítási
tervek irreális megvalósítási feltételei miatt az ipar területén több
ágazatban csak a minimális szinten vált lehetõvé a javítási kapacitások
költségvetésbõl finanszírozott fenntartása. Ennek hatásai más területeken is
jelentkeztek.
A harckészültség és mozgósítás helyzete
A honvédség harckészültségi és mozgósítási készségét sikerült megõrizni.
A békeállomány ismeri, begyakorolta M feladatait. A korábbinál fokozottabb
mûködési és kiképzési korlátozásokkal, szigorúbb takarékossági intézkedésekkel
biztosított volt a vezetettség és hadrafoghatóság.
A honvédség harckészültségi és mozgósítási rendszere mûködik. Folyamatos
fenntartása a csökkenõ pénzügyi és anyagi-technikai lehetõségek miatt más
területek rovására volt megvalósítható.
A készenléti és készültségi szolgálatok rendszere megbízhatóan mûködött.
Biztosított volt a szolgálatba helyezés, továbbá a készültségi szolgálatba
lépett erõk elõírt idõre történõ alkalmazási készenlétének elérése.
Megváltozott a repülõ- és légvédelmi csapatok készültségi rendszere. A
légvédelmi rakétacsapatok és a harci helikopterezred válságmentes békeállapot
idõszakában (alaphelyzetben) nem látnak el készültségi szolgálatot. A
harcászati repülõk és a rádiótechnikai csapatok változatlan reagálóképességgel
hajtották végre alapfeladataikat.
Folytatódott az országmozgósítás új rendszerével összefüggõ feladatok
végrehajtása. Kidolgozásra kerültek az országmozgósítás komplex programjának
elvi alapjai és a rendkívüli állapotra történõ felkészüléshez kapcsolódó
honvédségi feladatok. Eredményes a védelmi felkészítésben és az
országmozgósításban irányítási joggal rendelkezõ tisztségviselõk felkészítése.
A kiképzés, a parancsnokok és törzsek felkészítése
A honvédség kiképzési feladatai végrehajtásának keretében a tevékenység
elsõsorban a válságkezelés katonai rendszabályaival kapcsolatos ismeretek
elmélyítésére és begyakorlására irányult. A gyakorlatok száma kevesebb volt a
korábbinál. Csökkent a repülõgép-vezetõk és vadászirányító megfigyelõk
gyakorlati felkészültségének színvonala.
A csapatok rendelkeztek a szükséges alapvetõ bázisokkal, objektumokkal és
kiképzés-technikai eszközökkel. Ezek állapota, mûködõképessége
alakulatonként változó.
A nemzetközi kiképzések és gyakorlatok jó színvonalon kerültek
végrehajtásra, megfelelõen szolgálták az elvárt nemzetközi kötelezettségeket.
A kijelölt parancsnokok és törzsek begyakorolták a NATO-hoz való
csatlakozásból és a PfP programból rájuk háruló feladatokat.
A csapatok kiképzésében a fõ hangsúly a katonák egyéni felkészítésére és
a kis-alegységek kiképzésére helyezõdött. Az alegységszintû gyakorlatokat,
éleslövészeteket és más kiképzési feladatokat a csapatok eredményesen
végrehajtották. Magasabb szintû gyakorlatok végrehajtására anyagi okok miatt
már évek óta nincs lehetõség. A kiképzési feladatok csökkentése miatt a
hivatásos állomány erõfeszítései ellenére is a kiképzés eredményessége néhány
területen visszaesett.
NATO csatlakozásunk elõkészítése keretében megtörtént a várható feladatok
felmérése. Megkezdõdött az alapdokumentumok kiadása, a parancsnokok és törzsek
NATO-kompatibilis felkészítésének tervezése. A NATO és a Magyar Köztársaság
közötti közvetlen együttmûködést meghatározó Egyéni Partnerségi Program (EPP)
és Békepartnerségi Keretprogram keretében a kijelölt erõk közös magyar-
amerikai légi kutató-mentõ gyakorlaton a NATO-ban elfogadott módszerek és
elvek teljes körû alkalmazásával gyakorolták a vegyes nemzetiségû erõk
együttes tevékenysége vezetésének, logisztikai biztosításának megszervezését
és végrehajtását.
Rendszeressé váltak a konzultációk és véleménycserék a NATO különbözõ
szerveivel a polgári és demokratikus ellenõrzés feltételrendszerének
kialakítása, a haderõtervezés átalakítása, a nyelvoktatás, eljárási
harmonizáció, a szabványosítás, a jogi harmonizáció, a NATO képviselet
megerõsítése, békefenntartás, interoperabilitás, kompatibilitás, az IPP
feladatok és a titokvédelmi elõírások végrehajtása területén.
A tanintézeti képzés helyzete
A tanintézeti képzés átalakításának elsõ üteme a felsõoktatási
törvénynek, a 88/1995. (VII. 6.) országgyûlési határozatnak megfelelõen 1996.
szeptember 1-jével befejezõdött. Ennek megfelelõen a katonai felsõoktatási
intézmények - a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, a Kossuth Lajos Katonai
Fõiskola és a Szolnoki Repülõtiszti Fõiskola bázisán megalakított - Zrínyi
Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a továbbra is önálló Bolyai János Katonai
Mûszaki Fõiskola a honvédelmi miniszter közvetlen felügyelete alatt, a Magyar
Honvédség hadrendjén kívül, mint önálló intézetek mûködnek a továbbiakban. Az
új rendszer szerinti oktatás az 1997-98-as tanévtõl indul.
A felsõoktatási törvény szerint mûködõ intézményekrõl leválasztásra
kerültek az ellátó-biztosító szervezetek, ezeket átvették a budapesti és a
szentendrei szakképzõ iskolák. Jelenleg a HM 46/96. sz. utasítás alapján
folyik az intézmények átadás-átvétele, a vezetés, az oktatás, a gazdálkodás
rendjének, a törvények szerinti tevékenység kialakítása.
A hivatásos tiszthelyettesképzés átalakításánál a jogi és tartalmi
korszerûsítésre helyezõdött a fõ hangsúly. A szakképzés korszerûsítése terén
megindult állami folyamathoz csatlakozva a zászlós és tiszthelyettes-képzéssel
egyidõben a végzõsök államilag elismert szakképesítést is kapnak. A
tiszhelyettesképzés 1996-tól teljes mértékben levált a fõiskolákról és 1997-
tõl három katonai szakképzõ iskolában történik.
A képzés 3 honvédgimnáziumban, 1 honvédkollégiumban, 6 honvéd-
szakközépiskolában, valamint a katonai mûszaki fõiskolán és a Nemzetvédelmi
Egyetemen történik. Megkezdõdött az intézmények számának csökkentése. Megszûnt
1996-ban a székesfehérvári Honvéd Kollégium és a budapesti Zenemûvészeti
Honvéd Szakközépiskola önálló mûködése. A tervek szerint 1997-ben befejezi
mûködését az orosházi, a váci és a tápiószecsõi Honvéd Szakközépiskola,
valamint a szegedi Honvéd Gimnázium. A 31-33/1996. HM határozatok alapján
jött létre a budapesti Katonai Szakképzõ Iskola és Kollégium, a Szentendrei
Katonai Szakképzõ Iskola és Kollégium, valamint a Szolnoki Katonai Középiskola
és Kollégium.
Az új intézményhálózat évente 250-300 fiatal tiszt, 350-400
tiszthelyettes kibocsátását, 100-150 katonai középiskolai és 100-150
szakmunkás-iskolai végzettségû növendék, továbbá mintegy 150 fõ korábban
végzett tiszthelyettes érettségiztetését, valamint a tiszti és tiszthelyettesi
állomány tovább- és átképzését biztosítja.
Ezenkívül speciális polgári képesítést igénylõ beosztásokba a polgári
felsõoktatási és középfokú oktatási intézményekben végzettekbõl tiszti
beosztásba mintegy 150 fõ és tiszthelyettesi beosztásba 150-200 fõ átvételét
tervezi a tárca.
A Magyar Honvédség ingatlanhelyzete
A honvédség rendelkezésére álló ingatlanállomány egy jelentõs részére
nincs igény. Ezek fenntartása (õrzése) komoly anyagi terhekkel járt (évente
mintegy 80-100 MFt), a fizetõképes kereslet hiánya miatt eddigi hasznosításuk
bevételt gyakorlatilag alig jelentett (1996-ban 275,5 MFt volt).
Az ingatlan-felújításra fordítható elõirányzatok, - 1995-ben 418 MFt,
1996-ban 375 MFt - alig haladták meg az épületek, építmények vagyonértékének 1
ezrelékét, így gyakorlatilag tervszerû felújításokra nem volt lehetõség.
Általános jellemzõ az objektumok fokozódó állagromlása és egyre többször
kellett szembenézni a használhatóságot is veszélyeztetõ hibákkal,
üzemzavarokkal.
A lakásingatlanokat érintõen több ütemben, összesen 20.848 db állami
tulajdonú, HM-kezelésû lakás elidegenítésérõl született döntés. Az értékesítés
folyamatos, 16 ezer lakásra lett megkötve az adásvételi szerzõdés.
Az építés-beruházási feladatokat szûkös keretek között lehetett végezni.
A kiemelt beruházások közül gyakorlatilag áll a Központi Honvédkórház
rekonstrukciója. A kecskeméti repülõtér-fejlesztés jó ütemben haladt.
Elkészült a szolnoki és hódmezõvásárhelyi konyha-étterem felújítás. A
szükségeshez képest kevés volt az átadott új lakás, Budapesten 94, vidéken 10.
Az ipari és megelõzõ javítások elmaradása miatt a katonai tevékenység
több területen nem felelt meg a normatív környezetvédelmi elõírásoknak. A
hazai és nemzetközi környezet- és munkavédelmi konzultációk során szerzett
tapasztalatok, a szélesedõ együttmûködés azonban hozzájárul a védelmi és
honvédelmi, valamint a környezet- és munkavédelmi feladatok összehangolásához.
Erre alapozva kapcsolódhat be a védelmi és honvédelmi tevékenység a hat évre
szóló Nemzetközi Környezetvédelmi, Területfejlesztési és
Környezetegészségügyi, valamint a kialakításra kerülõ Környezetbiztonsági
Programok megvalósításába.
A hadsereg átalakításával szükségszerûen együttjáró áthelyezések - az
elmúlt öt évben több mint 9 ezer fõ - következtében egyes helyõrségekben a
megvásárolt lakások fenntartási gondjait lakhatási támogatásokkal, illetve a
lakások visszavásárlásával, vagy a magánforgalmú lakáscserék segítésével volt
megoldható. A cél az, hogy a jogi úton történõ rendezés során tovább már ne
nehezedjenek a tárca szociális gondjai.
A személyi állomány élet-, munka- és szolgálati körülményei, szociális
helyzete
Az Országgyûlés 88/1995. (VII. 6.) határozata alapján a Magyar
Honvédségnél jelentõs változások következtek be, amelyek alapvetõen
befolyásolták a személyi állomány helyzetét. Azokat a kedvezõ hatásokat,
amelyeket a határozat feltételezett és a 61/1995. számú miniszteri utasítás
meghatározott, csak részben sikerült elérni.
A hivatásos állomány jelentõs része családja általános anyagi helyzetének
ellehetetlenülése miatt nem tudta vállalni az átalakításhoz kapcsolódó
mobilitást, továbbá erõsítette a helyhezkötöttséget az is, hogy a hivatásos
pályán, szinte egyetlen elérhetõ vagyontárgyként a 90-es években sokan
megvásárolták szolgálati lakásukat. A szûk keretek ellenére a tárca mintegy
400 millió forintot fordított a hivatásos állomány új, a mobilitást elõsegítõ
lakásvásárlásának biztosítására.
Az állandó állomány illetményemelését a honvédség nehéz anyagi helyzete
ellenére sikerült biztosítani. A hivatásos állomány illetményemelésének
mértéke 1996-ban átlagosan 19,5 %, tisztek esetében a kötelezõ beosztási
illetményemelés 7.500 Ft, tiszthelyettesek esetében pedig 4.750 Ft volt. A
pályakezdõ, alacsony jövedelmû állománynál az átlagos mértéket meghaladó
emelést biztosítottunk. A sorállomány, a tartalékos katonai szolgálatot
teljesítõk és a katonai tanintézeti hallgatók illetményemelésének mértéke
elérte a 20 %-ot. A közalkalmazottak illetményfejlesztése a Honvédségi
Dolgozók Szakszervezetével történt megállapodásoknak megfelelõen 1996
márciusban és szeptemberben realizálódott. A köztisztviselõk
illetményalapjának 18.000 Ft-ról 20.000 Ft-ra történt emelése tulajdonképpen
11 %-os fejlesztést jelentett. Ez az emelés érezhetõen csökkentette az
állomány megélhetési terheit.
A hivatásos állomány szolgálati tevékenységének helyzete kedvezõtlenül
alakult az elmúlt évek során. A nagyarányú kiáramlás miatt a tiszti
feltöltöttségi mutatók romlottak, alegység-parancsnoki szinten egyes
fegyvernemeknél és helyõrségekben kritikussá váltak. A hivatásukban
megmaradókra aránytalanul több teher hárult és hárul, miközben
életkörülményeik nem javultak.
A személyügyi munka középpontjába a haderõ korszerûsítéséhez szükséges
állomány megõrzése és az állományarányok javítása került. Az volt a törekvés,
hogy az egyes beosztásokba megfelelõ emberek kerüljenek. Javítjuk a
beiskolázás tervszerûségét és a hallgatói állomány kiválasztásának, jövõbeni
beosztásuk megtervezésének lehetõségeit.
A honvédség szociális ellátó rendszerében a szervezeti elemek egységes
vezetés alá kerültek, de a széttagolt szociálpolitikai tevékenység nem tudta
követni a társadalmi, honvédségi változások által elõidézett feszültségeket.
Folytatódott a humán szolgálat kiépítése, amely a társadalmi szervekkel,
országos mozgalmakkal karöltve eredményeket ért el a sorállományú fiatalok
mentálhigiénés helyzetének javításában, általános tájékozottságuk növelésében.
Több program megvalósítása irányul a sorállománnyal foglalkozó alegység-
parancsnokok ilyen irányú felkészítettségének fokozására.
Felsõ szinten - az idõnként elõtérbe kerülõ gondok ellenére - kialakultak
az érdekegyeztetés mechanizmusai. A Magyar Honvédség érdekvédelmi szervezetei
sokoldalúan és eredményesen képviselték tagjaik érdekeit. Az érdekegyeztetés
helyi fórumai azonban még hiányosak, kialakulásukat, eredményes mûködésüket
több helyen szemléleti problémák is nehezítik.
A Tábori Lelkészi Szolgálat helyzete stabilizálódott, tevékenysége
kiterjedt a Magyar Honvédség csaknem minden szervezetére.
Egészségügyi és gyógyászati ellátás helyzete
A honvédség személyi állományának egészségügyi ellátása a katona-
egészségügyi szolgálat által mûködtetett alapellátó és intézeti tagozatban
folyt. Az alapellátó tagozatban a csapat-egészségügyi szolgálatoknál mûködõ
101 általános orvosi rendelõ többségének felszereltsége megfelelt a polgári
háziorvosi rendelõknek, ezen belül 53 fogorvosi rendelõ is van.
A honvédkórházak és rehabilitációs intézetek mintegy 350.000 honvédségi
egészségügyi ellátásra jogosult (katonák, köztisztviselõk, közalkalmazottak és
közvetlen hozzátartozóik, valamint a nyugdíjasok) gyógykezelését, orvosi
rehabilitációját, szakgondozását végezték.
Az egészségügyi és gyógyintézeti ellátás két fõ területén, a központi
kórházi ellátásban - amely a Központi Kórházat, a Budai Kórházat, továbbá a
vidéki kórházakat, intézeteket jelenti - biztosított volt az ellátás
színvonalának megõrzése. A csapatorvosi gyógyító-megelõzõ tevékenység
területén hasonló a helyzet, mint a technikai ellátottságban. Gyógyszerekbõl,
gyógyászati anyagokból a készleteket a hadsereg gyakorlatilag felélte, a
békeellátás területén gondjai vannak.
A kórházak mûködtetésében jelentõs gondokat okozott, hogy az OEP az
intézetek finanszírozását, a bérelõirányzatot a honvédségtõl eltérõen és az
inflációt nem követõ mértékben állapította meg, így a támogatások reálértéke
évrõl évre csökken. A honvédség egészségügyi intézeteinek 1996. szeptember 13-
i adósságállománya mintegy 678 MFt volt. Az adósságállományt saját és külsõ
források felhasználásával jelentõsen csökkentettük.
A hivatásos állomány rendszeres orvosi szûrõvizsgálata alapján
megállapítható, hogy egészségi állapotuk a szolgálatképességi mutatók szerint
alapvetõen kielégítõ volt, bár egészségügyi kilátásai a korábbi évekhez
képest rosszabbodtak. A megbetegedések gyakoriságának szintje elsõsorban a
súlyosabb megbetegedések irányába történt eltolódással emelkedett. Emiatt az
általános orvosi alapellátás mellett megnövekedett a kórház-rendelõintézeti
szakellátás iránti igény.
Sajtónyilvánosság, társadalmi kapcsolatok
A honvédelmi kérdésekrõl adott tájékoztatásban, a nemzetközi és hazai
közvélemény alakításában a Honvédelmi Minisztérium eredményes sajtómunkát
végzett. A honvédség feletti polgári irányítás és demokratikus ellenõrzés
megvalósulásában fontos szerepet játszott a honvédelmi kérdésekben jól
tájékozott sajtó. A vezetõk a nyilvánosságot és a közvélemény tájékoztatását a
vezetõi tevékenység szerves részének tekintették. A rendszeres és érdemi
tájékoztatás eredményeként a lakosság ismeri és elfogadja, hogy a honvédség a
nehéz anyagi helyzete ellenére kész és képes feladatai ellátására, jól
használja fel a rendelkezésére bocsátott erõforrásokat. A haderõ-átalakítás
és az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás társadalmi fogadtatása a
Gallup felmérések szerint pozitív fordulatot vett.
A haderõ-átalakítással kapcsolatos kommunikáció biztosította a szükséges
társadalmi és helyi közéleti támogatottságot. A NATO és békepartnerségi
programok, különösen a gyakorlatok sajtómunkája alkalmat adott az euroatlanti
szervezetekhez való csatlakozásunk érdekében megfogalmazott üzenetek
eljuttatására a hazai és nemzetközi közvéleményhez. A honvédség mindennapi
életének, tevékenységének sajtóját azonban a negatív események is
befolyásolták, az erõfeszítések ellenére kevés teret kapott a katonai
kiképzésrõl és gyakorlati feladatokról adott tájékoztatás.
A honvédelmi témákkal foglalkozó újságírók személyes felkészültsége,
tájékozottságának javítása érdekében többször került sor háttér-
tájékoztatókra, bemutatókra, szerkesztõségi látogatásokra. A minisztérium
által szervezett Honvédelmi Tudósítók Klubja rendezvényein az újságírók
érdemi információkhoz jutottak.
Az elmúlt idõszakban a civil-katonai kapcsolatok folyamatosan bõvültek,
minden területen fejlõdött az együttmûködés tartalma és intenzitása. E
kapcsolatok intézményesítését segíti a létrehozott Leszerelési és Civil-
Katonai Kapcsolatok Központja.
Intenzív és rendszeres a kapcsolata a Honvédelmi Minisztériumnak és a
Magyar Honvédségnek a társadalmi szervezetekkel, különösen azokkal, melyek
kötõdnek a védelem ügyéhez, a katonai hagyományok õrzéséhez. A fegyveres erõk
nemzetközi, békepartneri és IFOR/SFOR, feladatainak megvalósításakor külön
figyelmet kapott az érintett lakossággal való aktív kapcsolat kiépítése, a
hatékony tájékoztatás, a megértés és a bizalom fejlesztése.
Az állampolgári ügyek intézésében megfelelõ javulás tapasztalható, a
szervezetek és magánszemélyek kérelmeinek, panaszainak intézése a civil-
katonai kapcsolatok erõsítésének egyik legjobb eszköze.
A törvény-elõkészítõ, jogszabályalkotó (szabályozó) és igazgatási
tevékenység helyzete, feladatai
Az elmúlt országgyûlési ciklusban elfogadott Honvédelmi Alapelvek alapot
teremtettek új honvédelmi törvény kidolgozására. Az 1993. évi CX. törvény a
honvédelemrõl 1994. január 1-jén lépett érvénybe. Ez teremtette meg a
fegyveres erõk, azon belül a Magyar Honvédség mûködési rendje további
korszerûsítésének jogi szabályozási feltételeit.
Széleskörû egyeztetést és több éves elõkészítõ munkát követõen 1996-ban
megszületettek a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek hivatásos állománya
szolgálati viszonyáról; a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítõ
katonák jogállásáról; a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények
vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvények.
Ugyancsak nagy jelentõséggel bír a titokvédelem törvényi szabályozása,
ami lehetõvé tette a nemzetközi titokvédelmi egyezmények megkötését. A NATO és
a Magyar Köztársaság Kormánya által megkötött SOFA egyezmény biztosítja -
többek között - a délszláv béketeremtésben résztvevõ IFOR/SFOR-csapatok
átvonulásának és magyarországi állomásoztatásának rendezett, szabályozott
körülmények közötti végrehajtását. Ilyen egyezmények szabályozzák a magyar
békefenntartó katonák (vagy rendõrök) külföldi szolgálatait is.
A védelmi igazgatás fokozatos kiépítésével, a kialakult jogszabályi
keretek, valamint a megyei védelmi bizottsági gyakorlatok tapasztalatai
alapján lehetõvé vált egy átfogó, a védelmi igazgatás teljes vertikumára
kiterjedõ rendszergyakorlat (VÉDELEM-96) végrehajtása. A gyakorlat az ország
védelmi képességének növelését, a rendkívüli állapotra történõ felkészülést, a
minõsített idõszakot el nem érõ válság kezelését és a Honvédelmi Tanács és
munkaapparátusa "rendkívüli idõszaki" feladatainak feldolgozását, gyakorlását
tette lehetõvé.
A honvédelem komplex rendszerében a polgári szféra a háborús veszély
észlelésétõl a rendkívüli állapot kihirdetése utáni idõszakig gyakorolta az
irányítási, a honvédelem teljes körû támogatási, valamint a polgárok és
közjavak oltalmazási tevékenységét. A gyakorlat bebizonyította, hogy az
Alkotmány, a honvédelemrõl szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok alapján
a Kormány irányításával mûködõ védelmi felkészítési és mozgósítási rendszer
nemcsak a honvédelmet, hanem a fegyveres erõk és a polgári szervek
együttmûködve, képesek megteremteni az állampolgárok élet- és
vagyonbiztonságát, a közjavak oltalmazását, az országot érhetõ bármely
veszélyhelyzetben.
A honvédség fegyelmi helyzete
A hadseregben a fegyelemsértések - az elkövetõ személyétõl, annak
beosztásától függetlenül - egyre nyíltabban kerülnek a közvélemény
nyilvánossága elé.
A személyi állomány fegyelmi helyzetének 1996. évi összetevõi egyaránt
tartalmaznak kedvezõ és kedvezõtlen tendenciákat is. Kisebb számban követtek
el önkényes eltávozást, szökést, alárendelt megsértését és szerencsére
kevesebb baleset is fordult elõ. Nem javult a helyzet a szolgálat ellátás
színvonalának emelése, az emberi kapcsolatok, a garázdaság és kiemelten a
honvédségi vagyon elleni bûncselekmények területén. Továbbra sincs kellõ
tekintélye a szolgálatot adó személyeknek, elõfordul, hogy õk maguk is
résztvevõi a vagyon elleni és az emberi kapcsolatokat sértõ
bûncselekményeknek.
A parancsnokok (vezetõk) jogismeretét és joggyakorlatát döntõen a
szolgálatot teljesítõ jogász vagy az igazgatási fõtiszt szakmai
felkészültsége, jártassága határozza meg.
A hangulati tényezõkben egyre inkább éreztetik hatásukat az általános
társadalmi problémák, a katonai pálya presztízsvesztesége és a
katonacsaládokat is érintõ munkanélküliség.
Gazdálkodás- és költségvetés
A költségvetés reálértékben 1990-1995. között 60 %-kal csökkent. Ezt
bizonyítja, hogy a védelem tényleges kiadási elõirányzatai GDP-hez viszonyítva
ezen idõszakban 2,5 %-ról 1,4 %-ra, a védelmi költségvetés részesedése a
központi költségvetésbõl 5,8 %-ról 3,5 %-ra esett vissza. A viszonyszámok nem
tartalmazzák az orosz államadósság törlesztéseként beérkezett haditechnikai
szállítások értékeit. (Ezek összege 1993-ban 101,5; 1994-ben 11,6 Mrd Ft-ot
tett ki.)
A Magyar Honvédség 1996. évi költségvetése a tárca 78.982 Mrd Ft-os
költségvetésén belül 69.145 Mrd Ft kiadási, 9.9 Mrd Ft bevételi és 59.245 Mrd
Ft támogatási elõirányzattal került év elején jóváhagyásra. Ez azt
jelentette, hogy a kiadási elõirányzat az 1995. évi módosított elõirányzattól
reálértékben mintegy 16.0 Mrd Ft-tal maradt el, továbbá az elmúlt évi
kifizetetlen számlaállomány mintegy 1.4 Mrd Ft-tal terhelte az 1996. évi
költségvetési gazdálkodást.
A központi költségvetés terhére végrehajtott átcsoportosítások és egyéb
intézkedések, valamint a tárca és a Magyar Honvédség gazdálkodó szervezeteinek
összehangolt tevékenysége eredményeként jelentõsen csökkent (az 1995. évi 1,4
Mrd forintról mintegy 830 MFt-ra) az 1996. év végi kifizetetlen
számlaállomány. Ez úgy vált lehetõvé, hogy az 1996. évi személyi juttatások és
társadalombiztosítási járulékok elõirányzat maradványaiból (950 MFt), a
munkaadói járulék és kedvezményes nyugdíjra biztosított maradványból (300
MFt), az USA PfP és ennek megfelelõ szellemiségû gyakorlatok támogatásából
(mintegy 244 MFt), a kórházi konszolidációból (330 MFt) keletkezett
megtakarítások révén a hiány jelentõsen mérsékelhetõ volt. Az év végére tehát
830 MFt -ra csökkent a hiány, bár ez továbbra sem lebecsülhetõ nehézséget okoz
a haderõ napi mûködésének biztosításához.
A Kormány, áttekintve a honvédelem 1996. évre kialakult helyzetét,
értékelve a védelmi feladatok finanszírozásában jelentkezõ feszültségeket, úgy
határozott, hogy a védelem mûködõképességének fenntarthatósága érdekében a
költségvetés támogatásának reálértékét 1997. évre meg kell õrizni. Ennek
megfelelõen az 1997. évi költségvetés 96.814,0 MrdFt kiadási elõirányzatot
tartalmaz az 1996. évi 78.982,3 MrdFt-hoz viszonyítva (22,6 %-os növekedés).
A tárca ellenõrzési szabályozók kiadásával és külön szervezet
létrehozásával szigorította meg a belsõ ellenõrzést. A pénzügyi-gazdasági
ellenõrzések a hatályos rendelkezésekkel összhangban kerültek végrehajtásra.
A Honvédelmi Minisztérium, felismerve annak realitását, hogy a katonai és
a gazdasági tervezés szükségszerûen egymásra épül, amellett foglalt állást,
hogy a megalapozott haderõtervezés nem nélkülözheti a közép- és hosszú távú
költségvetési tervezés új rendszerének bevezetését.
A jelenlegi költségvetés-tervezési gyakorlat egyik hiányossága, hogy éves
rendszerben csak korlátozott az igények fontosságának, sorrendiségének
meghatározása. Másik korlátja, hogy nem biztosítja a forrásigények védelmi
feladatokhoz való rendelését. Összességében a tervezési folyamatnak nem lehet
szerves része a tervezett erõforrás felhasználások hatékonyságának elemzése.
A fejlett országok tapasztalatai alapján a Honvédelmi Minisztérium - a
védelmi költségvetések átláthatóságára vonatkozó parlamenti elvárásokat is
figyelembe véve - megkezdte az új Védelmi Tervezõ Rendszerre vonatkozó
elgondolás összeállítását. Kidolgozásra került a rendszer-vázlat javaslat és a
védelmi tervezõ rendszerre vonatkozó utasítás. Az új rendszer egyik eleme a
hároméves gördülõ tervezés, a másik a program-tervezés bevezetése.
A honvédelem 1998-2000. évi feladatainak tervezéséhez a katonai- és
gazdasági tervezés alapvetõ követelményei HM utasításban kerültek
meghatározásra.
A békepartnerség és a békefenntartó tevékenység értékelése
A NATO-val történõ együttmûködés feltételeinek megteremtése érdekében a
"Partnerség a békéért" (PfP) kezdeményezéshez történõ csatlakozás óta
Magyarország a kezdeményezés aktív tagja, ennek eredményeként a katonai
gondolkodás változása is megkezdõdött.
A szellemi kompatibilitás megteremtése érdekében megkezdõdött a
parancsnoki állomány felkészítése az általános NATO ismeretek, a törzs-
eljárások, parancsnoki döntéshozatal, a NATO doktrínák (alkalmazási elvek,
szabályzatok) ismertetése területén. Az együttmûködési készség színvonalának
emelése érdekében folyamatos a nyelvi képzés erõsítése, a tanfolyamokon levõ
állomány létszámának emelése.
A SOFA egyezmény elõírásával az 1995. évi CII. tv. kihirdetésével
jelentõs elõrelépés történt a jogi harmonizáció érdekében.
Szervezeti, strukturális kompatibilitás terén kidolgozásra kerültek a
Magyar Honvédség modernizációjának legfontosabb lépései. A vezetés
modernizációjának célja, hogy a Honvéd Vezérkartól az egységszintig bezárólag,
a különbözõ NATO szervezetekkel, parancsnokságokkal együttmûködésre képes
szervezeti struktúra alakuljon ki.
A technikai kompatibilitás terén a légtérellenõrzés hazai rendszereinek
átalakítását a beszerzésre tervezett új radarok telepítése és
rendszerbeállítása, illetve a megvalósuló Légtér Szuverenitás Központ fogja
biztosítani. A polgári katonai légi forgalom összehangolása terén életbe
léptek az ICAO EUROCONTROL ajánlásait fokozottan figyelembe vevõ szabályzók,
melyek további korszerûsítést igényelnek.
Az aktívabb szerepvállalás a békefenntartásban elõsegítette a Magyar
Köztársaságnak a nyugati integrációhoz való közeledését. Kormánydöntés és
parlamenti jóváhagyás alapján egy-egy fegyveres békefenntartó kontingens vesz
részt a sínai-félszigeti multinacionális erõk és megfigyelõk, valamint a
ciprusi ENSZ misszióban. A katonai megfigyelõk eredményesen teljesítették
feladataikat, váltásuk az éves váltási tervnek megfelelõen folyik. A
békefenntartásban szolgálatot teljesített tisztjeink beosztásukban, napi
munkájukban jól hasznosítják megszerzett idegen nyelvi és katonai
ismereteiket, ami összhangban van integrációs törekvéseinkkel.
A boszniai béketeremtésben való magyar részvétel keretében hazánk
hatékony segítséget nyújtott a kijelölt NATO (amerikai) IFOR/SFOR katonai
kontingens átvonulásához, magyarországi logisztikai bázisának létrehozásához
és mûködtetéséhez. A feladatok végzését külön munkacsoportok irányítják és
koordinálják. Tárcaközi Bizottság készíti elõ és koordinálja a közös
tevékenységet. A Magyar Honvédségnél - országgyûlési felhatalmazással -
Operatív Csoport tevékenykedik.
Az IFOR/SFOR csapatok államhatáron való átléptetése szervezett. A
csapatok átléptetésével kapcsolatos feladatok és a végrehajtás tapasztalatai
rendszeresen egyeztetésre, pontosításra kerültek.
Mint ismeretes, az IFOR/SFOR kötelékében a boszniai béketeremtésben a
Magyar Köztársaság is közvetlenül részt vesz. A magyar mûszaki kontingens
önkéntes jelentkezõkbõl került - komoly szûrõ utáni válogatás alapján -
összeállításra, ezt követõen rendkívül körültekintõ és lelkiismeretes
felkészítésre, kiképzésre, majd útbaindításra, Okuèaniba. Az 1996. február 3-
án hivatalosan IFOR parancsnokság alá került zászlóalj munkáját, tevékenységét
a közvélemény, a sajtó, a média nyilvánossága is elismeri.
A boszniai békestabilizálás iránti elkötelezettségünket is kifejezi, hogy
az IFOR-t (békefenntartás) felváltó SFOR (békestabilizálás) feladatokban is a
korábbi szintnek megfelelõen veszünk részt 1996 decemberétõl .
A Magyar Honvédség átalakításának helyzete és további feladatai
A Magyar Köztársaság Kormányának a honvédelemmel kapcsolatos
célkitûzéseit, és a fegyveres erõkkel szemben támasztott követelményeit
kormányprogram határozza meg. A honvédelmi tárca feladatait ez a program,
illetve a biztonságpolitikai alapelvek determinálják. Az elmúlt öt évben -
a biztonságpolitika új alapokra helyezésével, a Magyar Honvédség védelmi
elvekre alapozott átalakításának megkezdésével - megváltozott a honvédség
irányításának, szervezeti és vezetési rendjének feltételrendszere.
A honvédelmi tárca vezetése a fennálló ellentmondások megoldását a minden
területre kiterjedõ átalakítás keretében látta és látja megoldhatónak. Elsõ
lépésként kidolgozta a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú
átalakításának irányairól és létszámáról szóló javaslatot, melyet az
Országgyûlés 1995. június 30-án elfogadott. A határozat következetes
végrehajtása közép- és hosszú távon perspektívát jelent a Magyar Honvédség
számára. Lehetõséget biztosít a szervezeti és technikai korszerûsítésre, a
modern gazdálkodási formára való áttérésre, ezen keresztül a biztonságos
finanszírozhatóságra. Hosszú távon stabilizálódik a honvédség haderõnemi és
fegyvernemi összetétele, szervezeti felépítése, létszáma.
A szervezeti és létszámcsökkentés eredményeként a honvédség 1996. év végi
rendszeresített békelétszáma - összhangban a 106/1996. (XI. 29.) OGY
határozattal - mintegy 66 ezer fõ volt, amelybõl a tiszti 9900, a
tiszthelyettesi 9270, sorállományé 31.950, a közalkalmazott 14.700 fõ volt. A
háborús létszám a béke létszámnak mintegy háromszorosát tették ki. A béke
hadrendi elemek száma 195 volt. (A Záróokmány az Európai Hagyományos Fegyveres
Erõk személyi állományáról hazánk számára maximum 100.000 fõt engedélyezett.)
Az átalakítás folyamata a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú
átalakításának irányairól szóló - a 115/1996. (XII. 20) OGY határozattal
módosított - 88/1995. OGY határozat szerint valósult meg. Errõl az
Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága fél évenként kap tájékoztatást. Az
országgyûlési határozat végrehajtása érdekében miniszteri utasítás került
kiadásra. Összességében biztosított a határozat végrehajtása. A
módosításoknak megfelelõen a Kormány a 2302/1996. (XI. 13.) korm.
határozatával döntött a Magyar Honvédség átalakítása középtávú tervének
módosításáról, a létszám- és szervezeti változások felgyorsításáról, valamint
az 1998-as feladatok 1997-re történõ elõrehozataláról.
Az átalakítás soron következõ - 1997. évi - feladatai végrehajtásakor a
Magyar Honvédség jelenlegi helyzetébõl kivezetõ utat a biztonságpolitikai
kihívásoknak, a NATO tagság követelményeinek megfelelõ mûködõképes, az erõket
koncentráló, finanszírozható haderõ-koncepció kidolgozása és megvalósítása
jelenti.
A megvalósítás eredményeként a Magyar Honvédség továbbra is két
haderõnembõl, a szárazföldi csapatokból és a légierõbõl állna. Szervezetében -
a NATO követelményeknek megfelelõen - reagáló erõkkel és fõvédõ erõkkel,
illetve területvédelmi és tartalék erõkkel rendelkezne. A reagáló erõk
állományába magas békefeltöltöttségû, azonnal alkalmazható és gyorsreagáló
erõk tartoznának.
II.
A Határõrség helyzete, 1996. évi tevékenysége a honvédelmi feladatokra való
felkészülés tekintetében
I. Bevezetés
A határõrségnek az államszervezetben az Alkotmány által meghatározott
feladat- és hatásköre sajátos kettõsséget mutat. Egyik részrõl a Határõrség
tagja a fegyveres erõknek, és ennek következtében vonatkoznak rá mindazok az
alkotmányos elõírások, melyeket a honvédségre és a határõrségre közösen
fogalmaznak meg alaptörvényünk normái.
A határõrségnek ebbõl eredõen honvédelmi feladatai is vannak, melyeket a
biztonságpolitikai célkitûzések végrehajtása érdekében külön is meg kell
határozni.
Az Alkotmányban ugyanis egyértelmûen megfogalmazódik, hogy a fegyveres
erõk feladatairól és szervezetérõl külön törvényben kell részletesen
szabályozni e szervek tevékenységét, és ezt a törvényt a jelenlévõ képviselõk
kétharmad arányú szavazatával kell megalkotni.
A határõrségre vonatkozó szabályok egy része a honvédelemrõl szóló
törvényben nyert megfogalmazást, azonban ez a törvény a részletek
tekintetében, nevezetesen a feladat- és hatáskör, az irányítási viszonyok és
különösen a belügyminiszter irányítási jogkörét jelölve úgy rendelkezett, hogy
a Határõrségrõl külön törvényt kell alkotni.
Ezt a külön törvényt alkotta meg az Országgyûlés az 1997. április 29-i
ülésén.
E törvény által teljes körûvé vált a honvédelmi és rendvédelmi igazgatás
körében érintett szervezetek ágazati törvényalkotása.
Figyelemmel arra ugyanis, hogy az Alkotmány szerint a határõrség
rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár õrzését, a határforgalom
ellenõrzését és a határrend fenntartását, karakterét tekintve rendészeti
szervként is meghatározható államszervezetünkben.
E kettõs jogállást: a honvédelmi és a rendészeti jogkört egyazon
szervezeti keretben, azonban hangsúlyozottan a fegyveres erõkre vonatkozó
polgári kontroll, polgári irányítás, országgyûlési ellenõrzés és - ez is egy
sajátosság - a Köztársasági Elnöknek, mint a fegyveres erõk fõparancsnokának
biztosított hatáskör követelményrendszere szerint tartalmazza - a honvédelmi
törvénnyel összhangban - a Határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló törvény.
Amikor a határõrség helyzetének az 1996. évi tevékenységét értékeljük, a
honvédelmi feladatokra való felkészülés tekintetében mindezt azért kell
hangsúlyoznunk, mert e felkészülést is meghatározta az elõzõekben említett
törvényelõkészítõ folyamat.
Politikai döntést igényelt ugyanis annak a megfogalmazása, hogy a
határõrség kettõs rendeltetésének, feladat- és hatáskörének tükrében hogyan
döntsön az Országgyûlés e szervezet jogállásáról, illetõleg a Kormány milyen
törvényi javaslatot tegyen e tekintetben.
E kérdések megválaszolása nem volt elszakítható a hatályos
biztonságpolitikai alapelvek áttekintése, az euro-atlanti csatlakozási
szándékaink számbavétele és a határõrséget érintõ középtávú korszerûsítési
terveink figyelembe vétele nélkül.
E rendkívül fontos politikai és államszervezeti döntések megalapozása
céljából a törvényjavaslat benyújtása elõtt többfordulós, többpárti
egyeztetést folytattunk ezekrõl a kérdésekrõl. Mindezek eredményeként
született meg az a döntés, hogy a hatályos alkotmányos megoldáshoz, kettõs
rendeltetéséhez illesztve fogalmazódjék meg a határõrség szervezete, feladat-
és hatásköre, együttmûködési és irányítási viszonyai.
Az 1996-os beszámolási idõszakban tehát a honvédelmi felkészülés és a
határõrség katonai-védelmi tevékenységének értékelése egy olyan
törvényalkotási aktualitás által körvonalazható sokoldalú elemzés
következménye, mely bizonyítja, hogy a határõrség mûködése békeidõszakban
hangsúlyozottan a rendészeti, idegenrendészeti szerepkörrel jellemezhetõ,
ugyanakkor folyamatosan végrehajtja azokat az ország védelmi képességének
fenntartásával kapcsolatos feladatait is, melyeket számára a törvények,
illetõleg az ország védelmi tervében meghatározottak írnak elõ.
A biztonságpolitikai célkitûzéseinkkel összhangban a beszámolási
idõszakban külön hangsúlyt kapott - a NATO-hoz való csatlakozási szándékunkkal
egyidejûleg - a leendõ Európai Unió tagságunkkal kapcsolatos kérdõívekre
adott válaszainknak a Határõrségre vonatkoztatható feltételrendszere.
Sajátságos, hogy ez a kettõs rendeltetésû fegyveres szervezet a
jogállásából eredõen a kül- és biztonságpolitikai, illetõleg a bel- és
igazságügyi fejezetek kérdésköreivel egyaránt érintett.
Geostratégiai helyzetünkbõl adódóan az államhatáraink õrzése és védelme,
a határforgalom ellenõrzése, az illegális és legális migráció kezelése, a
nemzetközi bûnözés és ezen belül az illegális kábítószer-kereskedelem és más,
az Európai Unióval együttmûködésünkben hangsúlyos tevékenység a határõrség
mûködését illetõen egyaránt szolgálja a kül- és belügyi, valamint a védelmi-
és igazságügyi célkitûzéseket.
A kérdõívre adott válaszaink között különös hangsúllyal szerepelt az az
elkötelezettség, miszerint - egy erre utaló felkérés esetén - a Magyar
Köztársaság felkészül és képes lesz az un. harmadik országokkal szembeni
határok védelmére és a schengeni egyezmény tagországaival szemben támasztott
különös feltételek teljesítésére is.
Mindezek hangsúlyozása a honvédelmi feladatokra való felkészülésrõl szóló
beszámoló tekintetében azért szükséges, mert az elmúlt év során a védelmi
feladatokra történõ összpontosítással egyidõben kellett e rendészeti
követelmények teljesítésére - a személyi és dologi feltételek biztosításával,
az informatikai és más rendszerek kialakításával, beleértve a fegyverzetet is
- alkalmassá tenni a határõrséget.
A határõrség költségvetési igényei tehát részét kell, hogy képezze a
honvédelmi célú költségvetésnek csakúgy, mint a bel- és igazságügyi
feladatokkal kapcsolatos rendészeti feladatokhoz szükséges források
biztosításának.
Felkészülés a védelmi feladatokra
Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a Magyar Köztársaság
biztonságát határainkon kívülrõl fenyegetõ veszélyhelyzetek kezelésében a
határõrségnek elsõdleges feladatai vannak. Ennek figyelembevételével a
határõrségnél - összhangban a Magyar Honvédséggel - a válság- és
konfliktushelyzet kezelésére tervek készültek.
E tervekre szervesen épülve került kidolgozásra a "Terv a Magyar
Honvédség és Határõrség erõi együttes alkalmazására", mely részletesen
tartalmazza az Alkotmány 19/E. §-ában meghatározott helyzetben, illetõleg a
rendkívüli állapot kihirdetése után a fegyveres erõk katonai-védelmi
feladatait.
A feladatok jellegébõl adódóan a határõrség szoros együttmûködést
alakított ki a többi rendvédelmi, önkormányzati szervvel, kiemelten a Magyar
Honvédséggel.
Az együttmûködési megállapodások alapján a határõrség kijelölt állománya
részt vett a Magyar Honvédség felsõ szintû parancsnoki és törzsvezetési
gyakorlatán, valamint két országos szintû védelmi igazgatási, illetve
nukleárisbaleset-elhárítási rendszergyakorlat elõkészítésében, kidolgozásában
és végrehajtásában.
A sokoldalú felkészítés és gyakorlás, az elmúlt években a déli
határszakaszon szerzett tapasztalatok eredményeként a határõrség katonai-
védelmi feladatokat ellátó állományának (határvadász századok és törzsek)
konfliktushelyzet, válsághelyzet kezelésére történõ kiképzettsége magas
szintû.
A határõrség az elõzõekben felvázolt katonai-védelmi feladatait képes
végrehajtani.
A további magas felkészültségi szint megtartását veszélyezteti, hogy a
nagyfokú takarékossági kényszer miatt lõgyakorlatok, vezetési gyakorlatok,
zászlóalj törzs, osztag-törzs és századgyakorlatok maradtak el.
A határõrség együttmûködése más országokkal
A határõrség kettõs feladatrendszerébõl adódóan a más országokkal való
együttmûködés is sajátosan jelentkezik Az együttmûködés alapvetõen a
szomszédos országokkal a Magyar Köztársaság, a Belügyminisztérium, illetve a
határõrség által kötött szerzõdések, egyezmények, megállapodások alapján
történik. A megállapodások elsõsorban a határforgalom zavartalan mûködését, a
határrend fenntartását, a tolonc-egyezményekben foglaltak végrehajtását,
valamint a nemzetközi szervezett bûnözés, a terrorizmus, az illegális
kábítószer-kereskedelem elleni harcban történõ együttmûködést hivatottak
biztosítani.
A hét szomszédos országon kívül a határõrség a kormányközi
együttmûködések alapján a német, a francia, a lengyel, az orosz határõrizeti
szervekkel konkrét megállapodásokat kötött.
Ezen túlmenõen az együttmûködési megállapodások az adott országgal a
Magyar Köztársaság részérõl kötött alapszerzõdések és a jószomszédi viszony
megvalósítását is hivatottak szolgálni.
A kellõ színvonalon kezelt, ilyen irányú együttmûködés jelentõs hatással
van a katonai együttmûködésre és kapcsolatra is. Ez bebizonyosodott a
szomszédos országokban bekövetkezett polgárháborús helyzet Magyar
Köztársaságra gyakorolt hatásának kezelésében is.
A békepartnerség és a békefenntartó tevékenység
A Magyar Köztársaság NATO integráció elõmozdítására vonatkozó 2144/1995.
Kormányhatározat elõírja a belügyminiszter és a határõrség feladatait. A
határõrség részt vesz a NATO Integrációs Tárcaközi Bizottság és a Honvéd
Vezérkar Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport határõrséget is érintõ
feladatainak kidolgozásában és végrehajtásában.
A Magyar Köztársaság területén levezetésre került NATO PfP gyakorlatokon
a határõrség szakállománya és törzsei a szükséges mértékben részt vettek.
Mivel a NATO tagság gyakorlati feltételeinek megteremtése azt követeli,
hogy a fegyveres erõk állami irányításának minden területén olyan szervezeti
felépítést, feladat-megosztást, tervezési rendszert honosítsunk meg, amely
illeszkedik a NATO tagállamokéhoz, így a határõrség katonai-védelmi feladatait
szakirányító tisztek és törzsek ezirányú nyelvi és szakmai felkészítését is
folytatni szükséges.
A délszláv válság rendezésével kapcsolatban az EK Misszió, az ENSZ
csapatok, (UNPROFOR, UNTAES) tevékenysége 1992. tavaszán kezdõdött. Napjainkig
több ezerre tehetõ az ebben érintett konvojok átléptetésének a száma. Ebben és
a határterületi tevékenységük biztosításában a határõrség munkáját a
szervezettség, a korrekt együttmûködés jellemezte. Ezzel párhuzamosan
megvalósult a megfelelõ tájékoztatás a Külügyminisztérium, a Honvédelmi
Minisztérium és a Belügyminisztérium más szervei között.
A Nyugat-európai Unió õrhajói a délszláv válság miatt elrendelt embargó
ellenõrzésére szolgáltak a Dunán. Velük a határõrség kapcsolata folyamatos és
konstruktív volt.
Az Országgyûlés 112/1995. (XII.2.) határozatával hozzájárult az IFOR erõk
magyarországi átmeneti állomásoztatásához, illetve hazánk területén történõ
átvonulásához. Ebben a határõrségre jelentõs szerep hárult. Az egy éves
idõtartamban ez 30 ezer személy - 94.812 jármû ki-, beléptetését jelentette. A
feladat-végrehajtás során jelentkezõ hiányosságok, problémák, apróbb zavarok a
biztonságos határátléptetést alapvetõen nem befolyásolták.
A IFOR csapatok váltásából, azok átalakításából létrehozott SFOR csapatok
létszáma az elõzõ erõk egyharmadára csökkent. Így váltáskor, után- és
hátraszállításkor lényegesen kisebb erõk mozognak.
Kiemelt figyelmet kapott és pontos, precíz, biztonságos átléptetéssel
történt a magyar mûszaki kontingens kijuttatása, illetve a váltások, után- és
hátraszállítások végrehajtása.
A békefenntartói tevékenység ilyen irányú segítése mellett a határõrség
kiválasztott tisztjei és tiszthelyettesei közvetlenül is részt vesznek a
magyar békefenntartók munkájában. Ennek lehetõségét a jövõben is indokolt
biztosítani.
Együttmûködés más szervekkel, polgári ellenõrzés
A határõrség feladatrendszerébõl adódóan folyamatosan az állampolgárok
kontrollja mellett végzi napi munkáját. Ez elsõsorban a határforgalom
ellenõrzése, a határõrizeti és idegenrendészeti feladatok végrehajtása,
valamint a határrend fenntartásával kapcsolatos eljárások során valósul meg.
A határforgalom ellenõrzése kapcsán állandó munkakapcsolat és egyeztetés
valósul meg a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szerveivel, a
Pénzügyminisztérium, illetve a Vám- és Pénzügyõrség, valamint a Rendõrség
szerveivel. Az együttmûködés a határforgalmi kirendeltség megnyitására, az
átkelõhelyek nemzetközivé történõ átminõsítésére, a forgalomkorlátozásokra és
elterelésekre, kamion-terminálok megnyitására, a határforgalom
lebonyolításához szükséges utak, hidak állapotára, rekonstrukciójára
vonatkozik. Eredményes együttmûködés valósult meg a millecentenáriummal
összefüggõ rendezvények határforgalmának lebonyolításában az Országos
Idegenforgalmi Bizottsággal, valamint Ferihegyen a Légiforgalmi és Repülõtéri
Igazgatósággal.
Az idegenrendészeti feladatok végrehajtása során a külföldiek
rendészetével kapcsolatos eljárások, a tolonc-egyezmények végrehajtása során a
rendõrséggel és a Menekültügyi és Migrációs Hivatallal való együttmûködés
megfelelõ.
A határõrizet és a határrend fenntartásának hatékonyságát,
eredményességét jelentõsen befolyásolja a lakossággal való kapcsolattartás.
Ezt a területi szervek a helyi önkormányzatokon, a helyi és megyei Védelmi
Bizottságokon keresztül, míg a Határõrség Országos Parancsnokság, az
Országgyûlés Rendészeti és Önkormányzati Bizottság korrekt tájékoztatása
utján valósítja meg.
A határõrség részt vesz a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatal,
illetve a Belügyminisztérium Védelmi Iroda szakirányítása mellett a védelmi
felkészítés országmozgósítás feladatainak kidolgozásában, illetve azok
végrehajtásában.
A határõrség eredményesen vett részt a védelmi igazgatási ("VÉDELEM-96")
és nukleárisbaleset-elhárítási (EXERCISE-96, INEX-2 CH) rendszergyakorlatokon
és az árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokban.
II. Az oktatás, képzés helyzete
A határõrség tiszt utánpótlásának képzése a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi
Egyetem határõr tanszékein (határrendészeti és határvadász parancsnoki
képzés), a Bólyai János Katonai Mûszaki Fõiskola határõr tanszékén (szaktiszti
képzés), valamint a Rendõrtiszti Fõiskola határrendészeti tanszékén történik.
Az akkreditációs folyamatban kidolgozásra került a határrendészeti és a
védelmi vezetõi szak egyetemi, fõiskolai képzésének szakalapítási kérelme, ami
jelenleg igazgatási elbírálási szakaszban van.
A határõrség bekapcsolódott az Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen
folyó felsõ szintû - vezérkari - vezetõképzés rendszerébe is. A felsõoktatási
intézményekben az elmúlt tanévben nappali és levelezõ szakon 138 fõ szerzett
diplomát.
Jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyetemi tanszékén 29 fõ,
a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem fõiskolai karán 86 fõ, a Bólyai János
Katonai Mûszaki Fõiskolán 42 fõ, míg a Rendõrtiszti Fõiskola határrendészeti
szakán 65 fõ nappali és 123 fõ levelezõ képzésben vesz részt. Ebbõl adódóan
biztosított a határõrség tiszti állományának utánpótlása.
A tiszthelyettesi állomány képzése Körmenden, a Szent László
Határrendészképzõ Szakiskolán, valamint Sopronban, a Határõr Kiképzõ és
Továbbképzõ Intézetben történik. A két tanintézetben az elmúlt tanévben 890 fõ
képzése fejezõdött be. Az 1996/1997. tanévben a tiszthelyettesi állományból
931 fõ, míg a szerzõdéses állományból 102 fõ felkészítése folyik.
A tiszthelyettesi képzés gyorsítása érdekében bevezetett képzési formák
biztosítják a nagy létszámban történõ felkészítést, de ezek a rövid idõ miatt
(6 hónap) szakképesítést nem biztosítanak. Ezért az állomány magasabb szintû
felkészítése érdekében szükséges ezen képzési formák folyamatos csökkentése.
A tiszthelyettesi állományból 32 fõ szakiskolai, 34 fõ 10 hónapos, 612 fõ
ciklusos, illetve 225 fõ levelezõ rendszerû képzését hajtották végre az
említett tanintézetek, de az állomány 52 %-a továbbra sem rendelkezik a
beosztás ellátásához szükséges iskolai végzettséggel.
A tiszti és tiszthelyettesi állomány katonai-védelmi felkészítése a
képzés rendszerében biztosított. Továbbképzésük a század- és igazgatósági,
valamint az országos parancsnokság szintû törzsgyakorlásokon, illetve az
igazgatóságokon felállított oktatási központ szervezésében valósul meg.
Az orosz államadósság törlesztése keretében a határõrség részére
átvételre került, illetve kerülõ harc és fegyvertechnikai eszközök kezelésére,
alkalmazására megkezdõdött az oktató, kiképzõ, kezelõ állomány felkészítése.
A katonai-védelmi feladatokhoz szükséges technikai eszközrendszer
A határõrség a katonai-védelmi feladataihoz szükséges valamennyi
technikai eszközét béke idõszakban is alkalmazza a kiképzés, a felkészítés és
a rendvédelmi feladatok végrehajtása során. Így ezek elhasználódása gyorsabb
ütemben következik be.
A jármûállomány beszerzési, amortizációs csere-szükséglete költségvetési
fedezet hiányában évrõl-évre növekvõ mértékû, emellett nem volt realizálható a
tervezett jármûállomány fejlesztése sem. A jármûállomány 60 %-a
amortizálódott. Pótlása, az orosz államadósságként elszámolt NIVA típusú
gépjármûvekkel van tervezve.
A D-944 harcjármûvek átlagéletkora meghaladja a 30 évet.
Hadrafoghatóságuk csak óriási költséggel, a Magyar Honvédség javító bázisain,
idõszakosan biztosítható.
Az orosz államadósságból a határõrség részére biztosított 68 db BTR-80,
mint új technikai eszköz ugyan kiváltja a D-944-es jármûveket, de ezek
üzemeltetési, fenntartási, karbantartási feltétele és fedezete a határõrség
részére jelenleg részben biztosított.
A beérkezõ egyéb fegyverzet-technikai eszközök alkalmazása, rendszerbe
állítása megoldott.
Az elavult híradó eszközök cseréje jelentõs beruházásokat tett
szükségessé. A határõrségi tulajdonú mikrohullámú és vezetékes átviteli utak
megbízhatóan mûködnek. A rádió-rendszereket tekintve a MOTOROLLA, illetve a
BRG gyártmányú eszközök, rádiótelefonok és korszerû bázisállomások színvonalas
szolgáltatást biztosítanak.
Egyre nagyobb gondot jelent a katonai rádióeszközök javítóanyaggal
történõ ellátása, a technikusi állomány továbbképzése, a mûszerpark
fejlesztése.
A számítástechnikai fejlesztés egy része USA-segély keretében valósult
meg. A teljes rendszer kiépítéséhez még komoly anyagi fedezet szükséges.
Jelentõs az elmaradás a határforgalom-ellenõrzéséhez szükséges speciális
technikai, sugárjelzõ, sugárzásmérõ, kábítószer és robbanóanyag felderítésére
alkalmas eszközök, technikai õrzés-védelmi rendszerek, berendezések
beszerzésében. Az elmaradás alapvetõen a biztonságos és gyors határforgalom-
ellenõrzés hatékonyságát csökkenti.
A fegyver-mûszaki, vegyivédelmi terület elmaradása jelentõs. A meglévõ
maroklõfegyver, a járõrfelszerelés korszerûtlen, elavult. A határõrség
személyi állományának lejárt szavatosságú a vegyivédelmi felszerelése. Néhány
készlet új védõruha és mérõmûszer található csak a készletben.
Az M idõszakra való felkészülés helyzete
A határõrség a minõsített idõszaki termékek, szolgáltatás, kapacitás
igényeit a szolgáltató, termelõ és forgalmazó vállalatoknál, cégeknél - a
lehetõségekhez mérten - lebiztosította. A nemzetgazdaságtól igénybevételre
tervezett gépjármûvek, objektumok és szolgáltatások, illetve hajtó- és
kenõanyag, valamint étel- és húskonzerv lebiztosítása megtörtént. Ez utóbbiak
esetében szerzõdéseket, szándéknyilatkozatot írtak alá, ami már nem tartalmaz
konkrét számokat és tárolási garanciát, csak elõvásárlási jogot a határõrség
részére.
Tartalék képzésére már nem volt lehetõség, az elhasználódott,
korszerûtlen anyagok és felszerelések cseréje nem megoldott. Különösen
aggasztó a folyamatos karbantartási feladatokhoz szükséges készletek hiánya. A
határõrség csak az esetenkénti halaszthatatlan, a mûködés leállásával
fenyegetõ helyzetekre tud reagálni.
Az ellátás biztosítása érdekében a felszámolt sorállományú alegységektõl
bevont anyagok, eszközök, felszerelések jelentõs része átcsoportosításra és
felhasználásra került. A határõrség a minõsített idõszaki feladatok
ellátásához szükséges "M" készletekkel rendelkezik, de azok cseréjére,
felújítására a költségvetés nem biztosít forrást.
Összetétel, létszám
A határõrizeti helyzet realitásai és a társadalmi elvárások szerint a
kettõs feladatrendszernek megfelelõen alakult a szervezeti struktúra és
mûködési rend. A határõrség központi szerve a Határõrség Országos
Parancsnokság, területi szervei a 10 határõr igazgatóság, melyek összesen 81
határõrizeti, 44 állandó határforgalmi kirendeltséget és 26 határvadász
századot, mint helyi végrehajtó szervet mûködtetnek. Új szervezeti elemek is
létrehozásra kerültek, mint: idegenrendészeti szervek, közösségi szállások,
nyomozócsoportok, akciószolgálat stb.
A végrehajtó alegységek közül teljes egészében hivatásos állománnyal
mûködnek a határõrizeti és határforgalmi kirendeltségek. Az átszervezéssel a
hivatásosok aránya 17 %-ról 50 %-ra, a közalkalmazottaké 8 %-ról 15%-ra nõtt,
a sor státuszoké 75 %-ról 35 %-ra csökkent.
A határõrség állománytábla szerinti részletes bontású létszáma 1996.
évben a 85/1995. (VII.6.) Országgyûlési Határozat alapján 2362 fõ tiszt, 6856
fõ zászlós, tiszthelyettes, 2744 fõ közalkalmazott, illetve 6357 fõ
sorállományú volt. Ez utóbbi nem tartalmazta a kiképzésben lévõ
újoncállományt.
Fel volt töltve, illetve állománytáblában volt 1897 fõ tiszti, 5434 fõ
zászlósi, tiszthelyettesi, 2290 fõ közalkalmazotti és 6800 fõ sorállományú
státusz. Ez 465 fõ tiszt, 1422 fõ zászlós, tiszthelyettes, 454 fõ
közalkalmazotti hiányt jelent.
Szervezettség, fegyelem
A ó90-es évek új biztonság- és katonapolitikai kihívásai, a megváltozott
közbiztonsági és határõrizeti helyzet, valamint az Alkotmány-módosítás, több
jogszabály a határõrség feladatrendszerére jelentõs hatással volt.
Az átalakulás euro-konform iránya, a NATO és az Európai Unió integrációs
törekvés minõségileg változtatta meg a határõrség hatáskörét, munkamódszerét,
állomány-összetételét, diszlokációját és technikai eszközparkját.
Eredményeinek megõrzése mellett, nagyságrenddel javult manõverezõ-képessége és
alkalmazhatósága a rendvédelmi és a katonai-védelmi feladatokban.
A feladatok eredményes végrehajtása mellett jelentõs elmaradások is
keletkeztek, alapvetõen a pénzügyi fedezet hiánya miatt. A hivatásos állományú
kirendeltségek felállítása során 969 fõ felvétele maradt el.
Ebbõl adódóan a végrehajtó alegységek jelentõs része alulszervezett,
ennek eredményeként a munka feszített, ami a fluktuáció növekedéséhez, idõvel
az eredményesség csökkenéséhez vezet.
A vezetõ-irányító szervek állománya felkészült, tapasztalt, a feladatok
végrehajtásában kiegyensúlyozott. A határvadász századok hivatásos állománya a
"BARANYAVÁR-95" feladat végrehajtása kapcsán összekovácsolódott.
A határõrség személyi állományának döntõ többsége fegyelmezetten, az
elvárásoknak megfelelõen hajtotta végre a reá bízott feladatokat az 1996
évben. A fegyelmi helyzet szilárd maradt, biztosítja a határõrség feladatainak
jó színvonalú végrehajtását.
A fegyelemsértések elkövetésekor alkalmazott következetes felelõségre
vonás elõsegítette a súlyosabb megítélésû jogsértések megelõzését.
Az ismertté vált korrupciós cselekmények statisztikai növekedése egyrészt
a felderítések eredményességét, másrészt az ellenõrzések folyamatossá tételét
tükrözi vissza. Az elõny biztosítása és annak ellentételezése térben és idõben
elkülönül, így a korrupciós cselekmények felfedése, bizonyítékok beszerzése
egyre nehezebb.
A bekövetkezett események kiváltó okaként az anyagi haszonszerzés, az
utasítás, parancs iránti közömbösség volt megállapítható. Az elkövetést a
meggondolatlanság, néhány esetben az ellenõrzés hiánya vagy nem megfelelõ
végrehajtása okozta.
Jog- és érdekvédelem
A határõrség hivatásos, közalkalmazotti és sorállományának jogi és
érdekvédelme 1996. második felétõl már teljes körûen törvényi szintû
jogszabályok által - három pilléren - rendezett viszonyok között
érvényesülhetett.
A katonai függõségi viszonyok rendszerében a parancsnok (vezetõ)
felelõssége, hogy a különbözõ állománycsoportok egészének érdekei, jogai ne
sérüljenek. Ehhez a megalkotott jogszabályok és végrehajtási rendeletek
világos és rendezett viszonyokat teremtettek.
Az érdekvédelmi szervezetek - a Hivatásos Határõrök Szakszervezete, a
Határõrségi Dolgozók Szakszervezete, a Határõrség Sorállományú
Érdekképviseleti Szervezete, a Határõrségi Sorkatonák Érdekképviseleti
Egyesülete mûködésének személyi és tárgyi feltételei a jogszabályok keretei
között biztosítottak. A Határõrség Érdekegyeztetõ Tanácsa - a Belügyi
Érdekegyeztetõ Tanács részeként - tervszerûen és eredményesen szolgálja a
munkavállalói érdekek érvényesítését.
A harmadik pillérnek az egyén jogérvényesítési lehetõségeinek
kiteljesedését kell tekinteni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a
határõrség állományába tartozók ismerik az érdek- és jogérvényesítés eszközeit
és élni is tudnak azzal.
Megbecsülés, egészségügyi és gyógyászati ellátás
A határõrség az 1996-os évben romló pénzügyi feltételek mellett hajtotta
végre feladatát. A gazdálkodásra jellemzõ volt, hogy a feladatok
finanszírozási követelménye és a költségvetési törvényben biztosított
elõirányzatok között növekedett a távolság. A szûkös pénzügyi feltételek
mellett nehézséget jelentett az állomány megbecsülésének és az egészségügyi
ellátás színvonalának megtartása.
A személyi állomány élet- és munkakörülménye, valamint szociális helyzete
- költségvetési lehetõségek beszûkülése miatt - tovább romlott. A hivatásos
határõrizetre történõ áttérés személyi feltételeit a mind nehezebbé váló élet-
és munkafeltételek mellett nehézkesen lehet biztosítani. A növekvõ fluktuáció
és az állománytábla feltöltésére irányuló kezdeményezések az alacsony
illetmény miatt nehézségekbe ütközött. Nehezíti az állomány megtartását, hogy
az utóbbi években bérfeszültség alakult ki a hivatásos és a közalkalmazotti
állomány között, mivel a közalkalmazotti állomány három éven keresztül
számottevõ bérfejlesztésben nem részesült. Az 1996-os esztendõben a központi
költségvetés által biztosított, bérfejlesztésre fordítható elõirányzat a
hivatásos állománynál 19 %-os, míg a közalkalmazotti állománynál összesen 15
%-os fejlesztést tett lehetõvé.
Az 1990. évtõl jelentõs kiáramlás kezdõdött, a szervezetbõl 867 fõ tiszt,
1270 zászlós, tiszthelyettes és 1126 közalkalmazott távozott. Az állomány nagy
részének szociális helyzete kedvezõtlen. Különösen veszélyeztetett helyzetûek
a pályakezdõk, a tiszthelyettesi és közalkalmazotti állomány azon tagjai, ahol
egy vagy több családtag munkanélküli. Jelentõsen nõtt a szociális segélyre
szorulók száma, de a segélykeret összege és a kifizetés nagysága nem alkalmas
a segélyezett helyzetének megváltoztatására.
A hivatásos állomány a romló anyagi helyzetben kénytelen
mellékfoglalkozást vállalni, ami visszahat szolgálati feladataira, egészségi
állapotára.
A felvételi munka során - különösen a tiszthelyettesi állomány
tekintetében - nehézséget okoz, hogy lakást nem vagy kevés számban tud a
határõrség biztosítani. A lakáshiány miatt egyre növekszik a szolgálati helyre
bejáró dolgozók száma, ugyanakkor a tömegközlekedési eszközök igénybevétele
kedvezõtlen feltételt teremt a számukra, mivel a menetrend nem alkalmazkodik a
szolgálat kezdetéhez és befejezéséhez. A saját tulajdonú gépjármû
igénybevétele nem fedezhetõ az illetménybõl, viszont a közlekedési
költségtérítést a hatályos jogszabályok alacsony szinten állapítják meg.
A tiszthelyettesi állomány jelentõs részét a megélhetési kényszer tartja
a pályán, ennek hatására tovább nõ a korrupció-veszély.
A szolgálatteljesítés egészségügyi feltétele mind a gyógyító-megelõzõ
ellátás, mind a közegészségügyi, járványügyi biztosítás oldaláról jól
szervezett. A progresszív ellátás intézményi kapcsolatai területi és országos
szinten is megoldottak. Az egészségügyi alapellátás kielégítõ színvonalú,
saját költségvetésbõl finanszírozott.
A hadrafoghatóság és mozgósítási készség
A határõrség béke idõszaki feladatok ellátásával egyidõben a Magyar
Köztársaság biztonságpolitikai, honvédelmi alapelveinek megfelelõen, a védelmi
felkészítés és országmozgósítás új rendszerében megfogalmazottak
figyelembevételével felkészült a minõsített idõszakban, veszélyhelyzetben,
szükség- és rendkívüli állapotban jelentkezõ feladatai végrehajtására.
Ennek érdekében a határõrség béke szervezetének és feladatrendszerének
korszerûsítésével egyidõben végrehajtásra került az "M" tervek kidolgozása, a
hadiszervezet kialakítása.
A határõrség rendelkezik a minõsített idõszaki felkészítés személyi,
szervezeti, költségvetési, anyagi-technikai, informatikai, együttmûködési
biztosítását szolgáló tervekkel.
A személyi állomány riasztásának, berendelésének és készültségbe
helyezésének tervezése, szervezése, a feladatok végrehajtása a védelmi
felkészítéssel, országmozgósítással kapcsolatos kormányhatározatoknak
megfelelõen szabályozásra kerültek.
A vezetõ szervek és az igazgatóságok, a határvadász századok mind
békében, mind szükség- és rendkívüli állapotban képesek az elõírt normaidõn
belül, a részükre meghatározott minõsített idõszaki feladataik megkezdésére,
illetve a határõrség egyes részeit vagy egészét érintõen a mozgósítás
feltételeinek megteremtésére.
A határõrség mozgósítás elrendelése esetén felkészült helyének,
szerepének megfelelõen a hadiszervezet megalakítására, illetve a minõsített
idõszaki feladatai megkezdésére.
III. A Határõrség átalakításának további feladatai
A fejlesztés szervezeti-vezetési oldala
A határõrség kidolgozta középtávú szervezeti továbbfejlesztésének
koncepcióját, amely a Kormány döntését követõen az Országgyûlés elé
terjeszthetõ.
A fejlesztési elgondolás a határõrség jelenlegi helyzetére alapozva, a
biztonságpolitikai prognózisból kiindulva a hazai és integrációs
követelményekre figyelemmel készült el. A katonai és közbiztonság
prognosztizált igényeinek megfelelõen a határõrség folytatni kívánja egy
korszerû szervezet és mûködési rend kialakítását, amely megfelel a
jogállamiság és az Európai Unió normáinak.
A határõrség továbbfejlesztési koncepciójában alapelvként érvényesül a
jelenlegi alkotmányos jogállás, a kettõs - rendvédelmi és katonai -
feladatrendszer, az eredményes mûködés, eljárási hatékonyság, illetve
manõverezõ-képesség, szükség esetén ütõképesség megõrzése.
A rendvédelmi feladatok tartalma megköveteli a sorozott állomány
fokozatos megszüntetését, a hatósági jogkör gyakorlásához elengedhetetlen
hivatásos és közalkalmazotti állomány felvételét. Professzionális szervezet
mellett is indokolt a tartalékos állomány megtartása és a rendkívüli állapot
idõszakában a védelmi feladatokra történõ igénybevétele.
Ennek eredményeként a határõrség létszáma békében 2088 fõ tisztre, 7585
fõ zászlós, tiszthelyettesre és 2661 fõ közalkalmazottra, összesen 12.334 fõre
csökkenne.
A vezetési struktúrát és mûködési rendszert racionalizálással, feladat-
összevonással, a tagoltság csökkentésével, a sorállományhoz kapcsolódó elemek
megszüntetésével, a biztosítási tevékenységek integrálásával, az alsóbb
szintek önállóságának növelésével tervezik fejleszteni.
A határõrség az orosz államadósságból korszerû fegyverzet-technikai
eszközöket és harcjármûveket vehetett át. Az új eszközök kezelésére, valamint
a védelmi feladatok ellátására való kiképzés jelentõs idõt von el a
rendvédelmi feladat ellátásától. Az újonnan rendszerbe állított haditechnikai
eszközök üzemeltetése, mûszaki kiszolgálása jelentõs terhet ró a határõrség
költségvetésére, amely 1997-tõl tovább rontja az alapfeladat finanszírozási
feltételrendszerét.
A költségvetési lehetõségek
A határõrség 1997. évi költségvetése 16.836,7 Mft elõirányzatot
tartalmaz. Ebbõl a személyi juttatások 7.9465,9 Mft, a munkaadókat terhelõ
járulékok 3.196,3 Mft, a dologi kiadások 4.937,3 Mft és a felhalmozási
kiadások 1.756,2 Mft-ot tesznek ki.
1997-ben a fejezeti kezelésû speciális elõirányzatok beépítésre kerültek
a mûködési költségvetésbe, mivel további finanszírozásuk indokolt. Szerkezeti
változásként jelentkezett a dologi elõirányzatok 20 %-os növekedése, mely
megteremti a lehetõséget, hogy a jelenlegi szervezeti struktúra és feladat-
végrehajtás mellett a határõrség 1996. évi dologi elõirányzata megõrizze
reálértékét, súlyozva a feladat-végrehajtásra közvetlenül kiható területekre,
mint az energia, az üzemanyag, az informatika és a sorozott állomány ellátása.
Ennek számított többletköltsége 139.310 eFt, míg a bérleti és tarifális
díjemelkedések 25 %-os hatása 58.971 eFt.
Az 1997. évi költségvetésben jelentõs a sorozott állomány ellátásának
többletköltsége, így az élelmezési norma szinten tartása, a megfelelõ
élelmezés biztosítása 144.874 eFt értékben, valamint az 1993. óta változatlan
ruházati norma emelése 89.860 eFt értékben.
Az egyéb fejlesztési többlet magában foglalja a 2119/94. (XI.10.)
Kormányhatározat alapján a PHARE-segéllyel nem támogatott határátkelõhelyek
többletköltségeit 100 Mft értékben, a határforgalmi kirendeltségek
okmányellenõrzési és vizsgálati munkájához szükséges eszközigényt 70 Mft
értékben, a szolgálati lakások fûtéskorszerûsítését 60 Mft értékben, illetve a
hivatásos határõrizetre való átállás során eddig elmaradt 969 fõs
létszámbõvítésbõl 450 fõ felvételét 270 Mft értékben.
A határõrség 1997. évi költségvetése az említett feladatok
finanszírozását teszi lehetõvé. Év közben belépõ többlet-feladatok esetén
szükséges azok forrásainak külön biztosítása.
A pénzügyi feltételek romlása mellett is képes volt az elmúlt idõszakban
a szervezet a megfogalmazott követelmények teljesítésére. A fizetõ- és
mûködõképesség megõrzéséhez hozzájárult a feltételekhez alkalmazkodó,
"karcsúbb" irányító létszámú szervezet kialakítása. További, takarékosabb
struktúrát eredményezõ csökkentés nem valósítható meg, ezért minimális
követelmény a mûködési elõirányzatok reálérték megõrzése, a felhalmozási
lehetõségek bõvítése.
* *
*
Összességében a Magyar Honvédség és a Határõrség - hivatásos, szerzõdéses
és sorállományának, továbbá közalkalmazottainak jelentõs áldozatvállalásával -
megõrizte hadrafoghatóságát, alkalmazhatóságát és eleget tettek az
Alkotmányban, más jogszabályokban, továbbá a Honvédelmi Alapelvekben velük
szemben támasztott követelményeknek.
Budapest, 1997. május -n
Készült: példányban
Egy példány: 34 lap
Itsz.: 0506
Ügyintézõ: Dóri József alez. (HM tel.: 11-15)
Gépelte: Fejesné I. Anna
"O_BE96_7"