MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

J/4557..

B E S Z Á M O L Ó

az Országgyûlés részére

a honvédelmi politika 1996. évi megvalósításáról,

a magyar fegyveres erõk felkészítésérõl,

állapotáról és fejlesztésérõl

- 1997. május -

2

Honvédelmi politikánk alapját az Országgyûlés által elfogadott honvédelmi

alapelvek, a honvédelmi törvény, és a kormányprogram képezi. A Kormány az

ezekben megfogalmazott célkitûzések megvalósítása érdekében kiemelten

foglalkozott a védelmi szféra korszerûsítésével, a Magyar Köztársaság

biztonságát szavatoló, a nemzetközi béke megõrzését elõsegítõ aktív

szerepvállalással, valamint hatékony válság- és konfliktuskezelõ mechanizmusok

kialakításával és mûködtetésével.

A Magyar Köztársaság honvédelmi politikájának formálása szempontjából

releváns biztonságpolitikai környezet a 90-es évek eleje óta jelentõs

változáson ment át. A közép- és kelet-európai régióban alapvetõ politikai,

gazdasági és társadalmi változások zajlottak le, illetve indultak meg. A

bipoláris világrend felbomlott, a hidegháborús idõszak viszonylag kiszámítható

biztonsági rendszerét egy új, rendkívül változékony biztonsági környezet

váltotta fel.

A biztonság fogalma jelentõsen átalakult: új tényezõkkel bõvült és sokkal

összetettebbé vált. Összetevõinek, köztük a hagyományosan magasra értékelt

katonai dimenziónak a szerepe alaposan átértékelõdött. Új veszélyforrások, új

kihívások jelentek meg: a globális katonai szembenállás elvont fenyegetését

felváltotta a korlátozott méretû háborúk (lásd: Jugoszlávia) illetve a háborús

szintet el nem érõ konfliktusok valós fenyegetése. A kockázati tényezõk

körében elõtérbe kerültek az emberi jogok megsértése okozta konfliktusok, az

agresszív nacionalizmuson, sovinizmuson, rasszizmuson és idegengyûlöleten

alapuló ellenségeskedések, a tömeges migráció és a szervezett bûnözés

fenyegetése.

Ugyanakkor jelentõsen csökkent egy államok (államcsoportok) közötti

nagyméretû katonai konfliktus, egy adott ország teljes védelmi potenciálját

igénybe vevõ háború valószínûsége. Az európai biztonsági helyzet jelenleg

valószínûtlenné teszi nagyszabású agresszió indítását.

Magyarország szûkebb környezetében rendkívül pozitív fejlemény, hogy a

hazánk biztonságára közvetlenül is kiható délszláv háború véget ért, még ha

kiújulásának veszélye teljesen nem is hárult el. Ezzel párhuzamosan a velünk

szomszédos országokban zajló demokratizálódási folyamatok, törekvésük az euro-

atlanti integrációban való részvételre, minimálisra csökkentik olyan katonai

konfliktus kirobbanásának valószínûségét, amelybe hazánk is belesodródhat.

Számottevõen javultak a regionális együttmûködés feltételei.

Hazánk biztonságát közvetlenül érintõ fejlemény az is, hogy örvendetesen

halad elõre az euro-atlanti integrációs szervezetek új kihívásoknak megfelelõ

átalakítása, valamint nyitása Kelet- és Közép-Európa felé, amely megalapozott

reményeink szerint a belátható jövõben elvezethet Magyarország tagságához az

érintett szervezetekben.

Mindemellett üdvözölnünk kell azt a rendkívül pozitív jelenséget, hogy az

euro-atlanti régióban körvonalazódni látszik egy új, együttmûködésen alapuló

biztonsági modell, amelynek elvi alapját az EBESZ dokumentumaiban foglalt

értékek és normák iránt érzett közös elkötelezettség, intézményi alapjait

pedig a jelenleg is meglévõ biztonsági struktúrák jelentik.

A honvédelmi politika biztonságpolitikai meghatározottságára vonatkozóan

mindezekbõl az alábbi következtetések adódnak:

· bár a biztonsági kihívások egyre kevésbé katonai jellegûek és a válságok

kezelésében relatíve visszaszorult a katonai erõ szerepe, a boszniai

nemzetközi béketeremtõ akció bizonyítja, hogy a katonai erõ továbbra is a

válságok kezelésének egyik leghatékonyabb - ha nem is feltétlenül legvégsõ -

eszköze, és minden más eszköz mögött álló végsõ garancia, s mint ilyen, nem

elhanyagolható. Mindez nem mond ellent annak, hogy biztonságpolitikánkban

természetesen továbbra is elsõdleges szerepe van a külpolitikának;

· a gazdasági és politikai változások, a nyomukban elõállt - esetenként

fegyveres jelleget öltõ - konfliktusok és ezek kezelésének tapasztalatai

alapján egyértelmûvé vált, hogy az új típusú kihívásokat egyre kevésbé

lehetséges nemzeti keretek között eredményesen megválaszolni. A nemzetközi

együttmûködés a biztonság és a védelem területén is elõtérbe kerül a nemzeti

keretek között tett védelmi erõfeszítésekkel szemben;

· az európai biztonsági térség szereplõinek - méretük és jellegük szerint -

jelentõsen különbözõ (katonai) feladatokra kell felkészülniük és ennek során

mind nemzeti, mind nemzetközi szinten meghatározóvá válnak a rugalmasan

alkalmazható struktúrák. Hazánknak ezzel kompatibilis rendszert kell

kiépítenie;

· a haderõk fõ feladatává egyre inkább a fegyveres konfliktusok megelõzése, a

válságkezelés, a békefenntartó és béketeremtõ hadmûveletekben való részvétel

és az ezekre való felkészülés válik.

A fenti következtetések alapján megfogalmazható, hogy olyan szervezetû és

összetételû haderõt kell kialakítanunk, amely alapvetõ, hagyományos feladatán,

az ország szuverenitásának és területi integritásának védelmén túlmenõen

változatos körülmények között, meghatározott feltételek mellett és mértékben

képes válságkezelési feladatok végrehajtására, békefenntartó és béketeremtõ

hadmûveletekben való részvételre. A haderõ-átalakítási folyamat és a védelmi

szféra euro-atlanti integrációja egymást feltételezõ és erõsítõ folyamatok.

Az euro-atlanti integráció a Magyar Köztársaság következõ évekre érvényes

legfontosabb célkitûzése. Törekvéseinket alapvetõen az motiválja, hogy

csatlakozásunk nyomán egyenjogú tagjai legyünk az európai demokratikus államok

közösségének és részévé váljunk azon integrációs struktúráknak, amelyek ezen

államok közös értékein és érdekein alapulnak. Integrációs törekvéseink átfogó

jellegébõl következik, hogy azok a védelmi szféra területére is kiterjednek.

Így teljes jogú tagságra törekszünk azon szervezetekben - a NATO-ban és a

NyEU-ban -, amelyek a közös értékek védelmi szférában való megjelenítését és

hatékony védelmét szolgálják.

Magyarország csatlakozásának egyik feltétele, hogy a hosszú távú

stabilitását és jólétét megalapozó modernizáció a védelmi szférát is áthassa,

folytatódjon a haderõátalakítás és megerõsödjön a haderõ feletti demokratikus,

civil ellenõrzés. A csatlakozás ezekhez a szervezetekhez egyben garanciát is

jelent arra, hogy az elért eredmények konszolidálódnak és növekszik az ország

biztonsága.

A Magyar Köztársaság biztonságának legfõbb garanciája a békés nemzetközi

környezet és az államok kölcsönös elõnyökre épülõ, sokoldalú együttmûködése.

Ehhez minden rendelkezésre álló eszközzel készek vagyunk aktívan hozzájárulni.

A védelmi integrációra való felkészülés legsürgetõbb feladata a magyar

haderõ együttmûködési képességének, interoperabilitásának, majd - hosszabb

távon - kompatibilitásának megteremtése. Az együttmûködési képesség, melynek

elsõ eleme a szellemi kompatibilitás, magába foglalja az olyan alapvetõ

kommunikációs feltételek megteremtését, mint az idegen nyelvek elsajátítása, a

biztonságra, védelemre és katonai mûveletekre, költségvetések összeállítására,

pénzügyi elszámolásokra vonatkozó elvek, koncepciók és fogalmak azonos

értelmezése és alkalmazása. Meg kell teremteni a nemzetbiztonsági politika, a

védelmi politika, a katonai stratégia és a katonai doktrína NATO standardnek

megfelelõ értelmezését. A szellemi kompatibilitás érdekében szorosabb

összhangot kell teremteni a honvédelmi vezetés, a magyar fegyveres erõk,

valamint a NATO tagállamok védelmi szervezeteinek szervezeti, mûködési és

funkcionális alapelvei között.

A NATO tagságra való felkészülés mellett fontos feladatunk a szomszédos

országokkal való katonai kapcsolatok fejlesztése és a kölcsönös bizalom

erõsítése. Az együttmûködésre vonatkozó szándékok tisztázása mellett figyelmet

fordítunk a katonai képességek egyensúlyának megõrzésére is.

Nemzetközi szerepvállalásunk kiváló példájául szolgál a délszláv válság

kezelésében való részvételünk, ahol a magyar részvétel formája (tranzit,

logisztikai bázis, mûszaki kontingens) és tartalma összhangban van a térség

történelmi sajátosságaival, földrajzi adottságainkkal, pénzügyi

lehetõségeinkkel, valamint a térség biztonságáért érzett felelõsségünk

tudatában elõirányzott szerepünkkel és a stratégiai célt jelentõ NATO-

felkészüléssel.

Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az ország

biztonságpolitikai, védelempolitikai célkitûzései helyesek és azok az elmúlt

év során beváltak, újabb igazolást nyertek.

* *

*

A továbbiakban a fegyveres erõk két szervezetének, a Magyar Honvédség és

a BM Határõrség állapotának bemutatására kerül sor.

I.

A Magyar Honvédség jelenlegi állapota

Általános értékelés

A honvédség helyzetének megítélésénél abból célszerû kiindulni, hogy a

stabilizációs politika szükségszerû anyagi korlátait a védelmi szféra sem

léphette túl.

A Magyar Honvédség vonatkozásában elõre kell bocsátani, hogy a fegyveres

erõk mûködésének feltételei és feladatai közötti összhang - már a korábbi

években megkezdõdött - megbomlása egy gyorsított haderõ-átalakítási folyamat

beindítását tette szükségessé. Így a honvédség átalakításával meg kell

teremteni a feltételeket a megmaradó, kisebb létszámú és korszerû szervezetû

haderõ finanszírozásához. A haderõ-átalakítás programjának és középtávú

tervének kidolgozására az Országgyûlés 88/1995. (VII. 6.) határozatában hozott

döntés értelmében a Kormány kapott felhatalmazást. A Magyar Honvédségnél az

átalakítás konkrét feladatainak végrehajtása az 1995. november 30-i

kormányülésen jóváhagyott program alapján megkezdõdött.

A további feladatok tervezése, kialakítása során célszerû figyelembe

venni, hogy 1997 nyarán várhatóan döntés születik a NATO-bõvítés elsõ

lépcsõjébe bekerülõ országok körérõl. Ha a bõvítésre irányuló politikai akarat

erõs is marad, a katonai megfontolások a kiválasztásban fontos szerepet fognak

játszani. A Magyar Honvédség a kedvezõtlen folyamatok megállítása nélkül csak

nagy nehézségek árán lesz képes megfelelni az elvárásoknak.

A harckészültség és mozgósítási készség, hadrafoghatóság alapvetõen

megfelel a követelményeknek, de növelni kell a reagáló- és mûködõképességet.

Mind nagyobb nehézséget okoz a technikai eszközök leromlott állapota, a

hadsereg békemûködésének biztosítása, valamint a nagyszámú üres ingatlan és

objektum õrzése.

Az elmúlt években végrehajtott átalakítások tapasztalatai, a feladatok,

valamint a költségvetési lehetõségek azt mutatják, hogy az átalakítások

célkitûzéseinek megvalósítása a már megtett és a tervezett lépésekkel

biztosítható. Azonban a haderõ tartalékai kimerülõben vannak, a törvényekben

megfogalmazott követelményeken alapuló valós szükségletek és a rendelkezésre

álló források közötti egyensúly kritikussá vált.

Mindezek következtében a béke- és háborús vezetés korszerûsítése

keretében - összhangban a 88/1995. (VII. 6.) OGY határozattal - megkezdõdött a

Magyar Honvédség felsõ vezetésének átszervezése, melynek eredményeként a

Magyar Honvédséget a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari fõnök vezeti a

Magyar Honvédség Parancsnokságán keresztül. Alárendeltségébe - a szárazföldi

csapatok vezetésére - a 4. Gépesített Hadtestparancsnokság ( 2 hadosztállyal

és közvetlen csapatokkal), - a repülõ és légvédelmi csapatok vezetésére - a 2.

Repülõ és Légvédelmi Hadtestparancsnokság valamint a Központi Rendeltetésû

Szervezetek Parancsnoksága, illetve közvetlen szervezetek tartoznak. Ezzel

párhuzamosan megszûnt a Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága, a Légvédelmi

Parancsnokság és a három Katonai Kerületparancsnokság, csökkent a középszintû

vezetõ szervek és más szervezeti elemek száma. A további átalakítás

folyamatban van. Ennek lényege, hogy a felsõszintû vezetést a Honvéd Vezérkar,

a középszintût a haderõnemi vezérkarok fogják ellátni.

A dandárok száma békében 3-mal, háborúban 6-tal; az ezredek száma békében

4-gyel, háborúban 16-tal csökkent. A béke hadrendi elemek száma 249-rõl 195-

re, (22 %-kal) a háborús elemek száma 31 %-kal mérséklõdött. A béke

rendszeresített létszám 86.000-rõl 66.000-re (24 %-kal), a háborús mintegy 25

%-kal csökkent.

Az elmúlt évek szervezeti korszerûsítése során a törvényi szabályozás

módosulása következtében több, nem kizárólag a honvédség alaprendeltetésének

megfelelõ feladatok végrehajtását szolgáló szervezet kivált a Magyar

Honvédségbõl. Ilyenek például a Katonai Biztonsági Hivatal, a Katonai

Felderítõ Hivatal, a felsõfokú tanitézetek, a Haderõcsökkentési Információs és

Ellenõrzõ Központ, a Beszerzési Hivatal, a Haditechnikai Intézet, a Pénzügyi

és Számviteli Szolgálat, stb. Természetesen ez az ésszerûsítési folyamat

folytatódik.

Haditechnikai és anyagi készletek helyzete, fejlesztése

A szervezeti- és létszámcsökkentéssel egyidõben megkezdõdött a technikai

korszerûsítés fõ irányainak, prioritásainak tervezése is, mely az

ezredfordulót követõ idõszakra meghatározza a honvédség technikai

fejlesztését.

Egyidejûleg néhány területen megteremtõdött, illetve folytatódott a

valóságos technikai fejlesztés. Befejezõdött - a Kormány döntésének

megfelelõen az orosz tartozás kiegyenlítésébõl kapott - MIG-29 harcászati

repülõgépek hadrendbe állítása és a saját-idegen felismerõ berendezésekkel

való ellátása. A szárazföldi csapatok harcképességét növeli a belorusz

szállításból beérkezett 100 db T-72-es harckocsi, valamint az orosz

államadósság terhére beérkezõ 487 BTR-80 típusú páncélozott szállító

harcjármû, amelybõl 79 darab már a csapatoknál van. E harceszközök 1997-ben

rendszerbe állításra kerülnek. A BTR-80 harcjármûvek lehetõvé teszik a

korszerûtlen D-944 harcjármûvek hadrendbõl való kivonását.

Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fentieket leszámítva a

haditechnikai fejlesztések a '80-as évek közepétõl gyakorlatilag leálltak.

Ezért a technikai eszközök átlagéletkora megközelíti a 20 évet, mintegy 60

%-ának korszerûségi szintje elmarad a követelményektõl.

Az alkatrész- és anyagellátás nehézségei ellenére a hadrafoghatóság és az

üzemeltetés feltételei még biztosíthatóak, de gondok vannak harci repülõgépek,

a légvédelmi, ezen belül különösen a rádiótechnikai rendszer eszközei,

valamint a páncélozott szállító harcjármûvek üzemeltetése terén.

A honvédség technikai fejlesztési gondjain túlmenõen, a korábban

kidolgozott és megalapozottan lépcsõzött középtávú üzemi és ipari javítási

tervek irreális megvalósítási feltételei miatt az ipar területén több

ágazatban csak a minimális szinten vált lehetõvé a javítási kapacitások

költségvetésbõl finanszírozott fenntartása. Ennek hatásai más területeken is

jelentkeztek.

A harckészültség és mozgósítás helyzete

A honvédség harckészültségi és mozgósítási készségét sikerült megõrizni.

A békeállomány ismeri, begyakorolta M feladatait. A korábbinál fokozottabb

mûködési és kiképzési korlátozásokkal, szigorúbb takarékossági intézkedésekkel

biztosított volt a vezetettség és hadrafoghatóság.

A honvédség harckészültségi és mozgósítási rendszere mûködik. Folyamatos

fenntartása a csökkenõ pénzügyi és anyagi-technikai lehetõségek miatt más

területek rovására volt megvalósítható.

A készenléti és készültségi szolgálatok rendszere megbízhatóan mûködött.

Biztosított volt a szolgálatba helyezés, továbbá a készültségi szolgálatba

lépett erõk elõírt idõre történõ alkalmazási készenlétének elérése.

Megváltozott a repülõ- és légvédelmi csapatok készültségi rendszere. A

légvédelmi rakétacsapatok és a harci helikopterezred válságmentes békeállapot

idõszakában (alaphelyzetben) nem látnak el készültségi szolgálatot. A

harcászati repülõk és a rádiótechnikai csapatok változatlan reagálóképességgel

hajtották végre alapfeladataikat.

Folytatódott az országmozgósítás új rendszerével összefüggõ feladatok

végrehajtása. Kidolgozásra kerültek az országmozgósítás komplex programjának

elvi alapjai és a rendkívüli állapotra történõ felkészüléshez kapcsolódó

honvédségi feladatok. Eredményes a védelmi felkészítésben és az

országmozgósításban irányítási joggal rendelkezõ tisztségviselõk felkészítése.

A kiképzés, a parancsnokok és törzsek felkészítése

A honvédség kiképzési feladatai végrehajtásának keretében a tevékenység

elsõsorban a válságkezelés katonai rendszabályaival kapcsolatos ismeretek

elmélyítésére és begyakorlására irányult. A gyakorlatok száma kevesebb volt a

korábbinál. Csökkent a repülõgép-vezetõk és vadászirányító megfigyelõk

gyakorlati felkészültségének színvonala.

A csapatok rendelkeztek a szükséges alapvetõ bázisokkal, objektumokkal és

kiképzés-technikai eszközökkel. Ezek állapota, mûködõképessége

alakulatonként változó.

A nemzetközi kiképzések és gyakorlatok jó színvonalon kerültek

végrehajtásra, megfelelõen szolgálták az elvárt nemzetközi kötelezettségeket.

A kijelölt parancsnokok és törzsek begyakorolták a NATO-hoz való

csatlakozásból és a PfP programból rájuk háruló feladatokat.

A csapatok kiképzésében a fõ hangsúly a katonák egyéni felkészítésére és

a kis-alegységek kiképzésére helyezõdött. Az alegységszintû gyakorlatokat,

éleslövészeteket és más kiképzési feladatokat a csapatok eredményesen

végrehajtották. Magasabb szintû gyakorlatok végrehajtására anyagi okok miatt

már évek óta nincs lehetõség. A kiképzési feladatok csökkentése miatt a

hivatásos állomány erõfeszítései ellenére is a kiképzés eredményessége néhány

területen visszaesett.

NATO csatlakozásunk elõkészítése keretében megtörtént a várható feladatok

felmérése. Megkezdõdött az alapdokumentumok kiadása, a parancsnokok és törzsek

NATO-kompatibilis felkészítésének tervezése. A NATO és a Magyar Köztársaság

közötti közvetlen együttmûködést meghatározó Egyéni Partnerségi Program (EPP)

és Békepartnerségi Keretprogram keretében a kijelölt erõk közös magyar-

amerikai légi kutató-mentõ gyakorlaton a NATO-ban elfogadott módszerek és

elvek teljes körû alkalmazásával gyakorolták a vegyes nemzetiségû erõk

együttes tevékenysége vezetésének, logisztikai biztosításának megszervezését

és végrehajtását.

Rendszeressé váltak a konzultációk és véleménycserék a NATO különbözõ

szerveivel a polgári és demokratikus ellenõrzés feltételrendszerének

kialakítása, a haderõtervezés átalakítása, a nyelvoktatás, eljárási

harmonizáció, a szabványosítás, a jogi harmonizáció, a NATO képviselet

megerõsítése, békefenntartás, interoperabilitás, kompatibilitás, az IPP

feladatok és a titokvédelmi elõírások végrehajtása területén.

A tanintézeti képzés helyzete

A tanintézeti képzés átalakításának elsõ üteme a felsõoktatási

törvénynek, a 88/1995. (VII. 6.) országgyûlési határozatnak megfelelõen 1996.

szeptember 1-jével befejezõdött. Ennek megfelelõen a katonai felsõoktatási

intézmények - a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, a Kossuth Lajos Katonai

Fõiskola és a Szolnoki Repülõtiszti Fõiskola bázisán megalakított - Zrínyi

Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a továbbra is önálló Bolyai János Katonai

Mûszaki Fõiskola a honvédelmi miniszter közvetlen felügyelete alatt, a Magyar

Honvédség hadrendjén kívül, mint önálló intézetek mûködnek a továbbiakban. Az

új rendszer szerinti oktatás az 1997-98-as tanévtõl indul.

A felsõoktatási törvény szerint mûködõ intézményekrõl leválasztásra

kerültek az ellátó-biztosító szervezetek, ezeket átvették a budapesti és a

szentendrei szakképzõ iskolák. Jelenleg a HM 46/96. sz. utasítás alapján

folyik az intézmények átadás-átvétele, a vezetés, az oktatás, a gazdálkodás

rendjének, a törvények szerinti tevékenység kialakítása.

A hivatásos tiszthelyettesképzés átalakításánál a jogi és tartalmi

korszerûsítésre helyezõdött a fõ hangsúly. A szakképzés korszerûsítése terén

megindult állami folyamathoz csatlakozva a zászlós és tiszthelyettes-képzéssel

egyidõben a végzõsök államilag elismert szakképesítést is kapnak. A

tiszhelyettesképzés 1996-tól teljes mértékben levált a fõiskolákról és 1997-

tõl három katonai szakképzõ iskolában történik.

A képzés 3 honvédgimnáziumban, 1 honvédkollégiumban, 6 honvéd-

szakközépiskolában, valamint a katonai mûszaki fõiskolán és a Nemzetvédelmi

Egyetemen történik. Megkezdõdött az intézmények számának csökkentése. Megszûnt

1996-ban a székesfehérvári Honvéd Kollégium és a budapesti Zenemûvészeti

Honvéd Szakközépiskola önálló mûködése. A tervek szerint 1997-ben befejezi

mûködését az orosházi, a váci és a tápiószecsõi Honvéd Szakközépiskola,

valamint a szegedi Honvéd Gimnázium. A 31-33/1996. HM határozatok alapján

jött létre a budapesti Katonai Szakképzõ Iskola és Kollégium, a Szentendrei

Katonai Szakképzõ Iskola és Kollégium, valamint a Szolnoki Katonai Középiskola

és Kollégium.

Az új intézményhálózat évente 250-300 fiatal tiszt, 350-400

tiszthelyettes kibocsátását, 100-150 katonai középiskolai és 100-150

szakmunkás-iskolai végzettségû növendék, továbbá mintegy 150 fõ korábban

végzett tiszthelyettes érettségiztetését, valamint a tiszti és tiszthelyettesi

állomány tovább- és átképzését biztosítja.

Ezenkívül speciális polgári képesítést igénylõ beosztásokba a polgári

felsõoktatási és középfokú oktatási intézményekben végzettekbõl tiszti

beosztásba mintegy 150 fõ és tiszthelyettesi beosztásba 150-200 fõ átvételét

tervezi a tárca.

A Magyar Honvédség ingatlanhelyzete

A honvédség rendelkezésére álló ingatlanállomány egy jelentõs részére

nincs igény. Ezek fenntartása (õrzése) komoly anyagi terhekkel járt (évente

mintegy 80-100 MFt), a fizetõképes kereslet hiánya miatt eddigi hasznosításuk

bevételt gyakorlatilag alig jelentett (1996-ban 275,5 MFt volt).

Az ingatlan-felújításra fordítható elõirányzatok, - 1995-ben 418 MFt,

1996-ban 375 MFt - alig haladták meg az épületek, építmények vagyonértékének 1

ezrelékét, így gyakorlatilag tervszerû felújításokra nem volt lehetõség.

Általános jellemzõ az objektumok fokozódó állagromlása és egyre többször

kellett szembenézni a használhatóságot is veszélyeztetõ hibákkal,

üzemzavarokkal.

A lakásingatlanokat érintõen több ütemben, összesen 20.848 db állami

tulajdonú, HM-kezelésû lakás elidegenítésérõl született döntés. Az értékesítés

folyamatos, 16 ezer lakásra lett megkötve az adásvételi szerzõdés.

Az építés-beruházási feladatokat szûkös keretek között lehetett végezni.

A kiemelt beruházások közül gyakorlatilag áll a Központi Honvédkórház

rekonstrukciója. A kecskeméti repülõtér-fejlesztés jó ütemben haladt.

Elkészült a szolnoki és hódmezõvásárhelyi konyha-étterem felújítás. A

szükségeshez képest kevés volt az átadott új lakás, Budapesten 94, vidéken 10.

Az ipari és megelõzõ javítások elmaradása miatt a katonai tevékenység

több területen nem felelt meg a normatív környezetvédelmi elõírásoknak. A

hazai és nemzetközi környezet- és munkavédelmi konzultációk során szerzett

tapasztalatok, a szélesedõ együttmûködés azonban hozzájárul a védelmi és

honvédelmi, valamint a környezet- és munkavédelmi feladatok összehangolásához.

Erre alapozva kapcsolódhat be a védelmi és honvédelmi tevékenység a hat évre

szóló Nemzetközi Környezetvédelmi, Területfejlesztési és

Környezetegészségügyi, valamint a kialakításra kerülõ Környezetbiztonsági

Programok megvalósításába.

A hadsereg átalakításával szükségszerûen együttjáró áthelyezések - az

elmúlt öt évben több mint 9 ezer fõ - következtében egyes helyõrségekben a

megvásárolt lakások fenntartási gondjait lakhatási támogatásokkal, illetve a

lakások visszavásárlásával, vagy a magánforgalmú lakáscserék segítésével volt

megoldható. A cél az, hogy a jogi úton történõ rendezés során tovább már ne

nehezedjenek a tárca szociális gondjai.

A személyi állomány élet-, munka- és szolgálati körülményei, szociális

helyzete

Az Országgyûlés 88/1995. (VII. 6.) határozata alapján a Magyar

Honvédségnél jelentõs változások következtek be, amelyek alapvetõen

befolyásolták a személyi állomány helyzetét. Azokat a kedvezõ hatásokat,

amelyeket a határozat feltételezett és a 61/1995. számú miniszteri utasítás

meghatározott, csak részben sikerült elérni.

A hivatásos állomány jelentõs része családja általános anyagi helyzetének

ellehetetlenülése miatt nem tudta vállalni az átalakításhoz kapcsolódó

mobilitást, továbbá erõsítette a helyhezkötöttséget az is, hogy a hivatásos

pályán, szinte egyetlen elérhetõ vagyontárgyként a 90-es években sokan

megvásárolták szolgálati lakásukat. A szûk keretek ellenére a tárca mintegy

400 millió forintot fordított a hivatásos állomány új, a mobilitást elõsegítõ

lakásvásárlásának biztosítására.

Az állandó állomány illetményemelését a honvédség nehéz anyagi helyzete

ellenére sikerült biztosítani. A hivatásos állomány illetményemelésének

mértéke 1996-ban átlagosan 19,5 %, tisztek esetében a kötelezõ beosztási

illetményemelés 7.500 Ft, tiszthelyettesek esetében pedig 4.750 Ft volt. A

pályakezdõ, alacsony jövedelmû állománynál az átlagos mértéket meghaladó

emelést biztosítottunk. A sorállomány, a tartalékos katonai szolgálatot

teljesítõk és a katonai tanintézeti hallgatók illetményemelésének mértéke

elérte a 20 %-ot. A közalkalmazottak illetményfejlesztése a Honvédségi

Dolgozók Szakszervezetével történt megállapodásoknak megfelelõen 1996

márciusban és szeptemberben realizálódott. A köztisztviselõk

illetményalapjának 18.000 Ft-ról 20.000 Ft-ra történt emelése tulajdonképpen

11 %-os fejlesztést jelentett. Ez az emelés érezhetõen csökkentette az

állomány megélhetési terheit.

A hivatásos állomány szolgálati tevékenységének helyzete kedvezõtlenül

alakult az elmúlt évek során. A nagyarányú kiáramlás miatt a tiszti

feltöltöttségi mutatók romlottak, alegység-parancsnoki szinten egyes

fegyvernemeknél és helyõrségekben kritikussá váltak. A hivatásukban

megmaradókra aránytalanul több teher hárult és hárul, miközben

életkörülményeik nem javultak.

A személyügyi munka középpontjába a haderõ korszerûsítéséhez szükséges

állomány megõrzése és az állományarányok javítása került. Az volt a törekvés,

hogy az egyes beosztásokba megfelelõ emberek kerüljenek. Javítjuk a

beiskolázás tervszerûségét és a hallgatói állomány kiválasztásának, jövõbeni

beosztásuk megtervezésének lehetõségeit.

A honvédség szociális ellátó rendszerében a szervezeti elemek egységes

vezetés alá kerültek, de a széttagolt szociálpolitikai tevékenység nem tudta

követni a társadalmi, honvédségi változások által elõidézett feszültségeket.

Folytatódott a humán szolgálat kiépítése, amely a társadalmi szervekkel,

országos mozgalmakkal karöltve eredményeket ért el a sorállományú fiatalok

mentálhigiénés helyzetének javításában, általános tájékozottságuk növelésében.

Több program megvalósítása irányul a sorállománnyal foglalkozó alegység-

parancsnokok ilyen irányú felkészítettségének fokozására.

Felsõ szinten - az idõnként elõtérbe kerülõ gondok ellenére - kialakultak

az érdekegyeztetés mechanizmusai. A Magyar Honvédség érdekvédelmi szervezetei

sokoldalúan és eredményesen képviselték tagjaik érdekeit. Az érdekegyeztetés

helyi fórumai azonban még hiányosak, kialakulásukat, eredményes mûködésüket

több helyen szemléleti problémák is nehezítik.

A Tábori Lelkészi Szolgálat helyzete stabilizálódott, tevékenysége

kiterjedt a Magyar Honvédség csaknem minden szervezetére.

Egészségügyi és gyógyászati ellátás helyzete

A honvédség személyi állományának egészségügyi ellátása a katona-

egészségügyi szolgálat által mûködtetett alapellátó és intézeti tagozatban

folyt. Az alapellátó tagozatban a csapat-egészségügyi szolgálatoknál mûködõ

101 általános orvosi rendelõ többségének felszereltsége megfelelt a polgári

háziorvosi rendelõknek, ezen belül 53 fogorvosi rendelõ is van.

A honvédkórházak és rehabilitációs intézetek mintegy 350.000 honvédségi

egészségügyi ellátásra jogosult (katonák, köztisztviselõk, közalkalmazottak és

közvetlen hozzátartozóik, valamint a nyugdíjasok) gyógykezelését, orvosi

rehabilitációját, szakgondozását végezték.

Az egészségügyi és gyógyintézeti ellátás két fõ területén, a központi

kórházi ellátásban - amely a Központi Kórházat, a Budai Kórházat, továbbá a

vidéki kórházakat, intézeteket jelenti - biztosított volt az ellátás

színvonalának megõrzése. A csapatorvosi gyógyító-megelõzõ tevékenység

területén hasonló a helyzet, mint a technikai ellátottságban. Gyógyszerekbõl,

gyógyászati anyagokból a készleteket a hadsereg gyakorlatilag felélte, a

békeellátás területén gondjai vannak.

A kórházak mûködtetésében jelentõs gondokat okozott, hogy az OEP az

intézetek finanszírozását, a bérelõirányzatot a honvédségtõl eltérõen és az

inflációt nem követõ mértékben állapította meg, így a támogatások reálértéke

évrõl évre csökken. A honvédség egészségügyi intézeteinek 1996. szeptember 13-

i adósságállománya mintegy 678 MFt volt. Az adósságállományt saját és külsõ

források felhasználásával jelentõsen csökkentettük.

A hivatásos állomány rendszeres orvosi szûrõvizsgálata alapján

megállapítható, hogy egészségi állapotuk a szolgálatképességi mutatók szerint

alapvetõen kielégítõ volt, bár egészségügyi kilátásai a korábbi évekhez

képest rosszabbodtak. A megbetegedések gyakoriságának szintje elsõsorban a

súlyosabb megbetegedések irányába történt eltolódással emelkedett. Emiatt az

általános orvosi alapellátás mellett megnövekedett a kórház-rendelõintézeti

szakellátás iránti igény.

Sajtónyilvánosság, társadalmi kapcsolatok

A honvédelmi kérdésekrõl adott tájékoztatásban, a nemzetközi és hazai

közvélemény alakításában a Honvédelmi Minisztérium eredményes sajtómunkát

végzett. A honvédség feletti polgári irányítás és demokratikus ellenõrzés

megvalósulásában fontos szerepet játszott a honvédelmi kérdésekben jól

tájékozott sajtó. A vezetõk a nyilvánosságot és a közvélemény tájékoztatását a

vezetõi tevékenység szerves részének tekintették. A rendszeres és érdemi

tájékoztatás eredményeként a lakosság ismeri és elfogadja, hogy a honvédség a

nehéz anyagi helyzete ellenére kész és képes feladatai ellátására, jól

használja fel a rendelkezésére bocsátott erõforrásokat. A haderõ-átalakítás

és az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás társadalmi fogadtatása a

Gallup felmérések szerint pozitív fordulatot vett.

A haderõ-átalakítással kapcsolatos kommunikáció biztosította a szükséges

társadalmi és helyi közéleti támogatottságot. A NATO és békepartnerségi

programok, különösen a gyakorlatok sajtómunkája alkalmat adott az euroatlanti

szervezetekhez való csatlakozásunk érdekében megfogalmazott üzenetek

eljuttatására a hazai és nemzetközi közvéleményhez. A honvédség mindennapi

életének, tevékenységének sajtóját azonban a negatív események is

befolyásolták, az erõfeszítések ellenére kevés teret kapott a katonai

kiképzésrõl és gyakorlati feladatokról adott tájékoztatás.

A honvédelmi témákkal foglalkozó újságírók személyes felkészültsége,

tájékozottságának javítása érdekében többször került sor háttér-

tájékoztatókra, bemutatókra, szerkesztõségi látogatásokra. A minisztérium

által szervezett Honvédelmi Tudósítók Klubja rendezvényein az újságírók

érdemi információkhoz jutottak.

Az elmúlt idõszakban a civil-katonai kapcsolatok folyamatosan bõvültek,

minden területen fejlõdött az együttmûködés tartalma és intenzitása. E

kapcsolatok intézményesítését segíti a létrehozott Leszerelési és Civil-

Katonai Kapcsolatok Központja.

Intenzív és rendszeres a kapcsolata a Honvédelmi Minisztériumnak és a

Magyar Honvédségnek a társadalmi szervezetekkel, különösen azokkal, melyek

kötõdnek a védelem ügyéhez, a katonai hagyományok õrzéséhez. A fegyveres erõk

nemzetközi, békepartneri és IFOR/SFOR, feladatainak megvalósításakor külön

figyelmet kapott az érintett lakossággal való aktív kapcsolat kiépítése, a

hatékony tájékoztatás, a megértés és a bizalom fejlesztése.

Az állampolgári ügyek intézésében megfelelõ javulás tapasztalható, a

szervezetek és magánszemélyek kérelmeinek, panaszainak intézése a civil-

katonai kapcsolatok erõsítésének egyik legjobb eszköze.

A törvény-elõkészítõ, jogszabályalkotó (szabályozó) és igazgatási

tevékenység helyzete, feladatai

Az elmúlt országgyûlési ciklusban elfogadott Honvédelmi Alapelvek alapot

teremtettek új honvédelmi törvény kidolgozására. Az 1993. évi CX. törvény a

honvédelemrõl 1994. január 1-jén lépett érvénybe. Ez teremtette meg a

fegyveres erõk, azon belül a Magyar Honvédség mûködési rendje további

korszerûsítésének jogi szabályozási feltételeit.

Széleskörû egyeztetést és több éves elõkészítõ munkát követõen 1996-ban

megszületettek a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek hivatásos állománya

szolgálati viszonyáról; a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítõ

katonák jogállásáról; a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények

vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvények.

Ugyancsak nagy jelentõséggel bír a titokvédelem törvényi szabályozása,

ami lehetõvé tette a nemzetközi titokvédelmi egyezmények megkötését. A NATO és

a Magyar Köztársaság Kormánya által megkötött SOFA egyezmény biztosítja -

többek között - a délszláv béketeremtésben résztvevõ IFOR/SFOR-csapatok

átvonulásának és magyarországi állomásoztatásának rendezett, szabályozott

körülmények közötti végrehajtását. Ilyen egyezmények szabályozzák a magyar

békefenntartó katonák (vagy rendõrök) külföldi szolgálatait is.

A védelmi igazgatás fokozatos kiépítésével, a kialakult jogszabályi

keretek, valamint a megyei védelmi bizottsági gyakorlatok tapasztalatai

alapján lehetõvé vált egy átfogó, a védelmi igazgatás teljes vertikumára

kiterjedõ rendszergyakorlat (VÉDELEM-96) végrehajtása. A gyakorlat az ország

védelmi képességének növelését, a rendkívüli állapotra történõ felkészülést, a

minõsített idõszakot el nem érõ válság kezelését és a Honvédelmi Tanács és

munkaapparátusa "rendkívüli idõszaki" feladatainak feldolgozását, gyakorlását

tette lehetõvé.

A honvédelem komplex rendszerében a polgári szféra a háborús veszély

észlelésétõl a rendkívüli állapot kihirdetése utáni idõszakig gyakorolta az

irányítási, a honvédelem teljes körû támogatási, valamint a polgárok és

közjavak oltalmazási tevékenységét. A gyakorlat bebizonyította, hogy az

Alkotmány, a honvédelemrõl szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok alapján

a Kormány irányításával mûködõ védelmi felkészítési és mozgósítási rendszer

nemcsak a honvédelmet, hanem a fegyveres erõk és a polgári szervek

együttmûködve, képesek megteremteni az állampolgárok élet- és

vagyonbiztonságát, a közjavak oltalmazását, az országot érhetõ bármely

veszélyhelyzetben.

A honvédség fegyelmi helyzete

A hadseregben a fegyelemsértések - az elkövetõ személyétõl, annak

beosztásától függetlenül - egyre nyíltabban kerülnek a közvélemény

nyilvánossága elé.

A személyi állomány fegyelmi helyzetének 1996. évi összetevõi egyaránt

tartalmaznak kedvezõ és kedvezõtlen tendenciákat is. Kisebb számban követtek

el önkényes eltávozást, szökést, alárendelt megsértését és szerencsére

kevesebb baleset is fordult elõ. Nem javult a helyzet a szolgálat ellátás

színvonalának emelése, az emberi kapcsolatok, a garázdaság és kiemelten a

honvédségi vagyon elleni bûncselekmények területén. Továbbra sincs kellõ

tekintélye a szolgálatot adó személyeknek, elõfordul, hogy õk maguk is

résztvevõi a vagyon elleni és az emberi kapcsolatokat sértõ

bûncselekményeknek.

A parancsnokok (vezetõk) jogismeretét és joggyakorlatát döntõen a

szolgálatot teljesítõ jogász vagy az igazgatási fõtiszt szakmai

felkészültsége, jártassága határozza meg.

A hangulati tényezõkben egyre inkább éreztetik hatásukat az általános

társadalmi problémák, a katonai pálya presztízsvesztesége és a

katonacsaládokat is érintõ munkanélküliség.

Gazdálkodás- és költségvetés

A költségvetés reálértékben 1990-1995. között 60 %-kal csökkent. Ezt

bizonyítja, hogy a védelem tényleges kiadási elõirányzatai GDP-hez viszonyítva

ezen idõszakban 2,5 %-ról 1,4 %-ra, a védelmi költségvetés részesedése a

központi költségvetésbõl 5,8 %-ról 3,5 %-ra esett vissza. A viszonyszámok nem

tartalmazzák az orosz államadósság törlesztéseként beérkezett haditechnikai

szállítások értékeit. (Ezek összege 1993-ban 101,5; 1994-ben 11,6 Mrd Ft-ot

tett ki.)

A Magyar Honvédség 1996. évi költségvetése a tárca 78.982 Mrd Ft-os

költségvetésén belül 69.145 Mrd Ft kiadási, 9.9 Mrd Ft bevételi és 59.245 Mrd

Ft támogatási elõirányzattal került év elején jóváhagyásra. Ez azt

jelentette, hogy a kiadási elõirányzat az 1995. évi módosított elõirányzattól

reálértékben mintegy 16.0 Mrd Ft-tal maradt el, továbbá az elmúlt évi

kifizetetlen számlaállomány mintegy 1.4 Mrd Ft-tal terhelte az 1996. évi

költségvetési gazdálkodást.

A központi költségvetés terhére végrehajtott átcsoportosítások és egyéb

intézkedések, valamint a tárca és a Magyar Honvédség gazdálkodó szervezeteinek

összehangolt tevékenysége eredményeként jelentõsen csökkent (az 1995. évi 1,4

Mrd forintról mintegy 830 MFt-ra) az 1996. év végi kifizetetlen

számlaállomány. Ez úgy vált lehetõvé, hogy az 1996. évi személyi juttatások és

társadalombiztosítási járulékok elõirányzat maradványaiból (950 MFt), a

munkaadói járulék és kedvezményes nyugdíjra biztosított maradványból (300

MFt), az USA PfP és ennek megfelelõ szellemiségû gyakorlatok támogatásából

(mintegy 244 MFt), a kórházi konszolidációból (330 MFt) keletkezett

megtakarítások révén a hiány jelentõsen mérsékelhetõ volt. Az év végére tehát

830 MFt -ra csökkent a hiány, bár ez továbbra sem lebecsülhetõ nehézséget okoz

a haderõ napi mûködésének biztosításához.

A Kormány, áttekintve a honvédelem 1996. évre kialakult helyzetét,

értékelve a védelmi feladatok finanszírozásában jelentkezõ feszültségeket, úgy

határozott, hogy a védelem mûködõképességének fenntarthatósága érdekében a

költségvetés támogatásának reálértékét 1997. évre meg kell õrizni. Ennek

megfelelõen az 1997. évi költségvetés 96.814,0 MrdFt kiadási elõirányzatot

tartalmaz az 1996. évi 78.982,3 MrdFt-hoz viszonyítva (22,6 %-os növekedés).

A tárca ellenõrzési szabályozók kiadásával és külön szervezet

létrehozásával szigorította meg a belsõ ellenõrzést. A pénzügyi-gazdasági

ellenõrzések a hatályos rendelkezésekkel összhangban kerültek végrehajtásra.

A Honvédelmi Minisztérium, felismerve annak realitását, hogy a katonai és

a gazdasági tervezés szükségszerûen egymásra épül, amellett foglalt állást,

hogy a megalapozott haderõtervezés nem nélkülözheti a közép- és hosszú távú

költségvetési tervezés új rendszerének bevezetését.

A jelenlegi költségvetés-tervezési gyakorlat egyik hiányossága, hogy éves

rendszerben csak korlátozott az igények fontosságának, sorrendiségének

meghatározása. Másik korlátja, hogy nem biztosítja a forrásigények védelmi

feladatokhoz való rendelését. Összességében a tervezési folyamatnak nem lehet

szerves része a tervezett erõforrás felhasználások hatékonyságának elemzése.

A fejlett országok tapasztalatai alapján a Honvédelmi Minisztérium - a

védelmi költségvetések átláthatóságára vonatkozó parlamenti elvárásokat is

figyelembe véve - megkezdte az új Védelmi Tervezõ Rendszerre vonatkozó

elgondolás összeállítását. Kidolgozásra került a rendszer-vázlat javaslat és a

védelmi tervezõ rendszerre vonatkozó utasítás. Az új rendszer egyik eleme a

hároméves gördülõ tervezés, a másik a program-tervezés bevezetése.

A honvédelem 1998-2000. évi feladatainak tervezéséhez a katonai- és

gazdasági tervezés alapvetõ követelményei HM utasításban kerültek

meghatározásra.

A békepartnerség és a békefenntartó tevékenység értékelése

A NATO-val történõ együttmûködés feltételeinek megteremtése érdekében a

"Partnerség a békéért" (PfP) kezdeményezéshez történõ csatlakozás óta

Magyarország a kezdeményezés aktív tagja, ennek eredményeként a katonai

gondolkodás változása is megkezdõdött.

A szellemi kompatibilitás megteremtése érdekében megkezdõdött a

parancsnoki állomány felkészítése az általános NATO ismeretek, a törzs-

eljárások, parancsnoki döntéshozatal, a NATO doktrínák (alkalmazási elvek,

szabályzatok) ismertetése területén. Az együttmûködési készség színvonalának

emelése érdekében folyamatos a nyelvi képzés erõsítése, a tanfolyamokon levõ

állomány létszámának emelése.

A SOFA egyezmény elõírásával az 1995. évi CII. tv. kihirdetésével

jelentõs elõrelépés történt a jogi harmonizáció érdekében.

Szervezeti, strukturális kompatibilitás terén kidolgozásra kerültek a

Magyar Honvédség modernizációjának legfontosabb lépései. A vezetés

modernizációjának célja, hogy a Honvéd Vezérkartól az egységszintig bezárólag,

a különbözõ NATO szervezetekkel, parancsnokságokkal együttmûködésre képes

szervezeti struktúra alakuljon ki.

A technikai kompatibilitás terén a légtérellenõrzés hazai rendszereinek

átalakítását a beszerzésre tervezett új radarok telepítése és

rendszerbeállítása, illetve a megvalósuló Légtér Szuverenitás Központ fogja

biztosítani. A polgári katonai légi forgalom összehangolása terén életbe

léptek az ICAO EUROCONTROL ajánlásait fokozottan figyelembe vevõ szabályzók,

melyek további korszerûsítést igényelnek.

Az aktívabb szerepvállalás a békefenntartásban elõsegítette a Magyar

Köztársaságnak a nyugati integrációhoz való közeledését. Kormánydöntés és

parlamenti jóváhagyás alapján egy-egy fegyveres békefenntartó kontingens vesz

részt a sínai-félszigeti multinacionális erõk és megfigyelõk, valamint a

ciprusi ENSZ misszióban. A katonai megfigyelõk eredményesen teljesítették

feladataikat, váltásuk az éves váltási tervnek megfelelõen folyik. A

békefenntartásban szolgálatot teljesített tisztjeink beosztásukban, napi

munkájukban jól hasznosítják megszerzett idegen nyelvi és katonai

ismereteiket, ami összhangban van integrációs törekvéseinkkel.

A boszniai béketeremtésben való magyar részvétel keretében hazánk

hatékony segítséget nyújtott a kijelölt NATO (amerikai) IFOR/SFOR katonai

kontingens átvonulásához, magyarországi logisztikai bázisának létrehozásához

és mûködtetéséhez. A feladatok végzését külön munkacsoportok irányítják és

koordinálják. Tárcaközi Bizottság készíti elõ és koordinálja a közös

tevékenységet. A Magyar Honvédségnél - országgyûlési felhatalmazással -

Operatív Csoport tevékenykedik.

Az IFOR/SFOR csapatok államhatáron való átléptetése szervezett. A

csapatok átléptetésével kapcsolatos feladatok és a végrehajtás tapasztalatai

rendszeresen egyeztetésre, pontosításra kerültek.

Mint ismeretes, az IFOR/SFOR kötelékében a boszniai béketeremtésben a

Magyar Köztársaság is közvetlenül részt vesz. A magyar mûszaki kontingens

önkéntes jelentkezõkbõl került - komoly szûrõ utáni válogatás alapján -

összeállításra, ezt követõen rendkívül körültekintõ és lelkiismeretes

felkészítésre, kiképzésre, majd útbaindításra, Okuèaniba. Az 1996. február 3-

án hivatalosan IFOR parancsnokság alá került zászlóalj munkáját, tevékenységét

a közvélemény, a sajtó, a média nyilvánossága is elismeri.

A boszniai békestabilizálás iránti elkötelezettségünket is kifejezi, hogy

az IFOR-t (békefenntartás) felváltó SFOR (békestabilizálás) feladatokban is a

korábbi szintnek megfelelõen veszünk részt 1996 decemberétõl .

A Magyar Honvédség átalakításának helyzete és további feladatai

A Magyar Köztársaság Kormányának a honvédelemmel kapcsolatos

célkitûzéseit, és a fegyveres erõkkel szemben támasztott követelményeit

kormányprogram határozza meg. A honvédelmi tárca feladatait ez a program,

illetve a biztonságpolitikai alapelvek determinálják. Az elmúlt öt évben -

a biztonságpolitika új alapokra helyezésével, a Magyar Honvédség védelmi

elvekre alapozott átalakításának megkezdésével - megváltozott a honvédség

irányításának, szervezeti és vezetési rendjének feltételrendszere.

A honvédelmi tárca vezetése a fennálló ellentmondások megoldását a minden

területre kiterjedõ átalakítás keretében látta és látja megoldhatónak. Elsõ

lépésként kidolgozta a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú

átalakításának irányairól és létszámáról szóló javaslatot, melyet az

Országgyûlés 1995. június 30-án elfogadott. A határozat következetes

végrehajtása közép- és hosszú távon perspektívát jelent a Magyar Honvédség

számára. Lehetõséget biztosít a szervezeti és technikai korszerûsítésre, a

modern gazdálkodási formára való áttérésre, ezen keresztül a biztonságos

finanszírozhatóságra. Hosszú távon stabilizálódik a honvédség haderõnemi és

fegyvernemi összetétele, szervezeti felépítése, létszáma.

A szervezeti és létszámcsökkentés eredményeként a honvédség 1996. év végi

rendszeresített békelétszáma - összhangban a 106/1996. (XI. 29.) OGY

határozattal - mintegy 66 ezer fõ volt, amelybõl a tiszti 9900, a

tiszthelyettesi 9270, sorállományé 31.950, a közalkalmazott 14.700 fõ volt. A

háborús létszám a béke létszámnak mintegy háromszorosát tették ki. A béke

hadrendi elemek száma 195 volt. (A Záróokmány az Európai Hagyományos Fegyveres

Erõk személyi állományáról hazánk számára maximum 100.000 fõt engedélyezett.)

Az átalakítás folyamata a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú

átalakításának irányairól szóló - a 115/1996. (XII. 20) OGY határozattal

módosított - 88/1995. OGY határozat szerint valósult meg. Errõl az

Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága fél évenként kap tájékoztatást. Az

országgyûlési határozat végrehajtása érdekében miniszteri utasítás került

kiadásra. Összességében biztosított a határozat végrehajtása. A

módosításoknak megfelelõen a Kormány a 2302/1996. (XI. 13.) korm.

határozatával döntött a Magyar Honvédség átalakítása középtávú tervének

módosításáról, a létszám- és szervezeti változások felgyorsításáról, valamint

az 1998-as feladatok 1997-re történõ elõrehozataláról.

Az átalakítás soron következõ - 1997. évi - feladatai végrehajtásakor a

Magyar Honvédség jelenlegi helyzetébõl kivezetõ utat a biztonságpolitikai

kihívásoknak, a NATO tagság követelményeinek megfelelõ mûködõképes, az erõket

koncentráló, finanszírozható haderõ-koncepció kidolgozása és megvalósítása

jelenti.

A megvalósítás eredményeként a Magyar Honvédség továbbra is két

haderõnembõl, a szárazföldi csapatokból és a légierõbõl állna. Szervezetében -

a NATO követelményeknek megfelelõen - reagáló erõkkel és fõvédõ erõkkel,

illetve területvédelmi és tartalék erõkkel rendelkezne. A reagáló erõk

állományába magas békefeltöltöttségû, azonnal alkalmazható és gyorsreagáló

erõk tartoznának.

II.

A Határõrség helyzete, 1996. évi tevékenysége a honvédelmi feladatokra való

felkészülés tekintetében

I. Bevezetés

A határõrségnek az államszervezetben az Alkotmány által meghatározott

feladat- és hatásköre sajátos kettõsséget mutat. Egyik részrõl a Határõrség

tagja a fegyveres erõknek, és ennek következtében vonatkoznak rá mindazok az

alkotmányos elõírások, melyeket a honvédségre és a határõrségre közösen

fogalmaznak meg alaptörvényünk normái.

A határõrségnek ebbõl eredõen honvédelmi feladatai is vannak, melyeket a

biztonságpolitikai célkitûzések végrehajtása érdekében külön is meg kell

határozni.

Az Alkotmányban ugyanis egyértelmûen megfogalmazódik, hogy a fegyveres

erõk feladatairól és szervezetérõl külön törvényben kell részletesen

szabályozni e szervek tevékenységét, és ezt a törvényt a jelenlévõ képviselõk

kétharmad arányú szavazatával kell megalkotni.

A határõrségre vonatkozó szabályok egy része a honvédelemrõl szóló

törvényben nyert megfogalmazást, azonban ez a törvény a részletek

tekintetében, nevezetesen a feladat- és hatáskör, az irányítási viszonyok és

különösen a belügyminiszter irányítási jogkörét jelölve úgy rendelkezett, hogy

a Határõrségrõl külön törvényt kell alkotni.

Ezt a külön törvényt alkotta meg az Országgyûlés az 1997. április 29-i

ülésén.

E törvény által teljes körûvé vált a honvédelmi és rendvédelmi igazgatás

körében érintett szervezetek ágazati törvényalkotása.

Figyelemmel arra ugyanis, hogy az Alkotmány szerint a határõrség

rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár õrzését, a határforgalom

ellenõrzését és a határrend fenntartását, karakterét tekintve rendészeti

szervként is meghatározható államszervezetünkben.

E kettõs jogállást: a honvédelmi és a rendészeti jogkört egyazon

szervezeti keretben, azonban hangsúlyozottan a fegyveres erõkre vonatkozó

polgári kontroll, polgári irányítás, országgyûlési ellenõrzés és - ez is egy

sajátosság - a Köztársasági Elnöknek, mint a fegyveres erõk fõparancsnokának

biztosított hatáskör követelményrendszere szerint tartalmazza - a honvédelmi

törvénnyel összhangban - a Határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló törvény.

Amikor a határõrség helyzetének az 1996. évi tevékenységét értékeljük, a

honvédelmi feladatokra való felkészülés tekintetében mindezt azért kell

hangsúlyoznunk, mert e felkészülést is meghatározta az elõzõekben említett

törvényelõkészítõ folyamat.

Politikai döntést igényelt ugyanis annak a megfogalmazása, hogy a

határõrség kettõs rendeltetésének, feladat- és hatáskörének tükrében hogyan

döntsön az Országgyûlés e szervezet jogállásáról, illetõleg a Kormány milyen

törvényi javaslatot tegyen e tekintetben.

E kérdések megválaszolása nem volt elszakítható a hatályos

biztonságpolitikai alapelvek áttekintése, az euro-atlanti csatlakozási

szándékaink számbavétele és a határõrséget érintõ középtávú korszerûsítési

terveink figyelembe vétele nélkül.

E rendkívül fontos politikai és államszervezeti döntések megalapozása

céljából a törvényjavaslat benyújtása elõtt többfordulós, többpárti

egyeztetést folytattunk ezekrõl a kérdésekrõl. Mindezek eredményeként

született meg az a döntés, hogy a hatályos alkotmányos megoldáshoz, kettõs

rendeltetéséhez illesztve fogalmazódjék meg a határõrség szervezete, feladat-

és hatásköre, együttmûködési és irányítási viszonyai.

Az 1996-os beszámolási idõszakban tehát a honvédelmi felkészülés és a

határõrség katonai-védelmi tevékenységének értékelése egy olyan

törvényalkotási aktualitás által körvonalazható sokoldalú elemzés

következménye, mely bizonyítja, hogy a határõrség mûködése békeidõszakban

hangsúlyozottan a rendészeti, idegenrendészeti szerepkörrel jellemezhetõ,

ugyanakkor folyamatosan végrehajtja azokat az ország védelmi képességének

fenntartásával kapcsolatos feladatait is, melyeket számára a törvények,

illetõleg az ország védelmi tervében meghatározottak írnak elõ.

A biztonságpolitikai célkitûzéseinkkel összhangban a beszámolási

idõszakban külön hangsúlyt kapott - a NATO-hoz való csatlakozási szándékunkkal

egyidejûleg - a leendõ Európai Unió tagságunkkal kapcsolatos kérdõívekre

adott válaszainknak a Határõrségre vonatkoztatható feltételrendszere.

Sajátságos, hogy ez a kettõs rendeltetésû fegyveres szervezet a

jogállásából eredõen a kül- és biztonságpolitikai, illetõleg a bel- és

igazságügyi fejezetek kérdésköreivel egyaránt érintett.

Geostratégiai helyzetünkbõl adódóan az államhatáraink õrzése és védelme,

a határforgalom ellenõrzése, az illegális és legális migráció kezelése, a

nemzetközi bûnözés és ezen belül az illegális kábítószer-kereskedelem és más,

az Európai Unióval együttmûködésünkben hangsúlyos tevékenység a határõrség

mûködését illetõen egyaránt szolgálja a kül- és belügyi, valamint a védelmi-

és igazságügyi célkitûzéseket.

A kérdõívre adott válaszaink között különös hangsúllyal szerepelt az az

elkötelezettség, miszerint - egy erre utaló felkérés esetén - a Magyar

Köztársaság felkészül és képes lesz az un. harmadik országokkal szembeni

határok védelmére és a schengeni egyezmény tagországaival szemben támasztott

különös feltételek teljesítésére is.

Mindezek hangsúlyozása a honvédelmi feladatokra való felkészülésrõl szóló

beszámoló tekintetében azért szükséges, mert az elmúlt év során a védelmi

feladatokra történõ összpontosítással egyidõben kellett e rendészeti

követelmények teljesítésére - a személyi és dologi feltételek biztosításával,

az informatikai és más rendszerek kialakításával, beleértve a fegyverzetet is

- alkalmassá tenni a határõrséget.

A határõrség költségvetési igényei tehát részét kell, hogy képezze a

honvédelmi célú költségvetésnek csakúgy, mint a bel- és igazságügyi

feladatokkal kapcsolatos rendészeti feladatokhoz szükséges források

biztosításának.

Felkészülés a védelmi feladatokra

Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a Magyar Köztársaság

biztonságát határainkon kívülrõl fenyegetõ veszélyhelyzetek kezelésében a

határõrségnek elsõdleges feladatai vannak. Ennek figyelembevételével a

határõrségnél - összhangban a Magyar Honvédséggel - a válság- és

konfliktushelyzet kezelésére tervek készültek.

E tervekre szervesen épülve került kidolgozásra a "Terv a Magyar

Honvédség és Határõrség erõi együttes alkalmazására", mely részletesen

tartalmazza az Alkotmány 19/E. §-ában meghatározott helyzetben, illetõleg a

rendkívüli állapot kihirdetése után a fegyveres erõk katonai-védelmi

feladatait.

A feladatok jellegébõl adódóan a határõrség szoros együttmûködést

alakított ki a többi rendvédelmi, önkormányzati szervvel, kiemelten a Magyar

Honvédséggel.

Az együttmûködési megállapodások alapján a határõrség kijelölt állománya

részt vett a Magyar Honvédség felsõ szintû parancsnoki és törzsvezetési

gyakorlatán, valamint két országos szintû védelmi igazgatási, illetve

nukleárisbaleset-elhárítási rendszergyakorlat elõkészítésében, kidolgozásában

és végrehajtásában.

A sokoldalú felkészítés és gyakorlás, az elmúlt években a déli

határszakaszon szerzett tapasztalatok eredményeként a határõrség katonai-

védelmi feladatokat ellátó állományának (határvadász századok és törzsek)

konfliktushelyzet, válsághelyzet kezelésére történõ kiképzettsége magas

szintû.

A határõrség az elõzõekben felvázolt katonai-védelmi feladatait képes

végrehajtani.

A további magas felkészültségi szint megtartását veszélyezteti, hogy a

nagyfokú takarékossági kényszer miatt lõgyakorlatok, vezetési gyakorlatok,

zászlóalj törzs, osztag-törzs és századgyakorlatok maradtak el.

A határõrség együttmûködése más országokkal

A határõrség kettõs feladatrendszerébõl adódóan a más országokkal való

együttmûködés is sajátosan jelentkezik Az együttmûködés alapvetõen a

szomszédos országokkal a Magyar Köztársaság, a Belügyminisztérium, illetve a

határõrség által kötött szerzõdések, egyezmények, megállapodások alapján

történik. A megállapodások elsõsorban a határforgalom zavartalan mûködését, a

határrend fenntartását, a tolonc-egyezményekben foglaltak végrehajtását,

valamint a nemzetközi szervezett bûnözés, a terrorizmus, az illegális

kábítószer-kereskedelem elleni harcban történõ együttmûködést hivatottak

biztosítani.

A hét szomszédos országon kívül a határõrség a kormányközi

együttmûködések alapján a német, a francia, a lengyel, az orosz határõrizeti

szervekkel konkrét megállapodásokat kötött.

Ezen túlmenõen az együttmûködési megállapodások az adott országgal a

Magyar Köztársaság részérõl kötött alapszerzõdések és a jószomszédi viszony

megvalósítását is hivatottak szolgálni.

A kellõ színvonalon kezelt, ilyen irányú együttmûködés jelentõs hatással

van a katonai együttmûködésre és kapcsolatra is. Ez bebizonyosodott a

szomszédos országokban bekövetkezett polgárháborús helyzet Magyar

Köztársaságra gyakorolt hatásának kezelésében is.

A békepartnerség és a békefenntartó tevékenység

A Magyar Köztársaság NATO integráció elõmozdítására vonatkozó 2144/1995.

Kormányhatározat elõírja a belügyminiszter és a határõrség feladatait. A

határõrség részt vesz a NATO Integrációs Tárcaközi Bizottság és a Honvéd

Vezérkar Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport határõrséget is érintõ

feladatainak kidolgozásában és végrehajtásában.

A Magyar Köztársaság területén levezetésre került NATO PfP gyakorlatokon

a határõrség szakállománya és törzsei a szükséges mértékben részt vettek.

Mivel a NATO tagság gyakorlati feltételeinek megteremtése azt követeli,

hogy a fegyveres erõk állami irányításának minden területén olyan szervezeti

felépítést, feladat-megosztást, tervezési rendszert honosítsunk meg, amely

illeszkedik a NATO tagállamokéhoz, így a határõrség katonai-védelmi feladatait

szakirányító tisztek és törzsek ezirányú nyelvi és szakmai felkészítését is

folytatni szükséges.

A délszláv válság rendezésével kapcsolatban az EK Misszió, az ENSZ

csapatok, (UNPROFOR, UNTAES) tevékenysége 1992. tavaszán kezdõdött. Napjainkig

több ezerre tehetõ az ebben érintett konvojok átléptetésének a száma. Ebben és

a határterületi tevékenységük biztosításában a határõrség munkáját a

szervezettség, a korrekt együttmûködés jellemezte. Ezzel párhuzamosan

megvalósult a megfelelõ tájékoztatás a Külügyminisztérium, a Honvédelmi

Minisztérium és a Belügyminisztérium más szervei között.

A Nyugat-európai Unió õrhajói a délszláv válság miatt elrendelt embargó

ellenõrzésére szolgáltak a Dunán. Velük a határõrség kapcsolata folyamatos és

konstruktív volt.

Az Országgyûlés 112/1995. (XII.2.) határozatával hozzájárult az IFOR erõk

magyarországi átmeneti állomásoztatásához, illetve hazánk területén történõ

átvonulásához. Ebben a határõrségre jelentõs szerep hárult. Az egy éves

idõtartamban ez 30 ezer személy - 94.812 jármû ki-, beléptetését jelentette. A

feladat-végrehajtás során jelentkezõ hiányosságok, problémák, apróbb zavarok a

biztonságos határátléptetést alapvetõen nem befolyásolták.

A IFOR csapatok váltásából, azok átalakításából létrehozott SFOR csapatok

létszáma az elõzõ erõk egyharmadára csökkent. Így váltáskor, után- és

hátraszállításkor lényegesen kisebb erõk mozognak.

Kiemelt figyelmet kapott és pontos, precíz, biztonságos átléptetéssel

történt a magyar mûszaki kontingens kijuttatása, illetve a váltások, után- és

hátraszállítások végrehajtása.

A békefenntartói tevékenység ilyen irányú segítése mellett a határõrség

kiválasztott tisztjei és tiszthelyettesei közvetlenül is részt vesznek a

magyar békefenntartók munkájában. Ennek lehetõségét a jövõben is indokolt

biztosítani.

Együttmûködés más szervekkel, polgári ellenõrzés

A határõrség feladatrendszerébõl adódóan folyamatosan az állampolgárok

kontrollja mellett végzi napi munkáját. Ez elsõsorban a határforgalom

ellenõrzése, a határõrizeti és idegenrendészeti feladatok végrehajtása,

valamint a határrend fenntartásával kapcsolatos eljárások során valósul meg.

A határforgalom ellenõrzése kapcsán állandó munkakapcsolat és egyeztetés

valósul meg a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szerveivel, a

Pénzügyminisztérium, illetve a Vám- és Pénzügyõrség, valamint a Rendõrség

szerveivel. Az együttmûködés a határforgalmi kirendeltség megnyitására, az

átkelõhelyek nemzetközivé történõ átminõsítésére, a forgalomkorlátozásokra és

elterelésekre, kamion-terminálok megnyitására, a határforgalom

lebonyolításához szükséges utak, hidak állapotára, rekonstrukciójára

vonatkozik. Eredményes együttmûködés valósult meg a millecentenáriummal

összefüggõ rendezvények határforgalmának lebonyolításában az Országos

Idegenforgalmi Bizottsággal, valamint Ferihegyen a Légiforgalmi és Repülõtéri

Igazgatósággal.

Az idegenrendészeti feladatok végrehajtása során a külföldiek

rendészetével kapcsolatos eljárások, a tolonc-egyezmények végrehajtása során a

rendõrséggel és a Menekültügyi és Migrációs Hivatallal való együttmûködés

megfelelõ.

A határõrizet és a határrend fenntartásának hatékonyságát,

eredményességét jelentõsen befolyásolja a lakossággal való kapcsolattartás.

Ezt a területi szervek a helyi önkormányzatokon, a helyi és megyei Védelmi

Bizottságokon keresztül, míg a Határõrség Országos Parancsnokság, az

Országgyûlés Rendészeti és Önkormányzati Bizottság korrekt tájékoztatása

utján valósítja meg.

A határõrség részt vesz a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatal,

illetve a Belügyminisztérium Védelmi Iroda szakirányítása mellett a védelmi

felkészítés országmozgósítás feladatainak kidolgozásában, illetve azok

végrehajtásában.

A határõrség eredményesen vett részt a védelmi igazgatási ("VÉDELEM-96")

és nukleárisbaleset-elhárítási (EXERCISE-96, INEX-2 CH) rendszergyakorlatokon

és az árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokban.

II. Az oktatás, képzés helyzete

A határõrség tiszt utánpótlásának képzése a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi

Egyetem határõr tanszékein (határrendészeti és határvadász parancsnoki

képzés), a Bólyai János Katonai Mûszaki Fõiskola határõr tanszékén (szaktiszti

képzés), valamint a Rendõrtiszti Fõiskola határrendészeti tanszékén történik.

Az akkreditációs folyamatban kidolgozásra került a határrendészeti és a

védelmi vezetõi szak egyetemi, fõiskolai képzésének szakalapítási kérelme, ami

jelenleg igazgatási elbírálási szakaszban van.

A határõrség bekapcsolódott az Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen

folyó felsõ szintû - vezérkari - vezetõképzés rendszerébe is. A felsõoktatási

intézményekben az elmúlt tanévben nappali és levelezõ szakon 138 fõ szerzett

diplomát.

Jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyetemi tanszékén 29 fõ,

a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem fõiskolai karán 86 fõ, a Bólyai János

Katonai Mûszaki Fõiskolán 42 fõ, míg a Rendõrtiszti Fõiskola határrendészeti

szakán 65 fõ nappali és 123 fõ levelezõ képzésben vesz részt. Ebbõl adódóan

biztosított a határõrség tiszti állományának utánpótlása.

A tiszthelyettesi állomány képzése Körmenden, a Szent László

Határrendészképzõ Szakiskolán, valamint Sopronban, a Határõr Kiképzõ és

Továbbképzõ Intézetben történik. A két tanintézetben az elmúlt tanévben 890 fõ

képzése fejezõdött be. Az 1996/1997. tanévben a tiszthelyettesi állományból

931 fõ, míg a szerzõdéses állományból 102 fõ felkészítése folyik.

A tiszthelyettesi képzés gyorsítása érdekében bevezetett képzési formák

biztosítják a nagy létszámban történõ felkészítést, de ezek a rövid idõ miatt

(6 hónap) szakképesítést nem biztosítanak. Ezért az állomány magasabb szintû

felkészítése érdekében szükséges ezen képzési formák folyamatos csökkentése.

A tiszthelyettesi állományból 32 fõ szakiskolai, 34 fõ 10 hónapos, 612 fõ

ciklusos, illetve 225 fõ levelezõ rendszerû képzését hajtották végre az

említett tanintézetek, de az állomány 52 %-a továbbra sem rendelkezik a

beosztás ellátásához szükséges iskolai végzettséggel.

A tiszti és tiszthelyettesi állomány katonai-védelmi felkészítése a

képzés rendszerében biztosított. Továbbképzésük a század- és igazgatósági,

valamint az országos parancsnokság szintû törzsgyakorlásokon, illetve az

igazgatóságokon felállított oktatási központ szervezésében valósul meg.

Az orosz államadósság törlesztése keretében a határõrség részére

átvételre került, illetve kerülõ harc és fegyvertechnikai eszközök kezelésére,

alkalmazására megkezdõdött az oktató, kiképzõ, kezelõ állomány felkészítése.

A katonai-védelmi feladatokhoz szükséges technikai eszközrendszer

A határõrség a katonai-védelmi feladataihoz szükséges valamennyi

technikai eszközét béke idõszakban is alkalmazza a kiképzés, a felkészítés és

a rendvédelmi feladatok végrehajtása során. Így ezek elhasználódása gyorsabb

ütemben következik be.

A jármûállomány beszerzési, amortizációs csere-szükséglete költségvetési

fedezet hiányában évrõl-évre növekvõ mértékû, emellett nem volt realizálható a

tervezett jármûállomány fejlesztése sem. A jármûállomány 60 %-a

amortizálódott. Pótlása, az orosz államadósságként elszámolt NIVA típusú

gépjármûvekkel van tervezve.

A D-944 harcjármûvek átlagéletkora meghaladja a 30 évet.

Hadrafoghatóságuk csak óriási költséggel, a Magyar Honvédség javító bázisain,

idõszakosan biztosítható.

Az orosz államadósságból a határõrség részére biztosított 68 db BTR-80,

mint új technikai eszköz ugyan kiváltja a D-944-es jármûveket, de ezek

üzemeltetési, fenntartási, karbantartási feltétele és fedezete a határõrség

részére jelenleg részben biztosított.

A beérkezõ egyéb fegyverzet-technikai eszközök alkalmazása, rendszerbe

állítása megoldott.

Az elavult híradó eszközök cseréje jelentõs beruházásokat tett

szükségessé. A határõrségi tulajdonú mikrohullámú és vezetékes átviteli utak

megbízhatóan mûködnek. A rádió-rendszereket tekintve a MOTOROLLA, illetve a

BRG gyártmányú eszközök, rádiótelefonok és korszerû bázisállomások színvonalas

szolgáltatást biztosítanak.

Egyre nagyobb gondot jelent a katonai rádióeszközök javítóanyaggal

történõ ellátása, a technikusi állomány továbbképzése, a mûszerpark

fejlesztése.

A számítástechnikai fejlesztés egy része USA-segély keretében valósult

meg. A teljes rendszer kiépítéséhez még komoly anyagi fedezet szükséges.

Jelentõs az elmaradás a határforgalom-ellenõrzéséhez szükséges speciális

technikai, sugárjelzõ, sugárzásmérõ, kábítószer és robbanóanyag felderítésére

alkalmas eszközök, technikai õrzés-védelmi rendszerek, berendezések

beszerzésében. Az elmaradás alapvetõen a biztonságos és gyors határforgalom-

ellenõrzés hatékonyságát csökkenti.

A fegyver-mûszaki, vegyivédelmi terület elmaradása jelentõs. A meglévõ

maroklõfegyver, a járõrfelszerelés korszerûtlen, elavult. A határõrség

személyi állományának lejárt szavatosságú a vegyivédelmi felszerelése. Néhány

készlet új védõruha és mérõmûszer található csak a készletben.

Az M idõszakra való felkészülés helyzete

A határõrség a minõsített idõszaki termékek, szolgáltatás, kapacitás

igényeit a szolgáltató, termelõ és forgalmazó vállalatoknál, cégeknél - a

lehetõségekhez mérten - lebiztosította. A nemzetgazdaságtól igénybevételre

tervezett gépjármûvek, objektumok és szolgáltatások, illetve hajtó- és

kenõanyag, valamint étel- és húskonzerv lebiztosítása megtörtént. Ez utóbbiak

esetében szerzõdéseket, szándéknyilatkozatot írtak alá, ami már nem tartalmaz

konkrét számokat és tárolási garanciát, csak elõvásárlási jogot a határõrség

részére.

Tartalék képzésére már nem volt lehetõség, az elhasználódott,

korszerûtlen anyagok és felszerelések cseréje nem megoldott. Különösen

aggasztó a folyamatos karbantartási feladatokhoz szükséges készletek hiánya. A

határõrség csak az esetenkénti halaszthatatlan, a mûködés leállásával

fenyegetõ helyzetekre tud reagálni.

Az ellátás biztosítása érdekében a felszámolt sorállományú alegységektõl

bevont anyagok, eszközök, felszerelések jelentõs része átcsoportosításra és

felhasználásra került. A határõrség a minõsített idõszaki feladatok

ellátásához szükséges "M" készletekkel rendelkezik, de azok cseréjére,

felújítására a költségvetés nem biztosít forrást.

Összetétel, létszám

A határõrizeti helyzet realitásai és a társadalmi elvárások szerint a

kettõs feladatrendszernek megfelelõen alakult a szervezeti struktúra és

mûködési rend. A határõrség központi szerve a Határõrség Országos

Parancsnokság, területi szervei a 10 határõr igazgatóság, melyek összesen 81

határõrizeti, 44 állandó határforgalmi kirendeltséget és 26 határvadász

századot, mint helyi végrehajtó szervet mûködtetnek. Új szervezeti elemek is

létrehozásra kerültek, mint: idegenrendészeti szervek, közösségi szállások,

nyomozócsoportok, akciószolgálat stb.

A végrehajtó alegységek közül teljes egészében hivatásos állománnyal

mûködnek a határõrizeti és határforgalmi kirendeltségek. Az átszervezéssel a

hivatásosok aránya 17 %-ról 50 %-ra, a közalkalmazottaké 8 %-ról 15%-ra nõtt,

a sor státuszoké 75 %-ról 35 %-ra csökkent.

A határõrség állománytábla szerinti részletes bontású létszáma 1996.

évben a 85/1995. (VII.6.) Országgyûlési Határozat alapján 2362 fõ tiszt, 6856

fõ zászlós, tiszthelyettes, 2744 fõ közalkalmazott, illetve 6357 fõ

sorállományú volt. Ez utóbbi nem tartalmazta a kiképzésben lévõ

újoncállományt.

Fel volt töltve, illetve állománytáblában volt 1897 fõ tiszti, 5434 fõ

zászlósi, tiszthelyettesi, 2290 fõ közalkalmazotti és 6800 fõ sorállományú

státusz. Ez 465 fõ tiszt, 1422 fõ zászlós, tiszthelyettes, 454 fõ

közalkalmazotti hiányt jelent.

Szervezettség, fegyelem

A ó90-es évek új biztonság- és katonapolitikai kihívásai, a megváltozott

közbiztonsági és határõrizeti helyzet, valamint az Alkotmány-módosítás, több

jogszabály a határõrség feladatrendszerére jelentõs hatással volt.

Az átalakulás euro-konform iránya, a NATO és az Európai Unió integrációs

törekvés minõségileg változtatta meg a határõrség hatáskörét, munkamódszerét,

állomány-összetételét, diszlokációját és technikai eszközparkját.

Eredményeinek megõrzése mellett, nagyságrenddel javult manõverezõ-képessége és

alkalmazhatósága a rendvédelmi és a katonai-védelmi feladatokban.

A feladatok eredményes végrehajtása mellett jelentõs elmaradások is

keletkeztek, alapvetõen a pénzügyi fedezet hiánya miatt. A hivatásos állományú

kirendeltségek felállítása során 969 fõ felvétele maradt el.

Ebbõl adódóan a végrehajtó alegységek jelentõs része alulszervezett,

ennek eredményeként a munka feszített, ami a fluktuáció növekedéséhez, idõvel

az eredményesség csökkenéséhez vezet.

A vezetõ-irányító szervek állománya felkészült, tapasztalt, a feladatok

végrehajtásában kiegyensúlyozott. A határvadász századok hivatásos állománya a

"BARANYAVÁR-95" feladat végrehajtása kapcsán összekovácsolódott.

A határõrség személyi állományának döntõ többsége fegyelmezetten, az

elvárásoknak megfelelõen hajtotta végre a reá bízott feladatokat az 1996

évben. A fegyelmi helyzet szilárd maradt, biztosítja a határõrség feladatainak

jó színvonalú végrehajtását.

A fegyelemsértések elkövetésekor alkalmazott következetes felelõségre

vonás elõsegítette a súlyosabb megítélésû jogsértések megelõzését.

Az ismertté vált korrupciós cselekmények statisztikai növekedése egyrészt

a felderítések eredményességét, másrészt az ellenõrzések folyamatossá tételét

tükrözi vissza. Az elõny biztosítása és annak ellentételezése térben és idõben

elkülönül, így a korrupciós cselekmények felfedése, bizonyítékok beszerzése

egyre nehezebb.

A bekövetkezett események kiváltó okaként az anyagi haszonszerzés, az

utasítás, parancs iránti közömbösség volt megállapítható. Az elkövetést a

meggondolatlanság, néhány esetben az ellenõrzés hiánya vagy nem megfelelõ

végrehajtása okozta.

Jog- és érdekvédelem

A határõrség hivatásos, közalkalmazotti és sorállományának jogi és

érdekvédelme 1996. második felétõl már teljes körûen törvényi szintû

jogszabályok által - három pilléren - rendezett viszonyok között

érvényesülhetett.

A katonai függõségi viszonyok rendszerében a parancsnok (vezetõ)

felelõssége, hogy a különbözõ állománycsoportok egészének érdekei, jogai ne

sérüljenek. Ehhez a megalkotott jogszabályok és végrehajtási rendeletek

világos és rendezett viszonyokat teremtettek.

Az érdekvédelmi szervezetek - a Hivatásos Határõrök Szakszervezete, a

Határõrségi Dolgozók Szakszervezete, a Határõrség Sorállományú

Érdekképviseleti Szervezete, a Határõrségi Sorkatonák Érdekképviseleti

Egyesülete mûködésének személyi és tárgyi feltételei a jogszabályok keretei

között biztosítottak. A Határõrség Érdekegyeztetõ Tanácsa - a Belügyi

Érdekegyeztetõ Tanács részeként - tervszerûen és eredményesen szolgálja a

munkavállalói érdekek érvényesítését.

A harmadik pillérnek az egyén jogérvényesítési lehetõségeinek

kiteljesedését kell tekinteni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a

határõrség állományába tartozók ismerik az érdek- és jogérvényesítés eszközeit

és élni is tudnak azzal.

Megbecsülés, egészségügyi és gyógyászati ellátás

A határõrség az 1996-os évben romló pénzügyi feltételek mellett hajtotta

végre feladatát. A gazdálkodásra jellemzõ volt, hogy a feladatok

finanszírozási követelménye és a költségvetési törvényben biztosított

elõirányzatok között növekedett a távolság. A szûkös pénzügyi feltételek

mellett nehézséget jelentett az állomány megbecsülésének és az egészségügyi

ellátás színvonalának megtartása.

A személyi állomány élet- és munkakörülménye, valamint szociális helyzete

- költségvetési lehetõségek beszûkülése miatt - tovább romlott. A hivatásos

határõrizetre történõ áttérés személyi feltételeit a mind nehezebbé váló élet-

és munkafeltételek mellett nehézkesen lehet biztosítani. A növekvõ fluktuáció

és az állománytábla feltöltésére irányuló kezdeményezések az alacsony

illetmény miatt nehézségekbe ütközött. Nehezíti az állomány megtartását, hogy

az utóbbi években bérfeszültség alakult ki a hivatásos és a közalkalmazotti

állomány között, mivel a közalkalmazotti állomány három éven keresztül

számottevõ bérfejlesztésben nem részesült. Az 1996-os esztendõben a központi

költségvetés által biztosított, bérfejlesztésre fordítható elõirányzat a

hivatásos állománynál 19 %-os, míg a közalkalmazotti állománynál összesen 15

%-os fejlesztést tett lehetõvé.

Az 1990. évtõl jelentõs kiáramlás kezdõdött, a szervezetbõl 867 fõ tiszt,

1270 zászlós, tiszthelyettes és 1126 közalkalmazott távozott. Az állomány nagy

részének szociális helyzete kedvezõtlen. Különösen veszélyeztetett helyzetûek

a pályakezdõk, a tiszthelyettesi és közalkalmazotti állomány azon tagjai, ahol

egy vagy több családtag munkanélküli. Jelentõsen nõtt a szociális segélyre

szorulók száma, de a segélykeret összege és a kifizetés nagysága nem alkalmas

a segélyezett helyzetének megváltoztatására.

A hivatásos állomány a romló anyagi helyzetben kénytelen

mellékfoglalkozást vállalni, ami visszahat szolgálati feladataira, egészségi

állapotára.

A felvételi munka során - különösen a tiszthelyettesi állomány

tekintetében - nehézséget okoz, hogy lakást nem vagy kevés számban tud a

határõrség biztosítani. A lakáshiány miatt egyre növekszik a szolgálati helyre

bejáró dolgozók száma, ugyanakkor a tömegközlekedési eszközök igénybevétele

kedvezõtlen feltételt teremt a számukra, mivel a menetrend nem alkalmazkodik a

szolgálat kezdetéhez és befejezéséhez. A saját tulajdonú gépjármû

igénybevétele nem fedezhetõ az illetménybõl, viszont a közlekedési

költségtérítést a hatályos jogszabályok alacsony szinten állapítják meg.

A tiszthelyettesi állomány jelentõs részét a megélhetési kényszer tartja

a pályán, ennek hatására tovább nõ a korrupció-veszély.

A szolgálatteljesítés egészségügyi feltétele mind a gyógyító-megelõzõ

ellátás, mind a közegészségügyi, járványügyi biztosítás oldaláról jól

szervezett. A progresszív ellátás intézményi kapcsolatai területi és országos

szinten is megoldottak. Az egészségügyi alapellátás kielégítõ színvonalú,

saját költségvetésbõl finanszírozott.

A hadrafoghatóság és mozgósítási készség

A határõrség béke idõszaki feladatok ellátásával egyidõben a Magyar

Köztársaság biztonságpolitikai, honvédelmi alapelveinek megfelelõen, a védelmi

felkészítés és országmozgósítás új rendszerében megfogalmazottak

figyelembevételével felkészült a minõsített idõszakban, veszélyhelyzetben,

szükség- és rendkívüli állapotban jelentkezõ feladatai végrehajtására.

Ennek érdekében a határõrség béke szervezetének és feladatrendszerének

korszerûsítésével egyidõben végrehajtásra került az "M" tervek kidolgozása, a

hadiszervezet kialakítása.

A határõrség rendelkezik a minõsített idõszaki felkészítés személyi,

szervezeti, költségvetési, anyagi-technikai, informatikai, együttmûködési

biztosítását szolgáló tervekkel.

A személyi állomány riasztásának, berendelésének és készültségbe

helyezésének tervezése, szervezése, a feladatok végrehajtása a védelmi

felkészítéssel, országmozgósítással kapcsolatos kormányhatározatoknak

megfelelõen szabályozásra kerültek.

A vezetõ szervek és az igazgatóságok, a határvadász századok mind

békében, mind szükség- és rendkívüli állapotban képesek az elõírt normaidõn

belül, a részükre meghatározott minõsített idõszaki feladataik megkezdésére,

illetve a határõrség egyes részeit vagy egészét érintõen a mozgósítás

feltételeinek megteremtésére.

A határõrség mozgósítás elrendelése esetén felkészült helyének,

szerepének megfelelõen a hadiszervezet megalakítására, illetve a minõsített

idõszaki feladatai megkezdésére.

III. A Határõrség átalakításának további feladatai

A fejlesztés szervezeti-vezetési oldala

A határõrség kidolgozta középtávú szervezeti továbbfejlesztésének

koncepcióját, amely a Kormány döntését követõen az Országgyûlés elé

terjeszthetõ.

A fejlesztési elgondolás a határõrség jelenlegi helyzetére alapozva, a

biztonságpolitikai prognózisból kiindulva a hazai és integrációs

követelményekre figyelemmel készült el. A katonai és közbiztonság

prognosztizált igényeinek megfelelõen a határõrség folytatni kívánja egy

korszerû szervezet és mûködési rend kialakítását, amely megfelel a

jogállamiság és az Európai Unió normáinak.

A határõrség továbbfejlesztési koncepciójában alapelvként érvényesül a

jelenlegi alkotmányos jogállás, a kettõs - rendvédelmi és katonai -

feladatrendszer, az eredményes mûködés, eljárási hatékonyság, illetve

manõverezõ-képesség, szükség esetén ütõképesség megõrzése.

A rendvédelmi feladatok tartalma megköveteli a sorozott állomány

fokozatos megszüntetését, a hatósági jogkör gyakorlásához elengedhetetlen

hivatásos és közalkalmazotti állomány felvételét. Professzionális szervezet

mellett is indokolt a tartalékos állomány megtartása és a rendkívüli állapot

idõszakában a védelmi feladatokra történõ igénybevétele.

Ennek eredményeként a határõrség létszáma békében 2088 fõ tisztre, 7585

fõ zászlós, tiszthelyettesre és 2661 fõ közalkalmazottra, összesen 12.334 fõre

csökkenne.

A vezetési struktúrát és mûködési rendszert racionalizálással, feladat-

összevonással, a tagoltság csökkentésével, a sorállományhoz kapcsolódó elemek

megszüntetésével, a biztosítási tevékenységek integrálásával, az alsóbb

szintek önállóságának növelésével tervezik fejleszteni.

A határõrség az orosz államadósságból korszerû fegyverzet-technikai

eszközöket és harcjármûveket vehetett át. Az új eszközök kezelésére, valamint

a védelmi feladatok ellátására való kiképzés jelentõs idõt von el a

rendvédelmi feladat ellátásától. Az újonnan rendszerbe állított haditechnikai

eszközök üzemeltetése, mûszaki kiszolgálása jelentõs terhet ró a határõrség

költségvetésére, amely 1997-tõl tovább rontja az alapfeladat finanszírozási

feltételrendszerét.

A költségvetési lehetõségek

A határõrség 1997. évi költségvetése 16.836,7 Mft elõirányzatot

tartalmaz. Ebbõl a személyi juttatások 7.9465,9 Mft, a munkaadókat terhelõ

járulékok 3.196,3 Mft, a dologi kiadások 4.937,3 Mft és a felhalmozási

kiadások 1.756,2 Mft-ot tesznek ki.

1997-ben a fejezeti kezelésû speciális elõirányzatok beépítésre kerültek

a mûködési költségvetésbe, mivel további finanszírozásuk indokolt. Szerkezeti

változásként jelentkezett a dologi elõirányzatok 20 %-os növekedése, mely

megteremti a lehetõséget, hogy a jelenlegi szervezeti struktúra és feladat-

végrehajtás mellett a határõrség 1996. évi dologi elõirányzata megõrizze

reálértékét, súlyozva a feladat-végrehajtásra közvetlenül kiható területekre,

mint az energia, az üzemanyag, az informatika és a sorozott állomány ellátása.

Ennek számított többletköltsége 139.310 eFt, míg a bérleti és tarifális

díjemelkedések 25 %-os hatása 58.971 eFt.

Az 1997. évi költségvetésben jelentõs a sorozott állomány ellátásának

többletköltsége, így az élelmezési norma szinten tartása, a megfelelõ

élelmezés biztosítása 144.874 eFt értékben, valamint az 1993. óta változatlan

ruházati norma emelése 89.860 eFt értékben.

Az egyéb fejlesztési többlet magában foglalja a 2119/94. (XI.10.)

Kormányhatározat alapján a PHARE-segéllyel nem támogatott határátkelõhelyek

többletköltségeit 100 Mft értékben, a határforgalmi kirendeltségek

okmányellenõrzési és vizsgálati munkájához szükséges eszközigényt 70 Mft

értékben, a szolgálati lakások fûtéskorszerûsítését 60 Mft értékben, illetve a

hivatásos határõrizetre való átállás során eddig elmaradt 969 fõs

létszámbõvítésbõl 450 fõ felvételét 270 Mft értékben.

A határõrség 1997. évi költségvetése az említett feladatok

finanszírozását teszi lehetõvé. Év közben belépõ többlet-feladatok esetén

szükséges azok forrásainak külön biztosítása.

A pénzügyi feltételek romlása mellett is képes volt az elmúlt idõszakban

a szervezet a megfogalmazott követelmények teljesítésére. A fizetõ- és

mûködõképesség megõrzéséhez hozzájárult a feltételekhez alkalmazkodó,

"karcsúbb" irányító létszámú szervezet kialakítása. További, takarékosabb

struktúrát eredményezõ csökkentés nem valósítható meg, ezért minimális

követelmény a mûködési elõirányzatok reálérték megõrzése, a felhalmozási

lehetõségek bõvítése.

* *

*

Összességében a Magyar Honvédség és a Határõrség - hivatásos, szerzõdéses

és sorállományának, továbbá közalkalmazottainak jelentõs áldozatvállalásával -

megõrizte hadrafoghatóságát, alkalmazhatóságát és eleget tettek az

Alkotmányban, más jogszabályokban, továbbá a Honvédelmi Alapelvekben velük

szemben támasztott követelményeknek.

Budapest, 1997. május -n

Készült: példányban

Egy példány: 34 lap

Itsz.: 0506

Ügyintézõ: Dóri József alez. (HM tel.: 11-15)

Gépelte: Fejesné I. Anna

"O_BE96_7"

Eleje Honlap