MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4559.. számú
törvényjavaslat
a m e n e d é k j o g r ó l
Elõadó: Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1997. június
1997. évi ...... törvény
a menedékjogról
Az Országgyûlés az Alkotmány 65. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében,
a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján
elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az
1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzõkönyv (a továbbiakban:
Genfi Egyezmény) elõírásait figyelembe véve, továbbá az emberi jogok és az
alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt
Egyezmény 3. Cikkében foglaltakra és a nemzetközi gyakorlatra tekintettel,
elismerve és igényelve a menekültek segítésében részt vállaló társadalmi
szervezetek tevékenységét, az ország humanitárius hagyományainak
tiszteletben tartásával a menedékjogról a következõ törvényt alkotja:
I. Fejezet
ALAPVETI RENDELKEZESEK
1. § E törvény célja, hogy meghatározza a Magyar Köztársaság területén
nyújtott menedékhez fûzõdõ jogokat és kötelezettségeket, a menekültügyi
hatósági eljárás törvényességi garanciáinak megállapításával biztosítsa az
emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmét, garantálja a faji,
vallási, nemzeti hovatartozás vagy politikai meggyõzõdés miatti
megkülönböztetés tilalmának érvényesülését.
2. § E törvény alkalmazásában
a) menekült: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (a
továbbiakban: külföldi), aki faji, illetõleg vallási okok, nemzeti
hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy
politikai meggyõzõdése miatti üldözése, az üldözéstõl való megalapozott
félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási
helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén
tartózkodik, és nem tudja vagy az üldözéstõl való félelmében nem kívánja
annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen
családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság
menekültként elismerte;
b) menedékes: az a külföldi, aki olyan területrõl érkezett, ahonnan a
tömegesen menekülõk csoportjának tagjait a hazájukban dúló külföldi
megszállás, háború, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetõleg az
emberi jogok tömeges és durva megsértése miatt a Magyar Köztársaság a
Kormány döntése alapján ideiglenes védelemben részesítette, és a
menekültügyi hatóság menedékesként elismerte;
c) befogadott: az a külföldi, aki átmenetileg hazájába azért nem küldhetõ
vissza, mert ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne
kitéve, feltéve, hogy a menekültügyi hatóság befogadottként elismerte;
d) biztonságos származási ország: a menekültkénti elismerést kérõ
állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti
országra irányadó vélelem, amely szerint ez az ország a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Genfi Egyezményt, a kínzás
és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok
elleni nemzetközi egyezményt, továbbá az emberi jogok és az alapvetõ
szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt
alkalmazza, illetõleg a jogrend jellemzõi és a törvényesség garanciái
miatt nem állhat fenn a nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi
csoporthoz tartozás, politikai meggyõzõdés, faji, vallási okból való
üldözés, kínzás, embertelen, illetõleg megalázó bánásmód veszélye, és
amely ország lehetõvé teszi független nemzeti és nemzetközi szervezetek
számára az emberi jogok érvényesülésének ellenõrzését és felülvizsgálatát;
e) biztonságos harmadik ország: amely megfelel a biztonságos származási
országot jellemzõ feltételeknek, és ahol a külföldi a Magyar Köztársaság
területére érkezése elõtt úgy tartózkodott, letelepedett, átutazott vagy
továbbutazott, hogy reá nézve, kérelmére a Genfi Egyezmény
alkalmazhatóságát elismerték vagy a kérelem benyújtására megvolt a
lehetõsége, de azzal nem élt; feltéve, hogy ezen ország jogszabályai
szerint a külföldi nem küldhetõ vissza abba az országba, amelyben az
üldözésnek, kínzásnak, embertelen, illetõleg megalázó bánásmódnak lenne
kitéve;
f) közvetlen családtag: a menekültkénti elismerését kérõvel, továbbá a
menekülttel együtt érkezõ, illetõleg a menekülthöz késõbb érkezõ külföldi
házastársa és kiskorú gyermeke, kiskorú kérelmezõ esetén a szülõ;
g) menedékjog: jogcím a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra,
egyidejû védelem a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen.
3. § (1) Kérelmére - a 4. §-ban foglalt kivétellel - a menekültügyi
hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy
valószínûsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk A. pontja,
valamint B. pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzõkönyv 1.
Cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény
rendelkezéseit alkalmazni kell.
(2) Menekültként - a 4. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok
hiányában - kell elismerni azt is, akire nézve a belügyminiszter
humanitárius okból, kivételesen méltányosságot gyakorolt.
4. § (1) Meg kell tagadni annak a külföldinek a menekültkénti
elismerését,
a) akire nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk D., E. vagy F. pontjában szereplõ
kizáró okok valamelyike fennáll;
b) akinek Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége nemzetbiztonsági
érdeket sért;
c) aki olyan országból érkezett, amely e törvény szerint biztonságos
származási vagy biztonságos harmadik országnak minõsül, és a kérelmezõ
nem bizonyította, hogy reá nézve az az ország nem felel meg a 2. § d)-e)
pontjában meghatározott feltételeknek;
d) aki menekültkénti elismerését korábbi kérelme jogerõs elutasítása után
azonos ténybeli alapon kéri.
(2) Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek,
a) aki az üldözését vagy az üldözéstõl való félelmét kiváltó körülményeket
hazája elhagyását követõen azzal a szándékkal idézte elõ, hogy
menedékjogot kapjon;
b) aki a 16. § a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségét írásbeli
felszólítás ellenére ismételten megszegte, és ezzel az eljárás
lefolytatását meghiúsította;
c) aki a magyar bíróság vagy hatóság által elrendelt beutazási és
tartózkodási tilalom hatálya alatt áll.
5. § A menekült jogállás megszûnik, ha a menekült
a) magyar állampolgárságot szerzett;
b) Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;
c) menekültkénti elismerését a menekültügyi hatóság visszavonta.
6. § (1) A menekültkénti elismerést vissza kell vonni, ha
a) a Genfi Egyezmény 1. Cikk C. és F. pontjában meghatározott feltételek
valamelyike fennáll;
b) a menekültkénti elismerés feltételei már az elismerõ határozat
meghozatalakor sem álltak fenn;
c) a menekült magatartása nemzetbiztonsági érdeket sért;
d) a menekült e jogállásáról írásban lemondott.
(2) A menekült jogállásról való lemondás nem vonható vissza.
7. § A menekültkénti elismerés visszavonható, ha
a) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával
történt;
b) a menekültet végrehajtható szabadságvesztésre ítélték olyan különösen
súlyos, szándékos bûncselekmény elkövetése miatt, amelyet a törvény öt évi
vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.
8. § A 9. §-ban meghatározott kizáró ok hiányában a menekültügyi hatóság
menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki megfelel a Kormány által
meghatározott feltételeknek (22. §).
9. § Menedékesként nem ismerhetõ el az a kérelmezõ,
a) akirõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús vagy
emberiség elleni, az ilyen bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi
egyezményekben meghatározott bûncselekményt követett el;
b) akinek Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért.
10. § Megszûnik a menedékes jogállás, ha
a) a Magyar Köztársaság által nyújtott védelem idõtartama a Kormány
döntése szerint lejárt;
b) a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;
c) a menedékes Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;
d) a menedékes a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyta;
e) a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonta.
11. § A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha
a) az elismerés feltételei már az elismerõ határozat meghozatalakor sem
álltak fenn;
b) a menedékes Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége
nemzetbiztonsági érdeket sért.
12. § A menedékeskénti elismerés visszavonható, ha a menedékes a Magyar
Köztársaság területét a menekültügyi hatóság hozzájárulása nélkül
elhagyta, vagy megkísérelte elhagyni.
13. § (1) A menekültügyi hatóság - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel
- a külföldit befogadottként ismeri el, ha a 2. § c) pontjában
meghatározott okból hazájába nem küldhetõ vissza.
(2) Nem ismerhetõ el befogadottként,
a) akinek a Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket
sért;
b) akirõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús vagy
emberiség elleni, az ilyen bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi
egyezményekben meghatározott bûncselekményt követett el;
c) akit szándékos bûncselekmény elkövetése miatt végrehajtható
szabadságvesztésre ítéltek.
(3) A menekültügyi hatóság a befogadottkénti elismerést visszavonja, ha
a) a befogadás alapjául szolgáló ok megszûnt;
b) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával
történt;
c) a befogadott ismételten vagy súlyosan megszegte a Magyar Köztársaság
törvényeinek betartására irányuló kötelezettségét.
II. Fejezet
AZ ELISMERÉSÉT KÉRE, A MENEKÜLT,
A MENEDEKES ES A BEFOGADOTT JOGALLASA
14. § (1) A menekültként és a menedékeskénti elismerését kérõ külföldinek,
illetõleg a menedékesnek és a befogadottnak joga van a Magyar Köztársaság
területén való tartózkodáshoz.
(2) A menekült menedékjogot élvez.
A menekültkénti elismerését kérõ jogállása
15. § A menekültkénti elismerését kérõ jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott, személyazonosításra alkalmas,
magyarországi tartózkodása jogszerûségét igazoló okmányra;
b) az eljárás ideje alatt a törvényben és kormányrendeletben meghatározott
feltételek szerint szállásra és ellátásra;
c) az eljárás ideje alatt az Egyesült Nemzetek Menekültügyi
Fõbiztosságával, illetõleg jogi képviseletének biztosítása céljából
bármelyik menekültügyi szervezettel való kapcsolat felvételére.
16. § A menekültkénti elismerését kérõ
a) a befogadó állomáson, illetõleg a menekültügyi hatóságnál bejelentett
szálláshelyen életvitelszerûen köteles tartózkodni;
b) a hatósággal köteles együttmûködni, így különösen: személyes adatait
közölni, okmányait átadni, tûrni ujjlenyomatának, arcképmásának
rögzítését, csomagjának, ruházatának, jármûvének átvizsgálását, számot
adni vagyonáról, jövedelmérõl;
c) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen
elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési
veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát
alávetni;
d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat
munkát.
A menekült jogállása
17. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem
rendelkezik - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a magyar
állampolgárokra vonatkozó jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.
(2) A menekült
a) nem rendelkezik választójoggal;
b) nem hadköteles;
c) nem tölthet be olyan munkakört, illetõleg feladatkört, amelynek
ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.
18. § A menekült jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a
Genfi Egyezményben foglalt kétnyelvû úti okmányra;
b) a törvényben és kormányrendeletben meghatározott körben és feltételek
szerint ellátásra, továbbá támogatásra;
c) díjmentes magyar nyelvoktatásban való részvételre.
A menedékeskénti elismerését kérõ jogállása
19. § (1) A menedékeskénti elismerését kérõ jogosult a menekültügyi
hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas, magyarországi
tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá a törvényben és
kormányrendeletben foglalt feltételek szerint szállásra és ellátásra.
(2) A menedékeskénti elismerését kérõ
a) köteles a hatósági eljárás során a hatósággal együttmûködni, így
különösen: személyes adatait közölni, okmányait átadni, tûrni
ujjlenyomatának és arcképmásának rögzítését, ruházatának, jármûvének és
csomagjának átvizsgálását, számot adni jövedelmérõl, vagyonáról;
b) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen
elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési
veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát
alávetni;
c) köteles az eljárás tartama alatt a befogadó állomáson vagy a
menekültügyi hatóságnál bejelentett szálláshelyen életvitelszerûen
tartózkodni;
d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat
munkát.
A menedékes jogállása
20. § (1) A menedékes jogosult
a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas,
magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra;
b) külön engedély nélkül munkavállalásra;
c) a törvényben és kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és
ellátásra.
(2) A menedékes köteles
a) szálláshelyét a menekültügyi hatóságnak bejelenteni;
b) a vagyoni helyzetében, illetõleg jövedelmi viszonyaiban bekövetkezett,
az ellátásra való jogosultság szempontjából meghatározó változást a
szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjének
(Budapesten a fõjegyzõnek) bejelenteni.
A befogadott jogállása
21. § (1) A befogadott jogosult
a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas,
magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá
törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és
ellátásra;
b) a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint munkavállalásra.
(2) A befogadott köteles
a) a számára kijelölt befogadó állomáson vagy a menekültügyi hatóság által
engedélyezett szálláshelyen életvitelszerûen tartózkodni;
b) a Magyar Köztársaság törvényeit megtartani, jogsértéstõl tartózkodni, a
menekültügyi hatósággal együttmûködni.
III. Fejezet
A MENEKÜLTÜGY IRANYITASA ES
SZERVEZETI RENDSZERE
22. § A Kormány rendelkezik arról, hogy a külföldi megszállás, háború,
polgárháború, etnikai összecsapás, illetõleg az emberi jogok tömeges és
durva megsértése miatt meghatározott területrõl tömegesen menekülõk
csoportját átmeneti idõre védelemben kell részesíteni.
23. § A menekültügy ágazati irányítását a belügyminiszter látja el. E
feladatkörében
a) létrehozza a menekültügy szervezetrendszerét;
b) kezdeményezi a Kormány 22.§-ban meghatározott döntését;
c) összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi
beilleszkedésében, ellátásában és támogatásában résztvevõ állami szervek
együttmûködését;
d) segíti a menekültügyben feladatot vállaló társadalmi szervezetek
tevékenységének összehangolását.
A központi menekültügyi szerv
24. § A központi menekültügyi szerv
a) ellátja a menekültügyi hatósági és igazgatási tevékenységet;
b) jogosult a menekültügyi eljárás céljából ujjlenyomat és arcképmás
rögzítésére, a kérelmezõ csomagjának, ruházatának, jármûvének
átvizsgálására;
c) a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérõt, a menedékest és
a befogadottat ellátja személyazonosításra alkalmas és magyarországi
tartózkodásra, továbbá ellátásra jogosító okmánnyal;
d) mûködteti és felügyeli a befogadó állomásokat;
e) létrehozza és kezeli a központi menekültügyi nyilvántartást;
f) végzi és összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak
ellátásával, társadalmi beilleszkedésével, hazatérésével és
továbbtelepülésével kapcsolatos igazgatási teendõket;
g) gondoskodik a menekültügy céljára jóváhagyott költségvetési elõirányzat
felhasználásáról, elszámolásáról;
h) együttmûködik a menekültügyben érdekelt állami szervekkel, valamint a
nemzetközi menekültügyi és migrációs szervezetekkel, továbbá az érintett
hazai társadalmi szervezetekkel és a menekültek szervezeteivel.
A befogadó állomás
25. § (1) A befogadó állomás irányítását a belügyminiszter a központi
menekültügyi szerv útján látja el, a szakmai felügyeletet az érintett
minisztériumok, országos hatáskörû szervek végzik.
(2) Az állomást a központi menekültügyi szerv vezetõje által kinevezett
igazgató vezeti.
26. § A befogadó állomás feladatainak megoldásában együttmûködik a helyi
önkormányzatokkal, az érintett állami és társadalmi szervekkel. Az
együttmûködõ szervezeteket tájékoztatja mûködésének tapasztalatairól.
27. § A befogadó állomás feladata különösen, hogy
a) a hatósági eljárás idõtartamára a menekültkénti vagy menedékeskénti
elismerésüket kérõk számára elhelyezést és ellátást nyújtson, biztosítsa a
hatósági eljárás lefolytatásához szükséges rendezett körülményeket;
b) ellátást és szállást nyújtson a menekülteknek, a menedékeseknek és a
befogadottaknak;
c) megadja a menekültek és a menedékesek társadalmi beilleszkedéséhez
legszükségesebb támogatást, tájékoztassa õket a közérdekû tudnivalókról,
valamint kötelezettségeikrõl, jogaikról és jogaik érvényesítésének
módjáról, segítse elõ foglalkoztatásukat;
d) segítse elõ a menekültek, a menedékesek és a befogadottak önkéntes
hazatérését vagy befogadó harmadik országba távozását.
A menekültügyben közremûködõ szervek
28. § A menekültügyi hatóság a jogszabályok keretei között együttmûködik
a) a befogadó állomáson biztosított életkörülmények figyelemmel kísérése,
a társadalomba való beilleszkedés elõsegítése, továbbá az ellátások és
támogatások biztosítása érdekében feladatot vállaló társadalmi
szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel;
b) a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi
beilleszkedését segítõ, ellátásukban és támogatásukban szerepet vállaló
települési önkormányzat képviselõ-testületével, Budapesten a fõvárosi
közgyûléssel.
29. § A menekült, a menedékes, illetõleg a befogadott lakcíme vagy
szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõje, illetõleg
Budapesten a fõjegyzõ gondoskodik a törvényben és kormányrendeletben
meghatározott egyes ellátások folyósításáról.
30. § (1) A külön törvényben meghatározott idegenrendészeti hatóságok és a
nemzetbiztonsági szolgálatok közremûködnek abban, hogy a menekültügyi
eljárás megalapozott és gyors lefolytatásának feltételei rendelkezésre
álljanak.
(2) A Rendõrség és a Határõrség idegenrendészeti feladatokat ellátó
szerve a menekülésre irányuló szándékát elõttük kinyilvánító külföldi
a) menekülésérõl és más lényeges körülményekrõl szóló nyilatkozatát
rögzíti, és a nyilatkozatot haladéktalanul megküldi a menekültügyi
hatóság részére;
b) személyazonosításához szükséges intézkedéseket a nyilatkozattal
egyidejûleg elvégzi, így különösen: a külföldi ujjlenyomatát és
arcképmását rögzítik, ruházatát, csomagjait, jármûvét átvizsgálhatja;
c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben
szállításáról késedelem nélkül gondoskodik;
d) részére a nyilatkozat megtételét és az irányítás tényét tartalmazó
igazolást állít ki. Az igazolás 24 óráig érvényes.
IV. Fejezet
A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS
Az eljárás általános szabályai
31. § (1) Az eljárás - a 36. §-ban foglalt kivétellel - kérelemre indul,
amelyet a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérõ (a
továbbiakban együtt: kérelmezõ)
a) a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben az államhatáron történõ
beléptetésre jelentkezéskor azonnal;
b) a befogadó állomásra érkezésétõl számított 24 órán belül
szóban vagy írásban terjeszthet elõ.
(2) A szóban elõterjesztett kérelmet a menekültügyi hatóság köteles
jegyzõkönyvbe foglalni.
(3) A kérelemnek tartalmaznia kell a menekülésre okot adó tényekre és
körülményekre való utalást.
32. § (1) A kérelem elõterjesztésekor a kérelmezõt a menekültügyi hatóság
tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeirõl, valamint a
kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeirõl.
(2) A tájékoztatás tudomásulvételét jegyzõkönyvben kell rögzíteni.
33. § (1) A kérelmezõ az eljárásban személyesen részt vesz.
(2) A kérelmezõ az eljárásban szóban és írásban használhatja az
anyanyelvét vagy azt a nyelvet, amelyet megért.
34. § A kérelmezõt a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben azonnal, egyéb
esetben a kérelem benyújtását követõ 5 napon belül a menekültügyi hatóság
köteles meghallgatni.
35. § A menekültügyi hatóság az eljárást megszünteti, ha a kérelmezõ
a) meghal;
b) kérelmét írásban visszavonja;
c) a személyes meghallgatáson ismételt írásbeli felhívásra nem jelenik
meg, és távolmaradását kimenteni nem tudja.
36.§ A befogadottkénti elismerésre irányuló eljárás hivatalból indul. A
hivatalból indult eljárásban a külföldit a kérelmezõ jogai megilletik.
37. § Az eljárásban a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatóságként vesz részt.
38. § (1) Az érdemi határozatot a 45. §-ban foglalt kivétellel a kérelem
benyújtásától számított 60 napon belül kell meghozni, amely határidõt a
menekültügyi hatóság vezetõje további 30 nappal meghosszabbíthatja.
(2) A határozatot írásban kell közölni és a külföldi anyanyelvén vagy az
általa értett más nyelven ki is kell hirdetni.
39. § (1) A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2) A határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bíróság az
eljárás általános szabályai szerint hozott és a rövidített eljárásban
hozott határozatról is nemperes eljárásban, a kérelem benyújtásától
számított 15 napon belül határoz. A bíróság a határozatot
megváltoztathatja.
(3) A kérelmet a bírósághoz - a 46. §-ban meghatározottak kivételével - a
határozat közlését követõ 5 napon belül lehet benyújtani.
40. § A befogadottkénti elismerésrõl rendelkezõ határozat meghozatalához
vezetõ körülményeket a menekültügyi hatóság évente felülvizsgálja.
41. § Az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Fõbiztosságának
képviselõje a menekültkénti elismerésre irányuló eljárásban, annak bármely
szakaszában részt vehet. Ennek keretében
a) jelen lehet a kérelmezõ meghallgatásán;
b) betekinthet a menekültügyi iratokba, azokról másolatot készíthet;
c) a menekültügyi hatóság megküldi részére a határozatot.
A repülõtéren irányadó szabályok
42. § (1) Az idegenrendészeti hatóság köteles a külföldinek a Magyar
Köztársaság területére a Nemzetközi Légiforgalmi Határátkelõhelyen való
beléptetése elõtt azonnal értesíteni a menekültügyi hatóságot az eljárás
megindítása céljából, ha a külföldi e törvényben meghatározott menekülési
okra hivatkozik, továbbá biztonságos származási vagy biztonságos harmadik
országból érkezett, és személyazonosságát útlevéllel vagy annak megfelelõ
más okmánnyal nem tudja igazolni.
(2) Ha az eljárás alapján a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerést a
menekültügyi hatóság elutasította, a továbbiakban - ha nemzetközi
szerzõdés másként nem rendelkezik - a külföldiek beutazásáról,
magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI.
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A menekültügyi hatóság elutasító határozata ellen a bírósághoz
benyújtott jogorvoslati kérelemnek a végrehajtásra nincs halasztó
hatálya. A jogorvoslati kérelmet a bírósághoz a rövidített eljárásra
irányadó szabályok szerint lehet benyújtani.
A rövidített eljárás
43. § Rövidített eljárásban kell a kérelmezõ menekültkénti elismerésére
irányuló kérelmét elbírálni, ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Ha a
rövidített eljárás során a kérelmezõ valószínûsíti, hogy a kérelem nem
nyilvánvalóan alaptalan, a továbbiakban az eljárást az általános szabályok
szerint kell lefolytatni.
44. § A kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak kell tekinteni, ha a kérelmezõ
a) kérelmében nem utal a hazájában fennálló üldöztetésre vagy az attól
való félelmére;
b) a menekültügyi eljárás során személyazonosságát vagy állampolgárságát,
a menedékkérés okát illetõen a nyilatkozatot megtagadta;
c) a személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozóan szándékosan hamis
vagy megtévesztõ adatot szolgáltat, továbbá hamis vagy meghamisított
okmányt szándékosan felhasznál, és annak valótlan tartalmához ragaszkodik.
45. § A rövidített eljárásban a határozatot a kérelem elõterjesztésétõl
számított 7 napon belül kell meghozni.
46. § A rövidített eljárásban hozott határozat felülvizsgálatát a
bíróságtól a határozat közlését követõ 3 napon belül lehet kérni.
47. § A menekültügyi eljárásban az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben foglaltakat e fejezetben és az
e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
V. Fejezet
ELLATAS, TAMOGATAS, KÖLTSÉGVISELÉS RENDJE
Az ellátások és támogatások
48. § (1) A kérelmezõ, a menekült, a menedékes és a befogadott törvényben
és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra és támogatásokra jogosult,
ha a létfenntartásához elégséges vagyonnal nem rendelkezik, illetõleg ha
munkából vagy más ellátásból származó rendszeres havi jövedelmének a vele
együttélõ közeli hozzátartozókra számított egy fõre jutó összege nem
haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét.
(2) A menekült beilleszkedését kormányrendeletben meghatározott körben és
feltételek szerint támogatásokkal lehet segíteni. Ilyen különösen
a) az otthonteremtés,
b) a nevelés, az oktatás, valamint a nevelési-, oktatási- és
gyermekintézményi elhelyezés,
c) a társadalombiztosítási és az egyes természetbeni egészségügyi
ellátások és igénybevételük
támogatása.
A költségviselés rendje
49. § Az Országgyûlés
a) a központi menekültügyi szerv, a befogadó állomások és más
szálláshelyek létesítési, fejlesztési, fenntartási és mûködési
költségeinek;
b) a kérelmezõ, a menekült, a menedékes és a befogadott ellátásának,
támogatásának biztosításához, továbbá a szállításhoz szükséges eszközök
beszerzési, mûködtetési költségeinek;
c) az egyes ellátások és támogatások költségének megtérítésével összefüggõ
kiadások;
d) a menekült magyar nyelvi oktatásával összefüggõ kiadások;
e) a nemzetközi menekültügyi szervezet tagságával járó tagsági díj és
hozzájárulás;
f) az eljárással összefüggõ, így különösen: a személyazonosítás, az
adatnyilvántartás és -kezelés, a tolmács, továbbá a szakértõ költségeinek;
g) az idegenrendészeti hatóságok menekültügyi eljárással összefüggõ
költségeinek, ezen belül a tolmácsnak, az ujjlenyomat és arcképmás
rögzítésének, a kérelmezõ utaztatásának és ellátásának költsége
fedezetét a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvény a
Belügyminisztérium fejezetében biztosítja.
VI. Fejezet
ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS
A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma
50. § (1) A menekültügyi nyilvántartás olyan központi hatósági
nyilvántartás, amely a menekültek, a menedékesek, a befogadottak, továbbá
a kérelmezõk - hivatalból indult eljárás esetén az érintett külföldi - ( a
továbbiakban együtt: külföldi) személyes adatait, a tartózkodásukkal, az
õket megilletõ ellátással összefüggõ adatokat, valamint az azokban
bekövetkezett változásokat tartalmazza.
(2) A nyilvántartást a központi menekültügyi szerv, az 51. § (1)
bekezdésének g) pontjában foglalt adat tekintetében a
Belügyminisztériumnak a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény
felhatalmazása alapján kijelölt szerve vezeti.
(3) A nyilvántartás feladata az e törvényben meghatározott adatok gyûjtése
és kezelése, azokról okiratok kiadása és törvényben meghatározott
jogosultaknak adatok szolgáltatása a menekült, a menedékes, illetõleg a
befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetõleg az ahhoz fûzõdõ
jogosultságok biztosítása céljából.
51. § (1) A nyilvántartás a külföldi következõ adatait tartalmazza:
a) a személyazonosító adatait (nevét, korábbi nevét, álnevét, jelenlegi és
korábbi állampolgárságát, nemét, születési helyét és idejét, menekült
esetén személyi azonosítóját), anyja nevét és fényképét;
b) családi állapotát, foglalkozását, iskolai végzettségét;
c) szálláshelyét, tartózkodási helyét, lakcímét;
d) az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye -
szerinti ország nevét;
e) nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, vallási meggyõzõdésére vonatkozó
adatok közül azt, amelyre kérelmének indokolásában hivatkozott;
f) a személyazonossági és úti okmányainak adatait ( az okmány azonossági
jelét és számát, érvényességi idõtartamát, a kiállítás idõpontját, a
kiállító hatóság nevét, a kiállítás helyét);
g) a vele együtt érkezõ közeli hozzátartozók személyazonosító adatait és a
magyarországi tartózkodás jogcímét;
h) ujjlenyomatát.
(2) A nyilvántartás tartalmazza a törvényben és kormányrendeletben
meghatározott ellátás biztosítása érdekében a külföldi jövedelmi, vagyoni
helyzetére vonatkozó olyan adatokat, amelyeket az érintett nyilatkozata
vagy az általa szolgáltatott irat tartalmazott, továbbá a folyósított
támogatás adatait.
(3) A központi menekültügyi szerv az (1) bekezdésben meghatározott
adatokat a kérelem elutasításától, illetõleg az elismerés megszûnésétõl
számított tíz évig, a (2) bekezdésben meghatározott adatokat a jogosultság
megszûnésétõl, illetõleg a visszatérítendõ támogatás teljesítésétõl vagy a
követelés elévülésétõl számított öt évig kezeli.
52. § (1) A befogadó állomás nyilvántartást vezet
a) az állomáson elhelyezettek 51. § (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott személyazonosító adatairól;
b) az állomás által nyújtott támogatás mértékérõl és idõtartamáról.
(2) Az érintett külföldi adatait az állomás végleges elhagyását követõ 1
évig kell kezelni.
53. § (1) A menekült, a menedékes, illetõleg a befogadott lakcíme
(tartózkodási helye, szálláshelye) szerint illetékes települési
önkormányzat jegyzõje (Budapesten a fõjegyzõ) nyilvántartást vezet a
hatáskörébe tartozó, támogatásra jogosult
a) 51. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyazonosító
adatairól;
b) lakcímérõl, tartózkodási helyérõl;
c) a folyósított támogatás összegérõl;
d) a folyósítás idõpontjáról, visszatérítendõ támogatás esetén a
törlesztési határidõrõl.
(2) A támogatást folyósító szervek adatkezelést végezhetnek a külföldivel
közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók kereseti és vagyoni
viszonyairól, amennyiben a támogatás feltételeinek fennállása ennek
alapján állapítható meg.
(3) A támogatást folyósító szervek adatszolgáltatásra kötelezettek a
menekültügyi hatóságnak, valamint az adatok igénylésére törvényben
feljogosított szerveknek.
(4) A támogatást folyósító szervek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott
adatokat az érintett támogatásra jogosultságának, illetõleg a
visszafizetési kötelezettsége fennállásáig kezelhetik.
54. § A menekültügyi hatóság a menekültügyi eljárás lefolytatásához
adatokat igényelhet
a) a Belügyminisztérium bûnügyi nyilvántartásából;
b) a beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók nyilvántartását vezetõ
adatkezelõ szervtõl;
c) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából;
d) a fogvatartottak nyilvántartását kezelõ szervtõl;
e) nemzetközi szerzõdés alapján a külföldi bûnüldözõ, idegenrendészeti és
menekültügyi szervektõl, illetõleg ilyen nemzetközi szervezetektõl.
Adatszolgáltatás
55. § (1) Adatigénylõ szerv a nyomozóhatóság, idegenrendészeti feladatai
ellátása körében a rendõrség, a határõrség, a közigazgatási hivatal,
továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok, az állampolgársági ügyekben eljáró
szerv, a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság és a jogszabály,
illetõleg szerzõdés alapján támogatást folyósító szervek.
(2) A központi menekültügyi szerv a menekültként történõ elismerésrõl - az
érintett személyazonosító adatainak közlésével - tájékoztatja a polgárok
személyi adatai és lakcíme nyilvántartásának központi szervét a
nyilvántartásba történõ felvétel, illetõleg személyazonosító igazolvánnyal
és személyi azonosítóval történõ ellátás céljából.
(3) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók
és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra
adatok szolgáltathatók. Az 51. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban
meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai
célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is
átadhatók.
(4) A 51. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adat csak a
Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 84. § i)-m) pontjaiban
meghatározott bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy ellen induló
büntetõeljárásban a nyomozóhatóság, valamint törvényben meghatározottak
szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott
közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át.
56. § A menekültkénti, a menedékeskénti és a befogadottkénti elismeréssel
összefüggõ iratok nem selejtezhetõk, õrzésükrõl és nyilvántartásukról a
központi menekültügyi szerv gondoskodik.
Nemzetközi adatátadás
57. § A központi menekültügyi szerv - nemzetközi szerzõdés alapján -
adatot szolgáltat más államok és nemzetközi szervezetek illetékes
szerveinek a következõ adatok tekintetében:
a) a menekültügy területén alkalmazandó jogszabályok és gyakorlat;
b) a külföldiek havi érkezésére és állampolgárság szerinti megoszlásukra
vonatkozó statisztikai adatok. Ez utóbbi adatokat nemzetközi megállapodás
alapján az Európai Közösségek Bizottsága által kijelölt szerv és az
Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fõbiztossága részére is átadja;
c) a menedék iránti kérelmek újabb tendenciájára vonatkozó általános
jellegû információk;
d) a külföldi származási országa vagy a korábbi tartózkodása szerinti
ország helyzetére vonatkozó általános tájékoztatások.
58. § (1) A központi menekültügyi szerv nemzetközi szerzõdés alapján - a
külföldi származási országa kivételével - más államok illetékes szerveinek
és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Fõbiztosságának kérelmére
közöl minden olyan információt, amely szükséges a menedék iránti kérelem
elbírálásához.
(2) A (1) bekezdés szerinti információ tartalmazhatja:
a) a külföldire vonatkozó személyes adatokat (név, esetleg a korábbi név,
álnév, jelenlegi és korábbi állampolgárság, születési hely és idõ);
b) a személyazonossági és úti okmányok adatait (azonossági jel és szám,
érvényességi idõtartam, a kiállítás idõpontja, a kiállító hatóság neve, a
kiállítás helye);
c) a kérelmezõ személyazonosságának megállapításához szükséges más
adatokat;
d) más állam által kiállított tartózkodási engedélyre vagy vízumra
vonatkozó adatokat;
e) a kérelem benyújtásának helyét;
f) a korábbi menedék iránti kérelem benyújtásának idõpontját, a jelenlegi
kérelem benyújtásának idõpontját, az eljárás állását, illetõleg az érdemi
határozat tartalmát;
g) a büntetõjogi felelõsségrevonásra vonatkozó adatokat.
(3) Azokat az indokokat, amelyekre a külföldi kérelme alátámasztásául
hivatkozott, csak írásbeli hozzájárulásával lehet közölni.
(4) A (1) bekezdésben felhatalmazott szervek kivételével külföldi szerv
vagy személy részére személyes adat csak az érintett által írásban adott
hozzájárulás alapján adható át. Az érintettet a felhasználás céljáról
elõzetesen tájékoztatni kell.
VII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
59. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép
hatályba, rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a
folyamatban lévõ ügyekben alkalmazni kell.
(2) A menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a magyarországi
szálláshellyel rendelkezõ külföldit, akire nézve a Genfi Egyezmény
alkalmazhatóságát az ENSZ Menekültügyi Fõbiztossága Budapesti Irodája e
törvény hatálybalépéséig megállapította; feltéve, hogy az érintett
menekültkénti elismerését e törvény hatálybalépését követõ 90 napon belül
kéri.
(3) A törvény 61. § (4)-(5) bekezdésében, valamint (7)-(9) bekezdésében
foglalt rendelkezéseket a hatálybalépést követõen benyújtott kérelmekre
kell alkalmazni.
(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a menekültként elismert
személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., továbbá a menekültek
helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény,
valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31.
napján létrejött jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1989. évi 15. tvr. 3. §-
a hatályát veszti.
Felhatalmazó szabályok
60. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa
meg
a) a menekültügyi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, a
közegészségügyi szabályokat, továbbá a menedékesekre irányadó és az
általános szabályoktól eltérõ eljárási rendelkezéseket;
b) a beilleszkedésre, az ellátások és támogatások fajtáira, feltételeire,
továbbá igénybevételük költségeinek megtérítésére irányadó szabályokat;
c) a menekült, a menedékes és a befogadott okmányainak fajtáit és azok
adattartalmát.
(2) A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben
a) gondoskodjon a menekültügy szervezeti rendszerének létrehozásáról,
megállapítsa feladatait és mûködési rendjének szabályait;
b) megállapítsa a menekültkénti, menedékeskénti, továbbá a befogadottkénti
elismeréssel és az ellátással összefüggõ adatok, valamint iratok
kezelésére irányadó rendelkezéseket;
c) az érintett miniszterekkel egyetértésben a befogadó állomás részletes
feladatait és mûködési rendjét meghatározza.
Módosuló szabályok
61. § (1) A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII.
törvény 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"14. § (1) Meg kell tagadni a menekült kiadatását.
(2) A menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetõleg
menedékeskénti elismerését kérõ külföldi annak az államnak, ahonnan
elmenekült, nem adható ki."
(2) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 2.
§ (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) E törvény hatálya nem terjed ki - kérelmének jogerõs
elutasításáig - a menekültkénti, menedékeskénti elismerését kérõre,
valamint - az eljárás jogerõs befejezéséig - arra a külföldire, akire
nézve a befogadottkénti elismerésére irányuló eljárás megindult,
továbbá e jogállásának fennállásáig arra, akit a menekültügyi hatóság
menekültként, menedékesként vagy befogadottként elismert, kivéve, ha a
külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet nyújtott be."
(3) Az Idtv. 17. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/ Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést
kaphat az a külföldi /
"b) aki magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszûnt, vagy
akinek felmenõje magyar állampolgár volt."
(4) Az Idtv. 18. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A bevándorlás iránti kérelem az elõírt formanyomtatványon
személyesen, illetõleg közös kérelmezés esetén nagykorú családtag (17.
§ (5) bekezdés) által a jövõbeni magyarországi lakóhely szerint
illetékes megyei, fõvárosi közigazgatási hivatalnál (a továbbiakban:
közigazgatási hivatal) vagy a kérelmezõ állandó vagy szokásos
tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél nyújtható
be."
(5) Az Idtv. 20. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a
rendõrség szakhatóságként véleményt nyilvánít."
(6) Az Idtv. 32. § (1) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Nem irányítható vissza, illetõleg nem utasítható ki a külföldi
olyan országba vagy olyan terület határára, ahol faji, vallási okból,
nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldözés
veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan
terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól,
hogy a visszairányított, illetve kiutasított külföldi kínzásnak,
embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ezen okok fennállását
a menekültügyi hatóság állapítja meg."
(7) Az Idtv. 47. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben
hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott rendõrség, határõrség,
vám- és pénzügyõrség, közigazgatási hivatal és a vízumkiadó szerv."
(8) Az Idtv. 53. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A nyilvántartás alapján az adatkezelõ szerv névjegyzéket készít
és azzal ellátja - a vám- és pénzügyõrség, valamint a közigazgatási
hivatal kivételével - az idegenrendészeti hatóságot."
(9) Az Idtv. 56. § (2) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki,
egyidejûleg a jelenlegi d) pont megjelölése e) pontra változik:
/Az adatkezelõ szerv az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból az
alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:/
"d) a közigazgatási hivatalnak."
(10) A személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az
azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 32. §-ának j)
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A személyi azonosító kezelésére jogosultak/
"j) az idegenrendészeti szerv és a központi menekültügyi szerv a
törvényben meghatározott feladataik ellátásához;".
(11) A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
1992. évi LXVI. törvény 22. §-a a következõ e/ ponttal egészül ki:
/E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja
szerinti adatok igénylésére jogosultak:/
"e) a központi menekültügyi szerv a törvényben meghatározott fela
datai ellátásához".
I N D O K O L Á S
a menedékjogról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A magyar jogrendszerben ez idáig nem született olyan törvény, amely
szabályozza a menedékjog biztosításának az Alkotmányban megfogalmazott
kötelezettségét, holott az alaptörvény 65. §-ának (1) bekezdése kimondja,
hogy a Magyar Köztársaság - a törvényben meghatározott feltételek szerint
- biztosítja a menedékjogot azoknak a külföldieknek, akiket hazájukban,
illetve tartózkodási helyükön faji, vallási okból, nemzeti hovatartozásuk
vagy politikai meggyõzõdésük miatt üldöznek.
Ezt a hiányt a Javaslat úgy kívánja pótolni, hogy figyelembe veszi az
ország adottságait, a történelmi hagyományokat, a nemzetközi gyakorlatot,
a menekültek és menedékesek ellátásának, a magyar menekültügyi intézmények
mûködésének eddigi tapasztalatait, és eleget tesz az Európai Unió
szabályozásához és a tagállamok jogszabályaihoz való közelítés
követelményeinek.
A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján Genfben
elfogadott egyezmény, valamint az azt módosító, 1967. évi január hó 31.
napján kelt New York-i jegyzõkönyv (a továbbiakban: Genfi Egyezmény) az
1989. évi 15. tvr. kihirdetésével a magyar jogrendszer részévé vált, de
végrehajtásáról átfogó, törvényi szintû rendelkezés eddig nem
gondoskodott.
A Genfi Egyezményhez 1989. március 14-én történt csatlakozáskor
bejelentett és azóta alkalmazott területi korlátozás feloldása az
idõközben bekövetkezett változások miatt szükségessé vált, s ez még inkább
indokolttá teszi egy új, egységes menedékjogi törvény megalkotását.
A Javaslat a személyi hatály megfogalmazásakor a menedékjogi eljárásnak
egy új, eddig a gyakorlatban sem alkalmazott kategóriáját vezeti be,
amikor meghatározza a befogadott jogálláshoz fûzõdõ szabályokat. Az emberi
jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november
4-én kelt Egyezmény 3. Cikkében szabályozottak szerint azt a külföldit,
aki hazájába azért nem tér vissza, mert alapos okkal feltételezhetõ, hogy
ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, az
államok nem kényszerítik a visszatérésre. Ez a szabály mostanáig csak a
külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és a bevándorlásról
szóló 1993. évi LXXXVI. törvénynek a kiutasítást szabályozó rendelkezései
között jelent meg, a menedékjogról szóló törvénnyel az érintett személyi
körbõl a menekültügy ellátási rendszerébe kerül befogadottként az, akire
nézve kizáró ok nem áll fenn.
Azzal, hogy a Javaslat a menedéket kérõ külföldiek számára garantáltan
biztosítja a menedékjogi eljárás igénybevételének lehetõségét, eleget tesz
a Magyar Köztársaság emberi jogok védelme területén vállalt
kötelezettségeinek és az eddig is ápolt humanitárius hagyományoknak. Az
eljárás általános szabályai és az adatvédelemre irányuló rendelkezések
garantálják a törvényességet, és biztosítják a menedéket kérõk személyes
adatainak védelmét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
ALAPVETÕ RENDELKEZÉSEK
Az 1-2. §-okhoz
A Javaslat célja, hogy keretet adjon a magyar jogrendben már hatályosuló,
az Alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeknek,
érvényesítse az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmét az olyan
külföldi személyek számára is, akik számára e védelmet hazájuk vagy más
ország nem tudja garantálni.
1. A Javaslat meghatározza azoknak a fogalmaknak a pontos tartalmát,
amelyek a törvény alkalmazása szempontjából kiemelt jelentõséggel bírnak.
A menekült fogalma ötvözi az Alkotmányban és a Genfi Egyezményben
alkalmazott fogalmi elemeket. A Javaslat rendelkezéseinek alkalmazásában
tehát menekültnek minõsül az a külföldi, akire nézve faji, vallási okok,
nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy
politikai meggyõzõdés miatti üldözés következtében a Genfi Egyezmény
kiterjed.
A családegyesítés elvének érvényesülését garantálja az a szabály, amely
alapján a menekült közvetlen családtagja e családi kapcsolat miatt
részesül elismerésben.
A menekültnek jogai érvényesítésére akkor nyílik meg a lehetõsége, ha e
jogállását a menekültügyi hatóság elismerte.
A menekültkénti elismerés feltétele a Magyarország területén való
tartózkodás, amely a külföldinek azt a szándékát fejezi ki, hogy a
menedéket a Magyar Köztársaságtól kéri.
2. A menedékes fogalmával és a rájuk irányadó szabályok megalkotásával a
Javaslat a gyakorlatot emeli törvényi szintre. A hazájukból tömegesen
elmenekülni kényszerülõk a fogalomban meghatározott okból, átmenetileg
kérnek menedéket, aminek oka az életüket fenyegetõ háborús cselekmény,
etnikai összecsapás vagy emberi jogaik tömeges és durva megsértése lehet.
Ezek az események a gyakorlatban a menekülõknek nagy számban történõ
érkezését eredményezhetik az ország területére. A Magyar Köztársaság olyan
eseményekkel összefüggésben vállalja a menekülõk befogadását, (védelmét,
ellátását) amelyre nézve kormányhatározat megállapította a befogadás
lehetõségét. A Kormány dönt tehát arról, hogy mely földrajzi területrõl
érkezõk, illetõleg mely népcsoport tagjai azok, akiket átmenetileg képes
az ország védelemben részesíteni.
A menekültügyi hatóság elismerõ határozata azt állapítja meg, hogy az
érintett csoport tagja megfelel-e a Kormány határozatában foglaltaknak és
a befogadása nem sért-e nemzetbiztonsági vagy a közrend fenntartásához
fûzõdõ érdeket.
A befogadott külföldi nem felel meg sem a menekültet, sem a menedékest
jellemzõ feltételeknek. A befogadott az a külföldi személy, aki korábban
az idegenrendészeti szabályok hatálya alá tartozott, a tartózkodás
feltételeinek nem felelt meg, de hazájába mégsem lehetett visszafordítani
vagy kiutasítani, mert a Magyar Köztársaság emberi jogainak védelmét
nemzetközi egyezményekben vállalta.
A Javaslat rendelkezéseivel e körbõl a külföldieknek az a csoportja,
akivel szemben kizáró ok nem áll fenn, a menekültügy szabályainak hatálya
alá kerül, jogállásuk vizsgálatát és az ellátási kötelezettséget a
menekültügyi hatóság veszi át.
A biztonságos származási országra és a biztonságos harmadik országra
vonatkozó törvényi feltételek meghatározásával a Javaslat érvényre
juttatja azt az elvet, amely szerint a menekülõk nem maguk választják meg
azt az országot, ahol számukra menedéket kell nyújtani.
Ha a menekülõ hazájában nem állhat fenn üldözés veszélye, vagy ha volt
olyan ország, amely a menekülés során biztonságosan védelmet nyújthatott
volna, a Magyar Köztársaság csak akkor biztosítja a menedéket, ha a
külföldi bizonyítja, hogy számára ez az ország a védelmet ténylegesen nem
biztosította.
A hatályos Alkotmánynak megfelelõen a menedékjog megilleti a menekültet.
Noha a menedékjog tartalmi elemeit más törvények (pl. a nemzetközi bûnügyi
jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény) rögzítik, a törvény
alkalmazása szempontjából lényeges kiemelni és meghatározni a menedékjog
tartalmát.
A 3. §-hoz
A Javaslat rendelkezései (3. § (1) bekezdése) megfelelnek a Genfi
Egyezményben foglaltaknak, azaz e törvény szempontjából is menekültnek
kell tekinteni, aki Európában vagy máshol, bármely idõszakban
bekövetkezett esemény következtében faji, vallási okok, nemzeti
hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása,
avagy politikai meggyõzõdése miatti üldözéstõl való megalapozott félelme
miatt az állampolgársága szerinti országon - hontalan esetén szokásos
tartózkodási helyén - kívül tartózkodik és nem tudja, vagy az üldözéstõl
való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni,
illetõleg akire nézve a belügyminiszter kizáró ok hiányában kivételesen -
írói, közéleti vagy más kiemelkedõ tevékenysége elismerésére tekintettel -
méltányosságot gyakorolt.
A 4. §-hoz
Nem ismerhetõ el menekültként az, aki nem az Egyesült Nemzetek
Menekültügyi Fõbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más
szervétõl vagy ügynökségétõl kap védelmet vagy támogatást, akinek a Magyar
Köztársaság olyan jogokat és kötelezettségeket biztosít, amelyek az
állampolgárság birtoklásához fûzõdnek, továbbá, akirõl alapos okkal
feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús, vagy emberiség elleni, az ilyen
bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi okmányokban meghatározott
bûncselekményt, avagy befogadását megelõzõen más országban súlyos, nem
politikai bûncselekmény követett el vagy az Egyesült Nemzetek céljaiba és
elveibe ütközõ cselekményekben bûnös.
Nem ismerhetõ el menekültként, aki nem szorul a Magyar Köztársaság által
nyújtandó védelemre, és az sem, akinek Magyarországon való tartózkodása
nemzetbiztonsági érdeket sért. A nemzetbiztonsági érdek sérelmét a
Nemzetbiztonsági Hivatal - mint szakhatóság - állapítja meg.
Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek, aki
azért idézte elõ az üldözését vagy az attól való félelmét, hogy
menedékjogot kapjon, továbbá a menekültügyi eljárás lefolytatását
kötelezettségeinek megszegésével meghiúsítja, vagy a magyar hatóság
beutazása és tartózkodása tilalmát elrendelõ határozatának hatálya alatt
áll.
Az 5-7. §-hoz
A Magyar Köztársaság csak addig biztosítja a menekült jogálláshoz fûzõdõ
jogokat, amíg a menekült bevándorlási engedélyt nem szerez, vagy magyar
állampolgárrá nem válik, vagy amíg a menekültügyi hatóság az elismerést
vissza nem vonja.
Köteles a menekültügyi hatóság az elismerést visszavonni, ha a menekült
önkéntesen ismét igénybe vette az állampolgársága szerinti ország
védelmét, elveszett állampolgárságát önként visszaszerezte, új
állampolgárságot szerzett, és élvezi az új állampolgársága szerinti ország
védelmét, önkéntesen visszatelepült az általa elhagyott országba, vagy
megszûntek az elismeréséhez vezetõ körülmények, illetõleg ezek a
körülmények már az elismeréskor sem álltak fenn.
Vissza kell vonni az elismerést, ha a menekült e jogállásáról írásban
lemondott, vagy a menekültrõl a Genfi Egyezmény 1. Cikk F. pontjában
felsorolt bûncselekmények (cselekmények) elkövetése alapos okkal
feltételezhetõ. A visszavonásra súlyos közrendet sértõ cselekmény vagy
nemzetbiztonsági érdek sérelme is vezethet.
Vissza lehet vonni az elismerést, ha a menekült az elismerés elbírálása
szempontjából lényeges tényt elhallgatott, noha ezek ismeretében a
menekültügyi hatóság nem hozott volna elismerõ határozatot.
A 8-12. §-okhoz
1. A Javaslat szerint a menekültügyi hatóság köteles elismerni
menedékesként azt a külföldit, aki a Kormány határozatában foglalt
feltételek szerint kér menedéket, és akinek a Magyarországon való
tartózkodása nem sért nemzetbiztonsági érdeket, továbbá akire nézve nem
lehet alapos okkal feltételezni, hogy béke elleni, háborús vagy emberiség
elleni bûncselekményt követett el.
2. A menedékes jogállás fenntartása ideiglenes jellegû, függ az arra okot
adó körülmények meglététõl, a menedék iránti igény érvényesítésétõl és
attól is, hogy a külföldi jogállása más módon rendezhetõ-e.
3. A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha fenntartása
nemzetbiztonsági érdeket sért vagy az elismerés nem volt megalapozott. A
menekültügyi hatóság visszavonhatja az elismerést attól is, aki a
menedékre való igényérõl ráutaló magatartással lemondott.
A 13. §-hoz
A befogadott az a külföldi, akire nézve a Genfi Egyezmény rendelkezései
nem alkalmazhatók, és menedékesként sem ismerhetõ el. A befogadott
átmenetileg azért részesül védelemben, mert hazájába történõ visszaküldése
esetén ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. A
védelem csak ezzel az országgal szemben áll fenn, és csak addig tart, amíg
a befogadott a Magyar Köztársaság területén úgy tartózkodik, hogy azzal
nem sérti a nemzetbiztonság érdekeit, továbbá más kizáró ok sem
akadályozza a kedvezõbb elbánást. A befogadott a menekültügy keretében
részesül ellátásban.
II. Fejezet
AZ ELISMERÉSÉT KÉRÕ, A MENEKÜLT,
A MENEDÉKES ÉS A BEFOGADOTT JOGÁLLÁSA
A 14. §-hoz
1. Az a külföldi, aki menekültkénti és menedékeskénti elismerését kéri
vagy akit menedékesként, illetve befogadottként elismertek, jogszerûen
tartózkodik a Magyar Köztársaság területén akkor is, ha egyébként a
tartózkodás feltételeinek nem felelne meg. E jog biztosításával járul
hozzá a Magyar Köztársaság annak a külföldinek a védelméhez, akit a hazája
nem képes az üldözéstõl vagy emberi jogainak sérelmétõl megoltalmazni. A
tartózkodás joga csak törvényben meghatározott okból vonható vissza. Ilyen
ok lehet pl., ha egy adott személy az országba érkezését megelõzõen
külföldön súlyos bûncselekményt követ el. Ebben az esetben - a bûnügyi
jogsegélyrõl szóló törvény rendelkezései szerint - a kiadatásról kell
rendelkezni. A visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás tilalma a
származási országgal szemben érvényesül.
2. A menekült menedékjogot élvez. A menedékjog a menekültet nem csak
származási országával szemben illeti meg.
A menekültkénti elismerését kérõ jogállása
A 15-16. §-okhoz
1. A menekültkénti elismerését kérõ jogosult személyazonosítására szolgáló
és magyarországi tartózkodásának jogszerûségét igazoló okmányra, amelyet a
menekültügyi hatóság állít ki. Megilleti továbbá szállás és ellátás,
valamint az is, hogy jogainak érvényesítéséhez az Egyesült Nemzetek
Menekültügyi Fõbiztosságától, illetõleg más menekültügyi szervezettõl
segítséget kérjen.
2. A Javaslat a menekültkénti elismerést kérõtõl elvárja, hogy a
menekültügyi hatóság által ismert helyen vagy befogadó állomáson
tartózkodjon, jóhiszemûségét a hatósággal való együttmûködés során
bizonyítsa. Tekintve, hogy az eljárás alatt is biztosított a kérelmezõ
létfenntartása, jogállásának végleges rendezéséig nem vállalhat munkát.
A menekült jogállása
A 17-18. §-okhoz
1. A Javaslat a menekültet a jogok és kötelezettségek szempontjából néhány
kivételtõl eltekintve a magyar állampolgárokkal azonosan kezeli. A törvény
erejénél fogva ki van zárva a menekült a választójog alanyai közül, nem
terjed ki rá a hadkötelezettség, és nem tölthet be olyan munkakört sem,
amelyben csak magyar állampolgárt lehet foglalkoztatni.
A Genfi Egyezmény II. Fejezete a menekült jogi helyzetét tekintve a lehetõ
legkedvezõbb elbánásra, de legalább az idegenekkel azonos elbírálásra hív
fel. A Javaslat a menekültek esetében a magyar állampolgároktól eltérõ
elbánást csak törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint engedi
meg.
2. A menekültnek külön jogszabály szerint jár személyazonosító igazolvány.
A személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti
szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése
kimondja, hogy a menekültként elismert személyt személyi igazolvánnyal
kell ellátni.
Alanyi jogon részesül a menekült ingyenes magyar nyelvoktatásban, s joga
van a törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra is.
A Javaslat nem nevesíti a menekült kötelezettségeit. A Genfi Egyezmény 2.
Cikke mondja ki: minden menekültnek kötelezettségei vannak azzal az
országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy magát az
ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása
érdekében hozott intézkedéseknek alávesse.
A menedékeskénti
elismerését kérõ jogállása
A 19. §-hoz
1. A menedékeskénti elismerését kérõ részére a menekültügyi hatóság
állítja ki a személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodása
jogszerûségét igazoló okmányt. Ez az okmány jogosít az ellátások
igénybevételére is. A Javaslat szerint kötelezettségei megegyeznek a
menekültkénti elismerését kérõ külföldi kötelezettségeivel.
A menedékes jogállása
A 20. §-hoz
A menedékes jogainak és kötelezettségeinek megfogalmazásával a Javaslat
rögzíti, hogy a jövedelmi, vagyoni viszonyaitól függõen a menedékes
jogosult lehet szállásra és ellátásra, de külön engedély nélkül munkát is
vállalhat. A szálláshely szabad megválasztásának lehetõsége kedvezõ azok
számára, akik nem kívánnak a befogadó állomáson élni, hiszen a
tapasztalatok szerint a mendékesek több évig kénytelenek hazájuktól távol
élni.
A befogadott jogállása
A 21. §-hoz
A befogadott a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult
munkavállalásra. Okmányai és azok tartalma megegyezik a menedékes
okmányaival, és a befogadottat a törvényben és kormányrendeletben
meghatározott ellátások igénybevételére jogosítja.
A befogadott fõ szabály szerint köteles életvitelszerûen a befogadó
állomáson élni. Kivételesen a menekültügyi hatóság más szálláshelyet is
engedélyezhet.
A befogadott - különös tekintettel az évente elvégzett felülvizsgálatra
(40. §) - köteles a hatósággal együttmûködni.
III. Fejezet
A MENEKÜLTÜGY IRÁNYÍTÁSA ÉS
SZERVEZETI RENDSZERE
A 22-27. §-okhoz
1. A Javaslat a Kormány és a belügyminiszter menekültüggyel kapcsolatos
feladat- és hatáskörét úgy állapítja meg, hogy a jelenlegi jogi
szabályozást és gyakorlatot a törvény szintjén rögzíti.
A Kormány határozatot hoz arról, hogy egy országot ért külföldi
megszállás, háború vagy polgárháború, illetõleg etnikai összecsapás
következtében tömegesen menekülõket a Magyar Köztársaság befogad a
területére. A Kormány határozata biztosítja a Magyar Köztársaság területén
való tartózkodás jogát - a tartózkodás idegenrendészeti feltételeinek
vizsgálata nélkül - azoknak a menekülõknek a számára, akik emberi jogaik
tömeges és durva megsértését szenvedték el, illetve életük közvetlen
veszélybe került.
A Kormánynak ez a döntése - ahogy ezt az eddigi gyakorlat is mutatja - a
környezõ országokban bekövetkezett eseményekkel összefüggésben valószínû.
Nem kizárt azonban - pl. nemzetközi összefogás részeként -, hogy nem
csupán a határaink mentén élõk megsegítésére kerül sor.
2. A menekültügy továbbra is belügyminiszter irányítása alatt áll. A
belügyminiszter felel a szervezetrendszer létrehozásáért, gondoskodik a
szerepet vállaló állami szervek együttmûködésének összehangolásáról,
feladat- és hatáskörében segítséget nyújt ahhoz, hogy a feladatok
ellátásába bekapcsolódó társadalmi szervezetek tevékenysége összehangoltan
vigye elõbbre a menekültügyet.
3. A központi menekültügyi szerv feladatai a Menekültügyi és Migrációs
Hivatalként mûködõ szervezetéhez képest gyarapodnak, mivel:
- a hatósági eljárás a Javaslat szerint egyfokúvá válik, így a
menekültügyi eljárás lefolytatása hatáskörébe kerül;
- a kérelmezõk, a menedékesek és a befogadottak számára a központi
menekültügyi szerv - és nem az idegenrendészeti hatóság - állítja ki a
magyarországi tartózkodásra jogosító okmányt;
- ellátja a befogadottkénti elismeréssel összefüggõ új feladatokat is.
4. A menekültügy állami intézményeinek a Javaslat szerint egyetlen típusa
van, a befogadó állomás.
Új feladata a befogadó állomásoknak, hogy szállást és ellátást nyújtsanak
a befogadottaknak.
A gyakorlati tapasztalat szerint a rendszer akkor mûködik hatékonyan, ha
az állami szálláshelyek létesítése és fenntartása helyett a pályázati úton
kiválasztott társadalmi, karitatív szervezetekkel, intézményekkel
szerzõdés útján történik a szállás és ellátás biztosítása.
Ugyanakkor az eljárás lefolytatásához szükséges feltételeket, rendezett
körülményeket elsõsorban a befogadó állomáson kell továbbra is
biztosítani.
A 28-29. §-okhoz
1. A menekültügy alapvetõen állami feladat, de megoldása nem nélkülözheti
a települési önkormányzatok segítségét. A menekültügy területén a
társadalmi szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel való együttmûködés
- a jogszabályok keretei között - mind a központi menekültügyi szerv, mind
pedig a befogadó állomás részérõl kötelezõ a Javaslat szerint.
2. A Javaslat rögzíti a települési önkormányzat jegyzõjének (Budapesten a
fõjegyzõnek) az egyes ellátásokkal összefüggõ feladatát.
A menekültügyben közremûködõ szervek
A 30. §-hoz
A Javaslat meghatározza azoknak a szerveknek a feladatait, amelyek
közremûködése nélkülözhetetlen a menekültügyi eljárás lefolytatásához. Az
idegenrendészeti hatóságok a menekültügyi eljárást megelõzõen rendszerint
kapcsolatba kerülnek az ország területén tartózkodó külföldivel.
Az esetek egy részében idegenrendészeti eljárás indul, más esetben a
menedéket kérõ azonnal bejelenti menekülésének okát és körülményeit, így
az idegenrendészeti eljárás megindítására sor sem kerül.
A Magyar Köztársaság területére jogellenesen belépõ, illetve jogellenesen
tartózkodó külföldi kötelessége (Genfi Egyezmény 31. Cikk), hogy
haladéktalanul jelentkezzen a hatóságoknál, és kellõképpen megindokolja
jogellenes belépését vagy itt-tartózkodását. Ebben az esetben bármelyik
idegenrendészeti hatóságnál megtett nyilatkozattal teljesül a jelentkezési
kötelezettség.
Mindezek miatt az idegenrendészeti hatóságok feladatkörébe a
menekültüggyel összefüggésben több új feladat is kerül, illetõleg a
Javaslatban is megfogalmazódik a korábban ellátott feladatok köre.
Ennek megfelelõen az a külföldi, aki menekülési körülményeirõl és a
menedékkérés okáról nyilatkozatot tesz - noha még az idegenrendészeti
szabályok hatálya alatt áll -, jogosult arra, hogy nyilatkozatát
rögzítsék, és õt maximum 24 óra alatt a befogadó állomásra irányítsák vagy
szállítsák.
Ugyanakkor a külföldi együttmûködési kötelezettsége a személyazonosságát
megállapító idegenrendészeti hatósággal szemben is fennáll.
IV. Fejezet
A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS
Az eljárás általános szabályai
A 31. §-hoz
A menekültügyi eljárás - a befogadottkénti elismerésre irányuló eljárás
kivételével - kérelemre indul, melynek elõterjesztésére a Javaslat
semmiféle formakényszert nem ír elõ. Mind a kérelem benyújtására irányuló
nyilatkozat, mind a kérelem elõterjesztése történhet szóban vagy írásban.
A szóban elõterjesztett kérelmet az eljáró hatóság köteles jegyzõkönyvbe
foglalni. A kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket és
körülményeket, melyek a menekülésre okot szolgáltattak.
A kérelem benyújtására irányuló nyilatkozat kinyilvánítására a Javaslat
nem szab határidõt. Ez történhet a határátlépést követõen vagy az ország
területén való tartózkodás során bármikor, de a nyilatkozat megtételét
követõen a befogadó állomásra irányított külföldinek a megérkezését követõ
24 órán belül, a repülõtéren nyilatkozatot tevõ külföldinek pedig azonnal
elõ kell terjesztenie kérelmét.
A 32-33. §-okhoz
A kérelem elõterjesztésével egyidejûleg a menekültügyi hatóság
tisztviselõje köteles tájékoztatni a kérelmezõt eljárási jogairól és
kötelezettségeirõl, valamint a kötelezettség megszegésének
jogkövetkezményeirõl. A tájékoztatás tudomásulvételét a kérelem
benyújtásáról készült jegyzõkönyvben rögzíteni kell.
A kérelmezõ az eljárás során szóban és írásban használhatja anyanyelvét
vagy azt a nyelvet, melyet megért. Az eljáró hatóság kötelessége
megfelelõen képzett tolmácsról gondoskodni.
A kérelmezõ részérõl jogi képviselõ meghatalmazása nem mentesíti õt a
személyes részvétel kötelezettségétõl.
A 34. §-hoz
A kérelmezõt a menekültügyi hatóság legkésõbb a kérelem benyújtását követõ
5. napon belül, a repülõtéren lefolytatott eljárás esetén azonnal köteles
meghallgatni, és az elmondottakat írásban rögzíteni.
A kérelmezõ saját érdekében is álló alapvetõ kötelessége, hogy igazolja,
de legalább valószínûsítse üldöztetésének vagy az attól való félelmének
okait, és ennek érdekében feltárja valamennyi bizonyítékát.
A menekültügyi hatóságnak ehhez alkalmat kell nyújtania, és segítenie a
kérelmezõt a szükséges bizonyíték megszerzésében. Bizonyítási eljárást
akkor folytat le az eljáró hatóság, ha a kérelmezõ által rendelkezésre
bocsátott bizonyítékok nem elegendõek a megnyugtató döntéshozatalhoz.
A 35-37. §-okhoz
1. A Javaslat szerint meg kell szüntetni az eljárást, ha a kérelmezõ
meghal, vagy kérelmét írásban visszavonja. A kérelem visszavonására
irányuló bejelentést nem lehet visszavonni.
Meg kell szüntetni az eljárást akkor is, ha a kérelmezõ ismételt írásbeli
felszólítás ellenére sem jelenik meg a személyes meghallgatáson, és
távolmaradását kimenteni nem tudja.
Az eljárást megszüntetõ határozat felülvizsgálatát 5 napon belül lehet
kérni az arra illetékes bíróságtól.
2. A befogadottkénti elismerésre irányuló eljárást nem a külföldi ilyen
irányú kérelme indítja meg, hanem az a tény, hogy a menekültkénti
elismerése tárgyában indult eljárásban nyilvánvalóvá válik, hogy a
kérelmezõ nem menekült, de hazájába mégsem küldhetõ vissza, mert ott
kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ha a
menekültkénti elismerés céljából nem indul eljárás, a menekültügyi hatóság
hivatalból - szakhatósági közremûködése során - észlelhet olyan okot, ami
miatt a külföldi hazájába nem küldhetõ vissza.
3. A Nemzetbiztonsági Hivatal az eljárásban szakhatóságként vesz részt.
A 38. §-hoz
A határozat közlése írásban történik, de a külföldi anyanyelvén vagy az
általa értett nyelven szóban is ki kell hirdetni.
A kérelemnek helyt adó határozat, azaz a külföldi menekültkénti,
menedékeskénti vagy befogadottkénti elismerése határozatlan idõre szól,
tehát a határozatban elismert státus mindaddig fennáll, míg azt a Javaslat
rendelkezései meg nem szüntetik, vagy e rendelkezések alapján a
menekültügyi hatóság vissza nem vonja.
Az a külföldi, akinek kérelmét a menekültügyi hatóság elutasította, vagy
menekültkénti, menedékeskénti illetve befogadottkénti elismerését
visszavonta, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. hatálya alá kerül, és a
továbbiakban e szabályok határozzák meg a szükséges intézkedést. Ezért a
javaslat kötelezi a menekültügyi hatóságot, hogy a kérelem elutasításáról,
illetve a jogállás megszûnésérõl értesítse az elbírálásra hatáskörrel
rendelkezõ idegenrendészeti szervet.
A 39. §-hoz
A határozat ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, azonban a
kérelmezõ az eljárás általános szabályai szerint 5 napon belül kérheti a
határozat bírósági felülvizsgálatát. A kérelem halasztó hatályú, tehát a
külföldit nem lehet az idegenrendészeti szabályok szerint az ország
elhagyására kötelezni, míg a bíróság döntése jogerõssé nem válik.
A bíróság nemperes eljárásban határoz, a közigazgatási szerv határozatát
megváltoztathatja.
A 40. §-hoz
A Javaslat értelmében a menekültügyi hatóság évente köteles felülvizsgálni
a befogadottkénti elismerésrõl rendelkezõ határozat meghozatalához vezetõ
körülményeket. Amennyiben azt állapítja meg, hogy a befogadásra okot adó
körülmények már nem állnak fenn, elismerését határozattal visszavonja, és
errõl értesíti az idegenrendészeti hatóságot.
A határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. A határozat
jogerõre emelkedésétõl a külföldire az idegenrendészeti jogszabályok az
irányadók, és a befogadott jogálláshoz kapcsolódó jogok (szállás, ellátás
biztosítása stb.) nem illetik meg.
A 41. §-hoz
A Javaslat a Genfi Egyezményben foglaltaknak megfelelõen széleskörû
jogosítványokat biztosít a Menekültügyi Fõbiztosságnak a menekültügyi
eljárásban való részvételre, annak bármely szakaszában. A részvételi
jogosultság szempontjából nincs különbség a tekintetben, hogy az általános
szabályok szerinti vagy rövidített eljárásról van e szó.
A Javaslat nem rendelkezik errõl kifejezetten, de más rendelkezéseibõl
következik, indokolt, hogy a menekültügyi hatóság szükség szerint,
különösen a rövidített és a repülõtéren lefolytatott eljárásban kérje ki a
Menekültügyi Fõbiztosság képviselõjének véleményét.
A repülõtéren irányadó szabályok
A 42. §-hoz
Ha a külföldi repülõgépen lép be az ország területére, elsõ ízben az
idegenrendészeti hatósággal kerül kapcsolatba. Ebben az esetben a
Javaslat az idegenrendészeti szerv kötelezettségévé teszi a menekültügyi
hatóság haladéktalan értesítését, ha a külföldi menekülési okra
hivatkozik, de személyazonosságát nem tudja igazolni, ugyanakkor olyan
országból érkezett, ahol - a biztonságos származási vagy harmadik országra
irányadó vélelem szerint - nem lehetett üldözésnek kitéve.
A menekültügyi eljárás soron kívüli lefolytatását az indokolja, hogy az
alaptalan menedék iránti kérelem az idegenrendészeti - illetõleg a
nemzetközi egyezményeknek megfelelõ - eljárást ne akadályozhassa.
A 43-44. §-okhoz
A Javaslat új elemként bevezeti a rövidített eljárás intézményét a
menedékjog iránti kérelem elbírálásánál, ha a kérelem nyilvánvalóan
alaptalan. A rövidített eljárást az Európai Közösség legtöbb országa és
több más állam, így pl. Norvégia és Svájc is alkalmazza.
A Javaslat, miután a rövidített eljárás hátrányos a kérelmezõ számára,
pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor a kérelmet nyilvánvalóan
alaptalannak kell tekinteni. Amennyiben bizonyos, hogy ezek valamelyike
fennáll, az eljáró hatóság köteles a rövidített eljárás szabályait
alkalmazni. A kérelmezõ ugyanakkor igazolhatja vagy valószínûsítheti, hogy
kérelme mégsem alaptalan. Ez esetben az eljáró hatóság az általános
szabályok szerint köteles vele kapcsolatban az eljárást lefolytatni.
A nyilvánvaló alaptalanság okai olyanok, amelyeknek fennállásához kisebb
vagy nagyobb mértékben, de közrejátszik a kérelmezõ szándékossága,
rosszhiszemûsége, de legalábbis mulasztása, hanyagsága.
A 45-46. §-okhoz
A rövidített eljárás ismérvei közé tartozik, hogy az érdemi határozatot a
kérelem elõterjesztésétõl számított 7 napon belül kell meghozni, és
bírósági felülvizsgálata 3 napon belül kérhetõ. Az elsõ fokú bírói
határozat meghozatalának határideje 15 nap.
Azokban az országokban, ahol alkalmazzák a rövidített eljárást,
idõtartamát általában 7 napban határozzák meg, de pl. Hollandiában 1 nap,
Belgiumban 30 nap az eljárás lefolytatására nyitva álló idõ.
A Javaslat a repülõtéren belépõ külföldi esetében kötelezõen elõírja a
rövidített eljárás lefolytatását, de tekintettel a speciális körülményekre
a határidõket még rövidebbre szabja.
Ez esetben a kérelmet azonnal elõ kell terjeszteni, az eljáró hatóság
rögtön köteles a külföldit meghallgatni, és határozatát a lehetõ
legrövidebb idõn belül, legkésõbb 7 napon belül kell meghoznia.
Ez esetben a bírósághoz benyújtott kérelemnek nincs halasztó hatálya.
A 47. §-hoz
A menekültügyi eljárás során az államigazgatási eljárás általános
szabályait - tekintettel arra, hogy az eljárás alanya ügyféli oldalon
külföldi (1957. évi IV. tv. 3. § (5) bek.) - az e törvényben és a
végrehajtásáról rendelkezõ kormányrendeletben szabályozott eltérésekkel
kell alkalmazni.
V. Fejezet
ELLÁTÁS, TÁMOGATÁS, KÖLTSEGVISELES RENDJE
Az ellátások és támogatások
A 48. §-hoz
A Javaslat a kérelmezõt, a menekültet, a menedékest és a befogadottat az
ellátások és támogatások tekintetében fõszabály szerint egyformán kezeli,
amikor kimondja a jogosultság feltételeit. Ennek megfelelõen az állam a
menekültügy feladatrendszerében csak olyan személy esetében vállalja
ellátás és támogatás nyújtását, aki nem rendelkezik a létfenntartáshoz
elégséges vagyonnal, illetõleg a munkából származó rendszeres havi
jövedelmének összege - a vele együttélõ családtagokat is számítva - egy
fõre jutóan nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb
összegét.
A menekülés ténye önmagában nem feltétlenül jelenti a menekülõ
vagyontalanságát, noha kétségtelen, hogy az eddigi tapasztalatok szerint
az ország területére menekülõk döntõ hányada nincstelen.
A Javaslat rendelkezései szerint a létfenntartás minimális feltételeit
biztosítani kell. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az ország teherbíró
képességétõl és a rászorulók számától függõen egyéb ellátások és
támogatások is nyújthatók legyenek, amelyeket kormányrendelet határoz meg.
A kérelmezõk jogállásának tisztázatlanságából, a menedékesek és a
befogadottak védelmének ideiglenes jellegébõl következik, hogy - a
menekültek kivételével - a támogatások nem arra szolgálnak, hogy erõsítsék
a kötõdést Magyarországhoz. Éppen ellenkezõleg, az a cél, hogy hazájuktól
való átmeneti távollét után otthonukba vagy más befogadó országba történõ
távozásukat segítsük elõ.
A költségviselés rendje
A 49. §-hoz
A menekültügyi feladatok körébõl - értelemszerûen - a központi
menekültügyi szerv vállalja a legnagyobb részt. E feladatok ellátásához
szükséges pénzeszközöket a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló
törvény Belügyminisztérium fejezetében kell évrõl évre biztosítani.
A Javaslat szerint más szervek, így különösen az idegenrendészeti
hatóságok jelentõs szerepet kapnak abban, hogy megteremtsék a menekültügyi
eljárás lefolytatásához szükséges feltételeket, ha a külföldi az országba
érkezését követõen elõször e hatóságokkal lépett kapcsolatba.
A törvényben meghatározott feladataik ellátásának fedezetérõl rendelkezik
a Javaslat.
A legjelentõsebb költségigény az ellátások és támogatások területén
jelentkezik, valamint az eljárással összefüggésben keletkezik.
VI. Fejezet
ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS
A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma
Az 50-54. §-okhoz
A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló
1992. évi LXIII. törvény (Atv.) 3. § (1) bekezdésének c) pontja alapján
személyes adat csak akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli. A jelen
esetben az adatkezelés célja a menekült, a menedékes, illetõleg a
befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetõleg az ahhoz fûzõdõ
jogosultságok biztosítása. Bár a jelen esetben az eljárás kérelemre indul,
tehát az ahhoz szükséges adatok kezeléséhez való hozzájárulást vélelmezni
kell (Atv. 3. § (5) bekezdés), azonban a jogbiztonság, a nemzetközi
adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése feltételeinek biztosítása
szükségessé teszi ezeknek az adatoknak nyilvántartássá szervezését,
amelynek jogalapját indokolt a törvényben megteremteni.
A menekültügyi hatóság által kezelhetõ adatok között szerepelnek
fokozottan védett különleges adatok is ( nemzeti, nemzetiségi és etnikai
hovatartozás, vallási meggyõzõdés). Ezeket az adatokat az Atv. 3. § (2)
bekezdésének b) pontja szerint akkor lehet kezelni, ha az nemzetközi
egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvetõ jog
érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés vagy a bûnüldözés
érdekében törvény elrendeli. A jelen esetben az Alkotmány 65. § (1)
bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a menedékjogot azoknak a
külföldi állampolgároknak, akiket hazájukban faji, vallási vagy politikai
okokból üldöznek. Miután tehát a menedékjog megadásának alapvetõ
feltételei ezekhez az adatokhoz kötõdnek, a kérelem elbírálásához a
hatóságnak nyilvánvalóan ismernie kell ezeket. Ezen adatok ismeretére a
szorosan vett menekültügyi eljárásban történõ felhasználáson túlmenõen is
szükség van, egyrészt a kérelmezõ jogainak, biztonságának biztosítása
érdekében (pl. a menedékesként táborban élõk részére vallásuk gyakorlása
feltételeinek biztosítása, vagy az egymással vallási, nemzeti hovatartozás
miatt össze nem férõk biztonságának szavatolása stb.), másrészt az
ismételt kérelmek elbírálásához.
A menekültek, menedékesek személyes adatait a menekültügyi hatóság mellett
azon szervek is kezelhetik, akik számukra támogatást folyósítanak. Ennek
célja az, hogy a menekültek (menedékesek) biztonsággal megkapják a nekik
járó támogatást, ugyanakkor errõl az állam a költségvetési és egyéb
források elosztásának ellenõrzése céljából megfelelõ adatszolgáltatással
rendelkezzék.
A menekültügyi hatóságnak a kérelem elbírálásához több nyilvántartás
adatai alapján kell ellenõriznie a kérelemben foglaltak valódiságát,
illetõleg a törvényben meghatározott kizáró feltételek fennállását, ezért
a törvény tartalmazza a menekültügyi hatóság jogosultságát e
nyilvántartásokból (pl. beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók
nyilvántartása stb.) történõ adatátvételre.
Adatszolgáltatás
Az 55-56. §-okhoz
A menekültügyi nyilvántartásból adatot igényelhetnek azok a szervek,
amelyek törvényben meghatározott olyan feladatot látnak el, amelyek a
menekültekkel (menedékesekkel) vannak összefüggésben, és az adatok
átvétele a nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés, illetõleg bûnüldözés vagy az
érintett érdekében szükséges. A tervezet további korlátozást tartalmaz a
különleges adatok átvétele tekintetében.
Nemzetközi adatátadás
Az 57-58. §-okhoz
Az Európai Közösségek valamely tagállamában benyújtott menekült státuszt
kérelmezõ folyamodvány elbírálásáért felelõs állam meghatározásáról szóló
egyezmény (Dublini Egyezmény) olyan nemzetközi adatátadási szabályokat
tartalmaz, amelyeket már az EU-tagságra történõ felkészülés során
átvehetünk és alkalmazhatunk. A tervezet e szabályokat tartalmazza, és
ezzel a nemzetközi adatátadás területén megfelel az EU jogharmonizációs
követelményeknek.
Ugyancsak e területre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket az Európa
Tanács 5585. sz. határozata a menedékjogi eljárások minimális
biztosítékairól, amely elõírja, hogy "a nemzeti jog köteles rendelkezni a
megfelelõ adatvédelmi biztosítékokról, különös tekintettel a menedékkérõ
származási országának hatóságaival szemben." Az általános adatvédelmi
követelményeket a magyar adatvédelmi törvény, a származási ország részére
történõ adatátadás tilalmát pedig e tervezet tartalmazza.
VII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A 59-60. §-okhoz
1. A Javaslat szerint a törvényben megfogalmazott rendelkezéseket a
hatálybalépés napjától a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. Ez
alól csak a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény egyes, a bevándorlási
ügyekben eljáró hatóságra vonatkozó rendelkezései képeznek kivételt. E
szabályokat majd a hatálybalépést követõen benyújtott kérelmekre kell
alkalmazni.
A törvény hatálybalépését követõ 90 napon belül a menekültügyi hatóságtól
kérhetik menekültkénti elismerésüket azok, akikre nézve a Genfi Egyezmény
alkalmazhatóságát a törvény hatálybalépéséig az ENSZ Menekültügyi
Fõbiztossága Budapesti Irodája megállapította. Esetükben csupán ez a tény
és magyarországi szálláshelyük megléte vizsgálandó.
2. A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a menekültként
elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., valamint a
földrajzi korlátozás feloldása érdekében az 1989. évi 15. tvr. 3. §-a.
3. A Kormány rendeletalkotásra kap felhatalmazást a törvény
végrehajtásával összefüggésben. Ezek közül különösen nagy jelentõséggel
bír a Javaslatnak az a rendelkezése, amely az ellátások és támogatások
fajtáinak, biztosításuk feltételeinek, továbbá az igénybevétel
költségeinek megtérítésére vonatkozik. Emellett a Javaslat a Kormány
számára lehetõvé teszi, hogy a menedékesek nagy számú egyidejû beáramlása
esetén az általánosnál egyszerûbb, gyorsabb eljárási rendelkezések
alkalmazását tegye lehetõvé.
4. A belügyminiszter a törvény végrehajtásával összefüggõ szervezeti és
technikai jellegû rendelkezések megállapításáért felel.
A 61. §-hoz
A 61. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés kiveszi az Idtv. személyi
hatálya alól a törvény 2. § a)-c) pontjaiban meghatározott külföldieket a
menedékjogi eljárás jogerõs elutasító határozattal történõ lezárásáig,
összhangot teremtve ezzel a két szabályozás között. Kivételt csak az
Idtv-ben meghatározott bevándorlási eljárás képez, ugyanis, ha a 2. § a)-
c) pontokban felsorolt külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet
nyújt be, ez esetben az Idtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 61. § (2) bekezdésében foglaltak tulajdonképpen választási lehetõséget
biztosítanak az érintettek számára a menedékjogi védelem elnyerését
követõen a további magyarországi tartózkodás jogcíme tekintetében. A
bevándorlási eljárás idõtartama alatt a kérelmezõt természetesen
megilletik mindazon jogosultságok, amelyek a menedékjogi törvénybõl
fakadnak. A bevándorlási kérelem elutasítása a már megszerzett jogokat nem
érinti.
A 61. § (3) bekezdése az Idtv-nek az állampolgársági törvénnyel való
összehangolását célozza.
A 61. § (4)-(5) és (7)-(9) bekezdéseiben foglaltak a bevándorlási eljárás
hatásköri szabályainak a módosításával függnek össze. Elsõ fokú hatósági
jogkörrel a törvény a rendõrség idegenrendészeti szerve helyett a megyei,
fõvárosi közigazgatási hivatalokat ruházza fel. A rendõrség a bevándorlási
kérelmekkel kapcsolatos eljárásban közbiztonsági szempontból a
továbbiakban szakhatóságként mûködik közre.
A 61. § (6) bekezdése az Idtv-ben meghatározott, a refoulement tilalmának
alapjául szolgáló okok megállapítását a menekültügyi hatóság hatáskörébe
utalja. A menekültügyi hatóságnak az okok fennállását megállapító
határozata az idegenrendészeti hatóságot a továbbiakban köti. A
határozattal a külföldivel szembeni idegenrendészeti eljárás helyébe a
menedékjogi eljárás lép.
A 61. § (10) bekezdése lehetõvé teszi a továbbiakban, hogy a menekültügyi
nyilvántartás kezelhesse a menekült személyi azonosítóját, a (11)
bekezdésben foglalt szabály pedig biztosítja a személyi adat- és
lakcímnyilvántartásból történõ adatkérés lehetõségét.