MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4559.. számú

törvényjavaslat

a m e n e d é k j o g r ó l

Elõadó: Kuncze Gábor

belügyminiszter

Budapest, 1997. június

1997. évi ...... törvény

a menedékjogról

Az Országgyûlés az Alkotmány 65. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében,

a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján

elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az

1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzõkönyv (a továbbiakban:

Genfi Egyezmény) elõírásait figyelembe véve, továbbá az emberi jogok és az

alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt

Egyezmény 3. Cikkében foglaltakra és a nemzetközi gyakorlatra tekintettel,

elismerve és igényelve a menekültek segítésében részt vállaló társadalmi

szervezetek tevékenységét, az ország humanitárius hagyományainak

tiszteletben tartásával a menedékjogról a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet

ALAPVETI RENDELKEZESEK

1. § E törvény célja, hogy meghatározza a Magyar Köztársaság területén

nyújtott menedékhez fûzõdõ jogokat és kötelezettségeket, a menekültügyi

hatósági eljárás törvényességi garanciáinak megállapításával biztosítsa az

emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmét, garantálja a faji,

vallási, nemzeti hovatartozás vagy politikai meggyõzõdés miatti

megkülönböztetés tilalmának érvényesülését.

2. § E törvény alkalmazásában

a) menekült: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (a

továbbiakban: külföldi), aki faji, illetõleg vallási okok, nemzeti

hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy

politikai meggyõzõdése miatti üldözése, az üldözéstõl való megalapozott

félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási

helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén

tartózkodik, és nem tudja vagy az üldözéstõl való félelmében nem kívánja

annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen

családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság

menekültként elismerte;

b) menedékes: az a külföldi, aki olyan területrõl érkezett, ahonnan a

tömegesen menekülõk csoportjának tagjait a hazájukban dúló külföldi

megszállás, háború, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetõleg az

emberi jogok tömeges és durva megsértése miatt a Magyar Köztársaság a

Kormány döntése alapján ideiglenes védelemben részesítette, és a

menekültügyi hatóság menedékesként elismerte;

c) befogadott: az a külföldi, aki átmenetileg hazájába azért nem küldhetõ

vissza, mert ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne

kitéve, feltéve, hogy a menekültügyi hatóság befogadottként elismerte;

d) biztonságos származási ország: a menekültkénti elismerést kérõ

állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti

országra irányadó vélelem, amely szerint ez az ország a Polgári és

Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Genfi Egyezményt, a kínzás

és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok

elleni nemzetközi egyezményt, továbbá az emberi jogok és az alapvetõ

szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt

alkalmazza, illetõleg a jogrend jellemzõi és a törvényesség garanciái

miatt nem állhat fenn a nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi

csoporthoz tartozás, politikai meggyõzõdés, faji, vallási okból való

üldözés, kínzás, embertelen, illetõleg megalázó bánásmód veszélye, és

amely ország lehetõvé teszi független nemzeti és nemzetközi szervezetek

számára az emberi jogok érvényesülésének ellenõrzését és felülvizsgálatát;

e) biztonságos harmadik ország: amely megfelel a biztonságos származási

országot jellemzõ feltételeknek, és ahol a külföldi a Magyar Köztársaság

területére érkezése elõtt úgy tartózkodott, letelepedett, átutazott vagy

továbbutazott, hogy reá nézve, kérelmére a Genfi Egyezmény

alkalmazhatóságát elismerték vagy a kérelem benyújtására megvolt a

lehetõsége, de azzal nem élt; feltéve, hogy ezen ország jogszabályai

szerint a külföldi nem küldhetõ vissza abba az országba, amelyben az

üldözésnek, kínzásnak, embertelen, illetõleg megalázó bánásmódnak lenne

kitéve;

f) közvetlen családtag: a menekültkénti elismerését kérõvel, továbbá a

menekülttel együtt érkezõ, illetõleg a menekülthöz késõbb érkezõ külföldi

házastársa és kiskorú gyermeke, kiskorú kérelmezõ esetén a szülõ;

g) menedékjog: jogcím a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra,

egyidejû védelem a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen.

3. § (1) Kérelmére - a 4. §-ban foglalt kivétellel - a menekültügyi

hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy

valószínûsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk A. pontja,

valamint B. pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzõkönyv 1.

Cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény

rendelkezéseit alkalmazni kell.

(2) Menekültként - a 4. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok

hiányában - kell elismerni azt is, akire nézve a belügyminiszter

humanitárius okból, kivételesen méltányosságot gyakorolt.

4. § (1) Meg kell tagadni annak a külföldinek a menekültkénti

elismerését,

a) akire nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk D., E. vagy F. pontjában szereplõ

kizáró okok valamelyike fennáll;

b) akinek Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége nemzetbiztonsági

érdeket sért;

c) aki olyan országból érkezett, amely e törvény szerint biztonságos

származási vagy biztonságos harmadik országnak minõsül, és a kérelmezõ

nem bizonyította, hogy reá nézve az az ország nem felel meg a 2. § d)-e)

pontjában meghatározott feltételeknek;

d) aki menekültkénti elismerését korábbi kérelme jogerõs elutasítása után

azonos ténybeli alapon kéri.

(2) Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek,

a) aki az üldözését vagy az üldözéstõl való félelmét kiváltó körülményeket

hazája elhagyását követõen azzal a szándékkal idézte elõ, hogy

menedékjogot kapjon;

b) aki a 16. § a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségét írásbeli

felszólítás ellenére ismételten megszegte, és ezzel az eljárás

lefolytatását meghiúsította;

c) aki a magyar bíróság vagy hatóság által elrendelt beutazási és

tartózkodási tilalom hatálya alatt áll.

5. § A menekült jogállás megszûnik, ha a menekült

a) magyar állampolgárságot szerzett;

b) Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;

c) menekültkénti elismerését a menekültügyi hatóság visszavonta.

6. § (1) A menekültkénti elismerést vissza kell vonni, ha

a) a Genfi Egyezmény 1. Cikk C. és F. pontjában meghatározott feltételek

valamelyike fennáll;

b) a menekültkénti elismerés feltételei már az elismerõ határozat

meghozatalakor sem álltak fenn;

c) a menekült magatartása nemzetbiztonsági érdeket sért;

d) a menekült e jogállásáról írásban lemondott.

(2) A menekült jogállásról való lemondás nem vonható vissza.

7. § A menekültkénti elismerés visszavonható, ha

a) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával

történt;

b) a menekültet végrehajtható szabadságvesztésre ítélték olyan különösen

súlyos, szándékos bûncselekmény elkövetése miatt, amelyet a törvény öt évi

vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.

8. § A 9. §-ban meghatározott kizáró ok hiányában a menekültügyi hatóság

menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki megfelel a Kormány által

meghatározott feltételeknek (22. §).

9. § Menedékesként nem ismerhetõ el az a kérelmezõ,

a) akirõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús vagy

emberiség elleni, az ilyen bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi

egyezményekben meghatározott bûncselekményt követett el;

b) akinek Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért.

10. § Megszûnik a menedékes jogállás, ha

a) a Magyar Köztársaság által nyújtott védelem idõtartama a Kormány

döntése szerint lejárt;

b) a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;

c) a menedékes Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;

d) a menedékes a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyta;

e) a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonta.

11. § A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha

a) az elismerés feltételei már az elismerõ határozat meghozatalakor sem

álltak fenn;

b) a menedékes Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége

nemzetbiztonsági érdeket sért.

12. § A menedékeskénti elismerés visszavonható, ha a menedékes a Magyar

Köztársaság területét a menekültügyi hatóság hozzájárulása nélkül

elhagyta, vagy megkísérelte elhagyni.

13. § (1) A menekültügyi hatóság - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel

- a külföldit befogadottként ismeri el, ha a 2. § c) pontjában

meghatározott okból hazájába nem küldhetõ vissza.

(2) Nem ismerhetõ el befogadottként,

a) akinek a Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket

sért;

b) akirõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús vagy

emberiség elleni, az ilyen bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi

egyezményekben meghatározott bûncselekményt követett el;

c) akit szándékos bûncselekmény elkövetése miatt végrehajtható

szabadságvesztésre ítéltek.

(3) A menekültügyi hatóság a befogadottkénti elismerést visszavonja, ha

a) a befogadás alapjául szolgáló ok megszûnt;

b) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával

történt;

c) a befogadott ismételten vagy súlyosan megszegte a Magyar Köztársaság

törvényeinek betartására irányuló kötelezettségét.

II. Fejezet

AZ ELISMERÉSÉT KÉRE, A MENEKÜLT,

A MENEDEKES ES A BEFOGADOTT JOGALLASA

14. § (1) A menekültként és a menedékeskénti elismerését kérõ külföldinek,

illetõleg a menedékesnek és a befogadottnak joga van a Magyar Köztársaság

területén való tartózkodáshoz.

(2) A menekült menedékjogot élvez.

A menekültkénti elismerését kérõ jogállása

15. § A menekültkénti elismerését kérõ jogosult

a) külön jogszabályban meghatározott, személyazonosításra alkalmas,

magyarországi tartózkodása jogszerûségét igazoló okmányra;

b) az eljárás ideje alatt a törvényben és kormányrendeletben meghatározott

feltételek szerint szállásra és ellátásra;

c) az eljárás ideje alatt az Egyesült Nemzetek Menekültügyi

Fõbiztosságával, illetõleg jogi képviseletének biztosítása céljából

bármelyik menekültügyi szervezettel való kapcsolat felvételére.

16. § A menekültkénti elismerését kérõ

a) a befogadó állomáson, illetõleg a menekültügyi hatóságnál bejelentett

szálláshelyen életvitelszerûen köteles tartózkodni;

b) a hatósággal köteles együttmûködni, így különösen: személyes adatait

közölni, okmányait átadni, tûrni ujjlenyomatának, arcképmásának

rögzítését, csomagjának, ruházatának, jármûvének átvizsgálását, számot

adni vagyonáról, jövedelmérõl;

c) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen

elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési

veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát

alávetni;

d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat

munkát.

A menekült jogállása

17. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem

rendelkezik - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a magyar

állampolgárokra vonatkozó jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.

(2) A menekült

a) nem rendelkezik választójoggal;

b) nem hadköteles;

c) nem tölthet be olyan munkakört, illetõleg feladatkört, amelynek

ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.

18. § A menekült jogosult

a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a

Genfi Egyezményben foglalt kétnyelvû úti okmányra;

b) a törvényben és kormányrendeletben meghatározott körben és feltételek

szerint ellátásra, továbbá támogatásra;

c) díjmentes magyar nyelvoktatásban való részvételre.

A menedékeskénti elismerését kérõ jogállása

19. § (1) A menedékeskénti elismerését kérõ jogosult a menekültügyi

hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas, magyarországi

tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá a törvényben és

kormányrendeletben foglalt feltételek szerint szállásra és ellátásra.

(2) A menedékeskénti elismerését kérõ

a) köteles a hatósági eljárás során a hatósággal együttmûködni, így

különösen: személyes adatait közölni, okmányait átadni, tûrni

ujjlenyomatának és arcképmásának rögzítését, ruházatának, jármûvének és

csomagjának átvizsgálását, számot adni jövedelmérõl, vagyonáról;

b) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen

elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési

veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát

alávetni;

c) köteles az eljárás tartama alatt a befogadó állomáson vagy a

menekültügyi hatóságnál bejelentett szálláshelyen életvitelszerûen

tartózkodni;

d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat

munkát.

A menedékes jogállása

20. § (1) A menedékes jogosult

a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas,

magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra;

b) külön engedély nélkül munkavállalásra;

c) a törvényben és kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és

ellátásra.

(2) A menedékes köteles

a) szálláshelyét a menekültügyi hatóságnak bejelenteni;

b) a vagyoni helyzetében, illetõleg jövedelmi viszonyaiban bekövetkezett,

az ellátásra való jogosultság szempontjából meghatározó változást a

szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjének

(Budapesten a fõjegyzõnek) bejelenteni.

A befogadott jogállása

21. § (1) A befogadott jogosult

a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas,

magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá

törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és

ellátásra;

b) a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint munkavállalásra.

(2) A befogadott köteles

a) a számára kijelölt befogadó állomáson vagy a menekültügyi hatóság által

engedélyezett szálláshelyen életvitelszerûen tartózkodni;

b) a Magyar Köztársaság törvényeit megtartani, jogsértéstõl tartózkodni, a

menekültügyi hatósággal együttmûködni.

III. Fejezet

A MENEKÜLTÜGY IRANYITASA ES

SZERVEZETI RENDSZERE

22. § A Kormány rendelkezik arról, hogy a külföldi megszállás, háború,

polgárháború, etnikai összecsapás, illetõleg az emberi jogok tömeges és

durva megsértése miatt meghatározott területrõl tömegesen menekülõk

csoportját átmeneti idõre védelemben kell részesíteni.

23. § A menekültügy ágazati irányítását a belügyminiszter látja el. E

feladatkörében

a) létrehozza a menekültügy szervezetrendszerét;

b) kezdeményezi a Kormány 22.§-ban meghatározott döntését;

c) összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi

beilleszkedésében, ellátásában és támogatásában résztvevõ állami szervek

együttmûködését;

d) segíti a menekültügyben feladatot vállaló társadalmi szervezetek

tevékenységének összehangolását.

A központi menekültügyi szerv

24. § A központi menekültügyi szerv

a) ellátja a menekültügyi hatósági és igazgatási tevékenységet;

b) jogosult a menekültügyi eljárás céljából ujjlenyomat és arcképmás

rögzítésére, a kérelmezõ csomagjának, ruházatának, jármûvének

átvizsgálására;

c) a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérõt, a menedékest és

a befogadottat ellátja személyazonosításra alkalmas és magyarországi

tartózkodásra, továbbá ellátásra jogosító okmánnyal;

d) mûködteti és felügyeli a befogadó állomásokat;

e) létrehozza és kezeli a központi menekültügyi nyilvántartást;

f) végzi és összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak

ellátásával, társadalmi beilleszkedésével, hazatérésével és

továbbtelepülésével kapcsolatos igazgatási teendõket;

g) gondoskodik a menekültügy céljára jóváhagyott költségvetési elõirányzat

felhasználásáról, elszámolásáról;

h) együttmûködik a menekültügyben érdekelt állami szervekkel, valamint a

nemzetközi menekültügyi és migrációs szervezetekkel, továbbá az érintett

hazai társadalmi szervezetekkel és a menekültek szervezeteivel.

A befogadó állomás

25. § (1) A befogadó állomás irányítását a belügyminiszter a központi

menekültügyi szerv útján látja el, a szakmai felügyeletet az érintett

minisztériumok, országos hatáskörû szervek végzik.

(2) Az állomást a központi menekültügyi szerv vezetõje által kinevezett

igazgató vezeti.

26. § A befogadó állomás feladatainak megoldásában együttmûködik a helyi

önkormányzatokkal, az érintett állami és társadalmi szervekkel. Az

együttmûködõ szervezeteket tájékoztatja mûködésének tapasztalatairól.

27. § A befogadó állomás feladata különösen, hogy

a) a hatósági eljárás idõtartamára a menekültkénti vagy menedékeskénti

elismerésüket kérõk számára elhelyezést és ellátást nyújtson, biztosítsa a

hatósági eljárás lefolytatásához szükséges rendezett körülményeket;

b) ellátást és szállást nyújtson a menekülteknek, a menedékeseknek és a

befogadottaknak;

c) megadja a menekültek és a menedékesek társadalmi beilleszkedéséhez

legszükségesebb támogatást, tájékoztassa õket a közérdekû tudnivalókról,

valamint kötelezettségeikrõl, jogaikról és jogaik érvényesítésének

módjáról, segítse elõ foglalkoztatásukat;

d) segítse elõ a menekültek, a menedékesek és a befogadottak önkéntes

hazatérését vagy befogadó harmadik országba távozását.

A menekültügyben közremûködõ szervek

28. § A menekültügyi hatóság a jogszabályok keretei között együttmûködik

a) a befogadó állomáson biztosított életkörülmények figyelemmel kísérése,

a társadalomba való beilleszkedés elõsegítése, továbbá az ellátások és

támogatások biztosítása érdekében feladatot vállaló társadalmi

szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel;

b) a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi

beilleszkedését segítõ, ellátásukban és támogatásukban szerepet vállaló

települési önkormányzat képviselõ-testületével, Budapesten a fõvárosi

közgyûléssel.

29. § A menekült, a menedékes, illetõleg a befogadott lakcíme vagy

szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõje, illetõleg

Budapesten a fõjegyzõ gondoskodik a törvényben és kormányrendeletben

meghatározott egyes ellátások folyósításáról.

30. § (1) A külön törvényben meghatározott idegenrendészeti hatóságok és a

nemzetbiztonsági szolgálatok közremûködnek abban, hogy a menekültügyi

eljárás megalapozott és gyors lefolytatásának feltételei rendelkezésre

álljanak.

(2) A Rendõrség és a Határõrség idegenrendészeti feladatokat ellátó

szerve a menekülésre irányuló szándékát elõttük kinyilvánító külföldi

a) menekülésérõl és más lényeges körülményekrõl szóló nyilatkozatát

rögzíti, és a nyilatkozatot haladéktalanul megküldi a menekültügyi

hatóság részére;

b) személyazonosításához szükséges intézkedéseket a nyilatkozattal

egyidejûleg elvégzi, így különösen: a külföldi ujjlenyomatát és

arcképmását rögzítik, ruházatát, csomagjait, jármûvét átvizsgálhatja;

c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben

szállításáról késedelem nélkül gondoskodik;

d) részére a nyilatkozat megtételét és az irányítás tényét tartalmazó

igazolást állít ki. Az igazolás 24 óráig érvényes.

IV. Fejezet

A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS

Az eljárás általános szabályai

31. § (1) Az eljárás - a 36. §-ban foglalt kivétellel - kérelemre indul,

amelyet a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérõ (a

továbbiakban együtt: kérelmezõ)

a) a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben az államhatáron történõ

beléptetésre jelentkezéskor azonnal;

b) a befogadó állomásra érkezésétõl számított 24 órán belül

szóban vagy írásban terjeszthet elõ.

(2) A szóban elõterjesztett kérelmet a menekültügyi hatóság köteles

jegyzõkönyvbe foglalni.

(3) A kérelemnek tartalmaznia kell a menekülésre okot adó tényekre és

körülményekre való utalást.

32. § (1) A kérelem elõterjesztésekor a kérelmezõt a menekültügyi hatóság

tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeirõl, valamint a

kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeirõl.

(2) A tájékoztatás tudomásulvételét jegyzõkönyvben kell rögzíteni.

33. § (1) A kérelmezõ az eljárásban személyesen részt vesz.

(2) A kérelmezõ az eljárásban szóban és írásban használhatja az

anyanyelvét vagy azt a nyelvet, amelyet megért.

34. § A kérelmezõt a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben azonnal, egyéb

esetben a kérelem benyújtását követõ 5 napon belül a menekültügyi hatóság

köteles meghallgatni.

35. § A menekültügyi hatóság az eljárást megszünteti, ha a kérelmezõ

a) meghal;

b) kérelmét írásban visszavonja;

c) a személyes meghallgatáson ismételt írásbeli felhívásra nem jelenik

meg, és távolmaradását kimenteni nem tudja.

36.§ A befogadottkénti elismerésre irányuló eljárás hivatalból indul. A

hivatalból indult eljárásban a külföldit a kérelmezõ jogai megilletik.

37. § Az eljárásban a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatóságként vesz részt.

38. § (1) Az érdemi határozatot a 45. §-ban foglalt kivétellel a kérelem

benyújtásától számított 60 napon belül kell meghozni, amely határidõt a

menekültügyi hatóság vezetõje további 30 nappal meghosszabbíthatja.

(2) A határozatot írásban kell közölni és a külföldi anyanyelvén vagy az

általa értett más nyelven ki is kell hirdetni.

39. § (1) A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(2) A határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bíróság az

eljárás általános szabályai szerint hozott és a rövidített eljárásban

hozott határozatról is nemperes eljárásban, a kérelem benyújtásától

számított 15 napon belül határoz. A bíróság a határozatot

megváltoztathatja.

(3) A kérelmet a bírósághoz - a 46. §-ban meghatározottak kivételével - a

határozat közlését követõ 5 napon belül lehet benyújtani.

40. § A befogadottkénti elismerésrõl rendelkezõ határozat meghozatalához

vezetõ körülményeket a menekültügyi hatóság évente felülvizsgálja.

41. § Az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Fõbiztosságának

képviselõje a menekültkénti elismerésre irányuló eljárásban, annak bármely

szakaszában részt vehet. Ennek keretében

a) jelen lehet a kérelmezõ meghallgatásán;

b) betekinthet a menekültügyi iratokba, azokról másolatot készíthet;

c) a menekültügyi hatóság megküldi részére a határozatot.

A repülõtéren irányadó szabályok

42. § (1) Az idegenrendészeti hatóság köteles a külföldinek a Magyar

Köztársaság területére a Nemzetközi Légiforgalmi Határátkelõhelyen való

beléptetése elõtt azonnal értesíteni a menekültügyi hatóságot az eljárás

megindítása céljából, ha a külföldi e törvényben meghatározott menekülési

okra hivatkozik, továbbá biztonságos származási vagy biztonságos harmadik

országból érkezett, és személyazonosságát útlevéllel vagy annak megfelelõ

más okmánnyal nem tudja igazolni.

(2) Ha az eljárás alapján a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerést a

menekültügyi hatóság elutasította, a továbbiakban - ha nemzetközi

szerzõdés másként nem rendelkezik - a külföldiek beutazásáról,

magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI.

törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A menekültügyi hatóság elutasító határozata ellen a bírósághoz

benyújtott jogorvoslati kérelemnek a végrehajtásra nincs halasztó

hatálya. A jogorvoslati kérelmet a bírósághoz a rövidített eljárásra

irányadó szabályok szerint lehet benyújtani.

A rövidített eljárás

43. § Rövidített eljárásban kell a kérelmezõ menekültkénti elismerésére

irányuló kérelmét elbírálni, ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Ha a

rövidített eljárás során a kérelmezõ valószínûsíti, hogy a kérelem nem

nyilvánvalóan alaptalan, a továbbiakban az eljárást az általános szabályok

szerint kell lefolytatni.

44. § A kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak kell tekinteni, ha a kérelmezõ

a) kérelmében nem utal a hazájában fennálló üldöztetésre vagy az attól

való félelmére;

b) a menekültügyi eljárás során személyazonosságát vagy állampolgárságát,

a menedékkérés okát illetõen a nyilatkozatot megtagadta;

c) a személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozóan szándékosan hamis

vagy megtévesztõ adatot szolgáltat, továbbá hamis vagy meghamisított

okmányt szándékosan felhasznál, és annak valótlan tartalmához ragaszkodik.

45. § A rövidített eljárásban a határozatot a kérelem elõterjesztésétõl

számított 7 napon belül kell meghozni.

46. § A rövidített eljárásban hozott határozat felülvizsgálatát a

bíróságtól a határozat közlését követõ 3 napon belül lehet kérni.

47. § A menekültügyi eljárásban az államigazgatási eljárás általános

szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben foglaltakat e fejezetben és az

e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott

eltérésekkel kell alkalmazni.

V. Fejezet

ELLATAS, TAMOGATAS, KÖLTSÉGVISELÉS RENDJE

Az ellátások és támogatások

48. § (1) A kérelmezõ, a menekült, a menedékes és a befogadott törvényben

és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra és támogatásokra jogosult,

ha a létfenntartásához elégséges vagyonnal nem rendelkezik, illetõleg ha

munkából vagy más ellátásból származó rendszeres havi jövedelmének a vele

együttélõ közeli hozzátartozókra számított egy fõre jutó összege nem

haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

(2) A menekült beilleszkedését kormányrendeletben meghatározott körben és

feltételek szerint támogatásokkal lehet segíteni. Ilyen különösen

a) az otthonteremtés,

b) a nevelés, az oktatás, valamint a nevelési-, oktatási- és

gyermekintézményi elhelyezés,

c) a társadalombiztosítási és az egyes természetbeni egészségügyi

ellátások és igénybevételük

támogatása.

A költségviselés rendje

49. § Az Országgyûlés

a) a központi menekültügyi szerv, a befogadó állomások és más

szálláshelyek létesítési, fejlesztési, fenntartási és mûködési

költségeinek;

b) a kérelmezõ, a menekült, a menedékes és a befogadott ellátásának,

támogatásának biztosításához, továbbá a szállításhoz szükséges eszközök

beszerzési, mûködtetési költségeinek;

c) az egyes ellátások és támogatások költségének megtérítésével összefüggõ

kiadások;

d) a menekült magyar nyelvi oktatásával összefüggõ kiadások;

e) a nemzetközi menekültügyi szervezet tagságával járó tagsági díj és

hozzájárulás;

f) az eljárással összefüggõ, így különösen: a személyazonosítás, az

adatnyilvántartás és -kezelés, a tolmács, továbbá a szakértõ költségeinek;

g) az idegenrendészeti hatóságok menekültügyi eljárással összefüggõ

költségeinek, ezen belül a tolmácsnak, az ujjlenyomat és arcképmás

rögzítésének, a kérelmezõ utaztatásának és ellátásának költsége

fedezetét a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvény a

Belügyminisztérium fejezetében biztosítja.

VI. Fejezet

ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS

A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma

50. § (1) A menekültügyi nyilvántartás olyan központi hatósági

nyilvántartás, amely a menekültek, a menedékesek, a befogadottak, továbbá

a kérelmezõk - hivatalból indult eljárás esetén az érintett külföldi - ( a

továbbiakban együtt: külföldi) személyes adatait, a tartózkodásukkal, az

õket megilletõ ellátással összefüggõ adatokat, valamint az azokban

bekövetkezett változásokat tartalmazza.

(2) A nyilvántartást a központi menekültügyi szerv, az 51. § (1)

bekezdésének g) pontjában foglalt adat tekintetében a

Belügyminisztériumnak a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény

felhatalmazása alapján kijelölt szerve vezeti.

(3) A nyilvántartás feladata az e törvényben meghatározott adatok gyûjtése

és kezelése, azokról okiratok kiadása és törvényben meghatározott

jogosultaknak adatok szolgáltatása a menekült, a menedékes, illetõleg a

befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetõleg az ahhoz fûzõdõ

jogosultságok biztosítása céljából.

51. § (1) A nyilvántartás a külföldi következõ adatait tartalmazza:

a) a személyazonosító adatait (nevét, korábbi nevét, álnevét, jelenlegi és

korábbi állampolgárságát, nemét, születési helyét és idejét, menekült

esetén személyi azonosítóját), anyja nevét és fényképét;

b) családi állapotát, foglalkozását, iskolai végzettségét;

c) szálláshelyét, tartózkodási helyét, lakcímét;

d) az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye -

szerinti ország nevét;

e) nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, vallási meggyõzõdésére vonatkozó

adatok közül azt, amelyre kérelmének indokolásában hivatkozott;

f) a személyazonossági és úti okmányainak adatait ( az okmány azonossági

jelét és számát, érvényességi idõtartamát, a kiállítás idõpontját, a

kiállító hatóság nevét, a kiállítás helyét);

g) a vele együtt érkezõ közeli hozzátartozók személyazonosító adatait és a

magyarországi tartózkodás jogcímét;

h) ujjlenyomatát.

(2) A nyilvántartás tartalmazza a törvényben és kormányrendeletben

meghatározott ellátás biztosítása érdekében a külföldi jövedelmi, vagyoni

helyzetére vonatkozó olyan adatokat, amelyeket az érintett nyilatkozata

vagy az általa szolgáltatott irat tartalmazott, továbbá a folyósított

támogatás adatait.

(3) A központi menekültügyi szerv az (1) bekezdésben meghatározott

adatokat a kérelem elutasításától, illetõleg az elismerés megszûnésétõl

számított tíz évig, a (2) bekezdésben meghatározott adatokat a jogosultság

megszûnésétõl, illetõleg a visszatérítendõ támogatás teljesítésétõl vagy a

követelés elévülésétõl számított öt évig kezeli.

52. § (1) A befogadó állomás nyilvántartást vezet

a) az állomáson elhelyezettek 51. § (1) bekezdés a) pontjában

meghatározott személyazonosító adatairól;

b) az állomás által nyújtott támogatás mértékérõl és idõtartamáról.

(2) Az érintett külföldi adatait az állomás végleges elhagyását követõ 1

évig kell kezelni.

53. § (1) A menekült, a menedékes, illetõleg a befogadott lakcíme

(tartózkodási helye, szálláshelye) szerint illetékes települési

önkormányzat jegyzõje (Budapesten a fõjegyzõ) nyilvántartást vezet a

hatáskörébe tartozó, támogatásra jogosult

a) 51. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyazonosító

adatairól;

b) lakcímérõl, tartózkodási helyérõl;

c) a folyósított támogatás összegérõl;

d) a folyósítás idõpontjáról, visszatérítendõ támogatás esetén a

törlesztési határidõrõl.

(2) A támogatást folyósító szervek adatkezelést végezhetnek a külföldivel

közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók kereseti és vagyoni

viszonyairól, amennyiben a támogatás feltételeinek fennállása ennek

alapján állapítható meg.

(3) A támogatást folyósító szervek adatszolgáltatásra kötelezettek a

menekültügyi hatóságnak, valamint az adatok igénylésére törvényben

feljogosított szerveknek.

(4) A támogatást folyósító szervek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott

adatokat az érintett támogatásra jogosultságának, illetõleg a

visszafizetési kötelezettsége fennállásáig kezelhetik.

54. § A menekültügyi hatóság a menekültügyi eljárás lefolytatásához

adatokat igényelhet

a) a Belügyminisztérium bûnügyi nyilvántartásából;

b) a beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók nyilvántartását vezetõ

adatkezelõ szervtõl;

c) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából;

d) a fogvatartottak nyilvántartását kezelõ szervtõl;

e) nemzetközi szerzõdés alapján a külföldi bûnüldözõ, idegenrendészeti és

menekültügyi szervektõl, illetõleg ilyen nemzetközi szervezetektõl.

Adatszolgáltatás

55. § (1) Adatigénylõ szerv a nyomozóhatóság, idegenrendészeti feladatai

ellátása körében a rendõrség, a határõrség, a közigazgatási hivatal,

továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok, az állampolgársági ügyekben eljáró

szerv, a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság és a jogszabály,

illetõleg szerzõdés alapján támogatást folyósító szervek.

(2) A központi menekültügyi szerv a menekültként történõ elismerésrõl - az

érintett személyazonosító adatainak közlésével - tájékoztatja a polgárok

személyi adatai és lakcíme nyilvántartásának központi szervét a

nyilvántartásba történõ felvétel, illetõleg személyazonosító igazolvánnyal

és személyi azonosítóval történõ ellátás céljából.

(3) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók

és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra

adatok szolgáltathatók. Az 51. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban

meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai

célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is

átadhatók.

(4) A 51. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adat csak a

Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 84. § i)-m) pontjaiban

meghatározott bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy ellen induló

büntetõeljárásban a nyomozóhatóság, valamint törvényben meghatározottak

szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott

közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át.

56. § A menekültkénti, a menedékeskénti és a befogadottkénti elismeréssel

összefüggõ iratok nem selejtezhetõk, õrzésükrõl és nyilvántartásukról a

központi menekültügyi szerv gondoskodik.

Nemzetközi adatátadás

57. § A központi menekültügyi szerv - nemzetközi szerzõdés alapján -

adatot szolgáltat más államok és nemzetközi szervezetek illetékes

szerveinek a következõ adatok tekintetében:

a) a menekültügy területén alkalmazandó jogszabályok és gyakorlat;

b) a külföldiek havi érkezésére és állampolgárság szerinti megoszlásukra

vonatkozó statisztikai adatok. Ez utóbbi adatokat nemzetközi megállapodás

alapján az Európai Közösségek Bizottsága által kijelölt szerv és az

Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fõbiztossága részére is átadja;

c) a menedék iránti kérelmek újabb tendenciájára vonatkozó általános

jellegû információk;

d) a külföldi származási országa vagy a korábbi tartózkodása szerinti

ország helyzetére vonatkozó általános tájékoztatások.

58. § (1) A központi menekültügyi szerv nemzetközi szerzõdés alapján - a

külföldi származási országa kivételével - más államok illetékes szerveinek

és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Fõbiztosságának kérelmére

közöl minden olyan információt, amely szükséges a menedék iránti kérelem

elbírálásához.

(2) A (1) bekezdés szerinti információ tartalmazhatja:

a) a külföldire vonatkozó személyes adatokat (név, esetleg a korábbi név,

álnév, jelenlegi és korábbi állampolgárság, születési hely és idõ);

b) a személyazonossági és úti okmányok adatait (azonossági jel és szám,

érvényességi idõtartam, a kiállítás idõpontja, a kiállító hatóság neve, a

kiállítás helye);

c) a kérelmezõ személyazonosságának megállapításához szükséges más

adatokat;

d) más állam által kiállított tartózkodási engedélyre vagy vízumra

vonatkozó adatokat;

e) a kérelem benyújtásának helyét;

f) a korábbi menedék iránti kérelem benyújtásának idõpontját, a jelenlegi

kérelem benyújtásának idõpontját, az eljárás állását, illetõleg az érdemi

határozat tartalmát;

g) a büntetõjogi felelõsségrevonásra vonatkozó adatokat.

(3) Azokat az indokokat, amelyekre a külföldi kérelme alátámasztásául

hivatkozott, csak írásbeli hozzájárulásával lehet közölni.

(4) A (1) bekezdésben felhatalmazott szervek kivételével külföldi szerv

vagy személy részére személyes adat csak az érintett által írásban adott

hozzájárulás alapján adható át. Az érintettet a felhasználás céljáról

elõzetesen tájékoztatni kell.

VII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

59. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép

hatályba, rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a

folyamatban lévõ ügyekben alkalmazni kell.

(2) A menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a magyarországi

szálláshellyel rendelkezõ külföldit, akire nézve a Genfi Egyezmény

alkalmazhatóságát az ENSZ Menekültügyi Fõbiztossága Budapesti Irodája e

törvény hatálybalépéséig megállapította; feltéve, hogy az érintett

menekültkénti elismerését e törvény hatálybalépését követõ 90 napon belül

kéri.

(3) A törvény 61. § (4)-(5) bekezdésében, valamint (7)-(9) bekezdésében

foglalt rendelkezéseket a hatálybalépést követõen benyújtott kérelmekre

kell alkalmazni.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a menekültként elismert

személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., továbbá a menekültek

helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény,

valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31.

napján létrejött jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1989. évi 15. tvr. 3. §-

a hatályát veszti.

Felhatalmazó szabályok

60. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa

meg

a) a menekültügyi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, a

közegészségügyi szabályokat, továbbá a menedékesekre irányadó és az

általános szabályoktól eltérõ eljárási rendelkezéseket;

b) a beilleszkedésre, az ellátások és támogatások fajtáira, feltételeire,

továbbá igénybevételük költségeinek megtérítésére irányadó szabályokat;

c) a menekült, a menedékes és a befogadott okmányainak fajtáit és azok

adattartalmát.

(2) A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben

a) gondoskodjon a menekültügy szervezeti rendszerének létrehozásáról,

megállapítsa feladatait és mûködési rendjének szabályait;

b) megállapítsa a menekültkénti, menedékeskénti, továbbá a befogadottkénti

elismeréssel és az ellátással összefüggõ adatok, valamint iratok

kezelésére irányadó rendelkezéseket;

c) az érintett miniszterekkel egyetértésben a befogadó állomás részletes

feladatait és mûködési rendjét meghatározza.

Módosuló szabályok

61. § (1) A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII.

törvény 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"14. § (1) Meg kell tagadni a menekült kiadatását.

(2) A menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetõleg

menedékeskénti elismerését kérõ külföldi annak az államnak, ahonnan

elmenekült, nem adható ki."

(2) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és

bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 2.

§ (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) E törvény hatálya nem terjed ki - kérelmének jogerõs

elutasításáig - a menekültkénti, menedékeskénti elismerését kérõre,

valamint - az eljárás jogerõs befejezéséig - arra a külföldire, akire

nézve a befogadottkénti elismerésére irányuló eljárás megindult,

továbbá e jogállásának fennállásáig arra, akit a menekültügyi hatóság

menekültként, menedékesként vagy befogadottként elismert, kivéve, ha a

külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet nyújtott be."

(3) Az Idtv. 17. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

/ Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést

kaphat az a külföldi /

"b) aki magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszûnt, vagy

akinek felmenõje magyar állampolgár volt."

(4) Az Idtv. 18. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A bevándorlás iránti kérelem az elõírt formanyomtatványon

személyesen, illetõleg közös kérelmezés esetén nagykorú családtag (17.

§ (5) bekezdés) által a jövõbeni magyarországi lakóhely szerint

illetékes megyei, fõvárosi közigazgatási hivatalnál (a továbbiakban:

közigazgatási hivatal) vagy a kérelmezõ állandó vagy szokásos

tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél nyújtható

be."

(5) Az Idtv. 20. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a

rendõrség szakhatóságként véleményt nyilvánít."

(6) Az Idtv. 32. § (1) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Nem irányítható vissza, illetõleg nem utasítható ki a külföldi

olyan országba vagy olyan terület határára, ahol faji, vallási okból,

nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldözés

veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan

terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól,

hogy a visszairányított, illetve kiutasított külföldi kínzásnak,

embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ezen okok fennállását

a menekültügyi hatóság állapítja meg."

(7) Az Idtv. 47. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben

hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott rendõrség, határõrség,

vám- és pénzügyõrség, közigazgatási hivatal és a vízumkiadó szerv."

(8) Az Idtv. 53. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A nyilvántartás alapján az adatkezelõ szerv névjegyzéket készít

és azzal ellátja - a vám- és pénzügyõrség, valamint a közigazgatási

hivatal kivételével - az idegenrendészeti hatóságot."

(9) Az Idtv. 56. § (2) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki,

egyidejûleg a jelenlegi d) pont megjelölése e) pontra változik:

/Az adatkezelõ szerv az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból az

alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:/

"d) a közigazgatási hivatalnak."

(10) A személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az

azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 32. §-ának j)

pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/A személyi azonosító kezelésére jogosultak/

"j) az idegenrendészeti szerv és a központi menekültügyi szerv a

törvényben meghatározott feladataik ellátásához;".

(11) A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló

1992. évi LXVI. törvény 22. §-a a következõ e/ ponttal egészül ki:

/E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja

szerinti adatok igénylésére jogosultak:/

"e) a központi menekültügyi szerv a törvényben meghatározott fela

datai ellátásához".

I N D O K O L Á S

a menedékjogról szóló törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A magyar jogrendszerben ez idáig nem született olyan törvény, amely

szabályozza a menedékjog biztosításának az Alkotmányban megfogalmazott

kötelezettségét, holott az alaptörvény 65. §-ának (1) bekezdése kimondja,

hogy a Magyar Köztársaság - a törvényben meghatározott feltételek szerint

- biztosítja a menedékjogot azoknak a külföldieknek, akiket hazájukban,

illetve tartózkodási helyükön faji, vallási okból, nemzeti hovatartozásuk

vagy politikai meggyõzõdésük miatt üldöznek.

Ezt a hiányt a Javaslat úgy kívánja pótolni, hogy figyelembe veszi az

ország adottságait, a történelmi hagyományokat, a nemzetközi gyakorlatot,

a menekültek és menedékesek ellátásának, a magyar menekültügyi intézmények

mûködésének eddigi tapasztalatait, és eleget tesz az Európai Unió

szabályozásához és a tagállamok jogszabályaihoz való közelítés

követelményeinek.

A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján Genfben

elfogadott egyezmény, valamint az azt módosító, 1967. évi január hó 31.

napján kelt New York-i jegyzõkönyv (a továbbiakban: Genfi Egyezmény) az

1989. évi 15. tvr. kihirdetésével a magyar jogrendszer részévé vált, de

végrehajtásáról átfogó, törvényi szintû rendelkezés eddig nem

gondoskodott.

A Genfi Egyezményhez 1989. március 14-én történt csatlakozáskor

bejelentett és azóta alkalmazott területi korlátozás feloldása az

idõközben bekövetkezett változások miatt szükségessé vált, s ez még inkább

indokolttá teszi egy új, egységes menedékjogi törvény megalkotását.

A Javaslat a személyi hatály megfogalmazásakor a menedékjogi eljárásnak

egy új, eddig a gyakorlatban sem alkalmazott kategóriáját vezeti be,

amikor meghatározza a befogadott jogálláshoz fûzõdõ szabályokat. Az emberi

jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november

4-én kelt Egyezmény 3. Cikkében szabályozottak szerint azt a külföldit,

aki hazájába azért nem tér vissza, mert alapos okkal feltételezhetõ, hogy

ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, az

államok nem kényszerítik a visszatérésre. Ez a szabály mostanáig csak a

külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és a bevándorlásról

szóló 1993. évi LXXXVI. törvénynek a kiutasítást szabályozó rendelkezései

között jelent meg, a menedékjogról szóló törvénnyel az érintett személyi

körbõl a menekültügy ellátási rendszerébe kerül befogadottként az, akire

nézve kizáró ok nem áll fenn.

Azzal, hogy a Javaslat a menedéket kérõ külföldiek számára garantáltan

biztosítja a menedékjogi eljárás igénybevételének lehetõségét, eleget tesz

a Magyar Köztársaság emberi jogok védelme területén vállalt

kötelezettségeinek és az eddig is ápolt humanitárius hagyományoknak. Az

eljárás általános szabályai és az adatvédelemre irányuló rendelkezések

garantálják a törvényességet, és biztosítják a menedéket kérõk személyes

adatainak védelmét.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

I. Fejezet

ALAPVETÕ RENDELKEZÉSEK

Az 1-2. §-okhoz

A Javaslat célja, hogy keretet adjon a magyar jogrendben már hatályosuló,

az Alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeknek,

érvényesítse az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmét az olyan

külföldi személyek számára is, akik számára e védelmet hazájuk vagy más

ország nem tudja garantálni.

1. A Javaslat meghatározza azoknak a fogalmaknak a pontos tartalmát,

amelyek a törvény alkalmazása szempontjából kiemelt jelentõséggel bírnak.

A menekült fogalma ötvözi az Alkotmányban és a Genfi Egyezményben

alkalmazott fogalmi elemeket. A Javaslat rendelkezéseinek alkalmazásában

tehát menekültnek minõsül az a külföldi, akire nézve faji, vallási okok,

nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy

politikai meggyõzõdés miatti üldözés következtében a Genfi Egyezmény

kiterjed.

A családegyesítés elvének érvényesülését garantálja az a szabály, amely

alapján a menekült közvetlen családtagja e családi kapcsolat miatt

részesül elismerésben.

A menekültnek jogai érvényesítésére akkor nyílik meg a lehetõsége, ha e

jogállását a menekültügyi hatóság elismerte.

A menekültkénti elismerés feltétele a Magyarország területén való

tartózkodás, amely a külföldinek azt a szándékát fejezi ki, hogy a

menedéket a Magyar Köztársaságtól kéri.

2. A menedékes fogalmával és a rájuk irányadó szabályok megalkotásával a

Javaslat a gyakorlatot emeli törvényi szintre. A hazájukból tömegesen

elmenekülni kényszerülõk a fogalomban meghatározott okból, átmenetileg

kérnek menedéket, aminek oka az életüket fenyegetõ háborús cselekmény,

etnikai összecsapás vagy emberi jogaik tömeges és durva megsértése lehet.

Ezek az események a gyakorlatban a menekülõknek nagy számban történõ

érkezését eredményezhetik az ország területére. A Magyar Köztársaság olyan

eseményekkel összefüggésben vállalja a menekülõk befogadását, (védelmét,

ellátását) amelyre nézve kormányhatározat megállapította a befogadás

lehetõségét. A Kormány dönt tehát arról, hogy mely földrajzi területrõl

érkezõk, illetõleg mely népcsoport tagjai azok, akiket átmenetileg képes

az ország védelemben részesíteni.

A menekültügyi hatóság elismerõ határozata azt állapítja meg, hogy az

érintett csoport tagja megfelel-e a Kormány határozatában foglaltaknak és

a befogadása nem sért-e nemzetbiztonsági vagy a közrend fenntartásához

fûzõdõ érdeket.

A befogadott külföldi nem felel meg sem a menekültet, sem a menedékest

jellemzõ feltételeknek. A befogadott az a külföldi személy, aki korábban

az idegenrendészeti szabályok hatálya alá tartozott, a tartózkodás

feltételeinek nem felelt meg, de hazájába mégsem lehetett visszafordítani

vagy kiutasítani, mert a Magyar Köztársaság emberi jogainak védelmét

nemzetközi egyezményekben vállalta.

A Javaslat rendelkezéseivel e körbõl a külföldieknek az a csoportja,

akivel szemben kizáró ok nem áll fenn, a menekültügy szabályainak hatálya

alá kerül, jogállásuk vizsgálatát és az ellátási kötelezettséget a

menekültügyi hatóság veszi át.

A biztonságos származási országra és a biztonságos harmadik országra

vonatkozó törvényi feltételek meghatározásával a Javaslat érvényre

juttatja azt az elvet, amely szerint a menekülõk nem maguk választják meg

azt az országot, ahol számukra menedéket kell nyújtani.

Ha a menekülõ hazájában nem állhat fenn üldözés veszélye, vagy ha volt

olyan ország, amely a menekülés során biztonságosan védelmet nyújthatott

volna, a Magyar Köztársaság csak akkor biztosítja a menedéket, ha a

külföldi bizonyítja, hogy számára ez az ország a védelmet ténylegesen nem

biztosította.

A hatályos Alkotmánynak megfelelõen a menedékjog megilleti a menekültet.

Noha a menedékjog tartalmi elemeit más törvények (pl. a nemzetközi bûnügyi

jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény) rögzítik, a törvény

alkalmazása szempontjából lényeges kiemelni és meghatározni a menedékjog

tartalmát.

A 3. §-hoz

A Javaslat rendelkezései (3. § (1) bekezdése) megfelelnek a Genfi

Egyezményben foglaltaknak, azaz e törvény szempontjából is menekültnek

kell tekinteni, aki Európában vagy máshol, bármely idõszakban

bekövetkezett esemény következtében faji, vallási okok, nemzeti

hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása,

avagy politikai meggyõzõdése miatti üldözéstõl való megalapozott félelme

miatt az állampolgársága szerinti országon - hontalan esetén szokásos

tartózkodási helyén - kívül tartózkodik és nem tudja, vagy az üldözéstõl

való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni,

illetõleg akire nézve a belügyminiszter kizáró ok hiányában kivételesen -

írói, közéleti vagy más kiemelkedõ tevékenysége elismerésére tekintettel -

méltányosságot gyakorolt.

A 4. §-hoz

Nem ismerhetõ el menekültként az, aki nem az Egyesült Nemzetek

Menekültügyi Fõbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más

szervétõl vagy ügynökségétõl kap védelmet vagy támogatást, akinek a Magyar

Köztársaság olyan jogokat és kötelezettségeket biztosít, amelyek az

állampolgárság birtoklásához fûzõdnek, továbbá, akirõl alapos okkal

feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús, vagy emberiség elleni, az ilyen

bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi okmányokban meghatározott

bûncselekményt, avagy befogadását megelõzõen más országban súlyos, nem

politikai bûncselekmény követett el vagy az Egyesült Nemzetek céljaiba és

elveibe ütközõ cselekményekben bûnös.

Nem ismerhetõ el menekültként, aki nem szorul a Magyar Köztársaság által

nyújtandó védelemre, és az sem, akinek Magyarországon való tartózkodása

nemzetbiztonsági érdeket sért. A nemzetbiztonsági érdek sérelmét a

Nemzetbiztonsági Hivatal - mint szakhatóság - állapítja meg.

Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek, aki

azért idézte elõ az üldözését vagy az attól való félelmét, hogy

menedékjogot kapjon, továbbá a menekültügyi eljárás lefolytatását

kötelezettségeinek megszegésével meghiúsítja, vagy a magyar hatóság

beutazása és tartózkodása tilalmát elrendelõ határozatának hatálya alatt

áll.

Az 5-7. §-hoz

A Magyar Köztársaság csak addig biztosítja a menekült jogálláshoz fûzõdõ

jogokat, amíg a menekült bevándorlási engedélyt nem szerez, vagy magyar

állampolgárrá nem válik, vagy amíg a menekültügyi hatóság az elismerést

vissza nem vonja.

Köteles a menekültügyi hatóság az elismerést visszavonni, ha a menekült

önkéntesen ismét igénybe vette az állampolgársága szerinti ország

védelmét, elveszett állampolgárságát önként visszaszerezte, új

állampolgárságot szerzett, és élvezi az új állampolgársága szerinti ország

védelmét, önkéntesen visszatelepült az általa elhagyott országba, vagy

megszûntek az elismeréséhez vezetõ körülmények, illetõleg ezek a

körülmények már az elismeréskor sem álltak fenn.

Vissza kell vonni az elismerést, ha a menekült e jogállásáról írásban

lemondott, vagy a menekültrõl a Genfi Egyezmény 1. Cikk F. pontjában

felsorolt bûncselekmények (cselekmények) elkövetése alapos okkal

feltételezhetõ. A visszavonásra súlyos közrendet sértõ cselekmény vagy

nemzetbiztonsági érdek sérelme is vezethet.

Vissza lehet vonni az elismerést, ha a menekült az elismerés elbírálása

szempontjából lényeges tényt elhallgatott, noha ezek ismeretében a

menekültügyi hatóság nem hozott volna elismerõ határozatot.

A 8-12. §-okhoz

1. A Javaslat szerint a menekültügyi hatóság köteles elismerni

menedékesként azt a külföldit, aki a Kormány határozatában foglalt

feltételek szerint kér menedéket, és akinek a Magyarországon való

tartózkodása nem sért nemzetbiztonsági érdeket, továbbá akire nézve nem

lehet alapos okkal feltételezni, hogy béke elleni, háborús vagy emberiség

elleni bûncselekményt követett el.

2. A menedékes jogállás fenntartása ideiglenes jellegû, függ az arra okot

adó körülmények meglététõl, a menedék iránti igény érvényesítésétõl és

attól is, hogy a külföldi jogállása más módon rendezhetõ-e.

3. A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha fenntartása

nemzetbiztonsági érdeket sért vagy az elismerés nem volt megalapozott. A

menekültügyi hatóság visszavonhatja az elismerést attól is, aki a

menedékre való igényérõl ráutaló magatartással lemondott.

A 13. §-hoz

A befogadott az a külföldi, akire nézve a Genfi Egyezmény rendelkezései

nem alkalmazhatók, és menedékesként sem ismerhetõ el. A befogadott

átmenetileg azért részesül védelemben, mert hazájába történõ visszaküldése

esetén ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. A

védelem csak ezzel az országgal szemben áll fenn, és csak addig tart, amíg

a befogadott a Magyar Köztársaság területén úgy tartózkodik, hogy azzal

nem sérti a nemzetbiztonság érdekeit, továbbá más kizáró ok sem

akadályozza a kedvezõbb elbánást. A befogadott a menekültügy keretében

részesül ellátásban.

II. Fejezet

AZ ELISMERÉSÉT KÉRÕ, A MENEKÜLT,

A MENEDÉKES ÉS A BEFOGADOTT JOGÁLLÁSA

A 14. §-hoz

1. Az a külföldi, aki menekültkénti és menedékeskénti elismerését kéri

vagy akit menedékesként, illetve befogadottként elismertek, jogszerûen

tartózkodik a Magyar Köztársaság területén akkor is, ha egyébként a

tartózkodás feltételeinek nem felelne meg. E jog biztosításával járul

hozzá a Magyar Köztársaság annak a külföldinek a védelméhez, akit a hazája

nem képes az üldözéstõl vagy emberi jogainak sérelmétõl megoltalmazni. A

tartózkodás joga csak törvényben meghatározott okból vonható vissza. Ilyen

ok lehet pl., ha egy adott személy az országba érkezését megelõzõen

külföldön súlyos bûncselekményt követ el. Ebben az esetben - a bûnügyi

jogsegélyrõl szóló törvény rendelkezései szerint - a kiadatásról kell

rendelkezni. A visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás tilalma a

származási országgal szemben érvényesül.

2. A menekült menedékjogot élvez. A menedékjog a menekültet nem csak

származási országával szemben illeti meg.

A menekültkénti elismerését kérõ jogállása

A 15-16. §-okhoz

1. A menekültkénti elismerését kérõ jogosult személyazonosítására szolgáló

és magyarországi tartózkodásának jogszerûségét igazoló okmányra, amelyet a

menekültügyi hatóság állít ki. Megilleti továbbá szállás és ellátás,

valamint az is, hogy jogainak érvényesítéséhez az Egyesült Nemzetek

Menekültügyi Fõbiztosságától, illetõleg más menekültügyi szervezettõl

segítséget kérjen.

2. A Javaslat a menekültkénti elismerést kérõtõl elvárja, hogy a

menekültügyi hatóság által ismert helyen vagy befogadó állomáson

tartózkodjon, jóhiszemûségét a hatósággal való együttmûködés során

bizonyítsa. Tekintve, hogy az eljárás alatt is biztosított a kérelmezõ

létfenntartása, jogállásának végleges rendezéséig nem vállalhat munkát.

A menekült jogállása

A 17-18. §-okhoz

1. A Javaslat a menekültet a jogok és kötelezettségek szempontjából néhány

kivételtõl eltekintve a magyar állampolgárokkal azonosan kezeli. A törvény

erejénél fogva ki van zárva a menekült a választójog alanyai közül, nem

terjed ki rá a hadkötelezettség, és nem tölthet be olyan munkakört sem,

amelyben csak magyar állampolgárt lehet foglalkoztatni.

A Genfi Egyezmény II. Fejezete a menekült jogi helyzetét tekintve a lehetõ

legkedvezõbb elbánásra, de legalább az idegenekkel azonos elbírálásra hív

fel. A Javaslat a menekültek esetében a magyar állampolgároktól eltérõ

elbánást csak törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint engedi

meg.

2. A menekültnek külön jogszabály szerint jár személyazonosító igazolvány.

A személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti

szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése

kimondja, hogy a menekültként elismert személyt személyi igazolvánnyal

kell ellátni.

Alanyi jogon részesül a menekült ingyenes magyar nyelvoktatásban, s joga

van a törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra is.

A Javaslat nem nevesíti a menekült kötelezettségeit. A Genfi Egyezmény 2.

Cikke mondja ki: minden menekültnek kötelezettségei vannak azzal az

országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy magát az

ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása

érdekében hozott intézkedéseknek alávesse.

A menedékeskénti

elismerését kérõ jogállása

A 19. §-hoz

1. A menedékeskénti elismerését kérõ részére a menekültügyi hatóság

állítja ki a személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodása

jogszerûségét igazoló okmányt. Ez az okmány jogosít az ellátások

igénybevételére is. A Javaslat szerint kötelezettségei megegyeznek a

menekültkénti elismerését kérõ külföldi kötelezettségeivel.

A menedékes jogállása

A 20. §-hoz

A menedékes jogainak és kötelezettségeinek megfogalmazásával a Javaslat

rögzíti, hogy a jövedelmi, vagyoni viszonyaitól függõen a menedékes

jogosult lehet szállásra és ellátásra, de külön engedély nélkül munkát is

vállalhat. A szálláshely szabad megválasztásának lehetõsége kedvezõ azok

számára, akik nem kívánnak a befogadó állomáson élni, hiszen a

tapasztalatok szerint a mendékesek több évig kénytelenek hazájuktól távol

élni.

A befogadott jogállása

A 21. §-hoz

A befogadott a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult

munkavállalásra. Okmányai és azok tartalma megegyezik a menedékes

okmányaival, és a befogadottat a törvényben és kormányrendeletben

meghatározott ellátások igénybevételére jogosítja.

A befogadott fõ szabály szerint köteles életvitelszerûen a befogadó

állomáson élni. Kivételesen a menekültügyi hatóság más szálláshelyet is

engedélyezhet.

A befogadott - különös tekintettel az évente elvégzett felülvizsgálatra

(40. §) - köteles a hatósággal együttmûködni.

III. Fejezet

A MENEKÜLTÜGY IRÁNYÍTÁSA ÉS

SZERVEZETI RENDSZERE

A 22-27. §-okhoz

1. A Javaslat a Kormány és a belügyminiszter menekültüggyel kapcsolatos

feladat- és hatáskörét úgy állapítja meg, hogy a jelenlegi jogi

szabályozást és gyakorlatot a törvény szintjén rögzíti.

A Kormány határozatot hoz arról, hogy egy országot ért külföldi

megszállás, háború vagy polgárháború, illetõleg etnikai összecsapás

következtében tömegesen menekülõket a Magyar Köztársaság befogad a

területére. A Kormány határozata biztosítja a Magyar Köztársaság területén

való tartózkodás jogát - a tartózkodás idegenrendészeti feltételeinek

vizsgálata nélkül - azoknak a menekülõknek a számára, akik emberi jogaik

tömeges és durva megsértését szenvedték el, illetve életük közvetlen

veszélybe került.

A Kormánynak ez a döntése - ahogy ezt az eddigi gyakorlat is mutatja - a

környezõ országokban bekövetkezett eseményekkel összefüggésben valószínû.

Nem kizárt azonban - pl. nemzetközi összefogás részeként -, hogy nem

csupán a határaink mentén élõk megsegítésére kerül sor.

2. A menekültügy továbbra is belügyminiszter irányítása alatt áll. A

belügyminiszter felel a szervezetrendszer létrehozásáért, gondoskodik a

szerepet vállaló állami szervek együttmûködésének összehangolásáról,

feladat- és hatáskörében segítséget nyújt ahhoz, hogy a feladatok

ellátásába bekapcsolódó társadalmi szervezetek tevékenysége összehangoltan

vigye elõbbre a menekültügyet.

3. A központi menekültügyi szerv feladatai a Menekültügyi és Migrációs

Hivatalként mûködõ szervezetéhez képest gyarapodnak, mivel:

- a hatósági eljárás a Javaslat szerint egyfokúvá válik, így a

menekültügyi eljárás lefolytatása hatáskörébe kerül;

- a kérelmezõk, a menedékesek és a befogadottak számára a központi

menekültügyi szerv - és nem az idegenrendészeti hatóság - állítja ki a

magyarországi tartózkodásra jogosító okmányt;

- ellátja a befogadottkénti elismeréssel összefüggõ új feladatokat is.

4. A menekültügy állami intézményeinek a Javaslat szerint egyetlen típusa

van, a befogadó állomás.

Új feladata a befogadó állomásoknak, hogy szállást és ellátást nyújtsanak

a befogadottaknak.

A gyakorlati tapasztalat szerint a rendszer akkor mûködik hatékonyan, ha

az állami szálláshelyek létesítése és fenntartása helyett a pályázati úton

kiválasztott társadalmi, karitatív szervezetekkel, intézményekkel

szerzõdés útján történik a szállás és ellátás biztosítása.

Ugyanakkor az eljárás lefolytatásához szükséges feltételeket, rendezett

körülményeket elsõsorban a befogadó állomáson kell továbbra is

biztosítani.

A 28-29. §-okhoz

1. A menekültügy alapvetõen állami feladat, de megoldása nem nélkülözheti

a települési önkormányzatok segítségét. A menekültügy területén a

társadalmi szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel való együttmûködés

- a jogszabályok keretei között - mind a központi menekültügyi szerv, mind

pedig a befogadó állomás részérõl kötelezõ a Javaslat szerint.

2. A Javaslat rögzíti a települési önkormányzat jegyzõjének (Budapesten a

fõjegyzõnek) az egyes ellátásokkal összefüggõ feladatát.

A menekültügyben közremûködõ szervek

A 30. §-hoz

A Javaslat meghatározza azoknak a szerveknek a feladatait, amelyek

közremûködése nélkülözhetetlen a menekültügyi eljárás lefolytatásához. Az

idegenrendészeti hatóságok a menekültügyi eljárást megelõzõen rendszerint

kapcsolatba kerülnek az ország területén tartózkodó külföldivel.

Az esetek egy részében idegenrendészeti eljárás indul, más esetben a

menedéket kérõ azonnal bejelenti menekülésének okát és körülményeit, így

az idegenrendészeti eljárás megindítására sor sem kerül.

A Magyar Köztársaság területére jogellenesen belépõ, illetve jogellenesen

tartózkodó külföldi kötelessége (Genfi Egyezmény 31. Cikk), hogy

haladéktalanul jelentkezzen a hatóságoknál, és kellõképpen megindokolja

jogellenes belépését vagy itt-tartózkodását. Ebben az esetben bármelyik

idegenrendészeti hatóságnál megtett nyilatkozattal teljesül a jelentkezési

kötelezettség.

Mindezek miatt az idegenrendészeti hatóságok feladatkörébe a

menekültüggyel összefüggésben több új feladat is kerül, illetõleg a

Javaslatban is megfogalmazódik a korábban ellátott feladatok köre.

Ennek megfelelõen az a külföldi, aki menekülési körülményeirõl és a

menedékkérés okáról nyilatkozatot tesz - noha még az idegenrendészeti

szabályok hatálya alatt áll -, jogosult arra, hogy nyilatkozatát

rögzítsék, és õt maximum 24 óra alatt a befogadó állomásra irányítsák vagy

szállítsák.

Ugyanakkor a külföldi együttmûködési kötelezettsége a személyazonosságát

megállapító idegenrendészeti hatósággal szemben is fennáll.

IV. Fejezet

A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS

Az eljárás általános szabályai

A 31. §-hoz

A menekültügyi eljárás - a befogadottkénti elismerésre irányuló eljárás

kivételével - kérelemre indul, melynek elõterjesztésére a Javaslat

semmiféle formakényszert nem ír elõ. Mind a kérelem benyújtására irányuló

nyilatkozat, mind a kérelem elõterjesztése történhet szóban vagy írásban.

A szóban elõterjesztett kérelmet az eljáró hatóság köteles jegyzõkönyvbe

foglalni. A kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket és

körülményeket, melyek a menekülésre okot szolgáltattak.

A kérelem benyújtására irányuló nyilatkozat kinyilvánítására a Javaslat

nem szab határidõt. Ez történhet a határátlépést követõen vagy az ország

területén való tartózkodás során bármikor, de a nyilatkozat megtételét

követõen a befogadó állomásra irányított külföldinek a megérkezését követõ

24 órán belül, a repülõtéren nyilatkozatot tevõ külföldinek pedig azonnal

elõ kell terjesztenie kérelmét.

A 32-33. §-okhoz

A kérelem elõterjesztésével egyidejûleg a menekültügyi hatóság

tisztviselõje köteles tájékoztatni a kérelmezõt eljárási jogairól és

kötelezettségeirõl, valamint a kötelezettség megszegésének

jogkövetkezményeirõl. A tájékoztatás tudomásulvételét a kérelem

benyújtásáról készült jegyzõkönyvben rögzíteni kell.

A kérelmezõ az eljárás során szóban és írásban használhatja anyanyelvét

vagy azt a nyelvet, melyet megért. Az eljáró hatóság kötelessége

megfelelõen képzett tolmácsról gondoskodni.

A kérelmezõ részérõl jogi képviselõ meghatalmazása nem mentesíti õt a

személyes részvétel kötelezettségétõl.

A 34. §-hoz

A kérelmezõt a menekültügyi hatóság legkésõbb a kérelem benyújtását követõ

5. napon belül, a repülõtéren lefolytatott eljárás esetén azonnal köteles

meghallgatni, és az elmondottakat írásban rögzíteni.

A kérelmezõ saját érdekében is álló alapvetõ kötelessége, hogy igazolja,

de legalább valószínûsítse üldöztetésének vagy az attól való félelmének

okait, és ennek érdekében feltárja valamennyi bizonyítékát.

A menekültügyi hatóságnak ehhez alkalmat kell nyújtania, és segítenie a

kérelmezõt a szükséges bizonyíték megszerzésében. Bizonyítási eljárást

akkor folytat le az eljáró hatóság, ha a kérelmezõ által rendelkezésre

bocsátott bizonyítékok nem elegendõek a megnyugtató döntéshozatalhoz.

A 35-37. §-okhoz

1. A Javaslat szerint meg kell szüntetni az eljárást, ha a kérelmezõ

meghal, vagy kérelmét írásban visszavonja. A kérelem visszavonására

irányuló bejelentést nem lehet visszavonni.

Meg kell szüntetni az eljárást akkor is, ha a kérelmezõ ismételt írásbeli

felszólítás ellenére sem jelenik meg a személyes meghallgatáson, és

távolmaradását kimenteni nem tudja.

Az eljárást megszüntetõ határozat felülvizsgálatát 5 napon belül lehet

kérni az arra illetékes bíróságtól.

2. A befogadottkénti elismerésre irányuló eljárást nem a külföldi ilyen

irányú kérelme indítja meg, hanem az a tény, hogy a menekültkénti

elismerése tárgyában indult eljárásban nyilvánvalóvá válik, hogy a

kérelmezõ nem menekült, de hazájába mégsem küldhetõ vissza, mert ott

kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ha a

menekültkénti elismerés céljából nem indul eljárás, a menekültügyi hatóság

hivatalból - szakhatósági közremûködése során - észlelhet olyan okot, ami

miatt a külföldi hazájába nem küldhetõ vissza.

3. A Nemzetbiztonsági Hivatal az eljárásban szakhatóságként vesz részt.

A 38. §-hoz

A határozat közlése írásban történik, de a külföldi anyanyelvén vagy az

általa értett nyelven szóban is ki kell hirdetni.

A kérelemnek helyt adó határozat, azaz a külföldi menekültkénti,

menedékeskénti vagy befogadottkénti elismerése határozatlan idõre szól,

tehát a határozatban elismert státus mindaddig fennáll, míg azt a Javaslat

rendelkezései meg nem szüntetik, vagy e rendelkezések alapján a

menekültügyi hatóság vissza nem vonja.

Az a külföldi, akinek kérelmét a menekültügyi hatóság elutasította, vagy

menekültkénti, menedékeskénti illetve befogadottkénti elismerését

visszavonta, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és

bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. hatálya alá kerül, és a

továbbiakban e szabályok határozzák meg a szükséges intézkedést. Ezért a

javaslat kötelezi a menekültügyi hatóságot, hogy a kérelem elutasításáról,

illetve a jogállás megszûnésérõl értesítse az elbírálásra hatáskörrel

rendelkezõ idegenrendészeti szervet.

A 39. §-hoz

A határozat ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, azonban a

kérelmezõ az eljárás általános szabályai szerint 5 napon belül kérheti a

határozat bírósági felülvizsgálatát. A kérelem halasztó hatályú, tehát a

külföldit nem lehet az idegenrendészeti szabályok szerint az ország

elhagyására kötelezni, míg a bíróság döntése jogerõssé nem válik.

A bíróság nemperes eljárásban határoz, a közigazgatási szerv határozatát

megváltoztathatja.

A 40. §-hoz

A Javaslat értelmében a menekültügyi hatóság évente köteles felülvizsgálni

a befogadottkénti elismerésrõl rendelkezõ határozat meghozatalához vezetõ

körülményeket. Amennyiben azt állapítja meg, hogy a befogadásra okot adó

körülmények már nem állnak fenn, elismerését határozattal visszavonja, és

errõl értesíti az idegenrendészeti hatóságot.

A határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. A határozat

jogerõre emelkedésétõl a külföldire az idegenrendészeti jogszabályok az

irányadók, és a befogadott jogálláshoz kapcsolódó jogok (szállás, ellátás

biztosítása stb.) nem illetik meg.

A 41. §-hoz

A Javaslat a Genfi Egyezményben foglaltaknak megfelelõen széleskörû

jogosítványokat biztosít a Menekültügyi Fõbiztosságnak a menekültügyi

eljárásban való részvételre, annak bármely szakaszában. A részvételi

jogosultság szempontjából nincs különbség a tekintetben, hogy az általános

szabályok szerinti vagy rövidített eljárásról van e szó.

A Javaslat nem rendelkezik errõl kifejezetten, de más rendelkezéseibõl

következik, indokolt, hogy a menekültügyi hatóság szükség szerint,

különösen a rövidített és a repülõtéren lefolytatott eljárásban kérje ki a

Menekültügyi Fõbiztosság képviselõjének véleményét.

A repülõtéren irányadó szabályok

A 42. §-hoz

Ha a külföldi repülõgépen lép be az ország területére, elsõ ízben az

idegenrendészeti hatósággal kerül kapcsolatba. Ebben az esetben a

Javaslat az idegenrendészeti szerv kötelezettségévé teszi a menekültügyi

hatóság haladéktalan értesítését, ha a külföldi menekülési okra

hivatkozik, de személyazonosságát nem tudja igazolni, ugyanakkor olyan

országból érkezett, ahol - a biztonságos származási vagy harmadik országra

irányadó vélelem szerint - nem lehetett üldözésnek kitéve.

A menekültügyi eljárás soron kívüli lefolytatását az indokolja, hogy az

alaptalan menedék iránti kérelem az idegenrendészeti - illetõleg a

nemzetközi egyezményeknek megfelelõ - eljárást ne akadályozhassa.

A 43-44. §-okhoz

A Javaslat új elemként bevezeti a rövidített eljárás intézményét a

menedékjog iránti kérelem elbírálásánál, ha a kérelem nyilvánvalóan

alaptalan. A rövidített eljárást az Európai Közösség legtöbb országa és

több más állam, így pl. Norvégia és Svájc is alkalmazza.

A Javaslat, miután a rövidített eljárás hátrányos a kérelmezõ számára,

pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor a kérelmet nyilvánvalóan

alaptalannak kell tekinteni. Amennyiben bizonyos, hogy ezek valamelyike

fennáll, az eljáró hatóság köteles a rövidített eljárás szabályait

alkalmazni. A kérelmezõ ugyanakkor igazolhatja vagy valószínûsítheti, hogy

kérelme mégsem alaptalan. Ez esetben az eljáró hatóság az általános

szabályok szerint köteles vele kapcsolatban az eljárást lefolytatni.

A nyilvánvaló alaptalanság okai olyanok, amelyeknek fennállásához kisebb

vagy nagyobb mértékben, de közrejátszik a kérelmezõ szándékossága,

rosszhiszemûsége, de legalábbis mulasztása, hanyagsága.

A 45-46. §-okhoz

A rövidített eljárás ismérvei közé tartozik, hogy az érdemi határozatot a

kérelem elõterjesztésétõl számított 7 napon belül kell meghozni, és

bírósági felülvizsgálata 3 napon belül kérhetõ. Az elsõ fokú bírói

határozat meghozatalának határideje 15 nap.

Azokban az országokban, ahol alkalmazzák a rövidített eljárást,

idõtartamát általában 7 napban határozzák meg, de pl. Hollandiában 1 nap,

Belgiumban 30 nap az eljárás lefolytatására nyitva álló idõ.

A Javaslat a repülõtéren belépõ külföldi esetében kötelezõen elõírja a

rövidített eljárás lefolytatását, de tekintettel a speciális körülményekre

a határidõket még rövidebbre szabja.

Ez esetben a kérelmet azonnal elõ kell terjeszteni, az eljáró hatóság

rögtön köteles a külföldit meghallgatni, és határozatát a lehetõ

legrövidebb idõn belül, legkésõbb 7 napon belül kell meghoznia.

Ez esetben a bírósághoz benyújtott kérelemnek nincs halasztó hatálya.

A 47. §-hoz

A menekültügyi eljárás során az államigazgatási eljárás általános

szabályait - tekintettel arra, hogy az eljárás alanya ügyféli oldalon

külföldi (1957. évi IV. tv. 3. § (5) bek.) - az e törvényben és a

végrehajtásáról rendelkezõ kormányrendeletben szabályozott eltérésekkel

kell alkalmazni.

V. Fejezet

ELLÁTÁS, TÁMOGATÁS, KÖLTSEGVISELES RENDJE

Az ellátások és támogatások

A 48. §-hoz

A Javaslat a kérelmezõt, a menekültet, a menedékest és a befogadottat az

ellátások és támogatások tekintetében fõszabály szerint egyformán kezeli,

amikor kimondja a jogosultság feltételeit. Ennek megfelelõen az állam a

menekültügy feladatrendszerében csak olyan személy esetében vállalja

ellátás és támogatás nyújtását, aki nem rendelkezik a létfenntartáshoz

elégséges vagyonnal, illetõleg a munkából származó rendszeres havi

jövedelmének összege - a vele együttélõ családtagokat is számítva - egy

fõre jutóan nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb

összegét.

A menekülés ténye önmagában nem feltétlenül jelenti a menekülõ

vagyontalanságát, noha kétségtelen, hogy az eddigi tapasztalatok szerint

az ország területére menekülõk döntõ hányada nincstelen.

A Javaslat rendelkezései szerint a létfenntartás minimális feltételeit

biztosítani kell. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az ország teherbíró

képességétõl és a rászorulók számától függõen egyéb ellátások és

támogatások is nyújthatók legyenek, amelyeket kormányrendelet határoz meg.

A kérelmezõk jogállásának tisztázatlanságából, a menedékesek és a

befogadottak védelmének ideiglenes jellegébõl következik, hogy - a

menekültek kivételével - a támogatások nem arra szolgálnak, hogy erõsítsék

a kötõdést Magyarországhoz. Éppen ellenkezõleg, az a cél, hogy hazájuktól

való átmeneti távollét után otthonukba vagy más befogadó országba történõ

távozásukat segítsük elõ.

A költségviselés rendje

A 49. §-hoz

A menekültügyi feladatok körébõl - értelemszerûen - a központi

menekültügyi szerv vállalja a legnagyobb részt. E feladatok ellátásához

szükséges pénzeszközöket a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló

törvény Belügyminisztérium fejezetében kell évrõl évre biztosítani.

A Javaslat szerint más szervek, így különösen az idegenrendészeti

hatóságok jelentõs szerepet kapnak abban, hogy megteremtsék a menekültügyi

eljárás lefolytatásához szükséges feltételeket, ha a külföldi az országba

érkezését követõen elõször e hatóságokkal lépett kapcsolatba.

A törvényben meghatározott feladataik ellátásának fedezetérõl rendelkezik

a Javaslat.

A legjelentõsebb költségigény az ellátások és támogatások területén

jelentkezik, valamint az eljárással összefüggésben keletkezik.

VI. Fejezet

ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS

A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma

Az 50-54. §-okhoz

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló

1992. évi LXIII. törvény (Atv.) 3. § (1) bekezdésének c) pontja alapján

személyes adat csak akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli. A jelen

esetben az adatkezelés célja a menekült, a menedékes, illetõleg a

befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetõleg az ahhoz fûzõdõ

jogosultságok biztosítása. Bár a jelen esetben az eljárás kérelemre indul,

tehát az ahhoz szükséges adatok kezeléséhez való hozzájárulást vélelmezni

kell (Atv. 3. § (5) bekezdés), azonban a jogbiztonság, a nemzetközi

adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése feltételeinek biztosítása

szükségessé teszi ezeknek az adatoknak nyilvántartássá szervezését,

amelynek jogalapját indokolt a törvényben megteremteni.

A menekültügyi hatóság által kezelhetõ adatok között szerepelnek

fokozottan védett különleges adatok is ( nemzeti, nemzetiségi és etnikai

hovatartozás, vallási meggyõzõdés). Ezeket az adatokat az Atv. 3. § (2)

bekezdésének b) pontja szerint akkor lehet kezelni, ha az nemzetközi

egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvetõ jog

érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés vagy a bûnüldözés

érdekében törvény elrendeli. A jelen esetben az Alkotmány 65. § (1)

bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a menedékjogot azoknak a

külföldi állampolgároknak, akiket hazájukban faji, vallási vagy politikai

okokból üldöznek. Miután tehát a menedékjog megadásának alapvetõ

feltételei ezekhez az adatokhoz kötõdnek, a kérelem elbírálásához a

hatóságnak nyilvánvalóan ismernie kell ezeket. Ezen adatok ismeretére a

szorosan vett menekültügyi eljárásban történõ felhasználáson túlmenõen is

szükség van, egyrészt a kérelmezõ jogainak, biztonságának biztosítása

érdekében (pl. a menedékesként táborban élõk részére vallásuk gyakorlása

feltételeinek biztosítása, vagy az egymással vallási, nemzeti hovatartozás

miatt össze nem férõk biztonságának szavatolása stb.), másrészt az

ismételt kérelmek elbírálásához.

A menekültek, menedékesek személyes adatait a menekültügyi hatóság mellett

azon szervek is kezelhetik, akik számukra támogatást folyósítanak. Ennek

célja az, hogy a menekültek (menedékesek) biztonsággal megkapják a nekik

járó támogatást, ugyanakkor errõl az állam a költségvetési és egyéb

források elosztásának ellenõrzése céljából megfelelõ adatszolgáltatással

rendelkezzék.

A menekültügyi hatóságnak a kérelem elbírálásához több nyilvántartás

adatai alapján kell ellenõriznie a kérelemben foglaltak valódiságát,

illetõleg a törvényben meghatározott kizáró feltételek fennállását, ezért

a törvény tartalmazza a menekültügyi hatóság jogosultságát e

nyilvántartásokból (pl. beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók

nyilvántartása stb.) történõ adatátvételre.

Adatszolgáltatás

Az 55-56. §-okhoz

A menekültügyi nyilvántartásból adatot igényelhetnek azok a szervek,

amelyek törvényben meghatározott olyan feladatot látnak el, amelyek a

menekültekkel (menedékesekkel) vannak összefüggésben, és az adatok

átvétele a nemzetbiztonság, a bûnmegelõzés, illetõleg bûnüldözés vagy az

érintett érdekében szükséges. A tervezet további korlátozást tartalmaz a

különleges adatok átvétele tekintetében.

Nemzetközi adatátadás

Az 57-58. §-okhoz

Az Európai Közösségek valamely tagállamában benyújtott menekült státuszt

kérelmezõ folyamodvány elbírálásáért felelõs állam meghatározásáról szóló

egyezmény (Dublini Egyezmény) olyan nemzetközi adatátadási szabályokat

tartalmaz, amelyeket már az EU-tagságra történõ felkészülés során

átvehetünk és alkalmazhatunk. A tervezet e szabályokat tartalmazza, és

ezzel a nemzetközi adatátadás területén megfelel az EU jogharmonizációs

követelményeknek.

Ugyancsak e területre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket az Európa

Tanács 5585. sz. határozata a menedékjogi eljárások minimális

biztosítékairól, amely elõírja, hogy "a nemzeti jog köteles rendelkezni a

megfelelõ adatvédelmi biztosítékokról, különös tekintettel a menedékkérõ

származási országának hatóságaival szemben." Az általános adatvédelmi

követelményeket a magyar adatvédelmi törvény, a származási ország részére

történõ adatátadás tilalmát pedig e tervezet tartalmazza.

VII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

A 59-60. §-okhoz

1. A Javaslat szerint a törvényben megfogalmazott rendelkezéseket a

hatálybalépés napjától a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. Ez

alól csak a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és

bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény egyes, a bevándorlási

ügyekben eljáró hatóságra vonatkozó rendelkezései képeznek kivételt. E

szabályokat majd a hatálybalépést követõen benyújtott kérelmekre kell

alkalmazni.

A törvény hatálybalépését követõ 90 napon belül a menekültügyi hatóságtól

kérhetik menekültkénti elismerésüket azok, akikre nézve a Genfi Egyezmény

alkalmazhatóságát a törvény hatálybalépéséig az ENSZ Menekültügyi

Fõbiztossága Budapesti Irodája megállapította. Esetükben csupán ez a tény

és magyarországi szálláshelyük megléte vizsgálandó.

2. A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a menekültként

elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., valamint a

földrajzi korlátozás feloldása érdekében az 1989. évi 15. tvr. 3. §-a.

3. A Kormány rendeletalkotásra kap felhatalmazást a törvény

végrehajtásával összefüggésben. Ezek közül különösen nagy jelentõséggel

bír a Javaslatnak az a rendelkezése, amely az ellátások és támogatások

fajtáinak, biztosításuk feltételeinek, továbbá az igénybevétel

költségeinek megtérítésére vonatkozik. Emellett a Javaslat a Kormány

számára lehetõvé teszi, hogy a menedékesek nagy számú egyidejû beáramlása

esetén az általánosnál egyszerûbb, gyorsabb eljárási rendelkezések

alkalmazását tegye lehetõvé.

4. A belügyminiszter a törvény végrehajtásával összefüggõ szervezeti és

technikai jellegû rendelkezések megállapításáért felel.

A 61. §-hoz

A 61. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés kiveszi az Idtv. személyi

hatálya alól a törvény 2. § a)-c) pontjaiban meghatározott külföldieket a

menedékjogi eljárás jogerõs elutasító határozattal történõ lezárásáig,

összhangot teremtve ezzel a két szabályozás között. Kivételt csak az

Idtv-ben meghatározott bevándorlási eljárás képez, ugyanis, ha a 2. § a)-

c) pontokban felsorolt külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet

nyújt be, ez esetben az Idtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 61. § (2) bekezdésében foglaltak tulajdonképpen választási lehetõséget

biztosítanak az érintettek számára a menedékjogi védelem elnyerését

követõen a további magyarországi tartózkodás jogcíme tekintetében. A

bevándorlási eljárás idõtartama alatt a kérelmezõt természetesen

megilletik mindazon jogosultságok, amelyek a menedékjogi törvénybõl

fakadnak. A bevándorlási kérelem elutasítása a már megszerzett jogokat nem

érinti.

A 61. § (3) bekezdése az Idtv-nek az állampolgársági törvénnyel való

összehangolását célozza.

A 61. § (4)-(5) és (7)-(9) bekezdéseiben foglaltak a bevándorlási eljárás

hatásköri szabályainak a módosításával függnek össze. Elsõ fokú hatósági

jogkörrel a törvény a rendõrség idegenrendészeti szerve helyett a megyei,

fõvárosi közigazgatási hivatalokat ruházza fel. A rendõrség a bevándorlási

kérelmekkel kapcsolatos eljárásban közbiztonsági szempontból a

továbbiakban szakhatóságként mûködik közre.

A 61. § (6) bekezdése az Idtv-ben meghatározott, a refoulement tilalmának

alapjául szolgáló okok megállapítását a menekültügyi hatóság hatáskörébe

utalja. A menekültügyi hatóságnak az okok fennállását megállapító

határozata az idegenrendészeti hatóságot a továbbiakban köti. A

határozattal a külföldivel szembeni idegenrendészeti eljárás helyébe a

menedékjogi eljárás lép.

A 61. § (10) bekezdése lehetõvé teszi a továbbiakban, hogy a menekültügyi

nyilvántartás kezelhesse a menekült személyi azonosítóját, a (11)

bekezdésben foglalt szabály pedig biztosítja a személyi adat- és

lakcímnyilvántartásból történõ adatkérés lehetõségét.

Eleje Honlap