ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
1
Interpelláció
"Óhajt- e Magyar Kormány a szlovákiai-felvidéki-magyar iskolák ügyében
lépéseket tenni?"
címmel
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint a 115. §. (2) bek.
alapján Horn Gyula Miniszterelnök Úrhoz az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
intézem:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ezekben a napokban, hetekben a szlovákiai-felvidéki-magyarság
jajszavától, tiltakozásától hangos a Kárpát-medence ezen térsége.
Az Ön által szavahihetõnek tartott Meciár szlovák miniszterelnök és Kormánya,
újabb diszkriminatív lépésre szánta el magát, a Szlovákiában élõ több mint 600
ezres magyar kisebbség ellen.
A szlovákiai magyarság anyanyelvének megtartásáért folytatott küzdelmében az
úgynevezett nyelvháborúnak - egy újabb, az ott élõket súlyosan érintõ -
állomásához értek el az ott élõk, azzal, hogy a Meciár Kormány meg akarja
szüntetni a magyar nyelvû iskolák azt az 1921 óta fennálló jogát, hogy két
nyelven: magyarul és szlovákul adhassák ki diákjaik számára az iskolai
bizonyítványokat.
Elképzelhetõ, hogy vannak olyanok, akik számára ez az elsõ pillanatban
nem tûnhet olyan súlyosnak. De ha felmérjük ennek az intézkedésnek lélektani
és gyakorlati hatását, amit az ott élõ magyar szülõkre és diákokra, a magyar
pedagógus társadalomra és ezen keresztül az egész felvidéki magyarságra
gyakorol, csak akkor érthetjük meg a helyzet súlyosságát.
A tények kegyetlen dolgok, ezek azt mutatják igen Tisztelt Miniszterelnök
Úr, hogy az Ön barátja és az általa vezetett kormány több éve folyamatosan
diszkriminálja õsei földjén, a több mint 1100 éve élõ magyar kisebbséget.
1997. január 1-én lépett életbe a Szlovák Köztársaság államnyelvérõl és
néhány törvény megváltoztatásáról szóló új törvény. Ezen törvény nem teszi
lehetõvé a kisebbségeknek anyanyelvük használatát hivatalos kapcsolatokban,
amit egyébként a Szlovák Köztársaság Alkotmányának 34. cikkelye biztosít.
Ennek a törvénynek a bevezetése, felvételi nyelvnek a szlovákot teszi meg a
magyar nyelvû középiskolákban is. Jellemzõ a tendenciára, hogy az 1995-1996-os
tanév végén az ottani oktatási minisztérium által az iskolák számára
kibocsátott érettségi bizonyítványok nyomtatványai már egynyelvûek voltak.
A kétnyelvûséget az iskolák saját maguk kellett, hogy megoldják.
Ebbe a diszkriminatív folyamatba tartozik bele, hogy az a jelenlegi
gyakorlat, hogy nem fogadják el a gyõri és sárospataki tanítóképzõ fõiskolákon
szerzett diplomát, amire pedig, a még az 1989-ben a diplomák kölcsönös
elismerésérõl szóló ekvivalencia egyezmény kötelezi az utódállam Szlovákiát
is.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az eddig egyetlen Nyitrán mûködõ
magyar nyelvû pedagógiai fõiskolán, amely a Komensky Egyetem (Konstantin)
keretén belül mûködik, veszélybe került a magyar nyelvû tanárképzés az 1997-es
június 1.-i nyelvtörvénnyel.
Ez történik akkor, amikor köztudott, hogy nincs elegendõ számú tanító és tanár
a magyar iskolákban.
Szlovákiában a magyar iskola, amely hivatott lenne az ott élõk képzésére,
újabb veszélybe került. Ebbe a nyelvháborúba illik bele a Szlovák Köztársaság
Közoktatási Minisztériuma által kidolgozott 351/1996/15. sz. közoktatási
törvény-tervezet, amely a nemzetiségi iskolákban a történelmet, a földrajzot,
a testnevelést, továbbá a szakközépiskolákban és szakiskolákban a
szaktantárgyakat csak szlovákul és szlovák nemzetiségû pedagógusok által
engedi meg tanítani az új tanévtõl.
Ezeknek a diszkriminatív intézkedéseknek, törvény-tervezeteknek,
törvényeknek nem lehet más célja, mint elcsángósítani a felvidéki magyarságot.
Ezen folyamat ellen a szlovákiai magyar pártok, szervezetek, a Csemadok,
a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülõk
Szövetsége, több ízben is, legutoljára 1997. június 8-án felemelték szavukat.
A szlovákiai magyar pártok vezetõi (Duray Miklós, Bugár Béla, A. Nagy
László) legutóbbi közös nyilatkozatukban kijelentették. a budapesti 1997
június 8.-i Rákóczi Szövetség rendezvényén, hogy a nyelvhasználat és a két
nyelvû bizonyítványok ügyében képesek elmenni a legvégsõkig, ami a polgári
engedetlenséget jelenti, egy autoriter vezetéssel szemben.
Kérdezem a Miniszterelnök Urat, hogy ezekben a konkrét ügyekben milyen
lépést tett és szándékozik tenni a Magyar Kormány annak figyelembevételével,
hogy az érvényben lévõ Alkotmány alkotmányos kötelezettséget ró a határokon
kívül élõ magyarsággal való törõdés ügyében?
Kérdezem: akar- e Ön Miniszterelnök Úr, barátjához Meciár szlovák
miniszterelnökhöz fordulni a Szlovákiában élõ, több mint 600 ezres magyarság
ügyében?
Akarja- e a Magyar Kormány diplomáciai csatornák, nemzetközi fórumok
igénybevételével, a nagyvilág számára tudomásul hozni a Szlovákiában a
magyarságot sújtó diszkriminatív intézkedéseket?
Legfõbb kérdés az, hogy a Horn-Kuncze Kormány akar- e, képes- e konkrét
lépéseket tenni a szlovákiai magyarok ügyében, vagy csendben vár, miként ezt
oly sokszor tette a lenini nemzetségi politika jegyében?
Várom a válaszát Miniszterelnök Úr!
Budapest, 1997. június 13.
Tisztelettel:
Pallag László
FKGP
országgyûlési képviselõ