MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4603.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi,
valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi
és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról
Elõadó: Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1997. június
2
1997. évi ..... törvény
a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi,
valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi
és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról
E törvény célja, hogy - a közrend, a közbiztonság javítása, s ezek részeként
a személy- és vagyonvédelem, a bûnmegelõzés hatékonyságának fokozása érdekében
- erõsítse a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint
a magánnyomozói szolgáltatás törvényességét, és további garanciát nyújtson a
társadalom számára az e szolgáltatásokat igénybevevõk, illetve az e
szolgáltatások gyakorlása során érintettek személyhez fûzõdõ jogai, vagyoni
érdekei sérthetetlenségére irányuló igényeinek érvényesítéséhez. E cél
elérése érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
I. fejezet
Általános rendelkezések
1. § (1) A törvény tárgyi hatálya az egyéni, valamint a társas vállalkozás
(a továbbiakban: vállalkozás) keretében végzett személy- és vagyonvédelmi,
biztonságtechnikai, valamint magánnyomozói tevékenységre terjed ki.
(2) A törvény személyi hatálya a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet
folytatóra, a magánnyomozóra, továbbá a vagyonvédelmi biztonságtechnikai
tervezõre és szerelõre terjed ki.
(3) Egyéni vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, illetve
magánnyomozói tevékenység - ha törvény kivételt nem tesz - csak az e
törvénnyel létrehozott Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara
(a továbbiakban: kamara) tagjaként folytatható.
(4) A szolgálati viszony fennállása alatt a fegyveres erõk (Magyar
Honvédség, Határõrség) a rendvédelmi szervek (rendõrség, polgári védelem,
vám- és pénzügyõrség, a büntetésvégrehajtási szervezet, az állami és
hivatásos önkormányzati tûzoltóság, valamint a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok) hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tulajdonosai, vezetõ
tisztségviselõi, valamint tagjai az (l) bekezdésben meghatározott
vállalkozásnak.
2. § A vállalkozó a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói
tevékenységet egyidejûleg is folytathatja. A vállalkozó más gazdasági
tevékenységet vagy szolgáltatást nem végezhet, kivéve, ha tevékenysége a
személy- és vagyonvédelemmel közvetlenül összefügg.
3. § Az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységek egyéni vállalkozás és
bármely gazdasági társaság keretében is végezhetõk.
A rendõrhatósági engedély kiadásának feltételei
4. § (1) Vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, biztonságtechnikai,
valamint magánnyomozói tevékenység csak a rendõrség által kiadott engedély
birtokában végezhetõ.
(2) A rendõrség - a vállalkozó kérelmére - akkor ad ki engedélyt, ha:
a) a kérelmezõ igazolja, hogy a személy- és vagyonvédelmi, illetve a
magánnyomozói tevékenységet folytató tagja, alkalmazottja vagy a segítõ
családtag rendelkezik a tevékenység személyes végzésére jogosító
igazolvánnyal;
b) a kérelmezõ rendelkezik az általa végezni kívánt tevékenységre
vonatkozó szolgáltatási felelõsségbiztosítási szerzõdéssel, vagy tagja a
személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói biztosító egyesületnek;
c) a kamara az egyéni vállalkozó kérelmezõt elõzetesen nyilvántartásba
vette, továbbá igazolta, hogy rendelkezik a folytatni kívánt tevékenység
végzéséhez szükséges anyagi és technikai eszközökkel. A nyilvántartott
adatokat törölni kell, ha a kérelmezõ felvételi kérelmét
visszavonja vagy azt a kamara elutasítja.
(3) A rendõrség az engedély iránti kérelem teljesítését megtagadja, ha az
egyéni vállalkozó, illetve a vállalkozó vezetõ tisztségviselõje büntetett
elõéletû vagy a (4) bekezdésben meghatározott korlátozó rendelkezés hatálya
alá esik.
(4) Nyomozóhatósági jogkörrel rendelkezõ szervezet állományának volt tagja
részére szolgálati viszonyának megszûnésétõl számított két éven belül a
magánnyomozói vállalkozói tevékenység folytatásához hatósági engedélyt a
rendõrség nem adhat.
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység
folytatásának feltételei
5. § (1) Személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység
személyre szóló, a rendõrség által kiadott igazolvány birtokában végezhetõ.
(2) A tevékenység ideiglenes rendõrhatósági igazolvány (a továbbiakban:
ideiglenes igazolvány) birtokában is folytatható.
(3) Igazolványt kaphat írásbeli kérelmére
a) az a büntetlen elõéletû, a 4. § (4) bekezdésben foglalt korlátozás
hatálya alá nem esõ, nagykorú, cselekvõképes - magánnyomozó esetében
legalább középiskolai végzettséggel rendelkezõ - magyar állampolgár, aki
belföldi lakóhellyel, továbbá külön jogszabályban meghatározott
szakképesítéssel rendelkezik, és
b) nem folyik ellene három évi vagy ennél súlyosabb tartamú
szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmény elkövetésének gyanúja miatt
büntetõeljárás.
(4) Ha a kérelmezõt személy elleni erõszakos bûncselekmény (Btk. XII.
fejezete I. cím, II. cím 174-176. §), nemi erkölcs elleni erõszakos
bûncselekmény (Btk. XIV. fejezet II. cím 197. §, 198.§, 200.§, 207. § (2) bek.
b) pont), hivatali bûncselekmény (Btk. XV. fejezet IV. címe), hivatalos
személy elleni bûncselekmény (Btk. XV. fejezet V. cím), terrorcselekmény
(Btk. 261. §) vagy vagyon elleni bûntett (Btk. XVIII. fejezete) elkövetése
miatt elítélték, az igazolvány kiadása iránti kérelem az 1979. évi 5. tvr. 30.
§-ában meghatározott ideig nem teljesíthetõ.
(5) Az igazolvány kiadása iránti kérelmet el kell utasítani, ha a korábban
kiadott igazolványt az e törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése
miatt a kérelmet megelõzõ két éven belül bevonták.
(6) A kérelem elbírálását, ha a kérelmezõ ellen három évi vagy ennél
súlyosabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmény elkövetésének
gyanúja miatt büntetõ eljárás folyik, annak befejezéséig fel kell függeszteni.
Ideiglenes igazolvány
6. § (1) Ideiglenes igazolványt - írásbeli kérelmére, hat hónapi idõtartamra
- a vállalkozásnak az a tagja, alkalmazottja, segítõ családtagja kaphat, aki
- a szakképesítés kivételével - az 5. § (3) bekezdésének a) pontjában
meghatározott követelményeknek megfelel, és nem esik az 5. § (3) bekezdésének
b) pontjában, továbbá (4)-(6) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezések
alá, valamint az elõírt szakképesítés megszerzéséhez szükséges ismeretek
elsajátítására a szakképzést folytató intézménnyel képzési szerzõdést köt.
(2) Ideiglenes igazolvány ugyanazon személy részére öt éven belül csak egy
alkalommal adható.
(3) Az ideiglenes igazolvánnyal rendelkezõ a tevékenységét kizárólag
igazolvánnyal rendelkezõ személlyel közösen végezheti. A feladat ellátásánál a
15. § (5) bekezdésében meghatározott eszközöket nem tarthatja magánál.
A nyilvántartás, a tevékenység rendõrhatósági ellenõrzése
7. § (1) A rendõrség a kiadott engedélyekrõl, igazolványokról,
a kiadásuk alapjául szolgáló adatokról, az adatváltozásról, az engedély
visszavonásáról, illetve az igazolvány bevonásáról nyilvántartást vezet.
(2) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység hatósági
ellenõrzését a rendõrség végzi, amely a tevékenység gyakorlásának
jogszerûségére, a rendõrség által nyilvántartott adatok valódiságára, a
rendõrség által hitelesített naplóban nyilvántartott adatokra, az
engedélyezés feltételeiben beállott változások vizsgálatára terjed ki. Az
ellenõrzés a szerzõdés tartalmának megismerésére nem irányulhat.
Az engedély, illetõleg az igazolvány
visszavonása, bevonása, elvétele
8. § (1) A rendõrség az engedélyt határozattal visszavonja, ha kiadásának
feltételei megszûntek vagy a vállalkozó e törvény szabályait ismételten vagy
súlyosan megszegte.
(2) Az igazolványt a rendõrség határozattal visszavonja, ha
a) kiadásának valamely jogszabályi feltétele már nem áll fenn vagy
jogerõs bírói ítélet az igazolvány tulajdonosát e foglalkozástól eltiltja;
b) az e törvényben elõírt szabályokat az igazolvány jogosultja ismételten
vagy súlyosan megszegte.
(3) A rendõrség az igazolványt az eljárás befejezéséig bevonja, ha a
személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységet folytató ellen
három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos
bûncselekmény elkövetése miatt indult büntetõeljárás.
(4) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység személyes
végzésére vonatkozó jogosultság megszûnik, ha:
a) az igazolványt bevonják;
b) az igazolványt a jogosult a rendõrségnek visszaadja.
9. § (1) Ha a személy- és vagyonõrt, a vagyonvédelmi biztonságtechnikai
tervezõt, szerelõt, illetõleg a magánnyomozót e foglalkozása gyakorlása során
szándékos bûncselekmény vagy a foglalkozásának az e törvényben meghatározott
szabályainak megszegésével összefüggõ szabálysértés elkövetésén tetten érik, a
rendõr jogosult az igazolványt a helyszínen átvételi elismervény ellenében
elvenni. Az elvett igazolványt köteles - az elvétel okának megjelölésével -
az igazolványt kiállító rendõri szervnek megküldeni.
(2) Az elvétel tartama alatt a személy- és vagyonvédelmi, illetve a
magánnyomozói tevékenység nem gyakorolható.
A személy- és vagyonvédelmi tevékenységet,
illetve magánnyomozást folytató kötelezettségei
10. § A személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységre kötött
szerzõdést írásba kell foglalni. A szerzõdésnek tartalmaznia kell a megbízó
hozzájárulását ahhoz, hogy nevét és lakcímét (vagy székhelyét, ennek hiányában
telephelyét) a vállalkozó nyilvántartja, és ebbe a nyilvántartásba a
rendõrhatóság a tevékenység ellenõrzése során betekinthet. A megbízó e
hozzájárulása nélkül a szerzõdés nem jöhet létre.
11. § (1) A vállalkozó a szerzõdésekrõl a rendõrség által hitelesített
naplóban nyilvántartást vezet és a naplót az utolsó bejegyzés napjától
számított öt évig megõrzi.
(2) A naplóban fel kell tüntetni:
a) a megbízó nevét, lakcímét, székhelyét vagy annak hiányában telephelyét;
b) a szerzõdés megkötésének és teljesítésének, illetve megszûnésének
idõpontját.
(3) A naplóban - vagy más alkalmas módon - kell nyilvántartani a szerzõdést
ténylegesen teljesítõ személy vagy személyek nevét. Az adatok megõrzésére az
(1) bekezdés rendelkezései az irányadóak.
(4) A naplóban, illetve az ahhoz kapcsolódó egyéb nyilvántartásban
kiegészítés, javítás csak úgy végezhetõ, hogy az eredetileg rögzített szöveg
olvasható maradjon.
(5) A vállalkozó köteles biztosítani, hogy a rendõrség a naplót és a (3)
bekezdésben meghatározott nyilvántartási okmányokat, illetõleg az érintett a
róla vezetett adatokat megtekinthesse.
12. § (1) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet
végzõ személy hatósági jogkörrel nem rendelkezik, a hatóság eljárását nem
akadályozhatja.
(2) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet
folytató a fegyveres erõre, rendvédelmi szervre, más hatóságra utaló
elnevezést, formaruhát, illetve hatósági jellegre utaló, megtévesztésre
alkalmas egyéb jelzést vagy címet, rangjelzést nem használhat.
(3) A személy- és vagyonõr formaruháján fel kell tüntetni a vállalkozás nevét
vagy az engedélyezett rövidített nevét, valamint a személy- és vagyonõri
elnevezést.
(4) A (2) bekezdés szerinti tilalom megszegése kérdésében annak a
nyilatkozatát kell figyelembe venni, akinek érdekeit a megtévesztõ név,
formaruha vagy jelzés használata sértheti.
II. fejezet
A személy- és vagyonõrre, illetve a magánnyomozóra vonatkozó
különös rendelkezések
A személy- és vagyonõrre vonatkozó szabályok
13. § A személyõr a szerzõdés keretei között a megbízó személyi biztonságának
fizikai, technikai védelmét látja el. Ennek érdekében az általa védett
személy biztonságát fenyegetõ személyt kilétének közlésére, jogsértõ
magatartásának abbahagyására felszólíthatja.
14. § (1) A vagyonõr a megbízó közterületnek nem minõsülõ létesítményének
területére belépõ vagy az ott tartózkodó személyt jogosult:
a) a kiléte vagy a belépés, a tartózkodás céljának közlésére felhívni,
ennek megtagadása vagy a közölt adatok nyilvánvaló valótlansága esetén az
érintett belépését, ott-tartózkodását megtiltani, és távozásra
felszólítani;
b) csomag, illetve menet-, szállítási okmány bemutatására felszólítani,
csomagját, jármûvét, valamint a szállítmányt biztonsági szempontból
ellenõrizni;
c) a jogsértõ magatartás abbahagyására felszólítani.
(2) A vagyonõr a megbízó ingóságát - a szerzõdés keretei között - az õrzött
létesítmény területén kívül is védheti, ennek során az (1) bekezdésben
meghatározott jogok illetik meg.
(3) A rendezvény biztosítását végzõ személy- és vagyonõr jogosult:
a) a rendezvény megtartását akadályozó vagy zavaró, illetve annak
biztonságát veszélyeztetõ személyt kilétének közlésére felszólítani, a
rendezvényen való részvételét megtiltani és távozásra felszólítani;
b) zárt területen vagy helyen tartott rendezvényre - a rendõrség, illetve
a rendezésért felelõs személy intézkedése alapján - meghatározott
tárgyaknak a bevitelét megakadályozni, ennek érdekében a rendezvényre
belépõ csomagját átvizsgálni.
(4) A szállítmány kísérését, a pénz- és értékõrzést, valamint a szállítást
végzõ személy- és vagyonõr jogosult a szállítást jogtalanul akadályozó,
illetve a szállítmány biztonságát veszélyeztetõ személyt kilétének közlésére,
veszélyeztetõ magatartásának abbahagyására felszólítani.
15. § (1) A személy- és vagyonõr igazoltatásra nem jogosult. Ha a tevékenysége
gyakorlása során az általa erre felkért személy a nevét és személyi adatait
önként nem közli, a személyazonosság megállapítására igazoltatásra jogosult
hatósági személyt kérhet fel.
(2) A személy- és vagyonõr a bûncselekmény elkövetésén tetten ért személyt
jogosult a cselekmény abbahagyására felszólítani és elfogni, tõle a támadásra
alkalmas eszközöket elvenni. Köteles azonban az elfogott személyt
haladéktalanul a rendõrségnek vagy az ügyészségnek átadni, ha erre nincs mód,
ezek valamelyikét értesíteni. Így kell eljárni a tetten ért személytõl
elvett, támadásra alkalmas eszközöket illetõen is.
(3) A személy- és vagyonõr arányos mérvû kényszerítõ testi erõ alkalmazásával:
a) a védett személy biztonságát fenyegetõ támadást elháríthatja;
b) a védett létesítménybe, területre való jogosulatlan belépést
megakadályozhatja, a jogosulatlanul bent tartózkodót onnan eltávolíthatja;
c) a rendezvényt zavaró vagy annak biztonságát veszélyeztetõ személyt a
rendezvényrõl eltávolíthatja;
d) a pénz- és értékszállítást jogtalanul akadályozó személyt eltávolíthatja,
illetve a szállítmány biztonságát fenyegetõ támadást elháríthatja;
e) a bûncselekmény elkövetésén tetten ért és elfogott személytõl a támadásra
alkalmas eszközt elveheti.
(4) A személy- és vagyonõr a megbízó közterületnek nem minõsülõ
létesítményébe, területére, illetve zárt területen vagy helyen tartott
rendezvényére belépõk ellenõrzésére fegyver-, illetve robbanóanyag-kutató
mûszert alkalmazhat és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök bevitelét
megtilthatja.
(5) A személy- és vagyonõr a feladata ellátása során vegyi eszközt
(gázsprayt), gumibotot, õrkutyát, valamint - az erre vonatkozó jogszabályok
rendelkezései szerint - lõfegyvert, gáz- és riasztófegyvert tarthat magánál és
azokat a jogos védelmi helyzetben alkalmazhatja.
(6) Közterületen vagy a nyilvános forgalom számára nyitva álló helyen õrkutyát
igénybevevõ személy- és vagyonõri tevékenység csak az Országos Rendõr-
fõkapitányság Kutyavezetõ-képzõ Iskolája által minõsített (vizsgáztatott)
kutyával látható el.
A magánnyomozóra vonatkozó szabályok
16. § A magánnyomozó a szerzõdés teljesítése érdekében:
a) adatot gyûjthet, felvilágosítást kérhet;
b) az igazolvány bemutatását követõen a hivatalos iratokba,
nyilvántartásokba akkor tekinthet be, készíthet azokról kivonatot,
másolatot, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult és
arra kifejezetten felhatalmazta, feltéve, hogy a személyes adatok
védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról, az államtitokról és a
szolgálati titokról szóló törvény másként nem rendelkezik.
c) kép- és hangfelvételt a Ptk.-nak a személyiségi jogok védelmére
vonatkozó szabályai betartásával készíthet, illetve használhat fel.
d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak az érintett elõzetes
hozzájárulásával ellenõrizheti.
17. § A magánnyomozás nem irányulhat:
a) diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá esõ
nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenységére;
b) a hivatalos személyek (Btk. 137. § 1. pontja) hivatali tevékenységére;
c) természetes személyek személyes és különleges adataira, kivéve ha a
személyes adatok törvény alapján a megbízó számára hozzáférhetõek, illetve
ha az adatgyûjtéssel érintett ehhez - különleges adatai tekintetében -
írásban hozzájárul.
18. § (1) A magánnyomozót foglalkozási (hivatásbeli) titoktartási
kötelezettség terheli minden olyan tényt, adatot illetõen, amelyrõl a megbízás
teljesítése során szerzett tudomást.
(2) Törvény, valamint - saját adatait érintõen - a megbízó a titoktartási
kötelezettség alól felmentést adhat.
(3) A magánnyomozó a harmadik személyrõl gyûjtött személyes adatokról csak a
megbízót tájékoztathatja, kivéve, ha - figyelemmel az (1) bekezdésben
foglaltakra - a megbízás alapjául szolgáló üggyel összefüggésben levõ bírósági
vagy más hatósági eljárásban tanúként hallgatják ki.
(4) A magánnyomozót terhelõ titoktartási kötelezettség teljesítése nem
sértheti a hatóságok eljárása akadályozásának tilalmára vonatkozó
rendelkezést.
19. § Több megbízó érdekében a vállalkozó csak akkor járhat el, ha a
megrendelõk érdekei nem ellentétesek. Olyan megbízást, amely a korábbi megbízó
érdekeit sértheti, csak akkor teljesíthet, ha a korábbi szerzõdés
teljesítésétõl számított öt év már eltelt.
20. § (1) A magánnyomozó a szerzõdés teljesítése során tudomására jutott és
rögzített személyes adatokat a felhasználást követõen azonnal, felhasználás
hiányában a szerzõdés megszûnésétõl számított öt év elteltével köteles
megsemmisíteni.
(2) A 16-18. §, és az (1) bekezdés rendelkezéseit a magánnyomozói
tevékenységet folytató vállalkozóra is alkalmazni kell.
III. fejezet
A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói
Szakmai Kamara
21. § (1) A kamara a személy-, vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói
tevékenységet folytató egyéni vállalkozók önkormányzattal rendelkezõ,
közfeladatot és általános szakmai érdekképviseleti feladatokat ellátó
köztestülete.
(2) A kamara a feladatait:
a) a megyékben és a fõvárosban mûködõ területi szervezetei (a továbbiakban
együtt: területi szervezet), valamint
b) országos szervezete útján látja el.
(3) Területi szervezetet több megye közösen is létrehozhat. Ez esetben az
érintett megyékben külön megyei szervezetek nem hozhatók létre.
(4) A kamara területi szervezetei, valamint országos szervezete jogi
személyek.
(5) Az országos szervezet székhelye Budapest. A területi szervezet
elnevezésében utalni kell annak illetékességi területére.
22. § (1) A kamara tagjai önkormányzati jogaikat e törvénynek és a kamara
alapszabályának megfelelõen gyakorolják.
(2) A kamara alapszabályában meg kell határozni:
a) a kamara nevét és székhelyét;
b) a kamara szervezetére és mûködésére vonatkozó szabályokat;
c) a testületi szervek, valamint a tisztségviselõk feladat- és
hatáskörére, választásuk módjára, megbízatásuk idõtartamára vonatkozó
szabályokat;
d) a kamara gazdálkodására vonatkozó alapvetõ szabályokat;
e) mindazt, amiben e törvény az alapszabály rendelkezését írja elõ.
A kamara feladatai
23. § (1) A kamara
a) a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységgel
összefüggõ ügyekben képviseli és védi a személy- és vagyonvédelmi,
valamint a magánnyomozói szakma .tekintélyét, testületeinek és tagjainak
általános szakmai érdekeit, elõsegíti, hogy a tevékenység végzése a
hatályos jogszabályok, valamint a kamara által megalkotott etikai
szabályok alapján történjen;
b) megalkotja a kamara alapszabályát;
c) véleményt nyilvánít a személy- és vagyonvédelmi, valamint a
magánnyomozói tevékenységet érintõ jogszabályokról;
d) a Belügyminisztérium oktatási intézményeivel együttmûködve javaslatot
tesz a szakképzés és a szakmai továbbképzés követelményszintjeire,
közremûködik a szakképzésben és a vizsgáztatásban;
e) megalkotja a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói
tevékenység etikai szabályait;
f) etikai eljárást folytat le az etikai szabályokat megszegõ tagokkal
szemben. Határozatban figyelmezteti a megbízók érdekeivel ellentétes
tevékenységet folytató és ezzel a szakma jó hírnevét sértõ tagjait és ezt
az etikai szabályzatban meghatározott esetben és módon nyilvánosságra
hozza;
g) a kamara tagjairól névjegyzéket vezet és errõl statisztikai adatokat
szolgáltat;
h) elõzetes nyilvántartásba veszi a személy- és vagyonvédelmi, illetve
magánnyomozói vállalkozást kezdeni kívánó egyéni vállalkozókat,
megvizsgálja, hogy rendelkeznek-e a vállalkozás indításához szükséges, a
kamara önkormányzati szabályzatában meghatározott elégséges feltételekkel
és errõl a vállalkozónak igazolást ad;
i) kezdeményezi a tagjai tevékenységéhez kapcsolódó biztosító egyesület
létrehozását;
j) tagjai tevékenységéhez kapcsolódó konferenciákat, kiállításokat,
vásárokat és más rendezvényeket szervez, önkormányzati szabályzatának
megfelelõen minõsíti és felügyeli tagjai vásári, kiállítási megjelenését,
tevékenységét;
k) hazai és nemzetközi szakmai és jogi információkat gyûjt és ezekrõl
tájékoztatást ad tagjainak, illetve tagjai érdekében más személyeknek;
l) kapcsolatot tart a hasonló jellegû külföldi szakmai kamarákkal és
nemzetközi szövetségekkel.
(2) Az (1) bekezdés g) pontja szerinti névjegyzékben fel kell tüntetni a
magánszemély nevét, személyazonosító igazolványa számát, lakcímét, a
rendõrkapitányság által kiállított igazolvány számát, továbbá, ha a
magánszemély egyéni vállalkozó, a rendõrhatósági engedély, valamint a
vállalkozói igazolvány számát.
A kamarai tagsági viszony
24. § (l) A tevékenység személyes végzésére jogosító igazolvánnyal
rendelkezõ személyek az állandó lakóhelyük szerint illetékes területi
szervezetnek a tagjai.
(2) Az engedéllyel rendelkezõ egyéni vállalkozók a székhelyük (telephelyük)
szerint illetékes területi szervezet tagjai.
(3) Az egyéni vállalkozó, valamint az igazolvánnyal rendelkezõ személy a
területi szervezet megalakulását követõ hatvan napon belül köteles
nyilvántartásbavétel céljából bejelentkezni.
(4) A tevékenységét megkezdõ egyéni vállalkozó, illetve az igazolványt
kiváltó személy az engedély, illetve az igazolvány kézhezvételétõl számított
harminc napon belül köteles az illetékes területi szervezethez bejelentkezni
nyilvántartásbavétel céljából.
25. § A kamarai tagság megszûnik:
a) a természetes személy halálával;
b) az engedély, illetve az igazolvány visszavonásával vagy
visszaadásával;
c) a kamarából történõ kizárással.
A kamarai tag jogai és kötelességei
26. § (l) A kamara tagjának joga van arra, hogy
a) szavazati joggal részt vegyen a területi szervezet küldöttgyûlésén;
b) részt vegyen a területi szervezet tisztségviselõinek, valamint
küldötteinek megválasztásában, továbbá arra, hogy tisztségviselõnek vagy
küldöttnek megválasszák;
c) igénybe vegye a kamara szolgáltatásait.
(2) A kamara tagjának kötelessége, hogy
a) megtartsa a kamara alapszabályában foglalt rendelkezéseket;
b) megfizesse a kamarai tagdíjat.
(3) A tagsági díjat a gazdasági kamara tagjaira vonatkozó szabályok alapján
kell megállapítani.
A kamara szervezete és mûködése
27. § (1) Az országos szervezet a kamara országos képviseleti, ügyintézõ és
ellenõrzõ szervezeteibõl áll.
(2) A kamara legfõbb képviseleti szerve a területi szervezetek küldötteibõl
álló országos küldöttgyûlés.
(3) A küldöttek számát az alapszabály határozza meg.
28. § (1) Az országos küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
a) a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatának
megalkotása és módosítása;
b) a kamara éves költségvetésének meghatározása és az éves beszámoló
(mérleg) elfogadásáról való döntés;
c) titkos szavazással a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség,
valamint az etikai és a felügyelõ bizottság, továbbá más bizottságok
elnökének és tagjainak megválasztása és visszahívása;
d) a tagdíjfizetés elveinek megállapítása az alapszabályban meghatározott
módon és keretek között;
e) a területi szervezetek tagjai által fizetett tagsági díjból az országos
szervezetnek járó rész meghatározása.
(2) Az országos küldöttgyûlést az elnök évenként legalább egy alkalommal,
továbbá akkor köteles összehívni, ha a küldöttek legalább egyötöde - az ok és
cél megjelölésével - írásban kéri.
(3) Az alapszabály az országos küldöttgyûlés összehívásának más eseteit is
elõírhatja, illetve az elnökön kívül más személyt is feljogosíthat annak
összehívására.
(4) Az országos küldöttgyûlés akkor határozatképes, ha azon a küldöttek több
mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt küldöttgyûlés az
eredeti napirendben szereplõ ügyekben a jelenlévõ küldöttek számától
függetlenül határozatképes.
(5) Az országos küldöttgyûlés határozatait szavazattöbbséggel hozza. Az (1)
bekezdés a)-b) pontjában meghatározott ügyekben való döntéshez a jelenlévõ
küldöttek legalább kétharmados többséggel hozott határozata szükséges.
(6) Az országos küldöttgyûlés összehívására, lefolytatására, határozatainak
meghozatalára vonatkozó részletes szabályokat a kamara alapszabálya állapítja
meg.
29. § (1) A kamara elnöksége az alapszabályban meghatározott számú tagból
álló testületi szerv. Az elnökség feladata a kamara mûködésének irányítása a
küldöttgyûlések közti idõszakban.
(2) Az elnökség összehívására, mûködésére, határozatainak meghozatalára
vonatkozó szabályokat a kamara alapszabálya állapítja meg.
30. § A felügyelõ és az etikai bizottság elnökbõl, valamint az alapszabályban
meghatározott számú tagból áll. Ügyrendjét a jelen törvény és az alapszabály
keretei közt maga állapítja meg.
31. § A felügyelõ bizottság ellenõrzi a kamara mûködésére, gazdálkodására,
pénzügyi, számviteli rendjére vonatkozó jogszabályok és belsõ szabályok
érvényesülését. A felügyelõ bizottságot megilletõ ellenõrzési jogosultságokat
az alapszabály határozza meg, azonban az ellenõrzéshez szükséges tájékoztatási
kötelezettséget nem korlátozhatja.
32. § (1) A kamara tisztségviselõit - az elnököt, az alelnököket, a felügyelõ,
valamint az etikai bizottság elnökét - az alapszabályban meghatározott módon
és idõtartamra titkos szavazással választják. Az alapszabály más
tisztségviselõk választását is elõírhatja.
(2) Az összeférhetetlenségi szabályokat, a megbízatás megszûnésének eseteit,
valamint az egyes tisztségviselõk feladatait az alapszabály határozza meg.
A területi szervezet
33. § (1) A területi szervezet illetékességi területén ellátja a jogszabályban
és az alapszabályban hatáskörébe utalt kamarai feladatokat.
(2) A területi szervezet képviseleti, ügyintézõ szervekkel, valamint önálló
költségvetéssel rendelkezik.
(3) A területi szervezet képviseleti szerve a tagok által választott
küldöttekbõl álló területi küldöttgyûlés. Amennyiben a tagok száma a kétszáz
fõt nem éri el, a küldöttgyûlés feladatait a közgyûlés látja el, a küldöttek
jogai és kötelességei értelemszerûen a tagokra vonatkoznak.
(4) A területi küldöttgyûlés
a) meghatározza a területi szervezet önkormányzati és mûködési szabályait
e törvény és az alapszabály keretei között;
b) dönt a területi szervezet éves költségvetésérõl és az éves beszámoló
(mérleg) elfogadásáról;
c) titkos szavazással megválasztja a területi szervezet elnökét,
alelnökét, az elnökség alapszabályban meghatározott számú tagját, az
etikai bizottság elnökét és tagjait, illetve dönt a velük szemben
benyújtott visszahívási indítványról;
d) megválasztja az országos küldöttgyûlés küldötteit;
e) megállapítja a tagdíj mértékét az alapszabályban meghatározott keretek
között.
(5) A területi küldöttgyûlés összehívására, a határozathozatalra és a
választásra az országos küldöttgyûlés szabályai irányadók.
34. § (1) A kamarán belül a képviselt szakmáknak megfelelõen négy tagozat
hozható létre:
a) magánnyomozói,
b) személyvédelmi (testõr),
c) vagyonvédelmi,
d) biztonságtechnikai tagozat.
(2) A tagozatok feladatait és mûködését az alapszabály határozza meg.
Etikai eljárás
35. § (1) Etikai vétséget követ el az a tag, aki
a) e törvény rendelkezéseit tevékenysége gyakorlása során szándékosan
megszegi;
b) a kamara által meghatározott etikai szabályokat megsérti;
c) a tagsági díjat felhívás ellenére sem fizeti meg.
(2) Az etikai eljárás lefolytatásának nem akadálya, ha ugyanabban az
ügyben állami szervek is eljárást folytatnak.
36. § Az etikai vétség esetében alkalmazható intézkedések:
a) figyelmeztetés;
b) kizárás.
Az etikai eljárás lefolytatása
37. § Az etikai eljárást a területi szervezet elnöksége (a továbbiakban:
elnökség) rendeli el és lefolytatásával az etikai bizottságot bízza meg.
38. § (l) Az ügy kivizsgálásában, illetve elbírálásában nem vehet részt az,
a) aki az eljárás alá vont személy hozzátartozója;
b) akinek tanúkénti meghallgatása szükséges;
c) akitõl az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható.
(2) Akivel szemben kizárási ok áll fenn, azt köteles azonnal bejelenteni az
elnökségnek.
39. § (l) Az etikai bizottság feladata a tényállás pontos tisztázása.
Ennek során az etikai eljárás alá vont személyt és a tanút meghallgathatja,
szakértõ közremûködését veheti igénybe, okiratba betekinthet, helyszínt
megtekinthet.
(2) A vizsgálat eredményérõl készült összefoglaló jelentést az etikai
bizottság az elnökség elé terjeszti.
(3) Az elnökség az összefoglaló jelentést értékeli és ennek eredményeként a
következõ intézkedéseket teheti:
a) megalapozatlanság esetén a vizsgálat kiegészítését rendeli el;
b) az eljárás alá vont személyt - kérelmére - meghallgatja;
c) az eljárást megszünteti;
d) a felelõsség megállapítása esetén intézkedést alkalmaz.
(4) A (3) bekezdés d) pontja esetében az elnökség határozata ellen a
kézbesítéstõl számított tizenöt napon belül az eljárás alá vont személy a
küldöttgyûléshez fellebbezést nyújthat be.
(5) A küldöttgyûlés határozata ellen az eljárás alá vont személy a
kézbesítéstõl számított harminc napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX.
fejezet) irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat.
40. § (1) A kamara felett a belügyminiszter törvényességi felügyeletet
gyakorol.
(2) A belügyminiszter ellenõrzi, hogy az alapszabály és a többi kamarai
szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá, hogy a kamara szerveinek
határozatai nem sértenek-e jogszabályt, alapszabályt vagy kamarai
határozatot.
(3) Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki az
olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási eljárásnak
van helye.
(4) Ha a kamara mûködésének törvényessége másként nem állítható helyre, a
belügyminiszter a bírósághoz fordul.
A kamara választása
41. § (1) A kamara elsõ választásának szervezését az egyéni vállalkozókat is
képviselõ, a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói szövetségek által
létrehozott Szervezõ Bizottság végzi, amelynek mûködése a kamara
tisztségviselõinek megválasztásáig tart.
(2) A választások költségeit a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói
tevékenységet folytató egyéni vállalkozók - elsõ évi tagsági díjuk terhére -
megelõlegezik.
42. § (1) Választásra jogosult az igazolvánnyal rendelkezõ személy.
(2) A területi szervezetek küldötteit tagozatokban választják.
(3) Az országos küldöttgyûlés küldötteit a területi szervezetek választják
meg.
(4) A területi szervezet megválasztott elnöke küldöttként vesz részt az
országos küldöttgyûlésen.
43. § (1) A kamara testületi szerve tagjának, illetve a kamara elnökének csak
a területi szervezet küldötte választható.
(2) Az országos és területi küldöttgyûlés küldötteinek számát, összetételét
és választásának módját az alapszabályban határozzák meg.
IV. fejezet
Felügyeleti bírság
44. § (1) A rendõrhatóság a személy- és vagyonvédelmi vagy magánnyomozói
szolgáltatást jogosulatlanul végzõ, továbbá a tevékenységére vonatkozó, e
törvényben meghatározott elõírásokat ismételten vagy súlyosan megsértõ
vállalkozót százezer forinttól egymillió forintig terjedõ felügyeleti
bírsággal sújthatja.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában jogosulatlan a vállalkozás, ha
a) azt a vállalkozó engedély hiányában végzi;
b) a szolgáltatást az engedély kiadásához szükséges, a 4. § (2)
bekezdésében írt feltételek hiányában folytatja.
(3) A felügyeleti bírságot a rendõrségnek a határozatában megjelölt számlájára
kell befizetni.
(4) Ha az egyéni vállalkozóval szemben mind a felügyeleti bírság, mind az
egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 30/A. §-a
szerint minõsülõ jogosulatlan magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi
tevékenység szabálysértése miatti bírság kiszabásának feltételei fennállnak,
kizárólag a felügyeleti bírság megállapítására irányuló eljárásnak van helye.
45. § Az e törvényben elõírt szabályok súlyos megsértésének minõsül a
a) a 12. § (1), a 15. § (5)-(6) bekezdéseiben, a 16. § b)-d)
pontjaiban, a 18-20. §-ban foglalt rendelkezések megszegése, valamint
b) a 12. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott szabályoknak a hatóság
figyelmeztetése ellenére történõ megsértése.
Vegyes és értelmezõ rendelkezések
46. § Az e törvényben meghatározott hatósági eljárásra és ellenõrzésre az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
47. § E törvény alkalmazásában:
l. Vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint
magánnyomozói tevékenység: a polgári jogi jogviszony keretében végzett olyan
szolgáltatás, amelyet a vállalkozó a megbízót (megrendelõt) is megilletõ, a
szerzõdésben a vállalkozóra átruházott jogok keretein belül szerzõdés alapján
végez.
2. Személy- és vagyonvédelmi tevékenység:
a) létesítmény, telephely, terület, jármû vagy más dolog õrzése;
b) rendezvény biztosítása;
c) szállítmány kísérése, pénz és érték õrzése, szállítása;
d) természetes személyek életének és testi épségének védelme;
e) vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszerek tervezése, telepítése,
szerelése, üzemeltetése, karbantartása.
3. Vállalkozó: a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói
tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és gazdasági társaság.
4. Személy- és vagyonõr: az a természetes személy, aki a személy- és
vagyonvédelmi tevékenységet folytató vállalkozás keretei között a 2. pont a)-
d) alpontjaiban meghatározott személy- és vagyonvédelmi tevékenységet
személyesen végzi, szervezi vagy irányítja.
5. Vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervezõ, szerelõ: az a természetes
személy, aki - tevékenységébõl eredõen - ismeretekkel rendelkezik a 7.
pontban meghatározott vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer mûködésérõl, s
az ilyen rendszer (eszköz, berendezés) tervezését, telepítését, szerelését,
üzemeltetését, karbantartását személyesen végzi, azt szervezi vagy
irányítja.
6. Magánnyomozó: az a természetes személy, aki a magánnyomozást folytató
vállalkozás keretei között a 16. §-ban meghatározott tevékenységet személyesen
végzi, szervezi vagy irányítja.
7. Vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer (2. pont e) alpont):
vagyonvédelmi célból a vállalkozási szerzõdésben megjelölt ingatlanon
telepítendõ vagy telepített elektronikus jelzõ és képi megfigyelõrendszer,
egyéb, a jel és kép továbbítását vagy fény-, illetve hang jelzését is
lehetõvé tevõ mûszaki megoldás.
8. A személy- és vagyonvédelemmel, illetve a magánnyomozással közvetlenül
összefüggõ tevékenységek:
a) a tûzvédelmi, polgári védelmi, munka- és egészségvédelmi tevékenység,
katasztrófa-elhárítás, ha az ezzel megbízott személy rendelkezik az
elõírt szakképesítéssel;
b) az üzleti és üzemi titok, valamint az informatikai adatok védelme;
c) a pénz- és értékõrzéssel, valamint -szállítással kapcsolatos
pénzfeldolgozó tevékenység;
d) a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói szakképzés,
tanácsadás, szakirodalmi kiadói, valamint szakértõi tevékenység;
e) a vagyonvédelmi célú kutatás;
f) a vagyonvédelmi eszközök gyártása, forgalmazása;
g) a mechanikai vagyonvédelmi rendszerek tervezése, szerelése,
karbantartása;
h) a vállalkozó által õrzött objektum karbantartási és takarítási
munkáinak elvégzése.
Hatálybaléptetõ, felhatalmazó rendelkezések
48. § (1) E törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép
hatályba.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a vállalkozás keretében végzett
személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti
szabályozásáról szóló 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet és az azt módosító
68/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet hatályát veszti.
49. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a közületi szervek rendészeti
tevékenységérõl szóló 6/1988. (II. 12.) MT rendeletet vizsgálja felül, és
ennek eredményeképpen döntsön e tevékenység újraszabályozásáról.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy
a) a kérelem elbírálását, a szolgáltatási felelõsségbiztosítási szerzõdés
szerinti díjfizetést, illetve a biztosító kockázatviselésének kezdõ
napját, a tevékenység engedélyezését, az engedély, az igazolvány
jogosultjának a nyilvántartott adatok változásának bejelentésére vonatkozó
kötelezettségét, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói
tevékenységet folytatók által használható jelzések tartalmát, az
igazolvány kezelését és
b) - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a vállalkozás keretében végzett
személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység
engedélyezésével, továbbá az igazolvány kiadásával kapcsolatos igazgatási
szolgáltatási díjat, továbbá
c) a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény 5. § (1) bekezdésének
b) pontjában foglaltak szerint a személy- és vagyonõri, illetve a
magánnyomozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit, valamint
d) a kamara megalakulásának és a nyilvántartások vezetésének szabályait
rendeletben szabályozza.
(3) Felhatalmazást kap az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter,
hogy a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény 5. §-a (1) bekezdésének
b) pontjában foglaltak szerint - a belügyminiszterrel együttes rendeletben -
a közületi szervek rendészeti tevékenységét, illetve a rendész szakképesítés
szakmai és vizsgakövetelményeit rendeletben szabályozza.
(4) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a szakképzésrõl szóló 1993.
évi LXXVI. törvény 4. §-ának (1) bekezdése d) és e) pontjaiban foglaltak
szerint - a belügyminiszterrel egyetértésben - a személy- és vagyonõri, és a
magánnyomozó szakképesítés, továbbá - a belügyminiszterrel, illetve az ipari,
kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel egyetértésben - a rendész
szakképesítés szakmai vizsga- és vizsgáztatási díjait, valamint a szakképzés
megkezdésének és folytatásának feltételeit rendeletben szabályozza.
I n d o k o l á s
a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a
magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és
Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
I.
A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai
A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 100.
§-a (1) bekezdésének h) pontja adott felhatalmazást a Kormány részére,
hogy "a törvényi szabályozásig a vállalkozás keretében végzett személy- és
vagyonvédelem, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályait rendeletben
szabályozza".
1995. szeptember 1-jén hatályba lépett a vállalkozás keretében végzett
személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti
szabályairól szóló 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet.
A kormányrendelet jogforrási szintje elégtelennek mutatkozott az olyan
specifikus szabályok megalkotására, amelyek e kétségkívül bizalmi jellegû,
s a megbízó (megrendelõ) személyes és vagyoni érdekeire valóban
potenciális kockázatot jelentõ magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó, a
vállalkozóval szemben elvárható feltétlen bizalmat garantálhatta volna.
A Javaslat alapvetõ célja az volt, hogy az ilyen tevékenységet folytató
vállalkozásokban ne érvényesülhessenek kriminális érdekek, illetve a jogi
feltételeknek egyébként megfelelõ "magánrendõri" vállalkozások ne
elégíthessenek ki bûnözõi törekvéseket (illegális pénzbehajtás, védelmi
zsarolás, stb.), ugyanakkor célul kellett kitûzni, hogy a kodifikációs
munkálatok eredményeként a társadalmi, illetve a gazdaságpolitikai
érdekeket egyaránt kifejezõ törvény születhessen.
A Javaslat érvényesíteni kívánja továbbá az Rtv.-ben megfogalmazott,
valamint az e kérdést szabályozó kormányrendeletben rögzített, s az eddigi
tapasztalatok figyelembevételével már beváltnak tekinthetõ fõbb elveket,
szabályozási megoldásokat is.
II.
A szabályozás elvei
1. A magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenységre
alapvetõen a polgári jognak a megbízási, illetve a vállalkozási
szerzõdésekre vonatkozó szabályai irányadók. A felelõsségi kérdéseket a
Polgári Törvénykönyv rendezi.
Az e tevékenységi formákhoz kapcsolódó jogviszonyok polgári jogi jellege,
s e vállalkozásformák számos közös vonása a magánnyomozásra, illetve a
személy- és vagyonvédelmi tevékenységre vonatkozó normák ugyanazon
jogszabályba foglalását indokolja.
2. Az üzletszerûen folytatandó magánnyomozás, valamint a személy- és
vagyonvédelmi tevékenység egyben - gazdasági szempontból - vállalkozásnak
tekintendõ, e tevékenységeket tehát az egyéni, illetve a gazdasági
társaságokra vonatkozó jogszabály keretei között mûködõ társasvállalkozási
formákban lehet majd folytatni.
3. A személy- és vagyonõrökre, valamint a magánnyomozókra az állampolgárok
személyük, testi épségük, vagyonuk, titkaik megõrzését bízzák rá, így
közérdek az, hogy ezt a tevékenységet csak a jogszabályi elõírásoknak
megfelelõ, megbízható személyek lássák el, illetve e tevékenységek
területén ne szerezzenek pozíciókat bûnözõ elemek, továbbá ezen szakmákat
ne vonja ellenõrzése alá a szervezett bûnözés.
E tevékenységi formák "tisztántartása" azonban pusztán államigazgatási
eszközökkel nem lehetséges, s könnyen belátható, hogy a rendõrség
hatósági ellenõrzõ tevékenységénél jóval hatékonyabb szakmai és morális
kontrollt tudna a szakmai kamara kifejteni.
Ez a szervezet részben hatósági jogosítványokkal, részben a szakma
törvénytisztelõ vállalkozóinak összefogásával eredményesebben tud
fellépni - az állami szerveket támogatva - a fekete gazdaság ellen.
4. Tekintve, hogy a magánnyomozói tevékenység számos vonatkozásban
hasonlít a polgár-ügyvéd közötti bizalmi viszonyhoz, (titoktartási
kötelezettség, az ellentétes érdekû megbízások elvállalásának tilalma) a
Javaslat egyes elemeiben elfogadta az ügyvédségrõl szóló 1983. évi 4.
számú tvr., valamint az annak végrehajtásáról szóló 6/1983. (VII. 28.) IM
rendelet egyes megoldásait.
5. A magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi vállalkozói
tevékenység folytatásának elõfeltétele a Javaslat szerint változatlanul
a rendõrhatósági engedély marad.
A Javaslat az egyéni vállalkozóval, a gazdasági társaság vezetõ
tisztségviselõivel szemben is fokozott követelményeket támaszt,
függetlenül attól, hogy a érintett személyesen végezné-e az engedélyezni
szükséges tevékenységet vagy éppen szervezné, irányítaná azt.
6. A vállalkozások tevékenységét a rendõrség - az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint - ellenõrzi,
ugyanakkor e jogosultsága nem terjedhet ki a szerzõdések tartalmának
megismerésére.
A rendõrség a kérelemben szereplõ, másrészt a hatósági döntést igénylõ
adatokról nyilvántartást vezet, illetve az ilyen adatok változtatását
regisztrálja.
7. Kriminálpolitikai szempontból szükségesnek tartja a Javaslat az ún.
foglalkozási összeférhetetlenségi norma fenntartását.
E rendelkezés hatályosulásával a Javaslat legalábbis korlátozni kívánja a
"kapcsolati tõke" hasznosításának lehetõségét, azt, hogy a magánnyomozást
folytatni kívánók korábbi hivatali kapcsolataikat használhassák fel a
megbízások teljesítése érdekében, s a közhatalmi szervezet számára
megismerhetõ adatokat kifürkészhessék. Tapasztalatok szerint elsõsorban a
bûnüldözõ szervek birtokában lévõ "operatív" információk azok, amelyek a
megrendelõi igények középpontjában állnak, ezért az ilyen gyakorlat
alapvetõ büntetõeljárási érdekeket is sérthet.
E szabály arról is szól, hogy a rendkívül drágán, államköltségen
kiképzett, nyomozóhatósági jogkörrel rendelkezõ szervezetek tagjai
esetében némiképp gátat szabjon a tömeges pályaelhagyási törekvéseknek.
8. A Javaslat abból az elvi alapállásból indul ki, hogy a
magánnyomozást, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet
folytatót megilletõ jogok és kötelezettségek körének az õt megbízó polgár
jogi helyzetéhez kell idomulnia. Az ilyen szolgáltatás tehát nem
irányulhat olyan igények kielégítésére, amelyeket a jogszabályok a megbízó
polgár számára is tiltanak, illetve amely jogosítványok gyakorlását a jog
a közhatalmat gyakorló szervezetek számára tartja fenn.
A fentiekbõl következõen a személy- és vagyonvédõk a szolgálat ellátása
során valójában azt tehetik, amit bármely polgár tehet a jogos védelmi, a
birtokvédelmi és a végszükségi pozícióban.
9. Alapvetõ kriminálpolitikai érdekek fûzõdnek ahhoz, hogy az ilyen
szolgáltatásokat rendezõ jogszabályok olyan különös garanciákat is
tartalmazzanak, amelyek megléte minimálisra csökkentheti a megbízó
(megrendelõ) kiszolgáltatottságából eredõ kockázati tényezõket. Ezt a
célt - többek között - speciális elõéleti követelmények útján lehet
biztosítani.
A Javaslat a szolgáltatás valamennyi szegmentumával szemben azonos
kívánalmakat fogalmaz meg. Ezért nemcsak a magánnyomozást, illetve a
személy- és vagyonvédelmi tevékenységet személyesen végzõtõl követeli meg
a pontosan körülírt személyi elõfeltételeknek való megfelelést, hanem a
szolgáltatás személyes gyakorlásában, szervezésében, irányításában részt
nem vevõ egyéni vállalkozótól, a társaság vezetõ tisztségviselõjétõl,
továbbá a vállalkozás olyan tagjaitól, alkalmazottjaitól is, akik csupán
szervezik, irányítják, koordinálják e tevékenységet.
10. A Javaslat új közigazgatási (felügyeleti) bírságfajtát vezet be az e
körbe tartozó jogsértések eredményesebb szankcionálása érdekében, a
vállalkozást sújtó ún. felügyeleti bírság jogintézményét.
Egy ilyen igazgatásrendészeti szankció bevezetésének jogpolitikai indoka
az, hogy a vállalkozás részére adott rendõrhatósági engedély bevonása vagy
a természetes személy jogsértõvel szemben kiszabható szabálysértési
bírság, illetve a magánnyomozói, a személy- és vagyonõri igazolvány
bevonása esetenként alig-alig jelenthet visszatartó erõt a jogsértésben
rendre "vétkes" vállalkozás számára.
11. A Javaslat szerint a vállalkozás keretében végzett személy- és
vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló
törvény végrehajtási szabályait belügyminiszteri rendelet tartalmazza
majd.
E rendelet szabályozná a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozó Szakmai
Kamara megalakulására, tagjai nyilvántartására, az engedély és az
igazolvány iránti kérelem tartalmára, mellékleteire, a kérelem
elbírálására, a jogosult adatközlési kötelezettségére, az igazolvány
kezelésére vonatkozó kérdéseket.
Ugyanakkor a személy- és vagyonõr, a vagyonvédelmi biztonságtechnikai
tervezõ, szerelõ, a magánnyomozó, a rendész szakképesítés szakmai vizsga-
és vizsgáztatási díjait, illetve a szakképzés megkezdésének és
folytatásának feltételeit, továbbá a szakképesítés megszerzéséhez
szükséges vizsgát szervezõ intézmények körét, illetve e szakmák szakmai és
vizsgakövetelményeit miniszteri szintû jogszabályok rendezik.
A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a
magánnyomozói tevékenységre vonatkozó szabályrendszer tehát kétszintû
lenne, így kormányrendelet megalkotását a Javaslat nem tartja
indokoltnak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
Általános rendelkezések
Az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-a tételesen meghatározza a törvény tárgyi és személyi
hatályát, a részletes szabályozást megelõzõen rendelkezik a kamarai
tagság kötelezõ voltáról, továbbá egy összeférhetetlenségi szabályt is
tartalmaz. Ezen rendelkezés meg kívánja akadályozni, hogy a hivatásos
állomány az állami rendvédelemben birtokolt kapcsolatait,
információit a "piaci rendvédelem" területén kamatoztathassa. A Javaslat
ugyanakkor nem zárja ki, hogy a fegyveres szerv hivatásos állományú
tagja - az erre irányuló törvényi rendelkezések megtartásával -
szabadidejében személy- és vagyonvédelmi, magánnyomozói,
biztonságtechnikai vállalkozás alkalmazottja lehessen.
A 2-3. §-okhoz
A Javaslat - összefüggésben a részben kötelezõ kamarai tagsággal - a
profilkényszer mellett kötelezte el magát: az értelmezõ rendelkezések
körében (47.§ 8. pontja) sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyek
tartalmuk szerint összefüggnek a személy és vagyonvédelemmel, illetve a
magánnyomozással.
További indok a profilkényszer mellett, hogy növeli a szervezet
hatékonyságát, másrészt nem kívánatos, hogy felfegyverzett, úgymond
"magánrendõri" vállalkozások a gazdaság egyéb szféráiban is
közvetlenül, tulajdonosuk útján érdekeltek legyenek, így teremtve meg
annak a lehetõségét, hogy erõfölényükkel illegális módon visszaéljenek.
A Javaslat nem lát indokot arra, hogy a hatálya alá tartozó
tevékenységeket csak meghatározott gazdasági társasági formában
végezhessék, így elveti a formakényszert. A piaci realitások azonban -
elsõsorban a vagyonvédelem és a biztonságtechnika területén - egyre
inkább a jelentõs tõkeerõt igénylõ társasvállalkozások irányába
tolják el ezt a területet.
A rendõrhatósági engedély kiadásának feltételei
A 4-5. §-okhoz
A Javaslat egyfelõl a vállalkozás, másrészt a konkrét tevékenység
folytatásának jogszabályi feltételeit tartalmazza. A vállalkozás
gyakorlásához a rendõrség - mint a személy- és vagyonvédelmi, illetve
magánnyomozói tevékenység "szakhatósága" - adja ki az engedélyt,
illetve a tevékenység folytatásához szükséges igazolványt.
Az engedélyezés feltételrendszere értelemszerûen eltér egymástól,
hiszen a vállalkozás esetében a megfelelõ tõkeerõ biztosítása és a piac
megszervezése áll a középpontban, míg a személy- és vagyonõr, illetve a
magánnyomozó tekintetében a szakképesítési és a fokozott elõéleti
követelmények a dominánsak.
E logikának megfelelõen a Javaslat "csak" büntetlenséget követel meg a
vállalkozótól, illetve annak vezetõ tisztségviselõjétõl, ugyanakkor - a
tevékenység fokozott bizalmi jellegére figyelemmel - a személy- és
vagyonõr, illetve a magánnyomozó esetében már magasabb morális
mércének kell érvényesülnie. A büntetõjogi értelemben vett
büntetlenségen túli elõéleti követelmény nem ismeretlen a magyar
jogalkotásban: a szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV.
törvény a szerencsejátékok szervezõivel szemben hasonló feltételt
támaszt.
Ideiglenes igazolvány
A 6. §-hoz
Az ideiglenes igazolvány bevezetésének célja az, hogy lehetõvé tegye
annak a vállalkozói körnek a "rajthoz állását", amely esetében a
tag, az alkalmazott, vagy a segítõ családtag még nem rendelkezik
szakképesítéssel, de szerzõdéses kötelezettséget vállal arra, hogy ezt
belátható idõn belül megszerzi. A másik indok, hogy a tevékenység
végzõje a gyakorlatban szerezze meg a képzést. A Javaslat ügyelt
arra, hogy ezek a személyek csak korlátozott jogosítványokkal
rendelkezzenek. A személy - és vagyonvédelem területén a gyakorlati
ismeretek kizárólag a "terepen", konkrét élethelyzetekben sajátíthatóak
el. A képzés e formája egyben jelentõsen hozzájárul az elméleti ismeretek
sikeres alkalmazásához.
A nyilvántartás, a tevékenység rendõrhatósági ellenõrzése
A 7. §-hoz
A tevékenység valamennyi szegmensének a rendõrség a felügyeleti
hatósága. A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény határozta meg
a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelem, valamint a
magánnyomozás állami kontrolljának fõbb elveit. Ennek szerves részei
az ellenõrzés és az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartása. A
hatóság tevékenysége elsõsorban a szolgáltatás jogszerûségének
ellenõrzését szolgálhatja, és nem sértheti a cégek és megbízóik
gazdasági érdekeit.
Az engedély, illetõleg az igazolvány visszavonása, bevonása, elvétele
A 8-9. §-okhoz
Az érintett rendelkezések azokat a "szankciókat" fogalmazzák meg,
amelyeket a jogsértõ vagy valamely jogszabályi feltétellel nem rendelkezõ
vállalkozóval vagy a tevékenység gyakorlójával szemben a rendõrség
alkalmazhat.
Engedélyköteles tevékenység esetében a jogsértéssel szemben az
államigazgatás leghatékonyabb szankciója a tevékenység legális
folytatásának megakadályozása. A Javaslat ezt a követelményt teljesíti. A
legerõteljesebb hatósági beavatkozást (intézkedést) a tettenért
személy- és vagyonõrrel, illetve magánnyomozóval szemben lehet
alkalmazni.
A személy- és vagyonvédelmi tevékenységet illetve
magánnyomozást folytató kötelezettségei
A 10-12. §-okhoz
A Javaslat kötelezõvé teszi a szerzõdés írásbafoglalását, illetve
meghatározza a nyilvántartandó adatok körét és azok rögzítésének
szabályait. Mindezek egyaránt szolgálják az állami ellenõrzés
hatékonyságát, ugyanakkor elõsegítik mind a megbízó, mind pedig a
vállalkozó érdekeinek érvényesítését. A napló létesítésének
kötelezettsége a minimális feltétele annak, hogy a rendõrhatósági
ellenõrzés egyáltalán érvényesíthetõ legyen.
A 12. § (1) bekezdése elvi jellegû rendelkezést tartalmaz: a megbízó
jogállását a megbízott nem lépheti túl, hatósági jogkört tehát a
Javaslat nem adott az érintett személyi körnek. A Javaslat - 12. §
(2)-(3) bekezdése - kifejezetten megköveteli az ilyen tevékenységet
folytatóktól, hogy a külvilág felé - formaruhájuk, jelzéseik
segítségével - jelezzék ezt a státuszukat.
II. fejezet
A személy- és vagyonõrre, illetve a magánnyomozóra
vonatkozó különös rendelkezések
A személy- és vagyonõrre vonatkozó szabályok
A 13-15. §-okhoz
A fenti rendelkezések részletesen tartalmazzák a személy- és
vagyonõrök "intézkedési" jogosítványait, azokat a cselekvési
lehetõségeket, melyek az egyes szolgáltatásfajtákhoz (objektumvédelem,
pénzszállítás, rendezvénybiztosítás stb.) kötõdnek. Megoldást
kínálhatott volna a jól ismert jogos védelmi, végszükségi, illetve
birtokvédelmi helyzetre történõ hivatkozás. Jónéhány esetben azonban
jogalkalmazás számára is nehezen értelmezhetõek azok a
konfliktushelyzetek, amelyek jogi szempontból ilyen pozíciót
eredményeznek.
Garanciális megfontolásból tehát a Javaslat részletezi, hogy a
szolgáltatók milyen eszközökkel rendelkezhetnek, s azokat milyen
helyzetekben és miképpen alkalmazhatják. E részletszabályok
megkönnyítik a jogos védelmi vagy ahhoz hasonló helyzetek felismerését.
A magánnyomozóra vonatkozó szabályok
A 16-20. §-okhoz
A magánnyomozó jogállása a megbízóéhoz igazodik, tevékenysége abban
merül ki, hogy ellenérték fejében gyûjt információkat megbízása
tárgyáról anélkül, hogy valóságos "nyomozati" jogkörrel rendelkezne. A
hatályos titokvédelmi szabályok tehát a magánnyomozót éppúgy kötik, ahogy
a megbízót. A Javaslat három olyan esetkörben tiltja kifejezetten az
ilyen jellegû információgyûjtést, ahol az adott tevékenységet végzõk
személye, illetve maga a tevékenység vagy annak valamely eleme esik
különleges jogszabályi védelem alá.
A harmadik személyektõl megszerzett adatok tekintetében ugyan a
magánnyomozót titoktartási kötelezettség terheli, ugyanakkor a Javaslat
szerint a hatósági, bírósági eljárásokban erre vonatkozóan még relatív
mentesség sem illeti meg, tehát a tanúzási kötelezettsége teljes körû.
A 19. § - az ügyvédekre vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan - megtiltja,
hogy a vállalkozó ellentétes érdekû megbízók ügyében egyszerre
eljárhasson. A magánnyomozó birtokába jutott személyes adatok védelme
indokolja, hogy a felhasználást követõen ezek az adatok vagy azonnal
megsemmisítésre kerüljenek, vagy pedig - felhasználás hiányában - a
szerzõdés megszûnését követõ öt éven belül azokat a vállalkozó legyen
köteles megsemmisíteni.
III. fejezet.
A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara
A 21-22. §-hoz
A Javaslat egyik legfontosabb célja volt, hogy az érintett egyéni
vállalkozói kör szakmai kamaráját - a kötelezõ tagság elve alapján -
mint autonóm szervezõdésû köztestületet létrehozza. A Javaslat a kamara
feladatait egy kétszintû szervezetrendszer (területi és országos szervek)
hatáskörébe utalja. E szervek feladataik ellátásához megfelelõ jogi
önállóságot igényelnek, ezért a Javaslat jogi személyiséget biztosít
számukra.
A kamarai önigazgatás tartalmát két forrás határozza meg: a kamara
tagjai jogaikat a Javaslatban megállapított szabályok, valamint a kamara
alapszabályában meghatározott normák alapján gyakorolják. A Javaslat a
kamara mûködéséhez nélkülözhetetlen négy olyan tárgyat jelöl meg,
amelyekrõl az alapszabályban kell rendelkezni.
A kamara feladatai
A 23. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza azokat a tartalmi kereteket, melyek
között a kamara érdekképviseleti, illetõleg szakmai jellege kifejezésre
juthat, s amelyek egyben behatárolják a kamara önkormányzati
igazgatásának, illetõleg részleges közhatalmi jellegének elemeit is. A
feladatok felsorolása természetesen nem lehet teljes körû, hiszen
jogszabályi felhatalmazás alapján a jövõben is mód lesz
feladatbõvítésre.
A kamarai tagsági viszony
A 24-26. §-okhoz
A Javaslat a kamara szervezeti felépítésének alapegységeként a területi
szerveket határozza meg, így a tagsági viszonyt is a területi
szervekhez köti. A Javaslat megjelöli a kamarai tagsági viszony
megszûnésének eseteit, továbbá részletesen rendelkezik a kamarai tagok
jogállásáról.
A kamara szervezete és mûködése
A 27-32. §-okhoz
A Javaslat a kamara mûködése szempontjából meghatározónak az országos
szervezetet alkotó képviseleti, ügyintézõ és ellenõrzõ szerveket
tekinti. A kamarai hatáskörök megoszlása szempontjából kiemelt
jelentõsége van a kamara "parlamentjének", az országos küldöttgyûlésnek,
amely a Javaslat szerint megalkotja az alapszabályt, az éves
költségvetést, megválasztja, illetve visszahívja az országos szervek
tisztségviselõit, dönt a tagdíjfizetés elveirõl.
Az országos küldöttgyûlés a területi szervek küldötteibõl tevõdik össze,
összehívásának, mûködésének és határozathozatalának legfõbb szabályait
a Javaslat, míg a kamara elnökségének, felügyelõ és etikai bizottságának
mûködésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az összeférhetetlenségi
szabályokat az alapszabály határozza majd meg.
A területi szervezet
A 33-34. §-okhoz
A Javaslat széles hatáskört biztosít a területi szervezeteknek. A
területi küldöttgyûlés - az országos küldöttgyûléshez hasonlóan - a
területi szervezet legfõbb képviseleti szerve, amelynek feladatait -
ha a tagok száma a kétszáz fõt nem éri el - a közgyûlés látja el.
A kamarán belül - a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói
szakma erõs belsõ differenciálódására tekintettel - a Javaslat négy
tagozat létrehozását teszi lehetõvé, melyek feladatairól az
alapszabálynak kell rendelkeznie.
Etikai eljárás
A 35-36. §-okhoz
A Javaslat háromféle típusú szabályszegést minõsít etikai vétségnek: a
szándékos - törvénysértõ - szakmai szabályszegésen kívül idetartozik a
kamara által meghatározott etikai szabályok megszegése, valamint a
tagsági díj nem fizetése. A Javaslat lehetõvé teszi a
felelõsségrevonásra irányuló párhuzamos eljárások lefolytatását.
Az etikai eljárás lefolytatásának eredményeképp a Javaslat kétféle
szankciót helyez kilátásba: az enyhébb megítélésû szabályszegések esetére
a figyelmeztetést, a súlyosabb esetkörben pedig a komoly
egzisztenciális hátrányt jelentõ kizárást, amely - a kamarai
kényszertagságból eredõen - a tevékenység további folytatásának akadályát
képezi.
Az etikai eljárás lefolytatása
A 37-40. §-okhoz
A Javaslat lényegében a munkajogi (közalkalmazotti) fegyelmi eljárás
szabályozási modelljét követi, s csak a kiszabható intézkedések, illetve
a határozathozatali, valamint a jogorvoslati rend tekintetében fogalmaz
meg értelemszerûen eltérõ rendelkezéseket. Az elnökség "elsõfokú"
határozata ellen az érintett fellebbezhet a küldöttgyûléshez, ennek
határozatával szemben pedig megilleti a közigazgatási bírósághoz
fordulás joga.
A Javaslat a belügyminiszter részére törvényességi felügyeleti jogot
biztosít. E jogkörében megilletik azok a tételesen felsorolt
jogosítványok, amelyek a kamara törvényes mûködésének felügyeletéhez,
illetve ennek helyreállításához szükségesek.
A kamara választása
A 41-43. §-okhoz
A Javaslat ideiglenes szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy a
kamarai szervek elsõ választása megtörténhessen. Az elsõ választásokig
nélkülözhetetlen szervezési feladatokat a Javaslat az egyéni vállalkozókat
is képviselõ, a személy- és vagyonvédelmi és magánnyomozói szövetségek
által létrehozott ún. Szervezõ Bizottságra bízza.
A Javaslat valamennyi képviseleti szerv tagjának megválasztását a területi
kamarai szervezet tagjának jogává teszi. Választásra egyenértékû
szavazati joggal az igazolvánnyal rendelkezõ egyéni vállalkozó jogosult.
A területi elv érvényrejuttatását célozza, hogy a kamara bármely
testületi szerve tagjának, illetve a kamara elnökének csak a területi
szerv küldötte választható.
IV. fejezet
Felügyeleti bírság
A 44-45. §-okhoz
A személy- és vagyonvédelem a maga közvetlen katonai módon szervezett,
fegyveres, formaruhás jellegû megjelenési formájában jó néhány
hasonlóságot mutat a közhatalom rendészeti típusú mûködéséhez. Éppen ezért
meghatározó jelentõségû, hogy az ebben a körben elkövetett
jogsértésekhez az állam milyen súlyú szankciókat fûz. A fentiekre
tekintettel a Javaslat - eltérõen a jelenlegi kormányrendeleti szintû
szabályozástól - az ilyen típusú szolgáltatók súlyosabbnak értékelt
jogsértései esetében nem elégszik meg a szabálysértési
felelõsségrevonással, és bevezeti az ún. felügyeleti bírság intézményét.
A Javaslat pontosan rögzíteni kívánja a bírság kiszabásának jogalapját,
tételesen felsorolja, hogy milyen normasértések minõsülnek súlyos vagy
ismételt szabályszegésnek.
Vegyes és értelmezõ rendelkezések
A 46-47. §-okhoz
A Javaslat a rendõrség hatósági, felügyeleti eljárására nem állapít
meg külön szabályokat, arra az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A gyakorlatban a tevékenység végzésére jelenleg irányadó kormányrendelet
számos ponton értelmezési problémát jelentett, mind az érintett
vállalkozói kör, mind pedig a jogalkalmazó szervek számára. A Javaslat
éppen ezért nyolc pontban határozza meg azokat a legfontosabb
fogalmakat, melyek pontos tartalma nélkülözhetetlen a tevékenység
végzése, illetõleg eredményes hatósági felügyelete számára.
A törvény hatálybalépése, felhatalmazó rendelkezések
A 48-49. §-okhoz
A Javaslat "csupán" három hónap felkészülési idõt ad a felügyeleti
szervek számára, hiszen az érintett szolgáltatások a gyakorlatban már
mûködnek, s az engedélyezési rendszer - a kamara kivételével -
alapvonalaiban megtartja a kormányrendeletben szabályozottakat.
A közületi szerveknél mûködtetett üzemrendészeti tevékenység régóta
felülvizsgálatra szorul, így nyilvánvalóan nem a Javaslat tárgya, hogy
ezt a - nem vállalkozói alapra épülõ - vagyonvédelmi kört újraszabályozza.
A Javaslat azonban felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy ezt a
területet - az idõközben lezajlott társadalmi változásokra tekintettel -
felülvizsgálja, s ha, szükséges újraszabályozza.
A Javaslat tételesen felsorolja a törvény hatálybalépéséhez
elengedhetetlen szabályozási tárgyakat, amelyeket miniszteri rendeletben
kell meghatározni.