ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Kérdés: A szegedi nagybani piac ügye.
Dr. Gál Zoltán úrnak
a Magyar Országgyûlés Elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
az Alkotmány 27. § és a Házszabály 91. § (1) bekezdése alapján Kuncze Gábor
belügyminiszter úrhoz az alábbi
í r á s b e l i k é r d é s t
intézem:
Tisztelt Miniszter Úr!
Rendkívül hosszas küzdelem után végre eljött a pillanat, amikor teljes
felelõsséggel leírhatom Önnek, hogy a téma, amellyel kapcsolatban ismételten
kívánok intézni Önhöz, csupán arra korlátozódik, hogy két állítás közül melyik
alakul valós tényeken, és a kettõ közül melyik állítás igaz.
Szegeden a nagybani zöldség-gyümölcs piacok kérdésében 1997. június 16-án
napirend utáni felszólalásomban részletesen elemeztem a helyzetet és a
tennivalókat.
Megtisztelõ volt számomra - annak ellenére, hogy Ön személyesen nem
tudott megjelenni - Dr. Vastagh Pál igazság ügyminiszter úr kétperces
viszontválasza, amelyben tolmácsolta az Ön állásfoglalását, az általam
benyújtott iratanyag és dokumentáció alapján.
A válaszból kiderült, hogy a hatóságok által korábban említett
konkurenciaharcra való hivatkozás már nem része a miniszteri állásfoglalásnak,
mely nyilvánvalóvá teszi, hogy e kérdésben konszenzus alakult ki közöttünk.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Önök állásfoglalása szerint sem
konkurenciaharcról, hanem törvénysértésrõl van szó.
Ugyanakkor az igazságügy miniszter úr válaszából értelemszerûen adódik az
újabb kérdés, és csak ennek eldöntése esetén juthatunk el a végsõ
"konszenzushoz".
A szakhatósági és közigazgatási állásfoglalások egyértelmûen
bizonyították, hogy törvénysértésrõl van szó, melynek megoldása az igazságügy
miniszter úr, illetve az Ön állásfoglalása szerint a bíróság hatáskörébe
tartozik.
Álláspontom szerint is törvénysértés, mely ugyanakkor sajnos egyben
bûncselekmény is.
Miért is?
1. Leszögezhetjük, hogy a dorozsmai nagybani zöldség- gyümölcs piac
jogellenesen létesült, és mûködött 1996. január 4-ig, míg elvben regisztrációs
engedélyt nem kapott a 35/1995-ös Korm. rend. alapján. (Csongrád Megyei
Bíróság 1996. december 19-i ítélete elsõ fokon.)
2.) A miniszter úr elé általam beterjesztett dokumentumok mind az elõzõ pont
állításait alátámasztják, mind pedig azt a tényt, hogy 1996. január 4-én a
piac regisztrációja törvényellenesen történt, az engedélyek semmisek,
jogszabályilag megalapozatlanok. Ezt bizonyítják az idõközben becsatolt
szakhatósági állásfoglalások, és elsõfokú, valamint másodfokú közigazgatási
határozatok, a bejelentett lakossági panaszok, újságcikkek, a becsatolt fotók,
videofelvételek, melyek továbbra is folyamatosan készülnek az események pontos
dokumentálása érdekében.
Miniszter úrnak teljesen igaza van abban, hogy a megyei közigazgatási hivatal
jogerõs másodfokú közigazgatási határozatát bármelyik fél megtámadhatja az
1997. évi IV. törv. 72. §-a alapján, és e tény azt jelenti, hogy a
határozatban foglaltak végrehajthatóságának ez esetben halasztó hatálya van.
Ugyanakkor ezen törvény 63.§ (1) bek. mondja ki azt is, hogy még az elsõfokú
határozat végrehajtására is halasztó hatállyal bír az ügyfél fellebbezése a
másodfok irányába, "...kivéve, ha a közigazgatási szerv a határozat azonnali
végrehajtását rendelte el."
Ugyanezen szakasz (2) bekezdése a következõket mondja ki:
"A határozat azonnali végrehajtását akkor lehet elrendelni, ha:
a.) életveszély miatt vagy a közbiztonság érdekében az szükséges, illetõleg az
azonnali végrehajtás elmaradása jelentõs vagy helyrehozhatatlan kárral
járna,...
...c) törvény, törvényerejû rendelet vagy kormányrendelet más fontos ok miatt
lehetõvé teszi.
A törvény, mint látható csak bizonyos esetekben biztosít lehetõséget az
azonnali végrehajtás elrendelésére. Ez a felsorolás látszólag egyes
helyzeteket konkrétan is megnevez, azonban a megfogalmazásból nyilvánvalóan
következik, hogy az illetékes hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik
eldönteni, hogy az adott esemény bekövetkezett-e vagy bekövetkezhet-e.
Az ilyen esetekben megkönnyítheti a hatóság helyzetét az a tény, hogyha
az Áe. 75. §-ban foglaltak fennállnak, azaz hogy jogerõs ítélet állapította
meg azt, miszerint
"a közigazgatási szervnek az ügyben eljáró dolgozója a kötelességét a büntetõ
törvénybe ütközõ módon megszegte, és ez a közigazgatási szerv határozatát
befolyásolta."
Jelen esetben a törvénysértést az elsõ és másodfokú hatóság
megállapította, azonban a bíróságon ezen határozatok megtámadhatók. A
végrehajthatóság idõpontja, az egy külön kérdés!
Felmerül annak a kérdése tehát, hogy hol az a határ, mi a mérlegelési
szempont, amely egy határozat azonnali végrehajthatóságának eleget tesz.
Pontosabban, lehet-e olyan körülmény, vagy melyik az az eset, amelynek
bekövetkezése esetén a hatóságnak kvázi kötelessége kimondani az azonnali
végrehajtást, függetlenül attól, hogy azt a bíróságon megtámadják-e vagy sem.
Sok más egyéb eshetõség mellett a másodfokú határozatban kimondott
törvénysértés esetén, amennyiben az nyilvánvaló tényeken alapul, hogy a
törvénysértés bûncselekményi tényállást is kimerít, mindenképpen indokolt a
végrehajthatóság azonnali kimondása. Egy közigazgatási, államigazgatási
apparátusnak egyértelmûen tudnia kell azt, hogy melyik eljárás tartozhat a
mérlegelés kategóriájába, és melyik az az esemény vagy cselekmény, amelyik
valós veszélyhelyzet, illetve a törvénysértés egyben bûncselekmény is, és
reális veszélye áll fenn annak, hogy egy nem várt esemény bekövetkezése esetén
a törvénysértés emberéletekbe kerüljön. (Lengyelországban egy 1997. márciusi
viharban leszakadt elektromos vezeték 20 ember halálát okozta.)
Mindazon hatósági, közigazgatási, államigazgatási szervek - beleértve a
belügyminisztériumot, magát a minisztert is - akik egy adott ügyben megfelelõ
információval rendelkeznek, intézkedésre jogosultak, kötelezettek, vagy arra
lehetõségük van, kötelesek mindent megtenni annak érdekében, hogy a szükséges
azonnali intézkedéseket megtegyék, melyek között elsõdleges a bûncselekmény
elkövetésével okozott törvénysértés megszüntetése és megakadályozása,
különösen akkor, ha az egyben az emberek testi épségét is veszélyezteti.
Bizonyára elkerülte a figyelmét Igazságügy és Belügyminiszter Úrnak a
147/1994. (XI.17.) Korm. rendelet néhány paragrafusa, mely a belügyminiszter
feladat- és hatáskörérõl szól, miszerint egyebek között a 3. § (1) alapján a
Belügyminiszter a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos feladatkörében:
f) "Összehangolja a polgármester, a jegyzõ, a képviselõ-testület hivatalának
ügyintézõje által ellátott államigazgatási feladatok ellenõrzésére irányuló
tevékenységet."
g) "Irányítja a megyei, fõvárosi közigazgatási hivatalok tevékenységét."
E két pont éppen azért született, hogy az ellenõrzés, felügyelet révén a
visszaélés elkerülhetõ legyen egy önkormányzati és egyben hatósági intézkedés
meghozatalával.
E két pontban megfogalmazott feladatkörére figyelemmel kérem Miniszter
Urat, hogy a felsorolt hivatalok, hatóságok konspiratív magatartásának
eredményeként mûködõ dorozsmai piac tevékenységének ellenõrzésére jelöljön ki
haladéktalanul olyan független szakmai bizottságot, aki nemcsak a felsorolt
apparátusok és személyek tevékenységét, de magának a piac mûködésének a
jogszerûségét is ellenõrzi, beleértve a helyi elképzelések realitását is a
rendelkezésre álló számadatok tükrében, hiszen jelenleg 600 MFt közpénz érdemi
hasznosításról, valószínûsíthetõen elherdálásáról van szó.
Kérem Miniszter Urat, hogy az ellenõrzés lebonyolításában személy szerint
is részt vehessek annak érdekében, hogy a rendelkezésemre álló dokumentumok
maradéktalanul értékelésre kerüljenek. Egyidejûleg kérem azt is, hogy az idõ
sürgõsségére való tekintettel a bizottság a munkáját 15 nap alatt végezze el,
és egyidejûleg a kész jelentést Öntõl ezen határidõn belül át is vehessem.
Az intézkedés sürgõsségét úgy érzem maradéktalanul alátámasztják az
általam eddig becsatolt dokumentumok, hiszen az ügy évek óta húzódik, és a
körülötte lévõ problémahalmaz csak egyre növekszik, mely azon túl, hogy
emberek életét zavarja, ellehetetleníti, veszélyezteti, gátat szab egy, a
régiót alapvetõen érintõ gazdasági ágazat, azaz a mezõgazdaság fejlõdésének,
mely számára azonnal új, távlatos lehetõségek nyílnának, ha néhány ember
bûncselekményt kimerítõ magatartása ezt nem akadályozná meg - a
valószínûsíthetõen kizárólag saját önös érdekükben folytatott cselekménnyel -,
ami gazdaságilag és szakmailag irracionális és megmagyarázhatatlan.
Nem kívánok hosszas felsorolásba bocsátkozni, hogy melyik szakhatóság
vagy közigazgatási szerv mikor és hogyan élt vissza hivatali hatalmával,
hogyan konspiráltak az ügy kapcsán, azonban néhány esetet mégis ki kell
emelnem, illetve ehhez meg kell határozni a jelenlegi bûncselekményi
tényállást.
A korábbi írásbeli kérdésemre Ön 1997. május 09-én adott választ, melynek
minden állítása valótlan volt. Ezt a tényt mondatról mondatra dokumentumokkal
alátámasztottan bebizonyítottam az Ön számára.
Azok az emberek, akik az Ön részére tájékoztatást adtak kérdésem
megválaszolására, kimerítették a hivatali hatalommal való visszaélés fogalmát,
mely további vizsgálat esetén a csalás lehetõségének felmerülését is
eredményezheti.
Azok az emberek, akik nyilvánvalóan ismerik az elsõ- és a másodfokú hatóság
határozatát, közremûködtek meghozatalában, vagy jelenleg intézkedésre
jogosultak lennének a 147/1994 (XI.17.) Korm. rend. 2. § (1) f) és g) pontja
alapján, nem hivatkozhatnak arra, hogy az ügyben kizárólag a bíróság illetékes
dönteni, hiszen itt olyan bûncselekményrõl van szó, amely emberek életét
közvetlenül veszélyezteti, és ezért nemcsak hogy törvényi, de mondhatjuk,
állampolgári és alkotmányos kötelessége mindenkinek, hogy ilyen szituációban a
tõle telhetõt és elvárhatót megtegye. Szakember számára egyébiránt
kapcsolódónak tekinthetõ a rendelet 1. § d) pontja, 3. § (1) c), d) pontja,
(2) j), 4. § (2) a) esetében külön figyelemmel az Áe. 2. § (5)-ével való
harmonizációra. Az ügy ismeretében nyugodtan elmondhatjuk, hogy az említett
jogszabályhelyeket nemcsak lehetõsége, de kötelessége is figyelembe venni a
Belügyminiszternek. Esetünkben ezen elvek érvényesülésének nem szerezni
érvényt ugyanolyan tisztességtelenség, mint amit a helyi szintû közigazgatási
apparátus dolgozói követnek el, nem szólva az oly sokszor emlegetett
szakmaiság kérdésérõl.
A jogerõre emelkedett Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal határozatában
foglaltak be nem tartása, illetve a határozat azonnali végrehajtásának
mellõzése egyértelmûen kimeríti a Btk. 171. §-ban foglaltakat. (Ezek a
magasfeszültség alatt elhelyezkedõ tömeges tartózkodási helyek, az alatta
tartózkodó fémvázas bódék, illetve más szakemberek által egyéb
életveszélyesnek minõsített körülmények (tüzivízhálózat hiánya, 147/1994 (XI.
17.) Korm. rendelet 5. § (3) d) és e) pontja.) A magasfeszültség
védõtávolságának - hatóság által is tudott - be nem tartása olyan nyilvánvaló
veszélyhelyzet, mely a tûzvédelmi, munkavédelmi szabályok szándékos megsértése
és fenntartása, ezért a gondatlanság tényállása fel sem tételezhetõ.
Jelenleg a területen uralkodó közlekedésbiztonsági és ezáltal
közbiztonsági állapotok pedig maradéktalanul kimerítik a Btk. 186. §-ban
foglalt tényállást, hogy a környéken lakók alkotmányos jogairól, azaz éjszakai
nyugalmuk zavarásáról már ne is beszéljünk.
A felmerülõ közlekedés- és közbiztonsági problémák abból adódnak, hogy a
jelenlegi helyszín nagysága és elhelyezkedése alkalmatlan e funkció
betöltésére, és többszörös nagyságrendû bõvítése nélkül nem létezhet olyan
szakmai megoldás, mely a problémák legalább rövidtávú megoldását is
jelenthetné.
A jelenlegi problémát az okozza, hogy az önkormányzat, illetve a jegyzõ
ÁRT (Általános Rendezési Terv) nélkül - illetve késõbb annak meghamisításával,
azaz okirathamisitás útján - majd egy fiktív ÁRT-vel, mind a mai napig RRT
(Részletes Rendezési Terv), terület-felhasználási, építési, használatbavételi
engedély nélkül, egy önkormányzati döntés alapján helyezte minden jogalap
nélkül e területre az un. önkormányzati piacot, és ezt a megyei közigazgatási
hivatal jóváhagyta.
Fentiek alapján nyilvánvalóan látható, hogy a törvénysértés ténye minden
kétséget kizárt, de ezzel együtt maradéktalanul bizonyítható az is, hogy egyes
személyek visszaéltek hivatali hatalmukkal, csaltak, okiratot hamisítottak és
ezért alakulhatott ki a jelenlegi helyzet. Ennek megoldása nem a bíróság
hatáskörébe, hanem a közigazgatási apparátus hatáskörébe tartozik, jelen
esetben annak legfelsõbb szerve, a Belügyminisztérium köteles azonnal
intézkedni, ellenkezõ esetben felmerülhetnek további, az összefonódással,
konspirációval kapcsolatos kérdések is.
Ebben az ügyben a bíróság is a tények alapján és mérlegelés alapján fog
dönteni. Az Ön válasza Miniszter Úr csak idõhúzás, és a felelõsség áthárítása,
mely egy esetlegesen bekövetkezõ vis maior, baleset esetében a fentiek
ismeretének alapján már aligha lehetséges.
Miniszter úr, az Ön által látott fotók a piac szebbik arcát mutatják
ahhoz képest, ahogy az éjszaka és szezonális napokon kinéz, megbénítva sokszor
egy országrész forgalmát.
Mint azt Ön is tudja, létezik egy alternatív, kultúrált, a régió
mezõgazdaságának garantált fejlõdési lehetõséget biztosító, kifogástalan
infrastruktúrával rendelkezõ terület. Összehasonlítva a két terület fotóit,
európai gondolkodású ember józan ésszel nem mondhatja azt, hogy itt
konkurenciaharcról van szó. Az elsõ normális kérdés csak az lehet:
ki engedte meg Dorozsma mûködését, ki az a szakember, aki a felelõssége
tudatában erre engedélyt adott.
Aki ezt nem látja be, az önmagát minõsíti.
Tehát ha nem konkurenciaharc, hanem törvénysértés, és ráadásul
bûncselekmény, akkor vajon miért nem lehet intézkedni, kinek az érdeke lehet
ez? Úgy látszik, ilyen államigazgatási ügyintézés mellett ma Magyarországon
legjobb üzlet a törvénysértés? Valószínû, mert mire a törvényességnek érvényt
lehet szerezni, akkorra az illetõ meggazdagodik.
Belügyminiszter Úr! Ha 1997. nyarán az általam benyújtott fotók alapján a
Dorozsmán jelenleg közismert állapotokat, az Európai Unióhoz csatlakozni
kívánó Magyarország parlamentje, kormánya, miniszterei, hivatalai
fenntarthatónak ítélik meg, és létjogosultságának eldöntésére csak és
kizárólag a magyar független bíróságot tartja hivatottnak, egy minden
tekintetben felvállalható európai megoldással szemben, akkor meg kell hajolnom
a törvény betûjének ereje és idõt rabló mechanizmusa elõtt, melyek úgy
látszik, sokszor csak az "egyenlõbb" érdekek érvényesülését szolgálják.
Ha ezt a kialakult helyzetet csak a bíróság ítélete oldhatja meg, hát
tudomásul veszem. A kérdés csupán az marad, hogy ítél a közvélemény és Európa?
Ma még nem tudják, de ha ez a szégyenfolt nyilvánosságra kerül, nem biztos,
hogy büszkék leszünk rá.
Kérem Belügyminiszter Urat, hogy figyelemmel a bûncselekményi tényállás
valószínûsíthetõségére, az általam kért intézkedéseket haladéktalanul tegye
meg - azaz a Megyei Közigazgatási Hivatalt a 147/1994 (XI. 17.) Korm. rendelet
3. § (1) g) pontja alapján kötelezze az 1997. április 28-án kelt. 305-2/1997
sz. határozatának kijavítására olymódon, hogy annak végrehajtását azonnali
hatállyal rendelje el - kérdésemre ezúton adva választ, figyelemmel az Ön
törvény adta lehetõségére, és elsõsorban józan, racionális ítélõképességére,
melyet személyes találkozásunkkor volt alkalmam tapasztalni, és mely késõbb
jelentõsen elõrevitte az ügyet.
Miniszter Úr miért nem szerez érvényt a szegedi nagybani piac ügyében Ön
által ígért közérdekû hatósági intézkedés végrehajtásának - a bírósági
eljárástól függetlenül, - melyre nem csak jogi lehetõsége van, hanem az a
törvényben elõírt kötelezettsége is?
Ezúton is mielõbb kérem az ügyben újabb személyes egyeztetés lehetõségét,
egyben várom mielõbbi válaszát.
Budapest, 1997. június 18.
Tisztelettel:
Pancza István
FKGP
országgyûlési képviselõ