ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Kérdés: A Szegedi-kiskundorozsmai nagybani zöldség-
gyümölcs piac mûködése és az ott kialakult jelenlegi
helyzet tárgyában.
Dr. Gál Zoltán úrnak
a Magyar Országgyûlés Elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §. és a Házszabály 91. §. (1) bekezdése alapján
Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úrhoz az
alábbi
í r á s b e l i k é r d é s t
intézem:
Tisztelt Miniszter úr!
Kérem szíveskedjék írásbeli kérdésemre válaszolni az alábbi témával
kapcsolatban.
A Szeged-kiskundorozsmai nagybani zöldség-gyümölcs piac létesítésével és
jelenlegi mûködésével, az ott kialakult helyzettel kapcsolatosak.
Külön a témával kapcsolatosan felmerült gazdasági és szakmai kérdések
visszásságaival és irracionalitásaival e helyen felesleges lenne foglalkozni,
hiszen errõl külön levélben tájékoztattam a szaktárcát.
Ezen kérdéssel Ön is, illetve maga a tárca és annak alkalmazottai több ízben
találkoztak már különféle beadványok, kérelmek kapcsán, melyeket Ön, illetve a
tárca illetékesei válaszra sem méltattak.
Mindenekelõtt rögzíteni szeretném, hogy az ügy már régóta túlhaladta azon
szakaszát, amikor az illetékesek konkurenciaharcról beszélhettek, és a
gazdasági versenyhelyzet leple mögé bújtathatták hatósági felelõsségüket.
Idõközben többszörösen megállapítást nyert az említett intézmény mûködésének
törvénysértõ létesítése és volta.
Az a tény, hogy létezik egy lényegesen nagyobb, minden tekintetben
kultúráltabb, e szolgáltatásra messzemenõkig alkalmasabb, a szükséges
engedélyekkel rendelkezõ terület, néhány kilóméterre az elõbbiekben
említettõl, amelyik az ilyen jellegû intézményekkel szemben támasztott
igényeket mind a kapacitás, mind a szolgáltatás színvonala tekintetében
maradéktalanul kielégíti, elhanyagolható szempont a valódi kérdés
vonatkozásában.
Minthogy az ügy kapcsán semmilyen tekintetben nem áll fenn szolgáltatási
kényszer, ilyen jellegû hivatkozás a hatóság részérõl nem lehet, ezért
semmiféle diszkrimináció, törvénysértés, vagy egyéb szabálysértés az ügyben
nem engedhetõ meg és nem indokolt.
Tehát nem konkurenciaharcról, nem versenyrõl és szokásokról van szó, hanem
sokkal inkább többszörösen megállapított törvénysértésekrõl és
valószínûsíthetõen bûncselekményekrõl, melyek vonatkozásában az Ön által
irányított minisztérium hatáskörébe tartozó hatóságok, illetve hatósági
személyek is érintettek.
A dorozsmai piac mûködése, üzemeltetése köztudomásúan életveszélyes, zavarja
a környék nyugalmát, ellehetetleníti egy egész lakóövezet életét és
idõszakosan megbénítja egy kisebb országrész forgalmát, ami
megengedhetetlen.
Létezik egy szûk, ismeretlen érdekcsoport, aki mindmáig azon igyekszik
Szegeden, hogy mintegy 600 millió Ft közpénzbõl, egy új részletes rendezési
terv elfogadtatása eredményeként legitimizálhassa egy jövõbeni állapot
szerinti piac mûködtetését - amihez nyilvánvaló érdeke fûzõdhet - továbbá
mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy a hatóságokat félrevezesse
saját érdekeinek érvényesülésére.
Ezen tevékenysége keretében éppen Szeged Megyei Jogú Város következõ
közgyûlésén (1997. július 17-én) kívánja elfogadtatni az említett új RRT-t.
Mind a területi fõépítész, mind a városi fõépítész, mind az 1997-ben
elfogadott ÁRT készítõje tisztában van azzal, hogy az új RRT továbbra is
törvénysértõ, és a valós probléma megszüntetésére nem jelenthet megoldást,
hiszen ha jelenlegi helyszínen rendezik a területet, akkor még annyi autó sem
fog beférni, mint most, holott az igények bizonyíthatóan ennek két-
háromszorosát jelzik.
A probléma abban rejlik, hogy a megnövekedett, és egyre növekvõ forgalom miatt
olyan mértékûvé vált a terület túlzsúfoltsága, amely tarthatatlan. A meglévõ
kapacitás néhány százalékos növelésével szemben a valós igények két-
háromszoros nagyságrendet képviselnek, nem szólva itt a jelentõs nagyságú
területekre váró, szakmai jellegû infrastrukturális igények megjelenésérõl,
melyek kielégítésére e terület jelenlegi nagyságrendjében is alkalmatlan.
Az új RRT nyilvánvalóan törvénysértõ, hiszen a piac területét továbbra is egy
lakóövezet, és a mellette elhelyezkedõ sportpálya védõtávolsága alá kívánja
elhelyezni.
Az 1997. áprilisában elfogadott ÁRT-ben foglaltak egy egészen más nagyságrendû
területre, tömbtelekre tervezték a piacot, amelyben a szomszédos sportpálya,
illetve a szomszédos ipari területek, sõt az azon túli ma még szántó
területeket is e funkciónak rendelték alá. Nyilvánvalóan csak a sportpálya
lebontását az ipari területek megszüntetését, valamint a mezõgazdasági
területek mûvelésbõl való kivonását követõen képzelték el e helyszínre - a már
ezekbõl a feltételekbõl kiinduló RRT elkészítése után - a piacot.
Tehát értelemszerû, hogy a most elkészített új RRT egy fikción alapul, amely
semmiképpen nem harmonizálhat sem a régi, sem az új, ez év áprilisában
elfogadott ÁRT-vel, hiszen a környezõ feltételek tekintetében egészen más
alapokon nyugszik.
Az új ÁRT szerint kijelölt terület adta feltételekhez kapcsolódó és azzal
harmonizáló RRT természetesen feltételezheti, hogy ezen a területen legitim
módon mûködjék egy nagybani piac, azonban nagyságrendje három-négyszerese a
jelenleginek, és a környezetbe való illeszkedése mind a valós üzemelési
körülmények, mind jogszabályi szempontból kifogástalanná tehetõ.
Természetesen ez az eljárás mindenki számára elfogadható és támadhatatlan,
azonban nyilvánvalóan egy egészen más eljárás, mint amirõl jelenleg van szó.
Ez a most elkészített RRT teljes mértékben ellentmond az új ÁRT-nek. Még a
késõbbiek során sem illeszthetõ egy, az új ÁRT-vel konform - az abban foglalt
egész területre vonatkozó - RRT-be. Tehát adott esetben, a most 600 millió Ft-
ért megépítendõ létesítményeket maradéktalanul le kellene bontatni, és
helyettük teljesen újat építeni, újabb költségekért, annak érdekében, hogy az,
az érvényes ÁRT-be illeszkedjen, vele harmonizáljon, mind jogszabályi, mind
üzemeltetéstechnikai vonatkozásában. (Mellékelten becsatoljuk a helyi újság
egyik nyilatkozatát, illetve azokat a jogszabályi kereteket, amelyek az ÁRT
elõkészítése során készült elhelyezési tanulmánytervek alapjául szolgáltak a
különbözõ területek vizsgálatánál.)
A jelenleg elfogadásra váró többszörösen módosított RRT végleges formája nem
járt lakossági fórum elõtt, továbbra is több jogszabályt sért, többek között a
környezõ létesítmények védõtávolságát, illetve a 2/1986 (II. 27) ÉVM rendelet
11.§-ban foglaltakat, mely lakóövezetrõl és bizonyos közlekedési területekrõl
lévén szó, rendkívül szigorú elbírálást igényelnek, ezért semmilyen
körülmények között nem sérthetik az ott lakó, illetve az arra közlekedõ
állampolgárok alkotmányos és alanyi jogait.
Egyszerûen tudomásul kell venni azt a tényt, hogy mind a jelenlegi, mind a
tervezett RRT szerinti piac területe évek óta a szezonális idõszakokban olyan
mértékig feltöltõdik, hogy a piacon belül a közlekedés lehetetlenné válik. A
termelõk jó része a környezõ utcákba szorul - mint a valamikori Bosnyák téren
-, ezért csupán esetleges lehetõsége marad az eladónak termékei
értékesítésére, illetve ha ez sikerül, maga az árucsere az utcában bonyolódik,
vagy ládánként hordják keresztül az árut a zsúfolásig telt piacon.
Ez az RRT, egy olyan szakmainak nevezett anyag, ami kizárólag az emberek
becsapására, ámítására és félrevezetésére szolgálhat, mely szégyen minden
olyan szakmáját értõ és közremûködõ ember számára, aki ehhez a nevét adta, és
ismeri a helyszínen uralkodó körülményeket.
Fentiek igazolására az alábbi 1.számú mellékleteket csatolom be:
1. Az ÁNTSZ Csongrád Megyei és Szeged Városi Intézetének levelei a szentesi
jegyzõhöz. (1996. 06. 28.; 1996.07.04.; 1996. 10. 07.;)
2. A szentesi jegyzõ határozata
3. A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal határozata
4. Az új RRT
5. Az új ÁRT
Nevezett piacról a Csongrád Megyei Bíróság 1996. december 19-i ítéletében
megállapította, hogy az jogellenesen létesült és jogellenesen mûködött 1996.
január 4-ig, amíg jókora késedelemmel - közel negyed év -, a hatóságok
együttes konspirációja révén sikerült a mórahalmi jegyzõ útján
regisztráltatni. (Mellékeljük az 1996. december 19-i bírói szemle
jegyzõkönyvét, a szemlérõl készült fotókat, illetve az ítéletet 2. szám
alatt.)
Idõközben tehát több hatóság kezdeményezte a dorozsmai piac regisztrációs
engedélyének felülvizsgálatát, annak alkalmatlansága miatt, majd 1997. március
8-án az ellenõrzésre jogosult szentesi jegyzõ határidõt tûzött ki a
hiányosságok megszüntetésére és a piac regisztrációs engedélyének bevonását
helyezte kilátásba, a határidõ elmulasztása esetén.
A jegyzõ határozatából nyilvánvalóan kitûnik, hogy az ott feltüntetett
hiányosságok már a regisztráció idején fennálltak, tehát a regisztráció
jogszerûsége ily módon visszamenõleges hatállyal is bizonyíthatóan kizárhatóvá
vált.
A szentesi jegyzõ határozatát a megyei közigazgatási hivatal jogerõre emelte
ugyan, de az azonnali végrehajtást törvényellenes módon nem rendelte el,
holott az elsõ fokú hatóság által kitûzött határidõ régen lejárt.
A közigazgatási iratokból kitûnik, hogy a bezáratás nemcsak a határozatban
foglaltak alapján, hanem annak indoklása szerint is lényegesen több ok alapján
volt indokolt, melyekre viszont határozat nem született.
1996-ban maga Szeged város jegyzõje kezdeményezte a terület építésügyi
hatósági felülvizsgálatát, melybõl, mint érdekelt, törvénysértõ módon nem
záratta ki magát. Az sem elhanyagolható tény, hogy ezen építésügyi, hatósági
eljárás mindmáig tart, azaz a piac egy építési területen mûködik, teljesen
szabálytalanul, jogszerû építési és használatbavételi engedély nélkül.
Mellékelten becsatoljuk 3. szám alatt, a fentiekkel kapcsolatos közigazgatási
határozatot.
(Építésügyi ellenõrzési felülvizsgálat elrendelése)
A másod fokú hatóság a jogsértõ számára fellebbezést biztosított - azaz a
Csongrád Megyei Közgazgatási Hivatal - ezáltal legitimizálva a törvénysértõ
magatartást, az emberek zaklatását, éjszakai nyugalmának zavarását, az ott
uralkodó közbiztonsági és közlekedésbiztonsági állapotokat, továbbá a
magasfeszültség létébõl fakadó veszélyeztetést, amelyre törvényes magyarázat
nem adható, legfeljebb a hozzá nem értõk számára fiktív válasz kreálható.
Mellékelten becsatoljuk a lakosság médiákban megjelent panaszainak a
töredékét. (4. sz. melléklet)
Amint az fentiekbõl kiderül, ezen határozatok meghozatalában résztvevõk
egyértelmûen kimerítik a Btk 171.§, illetve 186.§-ban foglaltakat, azon túl,
hogy hivatali hatalmukkal teljes mértékben visszaéltek, amikor határozatukban
fellebbezési lehetõséget biztosítottak a törvénysértõ számára az alábbi
indoklás alapján.
A szentesi jegyzõ és a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal határozata
nyilvánvalóan törvénysértõ, hiszen nem veszi figyelembe az Áe. 63.§ (2)
bekezdése és a 2.§ (5) bekezdésében foglaltakat.
Tekintettel arra, hogy maguk a határozatok nyilvánvaló törvénysértést
állapítanak meg, ezért az Államigazgatási tv. 63.§ (2) bekezdésének
alkalmazása minden tekintetben indokolt, hiszen ez esetben az azonnali
végrehajtás elkerülését nem lehetett mellõzni. A 63.§ (2) bekezdése kimondja,
hogy a határozat azonnali végrehajtását milyen esetben lehet elrendelni.
Ugyanezen bekezdés a.) pontja egyértelmûen fogalmaz a tekintetben, hogy a
törvény a hatóságnak mérlegelési lehetõséget biztosít hatáskörén belül.
Például, "... ha az azonnali végrehajtás elmaradása jelentõs kárral járna".
A törvény e szakasza ugyan külön kitér arra, hogy akkor is lehetõsége nyílik a
hatóságnak a végrehajtás azonnali elrendelésére mérlegelés alapján, "... ha
annak végrehajtása helyrehozhatatlan kárral járna".
Tehát a törvény nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a végrehajtás
azonnali elrendelése mely esetekben kötelezõ. Lehetõségekrõl beszél, úgy
mint:
- "életveszély, vagy közbiztonság miatt az szükséges,"
- "az azonnali végrehajtás elmaradása jelentõs kárral járna,"
- "az azonnali végrehajtás elmaradása helyrehozhatatlan kárral járna."
A 63.§ (2) bekezdés a.) pontja egyrészrõl vagylagosságról rendelkezik,
másrészrõl a hatóság mérlegelési lehetõségérõl beszél, mely mint lehetõség
nyilvánvalóan a jogkörébe tartozik.
Az idézett bekezdés c.) pontja szintén csak lehetõségrõl beszél, miszerint
törvényerejû rendelet, vagy kormányrendelet, vagy más fontos ok kapcsán
lehet az azonnali végrehajtást elrendelni, azonban kötelezettséget ezen
esetben sem ír elõ.
A 35/1995. Korm. rendelet 8.§ (3) bekezdés c.) pontjának - figyelemmel a
meghozott elsõ és másod fokú közigazgatási határozatokra -, kogens
megfogalmazása szerint az Áe. 63.§ (2) bekezdés c.) pontja és 2. § (5)
bekezdése alapján mindkét határozatot hozó illetékes hatóságnak kötelessége
lett volna az azonnali végrehajtás kimondása és írásba foglalása a határidõ
elmulasztásának esetére, illetve rendelkezni az azonnali végrehajtással
kapcsolatos intézkedés mikéntjérõl.
Fentiek elmulasztása olyan törvénysértés, mely több bûncselekményi tényállást
is megalapoz közbiztonsági és közlekedésbiztonsági szempontból.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a 63. § alapján gyakorlatilag szinte
minden államigazgatási eljárás vagy a megyei bíróságon, vagy a legfelsõbb
bíróságon fejezõdik be, az elsõ illetve a másod fokú államigazgatási eljárást
követõen, egy tulajdonképpen fiktív joghézag alapján, kivéve akkor, ha az
illetékes hatóság saját érdeke ezzel ellentétes. Ezért a károsult hosszú évek
pereskedései után, jelentõs nagyságrendû perköltségek viselésével juthat
törvényes jogaihoz, és csak évek elteltével. A kára pedig gyakorlatilag
megtéríthetetlenné válik, hiszen zaklatása, nyugalma, életkörülményeinek
tudottan szándékos ellehetetlenítését évek múltán vajon mivel lehet
rehabilitálni, nem beszélve azokról a versenyhelyzetekrõl, amikor a jogosult
éveken át köteles tûrni, hogy "a törvénysértõ jogalap nélkül gazdagodik".
Álláspontom szerint e joghézagot oldja a törvény 2. § (5) bekezdése, miszerint
az ügyfelek a törvény elõtt teljes egyenlõséget élveznek, és ügyeiket minden
megkülönböztetés, részrehajlás, azaz diszkrimináció nélkül kellene elintézni.
Ezzel összhangban van maga a versenytörvény is, illetve maga az ügyféli
minõség, vagy az Áe. megfogalmazása a tekintetben, hogy minden állampolgárnak
joga van a saját érdekeit védeni, valamint ügyeinek intézése során a
diszkrimináció nélküli elbírálásra, minõsítésre.
Tehát, ha a 63.§ (2) bekezdése alapján kimondjuk, hogy az azonnali végrehajtás
elmaradása jelentõs kárral, veszéllyel jár, illetve más rendelet a
körülményekbõl fakadóan elõírja - ami nyilvánvalóan bizonyított a 26. §
alapján -, akkor a határozatban nem lehet indokolt a törvénysértõ számára
jogorvoslati lehetõséget biztosítani úgy, hogy az azonnali végrehajtás ne
kerülne elrendelésre, azaz a törvénysértõt ne köteleznék cselekedetének
megszüntetésére, és az ne kerüljön ténylegesen is végrehajtásra.
A jog tényleges gyakorlója a hatóság részérõl elvárható intézkedés nélkül
védtelenné válik, hiszen ha az azonnali végrehajtás elmarad, gyakorlatilag
maga a hatóság legitimizálja a veszélyeztetést, a károkozást, azaz például a
zaklatást, vagy a törvénysértõ jogalap nélküli gazdagodását, mely a
továbbiakban a károsult részérõl csak a közigazgatási hatóság elleni perben
érvényesíthetõ, akár a cselekmény megszüntetése, vagy az elmaradt haszna
tekintetében. Ez olyan visszafordíthatatlan gazdasági folyamatokat
eredményezhet, mely teljes jogbizonytalansághoz vezet, és ezért inkább érdemes
törvényt sérteni, mint tisztességesen dolgozni.
Tehát a jegyzõ illetve a hivatal fent említett határozata, mely a fellebbezési
lehetõséget a 62. § (1) bekezdésére alapítja, törvénysértõ, hiszen mindaddig,
amíg maga a szabályszegõ gyakorolhatja jogait és indokolatlanul szedheti annak
hasznait, addig a törvény megsértésével a határozatot hozó kimeríti a Btk.
225. §-át, azaz a hivatali hatalommal való visszaélést, és esetünkben éppen
saját maga gazdagodik jogalap nélkül, a saját határozata alapján, pl. a
szegedi jegyzõ vonatkozásában.
A szegedi jegyzõ még 1996-ban kezdeményezte a terület építésügyi, ellenõrzési
felülvizsgálatát, mivel megállapította, hogy a dorozsmai piac területén
engedély nélküli építkezések történtek. Ez az eljárás mind a mai napig tart, a
hatóság tudtával úgy, hogy a szegedi jegyzõ nem kérte az Áe. 19. §-a alapján
az ügybõl való kizárását, és közben az önkormányzat kizárólagos tulajdonát
képezõ társaság jogalap nélkül szedi az engedély nélküli építmények bérleti
díjából származó bevételt. (Érdemes megjegyezni azt a tényt is, hogy a jegyzõ
az 1995-ben, az Ön által kezdeményezett vizsgálat, ellenõrzési eljárás során,
meghamisított okiratok alapján, szándékosan félretájékoztatta Önt, mind az
ÁRT, mind az építési engedélyek vonatkozásában, hiszen a fent említett tények,
mint információk már akkor a birtokában voltak.)
Fentiek mellett lényegesen fontosabb, hogy jelen esetben a törvénysértések
nemcsak e kategóriát, hanem ennek kapcsán valószínûsíthetõen a
bûncselekményi tényállást is kimerítik, mely elsõ sorban nem gazdasági
kérdéseket, hanem olyan környezetvédelmi és területfejlesztési problémákat
vetnek fel, amelyek a helyszínen, illetve annak környékén élõk alapvetõ
alkotmányos és alanyi jogait érinti, sérti, korlátozza. A törvénysértés
megszüntetése minden olyan embernek kötelessége, akinek erre jogköre,
hatásköre vagy lehetõsége van, mert ellenkezõ esetben - lévén köztudott
dolgokról szó -, nem csak mulasztást, hanem egyértelmûen szándékos
bûncselekményt is elkövet.
Tisztelt Miniszter úr!
Az ügyben kialakult rendkívül durva helyzet, valamelyest tisztességes módon
történõ rendezése érdekében, anélkül, hogy a fentiekben illetve a
következõkben felsorolt jogszabályi helyek valamiféle jogászkodásnak
tûnnének, mégis kénytelen vagyok õket felsorolni - a további ehhez hasonló,
illetve a jelenlegi helyzet megoldása érdekében -, hiszen ezen állapotok
várható bekövetkezését, mintegy két éve jeleztem az illetékes hatóságok,
valamint a Parlament felé, azonban racionális, partneri módon ezeket nem
sikerült rendeznem.
Sajnos mára a kialakult helyzet odáig fajult, hogy a probléma megoldására már
nem marad sok lehetõség, ezért a tények, álláspontok, jogszabályok írásba
foglalása elengedhetetlenné vált a további vitaalapok elkerülése érdekében.
43/1990.(IX.15.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és területfejlesztési
miniszter feladat- és hatáskörérõl
A miniszter részvétele a kormányzati munkában
1.§ (1) bek. h) felelõs saját feladat - és hatáskörében az európai
integrációból eredõ feladatai végrehajtásáért és integrációs szakmai
kapcsolatai szervezéséért, irányításáért. Ennek megfelelõen biztosítja a
szükséges szervezeti és személyi feltételeket.(1995. tavaszán az állatvásár és
a nagybani zöldség-gyümölcs piac e helyszínen, az Ön által is tudottan
egyidejûleg mûködött.)
Én magam jó néhányat tudok a saját területemen, mely éppen az Ön hatáskörébe
is tartozik, és megoldása bizton elõre vinné az ország szekerét, azonban
elõtte az alapokat kell tisztázni, hogy a jelenlegihez hasonló esetek ne
fordulhassanak elõ büntetlenül a hatóság berkein belül.
A miniszter irányító jogköre
2.§ (1) a miniszter látja el- jogszabályban meghatározott körben - a
környezetvédelem, a természetvédelem, a területfejlesztés és az építésügy
központi irányítását.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak érdekében feladatkörében jogi szabályozási
(rendeletalkotás), jogalkalmazási (hatósági), felügyeleti, ellenõrzési és
szervezõ, valamint összehangoló tevékenységet végez.
3.§ (1) b.b) a felszíni és feszín alatti vizek mennyiségi és minõségi
védelmének érdekében
- kidolgozza a vizek védelmére irányuló szabályozást és követelményrendszert;
- ellátja az elõzõ bekezdésekben foglalt feladatokkal összefüggõ hatósági,
illetõleg szakhatósági feladatokat;
- meghatározza a vízkárokkal és a rendkívüli vízszennyezésekkel összefüggõ, a
környezetet érõ károk elhárítási feladatait és irányítja azok végrehajtását;
b.e) a zaj- és rezgésvédelem körben
- meghatározza az emberi környezetre káros, illetve veszélyes zaj- és rezgés-
kibocsátási határértékek megállapítási rendjét, a védelem szabályait és
követelményeit, irányítja a zaj- és rezgésvédelmi tevékenységet,
- közremûködik a zaj- és rezgésterhelési (missziós) határértékek
megállapításában,
4.§ A miniszter felelõs a területfejlesztési és területrendezési feladatok
ellátásának irányításáért a területfejlesztés és a területrendezés körében, a
környezetvédelemmel, a természetvédelemmel és az építésüggyel összhangban
5.§ (1) A miniszter az építésügy körében gondoskodik
b) a területrendezésre (a térségi és a településrendezésre)
c) az épületekre, továbbá - az egyes építményfajtákra vonatkozó
jogszabályokban foglalt eltérésekkel - építményekre és más mûtárgyakra,
valamint azok építési munkáira, valamint
d) az épületek, továbbá - az egyes építményfajtákra vonatkozó jogszabályokban
foglalt eltérésekkel - az építmények mûszaki tervezésére (az építéstervezésre)
e) vonatkozó országos szabályok és közérdekû követelmények kialakításáról,
megállapításáról, érvényesítésérõl az alkalmazásuk ellenõrzésérõl.
7.§ (1) A miniszter határozza meg a környezetvédelem, a természetvédelmi, az
építésügy tekintetében a hatósági engedélyezésre, kötelezésre és ellenõrzésre
vonatkozó szakmai szabályokat.
(2) A miniszter - külön jogszabályok rendelkezései szerint - környezetvédelmi
feladatainak ellátása során közremûködik a népjóléti miniszter környezet-
egészségügyi feladatainak ellátásában.
Az 1957. évi IV. tv.
63.§ (1) bek. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya
van, kivéve ha a közigazgatási szerv a határozat azonnali végrehajtását
rendelte el.
(2) bek. A határozat azonnali végrehajtását akkor lehet elrendelni, ha:
a) életveszély miatt vagy a közbiztonság érdekében az szükséges, illetõleg az
azonnali végrehajtás elmaradása jelentõs vagy helyrehozhatatlan kárral járna;
c) a törvény törvényerejû rendelem vagy kormányrendelet más fontos ok miatt
lehetõvé teszi. (35/1995. (IV.5.) Korm. rendelet 8.§ (3) bek. c) pont)
35/1995. (IV.5.) Korm. rendelet
2.§ (5) A vásárrendezés, illetve a piactartás céljára igénybe venni kívánt
terület akkor megfelelõ, ha kielégíti a j o g s z a b á l y b a n e l õ í
r t
k ö z e g é s z s é g ü g y i , é l e m i s z e r - h i g i é n i a i ,
állategészségügyi, növény-egészségügyi, k ö r n y e z e t v é d e l m i,
munkavédelmi és tûzvédelmi követelményeket, rendelkezik az értékesítõhelyek
számának megfelelõ gépkocsi parkolóhellyel.
8.§ (3) "A nyilvántartásból törölni kell azt, aki
b) az e rendeletben elõírt feltételeknek már nem felel meg,
c) tevékenységét a jogszabályokban elõírt kötelezettségeit megsértve folytatja
és ezzel az ellenõrzésre jogosult hatóság felszólítása ellenére sem hagy fel."
(I. és II. fokú határozat)
Tehát egy közigazgatási, államigazgatási apparátusnak egyértelmûen tudnia kell
azt, hogy melyik eljárás tartozhat a mérlegelés kategóriájába, és melyik az az
esemény vagy cselekmény, amelyik valós veszélyhelyzet, illetve a törvénysértés
egyben valószínûsíthetõen bûncselekmény is, és reális veszélye áll fenn annak,
hogy egy nem várt esemény bekövetkezése esetén a törvénysértés emberéletekbe
kerüljön, vagy visszafordíthatatlan kárral járjon, melynek elkerülésére a
határozat azonnali végrehajthatóságának kimondása nélkülözhetetlen.
Mindazon hatósági, közigazgatási, államigazgatási szervek - beleértve a
minisztériumot, magát a minisztert is - akik egy adott ügyben megfelelõ
információval rendelkeznek, intézkedésre jogosultak, kötelezettek, vagy arra
lehetõségük van, kötelesek mindent megtenni annak érdekében, hogy a szükséges
azonnali intézkedések végrehajtásra kerüljenek, melyek között elsõdleges a
bûncselekmény elkövetésével okozott törvénysértés megszüntetése és
megakadályozása, különösen akkor, ha az egyben az emberek testi épségét is
veszélyezteti, korlátozza szabadságukat, zavarja életüket.
Miniszter úr, az Ön által látott fotók a piac szebbik arcát mutatják ahhoz
képest, ahogy éjszaka és szezonális napokon kinéz, megbénítva sokszor egy
országrész forgalmát, melynek sajnos magam is szinte nap, mint nap szenvedõ
alanya vagyok, hiszen lakásomat csak ezen az úton tudom megközelíteni.
Mint azt Ön is tudja, létezik egy alternatív, kultúrált, a régió
mezõgazdaságának garantált fejlõdési lehetõséget biztosító, kifogástalan
infrastruktúrával rendelkezõ terület. Összehasonlítva a két terület fotóit,
európai gondolkodású ember józan ésszel nem mondhatja azt, hogy itt
konkurenciaharcról van szó. Az elsõ normális kérdés csak az lehet: ki engedte
meg Dorozsma mûködését, ki az a szakember, aki felelõssége tudatában erre
engedélyt adott.
Aki ezt nem látja be, az önmagát minõsíti.
Tehát ha nem konkurenciaharc, hanem törvénysértés, és ráadásul bûncselekmény,
akkor vajon miért nem lehet intézkedni, kinek az érdeke lehet ez? Úgy látszik,
ilyen államigazgatási ügyintézés mellett ma Magyarországon legjobb üzlet a
törvénysértés? Valószínû, mert mire a törvényességnek érvényt lehet szerezni,
akkorra az illetõ meggazdagodik.
Tisztelt Miniszter Úr!
Ha 1997. nyarán az általam benyújtott fotók alapján a Dorozsmán jelenleg
közismert állapotokat, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Magyarország
parlamentje, kormánya, miniszterei, hivatalai fenntarthatónak ítélik meg, és
létjogosultságának eldöntésére csak és kizárólag a magyar független bíróságot
tartja hivatottnak, egy minden tekintetben felvállalható európai megoldással
szemben, akkor meg kell hajolnom a törvény betûjének ereje és idõrabló
mechanizmusa elõtt, melyek úgy látszik, sokszor csak az "egyenlõbb" érdekek
érvényesülését szolgálják.
Ha ezt a kialakult helyzetet csak a bíróság ítélete oldhatja meg, kénytelen
vagyok tudomásul venni. A kérdés csupán az marad, hogy ítél a közvélemény és
Európa? Ma még nem tudják, de ha ez a szégyenfolt nyilvánosságra kerül, nem
biztos, hogy büszkék leszünk rá.
Kérem Miniszter Urat, hogy figyelemmel a törvénysértésekre a bûncselekményi
tényállás valószínûsíthetõségére, az általam kért intézkedéseket
haladéktalanul tegye meg - azaz a megyei közigazgatási hivatalt a 43/1990
(IX.15.) Korm. rendelet 2.§ (2) bekezdése, 3.§-a, 4.§-a, 5.§ (1) bekezdés b.)
és e.) pontja, valamint a 7.§ (2) bekezdése alapján hatósági jogkörében
kötelezze az 1997. április 28-án kelt 305-2/1997 sz. határozatának
kijavítására oly módon, hogy annak végrehajtását azonnali hatállyal rendelje
el és hajtassa végre -, kérdésemre ezáltal adva választ, figyelemmel az Ön
törvényadta lehetõségére, és elsõsorban józan, racionalitás érvényesülése
érdekében.
I. Kérdés: Hogy lehet az, hogy az Ön által vezetett tárca érdemi, valós
tényeken alapuló beadványokat, kérelmeket nemcsak, hogy nem vizsgál ki, de még
csak meg sem válaszolja õket?
II. Kérdés: Vajon hány ilyen terület van még az országban - a dorozsmai piacon
kívül -, ahol csak a megfelelõ hatósági intézkedés hiányzik annak érdekében,
hogy bizonyos kérdésekben európai megoldás születhessék, hiszen egyébként
minden lehetõségünk és adottságunk rendelkezésre állna?
III. Kérdés: Képes-e az illetékes minisztérium, miniszter a saját hatáskörében
a törvényességnek érvényt szerezni ?
A lehetõségekhez képest a minisztérium mielõbb folytasson le érdemi
vizsgálatot az ügyben, és Ön hatósági jogkörénél fogva hozzon határozatot,
melyben törvényesen rendelkezik a kérdések eldöntésérõl. Remélem, már maga a
határozat is fogja tartalmazni feltett kérdéseimre a választ.
Ezúton is megköszönöm figyelmét, várom mielõbbi válaszát, illetve elsõsorban
haladéktalan intézkedését.
Budapest, 1997. július 7.
Tisztelettel:
Pancza István
FKGP
országgyûlési képviselõ