1

Magyar Köztársaság Kormánya

T/4744.. szám

törvényjavaslat

a jövedéki adóról és a jövedéki termékek

forgalmazásának különös szabályairól

Elõadó: Dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

1997. július hó

2

1997. évi ...... törvény

a jövedéki adóról és a jövedéki termékek

forgalmazásának különös szabályairól

A központi költségvetés, az Útalap és a Környezetvédelmi Alap feladatainak

ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához

szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a

jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az

Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre, az

Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:

Elsõ rész

Általános rendelkezések

1. §

(1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi elõállítása és importálása.

(2) Az adókötelezettség teljesítése és ellenõrzése érdekében érvényesítendõ

követelmény az, hogy

a) az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elõ,

b) a jövedéki adó (a továbbiakban: adó) megfizetése nélkül importált

jövedéki termék adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe, raktárába

kerüljön, és

c) a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül csak adóraktárban,

adómentes felhasználó üzemében, raktárában vagy tranzitterületen tárolják,

raktározzák.

(3) Az a jövedéki termék,

a) amelyet adómentesen szereztek be, csak az adómentesség alapjául

szolgáló célra használható fel;

b) amelyre adóvisszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek, csak olyan

célra használható fel, amely után e törvény rendelkezései szerint e jog

érvényesíthetõ.

(4) Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhetõ be, tartható

birtokban, használható fel, értékesíthetõ, szállítható, amely után az adót

megfizették.

I. Fejezet

Hatály, értelmezõ rendelkezések

Területi hatály

2. §

A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban:

belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad- és

tranzitterület is.

Tárgyi hatály

3. §

(1) A törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendõ adóra, a

dohánygyártmányok általános forgalmi adójára, a jövedéki termékek

elõállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre kell alkalmazni.

(2) Jövedéki termékek:

a) az ásványolaj,

b) az alkoholtermék,

c) a sör,

d) a pezsgõ,

e) a köztes alkoholtermék,

f) a dohánygyártmány.

Személyi hatály

4. §

E törvény rendelkezéseit

a) a jövedéki terméket és az annak elõállítására alkalmas, e törvényben

meghatározott terméket elõállító, raktározó, tároló, importáló, exportáló, az

azt forgalmazó, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség

nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre (a továbbiakban együtt:

személy), valamint

b) a jövedéki termék adóztatásával, forgalmazásával összefüggõ

felügyeleti, ellenõrzési és más hatósági feladatokat ellátó szervezetekre

kell alkalmazni.

Hatáskör, illetékesség

5. §

(1) Jövedéki ügyben elsõ fokon - ha e törvény másként nem rendelkezik - a

vámhivatal jár el. Az eljárásra az adóraktár, az adómentes felhasználó üzeme,

raktára, a kereskedõ üzlete, raktára fekvése, az egyéb személy jogosulatlan

tevékenységének helye szerinti vámhatóság, a fõváros IV-X., XIII-XXI. és

XXIII. kerületében a budapesti 16. számú, a fõváros I-III., XI-XII., és XXII.

kerületében a budapesti 18. számú vámhivatal az illetékes.

(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági

felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat - elsõ fokon a

megyeszékhelyen mûködõ (Pest megyében a Buda-környéki, a fõvárosban az (1)

bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú) vámhivatal látja el, továbbá

jogosult a jövedéki engedélyezési ügyben az eljárásra.

(3) Az adójeggyel, a zárjeggyel kapcsolatos ügyben - az adójegy és a zárjegy

felhasználásának helyszíni ellenõrzése, elszámoltatása kivételével - elsõ

fokon a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: országos

parancsnokság) jár el.

(4) A (2) bekezdés szerinti jövedéki ügyben - ha e törvény másként nem

rendelkezik - az eljárásra

a) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet székhelye,

b) székhellyel nem rendelkezõ vállalkozó esetében a telephely, több

telephely esetén az elsõként bejelentett telephely,

c) telephellyel sem rendelkezõ személy esetén a lakóhely, ennek hiányában

a tartózkodási hely

szerinti vámhatóság az illetékes.

(5) Helyszíni ellenõrzés keretében a jövedéki terméket forgalmazóknál az

elsõ fokú adóhatóság köteles jövedéki ellenõrzést is lefolytatni, az

adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek forgalmazásának ellenõrzése

kivételével.

(6) Halaszthatatlan ellenõrzési és eljárási cselekményeket a hatáskörrel

rendelkezõ szerv az illetékességi területén kívül is végezhet, és errõl

haladéktalanul tájékoztatja az illetékességgel rendelkezõt.

(7) A vám- és pénzügyõrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos

parancsnok) a kiemelkedõ jelentõségû jövedéki ügyben az eljárás lefolytatására

hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkezõ vámhatóságot is kijelölhet.

(8) Ismeretlen személy ügyében eljárásra az a vámhatóság illetékes, amely az

ügyben az elsõ intézkedést tette.

6. §

(1) Jövedéki adóügyben vagy azzal összefüggõ más adóügyben az olyan

ellenõrzést, amelynél beáll az ismételt ellenõrzés tilalmának hatálya, a

vámhatóság és az adóhatóság elõzetes egyeztetés alapján, egyidõben, egymás

megállapításaira tekintettel köteles lefolytatni.

(2) Amennyiben a rendõrség, a fogyasztóvédelmi felügyelõség, a

közterületfelügyelet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény

szerint hatáskörrel nem rendelkezõ szerve, továbbá bármely más hatóság a

tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggõ jogsértõ magatartás

gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá

vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követõen az ügyet az illetékes

vámhatóságnak átadja.

Értelmezõ rendelkezések

7. §

E törvény alkalmazásában

1. jövedéki termék belföldi elõállítása: a belföldön bármilyen alapanyag,

termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési,

feldolgozási tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre,

kivéve a kétütemû motorolaj motorbenzinhez keverését, valamint az ásványolajok

közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba

történõ bekeverését, valamint az alkoholtermék gyógyszertári kiszerelését;

2. jövedéki termék importálása: a jövedéki termék külföldrõl belföldre,

vámhatáron át történõ behozatala vagy egyéb módon történõ bejuttatása;

3. vámtarifa szám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1997. január 1-jén hatályos

szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel

megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendõ;

4. adóhatóság: az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal és szervei;

5. vámhatóság: az országos parancsnokság és szervei;

6. adóraktár: az a fizikailag (pl. fallal, mérési ponttal) elkülönített, egy

technológiai egységet képezõ hely, ahol az e törvényben meghatározott engedély

birtokában jövedéki termék elõállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki

termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették

meg;

7. adóraktár engedélyese: az a személy, aki (amely) az adóraktárban - az e

törvényben meghatározott engedély birtokában - jövedéki termék elõállítására,

illetve olyan jövedéki termék tárolására, raktározására jogosult, amely után

az adót még nem fizették meg;

8. adómentes felhasználó: a jövedéki termék adómentes beszerzésére az e

törvényben meghatározott engedéllyel rendelkezõ, a jövedéki terméket a 37. és

47. §-okban meghatározott célra (továbbiakban: adómentes cél) felhasználó

személy;

9. gazdasági tevékenység: a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményezõ

módon rendszeresen vagy üzletszerûen végzett tevékenység;

10. szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adóraktárból, illetve

adómentes felhasználó üzemébõl történõ kitárolása - kivéve, ha az adóraktárba,

tranzitterületre, külföldre vagy adómentes felhasználó részére történik -,

továbbá az importált jövedéki termék belföldi forgalom számára történõ

vámkezelése vagy a vámhatóság olyan intézkedése, amelynek eredményeként a

jövedéki terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, ha

azt követõen a jövedéki terméket nem tárolják be adóraktárba vagy adómentes

felhasználóhoz;

11. szabadforgalom: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékekkel

folytatott gazdasági tevékenység;

12. kitárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen

következményeként a jövedéki termék az adóraktár területét vagy az adómentes

felhasználó üzemét, raktárát elhagyja;

13. betárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen

következményeként a jövedéki termék az adóraktár területére vagy az adómentes

felhasználó üzemébe, raktárába beszállításra kerül;

14. jövedéki ügy: a jövedéki termékkel, az adójeggyel, a zárjeggyel összefüggõ

adó- és egyéb kötelezettségek teljesítése, hatósági felügyelete, jövedéki

ellenõrzése és az ezekkel kapcsolatos eljárás;

15. jövedéki adóügy: az olyan jövedéki ügy, amely a jövedéki adóztatási

feladat ellátásával függ össze - ideértve az adójeggyel megfizetett általános

forgalmi adó bevallását és az egyéb adókötelezettségek teljesítését,

ellenõrzését is -, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárás;

16. importáló: az a személy, aki elõször szerez jogot arra, hogy az importált

termék felett saját nevében rendelkezzen, illetve ilyen személy hiányában az,

aki az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában az importált

jövedéki terméket birtokolja;

17. exportáló: az a személy, aki olyan jövedéki terméket értékesít, amelyet a

vámhatóság végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptet,

ideértve azt is, aki a sugárhajtómûvek üzemanyagát a nemzetközi légi

forgalomban résztvevõ belföldi és külföldi lajstromjelû, sugárhajtású vagy

gázturbina-meghajtású olyan repülõgép üzemanyag tartályába tölti, amelyet a

határvámhivatal külföldre kiléptet;

18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 3 éve állít elõ engedély

alapján jövedéki terméket, és terhére jogerõs határozattal a kérelem

benyújtásának évét megelõzõ 3 évben a jövedéki biztosíték értékének 10

százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az

adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10

százalékát meghaladó összegû, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett

vagy rendezetlen adótartozása vagy vámtartozása nem volt, kivéve az olyan

adótartozást vagy vámtartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési

halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;

19. megbízható adómentes felhasználó: az a személy, aki legalább 3 éve

folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére

jogerõs határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély

módosítására irányuló kérelem benyújtásának évét megelõzõ 3 évben a jövedéki

biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy

adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a

jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegû, az

esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása

vagy vámtartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást vagy vámtartozást,

amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés)

engedélyeztek.

II. Fejezet

Adókötelezettség

Adókötelezettség keletkezése

8. §

(1) Adókötelezettség keletkezik, ha

a) a jövedéki terméket belföldön elõállítják;

b) a jövedéki terméket importálják.

Az adó alanya az a) pont esetében a jövedéki terméket elõállító személy, a b)

pont esetében az importáló.

(2) Az adókötelezettség a jövedéki terméket belföldön elõállító, illetve

importáló személy helyett a betároló adóraktár engedélyesét, illetve

adómentes felhasználót terheli a jövedéki termék adóraktárba vagy az adómentes

felhasználó üzemébe történõ betárolásának a visszaigazolásával. Ez nem érinti

a jövedéki terméket belföldön elõállító, illetve importáló személy

bejelentési, bevallási, nyilvántartási, bizonylat kiállítási és megõrzési,

valamint adatszolgáltatási kötelezettségét (a továbbiakban: egyéb

adókötelezettség). E bekezdés szerinti adókötelezettség esetében az adó alanya

a jövedéki terméket betároló adóraktár engedélyese, illetve az adómentes

felhasználó.

Adómentes jövedéki termék

9. §

(1) Adómentes a belföldre belépõ jármû üzemeltetéséhez szükséges, a

vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C.

törvény (a továbbiakban: vámtörvény) szerint vámmentesen vámkezelt és el nem

idegenített üzemanyag.

(2) Adómentes a jogszabályban meghatározott mértékig a nem kereskedelmi

forgalomban vámkedvezményben részesülõ termékimport.

III. Fejezet

Adófelfüggesztés

Az adófelfüggesztés esetei

10. §

(1) Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés a) pontja és (2)

bekezdése szerinti esetében az adófelfüggesztés az adómegállapítás és az

adófizetés halasztása. Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés

b) pontja szerinti esetében az adófelfüggesztés az adó fizetésének

halasztása. Az adófelfüggesztés nem érinti az adóalany egyéb

adókötelezettségét.

(2) A jövedéki termék jogszerû belföldi elõállításával keletkezõ, illetve az

adóraktár engedélyesét, valamint az adómentes felhasználót jövedéki termék

adóraktárba, illetve az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába történõ

betárolása következtében terhelõ adómegállapítási és adófizetési kötelezettség

adófelfüggesztés alatt áll, amíg a jövedéki terméket

a) az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolja, raktározza;

b) az adómentes felhasználó az üzemében, raktárában tárolja, raktározza;

c) az adóraktár engedélyese az adóraktárából, illetve az adómentes

felhasználó az üzemébõl, raktárából a 11. § feltételeinek megfelelõen

adófelfüggesztéssel szállítja, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre

való kiléptetés visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a

kitárolást követõ 30. napig.

(3) A jövedéki termék importálásával keletkezõ adófizetési kötelezettség

adófelfüggesztés alatt áll azon jövedéki termék után, amelyet az importáló a

vámkezelést követõen a 11. § feltételeinek megfelelõen adófelfüggesztéssel

szállít, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre való kiléptetés

visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a belföldi forgalom

számára való vámkezelést követõ 30. napig.

(4) Ha az adóraktári engedély megszûnik - kivéve a (6), (7) bekezdésben

foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra

is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek másik

adóraktárba történõ betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de

legfeljebb az engedély megszûnését követõ 30 napig.

(5) Ha az adómentes felhasználó keretengedélye megszûnik - kivéve a (6), (7)

bekezdésben foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség

továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek

adóraktárba való betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de

legfeljebb az engedély megszûnését követõ 30 napig.

(6) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó

keretengedélye felszámolási eljárás miatt szûnik meg, az adómegállapítási és

adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten

maradt jövedéki terméknek a felszámolási eljárás keretében történõ

szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, de

legfeljebb a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki termék

hitelezõ részére történõ kitárolásáig.

(7) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye

végelszámolás miatt szûnik meg, az adómegállapítási és adófizetési

kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt

jövedéki terméknek a végelszámolás keretében történõ szabadforgalomba

bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, illetve a

vagyonfelosztást követõen történõ kitárolásáig, de legfeljebb a végelszámolás

kezdõ idõpontjától számított 180 napig.

Adófelfüggesztéssel történõ szállítás

11. §

(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható

a) adóraktárból, adómentes felhasználótól, illetve az importálást

követõen adóraktárba;

b) adóraktárból, illetve az importálást követõen adómentes célra,

adómentes felhasználó részére;

c) adóraktárból, illetve az importálást követõen végleges rendeltetéssel

külföldre vagy tranzitterületre, kivéve, ha az a tranzitterületen

felhasználásra kerül;

d) az importálást követõen, ha a jövedéki termék vámkezelése aktív

feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történik.

(2) Az importált jövedéki termék adóraktárba, adófelfüggesztés mellett történõ

szállításához az importáló bemutatja azt az adóraktári engedélyt, ahova az

importált jövedéki terméket szállítják, továbbá - ha az importáló személye nem

azonos az adóraktár engedélyesének személyével - az adóraktár engedélyesének

az importált jövedéki termék befogadásáról adott nyilatkozatát.

(3) Az importált jövedéki termék adómentes célra, adómentes felhasználó

részére adófelfüggesztés mellett történõ szállításához az importáló bemutatja

az adómentes felhasználó keretengedélyét és nyilatkozatát a még

rendelkezésére álló adómentes beszerzési keretrõl, továbbá - ha az importáló

személye nem azonos az adómentes felhasználó személyével - az adómentes

felhasználó megbízását a jövedéki termék importálására.

(4) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel történõ szállítása csak az (5)

bekezdés szerinti termékkísérõ okmánnyal megengedett.

(5) A termékkísérõ okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék

származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve

kitárolásának, adómentes felhasználó részére történõ átadásának, külföldre,

tranzintterületre való kiszállításának az igazolására szolgáló bizonylat. A

termékkísérõ okmány a kiállítójának, a címzettnek, a fuvarozónak a

megnevezését, a szállított jövedéki termék azonosítását és mennyiségi adatait,

továbbá a kitárolásra, betárolásra, kiléptetésre vonatkozó adatokat és

igazolásokat tartalmazza.

(6) A termékkísérõ okmányt a jövedéki terméket kitároló adóraktár, adómentes

felhasználó, illetve az importáló állítja ki. A jövedéki terméket fogadó

adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó a betárolást köteles a

termékkísérõ okmányon a kitároló adóraktárnak, az adómentes felhasználónak,

illetve - importált jövedéki termék esetén - annak a vámhatóságnak

visszaigazolni, amely a vámkezelést végezte, és a jövedéki terméket az

átvétellel egyidejûleg köteles a készletébe felvenni.

(7) A jövedéki termék külföldre, tranzitterületre való kiléptetése esetén a

kiléptetést végzõ vámhatóság a termékkísérõ okmányon igazolja a kiléptetés

megtörténtét.

Az adófelfüggesztés megszûnése

12. §

Az adófelfüggesztés megszûnik, ha

a) az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó az

adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, az importáló az

adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesül (13. §) , illetve

b) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beáll (14. §).

Végleges mentesülés az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól

13. §

(1) Az adóraktár engedélyese a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési

kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket

a) egy másik adóraktár betárolta, és a betárolást visszaigazolta a

termékkísérõ okmány egy példányán;

b) az adómentes felhasználó betárolta, és a betárolást visszaigazolta a

termékkísérõ okmány egy példányán;

c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették -

ideértve azt az esetet is, ha az üzemanyag petróleumot nemzetközi légi

közlekedésben résztvevõ külföldi és belföldi lajstromjelû, sugárhajtású vagy

gázturbina meghajtású repülõgép üzemanyagtartályába töltik -, és azt a

vámhatóság igazolta.

(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon

jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség

alól,

a) amelyet az adóraktárban egy másik jövedéki termék elõállításához

használtak fel;

b) amelyet az adóraktárban a belsõ minõségellenõrzéshez szükséges

vizsgálatok céljára - a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak

megfelelõ - mintavételi szabályzat szerint felhasználtak;

c) amelyet az adóraktárban az adóellenõrzés céljaira a vámhatóság

felhasznált;

d) amelyet az adóraktárban az illetékes hatóság által végzett

minõségellenõrzés céljaira átadtak;

e) amelyet az adóraktárban vagy onnan kitárolva a vámhatóság felügyelete

mellett megsemmisítettek;

f) amely az adóraktárban vagy az adófelfüggesztéssel végzett szállítás

során baleset vagy az adóraktár engedélyesének tevékenységi körén kívül esõ

elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét - igazoltan

megsemmisült;

g) amely az adóraktárban az elõállítás, tárolás, raktározás, illetve az

adófelfüggesztéssel történõ szállítás során keletkezett veszteség, legfeljebb

a jogszabályban meghatározott mértékig;

h) amelyet a 48. §-ban meghatározott különleges denaturálással állítanak

elõ.

(3) Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési

kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha

a) a kitárolt jövedéki terméket egy adóraktár betárolta, és a

betárolást visszaigazolta a termékkísérõ okmány egy példányán;

b) a jövedéki termék adómentes célra való felhasználásáról a 30. §

szerint elszámolt.

(4) Az adómentes felhasználó véglegesen mentesül azon jövedéki termékre

felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól,

a) amelyet az üzemében, raktárában a belsõ minõségellenõrzéshez szükséges

vizsgálatok céljára a - hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak

megfelelõ - mintavételi szabályzata szerint felhasznált;

b) amelyet az üzemében, raktárában az adóellenõrzés céljaira a

vámhatóság felhasznált;

c) amelyet az üzemében, raktárában az illetékes hatóság által végzett

minõségellenõrzés céljaira adtak át;

d) amelyet az üzemében, raktárában, vagy onnan kitárolva a vámhatóság

felügyelete mellett megsemmisítettek;

e) amely az üzemében, raktárában, vagy az adófelfüggesztéssel végzett

szállítás során baleset vagy az adómentes felhasználó tevékenységi körén

kívül esõ elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét -

igazoltan megsemmisült;

f) amely a tárolás, raktározás során keletkezett veszteség, legfeljebb a

jogszabályban meghatározott mértékig.

(5) A (2) bekezdés b)-f) pontja és a (4) bekezdés a)-e) pontja szerinti

végleges mentesítésre való jogosultságot a vámhatóság vizsgálati

jegyzõkönyvével kell igazolni.

(6) Az importáló a felfüggesztett adófizetés alól véglegesen mentesül, ha

a) az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználó

üzemébe a vámhatóság által igazoltan betárolta és készletre vette, illetve

vetette, és azt az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó a

vámkezelést végzõ vámhatóságnak visszaigazolta;

b) az importált jövedéki terméket végleges rendeltetéssel külföldre,

tranzitterületre kiszállította és azt a vámhatóság igazolta.

(7) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó a 10. § (4),

illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési

kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha jövedéki termékét egy másik

adóraktárba betárolták, és azt a betároló adóraktár engedélyese a termékkísérõ

okmányon visszaigazolta.

(8) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó 10. § (6)

bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége

alól véglegesen mentesül, ha

a) a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket a szabadforgalomba

bocsátják, feltéve, hogy azt megelõzõen vagy azzal egyidejûleg a vevõ az adót

igazoltan megfizette, vagy a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket

adóraktár engedélyese részére értékesítették és az a jövedéki termék

betárolását a termékkísérõ okmányon visszaigazolta;

b) a jövedéki terméket a hitelezõ részére - a vagyonfelosztásról szóló

végzés alapján - történõ átadás céljából az adóraktárból, illetve az adómentes

felhasználó üzembõl, raktárából kitárolták, feltéve, hogy azzal egyidejûleg

a hitelezõ az adót igazoltan megfizette vagy - ha a hitelezõ adóraktár

engedélyese - a betárolást a termékkísérõ okmányon visszaigazolta.

(9) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolás

miatt felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól

véglegesen mentesül, ha a jövedéki terméket egy másik adóraktár betárolta és

azt a termékkísérõ okmányon visszaigazolta, illetve, ha a vagyonfelosztás - a

végelszámolás kezdõ idõpontjától számított 180 napon belül - megtörténik és a

jövedéki terméket e célból kitárolták, s ezzel egyidejûleg az adót igazoltan

megfizették.

Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beállta

14. §

(1) A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásával, annak napján beáll az

adómegállapítási és adófizetési kötelezettség.

(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék 13. § (1)

bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének az

igazolása a kitárolást követõ 30 napon belül nem történik meg, a kitároló

adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követõ 31.

napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az

adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. § (1)

bekezdése c) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény

bekövetkezett, de az errõl szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg.

(3) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított importált jövedéki termék 13.

§ (6) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiszállításának az igazolása

a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést követõ 30 napon belül nem

történik meg, az importálónak a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést

követõ 31. napon beáll az adófizetési kötelezettsége.

(4) Ha az adómentes felhasználó a jövedéki termék adómentes célra történõ

felhasználásáról nem tud elszámolni, a megállapított különbözet után, a 30. §

szerinti elszámolás idõpontjában beáll az adómegállapítási és adófizetési

kötelezettsége.

(5) A megszûnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszûnt

keretengedély jogosultjának a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint

felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1)

bekezdés szerint, továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár

a kitárolást követõ 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követõ

31. napon, egyébként pedig az adóraktári engedély, illetve a keretengedély

megszûnését követõ 30. napon.

(6) A megszûnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszûnt

keretengedély jogosultjának a 10. § (6) bekezdése szerint felfüggesztett

adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll, ha a jövedéki termék

betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követõ 30 napon belül nem igazolja

vissza, a kitárolást követõ 31. napon, valamint a kitárolás napján, ha a

jövedéki terméket anélkül tárolják ki az adóraktárból, illetve az adómentes

felhasználó üzemébõl, raktárából, hogy a vevõ, illetve a hitelezõ az adót

igazoltan megfizette volna.

(7) A megszûnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszûnt

keretengedély jogosultjának a 10. § (7) bekezdése szerint felfüggesztett

adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1) bekezdés szerint,

továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást

követõ 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követõ 31. napon,

illetve, ha anélkül tárolják ki a jövedéki terméket, hogy a vagyonfelosztás

alapján azt átvevõ személy az adót igazoltan megfizette volna, egyébként

pedig, ha a végelszámolás kezdõ idõpontjától számított 180 nap letelt.

(8) Az adóraktár engedélyesének felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési

kötelezettsége beáll arra a jövedéki termékre,

a) amelyet az adófelfüggesztés idõtartama alatt az adóraktárban nem

termék elõállításához, nem alapanyagként, vagy az adóraktárban belsõ égésû

motorok üzemanyagaként vagy tüzelõanyagként használnak fel;

b) amely a készletfelvétel során a nyilvántartás szerinti és a tényleges

készlet olyan különbözete, amely meghaladja a külön jogszabály szerint

elszámolható veszteséget.

(9) Az importáló felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beáll, ha az aktív

feldolgozásban, vagy az ideiglenes behozatalban vámkezelt jövedéki termék

vámáruval - a vámtörvény rendelkezései alapján - a külföldre történõ

visszaszállítással nem számol el.

15. §

(1) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha

a) a hatóságok által elkobzott, vagy a vámhatóság által a vámraktárból

értékesített jövedéki terméket (vámárut, árut) nem adóraktár vásárolja meg;

b) az adóraktár engedélyesének, illetve az adómentes felhasználónak a

felszámolása során a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják, kivéve, ha

a vevõ adóraktár engedélyese;

c) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó

felszámolásának befejezésével vagy a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a

jövedéki terméket a hitelezõnek történõ átadás céljából kitárolják, kivéve, ha

a hitelezõ adóraktár engedélyese;

d) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó

végelszámolása esetén a vagyonfelosztást követõen a jövedéki terméket e célból

kitárolják.

(2) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha jövedéki terméket

a) adóraktáron kívül jogellenesen állítanak elõ, azt megszerzik,

birtokolják, felhasználják vagy forgalomba hozzák;

b) jogellenesen importálnak, azt megszerzik, birtokolják, felhasználják

vagy forgalomba hozzák,

kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet

nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a

körülményekbõl egyértelmûen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének

jogszerûségére.

16. §

Az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje:

a) a jogellenes elõállítás, illetve belföldi forgalomba hozatal esetén a

jogellenes magatartás tanúsításának idõpontja, ha pedig ez nem állapítható

meg, a hatóság tudomására jutásának idõpontja;

b) minden más esetben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a

meghatározott esemény bekövetkezésének idõpontja.

Az adó fizetésére kötelezett személy

17. §

(1) Az adót a fizetés esedékessé válásakor - a (2) bekezdésben meghatározott

eltérésekkel - a 8. §-ban meghatározott adóalany fizeti.

(2) Az adó fizetésére kötelezett

a) a 15. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a terméket

megvásárló (átvevõ) személy;

b) a 15. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a vevõ;

c) a 15. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben a

hitelezõ;

d) a 15. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki

terméket a vagyonfelosztást követõen átvevõ személy.

(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki

terméket e törvény rendelkezéseitõl eltérõ módon, jogellenesen megszerzi,

birtokolja vagy forgalomba hozza.

IV. Fejezet

Az adóraktár mûködtetésének általános feltételei

Adóraktári engedély

18. §

(1) Adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a

továbbiakban: adóraktári engedély) mûködtethetõ.

(2) Azon jövedéki termék, amelyre e törvény adómértéket állapít meg,

a) kizárólag olyan adóraktárban állítható elõ - ideértve a jövedéki

termék palackozását, kis egységû kiszerelését is -, melynek mûködtetõje e

termék elõállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel rendelkezik;

b) importálás esetén az adó megfizetése nélkül - az adómentes felhasználó

üzemén, raktárán, a tranzitterületen kívül - csak adóraktárba tárolható be,

és ott tárolható, raktározható;

c) betárolás esetén az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület, az

adómentes felhasználó üzeme, raktára kivételével - csak adóraktárban

tárolható, raktározható.

(3) Jövedéki termék vámszabadterületen történõ elõállítása és tárolása,

illetve vámraktárban való tárolása is csak érvényes adóraktári engedéllyel

megengedett.

19. §

(1) Adóraktári engedélyre az e törvényben meghatározott feltételeknek

megfelelõ olyan személy jogosult,

a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettõs könyvvezetés szabályai

szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz,

hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott

jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenõrizhetõ;

b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs vám- vagy adótartozása,

a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása,

kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek,

továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;

c) aki nem áll csõd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

d) aki a 22. § szerinti jövedéki biztosítékot a törvényes feltételeknek

megfelelõen nyújtott (rendelkezésre bocsátotta, letétbe helyezte vagy

átutalta);

e) aki nyilatkozatában vállalja, hogy legkésõbb az adóraktári engedély

kiadása évét követõ évtõl független könyvvizsgáló által hitelesített

(auditált) mérleggel rendelkezik;

f) aki vállalja, hogy a termékmérlegre vonatkozó adatszolgáltatási és az

adóbevallási kötelezettségének elektronikus úton való teljesítésére a

vámhatósággal közvetlen számítógépes kapcsolati rendszert alakít ki.

(2) A kizárólag bérfõzési tevékenységet végzõ egyéni vállalkozó mentesül a

kettõs könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól mindaddig,

amíg az általa bérfõzéssel elõállításra kerülõ pálinka, párlat és borpárlat

mennyisége az évi 15 ezer hektoliterfokot nem haladja meg.

(3) Nem adható engedély, ha a kérelmezõ természetes személyt, vagy a kérelmezõ

szervezet vezetõjét, vezetõ tisztségviselõjét, gazdasági bûncselekmény vagy a

közélet tisztasága elleni bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélték,

és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ

hátrányos következmények alól.

20. §

(1) A kérelmezõ a 19. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén is csak

arra a termékgyártásra, raktározásra, tárolásra használt üzemre, raktárra

kaphat engedélyt, ahol az elõállított, raktározott jövedéki termékek

biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a hatósági

felügyelet ellátásához, az ellenõrzések folytatásához szükséges tárgyi

feltételek adottak, továbbá, amelyre rendelkeznek azokkal a hatósági

engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal, amelyeket jogszabály az

adóraktárban folytatni kívánt tevékenység gyakorlásához külön elõír.

(2) Az adóraktári engedély (1) bekezdés szerinti feltételeit a vámhatóság

köteles elõzetesen a helyszínen is megvizsgálni.

21. §

(1) Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a tevékenység és a jövedéki termék megjelölését;

b) az éves szinten várhatóan elõállításra kerülõ adóköteles jövedéki

termék mennyiségét, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározásra,

tárolásra kerülõ jövedéki termék mennyiségét;

c) a kérelmezõ nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese);

d) a nyilvántartási és bizonylati rend bemutatását;

e) az adóraktár helyszínrajzát és berendezésének leírását;

f) a termékkísérõ okmány aláírására jogosultak körét;

g) a kérelmezõ nyilatkozatát a felajánlott jövedéki biztosíték összegérõl

és teljesítésének módjáról;

h) a kérelmezõ nyilatkozatát arról, hogy vállalja az engedély kiadását

követõ évtõl a mérleg hitelesítési kötelezettséget;

i) a kérelmezõ nyilatkozatát közvetlen számítógépes kapcsolati rendszer

kialakításáról a vámhatósággal, az adatszolgáltatási és adóbevallási

kötelezettség elektronikus úton való teljesítésére.

(2) Több adóraktárra kért engedély, illetve az engedély módosítása esetében a

kérelmezõ, illetve az engedélyes az (1) bekezdés b) pontjában foglalt adatokat

összesítve - az adóraktárak közötti átszállításokból adódó halmozódásokat

kiszûrve - adja meg.

(3) Az engedélykérelemhez csatolni kell a 19. §-ban elõírt feltételek

teljesítését igazoló eredeti okmányokat, iratokat, nyilatkozatokat vagy azok

hitelesített másolatát.

(4) A vámhatóság az adóraktár mûködését a kérelemben foglaltaknak megfelelõen

a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi, vagy a kérelmet

elutasítja. A vámhatóság az adóraktári engedélyt a 22. § szerinti jövedéki

biztosíték nyújtásának igazolását követõ 15 napon belül adja ki.

(5) Az adóraktári engedély a kérelmezõ nevére szól. Az adóraktári engedély

mellékletét képezi az adóraktár engedélyes által mûködtethetõ adóraktárra,

több adóraktár esetén az adóraktáranként kiállított raktári bizonylat.

(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított raktári

bizonylaton kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az

engedély szól. Adóraktár - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a 3. § (2)

bekezdésének a) - f) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhetõ

azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésének b), d) és e) pontjában megjelölt jövedéki

termékek ugyanabban az adóraktárban is elõállíthatók, raktározhatók, illetve

tárolhatók.

(7) Ugyanazon adóraktár engedélyesnek ásványolaj adóraktárra és alkoholtermék

adóraktárra is adható egyidejûleg engedély.

(8) Az adóraktár engedélyese az engedélykérelemben megadott, illetve az

engedélyben rögzített adatok változását haladéktalanul köteles a vámhatósághoz

bejelenteni, abban az esetben is, ha az egyébként az adóraktári engedély

módosítását nem igényli.

(9) Ha az adóraktár engedélyese további adóraktár mûködtetését, vagy

adóraktárában az engedélyezett tevékenység bõvítését vagy szûkítését kéri, az

adóraktári engedélye módosítására irányuló kérelmet kell benyújtania. A

módosítás iránti kérelem benyújtása során a (3) bekezdésben foglalt

rendelkezést nem kell teljesítenie, de egyebekben a 20. és az e § szerint kell

eljárni.

(10) Ha az adóraktár engedélyesének személye pusztán más társasági vagy

gazdálkodó szervezeti formává való átalakulás miatt változik, a (9)

bekezdésben, illetve az e törvény végrehajtási rendeletében (a továbbiakban:

végrehajtási rendelet) foglaltak szerint az adóraktári engedély módosítását

kell kérni.

(11) A vámhatóság az engedély megadásánál figyelembe vett feltételeket

folyamatosan, illetve a 22. § (8) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálja. A

tevékenység gyakorlása helyi körülményeinek olyan megváltozása esetén, amely

az adóraktárban az adófizetési kötelezettség szempontjából jelentõs adatok

megállapítását, ellenõrzését, illetve a 20. § (1) bekezdésében elõírt

feltételek fennállását veszélyeztetik, az adóraktár engedélyesét a vámhatóság

felszólítja a hiányosság megszüntetésére. Ha arra a felszólításban megadott

határidõn belül nem kerül sor, a vámhatóság az adóraktárra kiállított

engedélyt visszavonja.

Jövedéki biztosíték

22. §

(1) Az adófelfüggesztéssel történõ szállítással és az adófizetési

kötelezettség teljesítésével járó adókockázatra az adóraktár engedélyesének

jövedéki biztosítékot kell nyújtania. A felajánlott jövedéki biztosíték

összegét és teljesítésének módját a vámhatóság az e törvényben és a

végrehajtási rendeletben foglaltak alapján elfogadja, vagy az engedély iránti

kérelemmel együtt visszautasítja.

(2) A jövedéki biztosíték összegét az e törvényben meghatározott értékhatárok

között, a jövedéki termék 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mennyiségére

számított adótartalom egytizenketted részének - nem teljes év esetében az

idõarányosan egy hónapra számolt hányadának - alapul vételével kell

meghatározni. A 21. § (2) bekezdésében foglalt esetben a jövedéki biztosítékot

az adóraktárakra összesített adatokat figyelembe véve, az adóraktár

engedélyesére kell megállapítani.

(3) Ha az adóraktár engedélyesének adóraktárában vagy adóraktárainak egyikében

a 21. § (6) bekezdés szerint többféle jövedéki termékcsoport is elõállítható,

raktározható, tárolható, a nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál a

termékcsoportokra meghatározott értékhatárok közül a legmagasabbat kell

figyelembe venni.

(4) A 21. § (7) bekezdése szerinti esetben a nyújtandó jövedéki biztosíték

értékhatárainál az ásványolaj adóraktárra elõírt értékhatárokat kell

figyelembe venni.

(5) A jövedéki biztosíték a (2) bekezdésben meghatározott összeg fele, ha az

adóraktári engedélyt kérelmezõ vagy az adóraktár engedélyese megbízható adós.

(6) A jövedéki biztosíték összegét hivatalból vagy kérelemre módosítani kell,

ha az annak elfogadásánál figyelembe vett feltételek vagy körülmények

megváltoztak. A jövedéki biztosíték csökkentése kizárólag kérelemre történik.

(7) Az adóraktár engedélyese köteles a vámhatóságnak bejelenteni a jövedéki

biztosíték megállapításánál figyelembe vett és az idõarányos tényszámok

alapján éves szinten várható termékelõállítás és betárolás mennyiségi

adatainak olyan eltérését, amelynek alapján a jövedéki biztosíték több, mint

25 százalékkal való megemelése indokolt.

(8) Hivatalból kötelezõ a jövedéki biztosíték összegének felülvizsgálata az

adóraktári engedély kiadását követõ 6 hónap elteltével, illetve azt követõen

évente, továbbá az (7) bekezdés szerinti esetben.

(9) A biztosíték összegének hivatalból történõ felemelése esetén az adóraktár

engedélyese az elsõ fokú határozat, illetve - fellebbezés esetén - a másodfokú

határozat közlésétõl számított 30 napon belül köteles gondoskodni a

biztosíték kiegészítésérõl. A biztosíték összegének csökkentése esetén a

vámhatóság haladéktalanul intézkedik a különbözet felszabadításáról, illetve

visszafizetésérõl.

(10) Ha az adóraktári engedély megszûnik, a jövedéki biztosíték csak a

készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését

követõen szabadítható fel.

(11) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia, vagy - a (5) bekezdés

szerinti esetben - per- és tehermentes saját ingatlantulajdon lehet. A

készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési

kötelezettsége nincs.

(12) A jövedéki biztosíték az esedékességkor, végrehajtható adó- adóelõleg-,

bírság-, pótléktartozás és az adóraktár engedélyesét terhelõ költség

fedezetére, illetve - amennyiben a vámtörvény rendelkezése szerint a jövedéki

biztosíték a vámbiztosítékba beszámítható - a meg nem fizetett vámteherre

vehetõ igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese

önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a

vámhatóság jogosult.

Adóraktári engedély megszûnése

23. §

(1) Az adóraktári engedély megszûnik, ha

a) az adóraktár természetes személy engedélyese meghalt,

b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül

megszûnik;

c) az engedélyt visszaadják;

d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.

(2) A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben

a) az adóraktár engedélyese ellen felszámolási eljárás indult;

b) az adóraktár engedélyese az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz

teljesítendõ adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a

társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidõt, illetve az

esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt

követõen sem teljesítette, vagy a vámhatóság, illetve az adóhatóság a vizsgált

idõszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt

jogerõsen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság

mérséklését az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban:

Art.) 73. §-ának (2) bekezdése kizárja;

c) az adóraktár engedélyese a 21. § (11) bekezdése szerinti hiányosság

megszüntetésére a vámhatóság által megadott határidõn belül nem intézkedik;

d) a felemelt biztosíték összegét a határozat kézbesítését követõ 30

napon belül nem teljesítik.

(3) Az engedély visszavonásáról hozott határozat a fellebbezésre tekintet

nélkül azonnal végrehajtható.

(4) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktár mûködtetésére rendelkezik

jogosultsággal, és e jogosultsága csak az egyik adóraktárára vonatkozóan

szûnik meg, a megszûnést, illetve az engedély visszavonása esetén az errõl

szóló határozat közlését követõ 30 napon belül köteles az adóraktár

termékmérleg nyilvántartását a megszûnés napjával lezárni, és

készletfelvétellel megállapítani a tényleges zárókészletet. Ennek megtörténtét

a vámhatóság a helyszínen igazolja.

(5) Ha az adóraktár engedélyesének az adóraktári engedélye (jogosultsága)

szûnik meg, valamennyi adóraktárára vonatkozóan kell a (4) bekezdés szerint

eljárni, és adóraktáranként részletezve és összesítve kell az ott

meghatározott kötelezettséget teljesíteni. A jövedéki biztosíték csak a

készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti rendezését

követõen szabadítható fel.

Az adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási

kötelezettsége

24. §

(1) Adóraktárból a jövedéki termék

a) adófelfüggesztés mellett csak termékkísérõ okmánnyal tárolható ki,

b) szabadforgalomba az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a

továbbiakban: egyszerûsített kísérõ okmány) egyidejû kiállításával, és a

szállítást végzõ részére történõ átadásával bocsátható. Az egyszerûsített

kísérõ okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges

adatokat, a feladó, a vevõ (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges

adatokat tartalmazza.

(2) A termékkísérõ okmány és az egyszerûsített kísérõ okmány szigorú számadású

bizonylat, amellyel kapcsolatban elkövetett jogsértésre a számlára, a

nyugtára, a számlát helyettesítõ okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell

alkalmazni.

(3) Az adóraktár engedélyes bizonylatokkal alátámasztott nyilvántartási

rendjének alkalmasnak kell lenni arra, hogy annak alapján az adóraktárban

keletkezett adókötelezettség, a felfüggesztett és az esedékessé vált

adófizetési kötelezettség bármikor megállapítható, illetve ellenõrizhetõ

legyen.

(4) Az adóraktárban jövedéki termékenként - a dohánytermékek kivételével a

vámtarifaszám legalább 6 számjegyû, illetve az ásványolaj termékeknél legalább

8 számjegyû bontásában - külön-külön termékmérleg nyilvántartást is kell

vezetni. A vámhatóság a termékmérleg ennél mélyebb termékbontású vezetését is

elõírhatja az ellenõrizhetõség érdekében. A dohánygyártmány esetében

cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az

azonos fajlagos adómérték (ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1

kilogramm fogyasztási dohányra számított adó) alá tartozó dohánygyártmány

termékekre kell a termékmérleget vezetni.

(5) A jövedéki termék mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi

egységben, illetve a cigaretta, szivar, szivarka esetében ezer darabban, a

fogyasztási dohány esetében kilogrammban kimutatva kell a termékmérlegben

szerepeltetni.

(6) A termékmérleg tartalmazza az adóraktárban elõállított, tárolt jövedéki

termék mennyiségének napi nyitó- és zárókészletét, valamint a

készletnövekedéseket és -csökkennéseket, az adófizetési kötelezettség

megállapításához szükséges jogcímek szerinti részletezettségben.

(7) A termékmérleg adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a

tárgyhavi készletváltozásokat és a jövedéki termék zárókészletének

mennyiségét. A termékmérleg havi zárását a vámhatóság - a 32. § (3) bekezdése

szerinti eljárás keretében - a helyszínen ellenõrzi és igazolja.

(8) Az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolt adózott jövedéki terméket

az adózatlan jövedéki terméktõl elkülönítve köteles tárolni és a

nyilvántartásaiban kimutatni.

25. §

(1) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítésérõl vevõnként

(címzettenként) külön vevõnyilvántartást is köteles vezetni, és az

értékesített jövedéki termék értékét havonta, tárgyhó végén összesíteni.

(2) A vevõnyilvántartás tartalmazza

a) az értékesített terméket (cigaretta, egyéb dohánygyártmány

alkoholtermék, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék, motorbenzin, gázolaj,

üzemanyagcélú sûrített földgáz, üzemanyagcélú cseppfolyós gáz, fûtõolaj,

kenõolaj egyéb ásványi olaj csoportosításban), annak számla szerinti értékét,

a számla számát, a termékkísérõ okmány vagy az egyszerûsített kísérõ okmány

számát,

b) a vevõ (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító

számát és - kereskedõ vevõ esetén - az e törvényben meghatározott engedélye

számát,

c) a vásárlás és a teljesítés (kitárolás) idõpontját.

V. Fejezet

A jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályai

Engedélykérelem, az engedély megadásának feltételei

26. §

(1) A jövedéki termék adómentes célokhoz kötõdõ adómentes beszerzéséhez a

jövedéki termék felhasználójának külön engedéllyel (a továbbiakban:

keretengedély) kell rendelkeznie.

(2) Keretengedélyre az a kérelmezõ jogosult,

a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettõs könyvvezetés szabályai,

illetve egyéni vállalkozó esetében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi

CVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) rendelkezései szerint tesz

eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak

alapján a beszerzett, felhasznált, készleten lévõ jövedéki termék mennyisége

megállapítható és ellenõrizhetõ;

b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs vám- vagy adótartozása,

a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása,

kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek,

továbbá aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;

c) aki nem áll csõd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

d) aki a (6) bekezdésben foglaltak szerint a keretengedély kiadását

megelõzõen jövedéki biztosítékot nyújtott;

e) aki az e törvényben meghatározott egyéb feltételekkel is

rendelkezik.

(3) Nem adható keretengedély, ha a kérelmezõ természetes személyt, vagy a

kérelmezõ szervezet vezetõjét, vezetõ tisztségviselõjét gazdasági

bûncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bûncselekmény elkövetése miatt

jogerõsen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett

elõélethez fûzõdõ hátrányos következmények alól.

(4) A kérelmezõ a (2), (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett

is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha

a) a termékelõállításra szolgáló üzem, illetve a jövedéki termék

raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a

beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint

a készlet pontos megállapítására alkalmas;

b) nyilvántartási és bizonylati rendje a felhasznált és a jövedéki termék

felhasználásával elõállított termék pontos számbavételét lehetõvé teszi;

c) rendelkezik az üzemre, a raktárra, illetve az ott folytatott

tevékenységre jogszabályban külön megkövetelt hatósági engedélyekkel és

szakhatósági hozzájárulásokkal;

d) a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenõrzések folytatásához

szükséges tárgyi feltételek adottak.

(5) A vámhatóság a keretengedély megadása elõtt vizsgálja a felhasználási célt

és a kérelemben a 38., 47. § szerint megadott igény megalapozottságát, továbbá

a kérelmezõ üzemében, raktárában elõzetesen helyszíni szemlét tart.

(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára a

keretengedély megadásához jövedéki biztosítékot kell elõzetesen felajánlani és

annak vámhatósági elfogadása után teljesíteni, az engedélyezett keretmennyiség

havi idõarányos mennyisége és a hatályos adómérték alapján számított adóösszeg

erejéig, de legfeljebb a különös rendelkezésekben meghatározott mértékig.

(7) A megbízható adómentes felhasználó esetében a jövedéki biztosíték a (6)

bekezdés szerinti összeg felére csökken.

(8) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia, vagy - a (7) bekezdésben

foglalt feltételeknek megfelelõ kérelmezõ esetében - per- és tehermentes

saját ingatlantulajdon is lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték

után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.

(9) Ha a keretengedély megszûnik, a jövedéki biztosíték csak a készleten

maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését követõen

szabadítható fel.

(10) A keretengedélyben a jogszerû felhasználás ellenõrizhetõsége céljából az

elszámolásra külön feltételek köthetõk ki.

Keretengedély

27. §

(1) A vámhatóság a keretengedély iránti kérelem benyújtását követõ 30 napon

belül a felajánlott jövedéki biztosítékot elfogadja és az adómentes beszerzést

engedélyezi, vagy a kérelmet elutasítja. A keretengedélyt a vámhatóság az

elfogadott jövedéki biztosíték teljesítésének igazolását követõ 15 napon belül

adja ki.

(2) A keretengedély a kérelmezõ nevére szól. A vámhatóság a keretengedélyben

a 38., 47. § szerint részletezett, számításokkal alátámasztott igény alapján,

továbbá - termékelõállításhoz való felhasználás esetén - az üzem gyártási

kapacitásának figyelembevételével meghatározza a jövedéki terméknek a

kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves idõszak (e § alkalmazásában a

továbbiakban: tárgyidõszak) alatt adómentesen beszerezhetõ mennyiségét (a

továbbiakban: keretmennyiség), és feltünteti a felhasználás helyét, valamint

az engedélyezett felhasználási célt.

(3) A keretmennyiség tárgyidõszakon belüli módosítását, illetve a

tárgyidõszakot követõ újabb idõszakra szóló keretmennyiség engedélyezését a

keretengedély módosítása iránti kérelem benyújtásával kell kérni. A

módosított, illetve az újabb idõszakra szóló igényt a kérelmezõnek a 38., 47.

§-ban foglaltak szerint kell megadnia. A keretmennyiség engedélyezésére

irányuló kérelem elbírálásánál a 26. § (5)-(8) és a 27. § (1), (2) bekezdését

megfelelõen alkalmazni kell.

(4) A keretengedély megszûnik, ha

a) az adómentes felhasználó újabb idõszakra szóló keretmennyiség

engedélyezésére a tárgyidõszak leteltét követõ 15 napon belül nem nyújt be

kérelmet,

b) az adómentes felhasználó természetes személy meghalt,

c) a felhasználó jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet

jogutód nélkül megszûnik;

d) az engedélyt visszaadják;

e) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.

(5) A vámhatóság visszavonja az engedélyt, amennyiben

a) az adómentes felhasználó ellen felszámolási eljárás indult;

b) az adómentes felhasználó az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz

teljesítendõ adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a

társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidõt, illetve az

esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt

követõen sem teljesítette; vagy az adóhatóság a vizsgált idõszakra vonatkozó

adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerõsen állapít meg, és a

magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 73. §-ának

(2) bekezdése kizárja;

c) a keretengedély megadásánál figyelembe vett, illetve az engedélyben

szereplõ feltételek nem teljesülnek.

Jövedéki termék adómentes beszerzése, felhasználása,

nyilvántartása

28. §

(1) Az adóraktár csak akkor tárolhat ki adófelfüggesztéssel jövedéki terméket

az adómentes felhasználó részére, ha az érvényes keretengedéllyel

rendelkezik.

(2) A keretmennyiségre történt beszerzéseket az adómentes felhasználó

készletre veszi, s az erre a célra rendszeresített, a vámhatóság által

hitelesített nyomtatványon vezeti. A nyomtatványra a vámhatóság a

hitelesítéskor rávezeti az engedélyezett keretmennyiséget és az engedélyezett

felhasználási célt.

(3) Az adómentes felhasználó folyamatosan olyan nyilvántartást vezet, amely

tartalmazza a termék beszerzésének (idõpont, szállító adóraktár, import,

mennyiség) és felhasználásának (idõpont, a felhasználás jogcíme, mennyiségi

adatai) részletezését. A nyilvántartás adatait havonta le kell zárni, meg kell

állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és az adómentes termék

zárókészletének mennyiségét. A nyilvántartás havi zárását a vámhatóság a

helyszínen ellenõrzi, és azt jegyzõkönyvvel igazolja.

29. §

(1) A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak a 37.,

47. §-ban meghatározott célra használható fel, és azt az adómentes

felhasználónak hitelt érdemlõen igazolnia kell.

(2) A feleslegessé vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság

elõzetes jóváhagyása alapján és felügyelete mellett

a) adóraktárba termékkísérõ okmány kiállításával szállítható,

b) az adó elõzetes és igazolt megfizetése esetén szabadforgalomba

bocsátható.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti készletcsökkenés a 30. § szerinti

elszámolásban akkor vehetõ figyelembe, ha az adómentes jövedéki terméket

átvevõ adóraktár a jövedéki terméket készletre vette és azt a termékkísérõ

okmány egy példányának visszaküldésével visszaigazolta, illetve a (2) bekezdés

b) pontja esetében akkor, ha az adót az adómentes felhasználó megfizette.

Ennek hiányában az e § (2) bekezdése szerinti készletcsökkenést az

elszámolásban függõ tételként kell szerepeltetni, és legfeljebb a kiszállítást

követõ 15 napig lehet adómentes célra történt felhasználásnak tekinteni.

(4) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná

vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett

megsemmisíthetõ, adóraktárba szállítható, vagy vámhatósági felügyelet mellett

az adó elõzetes megfizetése esetén a szabadforgalom számára való értékesítés

céljából kiszállítható. Ezen készletcsökkenésre a 30. § szerinti elszámolás

során e § (3) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

Elszámolás a jövedéki termék adómentes felhasználásáról

30. §

(1) Az adómentes felhasználó a tárgynegyedévet követõ hó 15. napjáig,

illetve a jogosultság megszûnésének napját követõ 15. napig elszámolást

készít az adómentes jövedéki termék felhasználásáról. A vámhatóság az

elszámolásban szereplõ adatokat a helyszínen ellenõrzi és igazolja.

(2) Az adómentes beszerzésre való jogosultság megszûnésének napján készleten

maradt jövedéki termék adóraktárnak csak a vámhatóság elõzetes jóváhagyása és

felügyelete mellett, a 11. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásával adható

át.

VI. Fejezet

Adóvisszaigénylés

31. §

(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére

(levonására) jogosult

a) az adóraktár engedélyese, ha jövedéki terméket a szabadforgalomból

igazoltan adóval növelt áron vásárolt, és azt az adóraktárban jövedéki termék

elõállításához felhasználta;;

b) az az importáló, aki a vámhatóság által kivetett adót megfizette, ha

az importból származó jövedéki terméket változatlan állapotban, külföldre

igazoltan visszaszállítja (külföldi tértiáru);

c) az exportáló, ha az adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól

beszerzett jövedéki termékét a vámhatóság - a vámtörvény szerinti -

kereskedelmi áruforgalom keretében végleges rendeltetéssel külföldre, vagy

tranzitterületre kilépteti, ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot a

nemzetközi légi közlekedésben résztvevõ, sugárhajtású vagy gázturbina

meghajtású, külföldi vagy belföldi lajstromjelû olyan repülõgép

üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a határvámhivatal

regisztrálja;

d) az a személy, aki a 37. § a) pontjában megjelölt ásványi olajat,

illetve a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket adóval növelt áron

adóraktárból vagy importálótól szerezte be, és adómentes célra használta fel.

(2) Az (1) bekezdés b), c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az

alkoholtermék, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az

is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékrõl a zárjegyet, illetve a

dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselõinek jelenlétében

eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A

megsemmisítésrõl, illetve az érvénytelenítésrõl jegyzõkönyvet kell felvenni,

amely a visszaigénylés kötelezõ bizonylata.

(3) A dohánygyártmány adójának (1) bekezdés a) pontja szerinti visszaigénylése

(levonása) esetében a (2) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerûen

alkalmazni kell.

(4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti visszaigénylési jog érvényesítéséhez a

jövedéki termék beszerzését, a felhasználási célt és a felhasználási

arányszámot a vámhatóságnak elõzetesen be kell jelenteni, aki a felhasználást

ellenõrzi.

(5) Az adó visszaigénylése (levonhatósága)

a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a jövedéki termék másik

jövedéki termék elõállításához történt felhasználásának napjától,

b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a jövedéki termék külföldre

történt, igazolt kiléptetésének napjától,

c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedéki termék

külföldre, tranzitterületre történt igazolt kiléptetésének, illetve az

üzemanyag petróleum esetében a repülõgép külföldre távozásának napjától,

d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a jövedéki termék adómentes

célra történt felhasználásának napjától

esedékes.

(6) Visszaigényelhetõ (levonható) adóként

a) az adóraktár és az exportáló, illetve az (1) bekezdés d) pontja

szerinti személy - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a jövedéki termék

adóval növelt áron történt beszerzését igazoló bizonylat kiállításának napján

érvényes adómértékkel számított adót;

b) az importáló a vámhatóság által kivetett és megfizetett adót

veheti figyelembe.

(7) A (6) bekezdés a) pontja szerinti esetben az adómérték változását követõ 3

hónapon belül a változást megelõzõen hatályos adómértéket kell figyelembe

venni, kivéve, ha a visszaigénylésre (levonásra) jogosult a nevére szóló, az

adóraktár vagy az importáló által kiállított, az adót elkülönítetten

tartalmazó számlával igazolja a vételárban felszámított, általa megfizetett

adót.

(8) Az adóraktár engedélyese és az importáló az általa megfizetett, vételárban

felszámított adót a vevõ kérésére köteles a számlán elkülönítve feltüntetni.

(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt

áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal,

továbbá

a) az (1) bekezdés a) pontja esetében a jövedéki terméknek adóraktárban

másik jövedéki termék elõállításához történt felhasználását igazoló belsõ

bizonylattal,

b) az (1) bekezdés b) pontja esetében a jövedéki termék külföldre történõ

kiszállítását (visszaszállítást) igazoló, a vámhatóság által kiállított

bizonylattal,

c) az (1) bekezdés c) pontja esetében a jövedéki termék külföldre,

tranzitterületre történõ kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított,

az exportáló nevére szóló vámokmánnyal, illetve az üzemanyag petróleum

repülõgép üzemanyagtartályba való betöltésének és a repülõgép külföldre

távozásának a határvámhivatal általi igazolásával,

d) az (1) bekezdés d) pontja esetében a jövedéki termék adómentes

felhasználását igazoló, a vámhatóság által ellenjegyzett belsõ bizonylattal

kell dokumentálni, alátámasztani.

(10) Az adóvisszaigénylés (-levonás) joga kizárólag a (9) bekezdésben, illetve

az alkoholtermék és a dohánygyártmány exportálása esetén ezen felül a (2)

bekezdésben meghatározott bizonylat csatolásával, illetve azok birtokában

érvényesíthetõ.

(11) A vámhatóság az adóvisszatérítésnél figyelembe vett mennyiséget,

valamint a visszatérített adó összegét a (9) bekezdésben meghatározott

bizonylatokon hitelt érdemlõ módon feltünteti.

VII. Fejezet

Egyes adózási és eljárási szabályok

32. §

(1) Az e törvényben nem szabályozott ügyekben

a) a termékimportra a vámtörvényt,

b) a hatósági felügyeletre, az ellenõrzésére, az adóigazgatási eljárásra,

a vámhatósághoz teljesítendõ adózói kötelezettségre, továbbá az adó

visszaigénylésére az Art.-t,

c) a vámtörvényben, illetve az Art-ben nem szabályozott kérdésekben,

továbbá az a)-b) pont alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az

államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt

(továbbiakban: Áe.)

kell megfelelõen alkalmazni.

(2) Az adóalany az adót önadózással állapítja meg, vallja be és fizeti meg,

ha e törvény szerint nincs helye az adó hivatalból történõ megállapításának.

(3) A hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyese és az

adómentes felhasználó adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az

adóraktáranként bemutatott termékmérleg ellenõrzése alapján jegyzõkönyvvel

igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére,

vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek.

A vámhatóságnak a bemutatott termékmérleg ellenõrzésére 3 munkanap áll

rendelkezésére. A vámhatóságnak bemutatott, általa ellenjegyzett termékmérleg

a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minõsül. Az ellenjegyzett

termékmérleg havi zárásának adatait az adóraktár engedélyese átadja az

adóellenõrzésre jogosult vámhatóságnak.

(4) Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények

eltérnek az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó által

bemutatott termékmérlegben szereplõ adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét

és okát jegyzõkönyvbe veszi, s a felvett jegyzõkönyv egy példányát az

adóalanynak átadja, aki a jegyzõkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az

észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére

helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a bevallásra

feljegyzi, szükség esetén kiegészítõ jegyzõkönyvet vesz fel. A vámhatóság az

eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzõkönyv és kiegészítõ jegyzõkönyv

egy példányát adóellenõrzés végett az ellenõrzés lefolytatására illetékes

vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követõ 15 napon belül. Az

ellenõrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a

vámhatóság jegyzõkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is

el kell bírálni.

(5) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktárra rendelkezik engedéllyel, az

illetékes vámhatósághoz - valamennyi adóraktárának adataira kiterjedõ -

összesített adóbevallást nyújt be. E rendelkezést megfelelõen alkalmazni kell

az adómentes felhasználóra is, ha több üzemben, illetve raktárban tárol

adófelfüggesztés alatt álló terméket.

(6) A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót

a ) termékimport esetén;

b) a hatóságok által elkobzott, valamint a vámraktárból a vámhatóság

által értékesített jövedéki terméket megvásárló személy terhére;

c) a hatáskörébe tartozó egyéb adóügyben.

(7) A vámhatóság az adóraktári engedély vagy a keretengedély felszámolási

eljárás miatti visszavonását, illetve végelszámolás miatti megszûnését

követõen

a) a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolás során

szabadforgalomba való értékesítésénél a vevõ,

b) a vagyonfelosztás megtörténtével a hitelezõ, illetve - végelszámolás

esetén - a jövedéki terméket a vagyonfelosztást követõen az átvevõ személy

adófizetési kötelezettsége esetén - a vevõ, a hitelezõ, illetve a jövedéki

terméket átvevõ személy kérelmére - határozattal állapítja meg az adót.

(8) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell

megállapítani.

(9) A vámhatóság által a (6) bekezdés b), c) pontja alapján kivetett adót az

adókivetésrõl szóló határozat kézhezvételét követõ 8 napon belül meg kell

fizetni.

(10) A felszámolási és a végelszámolási eljárás miatti megszûnés kivételével,

az adóraktári engedélyének megszûnését követõ 30 napon belül az adóraktár

engedélyesének bevallást kell benyújtania. A felszámolási és a végelszámolási

eljárás miatti megszûnés esetében az adóbevallásra az Art., illetve a

csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.

évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(11) Az adóraktár engedélyese adóelõleget fizet, amennyiben az elõzõ év azonos

negyedévében keletkezett adófizetési kötelezettsége elérte a hatmillió

forintot. Az adóelõleg mértéke az elõzõ év azonos negyedévében keletkezett

adó egyhatod része. Ha az adóraktár engedélyese a tárgyévet megelõzõ évben nem

fizetett adót, de a tárgyév elsõ negyedévében az adó várható összege eléri a

hatmillió forintot, akkor a várható adóösszeg egyhatodát kell adóelõlegként

fizetni. A II., III., IV. negyedévben akkor kell adóelõleget fizetni, ha az

elõzõ negyedévi adó összege a hatmillió forintot meghaladja. Az adóelõleg

összege az elõzõ negyedévi adó egyhatod része.

(12) Az adóvisszaigénylést a vámhatóság az adóvisszaigénylésre jogosult

kérelmére, a kérelem e törvényben foglaltak szerinti elbírálása után

teljesíti. Az adóvisszaigénylésre jogosult az adóvisszaigénylést

(adóvisszatérítést) havonta - a tárgyhó 1. napjától a tárgyhó utolsó napjáig

terjedõ idõszakra - igényelheti. Az adóvisszaigénylési (adóvisszatérítési)

kérelemhez az annak elbírálásához szükséges valamennyi iratot csatolni kell.

Az adóvisszaigénylés megtagadásáról a vámhatóság határozatot hoz.

(13) Az adóraktár engedélyese adóvisszaigénylési jogosultságát a tárgyhavi

adóbevallásában, a fizetendõ adójából történõ levonással, vagy

visszaigényléssel érvényesítheti.

VIII. Fejezet

Hatósági felügyelet

33. §

(1) A vámhatóság felügyelete alatt végezhetõ

a) a jövedéki termék elõállítása, az adózatlan jövedéki termék

raktározása, adófelfüggesztés alatt történõ szállítása, az adómentesen

beszerzett jövedéki termék felhasználása,

b) az adóraktári engedély megszûnése után az adóraktár engedélyese,

illetve a keretengedély érvényességének megszûnése után az adómentes

felhasználó jövedéki termékkel kapcsolatos tevékenysége, a készleten maradt

jövedéki termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.

(2) A hatósági felügyelet gyakorolható folyamatos jelenléttel és helyszíni,

eseti vizsgálattal. Kötelezõ a vámhatóság folyamatos jelenléte az

adóraktárban, kivéve a szeszfõzdét (42. § (2) bekezdés 1. pont) és a sörfõzdét

(54. § (1) bekezdés a) pont). A folyamatos jelenlét alól az országos

parancsnok - visszavonásig, de legfeljebb egy naptári évre - felmentést adhat.

A felmentés kérelemre ismételten megadható.

(3) Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó folyamatosan olyan

nyilvántartást vezet a jövedéki termék készletérõl, amelynek alapján a

nyilvántartott és a tényleges készlet bármikor összevethetõ. Az adóraktár

engedélyese és az adómentes felhasználó három havonta, a tárgynegyedév utolsó

napjával a vámhatóság jelenlétében és ellenõrzése mellett készletfelvétellel

megállapítja a tényleges készletet.

(4) A készlet felvételével meg kell állapítani a jövedéki terméknek a

tárgynegyedév utolsó napján, illetve az adóraktári vagy a keretengedély

megszûnésének utolsó napján ténylegesen készleten lévõ mennyiségét, a leltár

és a nyilvántartás szerinti készlet különbözetét, a külön jogszabály szerint

elszámolható veszteséget és az azt meghaladó hiányt. A pozitív különbözetet

(többletet) a következõ elszámolási idõszak nyitókészletébe be kell számítani.

(5) A hatósági felügyelet keretében a vámhatóság által végzett vizsgálat az

adóhatóság tevékenysége szempontjából nem minõsül az Art. alkalmazásában

ellenõrzéssel lezárt idõszaknak.

Második rész

Különös rendelkezések

IX. Fejezet

Ásványolaj

Termékmeghatározás

34. §

(1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak

a) a 2706 vámtarifa szám alatti termék,

b) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2707 91 00, 2707 99 11 és a 2707

99 19 vámtarifa szám alatti termék,

c) a 2709 és a 2710 vámtarifa szám alatti termék,

d) a 2711 vámtarifa szám alatti termék, ideértve a vegytiszta metánt és

propánt, de kivéve a földgázt,

e) a 2712 10, 2712 20 00, 2712 90 31, 2712 90 33, 2712 90 39, 2712 90 91

és a 2712 90 99 vámtarifa szám alatti termék,

f) a 2715 vámtarifa szám alatti termék,

g) a 2901 vámtarifa szám alatti termék,

h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902

42 00, a 2902 43 00, a 2902 44 00 és a 2909 19 vámtarifa szám alatti termék,

i) a 3403 11, 3403 19 3811, 3814, 3817, 3819 és 3820 vámtarifa szám

alatti termék

minõsül.

(2) Ásványolajnak minõsül továbbá e törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben

megjelöltektõl eltérõ, bármely olyan termék, amelyet belsõégésû motorok

üzemanyagaként, vagy üzemanyagok adalékaként vagy higítóanyagaként, továbbá

tüzelõolajként értékesítenek vagy használnak fel.

Adóalap, adómérték

35. §

(1) Az adó alapja az ásványolaj mennyisége, az adómértéknél megjelölt

mennyiségi egységben mérve.

(2) Ha az adómértéknél megadott mennyiségi egység liter, akkor azt +15 °C-ra

átszámított térfogaton kell megállapítani. Az ásványolaj +15 °C hõmérséklethez

tartozó térfogatát a mérésügyrõl szóló 1991. évi XLV. törvény elõírásainak

megfelelõen az MSZ ISO 3675 vagy az MSZ ISO 3838 jelû, a kõolajtermékek

sûrûségének meghatározására vonatkozó szabványokban idézett MSZ ISO 91-1

szabványban ismertetettek szerint (csõkészlet esetén számítással) kell

meghatározni.

36. §

(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:

a) a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifa szám alatti

ólmozatlan benzinekre 77,00 Ft/liter,

b) a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifa szám alatti ólmozott benzinekre

83,10 Ft/liter,

c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 0021, 2710 00 25, 2710 00 26, 2710 00

37 és a 2710 00 39 vámtarifa szám alatti egyéb benzinekre 83,10 Ft/liter,

d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59

vámtarifa szám alatti petróleumokra 83,10 Ft/liter,

e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68

vámtarifa szám alatti gázolajokra 67,60 Ft/liter,

f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13 vámtarifa szám alatti természetes gáz és

egyéb gáz termékbõl arra a cseppfolyós halmazállapotú szénhidrogénre,

amelyet közúti gépjármûvek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e

célra használnak fel, 86,70 Ft/kg,

g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifa szám alatti természetes gáz és egyéb

gáz termékbõl arra a sûrített (200 bar feletti nyomású) gáz halmazállapotú

szénhidrogénre, amelyet közúti gépjármûvek üzemanyagaként értékesítenek,

importálnak vagy e célra használnak fel, 41,80 Ft/nm3,

h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902

42, 2902 43, 2902 44 vámtarifa szám alatti benzolra és homológjaira, továbbá

2709 00 10 vámtarifa szám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan

gazolin kivételével - 83,10 Ft/liter,

i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifa szám alatti parafinos

és parafinmentes párlatra és a 2710 00 98 vámtarifa szám alatti egyéb

kõolajszármazékra 60,80 Ft/liter,

j) a 34. § szerinti, de e § a)-i) pontjában nem említett ásványolajra a

motorbenzinként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 83,10

Ft/liter, a gázolajként és tüzelõolajként történõ kínálás és értékesítés vagy

felhasználás esetén 67,60 Ft/liter.

(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b) és e) pontjában meghatározott mérték

20,00 Ft/literrel növelt összege, amennyiben a termék nem szabványos.

Adómentes felhasználás

37. §

(1) Adómentes célú felhasználásnak minõsül

a) - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710

00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13

vámtarifa szám alatti ásványolajon kívül - a 36. §-ban megjelölt ásványolaj

felhasználásával egy másik termék elõállítása, feltéve, hogy a felhasznált

ásványolaj az elõállított új termék részévé válik;

b) a 2710 00 51 vámtarifa szám alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag

sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelû légi jármû

hajtóanyagaként való felhasználása;

c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa szám alatti

tüzelõolajnak a villamos energia termelésére vonatkozó mûködési engedéllyel

rendelkezõ erõmûben, kizárólag villamos energia vagy villamos energia és

kapcsolt hõtermelésre való felhasználása;

d) az ipari vámszabadterületre nem jövedéki termék elõállításához

külföldrõl közvetlenül behozott, illetve belföldrõl, a vámtörvény 90., 94. §-

ában foglaltak alapján beszállításra kerülõ és exportnak minõsülõ ásványolaj

terméknek az üzem termelési célú tevékenységéhez segédanyagként történõ

felhasználása.

(2) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 100

millió forint értékû jövedéki biztosítékot kell felajánlani.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében

a) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:

Áht.) alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szerv mentesül

a jövedéki biztosítéknyújtás követelménye alól;

b) keretengedélyre az jogosult, aki az üzemanyag petróleum beszerzését az

alapító okiratában meghatározott feladatként végzi;

c) az üzemanyag petróleum beszerzése, nyilvántartása és elszámolása

tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

38. §

(1) A keretengedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell

a) az ásványolaj felhasználásának célját, módját,

b) az ásványolaj kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves idõtartamra

igényelt, várhatóan felhasználásra kerülõ mennyiségét,

c) termékelõállítás esetén az ásványolaj várható felhasználási

arányszámát és az ásványolajból elõállításra kerülõ termék várható

mennyiségét,

d) az ásványolaj c) pontban foglalttól eltérõ felhasználása esetén a

várhatóan felhasználásra kerülõ mennyiség levezetését, mûszaki, egyéb

adatokkal alátámasztva.

(2) A 30. §-ban elõírt elszámolásnak tartalmaznia kell

a) az elszámolási idõszakban felhasznált adómentes ásványolaj

mennyiségét,

b) termékelõállítás esetén az adómentes ásványolaj felhasználásával

elõállított termék mennyiségét, kimutatva az egyes termékféleségekhez

ténylegesen felhasznált és a felhasználási arányszám szerint felhasználható

ásványolaj mennyiségét,

c) a nem termékelõállításhoz felhasznált adómentes ásványolaj

mennyiségét, tételesen kimutatva a különbözõ felhasználásokhoz kapcsolódó

adómentes ásványolaj mennyiséget,

d) az adómentes ásványolaj elszámolás szerinti és tényleges készletének

eltérését.

Adóvisszaigénylés

39. §

(1) A gázolaj adójának visszaigénylésére az a közutakat közvetlenül igénybe

nem vevõ gázolaj felhasználó jogosult, aki a 2710 00 66 01 vámtarifa szám

alatti gázolajat a Központi Statisztikai Hivatalnak a Szolgáltatások

Jegyzékében (a továbbiakban: SZJ) 0911 számon jelölt vasúti szállítási

tevékenységhez, illetve a magyar hajólajstromban vagy hajójegyzékben

nyilvántartott, áru-, vagy személyszállítást végzõ hajón (ideértve a kompot

is) az SZJ 0922 belvízi szállítási tevékenységhez, üzemanyagként használja

fel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti visszaigénylés csak a ténylegesen felhasznált

mennyiség után vehetõ igénybe.

40. §

(1) Az adó visszaigénylése a gázolaj 39. § (1) bekezdése szerinti

felhasználásának napjától esedékes.

(2) Az ásványi olaj adójának visszaigénylését az ásványi olaj beszerzésérõl

kiállított számlával, és a tényleges felhasználást igazoló számviteli belsõ

bizonylattal kell dokumentálni.

(3) Az adó visszaigénylés érvényesítésekor a vámhatóság a (2) bekezdésben

meghatározott dokumentumokon hitelt érdemlõ módon köteles feltüntetni az

adóvisszatérítés alapjaként figyelembe vett ásványi olaj mennyiségét,

fajtáját, valamint a visszatérített adó összegét.

Ásványolaj adóraktár

41. §

(1) Az ásványolaj adóraktárt elhagyó csõvezeték az adóraktáron belüli utolsó

hiteles mérési pontig tartozik az adóraktárhoz. Az adóraktár területére belépõ

csõvezeték az adóraktáron belüli elsõ hiteles mérési ponttól tekintendõ az

adóraktár részének. A két adóraktár közötti csõvezeték az adófelfüggesztés

mellett végzett szállítás szállítóeszközének tekintendõ azzal, hogy a

szállítás során keletkezõ, a külön jogszabály szerinti mértéket meghaladó

szállítási veszteségre keletkezõ adófizetési kötelezettség - eltérõ

megállapodás hiányában - a kitároló adóraktár engedélyesét terheli.

(2) A 36. §-ban felsorolt ásványolaj termék, a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00

74, 2710 00 76, 2710 00 78 vámtarifa szám alatti fûtõolaj, továbbá a nem

üzemanyag célú, a 2711 12 vámtarifa szám alatti propán és a 2711 13 vámtarifa

szám alatti bután, valamint ezek keveréke - kivéve a legfeljebb 2 kg

töltõsúlyú, egyszer használatos kiszerelésben gyártott cseppfolyósított

gázterméket -

a) csak adóraktárban állítható elõ,

b) az adó megfizetése nélkül a vámkezelést követõen - az adómentes

felhasználó üzemén, raktárán kívül - csak adóraktárba szállítható be,

c) az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület kivételével - csak

adóraktárban tárolható.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,

a) az üzemanyag célú sûrített földgáz adóraktárra legfeljebb 80 millió

forint,

b) a propán-bután gáz adóraktárra, valamint a kizárólag a 2902 vámtarifa

szám alá tartozó ásványolaj termékek elõállítására szolgáló adóraktárra

adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében

engedélyesenként legalább 80 millió forint,

c) a 2710 00 26 vámtarifa számú repülõbenzinnek, és a 2710 00 51

vámtarifa számú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással üzemelõ

közforgalmú nemzetközi repülõtéren (a továbbiakban: nemzetközi repülõtér)

történõ tárolására, raktározására legfeljebb 200 millió forint,

d) a kizárólag vegyipari, zárt technológiájú feldolgozás keretében

melléktermékként keletkezõ jövedéki termék elõállítására legfeljebb 500 millió

forint,

e) az egyéb ásványolaj adóraktárak esetében adóraktáranként legalább 200

millió forint, de adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkezõ

engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 2 milliárd forint értékben

kell teljesíteni.

(4) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha

adóraktáranként

a) a (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti adóraktár esetén legalább 300

m3,

b) az egyéb adóraktár esetében - kivéve az üzemanyagcélú földgázt

elõállító adóraktárat -, ha az adóraktár ásványolaj termék elõállítására

szolgál legalább 35 ezer m3, ha tárolásra szolgál legalább 10 ezer m3, az

illetékes adóhatóság által hitelesített és engedélyezett,

a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített tárolótartály áll

rendelkezésre.

X. Fejezet

Alkoholtermék

Fogalmak

42. §

(1) E törvény alkalmazásában alkoholtermék alatt a 2204, a 2205, a 2206

vámtarifa számú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú, továbbá a

2207 és a 2208 vámtarifa számú, 1,2 térfogat százaléknál nagyobb

alkoholtartalmú terméket kell érteni.

(2) E törvény alkalmazásában:

1. szeszfõzde: a gyümölcsbõl (gyümölcscefrébõl), szõlõszármazékból (törköly,

seprõ) és borból, esetenként külön engedéllyel gabonából lepárlással pálinkát,

párlatot, borpárlatot elõállító üzem;

2. bérfõzés: szeszfõzdében a bérfõzetõ részére történõ pálinka vagy borpárlat-

elõállítás;

3. bérfõzetõ: az a természetes személy, aki saját termésû vagy begyûjtött

alapanyagból állíttat elõ pálinkát vagy borpárlatot;

4. denaturálás: az alkoholtermék emberi fogyasztásra való végleges

alkalmatlanná tétele.

Adóalap, adómérték

43. §

(1) Az adó alapja az alkoholtermék mennyisége, hektoliterfokban meghatározva.

Hektoliterfok alatt a 20 oC-on mért 1 liter 100 térfogatszázalékos etilalkohol

értendõ.

(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel -

hektoliterfokonként 1270 forint.

(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, valamint a 2208 90 33, 2208

90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifa szám alá tartozó gyümölcspálinka (a

továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 970 forint.

(4) A szeszfõzdében bérfõzés keretében bérfõzetõ részére elõállított pálinka,

borpárlat (a továbbiakban: bérfõzött pálinka) adója 390 forint

hektoliterfokonként.

A bérfõzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség és

eljárási szabályok

44. §

(1) A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektõl eltérõen a bérfõzött pálinka utáni

adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha

a) a szeszfõzde a terméket átadja a bérfõzetõnek, vagy

b) a szeszfõzde a terméket még nem adta át a bérfõzetõnek, de az adó

összege elérte a 100 ezer forintot, vagy

c) a havi elszámolási idõszak utolsó napján a szeszfõzdében a bérfõzetõ

által még el nem szállított bérfõzött pálinka található.

(2) Az adó alanya a bérfõzetõ, akinek az adót készpénzben kell megfizetnie a

részére átadott, vagy a részére elõállított és az (1) bekezdés b), c) pontja

szerint elszámolt pálinka után.

(3) Ha a bérfõzetõ az adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a

bérfõzött pálinka nem adható ki.

45. §

(1) A bérfõzött pálinka utáni adó összegét a szeszfõzde állapítja meg és szedi

be a bérfõzetõtõl.

(2) A 44. §-ban meghatározott rendelkezések elmulasztásával be nem szedett

adót a szeszfõzde köteles megfizetni.

(3) A szeszfõzde a bérfõzetõtõl beszedett szeszadót a 100 ezer forint

értékhatár elérését, illetve az elszámolási idõszakonkénti rendszeres, vagy a

szúrópróbaszerû elszámolást követõ munkanapon befizeti a vámhatóság bérfõzési

szeszadó számlájára.

(4) A beszedett bérfõzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfõzde a

(3) bekezdés szerinti fizetési határidõ napjától a teljesítés napjáig

késedelmi pótlékot köteles fizetni.

(5) A bérfõzési szeszadó, valamint a felszámított késedelmi pótlék nem

engedhetõ el és nem mérsékelhetõ, fizetési halasztás, részletfizetés nem

adható.

(6) A szeszfõzde a bérfõzetõ részére egyszerûsített termékkísérõ okmányt állít

ki, és azzal igazolja a bérfõzési szeszadó megfizetését.

46. §

A bérfõzetõtõl a bérfõzött pálinkát, borpárlatot csak az alkoholtermék

adóraktár engedélyese vásárolhatja meg.

Adómentes felhasználás

47. §

(1) Adómentes felhasználás a 2207 vámtarifa számú alkoholterméknek a

felhasználása

a) az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerek,

gyógyszernek nem minõsülõ, szájon át fogyasztható alkoholtartalmú gyógyhatású

termékek 100 ml vagy annál kisebb kiszerelésben, és 20 ml-t meg nem haladó

összes napi fogyasztási dózisnak megfelelõ összetételben való elõállításához,

továbbá a szájon át nem fogyasztható, a 200 ml-t meg nem haladó kiszerelésû

alkoholtartalmú készítmények, továbbá gyógyszerhatóanyagok és intermedierek

elõállításához,

b) biológiai ecet gyártásához,

c) legfeljebb 8,5 hektoliterfok / 100 kg alkoholtartalmú bonbonok, vagy -

az alkoholtartalmú italok kivételével - legfeljebb 5 hektoliterfok / 100 kg

alkoholtartalmú más élelmiszerek gyártásához,

d) vegyipari és kozmetikai termékek elõállításához.

(2) A 26. §-ban meghatározott keretengedély iránti kérelemben meg kell adni

a) az alkoholtermék felhasználásának célját, módját,

b) az alkoholtermék felhasználási arányszámát (elõállításra kerülõ

termékenként),

c) a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén az alkalmazható

denaturálószer megnevezését (leírását) és a denaturálás módját, illetve, ha

denaturálószert nem lehet alkalmazni, akkor annak mûszaki indokolását,

d) a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség igazolását a c)

pont alapján megadottakról,

e) az alkoholtermék kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves

idõtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával elõállításra kerülõ

termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.

(3) Alkoholterméket vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen

csak a (2) bekezdés c) pontjában megadott, a d) pont szerint visszaigazolt és

a vámhatóság által jóváhagyott denaturálási eljárással denaturálva lehet

kitárolni az adóraktárból, kivéve, ha a (2) bekezdés c) pontja szerint

denaturáló szert nem lehet alkalmazni. A denaturálást a vámhatóság felügyelete

mellett kell elvégezni.

(4) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában és a (3) bekezdésben foglaltakat

független szakértõvel (intézettel) ellenõrizheti.

(5) A 30. § szerinti elszámolásban ki kell mutatni az elszámolási idõszakban

elõállított termékhez a bejelentett felhasználási arányszám szerint

felhasználható és a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyiségét is. Ha a

ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyisége meghaladja a felhasználási

arányszám szerinti mennyiséget, a különbözet nem adómentes célra történt

felhasználásnak minõsül, és a 14. § (4) bekezdése szerinti adófizetési

kötelezettség keletkezik.

(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 50

millió forint értékû jövedéki biztosítékot kell felajánlani.

Alkoholtermék különleges denaturálása

48. §

Az alkoholtermék különleges denaturálását az etikalkoholt, nyersszeszt,

finomított szeszt, víztelenített szeszt elõállító ipari szeszgyárban (a

továbbiakban: ipari szeszgyár) a külön jogszabályban elõírt denaturáló szerrel

és denaturálási eljárással kell elvégezni.

Alkoholtermék adóraktár

49. §

(1) Alkoholtermék adóraktári engedély

a) az etilalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt,

a lepárlással elõállított gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkát, borpárlatot

elõállító ipari szeszgyárra, mezõgazdasági szeszüzemre, szeszfõzdére (a

továbbiakban: szeszüzem),

b) az etilalkoholból, gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkából,

borpárlatból valamint egyéb alkoholtartalmú alapanyagból hideg úton

alkoholtermék elõállítását, palackozását végzõ termelõüzemre (a továbbiakban:

italgyár),

c) az alkoholtermék önálló palackozását végzõ palackozó üzemre (a

továbbiakban: szeszpalackozó),

d) a szeszüzem, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme

területén kívül található, az elõállított alkoholtermék tárolására,

raktározására alkalmas, ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár)

adható.

(2) Az alkoholtermék adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a

kizárólag tranzitterületre történõ vámmentes értékesítés kiszolgálására

létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra is adható (a továbbiakban:

tranzit adóraktár). A tranzit adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan

sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is

megengedett.

(3) A jövedéki biztosítékot az (1) bekezdés szerinti adóraktárak esetében - a

(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - adóraktáranként legalább 50 millió

forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkezõ engedélyes

esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell

teljesíteni. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggõ helyrajzi számokon

szereplõ szeszüzem, italgyár, szeszpalackozó, üzemi szeszraktár a jövedéki

biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minõsül. A nem összefüggõ helyrajzi

számokon szereplõ, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy

technológiai egységet képezõ, csõvezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár

egy adóraktárnak tekintendõ.

(4) A kizárólag bérfõzést végzõ szeszfõzdének a jövedéki biztosítékot legalább

1 millió forint értékben kell nyújtania.

Az alkoholtermék palackozása, zárjegy alkalmazása

50. §

(1) Az alkoholtermék

a) szabadforgalomba bocsátása,

b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló

nem adóraktárba szállítja be a terméket,

a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik

a) a bérfõzött pálinka bérfõzetõ részére történõ kiadására,

b) a külföldrõl nem kereskedelmi forgalomban behozott, illetve az

árumintaként importált, vámmentesen vámkezelt alkoholtermékre,

c) a 2207 vámtarifa számú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi

vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek

próbagyártása, labor eszközök, gépek mosása tisztítása, szolgáltató

tevékenységek, kórházak, rendelõ intézetek, gyógyszertárak céljára kerül nem

palackozott formában, adózottan értékesítésre.

(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói

csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék

adóraktárban került elõállításra (palackozásra), és onnan került

kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi

forgalom számára való vámkezelése megtörtént.

(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elõ és a vámhatóság bocsátja -

elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese és a 68. §-ban

meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkezõ importáló rendelkezésére. Az

adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy elõállítási

költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.

(5) Az alkoholtermék zárjegye darabonként 500 Ft értéket képvisel, amelyet

arra a zárjegyre kell megfizetni, amellyel az adóraktár engedélyese és az

importáló nem tud elszámolni (a továbbiakban: zárjegyhiány).

(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese háromhavonta, az importáló az

átvétel napját követõ 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha

az importügylet, amelyhez az importáló a zárjegyet átvette, 60 napon belül nem

bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot

adhat.

(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált,

minõséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett

megsemmisített, a baleset vagy elhárítatlan külsõ ok miatt használhatatlanná

vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal

megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehetõ figyelembe.

(8) Az alkoholtermék zárjeggyel ellátva adóraktárból másik adóraktárba

átszállítható, ha a zárjeggyel való elszámoltatás az adóraktárak között

megfelelõen biztosított.

(9) Az alkoholtermék 2 liter ûrtartalmat el nem érõ göngyölegben palackozva

bocsátható szabadforgalomba.

(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, illetve alkalmi, eseti

kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb ûrtartalmú göngyölegben

való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott

mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság

engedélyezheti.

Az alkoholtermék és alkoholtermék alapanyag elõállítása,

forgalmazása, birtokolása

51. §

(1) A vámhatóság engedélyével szabad etilalkohol, lepárlással gyártott

pálinka, borpárlat elõállítására alkalmas készüléket (a továbbiakban:

desztilláló berendezés) elõállítani és birtokolni. Nem szükséges a vámhatóság

engedélye a rendeltetésszerûen használt, túlnyomással üzemelõ háztartási

fõzõedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg

desztilláló berendezésekre.

(2) Az ipari szeszgyárak kivételével cukorcefrét elõállítani, értékesíteni,

birtokolni, valamint a cukorcefrébõl alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206

vámtarifa szám alá tartozó terméket elõállítani tilos.

(3) A 2204 vámtarifa szám alá tartozó termékek elõállítása során keletkezõ

melléktermékek közül a borseprõ, a derítési alj, az aljbor és a seprõtészta

kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.

XI. Fejezet

Sör

Termékmeghatározás

52. §

E törvény alkalmazásában sör alatt a 2203 vámtarifa számú termékeket, továbbá

a 2206 vámtarifa szám alatti termékekbõl a sör és az alkoholmentes italok 0,5

térfogatszázalék alkoholtartalmat meghaladó, legfeljebb 18 térfogatszázalék

alkoholtartalmú elegyét kell érteni.

Adóalap, adómérték

53. §

(1) Az adó alapja a sör mennyisége, hektoliterben és Balling (Plató) fokban

mérve.

(2) Balling (Plató) fok alatt a sörlé 20 oC-on mért szárazanyagtartalmát kell

érteni, tömegszázalékban kifejezve.

(3) Az adó hektoliterenként és Balling (Plató) fokonként 285 forint.

Sör adóraktár

54. §

(1) Adóraktári engedély

a) a sör elõállítását végzõ, a 20 ezer hektoliter éves termelõkapacitást

el nem érõ sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörfõzde),

b) a sör elõállítását az a) pontban megjelöltnél nagyobb

termelõkapacitással végzõ sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörgyár),

c) a sör önálló palackozását végzõ palackozóüzemre (a továbbiakban:

sörpalackozó),

d) a sörgyár engedélyesének a gyártóüzem területén kívül található, az

elõállított sör tárolását végzõ, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb

használati jogon mûködtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi sörraktár)

adható.

(2) A sör adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit

adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,

a) a sörfõzde esetében legalább 1 millió forint,

b) egyéb sör adóraktár esetében - nem értve ide a (2) bekezdés szerinti

adóraktárat - legalább 50 millió forint,

de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében

engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani. Az egy

helyrajzi számon vagy az összefüggõ helyrajzi számokon szereplõ sörgyár,

sörpalackozó és üzemi sörraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy

adóraktárnak minõsül. A nem összefüggõ helyrajzi számokon szereplõ, de a

gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képezõ,

csõvezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendõ.

XII. Fejezet

Pezsgõ

Termékmeghatározás

55. §

E törvény alkalmazásában pezsgõ alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon

rögzített, dugóval lezárt, vagy 20°C-on oldott állapotban jelenlévõ,

széndioxid által elõidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt

kell érteni, amely

a) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és a 2206

00 39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma -

függetlenül annak eredetétõl - 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13

térfogatszázalék,

b) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és 2206 00

39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben alkoholtartalma kizárólag erjedés

útján keletkezett és 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15

térfogatszázalék.

Adóalap, adómérték

56. §

(1) Az adó alapja a pezsgõ mennyisége, literben mérve.

(2) Az adó mértéke literenként 60 forint.

Pezsgõ adóraktár

57. §

(1) Adóraktári engedély

a) a pezsgõ elõállítását végzõ üzemre (a továbbiakban: pezsgõüzem),

b) a pezsgõ önálló palackozását végzõ palackozóra (a továbbiakban:

pezsgõpalackozó),

c) a pezsgõüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található,

az elõállított pezsgõ tárolását végzõ, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára

(a továbbiakban: üzemi pezsgõraktár)

adható.

(2) A pezsgõ adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit

adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - nem értve ide a (2) bekezdés

szerinti adóraktárat - legalább 5 millió forint, de adóraktáranként, illetve a

több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb

50 millió forint értékben kell nyújtani

XIII. Fejezet

Köztes alkoholtermék

Termékmeghatározás

58. §

(1) Köztes alkoholtermékek:

a) a habzó köztes alkoholtermék és

b) a nem habzó köztes alkoholtermék.

(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon

rögzített, dugóval lezárt, vagy 20°C-on oldott állapotban jelenlévõ,

széndioxid által elõidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt

kell érteni, amely

a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39

vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben 13 térfogatszázaléknál több, de

legfeljebb 15 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma nem kizárólag

erjedéssel keletkezett,

b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39

vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben 15 térfogatszázaléknál több, de

legfeljebb 22 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma akár erjedéssel,

akár más módon keletkezett.

(3) Nem habzó köztes alkoholterméknek

a) a 2204, 2205 vámtarifa szám alatti - kivéve a (2) bekezdésben

megjelölt habzó köztes - alkoholtermék minõsül, amennyiben

1. tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de

legfeljebb 15 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;

2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál nagyobb, de

legfeljebb 18 térfogatszázalék és adalékanyagot is tartalmaz, vagy 15

térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 18 térfogatszázaléknyi tényleges

alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett;

3. tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázaléknál nagyobb, de

legfeljebb 22 térfogatszázalék;

b) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifa szám alatti

termék minõsül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 10

térfogatszázalék, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és nem kizárólag

erjedéssel keletkezett, továbbá a terméket nem sörként adóztatják;

c) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifa szám alatti

termék minõsül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 15

térfogatszázalék, de legfeljebb 22 térfogatszázalék, s a terméket nem sörként

adóztatják.

Adóalap, adómérték

59. §

(1) Az adó alapja a köztes termék mennyisége, literben mérve.

(2) Az adó mértéke

a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 60 forint,

b) nem habzó köztes alkoholtermékre, ha

1. gyümölcsalapú, literenként 45 forint,

2. szõlõbor alapú, literenként 125 forint.

Köztes alkoholtermék adóraktár

60. §

A köztes alkoholtermék adóraktárra az 57. §-ban a pezsgõ adóraktárra vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni.

XIV. fejezet

Dohánygyártmány

Termékmeghatározás

61. §

E törvény alkalmazásában dohánygyártmány

a) a dohányvágatból és dohányfóliából készült töltet, hosszanti részén

ragasztott cigarettapapírral borítva, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy

egyszerû, nem ipari eljárással cigarettapapír hüvelybe tolnak, vagy

cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),

b) szálas, tépett vagy vágott dohányból, illetve dohányfóliából készült

bélanyag, amelyet burokanyag (dohányfólia, barna színû papír) tart össze és

dohánylevél vagy dohányfólia borít (a továbbiakban: szivar),

c) dohányvágatból készült töltet, amelyet hosszanti szélein ragasztott,

dohányból készített burkolófólia borít (a továbbiakban: szivarka),

d) kész dohányvágat, amely pipadohány esetében pipában történõ

elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésû cigaretta készítésére

szolgál (a továbbiakban: fogyasztási dohány).

Adóalap, adómérték

62. §

(1) Az adó alapja

a) százalékos adómérték esetében a (4) bekezdés szerinti kiskereskedelmi

eladási ár;

b) a tételes adómérték esetében ezer darab.

(2) Az adó mértéke

a) a cigarettára 1950 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi

eladási ár 17 százaléka;

b) a szivarra, a szivarkára, a fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi

eladási ár 25 százaléka.

(3) A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a cigaretta darabszámát

kétszeresen kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszûrõ vagy szopóka

nélkül - meghaladja a 90 millimétert.

(4) Kiskereskedelmi eladási ár a dohánygyártmány adóraktár engedélyese,

illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót

és az általános forgalmi adót tartalmazó ár.

Adójegy alkalmazása

63. §

(1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása - ideértve az adóraktáron

belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány belföldi forgalom

számára való vámkezelését is, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az

importált terméket, de kivéve az árumintaként, vámmentesen vámkezelt importált

dohánygyártmányt - kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a

kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került.

(2) A cigaretta adójegye az adójegyen feltüntetett mennyiség és

kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és a kiskereskedelmi eladási

árból az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a

továbbiakban: áfa törvény) 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti

százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes összegének

megfelelõ értéket testesít meg. A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójegye

az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és

a kiskereskedelmi eladási árból az áfa törvény 44. § (2) bekezdésének a)

pontja szerinti százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes

összegének megfelelõ értéket képvisel.

(3) Adójegyet igényelhet

a) a dohánygyártmány adóraktár engedélyese;

b) az az importáló, aki a dohánygyártmány belföldi forgalom számára való

vámkezelését az adójegy külföldön történõ felhelyezését követõen kéri.

(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importálónak az adójegy igényléséhez a

dohánygyártmányok importálására érvényes, 68. §-ban meghatározott engedéllyel

is rendelkeznie kell.

(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó és általános

forgalmiadó összeget, amelyet az igényelt adójegyek a (2) bekezdés szerint, az

átvételkor hatályos adómértékek alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési

kötelezettség).

(6) A fizetési kötelezettség halasztására jogosult az adóraktár engedélyese

és az importáló, amennyiben biztosítékot nyújt. A dohánygyártmány adóraktár

engedélyese által a 65. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott

fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendõ. Az importáló a

fizetési kötelezettség halasztására abban az esetben jogosult, ha az átvett

adójegy értékének megfelelõ nagyságú biztosítékot nyújt.

(7) A halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyekre a

tárgyhónapot követõ harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.

(8) Az adóraktár engedélyesének havonta el kell számolnia az átvett adójegy

mennyiségével, meg kell állapítania

a) a tárgyhó elsõ napján az adóraktárban készleten lévõ fel nem

ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévõ dohánygyártmányon

található),

b) a tárgyhóban átvett,

c) a tárgyhóban felragasztott,

d) a tárgyhóban az adóraktárból kiszállított, illetve az adóraktárban

elfogyasztott dohánygyártmányon lévõ,

e) a tárgyhóban a 64. § (5) bekezdése szerint csökkenésként figyelembe

vehetõ,

f) a tárgyhó utolsó napján az adóraktárban készleten lévõ fel nem

ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévõ dohánygyártmányon

található)

adójegy mennyiségét és értékét.

(9) A (3) bekezdés b) pontjában megjelölt importáló esetében a (5) bekezdés

szerinti fizetési kötelezettség legkorábban a fizetési halasztás lejártakor

csökkenthetõ, a 64. § (5) bekezdése alapján.

(10) Az adóraktár engedélyese az adófizetési és az általános forgalmiadó

fizetési kötelezettségét e törvény 8-14. §-a szerint állapítja meg. Ezen belül

az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási idõszakban adójeggyel

szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett, vagy

megfizetésre kerülõ adónak és általános forgalmi adónak az összegét.

(11) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importáló adófizetési kötelezettségének

vámhatóság általi megállapításakor az adóból és az általános forgalmi adóból

le kell vonni az importált dohánygyártmányra felragasztott adójeggyel

megfizetett vagy megfizetésre kerülõ összeget, feltéve, hogy az importáló a

vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja.

(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmiadó mértéke megváltozik, a

változás kihirdetését követõen az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy

készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet,

nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatályba lépését követõen a

változás elõtti adójeggyel - legfeljebb még 30 napon belül - csak az a

dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az

adómérték változásának hatályba lépése elõtt helyezték fel.

(13) A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követõen csak

az új adómértéknek megfelelõ adójeggyel importálható a szabadforgalom számára.

64. §

(1) Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolási egységére

oly módon kell felragasztani, hogy a csomagolás kinyitásakor az adójegy

eltépõdjön.

(2) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt

a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó

fogyasztói csomagot (zsebcsomag),

b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,

c) a szivarka esetében a dobozt,

d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt

kell érteni.

(3) Az adójegy

a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka,

fogyasztási dohány),

b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt

mennyiségét (darab, kilogramm),

c) az egyedi fogyasztói csomag legmagasabb kiskereskedelmi eladási

árát,

d) az adójegy sorszámát

tartalmazza.

(4) Az adójegyet a Magyar Állam állíttatja elõ, és a vámhatóság bocsátja a 63.

§ (3) bekezdésében megjelöltek rendelkezésére.

(5) A vámhatósághoz visszaküldött hibás, sérült, valamint sértetlen állapotú,

továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy

igénylõjének tevékenységi körén kívül esõ elháríthatatlan ok miatt - nem értve

ide a lopás esetét -, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon

megsemmisült adójegy 63. § (2) bekezdése szerinti értékével a tárgyhót

követõ hóban esedékes, a 63. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési

kötelezettség - a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett -

csökkenthetõ, vagy annak értéke visszatéríthetõ.

Dohánygyártmány adóraktár

65. §

(1) Adóraktári engedély

a) a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar elõállítását végzõ

gyártóüzemre (a továbbiakban: dohányüzem),

b) a dohánygyártmányok elõállítását végzõ - a) pontba nem tartozó -

gyártóüzemre (a továbbiakban: dohánygyár),

c) a dohánygyárnak a gyártóüzem területén kívül található, az

elõállított dohánygyártmány tárolását végzõ raktárára (a továbbiakban: üzemi

dohánygyártmány-raktár)

adható.

(2) A dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a

tranzit adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - nem értve ide a (2) bekezdés

szerinti adóraktárat -

a) a dohányüzem esetén legalább 5 millió forint,

b) a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmány-raktár esetén legalább 50

millió forint,

de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében

engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.

(4) Dohánygyártmány gyártására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag

adóraktári engedéllyel rendelkezõ dohányüzem vagy dohánygyár tarthat

birtokában, csak részére lehet értékesíteni, importálni.

Az adójegyen feltüntetett ár

66. §

A dohánygyártmány értékesítésénél a dohánygyártmány adóraktár engedélyese,

illetve az importáló által meghatározott, a dohánygyártmányra felragasztott

adójegyen feltüntetett ártól felfelé eltérni nem lehet.

Harmadik rész

XV. Fejezet

Jövedéki termékek kereskedelme, exportja-importja szabadforgalomban

67. §

(1) A 41. § (2) bekezdésben megnevezett ásványolaj termékkel és az

ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a

továbbiakban: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki

termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel

lehet.

(2) E törvény alkalmazásában:

1. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba

bocsátott jövedéki termék beszerzése, készletezése és lakosság, intézmények és

nem lakossági felhasználók részére történõ értékesítése, kivéve, ha a 36. §

a), b), f), g) pontja szerinti, valamint a 2710 0051, 2710 00 66 01, 2710 00

67 01, 2710 00 68 01 vámtarifa szám alatti üzemanyagok esetében üzemanyagtöltõ

állomáson, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa számú

tüzelõolaj esetében kiskereskedelmi tárolótelepen vagy üzemanyagtöltõ

állomáson kívül történik (továbbiakban: végsõ fogyasztók részére történõ

értékesítés);

2. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott

jövedéki termék belföldön történõ beszerzése, készletezése és nem végsõ

fogyasztók részére vagy nem exporttevékenység keretében történõ

továbbértékesítése,

3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy

jövedéki terméknek a behozatalát vagy kivitelét saját nevében végzi;

4. üzemanyagtöltõ állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített

kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített

tárolótartállyal ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;

5. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelõanyagok kimérésére használatos,

helyhez kötött, egy vagy több kimérõhelyes, egy szerkezeti egységbe épített,

az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérõvel és

összegezõvel ellátott berendezés;

6. kiskereskedelmi tárolótelep: a tüzelõolajnak - az Országos Mérésügyi

Hivatal által hitelesített átfolyásmérõvel és összegezõvel, ólomzárral

ellátott mérõmûszeren keresztül - tárolótartályból, végsõ fogyasztók részére

történõ értékesítésére szolgáló elárusító hely.

7. üzlethelyiség: a szilárd, térelemekkel körülhatárolt, a talajjal

egybeépített vagy a talajhoz rögzített, tartós használatra szolgáló nyílt

árusítású, rendszeresen nyitvatartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az

e feltételeknek megfelelõ pavilont, továbbá a munkahelyi éttermet és büfét, az

üzemanyagtöltõ állomás, közforgalmú repülõtér, vasúti és hajóállomás területén

üzemeltetett elárusítóhelyet.

68. §

(1) A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes

kereskedelme, szabadforgalomból történõ exportálása, szabadforgalom számára

történõ importálása a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.

(2) Jövedéki engedélyre jogosult az a személy, aki

a) - az (5), (8), (9) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolaj

termékek esetében 80 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 15 millió

Ft jövedéki biztosíték nyújt,

b) könyvvezetési kötelezettségének a kettõs könyvvezetés szabályai,

illetve egyéni vállalkozó esetében az Szja törvény rendelkezései szerint tesz

eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak

alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenõrizhetõ,

c) aki nem áll csõd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.

(3) Nem adható engedély, ha az engedélyt kérelmezõ természetes személyt, vagy

a szervezet vezetõjét, vezetõ tisztségviselõjét gazdasági bûncselekmény vagy a

közélet tisztasága elleni bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélték,

és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ

hátrányos következmények alól.

(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett

importtevékenységre szóló kereskedelmi jövedéki engedély (2) bekezdésben

foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmezõ

a) a 36. § a), b), d), e) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj,

tüzelõolaj, továbbá a fûtõolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3

ûrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a

talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy

tárolótartályban tárolótérfogattal (a továbbiakban: tárolótartály),

b) a 36. § f) pontja szerinti cseppfolyós gáz esetében telephelyenként

esetében 300 m3 ûrtartalmú, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített

tárolótartállyal

c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgõ, a köztes alkoholtermék és a

dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületû, szilárd

térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék

forgalmazásához legalább 100 m3 ûrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal

is rendelkezzen.

(5) Az adóraktár engedélyese által a szabadforgalomban folytatott jövedéki

engedélyes kereskedelmi tevékenységre a (2) bekezdés a) pontja szerinti

jövedéki biztosítékot nem kell külön teljesíteni, amennyiben azt az

adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja. Ellenkezõ esetben

a kereskedelmi jövedéki engedély megadásához, illetve érvényességéhez a

különbözetre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.

(6) Amennyiben az importáló az importált jövedéki termékét jövedéki engedélyes

kereskedelmi tevékenység keretében értékesíti, vagy a jövedéki engedélyes

kereskedõ a jövedéki termékét exportálja, a (2) bekezdés a) pontja szerinti

jövedéki biztosítékot csak az egyik tevékenysége után kell nyújtania.

(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedõ, az exportáló és az importáló

ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál,

importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 95

millió forint összegben kell teljesíteni.

(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes

kereskedelmi, export- és import tevékenységet folytató gazdálkodó

szervezetnek, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.

(9) Ha az importáló kizárólag olyan jövedéki terméket importál, amelynek

adómentes beszerzésére keretengedéllyel rendelkezik, jövedéki biztosítékot

csak a keretengedélyhez kapcsolódóan kell nyújtania.

(10) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia vagy - a (11) bekezdésben

foglaltaknak megfelelõ személy esetében - per- és tehermentes saját

ingatlantulajdon lehet.

(11) Saját ingatlantulajdon jövedéki biztosítékként azon személy esetében

fogadható el, aki legalább 3 éve folytat jövedéki engedély birtokában jövedéki

termékkel e paragrafus szerinti tevékenységet, és terhére ezen idõszak alatt

jogerõs határozattal a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó

jövedéki bírságot nem állapítottak meg.

(12) A jövedéki biztosíték érvényesítésére a vámhatóság a jogerõsen

megállapított jövedéki bírságtartozás esetén - külön határozat nélkül -

jogosult.

(13) A vámhatóság a szabadforgalomban a jövedéki termékek jövedéki

engedélyes kereskedelmére, exportjára-importjára jövedéki engedéllyel

rendelkezõk listáját a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában rendszeresen

közzéteszi, továbbá - külön kérésre - közvetlenül információt ad az érvényes

engedélyekrõl.

A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre, az export-import

tevékenységre elõírt szabályok

69. §

(1) A jövedéki engedélyes kereskedõ jövedéki terméket importból, illetve

belföldön - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - csak adóraktárból (ideértve

a megszûnt adóraktárt a megszûnését követõ 30 napig), jövedéki engedélyes

kereskedõtõl vagy jövedéki engedéllyel rendelkezõ importálótól szerezhet be,

ilyen terméket tarthat készleten és értékesíthet tovább.

(2) Végelszámolás, illetve felszámolás esetén a megvásárolt vagy a követelés

(tartozás) fejében átvett, illetve a 29. § (2), (4) bekezdés szerinti

esetben a vámhatóság külön engedélyével az adómentes felhasználótól

megvásárolt jövedéki termék továbbforgalmazása, valamint a hatóságok által

elkobzott, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék

beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett.

70. §

(1) A jövedéki engedélyes kereskedõnek a beszerzett, az értékesített és a

készleten lévõ jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlõen

igazolnia kell. Az alkoholterméket csak zárjeggyel és 2 liter ûrtartalmat el

nem érõ göngyölegben, illetve a dohánygyártmányt csak adójeggyel szerezheti

be, értékesítheti, készletezheti, illetve alkoholterméket - kivételesen - 2

liter vagy azt meghaladó ûrtartalmú göngyölegben a 50. § (10) bekezdésének

rendelkezése szerint forgalmazhat.

(2) A jövedéki engedélyes kereskedõnek a beszerzéseirõl és értékesítésérõl,

valamint a napi zárókészletérõl - telephelyenként és összesítve -

folyamatosan mennyiségi nyilvántartást (a továbbiakban: jövedéki

nyilvántartás) kell vezetnie. A jövedéki nyilvántartást a vámhivatal által

elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon (ûrlapon) kell vezetni és az

adatokat havonta, a tárgyhó végén összegezni. A jövedéki engedélyes kereskedõ

mentesülhet a külön nyomtatványon (ûrlapon) történõ nyilvántartásvezetés alól,

ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy

alakítja ki, hogy annak alapján az elõírt számbavétel teljesül.

(3) A jövedéki engedélyes kereskedõk dohánygyártmány, alkoholtermék és sör

árukészletének továbbforgalmazók részére, gépjármûrõl történõ helyszíni

értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítõjárat) a külön jogszabályban

meghatározott rendelkezések szerint megengedett.

(4) A jövedéki engedélyes kereskedõ jövedéki terméket

a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa

törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi

jövedéki engedélye számát, valamint a vevõ adóigazgatási azonosító számát

és - ha a vevõ nem jövedéki engedélyes kereskedõ - az e törvényben elõírt

engedélye számát is,

b) szállítólevéllel szállíthat.

(5) A szállítólevél szigorú számadású bizonylat, amelyen fel kell tüntetni

a) a jövedéki termék mennyiségi adatait;

b) a kiszállítás és az átvétel idõpontját;

c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés, terítõjárat);

d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét, a terítõjárat

értékesítési körzetét).

Szállítólevélként elfogadható a (4) bekezdés a) pontja szerinti számla is,

amennyiben az tartalmazza az e bekezdésben meghatározott adatokat.

(6) A jövedéki engedélyes kereskedõ a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya

telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor

használhatja, ha

a) a jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenysége

kereskedelmi készletérõl, annak változásáról (beszerzés, értékesítés)

cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki

nyilvántartást vezet, amelybõl az adatok a jövedéki ellenõrzéshez

tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak;

b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a

jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 71. § (11)

bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén csak olyan

számla, vagy egyszerûsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa

törvényben elõírt adatokon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék

származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza, továbbá -

készpénzfizetés esetén - a vevõ a számla átvételét aláírásával és -

intézményi, nem lakossági felhasználó esetén - cégbélyegzõjének lenyomatával,

illetve az adóazonosító jelének vagy számának feltüntetésével igazolja;

c) az a) pont szerint kialakított jövedéki nyilvántartás-vezetésével a

vámhatóság elõzetesen egyetértett, és azt jóváhagyta.

(7) A jövedéki engedélyes kereskedõ a belföldön értékesített jövedéki

termékrõl vevõnként

a) az értékesített termék megnevezését (cigaretta, egyéb dohánygyártmány

alkoholtermék, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék, motorbenzin, gázolaj,

üzemanyagcélú sûrített földgáz, üzemanyagcélú cseppfolyós gáz, fûtõolaj

csoportosításban), számla szerinti értékét, a számla számát,

b) a vevõ nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és -

kereskedõ vevõ esetén - az e törvény szerinti engedélye számát,

c) a vásárlás idõpontját

tartalmazó külön vevõnyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített

termék értékét havonta, tárgyhó végén összesíteni.

(8) A jövedéki engedélyes kereskedõ üzemanyag céljára szolgáló ásványolaj

terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, illetve a

nem jövedéki engedélyes kereskedõ nem vásárolhat.

(9) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve adójeggyel

ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az

adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységérõl külön

nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált

termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány

megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevõ és a rendeltetési ország

megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenõrzés, valamint a

vámhatáron való kiléptetés idõpontját.

(10) Az importáló az importtevékenységérõl külön nyilvántartást köteles

folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az importált termék megnevezését és

mennyiségét, az importszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító

számát, a vámhatáron történt belépés és a belföldi forgalom számára történt

vámkezelés idõpontját, az importált termék készletre vételének idõpontját,

valamint a beszerzés céljának (feldolgozás, továbbértékesítés) megjelölését.

Az importáló az importált és belföldön értékesített jövedéki termékrõl a (7)

bekezdésben elõírtak szerint vevõnyilvántartást köteles vezetni.

(11) Magyar Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerzõdés alapján a külföldi

államok fegyveres erõinek ellátására az Országgyûlés vagy a Kormány által

kijelölt szervezet a jövedéki termékek e tevékenységgel összefüggõ jövedéki

engedélyes kereskedelme, exportja, importja esetén a (2) és (7) bekezdés

szerinti nyilvántartások vezetését a külön jogszabályban foglalt rendelkezések

alapján teljesíti.

71. §

(1) Jövedéki termékek szabadforgalomban végzett nem jövedéki engedélyes

kereskedelme - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - kizárólag az üzletek

mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló

jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerinti illetékes település

jegyzõje által kiadott mûködési engedély birtokában lehetséges, ha

a) a mûködési engedély olyan kiskereskedelmi, vendéglátóipari, illetve

kereskedelmi szálláshely üzletkörre szól, amelyben a jogszabály jövedéki

termékek forgalmazását megengedi, és

b) a nem jövedéki engedélyes kereskedõ a tevékenységét üzlethelyiségben

(üzemanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltõ állomáson, folyékony tüzelõanyag

értékesítése esetén üzemanyagtöltõ állomáson vagy kiskereskedelmi

tárolótelepen), illetve a mozgóbolton keresztül történõ értékesítés esetén a

(4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint folytatja.

(2) Jövedéki termék közvetlen végsõ fogyasztóknak történõ értékesítése a

vasúti étkezõkocsiban és büfében, a nemzetközi autóbuszjáraton, a személyhajó

éttermében és büféjében, a belföldi polgári repülõgépjáraton, továbbá a

dohánygyártmányok vonatkozásában a 2000 fõnél kisebb népességszámú településen

(lakott helyen) a postai szolgáltatást nyújtó szolgáltató helyiségben is

megengedett.

(3) A jegyzõ a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmi

forgalmazására jogosító mûködési engedélyek listáját és az engedélyek

jogszabály szerint nyilvántartásba vett adatait rendszeresen átadja a

vámhatóságnak, és folyamatosan értesíti a bekövetkezõ változásokról.

(4) A (6) bekezdésben megnevezett jövedéki termék mozgóbolton keresztül

történõ értékesítésére a mûködési engedéllyel rendelkezõ nem jövedéki

engedélyes kereskedõ akkor jogosult, ha az üzlethelyisége (több üzlethelyiség

mûködtetése esetén a székhelye) szerint illetékes vámhatóságnak a mozgóbolton

keresztül történõ értékesítés megkezdését 6 munkanappal megelõzõen bejelenti,

és a vámhatóság a mûködési engedélyre történõ rájegyzéssel azt és a (5)

bekezdés szerinti feltételeket tudomásul veszi.

(5) A (4) bekezdés szerinti bejelentéshez írásban meg kell adni a

mozgóboltként üzemelõ közúti gépjármû típusát, forgalmi rendszámát, az

ellátott települések, értékesítési megállóhelyek, alkalmi rendezvények

megnevezését és helyét, azok megközelítésének útvonalát, valamint a

településenként, megállóhelyenként elõre meghatározott nyitvatartási idõt. Az

alkalmi rendezvényeken való árusítás vámhatóság általi jóváhagyásához be kell

mutatni az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyeket is.

(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi

rendszámmal ellátott, közúti gépjármû minõsül, amely

a) tüzelõolaj értékesítés esetén a vevõnek a felhasználás helyszínén

történõ kiszolgálását végzi, továbbá olyan tartállyal van összeszerelve

(tankautó), amely az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, ólomzárral

ellátott mérõmûszeren (átfolyásmérõn), kiszolgálótömlõn és pillanatelzárón

keresztül méri ki a terméket;

b) dohánygyártmány, alkoholtermék, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék

értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt

légtérrel rendelkezõ olyan tehergépjármû (autóbusz), amelyben a terméket

eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések

ellátására, alkalmi rendezvényeken történõ értékesítésre szolgál.

(7) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ a jövedéki termék beszerzésekor a

mûködési engedélyét, illetve annak hiteles másolatát az eladó kérésére köteles

bemutatni.

(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ

a) az elkobzott, a hatóságok által,

b) a vámraktárból, a vámhatóság által,

c) a 29. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az adómentes felhasználó

által

értékesített jövedéki terméket is megvásárolhatja, készletezheti és eladhatja,

az a) és b) pont szerinti esetben feltéve, ha e törvény rendelkezései szerint

az adót megfizette.

(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ köteles a beszerzett, az értékesített

és a készleten lévõ jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlõen

igazolni.

(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ a (11) bekezdésben meghatározott

kereskedelmi mennyiséget elérõ mennyiségû jövedéki terméket nyugtával nem,

hanem csak - az áfa törvény szerinti - olyan számla vagy egyszerûsített számla

kibocsátásával értékesíthet,

a) amely a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának

igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza,

b) amelyen a vevõ a számla átvételét aláírásával és adóazonosító jelének

feltüntetésével, illetve intézményi, nem lakossági felhasználó vevõ esetén

adóazonosító számának feltüntetésével, valamint cégbélyegzõjének lenyomatával

és aláírásával igazolja.

(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségûnek:

a) az ásványolaj terméknek motorbenzinbõl a gépjármû tartályán kívül 40

litert, egyéb benzinbõl 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból 100

litert, tüzelõolajból 3500 litert,

b) a cigaretta 1000 darabot,

c) a szivar 200 darabot,

d) a fogyasztási dohány 1000 grammot,

e) a sör 50 litert,

f) a pezsgõ és a köztes alkoholtermék 20-20 litert,

g) az alkoholtermék 10 litert

meghaladó mennyisége minõsül.

(12) Az alkoholtermék forgalmazására az 50. § (10) bekezdésében elõírt

rendelkezéseket a kiskereskedelmi forgalmazás esetén is alkalmazni kell.

(13) Alkoholterméket az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari

üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség

eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói

csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni.

(14) A cigarettát darabonként tilos értékesíteni. A szivar csak akkor

értékesíthetõ darabonként, ha a szivaron az adójegy szivargyûrûként kerül

felhelyezésre.

(15) Az üzemanyagtöltõ állomás tárolótartályából kizárólag a 36. § a), b)

pontja alatti motorbenzin, és f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított

gáz, illetve a 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifa számú

gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa számú

tüzelõolaj, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthetõ.

(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ az üzemanyagtöltõ állomás,

kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön

nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, többmûszakos üzemelés esetén

mûszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget,

valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon

belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a

szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérõszerkezet óraállása

szerint, a mûszakjelentés alapján, az induló és a záró óraállás

feltüntetésével kell megállapítani.

Negyedik rész

XVI. Fejezet

Jövedéki ellenõrzés és jogkövetkezmények

Jövedéki ellenõrzés

72. §

(1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának

ellenõrzése érdekében

a) a kereskedõ üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az

üzemanyagtöltõ állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét

ellenõrizheti, az e törvényben elõírt, külön vezetett nyilvántartásokat,

továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét,

adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;

b) ellenõrizheti, hogy a kereskedõ a dohánygyártmányok adójegyén

feltüntetett árnál érvényesít-e magasabb árat;

c) bárkinek a tulajdonában, használatában lévõ bármely olyan helyet,

helyiséget ellenõrizhet, amelyrõl a rendelkezésre álló adatok alapján

feltételezhetõ, hogy ott ásványolajat vagy kereskedelmi mennyiségû egyéb

jövedéki termékeket tartanak, tárolnak.

(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után

az adót nem fizették meg,

a) az illetékes vámhatóság vezetõjének határozata alapján beléphet és

ellenõrzés folytathat az olyan helyiségben, amelyrõl azonosított és

ellenõrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának

körülményei alapján valószínûsíthetõ, hogy ott jövedéki terméket adóraktári

engedély nélkül állítanak elõ, vagy adózatlan jövedéki terméket jogellenesen

raktároznak,

b) az üzemi és raktárhelyiséget belülrõl szemrevételezheti, vizsgálhatja,

megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti

el,

c) megállíthatja a jármûveket, ellenõrizheti a szállítmányokat, a

szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenõrizheti a szállított jövedéki

termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát, a szállítási

okmányon az ellenõrzés tényét rögzíti,

d) a jövedéki termékbõl és a jövedéki termék elõállításához használt

alapanyagokból az adóellenõrzés céljára mintát vehet,

e) vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási mûveletekrõl vezetett

nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt

nyilvántartásokat, elszámolásokat.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépés és

az ott folytatott ellenõrzés két hatósági tanú jelenlétében történik. A

vámhatóság az intézkedésrõl jegyzõkönyvet vesz fel. A jegyzõkönyvben rögzíti

az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk

azonosításához szükséges adatokat.

Jogkövetkezmények

Adóbírság

73. §

(1) Az Art. 72. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki

termékkel kapcsolatos adóhiány 75 %-a.

(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történõ

felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót

jogellenesen visszaigényelték, vagy amelyre jogellenesen adólevonást

érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével

számított adó kétszeresének megfelelõ adóbírságot kell megállapítani.

Mulasztási bírság

74. §

(1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által

elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7), (12) és (14) bekezdésében

összegszerûen vagy összegszerûen is megállapított mulasztási bírsággal

sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege

az ott megállapított összeghatárok ötszöröse, ha a jogsértést jövedéki

termékkel kapcsolatban követték el. Mulasztási bírsággal sújtott más jogsértés

esetében legfeljebb az ott megállapított legmagasabb mértékek alkalmazhatók.

(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben elõírt

kötelezettségének - a 73. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel

nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint,

legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.

Jövedéki bírság

75. §

(1) A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet

folytató egyéni vállalkozó kivételével - amennyiben

a) jövedéki terméket adóraktáron kívül elõállít, illetve

b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel,

amelyet nem adóraktárban állítottak elõ, vagy amelyet - import jövedéki termék

esetén - nem vámkezeltek,

a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni

a) azt a terméket, amelyrõl a birtokosa, szállítója, értékesítõje,

felhasználója számlával, számlát helyettesítõ okmánnyal, termékkísérõ

okmánnyal, egyszerûsített kísérõ okmánnyal vagy vámokmánnyal nem tudja

bizonyítani az ellenkezõjét,

b) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul

megszerzett zárjegyû alkoholterméket, az adójegy nélküli, a hamis, a

hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyû dohánygyártmányt (a

továbbiakban az a) és b) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék).

(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja a jövedéki termék

mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított

adó. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 20 ezer

forint, kereskedelmi mennyiségû jövedéki termék esetében a bírságalap

ötszöröse, de legalább 100 ezer forint.

(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és

más gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvrõl szóló, többször módosított

1959. évi IV. törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdésben

meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap

ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelõ mértékû

jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100

ezer forint, kereskedelmi mennyiségû jövedéki termék esetében 200 ezer forint.

76. §

(1) A zárjegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett

zárjegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a

megtalált zárjegy darabszámával és a 50. § (5) bekezdésében meghatározott

értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegû, de legalább 200 ezer

forint bírsággal büntetendõ.

(2) Az adójegy hamisítása, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy

birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált

adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegû, de legalább 200

ezer forint bírsággal büntetendõ.

(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefrébõl alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206

vámtarifa szám alá tartozó termék jogosulatlan elõállítása, értékesítése,

megvásárlása, birtokolása, valamint a 51. § (3) bekezdésében megjelölt

borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása

esetén literenként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot

kell kiszabni.

(4) A desztilláló berendezés jogosulatlan elõállítása vagy birtokolása 100

ezer forintig terjedõ jövedéki bírsággal büntetendõ.

(5) A szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem

a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra

történõ átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása

kilogrammonként ezer forint jövedéki bírsággal büntetendõ.

(6) Dohánygyártmány elõállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan

elõállítása, birtokolása, értékesítése 100 ezer forintig terjedõ jövedéki

bírsággal büntetendõ.

77. §

(1) Az a kereskedõ, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az

adót kétséget kizáróan megfizették, de a 69-71. §-ban elõírt egyéb

rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 50 ezer forint,

legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethetõ.

(2) Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedõ

kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki

engedéllyel, a kivetendõ jövedéki bírság alapja a kereskedõ termékköre

szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben elõírt jövedéki biztosíték

összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedõ a jövedéki

bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság

mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése idõpontjában érvényes

jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500

ezer forint.

Intézkedések

78. §

A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval

szemben, amennyiben az adójegyre vagy a zárjegyre vonatkozó, e törvényben

meghatározott szabályokat megsérti, az Art. 74/B. §-ában meghatározott

intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az elsõ jogsértés alkalmával

30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni.

79. §

(1) Adóraktár mûködtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthetõ, ha az adóraktár

engedélyese az adóraktár mûködtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy

a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 százalékát

meghaladó összegû adót érint. Ezzel egyidejûleg a jövedéki biztosíték

összegét 50 százalékkal fel kell emelni, és az adóraktár engedélyesét a

jövedéki biztosíték mérséklésének lehetõségébõl két évre ki kell zárni.

(2) A jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegû adó - különösen a

tevékenység körülményeinek megváltoztatásával történõ - eltitkolása esetén az

adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.

Lefoglalás, elkobzás

80. §

(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a

büntetõ eljárásban le nem foglalt

a) adózás alól elvont jövedéki terméket,

b) hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet,

c) jogosulatlanul elõállított cukorcefrét és abból elõállított terméket,

d) jogosulatlanul elõállított vagy birtokolt desztilláló berendezést,

dohánygyártmány elõállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-

c) pontban említett tárgy elõállítására használt eszközt.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalásnak van helye, ha hatóság

vagy bíróság a büntetõ eljárásban lefoglalt adózás alól elvont terméknek a

visszaadását rendeli el, de az e § rendelkezései szerint - egyéb okból -

elkobzás alá esik.

(3) Nincs helye a lefoglalásnak, ha az adózás alól elvont jövedéki terméket

kereskedõnél találták meg, és az nem a 75. § (2) bekezdés b) pontja szerinti

termék.

(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a

jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a

jövedéki bírságot megállapító határozatban kell rendelkezni.

(5) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban

jövedéki bírságot nem állapítanak meg. A lefoglalás megszüntetésérõl a

jövedéki ügyben hozott határozatban kell rendelkezni.

(6) Az elkobzott termékek közül

a) az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó

terméket - ideértve a cukorcefrét és az abból elõállított terméket is - meg

kell semmisíteni;

b) az a) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék esetén a vámhatóság

intézkedik azoknak az állam javára történõ értékesítésérõl, illetve

eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni.

81. §

(1) Az e fejezet különbözõ §-aiban meghatározott jogkövetkezmények együttesen

is megállapíthatók. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének

kötelezettségét, továbbá a vámtörvény és az Art. rendelkezései szerint

megállapítható pótlékokat.

(2) Az e fejezet alapján megállapított bírságot annak a hatóságnak a

számlájára kell megfizetni, amely a bírság kivetésérõl szóló határozatot

hozza.

Ötödik rész

Záró, hatálybaléptetõ és átmeneti rendelkezések

XVII. fejezet

Záró rendelkezés

82. §

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai

között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt,

Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I.

törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival

összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 92/12./EGK irányelve a fogyasztási adó köteles termékekrõl,

valamint az ezek tárolásáról és figyelemmel követésérõl szóló általános

rendelkezésekrõl;

b) a Tanács 92/79./EGK irányelve a cigaretták adóinak egységesítésérõl;

c) a Tanács 92/80./EGK irányelve a cigarettán kívüli dohánygyártmányok

adóinak egységesítésérõl;

d) a Tanács 92/83./EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok

fogyasztási adó szerkezetének összehangolásáról;

e) a Tanács 92/81./EGK irányelve az ásványolajokra vonatkozó

adókonstrukciók összehangolásáról.

Hatályba léptetõ rendelkezések

83. §

(1) Ez a törvény - a (3) és (4) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1998. január

1-jén lép hatályba. Az adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit elõször

azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 1997.

december 31-ét követõen keletkezik. A jövedéki termékek 1998. január 1-je

elõtti belföldi értékesítése és importja esetén a fogyasztási adóról és

fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban:

Fat.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni

továbbá az 1998. január 1-je elõtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság

esetén is.

(2) A törvény 19. §-a - az (1) bekezdés f) pontja kivételével -, 20-23. §-a,

26. §-ának (2)-(10) bekezdése, 27. §-a a kihirdetés napján lép hatályba.

(3) A törvény 19. §-a (1) bekezdésének f) pontja 1999. január 1-jén lép

hatályba.

(4) A törvény 62. §-a, 63. §-ának (1) bekezdése, valamint 66. §-a 1998.

szeptember 1-jén lép hatályba.

(5) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési

szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.), azonban a

folyamatban lévõ, Jszt. szerinti jövedéki ügyek elbírálására rendelkezéseit

alkalmazni kell, feltéve, ha e törvény ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezése

nem eredményez az ügyfélre nézve kedvezõbb elbírálást;

b) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi

CXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének b) pontja.

(6) Ahol jogszabály olyan termékkel összefüggésben, amely e törvény hatálya

alá tartozik, fogyasztási adót említ, a továbbiakban jövedéki adót kell

érteni.

Átmeneti rendelkezések

Engedélyezés

84. §

(1) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján a Jszt. szerinti

termelési tevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, e

tevékenységét adóraktári engedély nélkül az adóraktári engedélykérelme

elutasításáról hozott határozat jogerõre emelkedéséig, de legfeljebb 1998

június 30-áig folytathatja, feltéve, ha

a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-éig

benyújtja,

b) e törvény hatálybalépését megelõzõen a vámhatósághoz bejelentést tesz

a Jszt. szerinti jövedéki engedélyében feltüntetett telephelye adóraktárként

való mûködtetésének szándékáról,

c) a Jszt. szerinti jövedéki biztosítékot 1997. december 31-ét követõen

is - az adóraktári engedély megszerzéséig - nyújtja.

(2) Azt a személyt,

a) aki e törvény kihirdetésének idõpontjában, a Fat. és a Jszt. szerint a

jövedéki termék adózatlan beszerzésére, illetve importálására jogosító

érvényes engedéllyel rendelkezik, és annak érvényessége 1997. december 31-ét

követõen jár le, az engedély érvényességi idején belül,

b) aki a keretengedély iránti kérelmét 1997. december 31-éig e törvény

rendelkezései szerint benyújtotta, és kérelmének átvételét a vámhatóság

igazolta, a kérelem és a vámhatósági igazolás bemutatása alapján legfeljebb

1998. február 28-áig

az e törvény szerinti adómentes felhasználónak kell tekinteni.

(3) Az a személy, aki e törvény hatálybalépésének napján a Jszt. szerint

nagykereskedelmi, export- és importtevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel

rendelkezik, és megfelel az e törvényben a jövedéki engedély megadásához

meghatározott feltételeknek, tevékenységét jövedéki engedély nélkül 1998.

február 28-áig tovább folytathatja, amennyiben engedélykérelmét 1997. december

31-éig benyújtotta, és a Jszt. szerinti jövedéki biztosítéknyújtási

kötelezettségét továbbra is teljesíti. A vámhatóság ezen engedélykérelmeket -

e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott - egyszerûsített eljárás

keretében bírálja el, és adja ki az új jövedéki engedélyeket.

(4) A vámhatóság az (1) bekezdésben megjelölt személyek adóraktári

engedélykérelmét legkésõbb a benyújtást követõ 6 hónapon belül, a (2) és (3)

bekezdésben megjelölt engedélykérelmeket 1998. február 28-áig köteles

elbírálni, az engedélyt kiadni vagy a kérelmet elutasítani.

(5) A 7. § 18. és 19. pontjában, valamint a 68. § (11) bekezdésében említett

idõszakok számításánál figyelembe kell venni a törvény hatályba lépése elõtt

a Jszt. szerinti jövedéki engedély alapján végzett tevékenységet, a Fat. és a

Jszt. szerint adott mentesítéssel végzett beszerzést, illetve a Jszt. alapján

kirótt jövedéki bírságot is.

Adófizetési kötelezettség

85. §

(1) A Jszt. szerinti termelõ jövedéki alany az általa elõállított, de 1997.

december 31-éig nem értékesített jövedéki termékrõl telephelyenként és

összesítve készletbevallást ad a Jszt. szerint jövedéki ellenõrzésre jogosult

vámhivatalnak, megállapítja az 1998. január 1-jei fordulónappal

leltározással alátámasztott készlet tényleges mennyiségét (telephelyenként és

összesítve). A készletbevallást olyan mennyiségi egységben kell megadni,

amely az e törvényben foglalt rendelkezés alapján az adó alapjául szolgál.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki alany, amennyiben 1997. december 31-éig

adóraktári engedélyt kért és/vagy kapott, vagy kérelmét jogerõs határozatban

még nem bírálták el, adóraktárának 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe

beállítja a jövedéki termék (1) bekezdés szerinti tényleges készletét, amely

az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minõsül.

(3) A Jszt. szerinti termelõ jövedéki alany 1998. január 1-jei fordulónappal

leltározással alátámasztott jövedéki termék készletének tényleges mennyiségét

az adókötelezettség szempontjából 1997. december hóban értékesítettnek kell

tekinteni, amennyiben 1997. december 31-éig nem nyújtott be adóraktári

engedélyt, vagy adóraktári engedélykérelmét jogerõs határozatban

elutasították.

(4) A 84. § (2) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználó az 1997. december

31-éig fel nem használt adómentes jövedéki termékrõl az (1) bekezdésben

foglalt rendelkezések szerint készletbevallást ad. A jövedéki termék 1998.

január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készletének tényleges

mennyiségét 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja, amely az

adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minõsül.

Dohánygyártmányok

86. §

(1) Az 1998. január 1-je és augusztus 31-e közötti idõszakban (a

továbbiakban: átmeneti idõszak) az adó mértéke

a) a cigaretta ezer darabjára 1725 forint és a százalékos adóalap 75

százaléka,

b) a szivar, a szivarka, a fogyasztási dohány százalékos

adóalapjának 55 százaléka.

(2) Az átmeneti idõszakban a százalékos adó alapja az adófizetési

kötelezettséget keletkeztetõ eseménnyel érintett dohánygyártmány

a) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó forgalmi értéke, ha az

adóraktárból a kiszállítás a saját kiskereskedelmi hálózatba, üzlethelyiségbe

történik,

b) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó eladási ára, az a)

pontban megjelölttõl eltérõ esetben.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a dohánygyártmányok forgalmi értéke alatt a

terméknek az az ára értendõ, amelyet a felek hitelt érdemlõen igazoltan a

fennálló piaci körülményeknek és helyzetüknek megfelelõen állapítottak meg,

illetve amely független felek között - normális piaci körülményeket

feltételezve - általában elérhetõ lenne.

(4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti eladási ár helyett a dohánygyártmány

adó- és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség

keletkezésének idõpontjában fennálló, a (3) bekezdés szerint meghatározott

forgalmi értéke az adó alapja akkor is, ha

a) az eladási ár a dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó

nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában fennálló

forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és

b) a dohánygyártmány kiszállítása az áfa törvény 22. §-ának (6)

bekezdésének b) pontjában meghatározott kör részére történik.

(5) Az átmeneti idõszakban a dohánygyártmányok

a) szabadforgalomba bocsátása,

b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló

nem adóraktárba szállítja be a termékét

kizárólag zárjegy felhelyezésével történhet.

(6) A (5) bekezdésben említett zárjegy a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói

csomagolására felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék

adóraktárban került elõállításra és onnan kiszállításra, illetve, hogy a

termék importból származik és a belföldi forgalom számára való vámkezelése

megtörtént.

(7) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt

a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó

fogyasztói csomagot (zsebcsomag),

b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,

c) a szivarka esetében a dobozt,

d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt

kell érteni.

(8) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elõ és bocsátja - elszámolási

kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese, az importáló rendelkezésére.

Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez az elõállítási

költségének megfizetése ellenében juthat hozzá. A zárjegy darabonként 70 Ft

értéket képvisel, amelyet a külön szabályozott elszámolás alapján kimutatott

zárjegyhiány után kell megfizetni.

(9) Az 1998. augusztus 31-én a dohánygyártmány-adóraktárban készleten lévõ,

zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után az adó mértéke azonos az (1)

bekezdés szerinti mértékkel.

(10) A zárjeggyel ellátott, (9) bekezdés szerinti dohánygyártmányok a

dohánygyártmány-adóraktárból legkésõbb 1998. szeptember 30-áig szállíthatók

ki.

(11) A zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok kiskereskedelmi eladási árára e

törvényben elõírt rendelkezések nem vonatkoznak.

(12) Az adójegyet a vámhatóság 1998. június 1-jétõl kezdõdõen köteles azon

személy rendelkezésére bocsátani, aki arra a 63. § (3) bekezdésben foglaltak

alapján jogosult.

(13) A 63. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéstõl eltérõen

a) az 1998. július hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési

kötelezettség 30 százalékát 1998. szeptember 28-áig, 70 százalékát 1998.

október 28-áig,

b) az 1998. augusztus hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési

kötelezettség 15 százalékát 1998. szeptember 28-áig, 25 százalékát 1998.

október 28-áig, 60 százalékát 1998. november 28-áig kell teljesíteni.

(14) A cigaretta árusítása 2001. december 31-éig automatából is

megengedett.

(15) Az adójegy 1998. december 31-éig a 64. § (3) bekezdésében megjelölt

adatokon kívül "A dohányzás káros az egészségre!" feliratot is tartalmazza.

Adóelõleg fizetés

87. §

(1) 1998. évben az adóelõleg fizetési kötelezettségnél a 32. § (12)

bekezdésének azon rendelkezését kell alkalmazni, amely olyan adóraktárra

vonatkozik, amely a tárgyévet megelõzõ évben nem fizetett adót.

(2) Adóelõleget a dohánygyártmányok esetében csak az 1998. augusztus 31-éig

zárjeggyel értékesített, illetve - 1998. augusztus 31-ét követõen - zárjeggyel

kitárolt termékek utáni adóra kell fizetni.

Felhatalmazás

88. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg

a) a mezõgazdasági termékek elõállításához a külterületi szántó, kert,

gyümölcsös, gyep, halastó és erdõmûvelési ágakban a mezõgazdasági felhasználó

részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves

átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója központi költségvetést

megilletõ hányada 85 százalékának, 37,70 Ft/liternek a visszatérítését, a

visszatérítés feltételeit és szabályait,

1. a szántó mûvelési ágban 90 liter/ha/év,

2. a kert, gyümölcsös, szõlõ mûvelési ágban 200 liter/ha/év,

3. a gyep mûvelési ágban 12 liter/ha/év,

4. a halastó 55 liter/ha/év,

5. az erdõmûveléshez 90 liter/ha/év,

6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év

mértékig terjedõen,

b) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az

ezekkel egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára a

jövedéki termékekre adható adóvisszatérítés mértékét, módját és részletes

szabályait.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg

a) az adóraktári engedély, a keretengedély és a jövedéki engedély iránti

kérelemre, az engedély kiadására, visszavonására, a jövedéki biztosíték

teljesítésére, módosítására, a jövedéki biztosíték felhasználására vonatkozó

részletes szabályokat,

b) az elõállított, raktározott jövedéki termékek pontos számbavételéhez,

hatósági felügyelet ellátásához szükséges, az adóraktár kialakítására,

berendezésére vonatkozó elõírásokat, a hatósági felügyelet ellátásának

esetleges különleges módját és feltételeit,

c) az adóraktár által vezetendõ nyilvántartásokra, adófizetési

kötelezettségének elszámolására, a termékkísérõ okmányra és az egyszerûsített

kísérõ okmányra, a figyelembe vehetõ veszteségnormákra vonatkozó részletes

szabályokat,

d) a jövedéki termék adómentes felhasználásának, elszámolásának részletes

szabályait,

e) a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes

szabályait,

f) az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó

részletes szabályokat,

g) a denaturált alkohol elõállításához felhasználható denaturálószer

alkalmazására és az alkohol denaturálási eljárására vonatkozó szabályokat,

valamint a desztilláló készülék elõállítására, birtokban tartására vonatkozó

szabályokat,

h) a bérfõzött pálinka bérfõzetõ részére történõ kiadásának és a

bérfõzetõ általi továbbértékesítésének szabályait,

i) a jövedéki termékek lefoglalásának, elkobzásának, felhasználásának

illetve megsemmisítésének részletes szabályait,

j) a terítõjáratok mûködési és adminisztrációs rendjét.

(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy

közös rendeletben határozza meg

a) az üzemanyag petróleum adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és

elszámolásának külön szabályait,

b) a 70. § (11) bekezdésében meghatározott szervezet jövedéki

nyilvántartásának és vevõnyilvántartásának vezetésére vonatkozó elõírásokat.

XVIII. fejezet

Módosuló jogszabályok

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló

1995. évi C. törvény módosítása

89. §

(1) Ahol a vámtörvény "a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a

bérfõzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény" vagy a "jövedéki

törvény" hivatkozást használja, ott 1998. január 1-jétõl e törvényt kell

érteni.

(2) A vámtörvény 1. §-ának 21. pontja a) alpontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[1. § E törvény alkalmazásában]

[21. vámteher:]

"a) a vám, a termékimportot terhelõ általános forgalmi adó, fogyasztási adó és

jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek,

díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelezõ befizetések, ha azokat a

vámigazgatási eljárás során kell kivetni;"

(3) A vámtörvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében]

"e) a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba

való betárolás céljából importált jövedéki termékre,"

[a vámáru/szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.]

(4) A vámtörvény 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) a vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha a vámárut/árut

külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, a belföldi forgalom számára

vámkezelték és - amennyiben e törvény eltérõen nem rendelkezik - az esedékessé

váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették,

közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak

felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, a jövedéki törvény szerinti

adómentes felhasználó üzemébe, raktárába vagy adóraktárba betárolták és a

betárolást a termékkísérõ okmányon visszaigazolták, illetve amennyiben a 29.

§-ban elõirányzott felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem

megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból szállított

adózatlan jövedéki terméket az adóraktárba visszaszállítják és készletre

veszik."

(5) A vámtörvény 128. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A vámteher kiszabásakor a jövedéki adóból és az általános forgalmi adóból

le kell vonni az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól

átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott

adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülõ jövedéki adót és általános

forgalmi adót, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy

ideiglenes kivitelét igazolja a jövedéki törvény szerint az adójegy

megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történõ

vámkezeléskor még nem járt le."

(6) A vámtörvény 131. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"131. § (1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési

kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított

három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így

megállapított fizetési kötelezettség - a (3), (4) és a (6) bekezdésben

foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes."

(7) A vámtörvény 131. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Az adóraktárba való beraktározás, illetõleg az adómentes felhasználás

céljából importált jövedéki termék belföldi forgalom számára való

vámkezelésekor kiszabott jövedéki adó felfüggesztésére és esedékességére a

jövedéki törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."

Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény

módosítása

90. §

Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény

29. §-ának (2) bekezdése f) pontjának jelölése g) pontra változik és a

bekezdés kiegészül a következõ g) ponttal:

[(2) Az Alap egyéb bevételeit képezik:]

"g) az üzemanyagok után befizetett jövedéki adónak az Alapot

környezetvédelmi termékdíj címen megilletõ 3,00 százaléka."

A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek

környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi

LVI. törvény módosítása

91. §

(1) A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi

termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 2. §-ának

(1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termékek

után - beleértve a más termékekkel együtt vagy más termékek részeként

forgalombahozott terméket is -, a 3. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel

a) a belföldi elõállítású termékdíjköteles termék elsõ belföldi

forgalombahozója, valamint

b) a termékdíjköteles termék importálója (a továbbiakban: a) és b) pont

együtt: kötelezett)

környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) köteles fizetni."

(2) A Ktv. 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[(3) E törvény alkalmazásában termékdíj köteles termék:]

"a) üzemanyag és egyéb kõolajtermék (közvetlenül szennyezõ termék),"

(3) A Ktv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az üzemanyag termékdíjat a jövedéki adó fizetésére kötelezett, a jövedéki

adó részeként, a jövedéki adóban fizeti meg."

(4) A Ktv. 16. §-át megelõzõ cím és 16. §-a helyébe a következõ rendelkezés

lép:

" Egyéb kõolajtermékek környezetvédelmi termékdíja

16. § Termékdíjat kell fizetni az 5. számú melléklet szerinti egyéb

kõolajtermékek után (a továbbiakban: Kkt.)."

(5) A Ktv. 17. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"17. § (1) A Kkt. termékdíj alapja az egyéb kõolajtermék tömege.

(2) A Kkt. termékdíj tételeit az 5. számú melléklet tartalmazza."

(6) A Ktv. 5. számú melléklete helyébe e törvény Melléklete lép.

Az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosítása

92. §

(1) Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény (továbbiakban: Utv.) 2. §-ának

a), c), e) és i) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"2. § Az Útalap forrásai:

a) az üzemanyagok utáni jövedéki adónak az Útalapot útalaphozzájárulás

címén megilletõ hányada;

c) a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban:

Kkt.) 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett közútkezelõ közhasznú

társaság (a továbbiakban: közútkezelõ szerv) részére Kkt. 15. §-a és 37. §-a

alapján befizetett díj, pótdíj és bírság összege;

e) a közútkezelõ szerv vagyonkezelésében lévõ kizárólagos állami

tulajdonú országos közutak határain belüli területek, illetve az országos

közúthálózathoz kapcsolódó késõbb feleslegessé váló többletterülete, az építés

idõtartama alatt használt felvonulási területek, vagy a földmûvek építéséhez,

az útépítési anyagok elõállításához használt területek és anyagnyerõ helyek,

továbbá a nyomvonal-módosítások, közútkorszerûsítések és építések nyomán

feleslegessé váló területek és felhagyott közútszakaszok értékesítésébõl,

hasznosításából származó pénzösszeg."

(2) Az Utv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. § (1) Az Útalap 2. § a) pontjában megjelölt forrását 1998. elsõ félévében

az üzemanyagok után befizetett jövedéki adó 26,32 százaléka, az ezt követõ

félévekben a belföldön, a tárgyfélévet megelõzõ félévben értékesített

üzemanyagok fajtánkénti mennyiségével súlyozott átlagos fogyasztói

árváltozásának mértékével korrigált hányada képezi. Az így számított összeget

a vámhatóság köteles az Útalap kezelõje által a tárca hivatalos lapjában

közzétett Útalap számla javára befizetni."

(3) Az Utv. 3. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (4)-

(8) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésre változik:

"(2) A 3. § (1) bekezdésében meghatározott korrekciónak, valamint a

folyósítás rendjének részletes szabályait a pénzügyminiszter a közlekedési,

hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, rendelettel határozza meg."

(4) Az Utv. 4. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

[4. § (1) Az Útalap pénzeszközei az állami tulajdonban lévõ országos közutak -

ideértve azok mûtárgyait (hidak, stb.) és tartozékaik -]

"d) a közútkezelõ szervek mûködési és beruházási költségeinek fedezetére,

továbbá a közútkezelõ közhasznú társaságok veszteségeinek fedezeteként

eszközölt pótbefizetésekre és törzstõke-emelésének részeként elhatározott

pénzbetét-befizetésekre;

g) a központi költségvetés részére a jövedéki adó visszatérítés

megtérítésére"

[használhatók fel.]

(5) Az Utv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az Útalap-források értékállóságának megõrzése érdekében biztosítani kell,

hogy az Útalap felvett hitelek nélkül számított (saját) forrásai - figyelembe

véve a 3. § (1) bekezdése alapján meghatározott útalap-hozzájárulási mértéket

is - összességükben legalább az üzemanyag utáni jövedéki adó központi

költségvetést megilletõ hányadának növekedésével azonos ütemben növekedjenek."

(6) Az Utv. 4. §-ának (3) bekezdése 1998. január 1-jével hatályát veszti.

Melléklet az 1997. évi .... számú törvényhez

"5. számú melléklet

az 1995. évi LVI. számú törvényhez

A termékdíj tételek

Az egyéb kõolajtermékek termékdíj tételei

Termékdíj köteles termék Ft/kg

Kenõolaj 40

Nem szabványos fûtõolaj 50

Szabványos, de 3 %-nál magasabb

kéntartalmú fûtõolaj 2

"

60

INDOKOLÁS

a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának

különös szabályairól szóló törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A Javaslat olyan új adórendszer bevezetését jelenti, amely hatékony módon

biztosítja az állam adóbevételét, mozgósítja tartalékait, visszaszorítja az

adóelkerülés lehetõségeit, garanciális szabályai révén megteremti az

adóbefolyás biztonságosabb feltételeit. Célja, hogy a gazdasági élet

tisztességes szereplõit ne érje hátrány, szoruljon vissza a jövedéki termékek

illegális (fekete) piaca. Törekszik arra, hogy a szabályozás egyszerû és

világos legyen szerkezetében és kifejezésmódjában egyaránt, megkönnyítve

ezáltal az önkéntes jogkövetést, a jogalkalmazást.

A Javaslat széles körû szakmai egyeztetés során alakult ki, kidolgozásában

részt vettek a szakmai szövetségek és a pénzügyminiszter tanácsadó testülete,

a Jövedéki Tanács is. Folyamatos konzultációval segítette a törvény

elõkészítését több nemzetközi könyvvizsgáló és adótanácsadó cég, valamint az

Európai Közösség kijelölt szakértõje.

A jövedéki adónem bevezetése nem kizárólag terminológiai kérdés, hanem

tartalmilag is megújítja a költségvetési bevételek szempontjából kiemelt,

meghatározó termékek egy alapjogszabályon belüli komplex kezelését. A

Javaslat szerint ugyanis nemcsak az adó keletkezésével, beszedésével

kapcsolatos anyagi-jogi szabályok, hanem a jelenleg még a jövedéki törvény

által szabályozott jövedéki eljárási szabályok (engedélyeztetés,

biztosítékrendszer, forgalmazás, ellenõrzés, szankcionálás, stb.) is az új

törvény részévé válnak. A kereskedõkre vonatkozó rendelkezések - bizonyos

egyszerûsítésekkel - integrálódnak az új törvénybe.

A jövedéki adó bevezetésével összefüggésben más törvények módosítására is

szükség van. A Javaslat azokat a módosuló jogszabályokat tartalmazza, amelyek

kifejezetten a jövedéki adó bevezetése miatt változnak (a vámjogról, a

vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, az egyes

elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény, a

környezetvédelmi termékdíjakról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi

termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény, az útalapról szóló 1992. évi XXX.

törvény módosítása). Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV.

törvény, a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi

LXXVIII. törvény, valamint az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

önálló törvénymódosításként is napirenden szerepel, ezért azok a módosítások,

amelyek a jövedéki adó törvény bevezetése kapcsán válnak szükségessé, az

önálló törvénymódosítási javaslatban szerepelnek, s a késõbbiekben kerülnek

elõterjesztésre.

A szabályozás új, koncepcionális vonása, hogy a jövedéki ágak a törvényen

belül határozottan elkülönülnek. A törvényjavaslat anyagi-jogi szabályai

teoretikusan tagozódnak általános és különös részre. Az általános rész

tartalmaz minden olyan szabályt, amelyek egységesen vonatkoznak minden

jövedéki termékre, ugyanakkor a különös részben kapnak helyet az egyes

jövedéki ágakra, valamint a kereskedelemre vonatkozó specifikus szabályok,

külön-külön fejezetet alkotva.

Ezt a tagozódást indokolják az egyes szakmák eltérõ sajátosságai és a

jogtechnikai szempontok is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a

törvény így egységesebb, áttekinthetõbb, kezelése könnyebb. Egyes új

jogintézmények esetleges eltérõ idõpontban történõ hatályba léptetése így

egyszerûbbé válhat, nem beszélve a késõbb szükségessé váló esetleges

módosításokról, amikor is az egyes jövedéki ágakra vonatkozó szabályok a másik

"sérelme" nélkül változhatnak.

A Javaslatban szereplõ megoldás nem áll ellentétben a közösségi ajánlásokkal

és az egyes országok gyakorlatával sem. Vannak tagállamok, ahol a jövedéki

termékekre külön törvényeket alkalmaznak (pl. Németország, Ausztria), van ahol

a javaslathoz hasonló törvényi szerkezetben történik a szabályozás (pl.

Hollandia). A törvényjavaslat sajátos - de hazai körülmények között célszerû -

megoldása, hogy a jövedéki termékek forgalmazásával, annak ellenõrzésével,

szankcionálásával, stb. kapcsolatos szabályok, rendelkezések is e törvény

keretében kapnak helyet.

Az Európai Közösség ajánlásainak megfelelõen a jövedéki adó érvényesülési

köre a három "klasszikus" - a fogyasztási adóbevétel több, mint 94 %-át kitevõ

-termékcsoportra, a dohánygyártmányokra, az alkoholtartalmú termékekre és az

ásványolaj termékekre szûkül. Egyéb termékekre továbbra is fennmarad - ún.

nemzeti fogyasztási adóként - a jelenlegi fogyasztási adó.

A jövedéki visszaélések legfrekventáltabb területét az ásványolaj termékek

képezik. A Javaslat a jelenleg is adóztatott termékkörön kívül az egyéb

ásványolaj termékeket is megadóztatja abban az esetben, ha azokat

üzemanyagként vagy tüzelõolajként kínálják eladásra, így értékesítik vagy

használják fel. Az üzemanyag-manipulációk kezelését illetõen abból indul ki,

hogy részben más jogszabályok kiegészítõ rendelkezései, részben külön

jogszabályi rendezést nem igénylõ intézkedések "kezelni tudják" azokat. (Ennek

érdekében már folyamatban van például az ásványolaj termékenként szakosított

- megfelelõ mûszaki-technikai háttérbázissal rendelkezõ - vámhivatalok

kijelölése, kialakítása az import vámkezelésekre, vagy például az extrakönnyû

fûtõolaj szabványának megváltoztatása a manipulációs felhasználás

megakadályozására.)

Ehhez szorosan kapcsolódik a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a

kenõolajok környezetvédelmi termékdíjkötelessé válnak. A termékdíjra javasolt

40 Ft/l mérték érvényesítése esetében a kenõolajok üzemanyag elõállításához

való felhasználása visszaszorítható. A jövedéki adóval történõ terhelés

helyett a termékdíj bevezetését javasoló megoldás költség- és infláció növelõ

hatása részben vagy teljesen ellentételezhetõ azzal, ha az intézkedéshez

kapcsolódóan - az abból származó bevételekbõl megfinanszírozva - kialakításra

és bevezetésre kerül a fáradtolaj visszagyûjtésének rendszere és a termékdíj

megtérítése a visszagyûjtött fáradtolaj után. Szemben az olyan megoldással,

amelyben a kenõolajokra jövedéki adó biztosítaná az olajmanipuláció kivédését,

a javasolt megoldás nem vált ki inflációs hatást, illetve azt jelentõsen

mérsékli, továbbá nem szélesíti az adómentes felhasználók körét, s ezáltal nem

fokozza az egyébként is szûkös kapacitású vámhatóság leterheltségét, és -

ugyancsak nem elhanyagolható szempontként - szolgálja egyúttal a

környezetvédelem céljait is. A Javaslat összhangban van az Európai Közösségben

alkalmazott szabályozással is.

Az üzemanyagok esetében célszerû lépésként tartalmazza a Javaslat a

fogyasztási adórendszer reformértékû megújítása, az adóbeszedés hatékonyabb,

szigorúbb rendszerének bevezetése keretében a ma még több jogcímen létezõ

elvonások (útalap-hozzájárulás, környezetvédelmi termékdíj) egy jogcímen,

jövedéki adóként történõ realizálását. Az egy jogcímen való teljesítés nemcsak

az államháztartás, hanem az adófizetõk számára is kedvezõbb, egyszerûbb

megoldás. Már a fogyasztási adó törvény elmúlt évi módosítása kapcsán is

megfogalmazódott a parlamenti viták során ilyen javaslat.

Az elvonásoknak a realizálható bevételekre kedvezõ hatással járó egységesítése

ugyanakkor nem érinti az Alapok saját, önálló forrásképzését, mivel arra a

Javaslatban szereplõ törvénymódosítások (az útalap-hozzájárulásról, a

környezetvédelmi termékdíjról és az egyes elkülönített állami pénzalapokról

szóló törvények módosítása) adnak garanciális szabályokat.

A Javaslat az 1998. évi költségvetési tervezési munkák során körvonalazódó

bevételi igényhez igazodva, a fix összegû adók átlagosan 10,5 %-os emelésével

számol, 1998. január 1-jei hatálybalépéssel.

A Javaslat szerint az üzemanyagok jövedéki adójának a központi költségvetést

illetõ hányada (a jelenlegi fogyasztási adónak megfelelõ adótétel) 10,8 %-kal

emelkedik. Összességében a jövedéki adó e termékkörben a környezetvédelmi

termékdíj és az útalap-hozzájárulás beintegrálása következtében ennél magasabb

mértékû emelkedést mutat a jelenlegi fogyasztási adóhoz képest. Az útalap-

hozzájárulás 1998. évi mértékére a Javaslat az autópálya építés

finanszírozásáról hozott kormányhatározatot veszi alapul, s azzal számol, hogy

az Útalapba visszajuttatott összeget félévenként korrigálja az üzemanyagok

fogyasztói árindexe. 1998. évben az üzemanyagok jövedéki adójában átlagosan 21

Ft/l útalap-hozzájárulást és 2,22 Ft/l környezetvédelmi termékdíjat vesz

figyelembe.

Az üzemanyagok illegális piacán szerepet játszó nem szabványos termékeknél a

jövedéki adó az elõbbieken felül 20 Ft/l-rel nõ. Az így kialakuló adóterhelés

e termékek kiszorítását eredményezheti, és ezzel garantálható, hogy csak a

hatályos jogszabályoknak megfelelõ szennyezõanyagtartalmú termék kerüljön

forgalomba.

A sör esetében a valorizáció az átlagos szint alatti, 6-7 %-os mértékû. A

Javaslat a sör piaci helyzetét veszi figyelembe, a borral szembeni

versenyhátrányának csökkentését célozza. Azzal számol, hogy az így az -

átlagos emeléshez képest - elmaradó költségvetési bevételt a forgalom

növekedésébõl származó többlet ellensúlyozza.

Az alkoholtermékek esetében a gyümölcspálinkákra, borpárlatra alkalmazott

kedvezményes adótétel és az általános adótétel közötti rés - a

jogharmonizációs követelmény szem elõtt tartásával - tovább szûkül. Az

adóemelés a "kedvezményezett" kategóriában az átlag feletti, 12,8 %-os.

A cigaretta adótétele átlagos mértékben (10,5 %-kal) emelkedik. Az adójegy

bevezetésével egyidejûen a cigaretta kételemû - százalékos és tételes -

adójánál a Javaslat a százalékos adóelem súlyának csökkentését, a tételes adó

növelését tartalmazza.

A Javaslat szerint a szesztartalmú italok és a dohányáruk körében az

adótételek emelése a fogyasztói árszínvonalat - az áfa-hatást is figyelembe

véve - valamivel több, mint 0,2 %-kal emeli. Az áremelõ hatás az érintett

termékek esetében legfeljebb 7-8 %-ra tehetõ. Az üzemanyagoknál a központi

költségvetést megilletõ tisztajövedelem (a jelenlegi fogyasztási adó) fajlagos

mértékének az emelése önmagában - közvetlen hatásában - a fogyasztói

árszínvonalat közel 0,3 %-kal emeli.

Az üzemanyagok Útalapot megilletõ tisztajövedelem hányadának, valamint a

Környezetvédelmi Alapot megilletõ jövedelemhányadának hatásait is figyelembe

véve a fogyasztói árszínvonalemelkedés összességében mintegy 0,8 %-ra tehetõ.

Az üzemanyagok fogyasztói ára ezen intézkedések együttes hatására (a jövedéki

adó emelése miatt) 1998. január 1-jén átlagban mintegy 10 %-kal nõ, az évközi

ármozgásokkal együtt pedig - mérsékelt világpiaci áremelkedést feltételezve -

éves szinten 15,1-15,4 %-os üzemanyag áremelkedésre lehet számítani.

A Javaslat alapeleme az adóraktár intézménye. Az Európai Közösségben a

jövedéki termékeknek a tagállamok közötti szabad áramlása és az elfogadott

adóztatási elv érvényre juttatása az adóraktári rendszeren keresztül valósul

meg. A Közösség harmonizált jövedéki adórendszerébe való beintegrálódásunknak

alapvetõ feltétele, hogy a csatlakozáskor már mûködjön az az adóraktári

rendszer, amelyre ráépülhetnek a tagállamok közötti termékmozgást biztosító, a

közösségi irányelvben rögzített szabályok.

A jogharmonizációs követelmények mellett elsõdleges szempont az is, hogy a

jövedéki termékek elõállítása a jelenleginél zártabb rendszerben, szigorúbb

feltételek érvényesítésével történjen, vagyis az adóbeszedés biztonsága az új

szabályozás révén egyúttal növekedjen. E szempont alapján az adóraktári

rendszer jellemzõen csak a gyártóüzemeket fedi le.

Az adóraktári engedély egyik alapvetõ feltétele a jövedéki biztosíték, amely

az adóraktárban elõállított, az adó megfizetése nélkül tárolt termék

adótartalmához igazodik, szakmánként eltérõ nagyságrendben meghatározott

minimum és maximum határok között. A Javaslat bevezeti a jó adós

fogalmát, akinél - legalább hároméves tevékenység esetén - a jövedéki

biztosíték fele összegre csökkenthetõ.

Az adóraktár olyan fizikai hely, ahol a belföldön elõállított, vagy importált

jövedéki termék adófelfüggesztés mellett tartózkodhat. Az adófelfüggesztés a

termék szabadforgalomba bocsátása (tehát nem másik adóraktárba, adómentes

felhasználóhoz vagy exportra történõ kiszállítása) esetén szûnik meg, s beáll

az adófizetési kötelezettség.

Az adóraktár önadózás keretében tesz eleget adókötelezettségének. A Javaslat

szerinti szabályozás egy sajátos adómegállapítási módot vezet be. Az adóraktár

adóbevallásához kapcsolódik egy hatósági aktus, nevezetesen a vámhatóság által

az adóbevallás alapjául szolgáló tények, körülmények ellenõrzése és

jegyzõkönyv felvétele arról, hogy az adómegállapítás helyesen történt. Ez, a

vámhatósági ellenjegyzéssel kiegészített önadózás valójában egyfajta "kvázi"

kivetés, ami egyesíti az önadózás rugalmasságát és bürokrácia mentességét,

illetve az adókivetés esetében feltételezhetõ fokozottabb hatósági kontrolt.

Az adóraktárban az elõbbiekkel is összefüggõ, lényegi új elem a folyamatos,

állandó hatósági felügyelet elõírása, ami nem jelent minden esetben fizikai

jelenlétet. Ez alól felmentés adható, amennyiben pl. az elõállítás zárt

technológiája, a termelt mennyiségek egzakt mérésének lehetõsége azt nem

indokolja.

A jövedéki adó szabályozása a termék fizikai mozgásához kapcsolódik, az adó a

mennyiségre vetül. A bevezetésre kerülõ, szigorú számadású új bizonylatok

(termékkísérõ okmány, egyszerûsített kísérõ okmány) a termék mennyiségi

adatait és a beazonosításához, illetve számbavételéhez szükséges egyéb

adatokat, valamint a szállítások igazolását, visszaigazolását tartalmazzák.

Bevezetésük fontos jogharmonizációs lépés, elõkészíti a Közösségen belüli

adóraktári, adófelfüggesztéses szisztéma alkalmazását.

A Javaslat a dohánytermékeknél az adójegy bevezetését is tartalmazza. Az

adójegyen szerepel a maximált kiskereskedelmi eladási ár, amelyet a gyártó

vagy az importáló határoz meg. A termelõknek, importálóknak a maximált

fogyasztói ár megállapítására adott jogosultsága - amelyet a vonatkozó

közösségi jogszabály is rögzít - a magyar versenyjogi szabályozásba

beilleszthetõ, külön versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására nincs szükség,

a kartelltilalom alól egyedi mentesítést nem kell kérni. Ez azonban nem érinti

a versenyhatóság fellépésének lehetõségét az erõfölénnyel történõ visszaélés,

vagy kartell ellenõrzés miatt. A szabad árhoz képest ugyan a maximált ár

korlátozottabb árversenyt tesz lehetõvé, de addig, amíg a gyártók és

importálók közötti verseny megmarad, a maximált ár versenykorlátozó hatása

csekélynek tekinthetõ. A maximált ár képes biztosítani,

hogy mind az egyes gyártók, importálók között, mind pedig a dohánygyártmányok

forgalmazói közötti verseny fennmaradjon, ugyanakkor az adóbeszedés biztonsága

növekedjen.

A Javaslat - az adóraktár hálózat kiépítésével - szigorúbb engedélyezési és

elszámoltatási rendszer és szigorúbb, de következetes szankcionálás

érvényesítését jelenti mind az adófelfüggesztés, mind az adómentesség és az

adóvisszatérítés terén, mind pedig az adózás alól elvont termékek esetében.

Ennek hatékonysága - mint minden szabályozásé - attól függ, hogy az ellenõrzõ

apparátus felkészültsége révén hogyan lesz képes érvényt szerezni ezeknek a

szabályoknak. Az adóraktár intézménye, mûködtetése igen nagy erõfeszítést,

speciális szakmai tudást, "állandó jelenlétet" feltételez az ellenõrzõ hatóság

részérõl. Ezért elsõdleges szempont, hogy a jövedéki adózással, ellenõrzéssel

és elszámoltatással kapcsolatos minden hatósági teendõ egy kézben legyen. A

Javaslat az e téren már tapasztalatokkal, hagyománnyal rendelkezõ VPOP-t

jelöli meg amellett, hogy a kereskedelem ellenõrzésében az APEH-nak is

szerepet szán, s a két hatóság, valamint a rendõrség, a közterületfelügyelet,

a fogyasztóvédelmi felügyelõség szoros együttmûködését feltételezi.

Az új törvény, s ezzel együtt az új jogintézmények elfogadásának, hatályba

lépésének idõzítése nagy körültekintést igényel. Az új jogintézmények (pl.

adóraktár, adójegy) hatályba léptetésénél célszerû a szokásosnál lényegesen

hosszabb felkészülési idõt hagyni mind az adózók, mind az adóapparátus

részére. Ezért a Javaslat 1998. január 1-jei hatálybalépés mellett rugalmas

átmeneti szabályokkal, valamint az adójegy esetében 1998. szeptember 1-jei

bevezetéssel számol.

Az adórendszer megújításának eredménye a bevezetés évében - tekintettel az

adójegy évközi bevezetésére, valamint az átmeneti rendelkezésekre is - csak

részleges, várhatóan az 1999-2000. években teljesedik ki, amikoris számolni

lehet azzal, hogy hatására az illegális forgalom érzékelhetõen visszaszorul.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Elsõ rész

az 1. §-hoz

A Javaslat az új adórendszerben a jövedéki termékek elõállításával, az

adózatlan jövedéki termékek tárolásával, birtokolásával, felhasználásával

kapcsolatos, a törvény preambulumában megjelölt célokat szolgáló, alapvetõ

követelményeket, általános elveket összegzi, teszi egyértelmûvé.

a 2.-4. §-okhoz

A Javaslat meghatározza a törvény területi, tárgyi és személyi hatályát. A

törvény rendelkezéseit belföldön, a Magyar Köztársaság területén kell

alkalmazni, beleértve a vámszabad- és tranzitterületet is.

A törvény tárgyi hatálya alá tartozik a jövedéki adó, és - az adójegy

konstrukciójából fakadóan - a dohánygyártmányok utáni általános forgalmi adó.

Hatálya kiterjed továbbá a jövedéki termékek elõállítására és forgalmazására,

valamint a jövedéki termékekkel kapcsolatos ügyekre. Az új jogszabály nem

"tiszta" adótörvény, mivel a hazai viszonyokból kiindulva, a jövedéki adók

befolyásának biztonsága érdekében átfogja a teljes termékpályát. Hatályát

kiterjeszti a kereskedelmi fázisra is, mert csak így biztosítható a súlyos

visszaélésekkel terhelt jövedéki piac átláthatósága, ellenõrizhetõsége.

Meghatározza a Javaslat a jövedéki termékek körét. Hatálya alá a klasszikus

jövedéki termékeket: az ásványolaj, a tömény szesz, szeszesital, a sör, a

pezsgõ és az egyéb, ún. köztes alkoholtermék, valamint a dohánygyártmány

termékeket vonja.

A törvény személyi hatálya alá az a jogi személy, jogi személyiség nélkül

szervezet és természetes személy tartozik, aki jövedéki terméket, továbbá a

jövedéki termék (illegális) elõállítására is alkalmas, a törvényben

megnevezett terméket (cukorcefre, borseprõ, stb.) elõállít, raktároz, tárol,

importál, exportál, továbbá azok a szervezetek, amelyek a jövedéki termékekkel

kapcsolatos adóztatási, ellenõrzési és egyéb hatósági feladatokat látnak el.

az 5. §-hoz

A Javaslat meghatározza a hatásköri, illetékességi szabályokat. A jövedéki

hatósági feladatok egy szervezethez, a jövedéki területen hagyományokkal

rendelkezõ, az utóbbi években gyakorlatot szerzett, az ilyen típusú feladatok

ellátására leginkább alkalmas a vám- és pénzügyõrséghez kerülnek.

Jövedéki ügyekben általános szabályként a vámhivatalok rendelkeznek

hatáskörrel. A megyeszékhelyi vámhivatal jogosult viszont az adó bevallásával,

befizetésével, az egyéb adókötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben

eljárni. A zárjeggyel, adójeggyel kapcsolatos ügyekben - kivéve a felhasználás

ellenõrzését, elszámoltatását - a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága

jár el, az adóraktárak helyszíni ellenõrzését, felügyeletét az adóraktár

fekvése szerinti vámhivatal végzi.

Az állami adóhatóság a jövedéki termékeket forgalmazóknál jogosult és köteles

jövedéki ellenõrzést is lefolytatni.

A Javaslat más hatóságok (pl. rendõrség, fogyasztóvédelmi felügyelõség)

eljárási kötelezettségét és annak szabályait is rögzíti a jövedéki termékekkel

kapcsolatos visszaélések felderítése esetében.

a 7. §-hoz

Az értelmezõ rendelkezések a törvényben használt fogalmak meghatározását

tartalmazzák, az egyértelmû jogalkalmazás érdekében.

a 8.-17. §-okhoz

Az új adókonstrukcióban az adókötelezettség a jövedéki termék elõállításával

és a jövedéki termék importálásával keletkezik. Ha az elõállítás adóraktárban

történik, vagy az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes

felhasználóhoz szállítják, az adókötelezettség az adóraktárban tartott vagy az

adómentes felhasználónál lévõ jövedéki termék után felfüggesztésre kerül. Adót

akkor kell fizetni, ha az adóraktárból vagy az adómentes felhasználótól

kiszállítják a jövedéki terméket, de azt nem adóraktárba vagy nem adómentes

felhasználóhoz raktározzák be, vagyis az ún. "szabadforgalomba" bocsátják.

Ha az adóraktárból másik adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz viszik át a

jövedéki terméket, a betároló adóraktárban, adómentes felhasználónál

adókötelezettség keletkezik, ami felfüggesztésre kerül, míg a kitároló

adóraktár esetében megszûnik az adókötelezettség, s véglegesen mentesül a

felfüggesztett adó alól.

Adóraktárak között, illetve adómentes felhasználóhoz, valamint adóraktárból

külföldre a termék adófelfüggesztéssel szállítható. Ha az így szállított

termék nem érkezik meg az adóraktárba, az adómentes felhasználóhoz, vagy nem

hagyja el az országot, 30 nap elteltével beáll az adófizetési kötelezettsége a

jövedéki terméket "indító" (kitároló) adóraktárnak.

Az adómentes felhasználó - az adóraktárhoz hasonlóan - adóalany az új

rendszerben. A beszerzett jövedéki termékre mindaddig adófelfüggesztés

érvényesül, amíg annak jogszerû felhasználásával nem számol el. Ha az

engedélyezettõl eltérõ célra használja fel a terméket, a felfüggesztett

adófizetési kötelezettsége beáll, vagyis meg kell fizetnie az adót (s ehhez

még 200 %-os adóbírság is kapcsolódik).

Ha az adóraktáron belül nem termékelõállításhoz használják fel az ott tárolt

jövedéki terméket, vagy a készletben norma feletti hiány keletkezik, az

adófizetési kötelezettség szintén "beáll", az adót rendezni kell.

A minõségi vagy hatósági vizsgálatokhoz elhasznált, a megsemmisített vagy vis

major következtében megsemmisült termékre, a normán belüli készlethiányra nem

kell az adót megfizetni, az adófizetési kötelezettség alól véglegesen

mentesülni lehet.

Adófizetési kötelezettség keletkezik a jogellenes elõállítással,

importálással, az így elõállított vagy importált termék birtoklásával,

felhasználásával, forgalomba hozásával is.

a 18.-25. §-okhoz

A Javaslat e §-okban meghatározza azokat a feltételeket, elõírásokat, amelyek

minden adóraktárra általánosan érvényesülnek. Céljuk az adóraktár zárt,

biztonságos rendszerének kialakítása, annak révén az adóraktárban

felfüggesztett adóval, az adózatlan termékek tárolásával kapcsolatos

adókockázat minimalizálása.

Az adóraktár mûködtetéséhez adóraktári engedély szükséges. Csak az adóraktár

engedélyese jogosult arra, hogy jövedéki termékeket belföldön elõállítson,

importból vagy belföldrõl adózatlan jövedéki terméket beszerezzen, ilyen

terméket tároljon, raktározzon. A törvény területi hatályából következõen

vámszabadterületen jövedéki terméket elõállítani és raktározni, vámraktárban

adózatlanul raktározni szintén csak akkor lehet, ha ott egyúttal ilyen célra

adóraktár is létesül.

A Javaslat meghatározza az engedély megadásának személyi és tárgyi garanciális

feltételeit, szabályozza a jövedéki biztosíték nyújtását, mértékének

meghatározását. Bevezeti a megbízható adós fogalmát. Legalább 3 éves, engedély

birtokában végzett jövedéki termékelõállítási tevékenység és rendezett

adókapcsolatok esetén a jövedéki biztosíték felére csökken, és

ingatlantulajdonban is nyújtható.

Az adóraktári engedély a kérelmezõ nevére szól. Ezen belül - több adóraktár

esetén - az engedély mellékletét képezi az egyes adóraktárakra külön-külön

kiállított ún. raktári bizonylat. A Javaslat szabályozza, hogy mely esetekben

kell új engedély helyett csak a meglévõ módosítását kérni, továbbá

meghatározza az engedély megszûnésének, visszavonásának feltételeit.

Az adóraktárak pontos, részletes nyilvántartásokat vezetnek az elõállított, a

tárolt jövedéki termékekrõl, azok készletváltozásairól. A jövedéki termék

adóraktárból csak az ún. termékkísérõ okmánnyal (adófelfüggesztés esetén),

vagy az ún. egyszerûsített kísérõ okmánnyal (szabadforgalomba való kitárolás

esetén) szállítható ki.

Az adóraktáraknak vevõnyilvántartást is kell vezetniük ahhoz, hogy a

forgalmazás fázisaiban is biztosított legyen a jövedéki termék útját az egyes

fázisokban végigkövetõ ellenõrzés lehetõsége.

a 26.-30. §-okhoz

A Javaslat a jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályait

határozza meg.

Jövedéki termékek csak a törvény különös rendelkezések fejezeteiben

meghatározott célokra használhatók fel adómentesen, amelynek érvényesítéséhez

ún. keretengedélyt kell szerezni. A keretengedély hasonló személyi és tárgyi

garanciális feltételeket támaszt, mint az adóraktári engedély. Tekintettel

arra, hogy a jövedéki termékek adómentes beszerzése a visszaélések egyik fõ

"terepe", a Javaslat bevezeti a jövedéki biztosíték nyújtását is, hogy

megfelelõ garanciákat teremtsen a jogszerû felhasználásra, illetve a

visszaélések ellen.

A keretengedélyen belül meghatározásra kerül a tárgyidõszakra (legfeljebb egy

évre) jóváhagyott, adómentesen beszerezhetõ mennyiség, azaz a keretmennyiség.

Ha a tárgyi idõszakon belül a keret kimerül, annak módosítására - indokolt

esetben - lehetõséget ad a törvény. A tárgyidõszak leteltét követõ idõszakra a

keretmennyiséget újból meg kell kérni, amelynek során a feltételek megléte

ismét vizsgálandó a hatóság által.

Az adómentesen beszerzett jövedéki termék beszerzésérõl, felhasználásáról

folyamatosan olyan nyilvántartást kell vezetni, hogy annak alapján a

vámhatóság a jogszerû felhasználást ellenõrizni tudja, illetve megállapítható

legyen az adófizetési kötelezettséggel járó jogtalan felhasználás, amelyhez

szigorú anyagi szankció is kapcsolódik.

A Javaslat lehetõvé teszi a feleslegessé vagy szennyezetté vált jövedéki

termék adóraktárba való visszaszállítását vagy - az adónak az adómentes

felhasználó által elõzetesen történõ megfizetése esetén - a szabadforgalomba

való értékesítését is, mindezt a vámhatóság felügyelete mellett.

A Javaslat a vámhatóság számára kötelezõen elõírja a negyedévenkénti tételes,

helyszíni elszámoltatást, de a vámhatóságnak lehetõsége van az adómentes

felhasználónál az ennél gyakoribb vizsgálatokra is.

a 31. §-hoz

A Javaslat a jövedéki termék adóvisszaigénylésére vonatkozó általános

rendelkezéseket fogalmazza meg. (A Javaslat Második részének különös

rendelkezései a vasúti és a vízi szállítási tevékenységhez, illetve a 88. §

(1) bekezdése a mezõgazdaság által felhasznált gázolajra, valamint a

diplomáciai szervezetek, diplomaták beszerzései esetén határoz meg további

adóvisszaigénylési jogosultságot.)

A Javaslat a jövedéki adó visszaigénylésére zárt, a jogosultság megfelelõ

dokumentálását, igazolását megkövetelõ rendszert tartalmaz. Az adóraktár által

vásárolt adózott termékek közül csak arra enged adóvisszaigénylést

(levonást),

amelyet jövedéki termék elõállításához felhasznál. Ha változatlanul adja el a

megvásárolt terméket, nincs adólevonás, de az eladáskor (kitároláskor)

adófizetési kötelezettsége sincs (ugyanis nem adófelfüggesztéses eljárás

keretében történt a beszerzés).

A Javaslat a kerozin adómentes beszerzését megszünteti, helyettes az utólagos

adóvisszatérítés érvényesül, ha a kerozint a nemzetközi légiforgalomban

résztvevõ repülõgép üzemanyagtartályába töltik és a gép külföldre távozik.

a 32.-33. §-okhoz

A Javaslat a törvényben nem szabályozott eljárás esetén meghatározza, hogy

mely törvények eljárási szabályait mikor, milyen ügyekre kell alkalmazni.

Az adóraktár önadózás keretében tesz eleget adókötelezettségének. Annak

érdekében azonban, hogy a nagy adótartalmú termékek utáni adózás hatósági

kontrollja megfelelõen érvényesüljön, az adóraktár bevallásához minden

bevallási periódusban kapcsolódik egy hatósági aktus. A vámhatóság az

adóbevallás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, illetve a

termékmérlegeket ellenõrzi, s jegyzõkönyvet vesz fel arról, hogy az

adómegállapítás helyesen történt-e.

Az adófelfüggesztéses rendszeren kívüli, eseti adózásnál adókivetés

érvényesül. Így pl. az adó megfizetésének biztonsága érdekében a hatóságok

által elkobzott terméket csak úgy lehet megvásárolni, ha elõtte az adót

megfizetik. Az adókivetés kérelemre történik.

Az adóraktárban, az adómentes felhasználónál - az új szabályozás lényegi új

elemeként - elõírásra kerül a hatósági felügyelet, amely ellátható folyamatos

jelenléttel, helyszíni, eseti vizsgálattal. Az adóraktárban - fõ szabályként -

állandó felügyelet érvényesül, azonban a Javaslat eleve kiveszi e szabály alól

a szeszfõzdéket, (a technológia zárt rendszere, illetve a szeszmérõgép

alkalmazásának "biztonsága" okán), és a sörfõzdéket, (ahol a folyamatos

jelenlét költségei nem állnának arányban a hozadékkal). A Javaslat ugyanakkor

lehetõvé teszi, hogy a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka, saját

hatáskörében, kérelemre további felmentést adjon.

Második rész

a 34.-36. §-okhoz

A Javaslat az ásványolaj termékek körét a vonatkozó 92/81/EGK irányelvvel

összhangban határozza meg, kiegészítve néhány további olyan termékkel, amely a

hazai szakmai vélemények alapján szintén alkalmas üzemanyag-adalékként való

felhasználásra (pl. szerves oldószerkeverék, fagyásgátló, jégoldó). A termékek

beazonosítására a Kombinált Nomenklatúra vámtarifaszámait használja a

Javaslat, a nemzetközi gyakorlatnak, illetve az Európai Közösség irányelvének

megfelelõen.

Az adó az ásványolaj liter, kilogramm vagy normál köbméter mennyiségére vetül.

A törvény hatálybalépésétõl - 1998. január 1-jétõl - érvényes adómértékek az

útalap-hozzájárulásnak és a környezetvédelmi termékdíjnak a jövedéki adóba

való beintegrálásával kerültek kialakításra. A jövedéki adó központi

költségvetést megilletõ része (a fogyasztási adónak megfelelõ adótétel) az

üzemanyagokra átlagosan 5 Ft/l-rel nõ. A jövedéki adóba beintegrálódó útalap-

hozzájárulás növekménye 5,60 Ft/l, a környezetvédelmi termékdíjé 0,22 Ft/l.

Összességében az üzemanyagokat terhelõ elvonás (áfa nélkül) átlagosan 10,82

Ft/l-rel nõ 1997. évhez képest. A nem szabványos üzemanyagok esetében - annak

érdekében, hogy azok kiszoruljanak a piacról, illetve mivel azok jellemzõen

illegális forrásból kerülnek forgalomba - a jövedéki adó a szabványos termékre

megállapított adómérték 20 Ft/l-rel növelt összege.

a 37.-38. §-okhoz

A Javaslat meghatározza azokat a felhasználási célokat, amelyekhez bizonyos

ásványolaj termékek az adó megfizetése nélkül felhasználhatók. Az adómentes

felhasználóknak keretengedélyt kell beszerezniük. Az engedélyezés és az

elszámolás javasolt rendje a jogszerû felhasználás ellenõrizhetõségét hivatott

biztosítani.

a 39.-40. §-okhoz

A Javaslat a gázolaj a vasúti és vízi szállítási tevékenységhez való

felhasználása esetére szabályozza a jövedéki adó visszaigénylését. A jövedéki

adó csak a tényleges felhasznált mennyiség után, s csak a felhasználást

követõen igényelhetõ vissza.

a 41. §-hoz

A Javaslat az ásványolaj adóraktár létesítéséhez szükséges feltételeket, a

minimális tárolótartály-kapacitásokat, és a nyújtandó jövedéki biztosíték

minimum és maximum értékhatárait határozza meg úgy, hogy azok kellõ garanciát

adjanak a jövedéki kockázatokra, s az adóraktárosi kör az ellenõrzõ hatóságok

által átlátható, ellenõrizhetõ legyen.

a 42.-43. §-okhoz

A Javaslat a Kombinált Nómenklatúra szerinti etilalkohol termékeket (1,2

térfogatszázalék alkoholtartalom felett), továbbá bármely más 22

térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalommal rendelkezõ italféleséget

deklarálja alkoholtermékként, összhangban a vonatkozó 92/83./EGK irányelvvel.

Az adó mennyiségi alapon, hektoliterfokra kerül kivetésre. Az adó

valorizációja átlagosan 11 %-os, a kétféle adótétel közötti rés összehúzása

céljából a gyümölcspálinka, borpárlat adója az átlagosnál némileg nagyobb

mértékben emelkedik.

a 44.-46. §-okhoz

A Javaslat fenntartja a magánszemélyek által bérfõzetett pálinka külön

szabályok szerinti adóztatását. A bérfõzési szeszadó az általános

adómérték mintegy 40 %-ának felel meg. A bérfõzésben elõállított pálinkát

forgalombahozni nem, eladni pedig csak az alkoholtermék adóraktár felé lehet.

a 47. §-hoz

A Javaslat szerint a legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalmú

alkoholtermék a konkrétan megjelölt felhasználások esetén (pl. gyógyszer,

ecet, élelmiszer, vegyipari termékelõállítás) adómentesen beszerezhetõ és

felhasználható. Ehhez keretengedély szükséges, amelynek feltétele a jövedéki

biztosíték nyújtása is. A Javaslat tartalmazza a jogszerû felhasználás

ellenõrizhetõségét biztosító rendelkezéseket az engedélyezési eljárásra,

illetve az elszámoltatásra vonatkozóan.

a 48. §-hoz

Az után az alkoholtermék után, amelyet emberi fogyasztásra véglegesen

alkalmatlanná tettek, vagyis a különleges denaturálással elõállított

denaturált alkoholra nem kell az adót megfizetni. A Javaslat az adó alóli

mentesüléshez szükséges denaturálás feltételeit határozza meg.

a 49. §-hoz

Az alkoholtermék adóraktári engedély szeszüzemre, italgyárra,

szeszpalackozásra és üzemi szeszraktárra adható. A Javaslat lehetõvé teszi

továbbá, hogy az olyan közvámraktárban is létesülhessen adóraktár, amely

kizárólag tranzitterületre történõ vámmentes értékesítésre szolgál. Az ilyen

adóraktárban az alkoholtermék mellett az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki

termékek is tarthatók.

Az alkoholtermék adóraktár minimális teljesítendõ jövedéki biztosítéka 50 M

Ft, de a kizárólag bérfõzést végzõ szeszfõzde esetében - tekintettel e

tevékenység jellemzõen kisüzemi jellegére - 1 M Ft.

az 50. §-hoz

A Javaslat szerint az alkoholtermékek adózott, legális voltának a jelzésére

zárjegyet kell alkalmazni. Zárjegyet csak az adóraktár vagy a törvényben

meghatározott engedéllyel rendelkezõ importáló kaphat, elszámolási

kötelezettség mellett. Hiány esetén darabonként 500 Ft-ot kell fizetni, ami

egy eszmei, átlagos adómértéket fejez ki.

az 51. §-hoz

A Javaslat az alkoholtermék elõállítására szolgáló eszközök, illetve arra

alkalmas alapanyagok elõállítására, birtokolására, értékesítésére határoz meg

szabályokat, amelyek célja, hogy az illegális italelõállítás lehetõségét jogi

eszközökkel visszaszorítsák, illetve e tevékenységek szankcionálhatók

legyenek.

az 52.-54. §-okhoz

A Javaslat a Kombinált Nómenklatúrában sörként meghatározott termékeken kívül

sörnek tekinti azt a sört is tartalmazó italkeveréket, amelynek

alkoholtartalma a 0,5 térfogatszázalékot meghaladja.

A sör adóztatása mennyiségi alapon történik. Hektoliterenként és Balling

(Plató) fokonként kell az adót megfizetni. A Balling (Plató) fok a sörlé 20

oC-on mért, tömegszázalékban kifejezett szárazanyagtartalma.

A sör Javaslat szerinti jövedéki adómértéke az átlagos szint alatti, 6-7 %-os

valorizációt jelent. Figyelembe veszi a sör borral szemben kialakult piaci

helyzetét, s versenyhátrányának csökkentését célozza.

A sör adóraktárak közül a sörfõzde meghatározott minimum biztosíték 1 M Ft.

Sörfõzdének azt a kisüzemet kell tekinteni, amelynek éves termelõkapacitása a

20 ezer hektolitert nem éri el. Az egyéb sörüzemek (sörgyárak) esetében a

minimálisan megkövetelt jövedéki biztosíték értéke 50 M Ft.

az 55.-57. §-okhoz

A pezsgõ a 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású, pezsgõs dugóval

lezárt - szõlõbor vagy gyümölcsbor alapú - ital, amelynek alkoholtartalma

legfeljebb 13 térfogatszázalék, vagy - ha alkoholtartalma kizárólag erjedés

útján keletkezett - legfeljebb 15 térfogatszázalék. (Az egyéb, 3 bar vagy

annál nagyobb nyomású pezsgõs dugóval lezárt ital habzó köztes termék.)

A pezsgõ adóraktár esetében - pezsgõ adótartalmához igazodva - a többi

alkoholos italénál alacsonyabb szinten, 5 M Ft-ban határozza meg a Javaslat a

minimálisan nyújtandó jövedéki biztosíték összegét, és 50 M Ft a biztosíték

felsõ határa.

az 58.-60. §-okhoz

A Javaslat - összhangban a vonatkozó európai közösségi irányelvvel - köztes

alkoholterméknek tekint minden olyan 10 térfogatszázalék, de legfeljebb 22

térfogatszázalék alkoholtartalmú italt, amely nem tartozik a sör, a bor vagy a

pezsgõ kategóriába.

Az adó alapja a termék litermennyisége. Az adó mértéke a habzó köztes

alkoholtermék esetén azonos a pezsgõével, a nem habzó köztes termékek közül a

gyümölcsalapú terméké - a százalékos adó helyébe lépõ tételes adó árarányokat

módosító hatásának ellensúlyozása érdekében - alacsonyabb, mint a szõlõbor

alapúra megállapított.

A köztes alkoholtermék adóraktár feltételeit a Javaslat a pezsgõ adóraktáréhoz

azonosan határozza meg.

a 61.-62. §-okhoz

A Javaslat a hatálya alá tartozó dohánygyártmányokat a 36/1996. (XII. 11.) FM-

NM-IKIM együttes rendelet (dohányrendelet) termékleírásával, illetve a

vonatkozó európai közösségi irányelvvel összhangban határozza meg.

A cigaretták utáni jövedéki adó kételemû, az ezer darabra meghatározott

tételes adó mellett a kiskereskedelmi eladási árra vetülõ százalékos adó is

érvényesül. A többi dohánygyártmány esetében az adó százalékos, amelynek

összegét ugyancsak a kiskereskedelmi eladási árra vetítve kell meghatározni. A

kiskereskedelmi eladási ár alatt az az ár értendõ, amely a dohánygyártmányra

felragasztott adójegyen szerepel (lásd 63. §).

A dohánygyártmányok adója átlagosan 10,5 %-kal emelkedik az 1997. évi szinthez

képest. A cigaretta esetében az összes adón felül változik a százalékos és

tételes adó aránya, a százalékos adóelem súlya csökken, a tételes adóé nõ. Az

új adóstruktúra a magasabb árkategóriájú, minõségi termékek relatív

adópozícióját javítja, csökkenti az érdekeltséget a piaci árversenynek az

alacsonyabb árkategóriák irányába való - a költségvetési és az

exportérdekekkel is ellentétes - eltolódásában.

a 63.-64. §-okhoz

A Javaslat a dohánygyártmányok esetében bevezeti az adójegyet, amely az

adóbeszedés újfajta technikáját valósítja meg.

Az adójegy a rajta feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár és mennyiség

(darabszám) alapján számított jövedéki adónak, illetve általános forgalmi

adónak

megfelelõ értékkel bír. Az adójegy átvételével az átvevõnek fizetési

kötelezettsége keletkezik, amelynek teljesítésére a dohánygyártmány adóraktár,

illetve az importáló - feltéve, ha az adójegyek értékével azonos összegû

biztosítékot nyújt - fizetési halasztást kap. A halasztás idõtartama a

tervezet szerint 3 hónap, amely az adóbélyeggel ellátott cigaretta

szabadforgalomba bocsátásáig terjedõ idõszakot fedi le.

A Javaslat szerinti adójegy konstrukcióban a terméket terhelõ összes adó,

vagyis a jövedéki adó mellett az általános forgalmi adó is teljes összegben -

lényegében a forgalmazás elsõ fázisában - megfizetésre kerül. Így az

adóbeszedés kockázata jelentõsen lecsökken, hatékonysága nõ az illegális

kereskedelem egyik legfrekventáltabb területén.

Mûködésének feltétele, hogy az adójegyen a kiskereskedelmi eladási ár

szerepeljen, s a fogyasztó ezt az árat fizesse meg, amelynek alapján az adót

az adó alanya, a gyártó vagy az importáló megfizette.

A kiskereskedelmi eladási árat az adó alanya határozza meg, vagyis a gyártó

vagy az importáló, aki az adójegyet a dohánygyártmányra felragasztja.

a 65. §-hoz

A dohánygyártmány adóraktár a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar

elõállítását végzõ dohányüzem, a dohánygyár vagy az üzemi dohánygyártmány-

raktár céljára létesíthetõ. A jövedéki biztosíték minimuma a dohányüzem

esetében alacsonyabb szinten 5 M Ft nagyságrendben, az egyéb adóraktár

esetében 50 M Ft-ban kerül meghatározásra.

A Javaslat a dohánygyártmány gyártására alkalmas gép, eszköz birtoklását,

használatát kizárólag a dohányüzem vagy a dohánygyár számára engedi meg.

a 66. §-hoz

A kiskereskedelmi eladási ár maximált árként mûködik, attól felfelé nem,

lefelé viszont el lehet térni. Amennyiben a kereskedõ az adójegyen szereplõ

árnál magasabb áron adná a dohánygyártmányt, a költségvetés nem jutna

hozzá az õt megilletõ - a fogyasztó által fizetett árból számított - adóhoz.

Harmadik rész

a 67. §-hoz

A teljes termékpálya átláthatósága, a forgalmazás fázisaiban az ellenõrzés

biztosítása, a fekete áruk kiszûrésének, felderítésének céljából a Javaslat a

jövedéki termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenységre is kiterjeszti

hatályát. E fázisok jövedéki szabályozása nélkül a rendszer nem lenne zárt, a

feketekereskedelem még nagyobb teret nyerhetne.

A Javaslat megkülönböztet jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes

kereskedelmi tevékenységet. Az elõbbi alatt a jövedéki termékek

továbbforgalmazási célú beszerzését, kereskedelmét érti, amelynek során a

kereskedõ olyan számlát tud kiállítani, amellyel a továbbforgalmazó

(kiskereskedõ) igazolni tudja jövedéki termékkészlete, beszerzése legális

voltát. Ha a kereskedõ nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a jövedéki

termékeket csak végsõ fogyasztók felé értékesítheti, és olyan számlát kell

kiadnia, amely továbbforgalmazás esetén nem alkalmas a származás, eredet

igazolására.

a 68.-70. §-okhoz

A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez, továbbá a jövedéki termékek

exportálásához, importálásához a vámhatóság által kiadott jövedéki engedély

szükséges. A jövedéki engedély feltétele a jövedéki biztosíték nyújtása, az

adókapcsolatok rendezettsége, a törvényben elõírt könyvvezetési kötelezettség,

személyi garanciák. Feltétel továbbá bizonyos tárolókapacitás, illetve

raktárkapacitás megléte.

A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység, és a jövedéki termékek

exportálása-importálása esetén a jövedéki termékek készletének és mozgásának

ellenõrizhetõsége érdekében jövedéki nyilvántartást, továbbá

vevõnyilvántartást kell vezetni. A termékeket szállítólevél kíséretében lehet

szállítani. A Javaslat szabályozza a jövedéki termékek jövedéki engedélyes és

nem jövedéki engedélyes kereskedelmének ugyanazon a telephelyen való

folytatása esetén megkövetelt, az ellenõrizhetõséget biztosító feltételeket.

a 71. §-hoz

Jövedéki termékekkel a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység az

üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának

feltételeirõl szóló jogszabályban meghatározott ún. mûködési engedély

birtokában folytatható. Ehhez azonban az szükséges, hogy a mûködési engedély

olyan üzletkörre szóljon, amelyben a jogszabály a jövedéki termékek

forgalmazását megengedi. Üzlethelyiségen kívül (pl. utcán, aluljáróban, piaci

standon) tilos jövedéki terméket árusítani.

A kiadott és a jövedéki termékek értékesítésére jogosító mûködési engedélyek

listáját a jegyzõ folyamatosan átadja az ellenõrzést végzõ hatóságnak.

A Javaslat a külön nyilvántartás vezetését a nem jövedéki engedélyes

kereskedelmi tevékenység esetén az üzemanyagtöltõ állomásokra és a

kiskereskedelmi tárolótelepre írja elõ, amelynek alapján készletek

ellenõrzése, az üzemanyagok eredetének, beszerzési forrásainak vizsgálata

elvégezhetõ.

Negyedik rész

a 72. §-hoz

A Javaslat a jövedéki szabályok megtartásának ellenõrzését a vámhatóság

feladat-, illetve jogkörébe utalja elsõdlegesen, de a kereskedõk esetében az

állami adóhatóság is jogosult - összekapcsolva a saját jogú

adóellenõrzéseivel, pl. nyugtaellenõrzésekkel - ilyen ellenõrzéseket végezni.

a 73. §-hoz

A jövedéki adóhiányt - eltérõen az egyéb adónemekben keletkezõ adóhiánytól - a

Javaslat nem 50 %-os, hanem annál magasabb, 75 %-os adóbírsággal bünteti.

Az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek nem adómentes célra történõ

felhasználását az adó kétszeresének megfelelõ összegû bírság sújtja. Hasonló

nagyságrendû bírsággal jár a jogosulatlan adóvisszaigénylés, vagy adólevonás

is, annak érdekében, hogy kellõ visszatartó erõt fejtsen ki.

a 74. §-hoz

A jövedéki adóalanyoknak az adózási kötelezettségük teljesítésével kapcsolatos

mulasztása (pl. adóbevallás elmulasztása, késedelmes teljesítése), az adózás

rendjérõl szóló törvényben meghatározottnál súlyosabb mulasztási bírsággal

büntethetõ.

a 75.-77. §-okhoz

A Javaslat - a kellõ visszatartó erõ szem elõtt tartásával - meghatározza az

adózás alól elvont termékek után fizetendõ bírságot, annak minimum összegeit.

A bírság az adó ötszöröse is lehet.

Bünteti továbbá a zárjegy, az adójegy hamisítását, a cukorcefre jogosulatlan

elõállítását, felhasználását, a borseprõ és egyéb borászati melléktermékek

adóraktáron kívüli felhasználását, és egyéb, a jövedéki termékek adózás alóli

elvonásával kapcsolatos, a törvény rendelkezéseivel ellentétes

tevékenységeket.

a 78.-79. §-okhoz

A Javaslat lehetõvé teszi, hogy az adójegyre, zárjegyre vonatkozó

rendelkezések megsértése esetén a kereskedelmi raktárt, üzletet az ellenõrzést

végzõ hatóság 30, illetve 60 napra bezárja.

Felfüggeszthetõ az adóraktár tevékenysége is - legfeljebb 60 napra -, ha az

adóraktárban az adóraktár mûködtetésének feltételeit az adófizetés jelentõsebb

veszélyeztetését eredményezõ módon sértik meg. Ha ez a veszélyeztetés a

jövedéki biztosíték összegét meghaladja, az adóraktár jövedéki termékkészlete

elkobozható.

a 80.-81. §-hoz

A Javaslat szabályozza az adózás alól elvont termékek, a hamis zárjegyek,

adójegyek, a cukorcefre, a jogosulatlanul birtokban tartott, jövedéki termék

elõállítására szolgáló eszközök lefoglalásának, elkobzásának szabályait. Az

ásványolajon kívüli, az élelmiszertörvény hatálya alá tartozó elkobzott

jövedéki termékeket meg kell semmisíteni.

Ötödik rész

a 82. §-hoz

A Javaslat az Európai Közösség jövedéki adóra, illetve a jövedéki adóköteles

termékekre vonatkozó jogszabályaihoz való jogközelítést is célozza, ezen

jogszabályokkal összeegyeztethetõ jogharmonizációs lépéseket tartalmaz.

A Tanács 92/12/EGK irányelvének teljes körû átvételét a csatlakozás

idõpontjára kell megvalósítani, illetve értelemszerûen az csak a csatlakozás

idõpontjától valósítható meg. A Javaslat ennek elõfeltételeként kialakítja az

adóraktári rendszert, bevezeti az adófelfüggesztéses konstrukciót és

alkalmazza a termékkísérõ okmányt, s ezzel megteremti azokat az alapokat,

amelyre majd "ráépíthetõ" lesz a beintegrálódásunk a közösség harmonizált

fogyasztási adórendszerébe.

Az adókonstrukcióra vonatkozó, termékcsoportonként kiadott irányelveknek az

adókivetés alapjára, a termékkör meghatározására vonatkozó rendelkezéseivel a

Javaslat teljes mértékû harmonizációt valósít meg. Kivétel ez alól az

ásványolaj termékkör, ahol a Javaslat szélesebb kört fog át a konkrét

adómértékkel megjelölt termékekre, mint az irányelv, a sajátos hazai

viszonyokra, a visszaélések konkrét megnyilvánulási formáira tekintettel.

a 83. §-hoz

A Javaslat általános jelleggel 1998. I. 1-jei hatálybalépést tartalmaz. Annak

érdekében, hogy az adóraktári és a keretengedély-kérelmek mielõbb benyújthatók

legyenek és az engedélyezési eljárás beindulhasson, az erre vonatkozó

rendelkezések a kihirdetés napján hatályba lépnek. Késleltetve, a megfelelõ

felkészülési idõ figyelembevételével 1998. szeptember 1-jén lépnek hatályba az

adójegyre vonatkozó rendelkezések, továbbá az adóraktári engedély

megszerzéséhez csak 1999. január 1-jétõl érvényesítendõ követelmény a

számítógépes kapcsolati rendszer kiépítése a vámhatósággal.

A jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési szeszadóról

szóló 1993. évi LVIII. törvény 1998. I. 1-jével hatályát veszti.

a 84. §-hoz

A Javaslat a hatálybalépés 1998. I. 1-jei idõpontjára tekintettel, a már a

törvény kihirdetésekor mûködõ termelõk adóraktári és a keretengedélyének,

illetve a kereskedõk jövedéki engedélyének megszerzésére átmeneti idõt határoz

meg, és szabályozza az átmeneti idõszakban a tevékenység jogszerû

folytatásának feltételeit.

a 85. §-hoz

A Javaslat rendelkezik az 1997. XII. 31-én a jövedéki alanyok és az adómentes

felhasználók készletén lévõ jövedéki termékek felmérésérõl, bevallásáról és az

új rendszerbe való beillesztésükrõl, illetve - arra az esetre, ha a jövedéki

alany nem kíván adóraktárosként tovább mûködni - a készleten maradt jövedéki

termék utáni adófizetési kötelezettség szabályozásáról.

a 86. §-hoz

A Javaslat az adójegy 1998. szeptember 1-jei bevezetéséig terjedõ idõszak

átmeneti rendelkezéseit tartalmazza az adómértékekre és a zárjegyre

vonatkozóan.

a 87. §-hoz

A Javaslat az 1998. évi adóelõleg fizetési szabályokat tartalmazza.

a 88. §-hoz

A Javaslat felhatalmazza a Kormányt, a pénzügyminisztert és a honvédelmi

minisztert, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról rendeletet

adjon ki. A mezõgazdasági termelõk gázolaj fogyasztásiadó-visszatérítési

rendszere változatlan körben és mértékben marad fenn, a jövedéki adó központi

költségvetést megilletõ hányadának 85 %-a kerül visszaadásra. A zárt árusítású

diplomata boltok adómentes beszerzésének megszüntetésével egyidejûleg, annak

helyébe lép a diplomatáknak és a diplomáciai, konzuli testületeknek

biztosított adóvisszatérítés kormányrendeletben szabályozásra kerülõ

rendszere.

a 89. §-hoz

A Javaslat a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló

1995. évi C. törvénynek az e törvény rendelkezéseivel összefüggésben szükséges

módosításait tartalmazza.

a 90. §-hoz

Az üzemanyagokat terhelõ környezetvédelmi termékdíj beintegrálódik a jövedéki

adóba. A Környezetvédelmi Alapnak az üzemanyagok utáni állami elvonásokból

származó forrásképzése ugyanakkor továbbra is fennmarad. Ennek formája az

üzemanyagok után befizetett jövedéki adó meghatározott százalékának (1998.

január 1-jétõl 3,00 %-ának) a visszajuttatása az Alapba.

a 91. §-hoz

A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi

termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása a termékdíj

beintegrálása

miatt szükséges módosításokat tartalmazza. Emellett a kenõolajokra és a nem

szabványos fûtõolajra a Javaslat 40 Ft/kg, illetve 50 Ft/kg termékdíjat vezet

be, amellyel e termékek üzemanyagként vagy üzemanyag-komponensként való

felhasználása már nem gazdaságos, a visszaélések ezáltal visszaszoríthatók.

a 92. §-hoz

A Javaslat az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvénynek az útalap-hozzájárulás

beintegrálása miatt szükséges módosításait tartalmazza. Rögzíti az Útalap

jövedéki adóból való, 1998. január 1-jei induló részesedését, s meghatározza

annak félévenkénti, az üzemanyagok fogyasztói árváltozása szerint történõ

korrekcióját.

Ezen kívül az Útalap törvény 2. § c) és e) pontja is módosításra kerül. A 2. §

c) pontjának módosítása az eddig központi költségvetési szervekként mûködõ

közúti igazgatóságok 1996. június 1-jével történt, állami közútkezelõ

közhasznú társaságokká való átalakulást tükrözi vissza. A 2. § e) pontjának

módosított rendelkezése - az állami közútkezelõ közhasznú társaságok

tulajdonát képezõ vagyon értékesítésébõl vagy hasznosításából származó

pénzösszeg helyett - az Útalap egyik bevételi forrásaként az országos

közúthálózat kincstári vagyont képezõ, Útalap terhére megszerzett (megvásárolt

vagy kisajátított), késõbb feleslegessé váló, illetve felszabaduló

területeinek értékesítésébõl és hasznosításából származó pénzösszegeket jelöli

meg.

Az Útalap törvény 4. § (1) bekezdése d) pontjának módosítása a már közhasznú

társaságokként mûködõ közútkezelõ szervek mûködési és beruházási költségeinek

legalább részbeni fedezetérõl továbbra is rendelkezik az Útalapot terhelõ

kiadások között. Ezen túlmenõen azonban, ezen kiadások fedezeteként is csak az

Útalap vehetõ számításba, mivel az állami közútkezelõ közhasznú társaságok

alapító okirata szerint az alapító kizárólagos jogkörébe tartozik a közhasznú

társaságok közútkezelõ tevékenységébõl származó esetleges veszteségek

fedezeteként eszközölt pótbefizetések, valamint a törzstõke-emelés részeként

elhatározott pénzbetét-befizetések teljesítése.

Az Útalap törvény 4. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése technikai

okból szükséges, mivel az egy 1994. évre hatályos elõírást tartalmaz.

Eleje Honlap