1
Magyar Köztársaság Kormánya
T/4744.. szám
törvényjavaslat
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól
Elõadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
1997. július hó
2
1997. évi ...... törvény
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól
A központi költségvetés, az Útalap és a Környezetvédelmi Alap feladatainak
ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához
szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a
jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az
Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre, az
Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
Elsõ rész
Általános rendelkezések
1. §
(1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi elõállítása és importálása.
(2) Az adókötelezettség teljesítése és ellenõrzése érdekében érvényesítendõ
követelmény az, hogy
a) az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elõ,
b) a jövedéki adó (a továbbiakban: adó) megfizetése nélkül importált
jövedéki termék adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe, raktárába
kerüljön, és
c) a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül csak adóraktárban,
adómentes felhasználó üzemében, raktárában vagy tranzitterületen tárolják,
raktározzák.
(3) Az a jövedéki termék,
a) amelyet adómentesen szereztek be, csak az adómentesség alapjául
szolgáló célra használható fel;
b) amelyre adóvisszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek, csak olyan
célra használható fel, amely után e törvény rendelkezései szerint e jog
érvényesíthetõ.
(4) Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhetõ be, tartható
birtokban, használható fel, értékesíthetõ, szállítható, amely után az adót
megfizették.
I. Fejezet
Hatály, értelmezõ rendelkezések
Területi hatály
2. §
A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban:
belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad- és
tranzitterület is.
Tárgyi hatály
3. §
(1) A törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendõ adóra, a
dohánygyártmányok általános forgalmi adójára, a jövedéki termékek
elõállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre kell alkalmazni.
(2) Jövedéki termékek:
a) az ásványolaj,
b) az alkoholtermék,
c) a sör,
d) a pezsgõ,
e) a köztes alkoholtermék,
f) a dohánygyártmány.
Személyi hatály
4. §
E törvény rendelkezéseit
a) a jövedéki terméket és az annak elõállítására alkalmas, e törvényben
meghatározott terméket elõállító, raktározó, tároló, importáló, exportáló, az
azt forgalmazó, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség
nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre (a továbbiakban együtt:
személy), valamint
b) a jövedéki termék adóztatásával, forgalmazásával összefüggõ
felügyeleti, ellenõrzési és más hatósági feladatokat ellátó szervezetekre
kell alkalmazni.
Hatáskör, illetékesség
5. §
(1) Jövedéki ügyben elsõ fokon - ha e törvény másként nem rendelkezik - a
vámhivatal jár el. Az eljárásra az adóraktár, az adómentes felhasználó üzeme,
raktára, a kereskedõ üzlete, raktára fekvése, az egyéb személy jogosulatlan
tevékenységének helye szerinti vámhatóság, a fõváros IV-X., XIII-XXI. és
XXIII. kerületében a budapesti 16. számú, a fõváros I-III., XI-XII., és XXII.
kerületében a budapesti 18. számú vámhivatal az illetékes.
(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági
felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat - elsõ fokon a
megyeszékhelyen mûködõ (Pest megyében a Buda-környéki, a fõvárosban az (1)
bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú) vámhivatal látja el, továbbá
jogosult a jövedéki engedélyezési ügyben az eljárásra.
(3) Az adójeggyel, a zárjeggyel kapcsolatos ügyben - az adójegy és a zárjegy
felhasználásának helyszíni ellenõrzése, elszámoltatása kivételével - elsõ
fokon a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: országos
parancsnokság) jár el.
(4) A (2) bekezdés szerinti jövedéki ügyben - ha e törvény másként nem
rendelkezik - az eljárásra
a) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet székhelye,
b) székhellyel nem rendelkezõ vállalkozó esetében a telephely, több
telephely esetén az elsõként bejelentett telephely,
c) telephellyel sem rendelkezõ személy esetén a lakóhely, ennek hiányában
a tartózkodási hely
szerinti vámhatóság az illetékes.
(5) Helyszíni ellenõrzés keretében a jövedéki terméket forgalmazóknál az
elsõ fokú adóhatóság köteles jövedéki ellenõrzést is lefolytatni, az
adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek forgalmazásának ellenõrzése
kivételével.
(6) Halaszthatatlan ellenõrzési és eljárási cselekményeket a hatáskörrel
rendelkezõ szerv az illetékességi területén kívül is végezhet, és errõl
haladéktalanul tájékoztatja az illetékességgel rendelkezõt.
(7) A vám- és pénzügyõrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos
parancsnok) a kiemelkedõ jelentõségû jövedéki ügyben az eljárás lefolytatására
hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkezõ vámhatóságot is kijelölhet.
(8) Ismeretlen személy ügyében eljárásra az a vámhatóság illetékes, amely az
ügyben az elsõ intézkedést tette.
6. §
(1) Jövedéki adóügyben vagy azzal összefüggõ más adóügyben az olyan
ellenõrzést, amelynél beáll az ismételt ellenõrzés tilalmának hatálya, a
vámhatóság és az adóhatóság elõzetes egyeztetés alapján, egyidõben, egymás
megállapításaira tekintettel köteles lefolytatni.
(2) Amennyiben a rendõrség, a fogyasztóvédelmi felügyelõség, a
közterületfelügyelet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény
szerint hatáskörrel nem rendelkezõ szerve, továbbá bármely más hatóság a
tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggõ jogsértõ magatartás
gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá
vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követõen az ügyet az illetékes
vámhatóságnak átadja.
Értelmezõ rendelkezések
7. §
E törvény alkalmazásában
1. jövedéki termék belföldi elõállítása: a belföldön bármilyen alapanyag,
termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési,
feldolgozási tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre,
kivéve a kétütemû motorolaj motorbenzinhez keverését, valamint az ásványolajok
közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba
történõ bekeverését, valamint az alkoholtermék gyógyszertári kiszerelését;
2. jövedéki termék importálása: a jövedéki termék külföldrõl belföldre,
vámhatáron át történõ behozatala vagy egyéb módon történõ bejuttatása;
3. vámtarifa szám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1997. január 1-jén hatályos
szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel
megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendõ;
4. adóhatóság: az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal és szervei;
5. vámhatóság: az országos parancsnokság és szervei;
6. adóraktár: az a fizikailag (pl. fallal, mérési ponttal) elkülönített, egy
technológiai egységet képezõ hely, ahol az e törvényben meghatározott engedély
birtokában jövedéki termék elõállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki
termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették
meg;
7. adóraktár engedélyese: az a személy, aki (amely) az adóraktárban - az e
törvényben meghatározott engedély birtokában - jövedéki termék elõállítására,
illetve olyan jövedéki termék tárolására, raktározására jogosult, amely után
az adót még nem fizették meg;
8. adómentes felhasználó: a jövedéki termék adómentes beszerzésére az e
törvényben meghatározott engedéllyel rendelkezõ, a jövedéki terméket a 37. és
47. §-okban meghatározott célra (továbbiakban: adómentes cél) felhasználó
személy;
9. gazdasági tevékenység: a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményezõ
módon rendszeresen vagy üzletszerûen végzett tevékenység;
10. szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adóraktárból, illetve
adómentes felhasználó üzemébõl történõ kitárolása - kivéve, ha az adóraktárba,
tranzitterületre, külföldre vagy adómentes felhasználó részére történik -,
továbbá az importált jövedéki termék belföldi forgalom számára történõ
vámkezelése vagy a vámhatóság olyan intézkedése, amelynek eredményeként a
jövedéki terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, ha
azt követõen a jövedéki terméket nem tárolják be adóraktárba vagy adómentes
felhasználóhoz;
11. szabadforgalom: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékekkel
folytatott gazdasági tevékenység;
12. kitárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen
következményeként a jövedéki termék az adóraktár területét vagy az adómentes
felhasználó üzemét, raktárát elhagyja;
13. betárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen
következményeként a jövedéki termék az adóraktár területére vagy az adómentes
felhasználó üzemébe, raktárába beszállításra kerül;
14. jövedéki ügy: a jövedéki termékkel, az adójeggyel, a zárjeggyel összefüggõ
adó- és egyéb kötelezettségek teljesítése, hatósági felügyelete, jövedéki
ellenõrzése és az ezekkel kapcsolatos eljárás;
15. jövedéki adóügy: az olyan jövedéki ügy, amely a jövedéki adóztatási
feladat ellátásával függ össze - ideértve az adójeggyel megfizetett általános
forgalmi adó bevallását és az egyéb adókötelezettségek teljesítését,
ellenõrzését is -, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárás;
16. importáló: az a személy, aki elõször szerez jogot arra, hogy az importált
termék felett saját nevében rendelkezzen, illetve ilyen személy hiányában az,
aki az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában az importált
jövedéki terméket birtokolja;
17. exportáló: az a személy, aki olyan jövedéki terméket értékesít, amelyet a
vámhatóság végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptet,
ideértve azt is, aki a sugárhajtómûvek üzemanyagát a nemzetközi légi
forgalomban résztvevõ belföldi és külföldi lajstromjelû, sugárhajtású vagy
gázturbina-meghajtású olyan repülõgép üzemanyag tartályába tölti, amelyet a
határvámhivatal külföldre kiléptet;
18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 3 éve állít elõ engedély
alapján jövedéki terméket, és terhére jogerõs határozattal a kérelem
benyújtásának évét megelõzõ 3 évben a jövedéki biztosíték értékének 10
százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az
adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10
százalékát meghaladó összegû, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett
vagy rendezetlen adótartozása vagy vámtartozása nem volt, kivéve az olyan
adótartozást vagy vámtartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési
halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;
19. megbízható adómentes felhasználó: az a személy, aki legalább 3 éve
folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére
jogerõs határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély
módosítására irányuló kérelem benyújtásának évét megelõzõ 3 évben a jövedéki
biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy
adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a
jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegû, az
esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása
vagy vámtartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást vagy vámtartozást,
amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés)
engedélyeztek.
II. Fejezet
Adókötelezettség
Adókötelezettség keletkezése
8. §
(1) Adókötelezettség keletkezik, ha
a) a jövedéki terméket belföldön elõállítják;
b) a jövedéki terméket importálják.
Az adó alanya az a) pont esetében a jövedéki terméket elõállító személy, a b)
pont esetében az importáló.
(2) Az adókötelezettség a jövedéki terméket belföldön elõállító, illetve
importáló személy helyett a betároló adóraktár engedélyesét, illetve
adómentes felhasználót terheli a jövedéki termék adóraktárba vagy az adómentes
felhasználó üzemébe történõ betárolásának a visszaigazolásával. Ez nem érinti
a jövedéki terméket belföldön elõállító, illetve importáló személy
bejelentési, bevallási, nyilvántartási, bizonylat kiállítási és megõrzési,
valamint adatszolgáltatási kötelezettségét (a továbbiakban: egyéb
adókötelezettség). E bekezdés szerinti adókötelezettség esetében az adó alanya
a jövedéki terméket betároló adóraktár engedélyese, illetve az adómentes
felhasználó.
Adómentes jövedéki termék
9. §
(1) Adómentes a belföldre belépõ jármû üzemeltetéséhez szükséges, a
vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C.
törvény (a továbbiakban: vámtörvény) szerint vámmentesen vámkezelt és el nem
idegenített üzemanyag.
(2) Adómentes a jogszabályban meghatározott mértékig a nem kereskedelmi
forgalomban vámkedvezményben részesülõ termékimport.
III. Fejezet
Adófelfüggesztés
Az adófelfüggesztés esetei
10. §
(1) Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés a) pontja és (2)
bekezdése szerinti esetében az adófelfüggesztés az adómegállapítás és az
adófizetés halasztása. Az adókötelezettség keletkezésének 8. § (1) bekezdés
b) pontja szerinti esetében az adófelfüggesztés az adó fizetésének
halasztása. Az adófelfüggesztés nem érinti az adóalany egyéb
adókötelezettségét.
(2) A jövedéki termék jogszerû belföldi elõállításával keletkezõ, illetve az
adóraktár engedélyesét, valamint az adómentes felhasználót jövedéki termék
adóraktárba, illetve az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába történõ
betárolása következtében terhelõ adómegállapítási és adófizetési kötelezettség
adófelfüggesztés alatt áll, amíg a jövedéki terméket
a) az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolja, raktározza;
b) az adómentes felhasználó az üzemében, raktárában tárolja, raktározza;
c) az adóraktár engedélyese az adóraktárából, illetve az adómentes
felhasználó az üzemébõl, raktárából a 11. § feltételeinek megfelelõen
adófelfüggesztéssel szállítja, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre
való kiléptetés visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a
kitárolást követõ 30. napig.
(3) A jövedéki termék importálásával keletkezõ adófizetési kötelezettség
adófelfüggesztés alatt áll azon jövedéki termék után, amelyet az importáló a
vámkezelést követõen a 11. § feltételeinek megfelelõen adófelfüggesztéssel
szállít, és a betárolás, a külföldre, tranzitterületre való kiléptetés
visszaigazolása még nem történt meg, de legfeljebb a belföldi forgalom
számára való vámkezelést követõ 30. napig.
(4) Ha az adóraktári engedély megszûnik - kivéve a (6), (7) bekezdésben
foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra
is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek másik
adóraktárba történõ betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de
legfeljebb az engedély megszûnését követõ 30 napig.
(5) Ha az adómentes felhasználó keretengedélye megszûnik - kivéve a (6), (7)
bekezdésben foglalt esetet -, az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség
továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek
adóraktárba való betárolásáig vagy a szabadforgalomba bocsátásáig, de
legfeljebb az engedély megszûnését követõ 30 napig.
(6) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó
keretengedélye felszámolási eljárás miatt szûnik meg, az adómegállapítási és
adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten
maradt jövedéki terméknek a felszámolási eljárás keretében történõ
szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, de
legfeljebb a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki termék
hitelezõ részére történõ kitárolásáig.
(7) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye
végelszámolás miatt szûnik meg, az adómegállapítási és adófizetési
kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt
jövedéki terméknek a végelszámolás keretében történõ szabadforgalomba
bocsátásáig vagy másik adóraktárba való betárolásáig, illetve a
vagyonfelosztást követõen történõ kitárolásáig, de legfeljebb a végelszámolás
kezdõ idõpontjától számított 180 napig.
Adófelfüggesztéssel történõ szállítás
11. §
(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható
a) adóraktárból, adómentes felhasználótól, illetve az importálást
követõen adóraktárba;
b) adóraktárból, illetve az importálást követõen adómentes célra,
adómentes felhasználó részére;
c) adóraktárból, illetve az importálást követõen végleges rendeltetéssel
külföldre vagy tranzitterületre, kivéve, ha az a tranzitterületen
felhasználásra kerül;
d) az importálást követõen, ha a jövedéki termék vámkezelése aktív
feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történik.
(2) Az importált jövedéki termék adóraktárba, adófelfüggesztés mellett történõ
szállításához az importáló bemutatja azt az adóraktári engedélyt, ahova az
importált jövedéki terméket szállítják, továbbá - ha az importáló személye nem
azonos az adóraktár engedélyesének személyével - az adóraktár engedélyesének
az importált jövedéki termék befogadásáról adott nyilatkozatát.
(3) Az importált jövedéki termék adómentes célra, adómentes felhasználó
részére adófelfüggesztés mellett történõ szállításához az importáló bemutatja
az adómentes felhasználó keretengedélyét és nyilatkozatát a még
rendelkezésére álló adómentes beszerzési keretrõl, továbbá - ha az importáló
személye nem azonos az adómentes felhasználó személyével - az adómentes
felhasználó megbízását a jövedéki termék importálására.
(4) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel történõ szállítása csak az (5)
bekezdés szerinti termékkísérõ okmánnyal megengedett.
(5) A termékkísérõ okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék
származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve
kitárolásának, adómentes felhasználó részére történõ átadásának, külföldre,
tranzintterületre való kiszállításának az igazolására szolgáló bizonylat. A
termékkísérõ okmány a kiállítójának, a címzettnek, a fuvarozónak a
megnevezését, a szállított jövedéki termék azonosítását és mennyiségi adatait,
továbbá a kitárolásra, betárolásra, kiléptetésre vonatkozó adatokat és
igazolásokat tartalmazza.
(6) A termékkísérõ okmányt a jövedéki terméket kitároló adóraktár, adómentes
felhasználó, illetve az importáló állítja ki. A jövedéki terméket fogadó
adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó a betárolást köteles a
termékkísérõ okmányon a kitároló adóraktárnak, az adómentes felhasználónak,
illetve - importált jövedéki termék esetén - annak a vámhatóságnak
visszaigazolni, amely a vámkezelést végezte, és a jövedéki terméket az
átvétellel egyidejûleg köteles a készletébe felvenni.
(7) A jövedéki termék külföldre, tranzitterületre való kiléptetése esetén a
kiléptetést végzõ vámhatóság a termékkísérõ okmányon igazolja a kiléptetés
megtörténtét.
Az adófelfüggesztés megszûnése
12. §
Az adófelfüggesztés megszûnik, ha
a) az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó az
adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, az importáló az
adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesül (13. §) , illetve
b) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beáll (14. §).
Végleges mentesülés az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól
13. §
(1) Az adóraktár engedélyese a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési
kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket
a) egy másik adóraktár betárolta, és a betárolást visszaigazolta a
termékkísérõ okmány egy példányán;
b) az adómentes felhasználó betárolta, és a betárolást visszaigazolta a
termékkísérõ okmány egy példányán;
c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették -
ideértve azt az esetet is, ha az üzemanyag petróleumot nemzetközi légi
közlekedésben résztvevõ külföldi és belföldi lajstromjelû, sugárhajtású vagy
gázturbina meghajtású repülõgép üzemanyagtartályába töltik -, és azt a
vámhatóság igazolta.
(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon
jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség
alól,
a) amelyet az adóraktárban egy másik jövedéki termék elõállításához
használtak fel;
b) amelyet az adóraktárban a belsõ minõségellenõrzéshez szükséges
vizsgálatok céljára - a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak
megfelelõ - mintavételi szabályzat szerint felhasználtak;
c) amelyet az adóraktárban az adóellenõrzés céljaira a vámhatóság
felhasznált;
d) amelyet az adóraktárban az illetékes hatóság által végzett
minõségellenõrzés céljaira átadtak;
e) amelyet az adóraktárban vagy onnan kitárolva a vámhatóság felügyelete
mellett megsemmisítettek;
f) amely az adóraktárban vagy az adófelfüggesztéssel végzett szállítás
során baleset vagy az adóraktár engedélyesének tevékenységi körén kívül esõ
elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét - igazoltan
megsemmisült;
g) amely az adóraktárban az elõállítás, tárolás, raktározás, illetve az
adófelfüggesztéssel történõ szállítás során keletkezett veszteség, legfeljebb
a jogszabályban meghatározott mértékig;
h) amelyet a 48. §-ban meghatározott különleges denaturálással állítanak
elõ.
(3) Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési
kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha
a) a kitárolt jövedéki terméket egy adóraktár betárolta, és a
betárolást visszaigazolta a termékkísérõ okmány egy példányán;
b) a jövedéki termék adómentes célra való felhasználásáról a 30. §
szerint elszámolt.
(4) Az adómentes felhasználó véglegesen mentesül azon jövedéki termékre
felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól,
a) amelyet az üzemében, raktárában a belsõ minõségellenõrzéshez szükséges
vizsgálatok céljára a - hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak
megfelelõ - mintavételi szabályzata szerint felhasznált;
b) amelyet az üzemében, raktárában az adóellenõrzés céljaira a
vámhatóság felhasznált;
c) amelyet az üzemében, raktárában az illetékes hatóság által végzett
minõségellenõrzés céljaira adtak át;
d) amelyet az üzemében, raktárában, vagy onnan kitárolva a vámhatóság
felügyelete mellett megsemmisítettek;
e) amely az üzemében, raktárában, vagy az adófelfüggesztéssel végzett
szállítás során baleset vagy az adómentes felhasználó tevékenységi körén
kívül esõ elháríthatatlan ok következtében - kivéve a lopás esetét -
igazoltan megsemmisült;
f) amely a tárolás, raktározás során keletkezett veszteség, legfeljebb a
jogszabályban meghatározott mértékig.
(5) A (2) bekezdés b)-f) pontja és a (4) bekezdés a)-e) pontja szerinti
végleges mentesítésre való jogosultságot a vámhatóság vizsgálati
jegyzõkönyvével kell igazolni.
(6) Az importáló a felfüggesztett adófizetés alól véglegesen mentesül, ha
a) az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználó
üzemébe a vámhatóság által igazoltan betárolta és készletre vette, illetve
vetette, és azt az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó a
vámkezelést végzõ vámhatóságnak visszaigazolta;
b) az importált jövedéki terméket végleges rendeltetéssel külföldre,
tranzitterületre kiszállította és azt a vámhatóság igazolta.
(7) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó a 10. § (4),
illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési
kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha jövedéki termékét egy másik
adóraktárba betárolták, és azt a betároló adóraktár engedélyese a termékkísérõ
okmányon visszaigazolta.
(8) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó 10. § (6)
bekezdése szerint felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége
alól véglegesen mentesül, ha
a) a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket a szabadforgalomba
bocsátják, feltéve, hogy azt megelõzõen vagy azzal egyidejûleg a vevõ az adót
igazoltan megfizette, vagy a felszámolási eljárás során a jövedéki terméket
adóraktár engedélyese részére értékesítették és az a jövedéki termék
betárolását a termékkísérõ okmányon visszaigazolta;
b) a jövedéki terméket a hitelezõ részére - a vagyonfelosztásról szóló
végzés alapján - történõ átadás céljából az adóraktárból, illetve az adómentes
felhasználó üzembõl, raktárából kitárolták, feltéve, hogy azzal egyidejûleg
a hitelezõ az adót igazoltan megfizette vagy - ha a hitelezõ adóraktár
engedélyese - a betárolást a termékkísérõ okmányon visszaigazolta.
(9) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolás
miatt felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól
véglegesen mentesül, ha a jövedéki terméket egy másik adóraktár betárolta és
azt a termékkísérõ okmányon visszaigazolta, illetve, ha a vagyonfelosztás - a
végelszámolás kezdõ idõpontjától számított 180 napon belül - megtörténik és a
jövedéki terméket e célból kitárolták, s ezzel egyidejûleg az adót igazoltan
megfizették.
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beállta
14. §
(1) A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásával, annak napján beáll az
adómegállapítási és adófizetési kötelezettség.
(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék 13. § (1)
bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének az
igazolása a kitárolást követõ 30 napon belül nem történik meg, a kitároló
adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követõ 31.
napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az
adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. § (1)
bekezdése c) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény
bekövetkezett, de az errõl szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg.
(3) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított importált jövedéki termék 13.
§ (6) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiszállításának az igazolása
a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést követõ 30 napon belül nem
történik meg, az importálónak a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést
követõ 31. napon beáll az adófizetési kötelezettsége.
(4) Ha az adómentes felhasználó a jövedéki termék adómentes célra történõ
felhasználásáról nem tud elszámolni, a megállapított különbözet után, a 30. §
szerinti elszámolás idõpontjában beáll az adómegállapítási és adófizetési
kötelezettsége.
(5) A megszûnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszûnt
keretengedély jogosultjának a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint
felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1)
bekezdés szerint, továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár
a kitárolást követõ 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követõ
31. napon, egyébként pedig az adóraktári engedély, illetve a keretengedély
megszûnését követõ 30. napon.
(6) A megszûnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszûnt
keretengedély jogosultjának a 10. § (6) bekezdése szerint felfüggesztett
adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll, ha a jövedéki termék
betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást követõ 30 napon belül nem igazolja
vissza, a kitárolást követõ 31. napon, valamint a kitárolás napján, ha a
jövedéki terméket anélkül tárolják ki az adóraktárból, illetve az adómentes
felhasználó üzemébõl, raktárából, hogy a vevõ, illetve a hitelezõ az adót
igazoltan megfizette volna.
(7) A megszûnt adóraktári engedély jogosultjának, illetve a megszûnt
keretengedély jogosultjának a 10. § (7) bekezdése szerint felfüggesztett
adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll az (1) bekezdés szerint,
továbbá, ha a jövedéki termék betárolását a fogadó adóraktár a kitárolást
követõ 30 napon belül nem igazolja vissza, a kitárolást követõ 31. napon,
illetve, ha anélkül tárolják ki a jövedéki terméket, hogy a vagyonfelosztás
alapján azt átvevõ személy az adót igazoltan megfizette volna, egyébként
pedig, ha a végelszámolás kezdõ idõpontjától számított 180 nap letelt.
(8) Az adóraktár engedélyesének felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési
kötelezettsége beáll arra a jövedéki termékre,
a) amelyet az adófelfüggesztés idõtartama alatt az adóraktárban nem
termék elõállításához, nem alapanyagként, vagy az adóraktárban belsõ égésû
motorok üzemanyagaként vagy tüzelõanyagként használnak fel;
b) amely a készletfelvétel során a nyilvántartás szerinti és a tényleges
készlet olyan különbözete, amely meghaladja a külön jogszabály szerint
elszámolható veszteséget.
(9) Az importáló felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beáll, ha az aktív
feldolgozásban, vagy az ideiglenes behozatalban vámkezelt jövedéki termék
vámáruval - a vámtörvény rendelkezései alapján - a külföldre történõ
visszaszállítással nem számol el.
15. §
(1) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha
a) a hatóságok által elkobzott, vagy a vámhatóság által a vámraktárból
értékesített jövedéki terméket (vámárut, árut) nem adóraktár vásárolja meg;
b) az adóraktár engedélyesének, illetve az adómentes felhasználónak a
felszámolása során a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják, kivéve, ha
a vevõ adóraktár engedélyese;
c) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó
felszámolásának befejezésével vagy a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a
jövedéki terméket a hitelezõnek történõ átadás céljából kitárolják, kivéve, ha
a hitelezõ adóraktár engedélyese;
d) az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó
végelszámolása esetén a vagyonfelosztást követõen a jövedéki terméket e célból
kitárolják.
(2) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha jövedéki terméket
a) adóraktáron kívül jogellenesen állítanak elõ, azt megszerzik,
birtokolják, felhasználják vagy forgalomba hozzák;
b) jogellenesen importálnak, azt megszerzik, birtokolják, felhasználják
vagy forgalomba hozzák,
kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet
nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a
körülményekbõl egyértelmûen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének
jogszerûségére.
16. §
Az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje:
a) a jogellenes elõállítás, illetve belföldi forgalomba hozatal esetén a
jogellenes magatartás tanúsításának idõpontja, ha pedig ez nem állapítható
meg, a hatóság tudomására jutásának idõpontja;
b) minden más esetben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a
meghatározott esemény bekövetkezésének idõpontja.
Az adó fizetésére kötelezett személy
17. §
(1) Az adót a fizetés esedékessé válásakor - a (2) bekezdésben meghatározott
eltérésekkel - a 8. §-ban meghatározott adóalany fizeti.
(2) Az adó fizetésére kötelezett
a) a 15. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a terméket
megvásárló (átvevõ) személy;
b) a 15. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a vevõ;
c) a 15. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben a
hitelezõ;
d) a 15. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki
terméket a vagyonfelosztást követõen átvevõ személy.
(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki
terméket e törvény rendelkezéseitõl eltérõ módon, jogellenesen megszerzi,
birtokolja vagy forgalomba hozza.
IV. Fejezet
Az adóraktár mûködtetésének általános feltételei
Adóraktári engedély
18. §
(1) Adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a
továbbiakban: adóraktári engedély) mûködtethetõ.
(2) Azon jövedéki termék, amelyre e törvény adómértéket állapít meg,
a) kizárólag olyan adóraktárban állítható elõ - ideértve a jövedéki
termék palackozását, kis egységû kiszerelését is -, melynek mûködtetõje e
termék elõállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel rendelkezik;
b) importálás esetén az adó megfizetése nélkül - az adómentes felhasználó
üzemén, raktárán, a tranzitterületen kívül - csak adóraktárba tárolható be,
és ott tárolható, raktározható;
c) betárolás esetén az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület, az
adómentes felhasználó üzeme, raktára kivételével - csak adóraktárban
tárolható, raktározható.
(3) Jövedéki termék vámszabadterületen történõ elõállítása és tárolása,
illetve vámraktárban való tárolása is csak érvényes adóraktári engedéllyel
megengedett.
19. §
(1) Adóraktári engedélyre az e törvényben meghatározott feltételeknek
megfelelõ olyan személy jogosult,
a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettõs könyvvezetés szabályai
szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz,
hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott
jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenõrizhetõ;
b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs vám- vagy adótartozása,
a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása,
kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek,
továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;
c) aki nem áll csõd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
d) aki a 22. § szerinti jövedéki biztosítékot a törvényes feltételeknek
megfelelõen nyújtott (rendelkezésre bocsátotta, letétbe helyezte vagy
átutalta);
e) aki nyilatkozatában vállalja, hogy legkésõbb az adóraktári engedély
kiadása évét követõ évtõl független könyvvizsgáló által hitelesített
(auditált) mérleggel rendelkezik;
f) aki vállalja, hogy a termékmérlegre vonatkozó adatszolgáltatási és az
adóbevallási kötelezettségének elektronikus úton való teljesítésére a
vámhatósággal közvetlen számítógépes kapcsolati rendszert alakít ki.
(2) A kizárólag bérfõzési tevékenységet végzõ egyéni vállalkozó mentesül a
kettõs könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól mindaddig,
amíg az általa bérfõzéssel elõállításra kerülõ pálinka, párlat és borpárlat
mennyisége az évi 15 ezer hektoliterfokot nem haladja meg.
(3) Nem adható engedély, ha a kérelmezõ természetes személyt, vagy a kérelmezõ
szervezet vezetõjét, vezetõ tisztségviselõjét, gazdasági bûncselekmény vagy a
közélet tisztasága elleni bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélték,
és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ
hátrányos következmények alól.
20. §
(1) A kérelmezõ a 19. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén is csak
arra a termékgyártásra, raktározásra, tárolásra használt üzemre, raktárra
kaphat engedélyt, ahol az elõállított, raktározott jövedéki termékek
biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a hatósági
felügyelet ellátásához, az ellenõrzések folytatásához szükséges tárgyi
feltételek adottak, továbbá, amelyre rendelkeznek azokkal a hatósági
engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal, amelyeket jogszabály az
adóraktárban folytatni kívánt tevékenység gyakorlásához külön elõír.
(2) Az adóraktári engedély (1) bekezdés szerinti feltételeit a vámhatóság
köteles elõzetesen a helyszínen is megvizsgálni.
21. §
(1) Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a tevékenység és a jövedéki termék megjelölését;
b) az éves szinten várhatóan elõállításra kerülõ adóköteles jövedéki
termék mennyiségét, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározásra,
tárolásra kerülõ jövedéki termék mennyiségét;
c) a kérelmezõ nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese);
d) a nyilvántartási és bizonylati rend bemutatását;
e) az adóraktár helyszínrajzát és berendezésének leírását;
f) a termékkísérõ okmány aláírására jogosultak körét;
g) a kérelmezõ nyilatkozatát a felajánlott jövedéki biztosíték összegérõl
és teljesítésének módjáról;
h) a kérelmezõ nyilatkozatát arról, hogy vállalja az engedély kiadását
követõ évtõl a mérleg hitelesítési kötelezettséget;
i) a kérelmezõ nyilatkozatát közvetlen számítógépes kapcsolati rendszer
kialakításáról a vámhatósággal, az adatszolgáltatási és adóbevallási
kötelezettség elektronikus úton való teljesítésére.
(2) Több adóraktárra kért engedély, illetve az engedély módosítása esetében a
kérelmezõ, illetve az engedélyes az (1) bekezdés b) pontjában foglalt adatokat
összesítve - az adóraktárak közötti átszállításokból adódó halmozódásokat
kiszûrve - adja meg.
(3) Az engedélykérelemhez csatolni kell a 19. §-ban elõírt feltételek
teljesítését igazoló eredeti okmányokat, iratokat, nyilatkozatokat vagy azok
hitelesített másolatát.
(4) A vámhatóság az adóraktár mûködését a kérelemben foglaltaknak megfelelõen
a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi, vagy a kérelmet
elutasítja. A vámhatóság az adóraktári engedélyt a 22. § szerinti jövedéki
biztosíték nyújtásának igazolását követõ 15 napon belül adja ki.
(5) Az adóraktári engedély a kérelmezõ nevére szól. Az adóraktári engedély
mellékletét képezi az adóraktár engedélyes által mûködtethetõ adóraktárra,
több adóraktár esetén az adóraktáranként kiállított raktári bizonylat.
(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított raktári
bizonylaton kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az
engedély szól. Adóraktár - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a 3. § (2)
bekezdésének a) - f) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhetõ
azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésének b), d) és e) pontjában megjelölt jövedéki
termékek ugyanabban az adóraktárban is elõállíthatók, raktározhatók, illetve
tárolhatók.
(7) Ugyanazon adóraktár engedélyesnek ásványolaj adóraktárra és alkoholtermék
adóraktárra is adható egyidejûleg engedély.
(8) Az adóraktár engedélyese az engedélykérelemben megadott, illetve az
engedélyben rögzített adatok változását haladéktalanul köteles a vámhatósághoz
bejelenteni, abban az esetben is, ha az egyébként az adóraktári engedély
módosítását nem igényli.
(9) Ha az adóraktár engedélyese további adóraktár mûködtetését, vagy
adóraktárában az engedélyezett tevékenység bõvítését vagy szûkítését kéri, az
adóraktári engedélye módosítására irányuló kérelmet kell benyújtania. A
módosítás iránti kérelem benyújtása során a (3) bekezdésben foglalt
rendelkezést nem kell teljesítenie, de egyebekben a 20. és az e § szerint kell
eljárni.
(10) Ha az adóraktár engedélyesének személye pusztán más társasági vagy
gazdálkodó szervezeti formává való átalakulás miatt változik, a (9)
bekezdésben, illetve az e törvény végrehajtási rendeletében (a továbbiakban:
végrehajtási rendelet) foglaltak szerint az adóraktári engedély módosítását
kell kérni.
(11) A vámhatóság az engedély megadásánál figyelembe vett feltételeket
folyamatosan, illetve a 22. § (8) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálja. A
tevékenység gyakorlása helyi körülményeinek olyan megváltozása esetén, amely
az adóraktárban az adófizetési kötelezettség szempontjából jelentõs adatok
megállapítását, ellenõrzését, illetve a 20. § (1) bekezdésében elõírt
feltételek fennállását veszélyeztetik, az adóraktár engedélyesét a vámhatóság
felszólítja a hiányosság megszüntetésére. Ha arra a felszólításban megadott
határidõn belül nem kerül sor, a vámhatóság az adóraktárra kiállított
engedélyt visszavonja.
Jövedéki biztosíték
22. §
(1) Az adófelfüggesztéssel történõ szállítással és az adófizetési
kötelezettség teljesítésével járó adókockázatra az adóraktár engedélyesének
jövedéki biztosítékot kell nyújtania. A felajánlott jövedéki biztosíték
összegét és teljesítésének módját a vámhatóság az e törvényben és a
végrehajtási rendeletben foglaltak alapján elfogadja, vagy az engedély iránti
kérelemmel együtt visszautasítja.
(2) A jövedéki biztosíték összegét az e törvényben meghatározott értékhatárok
között, a jövedéki termék 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mennyiségére
számított adótartalom egytizenketted részének - nem teljes év esetében az
idõarányosan egy hónapra számolt hányadának - alapul vételével kell
meghatározni. A 21. § (2) bekezdésében foglalt esetben a jövedéki biztosítékot
az adóraktárakra összesített adatokat figyelembe véve, az adóraktár
engedélyesére kell megállapítani.
(3) Ha az adóraktár engedélyesének adóraktárában vagy adóraktárainak egyikében
a 21. § (6) bekezdés szerint többféle jövedéki termékcsoport is elõállítható,
raktározható, tárolható, a nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál a
termékcsoportokra meghatározott értékhatárok közül a legmagasabbat kell
figyelembe venni.
(4) A 21. § (7) bekezdése szerinti esetben a nyújtandó jövedéki biztosíték
értékhatárainál az ásványolaj adóraktárra elõírt értékhatárokat kell
figyelembe venni.
(5) A jövedéki biztosíték a (2) bekezdésben meghatározott összeg fele, ha az
adóraktári engedélyt kérelmezõ vagy az adóraktár engedélyese megbízható adós.
(6) A jövedéki biztosíték összegét hivatalból vagy kérelemre módosítani kell,
ha az annak elfogadásánál figyelembe vett feltételek vagy körülmények
megváltoztak. A jövedéki biztosíték csökkentése kizárólag kérelemre történik.
(7) Az adóraktár engedélyese köteles a vámhatóságnak bejelenteni a jövedéki
biztosíték megállapításánál figyelembe vett és az idõarányos tényszámok
alapján éves szinten várható termékelõállítás és betárolás mennyiségi
adatainak olyan eltérését, amelynek alapján a jövedéki biztosíték több, mint
25 százalékkal való megemelése indokolt.
(8) Hivatalból kötelezõ a jövedéki biztosíték összegének felülvizsgálata az
adóraktári engedély kiadását követõ 6 hónap elteltével, illetve azt követõen
évente, továbbá az (7) bekezdés szerinti esetben.
(9) A biztosíték összegének hivatalból történõ felemelése esetén az adóraktár
engedélyese az elsõ fokú határozat, illetve - fellebbezés esetén - a másodfokú
határozat közlésétõl számított 30 napon belül köteles gondoskodni a
biztosíték kiegészítésérõl. A biztosíték összegének csökkentése esetén a
vámhatóság haladéktalanul intézkedik a különbözet felszabadításáról, illetve
visszafizetésérõl.
(10) Ha az adóraktári engedély megszûnik, a jövedéki biztosíték csak a
készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését
követõen szabadítható fel.
(11) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia, vagy - a (5) bekezdés
szerinti esetben - per- és tehermentes saját ingatlantulajdon lehet. A
készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési
kötelezettsége nincs.
(12) A jövedéki biztosíték az esedékességkor, végrehajtható adó- adóelõleg-,
bírság-, pótléktartozás és az adóraktár engedélyesét terhelõ költség
fedezetére, illetve - amennyiben a vámtörvény rendelkezése szerint a jövedéki
biztosíték a vámbiztosítékba beszámítható - a meg nem fizetett vámteherre
vehetõ igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese
önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a
vámhatóság jogosult.
Adóraktári engedély megszûnése
23. §
(1) Az adóraktári engedély megszûnik, ha
a) az adóraktár természetes személy engedélyese meghalt,
b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül
megszûnik;
c) az engedélyt visszaadják;
d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(2) A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben
a) az adóraktár engedélyese ellen felszámolási eljárás indult;
b) az adóraktár engedélyese az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz
teljesítendõ adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a
társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidõt, illetve az
esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt
követõen sem teljesítette, vagy a vámhatóság, illetve az adóhatóság a vizsgált
idõszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt
jogerõsen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság
mérséklését az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban:
Art.) 73. §-ának (2) bekezdése kizárja;
c) az adóraktár engedélyese a 21. § (11) bekezdése szerinti hiányosság
megszüntetésére a vámhatóság által megadott határidõn belül nem intézkedik;
d) a felemelt biztosíték összegét a határozat kézbesítését követõ 30
napon belül nem teljesítik.
(3) Az engedély visszavonásáról hozott határozat a fellebbezésre tekintet
nélkül azonnal végrehajtható.
(4) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktár mûködtetésére rendelkezik
jogosultsággal, és e jogosultsága csak az egyik adóraktárára vonatkozóan
szûnik meg, a megszûnést, illetve az engedély visszavonása esetén az errõl
szóló határozat közlését követõ 30 napon belül köteles az adóraktár
termékmérleg nyilvántartását a megszûnés napjával lezárni, és
készletfelvétellel megállapítani a tényleges zárókészletet. Ennek megtörténtét
a vámhatóság a helyszínen igazolja.
(5) Ha az adóraktár engedélyesének az adóraktári engedélye (jogosultsága)
szûnik meg, valamennyi adóraktárára vonatkozóan kell a (4) bekezdés szerint
eljárni, és adóraktáranként részletezve és összesítve kell az ott
meghatározott kötelezettséget teljesíteni. A jövedéki biztosíték csak a
készleten maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti rendezését
követõen szabadítható fel.
Az adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási
kötelezettsége
24. §
(1) Adóraktárból a jövedéki termék
a) adófelfüggesztés mellett csak termékkísérõ okmánnyal tárolható ki,
b) szabadforgalomba az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a
továbbiakban: egyszerûsített kísérõ okmány) egyidejû kiállításával, és a
szállítást végzõ részére történõ átadásával bocsátható. Az egyszerûsített
kísérõ okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges
adatokat, a feladó, a vevõ (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges
adatokat tartalmazza.
(2) A termékkísérõ okmány és az egyszerûsített kísérõ okmány szigorú számadású
bizonylat, amellyel kapcsolatban elkövetett jogsértésre a számlára, a
nyugtára, a számlát helyettesítõ okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni.
(3) Az adóraktár engedélyes bizonylatokkal alátámasztott nyilvántartási
rendjének alkalmasnak kell lenni arra, hogy annak alapján az adóraktárban
keletkezett adókötelezettség, a felfüggesztett és az esedékessé vált
adófizetési kötelezettség bármikor megállapítható, illetve ellenõrizhetõ
legyen.
(4) Az adóraktárban jövedéki termékenként - a dohánytermékek kivételével a
vámtarifaszám legalább 6 számjegyû, illetve az ásványolaj termékeknél legalább
8 számjegyû bontásában - külön-külön termékmérleg nyilvántartást is kell
vezetni. A vámhatóság a termékmérleg ennél mélyebb termékbontású vezetését is
elõírhatja az ellenõrizhetõség érdekében. A dohánygyártmány esetében
cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az
azonos fajlagos adómérték (ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1
kilogramm fogyasztási dohányra számított adó) alá tartozó dohánygyártmány
termékekre kell a termékmérleget vezetni.
(5) A jövedéki termék mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi
egységben, illetve a cigaretta, szivar, szivarka esetében ezer darabban, a
fogyasztási dohány esetében kilogrammban kimutatva kell a termékmérlegben
szerepeltetni.
(6) A termékmérleg tartalmazza az adóraktárban elõállított, tárolt jövedéki
termék mennyiségének napi nyitó- és zárókészletét, valamint a
készletnövekedéseket és -csökkennéseket, az adófizetési kötelezettség
megállapításához szükséges jogcímek szerinti részletezettségben.
(7) A termékmérleg adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a
tárgyhavi készletváltozásokat és a jövedéki termék zárókészletének
mennyiségét. A termékmérleg havi zárását a vámhatóság - a 32. § (3) bekezdése
szerinti eljárás keretében - a helyszínen ellenõrzi és igazolja.
(8) Az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolt adózott jövedéki terméket
az adózatlan jövedéki terméktõl elkülönítve köteles tárolni és a
nyilvántartásaiban kimutatni.
25. §
(1) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítésérõl vevõnként
(címzettenként) külön vevõnyilvántartást is köteles vezetni, és az
értékesített jövedéki termék értékét havonta, tárgyhó végén összesíteni.
(2) A vevõnyilvántartás tartalmazza
a) az értékesített terméket (cigaretta, egyéb dohánygyártmány
alkoholtermék, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék, motorbenzin, gázolaj,
üzemanyagcélú sûrített földgáz, üzemanyagcélú cseppfolyós gáz, fûtõolaj,
kenõolaj egyéb ásványi olaj csoportosításban), annak számla szerinti értékét,
a számla számát, a termékkísérõ okmány vagy az egyszerûsített kísérõ okmány
számát,
b) a vevõ (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító
számát és - kereskedõ vevõ esetén - az e törvényben meghatározott engedélye
számát,
c) a vásárlás és a teljesítés (kitárolás) idõpontját.
V. Fejezet
A jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályai
Engedélykérelem, az engedély megadásának feltételei
26. §
(1) A jövedéki termék adómentes célokhoz kötõdõ adómentes beszerzéséhez a
jövedéki termék felhasználójának külön engedéllyel (a továbbiakban:
keretengedély) kell rendelkeznie.
(2) Keretengedélyre az a kérelmezõ jogosult,
a) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettõs könyvvezetés szabályai,
illetve egyéni vállalkozó esetében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) rendelkezései szerint tesz
eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak
alapján a beszerzett, felhasznált, készleten lévõ jövedéki termék mennyisége
megállapítható és ellenõrizhetõ;
b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs vám- vagy adótartozása,
a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása,
kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek,
továbbá aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn;
c) aki nem áll csõd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
d) aki a (6) bekezdésben foglaltak szerint a keretengedély kiadását
megelõzõen jövedéki biztosítékot nyújtott;
e) aki az e törvényben meghatározott egyéb feltételekkel is
rendelkezik.
(3) Nem adható keretengedély, ha a kérelmezõ természetes személyt, vagy a
kérelmezõ szervezet vezetõjét, vezetõ tisztségviselõjét gazdasági
bûncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bûncselekmény elkövetése miatt
jogerõsen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett
elõélethez fûzõdõ hátrányos következmények alól.
(4) A kérelmezõ a (2), (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett
is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha
a) a termékelõállításra szolgáló üzem, illetve a jövedéki termék
raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a
beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint
a készlet pontos megállapítására alkalmas;
b) nyilvántartási és bizonylati rendje a felhasznált és a jövedéki termék
felhasználásával elõállított termék pontos számbavételét lehetõvé teszi;
c) rendelkezik az üzemre, a raktárra, illetve az ott folytatott
tevékenységre jogszabályban külön megkövetelt hatósági engedélyekkel és
szakhatósági hozzájárulásokkal;
d) a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenõrzések folytatásához
szükséges tárgyi feltételek adottak.
(5) A vámhatóság a keretengedély megadása elõtt vizsgálja a felhasználási célt
és a kérelemben a 38., 47. § szerint megadott igény megalapozottságát, továbbá
a kérelmezõ üzemében, raktárában elõzetesen helyszíni szemlét tart.
(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára a
keretengedély megadásához jövedéki biztosítékot kell elõzetesen felajánlani és
annak vámhatósági elfogadása után teljesíteni, az engedélyezett keretmennyiség
havi idõarányos mennyisége és a hatályos adómérték alapján számított adóösszeg
erejéig, de legfeljebb a különös rendelkezésekben meghatározott mértékig.
(7) A megbízható adómentes felhasználó esetében a jövedéki biztosíték a (6)
bekezdés szerinti összeg felére csökken.
(8) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia, vagy - a (7) bekezdésben
foglalt feltételeknek megfelelõ kérelmezõ esetében - per- és tehermentes
saját ingatlantulajdon is lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték
után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.
(9) Ha a keretengedély megszûnik, a jövedéki biztosíték csak a készleten
maradt jövedéki termék utáni adó e törvény szerinti teljesítését követõen
szabadítható fel.
(10) A keretengedélyben a jogszerû felhasználás ellenõrizhetõsége céljából az
elszámolásra külön feltételek köthetõk ki.
Keretengedély
27. §
(1) A vámhatóság a keretengedély iránti kérelem benyújtását követõ 30 napon
belül a felajánlott jövedéki biztosítékot elfogadja és az adómentes beszerzést
engedélyezi, vagy a kérelmet elutasítja. A keretengedélyt a vámhatóság az
elfogadott jövedéki biztosíték teljesítésének igazolását követõ 15 napon belül
adja ki.
(2) A keretengedély a kérelmezõ nevére szól. A vámhatóság a keretengedélyben
a 38., 47. § szerint részletezett, számításokkal alátámasztott igény alapján,
továbbá - termékelõállításhoz való felhasználás esetén - az üzem gyártási
kapacitásának figyelembevételével meghatározza a jövedéki terméknek a
kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves idõszak (e § alkalmazásában a
továbbiakban: tárgyidõszak) alatt adómentesen beszerezhetõ mennyiségét (a
továbbiakban: keretmennyiség), és feltünteti a felhasználás helyét, valamint
az engedélyezett felhasználási célt.
(3) A keretmennyiség tárgyidõszakon belüli módosítását, illetve a
tárgyidõszakot követõ újabb idõszakra szóló keretmennyiség engedélyezését a
keretengedély módosítása iránti kérelem benyújtásával kell kérni. A
módosított, illetve az újabb idõszakra szóló igényt a kérelmezõnek a 38., 47.
§-ban foglaltak szerint kell megadnia. A keretmennyiség engedélyezésére
irányuló kérelem elbírálásánál a 26. § (5)-(8) és a 27. § (1), (2) bekezdését
megfelelõen alkalmazni kell.
(4) A keretengedély megszûnik, ha
a) az adómentes felhasználó újabb idõszakra szóló keretmennyiség
engedélyezésére a tárgyidõszak leteltét követõ 15 napon belül nem nyújt be
kérelmet,
b) az adómentes felhasználó természetes személy meghalt,
c) a felhasználó jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet
jogutód nélkül megszûnik;
d) az engedélyt visszaadják;
e) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(5) A vámhatóság visszavonja az engedélyt, amennyiben
a) az adómentes felhasználó ellen felszámolási eljárás indult;
b) az adómentes felhasználó az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz
teljesítendõ adóbevallási, adófizetési, vámteher fizetési vagy a
társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidõt, illetve az
esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt
követõen sem teljesítette; vagy az adóhatóság a vizsgált idõszakra vonatkozó
adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerõsen állapít meg, és a
magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 73. §-ának
(2) bekezdése kizárja;
c) a keretengedély megadásánál figyelembe vett, illetve az engedélyben
szereplõ feltételek nem teljesülnek.
Jövedéki termék adómentes beszerzése, felhasználása,
nyilvántartása
28. §
(1) Az adóraktár csak akkor tárolhat ki adófelfüggesztéssel jövedéki terméket
az adómentes felhasználó részére, ha az érvényes keretengedéllyel
rendelkezik.
(2) A keretmennyiségre történt beszerzéseket az adómentes felhasználó
készletre veszi, s az erre a célra rendszeresített, a vámhatóság által
hitelesített nyomtatványon vezeti. A nyomtatványra a vámhatóság a
hitelesítéskor rávezeti az engedélyezett keretmennyiséget és az engedélyezett
felhasználási célt.
(3) Az adómentes felhasználó folyamatosan olyan nyilvántartást vezet, amely
tartalmazza a termék beszerzésének (idõpont, szállító adóraktár, import,
mennyiség) és felhasználásának (idõpont, a felhasználás jogcíme, mennyiségi
adatai) részletezését. A nyilvántartás adatait havonta le kell zárni, meg kell
állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és az adómentes termék
zárókészletének mennyiségét. A nyilvántartás havi zárását a vámhatóság a
helyszínen ellenõrzi, és azt jegyzõkönyvvel igazolja.
29. §
(1) A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak a 37.,
47. §-ban meghatározott célra használható fel, és azt az adómentes
felhasználónak hitelt érdemlõen igazolnia kell.
(2) A feleslegessé vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság
elõzetes jóváhagyása alapján és felügyelete mellett
a) adóraktárba termékkísérõ okmány kiállításával szállítható,
b) az adó elõzetes és igazolt megfizetése esetén szabadforgalomba
bocsátható.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti készletcsökkenés a 30. § szerinti
elszámolásban akkor vehetõ figyelembe, ha az adómentes jövedéki terméket
átvevõ adóraktár a jövedéki terméket készletre vette és azt a termékkísérõ
okmány egy példányának visszaküldésével visszaigazolta, illetve a (2) bekezdés
b) pontja esetében akkor, ha az adót az adómentes felhasználó megfizette.
Ennek hiányában az e § (2) bekezdése szerinti készletcsökkenést az
elszámolásban függõ tételként kell szerepeltetni, és legfeljebb a kiszállítást
követõ 15 napig lehet adómentes célra történt felhasználásnak tekinteni.
(4) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná
vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett
megsemmisíthetõ, adóraktárba szállítható, vagy vámhatósági felügyelet mellett
az adó elõzetes megfizetése esetén a szabadforgalom számára való értékesítés
céljából kiszállítható. Ezen készletcsökkenésre a 30. § szerinti elszámolás
során e § (3) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.
Elszámolás a jövedéki termék adómentes felhasználásáról
30. §
(1) Az adómentes felhasználó a tárgynegyedévet követõ hó 15. napjáig,
illetve a jogosultság megszûnésének napját követõ 15. napig elszámolást
készít az adómentes jövedéki termék felhasználásáról. A vámhatóság az
elszámolásban szereplõ adatokat a helyszínen ellenõrzi és igazolja.
(2) Az adómentes beszerzésre való jogosultság megszûnésének napján készleten
maradt jövedéki termék adóraktárnak csak a vámhatóság elõzetes jóváhagyása és
felügyelete mellett, a 11. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásával adható
át.
VI. Fejezet
Adóvisszaigénylés
31. §
(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére
(levonására) jogosult
a) az adóraktár engedélyese, ha jövedéki terméket a szabadforgalomból
igazoltan adóval növelt áron vásárolt, és azt az adóraktárban jövedéki termék
elõállításához felhasználta;;
b) az az importáló, aki a vámhatóság által kivetett adót megfizette, ha
az importból származó jövedéki terméket változatlan állapotban, külföldre
igazoltan visszaszállítja (külföldi tértiáru);
c) az exportáló, ha az adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól
beszerzett jövedéki termékét a vámhatóság - a vámtörvény szerinti -
kereskedelmi áruforgalom keretében végleges rendeltetéssel külföldre, vagy
tranzitterületre kilépteti, ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot a
nemzetközi légi közlekedésben résztvevõ, sugárhajtású vagy gázturbina
meghajtású, külföldi vagy belföldi lajstromjelû olyan repülõgép
üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a határvámhivatal
regisztrálja;
d) az a személy, aki a 37. § a) pontjában megjelölt ásványi olajat,
illetve a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket adóval növelt áron
adóraktárból vagy importálótól szerezte be, és adómentes célra használta fel.
(2) Az (1) bekezdés b), c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az
alkoholtermék, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az
is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékrõl a zárjegyet, illetve a
dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselõinek jelenlétében
eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A
megsemmisítésrõl, illetve az érvénytelenítésrõl jegyzõkönyvet kell felvenni,
amely a visszaigénylés kötelezõ bizonylata.
(3) A dohánygyártmány adójának (1) bekezdés a) pontja szerinti visszaigénylése
(levonása) esetében a (2) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerûen
alkalmazni kell.
(4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti visszaigénylési jog érvényesítéséhez a
jövedéki termék beszerzését, a felhasználási célt és a felhasználási
arányszámot a vámhatóságnak elõzetesen be kell jelenteni, aki a felhasználást
ellenõrzi.
(5) Az adó visszaigénylése (levonhatósága)
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a jövedéki termék másik
jövedéki termék elõállításához történt felhasználásának napjától,
b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a jövedéki termék külföldre
történt, igazolt kiléptetésének napjától,
c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedéki termék
külföldre, tranzitterületre történt igazolt kiléptetésének, illetve az
üzemanyag petróleum esetében a repülõgép külföldre távozásának napjától,
d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a jövedéki termék adómentes
célra történt felhasználásának napjától
esedékes.
(6) Visszaigényelhetõ (levonható) adóként
a) az adóraktár és az exportáló, illetve az (1) bekezdés d) pontja
szerinti személy - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - a jövedéki termék
adóval növelt áron történt beszerzését igazoló bizonylat kiállításának napján
érvényes adómértékkel számított adót;
b) az importáló a vámhatóság által kivetett és megfizetett adót
veheti figyelembe.
(7) A (6) bekezdés a) pontja szerinti esetben az adómérték változását követõ 3
hónapon belül a változást megelõzõen hatályos adómértéket kell figyelembe
venni, kivéve, ha a visszaigénylésre (levonásra) jogosult a nevére szóló, az
adóraktár vagy az importáló által kiállított, az adót elkülönítetten
tartalmazó számlával igazolja a vételárban felszámított, általa megfizetett
adót.
(8) Az adóraktár engedélyese és az importáló az általa megfizetett, vételárban
felszámított adót a vevõ kérésére köteles a számlán elkülönítve feltüntetni.
(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt
áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal,
továbbá
a) az (1) bekezdés a) pontja esetében a jövedéki terméknek adóraktárban
másik jövedéki termék elõállításához történt felhasználását igazoló belsõ
bizonylattal,
b) az (1) bekezdés b) pontja esetében a jövedéki termék külföldre történõ
kiszállítását (visszaszállítást) igazoló, a vámhatóság által kiállított
bizonylattal,
c) az (1) bekezdés c) pontja esetében a jövedéki termék külföldre,
tranzitterületre történõ kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított,
az exportáló nevére szóló vámokmánnyal, illetve az üzemanyag petróleum
repülõgép üzemanyagtartályba való betöltésének és a repülõgép külföldre
távozásának a határvámhivatal általi igazolásával,
d) az (1) bekezdés d) pontja esetében a jövedéki termék adómentes
felhasználását igazoló, a vámhatóság által ellenjegyzett belsõ bizonylattal
kell dokumentálni, alátámasztani.
(10) Az adóvisszaigénylés (-levonás) joga kizárólag a (9) bekezdésben, illetve
az alkoholtermék és a dohánygyártmány exportálása esetén ezen felül a (2)
bekezdésben meghatározott bizonylat csatolásával, illetve azok birtokában
érvényesíthetõ.
(11) A vámhatóság az adóvisszatérítésnél figyelembe vett mennyiséget,
valamint a visszatérített adó összegét a (9) bekezdésben meghatározott
bizonylatokon hitelt érdemlõ módon feltünteti.
VII. Fejezet
Egyes adózási és eljárási szabályok
32. §
(1) Az e törvényben nem szabályozott ügyekben
a) a termékimportra a vámtörvényt,
b) a hatósági felügyeletre, az ellenõrzésére, az adóigazgatási eljárásra,
a vámhatósághoz teljesítendõ adózói kötelezettségre, továbbá az adó
visszaigénylésére az Art.-t,
c) a vámtörvényben, illetve az Art-ben nem szabályozott kérdésekben,
továbbá az a)-b) pont alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt
(továbbiakban: Áe.)
kell megfelelõen alkalmazni.
(2) Az adóalany az adót önadózással állapítja meg, vallja be és fizeti meg,
ha e törvény szerint nincs helye az adó hivatalból történõ megállapításának.
(3) A hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyese és az
adómentes felhasználó adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az
adóraktáranként bemutatott termékmérleg ellenõrzése alapján jegyzõkönyvvel
igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére,
vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek.
A vámhatóságnak a bemutatott termékmérleg ellenõrzésére 3 munkanap áll
rendelkezésére. A vámhatóságnak bemutatott, általa ellenjegyzett termékmérleg
a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minõsül. Az ellenjegyzett
termékmérleg havi zárásának adatait az adóraktár engedélyese átadja az
adóellenõrzésre jogosult vámhatóságnak.
(4) Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények
eltérnek az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó által
bemutatott termékmérlegben szereplõ adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét
és okát jegyzõkönyvbe veszi, s a felvett jegyzõkönyv egy példányát az
adóalanynak átadja, aki a jegyzõkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az
észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére
helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a bevallásra
feljegyzi, szükség esetén kiegészítõ jegyzõkönyvet vesz fel. A vámhatóság az
eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzõkönyv és kiegészítõ jegyzõkönyv
egy példányát adóellenõrzés végett az ellenõrzés lefolytatására illetékes
vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követõ 15 napon belül. Az
ellenõrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a
vámhatóság jegyzõkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is
el kell bírálni.
(5) Ha az adóraktár engedélyese több adóraktárra rendelkezik engedéllyel, az
illetékes vámhatósághoz - valamennyi adóraktárának adataira kiterjedõ -
összesített adóbevallást nyújt be. E rendelkezést megfelelõen alkalmazni kell
az adómentes felhasználóra is, ha több üzemben, illetve raktárban tárol
adófelfüggesztés alatt álló terméket.
(6) A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót
a ) termékimport esetén;
b) a hatóságok által elkobzott, valamint a vámraktárból a vámhatóság
által értékesített jövedéki terméket megvásárló személy terhére;
c) a hatáskörébe tartozó egyéb adóügyben.
(7) A vámhatóság az adóraktári engedély vagy a keretengedély felszámolási
eljárás miatti visszavonását, illetve végelszámolás miatti megszûnését
követõen
a) a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolás során
szabadforgalomba való értékesítésénél a vevõ,
b) a vagyonfelosztás megtörténtével a hitelezõ, illetve - végelszámolás
esetén - a jövedéki terméket a vagyonfelosztást követõen az átvevõ személy
adófizetési kötelezettsége esetén - a vevõ, a hitelezõ, illetve a jövedéki
terméket átvevõ személy kérelmére - határozattal állapítja meg az adót.
(8) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell
megállapítani.
(9) A vámhatóság által a (6) bekezdés b), c) pontja alapján kivetett adót az
adókivetésrõl szóló határozat kézhezvételét követõ 8 napon belül meg kell
fizetni.
(10) A felszámolási és a végelszámolási eljárás miatti megszûnés kivételével,
az adóraktári engedélyének megszûnését követõ 30 napon belül az adóraktár
engedélyesének bevallást kell benyújtania. A felszámolási és a végelszámolási
eljárás miatti megszûnés esetében az adóbevallásra az Art., illetve a
csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(11) Az adóraktár engedélyese adóelõleget fizet, amennyiben az elõzõ év azonos
negyedévében keletkezett adófizetési kötelezettsége elérte a hatmillió
forintot. Az adóelõleg mértéke az elõzõ év azonos negyedévében keletkezett
adó egyhatod része. Ha az adóraktár engedélyese a tárgyévet megelõzõ évben nem
fizetett adót, de a tárgyév elsõ negyedévében az adó várható összege eléri a
hatmillió forintot, akkor a várható adóösszeg egyhatodát kell adóelõlegként
fizetni. A II., III., IV. negyedévben akkor kell adóelõleget fizetni, ha az
elõzõ negyedévi adó összege a hatmillió forintot meghaladja. Az adóelõleg
összege az elõzõ negyedévi adó egyhatod része.
(12) Az adóvisszaigénylést a vámhatóság az adóvisszaigénylésre jogosult
kérelmére, a kérelem e törvényben foglaltak szerinti elbírálása után
teljesíti. Az adóvisszaigénylésre jogosult az adóvisszaigénylést
(adóvisszatérítést) havonta - a tárgyhó 1. napjától a tárgyhó utolsó napjáig
terjedõ idõszakra - igényelheti. Az adóvisszaigénylési (adóvisszatérítési)
kérelemhez az annak elbírálásához szükséges valamennyi iratot csatolni kell.
Az adóvisszaigénylés megtagadásáról a vámhatóság határozatot hoz.
(13) Az adóraktár engedélyese adóvisszaigénylési jogosultságát a tárgyhavi
adóbevallásában, a fizetendõ adójából történõ levonással, vagy
visszaigényléssel érvényesítheti.
VIII. Fejezet
Hatósági felügyelet
33. §
(1) A vámhatóság felügyelete alatt végezhetõ
a) a jövedéki termék elõállítása, az adózatlan jövedéki termék
raktározása, adófelfüggesztés alatt történõ szállítása, az adómentesen
beszerzett jövedéki termék felhasználása,
b) az adóraktári engedély megszûnése után az adóraktár engedélyese,
illetve a keretengedély érvényességének megszûnése után az adómentes
felhasználó jövedéki termékkel kapcsolatos tevékenysége, a készleten maradt
jövedéki termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.
(2) A hatósági felügyelet gyakorolható folyamatos jelenléttel és helyszíni,
eseti vizsgálattal. Kötelezõ a vámhatóság folyamatos jelenléte az
adóraktárban, kivéve a szeszfõzdét (42. § (2) bekezdés 1. pont) és a sörfõzdét
(54. § (1) bekezdés a) pont). A folyamatos jelenlét alól az országos
parancsnok - visszavonásig, de legfeljebb egy naptári évre - felmentést adhat.
A felmentés kérelemre ismételten megadható.
(3) Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó folyamatosan olyan
nyilvántartást vezet a jövedéki termék készletérõl, amelynek alapján a
nyilvántartott és a tényleges készlet bármikor összevethetõ. Az adóraktár
engedélyese és az adómentes felhasználó három havonta, a tárgynegyedév utolsó
napjával a vámhatóság jelenlétében és ellenõrzése mellett készletfelvétellel
megállapítja a tényleges készletet.
(4) A készlet felvételével meg kell állapítani a jövedéki terméknek a
tárgynegyedév utolsó napján, illetve az adóraktári vagy a keretengedély
megszûnésének utolsó napján ténylegesen készleten lévõ mennyiségét, a leltár
és a nyilvántartás szerinti készlet különbözetét, a külön jogszabály szerint
elszámolható veszteséget és az azt meghaladó hiányt. A pozitív különbözetet
(többletet) a következõ elszámolási idõszak nyitókészletébe be kell számítani.
(5) A hatósági felügyelet keretében a vámhatóság által végzett vizsgálat az
adóhatóság tevékenysége szempontjából nem minõsül az Art. alkalmazásában
ellenõrzéssel lezárt idõszaknak.
Második rész
Különös rendelkezések
IX. Fejezet
Ásványolaj
Termékmeghatározás
34. §
(1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak
a) a 2706 vámtarifa szám alatti termék,
b) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2707 91 00, 2707 99 11 és a 2707
99 19 vámtarifa szám alatti termék,
c) a 2709 és a 2710 vámtarifa szám alatti termék,
d) a 2711 vámtarifa szám alatti termék, ideértve a vegytiszta metánt és
propánt, de kivéve a földgázt,
e) a 2712 10, 2712 20 00, 2712 90 31, 2712 90 33, 2712 90 39, 2712 90 91
és a 2712 90 99 vámtarifa szám alatti termék,
f) a 2715 vámtarifa szám alatti termék,
g) a 2901 vámtarifa szám alatti termék,
h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902
42 00, a 2902 43 00, a 2902 44 00 és a 2909 19 vámtarifa szám alatti termék,
i) a 3403 11, 3403 19 3811, 3814, 3817, 3819 és 3820 vámtarifa szám
alatti termék
minõsül.
(2) Ásványolajnak minõsül továbbá e törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben
megjelöltektõl eltérõ, bármely olyan termék, amelyet belsõégésû motorok
üzemanyagaként, vagy üzemanyagok adalékaként vagy higítóanyagaként, továbbá
tüzelõolajként értékesítenek vagy használnak fel.
Adóalap, adómérték
35. §
(1) Az adó alapja az ásványolaj mennyisége, az adómértéknél megjelölt
mennyiségi egységben mérve.
(2) Ha az adómértéknél megadott mennyiségi egység liter, akkor azt +15 °C-ra
átszámított térfogaton kell megállapítani. Az ásványolaj +15 °C hõmérséklethez
tartozó térfogatát a mérésügyrõl szóló 1991. évi XLV. törvény elõírásainak
megfelelõen az MSZ ISO 3675 vagy az MSZ ISO 3838 jelû, a kõolajtermékek
sûrûségének meghatározására vonatkozó szabványokban idézett MSZ ISO 91-1
szabványban ismertetettek szerint (csõkészlet esetén számítással) kell
meghatározni.
36. §
(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:
a) a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifa szám alatti
ólmozatlan benzinekre 77,00 Ft/liter,
b) a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifa szám alatti ólmozott benzinekre
83,10 Ft/liter,
c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 0021, 2710 00 25, 2710 00 26, 2710 00
37 és a 2710 00 39 vámtarifa szám alatti egyéb benzinekre 83,10 Ft/liter,
d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59
vámtarifa szám alatti petróleumokra 83,10 Ft/liter,
e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68
vámtarifa szám alatti gázolajokra 67,60 Ft/liter,
f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13 vámtarifa szám alatti természetes gáz és
egyéb gáz termékbõl arra a cseppfolyós halmazállapotú szénhidrogénre,
amelyet közúti gépjármûvek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e
célra használnak fel, 86,70 Ft/kg,
g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifa szám alatti természetes gáz és egyéb
gáz termékbõl arra a sûrített (200 bar feletti nyomású) gáz halmazállapotú
szénhidrogénre, amelyet közúti gépjármûvek üzemanyagaként értékesítenek,
importálnak vagy e célra használnak fel, 41,80 Ft/nm3,
h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902
42, 2902 43, 2902 44 vámtarifa szám alatti benzolra és homológjaira, továbbá
2709 00 10 vámtarifa szám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan
gazolin kivételével - 83,10 Ft/liter,
i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifa szám alatti parafinos
és parafinmentes párlatra és a 2710 00 98 vámtarifa szám alatti egyéb
kõolajszármazékra 60,80 Ft/liter,
j) a 34. § szerinti, de e § a)-i) pontjában nem említett ásványolajra a
motorbenzinként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 83,10
Ft/liter, a gázolajként és tüzelõolajként történõ kínálás és értékesítés vagy
felhasználás esetén 67,60 Ft/liter.
(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b) és e) pontjában meghatározott mérték
20,00 Ft/literrel növelt összege, amennyiben a termék nem szabványos.
Adómentes felhasználás
37. §
(1) Adómentes célú felhasználásnak minõsül
a) - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710
00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13
vámtarifa szám alatti ásványolajon kívül - a 36. §-ban megjelölt ásványolaj
felhasználásával egy másik termék elõállítása, feltéve, hogy a felhasznált
ásványolaj az elõállított új termék részévé válik;
b) a 2710 00 51 vámtarifa szám alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag
sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelû légi jármû
hajtóanyagaként való felhasználása;
c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa szám alatti
tüzelõolajnak a villamos energia termelésére vonatkozó mûködési engedéllyel
rendelkezõ erõmûben, kizárólag villamos energia vagy villamos energia és
kapcsolt hõtermelésre való felhasználása;
d) az ipari vámszabadterületre nem jövedéki termék elõállításához
külföldrõl közvetlenül behozott, illetve belföldrõl, a vámtörvény 90., 94. §-
ában foglaltak alapján beszállításra kerülõ és exportnak minõsülõ ásványolaj
terméknek az üzem termelési célú tevékenységéhez segédanyagként történõ
felhasználása.
(2) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 100
millió forint értékû jövedéki biztosítékot kell felajánlani.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében
a) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Áht.) alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szerv mentesül
a jövedéki biztosítéknyújtás követelménye alól;
b) keretengedélyre az jogosult, aki az üzemanyag petróleum beszerzését az
alapító okiratában meghatározott feladatként végzi;
c) az üzemanyag petróleum beszerzése, nyilvántartása és elszámolása
tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
38. §
(1) A keretengedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell
a) az ásványolaj felhasználásának célját, módját,
b) az ásványolaj kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves idõtartamra
igényelt, várhatóan felhasználásra kerülõ mennyiségét,
c) termékelõállítás esetén az ásványolaj várható felhasználási
arányszámát és az ásványolajból elõállításra kerülõ termék várható
mennyiségét,
d) az ásványolaj c) pontban foglalttól eltérõ felhasználása esetén a
várhatóan felhasználásra kerülõ mennyiség levezetését, mûszaki, egyéb
adatokkal alátámasztva.
(2) A 30. §-ban elõírt elszámolásnak tartalmaznia kell
a) az elszámolási idõszakban felhasznált adómentes ásványolaj
mennyiségét,
b) termékelõállítás esetén az adómentes ásványolaj felhasználásával
elõállított termék mennyiségét, kimutatva az egyes termékféleségekhez
ténylegesen felhasznált és a felhasználási arányszám szerint felhasználható
ásványolaj mennyiségét,
c) a nem termékelõállításhoz felhasznált adómentes ásványolaj
mennyiségét, tételesen kimutatva a különbözõ felhasználásokhoz kapcsolódó
adómentes ásványolaj mennyiséget,
d) az adómentes ásványolaj elszámolás szerinti és tényleges készletének
eltérését.
Adóvisszaigénylés
39. §
(1) A gázolaj adójának visszaigénylésére az a közutakat közvetlenül igénybe
nem vevõ gázolaj felhasználó jogosult, aki a 2710 00 66 01 vámtarifa szám
alatti gázolajat a Központi Statisztikai Hivatalnak a Szolgáltatások
Jegyzékében (a továbbiakban: SZJ) 0911 számon jelölt vasúti szállítási
tevékenységhez, illetve a magyar hajólajstromban vagy hajójegyzékben
nyilvántartott, áru-, vagy személyszállítást végzõ hajón (ideértve a kompot
is) az SZJ 0922 belvízi szállítási tevékenységhez, üzemanyagként használja
fel.
(2) Az (1) bekezdés szerinti visszaigénylés csak a ténylegesen felhasznált
mennyiség után vehetõ igénybe.
40. §
(1) Az adó visszaigénylése a gázolaj 39. § (1) bekezdése szerinti
felhasználásának napjától esedékes.
(2) Az ásványi olaj adójának visszaigénylését az ásványi olaj beszerzésérõl
kiállított számlával, és a tényleges felhasználást igazoló számviteli belsõ
bizonylattal kell dokumentálni.
(3) Az adó visszaigénylés érvényesítésekor a vámhatóság a (2) bekezdésben
meghatározott dokumentumokon hitelt érdemlõ módon köteles feltüntetni az
adóvisszatérítés alapjaként figyelembe vett ásványi olaj mennyiségét,
fajtáját, valamint a visszatérített adó összegét.
Ásványolaj adóraktár
41. §
(1) Az ásványolaj adóraktárt elhagyó csõvezeték az adóraktáron belüli utolsó
hiteles mérési pontig tartozik az adóraktárhoz. Az adóraktár területére belépõ
csõvezeték az adóraktáron belüli elsõ hiteles mérési ponttól tekintendõ az
adóraktár részének. A két adóraktár közötti csõvezeték az adófelfüggesztés
mellett végzett szállítás szállítóeszközének tekintendõ azzal, hogy a
szállítás során keletkezõ, a külön jogszabály szerinti mértéket meghaladó
szállítási veszteségre keletkezõ adófizetési kötelezettség - eltérõ
megállapodás hiányában - a kitároló adóraktár engedélyesét terheli.
(2) A 36. §-ban felsorolt ásványolaj termék, a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00
74, 2710 00 76, 2710 00 78 vámtarifa szám alatti fûtõolaj, továbbá a nem
üzemanyag célú, a 2711 12 vámtarifa szám alatti propán és a 2711 13 vámtarifa
szám alatti bután, valamint ezek keveréke - kivéve a legfeljebb 2 kg
töltõsúlyú, egyszer használatos kiszerelésben gyártott cseppfolyósított
gázterméket -
a) csak adóraktárban állítható elõ,
b) az adó megfizetése nélkül a vámkezelést követõen - az adómentes
felhasználó üzemén, raktárán kívül - csak adóraktárba szállítható be,
c) az adó megfizetése nélkül - a tranzitterület kivételével - csak
adóraktárban tárolható.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,
a) az üzemanyag célú sûrített földgáz adóraktárra legfeljebb 80 millió
forint,
b) a propán-bután gáz adóraktárra, valamint a kizárólag a 2902 vámtarifa
szám alá tartozó ásványolaj termékek elõállítására szolgáló adóraktárra
adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében
engedélyesenként legalább 80 millió forint,
c) a 2710 00 26 vámtarifa számú repülõbenzinnek, és a 2710 00 51
vámtarifa számú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással üzemelõ
közforgalmú nemzetközi repülõtéren (a továbbiakban: nemzetközi repülõtér)
történõ tárolására, raktározására legfeljebb 200 millió forint,
d) a kizárólag vegyipari, zárt technológiájú feldolgozás keretében
melléktermékként keletkezõ jövedéki termék elõállítására legfeljebb 500 millió
forint,
e) az egyéb ásványolaj adóraktárak esetében adóraktáranként legalább 200
millió forint, de adóraktáranként, illetve több adóraktárral rendelkezõ
engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 2 milliárd forint értékben
kell teljesíteni.
(4) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha
adóraktáranként
a) a (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti adóraktár esetén legalább 300
m3,
b) az egyéb adóraktár esetében - kivéve az üzemanyagcélú földgázt
elõállító adóraktárat -, ha az adóraktár ásványolaj termék elõállítására
szolgál legalább 35 ezer m3, ha tárolásra szolgál legalább 10 ezer m3, az
illetékes adóhatóság által hitelesített és engedélyezett,
a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített tárolótartály áll
rendelkezésre.
X. Fejezet
Alkoholtermék
Fogalmak
42. §
(1) E törvény alkalmazásában alkoholtermék alatt a 2204, a 2205, a 2206
vámtarifa számú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú, továbbá a
2207 és a 2208 vámtarifa számú, 1,2 térfogat százaléknál nagyobb
alkoholtartalmú terméket kell érteni.
(2) E törvény alkalmazásában:
1. szeszfõzde: a gyümölcsbõl (gyümölcscefrébõl), szõlõszármazékból (törköly,
seprõ) és borból, esetenként külön engedéllyel gabonából lepárlással pálinkát,
párlatot, borpárlatot elõállító üzem;
2. bérfõzés: szeszfõzdében a bérfõzetõ részére történõ pálinka vagy borpárlat-
elõállítás;
3. bérfõzetõ: az a természetes személy, aki saját termésû vagy begyûjtött
alapanyagból állíttat elõ pálinkát vagy borpárlatot;
4. denaturálás: az alkoholtermék emberi fogyasztásra való végleges
alkalmatlanná tétele.
Adóalap, adómérték
43. §
(1) Az adó alapja az alkoholtermék mennyisége, hektoliterfokban meghatározva.
Hektoliterfok alatt a 20 oC-on mért 1 liter 100 térfogatszázalékos etilalkohol
értendõ.
(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel -
hektoliterfokonként 1270 forint.
(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, valamint a 2208 90 33, 2208
90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifa szám alá tartozó gyümölcspálinka (a
továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 970 forint.
(4) A szeszfõzdében bérfõzés keretében bérfõzetõ részére elõállított pálinka,
borpárlat (a továbbiakban: bérfõzött pálinka) adója 390 forint
hektoliterfokonként.
A bérfõzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség és
eljárási szabályok
44. §
(1) A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektõl eltérõen a bérfõzött pálinka utáni
adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha
a) a szeszfõzde a terméket átadja a bérfõzetõnek, vagy
b) a szeszfõzde a terméket még nem adta át a bérfõzetõnek, de az adó
összege elérte a 100 ezer forintot, vagy
c) a havi elszámolási idõszak utolsó napján a szeszfõzdében a bérfõzetõ
által még el nem szállított bérfõzött pálinka található.
(2) Az adó alanya a bérfõzetõ, akinek az adót készpénzben kell megfizetnie a
részére átadott, vagy a részére elõállított és az (1) bekezdés b), c) pontja
szerint elszámolt pálinka után.
(3) Ha a bérfõzetõ az adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a
bérfõzött pálinka nem adható ki.
45. §
(1) A bérfõzött pálinka utáni adó összegét a szeszfõzde állapítja meg és szedi
be a bérfõzetõtõl.
(2) A 44. §-ban meghatározott rendelkezések elmulasztásával be nem szedett
adót a szeszfõzde köteles megfizetni.
(3) A szeszfõzde a bérfõzetõtõl beszedett szeszadót a 100 ezer forint
értékhatár elérését, illetve az elszámolási idõszakonkénti rendszeres, vagy a
szúrópróbaszerû elszámolást követõ munkanapon befizeti a vámhatóság bérfõzési
szeszadó számlájára.
(4) A beszedett bérfõzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfõzde a
(3) bekezdés szerinti fizetési határidõ napjától a teljesítés napjáig
késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(5) A bérfõzési szeszadó, valamint a felszámított késedelmi pótlék nem
engedhetõ el és nem mérsékelhetõ, fizetési halasztás, részletfizetés nem
adható.
(6) A szeszfõzde a bérfõzetõ részére egyszerûsített termékkísérõ okmányt állít
ki, és azzal igazolja a bérfõzési szeszadó megfizetését.
46. §
A bérfõzetõtõl a bérfõzött pálinkát, borpárlatot csak az alkoholtermék
adóraktár engedélyese vásárolhatja meg.
Adómentes felhasználás
47. §
(1) Adómentes felhasználás a 2207 vámtarifa számú alkoholterméknek a
felhasználása
a) az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerek,
gyógyszernek nem minõsülõ, szájon át fogyasztható alkoholtartalmú gyógyhatású
termékek 100 ml vagy annál kisebb kiszerelésben, és 20 ml-t meg nem haladó
összes napi fogyasztási dózisnak megfelelõ összetételben való elõállításához,
továbbá a szájon át nem fogyasztható, a 200 ml-t meg nem haladó kiszerelésû
alkoholtartalmú készítmények, továbbá gyógyszerhatóanyagok és intermedierek
elõállításához,
b) biológiai ecet gyártásához,
c) legfeljebb 8,5 hektoliterfok / 100 kg alkoholtartalmú bonbonok, vagy -
az alkoholtartalmú italok kivételével - legfeljebb 5 hektoliterfok / 100 kg
alkoholtartalmú más élelmiszerek gyártásához,
d) vegyipari és kozmetikai termékek elõállításához.
(2) A 26. §-ban meghatározott keretengedély iránti kérelemben meg kell adni
a) az alkoholtermék felhasználásának célját, módját,
b) az alkoholtermék felhasználási arányszámát (elõállításra kerülõ
termékenként),
c) a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén az alkalmazható
denaturálószer megnevezését (leírását) és a denaturálás módját, illetve, ha
denaturálószert nem lehet alkalmazni, akkor annak mûszaki indokolását,
d) a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség igazolását a c)
pont alapján megadottakról,
e) az alkoholtermék kérelemben megjelölt, de legfeljebb egy éves
idõtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával elõállításra kerülõ
termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
(3) Alkoholterméket vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen
csak a (2) bekezdés c) pontjában megadott, a d) pont szerint visszaigazolt és
a vámhatóság által jóváhagyott denaturálási eljárással denaturálva lehet
kitárolni az adóraktárból, kivéve, ha a (2) bekezdés c) pontja szerint
denaturáló szert nem lehet alkalmazni. A denaturálást a vámhatóság felügyelete
mellett kell elvégezni.
(4) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában és a (3) bekezdésben foglaltakat
független szakértõvel (intézettel) ellenõrizheti.
(5) A 30. § szerinti elszámolásban ki kell mutatni az elszámolási idõszakban
elõállított termékhez a bejelentett felhasználási arányszám szerint
felhasználható és a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyiségét is. Ha a
ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyisége meghaladja a felhasználási
arányszám szerinti mennyiséget, a különbözet nem adómentes célra történt
felhasználásnak minõsül, és a 14. § (4) bekezdése szerinti adófizetési
kötelezettség keletkezik.
(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 50
millió forint értékû jövedéki biztosítékot kell felajánlani.
Alkoholtermék különleges denaturálása
48. §
Az alkoholtermék különleges denaturálását az etikalkoholt, nyersszeszt,
finomított szeszt, víztelenített szeszt elõállító ipari szeszgyárban (a
továbbiakban: ipari szeszgyár) a külön jogszabályban elõírt denaturáló szerrel
és denaturálási eljárással kell elvégezni.
Alkoholtermék adóraktár
49. §
(1) Alkoholtermék adóraktári engedély
a) az etilalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt,
a lepárlással elõállított gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkát, borpárlatot
elõállító ipari szeszgyárra, mezõgazdasági szeszüzemre, szeszfõzdére (a
továbbiakban: szeszüzem),
b) az etilalkoholból, gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkából,
borpárlatból valamint egyéb alkoholtartalmú alapanyagból hideg úton
alkoholtermék elõállítását, palackozását végzõ termelõüzemre (a továbbiakban:
italgyár),
c) az alkoholtermék önálló palackozását végzõ palackozó üzemre (a
továbbiakban: szeszpalackozó),
d) a szeszüzem, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme
területén kívül található, az elõállított alkoholtermék tárolására,
raktározására alkalmas, ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár)
adható.
(2) Az alkoholtermék adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a
kizárólag tranzitterületre történõ vámmentes értékesítés kiszolgálására
létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra is adható (a továbbiakban:
tranzit adóraktár). A tranzit adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan
sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is
megengedett.
(3) A jövedéki biztosítékot az (1) bekezdés szerinti adóraktárak esetében - a
(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - adóraktáranként legalább 50 millió
forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkezõ engedélyes
esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell
teljesíteni. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggõ helyrajzi számokon
szereplõ szeszüzem, italgyár, szeszpalackozó, üzemi szeszraktár a jövedéki
biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minõsül. A nem összefüggõ helyrajzi
számokon szereplõ, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy
technológiai egységet képezõ, csõvezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár
egy adóraktárnak tekintendõ.
(4) A kizárólag bérfõzést végzõ szeszfõzdének a jövedéki biztosítékot legalább
1 millió forint értékben kell nyújtania.
Az alkoholtermék palackozása, zárjegy alkalmazása
50. §
(1) Az alkoholtermék
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló
nem adóraktárba szállítja be a terméket,
a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik
a) a bérfõzött pálinka bérfõzetõ részére történõ kiadására,
b) a külföldrõl nem kereskedelmi forgalomban behozott, illetve az
árumintaként importált, vámmentesen vámkezelt alkoholtermékre,
c) a 2207 vámtarifa számú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi
vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek
próbagyártása, labor eszközök, gépek mosása tisztítása, szolgáltató
tevékenységek, kórházak, rendelõ intézetek, gyógyszertárak céljára kerül nem
palackozott formában, adózottan értékesítésre.
(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói
csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék
adóraktárban került elõállításra (palackozásra), és onnan került
kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi
forgalom számára való vámkezelése megtörtént.
(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elõ és a vámhatóság bocsátja -
elszámolási kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese és a 68. §-ban
meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkezõ importáló rendelkezésére. Az
adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy elõállítási
költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.
(5) Az alkoholtermék zárjegye darabonként 500 Ft értéket képvisel, amelyet
arra a zárjegyre kell megfizetni, amellyel az adóraktár engedélyese és az
importáló nem tud elszámolni (a továbbiakban: zárjegyhiány).
(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese háromhavonta, az importáló az
átvétel napját követõ 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha
az importügylet, amelyhez az importáló a zárjegyet átvette, 60 napon belül nem
bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot
adhat.
(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált,
minõséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett
megsemmisített, a baleset vagy elhárítatlan külsõ ok miatt használhatatlanná
vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal
megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehetõ figyelembe.
(8) Az alkoholtermék zárjeggyel ellátva adóraktárból másik adóraktárba
átszállítható, ha a zárjeggyel való elszámoltatás az adóraktárak között
megfelelõen biztosított.
(9) Az alkoholtermék 2 liter ûrtartalmat el nem érõ göngyölegben palackozva
bocsátható szabadforgalomba.
(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, illetve alkalmi, eseti
kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb ûrtartalmú göngyölegben
való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott
mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság
engedélyezheti.
Az alkoholtermék és alkoholtermék alapanyag elõállítása,
forgalmazása, birtokolása
51. §
(1) A vámhatóság engedélyével szabad etilalkohol, lepárlással gyártott
pálinka, borpárlat elõállítására alkalmas készüléket (a továbbiakban:
desztilláló berendezés) elõállítani és birtokolni. Nem szükséges a vámhatóság
engedélye a rendeltetésszerûen használt, túlnyomással üzemelõ háztartási
fõzõedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg
desztilláló berendezésekre.
(2) Az ipari szeszgyárak kivételével cukorcefrét elõállítani, értékesíteni,
birtokolni, valamint a cukorcefrébõl alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206
vámtarifa szám alá tartozó terméket elõállítani tilos.
(3) A 2204 vámtarifa szám alá tartozó termékek elõállítása során keletkezõ
melléktermékek közül a borseprõ, a derítési alj, az aljbor és a seprõtészta
kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.
XI. Fejezet
Sör
Termékmeghatározás
52. §
E törvény alkalmazásában sör alatt a 2203 vámtarifa számú termékeket, továbbá
a 2206 vámtarifa szám alatti termékekbõl a sör és az alkoholmentes italok 0,5
térfogatszázalék alkoholtartalmat meghaladó, legfeljebb 18 térfogatszázalék
alkoholtartalmú elegyét kell érteni.
Adóalap, adómérték
53. §
(1) Az adó alapja a sör mennyisége, hektoliterben és Balling (Plató) fokban
mérve.
(2) Balling (Plató) fok alatt a sörlé 20 oC-on mért szárazanyagtartalmát kell
érteni, tömegszázalékban kifejezve.
(3) Az adó hektoliterenként és Balling (Plató) fokonként 285 forint.
Sör adóraktár
54. §
(1) Adóraktári engedély
a) a sör elõállítását végzõ, a 20 ezer hektoliter éves termelõkapacitást
el nem érõ sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörfõzde),
b) a sör elõállítását az a) pontban megjelöltnél nagyobb
termelõkapacitással végzõ sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörgyár),
c) a sör önálló palackozását végzõ palackozóüzemre (a továbbiakban:
sörpalackozó),
d) a sörgyár engedélyesének a gyártóüzem területén kívül található, az
elõállított sör tárolását végzõ, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb
használati jogon mûködtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi sörraktár)
adható.
(2) A sör adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit
adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,
a) a sörfõzde esetében legalább 1 millió forint,
b) egyéb sör adóraktár esetében - nem értve ide a (2) bekezdés szerinti
adóraktárat - legalább 50 millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében
engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani. Az egy
helyrajzi számon vagy az összefüggõ helyrajzi számokon szereplõ sörgyár,
sörpalackozó és üzemi sörraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy
adóraktárnak minõsül. A nem összefüggõ helyrajzi számokon szereplõ, de a
gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képezõ,
csõvezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendõ.
XII. Fejezet
Pezsgõ
Termékmeghatározás
55. §
E törvény alkalmazásában pezsgõ alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon
rögzített, dugóval lezárt, vagy 20°C-on oldott állapotban jelenlévõ,
széndioxid által elõidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt
kell érteni, amely
a) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és a 2206
00 39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma -
függetlenül annak eredetétõl - 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13
térfogatszázalék,
b) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és 2206 00
39 vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben alkoholtartalma kizárólag erjedés
útján keletkezett és 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15
térfogatszázalék.
Adóalap, adómérték
56. §
(1) Az adó alapja a pezsgõ mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke literenként 60 forint.
Pezsgõ adóraktár
57. §
(1) Adóraktári engedély
a) a pezsgõ elõállítását végzõ üzemre (a továbbiakban: pezsgõüzem),
b) a pezsgõ önálló palackozását végzõ palackozóra (a továbbiakban:
pezsgõpalackozó),
c) a pezsgõüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található,
az elõállított pezsgõ tárolását végzõ, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára
(a továbbiakban: üzemi pezsgõraktár)
adható.
(2) A pezsgõ adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit
adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - nem értve ide a (2) bekezdés
szerinti adóraktárat - legalább 5 millió forint, de adóraktáranként, illetve a
több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb
50 millió forint értékben kell nyújtani
XIII. Fejezet
Köztes alkoholtermék
Termékmeghatározás
58. §
(1) Köztes alkoholtermékek:
a) a habzó köztes alkoholtermék és
b) a nem habzó köztes alkoholtermék.
(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon
rögzített, dugóval lezárt, vagy 20°C-on oldott állapotban jelenlévõ,
széndioxid által elõidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt
kell érteni, amely
a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39
vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben 13 térfogatszázaléknál több, de
legfeljebb 15 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma nem kizárólag
erjedéssel keletkezett,
b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39
vámtarifa szám alá tartozik, amennyiben 15 térfogatszázaléknál több, de
legfeljebb 22 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma akár erjedéssel,
akár más módon keletkezett.
(3) Nem habzó köztes alkoholterméknek
a) a 2204, 2205 vámtarifa szám alatti - kivéve a (2) bekezdésben
megjelölt habzó köztes - alkoholtermék minõsül, amennyiben
1. tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de
legfeljebb 15 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;
2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál nagyobb, de
legfeljebb 18 térfogatszázalék és adalékanyagot is tartalmaz, vagy 15
térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 18 térfogatszázaléknyi tényleges
alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett;
3. tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázaléknál nagyobb, de
legfeljebb 22 térfogatszázalék;
b) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifa szám alatti
termék minõsül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 10
térfogatszázalék, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és nem kizárólag
erjedéssel keletkezett, továbbá a terméket nem sörként adóztatják;
c) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifa szám alatti
termék minõsül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 15
térfogatszázalék, de legfeljebb 22 térfogatszázalék, s a terméket nem sörként
adóztatják.
Adóalap, adómérték
59. §
(1) Az adó alapja a köztes termék mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke
a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 60 forint,
b) nem habzó köztes alkoholtermékre, ha
1. gyümölcsalapú, literenként 45 forint,
2. szõlõbor alapú, literenként 125 forint.
Köztes alkoholtermék adóraktár
60. §
A köztes alkoholtermék adóraktárra az 57. §-ban a pezsgõ adóraktárra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
XIV. fejezet
Dohánygyártmány
Termékmeghatározás
61. §
E törvény alkalmazásában dohánygyártmány
a) a dohányvágatból és dohányfóliából készült töltet, hosszanti részén
ragasztott cigarettapapírral borítva, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy
egyszerû, nem ipari eljárással cigarettapapír hüvelybe tolnak, vagy
cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) szálas, tépett vagy vágott dohányból, illetve dohányfóliából készült
bélanyag, amelyet burokanyag (dohányfólia, barna színû papír) tart össze és
dohánylevél vagy dohányfólia borít (a továbbiakban: szivar),
c) dohányvágatból készült töltet, amelyet hosszanti szélein ragasztott,
dohányból készített burkolófólia borít (a továbbiakban: szivarka),
d) kész dohányvágat, amely pipadohány esetében pipában történõ
elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésû cigaretta készítésére
szolgál (a továbbiakban: fogyasztási dohány).
Adóalap, adómérték
62. §
(1) Az adó alapja
a) százalékos adómérték esetében a (4) bekezdés szerinti kiskereskedelmi
eladási ár;
b) a tételes adómérték esetében ezer darab.
(2) Az adó mértéke
a) a cigarettára 1950 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi
eladási ár 17 százaléka;
b) a szivarra, a szivarkára, a fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi
eladási ár 25 százaléka.
(3) A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a cigaretta darabszámát
kétszeresen kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszûrõ vagy szopóka
nélkül - meghaladja a 90 millimétert.
(4) Kiskereskedelmi eladási ár a dohánygyártmány adóraktár engedélyese,
illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót
és az általános forgalmi adót tartalmazó ár.
Adójegy alkalmazása
63. §
(1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása - ideértve az adóraktáron
belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány belföldi forgalom
számára való vámkezelését is, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az
importált terméket, de kivéve az árumintaként, vámmentesen vámkezelt importált
dohánygyártmányt - kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a
kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került.
(2) A cigaretta adójegye az adójegyen feltüntetett mennyiség és
kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és a kiskereskedelmi eladási
árból az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a
továbbiakban: áfa törvény) 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti
százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes összegének
megfelelõ értéket testesít meg. A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójegye
az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és
a kiskereskedelmi eladási árból az áfa törvény 44. § (2) bekezdésének a)
pontja szerinti százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes
összegének megfelelõ értéket képvisel.
(3) Adójegyet igényelhet
a) a dohánygyártmány adóraktár engedélyese;
b) az az importáló, aki a dohánygyártmány belföldi forgalom számára való
vámkezelését az adójegy külföldön történõ felhelyezését követõen kéri.
(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importálónak az adójegy igényléséhez a
dohánygyártmányok importálására érvényes, 68. §-ban meghatározott engedéllyel
is rendelkeznie kell.
(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó és általános
forgalmiadó összeget, amelyet az igényelt adójegyek a (2) bekezdés szerint, az
átvételkor hatályos adómértékek alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési
kötelezettség).
(6) A fizetési kötelezettség halasztására jogosult az adóraktár engedélyese
és az importáló, amennyiben biztosítékot nyújt. A dohánygyártmány adóraktár
engedélyese által a 65. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott
fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendõ. Az importáló a
fizetési kötelezettség halasztására abban az esetben jogosult, ha az átvett
adójegy értékének megfelelõ nagyságú biztosítékot nyújt.
(7) A halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyekre a
tárgyhónapot követõ harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.
(8) Az adóraktár engedélyesének havonta el kell számolnia az átvett adójegy
mennyiségével, meg kell állapítania
a) a tárgyhó elsõ napján az adóraktárban készleten lévõ fel nem
ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévõ dohánygyártmányon
található),
b) a tárgyhóban átvett,
c) a tárgyhóban felragasztott,
d) a tárgyhóban az adóraktárból kiszállított, illetve az adóraktárban
elfogyasztott dohánygyártmányon lévõ,
e) a tárgyhóban a 64. § (5) bekezdése szerint csökkenésként figyelembe
vehetõ,
f) a tárgyhó utolsó napján az adóraktárban készleten lévõ fel nem
ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévõ dohánygyártmányon
található)
adójegy mennyiségét és értékét.
(9) A (3) bekezdés b) pontjában megjelölt importáló esetében a (5) bekezdés
szerinti fizetési kötelezettség legkorábban a fizetési halasztás lejártakor
csökkenthetõ, a 64. § (5) bekezdése alapján.
(10) Az adóraktár engedélyese az adófizetési és az általános forgalmiadó
fizetési kötelezettségét e törvény 8-14. §-a szerint állapítja meg. Ezen belül
az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási idõszakban adójeggyel
szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett, vagy
megfizetésre kerülõ adónak és általános forgalmi adónak az összegét.
(11) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importáló adófizetési kötelezettségének
vámhatóság általi megállapításakor az adóból és az általános forgalmi adóból
le kell vonni az importált dohánygyártmányra felragasztott adójeggyel
megfizetett vagy megfizetésre kerülõ összeget, feltéve, hogy az importáló a
vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja.
(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmiadó mértéke megváltozik, a
változás kihirdetését követõen az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy
készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet,
nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatályba lépését követõen a
változás elõtti adójeggyel - legfeljebb még 30 napon belül - csak az a
dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az
adómérték változásának hatályba lépése elõtt helyezték fel.
(13) A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követõen csak
az új adómértéknek megfelelõ adójeggyel importálható a szabadforgalom számára.
64. §
(1) Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolási egységére
oly módon kell felragasztani, hogy a csomagolás kinyitásakor az adójegy
eltépõdjön.
(2) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó
fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt
kell érteni.
(3) Az adójegy
a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka,
fogyasztási dohány),
b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt
mennyiségét (darab, kilogramm),
c) az egyedi fogyasztói csomag legmagasabb kiskereskedelmi eladási
árát,
d) az adójegy sorszámát
tartalmazza.
(4) Az adójegyet a Magyar Állam állíttatja elõ, és a vámhatóság bocsátja a 63.
§ (3) bekezdésében megjelöltek rendelkezésére.
(5) A vámhatósághoz visszaküldött hibás, sérült, valamint sértetlen állapotú,
továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy
igénylõjének tevékenységi körén kívül esõ elháríthatatlan ok miatt - nem értve
ide a lopás esetét -, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon
megsemmisült adójegy 63. § (2) bekezdése szerinti értékével a tárgyhót
követõ hóban esedékes, a 63. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési
kötelezettség - a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett -
csökkenthetõ, vagy annak értéke visszatéríthetõ.
Dohánygyártmány adóraktár
65. §
(1) Adóraktári engedély
a) a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar elõállítását végzõ
gyártóüzemre (a továbbiakban: dohányüzem),
b) a dohánygyártmányok elõállítását végzõ - a) pontba nem tartozó -
gyártóüzemre (a továbbiakban: dohánygyár),
c) a dohánygyárnak a gyártóüzem területén kívül található, az
elõállított dohánygyártmány tárolását végzõ raktárára (a továbbiakban: üzemi
dohánygyártmány-raktár)
adható.
(2) A dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a
tranzit adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként - nem értve ide a (2) bekezdés
szerinti adóraktárat -
a) a dohányüzem esetén legalább 5 millió forint,
b) a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmány-raktár esetén legalább 50
millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkezõ engedélyes esetében
engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.
(4) Dohánygyártmány gyártására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag
adóraktári engedéllyel rendelkezõ dohányüzem vagy dohánygyár tarthat
birtokában, csak részére lehet értékesíteni, importálni.
Az adójegyen feltüntetett ár
66. §
A dohánygyártmány értékesítésénél a dohánygyártmány adóraktár engedélyese,
illetve az importáló által meghatározott, a dohánygyártmányra felragasztott
adójegyen feltüntetett ártól felfelé eltérni nem lehet.
Harmadik rész
XV. Fejezet
Jövedéki termékek kereskedelme, exportja-importja szabadforgalomban
67. §
(1) A 41. § (2) bekezdésben megnevezett ásványolaj termékkel és az
ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a
továbbiakban: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki
termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel
lehet.
(2) E törvény alkalmazásában:
1. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba
bocsátott jövedéki termék beszerzése, készletezése és lakosság, intézmények és
nem lakossági felhasználók részére történõ értékesítése, kivéve, ha a 36. §
a), b), f), g) pontja szerinti, valamint a 2710 0051, 2710 00 66 01, 2710 00
67 01, 2710 00 68 01 vámtarifa szám alatti üzemanyagok esetében üzemanyagtöltõ
állomáson, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa számú
tüzelõolaj esetében kiskereskedelmi tárolótelepen vagy üzemanyagtöltõ
állomáson kívül történik (továbbiakban: végsõ fogyasztók részére történõ
értékesítés);
2. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott
jövedéki termék belföldön történõ beszerzése, készletezése és nem végsõ
fogyasztók részére vagy nem exporttevékenység keretében történõ
továbbértékesítése,
3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy
jövedéki terméknek a behozatalát vagy kivitelét saját nevében végzi;
4. üzemanyagtöltõ állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített
kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített
tárolótartállyal ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;
5. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelõanyagok kimérésére használatos,
helyhez kötött, egy vagy több kimérõhelyes, egy szerkezeti egységbe épített,
az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérõvel és
összegezõvel ellátott berendezés;
6. kiskereskedelmi tárolótelep: a tüzelõolajnak - az Országos Mérésügyi
Hivatal által hitelesített átfolyásmérõvel és összegezõvel, ólomzárral
ellátott mérõmûszeren keresztül - tárolótartályból, végsõ fogyasztók részére
történõ értékesítésére szolgáló elárusító hely.
7. üzlethelyiség: a szilárd, térelemekkel körülhatárolt, a talajjal
egybeépített vagy a talajhoz rögzített, tartós használatra szolgáló nyílt
árusítású, rendszeresen nyitvatartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az
e feltételeknek megfelelõ pavilont, továbbá a munkahelyi éttermet és büfét, az
üzemanyagtöltõ állomás, közforgalmú repülõtér, vasúti és hajóállomás területén
üzemeltetett elárusítóhelyet.
68. §
(1) A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes
kereskedelme, szabadforgalomból történõ exportálása, szabadforgalom számára
történõ importálása a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.
(2) Jövedéki engedélyre jogosult az a személy, aki
a) - az (5), (8), (9) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolaj
termékek esetében 80 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 15 millió
Ft jövedéki biztosíték nyújt,
b) könyvvezetési kötelezettségének a kettõs könyvvezetés szabályai,
illetve egyéni vállalkozó esetében az Szja törvény rendelkezései szerint tesz
eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak
alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenõrizhetõ,
c) aki nem áll csõd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.
(3) Nem adható engedély, ha az engedélyt kérelmezõ természetes személyt, vagy
a szervezet vezetõjét, vezetõ tisztségviselõjét gazdasági bûncselekmény vagy a
közélet tisztasága elleni bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélték,
és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett elõélethez fûzõdõ
hátrányos következmények alól.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett
importtevékenységre szóló kereskedelmi jövedéki engedély (2) bekezdésben
foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmezõ
a) a 36. § a), b), d), e) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj,
tüzelõolaj, továbbá a fûtõolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3
ûrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a
talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy
tárolótartályban tárolótérfogattal (a továbbiakban: tárolótartály),
b) a 36. § f) pontja szerinti cseppfolyós gáz esetében telephelyenként
esetében 300 m3 ûrtartalmú, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített
tárolótartállyal
c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgõ, a köztes alkoholtermék és a
dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületû, szilárd
térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék
forgalmazásához legalább 100 m3 ûrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal
is rendelkezzen.
(5) Az adóraktár engedélyese által a szabadforgalomban folytatott jövedéki
engedélyes kereskedelmi tevékenységre a (2) bekezdés a) pontja szerinti
jövedéki biztosítékot nem kell külön teljesíteni, amennyiben azt az
adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja. Ellenkezõ esetben
a kereskedelmi jövedéki engedély megadásához, illetve érvényességéhez a
különbözetre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.
(6) Amennyiben az importáló az importált jövedéki termékét jövedéki engedélyes
kereskedelmi tevékenység keretében értékesíti, vagy a jövedéki engedélyes
kereskedõ a jövedéki termékét exportálja, a (2) bekezdés a) pontja szerinti
jövedéki biztosítékot csak az egyik tevékenysége után kell nyújtania.
(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedõ, az exportáló és az importáló
ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál,
importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 95
millió forint összegben kell teljesíteni.
(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes
kereskedelmi, export- és import tevékenységet folytató gazdálkodó
szervezetnek, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.
(9) Ha az importáló kizárólag olyan jövedéki terméket importál, amelynek
adómentes beszerzésére keretengedéllyel rendelkezik, jövedéki biztosítékot
csak a keretengedélyhez kapcsolódóan kell nyújtania.
(10) A jövedéki biztosíték készpénz, bankgarancia vagy - a (11) bekezdésben
foglaltaknak megfelelõ személy esetében - per- és tehermentes saját
ingatlantulajdon lehet.
(11) Saját ingatlantulajdon jövedéki biztosítékként azon személy esetében
fogadható el, aki legalább 3 éve folytat jövedéki engedély birtokában jövedéki
termékkel e paragrafus szerinti tevékenységet, és terhére ezen idõszak alatt
jogerõs határozattal a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó
jövedéki bírságot nem állapítottak meg.
(12) A jövedéki biztosíték érvényesítésére a vámhatóság a jogerõsen
megállapított jövedéki bírságtartozás esetén - külön határozat nélkül -
jogosult.
(13) A vámhatóság a szabadforgalomban a jövedéki termékek jövedéki
engedélyes kereskedelmére, exportjára-importjára jövedéki engedéllyel
rendelkezõk listáját a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában rendszeresen
közzéteszi, továbbá - külön kérésre - közvetlenül információt ad az érvényes
engedélyekrõl.
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre, az export-import
tevékenységre elõírt szabályok
69. §
(1) A jövedéki engedélyes kereskedõ jövedéki terméket importból, illetve
belföldön - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - csak adóraktárból (ideértve
a megszûnt adóraktárt a megszûnését követõ 30 napig), jövedéki engedélyes
kereskedõtõl vagy jövedéki engedéllyel rendelkezõ importálótól szerezhet be,
ilyen terméket tarthat készleten és értékesíthet tovább.
(2) Végelszámolás, illetve felszámolás esetén a megvásárolt vagy a követelés
(tartozás) fejében átvett, illetve a 29. § (2), (4) bekezdés szerinti
esetben a vámhatóság külön engedélyével az adómentes felhasználótól
megvásárolt jövedéki termék továbbforgalmazása, valamint a hatóságok által
elkobzott, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék
beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett.
70. §
(1) A jövedéki engedélyes kereskedõnek a beszerzett, az értékesített és a
készleten lévõ jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlõen
igazolnia kell. Az alkoholterméket csak zárjeggyel és 2 liter ûrtartalmat el
nem érõ göngyölegben, illetve a dohánygyártmányt csak adójeggyel szerezheti
be, értékesítheti, készletezheti, illetve alkoholterméket - kivételesen - 2
liter vagy azt meghaladó ûrtartalmú göngyölegben a 50. § (10) bekezdésének
rendelkezése szerint forgalmazhat.
(2) A jövedéki engedélyes kereskedõnek a beszerzéseirõl és értékesítésérõl,
valamint a napi zárókészletérõl - telephelyenként és összesítve -
folyamatosan mennyiségi nyilvántartást (a továbbiakban: jövedéki
nyilvántartás) kell vezetnie. A jövedéki nyilvántartást a vámhivatal által
elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon (ûrlapon) kell vezetni és az
adatokat havonta, a tárgyhó végén összegezni. A jövedéki engedélyes kereskedõ
mentesülhet a külön nyomtatványon (ûrlapon) történõ nyilvántartásvezetés alól,
ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy
alakítja ki, hogy annak alapján az elõírt számbavétel teljesül.
(3) A jövedéki engedélyes kereskedõk dohánygyártmány, alkoholtermék és sör
árukészletének továbbforgalmazók részére, gépjármûrõl történõ helyszíni
értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítõjárat) a külön jogszabályban
meghatározott rendelkezések szerint megengedett.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedõ jövedéki terméket
a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa
törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi
jövedéki engedélye számát, valamint a vevõ adóigazgatási azonosító számát
és - ha a vevõ nem jövedéki engedélyes kereskedõ - az e törvényben elõírt
engedélye számát is,
b) szállítólevéllel szállíthat.
(5) A szállítólevél szigorú számadású bizonylat, amelyen fel kell tüntetni
a) a jövedéki termék mennyiségi adatait;
b) a kiszállítás és az átvétel idõpontját;
c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés, terítõjárat);
d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét, a terítõjárat
értékesítési körzetét).
Szállítólevélként elfogadható a (4) bekezdés a) pontja szerinti számla is,
amennyiben az tartalmazza az e bekezdésben meghatározott adatokat.
(6) A jövedéki engedélyes kereskedõ a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya
telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor
használhatja, ha
a) a jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenysége
kereskedelmi készletérõl, annak változásáról (beszerzés, értékesítés)
cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki
nyilvántartást vezet, amelybõl az adatok a jövedéki ellenõrzéshez
tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak;
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a
jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 71. § (11)
bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén csak olyan
számla, vagy egyszerûsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa
törvényben elõírt adatokon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék
származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza, továbbá -
készpénzfizetés esetén - a vevõ a számla átvételét aláírásával és -
intézményi, nem lakossági felhasználó esetén - cégbélyegzõjének lenyomatával,
illetve az adóazonosító jelének vagy számának feltüntetésével igazolja;
c) az a) pont szerint kialakított jövedéki nyilvántartás-vezetésével a
vámhatóság elõzetesen egyetértett, és azt jóváhagyta.
(7) A jövedéki engedélyes kereskedõ a belföldön értékesített jövedéki
termékrõl vevõnként
a) az értékesített termék megnevezését (cigaretta, egyéb dohánygyártmány
alkoholtermék, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék, motorbenzin, gázolaj,
üzemanyagcélú sûrített földgáz, üzemanyagcélú cseppfolyós gáz, fûtõolaj
csoportosításban), számla szerinti értékét, a számla számát,
b) a vevõ nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és -
kereskedõ vevõ esetén - az e törvény szerinti engedélye számát,
c) a vásárlás idõpontját
tartalmazó külön vevõnyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített
termék értékét havonta, tárgyhó végén összesíteni.
(8) A jövedéki engedélyes kereskedõ üzemanyag céljára szolgáló ásványolaj
terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, illetve a
nem jövedéki engedélyes kereskedõ nem vásárolhat.
(9) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve adójeggyel
ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az
adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységérõl külön
nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált
termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány
megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevõ és a rendeltetési ország
megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenõrzés, valamint a
vámhatáron való kiléptetés idõpontját.
(10) Az importáló az importtevékenységérõl külön nyilvántartást köteles
folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az importált termék megnevezését és
mennyiségét, az importszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító
számát, a vámhatáron történt belépés és a belföldi forgalom számára történt
vámkezelés idõpontját, az importált termék készletre vételének idõpontját,
valamint a beszerzés céljának (feldolgozás, továbbértékesítés) megjelölését.
Az importáló az importált és belföldön értékesített jövedéki termékrõl a (7)
bekezdésben elõírtak szerint vevõnyilvántartást köteles vezetni.
(11) Magyar Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerzõdés alapján a külföldi
államok fegyveres erõinek ellátására az Országgyûlés vagy a Kormány által
kijelölt szervezet a jövedéki termékek e tevékenységgel összefüggõ jövedéki
engedélyes kereskedelme, exportja, importja esetén a (2) és (7) bekezdés
szerinti nyilvántartások vezetését a külön jogszabályban foglalt rendelkezések
alapján teljesíti.
71. §
(1) Jövedéki termékek szabadforgalomban végzett nem jövedéki engedélyes
kereskedelme - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - kizárólag az üzletek
mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló
jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerinti illetékes település
jegyzõje által kiadott mûködési engedély birtokában lehetséges, ha
a) a mûködési engedély olyan kiskereskedelmi, vendéglátóipari, illetve
kereskedelmi szálláshely üzletkörre szól, amelyben a jogszabály jövedéki
termékek forgalmazását megengedi, és
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedõ a tevékenységét üzlethelyiségben
(üzemanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltõ állomáson, folyékony tüzelõanyag
értékesítése esetén üzemanyagtöltõ állomáson vagy kiskereskedelmi
tárolótelepen), illetve a mozgóbolton keresztül történõ értékesítés esetén a
(4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint folytatja.
(2) Jövedéki termék közvetlen végsõ fogyasztóknak történõ értékesítése a
vasúti étkezõkocsiban és büfében, a nemzetközi autóbuszjáraton, a személyhajó
éttermében és büféjében, a belföldi polgári repülõgépjáraton, továbbá a
dohánygyártmányok vonatkozásában a 2000 fõnél kisebb népességszámú településen
(lakott helyen) a postai szolgáltatást nyújtó szolgáltató helyiségben is
megengedett.
(3) A jegyzõ a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmi
forgalmazására jogosító mûködési engedélyek listáját és az engedélyek
jogszabály szerint nyilvántartásba vett adatait rendszeresen átadja a
vámhatóságnak, és folyamatosan értesíti a bekövetkezõ változásokról.
(4) A (6) bekezdésben megnevezett jövedéki termék mozgóbolton keresztül
történõ értékesítésére a mûködési engedéllyel rendelkezõ nem jövedéki
engedélyes kereskedõ akkor jogosult, ha az üzlethelyisége (több üzlethelyiség
mûködtetése esetén a székhelye) szerint illetékes vámhatóságnak a mozgóbolton
keresztül történõ értékesítés megkezdését 6 munkanappal megelõzõen bejelenti,
és a vámhatóság a mûködési engedélyre történõ rájegyzéssel azt és a (5)
bekezdés szerinti feltételeket tudomásul veszi.
(5) A (4) bekezdés szerinti bejelentéshez írásban meg kell adni a
mozgóboltként üzemelõ közúti gépjármû típusát, forgalmi rendszámát, az
ellátott települések, értékesítési megállóhelyek, alkalmi rendezvények
megnevezését és helyét, azok megközelítésének útvonalát, valamint a
településenként, megállóhelyenként elõre meghatározott nyitvatartási idõt. Az
alkalmi rendezvényeken való árusítás vámhatóság általi jóváhagyásához be kell
mutatni az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyeket is.
(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi
rendszámmal ellátott, közúti gépjármû minõsül, amely
a) tüzelõolaj értékesítés esetén a vevõnek a felhasználás helyszínén
történõ kiszolgálását végzi, továbbá olyan tartállyal van összeszerelve
(tankautó), amely az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, ólomzárral
ellátott mérõmûszeren (átfolyásmérõn), kiszolgálótömlõn és pillanatelzárón
keresztül méri ki a terméket;
b) dohánygyártmány, alkoholtermék, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék
értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt
légtérrel rendelkezõ olyan tehergépjármû (autóbusz), amelyben a terméket
eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések
ellátására, alkalmi rendezvényeken történõ értékesítésre szolgál.
(7) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ a jövedéki termék beszerzésekor a
mûködési engedélyét, illetve annak hiteles másolatát az eladó kérésére köteles
bemutatni.
(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ
a) az elkobzott, a hatóságok által,
b) a vámraktárból, a vámhatóság által,
c) a 29. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az adómentes felhasználó
által
értékesített jövedéki terméket is megvásárolhatja, készletezheti és eladhatja,
az a) és b) pont szerinti esetben feltéve, ha e törvény rendelkezései szerint
az adót megfizette.
(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ köteles a beszerzett, az értékesített
és a készleten lévõ jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlõen
igazolni.
(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ a (11) bekezdésben meghatározott
kereskedelmi mennyiséget elérõ mennyiségû jövedéki terméket nyugtával nem,
hanem csak - az áfa törvény szerinti - olyan számla vagy egyszerûsített számla
kibocsátásával értékesíthet,
a) amely a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának
igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza,
b) amelyen a vevõ a számla átvételét aláírásával és adóazonosító jelének
feltüntetésével, illetve intézményi, nem lakossági felhasználó vevõ esetén
adóazonosító számának feltüntetésével, valamint cégbélyegzõjének lenyomatával
és aláírásával igazolja.
(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségûnek:
a) az ásványolaj terméknek motorbenzinbõl a gépjármû tartályán kívül 40
litert, egyéb benzinbõl 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból 100
litert, tüzelõolajból 3500 litert,
b) a cigaretta 1000 darabot,
c) a szivar 200 darabot,
d) a fogyasztási dohány 1000 grammot,
e) a sör 50 litert,
f) a pezsgõ és a köztes alkoholtermék 20-20 litert,
g) az alkoholtermék 10 litert
meghaladó mennyisége minõsül.
(12) Az alkoholtermék forgalmazására az 50. § (10) bekezdésében elõírt
rendelkezéseket a kiskereskedelmi forgalmazás esetén is alkalmazni kell.
(13) Alkoholterméket az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari
üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség
eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói
csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni.
(14) A cigarettát darabonként tilos értékesíteni. A szivar csak akkor
értékesíthetõ darabonként, ha a szivaron az adójegy szivargyûrûként kerül
felhelyezésre.
(15) Az üzemanyagtöltõ állomás tárolótartályából kizárólag a 36. § a), b)
pontja alatti motorbenzin, és f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított
gáz, illetve a 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifa számú
gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifa számú
tüzelõolaj, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthetõ.
(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ az üzemanyagtöltõ állomás,
kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön
nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, többmûszakos üzemelés esetén
mûszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget,
valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon
belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a
szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérõszerkezet óraállása
szerint, a mûszakjelentés alapján, az induló és a záró óraállás
feltüntetésével kell megállapítani.
Negyedik rész
XVI. Fejezet
Jövedéki ellenõrzés és jogkövetkezmények
Jövedéki ellenõrzés
72. §
(1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának
ellenõrzése érdekében
a) a kereskedõ üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az
üzemanyagtöltõ állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét
ellenõrizheti, az e törvényben elõírt, külön vezetett nyilvántartásokat,
továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét,
adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;
b) ellenõrizheti, hogy a kereskedõ a dohánygyártmányok adójegyén
feltüntetett árnál érvényesít-e magasabb árat;
c) bárkinek a tulajdonában, használatában lévõ bármely olyan helyet,
helyiséget ellenõrizhet, amelyrõl a rendelkezésre álló adatok alapján
feltételezhetõ, hogy ott ásványolajat vagy kereskedelmi mennyiségû egyéb
jövedéki termékeket tartanak, tárolnak.
(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után
az adót nem fizették meg,
a) az illetékes vámhatóság vezetõjének határozata alapján beléphet és
ellenõrzés folytathat az olyan helyiségben, amelyrõl azonosított és
ellenõrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának
körülményei alapján valószínûsíthetõ, hogy ott jövedéki terméket adóraktári
engedély nélkül állítanak elõ, vagy adózatlan jövedéki terméket jogellenesen
raktároznak,
b) az üzemi és raktárhelyiséget belülrõl szemrevételezheti, vizsgálhatja,
megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti
el,
c) megállíthatja a jármûveket, ellenõrizheti a szállítmányokat, a
szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenõrizheti a szállított jövedéki
termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát, a szállítási
okmányon az ellenõrzés tényét rögzíti,
d) a jövedéki termékbõl és a jövedéki termék elõállításához használt
alapanyagokból az adóellenõrzés céljára mintát vehet,
e) vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási mûveletekrõl vezetett
nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt
nyilvántartásokat, elszámolásokat.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépés és
az ott folytatott ellenõrzés két hatósági tanú jelenlétében történik. A
vámhatóság az intézkedésrõl jegyzõkönyvet vesz fel. A jegyzõkönyvben rögzíti
az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk
azonosításához szükséges adatokat.
Jogkövetkezmények
Adóbírság
73. §
(1) Az Art. 72. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki
termékkel kapcsolatos adóhiány 75 %-a.
(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történõ
felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót
jogellenesen visszaigényelték, vagy amelyre jogellenesen adólevonást
érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével
számított adó kétszeresének megfelelõ adóbírságot kell megállapítani.
Mulasztási bírság
74. §
(1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által
elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7), (12) és (14) bekezdésében
összegszerûen vagy összegszerûen is megállapított mulasztási bírsággal
sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege
az ott megállapított összeghatárok ötszöröse, ha a jogsértést jövedéki
termékkel kapcsolatban követték el. Mulasztási bírsággal sújtott más jogsértés
esetében legfeljebb az ott megállapított legmagasabb mértékek alkalmazhatók.
(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben elõírt
kötelezettségének - a 73. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel
nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint,
legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.
Jövedéki bírság
75. §
(1) A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet
folytató egyéni vállalkozó kivételével - amennyiben
a) jövedéki terméket adóraktáron kívül elõállít, illetve
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel,
amelyet nem adóraktárban állítottak elõ, vagy amelyet - import jövedéki termék
esetén - nem vámkezeltek,
a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.
(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni
a) azt a terméket, amelyrõl a birtokosa, szállítója, értékesítõje,
felhasználója számlával, számlát helyettesítõ okmánnyal, termékkísérõ
okmánnyal, egyszerûsített kísérõ okmánnyal vagy vámokmánnyal nem tudja
bizonyítani az ellenkezõjét,
b) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul
megszerzett zárjegyû alkoholterméket, az adójegy nélküli, a hamis, a
hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyû dohánygyártmányt (a
továbbiakban az a) és b) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék).
(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja a jövedéki termék
mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított
adó. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 20 ezer
forint, kereskedelmi mennyiségû jövedéki termék esetében a bírságalap
ötszöröse, de legalább 100 ezer forint.
(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és
más gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvrõl szóló, többször módosított
1959. évi IV. törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdésben
meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap
ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelõ mértékû
jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100
ezer forint, kereskedelmi mennyiségû jövedéki termék esetében 200 ezer forint.
76. §
(1) A zárjegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett
zárjegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a
megtalált zárjegy darabszámával és a 50. § (5) bekezdésében meghatározott
értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegû, de legalább 200 ezer
forint bírsággal büntetendõ.
(2) Az adójegy hamisítása, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy
birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált
adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegû, de legalább 200
ezer forint bírsággal büntetendõ.
(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefrébõl alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206
vámtarifa szám alá tartozó termék jogosulatlan elõállítása, értékesítése,
megvásárlása, birtokolása, valamint a 51. § (3) bekezdésében megjelölt
borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása
esetén literenként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot
kell kiszabni.
(4) A desztilláló berendezés jogosulatlan elõállítása vagy birtokolása 100
ezer forintig terjedõ jövedéki bírsággal büntetendõ.
(5) A szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem
a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra
történõ átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása
kilogrammonként ezer forint jövedéki bírsággal büntetendõ.
(6) Dohánygyártmány elõállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan
elõállítása, birtokolása, értékesítése 100 ezer forintig terjedõ jövedéki
bírsággal büntetendõ.
77. §
(1) Az a kereskedõ, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az
adót kétséget kizáróan megfizették, de a 69-71. §-ban elõírt egyéb
rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 50 ezer forint,
legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethetõ.
(2) Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedõ
kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki
engedéllyel, a kivetendõ jövedéki bírság alapja a kereskedõ termékköre
szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben elõírt jövedéki biztosíték
összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedõ a jövedéki
bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság
mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése idõpontjában érvényes
jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500
ezer forint.
Intézkedések
78. §
A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval
szemben, amennyiben az adójegyre vagy a zárjegyre vonatkozó, e törvényben
meghatározott szabályokat megsérti, az Art. 74/B. §-ában meghatározott
intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az elsõ jogsértés alkalmával
30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni.
79. §
(1) Adóraktár mûködtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthetõ, ha az adóraktár
engedélyese az adóraktár mûködtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy
a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 százalékát
meghaladó összegû adót érint. Ezzel egyidejûleg a jövedéki biztosíték
összegét 50 százalékkal fel kell emelni, és az adóraktár engedélyesét a
jövedéki biztosíték mérséklésének lehetõségébõl két évre ki kell zárni.
(2) A jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegû adó - különösen a
tevékenység körülményeinek megváltoztatásával történõ - eltitkolása esetén az
adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.
Lefoglalás, elkobzás
80. §
(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a
büntetõ eljárásban le nem foglalt
a) adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet,
c) jogosulatlanul elõállított cukorcefrét és abból elõállított terméket,
d) jogosulatlanul elõállított vagy birtokolt desztilláló berendezést,
dohánygyártmány elõállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-
c) pontban említett tárgy elõállítására használt eszközt.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalásnak van helye, ha hatóság
vagy bíróság a büntetõ eljárásban lefoglalt adózás alól elvont terméknek a
visszaadását rendeli el, de az e § rendelkezései szerint - egyéb okból -
elkobzás alá esik.
(3) Nincs helye a lefoglalásnak, ha az adózás alól elvont jövedéki terméket
kereskedõnél találták meg, és az nem a 75. § (2) bekezdés b) pontja szerinti
termék.
(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a
jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a
jövedéki bírságot megállapító határozatban kell rendelkezni.
(5) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban
jövedéki bírságot nem állapítanak meg. A lefoglalás megszüntetésérõl a
jövedéki ügyben hozott határozatban kell rendelkezni.
(6) Az elkobzott termékek közül
a) az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó
terméket - ideértve a cukorcefrét és az abból elõállított terméket is - meg
kell semmisíteni;
b) az a) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék esetén a vámhatóság
intézkedik azoknak az állam javára történõ értékesítésérõl, illetve
eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni.
81. §
(1) Az e fejezet különbözõ §-aiban meghatározott jogkövetkezmények együttesen
is megállapíthatók. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének
kötelezettségét, továbbá a vámtörvény és az Art. rendelkezései szerint
megállapítható pótlékokat.
(2) Az e fejezet alapján megállapított bírságot annak a hatóságnak a
számlájára kell megfizetni, amely a bírság kivetésérõl szóló határozatot
hozza.
Ötödik rész
Záró, hatálybaléptetõ és átmeneti rendelkezések
XVII. fejezet
Záró rendelkezés
82. §
E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai
között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt,
Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I.
törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival
összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 92/12./EGK irányelve a fogyasztási adó köteles termékekrõl,
valamint az ezek tárolásáról és figyelemmel követésérõl szóló általános
rendelkezésekrõl;
b) a Tanács 92/79./EGK irányelve a cigaretták adóinak egységesítésérõl;
c) a Tanács 92/80./EGK irányelve a cigarettán kívüli dohánygyártmányok
adóinak egységesítésérõl;
d) a Tanács 92/83./EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok
fogyasztási adó szerkezetének összehangolásáról;
e) a Tanács 92/81./EGK irányelve az ásványolajokra vonatkozó
adókonstrukciók összehangolásáról.
Hatályba léptetõ rendelkezések
83. §
(1) Ez a törvény - a (3) és (4) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1998. január
1-jén lép hatályba. Az adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit elõször
azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 1997.
december 31-ét követõen keletkezik. A jövedéki termékek 1998. január 1-je
elõtti belföldi értékesítése és importja esetén a fogyasztási adóról és
fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Fat.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni
továbbá az 1998. január 1-je elõtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság
esetén is.
(2) A törvény 19. §-a - az (1) bekezdés f) pontja kivételével -, 20-23. §-a,
26. §-ának (2)-(10) bekezdése, 27. §-a a kihirdetés napján lép hatályba.
(3) A törvény 19. §-a (1) bekezdésének f) pontja 1999. január 1-jén lép
hatályba.
(4) A törvény 62. §-a, 63. §-ának (1) bekezdése, valamint 66. §-a 1998.
szeptember 1-jén lép hatályba.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési
szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.), azonban a
folyamatban lévõ, Jszt. szerinti jövedéki ügyek elbírálására rendelkezéseit
alkalmazni kell, feltéve, ha e törvény ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezése
nem eredményez az ügyfélre nézve kedvezõbb elbírálást;
b) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi
CXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének b) pontja.
(6) Ahol jogszabály olyan termékkel összefüggésben, amely e törvény hatálya
alá tartozik, fogyasztási adót említ, a továbbiakban jövedéki adót kell
érteni.
Átmeneti rendelkezések
Engedélyezés
84. §
(1) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján a Jszt. szerinti
termelési tevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, e
tevékenységét adóraktári engedély nélkül az adóraktári engedélykérelme
elutasításáról hozott határozat jogerõre emelkedéséig, de legfeljebb 1998
június 30-áig folytathatja, feltéve, ha
a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-éig
benyújtja,
b) e törvény hatálybalépését megelõzõen a vámhatósághoz bejelentést tesz
a Jszt. szerinti jövedéki engedélyében feltüntetett telephelye adóraktárként
való mûködtetésének szándékáról,
c) a Jszt. szerinti jövedéki biztosítékot 1997. december 31-ét követõen
is - az adóraktári engedély megszerzéséig - nyújtja.
(2) Azt a személyt,
a) aki e törvény kihirdetésének idõpontjában, a Fat. és a Jszt. szerint a
jövedéki termék adózatlan beszerzésére, illetve importálására jogosító
érvényes engedéllyel rendelkezik, és annak érvényessége 1997. december 31-ét
követõen jár le, az engedély érvényességi idején belül,
b) aki a keretengedély iránti kérelmét 1997. december 31-éig e törvény
rendelkezései szerint benyújtotta, és kérelmének átvételét a vámhatóság
igazolta, a kérelem és a vámhatósági igazolás bemutatása alapján legfeljebb
1998. február 28-áig
az e törvény szerinti adómentes felhasználónak kell tekinteni.
(3) Az a személy, aki e törvény hatálybalépésének napján a Jszt. szerint
nagykereskedelmi, export- és importtevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel
rendelkezik, és megfelel az e törvényben a jövedéki engedély megadásához
meghatározott feltételeknek, tevékenységét jövedéki engedély nélkül 1998.
február 28-áig tovább folytathatja, amennyiben engedélykérelmét 1997. december
31-éig benyújtotta, és a Jszt. szerinti jövedéki biztosítéknyújtási
kötelezettségét továbbra is teljesíti. A vámhatóság ezen engedélykérelmeket -
e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott - egyszerûsített eljárás
keretében bírálja el, és adja ki az új jövedéki engedélyeket.
(4) A vámhatóság az (1) bekezdésben megjelölt személyek adóraktári
engedélykérelmét legkésõbb a benyújtást követõ 6 hónapon belül, a (2) és (3)
bekezdésben megjelölt engedélykérelmeket 1998. február 28-áig köteles
elbírálni, az engedélyt kiadni vagy a kérelmet elutasítani.
(5) A 7. § 18. és 19. pontjában, valamint a 68. § (11) bekezdésében említett
idõszakok számításánál figyelembe kell venni a törvény hatályba lépése elõtt
a Jszt. szerinti jövedéki engedély alapján végzett tevékenységet, a Fat. és a
Jszt. szerint adott mentesítéssel végzett beszerzést, illetve a Jszt. alapján
kirótt jövedéki bírságot is.
Adófizetési kötelezettség
85. §
(1) A Jszt. szerinti termelõ jövedéki alany az általa elõállított, de 1997.
december 31-éig nem értékesített jövedéki termékrõl telephelyenként és
összesítve készletbevallást ad a Jszt. szerint jövedéki ellenõrzésre jogosult
vámhivatalnak, megállapítja az 1998. január 1-jei fordulónappal
leltározással alátámasztott készlet tényleges mennyiségét (telephelyenként és
összesítve). A készletbevallást olyan mennyiségi egységben kell megadni,
amely az e törvényben foglalt rendelkezés alapján az adó alapjául szolgál.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki alany, amennyiben 1997. december 31-éig
adóraktári engedélyt kért és/vagy kapott, vagy kérelmét jogerõs határozatban
még nem bírálták el, adóraktárának 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe
beállítja a jövedéki termék (1) bekezdés szerinti tényleges készletét, amely
az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minõsül.
(3) A Jszt. szerinti termelõ jövedéki alany 1998. január 1-jei fordulónappal
leltározással alátámasztott jövedéki termék készletének tényleges mennyiségét
az adókötelezettség szempontjából 1997. december hóban értékesítettnek kell
tekinteni, amennyiben 1997. december 31-éig nem nyújtott be adóraktári
engedélyt, vagy adóraktári engedélykérelmét jogerõs határozatban
elutasították.
(4) A 84. § (2) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználó az 1997. december
31-éig fel nem használt adómentes jövedéki termékrõl az (1) bekezdésben
foglalt rendelkezések szerint készletbevallást ad. A jövedéki termék 1998.
január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készletének tényleges
mennyiségét 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja, amely az
adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minõsül.
Dohánygyártmányok
86. §
(1) Az 1998. január 1-je és augusztus 31-e közötti idõszakban (a
továbbiakban: átmeneti idõszak) az adó mértéke
a) a cigaretta ezer darabjára 1725 forint és a százalékos adóalap 75
százaléka,
b) a szivar, a szivarka, a fogyasztási dohány százalékos
adóalapjának 55 százaléka.
(2) Az átmeneti idõszakban a százalékos adó alapja az adófizetési
kötelezettséget keletkeztetõ eseménnyel érintett dohánygyártmány
a) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó forgalmi értéke, ha az
adóraktárból a kiszállítás a saját kiskereskedelmi hálózatba, üzlethelyiségbe
történik,
b) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó eladási ára, az a)
pontban megjelölttõl eltérõ esetben.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a dohánygyártmányok forgalmi értéke alatt a
terméknek az az ára értendõ, amelyet a felek hitelt érdemlõen igazoltan a
fennálló piaci körülményeknek és helyzetüknek megfelelõen állapítottak meg,
illetve amely független felek között - normális piaci körülményeket
feltételezve - általában elérhetõ lenne.
(4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti eladási ár helyett a dohánygyártmány
adó- és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség
keletkezésének idõpontjában fennálló, a (3) bekezdés szerint meghatározott
forgalmi értéke az adó alapja akkor is, ha
a) az eladási ár a dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó
nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában fennálló
forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és
b) a dohánygyártmány kiszállítása az áfa törvény 22. §-ának (6)
bekezdésének b) pontjában meghatározott kör részére történik.
(5) Az átmeneti idõszakban a dohánygyártmányok
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló
nem adóraktárba szállítja be a termékét
kizárólag zárjegy felhelyezésével történhet.
(6) A (5) bekezdésben említett zárjegy a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói
csomagolására felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék
adóraktárban került elõállításra és onnan kiszállításra, illetve, hogy a
termék importból származik és a belföldi forgalom számára való vámkezelése
megtörtént.
(7) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó
fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt
kell érteni.
(8) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elõ és bocsátja - elszámolási
kötelezettség mellett - az adóraktár engedélyese, az importáló rendelkezésére.
Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez az elõállítási
költségének megfizetése ellenében juthat hozzá. A zárjegy darabonként 70 Ft
értéket képvisel, amelyet a külön szabályozott elszámolás alapján kimutatott
zárjegyhiány után kell megfizetni.
(9) Az 1998. augusztus 31-én a dohánygyártmány-adóraktárban készleten lévõ,
zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után az adó mértéke azonos az (1)
bekezdés szerinti mértékkel.
(10) A zárjeggyel ellátott, (9) bekezdés szerinti dohánygyártmányok a
dohánygyártmány-adóraktárból legkésõbb 1998. szeptember 30-áig szállíthatók
ki.
(11) A zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok kiskereskedelmi eladási árára e
törvényben elõírt rendelkezések nem vonatkoznak.
(12) Az adójegyet a vámhatóság 1998. június 1-jétõl kezdõdõen köteles azon
személy rendelkezésére bocsátani, aki arra a 63. § (3) bekezdésben foglaltak
alapján jogosult.
(13) A 63. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéstõl eltérõen
a) az 1998. július hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési
kötelezettség 30 százalékát 1998. szeptember 28-áig, 70 százalékát 1998.
október 28-áig,
b) az 1998. augusztus hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési
kötelezettség 15 százalékát 1998. szeptember 28-áig, 25 százalékát 1998.
október 28-áig, 60 százalékát 1998. november 28-áig kell teljesíteni.
(14) A cigaretta árusítása 2001. december 31-éig automatából is
megengedett.
(15) Az adójegy 1998. december 31-éig a 64. § (3) bekezdésében megjelölt
adatokon kívül "A dohányzás káros az egészségre!" feliratot is tartalmazza.
Adóelõleg fizetés
87. §
(1) 1998. évben az adóelõleg fizetési kötelezettségnél a 32. § (12)
bekezdésének azon rendelkezését kell alkalmazni, amely olyan adóraktárra
vonatkozik, amely a tárgyévet megelõzõ évben nem fizetett adót.
(2) Adóelõleget a dohánygyártmányok esetében csak az 1998. augusztus 31-éig
zárjeggyel értékesített, illetve - 1998. augusztus 31-ét követõen - zárjeggyel
kitárolt termékek utáni adóra kell fizetni.
Felhatalmazás
88. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg
a) a mezõgazdasági termékek elõállításához a külterületi szántó, kert,
gyümölcsös, gyep, halastó és erdõmûvelési ágakban a mezõgazdasági felhasználó
részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves
átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója központi költségvetést
megilletõ hányada 85 százalékának, 37,70 Ft/liternek a visszatérítését, a
visszatérítés feltételeit és szabályait,
1. a szántó mûvelési ágban 90 liter/ha/év,
2. a kert, gyümölcsös, szõlõ mûvelési ágban 200 liter/ha/év,
3. a gyep mûvelési ágban 12 liter/ha/év,
4. a halastó 55 liter/ha/év,
5. az erdõmûveléshez 90 liter/ha/év,
6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év
mértékig terjedõen,
b) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az
ezekkel egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára a
jövedéki termékekre adható adóvisszatérítés mértékét, módját és részletes
szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg
a) az adóraktári engedély, a keretengedély és a jövedéki engedély iránti
kérelemre, az engedély kiadására, visszavonására, a jövedéki biztosíték
teljesítésére, módosítására, a jövedéki biztosíték felhasználására vonatkozó
részletes szabályokat,
b) az elõállított, raktározott jövedéki termékek pontos számbavételéhez,
hatósági felügyelet ellátásához szükséges, az adóraktár kialakítására,
berendezésére vonatkozó elõírásokat, a hatósági felügyelet ellátásának
esetleges különleges módját és feltételeit,
c) az adóraktár által vezetendõ nyilvántartásokra, adófizetési
kötelezettségének elszámolására, a termékkísérõ okmányra és az egyszerûsített
kísérõ okmányra, a figyelembe vehetõ veszteségnormákra vonatkozó részletes
szabályokat,
d) a jövedéki termék adómentes felhasználásának, elszámolásának részletes
szabályait,
e) a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes
szabályait,
f) az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó
részletes szabályokat,
g) a denaturált alkohol elõállításához felhasználható denaturálószer
alkalmazására és az alkohol denaturálási eljárására vonatkozó szabályokat,
valamint a desztilláló készülék elõállítására, birtokban tartására vonatkozó
szabályokat,
h) a bérfõzött pálinka bérfõzetõ részére történõ kiadásának és a
bérfõzetõ általi továbbértékesítésének szabályait,
i) a jövedéki termékek lefoglalásának, elkobzásának, felhasználásának
illetve megsemmisítésének részletes szabályait,
j) a terítõjáratok mûködési és adminisztrációs rendjét.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy
közös rendeletben határozza meg
a) az üzemanyag petróleum adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és
elszámolásának külön szabályait,
b) a 70. § (11) bekezdésében meghatározott szervezet jövedéki
nyilvántartásának és vevõnyilvántartásának vezetésére vonatkozó elõírásokat.
XVIII. fejezet
Módosuló jogszabályok
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény módosítása
89. §
(1) Ahol a vámtörvény "a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a
bérfõzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény" vagy a "jövedéki
törvény" hivatkozást használja, ott 1998. január 1-jétõl e törvényt kell
érteni.
(2) A vámtörvény 1. §-ának 21. pontja a) alpontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[1. § E törvény alkalmazásában]
[21. vámteher:]
"a) a vám, a termékimportot terhelõ általános forgalmi adó, fogyasztási adó és
jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek,
díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelezõ befizetések, ha azokat a
vámigazgatási eljárás során kell kivetni;"
(3) A vámtörvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében]
"e) a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba
való betárolás céljából importált jövedéki termékre,"
[a vámáru/szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.]
(4) A vámtörvény 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) a vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha a vámárut/árut
külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, a belföldi forgalom számára
vámkezelték és - amennyiben e törvény eltérõen nem rendelkezik - az esedékessé
váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették,
közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak
felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, a jövedéki törvény szerinti
adómentes felhasználó üzemébe, raktárába vagy adóraktárba betárolták és a
betárolást a termékkísérõ okmányon visszaigazolták, illetve amennyiben a 29.
§-ban elõirányzott felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem
megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból szállított
adózatlan jövedéki terméket az adóraktárba visszaszállítják és készletre
veszik."
(5) A vámtörvény 128. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A vámteher kiszabásakor a jövedéki adóból és az általános forgalmi adóból
le kell vonni az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól
átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott
adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülõ jövedéki adót és általános
forgalmi adót, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy
ideiglenes kivitelét igazolja a jövedéki törvény szerint az adójegy
megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történõ
vámkezeléskor még nem járt le."
(6) A vámtörvény 131. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"131. § (1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési
kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított
három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így
megállapított fizetési kötelezettség - a (3), (4) és a (6) bekezdésben
foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes."
(7) A vámtörvény 131. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az adóraktárba való beraktározás, illetõleg az adómentes felhasználás
céljából importált jövedéki termék belföldi forgalom számára való
vámkezelésekor kiszabott jövedéki adó felfüggesztésére és esedékességére a
jövedéki törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény
módosítása
90. §
Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény
29. §-ának (2) bekezdése f) pontjának jelölése g) pontra változik és a
bekezdés kiegészül a következõ g) ponttal:
[(2) Az Alap egyéb bevételeit képezik:]
"g) az üzemanyagok után befizetett jövedéki adónak az Alapot
környezetvédelmi termékdíj címen megilletõ 3,00 százaléka."
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek
környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi
LVI. törvény módosítása
91. §
(1) A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi
termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 2. §-ának
(1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"2. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott termékdíjköteles termékek
után - beleértve a más termékekkel együtt vagy más termékek részeként
forgalombahozott terméket is -, a 3. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel
a) a belföldi elõállítású termékdíjköteles termék elsõ belföldi
forgalombahozója, valamint
b) a termékdíjköteles termék importálója (a továbbiakban: a) és b) pont
együtt: kötelezett)
környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) köteles fizetni."
(2) A Ktv. 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[(3) E törvény alkalmazásában termékdíj köteles termék:]
"a) üzemanyag és egyéb kõolajtermék (közvetlenül szennyezõ termék),"
(3) A Ktv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az üzemanyag termékdíjat a jövedéki adó fizetésére kötelezett, a jövedéki
adó részeként, a jövedéki adóban fizeti meg."
(4) A Ktv. 16. §-át megelõzõ cím és 16. §-a helyébe a következõ rendelkezés
lép:
" Egyéb kõolajtermékek környezetvédelmi termékdíja
16. § Termékdíjat kell fizetni az 5. számú melléklet szerinti egyéb
kõolajtermékek után (a továbbiakban: Kkt.)."
(5) A Ktv. 17. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"17. § (1) A Kkt. termékdíj alapja az egyéb kõolajtermék tömege.
(2) A Kkt. termékdíj tételeit az 5. számú melléklet tartalmazza."
(6) A Ktv. 5. számú melléklete helyébe e törvény Melléklete lép.
Az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosítása
92. §
(1) Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény (továbbiakban: Utv.) 2. §-ának
a), c), e) és i) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
"2. § Az Útalap forrásai:
a) az üzemanyagok utáni jövedéki adónak az Útalapot útalaphozzájárulás
címén megilletõ hányada;
c) a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban:
Kkt.) 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett közútkezelõ közhasznú
társaság (a továbbiakban: közútkezelõ szerv) részére Kkt. 15. §-a és 37. §-a
alapján befizetett díj, pótdíj és bírság összege;
e) a közútkezelõ szerv vagyonkezelésében lévõ kizárólagos állami
tulajdonú országos közutak határain belüli területek, illetve az országos
közúthálózathoz kapcsolódó késõbb feleslegessé váló többletterülete, az építés
idõtartama alatt használt felvonulási területek, vagy a földmûvek építéséhez,
az útépítési anyagok elõállításához használt területek és anyagnyerõ helyek,
továbbá a nyomvonal-módosítások, közútkorszerûsítések és építések nyomán
feleslegessé váló területek és felhagyott közútszakaszok értékesítésébõl,
hasznosításából származó pénzösszeg."
(2) Az Utv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"3. § (1) Az Útalap 2. § a) pontjában megjelölt forrását 1998. elsõ félévében
az üzemanyagok után befizetett jövedéki adó 26,32 százaléka, az ezt követõ
félévekben a belföldön, a tárgyfélévet megelõzõ félévben értékesített
üzemanyagok fajtánkénti mennyiségével súlyozott átlagos fogyasztói
árváltozásának mértékével korrigált hányada képezi. Az így számított összeget
a vámhatóság köteles az Útalap kezelõje által a tárca hivatalos lapjában
közzétett Útalap számla javára befizetni."
(3) Az Utv. 3. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (4)-
(8) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésre változik:
"(2) A 3. § (1) bekezdésében meghatározott korrekciónak, valamint a
folyósítás rendjének részletes szabályait a pénzügyminiszter a közlekedési,
hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, rendelettel határozza meg."
(4) Az Utv. 4. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
[4. § (1) Az Útalap pénzeszközei az állami tulajdonban lévõ országos közutak -
ideértve azok mûtárgyait (hidak, stb.) és tartozékaik -]
"d) a közútkezelõ szervek mûködési és beruházási költségeinek fedezetére,
továbbá a közútkezelõ közhasznú társaságok veszteségeinek fedezeteként
eszközölt pótbefizetésekre és törzstõke-emelésének részeként elhatározott
pénzbetét-befizetésekre;
g) a központi költségvetés részére a jövedéki adó visszatérítés
megtérítésére"
[használhatók fel.]
(5) Az Utv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az Útalap-források értékállóságának megõrzése érdekében biztosítani kell,
hogy az Útalap felvett hitelek nélkül számított (saját) forrásai - figyelembe
véve a 3. § (1) bekezdése alapján meghatározott útalap-hozzájárulási mértéket
is - összességükben legalább az üzemanyag utáni jövedéki adó központi
költségvetést megilletõ hányadának növekedésével azonos ütemben növekedjenek."
(6) Az Utv. 4. §-ának (3) bekezdése 1998. január 1-jével hatályát veszti.
Melléklet az 1997. évi .... számú törvényhez
"5. számú melléklet
az 1995. évi LVI. számú törvényhez
A termékdíj tételek
Az egyéb kõolajtermékek termékdíj tételei
Termékdíj köteles termék Ft/kg
Kenõolaj 40
Nem szabványos fûtõolaj 50
Szabványos, de 3 %-nál magasabb
kéntartalmú fûtõolaj 2
"
60
INDOKOLÁS
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának
különös szabályairól szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat olyan új adórendszer bevezetését jelenti, amely hatékony módon
biztosítja az állam adóbevételét, mozgósítja tartalékait, visszaszorítja az
adóelkerülés lehetõségeit, garanciális szabályai révén megteremti az
adóbefolyás biztonságosabb feltételeit. Célja, hogy a gazdasági élet
tisztességes szereplõit ne érje hátrány, szoruljon vissza a jövedéki termékek
illegális (fekete) piaca. Törekszik arra, hogy a szabályozás egyszerû és
világos legyen szerkezetében és kifejezésmódjában egyaránt, megkönnyítve
ezáltal az önkéntes jogkövetést, a jogalkalmazást.
A Javaslat széles körû szakmai egyeztetés során alakult ki, kidolgozásában
részt vettek a szakmai szövetségek és a pénzügyminiszter tanácsadó testülete,
a Jövedéki Tanács is. Folyamatos konzultációval segítette a törvény
elõkészítését több nemzetközi könyvvizsgáló és adótanácsadó cég, valamint az
Európai Közösség kijelölt szakértõje.
A jövedéki adónem bevezetése nem kizárólag terminológiai kérdés, hanem
tartalmilag is megújítja a költségvetési bevételek szempontjából kiemelt,
meghatározó termékek egy alapjogszabályon belüli komplex kezelését. A
Javaslat szerint ugyanis nemcsak az adó keletkezésével, beszedésével
kapcsolatos anyagi-jogi szabályok, hanem a jelenleg még a jövedéki törvény
által szabályozott jövedéki eljárási szabályok (engedélyeztetés,
biztosítékrendszer, forgalmazás, ellenõrzés, szankcionálás, stb.) is az új
törvény részévé válnak. A kereskedõkre vonatkozó rendelkezések - bizonyos
egyszerûsítésekkel - integrálódnak az új törvénybe.
A jövedéki adó bevezetésével összefüggésben más törvények módosítására is
szükség van. A Javaslat azokat a módosuló jogszabályokat tartalmazza, amelyek
kifejezetten a jövedéki adó bevezetése miatt változnak (a vámjogról, a
vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, az egyes
elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény, a
környezetvédelmi termékdíjakról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi
termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény, az útalapról szóló 1992. évi XXX.
törvény módosítása). Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV.
törvény, a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi
LXXVIII. törvény, valamint az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény
önálló törvénymódosításként is napirenden szerepel, ezért azok a módosítások,
amelyek a jövedéki adó törvény bevezetése kapcsán válnak szükségessé, az
önálló törvénymódosítási javaslatban szerepelnek, s a késõbbiekben kerülnek
elõterjesztésre.
A szabályozás új, koncepcionális vonása, hogy a jövedéki ágak a törvényen
belül határozottan elkülönülnek. A törvényjavaslat anyagi-jogi szabályai
teoretikusan tagozódnak általános és különös részre. Az általános rész
tartalmaz minden olyan szabályt, amelyek egységesen vonatkoznak minden
jövedéki termékre, ugyanakkor a különös részben kapnak helyet az egyes
jövedéki ágakra, valamint a kereskedelemre vonatkozó specifikus szabályok,
külön-külön fejezetet alkotva.
Ezt a tagozódást indokolják az egyes szakmák eltérõ sajátosságai és a
jogtechnikai szempontok is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a
törvény így egységesebb, áttekinthetõbb, kezelése könnyebb. Egyes új
jogintézmények esetleges eltérõ idõpontban történõ hatályba léptetése így
egyszerûbbé válhat, nem beszélve a késõbb szükségessé váló esetleges
módosításokról, amikor is az egyes jövedéki ágakra vonatkozó szabályok a másik
"sérelme" nélkül változhatnak.
A Javaslatban szereplõ megoldás nem áll ellentétben a közösségi ajánlásokkal
és az egyes országok gyakorlatával sem. Vannak tagállamok, ahol a jövedéki
termékekre külön törvényeket alkalmaznak (pl. Németország, Ausztria), van ahol
a javaslathoz hasonló törvényi szerkezetben történik a szabályozás (pl.
Hollandia). A törvényjavaslat sajátos - de hazai körülmények között célszerû -
megoldása, hogy a jövedéki termékek forgalmazásával, annak ellenõrzésével,
szankcionálásával, stb. kapcsolatos szabályok, rendelkezések is e törvény
keretében kapnak helyet.
Az Európai Közösség ajánlásainak megfelelõen a jövedéki adó érvényesülési
köre a három "klasszikus" - a fogyasztási adóbevétel több, mint 94 %-át kitevõ
-termékcsoportra, a dohánygyártmányokra, az alkoholtartalmú termékekre és az
ásványolaj termékekre szûkül. Egyéb termékekre továbbra is fennmarad - ún.
nemzeti fogyasztási adóként - a jelenlegi fogyasztási adó.
A jövedéki visszaélések legfrekventáltabb területét az ásványolaj termékek
képezik. A Javaslat a jelenleg is adóztatott termékkörön kívül az egyéb
ásványolaj termékeket is megadóztatja abban az esetben, ha azokat
üzemanyagként vagy tüzelõolajként kínálják eladásra, így értékesítik vagy
használják fel. Az üzemanyag-manipulációk kezelését illetõen abból indul ki,
hogy részben más jogszabályok kiegészítõ rendelkezései, részben külön
jogszabályi rendezést nem igénylõ intézkedések "kezelni tudják" azokat. (Ennek
érdekében már folyamatban van például az ásványolaj termékenként szakosított
- megfelelõ mûszaki-technikai háttérbázissal rendelkezõ - vámhivatalok
kijelölése, kialakítása az import vámkezelésekre, vagy például az extrakönnyû
fûtõolaj szabványának megváltoztatása a manipulációs felhasználás
megakadályozására.)
Ehhez szorosan kapcsolódik a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a
kenõolajok környezetvédelmi termékdíjkötelessé válnak. A termékdíjra javasolt
40 Ft/l mérték érvényesítése esetében a kenõolajok üzemanyag elõállításához
való felhasználása visszaszorítható. A jövedéki adóval történõ terhelés
helyett a termékdíj bevezetését javasoló megoldás költség- és infláció növelõ
hatása részben vagy teljesen ellentételezhetõ azzal, ha az intézkedéshez
kapcsolódóan - az abból származó bevételekbõl megfinanszírozva - kialakításra
és bevezetésre kerül a fáradtolaj visszagyûjtésének rendszere és a termékdíj
megtérítése a visszagyûjtött fáradtolaj után. Szemben az olyan megoldással,
amelyben a kenõolajokra jövedéki adó biztosítaná az olajmanipuláció kivédését,
a javasolt megoldás nem vált ki inflációs hatást, illetve azt jelentõsen
mérsékli, továbbá nem szélesíti az adómentes felhasználók körét, s ezáltal nem
fokozza az egyébként is szûkös kapacitású vámhatóság leterheltségét, és -
ugyancsak nem elhanyagolható szempontként - szolgálja egyúttal a
környezetvédelem céljait is. A Javaslat összhangban van az Európai Közösségben
alkalmazott szabályozással is.
Az üzemanyagok esetében célszerû lépésként tartalmazza a Javaslat a
fogyasztási adórendszer reformértékû megújítása, az adóbeszedés hatékonyabb,
szigorúbb rendszerének bevezetése keretében a ma még több jogcímen létezõ
elvonások (útalap-hozzájárulás, környezetvédelmi termékdíj) egy jogcímen,
jövedéki adóként történõ realizálását. Az egy jogcímen való teljesítés nemcsak
az államháztartás, hanem az adófizetõk számára is kedvezõbb, egyszerûbb
megoldás. Már a fogyasztási adó törvény elmúlt évi módosítása kapcsán is
megfogalmazódott a parlamenti viták során ilyen javaslat.
Az elvonásoknak a realizálható bevételekre kedvezõ hatással járó egységesítése
ugyanakkor nem érinti az Alapok saját, önálló forrásképzését, mivel arra a
Javaslatban szereplõ törvénymódosítások (az útalap-hozzájárulásról, a
környezetvédelmi termékdíjról és az egyes elkülönített állami pénzalapokról
szóló törvények módosítása) adnak garanciális szabályokat.
A Javaslat az 1998. évi költségvetési tervezési munkák során körvonalazódó
bevételi igényhez igazodva, a fix összegû adók átlagosan 10,5 %-os emelésével
számol, 1998. január 1-jei hatálybalépéssel.
A Javaslat szerint az üzemanyagok jövedéki adójának a központi költségvetést
illetõ hányada (a jelenlegi fogyasztási adónak megfelelõ adótétel) 10,8 %-kal
emelkedik. Összességében a jövedéki adó e termékkörben a környezetvédelmi
termékdíj és az útalap-hozzájárulás beintegrálása következtében ennél magasabb
mértékû emelkedést mutat a jelenlegi fogyasztási adóhoz képest. Az útalap-
hozzájárulás 1998. évi mértékére a Javaslat az autópálya építés
finanszírozásáról hozott kormányhatározatot veszi alapul, s azzal számol, hogy
az Útalapba visszajuttatott összeget félévenként korrigálja az üzemanyagok
fogyasztói árindexe. 1998. évben az üzemanyagok jövedéki adójában átlagosan 21
Ft/l útalap-hozzájárulást és 2,22 Ft/l környezetvédelmi termékdíjat vesz
figyelembe.
Az üzemanyagok illegális piacán szerepet játszó nem szabványos termékeknél a
jövedéki adó az elõbbieken felül 20 Ft/l-rel nõ. Az így kialakuló adóterhelés
e termékek kiszorítását eredményezheti, és ezzel garantálható, hogy csak a
hatályos jogszabályoknak megfelelõ szennyezõanyagtartalmú termék kerüljön
forgalomba.
A sör esetében a valorizáció az átlagos szint alatti, 6-7 %-os mértékû. A
Javaslat a sör piaci helyzetét veszi figyelembe, a borral szembeni
versenyhátrányának csökkentését célozza. Azzal számol, hogy az így az -
átlagos emeléshez képest - elmaradó költségvetési bevételt a forgalom
növekedésébõl származó többlet ellensúlyozza.
Az alkoholtermékek esetében a gyümölcspálinkákra, borpárlatra alkalmazott
kedvezményes adótétel és az általános adótétel közötti rés - a
jogharmonizációs követelmény szem elõtt tartásával - tovább szûkül. Az
adóemelés a "kedvezményezett" kategóriában az átlag feletti, 12,8 %-os.
A cigaretta adótétele átlagos mértékben (10,5 %-kal) emelkedik. Az adójegy
bevezetésével egyidejûen a cigaretta kételemû - százalékos és tételes -
adójánál a Javaslat a százalékos adóelem súlyának csökkentését, a tételes adó
növelését tartalmazza.
A Javaslat szerint a szesztartalmú italok és a dohányáruk körében az
adótételek emelése a fogyasztói árszínvonalat - az áfa-hatást is figyelembe
véve - valamivel több, mint 0,2 %-kal emeli. Az áremelõ hatás az érintett
termékek esetében legfeljebb 7-8 %-ra tehetõ. Az üzemanyagoknál a központi
költségvetést megilletõ tisztajövedelem (a jelenlegi fogyasztási adó) fajlagos
mértékének az emelése önmagában - közvetlen hatásában - a fogyasztói
árszínvonalat közel 0,3 %-kal emeli.
Az üzemanyagok Útalapot megilletõ tisztajövedelem hányadának, valamint a
Környezetvédelmi Alapot megilletõ jövedelemhányadának hatásait is figyelembe
véve a fogyasztói árszínvonalemelkedés összességében mintegy 0,8 %-ra tehetõ.
Az üzemanyagok fogyasztói ára ezen intézkedések együttes hatására (a jövedéki
adó emelése miatt) 1998. január 1-jén átlagban mintegy 10 %-kal nõ, az évközi
ármozgásokkal együtt pedig - mérsékelt világpiaci áremelkedést feltételezve -
éves szinten 15,1-15,4 %-os üzemanyag áremelkedésre lehet számítani.
A Javaslat alapeleme az adóraktár intézménye. Az Európai Közösségben a
jövedéki termékeknek a tagállamok közötti szabad áramlása és az elfogadott
adóztatási elv érvényre juttatása az adóraktári rendszeren keresztül valósul
meg. A Közösség harmonizált jövedéki adórendszerébe való beintegrálódásunknak
alapvetõ feltétele, hogy a csatlakozáskor már mûködjön az az adóraktári
rendszer, amelyre ráépülhetnek a tagállamok közötti termékmozgást biztosító, a
közösségi irányelvben rögzített szabályok.
A jogharmonizációs követelmények mellett elsõdleges szempont az is, hogy a
jövedéki termékek elõállítása a jelenleginél zártabb rendszerben, szigorúbb
feltételek érvényesítésével történjen, vagyis az adóbeszedés biztonsága az új
szabályozás révén egyúttal növekedjen. E szempont alapján az adóraktári
rendszer jellemzõen csak a gyártóüzemeket fedi le.
Az adóraktári engedély egyik alapvetõ feltétele a jövedéki biztosíték, amely
az adóraktárban elõállított, az adó megfizetése nélkül tárolt termék
adótartalmához igazodik, szakmánként eltérõ nagyságrendben meghatározott
minimum és maximum határok között. A Javaslat bevezeti a jó adós
fogalmát, akinél - legalább hároméves tevékenység esetén - a jövedéki
biztosíték fele összegre csökkenthetõ.
Az adóraktár olyan fizikai hely, ahol a belföldön elõállított, vagy importált
jövedéki termék adófelfüggesztés mellett tartózkodhat. Az adófelfüggesztés a
termék szabadforgalomba bocsátása (tehát nem másik adóraktárba, adómentes
felhasználóhoz vagy exportra történõ kiszállítása) esetén szûnik meg, s beáll
az adófizetési kötelezettség.
Az adóraktár önadózás keretében tesz eleget adókötelezettségének. A Javaslat
szerinti szabályozás egy sajátos adómegállapítási módot vezet be. Az adóraktár
adóbevallásához kapcsolódik egy hatósági aktus, nevezetesen a vámhatóság által
az adóbevallás alapjául szolgáló tények, körülmények ellenõrzése és
jegyzõkönyv felvétele arról, hogy az adómegállapítás helyesen történt. Ez, a
vámhatósági ellenjegyzéssel kiegészített önadózás valójában egyfajta "kvázi"
kivetés, ami egyesíti az önadózás rugalmasságát és bürokrácia mentességét,
illetve az adókivetés esetében feltételezhetõ fokozottabb hatósági kontrolt.
Az adóraktárban az elõbbiekkel is összefüggõ, lényegi új elem a folyamatos,
állandó hatósági felügyelet elõírása, ami nem jelent minden esetben fizikai
jelenlétet. Ez alól felmentés adható, amennyiben pl. az elõállítás zárt
technológiája, a termelt mennyiségek egzakt mérésének lehetõsége azt nem
indokolja.
A jövedéki adó szabályozása a termék fizikai mozgásához kapcsolódik, az adó a
mennyiségre vetül. A bevezetésre kerülõ, szigorú számadású új bizonylatok
(termékkísérõ okmány, egyszerûsített kísérõ okmány) a termék mennyiségi
adatait és a beazonosításához, illetve számbavételéhez szükséges egyéb
adatokat, valamint a szállítások igazolását, visszaigazolását tartalmazzák.
Bevezetésük fontos jogharmonizációs lépés, elõkészíti a Közösségen belüli
adóraktári, adófelfüggesztéses szisztéma alkalmazását.
A Javaslat a dohánytermékeknél az adójegy bevezetését is tartalmazza. Az
adójegyen szerepel a maximált kiskereskedelmi eladási ár, amelyet a gyártó
vagy az importáló határoz meg. A termelõknek, importálóknak a maximált
fogyasztói ár megállapítására adott jogosultsága - amelyet a vonatkozó
közösségi jogszabály is rögzít - a magyar versenyjogi szabályozásba
beilleszthetõ, külön versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására nincs szükség,
a kartelltilalom alól egyedi mentesítést nem kell kérni. Ez azonban nem érinti
a versenyhatóság fellépésének lehetõségét az erõfölénnyel történõ visszaélés,
vagy kartell ellenõrzés miatt. A szabad árhoz képest ugyan a maximált ár
korlátozottabb árversenyt tesz lehetõvé, de addig, amíg a gyártók és
importálók közötti verseny megmarad, a maximált ár versenykorlátozó hatása
csekélynek tekinthetõ. A maximált ár képes biztosítani,
hogy mind az egyes gyártók, importálók között, mind pedig a dohánygyártmányok
forgalmazói közötti verseny fennmaradjon, ugyanakkor az adóbeszedés biztonsága
növekedjen.
A Javaslat - az adóraktár hálózat kiépítésével - szigorúbb engedélyezési és
elszámoltatási rendszer és szigorúbb, de következetes szankcionálás
érvényesítését jelenti mind az adófelfüggesztés, mind az adómentesség és az
adóvisszatérítés terén, mind pedig az adózás alól elvont termékek esetében.
Ennek hatékonysága - mint minden szabályozásé - attól függ, hogy az ellenõrzõ
apparátus felkészültsége révén hogyan lesz képes érvényt szerezni ezeknek a
szabályoknak. Az adóraktár intézménye, mûködtetése igen nagy erõfeszítést,
speciális szakmai tudást, "állandó jelenlétet" feltételez az ellenõrzõ hatóság
részérõl. Ezért elsõdleges szempont, hogy a jövedéki adózással, ellenõrzéssel
és elszámoltatással kapcsolatos minden hatósági teendõ egy kézben legyen. A
Javaslat az e téren már tapasztalatokkal, hagyománnyal rendelkezõ VPOP-t
jelöli meg amellett, hogy a kereskedelem ellenõrzésében az APEH-nak is
szerepet szán, s a két hatóság, valamint a rendõrség, a közterületfelügyelet,
a fogyasztóvédelmi felügyelõség szoros együttmûködését feltételezi.
Az új törvény, s ezzel együtt az új jogintézmények elfogadásának, hatályba
lépésének idõzítése nagy körültekintést igényel. Az új jogintézmények (pl.
adóraktár, adójegy) hatályba léptetésénél célszerû a szokásosnál lényegesen
hosszabb felkészülési idõt hagyni mind az adózók, mind az adóapparátus
részére. Ezért a Javaslat 1998. január 1-jei hatálybalépés mellett rugalmas
átmeneti szabályokkal, valamint az adójegy esetében 1998. szeptember 1-jei
bevezetéssel számol.
Az adórendszer megújításának eredménye a bevezetés évében - tekintettel az
adójegy évközi bevezetésére, valamint az átmeneti rendelkezésekre is - csak
részleges, várhatóan az 1999-2000. években teljesedik ki, amikoris számolni
lehet azzal, hogy hatására az illegális forgalom érzékelhetõen visszaszorul.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Elsõ rész
az 1. §-hoz
A Javaslat az új adórendszerben a jövedéki termékek elõállításával, az
adózatlan jövedéki termékek tárolásával, birtokolásával, felhasználásával
kapcsolatos, a törvény preambulumában megjelölt célokat szolgáló, alapvetõ
követelményeket, általános elveket összegzi, teszi egyértelmûvé.
a 2.-4. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a törvény területi, tárgyi és személyi hatályát. A
törvény rendelkezéseit belföldön, a Magyar Köztársaság területén kell
alkalmazni, beleértve a vámszabad- és tranzitterületet is.
A törvény tárgyi hatálya alá tartozik a jövedéki adó, és - az adójegy
konstrukciójából fakadóan - a dohánygyártmányok utáni általános forgalmi adó.
Hatálya kiterjed továbbá a jövedéki termékek elõállítására és forgalmazására,
valamint a jövedéki termékekkel kapcsolatos ügyekre. Az új jogszabály nem
"tiszta" adótörvény, mivel a hazai viszonyokból kiindulva, a jövedéki adók
befolyásának biztonsága érdekében átfogja a teljes termékpályát. Hatályát
kiterjeszti a kereskedelmi fázisra is, mert csak így biztosítható a súlyos
visszaélésekkel terhelt jövedéki piac átláthatósága, ellenõrizhetõsége.
Meghatározza a Javaslat a jövedéki termékek körét. Hatálya alá a klasszikus
jövedéki termékeket: az ásványolaj, a tömény szesz, szeszesital, a sör, a
pezsgõ és az egyéb, ún. köztes alkoholtermék, valamint a dohánygyártmány
termékeket vonja.
A törvény személyi hatálya alá az a jogi személy, jogi személyiség nélkül
szervezet és természetes személy tartozik, aki jövedéki terméket, továbbá a
jövedéki termék (illegális) elõállítására is alkalmas, a törvényben
megnevezett terméket (cukorcefre, borseprõ, stb.) elõállít, raktároz, tárol,
importál, exportál, továbbá azok a szervezetek, amelyek a jövedéki termékekkel
kapcsolatos adóztatási, ellenõrzési és egyéb hatósági feladatokat látnak el.
az 5. §-hoz
A Javaslat meghatározza a hatásköri, illetékességi szabályokat. A jövedéki
hatósági feladatok egy szervezethez, a jövedéki területen hagyományokkal
rendelkezõ, az utóbbi években gyakorlatot szerzett, az ilyen típusú feladatok
ellátására leginkább alkalmas a vám- és pénzügyõrséghez kerülnek.
Jövedéki ügyekben általános szabályként a vámhivatalok rendelkeznek
hatáskörrel. A megyeszékhelyi vámhivatal jogosult viszont az adó bevallásával,
befizetésével, az egyéb adókötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben
eljárni. A zárjeggyel, adójeggyel kapcsolatos ügyekben - kivéve a felhasználás
ellenõrzését, elszámoltatását - a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága
jár el, az adóraktárak helyszíni ellenõrzését, felügyeletét az adóraktár
fekvése szerinti vámhivatal végzi.
Az állami adóhatóság a jövedéki termékeket forgalmazóknál jogosult és köteles
jövedéki ellenõrzést is lefolytatni.
A Javaslat más hatóságok (pl. rendõrség, fogyasztóvédelmi felügyelõség)
eljárási kötelezettségét és annak szabályait is rögzíti a jövedéki termékekkel
kapcsolatos visszaélések felderítése esetében.
a 7. §-hoz
Az értelmezõ rendelkezések a törvényben használt fogalmak meghatározását
tartalmazzák, az egyértelmû jogalkalmazás érdekében.
a 8.-17. §-okhoz
Az új adókonstrukcióban az adókötelezettség a jövedéki termék elõállításával
és a jövedéki termék importálásával keletkezik. Ha az elõállítás adóraktárban
történik, vagy az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes
felhasználóhoz szállítják, az adókötelezettség az adóraktárban tartott vagy az
adómentes felhasználónál lévõ jövedéki termék után felfüggesztésre kerül. Adót
akkor kell fizetni, ha az adóraktárból vagy az adómentes felhasználótól
kiszállítják a jövedéki terméket, de azt nem adóraktárba vagy nem adómentes
felhasználóhoz raktározzák be, vagyis az ún. "szabadforgalomba" bocsátják.
Ha az adóraktárból másik adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz viszik át a
jövedéki terméket, a betároló adóraktárban, adómentes felhasználónál
adókötelezettség keletkezik, ami felfüggesztésre kerül, míg a kitároló
adóraktár esetében megszûnik az adókötelezettség, s véglegesen mentesül a
felfüggesztett adó alól.
Adóraktárak között, illetve adómentes felhasználóhoz, valamint adóraktárból
külföldre a termék adófelfüggesztéssel szállítható. Ha az így szállított
termék nem érkezik meg az adóraktárba, az adómentes felhasználóhoz, vagy nem
hagyja el az országot, 30 nap elteltével beáll az adófizetési kötelezettsége a
jövedéki terméket "indító" (kitároló) adóraktárnak.
Az adómentes felhasználó - az adóraktárhoz hasonlóan - adóalany az új
rendszerben. A beszerzett jövedéki termékre mindaddig adófelfüggesztés
érvényesül, amíg annak jogszerû felhasználásával nem számol el. Ha az
engedélyezettõl eltérõ célra használja fel a terméket, a felfüggesztett
adófizetési kötelezettsége beáll, vagyis meg kell fizetnie az adót (s ehhez
még 200 %-os adóbírság is kapcsolódik).
Ha az adóraktáron belül nem termékelõállításhoz használják fel az ott tárolt
jövedéki terméket, vagy a készletben norma feletti hiány keletkezik, az
adófizetési kötelezettség szintén "beáll", az adót rendezni kell.
A minõségi vagy hatósági vizsgálatokhoz elhasznált, a megsemmisített vagy vis
major következtében megsemmisült termékre, a normán belüli készlethiányra nem
kell az adót megfizetni, az adófizetési kötelezettség alól véglegesen
mentesülni lehet.
Adófizetési kötelezettség keletkezik a jogellenes elõállítással,
importálással, az így elõállított vagy importált termék birtoklásával,
felhasználásával, forgalomba hozásával is.
a 18.-25. §-okhoz
A Javaslat e §-okban meghatározza azokat a feltételeket, elõírásokat, amelyek
minden adóraktárra általánosan érvényesülnek. Céljuk az adóraktár zárt,
biztonságos rendszerének kialakítása, annak révén az adóraktárban
felfüggesztett adóval, az adózatlan termékek tárolásával kapcsolatos
adókockázat minimalizálása.
Az adóraktár mûködtetéséhez adóraktári engedély szükséges. Csak az adóraktár
engedélyese jogosult arra, hogy jövedéki termékeket belföldön elõállítson,
importból vagy belföldrõl adózatlan jövedéki terméket beszerezzen, ilyen
terméket tároljon, raktározzon. A törvény területi hatályából következõen
vámszabadterületen jövedéki terméket elõállítani és raktározni, vámraktárban
adózatlanul raktározni szintén csak akkor lehet, ha ott egyúttal ilyen célra
adóraktár is létesül.
A Javaslat meghatározza az engedély megadásának személyi és tárgyi garanciális
feltételeit, szabályozza a jövedéki biztosíték nyújtását, mértékének
meghatározását. Bevezeti a megbízható adós fogalmát. Legalább 3 éves, engedély
birtokában végzett jövedéki termékelõállítási tevékenység és rendezett
adókapcsolatok esetén a jövedéki biztosíték felére csökken, és
ingatlantulajdonban is nyújtható.
Az adóraktári engedély a kérelmezõ nevére szól. Ezen belül - több adóraktár
esetén - az engedély mellékletét képezi az egyes adóraktárakra külön-külön
kiállított ún. raktári bizonylat. A Javaslat szabályozza, hogy mely esetekben
kell új engedély helyett csak a meglévõ módosítását kérni, továbbá
meghatározza az engedély megszûnésének, visszavonásának feltételeit.
Az adóraktárak pontos, részletes nyilvántartásokat vezetnek az elõállított, a
tárolt jövedéki termékekrõl, azok készletváltozásairól. A jövedéki termék
adóraktárból csak az ún. termékkísérõ okmánnyal (adófelfüggesztés esetén),
vagy az ún. egyszerûsített kísérõ okmánnyal (szabadforgalomba való kitárolás
esetén) szállítható ki.
Az adóraktáraknak vevõnyilvántartást is kell vezetniük ahhoz, hogy a
forgalmazás fázisaiban is biztosított legyen a jövedéki termék útját az egyes
fázisokban végigkövetõ ellenõrzés lehetõsége.
a 26.-30. §-okhoz
A Javaslat a jövedéki termék adómentes felhasználásának általános szabályait
határozza meg.
Jövedéki termékek csak a törvény különös rendelkezések fejezeteiben
meghatározott célokra használhatók fel adómentesen, amelynek érvényesítéséhez
ún. keretengedélyt kell szerezni. A keretengedély hasonló személyi és tárgyi
garanciális feltételeket támaszt, mint az adóraktári engedély. Tekintettel
arra, hogy a jövedéki termékek adómentes beszerzése a visszaélések egyik fõ
"terepe", a Javaslat bevezeti a jövedéki biztosíték nyújtását is, hogy
megfelelõ garanciákat teremtsen a jogszerû felhasználásra, illetve a
visszaélések ellen.
A keretengedélyen belül meghatározásra kerül a tárgyidõszakra (legfeljebb egy
évre) jóváhagyott, adómentesen beszerezhetõ mennyiség, azaz a keretmennyiség.
Ha a tárgyi idõszakon belül a keret kimerül, annak módosítására - indokolt
esetben - lehetõséget ad a törvény. A tárgyidõszak leteltét követõ idõszakra a
keretmennyiséget újból meg kell kérni, amelynek során a feltételek megléte
ismét vizsgálandó a hatóság által.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék beszerzésérõl, felhasználásáról
folyamatosan olyan nyilvántartást kell vezetni, hogy annak alapján a
vámhatóság a jogszerû felhasználást ellenõrizni tudja, illetve megállapítható
legyen az adófizetési kötelezettséggel járó jogtalan felhasználás, amelyhez
szigorú anyagi szankció is kapcsolódik.
A Javaslat lehetõvé teszi a feleslegessé vagy szennyezetté vált jövedéki
termék adóraktárba való visszaszállítását vagy - az adónak az adómentes
felhasználó által elõzetesen történõ megfizetése esetén - a szabadforgalomba
való értékesítését is, mindezt a vámhatóság felügyelete mellett.
A Javaslat a vámhatóság számára kötelezõen elõírja a negyedévenkénti tételes,
helyszíni elszámoltatást, de a vámhatóságnak lehetõsége van az adómentes
felhasználónál az ennél gyakoribb vizsgálatokra is.
a 31. §-hoz
A Javaslat a jövedéki termék adóvisszaigénylésére vonatkozó általános
rendelkezéseket fogalmazza meg. (A Javaslat Második részének különös
rendelkezései a vasúti és a vízi szállítási tevékenységhez, illetve a 88. §
(1) bekezdése a mezõgazdaság által felhasznált gázolajra, valamint a
diplomáciai szervezetek, diplomaták beszerzései esetén határoz meg további
adóvisszaigénylési jogosultságot.)
A Javaslat a jövedéki adó visszaigénylésére zárt, a jogosultság megfelelõ
dokumentálását, igazolását megkövetelõ rendszert tartalmaz. Az adóraktár által
vásárolt adózott termékek közül csak arra enged adóvisszaigénylést
(levonást),
amelyet jövedéki termék elõállításához felhasznál. Ha változatlanul adja el a
megvásárolt terméket, nincs adólevonás, de az eladáskor (kitároláskor)
adófizetési kötelezettsége sincs (ugyanis nem adófelfüggesztéses eljárás
keretében történt a beszerzés).
A Javaslat a kerozin adómentes beszerzését megszünteti, helyettes az utólagos
adóvisszatérítés érvényesül, ha a kerozint a nemzetközi légiforgalomban
résztvevõ repülõgép üzemanyagtartályába töltik és a gép külföldre távozik.
a 32.-33. §-okhoz
A Javaslat a törvényben nem szabályozott eljárás esetén meghatározza, hogy
mely törvények eljárási szabályait mikor, milyen ügyekre kell alkalmazni.
Az adóraktár önadózás keretében tesz eleget adókötelezettségének. Annak
érdekében azonban, hogy a nagy adótartalmú termékek utáni adózás hatósági
kontrollja megfelelõen érvényesüljön, az adóraktár bevallásához minden
bevallási periódusban kapcsolódik egy hatósági aktus. A vámhatóság az
adóbevallás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, illetve a
termékmérlegeket ellenõrzi, s jegyzõkönyvet vesz fel arról, hogy az
adómegállapítás helyesen történt-e.
Az adófelfüggesztéses rendszeren kívüli, eseti adózásnál adókivetés
érvényesül. Így pl. az adó megfizetésének biztonsága érdekében a hatóságok
által elkobzott terméket csak úgy lehet megvásárolni, ha elõtte az adót
megfizetik. Az adókivetés kérelemre történik.
Az adóraktárban, az adómentes felhasználónál - az új szabályozás lényegi új
elemeként - elõírásra kerül a hatósági felügyelet, amely ellátható folyamatos
jelenléttel, helyszíni, eseti vizsgálattal. Az adóraktárban - fõ szabályként -
állandó felügyelet érvényesül, azonban a Javaslat eleve kiveszi e szabály alól
a szeszfõzdéket, (a technológia zárt rendszere, illetve a szeszmérõgép
alkalmazásának "biztonsága" okán), és a sörfõzdéket, (ahol a folyamatos
jelenlét költségei nem állnának arányban a hozadékkal). A Javaslat ugyanakkor
lehetõvé teszi, hogy a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka, saját
hatáskörében, kérelemre további felmentést adjon.
Második rész
a 34.-36. §-okhoz
A Javaslat az ásványolaj termékek körét a vonatkozó 92/81/EGK irányelvvel
összhangban határozza meg, kiegészítve néhány további olyan termékkel, amely a
hazai szakmai vélemények alapján szintén alkalmas üzemanyag-adalékként való
felhasználásra (pl. szerves oldószerkeverék, fagyásgátló, jégoldó). A termékek
beazonosítására a Kombinált Nomenklatúra vámtarifaszámait használja a
Javaslat, a nemzetközi gyakorlatnak, illetve az Európai Közösség irányelvének
megfelelõen.
Az adó az ásványolaj liter, kilogramm vagy normál köbméter mennyiségére vetül.
A törvény hatálybalépésétõl - 1998. január 1-jétõl - érvényes adómértékek az
útalap-hozzájárulásnak és a környezetvédelmi termékdíjnak a jövedéki adóba
való beintegrálásával kerültek kialakításra. A jövedéki adó központi
költségvetést megilletõ része (a fogyasztási adónak megfelelõ adótétel) az
üzemanyagokra átlagosan 5 Ft/l-rel nõ. A jövedéki adóba beintegrálódó útalap-
hozzájárulás növekménye 5,60 Ft/l, a környezetvédelmi termékdíjé 0,22 Ft/l.
Összességében az üzemanyagokat terhelõ elvonás (áfa nélkül) átlagosan 10,82
Ft/l-rel nõ 1997. évhez képest. A nem szabványos üzemanyagok esetében - annak
érdekében, hogy azok kiszoruljanak a piacról, illetve mivel azok jellemzõen
illegális forrásból kerülnek forgalomba - a jövedéki adó a szabványos termékre
megállapított adómérték 20 Ft/l-rel növelt összege.
a 37.-38. §-okhoz
A Javaslat meghatározza azokat a felhasználási célokat, amelyekhez bizonyos
ásványolaj termékek az adó megfizetése nélkül felhasználhatók. Az adómentes
felhasználóknak keretengedélyt kell beszerezniük. Az engedélyezés és az
elszámolás javasolt rendje a jogszerû felhasználás ellenõrizhetõségét hivatott
biztosítani.
a 39.-40. §-okhoz
A Javaslat a gázolaj a vasúti és vízi szállítási tevékenységhez való
felhasználása esetére szabályozza a jövedéki adó visszaigénylését. A jövedéki
adó csak a tényleges felhasznált mennyiség után, s csak a felhasználást
követõen igényelhetõ vissza.
a 41. §-hoz
A Javaslat az ásványolaj adóraktár létesítéséhez szükséges feltételeket, a
minimális tárolótartály-kapacitásokat, és a nyújtandó jövedéki biztosíték
minimum és maximum értékhatárait határozza meg úgy, hogy azok kellõ garanciát
adjanak a jövedéki kockázatokra, s az adóraktárosi kör az ellenõrzõ hatóságok
által átlátható, ellenõrizhetõ legyen.
a 42.-43. §-okhoz
A Javaslat a Kombinált Nómenklatúra szerinti etilalkohol termékeket (1,2
térfogatszázalék alkoholtartalom felett), továbbá bármely más 22
térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalommal rendelkezõ italféleséget
deklarálja alkoholtermékként, összhangban a vonatkozó 92/83./EGK irányelvvel.
Az adó mennyiségi alapon, hektoliterfokra kerül kivetésre. Az adó
valorizációja átlagosan 11 %-os, a kétféle adótétel közötti rés összehúzása
céljából a gyümölcspálinka, borpárlat adója az átlagosnál némileg nagyobb
mértékben emelkedik.
a 44.-46. §-okhoz
A Javaslat fenntartja a magánszemélyek által bérfõzetett pálinka külön
szabályok szerinti adóztatását. A bérfõzési szeszadó az általános
adómérték mintegy 40 %-ának felel meg. A bérfõzésben elõállított pálinkát
forgalombahozni nem, eladni pedig csak az alkoholtermék adóraktár felé lehet.
a 47. §-hoz
A Javaslat szerint a legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalmú
alkoholtermék a konkrétan megjelölt felhasználások esetén (pl. gyógyszer,
ecet, élelmiszer, vegyipari termékelõállítás) adómentesen beszerezhetõ és
felhasználható. Ehhez keretengedély szükséges, amelynek feltétele a jövedéki
biztosíték nyújtása is. A Javaslat tartalmazza a jogszerû felhasználás
ellenõrizhetõségét biztosító rendelkezéseket az engedélyezési eljárásra,
illetve az elszámoltatásra vonatkozóan.
a 48. §-hoz
Az után az alkoholtermék után, amelyet emberi fogyasztásra véglegesen
alkalmatlanná tettek, vagyis a különleges denaturálással elõállított
denaturált alkoholra nem kell az adót megfizetni. A Javaslat az adó alóli
mentesüléshez szükséges denaturálás feltételeit határozza meg.
a 49. §-hoz
Az alkoholtermék adóraktári engedély szeszüzemre, italgyárra,
szeszpalackozásra és üzemi szeszraktárra adható. A Javaslat lehetõvé teszi
továbbá, hogy az olyan közvámraktárban is létesülhessen adóraktár, amely
kizárólag tranzitterületre történõ vámmentes értékesítésre szolgál. Az ilyen
adóraktárban az alkoholtermék mellett az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki
termékek is tarthatók.
Az alkoholtermék adóraktár minimális teljesítendõ jövedéki biztosítéka 50 M
Ft, de a kizárólag bérfõzést végzõ szeszfõzde esetében - tekintettel e
tevékenység jellemzõen kisüzemi jellegére - 1 M Ft.
az 50. §-hoz
A Javaslat szerint az alkoholtermékek adózott, legális voltának a jelzésére
zárjegyet kell alkalmazni. Zárjegyet csak az adóraktár vagy a törvényben
meghatározott engedéllyel rendelkezõ importáló kaphat, elszámolási
kötelezettség mellett. Hiány esetén darabonként 500 Ft-ot kell fizetni, ami
egy eszmei, átlagos adómértéket fejez ki.
az 51. §-hoz
A Javaslat az alkoholtermék elõállítására szolgáló eszközök, illetve arra
alkalmas alapanyagok elõállítására, birtokolására, értékesítésére határoz meg
szabályokat, amelyek célja, hogy az illegális italelõállítás lehetõségét jogi
eszközökkel visszaszorítsák, illetve e tevékenységek szankcionálhatók
legyenek.
az 52.-54. §-okhoz
A Javaslat a Kombinált Nómenklatúrában sörként meghatározott termékeken kívül
sörnek tekinti azt a sört is tartalmazó italkeveréket, amelynek
alkoholtartalma a 0,5 térfogatszázalékot meghaladja.
A sör adóztatása mennyiségi alapon történik. Hektoliterenként és Balling
(Plató) fokonként kell az adót megfizetni. A Balling (Plató) fok a sörlé 20
oC-on mért, tömegszázalékban kifejezett szárazanyagtartalma.
A sör Javaslat szerinti jövedéki adómértéke az átlagos szint alatti, 6-7 %-os
valorizációt jelent. Figyelembe veszi a sör borral szemben kialakult piaci
helyzetét, s versenyhátrányának csökkentését célozza.
A sör adóraktárak közül a sörfõzde meghatározott minimum biztosíték 1 M Ft.
Sörfõzdének azt a kisüzemet kell tekinteni, amelynek éves termelõkapacitása a
20 ezer hektolitert nem éri el. Az egyéb sörüzemek (sörgyárak) esetében a
minimálisan megkövetelt jövedéki biztosíték értéke 50 M Ft.
az 55.-57. §-okhoz
A pezsgõ a 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású, pezsgõs dugóval
lezárt - szõlõbor vagy gyümölcsbor alapú - ital, amelynek alkoholtartalma
legfeljebb 13 térfogatszázalék, vagy - ha alkoholtartalma kizárólag erjedés
útján keletkezett - legfeljebb 15 térfogatszázalék. (Az egyéb, 3 bar vagy
annál nagyobb nyomású pezsgõs dugóval lezárt ital habzó köztes termék.)
A pezsgõ adóraktár esetében - pezsgõ adótartalmához igazodva - a többi
alkoholos italénál alacsonyabb szinten, 5 M Ft-ban határozza meg a Javaslat a
minimálisan nyújtandó jövedéki biztosíték összegét, és 50 M Ft a biztosíték
felsõ határa.
az 58.-60. §-okhoz
A Javaslat - összhangban a vonatkozó európai közösségi irányelvvel - köztes
alkoholterméknek tekint minden olyan 10 térfogatszázalék, de legfeljebb 22
térfogatszázalék alkoholtartalmú italt, amely nem tartozik a sör, a bor vagy a
pezsgõ kategóriába.
Az adó alapja a termék litermennyisége. Az adó mértéke a habzó köztes
alkoholtermék esetén azonos a pezsgõével, a nem habzó köztes termékek közül a
gyümölcsalapú terméké - a százalékos adó helyébe lépõ tételes adó árarányokat
módosító hatásának ellensúlyozása érdekében - alacsonyabb, mint a szõlõbor
alapúra megállapított.
A köztes alkoholtermék adóraktár feltételeit a Javaslat a pezsgõ adóraktáréhoz
azonosan határozza meg.
a 61.-62. §-okhoz
A Javaslat a hatálya alá tartozó dohánygyártmányokat a 36/1996. (XII. 11.) FM-
NM-IKIM együttes rendelet (dohányrendelet) termékleírásával, illetve a
vonatkozó európai közösségi irányelvvel összhangban határozza meg.
A cigaretták utáni jövedéki adó kételemû, az ezer darabra meghatározott
tételes adó mellett a kiskereskedelmi eladási árra vetülõ százalékos adó is
érvényesül. A többi dohánygyártmány esetében az adó százalékos, amelynek
összegét ugyancsak a kiskereskedelmi eladási árra vetítve kell meghatározni. A
kiskereskedelmi eladási ár alatt az az ár értendõ, amely a dohánygyártmányra
felragasztott adójegyen szerepel (lásd 63. §).
A dohánygyártmányok adója átlagosan 10,5 %-kal emelkedik az 1997. évi szinthez
képest. A cigaretta esetében az összes adón felül változik a százalékos és
tételes adó aránya, a százalékos adóelem súlya csökken, a tételes adóé nõ. Az
új adóstruktúra a magasabb árkategóriájú, minõségi termékek relatív
adópozícióját javítja, csökkenti az érdekeltséget a piaci árversenynek az
alacsonyabb árkategóriák irányába való - a költségvetési és az
exportérdekekkel is ellentétes - eltolódásában.
a 63.-64. §-okhoz
A Javaslat a dohánygyártmányok esetében bevezeti az adójegyet, amely az
adóbeszedés újfajta technikáját valósítja meg.
Az adójegy a rajta feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár és mennyiség
(darabszám) alapján számított jövedéki adónak, illetve általános forgalmi
adónak
megfelelõ értékkel bír. Az adójegy átvételével az átvevõnek fizetési
kötelezettsége keletkezik, amelynek teljesítésére a dohánygyártmány adóraktár,
illetve az importáló - feltéve, ha az adójegyek értékével azonos összegû
biztosítékot nyújt - fizetési halasztást kap. A halasztás idõtartama a
tervezet szerint 3 hónap, amely az adóbélyeggel ellátott cigaretta
szabadforgalomba bocsátásáig terjedõ idõszakot fedi le.
A Javaslat szerinti adójegy konstrukcióban a terméket terhelõ összes adó,
vagyis a jövedéki adó mellett az általános forgalmi adó is teljes összegben -
lényegében a forgalmazás elsõ fázisában - megfizetésre kerül. Így az
adóbeszedés kockázata jelentõsen lecsökken, hatékonysága nõ az illegális
kereskedelem egyik legfrekventáltabb területén.
Mûködésének feltétele, hogy az adójegyen a kiskereskedelmi eladási ár
szerepeljen, s a fogyasztó ezt az árat fizesse meg, amelynek alapján az adót
az adó alanya, a gyártó vagy az importáló megfizette.
A kiskereskedelmi eladási árat az adó alanya határozza meg, vagyis a gyártó
vagy az importáló, aki az adójegyet a dohánygyártmányra felragasztja.
a 65. §-hoz
A dohánygyártmány adóraktár a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar
elõállítását végzõ dohányüzem, a dohánygyár vagy az üzemi dohánygyártmány-
raktár céljára létesíthetõ. A jövedéki biztosíték minimuma a dohányüzem
esetében alacsonyabb szinten 5 M Ft nagyságrendben, az egyéb adóraktár
esetében 50 M Ft-ban kerül meghatározásra.
A Javaslat a dohánygyártmány gyártására alkalmas gép, eszköz birtoklását,
használatát kizárólag a dohányüzem vagy a dohánygyár számára engedi meg.
a 66. §-hoz
A kiskereskedelmi eladási ár maximált árként mûködik, attól felfelé nem,
lefelé viszont el lehet térni. Amennyiben a kereskedõ az adójegyen szereplõ
árnál magasabb áron adná a dohánygyártmányt, a költségvetés nem jutna
hozzá az õt megilletõ - a fogyasztó által fizetett árból számított - adóhoz.
Harmadik rész
a 67. §-hoz
A teljes termékpálya átláthatósága, a forgalmazás fázisaiban az ellenõrzés
biztosítása, a fekete áruk kiszûrésének, felderítésének céljából a Javaslat a
jövedéki termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenységre is kiterjeszti
hatályát. E fázisok jövedéki szabályozása nélkül a rendszer nem lenne zárt, a
feketekereskedelem még nagyobb teret nyerhetne.
A Javaslat megkülönböztet jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes
kereskedelmi tevékenységet. Az elõbbi alatt a jövedéki termékek
továbbforgalmazási célú beszerzését, kereskedelmét érti, amelynek során a
kereskedõ olyan számlát tud kiállítani, amellyel a továbbforgalmazó
(kiskereskedõ) igazolni tudja jövedéki termékkészlete, beszerzése legális
voltát. Ha a kereskedõ nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a jövedéki
termékeket csak végsõ fogyasztók felé értékesítheti, és olyan számlát kell
kiadnia, amely továbbforgalmazás esetén nem alkalmas a származás, eredet
igazolására.
a 68.-70. §-okhoz
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez, továbbá a jövedéki termékek
exportálásához, importálásához a vámhatóság által kiadott jövedéki engedély
szükséges. A jövedéki engedély feltétele a jövedéki biztosíték nyújtása, az
adókapcsolatok rendezettsége, a törvényben elõírt könyvvezetési kötelezettség,
személyi garanciák. Feltétel továbbá bizonyos tárolókapacitás, illetve
raktárkapacitás megléte.
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység, és a jövedéki termékek
exportálása-importálása esetén a jövedéki termékek készletének és mozgásának
ellenõrizhetõsége érdekében jövedéki nyilvántartást, továbbá
vevõnyilvántartást kell vezetni. A termékeket szállítólevél kíséretében lehet
szállítani. A Javaslat szabályozza a jövedéki termékek jövedéki engedélyes és
nem jövedéki engedélyes kereskedelmének ugyanazon a telephelyen való
folytatása esetén megkövetelt, az ellenõrizhetõséget biztosító feltételeket.
a 71. §-hoz
Jövedéki termékekkel a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység az
üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának
feltételeirõl szóló jogszabályban meghatározott ún. mûködési engedély
birtokában folytatható. Ehhez azonban az szükséges, hogy a mûködési engedély
olyan üzletkörre szóljon, amelyben a jogszabály a jövedéki termékek
forgalmazását megengedi. Üzlethelyiségen kívül (pl. utcán, aluljáróban, piaci
standon) tilos jövedéki terméket árusítani.
A kiadott és a jövedéki termékek értékesítésére jogosító mûködési engedélyek
listáját a jegyzõ folyamatosan átadja az ellenõrzést végzõ hatóságnak.
A Javaslat a külön nyilvántartás vezetését a nem jövedéki engedélyes
kereskedelmi tevékenység esetén az üzemanyagtöltõ állomásokra és a
kiskereskedelmi tárolótelepre írja elõ, amelynek alapján készletek
ellenõrzése, az üzemanyagok eredetének, beszerzési forrásainak vizsgálata
elvégezhetõ.
Negyedik rész
a 72. §-hoz
A Javaslat a jövedéki szabályok megtartásának ellenõrzését a vámhatóság
feladat-, illetve jogkörébe utalja elsõdlegesen, de a kereskedõk esetében az
állami adóhatóság is jogosult - összekapcsolva a saját jogú
adóellenõrzéseivel, pl. nyugtaellenõrzésekkel - ilyen ellenõrzéseket végezni.
a 73. §-hoz
A jövedéki adóhiányt - eltérõen az egyéb adónemekben keletkezõ adóhiánytól - a
Javaslat nem 50 %-os, hanem annál magasabb, 75 %-os adóbírsággal bünteti.
Az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek nem adómentes célra történõ
felhasználását az adó kétszeresének megfelelõ összegû bírság sújtja. Hasonló
nagyságrendû bírsággal jár a jogosulatlan adóvisszaigénylés, vagy adólevonás
is, annak érdekében, hogy kellõ visszatartó erõt fejtsen ki.
a 74. §-hoz
A jövedéki adóalanyoknak az adózási kötelezettségük teljesítésével kapcsolatos
mulasztása (pl. adóbevallás elmulasztása, késedelmes teljesítése), az adózás
rendjérõl szóló törvényben meghatározottnál súlyosabb mulasztási bírsággal
büntethetõ.
a 75.-77. §-okhoz
A Javaslat - a kellõ visszatartó erõ szem elõtt tartásával - meghatározza az
adózás alól elvont termékek után fizetendõ bírságot, annak minimum összegeit.
A bírság az adó ötszöröse is lehet.
Bünteti továbbá a zárjegy, az adójegy hamisítását, a cukorcefre jogosulatlan
elõállítását, felhasználását, a borseprõ és egyéb borászati melléktermékek
adóraktáron kívüli felhasználását, és egyéb, a jövedéki termékek adózás alóli
elvonásával kapcsolatos, a törvény rendelkezéseivel ellentétes
tevékenységeket.
a 78.-79. §-okhoz
A Javaslat lehetõvé teszi, hogy az adójegyre, zárjegyre vonatkozó
rendelkezések megsértése esetén a kereskedelmi raktárt, üzletet az ellenõrzést
végzõ hatóság 30, illetve 60 napra bezárja.
Felfüggeszthetõ az adóraktár tevékenysége is - legfeljebb 60 napra -, ha az
adóraktárban az adóraktár mûködtetésének feltételeit az adófizetés jelentõsebb
veszélyeztetését eredményezõ módon sértik meg. Ha ez a veszélyeztetés a
jövedéki biztosíték összegét meghaladja, az adóraktár jövedéki termékkészlete
elkobozható.
a 80.-81. §-hoz
A Javaslat szabályozza az adózás alól elvont termékek, a hamis zárjegyek,
adójegyek, a cukorcefre, a jogosulatlanul birtokban tartott, jövedéki termék
elõállítására szolgáló eszközök lefoglalásának, elkobzásának szabályait. Az
ásványolajon kívüli, az élelmiszertörvény hatálya alá tartozó elkobzott
jövedéki termékeket meg kell semmisíteni.
Ötödik rész
a 82. §-hoz
A Javaslat az Európai Közösség jövedéki adóra, illetve a jövedéki adóköteles
termékekre vonatkozó jogszabályaihoz való jogközelítést is célozza, ezen
jogszabályokkal összeegyeztethetõ jogharmonizációs lépéseket tartalmaz.
A Tanács 92/12/EGK irányelvének teljes körû átvételét a csatlakozás
idõpontjára kell megvalósítani, illetve értelemszerûen az csak a csatlakozás
idõpontjától valósítható meg. A Javaslat ennek elõfeltételeként kialakítja az
adóraktári rendszert, bevezeti az adófelfüggesztéses konstrukciót és
alkalmazza a termékkísérõ okmányt, s ezzel megteremti azokat az alapokat,
amelyre majd "ráépíthetõ" lesz a beintegrálódásunk a közösség harmonizált
fogyasztási adórendszerébe.
Az adókonstrukcióra vonatkozó, termékcsoportonként kiadott irányelveknek az
adókivetés alapjára, a termékkör meghatározására vonatkozó rendelkezéseivel a
Javaslat teljes mértékû harmonizációt valósít meg. Kivétel ez alól az
ásványolaj termékkör, ahol a Javaslat szélesebb kört fog át a konkrét
adómértékkel megjelölt termékekre, mint az irányelv, a sajátos hazai
viszonyokra, a visszaélések konkrét megnyilvánulási formáira tekintettel.
a 83. §-hoz
A Javaslat általános jelleggel 1998. I. 1-jei hatálybalépést tartalmaz. Annak
érdekében, hogy az adóraktári és a keretengedély-kérelmek mielõbb benyújthatók
legyenek és az engedélyezési eljárás beindulhasson, az erre vonatkozó
rendelkezések a kihirdetés napján hatályba lépnek. Késleltetve, a megfelelõ
felkészülési idõ figyelembevételével 1998. szeptember 1-jén lépnek hatályba az
adójegyre vonatkozó rendelkezések, továbbá az adóraktári engedély
megszerzéséhez csak 1999. január 1-jétõl érvényesítendõ követelmény a
számítógépes kapcsolati rendszer kiépítése a vámhatósággal.
A jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési szeszadóról
szóló 1993. évi LVIII. törvény 1998. I. 1-jével hatályát veszti.
a 84. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépés 1998. I. 1-jei idõpontjára tekintettel, a már a
törvény kihirdetésekor mûködõ termelõk adóraktári és a keretengedélyének,
illetve a kereskedõk jövedéki engedélyének megszerzésére átmeneti idõt határoz
meg, és szabályozza az átmeneti idõszakban a tevékenység jogszerû
folytatásának feltételeit.
a 85. §-hoz
A Javaslat rendelkezik az 1997. XII. 31-én a jövedéki alanyok és az adómentes
felhasználók készletén lévõ jövedéki termékek felmérésérõl, bevallásáról és az
új rendszerbe való beillesztésükrõl, illetve - arra az esetre, ha a jövedéki
alany nem kíván adóraktárosként tovább mûködni - a készleten maradt jövedéki
termék utáni adófizetési kötelezettség szabályozásáról.
a 86. §-hoz
A Javaslat az adójegy 1998. szeptember 1-jei bevezetéséig terjedõ idõszak
átmeneti rendelkezéseit tartalmazza az adómértékekre és a zárjegyre
vonatkozóan.
a 87. §-hoz
A Javaslat az 1998. évi adóelõleg fizetési szabályokat tartalmazza.
a 88. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt, a pénzügyminisztert és a honvédelmi
minisztert, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról rendeletet
adjon ki. A mezõgazdasági termelõk gázolaj fogyasztásiadó-visszatérítési
rendszere változatlan körben és mértékben marad fenn, a jövedéki adó központi
költségvetést megilletõ hányadának 85 %-a kerül visszaadásra. A zárt árusítású
diplomata boltok adómentes beszerzésének megszüntetésével egyidejûleg, annak
helyébe lép a diplomatáknak és a diplomáciai, konzuli testületeknek
biztosított adóvisszatérítés kormányrendeletben szabályozásra kerülõ
rendszere.
a 89. §-hoz
A Javaslat a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvénynek az e törvény rendelkezéseivel összefüggésben szükséges
módosításait tartalmazza.
a 90. §-hoz
Az üzemanyagokat terhelõ környezetvédelmi termékdíj beintegrálódik a jövedéki
adóba. A Környezetvédelmi Alapnak az üzemanyagok utáni állami elvonásokból
származó forrásképzése ugyanakkor továbbra is fennmarad. Ennek formája az
üzemanyagok után befizetett jövedéki adó meghatározott százalékának (1998.
január 1-jétõl 3,00 %-ának) a visszajuttatása az Alapba.
a 91. §-hoz
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi
termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása a termékdíj
beintegrálása
miatt szükséges módosításokat tartalmazza. Emellett a kenõolajokra és a nem
szabványos fûtõolajra a Javaslat 40 Ft/kg, illetve 50 Ft/kg termékdíjat vezet
be, amellyel e termékek üzemanyagként vagy üzemanyag-komponensként való
felhasználása már nem gazdaságos, a visszaélések ezáltal visszaszoríthatók.
a 92. §-hoz
A Javaslat az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvénynek az útalap-hozzájárulás
beintegrálása miatt szükséges módosításait tartalmazza. Rögzíti az Útalap
jövedéki adóból való, 1998. január 1-jei induló részesedését, s meghatározza
annak félévenkénti, az üzemanyagok fogyasztói árváltozása szerint történõ
korrekcióját.
Ezen kívül az Útalap törvény 2. § c) és e) pontja is módosításra kerül. A 2. §
c) pontjának módosítása az eddig központi költségvetési szervekként mûködõ
közúti igazgatóságok 1996. június 1-jével történt, állami közútkezelõ
közhasznú társaságokká való átalakulást tükrözi vissza. A 2. § e) pontjának
módosított rendelkezése - az állami közútkezelõ közhasznú társaságok
tulajdonát képezõ vagyon értékesítésébõl vagy hasznosításából származó
pénzösszeg helyett - az Útalap egyik bevételi forrásaként az országos
közúthálózat kincstári vagyont képezõ, Útalap terhére megszerzett (megvásárolt
vagy kisajátított), késõbb feleslegessé váló, illetve felszabaduló
területeinek értékesítésébõl és hasznosításából származó pénzösszegeket jelöli
meg.
Az Útalap törvény 4. § (1) bekezdése d) pontjának módosítása a már közhasznú
társaságokként mûködõ közútkezelõ szervek mûködési és beruházási költségeinek
legalább részbeni fedezetérõl továbbra is rendelkezik az Útalapot terhelõ
kiadások között. Ezen túlmenõen azonban, ezen kiadások fedezeteként is csak az
Útalap vehetõ számításba, mivel az állami közútkezelõ közhasznú társaságok
alapító okirata szerint az alapító kizárólagos jogkörébe tartozik a közhasznú
társaságok közútkezelõ tevékenységébõl származó esetleges veszteségek
fedezeteként eszközölt pótbefizetések, valamint a törzstõke-emelés részeként
elhatározott pénzbetét-befizetések teljesítése.
Az Útalap törvény 4. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése technikai
okból szükséges, mivel az egy 1994. évre hatályos elõírást tartalmaz.