A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/4747.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános
könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl
Elõadó: Dr. Magyar Bálint
mûvelõdési és közoktatási miniszter
1997. július
1997. évi ... törvény
a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl,
a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl
A kulturális örökséghez tartozó javak múltunk és jelenünk megismerésének
pótolhatatlan forrásai, a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség egészének
elválaszthatatlan összetevõi; szellemi birtokbavételük minden ember alapvetõ
joga. Az e fogalomkörbe tartozó értékek különös védelme, megõrzése és
fenntartása, valamint a nyilvánosság számára történõ széleskörû és egyenlõ
hozzáférhetõvé tétele a mindenkori társadalom kötelezettsége.
Az információs társadalom és a demokratikus jogállam mûködésének alapfeltétele
a könyvtári rendszer, amelyen keresztül az információk szabadon, bárki számára
hozzáférhetõek. A könyvtári ellátás fenntartása és fejlesztése az
állampolgárok és a társadalom egésze szempontjából szükséges, a könyvtári és
információs szolgáltatás állami fenntartása stratégiai jelentõségû. A
könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia.
A kulturális hagyományok megõrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni
mûvelõdés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása, a polgárok
életminõségét javító, értékhordozó tevékenységek, valamint az ezek
megvalósulására létrejött intézmények és szervezetek mûködésének elõsegítése a
társadalom közös érdeke.
E célok megvalósítása érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
I. RÉSZ
Általános rendelkezések
A törvény célja
1.§
E törvény célja:
a) rendelkezni a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és
megõrzött kulturális javak feltárásáról, megóvásáról, védelmérõl és közkinccsé
tételérõl,
b) a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megõrzése érdekében
szabályozni a javakkal kapcsolatos feladatokat és az intézmények
tevékenységét,
c) mindenki számára biztosítani a könyvtárhasználat jogát, szabályozni a
nyilvános könyvtári ellátás mûködését és fejlesztését,
d) szabályozni a közmûvelõdési tevékenységek tartalmát, lehetõségeit és
feltételrendszerét,
e) meghatározni az állam, az önkormányzatok és egyéb fenntartók feladatait, a
szakmai és finanszírozási alapelveket.
Alapelvek
2.§
Az e törvényben meghatározott jogok érvényesítése során tilos bármilyen
hátrányos megkülönböztetés, e jogok minden személyt megilletnek nem, kor,
vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás,
vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
3.§
Az állami és a helyi önkormányzati fenntartású muzeális intézmény, könyvtár
és közmûvelõdési intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet,
vagy politikai irányzat mellett sem.
4.§
Mindenkinek joga, hogy:
a) megismerhesse a kulturális örökség kiemelkedõ javait és ezek jelentõségét a
történelem alakulásában, a nemzeti önismeret formálásában, valamint az ezek
védelmével kapcsolatos alapvetõ ismereteket és a követendõ magatartást a
muzeális intézmények tevékenysége, a könyvtári szolgáltatások, az oktatás, a
közmûvelõdés, az ismeretterjesztés, a sajtó és a tömegtájékoztatás útján,
b) igénybe vegye a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét,
c) mûveltségét, készségeit életének minden szakaszában gyarapítsa, közmûvelõ-
dési jogai érvényesítése céljából közösséget hozzon létre s külön
jogszabályban meghatározottak szerint szervezetet alapítson, mûködtessen,
d) e törvény szerint mûvelõdési céljai megvalósításához közmûvelõdési közös-
ségi színteret (a továbbiakban: közösségi színtér), szervezõ, szervezeti és
tartalmi segítséget kapjon.
A törvény hatálya
5.§
(1) E törvény hatálya kiterjed
a) a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra - ide értve a
régészeti és természettudományos jelentõségû földterületeket, és a mûemlékek
ingó tartozékait -, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre,
személyre és szervezetre,
b) a könyvtárhasználókra, a nyilvános könyvtárakra, azok fenntartóira,
alkal-mazottaira, és a kötelespéldány-szolgáltatókra,
c) a közmûvelõdési tevékenység megvalósulásában részt vevõkre, a közösségi
színterek, közmûvelõdési intézmények fenntartóira, mûködtetõire és alkalma-
zottaira.
(2) A dokumentumok védelmével és nyilvántartásával kapcsolatosan e törvény
hatálya kiterjed azokra a nem nyilvános könyvtárakra is, amelyeknek állománya
a nemzeti és egyetemes kulturális örökség része.
(3) A könyvtári tevékenységrõl és a könyvtári alkalmazottakról szóló szabályok
vonatkoznak a nem nyilvános könyvtárakra is.
(4) A 92. §-ban foglaltak kivételével e törvény hatálya nem terjed ki a
köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló
1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) hatálya alá tartozó iratokra,
szervekre és személyekre. Nem terjed ki továbbá - viszonosság esetén - a
diplomáciai mentességet élvezõ külföldi állampolgárok tulajdonában levõ,
külföldrõl behozott kulturális javakra.
(5) E törvény hatálya nem terjed ki a mûemlékvédelemrõl szóló 1997. LIV
törvényben, valamint a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvényben
szabályozott kérdésekre.
(6) A kulturális javak e törvény szerinti védelme nem érinti az e javakon más
jogszabályok alapján fennálló védettséget.
6. §
Fogalmak
E törvény alkalmazásában:
a) Állami egyetemek könyvtárai: a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX.
törvény 1. sz. mellékletében felsorolt állami egyetemek könyvtárai.
b) Állomány: a könyvtár által tartós megõrzésre nyilvántartásba vett
dokumentumok összessége.
c) Elektronikus dokumentum: a csak számítógéppel olvasható dokumentum.
d) Gyûjtemény: a könyvtár tervszerûen fejlesztett, rendezett, feltárt
állománya.
e) Hungarikum: a Magyarország mindenkori területén megjelent, továbbá a
külföldön magyar nyelven, magyar szerzõtõl, illetõleg magyar vonatkozású
tartalommal keletkezett dokumentum, függetlenül attól, hogy nyilvánosságra
hozták-e vagy sem.
f) Könyvtár: a fenntartó, vagy mûködtetõ által az e törvényben meghatározott
könyvtári dokumentumok rendszeres gyûjtését, feltárását, megõrzését és
használatát biztosító szervezet.
g) Könyvtárhasználati jog: a könyvtárak szolgáltatásainak igénybevételére
vonatkozó jog.
h) Könyvtárhasználó: a könyvtár szolgáltatásait igénybe vevõ személy vagy
szervezet.
i) Könyvtári dokumentum: a könyvtár által állományba vett és szolgáltatott,
alap- és kiegészítõ feladatai ellátásához szükséges tudományos, oktatási,
mûvészeti, közmûvelõdési vagy történeti értékû könyv, idõszaki kiadvány,
egyéb kiadvány, illetõleg minden szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés,
beleértve a könyvtár állományába vett elektronikus dokumentumot is, kivéve
az Ltv. hatálya alá tartozó, irattári jellegû levéltári anyagnak minõsülõ
dokumentumot.
j) Könyvtári dokumentum feltárása: az a folyamat, amelyben a könyvtári
dokumentumokat a bennük lévõ tartalmi és az õket jellemzõ formai jegyek
alapján nyilvántartják, annak érdekében, hogy a könyvtárhasználó minél több
szempont szerint tájékozódhasson a gyûjteményben.
k) Könyvtári szakember: a felsõfokú végzettségû könyvtáros, a könyvtár
alapfeladatai ellátásához szükséges felsõfokú végzettséggel rendelkezõ
személy, könyvtári informatikus, továbbá a könyvtár munkájában résztvevõ
könyvtáros asszisztens, segédkönyvtáros, könyvtári restaurátor
szakképesítéssel rendelkezõ személy.
l) Könyvtárközi dokumentum-ellátás:
- a dokumentumok lelõhelyének nyilvántartása,
- a könyvtárközi kölcsönzés szolgáltatása függetlenül attól, hogy a
dokumentum milyen formában és módon kerül az igénylõhöz,
- a könyvtárak gyûjteményébõl kivont dokumentumok hasznosítása a
könyvtári rendszer számára.
m) Könyvtárközi kölcsönzés: valamely dokumentum szolgáltatása egyik
könyvtárból a másikba, beleértve az eredeti dokumentum kölcsönzését, a
másolatok szolgáltatását, valamint a könyvtárközi dokumentum-szolgáltatásra
vonatkozó kérések közvetítését is.
n) Közgyûjtemény az állam, a helyi önkormányzat, a köztestület és a
közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) mûködõ, vagy általuk alapított
könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum.
o) Közmûvelõdési intézmény: a lakosság közösségei közmûvelõdési
tevékenységéhez erre a célra alapított, fenntartott, mûködtetett, megfelelõ
szakmai, személyi, infrastrukturális feltételekkel és alapító okirattal
rendelkezõ költségvetési szerv vagy egyéb fenntartású intézmény.
p) Közmûvelõdési tevékenység: a polgárok iskolán kívüli, öntevékeny,
önmûvelõ, megismerõ, kultúraelsajátító, mûvelõdõ és alkotó célú cselekvése,
amely jellemzõen együttmûködésben, közösségekben valósul meg.
q) Közösségi színtér: a helyi lakosság rendszeres vagy alkalmi közmûvelõdési
tevékenységének, a lakosság önszervezõdõ közösségeinek támogatása érdekében
önkormányzati fenntartásban, önkormányzatok társulásában, vagy közmûvelõdési
megállapodás alapján mûködtetett, erre a célra alkalmassá tett és
üzemeltetett, adott helyen rendszeresen mûködõ létesítmény (helyiség-
együttes, épület).
r) Kulturális javak: az élettelen és élõ természet keletkezésének,
fejlõdésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei
történelmének minden kiemelkedõ és jellemzõ tárgyi, képi, írásos és egyéb
(hangdokumentum, vagy régészeti jelenség) bizonyítéka, valamint a mûvészeti
alkotások.
s) Muzeális intézmény: a múzeum, a közérdekû muzeális gyûjtemény és a
közérdekû muzeális kiállítóhely.
t) Mûvelõdési szervezet: minden olyan jogi személyiséggel rendelkezõ
települési, megyei, regionális, országos szervezet, amely alapító okirata
szerint e törvény 77. §-ában felsorolt közmûvelõdési feladatokból egy vagy
több tevékenység megvalósítására jött létre.
u) Mûvelõdõ közösség: a mûvelõdési érdeklõdési kör és az önképzõ, társas
tevékenység szerint elkülönül - jogi személyiség nélküli - lakossági csoport.
v) Nyilvános könyvtári ellátás: a nyilvános könyvtárak által nyújtott
szolgáltatások és az e szolgáltatások nyújtását elõsegítõ központi
szolgáltatások összessége.
w) Régészeti feltárás: minden olyan tevékenység, melynek célja a régészeti
örökség elemeinek felkutatása. Régészeti feltárásnak minõsül a terepbejárás,
az ásatás (hitelesítõ és próbaásatás), a leletmentés, a falkutatás, a
mûszeres lelet- és lelõhely felderítés.
x) Régészeti lelet: a régészeti örökség felszínre került, felfedezett tárgyi,
vagy jelenségszintû eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyérõl,
összefüggéseibõl, állapotából elmozdult, elmozdították, vagy sem.
y) Régészeti lelõhely: az a földrajzilag egyértelmûen meghatározható terület,
melyen a régészeti örökség elemei elsõdleges összefüggéseikben találhatóak.
z) Régészeti örökség elemei: az emberi lét bármely, elmúlt korokból
fennmaradt nyomai, amelyek segíthetnek rekonstruálni az emberiség történetét
és kapcsolatát környezetével. A régészeti örökség magában foglal minden
lelõhelyet, építményt, szerkezetet, tárgyat vagy más emléket, jelenséget,
érzékelhetõ összefüggést a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne
alatt, barlangokban.
II. RÉSZ
A kulturális javak védelme és a muzeális intézmények
I. fejezet
Általános rendelkezések
7. §
(1) A kulturális javak megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a védett
kulturális javak veszélyeztetése, meghamisítása, megrongálása, megsemmisítése.
(2) A kulturális javakat tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni
és értékelni. Az így számba vett értékek történeti adatait, leírását,
illetõleg a rájuk vonatkozó forrásértékû dokumentumokat a nyilvánosság számára
hozzáférhetõvé kell tenni.
(3) A kulturális javak a nemzet egészének közös szellemi értékei. A köz-
gyûjteményben õrzött, illetõleg védetté nyilvánított ilyen javak
felhasználásának, bármilyen technikával történõ sokszorosításának, valamint
adatrögzítésének és adatfelhasználásának jogát ezért senki nem sajátíthatja
ki.
(4) Annak érdekében, hogy a kulturális javak egyedileg és összességükben,
lehetõség szerint eredeti helyükön, vagy az e célra alapított gyûjteményekben,
intézményekben, illetõleg bárhol másutt megfelelõ védelemben részesüljenek,
megõrzõdjenek és fennmaradjanak, egyben lehetõvé váljon tudományos
feldolgozásuk, korszerû dokumentálásuk, valamint oktatási és közmûvelõdési
célú bemutatásuk és közreadásuk, az állami és önkormányzati szerveknek, az
egyházaknak, a társadalmi és gazdasági szervezeteknek, valamint az
állampolgároknak együtt kell mûködniük.
(5) Az állam a kulturális javak védelme érdekében együttmûködik más államokkal
és nemzetközi szervezetekkel, figyelembe veszi más államoknak a kulturális
javak védelméhez fûzõdõ érdekeit, egyben törekszik arra, hogy a területérõl
törvénytelen módon elszármazott javak eredeti tulajdonosukhoz
visszakerüljenek.
(6) A kulturális javak védelmének összehangolását és irányítását, ágazati
szakmai felügyeletét a mûvelõdési és közoktatási miniszter (a továbbiakban:
miniszter) látja el. E feladatának ellátására Kulturális Örökség Igazgatóságot
(a továbbiakban: Igazgatóság) létesít, szakfelügyelõi és más szakmai
testületeket mûködtet.
(7) A kulturális javakat rendkívüli, illetõleg szükségállapot, természeti
katasztrófa, vagy fegyveres összeütközés esetén is megkülönböztetett védelemben
kell részesíteni.
II. fejezet
A kulturális javak
védetté nyilvánítása
8. §
(1) A kulturális örökséghez tartozó - nem közgyûjteményben, illetõleg muzeális
intézményben õrzött - pótolhatatlan és kiemelkedõ jelentõségû javakat,
gyûjteményeket, azok megõrzése érdekében az Igazgatóság védetté
nyilváníthatja.
(2) Nem lehet védetté nyilvánítani azokat a kulturális javakat, amelyek
alkotójuk tulajdonában vannak.
Védetté nyilvánítási eljárás
9. §
(1) A védetté nyilvánítási eljárás (a továbbiakban: eljárás) hivatalból indul.
A kulturális javak védetté nyilvánítására bárki tehet javaslatot.
(2) Az eljárás alá vont kulturális javak elidegenítésére, illetõleg õrzési
helyének megváltoztatására, állapotában bekövetkezett változások bejelentésére
a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó elõírásokat kell
alkalmazni.
(3) Ha az eljárás alá vont kulturális javak épségét veszély fenyegeti, vagy
tartani lehet annak az országból való jogellenes kivitelétõl, az Igazgatóság a
kulturális javakat azonnal végrehajtható határozattal ideiglenesen védetté
nyilváníthatja. Az ideiglenes védettség az eljárás végéig áll fenn.
(4) Az Igazgatóság a védetté nyilvánításról szakértõi vélemény alapján dönt. A
védetté nyilvánító határozat elõírhatja a tárgy õrzésével és kezelésével
kapcsolatos feltételeket is.
(5) Amennyiben az eljárás során a tulajdonosnak kára származik, az ezzel
kapcsolatban felmerült kára után kártalanításra jogosult. A kérelmet az
Igazgatósághoz kell benyújtani.
Védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetése
10. §
Az Igazgatóság a kulturális javak védettségét megszünteti, ha
a) a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn,
b) a védett gyûjteménybõl vagy tárgy-együttesbõl kikerült tárgy esetében
akkor, ha annak egyedi jelentõsége a védettség fenntartását nem indokolja,
c) a tárgy megsemmisült.
11. §
(1) Az eljárás idõtartama legfeljebb 90 nap, egyebekben az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait kell
alkalmazni.
(2) A védetté nyilvánítás részletes szabályait a miniszter rendeletben
állapítja meg.
Védetté nyilvánított kulturális javak nyilvántartása
12. §
(1) A védetté nyilvánított kulturális javakat (a továbbiakban: védett
kulturális javak) az Igazgatóságnál vezetett közhitelû nyilvántartásba kell
felvenni.
(2) A nyilvántartás tartalmazza:
a) a tárgy részletes leírását, valamint az azonosítását lehetõvé tévõ egyéb
adatokat, ide értve a tárgyról készült fotót is,
b) a tárgy tulajdonosának (birtokosának) nevét, lakcímét,
c) a tulajdonszerzés idejét és módját,
d) a tárgy - állandó, ill. ideiglenes - õrzési helyét,
e) a 13. § (4) bekezdésében foglalt adatokat.
(3) A védett kulturális javak nyilvántartása alapján bárki kaphat
felvilágosítást arról, hogy egy adott tárgy szerepel-e a nyilvántartásban.
A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos
különleges elõírások
13. §
(1) Védett kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerzõdés
alapján lehet.
(2) Ellenérték mellett történõ tulajdon-átruházás esetén az államot
elõvásárlási jog illeti meg. Az állam elõvásárlási jogát az Igazgatóságon
keresztül gyakorolja.
(3) Védett gyûjteményhez tartozó tárgy, vagy védett tárgyegyüttes bármelyik
darabja csak az Igazgatóság elõzetes hozzájárulásával idegeníthetõ el.
(4) Védett kulturális javak bírósági vagy államigazgatási eljárás során
történt zár alá vételérõl (foglalás, bûnügyi zárlat stb.), valamint a tárgy
tulajdonjogát érintõ egyéb körülményekrõl (zálogszerzõdés, öröklési szerzõdés
stb.) az Igazgatóságot értesíteni kell.
14. §
(1) A védett kulturális javak tulajdonosa (birtokosa) köteles a javakat
épségben fenntartani, õrzésérõl, szakszerû kezelésérõl és megóvásáról
gondoskodni.
(2) Megóvási (konzerválási), restaurálási, vagy átalakítási munkálatokat a
tulajdonos csak az Igazgatóság engedélyével végezhet, illetõleg végeztethet.
(3) A védett kulturális javakat, illetõleg a védési határozatban foglaltak
betartását az Igazgatóság a tárgy õrzési helyén jogosult ellenõrizni, ilyen
célból elrendelheti a tárgy rendelkezésre bocsátását.
(4) A védett kulturális javakkal kapcsolatos - a védetté nyilvánító
határozatban szereplõ - adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos
(birtokos) haladéktalanul, de legkésõbb a tudomására jutástól számított 8
napon belül köteles bejelenteni az Igazgatóságnak.
(5) A védett kulturális javakat hozzáférhetõvé kell tenni a nyilvánosság és a
kutatás számára. Ennek érdekében az Igazgatóság a tulajdonost kötelezheti
arra, hogy a védett javakat vagy gyûjteményt kiállítás vagy tudományos kutatás
céljára rendelkezésre bocsássa.
15. §
Ha a védett kulturális javak megfelelõ kezelése a tulajdonosnál, birtokosnál
nincs biztosítva, valamint ha e védett javakat lefoglalták, az Igazgatóság
elrendelheti azok közgyûjteményben való elhelyezését.
16. §
A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait a 14. §-ban
meghatározott kötelezettségeikre tekintettel külön jogszabályban meghatározott
kedvezmények illetik meg.
III. fejezet
A kulturális javak külföldre történõ kivitele
17. §
(1) A kulturális javakat csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az
ország területérõl kivinni.
(2) Nem vihetõ ki Magyarország területérõl a nemzeti ereklyének számító magyar
korona és a koronázási jelvények.
Engedély nélkül kivihetõ kulturális javak
18. §
Engedély nélkül vihetõk ki az országból
a) azok a kulturális javak, melyeket visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás,
tudományos vizsgálat, stb. céljából) hoztak be az országba,
b) élõ alkotók mûvei, kivéve a muzeális intézmény gyûjteményében nyilván-
tartásba vett, illetõleg védetté nyilvánított alkotásokat,
c) az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, kivéve azokat, amelyeket a
miniszter az engedélyköteles tárgyak közé sorol.
Kiviteli engedélyezési eljárás
19. §
A 18. §-ban foglaltakon túl, kulturális javak - véglegesen vagy ideiglenesen -
csak az Igazgatóság engedélyével vihetõk ki az országból.
20. §
(1) A kiviteli engedély iránti kérelmet a kijelölt közgyûjteménynél kell
benyújtani, amely a kérelmet szakvéleményével együtt megküldi az
Igazgatóságnak. A kérelemmel egyidejûleg a kivinni szándékozott tárgyat be
kell mutatni.
(2) A kiviteli engedély közokirat, amely igazolja, hogy a kiviteli engedélyen
feltüntetett kulturális tárgy az ország területérõl kivihetõ.
(3) A kiviteli engedély tartalmazza a külföldre történõ kivitelre
engedélyezett tárgy azonosítására alkalmas adatait, ideértve a tárgyról
készült fotót is.
(4) A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet
felhasználni, az engedélyt meghosszabbítani nem lehet.
(5) A kiviteli engedély nem helyettesíti a kulturális javak külföldre történõ
kiviteléhez szükséges egyéb engedélyeket, illetõleg a vámeljárást.
Végleges kiviteli engedély
21. §
(1) Nem adható végleges kiviteli engedély:
a) a közgyûjtemények, muzeális intézmények leltárában szereplõ tárgyakra,
b) az e törvény, valamint a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény
alapján védetté nyilvánított tárgyakra,
c) a miniszter által kiviteli tilalom alá sorolt tárgyakra,
d) régészeti leletekre,
e) mûemlék részét alkotó, a mûemlékek jegyzékében szereplõ berendezési,
felszerelési tárgyakra, tartozékokra, egyéb ingó javakra, védett mûemlékhez
tartozó töredékekre,
f) nem azonosított mûemlék részekre, tartozékokra, töredékekre,
g) a kulturális javak töredékeire, ha azok eredete nem igazolható,
h) az ismeretlen, vagy bizonytalan tulajdonú tárgyakra,
i) a hamisítványokra, valamint a megtévesztésre lehetõséget adó
másolatokra, vagy más módon megváltoztatott javakra.
(2) Végleges kiviteli engedély akkor adható, ha:
a) az (1) bekezdés c) és d) pontjában megjelölt tárgy külföldi cseréje a
nemzeti kulturális érdeket, illetõleg muzeális intézmények,
közgyûjtemények, egyházak gyûjteményi érdekét szolgálja,
b) a tárgy öröklés útján került külföldi állampolgár, illetõleg külföldön élõ
magyar állampolgár tulajdonába.
22. §
A kulturális javak végleges kivitelére vonatkozó eljárást az Igazgatóság fel-
függesztheti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplõ tárgy védetté
nyilvánítását kezdeményezték.
Ideiglenes kiviteli engedély
23. §
(1) Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a tárgy kivitele nem
veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát.
(2) Védett kulturális javak ideiglenesen akkor vihetõk ki az országból, ha a
kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál.
(3) Az ideiglenes kiviteli engedély csak meghatározott idõtartamra adható.
(4) Az ideiglenes kiviteli engedély kiadásakor az Igazgatóság a tárgy
visszahozatalának biztosítása érdekében biztosíték adására is kötelezheti az
engedélyest.
24. §
(1) A kulturális javak külföldre vitelének engedélyezésére vonatkozó eljárás
idõtartama legfeljebb 90 nap, egyebekben az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A kiviteli engedélyezési eljárás részletes szabályait a miniszter
rendeletben állapítja meg.
A kulturális javak behozatala
25. §
(1) Nem hozhatók be az országba
1 a) azok a kulturális a javak, amelyek kivitelét a származási ország
megtiltotta,
b) a származási ország engedélye nélkül azok a kulturális javak, amelyek
kivitelét a származási ország engedélyhez köti,
c) azok a hamisítványok, amelyek behozatala a nemzeti kulturális örökség
érdekét sérti,
d) a lopott kulturális javak.
(2) A behozatali tilalom ellenére az országba került kulturális javakkal
kapcsolatban az Igazgatóság jár el.
IV. fejezet
Régészeti védelem, régészeti feltárás
26. §
(1) A föld felszínén, a földben, a vizek medrében, vagy máshol rejlõ,
illetõleg onnan elõkerülõ régészeti lelet állami tulajdon.
(2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam lemondhat régészeti
gyûjtõkörrel rendelkezõ, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára.
27. §
(1) A régészeti örökség elemeit lehetõség szerint eredeti helyükön és
állapotukban, eredeti összefüggéseikkel kell megõrizni.
(2) A régészeti örökség elemei eredeti összefüggéseikbõl csak régészeti
feltárás keretében mozdíthatók el.
(3) Aki a régészeti örökség elemeit régészeti feltáráson kívül felfedezi,
megtalálja, köteles azokat haladéktalanul bejelenteni, illetõleg átadni a
területileg illetékes jegyzõnek, aki azt továbbítja a területileg illetékes
múzeumnak.
(4) A régészeti lelõhelyek kulturális, történeti környezetünk részei, ezért a
köz- és magáncélú fejlesztések, beruházások tervezését, illetõleg a település-
és tájtervezést a régészeti örökség védelmével összhangban kell végezni.
28. §
(1) Az ismertté vált, de védetté nem nyilvánított régészeti lelõhelyeket
egységes nyilvántartásba kell venni.
(2) A nyilvántartást illetékességi területükön a megyei múzeumok és a
Budapesti Történeti Múzeum vezetik, adataikat az Igazgatóság rendelkezésére
bocsátják.
A régészeti lelõhelyek védelme
29. §
(1) Az ország kiemelt jelentõségû és a veszélyeztetett régészeti lelõhelyeit,
továbbá azok környezetét az e törvény által meghatározott módon védelemben
kell részesíteni.
(2) A kiemelt jelentõségû és a veszélyeztetett régészeti lelõhelyet az
Igazgatóság javaslatára a miniszter rendeletben nyilvánítja védetté (a
továbbiakban: védett régészeti terület).
(3) A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza:
a) védetté nyilvánítás tényét,
b) a régészeti értékek megnevezését,
c) a védetté nyilvánítás indokát,
d) a földrészlet helyrajzi számát,
e) a védettség idõtartamát,
f) az Igazgatóság engedélyéhez kötött tevékenységek körét.
(4) A védett régészeti területen a védetté nyilvánítást követõen nem szabad
olyan munkálatokat végezni, melyek a terület jellegzetes állapotát
megváltoztatják. Építkezéshez, telekalakításhoz, mûvelési ág változtatáshoz,
illetõleg a terület jellegét veszélyeztetõ (befolyásoló) más változtatáshoz,
munkálatokhoz, valamint fémkeresõ mûszer használatához az Igazgatóság
engedélye szükséges.
(5) Védetté nyilvánításhoz belterületen a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter, mezõgazdasági rendeltetésû területen a
földmûvelésügyi miniszter, természetvédelem alatt álló területen a
természetvédelmi hatóság, mûemléki jelentõségû területen a mûemlékvédelmi
hatóság egyetértése szükséges.
(6) Fel kell oldani a terület védettségét, ha annak fenntartását régészeti
szempontok a továbbiakban nem indokolják.
(7) A védetté nyilvánítást és a védettség megszüntetését az ingatlan-
nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzésrõl az Igazgatóság intézkedik.
(8) A védett régészeti területekrõl az Igazgatóság nyilvántartást vezet.
30. §
Régészeti lelõhelyek és környezetük hatékonyabb megõrzése, feltárása céljából
az érintett földterületeket ki lehet sajátítani.
31. §
(1) Amennyiben valamely nem védett régészeti lelõhely jelentõs károsodásának
veszélye áll fenn, az Igazgatóság - az érdekelt hatóságok véleményének
kikérése mellett - a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy
alkalommal, legfeljebb 3 hónapos idõtartamra ideiglenesen védetté
nyilváníthatja. A határozatban korlátozhatja vagy felfüggesztheti, illetõleg
megtilthatja a régészeti lelõhelyet veszélyeztetõ tevékenység folytatását.
(2) Az (1) bekezdés alapján a régészeti lelõhely megõrzése érdekében
jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom kártalanítási igényt nem
keletkeztet.
32. §
A régészeti lelõhelyek védettségi eljárására vonatkozó részletes szabályokat a
miniszter rendeletben határozza meg.
Régészeti feltárás
33. §
(1) Régészeti feltárást az Igazgatóság által - az Ásatási Bizottság
javaslatára - kiadott engedély alapján lehet végezni.
(2) Az Ásatási Bizottság 7 tagú szakmai tanácsadó testület, amelynek elnökét,
titkárát és egy tagját a miniszter, két tagját a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter, két tagját a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
bízza meg.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott engedély megadásához természetvédelem
alatt álló területen az illetékes természetvédelmi hatóság, mûemléki jellegû
területen a mûemlékvédelmi hatóság mint szakhatóság engedélye is szükséges.
(4) Régészeti feltárást régészeti gyûjtõkörrel rendelkezõ múzeumok, és a
miniszter által meghatározott más intézmények végezhetnek.
(5) Régészeti feltárás vezetõje csak olyan felsõfokú szakirányú végzettséggel
rendelkezõ régész lehet, aki a feltárásra feljogosított intézménnyel
munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll.
(6) Az ország területén lévõ régészeti lelõhely feltárására - tudományos
tervei alapján, komplex feltárási kötelezettséggel - a Magyar Nemzeti
Múzeumnak elsõbbsége van.
(7) A régészeti feltárásokat az Igazgatóság az Ásatási Bizottság szakértõinek
bevonásával ellenõrzi.
(8) Az Igazgatóság a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyt visszavonja, ha
a feltárást végzõ az elõírásokat megszegi.
(9) A feltárási engedélyezési eljárás, valamint a feltárások részletes
szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.
34. §
(1) Régészeti feltáráshoz és annak megközelítéséhez szükséges ingatlan
használatát elsõsorban az ingatlan tulajdonosa és az ásató intézmény közötti
megállapodás útján kell biztosítani.
(2) Az ingatlan tulajdonosa, használója a régészeti feltárást a feltárási
engedélyben meghatározott határidõig tûrni köteles.
(3) A régészeti feltárás során keletkezett tényleges kára után kártalanítás
illeti meg a tulajdonost. A kártalanítási kérelmet az Igazgatósághoz kell
benyújtani.
Megelõzõ feltárás
35. §
(1) A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a nyilvántartott
régészeti lelõhelyeket el kell kerülni.
(2) Ha a lelõhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás
költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható
meg, illetõleg más, kivételesen indokolt esetben a beruházással
veszélyeztetett régészeti lelõhelyeket elõzetesen fel kell tárni
(továbbiakban: megelõzõ feltárás).
(3) A szakmailag szükséges mértékû megelõzõ feltárás, dokumentálás, elsõdleges
leletkonzerválás teljes, és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit a
fejlesztések, beruházások költségeibõl kell fedezni oly módon, hogy a tervezés
során a bekerülési költség legalább 9 ezrelékét kell erre a célra biztosítani.
A leletmentés tényleges költségeirõl a múzeum köteles elszámolni.
(4) A megelõzõ feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdések
eldöntésére az Igazgatóság az Ásatási Bizottság szakértõinek bevonásával
jogosult.
Leletmentés
36. §
(1) Leletmentés a régészeti lelõhely vagy lelet váratlan elõkerülésekor
végzett, a lelõhely és a leletek mentését, illetõleg a terület felszabadítását
célzó azonnali régészeti feltárás. A leletmentés megkezdésével egyidejûleg
feltárási engedélyt kell kérni.
(2) Ha régészeti feltárás esetén kívüli munka (építkezés, földmunka,
bányászati tevékenység, vízi munka, stb.) során vagy egyéb ok következtében
régészeti lelõhely, illetõleg lelet kerül elõ, a felfedezõ (a munka felelõs
vezetõje) köteles:
a) a lelõhelyen folyó munkát azonnal abbahagyni,
b) a lelõhely és a lelet(ek) õrzésérõl - a felelõs õrzés szabályai szerint - a
jegyzõ, vagy a területileg illetékes múzeum intézkedéséig gondoskodni.
(3) A lelõhelyet, vagy leletet a lelõhely szerint illetékes önkormányzat
jegyzõjének haladéktalanul be kell jelenteni, e kötelezettség az ingatlan
tulajdonosát, az építtetõt és a kivitelezõt, felfedezõt egyetemlegesen
terheli.
(4) A jegyzõ a bejelentés alapján köteles a területileg illetékes múzeumot és
a tevékenység jellege szerint illetékes építési hatóságot haladéktalanul
értesíteni.
(5) A múzeum köteles a lelõhelyet, illetõleg a leleteket haladéktalanul
megvizsgálni és a munka folytatásának feltételeirõl - a hozzá érkezett
bejelentéstõl számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni.
(6) Amennyiben az illetékes múzeum szakvéleménye alapján a további munkavégzés
a lelõhelyet, illetõleg az elõkerült régészeti leleteket nem veszélyezteti, az
nyomban folytatható.
(7) Ha a múzeum szakvéleménye alapján a lelõhely, vagy a leletek
veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a
tevékenység jellege szerint illetékes elsõ fokú hatóság köteles azt legfeljebb
30 napra felfüggeszteni. A tevékenység csak a múzeum egyetértésével kiadott
engedély alapján folytatható.
(8) A múzeum köteles a leletmentést haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan
- az elvárható ütemben - végezni, az elõkerült régészeti leletet ideiglenesen
gyûjteményébe venni, és szükség szerint kezdeményezni az Igazgatóságnál a
lelõhely védetté nyilvánítását.
(9) Ha a lelõhely jellegébõl adódóan a leletmentést nem lehet 30 nap alatt
elvégezni az Igazgatóság - a múzeum javaslatára - a 30. § alapján ideiglenesen
védetté nyilváníthatja a földterületet.
(10) Amennyiben az Igazgatóság nem nyilvánítja ideiglenesen védetté a
területet, a munka folytatható.
(11) A régészeti feltárás esetén kívül elõkerült régészeti leletet, illetõleg
lelõhelyet a területileg illetékes múzeum köteles az Igazgatóságnak 72 órán
belül bejelenteni.
(12) A leletmentést végzõ múzeum indokolatlan késedelmével okozott kárt a
múzeum köteles megtéríteni.
37. §
(1) A leletmentést végzõ múzeum fenntartója jogosult a leletmentésre fordított
költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti
leletek tulajdonjogáról.
(2) A megelõzõ feltárások és leletmentések költségeihez állami támogatás
adható.
(3) A régészeti lelõhely, illetõleg lelet felfedezõjét anyagi elismerésben
kell részesíti.
V. fejezet
Muzeális intézmények
38. §
(1) A kulturális javak védelmével összefüggõ, e törvényben meghatározott célok
megvalósításának legfontosabb letéteményesei a muzeális intézmények.
(2) A muzeális intézmények a feladatellátás veszélyeztetésével nem vonhatók
össze más intézménnyel.
(3) E törvény erejénél fogva védelem alatt állnak a muzeális intézményben
elhelyezett kulturális javak.
(4)A muzeális intézmények leltárában szereplõ kulturális javak korlátozottan
forgalomképesek; elidegenítésükhöz a miniszter engedélye szükséges.
Muzeális intézmény alapítása és megszüntetése
39. §
(1) Muzeális intézményt - az e törvényben meghatározott kivétellel - bármely
jogi és természetes személy alapíthat.
(2) Muzeális intézmény alapításához, már létezõ intézmény muzeális intézménnyé
nyilvánításához a miniszter engedélye szükséges (a továbbiakban: mûködési
engedély). Amennyiben a muzeális intézmény egyben mûemlék is, úgy az
alapításhoz a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedélyét is
meg kell kérni.
(3) A mûködési engedély tartalmazza az intézmény elnevezését, tulajdonosát,
fenntartóját, szakmai besorolását, gyûjtõkörét és gyûjtõterületét, valamint
elhelyezését.
(4) A mûködési engedélyben foglaltak megváltoztatása csak a mûködési en-gedély
módosításával lehetséges.
(5) Mûködési engedély csak akkor adható, ha a muzeális intézmény tulajdonosa
(fenntartója) biztosítani tudja - a miniszter által kiadott szakmai
normatíváknak megfelelõ - folyamatos és rendeltetésszerû mûködéshez szükséges
feltételeket.
(6) A muzeális intézmény szakmai besorolásától, minõsítésétõl függõen a
miniszter a mûködési engedély kiadását pénzügyi biztosíték adásához kötheti.
(7) A mûködési engedélyeket az Igazgatóság tartja nyilván. A mûködési
engedélyeket, illetõleg azok változásait a Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.
(8) A mûködési engedélyben foglaltak betartását az Igazgatóság, illetõleg a
miniszter által megbízott szakfelügyelõ ellenõrzi.
40. §
A muzeális intézmény mûködési engedélyét a miniszter
a) visszavonhatja, ha az intézmény eltér
- a mûködési engedélyben meghatározottaktól, illetõleg
- a rá vonatkozó szakmai elõírásoktól,
b) visszavonja, ha az intézmény megszûnik.
41. §
(1) Muzeális intézmény megszüntetéséhez a miniszter engedélye szükséges.
Amennyiben a muzeális intézmény egyben mûemlék is, úgy a megszüntetéshez a
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedélyét is meg kell kérni.
(2) A muzeális intézmény megszüntetésével egyidejûleg a tulajdonos (fenntartó)
köteles gondoskodni az ott õrzött, kulturális örökségünkhöz tartozó értékek
biztonságos elhelyezésérõl.
(3) Amennyiben a tulajdonos (fenntartó) a muzeális intézmény megszüntetésekor
nem a (2) bekezdésben meghatározott módon jár el, az értékek elhelyezésérõl - a
pénzügyi biztosíték felhasználásával, annak hiányában a tulajdonos költségére -
az Igazgatóság gondoskodik.
(4) A muzeális intézmények alapításánál és a megszüntetésnél az ezekre az
intézményekre vonatkozó egyéb jogszabályok elõírásait is alkalmazni kell.
Múzeumok
42. §
(1) Múzeum a kulturális javak tudományos kutatómunka útján létrejött,
rendszerezett gyûjteményeibõl álló muzeális intézmény.
(2) A múzeum feladata a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos
gyûjtése, nyilvántartása, megõrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és
publikálása, valamint kiállításokon és más módon történõ bemutatása.
(3) A múzeum rendelkezik az e feladatok ellátásához a szakmai normatívák
szerint szükséges tárgyi és anyagi feltételekkel, megfelelõ épülettel,
szakirányú felsõfokú végzettségû alkalmazottakkal.
(4) A múzeum elnevezést hivatalosan csak az e törvény alapján mûködési
engedéllyel rendelkezõ múzeumok használhatják.
A múzeumok szakmai besorolása
Országos múzeum
43. §
(1) Az országos múzeum átfogó, egy vagy több alaptudományra támaszkodó,
szakterületén kiemelkedõ jelentõségû, mûvelõdéstörténeti, tudományos
teljességre törekvõ gyûjteményt gondoz; gyûjtõterülete - a Budapesti Történeti
Múzeum kivételével - az egész országra kiterjed.
(2) Az országos múzeumok felsorolását, és felügyeleti szerveiket e törvény
melléklete tartalmazza, alapító okirataikat felügyeleti szervük adja ki.
(3) Az országos múzeum ellátja a miniszter által jogszabályban ráruházott
szakmai feladatokat.
(4) Az országos múzeum vezetõje fõigazgató, akit a felügyeletet ellátó szerv -
a mûvelõdési és közoktatási miniszter elõzetes véleményének kikérésével -
pályázat útján nevez ki, illetõleg ment fel.
Országos gyûjtõkörû szakmúzeum
44. §
(1) Az országos gyûjtõkörû szakmúzeum szakterületén tudományos teljességre
törekvõ, jelentõs gyûjteményt gondoz; gyûjtõterülete az egész országra
kiterjed.
(2) Az országos gyûjtõkörû szakmúzeum ellátja a miniszter által jogszabályban
ráruházott szakmai feladatokat.
(3) Az országos gyûjtõkörû szakmúzeum vezetõje igazgató, akit a tulajdonos
(fenntartó) - állami múzeum esetében a felügyeleti jogokat gyakorló miniszter -
a miniszter elõzetes véleményének kikérésével, pályázat útján nevez ki,
illetõleg ment fel.
Megyei múzeum
45. §
(1) A megye önkormányzata a kulturális javak gyûjtésérõl, õrzésérõl, tudományos
feldolgozásáról és bemutatásáról, a régészeti örökség védelmérõl múzeumi
szervezet fenntartásával gondoskodik.
(2) A megyei múzeum a megyei múzeumi szervezet irányító intézménye. Gyûjteményi
anyagában több muzeológiai szakág magas színvonalon képviselt. Gyûjtõterülete
az adott megye és a megyei jogú város egész területére kiterjed.
(3) A megyei múzeum:
a) elõsegíti a megyei múzeumi szervezet, illetõleg a területen tevékenykedõ más
muzeális intézmények szakmai együttmûködését, munkájuk összehangolását,
valamint az illetékességi területén lévõ egyéb kulturális javak védelmét,
b) ellátja a régészeti lelõhelyek nyilvántartását, mentését,
c) rendszeresen ellenõrzi a régészeti jelentõségû földterületeket; azokkal
kapcsolatban szakhatósági intézkedésre jogosult,
d) segíti az Igazgatóság területi feladatainak ellátását.
(4) Megyei múzeumot az illetékes önkormányzat közgyûlése, - a 39. (2) bekezdése
szerint - alapíthat, illetõleg jelölhet ki a fenntartásában levõ múzeumok
közül. Vezetõje igazgató, akit - a miniszter elõzetes véleményének kikérésével
- az önkormányzat pályázat útján nevez ki, illetõleg ment fel.
(5) Amennyiben a megyei önkormányzat az általa fenntartott múzeumi szervezetet
nem egy megyei múzeum irányításával kívánja mûködtetni, a feladatot területileg
megoszthatja a regionális múzeumok között.
Regionális múzeumok
46. §
(1) A regionális múzeum több múzeumi szakágat felölelõ gyûjtõkörrel, egy
(városi, települési múzeum), esetleges több (tájmúzeum) önkormányzat területére
kiterjedõ gyûjtõterülettel rendelkezik.
(2) Regionális múzeum mûködhet a megyei múzeumi szervezet részeként, vagy
önálló jogi személyként.
(3) Vezetõje igazgató, akit - a miniszter elõzetes véleményének kikérésével - a
fenntartó (tulajdonos) nevez ki, illetõleg ment fel.
(4) Ha a regionális múzeum átveszi a megyei múzeum területileg megosztott
feladatait, mûködésére a 45. § (2), (3) bekezdésében foglalt rendelkezések
vonatkoznak.
Tematikus múzeumok
47. §
(1)A tematikus múzeum egy tudományos témát (muzeológiai szakágat) felölelõ
gyûjtõkörrel, korlátozott gyûjtõterülettel rendelkezik.
(2) Vezetõje igazgató, akit - a miniszter elõzetes véleményének kikérésével - a
fenntartó (tulajdonos) nevez ki, illetõleg ment fel.
Közérdekû muzeális gyûjtemények és kiállítóhelyek
48. §
(1) Közérdekû muzeális gyûjtemény a kulturális javak meghatározott értékeinek
egységes gyûjtési szempontok szerint létrejött, egységesen kezelt és õrzött,
szabályozott módon nyilvántartott és dokumentált együttese, mely a múzeumi
követelményeknek nem felel meg, de tudományos, illetõleg mûvészi értéke alapján
a miniszter közérdekû muzeális gyûjteménynek minõsít.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott gyûjtemények lehetnek: helytörténeti,
intézménytörténeti, személyhez kötõdõ gyûjtemények, tematikus szakgyûjtemé-
nyek, vallási és egyháztörténeti gyûjtemények.
(3) Közérdekû muzeális kiállítóhely az a jelentõsebb önálló gyûjteménnyel nem
rendelkezõ intézmény (pl. személyhez, eseményhez, szervezethez vagy földrajzi
ponthoz kötõdõ emlékház, emlékpark, kastély, tájház, galéria stb.), amely a
miniszter engedélyével jogosult a kulturális javak, illetõleg épületek vagy
épület-együttesek tartozékaikkal és berendezéseikkel együtt történõ
bemutatására.
(4) A közérdekû muzeális gyûjtemény, illetõleg kiállítóhely vezetõjét a
tulajdonos nevezi ki.
(5) A közérdekû muzeális gyûjteményekre és kiállítóhelyekre egyebekben a
múzeumokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Múzeumi letét
49. §
(1) A múzeum a gyûjtõkörükbe tartozó, más tulajdonában levõ kulturális javakat
határozott idõre szóló, írásbeli szerzõdés alapján megõrzésre átvehetik.
(2) A múzeum a letétért a szerzõdésben meghatározott mértékû, de legalább a
felmerülõ költségeket magában foglaló díjat köthet ki.
(3) A szerzõdésben kikötött õrzési idõ letelte elõtt a letevõ a letét
visszavételét csak akkor követelheti, ha az nem sérti a múzeum közmûvelõdési,
illetõleg tudományos tevékenységét. Az ezzel kapcsolatos vitás kérdésekben az
Igazgatóság állásfoglalása az irányadó.
(4) A múzeum a szerzõdésben meghatározott õrzés ideje alatt a rábízott
kulturális javakat tudományos szempontból feldolgozhatja, kiállíthatja és
publikálhatja.
VI. fejezet
A Kulturális Örökség Igazgatósága
50. §
Az Igazgatóság a miniszter felügyelete alatt áll.
51. §
(1) Az Igazgatóság elsõ fokú közigazgatási hatóságként - szakértõk és szakmai
testületek véleménye alapján - dönt:
a) a kulturális javak védetté nyilvánításáról, illetõleg védettségének
megszün-tetésérõl,
b) a kulturális javak kiviteli engedélyezésével kapcsolatos ügyekben,
c) a védett kulturális javak, és a megszûnõ muzeális intézmények anyagának
közgyûjteményben történõ elhelyezésérõl,
d) a kiemelt jelentõségû régészeti terület ideiglenes védetté
nyilvánításáról,
e) a régészeti feltárási engedélyezési ügyekben,
f) vita esetén arról, hogy valamely tárgy, vagy jelenség a kulturális javak
körébe tartozik-e,
g) a megelõzõ régészeti feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai
kérdésekben,
h) a védetté nyilvánítással kapcsolatos kártalanítási ügyekben.
(2) Az Igazgatóság nyilvántartást vezet:
a) a védetté nyilvánított kulturális javakról,
b) a régészeti jelentõségû védett földterületekrõl, valamint a nem védett, de
ismert régészeti lelõhelyekrõl,
c) a jogtalanul eltulajdonított, eltûnt kulturális javakról,
d) a kiviteli engedélyekrõl,
e) a muzeális intézmények mûködési engedélyeirõl.
(3) Az Igazgatóság kezdeményezi a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál:
a) az állam e törvényben meghatározott elõvásárlási jogának gyakorlását,
b) az e törvényben meghatározott körben és módon az állami tulajdonról
való lemondást.
(4) Az Igazgatóság:
a) javaslatot tesz a kiemelt jelentõségû régészeti lelõhelyek védetté
nyilvánítására, és ellátja az ezzel kapcsolatos elõkészítõ feladatokat,
b) intézkedik a védetté nyilvánított régészeti lelõhelyeknek az
ingatlannyilván-
tartásba történõ bejegyzésérõl,
c) mûködteti az Ásatási Bizottságot,
d) az Igazgatóság jogosult kezdeményezni a régészeti lelõhelyek kisajátítását,
e) dönt a leletmentések állami támogatásáról,
f) ötévenként felülvizsgálja a muzeális intézmények szakmai besorolását,
g) ellátja a Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott
kulturális javak visszakövetelésével, illetõleg visszaadásával kapcsolatos
teendõket,
h) részt vesz a jogtalanul eltulajdonított kulturális javak nemzetközi
információ- cseréjében és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat,
i) gyûjti, nyilvántartja, feldolgozza és közzéteszi a magyarországi muzeális
intézmények mûködésével kapcsolatos adatokat, dokumentációkat.
VII. fejezet
A kulturális javak védelmének
pénzügyi alapjai
52. §
A kulturális javak védelmébõl, valamint a muzeális intézmények fenntartásából
és mûködésébõl adódó feladatok ellátásához a központi költségvetés az alábbiak
szerint járul hozzá:
a) az állami tulajdonú muzeális intézményeket fenntartó minisztérium
költségvetési fejezetében,
b) a helyi önkormányzatok támogatása - közmûvelõdési és közgyûjteményi
normatív hozzájárulás keretében - a Belügyminisztérium költségvetési
fejezetében,
c) a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium költségvetési fejezetében
biztosítja az Igazgatóság mûködéséhez és az alábbi feladatok támogatásához
szükséges pénzeszközöket:
- a kulturális javak védelmével összefüggõ hatósági és szakmai teendõk
ellátását (védett mûtárgyak és régészeti területek nyilvántartása, régészeti
leletmentés, állami elõvásárlás, kártalanítás stb.),
- az egyházi muzeális intézmények támogatását,
- alapítványi, magán és egyéb tulajdonú muzeális intézmények támogatását
pályázati úton.
III. RÉSZ
A nyilvános könyvtári ellátás
I. fejezet
A nyilvános könyvtári ellátással kapcsolatos
általános szabályok
53. §
(1) A könyvtárhasználati jog gyakorlását a könyvtári ellátás rendszere teszi
lehetõvé.
(2) A nyilvános könyvtári ellátás rendszerének mûködtetése az állam és a helyi
önkormányzatok feladata.
(3) Az állami és a helyi önkormányzati fenntartású könyvtárak gyûjteményeit
úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák az ismeretek tárgyilagos,
sokoldalú közvetítését.
54. §
(1) A nyilvános könyvtár alapkövetelményei:
a) mindenki által használható és megközelíthetõ,
b) könyvtári szakembert alkalmaz,
c) rendelkezik kizárólagosan könyvtári szolgáltatások céljaira alkalmas
helyiséggel,
d) rendszeresen, a felhasználók többsége számára megfelelõ idõpontban tart
nyitva,
e) helyben nyújtott alapszolgáltatásai ingyenesek,
f) statisztikai adatokat szolgáltat,
g) ellátja az 55. § (1) bekezdésében felsorolt alapfeladatokat.
(2) A nyilvános könyvtárakról a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium
jegyzéket vezet. Az állami költségvetési támogatás csak a jegyzékben szereplõ
nyilvános könyvtárakat, illetõleg fenntartóikat illeti meg, a 71. § (1)
bekezdésében felsoroltak figyelembevételével.
(3) A fenntartónak az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésére vonatkozó
nyilatkozata és kérelme nélkül bekerülnek a nyilvános könyvtárak jegyzékébe: a
nemzeti könyvtár, a helyi önkormányzatok által fenntartott települési
könyvtárak, a megyei könyvtárak, a 63. § (2) bekezdése szerinti országos
szakkönyvtárak, illetõleg az állami egyetemek könyvtárai.
(4) Az egyházak és más könyvtárfenntartók az (1) bekezdésben foglaltak
teljesítésével és az errõl szóló nyilatkozat csatolásával kérhetik a
minisztertõl könyvtáruk felvételét a nyilvános könyvtárak jegyzékébe.
(5) Az (1) bekezdésben felsorolt követelmények betartását a miniszter
ellenõrzi. Ha a könyvtár nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt
követelmények valamelyikének, a miniszter a könyvtárat törli a nyilvános
könyvtárak jegyzékébõl.
(6) A települési és a megyei könyvtár megszüntetése esetén a fenntartó a
döntés elõkészítése során beszerzi és a döntést hozó testülettel ismerteti a
miniszter véleményét.
(7) Nyilvános könyvtár megszüntetése esetén a fenntartó köteles gondoskodni a
gyûjtemény további könyvtári hasznosításáról.
55. §
(1) A nyilvános könyvtár alapfeladatai:
a) a fenntartó által meghatározott alapító-okiratban és a szervezeti és
mûködési szabályzatában jóváhagyott fõ céljait nyilatkozatban közzé teszi,
b) gyûjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja, megõrzi, gondozza és
rendelkezésre bocsátja,
c) tájékoztat a könyvtár és a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól és
szolgáltatásairól,
d) biztosítja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérését,
e) részt vesz a könyvtárak közötti dokumentum- és információcserében.
(2) A fenntartó kiegészítõ feladatokat is meghatározhat.
II. fejezet
A könyvtárhasználati jog gyakorlása
56. §
(1) A könyvtárhasználó jogosult bármely nyilvános könyvtár szolgáltatásainak
igénybevételére.
(2) A könyvtárhasználót ingyenesen illetik meg a következõ alapszolgáltatások:
a) a könyvtárlátogatás,
b) a könyvtár által kijelölt gyûjteményrészek helyben-használata,
c) az állományfeltáró eszközök használata,
d) információ a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól.
(3) A könyvtár az ingyenes szolgáltatásokat igénybe vevõ könyvtárhasználónak
az 57. § (1) bekezdésében meghatározott adatait beiratkozási díj nélkül
regiszt-rálhatja.
(4) A (2) bekezdésben felsoroltakon kívüli szolgáltatások a könyvtárba való
beiratkozással vehetõk igénybe. A beiratkozásért a fenntartó döntése alapján
beiratkozási díj szedhetõ.
(5) A beiratkozási díj mértékét, a szolgáltatások térítési díját a fenntartó a
miniszter által megállapított irányelvek, illetõleg szabályok szerint
határozza meg.
(6) A beiratkozott olvasó ingyenesen kölcsönözheti a nyomtatott könyvtári
dokumentumokat.
(7) A 14 éven aluliak és a 70 éven felüliek mentesülnek a beiratkozási díj
megfizetése alól. A pedagógusok és a diákok más jogszabályban megállapítottak
szerinti kedvezményekben részesülnek.
57. §
(1) A könyvtárhasználónak a beiratkozáskor a következõ személyes adatait kell
közölnie és igazolnia: név, anyja neve, születési helye és ideje, lakcíme,
személyi igazolványának, vagy útlevelének száma.
(2) A személyes adataiban bekövetkezett változásokat a könyvtárhasználó
köteles bejelenteni a könyvtárnak.
(3) A könyvtárhasználó által igénybe vehetõ szolgáltatások körét, az
igénybevétel módját és a díjak mértékét a könyvtár használati szabályzata
tartalmazza, melyet a könyvtárhasználó köteles betartani.
(4) A könyvtárhasználó kezdeményezheti a könyvtár használati szabályzatának
módosítását.
58. §
(1) A könyvtár használati szabályzatát nyilvánosságra kell hozni.
(2) A dokumentumok, illetõleg mások könyvtárhasználati jogának védelme
érdekében a könyvtárhasználat részletes feltételeit a használati szabályzat
állapítja meg.
(3) A könyvtárhasználó regisztrációjára, beiratkozására és a dokumentumok
kölcsönzésére vonatkozóan a fenntartó további feltételeket, illetõleg
kedvezményeket is meghatározhat.
III. fejezet
A nyilvános könyvtári ellátás mûködésének
feltételei
59. §
(1) A miniszter a nyilvános könyvtári ellátás érdekében országos dokumentum-
ellátási rendszert alakít ki, amely magában foglalja:
a) a könyvtárközi dokumentum-ellátást,
b) a könyvtári dokumentumok lelõhely-nyilvántartását,
c) a könyvtárak gyûjteményébõl kivont dokumentumok hasznosítását a könyvtári
rendszer számára.
(2) A könyvtári rendszernek kormányrendeletben meghatározott könyvtárai
számára kötelespéldányokat kell biztosítani.
(3) A miniszter kialakítja a nemzeti kulturális örökség részét képezõ kép- és
hangrögzítés országos nyilvántartási rendszerét a Magyar Filmintézet, a Magyar
Rádió Rt., a Magyar Televízió Rt., a Duna Televízió Rt. és más, a rádiózásról
és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerint mûsorszolgáltatási
jogosítványt szerzett szervezetek archívumaiban õrzött, továbbá az egyéb
szervezetek által gyûjtött és õrzött dokumentumokról.
(4) A miniszter mûködteti a Neumann János Multimédia Központ és Digitális
Könyvtárt, amely az audiovizuális, multimédia és elektronikus dokumentumok
nemzeti szolgáltató központja.
60.§
(1) A nyilvános könyvtári ellátás rendszerének mûködtetését és fejlesztését
segítõ központi szolgáltatások:
a) az országos könyvtári informatikai hálózat fejlesztése és tartalmi
feltöltése,
b) a Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatáson
alapuló teljes körû gyûjtése, egyéb Magyarországon keletkezett dokumentumok,
valamint a külföldi hungarikumok gyûjtése, továbbá mindezek megõrzése és
bibliográfiai számbavétele, a kötelespéldányok elosztása,
c) az országos dokumentum-ellátási rendszer mûködtetése,
d) a határon túli magyarok könyvtári ellátásának segítése,
e) a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek könyvtári ellátásának segítése,
f) a nemzetközi szabványos dokumentum-azonosító számok kiadása és
nyilvántartása.
(2) Az 59. § (1) és (3) bekezdésében és az e § (1) bekezdésében felsorolt,
valamint további, a könyvtári rendszer mûködése és fejlesztése érdekében a
miniszter által meghatározott szolgáltatásokat mindazokban az esetekben,
amelyekben a jelen törvény errõl nem rendelkezik, az a nyilvános könyvtár,
vagy intézmény teljesíti, amellyel a miniszter a feladat ellátására
megállapodást köt.
(3) Könyvtáraknak nyújtott szakmai szolgáltatások:
a) könyvtári szakemberek továbbképzése és iskolarendszeren kívüli képzése,
b) könyvtári és információs szolgáltatás fenntartása a könyvtári és
információ-szolgáltatási tevékenység szakterületén,
c) a könyvtárak állománygyarapítását segítõ, a hazai dokumentumokról adott
rendszeres tájékoztatás támogatása,
d) az országos könyvtári rendszer mûködésével, a könyvtárhasználattal
kapcsolatos kutatás, fejlesztés,
e) a könyvtári és rokon területi módszerekre vonatkozó szabványok,
szabályzatok elkészítésének kezdeményezése és kidolgozása,
f) a könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozása,
módszertani tevékenység,
g) a könyvtárak és a társadalom közötti kapcsolat fejlesztése,
h) az országos könyvtári statisztikai adatok összesítése, elemzése és
szolgáltatása.
(4) A (3) bekezdésben felsorolt feladatokat a Könyvtári Intézet látja el. Az
Intézet jogállását és gazdálkodását a miniszter rendeletben szabályozza.
IV. fejezet
A nemzeti könyvtár
61.§
(1) A nemzeti könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár. A fenntartói jogokat és
kötelezettségeket a miniszter gyakorolja.
(2) A nemzeti könyvtár önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv.
(3) A nemzeti könyvtár gyûjteménye a kulturális örökség része, ezért
használatára a miniszter a nyilvános könyvtárakra vonatkozó szabályoktól
eltérõ rendelkezéseket állapíthat meg.
(4) Az 55. §-ban foglaltakon túl a nemzeti könyvtár alapfeladatai:
a) a Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatásra
alapozott gyûjtése, megõrzése, szétosztása,
b) a külföldön megjelent hungarikumok teljességre törekvõ gyûjtése, feltárása,
megõrzése,
c) a sajtóterméknek nem minõsülõ hungarikumok gyûjtése, feltárása, megõrzése,
d) a nemzeti bibliográfia készítése,
e) gyûjteményének archiválása és védelme,
f) gyûjteményének elsõsorban helyben-használat útján történõ rendelkezésre
bocsátása,
g) tevékenységi körébe tartozó kutatások végzése,
h) részvétel a 60. § (1) bekezdésében felsorolt központi szolgáltatások
megvalósításában,
i) a kulturális örökség részét képezõ könyvtári dokumentumok és könyvtárak
védetté nyilvánításával, nyilvántartásával és külföldre vitelének
engedélyezésével kapcsolatos feladatok e törvény erre vonatkozó szabályai
szerint,
j) könyvtári dokumentumokról hitelesített másolatok készítése,
k) a miniszter által megállapított további feladatok végzése.
(5) A nemzeti könyvtárt nyilvános könyvárveréseken elõvásárlási jog illeti
meg.
62.§
Az Országos Széchényi Könyvtár és a Könyvtári Intézet irányításában közre-
mûködik az Országos Könyvtári Kuratórium.
V. fejezet
Tudományos és szakkönyvtári ellátás
63.§
(1) A tudományos és szakkönyvtári ellátás az országos szakkönyvtárak, az
állami egyetemek könyvtárai, valamint a nyilvános könyvtári ellátást vállaló
egyéb szak- és felsõoktatási könyvtárak feladata.
(2) Országos szakkönyvtárnak minõsül: az Országos Széchényi Könyvtár, az
Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár, az Országos Orvostudományi
Információs Intézet és Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az
Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ, az Országgyûlési
Könyvtár, az Országos Idegennyelû Könyvtár, az Országos Pedagógiai Könyvtár és
Múzeum, a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Központi Statisztikai Hivatal
Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, a Magyar Filmintézet Könyvtára, a
Hadtörténeti Intézet Könyvtára.
(3) A tudományos és szakkönyvtári ellátás az (1) bekezdésben felsorolt
könyvtárak, valamint a könyvtári rendszer minden egyéb tagjának
együttmûködésével valósul meg. Az egyes szakterületeken mûködõ könyvtárak
együttmûködését a szakterület szerint illetékes minisztériumok támogatják.
(4) Az országos szakkönyvtárak és az állami egyetemek könyvtárainak
alapfeladatai az 55. § (1) bekezdésében meghatározottakon túl:
a) szakterületükön szakirodalmi és információs szolgáltatásokat végeznek és
közvetítenek,
b) szakterületükre vonatkozóan részt vesznek a 60. §-ban felsorolt
szolgáltatások megvalósításában.
VI. fejezet
A települési és a megyei könyvtári ellátás
64.§
(1) A települési és a megyei könyvtári ellátás biztosítása a helyi önkormány-
zatok kötelezõ feladata.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatot a községi, városi, megyei jogú
városi önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy önkormányzatok
közötti társulásban nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár
szolgáltatásának megrendelésével teljesíthetik.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatot a megyei és a fõvárosi
önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával teljesíti.
(4) Amennyiben megállapodás alapján a megyei könyvtár székhelyén a települési
könyvtári feladatokat is a megyei könyvtár látja el, a székhely szerinti
önkormányzat köteles az e feladatok ellátásához szükséges támogatást
biztosítani.
65.§
(1) A települési könyvtár a községi, városi, fõvárosi könyvtár.
(2) A települési könyvtár az 55. § (1) bekezdésében foglaltakon túl:
a) gyûjteményét és szolgáltatásait a helyi igényeknek megfelelõen alakítja,
b) közhasznú információs szolgáltatást nyújt,
c) helyismereti információkat és dokumentumokat gyûjt,
d) szabadpolcos állományrésszel rendelkezik.
(3) A fõvárosi könyvtár a fõváros területére vonatkozóan ellátja a 66. §-ban
felsorolt feladatokat is.
66.§
A megyei könyvtár a megye egész területére vonatkozóan az 55. § (1)
bekezdésében és a 65. § (2) bekezdésében foglaltakon túl:
a) ellátja a kötelespéldányokkal és a könyvtárközi dokumentum-ellátással
kapcsolatos feladatokat,
b) szervezi a területén mûködõ könyvtárak együttmûködését,
c) végzi, illetõleg szervezi a megye nemzeti és etnikai kisebbségéhez tartozó
lakosainak könyvtári ellátását,
d) a települési könyvtárak tevékenységét segítõ szolgáltatásokat nyújt,
e) szervezi a megyében mûködõ nyilvános könyvtárak statisztikai adat-
szolgáltatását,
f) végzi az iskolán kívüli könyvtári továbbképzést és szakképzést.
67. §
A települési és a megyei könyvtár a feladatellátás veszélyeztetése esetén nem
vonható össze más intézménnyel.
VII. fejezet
A könyvtárak fenntartása, irányítása
68. §
A fenntartó az e törvényben foglaltak alapján:
a) meghatározza a könyvtár feladatait és használati szabályzatát,
b) jóváhagyja alapító okiratát, valamint a szervezeti és mûködési
szabályzatát,
c) biztosítja a feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi
feltételeket, ennek során figyelembe veszi a miniszter által meghatározott
szakmai követelményeket és normatívákat,
d) jóváhagyja a könyvtár fejlesztésére vonatkozó terv(ek)et,
e) az országos könyvtári szakértõi névjegyzékben szereplõ szakértõk
közremûködésével értékeli a könyvtár szakmai tevékenységét,
f) biztosítja a könyvtár szakmai önállóságát,
g) ellátja a könyvtár fenntartásával, irányításával kapcsolatos más jogszabá-
lyokban meghatározott feladatokat.
69.§
A miniszter ellátja a könyvtári tevékenység és a nyilvános könyvtárak ágazati
irányítását. Ennek keretében
a) szabályozza:
- a könyvtárak szakmai mûködését, így különösen a dokumentumok védelmét és
nyilvántartását, a muzeális dokumentumok védetté nyilvánítását, külföldre
vite-lének engedélyezését, a könyvtári dokumentumok bejelentési
kötelezettségét,
- a szakfelügyeletet,
- a könyvtári alkalmazottak képesítési feltételeit, illetõleg kedvezményeit,
- a különbözõ típusú könyvtárak szakmai követelményeit és normatíváit,
- az országos könyvtári szakértõi névjegyzéket és a szakértõi mûködéssel
kapcsolatos kérdéseket,
b) kidolgozza az országos könyvtári informatikai hálózat és a nyilvános
könyvtári ellátás rendszerének fejlesztési tervét,
c) ösztönzi a könyvtári szolgáltatások összehangolását,
d) véleményezési jogot gyakorol a települési és megyei könyvtár átszervezése
vagy megszüntetése esetén,
e) a szakfelügyelet keretében ellenõrzi e törvény, a könyvtári tevékenységre
vonatkozó jogszabályok, a szakmai követelmények és normatívák betartását és a
központi támogatások felhasználását.
VIII. fejezet
A könyvtárak finanszírozásának és központi támogatásának alapelvei
70.§
(1) A könyvtárnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges
feltételekkel. A könyvtár az alapító, illetõleg a fenntartó által biztosított
pénzeszköz, valamint egyéb bevételei alapján gondoskodik feladatainak
ellátásáról. A könyvtár fenntartási és mûködési költségeit az évente
összeállított és a fenntartó által megállapított költségvetésben kell
elõirányozni.
(2) Az általános nyilvános könyvtári ellátásból adódó feladatok
finanszírozásához a központi költségvetés az alábbiak szerint járul hozzá:
a) a nemzeti könyvtár és az országos szakkönyvtárak esetében a Magyar
Köztársaság költségvetésérõl szóló törvényben,
b) a helyi önkormányzatok támogatása - a közmûvelõdési és közgyûjteményi
normatív hozzájárulás keretében - a Belügyminisztérium költségvetési
fejezetében,
c) a Belügyminisztérium költségvetési fejezete központosított elõirányzatként
a helyi önkormányzatok számára a települési és a megyei könyvtárak
állománygyarapítási kereteinek érdekeltségnövelõ támogatását tartalmazhatja,
(3) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott érdekeltségnövelõ támogatás
elosztásának szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.
(4) Az érdekeltségnövelõ támogatásra a nyilvános könyvtárak jegyzékében
szereplõ könyvtárak fenntartói adhatják be pályázataikat.
71.§
A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezetébõl támogatandó:
(1) A nyilvános könyvtári ellátási rendszer mûködtetésének alábbi feladatai:
a) a 60.§-ban felsorolt szolgáltatásokban való részvétel,
b) a könyvtári dokumentumok vásárlása,
c) a kulturális örökség részét képezõ könyvtári dokumentumok állományvédelme,
d) a könyvtárközi dokumentum-ellátás postaköltsége,
e) a könyvtári rendszer mûködtetése szempontjából a könyvtár alapfeladatain
túl végzett tevékenységek,
f) a miniszter által meghatározott egyéb feladatok,
g) a szakfelügyelet mûködtetése,
h) a könyvtár-informatikai hálózat fenntartása és fejlesztése, valamint a
dokumentumok elektronikus tartalmi feltárása és digitalizálása,
(2) A támogatások szétosztására a miniszter évente pályázatot ír ki.
(3) Az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban felsorolt feladatokra csak a nyilvános
könyvtárak jegyzékében szereplõ könyvtárak adhatják be pályázatukat.
(4) A fejezeti kezelésû címen elkülönített összeg felhasználásának részletes
szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.
72.§
A Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvényben a Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztérium fejezetében kell gondoskodni az országos dokumentum-
ellátási rendszer létrehozásának és fenntartásának feltételeirõl.
IX. fejezet
A könyvtári alkalmazottak
73.§
(1) A könyvtárosnak felsõfokú szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie.
(2) A könyvtári alkalmazott a nyilvános könyvtárakban mentesül a beiratkozási
díj fizetése alól. További kedvezményeket a miniszter rendeletben állapíthat
meg.
IV. RÉSZ
A közmûvelõdésrõl
I. fejezet
A közmûvelõdés általános szabályai
74. §
(1) A közmûvelõdéshez való jog gyakorlása közérdek, a közmûvelõdési
tevékenységek támogatása közcél.
(2) A közmûvelõdés feltételeinek biztosítása alapvetõen az állam és a helyi
önkormányzatok feladata.
75. §
A közmûvelõdési intézmény szerepét - az 6. § o) pontjában meghatározott
feltételek fennállása esetén - betöltheti:
a) mûvelõdési otthon, -ház, központ, szabadidõ központ, közösségi ház,
ifjúsági és gyermekház, faluház, klubkönyvtár,
b) az oktatási és közmûvelõdési, illetõleg egyéb feladatokat ellátó általános
mûvelõdési központ,
c) az alaptevékenységéhez kapcsolódóan közmûvelõdési feladatokat is ellátó
önálló vagy közös igazgatású kulturális vagy sportlétesítmény,
d) minden olyan egyéb közmûvelõdési szolgáltatást ellátó intézmény, amely a
polgárok közösségi mûvelõdését szolgálja, fenntartójától, mûködtetõjétõl
függetlenül,
76. §
Közmûvelõdési intézmény, illetõleg közösségi színtér mûködtetõje települési
önkormányzat, önkormányzati társulás valamint közmûvelõdési megállapodás
keretében egyéb szervezet, illetõleg magánszemély lehet.
II. fejezet
A helyi közmûvelõdés
A települési önkormányzatok közmûvelõdési feladatai
77. §
A települési önkormányzat közmûvelõdési feladatai különösen:
a) az iskolarendszeren kívüli, öntevékeny, önképzõ, szakképzõ tanfolyamok,
életminõséget és életesélyt javító tanulási, felnõttoktatási lehetõségek
megteremtése,
b) a település környezeti, szellemi, mûvészeti értékeinek, hagyományainak
feltárása, megismertetése, a helyi mûvelõdési szokások gondozása,
gazdagítása,
c) az egyetemes, a nemzeti, a nemzetiségi és más kisebbségi kultúra értékeinek
megismertetése, a megértés, a befogadás elõsegítése, az ünnepek kultúrájának
gondozása,
d) az ismeretszerzõ, az amatõr alkotó, mûvelõdõ közösségek tevékenységének
támogatása,
e) a helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének, érdek-
érvényesítésének segítése,
f) a különbözõ kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának
segítése,
g) a szabadidõ kulturális célú eltöltéséhez a feltételek biztosítása,
h) egyéb mûvelõdést segítõ lehetõségek biztosítása.
78. §
A települési önkormányzat a helyi társadalom mûvelõdési érdekeinek és
kulturális szükségleteinek figyelembevételével, e törvény és a helyi
lehetõségek, sajátosságok alapján rendeletben határozza meg, hogy a 77. §-ban
felsoroltakból mely feladatokat milyen konkrét formában, módon és mértékben
lát el.
79. §
(1) A települési önkormányzat a közmûvelõdési tevékenységek folyamatos
megvalósíthatósága érdekében közmûvelõdési intézményt, illetõleg közösségi
színteret biztosít.
(2) Megyei jogú városban, városban, fõvárosi kerületben mûködõ közmûvelõdési
intézmény fenntartásában részt vesz az önkormányzat, ezen belül e
tevékenységek sajátosságainak figyelembevételével meghatározza azok
nyitvatartási idejét.
(3) A települési önkormányzat indokolt esetben engedélyezi a közmûvelõdési
intézmény, illetõleg közösségi színtér más célra történõ átmeneti
igénybevételét, tevékenységének évente legfeljebb 2 hónap idõtartamú
szüneteltetését.
80. §
(1) A települési önkormányzat az önkormányzati rendeletben meghatározott
közmûvelõdési feladatok megvalósítására az e törvény követelményeinek meg-
felelõ jogi személlyel, magánszeméllyel közmûvelõdési megállapodást köthet.
(2) A közmûvelõdési megállapodásnak tartalmaznia kell:
a) az elvégzendõ közmûvelõdési szolgáltatást és annak díját;
b) a közmûvelõdési tevékenységben érintettek körét;
c) az ingyenesen vagy térítési díjért igénybe vehetõ szolgáltatásokat;
d) a megállapodás személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeit;
e) közmûvelõdési feladat megvalósításában közremûködõktõl megkívánt
szakképzettséget.
(3) A közmûvelõdési megállapodást a helyben szokásos módon kell közzétenni.
81. §
A települési önkormányzat a rendeletében rögzített feladatai vagy egyéb
feladatok ellátására pénzügyi támogatásban részesíthet közmûvelõdési célú
tevékenységet folytatókat. E támogatás nem veszélyeztetheti a közmûvelõdési
rendeletben rögzített feladatok megvalósítását.
82. §
(1) Az önkormányzati rendelet hatálya alá tartozó közmûvelõdési intézmény
létesítése, átszervezése, megszüntetése illetõleg tevékenységének 60 napon
túli szüneteltetése esetén a testületi döntés meghozatala elõtt 30 nappal a
minisztérium véleményét be kell szerezni és annak tartalmát a testülettel
ismertetni kell.
(2) A minisztérium a megkereséstõl számított 30 napon belül nyilváníthat
véleményt.
A közmûvelõdés helyi lakossági képviselete
83. §
A közmûvelõdés helyi, lakossági képviselete érdekében a településenként egy-
egy Közmûvelõdési Tanács (a továbbiakban: Tanács) alakítható.
84. §
(1) A Tanácsot községekben legalább három, városokban legalább tíz helyi
mûvelõdési szervezet hozhatja létre.
(2) A Tanács maga alakítja ki szervezetét és mûködési rendjét.
(3) A Tanács tagja lehet minden helyi mûvelõdési szervezet, mûvelõdõ közösség,
közmûvelõdési érdekképviselet, közmûvelõdési intézmény, valamint a helyi
közmûvelõdést folyamatosan támogató vállalkozás képviselõje.
(4)A Tanács:
a) véleményt nyilváníthat, illetõleg javaslatot tehet a település
közmûvelõdési tevékenységével kapcsolatos valamennyi kérdésben,
b) elõsegíti a különbözõ közmûvelõdési szervezetek együttmûködését;
c) az önkormányzat által közösségi és kulturális célra biztosított pénzügyi
támogatás és vagyoni eszközök célszerû használatát figyelemmel kíséri,
véleményezi.
(5) A Tanács ülései nyilvánosak és a mûködése során keletkezett dokumentumokba
bárki betekinthet és azokról másolatot kaphat.
(6) A Tanács mûködési feltételeit a létrehozását kezdeményezõ, s a benne
képviselettel rendelkezõ szervezetek biztosítják.
III. fejezet
A közmûvelõdési szakmai tanácsadás és szolgáltatás
A megyei (fõvárosi) közmûvelõdési szakmai
tanácsadás és szolgáltatás
85. §
A megyei (fõvárosi) önkormányzat a megye települései (a fõvárosi kerületek)
önkormányzatai, közmûvelõdési intézményei, szervezetei és közösségei részére,
a közmûvelõdési tevékenységek elõsegítése és fejlesztése érdekében
közmûvelõdési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásról gondoskodik.
86. §
A megyei (fõvárosi) önkormányzat a közmûvelõdési szakmai tanácsadás és
szolgáltatás feladatkörében:
a) elõsegíti a területén mûködõ települési önkormányzatok, nemzeti és etnikai
kisebbségi önkormányzatok és a megye területén mûködõ közmûvelõdési
szervezetek mûvelõdési céljainak megvalósulását,
b) együttmûködik a Magyar Mûvelõdési Intézettel, az országos szakmai és
érdekképviseleti szervezetekkel,
c) közmûvelõdési tevékenységgel összefüggõ elemzéseket és fejlesztõ
programokat készít és hasznosít,
d) részt vesz a térség nemzetközi, országos, megyei közmûvelõdési
rendezvényeinek szervezésében, gondozza a kistérségi, megyei, regionális,
országos és nemzetközi kulturális kapcsolatokat,
e) gyûjti és összesíti a közmûvelõdési információkat, megyei (fõvárosi)
adattárat kezel,
f) elõsegíti a megye (fõváros) környezeti, mûvészeti, közmûvelõdési
értékeinek, sajátosságainak bemutatását,
g) végzi a közmûvelõdési tevékenységek szervezõinek, vezetõinek szakmai
képzését és továbbképzését.
87. §
A megyei (fõvárosi) önkormányzat a 86. § alapján rendeletben határozza meg:
a) közmûvelõdési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladatait, intézményi
szervezeti kereteit, formáit, költségvetési támogatását,
b) a szakmai tanácsadás és a szolgáltatások díjköteles- és díjmentességi
körét.
Az országos közmûvelõdési szakmai tanácsadás és szolgáltatás
88. §
A Magyar Mûvelõdési Intézet a helyi közmûvelõdési tevékenységek és a megyei
(fõvárosi) feladatok segítése érdekében országos közmûvelõdési szakmai
tanácsadást és szolgáltatást biztosító önállóan gazdálkodó, központi
költségvetési szerv, amelyet a minisztérium tart fenn.
IV. fejezet
A közmûvelõdés finanszírozásának és központi támogatásának alapelvei
89. §
A közmûvelõdést szolgáló és lehetõvé tevõ feltételek megteremtésében a
tevékenységben részt vevõk saját ráfordításaihoz, az intézmények mûködési
bevételeihez és az egyéb forrásokhoz társulva, meghatározó a központi
költségvetési hozzájárulás és a helyi önkormányzati támogatás.
90. §
A települési és megyei (fõvárosi) önkormányzatok a közmûvelõdési feladataik
ellátásához a költségvetési törvény szerint normatív állami hozzájárulásban
részesülnek.
91. §
(1) A minisztérium költségvetési fejezetében biztosítja:
a) a közmûvelõdés országos feladatainak finanszírozását,
b) a közmûvelõdési intézmények telematikai, információs feladatainak
fejlesztését,
c) a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat és a Szakszervezeti és Munkahelyi
Mûvelõdési Intézmények Egyesülete mûködési támogatását,
d) az országos közmûvelõdési társadalmi szervezetek mûködési támogatását.
(2) A Belügyminisztérium költségvetése érdekeltségnövelõ pályázati keretet
tartalmazhat a közmûvelõdési intézmények feladatellátást szolgáló technikai,
mûszaki fejlesztésére.
V. RÉSZ
A kulturális javak védelmével, a muzeális intézményekkel és a levéltárakkal, a
nyilvános könyvtári ellátással, a közmûvelõdéssel kapcsolatos központi
költségvetési források
92.§
(1) A közmûvelõdési és közgyûjteményi szakterületek feladatellátásához az
állami-önkormányzati felelõsségvállalás közérdekû jellegébõl fakadóan e
törvény és az Ltv. által elõírt kötelezettségek teljesítéséhez központi
költségvetési hozzájárulás szükséges, amelyet a Belügyminisztérium fejezetében
megjelenõ normatív hozzájárulás, központosított elõirányzat, valamint a
Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezetében megjelenõ elõirányzatok
tartalmaznak.
(2) A helyi önkormányzatok a közmûvelõdéssel, a könyvtári ellátással, a
kulturális javak védelmével, a múzeumi és a levéltári tevékenységgel
kapcsolatos feladataik ellátásához a költségvetési törvény szerint
közmûvelõdési és közgyûjteményi normatív költségvetési hozzájárulásban
részesülnek, amelynek jogcímeit és összegét az éves költségvetési törvény
határozza meg. A helyi önkormányzatoknak biztosított normatív hozzájárulás
országosan összevont összege nem lehet kevesebb, mint az adott költségvetési
évet két évvel megelõzõ esztendõben a helyi önkormányzatok által országosan a
fenti tevékenységekre fordított teljes mûködési kiadások intézményi mûködési
bevételekkel csökkentett összegének 60 %-a, és legalább el kell érnie a helyi
önkormányzatok közmûvelõdési és közgyûjteményi normatívájának az adott
költségvetési évet megelõzõ évre elõirányzott összegét.
(3) A központi támogatást a helyi önkormányzatok a mindenkori költségvetési
törvényben a Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül a Helyi
önkormányzatok támogatásai, hozzájárulásai címen a Normatív hozzájárulások
alcímen az alábbiak szerint elkülönítve:
a) települési közmûvelõdési és közgyûjteményi feladatokhoz jogcímen a
települési önkormányzatok összesen a (2) bekezdés szerinti összeg kétharmadát
kapják, melyet állandó népességszámuk alapján,
b) a megyei (fõvárosi) közmûvelõdési és közgyûjteményi feladatokhoz jogcímen a
megyei (fõvárosi) önkormányzatok összesen a (2) bekezdés szerinti összeg
egyharmadát kapják, melyet a megye (fõváros) állandó népességszáma alapján
kell felosztani.
(4) A Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül a Helyi önkormányzatok
támogatásai, hozzájárulásai címen, Központosított elõirányzatok alcímen
elkülönített Érdekeltségnövelõ támogatást kell biztosítani az önkormányzati
könyvtárak állománygyarapításához, a közmûvelõdési infrastruktúra
fejlesztéséhez, amelynek mértéke a (2) bekezdés szerinti összeg 5 %-a.
(5) A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium költségvetési fejezetén belül
a) az e törvényben és az Ltv-ben meghatározott közvetlen állami feladatok
ellátására a közmûvelõdési és a közgyûjteményi feladatfinanszírozásra, a
közgyûjtemények telematikai, információs feladatainak ellátására a (2)
bekezdés szerinti összeg 22,5 %-át,
b) a kiemelt országos közmûvelõdési társadalmi szervezetek mûködéséhez a
Társadalmi szervezetek támogatására a (2) bekezdés szerinti összeg 3 %-át kell
biztosítani.
(6) Az Országgyûlés, a minisztériumok és az országos hatáskörû szervek által
fenntartott közmûvelõdési és közgyûjteményi intézmények költségvetési
elõirányzatait az éves költségvetési törvénynek a fenntartó szerinti
fejezetében kell meghatározni.
VI. Rész
A muzeális intézményekben, a nyilvános könyvtárakban, a közmûvelõdési
intézményekben és a levéltárakban alkalmazottak foglalkoztatásának egyes
kérdései
93. §
Az állami és önkormányzati fenntartású közgyûjteményi és közmûvelõdési
intézményekben a foglalkoztatottak létszámának meghatározásánál a fenntartó-
nak figyelembe kell vennie az e törvény hatálya alá tartozó intézmények
jogszabályban elõírt alapfeladataiból, az ezek teljesítéséhez szükséges
feltételekbõl, valamint szervezeti és mûködési rendjébõl adódó
foglalkoztatási követelményeket.
94. §
(1) Az állami és önkormányzati fenntartású muzeális intézményekben, nyilvános
könyvtárakban, közlevéltárakban és közmûvelõdési intézményekben
alkalmazottként csak
a) büntetlen elõéletû,
b) a munkakör betöltéséhez jogszabályban meghatározott végzettséggel és
szakképesítéssel rendelkezõ személy alkalmazható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézményekben a szakfeladatok ellátása
szakképesítéshez kötött.
(3) A szakképesítés alól jogszabályban meghatározott módon felmentés adható.
95. §
Az állami és önkormányzati fenntartású muzeális intézményekben, nyilvános
könyvtárakban, közlevéltárakban és közmûvelõdési intézményekben magasabb
vezetõ beosztás ellátásával csak szakirányú felsõfokú végzettséggel
rendelkezõ munkavállaló bízható meg.
VII. RÉSZ
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
96. §
(1) Ez a törvény - a II. rész kivételével - 1998. január 1-jén lép hatályba.
(2) A törvény II. része 1998. július 1-jén lép hatályba, e rendelkezéseket a
hatálybalépés után indított eljárásokra kell alkalmazni.
(3) 1999. január 1-jétõl e törvény 92. § (5) bekezdésének a)-b) pontja helyébe
a következõ rendelkezés lép:
" a) az e törvényben és az Ltv-ben meghatározott közvetlen állami feladatok
ellátására a közmûvelõdési és a közgyûjteményi feladatfinanszírozásra, a
közgyûjtemények telematikai, információs feladatainak ellátására a (2)
bekezdés szerinti összeg 45 %-át
b) a kiemelt országos közmûvelõdési társadalmi szervezetek mûködéséhez a
Társadalmi szervezetek támogatására a (2) bekezdés szerinti összeg 5,5 %-át
(kell biztosítani)".
Vegyes rendelkezések
97. §
(1) A közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 11. §
(1) bekezdése c) pontjában szereplõ könyvtárral akkor rendelkezik az iskola,
ha az megfelel a miniszter által kiadott szakmai követelményeknek és nor-
matíváknak.
(2) A felsõoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXX. törvény 3.§
(2) bekezdés b) pontja szerint szükséges tárgyi feltételekkel akkor
rendelkezik a könyvtár, ha megfelel a miniszter által kiadott szakmai
követelményeknek és normatíváknak.
98. §
(1) Ahol jogszabály "muzeális emlék"-et említ, ott "kulturális örökség
javait", ahol "történeti (régészeti) jelentõségû védett földterület"-et, azon
"régészeti jelentõségû védett földterület"-et, ahol "ásatás"-t, ott "régészeti
feltárás"-t kell érteni.
(2) E törvény nem érinti a hatálybalépése elõtt a korábbi jogszabályok alapján
védetté nyilvánított kulturális javak és földterületek védettségét.
(3) A mûködési engedéllyel nem rendelkezõ azon intézmények, amelyek múzeum
elnevezést használnak hivatalos irataikon, e törvény hatálybalépésétõl
számított egy éven belül kötelesek megváltoztatni elnevezésüket.
(4) E törvény hatályba lépésétõl számított egy éven belül felül kell vizsgálni
a muzeális intézmények - korábbi jogszabályok alapján kiadott - mûködési
engedélyeit.
(5) Az e törvény hatálybalépésétõl számított három éven belül felül kell
vizsgálni a régészetileg védett földterületeket és a felülvizsgálat
eredményétõl függõen az Igazgatóság javaslatot tesz azok e törvény alapján
történõ védetté nyilvánítására.
(6) A miniszter a védett kulturális javak jegyzékét a jelen törvény hatályba
lépését követõ egy éven belül, a védett kulturális javak gyarapodását és
törlését pedig évenként hivatalos közlönyében külön mellékletben közzéteszi.
99. §
A Kormány létrehozza a Kulturális Örökség Szakmai Kollégiumát, amely
tanácsadó, javaslattevõ és véleményezõ testületként jár el az épített örökség
és a kulturális javak, valamint a levéltári anyag védelmével, továbbá a
muzeális intézményekkel, a nyilvános könyvtárakkal, valamint a
közlevéltárakkal és a nyilvános magánlevéltárakkal összefüggõ kérdésekben.
Felhatalmazások
100. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvény végrehajtásaként rendeletben
szabályozza
a) a védett kulturális javak külföldre viteléhez, valamint a muzeális
intézmény alapításhoz szükséges biztosítékot,
b) a múzeumi és a könyvtárhasználati kedvezményeket,
c) a muzeális intézményben folytatható kutatást,
d) a mûkereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket,
e) a nyilvános könyvtárak jegyzékének vezetését,
f) az országos dokumentum ellátási rendszer mûködését,
g) a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének központi szolgáltatásait és a
könyvtáraknak nyújtott szakmai szolgáltatásokat,
h) az Országos Könyvtári Kuratórium jogállását, összetételét és mûködését,
i) a közgyûjtemények finanszírozását és központi támogatását.
(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza
a) a kulturális javak védetté nyilvánításának részletes szabályait,
b) a kulturális tárgyak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait,
c) a régészeti lelõhelyek védettségi eljárását, valamint a régészeti
feltárások részletes szabályait,
d) a muzeális intézmények mûködési engedélyeivel kapcsolatos kérdéseket,
e) a védetté nyilvánított kulturális javak, valamint a régészeti lelõhelyek
nyilvántartását,
f) a muzeális intézmények nyilvántartási szabályzatát,
g) a muzeális intézmények ügyrendi szabályzatát,
h) a szakmai felügyelet rendjét,
i) a kulturális javakkal kapcsolatos adatszolgáltatási és nyilvántartási
szabályokat,
j) a muzeális intézmények szakmai normatíváit,
k) a kulturális örökség közgyûjteményekben õrzött javai sokszorosításának,
másolásának, adatrögzítésének és adatfelhasználásának jogát,
l) a Kulturális Örökség Igazgatóságára és annak eljárására vonatkozó részletes
szabályokat,
m) a különbözõ típusú könyvtárak mûködését, szakmai követelményeit és
normatíváit,
n) a Könyvtári Intézet jogállását és gazdálkodását,
o) a könyvtárak szervezeti és mûködési szabályzatának kötelezõ tartalmát,
p) a könyvtári dokumentum-ellátást,
q) a beiratkozási díj és a könyvtári szolgáltatások térítési díjainak
mértékét,
r) a könyvtári szakértõi névjegyzék vezetését,
s) a könyvtári szakemberek képesítési feltételeit, illetõleg az e feltételek
alóli felmentésre vonatkozó szabályokat, továbbá a könyvtári alkalmazottak
kedvezményeit,
sz) az összevont önkormányzati intézmények mûködését,
t) az önkormányzatok érdekeltségnövelõ támogatását,
u) a közmûvelõdési és közgyûjteményi feladatfinanszírozás és a közmûvelõdési
és közgyûjteményi telematikai feladatfinanszírozás Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium fejezeti kezelésû címe felhasználását,
v) a közép- és felsõfokú közmûvelõdési továbbképzés és a minõsített szakmai
továbbképzés rendszerét és követelményeit,
z) az egyes közmûvelõdési munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési
feltételeket, illetõleg az e feltételek alóli felmentésre vonatkozó
szabályokat,
zs) a muzeális intézményekben foglalkoztatottak munkaköreinek betöltéséhez
szükséges képesítési feltételeket, illetõleg az e feltételek alóli felmentésre
vonatkozó szabályokat.
(3) A miniszter az érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben
nyilváníthat
valamely földterületet régészeti jelentõségû védett földterületté.
(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel együttesen
rendeletben szabályozza a könyvtári dokumentumok védelmét és nyilvántartását.
101. §
E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai
közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt
Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I.
törvény 35. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival
összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:
- a Tanács 3199/92/EGK rendelete a kulturális javak exportjáról,
- a Tanács 93/7/EGK irányelve a tagállamok területérõl jogellenesen
elszállított kulturális javak visszaszolgáltatásáról,
- a Bizottság 752/93/EGK rendelete a 3711/92/EGK rendelet végrehajtásáról.
Módosító rendelkezések
102. §
(1) Az Ltv. a következõ 9/A. §-sal egészül ki:
"9/A. § (1) Közfeladatot ellátó szerv megszüntetése vagy feladatkörének
megváltoztatása esetén a rendelkezõ szerv köteles intézkedni az érintett szerv
irattári anyagának további elhelyezésérõl, biztonságos megõrzésérõl,
kezelésérõl és használhatóságáról.
(2) Ha a megszûnõ szerv más szervbe olvad be, iratait a feladatait átvevõ
szerv irattárában kell elhelyezni.
(3) Ha a megszûnõ szerv feladatköre több szerv között oszlik meg, vagy
valamely szerv egyes feladatait egy másik szerv veszi át, az irattári anyagot
csak irattári tételenként szabad megosztani. Az egyes ügyiratokra vonatkozó
igényt másolat készítésével vagy kölcsönzéssel kell teljesíteni. Az irattári
anyag irattári tételenkénti megosztását az illetékes közlevéltár
egyetértésével kell elvégezni.
(4) Ha a közfeladatot ellátó szerv jogutód nélkül szûnik meg, irattári
anyagának maradandó értékû részét az illetékes közlevéltárban kell elhelyezni.
Az irattári anyag többi részének meghatározott ideig történõ további
õrzéséhez, kezeléséhez, illetõleg selejtezéséhez szükséges költségek
biztosításáról a megszüntetésrõl intézkedõ szerv gondoskodik."
(2) Az Ltv. 10. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Az ágazati irányítást ellátó miniszter - a Magyar Országos Levéltár
véleményének kikérésével - az állami és a helyi önkormányzati intézmények
részére iratkezelési mintaszabályzatot ad ki."
(3) Az Ltv. 17. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"a) a külön jogszabályban meghatározott szakmai követelmények érvényesítése
érdekében módszertani ajánlásokat és egyéb segédanyagokat dolgoz ki, s azokat
a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium egyetértésével közzéteszi."
(4) Az Ltv. 17. §-ának (2) bekezdése a következõ k) - m) ponttal egészül ki:
"k) ellátja a levéltári szakfelügyelet mûködtetésével kapcsolatos teendõit;
l) gyakorolja a 33. § (5) bekezdésében és a 34. § (1) bekezdésében
meghatározott elõvásárlási jogát;
m) a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium által meghatározott szempontok
szerint gyûjti és feldolgozza a közlevéltárak, valamint a nyilvános
magánlevéltárak mûködésével kapcsolatos adatokat."
(5) Az Ltv. 24. §-a a következõ (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott hozzájárulás megadásakor
írásban nyilatkozni kell a kutató által megismert személyes adat - kutatás
célja szerinti - felhasználásának elfogadásáról, valamint a személyes adatot
tartalmazó iratok másolhatóságáról.
(6) A (2) bekezdés c) pontja alapján végzett tudományos célú kutatás során
feltárt személyes adatot tartalmazó iratról az (1) bekezdésben meghatározott
védelmi idõ lejárta elõtt a kutató részére nem anonimizált másolat is
kiadható."
(6) Az Ltv. a következõ 24/A. §-sal egészül ki:
"24/A. § (1) A személyes adatok azonos védelmét biztosító ország kutatója
számára tudományos célból, a 24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idõ
lejárta elõtt is engedélyezhetõ a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag
kutatása, feltéve, hogy a 22. § (1) bekezdésében meghatározott 30, illetõleg
15 év már eltelt. A kutatás akkor engedélyezhetõ, ha
a) a személyes adatok azonos védelmét az adott országot illetõen az
igazságügy-miniszter az adatvédelmi biztossal egyetértésben megállapítja;
b) a kutató bemutatja a Magyar Tudományos Akadémia kutatási téma szerint
illetékes bizottságának vagy intézetének - a kutató részletes kutatási terve
alapján megadott - támogató állásfoglalását és írásos nyilatkozatban vállalja,
hogy a megismert és kigyûjtött személyes adatokat országa adatvédelmi
szabályai szerint kezeli és használja fel.
(2) Az (1) bekezdés szerint engedélyezett kutatás során feltárt iratok
másolhatóságát illetõen a 24. § (6) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy személyes adatot tartalmazó
levéltári anyag másolatának - a történelmi eseményekrõl folytatott kutatások
eredményeinek bemutatása céljából - külföldi tudományos intézmény részére, a
24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idõ lejárta elõtt történõ átadása
tárgyában adatvédelmi szerzõdést kössön.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott adatvédelmi szerzõdésen alapuló
adattovábbítást - a 24. § (1) bekezdésében foglalt védelmi idõ lejártáig - az
érintett, illetõleg annak halálát követõen bármely örököse vagy hozzátartozója
megtilthatja. A tiltakozási jog gyakorlásával kapcsolatos eljárás szabályait a
mûvelõdési és közoktatási miniszter állapítja meg."
(7) Az Ltv. 30. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:
"A törlés elrendelésével egyidejûleg kezdeményezi a levéltári anyag védetté
nyilvánítását."
(8) Az Ltv 30. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A költségvetési támogatás a pártok által fenntartott nyilvános
magánlevéltárakat is megilleti."
(9) Az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A védett levéltári anyaggá nyilvánítást a tulajdonos, illetõleg a
tulajdonos egyetértésével bárki kezdeményezheti bármely közlevéltárnál vagy a
Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnál. Nincs szükség a tulajdonos
hozzájárulására, ha a védetté nyilvánítás a 30.§ (3) bekezdése vagy a 34. §
alapján történik."
(10) Az Ltv. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyúttal a jelenlegi (2) - (3) bekezdésének számozása (3) és (4) bekezdésre
változik:
"(2) Ha az (1) bekezdésben felsorolt iratokat a tulajdonos külföldre
kívánja vinni, köteles azt bármely közlevéltárnak bemutatni. A közlevéltár, ha
álláspontja szerint a bemutatott irat maradandó értékûnek minõsül,
kezdeményezi annak védetté nyilvánítását."
(11) Az Ltv. a következõ V/A. fejezettel egészül ki:
"V/A. fejezet
A levéltárak költségvetési támogatásával összefüggõ egyes kérdések
34/A. § (1) A közlevéltárakban õrzött levéltári anyag évi 2 %-ának
átvizsgálásához, a szükséges selejtezés elvégzéséhez és a 13. § f) pontjában
meghatározott biztonsági másolatok elkészítéséhez, valamint a veszélyeztetett
állapotú iratok, illetõleg a bennük lévõ információk tartós megõrzését
szolgáló egyéb teendõk ellátásához szükséges pénzügyi feltételeket a
Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésû költségvetési
elõirányzatából kell biztosítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott elõirányzat közlevéltárak közötti
elosztásáról a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium pályázat kiírásával
gondoskodik. A pályázat kiírásának, elbírálásának és az elõirányzat
felhasználásának szabályait a mûvelõdési és közoktatási miniszter állapítja
meg.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok ellátásának személyi, tárgyi
és technikai feltételeit legkésõbb 2000. december 31-éig kell megteremteni.
34/B § A 17. § (2) bekezdésében felsorolt feladatok elvégzéséhez szükséges
költségvetési elõirányzatot a Magyar Országos Levéltár éves költségvetésének
elkülönített tételeként kell meghatározni.
34/C. § (1) A nyilvános magánlevéltárak költségvetési támogatására szolgáló
költségvetési elõirányzatot a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezeti
kezelésû elõirányzataként kell évente meghatározni.
(2) A nyilvános magánlevéltárban õrzött anyag 1 folyóméterére vetített
költségvetési támogatás mértéke nem lehet kevesebb, mint az általános
levéltárakban õrzött anyag l folyóméterére az adott költségvetési évet két
évvel megelõzõ esztendõben jutó mûködési kiadás - intézményi mûködési
bevételekkel csökkentett - összegének 25 %-a.
(3) Az (1) bekezdés szerinti elõirányzat nyilvános magánlevéltárak közötti
elosztásának rendjét a mûvelõdési és közoktatási miniszter állapítja meg.
34/D. § Az általános levéltárak esetében a 15. § (1) bekezdésének b) pontja
szerinti raktárak kialakítását a Kormány által jóváhagyott fejlesztési program
segíti. A fejlesztési programot a mûvelõdési és közoktatási miniszter 1998.
június 30-áig terjeszti a Kormány elé."
(12) Az Ltv. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Felhatalmazást kap a mûvelõdési és közoktatási miniszter, hogy
rendeletben szabályozza a maradandó értékû magániratok védetté nyilvánítására
vonatkozó eljárást, a 23. § (3) bekezdésében meghatározott kuratórium
mûködését, továbbá - az igazságügy-miniszterrel együtt - az eredeti köziratot
helyettesítõ másolat készítésének rendjét, a levéltári szakfelügyelet és
a levéltári szakmai testületek mûködését, valamint a levéltári anyag külföldre
vitelét."
(13) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Ltv. 6. §-a (1) bekezdésének
elsõ mondatában a "mûvelõdési és közoktatási miniszter" szövegrész helyébe a
"Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium" szövegrész, 8. §-ának b) pontjában a
"Magyar Országos Levéltár" szövegrész helyébe a "szakfelügyelõk" szövegrész,
10. §-ának (1) bekezdésében az "Egységes iratkezelési szabályzatot" szövegrész
helyébe az "Iratkezelési mintaszabályzatot" szövegrész, 10. §-ának (4)
bekezdésében az "Az (1)-(2) bekezdésben" szövegrész helyébe az "A (2)
bekezdésben" szövegrész, 10. §-a (5) bekezdésének utolsó mondatában a
"mûvelõdési és közoktatási miniszter" szövegrész helyébe a "Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztérium" szövegrész, 30. §-ának (4) bekezdésében a "külön
jogszabályban meghatározott" szövegrész helyébe "a 34/C. §-ában foglaltak
szerinti" szövegrész, 33. §-ának (1) bekezdésében a "mûvelõdési és közoktatási
miniszter" szövegrész helyébe a "Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium"
szövegrész, valamint 34. §-ának (1) bekezdésében a "valamely jelentõs közéleti
személyiség" szövegrész helyébe "a társadalmi, politikai, gazdasági,
kulturális és tudományos életben jelentõs szerepet betöltött személyek"
szövegrész lép.
(14) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Ltv. 9. §-ának (4) bekezdése
és 10. §-ának (2) bekezdésében a "valamint az állami intézmények és a helyi
önkormányzati intézmények" szövegrész hatályát veszti.
103. §
A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet 4.§-a
(1)bekezdésének k) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"k) a régészeti lelõhelyek és környezetük megóvása és feltárása,"
Hatályon kívül helyezõ rendelkezések
104. §
(1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a közmûvelõdésrõl szóló 1976. évi V. törvény,
b) a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. törvényerejû rendelet,
c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint
egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló,
többször módosított 1991. évi XX. törvény 112., 122-125., 127. §-ai,
d) az Ltv. 9. §-ának (4) bekezdése, továbbá 10. §-ának (2) bekezdésében a
"valamint az állami intézmények és a helyi önkormányzati intézmények"
szövegrész,
e) a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. törvényerejû rendelet végrehajtásáról
szóló 17/1976. (VI.7.) MT rendelet,
f) a mûvelõdési otthonokról szóló 3/1979.(I.20.)MT rendelet,
g) a közmûvelõdésrõl szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról rendelkezõ
1035/1976.(XI.13.) Mt.h. határozat, valamint a módosításáról rendelkezõ
23/1982. (V. 24.) MT. rendelet 5. §-a és a 44/1990. (III. 13.) MT. rendelet
18. §-a (2) bekezdésének d.) pontja,
h) a helyi önkormányzatok egyes szerveinek és a köztársasági megbízottaknak
a közmûvelõdési, közgyûjteményi, mûvészeti, továbbá más kulturális
tevékenységekkel kapcsolatos államigazgatási feladat- és hatásköreirõl szóló
20/1992.(I.28.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése, 3. §-a (1)
bekezdésének b)-c) és e) pontja, (2) bekezdésének c)-g) és i) pontja,
i) a mûvelõdési otthonokról szóló 1/1979.(I.20.)KM rendelet,
j) a könyvtári rendszer szervezetérõl és mûködésérõl szóló 5/1978. (XII.2.)
KM rendelet.
(2) A törvény II. részének hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a) a muzeális emlékek védelmérõl szóló 1963. évi 9. törvényerejû rendelet,
valamint a módosításáról rendelkezõ 1975. évi 6. törvényerejû rendelet, és
az 1981. évi 19. törvényerejû rendelet,
b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint
egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló,
többször módosított 1991. évi XX. törvény 126. §-a,
c) az országos múzeumok felsorolásáról szóló 1032/1981. (X. 30.) Mt.h.
határozat, valamint a módosításáról rendelkezõ 31/1989. (XII. 22.) MT.
rendelet és az 1022/1991. (V. 23.) Korm. határozat.
Melléklet az 1997. évi .... törvényhez
Az országos múzeumok és felügyeleti szerveik felsorolása
Budapesti Történeti Múzeum Budapest Fõváros
Önkormányzata
Hadtörténeti Múzeum Honvédelmi Minisztérium
Iparmûvészeti Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Közlekedési Múzeum Közlekedési, Hírközlési és
Vízügyi Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Magyar Nemzeti Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Magyar Természettudományi Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Mezõgazdasági Múzeum Földmûvelésügyi
Minisztérium
Néprajzi Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Országos Mûszaki Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Petõfi Irodalmi Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Népjóléti Minisztérium
Könyvtár és Levéltár
Szabadtéri Néprajzi Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
Szépmûvészeti Múzeum Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium
I N D O K O L Á S
A kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános
könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló törvényhez
Általános indokolás
I. részhez
A törvény kezelhetõsége érdekében meghatározza a törvényben használt
fogalmakat és alapelveket. A tervezet által kijelölt célok, valamint a törvény
hatálya bemutatja azt a szerteágazó kulturális területet, amelyre vonatkozóan
szabályoz a törvény-tervezet.
II. részhez
Hazánkban 1881-ben fogadták el a mûemlékek fenntartásáról szóló törvényt,
amely az ingatlan mûemlékeket a törvény védelme és a vallás- és közoktatásügyi
miniszter felügyelete alá helyezte. E törvény hiányossága volt, hogy hatálya
nem terjedt ki a történeti, mûvészeti vagy tudományos értékû ingó javakra. Ez
utóbbi-ak védelmére vonatkozó elsõ átfogó rendelkezést az 1929. évi XI. tc.
tartalmaz-za. Az 1922. évi, a nemzeti nagy közgyûjteményekkel foglalkozó
törvény útján létrehozott Országos Magyar Gyûjteményegyetem Tanácsára bízta az
1929. évi XI. tc. hatálya alá tartozó múzeumok, könyvtárak és levéltárak
felügyeletét is. Az 1929. évi törvény a Tanácsot további központi
hatáskörökkel ruházta fel: az ásatások engedélyezése és ellenõrzése, a
kincsleletek közgyûjteménybe való elhelyezése, az ingó mûemlékek védetté
nyilvánítása, az ingó kulturális javak külföldre vitelének engedélyezése, az
elõvásárlási jog gyakorlása.
Ennek a törvényalkotási folyamatnak eredményeként Magyarországon az ingó és
ingatlan kulturális örökség védelme - az általános európai gyakorlattól
eltérõen - különálló törvények hatálya alá került, és ezzel együtt az ingó
kulturális javak általános védelme törvényileg és közigazgatásilag is szorosan
kapcsolódott a múzeumügyhöz. A kulturális örökség különbözõ részeire vonatkozó
törvényeket a múzeumokról és a mûemlékekrõl szóló 1949. évi 13. tvr. helyezte
hatályon kívül. Az ezt követõ jogszabályok különbözõ törvények védelme és két
különbözõ tárca felügyelete alá helyezte a mûemlékeket és az ingó kulturális
javakat.
A magyar jogrendszerben már 1881 óta folyamatosan léteznek a kulturális javak
(és az ennek megõrzésével, védelmével foglalkozó intézményeknek) hol tágabb,
hol szûkebb körét átfogó, a maguk idejében korszerûnek mondható jogszabályok.
A terület utolsó átfogó szabályozását a múzeumokkal, a muzeális emlékek
védelmével, valamint a kulturális örökség védelme feladatkörének jelentõs
részével a jelenleg hatályos, többször módosított 1963. évi 9. tvr., (a
továbbiakban: Mtvr.), valamint az annak végrehajtására kiadott, ugyancsak
többször módosított 2/1965. (I. 8.) MM sz. rendelet, és a hozzájuk csatlakozó
ügyrendi és nyilvántartási szabályzat jelentette. E jogszabályok lényegében
egységes elvek szerint, egységes keretbe foglalva kezelik a magyar
múzeumügyet. Ugyanakkor nagyot léptek elõre a szervezeti és finanszírozási
decentralizálás útján: a szakigazgatás és az államigazgatás egymáshoz
rendelésével önálló megyei múzeumi szervezeteket hoztak létre. A fõbb szakmai
kérdésekben továbbra is megõrizték a mûvelõdési miniszter döntési jogát: pl. a
közgyûjtemények alapításában, elnevezésében, átszervezésében, a gyûjtõkörök és
gyûjtõterületek kijelölésében, a muzeális gyûjtemények egységes kezelésének,
nyilvántartásának szabályozásában, a mûtárgyak és a régészeti területek
védetté nyilvánításának kérdésében, a mûtárgyak külföldre vitelének
engedélyezésében.
Az 1980-as évek végétõl kezdõdõ magyarországi nagyjelentõségû társadalmi,
politikai és gazdasági változások a muzeális emlékek védelmének, a múzeumok
mûködésének újragondolását, továbbá a kulturális örökség védelmének jogi
újraszabályozását követelték meg.
Az Mtvr. lényegében nem tért ki a kulturális tárgyi örökség tulajdoni
kérdéseire, hiszen e javakat állami, ill. társadalmi tulajdonként értelmezte,
bár elismerte a magántulajdon létét.
Az Mtvr. rendelkezései nincsenek összhangban "A helyi önkormányzatokról" szóló
1990. évi LXV., "Az egyes állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról"
szóló 1991. évi XXXIII., "A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági
megbízottak, valamint az egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és
hatáskörérõl" szóló 1991. évi XX. törvények rendelkezéseivel, az Alkotmány és
a Ptk. módosításaival.
Az Mtvr. nem határozta meg a védettség egységes kritériumrendszerét, a
mûtárgyak védetté nyilvánítása a kijelölt országos múzeumokban szakáganként,
egymástól függetlenül folyt.
A kulturális örökség egészén belül jelentõsen megnõtt a régészeti lelõhelyek
és leletek veszélyeztetettsége a jelentõs környezet átalakítással járó
építkezések, az illegális ásatások és leletgyûjtések, valamint a leletekkel
való illegális kereskedelem ugrásszerû növekedése következtében.
A korábban többnyire állami tulajdonban lévõ földterületek magánkézbe
kerültek, így a régészeti lelõhelyekkel és leletekkel sokkal többen kerülnek
közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentõségének
növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása is a régészeti
tevékenység újraszabályozását kívánja. A nagyszabású építkezések következtében
a régészeti szakhatósági tevékenység jelentõsége megnõtt, és az építkezésekhez
kapcsolódó leletmentések végzésének és finanszírozásának módja is új jogi
rendezést kíván.
Az Mtvr. nem rendelkezik a jogellenesen behozott javakkal kapcsolatos
teendõkrõl, a nemzetközi egyezményeknek és jogszabályoknak megfelelõ
visszaszolgáltatási kötelezettségekrõl.
Az utóbbi években az egyes országok közötti határok könnyebb átjárhatóságával,
a pénzügyi szemlélet elõretörésével, az infláció növekedésével, a mûtárgyakkal
összefüggõ bûnözés minõségi és mennyiségi változásával fokozódott a kulturális
tárgyi és régészeti örökség veszélyeztetettsége is. E fokozottabb veszélyt
elsõsorban az illegális mûkincs-kereskedelem megélénkülése és az ezzel
összefüggõ bûncselekmények nagyarányú növekedése jelenti a kulturális tárgyi
és régészeti örökség számára.
Az új törvény megfogalmazása során egyrészt meg kell õrizni a magyar múzeumügy
sok évtizedes története során kikristályosodott értékeket:
+ a múzeumokban és az intézményeken kívül bármely tulajdonformában lévõ, a
védendõ értékeket egységesen kezelõ átfogó szemléletet,
+ a különbözõ tulajdonformák közérdekbõl történõ korlátozhatóságának
elismerését,
+ a terület egységes szakmai felügyeletét a mûvelõdési és közoktatási
miniszter irányítása alatt,
+ azon elvet, hogy a szabályozás kiemelten foglalkozzék a védelem
intézményrendszerével: a múzeumi hálózattal.
Másrészt az eddigieknél jóval nagyobb mértékben kell figyelembe venni a
különbözõ nemzetközi egyezmények rendelkezései következtében Magyar-országra
háruló jogi kötelezettségeket. Ezen elvek és normák rendelkezései és szelleme
be kell, hogy épüljön a nemzeti törvényhozásba, valamint segítse a kulturális
javak védelmében - sokszor ellenérdekelt - államok együttmûködését.
A kulturális javak védelmére vonatkozó jogszabályokat több UNESCO és Európa
Tanácsi okmány tartalmazza: az 1954. évi Hágai, az 1970. és 1972. évi Párizsi
Egyezmények (mindhármat kihirdették tvr. formájában Magyarországon), valamint
az 1995. évi UNIDROIT Egyezmény, továbbá tíz Ajánlás. Fontos dokumentum az
Európa Tanács 1992-ben Magyarország által is aláírt un. Máltai Konvenciója (A
régészeti örökség védelmérõl).
Mindezeken túlmenõen, mivel hazánk az Európai Unió teljes jogú tagságára
törekszik, jogrendszerünket az Európai Unió jogszabályaival harmonizálni kell.
Az 1994. évi I. törvény az Európai Megállapodás kihirdetésérõl, Magyar-
országnak mint társult országnak az EU jogszabályaihoz való közelítést
elõírja. Az Európai Megállapodás 35. cikke kimondja, hogy az áruk szabad
mozgását illetõen "A Megállapodás nem zárja ki az importra, exportra és
tranzit árukra olyan tilalmak és korlátozások alkalmazását, amelyek
indokoltak... " "...a mûvészeti, történelmi és régészeti jellegû nemzeti
értékek védelme ..." alapján. Ezt a fajta tilalmat és korlátozásokat, ill.
ennek szabályozását három EU jog-szabály tartalmazza: a Tanács 3911/92/EGK
rendelete a kulturális javak export-járól, a Tanács 93/7/EGK irányelve a
tagállamok területérõl jogellenesen elszál-lított kulturális javak
visszaszolgáltatásáról, valamint a kulturális javak exportjá-ról szóló
rendelet végrehajtásáról intézkedik a Bizottság 752/93/EGK rendelete.
III. részhez
Az információs társadalom és a demokratikus jogállam mûködésének egyik
alapfeltétele, hogy az információk szabadon áramoljanak, és azok illetve a
könyvtári dokumentumok bárki számára hozzáférhetõek legyenek.
Mindig is a könyvtár volt az az intézménytípus, amelyben dokumentumokat és
információkat gyûjtöttek, feltártak, rendszereztek és szolgáltattak.
Felbecsül-hetetlen nemzeti értékeket, az egyetemes kultúrához kapcsolódó
dokumentu-mokat, gyûjteményeket õriznek könyvtáraink. Mind a múlt, mind a
jelen és a jövõ társadalmának mûködését meghatározza a korszerû könyvtári
ellátás biztosítása. A könyvtári ellátásnak segítenie kell az oktatásügy
egészét, a kutatásfejlesztést, a közmûvelõdést, a kikapcsolódást, a mûvészeti
életet, a gazdaságot. A könyvtári ellátás fenntartása és fejlesztése tehát az
állampolgár és a társadalom egésze szempontjából is szükséges, ezért a
könyvtári és informáci-ós szolgáltatások kiemelt állami fenntartása
stratégiai jelentõségû.
A könyvtári és könyvtári információs rendszer a nemzeti információs rendszer
része, fejlõdését meghatározza az elektronizáció, a számítás és kommunikáció-
technika fejlõdése, a globális, elektronikus vagy digitális és virtuális
könyvtár kialakulása. A könyvtári hálózatra alapozva lehet kiépíteni az ország
minden települését magába foglaló egységes informatikai rendszert, amely az
oktatási-kulturális célokon túl a gazdasági és társadalmi felzárkóztatás
elengedhetetlen eszköze.
Az új törvény történeti elõzménye hazánkban a XIX. századra nyúlik vissza. Az
1897. évi XLI. törvény "A nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló köteles
példányainak beszolgáltatásáról" szólt. 1929-ben lépett hatályba a XI. törvény
"A múzeum, könyvtár, és levéltárügy némely kérdéseinek ren-dezésérõl". Az
1956. évi szabályozás után 1976-ban lépett hatályba a 15. sz., még ma is
érvényben lévõ törvényerejû rendelet és ennek végrehajtási rendelete (17/1976.
(IV.7.) sz. Minisztertanácsi rendelet), valamint 1978-ban a kulturális
miniszter 5. sz. rendelete. Ezek határozták meg a könyvtárak feladatait, a
könyv-tári szolgáltatásokat, tevékenységeket, a könyvtári együttmûködést, a
könyvtári állomány védelmét; rendelkeztek a nemzeti könyvtár, a felsõoktatási
könyvtá-rak, a közmûvelõdési, a szak és az iskolai könyvtárak feladatairól, a
könyvtárak fenntartásáról és felügyeletérõl, a könyvtári rendszer
szervezetérõl és mûkö-désérõl.
A hatályos szabályozást erõteljesen meghaladták mind a társadalmi, mind a
szakmai változások.
Az újraszabályozásnak egyrészt azt kell rögzítenie, hogy az állampolgár milyen
módon juthat hozzá információhoz és könyvtári dokumentumokhoz, másrészt azt,
hogy az állami, az önkormányzati szervek, a gazdasági és az egyéb szervezetek
által fenntartott könyvtárak milyen feltételek és szabályok szerint végezzék
nyilvános könyvtári tevékenységüket.
Az új törvény megalkotását az is indokolja, hogy az elmúlt években több olyan
törvény született, amely érinti a könyvtárügyet. Ilyen a közoktatási, a
felsõoktatási, az adatvédelmi, az önkormányzati, a hatásköri, az
államháztartási, a közalkalmazotti, valamint a nemzetiségi és etnikai
törvények hatálybalépése.
A törvény megalkotásának szükségességérõl a 1062/1996.(VI.4.) kormány-
határozat rendelkezik. A kormányprogramnak megfelelõen a kormány 1996. évi
munkaterve elõírta a könyvtári törvény tervezetének elkészítését.
Mivel hazánk az Európai Unió teljes jogú tagságára törekszik, jogrendszerünkbe
be kell építeni más nemzetközi egyezmények elõírásait is, és velük harmonizá-
cióra kell törekednünk, nemcsak jogi, hanem könyvtár szakmai kérdésekben is.
Fontosabb nemzetközi egyezmények: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ
Közgyûlés, 1948. 22. cikkely), a Gazdasági, Szociális, Kulturális Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya (ENSZ Közgyûlés, 1966. 2200. határozat), az UNESCO
manifesztuma a közmûvelõdési könyvtárakról (1994.). Az EU doku-mentumok közül
az Európai Közösségek (késõbb: Európai Unió) Bizottsága (Commission), Tanácsa
(Council) és az Európa Parlament könyvtárakat érintõ, illetve a könyvtárüggyel
érintkezõ javaslatait, tanulmányait kell számba ven-nünk. Ezek: Az európai
szakinformációs piac fejlesztésérõl kidolgozott program (Európa Parlament,
l984.), A könyv: Európa kulturális életének vitathatatlan része (EU Bizottság,
1989.), A könyvtárközi kölcsönzés és a szerzõi jogok (EU Bizottság, 1992.), A
copyright és más kapcsolódó jogok (EU Bizottság, 1993.), A könyvtári
törvénykezés reformja Közép-Európában (EU Tanács,1996).
Az Alkotmány felsorolja az alapvetõ jogokat, amelyek közül leginkább a
következõk érintik az állampolgárok jogait a könyvtári ellátás keretében: a
közérdekû adatok megismerésének joga; a nemzeti és etnikai kisebbségek joga
saját kultúrájuk ápolására, anyanyelvük használatára, az anyanyelvû oktatásra;
a mûvelõdéshez való jog; a tudományos és mûvészeti élet szabadságának joga.
Tehát törvényi szintû szabályozásra van szükség és e törvénynek rendelkeznie
kell :
+ az állampolgárok információhoz, mûvelõdéshez, kikapcsolódáshoz való
jogának érvényesítése érdekében szükséges nyilvános könyvtári feladatokról,
+ a nyilvános könyvtárak megfelelõ mûködési feltételeit biztosító
fenntartói feladat- és hatáskörökrõl,
+ a nyilvános könyvtárak és fenntartóik feladatellátási kötelezettségeinek
teljesítését lehetõvé tevõ pénzügyi feltételekrõl,
+ a könyvtárak információs-technológiai fejlesztésének pénzügyi
lehetõségeirõl,
+ azoknak a könyvtári és információs szolgáltatásoknak a finanszírozásáról,
amelyek üzleti alapon nem mûködhetnek,
+ a könyvtárak rendszerként való mûködését szolgáló szakmai feladatokról,
+ a könyvtári ellátáshoz szükséges kötelespéldány-szolgáltatásról,
Az új törvény megfogalmazása során meg kívánjuk õrizni mindazon értékeket,
amelyek a magyar könyvtárügy sok évtizedes története során kialakultak.
Ugyanakkor a törvény lehetõségeivel nem csupán megtartani, de fejleszteni is
kívánjuk a hazai könyvtári ellátást.
IV. részhez
A közmûvelõdés XIX. századi eszméjét a felvilágosodás és reformkor ember- és
társadalom-jobbító törekvéseit formálták a századvég- és századfordulóra
általánosan elfogadott elvvé. Erre az idõszakra kiépült a társadalmi haladást
elõsegíteni szándékozó mûvelõdési folyamatok szervezeti-intézményi háttere
is: jelentõs nemzeti összefogás eredményeként Széchenyi, Kölcsey és a
negyvenes évek szellemi programját Eötvös József teljesítette ki. A század
utolsó harmadában kezdõdött meg s ment végbe a köz- és felsõoktatás, valamint
az iskolán kívüli mûvelõdési folyamatok elkülönülése, a természet- és
társadalomtudományi szervezetek, valamint a kultúra ma is létezõ típusú
közintézményeinek megalapítása.
A XX. században a közösségi mûvelõdést mindvégig egyidejûleg jellemezték a
múlt hagyományainak megõrzését képviselõ s az új, társadalmat formálni és
megváltoztatni kívánó szocio-kulturális irányzatok, az eszméket kisajátító és
e szellemi kisajátítás ellen fellépõ mozgalmak, valamint a minden mozgalomtól
független értékalkotó és átörökítõ mûvészeti és tudományos-ismeretterjesztõ
tevékenységek. A mûvelõdés intézményrendszere kialakult majd átalakult, s
összességében mindezen heterogenitás és ellentmondásosság az ország
kulturális életének gazdagító eleme, sõt, külsõ szemlélõk számára egy
különleges közösségi kultúra elismert jellegzetességévé vált, melynek nemzeti
sajátosságú elemei más-más európai országokban külön-külön lelhetõk fel.
A közmûvelõdés törvényi szabályozása a piaci viszonyokhoz kettõs módon
viszonyul: figyelembe veszi a piaci viszonyok létét és esetleges hasznát annak
érdekében, hogy a fentiekben felsorolt, súlyos szocio-kulturális aspektusokat
felölelõ terület - mint alapvetõen nem-piaci tevékenységkör - a lakosság
minél nagyobb része számára elérhetõ maradjon. A jogszabály irányultsága
közvetlenül természetesen bizonyos kulturális értékek, jogok és
kötelezettségek körének szabályozása, áttételes hatása azonban ennél szélesebb
körû.
A szakterület szabályozására már a klebersbergi idõszakban kísérletet tettek,
tényleges kodifikálása azonban csak az 1970-es években történt meg, melynek
eredménye a közmûvelõdésrõl szóló 1976. évi V. törvény. A korábbi hagyomá-
nyokra építõ jogszabálynak azonban nemcsak súlyos ideológiai ballasztja, de a
társadalom megváltozott közigazgatási és gazdasági szerkezete miatt is, de
facto részben már jóval 1990 elõtt, s a rendszerváltást követõen de jure is
túlhaladottá vált.
A közmûvelõdésre vonatkozó szaktörvényi rész megalkotása az Országgyûlés és a
Kormány tartó jogszabály-megújító, deregulációs munkájának egyik fontos eleme.
A szakterület alacsonyabb szintû jogszabályainak döntõ részét - az idõ-közben
megváltozott politikai-társadalmi környezet változásával összhangban lehetett
módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. A közmûvelõdésrõl szóló 1976. évi V.
törvény hatályon kívül helyezése e terület újraszabályozásával oldható meg
tekintettel arra, hogy a ténylegesen önszervezõdõ szervezetek által képviselt
társadalmi igény, a több-ezres intézményrendszer mûködõképessége továbbra is
biztosított legyen.
A közmûvelõdés területén tényleges feladat-meghatározó jogszabályok a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ában a települési
önkormányzat feladatának jelöli meg - mint közszolgálati feladat - a közösségi
tér biztosítását, valamint a közmûvelõdési tevékenység támogatását, s e célból
a 9. §-ban lehetõvé teszi önkormányzati intézmény, vagy más szervezet
alapítását. Ez utóbbiak közül az intézmény alapítását ugyanezen jogszabály 10.
§ g) pontja a képviselõtestület hatáskörébe utalja.
A helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatáskörérõl szóló 1991. évi
XX. törvény 107. §-ában - az önkormányzat mûvelõdési és igazgatási feladatai
között a település önkormányzatának kötelezõ erõvel rendeli el a közmûvelõdési
tevékenység és szolgáltatások közösségi színteréül szolgáló hely biztosítását.
E tevékenység helyi irányítási és ellenõrzési feladatait valamint az e célokat
szolgáló, önkormányzati intézmények és egyéb szervezetek tekintetében
ugyanezen törvény 111. §-a a képviselõtestület illetõleg a közgyûlés feladat-
és hatáskörébe utalja.
A törvény 122. §-a a közmûvelõdés központi ágazati irányítását szabályozza,
melyet ennek megfelelõen a mûvelõdési és közoktatási miniszter lát el, akinek
erre vonatkozó hatásköre kiterjed a törvény alá tartozó közmûvelõdési
tevékeny-ségre, függetlenül attól, hogy a tevékenységet folytató közmûvelõdést
szolgáló intézmény milyen szervezetben, illetõleg szervezeti alárendeltségben
mûködik.
Európa nyugati részén a nem-iskolarendszerû mûvelõdési tevékenységek a XIX.
századtól döntõ részben szociális indíttatású, esélynövelõ és esélyegyenlõség-
javító célzatú felnõttoktatási kezdeményezések voltak, pl. a dán és a
skandináv népfõiskolai mozgalom, valamint az angliai, francia munkás-
felnõttképzés. A magyar kultúra ápolása s ezen belül a mûveltség emelése a
nemzet felemelke-désének volt egyik meghatározó eszköze, mely utóbbit a
"közmûvelõdés" fogalmába foglalta össze nyelvünk. Késõbb, az iparosodás és a
mezõgazdaság fejlõdése nálunk is indukált felnõttoktatási tevékenységeket,
melyek a mind-végig - a dolgozók iskolarendszerû oktatása kivételével - a
közmûvelõdés fogalomkörében maradtak.
Más országokban a felnõttoktatási intézmények tevékenységi köre bõvült
szabadidõs mûvelõdési tevékenységekkel, melyek életkortól függetlenül
érintették a lakosságot. A német népfõiskolák gyermektanfolyamokat is
szerveznek - ám önmeghatározásuk szerint - mégis "felnõttoktatással"
foglalkoznak. A felnõttoktatási aspektus dominanciájának megfelelõen ezen
országokban a mûvészet-befogadói, illetve a nemhivatásos mûvészeti
tevékenységek aránya a tanfolyamokhoz képest elenyészõ.
Az 1980-as évektõl kezdve a súlyosbodó gazdasági körülmények következtében
erõteljesen megváltozott Magyarországon a lakosság napi tevékenység-szerke-
zete. Az idõmérleg-felmérések napi 10-13 órás munkaidõ-ráfordítást mutattak
ki. Nagymértékben egzisztenciális céloknak rendelõdött alá a munkaképes korú
népesség szabadidõ-felhasználása is. A mûvelõdésre fordított idõ csökkent és
az egyéni kulturális szokások is megváltoztak: a kedvezõtlen körülmények
között is modernizálódott a kultúra technikai eszközrendszere és az ország még
nyitot-tabbá vált a világ mûvészeti és tömegkulturális folyamatai iránt. S
noha a köz-mûvelõdési tevékenységek között - az említett egzisztenciális
okokból eredõen - növekedett a nyelvtanfolyamokon, a képesítést vagy oklevelet
nyújtó video- és számítógépes, gépírói képzéseken illetve más, a megtérülés
reményével végez-hetõ tanfolyamokon való részvétel aránya, tovább erõsödtek a
közösséget igénylõ, hagyományos kulturális értékeket õrzõ és megújító
tevékenységek, mozgalmak is.
Megmaradt, sõt a gyermek- és ifjúsági korosztály valamint az idõskorúak
illetve a vidéki Magyarország esetében erõsödött az igény a közösségi
mûvelõdés különbözõ formái iránt.
Annak érdekében, hogy az igazgatás központi, területi vagy helyi szintje
közmûvelõdési ráfordítás mellett dönthessen - akár intézményfinanszírozó, akár
tevékenység-támogató céllal - elsõrendûen annak meghatározása szükséges, hogy
melyek azok a tevékenységek illetve szolgáltatások, amelyek a közmûvelõdést
alkotják. Ez a meghatározás ugyanakkor lehetõvé teszi az intézmények és
társadalmi szervezetek, sõt a lakosság öntevékeny (alkalmi) csoportjai
esetében is a tevékenység közmûvelõdési jellegének meghatározását.
A közmûvelõdési folyamatok, tendenciák megítéléséhez szükséges megbízható,
értékelhetõ információkkal, összevethetõ konkrét adatokkal a mûvelõdési otthon
típusú intézményekrõl rendelkezünk. 1995-ben Magyarországon a 3.125
településen 2.645 mûvelõdési intézmény mûködött, melyeknek 85-90 %-a
önkormányzati fenntartású intézmény volt.
A helyi társadalomban a közösségi mûvelõdés legfontosabb színtere a
közmûvelõdési intézmény. Ehhez az intézményi körhöz kötõdnek elsõsorban a
helyi civilszervezetek, ezek az intézmények szolgáltatják a legtöbb esetben a
helyi társadalom közéleti hátterét is.
A mûvelõdési otthon típusú intézmények és a hozzájuk kapcsolódó
civilszervezõdések mûködési és tevékenységi adatait elemezve a következõ
jellemzõ és meghatározó tendenciák állapíthatók meg:
- az intézményekben megvalósuló mûvelõdési tevékenységek és az intézményi
közmûvelõdési szolgáltatások különbözõ típusai iránt az igények az elmúlt
években módosultak, mennyiségi és minõségi tekintetben változtak, de a
lakossági igény és aktív részvétel sajátos motivációi nem gyengültek. Ennek
csak egyik oka az, hogy ezek a mûvelõdési lehetõségek állnak elsõsorban
rendelkezésre és leginkább elérhetõk a községi, de a városi lakosságnak is;
- az intézmények száma stabilizálódni látszik, a fenntartó-mûködtetõ
tekintetében lassú átrendezõdés figyelhetõ meg, növekedik a társadalmi
szervezetek által mûködtetett intézmények száma;
- az intézményekhez kapcsolódó mûvelõdési tevékenységek adataiból
megállapítható, hogy legfontosabb tendencia az, hogy egyidejûleg és az
intézményi tevékenység struktúrába egyaránt szervesen illeszkedõen érvényesül
az értékes hagyományokat ápoló standard tevékenység formák gondozása és a
sokféle, változó társadalmi, lakossági igényekhez igazodó - azt befolyásolni
akaró - modernizációs törekvés. Stabil az alkotóközösségek, klubok és tagjaik,
valamint az ismeretterjesztõ programok és résztvevõik száma. Ugyanakkor
célirányosabbak és a változó igényekhez jobban igazodnak az intézményekben
szervezett képzési programok, tanfolyamok;
- az intézmények mûködtetésére fordított önkormányzati támogatások egyenletes
növekedése részben ellensúlyozta a tevékenység szinten tartásához szükséges
kiadások rohamos növekedését. A lakosságtól származó mûködési bevétel
egyenletesen, de csak kismértékben növekszik, ami az ugyancsak eny-hén
csökkenõ lakossági látogatottság figyelembevételével jelzi azt, hogy a drágább
szolgáltatások növelik a bevételt, de kiszorítják már a közmûvelõdési
intézményekbõl is a kevésbé fizetõképes rétegeket. A lakosságtól származó be-
vételek igen mérsékelt emelkedése ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy egyelõre
nem várható, hogy a helyi lakosság meghatározó szerepet tud vállalni a gyorsan
emelkedõ mûködési költségek kompenzálásában. Az állami hozzájárulás mérté-ke
csökkent. Az 1995. évi 250,- Ft/fõ központi költségvetési hozzájárulás össze-
ge 1997-ben 157,- Ft/fõ. Az önkormányzati források és a lakossági "vásárlóerõ"
korlátozottsága, valamint az központi költségvetési hozzájárulás elégtelen
aránya együttesen felerõsítik azt a folyamatot, melynek során a közmûvelõdés
színterei és maguk a tevékenységek egyre kiszolgáltatottabbá, másodrendûbbé
válnak és az önfenntartás kényszere tendenciaszerûen végül is a tevékenységek
rovására domináns megoldásként az infrastruktúra bérbeadásához vezet. Ezáltal
maga az alapfeladat, azaz a közösségi tér funkció szorul háttérbe és kerül ve-
szélybe. A színterek pedig elsõsorban ott szûnnek meg - fõként az amúgyis hát-
rányos helyzetû kistelepüléseken vagy egykori ipari körzetekben -, ahol nincs
lehetõség az infrastruktúra piaci bérhasznosítására. Így e települések
lakosainak ellátása halmozottan romlik.
A szabályozás célja, hogy a hatályos jogszabályi környezetet kiegészítve,
illetõleg ahhoz illeszkedve meghatározza az állam és az önkormányzatok
közmûvelõdési feladatait az önkormányzati autonómia és a társadalmi
szektorsemlegesség csorbítása nélkül. Ugyanakkor a nemzetközi
kötelezettségvállalások jogszabályi megvalósulásaként biztosítja "a kulturális
értékekhez való hozzáférést", illetve "a kultúra megõrzését, fejlesztését és
terjesztését" (1976.évi 9. tvr. 15. cikk 2. bek.). A megújuló társadalmi
viszonyok és feltételek, a modernizációs folyamatok figyelembe vételét a
törvény az állandó kulturális jogok és értékek biztosításának nyitott,
többtényezõs feladatellátási lehetõségével garantálja.
Ezen kötelezettségek teljesíthetõsége, illetve e jogok érvényesíthetõsége
érdekében a törvény meghatározza a közmûvelõdés finanszírozásában az állami
hozzájárulás mértékét és módját.
VI. részhez
A kulturális terület legmeghatározóbb intézményeiben foglalkoztatottak
alkalmazásához szükséges egy egységes szempontrendszer kialakítása, amely
garantálja e területen dolgozók számára a foglalkoztatás biztonságát, s
ugyanakkor azt is hogy a kulturális alapellátást igénybe vevõk magasabb és
egységes színvonalú szolgáltatáshoz jussanak.
VII. részhez
A hatályba léptetõ és vegyes rendelkezések mellett e rész tartalmazza a
közira-tokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló
1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) módosítását. Az Ltv.
módosítására elsõsorban a Kormány és a szakszervezetek közötti hároméves
megállapodás alapján, a levéltári tevékenység finanszírozását illetõen kerül
sor. E szabályokat az Ltv. új 34/A-D §-ai rögzítik.
A közlevéltárak anyagában folytatható kutatás szabályainak módosítására,
illetve kiegészítésére az adatvédelmi biztos 1996. december 31-én, a náci
korszak zsidóüldözéseivel kapcsolatos, személyes adatot tartalmazó iratok
mikrofilmre vétele és a jeruzsálemi Yad Vashem Archívumba továbbítása
tárgyában kiadott ajánlása alapján teszünk javaslatot.
Az Ltv. hatályosulásának eddigi tapasztalatai alapján vált szükségessé a
köziratok kezelésére vonatkozó szabályok kiegészítése, illetve módosítása (9/A
§, 10. §). Az egyéb módosításokat a kulturális javak védelmére vonatkozó
szabályokkal való összhang megteremtése érdekében kezdeményezzük.
Részletes indokolás
A 6-7. §-hoz
A törvény - a muzeológia és a régészettudomány elméleti eredményeit felhasz-
nálva - korszerû, átfogó, ugyanakkor pontos, a jogalkalmazók által egységesen
értelmezhetõ meghatározást ad a védelem elsõdleges alanyairól: a kulturális
javakról mint múltunk és jelenünk megismerésének pótolhatatlan forrásairól,
nemzeti és egyetemes kulturális örökségünk elválaszthatatlan összetevõirõl.
Különös veszélyeztetettségükre való tekintettel a törvény kiemelten
foglalkozik a régészeti örökség védelmével.
Megfogalmazza az államnak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, gazdasági és
társadalmi szervezeteknek - a fenti javakkal kapcsolatba kerülõ minden
állampolgárnak - ezen értékekkel szembeni kötelezettségét, de ezekkel
összefüggõ jogait is (elsõsorban a tulajdonformától független, széleskörû és
nyilvános hozzáférhetõség jogát, ill. a tudományos kutatás szabadságának e
területen is megjelenõ követelményét).
Annak érdekében, hogy a szóban forgó, a nemzet egészének közös szellemi
örökségét képezõ értékek egyenlõ hozzáférhetõségét és tudományos, ill.
közmûvelõdési célú hasznosítását a jövõben is folyamatosan biztosítani
lehessen, a törvény kimondja a felhasználás (az adatfelhasználásra is
kiterjesztett) kisajátításának, monopoli-zálásának tilalmát; e javak
tulajdonosai és kezelõi tehát ilyen jogi elkötelezettséget semmilyen formában
nem vállalhatnak.
Kulturális javaink történelmi okokból különbözõ országok területén is
találhatóak. Védelmük érdekében a törvény kimondja az állam együttmûködési
kötelezettségét más államokkal, nemzetközi szervezetekkel. A magyar állam
figyelembe veszi más államok e téren jelentkezõ érdekeit, ugyanakkor arra
törekszik, hogy a területérõl törvénytelen módon elszármazott javak
visszakerüljenek eredeti tulajdonosukhoz.
A törvény utal a kulturális javaknak (különösen legkiemelkedõbb nemzeti
ereklyéinek és mûkincseinek, valamint az õket magukba fogadó épületeknek,
területeknek) rendkívüli, ill. szükségállapot, természeti katasztrófa, vagy
fegyveres összeütközés idején történõ megkülönböztetett védelmére. Erre az e
tárgyban 1954. május 14. napján Hágában kelt (Magyarországon az 1957. évi 14.
tvr-rel kihirdetett) nemzetközi egyezmény, a polgári védelemrõl szóló 1996.
évi XXVII. tv., ill. a végrehajtásról kiadott 196/1996. (XI.22.) Korm.
rendelet elõírásainak megfelelõen kerül sor.
A 8. §-hoz
Abból a célból, hogy az ország területén utódaink számára épségben meg-
õriztessenek és a köz számára hozzáférhetõk legyenek, a kulturális örökség
pó-tolhatatlan és kiemelkedõ jelentõségû elemeit különleges védelemben kell
részesíteni. Ennek nemzetközileg is általános, hazánkban is hagyományos módja
a tárgyak védetté nyilvánítása. Mivel a muzeális gyûjtemények a fenti céllal
jöt-tek létre, az ott õrzött kulturális javak védelmét a múzeumokra vonatkozó
elõírá-sok biztosítják, a védetté nyilvánítás olyan kulturális javakra
vonatkozó, amelye-ket nem õriznek szakmai szabályok betartására kötelezett
intézményekben.
Az 1963. évi 9. tvr. értelmében a kulturális javakat az arra kijelölt országos
közgyûjtemények nyilvánították védetté. Az egyes védetté nyilvánítási
szempontokat nélkülözõ, nem nyilvános és széttagolt nyilvántartások
következtében senkinek nem volt átfogó ismerete a magyarországi védetté
nyilvánított mûtárgyállományról. Így a védetté nyilvánítás nem a hazánkban
található értékek összességéhez viszonyítva történt, hanem esetenként az
illetékes múzeum gyûjtõköre, a muzeológus látóköre alapján. Tág teret kaptak
az egyéni kutatási, intézményi, kiállítási, szerzeményezési, tehát a cél
szempontjából kevésbé fontos, szubjektív kiválasztási módszerek. E törvény
alapján a védetté nyilvánítás kimondása egy központi hatóság által történik,
amelynek nyilvántartási rendszere és az általa felkért szakmai testületek
összetétele biztosítja az egységes elvek alapján történõ tárgyilagos
kiválasztást.
Az alkotójuk tulajdonában lévõ kulturális javak a szerzõi jogi törvény
szabályozására tekintettel nem nyilváníthatóak védetté.
A 9. §-hoz
Az 1963. évi 9. sz. tvr. elõírta a kulturális javak (muzeális emlékek)
bejelentési kötelezettségét. Ezt a jelen törvény nem kívánja fenntartani.
Tekintve, hogy pótolhatatlan vagy kiemelkedõ jelentõségû kulturális javak nem
mindig ismertek, vagy ismeretlen helyen találhatók, ezért védetté
nyilvánításukra bárki tehet javaslatot. A bejelentett tárgyak kulturális
jelentõségét szakértõi munka alapján lehet helyesen megítélni. Az eljárás
azért indul hivatalból, hogy csak valóban indokolt esetben folytassák le.
A védetté nyilvánítás jogerõre emelkedése hosszabb idõt vehet igénybe, ezért
kívánatos, hogy az eljárásba bevont tárgyat addig is az országban tartsuk és
épségét megóvjuk.
A 10-11. §-hoz
Az 1963. évi 9. sz. tvr. alapján kialakult gyakorlattal ellentétben kívánatos,
hogy a védetté nyilvánítás kimondására csak valóban indokolt esetben kerüljön
sor. Korábban elõfordult, hogy a tárgyat csupán feltételezés és nem alapos
szakértõi kutatómunka alapján nyilvánították védetté. Ezért ez a törvény a
védetté nyilvá-nítási eljárás idõtartamát hosszabban - az államigazgatási
eljárástól eltérõen - 90 napban határozta meg.
A 12. §-hoz
Az 1969. évi 9. sz. tvr. nem írta elõ a védetté nyilvánított kulturális javak
közhiteles nyilvántartását és annak hozzáférhetõségét. Mindazoknak, akiknek a
kulturális javak védelmével kapcsolatban kötelezettségeik vannak, tudni kell
arról, hogy az a mûtárgy, amellyel kapcsolatba kerülte védetté nyilvánított-e
vagy sem. A nyilvántartás kezelésére természetesen vonatkoznak a személyes
adatok védelmérõl szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései.
A 13. §-hoz
Az Igazgatóság védetté nyilváníthat gyûjteményt, mint egységes egészet. a
védettség a gyûjtemény minden egyes darabjára kiterjed. A védett gyûjteményhez
tartozó tárgy bármilyen módon történõ elidegenítése csak az Igazgatóság
elõzetes hozzájárulásával lehetséges.
Az Igazgatóság szakértõi vélemény alapján dönt az elidegeníthetõségrõl. Joga
van az ezirányú kérelmet elutasítani, ha az elidegenítés a védett gyûjteményt
jelentõsen csorbítaná, ill. a védelem indoka jelentõsen csökkenne vagy
megszûnne.
Az Igazgatóság védetté nyilváníthat kulturális tárgyegyüttest, mint egységes
egészet. A védettség a tárgyegyüttes minden egyes darabjára, illetve elemére
kiterjed. A védett tárgyegyüttes bármelyik darabja csak az Igazgatóság
elõzetes hozzájárulásával idegeníthetõ el. A fizikailag egybeépített vagy
egymáshoz kapcsolódó darabokból, ill. elemekbõl álló tárgyegyüttes nem
bontható meg, annak darabjai nem idegeníthetõek el.
A más jellegû tárgyegyüttesbõl történõ elidegenítést az Igazgatóság
megtilthatja, ha az elidegenítéssel a védettség indoka jelentõsen csökkenne
vagy megszûnne. Az Igazgatóság dönt arról is, ha az elidegeníthetõ tárgy
védettsége megszûnik (vö. 10. §.b.) vagy a tárgy egyedileg védett marad.
A 14. §-hoz
A védett tárgy tulajdonosának kötelezettségeit a törvbényben kell rögzíteni,
mivel ez egyben a tulajdonjog gyakorlásának korlátozását is jelenti. A
hatósági ellenõrzés módját, a védett tárgyak kiállításának, ill. tudományos
kutatásának feltételeit - a tulajdonos érdekeinek figyelembevételével - a
miniszter rendeletben szabályozza.
A 15. §-hoz
A tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett - mivel a kulturális javak
fennmaradása közérdek - az államnak gondoskodnia kell biztonságukról. Ezért
helyezheti el - indokolt esetben - az Igazgatóság a veszélyeztetett kulturális
javakat közgyûjteményekben, ez azonban nem jelenet semmiféle "államosítást".
A 16. §-hoz
A kedvezmények lehetnek természetbeni vagy pénzbeli juttatások (pl.
restaurálás támogatása), ill. adó- és illeték kedvezmény. Ez utóbbit az EU
adókedvezmény rendszeréhez hasonlóan kívánjuk kialakítani.
A 17-18. §-hoz
A kulturális javak megõrzéséhez szükséges források hiánya és a háborús
pusztítások mellett "elõkelõ" helyet foglal el a kulturális örökséget
veszélyeztetõ tényezõk között a mûtárgyak "illegális forgalmazása". a
mûtárgyak, régiségek, bármennyire is bõségesen fellelhetõk, korlátozott
számban léteznek, s a források bizonyos idõ múltán kimeríthetõek. Ez növeli
értéküket és kelendõségüket. Minthogy a mûkincsek vándorlása a kereslet-
kínálat törvényszerûségének meg-felelõen történik, a törvényesen felállított
akadályokat az illegális forgalom hatá-rokat nem ismerve lépi át. Ez az a
terület, ahol az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül keveset tehetnek.
Ebben az esetben is a gazdag örökséggel ámde kevés gazdasági erõforrással
rendelkezõ országok a legkiszolgálta-tottabbak.
A tiltott kereskedelem a hatvanas-hetvenes években kezdett komoly méreteket
ölteni. Ekkor alkotta meg az UNESCO a kulturális örökség védelmét szolgáló
második nemzetközi egyezményt, az 1970. évi Párizsi egyezményt, amely a
kulturális javak illegális kereskedelmét kívánja visszaszorítani. Ez az Egyez-
mény elõírja a tagállamoknak, hogy szabályozzák a kulturális javak exportját.
A lopott vagy jogtalanul külföldre vitt kulturális javak nemzetközi
visszaadásáról szóló UNIDROIT egyezményt hazánk is aláírta 1995. június 24-én.
Az UNIDROIT Egyezmény szigorúbb elõírásokat tartalmaz a jóhiszemûség
bizonyítására, valamint különleges védelmet nyújt a kulturális javak
legveszélyeztetettebb fajtáinak.
Az Európai Unió, amely a tagországok között teljes szabadkereskedelem
létrehozása céljából jött létre, megengedi, hogy a tagállamok továbbra is
korlátozzák a nemzeti kulturális örökségük részét képezõ kulturális javak
kivitelét országuk területérõl saját nemzeti törvényeik szerint (Római
Szerzõdés 36. cikke). Ezeket a nemzeti törvényeket a többi tagállamnak is
figyelembe kell venni. Ezen kívül az Európai Unió az európai kulturális
örökség védelmében maga is meghatározta azokat a kulturális javakat, amelyek
nem hagyhatják el az Unió külsõ határát.
A 19. §-hoz
A törvény a nemzetközi egyezményekkel és az EU jogszabályokkal összhangban
felszámolja a kiviteli engedélyezéssel kapcsolatos intézményi széttagoltságot,
egységes elveket vezet be, egységes központi adatlapot vezet be, és a kiviteli
engedélyezés egységes áttekintését és nyilvántartását a közgyûjtemények
szakértõi munkáját összefogó országos központi szervre, az Igazgatóságra
bízza. Ez a központi hatóság lesz az, amely a nemzetközi feladatokat, az EU
jogszabályok által elõírt kötelezettségeket végzi, végrehajtja.
A 20-23. §-hoz
Az 1969. évi 9. sz. tvr. alapján a kiviteli engedélyezés a kijelölt országos
közgyûjteményekben történt központilag nem összehangolt módon. A jelen törvény
a kiviteli engedélyezési eljárásban is különválasztja a szakértõi és a
hatósági munkát.
Az engedély megadása továbbra is a múzeumok szakértõi munkája alapján fog
történni. Az egységesített eljárás részletes szabályait, beleértve az egységes
engedélyezési ûrlap bevezetését is, a miniszter rendeletben szabályozza.
Hagyaték csak rendkívül indokolt esetben, a tárgy védetté nyilvánításával
tartható Magyarországon.
A törvény a kiviteli engedélyezési eljárást a nemzeti kulturális örökség
általános és konkrét védelmének eszközeként kezeli. Ennek megfelelõen a
kiviteli engedély kiadását megelõzõ szakértõi vizsgálat javaslatot tehet a
kulturális tárgy védetté nyilvánítására.
A 24. §-hoz
A miniszter ugyancsak rendeletben szabályozza az engedélyezés részletes
szakmai feltételeit részletesen felsorolva a kulturális javak különbözõ
fajtáira vonatkozó tilalmi vagy engedélyezési megkötéseket. Ezt a szakmai
szabályozási jegyzéket a körülményeknek megfelelõen idõrõl-idõre a miniszter
módosíthatja.
A 25. §-hoz
Ez a rendelkezés összhangban van a Magyarország által aláírt e témában hozott
nemzetközi egyezményekkel.
Az EU kulturális javak exportjáról szóló rendelete, ill. a kulturális javak
visszaadásáról szóló direktívája az európai örökség, ill. az EU tagállamainak
nemzeti kulturális öröksége védelmének érdekében minden tagállamban egy
központi hatóság kijelölését vagy létrehozását írja elõ, amely minden ilyen
kérdésben jogosult eljárni.
A 26-28. §-hoz
Összhangban az 1959. évi IV. tv. 132. §-ával, az 1992. évi XXXVIII. tv. IX.
fejezetével, valamint a múzeumügy és a régészet kérdéseirõl rendelkezõ korábbi
törvényekkel (az 1929. évi XI. törvénycikk; az 1949. évi 13. tv. és az 1963.
évi 9. tvr.) a földben lévõ régészeti leletek az állam tulajdonát képezik.
Az 1991. évi XXXIII. tv. értelmében az önkormányzati múzeumok leltárába vett
muzeális értékek bizonyos kivételekkel a fenntartó önkormányzatok tulajdoná-
ba kerültek.
A rendelkezés a gyûjtemények egységes tulajdonban tartását szolgálja,
figyelemmel arra is, hogy célszerû és ösztönzõ hatású, ha a régészeti örökség
védelmével kapcsolatos önkormányzati kötelezettségek együtt járnak a
tulajdonszerzés lehetõségével is.
A régészeti örökség elemeit minél nagyobb számban az eredeti helyükön és
összefüggésekkel kell megõrizni a jövõ nemzedékek számára is tanulmányoz-ható
elsõdleges tárgyi bizonyítékok céljából.
Ha a földterületek felhasználása során erre nincsen mód, a régészeti örökség
által hordozott információk minél teljesebb összegyûjtése és hasznosítása
céljából a régészeti örökség elemeit csak szakszerû régészeti feltárás
keretében szabad elmozdítani, különben ezek az információk pótolhatatlanul
elvesznek a történettudomány és az emberi kultúra számára.
A bejelentési kötelezettség és a lelõhelyek kötelezõ, egységes nyilvántartása
a régészeti örökség védelmének egyik legfontosabb eszköze.
A 29-32. §-hoz
A régészeti örökség megõrzésének további fontos eszköze a védetté nyilvánítás.
A korábbi rendelkezésektõl eltérõen indokolt a régészeti lelõhelyeket rejtõ
ingatlanok, földterületek védetté nyilvánításával kapcsolatos eljárást
egységesí-teni a mûemléki és természetvédelmi védettségi eljárással.
A védettség kimondása önmagában nem jelent korlátozást a tulajdon rendel-
tetésszerû használatában, adás-vételében, hanem jelentõs nemzeti értékek és
érdekek védelmét szolgáló olyan jogi elõírásokat tartalmaz, amelyek a
tulajdon-jog gyakorlásának módjára vonatkozó magatartási szabályokat
tartalmaznak.
Ha a védettség kimondása a határozatban megfogalmazott építési tilalommal is
együtt jár, a tulajdonost a Ptk. szabályai szerinti kártalanítás illeti meg.
Amennyiben a régészeti lelõhely megõrzése vagy a régészeti kutatás elvégzése a
magántulajdon használatának aránytalanul nagymértékû korlátozásával járna,
ill. feltárás és hatékonyabb megõrzés céljából a régészeti lelõhelyet és
környezetét tartalmazó földterületet ki lehet sajátítani.
A nemzeti és az egyetemes kulturális örökség jelentõs károsodásával vagy
pusztulásával fenyegetõ károk megelõzése érdekében hozott korlátozó vagy
tilalmi intézkedések jogszerûek, kártalanítási igényt nem keletkeztetnek.
Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást - annak indokolatlansága miatt -
nem követi régészeti feltárás vagy végleges védetté nyilvánítás a tulajdonos
részére az ideiglenes védetté nyilvánításból eredõ kárt meg kell téríteni.
A 33-34. §-hoz
A régészeti örökség védelmével összhangban, a megfogalmazott alapelveknek
megfelelõen régészeti tevékenységet csak a tudományosság biztosításával,
engedély alapján lehet végezni.
Az Ásatási Bizottság a korábbi törvény alapján is mûködött, az ásatási
engedélyt mint I. fokú államigazgatási határozatot adta ki. E törvény alapján
a Igazgatóság veszi át ezt a hatósági engedélyezi feladatot. Az Ásatási
Bizottság a szakmai hátteret biztosítja.
Az ország területe a 19 megye és a fõváros által le van fedve, miután ásatási
jogosultsága a megye (fõváros) területén elsõsorban a megyei (fõvárosi)
múzeumnak van. Az állam meghatározott eljárás keretében és esetekben lemondhat
tulajdonjogáról az ásató intézmény tulajdonosa javára.
Szükséges volt szabályozni az országos gyûjtõkörû (az állami tulajdonú
régészeti leleteket õrzõ) régészeti múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum elsõbbségi
jogát az ásatásokra, véletlenül elõkerült régészeti leletekre vonatkozóan. Ez
tudományos terveken, gyûjteményezési elképzeléseken alapuló lelõhely
kiválasztást jelent komplex feltárási kötelezettséggel és az Igazgatóság
mérlegelése alapján, nem "leletkiválasztást". A véletlenül elõkerült régészeti
leleteket az általános állami tulajdonlás folytán elsõsorban a Magyar Nemzeti
Múzeumban kell elhelyezni, amennyiben az a fenti szempontok alapján igényt
tart rá. Ilyen esetekben a leletek mentésére fordított költségeket meg kell
téríteni a leletmentést végzõ múzeumnak. Ha a Nemzeti Múzeum nem tart igényt a
leletekre, a mentést végzõ megyei önkormányzat kapja meg azokat.
Legcélszerûbb eljárás az, ha az ásató intézmény és a földterület tulajdonosa
közti megállapodásban rendezik az ingatlan használatát és a feltárással
okozott tényleges kár (pl. zöldkár) megtérítését.
A 35. §-hoz
A lelõhelyek védelmének leghatékonyabb módja, ha azokat eredeti állapotukban
és összefüggéseikkel õrizzük meg. Ha mégis meg kell bolygatni a lelõhelyet, ha
a leletet el kell mozdítani eredeti helyérõl és összefüggéseibõl, az ezzel
járó költségeket - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen is - annak kell
fizetni akinek az érdeke ezt megkívánja. A régészeti célú környezeti
hatásvizsgálatok, a feltárások módszereinek, eszközeinek (terepbejárás,
mûszeres vizsgálatok, az ásatási szelvények nagysága és mélysége, a
feltáráshoz szükséges idõtartam, stb.) megválasztása régészeti tudományos
kérdés, melyet elsõsorban a múzeumnak, vitás esetekben az Igazgatóságnak kell
meghatározni.
A 36-37. §-hoz
A törvény az elõkerült leletekkel kapcsolatos felelõsségi szabályokat a
szerint állapítja meg, hogy mikor ki tud a leghatékonyabban intézkedni azok
védelmében.
A nagyberuházásnak, üzleti célúnak nem minõsülõ építkezések miatt szükségessé
váló megelõzõ feltárás és leletmentés költségeihez állami támogatás adható,
amennyiben az a tulajdonos számára aránytalanul nagy anyagi terhet jelent.
Amennyiben a megyei múzeum a megyei önkormányzatok kulturális javak védelmével
kapcsolatos kötelezõ feladatából adódóan elvégezte a leletmentést és a leletre
az általános állami tulajdonlás folytán az állam igényt tartott, a
leletmentésre fordított összeget a megyei múzeum részére meg kell téríteni.
A megtalálót, felfedezõt a lelet értékével arányos jutalom illeti meg, amit
annak kell megfizetnie, akinek a tulajdonába kerül a lelet.
A 38-41. §-hoz
A kulturális javak védelmével összefüggõ, e törvényben meghatározott feladatok
végrehajtása valamennyi állampolgár kötelessége. A teendõk legfontosabb
szervezeti letéteményesei azonban az erre a célra alapított közgyûjtemények,
muzeális intézmények. Szakmai önállóságuk biztosítékait és az általuk õrzött
javak kiemelt védelmét, korlátozottan forgalomképes voltát - a
tulajdonviszonyokat is érintõ vonatkozások miatt - indokolt a törvényben
kimondani.
Kulturális örökségünkhöz tartozó javakat - régészeti leletek kivételével -
bárki birtokolhat és gyûjthet; muzeális intézmény alapítója, ill. tulajdonosa
is lehet az állam, az önkormányzat, köztestület, /köz/alapítvány, egyesület,
párt, egyház, gazdasági szervezet vagy intézmény, vagy akár más jogi, ill.
természetes személy. Ez alól csak az országos múzeumok képeznek kivételt,
amelyeket törvény, tehát az országgyûlés alapít, ill. nyilvánít azzá.
Muzeális intézmény alapítására (vagy azzá nyilvánítására), és ezzel a
kulturális örökség kiemelt értékû javainak törvényes módon való (gyûjtésen
túlmutató) felhasználására, bemutatására stb. azonban - éppen a fokozott
védelem céljait szem elõtt tartva - csak akkor kerülhet sor, ha a szakmai
(anyagi-technikai és személyi) feltételek, és ezzel a kiemelt értékek hosszú
távú, folyamatos megõrzése és hozzáférhetõsége biztosított. Ezt szolgálja az
alapításhoz, ill. a muzeális intézménnyé nyilvánításhoz kötelezõen elõírt
mûködési engedély, amelyet a mûvelõdési és közoktatási miniszter ad ki, és
amelynek betartását a miniszter irányítása alatt mûködõ igazgatóság és
szakfelügyelet folyamatosan ellenõriz.
A mûködési engedély - azzal, hogy az intézmény legfontosabb meghatározó adatai
között a gyûjtõkörök és gyûjtõterületek megnevezését is tartalmazza - egyben a
szakmai tevékenység intézmények közötti elhatárolását, ill. össze-hangolását
is szolgálja.
A törvény fellép a mûködési engedélyben meghatározottak be nem tartása ellen,
amit végsõ soron az engedélyokmány visszavonását is jelentheti. Ilyen
esetekben azonban gondoskodni kell a megszûnõ intézményben õrzött értékek
biztonságos elhelyezésérõl, további sorsáról. Hasonló az eljárás akkor is, ha
a megszüntetést a tulajdonos vagy a fenntartó kezdeményei. Ezért írja elõ a
törvény, hogy a muzeális intézmény megszüntetésére csak a mûvelõdési és
közoktatási miniszter egyetértésével, hozzájárulásával kerülhet sor;
amennyiben szükséges, felhasználva ehhez az alapításkor letett biztosítékot
is.
A 42. §-hoz
A törvény - az ellátott feladatok gyakorlásának szintje s teljes körûsége
alapján - szakmai rangsort állít fel a muzeális intézmények között.
Mindenekelõtt meghatározza a múzeum fogalmát, melynek legfontosabb kritériuma
a gyûjteményi (gyûjtés, nyilvántartás, megõrzés, restaurálás), a tudományos
(feldolgozó és publikációs), valamint a bemutató-közmûvelõdési tevékenység
alapfeladatainak együttes ellátása, ill. az ezekhez szükséges anyagi (tárgyi-
pénzügyi, épület-), személyi (szakirányú felsõfokú végzettségû szakember) és
jogi (mûködési engedély) feltételek együttes megléte.
A múzeumok szakmai besorolásuk szerint öt kategóriába kerülhetnek, melyek
megállapításánál a tudományos és gyûjteményi bázis a korábbiaknál nagyobb
hangsúlyt kap.
A 43. §-hoz
Országos múzeumok: kiemelkedõ gyûjteményeik általában átfogó, "alaptudo-mányi"
jellegû bázisra épülnek (pl. magyar vagy egyetemes képzõmûvészet,
iparmûvészet, néprajz, történelem, mûszaki tudományok, természettudományok
stb.) Alapítójuk az országgyûlés, mivel felsorolásukat törvény tartalmazza,
ill. módosíthatja. Szakfelügyeleti, kiviteli, védetté nyilvánítási ügyekben
tevékeny-ségük képezi az Igazgatóság szakmai hátterét.
A 44. §-hoz
Országos gyûjtõkörû múzeumok: egy-egy szûkebb szaktudomány/ág/ területén
törekszenek tudományos teljességû gyûjtemény kialakítására (pl. bányászat-
történet, kereskedelem és vendéglátás története, kortárs képzõmûvészet,
egyházi mûvészet, stb.)
A 45. §-hoz
Megyei múzeumok: egy-egy megye (és az adott megyei jogú város) területének
múzeumi feladatait látják el. A területi korlátokon belül viszont komplex
gyûjteményt kezelnek, mellyel valamennyi fontos szakágat (és így tudományágat)
felölelik (történeti muzeológia, régészet, képzõ- és iparmûvészet, néprajz,
természettudományok stb.). Fontos szerepet vállalnak a területen tevékenykedõ
más múzeumok és muzeális intézmények, azaz a megyei múzeumi hálózat
(szervezet) munkájának irányításában, összehangolásában. A kulturális javak
védelmében szakhatósági feladataik is vannak, régészeti leletmentési
kötelezettség terheli õket.
Míg az országos gyûjtõkörû, ill. egyéb múzeumok bármely (állami, önkormány-
zati, egyházi, alapítványi, magán, stb.) tulajdonformában mûködhetnek, a
megyei múzeumok fenntartója az adott önkormányzat. (A feladat ellátását
számukra az önkormányzatokról szóló 1991. évi XX. tv. írja elõ.)
E törvény ugyanakkor arra is lehetõséget ad, hogy a megyei önkormányzat
- önálló döntése alapján - ne egy megyei múzeum irányításával, hanem a
feladatot területileg megosztva, több egyenrangú, szakmai besorolását
tekintve alacsonyabb fokozatú múzeummal lássa el ezt a feladatot.
A 46. §-hoz
Regionális múzeumok: gyûjteményeik egy-egy település vagy tájegység
történetének, néprajzának, képzõmûvészetének, stb. kulturális javait ölelik
fel. A fenti bekezdés értelmében - korlátozott gyûjtõterületükön - megyei
múzeumi feladatokat is kaphatnak.
A 47. §-hoz
Tematikus múzeumok: még mindhárom múzeumi alapfeladatot egyaránt ellátó
intézmények; mûködhetnek önálló jogi személyként, agy egy-egy megyei múzeumi
szervezet keretében, esetleg más jogi személyiségû szervezet részeként.
A 48. §-hoz
A szakmai besorolás múzeumokat követõ szintjén a közérdekû muzeális
gyûjtemények és a közérdekû muzeális kiállítóhelyek állnak. Ezen intézmények
személyi vagy anyagi-tárgyi feltételek hiányában nem képesek a 3 múzeumi
alapfunkció egységes és együttes ellátására; vagy a tudományos feldolgozó-
publikációs, vagy a bemutató-közmûvelõdési funkció marad el; esetleg a
gyûjteményi tevékenység nem teljes (pl. restaurálás hiánya).
Kulturális örökségünk javaiból álló anyaguk ugyanakkor olyan tudományos vagy
mûvészi /forrás/értéket képvisel, hogy a "köz", a társadalom érdeklõdésére
tarthat számot; ezért a mûvelõdési és közoktatási miniszter - megfelelõ
rendezettség, nyilvántartási állapot, biztonsági feltételek és anyagi források
megléte esetén - mûködési engedélyt adott számukra.
Ez a (többi "magánérdekû" gyûjteménytõl, kereskedelmi célú galériától stb.
megkülönböztetõ) jogi kategória teszi lehetõvé a szóban forgó intézményeknek,
hogy - pályázatok útján vagy más formában elnyerhetõ - állami, központi
költségvetési támogatásban részesüljenek.
A 49. §-hoz
A letét polgári jogban ismert fogalma a múzeumi letét esetében úgy a
felhasználás (tudományos feldolgozás, publikálás, kiállítás), mint a felmondás
körülményeit tekintve bizonyos sajátosságokkal rendelkezik, melyeket indokolt
a törvényben rögzíteni. Újdonságként jelenik meg a múzeumi letét korábbi
(1963. évi 9. tvr. és a végrehajtásáról intézkedõ 2/1965. (I.8.) MM rendelet)
jogszabályi rendezéséhez képest a díjfizetés hangsúlyos szerepe, melyet a
letéttel a múzeumra háruló õrzési, nyilvántartási, állagmegóvási, esetleg
restaurálási költségek magyaráznak.
A 50-51. §-hoz
A kulturális javak gondozásának hatósági feladatait a Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztérium gyakorolja. E szerep teljes értékû ellátásához az MKM
már régóta nem rendelkezik elegendõ személyzettel. Ezért egyes feladatokat a
miniszter már 1965-ben, a 2/1965. (I.8.) MM sz., többször módosított
rendelettel átruházott az országos múzeumokra. más központi szakmai
feladatokat pedig a késõbb létrehozott, majd 1990-ben megszüntetett Központi
Múzeumi Igazgatóságra.
Az évek során a kulturális javakkal kapcsolatban számos új feladat
jelentkezett (a kulturális javak védetté nyilvánításának, kiviteli
engedélyezésének egységes szempontok szerinti szabályozása, központi
nyilvántartás létrehozása a védetté nyilvánított kulturális javakról,
régészeti jelentõségû védett földterületekrõl, a Magyarországról háborús
események során, ill. más módon jogtalanul kivitt kulturális javak
visszakövetelése, stb.). Ezen túlmenõen a különbözõ nemzetközi egyezmények,
hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékával összefüggõ
jogközelítés, ill. jogharmonizáció is kötelezi Magyarországot egy ilyen
szervezet létrehozására.
A kulturális javak védetté nyilvánítása jelenleg a kijelölt országos
múzeumokban szakáganként, egymástól függetlenül folyik. A védettség társadalmi
súlyát nagymértékben csökkentette, hogy az Mtvr. az elsõ fokú hatósági jogkört
és feladatokat is a múzeumokra ruházta át. A védettségi eljárás két
összetevõje a szakmai-tudományos munka és az államigazgatási teendõk ellátása.
E törvény szétválasztja a hatósági és szakmai feladatokat - összhangban a
közigazgatás korszerûsítésével - s a hatósági jogkört az újonnan létrehozandó
államigazgatási szervre, azaz az Igazgatóságra, a szakmai munkát pedig az arra
kijelölt múzeumokra ruházza át.
A kulturális javak védelmének fontos feltétele a közhitelû nyilvántartás.
Ennek az a célja, hogy az államigazgatási szervek, más hivatalok, hatóságok és
a tudományos kutatás számára az adatok hozzáférhetõek legyenek. A védett
tárgyak nyilvántartásának azonban szigorúan el kell különülniük a tulajdonosok
személyi adatainak regisztrálásától, tekintettel a személyes adatok védelmérõl
szóló 1992. évi LXIII. tv. rendelkezéseire. Ez azt jelenti, hogy a
nyilvántartásba vett javak tekintetében e törvény biztosítja információk
adását, viszont a tulajdonosok adatai titkosak. a védett kulturális javak
nyilvánossága nemcsak a védelem egyik fontos eszköze, hanem egyúttal
tudományos forrásanyag is. Ezeken túlmenõen az Igazgatóság nyilvántartása
képezi az alapját a lopás vagy más bûncselekmények útján az országból
jogtalanul kikerült kulturális javak visszakövetelésének is.
A kulturális örökség védelmének ugyancsak fontos eszköze a nyilvántartás. A
régészetileg védett területek regisztrálása megtörtént (Magyar Nemzeti Múzeum,
Budapesti Történeti Múzeum). Az Igazgatóság ezeket központilag tartja nyilván
az ismertté vált, de védetté nem nyilvánított régészeti lelõhelyekkel együtt.
Az Európai Unió kiemelten kezeli az illegális mûkincsforgalom megakadá-
lyozását, ill. a jogellenesen külföldre került kulturális javak
visszaszolgáltatását a tagországok számára. errõl rendelkezik a már korábban
felsorolt három EU jogszabály, melyek elõírják a tagállamok részére egy
központi hatóság létreho-zását. Magyarországon ezt a feladatot az
Igazgatóságnak kell ellátnia, szorosan együttmûködve a hazai és külföldi
intézményekkel és szervekkel (múzeumok, vám- és rendõri szervek). Fentiekbõl
természetszerûleg következik, hogy a jogellenesen behozott javakkal
kapcsolatos teendõk ellátása is az Igazgatóság feladatai közé tartozik.
Az 52. §-hoz
E szakasz rögzíti a kulturális javak védelméhez, muzeális intézmények fenntar-
tásához és mûködéséhez szükséges központi költségvetési hozzájárulás formáit.
III. részhez
Az 53. §-hoz
A könyvtárhasználati jog mindenkit megillet, azokat is, akik nem a nyilvános
könyvtárakat veszik igénybe: az iskolásokat például az iskolai könyvtár
használata, jóllehet az iskolai könyvtár nem nyilvános könyvtár. A könyvtári
ellátás rendszere ugyanis bõvebb mint a nyilvános könyvtári ellátás rendszere.
A nyilvános könyvtári ellátási rendszernek a fenntartása, amelyet minden
állampolgár, illetve hazánkban tartózkodó külföldi személy igénybe vehet, az
állam és a helyi önkormányzatok feladata.
A közpénzekbõl fenntartott nyilvános könyvtárak gyûjteményei nem szolgálhatnak
részérdekeket.
Az 54. §-hoz
A nyilvános könyvtári alapkövetelmények meghatározásával garantálja az állam a
könyvtári dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférést. E követel-mények
teljesítése által a könyvtár, illetve fenntartója jogosulttá válik központi
állami támogatások megpályázására.
A mûvelõdési és közoktatási miniszter jegyzéket vezet a nyilvános
könyvtárakról.
Kivételt tesz e bekezdés szabálya az elõzõ általános szabály alól a 71. § (1)
bekezdése c., d., e., f., pontjaiban felsorolt feladatok ellátása esetén, ez
esetek-ben a nyilvános könyvtárak jegyzékében nem szereplõ könyvtár is kaphat
az MKM fejezeti kezelésû címbõl költségvetési támogatást. Ezt a kivételt
részben a kulturális örökség részét képezõ dokumentumok védelméhez, részben
pedig a könyvtárak közötti szolgáltatási kapcsolatok mûködéséhez fûzõdõ
országos érdekek indokolják.
A törvénytervezet szerint a nyilvános könyvtári alapkövetelmények
teljesítésére vonatkozó fenntartói nyilatkozat és kérelem nélkül bekerülnek a
nyilvános könyvtárak jegyzékébe azok a könyvtárak, amelyek nyilvánossága ma is
megkérdõjelezhetetlen és késõbb is szükséges: a nemzeti könyvtár, a helyi
önkormányzatok által fenntartott települési könyvtárak, a megyei könyvtárak, a
törvény 63. § (2) bekezdése szerinti országos szakkönyvtárak és az állami
egyetemek könyvtárai.
Ha a nyilvánosság bármely alapkövetelményét nem teljesíti valamelyik
könyvtár, akkor a miniszternek az (5) bekezdés alapján joga van eljárni a
könyvtárral, illetve a könyvtár fenntartójával szemben.
Az egyházak és más könyvtárfenntartók is kérhetik a könyvtáruk felvételét a
nyilvános könyvtárak jegyzékébe.
E törvény végrehajtási rendelete tartalmazza a jegyzék vezetésével kapcsolatos
részletes szabályokat, a jegyzékbe való felvétel kérelmezésének módját,
határidejét stb. is.
A (6) bek.-ben szabályozott véleményezési jog gyakorlására elsõsorban a
gyûjtemény védelme érdekében van szükség. Ha az önkormányzat úgy dönt, hogy
könyvtárat tart fenn, vagyis gyûjteményt épít, akkor ennek csak úgy van
értelme, ha biztosítja a gyûjtemény építésének a folyamatosságát. (Az elmúlt
évek során drasztikusan megnõtt az un. szünetelõ, vagy éppen nyitva tartó, de
egy év alatt egy dokumentumot sem vásárló könyvtárak száma a 2700
önkormányzati könyvtárból 1985-ben 40, 1995-ben 407!). A véleményezési jog
gyakorlása során a miniszter nem gátolja a képviselõ-testületet döntési
jogkörében, de felhívja figyelmüket a szakmai érvekre, s ezzel elõsegíti, hogy
a könyvtár és a fenntartó szempontjából is megfelelõ megoldást találjanak.
Az 55. §-hoz
Az alapfeladatok teljesítésével válik a könyvtár nyilvános könyvtárrá. Ezáltal
a könyvtárhasználat, illetõleg a hasonló feladatokat ellátó könyvtárak
egységes ellátási rendszerbe illeszthetõk.
Az 56-57. §-hoz
A törvény az EU irányelvekkel összhangban rendelkezik arról, hogy a
könyvtárhasználónak milyen jogai és kötelezettségei vannak.
Az ingyenes alapszolgáltatások azt jelentik, hogy a könyvtárhasználónak
ingyenesen joga van arra, hogy a könyvtárt megtekintse, bármilyen szabadpolcon
elhelyezett könyvtári dokumentumot használhasson, megnézhesse a könyvtár
állományát feltáró katalógusokat, tájékoztatást kapjon minden olyan könyvtári
szolgáltatásról, amelyet a könyvtár végez, illetve, amelyet a nyilvános
könyvtári rendszer biztosít számára.
A könyvtárba történõ beiratkozás teszi lehetõvé, hogy a használó dokumentumot
is kölcsönözzön.
Az 58. §-hoz
Szabályozni kell a könyvtárnak a könyvtárhasználóval szembeni kötelezettségét
és jogát is. A mindenki számára egységes könyvtárhasználati szabályok mellett
egy-egy könyvtár további, az elõbbiekkel nem ellentétes, kiegészítõ
szabályokat is megállapíthat, amelyet minden könyvtárhasználóval ismertetnie
kell.
Az 59. §-hoz
Az utóbbi évtizedben akadozott, sok esetben egyáltalán nem mûködött a
könyvtárak közötti dokumentum-ellátás, jóllehet ez az egyik alapja a könyvtári
rendszer mûködésének. Az országosan megszervezett könyvtárközi kölcsönzés
teszi lehetõvé, hogy a kistelepülések könyvtárhasználói ugyanazokhoz a
dokumentumokhoz juthassanak hozzá mint a fõváros lakói.
A kötelespéldány-szolgáltatás a nemzeti dokumentumtermés regisztrálásának
alapja, e nélkül nem lehet nyomon követni a nemzeti kulturális örökség részét
képezõ hungarikumot.
Jelenleg a nemzeti bibliográfiai számba vétel esetlegesen tartalmazza csak az
audiovizuális dokumentumokat, jóllehet ezek a dokumentumok a nemzeti
dokumentum-vagyon fontos alkotóelemei. Meg kell oldani tehát, hogy legyen egy
olyan nyilvántartási rendszer, amelybõl a kutató vagy az érdeklõdõ ezekrõl a
dokumentumokról is tudomást szerez. Emellett a mûsorszolgáltató szervezetek
archívumaiban õrzött dokumentumok adatai is részét kell hogy képezzék az
említett nyilvántartási rendszernek, hiszen azok a dokumentumok is részei a
kulturális örökségnek.
Jelenleg a könyvtári gyûjteményekben még nem igazán jelentõs az elektronikus
dokumentumok száma, de az a szám hónapról hónapra növekszik, és a XXI.
században meghatározó információhordozók lesznek. Ugyanakkor egyáltalán nem
megoldott a dokumentumok szolgáltatása. A létrehozandó Neumann János
Multimédia Központ és Digitális Könyvtár ezeknek a dokumentumoknak lesz
országos szolgáltató központja. Olyan szerepe lesz a könyvtárnak, amit
jelenleg egyetlen könyvtár - beleértve az Országos Széchényi Könyvtárat is -
sem tud teljesíteni.
A 6O. §-hoz
A nyilvános könyvtári rendszer mûködése érdekében központi szolgáltatásokat
is fenn kell tartani. A nyilvános könyvtári ellátás olyan rendszert jelent,
amelyben az erre alkalmas könyvtárak központi szolgáltatásokat végeznek, és a
kisebb könyvtárak fogadják és olvasóik számára közvetítik ezeket a
szolgáltatásokat.
A kisebb könyvtáraknak nyújtandó szolgáltatások fontos részét képezik azok a
szakmai tevékenységek, amelyek hiányában a könyvtári információs hálózat nem
tud mûködni, mert hiányoznak az egységes szakmai alapelvek. Ennek érdekében a
Széchényi Könyvtár mellett létre kell hozni a Könyvtári Intézetet, az EU
országok mintájára. Ez nem új intézmény alapítását és új státusok
létrehozását, csupán a régi feladatok megújult körülmények közötti végzését
jelenti.
A 61. §-hoz
A nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárak közötti szerepe
primus inter pares szerep. Ezért feladatainak meghatározása a rendszer
mûködése szempontjából alapvetõ.
E szerint a könyvtár átruházhatatlan feladata a kulturális örökség részét
képezõ hungarikum gyûjtése, megõrzése, szolgáltatása, archiválása, a nemzeti
bibliográfia készítése.
A 62. §-hoz
A fejlett könyvtárüggyel rendelkezõ országokban a nemzeti könyvtár és a
Könyvtári Intézet irányításában részt vesz a társadalom különbözõ szervezetei
által delegált képviselõkbõl álló testület.
A 63. §-hoz
A tudományos és szakkönyvtári ellátásról történõ rendelkezés teszi lehetõvé,
hogy a szakkönyvtárak és az egyetemi könyvtárak gyûjteményeiben õrzött
dokumentumok is bekerüljenek a könyvtári rendszerbe, a könyvtárak
bekapcsolódhassanak a központi szolgáltatásokat végzõ könyvtárak sorába, és
ebben az esetben központi támogatásba részesülhessenek.
A 64. §-hoz
A törvény készítése során figyelembe vettük az UNESCO manifesztumát, amely a
közmûvelõdési könyvtárakról a könyvtári ellátás három szintjét határozza meg:
településenként, régiónként és országos szinten. Ennek megfelelõen rendelkezik
a törvény a községi, városi, megyei jogú városi, fõvárosi és megyei
önkormányzatok feladatairól. Az általános nyilvános könyvtári szolgáltatás
biztosítása a helyi önkormányzatok kötelezõ feladata, összhangban az
önkormányzati és a hatásköri törvénnyel. E feladat könyvtár fenntartásával,
önkormányzati társulásban való részvétellel, illetve nyilvános könyvtár
szolgáltatásának megrendelésével teljesíthetõ. Kivétel ez alól a megyei és a
fõvárosi önkormányzat, amelyek kötelesek könyvtárat fenntartani, hogy a
törvény célkitûzésében megfogalmazottakat teljesíteni lehessen.
A 65. §-hoz
A községi, városi és fõvárosi könyvtár egyrészt ellátja a nyilvános könyvtár
általános alapfeladait, másrészt gondoskodik arról, hogy gyûjteményét és
szolgáltatásait a helyi igényeknek megfelelõen alakítsa ki. Az eddigi
gyakorlattól eltérõen ez jelentõs átalakulást eredményezhet például a
különbözõ nemzetiségek által lakott települések könyvtárainak állományában,
illetve az úgynevezett közhasznú információs szolgáltatást biztosító
állományrészekben, mellyel tulajdonképpen az állampolgári jogok és
kötelességek gyakorlását segítõ információkat kell a könyvtáraknak
szolgáltatniuk. Fontos változás a helyismereti, helytörténeti kutatást segítõ
információk és dokumentumok gyûjtésének és szolgáltatásának kötelezõ
feladatkénti megfogalmazása.
A fõvárosi könyvtár speciális helyzetébõl adódóan nemcsak a települési
könyvtárak feladatait látja el, hanem ennek központja köteles a megyei
könyvtár feladatait is ellátni, természetesen a fõvárosra vonatkoztatva.
A 66. §-hoz
A megyei könyvtár az országos könyvtári rendszer alközpontjaként biztosítja
minden olyan település lakója számára az általános nyilvános könyvtári
ellátást, ahol az önkormányzat nem képes önállóan, vagy társulásban könyvtárt
fenntartani. A szolgáltatás megrendelése esetén természetesen csak a
legminimálisabb jogokat lehet biztosítani a lakosok számára. Szükséges ezért,
hogy mindenki számára elérhetõ távolságban mûködjön nyilvános könyvtár. Ezt a
szerepet kell egyrészt betöltenie a megyei könyvtárnak. Másrészt alközponti
szerepébõl adódóan a megye területén mûködõ nyilvános könyvtárak mûködését
kell segítenie, illetve biztosítania kell a települési könyvtárak
csatlakozását az országos könyvtári rendszerhez.
A 67. §-hoz
A települési önkormányzatok eldönthetik, hogy a nyilvános könyvtári ellátás
feladatát könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár szolgáltatásának
megrendelésével teljesítik. Ha úgy döntenek, hogy önállóan, vagy társulásban
könyvtárt tartanak fenn, akkor - a gyûjtemény védelme érdekében - bizonyos
garanciákra van szükség, amelyek biztosíthatják a települési könyvtárak
alapfeladatainak hosszú távon való megvalósítását, hiszen a gyûjtemény
megfelelõ kialakításához több évtizedre van szükség. A végrehajtási rendelet
részletezi majd a gyûjtemény nagysága szerint, hogy mi minõsülhet a
feladatellátás veszélyeztetésének.
A 68. §-hoz
A fenntartó határozza meg a könyvtár feladatait és használati szabályzatát. A
feladat-meghatározást teljesíti egyrészt az alapító okirat kiadásával,
másrészt az alap- és kiegészítõ feladatok folyamatos figyelemmel kísérésével.
A könyvtár használati szabályzatának meghatározása a korábbi jóváhagyási
gyakorlattól eltérõen került most a fenntartó hatáskörébe, ugyanis a könyvtár
használatának szabályai több olyan döntést igényelnek, amelyek a könyvtár
költségvetését közvetlenül érintik, így ezeket a döntéseket a fenntartónak
kell meghozni.
A fenntartó jóváhagyja a könyvtár fejlesztésére vonatkozó tervet, terveket. A
jogalkotó szerint nem a korábbi gyakorlat szerinti munkaterv jóváhagyása a
döntõ, hanem a fejlesztési tervek meghatározása, mert ezek szorosan kötõdnek
a fenntartó által meghatározott feladatok végrehajtásához, a jóváhagyott célok
megvalósításához. A végrehajtás módja ezt követõen már a könyvtár vezetõjének
dolga és felelõssége.
A könyvtár fenntartója az elõzõkben felsorolt fenntartói feladatok után
jogosult és köteles értékelni is a könyvtár szakmai tevékenységét. Minthogy a
fenntartó az ehhez szükséges szakmai ismeretekkel általában nem rendelkezik,
ezért szükséges, hogy az Országos Könyvtári Szakértõi Névjegyzékben szereplõ
szakértõk közremûködésével tegye meg.
A 69. §-hoz
E §-ban a törvény végrehajtásához szükséges miniszteri felhatalmazások
szerepelnek a különbözõ kérdésekben való jogszabály kiadására.
Az ágazati irányítás keretében lényeges új szabály a fejlesztési terv
kidolgozása az országos könyvtári informatikai hálózat és a nyilvános
könyvtári ellátás rendszerének fejlesztésére. Ezt a tevékenységet hiányolta
eddig legjobban a könyvtárak köre, az összehangolt fejlesztés ma már
nélkülözhetetlen a gazdasági és a szakmai elvárások ismeretében egyaránt.
A fejlesztési terv kidolgozásával összefügg a miniszter lehetõsége arra, hogy
biztosítsa a könyvtári szolgáltatások összehangolását.
A szakfelügyeletre vonatkozó miniszteri feladat nem új szabály, de továbbra is
szükséges a nyilvános könyvtári ellátás rendszeréhez megfelelõ mûködése
érdekében.
A 70. §-hoz
A könyvtár fenntartását alapvetõen a központi és önkormányzati költségvetésbõl
kell biztosítani. A könyvtár bevételei a mûködési kiadásoknak csak kis részét
képezhetik, hiszen a könyvtár a könyvhasználók jogait a dokumentumokhoz és
információkhoz való szabad hozzáférés terén nem korlátozhatja. Térítést csupán
kiegészítõ szolgáltatásaiért kérhet.
Az elmúlt évek során a könyvtárak állománygyarapítási kereteinek reálértéke
jelentõsen csökkent. Ezért szükséges a többi európai ország mintájára a
fenntartók ösztönzése. Ezt oldja meg a törvény az állománygyarapítási keretek
érdekeltségnövelõ támogatásával.
A 71. §-hoz
Azok a könyvtárak, amelyek az itt felsorolt feladatok, tevékenységek
valamelyikét végzik, vagy abban részt vesznek, ennek a paragrafusnak a
rendelkezései alapján kérhetik és kaphatják meg az igényelt támogatást. Ez a
támogatási mód teszi lehetõvé a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének
mûködését és fenntartását.
A 72. §-hoz
Az 59. §-ban meghatározott dokumentum-ellátási rendszer mûködéséhez szükséges
finanszírozási feltételekrõl rendelkezik.
A 73. §-hoz
Az információs társadalom könyvtáraiban elengedhetetlen fontosságú, hogy
felkészült, korszerû ismeretekkel rendelkezõ szakemberek dolgozzanak. Ennek
értelmében a könyvtárostól meg kell követelni a felsõfokú végzettséget.
Szakmai ismereteik bõvítéséhez alapvetõen fontos, hogy a könyvtári szakemberek
minden nyilvános könyvtárt kedvezménnyel látogathassanak.
IV. részhez
A 74. §-hoz
E § meghatározza a közmûvelõdés közérdekû jellegét, s az ennek megfelelõ
állami és helyi önkormányzati feladatvállalás elvét.
A 75. §-hoz
A 6. § o) pontjában alkalmazott fogalom értelmezése a szakma által elfogadott
terminológia szerint történt. A közmûvelõdési feladatok ellátását 1995-ben
3125 településen 2645 mûvelõdési ház jellegû intézmény biztosította.
A 76. §-hoz
A közmûvelõdési intézmény, illetve a közösségi színtér mûködtetõi körének
teljes körû meghatározása. A törvényszöveg kerüli a priorizálást vagy
bárminemû megkülönböztetést.
A 77. §-hoz
A települési önkormányzatok közmûvelõdési feladatait határozza meg. Elsõ ízben
történt meg a közmûvelõdési tevékenységek tömörített meghatározása, amely
lehetõvé teszi közmûvelõdési tevékenységek önkormányzati szempontú, rendeleti
úton szabályozható kezelését. Jogszabályi alapot nyújt ugyanakkor a
közmûvelõdési tevékenységeket folytató polgároknak arra, hogy egyéni, vagy
egyesülési jogaik érvényesítése során, és ezen bekezdések együttes alkalmazása
alapján közmûvelõdési célú tevékenységeiket, programjaikat az önkormányzat
döntése elé bocsássák.
A bekezdés kerüli a konkrét tevékenységi forma megnevezését, annak érdekében,
hogy azok az a)-h) pontok valamelyikébe illeszthetõek legyenek, s így a
törvényszöveg idõtállósága is biztosított.
A 78. §-hoz
E § rendelkezik arról, hogy a 77. §-ban felsoroltak szerint a települési
önkormányzatok rendeletben határozzák meg vállalt közmûvelõdési feladataikat,
melyek ezáltal válnak kötelezõ érvényûvé. A két bekezdés együttesen
egyidejûleg biztosítja a kötelezõ feladat ellátást és az önkormányzatiság
teljes autonómiáját, minthogy az önkormányzat maga határozza meg a helyi
sajátosságok és szükségletek figyelembevételével, hogy milyen formában, módon
és mértékben tudja vállalni a helyi igények és saját lehetõségeinek arányait
tükrözõ feladatellátást.
A 79. §-hoz
Az 1991. évi XX. törvény 107. §-a rendelkezik arról, hogy a település
önkormányzata a lakosság mûvelõdése érdekében köteles biztosítani a
közmûvelõdési tevékenység és szolgáltatások közösségi színteréül szolgáló
helyet. A jelenleg mûködõ színterek közül 2287 a közmûvelõdési intézmény,
ugyanakkor esetenként, de statisztikailag alig kimutatható nagyságrendben
kötöttek megállapodást a helyi önkormányzatok egyesületi vagy vállalkozás
által üzemeltetett színterek biztosítására. A bekezdés (2) pontja rögzíti,
hogy városi, megyei jogú városi, illetve fõvárosi kerületi önkormányzatok
esetében a 75 §. d) pontjában meghatározott intézmény mûködtetésérõl kell
gondoskodni. Az intézmény a törvény alkalmazásában nem feltétlenül azonos a
költségvetési szerv kategóriájával.
A 80. §-hoz
Vállalt feladatait vagy azok egy részét a települési önkormányzat
közmûvelõdési megállapodás keretében szerzõdõ partnerrel is
megvalósíttathatja. A § (2)-(3) bekezdései rendelkeznek a közmûvelõdési
megállapodás feltételeirõl.
A 81. §-hoz
E § értelmében - kellõ források birtokában - a települési önkormányzat
rendeletének hatálya alá esõ, vagy azon túli közmûvelõdési tevékenységeket is
támogathat, e támogatás azonban nem veszélyeztetheti a rendeletében
rögzítettek végrehajtását. E rendelkezés ugyanakkor lehetõvé teszi az elõre
nem látható, nem tervezhetõ programok támogatását.
A 82. §-hoz
A közmûvelõdési intézmények létesítésére, átszervezésére és megszüntetésére az
önkormányzatok teljes autonómiával rendelkeznek, a miniszter ágazati
felelõsségének érvényesítése azonban megköveteli, hogy az ezekre vonatkozó
helyi döntések szakmai véleményezés után szülessenek meg. Minthogy megyei
szintû vagy más decentralizált szervek e szakterületen nem mûködnek, a szakmai
vélemény kiadására e tárgyban a törvény a minisztériumhoz helyezi a hatáskört,
illetve a hatályos hatásköri jogszabályokra építve konkretizálja.
A 83-84. §-hoz
A közmûvelõdés helyi lakossági képviselete érdekében rendelkezik a helyi Köz-
mûvelõdési Tanács megalakíthatóságáról, annak feltételeirõl. A helyi mûködési
körû, helyi székhellyel bejegyzett mûvelõdési szervezetek által megalakítható
tanácsok véleményt nyilváníthatnak a településen folyó közmûvelõdési
tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekrõl, véleményezhetik az önkormányzat
által e célokra fordított támogatások és vagyoni eszközök célszerû
használatát.
A helyi Közmûvelõdési Tanács mûködése bõvítheti a települések és telepü-
lésrészek kulturális közéletének nyilvánosságát, biztosíthatja a település
kulturá-lis életének olyan állandó és folyamatos fórumát, amely lehetõvé teszi
szakmai-szakértõi nézetek kialakulását, s a helyi lakosság mûvelõdési érdekeit
az adott település vagy település-rész nyilvánossága elé tárva demokratikus
eszközökkel befolyásolhatja a képviselõtestület döntéseit.
A 85-86. §-hoz
E §-ok határozzák meg az önkormányzatokról szóló 1991. évi LXV. törvény 75. §
(1) a) pontja szerinti megyei (fõvárosi) közmûvelõdési szakmai tanács-adási és
szolgáltatási kötelezettségeket, a tanácsadó-szolgáltató feladatokat.
A 87. §-hoz
Az önkormányzati autonómia elve megköveteli, hogy a megyei (fõvárosi)
önkormányzat saját maga határozza meg feladatainak ellátási módját. Ennek
megfelelõen az önkormányzatok rendeletben határozzák meg a 86. § alapján
vállalt közmûvelõdési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladataikat, azok
intézményi szervezeti kereteit, formáit és költségvetési támogatását, valamint
a vonatkozó díjköteles és díjmentességi köröket.
A 88. §-hoz
A közmûvelõdési területnek nyújtandó országos szakmai tanácsadást és
szolgáltatást - információs, szakképzési, módszertani, elemzõ feladatok
tekinte-tében - az MKM a Magyar Mûvelõdési Intézet fenntartásával és
mûködtetésével biztosítja. Az Intézet a szakmai egyesületekkel és
intézményekkel egyaránt együttmûködik, szolgáltató-tanácsadó szakmai feladatai
keretében a szakembe-rek számára szakmai kézikönyveket és audiovizuális
segédanyagokat ad ki, hagyományõrzõ tevékenységek támogatása céljából a
gyûjtõmunkák eredmé-nyeit archiválja és elérhetõvé teszi, továbbá zsûrizi a
népi iparmûvészeti termékeket.
A 89. §-hoz
E § értelmében a közmûvelõdés finanszírozása három fõ összetevõbõl áll: a
résztvevõk saját ráfordításai (az intézmények mûködési bevételei) a helyi
önkormányzati támogatás és a központi költségvetési hozzájárulás. A 74. § (1)
és (2) bekezdésének megfelelõen e § rögzíti az állam hozzájárulási és az
önkormányzatok támogatási kötelezettségeit.
A 90. §-hoz
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (5) bekezdése
értelmében az önkormányzati feladatok ellátásához a központi költségvetés
finanszírozási hozzájárulást rendel, melynek mértékérõl az Országgyûlés dönt.
Minthogy a közmûvelõdési tevékenységek folytatása e törvény 4 § c)-d) pontjai
értelmében rögzített jog, mely minden állampolgárra vonatkozik, ezért a
központi költségvetési hozzájárulás elosztási elve a település lakosainak
száma szerint normatív.
A 91. §-hoz
A központi költségvetési hozzájáruláson kívül a közmûvelõdési szakterület
sajátosságaiból fakadó nemzetközi és országos rendezvények tervezhetõsége és
hosszú távú biztonságos lebonyolíthatósága érdekében, valamint a korszerû
telematikai információs feladatok központi támogatására e § (1) bekezdésének
a)-b) pontjaiban rendelkezik az MKM fejezetében az e célra fordítható
költségvetési forrásról.
E § (1) bekezdésének c)-d) pontjai rendelkeznek a szakterületen mûködõ egyes
országos szakmai szervezetek és társadalmi szervezetek támogatásáról, amelyrõl
az MKM költségvetési fejezetében gondoskodik. Intézményfenntartó szerepköre
miatt nevesítetten szerepel a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat, valamint a
Szakszervezeti és Munkahelyi Mûvelõdési Intézmények Egyesülete.
A (2) bekezdés megteremti a feladatellátási kötelezettséggel rendelkezõ
önkormányzatok érdekeltségi alapú részfinanszírozását, annak érdekében, hogy a
hosszú távú, folyamatos korszerûsítési, fejlesztési feladatok pénzügyi
hátterét ne kizárólag központi forrásból kelljen elõteremteni, hanem abban
pályázati úton az érdekeltté tett önkormányzatok is részt vegyenek.
V. részhez
A 92.§-hoz
A helyi önkormányzatokról 1990. évi LXV. törvény 1.§ (5) bekezdése értel-mében
a kötelezõen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatá-rozásával
egyidejûleg az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi
feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérõl és módjáról.
A (2) bekezdés e kötelezettségnek megfelelõen az önkormányzatok adott
költségvetési évet két évvel megelõzõ teljes mûködési kiadások intézményi
mûködési bevételekkel csökkentett összegének 60 százalékában határozza meg a
központi költségvetési hozzájárulás mértékét - amely ugyanakkor nem lehet
kevesebb az azt megelõzõ költségvetési évre elõirányzott összegnél - és
normatívaként a hozzájárulás módját. Ezt a helyi önkormányzatok lakosság-
arányosan kapják meg.
A (3) bekezdés rendelkezik a központi költségvetési hozzájárulás forrásának
költségvetési helyérõl, amely a Belügyminisztérium költségvetési fejezetén
belül a Helyi önkormányzatok támogatásai, hozzájárulásai cím, a Normatív
hozzájárulások alcím. Ugyancsak a Belügyminisztérium költségvetési fejezete
tartalmazza a (4) bekezdés szerinti - (2) bekezdés alapján levezetett -
érdekeltségnövelõ támogatási keretet, amelynek célja az önkormányzatok
finanszírozási helyzetének és döntéshozatalának pozitív befolyásolása, azaz a
törvényben meghatározott feladatok teljesítését segítõ önkormányzati
finanszírozás kiegészítõ támogatása.
Az (5) bekezdés meghatározza azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek a
Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezetén belül kapnak helyet s céljuk
a közvetlen állami feladatok ellátása. A bekezdés ezek mértékét is a (2)
bekezdésben megjelölt kiinduló összegbõl vezeti le.
A (6) bekezdés rendelkezik azon közmûvelõdési és közgyûjteményi intézmények
költségvetési elõirányzatairól, amelyek az Országgyûlés, a minisztériumok
illetve az országos hatáskörû szervek fenntartásában mûködnek.
VI. részhez
A 93. §-hoz
A kulturális területen dolgozó közalkalmazottak foglalkoztatási garanciáját
jelenti, hogy a törvény a létszám meghatározásánál nem a költségvetési szerv
fenntartójának gazdasági helyzetét, hanem az alapfeladatok ellátását jelöli
meg meghatározó tényezõként.
A 94. §-hoz
E rendelkezés azt kívánja biztosítani, hogy a közpénzekbõl fenntartott
intézményekben alkalmazott munkavállalók morálisan és szakmailag megfelelõ
színvonalon képviseljék a kultúrát. Vannak azonban olyan feladatok, amelyekhez
nem feltétlenül a szakképzettség a legmeghatározóbb, hanem egy bizonyos olyan
tevékenység, amely egyedi volta miatt szakképesítéshez nem köthetõ, vagy nem
célszerû kötni, ezért a javaslat szerint a törvény felhatalmazást ad arra,
hogy jogszabály alapján a szakképesítés alól felmentés adható.
A 95. §-hoz
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénnyel összhangban szabályozza a
javaslat a költségvetés alapján gazdálkodó intézmények magasabb vezetõ
beosztású dolgozóira az e feladat ellátásához szükséges szakirányú felsõfokú
végzettség kívánalmát.
VII. részhez
A 96. §-hoz
A hatályba léptetõ rendelkezéseknél különbséget kell tenni a II. rész
tekintetében, mivel a törvényjavaslat itt olyan információs hálózat
(közhiteles központi nyilvántartás) kiépítését írja elõ, amelyhez hosszabb
idõt kell biztosítani.
A § (3) bekezdése a 92. § (5) bek. a)-b) pontjánál a finanszírozás fokozatosan
bevezetésre kerülõ, eltérõ aránya miatt kell ezt a megoldást alkalmazni.
A 97-99. §-hoz
A vegyes, illetve felhatalmazást tartalmazó rendelkezések biztosítják az új
szabályozásra való áttérést.
A 100. §-hoz
Az (1) bekezdéshez
A levéltári anyag használható állapotban történõ megõrzésének általános
érvényû követelményeként határozza meg az Ltv. 4. §-a a szervesen összetartozó
irategyüttesek (az irattári anyag) egységének megõrzését. E követelmény
érvényesítése a közfeladatot ellátó szervek megszüntetésekor, feladatkörük más
szervvel történõ megosztásakor körültekintõ intézkedést igényel. Ezen
intézkedés megtételét az Ltv. a megszüntetésrõl, illetve a feladatkör
megváltoztatásáról rendelkezõ szerv hatáskörébe utalta, de a hatáskör
részletszabályait nem határozta meg. Az Ltv. 9/A §-sal történõ kibõvítése ezt
a hiányt pótolja. A részletszabályok meghatározása ugyanis - tekintettel azok
pénzügyi vonatkozásaira - alsóbb szintû jogszabállyal nem végezhetõ el.
A (2) bekezdéshez
Az Informatikai Tárcaközi Bizottság által 1995-ben elfogadott, a közigazgatási
szervek egymás közötti és belsõ ügyirat-kezelési, ügyintézési folyamatainak
korszerûsítésére vonatkozó tervkoncepció szerint a minisztériumok, az országos
hatáskörû szervek és az intézmények együttesen - egyetlen program keretében -
tértek volna át a számítógéppel támogatott iktatási, ügyirat-kezelési és
archiválási gyakorlatra. Az Ltv. a koncepció figyelembevételével rendelkezett
úgy, hogy a minisztériumok, az országos hatáskörû szervek és az intézmények
egységes iratkezelési szabályzat alapján végezzék iratkezelésüket. A koncepció
megvalósításához, a számítógéppel támogatott iratkezelési rendszerre
egységesen, egy adott idõszakban történõ áttéréshez szükséges pénzügyi
feltételei azonban nem állnak rendelkezésre a kívánt mértékben. Így a
korszerûsítés csak szakaszosan valósítható meg. A szakaszos bevezetés viszont
nem egységes iratkezelési szabályzat, hanem iratkezelési mintaszabályzat
kiadását igényli. A mintaszabályzat ugyanis biztosítja a korszerûsítést
szolgáló iratkezelési követelmények érvényesítését, ugyanakkor a még hosszabb
ideig hagyományos eszközökkel dolgozó szervek számára is megfelelõ eligazítást
nyújt. Ez indokolja az Ltv. 10. §-a (4) bekezdésének javasolt kiegészítését,
valamint az (1) bekezdés olyan értelmû módosítását, amely szerint a Kormány
iratkezelési mintaszabályzatot ad ki a minisztériumok és az országos hatáskörû
szervek részére. (Az erre vonatkozó javaslatot a (13) bekezdés tartalmazza.)
A (3)-(4) bekezdéshez
Az Ltv. a mûvelõdési és közoktatási miniszter által meghatározott levéltári
szak-mai követelmények érvényesülésének ellenõrzését a Magyar Országos
Levéltár feladatkörébe utalta. Ez a megoldás azonban nincs összhangban azzal a
múze-umi és könyvtári területen érvényesülõ szabályozási koncepcióval,
miszerint a szakmai követelmények végrehajtását a mûvelõdési és közoktatási
miniszter ál-tal megbízott szakfelügyelõk ellenõrzik. Erre az Ltv. jelenlegi
rendelkezésébõl adódó ellentmondásra a levéltári szakmai szervezetek is
nyomatékosan felhívták a figyelmet. Mindez indokolja, hogy a Magyar Országos
Levéltár csak a szak-felügyelet mûködtetésével kapcsolatos feladatokat lássa
el, s a szakfelügyelõk megbízása - az Ltv. 8. § b) pontjának a (13)
bekezdésben javasolt módosításá-val - a mûvelõdési és közoktatási miniszter
hatáskörébe tartozzon. Ugyancsak a múzeumi és könyvtári szakterületen
érvényesülõ szabályozási koncepcióval összhangban javasoljuk a Magyar Országos
Levéltár azon feladatainak kiegészítését és pontosítását, amelyek a levéltári
szakterület egészét érintik.
Az (5)-(6) bekezdéshez
Az adatvédelmi biztos által 1996. december 31-én, a náci korszak
zsidóüldözéseivel kapcsolatos, személyes adatokat tartalmazó iratok
mikrofilmre vétele és a jeruzsálemi Yad Vashem Archívumba továbbítása
tárgyában kiadott ajánlásában foglaltak megvalósítása több vonatkozásban is
szükségessé teszi az Ltv. 24. §-ában foglaltak módosítását, illetve
kiegészítését.
Az adatvédelmi biztos vonatkozó észrevételét elfogadva az Ltv. 24. § (2)
bekez-désének b) pontjához kapcsolódóan javasolt új szabály (Ltv. 24. § (5)
bekezdés) az érintettek információs önrendelkezési jogának gyakorlásával
kapcsolatos kö-vetelményeket egészíti ki és fogalmazza meg a jelenleginél
pontosabban. Külön kiemelve azt a követelményt, hogy a hozzájárulást írásban
kell megadni, s annak tartalmaznia kell az érintettnek a feltárt adatok - a
kutatás célja szerinti - fel-használásával, valamint az iratok
másolhatóságával kapcsolatos álláspontját is.
Az idézett ajánlás kiemeli: az Ltv. nem tartalmaz explicit szabályt arra
nézve, hogy a személyes adatot tartalmazó levéltári anyagnak a védelmi idõ
lejárta elõtti kutathatósága csak a betekintést és a jegyzetelést, avagy a
másolatok készítését is magába foglalja-e. Az ajánlás egyúttal javaslatot tesz
a kutatás során feltárt, különleges adatot tartalmazó iratok anonimizálás
nélküli másolásá-nak megtiltására.
Az Ltv. 24. §-ának javasolt új (6) bekezdése - az adatvédelmi biztos
ajánlásában feltárt értelmezési zavarok megszüntetése érdekében - pontosítja
az Ltv. szövegét. A szövegpontosítást azonban nem a szigorítás igényével,
hanem az Ltv. 22. §-ának (1) bekezdésében foglalt fõszabály
figyelembevételével javasoljuk elvégezni. A másolatkészítés lehetõségének
korlátozása ugyanis egyrészt nehézkessé, körülményessé tenné a kutatómunkát,
másrészt megnehezítené annak a jognak a gyakorlását is, amelyet a tudományos
kutatók részére az Avtv. 32. §-a (3) bekezdésének b) pontja biztosít. Az
idézett rendelkezés szerint ugyanis a tudományos kutatás során feltárt
személyes adat az érintett hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható, ha
az a történelmi eseményekrõl folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához
szükséges.
Az Európa Tanács Adatvédelmi Egyezménye 12. cikkének 3/a pontjában szereplõ
alapelv szerint személyes adatok külföldi adatkezelõ részére történõ
továbbítását akkor nem lehet megtagadni, ha a fogadó fél azonos védelmet nyújt
az átadott adatokat illetõen. Az Ltv. javasolt új 24/A. §-ának (1)
bekezdésében foglaltak ezen alapelv érvényesítésének törvényi alapját kívánják
megteremteni a tudományos célú adattovábbítás vonatkozásában. A 24/A. §
javasolt (2) bekezdése pedig azt az elvet érvényesíti, miszerint a hazai és a
külföldi kutatót azonos elbírálás illeti meg.
A személyes adatok azonos védelmének biztosítása történhet az adatkezelõk
közötti adatvédelmi szerzõdés útján is, amelynek célja adatvédelmi garanciák
megteremtése olyan országokba történõ adattovábbítás esetén, melyek
jogrendszere nem tartalmaz megfelelõ szintû szabályokat a személyes adatok
védelmére. Az Ltv. 24/A. §-ának javasolt (3) és (4) bekezdése ilyen célú
adatvédelmi egyezmények megkötésére ad felhatalmazást a Kormánynak, a
következõ feltételekkel. A személyes adatot tartalmazó levéltári anyag átadása
csak külföldi tudományos intézmény részére, és csak a történelmi eseményekrõl
folytatott kutatások eredményeinek bemutatása céljából történhet. További
feltétel, hogy az adatok továbbítását az érintett - információs önrendelkezési
jogából adódóan - megtilthatja.
A (7) bekezdéshez
Az Ltv. hatályosulásával összefüggõ tapasztalat, hogy a nyilvános magán-
levéltárak fenntartóinak egy része - igaz, eddig csak igen szûk köre - levél-
tárának nyilvános magánlevéltárként történõ mûködtetéséhez szükséges
feltételeket, a költségvetési támogatás ellenére sem tudja biztosítani. A
nyilvános mûködést megszüntetõ magánlevéltár anyagának megfelelõ védelme teszi
szükségessé az Ltv. 30. §-a (3) bekezdésének javasolt kiegészítését.
A (8) bekezdéshez
Az Ltv. 30. §-ának (4) bekezdése szerint a nyilvános magánlevéltár
költségvetési támogatásban részesül. E rendelkezés hatálya azonban jelenleg a
pártok által fenntartott nyilvános magánlevéltárakra nem terjeszthetõ ki. A
pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 4. §-
ának (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a párt részére állami költségvetési
szerv hozzájárulást nem adhat és a párt állami költségvetési szervtõl vagyoni
hozzájárulást nem fogadhat el. Tekintettel a pártok mûködése során keletkezett
levéltári anyag megõrzéséhez és kutathatóságához fûzõdõ tudományos érdekekre,
teszünk javaslatot az Ltv. 30. §-a (4) bekezdésének - e korlátozást a
nyilvános magánlevéltárral rendelkezõ pártok esetében feloldó -
kiegészítésére.
A (9) bekezdéshez
Az Ltv. 33. §-a (2) bekezdésének újra fogalmazása az eredeti szabályozási
koncepciót nem változtatja meg, azt semmilyen vonatkozásban nem módosítja,
viszont a jelenleginél pontosabban és egyértelmûbben határozza meg a védett
levéltári anyaggá nyilvánítás alapvetõ szabályát. Hasonló célt szolgál az Ltv.
33. §-a (1) és 34. §-a (1) bekezdésének - a (13) bekezdésben javasolt -
módosítása is.
A (10) bekezdéshez
Az Ltv. 34. §-ának javasolt új (2) bekezdése a magánlevéltári anyag védetté
nyilvánításával, valamint a levéltári anyag külföldre vitelének
engedélyezésével kapcsolatos eljárások közötti összhangnak - a jelenleginél
egyértelmûbb - biztosítását kívánja elõsegíteni.
A (11) bekezdéshez
A közlevéltárak 286 ezer folyóméter terjedelmû levéltári anyagának több mint
60 %-a (mintegy 180 ezer folyóméter) a XX. században keletkezett. Ezen irat-
együttesbõl 100 ezer folyóméternyit - a papír- és íróanyag gyenge minõsége
miatt - a szétmállás és az elhalványulás veszélye fenyegeti. További 20 ezer
folyóméternyi, korábbi korszakokban keletkezett iratanyag került napjainkra -
különbözõ okokra visszavezethetõen - veszélyeztetett állapotba. Az Ltv. 13. §-
ának f) pontja e körülményre való tekintettel írja elõ, hogy a közlevéltár
feladat-körében: "megrongált vagy pusztulásnak indult levéltári anyagnak
konzerválásá-ról és restaurálásáról gondoskodik, ezekrõl, illetõleg a
különösen jelentõs levéltári anyagáról biztonsági másolatot készít vagy
készíttet, és annak egy példányát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a
Magyar Országos Levél-tár biztonsági filmtárának átadja." Jelenleg azonban a
feladat végrehajtásához minimálisan szükséges személyi, technikai és pénzügyi
feltételek sem állnak rendelkezésre.
Az Ltv. javasolt új 34/A. §-ában foglaltak megvalósítása évente 350 mFt
biztosítását igényli. A javaslat elfogadása esetén évente közel 6.000
folyóméter iratanyag átselejtezésére, ezt követõen átlag 2.000 folyóméter
iratanyag biztonsági másolásra - mikrofilmezésre - történõ elõkészítésére,
másolására (átlag 16 millió mikrofilmfelvétel elkészítésére), illetõleg a
megõrzést szolgáló egyéb feladatok elvégzésére nyílna lehetõség. A
veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentése, illetve a tömeges méretû
pusztulás megelõzése - a fenti ütemezéssel - közel 30 évig tartó folyamatos
munkát igényel.
Az Ltv. javasolt új 34/B §-a annak biztosítását szolgálja, hogy a Magyar
Országos Levéltárnak az Ltv. 13. §-ában meghatározott - minden közlevéltárra
nézve kötelezõ - alapfeladatainak, valamint az Ltv. 17. §-ának (2)
bekezdésében felsorolt, a szakterület egészét érintõ feladatainak
finanszírozásának tervezése egymástól elkülönítetten történjék meg.
A nyilvános magánlevéltárak folyamatos mûködését nagyban elõsegítené, ha az
Ltv. által elõírt költségvetési támogatás minimális mértéke a fenntartók elõtt
ismert lenne. Az Ltv. új 34/C §-a ennek megvalósítását szolgálja. Az általános
levéltárakban õrzött levéltári anyag egy folyóméterére az 1996. évi
költségvetési évben jutó mûködési kiadás - intézményi mûködési bevételekkel
csökkentett - összege 4,4 eFt volt.
Budapest Fõváros Levéltára és a megyei levéltárak többsége - a raktári
férõhely állandósult hiánya miatt - az Ltv.-ben meghatározott iratátvételi
kötelezettségé-nek nem tud eleget tenni, emellett meglévõ raktáraik több mint
10 %-a nem alkalmas iratok tárolására. A maradandó értékû köziratok
mennyiségének folya-matos növekedése, valamint a felszámolással vagy
végelszámolással megszûnt gazdálkodó szervezetek levéltári anyagának
elhelyezésével kapcsolatos követelmények ezt a problémát tovább súlyosbítják.
Mindez szükségessé teszi az Ltv. új 34/D §-a szerinti program kidolgozását és
végrehajtását.
A (12) bekezdéshez
A mûvelõdési és közoktatási miniszter rendeletalkotási kötelezettségének
kibõvítésére a (2)-(3) és a (10) bekezdésekkel kapcsolatban felsorolt indokok
miatt van szükség.
A (13) és (14) bekezdéshez
A magánlevéltári anyag védetté nyilvánítása és a levéltári anyag külföldre
vitelének engedélyezése során a mûvelõdési és közoktatási miniszter elsõfokú
hatóságként jár el, így jogorvoslatra csak bíróság elõtt van lehetõség. A
múzeumi és könyvtári szabályozási koncepcióval összhangban indokolt, hogy ezen
ügyekben a miniszter másodfokú hatóságként járjon el. A többi szövegmódosítás,
illetve hatályon kívül helyezés indokoltságát az (1)-(12) bekezdésekhez fûzött
indokolásokban már részletesen kifejtettük.