1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4759.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
a nemzetközi követelés-vételrõl szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt
UNIDROIT
egyezmény kihirdetésérõl
Elõadó: dr. Fazakas Szabolcs
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter
Budapest, 1997. augusztus
1997. évi ....törvény
a nemzetközi követelés-vételrõl szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt
UNIDROIT egyezmény kihirdetésérõl
1. §
Az Országgyûlés a nemzetközi követelés-vételrõl szóló, Ottawában, 1988. május
28-án kelt UNIDROIT Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel
kihirdeti. (A Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez való csatlakozásáról szóló
nyilatkozat letétbe helyezése 1996. május 7-én megtörtént, így az Egyezmény a
Magyar Köztársaság vonatkozásában 1996. december 1-jén lépett hatályba.)
2. §
Az Egyezmény eredeti angol nyelvû szövege és ennek hivatalos magyar nyelvû
fordítása a következõ:
UNIDROIT CONVENTION ON INTERNATIONAL FACTORING
THE STATES PARTIES TO THIS CONVENTION,
CONSCIOUS of the fact that international factoring has a significant
role to play in the development of international trade,
RECOGNISING therefore the importance of adopting uniform rules to
provide a legal framework that will facilitate international factoring, while
maintaning a fair balance of interests between the different parties involved
in factoring transactions,
HAVE AGREED as follows:
CHAPTER I - SPHERE OF APPLICATION AND GENERAL PROVISIONS
Article 1
1.- This Convention governs factoring contracts and assignments of
receivables as described in this Chapter.
2.- For the purposes of this Convention, "factoring contract" means a
contract concluded between one party (the supplier) and another party (the
factor) pursuant to which:
(a) the supplier may or will assign to the factor receivables
arising from contracts of sale of goods made between the supplier and its
customers (debtors) other than those for the sale of goods bought primarily
for their personal, family or household use;
(b) the factor is to perform at least two of the following
functions:
- finance for the supplier, including loans and advance payments;
- maintenance of accounts (ledgering) relating to the receivables;
- collection of receivables;
- protection against default in payment by debtors;
(c) notice of the assignment of the receivables is to be given to
debtors.
3.- In this Convention references to "goods" and "sale of goods" shall
include services and the supply of services.
4.- For the purposes of this Convention:
(a) a notice in writing need not be signed but must identify the
person by whom or in whose name it is given;
(b) "notice in writing" includes, but is not limited to, telegrams,
telex and any other telecommunication capable of being reproduced in tangible
form;
(c) a notice in writing is given when it is received by the
addressee.
Article 2
1.- This Convention applies whenever the receivables assigned pursuant
to a factoring contract arise from a contract of sale of goods between a
supplier and a debtor whose places of business are in different States and:
(a) those States and the State in which the factor has its place of
business are Contracting States; or
(b) both the contract of sale of goods and the factoring contract
are governed by the law of a Contracting State.
2.- A reference in this Convention to a party's place of business shall,
if it has more than one place of business, mean the place of business which
has the closest relationship to the relevant contract and its performance,
having regard to the circumstances known to or contemplated by the parties at
any time before or at the conclusion of that contract.
Article 3
1.- The application of this Convention may be excluded:
(a) by the parties to the factoring contract; or
(b) by the parties to the contract of sale of goods, as regards
receivables arising at or after the time when the factor has been given notice
in writing of such exclusion.
2.- Where the application of this Convention is excluded in accordance
with the previous paragraph, such exclusion may be made only as regards the
Convention as a whole.
Article 4
1.- In the interpretation of this Convention, regard is to be had to its
object and purpose as set forth in the preamble, to its international
character and to the need to promote uniformity in its application and the
abservance of good faith in international trade.
2.- Questions sondering matters governed by this Convention which are
not expressly settled in it are to be settled in conformity with the general
principles on which it is based or, in the absence of such principles, in
conformity with the law applicable by virtue of the rules of private
international law.
CHAPTER II - RIGHTS AND DUTIES OF THE PARTIES
Article 5
As between the parties to the factoring contract:
(a) a provision in the factoring contract for the assignment of
existing or future receivables shall not be rendered invalid be the fact that
the contract does not specify them individually, if at the time of conclusion
of the contract or when they come into existence they can be identified to the
contract;
(b) a provision in the factoring contract by which future
receivables are assigned operates to transfer the receivables to the factor
when they come into existence without the need for any new act of transfer.
Article 6
1.- The assignment of a receivable by the supplier to the factor shall
be effective notwithstanding any agreement between the supplier and the debtor
prohibiting such assignment.
2.- However, such assignment shall not be effective against the debtor
when, at the time of conclusion of the contract of sale of goods, it has its
place of business in a Contracting State Which has made a declaration under
Article 18 of this Convention.
3.- Nothing in paragraph 1 shall affect any obligation of good faith
owed by the supplier to the debtor or any liability of the supplier to the
debtor in respect of an assignment made in breach of the terms of the contract
of sale of goods.
Article 7
A factoring contract may validly provide as between the parties
thereto for the transfer, with or without a new act of transfer, of all or any
of the supplier's rights deriving from the contract of sale of goods,
including the benefit of any provision in the contract of sale of goods
reserving to the supplier title to the goods or creating any security
interest.
Article 8
1.- The debtor is under a duty to pay the factor if, and only if, the
debtor does not have knowledge of any other person's superior right to payment
and notice in writing of the assignment:
(a) is given to the debtor by the supplier or by the factor with the
supplier's authority;
(b) reasonably identifies the receivables which have been assigned
and the factor to whom or for whose account the debtor is required to make
payment; and
(c) relates to receivables arising under a contract of sale of goods
made at or before the time the notice is given.
2.- Irrespective of any other ground on which payment by the debtor to
the factor discharges the debtor from liability, payment shall be effective
for this purpose if made in accordance with the previous paragraph.
Article 9
1.- In a claim by the factor against the debtor for payment of a
receivable arising under a contract of sale of goods the debtor may set up
against the factor all defences arising under that contract of which the
debtor could have availed itself if such claim had been made by the supplier.
2.- The debtor may also assert against the factor any right of set-off
in respect of claims existing against the supplier in whose favour the
receivable arose and available to the debtor at the time a notice in writing
of assignment conforming to Article 8 (1) was given to the debtor.
Article 10
1.- Without prejudice to the debtor's rights under Article 9, non-
performance or defective or late performance of the contract of sale of goods
shall not by itself entitle the debtor to recover a sum paid by the debtor to
the factor if the debtor has a right to recover that sum from the supplier.
2.- The debtor who has such a right to recover from the supplier a sum
paid to the factor in respect of a receivable shall nevertheless be entitled
to recover that sum from the factor to the extent that:
(a) the factor has not discharged an obligation to make payment to
the supplier in respect of that receivable; or
(b) the factor made such payment at a time when it knew of the
supplier's non-perfomance or defective or late performance as regards the
goods to which the debtor's payment relates.
CHAPTER III - SUBSEQUENT ASSIGNMENTS
Article 11
1.- Where a receivable is assigned by a supplier to a factor pursuant to
a factoring contract governed by this Convention:
(a) the rules set out in Articles 5 to 10 shall, subject to sub-
paragraph (b) of this paragraph, apply to any subsequent assignment of the
receivable by the factor or by a subsequent assignee;
(b) the provisions of Articles 8 to 10 shall apply as if the
subsequent assignee were the factor.
2.- For the purposes of this Convention, notice to the debtor of the
subsequent assignment also constitutes notice of the assignment to the factor.
Article 12
This Convention shall not apply to a subsequent assignment which is
prohibited by the terms of the factoring contract.
CHAPTER IV - FINAL PROVISIONS
Article 13
1.- This Convention is open for signature at the concluding meeting of
the Diplomatic Conference for the Adoption of the Draft Unidroit Conventions
on International Factoring and International Financial Leasing and will remain
open for signature by all States at Ottawa until 31 December 1990.
2.- This Convention is subject to ratification, acceptance or approval
by States which have signed it.
3.- This Convention is open for accession by all States which are not
signatory States as from the date it is open for signature.
4.- Ratification, acceptance, approval or accession is effected by the
deposit of a formal instrument to that effect with the depositary.
Article 14
1.- This Convention enters into force on the first day of the month
following the expiration of six months after the date of deposit of the third
instrument of ratification, acceptance, approval or accession.
2.- For each State that ratifies, accepts, approves, or accedes to this
Convention after the deposit of the third instrument of ratification,
acceptance, approval or accession, this Convention enters into force in
respect of that State on the first day of the month following the expiration
of six months after the date of the deposit of its instrument of ratification,
acceptance, approval or accession.
Article 15
This Convention does not prevail over any treaty which has already
been or may be entered into.
Article 16
1.- If a Contracting State has two or more territorial units in which
different systems of law are applicable in relation to the matters dealt with
in this Convention, it may, at the time of signature, ratification,
acceptance, approval or accession, declare that this Convention is to extend
to all its territorial units or only to one or more of them, and may
substitute its declaration by another declaration at any time.
2.- These declarations are to be notified to the depositary and are to
state expressly the territorial units to which the Convention extends.
3.- If, by virtue of a declaration under this article, this Convention
extends to one or more but not all of the territorial units of a Contracting
State, and if the place of business of a party is located in that State, this
place of business, for the purposes of this Convention, is considered not to
be in a Contracting State, unless it is in a territorial unit to which the
Convention extends.
4.- If a Contracting State makes no declaration under paragraph 1, the
Convention is to extend to all territorial units of that State.
Article 17
1.- Two or more Contracting States which have the same or closely
related legal rules on matters governed by this Convention may at any time
declare that the Convention is not to apply where the supplier, the factor and
the debtor have their places of business in those States. Such declarations
may be made jointly or by reciprocal unilateral declarations.
2.- A Contracting State which has the same or closely related legal
rules on matters governed by this Convention as one or more non-Contracting
States may at any time declare that the Convention is not to apply where the
supplier, the factor and the debtor have their places or business in those
States.
3.- If a State which is the object of a declaration under the previous
paragraph subsequently becomes a Contracting State, the declaration made will,
as from the date on which the Convention enters into force in respect of the
new Contracting State, have the effect of a declaration made under paragfaph
1, provided that the new Contracting State joins in such declaration or makes
a reciprocal unilateral declaration.
Article 18
A Contracting State may at any time made a declaration in accordance
with Article 6 (2) that an assignment under Article 6 (1) shall not be
effective against the debtor when, at the time of conclusion of the contract
of sale of goods, it has its place of business in that State.
Article 19
1.- Declarations made under this Convention at the time of signature are
subject to confirmations upon ratification, acceptance or approval.
2.- Declarations and confirmations of declarations are to be in writing
and to be formally notified to the depositary.
3.- A declaration takes effect simultaneously with the entry int force
of this Convention in respect of the State concerned. However, a declaration
of which the depositary receives formal notification after such entry into
force takes effect on the first day of the month following the expiration of
six months after the date of its receipt by the depositary. Reciprocal
unilateral declarations under Article 17 take effect on the first day of the
month following the expiration of six months after the receipt of the latest
declaration by the depositary.
4.- Any State which makes a declaration under this Convention may
withdraw it at any time by a formal notification in writing addressed to the
depositary. Such withdrawal is to take effect on the first day of the mont
following the expiration of six months after the date of the receipt of the
notification by the depositary.
5.- A withdrawal of a declaration made under Article 17 renders
inoperative in relation to the withdrawing State, as from the date on which
the withdrawal takes effect, any joint or reciprocal unilateral declaration
made by another State under that article.
Article 20
No reservations are permitted except those expressly authorised in
this Convention.
Article 21
This Convention applies when receivables assigned pursuant to a
factoring contract arise from a contract of sale of goods concluded on or
after the date on which the Convention enters into force in respect of the
Conracting States referred to in Article 2 (1) (a), or the Conracting State or
States referred to in paragraph 1 (b) of that article, provided that:
(a) the factoring contract is concluded on or after that date; or
(b) the parties to the factoring contract have agreed that the
Convention shall apply.
Article 22
1.- This Convention may be denounced by any Contracting State at any
time after the date on which it enters into force for that State.
2.- Denunciation is effected by the deposit of an instrument to that
effect with the depositary.
3.- A denunciation takes effect on the first day of the month following
the expiration of six months after the deposit of the instrument of
denunciation with the depositary. Where a longer period for the denunciation
to take effect is specified in the instrument of denunciation it takes effect
upon the expiration of such longer period after its deposit with the
depositary.
Article 23
1.- This Convention shall be deposited with the Government of Canada.
2.- The Government of Canada shall:
(a) inform all States which have signed or acceded to this
Convention and the President of the International Institute for the
Unification of Private Law (Unidroit) of:
(i) each new singnature or deposit of an instrument of
ratification, acceptance, approval or accession, together with the date
thereof;
(ii) each declaration made under Articles 16, 17 and 18;
(iii) the withdrawal of any declaration made under Article 19
(4);
(iv) the date of entry into force of this Convention;
(v) the deposit of an instrument of denunciation of this
Convention together with the date of its deposit and the date on which it
takes effect;
(b) transmit certified true copies of this Convention to all
signatory States, to all States acceding to the Convention and to the
President of the International Institute for the Unification of Private Law
(Unidroit).
IN WITNESS WHEREOF the undersigned pleinpotentiaries, being duly
authorised by their respective Governments, have signed this Convention.
DONE at Ottawa, this twenty-eight day of May, one thousand nine
hundred and eighty-eight, in a single original, of which the English and
French texts are equally authtentic.
UNIDROIT EGYEZMÉNY
a nemzetközi követelés-vételrõl
Az Egyezményben részes Államok,
tudatában annak a körülménynek, hogy a nemzetközi követelés-vételnek
/faktoring/ fontos szerepet kell betöltenie a nemzetközi kereskedelem
fejlesztésében,
felismerve ennélfogva annak fontosságát, hogy egységes szabályok elfogadása
segítségével olyan jogi kereteket biztosítsanak, amelyek megkönnyítik a
nemzetközi követelés-vételt, megõrizve ezenközben a követelés-vétel különbözõ
felei között a tisztességes érdekegyensúlyt,
megállapodtak a következõkben:
I. Fejezet
Alkalmazási terület és általános rendelkezések
l. cikk
l. Az Egyezmény az e fejezetben ismertetett követelés-vételi szerzõdésekre és
kinnlévõségek engedményezésére irányadó.
2. Az Egyezmény alkalmazásában "követelés-vételi szerzõdés" az a szerzõdés,
amelyet egyik fél /a szállító/ a másik szerzõdõ féllel /faktor/ köt és
amelynek alapján
(a) a szállító a faktorra engedményezi vagy engedményezni fogja az olyan
adásvételi szerzõdésbõl keletkezett kinnlévõségeit, amelyek a szállító és
vevõi /adósai/ által kötött szerzõdésekbõl erednek, ha ezek nem olyan
szerzõdések, amelyeknek tárgyát az adós személyes, családi vagy háztartási
használat céljából szerezte meg;
(b) a faktornak az alábbiak közül legalább két tevékenységet el kell látnia:
- a szállító megelõlegezése, ideértve kölcsönöket és elõleg folyósítását;
- kinnlévõségekkel kapcsolatos számlavezetés /könyvelés/;
- kinnlévõségek beszedése,
- védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére;
/c/ a kinnlévõségek engedményezésérõl az adósokat értesíteni kell.
3. Az Egyezmény alkalmazásában az "áruk" és "adásvétel" a szolgáltatásokat és
a szolgáltatások nyújtását is magába foglalja.
4. Az Egyezmény alkalmazása során:
(a) az írásbeli értesítést nem kell aláírással ellátni, de azonosíthatóan meg
kell jelölni azt a személyt, aki azt küldte vagy akinek nevében azt küldték;
(b) az "írásbeli értesítés" magában foglalja, de nem korlátozódik a telexre,
táviratra és más távközleményre, amelyet kézzelfogható alakban reprodukálni
lehet;
(c) az írásbeli értesítés megtörténtnek tekintendõ, ha azt a címzett kézhez
vette.
2. cikk
l. Az Egyezmény alkalmazandó, ha a követelés-vételi szerzõdéssel átruházott
követelések olyan eladó /szállító/ és vevõ közötti adásvételi szerzõdésbõl
keletkeztek, akiknek székhelye különbözõ államban van és
(a) ezek az Államok és az az Állam, amelyben a faktor székhelye van,
valamennyien Szerzõdõ Államok, vagy
(b) mind az adásvételi szerzõdés, mind a követelés-vételi szerzõdés
tekintetében egy Szerzõdõ Állam joga az irányadó.
2. Ha valamelyik szerzõdõ fél több helyen folytatja üzleti tevékenységét, úgy
az Egyezménynek a fél székhelyére való utalása azt a telephelyet jelenti,
amely a kérdéses szerzõdéssel és annak teljesítésével a legszorosabb
kapcsolatban van, tekintettel a felek által a szerzõdés megkötését megelõzõen
vagy megkötésekor ismert vagy mérlegelt körülményekre.
3. cikk
l. Az Egyezmény alkalmazása kizárható:
(a) a követelés-vételi szerzõdés felei által vagy
(b) az adásvételi szerzõdést kötõ felek által olyan követelések tekintetében,
amelyek abban az idõpontban vagy azt követõen keletkeznek, amikor a faktor a
kizárásról szóló írásbeli értesítést kézhez vette.
2. Ha az Egyezmény alkalmazását az elõzõ pont szerint kizárták, úgy a kizárás
csak az Egyezmény egészére vonatkozhat.
4. cikk
1. Az Egyezmény értelmezése során figyelemmel kell lenni annak a bevezetõben
meghatározott tárgyára és céljára, nemzetközi jellegére és annak
szükségességére, hogy elõmozdítsák az Egyezmény egységes alkalmazását,
valamint a jóhiszemûség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben.
2. Az Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó, de az Egyezmény által kifejezetten
nem szabályozott kérdéseket az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvek,
ilyenek hiányában pedig a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó
jog elõírásai szerint kell elbírálni.
II. Fejezet
A felek jogai és kötelezettségei
5. cikk
A követelés-vételi szerzõdést kötõ felek között
(a) a követelés-vételi szerzõdésben szereplõ és a meglévõ vagy a jövõbeni
követelések átruházásáról szóló, a faktorra vonatkozó rendelkezés nem
tekinthetõ érvénytelennek amiatt, hogy a szerzõdés nem tartalmazza egyenként
ezek megjelölését, feltéve, hogy ezek a követelések a szerzõdéskötés idején
megállapíthatóan a követelés-vételi szerzõdés hatálya alá tartoznak;
(b) a követelés-vételi szerzõdésnek az a rendelkezése, amely a jövõben
keletkezõ követelések átruházását tartalmazza, azt eredményezi, hogy e
követelések keletkezésük pillanatában szállnak át a faktorra, anélkül, hogy
szükség lenne újabb átruházásra.
6. cikk
1. A szállító követelésének a faktorra történt átruházása attól függetlenül
hatályos, hogy a szállító és adósa közötti szerzõdés a követelés átruházását
tiltja.
2. Nem hatályos azonban az ilyen átruházás azzal az adóssal szemben, akinek az
adásvételi szerzõdés megkötésekor olyan szerzõdõ államban van a székhelye,
amely a jelen Egyezmény 18. cikke értelmében nyilatkozatot tett.
3. Az l. pontban foglalt rendelkezések nem érintik a szállítónak az adóssal
szemben jóhiszemûen vállalt kötelezettségeit vagy a szállítónak az adós
irányában amiatt keletkezett felelõsségét, hogy a követelés átruházásával
megsértette az adásvételi szerzõdést.
7. cikk
Az adásvételi szerzõdés alapján a szállítót megilletõ jogok vagy ezek egy
része tekintetében a követelés-vételi szerzõdés a felek közötti érvénnyel úgy
rendelkezhet, miszerint ezek a szerzõdés alapján vagy külön jogügylettel
átszállnak a faktorra. Ide tartoznak az adásvételi szerzõdés olyan
rendelkezései, mint a tulajdonjog-fenntartás vagy a követelést biztosító más
kikötés.
8. cikk
1. Az adós csak akkor köteles a faktornak fizetni, ha nincs tudomása arról,
hogy más személy erõsebb jogon követelheti a fizetést és ha a követelés
átruházásról
(a) a szállító vagy ennek felhatalmazása alapján a faktor az adóst írásban
értesítette;
(b) az írásbeli értesítés ésszerûen megjelöli a követelést, amit átruháztak,
valamint a faktort, akinek részére vagy akinek számlájára az adósnak a
fizetést teljesítenie kell és
(c) az írásbeli értesítés olyan követelésekre vonatkozik, amelyek az értesítés
elküldésekor vagy azt megelõzõen kötött adásvételi szerzõdés alapján
keletkeztek.
2. Függetlenül azoktól az esetektõl, amelyekben az adóst a faktor részére
történõ teljesítés mentesíti kötelezettsége alól, az e célból teljesített
fizetés csak akkor hatályos, ha az elõzõ bekezdésnek megfelelõen történt.
9. cikk
1. Ha a faktor az adásvételi szerzõdésbõl keletkezett követelés megfizetése
iránt az adós ellen pert indít, az adós a faktorral szemben felhozhatja
mindazokat a kifogásokat, amelyek az adásvételi szerzõdésbõl erednek, s
amelyeket az adós akkor is érvényesíthetne, ha a pert a szállító indította
volna.
2. Az adós a faktorral szemben bármely, a szállítóval szembeni beszámítási
kifogást is érvényesíthet, ha a kifogásnak az engedményezõ szállítóval szemben
való érvényesítésére az adós abban az idõpontban jogosult, amikor részére a
követelés átruházásáról szóló, írásbeli értesítést a 8. cikk l. pontja szerint
megküldték.
10. cikk
1. Nem érintve az adósnak a 9. cikkben biztosított jogait, az adásvételi
szerzõdés teljesítésének elmulasztása, hibás vagy késedelmes teljesítése
önmagában nem jogosítja fel az adóst arra, hogy a faktor részére teljesített
fizetését visszakövetelje, ha joga van azt a szállítótól követelni.
2. Mindazonáltal az adós, akinek joga van a faktor részére valamely
kinnlévõséggel kapcsolatban fizetett összeget a szállítótól követelni,
visszakövetelheti azt a faktortól is, ha
(a) a faktor ugyanazon kinnlévõség tekintetében a szállítóval szemben fizetési
kötelezettségének nem tett eleget, vagy
(b) a faktor a fizetést olyan idõpontban teljesítette, amikor tudomása volt
arról, hogy a szállító nem, hibásan vagy késedelmesen teljesített azon áruk
tekintetében, amelyekre az adós a fizetést teljesítette.
III. Fejezet
Utólagos engedményezések
11. cikk
1. Ha az Egyezményben szabályozott követelés-vételi szerzõdés alapján
meghatározott kinnlévõséget a szállító valamely faktorra engedményezi, úgy
(a) az 5-10. cikkekben foglalt rendelkezéseket, figyelemmel a jelen cikk 1(b)
pontjában foglaltakra, a kinnlévõség bármely - akár az eredeti, akár a késõbbi
faktortól eredõ - újabb követelés-átruházására alkalmazni kell;
(b) a 8-10. cikkeket oly módon kell alkalmazni, mintha a késõbbi faktor az
eredeti faktor volna.
2. Az Egyezmény alkalmazásában a további követelés-átruházásról az adóshoz
intézett értesítés egyben az eredeti faktorhoz intézett követelés-átruházási
értesítésnek tekintendõ.
12. cikk
Nem alkalmazható az Egyezmény olyan további követelés átruházására, amit a
követelés-vételi szerzõdés tilt.
IV. Fejezet
Záró rendelkezések
13. cikk
1. Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az UNIDROIT-nak a nemzetközi követelés-
vétel és a nemzetközi pénzügyi lízing szerzõdésre vonatkozó Egyezmény
tervezeteinek elfogadása céljából Ottawában tartott Diplomáciai Konferencia
záró ülésén és azt követõen is bármely Állam számára 1990. december 31-ig.
2. Az Egyezményt az aláíró Államoknak ratifikálniuk, elfogadniuk vagy
jóváhagyniuk kell.
3. Az Egyezmény csatlakozás céljából bármely olyan Állam számára, amely nem
aláírója annak, nyitva áll ugyanattól a naptól fogva, amelytõl aláírásra
nyitva áll.
4. A ratifikáció, az elfogadás, a jóváhagyás vagy csatlakozás az errõl szóló
valamely okiratnak a letéteményesnél történõ letétbe helyezésével történik.
14. cikk
1. Az Egyezmény attól a naptól számított hat hónap elteltét követõ hónap elsõ
napján lép hatályba, amelyen a harmadik ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási
vagy csatlakozási okmányt letétbe helyezték.
2. Minden olyan Állam tekintetében, amely az Egyezményt a harmadik
ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe
helyezését követõen ratifikálja, elfogadja vagy jóváhagyja, illetõleg ahhoz
azt követõen csatlakozik, az Egyezmény attól a naptól számított hat hónap
elteltét követõ hónap elsõ napján lép hatályba, amelyen ez az Állam a saját
ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányát letétbe
helyezte.
15. cikk
Az Egyezmény nem érinti a már hatályba lépett vagy a jövõben hatályba lépõ
nemzetközi szerzõdések hatályát.
16. cikk
1. Ha valamely Szerzõdõ Államnak két vagy több olyan területi egysége van,
ahol az Egyezményben szabályozott kérdések vonatkozásában eltérõ rendelkezések
vannak hatályban, úgy ez a Szerzõdõ Állam az aláírás, ratifikálás, elfogadás,
jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával kijelentheti, hogy az Egyezmény hatálya
valamennyi területi egységre, vagy azok közül csak egyre vagy többre terjed ki
és ezt a nyilatkozatát bármikor másikkal válthatja fel.
2. Ezeket a nyilatkozatokat a letéteményeshez kell eljuttatni és azokban
kifejezetten meg kell jelölni azokat a területi egységeket, amelyekre az
Egyezmény hatálya kiterjed.
3. Ha a jelen cikk alapján tett nyilatkozat értelmében az Egyezmény hatálya
valamely Szerzõdõ Állam egy vagy több, de nem valamennyi területi egységére
terjed ki és ha valamely fél székhelye ebben az Államban van, úgy ez a
székhely az Egyezmény szempontjából úgy tekintendõ, mint amely nincs olyan
területi egységben, amelyre az Egyezmény kiterjed.
4. Ha valamely Szerzõdõ Állam nem tesz az l. pont szerinti nyilatkozatot, úgy
az Egyezmény hatálya annak valamennyi területi egységére kiterjed.
17. cikk
1. Két vagy több olyan Szerzõdõ Állam, amelyben az Egyezmény által
szabályozott kérdések tekintetében azonos vagy nagy mértékben hasonló
rendelkezések vannak hatályban, bármikor kijelentheti, hogy az Egyezmény nem
alkalmazható, ha a szállító, a faktor és az adós székhelye ezekben az
Államokban van. Ilyen nyilatkozatot az Államok együttesen, vagy kölcsönösen
egyoldalúan tehetnek.
2. Az a Szerzõdõ Állam, amelyben az Egyezmény által szabályozott kérdések
tekintetében azonos vagy nagy mértékben hasonló jogszabályok vannak hatályban,
mint egy vagy több nem szerzõdõ Államban, bármikor kijelentheti, hogy az
Egyezmény nem alkalmazható, ha a szállító, a faktor és az adós székhelye
ezekben az Államokban van.
3. Ha valamely Állam, amelynek tekintetében a 2. pont szerint nyilatkozatot
tettek, utóbb Szerzõdõ Állammá lesz, az említett nyilatkozat, attól a naptól
fogva, amelyen az Egyezmény az új Szerzõdõ Államra vonatkozóan hatályba lép,
az l. pont szerint közölt nyilatkozatnak tekintendõ, feltéve, hogy az új
Szerzõdõ Állam csatlakozik a nyilatkozathoz, vagy kölcsönösen egyoldalú
nyilatkozatot tesz.
18. cikk
Bármely Szerzõdõ Állam a 6. cikk 2. pont alapján bármikor kijelentheti, hogy a
6. cikk l. pont szerinti követelés átruházás nem hatályos olyan adóssal
szemben, akinek az adásvételi szerzõdés megkötésének idõpontjában székhelye
abban az Államban van.
19. cikk
1. Az Egyezmény alapján annak aláírásakor tett nyilatkozatokat a ratifikálás,
elfogadás vagy jóváhagyás alkalmával meg kell erõsíteni.
2. A nyilatkozatokat és a nyilatkozatok megerõsítését írásba kell foglalni és
az alakiságok betartása mellett a letéteményessel közölni kell.
3. A nyilatkozat azzal egyidejûleg válik hatályossá, hogy az Egyezmény az
érintett Állam tekintetében hatályba lép. Az a nyilatkozat azonban, amelyre
nézve a letéteményes az említett hatályba lépést követõen kap az alakiságoknak
megfelelõ értesítést, attól a naptól számított hat hónap elteltét követõ hónap
elsõ napján válik hatályossá, amikor az értesítés a letéteményeshez
beérkezett. A 17. cikk szerinti kölcsönösen egyoldalú nyilatkozat attól a
naptól számított hat hónap elteltét követõ hónap elsõ napján válik hatályossá,
amelyen a letéteményes az utolsó nyilatkozatot kézhez vette.
4. Az az Állam, amely az Egyezmény szerinti nyilatkozatot tett, azt a
letéteményeshez intézett, az alakiságoknak megfelelõ írásos értesítéssel
bármikor visszavonhatja. Ez a visszavonás attól a naptól számított hat hónap
elteltét követõ hónap elsõ napján válik hatályossá, amelyen a letéteményes az
értesítést kézhez vette.
5. A 17. cikk alapján tett nyilatkozat visszavonása az adott Állam
tekintetében, a visszavonás hatályossá válásának napjával megszünteti a
valamely másik Állam által ugyanazon cikk alapján tett bármely együttes, vagy
kölcsönösen egyoldalú nyilatkozat hatályát.
20. cikk
Az Egyezmény által kifejezetten megengedett fenntartásokon kívül egyéb
fenntartásnak nincs helye.
21. cikk
Az Egyezményt alkalmazni kell abban az esetben, ha a követelés-vételi
szerzõdés következtében átruházott követelések adásvételi szerzõdésbõl
keletkeznek, feltéve, hogy azt azon a napon vagy azt követõen kötötték, hogy
az Egyezmény a 2. cikk 1(a) pont szerinti Szerzõdõ Államok, illetve ugyanazon
cikk (b) pont szerinti Szerzõdõ Állam vagy Szerzõdõ Államok tekintetében
hatályba lépett, ha
(a) a követelés-vételi szerzõdést azon a napon vagy azt követõen kötötték meg,
vagy
(b) a követelés-vételi szerzõdést aláíró felek úgy állapodtak meg, hogy az
Egyezményt kell alkalmazni.
22. cikk
1. Az Egyezményt bármely Szerzõdõ Állam azt követõen, hogy az az õ
vonatkozásában hatályba lépett, bármikor felmondhatja.
2. A felmondás ilyen értelmû okiratnak a letéteményesnél való elhelyezésével
történik.
3. A felmondás attól a naptól számított hat hónap elteltét követõ hónap elsõ
napján válik hatályossá, amikor az errõl szóló okiratot a letéteményesnél
letétbe helyezték. Ha a felmondásról szóló értesítésben a hatályossá válásra
hosszabb határidõt állapítanak meg, úgy a felmondás az értesítésnek a
letéteményesnél való letétbe helyezésétõl számított e hosszabb határidõ
elteltével válik hatályossá.
23. cikk
1. Az Egyezményt Kanada Kormányánál helyezték letétbe.
2. Kanada Kormánya
(a) értesíti valamennyi aláíró vagy csatlakozott Államot és a Nemzetközi
Magánjog-egységesítési Intézet /UNIDROIT/ elnökét
/i/ az új aláírásokról, illetõleg minden ratifikációs, elfogadási,
jóváhagyási vagy csatlakozási nyilatkozat letétbe helyezésérõl, közölve
egyben ennek idõpontját is,
/ii/ a l6., l7. és l8. cikk alapján tett nyilatkozatokról,
/iii/ a 19. cikk 4. pontja alapján tett nyilatkozat visszavonásáról,
/iv/ az Egyezmény hatálybalépésének idõpontjáról,
/v/ az Egyezmény felmondásáról szóló okirat letétbe helyezésérõl,
a letétbehelyezés és a hatálybalépés napjának egyidejû közlésével;
(b) megküldi az Egyezmény hiteles másolatait valamennyi aláíró Államnak,
valamennyi csatlakozott Államnak, továbbá a Nemzetközi Magánjog-egységesítési
Intézet /UNIDROIT/ elnökének.
A fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak, Kormányaik szabályszerû
meghatalmazásának birtokában, az Egyezményt aláírták.
Kelt Ottawában, ezerkilencszáznyolcvannyolc május huszonnyolcadikán,
egyetlen eredeti példányban, amelynek angol és francia nyelvû szövege egyaránt
hiteles.
3. §
A törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban
1996. december 1-jétõl kell alkalmazni.
INDOKOLAS
a nemzetközi követelés-vételrõl szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt
UNIDROIT egyezmény kihirdetésérõl szóló törvényjavaslathoz
Az ottawai diplomáciai konferencia 1988. májusában kidolgozta az UNIDROIT
/Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet/ által elõkészített, a nemzetközi
követelés-vételrõl (factoring) szóló egyezményt. Az egyezmény elõkészítésében
Magyarország aktívan részt vett.
A Magyar Köztársaságnak az említett egyezményhez történõ csatlakozását két
körülmény indokolta. Egyrészt az egyezmény a magyar jog által nevesítetten nem
ismert jogintézményeket szabályoz, ezért - többek között a külkereskedelmi
szerzõdések esetében - a szerzõdõ felek a felmerülõ jogi problémákat csak
valamely idegen jog kikötésével tudják kiküszöbölni, amely nemegyszer
megnehezíti a magyar fél szerzõdésbeli helyzetét. Másrészrõl a csatlakozást
indokolta az is, hogy az egyezményt több, a magyar gazdasági kapcsolatok
szempontjából meghatározó állam (pl. Németország, Franciaország, Belgium,
Finnország, Olaszország stb.) is aláírta.
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi követelés-vételrõl szóló, Ottawában, 1988.
május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény rendelkezései magánszemélyek és jogi
személyek számára közvetlenül és általános érvénnyel állapítanak meg jogokat
és kötelezettségeket, továbbá mivel az egyezményhez való csatlakozásról az
Országgyûlés 49/1995. (V.10.) OGY határozatával döntött, a nemzetközi
szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejû
rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében a fenti nemzetközi szerzõdést
törvénnyel kell kihirdetni.