1
1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4760.. számú
törvényjavaslat
a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról
Elõadó: Dr. Nagy Frigyes
földmûvelésügyi miniszter
Budapest, 1997. augusztus
1997. évi........törvény
a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról
I. FEJEZET
BEVEZETI RENDELKEZESEK
A törvény tárgya
1.§
Ez a törvény szabályozza a szõlõ telepítését, mûvelését, kivágását, a
must, a bor, valamint a borpárlat elõállítását, tárolását, forgalomba
hozatalát, továbbá a szõlõtermesztéssel és bortermeléssel kapcsolatos
közigazgatási feladatokat és hatásköröket.
Értelmezõ rendelkezések
2.§
A törvény alkalmazásában:
1. Házikerti szõlõ: az az egy tulajdonos kezelésében lévõ
szõlõterület, amely - a földrészletek számától függetlenül és a tervezett
telepítés beszámításával együtt - az 500 négyzetmétert nem haladja meg.
2. Áruszõlõ: a házikerti méretet meghaladó szõlõterület.
3. Törzsszõlõ: a szaporító alapanyag termelése céljából létesített,
termõre fordítás után az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet ( a
továbbiakban: OMMI) tanúsítványával is ellátott ültetvény, továbbá a nemes
és alany fajtájú törzskönyvezett szõlõ állomány, a központi és az üzemi
törzsültetvény.
4. Kísérleti szõlõ: kutató-, oktató-intézményekben - termelõk esetén
OMMI hozzájárulással - egyeztetett módszerek szerint telepített és
vizsgálatba vont szõlõ.
5. Telepítés: a földterület beültetése szõlõvel. Tágabb értelemben a
telepítés fogalomkörébe tartozik a terület elõkészítése, a támberendezés
létesítése és az ültetvény ápolása termõre fordításig.
6. Pótlás: a hiányzó tõkék helyének beültetése, ideértve a döntést és
a bujtást is.
7.a) Szõlõ termõhelyi katasztere: a termõhelyek egységes
nyilvántartási rendszere, a szõlõtermesztésre való alkalmasság
szempontjából ökológiailag minõsített, osztályozott és lehatárolt
határrészek nyilvántartása földmérési alaptérképek átnézeti
térképszelvényein.
7.b) Szõlõ ültetvény katasztere: az ültetvények egységes
nyilvántartási rendszere, a fajta, a mûvelésmód, és más szõlõtermesztési
jellemzõk szerint.
7.c) Pincekataszter: a szõlõfeldolgozásra, borkészítésre, tárolásra
használt objektumok egységes nyilvántartási rendszere.
8. Ökotop: a szõlõ termõhelyi kataszterének ökológiai ismérvek
szerint azonosnak minõsített felvételezési alapegysége.
9. Ajánlott fajta: a meghatározott termõhely szõlõtermésének
hasznosítási irányát meghatározó, de különösen borainak sajátos jellegét
megalapozó, államilag elismert szõlõfajta.
10. Kiegészítõ fajta: a meghatározott termõhely ökológiai adottságait
jól hasznosító, de a termõhely borainak sajátos jellegében nem meghatározó
szerepet betöltõ, államilag elismert szõlõfajta.
11. Ültetvényes fajta: már nem telepíthetõ, de meglévõ ültetvényben
termeszthetõ fajta. Ültetvényes fajta direkttermõ szõlõ nem lehet.
12. Borseprõ: a must és a bor anyagaiból kierjedés után származó
üledék.
13. Derítési alj: a derített mustnak és bornak az üledéke.
Kékderítési alj a sárgavérlúgsóval derített bor üledéke.
14. Aljbor: a 13 tömegszázaléknál kevesebb természetes eredetû cukrot
tartalmazó mustból vagy a cefre utópréselésébõl, valamint a borseprõ vagy
a derítési alj színelésébõl és préselésébõl származó melléktermék. Aljbor
a telepítés idején érvényes jogszabály szerint nem engedélyezhetõ
szõlõfajta termésébõl származó vagy az ilyent tartalmazó bor is.
15. Seprõtészta: a borseprõ vagy a derítési alj préselése után
visszamaradó szilárd anyag.
16. Sûrített must: a must víztartalmának meghatározott mértékû
elpárologtatásával elõállított termék.
17. Töményített must, illetve töményített bor: az a must, illetve
bor, amelynek természetes víztartalmát fagyasztás útján vagy egyéb fizikai
módszerekkel csökkentették. A töményített bor alkoholtartalma a 22,5
térfogatszázalékot nem haladhatja meg.
18. Szeszezett must (misztella): az erjedésben vagy a
továbberjedésben magas fokú borpárlat hozzáadásával megakadályozott must,
legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartalommal.
19. Párlási célra szolgáló szeszezett bor (brennwein): a borból vagy
az aljborból magas fokú vagy középfokú borpárlat hozzáadásával készült,
legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartamú termék.
20. Borecet gyártására szolgáló bor: a borból magas fokú vagy
középfokú borpárlat vagy finomszesz hozzáadásával készült termék, melynek
az alkohol ecetsavas erjedésébõl származó ecetsavtartalma legalább 3,0
g/l, vagy ecetsav hozzáadásával kiegészített ecetsavtartalma legalább 15
g/l.
21. Hibás vagy beteg az a rendellenes színû, illatú, ízû vagy zamatú
must, illetve bor, amely e törvény szerint megengedett eljárások
alkalmazásával és anyagok használatával megjavítható vagy meggyógyítható.
Hibás, illetve beteg bor az ecetesedésnek indult olyan bor is, amelynek
illósavtartalma ecetsavban kifejezve literenként aszúbornál a 2,0 grammot,
vörös- és sillerbornál az 1,4 grammot, fehér- és rozébornál pedig az 1,2
grammot meghaladja, de a 3,0 grammot nem éri el.
22. Romlott az a must vagy bor, amely az e törvény szerint
megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával nem
javítható vagy nem gyógyítható meg.
II. FEJEZET
A SZÕLÕTERMESZTÉS
Termõhelyek
3.§
(1) A szõlõtermesztés termõhelyei - az alföldi, az észak-dunántúli, a
dél-dunántúli és az észak-magyarországi szõlõtermõ táj területein - a
következõk:
a) borvidékek, ezen belül körzetek;
b) bortermõhelyek;
c) egyéb szõlõtermõ helyek.
(2) Borvidék az a termõhely, amely több szomszédos település
közigazgatási területére kiterjedõen azonos éghajlati, domborzati,
talajtani adottságokkal, jellemzõ fajtaösszetételû, mûvelésû
ültetvényekkel, szõlõ- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos
jellegû borokat termel és településenként a borvidéki besorolásra elõírt
termõhelyi kataszteri osztályú terület legalább 7%-kal, a szõlõültetvények
területe pedig legalább 4%-kal részesedik a mezõgazdaságilag mûvelt
területbõl.
(3) Körzet a borvidéknek egyes jól elkülöníthetõ (pl: fajtahasználat,
hagyomány stb.) ismérvek szerint határozottan különbözõ része.
(4) Bortermõhely az a termõhely, amely a borvidékre jellemzõ
környezeti adottságaival, termelési hagyományaival, jellemzõ
borminõségével, termõhelyi és ültetvény-területi arányaival elszigetelten
helyezkedik el.
(5) Egyéb szõlõtermõ hely az a borvidéken, bortermõhelyen kívüli
termõhely, amelyet a szõlõ termõhelyi kataszter borvidéken, borhelyen
kívül az elõírt osztályba sorol.
4.§
(1) A borvidékeket és a bortermõhelyeket a mellékletben felsorolt
településeknek a szõlõ termõhelyi katasztere szerint meghatározott
osztályú területei képezik.
(2) A szõlõ termõhelyi katasztere az egyes települések földmérési
alaptérképének átnézeti térképszelvényébõl (szelvényeibõl) áll, amelyen
(amelyeken) a környezeti tényezõk alapján értékelt területek (ökotópok)
lehatároltak, és azonosító kódszámmal, valamint római számú
osztályjelöléssel ellátottak.
(3) A szõlõ termõhelyi kataszterének osztályozása szempontjából:
a) I. osztály: szõlõtermesztésre kiválóan alkalmas;
b) II. osztály: szõlõtermesztésre alkalmas;
c) III. osztály: szõlõtermesztésre feltételesen alkalmas;
d) IV. osztály: szõlõtermesztésre alkalmatlan.
(4) A szõlõ termõhelyi kataszterét a Földmûvelésügyi Minisztérium (a
továbbiakban: minisztérium) adja ki. Kiegészítõ vagy módosító termõhely-
vizsgálatokat a Földmûvelésügyi Minisztérium Szõlészeti és Borászati
Kutató Intézetétõl (a továbbiakban: SZBKI) kell kérni. A termõhelyi
kataszter kiegészítésérõl, módosításáról az SZBKI javaslata alapján a
minisztérium határozatban dönt.
(5) Indokolt esetben a hegyközségi tanácsok kezdeményezése alapján a
borvidékek I. vagy II. kataszteri osztályú területeibõl védett eredetû
körzetek határolhatók le.
Telepíthetõ fajták
5.§
(1) Árutermõ szõlõültetvény létesítésére és pótlására a termõhelyeken
felhasználható szõlõfajtákat a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti
Fajtajegyzék tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján a borvidéki
hegyközségi tanácsok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyetértésével
összeállítják a borvidékeken telepíthetõ ajánlott és kiegészítõ fajták
jegyzékét.
(2) Kísérleti és törzsszõlõ létesítésére bármely államilag elismert
vagy állami elismerésre az OMMI által nyilvántartásba vett fajta
szaporítóanyaga felhasználható.
(3) Házikerti szõlõ telepítésére bármely államilag elismert vagy
szaporításra ideiglenesen engedélyezett, vagy korábban termesztett fajta
szaporítóanyaga felhasználható.
6.§
(1) Direkttermõ amerikai fajtákkal új szõlõt telepíteni, illetve
meglévõ szõlõt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos.
(2) A direkttermõ fajtákkal telepített szõlõket 2003. december 31-ig
ki kell vágni. A határidõ elmulasztása esetén a jegyzõ, illetve
hegyközségi településen a hegybíró elrendeli a szõlõ kivágását.
(3) A határidõig kivágott ültetvény újratelepítéséhez költségvetési
támogatás vehetõ igénybe, amelynek feltételeit a földmûvelésügyi miniszter
rendeletben állapítja meg.
Telepítés, kivágás
7.§
(1) Árutermõ szõlõt az ültetvény fekvése szerint illetékes jegyzõ,
illetve hegyközségi településen a hegybíró (a továbbiakban: engedélyezõ
hatóság) engedélye alapján, annak elõírásai szerint szabad telepíteni,
illetõleg kivágni.
(2) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban az ingatlan határától
meghatározott ültetési távolságot írhat elõ.
(3) Árutermõ borszõlõ és törzsszõlõ telepítését borvidékekre és
bortermõhelyekre, árutermõ csemegeszõlõ telepítését egyéb szõlõtermõ
helyekre szabad engedélyezni.
(4) Kivételesen engedélyezhetõ államilag elismert vagy az OMMI által
állami elismerésre nyilvántartásba vett szõlõfajták telepítése, kizárólag
kísérleti célból.
(5) A (4) bekezdés szerint akkor engedélyezhetõ a telepítés, ha azzal
a telepítõ összes szõlõterületén belül a kivételesen engedélyezhetõ fajták
- törzsszõlõ nélkül számított - területe nem haladja meg az 5 százalék
részarányt. Kutatási, szakoktatási intézményekre ez a korlátozás nem
vonatkozik.
8.§
Európai szõlõfajta saját gyökerû szaporítóanyagával telepítést és
pótlást kizárólag filoxérának ellenálló homoktalajra szabad engedélyezni
és végrehajtani. A talaj tulajdonságát az illetékes növényegészségügyi és
talajvédelmi állomás szakvéleményével kell igazolni. Ez a rendelkezés
házikertekre is vonatkozik.
9.§
(1) A telepítési engedély iránti kérelmet az ültetés megkezdése elõtt
legalább 4 hónappal, a kivágási engedély iránti kérelmet pedig a kivágás
megkezdése elõtt legalább 2 hónappal kell az engedélyezõ hatósághoz két
példányban benyújtani.
(2) Törzsszõlõk telepítése, a 7.§ (3) bekezdésében szabályozott
telepítés, valamint a fajtakísérletbe vont fajták üzemi kísérleti
telepítése esetén az engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell az OMMI
írásbeli nyilatkozatát. Nincs szükség ilyen nyilatkozatra a kutatási és
szakoktatási intézmények engedély iránti kérelméhez.
(3) Engedélyezés elõtt az engedélyezõ hatóság helyszíni szemlét tart,
amelyre az érdekelteken kívül szakhatóságként
a) az illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomást,
b) belterületi termõföld betelepítése esetén a föld fekvése szerint
illetékes építésügyi hatóságot,
c) természetvédelem alatt álló termõföld esetében a természetvédelmi
hatóságot,
d) törzsültetvény és üzemi kísérleti célú telepítés esetében az OMMI-
t is meghívja.
(4) A helyszíni szemlérõl jegyzõkönyvet kell készíteni. A meghívott
hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha észrevételeit a szemlétõl
számított nyolc napon belül írásban sem közli.
10.§
(1) Az engedély iránti kérelem tárgyában az engedélyezõ hatóság
határozatban dönt. A határozatban rögzíteni kell a kérelem tárgyának
adatait, valamint az engedélyes kötelezettségeit. A határozatot az
érdekelteken kívül a helyszíni szemlére meghívottaknak is meg kell
küldeni. A határozatokról az engedélyezõ hatóságnak nyilvántartást kell
vezetnie.
(2) Az engedélyt legfeljebb 3 éves idõszakra is ki lehet adni. Ilyen
esetben éves - és évenként õszi, tavaszi - ütemezést kell elõírni. A
kezdés, illetõleg az egyes ütemek idejét indokolt esetben egy évvel meg
lehet hosszabbítani.
(3) El kell utasítani a kérelmet, ha:
a) az engedély megadása ellentétes a terület- és településfejlesztési
szempontokkal;
b) az engedélyezés ellen a helyszíni szemlén eljáró szakhatósági
szervek kifogást emeltek;
c) a termõföld talajuntság vagy más talajtani okok miatt telepítésre
igazolhatóan alkalmatlan;
d) a tervezett telepítés nem felel meg e törvény elõírásainak.
11.§
A szõlõtõkék 25%-ot meghaladó hiányának pótlása vagy átoltása esetén
a telepítésre vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerûen alkalmazni.
Törzsszõlõ átoltása esetén az OMMI hozzájárulását is meg kell szerezni.
12.§
(1) Az engedélyezõ hatóság elrendeli az engedély nélkül vagy az
engedélyben foglaltaktól eltérõen telepített szõlõ kivágását a telepítõ
költségére, ha:
a) a telepítést a termõhelyre nem engedélyezett szõlõfajtával,
b) a termõhelyen fel nem használható szaporítóanyaggal, vagy
c) az adott borvidéken nem engedélyezett területen
végezték.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetek kivételével az engedélyezõ
hatóság - a kivágás elrendelése helyett - megfelelõ határidõ kitûzésével
kötelezheti a szõlõ használóját az ültetvény átalakítására. A határidõ
elmulasztása esetén a jegyzõ, illetve a hegybíró elrendeli a szõlõ
kivágását.
13.§
A szõlõben július hó 1. napjától a szüret befejezéséig tilos
vadászni.
A mûvelésre vonatkozó elõírások
14.§
(1) A szõlõ tulajdonosa, kezelõje, használója (a továbbiakban:
birtokos) köteles az ültetvényt rendeltetésének megfelelõen mûvelni.
(2) Az ültetvények nevelését, ápolását az illetékes hegyközség
elõírásainak megfelelõen, a talajerõ gazdálkodást, a gyomirtást, a
kártevõk és kórokozók elleni védelmet környezet és természet kímélõ módon,
a természet- és tájvédelemre vonatkozó jogszabályok elõírásaira
figyelemmel kell végezni.
(3) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban a mûvelésre vonatkozó
további elõírásokat határozhat meg, amelyek megsértése esetén a
rendtartásban megfogalmazott szankciókat kell alkalmazni.
III. FEJEZET
A MUST ÉS A BOR ELÕÁLLÍTÁSA
ÉS KEZELÉSE
Borászati termékek
15. §
(1) Friss szõlõ: a szõlõtõke közvetlen fogyasztásra, borászati vagy
egyéb feldolgozásra alkalmas érett vagy túlérett termése.
(2) Szõlõcefre (törkölyös must vagy törkölyös bor): a zúzott szõlõ,
mely a szõlõ erjedésmentes, erjedõ vagy kierjedt levét részben vagy
egészében, továbbá a szõlõfürt szilárd részeit tartalmazza.
(3) Must (szõlõmust): a friss szõlõfürtnek a szilárd részeitõl
elválasztott erjedésmentes leve. Nem tekinthetõ mustnak a sûrített vagy
töményített mustból visszahígított szõlõlé.
(4) Szõlõtörköly (törköly): a friss szõlõ vagy a cefre kisajtolása
után visszamaradó, héjat, magvat, esetleg kocsányt tartalmazó anyag.
(5) Erjedõ must vagy erjedõ cefre: az a must vagy cefre - tekintet
nélkül a benne keletkezett szesz, illetve visszamaradt cukor mennyiségére
- amelyben az erjedés megindult, de a zajos erjedés nem fejezõdött be.
(6) Bor: a szõlõbõl származó must vagy a cefre szeszes erjedése, vagy
ennek továbbfeldolgozása útján nyert e törvény szerint meghatározott ital.
Borászati eljárások
Általános rendelkezések
16.§
(1) Mustot, illetve bort csak szõlõbõl szabad elõállítani.
(2) Asztali bort asztali bor készítésére alkalmas szõlõbõl,
meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bort minõségi bor készítésére
alkalmas szõlõbõl, meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû
bort különleges minõségû bor készítésére alkalmas szõlõbõl szabad
elõállítani. Az egyes borminõségek készítésére alkalmas szõlõterméssel
szemben támasztott követelményeket jogszabályok írják elõ.
(3) Must és bor elõállítására és kezelésére a külön jogszabályban
meghatározott kiegészítõ és segédanyagok (a továbbiakban: adalékanyag)
használhatók fel.
(4) Must és bor elõállításánál csak a külön jogszabályban
meghatározott eljárást szabad alkalmazni. A mustba és a borba vagy azzal
érintkezésbe az engedélyezett anyagokon, illetve azok vivõanyagain kívül
más anyag nem kerülhet.
(5) Azt a mustot, vagy bort, amelyet nem e törvény rendelkezéseinek
megfelelõen állítottak elõ vagy kezeltek, hamisítottnak kell tekinteni.
17. §
Egri Bikavér bort kizárólag az Egri borvidékbe, Szekszárdi Bikavér
bort pedig kizárólag a Szekszárdi borvidékbe sorolt településeken szabad
elõállítani.
Egyes eljárásokra vonatkozó szabályok
18.§
E törvény a must és a bor elõállítása és kezelése körében
szabályozza: a kékderítés, a házasítás, a must és bor cukortartalma
kialakításának, savtartalma növelésének szabályait, továbbá a likõrbor, a
szénsavas bor elõállításának szabályait.
Kékderítés
19.§
(1) Kékderítés csak laboratóriumi vizsgálat mellett végezhetõ. A
vizsgálatokat az Országos Borminõsítõ Intézet (a továbbiakban: OBI),
továbbá szaktanácsadói tevékenységük keretében a Kertészeti és
Élelmiszeripari Egyetem, az SZBKI, az egyetemi és fõiskolai
szakintézmények, valamint az OBI által arra alkalmasnak nyilvánított
laboratóriumokban kékderítési vizsgával rendelkezõ személyek végezhetnek.
(2) A vizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat a földmûvelésügyi
miniszter rendeletben állapítja meg.
A házasítás
20.§
(1) Házasítás (vágás) két- vagy többféle szõlõnek, mustnak vagy
bornak összekeverése természetes bor, likõrbor, szénsavas bor vagy egyéb
bor elõállítása céljából az egyöntetûség, a minõség javítása érdekében.
(2) Ismételt házasítás(ok) esetén a korábban házasított mustot vagy
bort összetételének arányában kell származási hely, fajta, minõségi
kategória és évjárat szerint figyelembe venni, a 45.§ (2) bekezdésében
elõírt arányok betartásával.
(3) Tilos házasítani mustot vagy bort törkölyborral, más gyümölcs
levével, gyümölcsborral, szeszipari bormoslékkal, romlott musttal és
borral, hamisított musttal és borral, párlási célra és borecet gyártására
szolgáló szeszezett borral, aljaborral, az 5.§ (1) bekezdésében említett,
a borvidéki fajtalistában nem szereplõ szõlõfajtákból készült musttal és
borral, kivéve a 7.§ (3) bekezdésének hatálya alá esõ szõlõfajtából
készült mustot és bort.
(4) Tilos egymással házasítani természetes bort, likõrbort és
szénsavas bort, tilos továbbá a fehér, rozé, siller és vörösbor egymás
közötti házasítása is.
(5) Hibás és beteg bor csak megjavítása, illetve gyógyítása után, az
ecetesedésnek indult beteg bor a kóros folyamat megakadályozása után
házasítható.
Must és bor cukortartalmának kialakítása
21.§
(1) Must vagy szõlõcefre természetes eredetû cukortartalmának
kiegészítése sûrített must, töményített must vagy répacukor hozzáadásával
történhet akkor, ha a magyar mustfokban kifejezett természetes eredetû
cukortartalom nem haladja meg a 19,0 tömegszázalékot (MMo). A felsorolt
kiegészítõ anyagok hozzáadásával a must cukortartalma legfeljebb 3,0
tömegszázalékkal (MMo), illetve 19,5 százalékig (MMo) növelhetõ.
(2) Must vagy szõlõcefre cukortartalmának kiegészítése a minõségi
kategória megváltozását nem eredményezheti.
(3) Répacukor - az (1) bekezdés szerint - kizárólag a javítandó
mustban feloldva alkalmazható.
(4) A természetes eredetû cukortartalom kiegészítése bejelentési
kötelezettség alá esik.
22.§
(1) A bor cukortartalmának kialakítására - a (2)-(4) bekezdésben
foglalt megkötésekkel - felhasználható a must, a töményített must és a
sûrített must.
(2) A meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû bor
cukortartalmának kialakítására csak a borral azonos termõhelyrõl és
szõlõfajtából származó, azonos minõségû must, vagy ebbõl készített
sûrített must, illetve töményített must használható fel.
(3) A bor cukortartalmának kialakítása során az édesített bor összes
alkoholtartalma - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb 2,0
térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés elõtt.
(4) A házasítással javított bor cukortartalmának kialakításához csak
must használható fel, úgy, hogy az édesített bor összes alkoholtartalma
nem lehet magasabb, mint édesítés elõtt.
(5) A bor cukortartalmának kiegészítése bejelentési kötelezettség alá
esik.
A must és bor savtartalmának növelése
23.§
(1) A must és bor savtartalmának növelését rendkívüli idõjárású
években a hegyközségi tanács engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdés szerint engedélyezett esetekben
a) a savtartalom növelésére borkõsav (D-borkõsav) használható fel;
b) a borkõsav hozzáadásával a must savtartalma legfeljebb 2,5 g/l-
rel, a bor savtartalma 1,5 g/l-rel növelhetõ, de az így kezelt mustból
erjesztett borban újabb savnövelés nem alkalmazható;
c) ha az engedélyezõ rendelet másként nem rendelkezik, a házasítással
javított termék savtartalmának növelése nem alkalmazható;
d) a savtartalom növelése és a savtompítás ugyanabban a termékben
kizárják egymást;
e) a savtartalom növelése csak a szüret évének utolsó napjáig
alkalmazható;
f) a savtartalom növelése bejelentési kötelezettség alá esik.
Likõrbor elõállítása
24.§
(1) A likõrbor az a csemege-, ürmös vagy fûszerezett bor, amelynek
cukor és szesztartalmát, valamint egyéb jellemzõ tulajdonságait a (2)-(4)
bekezdésben meghatározott módon alakították ki.
(2) Csemegebor az a természetes borból készült likõrbor, amelynek
cukortartalmát sûrített must vagy töményített must, a szesztartalmát
borpárlat, a színét karamell vagy karamellizált sûrített must
hozzáadásával, a különleges értékeit pedig érleléssel alakították ki.
(3) Ürmösbor az a természetes borból készült likõrbor, amelyet a (2)
bekezdésben meghatározott anyagokon és eljárásokon kívül
élelmiszerelõállítás céljára alkalmazható növényi eredetû adalékanyagok,
vagy ezekbõl készített szeszes kivonatok felhasználásával állítottak elõ.
(4) Fûszerezett bor (vermut) az a természetes bor felhasználásával
készült likõrbor, amelynek cukortartalmát cukorszirup, szesztartalmát
borpárlat vagy finomszesz, különleges illat-, íz- és zamatanyagait
élelmiszerelõállítás céljára alkalmazható növényi eredetû vagy egyéb
ízesítõ és zamatosító adalékanyagok felhasználásával alakították ki.
25.§
(1) Likõrbor az e törvény elõírásainak megfelelõ természetes borból
engedély alapján állítható elõ. Ürmös és fûszerezett borok esetében az
engedély iránti kérelemhez csatolni kell az Országos Élelmezés és
Táplálkozástudományi Intézet (továbbiakban: OÉTI) szakvéleményét. A
szakvélemény kérésekor közölni kell a felhasznált drogok jegyzékét, a
kioldás technológiáját, illetve a kivonat elkészítésének
gyártástechnológiáját, aromák esetében azt, hogy természetes,
természetazonos vagy mesterséges aromaanyagokról van szó, és a bor
összetételére vonatkozó adatokat.
(2) Likõrbor cukortartalmának kialakítására sûrített must,
töményített must, szeszezett must, továbbá fûszerezett borhoz cukor
használható fel úgy, hogy a cukortartalom legfeljebb 300 g/l lehet.
(3) Likõrbor alkoholtartalmának kialakítására töményített bor,
szeszezett must, magas fokú és középfokú borpárlat, továbbá fûszerezett
borhoz finomszesz használható fel úgy, hogy az alkoholtartalom legfeljebb
22,5 térfogatszázalék lehet.
Szénsavas bor elõállítása
26.§
(1) Szénsavas bor az az üdítõ jellegû, gyöngyözõ bor, habzóbor vagy
pezsgõ, amelynek szénsavtartalmát erjedésbõl származó széndioxid
megõrzésével, esetleg visszajuttatásával, vagy élelmiszerelõállítás
céljára alkalmazható ásványi eredetû széndioxid felhasználásával
biztosítják.
(2) Üdítõ jellegû bor az a szénsavas bor, amelynek üdítõ hatását a
szénsavtartalom mesterséges dúsításával, a szesz- és cukortartalmát
cukorszirup felhasználásával alakították ki és legalább 70% természetes
bort tartalmaz.
(3) Gyöngyözõ bor az a szénsavas bor, amelyet széndioxiddal
mesterségesen dúsítottak, egyébként az asztali minõségû természetes
borokra vonatkozó elõírások szerint állítottak elõ.
(4) Habzóbor az a természetes borból készült szénsavas bor, amelyet
széndioxiddal mesterségesen telítettek, borban oldott cukorból,
borpárlatból és élelmiszerelõállítás céljára felhasználható ízesítõ vagy
zamatosító adalékanyagból készült likõrrel ízesítettek.
(5) Pezsgõ az a szénsavas bor, amely természetes borhoz adott
cukorból zárt palackban vagy zárt tartályban képzõdött szénsavat tartalmaz
és amelyet borban oldott cukorból, borpárlatból, természetes borból és a
szükséghez képest élelmiszerelõállítás céljára felhasználható ízesítõ vagy
zamatosító adalékanyagból készült likõrrel ízesítettek. "Minõségi"
megjelöléssel látható el az a pezsgõ, amelyet bizonyíthatóan legalább hat
hónapig palackban vagy tartályban érleltek.
27.§
Szénsavas bor az e törvény elõírásainak megfelelõ természetes borból
állítható elõ. A gyöngyözõ bor kivételével a szénsavas bor
cukortartalmának és pezsgõ esetében széndioxid tartalmának kialakítása
céljából is az alapborhoz cukor hozzáadása megengedett.
28.§
(1) Tartósított must, sûrített must, szeszezett must, töményített
must és bor, párlási bor külön jogszabály elõírása szerint és bejelentési
kötelezettség mellett állítható elõ.
(2) A likõrbor és a szénsavasbor elõállítására cukrot borban feloldva
vagy minimum 500 g/l cukortartalmú cukorszirupként lehet felhasználni. A
cukorszirup a cukornak ivóvízben való feloldásával kizárólag a felhasználó
üzemben állítható elõ.
29.§
(1) Az e fejezetben elõírt bejelentési kötelezettséget a hegyközség
részére kell teljesíteni. A végrehajtott mustjavításról a mennyiségi
végelszámolást minõségi kategória, termõhely és fajta megjelöléssel,
november 30-ig kell megküldeni.
(2) A likörbor elõállításához az engedélyt az OBI adja ki. Az OBI a
kiadott engedélyekrõl nyilvántartás vezet.
Minõségi követelmények
30.§
Természetes bor az az asztali, meghatározott termõhelyrõl származó
minõségi vagy különleges minõségû bor, melyet a törvényben szabályozott
módon állítottak elõ az alábbi megkötésekkel:
a) asztali bor a legalább 13 tömegszázalék természetes eredetû cukrot
tartalmazó mustból készült bor;
b) tájbor: az az asztali bor, amely egy meghatározott szõlõtermõ táj
termésébõl származik, és teljes egészében államilag elismert szõlõfajták
legalább 15 tömegszázalék természetes eredetû cukrot tartalmazó mustjából
készül;
c) meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor: a legalább 15
tömegszázalék természetes eredetû cukrot tartalmazó, a termõhelyre
meghatározott szõlõfajta termésének mustjából készült bor, mely
meghatározott borvidék vagy bortermõhely legfeljebb 12,00 t/ha termésû
ültetvényeibõl származik, továbbá a termõhelyre és fajtájára, esetleg a
készítésmódra, vagy az évjáratra jellemzõ, határozottan felismerhetõ
illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz;
d) meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû bor:
meghatározott borvidék vagy bortermõhely legfeljebb 10,0 t/ha termésû
ültetvényeibõl származó, a termõhelyre meghatározott szõlõfajta érett vagy
tõkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19,0
tömegszázaléknyi természetes eredetû cukrot tartalmazó mustjából készült
bor, amely termõhelyre, fajtára, illetõleg meghatározott készítésmódra
jellemzõ illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és
évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.
e) muzeális bor az a meghatározott termõhelyrõl származó minõségi
vagy különleges minõségû bor, amely legalább 5 évi érlelés után a
termõhelyre, a szõlõfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban
érlelésre jellemzõ különleges illat, íz- és zamatanyagokat tartalmaz,
évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes.
Tárolás, nyilvántartás
31.§
(1) Must, bor, borpárlat és borászati melléktermék tárolóedényzetén -
palackozott italok esetében a tárolóhelyen - fel kell tüntetni a fajtát, a
származási helyet, az évjáratot, a házasítás tényét, a származási
bizonyítvány számát, azonosító számát és a minõség megjelölését, úgy, hogy
az a pincedokumentumok alapján egyértelmûen azonosítható legyen.
(2) A 2.§ 16-22. pontjában felsorolt termékek megjelölését a
tárolóedényzeten fel kell tüntetni.
(3) A borászati termeléssel kapcsolatos bizonylatokon az (1)-(2)
bekezdés szerinti megjelöléseket olyan módon kell feltüntetni, hogy a
készletek azonosíthatók legyenek.
(4) A must és bor elõállításához vagy kezeléséhez meg nem engedett
anyagokat ilyen célokra forgalomba hozni vagy must és bor elõállítására,
kezelésére, raktározására stb. szolgáló helyiségben tartani tilos.
(5) Szõlõmusttal vagy borral nem szabad egy helyen tárolni más
gyümölcsbõl készített gyümölcslevet, gyümölcslé sûrítményt vagy ebbõl
szeszes erjedés útján készült italokat.
(6) Hamisított bort és annak elõállításához szükséges, borászati
célból felhasználásra nem engedélyezett anyagot birtokban tartani és
tárolni tilos.
(7) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése esetén a
bor nem hozható forgalomba évjárat, fajta és termõhely megjelöléssel.
IV. FEJEZET
A BORPÁRLAT ELÕÁLLÍTÁSA ÉS KEZELÉSE
32.§
A borpárlat elõállítására és kezelésére az e fejezetben és a külön
jogszabályokban foglalt elõírásokat kell alkalmazni.
A borpárlat elõállításához felhasználható anyagok
33.§
(1) Magas fokú borpárlat az a legalább 92,0 térfogatszázalék
szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból, borseprõbõl, hibás vagy
beteg borból közvetlen lepárlással vagy ezekbõl készített párlatok újra-
és továbbfinomítása útján állítható elõ.
(2) Középfokú borpárlat az a legalább 50,0 térfogatszázalék
szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból vagy borseprõbõl állítható
elõ.
(3) Fogyasztási borpárlat (brandy) az a legalább 36,0
térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely magasfokú vagy középfokú
borpárlatból higítással, vagy borból közvetlen lepárlással készíthetõ.
(4) Aki borpárlatot jogosultan állít, vagy állíttat elõ
a) a magas fokú, a középfokú és a közvetlen lepárlású borpárlat
készítésére szánt nyersanyagot a lepárlás megkezdése elõtt;
b) a lepárlás során nyert magas fokú, középfokú és fogyasztási
borpárlatot felhasználás vagy értékesítés elõtt
minõsíttetni köteles. Az OBI a minõsítésrõl határozatot ad ki.
A borpárlat kezelése
34.§
(1) A borpárlat kezelésénél felhasználható anyagokat jogszabály
tartalmazza.
(2) Borpárlat kezelésénél alkalmazható eljárás a higítás és a
házasítás.
(3) Fogyasztási borpárlat kezelésénél a (2) bekezdésben meghatározott
eljáráson túl alkalmazható eljárás az ízesítés, a színezés, az érlelés és
a derítés.
A borpárlat palackozása és jelölése
35.§
(1) A borpárlat palackozásához üveg- vagy kerámiapalackot kell
használni.
(2) Fogyasztási borpárlatot csak "borpárlat" vagy "brandy"
termékelnevezéssel szabad megjelölni. Olyan italt, amelyet nem a 32-34.§
elõírásai szerint állítottak elõ, tilos olyan magyar, illetve idegen
elnevezéssel jelölni, amely annak borból vagy borpárlatból való
származására utal.
(3) Különleges megkülönböztetésre érdemes fogyasztási borpárlatot
állami ellenõrzõ jeggyel kell ellátni. Ezen borpárlatoknál a V.S.O.P.
jelölés is használható. Az ezzel kapcsolatos eljárásra és a 42-43.§-ok
elõírásai az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a származási
bizonyítványt a 33.§ (4) bekezdésében meghatározott minõsítõ határozat
helyettesíti.
V. FEJEZET
A MUST, A BOR ÉS A BORPÁRLAT
FORGALOMBAHOZATALA
A szõlõ és bor származási bizonyítványa
36.§
Bort, valamint borászati feldolgozás céljára szõlõt forgalomba hozni,
forgalmazni csak származási bizonyítvánnyal szabad.
37.§
(1) A szõlõ és a bor származási bizonyítványa igazolja, hogy az adott
mennyiségû termés meghatározott termõterületrõl (ültetvényrõl) származik.
A bor származási bizonyítványa ezen kívül azt is igazolja, hogy a bor
megfelel az e törvényben meghatározott követelményeknek; ennek igazolására
- állami ellenõrzõjeggyel forgalmazott meghatározott termõhelyrõl származó
minõségi és különleges minõségû bor esetében - helyszíni eljárást kell
lefolytatni.
(2) A szõlõ, az asztali bor és a meghatározott termõhelyrõl származó
minõségi bor származási bizonyítványát a hegyközség, a meghatározott
termõhelyrõl származó különleges minõségû bor származási bizonyítványát
pedig a hegyközségi tanács adja ki.
38.§
(1) Hegyközségi település esetén csak hegyközségi tag termelõ,
illetve felvásárló kérheti a származási bizonyítvány kiadását. A kérelmet
az ültetvény fekvése szerint illetékes hegybírónál kell benyújtani. A
hegybíró a kérelemben foglaltak valódiságát ellenõrzi, és a származási
bizonyítványt kiadja, illetve a kérelmet - javaslatával ellátva -
továbbítja a hegyközségi tanácshoz.
(2) Hegyközséggel nem rendelkezõ településen a termelõnek, illetve a
felvásárlónak a származási bizonyítvány iránti kérelmet az ültetvényhez
földrajzilag legközelebb esõ hegyközségi település hegybírójához kell
benyújtani. A kérelmezõnek hitelt érdemlõen igazolnia kell, hogy a
kérelemben szereplõ terméshez (termék elõállításához) szükséges
szõlõültetvénnyel rendelkezik, illetve hogy azt olyan személytõl
vásárolta, aki e feltételnek megfelel.
(3) A termelõ és a felvásárló fogalmán a hegyközségekrõl szóló 1994.
évi CII. törvény szerinti fogalmakat kell érteni.
39.§
(1) Ha a termelõ a termését felvásárló részére értékesíti, származási
igazolást állít ki. A felvásárló a származási igazolás alapján kérheti a
származási bizonyítvány kiadását.
(2) A bor származási bizonyítványa iránti kérelemhez mellékelni kell
a feldolgozott szõlõre vonatkozó származási bizonyítványt.
40.§
A származási bizonyítványt csatolni kell az OBI forgalombahozatali
engedély kérelméhez. Származási bizonyítvány hiányában az OBI az engedély
kiadását megtagadja.
Az állami ellenõrzõjegy
41.§
Származási hely, fajta, évjárat vagy a készítés módja miatt
megkülönböztetésre érdemes palackozott meghatározott termõhelyrõl származó
minõségi borok állami ellenõrzõjeggyel láthatók el. Az 54.§ (5)
bekezdésében meghatározott "Bikavér" borok és a muzeális borok - akkor is,
ha ezek meghatározott termõhelyrõl származó minõségi borok -, valamint a
meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû borok csak állami
ellenõrzõjeggyel hozhatók forgalomba.
42.§
(1) Az állami ellenõrzõjegy alkalmazását az Országos Borszakértõ
Bizottság javaslata alapján az OBI határozatban engedélyezi.
(2) A beküldött minták egy eredeti kiszerelésû palackját az
engedélyezéstõl számított egy évig meg kell õrizni.
(3) Az állami ellenõrzõjegyek elkészítésérõl az OBI gondoskodik és
azokat elszámolási kötelezettség mellett kezeli.
(4) Az engedély a kiadás keltétõl számított egy évig érvényes. Az
engedély érvényességi határidején belül fel nem használt állami
ellenõrzõjegyeket érték nélkülinek kell tekinteni, és azokat a határidõ
lejártától számított 15 napon belül az OBI képviselõje jelenlétében meg
kell semmisíteni.
43.§
(1) Az állami ellenõrzõjegyet az engedélyben meghatározott borok
palackján sorszám szerint kell elhelyezni úgy, hogy ez részben a palack
dugóját lezáró kupakra, részben pedig közvetlenül a palack nyakára
simuljon. Az állami ellenõrzõjegyekrõl a felhasználó köteles
nyilvántartást vezetni és a felhasználásról kiállított összesítõ
kimutatást minden év január 15-ig az OBI-nak meg kell küldeni.
(2) Az OBI köteles az állami ellenõrzõjegyek felhasználását, valamint
- ellenõrzõ minták vételével - a bor azonosságát idõközönként ellenõrizni.
Fogalomba hozatal közfogyasztás céljára
44.§
(1) Közfogyasztás céljára mustot, bort és borpárlatot (a
továbbiakban: ital) elõállítani és forgalomba hozni csak a hegyközség
által nyilvántartásba vett és az OBI által ellenõrzött pincészetbõl lehet.
Közfogyasztásra forgalomba hozott az az ital, amelyet a termelõ vagy az
elõállító közvetlenül a fogyasztónak vagy kereskedelmi szervnek ad el
(értékesít).
(2) Italmérésre, italárusításra, termelõi borkimérésre, szeszes ital
alkalmi értékesítésére külön jogszabály alapján kiadott engedélyekrõl az
engedélyezõ hatóság az OBI-t értesíti. Az OBI az értesítés alapján a
forgalomba hozott bor minõségét a törvény alapján rendszeresen ellenõrzi.
(3) A borok és borpárlatok közfogyasztásra csak akkor hozhatók
forgalomba, ha azokat tételesen az OBI e törvény, valamint külön
jogszabály alapján elõzetesen megvizsgálta, minõségét megállapította, és
megfelelõnek minõsítette. Az OBI a minõsítésrõl határozatban dönt.
(4) Közfogyasztásra tilos forgalomba hozni
a) olyan italt, amely a törvény, vagy jogszabály elõírásainak nem
felel meg;
b) a hibás, romlott, beteg, hamisított vagy olyan bort, amelyet a
megengedett anyagoknak meg nem engedett mértékû felhasználásával
állítottak elõ, illetõleg kezeltek;
c) a törkölybort;
d) a borvidéki fajtalistában nem szereplõ szõlõfajtából készült
mustot és bort, kivéve, ha az a 7.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozó, vagy
a telepítés idején érvényes jogszabály szerint engedélyezhetõ szõlõfajta
termésébõl készült; továbbá
e) magas fokú és középfokú borpárlatot.
(5) Hamisított mustot, bort és borpárlatot forgalomba hozni tilos.
45.§
(1) Aki bor forgalomba hozatalával foglalkozik, köteles a pincéjében,
a raktárában és kimérõ helyiségében tárolt italok termõhelyét, fajtáját,
minõségi kategóriáját, évjáratát, illetve a jogszabályi elõírásoknak
megfelelõ elnevezését és jelölését a tárolóedény címkéjén vagy a
raktározási egységén, valamint a kimérõhelyiségben az ártáblán is
feltüntetni. Aki nem palackozott bort közfogyasztás céljára forgalomba
hoz, annak rendelkeznie kell a bor származását, minõségét tanúsító
bizonylattal.
(2) A különbözõ termõhelyekrõl, szõlõfajtákból és évjáratokból
származó természetes bor, ezekre külön-külön vagy együttesen utaló
elnevezéssel és jelöléssel akkor hozható forgalomba, ha
a) a meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû bor
100%-ban
b) a meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor legalább 85%-
ban
c) az egyéb természetes bor legalább 70%-ban
az elnevezésének, jelölésének megfelelõ származású, fajtájú, minõségû és
évjáratú. Szénsavas bor elnevezésben a termõhelyre vagy a szõlõfajtára
utaló jelölés akkor alkalmazható, ha az alapbor legalább 85%-ban a jelzett
termõhelyrõl és szõlõfajtából származik.
46.§
Borpárlatnak fogyasztói és termelõi forgalomba hozatalára mind az e
törvényben, mind a külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket alkalmazni
kell.
47.§
(1) Borra és borpárlatra vonatkozó elnevezések, megjelölések és
címkék használatához az OBI hozzájárulása szükséges.
(2) Közfogyasztás céljából forgalomba hozott bort és borpárlatot
kísérõ okmánnyal (számla, szállítólevél) kell ellátni. A kísérõ okmányon
fel kell tüntetni az "OBI" betûjelet és a forgalomba hozatalt engedélyezõ
határozat számát.
Forgalomba hozatal továbbfeldolgozás céljából
48.§
(1) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozott az a szõlõ, bor és
borpárlat, amelyet termelõtõl vagy elõállítótól borgazdasági tevékenység
folytatására, illetõleg borpárlat elõállítására jogosult szervezet
feldolgozás, tárolás, érlelés, kezelés, palackozás céljából vásárol meg.
(2) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozott szõlõt, bort vagy
borpárlatot származási hely és évjárat megjelölésével csak akkor szabad
ellátni, ha annak teljes egészében megfelel.
(3) A továbbfeldolgozás céljából történõ forgalomba hozatal során e
törvény elõírásainak megtartásáért az eladó és a vevõ egyetemlegesen
felelõs.
(4) Továbbfeldolgozás céljából mustot forgalomba hozni tilos.
(5) Aki magas fokú vagy középfokú borpárlatot továbbfeldolgozás
céljából másnak értékesít, az értékesített termékkel együtt köteles az OBI
minõsítõ határozatát (másolatát) - az értékesített mennyiség rávezetésével
- átadni, egyidejûleg köteles az értékesítésrõl a minõsítõ határozatra
hivatkozva és a hektoliterfokban kifejezett mennyiség közlésével az OBI-t
haladéktalanul értesíteni.
(6) Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerûen alkalmazni
kell a fogyasztási borpárlat átdolgozása vagy nem közfogyasztási célú
értékesítés esetén is.
49.§
A bor elõállítása során keletkezõ borászati melléktermékek közül a
borseprõ, a derítési alj, az aljbor, valamint a seprõtészta kizárólag
alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba. Nem tekintendõ
forgalomba hozatalnak e termékek bizonylat ellenében hulladékmegsemmisítõ
mûnek történõ közvetlen átadása.
A külkereskedelmi forgalomba hozatal
50.§
(1) A külkereskedelmi forgalomba kerülõ italokra a közfogyasztásra
forgalomba hozott italokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az
eltéréssel, hogy a szõlõfajtára utaló elnevezésben alkalmazható a
nemzetközileg elfogadott, vagy a fogadó országban honos szinonímanév,
indokolt esetben a hivatalos magyar fajtanév zárójelbe fogott, kisebb
betûmérettel való feltüntetése mellett.
(2) Magyarországra utaló megjelölés csak olyan italok esetében
alkalmazható, amelynek elõállításához külföldrõl származó szõlõt vagy
italt nem használtak fel.
(3) Az országból e törvény hatálya alá tartozó terméket kiszállítani
az OBI tételes minõsítés alapján, szállítmányonként, kizárólag az OBI
által kiadott minõségi tanúsítvánnyal szabad. A minõségi tanúsítványt a
vámhatóságnak át kell adni.
(4) A külkereskedelmi forgalomba kerülõ palackozott borok címkéjén
nem kötelezõ feltüntetni az 52.§ (2) bekezdésének c), e) és g) pontjaiban
meghatározott adatokat és jelöléseket.
(5) Egri Bikavér bort és Szekszárdi Bikavér bort kizárólag palackozva
szabad külkereskedelmi forgalomba hozni.
Külföldi származású bor és borpárlat forgalomba hozatala
51.§
(1) Külföldi származású bort és borpárlatot csak akkor szabad
továbbfeldolgozásra, fogyasztásra, vagy bérmunka céljából behozni, ha
annak minõsége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény
elõírásainak megfelel, továbbá ha azt az OBI minõsítette.
(2) Külföldi származású palackozott bor forgalomba hozatal elõtti
minõsítését, hordós bor felhasználás vagy forgalomba hozatal elõtti
minõsítését szállítmányonként a külön jogszabályban foglalt szervektõl,
továbbá az OBI-tól kell kérni. A minõsítést a külkereskedelmet
bonyolítónak kell kérnie, a minõsítés bizonylatát pedig át kell adnia a
forgalomba hozó vagy felhasználó szervnek.
(3) Külföldi származású palackozott bort és borpárlatot az eredeti
állapotban kell forgalomba hozni. A hordós bor és borpárlat kezelésére,
forgalmazására - az állami ellenõrzõjegyre vonatkozó rendelkezések
kivételével - e törvény rendelkezései az irányadók.
(4) Külföldi származású szõlõbõl készített borra az (1)-(3)
bekezdésben foglalt rendelkezéseket értelemszerûen alkalmazni kell.
(5) A külföldi származású borpárlat forgalomba hozatal vagy
felhasználás elõtti minõsítésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket
kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazásában borpárlatnak kell tekinteni
- a termék megnevezésétõl függetlenül - minden olyan italt, amely e
törvény értelmében borpárlatnak minõsül.
(6) Licenc átadása esetében a gyártandó borászati termék forgalomba
hozatal elõtti vizsgálatához a licencet átadó eredeti termékét és
kiszerelt palackját is be kell küldeni.
(7) A közfogyasztásra forgalomba kerülõ külföldi származású bor és
borpárlat palackján magyar nyelven fel kell tüntetni:
a) a termék e törvény szerinti megnevezését,
b) a származási ország megjelölését,
c) a cukortartalomnak megfelelõ jelölést,
d) az OBI forgalombahozatali engedély számát, valamint
e) az importõr nevét.
A borok palackozása és jelölése
52.§
(1) Borok palackozásához - kivéve az asztali és üdítõ jellegû bort -
üveg- vagy kerámiapalackot kell használni. Must, asztali és üdítõ jellegû
bor palackozására a népjóléti miniszter által engedélyezett és az OBI
által alkalmasnak minõsített más anyag is alkalmazható.
(2) Palackozott asztali borok címkéjén és kiegészítõ címkéjén fel
kell tüntetni:
a) az asztali borra vonatkozó kötelezõen elõírt megnevezéseket és az
asztali bor megjelölést;
b) a betöltött bor névleges térfogatát;
c) a bor színére utaló jelölést;
d) a bor tényleges alkoholtartalmát;
e) a cukortartalomnak megfelelõ jelölést;
f) a palackozó cégnevét és székhelyét, vagy az OBI-nál regisztrált
azonosító számát;
g) a palackozás idõpontját;
h) a bor elõállítójának vagy forgalmazójának nevét, vagy az OBI-nál
regisztrált azonosító számát;
i) az OBI forgalombahozatali engedély számát;
j) külkereskedelmi forgalomba hozatal esetén a Magyarországra utaló
jelölést;
k) ha a bor nem Magyarországon szüretelt szõlõbõl származik, a
termelõ országra utaló jelölést;
l) import termék esetén a forgalmazó magyar nyelvû megnevezését.
Az f.,g.,h.,i.,l., pontok kivételével a jelöléseket, megnevezéseket a
fõcímkén kell feltüntetni.
(3) Palackozott asztali borok címkéjén és kiegészítõ címkéjén fel
lehet tüntetni:
a) a 41.§-ban és az 54.§-ban foglalt rendelkezések szerint
feltüntethetõ megnevezéseket;
b) a védjegyet;
c) az eladásban részt vevõ nevét, emblémáját;
d) a termelõ nevét, ha nem azonos a bor elõállítójával
(palackozójával);
e) ajánlást a fogyasztónak a bor alkalmazására;
f) tájékoztatást a fogyasztónak a termelõhelyrõl, készítésmódról,
termelõrõl, palackozóról, a termék jellegérõl, összetételérõl,
történetérõl;
g) a hegyközségre utaló megjelölést;
h) a vonalkódot vagy ETK jelzetet.
(4) Palackozott meghatározott termõhelyrõl származó minõségi vagy
különleges minõségû borok címkéjén és kiegészítõ címkéjén fel kell
tüntetni a (2) bekezdésben meghatározott adatokon túl a meghatározott
termõhelyrõl származó borra vonatkozó kötelezõen elõírt megnevezéseket,
szõlõfajtát, termõhelyet, évjáratot és a bor minõségi megjelölését.
(5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározottakon kívül tilos más adatok,
jelölések feltüntetése, azoknak más adatokkal összetéveszthetõ vagy a
fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon való alkalmazása. Tilos továbbá a
fogyasztók megtévesztésére alkalmas bármilyen ábra vagy rajz alkalmazása.
53.§
(1) Bort palackozni csak engedélyezett üzemben lehet. Az engedélyezõ
hatóság az engedély kiadásáról az OBI-t tájékoztatja.
(2) Ha a termelõ nem maga végzi a palackozást, a töltendõ tétel
minõsítésérõl szóló határozatot köteles átadni a bérpalackozónak.
(3) Must vagy bor palackozására létesített üzemben más italt vagy
folyékony terméket palackozni csak az OBI engedélyével szabad. Az engedély
iránti kérelemben meg kell adni a más ital vagy folyékony termék pontos
megnevezését.
(4) Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha a más termék
palackozása összeegyeztethetetlen a borászati technológiával. Az engedélyt
vissza kell vonni, ha a más termék palackozása során e törvény
rendelkezéseit megsértik.
54.§
(1) A származási helyre utaló elnevezést a tájbor, a meghatározott
termõhelyrõl származó minõségi bor és a különleges minõségû bor esetében
fel kell tüntetni.
a) Tájbor megnevezésben alkalmazható a melléklet I. pontjában
meghatározott szõlõtermõ táj földrajzi, gazdaságföldrajzi vagy
közigazgatási egységének neve, továbbá a borvidék, vagy a borvidéki,
bortermõhelyi település "-vidéki", "-környéki", "-táji", "-térségi"
toldatokkal kiegészített neve.
b) Meghatározott termõhelyrõl származó minõségi és különleges
minõségû bor megnevezésében alkalmazható a borvidék, a borvidéki körzet,
továbbá a melléklet II-III. pontjaiban felsorolt települések, valamint
ezek határában levõ hegyek, dûlõk neve. Nem alkalmazható a borvidék
határán - a hegy kivételével - túlterjedõ terület neve.
(2) Asztalibor származási helyének megjelölésére - a tájbor
kivételével - nem alkalmazható a borvidék, illetve a mellékletben
felsorolt települések, vagy azok határán belüli dûlõk és egyéb földrajzi
helyek neve, de alkalmazható a szõlõtermõ táj, vagy a szõlõtermõ táj
földrajzi, gazdaságföldrajzi, vagy közigazgatási egységének borvidékre,
bortermõhelyre nem utaló neve.
(3) Szõlõfajtára utaló elnevezés csak a Borvidéki Fajtalistában
felsorolt, valamint a 7.§ (3) bekezdés hatálya alá esõ fajták esetében
alkalmazható az egyes minõségi kategóriákra vonatkozó rendelkezések
szerint. A meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor és a
különleges minõségû bor elnevezésében a szõlõfajta nevét - a (6)
bekezdésben említett kivétellel és a 62.§ (1) bekezdése b) pontjában
felsorolt borok kivételével - fel kell tüntetni. Természetes bor
elnevezésében legfeljebb két szõlõfajta neve szerepelhet, ha a két fajta
külön-külön legalább 15%-ban, együttesen pedig a 45.§ (2) bekezdésében
meghatározott arányban alkotórésze a bornak, valamint - a minõségi és a
különleges minõségû bor esetében - mindkét fajta minõségi kategóriára a
30.§-ban elõírt fogalom meghatározásnak megfelel. Tilos szõlõfajtára utaló
elnevezést alkalmazni a likõrborok esetében.
(4) Több szõlõfajta felhasználásával készült minõségi vagy különleges
minõségû bor esetében a szõlõfajták neve helyett feltüntethetõ a "küvé"
vagy "cuvée" kifejezés. A küvé fajtaösszetételére vonatkozó adatokat
(szõlõfajták megnevezése, %-os részaránya) a forgalombahozatali
engedélyhez csatolni kell. A fogyasztók tájékoztatása érdekében a küvét
alkotó szõlõfajták nevét a címkén csökkenõ részarányuk sorrendjében fel
kell tüntetni.
(5) A szõlõfajta neve helyett alkalmazható az Egri borvidéken és a
Szekszárdi borvidéken termelt vörösborok elnevezésében a "Bikavér"
kifejezés, valamint a sajátos színárnyalatú borok elnevezésében a "Siller"
kifejezés. Az itt említett kifejezések nem alkalmazhatók az asztali borok
elnevezésében.
(6) Az asztali bor elnevezésben - a tájbor kivételével - használható
a minõségi kategóriára, a bor színére utaló kifejezés külön-külön vagy
együttesen, a termõhely vagy a fajta mellett, vagy azok mellõzésével. Az
asztali bor, a likõrbor és a szénsavas bor elnevezésében márkanév, továbbá
a pezsgõ és a likõrbor elnevezésében az elõállító neve is alkalmazható.
(7) A természetes borok elnevezésében fel kell tüntetni a minõségi
kategóriát.
(8) A meghatározott termõhelyrõl származó minõségi és különleges
minõségû bor jelölésében fel kell tüntetni az évjáratot. A forgalomba
hozott asztali és tájbor jelölésében az évjárat feltüntethetõ.
(9) Egri Bikavér bort és Szekszárdi Bikavér bort belföldön
közfogyasztás céljára kizárólag palackozva szabad forgalomba hozni. A
palackozási kötelezettség nem vonatkozik az Egri borvidék és a Szekszárdi
borvidék területén a termelõk által forgalomba hozott saját termésû Egri
Bikavér és Szekszárdi Bikavér borokra.
VI. FEJEZET
ZART BORVIDEKRE VONATKOZO KÜLÖN
RENDELKEZESEK
55.§
Zárt borvidék az a termõhely, amelynek termékei megkülönböztetett
védelemre érdemesek, a szõlõ termesztésére, a bor készítésére, kezelésére,
forgalomba hozatalára vonatkozóan különleges szabályokat igényelnek.
Zárt területû borvidék kijelölés
56.§
Zárt területté olyan borvidéket vagy borvidék részt lehet kijelölni,
ahol kiemelkedõ és arra a borvidékre jellemzõ minõségû bor rendszeresen
termelhetõ. A terület kijelölésére a hegyközségi tanács javaslata és a
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a földmûvelésügyi miniszter egyetértése
esetén kerülhet sor.
57.§
Zárt területû borvidéken a termõhelyi kataszter kiegészítése a
hegyközségi tanács egyetértésével történhet.
Zárt területen termett must és bor elõállítása
58.§
Zárt területû borvidéken termett szõlõt, szõlõbõl származó cefrét,
mustot és bort - a 59.§ (2) bekezdésében foglalt kivétellel - tilos más
helyen termett szõlõvel, szõlõbõl származó cefrével, musttal és borral
keverni (házasítani).
Zárt területen bor és egyes anyagok forgalmazása
59.§
(1) Zárt területû borvidékre 75 kilogrammot meghaladó borszõlõt,
cefrét, valamint 50 litert meghaladó mustot és bort más termõhelyekrõl
bevinni csak az illetékes hegyközségi tanács elõzetes engedélyével szabad.
(2) Zárt területû borvidékrõl szõlõt, mustot, bort és seprõt
kiszállítani csak az illetékes hegyközségi tanács engedélyével szabad. Az
engedélyben a kiszállítás céljától függõen a bor házasítás nélküli
palackozására vagy feldolgozás esetén a végtermék visszaszállítási
kötelezettségére vagy tilalmára vonatkozóan is rendelkezni kell. Házasítás
céljából történõ kiszállítás esetén a borvidékre utaló elnevezés
használatát a tétel felhasználásával készített borra meg kell tiltani. A
kiszállítási engedély egy példányát az OBI-nak meg kell küldeni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a palackozott
borra.
(4) Zárt területû borvidékre idegen területrõl származó mustból
készített sûrített mustot, továbbá mazsolaszõlõt, aszúszõlõt, ezen kívül
borhamisításra alkalmas déligyümölcsöt, valamint ízesítõanyagokat
tartalmazó vegyikészítményeket a borgazdasági tevékenységet nem folytató
gazdálkodó szervezetek és a háztartások szükségletét meghaladó
mennyiségben bevinni vagy ott készletben tartani tilos.
(5) Zárt területû borvidékrõl származó must, bor és seprõ
feldolgozásából nyert sûrített must, töményített must és bor, valamint
borpárlat visszaszállítását - elszámolási kötelezettség mellett - az
alapanyag kiszállítását engedélyezõ hegyközségi tanácsnak be kell
jelenteni.
Zárt területen bor tárolása
60.§
A más terület termésébõl származó mustot és bort a zárt területû
borvidékrõl származó musttól és bortól elkülönítve, külön helyiségben kell
tartani, és tárolóedényét (hordóját) olyan megjelöléssel kell ellátni,
amely a must, illetõleg a bor származását kétséget kizáró módon
feltünteti. A kizárólag házi fogyasztás céljára bevitt idegen eredetû must
és bor a zárt borvidékrõl származó musttal és borral egy helyiségben is
tartható, származását azonban a tárolóedényen (hordón) ilyen esetben is
fel kell tüntetni.
A tokajhegyaljai borvidék zárt területére vonatkozó
különleges elõírások
61.§
A tokajhegyaljai borvidék zárt terület. A tokajhegyaljai borvidék
zárt területén a must és a bor készítése, kezelése és forgalomba hozatala
tekintetében e törvénynek a zárt területû borvidékre és a tokajhegyaljai
borvidékre vonatkozó szabályait együttesen kell alkalmazni.
62.§
(1) A tokajhegyaljai borvidékre jellemzõ borok a következõk:
a) meghatározott termõhelyrõl származó minõségi borok a tokaji
furmint, a tokaji hárslevelû, a tokaji muskotály, a tokaji orémusz;
b) meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû borok a
tokaji furmint, a tokaji hárslevelû, a tokaji muskotály, a tokaji orémusz;
c) meghatározott termõhelyrõl származó tokaji borkülönlegességek a
tokaji máslás, a tokaji fordítás, a tokaji szamorodni, a tokaji aszú
puttonyszám megjelölésével, a tokaji aszú-eszencia és a tokaji nektár
(eszencia).
(2) A tokajhegyaljai minõségi borok a meghatározott termõhelyrõl
származó minõségi borokra vonatkozó általános elõírások hatálya alá
tartoznak.
(3) A tokajhegyaljai meghatározott termõhelyrõl származó különleges
minõségi borokra és borkülönlegességekre e törvénynek a meghatározott
termõhelyrõl származó különleges minõségû borokra vonatkozó általános
elõírásait is alkalmazni kell.
63.§
(1) Meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû tokaji
furmint, tokaji hárslevelû, tokaji muskotály, tokaji orémusz bor: az adott
fajtából, a borvidék legfeljebb 10 t/ha termésû ültetvényeibõl származó,
érett vagy tõkén túlérett, esetleg töppedt, vagy aszúsodott termésének
késõi szüretelésû legalább 19,0 tömegszázaléknyi természetes eredetû
cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely termõhelyre, fajtára,
illetõleg meghatározott készítésmódra jellemzõ illat-, íz- és
zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges
megkülönböztetésre érdemes.
(2) Meghatározott termõhelyrõl származó tokaji borkülönlegesség: azok
a tokajhegyalján készített különleges minõségû borok, amelyek
készítésmódjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak: tokaji máslás,
tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú, tokaji aszú-eszencia,
tokaji nektár (eszencia).
(3) Tokaji máslás: a szamorodni, vagy az aszú seprõjére felöntött
különleges minõségû mustból vagy borból alkoholos erjedés útján készült
tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal
rendelkezik és legalább egy évig fahordóban érlelték.
(4) Tokaji fordítás: a kipréselt aszútésztára felöntött meghatározott
termõhelyrõl származó különleges minõségû mustból vagy borból alkoholos
erjedés útján készült, legalább egy évig fahordóban érlelt tokaji
borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal
rendelkezik.
(5) Tokaji szamorodni: a tokajhegyaljai borvidék zárt területén
termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen töppedt, tõkén aszúsodott
szõlõbogyókat is tartalmazó, válogatás nélkül szedett szõlõfürtök
feldolgozásával elõállított, legalább 21 magyar mustfokú, 230 g/l
cukortartalmú mustból szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség,
melyet a kialakult hagyomány szerint fahordóban érlelnek legalább 2 évig.
(6) Tokaji aszú: a tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a
Botrytis Cinerea hatására nemesen rothadt, tõkén aszúsodott, töppedt,
szüretkor külön szedett szõlõbogyóknak és a feldolgozott anyagára öntött
meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû musttal vagy
borral áztatott szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, mely
a puttonyszámtól függõen meghatározott mennyiségû cukormentes extraktot,
valamint cukrot tartalmaz, és amelyet a hagyomány alapján fahordóban a
puttonyszámnak megfelelõen 3-6 évig érlelnek. Az évjáratmegjelölés az
aszúszemek évjáratára vonatkozik.
(7) Tokaji aszú-eszencia: a tokajhegyaljai borvidék zárt területén
termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen rothadt, tõkén aszúsodott és
szüretkor külön szedett szõlõbogyóknak feldolgozott anyagára öntött
meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû musttal vagy
borral áztatott szeszes erjedés útján készült, jellegzetes aszú- és
érlelési illattal, valamint zamattal rendelkezõ aszúbor, mely literenként
legalább 180 gramm természetes cukrot tartalmaz.
(8) Tokaji nektár (eszencia): a tokajhegyaljai borvidék zárt
területén termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen rothadt tõkén
aszúsodott és szüretkor külön szedett szõlõbogyókból préselés nélkül
kiszivárgó, rendkívül magas cukortartalmú mustból minimális erjedés útján
keletkezõ tokaji borkülönlegesség, mely legalább 0,6 térforgatszázalék
természetes szeszt, literenként legalább 450 g összes természetes cukrot
és 50 gr cukormentes vonadékanyagot tartalmaz, ezen kívül az aszúra
jellemzõ különleges illattal és zamattal rendelkezik.
64.§
(1) A tokajhegyaljai borvidéken termett szõlõbõl származó törkölyös
mustra, borseprõre vagy törkölyre csak az e borvidéken termett szõlõbõl
származó mustot vagy bort szabad önteni.
(2) A tokaji aszú, tokaji aszú-eszencia és tokaji nektár (eszencia)
elõállítója a felhasznált aszúsodott szõlõbogyó, a készített aszúbor, aszú
eszencia és a nyert eszencia mennyiségét az illetékes hegyközségnek
kategóriánként köteles bejelenteni.
(3) A tokajhegyaljai borvidék zárt területén csemegebort, ürmösbort,
fûszerezett bort, valamint gyümölcsbõl szeszes italt készíteni és tárolni
tilos.
65.§
(1) Tokaji szamorodnit, tokaji máslást, tokaji fordítást, tokaji
aszút, tokaji aszú-eszenciát és tokaji eszenciát kizárólag palackozva és
állami ellenõrzõjeggyel ellátva szabad fogyasztás céljára forgalomba
hozni.
(2) A palackozáshoz csak tokaji alakú, színtelen palackot szabad
felhasználni. E rendelkezés alól a hegyközségi tanács egyetértésével a
földmûvelésügyi miniszter különleges esetekben felmentést adhat.
(3) A palackozási kötelezettség nem vonatkozik a tokajhegyaljai
borvidék területén a termelõk által forgalomba hozott saját termésû tokaji
szamorodni, tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji aszú, tokaji aszú-
eszencia és tokaji eszencia borokra.
66.§
(1) A tokajhegyaljai borvidékre, s ezen belül községre (városra),
dûlõre utaló vagy "Tokaji", "Hegyaljai" elnevezéssel csak a tokajhegyaljai
borvidék jellemzõ borait lehet forgalomba hozni, ha e jellemzõ borok
egyébként megfelelnek a vonatkozó szabványoknak, illetve e törvény
elõírásainak.
(2) A tokajhegyaljai borvidékre utaló elnevezéssel tilos fogyasztói
forgalomba hozni mustot, továbbá olyan bort, amelyet más termõhelyrõl
származó musttal vagy borral házasítottak.
(3) A palackozási kötelezettség alá vont tokaji borokat poharanként
csak palackból szabad kimérni.
VII. FEJEZET
A SZÕLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIGAZGATÁS
A szakigazgatás szervei
67.§
(1) A szõlészeti-borászati igazgatással összefüggõ egyes irányítási,
szervezési, valamint hatósági feladatokat:
a) a hegyközségi szervezetek
b) az OBI valamint
c) az OMMI,
látják el.
(2) A hegyközségi szervezetrendszer hatáskörében ellátja az ültetvény
telepítésével, mûvelésével, a származási bizonyítvány kiadásával
kapcsolatos feladatokat, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenõrzést
végez.
(3) Az OBI a törvény hatálya alá tartozó termékek elõállításával,
kezelésével, minõségével és forgalomba hozatalával kapcsolatos hatósági
feladatokat lát el, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenõrzést
végez.
(4) Az OMMI ellenõrzi az ültetvények telepítését, ápolását, valamint
elvégzi a szaporító anyagok elõállításának, forgalmazásának és
felhasználásának ellenõrzését, azok minõségének vizsgálatát és
minõsítését, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenõrzést végez.
Hatósági ellenõrzés
68.§
(1) Az ellenõrzõ hatóság képviselõi külön engedély és elõzetes
bejelentés nélkül jogosultak az ültetvényekben, illetve minden olyan
helyiségben, amely must és bor elõállítására, elhelyezésére, kezelésére,
átvételére és forgalomba hozatalára szolgál, vagy arra alkalmas, hatósági
ellenõrzést folytatni, mintát venni, a jogszabály által elõírt
nyilvántartásokat, jelentéseket, feljegyzéseket, a számadásokat és az
egyéb iratokat megtekinteni, azokról másolatot igényelni vagy készíteni.
(2) A szõlõ birtokosa és a bor elõállítója, forgalmazója köteles a
hatósági ellenõrzést eltûrni és az eljáró hatóság számára az ellenõrzés
feltételeit lehetõvé tenni.
(3) Az ellenõrzést végzõ hatóság megkeresésére az illetékes
társszervek kötelesek az ellenõrzõ hatósággal együttmûködni, részére
tájékoztatást adni, továbbá a hatósági ellenõrzésben részt venni.
Az ültetvények ellenõrzése
69.§
(1) A szõlõ ültetvények létesítésének, mûvelésének és kivágásának
ellenõrzése során az ellenõrzést végzõ hatóság - ha szabálytalanságot
észlel vagy annak gyanúja merül fel - köteles jegyzõkönyvet felvenni és
abban szükség szerint elõzetes intézkedést is tehet. A jegyzõkönyvet az
ellenõrzöttnek vagy képviselõjének kell aláírnia. Egyébként az ellenõrzõ
szerv a helyszíni ellenõrzés eredményét a 10.§ (1) bekezdése szerint
vezetett nyilvántartásba bejegyzi.
(2) Az ellenõrzõ hatóság eljárása során növény-, talaj- vagy egyéb
mintát vehet részletes vizsgálat céljára. A mintavételt jegyzõkönyvbe kell
foglalni.
(3) Az ellenõrzõ hatóság - amennyiben saját laboratóriummal nem
rendelkezik - a mintát bármely arra alkalmas laboratóriummal
megvizsgáltathatja.
A borgazdálkodás körébe tartozó ellenõrzés
70.§
(1) Az OBI ellenõrzi:
a) a must és a bor származását, eredetét, minõségét (összetételi és
érzékszervi tulajdonságok, térfogat, csomagolás és jelölés), a
minõségcsökkenés mértékét, a telephely, objektum mûködésének
jogszerûséget, továbbá a szállítás és a tárolás során felmerülõ
körülményeket,
b) az adalékanyagok minõségét,
c) a borászati termékek csomagolása során felhasznált csomagoló
anyagok megfelelõségét,
d) a gyártástechnológia mûszaki feltételeit,
e) a minõségbiztosító intézkedések hatékonyságát,
g) a belföldre és az exportra kerülõ borászati termékek minõségét,
h) az importált borászati termékek minõségét,
továbbá megkeresésre, illetve megbízás alapján vizsgálatot tart,
szakvéleményt, vagy szaktanácsot ad a borászati termékek minõségét érintõ
kérdésekben.
(2) A borászati termékek ellenõrzését termékszabvány alapján a
jogszabályokban elõírt módszerek alkalmazásával kell végezni. Szükség
esetén a területi felügyelõ betekinthet a borászati termék elõállítással
összefüggõ egyéb iratanyagokba is.
71.§
(1) A hegyközség eljár a szõlõ telepítésének és kivágásának
engedélyezése, az ültetvény mûvelése, valamint a szõlõ, az asztali bor és
a meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor származási
bizonyítványának kiadása ügyében.
(2) A hegyközségi tanács:
a) eljár a meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû
bor származási bizonyítványának kiadása ügyében,
b) szakmai szempontból ellenõrzi a hegyközségi rendtartást,
c) elbírálja a hegyközség közigazgatási ügyben hozott határozata
ellen benyújtott fellebbezést.
(3) A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elbírálja a hegyközségi tanács
közigazgatási ügyben hozott elsõfokú határozata ellen benyújtott
fellebbezést.
72.§
A termékre vonatkozó minõsítõ vizsgálat, az engedélyezési eljárás és
az ellenõrzés során a hatóságok tudomására jutott adatok üzemi titoknak
minõsülnek, megõrzésükrõl gondoskodni kell.
73.§
(1) Az ellenõrzõ hatóság területi felügyelõi feladatuk teljesítése
céljából a vizsgálathoz szükséges mértékben térítésmentes mintát vehetnek
és azt elszállíthatják. Az eljárásról jegyzõkönyvet kell felvenni. A
mintavétel során a hatóság ellenõrzést végzõ munkatársa köteles az
ellenõrzöttet figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára igényt tarthat. A
mintavétel szabályait külön jogszabály állapítja meg.
(2) A mintavételhez szükséges italokat, palackokat és egyéb anyagokat
a mintaadásra kötelezett díjtalanul köteles rendelkezésre bocsátani.
Megfelelõ palackok hiányában azok beszerzésérõl a mintaadásra kötelezett
költségére kell gondoskodni.
74.§
(1) A hatósági minõségellenõrzõ tevékenység során kezdeményezett
vizsgálatot - feltéve, hogy a termék nem hibás - az ellenõrzõ szerv
díjmentesen végzi el.
(2) Ha az ellenõrzõ szerv más hatóság megbízása alapján végzett
ellenõrzés során laboratóriumi vizsgálatot végez, a költségeket az
ellenõrzést elrendelõ, megbízó hatóság megtéríti.
(3) Amennyiben a vizsgált termék az elõírt, illetõleg jelölésében
deklarált jellemzõket nem elégíti ki, az ital elõállítója, kereskedelmi
ellenõrzés esetén a hiba okozója a vizsgálat költségeit köteles
megtéríteni. A költségek megtérítésének és felhasználásának módjáról külön
jogszabály rendelkezik.
Jogkövetkezmények
75.§
(1) Az OBI az ellenõrzés eredményeként
a) a termék elõállítójára helyszíni bírságot szabhat ki;
b) az üzemet, pincészetet idõlegesen bezárathatja, gép, felszerelés,
berendezés mûködését, csomagolóanyag felhasználását, tárolóhely vagy
szállítóeszköz használatát megtilthatja, újbóli mûködését,
használatbavételét, használatban tartását feltételhez kötheti;
c) alapanyagot, adalékanyagot, készterméket közfogyasztásra
alkalmatlannak, csökkent minõségûnek nyilváníthat, felhasználását,
forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja;
d) elrendelheti a hamisított terméknek az elõállító költségére
történõ lepárlását;
e)minõségvédelmi bírságot szabhat ki;
f) szabálysértési eljárást, büntetõ eljárást kezdeményezhet.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjába foglalt rendelkezés fellebbezésre
tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
76.§
(1) Ha kereskedelmi egység ellenõrzése során az ellenõrzést végzõ
hatóság az e törvényben, illetve a hegyközségi rendtartásban foglaltak
megsértését észleli, vagy ha az ellenõrzés végrehajtásában akadályozzák,
kezdeményezi a jegyzõnél az egység bezáratását.
(2) A jegyzõ a kereskedelmi egységet az észlelt hiányosság
megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen bezáratja.
(3) Az ideiglenes bezárást elrendelõ határozat fellebbezésre tekintet
nélkül azonnal végrehajtható.
(4) A jegyzõ a mûködési engedélyt visszavonja, ha a hiányosságot nem
szüntetik meg, illetve ha a tiltott cselekményt ismételten elkövetik.
77.§
(1) Ha borászati üzem vagy pince ellenõrzése során az ellenõrzést
végzõ hatóság az e törvényben, illetve a hegyközségi rendtartásban
foglaltak megsértését észleli, vagy ha az ellenõrzés végrehajtásában
akadályozzák, kezdeményezi az OBI-nál a borászati üzem vagy pince
bezáratását.
(2) Az OBI a borászati üzemet vagy pincét az észlelt hiányosság
megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen bezáratja.
(3) Az ideiglenes bezárást elrendelõ határozat fellebbezésre tekintet
nélkül azonnal végrehajtható.
(4) Ha az észlelt hiányosságot nem szüntetik meg, vagy ha a tiltott
cselekményt ismételten elkövetik, az OBI kezdeményezi az engedélyezõ
hatóságnál a borászati üzem mûködési engedélyének visszavonását.
A minõségvédelmi bírság
78.§
(1) Ha a vizsgálat során az OBI megállapítja, hogy az elõállított,
illetve forgalomba hozott borászati termék nem felel meg az elõírt,
illetve jelölt minõségi jellemzõknek, vagy az engedélyezett szintet
meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz, minõségvédelmi
bírságot szab ki.
(2) A bírság mértéke húszezer forinttól egymillió forintig terjedhet.
A minõségvédelmi bírság a 75-76.§-ban foglalt jogkövetkezményekkel együtt
is kiszabható.
(3) A minõségvédelmi bírság megfizetésére azt a termelõt, illetve
forgalmazót kell kötelezni, aki a borászati terméknek az (1) bekezdésben
foglaltak szerint kifogásolt minõségét elõidézte, vagy - ha ez
egyértelmûen nem állapítható meg - azt, akinél a borászati terméket
vizsgálat alá vonták.
(4) A minõségvédelmi bírságot az OBI számlájára kell befizetni. A
befolyt összeg felhasználásáról az ellenõrzõ hatóság vizsgálati és
ellenõrzési módszereinek folyamatos korszerûsítésére figyelemmel a
földmûvelésügyi miniszter dönt.
(5) A minõségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának
módjáról külön jogszabály rendelkezik.
VIII. FEJEZET
VEGYES RENDELKEZESEK
Élelmezés-egészségügyi elõírások
79.§
Mustot és bort az élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelõen
kell elõállítani, csomagolni, tárolni, szállítani és forgalomba hozni úgy,
hogy az ital szennyezõdésnek, fertõzésnek, romlásnak ne legyen kitéve.
80.§
(1) Szõlõ feldolgozására, must és bor elõállítására, átvételére,
kezelésére, forgalomba hozatalára, csomagolására, tárolására szolgáló
épületeket, helyiségeket, azok berendezéseit (gépeit), valamint az árusító
helyeket az egészségügyi követelményeknek megfelelõen szabad létesíteni,
átalakítani vagy használatba venni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységeknél használt
eszközt, edényt és gépet csak olyan anyagból és úgy szabad elõállítani,
hogy az a vele érintkezésbe kerülõ termékben egészségre káros elváltozást
ne okozzon, ne tartalmazzon kioldható anyagot olyan mennyiségben, amely a
vele érintkezésbe kerülõ terméket az egészségre károssá teszi, illetõleg
az ital minõségét, valamint tulajdonságait hátrányosan befolyásolja.
81.§
Italt nyílt árusítású üzletben vagy árusítás céljára szolgáló egyéb
helyen az élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelõen úgy kell
elhelyezni, hogy az a szennyezõdéstõl, fertõzéstõl, romlástól vagy
minõségi értékcsökkenéstõl védve legyen.
82.§
Az italmérési, italárusítási és termelõi borkimérési tevékenység
gyakorlásának módját külön jogszabály tartalmazza.
Egyéb rendelkezések
83.§
A gyümölcslevekre, gyümölcsborokra, gyümölcsvermutokra, továbbá a
szõlõlé (must) felhasználásával készített üdítõitalokra az
élelmiszertörvény vonatkozó rendelkezései az irányadók.
84.§
Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy e törvény
végrehajtási szabályait rendeletben állapítsa meg.
85.§
(1) Ez a törvény 1998. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a szõlõ- és
gyümölcstermesztésrõl, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36.
törvényerejû rendelet az 1.§ (1) és (3) bekezdése, valamint a 2. és 3.§
kivételével hatályát veszti.
Indokolás
a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról
szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALANOS INDOKOLAS
Az elmúlt évek átalakulóban lévõ társadalmi és gazdasági viszonyai
szükségképpen megváltoztatták a szõlõ- és borgazdálkodás környezetét. A
magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulása, az ország gazdasági
kapcsolatainak átrendezõdése alapvetõen meghatározzák azt a gazdasági és jogi
feltételrendszert, amelyben az ágazatnak az elkövetkezendõ évtizedekben
mûködnie kell.
A magyar borok jóhírének visszaállítása, a termékek piacképességének
javítása nem képzelhetõ el a szigorú minõségi követelmények elõírása és
érvényesítése, a termékek származásának garantálása, továbbá az utóbbi években
elterjedt borhamisítások visszaszorítása nélkül. A nemzetközi gazdasági
kapcsolatainkból eredõ alapvetõ érdekeinken túl az Európai Unióhoz való
csatlakozás szempontjai is abba az irányba hatnak, hogy már a csatlakozási
tárgyalások idõszakában olyan belsõ szabályozás érvényesüljön, amely közelít
az EU feltételrendszeréhez, hogy késõbb zökkenõmentesen lehessen átállni a
közösségi jog alkalmazására.
A szõlõ- és bortermelésre vonatkozó hatályos joganyag jórészt ma is
tartalmazza azokat az alapvetõ minõségi, származással és termék megnevezéssel,
valamint az ellenõrzéssel kapcsolatos normákat, amelyek lényegében azonosak az
Európai Unióban érvényes szabályozással. Ennek köszönhetõ, hogy 1993-ban az
Európai Közösség megkötötte hazánkkal a bormegnevezések kölcsönös védelmérõl
és ellenõrzésérõl szóló megállapodást, amelyet az 1994. évi XI. törvény
hirdetett ki. Ez a helyzet jórészt annak köszönhetõ, hogy a ma hatályos
szabályozás - amit az 1970. évi 36. tvr., valamint az annak végrehajtására
1977-ben kiadott MÉM rendelet jelent - fokozatos változtatásokkal az utóbbi
években többször is módosult, amely változások a magasabb követelmények
érvényesítését hozták magukkal. A borra vonatkozó jogszabályok elõírásainak
ellenõrzését, illetve az eredetvédelem intézményi feltételeinek kialakítását
szolgálta a hegyközségi szervezet 1995-ben történt létrehozása, ami közvetve
ugyancsak az EU-normákhoz való igazodás igényével történt.
Megállapítható ugyanakkor, hogy az Európai Uniós és a hazai szabályozás
szerkezetében alapvetõen különbözik. Az Európai Unió szabályozása alapjában
ágazatspecifikus és a borjog néven ismert jogszabály-gyûjtemény tartalmazza az
ágazatra vonatkozó összes rendelkezést. Nálunk viszonylag szûk az ágazatot
közvetlenül érintõ jogi szabályozás, fõként a funkcionális jogszabályok
tartalmazzák az ágazati specifikumokat (adózás, költségvetési kapcsolatok,
támogatások, rendtartási ügyek).
A gazdasági törvények átalakuló struktúrájában sem illeszkedik már a tvr.
az új élelmiszertörvény (1995. évi XC. tv.) és a hegyközségekrõl szóló 1994.
évi CII. törvény révén kialakult szabályozási környezetbe. Mindezekre
tekintettel is indokolt a törvényi szintû szabályozás.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. FEJEZET
Bevezetõ rendelkezések
Az 1-2.§-hoz
A Javaslat a törvény tárgyát a korábbi szabályozástól eltérõen határozza
meg. Korábban ugyanis nemcsak a szõlõ, hanem a gyümölcs telepítésére is
kiterjedt a szabályozás. A jövõben a szabályozandó termékkört a szõlõ, a must,
a bor és a borpárlat jelenti.
A 40/1977. MÉM. rendelet egyik mellékletét az értelmezõ rendelkezések
alkották. Ezek beemelésre kerültek a Javaslat szövegébe. Egy részük a bevezetõ
rendelkezések közé került, más részük, mint például a borászati termékek
fogalma, a Javaslat más fejezetében önálló alcím alatt kerültek
meghatározásra.
Kiemelést érdemel, hogy a házikerti szõlõültetvény mérete az eddigi 1500-
ról 500 m2-re csökkent. Az 500 m2-t meghaladó szõlõterület árutermõ területnek
minõsül. Tekintettel arra, hogy a házikertre a törvényi elõírások (termõhely,
fajtahasználat, eredet- és minõségvédelem) nem vagy csak korlátozottan
vonatkoznak, a térség- és ágazatfejlesztési koncepciók megvalósítása érdekében
célszerû a házikerti szõlõk területének 500 m2-ben történõ meghatározása.
Ezzel az árutermelés körébe, illetve a hegyközségek szervezetébe kerül az
eddigi házikerti szõlõknek az a része is, amelynek termelése azért meghaladta
a személyes szükségleteket.
II. FEJEZET
A szõlõtermesztés
A 3-4.§-hoz
A Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan határozza meg a
szõlõtermesztés termõhelyeit. Hazánk négy szõlõtermõ táján - alföldi, észak-
dunántúli, dél-dunántúli, észak-magyarországi - belül borvidékeket,
bortermõhelyeket határoz meg. Az eddigi 20 borvidék kiegészül egy 21.-kel, a
Zalai borvidékkel.
Az 5.§-hoz
Az eddig miniszteri hatáskörbe utalt termõhelyi fajtahasználat
szabályozása életszerûbbé válik, hegyközségi jogkörbe kerül az adott
borvidéken telepíthetõ ajánlott és kiegészítõ fajták jegyzékének
összeállítása, az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet által évente
közzétett Nemzeti Fajtajegyzék alapján. A termõhelyi fajtakérdéseket (fajták
termõhelyi értékei, viselkedése, termesztési hagyományai, értékesítési
lehetõségei stb.) célszerû - felügyeleti kontroll mellett - a helyi termelõ,
feldolgozó és értékesítõ érdekközösségekre bízni.
A 6.§-hoz
Direkttermõ amerikai szõlõfajtákat a hatályos szabályozás szerint sem
szabad telepíteni. Egyes árutermõ ültetvényekben és házikertekben ennek
ellenére még termesztik a direkttermõ fajtákat. Az e fajtákból készült bor
közismerten egészségkárosító hatású. Indokolt egy átmeneti idõszakot
biztosítani, ameddig a tulajdonos kivágathatja az ültetvényt, ennek ösztönzése
érdekében az újratelepítéshez költségvetési támogatás is igénybevehetõ. A
határidõ elmulasztása esetén a tulajdonos költségére el kell rendelni az
ültetvény kivágását.
A 7-13.§-hoz
A telepítési és kivágási engedélyeket a telepítés helyszíne szerint
illetékes hegybíró adja ki, aki az ingatlan határától meghatározott ültetési
(telepítési) távolságot írhat elõ. Az ültetési távolság meghatározásának joga
a hatályos szabályozás szerint a földmûvelésügyi miniszteré. Az ültetési
távolság mértékét úgy kell meghatározni, hogy az ültetvény ne zavarja a
szomszédokat (árnyékhatás, gyökérátnövés, permetlé-átsodródás stb.) Mindezt
alapvetõen a helyi domborzati és talajviszonyok, illetve az alkalmazott
mûvelési mód határozza meg. Ezért nem célszerû helyismeret hiányában e
távolságot egységes normatívák alapján meghatározni.
Beépül a Javaslatba az a közelmúltban elfogadott törvénymódosítás, amely
szerint a hegybíró bizonyos esetekben kivágathatja az engedély nélkül vagy az
alapvetõ szabályok megszegésével telepített ültetvényt, illetve az ültetvény
használóját az ültetvény megfelelõ átalakítására kötelezheti.
A 14.§-hoz
A Javaslat a szõlõtermesztés szabályrendszerébe beépíti a hegyközségi
rendtartásokat, amelyek kiegészítik és a helyi sajátosságoknak, hagyományoknak
megfelelõ módon szabályozzák a termesztésnek, illetve az ültetvények
kezelésének feltételeit.
III. FEJEZET
A must és a bor elõállítása
és kezelése
Az e fejezetben szabályozott kérdésekkel kapcsolatban jelentõsebb
harmonizálási kötelezettség akkor áll majd fenn, ha Magyarország besorolására
a szõlõtermelõ zónák vonatkozásában sor kerül. A magyar borjog EU-
harmonizációs kérdései között kiemelt szerepet játszik, hogy Magyarország
önálló - Kárpát-medencei - zónabeosztást kaphasson, mely az ország természeti
adottságainak megfelelõen lehetõvé teszi egyes évjáratokban a savtartalom, más
évjáratokban a cukortartalom szabályozott körülmények közötti kiegészítését.
A 15-16.§-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelõ módon határozza meg az
egyes borászati termékek fogalmát, így a friss szõlõt, a szõlõcefrét, a
mustot, a szõlõtörkölyt, az erjedõ mustot vagy erjedõ cefrét és a bort.
A 17.§-hoz
A Javaslat a Bikavér borok védelme érdekében elõírja, hogy csak a
Szekszárdi borvidékbe és az Egri borvidékbe sorolt településeken szabad
Szekszárdi, illetve Egri Bikavér bort elõállítani.
A 18-29.§-hoz
A kékderítésre vonatkozó részletes szabályokat a földmûvelésügyi
miniszter rendeletben fogja megállapítani. A törvényben csak az kerül
meghatározásra, hogy kik és milyen feltételekkel végezhetnek kékderítési
vizsgálatokat. A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelõen ezt a jogot
továbbra is biztosítja az Országos Borminõsítõ Intézetnek (OBI), a Kertészeti
és Élelmiszeripari Egyetemnek, a Szõlészeti-Borászati Kutatóintézetnek, az
egyetemi és fõiskolai szakintézményeknek, továbbá kiterjeszti más, az OBI
által arra alkalmasnak nyilvánított laboratóriumokra is. Személyi feltételként
a Javaslat elõírja, hogy a vizsgálatot végzõ személynek kékderítési vizsgával
kell rendelkeznie.
A must vagy szõlõcefre természetes eredetû cukortartalmának kiegészítése,
a bor cukortartalmának kialakítása a jelenleg hatályos szabályok szerint is EU
konform tartalommal történik, ezért ezen változtatni nem szükséges.
A savtartalom növelésének engedélyezése miniszteri jogkörbõl a
hegyközségi tanács jogkörébe kerül. A savtartalom növelésének szükségességét,
indokoltságát a helyi szakemberek jobban meg tudják ítélni, ezért indokolt a õ
hatáskörükbe telepíteni az engedélyezést.
A hatályos szabályozás részét képezi a likõrborok és ezeken belül a
fûszerezett borok leírása. Ez eltér az EU jelenlegi gyakorlatától, de a
csatlakozásig nem célszerû ezt megváltoztatni. Új rendelkezés a must
javításáról készítendõ végelszámolás kötelezettsége. Ezt évente minõségi
kategória, termõhely és fajtamegjelöléssel november 30-ig kell a hegyközség
részére teljesíteni.
A Javaslat a törkölybor készítés szabályozását megszünteti, mert a
gyakorlatban a törkölybor nem forgalomképes.
A 30.§-hoz
A hatályos szabályozástól eltérõen, amely a forgalomba hozatal körében
foglalkozott a minõséggel, a Javaslat a bor elõállításának szabályai körében
határozza meg a minõségi kategóriákat: az asztali bor és tájbort, illetve
ezektõl elkülönítetten a meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bort,
valamint a meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû bort. A két
utóbbi kategória meghatározására ezzel az Unióban használatos fogalmakat
vezeti be.
A 31.§-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest egy szigorítást tartalmaz. A
jövõben nem csak hamisított bort, hanem az annak elõállításához szükséges,
borászati célból felhasználásra nem engedélyezett anyagot is tilos birtokban
tartani és tárolni.
IV. FEJEZET
A borpárlat elõállítása és
kezelése
A 32-35.§-hoz
A borpárlat - tekintettel az alapanyaghoz való szoros kapcsolatra - bár
gyártástechnológiáját tekintve szeszipari termék, egyes kritériumai révén az
elmúlt évtizedekben a borszabályozás hatálya alá tartozott. Jelenleg is az
Országos Borminõsítõ Intézet végzi a borpárlatok minõsítését. Ezt célszerû a
továbbiakban is megtartani. A Javaslatban megállapított technológiai és
forgalmazási szabályok összhangban állnak a termék jövedéki státusából
következõ egyéb szabályokkal.
V. FEJEZET
A must, a bor és a borpárlat
forgalombahozatala
A 36-43.§-hoz
A forgalombahozatal szabályai körében rendelkezik a Javaslat a származási
bizonyítványról, valamint az állami ellenõrzõjegyrõl. A 17/1997-es FM
rendelettel került megalkotásra a származási bizonyítvány. Korábban a
40/1977-es MÉM rendelet az állami ellenõrzõjegy alkalmazásával biztosította az
állami ellenõrzést és minõsítést. A különleges minõségi borok valamint a
"bikavér" és muzeális borok - akkor is, ha ezek minõségi borok - csak állami
ellenõrzõ jeggyel voltak forgalomba hozhatóak. Az állami ellenõrzõ jegy
kiadásának a feltétele pedig a származási bizonyítvány megléte volt. Ez a
rendszer már nem nyújtott kellõ védelmet a hamisítás elleni eredményes
fellépéshez, nem tette lehetõvé a szõlõ- és bortermelés átfogó ellenõrzését. A
legfõbb hiányosságot az jelentette, hogy nem volt zárt a rendszer. Egyrészt
nem terjedt ki a hegyközségbe nem sorolt településekbõl származó szõlõ és bor
szabályozására, másrészt csak a különleges minõségi bor esetében tette
kötelezõvé a származási bizonyítványt. Ezzel a bortermelés és forgalmazás
nagyobb része maradt kívül a származási bizonyítvány által "ellenõrzött"
területen.
Ahhoz, hogy a kontroll a bortermelés egészén érvényesüljön, alapvetõ
elvként szükséges volt annak rögzítése, hogy származási bizonyítvány nélkül
közfogyasztás céljára bort forgalomba hozni nem lehet. A minõségi kategóriától
függetlenül a származási bizonyítvány kísérõ okmánya az asztali, a táj-, a
minõségi, és a különleges minõségi boroknak egyaránt. Az asztali bor esetében
a származási bizonyítvány a szõlõbõl való származás garantálására szolgál, a
táj-, a minõségi és a különleges minõségi borok esetében a termék
meghatározott termõtájról vagy termõhelyrõl való származását is garantálja.
Emellett a származási bizonyítvány a termõhelyi vagy fajta megnevezéseknél a
földrajzi eredet alapdokumentuma is, ezáltal a minõségi és különleges minõségi
borok esetében korábbi funkciója is megmarad.
A hatályos szabályozással szemben változás, hogy a szõlõ, az asztali bor
és a meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor származási
bizonyítványát a hegyközség adja ki, a hegyközségi tanácsnál pedig csak a
meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû borra marad fenn ez a
jog.
A bizonyítvány kiadásának kérelmezésére hegyközségi település esetén csak
hegyközségi tag termelõ, illetve felvásárló jogosult. A kérelmet az ültetvény
fekvése szerint illetékes hegybírónál kell benyújtani. Állami ellenõrzõjeggyel
forgalmazott minõségi és különleges minõségi bor esetében az ellenõrzésre
helyszíni eljárást kell lefolytatni.
Hegyközséggel nem rendelkezõ településen a termelõnek, illetve a
felvásárlónak a származási bizonyítvány kiadása iránti kérelmet az
ültetvényhez földrajzilag legközelebb esõ hegyközségi tanács hegybírójához
kell benyújtani. Ebben az esetben a kérelmezõnek kell hitelt érdemlõen
igazolnia, hogy a kérelemben szereplõ terméshez, termék elõállításához
szükséges szõlõültetvénnyel rendelkezik, illetve ha felvásárlóról van szó,
akkor azt, hogy a termést (terméket) olyan személytõl vásárolta, aki e
feltételeknek megfelel. A kérelmezõ ezt az igazolást megkérheti a települési
önkormányzat jegyzõjétõl vagy a gazdajegyzõtõl.
A származási bizonyítványt külön kell kiadni a szõlõre és külön a
szõlõbõl származó borokra. Ennek az az oka, hogy különbözõ termõhelyekrõl
származó szõlõbõl házasítás révén is készülhet közfogyasztásra forgalomba
kerülõ bor, mint pl. az Egri Bikavér esetében. Azért, hogy a házasításnál is
vissza lehessen vezetni a készterméket az ültetvényre, szükség van arra, hogy
a szõlõ is rendelkezzék származási bizonyítvánnyal.
Amennyiben a szõlõtermelõ a termését felvásárló részére értékesíti, a
felvásárlónak kell majd a származási bizonyítvány kiadását kérnie. Ennek
elõfeltétele, hogy a termelõ a termésrõl származási igazolást állítson ki. A
felvásárló a származási igazolás, illetve ha több termelõtõl vásárolt, a
származási igazolások alapján kérheti a szõlõre vonatkozó származási
bizonyítvány kiadását. Ha a szõlõtermelõ a saját termésû szõlõje mellé más
termelõtõl is vásárol szõlõt, ez utóbbira a származási igazolás alapján kéri a
bizonyítvány kiadását.
A 44-47.§-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest kiegészül azzal a
rendelkezéssel, mely szerint a jövõben közfogyasztás céljára mustot, bort és
borpárlatot elõállítani és forgalomba hozni csak a hegyközség által
nyilvántartásba vett és az OBI által ellenõrzött pincészetbõl lehet. Ez a
rendelkezés biztosítja, hogy csak a borelõállításhoz szükséges megfelelõ
mûködési feltételekkel rendelkezõ pincészetekbõl kerüljön közfogyasztásba bor.
A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelõen fenntartja a forgalomba
hozatalra vonatkozó tilalmat az olyan italra, amely a törvény elõírásainak nem
felel meg, a hibás, romlott, beteg, hamisított borra, a törkölyborra, a
borvidéki fajtalistában nem szereplõ szõlõfajtából készült mustra és borra,
valamint a magas fokú és középfokú borpárlatra.
A 48-49.§-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a borászati melléktermékek közül a borseprõ, a
derítési alj, az aljbor, valamint a seprõtészta kizárólag alkoholtermék
adóraktár részére hozható forgalomba. Ezzel a törvényjavaslat összhangba kerül
a jövedéki adótörvény tervezetével.
Az 50.§-hoz
A külkereskedelmi forgalomba hozatalra vonatkozó rendelkezések közül
kikerülnek azok, amelyek külföldi forgalmazóra nézve írtak elõ
kötelezettségeket, mert ezek a gyakorlatban eddig sem voltak
kikényszeríthetõek.
A hatályos szabályok értelmében a borok kiszállításánál a minõsítést az
OBI-tól kell kérni. Az exportálók általában az OBI engedélyt bemutatják, azok
száma a vámokmányon feltüntetésre kerül. Nem zárható ki azonban, hogy az egyes
kiszállításoknál ez nem így történik, ezért a Javaslat szerint a jövõben a
minõségi tanúsítványt a vámhatóságnak nem bemutatni, hanem átadni kell. Ez a
késõbbi nyomonkövethetõséget biztosítja.
Az 52-54.§-hoz
A borok palackozása és jelölése különösen fontos területe a
szabályozásnak. A megjelölés, a palackozott termékeken feltüntetendõ
információk szerepe az Európai Unió szabályozási rendjében is jelentõs.
Minden kiszerelés és jelölés célja a találó és pontos tájékoztatás, amely
a fogyasztó vagy a termékek kereskedelmének szabályszerû lebonyolításával és
ellenõrzésével megbízott hivatalos szervek tevékenységéhez szükséges.
Az EU nagy súlyt fektet arra, hogy a kiszerelés szabályait - amennyire
csak lehet - harmonizálni kell. Az Unión belül külön szabályok vonatkoznak az
asztali és a meghatározott termõhelyû minõségi borok jelölésére. A Javaslat
ebben is igazodni kíván az uniós szabályokhoz és külön követelményt állít a
minõségi és a különleges minõségû borokra.
A jelölésnél különbséget kell tenni a termék azonosításához elõírt
kötelezõ adatok és a feltüntethetõ jelölések között. Meg kell tiltani minden
olyan elem használatát, amely összetéveszthetõ, vagy a fogyasztót
megtévesztheti.
Az eddig érvényben lévõ magyar szabályozás szerint - az asztali borok
kivételével - a megnevezésben a szõlõfajta és a termõhely megjelölésének
azonos jelentõsége van. Ez a rendszer - eltérõen a nemzetközi gyakorlattól
(pl. Franciaország termõhely-központú, USA fajta-központú) - miután két fontos
elemet is rögzít egyidejûleg, jelentõs feszültségek forrása. Ezért
szabályozott keretek között célszerû nagyobb szabadságot biztosítani a
megnevezésekben.
A jelenleg kötelezõ hatályú szabványok szintén részletesen szabályozzák a
megjelölés kérdését. A szabványrendszer megszüntetéséig, mely várhatóan néhány
évet vesz igénybe, az ellentmondó rendelkezések esetén a törvény útmutatása
irányadó.
A palackozó megjelölésére az OBI-nál regisztrált kódszám alkalmazása is
lehetséges. Importált termék esetén kötelezõ feltüntetni a forgalmazó céget
magyar nyelven.
Fontos, és az eredetvédelem szempontjából nagy jelentõségû szabály, hogy
a Javaslat elõírja a minõségi és különleges minõségû borok esetében a
hegyközség, mint eredetvédelmi szervezet által való ellenõrzöttségre utaló
jelölés alkalmazását.
Az Egri Bikavér és Szekszárdi Bikavér Borok forgalomba hozatalára
vonatkozóan a palackozási kötelezettség alól csak az Egri borvidék és
Szekszárdi borvidék területén a termelõk által forgalomba hozott saját termésû
borokra indokolt felmentést adni, a vendéglátó helyek számára nem. A termelõi
folyóborként történõ forgalmazás engedélyezése az idegenforgalom, illetve a
borturizmus fejlesztését szolgálja.
VI. FEJEZET
Zárt borvidékre vonatkozó
külön rendelkezések
Az 55-57.§-hoz
A jelenleg hatályos rendelkezések kellõen nem szabályozott formában, de
lehetõvé teszik, hogy a borvidékek zárt borvidéki formában mûködjenek. A zárt
borvidék a korábbiakban a szigorúbb szabályozás révén egyfajta magasabb szintû
eredetgaranciát testesített meg. A mai napig egyedül a tokajhegyaljai borvidék
kapta meg ezt a kiemelt státuszt. Az eredetgarancia felértékelõdése miatt
valószínûsíthetõ, hogy a késõbbiekben újabb borvidékek vagy borvidék-részek
kívánnak majd élni ezzel a lehetõséggel. Ezért lehetõvé kell tenni, hogy a
hegyközségi tanács kérelme alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
egyetértésével a kérelmezõ megkaphassa a zárt borvidéki státuszt. A
hegyközségi kontroll révén a zárt borvidéki szabályozás jelentõsége és
garanciái növekedni fognak.
Az 58-60.§-hoz
A zárt területen termett must és bor elõállítására, illetve
forgalmazására vonatkozó szabályok nem változnak. Továbbra is csak 75
kilogrammig lehet borszõlõt és cefrét, valamint 50 literig mustot, illetve
bort más termõhelyrõl a zárt borvidék területére bevinni. Az ezt meghaladó
mennyiség esetén engedélyeztetésre van szükség. Az engedélyt a Javaslat
szerint a földmûvelésügyi hivatal helyett a hegyközségi tanács adja ki.
A 61-66.§-hoz
Új elem a Javaslatban, hogy a tokajhegyaljai borvidékre jellemzõ
szõlõfajtákból készült borok (tokaji furmint, tokaji hárslevelû, tokaji
muskotály, tokaji orémusz) fajtanévvel különleges minõségû borként forgalomba
hozhatóak legyenek.
A tokaji borféleségek, minõségi paramétereik, illetve készítési
(érlelési) módjaik törvényi szabályozása a világon egyedülálló borvidék és
termékeinek eredet- és minõségvédelmét szolgálja. A Javaslat a tokaji
szamorodni érlelési idejét egységesen két évben, a tokaji aszú érlelési idejét
pedig a puttonyszámhoz igazodva (3-6 év) határozza meg.
A Bikavér borokhoz hasonlóan a tokaji borok esetében is indokolt
megengedni, hogy a termelõ a saját termésû borát folyóborként is forgalomba
hozhassa.
VII. FEJEZET
A szõlészeti borászati szakigazgatás
A 67.§-hoz
A szõlészeti-borászati szakigazgatás, illetve ellenõrzés rendszerét a
Javaslat jelentõsen átalakítja a hatályos szabályokhoz képest. Mindenekelõtt -
összhangot teremtve a hegyközségi törvény módosításával - általános hatáskörû
szakigazgatási szervként határozza meg a hegyközségi szervezeteket, amelyek
egyes ügyekben engedélyezõ szervként, más ügyekben szakhatóságként járnak el,
és mind a szõlõtermesztésben, mind a bortermelésben a jogszabályok, valamint a
rendtartás érvényesülése érdekében hatósági ellenõrzést végeznek.
Speciális szakigazgatási szerv marad továbbra is az Országos
Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet, amely a telepítéssel, termesztéssel
kapcsolatban lát el szakhatósági feladatokat (pl. telepítést a hegybíró
engedélyez, de szakhatóságként vesz részt az OMMI), valamint végez hatósági
ellenõrzést. A bortermelés területén változatlanul az OBI szerepe lesz
meghatározó a hatósági ellenõrzésben, illetve bizonyos ügyekben engedélyezõ
hatóságként (pl. kékderítéssel kapcsolatos vizsgálatok engedélyezése), vagy
szakhatóságként jár el.
A 68-69.§-hoz
A hatósági ellenõrzés során észlelt rendellenességek megszüntetése
érdekében az eljáró szakigazgatási szervek széleskörû intézkedési
lehetõségeket kapnak (mintavétel, iratbetekintés, másolatkészités joga) és a
Javaslat szabályai garantálják a más közigazgatási szervek (rendõrség, vám- és
pénzügyõrség) együttmûködési kötelezettségét.
A 70.§-hoz
A borgazdálkodás körébe tartozó ellenõrzés tekintetében a Javaslat
szerint az OBI szerepe lesz meghatározó. A hatályos szabályozáshoz képest
bõvül az OBI ellenõrzési jogköre azzal, hogy telephely, üzem, pincészet
mûködésének jogszerûségét is ellenõrizheti, és jogszabálysértés észlelése
esetén elrendelheti az idõleges bezáratást.
A 71.§-hoz
A hegyközségek, a hegyközségi tanácsok és a Hegyközségi Nemzeti Tanács
feladatait a hegyközségi törvény elõírásaival összhangban határozza meg a
Javaslat.
A 72.§-hoz
A Javaslat az ellenõrzött jogvédelmét biztosítja, elõírja ugyanis, hogy
az ellenõrzõ hatóság a tudomására jutott adatokat, üzemi titkokat köteles
megõrizni.
A 73-74.§-hoz
A Javaslat a mintavétel során megteremti az ellenminta vétel és ezzel a
hatósági eljárás elleni jogorvoslat lehetõségét. Ugyanakkor az ellenõrzõ
hatóság részére a térítésmentes mintavétel lehetõségét biztosítja. A hatóság
ellenõrzési feladatát úgy tudja ellátni, ha a Javaslat céljaiként rögzített
elvek megsértése esetén olyan intézkedéseket tesz, amelyek az észlelt hibákat
megszüntetik, ismétlõdésüket, vagy hasonló elõfordulásukat megakadályozzák.
Eredményes munkájuk biztosításához ezért döntõ fontosságú, hogy a hatóságnak
széles körû felhatalmazása legyen az ezt biztosító intézkedésekre.
A 75.§-hoz
A hatályos szabályozáshoz képest az OBI jogköre kiegészült a helyszíni
bírság kiszabásának jogával. Emellett az ellenõrzés hatékonyabbá tétele
érdekében egyes intézkedések, így többek között az üzem, pincészet idõleges
bezáratását, alapanyag, adalékanyag, késztermék forgalomba hozatalát korlátozó
rendelkezés fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajthatóvá válik.
A 76-77.§-hoz
A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy a hatósági ellenõrzés
akadályozásakor vagy meghiúsításakor borászati üzem vagy pince esetén az OBI,
kereskedelmi egység esetében pedig a jegyzõ azonnal bezárathassa az intézményt
úgy, hogy az e tárgyban hozott határozat azonnal végrehajthatóvá válik,
ismétlõdés esetén pedig a mûködési engedély visszavonására is lehetõség
nyílik. Ugyanilyen jogkövetkezményekkel fog járni az ellenõrzés során
tapasztalt ismételt, vagy súlyosabb szabályszegés is. Ezekkel a
rendelkezésekkel elérhetõ, hogy szükség esetén hatósági úton érvényt lehessen
szerezni a szõlõ- és borgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok betartásának.
A 78.§-hoz
A Javaslat elõírásai alapján az OBI minõségvédelmi bírságot is kiszabhat.
Ennek az eddigi szabályozásban nem szerepelt szankciónak a lényege, hogy a
hibás termék elõállítóját vagy forgalmazóját arra kötelezi, hogy meghatározott
összegû bírságot fizessen meg abban az esetben, ha az OBI azt állapítja meg,
hogy az elõállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az
elõírt, illetve jelölt minõségi jellemzõknek. A kiszabható bírság összegének
nagyságából eredõen a minõségvédelmi bírság megelõzõ szerepe jelentõs lehet,
ugyanis súlyánál fogva visszatarthat másokat is a termék hibás elõállításától.
A befolyt összeg felhasználásáról is rendelkezik a Javaslat oly módon, hogy
arról az ellenõrzõ hatóság vizsgálati és ellenõrzési módszereinek folyamatos
korszerûsítésére figyelemmel a minisztérium dönt.
VIII FEJEZET
Vegyes rendelkezések
A 79-85.§-hoz
A Javaslat az élelmezés-egészségügyi elõírásokat a vegyes rendelkezések
körében határozza meg, a hatályos szabályokkal megegyezõ módon. Felhatalmazást
kap a földmûvelésügyi miniszter, hogy a törvény hatálybalépésével
összefüggésben a végrehajtáshoz szükséges szabályok kidolgozásáról
gondoskodjon. A törvény hatálybalépésével egyidõben a szõlõ- és
gyümölcstermesztésrõl valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. tvr. -
a gyümölcstermesztésre vonatkozó rendelkezések kivételével - hatályát veszti.