ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Képviselõi önálló indítvány!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnöke
Budapest
Tárgy: Országgyûlési Határozati Javaslat a lakóházállomány megõrzése tárgyában
Tisztelt Elnök Úr!
A Magyar Demokrata Néppárt Parlamenti Frakciója nevében határozati javaslatot
terjesztek az Országgyûlés elé a magyar lakóházállomány állapotának javítása,
a polgári létfeltételek biztosítása érdekében:
az Országgyûlés 1997. (...) OGY határozata
a lakóházállomány megõrzése tárgyában
Az Országgyûlés felszólítja a Kormányt, hogy dolgozza ki a magyar
lakásállomány és a házak állapotának javítására, a mûszaki teendõk felmérésére
és a finanszírozás lehetõségeinek kidolgozására szolgáló programot.
A program kidolgozásának határideje: 1998. március 15.
Indoklás:
A magyar lakóházállomány állapotában és a kialakított, az állagot megóvni nem
képes tulajdonviszonyok kialakításában az államot is jelentõs felelõsség
terheli:
- a hagyományos építésû többlakásos épületek jelentõs része súlyosan
elhanyagolt állapotban van. Az elhanyagoltság oka a 40 év hibás
lakáspolitikája, amely szerint az alacsony bérleti díjak nem tartalmazták a
karbantartás költségeit, a költségvetés pedig nem tudott megfelelõ kereteket
biztosítani e feladatokhoz. E házak lakásai nagy részének privatizációja olyan
tulajdonosokat teremtett, akik nem képesek a házak állagának /építészet,
gépészet/ javítására, a kor követelményei szerinti átalakítására, sõt még a
lakások fenntartására sem;
- a paneles szerkezetû épületállomány minõsége már az építéskor sem felelt meg
a kor követelményeinek /hõszigetelés, "egycsöves" fûtésrendszer, rossz
minõségû épületgépészeti- és burkolóelemek, komforthiányosságok/. A
karbantartás és korszerûsítés elmaradása a közeli, hirtelen lepusztulás
veszélyét vetíti elénk. Súlyosbítja a helyzetet az a tény, hogy a lakások nagy
részét privatizáltuk, azaz átadtuk a tulajdonjogot a lakónak. Sok esetben
annak a lakónak, aki a közszolgáltatások díjának terhét sem képes viselni. Így
a lakásnak lett tulajdonosa, de a ház egészének, az épületnek nem.
Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok az épület karbantartásának és
korszerûsítésének terheit sem képesek vállalni. Ez az oka, hogy a meghirdetett
kedvezményes hitelakciók nem, vagy csak minimálisan kihasználtak.
E helyzet következménye csak a nemzeti vagyon jelentõs részét kitevõ
lakóépületállomány súlyos értékvesztése, illetve társadalmi téren az e
lakásokban lakók, vagy/és tulajdonosaik további életminõség romlása, a
polgári társadalom alapjainak további gyengülése lehet. Mivel a bentlakók zöme
a jelenlegi viszonyok alapján nem képes a kérdés megoldására, szükségesnek
látszik, hogy állami szintû program induljon a lakóházállomány karbantartása
és megújítása érdekében. E program igen széleskörû feladatrendszert kell
vizsgáljon a mûszaki, kapacitásbeli tervezési és finanszírozási kérdések
komplex kezelésével. E komplexitás kormányszintû program kidolgozását
igényli, ezért javasoljuk hogy az országgyûlés határozatban kötelezze a
kormányt a program kidolgozására és megvalósítására.
Budapest, 1997. szeptember 10.
Dr
Szabó Iván
a Magyar Demokrata
Néppárt
frakcióvezetõje