1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4833.. számú
törvényjavaslat
az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény,
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és
a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosításáról
Elõadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
1997. szeptember
1997. évi..... törvény
az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény,
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és
a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról
I. fejezet
Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
1. § Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 8.
§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az öröklési illeték tárgya: az örökség - ide értve a
magánnyugdíjpénztártag egyéni számláján felhalmozott összeg kedvezményezett
(örökös) általi megszerzését és a haszonélvezeti jog megváltását is -, a
hagyomány, a meghagyás alapján történõ vagyonszerzés, a köteles rész
szerzése, valamint a halál esetére szóló ajándékozás."
2. § Az Itv. 16. §-ának (1) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:
(Mentes az öröklési illeték alól:)
"c) a magánnyugdíjpénztártag egyéni számláján lévõ összegnek a
kedvezményezett, illetve az örökös általi megszerzése, ha azt a
kedvezményezett, illetve az örökös a tagsági viszony folytatása mellett a
pénztárban hagyja vagy más magánnyugdíjpénztárba viszi át;"
3. § Az Itv. 23/A §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az (1) bekezdésben meghatározott illetéket fizeti ingatlanszerzése után
az ingatlan- és gépjármû pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó is,
feltéve, hogy nettó árbevételének legalább 75 %-a e két tevékenységbõl
származik."
4. § (1) Az Itv. 26. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mentesség kiterjed a
gépjármû- és ingatlan pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozóra is,
feltéve, hogy nettó árbevételének legalább 75 %-a e két tevékenységbõl
származik."
(2) Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése a következõ o) ponttal egészül ki:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
"o) az egyéni ügyvéd egyszemélyes ügyvédi irodává történõ átalakulásával
bekövetkezõ vagyonszerzés."
5. § Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 5. pontja a következõ e) és f)
alpontokkal egészül ki:
(5. az anyakönyvi kivonat kiállítása az alábbi esetekben illetékmentes, ha)
"e) a szülõk házassági anyakönyvi kivonatának a gyermek születésének
anyakönyvezéséhez;
f) az elhunyt születési és házassági anyakönyvi kivonatának a haláleset
anyakönyvezéséhez"
(történik a kiállítása;)
6. § Az Itv. 45. §-ának (1) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:
(A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítõ határozatban, az
alapszabályban, a társasági szerzõdésben, illetve az alapító okiratban
megállapított vagyon (jegyzett tõke) értéke után:)
"d) külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 200.000
forint."
7. § (1) Az Itv. 62. §-a (1) bekezdésének c) pontja a helyébe következõ
rendelkezés lép:
(A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illeték-
feljegyzési jog illeti meg:)
"c) a bûncselekménybõl - ide nem értve a személy életében, testi épségében
vagy egészségében okozott kárt - valamint a szabálysértésbõl származó kár
megtérítése iránti igény esetén;"
8. § Az Itv. 70. §-a (3) bekezdésének a) pontja a következõ mondattal egészül
ki:
"Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték
megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések
ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók;"
9. § Az Itv. Melléklete a törvény mellékletének megfelelõen módosul.
II. fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
10. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1.§-
ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A fõváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók
bevezetésére jogosultak körét (fõvárosi közgyûlés vagy kerületi képviselõ-
testület) a fõvárosi közgyûlés rendeletében, a kerületi képviselõ-testületek
többségének, egyszerû szótöbbséggel elfogadott egyetértésével határozza meg."
11.§ A Htv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Adómentes az (1) bekezdés b)-c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a
társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a
köztestület, a közhasznú társaság, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a
magánnyugdíjpénztár és a költségvetési szerv abban az évben, amelyet megelõzõ
naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységébõl származó jövedelme
(nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési
szerv esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési
kötelezettsége nem keletkezett. E feltétel meglétérõl az adóalany írásban
köteles nyilatkozni az adóhatóságnak."
12. § A Htv. 31.§-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A 30.§ (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:)
"d) aki az önkormányzat illetékességi területén lévõ üdülõ tulajdonosa vagy
bérlõje, továbbá a használati jogosultság idõtartamára a lakásszövetkezet
tulajdonában álló üdülõ használati jogával rendelkezõ lakásszövetkezeti tag,
illetõleg a tulajdonos, a bérlõ hozzátartozója, valamint a lakásszövetkezet
tulajdonában álló üdülõ használati jogával rendelkezõ lakásszövetkezeti tag
használati jogosultságának idõtartamára annak hozzátartozója [Ptk. 685.§ b)
pontja]."
13. § A Htv. 35. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"35.§ (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó, vagy
ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban:
iparûzési tevékenység).
(2) Az adó alanya a vállalkozó."
14. § A Htv. a 36. §-a után Az adómentesség alcím helyébe a következõ alcím
lép és egyidejûleg a következõ 37. §-sal egészül ki:
" Az állandó és ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység
37. § (1) A vállalkozó állandó jellegû iparûzési tevékenységet végez az
önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel
rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben
székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.
(2) Ideiglenes jellegû az iparûzési tevékenység, ha az önkormányzat
illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkezõ
vállalkozó
a) piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat,
b)építõipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és
fenntartási munkát, továbbá ezekkel kapcsolatban szerelési, szervezési,
lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenységet végez, illetõleg
természeti erõforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy
megszakításokkal végzett tevékenység idõtartama adóéven belül legalább 1
hónap, de 3 hónapot nem halad meg. Ha a tevékenység idõtartama a 3 hónapot
meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye telephelynek minõsül."
15. § A Htv. 39.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"39.§ (1) Állandó jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az adó alapja
az értékesített termék, illetõleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele,
csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói
teljesítések értékével, valamint
a) 1998. évben az anyagköltség 33 %-ával,
b) 1999. évben az anyagköltség 66 %-ával,
c) 2000. évtõl az anyagköltséggel.
(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó
jellegû iparûzési tevékenységet, akkor az adó alapját - a tevékenység
sajátosságaira leginkább jellemzõen - a vállalkozónak kell a mellékletben
meghatározottak szerint megosztania.
(3) Ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetében az adót a
tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani. Minden
megkezdett nap egy napnak számít."
16. § A Htv. 40. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"40.§ (1) Állandó jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az adó évi
mértékének felsõ határa
a) 1998. évben az adóalap 1,5 %-a,
b) 1999. évben az adóalap 1,7 %-a,
c) 2000. évtõl az adóalap 2 %-a.
(2) Ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az adóátalány
naptári naponként legfeljebb 5000 forint.
(3) A székhely, illetõleg a telephely szerinti önkormányzathoz fizetendõ
adóból, legfeljebb azonban annak 90 %-áig terjedõen - a (4) bekezdésben
meghatározott módon - levonható az ideiglenes jellegû tevékenység után
megfizetett adó.
(4) Az ideiglenes tevékenység után megfizetett adó a székhely, illetve
telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetendõ adóból a vállalkozás
szintjén képzõdõ teljes törvényi adóalap és az egyes (székhely, illetve
telephely(ek) szerinti) önkormányzatokhoz kimutatott törvényi adóalapok
arányában vonható le."
17. § (1) A Htv. 42. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az önkormányzati adóhatóság - az (5)-(7) bekezdésben foglalt kivételtõl
eltekintve - készpénzfizetést nem fogadhat el."
(2) A Htv. 42. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Postahivatallal nem rendelkezõ községekben, továbbá tanyaközpontokban,
külterületeken - elõzetes kihirdetés mellett - befizetési napokat lehet
tartani, amikor az adózók készpénzben fizethetnek. Az illetékhivatal erre
kijelölt pénztára ugyancsak elfogadhat készpénz-befizetést. Így történhet a
fizetés ingóvégrehajtás során is, ha azt az adózó önként felajánlja, illetõleg
ha az elõtalált készpénzt az adóhatóság lefoglalja. Készpénz átvételére vagy
lefoglalására kizárólag az jogosult, akit erre az adóhatóság vezetõje írásban
felhatalmazott és az e célra rendszeresített hivatalos nyugtatömbbel ellátott.
Az átvett vagy lefoglalt készpénzrõl azonnal nyugtát kell adni, s a
pénzösszeget az átvétel napján, de legkésõbb a következõ munkanapon az
adóbeszedési számlára be kell fizetni."
(3) A Htv. 42. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Az önkormányzat rendeletében feljogosíthatja az adóhatóságot arra, hogy
az (5) bekezdésben meghatározott pénzkezelési szabályok betartásával 5.000
forintot meg nem haladó összegû helyi adóra (adótartozásra) készpénz-
befizetést elfogadjon."
18. § A Htv. 45. §-a a következõ mondattal egészül ki:
"Az érdekeltségi célú juttatásból az adó- és az illetékhatáskör címzettjei,
továbbá a polgármesteri (fõpolgármesteri), valamint a megyei önkormányzati
hivatal adó- vagy illetékügyi feladatokat ellátó köztisztviselõi
részesülhetnek."
19. § (1) A Htv. 52.§-ának 7. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
"7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet,
aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az
ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló, ingatlan-nyilvántartási
bejegyzésre alkalmas szerzõdést a földhivatalhoz benyújtották, a szerzõ felet
kell tulajdonosnak tekinteni."
(2) A Htv. 52. §-a 22. pontjának a), c), e), g) és h) alpontjai helyébe a
következõ rendelkezések lépnek:
(nettó árbevétel:)
"a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele,
továbbá a kapott kamatok és kamatjellegû bevételek együttes összege csökkentve
a kamatozó értékpapírok eladási árában érvényesített kamat bevételként
elszámolt összegével, a b)-i) pontokban foglalt eltérésekkel,"
"c) biztosítóknál: a biztosítási bevételek csökkentve a viszontbiztosítónak
átadott díjjal, a károk és szolgáltatások ráfordításaival, növelve a nem
biztosítási tevékenység bevételeivel, a befektetések nettó bevételével,
csökkentve a saját tulajdonú saját használatú ingatlanok
bevételkorrekciójával, a kapott osztalékokkal és részesedésekkel, valamint a
kamatozó értékpapírok vételárában érvényesített kamat bevételként elszámolt
összegével. A biztosítók éves beszámoló készítési kötelezettségének
sajátosságairól szóló 182/1991. (XII.30.) Korm. rendelet hatályban maradásáig
a biztosítási bevételek alatt az e kormányrendelet szerinti
biztosítástechnikai bevételt, a károk és szolgáltatások ráfordításai alatt
pedig e kormányrendelet szerinti károk és szolgáltatások költségeinek,
valamint a biztosítástechnikai tartalékok növekedésének együttes összegét kell
érteni,"
"e) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység
bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel,
valamint a kapott kamatok és kamatjellegû bevételekkel, csökkentve a kamatozó
értékpapírok vételárában érvényesített kamat bevételként elszámolt
összegével,"
"g) külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepénél: a fióktelep
számviteli beszámolója alapján kimutatott az a) pont szerinti - illetve, ha a
külföldi székhelyû vállalkozás a b), c) és e) alpontok valamelyikében említett
szervezet, akkor az ott meghatározottak szerinti - nettó árbevétel,
h) a b)-g) pontban nem említett szervezetnél (lakásszövetkezet, társasház,
alapítvány, társadalmi szervezet, ügyvédi iroda, intézmény stb.) -
könyvvezetési kötelezettségtõl függõen - a vállalkozási tevékenységbõl
származó, az a) pont szerinti nettó árbevétel vagy pénzforgalmi bevétel. Nem
minõsül vállalkozási tevékenységbõl származó árbevételnek a társasház és a
lakásszövetkezet belsõ szolgáltatásból származó árbevétele,"
(3) A Htv. 52.§-a 26. pontjának d)-f) alpontjai helyébe a következõ
rendelkezések lépnek:
(vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára
haszonszerzés céljából, üzletszerûen végzõ)
"d) az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján
meghatározott feltételek szerint végezhetõ, de vállalkozói igazolványhoz nem
kötött (pl. egyéni ügyvédi, közjegyzõi, önálló bírósági végrehajtói,
magánorvosi, szakértõi, tervezõi) tevékenységet folytató magánszemély,
e) jogi személy, ideértve a felszámolás vagy végelszámolás alatt levõ jogi
személyt is,
f) egyéb szervezet, ideértve a felszámolás vagy végelszámolás alatt levõ
szervezetet is."
(4) A Htv. 52.§-ának 31. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép.
(E törvény alkalmazásában:)
"31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül
a használat jogcímétõl -, ahol részben vagy egészben iparûzési tevékenységet
folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a
gyárat, az üzemet, a mûhelyt, a raktárt, a bányát, a kõolaj- vagy
földgázkutat, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termõföldet, a
hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant,
b) hang, kép, adat vagy egyéb információ (ideértve a rádió- és televízió
programokat is) vezetéken, kábelen, rádión, optikai úton vagy elektromágneses
rendszer útján történõ továbbítását szolgáló berendezés, amennyiben annak
üzemeltetése rendszeres személyes jelenlétet kíván,"
(5) A Htv. 52.§-ának 35. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
"35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Részvénytársaság, a Magyar Rádió
Részvénytársaság, a Magyar Televízió Részvénytársaság, a Duna Televízió
Részvénytársaság, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, továbbá a helyi és
helyközi menetrend szerinti tömegközlekedést lebonyolító szervezetek, a
közüzemi ellátást alapellátásként végzõ szervezetek közül a villamos- és
gázenergia-, távfûtés-, melegvíz-, ivóvíz-, csatornaszolgáltatást (a
továbbiakban: szolgáltatás) nyújtók, ideértve a víziközmû-társulatot is.
Alapellátásként az a szervezet végez közüzemi ellátást, amelynek nettó
árbevétele legalább 75 %-ban közvetlenül a fogyasztók számára történõ
szolgáltatás nyújtásából származik,"
(6) A Htv. 52.§-a a következõ 36-41. és pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozások
esetében a számvitelrõl szóló törvény szerinti eladott áruk beszerzési értéke.
Az egyszeres könyvvitelt, valamint - személyi jövedelemadóról szóló törvény
hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezetõ vállalkozók esetében
a tárgyévi árukészlet-beszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár
szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet
értékével,
37. anyagköltség: a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozások esetében a
számvitelrõl szóló törvény szerinti anyagköltség. Az egyszeres könyvvitelt,
valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatály alá tartozó -
pénzforgalmi nyilvántartást vezetõ vállalkozók esetében a tárgyévi
anyagkészlet-beszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró
anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet
értékével,
38. anyagkészlet, árukészlet: a számvitelrõl szóló törvény szerint
anyagkészletnek, kereskedelmi árukészletnek minõsülõ, vásárolt készlet,
39. alvállalkozói teljesítések értéke: az adóalany által továbbszámlázott,
olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind
megrendelõjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti
vállalkozási szerzõdéses kapcsolatban áll, valamint a továbbszámlázott
közvetített szolgáltatások értéke,
40. közvetített szolgáltatások: az adóalany által igénybevett szolgáltatás
harmadik személynek részben vagy egészben - változatlan formában - történõ
átadása,
41. székhely: belföldi szervezet esetében az alapszabályában (alapító
okiratában), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban), az egyéni
vállalkozó esetében a vállalkozói igazolványban ekként feltüntetett hely,
ilyen hely hiányában vagy ha több ilyen hely van akkor a központi ügyvezetés
helye, a magánszemélyek esetében az állandó lakóhely. A külföldi székhelyû
vállalkozás magyarországi fióktelepe vonatkozásában a székhely alatt a
cégbejegyzésben a fióktelep helyeként megjelölt helyet kell érteni."
III. fejezet
A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosítása
20. § A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.)
1/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Ha a képviselõ-testület, illetve a fõvárosi közgyûlés rendeletének
kihirdetése az (1) bekezdésben meghatározott idõpontig nem történik meg, akkor
az önkormányzat illetékességi területén az elõzõ adóévben hatályos
adótételeket kell alkalmazni."
21. § A Gjt. 5.§-ának f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól:)
"f) bejelentésre a súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló,
adóévenként egy személyszállító gépjármû,"
22. § A Gjt. 8.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a § új (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2)-(4)
bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre változik:
"(1) A kizárólag elektromos meghajtású, a tiszta gázüzemû (kizárólag
autógázzal üzemeltethetõ) személyszállító gépjármû után az egyébként járó adó
50%-át kell megfizetni. A mûbizonylat szerint környezetszennyezést csökkentõ,
szabályozott katalizátorral ellátott személyszállító gépjármû után az
egyébként járó adó 50 %-át, míg a nem szabályozott katalizátorral mûködõ
személyszállító gépjármû után az egyébként járó adó 75 %-át kell megfizetni.
(2) Az olyan tehergépjármû, nyergesvontató után, amelynek a légszennyezése az
ENSZ-EGB 49.02/A. elõírásnak megfelel, az egyébként járó adó 75%-át -
nyergesvontató esetében 20 %-át -, míg az olyan tehergépjármû, nyergesvontató
után, amelynek a légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/B. elõírásnak,
zajkibocsátása pedig az ENSZ-EGB 51.02 elõírásnak megfelel, az egyébként járó
adó 50%-át - nyergesvontató esetében 10 %-át - kell megfizetni. Az
adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a gépjármû minõsítését a megyei
(fõvárosi) közlekedési felügyelet által kiadott mûbizonylat igazolja."
23. § A Gjt. 17.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adót, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban:
VPOP) jóváhagyó határozata alapján, a belföldön bejegyzett szállítmányozási
vállalkozó, vámügynökség átvállalhatja. Engedély az említettek közül annak
adható, amely a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény 1.§-ának 23. pontja szerint vámszempontból megbízható és
a tevékenység biztosítékaként 10 millió forint összegû bankgaranciával
rendelkezik. Az engedély megadásához nem szükséges a gépjármû
üzembentartójának kezességvállalása."
24. § A Gjt. 18. §-a 12., 13. és 19. pontjainak helyébe a következõ
rendelkezések lépnek, egyidejûleg a § a következõ 24., 25., 26. és 27.
ponttal egészül ki:
"12. súlyos mozgáskorlátozott az a személy, aki a súlyos mozgáskorlátozottak
közlekedési kedvezményeinek rendszerérõl szóló jogszabályban meghatározott
állapota miatt súlyos mozgáskorlátozottnak minõsül és ezt a tényt az ott
meghatározott orvosi szakvélemény igazolja,
13. súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására elsõsorban az a
személyszállító gépjármû - ide nem értve az autóbuszt - szolgál, amely a
súlyos mozgáskorlátozott adóalany tulajdonában van. Ha a súlyos
mozgáskorlátozott tulajdonában nincs gépjármû, akkor a súlyos
mozgáskorlátozott személyt - írásbeli nyilatkozata alapján - rendszeresen
szállító, vele legalább egy éve közös háztartásban élõ, a Ptk. 685. §-ának b)
pontja szerinti közeli hozzátartozójának, élettársának vagy szerzõdés alapján
tartásra kötelezett személynek mint adóalanynak a tulajdonában álló
gépjármûvet lehet ilyennek tekinteni,"
"19. mûbizonylat a gyári mûszaki leírás, a vámhivatal, illetõleg a
közlekedésfelügyelet olyan okmánya, ennek hiányában az adóalany által bemutatott
szakértõi vélemény, amelybõl kitûnik a katalizátor beépítésének ténye. A 8.§ (2)
bekezdésében említett mûbizonylat alatt a környezetvédelmi felülvizsgálatról
szóló jogszabály alapján kiállított - a vonatkozó ENSZ EGB elõírásoknak való
megfelelõsségre utaló bejegyzést tartalmazó - igazolólapot kell érteni,"
"24. az ENSZ-EGB elõírásokat, illetve a hozzájuk tartozó határértékadatokat a
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendelete tartalmazza,
25. szabályozott katalizátor: három légszennyezõ komponensre ható, katalitikus
utókezelõ berendezés (katalizátor), szabályozott keverékképzéssel,
26. nem szabályozott katalizátor: olyan katalitikus utókezelõ berendezés (egyéb
utánégetõ), amely nem felel meg a szabályozott katalizátorra meghatározott
követelményeknek,
27. nyergesvontató: olyan vontató, amely a rajta levõ nyeregszerkezet útján a
vontatott félpótkocsi tömegének jelentõs részét átveszi."
Záró és átmeneti rendelkezések
25. § (1) E törvény 1998. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény 1-9.§-aiban foglalt rendelkezéseket a hatálybalépését követõen
illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására
jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követõen kezdeményezett elsõ
fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a Htv. 52.§-ának
23., 24. és 25. pontja, valamint mellékletének f) pontja.
(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt mozgáskorlátozottságukra tekintettel
gépjármûadómentességben részesített adóalanyokat - ha a korábbi orvosi
igazolás szerint mozgáskorlátozott állapotuk végleges - újabb orvosi igazolás
beszerzése nélkül is megilleti a mentesség.
(5) E törvény hatálybalépését követõen is 50%-os gépjármûadó-kedvezmény illeti
meg azt a személyszállító gépjármûvet, amelyet 1997. december 31-ig bármelyik
típusú katalizátorral láttak el.
Melléklet
az 1997. évi .....................törvényhez
1.
Az Itv. Mellékletének II. címe a következõk szerint módosul.
"1. A magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás
illetéke
1000 forint.
2. Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön történõ
házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy a házasságkötésnek a magyar jog
szerint nincs akadálya, 2000 forint illetéket kell fizetni.
3. Nem magyar állampolgár Magyarországon történõ házasságkötéséhez szükséges
olyan igazolás alóli felmentés, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a
személyes joga szerint nincs akadálya, 2000 forint illeték alá esik.
4. Illetékmentes a honosítás, visszahonosítás, a magyar állampolgárság
nyilatkozattal történõ visszaszerzésére, valamint a magyar
állampolgárságról történõ lemondásra irányuló eljárás."
2.
Az Itv. Mellékletének X. címe a következõk szerint módosul:
"A névváltoztatás iránti eljárás illetéke 5000 forint. Az egy családhoz
tartozó nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak
külön-külön kell megfizetni."
3.
Az Itv. Melléklete a következõ XIX. címmel és rendelkezéssel egészül ki:
"XIX. A külön jogszabályban meghatározott eljárásokhoz szükséges adó- és
értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetéke.
Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás 3.000 forint illeték
alá esik.
Ha egy beadványban több ingatlanra vonatkozó adó- és értékbizonyítványt
kérnek, az illetéket ezek számától függõen, külön-külön kell megfizetni."
4.
Az Itv. Melléklete a következõ XX. címmel és rendelkezéssel egészül ki:
"XX. Külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély illetéke
Ingatlan tulajdonjogának a külön jogszabály szerinti külföldi jogi vagy
természetes személy általi megszerzéséhez szükséges engedély iránt
kezdeményezett eljárásért 10.000 forint illetéket kell fizetni."
I N D O K O L Á S
az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény,
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és
a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az illetékekbõl, a helyi adókból és a gépjármûadóból származó bevételek
részben vagy egészben az államháztartás önkormányzati alrendszerét illetik
meg. Az adóztatással összefüggõ hatósági feladatot a települési önkormányzatok
jegyzõi (fõjegyzõ) látják el. Az illetékhatáskör címzettje pedig a megyei
(fõvárosi) fõjegyzõ. Ezekre az összefüggésekre tekintettel egy Törvényjavaslat
(a továbbiakban: Javaslat) tartalmazza az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII.
törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjármûadóról szóló
1991. évi LXXXII. törvény módosítását.
I. fejezet
Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
A Javaslatnak az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban:
Itv.) módosítására vonatkozó fejezete egyes államigazgatási eljárások
speciális illetékének felülvizsgálatára, valamint a mögöttes jogintézmények
változását követõ, illetve néhány jogvitás kérdés megoldását célzó, kisebb
terjedelmû módosítására szorítkozik. Ennek megfelelõen a vagyonszerzési
illetékeket érintõen a Javaslat tartalmazza a magán-nyugdíjpénztár tagjának
halála miatt a tag követelésének átszállásával bekövetkezõ vagyonszerzés
illetékjogi megítélését, továbbá néhány jogalkalmazást könnyítõ
változtatásokat. Az államigazgatási eljárási illetékek területén a Javaslat
csak néhány sajátos eljárástípus illetékkötelezettségét szabályozza újra. A
bírósági eljárási illetékek körében pedig szabályozza a külföldi székhelyû
vállalkozás magyarországi fióktelepe cégbírósági bejegyzésének illetékét,
valamint a jogérvényesítést könnyítõ korrekciókat irányoz elõ.
Az intézkedések az illetékbevételek alakulására - minthogy a módosítást nem a
költségvetési bevételek gyarapítása motiválta - nincsenek lényeges
befolyással. Jelen esetben az eljárási illetékek változásával 1998-ban mintegy
400 millió forint bevételi többlet érhetõ el.
II. fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) módosítását
az iparûzési adó alapját ért folyamatos kritikák indokolják. Az iparûzési adó
alapját eredetileg képezõ nettó árbevételt 1993-tól felváltotta az eladott
áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével
csökkentett nettó árbevétel. Az 1995. évi módosítás pedig a banki és
biztosítási szférában megteremtette az adóalapot képezõ nettó árbevétel
fizetett kamatokkal és a kárkifizetések összegével való csökkentését.
A módosítások az iparûzési adó eredeti, több fázisú bruttó forgalmi adó
jellegét egyes nemzetgazdasági ágazatokban torzították és lényegében
hozzáadott érték típusúvá alakították.
A termelõ tevékenységet folytató vállalkozásoknál az adó alapja - az eladott
áruk és az alvállalkozói közremûködés hiányában - a teljes nettó árbevétel,
míg a kereskedelem lényegében a hozzáadott érték után adózik. Az adó alapjának
hatályos meghatározása tehát azt eredményezi, hogy az adónem ágazatonként
eltérõ jelleggel és hatással funkcionál. A termelõi szférához tartozó
vállalkozások jelentõs része kiterjedt beszállítói körrel áll kapcsolatban,
amelyek olyan értékes, magas készültségi fokú "anyagokat" szállítanak a
vállalkozás részére, amelyet az esetek többségében lényegében csak végtermékké
kell szerelni. Mivel a végtermék értékesítésekor a termelõ árbevételében - és
így iparûzési adóalapjában - e magas készültségi fokú részegységek értéke is
megjelenik, a fizetendõ adó aránytalanul magas a termelõ által hozzáadott
értékhez képest. Ennek az ellentmondásnak a feloldására a Javaslat - három
lépcsõben - az adó alapjának az anyagköltséggel történõ szûkítését irányozza
elõ. A Javaslat 1998. évre csak az anyagköltség 33 %-ával, 1999. évben 66 %-
ával szûkíti az adó alapját, a teljes anyagköltség levonására pedig 2000.
évtõl ad lehetõséget.
Az iparûzési adó bevételi jelentõsége miatt nem elhanyagolható a rendelkezések
módosításának bevételi kihatása. Az adónem fontosságát mutatja, hogy az
önkormányzati szféra költségvetésén belül az iparûzési adó súlya, mintegy 7%-
ra tehetõ. A Htv. iparûzési adóra vonatkozó szabályai stabil, jól tervezhetõ
és egyre növekvõ összegû adóbevételt biztosítanak az önkormányzatok számára.
Ennélfogva a törvény korrekciójánál lényeges szempont, hogy nemzetgazdasági
szinten az önkormányzatok által potenciálisan elérhetõ adóbevétel ne
változzon, mivel az adóalap-szûkítésbõl eredõ önkormányzati adóbevétel kiesést
a központi költségvetés fedezet hiányában nem tudja pótolni. Ezért az adó
alapjának anyagköltséggel való szûkítésével egyidejûleg elengedhetetlen a
törvényi felsõ adómérték felülvizsgálata.
Az adóztatás gyakorlatában - az adóalap kérdésénél lényegesen kisebb súlyú -
problémaként jelentkezik a tevékenységét több önkormányzat illetékességi
területén végzõ vállalkozó adóalap-megosztási kötelezettségére vonatkozó
szabályok értelmezése, végrehajtása. Az adóalap-megosztás során gondot jelent,
hogy a vállalkozót mely önkormányzatok viszonylatában terheli megosztási
kötelezettség, illetõleg, az adott önkormányzat illetékességi területén
folytatott iparûzési tevékenység jellegének (állandó vagy ideiglenes)
megítélése. Az ideiglenes jellegû iparûzési tevékenységgel összefüggõ
adókötelezettség teljesítése az adóalany számára jelentõs adminisztrációs
terhet jelent, ugyanakkor az ebbõl származó önkormányzati adóbevétel
elenyészõ. Ezt az anomáliát a Javaslat az állandó és az ideiglenes jellegû
iparûzési tevékenység egzakt elhatárolásával, valamint az ideiglenes jellegû
iparûzési tevékenység pontos meghatározásával szünteti meg.
Egyidejûleg a Javaslat - a végrehajtás által felvetett problémák megoldására,
illetve más jogszabályokkal a koherencia megteremtése céljából - néhány kisebb
korrekciót is tartalmaz.
Az adó alapjának korrekciója és az azzal egyidejû törvényi felsõ adómérték
módosítása összességében - a három év viszonylatában - nem eredményezi az
önkormányzatok által elérhetõ potenciális adóbevételek, illetve a gazdaság
által viselt potenciális adóterhek változását. 1998. évben a potenciális
adóterhek - és ezzel összefüggésben a potenciális önkormányzati adóbevételek -
kb. 7 %-os emelkedése, 1999. évben az elõzõ évhez viszonyítva 2 %-os, majd
2000. évben pedig 1999. évhez képest további 5 %-os csökkenése várható.
Ugyanakkor eltérõen érinti mind az egyes vállalkozásokat, mind pedig az egyes
önkormányzatokat.
a) A vállalkozásokra gyakorolt hatás
A Javaslat a nemzetgazdasági átlaghoz képest magasabb anyagköltséggel dolgozó
vállalkozásokat (ipari, mezõgazdasági cégek) potenciálisan kedvezõen, az annál
alacsonyabb anyagköltségû vállalkozásokat (a szolgáltató szféra) pedig
potenciálisan hátrányosan érinti.
A tényleges adóteher-változás - figyelemmel a Htv. kerettörvény jellegére -
természetesen a helyi önkormányzatok jelenlegi és a jövõben folytatott
adópolitikájától függ.
b) Az önkormányzatokra gyakorolt hatás
A Javaslat a potenciális önkormányzati adóbevételt is - a nemzetgazdasági ágak
területi elhelyezkedésétõl függõen - "átstrukturálja". Azokon a településeken,
ahol a kereskedelem és a szolgáltatás fejlett (pl. a fõváros és a városok
többsége esetén), a potenciális adóbevétel - a mérték emelése folytán -
növekedése várható, míg az elsõdlegesen iparral, különösen feldolgozó iparral
rendelkezõ településeken az adóalap szûkülése következtében csökken a
potenciális bevétel. Ez azokon a településeken, melyek jelenleg a törvényi
felsõ adómértékkel vagy azt megközelítõ mértékkel adóztatnak, tényleges
adóbevétel kiesést is jelenthet.
A szükségszerû - az ágazatok közötti potenciális adóteher, illetve az
önkormányzatok közötti potenciális adóbevétel - átrendezõdés hatásainak
enyhítése végett irányozza elõ a Javaslat az adó alapjának három lépcsõben
történõ módosítását.
Az adóalap-megosztási szabályok változásai - mivel azok lényegében csak a
hatályos rendelkezések pontosítását jelentik - nem gyakorolnak érdemi hatást,
sem az adóalanyokra, sem az önkormányzatokra. Az ideiglenes jelleggel végzett
iparûzési tevékenység után megfizetett adóátalánynak a székhely, illetve a
telephely szerinti önkormányzatokhoz fizetendõ adóba történõ beszámításával a
Javaslat viszont kizárja a kétszeres adóztatás lehetõségét. Ez az egyes
érintett adóalanyok számára jelentõs kedvezmény, összességében azonban
bevételi kihatása nem számottevõ. Ugyancsak nem jelent lényeges adóbevétel-
kiesést az ideiglenes iparûzési tevékenység leszûkítése a piaci és vásározó
kiskereskedelmi, illetve az építõipari tevékenységre, tekintettel arra, hogy
jelenleg is fõként ezen tevékenységek adóztatásából származik az ideiglenes
tevékenységbõl eredõ adóbevétel zöme.
III. fejezet
A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.)
módosításának célja, hogy a tehergépjármûpark megújítását, az Európai Unió
környezetvédelmi normáinak is megfelelõ tehergépjármûvek (vontatók) aránya
növelését a gépjármûadóban nyújtott kedvezménnyel is elõsegítse. Ennek
megfelelõen a Javaslat megteremti az olyan tehergépjármûvek kedvezményes
adóztatásának feltételeit, amelyek eleget tesznek a legszigorúbb - ún. "EURO-
1"-es és "EURO-2"-es - környzetvédelmi normáknak. A Javaslat emellett - a
jogalkalmazás során felmerült problémák rendezése céljából - néhány kisebb
korrekciót is tartalmaz.
A tehergépjármûpark összetételére és a korszerû gépjármûvek beszerzési
tendenciáira figyelemmel a Javaslat 1998. évben kb. 100 millió forint
adóbevételkiesést okoz. A késõbbiekben, a tehergépjármûpark megújításával
párhuzamosan, a bevételkiesés növekedése várható.
A Gjt. további rendelkezéseinek módosítása bevételi kihatással gyakorlatilag
nem jár. A katalizátoros személyszállító gépjármûvekre elõirányzott -
differenciált -kedvezményrendszer azonban ösztönöz a legkorszerûbb, a
környezetet kevésbé károsító jármûvek beszerzésére, üzemeltetésére.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-okhoz
Az Országgyûlés a közelmúltban fogadta el a magánnyugdíjról és a magán-
nyugdíjpénztárakról szóló törvényt. E törvény szerint a pénztártag - halála
esetére - kedvezményezettet jelölhet, ennek hiányában pedig törvényes örököse
örökli a pénztártag követelését. Mivel a kedvezményezett is a haláleset
folytán jut vagyoni elõnyhöz, indokolt, hogy a követelés örökös általi
megszerzéshez hasonlóan a kedvezményezett vagyonszerzése is az öröklési
illeték tárgykörébe tartozzék. Ennek megfelelõen a Javaslat az öröklési
illeték tárgykörét bõvíti a magán-nyugdíjpénztártag egyéni számláján
felhalmozott összeg kedvezményezett, illetve ennek hiányában a törvényes
örökös általi megszerzésével. Az összeg átszállásához illetékfizetési
kötelezettséget azonban csak akkor fûz, ha azt a kedvezményezett (örökös)
felveszi. Minden más esetben - ha a kedvezményezett (örökös) az összeget a
tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja, vagy más magán-
nyugdíjpénztárba viszi át - mentesíti a jogutódot a fizetési kötelezettség
alól. E megoldással a Javaslat a nyugdíj célú megtakarításokat kívánja
ösztönözni.
A 3-4. §-okhoz
Az illetéktörvény az ingatlanok pénzügyi lízingjét fõtevékenységként végzõ
vállalkozók ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzéseit 2 %-os illetékkel
preferálja. A kedvezményre a kizárólag pénzügyi lízing tevékenységet folytató
vállalkozók közül - egyéb kikötések fennállása esetén - is csak azok
jogosultak, amelyeknél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy az éves nettó
árbevételük 50 %-a ingatlanlízingbõl származik. Azonos feltételekkel
mentesülhetnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a gépjármûlízinget
fõtevékenységként folytató vállalkozók is. A gyakorlati tapasztalatok azt
mutatják, hogy a ma hatályos konstrukció hátrányosan érinti azokat a
vállalkozókat, amelyek ingatlanok és gépjármûvek pénzügyi lízingjével is
foglalkoznak, s ennélfogva csak egy jogcímen tarthatnak igényt a kedvezményre.
A sok bírálatot ért szabályt a Javaslat korrigálja. Az említett körbe tartozó
vállalkozók részére azzal a feltétellel biztosítja az ingatlan-, illetve
gépjármûforgalmazással járó elõnyöket, ha nettó árbevételük legalább 75 %-a e
két tevékenységbõl származik.
A 5. §-hoz
A Javaslat bõvíti az illetékmentesen kiállítható anyakönyvi kivonatok körét a
szülõk házassági anyakönyvi kivonatával, ha az a gyermek születésének
anyakönyvezéséhez, továbbá az elhunyt születési és házassági anyakönyvi
kivonatának kiállításával, ha az a haláleset anyakönyvezéséhez szükséges. A
módosítást azért szükséges, mert a személyi igazolvány anyakönyvi részt nem
tartalmaz, ugyanakkor az anyakönyvrõl szóló jogszabály kötelezõen írja elõ az
okirati bizonyítást. Ezek beszerzésének anyagi terheit enyhíti a Javaslat.
A 6. §-hoz
1998. január 1-jei hatálybaléptetéssel elõkészítés alatt áll a külföldi
székhelyû vállalkozók magyarországi fióktelepeirõl szóló törvény, amely a
fióktelep létrehozását cégjegyzéshez köti. Az említett eljárás illetékfizetési
kötelezettsége a hatályos rendelkezésekbõl nem vezethetõ le. Ezt a hiányt
pótolja a Javaslat úgy, hogy a külföldi vállalkozások fióktelepei esetén a
bejegyzéséért fizetendõ illeték mértékét 200.000 forintban határozza meg.
A 7. §-hoz
Az illetéktörvény a jogérvényesítés megkönnyítésének szándékával meghatározott
eljárásokra tárgyi illeték-feljegyzési jogot biztosít. Ilyenkor a felek az
eljárás megindításakor külön kérelem nélkül, jövedelmi és vagyoni
viszonyaiktól függetlenül mentesülnek az illeték elõzetes megfizetése alól. Az
illetéket végül is az viseli, akit erre a bíróság kötelez. A kedvezményezett
eljárási körbe tartozik a bûncselekménybõl, szabálysértésbõl származó kár
megtérítése iránti igény is. A módosítás alatt álló, a költségmentesség
alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet a feleknek vagyoni
viszonyaikra tekintet nélkül költségmentességet engedélyez a bûncselekménnyel
a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár
megtérítésére irányuló perekben. A költségmentesség alapján a fél az eljárási
illeték megfizetése alól is mentesül. E körülményekre tekintettel a Javaslat a
szóban forgó eljárást kiemeli a tárgyi illeték-feljegyzési joggal
kedvezményezett eljárások körébõl.
A 8. §-hoz
Az illetéktörvény szerint az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket
helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az
illetékfizetésre kötelezett nyilatkozata ismeretében az illetékhivatal
állapítja meg.
Az utóbbi idõben az ingatlanforgalomba olyan vagyontárgyak is bekerültek (pl.
malom, szálloda stb.), amelyekre vonatkozóan - rendeltetésük sajátossága miatt
- a fekvés szerinti településen összehasonlító értékadatok nem állnak
rendelkezésre. Ilyenkor az illetékhivatal törvényességi okból arra kényszerül,
hogy a vételárat fogadja el akkor is az illeték alapjaként, ha a forgalmi
értéktõl való eltérés nyilvánvaló. Az ebbõl adódó anomáliák megszüntetése
érdekében a Javaslat a forgalmi érték megállapításánál mérlegelési céllal
felhasználható adatok körét kiterjeszti a térséghez tartozó hasonló adottságú
településeken fekvõ, azonos rendeltetésû ingatlanok adataira. Ezek
figyelembevételére azonban kizárólag akkor van mód, ha a megszerzett ingatlan
fekvése szerinti településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs.
A 9. §-hoz
A Javaslat a névváltoztatási eljárás illetékét 5000 forintban állapítja meg.
Az eljárás több szerv (anyakönyvvezetõ, Belügyminisztérium, népesség-
nyilvántartás, stb.) hatáskörébe tartozik. Az eljáró szerveknél felmerülõ és
az államot terhelõ kiadások többszörösét teszik ki, az ügyfél által jelenleg
fizetett 1000 forint összegû illetéknek. Indokolt tehát, hogy az eljárás
kezdeményezõi a felmerült költségekbõl nagyobb részt vállaljanak. Hasonló
megfontolásból kezdeményezi a Javaslat egyes állampolgársági eljárások
illetékének korrekcióját is.
Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetékét a Javaslat
szintén az eljárás tényleges költségeihez igazítja, annak mértékét a jelenlegi
1000 forint helyett 3000 forintban állapítja meg. A változtatás alapvetõ
indoka, hogy az ingatlan forgalmi értékét meghatározó hatósági bizonyítvány
kiállítása komoly szakmai felkészültséget igénylõ, bonyolult és az
általánosnál jóval költségesebb eljárás.
Speciális illetékfizetési kötelezettséget fogalmaz meg a Javaslatnak az a
rendelkezése is, amely a külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély
iránti eljárás illetékét 10.000 forintban állapítja meg. Az ilyen eljárás elsõ
fokon a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal hatáskörébe tartozik, ahol
magasabban kvalifikált tisztviselõk intézik az ügyeket, ebbõl adódóan az
eljárás költségvonzata is lényegesen eltér az általánostól.
A 10. §-hoz
A Htv.-nek a módosítással érintett rendelkezése az egyes adók bevezetésére
jogosultak köre helyett az egyes adók kivetésére jogosultak körének fogalmát
használja. A Htv. 1. §-ának (1) bekezdése és az 5-6. §-ai helyesen azonban az
adó bevezetésérõl szólnak. Az adókivetés ugyanis nem önkormányzati, hanem
adóhatósági feladat. A Htv.-nek ugyanarra a fogalomra vonatkozó szóhasználatát
összhangba kell hozni egymással. A módosítást indokolja, hogy önkormányzatnak
hatáskört törvény állapíthat meg, a Htv. érintett rendelkezésébõl pedig olyan
értelmezés is levonható, mintha a fõváros közgyûlése rendelettel
megváltoztathatná a törvényben szabályozott adóhatósági hatáskört.
A 11. §-hoz
A Htv. az elsõdlegesen nem vállalkozási tevékenységet végzõ szervezeteket
feltételes adómentességgel preferálja. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-
pénztárakról szóló törvényben szereplõ magánnyugdíj-pénztár feltételes helyi
adómentességét - az eddig is feltételes adómentességet élvezõ önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárhoz hasonlóan - szintén indokolt a Htv-ben
deklarálni. A magánnyugdíj-pénztár vállalkozási tevékenységet ugyanis a
rávonatkozó szabályok alapján nem végezhet.
A 12. §-hoz
A Htv. hatályos rendelkezései szerint a lakásszövetkezet tulajdonában álló
üdülõ használati jogával rendelkezõ lakásszövetkezeti tag és annak
hozzátartozója nem élvez adómentességet a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó
alól. A Javaslat szerint a tulajdonoshoz és a bérlõhöz hasonlóan a használati
joggal rendelkezõt is törvényi mentesség illeti meg. A mentességet azonban
csak olyan idõtartamra biztosítja, amilyenre az üdülõrész használata adott
évben a tagot megilleti.
A 13-14. §-okhoz
A helyi iparûzési adóalap megosztási szabályainak pontosítása, valamint az
adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a Javaslat az adóalany adóalap-
megosztási kötelezettségét csak a székhely és a telephely(ek) szerinti
önkormányzatok viszonylatában írja elõ, vagyis ezeknek az önkormányzatoknak a
területén végez a vállalkozó ún. állandó jellegû iparûzési tevékenységet.
Ennek megvalósításához a Javaslat - az adóalany székhelyének értelmezése
mellett - a telephely-fogalmat olyan értelemben pontosítja, mely szerint csak
az olyan állandó üzleti létesítmény (pl. iroda, fiók, üzemcsarnok, gyártelep
stb.) minõsül telephelynek, ahol tényleges gazdasági tevékenység zajlik.
Emellett tételesen felsorolja azokat a tevékenységeket (pl. az építõipari
tevékenység, ha annak idõtartama 1 hónapnál hosszabb, de 3 hónapnál rövidebb,
a piaci és vásározó kereskedelem), amelyek ideiglenes jelleggel végzett
iparûzési tevékenység utáni adóval terhelhetõk.
A módosítás következtében élesen elválik egymástól az állandó és az
ideiglenes iparûzési tevékenység utáni adókötelezettség. Az olyan
tevékenységek után, amelyek nem terhelhetõk ideiglenes iparûzési adóval, az
adóalany kizárólag a székhely és a telephely szerinti önkormányzatok számára
fizeti az iparûzési adót.
A 15-16. §-okhoz
A Javaslat az iparûzési adó alapját az anyagköltséggel szûkíti, egyben az adó
törvényi felsõ mértékét emeli. A Javaslat - a különbözõ nemzetgazdasági
ágazatokba tartozó vállalkozások, valamint az önkormányzatok közötti radikális
adóteher-, illetõleg adóbevétel átrendezõdés elkerülése céljából - az adó
alapjának módosítását három lépésben hajtja végre: 1998-ban az
anyagköltségnek csak 33 %-ával, 1999-ben már 66 %-ával csökkenti az adó
alapját, a teljes anyagköltség levonására pedig csak a 2000. adóévtõl ad
lehetõséget. A potenciális - nemzetgazdasági szintû - adóbevétel-csökkenés
elhárítása érdekében az adó törvényi felsõ mértékét 1998. évre 1,5 %-ban,
1999. évre 1,7 %-ban, 2000-tõl pedig 2 %-ban állapítja meg.
Az ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység után fizetendõ
átalányadót a Javaslat a tevékenység idõtartama alapján továbbra is napi 5000
forintban maximálja, azonban megszünteti az ideiglenes iparûzési tevékenység
utáni adó alapjának nettó árbevételben történõ - jelenleg alternatív jelleggel
mûködõ - meghatározási lehetõségét. Az ideiglenes jellegû iparûzési
tevékenység adójának a korrigált nettó árbevétel alapján történõ meghatározása
ugyanis ellene hat annak az egyszerûsítési törekvésnek, amely a törvény
módosításának egyik célja is egyben. A rendelkezés fenntartása lényegében a
megosztási kötelezettség e körbeni változatlan továbbélését jelentené.
Ugyanakkor az anyagi igazságosság biztosítása érdekében - bizonyos korlátok
között - megvalósítja a megfizetett átalányadónak a székhely és a
telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetett adóból történõ levonásának
lehetõségét. Mivel az átalányadó összege meghaladhatja a székhely és a
telephely(ek) számára fizetendõ adót, a korlátlan levonási jog biztosítása ez
utóbbi önkormányzatokra súlyosan méltánytalan lehet, ezért a Javaslat az
egyébként fizetendõ adó 90 %-áig engedi meg az ideiglenes tevékenység után
fizetett adó beszámítását.
A 17. §-hoz
A Htv. igen szûk körben engedélyezi az önkormányzati adóhatóságoknak a
készpénzfizetés elfogadását (pl. postahivatallal nem rendelkezõ kistelepülésen
befizetési napok tartása, illetve az ideiglenes tevékenység után fizetendõ
iparûzési adó). A postaköltségek emelkedése fõleg azokon a településeken okoz
jelentõs többletköltséget, ahol a sokszor igen alacsony (néhány ezer Ft)
összegû adó befizetésére az önkormányzat több havi részletfizetési kedvezményt
ad. Az adóztatás költségeinek csökkentése érdekében indokolt, hogy a
készpénzfizetési lehetõségek bõvüljenek. Ennek megfelelõen a Javaslat szerint
az önkormányzat szûk körben, meghatározott törvényi korlátok között jogot kap,
hogy rendeletében további készpénzfizetési lehetõséget biztosítson. Az
adóbevételekhez fûzõdõ társadalmi érdekekre és a készpénzforgalom
visszaszorítására tett intézkedésekre tekintettel azonban csak az évi 5.000
forintot meg nem haladó helyi adóra, illetve az ilyen összegû adótartozásra
biztosítja a Javaslat a készpénzfizetés lehetõségének önkormányzati
rendeletben történõ elõírását.
A 18. §-hoz
A hatályos Htv. az önkormányzatra bízza az anyagi érdekeltség feltételeinek
szabályozását. Az önkormányzatok egy része az adóztatásban (illetékezésben)
közremûködõk mellett a választott tisztségviselõknek (politikusoknak) is
juttatást állapított meg. Az ilyen intézkedések a közvéleményben megütközést
keltenek. Az önkormányzatot illetõ adó- és illetékbevétel hatékony beszedése
az adóhatóság dolgozói munkájának függvénye. Az érdekeltségi rendszer céljával
ellentétes, ha olyan személyek is részesülhetnek juttatásban, akik az
adóztatásban nem mûködnek közre. A Javaslat ezért taxatíve, pozitív módon
meghatározza azt az érdekeltségi kört, amely az önkormányzat anyagi
feltételeinek megteremtésében - a bevételek beszedésében - kiemelkedõ szerepet
játszik.
A 19. §-hoz
A külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelep-nyitási lehetõségének
megteremtésével szükséges a fióktelepre vonatkozó nettó árbevétel
meghatározása a Htv-ben. A Javaslat a versenyegyenlõség megteremtése érdekében
- az e szervezetekre vonatkozó számviteli elõírásokkal összhangban - határozza
meg a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepére vonatkozó
nettó árbevétel fogalmat.
A számvitelrõl szóló törvény módosítása következtében 1997-tõl a kapott
kamatok között kell feltüntetni a kamatozó értékpapírok értékesítése során az
eladási árban realizált kamatjövedelmet, míg az ezen értékpapírok vételárában
- az adóalany által történõ beszerzés idõpontjáig - felhalmozott kamatot
fizetett kamatként kell elszámolni. 1997. elõtt az ilyen értékpapírok vételára
és eladási ára közötti különbséget - beleértve az elõzõek szerinti
kamatkülönbözetet is - árfolyamnyereségként a pénzügyi mûveletek egyéb
bevételei között kellett elszámolni. A számviteli törvény hivatkozott
módosítása, a hatálya alá tartozó adóalanyi körben így az elõzõ évinél
magasabb iparûzési adófizetési kötelezettséget eredményezett. A nem pénzügyi
szektorba tartozó társaságok esetében indokolatlan, hogy az ilyen kamatbevétel
az iparûzési adó alapjába tartozzék, mivel az a számviteli törvény módosítása
elõtt sem képezte az adó alapját. Ennek érdekében a Javaslat az eladási árban
szereplõ kamatbevétellel csökkenti az adó alapját. Mivel - 1997. január 1-je
elõtt - a biztosítók, befektetési vállalkozások esetében a kamatozó
értékpapírok eladása során keletkezõ árfolyamkülönbözet után is keletkezett
iparûzési adókötelezettség, így ebben az adóalanyi körben csak a kamatozó
értékpapírok vételárában felhalmozott kamattal szükséges az adó alapját
csökkenteni annak érdekében, hogy a számviteli törvény jelzett módosítása
miatt adótehernövekedés ne következzék be.
A lakásszövetkezet belsõ szolgáltatásból származó árbevételét a Javaslat
kiveszi az iparûzési adó alapjából. A belsõ szolgáltatás ugyanis nem minõsül
vállalkozói tevékenységnek, így indokolatlan, hogy az iparûzési adó alapjának
az e tevékenységbõl származó árbevétel is része legyen.
A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény a Magyar Rádió
Részvénytársaságon, a Magyar Televízió Részvénytársaságon túl a Duna Televízió
Részvénytársaságot is közszolgálati szervezetnek minõsíti. A Htv. ugyanakkor a
felsoroltak közül a Duna Televízió Részvénytársaságot nem tekinti
közszolgáltató szervezetnek. A jogszabályok közötti összhang és az azonos
adójogi megítélés céljából a Javaslat e hiányt pótolja.
Az egységes jogértelmezés elõsegítése érdekében az értelmezõ rendelkezések
pontosításával (pl. vállalkozó), illetve a Htv. által eddig is alkalmazott
fogalmak pl. tulajdonos, eladott áruk beszerzési értéke, az alvállalkozói
teljesítések értéke, valamint az anyagköltség törvényi meghatározásával
(értelmezésével) a Javaslat megszünteti a jogértelmezési problémákat.
A 20. §-hoz
A Gjt. hatályos rendelkezése értelmében az önkormányzatnak minden évben
rendeletet kell hoznia, ha a következõ adóévben a törvényi minimum adótételnél
magasabb adómértéket kíván illetékességi területén alkalmazni. Ennek
elmaradása esetén csak a törvényi alsó mértékkel adóztathat az önkormányzat.
Célszerû azonban, hogy az önkormányzat törvényi minimumtételt meghaladó
adómértékre vonatkozó rendelete - változatlan adómértékkel - mindaddig
hatályban maradjon, amíg azt a képviselõ-testület (közgyûlés) nem módosítja,
illetve nem helyezi hatályon kívül. Az új mértéket megállapító rendelet
kihirdetésének továbbra is az adóévet megelõzõ év december hó 15. napjáig kell
megtörténnie. Ha ez idõpontig az új rendelet nem kerül kihirdetésre, akkor nem
a törvényi minimum, hanem a korábbi adóévben alkalmazott adómérték (ez
értelemszerûen megegyezhet a törvényi alsó mértékkel is) érvényes a következõ
adóévre is.
A 21. §-hoz
A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeirõl szóló
164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet csak a súlyos mozgáskorlátozott
személyeket részesíti közlekedési kedvezményben. A jogszabályok közötti
összhang megteremtése érdekében a Javaslat az adómentességet is a súlyos
mozgáskorlátozottsághoz köti.
Másrészt az adómentességet a személyszállító gépjármûvekre korlátozza a
Javaslat, mivel a súlyos mozgáskorlátozott személy utazási, szállítási
szükségletét e gépjármû fajta - nem pedig a tehergépjármû - biztosítja. A
gépjármûadóztatás céljával és a kedvezmény indokával - az olyan személyek
helyváltoztatásának megkönnyítése, akik a tömegközlekedést egyáltalán nem,
vagy csak nagy nehézség árán tudják igénybe venni - is ellentétes, ha
vállalkozási célt szolgáló gépjármûvekre is kiterjed e mentesség.
A 22. §-hoz
A Javaslat a tehergépjármûpark korszerû, környezetbarát jármûvekkel való
megújítása érdekében az ilyen gépjármûvekre adókedvezményt biztosít. A
Javaslat szerint az olyan tehergépjármû után, amelynek a légszennyezése az
Egyesült Nemzetek Szervezete-Európai Gazdasági Bizottsága 49.02/A.
elõírásainak ("EURO-1"-es) megfelel, az egyébként járó adó 75%-át,
nyergesvontató esetében 20 %-át, míg az olyan tehergépjármû után, amelynek a
légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/B. elõírásnak, zajkibocsátása pedig az ENSZ-
EGB 51.02 elõírásnak ("EURO-2"-es) megfelel, az egyébként járó adó 50%-át,
nyergesvontató esetében 10 %-át kell megfizetni. A környezetbarát
nyergesvontatókra a Javaslat azért biztosít magasabb mértékû adókedvezményt,
mert a nyergesvontatók és a más tehergépjármûvek adóalapjának meghatározása
eltérõ. A nyergesvontató esetében az adó alapja a saját tömeg, más
tehergépjármûvek esetén pedig - ideértve a nyergesvontatóhoz kapcsolható
félpótkocsit is - a terhelhetõség 50 %-ával növelt saját tömeg. Az adó
alapjának ilyen meghatározása biztosítja, hogy a nyergesvontatóból és
félpótkocsiból - tehát két adótárgyból - álló, de a közlekedési forgalomban
egységként résztvevõ jármûszerelvény adóterhelése azonos legyen az ugyanolyan
tömegû és terhelhetõségû, rakfelülettel rendelkezõ tehergépjármûjével. A
nyergesvontatóra biztosított magasabb mértékû adókedvezménnyel valósítható
meg, hogy a nyergesvontatóból és félpótkocsiból álló jármûszerelvény hasonló
összegû adóelõnyt élvezzen, mint az azonos tömegû, rakfelülettel rendelkezõ
tehergépjármû. Az európai normáknak megfelelõ tehergépjármû utáni kedvezményt
az adóalany a közlekedési hatóság által kiállított igazolás alapján veheti
igénybe.
Az adóhatóságok munkájának és az adóalanyok jogkövetõ magatartásának
elõsegítése, megkönnyítése érdekében a közlekedési, hírközlési és vízügyi
miniszter által kiadandó rendelet fogja szabályozni a gépjármû minõsítésének
rendjét. A minõsítés speciális szakismeretet, adminisztrációt igényel, ezért
ezt kizárólag a megyei (fõvárosi) közlekedési felügyeletek végezhetik, amit
egyébként az Útalap és az önkormányzati bevételek garanciális követelményei is
megkövetelnek.
A környezetbarát tehergépjármûvek preferálása mellett a Javaslat revideálja a
katalizátoros gépjármûvek számára biztosított adókedvezményt is. A hatályos
rendelkezések alapján járó egységes - a fizetendõ adó 50 %-ára terjedõ -
kedvezményt a katalizátor jellege és a környezetre gyakorolt hatása szerint
differenciált kedvezmény váltja fel. A nem szabályozott katalizátorral
felszerelt autó a katalizátor nélküli autó szennyezõanyag kibocsátási
értékeihez képest kb. 30 %-kal kevesebb szennyezõanyagot juttat a levegõbe,
míg a szabályozott katalizátorral mûködõ gépjármû szennyezõanyag kibocsátása
kb. 70 %-kal kedvezõbb. Erre tekintettel az elõbbieket 25 %-os, az utóbbiakat
pedig változatlanul 50 %-os kedvezménnyel preferálja a Javaslat.
A 23. §-hoz
A külföldi tehergépjármûvek után járó gépjármûadó beszedése a kiléptetõ
vámhivatalok feladata. Az eljárás egyszerûsítése és meggyorsítása érdekében a
Gjt. hatályos rendelkezése alapján egyes szállítmányozók a Vám- és
Pénzügyõrség Országos Parancsnokságától engedélyt kaphatnak arra, hogy a
megállapított adót a külföldi üzemben tartó helyett és nevében megfizessék. A
Gjt. azonban nem határozza meg, hogy az engedélyhez milyen feltételekkel kell
rendelkeznie a szállítmányozónak. Indokolt a hiány pótlása és a rendelkezésnek
- a szállítmányozók mellett - a vámügynökségekre való kiterjesztése. A
Javaslat szerint engedély csak annak adható, amely vámszempontból megbízható
és megfelelõ banki garanciával rendelkezik.
A 24. §-hoz
A Javaslat 21-22. §-aiban elõirányzottak szükségessé teszik egyes értelmezõ
rendelkezések módosítását.
A 25. §-hoz
A Javaslat a jogbiztonság követelményére tekintettel, illetve az adóhatóságok
adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében átmeneti rendelkezésekkel
biztosítja, hogy azokra a gépjármûvekre, amelyekbe 1998. január 1. elõtt
szereltek nem szabályozott katalizátort, továbbra is az eredeti 50%-os
adókedvezmény vonatkozzék.
Hasonlóképpen a változtatások ellenére nem éri hátrány azokat az adóalanyokat,
akik - a korábbi orvosi igazolás alapján véglegesnek tekinthetõ -
mozgáskorlátozottságukra tekintettel már jelenleg is adómentességet élveznek.