A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4891.. számú

törvényjavaslat

az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

módosításáról

Elõadó: dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

1997. szeptember

1997. évi ........ törvény

az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

módosításáról

1. § (1) Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban:

Art.) 3. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A végrehajtás, és az ezzel összefüggõ nyilvántartás tekintetében e

törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá

igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára

való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás)."

(2) Az Art. 3. §-ának (3) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

[Ha e törvény másként nem rendelkezik,]

"c) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,

valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a

továbbiakban: Tbj.) 56. §-ában foglaltak szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap, az

Egészségbiztosítási Alap és a magánnyugdíj-pénztár javára teljesítendõ,

törvényen alapuló kötelezõ járulék-befizetésre az adóra"

[vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.]

(3) Az Art. 3. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra,

valamint a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló törvény

hatálya alá tartozó kötelezõ befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás,

költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása,

visszatérítése, kiutalása vagy ellenõrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik.

A vámtartozásra e törvényt az adóhatóság által a költségvetési támogatás

vonatkozásában gyakorolható visszatartási jog tekintetében azonban alkalmazni

kell."

2. § Az Art. 6. §-ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:

[Adóhatóságok:]

"e) a járulékokkal összefüggõ hatósági feladat ellátása tekintetében a Kormány

rendeletében meghatározott igazgatási szerv (a továbbiakban:

társadalombiztosítási szerv)."

3. § Az Art. 9. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A külföldi székhelyû vállalkozás (a továbbiakban: külföldi vállalkozás)

nevében és érdekében - belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben -

adózási ügyvivõként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el. Az adózási

ügyvivõ teljesíti a külföldi vállalkozás az (1) bekezdésben említett

kötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megilletõ jogokat is.

Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes

fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggõ adó-

kötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan

jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi

vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak."

4. § Az Art. 11. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az adózási ügyvivõként eljáró fióktelep bejelentkezésére az (1) bekezdés

a) pontjában, a közvetlen kereskedelmi képviselet bejelentkezésére az (1)

bekezdés b) pontjában foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell. A bejelentéshez

csatolni kell a külföldi vállalkozás illetõségét igazoló - az illetõsége

szerinti ország adóhatóságától származó - 90 napnál nem régebbi okirat hiteles

magyar nyelvû fordítását. A külföldi vállalkozás a fióktelep alapításakor

bejelenti a Magyar Köztársaság területén mûködõ más fióktelepeit és azok

adószámát is."

5. § (1) Az Art. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a

kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege

megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással

megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével - továbbá

költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a

célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. Az adóhatóság olyan

nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló

adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az

adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére."

(2) Az Art. 20. §-a (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adózó az adóról az állami adóhatósághoz éves adóbevallást nyújt be

abban az esetben is, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt. Nem

kell éves adóbevallást benyújtani az általános forgalmi adóról, továbbá a

magánszemélynek a költségvetési támogatásról, ha nem egyéni vállalkozó. Az

éves társasági adóbevallás helyett az éves összesítõ adóbevallásban -

bevallást helyettesítõ - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a

társadalmi szervezet - a biztosító egyesület kivételével -, a köztestület, az

egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, feltéve,

hogy az adóévben vállalkozási tevékenységbõl (az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztár kiegészítõ vállalkozási tevékenységébõl) származó bevételt nem ér el,

vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el."

6. § Az Art. 23. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések

lépnek:

"(1) A magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései

szerint állapítja meg adóját és nyújtja be adóbevallását, vagy adóját a

munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a munkáltatója állapítja meg és

vallja be.

(2) Ha költségvetési támogatást megállapító törvény az igényjogosultságot a

jövedelmi viszonyok igazolásához köti, az igénylõ és a vele közös háztartásban

élõ magánszemélyek jövedelmi viszonyaikról, az egy fõre jutó családi

jövedelemrõl a támogatást megállapító szervhez az igénylõlappal együtt

benyújtott - egyszerûsített adóbevallásnak minõsülõ - nyilatkozatot tesznek.

Az igénylõlap egyszerûsített adóbevallási részét a magánszemélyek akkor is

kötelesek kitölteni, ha egyébként adóbevallásra nem kötelezettek."

7. § Az Art. 24. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ha az adóbevallás (költségvetési támogatásigénylés) az adózó

közremûködése nélkül nem javítható ki, vagy az adózó a 32. § (3) bekezdésében

meghatározott nyilatkozattételi vagy jogszabályban elõírt igazolások

benyújtásának kötelezettségét elmulasztotta, továbbá az adóbevallásából,

nyilatkozatából olyan adatok hiányoznak, amelyek az adóhatóság

nyilvántartásában sem szerepelnek, az adózót az adóhatóság 30 napon belül -

megfelelõ határidõ tûzésével - hiánypótlásra szólítja fel."

8. § Az Art. 25. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve - belföldi fióktelepén

keresztül - közvetve terhelõ valamennyi adótartozás, illetve e törvény hatálya

alá tartozó köztartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a fióktelep is

kötelezhetõ határozattal."

9. § (1) Az Art. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adózót megilletõ költségvetési támogatás kiutalásának esedékességérõl

e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. Eltérõ rendelkezés hiányában a

költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától, de

legkorábban az esedékességtõl számított 30 napon belül kell kiutalni. A

visszatérítendõ adót - ha törvény másként nem rendelkezik - az igény

(bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. A kiutalás

napjának az számít, amelyen az adóhatóság az átutalásra megbízást adott. A

kiutalásra nyitvaálló határidõt, ha az adózó bevallásának, igénylésének

kijavítását az adóhatóság a 24. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el,

az adóbevallás kijavításának napjától kell számítani."

(2) Az Art. 27. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a

jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) Költségvetési támogatás kiutalásának minõsül az is, ha az adóhatóság a

32. § (4) bekezdésének alkalmazásával gyakorolja visszatartási jogát. Ez

esetben a kiutalás napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen az adóhatóság

a visszatartott költségvetési támogatással az általa nyilvántartott

adótartozás összegét csökkenti, illetõleg amelyen a köztartozást nyilvántartó

szervezetnek történõ átutalásról rendelkezik."

10. § Az Art. 32. §-a (4) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti, kivéve, ha

azt az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra nézve gyakorolja."

11. § (1) Az Art. 45. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

"(1) Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megõrzi. A

magánszemély adózó azonosításával, adókötelezettségének keletkezésével és

teljesítésének ellenõrzésével összefüggésben személyes adatokat tart nyilván

és ellenõrizhet. Ennek keretében az adózó vonatkozásában nyilvántartható,

illetve ellenõrizhetõ az adózónak más személlyel közös kiadása, ráfordítása,

befektetése vagy egyéb jövedelem-felhasználása, vagyongyarapodása, továbbá a

magánszemély más személlyel közös tulajdonban álló vagy közös használatban

lévõ vagyontárgyainak jellemzõi is, ha a bejelentési, bevallási,

nyilatkozattételi, adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése más módon

eredményesen nem ellenõrizhetõ. Az így megszerzett adatokat az ellenõrzés

befejezését követõen haladéktalanul törölni kell, kivéve ha az ellenõrzés az

adózóra nézve utólagos adómegállapítást eredményezett.

(2) Az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság

megállapításához, ellenõrzéséhez, az adóigazgatási eljárásban a tényállás

tisztázásához szükséges, más hatóság nyilvántartásában szereplõ adatot - ha

törvény másként nem rendelkezik - az adóhatóság megismerheti, illetve más

hatóságot, közfeladatot ellátó adatkezelõ szervet az adat szolgáltatására

kötelezheti. Amennyiben törvény megengedi az adóhatóságok között az adat

átadását, illetve a hatósági nyilvántartásokból az adat átvételét, ezt az

érintett szervezetek megállapodása alapján, az abban foglalt módon,

elektronikus úton is lehet teljesíteni."

(2) Az Art. 45. § (4) bekezdésének bevezetõ szövegrésze és a g) pontja helyébe

a következõ rendelkezések lépnek, egyidejûleg a bekezdés a következõ o)

ponttal egészül ki:

"A 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz adatot

szolgáltat:"

"g) a vámhivatal és a jegyzõ,"

"o) költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója."

(3) Az Art. 45. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Ha törvény bíróságnak, államigazgatási vagy önkormányzati szervnek,

köztestületnek az adózó adókötelezettségét érintõ, az adóhatósághoz

teljesítendõ értesítési, tájékoztatási vagy adatszolgáltatási kötelezettséget

ír elõ, azt - eltérõ rendelkezés hiányában - az engedély kiadását, a határozat

jogerõre emelkedését, illetõleg az adókötelezettséget érintõ esemény

bekövetkeztét követõ 15 napon belül kell teljesíteni."

12. § Az Art. 48. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[Az állami adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza]

"b) a 16. § (9) bekezdése alapján a nyilvántartásból törölt adózó adószámát."

13. § (1) Az Art. 49. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(3) A helyi adók, az önkormányzat költségvetése javára más törvényben

megállapított adó, továbbá az adók módjára behajtandó köztartozások ügyében -

törvényben meghatározott esetben - elsõ fokon az önkormányzati adóhatóság jár

el."

(2) Az Art. 49. §-ának (7) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Ennek során jogosult megismerni a kötelezettséggel összefüggõ

nyilvántartásokban szereplõ személyek adatait, és az azonosításukra

alkalmazott kódot is."

14. § Az Art. 50. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Ha az adózó adóhatóságának illetékessége az adózó székhelyének,

telephelyének, lakóhelyének az ellenõrzés megkezdését követõ változása miatt

szûnik meg, a megkezdett ellenõrzés befejezésére és a szükség szerinti

adóigazgatási eljárás lefolytatására az ellenõrzést kezdõ adóhatóság az

illetékes."

15. § Az Art. 53. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ha törvény a költségvetési támogatás igényjogosultságát a magánszemély

jövedelmi viszonyainak, vagy az együttélõ hozzátartozók egy fõre jutó családi

jövedelmének igazolásához köti, és ennek ellenõrzését, vagy az ellenõrzésben

való közremûködést az állami adóhatóság feladatává teszi, jogosult megismerni

a megkeresõ szerv által a magánszemélyek azonosítására alkalmazott azonosító

kódot, illetõleg az ellenõrzés lefolytatásához szükséges, a megkeresõ

nyilvántartásában szereplõ személyes adatot is."

16. § Az Art. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az önellenõrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50 %-ának, ugyanazon

bevallásnak ismételt önellenõrzése esetén 75 %-ának megfelelõ mértékben kell

felszámítani a bevallás benyújtására elõírt határidõ leteltét követõ elsõ

naptól a helyesbítés nyilvántartásba történõ feljegyzésének, illetve a

magánszemély jövedelemadója esetén az önellenõrzési lap benyújtásának napjáig.

Ha az önellenõrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett,

mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenõrzése

során hiánytalanul megfizette, a fizetendõ pótlék összegét az általános

szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5000 forintot,

magánszemély esetében az 1000 forintot meghaladó összeget nem kell bevallani

és megfizetni. Ha az önellenõrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért

nem eredményez, mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következõ

elszámolási idõszakban levonható adónak minõsült volna, az önellenõrzési

pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallás közötti idõre felszámítható

késedelmi pótlék összegét. Ugyanilyen szabályok alapján kell megállapítani az

önellenõrzési pótlékot akkor is, ha a termékimportot terhelõ általános

forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követõen, de az elõzõ

adómegállapítási idõszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette elõzetesen

felszámított levonható adóként."

17. § Az Art. 75. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A határozat meghozatalára nyitvaálló határidõ ebben az esetben 60 nap."

18. § Az Art. 79. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) Ha a korábbi ellenõrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat

jogerõre emelkedésétõl, ha pedig az ellenõrzés adóigazgatási eljárás

megindítása nélkül befejezõdött, a befejezéstõl számított egy éven túl - a

bíróság jogerõs ítéletében megállapított adó-, társadalombiztosítási csalás,

illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalás, a

bíróság által elrendelt új eljárás, illetve az 53. § (4) bekezdésének utolsó

mondatában meghatározott esetekben lefolytatott ellenõrzés kivételével - olyan

új határozat nem hozható, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó

összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére

változtatja meg. Egy év elteltével az adókötelezettséget az adózóra

terhesebben megállapító határozat akkor sem hozható, ha az alapeljárásban

hozott határozatot a felettes adóhatóság megsemmisítette és új eljárás

lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az elsõ fokú adóhatóság

visszavonta."

19. § Az Art. 87. § (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó

végrehajtható okirat alapján hajtható végre."

20. § Az Art. a következõ 87/A. §-sal egészül ki:

"87/A. § A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben

keletkezett adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi

belföldön található vagyonára végrehajtás vezethetõ."

21. § (1) Az Art. 88. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A tartozást a bankszámlával rendelkezõ adófizetésre kötelezett személy

esetében azonnali beszedési megbízással, bankszámlával nem rendelkezõ

adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérbõl vagy egyéb rendszeres

járandóságból, továbbá kifizetõtõl járó kifizetésbõl történõ letiltással kell

végrehajtani. Az azonnali beszedési megbízás az adófizetésre kötelezett

személy bármely pénzforgalmi bankszámlája ellen benyújtható. A bankszámlát

vezetõ hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a

végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni. Ha az adóhatóság az

azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában

nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul

beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi

pótlékkal azonos mértékû kamatot fizet."

(2) Az Art. 88. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fûzõdõ jogkövetkezmények az

árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetõtábláján - legalább 15 napon

át - történõ kifüggesztéssel állnak be."

22. § (1) Az Art. 93. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(1) Az adók módjára behajtandó köztartozás [3. § (2) bekezdés] jogosultja

negyedévenként, a negyedévet követõ hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és

illetékességgel rendelkezõ adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás

összege meghaladja az 1000 forintot. Amennyiben a hátralék késõbbi megfizetése

veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshetõ. Az adók módjára

behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is,

ha a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság vagy

illetékhivatal az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy

eredménytelensége esetén másik adóhatóságot keres meg behajtás végett."

(2) Az Art. 93. §-a a következõ (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Az (1) bekezdésben meghatározott megkeresés alapján

a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely, vagy szokásos tartózkodási

hely, ennek hiányában szokásos fellelhetõségi helye szerint illetékes

önkormányzati adóhatóság,

b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság

jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe

utalja.

(7) Amennyiben a behajtást kérõnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más

adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult

közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni."

23. § Az Art. 96. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás - az önkormányzati

adóhatóság és az illetékhivatalhoz teljesítendõk kivételével - az adóhatóság

vezetõje által közzétett módon, mágneses adathordozón vagy elektronikus úton

is teljesíthetõ. A kettõs könyvvezetésre kötelezett gazdasági társaságot, ha

az 1. számú melléklet II/1/a) pontja alapján havonta tesz bevallást, az

adóhatóság határozatával az adóbevallás és az adatszolgáltatás mágneses

adathordozón vagy elektronikus úton történõ teljesítésére kötelezheti. A

mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történõ bevallás,

adatszolgáltatás az adóhatóság által jóváhagyott - a határozattal kötelezett

adózók esetében az adóhatóság által rendelkezésre bocsátott - számítógépes

program felhasználásával teljesíthetõ."

24. § Az Art. 96/A. §-a a következõ (3)-(7) bekezdéssel egészül ki,

egyidejûleg a jelenlegi (5)-(7) bekezdések számozása (8)-(10)-re változik:

"(3) A termõföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot

is) adóztatása a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság

feladata. Az ebbõl származó valamennyi bevétel az önkormányzat költségvetését

illeti meg, és az az önkormányzattól nem vonható el.

(4) A termõföld bérbeadásából származó - a személyi jövedelemadóról szóló

1995. évi CXVII. törvényben meghatározott - jövedelme adóját a magánszemély

megállapítja, továbbá a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati

adóhatóságnál bevallja és megfizeti (önadózás). A termõföld bérbeadásából

származó jövedelem bevallását a magánszemély az erre a célra rendszeresített

nyomtatványon a jövedelem megszerzésének évét követõ év március 20-ig

teljesíti. Amennyiben a magánszemély több önkormányzat illetékességi területén

szerez bevételt termõföld bérbeadásából, az adóbevallást és adófizetést

önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni. A fõváros

esetében a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság alatt a

fõvárosi önkormányzat fõjegyzõjét kell érteni.

(5) Ha a termõföld bérbeadásából származó bevétel kifizetõtõl származik, az

adót a kifizetõ állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg. Nem terheli

a kifizetõt haszonbérbeadás esetén az adómegállapítási kötelezettség, ha a

magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy összes termõföld tulajdonának

mértéke a kifizetés idõpontjában a három hektárt nem haladja meg.

(6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem kell adóbevallást tenni annak

a magánszemélynek, akinek termõföld bérbeadásból származó jövedelme kizárólag

kifizetõtõl származik és a kifizetõ az adót levonta, illetõleg a tulajdonában

lévõ földterület nagyságára tekintettel az adót a haszonbérbeadás után nem

kell megfizetnie.

(7) Ha a magánszemélynek termõföld bérbeadásból olyan bevétele, jövedelme

keletkezik, amely nem kifizetõtõl származik, vagy a kifizetõ a jövedelem

juttatásakor az adót levonni elmulasztotta vagy a kifizetõ a bérleti díjat

természetben fizette meg, a vagyoni érték után az adót a magánszemély a

jövedelem megszerzésének negyedévét követõ hó 10-ig fizeti meg.

(8) Ha a magánszemélytõl a kifizetõ évközben az adót azért nem vonta le, mert

a magánszemély a földterület nagyságára tekintettel a kifizetõnek

nyilatkozatot adott, és ezt követõen a termõföld tulajdonában bekövetkezett

változás miatt a termõföld tulajdon mértéke a három hektárt meghaladta, az

adót a magánszemély a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint

állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

(9) A kifizetõ a termõföld bérbeadásából származó jövedelembõl levont adót a

föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz utalja át a

kifizetést követõ hó 10. napjáig. A levont adóról a kifizetõ adóbevallását a

föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz az adóévet követõ

év február 15-ig nyújtja be."

25. § Az Art. a következõ címmel és 96/B. §-sal egészül ki:

"A járulékokra vonatkozó különös rendelkezések

"96/B. § (1) E törvénynek a járulékkal összefüggõ rendelkezéseit a következõ

(2)-(13) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A társadalombiztosítási követeléssel szemben kizárólag társadalom-

biztosítási jogviszonyból származó követelés számítható be.

(3) Ha a járulék fizetésére kötelezett önellenõrzéssel visszatérítési igényt

tár fel, azt a következõ bevallásában kimutatja, és a fizetendõ járulék

összegébe beszámítja.

(4) Az önellenõrzési pótlék a befizetések elszámolása sorrendjében késedelmi

pótlék tartozásnak minõsül, ha a társadalombiztosítási szervnél a

járuléktartozást a járulékfizetésre kötelezett csak részben egyenlíti ki, a

nyilvántartott tartozásra befizetett összeget az esedékesség sorrendjében kell

elszámolni.

(5) A járulék bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének

bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az e kötelezettségek

megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a tartozások

behajtásával és a végrehajtással kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a

járulékkötelezettség bevallásának ellenõrzésével, és az ezzel összefüggõ

hatósági eljárásokkal kapcsolatos hatósági ügyben elsõ fokú adóhatósági

feladatokat a társadalombiztosítási szervek a Kormány rendeletében

meghatározott feladatmegosztás szerint látják el.

(6) A járulékkötelezettséget érintõ tények, adatok, körülmények vizsgálatára

az általános megbízólevelet a Kormány rendeletében meghatározott

feladatkörökben (munkamegosztás szerint illetékes) a járulékkötelezettség

ellenõrzésére kijelölt igazgatási szerv fõigazgatója adja ki.

(7) Járulék utólagos megállapítására irányuló eljárásban, továbbá ha az

eljárás a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos megállapításra is kiterjed, a

79. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérõen határozat helyett fizetési

meghagyást kell kibocsátani. Ha az eljárás a járulék utólagos megállapítása

nélkül kizárólag biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos megállapításra irányul,

a döntésrõl határozatban kell rendelkezni.

(8) A (7) bekezdésben meghatározott fizetési meghagyás és határozat ellen

nincs helye fellebbezésnek, annak felülvizsgálatát a járulék fizetésére

kötelezett jogszabálysértésre hivatkozással keresettel közvetlenül a

bíróságtól kérheti.

(9) Az ellenõrzéssel lezárt idõszak tekintetében is helye van ismételt

ellenõrzésnek, ha a korábbi ellenõrzés során nem ismert adat, tény vagy

körülmény olyan járulékmegállapítást eredményez, amely az ellátási

jogosultságot vagy az ellátás összegét érinti.

(10) Az ellenõrzést lefolytató társadalombiztosítási szerv megkeresésére az

illetékes elsõ fokú állami adóhatóság a személyi jövedelemadót (adóelõleget)

soron kívül határozattal állapítja meg, ha a társadalombiztosítási ellenõrzés

olyan járulék-alapot tár fel, amely a személyi jövedelemadó alapját is érinti,

és amely után a foglalkoztató, illetõleg a járulék fizetésére kötelezett a

személyi jövedelemadót (adóelõleget) nem állapította meg, illetõleg a

kifizetett, járulékalapot képezõ összeg vitatott.

(11) Ha a foglalkoztató, az egyéb szervezet vagy a magánszemély, amely (aki) a

társadalombiztosítási nyugellátást vagy az egészségbiztosítási ellátást

érintõ, törvényen alapuló adatszolgáltatási, bejelentési vagy nyilvántartási

kötelezettségét elmulasztja vagy késedelmesen teljesíti, 10-100 ezer forintig

terjedõ, a jogsértés egy éven belül történõ ismételt megállapítása esetén 200

ezer forintig terjedõ mulasztási bírságot fizet.

(12) A Tbj. 56. §-ában említett járulékfizetésre kötelezettet e törvény

alkalmazása során megilletik az adózó jogai és terhelik az adózóra vonatkozó

kötelezettségek.

(13) Járulékkal összefüggõ hatósági ügyben a pénzügyminiszter nem gyakorolja

az 52. §-ban meghatározott jogosítványt, továbbá járulékkal összefüggõ ügyben

az adó feltételes megállapításának nincsen helye, valamint a magánszemély

járuléktartozása a 82. § (1) bekezdésében meghatározott bírság- és

pótléktartozás kivételével nem mérsékelhetõ és nem engedhetõ el."

26. § (1) Az Art. 97. §-ának i), j) és z) pontja helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló

jogszabályok alkalmazásában]

"i) telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják,

ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelõ, szolgáltató

tevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás

székhelyétõl különbözõ közigazgatási területen található,

j) kifizetõ: a jogi személy, az egyéb szervezet, az egyéni vállalkozó, ha

olyan bevételt, jövedelmet juttat, amellyel kapcsolatban törvény adó

(adóelõleg) megállapítási, levonási, bevallási, megfizetési,

igazoláskiállítási vagy adatszolgáltatási kötelezettséget állapít meg

függetlenül attól, hogy a kifizetést közvetlenül vagy megbízottja (posta,

hitelintézet) útján teljesíti. A kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a

tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem kifizetõje az a jogi

személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó, aki (amely) e jövedelmet

ténylegesen kifizeti. Külföldrõl származó bevétel esetében, amelyet belföldön

adókötelezettség terhel, kifizetõ a belföldi illetõségû megbízott (jogi

személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve ha a megbízott

hitelintézet és megbízása kizárólag az átutalás teljesítésére terjed ki. A

külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján

teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi

képviseletet kifizetõnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetõnek minõsül minden

olyan belföldön gazdasági tevékenységet végzõ szervezet, amelynek tevékenysége

cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétõl eltérõen végez

cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles

társadalombiztosítási ellátás kifizetõjének azt kell tekinteni, aki az

ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény

szempontjából kifizetõ a szerencsejáték szervezõje, függetlenül attól, hogy az

adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítõ útján juttatja a

magánszemélynek."

"z) járulék: a nyugdíjjárulék, a magánnyugdíjpénztári tagdíj, az

egészségbiztosítási járulékok, a nyugdíjbiztosítási járulék, a táppénz-

hozzájárulás, a baleseti járulék, továbbá a végrehajtás tekintetében a

jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és - a

társadalombiztosítási szervek által folyósított - egyéb ellátások, valamint a

társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére elõírt más kötelezõ járulék-

befizetések."

(2) Az Art. 97. §-a a következõ q), y) pontokkal egészül ki:

[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló

jogszabályok alkalmazásában]

"q) köztartozás: törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek

költségvetéseibõl ellátandó feladatok fedezetére elõírt fizetési

kötelezettség, amelynek megállapítása, ellenõrzése, behajtása bíróság vagy

közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, valamint a köztestület mûködésének

fedezetére törvényben elõírt fizetési kötelezettség, feltéve, hogy azt

önkéntesen az esedékességkor nem teljesítették. Köztartozás az is, ha az

államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére jogosulatlanul

igénybevett támogatás és járulékai megfizetését az arra hatáskörrel rendelkezõ

szerv elrendeli, és azt a kötelezett az elõírt határidõig nem teljesíti. Az

állami adóhatóság a támogatás visszafizetésérõl rendelkezõ szerv megkeresésére

a költségvetési támogatás visszatartási jogát az e törvény 32. § (4)

bekezdésében foglaltak alkalmazásával e tartozások tekintetében is gyakorolja.

y) fióktelep: a külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepeirõl

és kereskedelmi képviseleteirõl szóló törvényben meghatározott fióktelep."

Záró rendelkezések

27. § (1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba, egyidejûleg az Art.

1., 2., 3., 5., 7. számú mellékletei az e törvény 1-5. számú mellékleteinek

megfelelõen módosulnak, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 6. számú

melléklete szerinti 8. számú melléklettel.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Art.

47. § (3) bekezdése második mondatából "...a Társadalombiztosítási Alap és..."

szövegrész, az 1. számú melléklete I/3.. pontjának elsõ mondata; az 1995. évi

C. törvény 211. §-a (3) bekezdésének a) pontja; az 1996. évi LXXXVI. törvény

1. §-a, 5. §-a, 8. §-a, 22. §-ának (1) bekezdése, 38. §-a, 39. §-ának (9)-(10)

bekezdése; az 1991. évi LXXXV. törvény 27. §-a; az 1992. évi LXXVII. törvény

6. §-a.

(3) Az Art. 30. §-ának (2) bekezdésében "...az esedékes nyugdíjjárulékkal..."

szövegrész "...az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal..."

szövegrészre változik.

(4) Az Art. 60. § (7) bekezdésének második mondatában "...a (3) bekezdés d)

pontjában említett..." szövegrész "...az említett..." szövegrészre változik.

(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerõsen el

nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követõen az azt

megelõzõ idõszakra teljesítendõ, illetve esedékessé vált kötelezettségekre

azzal, hogy ha az 1997. december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra

összességében kevésbé terhes bírság, pótlék feltételeket határoztak meg, a

kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(6) A járulékkötelezettséggel összefüggõ késedelmi pótlékot az Art.

rendelkezései szerint kell megállapítani, de az 1998. január 1. napja elõtti

idõszakra felszámított pótlék mértékét az 1997. december 31-ig hatályos

mértékkel kell felszámítani. Járulékkötelezettséggel összefüggésben bírságot

e törvény hatálybalépését követõen a törvény hatálybalépését megelõzõ

idõszakra is az Art. szabályai szerint kell megállapítani, ha azonban az 1997.

december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes

jogkövetkezményeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott

megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(7) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ

idõszakra teljesítendõ adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelõleg-

fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási

kötelezettségét az 1997. december 31-én hatályos szabályok szerint kell

teljesítenie.

(8) Az 1998. évben teljesített közcélú adomány befizetésérõl szóló igazolást -

az Art. 35. § (4) bekezdésében foglaltaktól eltérõen - a jogosult csak az

adóévet követõ hó folyamán adhatja ki.

(9) A külföldi vállalkozó társasági adóval összefüggõ, az Art-ben

meghatározott kötelezettségeit 1999. december 31-ig az Art. 5. sz.

mellékletének 1997. december 31-én hatályos rendelkezései szerint teljesíti,

kivéve a külföldi vállalkozásnak belföldön bejegyzett fióktelepe útján

folytatott gazdasági tevékenységével összefüggõ adó-kötelezettségeit.

28. § A jelzálog-hitelintézetrõl és a jelzáloglevélrõl szóló 1997. évi XXX.

törvény 5. §-a a következõ új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a

jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) A jelzálog-hitelintézet a hitelbiztosítéki érték megállapításához

szükséges, az ingatlanok értékesítésével kapcsolatos illetékhivatali adatokat

- az illetékalanyok személyes adatainak kivételével - a hitelintézetekrõl és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény banktitokra vonatkozó

rendelkezéseinek megtartásával felhasználhatja. Az illetékhivatalok az

adatokat külön térítés ellenében bocsátják rendelkezésre."

1. számú melléklet az 1997. évi ...... törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"a) Az adózónak valamennyi adóról - a társasági adó (adóelõleg) kivételével -

és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelõzõ második évben a nettó

módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon

számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektõl általa levont

jövedelemadó-elõleg, vagy a magánszemélyektõl általa levont jövedelemadó-

elõleg és jövedelemadó együttes összege

- a 10 millió forintot elérte

havonta,

- ha a 4 millió forintot elérte

negyedévenként

kell bevallást tennie."

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/2/b) pontja a következõ mondattal egészül

ki:

"Ha az adóalany az idegenforgalmi tevékenysége utáni általános forgalmiadó-

fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról rendelkezõ 1992. évi

LXXIV. törvény 66. §-ának (1) bekezdése szerint elõkalkuláció alapján

teljesíti, azt az árrés megállapításához szükséges adat kézhezvételének

idõpontját követõ elsõ adóbevallás benyújtására elõírt idõpontig, de

legfeljebb az adóévet követõ év június 30-ig pótlék-mentesen önellenõrizheti."

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/c) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"c) A társasági adóról, az osztalékadóról

az adóévet követõ év május 31-ig

kell bevallást tenni."

2. számú melléklet az 1997. évi ...... törvényhez

1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 1. pontja helyébe

a következõ rendelkezés lép:

"1. Az adókat a melléklet szerinti határidõig kell megfizetni, illetve a

költségvetési támogatásokat e melléklet szerinti idõponttól lehet kiutalni. Az

e törvény 23. §-ának (3) bekezdése b)-c) és e)-g) pontjában, továbbá az 1. sz.

melléklet II. rész 4/a) pontjában meghatározott esetben az adózónak az

adóbevallás benyújtásával egyidejûleg az adót is meg kell fizetnie."

2. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 1. pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"1. A jövedelemadó

A) A jövedelemadó elõleg

a) a munkáltató az általa levont jövedelemadó-elõleget

az elszámolt hónapot követõ hó 10-ig,

b) a kifizetõ az általa levont jövedelemadó-elõleget

a kifizetés hónapját követõ hó 10-ig,

c) a magánszemély, ha nem kifizetõtõl származó jövedelmet szerzett, vagy a

kifizetõ bármely ok miatt nem vonta le az adóelõlegét, az egyéni vállalkozó,

valamint a mezõgazdasági õstermelõ az adóelõleget negyedévenként,

a negyedévet követõ hó 10-ig

fizeti meg.

B) A jövedelemadó

d) A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított jövedelemadó és

a már levont, megfizetett adóelõleg különbözetét

a levonást követõ hó 10-ig

fizeti meg.

Ha az elszámolásból adódóan az adóvisszatérítési kötelezettség az adott

hónapban több, mint az adott hónapban levont adó és adóelõleg együttes

összege, a különbözetet a munkáltató a fenti idõponttól visszaigényelheti. Az

év végi elszámolásnál az adókülönbözetet a munkáltató olyan idõpontban

igényelheti, hogy az adóvisszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél

rendelkezésére álljon.

e) a kifizetõ az általa levont jövedelemadót

a levonást követõ hó 10-ig,

f) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános

forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót

az adóévet követõ év március 20-ig,

g) a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmi adó köteles

értékesítést végzõ magánszemély a jövedelemadót

az adóévet követõ év február 15-ig

fizeti meg."

3. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 3/B) és C) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"B) A társasági adó

c) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelõleg és az adóévre

megállapított társasági adó különbözetét

az adóévet követõ év május 31-ig

fizeti meg, illetõleg ettõl az idõponttól igényelheti vissza.

d) Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás miatt vagy

egyéb okból felszámolás nélkül megszûnõ jogi személynek vagy egyéb

szervezetnek az adóévben megfizetett adóelõleg és az átalakulás, illetve

megszûnés idõpontjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az

átalakulásról, illetve a megszûnésrõl benyújtott adóbevallásával egyidejûleg

kell megfizetnie, illetve ettõl az idõponttól kezdõdõen igényelheti vissza.

e) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott

adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra áttérõ vállalkozó az

adóévben megfizetett adóelõleg és az áttérés napjáig számított tényleges

társasági adó különbözetét az áttérésrõl benyújtott adóbevallással egyidejûleg

fizeti meg, illetve ettõl az idõponttól kezdõdõen igényelheti vissza.

f) A külföldi szervezet társasági adókötelezettségére az 5. számú melléklet

rendelkezései az irányadóak.

C) Osztalékadó

g) A kifizetõ az osztalékadót

a levonást, juttatást követõ hó 10-ig

fizeti meg.

h) A belföldi illetõségû osztalékban részesülõ adózó a kifizetõ által tõle

levont osztalékadót

az adóévet követõ év május 31-tõl

igényelheti vissza.

i) A külföldi illetõségû osztalékban részesülõ osztalékadó kötelezettségére az

5. számú melléklet rendelkezései az irányadóak."

3. számú melléklet az 1997. évi ...... törvényhez

1. Az Art. 3. számú melléklete A/2.. a) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép, egyidejûleg a következõ d)-e) ponttal egészül ki:

[A kifizetõ adózónként szolgáltat adatot]

"a) az összevont adóalapba beszámító, általa kifizetett teljes összegrõl

(bevételrõl, jövedelemrõl), illetve az általa juttatott vagyoni érték

összegérõl, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizetõ az

adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a

kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségrõl, valamint a termõföld

bérbeadásából származó jövedelemrõl és a levont adóról,"

"d) a külföldi szervezetnek teljesített társasági adóköteles kifizetésrõl,

e) a külföldi illetõségû osztalékban részesülõnek teljesített osztalékadó

köteles kifizetésrõl."

2. Az Art. 3. számú mellékletének A) pontja a következõ 8. ponttal egészül ki:

"8. A kifizetõ a 2/a) pontban a termõföld bérbeadásából (földjáradékból)

származó jövedelemrõl és a levont adóról az adatszolgáltatást a földterület

fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz teljesíti. Az

adatszolgáltatásban fel kell tüntetni az adólevonás elmaradásának okát

(magánszemély mentességi nyilatkozata, természetben történõ bérfizetés). Az

adatszolgáltatást a kifizetõ az adóévet követõ év március 31-ig, mágneses

adathordozón április 20-ig teljesíti."

3. Az Art. 3. számú mellékletének E) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"E) A vámhatóság és az önkormányzat jegyzõje adatszolgáltatása

A vámhatóság az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki engedélyrõl

az önkormányzat jegyzõje az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki

termékkel folytatott kereskedelmi tevékenységre jogosító mûködési engedélyrõl

15 napon belül adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak."

4. Az Art. 3. számú melléklete a következõ L) ponttal egészül ki:

"L) Költségvetési támogatás igénybevételéhez felhasználható igazolásokról

adatszolgáltatás

Ha jogszabály költségvetési támogatás igénybevételéhez más szerv által

kiállított igazolás (bizonylat) benyújtását írja elõ, az igazolást kiállító

szerv a kiállítás hónapját követõ hó 15. napjáig adatot szolgáltat a

kiállítást kérõ személy székhelye, telephelye, lakóhelye szerint illetékes

adóhatóságnak a kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatás tartalmazza a

kiállítást kérõ személy nevét, elnevezését, adóazonosító számát, ennek

hiányában azonosítására alkalmas adatokat és az igazolásban feltüntetett

tényt, körülményt, adatot, valamint a támogatás igénylésének jogcímét. Az

igazolás kiállítása megtagadható, ha az azt kérõ nem közli a támogatás

igénylésének jogcímét. Az igazoláson a támogatás igénylésének jogcímét fel

kell tüntetni, az igazolás csak a megjelölt támogatás igénybevételéhez

használható fel."

4 sz. melléklet az 1997. évi .... törvényhez

Az Art. 5. számú melléklete helyébe a következõ melléklet lép:

" 5. számú melléklet az 1990. évi XCI. törvényhez

a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól

1. A külföldi illetõségû magánszemély, a külföldi szervezet és a külföldi

illetõségû osztalékban részesülõ (a továbbiakban együtt: külföldi személy) a

törvény szerint adó-, adóelõleg levonási kötelezettség alá esõ kifizetõtõl

származó, belföldön végzett tevékenységbõl, illetve a jövedelemszerzés helye

szerint belföldrõl származó jövedelmére, így különösen a kamatra, elõadói,

mûvészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járó díjra,

jogdíjra és osztalékra (a továbbiakban: adóköteles bevételre) az e

mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.

2. A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizetõ a kifizetett

összegbõl az adót megállapítja, levonja és

a kifizetést követõ hó 10-ig

fizeti meg.

3. Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi egyezmény

szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi személy illetõségét

igazolja. A külföldi illetõség igazolására a külföldi adóhatóság,

adómentességhez való jogosultságot a nemzetközi szervezet által kiállított

okirat hiteles magyar nyelvû fordításáról készült másolat szolgál (a

továbbiakban: illetõségigazolás). A külföldi személy az illetõségigazolást a

naptári évben történt elsõ kifizetés idõpontját, illetõsége változása esetén a

változást követõ elsõ kifizetés idõpontját megelõzõen adja át. Az

illetõségigazolást a kifizetõ megõrzi.

4. Az adót a kifizetõ a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági

adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon

az adóévet követõ év május 31-ig

vallja be.

5. Ha a külföldi személytõl levont adó mértéke magasabb, mint a nemzetközi

egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a külföldi személy az

illetõségigazolás és a kifizetõ igazolása benyújtásával az e törvény 50. § (6)

bekezdésében meghatározott adóhatóságnál adóvisszatérítési igényt terjeszthet

elõ. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi személy által megjelölt

belföldi konvertibilis forintszámlára utalja át. A kifizetõ az általa

megfizetett, de a külföldi személytõl le nem vont adónak arra a részére, amely

meghaladja a külföldi személyt a nemzetközi egyezmény alapján terhelõ adót, az

illetõségigazolás benyújtásával az adóhatóságnál adóvisszatérítési igényt

terjeszthet elõ.

6. Az állami adóhatóság a kifizetõ kérelme alapján visszavonásig engedélyezi,

hogy a kifizetõ - a különbözetért való korlátlan felelõsség terhe mellett - a

törvényben elõírtnál alacsonyabb, a nemzetközi egyezményben meghatározott

mértékkel vonja le az adót (adóelõleget). Az adóhatóság visszavonja az

engedélyt, ha a kifizetõ az e mellékletben megállapított kötelezettségeit

súlyosan megszegi.

7. Ha a kifizetõt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi

személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetõtõl szerezte, a jövedelem

megszerzésétõl számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és

adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az 50. § (6) bekezdésében

meghatározott adóhatóságnál teljesít. A külföldi személy az adómegállapítás

során figyelembe veszi a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló nemzetközi

egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket.

8. A kifizetõ a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott, vagy be nem

vallott adóért korlátlanul felel."

5. számú melléklet az 1997. évi ...... törvényhez

1. Az Art. 7. számú mellékletének 1/a) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[1. a költségvetési szervek kivételével az adóévet megelõzõ év utolsó napján

csõdeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt nem álló azon adózók adóztatási

feladatait, amelyeknek (akiknek) az adóévet megelõzõ második évben a bevallás

szerint]

"a) a nettó árbevétele a 6.000 millió forintot, vagy"

2. Az Art. 7. számú melléklete a következõ 4. ponttal egészül ki:

"4. Ha az adózó az adóév elsõ napján az 1-3. pontban foglalt feltételeknek

megfelel, adóztatásával összefüggõ feladatokat 3 naptári éven át akkor is a

kiemelt adózók igazgatósága látja el, ha egy-egy adóévben bevallása szerint

nem felel meg az 1-3. pontban elõírt értékhatároknak, kivéve, ha csõd-,

felszámolási vagy végelszámolási eljárás hatálya alá kerül."

6. számú melléklet az 1997. évi ...... törvényhez

"8. számú melléklet

az 1990. évi XCI. törvényhez

A jövedéki adóval kapcsolatban a vámhatósághoz teljesítendõ

adókötelezettségekrõl

1. A jövedéki adófizetésre kötelezett adóalany - függetlenül attól, hogy

adóbevallási kötelezettségét a törvény egyébként milyen idõszakonként

állapítja meg - a jövedéki adót havonta, a tárgyhót követõ hó 20-ig vallja be.

2. Jövedéki adó befizetése

A) Jövedéki adó elõlege

Az adózó a jövedéki adó elõlegét havonta, a tárgyhót követõ hó 28-ig fizeti

meg.

B) Jövedéki adó

Az adózó a jövedéki adó elõlegének és a megállapított nettó jövedéki adónak a

különbözetét havonta, a tárgyhót követõ hó 20-ig fizeti meg, illetve ettõl az

idõponttól igényelheti. Az elõbbi rendelkezések a dohánygyártmányok esetében

csak arra az adóra vonatkoznak, amelyet a jövedéki adóról és a jövedéki

termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi ..... törvény

rendelkezései alapján nem adójeggyel fizetnek meg."

Általános indokolás

Az adózók és az adóhatóságok kapcsolatát rendezõ 1990. évi XCI. törvény (a

továbbiakban: Art.) a hatályba lépésétõl számított 7 év alatt számos

alkalommal módosult. Ennek köszönhetõen alapvetõen kielégíti a vele szemben

támasztott társadalmi igényeket, nevezetesen biztosítja a központi

költségvetés, az egyes elkülönített állami pénzalapok, valamint az

önkormányzati költségvetések bevételeinek beszedéséhez szükséges jogi

feltételrendszert.

A törvényt - az adórendszer konszolidációjához és stabilitásához fûzõdõ

érdekekre is tekintettel - az adóztatás hatékonyságának további javítása, a

jogalkalmazási nehézségek csökkentése, valamint az adminisztrációs terhek

mérséklése iránti igények kielégítésén túl nem kellene változtatni.

A Javaslatban megfogalmazott módosítások és kiegészítések ennek megfelelõen

elsõsorban az eljárásjog "követõjog" jellegébõl adódnak. Az Art. szabályainak

egyebek között a nyugdíjreform során elfogadott törvényi változásokra, a

külföldi székhelyû vállalkozók fióktelepeirõl és a kereskedelmi

képviseletekrõl a tervek szerint hamarosan az Országgyûlés elé kerülõ

törvénytervezet várható szabályaira, az ugyancsak 1998. január 1-jén hatályba

léptetni tervezett jövedéki adóról szóló törvény adóztatási kérdéseire,

illetõleg az egyes adótörvények kisebb mennyiségû, de az eljárást is érintõ

változtatások javaslataira is reagálnia kell.

A gazdasági társaságokról szóló törvény újrakodifikálása, illetve a tervezett

új cégtörvény további módosításokat tenne szükségessé. Figyelemmel azonban

arra, hogy az említett törvények elfogadásának idõpontja bizonytalan, és - a

tervezetek szerint - a kihirdetést követõ 180. napon lépnek hatályba, a

jelenlegi módosítás a bizonytalan idõpontban hatályba lépõ és még változóban

lévõ szabályozásra nem építhet. Az említett törvények kihirdetése és hatályba

lépése közötti idõszak azonban lehetõséget biztosít az adótörvények kellõ

idõben történõ módosítására.

Az 1996. évi adótörvény módosítások során vetõdött fel, hogy a termõföld

bérbeadásából származó jövedelmek adóztatását az eredményesebb közteher-

érvényesítés és ezen keresztül a versenyegyenlõtlenség megszüntetése érdekében

az önkormányzati adóhatóságok hatáskörévé kell tenni. A lehetõ legegyszerûbb

szabályozási megoldást keresve az az elképzelés erõsödött meg, mely szerint az

anyagi jogi szabályozást a személyi jövedelemadóról szóló törvény keretei

között változatlan tartalommal kell megtartani, s az adóztatási kérdéseket,

így a hatáskör áthelyezését az adózás rendjérõl szóló törvény szabályainak

kiegészítésével célszerû rendezni.

Az Alkotmánybíróság 59/1996. (XII. 22.) AB határozatában elvi éllel

állapította meg, hogy köztartozást adók módjára behajtani csak akkor lehet, ha

ezt törvény lehetõvé teszi. Minthogy az adózás rendjérõl szóló törvény

hatályos rendelkezései a közterhek adók módjára történõ behajthatóságához csak

jogszabály rendelkezését követelik meg, szükségessé vált az adózás rendjérõl

szóló törvénynek a köztartozások beszedésével összefüggõ szabályozását is

áttekinteni, és a kor viszonyaihoz igazítani.

A Javaslat az elõzõekben említett determinációkon túl

- az adózók, de áttételesen az adóhatóságok adminisztratív feladatait is

csökkentõ, elsõsorban a bevallási, befizetési rendet érintõ egyszerûsítést,

- a szankciórendszer néhány következetlenségét kiküszöbölõ - az adózók

helyzetét könnyítõ - megoldást,

- az adóhatóság és az adózók, illetõleg az adatszolgáltatásra kötelezett

szervezetek kapcsolatát a jelenlegi technikai feltételekhez igazító elõírást,

- a jogalkalmazó szervek gyakorlatában tapasztalható nehézségek csökkentését,

valamint a törvény céljaival ellentétes jogalkalmazási megoldások

meghonosításának megakadályozását célzó módosítást

tartalmaz.

Részletes indokolás

1-2. §-okhoz

Az Országgyûlés a nyugdíjreform csomag részeként elfogadta a

társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a

szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvényt, amely szerint 1998.

január 1-jétõl a járulékbeszedésre az abban, illetõleg a társadalombiztosítási

nyugellátásról és a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló

törvényekben nem szabályozott eljárási típusú kérdésekben az adózás rendjérõl

szóló törvényt kell alkalmazni.

A két törvény összhangjának megteremtése érdekében, illetõleg azért, hogy a

járulékügyekben az Art. alkalmazható legyen, ugyanakkor elkerülhetõvé váljon

az a vita, amely az adók és a járulékok közgazdasági tartalmát illetõen

szokott fellángolni, a járulékokat a javaslat nem tekinti adónak, mindössze

annyit mond ki, hogy az eljárások során a járulékokra az adóra vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az Art. szabályainak a társadalombiztosítási igazgatási szervek által történõ

alkalmazásának megkönnyítése és a törvény egyes, az adóhatóságokra vonatkozó

rendelkezéseinek értelmezhetõsége érdekében a tervezet kibõvíti az

adóhatóságok körét, és a társadalombiztosítási szervet, kizárólag a

járulékokkal összefüggõ hatósági feladatok ellátása során ötödik

adóhatóságként nevez meg.

A jövedéki adóról szóló törvény tervezete szerint a jövedéki adózással

összefüggõ adóhatósági feladatokat a Vám- és Pénzügyõrség Országos

Parancsnoksága, illetõleg területi szervei látják el, szintén az Art.

szabályait alkalmazva. Ezzel összefüggésben az Art. tárgyi hatályát negatív

oldalról is meghatározó rendelkezésbõl, a járulékok mellett a jövedéki törvény

hatálya alá tartozó ügyeket is ki kell emelni az ellentmondás feloldása

érdekében.

Az Alkotmánybíróság egyik határozatában rámutatott arra, hogy a közterhek

meghatározott körének adóhatóságok által lefolytatott eljárásában, adók

módjára történõ beszedése - a fizetési kötelezettség teljesítésének

kikényszerítése - csak törvényben megengedett körben lehetséges. A Javaslat az

Art. tárgyi hatályának ide vonatkozó rendelkezését a határozattal összhangban

módosítja, és a jogszabály kifejezést törvényre változtatja.

3-4. §-okhoz

A külföldi székhelyû vállalkozások 1998. január 1-jétõl az erre vonatkozó

kerettörvény elfogadását feltételezve Magyarországon gazdasági tevékenységet a

cégbíróságon is regisztrált fióktelep útján végezhet, illetõleg - nem

gazdasági tevékenység céljából kereskedelmi képviseletet hozhat létre.

E két új adózói típussal gazdagítja a megszokott szervezeti formákat. Az

adóztatásukkal összefüggõ alapvetõ szabályokat a Javaslat építi az Art.

rendelkezései közé.

Ennek során a fióktelepet mint a külföldi székhelyû vállalkozás adózási

ügyvivõjét határozza meg és egyszersmind azt is kimondja, hogy a külföldi

vállalkozást a belföldi adókötelezettségeit illetõen a fióktelep testesíti

meg, gyakorolja az adózói jogokat, illetõleg teljesíti az

adókötelezettségeket. A fióktelepek önállóan alanyai az adójogviszonyoknak, de

az olyan jognyilatkozatot, amely egy külföldi vállalkozás több belföldi

fióktelepére is kihat, csak együttesen tehetik meg.

A Javaslat a kétféle szervezet között különbséget tesz a regisztrációs

kötelezettségüket illetõen. A gazdasági tevékenységet folytató fióktelep a

cégbejegyzési kérelem benyújtását megelõzõen jelentkezik be az adóhatósághoz,

tehát adószám nélkül meg sem kezdheti a tevékenységét, a kereskedelmi

képviseletnek viszont csak akkor van bejelentkezési kötelezettsége, ha

adókötelezettsége keletkezik. Ez nem feltétlenül áll be, hisz a kerettörvény

tiltja a bevételszerzõ gazdasági tevékenység folytatását, de lehetnek pl.

alkalmazottai és mint kifizetõ az adótörvények hatálya alá eshetnek. Ez

esetben a kötelezettség keletkezését követõ 15 napon belül kell az

adóhatóságnál nyilvántartásba vételezniük magukat.

5-6. §-okhoz

Az Art. 20. § (1) bekezdésének hatályos rendelkezése szerint az adót,

adónként, a költségvetési támogatást támogatásnemenként az erre a célra

rendszeresített nyomtatványon kell bevallani, illetõleg lehet igényelni. A

Javaslat az adminisztrációs kötelezettségek egyszerûsítése érdekében

felhatalmazza az adóhatóságot, hogy kombinált nyomtatványt is

rendszeresíthessen, ami több kötelezettség bevallását, vagy több támogatás

igénylését is lehetõvé teszi, illetõleg egy nyomtatványon szerepelhessen adott

esetben bevallás és támogatásigénylés is.

A kötelezettségek teljesítésének egyszerûsítését szolgálja az éves összesítõ

bevallások [Art. 20. § (5) bekezdés] szabályozásának módosítása is.

A Javaslat az általános forgalmi adóban megszünteti ezt a kötelezettséget, a

társasági adóban pedig azok a nem kifejezetten gazdasági tevékenység

folytatására létesített szervezetek amelyek alanyai ugyan a társasági adónak,

de az adott évben sem bevételt nem értek el, sem ráfordítást nem számoltak el,

bevallás helyett az éves összesítõ bevallásban errõl nyilatkozatot tesznek.

A Javaslat az Art. 23. §-ának (1) és (2) bekezdését módosítva, a személyi

jövedelemadó bevallási kötelezettség alá esõ jövedelmek meghatározását a

személyi jövedelemadó törvényre bízza, elkerülve ez ügyben a párhuzamos

szabályozást és csak arra szorítkozik, hogy a kötelezettség teljesítésének két

alapesetét határozza meg.

E szerint a magánszemély adóját vagy maga állapítja meg, vagy nyilatkozata

alapján a munkáltatója.

Elõfordulhat, hogy a magánszemély közvetlen költségvetési forrásból jövedelmi

viszonyaira tekintettel kaphat igénylése alapján támogatást. Ilyen esetben az

igénylés kitöltése és benyújtása abban az esetben is bevallás értékû, ha a

magánszemély adófizetésre és bevallásra nem kötelezett, illetõleg jövedelmének

hiányáról tesz nyilatkozatot.

7. §-hoz

Az Art. ma hatályos 24. §-a rendelkezik az adózó által benyújtott hibás

adóbevallás kijavításáról. A rendelkezés abból indul ki, hogy a számítási hiba

illetõleg más elírás miatt szükséges javítást az adóhatóság 30 napon belül

hivatalból köteles elvégezni. A gyakorlatban azonban elõfordul és a kiutalás

törvényi határideje miatt hangsúlyozottá válik, hogy a költségvetési támogatás

igénylése olyan hiányosságban szenved, amelyet az adózó közremûködése nélkül

az adóhatóság nem tud pótolni. Ezért a Javaslat kiegészíti az Art. 24. §-át és

rendelkezik a hiánypótlásra történõ felszólításról, tételesen megjelölve

azokat az eseteket, amikor ennek helye van.

8. §-hoz

Az Art. 25. §-a rendelkezik az adómegfizetésért fennálló mögöttes felelõsség

intézményérõl, meghatározva, hogy milyen eljárásban, milyen feltételek mellett

és ki kötelezhetõ az adózó által meg nem fizetett és tõle be nem hajtható

tartozás rendezésére. A külföldi vállalkozás fióktelepeire vonatkozóan,

minthogy e jogintézmény a jogrendszerbe csak 1998. január 1-tõl épül be,

természetesen ilyen rendelkezés nincs az Art.-ben. Ezt a hiányt pótolja a

Javaslat 8. §-a, kiegészítve az Art. 25. §-át. A rendelkezés szerint a

külföldi vállalkozást belföldön terhelõ adótartozás illetve köztartozás

megfizetésére egyetemlegesség címén a belföldi fióktelep kötelezhetõ,

függetlenül attól, hogy a tartozás keletkezése a fióktelep mûködésén keresztül

folytatott tevékenységgel, vagy a külföldi vállalkozás közvetlen belföldi

tevékenységével függ-e össze.

9-10. §-okhoz

A Javaslat 7. §-ában szereplõ rendelkezéssel összefüggésben módosítani

szükséges az Art. 27. §-ában rendezett költségvetési támogatás kiutalásának

esedékességét. Az adóhatóság számára nyitva álló 30 napos határidõt, ha az

adózónak felróható okból hiánypótlási eljárásra kerül sor, nem a hibásan,

hiányosan benyújtott támogatásigénylés beérkezésétõl, illetõleg a törvényben

meghatározott esedékességi naptól kell számítani, hanem a támogatásigénylés

(bevallás) kijavításának a tényleges megtörténtétõl.

1997. január 1-tõl hatályos az Art. 32. §-ának (4) bekezdése, kiszélesítette

az állami adóhatóság költségvetési támogatás visszatartási jogát. Nemcsak az

általa nyilvántartott adótartozásra, hanem a más adóhatóságnál,

társadalombiztosítási szervnél, vámhatóságnál fennálló tartozások esetében is

visszatarthatja a támogatást, ha az adózó errõl nyilatkozik, vagy az érintett

szervek az állami adóhatóságot megkeresik. Minthogy a más hatóságoknál

nyilvántartott tartozásokra késedelmi pótlékot (kamatot) számítanak fel,

különös a jelentõsége annak, hogy a visszatartás gyakorlása esetén mely napot

kell olyannak tekinteni, amely a költségvetési támogatás kiutalásának

minõsülne és egyben a tartozást ezen a napon kell megfizetettnek minõsíteni. A

Javaslat kiegészítve az Art. 27. §-át, rendelkezik arról, hogy ez esetben azt

a napot kell a kiutalás napjának tekinteni, amelyen az állami adóhatóság a

köztartozást nyilvántartó szervezet javára az átutalásról rendelkezik.

A visszatartási jog gyakorlása során merült fel, hogy szükségtelen az adózót

határozattal értesíteni a támogatás visszatartásáról abban az esetben, ha erre

az õ nyilatkozata alapján és csak az abban szereplõ tartozás mértékéig kerül

sor. Az adóhatóság adminisztrációs terhét csökkenti a Javaslat, amikor a 32. §

(4) bekezdését kiegészítve, az általános határozathozatali kötelezettség alól

erre az esetre kivételt állapít meg.

11. §-hoz

Az Art. 45. §-a az adóhatóság adatnyilvántartásával és az adózók

adatszolgáltatási kötelezettségével összefüggõ alapvetõ szabályokat rögzíti. A

törvény 60. §-a (7) bekezdésének alkalmazása során az Országgyûlés adatvédelmi

biztosa a hozzá érkezett beadványok alapján vizsgálatot folytatott és ajánlást

fogalmazott meg. Ebben adatvédelmi szempontból aggályosnak tartja, hogy az

adóhatóság értelmezve a törvény "összes jövedelemfelhasználás" kifejezését,

olyan jövedelemfelhasználási irányokra is rákérdezett az általa

rendszeresített nyomtatványon, amelyek bizonyos vagyontárgyak használatával,

illetõleg jövedelemfelhasználási egységet képezõ családi vagy más

életközösségben élõk a más személyek eltartásával, továbbá a közös háztartás

fenntartásával összefüggõ költségekhez történõ hozzájárulással szükségképpen

felmerülnek. A jogintézmény késõbbi alkalmazása során az ilyen típusú viták és

értelmezési zavarok elkerülése érdekében a Javaslat világossá teszi, hogy

milyen kényszerítõ körülmények között, milyen cél elérése érdekében, kiknek a

személyes adatait és kiknek a személyével közvetlenül összefüggésben nem álló,

de az adózó vonatkozásában másokkal közös kiadásnak, ráfordításnak,

befektetésnek vagy egyéb jövedelemfelhasználásnak, vagyongyarapodásnak

minõsülõ adatok tarthatók nyilván illetõleg ellenõrizhetõk is, ha ezek nélkül

az adózó bejelentési, bevallási, nyilatkozattételi, adatszolgáltatási

kötelezettsége nem ellenõrizhetõ. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy az így

megszerzett adatokat az adóhatóság meddig kezelheti, és mely esetekben köteles

ezeket törölni. Szintén garanciális okból tisztázza a törvény, hogy az

adóhatóság az adókötelezettség, illetõleg a költségvetési támogatáshoz való

jog megállapításához és ellenõrzéséhez milyen forrásokból és milyen módon

juthat információkhoz. Az eddig is hatályos rendelkezés kiegészül azzal, hogy

az adatszolgáltatási kötelezettséggel terhelt szervezetek az adóhatósággal

kötött megállapodás alapján milyen költségkímélõ módon tehetnek eleget az

adatszolgáltatási kötelezettségnek.

A Javaslat kibõvíti az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek körét. Erre

egyrészt a jövedéki adóról szóló, elfogadás alatt álló törvény miatt van

szükség, másrészt az egyes költségvetési támogatásokat rendezõ anyagi-jogi

szabályok zökkenõmentes végrehajtása érdekében. A jövedéki termékek

forgalmazását végzõ kereskedelmi egységek helyszíni ellenõrzése az állami

adóhatóság feladatává is válik, ezért a mûködési engedélyt kiadó jegyzõ,

illetõleg a jövedéki engedélyt kiadó vámhivatal adatszolgáltatással tartozik

az állami adóhatóságnak a jövedéki termék forgalmazásával összefüggõ

engedélyek kiadásáról. Ha a költségvetési támogatásról szóló jogszabály a

támogatás igénybevételét hatósági igazolás kiadásához köti, a kiállító hatóság

az ilyen igazolásról adatszolgáltatás keretében tájékoztatja az adóhatóságot.

Törvények a bíróságnak, államigazgatási vagy önkormányzati szervnek bizonyos

tények, adatok, határozatok közlési, megküldési kötelezettségét írják elõ

amelyet valamely adóhatósághoz kell teljesíteni. Elõfordul, hogy a megküldési,

közlési határidõt a kötelezettséget tartalmazó jogszabály nem rendezi. Ezért a

Javaslat egy általános 15 napos határidõt állapít meg minden olyan esetre,

amelyet törvény másként nem szabályoz.

12. §-hoz

A jogosulatlan általános forgalmiadó-visszaigénylések, a ténylegesen

felmerülõt meghaladó költségek kimutatása érdekében még mindig igen nagy

számban fordulnak elõ a fiktív számlák, bizonylatok a gazdasági forgalomban.

Ezekhez a számlakiállítók elõszeretettel használnak fel olyan adószámokat,

amelyeket korábbi színlelt vagy már megszûnt vállalkozásaik számára szereztek

be. Az Art. hatályos szabálya alapján az adóhatóság azoknak az adózóknak az

adószámát törli és egyben teszi közzé, amelyek megkezdték a vállalkozás-

alapítási tevékenységüket, de azt ténylegesen nem fejezték be, cégbejegyzési

vagy vállalkozási igazolvány kiállítása iránti kérelmet a megadott határidõn

belül nem terjesztettek be. A gyakorlatban felvetõdött azonban, hogy a

visszaélõk olyan adószámokat is felhasználnak, amelyek nem az ilyen módon

megszûnt vállalkozásokhoz kapcsolódtak. Ezért a Javaslat módosítva az Art. 48.

§-a (4) bekezdésének b) pontját, minden olyan adószám rendszeres közzétételére

kötelezi az adóhatóságot, amelyet törölt a nyilvántartásából, függetlenül

attól, hogy erre milyen indíttatású adózói magatartás vagy hatósági döntés

vezetett. A megszûnt adószámok generális közzétételi kötelezettsége, bár

követésük nem lesz egyszerû, hozzásegítheti a tisztességes vállalkozásokat

ahhoz, hogy elkerüljék az olyan gazdasági partnert, amely fiktív azonosító

számot használ az általa kiállított okiraton.

13-15. §-okhoz

Az adók módjára behajtandó köztartozásokkal összefüggõ adóhatósági feladatokat

a Javaslat a 22. §-ában rendezi át. Ezzel összefüggésben szükséges az

önkormányzati adóhatóság hatáskörét rendezõ Art. 49. § (3) bekezdését

módosítani, és az eddigi általános - az adók módjára behajtandó köztartozások

vonatkozásában fennálló - hatáskört szûkíteni csak azokra az esetekre,

amelyeket törvény a jegyzõ hatáskörébe utal.

1997. január 1-tõl az Art. kiszélesítette az állami adóhatóság feladatkörét és

felhatalmazta olyan, közvetlenül hatáskörébe nem tartozó pénzügyi

kötelezettségek ellenõrzésére is, amelyek teljesítése összefügg valamely

adókötelezettséggel. A gyakorlat során felvetõdött, hogy az adóhatóság

jogosult-e ilyen ellenõrzések alkalmával megismerni a kötelezettséggel

összefüggõ nyilvántartások adatait és az azokban szereplõ azonosító kódot.

Minthogy enélkül a feladatellátás elképzelhetetlen, a viták elkerülése

érdekében a Javaslat kiegészíti az Art. 49. § (7) bekezdésében foglalt

felhatalmazást.

Az adózók egy része az adóhatóság ellenõrzési tevékenységét gyakran

akadályozzák, vagy nehezítik oly módon, hogy az ellenõrzés folytatásának ideje

alatt székhelyet vagy telephelyet változtatnak, és ezzel más adóhatóság

illetékessége alá kerülnek. A gyors és hatékony ellenõrzéshez fûzõdõ érdekekre

tekintettel a Javaslat kimondja, hogy az ellenõrzés megkezdését követõen

bekövetkezett székhely-, telephely-, lakóhelyváltozás nem szünteti meg az

eljáró adóhatóság illetékességét mindaddig, ameddig az az ellenõrzést és azt

esetlegesen követõ hatósági eljárást jogerõsen be nem fejezi.

Szintén a jogbizonytalanság elkerülését szolgálja a Javaslatban megfogalmazott

és az Art. 53. §-át egy új (6) bekezdéssel kiegészítõ rendelkezés, amely

kimondja, hogy ha az adóhatóság költségvetési támogatáshoz való jogosultság

elbírálása érdekében törvényen alapuló más szervtõl érkezõ megkeresés

teljesítése során az igénylõ jövedelmi viszonyait ellenõrzi, vagy errõl

nyilatkozik, jogosult megismerni a megkeresõ szerv által az érintettrõl

nyilvántartott és az ellenõrzés lefolytatásához szükséges személyes adatot,

illetõleg azonosító kódot is.

16. §-hoz

Az általános forgalmiadó-kötelezettség teljesítésével összefüggésben azokban

az esetekben, amikor az adólevonási jog elõfeltétele az elõzõ elszámolási

idõszak adóbevallásában feltüntetett adó megfizetése, az önellenõrzési pótlék

szabálya nincs tekintettel arra, hogy ha az adót bevallani és befizetni

elmulasztják, a költségvetés kára mindössze az a kamatveszteség, amelytõl az

állam a következõ elszámolási idõszakig terjedõ idõre esik el.

A hatályos szabályozás szerint, ha az adóhatóság vizsgálata tárja fel az adózó

ilyen típusú mulasztását figyelemmel arra, hogy az adózó javára szóló

körülményeket is érvényesítenie kell, kisebb mértékû jogkövetkezmény terheli,

mintha a tévedést az adózó maga tárná fel. A következetlenség megszüntetése

érdekében a Javaslat az Art. 70. §-ának (3) bekezdését módosítva kimondja,

hogy ilyen esetben az adózót csak annak az idõszaknak a késedelmi pótléka

terheli, amely a két bevallás közötti idõre jár. Megszünteti ugyanakkor azt,

az esetenként fellépõ következetlenséget is, amelyet az olyan önellenõrzések

pótlékolása jelent, amely adózói tévedést tár fel, de adófizetési

kötelezettséget nem eredményez. A hatályos szabályozás ebben az esetben fix

összegû pótlékfizetési kötelezettséget ír elõ és adott esetben súlyosabb

jogkövetkezményt jelent, mintha az adózó kisösszegû adót érintõen ugyan készít

rossz bevallást és az önellenõrzés során még adó megfizetési kötelezettséget

is feltár. A Javaslat világossá teszi, hogy ha az önellenõrzés

többletbefizetési kötelezettséggel nem jár, az önellenõrzési pótlékot az

adókülönbözet után az általános szabályok szerint kell felszámítani, de

megfizetni legfeljebb addig az összegig kell, amelyet a hatályos szabályok ma

kötelezõ mértékként elõírnak.

17-18. §-okhoz

A Javaslat a törvény adóigazgatási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit két

kiegészítéssel módosítja. A 75. § (4) bekezdésében az általánostól eltérõen 60

napban állapítja meg a határozat meghozatalára nyitvaálló eddigi 30 napos

határidõt, ha az eljárás az adózót marasztalva, utólagos adómegállapításra

irányul. Ezek az ügyek a tapasztalatok szerint az általánoshoz képest

bonyolultabbak, sokszor speciális esetekben is igénylik az adótörvények

értelmezését és ennek következtében az adóhatóságok gyakran túllépik a

törvényben elõírt határidõt. A törvényi határidõ felemelése az adózók érdekeit

nem sérti, viszont a jogbiztonságnak az eddigieknél jobban megfelel.

A hatályos szabályok szerint, ha az ellenõrzés eredményeként az adóhatóság

határozatot hozott, vagy az ellenõrzést adóigazgatási eljárás lefolytatása

nélkül fejezte be, a törvényben tételesen meghatározott kivételektõl eltérõen

az adókötelezettséget egy év elteltével az adózó terhére megváltoztatni nem

lehet. A jogbiztonsághoz fûzõdõ, alkotmányos követelményhez igazodó

garanciális szabályt egyes adóhatóságok - elkerülendõ az ismételt

eljáráshoz szükséges pénzügyminiszteri engedély kérését - úgy hágták át, hogy

a határozatot megsemmisítették, és új eljárás keretében már egy év elteltével

hoztak az adózóra nézve terhesebb kötelezettséget tartalmazó új határozatot.

A Javaslat ennek a jövõbeni elkerülése érdekében, kiegészítve az Art. 79. §-

ának (7) bekezdését kimondja, hogy az adózóra nézve terhesebb határozat egy év

elteltével akkor sem hozható, ha a korábbi határozatot még egy éven belül

semmisítik meg és rendelik el az új eljárást.

19-21. §-okhoz

A végrehajtási eljárás hatékonyságának fokozása érdekében a Javaslat kimondja,

hogy az adótartozás járuléka önállóan is végrehajtható mégpedig az

adótartozást tanúsító végrehajtható okirat alapján. Erre azért van szükség,

mert gyakran elõfordul, hogy az adózó az adótartozását rendezi, de a

késedelmes fizetés miatt felszámított pótlékot nem, illetõleg ez csak a

késõbbiekben válik ismertté. Minthogy a késedelmi pótlékról szóló értesítés

nem minõsül önálló határozatnak, ezért a gyakorlatban gondot okozott, hogy

mely végrehajtható okirat alapján kerülhet sor a pótléktartozás behajtására. A

Javaslat szerint a késedelmi pótlék nem önálló tartozásnem, hanem az egy

korábban már esedékessé vált, de meg nem fizetett kötelezettség járuléka,

ezért végrehajtására is az eredeti kötelezettség végrehajtását megállapító

okirat alapján kerülhet sor.

A Javaslat az Art. végrehajtási szabályainak általános rendelkezéseit

kiegészíti egy új 87/A. §-sal, amellyel lehetõvé teszi a külföldi vállalkozás

fióktelepe adótartozásának végrehajtása során, az adóhatóság a külföldi

vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtást vezessen. Ez

a rendelkezés összhangban áll azzal a fióktelepekrõl szóló kerettörvényben

megállapított jogi helyzettel, mely szerint a tartozás ténylegesen nem a

fióktelepet terheli, hanem a külföldi vállalkozást a fióktelep, mint adózási

ügyvivõ csak megtestesíti a külföldi vállalkozást.

Az azonnali beszedési megbízással történõ követelésbehajtásról rendelkezõ MNB

szabályozás szerint a jogosult a beszedési megbízás mellékleteként

végrehajtható okiratot köteles csatolni, illetõleg az õt megilletõ

végrehajtási jogot elõíró törvényi rendelkezésre kell hivatkoznia. A

hitelintézetek idõnként vonakodnak rendelkezést betartani és az adóhatóságot

is felszólítják végrehajtható okirat bemutatására. Az adóhatóság azonban a

végrehajtási eljárás keretében az azonnali beszedési megbízás kibocsátásakor

nem köteles a pénzintézet tudomására hozni, hogy a tartozás milyen jogalapon,

milyen végrehajtható okirat alapján áll fenn. Az adótitok szabályai ugyanis

nem teszik azt lehetõvé, hogy az adóhatóság a pénzintézettel más adózók

adóadatait ismertesse. A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a Javaslat

az Art. 88. §-ának (1) bekezdését módosítva kifejezetten kimondja, hogy a

bankszámlát vezetõ hitelintézet az adóhatóság megkeresésére (azonnali

beszedési megbízására) végrehajtható okirat nélkül is köteles a bankszámláról

az átutalást teljesíteni. Garanciális okból és a visszaélések megakadályozása

érdekében, továbbá a bank-ügyfél kapcsolat védelmében a Javaslat elõírja, hogy

a jogalap nélkül kibocsátott beszedési megbízás teljesítése esetén az

adóhatóságot a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevõ kamatfizetési

kötelezettség terheli. Emellett természetesen a jogosulatlan inkasszóval

okozott más jellegû károk megtérítése is igényelhetõ az adóhatóságtól, de nem

az Art., hanem a Ptk. szabályai alapján.

A Javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvénytõl eltérõ rendelkezésként

állapítja meg az Art. 88. §-ának kiegészítésével, hogy a végrehajtást

foganatosító adóhatóság az árverési hirdetményt saját hirdetõtábláján teszi

közzé, és ezzel állnak be a közzétételhez fûzõdõ joghatások. E rendelkezés

hiányában ugyanis az árverési hirdetményt jóllehet a végrehajtást az

adóhatóság foganatosítja, a bírósági hirdetõtáblán kellene kifüggeszteni,

aminek értelme azért kérdõjelezhetõ meg, mert a konkrét végrehajtási ügyben a

bíróságnak sem szerepe, sem hatásköre nincs.

22. §-hoz

Az adók módjára behajtandó köztartozásokkal kapcsolatos alkotmánybírósági

határozat, amely szerint a behajtásnak ezt a módját csak törvényben lehet

megállapítani, ráirányította a figyelmet a kérdéskör más típusú

ellentmondásaira is. A Javaslat az Art. 93. §-ának (1) bekezdését korrigálja

és kiegészíti új (6)-(7) bekezdéssel is. A behajtást kérõ, figyelemmel az új

feladatmegosztási szabályokra, nem automatikusan az önkormányzati

adóhatóságot, hanem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ adóhatóságot

keresheti meg a behajtandó köztartozás hátraléki kimutatásával. Megkeresésnek

csak akkor van helye, ha a köztartozás az 1.000 forintot meghaladja. Rendezi a

Javaslat azt a helyzetet is, amikor az adóhatóságoknak van szükségük behajtási

jogsegélyre, amelyet más adóhatóság megkeresésével vesznek igénybe. A Javaslat

a köztartozások szerkezeti alakulását, illetõleg a köztartozások

érintettjeinek személyében meglévõ differenciáltságát is figyelembe véve,

megszünteti az önkormányzati adóhatóság ez ügyben eddig meglévõ általános

hatáskörét. Az önkormányzati adóhatóság a jövõben csak magánszemélyek

köztartozás ügyében köteles eljárni, más személy adók módjára behajtandó

köztartozását a kötelezett állami adóhatósága hajtja be, feltéve mindkét

esetben, hogy a köztartozást konstituáló törvény a behajtásra nem jelöl ki más

szervet. A végrehajtási ügyekben a végrehajtást foganatosító adóhatóság

illetékességét nem kizárólag az érintett székhelye, telephelye, lakóhelye,

fellelhetõségi helye határozza meg, megalapozhatja az illetékességet a

végrehajtás alá vonható vagyontárgy fekvési vagy fellelhetõségi helye is.

Ezért ha a végrehajtást kérõ tudomást szerez ilyen vagyontárgy létérõl, az

általános illetékességi szabályoktól eltérve más adóhatóságot is megkereshet a

végrehajtás foganatosítása érdekében.

23. §-hoz

Az adminisztrációs kötelezettségek teljesítését nagyban megkönnyíti a modern

számítástechnika alkalmazása, ezért a bejelentés, a bevallás, az

adatszolgáltatás mágneses adathordozón is és elektronikus úton is

teljesíthetõ. A Javaslat az Art. 96. §-ának (6) bekezdését módosítva

felhatalmazza - az illetékhivatal és az önkormányzati adóhatóság kivételével -

az adóhatóságot, hogy a "nagy adózónak" számító - kettõs könyvvezetésre

kötelezett és egyébként havi adóbevalló - adózókat kötelezze az adóbevallás és

az adatszolgáltatás ilyen módon való teljesítésére.

24. §-hoz

Az Art.-t 1997. január 1-jei hatályba lépéssel módosító 1996. évi LXXXVI.

törvény 39. §-ának (9)-(10) bekezdése a termõföld bérbeadásából származó

jövedelmek bevallásának ellenõrzését, az ellenõrzés során feltárt adóhiány

megállapítását és beszedését a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati

adóhatóság feladatává tette.

Az ellenõrzéshez szükséges alapinformációk - a bevallásban szereplõ adatok,

illetõleg a kifizetõk adatszolgáltatásai - az önkormányzati adóhatóságnál nem,

csak az APEH-nél állnak rendelkezésre. A Javaslat ezért az Art. 96/A. §-át

kiegészítve az adóztatás egészét rendezi annak érdekében, hogy a föld fekvése

szerint illetékes önkormányzatok helyismeretére alapozva szûküljön az

adókikerülés lehetõsége, és ezzel a kifizetõi minõséggel bíró szervezetek

versenyhátránya azokkal szemben, akik "zsebszerzõdéssel" bérelnek földet.

Ezért ahhoz, hogy az adóztatás a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati

adóhatóságnál megvalósítható legyen, a feladat egészét - a bevallások,

befizetések fogadásától az ellenõrzések lefolytatásán át a végrehajtási

eljárásig - az önkormányzati adóhatósághoz telepíti.

Összhangban a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseivel, a

Javaslat szerint nem terheli a kifizetõt adólevonási kötelezettség, ha a

magánszemély tulajdonában lévõ összes termõföld területe nem éri el a

törvényben meghatározott mértéket, és errõl a kifizetõnek a magánszemély

írásban nyilatkozik. Az érintett adóhatóságok feladatainak megkönnyítése

érdekében a Javaslat a földbérbeadásból származó jövedelmek önadózás útján

történõ érvényesítéséhez szükséges elõírásokat egy blokkba építi az Art.

szabályai közé.

25. §-hoz

A társadalombiztosítási ellátások fedezetére szolgáló fizetési kötelezettségek

és az adók megállapítása, ellenõrzése, beszedése során létrejövõ társadalmi

gazdasági viszonyok sok hasonlóságot mutatnak. A nyugdíjreform szabályainak

elfogadása során e felismeréstõl vezérelve és a párhuzamos szabályozás

elkerülése érdekében rendelkezik úgy a járulékokról szóló törvény, hogy a

speciálisan nem szabályozott járulékokra vonatkozó társadalmi viszonyokban az

Art. szabályait kell alkalmazni. A két törvény egymáshoz illesztése és az

inkonzisztenciák elkerülése érdekében a Javaslat az értelmezõ rendelkezéseiben

fogalmazza meg, hogy az Art. alkalmazásában milyen fizetési kötelezettségek

minõsülnek járuléknak. A hasonlóság ellenére a meglévõ és a megszokott

szabályozási különbségek fenntartása érdekében vetõdött fel néhány olyan

igény, amely megtartana néhányat a járulékbeszedés ma hatályos rendelkezései

közül, és ennyiben a járulékoltatás módja bizonyos fokig eltér az

adóztatástól. Ilyen a hatáskörök jelenlegi megosztása a két pénztár között,

amely a továbbiakban is a Kormány rendeletében meghatározottak szerint marad,

a kompenzáció (beszámítás) lehetõsége, az általános megbízólevél kiadásának és

felhasználásának sajátossága, az ellenõrzés során feltárt járulékalapnak

(amely egyben adóelõleg vagy adóalap is) az adóhatóság általi, soron kívüli

kezelése, a bírósági felülvizsgálat sajátos rendezése, az ismételt ellenõrzés

tilalmának eltérõ szabályozása, az adminisztrációs kötelezettségek

megszegésére speciális tényállású mulasztási bírság meghatározása, illetõleg

azoknak a jogintézményeknek a tételes megállapítása, amelyek a jövõben is

kizárólag az adóztatás területén alkalmazhatók.

26. §-hoz

Az Art. 97. §-ában lévõ értelmezõ rendelkezések közül a Javaslat részben a

fióktelep szabályozásra tekintettel, részben pedig a személyi jövedelemadó

törvénnyel és a járulékokra vonatkozó szabályozási megoldással összhangban új

telephely, kifizetõ és járulék fogalmat határoz meg. Az értelmezõ

rendelkezések kiegészülnek eddig nem meghatározott fogalmakkal. Ezek közül

kiemelést érdemel a köztartozás-fogalom, amely a magyar jogból eddig hiányzott

és részben ennek is volt köszönhetõ, hogy az adók módjára behajtandó

köztartozás, mint bizonytalan jogfogalom, az Alkotmánnyal is ellentétes

jogszabályok kiadásához vezetett. Új fogalom a fióktelep fogalma, amelyet a

Javaslat az Art.-ben kizárólag a külföldi vállalkozás fióktelepeként határoz

meg. Ebbõl, valamint a telephely fogalomból az következik, hogy az adózás

rendjében a belföldi fióktelep nem viselkedik másként, mint a székhellyel

azonos közigazgatási egységen belül lévõ telephely.

27. §-hoz

A Javaslat a záró rendelkezések között részben hatályon kívül helyezi azokat a

szabályokat, amelyek a módosítással meghaladottakká váltak és rendelkezik a

hatálybalépést követõen folytatott eljárások során a kötelezettségek

visszaható hatályának a tilalmáról, illetõleg meghatározza azokat az adózói

kötelezettségeket, amelyeket a hatálybalépést követõen, de a hatálybalépést

megelõzõ szabályok szerint kell teljesíteni.

28. §-hoz

A jelzálog-hitelintézetrõl és a jelzáloglevélrõl szóló 1997. évi XXX. törvény

5. §-ának (4) bekezdése szerint a hitelbiztosítéki érték megállapításának

módszertani elveit jogszabály határozza meg.

A hitelbiztosítéki érték megállapításának módszertani elveit az 54/1997.

(VIII. 1.) FM, illetve a 25/1997. (VIII. 1.) PM rendeletek szabályozzák.

Mindkét jogszabály kiemelten kezeli a piaci összehasonlító adatok elemzésén

alapuló értékelési módszert, melynek során az ingatlan értékét a már

megtörtént, konkrét és ismert adásvételi ügyletek árainak összevetésével kell

megállapítani. A módszertan követelményeinek és az ingatlanpiaci folyamatok

nyomonkövetésére vonatkozó jogszabályi elõírásoknak a Jelzálog Hitelintézet

akkor tud eleget tenni, ha az illetékhivatalok ingatlanforgalmi adataihoz való

hozzáférése biztosított. A Javaslatban szereplõ módosítás, figyelemmel a

személyes adatok védelmérõl szóló törvény elõírásaira is, lehetõvé teszi, hogy

az illetékhivatal a feladatellátáshoz szükséges adatokat rendelkezésre

bocsássa.

1. számú melléklethez

A Javaslat az adókötelezettségek egyszerûsítése és az adminisztrációs terhek

csökkentése érdekében jelentõsen felemeli azokat az értékhatárokat, amelyek az

adózókat a havi, illetõleg a negyedévenkénti adóbevallás benyújtására jelölik

ki. Ezzel jelentõsen csökken azoknak a száma, akik havi adóbevallásra, és

csökken azoknak a száma is, akik negyedévenkénti bevallásra kötelezettek.

Tovább bõvül azoknak az eseteknek a száma, amikor a forgalmi adózásban az

adózót pótlékmentes önellenõrzési jog illeti meg. A Javaslat szerint az

idegenforgalmi tevékenységet folytatók, minthogy adófizetési kötelezettségüket

elõkalkuláció alapján végzik, és az árrés véglegezéséhez szükséges adatok csak

a külföldi partnerekkel történõ adóévet követõ egyeztetés során állnak

rendelkezésre, az ezt követõ elsõ bevallásig, de legfeljebb az év közepéig

pótlékmentesen korrigálhatják korábbi adóbevallásaikat.

A Javaslat 1. számú mellékletének 3. pontja követve az anyagi-jogi szabályok

változását, szóhasználati pontosítást jelent a társasági adóbevallási

kötelezettség meghatározásában.

2. számú melléklethez

Az 1. pontban a Javaslat a törvény szabályainak változó számozása miatti

pontosítást tartalmaz.

A 2. pontban viszont az adófizetési kötelezettségeket egyszerûsíti, minthogy a

jövedelemadó-elõleg megfizetésének idõpontjára a hatályos szabály az

elszámolási idõszakot követõen három különbözõ dátumú kötelezettséget ír elõ,

a Javaslat ezeket egységesíti.

A 3. pont érdemi változtatásokat nem jelent, de a külföldi személy adózásával

összefüggésben szétválasztja a Javaslat a társasági adóra és az osztalékadóra

vonatkozó fizetési kötelezettségeket és ezzel nemcsak a szóhasználatban

igazodik az anyagi-jogi szabályokhoz, hanem egyszersmind áttekinthetõbbé is

teszi a szabályozást.

3. számú melléklethez

Az 1. pont a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetõleg a társasági

adóról és az osztalékadóról szóló törvény szóhasználati változtatásával

összefüggõ, a konzisztencia megteremtését célzó módosítás, illetõleg

kiegészítés.

A 2. pont a termõföld bérbeadásából származó jövedelem megújított adóztatási

szabályaival összefüggõ módosítás, amely a kifizetõ e jövedelemfajtával

összefüggõ adatszolgáltatási kötelezettségét rendezi.

A 3. és a 4. pont a Javaslatnak az Art. 45. § (4) bekezdése kiegészítésével

függ össze, amely az új adatszolgáltatási kötelezettségek tartalmát és a

teljesítés részletes szabályait rendezi.

4. számú melléklethez

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 1997. január 1-jei

hatályba lépésével a külföldi illetõségû osztalékban részesülõ és így az

osztalékadó alanyaivá váló személyi kör kibõvült, hisz belföldi gazdasági

társaságok tulajdonosai nem ritkán külföldi illetõségû magán, illetõleg jogi

személyek.

A módosuló jövedelemadó törvényekhez igazodva, illetõleg a Magyarországon

befektetõ külföldiek igényeit figyelembe véve a Javaslat 4. számú melléklete

megújítja az Art. 5. számú mellékletét, amely a külföldi személy adó-,

adóelõleg-levonási kötelezettség alá esõ, belföldi kifizetõtõl származó

jövedelmének adóztatását rendezi. Megtartotta ugyanakkor a külföldi személy

adóbevallási és befizetési kötelezettségét arra az esetre, ha a kifizetõt nem

terheli levonási kötelezettség, vagy az adóköteles bevétel nem kifizetõtõl

származik.

A Javaslat a melléklet hatályát kiterjeszti a külföldi illetõségû

magánszemélyre is. Ha a külföldi személy illetõsége szerinti állammal a Magyar

Köztársaság nemzetközi szerzõdése, illetõleg ha a külföldit valamely

nemzetközi szervezethez tartozás a belföldön alkalmazott szabályokhoz képest

kedvezõbben ítéli meg, vagy mentesíti az adó megfizetése alól, ezt az

adóhatóság engedélye alapján már a belföldi kifizetõ érvényesítheti, ha a

külföldi az illetõségét, vagy a szervezethez tartozást elõzetesen igazolja.

Kedvezõ változás, hogy az illetõségigazolást egy adott adóévre kell

megszerezni, és a levont, illetõleg levonni elmulasztott vagy tévesen levont

adóért a kifizetõt terheli a felelõsség.

5. számú melléklethez

Az ár- és értékviszonyok változása következtében az állami adóhatóság fõvárosi

és Pest megyei kiemelt adózóinak igazgatóságához tartozó értékhatárok

korrekciójára van szükség annak érdekében, hogy az igazgatóság személyi és

technikai feltételeinek megfelelõ számú adózó adóztatása tartozzék

hatáskörébe. Ugyanakkor ahhoz is fûzõdnek érdekek, hogy a különös hatáskört

megalapozó bevallásokban szereplõ értékek évenkénti ingadozásai ne

változtassák az adózó adóhatóságát. Ezért a Javaslat módosítja az Art. 7.

számú mellékletét, és ennek megfelelõen a jövõben az árbevétel alapján azok az

adózók kerülnek a kiemelt adózók igazgatóságához, amelyeknél a nettó árbevétel

a 6 milliárd forintot meghaladta a tárgyévet megelõzõ második évben. A

hatáskör pedig a kezdõ naptól számított 3 éven belül csak akkor változik, ha

az adózó felszámolását, végelszámolását rendelik el, vagy csõdeljárás hatálya

alá kerül.

6. számú melléklethez

A jövedéki adó bevezetésével összefüggésben a Javaslat a 6. számú

mellékletével az Art.-t új 8. számú melléklettel egészíti ki. Ebben a jövedéki

adóra vonatkozó speciális bevallási, befizetési és az elõleg-megfizetés

rendjét határozza meg a Javaslat, amelyet az érintetteknek a jövedéki adó

ügyekben hatáskörrel rendelkezõ vámhatósághoz kell teljesíteniük.

Eleje Honlap