MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/ 4939. számú
törvényjavaslat
a fogyasztóvédelemrõl
Elõadó: Dr. Fazakas Szabolcs
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter
1997. szeptember
1997. évi ............. törvény
a f o g y a s z t ó v é d e l e m r õ l
Az Országgyûlés annak érdekében, hogy olyan szabályozás jöjjön létre, amely
biztosítja a fogyasztói érdekek - különösen a biztonságos áruhoz és
szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a megfelelõ tájékoztatáshoz és
oktatáshoz, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá a társadalmi szervezeteken
keresztül történõ fogyasztói érdekképviselethez fûzõdõ érdekek - védelmét,
valamint az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer továbbfejlesztését,
a következõ törvényt alkotja:
ELSÕ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELMET BIZTOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
1. §
E törvény hatálya - külön törvény eltérõ rendelkezése hiányában - kiterjed a
gazdálkodó szervezeteknek és a fióktelepeknek (a továbbiakban együtt:
gazdálkodó szervezet) a Magyar Köztársaság területén végzett mindazon
tevékenységére, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti.
Értelmezõ rendelkezések
2. §
E törvény alkalmazásában:
a) Áru: bármely birtokba vehetõ, forgalomképes dolog, ideértve a dolog módjára
hasznosítható javakat is.
b) Szolgáltatás: olyan tevékenység, amely a fogyasztóval kialakított
közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói szükségleteket úgy,
hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele (fogyasztása) idõben részben
vagy teljesen egybeesik.
c) Fogyasztási kölcsön: a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény hatálya alá nem tartozó minden olyan kölcsön,
részletfizetés vagy halasztott fizetés, amelyet gazdálkodó szervezet
fogyasztó részére nyújt az általa forgalmazott áru megvásárlásához, illetve
az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez.
e) Fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén
kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a
szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással
kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
d) Fogyasztási kölcsönszerzõdés: a fogyasztási kölcsön igénybevételére
irányuló szerzõdés.
f) Fogyasztói forgalom: az árunak vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a
fogyasztó mint végsõ felhasználó részére történõ forgalmazása vagy
nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
g) Forgalmazó: az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó
gazdálkodó szervezet.
h) Gyártó: az árut üzletszerûen elõállító vagy termelõ, illetve az, aki az
árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztetõ jelzés
alkalmazásával önmagát az áru gyártójaként tünteti fel, továbbá, akinek a
tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru biztonságosságát
befolyásolhatja. Ha a gyártó székhelye nem a Magyar Köztársaság területén
van, az áru importálója minõsül gyártónak.
i) Közüzemi szolgáltatás: villamosenergia-, gáz-, hõ-, víz-, szennyvíz- és
hulladékkezelési, köztisztasági és távközlési szolgáltatás.
II. FEJEZET
A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme
3.§
(1) Forgalomba csak biztonságos áru hozható.
(2) A gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról.
(3) A forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyrõl tudja vagy a
rendelkezésére álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kellene,
hogy az áru nem biztonságos. A forgalmazó köteles megtenni az áru
biztonságosságának megõrzéséhez szükséges intézkedéseket, így köteles
különösen a gyártóval együttmûködni az áru használatával együttjáró
kockázati tényezõkre vonatkozó tájékoztatásnak a fogyasztó részére történõ
átadásában, valamint a veszély elhárítását, illetve megelõzését szolgáló
intézkedések végrehajtásában.
4.§
(1) Ha az áru biztonságosságát jogszabály vagy nemzeti szabvány nem határozza
meg, az áru akkor minõsül biztonságosnak, ha a fogyasztó életét,
egészségét, testi épségét a rendeltetésszerû vagy az ésszerûen várható
használat idõtartama alatt nem, vagy csak a rendeltetésszerû vagy
ésszerûen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti.
(2) Az áru biztonságosságát elsõsorban a következõk alapján kell megítélni:
a) az áru (összetétele, csomagolása, összeszerelésére és karbantartására
vonatkozó elõírások) alapvetõ ismérvei,
b) az árunak más árura gyakorolt - az együttes használat során ésszerûen
várható - hatásai,
c) az áru külsõ megjelenítése, címkézése, használati vagy más
tájékoztatója,
d) az áru használatának hatása a fokozott veszélynek kitett - különösen a
kiskorú - fogyasztókra.
(3) A gyártó köteles a fogyasztót írásban figyelmeztetni úgy, hogy a fogyasztó
felmérhesse az áru rendeltetésszerû vagy ésszerûen várható használatával
járó kockázatot, feltéve, hogy a kockázat figyelmeztetés nélkül azonnal nem
észlelhetõ. A figyelmeztetés nem mentesíti a gyártót és a forgalmazót az áru
biztonságosságával kapcsolatos kötelezettségei alól.
(4) A gyártó köteles a forgalomba hozott áruval kapcsolatos kockázati
tényezõket felmérni és megtenni a megelõzésükhöz, illetve az elhárításukhoz
szükséges intézkedéseket, így különösen:
a) az árut azonosításra alkalmas jelöléssel ellátni,
b) a forgalomba hozott áru biztonságosságát mintavétel útján rendszeresen
ellenõrizni,
c) az áru biztonságosságával kapcsolatos kifogásokat kivizsgálni,
d) a forgalmazót az ellenõrzések megállapításairól tájékoztatni.
e) az árut a forgalomból kivonni.
(5) Az áru biztonságosságának megítélését nem befolyásolja önmagában az a
tény, hogy késõbb nagyobb biztonságot nyújtó áru kerül forgalomba.
5.§
A 3.- 4.§-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a forgalmazó az
értékesítéskor a fogyasztóval egyértelmûen közli, hogy
a) az áru régiség,
b) az árut használat elõtt helyre kell állítani.
III. FEJEZET
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezések
6.§
(1) Az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a
gazdálkodó szervezet
a) az áru elõállítására, átvételére, mérlegelésére, csomagolására,
címkézésére, árának feltüntetésére, tárolására, szállítására és forgalomba
hozatalára, illetve a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi
elõírásokat megsérti,
b) a fogyasztókat - hamis méréssel, számolással, az áru minõségének
megrontásával - megkárosítja,
c) a nyitvatartásra vonatkozó szabályokat megszegi,
d) üzletkörébe nem tartozó árut árusít vagy szolgáltatást nyújt,
e) a fogyasztók minõségi kifogásait a jogszabályok megsértésével intézi,
f) a forgalomból az árut jogosulatlanul visszatartja, illetve a szolgáltatás
nyújtását jogosulatlanul megtagadja,
g) a vásárlók könyvét szabálytalanul kezeli,
h) nem megfelelõ minõségû árut hoz forgalomba vagy ilyen szolgáltatást
nyújt,
i) a hatósági árnál vagy az árura vagy szolgáltatásra egyébként kötelezõen
megállapított árnál magasabb árat kér,
j) a megfelelõség-tanúsítási vagy az elõzetes minõségvizsgálati
kötelezettséget megszegi.
Fogyasztási kölcsön
7.§
(1) A fogyasztási kölcsönszerzõdés érvényességéhez a szerzõdés írásba
foglalása és egy példányának a fogyasztó részére történõ átadása szükséges.
(2) Semmis az a fogyasztási kölcsönszerzõdés, amelyik nem tartalmazza:
a) a szerzõdés tárgyát képezõ áru vagy szolgáltatás meghatározását,
b) a szerzõdés alapján fizetendõ ellenszolgáltatás meghatározását,
c) a tulajdonjog átszállásának idõpontját és feltételeit,
d) a szerzõdéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat,
járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,
e) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjat,
f) az éves, százalékban kifejezett hiteldíj módosításának feltételeit vagy,
ha ez nem lehetséges, az errõl szóló tájékoztatást,
g) a részletek számát, összegét, a törlesztési idõpontokat,
h) ha az áru ára vagy a szolgáltatás díja a szerzõdés idõtartama alatt
változhat, a változás feltételeit, illetve azt az összeget, melynek
elérése esetén a fogyasztó hátrányos következmények nélkül a
szerzõdéstõl elállhat.
(3) A (2) bekezdés e) pontja szerinti éves, százalékban kifejezett teljes
hiteldíj összegét a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény, valamint a teljes hiteldíj mutató számítására és
közzétételére vonatkozó rendelkezések alapján kell kiszámítani.
(4) A fogyasztási kölcsönszerzõdésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó
hátrányára eltérõ szerzõdési kikötés semmis.
(5) A szerzõdés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
(6) A hitelezõ köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerzõdés
megkötésekor minden olyan szerzõdési feltételrõl tájékoztatni, amely
jogszabály alapján válik a szerzõdés részévé.
(7) Fogyasztási kölcsönszerzõdés esetében a fogyasztó - a szerzõdés
megszüntetése érdekében - minden esetben élhet a lejárat elõtti teljesítés
jogával. Ebben az esetben a hitelezõ köteles a hiteldíjat arányosan
csökkenteni.
IV. FEJEZET
A fogyasztók tájékoztatása
A tájékoztatás célja
8.§
A tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen
a) az áru- és szolgáltatás-választás megkönnyítéséhez, továbbá az áru és a
szolgáltatás használatához, az áru fenntartásához szükséges megfelelõ
ismeretekkel az áru és a szolgáltatás alapvetõ tulajdonságairól,
jellegzetességeirõl, az áru és a szolgáltatás minõségérõl, áráról,
díjáról, valamint az áru használatára vonatkozó utasításokról és
használatával járó veszélyekrõl,
b) a jogai érvényesítéséhez szükséges alapvetõ ismeretekkel.
A címkézés
9.§
Az áru - külön jogszabályban meghatározott áruk kivételével - akkor hozható
forgalomba, ha a csomagolásán vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul
elhelyezett címkén jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthetõen és
egyértelmûen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági
ellenõrzéshez szükséges, a 10. §-ban meghatározott adatokat.
10.§
(1) Az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru
a) pontos megnevezését, amelyet védjegy vagy fantázianév nem
helyettesíthet;
b) gyártójának vagy forgalmazójának nevét és címét azonosításra alkalmas
módon;
c) származási helyének megjelölését.
(2) Az áru jellegétõl és rendeltetésétõl függõen a címkének az (1)
bekezdésben meghatározottakon túl tartalmaznia kell az áru:
a) méreteit, nettó mennyiségét az árura jellemzõ mértékegységben vagy
darabszámban,
b) elõállításához felhasznált összetevõket (minõségi, mennyiségi
összetételét),
c) rendeltetésszerû használhatóságának vagy minõségmegõrzésének várható
idõtartamát,
d) alapvetõ mûszaki jellemzõit,
e) minõségi osztályba sorolását,
f) energia-felhasználásának ismérveit,
g) környezet-, illetve természetkímélõ jellegét (a felhasznált anyagok,
az elõállítás módja és a használat tekintetében), illetve azoknak az
áruknak vagy szolgáltatásoknak az esetében, amelyek után - a környezet
védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és
külön jogszabályok alapján - környezetterhelési díj, továbbá termékdíj
fizetési kötelezettség áll fenn, a környezetterhelés jellegét;
h) megfelelõségi jelölését vagy engedélyköteles árunál az engedélyszámot.
(3) Ha az áru jellege indokolja, a címkének megfelelõ tájékoztatást kell
tartalmaznia az áru rendeltetésszerû használatával együttjáró, az áru
elõrelátható használati ideje alatt fennálló veszélyességi tényezõrõl úgy,
hogy a fogyasztó a veszélyt képes legyen felmérni és megtenni az
elhárításához szükséges intézkedéseket.
(4) A címke tartalma megjeleníthetõ szöveggel, számmal, képpel, ábrával,
jellel és jelöléssel, úgy, hogy az megfeleljen az (1)-(3) bekezdésekben
foglaltaknak.
11.§
Az egyes árufajták címkéjének tartalmára és megjelenítési formájára jogszabály
további részletes elõírásokat is meghatározhat.
A használati és kezelési útmutató
12.§
(1) Külön jogszabályban meghatározott áru csak használati és kezelési
útmutatóval hozható forgalomba.
(2) A használati és kezelési útmutatóban a fogyasztókat magyar nyelven,
közérthetõen és egyértelmûen tájékoztatni kell az áru rendeltetésszerû
használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének (a
továbbiakban együtt: rendeltetésszerû használat) módjáról, így különösen az
áru
a) rendeltetésszerû használatára vonatkozó utasításokról, feltételekrõl és
ismeretekrõl,
b) minõségének megtartásához szükséges különleges tárolási, kezelési
feltételekrõl, amennyiben azok az áru minõségmegõrzési idõtartamát,
illetve felhasználhatóságát nagymértékben befolyásolják.
A megfelelõség tanúsítása
13.§
Azok az áruk, amelyekre vonatkozóan jogszabály megfelelõség-tanúsítási
kötelezettséget ír elõ, csak az elõírt mód szerinti megfelelõségi
tanúsítvánnyal együtt hozhatók forgalomba.
Az ár feltüntetése
14.§
(1) Az áru fogyasztói forgalombahozatalakor a forgalmazó köteles - külön
jogszabályban meghatározottak szerint - a fogyasztót írásban tájékoztatni
az eladási árról és az egységárról, illetve a szolgáltatás díjáról.
(2) Az eladási árat, az egységárat és a szolgáltatás díját a Magyar
Köztársaság területén érvényes fizetõeszköz szerint meghatározva,
egyértelmûen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell
feltüntetni.
(3) Több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejû feltüntetése esetén az
áru eladási árán vagy a szolgáltatás díján a feltüntetett legalacsonyabb
eladási árat vagy szolgáltatási díjat kell érteni.
(4) Az árcímke nem takarhatja el az egyedi csomagoláson jogszabály kötelezõ
elõírása szerint elhelyezett fogyasztói tájékoztatót.
A csomagolás
15.§
(1) Az árut úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg az áru minôségét,
könnyítse meg szállítását, ne befolyásolja hátrányosan az áru minõségét
vagy mennyiségét, segítse elõ a korszerû kiszolgálást, feleljen meg a
biztonságos munkavégzés és az egészségvédelem követelményeinek.
(2) Az áru csomagolására jogszabály további elõírásokat határozhat meg.
Felelõsség a tájékoztatási és csomagolási szabályok megsértéséért
16.§
(1) A fogyasztók tájékoztatására, valamint a csomagolásra vonatkozó szabályok
megtartására
a) a címkézés, a használati és kezelési útmutató, a megfelelõség-
tanúsítás, valamint a csomagolás tekintetében a gyártó,
b) az ár feltüntetése tekintetében a forgalmazó
köteles.
(2) Ha a gyártó az árut nem látja el a törvény 9-15. §-aiban, illetve külön
jogszabályban meghatározott tájékoztatással és csomagolással, a forgalmazó
köteles azt pótolni.
(3) A forgalmazónak kell bizonyítania, hogy a tájékoztatást a fogyasztónak
megadta.
(4) A fogyasztó - választása szerint - a gyártóval, illetve az árut
forgalomba hozó bármelyik gazdálkodó szervezettel szemben érvényesítheti
jogait, függetlenül attól, hogy a gyártót megnevezték-e.
(5) A (2)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem érintik a forgalmazónak
a gyártóval szemben érvényesíthetõ igényeit.
V. FEJEZET
A fogyasztók oktatása
17.§
(1) A fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell
ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat.
(2) A fogyasztóvédelmi oktatás elsõsorban állami feladat.
(3) Az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a Nemzeti Alaptanterv részét képezi.
A Nemzeti Alaptanterv fogyasztóvédelemmel kapcsolatos követelményeinek a
Kormány részére történõ benyújtása elõtt be kell szerezni a fogyasztói
érdekek országos képviseletét ellátó társadalmi szervezetek véleményét is.
(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint az ipari,
kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter (a továbbiakban: miniszter)
közremûködik a közoktatás intézményei számára készülõ fogyasztóvédelmi
tantervi követelmények meghatározásában.
(5) Az állam az iskolai fogyasztóvédelmi oktatással kapcsolatos feladatait az
oktatási intézményeken keresztül, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséggel és a
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel
együttmûködve látja el.
VI. FEJEZET
A fogyasztói jogok érvényesítése
Békéltetõ testület
18.§
(1) A békéltetõ testület eljárásának célja a fogyasztó és a gazdálkodó
szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita) egyezségen alapuló
rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy
eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerû érvényesítésének
biztosítása érdekében.
(2) A békéltetõ testület a területi gazdasági kamarák (a továbbiakban: kamara)
mellett mûködõ független testület.
(3) A békéltetõ testületet az azonos területen mûködõ kereskedelmi és
iparkamara, kézmûves kamara és agrárkamara közösen mûködteti.
(4) A különbözõ területen mûködõ területi gazdasági kamarák a békéltetõ
testületet közösen is mûködtethetik.
(5) A helyi önkormányzatok - önkéntesen és a kamarával történõ megállapodás
alapján - részt vállalhatnak a békéltetõ testület mûködtetésének
feladataiból.
19.§
(1) A békéltetõ testület hatáskörébe az áruk és szolgáltatások minõségével,
biztonságosságával és a termékfelelõsségi szabályok alkalmazásával,
valamint a szerzõdések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos
fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése tartozik.
(2) A békéltetõ testület hatásköre nem terjed ki azokra a fogyasztói
jogvitákra, amelyekre jogszabály valamely hatóság hatáskörét állapítja
meg.
20.§
(1) Az eljárásra az a békéltetõ testület illetékes, amelynek területén a
fogyasztó állandó vagy ideiglenes lakóhelye, illetõleg az eljárást
kezdeményezõ szervezet székhelye található.
(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség a fogyasztó tartózkodási
helyéhez igazodik. Ha ez külföldön van, az illetékességet a panasszal
érintett gazdálkodó szervezet vagy az annak képviseletére hivatott szerv
székhelye alapítja meg.
(3) A fogyasztó a kérelmet a szerzõdés teljesítésének helye szerint illetékes
békéltetõ testületnél is benyújthatja.
(4) A békéltetõ testület illetékességi területe a testületet mûködtetõ
területi gazdasági kamarák illetékességi területéhez igazodik.
21.§
(1) A békéltetõ testület elnökbõl, elnökhelyettesbõl és tagokból (a
továbbiakban együtt: békéltetõ testületi tagok) áll.
(2) A testületi tagokat - testületenként legalább 10, legfeljebb 30 fõt -
egyrészrõl a kamara, másrészrõl a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó
társadalmi szervezetek egyenlõ arányban jelölik ki. A tagokról a békéltetõ
testület mûködési feltételeit biztosító kamara listát vezet. A kamara a
testületi tagok listáját megküldi a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek,
továbbá kérésre a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezeteknek, valamint az illetékességi területén mûködõ helyi
önkormányzatoknak.
(3) Az elnököt - a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség fõigazgatójának
javaslatára - a miniszter bízza meg a testületi tagok közül.
(4) Az elnökhelyettest az elnök jelöli ki a testületi tagok közül. Az
elnökhelyettes teljes jogkörrel helyettesíti az elnököt annak
akadályoztatása esetén.
(5) A békéltetõ testületi tagok megbízatása három évre szól.
(6) A békéltetõ testület tagjai tevékenységüket külön jogszabályban
meghatározott díjazás ellenében végzik.
22.§
(1) Békéltetõ testületi tag az lehet, aki felsõfokú iskolai végzettséggel és
annak megfelelõ, legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Nem lehet békéltetõ testületi tag
a) aki a polgári jog szabályai szerint cselekvõképtelen vagy korlátozottan
cselekvõképes,
b) aki a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesült.
23.§
A békéltetõ testület tagjainak függetlennek és pártatlannak kell lenniük, nem
lehetnek képviselõi a feleknek, eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el.
Teljes titoktartásra kötelezettek a békéltetõ testület mûködése során
tudomásukra jutott tények és adatok tekintetében, az eljárás megszûnése után
is. Minderrõl kijelölésük elfogadásakor írásbeli nyilatkozatot kötelesek
tenni.
24.§
(1) A békéltetõ testületi tag megbízatása megszûnik
a) a megbízatás idõtartamának lejártával,
b) a 22. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okok bekövetkezése esetén,
c) lemondással,
d) alkalmatlanná válása esetén,
e) halálával.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a megbízatás megszûnését a
békéltetõ testület elnöke - az érintett testületi tag meghallgatása után és
a tagot jelölõ szervezet véleményének figyelembevételével - állapítja meg.
(3) Ha a békéltetõ testületi tag megbízatása a törvényben szabályozott
bármely okból megszûnik, helyette a testületi tag jelölésére vonatkozó
rendelkezések megfelelõ alkalmazásával új testületi tagot kell kijelölni.
25.§
(1) A békéltetõ testület három tagú tanácsban jár el. Az eljáró tanács egyik
tagját az eljárást megindító fogyasztó, illetve a fogyasztói érdekek
képviseletét ellátó társadalmi szervezet, egy másik tagját pedig az
eljárással érintett gazdálkodó szervezet jelöli ki a testületi tagok 21. §
(2) bekezdésében meghatározott listájáról, és az így kijelölt két tag
jelöli ki az eljáró tanács elnökét.
(2) Ha a felek bármelyike a megadott határidõn belül nem él a jelölés
lehetõségével, vagy a két kijelölt testületi tag a kijelölésüktõl számított
három napon belül nem egyezik meg a harmadik tag személyében, az eljáró
tanács hiányzó tagját a testület elnöke jelöli ki, figyelemmel arra, hogy
legalább egy tag a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezetek által jelölt, egy másik tag pedig a kamara által jelölt
testületi tagok közül kerüljön ki, valamint minden olyan szempontra, amely
nagy valószínûséggel biztosítja független és pártatlan testületi tag
kijelölését.
(3) Ha a felek az ügy eldöntését egyszerûnek tartják és egy testületi tag
személyében megállapodnak, ez a testületi tag egyedül jogosult az eljárás
lefolytatására.
(4) Ahol a törvény a továbbiakban eljáró tanácsot említ, azon az egyedül
eljáró testületi tagot is érteni kell.
26.§
(1) A békéltetõ testületi tag az eljárásból ki van zárva, ha neki vagy
hozzátartozójának (Ptk. 685. § b) pont) a vitás ügyhöz személyi vagy
vagyoni érdekeltsége fûzõdik, illetve egyéb ok miatt elfogult, kivéve, ha a
feleket errõl tájékoztatta, és ennek ismeretében személye ellen egyik fél
sem emelt kifogást.
(2) A felek, illetve az elnök által az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag
köteles a testület elnökének haladéktalanul bejelenteni és a felek elõtt
feltárni minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet
függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.
(3) Az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag ellen a fél kizárási kérelmet
terjeszthet elõ, amennyiben olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos
kétségeket ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.
(4) A fél az általa kijelölt testületi tag ellen csak olyan okból élhet
kizárási kérelemmel, amely a kijelölést követõen vált elõtte ismertté.
(5) Az indokolással ellátott írásbeli kizárási kérelem attól a naptól
számított három napon belül terjeszthetõ elõ, amikor a fél az eljáró tanács
összetételérõl tudomást szerzett, vagy amikor a (3) bekezdésben említett
körülmények elõtte ismertté váltak.
(6) A kizárási kérelemrõl a békéltetõ testület elnöke dönt, az érintett
testületi tag meghallgatása után. E döntés meghozataláig az eljáró tanács -
a kizárással érintett testületi tagot is beleértve - folytathatja az
eljárást, de érdemi határozatot nem hozhat.
27.§
(1) A békéltetõ testület eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó
az érintett gazdálkodó szervezettel közvetlenül megkísérelje a panaszügy
rendezését.
(2) E körben a gazdálkodó szervezet fokozott együttmûködésre köteles. Ha a
fogyasztó panaszával nem ért egyet, köteles a fogyasztónak errõl
haladéktalanul rövid indokolással ellátott írásbeli nyilatkozatot adni.
28.§
(1) A békéltetõ testület eljárása a 27. §-ban szabályozott egyeztetést
követõen kérelemre indul.
(2) A kérelmet a fogyasztó vagy - a több fogyasztót érintõ vitás ügyben - a
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet terjesztheti
elõ, ezer forint eljárási díj befizetésével.
(3) A kérelmet a békéltetõ testület elnökéhez írásban kell benyújtani. A
kérelemnek tartalmaznia kell
a) a fogyasztó nevét, lakóhelyét,
b) a panasszal érintett gazdálkodó szervezet nevét, székhelyét,
c) a panasz rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és azok
bizonyítékait,
d) a fogyasztó nyilatkozatát a 27. § (1) bekezdésében elõírt feltétel
teljesítésérõl,
e) a tanács döntésére irányuló indítványt.
(4) A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát
(kivonatát), amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így
különösen a gazdálkodó szervezet írásbeli nyilatkozatát a panasz
elutasításáról, illetõleg - közüzemi, valamint pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet esetében - az ügyfélszolgálati
iroda elutasító nyilatkozatát.
(5) Ha a kérelem nem felel meg a (3)-(4) bekezdésekben foglaltaknak, vagy a
kérelmezõ az eljárási díjat nem vagy hiányosan fizette be, a békéltetõ
testület elnöke a kérelmet a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a
kérelmezõnek visszaküldi.
29.§
(1) Az eljárás megindulásától kezdõdõ határidõk számításakor az eljárás
megindulásának az minõsül, amikor a hiánytalan kérelem a békéltetõ testület
elnökéhez beérkezik.
(2) A békéltetõ testület elnöke az eljárás megindulásától számított három
napon belül megvizsgálja, hogy az ügy a testület hatáskörébe és
illetékessége alá tartozik-e. A testület hatáskörének vagy illetékességének
hiánya esetén az ügyet - a kérelmezõ egyidejû értesítésével - a
hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkezõ szervezetnek haladéktalanul
megküldi.
(3) A testület hatáskörének és illetékességének megállapítása esetén az elnök
az eljárás megindulásától számított tizenöt napon belüli meghallgatási
idõpontot tûz ki a felek számára.
(4) Az elnök a meghallgatás kitûzött idõpontjáról a feleket a kérelem
másolatának egyidejû kézbesítése mellett kellõ idõben elõzetesen értesíti,
egyben felhívja a feleket, hogy az eljáró tanács általuk jelölhetõ tagjára
vonatkozó javaslatukat legkésõbb az értesítés kézhezvételétõl számított
három napon belül tegyék meg, illetve - egyszerûen eldönthetõ ügy esetén -
az egyedül eljáró testületi tag személyében e határidõ alatt állapodjanak
meg, ellenkezõ esetben a kijelölésrõl a békéltetõ testület elnöke
hivatalból gondoskodik.
(5) Az értesítésben a panasszal érintett gazdálkodó szervezetet fel kell
szólítani, hogy öt napon belül írásban nyilatkozzék a panasz jogosságát és
az ügy körülményeit, valamint a tanács döntésének kötelezésként történõ
elfogadását (alávetés) illetõen, nyilatkozatában jelölje meg az állításait
alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az
okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik.
Figyelmeztetni kell a gazdálkodó szervezetet, hogy az ügy érdemére
vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére
álló adatok alapján határoz.
(6) A gazdálkodó szervezet válasziratának másolatát az elnök a kérelmezõnek
haladéktalanul megküldi, ha pedig erre már nincs elegendõ idõ, azt a
meghallgatáson adja át.
30.§
(1) A meghallgatáson a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a
felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a tanács azt
határozattal jóváhagyja, ellenkezõ esetben, illetve egyezség hiányában az
eljárást folytatja.
(2) Az eljárás során a tanács köteles a feleket egyenlõ elbánásban
részesíteni. Köteles lehetõséget adni a felek számára álláspontjuk
elõadására, illetve beadványaik elõterjesztésére.
(3) Az eljárás nyilvános, bármelyik fél azonban kérheti a nyilvánosság
kizárását.
31.§
(1) A kérelem, illetve a válaszirat az eljárás során szabadon módosítható
vagy kiegészíthetõ, kivéve, ha az eljáró tanács ennek lehetõségét az ezzel
okozott késedelemre tekintettel kizárja, vagy a gazdálkodó szervezet az
alávetésre hivatkozva a kérelem módosítása, illetõleg kiegészítése ellen
tiltakozik.
(2) Ha a gazdálkodó szervezet válasziratát nem terjeszti elõ, a tanács
köteles az eljárást folytatni, anélkül, hogy a mulasztást a kérelmezõ
állításai elismerésének tekintené.
(3) Ha a meghallgatáson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy nem terjeszti elõ
bizonyítékait, a tanács lefolytatja az eljárást, és a rendelkezésre álló
adatok alapján hozhat határozatot.
(4) Ha az eljárásban jelentõs tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy
megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel az eljáró
tanács nem rendelkezik, a tanács szakértõt rendelhet ki.
(5) A tanács az eljárást megszünteti, ha
a) a fogyasztó a kérelmét visszavonja,
b) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak,
c) az eljárás folytatása lehetetlen,
d) az eljárás folytatására - a tanács megítélése szerint - bármely okból
nincs szükség.
(6) A tanács az ügy érdemében szótöbbséggel határozatot hoz. Többségi
álláspont hiányában a tanács elnöke dönt.
(7) A tanács az eljárást az eljárás megindulását követõ harminc napon belül
befejezi, indokolt esetben ez a határidõ legfeljebb harminc nappal
meghosszabbítható.
32.§
A tanács határozata
a) ajánlás, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor
úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem fogadja el, vagy
b) kötelezést tartalmazó határozat, ha a panasszal érintett gazdálkodó
szervezet az eljárás kezdetekor (alávetés) vagy a határozat kihirdetésekor
nyilatkozatában a békéltetõ testület döntését magára nézve kötelezõként
elismerte.
33.§
(1) A határozatnak ki kell
terjednie a kérelemben elõterjesztett valamennyi indítványra, és a döntés
alapjául szolgáló indokokra. Rendelkezni kell az eljárás költségének
összegérõl és annak viselésérõl.
(2) Az eljárás költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács az ügyet
eldöntötte.
(3) A határozatban megállapított
kötelezettség teljesítésére rendszerint - a határozat kihirdetését követõ
naptól számított - tizenöt napos határidõt kell szabni.
(4) A tanács határozatát a
határozathozatal napján, annak írásba foglalását követõen kihirdeti. A
kihirdetés legfeljebb három napra elhalasztható, ha az ügy bonyolultsága
miatt ez feltétlenül szükséges. Az írásba foglalt határozat egy- egy
példányát a tanács kézbesíti a feleknek és egyidejûleg megküldi a
területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelõségnek.
34.§
(1) A tanács határozata nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét
bírósági eljárás keretében érvényesítse.
(2) A tanács határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat
érvénytelenítése azonban kérhetõ a bíróságtól, a (3) bekezdésben
meghatározottak szerint.
(3) A fél a határozatnak a részére történt kézbesítésétõl számított tizenöt
napon belül keresettel a határozat érvénytelenítését kérheti a bíróságtól,
ha a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg e törvény
rendelkezéseinek.
(4) A bíróság a tanács kötelezõ határozatának végrehajtását a fél kérelmére
felfüggesztheti.
(5) A bíróság ítélete kizárólag a határozat érvénytelenítésére vonatkozhat.
(6) A bírósági eljárására egyébként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény rendelkezései irányadók azzal, hogy az ítélet ellen
felülvizsgálatnak nincs helye.
35. §
(1) A határozat kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül a fél kérheti a
tanácstól, hogy a határozatában elõforduló bármely névcserét, névelírást,
szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki, illetve a
határozat meghatározott része tekintetében adjon értelmezést.
(2) Ha a tanács a kérelmet indokoltnak tartja, annak beérkezésétõl számított
három napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az
értelmezés a határozat részévé válik.
(3) A tanács az (1) bekezdésben meghatározott hibát a határozat kihirdetésétõl
számított harminc napon belül kérelem hiányában is kijavíthatja.
36. §
(1) A békéltetõ testületet
mûködtetõ kamara és a fogyasztóvédelmi felügyelõség ellenõrzi a tanács
kötelezõ határozatának végrehajtását, illetve azt, hogy mennyiben járnak el
a felek az ajánlásban foglaltaknak megfelelõen.
(2) Ha a gazdálkodó szervezet a
tanács ajánlásának nem tesz eleget, a békéltetõ testületet mûködtetõ
kamara, illetve a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelõség - a
fogyasztó nevének megjelölése nélkül - jogosult a vizsgált panaszt és az
eljárás eredményét nyilvánosságra hozni.
(3) Ha a gazdálkodó szervezet a tanács kötelezõ határozatát a teljesítési
határidõn belül nem hajtja végre, a fogyasztó, illetve az eljárást
kezdeményezõ szervezet kérheti a bíróságtól a tanács határozatának
végrehajtási záradékkal történõ ellátását.
37.§
A békéltetõ testület az eljárására vonatkozó részletes szabályokat a törvény
keretei között szabadon állapíthatja meg. Az országos gazdasági kamarák az
egységes gyakorlat kialakítása érdekében eljárási szabályzatot készíthetnek,
melyet a kamarák törvényességi felügyeletét ellátó miniszterek az igazságügy-
miniszterrel egyetértésben hagynak jóvá.
Ügyfélszolgálat
38.§
(1) A közüzemi, valamint a pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói
bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, a
fogyasztók széles körû tájékoztatására az ügyfelek részére nyitva álló
helyiségben ügyfélszolgálatot kötelesek mûködtetni.
(2) Az ügyfélszolgálat mûködési
rendjét, félfogadási idejét a gazdálkodó szervezet úgy köteles
megállapítani, illetve mûködésének feltételeirõl oly módon köteles
gondoskodni, hogy a fogyasztói érdekek ne sérüljenek.
(3) Az ügyfélszolgálat a panasz
elutasítását köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak egy
példányát a fogyasztónak átadni.
(4) Az ügyfélszolgálat a fogyasztói bejelentések intézése és a fogyasztók
tájékoztatása során köteles együttmûködni a fogyasztói érdekek képviseletét
ellátó társadalmi szervezetekkel.
Keresetindítás
39.§
(1) Az ellen, aki jogszabályba ütközõ magatartásával a fogyasztók széles
körét érintõ vagy jelentõs nagyságú hátrányt okoz, a Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõség, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezet vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztók igényeinek
érvényesítése iránt, akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye
nem állapítható meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kereset a jogsértés bekövetkezését
követõ egy éven belül nyújtható be.
(3) Az (1) bekezdés alapján indított per nem érinti a fogyasztónak azt a
jogát, hogy a jogsértõvel szemben a polgári jog szabályai szerint
érvényesítse igényeit.
MÁSODIK RÉSZ
A FOGYASZTÓVÉDELEM ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI
ÉS ÉRDEKKÉPVISELETI INTÉZMÉNYRENDSZERE
VII. FEJEZET
A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere
40. §
(1) A miniszter
a) kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjeszti a fogyasztóvédelmi
politika koncepcióját, javaslatot tesz a megvalósítás szervezeti és
intézményi feltételeire,
b) intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és
érvényesítése érdekében.
(2) A koncepciónak tartalmaznia kell:
a) az elérni kívánt fogyasztóvédelmi célokat,
b) a célok érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának
sorrendjét és határidejét,
c) a kitûzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények
megjelölését is.
(3) A koncepcióban foglaltakat a gazdaságpolitikai döntések kialakítása,
továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló végrehajtási tevékenység
során érvényre kell juttatni.
41. §
(1) A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség országos hatáskörû államigazgatási
szerv, amely önálló költségvetési szervként mûködik.
(2) A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség a miniszter irányítása és felügyelete
alatt áll.
(3) A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek hatásköre
nem érinthet jogszabályban más szervek hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi
feladat- és hatásköröket.
42. §
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek:
a) közremûködnek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában,
b) figyelemmel kísérik és elemzik a fogyasztóvédelmi politika érvényesülését,
c) véleményezik a fogyasztókat érintõ jogszabálytervezeteket,
d) együttmûködnek a fogyasztóvédelmi tevékenységet ellátó más állami
szervekkel,
e) piacfelügyeleti tevékenységük keretében ellenõrzik az áruk forgalmazására
és a szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályok és hatósági elõírások
megtartását; vizsgálatot folytathatnak a fogyasztókat érintõ
ügyekben - így a pénzügyi szolgáltatások, a kölcsönszerzõdések, a
biztosítási szerzõdések tekintetében -, fogyasztóvédelmi bírságot
szabhatnak ki, kivéve, ha más hatóság azonos tényállás mellett már szabott
ki bírságot;
f) irányítják a termékbiztonság ellenõrzésével összefüggõ piacfelügyeleti
feladatokat és mûködtetik a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszert,
g) figyelemmel kísérik a fogyasztókat érintõ általános szerzõdési
feltételeket,
h) intézik a fogyasztók minõségi kifogásaival és panaszaival kapcsolatos
ügyeket,
i) szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó
társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztók oktatásához,
k) a fogyasztói jogokat ismertetõ kiadványokat jelentetnek meg,
l) termék-összehasonlító vizsgálatokat végeztetnek és közzéteszik azok
eredményét,
m) módszertani segédanyagokat készítenek a helyi önkormányzatok
fogyasztóvédelmi tevékenységének elõsegítése és egységessége érdekében,
n) támogatják az önkormányzati tanácsadó irodák mûködését,
o) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály feladat- és
hatáskörükbe utal.
43.§
A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat külön jogszabályban
foglaltaknak megfelelõen - a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség szakmai
irányításával - a területi felügyelõségek látják el.
VIII. FEJEZET
A helyi önkormányzatok szerepe
44.§
(1) A helyi önkormányzatok képviselõtestületei:
a) segíthetik a fogyasztók önszervezõdéseit, támogathatják a
fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítõ
tevékenységét,
b) önkéntesen, a kamarával történõ megállapodás alapján részt vállalhatnak
a békéltetõ testület mûködtetésének feladataiból,
c) a lakosság igényeitõl függõen fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát
mûködtethetnek.
(2) Az önkormányzat képviselõtestületének, valamint jegyzõjének fogyasztó-
védelmi feladat- és hatáskörét külön jogszabályok határozzák meg.
IX. FEJEZET
Érdekképviseleti szervezetek
45.§
(1) Az állam és a helyi önkormányzatok elõmozdítják és támogatják a
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek arra irányuló
tevékenységét, hogy
a) érdekfeltáró munkájukkal segítsék a fogyasztók gazdasági érdekeinek és
fogyasztói jogainak érvényesítését, ennek keretében feltárják a
fogyasztói problémákat, értékeljék a fogyasztói jogok érvényesülését,
b) figyelemmel kísérjék a fogyasztókkal szemben alkalmazott általános
szerzõdési feltételeket,
c) képviseljék a fogyasztókat az érdekegyeztetõ fórumokon és testületekben,
d) eljárást, vizsgálatot, intézkedést, jogszabály-módosítást kezdeményezze-
nek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek védelme érdekében,
e) véleményezzék a fogyasztókat érintõ jogszabály-tervezeteket,
jogszabálymódosítást kezdeményezzenek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói
érdekek érvényesítése vagy védelme érdekében,
f) közremûködjenek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában és
figyelemmel kísérjék annak érvényesülését,
g) a fogyasztók tájékoztatását szolgáló és jogérvényesítésüket elõsegítõ
tanácsadó irodákat és a fogyasztók tájékoztatását szolgáló információs
rendszert mûködtessenek,
h) fogyasztóvédelmi oktatást szervezzenek,
i) a tevékenységük során tapasztaltak nyilvánosságra hozatalával
tájékoztassák a közvéleményt,
j) a fogyasztói érdekek védelme céljából részt vegyenek a nemzetközi
szervezetek tevékenységében,
k) közremûködjenek a nemzeti szabványosításban a Magyar Szabványügyi
Testület szervein keresztül.
(2) Az árhatóság köteles a hatósági ár megállapítását, a hatósági ár
mértékének kialakítását megelõzõen a társadalmi szervezetek véleményét
kikérni.
X. FEJEZET
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek eljárása
46.§
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek (a
továbbiakban: eljáró hatóság) eljárására az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e fejezetben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
47. §
(1) Ha az eljáró hatóság eljárása során megállapította az e törvényben és más
jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését,
jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában
a) elrendelheti a jogsértõ állapot megszüntetését,
b) megtilthatja a jogsértõ magatartás további folytatását,
c) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes
áru forgalomból való kivonását,
d) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes
áru megsemmisítését a környezetvédelmi szempontok figyelembe-vételével,
e) elrendelheti a fogyasztók életét, egészségét veszélyeztetõ értékesítési
körülmények, illetve a fogyasztók széles körét érintõ vagy jelentõs
nagyságú hátrányt okozó és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába
ütközõ gazdasági tevékenység esetén - a szabálytalanság megszüntetéséig
- az üzlet bezárását.
(2) Az eljáró hatóság jogosult jegyzõkönyv ellenében minta és ellenminta
vételére, ha az áru minõsége, összetétele csak vegyi vagy mûszaki
vizsgálattal állapítható meg, továbbá próbavásárlást végezhet.
(3) Az eljáró hatóság az ellenõrzések során együttmûködik az önkormányzati
szervekkel, az ellenõrzések tapasztalatairól tájékoztatja az érdekelt
önkormányzatokat és felkérésükre vizsgálatot folytat.
(4) Az eljáró hatóság a határozat meghozatala elõtt köteles a szakhatóság
elõzetes hozzájárulását beszerezni.
48. §
(1) Az eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén
határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A bírság többszörös
jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.
(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a
fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértõ állapot
idõtartamára és a jogsértõ magatartás ismételt tanúsítására, valamint a
jogsértéssel elért elõnyre - tekintettel kell meghatározni.
(3) A bírságot a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség számlájára kell befizetni. A
bírság felhasználásról külön jogszabály rendelkezik.
(4) A jogerõsen kiszabott és be nem fizetett bírságot adók módjára és azokkal
egy sorban kell behajtani.
49. §
(1) Az eljáró hatóság határozatában ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a
47. § (1) bekezdés a)-c) és e) pontjaiban foglaltakat, ha erre
halaszthatatlanul szükség van.
(2) Az eljáró hatóság vezetõje elrendelheti az élet, egészség, testi épség és
környezet védelme, vagy a fogyasztók széles körét érintõ, különösen nagy
kárral fenyegetõ veszély elhárítása érdekében hozott határozat azonnali
végrehajtását.
50. §
(1) A területi felügyelõség elsõ fokú határozata ellen benyújtott fellebbezést
a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség vezetõje bírálja el.
(2) A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség vezetõje határozatának felülvizsgálata
keresettel kérhetõ a bíróságtól. A bíróság a Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõség vezetõjének határozatát megváltoztathatja.
51.§
(1) Az eljáró hatóság köteles határozatát nyilvánosságra hozni, ha a határozat
azonnali végrehajtását a 49.§ (2) bekezdése alapján rendelte el.
(2) Az eljáró hatóság a súlyos fogyasztói érdeksérelem megelõzése, illetve
csökkentése érdekében határozatát nyilvánosságra hozhatja. A nyilvánosságra
hozatalnak nem akadálya, ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték.
HARMADIK RÉSZ
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
52. §
(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 18-37.§-ában foglalt rendelkezéseket 1999. január 1-jétõl kell
alkalmazni.
53.§
Az egészségügyi szolgáltatásokról és a gyógyszertárakból kizárólag orvosi
vényre kiadható vagy kizárólag gyógyintézeti felhasználására engedélyezett,
valamint kizárólag orvosi rendelõk, gondozóintézetek által beszerezhetõ
gyógyszerek és a külön jogszabályban meghatározott tilalmazott készítmények,
továbbá a gyógyászati segédeszközök, orvostechnikai termékek forgalmazásáról
külön jogszabály rendelkezik.
Módosuló és hatályukat vesztõ jogszabályok
54.§
(1) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) a közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény
8.§-ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(10) A Nemzeti Alaptantervet a Kormány adja ki. A Nemzeti Alaptanterv
Kormány részére történô benyújtása elôtt be kell szerezni az Országos
Köznevelési Tanács, a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és
oktatást érintô kérdésekben az Országos Kisebbségi Bizottság
egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács, valamint a
fogyasztóvédelmet érintõ kérdésekben a fogyasztói érdekek védelmét
ellátó társadalmi szervezetek országos képviseletének véleményét."
b) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény a következõ
23/A. §-sal egészül ki:
"23/A. § Az ügyben eljárt békéltetõ testület székhelye szerint illetékes
helyi bíróság a tanács kötelezõ határozatát - a feltételek megléte
esetén - végrehajtási záradékkal látja el."
c) A gazdasági reklámtevékenységrõl szóló 1997. évi LVIII. törvény 6. §-a
a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely nem tartalmazza a fogyasztási
kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerülõ valamennyi költséget."
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a belkereskedelemrõl szóló 1978. évi I. törvény 1.§-ának második
mondata, 21.-23.§-ai, 25.§ (3) bekezdése, 29.-32.§-ai,
b) a belkereskedelemrõl szóló 1978. évi I. törvény módosításáról szóló
1986. évi 18. tvr. 15.-17.§-ai, 21.§ (1) bekezdésének második
mondatrésze és (2) bekezdésének középsõ mondatrésze,
c) az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 20. §-a,
d) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint
egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl szóló
1991. évi XX. törvény 71.-72. §-a.
Felhatalmazás
55.§
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az általános termékbiztonságra, valamint a megjelenésükben másnak látszó és
ezáltal a fogyasztó egészségét vagy biztonságát veszélyeztetõ áruk
forgalombahozatalára és ellenõrzésére,
b) az egységes megfelelõségi jelölés használatára,
c) az ingatlanok idõben megosztott bérleti jogának megszerzésére irányuló
szerzõdésekre,
d) a házaló kereskedésre,
e) a távollevõk között létrejött szerzõdésekre,
f) a fogyasztóvédelmi bírság felhasználására,
g) a békéltetõ testületi tagok díjazására,
h) a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség feladat- és hatáskörére,
i) a fogyasztói csoportok (vásárlói klub) szervezésére és mûködésére
vonatkozó részletes szabályokat rendelettel meghatározza.
56.§
Felhatalmazást kapnak az ágazati irányításért felelõs miniszterek, hogy
a) a feladat- és hatáskörükbe tartozó árukra vonatkozóan a kötelezõ minõségi
elõírásokat és azok tanúsításának módját, valamint a tanúsítványokat kiadó
szervezetek körét,
b) az e törvény 47. § (4) bekezdése alapján az eljárásban szakhatóságként
közremûködõ szervezetek körét
rendelettel meghatározzák.
57. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai
között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt
Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ 1994. évi I.
törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival
összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 92/59/EGK irányelve az általános termékbiztonságról,
b) a Tanács 90/88/EGK irányelvével módosított 87/102/EGK irányelve a
fogyasztói hitelrõl.
INDOKOLÁS
A FOGYASZTOVEDELEMRIL SZOLO
TÖRVENYJAVASLATHOZ
Általános indokolás
1. Jogharmonizációs kötelezettség
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között
társulás létesítésérõl szóló, 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt és
az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 68. cikke
meghatározza a jogszabályok közelítésének kiemelt területeit, amelyek
között szerepel a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos szabályozás. Az
Európai Megállapodás alapján a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos magyar
jogszabályoknak a közösségi normákhoz való közelítésére, illetve a
közösségi színvonalú fogyasztóvédelem elérésére Magyarországnak 10 év áll
rendelkezésére. A Megállapodás e területen hazánk számára egyéb
kötelezettséget nem ír elõ.
A fogyasztóvédelmi jogharmonizáció - a szoros összefüggésre tekintettel -
az áruk és a szolgáltatások szabad forgalma megteremtésével összhangban
került megtervezésre, az elõrehaladt gazdasági jogalkotással párhuzamosan
célszerûnek látszott a fogyasztók minél magasabb szintû védelmét
megvalósítani. Ezért az Európai Megállapodásban meghatározott elsõ ötéves
szakaszra vonatkozó, átfogó jogharmonizációs programról szóló 2174/1995.
(VI. 15.) Korm. határozat az ötéves periódus elsõ felére ütemezte a
fogyasztóvédelmi tárgyú közösségi jogszabályokkal összhangban álló magyar
szabályozás kialakítását.
Az ötéves átfogó jogharmonizációs program alapján kiadott, a részletes
jogharmonizációs programról szóló 2343/1995. (XI.16.) Korm. határozat a még
nem teljesült jogharmonizációs feladatokat is felmérve, több mint 35
közösségi jogszabály átvételét irányozta elõ.
Az Európai Bizottság az EU-tagállamok állam-, illetve kormányfõibõl álló
Európa Tanács 1995. júniusi Cannes-i ülésére elkészítette a közép- és
kelet-európai társult országok számára az egységes belsõ piaci közösségi
jogszabályok átvételéhez iránymutatást adó ún. Fehér Könyvet. A Fehér Könyv
mellékletének 23. fejezete határozza meg a fogyasztóvédelmi szabályozás
területén szükséges jogközelítési feladatokat.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi joganyagát az jellemzi, hogy közösségi
szinten nem jelenik meg egységes fogyasztóvédelmi jogszabály, hanem a
fogyasztóvédelmi elõírásokat elsõsorban áru- és szolgáltatásspecifikus
irányelvek és ajánlások tartalmazzák.
Ebbõl következõen a tagállamok saját nemzeti jogalkotásukon keresztül
eltérõ jogforrási szinten vezetik be a közösségi elõírásokat. Ennek
megfelelõen nem minden EU tagállamban fogadtak el fogyasztóvédelmi
törvényt, az EU azon tagállamai, amelyek önálló fogyasztóvédelmi törvényt
alkottak, a törvények szabályozási tárgyát és körét illetõen eltérõ
megoldásokat alkalmaznak.
Az osztrák fogyasztóvédelmi törvény például elsõsorban sajátos polgári jogi
szabályokat tartalmaz, a belga fogyasztóvédelmi törvény viszont átfogó. E
törvények tárgykörei kiterjednek a sajátos polgári jogi rendelkezések, a
termékfelelõsség szabályozásán kívül a fogyasztók megtévesztésére,
beleértve a megtévesztõ reklámot, valamint a tisztességtelen kereskedelmi
magatartás tilalmát is.
Az egyik legátfogóbb törvény a görög, amely rendezi a tisztességtelen
szerzõdési feltételekre, a házaló kereskedésre, a csomagküldõ
tevékenységre, a javító-karbantartó szolgáltatásokra, a termékfelelõsségre,
az általános termékbiztonságra, a reklámra, a bíróságon kívüli
egyeztetésre, a fogyasztói érdekképviseletre vonatkozó szabályozási
területeket is.
Az Európai Bizottság országvéleményének elkészülte után a jogharmonizáció
valódi távlatait a csatlakozási tárgyalások jelölik ki, így a közösségi
joghoz való igazodás immár nem csupán a társadalmi viszonyból adódó
kötelezettség teljesítése, hanem a csatlakozásra való felkészülés része.
Az Európai Megállapodás szerint fennálló jogharmonizációs követelményeknek
hatékonyan tudunk megfelelni egy átfogó, az EU-ban elismert fogyasztói
jogokat egységesen szabályozó fogyasztóvédelmi törvény megalkotásával.
2. A fogyasztóvédelmi szabályozás jelenlegi helyzete
A törvénytervezet nem a kezdetét jelenti a fogyasztóvédelmi jogalkotásnak,
hiszen annak elõzményeiként kell megemlíteni a termékfelelõsségrõl szóló
1993. évi X. törvény, a házaló kereskedésrõl szóló 17/1994. (VI. 30.) IKM
rendelet, a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény,
valamint a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenõrzõ szervezetek
akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény, továbbá a fogyasztóvédelem
hatékonyságának javításáról szóló 2192/1995. (VII. 6.) Korm. határozat és a
fogyasztóvédelmi szabályozás korszerûsítésének koncepciójáról szóló
2145/1996. (VI. 13.) Korm. határozat elfogadását is.
A fentieken túlmenõen a fogyasztóvédelem alapvetõ intézményei (szavatosság,
jótállás, általános szerzõdési feltételek, megtévesztõ szerzõdési
klauzulák, közüzemi szerzõdés) a Polgári Törvénykönyvben nyernek
szabályozást. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény a gazdasági verseny körében
önálló fejezetet szentel a fogyasztók védelmét szolgáló rendelkezések
rögzítésére. A fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésével összefüggõ
szankciókat pedig jelenleg a szabálysértési törvény rendezi, illetve egyes
tényállások a Büntetõ Törvénykönyvben jelennek meg.
Az intézményi hátteret áttekintve megállapítható, hogy a Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõség mellett számos más hatóság rendelkezik a fogyasztóvédelmet
érintõ hatáskörrel (Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet, Magyar Energia
Hivatal, Biztosításfelügyelet, ÁNTSZ, Közlekedésfelügyelet, Hírközlési
Felügyelet, önkormányzati jegyzõ).
Meg kell említeni azt is, hogy a Fehér Könyvben meghatározott irányelvek és
az OECD fogyasztóvédelmi jellegû ajánlásainak jogközelítése már
megkezdõdött, néhány irányelv már a belsõ jog részét képezi. A törvény
javaslat ágazatspecifikus irányelvek honosítását nem tûzi ki célul, viszont
megteremti az ezek honosításához szükséges törvényi alapot.
A törvényjavaslatban foglalt szabályok közvetlenül összeegyeztethetõek a
Tanács 92/59/EGK irányelvével az általános termékbiztonságról és a Tanács
90/88/EGK irányelvével módosított 87/102/EGK irányelvével a fogyasztási
kölcsönrõl, a Tanács 87/357/EGK irányelvével a megjelenésükben másnak
látszó és ezáltal a fogyasztó egészségét vagy biztonságát veszélyeztetõ
árukról, valamint a Bizottság 88/41/EWG ajánlásával a fogyasztóknak a
szabványosításba való bevonásáról és fokozottabb közremûködésük
ösztönzésérõl, a Tanács 1986. június 9-i határozatával az általános és a
középiskolákban való fogyasztóvédelmi oktatásról, valamint a Tanács 1987.
június 25-i határozatával a fogyasztói jogorvoslatról.
A törvényjavaslat szabályai figyelemmel vannak az OECD Tanácsának
ajánlására a fogyasztási hitelrõl [C(77)39] számú, a Tanács ajánlására a
fogyasztási cikkek biztonságáról [C(81)7] számú, valamint a Tanács
ajánlására a gyermekek érdekében hozott biztonsági intézkedésekrõl.
A törvényjavaslat felhatalmazó rendelkezései alapján honosításra kerül a
Tanács 94/47/EGK irányelve az ingatlanok idõben megosztott bérleti jogának
védelmérõl, a Tanács 85/577/EGK irányelve az üzlethelyiségen kívül
megkötött szerzõdésekrõl, a Tanács 97/7/EK irányelve a távollévõk között
létrejött szerzõdésekrõl.
3. A fogyasztóvédelmi szabályozás és intézményrendszer továbbfejlesztése
A fogyasztóvédelmi szabályozás és a fogyasztóvédelmi intézményrendszer
fejlesztése és megújítása - a jogharmonizációs kötelezettségeken túlmenõen
is - idõszerûvé vált.
Ennek egyik oka, hogy az intézményrendszer elavult, amelyet mutat az, hogy
a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség hatásköre az Országos Kereskedelmi és
Piaci Fõfelügyelõség jogutódjaként még ma is csak a kereskedelmi
tevékenységek és egyes szolgáltatások ellenõrzésére korlátozódik, és ezért
nem felel meg a korszerû fogyasztóvédelmi feladatok ellátásával kapcsolatos
követelményeknek. Ezt felismerve a Kormány a 2145/1996. (VI. 13.) Korm.
határozata 1.1. cb) pontjában úgy döntött, hogy a Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõség feladat- és hatáskörét bõvíteni szükséges, valamint, hogy a
Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséget fel kell jogosítani arra, hogy közérdekû
keresetet nyújthasson be a fogyasztók érdekeinek védelmében.
A hatósági eszközök továbbfejlesztését indokolja az, hogy a
fogyasztóvédelmi hatóságok jelenleg csak igen csekély szankciórendszerrel
rendelkeznek, ezért a hatékonyabb fogyasztóvédelem érvényesítése érdekében
szükséges szigorúbb jogkövetkezmények alkalmazását lehetõvé tenni a
fogyasztóvédelmi hatóságok részére.
Jelenleg nem megoldott a fogyasztói igények peren kívüli gyors, olcsó és
hatékony érvényesítése. Ezért a kormányhatározat rendelkezett a békéltetõ
testületek létrehozásának szükségességérõl.
Szintén megoldásra vár a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek
helyzetének jogi és pénzügyi megerõsítése, hogy a fogyasztói érdekvédelmet
magasabb szinten legyenek képesek ellátni.
Ugyancsak fontos a fogyasztók oktatásának korszerû szabályozása, amely
jelenleg nem megoldott. Ennek az elvárásnak felel meg az az új törvényi
szabályozás, amely szerint az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a jövõben a
Nemzeti Alaptanterv részét képezi.
4. A fogyasztóvédelemrõl szóló törvény javaslat alapvetõ szabályozási elemei
A Kormány 2145/1996. (VI. 13.) Korm. határozatának és a jogharmonizációs
kötelezettségünknek megfelelõen a törvény javaslat különösen az alábbiakat
szabályozza:
- a preambulum deklarálja a fogyasztók alapvetõ érdekeit és azok
biztosítását,
- a fogyasztó, az áru, a szolgáltatás és a fogyasztói forgalom fogalmát,
- a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelmét (általános
termékbiztonság),
- a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét (fogyasztási kölcsön),
- a fogyasztók tájékoztatását, (címkézés, használati-kezelési útmutató,
megfelelõség-tanúsítás, árfeltüntetés és csomagolás szabályai),
- a fogyasztók iskolarendszerû és iskolán kívüli oktatását,
- a fogyasztói igények bírósági eljáráson kívüli érvényesítésének
rendszerét, (békéltetõ testület),
- a fogyasztóvédelem állami, önkormányzati és érdekképviseleti intézmény-
rendszerét,
- a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi fogyasztóvédelmi
felügyelõségek eljárását.
4.1. A fogyasztóvédelmi szabályozás alapvetõ céljai
A javaslat kidolgozása során az elõterjesztõk - a hivatkozott Korm.
határozatban foglaltakkal összhangban - abból indultak ki, hogy a
szabályozásnak és az intézményrendszernek biztosítania kell a
fogyasztók egészségének és biztonságának, vagyoni érdekeinek
védelmét, a hatékony és gyors jogorvoslat, a megfelelõ tájékoztatás
és információhoz jutás lehetõségét és a fogyasztói oktatást, valamint
a fogyasztói érdekek képviseletét.
4.2. A fogyasztó fogalma
A fogyasztó fogalmát a törvény javaslat a 2145/1996. (VI. 13.)
Korm.határozat 1.1. a) pontjával és az Európai Bizottság
fogyasztóvédelmi jellegû jogszabályaival összhangban határozza meg.
Ennek megfelelõen a törvény javaslat alkalmazása során fogyasztó az a
személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut
vesz, rendel, kap, használ, illetve, akinek a részére a szolgáltatást
végzik, továbbá, aki az áruval vagy a szolgáltatással kapcsolatos
tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
4.3. Általános termékbiztonság
A javaslat tartalmazza az általános termékbiztonságról szóló 92/59.
EGK irányelv harmonizációját biztosító alaprendelkezéseket. A
javaslat elõírja, hogy csak biztonságos termék vagy szolgáltatás
kerülhet fogyasztói forgalomba. Meghatározza az áru és a szolgáltatás
biztonságának elemeit és felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy a
részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.
4.4. A címkézéssel, a csomagolással és az ár feltüntetésével
kapcsolatos általános szabályok
A javaslat tartalmazza a fogyasztók megfelelõ tájékoztatásával
kapcsolatban a címkézésre, a csomagolásra és az ár feltüntetésére
vonatkozó azon általános szabályokat, amelyek biztosítják azt, hogy a
fogyasztó megfelelõ információk birtokában vásárolhasson árut vagy
vehessen igénybe szolgáltatást.
4.5. A fogyasztóvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése
a) Békéltetõ testület létrehozása
Az Európai Unióhoz tartozó országokban jól megfigyelhetõ az a
tendencia, hogy a bírósági rendszer mellett alternatív vitarendezõ
fórumok jöjjenek létre még ott is, ahol a bírósági rendszer
hatékonyan mûködik. A Fehér Könyv mellékletének 23. fejezetében
elõírt hatékony igényérvényesítési eljárások kidolgozása is
szükségessé teszi olyan fórum létrehozását, amely a nemzetközi
tendenciáknak megfelelõen (olcsón, gyorsan, paritásos alapon)
elõsegíti a fogyasztói jogérvényesítést, elõtérbe helyezve a
békéltetést, de bizonyos esetekben döntési hatáskörrel is
rendelkezve.
A javaslat szerint a területi gazdasági kamarák feladata olyan
békéltetõ, egyezséget létrehozó fórum mûködtetése, melybe a
gazdasági kamarák és a fogyasztók érdekképviseletét ellátó
szervezetek azonos számú képviselõt delegálnak, és a képviselõk
megállapodás alapján egy harmadik, független személyt vonnak be a
testületbe.
A békéltetõ testület feladata, hogy a fogyasztó és az eladó,
illetve a szolgáltató közötti vitás ügyben egyezséget kíséreljen
meg létrehozni. Ennek hiányában dönt az ügyben. A békéltetõ
testülethez az a fogyasztó fordulhat, aki panaszával
eredménytelenül fordult az eladó, illetve a szolgáltató
panaszirodájához. A békéltetõ testülethez a fogyasztók
érdekképviseleti szervezetei is fordulhatnak a több fogyasztót
érintõ vitás ügyekben. A békéltetõ testület döntése a felekre nem
kötelezõ, az csak ajánlás jellegû. A békéltetõ testület döntése
csak abban az esetben lehet kötelezõ a gazdasági tevékenységet
végzõre, ha az a döntés kötelezõ jellegét magára nézve elõzetesen
elfogadta. A békéltetõ testület eljárása, illetve döntése nem
zárja ki azt, hogy a fogyasztó bírósághoz forduljon igényei
érvényesítésével. A békéltetõ testület feladatköre nem érintheti
más szervek hatáskörét. Ez az eljárás nem alkalmazható azokban a
vitás ügyekben, melyek rendezését külön jogszabály valamely
hatóság feladatkörévé teszi.
A tervezett szabályozás szerint a békéltetõ testület eljárásáért
eljárási díjat kell fizetni, ez várhatóan azonban a mûködtetés
költségeit teljes körûen nem fedezi. Tekintettel arra, hogy a
fogyasztóvédelem alapvetõen állami feladat, ezért az intézményi
háttér mûködtetéséhez, az intézményrendszer fejlesztéséhez
szükséges pénzeszközöket túlnyomó részt állami forrásból kell
megvalósítani.
b) Az intézményrendszer másik, alapvetõ fontosságú kérdése a
Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség feladat- és hatáskörének bõvítése.
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, mint országos hatáskörû szerv,
a fogyasztók védelme érdekében fontos szerepet tölt be, különösen
azáltal, hogy elõsegíti a fogyasztók jogainak érvényesítését, a
fogyasztók tájékoztatását, oktatását.
A hatásköre azonban jelenleg korlátozott. Az Országos Kereskedelmi
és Piaci Fõfelügyelõség jogutódjaként csak a kereskedelmi
tevékenységek és egyes szolgáltatások ellenõrzésére jogosult. A
fogyasztók kiterjedt védelme érdekében indokolt a Fõfelügyelõség
feladat- és hatáskörének bõvítése.
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség feladatkörét a
kormányhatározatnak megfelelõen - az egységes Állami Pénz- és
Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló jogszabállyal összhangban - a
pénzügyi szolgáltatások, illetve a kölcsönszerzõdések, a
biztosítási szerzõdések, valamint a közüzemi szerzõdések
tekintetében felmerülõ bejelentések megvizsgálására is ki kell
terjeszteni. A javaslat a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséget
feljogosítja arra, hogy bármely a fogyasztókat érintõ ügyben
vizsgálatot folytasson és a fogyasztóvédelmi rendelkezések
megsértése esetén fogyasztóvédelmi bírságot szabjon ki. Ugyanakkor
hatásköre nem érintheti jogszabály alapján más szerv hatáskörébe
utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatásköröket, ezt a törvény
javaslatban meghatározott hatáskör elvonás általános tilalma
egyértelmûen rögzíti. Ez utóbbi ügyekben is jogosult azonban
vizsgálat lefolytatására, de a panaszok megvizsgálását követõen -
a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása kivételével - a hatáskörrel
rendelkezõ szervhez köteles fordulni a javasolt intézkedés
megtétele érdekében.
c) A helyi önkormányzatok feladata a fogyasztóvédelem terén
A helyi önkormányzatok - összhangban az 1027/1996. (IV.3.) Korm.
határozattal
- segítik a fogyasztók önszervezõdéseit, támogathatják a társadalmi
szervezetek helyi érdekérvényesítõ tevékenységét;
- önkéntesen, a kamarával történõ egyeztetés alapján részt
vállalhatnak a békéltetõ testület mûködtetésének feladataiból;
- a lakosság igényeitõl függõen fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát
mûködtethetnek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
ELSÕ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELMET BIZTOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
az 1. §-hoz
A törvényjavaslat hatálya a gazdálkodó szervezeteknek és a fióktelepeknek a
Magyar Köztársaság területén végzett mindazon tevékenységére kiterjed, amelyek
a fogyasztókat érintik vagy érinthetik. A hatály ezen funkcionális módon való
megfogalmazása a törvény alkalmazási körét a fogyasztók érdekeinek minél
szélesebb körû védelme érdekében a fogyasztói kapcsolatok egészére
kiterjeszti.
Értelmezõ rendelkezések
a 2. §-hoz
A törvényjavaslat a teljesség igényével felsorolja és értelmezi a
törvényjavaslat szempontjából kiemelkedõ jelentõségû fogalmakat. Fontosságára
tekintettel megfogalmazást nyer a fogyasztó fogalma is. Így fogyasztónak
minõsül az a személy, aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül árut
vesz, rendel, kap, használ, továbbá aki az áruval vagy szolgáltatással
kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje, valamint akinek a részére a
szolgáltatást végzik. Ez a definíció összhangban van az Európai Unió közösségi
szintû joggyakorlatával.
II. FEJEZET
A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme
a 3-5. §-hoz
Az Európai Bizottság Fehér Könyvének fogyasztóvédelmi jellegû ajánlásai között
szerepel az általános termékbiztonságáról szóló 92/59. EGK irányelv is. A
termékbiztonság területe a közösségi szabályozás hatálya alá tartozik a
mûszaki elõírásokat rögzítõ irányelvekkel összhangban. Ahol ezek nem
érvényesek, ott és tagállamok szabályainak és termékbiztonsági szabványainak
ekvivalenciája is kölcsönös elismerése érvényesül. Az Európai Unióban a 92/59.
EGK irányelv az összes olyan fogyasztási cikk átfogó, általános szabályozását
valósítja meg, amelyek biztonsági aspektusait nem, vagy nem egészen fedték le
a specifikus irányelvek. Az irányelv bevezetése elõtt csak Svédország,
Finnország és Franciaország fogadott el a termékbiztonságra vonatkozó
általános szabályozást. Más országokban (pl. Portugáliában, Spanyolországban)
átfogó fogyasztóvédelmi törvényeket hoztak, amelyek a termékbiztonságra
vonatkozó általános rendelkezéseket foglaltak magukban. Az irányelv hatálya
olyan árukra korlátozódott, amelyeket a fogyasztók részére forgalmaznak, a
hatály kérdése azonban nem tisztázott az Európai Bizottságban. Az irányelvet
átvett tagállamok egy része (Belgium, Franciaország, Dánia, Finnország,
Svédország) a szabályozás hatályát mind az árukra, mind pedig a
szolgáltatásokra kiterjesztette.
A törvényjavaslat e rendelkezései az irányelvvel teljes összhangban a
fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelmét szolgálják. A
rendelkezések alapvetõ célja, hogy forgalomba csak biztonságos áru kerüljön. A
forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyrõl tudja, vagy a
rendelkezésre álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kell vagy
tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos. Ezen túlmenõen a forgalmazó
köteles megtenni az áru biztonságosságának megõrzéséhez szükséges
intézkedéseket.
III. FEJEZET
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezések
a 6. §-hoz
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme céljából - a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény
rendelkezéseivel is összhangban - a törvénytervezet szankcionálni rendeli az
olyan gazdasági tevékenységek folytatását, amelyek a jogszabályi elõírások
megsértésével a fogyasztókat megkárosíthatják vagy vagyoni érdekeiket egyéb
módon sérthetik.
Fogyasztási kölcsön
a 7. §-hoz
A Tanács a fogyasztói hitelre vonatkozó, a 90/88/EGK irányelvével módosított
87/102/EGK irányelve alapján a törvényjavaslat meghatározza a fogyasztási
kölcsönszerzõdés kötelezõ tartalmi elemeit, valamint az ezektõl és a
fogyasztási kölcsönszerzõdésre vonatkozó más szabályoktól a fogyasztó
hátrányára való eltérés jogkövetkezményeit. Ezek a rendelkezések összhangban
vannak az OECD Tanácsának C[77]39 számú Ajánlásával is.
IV. FEJEZET
A fogyasztók tájékoztatása
A tájékoztatás célja
a 8-16. §-hoz
A törvényjavaslat tartalmazza a fogyasztók tájékoztatására, a címkézésre, a
megfelelõség-tanúsításra, az árfeltüntetésre, illetve a csomagolásra vonatkozó
alapvetõ szabályokat. A rendelkezések célja, hogy a címkézés, csomagolás,
árfeltüntetés ne vezessen a fogyasztó megtévesztésére, nevezetesen az áru vagy
szolgáltatás természetére, mennyiségére, minõségére, összetételére,
eltarthatóságára, származására, gyártására vonatkozó adatok és információk
megfelelõ módon és helyen feltüntetésre kerüljenek, az áru ne sugalljon olyan
hatást vagy sajátosságot, amellyel az egyébként nem rendelkezik, továbbá ne
keltsen olyan látszatot, hogy az árunak olyan különleges tulajdonságai vannak,
amelyekkel minden hasonló termék nem rendelkezik.
A fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok megtartásáért a címkézés, a
használati és kezelési útmutató, a megfelelõség-tanúsítás, valamint a
csomagolás tekintetében a gyártó köteles, a fogyasztói ár feltüntetése a
forgalmazó kötelezettsége. A törvényjavaslat azt is rögzíti, hogy amennyiben a
gyártó a törvényben meghatározott tájékoztatással az árut nem látja el, a
forgalmazó köteles azt pótolni. Annak bizonyítása, hogy a forgalmazó a
tájékoztatást a fogyasztónak megadta, a forgalmazó terhére esik.
V. FEJEZET
Fogyasztók oktatása
a 17. §-hoz
Új elemként a törvényjavaslat szabályai közé beépítésre került, hogy a
fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni
az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat. Ennek megvalósítása
elsõsorban állami feladat. Az állam az iskolai fogyasztóvédelmi oktatással
kapcsolatos feladatait az oktatási intézményeken keresztül, a Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõséggel és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezetekkel együttmûködve látja el. Az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a
törvényjavaslat szerint a Nemzeti Alaptantervbe is beépítésre kerül.
VI. FEJEZET
A fogyasztói jogok érvényesítése
Békéltetõ testület
a 18-37. §-hoz
A törvényjavaslat a fogyasztóvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése és a
fogyasztói jogok hatékonyabb érvényesítése céljából a területi gazdasági
kamarák mellett békéltetõ testület felállítását írja elõ. A békéltetõ
testületet az azonos területen mûködõ kereskedelmi és iparkamara, kézmûves
kamara és agrárkamara közösen mûködteti. A békéltetõ testület eljárásának
célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen
alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy
eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerû érvényesítésének
biztosítása érdekében.
A békéltetõ testület hatásköre az áruk és szolgáltatások minõségével,
biztonságosságával, a termékfelelõsséggel, valamint a szerzõdések megkötésével
és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli
rendezésére terjed ki. A békéltetõ testület nem járhat el olyan ügyekben,
amelyekre jogszabály valamely hatóság hatáskörét állapítja meg.
A testületi tagokat a területi gazdasági kamarák, másrészt a fogyasztói
érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek jelölik egy listára, így
biztosítandó az eljáró tanácsokban az arányos képviseletet. Az eljáró tanács
szükség esetén a feleket meghallgatja, a felmerülõ bizonyítási eljárást
lefolytatja, esetlegesen szakértõt vesz igénybe, majd a rendelkezésre álló
adatok és információk alapján a vitázó felek között egyezség létrehozását
kísérli meg.
Az eljáró tanács határozata ajánlás, ha a panasszal érintett gazdálkodó
szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését
kötelezésként nem fogadja el vagy kötelezést tartalmazó határozat, ha a
panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor vagy a határozat
kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltetõ testület döntését magára nézve
kötelezõként elismerte.
A tanács határozata nem zárja ki a fogyasztónak a bírósági eljárás
kezdeményezésére való jogát, azonban a tanács határozata ellen fellebbezésnek
nincs helye, csak a határozat érvénytelenítése kérhetõ a bíróságtól a
törvényjavaslatban meghatározott okok alapján.
Ügyfélszolgálat
a 38. §-hoz
A fogyasztói bejelentések intézésére és a fogyasztók tájékoztatására, a
panaszok kivizsgálására és orvoslására a közüzemi, valamint a pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek ügyfélszolgálatot
kötelesek mûködtetni. Az ügyfélszolgálat úgy is megszervezhetõ, hogy -
különösen kis létszámú szervezeti egységek esetén - osztott munkakörben, egy
dolgozó munkaköri kötelezettségévé teszik az ügyfélszolgálati feladatok
ellátását. A fogyasztók védelme érdekében az ügyfélszolgálat a panasz
esetleges elutasítását köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak
egy példányát a fogyasztónak átadni.
Keresetindítás
a 39. §-hoz
A törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy az ellen, aki jogszabályba ütközõ
magatartásával a fogyasztók széles körét érintõ vagy jelentõs nagyságú
hátrányt okoz, akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem
állapítható meg, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, a fogyasztói érdekek
képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész pert indíthat a
fogyasztói igények érvényesítése iránt. Ettõl függetlenül e per nem érinti a
fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértõvel szemben igényeit a polgári jog
szabályai szerint érvényesítse.
MÁSODIK RÉSZ
A FOGYASZTÓVÉDELEM ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI ÉS ÉRDEKKÉPVISELETI
INTÉZMÉNYRENDSZERE
VII. FEJEZET
A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere
a 40-43. §-hoz
A fogyasztóvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése céljából a
törvényjavaslat a fogyasztóvédelem állami tevékenysége keretében feladatként
határozza meg az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter részére, hogy
kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjessze a fogyasztóvédelmi politika
koncepcióját és javaslatot tegyen a megvalósítás szervezeti és intézményei
feltételeire.
A törvényjavaslat meghatározza, hogy a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség
országos hatáskörû, önálló költségvetésû államigazgatási szervként mûködik, a
miniszter irányítása és felügyelete alatt áll. A Fogyasztóvédelmi
Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek feladata többek között a
fogyasztókat érintõ jogszabályok elõkészítésében, végrehajtásában,
érvényesítésében, továbbá ellenõrzésében való közremûködés, a piacfelügyeleti
feladatok ellátása, a fogyasztók minõségi kifogásaival és panaszaival
kapcsolatos ügyek intézése, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó
társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztók oktatásához szakmai
segítség nyújtása.
A törvényjavaslat kimondja a hatáskörelvonás általános tilalmát, amely
szerint a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek
hatásköre nem érintheti a jogszabályban más szervek hatáskörébe utalt
fogyasztóvédelmi feladat- és hatásköröket.
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek piacfelügyeleti
hatóságként eljárva bármely, a fogyasztókat érintõ ügyben vizsgálatot
folytathatnak, fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve ha más hatóság
az ellenõrzése során ugyanazon tényállás mellett már szabott ki bírságot.
VIII. FEJEZET
A helyi önkormányzatok szerepe
a 44. §-hoz
A törvényjavaslat - nem teljes körûen - felsorolja azokat a feladatokat,
amelyekkel a helyi önkormányzatok képviselõ testületei célszerûen részt
vehetnek a fogyasztóvédelmi feladatok hatékonyabb ellátásában. Így a
fogyasztók érdekeinek minél hatékonyabb elõmozdítása érdekében segíthetik a
fogyasztók önszervezõdéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi társadalmi
szervezetek helyi érdekérvényesítõ tevékenységét, részt vállalhatnak a
békéltetõ testület feladataiból, fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát
mûködtethetnek.
IX. FEJEZET
Érdekképviseleti szervezetek
a 45. §-hoz
A törvényjavaslat hangsúlyozza a társadalmi szervezetek fontosságát a
fogyasztói érdekek érvényesítése terén. Ennek megfelelõen a törvényjavaslat
meghatározza azokat a legfontosabb tevékenységeket, amelyek a társadalmi
szervezetek fogyasztóvédelmi feladatainak részét képezik úgy, hogy
érdekfeltáró, képviseleti munkájukkal segítsék elõ a fogyasztók gazdasági
érdekeinek és fogyasztói jogainak érvényesítését, továbbá kezdeményezéseikkel
támogassák a fogyasztókat érintõ jogszabályi rendelkezések érvényesülését. A
törvény kötelezettségként írja elõ az állami és helyi önkormányzatok számára,
hogy lehetõségeikhez képest mozdítsák elõ és támogassák a fogyasztói érdekek
képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységét.
X. FEJEZET
A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek eljárása
a 46-51. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza azokat az eljárási szabályokat, amelyeket a
Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi felügyelõségek alkalmaznak a
törvényjavaslat szerinti eljárás során.
A 47. § a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetére alkalmazható
jogkövetkezményeket tartalmazza. Ennek keretében az eljáró hatóság jogosult -
többek között - a jogsértõ állapot megszüntetését elrendelni, a jogsértõ
magatartás további folytatását megtiltani, árut a fogyasztói forgalomból
kivonni, illetve megsemmisíteni, szükség esetén a szabálytalanságok
megszüntetéséig az üzlet bezárását elrendelni.
Az eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén a
fentieken túlmenõen határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A
bírság összegét az eset összes körülményeire, - így különösen a fogyasztók
érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértõ állapot idõtartamára, a
jogsértõ magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel nyert
elõnyre - tekintettel kell meghatározni.
A területi felügyelõség határozata ellen a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnél,
a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség határozata ellen a bíróságnál lehet
jogorvoslattal élni.
HARMADIK RÉSZ
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
az 52-53. §-hoz
A törvényjavaslat a törvény hatálybalépését 1998. január 1-jével állapítja
meg. A békéltetõ testületekre vonatkozó rendelkezéseket azonban csak 1999.
január 1-jétõl kell alkalmazni, azért, hogy a békéltetõ testületek
létrehozására és mûködésük beindítására megfelelõ idõ álljon rendelkezésre.
Az egészségügyi szolgáltatásokról, és a gyógyszergyártásból kizárólag orvosi
vényre kiadható vagy kizárólag gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett
vagy kizárólag orvosi rendelõk, gondozóintézetek által beszerezhetõ
gyógyszerek és a külön jogszabályban meghatározott tilalmazott készítmények,
továbbá a gyógyászati segédeszközök, orvostechnikai termékek forgalmazására a
törvényjavaslat külön jogszabály alkalmazását írja elõ.
Módosuló és hatályukat vesztõ jogszabályok
az 54. §-hoz
A törvényjavaslat a törvény végrehajtása érdekében módosít, illetve
okafogyottságuk miatt hatályon kívül helyez egyes jogszabályokat és
jogszabályi rendelkezéseket.
Felhatalmazás
az 55-57. §-hoz
A törvényjavaslat felhatalmazza a Kormányt és az ágazati irányításért felelõs
minisztereket, hogy a törvénybõl fakadó és ahhoz kapcsolódó további feladatok
érdekében a szükséges részletes szabályokat rendelettel meghatározzák.
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti
társulás létesítésérõl szóló Európai Megállapodást kihirdetõ 1994. évi I.
törvény 3. §-val összhangban a törvényjavaslat felsorolja mindazokat az
európai közösségi jogforrásokat, amelyekkel e jogszabály összeegyeztethetõ
szabályozást tartalmaz.
Eleje Honlap