371. 1997. szeptember

J 4956

JELENTÉS

a Budapest Bank privatizációjának - beleértve a Polgári Bank vissza-

vásárlásának körülményeit is - ellenõrzésérõl

A jelentés részét képezõ függelék a TÜK szabályai szerint tekinthetõ

meg

Az ellenõrzés végrehajtásáért felelõs:

az ÁSZ IV. Vagyonellenõrzési Igazgatósága

Halász Gejza

számvevõ igazgató

Az ellenõrzést vezette:

Vasas Sándorné dr.

számvevõ tanácsos

Az ellenõrzésben részt vettek:

Szûcs Ivánné

számvevõ

Tornai József

számvevõ tanácsos

Dr. Varga István

számvevõ

Vasas Sándorné dr.

számvevõ tanácsos

Az angol nyelvû anyagok feldolgozásánál:

Tardos József

számvevõ

T A R T A L O M J E G Y Z É K

oldal

BEVEZETÉS 1

I. MEGÁLLAPÍTÁSOK 3

1. A Budapest Bank Rt. privatizációjának elõkészítése,

a privatizáció érdekében tett állami intézkedések 3

2. Az állam tulajdonosi jogainak képviselete 5

3. A privatizációs tanácsadó 6

4. A privatizációs vagyonérték meghatározása 7

5. A privatizációs vevõ kiválasztása 7

6. A privatizációs szerzõdés 9

7. A BB Rt. privatizációs szerzõdése alapján a Magyar Államot

terhelõ érvényesített, illetve bejelentett fizetési igények 10

8. A Budapest Bank Rt. pénzügyi-gazdasági helyzete a privati-

zációt követõen 11

9. A Polgári Bank Rt. gazdálkodása, a visszavásárlásának

kezdeményezését elõidézõ körülmények 14

10. A Budapest Bank Rt. privatizációjának kormányzati

megítélése, kezelése 21

II. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 22

FÜGGELÉK a 014-21/1997. sz. ÁSZ TÜK jelentés

A függelék a TÜK ügykezelés szabályai szerint - elõzetes bejelentkezés

alapján - megtekinthetõ az Országgyûlés Hivatala TÜK Irodájában,

valamint a frakcióknál.

BEVEZETÉS

Az Országgyûlés 12/1997. (III. 5.) OGY határozatával elrendelte, hogy az

Állami Számvevõszék a Budapest Bank privatizációját - beleértve a Polgári Bank

visszavásárlásának körülményeit is - törvényességi, célszerûségi és

eredményességi szempontból vizsgálja meg.

A jóváhagyott ellenõrzési program meghatározása szerint az ellenõrzés célja:

- a Budapest Bank Rt. privatizáció elõtti, illetve mai pénzügyi-gazdasági

helyzetének, a privatizációs folyamat elõkészítettségének, a privatizációs

szerzõdés eladót/vevõt terhelõ kötelezettségvállalásainak, s ebbõl a magyar

államot terhelõ kötelezettségeknek, a privatizáció eredményességének a

megítélése, valamint

- annak megállapítása volt, hogy milyen tényezõk idézték elõ azt, hogy a

Budapest Bank új tulajdonosai kezdeményezték a 100%-ban banki tulajdonú

Polgári Bank visszavásárlását a Magyar Állam részérõl, s milyen feltételekkel,

hogyan vásárolta vissza a magyar állam. E vizsgálati feladat teljesítéséhez

annak megismerése, hogy a PB Rt. pénzügyi megingását milyen tényezõk idézték

elõ.

A vizsgálati jelentés az Országgyûlési Határozat által elõírt feladatnak

eleget téve a privatizációs folyamatot, a privatizációs szerzõdést és a

Polgári Bank visszavásárlásának körülményeit tekinti át a célszerûségi,

szabályszerûségi, eredményességi szempontok igényével.

Az Állami Számvevõszék jelen ellenõrzés során tényként kezeli, újólag nem

minõsíti, s kizárólag a teljesség érdekében szerepelteti a jelentésben azt a

körülményt, hogy a Budapest Bank 12 milliárd Ft tõketartalék juttatást kapott,

és ez az 1994. évi mérlegbeszámolójában szerepel. (Jelentés a Budapest Bank

Rt.-nek juttatott tõketartalékátadás ellenõrzésérõl Állami Számvevõszék 1995.

december.)

Helyszíni ellenõrzésre az alábbi szervezeteknél került sor:

- Pénzügyminisztérium

Bankkonszolidációs és Privatizációs Titkárság

- Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.

Pénzintézeti Ügyvezetõ Igazgatóság

- Budapest Bank Rt.

Budapest V. Alkotmány u 3.

- Polgári Bank Rt.

Budapest VI. Szív u 53.

Az ellenõrzés nem terjedt ki a külföldi vevõk magatartására, arra vonatkozóan

megállapítást az Állami Számvevõszék nem tett.

A vizsgálat módszerében - az igen sokrétû és több helyszínen végrehajtandó

feladat miatt - nagy súlyt kapott a vizsgálatot megelõzõ adatgyûjtés, illetve

számos esetben nyilatkozat kérése. A vizsgálati program részeként kialakított,

az alapvetõ pénzügyi-gazdasági adatokra kérdezõ táblázatcsomagot a vizsgált

bankoknál töltötték ki. A helyszíni vizsgálat ideje alatt áttanulmányoztuk a

rendelkezésre álló dokumentumokat, levelezéseket, konzultáltunk a kijelölt

szakértõkkel, az illetékes vezetõkkel, illetve ezek alapján további

információkérésre került sor.

A helyszíni ellenõrzés során megismertük a megbízott könyvvizsgálók

jelentéseit, a felügyeleti ellenõrzések, a tulajdonosi ellenõrzések

megállapításait, s ezekre szükség szerint hivatkozunk.

Kedvezõtlen hatással volt az ellenõrzés körülményeire az a tény, hogy közel

ebben a tárgykörben már több ellenõrzés is lezajlott, illetve folyamatban volt

ezeknél a szervezeteknél, valamint az, hogy néhány megkeresett intézmény igen

nagy késedelemmel tett eleget az Állami Számvevõszék információkérésének.

A vizsgálat az 1995-1996. évekre terjedt ki, illetve a bankok pénzügyi-

gazdasági adatainál a viszonyítási alapul szolgáló megelõzõ évekre.

A vizsgálat során tájékozódtunk a Miniszterelnöki Hivatalnál, megismertük a

vonatkozó kormányhatározat és a kormányülés anyagát. Az Állami Számvevõszék

megkeresésére a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtikára az 1995.

december 14-i kormányülés összefoglalójának titkosságát megszüntette.

A Budapest Bank Rt.-re és a Polgári Bank Rt.-re vonatkozó megállapítások

számos olyan adatot, információt tartalmaznak, amelyek a bank - és üzleti

titok körébe tartoznak.

A Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára egy 1996. január 12-i

feljegyzéssel a BB Rt. privatizációjával kapcsolatos minden iratot titkossá

minõsített a Pénzügyminisztérium szolgálati titokkör jegyzéke alapján. Az

Állami Számvevõszék kezdeményezésére a szolgálati titok feloldásáról nem

intézkedett.

E tényekbõl következõen az Állami Számvevõszék kénytelen a vizsgálati jelentés

részletes, illetve összefoglaló megállapításait a titkos ügykezelés szabályai

szerint kezelni, titkossá minõsíteni. Az Országgyûlés felkérésének oly módon

tud eleget tenni, hogy a vizsgált bankok publikus adatait, a kormány-

összefoglaló információit, a vizsgálati tények alapján levont összefoglaló

következtetéseket, javaslatokat egy nyílt kezelésû jelentésben, és a

minõsített adatokat tartalmazó jelentést egy titkos ügykezelésû függelékben

bocsátja az Országgyûlés rendelkezésére.

I. MEGÁLLAPÍTÁSOK

1. A Budapest Bank Rt. privatizációjának elõkészítése, a privatizáció

érdekében tett állami intézkedések

A Budapest Bank Részvénytársaságot (BB Rt.) a kétszintû bankrendszer

létrehozásakor, 1987-ben alapították, a negyedik legnagyobb kereskedelmi

bankként

Magyarországon. Ma külföldi tulajdonban van 64 %-a, s állami tulajdonban 22,8

%-a. Az állam, mint tulajdonos jogait a pénzügyminiszter gyakorolja. (A

fennmaradó 13,2 % belföldi jogi és magánszemélyek tulajdonában van).

Privatizációját az Állami Vagyonkezelõ Rt. (ÁV Rt.) megalakulását követõen,

1993-ban határozták el. A Budapest Banknál 1993 augusztusában létrehoztak egy

Privatizációs Bizottságot, amelynek feladata a privatizáció irányítása volt,

a bizottságban az ÁV Rt. képviselõje is részt vett. A Bank menedzsmentje a

tõkeemeléses privatizációt tûzte ki célul, de ennek eléréséhez további állami

intézkedést igényelt. Az általuk felvázolt három privatizációs stratégiából a

késõbbi események ismeretében a tulajdonos amellett döntött, hogy "a

privatizáció elõtt tõkeemelést hajt végre a Deák Ferenc utcai székház

apportálásával, s piaci áron (100 %) eladja a részvényeit."

A Kormány 1994. december 8-án hozott határozatával döntött a Budapest Bank

privatizációjáról, ennek elõsegítése érdekében a bank konszolidációjának

folytatásáról, a privatizáció stratégiai céljairól, s a sikeres privatizáció

elõmozdítása érdekében 12 milliárd Ft tõketartalék juttatásáról.

A Kormány kifejezte szándékát, hogy a Budapest Bank többségi tulajdoni

hányadát olyan (külföldi) szakmai befektetõ (pénzintézet) részére

kívánja értékesíteni, amely biztosítja a feltõkésítés maximalizálását,

növekedési lehetõségeinek maximális kiterjesztését, nemzetközi

kapcsolatok, ügyfél és forrásszerzõ képességének megerõsítését,

együttmûködési lehetõségek kiaknázását az új tulajdonosokkal, az állami

tulajdonhányad értékének növelését, a privatizáció második szakaszában az

állami tulajdonban lévõ részvények legnagyobb árfolyamnyereségét.

A tõketartalék juttatásként elszámolt 12 milliárd Ft értékû államkötvényt

azzal a megkötéssel kapta a Bank, hogy ha 1995. december 15-ig sikeresen

végrehajtja a privatizációt, akkor az állam a "privatizációs bevételbõl"

visszavásárolja azt,

vagyis ennyi készpénzhez juttatja. A tõketartalék juttatással összefüggésben

megkötött szerzõdések a sikeres privatizáció kritériumait is meghatározták;

az állami tulajdon 50 % alá kell, hogy csökkenjen, a banki részvények

értékesítése névérték felett történjen.

2. Az állam tulajdonosi jogainak képviselete

1993-tól a privatizációs szerzõdés megkötésének 1995. decemberi idõpontjáig

az állami tulajdonú bankban a tulajdonosi jogokat gyakorló intézmény (ÁV Rt.

- PM) többször változott, amelyet csak súlyosbított az a tény, hogy ezeket

mindig személyi, illetve intézményen belüli szervezeti változások is

kisérték. Az ÁV Rt. 1992. évi megalapítását követõen a bankszektor, s ennek

részeként a Budapest Bank is az ÁV Rt. portfoliójába került. A

bankkonszolidáció során - alaptõke emeléssel - a

Pénzügyminisztérium közvetlen tulajdoni részesedést szerzett a bankban, s

ilyen arányban a részvények tulajdonosa lett. Az 1995. évi Privatizációs

törvény hatályba lépése óta a bankkonszolidációban résztvevõ bankok állami

tulajdonú részvényei

felett a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja. A tulajdonosi

jogok képviselõjének gyakori változása nem segítette a hosszú távú

tulajdonosi akarat megjelenését, érvényesítését.

A Pénzügyminisztériumban a tulajdonosi jogok intézményrendszerére (ügyrend,

szabályzatok) vonatkozó dokumentumok nem készültek. A Kormány 1995

decemberében a konszolidációs szerzõdések módosítása kapcsán, a

Pénzügyminisztérium elõterjesztésében bankonként meghatározta a bankokkal

szembeni követelményeket. Tájékoztatásuk szerint ezek rögzítik a

Pénzügyminisztérium tulajdonosi elvárásait. A szakmai szervezet, a

Bankprivatizációs és Konszolidációs Titkárság a Pénzügyminisztérium hatályos

ügyrendjében nem szerepelt (nem szerepel), ügyrendje nincs. A tulajdonosi

jogokat gyakorló pénzügyminiszter eseti felhatalmazásai alapján és annak

megfelelõen intézkedett.

A BB Rt. privatizációs tárgyalásait a menedzsment bevonásával a

Pénzügyminisztérium vezette, a privatizációs döntéseket a miniszter, a

közigazgatási államtitkár hozta, s terjesztette a Kormány elé. A

Bankkonszolidációs és Privatizációs Titkárság a BB Rt. privatizációs

tárgyalásain - a rendelkezésünkre bocsátott iratok szerint - nem vett részt,

a dokumentumokba betekintése nem volt. Bár az ÁV Rt., illetve utóda, az ÁPV

Rt. is végig részt vett a tárgyalásokon, a dokumentumok szerint a

privatizációs folyamat érdemi alakulására befolyással nem volt, a

privatizáció irányításának jogát egy 1995. október 5-i levéllel átadta a

Pénzügyminisztériumnak.

3. A privatizációs tanácsadó

A sikeres privatizáció érdekében az ÁPV Rt. és a BB Rt. közösen aláírt

szerzõdésben megbízták a Salomon Brothers tanácsadó társaságot 1993.

augusztus 7-én, hogy befektetési tanácsadóként segítse a bank

privatizációját. A tanácsadó 1993-ban összeállította az Információs

Memorandumot, s megküldte a potenciálisan szóba jöhetõ vevõknek. Ez a

dokumentum a szerzõdésben rögzítettek szerint "teljes egészében a BB Rt.

által adott információkon alapul, amelyrõl a BB Rt. kijelenti, hogy azok

teljesek és pontosak(...) a BB Rt. lesz egyedül felelõs a memorandum

pontosságáért és teljességéért". A tanácsadó - illetve 1995 augusztusát

követõen az általa megbízott Lehman Brothers társaság - a privatizációs

tárgyalásokon részt vett. A PM, illetve a BB Rt. nyilatkozata szerint a

tanácsadó az Információs Memorandum aktualizálását elvégezte, a dokumentum

azonban az ellenõrzött szervezeteknél nem állt rendelkezésre. A tanácsadó

szerzõdése szerint havi díjazásban részesült, amelyet a szerzõdése megkötése

elõtti öt hónapra is megfizettek. A privatizációs szerzõdéskötés jogi

munkálatait a Shearman and Sterling jogi tanácsadó társaság magyarországi

partnere végezte.

4. A privatizációs vagyonérték meghatározása

A privatizációs tárgyalások során a privatizációs érték meghatározásának

kiindulási alapja a tanácsadó által készített Információs Memorandum volt,

azonban minden potenciális érdeklõdõ átvilágítást végeztetett a saját

szakembereivel, illetve valamely tanácsadó társasággal.

A Magyar Állam mint tulajdonos független vagyonértékelést nem végeztetett,

erre vonatkozó dokumentum nem állt rendelkezésre. A privatizációs tárgyalások

során a Salomon Brothers tanácsadó társaság útmutatása alapján a

privatizációs érték meghatározásához a bank saját tõke értékét, a bank

rejtett tartalékait, s a bank

goodwilljét vették alapul.

A privatizációs tárgyalásokon a Nemzetközi Számviteli Standardok (IAS)

alapján készített 1995. évi konszolidált mérleg szerinti feltételezett saját

vagyon adatát - 22 milliárd Ft - használták mint a bank vagyonértékét. A bank

tényleges 1995. évi konszolidált mérleg szerinti saját vagyona 25 milliárd Ft

lett, ami a jegyzett tõkére vetítve 125 %-os árfolyamot indokolt volna.

5. A privatizációs vevõ kiválasztása

A privatizációs tanácsadó által készített Információs Memorandum alapján több

potenciális vevõ is tájékozódott. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank

(EBRD) is jelezte szándékát, hogy részt kíván venni a Budapest Bank

privatizációjában. 1994. évben több potenciális befektetõ és az EBRD

helyszíni vizsgálatára került sor, különbözõ szakértõ társaságokkal

átvilágításokat végeztettek a Budapest Banknál és leányvállalatainál.

A tulajdonosok és a bankmenedzsment között egyetértés alakult ki abban, hogy

a Credit Suisse kereskedelmi banki leányvállalatával kell a tárgyalásokat

folytatni és erre a tulajdonosok felhatalmazták a Bank elnök-

vezérigazgatóját. A privatizációs tárgyalások 1995 márciusában megszakadtak,

a Credit Suisse visszalépett.

Ez a kedvezõtlen fordulat és az a körülmény, hogy vezetõváltás következett be

a Budapest Bank élén (a bank elnök-vezérigazgatója lett a tulajdonosi jogokat

gyakorló pénzügyminiszter) kihatott a privatizációs folyamat egészére.

Felértékelõdött az a követelmény, hogy a bank sikeres privatizációt hajtson

végre, az elõirányzott határidõre. Ez a tény a tárgyaló partnerek (a

potenciális vevõk) elõtt is ismert volt, ami az Államnak mint eladónak a

szerzõdéses kondíciókra gyakorolt hatását jelentõsen csökkentette. 1995 õszén

a BB Rt. tulajdonosai, menedzsmentje tárgyalásokat folytatott több bankkal

is, megállapodásra azonban nem került sor. 1995. októberében

szándéknyilatkozatot készítettek elõ az ajánlattevõk közül kiválasztott

General Electric Capital (GECC) társasággal.

A Kormány újólag 1995. december 14-én tárgyalt a Budapest Bank

privatizációjáról a Pénzügyminisztérium elõterjesztése alapján.

A Kormányülésrõl készült összefoglaló alapján a Kormány - hivatkozva az

elõterjesztésben foglaltakra - egyetértett azzal, hogy a GECC és az EBRD a

Bank jegyzett tõkéjének 60 %-át vásárolják ki elsõ lépésben, továbbá második

lépésben a GECC lehetõséget kap az állami tulajdonú részvények

megvásárlására;

Az elsõ szakaszban történõ értékesítés vételára a névérték 100,1 %-a; 12

milliárd Ft ; a második szakaszban a vételár elérheti a 14 milliárd Ft-ot.

Így a bank 26 milliárd Ft-ért kerül értékesítésre, ami folyó áron meghaladja

a 150 %-os árfolyamot.

A Kormány tudomásul vette az elõterjesztésben jelzett és elvállalt

szavatossági és garanciális kötelezettségeket, és felhatalmazta a

pénzügyminisztert a BB Rt. privatizációjával kapcsolatos szerzõdések

aláírására.

Az elõterjesztés nem tett említést arról, hogy a BB Rt. privatizációjáról

döntõ 1994. évi kormányhatározat mely célkitûzései nem teljesültek.

A Pénzügyminisztérium elõterjesztése nem tájékoztatta a Kormányt megfelelõen

a privatizáció kondícióiról sem, mivel néhány lényeges körülmény nem, illetve

nem kellõ pontossággal szerepelt az elõterjesztésben.

Nem szóltak arról, hogy a "második fázisban" elérhetõ 150 %-os

részvényárfolyamnak pusztán a Ft/$ árfolyamváltozás is forrása lehet.

Nem tájékoztatták a Kormányt arról az igen lényeges körülményrõl sem, hogy a

tervezett szerzõdés garanciális kikötéseit dollárban kell figyelembe venni,

ezért a forintban jelzett kötelezettségek ténylegesen magasabbak.

A megállapodások ugyan forint értéket tartalmaznak, de mindenütt a

megállapodás része, hogy az értékeket a forint/dollár árfolyamváltozásnak

megfelelõen aktualizálni kell.

Ebbõl következõen pl. az eszközkivásárlási garancia értéke nem 4,125-4,125

milliárd Ft, hanem - az egyeztetés során a Budapest Bank Rt. által közölt

számítás szerint - 1997-ben 5,1 milliárd Ft, 1998-ban 6,2 milliárd Ft,

összesen 11,3 milliárd Ft.

A Kormány ülésén a Bank privatizációja tárgyában ekkor kormányhatározat nem

született, döntését az ülésrõl készült összefoglaló rögzítette.

6. A privatizációs szerzõdés

A dokumentumok titkosságának feloldásáról a Pénzügyminisztérium

nem intézkedett, azokra hivatkozni, azokból idézni nincs módunk.

A Budapest Bank privatizációs szerzõdését 1995. december 19-én aláírták, s a

tõketartalék juttatásként adott 12 milliárd Ft értékû államkötvényt az állam

1995. december 30-án visszavásárolta a Budapest Banktól.

A magyar állam nevében a pénzügyminiszter, s a vevõk (a GECC és az EBRD)

aláírtak egy-egy adásvételi szerzõdést, s egy részvényesi megállapodást.

Szerzõdõ felek megállapodtak abban, hogy - a GECC megvásárolja a jegyzett

tõke 27,5 %-át, - az EBRD megvásárolja a jegyzett tõke 32,5 %-át, így

összesen tulajdonukba jutott a jegyzett tõke 60 %-a, 12 000 008 020 Ft-nak

megfelelõ dollárért.

A szerzõdéses feltételeket forintban állapították meg, de az "Eladó"

kötelezettségeinél minden esetben rögzíti a szerzõdés, hogy azt a

forint/dollár árfolyamváltozás alapján "aktualizálni" kell.

7. A BB Rt. privatizációs szerzõdése alapján a Magyar Államot terhelõ

érvényesített, illetve bejelentett fizetési igények

7.1. Az "eszköz-visszaadási opció" következtében a Pénzügyminisztérium a

Magyar Állam nevében 1996. decemberében visszavásárolta a PB Rt.-t a

Budapest Bank Rt.-tõl, annak 1995. december 31-i nettó könyvszerinti

értékén, 1,1 milliárd Ft-ért. A visszavásárlást a BB Rt. kezdeményezte.

A Budapest Bank privatizációs szerzõdésének elõkészítésénél, az "Eladó"

jognyilatkozatainak megtételénél a Magyar Állam nevében a szerzõdés

elõkészítõi nem jártak el kellõ gondossággal, mivel (nem a reális helyzetnek

megfelelõen) egy kockázatmentes befektetésként jelenítették meg a Polgári

Bankot az "Eladó" jognyilatkozatai között.

A Polgári Bankot a Budapest Bank alapította 1993-ban, s mivel 100 %-ban a

Budapest Bank a tulajdonosa, közgyûlése a Budapest Bank Igazgatótanácsa

volt. A Polgári Bank vezetõ testületeit ez az Igazgatóság választotta meg és

minden esetben a Budapest Bank dolgozói közül. Az Igazgatóság tagjai is a

Budapest Bank alkalmazottai közül kerültek ki, s a Felügyelõ Bizottság

elnöke is a Budapest Bank vezetõ beosztású munkatársa volt.

A Polgári Bank helyzetével foglalkozó 1995. október 2-i Budapest Bank

Igazgatósági ülés már ismerte azokat a körülményeket, amelyek a Polgári Bank

visszavásárlásának kezdeményezéséhez vezettek.

A 100 %-os állami tulajdonba került Polgári Bank új tulajdonosa, a

pénzügyminiszter 1997 februárjában új Felügyelõ Bizottságot nevezett ki és

felkérte a Bank pénzügyi helyzetének feltárására, a veszteséges mûködés

kiváltó okainak megállapítására. A Felügyelõ Bizottság jelentésének

megállapításait azonban a tulajdonos részérõl intézkedések, a Gazdasági

Társaságokról szóló törvény elõírásai alapján kezdeményezhetõ felelõsségre

vonások nem követték.

A PM szerzõdést kötött az ÁPV Rt.-vel a Polgári Bank mielõbbi

privatizációja érdekében, s a Polgári Bankot eladták 1997. március 7-én a

Pénzintézeti Központnak.

A részvényesi szerzõdésben rögzített eszköz-visszavásárlási opció újabb

lépéseként a Budapest Bank kezdeményezte az "1997. I. negyedévében" esedékes

állam általi eszköz-visszavásárlás teljesítését 2,6 milliárd Ft értékben.

7.2. A kártérítési, szavatossági feltételek következtében a Budapest Bank

részvény adásvételi szerzõdéseiben, a részvényesi szerzõdésben vállalt

megállapodásoknak megfelelõen az állam a szerzõdés megkötése óta más

kifizetéseket is teljesített, illetve a Budapest Bank további kifizetési

kötelezettségek igényével kereste meg.

Kártérítési felelõssége alapján a Polgári Bank visszavásárlásával egy idõben

a költségvetés terhére a Budapest Banknak 705,1 millió Ft-ot utaltak az

International Finance Corporation-nel szemben vállalt Agroferm részvényekre

vonatkozó garancia kapcsán.

A Budapest Bank 1996. év végén bejelentette a Reálbank követelésével

összefüggõ kártérítési igényét (az igénybejelentés összege 180 millió Ft),

illetve a BÉB Rt.-vel összefüggõ peres igényét (a jelzett kereseti igény 1

milliárd Ft).

Ezeknek a követeléseknek az értékét illetõen az egyeztetések még nem

zárultak le.

8. A Budapest Bank Rt. pénzügyi-gazdasági helyzete a privatizációt követõen

A BB Rt. 1993-tól a privatizációs szerzõdés megkötéséig 43 milliárd Ft

közvetlen vagy közvetett állami segítségnyújtásban részesült; hitel-, bank-,

adóskonszolidáció: 28 milliárd Ft; tõketartalékjuttatás 12 milliárd Ft;

székházapport 2,8 milliárd Ft). Ezek az intézkedések kedvezõen hatottak a

Bank mûködésére.

A Budapest Bank mérlegfõösszege 1995-ben csaknem elérte a 213 milliárd

Ft-ot, ami az elõzõ évhez képest 10,5 %-os növekedés. Adózás elõtti eredménye

az 1994. évi 2,5 milliárddal szemben 3,5 milliárd Ft, ami 40%-os emelkedésnek

felelt meg. 1996-ban a mérlegfõösszeg nominálértéken 12,5 milliárd Ft-tal

haladta meg az 1995. évi értéket, ami 5,8 %-os emelkedésnek felelt meg. A

növekedés üteme tehát jelentõsen mérséklõdött. A saját tõke értéke az 1995.

évi 25 milliárd Ft-ról 27,7 milliárd Ft-ra nõtt. A változás tendenciája

kedvezõ, az elõzõ évi fejlõdési ütemhez képest azonban ezen a téren is

bizonyos visszaesés tapasztalható. A saját tõke értékének változását döntõen

érinti, hogy az Igazgatóság a közgyûlés elé 12 %-os osztalékfizetési

javaslatot terjesztett elõ. A bank évek óta elõször az 1996. évi eredménye

után fizetett osztalékot, s ez a tartalékképzés utáni eredmény mintegy 46 %-

ának osztalékkénti kivonását jelentette.

A jegyzett tõke változatlanul 20.042,3 millió Ft. A bank az 1994-96. években

nyereséges volt, a nyereség tömege évrõl évre emelkedett.

Az üzleti eredmény 1995-ben jelentõsen javult az elõzõ évhez képest, 1996-ban

azonban stagnálás tapasztalható, vagyis a kamatbevételek és kiadások

különbözete és az egyéb nettó bevételek együttes összege 1996-ban alig

emelkedett. Az adózás elõtti eredmény - az üzemi költségek növekedése,

valamint a céltartalék képzési ráfordítás radikális csökkenésének együttes

hatásaként - mindkét évben dinamikusan javult.

A mûködési költségek erõteljes emelkedését tükrözi, hogy a nettó üzleti

eredmény 1995-ben csak a szerényebb mértékben (+ 6,7 %) emelkedett az elõzõ

évihez képest, 1996-ban pedig 14,1 %-kal visszaesett. Az adózatlan eredmény

ugyanakkor több tényezõ együttes hatásaként, azon belül pedig elsõsorban a

céltartalék képzési költség közel 5 milliárd Ft-os csökkenése következtében

jelentõsen javult 1996-ban az 1995. évihez képest.

1996-ban tehát az "alaptevékenységet" tekintve bizonyos szempontból

kedvezõtlen tendencia érvényesült (bevételek stagnálása, üzemi költségek

megugrása). Kedvezõ ugyanakkor az, hogy a kintlévõségek, az ügyfelekkel

szembeni követelés minõsítés szerinti összetétele javult, a minõsített

állomány pedig kisebb lett és ezzel a céltartalékképzési igény is csökkent.

A banknak a hitel portfolió javítására tett intézkedései, a korábbinál is

szigorúbb kockázatkezelési szempontok alkalmazása (hitelt azon ügyfeleknek

nyújtott, ahol a megtérülés nagy valószínûséggel biztosítható), meghozták az

eredményeket. Kevésbé kedvezõ, hogy az ügyfelek éven belüli hitelállománya

1996-ban 20 %-kal csökkent.

A hitel-, adós-, valamint a bankkonszolidáció keretében a bank jelentõs, 28

milliárd Ft állami tõkejuttatásban, illetve konszolidációban részesült. Akár

a bruttó kamatbevételekhez, akár az adózás elõtti eredményhez is

viszonyítunk, a bank eredményét jelentõsen meghatározó tényezõ az államtól

származó kötvények kamatbevétele; 1996-ban a teljes nyereség 86,6%-a

származott ebbõl a biztos és kockázatmentes jövedelemforrásból, a

konszolidációs államkötvények kamatából.

Összegezve az 1995. évi, valamint a privatizációt követõ 1996. évi eredmény

alakulásra ható fontosabb tényezõket; mind a bruttó, mind a nettó

kamatbevételek kedvezõen változtak mindkét évben, a nyereség tömegében

alapvetõen ezek a bevételek domináltak, és a bank egész gazdálkodására

jelentõs pozitív hatást gyakorolt a konszolidációs államkötvényállomány utáni

kamatbevétel. A privatizációs bevétel "visszaforgatása" a bankba, mind

likviditás, mind az 1996. évi eredmény szempontjából fontos pozitív tényezõ

volt. Ezzel ugyanis 1996-ban 12 milliárd Ft-tal megemelkedett a kihelyezhetõ

saját források értéke, ami a kamatbevételek alakulására is jó hatással volt.

A tõke-megfelelési mutató a törvényben elõírt 8%-os minimumot jóval meghaladó

értékeket ért el. Ebben, és az általános tartalék képzés tekintetében a bank

a törvényi elõírásoknak mindhárom évben megfelelt. Az egyes évek közötti

változások tendenciája a tõkemegfelelés esetében kedvezõ, az 1996. évi 26,3

%-os érték azonban már nem tekinthetõ egyértelmûen pozitívnak. A mutatószám

nagysága a hosszabb távú jövedelmezõség és a kockázatmentes kihelyezésekre

való törekvés közötti ellentmondást is kifejezi. Ezt a piaci pozíciót érintõ

helyzetet tükrözi, hogy a BB Rt. ügyfél csoportonkénti piaci részaránya

utóbbi években csökkent.

A Budapest Bank Rt. privatizációja érintette a Budapest Bankcsoport egészének

helyzetét is. 1995-ben a banknak 9 társaságban, 10.990,1 millió Ft közvetlen

részesedése volt. 1996. év végén a bank 8 cégben 10.306,6 millió Ft összes

részesedéssel rendelkezett, amibõl közvetlen tulajdon 10.231,0 millió Ft. A

bankcsoport mérleg szerinti eredménye 1995-ben 2.701,1 millió Ft, 1996-ban

pedig 2.165,5 millió Ft volt, vagyis a vagyonnövekedés ennek következtében

némileg mérséklõdött. A saját tõke összességében dinamikusan nõtt az

általános tartalék növelése (a Budapest Bank Rt. meghatározó ebben), valamint

a külsõ tagi részesedések értékének emelkedése következtében.

Az év végi mérlegadatokban megjelenõ változások az eszközök és a források

szerkezetének jelentõs módosulását tükrözik. A drágább pénzintézeti,

jegybanki források visszaszorulása az ügyfelektõl érkezõ források értékének

növekedése gazdálkodási szempontból kedvezõ volt. A követelések

állományainak zsugorodása részben elõnyös a portfolió megtisztítása és a

biztonságra való törekvés oldaláról, a bank jövõbeni pozíciója szempontjából

azonban kevésbé minõsíthetõ kedvezõ tendenciának. A mérlegfõösszeg, mind a

követeléseket, mind kötelezettségeket tekintve reálértéken csökkenést

mutatott mindkét évben és kedvezõtlenül hatott a Budapest Bank bankszektorban

elfoglalt pozíciójára.

9. A Polgári Bank Rt. gazdálkodása, a visszavásárlásának kezdeményezését

elõidézõ körülmények

A Polgári Bank Részvénytársaságot a Budapest Bank Rt. alapította 1993.

március 22-én kereskedelmi banki feladatok ellátására. Mûködését egymilliárd

Ft alaptõkével kezdte meg, s alapításakor meghirdetett üzletpolitikája

szerint a Budapest Bankcsoporton belül a "private banking" (megbízásból

végzett vagyonkezelés, befektetési tanácsadás, letétkezelés, amelyeket

kiegészít a számlavezetés, a hitelkártya szolgáltatás, illetve a hagyományos

banki mûveletek) tevékenységre szakosodott.

A PB Rt. megvásárolta az Ybl Bank banküzemét, a hozzá tartozó

vagyontárgyakat, és az azokban kifejezésre jutó üzleti értéket. Az Ybl Bank

Rt. F.A. a Polgári Bank Rt. részére eladta a követeléseit.

A mûködését ekkor megkezdõ bank, amely a meghirdetett üzletpolitikájának

megvalósításához még hozzá sem kezdhetett, az alapítással kapott egy milliárd

Ft nagy részét már el is költötte részben olyan eszközökre, amelyek

mûködtetése további folyó pénzfelhasználást jelentett, részben olyan

követelésekre, amelyek behajtása bizonytalan volt. Az Ybl Bank Rt. F.A.-tól

vásárolt követelésállomány mögötti ingatlanokat a PB Rt. portfoliójában

fedezetként tulajdonba vette és a használaton kívüli tárgyi eszközök között

tartja nyilván.

A Polgári Bank az elsõ évet követõen fokozatosan áttért az alapkezelésre;

1994. évben indította az adókedvezményeket biztosító, és a tervezettnél

lényegesen nagyobb méretet elérõ CÍVIS Befektetési Alap befektetési jegyeinek

és a CITIZEN Befektetési Rt. részvényeinek értékesítését. 1995. évben a

lakossági szolgáltatások bõvültek, ugyanakkor megnövekedett a Bank aktivitása

az inkább befektetési tanácsadási és egyéb nem kereskedelmi banki

területeken. Fokozódott a jelentõsége a kapcsolt vállalkozásokkal,

befektetésekkel végzett tranzakcióknak.

A PB Rt. mérlegfõösszege az 1993. évi 2,3 milliárd Ft-ról 1994-ben 17,6

milliárd Ft-ra, 1995-ben 27,1 milliárd Ft-ra növekedett. A növekedés mögött

azonban az 1994-ben indított speciális konstrukciók mintegy 9 milliárd Ft-os

összege húzódik meg, és nem jelent ilyen mértékû ügyfélkörnövekedést. A bank

az elsõ teljes üzleti évben, 1994-ben szerény 77 millió Ft-os eredményt ért

el. Az 1995. évi mérleg szerinti eredménye nulla, tõke-megfelelési mutatója

8,06% volt. Vesztesége 1996 júliusában megközelítette a 320 millió Ft-ot, év

végére pedig meghaladta az l milliárd Ft-os jegyzett tõkét, mérleg szerinti

eredménye 1,6 milliárd Ft veszteség.

Az átlagos banküzemmel szemben támasztott elvárásokhoz viszonyítva a

banktevékenységbõl származó kamatkülönbözet a többi eredménytényezõhöz

viszonyítva a PB esetében eredménycsökkentõ tényezõ volt. Bár a kapott

kamatok és kamatjellegû bevételek növekedtek, jelentõs hányada a CÍVIS

alappal kapcsolatos - a Számviteli törvény elõírásával ellentétesen -

elszámolt árbevételbõl származott. Ugyanakkor a konstrukciók létrehozásához

nyújtott "0" kamatozású hitelek szinte determinálták a bank veszteséges

mûködését. A fizetett kamatok és kamatjellegû kiadások jelentõs része a

lakosságnak és a szakosított pénzintézeteknek, takarékpénztáraknak és

befektetési alapoknak fizetett kamatokból tevõdött össze. A

banktevékenységbõl származó kamatkülönbség 1994-ben, s 1996-ban is negatív:

(-) 143 millió Ft, illetve (-) 116 millió Ft volt.

Az egyéb bevételek túlnyomó részt ezekbõl az eszköz eladásokból származtak

1995. évben és 1996-ban, mértéke azonban csökkenõ tendenciát mutat, s így

ezek az egyedi bevételek már nem ellensúlyozták a negatív kamatkülönbözet

eredményrontó hatását. Míg 1995-ben az Ybl Bank F.A.-tól származó követelések

eladása miatti árbevétel túlsúlyban volt, addig 1996-ra ennek aránya és

nagysága csökkent.

A minõsített kintlévõségek után képzendõ kockázati céltartalék összege 1995.

évhez képest 1996-ban jelentõsen megnövekedett. A megképzett céltartalék

auditált összege 927 millió Ft.

A pénzintézeti tevékenység költségeinek közel 50 %-át a személyi jellegû

ráfordítások és a bérleti díjak tették ki. Összegében igen jelentõsen

megnövekedett a más vállalkozóknak fizetett szakértõi díjak összege, ami a

mûködési költségek 1996. évi növekedésének igen nagy részét adja. Ezek a

szakértõi díjak alapvetõen a bank helyzetének felmérésével, az irányításban

való közremûködéssel és a bank értékesítési lehetõségeinek felmérése céljából

elvégzett szakértõi tevékenységekkel kapcsolatosan merültek fel.

A Polgári Bank Rt. ugyan üzletpolitikájában célul tûzte ki a kereskedelmi

banki tevékenységen belül a "private banking" szolgáltatások növelését, de

1995-ben a PB Rt. tevékenysége erõteljesen eltolódott a befektetési

tanácsadás és a befektetési alapok letétkezelése felé, illetve 1995. végén a

Bank több befektetésben is részt vállalt. A bank befektetései szinte

gazdátlanok voltak, központi figyelés, ellenõrzés nem volt. Belsõ

szabályozására csak 1996 áprilisában került sor, amikor a Polgári Bank Rt.

Igazgatósága jóváhagyta a "Befektetési Kézikönyvet", és egyben döntött arról,

hogy az éves közgyûlésig további befektetések csak az Igazgatóság

jóváhagyásával eszközölhetõk. A Bank érdekszférájába tartozó, de különbözõ

vállalkozásokkal végrehajtott tranzakciók - bár a Pit. törvényi elõírásaiba

nem ütköztek - sértették a kereskedelmi banki tevékenység mûködési elvét.

1994. decemberéig négy, a BB Rt.-vel közös társaságban volt tulajdonrésze.

1995. év végén már összesen 10 társaságban volt tulajdoni hányada. Ebbõl öt

társaságot 1995. negyedik negyedévében alapítottak, és jellemzõen a PB Rt.

járult készpénzzel hozzá az alapításhoz.

Kivétel ez alól a BB Rt.-vel alapított Budapest Bankcsoport Egyesülés, ahova

az eszközeit apportálta a PB Rt. 600 millió Ft értékben. A PB Rt. az

alapítástól kezdve több lépésben összesen 206 millió Ft készpénz

hozzájárulást teljesített az Egyesülés mûködtetéséhez, a BB Rt. csak 50

millió Ft-ot.

A Polgári Bank Rt. letétkezelõi tevékenységet végzett befektetési alapkezelõk

számára, a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény elõírásai

szerint az Állami Bankfelügyelet engedélye alapján.

A bank befektetési célú értékpapíralap letétkezelési szerzõdéssel

letéteményesként vállalta, hogy az Alapkezelõ üzletszabályzata és

"Alapkezelési szabályzata" szerint ellátja a befektetési alap tulajdonában

lévõ értékpapírok letéti õrzését és kezelését az Alap folyószámlájának,

alszámláinak és értékpapírszámlájának vezetését, valamint mindazon

banktechnikai feladatokat, amelyek a befektetési jegyek forgalmazásával

(eladás, visszavásárlás) hozamok kifizetésével és az Alap nettó

eszközértékének megállapításával kapcsolatosak.

A Polgári Bank Rt. nyolc befektetési alap letétkezelését végezte (Budapest

I., Budapest II., Budapest Számlafedezeti Alap, CÍVIS, CÍVIS 95, Dunai

Tõzsdei, Rezidencia, Rezidencia II). Ebbõl ötnek a Budapest bankcsoporthoz

tartozó Budapest Alapkezelõ Rt. az alapkezelõje.

A PB Rt. letétkezelési szerzõdéseket kötött négy önkéntes nyugdíjpénztárral

is, azonban nem rendelkezik belsõ szabályzattal sem az ingatlanalapok, sem az

önkéntes nyugdíjpénztárak letétkezelésére vonatkozóan.

Gazdálkodási, nyilvántartási és szabályozási problémát vet fel a CÍVIS

zártvégû értékpapír alap és a Citizen Befektetési Rt. (a Citizen Rt. nem

tartozik a befektetési alapokhoz, de a kialakított konstrukció hasonló a

CÍVIS-nél alkalmazottal). Mindkét konstrukciót elsõsorban a személyi

jövedelemadó visszaigénylés céljára hozták létre, s a Polgári Bank mérlegében

meghatározó hányadot képvisel, mivel ezek vásárlásához a PB Rt. kamatmentes

hitelt nyújtott.

A CÍVIS zártkörû Befektetési Alap tájékoztatóját, alapkezelési szabályzatát

1994. IV. negyedévében az Állami Értékpapír és Tõzsde Felügyelet jóváhagyta,

az alapot nyilvántartásba vette. Alapkezelõje a Budapest Alapkezelõ Rt.,

letétkezelõje a Polgári Bank Rt. (Mindkét társaság a Budapest Bankcsoport

tagja.) Az alap futamideje 3 év.

Az Alapról szóló Tájékoztató nem említi, hogy az alap pénzeit bankbetétben

tartják, az Alapkezelési Szabályzatban már (zárójelben, mellékesen)

megtalálható a bankbetét a portfolió lehetséges elemeként.

A befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 12. §-a szerint

értékpapír alap saját tõkéje csak értékpapírban és kárpótlási jegyben

tartható (tehát bankbetétben nem), s bár a törvény kezdetben megengedte az

értékpapír alapoknak, hogy saját tõkéjüket likvid eszközökben is tarthassák,

de 1994. május 23-tól hatályos módosítás kizárta ennek lehetõségét.

Mivel a portfolió közel 70 %-a Polgári Bank Rt.-nél elhelyezett

betétállományból tevõdik össze, az Alap megsérti a befektetési alapokról

szóló törvényt.

A CÍVIS konstrukció kialakításakor azonban éppen a bankbetétben tartás

lehetõségét használták ki. A hitel lejárata 1998., törlesztése rögzített

árfolyamon (88,75 %-on) az elõre megvásárolt befektetési jegyek vételárából

beszámítással történik. Az ügyfelek a kölcsönszerzõdéssel egy idõben aláírták

a szerzõdést a befektetési jegyek határidõs adásvételérõl is.

Az Alap által elérhetõ hozam növelése érdekében az Alapkezelõ a hozam teljes

összegét egy alkalommal, az alap futamidejének lejártakor fizeti ki 1998.

január 11. után és a jegyzés helyén készpénzben vehetik fel a befektetõk.

(vagyis a Polgári Bank, hiszen egy határidõs ügylettel 1998. január 2-án õ

lesz a befektetési jegyek tulajdonosa.)

Az Alap nettó eszköz értéke 1998. január 2-án a Polgári Bankhoz kerül

készpénzben egy teljes egészében fiktív konstrukció eredményeként. Ezt

csökkenti a befektetési alap PB Rt.-nél elhelyezett betétének és annak

kamatának elszámolása, a különbség azonban a PB Rt.-nél marad.

A Polgári Bank azonban nem létezõ forrásai terhére nyújtotta a hitelt

befektetési jegy vásárlására. Ezt a tényt az a megoldás fedte el, hogy az

Alap a befektetésgyûjtéssel egyidejûleg azonnal elhelyezte ezt a Polgári

Banknál vezetett számláján, s ezzel ugyan utólag és látszólagosan, de forrás

mutatkozott a bank könyveiben. A Polgári Bank Rt. a magyar Számviteli törvény

szabályait megsértve az Alap nettó eszközértéknövekményét aktív idõbeli

elhatárolásként - árbevételként számolta el.

A Polgári Bank mûködését az elmúlt idõszakban több intézmény is ellenõrizte

(MNB, Állami Bankfelügyelet, a Pénzügyminiszter által megbízott Felügyelõ

Bizottság). Az Állami Bankfelügyelet intézkedésre is felszólította a

tulajdonos Budapest Bankot.

A tulajdonos Budapest Bank ellenõrzési tevékenységét a Stratégiai

Igazgatósága szervezetében mûködõ Bankcsoport Fõosztályon keresztül

gyakorolta.

A Polgári Bank indulásakor 1993. évben eleinte egyedi döntéseket hoztak a

bank mûködéséhez kapcsolódóan. a Budapest Bank vezetésével felsõ szintû

megbeszéléseken keresztül. Késõbb a Polgári Bank Igazgatósága gyakorolhatta

döntési jogait, de egyeztetnie kellett a Budapest Bank Stratégiai

Igazgatóságával, azon belül a Bankcsoport Fõosztállyal.

1996. június 18-án vezérigazgatói utasítás rendelkezett arról, hogy a Polgári

Banknál mindenfajta azonnali vagy határidõs kötelezettségvállalás,

mindenfajta eszközbeszerzés, megrendelés, értékesítés, bérbeadás kizárólag az

Igazgatóság legalább egy tagjának ellenjegyzésével tehetõ. Ez az intézkedés

fékezte a kiadásokat és a költségeket, ebben a vonatkozásban hatása pozitív

volt, azonban a kereskedelmi banki tevékenység visszafogása is közrehatott

abban, hogy a bank mûködése 1996-ban veszteséges lett. Negatív a

banktevékenységbõl származó kamatkülönbség; növekvõ a céltartalékképzés,

növekvõ a mûködési költség; a veszteséges mûködés ezeknek a tényezõknek

együttes hatásaként következett be.

A Budapest Bank 1996. június 17-én megbízta a Bankár Kft.-t a Polgári Bank

átvilágításával, s azzal, hogy tanácsadást végez, tanulmányokat készít, és

ezáltal elõsegíti a Polgári Bank értékesítését.

A tulajdonos Budapest Bank a pénzintézeti törvényben elõírt kötelezettségét

elmulasztva nem intézkedett a Polgári Bank pénzügyi helyzetének

helyreállítására, s így felelõs munkatársainak is szerepe van abban, hogy a

Polgári Bankot az állam visszavásárolni kényszerült.

Az Állami Számvevõszék külön nem foglalkozott a Budapest Bank választott

könyvvizsgálójának szerepével, mivel feladatát a banknál és a bankcsoporthoz

tartozó társaságoknál polgári szerzõdés keretében, a megbízók bizalmából

látta el. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján azonban arra a

következtetésre jutottunk, hogy a Polgári Bank esetében a Pit. és a GT által

elõírt kötelességét csak részben teljesítette:

· nem emelt kifogást a CÍVIS és a CITIZEN konstrukciók mûködésével,

elszámolásával kapcsolatban; és 1995. évi vizsgálatánál véleményét

korlátozás nélkül adta meg,

· amikor a Polgári Bank vagyona jelentõsen csökkent, a GT-ben elõírt

intézkedéseket nem tette meg, nem intézkedett a Polgári Bank

közgyûlésének (Budapesti Bank Igazgatóságának) összehívásáról.

10. A Budapest Bank Rt. privatizációjának kormányzati megítélése, kezelése

A jelentés-tervezet egyeztetése során a Miniszterelnöki Hivatal

közigazgatási államtitkára tájékoztatta az Állami Számvevõszéket, hogy a

Kormány a Kormányzati Ellenõrzési Iroda és a Pénzügyminisztérium vizsgálata

alapján 1997. január 9-i ülésén tájékoztatást kapott a Budapest Bank

privatizációjáról. Ezt tudomásul véve megállapította, hogy az ügylet az

1995. év gazdasági körülményei között és az eljárás során elkövetett hibák

ellenére sikeresnek értékelhetõ. Megállapította továbbá, hogy a korábbi

pénzügyminiszter nem adott teljes körû tájékoztatást a Kormánynak, és a

privatizációs szerzõdés annak 1996. december 23-i módosításáig elõnytelen

kötelezettségvállalásokat tartalmazott. Súlyos hiba volt, hogy a

privatizációs szerzõdésrõl nem készült magyar nyelvû változat.

Az Állami Számvevõszék ellenõrzésének tapasztalata, hogy a BB Rt.

privatizációja, annak kihatása 1994. óta, negyedik éve igényel kiemelt

figyelmet a Kormánytól, a kormányzati munka elõkészítésében

közremûködõktõl. Több kormány-elõterjesztés, kormánydöntés, - határozat

született a 20 milliárd Ft jegyzett tõkéjû társaság ügyében. A privatizációs

szerzõdés kondíciói következtében ma már nincs is a kormányzat abban a

helyzetben, hogy megválassza foglalkozik-e a BB Rt. gazdálkodási

kérdéseivel, 2001-ig vissza-visszatérõen döntenie kell bizonyos, állami

szerepvállalást igénylõ kérdésekben.

A Pénzügyminisztériumban a Budapest Bank privatizációjára vonatkozó

elõkészítõ anyagok, levelezések a PM TÜK irattárában voltak hozzáférhetõk,

mivel a közigazgatási államtitkár a szerzõdés megkötését követõen egy 1996.

január 12-i feljegyzéssel visszamenõleg titkos iratokká minõsítette azokat.

("A szolgálati titokkör jegyzék alapján a bizalmas tartalmú nemzetközi

egyezmények, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentumok, valamint a

nemzetközi szervezetek által szolgálati titokként átadott anyagok szolgálati

titok tárgyát képezhetik.")

A titkosítás kezdeményezése nem felel meg a jogszabályi elõírásoknak. A

nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásokat szabályozó 1982. évi 27.

tvr. a nemzetközi szerzõdést a következõk szerint határozza meg; "nemzetközi

szerzõdés a más állammal vagy a nemzetközi jog egyéb alanyával kötött, a

Magyar Állam számára nemzetközi jogokat és kötelezettségeket létesítõ,

módosító vagy megszüntetõ megállapodás".

A Budapest Bank részvényeinek adás-vétele azonban az eladó különleges

"személye" ellenére is nem nemzetközi, hanem magánjogi szerzõdés, így a

szolgálati titokká minõsítés feltételei nem voltak adottak.

II. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

A vizsgálatot elrendelõ Országgyûlési Határozat szabta feladat szerint a

vizsgálatnak arra a kérdésre kell dokumentumokkal, tényekkel megalapozottan

választ adnia, hogy a BB Rt. privatizációja célszerû, eredményes és

szabályszerû volt-e.

A BB Rt. privatizációja a hatályos jogszabályi környezetnek megfelelõen

történt. A tulajdonos - a Pénzügyminiszter - jogosult volt a pénzintézet

részvényeinek értékesítésére.

A privatizáció döntéselõkészítését azonban nem testületi, hanem személyi

döntések alapján végezték, így nem volt lehetõség a különbözõ szakmai

szempontok mérlegelésére, figyelembevételére.

Az egyéni, szûk körû döntéshozatalra az a tény is lehetõséget adott, hogy a

privatizáció elõkészítése, a szerzõdés megkötése angol nyelvû dokumentumok

alapján, azok hiteles fordítása nélkül történt.

Ez akadályozta a tulajdonosi ellenõrzést is, mivel azóta sem áll

rendelkezésre a szerzõdés hiteles magyar fordítása.

Nehezíti a bankprivatizáció célszerû és eredményes voltának megítélését, hogy

a privatizációs célkitûzéseket megfogalmazó 3331/1994. kormányhatározat

szempontjai között számos olyan van, amelyek teljesítéséhez objektív mérce

nehezen rendelhetõ, illetve, amelyek teljesítése csak hosszabb távon ítélhetõ

meg.

A Kormányhatározatban megfogalmazott, a privatizációtól várt több követelmény

teljesítése mellett is szólnak érvek: a bank új termékekkel jelent meg, a

tulajdonosok nagy figyelmet fordítanak az oktatásra, a banküzem, az

információs rendszer fejlesztésére, a bankmûködés hatékonyságának növelésére.

(Ezek jelentõs költségeit azonban a bank viseli).

A magyar tulajdonos részérõl a privatizációs szerzõdést elõkészítõk, illetve

aláírók hangsúlyozottan a BB Rt. privatizációjának eredményeként értékelik,

hogy a hazai privatizáció és ezzel a bankrendszer privatizációja felgyorsult.

Az eltelt idõ rövidsége miatt nem ítélhetõ meg, hogy a BB tõzsdeképessége

mikorra teremthetõ meg.

A kormányzati elvárások közül több nem teljesült, mivel

· a bank tõkealapjai csak az állami intézkedés, a privatizációs bevétel

átadása hatásaként erõsödtek;

· a bank növekedési lehetõségeiben, ügyfél- és forrásszerzõ képességében

javulás nem következett be. A BB Rt. bankszektorban elfoglalt pozíciója

romlott, nyereségének nagyobb hányada a konszolidációs államkötvények

kamatából származott.

· az állam kezében lévõ banki tulajdonhányad értéke nõ, de nem olyan

mértékben, hogy az állam tõkenyereséget realizáljon a konszolidációs

tõkeemelés után. Ugyanakkor a tulajdoni hányad értékének növekedése

elsõsorban a korábbi állami intézkedések eredményébõl származik.

Az ellenõrzési tapasztalatok azt támasztják alá, hogy azoknál a kormányzati

céloknál, amelyek teljesülnek, a korábbi, vagy a szerzõdés alapján igényelt

jelentõs állami szerepvállalás meghatározó forrás; A bank eredményességi

mutatói javulnak, több év után osztalékot fizetett, ebbõl az államnak 549

millió Ft bevétele keletkezett. Ehhez azonban határozott mértékben hozzájárul

a konszolidációs államkötvények eredményjavító hatása mellett az a körülmény

is, hogy mintegy 5 milliárd Ft-tal kevesebb céltartalékképzésre volt szükség.

(Az állami szerepvállalás itt is nyilvánvaló az eszköz-visszavásárlási opción

keresztül.)

Ugyanakkor az államra nézve további - a privatizációs bevételt sokszorosan

meghaladó, végösszegét tekintve bizonytalan - több évre elhúzódóan

folyamatosan újabb fizetési kötelezettségei keletkeztek és keletkeznek.

Egyenlegét tekintve a privatizáció az állam számára bevételt nem

eredményezett, vagyoni helyzetére pozitív hatással nem volt; a

privatizációval összefüggõ, állami, konszolidáción kívüli egyedi intézkedések

megtérülése a jelenlegi helyzetben nem látszik biztosítottnak.

1995. év végén az állam számára mutatkozó pénzügyi egyenleg: mindössze 8

ezer Ft nyereség, mivel a BB Rt.-ben lévõ 12 milliárd Ft névértékû részvény

értékesítésén

0,1 % árfolyamnyereséget realizált, a privatizációs bevételt pedig

visszajuttatta a banknak, az államkötvények ellenértékeként.

1996-ban az állam visszavásárolta a Polgári Bank Rt.-t 1,1 milliárd Ft-ért,

kártérítési kötelezettsége alapján kifizetett 0,7 milliárd Ft-ot az Agroferm

részvények visszavásárlásáért, illetve osztalék címén 0,5 milliárd Ft

bevétele keletkezett. Az állam számára mutatkozó egyenleg ebben az évben 1,3

milliárd Ft veszteség.

A BB Rt. élve opciós jogával 1997. I. negyedévében benyújtotta igényét 2,6

milliárd Ft eszköz visszavásárlására.

A helyszíni vizsgálat lezárásáig számbevehetõ állami kifizetések, illetve

bevételek, egyenlege folyó áron számolva 3,9 milliárd Ft veszteség az állam

vagyoni helyzetét tekintve. Ehhez a szerzõdéses kondíciók alapján

megalapozottan számolhatók hozzá - még mindig folyó áras értékek alapján - az

eszköz visszavásárlási opció következtében 1997-ben, 1998-ban még bizonyosan

kifizetendõ összegek.

A BB Rt. az általa megadott számításokban az eszközvisszavásárlási opció

alapján visszaadható eszközök értékét a "forint/dollár" árfolyamváltozás

feltételezett alakulása szerint 1997-ben 5,1 milliárd Ft-ra, 1998-ban 6,2

milliárd Ft-ra becsüli, ellentétben a Pénzügyminisztérium elõterjesztésében

szereplõ 4,125-4,125 milliárd Ft értékkel.

Az állam kárára mutatkozó egyenleg ennek figyelembevételével mintegy 12

milliárd Ft veszteség, melyet tovább ront a már bejelentett két kártérítési

igény.

Ezeket az összegeket kellene ellensúlyoznia 2001-ig a 4,5 milliárd Ft

névértékû állami tulajdonú részvény opciós vételárában realizált

árfolyamnyereségnek és az osztalékbevételnek; tehát összességében minimálisan

folyóáron 16 milliárd Ft bevételnek kell lennie ahhoz, hogy az állam számára

ne veszteséges, hanem legalább nullszaldós legyen a BB Rt. privatizációja.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szerzõdés opciós kitételei következtében az

értékesítés pénzügyi eredményessége is csak akkor, 2001-ben ítélhetõ meg

teljes bizonyossággal.

A vizsgálati jelentés készítésének idõpontjában pénzügyi szempontból a BB Rt.

privatizációja nem minõsíthetõ eredményesnek; az államnak privatizációs

bevétele nem keletkezett, a konszolidációs tõkeemelés megtérülése nem

várható. Ezeknek az eredményességi szempontoknak a számbavétele, a helyszíni

vizsgálat idõpontjában megfogalmazható tapasztalatok alapján a Budapest Bank

Rt. ilyen feltételek melletti értékesítése nem volt célszerû.

A Polgári Bank visszavásárlását a Vevõ a szerzõdéses megállapodásokban lévõ

nyilatkozatok alapján megalapozottan kezdeményezte. Kétségtelen tény, hogy a

Polgári Bank pénzügyi-gazdasági ellehetetlenülésében az 1995. december 31.

elõtti gazdasági döntések, a bank mûködésének, mérlegszerkezetének

"sajátosságai" meghatározóak voltak.

Az államot a privatizációs szerzõdés - általa nem ismert - kondíciói olyan

további szerepvállalásra, kötelezettségek vállalására kényszeríti, amely

ellentétes a privatizáció jóváhagyásakor kinyilvánított kormányzati

szándékkal, a Magyar Állam gazdaságban betöltött szerepével.

Ennek a helyzetnek a kialakulásában felelõsség terheli:

- a Pénzügyminisztérium szerzõdés elõkészítést végzõ, illetve a szerzõdést

megkötõ vezetõit abban, hogy nem a valóságos szerzõdéses kondícióknak

megfelelõen tájékoztatták a Kormányt, s ezzel további

kötelezettségvállalást kényszerítettek az államra;

- a Budapest Bank azon vezetõ munkatársait, akik részt vettek a privatizációs

szerzõdés elõkészítésében, a szerzõdéses feltételek kialakításában, mert a

Budapest Bankról, s azon belül a Polgári Bankról nem készítettek elõ olyan

nyilatkozatot, amely a Vevõ számára bemutatta volna az általuk ismert és

reális módon a BB Rt., továbbá a Polgári Bank pénzügyi-gazdasági

helyzetében meglévõ kockázatokat;

- a Budapest Bank Igazgatóságát, mert nem tett eleget a Bankfelügyelet a

Polgári Bank pénzügyi helyzetének rendezésére vonatkozó felszólításának.

- a Polgári Bank Igazgatóságát a pénzintézet megromlott pénzügyi-gazdasági

helyzetének kialakulásáért.

A vizsgálati jelentéssel alátámasztott összefoglaló megállapítások,

következtetések alapján az alábbi javaslatokat tesszük:

a Miniszterelnöknek

A Budapest Bank privatizációja ügyében eljáró pénzügyminisztériumi

közigazgatási államtitkár felelõsségét fegyelmi eljárás útján vizsgálja meg;

a Pénzügyminiszternek

mint a tulajdonosi jogok gyakorlójának, hogy kezdeményezze a Budapest Banknál

a Polgári Bank visszavásárlását elõidézõ körülmények ügyében a Polgári Bank

Igazgatóságának és Felügyelõ Bizottságának a gazdasági társaságokról szóló

1988. évi VI. törvény alapján fennálló felelõsségének megállapítását és a

kártérítési igény érvényesítését.

Megfontolásra ajánljuk

a pénzügyminiszternek

- A CÍVIS Alapnál tapasztalt hitelnyújtási konstrukció makrogazdaságot is

károsan érintõ, inflációt gerjesztõ kihatásai alapján a befektetésekre

vonatkozó szabályok olyan értelmû módosítását, amely kizárja a forrás

nélküli hitelnyújtás (s ezen keresztül a fedezet nélküli keresletbõvítés)

lehetõségét,

- tulajdonosi jogával élve kezdeményezze a Budapest Banknál a könyvvizsgáló

felelõsségének megállapítását,

az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletnek

Mérlegelje azoknak a személyeknek az alkalmasságát és alkalmazását, akiknek

neve ugyan más-más intézménynél, de ismétlõdõen megjelenik, s összefüggésbe

hozható a banküzemi mûködés prudens szabályainak megsértésével,

a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkárának

Intézkedjen a Budapest Bank privatizációs szerzõdése titkosságának

feloldásáról.

Budapest, 1997. szeptember " ".

Sándor István

alelnök

371. 1997. október

J 4956

KIEGESZITES*

a V-8-82/1997. számú, a Budapest Bank Rt. privatizációjának -

beleértve a Polgári Bank visszavásárlásának körülményeit is -

ellenõrzésérõl készült ÁSZ jelentés nyílt részéhez

*Az Országgyûlés Számvevõszéki Bizottsága 1997. október 8-i ülésén

felkérte az Állami Számvevõszéket, hogy a jelentés titkos minõsítésû

függelékének nyilvánosságra hozható megállapításait csatolja a korábban

elkészült jelentéshez

V-8-100/1997. Témaszám:: 373.

Az ellenõrzés végrehajtásáért felelõs

az ÁSZ IV. Vagyonellenõrzési Igazgatósága

Halász Gejza

számvevõ igazgató

A vizsgálatot vezette:

Vasas Sándorné dr

számvevõ tanácsos

A vizsgálatot végezték:

Szûcs Ivánné

számvevõ

Tornai József

számvevõ tanácsos

Dr. Varga István

számvevõ

A Magyar Állam nevében eljáró pénzügyminiszter és a Budapest Bank Rt.

konszolidációs szerzõdést kötöttek 1993. december 27-én. A szerzõdés

célja az volt, hogy a Budapest Bank Rt. stabilitása erõsödjön és

pénzügyi mutatói (tõkemegfelelés, likviditás, cash flow) megfelelõ

szintet érjen el. Ennek érdekében az állam a bankban történõ

tulajdonszerzés ellenében forrásokat juttatott a Bank problémás hitel-

, és befektetés-állományaival, valamint egyéb más fennálló, de késõbb

esedékes kötelezettségeivel összefüggõ kockázati céltartalék

megképzésének fedezetére.

A Bank szerzõdésben vállalta, hogy konszolidációs programot készít,

amelyet a közgyûlés 1994. szeptember 30-ig jóváhagyott. A

konszolidációs program, - amelyet az abban foglalt határidõig hajt

végre - megvalósítására vonatkozó jelentéseket negyedévenként

megküldte a Pénzügyminiszternek, s kötelezettséget vállalt, hogy részt

vesz az adóskonszolidációs eljárásban.

A Bank 1992-tõl 44 milliárd Ft közvetlen, vagy közvetett állami

segítségnyújtásban részesült;

- a hitel-, bank és adóskonszolidációs folyamat során összesen 28

milliárd Ft,

- egyedi döntés alapján 12 milliárd Ft tõketartalék juttatásban,

- egyedi tulajdonosi döntés alapján 2,8 milliárd Ft tõkeemeléssel jutott a

Deák Ferenc utcai székházhoz,

- egy 1991. 12. 31-én a BB Rt. és a PM között megkötött "költségvetési

garanciavállalási szerzõdés" alapján 1997. március 31-ig beváltott 1,4

milliárd Ft összegû garanciát.

Összességében ezek az intézkedések, mind kedvezõen hatottak a bank

mûködésére, s 1993-tól kezdve deklaráltan is azt a célt szolgálták,

hogy egy eredményes, jól mûködõ bank privatizációja során ezek a

"befektetések" megtérülnek az állami tulajdonos számára.

Az 1993. évi mérlegadatokhoz viszonyítva a bank mutatói kedvezõen

alakultak.

Amíg az 1993. évi mérleg szerinti eredmény 13,4 milliárd Ft veszteség,

s ennek következtében a Bank saját tõkéje a jegyzett tõke alá csökkent,

addig az 1994. évet szerény 1,1 milliárd Ft nyereséggel zárta, s az

állami segítség következtében (12 milliárd Ft tõketartalék juttatás)

saját vagyona meghaladta a jegyzett tõkét.

A privatizációs szerzõdés szempontjából összehasonlítási bázisul

szolgáló, s ezért kiemelt jelentõségû 1995. évet 2,6 milliárd Ft mérleg

szerinti eredménnyel zárta, a saját tõke értéke elérte a 25 milliárd

Ft-ot.

A Kormány az 1994. december 8-án hozott 3331/1994. határozatában

döntött a Budapest Bank Rt. privatizációjáról. A határozatban

intézkedtek arról, hogy

- a privatizáció elõsegítése érdekében folytatni kell a bank

konszolidálását,

- a meghívásos pályázat keretében, elkötelezettséget nem jelentõ

szándéknyilatkozatot adó befektetõkkel mely szempontok szerint kell

folytatni a tárgyalásokat.

A Kormány kifejezte szándékát, hogy a Budapest Bank többségi tulajdoni

hányadát olyan (külföldi) szakmai befektetõ (pénzintézet) részére

kívánja értékesíteni, amely biztosítja az alábbi stratégiai célok

megvalósítását;

- a BB tõkealapjainak megerõsítése, a feltõkésítés maximalizálása,

- a BB hosszú távú életképességének biztosítása, növekedési lehetõségeinek

maximális kiterjesztése,

- a nemzetközi kapcsolatok, ügyfél- és forrásszerzés képességének

megerõsítése,

- új termékek, piaci ismeretek és marketingtechnikák behozatala, hazai

alkalmazása és elterjesztése,

- oktatatás és banküzem, információs rendszer fejlesztése,

- együttmûködési lehetõségek, szinergia hatások kiaknázása az új

tulajdonosokkal,

- a hazai privatizáció felgyorsítása, tovagyûrûzõ pozitív hatások erõsítése a

bankszektoron belül és azon kívül,

- az állam kezében lévõ banki tulajdonhányad értékének növelése, a

konszolidációs tõkeemelés minél nagyobb hányadának realizálása tõkenyereség

formájában

- a privatizáció második szakaszában az állami tulajdonban lévõ részvények

értékesítése során a legnagyobb árfolyam nyereséget biztosítják."

E határozat intézkedett a Bank negatív eredménytartalékának

rendezésérõl, amelynek értelmében a Bank 12 milliárd Ft tõketartalék

juttatást kapott a "privatizáció elõsegítése érdekében".

Az 1993 - 94-ben zajló bankkonszolidáció hatásaként - alaptõke-

emeléssel - a PM közvetlen tulajdoni részesedést szerzett a Budapest

Bankban is. Tulajdonosi jogait azonban nem gyakorolta, mivel a

bankkonszolidációban résztvevõ kereskedelmi bankokra - így a Budapest

Bank Rt.-re - vonatkozóan is ún. vagyonkezelésre vonatkozó megbízási

szerzõdést kötött az ÁV Rt.-vel 1994-ben.

Az 1995. 06. 18-án hatályba lépett Privatizációs törvény 70. § 9.

pontja elõírta, hogy a "pénzintézetek tekintetében a törvény hatályba

lépésekor a bankkonszolidációban résztvevõ bankok állami tulajdonban

lévõ részvényei felett a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter

gyakorolja." Egyidejûleg megállapodást kötöttek, hogy az állami

tulajdonú pénzintézetek részvényeinek vagyonkezelését és értékesítését

az ÁPV Rt. a pénzügyminiszter egyetértésével végzi.

Az ÁPV Rt. 1995. október 5-én közölte a PM fõcsoportfõnökével: az "ÁPV

Rt. elfogadja, hogy a BB Rt. privatizációját a Pénzügyminisztérium

bonyolítsa le az általa kiválasztott befektetõvel és feltételekkel,

zártkörû elhelyezés formájában".

Az ÁPV Rt. a banki részvényeket - ezen belül a Budapest Bank 5753,1

millió Ft értékû részvényeit - 1995. december 14-én adta át a PM

részére és ekkor vette át az ÁFI-tól a tulajdonában lévõ 2802 millió Ft

értékû részvényt is.

Az ÁPV Rt., bár nem tulajdonos, nem végez vagyonkezelést és a bank

privatizációjában sem vesz részt, igazgatósági tagságáról csak 1996.

január 29-én mondott le.

Az 1993-ban elhatározott privatizációt követõen tehát a privatizációs

szerzõdés megkötésének idõpontjáig (1995. december 15.) többször is

változott az állami tulajdonos "személye", s ez nem segítette sem a

bank mûködését, sem az állami - mint tulajdonosi -. akarat

érvényesítését. A privatizációban - amely elhatározott szándék -

szükségszerûen a folyamatosságot jelentõ bankmenedzsment játszotta a

meghatározó, a folyamatokat alakító szerepet.

Az érdeklõdõ potenciális külföldi vevõk számára minden tárgyaláson

problémát jelentett, hogy ki az eladó a Magyar Állam nevében: az ÁPV

Rt., a Pénzügyminisztérium, vagy mind a kettõ.

A tulajdonos "személyének" folytonos módosítását a minisztériumon

belüli szervezeti, illetve személyi változások kísérték.

A Titkárság nyilatkozata szerint a PM 1995. 12. 14-én kezdte gyakorolni

tulajdonosi jogait a részvények átvételével. A Budapest Bank

privatizációjában azonban végig a Pénzügyminisztériumé, illetve a

bankmenedzsmentté volt a vezetõ szerep, bár a tárgyalásokon az ÁPV Rt.

képviselõi is rész vettek megfigyelõi (!) minõségben.

A Pénzügyminisztériumon belül a Budapest Bank privatizációja - az

ellenõrzés rendelkezésére bocsátott iratok tanúsága szerint - felsõ

vezetõi hatáskörben volt. A Titkárság ugyanolyan módon véleményezte, -

ebben az egy esetben betekintéssel bírva - a privatizációs szerzõdést,

mint a többi fõosztály.

A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke 1995. október 19-i, a

pénzügyminiszternek, illetve a privatizációt felügyelõ tárca nélküli

miniszternek írt levelében tudomásul vette, hogy megkezdik a

tárgyalásokat a bejelentkezett külföldi befektetõkkel, s intézkedett,

hogy a tárgyalás eredményérõl tájékoztassák.

Ugyan ezen a napon, 1995. október 19-én az állami tulajdonos nevében a

PM, illetve a potenciális vevõ, a GECC aláírták az egyetértési

nyilatkozatot, a Memorandum of Understanding-et. (Hivatalos magyar

fordítás nem készült, de egy magyar nyelvû iktatott forma rendelkezésre

állt.)

Az egyetértési nyilatkozat melléklete rögzíti a szerzõdés körvonalait:

1. A GECC és az EBRD az elsõ lépésben együttesen 12 milliárd Ft-ot fektet be a

BB törzsrészvényei kb. 60 %-ának megszerzésére kb. a névérték 100,1 %-án. Ez

megfelel a bank nemzetközi számviteli szabályok szerint elfogadott közel 22

milliárd forintos könyvszerinti értékének.

2. A GECC opciós jogot kap 2001. május 15-ig a fennmaradó állami részvények

kivásárlására, az akkor aktuális névértéken.

3. Amennyiben a törzsrészvények könyvszerinti dollárértéke a záráskori

(vagyis szerzõdéskori) értékük 75 %-ára, vagy az alá esne, a Kormány a

részvényeket visszavásárolja legfeljebb 1999. május 15-ig ("put option"

feltétel).

4. 1997-ben és 1998-ban a Budapest Bank a GECC irányítása mellett jogosult

kérni a BB Rt. bizonyos 1996. június 30. elõttrõl származó eszközeinek,

követeléseinek és függõ kötelezettségeinek és kifizetetlen kamatoknak nettó

értéken történõ visszavásárlását a zárás napján érvényes IAS könyvszerinti

nettó értéken. A "becserélhetõ" állomány értéke évente 4125 millió Ft. A

maximált mértéket az aktuális dollárárfolyam változásaihoz kell igazítani

(put assets option).

5. A GECC jogosult az EBRD részvényeit megvásárolni egy vele kötendõ külön

megállapodás szerint.

6. A GECC teljes ellenõrzést gyakorol a bank irányítása felett, eltekintve a

75%-ot, s azt meghaladó támogatást igénylõ döntéseket.

A Budapest Bank vezérigazgatója 1995. november 13-án részletes

javaslatot juttatott el a Pénzügyminisztérium fõcsoportfõnökéhez a

Budapest Bank privatizációjának lebonyolítási ütemtervével. A

javaslatban számba vette a még tisztázandó elvi és általánosan

megoldandó kérdéseket, illetve egy, a december 15-i teljesítés

megvalósításához szükséges heti bontású ütemtervet. Ez az ütemterv

kizárólag és egyértelmûen már csak a GE - mint potenciális vevõ -

részvényvásárlásával összefüggõ feladatokat tárgyalta, ezen belül

különös hangsúllyal azt a kérdést, hogy a GE szakmai befektetõnek

számít-e vagy sem, tehát, hogy szerezhet-e 25 %-nál nagyobb részesedést

a bankban.

A Kormány ezt követõen 1995. december 14-én tárgyalt a Budapest Bank

privatizációjáról, a Pénzügyminisztérium elõterjesztése alapján.

A pénzügyminiszter az elõterjesztés bevezetõjében hivatkozva a

3331/1994. számú kormányhatározatra, illetve az abban elõírt

privatizációs stratégiai célkitûzésekre, tájékoztatja a Kormányt, hogy

a "tárgyalások folytatására felhatalmazott Pénzügyminisztérium több

befektetõ közül a General Electric Capital Corporation (GECC) USA mint

szakmai és az EBRD London, mint pénzügyi befektetõ társaságot

választotta ki arra, hogy a végleges ajánlatot megtegye.

A Kormány felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter aláírta a GECC-vel

a szándéknyilatkozatot és a GECC felhatalmazást kapott a Bank

átvilágítására. A Bankfelügyelet a tulajdonszerzéshez az engedélyt

megadta.

A privatizáció lényeges elemeit illetõen a Pénzügyminisztérium a

következõkrõl tájékoztatta a Kormányt:

A GECC világosan kinyilvánította szándékát, hogy a Budapest Bankban

többségi tulajdont kíván szerezni, sõt hosszú távon célul tûzte ki a

teljes tulajdon megszerzését.

- Elõször az EBRD-vel közösen a bank jegyzett tõkéjének 60 %-át vásárolják ki,

úgy hogy a GECC 27,5 %, az EBRD 32,5 % tulajdoni hányadot szerez a bankban.

- a GECC opciós lehetõséget kap a megmaradó állami tulajdon, illetve az EBRD

tulajdoni hányadának megvásárlására 2001. május 15-ig."

Az ár meghatározása is több fázisú:

- elsõ fázisban a vételár a vásárolt részvények névértékének 100,1 %-a,

összesen mintegy 12 milliárd Ft, melyet 1995. december 15-ig kifizetnek.

(Ezzel teljesült a 3331/1994. kormányhatározatnak a tõketartalék átadására

vonatkozó feltételrendszere.)

- második fázisban a GECC él opciós jogával, s a vételár a részvények

névértéke plusz a névértékre jutó saját vagyon értéke, ez elérheti a 14

milliárd Ft-ot.

Az elõterjesztõk szerint ezzel elérhetõ, hogy a Bank valós értékének

megfelelõ, mintegy 26 milliárd Ft bevételhez jusson az állam, ami folyó áron

meghaladja a 150 %-ot.

A pénzügyminiszter tájékoztatta a Kormányt, hogy a vevõ bizonyos

biztosítékokat kér:

- egy eszközkivásárlási garancia 1997-ben és 1998-ban az eszközök nettó

értékén 4,125 - 4,125 milliárd Ft értékben,

- egy "legrosszabb eset"-re szóló visszavásárlási opció, ha a Bank

könyvszerinti nettó eszköz értéke az eladáskori érték 75 %-a alá esne,

forintban kifejezve.

Hangsúlyozták azonban, hogy az eszközgarancia részleges vagy teljes

beváltása esetén is a teljes vételár meghaladja az eladott részvények

névértékét.

A GECC az elsõ tranzakciótól kezdve teljes jogot kért a Bank

vezetésének ellenõrzésére, irányítására (kivéve a magyar társasági jog

szerint minõsített többséget igénylõ döntéseket).

Az elõterjesztés záró bekezdése szerint a "Kormány tudomásul veszi a

Bank vezetésének azon törekvését, amely a Bank céltartalék állományának

növelésére irányul.". A Kormány ülésén a Budapest Bank privatizációja

tárgyában ekkor határozat nem született.

A Miniszterelnöki Hivatal Közigazgatási államtitkára egy 1995. december

15-i levélben, amelyben hivatkozik a Budapest Bank privatizációját

tárgyaló elõzõ napi kormányülésre, tájékoztatja a pénzügyminisztert,

hogy jogosult a privatizációval kapcsolatos polgári szerzõdések

megkötésére.

A Budapest Bank privatizációs szerzõdését 1995. december 19-én aláírták

és a Pénzügyminiszter 1995. december 30-án a tõketartalék juttatásként

adott államkötvényeket 12 milliárd Ft összegben visszavásárolta a

Budapest Banktól.

A privatizációs szerzõdés aláírását követõen a Budapest Bank Rt.

Igazgatósága és Felügyelõ Bizottsága együttes ülést tartott, ahol a "A

Bank vezérigazgatója és az Igazgatóság elnöke egyaránt amellett foglalt

állást, hogy a megvásárolt tulajdoni hányadért fizetett ár reális és

tisztességes, ugyanígy a szerzõdéses feltételek is. Egy igazgatósági

tag észrevételét (miszerint az Igazgatóság nem folyt bele a

privatizációs tárgyalásokba) a vezérigazgató nem tartotta

megalapozottnak, mivel a bank a management igazgatósági tagjain

keresztül igenis részt vett a tárgyalásokon."

A Budapest Bank privatizációs szerzõdése (több száz oldalas

dokumentumcsomag) angol nyelven készült. Nem hivatalos fordítása csak

1996. november 20-án (közel egy évvel a szerzõdés megkötése után)

készült el, s a Pénzügyminisztérium könyvtárában állt az Állami

Számvevõszék rendelkezésére.

A fordítás nem készült el a teljes dokumentumra, így pl. az Eladó

jognyilatkozataira sem, csak a szerzõdésekre, illetve a projekt-

megállapodásra,.

Szerzõdõ felek kötöttek:

- egy-egy részvény-adásvételi szerzõdést,

- mindhárom fél részvételével egy részvényesi megállapodást, illetve

- a dokumentumcsomag tartalmazza a kapcsolódó jognyilatkozatokat.

Mind a részvény adás-vételi szerzõdések, mind a részvényesi szerzõdés

egy terjedelmes fogalom-meghatározással kezdõdik, amely a

megállapodások értelmezése szempontjából igen nagy jelentõsséggel bír.

Ezek közül a vizsgálat szempontjából a legfontosabbak:

"Könyvszerinti érték = a Nemzetközi Számviteli Alapelvek (IAS) szerint

készített auditált, konszolidált mérlegben szereplõ módon a "részvényesek

pénzeszközeinek összértéke" (magyarul: megfelel a bank saját vagyonának).

Zárónap = a részvény átruházás napja.

Kamatláb = kincstárjegyek átlagos évi hozama.

Elérendõ könyvszerinti érték = 23 milliárd Ft.

Év végi pénzügyi kimutatások = a Bank 1995.01.01. - 1995. 12.31. közötti

idõszakra vonatkozó, IAS szerint készült konszolidált mérleg, melyet az

Ernst and Young auditált.

Nettó könyvszerinti érték = bármely vagyontárgy esetében az adott

vagyontárgynak a Bank könyveiben szereplõ értéke, amelyet csökkenteni

kell a vonatkozó tartalékok összegével.

Visszavásárlási Limit = 1997-ben 4,125 milliárd Ft, amelyet esetenként -

a helyzettõl függõen - növelni vagy csökkenteni kell, hogy tükrözze az

árfolyamváltozást, annak érdekében, hogy a visszavásárlási limit fel nem

használt részének dollárban kifejezett összege változatlan maradjon,

továbbá 1998-ban további 4,125 milliárd Ft-tal növekszik az összeg,

tükrözve az árfolyamváltozás hatását, hogy a dollárban kifejezett összeg

változatlan maradjon.

A.) 1. Részvényvásárlási szerzõdés a GECC és a Pénzügyminisztérium között

2. Az Eladó nyilatkozatai a részvényvásárlási szerzõdés megfelelõ pontjaihoz

rendelt hivatkozással: az adásvétel tárgyát képezõ részvénycsomag mögötti

vagyonra, a vagyont terhelõ kötelezettségekre: tehát a bank befektetései,

részesedései, devizahitelei, a portfoliójába tartozó társaságok által

vállalt kötelezettségek, folyamatban lévõ peres ügyek, a fiókhálózat

tételes felsorolása a bankcsoport egészére vonatkozóan, jelentõs

szerzõdések listája, stb.(angolul).

3. A Budapest Bank vezetõjének nyilatkozata arról a 13, illetve további 4

fõrõl, akiknek menedzser szerzõdésük van, tehát végkielégítésre jogosultak

(angolul).

4. Az Eladó nyilatkozata a szerzõdés 3.19. pontjához kapcsolódóan a Budapest

Bank dolgozóinak visszaéléseivel kapcsolatos eljárásokról (magyarul és

angolul). A magyar nyelvû felsorolás azonban nem tartalmaz egy, angolul

meglévõ "we underline the following serious negative results of the

investigations" hat oldalas felsorolást.

5. Az Ernst and Young nyilatkozata a 12 milliárd Ft állami tõketartalék

juttatás elszámolására vonatkozóan (magyarra fordítva).

6. Jognyilatkozatok (magyarra fordítva) a Vevõ, illetve az Eladó részérõl

alkalmazott jogászoktól az adásvételi szerzõdés megfelelõségére vonatkozóan

(A Vevõ részérõl: Stroock and Stroock USA, Szász Iván Magyarország,

Freshfields Ltd. Anglia. Az Eladó részérõl: PM jogi és koordinációs

Fõosztály, Budapest Bank jogásza, Shearman and Sterling USA, a Budapest

Bank tulajdonában lévõ romániai Páter Bank jogásza.)

B.) 7. Részvényvásárlási szerzõdés az EBRD és a Pénzügyminisztérium között

A következõ 8-12. mellékletek tartalmilag megegyeznek a 2.-6. mellékletekkel,

csak értelemszerûen az EBRD-nek címezve:

8. Az Eladó nyilatkozatai (angolul).

9. A Budapest Bank Rt. vezetõjének nyilatkozata a végkielégítésre

jogosultakról (angolul).

10. Az Eladó nyilatkozata a szerzõdés 3.19. pontjához kapcsolódóan a Budapest

Bank dolgozóinak visszaéléseivel kapcsolatos eljárásokról (magyarul és

angolul). A magyar nyelvû felsorolás azonban nem tartalmaz egy olyan,

angolul meglévõ "we underline the following serious negative results of the

investigations" hat oldalas felsorolást.

11. Az Ernst and Young nyilatkozata a 12 milliárd Ft állami

tõketartalékjuttatás elszámolására vonatkozóan (magyarra fordítva).

12. Jognyilatkozatok (magyarra fordítva) a Vevõ, illetve az Eladó részérõl

alkalmazott jogászoktól az adásvételi szerzõdés megfelelõségére

vonatkozóan. (A Vevõ részérõl: Stroock and Stroock USA, Szász Iván

Magyarország, Freshfields Ltd Anglia. Az Eladó részérõl: PM jogi és

koordinációs Fõosztály, Budapest Bank jogásza, Shearman and Sterling USA, a

Budapest Bank tulajdonában lévõ romániai Páter Bank jogásza).

C.) 13. Részvényesi Szerzõdés a GECC, az EBRD és a Pénzügyminisztérium,

valamint a Budapest Bank között

1.§ Általános rendelkezések

2.§ Az Igazgatóság és a Felügyelõ Bizottság

3.§ Közgyûlések

4.§ Részvények átruházása

5.§ A GECC opciós joga a miniszter birtokában lévõ részvényekre

6.§ A Miniszter visszavásárlási kötelezettsége

7.§ Eszközök megvásárlása és kötelezettségek átvállalása

8.§ A szerzõdés megszûnése

9.§ Az állami immunitással kapcsolatos kérdések

10.§ Irányadó jog

11.§ Választott bíróság

12.§ Értesítések

13.§ Vegyes rendelkezések

Mellékletek

D.) 14. Budapest Bank projekt megállapodás; a Budapest Bank Rt és az EBRD

között

Szerzõdõ felek megállapodtak abban, hogy

A.) a GECC megvásárol 5494 összevont törzsrészvényt, 51 törzsrészvényt, s

vételárként fizet 5 500 004 510 Ft-nak megfelelõ USA dollárt,

B.) az EBRD megvásárol 6493 összevont törzsrészvényt, s 51 törzsrészvényt, s

vételárként kifizet 6 500 003 510 Ft-nak megfelelõ USA dollárt "Záráskor",

azaz 1995. december 19-én.

(A Zárónapon a Bank könyvszerinti értéke nem lehet kevesebb mint az Elérendõ

Könyvszerinti érték.) A bank alaptõkéjének névértéke 20.042.310 ezer Ft volt.

A két adásvételi megállapodás alapján összesen a Budapest Bank jegyzett

tõkéjébõl 11.988.020.000 Ft értékû részvényt (a jegyzett tõke 59,8 %-át)

értékesítettek 12.000.008.020 Ft áron.

A részvényesi szerzõdés értelmében:

· a GECC jogosult arra ("A GECC opciós elõvásárlási joga"- GE Capital

options), hogy megvásárolja a Magyar Állam részvényeit, illetve bizonyos

mértékig korlátozza annak átruházhatóságát 2001. május 15-ig. Ezen opciós

részvények vételárát, az opciós vételárat, dollárban kell kiegyenlíteni.

Az Opciós vételár meghatározásának módja:

opciós részvények névértéke

opciós részvények névértéke + Ý ------------------------------------ * Fndø +

300 millió Ft

bank alaptõkéje

Fnd = a fel nem osztott tiszta nyereség IAS szerint az opciós vételi

negyedév- ben és az 1995. 12.31. IAS szerinti mérlegben szereplõ fel

nem osztott nyereség különbsége, azaz az Fnd egyenlõ az idõszak alatti az

osztalékalappal csökkentett, adózott eredményváltozással, a saját tõke

növekménnyel. (A 300 millió Ft az 1995. év végéig "járó"

eredménynövekmény.)

Mit jelent ez az eladó Magyar Állam számára?

Ha az opciós részvények névértéke 100 %, és felhalmozott nyereségváltozása

nulla, akkor a vevõ névértéken (100 %-on) veszi meg a részvényeket. Mivel

dollárban fizet és vélhetõen 2001-ben, vagyis öt év múlva - az évi,

jelenlegi 15-20 %-os forint leértékelést figyelembe véve - ez dollárban a

mai ár kb. 20 %-a. Megfordítva a gondolatsort, az eredménynövekménynek

legalább el kell érnie az évi 15-20 %-os növekedést ahhoz, hogy 2001-ben a

magyar állam dollárban a névérték 100 %-át kapja érte. A kormány-

elõterjesztésben elõrejelzett 150 %-os árfolyamhoz 25-30 %-os évi

növekedésre lenne szükség, azonban a saját tõke tényleges növekedése 1996-

ban 1995-höz viszonyítva csak 10,9 % volt.

A kormány-elõterjesztés erre vonatkozó okfejtése összeadja az 1995-ben

kifizetett vételárat (elsõ fázis), s az ezt követõen (második fázis) 2001-

ben fizetendõ vételárat, s úgy fogalmaz; "a Bank valós értékének megfelelõ,

mintegy 26 milliárd Ft" (az elsõ fázisban megfizetett 12 milliárd Ft és a

második fázisban várható 14 milliárd Ft) "bevételhez jusson az állam, ami

folyó áron meghaladja a 150 %-os árfolyamot".

Nem tett említést a kormány-elõterjesztés arról, hogy amíg az 12 milliárd

Ft bevétel 1995. évi, addig a várható 14 milliárd Ft vélhetõen 2001. évi

bevétel. Így összegzésük nem lehet viszonyítási alap a létezõ forint/dollár

árfolyam-változás miatt. Amennyiben az állam a tulajdonában lévõ 4,6

milliárd Ft értékû részvényéért 14 milliárd Ft-ot kap - ahogy az a kormány-

elõterjesztésben szerepel - összességében a privatizáció során (a már

értékesített 12 milliárd Ft értékû részvénnyel együtt) pusztán az évi

dollár/forint árfolyam-változás miatti növekményt kapja meg, s nem 150 %,

hanem az 1995. évi folyó áron számolva, dollárban legjobb esetben 100 %-on

értékesíti a részvényeit.

Ugyanakkor az árfolyam alakításánál nehezíti az állami tulajdonos

érdekérvényesítését, hogy a külföldi tulajdonos - a potenciális vevõ -

1995. december 19. óta birtokon belül van, teljes körû irányítási

jogosítvánnyal, tehát befolyással az eredményre, a bank

osztalékpolitikájának, s ezen keresztül az opciós részvények vételárának

alakítására.

· A Miniszter bizonyos esetekben köteles a részvényeket visszavásárolni, ("a

GECC és az EBRD eladási opciója - Put options ") , ha 1999. május 15-én,

vagy megelõzõ bármely negyedévben a részvényenkénti könyvszerinti érték

több mint 50%-kal alacsonyabb, mint a Zárónapi könyvszerinti érték, azaz 23

milliárd Ft. A visszavásárlási árat dollárban kell meghatározni, az

árfolyamváltozások figyelembevételével, s hozzá kell adni a LIBOR-nak

megfelelõ féléves átlagkamatot- csökkentve az idõszak alatt kifizetett

osztalékkal.

· A "Miniszter ( visszavásárlási opció - purchase of assets and assumption of

liabilities option) bizonyos esetekben köteles 1997-ben és 1998-ban a Bank

bizonyos vagyontárgyainak visszavásárlására, vagy az ezekre vonatkozó

garanciák nyújtására, továbbá bizonyos mérlegen kívüli tételek

kockázatainak átvállalására a visszavásárlási limit dollárban kifejezett -

árfolyamváltozásokkal aktualizált - évenkénti 4,125 milliárd Ft összegben.

A Magyar Állam a Budapest Bank megkeresésére köteles bizonyos, a

szerzõdésben körülírt rossz követeléseket, befektetéseket, stb.

visszavásárolni a IAS könyvszerinti 1995. 12. 31-i nettó értéken. A

kormány-elõterjesztés nem szólt arról, hogy ez a keretösszeg 1997-ben: 5,1

, 1998-ban 6,2 , összesen mintegy 11,3 milliárd Ft - mivel a szerzõdés

szerint a dollár/forint árfolyam alapján át kell értékelni (1997-ben az

1996., 1997. évi, illetve 1998-ban az 1996., 1997., 1998. évi

forintleértékelés mértékével).

· A Részvényesi Megállapodás intézkedik továbbá a Bank vezetõ testületeinek

összetételérõl, illetve a Vevõ által vállalt kötelezettségekrõl:

· az öt tagú Igazgatóságba és az öt tagú Felügyelõ Bizottságba a

Miniszternek egy-egy személyt van joga jelölni;

· a GECC vállalta, hogy a Bank költségeire megfelelõ termék és

vállalatvezetési menedzsment támogatást és pénzügyi szolgáltatásokat

nyújt, kifejleszti a vezetõi információs rendszert és a Bank lényeges

területein átfogó oktatási programokat dolgoz ki.

A szerzõdéscsomag Vegyes Rendelkezések paragrafusának 8.2. pontja tárgyalja a

"nyilatkozatok, szavatosságok és kötelezettségvállalások hatályban maradása;

kártalanítás" témakörét. Az (a)-tól (m) pontig terjedõ "kártalanítási

kötelezettséget eredményezõ esetek felsorolása" - beleértve a Bank

leányvállalatait érintõ eseteket is - nagy teret szentel a környezetvédelmi

kérdéseknek, a fizetendõ adóknak, a szerzõdések korábbi megszegése miatti

kötelezettségeknek, a folyamatban lévõ peres ügyek miatti veszteségeknek (pl.

National Food Kft.). A (j)-(l) pontok a harmadik személy által benyújtott

kárigény eladó általi rendezési kötelezettségét állapítják meg.

A tizenhárom pontba rendezett kártérítési felelõsségi kötelezettségek közül

egy pont rendelkezik arról, hogy a Vevõnek mikor kell kártalanítást fizetnie,

s ezt az összeget maximalizálták a Bank szerzõdés-kötéskori alaptõkéjének

aláíráskori össznévértékében. (Tehát ez maximálva van és nem dollárban) A

paragrafus "g" pontja szerint az Eladó kártérítést köteles fizetni azokért a

"káreseményekért", amelyek nem szerepelnek a szerzõdésben tett

nyilatkozataiban, de a privatizációs szerzõdés megkötése elõtti idõszak

eseményei miatt keletkeztek. A kártérítési fizetéseket a "Kamatlábnak"

megfelelõ kamat terheli. Ezekrõl, a kártérítési felelõsségekrõl a kormány-

elõterjesztés nem szólt, illetve egyedül azt a tényt rögzíti, hogy a

környezetvédelmi kérdések még nem lezártak a szerzõdés elõkészítésében.

A szerzõdés tervezetek nyers fordításait a rendelkezésre álló iratok tanúsága

szerint 1995. november végén véleményezésre közreadták a Pénzügyminisztérium

érintett szervezetei között. Véleményt adott a Bankkonszolidációs és

Privatizációs Titkárság, a Számviteli Fõosztály, a Jogi és Koordinációs

Fõosztály. Minden véleményt adó szervezet aggályosnak tartotta a szerzõdést

és elõnytelennek a Magyar Állam szempontjából.

A Budapest Bank Rt. részvényeinek értékesítésével kapcsolatos tervezetekhez a

fõcsoportfõnök részére észrevételt tett a Bankkonszolidációs és Privatizációs

Titkárság is. Felhívták a figyelmet arra, hogy "az eszközök megvásárlása és a

kötelezettségek vállalása olyan egyoldalú terheket ró az Eladóra, amelynek

alapján az 1996. június 30-án fennálló teljes követelésállomány

visszavásárlására kötelezheti a GE a Minisztert. Összefoglalva, mindkét

tervezet mind jogi, mind pénzügyi elõírásai aránytalanul nagyobb terhet rónak

az Eladóra, mint amennyi kötelezettséget a Vevõ vállalna."

Ahogy az egyeztetési eljárásból is kitûnik a Pénzügyminisztériumon belül a

Titkárság sem ügyintézõje, sem szervezõje nem volt a szerzõdés-

elõkészítésnek.

Nyilatkozatuk szerint a privatizációs szerzõdés elõkészítése, a tárgyalások

vezetése, a szerzõdés kondícióinak egyeztetése a Pénzügyminisztériumon belül

államtitkári hatáskör volt.

A Pénzügyminiszter kérésére a GECC, az EBRD, illetve a PM közötti

részvényesi szerzõdést kiegészítették, illetve módosították az 1996. december

23-i megállapodással, a Részvényesi szerzõdés 6. sz. cikkelyét ( a GECC és az

EBRD put option jogai ) pedig törölték. A vevõk lemondtak arról az

alapszerzõdésben kikötött jogukról, hogy, ha a bank értéke 1999. május 15-ig

bármely negyedévben 50%-kal alacsonyabb mint 23 milliárd Ft, akkor az állam -

a Miniszter - köteles visszavásárolni a részvényeket.

Módosították a Részvényesi megállapodás 7.1.(a) szakaszának elsõ két

bekezdését is, amelyek az eszköz-visszavásárlási kötelezettségre vonatkoztak.

A módosítás arra az igen elõnytelen szerzõdési feltételre vonatkozott, hogy a

"visszavásárlandó Eszköz" keletkezésének eredeti szerzõdés szerinti

idõpontjának határa 1996. június 30. (tehát már félévvel a vevõ tulajdonba

lépését követõen). Ezt a határnapot 1995. december 31-re változtatták. A

kiegészítés, módosítás hatályba lépésének megállapodás szerinti feltétele az

volt, hogy a PM a Polgári Bank részvényeit visszavásárolja, a vételárát

megfizesse.

A privatizációs szerzõdés elõkészítése során a Vevõ kinyilvánította azokat a

feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a részvényeket a sikeres

privatizációhoz szükséges 100,1%-on megvegye. Ezekkel s a szerzõdésbe

foglalt opciós jogaival az adás-vétel óta eltelt másfél évben minden esetben

élt is.

A Polgári Bank visszavásárlását a Budapest Bank privatizációs szerzõdésében

foglaltaknak megfelelõen a Budapest Bank (vezérigazgatója) kezdeményezte, egy

a pénzügyminiszterhez intézett 1996. december 20-i dátumú levélben.

A levél hivatkozott a Budapest Bank részvényei 60%-ának eladásakor kötött

Részvényesi Megállapodás 7.1 pontjára: "bizonyos körülmények elõfordulása

estén a miniszter kötelezettséget vállal egyes eszközök és a Bank

kötelezettségeinek megvásárlására". Kérte, hogy a Polgári Bank részvényeinek

100%-át 1.102.402 ezer Ft áron vásárolja meg, amely összeg ezen eszközök

1995. december 31-i IAS szerinti nettó könyvszerinti értéke.

A visszavásárlásra vonatkozó megállapodást a PM és a BB Rt. 1996. december

23-án kötötte meg, egyidejûleg megállapodtak a privatizációs szerzõdés

módosításában. Az adásvétel mellett egy "eszközcserét" is végrehajtottak,

illetve más kiegészítõ megállapodásokat kötöttek.

Az eladó Budapest Bank és a Minisztérium megállapodtak, hogy az eladó nem

vállal semmilyen kártalanítási kötelezettséget a CÍVIS, illetve CITIZEN

befektetési alapokkal kapcsolatban. A vevõ minisztérium ugyanakkor vállalta,

hogy megtérít minden olyan kárt, amelyet a Polgári Bank mûködésével

kapcsolatban a Budapest Bank elszenved, beleértve a harmadik fél által

keletkeztetett kártalanítási igényt is.

Az Eladó Budapest Bank tehát "semmilyen szerzõdéses és szavatossági

nyilatkozatot nem tesz a Polgári részvényekkel, vagy a Polgárival

kapcsolatban és az azokért való bármilyen felelõsséget kizárja és

felelõsséget nem vállal", vagyis mindennemû felelõsségét kizárja a 100 %-ban

tulajdonában volt bankkal kapcsolatban.

A Budapest Bank részvény-értékesítésének, privatizációjának elõkészítésekor a

vevõnek módja volt saját szakértõin keresztül is tájékozódni a Polgári Bank

sajátos eszközstruktúrájáról, pénzügyi helyzetérõl, üzletmenetérõl.

Az Eladó Magyar Állam nevében eljáró Pénzügyminisztériumnak lehetõsége volt a

banki portfolió általuk igényelt mélységû megismerésére, elemzésére,

kockázatának felmérésére.

A privatizációban résztvevõ banki menedzsment, amely egyben a Polgári Bank

tulajdonosi jogait gyakorolta, a rendelkezésre álló ülésanyagok szerint

ismerte a Polgári Bank üzletmenetét, a porfolió összetételét, a bank pénzügyi

helyzetét.

A Budapest Bank privatizációs szerzõdése (1995. december) részletesen

foglalkozik a bankhoz tartozó leányvállalatokkal, az Eladó azokra vonatkozóan

is ún. feltáró, szavatossági nyilatkozatokat tett. A Polgári Bank úgy

jelenik meg ezekben mint bármely portfolió elem; sem a tevékenységében lévõ,

eredményességét formailag biztosító sajátos konstrukciókról, sem a normál

banki tevékenységtõl eltérõ ügyletekrõl nem esik szó;

"Schedule 3.12.(i)

Szerzõdések, amelyek a Bank, vagy leányvállalatai normális tevékenységén

kívüliek: Bank Rt.

(1) Megállapodás 1993. április 1-én az Ybl Bank F.A. és a Polgári Bank között

arról, hogy a Polgári Bank megvásárolja az Ybl Bank 7 620 696 490 Ft

követelését 152 908 231 Ft-ért

(2) Megállapodás 1993. május 14-én arról, hogy az Ybl Bank visszavásárol 695

430 555 Ft követelést a Polgári Banktól 130 millió Ft-ért

(3) Megállapodás 1993. június 28-án arról, hogy a Polgári Bank 139 146 622 Ft

követelést megvásárol az Ybl Banktól 5 millió Ft-ért

(4) 1993. április 1-i megállapodás a Polgári Bank által az Ybl Banktól

vásárolt követelések rendezésérõl

(5) Végsõ rendezés 1994. szeptember 6-án lezárva a rendezési kapcsolatot a

Polgári Bank által vásárolt követelések tekintetében

(6) Megállapodás 1993. április 1-én az Ybl Bank és Polgári Bank között az Ybl

Bank bizonyos fiókjai és eszközei vásárlásáról

Schedule 3.1.6. Jogviták

Polgári Bank

Öt esetben van hiteligény miatti jogvitája a csatolt kimutatás szerint kb. 65

millió Ft értékben.

Schedule 3.11. Ingatlantulajdon

Polgári Bank

Felsorolnak hat ingatlan címet könyvszerinti érték nélkül. Kettõnél jeleznek

173,9, illetve 2,1 millió Ft jelzálogot.

Egyidejûleg a szerzõdés más helyén az eladó állam nevében a miniszter

nyilatkozott, hogy :

"3.8. Nincsenek fel nem tárt kötelezettségek

Az Eladó nyilatkozatait tartalmazó Melléklet 3.8. pontjában részletezett

kivételektõl eltekintve sem a Banknak, sem a Banki leányvállalatoknak

nincsenek olyan kötelezettségei (ide értve az elõre nem látható

kötelezettségeket is) amelyek a Banki mérlegben ne szerepelnének, illetve

amelyekre ne képeztek volna megfelelõ tartalékot."

A Polgári Bankot a Budapest Bank alapította 1993-ban. 100%-os a

tulajdonosként a Budapest Bank Igazgatósága egyben a Polgári Bank közgyûlése

és legfõbb döntéshozó szerve volt. Felelõs vezetõit, az Igazgatóságot és a

Felügyelõ Bizottságot ez a testület választotta meg, s minden esetben a

Budapest Bank alkalmazottai közül.

Az új tulajdonosi szerkezetnek megfelelõ Budapest Bank Igazgatótanácsa

elõször 1996. május 8-i ülésén foglalkozott a Polgári Bank tevékenységével,

az "Igazgatóság jelentése az 1995. évi tevékenységérõl" beszámoló alapján.

(Ez az ülés volt a Polgári Bank 1995. évi mérleg-jóváhagyó közgyûlése.) Az

igen kritikus hangú ülésen a külföldi tulajdonos képviseletében a Felügyelõ

Bizottság Elnöke idézte a könyvvizsgáló jelentését: "Normál piaci

körülményektõl eltérõen, nem kifejezetten kereskedelmi tevékenységet is

folytattak alapszabály és Pit ellenesen."

Az Állami Bankfelügyelet 199/1996. (szeptember 24.) határozatával

felszólította a Budapest Bankot hogy, "a határozat kézhez vételétõl számított

15 napon belül tegyen meg minden intézkedést a 100%-os tulajdonában lévõ

Polgári Bank megromlott pénzügyi helyzetének helyreállítására, és a megtett

intézkedésekrõl legkésõbb a megjelölt határidõ lejártával tájékoztassa az

Állami Bankfelügyeletet". A határozat indoklásában megállapítják a Polgári

Bank folyamatosan romló helyzetét és felhívják a figyelmet a tulajdonos ezzel

összefüggõ kötelezettségeire. A tulajdonos a Bankfelügyelet felszólításának

nem tett eleget, a Polgári Bank tõkehelyzetét nem rendezte.

A Budapest Bank tulajdonosi intézkedései a Bankfelügyelet felszólítását

követõen, illetve már az ezt megelõzõ idõszakban is - a Polgári Bank 1995.

évi tevékenységét tárgyaló Igazgatósági ülés mint közgyûlés megállapításait

követõn - kizárólag a Polgári Bank mielõbbi értékesítésére irányultak.

Miután ezek a kezdeményezések meghiúsultak, fordultak az államhoz az eszköz-

visszavásárlási garancia érvényesítésével.

A szerzõdés megkötését (1996. december 20.) követõen a Polgári Bank állami

(Pénzügyminisztérium) tulajdonba került.

Budapest, 1997. október 29.

(Sándor István)

alelnök

Eleje Honlap