371. 1997. szeptember
J 4956
JELENTÉS
a Budapest Bank privatizációjának - beleértve a Polgári Bank vissza-
vásárlásának körülményeit is - ellenõrzésérõl
A jelentés részét képezõ függelék a TÜK szabályai szerint tekinthetõ
meg
Az ellenõrzés végrehajtásáért felelõs:
az ÁSZ IV. Vagyonellenõrzési Igazgatósága
Halász Gejza
számvevõ igazgató
Az ellenõrzést vezette:
Vasas Sándorné dr.
számvevõ tanácsos
Az ellenõrzésben részt vettek:
Szûcs Ivánné
számvevõ
Tornai József
számvevõ tanácsos
Dr. Varga István
számvevõ
Vasas Sándorné dr.
számvevõ tanácsos
Az angol nyelvû anyagok feldolgozásánál:
Tardos József
számvevõ
T A R T A L O M J E G Y Z É K
oldal
BEVEZETÉS 1
I. MEGÁLLAPÍTÁSOK 3
1. A Budapest Bank Rt. privatizációjának elõkészítése,
a privatizáció érdekében tett állami intézkedések 3
2. Az állam tulajdonosi jogainak képviselete 5
3. A privatizációs tanácsadó 6
4. A privatizációs vagyonérték meghatározása 7
5. A privatizációs vevõ kiválasztása 7
6. A privatizációs szerzõdés 9
7. A BB Rt. privatizációs szerzõdése alapján a Magyar Államot
terhelõ érvényesített, illetve bejelentett fizetési igények 10
8. A Budapest Bank Rt. pénzügyi-gazdasági helyzete a privati-
zációt követõen 11
9. A Polgári Bank Rt. gazdálkodása, a visszavásárlásának
kezdeményezését elõidézõ körülmények 14
10. A Budapest Bank Rt. privatizációjának kormányzati
megítélése, kezelése 21
II. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 22
FÜGGELÉK a 014-21/1997. sz. ÁSZ TÜK jelentés
A függelék a TÜK ügykezelés szabályai szerint - elõzetes bejelentkezés
alapján - megtekinthetõ az Országgyûlés Hivatala TÜK Irodájában,
valamint a frakcióknál.
BEVEZETÉS
Az Országgyûlés 12/1997. (III. 5.) OGY határozatával elrendelte, hogy az
Állami Számvevõszék a Budapest Bank privatizációját - beleértve a Polgári Bank
visszavásárlásának körülményeit is - törvényességi, célszerûségi és
eredményességi szempontból vizsgálja meg.
A jóváhagyott ellenõrzési program meghatározása szerint az ellenõrzés célja:
- a Budapest Bank Rt. privatizáció elõtti, illetve mai pénzügyi-gazdasági
helyzetének, a privatizációs folyamat elõkészítettségének, a privatizációs
szerzõdés eladót/vevõt terhelõ kötelezettségvállalásainak, s ebbõl a magyar
államot terhelõ kötelezettségeknek, a privatizáció eredményességének a
megítélése, valamint
- annak megállapítása volt, hogy milyen tényezõk idézték elõ azt, hogy a
Budapest Bank új tulajdonosai kezdeményezték a 100%-ban banki tulajdonú
Polgári Bank visszavásárlását a Magyar Állam részérõl, s milyen feltételekkel,
hogyan vásárolta vissza a magyar állam. E vizsgálati feladat teljesítéséhez
annak megismerése, hogy a PB Rt. pénzügyi megingását milyen tényezõk idézték
elõ.
A vizsgálati jelentés az Országgyûlési Határozat által elõírt feladatnak
eleget téve a privatizációs folyamatot, a privatizációs szerzõdést és a
Polgári Bank visszavásárlásának körülményeit tekinti át a célszerûségi,
szabályszerûségi, eredményességi szempontok igényével.
Az Állami Számvevõszék jelen ellenõrzés során tényként kezeli, újólag nem
minõsíti, s kizárólag a teljesség érdekében szerepelteti a jelentésben azt a
körülményt, hogy a Budapest Bank 12 milliárd Ft tõketartalék juttatást kapott,
és ez az 1994. évi mérlegbeszámolójában szerepel. (Jelentés a Budapest Bank
Rt.-nek juttatott tõketartalékátadás ellenõrzésérõl Állami Számvevõszék 1995.
december.)
Helyszíni ellenõrzésre az alábbi szervezeteknél került sor:
- Pénzügyminisztérium
Bankkonszolidációs és Privatizációs Titkárság
- Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt.
Pénzintézeti Ügyvezetõ Igazgatóság
- Budapest Bank Rt.
Budapest V. Alkotmány u 3.
- Polgári Bank Rt.
Budapest VI. Szív u 53.
Az ellenõrzés nem terjedt ki a külföldi vevõk magatartására, arra vonatkozóan
megállapítást az Állami Számvevõszék nem tett.
A vizsgálat módszerében - az igen sokrétû és több helyszínen végrehajtandó
feladat miatt - nagy súlyt kapott a vizsgálatot megelõzõ adatgyûjtés, illetve
számos esetben nyilatkozat kérése. A vizsgálati program részeként kialakított,
az alapvetõ pénzügyi-gazdasági adatokra kérdezõ táblázatcsomagot a vizsgált
bankoknál töltötték ki. A helyszíni vizsgálat ideje alatt áttanulmányoztuk a
rendelkezésre álló dokumentumokat, levelezéseket, konzultáltunk a kijelölt
szakértõkkel, az illetékes vezetõkkel, illetve ezek alapján további
információkérésre került sor.
A helyszíni ellenõrzés során megismertük a megbízott könyvvizsgálók
jelentéseit, a felügyeleti ellenõrzések, a tulajdonosi ellenõrzések
megállapításait, s ezekre szükség szerint hivatkozunk.
Kedvezõtlen hatással volt az ellenõrzés körülményeire az a tény, hogy közel
ebben a tárgykörben már több ellenõrzés is lezajlott, illetve folyamatban volt
ezeknél a szervezeteknél, valamint az, hogy néhány megkeresett intézmény igen
nagy késedelemmel tett eleget az Állami Számvevõszék információkérésének.
A vizsgálat az 1995-1996. évekre terjedt ki, illetve a bankok pénzügyi-
gazdasági adatainál a viszonyítási alapul szolgáló megelõzõ évekre.
A vizsgálat során tájékozódtunk a Miniszterelnöki Hivatalnál, megismertük a
vonatkozó kormányhatározat és a kormányülés anyagát. Az Állami Számvevõszék
megkeresésére a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtikára az 1995.
december 14-i kormányülés összefoglalójának titkosságát megszüntette.
A Budapest Bank Rt.-re és a Polgári Bank Rt.-re vonatkozó megállapítások
számos olyan adatot, információt tartalmaznak, amelyek a bank - és üzleti
titok körébe tartoznak.
A Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára egy 1996. január 12-i
feljegyzéssel a BB Rt. privatizációjával kapcsolatos minden iratot titkossá
minõsített a Pénzügyminisztérium szolgálati titokkör jegyzéke alapján. Az
Állami Számvevõszék kezdeményezésére a szolgálati titok feloldásáról nem
intézkedett.
E tényekbõl következõen az Állami Számvevõszék kénytelen a vizsgálati jelentés
részletes, illetve összefoglaló megállapításait a titkos ügykezelés szabályai
szerint kezelni, titkossá minõsíteni. Az Országgyûlés felkérésének oly módon
tud eleget tenni, hogy a vizsgált bankok publikus adatait, a kormány-
összefoglaló információit, a vizsgálati tények alapján levont összefoglaló
következtetéseket, javaslatokat egy nyílt kezelésû jelentésben, és a
minõsített adatokat tartalmazó jelentést egy titkos ügykezelésû függelékben
bocsátja az Országgyûlés rendelkezésére.
I. MEGÁLLAPÍTÁSOK
1. A Budapest Bank Rt. privatizációjának elõkészítése, a privatizáció
érdekében tett állami intézkedések
A Budapest Bank Részvénytársaságot (BB Rt.) a kétszintû bankrendszer
létrehozásakor, 1987-ben alapították, a negyedik legnagyobb kereskedelmi
bankként
Magyarországon. Ma külföldi tulajdonban van 64 %-a, s állami tulajdonban 22,8
%-a. Az állam, mint tulajdonos jogait a pénzügyminiszter gyakorolja. (A
fennmaradó 13,2 % belföldi jogi és magánszemélyek tulajdonában van).
Privatizációját az Állami Vagyonkezelõ Rt. (ÁV Rt.) megalakulását követõen,
1993-ban határozták el. A Budapest Banknál 1993 augusztusában létrehoztak egy
Privatizációs Bizottságot, amelynek feladata a privatizáció irányítása volt,
a bizottságban az ÁV Rt. képviselõje is részt vett. A Bank menedzsmentje a
tõkeemeléses privatizációt tûzte ki célul, de ennek eléréséhez további állami
intézkedést igényelt. Az általuk felvázolt három privatizációs stratégiából a
késõbbi események ismeretében a tulajdonos amellett döntött, hogy "a
privatizáció elõtt tõkeemelést hajt végre a Deák Ferenc utcai székház
apportálásával, s piaci áron (100 %) eladja a részvényeit."
A Kormány 1994. december 8-án hozott határozatával döntött a Budapest Bank
privatizációjáról, ennek elõsegítése érdekében a bank konszolidációjának
folytatásáról, a privatizáció stratégiai céljairól, s a sikeres privatizáció
elõmozdítása érdekében 12 milliárd Ft tõketartalék juttatásáról.
A Kormány kifejezte szándékát, hogy a Budapest Bank többségi tulajdoni
hányadát olyan (külföldi) szakmai befektetõ (pénzintézet) részére
kívánja értékesíteni, amely biztosítja a feltõkésítés maximalizálását,
növekedési lehetõségeinek maximális kiterjesztését, nemzetközi
kapcsolatok, ügyfél és forrásszerzõ képességének megerõsítését,
együttmûködési lehetõségek kiaknázását az új tulajdonosokkal, az állami
tulajdonhányad értékének növelését, a privatizáció második szakaszában az
állami tulajdonban lévõ részvények legnagyobb árfolyamnyereségét.
A tõketartalék juttatásként elszámolt 12 milliárd Ft értékû államkötvényt
azzal a megkötéssel kapta a Bank, hogy ha 1995. december 15-ig sikeresen
végrehajtja a privatizációt, akkor az állam a "privatizációs bevételbõl"
visszavásárolja azt,
vagyis ennyi készpénzhez juttatja. A tõketartalék juttatással összefüggésben
megkötött szerzõdések a sikeres privatizáció kritériumait is meghatározták;
az állami tulajdon 50 % alá kell, hogy csökkenjen, a banki részvények
értékesítése névérték felett történjen.
2. Az állam tulajdonosi jogainak képviselete
1993-tól a privatizációs szerzõdés megkötésének 1995. decemberi idõpontjáig
az állami tulajdonú bankban a tulajdonosi jogokat gyakorló intézmény (ÁV Rt.
- PM) többször változott, amelyet csak súlyosbított az a tény, hogy ezeket
mindig személyi, illetve intézményen belüli szervezeti változások is
kisérték. Az ÁV Rt. 1992. évi megalapítását követõen a bankszektor, s ennek
részeként a Budapest Bank is az ÁV Rt. portfoliójába került. A
bankkonszolidáció során - alaptõke emeléssel - a
Pénzügyminisztérium közvetlen tulajdoni részesedést szerzett a bankban, s
ilyen arányban a részvények tulajdonosa lett. Az 1995. évi Privatizációs
törvény hatályba lépése óta a bankkonszolidációban résztvevõ bankok állami
tulajdonú részvényei
felett a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja. A tulajdonosi
jogok képviselõjének gyakori változása nem segítette a hosszú távú
tulajdonosi akarat megjelenését, érvényesítését.
A Pénzügyminisztériumban a tulajdonosi jogok intézményrendszerére (ügyrend,
szabályzatok) vonatkozó dokumentumok nem készültek. A Kormány 1995
decemberében a konszolidációs szerzõdések módosítása kapcsán, a
Pénzügyminisztérium elõterjesztésében bankonként meghatározta a bankokkal
szembeni követelményeket. Tájékoztatásuk szerint ezek rögzítik a
Pénzügyminisztérium tulajdonosi elvárásait. A szakmai szervezet, a
Bankprivatizációs és Konszolidációs Titkárság a Pénzügyminisztérium hatályos
ügyrendjében nem szerepelt (nem szerepel), ügyrendje nincs. A tulajdonosi
jogokat gyakorló pénzügyminiszter eseti felhatalmazásai alapján és annak
megfelelõen intézkedett.
A BB Rt. privatizációs tárgyalásait a menedzsment bevonásával a
Pénzügyminisztérium vezette, a privatizációs döntéseket a miniszter, a
közigazgatási államtitkár hozta, s terjesztette a Kormány elé. A
Bankkonszolidációs és Privatizációs Titkárság a BB Rt. privatizációs
tárgyalásain - a rendelkezésünkre bocsátott iratok szerint - nem vett részt,
a dokumentumokba betekintése nem volt. Bár az ÁV Rt., illetve utóda, az ÁPV
Rt. is végig részt vett a tárgyalásokon, a dokumentumok szerint a
privatizációs folyamat érdemi alakulására befolyással nem volt, a
privatizáció irányításának jogát egy 1995. október 5-i levéllel átadta a
Pénzügyminisztériumnak.
3. A privatizációs tanácsadó
A sikeres privatizáció érdekében az ÁPV Rt. és a BB Rt. közösen aláírt
szerzõdésben megbízták a Salomon Brothers tanácsadó társaságot 1993.
augusztus 7-én, hogy befektetési tanácsadóként segítse a bank
privatizációját. A tanácsadó 1993-ban összeállította az Információs
Memorandumot, s megküldte a potenciálisan szóba jöhetõ vevõknek. Ez a
dokumentum a szerzõdésben rögzítettek szerint "teljes egészében a BB Rt.
által adott információkon alapul, amelyrõl a BB Rt. kijelenti, hogy azok
teljesek és pontosak(...) a BB Rt. lesz egyedül felelõs a memorandum
pontosságáért és teljességéért". A tanácsadó - illetve 1995 augusztusát
követõen az általa megbízott Lehman Brothers társaság - a privatizációs
tárgyalásokon részt vett. A PM, illetve a BB Rt. nyilatkozata szerint a
tanácsadó az Információs Memorandum aktualizálását elvégezte, a dokumentum
azonban az ellenõrzött szervezeteknél nem állt rendelkezésre. A tanácsadó
szerzõdése szerint havi díjazásban részesült, amelyet a szerzõdése megkötése
elõtti öt hónapra is megfizettek. A privatizációs szerzõdéskötés jogi
munkálatait a Shearman and Sterling jogi tanácsadó társaság magyarországi
partnere végezte.
4. A privatizációs vagyonérték meghatározása
A privatizációs tárgyalások során a privatizációs érték meghatározásának
kiindulási alapja a tanácsadó által készített Információs Memorandum volt,
azonban minden potenciális érdeklõdõ átvilágítást végeztetett a saját
szakembereivel, illetve valamely tanácsadó társasággal.
A Magyar Állam mint tulajdonos független vagyonértékelést nem végeztetett,
erre vonatkozó dokumentum nem állt rendelkezésre. A privatizációs tárgyalások
során a Salomon Brothers tanácsadó társaság útmutatása alapján a
privatizációs érték meghatározásához a bank saját tõke értékét, a bank
rejtett tartalékait, s a bank
goodwilljét vették alapul.
A privatizációs tárgyalásokon a Nemzetközi Számviteli Standardok (IAS)
alapján készített 1995. évi konszolidált mérleg szerinti feltételezett saját
vagyon adatát - 22 milliárd Ft - használták mint a bank vagyonértékét. A bank
tényleges 1995. évi konszolidált mérleg szerinti saját vagyona 25 milliárd Ft
lett, ami a jegyzett tõkére vetítve 125 %-os árfolyamot indokolt volna.
5. A privatizációs vevõ kiválasztása
A privatizációs tanácsadó által készített Információs Memorandum alapján több
potenciális vevõ is tájékozódott. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank
(EBRD) is jelezte szándékát, hogy részt kíván venni a Budapest Bank
privatizációjában. 1994. évben több potenciális befektetõ és az EBRD
helyszíni vizsgálatára került sor, különbözõ szakértõ társaságokkal
átvilágításokat végeztettek a Budapest Banknál és leányvállalatainál.
A tulajdonosok és a bankmenedzsment között egyetértés alakult ki abban, hogy
a Credit Suisse kereskedelmi banki leányvállalatával kell a tárgyalásokat
folytatni és erre a tulajdonosok felhatalmazták a Bank elnök-
vezérigazgatóját. A privatizációs tárgyalások 1995 márciusában megszakadtak,
a Credit Suisse visszalépett.
Ez a kedvezõtlen fordulat és az a körülmény, hogy vezetõváltás következett be
a Budapest Bank élén (a bank elnök-vezérigazgatója lett a tulajdonosi jogokat
gyakorló pénzügyminiszter) kihatott a privatizációs folyamat egészére.
Felértékelõdött az a követelmény, hogy a bank sikeres privatizációt hajtson
végre, az elõirányzott határidõre. Ez a tény a tárgyaló partnerek (a
potenciális vevõk) elõtt is ismert volt, ami az Államnak mint eladónak a
szerzõdéses kondíciókra gyakorolt hatását jelentõsen csökkentette. 1995 õszén
a BB Rt. tulajdonosai, menedzsmentje tárgyalásokat folytatott több bankkal
is, megállapodásra azonban nem került sor. 1995. októberében
szándéknyilatkozatot készítettek elõ az ajánlattevõk közül kiválasztott
General Electric Capital (GECC) társasággal.
A Kormány újólag 1995. december 14-én tárgyalt a Budapest Bank
privatizációjáról a Pénzügyminisztérium elõterjesztése alapján.
A Kormányülésrõl készült összefoglaló alapján a Kormány - hivatkozva az
elõterjesztésben foglaltakra - egyetértett azzal, hogy a GECC és az EBRD a
Bank jegyzett tõkéjének 60 %-át vásárolják ki elsõ lépésben, továbbá második
lépésben a GECC lehetõséget kap az állami tulajdonú részvények
megvásárlására;
Az elsõ szakaszban történõ értékesítés vételára a névérték 100,1 %-a; 12
milliárd Ft ; a második szakaszban a vételár elérheti a 14 milliárd Ft-ot.
Így a bank 26 milliárd Ft-ért kerül értékesítésre, ami folyó áron meghaladja
a 150 %-os árfolyamot.
A Kormány tudomásul vette az elõterjesztésben jelzett és elvállalt
szavatossági és garanciális kötelezettségeket, és felhatalmazta a
pénzügyminisztert a BB Rt. privatizációjával kapcsolatos szerzõdések
aláírására.
Az elõterjesztés nem tett említést arról, hogy a BB Rt. privatizációjáról
döntõ 1994. évi kormányhatározat mely célkitûzései nem teljesültek.
A Pénzügyminisztérium elõterjesztése nem tájékoztatta a Kormányt megfelelõen
a privatizáció kondícióiról sem, mivel néhány lényeges körülmény nem, illetve
nem kellõ pontossággal szerepelt az elõterjesztésben.
Nem szóltak arról, hogy a "második fázisban" elérhetõ 150 %-os
részvényárfolyamnak pusztán a Ft/$ árfolyamváltozás is forrása lehet.
Nem tájékoztatták a Kormányt arról az igen lényeges körülményrõl sem, hogy a
tervezett szerzõdés garanciális kikötéseit dollárban kell figyelembe venni,
ezért a forintban jelzett kötelezettségek ténylegesen magasabbak.
A megállapodások ugyan forint értéket tartalmaznak, de mindenütt a
megállapodás része, hogy az értékeket a forint/dollár árfolyamváltozásnak
megfelelõen aktualizálni kell.
Ebbõl következõen pl. az eszközkivásárlási garancia értéke nem 4,125-4,125
milliárd Ft, hanem - az egyeztetés során a Budapest Bank Rt. által közölt
számítás szerint - 1997-ben 5,1 milliárd Ft, 1998-ban 6,2 milliárd Ft,
összesen 11,3 milliárd Ft.
A Kormány ülésén a Bank privatizációja tárgyában ekkor kormányhatározat nem
született, döntését az ülésrõl készült összefoglaló rögzítette.
6. A privatizációs szerzõdés
A dokumentumok titkosságának feloldásáról a Pénzügyminisztérium
nem intézkedett, azokra hivatkozni, azokból idézni nincs módunk.
A Budapest Bank privatizációs szerzõdését 1995. december 19-én aláírták, s a
tõketartalék juttatásként adott 12 milliárd Ft értékû államkötvényt az állam
1995. december 30-án visszavásárolta a Budapest Banktól.
A magyar állam nevében a pénzügyminiszter, s a vevõk (a GECC és az EBRD)
aláírtak egy-egy adásvételi szerzõdést, s egy részvényesi megállapodást.
Szerzõdõ felek megállapodtak abban, hogy - a GECC megvásárolja a jegyzett
tõke 27,5 %-át, - az EBRD megvásárolja a jegyzett tõke 32,5 %-át, így
összesen tulajdonukba jutott a jegyzett tõke 60 %-a, 12 000 008 020 Ft-nak
megfelelõ dollárért.
A szerzõdéses feltételeket forintban állapították meg, de az "Eladó"
kötelezettségeinél minden esetben rögzíti a szerzõdés, hogy azt a
forint/dollár árfolyamváltozás alapján "aktualizálni" kell.
7. A BB Rt. privatizációs szerzõdése alapján a Magyar Államot terhelõ
érvényesített, illetve bejelentett fizetési igények
7.1. Az "eszköz-visszaadási opció" következtében a Pénzügyminisztérium a
Magyar Állam nevében 1996. decemberében visszavásárolta a PB Rt.-t a
Budapest Bank Rt.-tõl, annak 1995. december 31-i nettó könyvszerinti
értékén, 1,1 milliárd Ft-ért. A visszavásárlást a BB Rt. kezdeményezte.
A Budapest Bank privatizációs szerzõdésének elõkészítésénél, az "Eladó"
jognyilatkozatainak megtételénél a Magyar Állam nevében a szerzõdés
elõkészítõi nem jártak el kellõ gondossággal, mivel (nem a reális helyzetnek
megfelelõen) egy kockázatmentes befektetésként jelenítették meg a Polgári
Bankot az "Eladó" jognyilatkozatai között.
A Polgári Bankot a Budapest Bank alapította 1993-ban, s mivel 100 %-ban a
Budapest Bank a tulajdonosa, közgyûlése a Budapest Bank Igazgatótanácsa
volt. A Polgári Bank vezetõ testületeit ez az Igazgatóság választotta meg és
minden esetben a Budapest Bank dolgozói közül. Az Igazgatóság tagjai is a
Budapest Bank alkalmazottai közül kerültek ki, s a Felügyelõ Bizottság
elnöke is a Budapest Bank vezetõ beosztású munkatársa volt.
A Polgári Bank helyzetével foglalkozó 1995. október 2-i Budapest Bank
Igazgatósági ülés már ismerte azokat a körülményeket, amelyek a Polgári Bank
visszavásárlásának kezdeményezéséhez vezettek.
A 100 %-os állami tulajdonba került Polgári Bank új tulajdonosa, a
pénzügyminiszter 1997 februárjában új Felügyelõ Bizottságot nevezett ki és
felkérte a Bank pénzügyi helyzetének feltárására, a veszteséges mûködés
kiváltó okainak megállapítására. A Felügyelõ Bizottság jelentésének
megállapításait azonban a tulajdonos részérõl intézkedések, a Gazdasági
Társaságokról szóló törvény elõírásai alapján kezdeményezhetõ felelõsségre
vonások nem követték.
A PM szerzõdést kötött az ÁPV Rt.-vel a Polgári Bank mielõbbi
privatizációja érdekében, s a Polgári Bankot eladták 1997. március 7-én a
Pénzintézeti Központnak.
A részvényesi szerzõdésben rögzített eszköz-visszavásárlási opció újabb
lépéseként a Budapest Bank kezdeményezte az "1997. I. negyedévében" esedékes
állam általi eszköz-visszavásárlás teljesítését 2,6 milliárd Ft értékben.
7.2. A kártérítési, szavatossági feltételek következtében a Budapest Bank
részvény adásvételi szerzõdéseiben, a részvényesi szerzõdésben vállalt
megállapodásoknak megfelelõen az állam a szerzõdés megkötése óta más
kifizetéseket is teljesített, illetve a Budapest Bank további kifizetési
kötelezettségek igényével kereste meg.
Kártérítési felelõssége alapján a Polgári Bank visszavásárlásával egy idõben
a költségvetés terhére a Budapest Banknak 705,1 millió Ft-ot utaltak az
International Finance Corporation-nel szemben vállalt Agroferm részvényekre
vonatkozó garancia kapcsán.
A Budapest Bank 1996. év végén bejelentette a Reálbank követelésével
összefüggõ kártérítési igényét (az igénybejelentés összege 180 millió Ft),
illetve a BÉB Rt.-vel összefüggõ peres igényét (a jelzett kereseti igény 1
milliárd Ft).
Ezeknek a követeléseknek az értékét illetõen az egyeztetések még nem
zárultak le.
8. A Budapest Bank Rt. pénzügyi-gazdasági helyzete a privatizációt követõen
A BB Rt. 1993-tól a privatizációs szerzõdés megkötéséig 43 milliárd Ft
közvetlen vagy közvetett állami segítségnyújtásban részesült; hitel-, bank-,
adóskonszolidáció: 28 milliárd Ft; tõketartalékjuttatás 12 milliárd Ft;
székházapport 2,8 milliárd Ft). Ezek az intézkedések kedvezõen hatottak a
Bank mûködésére.
A Budapest Bank mérlegfõösszege 1995-ben csaknem elérte a 213 milliárd
Ft-ot, ami az elõzõ évhez képest 10,5 %-os növekedés. Adózás elõtti eredménye
az 1994. évi 2,5 milliárddal szemben 3,5 milliárd Ft, ami 40%-os emelkedésnek
felelt meg. 1996-ban a mérlegfõösszeg nominálértéken 12,5 milliárd Ft-tal
haladta meg az 1995. évi értéket, ami 5,8 %-os emelkedésnek felelt meg. A
növekedés üteme tehát jelentõsen mérséklõdött. A saját tõke értéke az 1995.
évi 25 milliárd Ft-ról 27,7 milliárd Ft-ra nõtt. A változás tendenciája
kedvezõ, az elõzõ évi fejlõdési ütemhez képest azonban ezen a téren is
bizonyos visszaesés tapasztalható. A saját tõke értékének változását döntõen
érinti, hogy az Igazgatóság a közgyûlés elé 12 %-os osztalékfizetési
javaslatot terjesztett elõ. A bank évek óta elõször az 1996. évi eredménye
után fizetett osztalékot, s ez a tartalékképzés utáni eredmény mintegy 46 %-
ának osztalékkénti kivonását jelentette.
A jegyzett tõke változatlanul 20.042,3 millió Ft. A bank az 1994-96. években
nyereséges volt, a nyereség tömege évrõl évre emelkedett.
Az üzleti eredmény 1995-ben jelentõsen javult az elõzõ évhez képest, 1996-ban
azonban stagnálás tapasztalható, vagyis a kamatbevételek és kiadások
különbözete és az egyéb nettó bevételek együttes összege 1996-ban alig
emelkedett. Az adózás elõtti eredmény - az üzemi költségek növekedése,
valamint a céltartalék képzési ráfordítás radikális csökkenésének együttes
hatásaként - mindkét évben dinamikusan javult.
A mûködési költségek erõteljes emelkedését tükrözi, hogy a nettó üzleti
eredmény 1995-ben csak a szerényebb mértékben (+ 6,7 %) emelkedett az elõzõ
évihez képest, 1996-ban pedig 14,1 %-kal visszaesett. Az adózatlan eredmény
ugyanakkor több tényezõ együttes hatásaként, azon belül pedig elsõsorban a
céltartalék képzési költség közel 5 milliárd Ft-os csökkenése következtében
jelentõsen javult 1996-ban az 1995. évihez képest.
1996-ban tehát az "alaptevékenységet" tekintve bizonyos szempontból
kedvezõtlen tendencia érvényesült (bevételek stagnálása, üzemi költségek
megugrása). Kedvezõ ugyanakkor az, hogy a kintlévõségek, az ügyfelekkel
szembeni követelés minõsítés szerinti összetétele javult, a minõsített
állomány pedig kisebb lett és ezzel a céltartalékképzési igény is csökkent.
A banknak a hitel portfolió javítására tett intézkedései, a korábbinál is
szigorúbb kockázatkezelési szempontok alkalmazása (hitelt azon ügyfeleknek
nyújtott, ahol a megtérülés nagy valószínûséggel biztosítható), meghozták az
eredményeket. Kevésbé kedvezõ, hogy az ügyfelek éven belüli hitelállománya
1996-ban 20 %-kal csökkent.
A hitel-, adós-, valamint a bankkonszolidáció keretében a bank jelentõs, 28
milliárd Ft állami tõkejuttatásban, illetve konszolidációban részesült. Akár
a bruttó kamatbevételekhez, akár az adózás elõtti eredményhez is
viszonyítunk, a bank eredményét jelentõsen meghatározó tényezõ az államtól
származó kötvények kamatbevétele; 1996-ban a teljes nyereség 86,6%-a
származott ebbõl a biztos és kockázatmentes jövedelemforrásból, a
konszolidációs államkötvények kamatából.
Összegezve az 1995. évi, valamint a privatizációt követõ 1996. évi eredmény
alakulásra ható fontosabb tényezõket; mind a bruttó, mind a nettó
kamatbevételek kedvezõen változtak mindkét évben, a nyereség tömegében
alapvetõen ezek a bevételek domináltak, és a bank egész gazdálkodására
jelentõs pozitív hatást gyakorolt a konszolidációs államkötvényállomány utáni
kamatbevétel. A privatizációs bevétel "visszaforgatása" a bankba, mind
likviditás, mind az 1996. évi eredmény szempontjából fontos pozitív tényezõ
volt. Ezzel ugyanis 1996-ban 12 milliárd Ft-tal megemelkedett a kihelyezhetõ
saját források értéke, ami a kamatbevételek alakulására is jó hatással volt.
A tõke-megfelelési mutató a törvényben elõírt 8%-os minimumot jóval meghaladó
értékeket ért el. Ebben, és az általános tartalék képzés tekintetében a bank
a törvényi elõírásoknak mindhárom évben megfelelt. Az egyes évek közötti
változások tendenciája a tõkemegfelelés esetében kedvezõ, az 1996. évi 26,3
%-os érték azonban már nem tekinthetõ egyértelmûen pozitívnak. A mutatószám
nagysága a hosszabb távú jövedelmezõség és a kockázatmentes kihelyezésekre
való törekvés közötti ellentmondást is kifejezi. Ezt a piaci pozíciót érintõ
helyzetet tükrözi, hogy a BB Rt. ügyfél csoportonkénti piaci részaránya
utóbbi években csökkent.
A Budapest Bank Rt. privatizációja érintette a Budapest Bankcsoport egészének
helyzetét is. 1995-ben a banknak 9 társaságban, 10.990,1 millió Ft közvetlen
részesedése volt. 1996. év végén a bank 8 cégben 10.306,6 millió Ft összes
részesedéssel rendelkezett, amibõl közvetlen tulajdon 10.231,0 millió Ft. A
bankcsoport mérleg szerinti eredménye 1995-ben 2.701,1 millió Ft, 1996-ban
pedig 2.165,5 millió Ft volt, vagyis a vagyonnövekedés ennek következtében
némileg mérséklõdött. A saját tõke összességében dinamikusan nõtt az
általános tartalék növelése (a Budapest Bank Rt. meghatározó ebben), valamint
a külsõ tagi részesedések értékének emelkedése következtében.
Az év végi mérlegadatokban megjelenõ változások az eszközök és a források
szerkezetének jelentõs módosulását tükrözik. A drágább pénzintézeti,
jegybanki források visszaszorulása az ügyfelektõl érkezõ források értékének
növekedése gazdálkodási szempontból kedvezõ volt. A követelések
állományainak zsugorodása részben elõnyös a portfolió megtisztítása és a
biztonságra való törekvés oldaláról, a bank jövõbeni pozíciója szempontjából
azonban kevésbé minõsíthetõ kedvezõ tendenciának. A mérlegfõösszeg, mind a
követeléseket, mind kötelezettségeket tekintve reálértéken csökkenést
mutatott mindkét évben és kedvezõtlenül hatott a Budapest Bank bankszektorban
elfoglalt pozíciójára.
9. A Polgári Bank Rt. gazdálkodása, a visszavásárlásának kezdeményezését
elõidézõ körülmények
A Polgári Bank Részvénytársaságot a Budapest Bank Rt. alapította 1993.
március 22-én kereskedelmi banki feladatok ellátására. Mûködését egymilliárd
Ft alaptõkével kezdte meg, s alapításakor meghirdetett üzletpolitikája
szerint a Budapest Bankcsoporton belül a "private banking" (megbízásból
végzett vagyonkezelés, befektetési tanácsadás, letétkezelés, amelyeket
kiegészít a számlavezetés, a hitelkártya szolgáltatás, illetve a hagyományos
banki mûveletek) tevékenységre szakosodott.
A PB Rt. megvásárolta az Ybl Bank banküzemét, a hozzá tartozó
vagyontárgyakat, és az azokban kifejezésre jutó üzleti értéket. Az Ybl Bank
Rt. F.A. a Polgári Bank Rt. részére eladta a követeléseit.
A mûködését ekkor megkezdõ bank, amely a meghirdetett üzletpolitikájának
megvalósításához még hozzá sem kezdhetett, az alapítással kapott egy milliárd
Ft nagy részét már el is költötte részben olyan eszközökre, amelyek
mûködtetése további folyó pénzfelhasználást jelentett, részben olyan
követelésekre, amelyek behajtása bizonytalan volt. Az Ybl Bank Rt. F.A.-tól
vásárolt követelésállomány mögötti ingatlanokat a PB Rt. portfoliójában
fedezetként tulajdonba vette és a használaton kívüli tárgyi eszközök között
tartja nyilván.
A Polgári Bank az elsõ évet követõen fokozatosan áttért az alapkezelésre;
1994. évben indította az adókedvezményeket biztosító, és a tervezettnél
lényegesen nagyobb méretet elérõ CÍVIS Befektetési Alap befektetési jegyeinek
és a CITIZEN Befektetési Rt. részvényeinek értékesítését. 1995. évben a
lakossági szolgáltatások bõvültek, ugyanakkor megnövekedett a Bank aktivitása
az inkább befektetési tanácsadási és egyéb nem kereskedelmi banki
területeken. Fokozódott a jelentõsége a kapcsolt vállalkozásokkal,
befektetésekkel végzett tranzakcióknak.
A PB Rt. mérlegfõösszege az 1993. évi 2,3 milliárd Ft-ról 1994-ben 17,6
milliárd Ft-ra, 1995-ben 27,1 milliárd Ft-ra növekedett. A növekedés mögött
azonban az 1994-ben indított speciális konstrukciók mintegy 9 milliárd Ft-os
összege húzódik meg, és nem jelent ilyen mértékû ügyfélkörnövekedést. A bank
az elsõ teljes üzleti évben, 1994-ben szerény 77 millió Ft-os eredményt ért
el. Az 1995. évi mérleg szerinti eredménye nulla, tõke-megfelelési mutatója
8,06% volt. Vesztesége 1996 júliusában megközelítette a 320 millió Ft-ot, év
végére pedig meghaladta az l milliárd Ft-os jegyzett tõkét, mérleg szerinti
eredménye 1,6 milliárd Ft veszteség.
Az átlagos banküzemmel szemben támasztott elvárásokhoz viszonyítva a
banktevékenységbõl származó kamatkülönbözet a többi eredménytényezõhöz
viszonyítva a PB esetében eredménycsökkentõ tényezõ volt. Bár a kapott
kamatok és kamatjellegû bevételek növekedtek, jelentõs hányada a CÍVIS
alappal kapcsolatos - a Számviteli törvény elõírásával ellentétesen -
elszámolt árbevételbõl származott. Ugyanakkor a konstrukciók létrehozásához
nyújtott "0" kamatozású hitelek szinte determinálták a bank veszteséges
mûködését. A fizetett kamatok és kamatjellegû kiadások jelentõs része a
lakosságnak és a szakosított pénzintézeteknek, takarékpénztáraknak és
befektetési alapoknak fizetett kamatokból tevõdött össze. A
banktevékenységbõl származó kamatkülönbség 1994-ben, s 1996-ban is negatív:
(-) 143 millió Ft, illetve (-) 116 millió Ft volt.
Az egyéb bevételek túlnyomó részt ezekbõl az eszköz eladásokból származtak
1995. évben és 1996-ban, mértéke azonban csökkenõ tendenciát mutat, s így
ezek az egyedi bevételek már nem ellensúlyozták a negatív kamatkülönbözet
eredményrontó hatását. Míg 1995-ben az Ybl Bank F.A.-tól származó követelések
eladása miatti árbevétel túlsúlyban volt, addig 1996-ra ennek aránya és
nagysága csökkent.
A minõsített kintlévõségek után képzendõ kockázati céltartalék összege 1995.
évhez képest 1996-ban jelentõsen megnövekedett. A megképzett céltartalék
auditált összege 927 millió Ft.
A pénzintézeti tevékenység költségeinek közel 50 %-át a személyi jellegû
ráfordítások és a bérleti díjak tették ki. Összegében igen jelentõsen
megnövekedett a más vállalkozóknak fizetett szakértõi díjak összege, ami a
mûködési költségek 1996. évi növekedésének igen nagy részét adja. Ezek a
szakértõi díjak alapvetõen a bank helyzetének felmérésével, az irányításban
való közremûködéssel és a bank értékesítési lehetõségeinek felmérése céljából
elvégzett szakértõi tevékenységekkel kapcsolatosan merültek fel.
A Polgári Bank Rt. ugyan üzletpolitikájában célul tûzte ki a kereskedelmi
banki tevékenységen belül a "private banking" szolgáltatások növelését, de
1995-ben a PB Rt. tevékenysége erõteljesen eltolódott a befektetési
tanácsadás és a befektetési alapok letétkezelése felé, illetve 1995. végén a
Bank több befektetésben is részt vállalt. A bank befektetései szinte
gazdátlanok voltak, központi figyelés, ellenõrzés nem volt. Belsõ
szabályozására csak 1996 áprilisában került sor, amikor a Polgári Bank Rt.
Igazgatósága jóváhagyta a "Befektetési Kézikönyvet", és egyben döntött arról,
hogy az éves közgyûlésig további befektetések csak az Igazgatóság
jóváhagyásával eszközölhetõk. A Bank érdekszférájába tartozó, de különbözõ
vállalkozásokkal végrehajtott tranzakciók - bár a Pit. törvényi elõírásaiba
nem ütköztek - sértették a kereskedelmi banki tevékenység mûködési elvét.
1994. decemberéig négy, a BB Rt.-vel közös társaságban volt tulajdonrésze.
1995. év végén már összesen 10 társaságban volt tulajdoni hányada. Ebbõl öt
társaságot 1995. negyedik negyedévében alapítottak, és jellemzõen a PB Rt.
járult készpénzzel hozzá az alapításhoz.
Kivétel ez alól a BB Rt.-vel alapított Budapest Bankcsoport Egyesülés, ahova
az eszközeit apportálta a PB Rt. 600 millió Ft értékben. A PB Rt. az
alapítástól kezdve több lépésben összesen 206 millió Ft készpénz
hozzájárulást teljesített az Egyesülés mûködtetéséhez, a BB Rt. csak 50
millió Ft-ot.
A Polgári Bank Rt. letétkezelõi tevékenységet végzett befektetési alapkezelõk
számára, a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény elõírásai
szerint az Állami Bankfelügyelet engedélye alapján.
A bank befektetési célú értékpapíralap letétkezelési szerzõdéssel
letéteményesként vállalta, hogy az Alapkezelõ üzletszabályzata és
"Alapkezelési szabályzata" szerint ellátja a befektetési alap tulajdonában
lévõ értékpapírok letéti õrzését és kezelését az Alap folyószámlájának,
alszámláinak és értékpapírszámlájának vezetését, valamint mindazon
banktechnikai feladatokat, amelyek a befektetési jegyek forgalmazásával
(eladás, visszavásárlás) hozamok kifizetésével és az Alap nettó
eszközértékének megállapításával kapcsolatosak.
A Polgári Bank Rt. nyolc befektetési alap letétkezelését végezte (Budapest
I., Budapest II., Budapest Számlafedezeti Alap, CÍVIS, CÍVIS 95, Dunai
Tõzsdei, Rezidencia, Rezidencia II). Ebbõl ötnek a Budapest bankcsoporthoz
tartozó Budapest Alapkezelõ Rt. az alapkezelõje.
A PB Rt. letétkezelési szerzõdéseket kötött négy önkéntes nyugdíjpénztárral
is, azonban nem rendelkezik belsõ szabályzattal sem az ingatlanalapok, sem az
önkéntes nyugdíjpénztárak letétkezelésére vonatkozóan.
Gazdálkodási, nyilvántartási és szabályozási problémát vet fel a CÍVIS
zártvégû értékpapír alap és a Citizen Befektetési Rt. (a Citizen Rt. nem
tartozik a befektetési alapokhoz, de a kialakított konstrukció hasonló a
CÍVIS-nél alkalmazottal). Mindkét konstrukciót elsõsorban a személyi
jövedelemadó visszaigénylés céljára hozták létre, s a Polgári Bank mérlegében
meghatározó hányadot képvisel, mivel ezek vásárlásához a PB Rt. kamatmentes
hitelt nyújtott.
A CÍVIS zártkörû Befektetési Alap tájékoztatóját, alapkezelési szabályzatát
1994. IV. negyedévében az Állami Értékpapír és Tõzsde Felügyelet jóváhagyta,
az alapot nyilvántartásba vette. Alapkezelõje a Budapest Alapkezelõ Rt.,
letétkezelõje a Polgári Bank Rt. (Mindkét társaság a Budapest Bankcsoport
tagja.) Az alap futamideje 3 év.
Az Alapról szóló Tájékoztató nem említi, hogy az alap pénzeit bankbetétben
tartják, az Alapkezelési Szabályzatban már (zárójelben, mellékesen)
megtalálható a bankbetét a portfolió lehetséges elemeként.
A befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 12. §-a szerint
értékpapír alap saját tõkéje csak értékpapírban és kárpótlási jegyben
tartható (tehát bankbetétben nem), s bár a törvény kezdetben megengedte az
értékpapír alapoknak, hogy saját tõkéjüket likvid eszközökben is tarthassák,
de 1994. május 23-tól hatályos módosítás kizárta ennek lehetõségét.
Mivel a portfolió közel 70 %-a Polgári Bank Rt.-nél elhelyezett
betétállományból tevõdik össze, az Alap megsérti a befektetési alapokról
szóló törvényt.
A CÍVIS konstrukció kialakításakor azonban éppen a bankbetétben tartás
lehetõségét használták ki. A hitel lejárata 1998., törlesztése rögzített
árfolyamon (88,75 %-on) az elõre megvásárolt befektetési jegyek vételárából
beszámítással történik. Az ügyfelek a kölcsönszerzõdéssel egy idõben aláírták
a szerzõdést a befektetési jegyek határidõs adásvételérõl is.
Az Alap által elérhetõ hozam növelése érdekében az Alapkezelõ a hozam teljes
összegét egy alkalommal, az alap futamidejének lejártakor fizeti ki 1998.
január 11. után és a jegyzés helyén készpénzben vehetik fel a befektetõk.
(vagyis a Polgári Bank, hiszen egy határidõs ügylettel 1998. január 2-án õ
lesz a befektetési jegyek tulajdonosa.)
Az Alap nettó eszköz értéke 1998. január 2-án a Polgári Bankhoz kerül
készpénzben egy teljes egészében fiktív konstrukció eredményeként. Ezt
csökkenti a befektetési alap PB Rt.-nél elhelyezett betétének és annak
kamatának elszámolása, a különbség azonban a PB Rt.-nél marad.
A Polgári Bank azonban nem létezõ forrásai terhére nyújtotta a hitelt
befektetési jegy vásárlására. Ezt a tényt az a megoldás fedte el, hogy az
Alap a befektetésgyûjtéssel egyidejûleg azonnal elhelyezte ezt a Polgári
Banknál vezetett számláján, s ezzel ugyan utólag és látszólagosan, de forrás
mutatkozott a bank könyveiben. A Polgári Bank Rt. a magyar Számviteli törvény
szabályait megsértve az Alap nettó eszközértéknövekményét aktív idõbeli
elhatárolásként - árbevételként számolta el.
A Polgári Bank mûködését az elmúlt idõszakban több intézmény is ellenõrizte
(MNB, Állami Bankfelügyelet, a Pénzügyminiszter által megbízott Felügyelõ
Bizottság). Az Állami Bankfelügyelet intézkedésre is felszólította a
tulajdonos Budapest Bankot.
A tulajdonos Budapest Bank ellenõrzési tevékenységét a Stratégiai
Igazgatósága szervezetében mûködõ Bankcsoport Fõosztályon keresztül
gyakorolta.
A Polgári Bank indulásakor 1993. évben eleinte egyedi döntéseket hoztak a
bank mûködéséhez kapcsolódóan. a Budapest Bank vezetésével felsõ szintû
megbeszéléseken keresztül. Késõbb a Polgári Bank Igazgatósága gyakorolhatta
döntési jogait, de egyeztetnie kellett a Budapest Bank Stratégiai
Igazgatóságával, azon belül a Bankcsoport Fõosztállyal.
1996. június 18-án vezérigazgatói utasítás rendelkezett arról, hogy a Polgári
Banknál mindenfajta azonnali vagy határidõs kötelezettségvállalás,
mindenfajta eszközbeszerzés, megrendelés, értékesítés, bérbeadás kizárólag az
Igazgatóság legalább egy tagjának ellenjegyzésével tehetõ. Ez az intézkedés
fékezte a kiadásokat és a költségeket, ebben a vonatkozásban hatása pozitív
volt, azonban a kereskedelmi banki tevékenység visszafogása is közrehatott
abban, hogy a bank mûködése 1996-ban veszteséges lett. Negatív a
banktevékenységbõl származó kamatkülönbség; növekvõ a céltartalékképzés,
növekvõ a mûködési költség; a veszteséges mûködés ezeknek a tényezõknek
együttes hatásaként következett be.
A Budapest Bank 1996. június 17-én megbízta a Bankár Kft.-t a Polgári Bank
átvilágításával, s azzal, hogy tanácsadást végez, tanulmányokat készít, és
ezáltal elõsegíti a Polgári Bank értékesítését.
A tulajdonos Budapest Bank a pénzintézeti törvényben elõírt kötelezettségét
elmulasztva nem intézkedett a Polgári Bank pénzügyi helyzetének
helyreállítására, s így felelõs munkatársainak is szerepe van abban, hogy a
Polgári Bankot az állam visszavásárolni kényszerült.
Az Állami Számvevõszék külön nem foglalkozott a Budapest Bank választott
könyvvizsgálójának szerepével, mivel feladatát a banknál és a bankcsoporthoz
tartozó társaságoknál polgári szerzõdés keretében, a megbízók bizalmából
látta el. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján azonban arra a
következtetésre jutottunk, hogy a Polgári Bank esetében a Pit. és a GT által
elõírt kötelességét csak részben teljesítette:
· nem emelt kifogást a CÍVIS és a CITIZEN konstrukciók mûködésével,
elszámolásával kapcsolatban; és 1995. évi vizsgálatánál véleményét
korlátozás nélkül adta meg,
· amikor a Polgári Bank vagyona jelentõsen csökkent, a GT-ben elõírt
intézkedéseket nem tette meg, nem intézkedett a Polgári Bank
közgyûlésének (Budapesti Bank Igazgatóságának) összehívásáról.
10. A Budapest Bank Rt. privatizációjának kormányzati megítélése, kezelése
A jelentés-tervezet egyeztetése során a Miniszterelnöki Hivatal
közigazgatási államtitkára tájékoztatta az Állami Számvevõszéket, hogy a
Kormány a Kormányzati Ellenõrzési Iroda és a Pénzügyminisztérium vizsgálata
alapján 1997. január 9-i ülésén tájékoztatást kapott a Budapest Bank
privatizációjáról. Ezt tudomásul véve megállapította, hogy az ügylet az
1995. év gazdasági körülményei között és az eljárás során elkövetett hibák
ellenére sikeresnek értékelhetõ. Megállapította továbbá, hogy a korábbi
pénzügyminiszter nem adott teljes körû tájékoztatást a Kormánynak, és a
privatizációs szerzõdés annak 1996. december 23-i módosításáig elõnytelen
kötelezettségvállalásokat tartalmazott. Súlyos hiba volt, hogy a
privatizációs szerzõdésrõl nem készült magyar nyelvû változat.
Az Állami Számvevõszék ellenõrzésének tapasztalata, hogy a BB Rt.
privatizációja, annak kihatása 1994. óta, negyedik éve igényel kiemelt
figyelmet a Kormánytól, a kormányzati munka elõkészítésében
közremûködõktõl. Több kormány-elõterjesztés, kormánydöntés, - határozat
született a 20 milliárd Ft jegyzett tõkéjû társaság ügyében. A privatizációs
szerzõdés kondíciói következtében ma már nincs is a kormányzat abban a
helyzetben, hogy megválassza foglalkozik-e a BB Rt. gazdálkodási
kérdéseivel, 2001-ig vissza-visszatérõen döntenie kell bizonyos, állami
szerepvállalást igénylõ kérdésekben.
A Pénzügyminisztériumban a Budapest Bank privatizációjára vonatkozó
elõkészítõ anyagok, levelezések a PM TÜK irattárában voltak hozzáférhetõk,
mivel a közigazgatási államtitkár a szerzõdés megkötését követõen egy 1996.
január 12-i feljegyzéssel visszamenõleg titkos iratokká minõsítette azokat.
("A szolgálati titokkör jegyzék alapján a bizalmas tartalmú nemzetközi
egyezmények, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentumok, valamint a
nemzetközi szervezetek által szolgálati titokként átadott anyagok szolgálati
titok tárgyát képezhetik.")
A titkosítás kezdeményezése nem felel meg a jogszabályi elõírásoknak. A
nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásokat szabályozó 1982. évi 27.
tvr. a nemzetközi szerzõdést a következõk szerint határozza meg; "nemzetközi
szerzõdés a más állammal vagy a nemzetközi jog egyéb alanyával kötött, a
Magyar Állam számára nemzetközi jogokat és kötelezettségeket létesítõ,
módosító vagy megszüntetõ megállapodás".
A Budapest Bank részvényeinek adás-vétele azonban az eladó különleges
"személye" ellenére is nem nemzetközi, hanem magánjogi szerzõdés, így a
szolgálati titokká minõsítés feltételei nem voltak adottak.
II. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
A vizsgálatot elrendelõ Országgyûlési Határozat szabta feladat szerint a
vizsgálatnak arra a kérdésre kell dokumentumokkal, tényekkel megalapozottan
választ adnia, hogy a BB Rt. privatizációja célszerû, eredményes és
szabályszerû volt-e.
A BB Rt. privatizációja a hatályos jogszabályi környezetnek megfelelõen
történt. A tulajdonos - a Pénzügyminiszter - jogosult volt a pénzintézet
részvényeinek értékesítésére.
A privatizáció döntéselõkészítését azonban nem testületi, hanem személyi
döntések alapján végezték, így nem volt lehetõség a különbözõ szakmai
szempontok mérlegelésére, figyelembevételére.
Az egyéni, szûk körû döntéshozatalra az a tény is lehetõséget adott, hogy a
privatizáció elõkészítése, a szerzõdés megkötése angol nyelvû dokumentumok
alapján, azok hiteles fordítása nélkül történt.
Ez akadályozta a tulajdonosi ellenõrzést is, mivel azóta sem áll
rendelkezésre a szerzõdés hiteles magyar fordítása.
Nehezíti a bankprivatizáció célszerû és eredményes voltának megítélését, hogy
a privatizációs célkitûzéseket megfogalmazó 3331/1994. kormányhatározat
szempontjai között számos olyan van, amelyek teljesítéséhez objektív mérce
nehezen rendelhetõ, illetve, amelyek teljesítése csak hosszabb távon ítélhetõ
meg.
A Kormányhatározatban megfogalmazott, a privatizációtól várt több követelmény
teljesítése mellett is szólnak érvek: a bank új termékekkel jelent meg, a
tulajdonosok nagy figyelmet fordítanak az oktatásra, a banküzem, az
információs rendszer fejlesztésére, a bankmûködés hatékonyságának növelésére.
(Ezek jelentõs költségeit azonban a bank viseli).
A magyar tulajdonos részérõl a privatizációs szerzõdést elõkészítõk, illetve
aláírók hangsúlyozottan a BB Rt. privatizációjának eredményeként értékelik,
hogy a hazai privatizáció és ezzel a bankrendszer privatizációja felgyorsult.
Az eltelt idõ rövidsége miatt nem ítélhetõ meg, hogy a BB tõzsdeképessége
mikorra teremthetõ meg.
A kormányzati elvárások közül több nem teljesült, mivel
· a bank tõkealapjai csak az állami intézkedés, a privatizációs bevétel
átadása hatásaként erõsödtek;
· a bank növekedési lehetõségeiben, ügyfél- és forrásszerzõ képességében
javulás nem következett be. A BB Rt. bankszektorban elfoglalt pozíciója
romlott, nyereségének nagyobb hányada a konszolidációs államkötvények
kamatából származott.
· az állam kezében lévõ banki tulajdonhányad értéke nõ, de nem olyan
mértékben, hogy az állam tõkenyereséget realizáljon a konszolidációs
tõkeemelés után. Ugyanakkor a tulajdoni hányad értékének növekedése
elsõsorban a korábbi állami intézkedések eredményébõl származik.
Az ellenõrzési tapasztalatok azt támasztják alá, hogy azoknál a kormányzati
céloknál, amelyek teljesülnek, a korábbi, vagy a szerzõdés alapján igényelt
jelentõs állami szerepvállalás meghatározó forrás; A bank eredményességi
mutatói javulnak, több év után osztalékot fizetett, ebbõl az államnak 549
millió Ft bevétele keletkezett. Ehhez azonban határozott mértékben hozzájárul
a konszolidációs államkötvények eredményjavító hatása mellett az a körülmény
is, hogy mintegy 5 milliárd Ft-tal kevesebb céltartalékképzésre volt szükség.
(Az állami szerepvállalás itt is nyilvánvaló az eszköz-visszavásárlási opción
keresztül.)
Ugyanakkor az államra nézve további - a privatizációs bevételt sokszorosan
meghaladó, végösszegét tekintve bizonytalan - több évre elhúzódóan
folyamatosan újabb fizetési kötelezettségei keletkeztek és keletkeznek.
Egyenlegét tekintve a privatizáció az állam számára bevételt nem
eredményezett, vagyoni helyzetére pozitív hatással nem volt; a
privatizációval összefüggõ, állami, konszolidáción kívüli egyedi intézkedések
megtérülése a jelenlegi helyzetben nem látszik biztosítottnak.
1995. év végén az állam számára mutatkozó pénzügyi egyenleg: mindössze 8
ezer Ft nyereség, mivel a BB Rt.-ben lévõ 12 milliárd Ft névértékû részvény
értékesítésén
0,1 % árfolyamnyereséget realizált, a privatizációs bevételt pedig
visszajuttatta a banknak, az államkötvények ellenértékeként.
1996-ban az állam visszavásárolta a Polgári Bank Rt.-t 1,1 milliárd Ft-ért,
kártérítési kötelezettsége alapján kifizetett 0,7 milliárd Ft-ot az Agroferm
részvények visszavásárlásáért, illetve osztalék címén 0,5 milliárd Ft
bevétele keletkezett. Az állam számára mutatkozó egyenleg ebben az évben 1,3
milliárd Ft veszteség.
A BB Rt. élve opciós jogával 1997. I. negyedévében benyújtotta igényét 2,6
milliárd Ft eszköz visszavásárlására.
A helyszíni vizsgálat lezárásáig számbevehetõ állami kifizetések, illetve
bevételek, egyenlege folyó áron számolva 3,9 milliárd Ft veszteség az állam
vagyoni helyzetét tekintve. Ehhez a szerzõdéses kondíciók alapján
megalapozottan számolhatók hozzá - még mindig folyó áras értékek alapján - az
eszköz visszavásárlási opció következtében 1997-ben, 1998-ban még bizonyosan
kifizetendõ összegek.
A BB Rt. az általa megadott számításokban az eszközvisszavásárlási opció
alapján visszaadható eszközök értékét a "forint/dollár" árfolyamváltozás
feltételezett alakulása szerint 1997-ben 5,1 milliárd Ft-ra, 1998-ban 6,2
milliárd Ft-ra becsüli, ellentétben a Pénzügyminisztérium elõterjesztésében
szereplõ 4,125-4,125 milliárd Ft értékkel.
Az állam kárára mutatkozó egyenleg ennek figyelembevételével mintegy 12
milliárd Ft veszteség, melyet tovább ront a már bejelentett két kártérítési
igény.
Ezeket az összegeket kellene ellensúlyoznia 2001-ig a 4,5 milliárd Ft
névértékû állami tulajdonú részvény opciós vételárában realizált
árfolyamnyereségnek és az osztalékbevételnek; tehát összességében minimálisan
folyóáron 16 milliárd Ft bevételnek kell lennie ahhoz, hogy az állam számára
ne veszteséges, hanem legalább nullszaldós legyen a BB Rt. privatizációja.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szerzõdés opciós kitételei következtében az
értékesítés pénzügyi eredményessége is csak akkor, 2001-ben ítélhetõ meg
teljes bizonyossággal.
A vizsgálati jelentés készítésének idõpontjában pénzügyi szempontból a BB Rt.
privatizációja nem minõsíthetõ eredményesnek; az államnak privatizációs
bevétele nem keletkezett, a konszolidációs tõkeemelés megtérülése nem
várható. Ezeknek az eredményességi szempontoknak a számbavétele, a helyszíni
vizsgálat idõpontjában megfogalmazható tapasztalatok alapján a Budapest Bank
Rt. ilyen feltételek melletti értékesítése nem volt célszerû.
A Polgári Bank visszavásárlását a Vevõ a szerzõdéses megállapodásokban lévõ
nyilatkozatok alapján megalapozottan kezdeményezte. Kétségtelen tény, hogy a
Polgári Bank pénzügyi-gazdasági ellehetetlenülésében az 1995. december 31.
elõtti gazdasági döntések, a bank mûködésének, mérlegszerkezetének
"sajátosságai" meghatározóak voltak.
Az államot a privatizációs szerzõdés - általa nem ismert - kondíciói olyan
további szerepvállalásra, kötelezettségek vállalására kényszeríti, amely
ellentétes a privatizáció jóváhagyásakor kinyilvánított kormányzati
szándékkal, a Magyar Állam gazdaságban betöltött szerepével.
Ennek a helyzetnek a kialakulásában felelõsség terheli:
- a Pénzügyminisztérium szerzõdés elõkészítést végzõ, illetve a szerzõdést
megkötõ vezetõit abban, hogy nem a valóságos szerzõdéses kondícióknak
megfelelõen tájékoztatták a Kormányt, s ezzel további
kötelezettségvállalást kényszerítettek az államra;
- a Budapest Bank azon vezetõ munkatársait, akik részt vettek a privatizációs
szerzõdés elõkészítésében, a szerzõdéses feltételek kialakításában, mert a
Budapest Bankról, s azon belül a Polgári Bankról nem készítettek elõ olyan
nyilatkozatot, amely a Vevõ számára bemutatta volna az általuk ismert és
reális módon a BB Rt., továbbá a Polgári Bank pénzügyi-gazdasági
helyzetében meglévõ kockázatokat;
- a Budapest Bank Igazgatóságát, mert nem tett eleget a Bankfelügyelet a
Polgári Bank pénzügyi helyzetének rendezésére vonatkozó felszólításának.
- a Polgári Bank Igazgatóságát a pénzintézet megromlott pénzügyi-gazdasági
helyzetének kialakulásáért.
A vizsgálati jelentéssel alátámasztott összefoglaló megállapítások,
következtetések alapján az alábbi javaslatokat tesszük:
a Miniszterelnöknek
A Budapest Bank privatizációja ügyében eljáró pénzügyminisztériumi
közigazgatási államtitkár felelõsségét fegyelmi eljárás útján vizsgálja meg;
a Pénzügyminiszternek
mint a tulajdonosi jogok gyakorlójának, hogy kezdeményezze a Budapest Banknál
a Polgári Bank visszavásárlását elõidézõ körülmények ügyében a Polgári Bank
Igazgatóságának és Felügyelõ Bizottságának a gazdasági társaságokról szóló
1988. évi VI. törvény alapján fennálló felelõsségének megállapítását és a
kártérítési igény érvényesítését.
Megfontolásra ajánljuk
a pénzügyminiszternek
- A CÍVIS Alapnál tapasztalt hitelnyújtási konstrukció makrogazdaságot is
károsan érintõ, inflációt gerjesztõ kihatásai alapján a befektetésekre
vonatkozó szabályok olyan értelmû módosítását, amely kizárja a forrás
nélküli hitelnyújtás (s ezen keresztül a fedezet nélküli keresletbõvítés)
lehetõségét,
- tulajdonosi jogával élve kezdeményezze a Budapest Banknál a könyvvizsgáló
felelõsségének megállapítását,
az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletnek
Mérlegelje azoknak a személyeknek az alkalmasságát és alkalmazását, akiknek
neve ugyan más-más intézménynél, de ismétlõdõen megjelenik, s összefüggésbe
hozható a banküzemi mûködés prudens szabályainak megsértésével,
a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkárának
Intézkedjen a Budapest Bank privatizációs szerzõdése titkosságának
feloldásáról.
Budapest, 1997. szeptember " ".
Sándor István
alelnök
371. 1997. október
J 4956
KIEGESZITES*
a V-8-82/1997. számú, a Budapest Bank Rt. privatizációjának -
beleértve a Polgári Bank visszavásárlásának körülményeit is -
ellenõrzésérõl készült ÁSZ jelentés nyílt részéhez
*Az Országgyûlés Számvevõszéki Bizottsága 1997. október 8-i ülésén
felkérte az Állami Számvevõszéket, hogy a jelentés titkos minõsítésû
függelékének nyilvánosságra hozható megállapításait csatolja a korábban
elkészült jelentéshez
V-8-100/1997. Témaszám:: 373.
Az ellenõrzés végrehajtásáért felelõs
az ÁSZ IV. Vagyonellenõrzési Igazgatósága
Halász Gejza
számvevõ igazgató
A vizsgálatot vezette:
Vasas Sándorné dr
számvevõ tanácsos
A vizsgálatot végezték:
Szûcs Ivánné
számvevõ
Tornai József
számvevõ tanácsos
Dr. Varga István
számvevõ
A Magyar Állam nevében eljáró pénzügyminiszter és a Budapest Bank Rt.
konszolidációs szerzõdést kötöttek 1993. december 27-én. A szerzõdés
célja az volt, hogy a Budapest Bank Rt. stabilitása erõsödjön és
pénzügyi mutatói (tõkemegfelelés, likviditás, cash flow) megfelelõ
szintet érjen el. Ennek érdekében az állam a bankban történõ
tulajdonszerzés ellenében forrásokat juttatott a Bank problémás hitel-
, és befektetés-állományaival, valamint egyéb más fennálló, de késõbb
esedékes kötelezettségeivel összefüggõ kockázati céltartalék
megképzésének fedezetére.
A Bank szerzõdésben vállalta, hogy konszolidációs programot készít,
amelyet a közgyûlés 1994. szeptember 30-ig jóváhagyott. A
konszolidációs program, - amelyet az abban foglalt határidõig hajt
végre - megvalósítására vonatkozó jelentéseket negyedévenként
megküldte a Pénzügyminiszternek, s kötelezettséget vállalt, hogy részt
vesz az adóskonszolidációs eljárásban.
A Bank 1992-tõl 44 milliárd Ft közvetlen, vagy közvetett állami
segítségnyújtásban részesült;
- a hitel-, bank és adóskonszolidációs folyamat során összesen 28
milliárd Ft,
- egyedi döntés alapján 12 milliárd Ft tõketartalék juttatásban,
- egyedi tulajdonosi döntés alapján 2,8 milliárd Ft tõkeemeléssel jutott a
Deák Ferenc utcai székházhoz,
- egy 1991. 12. 31-én a BB Rt. és a PM között megkötött "költségvetési
garanciavállalási szerzõdés" alapján 1997. március 31-ig beváltott 1,4
milliárd Ft összegû garanciát.
Összességében ezek az intézkedések, mind kedvezõen hatottak a bank
mûködésére, s 1993-tól kezdve deklaráltan is azt a célt szolgálták,
hogy egy eredményes, jól mûködõ bank privatizációja során ezek a
"befektetések" megtérülnek az állami tulajdonos számára.
Az 1993. évi mérlegadatokhoz viszonyítva a bank mutatói kedvezõen
alakultak.
Amíg az 1993. évi mérleg szerinti eredmény 13,4 milliárd Ft veszteség,
s ennek következtében a Bank saját tõkéje a jegyzett tõke alá csökkent,
addig az 1994. évet szerény 1,1 milliárd Ft nyereséggel zárta, s az
állami segítség következtében (12 milliárd Ft tõketartalék juttatás)
saját vagyona meghaladta a jegyzett tõkét.
A privatizációs szerzõdés szempontjából összehasonlítási bázisul
szolgáló, s ezért kiemelt jelentõségû 1995. évet 2,6 milliárd Ft mérleg
szerinti eredménnyel zárta, a saját tõke értéke elérte a 25 milliárd
Ft-ot.
A Kormány az 1994. december 8-án hozott 3331/1994. határozatában
döntött a Budapest Bank Rt. privatizációjáról. A határozatban
intézkedtek arról, hogy
- a privatizáció elõsegítése érdekében folytatni kell a bank
konszolidálását,
- a meghívásos pályázat keretében, elkötelezettséget nem jelentõ
szándéknyilatkozatot adó befektetõkkel mely szempontok szerint kell
folytatni a tárgyalásokat.
A Kormány kifejezte szándékát, hogy a Budapest Bank többségi tulajdoni
hányadát olyan (külföldi) szakmai befektetõ (pénzintézet) részére
kívánja értékesíteni, amely biztosítja az alábbi stratégiai célok
megvalósítását;
- a BB tõkealapjainak megerõsítése, a feltõkésítés maximalizálása,
- a BB hosszú távú életképességének biztosítása, növekedési lehetõségeinek
maximális kiterjesztése,
- a nemzetközi kapcsolatok, ügyfél- és forrásszerzés képességének
megerõsítése,
- új termékek, piaci ismeretek és marketingtechnikák behozatala, hazai
alkalmazása és elterjesztése,
- oktatatás és banküzem, információs rendszer fejlesztése,
- együttmûködési lehetõségek, szinergia hatások kiaknázása az új
tulajdonosokkal,
- a hazai privatizáció felgyorsítása, tovagyûrûzõ pozitív hatások erõsítése a
bankszektoron belül és azon kívül,
- az állam kezében lévõ banki tulajdonhányad értékének növelése, a
konszolidációs tõkeemelés minél nagyobb hányadának realizálása tõkenyereség
formájában
- a privatizáció második szakaszában az állami tulajdonban lévõ részvények
értékesítése során a legnagyobb árfolyam nyereséget biztosítják."
E határozat intézkedett a Bank negatív eredménytartalékának
rendezésérõl, amelynek értelmében a Bank 12 milliárd Ft tõketartalék
juttatást kapott a "privatizáció elõsegítése érdekében".
Az 1993 - 94-ben zajló bankkonszolidáció hatásaként - alaptõke-
emeléssel - a PM közvetlen tulajdoni részesedést szerzett a Budapest
Bankban is. Tulajdonosi jogait azonban nem gyakorolta, mivel a
bankkonszolidációban résztvevõ kereskedelmi bankokra - így a Budapest
Bank Rt.-re - vonatkozóan is ún. vagyonkezelésre vonatkozó megbízási
szerzõdést kötött az ÁV Rt.-vel 1994-ben.
Az 1995. 06. 18-án hatályba lépett Privatizációs törvény 70. § 9.
pontja elõírta, hogy a "pénzintézetek tekintetében a törvény hatályba
lépésekor a bankkonszolidációban résztvevõ bankok állami tulajdonban
lévõ részvényei felett a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter
gyakorolja." Egyidejûleg megállapodást kötöttek, hogy az állami
tulajdonú pénzintézetek részvényeinek vagyonkezelését és értékesítését
az ÁPV Rt. a pénzügyminiszter egyetértésével végzi.
Az ÁPV Rt. 1995. október 5-én közölte a PM fõcsoportfõnökével: az "ÁPV
Rt. elfogadja, hogy a BB Rt. privatizációját a Pénzügyminisztérium
bonyolítsa le az általa kiválasztott befektetõvel és feltételekkel,
zártkörû elhelyezés formájában".
Az ÁPV Rt. a banki részvényeket - ezen belül a Budapest Bank 5753,1
millió Ft értékû részvényeit - 1995. december 14-én adta át a PM
részére és ekkor vette át az ÁFI-tól a tulajdonában lévõ 2802 millió Ft
értékû részvényt is.
Az ÁPV Rt., bár nem tulajdonos, nem végez vagyonkezelést és a bank
privatizációjában sem vesz részt, igazgatósági tagságáról csak 1996.
január 29-én mondott le.
Az 1993-ban elhatározott privatizációt követõen tehát a privatizációs
szerzõdés megkötésének idõpontjáig (1995. december 15.) többször is
változott az állami tulajdonos "személye", s ez nem segítette sem a
bank mûködését, sem az állami - mint tulajdonosi -. akarat
érvényesítését. A privatizációban - amely elhatározott szándék -
szükségszerûen a folyamatosságot jelentõ bankmenedzsment játszotta a
meghatározó, a folyamatokat alakító szerepet.
Az érdeklõdõ potenciális külföldi vevõk számára minden tárgyaláson
problémát jelentett, hogy ki az eladó a Magyar Állam nevében: az ÁPV
Rt., a Pénzügyminisztérium, vagy mind a kettõ.
A tulajdonos "személyének" folytonos módosítását a minisztériumon
belüli szervezeti, illetve személyi változások kísérték.
A Titkárság nyilatkozata szerint a PM 1995. 12. 14-én kezdte gyakorolni
tulajdonosi jogait a részvények átvételével. A Budapest Bank
privatizációjában azonban végig a Pénzügyminisztériumé, illetve a
bankmenedzsmentté volt a vezetõ szerep, bár a tárgyalásokon az ÁPV Rt.
képviselõi is rész vettek megfigyelõi (!) minõségben.
A Pénzügyminisztériumon belül a Budapest Bank privatizációja - az
ellenõrzés rendelkezésére bocsátott iratok tanúsága szerint - felsõ
vezetõi hatáskörben volt. A Titkárság ugyanolyan módon véleményezte, -
ebben az egy esetben betekintéssel bírva - a privatizációs szerzõdést,
mint a többi fõosztály.
A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke 1995. október 19-i, a
pénzügyminiszternek, illetve a privatizációt felügyelõ tárca nélküli
miniszternek írt levelében tudomásul vette, hogy megkezdik a
tárgyalásokat a bejelentkezett külföldi befektetõkkel, s intézkedett,
hogy a tárgyalás eredményérõl tájékoztassák.
Ugyan ezen a napon, 1995. október 19-én az állami tulajdonos nevében a
PM, illetve a potenciális vevõ, a GECC aláírták az egyetértési
nyilatkozatot, a Memorandum of Understanding-et. (Hivatalos magyar
fordítás nem készült, de egy magyar nyelvû iktatott forma rendelkezésre
állt.)
Az egyetértési nyilatkozat melléklete rögzíti a szerzõdés körvonalait:
1. A GECC és az EBRD az elsõ lépésben együttesen 12 milliárd Ft-ot fektet be a
BB törzsrészvényei kb. 60 %-ának megszerzésére kb. a névérték 100,1 %-án. Ez
megfelel a bank nemzetközi számviteli szabályok szerint elfogadott közel 22
milliárd forintos könyvszerinti értékének.
2. A GECC opciós jogot kap 2001. május 15-ig a fennmaradó állami részvények
kivásárlására, az akkor aktuális névértéken.
3. Amennyiben a törzsrészvények könyvszerinti dollárértéke a záráskori
(vagyis szerzõdéskori) értékük 75 %-ára, vagy az alá esne, a Kormány a
részvényeket visszavásárolja legfeljebb 1999. május 15-ig ("put option"
feltétel).
4. 1997-ben és 1998-ban a Budapest Bank a GECC irányítása mellett jogosult
kérni a BB Rt. bizonyos 1996. június 30. elõttrõl származó eszközeinek,
követeléseinek és függõ kötelezettségeinek és kifizetetlen kamatoknak nettó
értéken történõ visszavásárlását a zárás napján érvényes IAS könyvszerinti
nettó értéken. A "becserélhetõ" állomány értéke évente 4125 millió Ft. A
maximált mértéket az aktuális dollárárfolyam változásaihoz kell igazítani
(put assets option).
5. A GECC jogosult az EBRD részvényeit megvásárolni egy vele kötendõ külön
megállapodás szerint.
6. A GECC teljes ellenõrzést gyakorol a bank irányítása felett, eltekintve a
75%-ot, s azt meghaladó támogatást igénylõ döntéseket.
A Budapest Bank vezérigazgatója 1995. november 13-án részletes
javaslatot juttatott el a Pénzügyminisztérium fõcsoportfõnökéhez a
Budapest Bank privatizációjának lebonyolítási ütemtervével. A
javaslatban számba vette a még tisztázandó elvi és általánosan
megoldandó kérdéseket, illetve egy, a december 15-i teljesítés
megvalósításához szükséges heti bontású ütemtervet. Ez az ütemterv
kizárólag és egyértelmûen már csak a GE - mint potenciális vevõ -
részvényvásárlásával összefüggõ feladatokat tárgyalta, ezen belül
különös hangsúllyal azt a kérdést, hogy a GE szakmai befektetõnek
számít-e vagy sem, tehát, hogy szerezhet-e 25 %-nál nagyobb részesedést
a bankban.
A Kormány ezt követõen 1995. december 14-én tárgyalt a Budapest Bank
privatizációjáról, a Pénzügyminisztérium elõterjesztése alapján.
A pénzügyminiszter az elõterjesztés bevezetõjében hivatkozva a
3331/1994. számú kormányhatározatra, illetve az abban elõírt
privatizációs stratégiai célkitûzésekre, tájékoztatja a Kormányt, hogy
a "tárgyalások folytatására felhatalmazott Pénzügyminisztérium több
befektetõ közül a General Electric Capital Corporation (GECC) USA mint
szakmai és az EBRD London, mint pénzügyi befektetõ társaságot
választotta ki arra, hogy a végleges ajánlatot megtegye.
A Kormány felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter aláírta a GECC-vel
a szándéknyilatkozatot és a GECC felhatalmazást kapott a Bank
átvilágítására. A Bankfelügyelet a tulajdonszerzéshez az engedélyt
megadta.
A privatizáció lényeges elemeit illetõen a Pénzügyminisztérium a
következõkrõl tájékoztatta a Kormányt:
A GECC világosan kinyilvánította szándékát, hogy a Budapest Bankban
többségi tulajdont kíván szerezni, sõt hosszú távon célul tûzte ki a
teljes tulajdon megszerzését.
- Elõször az EBRD-vel közösen a bank jegyzett tõkéjének 60 %-át vásárolják ki,
úgy hogy a GECC 27,5 %, az EBRD 32,5 % tulajdoni hányadot szerez a bankban.
- a GECC opciós lehetõséget kap a megmaradó állami tulajdon, illetve az EBRD
tulajdoni hányadának megvásárlására 2001. május 15-ig."
Az ár meghatározása is több fázisú:
- elsõ fázisban a vételár a vásárolt részvények névértékének 100,1 %-a,
összesen mintegy 12 milliárd Ft, melyet 1995. december 15-ig kifizetnek.
(Ezzel teljesült a 3331/1994. kormányhatározatnak a tõketartalék átadására
vonatkozó feltételrendszere.)
- második fázisban a GECC él opciós jogával, s a vételár a részvények
névértéke plusz a névértékre jutó saját vagyon értéke, ez elérheti a 14
milliárd Ft-ot.
Az elõterjesztõk szerint ezzel elérhetõ, hogy a Bank valós értékének
megfelelõ, mintegy 26 milliárd Ft bevételhez jusson az állam, ami folyó áron
meghaladja a 150 %-ot.
A pénzügyminiszter tájékoztatta a Kormányt, hogy a vevõ bizonyos
biztosítékokat kér:
- egy eszközkivásárlási garancia 1997-ben és 1998-ban az eszközök nettó
értékén 4,125 - 4,125 milliárd Ft értékben,
- egy "legrosszabb eset"-re szóló visszavásárlási opció, ha a Bank
könyvszerinti nettó eszköz értéke az eladáskori érték 75 %-a alá esne,
forintban kifejezve.
Hangsúlyozták azonban, hogy az eszközgarancia részleges vagy teljes
beváltása esetén is a teljes vételár meghaladja az eladott részvények
névértékét.
A GECC az elsõ tranzakciótól kezdve teljes jogot kért a Bank
vezetésének ellenõrzésére, irányítására (kivéve a magyar társasági jog
szerint minõsített többséget igénylõ döntéseket).
Az elõterjesztés záró bekezdése szerint a "Kormány tudomásul veszi a
Bank vezetésének azon törekvését, amely a Bank céltartalék állományának
növelésére irányul.". A Kormány ülésén a Budapest Bank privatizációja
tárgyában ekkor határozat nem született.
A Miniszterelnöki Hivatal Közigazgatási államtitkára egy 1995. december
15-i levélben, amelyben hivatkozik a Budapest Bank privatizációját
tárgyaló elõzõ napi kormányülésre, tájékoztatja a pénzügyminisztert,
hogy jogosult a privatizációval kapcsolatos polgári szerzõdések
megkötésére.
A Budapest Bank privatizációs szerzõdését 1995. december 19-én aláírták
és a Pénzügyminiszter 1995. december 30-án a tõketartalék juttatásként
adott államkötvényeket 12 milliárd Ft összegben visszavásárolta a
Budapest Banktól.
A privatizációs szerzõdés aláírását követõen a Budapest Bank Rt.
Igazgatósága és Felügyelõ Bizottsága együttes ülést tartott, ahol a "A
Bank vezérigazgatója és az Igazgatóság elnöke egyaránt amellett foglalt
állást, hogy a megvásárolt tulajdoni hányadért fizetett ár reális és
tisztességes, ugyanígy a szerzõdéses feltételek is. Egy igazgatósági
tag észrevételét (miszerint az Igazgatóság nem folyt bele a
privatizációs tárgyalásokba) a vezérigazgató nem tartotta
megalapozottnak, mivel a bank a management igazgatósági tagjain
keresztül igenis részt vett a tárgyalásokon."
A Budapest Bank privatizációs szerzõdése (több száz oldalas
dokumentumcsomag) angol nyelven készült. Nem hivatalos fordítása csak
1996. november 20-án (közel egy évvel a szerzõdés megkötése után)
készült el, s a Pénzügyminisztérium könyvtárában állt az Állami
Számvevõszék rendelkezésére.
A fordítás nem készült el a teljes dokumentumra, így pl. az Eladó
jognyilatkozataira sem, csak a szerzõdésekre, illetve a projekt-
megállapodásra,.
Szerzõdõ felek kötöttek:
- egy-egy részvény-adásvételi szerzõdést,
- mindhárom fél részvételével egy részvényesi megállapodást, illetve
- a dokumentumcsomag tartalmazza a kapcsolódó jognyilatkozatokat.
Mind a részvény adás-vételi szerzõdések, mind a részvényesi szerzõdés
egy terjedelmes fogalom-meghatározással kezdõdik, amely a
megállapodások értelmezése szempontjából igen nagy jelentõsséggel bír.
Ezek közül a vizsgálat szempontjából a legfontosabbak:
"Könyvszerinti érték = a Nemzetközi Számviteli Alapelvek (IAS) szerint
készített auditált, konszolidált mérlegben szereplõ módon a "részvényesek
pénzeszközeinek összértéke" (magyarul: megfelel a bank saját vagyonának).
Zárónap = a részvény átruházás napja.
Kamatláb = kincstárjegyek átlagos évi hozama.
Elérendõ könyvszerinti érték = 23 milliárd Ft.
Év végi pénzügyi kimutatások = a Bank 1995.01.01. - 1995. 12.31. közötti
idõszakra vonatkozó, IAS szerint készült konszolidált mérleg, melyet az
Ernst and Young auditált.
Nettó könyvszerinti érték = bármely vagyontárgy esetében az adott
vagyontárgynak a Bank könyveiben szereplõ értéke, amelyet csökkenteni
kell a vonatkozó tartalékok összegével.
Visszavásárlási Limit = 1997-ben 4,125 milliárd Ft, amelyet esetenként -
a helyzettõl függõen - növelni vagy csökkenteni kell, hogy tükrözze az
árfolyamváltozást, annak érdekében, hogy a visszavásárlási limit fel nem
használt részének dollárban kifejezett összege változatlan maradjon,
továbbá 1998-ban további 4,125 milliárd Ft-tal növekszik az összeg,
tükrözve az árfolyamváltozás hatását, hogy a dollárban kifejezett összeg
változatlan maradjon.
A.) 1. Részvényvásárlási szerzõdés a GECC és a Pénzügyminisztérium között
2. Az Eladó nyilatkozatai a részvényvásárlási szerzõdés megfelelõ pontjaihoz
rendelt hivatkozással: az adásvétel tárgyát képezõ részvénycsomag mögötti
vagyonra, a vagyont terhelõ kötelezettségekre: tehát a bank befektetései,
részesedései, devizahitelei, a portfoliójába tartozó társaságok által
vállalt kötelezettségek, folyamatban lévõ peres ügyek, a fiókhálózat
tételes felsorolása a bankcsoport egészére vonatkozóan, jelentõs
szerzõdések listája, stb.(angolul).
3. A Budapest Bank vezetõjének nyilatkozata arról a 13, illetve további 4
fõrõl, akiknek menedzser szerzõdésük van, tehát végkielégítésre jogosultak
(angolul).
4. Az Eladó nyilatkozata a szerzõdés 3.19. pontjához kapcsolódóan a Budapest
Bank dolgozóinak visszaéléseivel kapcsolatos eljárásokról (magyarul és
angolul). A magyar nyelvû felsorolás azonban nem tartalmaz egy, angolul
meglévõ "we underline the following serious negative results of the
investigations" hat oldalas felsorolást.
5. Az Ernst and Young nyilatkozata a 12 milliárd Ft állami tõketartalék
juttatás elszámolására vonatkozóan (magyarra fordítva).
6. Jognyilatkozatok (magyarra fordítva) a Vevõ, illetve az Eladó részérõl
alkalmazott jogászoktól az adásvételi szerzõdés megfelelõségére vonatkozóan
(A Vevõ részérõl: Stroock and Stroock USA, Szász Iván Magyarország,
Freshfields Ltd. Anglia. Az Eladó részérõl: PM jogi és koordinációs
Fõosztály, Budapest Bank jogásza, Shearman and Sterling USA, a Budapest
Bank tulajdonában lévõ romániai Páter Bank jogásza.)
B.) 7. Részvényvásárlási szerzõdés az EBRD és a Pénzügyminisztérium között
A következõ 8-12. mellékletek tartalmilag megegyeznek a 2.-6. mellékletekkel,
csak értelemszerûen az EBRD-nek címezve:
8. Az Eladó nyilatkozatai (angolul).
9. A Budapest Bank Rt. vezetõjének nyilatkozata a végkielégítésre
jogosultakról (angolul).
10. Az Eladó nyilatkozata a szerzõdés 3.19. pontjához kapcsolódóan a Budapest
Bank dolgozóinak visszaéléseivel kapcsolatos eljárásokról (magyarul és
angolul). A magyar nyelvû felsorolás azonban nem tartalmaz egy olyan,
angolul meglévõ "we underline the following serious negative results of the
investigations" hat oldalas felsorolást.
11. Az Ernst and Young nyilatkozata a 12 milliárd Ft állami
tõketartalékjuttatás elszámolására vonatkozóan (magyarra fordítva).
12. Jognyilatkozatok (magyarra fordítva) a Vevõ, illetve az Eladó részérõl
alkalmazott jogászoktól az adásvételi szerzõdés megfelelõségére
vonatkozóan. (A Vevõ részérõl: Stroock and Stroock USA, Szász Iván
Magyarország, Freshfields Ltd Anglia. Az Eladó részérõl: PM jogi és
koordinációs Fõosztály, Budapest Bank jogásza, Shearman and Sterling USA, a
Budapest Bank tulajdonában lévõ romániai Páter Bank jogásza).
C.) 13. Részvényesi Szerzõdés a GECC, az EBRD és a Pénzügyminisztérium,
valamint a Budapest Bank között
1.§ Általános rendelkezések
2.§ Az Igazgatóság és a Felügyelõ Bizottság
3.§ Közgyûlések
4.§ Részvények átruházása
5.§ A GECC opciós joga a miniszter birtokában lévõ részvényekre
6.§ A Miniszter visszavásárlási kötelezettsége
7.§ Eszközök megvásárlása és kötelezettségek átvállalása
8.§ A szerzõdés megszûnése
9.§ Az állami immunitással kapcsolatos kérdések
10.§ Irányadó jog
11.§ Választott bíróság
12.§ Értesítések
13.§ Vegyes rendelkezések
Mellékletek
D.) 14. Budapest Bank projekt megállapodás; a Budapest Bank Rt és az EBRD
között
Szerzõdõ felek megállapodtak abban, hogy
A.) a GECC megvásárol 5494 összevont törzsrészvényt, 51 törzsrészvényt, s
vételárként fizet 5 500 004 510 Ft-nak megfelelõ USA dollárt,
B.) az EBRD megvásárol 6493 összevont törzsrészvényt, s 51 törzsrészvényt, s
vételárként kifizet 6 500 003 510 Ft-nak megfelelõ USA dollárt "Záráskor",
azaz 1995. december 19-én.
(A Zárónapon a Bank könyvszerinti értéke nem lehet kevesebb mint az Elérendõ
Könyvszerinti érték.) A bank alaptõkéjének névértéke 20.042.310 ezer Ft volt.
A két adásvételi megállapodás alapján összesen a Budapest Bank jegyzett
tõkéjébõl 11.988.020.000 Ft értékû részvényt (a jegyzett tõke 59,8 %-át)
értékesítettek 12.000.008.020 Ft áron.
A részvényesi szerzõdés értelmében:
· a GECC jogosult arra ("A GECC opciós elõvásárlási joga"- GE Capital
options), hogy megvásárolja a Magyar Állam részvényeit, illetve bizonyos
mértékig korlátozza annak átruházhatóságát 2001. május 15-ig. Ezen opciós
részvények vételárát, az opciós vételárat, dollárban kell kiegyenlíteni.
Az Opciós vételár meghatározásának módja:
opciós részvények névértéke
opciós részvények névértéke + Ý ------------------------------------ * Fndø +
300 millió Ft
bank alaptõkéje
Fnd = a fel nem osztott tiszta nyereség IAS szerint az opciós vételi
negyedév- ben és az 1995. 12.31. IAS szerinti mérlegben szereplõ fel
nem osztott nyereség különbsége, azaz az Fnd egyenlõ az idõszak alatti az
osztalékalappal csökkentett, adózott eredményváltozással, a saját tõke
növekménnyel. (A 300 millió Ft az 1995. év végéig "járó"
eredménynövekmény.)
Mit jelent ez az eladó Magyar Állam számára?
Ha az opciós részvények névértéke 100 %, és felhalmozott nyereségváltozása
nulla, akkor a vevõ névértéken (100 %-on) veszi meg a részvényeket. Mivel
dollárban fizet és vélhetõen 2001-ben, vagyis öt év múlva - az évi,
jelenlegi 15-20 %-os forint leértékelést figyelembe véve - ez dollárban a
mai ár kb. 20 %-a. Megfordítva a gondolatsort, az eredménynövekménynek
legalább el kell érnie az évi 15-20 %-os növekedést ahhoz, hogy 2001-ben a
magyar állam dollárban a névérték 100 %-át kapja érte. A kormány-
elõterjesztésben elõrejelzett 150 %-os árfolyamhoz 25-30 %-os évi
növekedésre lenne szükség, azonban a saját tõke tényleges növekedése 1996-
ban 1995-höz viszonyítva csak 10,9 % volt.
A kormány-elõterjesztés erre vonatkozó okfejtése összeadja az 1995-ben
kifizetett vételárat (elsõ fázis), s az ezt követõen (második fázis) 2001-
ben fizetendõ vételárat, s úgy fogalmaz; "a Bank valós értékének megfelelõ,
mintegy 26 milliárd Ft" (az elsõ fázisban megfizetett 12 milliárd Ft és a
második fázisban várható 14 milliárd Ft) "bevételhez jusson az állam, ami
folyó áron meghaladja a 150 %-os árfolyamot".
Nem tett említést a kormány-elõterjesztés arról, hogy amíg az 12 milliárd
Ft bevétel 1995. évi, addig a várható 14 milliárd Ft vélhetõen 2001. évi
bevétel. Így összegzésük nem lehet viszonyítási alap a létezõ forint/dollár
árfolyam-változás miatt. Amennyiben az állam a tulajdonában lévõ 4,6
milliárd Ft értékû részvényéért 14 milliárd Ft-ot kap - ahogy az a kormány-
elõterjesztésben szerepel - összességében a privatizáció során (a már
értékesített 12 milliárd Ft értékû részvénnyel együtt) pusztán az évi
dollár/forint árfolyam-változás miatti növekményt kapja meg, s nem 150 %,
hanem az 1995. évi folyó áron számolva, dollárban legjobb esetben 100 %-on
értékesíti a részvényeit.
Ugyanakkor az árfolyam alakításánál nehezíti az állami tulajdonos
érdekérvényesítését, hogy a külföldi tulajdonos - a potenciális vevõ -
1995. december 19. óta birtokon belül van, teljes körû irányítási
jogosítvánnyal, tehát befolyással az eredményre, a bank
osztalékpolitikájának, s ezen keresztül az opciós részvények vételárának
alakítására.
· A Miniszter bizonyos esetekben köteles a részvényeket visszavásárolni, ("a
GECC és az EBRD eladási opciója - Put options ") , ha 1999. május 15-én,
vagy megelõzõ bármely negyedévben a részvényenkénti könyvszerinti érték
több mint 50%-kal alacsonyabb, mint a Zárónapi könyvszerinti érték, azaz 23
milliárd Ft. A visszavásárlási árat dollárban kell meghatározni, az
árfolyamváltozások figyelembevételével, s hozzá kell adni a LIBOR-nak
megfelelõ féléves átlagkamatot- csökkentve az idõszak alatt kifizetett
osztalékkal.
· A "Miniszter ( visszavásárlási opció - purchase of assets and assumption of
liabilities option) bizonyos esetekben köteles 1997-ben és 1998-ban a Bank
bizonyos vagyontárgyainak visszavásárlására, vagy az ezekre vonatkozó
garanciák nyújtására, továbbá bizonyos mérlegen kívüli tételek
kockázatainak átvállalására a visszavásárlási limit dollárban kifejezett -
árfolyamváltozásokkal aktualizált - évenkénti 4,125 milliárd Ft összegben.
A Magyar Állam a Budapest Bank megkeresésére köteles bizonyos, a
szerzõdésben körülírt rossz követeléseket, befektetéseket, stb.
visszavásárolni a IAS könyvszerinti 1995. 12. 31-i nettó értéken. A
kormány-elõterjesztés nem szólt arról, hogy ez a keretösszeg 1997-ben: 5,1
, 1998-ban 6,2 , összesen mintegy 11,3 milliárd Ft - mivel a szerzõdés
szerint a dollár/forint árfolyam alapján át kell értékelni (1997-ben az
1996., 1997. évi, illetve 1998-ban az 1996., 1997., 1998. évi
forintleértékelés mértékével).
· A Részvényesi Megállapodás intézkedik továbbá a Bank vezetõ testületeinek
összetételérõl, illetve a Vevõ által vállalt kötelezettségekrõl:
· az öt tagú Igazgatóságba és az öt tagú Felügyelõ Bizottságba a
Miniszternek egy-egy személyt van joga jelölni;
· a GECC vállalta, hogy a Bank költségeire megfelelõ termék és
vállalatvezetési menedzsment támogatást és pénzügyi szolgáltatásokat
nyújt, kifejleszti a vezetõi információs rendszert és a Bank lényeges
területein átfogó oktatási programokat dolgoz ki.
A szerzõdéscsomag Vegyes Rendelkezések paragrafusának 8.2. pontja tárgyalja a
"nyilatkozatok, szavatosságok és kötelezettségvállalások hatályban maradása;
kártalanítás" témakörét. Az (a)-tól (m) pontig terjedõ "kártalanítási
kötelezettséget eredményezõ esetek felsorolása" - beleértve a Bank
leányvállalatait érintõ eseteket is - nagy teret szentel a környezetvédelmi
kérdéseknek, a fizetendõ adóknak, a szerzõdések korábbi megszegése miatti
kötelezettségeknek, a folyamatban lévõ peres ügyek miatti veszteségeknek (pl.
National Food Kft.). A (j)-(l) pontok a harmadik személy által benyújtott
kárigény eladó általi rendezési kötelezettségét állapítják meg.
A tizenhárom pontba rendezett kártérítési felelõsségi kötelezettségek közül
egy pont rendelkezik arról, hogy a Vevõnek mikor kell kártalanítást fizetnie,
s ezt az összeget maximalizálták a Bank szerzõdés-kötéskori alaptõkéjének
aláíráskori össznévértékében. (Tehát ez maximálva van és nem dollárban) A
paragrafus "g" pontja szerint az Eladó kártérítést köteles fizetni azokért a
"káreseményekért", amelyek nem szerepelnek a szerzõdésben tett
nyilatkozataiban, de a privatizációs szerzõdés megkötése elõtti idõszak
eseményei miatt keletkeztek. A kártérítési fizetéseket a "Kamatlábnak"
megfelelõ kamat terheli. Ezekrõl, a kártérítési felelõsségekrõl a kormány-
elõterjesztés nem szólt, illetve egyedül azt a tényt rögzíti, hogy a
környezetvédelmi kérdések még nem lezártak a szerzõdés elõkészítésében.
A szerzõdés tervezetek nyers fordításait a rendelkezésre álló iratok tanúsága
szerint 1995. november végén véleményezésre közreadták a Pénzügyminisztérium
érintett szervezetei között. Véleményt adott a Bankkonszolidációs és
Privatizációs Titkárság, a Számviteli Fõosztály, a Jogi és Koordinációs
Fõosztály. Minden véleményt adó szervezet aggályosnak tartotta a szerzõdést
és elõnytelennek a Magyar Állam szempontjából.
A Budapest Bank Rt. részvényeinek értékesítésével kapcsolatos tervezetekhez a
fõcsoportfõnök részére észrevételt tett a Bankkonszolidációs és Privatizációs
Titkárság is. Felhívták a figyelmet arra, hogy "az eszközök megvásárlása és a
kötelezettségek vállalása olyan egyoldalú terheket ró az Eladóra, amelynek
alapján az 1996. június 30-án fennálló teljes követelésállomány
visszavásárlására kötelezheti a GE a Minisztert. Összefoglalva, mindkét
tervezet mind jogi, mind pénzügyi elõírásai aránytalanul nagyobb terhet rónak
az Eladóra, mint amennyi kötelezettséget a Vevõ vállalna."
Ahogy az egyeztetési eljárásból is kitûnik a Pénzügyminisztériumon belül a
Titkárság sem ügyintézõje, sem szervezõje nem volt a szerzõdés-
elõkészítésnek.
Nyilatkozatuk szerint a privatizációs szerzõdés elõkészítése, a tárgyalások
vezetése, a szerzõdés kondícióinak egyeztetése a Pénzügyminisztériumon belül
államtitkári hatáskör volt.
A Pénzügyminiszter kérésére a GECC, az EBRD, illetve a PM közötti
részvényesi szerzõdést kiegészítették, illetve módosították az 1996. december
23-i megállapodással, a Részvényesi szerzõdés 6. sz. cikkelyét ( a GECC és az
EBRD put option jogai ) pedig törölték. A vevõk lemondtak arról az
alapszerzõdésben kikötött jogukról, hogy, ha a bank értéke 1999. május 15-ig
bármely negyedévben 50%-kal alacsonyabb mint 23 milliárd Ft, akkor az állam -
a Miniszter - köteles visszavásárolni a részvényeket.
Módosították a Részvényesi megállapodás 7.1.(a) szakaszának elsõ két
bekezdését is, amelyek az eszköz-visszavásárlási kötelezettségre vonatkoztak.
A módosítás arra az igen elõnytelen szerzõdési feltételre vonatkozott, hogy a
"visszavásárlandó Eszköz" keletkezésének eredeti szerzõdés szerinti
idõpontjának határa 1996. június 30. (tehát már félévvel a vevõ tulajdonba
lépését követõen). Ezt a határnapot 1995. december 31-re változtatták. A
kiegészítés, módosítás hatályba lépésének megállapodás szerinti feltétele az
volt, hogy a PM a Polgári Bank részvényeit visszavásárolja, a vételárát
megfizesse.
A privatizációs szerzõdés elõkészítése során a Vevõ kinyilvánította azokat a
feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a részvényeket a sikeres
privatizációhoz szükséges 100,1%-on megvegye. Ezekkel s a szerzõdésbe
foglalt opciós jogaival az adás-vétel óta eltelt másfél évben minden esetben
élt is.
A Polgári Bank visszavásárlását a Budapest Bank privatizációs szerzõdésében
foglaltaknak megfelelõen a Budapest Bank (vezérigazgatója) kezdeményezte, egy
a pénzügyminiszterhez intézett 1996. december 20-i dátumú levélben.
A levél hivatkozott a Budapest Bank részvényei 60%-ának eladásakor kötött
Részvényesi Megállapodás 7.1 pontjára: "bizonyos körülmények elõfordulása
estén a miniszter kötelezettséget vállal egyes eszközök és a Bank
kötelezettségeinek megvásárlására". Kérte, hogy a Polgári Bank részvényeinek
100%-át 1.102.402 ezer Ft áron vásárolja meg, amely összeg ezen eszközök
1995. december 31-i IAS szerinti nettó könyvszerinti értéke.
A visszavásárlásra vonatkozó megállapodást a PM és a BB Rt. 1996. december
23-án kötötte meg, egyidejûleg megállapodtak a privatizációs szerzõdés
módosításában. Az adásvétel mellett egy "eszközcserét" is végrehajtottak,
illetve más kiegészítõ megállapodásokat kötöttek.
Az eladó Budapest Bank és a Minisztérium megállapodtak, hogy az eladó nem
vállal semmilyen kártalanítási kötelezettséget a CÍVIS, illetve CITIZEN
befektetési alapokkal kapcsolatban. A vevõ minisztérium ugyanakkor vállalta,
hogy megtérít minden olyan kárt, amelyet a Polgári Bank mûködésével
kapcsolatban a Budapest Bank elszenved, beleértve a harmadik fél által
keletkeztetett kártalanítási igényt is.
Az Eladó Budapest Bank tehát "semmilyen szerzõdéses és szavatossági
nyilatkozatot nem tesz a Polgári részvényekkel, vagy a Polgárival
kapcsolatban és az azokért való bármilyen felelõsséget kizárja és
felelõsséget nem vállal", vagyis mindennemû felelõsségét kizárja a 100 %-ban
tulajdonában volt bankkal kapcsolatban.
A Budapest Bank részvény-értékesítésének, privatizációjának elõkészítésekor a
vevõnek módja volt saját szakértõin keresztül is tájékozódni a Polgári Bank
sajátos eszközstruktúrájáról, pénzügyi helyzetérõl, üzletmenetérõl.
Az Eladó Magyar Állam nevében eljáró Pénzügyminisztériumnak lehetõsége volt a
banki portfolió általuk igényelt mélységû megismerésére, elemzésére,
kockázatának felmérésére.
A privatizációban résztvevõ banki menedzsment, amely egyben a Polgári Bank
tulajdonosi jogait gyakorolta, a rendelkezésre álló ülésanyagok szerint
ismerte a Polgári Bank üzletmenetét, a porfolió összetételét, a bank pénzügyi
helyzetét.
A Budapest Bank privatizációs szerzõdése (1995. december) részletesen
foglalkozik a bankhoz tartozó leányvállalatokkal, az Eladó azokra vonatkozóan
is ún. feltáró, szavatossági nyilatkozatokat tett. A Polgári Bank úgy
jelenik meg ezekben mint bármely portfolió elem; sem a tevékenységében lévõ,
eredményességét formailag biztosító sajátos konstrukciókról, sem a normál
banki tevékenységtõl eltérõ ügyletekrõl nem esik szó;
"Schedule 3.12.(i)
Szerzõdések, amelyek a Bank, vagy leányvállalatai normális tevékenységén
kívüliek: Bank Rt.
(1) Megállapodás 1993. április 1-én az Ybl Bank F.A. és a Polgári Bank között
arról, hogy a Polgári Bank megvásárolja az Ybl Bank 7 620 696 490 Ft
követelését 152 908 231 Ft-ért
(2) Megállapodás 1993. május 14-én arról, hogy az Ybl Bank visszavásárol 695
430 555 Ft követelést a Polgári Banktól 130 millió Ft-ért
(3) Megállapodás 1993. június 28-án arról, hogy a Polgári Bank 139 146 622 Ft
követelést megvásárol az Ybl Banktól 5 millió Ft-ért
(4) 1993. április 1-i megállapodás a Polgári Bank által az Ybl Banktól
vásárolt követelések rendezésérõl
(5) Végsõ rendezés 1994. szeptember 6-án lezárva a rendezési kapcsolatot a
Polgári Bank által vásárolt követelések tekintetében
(6) Megállapodás 1993. április 1-én az Ybl Bank és Polgári Bank között az Ybl
Bank bizonyos fiókjai és eszközei vásárlásáról
Schedule 3.1.6. Jogviták
Polgári Bank
Öt esetben van hiteligény miatti jogvitája a csatolt kimutatás szerint kb. 65
millió Ft értékben.
Schedule 3.11. Ingatlantulajdon
Polgári Bank
Felsorolnak hat ingatlan címet könyvszerinti érték nélkül. Kettõnél jeleznek
173,9, illetve 2,1 millió Ft jelzálogot.
Egyidejûleg a szerzõdés más helyén az eladó állam nevében a miniszter
nyilatkozott, hogy :
"3.8. Nincsenek fel nem tárt kötelezettségek
Az Eladó nyilatkozatait tartalmazó Melléklet 3.8. pontjában részletezett
kivételektõl eltekintve sem a Banknak, sem a Banki leányvállalatoknak
nincsenek olyan kötelezettségei (ide értve az elõre nem látható
kötelezettségeket is) amelyek a Banki mérlegben ne szerepelnének, illetve
amelyekre ne képeztek volna megfelelõ tartalékot."
A Polgári Bankot a Budapest Bank alapította 1993-ban. 100%-os a
tulajdonosként a Budapest Bank Igazgatósága egyben a Polgári Bank közgyûlése
és legfõbb döntéshozó szerve volt. Felelõs vezetõit, az Igazgatóságot és a
Felügyelõ Bizottságot ez a testület választotta meg, s minden esetben a
Budapest Bank alkalmazottai közül.
Az új tulajdonosi szerkezetnek megfelelõ Budapest Bank Igazgatótanácsa
elõször 1996. május 8-i ülésén foglalkozott a Polgári Bank tevékenységével,
az "Igazgatóság jelentése az 1995. évi tevékenységérõl" beszámoló alapján.
(Ez az ülés volt a Polgári Bank 1995. évi mérleg-jóváhagyó közgyûlése.) Az
igen kritikus hangú ülésen a külföldi tulajdonos képviseletében a Felügyelõ
Bizottság Elnöke idézte a könyvvizsgáló jelentését: "Normál piaci
körülményektõl eltérõen, nem kifejezetten kereskedelmi tevékenységet is
folytattak alapszabály és Pit ellenesen."
Az Állami Bankfelügyelet 199/1996. (szeptember 24.) határozatával
felszólította a Budapest Bankot hogy, "a határozat kézhez vételétõl számított
15 napon belül tegyen meg minden intézkedést a 100%-os tulajdonában lévõ
Polgári Bank megromlott pénzügyi helyzetének helyreállítására, és a megtett
intézkedésekrõl legkésõbb a megjelölt határidõ lejártával tájékoztassa az
Állami Bankfelügyeletet". A határozat indoklásában megállapítják a Polgári
Bank folyamatosan romló helyzetét és felhívják a figyelmet a tulajdonos ezzel
összefüggõ kötelezettségeire. A tulajdonos a Bankfelügyelet felszólításának
nem tett eleget, a Polgári Bank tõkehelyzetét nem rendezte.
A Budapest Bank tulajdonosi intézkedései a Bankfelügyelet felszólítását
követõen, illetve már az ezt megelõzõ idõszakban is - a Polgári Bank 1995.
évi tevékenységét tárgyaló Igazgatósági ülés mint közgyûlés megállapításait
követõn - kizárólag a Polgári Bank mielõbbi értékesítésére irányultak.
Miután ezek a kezdeményezések meghiúsultak, fordultak az államhoz az eszköz-
visszavásárlási garancia érvényesítésével.
A szerzõdés megkötését (1996. december 20.) követõen a Polgári Bank állami
(Pénzügyminisztérium) tulajdonba került.
Budapest, 1997. október 29.
(Sándor István)
alelnök
Eleje Honlap